796 VASÁRNAPI ÜJSÁG. 49. SZÁM. 1905. 53. KvroLtm.

„Rapid" tömőkészülék

könnjü-éggel leszi leliflövé min­den a háztartásban előforduló kö­tött, szövött és lenárnkon, haris­nyákon, fehérneműn és posztón eszkőzlendő tömő munkák gyors és egyenletes szövéshez hasonló előállítását. Kezelése igen könnyű, 10,000 drb van forgalomban. Ara drbonkint használati utasítással együtt, kartonban I frt 25. Szét­küldés utánvét mellett a szállítóba/. állal LEO L A T E I N E R ,

Wien. W8, Wollzeile 31.

Világhírű kitöntetett olmnti

Quargli. Az első olmiilzi gépüzemű sajtgyár mely 1839. ívben alapíttatott ajánl saját gyártmányából egy postai küldeményt bérmentve és utánvéttel 3 K 70 fillérért. Nagyobi megrendeléseknél a legolcsóbb

árak. JOSEF ME1XNER, Olmiitz

itahnhol. lOSil

• M Min^en darab szappan a S C H I C H T névvel, U m VeZeVSZO . t i a z t a é 8 m e n t káros alkatrészektől. -

T ' 4 ' I I ' 2 5 , 0 0 0 k o r o n á t fizet a S c h i e h t György JÚtdltCVS » czég A u s s i g b a n bárkinek, a ki bebizonyítja, hogy szappana a .Schieht. névvel valamely káros keveréket tartalmaz.

Schicht-szappan! („Szarvas" vagy „Kulcsa-szappan.)

Megtakarít pénzt, időt és fáradságot. A ruhát kíméli és megóvja.

Hófehér ruhát ád. A színeket emeli, fénylővé

és világossá teszi.

Mindennemű ruha és mosási módszer részére a legjobb és legolcsóbb.

A vásárlásnál különösen ügyeljünk arra, hogy minden darab szappan .Schieht. névvel és a «Szarvas» v. «Kulcs» védjegygyel legyen ellátva.

Szesz-lámpák, * Légszesz- és vil-Petroleum- jnlamos csillárok, főző-és fűtő- / j \ Petroleum-

kályhák l^^ lámpák Szalon-Petróleum

Csász. és kir. szabad, gyár világítási eszközökről.

B R Ü N N E R TESTVÉREK Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 3.

Á r j e g y z é k i n g y e n é s b é r m e n t v e .

J ] A Richter-féle Horgony- Kóépitószekrények | [ J ] az egyedüli foglalkozási játék, a melylyel a gyermekek mindig szívesen játszanak.

Egyik játékszer sem oly sokoldalú, érdekes és olc3Ó, mint az elpusztíthatatlan Horgony-Kőépitőszekrény, mely minden egyes kiegészítöszekrénynyel tanulságosabbá és a gyermekre nézve kedveltebbé válik.

Néhány év óta minden egyes Horgony-Kőépitőszekrény a gyorsan kedveltté vált

Horgony-Hidépitőszekrények által is tervszerűen kiegészíthető, úgy hogy a gyermekek egy ilyen szekrény beszerzése után pompás

vasládákat is felállíthatnak. Hogy min len korú gyermek számára egy megfelelő szekrényt könnyen és biztosan kiválaszthassunk, hozassuk meg az alant jegyzett czégtől a s;ép képes kőépitőszekrény-árjegyzéket, mely. kívánatra ingyeu

^ - N .—^ beküldetik és számos építési mintalapot és felette érdekes elismerő nyilatkozatot tartalmaz. — A Kíc l r t er - t e l e

tíorgony-Kőépítőszekrények és H o r g o n y - H i d ­é p i t ő s z e k r é n y e k , valamint a H o r g o n y - M o z a i k ­

os e g y é b f e l e t t e é r d e k e s r a k á s i - j á t é k o k min­den finomabb játékszerü, létben 75 fillértől, 1.50, 3 koronáig és magasabb áron kapha­tók. A sok utánzat miatt azonban bevásár­láskor igen óvatosak legyünk és minden egyes szekrényt a hires • Horgony> gyári-jegy n é l k ü l m i n t h a m i s í t v á n y v issza­u t a s í t s u n k ; mert oktalau volna, jó pénzt egy é r t é k t e l e n h a m i s í t v á n y é r t k i ­d o b n i . A k i z e n e k e d v e l ő , az k é r j e n m é g á r j e g y z é k e t a h í r e s I m p e r á t o r z e n é l ő m ű v e k r ő l é s b e s z é l ő g é p e k r ő l .

Richter F. Ad. és Társa, kir. udvari és kamarai szállítók, B É C S . Iroda és raktár: I . , O p e r n g a s s e l ö

Gyár: X I I I / 1 (Hie tz ing) . R u d o l s t a d t , N ü r n b e r g , Ö l t e n (Svájcz), K o t t e r d a m , S z t - P é t e r v á r , N e w - Y o r k .

WA€HTL ÉS TÁRSA B U D A P E S T

IV., Eskü-út 6. sz. (Cloti ld -palota) .

Ajánlja dúsan felszerelt raktárát fényképészeli ké­szülékek és hozzávaló ezikkekben.

Az általánosan elismeri ki­tűnő VVellington papírok és lemezek egyedelárnsitói.

Árjegyzék díjmentesen.

Hogy ESZMÉNYI KEBELT elérhessen,használja Ön a>Pilnles őrien tales»-t , melyek rövid Idő alatt a kiálló nyak és vállcsontokat eltüntetik, a kebelt fejlesztik erősítik és ismét helyreállítják, a deréknak pe diji állandóan kecses embonpoint adnak, a nél­kül, hogy a derekat megnagyobtitanák

A PILULES ORIENTALES az egészséget mindenkor előmozdítják és leg­érzékenyebb véralkat mellett is bevehetük, h'atai leányok által ép ugy, mint hölgyek által, a kik­nek keble a szilárdságot elvesztette vagy azl sohi sem birta. Körülbelül kéthavi kőnnyn kezelés Egy doboz ára utasítással K 6 .45, bérmentve,

utánvéttel K 6 .75 . J. Katié, Pharmacien, 5, Passage Verdau, Pária.

Ausztria-Magyarország részére: Török József gyógyszeres-, Budapest, Király-ntcEa 18. 10Í*

costíimalj 6

korona.

P Ji ' egyesíti magában az elegáns sikket és kitüno jó « I I S *?»b4st Bőrrel szegélyezve meglepő hatást kelt. de

. . u kívánatra selyemmel vagy bársonyával paspoProt-naio. Minden <larab előirt mérték után gonddal és Ízléssel lesz elkészítve szolid mintázatú uri ruha divalketméből fekete, tegethoí, drapp es szürke színben, avagy elsőrendű tiroli lodcnből ugvan-uyen sima színekben. Megrendelésnél tessék a facont és szint megnevezni, a schluss, csipő bőségét, aljhosszat előírni. Schossen-Spezialist Weiler, Bécs, Neulerchenfelderstr. 2.

Magyar levelezés.

Franklin-Társulat nyomdája, Bndapesten (IV., Egyetem-utcza 4.

50.SZ.19O5.(52.KVF<)LYAM.) SZERKESZTŐ

HOITSY PÁL. FŐMUNKATÁRS

MIKSZÁTH KALMAN. BUDAPEST, DECZEMBER10. Szerkesztőségi iroda . IV. Iteáltanoda-utcza 5. Kiadóhivatal IV. Egyetem-utcza 4.

Egész évre Előfizetési feltételek: { Félévre

Negyedévre

16 korona. A f Vi7ágfrröm7:ái>-val 8 korona, negyedévenként 80 fillérrel 4 korona. több.

Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­határozott viteldíj is csatolandó.

LEVAY JÓZSEF NYOLCZVAN ÉVES.

M' "INDÖSSZE egy meleg, szép új verssel ün­nepelte meg Lévay József a nyolczvana-dik születése napját. Ez rávall az ő egy­

szerű, nemes szerénységére, a mely egész hosszú és gazdag életében egyik legfőbb vo­nása volt. Kedves és sokszor megénekelt szülő vidékén, a regényes Bükk alján élt mindig, visszavonulva a világ forrongó zajától, elke­rülve a nyilvános szereplést, a lármás feltű­nést. A versei szerepeltek helyette, azokból tudtuk meg, hogy szive még dobog a hazáért, hogy a természet szépségei még gyönyörbe tud­ják ringatni a lelkét. Máskülönben az Akadé­mia meg a Kisfaludy-Társaság ünnepein ha láttuk szép, magyaros ősz alakját, hű barátja és — sajnos — immár egyedül élő kortársa, Gyulai Pál oldalán. Hanem azért meg nem feledkeztünk róla. Hazafias ünnepeinken még gyakran felhangzott s felhangzik ma is lelkes fiatalemberek ajkán a tenger mormolását egye­dül hallgató Mikes borongó búja, legények, lányok még mindig dalolgatnak a száraz ágon turbékoló bús gerliczéről s elábrándoznak azon, hogy «ha meghalok, szellő legyen belőlem.* E legismertebbek körül pedig a szép költemé­nyek egész raja hirdeti, hogy a Lévay József nyolezvan éve gazdag és becses termést hozott a magyar költészetnek, nagy gyarapodása volt a magyar szellemnek.

S hogy ily hosszú idő alatt nem maradt el a kortól, azt látjuk régi müvei friss hatásából s új költeményei üde színeiből. Azok közül, a kikkel együtt indult s haladt az irodalmi pályán, hányan hanyatlottak alá rövid nép­szerűség után az elfeledtetés ójszakrijába ! Hány egykor hires és ünnepelt költői műve van az ő korának, a melyek ma már legfeljebb ha az irodalomtörténet kutatójának kerülnek néha a szeme elé, egyébként el vannak temetve örökre! S az ő költészete még ma is él és hat. az ő érzéseiben még ma is megtalálja az olvasó a magáéinak visszatükröződését. Pedig ő maga bizony nem erőlködött népszerűsége, hírneve fenmaradásán ; rábízta ezt a feladatot műveire. Elvégezte dolgát mint tanár, majd mint Borsod vármegye főjegyzője, később alispánja, irta verseit, a hogy a szive sugallta s ezzel felada­tát bevégzettnek tartotta. Nem kereste a nép­szerűség-csináló baráti összeköttetéseket, nem állt soha olyan helyre, a honnan feltűnőnek,

nagyobbnak látszhatott volna s ha néha mégis erősebben rátűzött a nyilvánosság világítása, szinte megijedve menekült vissza előle megszo­kott békés magányába.

Egyhangú mégse volt ez a magány. Benépe­sítette lakójának szelleme a képzelet szines, szelid, ábrándos képeivel, ifjúi szerelemmel, baráti vonzalommal, a haza gondjaival, bájos hangulatokkal. Nagy lárma, sem a rhetorika szinfalhasogatása, sem a dithyramb mámoros

rikoltozása nem zavarta soha e magány csönd­jét, nem küzdöttek benne a szenvedély vijjogó ölyvei. Csak a pacsirta köszöntötte a reggelt s a csalogány az estét. A ki hallgatta az onnan kilebbenő hangokat, nem rettentette meg lel­két az élet viharainak vad süvöltése, csak gyö­nyörbe ringatta a sziv örömeinek és fájdalmai­nak egyszerű, megható harmóniája.

Lévay ifjú és férfikora a romantika idejébe esik, de ő benne nem volt soha semmi a ro-

tegutúbbi ülőből való amateur fénykép

LEVAY JÓZSET.

798 V:\SARNAPI_UJSAG. 50. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM.

mantikusok szertelen merészségéből és lázas szenvedélyességéből. Nagy, az egész életet le­foglaló becsvágy sem emésztette soha; ezért nem lépte túl a líra határait s nem próbálta erejét nagy konczepcziókon. Költészete egé­szében véve mégis egy nagyszabású konczep-czió: egy érdekes, fogékony, érzésekben gaz­dag férfiúi lélek hullámzásainak, kisebb-na­gyobb válságainak, folytonos fejlődésének hű tükre, egy nagy lírai regény, melynek egyedüli hőse: maga a költő. Mert ha ő énekelt, önma­gát énekelte s a saját lelkéből vette énekének minden elemét. Elnézegette a természet játé­kát a borsodi erdőkön vagy a Tátra merész bér­ezem, áldozott a barátságnak egy pohár bort, a szerelem fehér madara meglebbentette szárnyá­val szive sima tükrét, szemlélte a magyarnak erőteljes, hatalmas fejlődésót, vagy elkomorodva figyelte a köréje torlódó felhőket, — lelke meg­indult mindezeken s e megindulásból fakadt ajkán a dal. Nem egyszerre fakadt az érzéssel, hanem utána, — innen van mentessége a nyer­sebb, szenvedélyesebb kitörésektől. De a maga érzését énekelte a maga hangján, a mely egy­úttal a magyar ember tiszta, csengő, lágy és mégis férfias hangja. Annyira magyar, hogy sohase válik szentimentálissá; mindig, még ha legjobban átadja is magát az ellágyulásnak, megőrzi férfiasságát. Nem szorosan népies, de jellemzi minden szava a tősgyökeres magyar nép fiát: nyelvének kifejező plasztikája, eredeti szine és zamatja, kifejezéseinek keresetlenségé-ben is változatos fordulatossága ép úgy elárulja benne a magyar ősök hosszú sorának ivadékát, mint a kifejezésnek a gondolattal való szoros összesimulása az igazi költőt.

Irigylésre méltó szép, benső lelki élet tárai elénk Lóvay költészetéből. Egy önmagával min­dig bizalmas egyetértésben élő sziv, melyet so­hasem sodort szélsőségekbe semmi vihar, a mely élvezni tudott minden szépséget, a mit az élet nyújt, szenvedni tudott nemesen, férfihoz méltón s a mely készen állott minden fenkölt érzés befogadására. Egy fejlett értelmisógű agy, a mely ép úgy be tudott hatolni a világirodalom nagy, titokzatos remekeibe, mint a hogy nyu­godtan, ingadozás nélkül kormányozni tudta egy élet egész berendezkedését. Állandó, derült nyugalom a lélekben; egy-egy villám ha felczi-kázik benno néha, egy-egy komorabb felhő ha tolul láthatárára, csakhamar feltűnik a szivár­vány és ismét kék lesz az ég. Havas hegyor­mokra, földalatti mélységekbe sohase visznek vágyai, — hisz annyi szépet, annyi nemeset tud nyújtani az enyhe völgy, a zöldbe borított regényes bérez ! A külvilág zaja csak mint hal-kított zsongás hallatszik ide be, anyagot ad az elmólázásra, gondolatokat kelt és formákat ad ezek kifejezésére, de távol marad, a mi belőle vásári és visszás. S a szem meg tudja látni mindenben a művészi elemet, a kéz pedig biz­tosan tudja ez elemet a maga megfelelő formá­jába alakítani.

Ennek a gazdag és mégis egyszerű, hullámzó és mégis harmonikus lelki életének tulajdonít­hatjuk lirai vénájának még most sem lankadó friss buzogását. Olvassa el bárki legutóbbi költe­ményeit, melyeket mint egyik legrégibb s mindig egyformán hü költő-munkatársunk lapunkban bocsátott közre, vagy olvassa most nyolczvana-dik évfordulójára irt versét az itt következő ha­sábon: észreveszi-e rajtuk a nyolezvan óv ter­hét, elgyengülését? Nincs-e meg ezekben is a régi frisseség, a régi melegség, a nyelv színes, művészi játéka? A képzelet még oly eleven ben­nük, a szív ép oly fogékony az érzés mélysé­geire ós finom árnyalataira, mint egykor volt. Lévay, az ember, lehet nyolezvan éve3, Lévay

a költő fiatalabb nem egy félannyi évet szám­láló pályatársánál. Boldognak vallhatja magát, a kinek ily derűit, munkás öregséget engedett a végzet s a ki ha visszanéz hosszú pályájára, büszkeség töltheti el lelkét, mert jól megmun­kálta földjét, jó magot vetett bele s színes virá­gokat, édes gyümölcsöt nevelt rajta a maga és egész nemzete gyönyörűségére.

Schöpflin'Aladár.

ŐSZI ESŐ,

ÚTLEVÉL. Feljutottál a tetőre, Onnan már ne nézz előre, Az már egy arasznyi tér: Mereügj inkább a vidéken, Mely utánad maradt régen, Ott merengni többet ér.

Ködfátyol leng bár a tájon, Ám azért csak bízva szálljon Vissza rá tekinteted; A tárgyak körrajza még ott Végképen el nem mosódott, Mind-mind fölismerheted.

Küzdelem, zaj, öröm, bánat, Hű törekvés, hű kívánat — Egy egész világ van ott; Mind az, mit elvett az élet Szemed előtt újra éled S nyugodt képben láthatod.

Mosolyogd a jelen gondját S mosolyogd, ha néha mondják: • Nem számítnak éveid! Agg kebelben ifjú lélek, Friss virága fagyos télnek» — Ha rád mondják, oh! ne hidd.

S a magasból nézz hazádra: Képe, bár szivedbe zárva, Nem biztat, mint az előtt; Forrva pusztul drága vére, Lelni balzsamot sebére Se reményed, se erőd.

Az se háborítsa álmod, Mikor önmagad bírálod : Mit mulasztál? mit tovél? Haladj utadon nyugodtan, Vezérül kezedben ott van Nyolezvan év, az útlevél.

Útlevél, de tudod, látod. Nem soká lesz az sajátod, Nem! trtlán csak porczekig ; Hogy itólő székre hozzák, Tőled a közel menyország Kapujánál elveszik.

Lévai/ József.

FÖLPEZSDÜLT VÉR Föl pezsdült a jó magyar vér valahára, Megmutatja, türelmének van határa, Nem engedi, hogy a haza drága földjén Uralkodjék az erőszak és az önkény.

I -;ik előre, jó magyarom, büszkén, bátran, Te vagy az úr, a hatalom a hazában, Tipord össze, a ki szembe kerül véled, Másvilágon se találjon békességet.

Olyan vagy, mint a fölkelő nap világa, Bevilágítsz a fekete éjszakába, Iszonyodnak, menekülnek ott a rémek, Szégyenükben a föld alá sülyednének.

Eletemnek eljutottam alkonyára, De örömest gondolok a másvilágra, Örökéj bús árnyaitól már nem félek — Megvirradott! ezt kiáltom, ha belépek.

Dalmady Győző.

Őszi eső veri az ablakom, Kopogását idebenn hal'gatcm; Sűrű csöppek szaporán dobolnak : Ősz az idő, tél is lesz maholnap.

