magyar A Magyar Írószövetség Télapó és Paprikajancsi ...magyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2011_12.pdf · a magyarok nándorfehérvári nagy győzelméről) címmel

1

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Szentmártoni János, Vasy GézaFő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7035A szerkesztőség tagjai:Bíró Gergely

(olvasószerkesztő, próza, Lapszemle)E-mail: [email protected]: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)Falusi Márton (Európai Figyelő)

E-mail: [email protected] Tamás (vers)

E-mail: [email protected] Lajos (dunántúli szerkesztő)

E-mail: [email protected]ár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)

E-mail: [email protected]é Nespor Gabriella

(honoráriumok)E-mail: [email protected]

Réger Ádám (Könyvszemle, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Rosonczy Ildikó (tanulmány)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)E-mail: [email protected]

Tornai Szabolcs (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Urbán Péter (Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]: (70) 388-7033

A borító Zách Eszter és Árkossy István munkája

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Bp., Ferenc krt. 14.Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034Központi e-mail cím és előfizetés:[email protected]: www.magyarnaplo.huKi ad ja az Írott Szó Ala pít vány (1092 Bp., Fe renc krt.14.) és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft. (1062 Bp., Baj zaut ca 18.). Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (1097Bp., Táblás u. 32.) Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyarPos ta Zrt. Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.)Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán, kéz be sí tők nél,emailen ([email protected]), fa xon (303-3440) egyév re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft. To váb bi in for má ció:06-80-444-444 Elektronikus formában terjeszti aDigital books.hu Kft. www.digitalbooks.hu Nyom -da: Pannónia Print Kft. (1139 Bp., Frangepán u. 16.)

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk meg ésnem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett, vá -lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

Címlapon:Faludi Ádám

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Télapó és Paprikajancsi karácsonya

Hozzál friss szalmát a Kisjézus jászolába! Ezzel a mondattal kezdődött gyer-mekkoromban a karácsony. A ropogó hóval bélelt délután – akkoriban még rit-kák voltak a fekete karácsonyok – napfénnyel ragyogta be a szérűt, ahol aházunkkal szemközt a szalmakazla állt. Hósapka födte. Az oldalába vájt bar-lang, amelyből a friss szalmát csikartuk ki naponta az almozáshoz, a nyárporba fojtott, hibernált illatával fogadott.

A várakozás, a készülődés izgatott pillanatai nemcsak a kis szobát töltöttékbe, nemcsak az udvart, hanem az egész falut, az egész országot, de lehet az is,az egész földkerekséget. Még mi, gyermekek sem elsősorban az ajándékravártunk, hanem a csodatévő istengyermek születésére, aki nemcsak fényt,meleget hoz számunkra, de a megbocsátás és az önfeláldozásban kiteljesedőszeretet misztériumába is beavat bennünket.

A szokásos petróleumlámpa helyett gyertyát gyújtottunk, és elhelyeztük agipszből készült, festett vásári kisded-szobrot a kibélelt jászolban.

És várakoztunk. Nem evilági várakozás volt ez. Nagyapa megilletődve, akadozó, dörmögő hangon böngészte a Biblia szavait:„…szülé az ő elsőszülött fiát, és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba…Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és

vigyáztak az éjszaka az ő nyájok mellett…És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet,

mely az egész népnek öröme lészen.Mert született néktek a Megtartó……találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. És mindenek, akik hallják, elcsodálkoznak azokon, a miket a pásztorok

nékik mondottak.”„Amikor pedig megszületik vala… napkeletről bölcsek jövének… …láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet

tegyünk neki.”Amikor a szavak elapadtak, odakintről, a feneketlen sötét éjszakából elő-

bukkant az angyalok, a csordapásztorok betlehemező csapata, az ablakhozszorították rózsaszín kamasz orrukat, így kémleltek befelé, elkészült-e már acsalád fogadásukra, s gircses-görcsös pásztorbotjukkal megkocogtatták azüveget. Szabad-e bejönni?

A kérdésre kitárult az ajtó, s betódult a gyermekcsapat, hogy jelentsék őkis az örömhírt: „A Kisjézus megszületett...”

Az örömhírt, amely – ahogy Lukács evangélista mondja – az egész népnekszól. A népnek, amely érti ezeket a szavakat. Nem gondoltunk mi rá, de érez-tük, ez az a kör, a magyar szavakat értők köre, amelyben fájdalmasan és meg-másíthatatlanul egyek vagyunk.

