MACUO BASÓ

SZÁZHETVEN HAIKU

Fodor Ákos fordításában

A verseket japán eredetiből válogatta, magyar prózára fordítottaRacskó Ferenc

Terebess Kiadó, Budapest, 1998

2

Előszó

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nemtétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, mígvállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor Ákos

3

Újév

Gazdag vagy, Új Év!hisz az Épp-Elmúlt: hagyottfél véka rizst ránk!

Ó-évre új év.- Mondd, amit a majmon látsz:arc-e, vagy álarc?

4

Tavasz

Hulltában még egy-két csepp harmatot hullata kamélia.

Szívednek terhéts röptét bízva bízd rá egylenge fűz-ágra.

Te volnál AmaPillangó? s én: Csuang-ce?Álmodnánk egymást?

Tavasz, szél, zápor:vízpart fűzlombja s ruhánkcsapongva lebben.

Hogy mi fán termett?Titok. - Ám, mi illatátilleti: tudom.

Hegyi ösvényenillatok sötétjébehasít a hajnal.

Tavasz Pilléicsapongnak - honnan, hová? -kert fala fölött.

Tavasz sincs üdébb,mint az a festett virág,tükröd hátlapján!

Sárgább a sárgavirág az aszú tea-fű illatában!

Ez már a tavasz?Nevenincs szép hegyeketlágy pára burkol!

5

Cseresznyevirág-fellegen át-setétlikegy templomtető.

Fura szerzet (mintén): szikkadt mezőn tengő-lengő pillangó...!

Némán peregneka boglárkaszirmok ahars vízesésbe.

Bíborszín virág...!Új szerelem illata...!Dús bambuszfüggöny...!

Hullt kamélia:mint kismadarak földre-pottyant fej-dísze!

Nézd: szilva-virág!Friss zöldség: ízleld! Örülj:kitavaszodott!

Kora-tavasz-éj.Fészkét nem lelvén, fölsíregy madárgyerek.

Kedvesét vesztvén,vízbe dobta életét:bambusz-náddá lett...

Tavaszpimasz kismadár! hát nem rápiszkítkész ételünkre?

Szilvavirágszag:még a zord tavasz-éjt isenyhébbé teszi!

Éj-szín Denevér!Vár a világos világ:virág, madárfütty!

6

Tavasz-siratómadárdal szól; a halakszeme is könnyes...!

Bár felhő-távolvagy most: ez sem végleges.Vándormadár-út.

Súgd meg titkodataz omlatag szentélynek,mag-vető Öreg!

Szívem csordultigtelt a nappal! - ám hol leszéji szállásom?

Ki ő? fonnyadt kisgyékényfejfödőjében- bár tavasz virul?!

Komor-sudár tölgy.Tudomást sem vesz a sok-száz kis virágról.

Zsenge virág kélvén földből! - Bár versem sevolna agg, mint én...!

Levél-kalapom,majd, ha sziromzáporbanjárok, lekaplak!

Végtelen zápor:fű tövét veri s az föl-felé menekül...

Év évre hull éssaját elhullt virágjatáplálja a fát.

Tavaszi alkonycsöndje még a harangszótis elcsitítja.

7

Nyár

Hogy gyűjtse s osszaa rizs-sarjasztó esőt:siet most folyónk.

A polip-árushangja késként vág beléa madárdalba.

Nap tűzgolyójáttengerbe görgette agyors, hideg folyam.

Szentély, sötét csönd.Az Elárvult Fuvolavissz-hangon szól... szól...

Virágzó ággaláldoznék, de szirma hullt.Könnyem pereg rá.

Rózsa mélyébőltávozó méh szárnya is,szíve is nehéz.

Csupa-fehér gyöngy-jázmin fölé görbed egysötétlő fűzfa.

Mesterem árvakunyhóját s emlék-csöndjétharkály se rontja.

Esőnk rizst dajkál.- Nézzük: mint ringat Tavunkvöcsökfészkeket!

Nyári köntösömhártya-finom s könnyű, mintkabóca szárnya.

8

Sáfrányvirág! Nőkszemhéjfestő pamacsátidézed bennem.

Eső se mos leszépség-színt se virágról,se szép lányarcról.

Hitvány halakatdöf a halászfeleséga hideg nyársra.

A nyári hajnalharsányszínű és kemény,mint a kakukkszó.

Ne áltasd magad:nem vagyunk félbevágottdinnye két fele!

Tunya tűnődésmélyéből egy kismadárhangja emelt ki!

Étket készítőnő: arca elől hátra-hárítja tincsét.

Fönt: hars kakukkszó!Delel a nyár! A fű islábujjhegyen áll!

Nyárvégi esténegy részeg s egy tök-virágszemléli egymást...