Őszre jár már nekem is, hiába, — Hervadóba az élet virága, Meg is telnék a szivem panaszszal, De van, a mi megbékít, vigasztal.

Mig itt ülök merengő magányban, Víg zsivaj kél a szomszéd szobában, Zaj veri föl, kaczagás a házat: Két kis lányom nevetgél, nótázgat.

Hangos torkú két kis lány jókedve Virágot hint mélázó szivembe ; — Őszi égbolt, csak borulj, siránkozz, Míg idebenn tavasz van, virágos.

Ezüstszin, csak sűrűsödj hajamba, — Van fészkemnek két vidám galambja ; Hadd legyen ősz, zord tél is maholnap, — Lesz, ki nekem tavaszról dalolgat . . .

Sajó Sándor.

GRÓF SZÉCHENYI IMRE. 1858—1905.

Még a negyvenes évekből való s kiveszni csak nehezen tudó hagyomány némely körökben a magyar mágnásokat olyanokul tünteti fel, a kik őseiktől csak a nagy vagyont örökölték s nem a hazafiúi és emberi erényeket, a kik vagyonu­kat csakis a saját élvezeteikre pazarolják s a közjóra áldozni restek. Ezek a vádak még a nagy franczia forradalom frazeológiájából táp­lálkoztak. Akkor sem voltak, vagy csak némi részben voltak jogosultak, hiszen nemzeti újjá­születésünk nagy harczában az arisztokráczia szine-java küzdött a vezérek közt, de legalább volt értelme mint jelszónak a kor demokratikus áramlataiban. Ma azonban még ez az értelme sincs e régi vádnak, mert a jogegyenlőséget rég kiküzdötte a nemzet s a főurak együtt dolgoz­nak a polgári társadalommal úgy a demokrati­kus haladás, mint a nemzeti eszmék érdekében. Akármerre nézünk: a politikában, a közgazda­ságban, a tudományban, az irodalomban ott találjuk a fényes történeti nevek viselőit, még pedig nemcsak mint reprezentálókat, hanem mint komoly, hivatott munkásokat is. Minden társadalmi osztálynak vannak értékesebb és kevósbbó értékes tagjai, de az osztályt magát nem a gyöngébb elemei, hanem a benne hang­adó komolyabb és tartalmasabb egyének után kell megítélni.

Gróf Széchenyi Imre ez utóbbiak közé tarto­zott s ezért korai halála veszteség nemcsak kö­zelebbi környezetének, hanem az egész magyar társadalomnak. Mint ujabbkori történetünk egyik legnagyobb nevének s mint nagy vagyonnak örököse született és mégis komolyan fogta föl mindig az életet. Nem csak az élvezeteket nézte, melyekhez módja van, hanem a kötelességeket is, melyek ráháramolnak. A Széchenyi grófok családjában szinte hagyományossá vált a köz­gazdasági dolgok iránti érdeklődés s tanulmá­nyai ebbe az irányba vezették őt is. Mint az 1892-ben elhunyt Széchenyi Dénes gróf és Hoyos Mária grófnő fia született 1858-ban. Komoly tanulmányokban töltött ifjúság után nagy külföldi utazásra ment a nyolczva-nas évek elején. Bejárta az európai kontinens nagyobb részét, Angliát s aztán áthajózott Ame­rikába. Itt azonban nem úgy tett, mint előkelő turisták szokták, a kik bekukkannak egy-két nagy városba, jól megnézik a mulatóhelyeket, s hogy megadják amódját, kürülnóznek egy-két nagyobb gyárban is. Széchenyi Imre behatóan tanulmá­nyozta Amerika gazdasági életét, a nagy váro­sokon kivül a vidéken is tett tanulmányokat az

50. BZiH-JW*- 52. ÉVFOLYAM.

egyes államokban, főleg a mezőgazdaság szem­pontjából s gazdag ismeretekkel tért vissza. 1885-ben egy ((Amerikai levelek" czimü kötet­ben számolt be utazása benyomásairól és tanul­ságairól.

A közéletben is ekkortájt kezdett nagyobb szerepet játszani. Két közgazdasági munkája ((.Homesteadósbirtokminimumo, 1883 és ((Me­gyei közgazdasági monografiák» 1895) e tárgy-beli publiczisztikánk számottevő termékei vol­tak, új eszméket pengettek erős és hatásos ér­veléssel. Annak a nagy föllendülésnek, mely az utóbbi időkben mezőgazdasági ügyeinkben oly nagy eredményeket ért el, egyik kezdeményezője és vezetője volt. Az agrárius érdekek mellett küzdött a napi sajtóban czikkeivel, a gazdasági egyesületekben felszólalásaival, a gazdasági szö­vetkezetekben agitácziójával s szakértelmével.

Gyakorlati példákat is adott a gazdasági ha­ladás szolgálatára. Megalapította a balatonföld­vári fürdőtelepet, melyet áldozatkészségével, helyes gazdasági érzékevei s a maga személyes közreműködésével tíz évnél alig hosszabb idő alatt a magyar úri társaság legkedveltebb üdülő­helyeinek egyikóvó tett. Ugyancsak a Balaton mellékén nagy szőlőtelepet létesített; óriási földterületet Fonyód közelétől le egész Balaton-Szent-Györgyig csatornáztatott, nagy fáradtság­gal és befektetéssel kitűnő szőlő-kultúrát léte­sített rajta. Afilloxera által elszegényedett Bala­ton-menti lakosságnak is kenyeret adott ezzel a művével. Mindig szeme előtt tartotta, hogy első­rendű nemzeti közérdek, hogy a magyar földet tulajdonosai a lehető legjobban míveljók, s a lehető legnagyobb mértékben jövedelmezővé tegyék. Somogymegye gazdasági egyesületében ő adta az irányt, szakértelme tekintélyt adott sza­vának, erélyes föllépésével minden akadályon keresztül érvényesíteni tudta akaratát.

Olyan vidéken volt birtokos, a hol igen sok érdekes régi emléket vet fel az ásó s az eke; természetes tehát, hogy kifejlődött benne a ré­giségek iránti érdeklődés. Somogyvári kastélyá­ban egész kis muzeumot gyűjtött össze belőlük, pedig sokat el is ajándékozott muzeumoknak, magánosoknak. Szenvedélyes vadász ós lovas volt, magánéletében igazi nagyúr a javából, csa­ládjának gondos, szerető feje.

Özvegyét, gróf Andrássy Máriát ós gyerme­keit általános részvét veszi körül a nagyérdemű férfiú elhunyta miatt érzett gyászukban, mely a magyar közgazdaságnak is nagy vesztesége.

HOLDAS ÉJJELEN. Irta Krúdy Gyula.

Egy pár év előtt, őszidőben egy felsővidéki falucskába kerültem, a hol bizonyos anyai nagy­néném lakott, özvegy Eresztvónyiné. Az özvegy már nem volt valami fiatal menyecske, — de hiszen furcsa volna is az, ha az asszonyok örökké fiatalok maradnának! Volt, bizonyosan volt ő is egyszer fiatal és szép, és ezzel körül­belül rendben van a dolog. Azon lehetne csu­pán megütközni, ha olyan öregen, fonnyadtán és szürkén jött volna a világra, mint a milyen •ebben az időben volt.

A faluról nem igen sokat lehet beszélni még unalomból se. Ezüstderekú nyárfák voltak lát­hatók itt-amott; a kertek alatt valami folyócska keresett utat, annak a susogását, folydogálását lehetett néha hallani a nagy csendességben. A táj ősziesen bús és néma, •— a falu felett köz­vetlen egy középkori vár rombadőlt tornyai és bástyái látszottak egy kis hegyen, a melynek oldalát pirosló, rozsdavörös bokrok lepték be.

A ház, a melyben anyai nagynéném lakott, bosszú, földszintes régi ház volt a vár alatt. Valamikor a várurak ispánjai, kasznárjai lak­ták ; a várurak elmúlásával a kasznárok is el­múltak. Öles falak, hatalmas kapuk és magas kőkerítés mintegy a vár fiók-erősségóvó tették a kasznár-házat. — Milyen verekedők is voltak bajdanában az emberek!

Este az udvarra nyiló üveges verandán üldö­géltünk. Miután szegény öreg néném hiába próbálta rámtukmálni boldogult férje csibukját, taplósapkáját és patience kártyáját, kissé sér­tődötten ült félre kötésével. Majd mintha hir­telen eszébe jutott volna valami, lábujjhegyen kihozta a «Vasárnapi Újság» valamely régi év­folyamát.

VASÁBNAPI ÚJSÁG.

Szigeti fényképe. GRÓF SZÉCHENVI IMRE.

— Nagyon mulatságos, — monda szégyen­lősen. — Mulatságosak azok a régi képek, vala­mikor esténkint mindig együtt nézegettük őket Eresztvényivel.

Nekem azonban egyéb kötötte le a figyelme­met. A hold titkon felbukkant azon hegy mö­gött, a melyen a vár romjai álltak. Még csak egy szeletnyi látszott korongjából, a többi része mint valamely álomkép bujdosott a rombadőlt falak hasadókai, oldalai között. A régi vár falai perczenkint világosodtak, már a sötétlő bokro­kat is érte egy ezüstsugár; néhány sajátságos pillanat múlott el és azután ezüsthegyen ezüst­vár állott, mintha vert ezüstérczből való falak állnának a romok helyén. A csalóka holdfény — mint valami álmodozó költő, — kiegészítette az idő által ütött réseket, fogyatkozásokat a romo­kon. Mintha újra állana a vár, mint száz évek előtt . . . Halkan kérdeztem: Ugyan kik laktak a várban valamikor ?

Anyai nagynéném ölébe ejtette a kötését. Öreg arczát olyan érdeklődéssel fordította a holdsugáros hegytető felé, mintha először látná.

— Ugy- e, nagyon szép ilyenkor ez a táj ? — kiáltott fel csendes lelkesedéssel. — Holdas estéken mindig nézem azokat a falakat és el­gondolom, hogy a vár lakói éjfélkor tán fel­ébrednek s sétálgatnak odafenn . . . Már negy­ven esztendeje nézem ezt a várat, — nappal nem is látom, hisz nem is érek rá a dolgaim­tól, — de este mindig elgondolok valami kis regényt. De igazában csak az uram tudott me­sélni a várról. . .

Lehunytam a szemem és a fejem hátrahaj­tottam a nagy karosszékben.

— Ugyan meséljen valamit, nénikém, — mondtam, és önkénytelenül kinyújtottam a ke­zem az ő öreg keze után, mint gyerekkorom­ban a dajkám kezét fogtam meg este a tűz előtt.

A néni köhintett: — Hogy is kezdjem ? Annyi sok mindenféle

bolondságot hallottam már életemben ezekről a romokról, hogy jóformán azt se tudom, mi az igazság, mi a képzelődés. Az idevaló nép babo­nás és a parasztok mind megesküsznek, hogy odafönn kisértetek járnak. De hát azt hiszem, hogy ez így van minden régi várral. Utóvégre hof járjanak a kisértetek, ha nem ilyen helyen? Nemde? — Az én szegény boldogult uram azon­ban nem volt babonás ember és ő sokszor me­sélte nekem, hogy a parasztok fecsegésében van valami igazság.

Bizonyosan tudod, hogy Eresztvényi állami főerdész volt. A környéken elterülő nagy állami erdőrészek sok dolgot adtak neki. Néha hetekig oda volt, máskor még éjjel is akadt hivatalos dolga. S ón ilyenkor egyedül voltam ebben a na«y házban és sohase mertem a várra nézni, ha már beesteledett.

79Ö

Legtöbbször egy öreg parasztasszony üldö­gélt mellettem a magányos éjszakákon. Mar-czinkánénak hívták és cseppet sem különbözött a többi vén parasztasszonytól. Ha nem tudtam elaludni, — mert fiatalasszony koromban na­gyon nyugtalan kis teremtés voltam, — dör­zsölgette a kezem, a lábam és halk hangon — a milyen hangja a második hegedűnek van, — mesélgetett nekem mindenféle bolondságokat.

Persze Marczinkáné soha másfelé nem volt, mint csupán ebben a faluban, más meséket tehát nem tudott, mint csupán az idevalósiakat. Az idevaló mesék pedig valami sajátságosan szomorú mesék. Valamennyiben előjön a go­nosz kisértet, a mely odafönn lakik á vár sír­boltjában és éjjelenkint sétálgat a hegytetőn.

Ez a kisértet maga sem volt olyan, mint más rendes kisértet. Hallottam például, hogy halotti lepelbe burkolt asszonyszemélyek kóboroltak éjnek idején, máskor meg nagy szakállú öreg emberek riasztották meg az éjjeli utasokat. A legtöbbször mégis egy szép fiatal menyecské­ről beszélt a fáma, a ki vörös vállkendőben, fehér szoknyában, kezében vízmerítő ezüst­pohárral sétált azon a helyen a várban, a hol hajdanában a forrás bugyogott. Ez a kisértet-menyecske olyan gyönyörű volt, hogy a ki látta, soha el nem feledte. Legónyemberek, ha meg­látták, elsorvadtak utána; feleséges emberek életük végéig vele álmodtak. Marczinkáné a nevét is tudta a gyönyörű asszonynak. Perényi-nének hívták.

— Épen olyan, mint a tekintetes asszony, — mondta nekem Marczinkáné. — A haja, a szeme, az arcza, szakasztott virágszál termete.. .Mintha csak megelevenedett volna.

No, nem voltam valami rút asszonyi állat fiatalkoromban, de azért korántsem adtam mind­járt hitelt az én vénasszonyom hizelkedóseinek.

— Hiszen kend nem is látta soha Perényi-nét, — vetettem ellen.

Marczinkánén nem lehetett kifogni. Esküdött égre-földre, hogy ő hallomásból tudja, hogy úgy hasonlítok Perényinéhez, mintha csak az édes testvére volnék. Izgatott, nyugtalanított a do­log, mert hát igen szépnek mondták azt a vár­beli kísértetet. Egyszer ebéd fölött véletlenül szóba hoztam az uramnak. Az uram rámnézett:

— Perónyinéről kérdesz ? Hát az csakugyan nagyon szép asszony lehetett valamikor, mert a hagyomány azt tartja, hogy a lengyel király bolondult utána. Itt mulatott, itt vadászott a király néhány száz esztendő előtt a Perényiné kedvéért. Olyan szép volt az az asszony, akár csak maga, Hona.

Megcsókolt, majd elnevette magát. — Még a neve is a magáé. Ilonának hívták. Bolondság, bolondság, — de ettől a naptól

fogva sokkal szivesebben hallgattam a Mar­czinkáné meaélgetését arról a kisértet asszony­ról. Utóvégre, csak asszony voltam én is, Honá­nak is hívnak és ha már olyan nagyon szép volt az a Perényiné, hogy egy koronás király bolondult utána . . . Egy egész tél múlt el így mesélgetések közepette. A kisértet-asszony sok­szor megjelent álmaimban. Olykor azon kap­tam magam, hogy hosszasan, álmodozva nézek a várromok felé, hátha megpillanthatnám azt a csodálatos asszonyt. Marczinkáné mindig újabbakat mesélt róla és a mesékhez én min­dig hozzáálmodtam valamit. Valamit, a mi rám is vonatkozhatott volna.

Egyszer — már tavaszra hajlott az idő, — Marczinkáné új mesével jött meg a faluból.

— Öreg Primócz Pállal beszéltem a templom után. Öreg Primócz Pál már régen elmúlott száz esztendős és többet tud, mint a könyvek. Mesélte, hogy nemsokára elkövetkezik az az idő, körülbelől egy hónap leforgása alatt, a mi­kor a kisértetek összegyűlnek a várban. Vala­mennyi kisértet kijön a sírokból és ott mulat­nak, vigadnak kakasszóig a várudvaron. Muzsi­kások muzsikálnak és hozzá szellemtánczot ropnak. A szép Perónyinét ilyenkor látogatja meg a szerelmese, az a régi király. A férfiak ezüst-kupákból isznak olyan bort, a melyet ha élő megízlel, soha életében nem felejti el az ízét A nők kellemeteskednek és szépen énekel­nek. A ki azt az éneket hallja, álomkóros lesz tőle. A szolgák hosszú asztalt terítenek csupa ezüsttel, aranynyal és a hosszúhajú apródok nagy ezüst-tálakat hoznak rudakon. A tálakon egész vaddisznók, őzek, nyulak, fáczánok és

SOO VASÁRNAPI OJSAÖ. 511. SZÁM. 1906. ~>± rvKOf.VAM.

KATONAI DÍSZSZEMLE SZEBASZTOPOLBAN.

berezegek között is a legelső, vadászott abban az időben a mi erdőségeinkben. A hegyek kö­zött lévő vadászkastélyokban egész éjjel folyt a mulatság, míg nappal hajtók lármájától, fegy­verek dörgésótől voltak hangosak a rengetegek. Az uramnak természetesen éjjel-nappal szolgá­latban kellett lenni a fiatal fenséges vadász úr mellett. Meghajtották az erdőket és estére senki sem volt fáradt, mert akkor kezdődött csak az igazi mulatság. Tót parasztok, a kik az erdőbe tévedtek, csudálatos dolgokat meséltek a nagy urak vidámságáról, jókedvéről, jóságáról. Öreg Primócz, a ki a históriához is kon\ított, a pa­rasztoknak előadást tartott az igazságos Mátyás királyról, a ki hajdanában szintén itt űzte a vadat. r

— Úgy látszik, mégse halt meg Mátyás ki­rály, — mondták a tótok. — Eljött újra va­dászni Paczikára.

De én abban az időben csak fél füllel figyel­tem ezekre a hírekre. A kísértetek éjszakája mindinkább közeledett. Piros vállkendőt szerez­tem, valamint fehér selyemszoknyát, a milyen­ben Perényiné járt a legenda szerint. Marczin-káné aranyos festékkel kente be a czipőmet és azon estén ő fésült meg. Mikor a tükörbe néz­tem, alig ösmertem magamra. Tornyos magas hajkorona volt a fejemen, az arezom fehér volt, mint a fal és a szemem csudálatos fényben

A VAROS ÉS KIKÖTŐJE.

pávák fekszenek. Még a bőrük is rajtuk van, de bévül meg vannak sütve. Az öreg Primócz egy­szer ott settenkedett a muzsikások mögött és elcsent egy őzezombot. Vitte, vitte hazafelé, de mire hazáig ért, az őzezomb helyett egy kor­hadt fenyőágat czipelt a kezében . . .

Hallgattam, hallgattam a Marczinkáné me-sélgetósét. Este, a mikor minden elcsendesedett a házban, azt súgtam a fülébe :

— Szeretnék elmenni a kisértetek báljára, a hol Perényiné tánezol a szerelmesével.