Az iskola aztán tudatta, az elmaradott klerikális reakció áldozatai vagyunk.A karácsony helyett fenyőünnepről beszéltek, rénszarvas vonta szánon télapó hoztaa messzi szovjet tajgából ötágú csillaggal díszített vörös zacskókban az ajándékot.

Ellenálltunk, de az ellenállás kényszere árnyékot vetett a régi karácsonyokra.A szovjet világ visszavonult. Gondoltuk, a régi, őszinte karácsonyok áhíta-

tát nem zavarja most már semmi.Tévedtünk. A rénszarvas szán megkerülve a földet, most Amerika felől

robog felénk Paprikajancsival és Mikulással a bakon, és „csodálatos karácso-nyi meglepetésekkel örvendezteti meg legifjabb olvasóit.”

Ha lehet, végleg elfeledtetve karácsony igazi üzenetét.Oláh János

TARTALOM MAGYAR NAPLÓ

Oláh János: Télapó és Paprikajancsi karácsonya 1

LÁTHATÁR Leonyid Volodarszkij: Karácsony fényköre; Krisztus homokszemei (Cseh Károly fordításai) 3

Budapest egén (Müller László fordítása) 3 Manikűröztet a drágám (Konczek József fordítása); Éjszaka; Lucifer gyűrűje (Cseh Károly fordításai) 4

Cseh Károly: Honosított mítoszok 4 Vasadi Péter: Jegyzetlapok - Arról, hogy „Beszélgetni vezsélyes", de (zenét) „Hallgatni jó". 5 Végh Attila: Rilke lelke 7 Ágh István: Ráadásul halottak napján 9 Barabás Zoltán: Csöndes fohász szeretteimért 10 Keményfi Gábor: Utolsó találkozás (Emlékezés Makovecz Imrére) 12 Zelnik József: Nomád nemzedék negyven év után 13 Tamás Menyhért: Reményország; A remény továbbírása 20

Érkezésünk 70. esztendejében; Templomünnep után; K. P. 70 21 Kő Pál: A szárnykészítő festő 22 Ébert Tibor: Hová?; Trófeák 24 Filip Tamás: A sokszoros határátlépő 85 éves 24 Kovács István: Csány László 1849-es és Bibó István 1956-os helytállása 25 Egedy Gergely: A kultúra mint honvédelem (Tűnődések Ujváry Gábor A harmincharmadik nemzedék

című könyve fölött 28 Kollarits Krisztina: A Nobel-díj árnyékában (Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Tormay Cécile) 35 Czil l i Aranka: esély(telen); szerepcsere 43 Vasy Géza: Irodalmunk évszázadai 44 Viola Szandra: Hazudozás; Ha engem öltök; A tündér 45 Faludi Ádám: Tűzfészekben a lappangás parazsa 46

NYITOTT MŰHELY Mezey Katalin: Örök mozgásban (Beszélgetés Faludi Ádámmal) 49

KÖNYVSZEMLE Bartusz-Dobosi László: „Meggyőznek még érzékeim, vagyok" (Ágh István: Hívás valahonnan) 58 Giczinger László: Hogyan teremtsük meg a világot? (Faludi Ádám: Hogyan teremtettem a világot) 60 Hegedűs Imre János: Időhajó (Bágyoni Szabó István: Az idő festett orcái) 61 Deáky Zita: Múlt és jelen egy moldvai magyar faluban (Iancu Laura: Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai

Magyarfaluban) 63 Szakály Sándor: Dokumentumok a magyar kereszténydemokrácia XX. századi történelméből

(Szakolczai György - Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására) 65 Büky László: Irodalmi és történelmi sorsfordulók (Salamon Konrád: A harmadik úton) 66

A HÓNAP KÖNYVEI (Válogatás a Magyar Nemzeti Bibliográfiából) 67

LAPSZEMLE (Bíró Gergely szerk.) 68

SZERZŐINK 70

Számunkat Kondor Béla munkáival illusztráltuk.

2

Oláh János: Télapó és Paprikajancsi karácsonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRLeonyid Volodarszkij: Karácsony fényköre; Krisztus homokszemei (Cseh Károly fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Budapest egén (Müller László fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Manikűröztet a drágám (Konczek József fordítása); Éjszaka; Lucifer gyűrűje (Cseh Károly fordításai) . . . . . . 4