Buddha Születés-napja. - Ráncos kézpároks olvasók nesze.

Szerencsés földöna narancs illatán isgyőz a teáé!

9

Hőben-a-Hűsettestesíti meg hars-zöldbambuszligetünk.

Rekkenő nyárbana zöld bérc fölött vihar-fellegek gyűlnek.

Est hűvösébenfrissen főtt rizst legyezgetegy nő. - De jó lesz!

A sebbel-lobbalfutó patakba hull egy-egy zöld fenyőtű.

Hó-szín mákvirág:tiszta és tűnékeny, mintegy futó zápor...

Rab polip álmanyugtalan és kurta, minta nyári holdfény.

Nyár-alkony csöndjénmég sziklát is átfúr akabóca-lárma!

Ritkás kakukkszó;dús lomb közt a Hold fényeis meg-megtörik.

E legyezőbeHegynek Szelét rejtettems hoztam el neked.

Kakukkszó száll egylakatlan sziget felé,mely láthatatlan...

Eső vakítja?Nem-látva is tudja amályva a napfényt!

10

Virágaid köztvolt dolgokat idézünk.- Ez utam haszna.

Év Delelőjén,Buddha Születésnapján:kis őz született!

Citromvirágszag...Hajdanvolt lakomákragondolsz, Vén Terem?

Forró nap végénelőkelő idegenhűsöl a parton.

11

Ősz

Üres a csészéd?Tégy belé szem-tápláló,színes virágot.

Lótuszát ne tépd:Lelkek Ünnepén magaa Tó a szentély.

Jókor serkenvén:hajnali étked közbenhajnalkát nézhetsz!

Aratás? vetéslármája zsong odakint?- Kunyhómban csönd van.

Széles-e-síkonminden kipusztult: nincs, migátolná lépted.

Lombját hullatjaa fa, hangját a harang- úrra, vendégre.

A téli harmatmagány-ízét és színétsose feledd el!

A retek ízeis karmosabb, mikor azősz szele mar már...

Pillangó-köntöstorchidea-aromaillatosít be.

Göncölszekérigér a tiloló ostor-csattogás-zaja!

12

Milyen lehet apók hangja s miről szólnaaz őszi szélben?

Remetekunyhómkincse egy szál hajnalka- ám ez sem: társam...

Kis Szajhavirágkecses szárán ólomsúlyminden harmatcsepp...

Rozsdás ősz, mord szél...- de nézd csak a gesztenyét:most is méregzöld!

Vadóc krizantémvillog a kőfaragókövei között!

Ónszürke locs-pocs?- A hibiszkusz számáramost van jóidő!

Ősz viharábanvergődik fám. Rossz tetőnát csepp hull cseppre.

Majmot-siratóElődöm! nézd e fagybakivert gyereket...!

Hibiszkusz! mirecsodálatába fogtam:lovam befalta...

Életem könnyű,mint egyetlen vagyonom:tökhéj-tálacskám.

A hegyre kitettsíró vénasszony meg énegy Holdat nézünk.

13

Ostorfaterméscsattog, mint madárszárny, minthajnali vihar.

Ha fölösleges,mit szólok: szavam kihűl,mint ősszel a szél.

Mészkő templomdombfehérénél sápadtabbmost az ősz szele.

Kertben a nagy fa,falon-kívül a fürjekhirdetik: ősz van.

RemetekunyhómJele: keserűfű éspaprika. - Ősz jő.

Kitől rizst kaptam,ma én várom vendégül:holdfény-traktára!

Csukott templomnakkapuján dörömbölnék,telihold-csöndben!

Vízi Szentély! mosttárulj, hisz a teliholdkér bebocsátást.

Csudáld meg szerényvirágod - a pompásabbhadd irigykedjék!

Ne hidd, hogy nem voltittléted becses: ősziimám érted szól.

Csöndes, vénecskefalu... ám egy porta sincsszilvafa híján!

14

Fogyó év, telt Hold.Földön párafátyol, hegylábán ködpapucs.

Sajnálom, Vendég:hajdinám még virágzik- szem-lakománk lesz...

Krizantémillatjár-kel utcáinkon aBuddha-szobrok közt.

Múlik az ősz is:veszett viharfellegekmarnak a Holdba.

Léptek visszhangjalépdel visszafelé azúton. Ősz. Este.

Ősz van. - Öregszem?Szemem elől a madárfellegbe búvik.

Szűzfehér virág!Közelről fürkészve semlelhetsz port szirmán!

Rozzant kalyiba:békésen élnek benne.- De vajon miből...?

Kecses, színpompásfa! - a szomszéd rád se ránt:rizst hántol döngve.

Napot-vakít aköltözőmadárcsapat,majd tovalebben.