A vénasszony keresztet vetett. Imádkozott, sóhajtozott. Végül megcsókolta a kezem:

— Elmegyünk, — mormogta. S midőn ekkor az arczába néztem, úgy rém­

lett, mintha nem is Marczinkáné hajolna a ke­zem fölé, hanem egy csúf vén boszorkány. Hegyes az orra, tűz a szeme és az álla kiál ló. . .

. . . Bolondság. Ma már mosolygok az egész dolgon, de akkor nagyon komolyan vettem, a mint az álmodozó fiatal asszonykák nagyon ko­molyan vesznek sok mindent, a min később mosolyognak. Égett bennem a vágy, hogy elme­hessek a kísértetek gyűlésére a várudvarra; a rettegést leküzdte a kíváncsiság Szemtől szembe akartam látni a csudaszép Perényinét, két sze­memmel meggyőződni arról, hogy csakugyan olyan nagyon szép vagyok-e, mint a milyen szép volt ő. Az asszonyoknak sok mindent meg lehet bocsátani, a mit hiúságból követnek el. S az alkalom is kedvezett. . .

Egy nagyon magasrangú úr, a ki még a királyi TENGERPARTI RÉSZLET.

SZEBASZTOPOLI K É P E K .

50. HAH. 1905. •">-_'. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 801

MUST-SZŰRÉS.

ragyogott. Odakünn langyos, holdsugaras tavaszi éj, a nyitott ablakon beszállott a kerti violák illata. A szivem a torkomban dobogo t t . . . És elindultunk az ezüst-vár felé.

A kertek alatt suhantunk el, Marczinkáné elől, én nyomában, mintha csakugyan kisérte­tek lettünk volna. Ha valaki meglátott volna, bizonyosan keresztet hányva magára, futna tova eszeveszetten. Már a hegyre kapaszkod­tunk a meredek lejtőn. Mélységes mely csönd mindenfelé. Midőn a mogyoróbokrok közé ér­tünk, friss erdei illatot sodort arezunkba a szél.

A teli hold az enyhe égboltozat közepén úszott és oly fényesen világított, hogy a kavicsot meg lehetett látni a hegyi úton.

Mentünk, mentünk a mogyoróbokrok között. Marczinkáné egyszerre megfogla a kezem:

— Hallja, tekintetes asszony, már megkez­dődött a bá l . . .

És a hegytetőről halkan, elmosódva valami csudálatos muzsikaszó hallatszott, a mely lágyan bujdosva a bokrok között, a szellő szárnyán szűrődött felónk a holdas éjben. S innen kezdve mintha csupán álom lett volna minden . . .

A sűrű bokrok közül kopár mezőre jutottunk. Azaz, mintha Marczinkáné eltűnt volna mel­lőlem, de nem is nagyon törődtem v e l e . . . Egy felig beomlott kapu látszott a vár oldalán, on­nan hangzott a muzsikaszó. Félig álomban megálltam, aztán csendesen beléptem a kapun a tágas várudvarra. A teli hold ünnepélyes fénynyel világította meg a bedőlt tornyokat és az udvart, a melynek közepén hosszú fehér asz­tal állott és az asztal körül ott ültek a kisér­tetek . . .

Sokan, nagyon sokan vettek részt az éjjeli

SZŐLŐ-SZEDÉS.

N O V E M B E R I S Z Ü R E T K E C S K E M É T E N . — Jelfy Gyula fényképei.

802 VASÁRNAPI UJSAG._ 60. SZÁM. 1905. 5á. ÉVFOLYAM.

RÉSZLET A KECSKEMÉTI KATONA-TELEPRŐL.

vigalomban, férfiak, nők vegyesen. A férfiak hosszúszárú sarkantyús csizmákban, tollas ba­rettel a fejükön járkáltak, míg a nők csudála­tos, soha nem látott divatot mutattak öltö­zékükben. Virágos selyem-szoknyájuk suhogott; hosszúderekú ruháikban, magassarkú aranyos czipőjükben kényesen lépegettek és arczuk vas­tagon ki volt föstve mindenféle föstókkel. A szemöldökük merészen hajlott homlokukba és meztelen nyakuk fehér volt a rizsportól.

Meddig álltam ott a sötét kapualjban, — nem tudom. A zene ismét megszólalt és a zenészekre néztem. Füstösképű czigányok muzsikáltak ott. A régi urak mégis csak nagyobb urak voltak, mint a mostaniak, elvitték magukkal a más­világra a czigányukat is. A hosszú fehér asz­talnál, a mely roskadozott az ezüst-edényektől, aranyos vödröktől, most felemelkedett egy szőke szakállú, kékszemű lovag, a ki magasabb volt a többinél. Intett a kezével és a következő percz-ben kezdetét vette a táncz. Mindegyik lovag karjába kapott egy hölgyet és járták a tüzes tánczot a gyepes udvaron, csak úgy zörgött belé a sarkantyújuk, csak úgy suhogott a sok selyem szoknya, csak úgy repültek a tollak a baretteken. . . Mindig vadabb lett a táncz, hangos kiáltások hangzottak, néha-néha egy czudar női sikoltás, a melynek vége nevetésbe fulladt. S egyszerre, mintha a szemem kápráz­nék, megismerem az egyik kísértetet. Senki más nem volt, mint a vörösarczú Zathureczky Pál, az uram komája. Ott tánczolt a vén bűnös a kisértetek bálján a paczikai vár udvarán, pedig nincs két hete, hogy még életben lát­tam. A halálának hírét se hallottam, de íme, alig hogy a másvilágra jutott, ugyanott foly­tatja, a hol elhagyta. Még több ismerős arczot fedeztem fel, a mint a kísértetek arczát figyel­tem. Az egyik mintha Szikoraihoz, az uradalom fővadászához hasonlított volna . . . Bortól ki­pirult arczok, magasra emelt selyem szoknyák suhantak el a kapu előtt. Erős illatokkal volt tele a levegő, a mely illatok nem hasonlítottak a kripták dohos szagához . . .

De egyszerre mintha megállott volna a szi­vem verése. Az uramat láttam meg a tánczolók között. Ott lejtett könnyen és legényesen tova egy piros vállkendős, fehér selyemszoknyás asszonynyal, — a szép Perényinével. Csaknem elsikoltottam magam. Aztán eszeveszetten futni kezdtem. A fülemre tapasztottam a tenyerem, hogy ne halljam a kisértetek muzsikáját, a sze­mem behunytam, ruhámat megtépte az útszéli tüske . . .

Arra tértem magamhoz, hogy otthon az agyamban fekszem és Marczinkáné csókolgatja a kezem, közben érthetetlen szavakat susog.' Világos reggel volt, az udvarról kocsirobogás hallatszott. Marczinkáné az ablakhoz futott.

— Megjött a tekintetes úr, - szólt. A következő perczben a szobába lépett Ereszt-

venyi. Megcsókolt, de eltaszítottam magamtól.

— Hol volt az éjjel? — kérdeztem. Zavarodottan pedergette a bajuszát. — Szolgálatban a fenséges úr mellett. A régi

várudvaron vacsoráztunk és a vacsora kissé soká tartott. . .

Többet nem kérdeztem tőle, de sokáig sajgott a szivem, a mikor a várromokat néztem . . . Eógen volt: fiatalság, bolondság.

Felnyitottam a szemem. Egy pillanatig úgy láttam, mintha a szép Perényiné ülne mellet­tem piros kendőben, tornyos frizurával, piros orczával . . . De mégse. A néni jóságos öreg arcza mosolygott szelíden reám és a hegytetőn állott a régi vár, megvilágítva a hold ezüst fényétől.

SZEBASZTOPOL. A mikor Eszki-Kerim a krími tatár-khánság-

nak még egyik leggazdagabb kereskedelmi vá­rosa volt s falai alatt az ázsiai karavánok festői csoportjai nyüzsögtek, abban a boldog időben a kicsiny A chtiár tatár falucska is szebb napo­kat látott. A krími félsziget egyik igen kedvező fekvésű öble partján terült el, és egészséges, enyhe éghajlata miatt a khánok is sokszor fel­keresték. Az eszki-kerimi karavánok ragyogó portékája néhanapján ide is eljutott. De azért Achtiárból mégse lett város s mint szerény, nyomorúságos falu pusztult el a krími háború idején.

E sorok írójn, ki már több izben beutazta s áttanulmányozta a Fekete-tengernek ezt az érdekes partvidékét, úgy ethnográfiai, mint tör­ténelmi szempontból, — elmondhatja, hogy Bakcsiszerájt, a krími khánok ősi székvárosát leszámítva, csak édes-kevés történelmi emlék maradt az utókorra a káprázatos keleti pompá­ban élt khánok gazdag birodalmából. A puszta véletlen műve az is, hogy az apró Achtiár falu neve mégis belekerült a történelembe.

Mikor Potemkin herczeg katonái végigpusz­tították s fölperzselték a krími félsziget minden helységét s a mikor a tatár faj kultúrája már romokban hevert, Potemkin herczeg egy czári ukázt kapott, melynek értelmében a Fekete­tenger partjának valamely alkalmas pontján oly erősséget kell építenie, a mely Oroszország szá­mára megőrizze a tömérdek áldozattal szerzett területet. Potemkin sokáig kutatott, míg végre Achtiár romjai előtt megállva, így szólott: «Ez az a hely, a honnan figyelemmel lehet kisérni minden ellenséget s biztosítani a szép krími félszigetet Oroszország számára.» Itt épült az ősi görög ós tatár telepek romjain a történelmi nevezetességű Szebasztopol. A város neve ((csá­szárvárosát jelent. «Sebastos» ugyanis nem egyéb, az mint «Augustus» görög fordítása.

Potemkin éles szeme fölismerte a hatalmas öböl előnyös fekvését és jelentőségét. A háború lezajlása után azonnal hozzáfogott a kikötő épí­

téséhez s Mekenziev admirális segítségével oly gyorsan haladt a munka, hogy 1784 ben már 17 hadihajó összesen 4080 tengerészszel állo­másozott a pompás kikötőben. Mikor II. Kata­linezárnő 1787-ben meglátogatta Szebasztopolt, az elragadtatás hangján így nyilatkozott felőle: «Sohsem hittem volna, hogy ily festői szép öböl legyen itt, s hozzá még oly tervszerűen és ügye­sen kiépítve !» /. Sándor alatt már készen volt a kereskedelmi kikötő is, s a város öt-hat év alatt 45 ezer lakost számlált.

A krími felsziget elfoglalásával s a hatalmas kikötő építésével Potemkin örökre bevéste a nevét az orosz nemzet történelmébe. Sokat tett Szebasztopol megerősítése érdekében még La-zarev is, a ki több éven át a fekete-tengeri flotta főparancsnoka volt. A rohamosan fejlődő várost azonban végzetes csapás érte, mikor 1854-ben kiütött a krimi háború. Nachimov és Komilov tengernagyok megsemmisítették Szinopnál a török flottát, de a franczia, angol és olasz szö­vetségesek hatalmas hadserege is partra szállt Eupatoriában s hosszas és véres harczok után bevette, elpusztította Szebasztopolt. Húsz esz­tendő kellett ahhoz, hogy a szétrombolt erősség újra felépüljön. A nagy csapást azonban azóta már kiheverte Potemkin városa, s II. Miklós czár, a mikor 1898-ban meglátogatta Szebasz­topolt, a legnagyobb megelégedését fejezhette ki azon, hogy a város, de különösen a hadikikötő aránylag rövid idő alatt a fejlődós oly magas fokát tudta elérni.

Szebasztopol úgy sztratégiai, mint kereske­delmi szempontból régebben megállta a helyét, de a modern erősségek kívánalmainak, több tudós tengerész véleménye szerint, ma már nem igen tudna megfelelni, mert az öbölnek nincs talán egyetlen egy olyan pontja sem, a hová a mai messzehordó ágyúk romboló lövegei el ne jutnának.

A nyilt tenger felőli oldalon, a déli és a tüzér­ségi öblök között terül el a város legszebb része. Itt van Szebasztopolnak üdülőhelye, a Primsz-szkij boulevard, két pompás tengeri fürdő, a díszes vendégfogadók, a személyszállító hajók állomása, színházak, szobrok s minden egyéb, a mi Szebasztopol nevezetességeihez sorolható.

A tenger felől érkező utast mindjárt a nagy déli öböl bejáratánál a Lazarev hatalmas ten­gerészeti kaszárnyái s a kiváló parancsnok im­pozáns emlékszobra, nemkülönben az admirali­tás remek palotája figyelmeztetik, hogy Szebasz­topol nem egyszerű kereskedelmi város, hanem erősség. Mindazáltal e tekintetben sokkal elő-nyösebb fekvése van Nikolajev-nék, mely máris erős versenytársa Szebasztopolnak.

Szebasztopolt az újabb időben ritkán emle­gették, alapítójának Potemkinnek neve pedig legfeljebb a «Potemkin-falvak» révén volt for­galomban, mígnem most a nevét viselő «Knyáz Potemkin* fellázadt hajó ismét sajátságos mó­don elevenítette fel II. Katalin ezárnő egykori híres kegyenczének emlékezetét.

S még szomorúbb emlékezetű lett Szebasz­topol városa a fekete-tengeri hadihajók legény­ségének s a szárazföldi helyőrségnek lázadása miatt, a melynek a küllőidre jutott hézagos hirek szerint áldozatául esett a város és a kikötő építkezéseinek nagy része s a mely valóságos nagy ütközet színhelyévé tette Szebasztopolt. Lehet, hogy a képeinken látható épületek is romokban hevernek s ki tudja, hány emberélet pusztult el velük együtt.

Csudáky Bertalan.

TELI SZÜRET. A szőlőlevél-koszorús Bacchus istennek min­

dig a sárga ősz volt a hivatalos évszaka. De mióta «az istenek távoztak a földről*, Jupiter az ő házanépével együtt megbukott és ősi ott­honát, az Olympust elveszítette, a saját hajlék nélkül maradt pogány istenek bizony parlag­sorsra jutottak, a kiknek meg kell szokniok a torzsalkodást. A vidám Bacchus is megérte íme, hogy költözködnie kell a kalendáriumban, az ő uralkodási ideje hátrább szorul az esztendőben, ősz derekáról ősz végére, a mikor már inkább csak a naptárban ősz az ősz, de a valóságban téli világ van a földön.

Vannak már bortermő vidékek Magyarorszá­gon, a hol november végén szüretelnek, néha olyan időben, hogy már hólepel borítja a prés-

50. «7AMji905. 5 2 . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 803

báz tetejét. És pedig nemcsak a Hegyalján esik ilyen kései szüret, a hol mindig aszúra hagyták érni a szőlőt, hanem az Alföldön, igy a hamar méltó hirre vergődött kecskeméti új szőlőtele­peken is, a hol már a gyönyörűen bevált Mat-hiász-féle módszer szerint művelik a szőlőt és olyan bort szüretelnek, a mely izre, tűzre, za­matra a zempléni hegyek világhírű boraival ve­tekedik. Néhai szegény Kecjlevich István gróf u gy akart bordeauxi bort termelni Magyaror­szágon, hogy sok száz vaggon délfranrziaországi földet hozatott ós ezzel boríttatta a tapolcsányi lejtőket: a mi, ha beváló is, de méregdrága me­tódus. A Mathiász-féle rendszer szerint nem a talaj adja a bor nemes minőségét, hanem in­kább a szőlő kezelése, az ő metódusával való művelése. És ez a kezelés csakugyan olyan eredményeket produkált, hogy az alkalmazása egyre hódít az Alföldön is.

A havas szüret Kecskeméten az utóbbi esz­tendőkben már nem ritkaság. Bacchus istennek prémes bundát kell öltenie, hogy az ő ünnepén a meghűlés veszedelme nélkül lehessen jelen. De ez nem baj, mert a kései szüret újborában annyi a tüz, hogy meleget ád a téli hidegben is és a nemes italt meg is fizetik ugy, hogy te­lik az árából a prémes bundára.

L E A K A L A P P A L Régen volt olyan forrongó a világ, mint ma­

napság. Meggyökeresedett elméletek recsegni-ropogni kezdenek, örök időkre erősnek hitt alkotások talapzatából ki-kihúznak egy-egy tég­lát és a résen, a mely igy keletkezett, tovább folyik a lazítás munkája. Egy új világ van készü­lőben, új szokásokkal, új jelszavakkal, új rend­del. Nyűg minden, a mi régi, akár nagy dolog, akár csak társadalmi szokás, jelentéktelen vagy jelentéktelennek látszó részletkérdés.

A sokféle reform között időnként felüti fejét az, a mely hadat üzen a le a kalappal! jelszó­nak. A minap írták az újságok, hogy külföldön ismét liga alakult a kalappal való köszönés ellen. Ki tudja, a köszönés új módjára törekvők talán férfiúi méltóságukat érzik megsértve, látván, hogy téli hidegben, nyári hőségben le kell venniök kalapjukat, holott a hölgyek egy ked­ves mosolylyal, bájos fejbiczczentéssel tesznek eleget a köszönés udvariasságának. A megoko-lás, mely a reformot hirdeti, ezt ugyan eltagadja és egészségi szempontokkal vonul harezba a ka­lap levevése ellen, azt állítva például, hogy télen a kalap levevése nemcsak kényelmetlen és fá­rasztó, hanem káros az egészségre is. Mi kerül­jön a helyére, a Kossuth Lajos utczában pél­dául a kalappal való köszönés helyett, hogyan mutassa ki a gavallér hódolatát, arra nézve még nincs megállapodás. Az egyik reformátor azt hir­deti, hogy elég lesz a katonás szalutálás; a másik ezt is fölöslegesnek tartja és beéri a barátságos fejbiczczentéssel i s ; a harmadik mindkét for­mát túlzott udvariasságnak véli és azt javasolja, hogy a szembe találkozók és egymást üdvözölni óhajtók valami barátságos, kedves, pajkos szót kiáltsanak egymásra. Forr e nagy reformátorok agyában a gondolat, annak bizonyítékául, hogy ezeknek az uraknak nem sok dolguk, vagy na­gyon jó dolguk van. Az emberiség történetében ez a kérdés mégis csak alárendelt jelentőségű a világot mozgató nagy eszmék mellett, de azért ennek is megvan a története és különfólesége a népek szerint.