Cseh Károly: Honosított mítoszok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Vasadi Péter: Jegyzetlapok – Arról, hogy „Beszélgetni vezsélyes”, de (zenét) „Hallgatni jó”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Végh Attila: Rilke lelke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Ágh István: Ráadásul halottak napján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Barabás Zoltán: Csöndes fohász szeretteimért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Keményfi Gábor: Utolsó találkozás (Emlékezés Makovecz Imrére) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Zelnik József: Nomád nemzedék negyven év után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Tamás Menyhért: Reményország; A remény továbbírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Érkezésünk 70. esztendejében; Templomünnep után; K. P. 70 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Kő Pál: A szárnykészítő festő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Ébert Tibor: Hová?; Trófeák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Filip Tamás: A sokszoros határátlépő 85 éves . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Kovács István: Csány László 1849-es és Bibó István 1956-os helytállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Egedy Gergely: A kultúra mint honvédelem (Tűnődések Ujváry Gábor A harmincharmadik nemzedék

című könyve fölött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Kollarits Krisztina: A Nobel-díj árnyékában (Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Tormay Cécile) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Czilli Aranka: esély(telen); szerepcsere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Vasy Géza: Irodalmunk évszázadai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Viola Szandra: Hazudozás; Ha engem öltök; A tündér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Faludi Ádám: Tűzfészekben a lappangás parazsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Nyitott mûhelyMezey Katalin: Örök mozgásban (Beszélgetés Faludi Ádámmal) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

KönyvszemleBartusz-Dobosi László: „Meggyőznek még érzékeim, vagyok” (Ágh István: Hívás valahonnan) . . . . . . . . . . . . . . . . 58Giczinger László: Hogyan teremtsük meg a világot? (Faludi Ádám: Hogyan teremtettem a világot) . . . . . . . . . . . . . 60Hegedűs Imre János: Időhajó (Bágyoni Szabó István: Az idő festett orcái) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Deáky Zita: Múlt és jelen egy moldvai magyar faluban (Iancu Laura: Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai

Magyarfaluban) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Szakály Sándor: Dokumentumok a magyar kereszténydemokrácia XX. századi történelméből

(Szakolczai György – Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65Büky László: Irodalmi és történelmi sorsfordulók (Salamon Konrád: A harmadik úton) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

A hónap könyvei (Válogatás a Magyar Nemzeti Bibliográfiából) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Lapszemle (Bíró Gergely szerk.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Szerzõink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Számunkat Kondor Béla munkáival illusztráltuk.

2

tartalom magyar napló

3

láthatárdecember

LEONYID VOLODARSZKIJ

Karácsony fényköre

El innen, el – Karácsony fénykörébe!Oda suhanni, ama szép világba,Hol élet és természet révbe érve– bolygó se robban – él virágban állva.S vadászkutyák dacára is valóbanElszökhetünk, itt hagyva zord időnket:A harmincharmadik dimenzióbanOtthon van minden s meghitten időzget.

Krisztus homokszemei

Mikor a nép már feltüzelve várta:Krisztus sivó pusztába rejtezett,S lelkét homokkal súrolta tisztára,Ahogy szokás a gyurmás tenyeret.A földi szemcse mind szent lett és égi:Sűrű csillagokban süt tovább.S egy arra járó remete fürkésziA lenti homokban az Ő nyomát.

Cseh Károly fordításai

Budapest egén

Az éjjel átrepültem BudapestenTündöklő utcák és terek fölöttÚgy éreztem, hogy súlytalanná lettem,S angyallá váltam, szinte szárnyam nőtt.Életem értelme lett a repülés,S agyamon átcikáz egy gondolat:Hunok, szittyák – megannyi könny, szenvedés…Európát illetné hódolat?Engem bizony fölöttébb érdekelnekAz utódokat vezérlő eszmék, -Tört gerincű hidak nem énekelnek,S háborúk nyoma – fájdalmas emlék.Megesküszöm lelkem igaz üdvére:Felhőkben kísér Apolló maga,Otthagyta Hellászt magyarok kedvére,Éjben visszhangzik magasztos dala,Ki voltál te, titokzatos leányka,Kiderítenem most sem sikerült,Csődöt mondott a jóslás tudománya,S a mobilom is éppen lemerült.Remélem, mégis – visszahoz e tájékElfogni a mesés Kék madarat.A szívem – lánchídi tűzijátékS megvallom testem Moszkvában maradt

Müller László fordítása

Manikűröztet a drágám

Rossz volt a napom, zavaros és zűrös,de azt mondtad a telefonban,hogy rohannod kell, mert vár a manikűrös,s én nyögdelni kezdtem azonnal.

Mert valósággal felhergelődöttaz a kép a képzeletemben,ahogyan reszelgetik a körmöd,és a lakk selyemfénye hogy rezzen,gyengédséggel.

Én ott csak állok,és nézem az arcmosótálad,mint valami részeg,hogy kiigyalak belőle Tégedés az egész Mindenséget!