Fájdalmasan szépaz őszi vihartól le-taglózott virág.

15

Róka neszez, Holdvakít: féltében bújikhozzám egy gyerek...

Fák csúcsán jártasszél eresz alatt reszket.- Az ősz is elmúlt.

Öreg ősz van. Mostvaddisznó se röffen, csaktücsök hangicsál.

A BoldogultakÜnnepén kit vendégelsz?csak testük füstjét.

Egyre-formáztafejed s fejem az idő,akár két dinnyét!

Sarlóvá-fogyottHold az égen: látszik bár,már alig láttat...

Lustácskán ring azőszi bokor - harmatcseppse hull le róla...

Partra a hullámegy kedvvel sodor rózsáskagylót és szirmot.

Fáradt rizshántógyerek két mozdulat köztfölnéz a Holdra.

Holt Szülém derestincse! hogy’ nem olvaszt eltenyerem, könnyem?

Mint vén fatörzsönfriss vágás felülete:olyan most a Hold.

16

Úgy vélem: olyanoda-túl, mint egy késő-őszi estén, itt.

Vak éjben ezer-éves cédrus s a viharkél nászi táncra!

Maga a magányül a fali kalitkán- s benne? tücsök csak.

Hajnali teáts harmatot együtt szürcsölegy virág s egy pap.

Krizantémok köztácsorog egy cipője-vesztett cipőtalp...

Szegfűnyarunknakheve, illata: oda.- Krizantémévszak.

17

Tél

Honnan istenektávoztak, a Szent Kertetfölveri a gaz.

Havat sepervesöprűt, havat feledek- nincs, csak a seprés.

Tél. Magány. Béke.Neked-dőlök, kopott, meg-hitt ajtófélfám.

Vásár-vég! Most én,koldus pap is vehetnékfüstölőpálcát...!

Jégcsapnyi hagymákhideget sugároznakszét a hidegbe.

Várom az elsőzord záport, mely ValódiVándorrá avat...!

Mért engem: csaknemmezítlent ver a vihar?- vagy épp, hogy így jó...?

Hófehér szűzhóüli a félig-vert hídnyers gerendáit.

Riadok. Mécsemalél. Olajért nyúlok- ám az megdermedt.

Ősz-ittfeledtetücsök cirreg gyöngécskén:hangja melegít...

18

Elhagyatott kert,csenevész Hold, bágyadt kisrovar-neszek. Tél.

Belepi a hóaz ősztől itt őszülőborzas kalászkát...

Fürge kalmárok!Eladó a fejfödőm:hó-csík az éke!

Friss hó - és márisoly sűrű, hogy terhétőlmegbókol a lomb.

Hó! Hold! - efféledolgokon ujjongtam s lám:elfogyott az év...

Sólyom suhant áta szirtfok fölött: vele-szárnyalt a szívem!

Megőrzött köldök-zsinórom fogván: sírok.- Holt anya. - Múlt év.

Csont-bőr szerzetes:mint a tél fagya, mint aszárított lazac.

Komolyabb bajomnincs: hisz élek még - ha csaktarlófűként is...!

Téli RendtevésNapja: ma magának isácsolhat az ács!

Én, a csellengő,hófüggöny mögül nézem:takarítanak...

19

Újabb év múlt - ámnem kopott el lábbelim,nem fogyott utam.

Téli virág. Nézd:behavazza a mozsármellett a rizs-liszt.

Fösvény krizantém:csöppet sem ejt földre afagyos harmatból...

Jégeső pattog:egykedvűen hallgatoma vén tölgyfával.

Szénégetésrevaló fát vágnak - minthavadonban élnénk!

Míg te tüzet raksz,én gömbölygetek nekedegy nagy hólabdát!

Vad téli záporrontott a szerzetesre- ernyője is sír...!

Keserves ízűa jég is, ha patkány-módoltom a szomjam...

Korsómat a fagykeze repesztgeti azálmatlan éjben.

Hófehér virág,hófehér ajtó s a hó:tükrözik egymást.

Hóra-váró, víg-részeg költők arcáraképzelt pihe hull!

20

Lombfosztó szélbenpuffadt arcát védve, futegy beteg ember.

Melegebb háló-ruhát öltök! (Azt hallom:másutt havazik...)

Ideges vadlúd-csapat csapong-zajong ajeges esőben.

Év végi nyüzsgés!- Sokallja a vöcsök: be-bukik a tóba.

Ríva rebben ahegyi szél űzte madára tóra. Tél. Éj.

Tél van - a nyárracsak egy faragott virágemlékeztethet.

Télbe-bútt kuckómrendszeres vendége csakegy zöldségárus.

Hó-szín kócsagok,fagyjatok híddá a tópartjai között!

-&-