A legkülönösebb módját a köszönésnek Andrea de Bono kutató tapasztalta igen kelle­metlenül. Afrikában járt és ott az a kitüntetés érte, hogy egy szerecsen király fogadta. A király nem a földön, hanem a földre lefeküdt alatt­valói hátán jött feléje ós a mikor közvetetlenűl a kutató elé ért — bocsánat! — az arczába kö­pött. Az első pillanatban bámulat, a másik pil­lanatban rettenetes harag fogta el az európait, a ki azonban még föl sem ocsúdott a meglepe­tésből, már odasúgta neki a tolmácsa, hogy a király igen nagy megtiszteltetésben részesítette. E fölvilágosítás után a kutató ugyanazt a mü­veletet nagy örömmel és kárörvendő boszúval ismételte a királylyal szemben, a kin valóban látszott, mennyire örvend e ritka megtisztelte­tésnek. A király méltányolta a tiszteletet, a melyet a kutató iránta tanúsított és igen barát­ságosan, előzékenyen bánt Andrea de Bonóval.

Valóban ennél különösebb és a mi fogalma-

UJPESTI PIACZ.

Az Eggetíberger-fete múkeresktdésbőL. — Pállya Czelesztin festménye.

ink szerint kellemetlenebb köszönés alig van! Mit fognak szólni ezek a derék szerecsenek, ha valaki náluk a kalaplevevéssel való köszönést akarja megvalósítani? És mit szólnaXIV. La­jos, a köszönés nagymestere, ha látná, milyen ádáz reformáló harag tör az általa művészi tö­kéletességig fejlesztett köszönés ellen ?

XIV. Lajos udvarában különböző formái vol­tak a kalappal való köszönésnek, a minthogy az etikett legaprólékosabb részleteinek ez a királyi udvar volt a «magas iskolája." Minden úrnak minden hölgy előtt le kellett vennie a kalapját. XIV. Lajos maga minden szobaleánynak is előre köszönt. Ha valamely hölgynek kezet nyújtott a férfi, előbb keztyüt kellett húznia és arra kellett ügyelnie, hogy a kézfogáskor a hölgy keze kerüljön felül. A köszönés változott alkalom szerint és a szerint, hogy kivel került szembe az ember. A meghajlásnak egész ská­lája volt az egyszerű fejbiczczentéstől egészen a térd mély meghajlitásáig. Az udvari hölgyek köszönése is igen finom eltérésekben bővelke­dett és ha a szalonba lépett az ember, igen nagy mesterség volt a jelenlevők mindenikét az őt megillető külön köszönéssel üdvözölni. £ Egyáltalán régente fontosabbnak tartották az illendő köszönést, mint ma. A középkorban igazán az volt a jelszó: le a kalappal! A kalap-levevésnek akkor az a szimbolikus jelentősége volt, hogy a köszönő elismeri a másiknak na­gyobb rangját. Később ez a jelentőség elveszett és a kalap levevése pusztán udvariasság lett. De azóta is tartotta és tartja magát következete­sen. Fehér hajú vagy már semmi hajú bácsik is leveszik kalapjukat, ha köszönnek a csitri leá­nyoknak és ma még úgy áll a dolog, ho^y neve­letlennek tartják azt, a ki nem veszi le a kalap­ját. De a reformot követők e régi szokásnak hadat üzentek és a maguk új eszméit akarják a helyére ültetni.

Kinek van igaza? A megszokott formát köve­tőknek vagy azoknak, a kik líjra áhítoznak? Igaz-e, hogy az ember testi épsége és egészsége egyre sürgősebben követeli ezt a reformot is? Mindezt nem akarjuk bírálgatni. Tegye min­denki úgy, a hogy jónak látja és csatlakozzék ahhoz a párthoz, a melynek okoskodása, érvei jobban meggyőzik. Csak arra az egyre akarunk rámutatni, hogy a világ nagyszerűségében, a természet fönségességében és az emberiség tör­ténetében igazán semmisnek látszó e kérdés fölvetése új támadás a franczia forradalom után életre kelt finom és udvarias érintkezés meg­döntésére. A mi szemünkkel nézve, ebben az érintkezésben sok volt a nevetséges, de az em­berek lelkületének szelidítésóre, a társas együtt­lét kellemesebbé tótelére bizonyára nagy ha­tásuk volt. A világ nem fog összedőlni, ha eltűnik a köszönés mai módja is és kétségtele­nül hamar megszokottá válik az új forma. Ha ugyan ígv lesz. Mert egyelőre és jó sokáig még ez marad a jelszó : le a kalappal! —jó.

NŐI FOGLALKOZÁSOK AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOKBAN.

Hogy a sok ismeretes és megszokottnak tekint­hető hivatáson kívül mi minden szokatlan do­loggal foglalkoznak s keresik meg mindennapi kenyerüket Amerikában a nők, az kitűnik abból a kimutatásból, melyet a washingtoni statisz­tikai munkahivatal most összeállított. E szerint az asszonyok foglalkoztak, mint kikiáltók az árveréseken, podgyászhordók, fekezők, vonat­vezetők, téglasimítók, mészárosok, ácsok és asz­talosok, hajóácsok, szénégetők, mérnökök, ko­csivezetők az elektromos-vasutakon, kocsisok ós szekeresek, mozdonyvezetők és fűtők, halászok, háziszolgák, szénmunkások, kikötőmunkások, favágók éstutajosok, gépészek, molnárok, arany-, ezüst- és szénbánya-munkások, öntők, mint alkalmazottak patróleumfuró-kutaknál, festők, üvegesek és fényezők, kormányosok, ólommun­kások, kőtörők, tető- és cserépfedők, matrózok, csomagolok és váltóőrök. Természetes, hogy a nők száma, kik az ilyen foglalkozásra vállal­koztak, nem épen nagy. A mint az amerikai távol áll attól, hogy a nőket bármi foglalkozá­sukban akadályozni akarná, úgy viszont más­részt az igazi yankee nem szereti, sőt ellen­szenvvel nézi, ha a nőket nehéz testi foglalko­zásban tudja vagy látja, a milyenek például az öntödék, a kovácsok, vagy a hajósok munkái. Az Egyesült-Államok üzleti életében anő messze felülmúlja a férfiút az olyan alantasabb foglal­kozásoknál, melyek mindenekelőtt pontosságot és szigorú kötelességtudást követelnek. De az asszonyok az önálló, külön kezdeményezést igénylő vállalatoknál hasonló képesítésüket még be nem bizonyították. Egyet-kettőt kivéve, kiket ujjainkon megszámlálhatnánk, egyetlen­egy sincs, a ki a nagy intézeteknél, melyek most Amerika üzleti életét dominálják, valami kiváló szerepet játszottak volna. A legtöbb, üz­letekben foglalkozó asszony vagy irodai teen­dőket végez, vagy kisebb üzletek tulajdonosai. Ez általános szabály alól csakis a nyugaton Bzékelő bányavállalatokat lehet kivenni. Ezen a téren nagyon szépen működtek a nők. De sőt általános hiedelemre talált itt az a babona, hogy a nőknek az érczerek feltalálásában különös, titkos erejük van, sőt példákat is tudnak, melyek e hiedelem megerősítésére szolgálnak.

Ugyancsak jó eredményt mutat fel az asszo­nyok működése az ország déli és délnyugati vi­dékein a farmok megművelése körül. A dekoratív munkát is előszeretettel űzik. Ellenben egészen hiányzanak Amerikában a pinczérnők ; az ame­rikai szépérzékét bántaná, hogy szesztartalmú italokat nő kezéből fogadjon el, holott egyáltalán fenn nem akad azon, ha a nő valami családnál mint kocsis, vagy groom szolgál, vagy ha bor­bélyüzletben segédkezik.

Hogy különben mi mindenre képes az ame­rikai nő, mi sem mutatja világosabban, mint az a politika-pénzügyi művelet, melyet egy

2 / V ^

804 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 50. SZÍM. 1905. 52. Í.VFOIAAM.

A KARÁCSONYI SZÁM. — Nádler Róbert festménye.

amerikai nő két kormány közt létesíteni akart s mely daczára annak, hogy sikertelen maradt, mégis az általános figyelem központjába he­lyezte öt. Ez a női pénzügyi lángész az Egye­sült-Államoknak egy kis városkájából New-Yorkba jővén, pályafutását ott, a legtöbb nő példájára, mint gyorsirónő és gépírónő kezdte. Ebben az állásában bepillantást nyert abba, mily módon kötik meg a nagy üzleteket és börzeconp-okat s utoljára is arra a gondolatra jutott, hogy hiszen egy szempillantás alatt ő is milliókat nyerhetne. Megtakarított pénzecské­jén értékpapírokat vásárolt, szerencséje volt s most már önállóan spekulálni kezdett. Pénz­

ügyi eredményeinek leghathatósabb bizonyí­tékai azok a nagy brilliánsok voltak, melyeket magára rakott s melyek üzleteinél szintén segí­tőivé váltak. Utoljára már politikai szinezetü üzletekre is vetemedett. San Domingó kor­mányával olyan szerződést kötött, mely, ha végrehajtatik, több millió dollárnyi nyereséget biztosított volna neki. Arra vállalkozott, hogy ráveszi az Egyesült-Államok kormányát arra, hogy a Samana-öblöt, mint szénlerakó-állo­mást s flotta-operáczióinak kiindulási pontját megvegye. A vételár a nemzeti adósság törlesz­tésére fordíttatott volna. Eunek az adás-vétel­nek a közvetítéséért a hölgynek értékes vasúti

konczessziókat s a bevándorlók számára terje­delmes földterületeket Ígértek. A terv már min­den részében ki volt dolgozva, de kelleténél hamarább jutott az Egyesült Államok kormá­nyának tudomá-ara, mely aztán San Domingó-val minden további összeköttetést megszakított. Miután az illető hölgy azonban még nagyon fiatal, valószínűleg legközelebb valami új óriási üzlettel kedvezőbb eredménye lesz.

A nők szavazati jogának megszerzésén fáradozó előharczosok az Egyesült-Államok legfelsőbb törvényszékének elnöke, Dávid J. Bremer személyében ügyüknek nagy támogató­jára találtak. Ez egy interview-ben úgy nyilat­kozott, hogy ezt azelőtt szép, de kivihetetlen elméletnek tartotta, a tapasztalat azonban jobbra tanította. Az Unió öt államában: Colo-radóban, Wyomingban, Utahban és Idahóban a nők szavazóképessóge gyönyörűen bevált Sőt kisebb városok polgármesterei gyanánt a nők már nagy eredményeket is értek el.

— Lehetségesnek véli-e, — kérdezte a ripor­ter, — hngy az Egyesült-Államoknak valaha női elnöke is lehessen?

— A legkevésbbó sem kételkedem benne. Nem is tudnók egyetlen okot sem, mely el­lene szólna, de többet, mely javukra billenti a mérleget. Nem állítom, hogy ez a közeli jövő­ben testté fog válni, de valamikor mindenesetre megeshetik, s a törvény sem állja ennek útját. Olyan teória az, mely a gyakorlatban önmagá­tól kialakul.

Hasonlókép nyilatkozott Brewer már néhány hónappal ezelőtt egy női egyetem tudornőjé­nek avatási ünnepélye alkalmával. Akkori kije­lentését sokféleképen kommentálták, meg is mosolyogták. Valaki megkoczkáztatta azt a megjegyzést, hogy akkor majd az is szük­ségessé válik, hogy «Congressional Becord* még valami divatmellékletet is kapjon. Csak-, hogy az ilyen élczelósek a dolgot el nem ütik. A mellett a fejlődés mellett, melyet az amerikai nő kifejt, a teljes politikai egyenlőség a jövőre nézve egyáltalán nincs kizárva. Könnyen lehet­séges, hogy Amerika valamelyik szép napon női elnökkel lepi meg a világot Csakhogy persze addig se Teddynek, se Boolnak, se senki másnak, a ki 1908-ban esetleg sorra kerül, e miatt még reszketni nem kell. V. K.

A VIZHORDÓ. - Deák-Ebner Lajos festménye. Az Kggenberger-féu- mikéről CZIGÁNYLEÁNY. — Vastag György fe8ta.n,e.

50. SZÍM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÜJSÁQ. 8 0 5

A H É T R Ő L . A nagy óra. Carducci az olaszok legnagyobb

élő irója. Bámulói sorába tartozik maga az öz­vegy királyné, Margit is, a kinek érdeklődése nemcsak arra terjed ki, hogy a nagy iró emlé­keit még annak életében összegyűjtse, hanem arra is, hogy kibékítse őt az egyházzal. Ez az utóbbi igyekezete kárba veszett. A költő az un­szolásra igy felelt: «Vagyok, a ki voltam negy­ven éve; változatlanul, rendíthetetlenül várom a nagy órát». ügy tetszik, hogy szép és bátor mondás. Negyven esztendeig rendületlenül várni a halált, folytonosan gondolni reá bizonynyal bölcshöz méltó dolog. Férfiasabb is, mint pél­dául Hadrián császárnak bánatos enyelgése a halállal, a ki betegágyhoz szögezve utolsó órái­ban is versekbe foglalja érzéseit:

Te állhatatlan, érzékeny lélek, Ki oly soká valál a test társa és vendége, Hová fogsz most vándorolni, szegény,

lensóges az elfogultságuk, mert az ő megbízott­jai — a mamák, a kiket azután viszont ő bíz meg azzal, hogy járjanak el helyette — a czipőcskék körüL Tegyék bele, a mit belevalónak gondol­nak. Ez az oka, hogy most a játékos-boltok, ba­zárok tele vannak Mikulás apó megbízottjaival, szülőkkel, anyákkal, apákkal, a kik válogatják, vásárolják a Mikulás apó — ajándékait. Igaz, hogy az árát — előlegezik a kereskedőnek, de ezt Mikulás megtéríti a pénznél szebb értékben, a gyermek örömében, az ajkai boldog csaesogá-sában ós a szeme sugárzásában. — És ezen a héten indul meg a betlehemesek sok apró csa­pata is, jövendőt kántálni a közelgő megváltás­ról az ablakok alá. Törpe kis pásztorok, hegyes süvegben, fehér kóczszakállal viszik a gyertya­világos Betlehemet. És gyűl-gyül estenden a szelid fény, gyűjti a fehér ünnepi világosságot a közeledő szent éjszakára.

legyen. Ezért első követelése minden a szabad­ság felé törekvő népnek a szabad vélemény nyilvánítás, a minek leghatalmasabb modern formája a sajtószabadság. A szabad nemzet tü­deje és torka a szabad sajtó, ha ezt elnyomják, megsértik, a szabadság sorvadásba esik és az így sorvadásba esett szabadság bizonyára a leg-kevésbbé alkalmas arra, hogy egészséges új jo­goknak adhasson életet. Ha az orosz munkások megtámadják az orosz lapok szerkesztőségeit, ebben van ráczió. mert ott a lapok nem a véle­mény szabad nyilvánításának eszközei, hanem az elnyomó hatalom szócsövei voltak, csak azt Írhatták, a mit ez a hatalom diktált a hasáb­jaikra. A harcz tehát rajtuk keresztül az elnyomó hatalom ellen a vélemény-közlés szabadságáért és nem a szabadság elnyomására folyt. Ott az elnémított hang fölszabadításáért és nem sza­bad hang elnómítása czéljából csatáztak. A mióta világ a világ, mindig egymással ellentétes véle­ményű hadakra oszlottak az emberek és a hala-

BETHLEHEM-JÁRÓ GYERMEKEK. — Oserna Károly rajjá.

Sápadtan, hüvely nélkül borzongva a hidegtől 1 Enyelgés, tréfának vége van!

De azért nem Carducci bátorsága a Jeg-férfiasabb. Nem gondolni a halállal, s teljesíteni az élet kötelességeit, mintha nem is léteznék halál: bizonynyal szebb és bölcsebb dolog, mint folyton gondolni reá.

Mikulás hete. Kedden éjszaka tette meg Mi­kulás az ő nagy lítját át az egész világon, meg­állva minden ház előtt, a melynek az ablakába czipőcskéket raktak. Bent a házakban a czi­pőcskék gazdái nyugtalanul, aggódva és remény­kedve hánykolódtak a gyermekágyokban, kicsiny szivük tele nyugtalan érzéssel, hogy Mikulás apó, az ő patrónusok, a kinek az idén nem lett havas, csak vizes a szakálla: mit hozott nekik'.' Mit tett a czipőjükbe, kis csizmájukba: játékot-e vagy virgácsot? Mert Mikulás mindent tud; ki volt jó, ki volt rósz, ki volt szorgalmas és szó­fogadó és ki volt olyan gonosz és elvetemült, h°gv — nem akarta meginni a kávéját. Mikulás apónak kitűnő a hirszolgálata és ha a megbi-

tiilán elfogultak is, semmi esetre sem el aottjai

Forradalom a betű ellen. Mindjárt a máso­dik szavunkkal helyesbíteni kell az első szavun­kat. A forradalom szó itt csak pótol egy megfe­lelőbb szót, a mely azonban — nincsen; vagy legalább is nem találjuk. Mert ez a szó: for­radalom, küzdést, megokolt küzdést jelent va­lamely elnyomatás ellen jogokért, a melyek együtt a szabadságot adják. De ha emberek, a kik hitük szerint szabadságért küzdenek, meg­rohanják a szabadságot és jogot követelvén, jo­gokat tipornak, ez, ha harczi tüzében még oly jó­hiszemű is, semmiképen se födheti magát a for­radalom fogalmával. Az ilyen akczió nem lehet más, mint tévedés, még pedig szörnyű és tragi­kus tévedés, mert nincs végzetesebb dolog an­nál, ha egy küzdő fél a saját katonáit lövi ha­lomra, a saját tanait dúlja szét, a saját municzió-ját robbantja föl. Minden népnek legbecsesebb szabadsága a gondolat, a vélemény nyilvánítá­sának és közlésének szabadsága, mert ez az egyedüli eszköze annak, hogy a mit minden vi­lágosan gondolkodó ember külön-külön akar, mint közakarat nyilatkozhassak meg ós ez egyetemes akarat erejével törvénynyé, joggá

dást mindig az a tábor képviselte, a melynek kevesebb erőszakra volt szüksége a maga igazá­nak érvényesítésére és a melynek az útja nem vezetett letiport jogokon ós megbénított emberi szabadságon keresztül. Előre törekvő emberek­nek semmitől se kell jobban őrizkedni, mint a szabadság megtámadásától, mert az erő, mihelyt a szabadság ellen fordul, erőszakká lesz. Az erő­szak pedig a zsarnokság fegyvere ós végzetes oktatás, ha a nép tanítja az elnyomásra mindig kész hatalmat a szabadság ellen való fegyver­forgatásra.