Konczek József fordítása

Éjszaka

Csodálatos kézirat az éj,Én meg silabizálom mohón,S hallgatom, ahogy túl a kozmikus mezőnföldöntúlnani hársfa zenél,S alatta egy földöntúlnani tavon,Kószálva sorjázó csillagokon,Ismeretlen szem sugara oson:Egy nőé, ki feledte otthonát tán,S találkozunk, lehet, egy közös sornál?

Lucifer gyűrűje

Lucifer úr ékköves gyűrűje –mily különös fénnyelsziporkázol.Talán mert utoljára.

Cseh Károly fordításai

4

láthatár magyar napló

Ritkán adatik meg, hogy egy tősgyökeres orosz költő más, de tőlekorántsem idegen nép történelméből, lelkületéből láttassonvalamit lírájában.

A hatvanegy éves Leonyid Volodarszkij sajátságosan előnybenrészesíti a magyar históriát. Tizenegy álom (Orosz hőskölteménya magyarok nándorfehérvári nagy győzelméről) címmel kiseposztírt a diadal ötszázötvenedik évfordulójáról, s ezt Marosi Lajosfordította magyarra bravúrosan. Túl ezen emléket állít hőseink -nek, történelmi, legendás személyiségeinknek, mi több, Voro -nyezs alatt elesett katonáinknak is, s ebbéli tevékenységéért kaptameg az MTA Füst Milán fordítói nagydíját.

Látóköre azonban szélesebb, távlatosabb: transzcendensösszeurópai. Mitikus és keresztény motívumok ötvöződnek nálaorosz elemekkel. Valamiféle, már-már földöntúlivá felfokozott,messiási várakozás lengi körül opuszait. Pontosabban: maguk asorok sugározzák ezt (pl. a Földrengések és cunamik korábancímű versében). Vissza-visszatérő (jel)képei – mint a GrálKehely, a Feltámadás, a (Világ)karnevál, a Moszkva – nemismétlődések, inkább megerősítések. Biblikus atmoszféra,zsoltáros hang elegyedik többször a köves-rögös realizmussal, éskap groteszk felhangot. A meghittség, a belülről látás, akikristályosodott meggyőződés ellenére is sokszor „kipörög” avers. A legmélyebb istenhitből is fel-felsötétlik incselkedőn az„ördögfül”. Legalább is mindig ott sejlik ez a kísértés, már csakazért is, mert Volodarszkij – szimbolikusan szólva – szárnyaselrugaszkodásai közepette is hordozza a földit.

Eredendően moszkvai lévén (alkatából adódóan is aSzentpétervár és Moszkva közötti rivalizálásban az utóbbi mel-lett teszi le a voksot) szinte már törvényszerűen sokat őriz arégiek megváltó hitéből és a nagy orosz lélekből. Meg a maimaszk-idő rejtetten ragyogó fényéből is (a Farsangi maszkbanszálló című verse). Imígyen csillan egymásra tradíció és mo -dernség, olykor beárnyékoltan bár, de sosem törten. Különtanulmányt érdemelne a fényben rejtekezés is költészetében.

Néha tipikusan honi irodalmi (bulgakovi) mozzanatokat,példákat aktualizál egyénivé, önmagára alkalmazva (a Mar ga -rita nélkül a Mester című vers), néha fővárosa két arcú(latú)ságát(a Janus-arcú Moszkva című vers), vagy a káosz(ok)ban kijege-cesedett értékét-fényét jeleníti meg (a Történelmi című vers).

Máskor nyugat-európai kultúrkörből vett motívumokathonosít orosszá. Fagyból megszülető orosz Parsífalról, GrálKehelyről, világló, majdani új Városról, hárfát illető Trisztánról,vagy éppen a keleti(bb) „orosz próféta” fehérlő Hattyú-Cárnőjéről énekel, való és mítosz határán lebegve.

Mind mondandóban, mind stílusban a finom áthajlás jellemzi.A klasszikusan zárt formákban Szabó Lőrinc-szerű enjambe-ment-nokkal munkálkodik, s így amellett, hogy meglendülnek,egyúttal „lavináznak” is sorai. Nem állókép-líra ez: „mozgósí-tott” metaforák, igék segítségével a csodákat áhító-váró lélekhullámzását rendeltetett meg- és felmutatni.

Cseh Károly

Honosított mítoszok

VASADI PÉTER

Jegyzetlapok

Arról, hogy „Beszélgetni veszélyes”,

de (zenét) „Hallgatni jó”.