* .1 tüntetési sarok. A helyrajzi térképek terüle­

tén minden nagyvárosnak megvan a politikai mappája is. A politikai életnek megvannak a maga rendes útvonalai, terei. Budapestnek van politikai korzója, ennek a politikai sótaútnak a Kossuth Lajos-utcza a területe, az ideje pedig a déli órák, tizenegytől egyig. De a korzó elegánB és szolid, a politikusok sétálnak és beszélgetnek, az ő sétájuk nem veszedelmes se az ablakokra, se a kirakatok üvegtábláira. De vannak Buda­pest politikai térképénpiro*pontok is. amelyek

806 VASÁRNAPI ÚJSÁG. _ 50. SZÁM. 1905. 52. KVFOIAAM.

csak egyes alkalmakkor elevenednek meg, de ilyenkor azután forró, fenyegető izgalom sugár­zik belőlük. Ez olyankor történik, mikor a poli­tikai élet nagy kazánjában annyi gőz fejlődik, hogy a fölöslege kiáramlik a gépházból — a törvényhozásból — ós átfűti, hevítővé teszi az utcza levegőjét is. Az izgalomnak ilyen góez-pontja, ilyen gyújtópontja volt még nem régi­ben a híres tüntetési négyszög, a kerepesi-út, a Kossuth Lajos-, illetve akkor még Hatvani-utcza, a Múzeum-kőrút és a Károly-körút összetorko-lásánál. Akkoriban még az ifjúság tüzes lelke­sedése lobogott a tüntetésekben és lángja min­dig a hazafias érzések oltárán gyúlt ki. Most új had vonult ki az utcza megszállására, új zászló val és új tábort is választott magának. Ez az új had a szocziálisták serege, az ő lobogójuk az állandó forradalom színében égő piros zászló és gyülekező táborhelyük a kerepesi út és a Nyár-utcza sarka, a hol a nemzetközi szoczialista agitáczió főműhelye, lapjuk szerkesztősége és nyomdája van. Innen zuhog szerte az ország minden részébe a rengeteg szoczialista röpirat, daloskönyv ós agitáló nyomtatvány, innen küldi a központi szervezet a szónokokat is vidéki elv­társak toborzására. A sarkon állandó a tömeg, folyton hullámzik egy csomó ember, munkát lan munkások és nem munkások hada, ráérő utczai nép ós egy csomó kíváncsi, a ki azért áll ott, mer t — mások is ott állanak. Az est beborultá-val rendesen megnő a tömeg és innen indul tün­tetni pártkörök és szerkesztőségek ellen. Ezek a tüntetések most fenyegetőbb karakterűek, mint voltak régebben, mert a homályban mindig akad tömeg, a mely ellenségnek itéli mindazt, a mi — törékeny és hajlandó revolverrel is dolgozni a tumultusban. Oly nagy már a kitartóan fűtött izgalom feszítőereje, hogy röpíti nemcsak a kö­vet, hanem a pisztolygolyót is.

ÚJ MAGYAR MŰTÖRTÉNETI KÉZIKÖNYY. Tíz-tizenkét év előtt még alig beszélt nálunk va­

laki művészetről. Ha megnyílt a Műcsarnok kiállí­tása, a közönség körüljárt benne, a hírlapok köte­lességszerűen közöltek róla egy-két czikket s aztán minden nagyobb zaj és komolyabb érdeklődés nél­kül el volt intézve a dolog. Az Országos Képtár azoknak való hely volt, a kik a magányt keresik, a múzeumi képtár pedig, mint útba eső kellemes me­legedő hely szerepelt a fővárosi életben. Az egye­temen a műtörténet tantermében alig lézengett négy-öt hallgató.

Ma már mégis csak van haladás. Mindenfelől be­szélnek művészeti dolgokról, szalonokban, társas­körökben gyakran fölhangzik egy-egy művész neve, egy kép, egy kiállítás már beszéd tárgya ott, a hol mívelt emberek szoktak találkozni. Az igazi érdek­lődés még csak ébredezik, de ép az a fődolog, hogy ébredezik. Fiatal mű kritikusokat, műtörténészeket látunk fejlődni, a kik több-kevesebb komolysággal s szakértelemmel foglalkoznak kisebb vagy nagyobb művészeti kérdésekkel. A Szabad Egyetem ruűtör-téneti előadásai nagy és figyelmes közönséget von­zanak. A művészeti irodalom színvonala és terje­delme is jelentékenyen megnőtt az utóbbi időben, a lapok több s jobb, tartalmasabb czikket közölnek képekről, szobrokról s a kik ezeket írják, mégis csak többet értenek a dologhoz, mint tíz-tizenöt év előtti elődeik. Monográfiák, részlettanulmányok jelennek meg, melyeket szívesen fogad a közönség.

Csak egy lényeges akadálya volt eddig a művészetre vonatkozó ismeretek elterjedésének : az, hogy nem volt oly magyar műtörténeti kézikönyv, a mely rész­letesebb tájékozást nyújt az érdeklődőnek s meg­adja neki azt az alapvető tudást, mely nélkül igazi mfiértelem nem fejlődhetik ki. Az egyetlen ily tárgyú nagyobb kézikönyvünk, a Pasteiner Gyuláé a maga idejében igen hasznos szolgálatokat tett, de ma már mégis csak elavult.

Most már ez a kérdés is meg van oldva. Beöthy Zsolt szerkesztésében megindult egy nagy, négy kö­tetre tervezett műtörténeti kézikönyv, a mely min­den tekintetben megfelel közönségünk kívánságai­nak. Most az első kötet jelent meg, a mely az ó-kor művészetét tárgyalja . csakhamar követni fogja a többi is S ez első kötetből láthatjuk, hogy valóban jó, gondosan, a magyar viszonyok tigvelembe véte-

HOFFMANN BENEDEK.

lével s alapos szakértelemmel készült munka, nem csnpán halvány másolata külföldi hasonló művek­nek, hanem megvan a maga egyénisége is.

A mi efféle munkában a szöveggel egyenrangú, sőt mondhatni, ennél fontosabb dolog: az illusztrá-cziók dolgában bátran odaállíthatjuk ezt a munkát a németek legkapósabb műtörténetei mellé; a ná­lunk is közkézen forgó Lübke és Springer-féle né­met munkáknál határozottan különb e tekintetben. Csupa új fölvétel után készült képek; a szerkesztők­nek volt rá gondjuk, hogy az ismertebb műtárgyak­ról érdekes, újszerű hatású reprodukcziókat kapja­nak s a kevésbbé ismertek is lehetőleg jellemzetes fölvételekben legyenek visszaadva. A nagyszámú szines mülapok, igen szép kivitelben, szintén eme­lik a könyv szépségét. A mi az ó-kor művészetének ismeretére nézve fontos, azt az olvasó mind meg­találja.

Az első kötet az ó-kor művészetének hatalmas anyagát öt fejezetben adja. Az őskor primitív mű­vészetét Sebestyén Gyula ismerteti világos, áttekint­hető előadásban, érdekesen mutatva be a történe­lem előtti ősember szépérzékének gyermekes, da­dogó, de sokszor kezdetlegességükben is megkapó nyilvánulásait. Az ó-kor keleti népeinek művészetét Mahler Ede, az egyptologia és assyrologia jóformán egyedüli szakszerű magyar művelője ismerteti. Igen becses munka a görög művészetről szóló rész; ezt Láng Nándor, a műarcheológia egyik legalaposabb képzettségű munkása irta nagy tájékozottsággal, tel­jes biztonsággal uralkodva a roppant terjedelmes anyagon, vonzó, egyszerű s mégis érdekes előadás­ban. A görögből fakadt római művészetről Zsámboki Gyula tájékoztat gondos feldolgozásban. A mi pedig a kötet magyar jellegét adja: dr. Knzsinszky Bálint tanulmánya a római művészet magyarországi em­lékeiről, egészen eredeti összeállítás. Archeológu­saink évtizedek sora óta buzgón kutatják az ásatá­sok révén napvilágra került ókori emlékeket, de ily összefoglaló képet nem nyújtott eddig rólak senki. Kuzsinszky tudósaink között első sorban volt erre hivatott, mint az aquincumi múzeumnak mai gaz­dagságában való megteremtője s az egész tárgykör­nek avatott ismerője. Munkája tanulságos és nagy vonásaiban jellemző kép a rómaiaknak hazánk­ban virágzott mívelődési életéről. Beöthy Zsolt, a szerkesztő magvas bevezetést irt a kötethez, mely­ben megadja az egész munka alapelveit. Ma már világszerte az a szokás, hogy az ily nagy összefog­laló műveket nem egy ember írja, hanem együtte­sen többen s ennek az eljárásnak sok előnye közül nem utolsó az, a mit e munkában is látunk : hogy minden egyes fejezet az illető tárgy-körrel hivatá­sosan foglalkozó iró keze alól kerül ki. A vállalat programmja hangsúlyozza, hogy a további kötetek­

ben is kellő tér nyílik a magyar szempontok érvé­nyesülésének, a mi nagyon fontos dolog, mert kül­földi munkákban épen ezt nem kapjuk meg.

HOFFMANN BENEDEK, A SZERVITÁK B U D A P E S T I H Á Z F Ö N Ö K E .

1844—1905.

A fővárosban csendesen, de hathatósan munkál­kodó szervita-rendet súlyos csapás érte házfőnöke, Hoffmann Benedek halálával. A rendnek negyven év óta volt tagja s egyházi munkájában jelentékeny szerepet vitt az 1844-ben Lajtaszentmiklóson szüle­tett férfiú, ki tanulmányait Egerben és Budapesten elvégezvén, 1865-ben lépett be a szervita-rendbe. Előbb Egerben volt házfőnök 1886—1894-ig. Az egri rendházat ez idő alatt újjá alakította s ren­dezte. 1894 tői fogva pedig a budapesti rendház élén állott. Nehéz viszonyok közt vette át a fővárosi rendház vezetését, de csakhamar rendezte ügyeit s vagyonával oly jól gazdálkodott, hogy nemcsak meg tudott felelni a pesti rendház nagy szükség­leteinek, hanem a többi magyar rendházakat is segélyezhette. A rend budapesti templomát restau­ráltatta, úgy hogy ez a fővárosi katholikus hívek előtt nagyon kedvelt templom neki köszönheti mai díszes berendezését. Van még egy nagy érdeme. A szervita-rendbe igen kevés líj tag lépett be, úgy hogy a rend kihalásától kellett tartani. A rend római generálisa ezért olasz klerikusokat küldött Magyarországba. Hoffmann Benedek erre Egerben novicziátust létesített, úgy hogy a belépett kleriku­sokat néhány év alatt megnyerte a magyar szervita rend tagjainak, s ezzel a magyar nyelvnek ( és kultúrának nagy hasznára volt intézkedése. Úgy előbbi székhelyén, mint a fővárosban széles kö­rökben ismerték és tisztelték a nagy míveltségű, jóindulatú papot, ki rendje részéről is több ki­tüntetésben részesült. Időnek előtte követte a ha­lálba nemrég elhunyt bátyját, Hoffmann Alfréd könyvkereskedőt; rendtársain s az egyházi körökön kívül nagyszámú rokonság gyászolja halálát. Teme­tésén részt vett a legtöbb hazai rend főnöke s több ausztriai kolostor is képviseltette magát. A temető­ben maga a rend tartományi főnöke, Brichta Sa-lesius szentelte be még egyszer koporsóját.

VÍZ ALATT JÁRÓ HAJÓK. A magyar-osztrák haditengerészet, a külföld pél­

dája után indulva, mihamarább búvárhajókkal sza­porítja flottáját.

A mit Verne Gyula képzelete mint fantasztikus álmot varázsolt elénk, azt megvalósította a legri­degebb realista: a haditengerészet. Megalkotta a víz alatt járó hajót, de nem azért, hogy a világgal meghasonlott lelkeknek, bujdosó remetéknek ott­hont teremtsen, hanem, hogy az ellenség úszó várainak, a büszke Góliátoknak halálthozó Dávidot állítson útjukba.

Az első tenger alatt járó hajót a XVIII. század vé­gén építette Bushnell Dávid. Lehet, hogy az ő nevé­ről nevezték el Dávidnak e naszádot, de bizonyos, hogy ez igénytelen kis alkotmányra, melyet fel­találója nagy dolgokra tartott hivatottnak, jellem­zően találó ez elnevezés.

Ez is maradt a neve a búvárhajónak sokáig. A múlt század elején még játékszernek tekintet­

ték, de az amerikai polgárháború már ráterelte a szövetségesek figyelmét és bizonyos, hogy az ost­romló hajóhaddal szemben már használták is a búvárhajót.

Az első sikert az 1863-iki év hozta. Ekkor a New-Ironsides nevű hajót támadta meg és sülyesztette el egy víz alatt járó naszád. E siker hatása alatt egy újabb hajó épült, ez azonban három szerencsét­len támadási kísérletével csak a saját legénységét pusztította el, az ellenségben kárt nem tett.

Ezzel vége volt e hajók szereplésének. Nehezen elérhető czélt is tűztek maguk elé, mikor arra törekedtek, hogy az ellenség hajójához egész közel férve, ott robbanó aknát helyezzenek el.

A víz alatt járó hajó eszméjét azonban egészen sohasem ejtették el. Tulajdonképen ennek fejlődése, folytatása Whithead geniális találmánya, a tor­pedólöveg.

Ez nem más, mint egy kis búvárhajó, melyet gép hajt, kormányoz, irányít és a mely felrobban, ha szilárd testhez ütközik. Ember természetesen nin­csen rajta, hanem úgy lövik ki a hajó irányító csövéből, akár az ágyúgolyót az ágyúból. Mivel azonban útját sűrűbb anyagban — vízben, nem

BÚVÁRHAJÓ A VIZ FELSZÍNÉN. BÚVÁRHAJÓ RÉSZBEN ALÁMERÜLVE.

pedig levegőben kell megtennie, hosszabb távol­ságot csak úgy futhat be, ha a kilövés után még külön e czélra szolgáló gépezet is hajtja.

Ezt a feladatot oldja meg a Whithead-torpedó, melynek eszméje negyven évvel ezelőtt magyar föl­dön született meg és testet öltött, mikor a fiumei gyár megalakult, hogy ezen torpedók gyártását meg­kezdje. Azóta az egész világ torpedó-szükségletét majdnem kizárólag e magyar gyár fedezi.

Vájjon nem csodálatos-e, hogy mi, a kiknek a flottája messze mögötte marad a nagyhatalmak ha­jóhadának, e találmánynyal nemcsak ellátjuk az egész világot, hanem egyszersmind megszabtuk vele minden haditengerészet feljődésének útját és irányát ?

Nagyon hasonlít sorsunk magának Whitheadnek az életéhez. Nem volt tengerész ember és a legge-niálisabb tengerésztalálmány az ő nevéhez fűződik; jámbornak, istenfélőnek ismerték és a legöldöklőbb hadi szerszámot ő adta a békétlenkedő világnak.

A torpedónak átalakító hatása volt a hadihajók fejlődésére. A gyorsjárású torpedónaszádok, me­lyeknek olyan veszedelmesen fontos szerep jutott az utolsó háborúban is, e lövegnek köszönhetik létüket.

Feladatuk abból áll, hogy a nagy hajókhoz lőtá-volból férkőzzenek és mielőtt amazok észrevennék őket, rájuk küldjék a víz alatt járó torpedót.

A tengeri háború legnehezebb és legkoczkázato-sabb vállalkozásainak osztályosa a torpedónaszád. Ha nem sikerül észrevétlenül az ellenség közelébe jutnia, akkor a nagy hajó ágyútüze pillanat alatt elsülyeszti a gyenge, kis naszádot. Ha pedig oda­férkőzött, ha torpedóját ellőtte is, még mindig kér­dés, hogy idejekorán tud-e menekülni a megtáma­dott nagy hajó tűzvonalából ?

Találnia kell, halálos zavarba kell hoznia az el­lenséget, hogy gyors futással visszatérhessen saját hajórajához vagy a kikötőbe.

A tengerészkatonáknak mindenütt nehéz, fáradsá­gos a szolgálata, de seholsem veszedelmesebb, mint a torpedó-hajón. Ezt tudják is, méltányolják is a fel-

A BÚVÁRHAJÓ KILÖVI TORPEDÓJÁT.

jebbvalói és úgy kényeztetik a legényeket, hogy a saját bevallásuk szerint, még — a czivilnek sem le­het jobb dolga náluknál.

De a támadások veszélyes voltát is igyekeznek csökkenteni. Ezerféle a praktikája aDnak, hogy a naszád miképen kerülhet észrevétlenül az ellenség közelébe. Bendszerint éjjel támadnak ; szürkére fes­tik az amúgy is alacsony hajó oldalát; eltakar­ják az exponált kéményeket, szóval megtesznek mindent, hogy a naszád elkerülhesse az ellenség figyelmét.

Ezek a maszkírozó kísérletek az idők folya­mán szinte öntudatlanul oda vitték vissza a hajó­építőket, a honnan magának a torpedólövegnek az eszméje kiindult: a víz alatt járó hajóhoz.

A múlt század közepén még nem vált be e hajó-typus, mert az ellenséghez túlságosan közel kellett férnie, hogy benne kárt tehessen. Ma már olyan vlz alatt járó lövegünk van, a mely elvisz két kiló­méter távolra és így megóvja a buvárnaszádot attól, hogy a nagy hajó közvetlen közelébe menjen. De ennél a távolságnál mindenesetre jobban megköze­líti az ellenséget, mert a torpedóczélzás bizony nem könnyű mesterség, az elhibázott lövés pedig drága portéka: körülbelül tízezer korona az ára.

A múlt század 90-es éveiben újra nagy hévvel fogtak a buvárhajók építéséhez. A modern technika fejlettsége és a régi kísérletek tapasztalatai meg­könnyítették a szerkesztők dolgát, úgy hogy ma már e hajók a tökéletesség igen magas fokán állanak.

Az alámerülés úgy történik, hogy e czélra szol­gáló tartányokba vizet bocsátanak, mi által a naszád súlya növekszik, tehát sülyedni kezd. A sülyedés fokát a bebocsátott víz mennyisége állapítja meg, tehát ez tetszésünk szerint szabályozható. A legény­ség tartózkodási helye, a gépterem és az egész jár ható hajótest hermetikusan vannak elzárva, úgy hogy oda víz be nem hatolhat. Levegőt sűrített ál­lapotban visznek magukkal és ez a készlet elegendő akkor is, ha 2—3 óra hosszat marad a hajó víz alatt.

TORPEDÓNASZÁD A TENGEREN.

A külvilággal-a látókészülék, az omniskóp köti össze a parancsnokot. Egy vastag üvegcső, mely egyrészt fölülemelkedik a víz színén, másrészt le­nyúlik a parancsnoki toronyba és a benne elhelye­zett üveglencsék segélyével föltárj a az egész láthatárt.

A buvárhajók rendszerint csak oly mélyre buk­nak alá, hogy az omniskóp felsőrésze künn marad a vízből. Amerikában azonban már tovább mentek; ők leereszkednek a tenger fenekén, ott kerekekre állítják a hajót és úgy hajtják előre, mintha valami óriási automobil volna.

Ezt pedig nem azért teszi a yankee, mert minden áron felül akarja múlni a mi haladásunkat, hanem mert a buvárhajónak így hasznát veszi nemcsak háborúban, hanem békében is. Végig kutatja óriási távolságon a partokat és kiemeli elsülyedt hajók kincseit, a háborúsdival pedig csak úgy mellesleg foglalkozik.

Laké, ez első ily hajó készítője a spanyol-ameri­kai háború alatt be akarta bizonyítani, hogy na­szádja a haditengerészet czéljaira nagyon haszna­vehető. Ajánlkozott, hogy az egyik kikötő védelmére elhelyezett tenger alatti aknákat felrobbantja, vagy ha úgy tetszik, lefegy verzi. Az amerikai kormány nem adott engedélyt erre a veszedelmes vállalkozásra.

Ugyanaznap délután, mikor az elutasító választ megtudták, titokzatos sugdolódzás indult meg Laké naszádjának tengerészei között. Jöttek - mentek, mint a ki nagy dologra készül, de mégse tudja rá­szánni magát. A fele ott is hagyta a hajót, csónakra ült és kievezett a partra.

Röviddel ezután a naszád teljes gőzzel hajózott ki a kereskedelmi kikötőből a szabad tengerre.

A hadi kikötő képe aznap este csak olyan élénk volt, mint rendesen. Villamos fényszórók sugarai siklottak végig a sima, bársonyos tengeren, hogy felkutassák, nem akad e vakmerő ellenség, a ki szembeszáll a rejtett tengeri aknákkal és a törésre kész ágyúk tömegével ?

Egyszerre futkozás, jelző síp, ijedt kiabálás sza­kítja meg az őrhajó fedélzetének nyugodalmas

BÚVÁRHAJÓ Á VIZ ALATT.

808 VASÁENAP1 ÚJSÁG. 50. SZÁM. 1905. 52. AVÍOLVAM.

EGY MIKULÁS-ÁRULÓ SÁTOR ELŐTT.

csendjét. A tengeri aknákkal védett hajók közepette, a hadi kikötő kellő közepén, egy torpedónaszád buk­kan fel a vízből . . . Pillanat alatt talpon van a hadihajók legénysége, ráirányítják a gépágyúk csö­veit, a naszádra, de mielőtt csak egy lövést tehet­nének, ott leng az amerikaiak csillagos lobogója a búvárhajó fedélzetén.

Háromszor is meghajtja zászlaját, úgy köszönti illemtudóan a hadi hajókat; azután eltűnik ismét és visszatér helyére — a kereskedelmi kikötőbe.

Ez pedig nem mese ; megtörtént Monroeban és mondanunk sem kell, hogy ezért a kis tréfáért nem büntették meg Lakét. P.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A <Budapesti Szemle* most megjelent deczem-

beri füzete első helyen Négyest/ Lászlónak Toldy Ferenczről a Kisfaludy-társaságban tartott emlék­beszédét közli; az emlékbeszéd eddig körülbelül a leg­behatóbb méltatása irodalomtörténetünk megalapí­tója pályájának. A további közlemények során Réz Mihály folytatja s befejezi gróf Dessewffy Aurélról szóló magvas tanulmányait; Téglán Gábor a iBuda­pest régiségei" czimű, dr. Kuzsinszky Bálint által szerkesztett régészeti és történeti folyóirat legutóbbi füzetét ismerteti részletesen s meleg elismeréssel, Concha Győző pedig szigorúan tudományos, de azért a mai politikai állapotokra is vonatkozással biró tanulmányt ad arról, hogy jogi intézmény-e a parlamenti kormány ? A szépirodalmi közlemények során találjuk Putapenko «A maga emberségéből* czimü regényének befejező részét Antbrozovies De­zső fordításában, Vargha Gyula ünnepi költemé­nyét : «Toldy Ferenczhez» s egy műfordítást angol­ból Zsoldos Benőtől. Bertha Sándor czikke a fran-czia helyesírásról s tartalmas tÉrtesítő* rovat zárják be a füzetet; az utóbbi rovatban egy novellás-kötet, egy okiratokat közlő folyóirat s egy német iroda­lomtörténeti könyv bírálatán kívül reprodukálva találjuk az Akadémia 1873-iki bírálóinak jelentését Rákosi Jenő tA szerelem iskolája* czímű színmű­véről. A .Budapesti Szemle* Gyulai Pál szerkesz­tésében s a Franklin-társulat kiadásában jelen meg minden hó elsején, előfizetési ára fél évre 12 ko­rona, egyes füzet ára 2 korona.

Gróf Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása. Most már ötödik kötete jelen meg ez utazás nagy fontosságú tudományos eredményeinek, még pedig ezúttal a nyelvtudományi eredmények. Zichy Jenő expedicziójának tudvalevőleg tagja volt Pá,,ay Jó­zsef buzgó fiatal nyelv-búvár is, a ki szakja szem­pontjából megbecsülhetetlen anyagot hozott haza nagy és fáradságos útjáról az osztjákok lakta föld­ről. Sok nehézség leküzdése után sikerült egész se­reg osztják népköltési terméket följegyeznie s az

osztják nyelvet annyira megismernie, hogy meg­fejthette Reguly Antalnak sok év előtt gyűjtött följegyzéseit, melyek eddig parlagon heverő kincse voltak tudományunknak, mert Reguly csak hang­zás után jegyzett az osztjákok ajkáról s halála után nem volt, a ki iratainak értelmét és valódi hangzá­sát ki tudta volna betűzni. A maga gyűjtése mellé ezt a Reguly-féle anyagot is közli nagy munkájában Pápay Józi ef az eredeti nyelven s párhuzamos ma­gyar és német átírásban. Vannak köztük istenekre vonatkozó hősi énekek, medveénekek, istenidéző igék nagy számmal, nyelvészek és folklóréval fog­lalkozók számára gazdag bányája a feldolgozandó anyagnak. A laikus olvasó egészen idegen világba téved itt, de a szakembernek számtalan becses ada­lék kínálkozik úgy a nyelvi, mint az ősvallási és mithologiai összehasonlításra. A könyv terjedelmes bevezetése — szintén párhuzamosan magyar és né­met nyelven — Reguly nemes alakjának szentel meleg emlékezést, majd hagyatékának eddigi fel­dolgozóit méltatja s az osztják népköltészetet is­merteti. Reguly arczképe díszíti a kötet kezdőlap­ját. A munkát, mint az eddigieket is, a Hornyánszky Viktor czég állította ki igen díszesen.

Az ember. Az Athenaeum «Miveltség könyvtárai czímű nagy terjedelmű vállalatából most jelent meg a második kötet «Az ember* czímmel s Alexander Bernát és Lenhossék Mihály szerkesztésében. A csaknem 800 lapra terjedő kötet megismertet

írásban és képekben mindazzal, a mit a mívelt em­bernek saját testi és lelki életére vonatkozólag tud­nia kellene. Bevezetését Lenhossék Mihály irta, az ember származásáról s a természetben elfoglalt he­lyéről Gorka Sándor értekezik, az emberi test szer­kezetét és működését Pékár Mihály ismerteti, a szellemi munka természetéről Ranschburg Pál szól. Az ember faji sajátságait részletezve, bő ethnografiai és anthropologiai áttekintést nyújt St mayer Viii-báld. az egészségtani kérdésekbe Dalmady Zoltán vezet be s ugyancsak ő mutatja meg a betegségek elleni védekezés módját, a helyes életmódot s ő szól a halálról. A lelki életről szóló fejezetben Alexander Bernát egész kis psychologiát ad, míg a lelki élet abnormitásairól-ftííítsc/ibwrgPól rövid fog­lalatban az elmekórtanból adja meg azt, a mi köz­érdekű tudnivaló. Az egyes szakembeiek igyekeztek tárgyukat népszerűen, mindenki által élvezhetőén megírni s ebben nagy segítségükre van a könyv 470 szövegképe és 39 műmelléklete. A kötet ára félbőrkötésben 24 korona.

Mesék az Írógépről. Szomaházy István ez új könyvével bizonyára gyarapítani fogja hálás közön­sége számát. Szerencsés tehetségű iró : a közönség kívánalma s az irodalom sohasem jut nála ellen­tétbe, meg tudja sdni mindkettőnek a magáét s olyan témákat tud találni, melyek az iróembert ép úgy meglepik újszerűségükkel, eredeti színezetük­kel, mint a pusztán szórakozást kereső olvasót. Most is olyan alakot vett tolla hegyére, a mely ed­dig jóformán ismeretlen volt irodalmunkban, pedig az életben nagyon sok már a társa. Egy bankbéli irógépes kisasszony, a ki rendkívül bájos, páratla­nul ügyes és élelmes és tökéletesen erényes. Mi sem természetes, hogy egymás után belebolondul az egész bank, előbb a gyakornokok, aztán a hiva-talfőnökök s végül a hatalmas, milliomos bankigaz­gató is. Ez aztán a kedvéért elválik úgyis hűtlen nejétől, s elveszi feleségül. Csak egyet sejtet a szerző, mint annak jelét, hogy a szép leány boldog­sága nem áll teljesen biztos alapon : nem igazi sze­relem vezeti a vezérigazgató karjaiba. Ebben egy új regény anyaga van anticzipálva ; az egész törté­net úgy fejeződik be, mint egy két vagy több tagból álló sorozat eleje. A ki minden áron kifogást akar keresni, észreveheti, hogy a kis irógépes Lehmann Vilma alakja nem áll egészen tisztán a képzelet előtt, ügyeskedése, még erényessége mögött is bizo­nyos stréber-léhaság bujkál s hogy nem egészen világos, ha egyszer már négyszem közt elutasította a vezérigazgató kezét, mért fogadja el később, anyja jelenlétében vonakodás nélkül? De még az ily gán-csoskodók is élvezni fogják a szerző előadásának játszi könnyedségét, jókedvének frisseségét s azt a pompás rajzot, melyet a bankhivatalnokok gárdájá­ról nyújt. A nó'közönség pedig mindig elégtétellel olvas olyan történetet, a melyben egy leány tisztán szépségére és eszére támaszkodva, fényes parthiet csinál. A kis kötetet a Singer és Wolfner czég adta ki s ára 3 korona.

Új könyvek. A művészetek története a legrégibb

MIKULÁS-VÁSÁR A VÁMHÁZNÁL.

50. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI ÚJSÁG. 809

A -VASÁRNAPI ÚJSÁG- KARÁCSONYI ALBUMA, A« Vasárnapi Újság» ez klen is

nagy diszalbumot á<l ki kará­csonyra, melynek

«KARÁCSONY» lesz a czime.

K diszalbum aranytiyomalu színe* borítékkal, négy mii vészi kivitelű szines miilappal, .számos eredeti rajzzal gazdagon illuszt­rálva, bő és érdekes tartalommal fog megjelenni. Szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményeit leg­jelesebb íróink itták; rajzait leg­kiválóbb művészeink készítették. Idei d iszalbumunk úgy kiállításá­nak szépsége, va lamint tar talmá­nak gazdagsága által bizonyára ép oly szives fogadtatásra fog találni, mint az előző éviek

A Karácsony-1, e gazdag tar­talmú s rendkívül díszes kiállítású ünnepi a lbumot régi ós új előfi­zetőinknek karácsonyi ajándékul szánjuk; s azoknak is ingyen ad­juk, kik mos t lépnek előfizetőink sorába.

A «Karácsony* bolti ára 3 ko­rona; ennek uta lványon való be­küldése mellett bárki megrendelhet i az alulirt kiadóhivatalnál, mely bérmentve küldi meg.

Azoknak, a kik a * Vasárnapi Újság »-ra előfizetni szándékoznak, vagy a «Karácsony*-t meg akarják ismerni, szívesen elküldjük azt megtekintés végett bérmentve, ha erre levelező­lapon felszólítanak. Előfizetés esetén díjtalanul megtartható, ellenkező esetben kérjük a 3 ko­rona bolti árnak posta utján való megtérítését, vagy az album visszaküldését.

•fa€i\iM©/e™öeN-NeK€ff?V€Szi F-

A *Karácsony» album már a napokban ki­kerül a sajtó alól, s szétküldését azonnal meg­kezdjük. Mivel pedig ily nagyobb terjedelmű díszmunka expediálása különös gondosságot kivan, megtörténhetik, hogy nem kapják meg összes előfizetőink egy időben; a karácsonyi ünnepekre azonban hiánytalanul ott lesz min­den egyes előfizető asztalán.

Budapest, 1905 deczember hóban a «Vasárnapi Újság» kiadóhivatala

IV., Egyetem utcza 4. sz.

időktől napjainkig. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából szerkeszti Beöthy Zsolt. Kétezernél több szövegközti illusztráczióval, számos műmelléklettel és szines táblával. Négy, negyed-rétű, átlag ötszáz lapra terjedő kötetben. A teljes négy kötet ára fűzve 50, diszkötésben 64 korona. A Lampel-Wodianer-czég kiadása. (Ismertetését lásd fentebb).

Őszi harmat után. Endrödi Sándor újabb költe­ményei. Budapest, Singer és Wolfner kiadása. Ára 2 korona 50 fillér.

Tilalomfa. Ballá Miklós költeményei. Budapest, Lampel-Wodianer kiadása. Ára 3 korona.

Cosbuc György: Költemények ; román eredetiből fordította Révai Károly, Alexics György előszavá­val. Budapest. Ára 1 korona 50 fillér.

Sas Ede : Mai tündérek ; elbeszélések. Budapest; Singer és Wolfner kiadása. Ára 3 korona 50 fillér.

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős költészetünkben. Irta Karenovics József. Budapest, Lampel-Wodianer könyvkereskedése. Ára 3 korona 50 fillér.

Temes vármegye nemes családjai. Ir ta Lendvai Miklós, kiadja a délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-társulat. III. kötet. Temesvár.

Hallgassatok meg. Költemények, irta Tuba Ká­roly. Budapest, Ifj. Nagel Ottó bizománya. Ara két korona.

Gardéniák : négy elbeszélés a rokokó világból. Irta dr. Szőke József. A szerző kiadása.

a darabot s a színészek is megtették a magukét a siker érdekében. Ferenczi, Kornai Berta, Anday Blanka, Ráthonyi adták a főbb szerepeket. Az első felvonás a párisi Quartier Latin egyik lapos födelű háza tetején játszik s érdekes alkalmat nyújt a ren­dezőnek s diszletezőnek ügyessége kifejtésére. Eb­ből egy jelenetet mutat be egyik képünk.

Az iparművészeti kiállítás is megnyílt, kará­

csonyi vásárjában mutatva be iparművészeink újabb munkáit. Mint az idei év egész termése, ez sem mutat sem haladást, sem igazi élénk életet. Új, meglepő dolog niDcs benne, új, feltűnő tehet­ségek nem jelentkeztek. Hogy a Zsolnay-czég eozinjai szépek, azt eddig is tudtuk s hogy a sóvári, a kiskunhalasi, meg a pozsony- és nyitramegyei falusi asszonyok, lányok csipkéi, hímzései bámula­tosan művésziek, ez sem újság. Némileg még új­donság számba mennek a somogyi népies hímzé­sek és faragott famunkák, a magyar nép művészi képzeletének igazán értékes termékei, valamint a hegybánya-szélaknai gyermekjáték készítő iskola kedves, naiv humorú játékszerei, melyek terveit Vessely Vilmos készítette. Mirkovszky Gézáné már régóta bevált s népszerűvé lett bársonyógetései mellett — melyeket mások nem sok sikerrel utá­noznak — új technikával is tett kísérletet, géppel varrott applikácziós teritőket, tarsolyokat állított ki, melyeket szépségök s olcsóságuk bizonyára kelen­dővé fog tenni. Maróthi Rintel Géza egy az új zenepalota számára készített óriási géniusz-szobra. Teles Ede néhány művészi plakettje, Nagy Sándor bőrdíszművekhez készített rajzai, Sovánka István üvegjei is a feltűnőbb dolgok közé tartoznak. A leg­nagyobb teret a bútorok, szobaberendezések fog­lalják el, csupa igen díszes és még drágább munka, van köztük szép is, de olyan egy sem, melyet az ember valami nagyon megkívánna a maga lakása számára.

Magyar festmények. Nemrég a közoktatási mi­nisztériumban értekezletet tartottak a művészet ügyeiről. Az egyedüli igazán számbavehető eszme, a mely itt fölmerült, egy műkereskedés alapítása volt, mely a műtermékeket a közönséggel közve­títse. Hogy ez az itt fölvetett formában meg fog-e va­lósulni, az még nem bizonyos, de az állapotok e te­kintetben is javulni kezdenek. Az az egy-két mű-árus, a ki Budapesten üzletet tart, néhány magyar festményt is árul, sőt újabban — mint már meg­emlékeztünk róla — külön műkereskedés is alakult csupa magyar festmények és egyéb művészi alkotá­sok árusítására. Ez az Eggenberger-féle régi jónevű könyvkereskedés a Kecskeméti-utczában, a mely­nek műkiállításában egész sereg szép magyar kép látható és kapható olcsó áron. A legjobb magyar festők nevei is szerepelnek e művek alatt s a közön­ség szívesen is vásárolja ezeket. A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatai mellett nagy fontosságuk van az ilyen kisebb magán-tárlatoknak, a melyek igen alkalmas közvetítők a közönség szélesebb ré­tegei s a művészet közt s a művészeknek módot nyújtanak, hogy a kiállításokon el nem adott dol­gaikat is értékesíthessék. Az itt látható képek kö­zül négyet, Nádler Róbert, Pállya Czelesztin, Vas­tagít György és Deú/r-EbnerLajos egy-egy szép fest­ményét lapunk mai számában találja az olvasó.

II. Rákóczi Ferencz fogadtatása Ónodon. A kurucz idők egyik nevezetes jelenetét örökítette meg Dudits Andor «II. Rákóczi Ferencz fogadtatása Ónodon* czímű festményén, Zemplén megye meg­bízásából a milleniumi ünnepélyek alkalmával. A • Könyves Kálmán*- szines reprodukezióban bocsá­totta közre Dudits e festményét. Most jelent meg a reprodukezió oly sikerült kivitelben, mely az ere­deti festmény minden finomságát ugy rajzban, mint

A Magyar Színház új darabja, a tBohémszcre-leim czímű operetté meglehetős ismert tárgyat hoz újra színpadra. Ismerjük Murger hires regényéből, Pucciui és Leoncavallo operájából, de azért még mindig vonz a benne rejlő könnyed, friss vidám­sággal, megható romantikával. Paul Ferrier, az operetté franczia szövegírója ugyan szerencsésebb kézzel is átdolgozhatta volna, a mi azonban jó és kedves dolog benne, azt megtaláljuk ebben a válto­zatban is. Annál szebb a Henry Herblay zenéje, a melyben zeneértő és laikus egyaránt megtalálja a maga gyönyörűségét. Van benne szín, dallam, sőt még tartalom is. A szinház igen szépen állította ki A «BOHÉMSZERELEM» A MAGYAR SZÍNHÁZBAN. — Jelenet ai elsS felvonásból.

810 VASÁRNAPI UJSAG. 50. SZÍM. 1905. b-2. ÉVFOLYAM.

színben teljesen visszatükrözi. A míílap nagysága <jQ—99 c m . A kép ára a Rintel Maróti Géza tervei szerint készült stílszerű aranyozot t kere tben 64 ko­rona, s könnyebb beszerzés czéljából 3 koronás havi részletfizetésre is megszerezhető' a Könyves Kálmán magyar mflkiadó Részvénytársaságnál , Budapes ten , VI. Nagymező-utcza 37—39.

EGYVELEG. * A z a n g o l nemzet i bank 1694-ben kelt kizá­

rólagos szabadalmáról 132 év múlva — vagyis 1826-ban — részben önkén t lemondot t , a meny­nyiben üzletének tú lha lmozása m i a t t ha tásköré t más hasonló vál la la toknak átengedte. Pénzjegyek — bankjegyek — azonban csakis a nemzet i b a n k által bocsát ta tnak ki .

* Az o r o s z - j a p á n h á b o r ú b a n a j a p á n seborvo­sok könnyű , vagy súlyos sebeknél egyarán t az első kötésnél egy főtt babból készült, gondosan sterili­zált kenőcsöt a lka lmaztak , mely a vérzést rögtön megáll í tot ta , de különben ant iszept ikus ha tássa l bírt.

* H e r a t v á r o s á t Afganisztánban az ellenség öt-venhatszor teljesen feldúlta, de lakói a város ötven­hétszer újból fölépítették.

* E h i n á b a n az adó kivetése most is a régi, több ezer év óta divó szokás szer int tö r tén ik . Ugyanis a városokat és falukat kilencz házból álló csoportokra osztják. Minden egyes csapat legöregebb embere ; k i a lakosok számát és vagyoni viszonyai t ismeri , az adót belátása szer int vet i ki, s erről szóló je len­tését a császári főadóhivata lnak felterjeszti, mely az tán az adó beszedéséről gondoskodik.

* L e g ú j a b b a n Norvégiában az iszákos embere­ke t egyszerűen elzárják. Éle lmezésük legnagyobb része erős spanyol borba áz ta to t t kenyérből áll. Az első és még a másod ik n a p o n is az iszákos ember a finom boros kenyere t m o h ó n megesz i ; a h a r m a d i k napon ebédjét u n a l m a s n a k tart ja, negyednap ra m á r tü re lmet len kezd lenni , és nyolcz n a p múlva un­dorra l fordul el a bortói .

HALÁLOZÁSOK Elhuny tak a közelebbi n a p o k b a n : Soltész NAGY

KÁLMÁN, Miskolcz város huszonöt éven á t volt polgármestere , kir . tanácsos , volt országgyű­lési képviselő 62 éves korában . — BABTSCH JÁNOS máv. tisztviselő 47 éves korában. — Báró GYUBITS DÁVID nyűg. a l tábornagy 84 éves korában. — Ko-LOZSVÁRY Kiss LAJOS, életének 27-ik évében, Kiskun­

halason. — Hosszú POMPEJÜS királyi főmérnök, 56 éves korában Győrött . — MKLTZL OSZKÁR'volt kép­viselő, a nagyszebeni földhitelintézet igazgatója. — Sarkadi NAGY JÓZSEF adótárnok, élete 76-ik évé­ben. — Bezerédi BEZERÉDJ LAJOS 49 éves korá­ban. — SPADY ALAJOS magánzó, régi budapest i pol­gár, 69 éves korában. — Kiss IGNÁCZ, a székes­fehérvári Felmayer-kékfestőgyár volt tisztviselője, 69 éves korában Székesfehérvárott . — NEUMANN JEBOMOS mérnök és földbirtokos, életének 84-ik évében. — FELLNER SIMON magánzó, 75 éves korá­ban Budapesten. — P U J J N G E B JÁNOS, a Kerepesi-út melletti izr. temető felügyelője, 46 éves korában. — HOFBAUER KONSTANTIN KÁROLY, a p a n n o n h a l m i Szent Benedek-rend tagja. — Ifj. KOVÁCS ZSIGMOND 33 éves korában Budapes ten . — SZENTANDRÁSSY ISTVÁN földbirtokos 74 éves korában Szent-Andrásson. — Puchói és martonfalvi MARKÓ NÁNDOR délivasuti főellenőr életének 43-ik évében N.-Kanizsán. — RÁKOSI SÁNDOR posztónagykereskedő 53 éves ko­rában.

TEGSEY GYULÁKÉ, szül. Emmer l ing Alice 22 éves korában. — W E I S S GIZELLA, Weiss József Ganz-gyári tisztviselő leánya Budapesten. — Özv. GUGÁNO-VICH MÁTENÉ, szül. Tolnay Emil ia 83 éves korában Szabadkán. — Özv. miskei THASSY GÉZÁNÉ, született Katona Mária, Thassy Géza volt függetlenségi kép­viselő özvegye. — Özv. nagyváradi PÁSZTOHY A L -BERTNÉ, szül. gálospetr i Csongrádi Mari 79 éves ko­rában. — Revisnyei REVICZKY BERTA 67 éves korá­ban. — PAP KÁBOLYNÉ, szül. Békássy Mária élete 63 ik évében. — RUBY ANTALNÉ, szül. Rokiczky Me­lánia, életének 69 évében. Az e lhunytban Ruby An­tal nyugalmazot t kúr ia i tanácselnök feleségét gyá­szolja. — Özv. SCHUK NÁTHÁNNÉ 59 éves korában Budapesten .

Szerkesztői üzenetek. Az éjszakából. Van némi érzéke a hangulatok iránt,

de nagyon fejletlen s csupa banalitások közt mozog. Vita viae. A mi szinvonalunkon alul maradnak.

Afféle középszerű dolgok, melyeket elolvas az ember, bizonyos tetszést is érez, de a mint letette a papirost, nem marad belőlük a lelkében semmi, se hangulat, sem eszme.

Oh be sokszor. Gyógyulás s tb . Még messze vannak a közölhetőség mértékétől, mert bár itt-ott felcsillan bennük egy kevés gondolat, alapjában véve színtelen, sablonszerű s formában is fogyatékos kísérletek.

Megtérés. A gondolat még csak érne valamit, ha nem volna oly kegyetlen rosszul megírva.

Nem közölhetők továbbá: Az árva fiú. — Ma. — Távozáskor szülőföldemről. — A világtalan. — Emlé­kezés Lucziára. — Egy versíró kisasszonynak.

SAKKJÁTÉK. 2462. számú feladvány. Kőlmlein F.-tó'l.

SÖTÍT.

Világos indul s a negyedik lépésié matot mond.

A 2447. számú feladvány megfejtése Schumer J.-tól.

VilágOS. Sötét. 1. He5—d7 . . . g 4 - g í iá) "l. Hd7—b8 ._. t. sz. 3. Hb8—a6 . . t sz. i. Ha6—c7 mat.

Világos a Sötét. I. . . . a 6 - a 5 a. Hd7—b6+ .. . a7—b6: 3. c5— b6 : .. t. sz. +. b6 b7 mat.

A 2448. szánra feladvány megfejtése TJrsiö A.-tól. Világos. Sötét. Világot. a. Sötét

1. Kf3- e3 .__ Kd5—e5 : (a) 1. ._. bti—b5 2. H e ö - d 4 ._. t. sz. 2. Ke3—f4 . t. sz. 3. V mat. 3. ei—ei mat.

H e l y e i é n f e j t e t t é k m e g : Budapesten: K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Csongorban: Németh Péter. — Bákony-SzentlástWn: Szabó J . — Fákerten: Kintzig B . — Kecskeméten: Balogh Dénes. — Zirczen : Veöreös Miklós. —

A festi sakk-kör.

KÉPTA1ÁNY.

A 46-ik számban megjelent kép ta lány megfej­tése : Minden nehéz utat legyőz az akarat.

Felelős szerkesztő: H o i t s y P á l . Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., Eeáltanoda-u. 5.

Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.

Báli-selyem m.-ként 00 krlól kezdte, leg­utolsó újdonságok. Bérmentve és m á r e l v á m o l v a a házba szállítva. Gazdag mintaválasz­lék azonnal. S e l y e m g y á r H e n n e b e r g , Z ü r i c h .

ttt\bb és ieo.

K l s ő L e á n y k i h á z a s i t á s i E g y l e t n i . s z . Gyer­mek- ég életbiztosító intézet. Budapesten, VI., Teréz-körut 40—42. Alapíttatott 1863. Folyó évi november havában 993,300 K értékű biztosítási ajánlat nyújta­tott be és 855,300 K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 76,390 K. 38 f. fizettetett ki. 1905 január 1-töl november 30-áig bezárólag 13.567,300 K értékű biztosítási ajánlat nyúj­tatott be és 11.358,000 K értékű uj biztosítási köt vény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében a folyó évben 785,605 K 95 f. fizettetett ki.

Ezen intézet a gyermek- és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolosóbb díjtételek és leg­előnyösebb feltételek mellett.

. I SZAPPAN

Csak szavatolt tiszta minőségek!

Jelesebb minden más gyártmánynál.

KODAK árjegyzékek ingyen és bérmentve minden,

hol kaphatók.

V a j a t , l u d z s i r t , d i s z n ó z s í r t

teljesen pótol főzéshez, siitéslnv Kitúnö. szagtalan, szapora, kelle­mes, esészségi's kókusnsirom. Tisztán növényzsir böjti ételekhez is használható. Postadoboz (elefry súlya •"> kilogramm) finom ö.oíl'K legfinomabb tí kor. Nagyban leg­olcsóbban K J e i n S á n d o r ,

T o l c s v a . 11422

5 frtért azétkiUd utánvét mellett az

OTST. P o s z t ó á r a h á z Budapest, Rottenbiller-a.4B.

I. emelet. e g y f é r f i ö l t ö n y r e 3 m é ­t e r f i n o m fekete, sötétkék, szürke vagy barna angol

gyapjúszövetet.

egyszerűsíti és

megkönnyit a ruha

mosását, | anélkül, hogy

a szövésben kárt tenne. Idö, munka

és pénz dolgában

háromszoros megtakarítás.

V

. g - . ^ h Mindenütt kapható ; Beszerzési források Jegy-

zekével, ingyen mintával együtt kívánatra a helyi képviselő:

11MAHT B. N„ YI Király utcza 98b szolgái.

Salvati T e r m é s z e t e s

• ••III llll >••

ö l ? Lithion-forrás '^** w kitűnő hatású

V . f S e , " \ íh 6 l ? * ? > r l l e n i a a - é s köszvénybántalmaknál ,

v i ze l e t i nehezsegrekuél, csnkorbeteg-aéffeknél a l é g s ő -e s e m é s z t é s i szerek hurnta inál .

B u d a p e s t e n , f ő r a k t á r É d e s k u t y L. u r n á i .

N. C. FILMTEKERCS oithochrom.itikai, lap„San ^ a . ' a d o - , np» nnnUigr tartja elvif.t-hatatlan els,, rangját a >ilAg. p i a .

czan.

M i t é l -Foj lesethető napfénynél kamra nélkül a

Kodak iiapféuyfejlesztő gépbeu. K ü l ö n b ö z ő r e n d s z e r ű g é p e k 1 3 k o r o n á t ó l

KODAK Ltd. WIEN. L G R A H r M T 1 T f | m

5 0 . ntim. 1906. 5 1 ETTOLTAM. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 811

Bndapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részv. társ. I r o d á i : TI . , ker., Andrássy-út 5 (saját házában).

Befizetett részvénytőke 10 millió' korona'. Elfogad betéteket t%-os kamatozással, a 10%-os betétkamat-adót as intézet fizeti. Leszámítol váltókat, előlegeket nyújt értékpapírokra.

Magyar klr. osztalysorsjegryek főe lárus l tó -he lye ÍV., Ferencziek-tere i. Kézi zálog-üíletei • IV., Károly-körut i8., IV., JPerencziek-lere és Irányi-utcza sarkán, VII., Király-" ' utcza 57., VIII., József-körut 2„ Üllői-út 6. sz. 10831

(bsTAÍAKAR.fVfENi

0SZTRÁI\C"« ' \5«M1Í 84795611. OBOZ.PAPIRÁRUÍS<SZAB.FÉMKAPOCS GYÁRA

Budapest, I.. Mészáros-utcza 58. szám G y á r t P a p i r t á u y é r t , b o n b o n i e r t é s j a r d i n e t - d o b o z o k a t . S a j t o l t k e r e k d o b o ­zokat , l é g m e n t e s e n e l z á r h a t ó , ö s s z e h a j t h a t ó d o b o z o k a t , pólyák, kötőgyapot, stb. csomagolására. H i n t ő d o b o z o k , valamint h ú z o t t l e m e z - c s ö v e k tetszés szerinti nagy­ságban. T e á s - d o b o z o k V* kilogr.-tól 10 kilogr.-ig, valamint 6, 10 és 20 filléres tea

csomagolásához. G ő z e r ő r e b e r e n d e z v e . 3 0 0 m u n k á s .

Napi gyártás 150,000 dobos. 11312

CALDERONI ÉS TÁRSA Váczi-utcza 1. szám. B U D A P E S T Kis hid-uteza 8. sz.

Színházi látcsövek kitűnő üvegekkel különféle kivitelben. Tábori és verseny-látcsövek erős nagyítással. Zeiss-, Buscü- és tíoerz-féle prismás-távcsövek. Szemüvegek és orrcsip-tetök arany-, ezüsl-, teknősbéka-, csont- vagy nikkel-keretekben legjobb üvegekkel vagy valódi hegyi jegeczekkel. Salon-lorgnettek arany, ezüst vagy teknősbéka-csonlból. Aneroidot és hőmérők díszes kivitelben. Stereoskopok, graphoskopok, Laterna niagikák. Fény-

képészeti készülékek stb. " ^ a g l g ^ ^ ^ F si^t^z?^

Képes árjegyzék ingyen és bérmentve.

KNUTH KAROLY m é r n ö k és g y á r o s

Cs. és kir. fensége József' főherczeg udv. szállítója. Gyár és iroda:

Budapes t , VII. ker . , Garay-utcza 10. Központi viz- és gőzfűtések, légszesz- és vízvezetékek, csatorná­

zások, szellőztetések, szivattyúk, vizerőmüvi emelőgépek stb.

Tervek, költségvetések, jövedelmi előirányzatok gyorsan készíttetnek.

k I R V P R I Á 7 W 1 7 utódaPirkJ.puskamáves. n l l l i l f i l i e J v f l O l j r (Alapíttatott 1808. évben.I

BUDAPEST IV., Béos l -u . 2., gryar Rói sa -u . 7 Dósán ellátott raktár legújabb szerkezetű Kettős va­dász-fegyverekből, golyósfegyverek, amerikai Winches­ter serétes ismétlő-fegyverek, forgópisztolyok, szalonfegyre-rek és pisztolyok, töltények <s vadász-szerekből, me­

lyek jóságáért kezeskedik. 10846

PÁRAM ÜVEGGYÁR RAKTÁRA GÖRÖG I S T V Á N

B U D A P E S T rV. ker. Kossuth Lajos utcza 15.sr.

*Hojaft válaoxfcirl. rnirvd^nJf-i/ic'

&yt*v fuÜM^ao'árakon

p 4 v r , _ < , ^ n - i Á l - k á ^ A VASÖNTŐ É S GÉPGYÁR t i r iV iMA É S l A r i i S A RÉSZVÉNY-TÁRSULAT

LFOBERSDORF, BUDAPEST, RATIBOR. Városi iroda: Budapest, IV., Ferencziek-tere 2. io»34

Elektromos v i l á g í t á s i é s e r ő á t v i t e l i berende lések . Elektromos nagy vasutak, vá­rosi-, bánya- és iparvasutak. T u r b i n á k : Francis rendszere szerint. Zsilipek és csővezetékek. QAsntótorok: Kohó-, generátor- és világitógázra Í000 lóerőig és azon túl, petróleum-, benzin- és spirüus-mótórok és lokomobilok Bánki-féle vizbefecskendezéssel. Malomneren-deiések. Hengerszékek. V a s ú t i kocsik. Kocsialkkitrészek. Korbuly- es I' atona-Varga­csapágyak. Kéi-egöntésü vasúti kerekek és keresztezések. Forgókorongokl tolopadok es *t-térök. S a r o k és e m e l ő g é p e k kézi, gőz, petróleum és elektromos erővel való hajtásra. Aprítógépek. Xőiúzók. Golyómalmok. Dugattyú- é s eente t faga l s s lva t ty t ikn íwv emelő magasságra. Bányagépek. Compressorok. Ventilátorok. Felvonok. TransnOssmos .

Vas-, aczél- és érczöntvények. P f i s t eméss tő kés iü lékek . Vízszűrők. M. sz. 556.

Kizárólag valódi amerikai

FÉRFI- ÉS NOl CZ1P0K DÚS VÁLASZTÉKBAN

Budapest, V., Üorottya-utcza 6. Köztudomású, hogy valamennyi czipőgyártmány között a valódi amerikai készítmények a legjobbak és legtartó-sabbak. Kérjük a n. é. közönség szíves látogatását, hogy eredeti amerikai czipőink kitűnő minőségéről, elegáns formájáról, kényelmes voltáról és tartósságáról meg­

győződést szerezzen.

Biztosak vagyunk abban, hogy egy kísérlet épen ele­gendő letz arra, hogy állandó vevőnk maradjon.

Amerikai €zipő • Részvény • Társaság A b o s t o n i H O O D R U B B E R C o . a v i l á g l e g ­n a g y o b b g u m i u i s a r c z i p ő g y á r á n a k f ő r a k t á r a .

A B A L A S S A - f o l e v i l a g h i r ü v a l ó d i a n g o l 10813 a legkitűnőbb szépilő-szer felülmúlja az összes telező szépítőszereket. Azonnal eltávolil szeplő), mAjfoltot és minden lisz-tállanságot az arczról és annak friss üdeséget,

fiatalságot kölcsönöz.

Ára 2 korona. I'gorka-szappan 1 korona. Pondre 2 korona és 1.20. U g o r k a -C r é m e 2 k o r o n a . Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában.

Főszétküldési hely: B A L A S S A gyógytára Budapes t -Erzsébet fa lva .

orkatef

PHONOLA az egyetlen zongorázó készülék, a melylyel bárki művészi tökéle­tességgel és szép elő­ad ássál zongorázhatik— akárcsak kézzel— min­den tanulás és előis­

meret nélkül.

P H O N O L A bármely zongora mellé

alkalmazható.

Egyetlen hangszer, mely 72 hanggal bir.

Hangjegyek kölcsön is adatnak.

LUDWIG HUPFELD Akt . -Ges . n«i

Wien.VI., Mariahilferstrasse 7, Mezzanin. B u d a p e s t e n e g y e d ü l k a p h a t ó :

KOHN ALBERT zongoratermében, IV., Kossu th Lajos -u tcza I. s z á m .

ÚJDONSÁG! Óriási m e g t a k a r í t á s .

Minden háziasszony egy kísérlet után állandóan használja s

Íj \ r t r 17Ttf"' ,<« száraz tojásliszt-készitmém

Í \ L 4 l l X^_>4 TyoVtojis felhasznalá^áiral gyáf-

Strobentz Testvérek KíSST^' & P a c i f i c tojásliszt telesen tiszta; sült és fölt léstlák, ugysimién '"

fa-ylallok k.'siilésénél kitűnően használható és t e l j é i é n p ó t o l j a t r U i t o j á s » a r « a j a t . N e m r o m l i k é s e n n é l f o g v a j£

t a r t h a t ó m i n d e n h a i t a r t á s b *

• " Köeetheső csomagolásokban v# 100 gramm ár. 2 kor. 40 tiil. (1 SOgramm ár. 1 kor. 20 BU. f

J5 gra«m »™ 80 «"• (•*«' » i gramm, hnélbeii _ _ ára 10 fill. (8tojá«

K a p h a t ó m i n d e n n a g y o b b I o * e m e g e t t « l e t b e n ó s d/ • i

r l á h a n .

sn az egj

812 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 50. s z í n . 1905. 5 2 . ÉVFOLYAM.

Világhírű kitüntetett olmttti

Quargli. Az első olmülzi gépüzemű sajtgyár, mely 1839. ívben alapíttatott, ajánl saját gyártmányából egy postai küldeményt bérmentve és utánvéttel 3 K 70 fillérért. Nagyobb megrendeléseknél a legolcsóbb

arak. JOSEF ME1XXER, Olmütx

Bahnbof. 10811

Férfiöltönyt d i v a t o s s z a b á s s a l , gyapju-szövetből készit m é r t é k u t á n finom kivitelben 2 5 k o r . - é r t LICHTMANN SÁNDOR

szabómester, 11090b Budapest, Rottenbiller-a.4B.

I. emalet. Vidékre minták bérmentve.

SCHICHT-szappan („Szarvas" vagy „Kulcs"-szappan).

Legjobb, legkiadósabb s azért a legolcsóbb szappan. Ment mindennemű káros alkatrészektől.

Mindenütt kapható. 11149

A v á s á r l á s n á l k ü l ö n ö s e n Ü g y e l j ü n k a r r a , b o g y m i n d e n d a r a b s z a p p a n « S c h i c k t > n é v v e l é s a . S z a r v a s * v a g y a < K u l c s » v é d j e g y g y e i l e g y e n e l l á t v a .

GERMANDRÉE PORHANYÓS ÁLLAPOTBAN éS TABLETTÁKBAN

Franczia szabadalom. A szépség titka. Ideális Illattal feltétlenül tartós.egeszséges és diszkrét. A G e r m a s d r é e az arczbüinek egészséges es üde szint ad. 1900 évi Párisi Világkiállítás : A R A N Y E R E M

MIQNOT-BOUCHER, 19. R n e Viv ienné , PARIS.

WAÍJHTL ÉS TÁRSI B U D A P E S T

IV., Eskü-út «. sz. ( C l o t i l d - p a l o t a ) .

Ajánlja dúsan feUzerelt raktárát f é n y k é p é s z e t i k é ­s z ü l é k e k és h o z z á v a l ó l ' / . i kk l ' k l l l ' l l .

Az általánosan elismeri ki­tűnő W e l l i m j t o n p a p i r o k és l e m e z e k egyedelárusitoi.

Árjegyzék díjmentesen.

Oferravaffo-CHINA-BOR VASSAL

e r ö s í t ö s z e r g y e n g é l k e d ő k , v é r s z e g é n y e k é s lábfcat iozók s z á m á r a . É t v á g y g e r j e s z t ő , i d e g *

e r ő s í t ő é s v é r j a v i t é s z e r . 10852 Kitűnő íz. Több mint 3500 orvosi vélemény.

J . S E R R A V A L L Ó , T r i e s t e B a r e o l a . Vásárolható a gyógy szeriárakban félliteres üvegekben

á K löl>. egész literes üvegekben á K 4.80.

TÉLI FTJBDŐKUBA A SZT. LUKÁCSFURDOBEN. Természetes forró, meleg, ké­nes források. Iszapfürdők, iszapborogatások, mindenné-mü thermálÍH-fürdők, hidro-theraphia, massage, széosavf. Olcsó és gondos ellátás. Oúz, kószvánj, ideg , bűrbajok és a _ téli fíirdnkura felöl kimerítő prospektust küld ingyen a 1087(i Szl'.- Lukács fürdő Igazgatósága Budapest-Budán

Sok millió előkelő úrhölgy használja a v i l á g h í r ű F ö l d e s - f é l e

MARGIT-GREMET, mely zsírtalan, ártalmatlan s rögtön népit A F ö l d e s - f é l e M A R G I T - C K I M E gyorsan és biztosan liató ártalmatlan s'er s z e p l ő k , m á j f o l t o k , b ő r a t k á k , p a t t a n á s o k , k i ü t é s e k s mindennemű b ő r b a j e l l e n . \ világ legelőkelőbb hölgyei használják és elragadtatással beszélnek annak páratlan és csodás hatásáról. Egy tégely elhasz­nálása után errSI mindenki meg fog győződni-Postán utánvétellel vagy a pénz elő- [ l j{ attM beküldés után küldi a készíti

Legkedveltebb, legjobb hajfestőszer a

MELANOGENE f e k e t e é s b a r n a s z i l i b e n .

Ezen kitűnő és ártalmatlan készit-ménynye l hajat, szakált, bajuszt pár perez alatt feketére vagy barnára le­het festeni. A tzin á landó és a ter­mészetes színtől m e g n e m különböz-tetlittő. Ártalmatlan és alkalmazása igen egyszerű. N e m piszkít. 10689

A r a 2 k o r o n a 8 0 fillér. K u l i l f ' V l u t L l l l J H I AvnAvan I r Q í l Hudapeati főraktár: T ö r ö k Jó«sefgyégysz.Kiraiv-n F U I U C S IVl l ( I l i t II gyOgySZ. A r d U . 1-2 és Andrássy-úl 29. Kapható minden gyógyszertárban

A Richter-fele Horgony- Kóépitószekrények az egyedöli foglalkozási játék, a melylyel a gyermekek mindig szívesen játszanak. mmm

Egyik játékszer sem oly sokoldalú, érdekes és olcsó, m i n t az elpusztíthatatlan Horgony-Kőópftőszekrény, m e l y minden egyes kiegészltdszekréaynyel tanulságosabbá és a gyermekre nézve kedveltebbé válik.

N é h á n y év óta minden egyes Horgony-KőépíWszekrény a gyorsan kedveltté vált

Horgony-Hidépitőszekrények által is tervszerűen kiegészíthető, i\gy hogy a gyermekek egy i lyen szekrény beszerzése után pompás

vasládákat is felállíthatnak. H o g y minden korú gyermek számára egy megfelelő szekrényt könnyen és biztosan kiválaszthassunk, hozassuk meg az alant jegyzett czégtől a atép képes kőépitoszekrény-árjegyzéket, m e l y kívánatra ingyen

S~-\ ^->. beküldetik és számos építési mintalapot és felette érdekes el ismerő nyilatkozatot tartalmaz. — A R i c b t e r - f é l e

H o r g o n y - K ő é p í t ő s z e k r é n y e k és H o r g o n y - H i d ­é p i t ő s z e k r é n y e k , valamint a H o r g o n y - M o z a i k -

és e g y é b f e l e t t e é r d e k e s r a k á s i - j á t é k o k min­den finomabb játékszerüzletben 75 fillértől, 1.50, 3 koronáig és magasabb áron kapha­tók. A sok utánzat miatt azonban bevásár­láskor igen óvatosak legyünk és minden egyes szekrényt a híres • H o r g o n y a gyári­j egy n é l k ü l m i n t h a m i s í t v á n y v i s s z a ­u t a s í t s u n k ; mert oktalan volna, jó pénzt egy é r t é k t e l e n h a m i s í t v á n y é r t k i ­d o b n i . A k i z e n e k e d v e l ő , a z k é r j e n m é g á r j e g y z é k e t a h í r e s I m p e r á t o r z e n é l ő m ű v e k r ő l é s b e s z é l ő g é p e k r ő l .

Richter F. Ad. és Társa, kir. udvari és kamarai szállítók, B É C S . Iroda és raktár: L , O p e r n g a s s e 1 6 .

Gyár. X I I I / 1 ( H i e t z i n g ) . R u d o j s t a d t , N ü r n b e r g , Ö l t e n (Svájcz), K o t t e r d a m , 8 z t - P é t e r v á r , N e w - Y o r k

P r • egyesíti magában 'az elegáns sikket"ésjjkitünő jó H P 1 S szaD^st- Bőrrel szegélyezve meglepő hatást kelt, de

kívánatra selyemmel vagy bársonynyal paspoliroz-haló. Minden darab előírt mérték után gonddal és Ízléssel lesz

I elkészítve szolid mintázatn nri ruha divalkelméből fekete, tegethof, | drapp és szürke színben, avagy elsőrendű tiroli lodenből ugyan­

ilyen sima színekben. Megrendelésnél tessék a facont és szint megnevezni, a schlnss, csípő bőségét, aljhosszat előírni.

I Schossen-Spezialist Weiler, Bécs, Neulerchenfelderstr. 2. • • • Jlagyar levelezés.

Hogy ESZMÉNYI KEBELT elérhessen,használ ja ön a « P i l n l e s ő r i e n t a l e s i - t , melyek rövid Idő alatta kiálló nyak-M!Uj!?9nt?kst ^tüntetik, a kebelt fejlesztik, i,J%ímJfm6t Myreillitjik, a deréknak pe­dig állandóan kecses embonpolnt adnak, a nél­kül, hogy a derekat megnagyobbítanák

A PILULES ORIENTALES az egészséget mindenkor előmozdítják és leg­érzékenyebb véralkat mellett is bevehetek, fiatat leányok által ép ugy, mint hölgyek által, a kik­nek keble a szilárdságot elvesztette vagy azt soha sem birta. Körülbelül kéthavi könnyű kezelés. Egy doboz ára utasítással K 6 . 4 5 , bérmentTe.

J R.+4.1 DI. « - . utánvéttel K 6 . 7 5 . i „ T ; . . ^ u ' P h » r l n a , : i e n . 6 . P a s s a g e V e r d a n , P a r i s . Auszlna-M.gyarország részére: T ö r ö k J ó s s e f ^yór^erész ,

B n d a p e s t , K i r á l y - a t o i a 1 2 . 109*6

Franklin-Táraulat n y o m a ^ ^ T d a p e s t e n ( I V ^ y ^ m ^ a l

Sönraíöse _ , HÚS FEHÉRJE. Legkimagaslóbb, étvágygerjesztő és izom­ig z. , , . e d z o e r ő s i toszer . 10944 Kapható gyógyszertárakban és drogueriákban.

fin Tiy-^T Un •^¥>,

M«3

CRXBNAPI wn «.4*s#

' * • & :

51. SZ. 1 9 0 5 . ( 5 2 . ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ

HOITSY PAL. FŐMUNKATÁRS

MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, DECZEMBER 17. Szerkesztőségi iroda : IV. Reáltanoda-utcza 5. Kiadóhivatal IV. Egyetem-ntcza 4. Előfizetési feltételek :

Egész évre Félévre „ Negyedévre

10 korona. A «V'i7dgAroiiflíri»-val 8 korona, negyedévenként 80 fillérrel 4 korona. több.

Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­határozott viteldíj is csatolandó.

SAMASSA J Ó Z S E F BIBOROS. •

ABZENT ISTVÁN alapította egri egyházmegye nagyérdemű érseke elérte földi pályáján

_a magyar pap által elérhető legnagyobb méltóságot: biborossá nevezte ki a pápa az e héten megtartott konzisztóriumban.

Hetvenhárom elődjének egy évezredre vissza­nyúló sorozatában előtte Eangoni Gábor, Má­tyás király bölcs tanácsadója, majd, bár csak névleg, Estei Ipoly herczeg viselték a bibort. S most, több mint négyszáz esztendő múlva lett Samassával újra egri főpásztor tagja a bibo-rosi szent kollégiumnak. Osztatlan örömmel fogadja ezt a kitüntetést nemcsak a magyar római katholikus egyház, hanem az egész ország is. Az új biboros egyéniségén alapuló erkölcsi nagysága előtt készséggel hajlik meg e hazá­nak minden fia. Értékes élete mara­dandó nyomokat hagy úgy az egyház, mint a haza történetében. A magyar közélet, melynek egy emberöltő óta egyik vezető embere, bölcs mérsékle­tét, hazaszeretetét és polgári eré­nyeit, az igazság ós béke önzetlen szolgálatát becsüli meg benne.

ígérem, hogy megyémnek jó és hü pásztora leszek, kész leszek életemet adni a nyájért, mely fölé rendelte­tem. Ez volt a programm, melylyel 1873-ban érseki székét elfoglalta. És egygyé téve éjt, napot, mély értelem­mel, erős akarattal, apostoli buzga­lommal fogott a reá váró nagy fel­adatok megoldásához. Ma, 32 évi ér­seksége után, hozzátehetjük, hogy híven betöltötte az Isten által eléje szabott két nagy feladatot: a mun­kát és kötelességet.

Igazi vezető szelleme volt egyház­megyéjének, melynek minden érde­két egyesítette önmagába. Egyházi, közmívelődési, hazafias, emberbaráti alkotásai közül csak a legfontosab­bakatjelezhetjük. Átalakította az egri theologiai főiskola tantervét. Trefort-tal szemben, a ki meg akarta szün­tetni, megmentette Eger számára ós szervezte a jogakadémiát, melynek fentartásához évenként 22,500 koro­nával járul. A népiskolák száma ér­seksége alatt megkétszereződött. Hit­

községenként iskolaszókeket, tanítói egyesüle­teket, a népnevelés szakszerű ellenőrzésére és irányítására tanfelügyelőségeket szervezett. Szer­vezte továbbá a tanítóképzőt. Miskolczon és Jászberényben 154,300 korona költséggel fel­sőbb leánynevelő-intézetet alapított, az egrit pedig átalakította. Az egyházi vagyont, kezelé­sére vonatkozó intézmények és szabályrende­letek által megsokszorozta és czélszerű felhasz­nálását biztosította. Plébániákat alapított, pa-rokhiális épületeket, kápolnákat, templomokat emelt. Külön meg kell neveznünk a 400,000 korona költséggel épült nyíregyházi művészi becsű templomot, melyet múlt évben maga szentelt fel.

A mai társadalmi bajok gyökerének azt tartja Samassa biboros, hogy az Üdvözítő szeretete kihűlt a szivekből. És az emberiség igazi jól-

SAMASSA JOZSEF BIBOROS.

tevőinek azokat, kik e szent szeretet felgyul-lasztására áldozzák óletöket. Mily benső és áldozatkész az ő apostolsága, arról beszéljenek a számok. Első adománya a szegény árva gyer­mekeknek szólott és 25,000 korona összegre rúg, szegény özvegy nők javára 50,000, nép­tanítók javára 129,700, papinyugdíj intézeti se­gélyalap javára 110,228, szegény állású lelké­szek segélyezésére 156,000, segódlelkészek ja­vára 76,500, gazdatisztjei nyugdíjalapjára 50,000 koronát adományozott.

Nem követhetjük nyomon ennek az áldásos életnek még csak nagyobb jótékonysági tetteit sem. Samassa biboros szive mindig kész a szá­nalomra, segélyre. Nem részletezhetjük a köz­ségeknek ós városoknak elemi csapások idején küldött ezreket, a szegényeknek, betegeknek juttatott segélyeket, hanem összefoglaljuk azo­

kat az egyesületek ós kulturális ezólok támogatására, templomok építésére és felszerelésére fordított adományok­kal, melyeknek nyilvánosságra jutott nagyobb tételei ez évig 6.246,358 korona összeget tesznek ki.

Nagy alkotásainak hosszú sorozata mellett hasonló buzgalommal végezte a kormányzás és főpapi állás ezer­féle teendőit is. A vallásos ós haza­fias élet emelésére irányuló küzdel­meihez küldetéséből merített erőt. Csak az a hegyeket mozgató erős hit lelkesítette, hogy tenger dolgai mel­lett ünnepeken és nemzeti ünnepé­lyeken maga végezze a szertartáso­kat, prédikáljon, körmeneteket vezes­sen, ismételten elzarándokoljon Ró­mába, stb. Nagy kiterjedésű egyház­megyéjét többször bejárta, hogy a vallásos érzület megingása nélkül vezethesse át a változott idő, külö­nösen az egyházpolitika nehéz vi­szonyai között és előkészíthesse a jövő társadalmi feladatokra.

Tudományos buvárlatai eredmé­nyét nagybecsű tanulmányaiban, be­szédeiben és köteteket tevő körleve­leiben tette közzé. Alig van az egy­házat és hazát érintő nagyobb kér­dés, melylyel ne foglalkozott volna. Az egyház, állam, társadalom, közok­tatásügyre vonatkozó tudományos fej­tegetései irodalmunknak becses gya-