Már miért volna veszélyes beszélgetni, amikor önfeled-ten dől belőlünk a szó, vagy szóféle nyelvi hordalék,nagyokat nevetünk közben azon, ami a fejünkben forog,s fáraszt, amit a másik mond, vagy inkább mondana,kísérletezik a megszólalással, s bár nézzük őt, de senem halljuk, se nem lát-juk, él, mozog, tátog, vár jareménytelenül, hogy szóö-zönünkben nyíljon egy kisrés, hézag, átmeneti befe-jezés, csönd, csöndecske,s benne szóhoz jusson, dehiába vár ja, mi egyedülmagunkat, magunknak,ma gunk ról bájolgunk be -szélgetés ürügyén, a má -sik úgyis csak a véletlenelénk vetette ürügy, fül,áldozat, a lényeg az, hogyszómalmunk megállásnélkül őröljön, az sembaj, hogy már rég nincsbenne mag, üresen kattog,csiripel, súrlódik rozsdástengelyen a kerékagy,aztán egy váratlan „Na-szia-szia-szia!”, s tovább-loholunk. Nem is őt, ma -gunkat untuk meg, csakezt rákenjük. Azért aznéhány sietős lépés után bevillan: Hé!, kivel is beszél-tem? Nem tudom. Na-mindegy… Beszélgetni veszé-lyes, mert éppen az a gat-get gyakorító képzős ige aludas abban, hogy nem engedi megszületni a beszédet.Kit érdekel, hogy „Elmorzsolni az időt, a saját és másokidejét, a legnagyobb rossz, mit ember embernekokozhat” (S. Weil). A beszéd elemi emberi dolog.Fontos. Több, mint szócsere. Szó- és hangbeli lét -megosztás. A figyelem próbája. Helye. A világosság, amegvilágosodás alkalma. Gondolkodásbeli, tehát azemberi értelem csúcstechnológiájának titkába engedettbetekintés. Fölkínált előlege a megértésnek. Ezért nemrablás, hanem odaadás. Én azért beszélek veled szíve-

sen, mert látlak. Meglátni szeretnélek. De ehhez igazbeszéd kell, vagyis tiszta tükör. Azaz nem beszélgetés,amely töredékes, céltalan, fecsérlő, önmagától szeny-nyes. Hiába szeretném, nem láthatom meg bennedmagamat.

Beszélgetni azért is veszélyes, mert igazi sikere(sikerültsége) azon múlik, idejében érkezik-e a vég-szó. Amely ha itt van, bár – most érzem – örömmelfűzném tovább veled a szót, be kell fejeznünk. A vég-szón túl csöndnek kell lennie ahhoz, hogy ami elhang-zott, termékeny, emlékezetes, személyes maradjon.A végszó az végszó. A csönd utána – s ami elfér, meg-marad benne – maga a történet.

Másrészt (egymással)beszélni még veszé lye -sebb, mint beszélgetni.A fecsegés azonmód el -tűnik a feledés kanálisá-ban, de a beszéd s a velejáró tekintet, arcizom-mozgás, bujkáló mosoly,elkomolyodás, az ellen-vélemény határozott sze-lídsége, a hirtelen kitörőközös nevetés, s minde-nekelőtt a másik érveinekkülönössége, eredetisége– a fenébe, hogy ezekrenem gondoltam! –, leg-benső reakcióink őszin-tesége vagy ravaszkodókibúvóid, tehát hogy jóhallani, amit mondasz,mindez élünkre állít min -ket: kockáztatunk – s miértne lehetne ezt játékosan?Kockáztatunk, mert azigazságot szeretjük, a te

szókimondásodat, mit nem tévesztünk össze sem akirekesztők – libertinus utóillatú – esztétikai fasizmu -sával, sem perverz tiltakozásaikkal; az igazságot sze-retjük, mert bár rejtőzik – van, s nem a magunk iga-zát. Megéri.

Az ember szelleme a megismerésért szüntelenülkockáztat. Már észre sem veszi. Így gondolkodik, mertígy él. Akkor így is kell beszélnie. Az, ami az én beszé-demet sugallja, nem egy mozdulatlan, szabad ég alatterre-arra dülöngő sírkövek kőtára, évszázadok óta egyirányba bámuló, kifejezéstelen tekintetekkel, hanemegy parttalan, megragadhatatlan, teremtő ősszellem,amit (akit) embernek mondania érdemes; ő hallgat.

5

láthatárdecember

A géprepülés géniusza (1964)

Igaz, egyszer szólt, akkor nagyot s nagyon világosan,azóta a legbenső, hangtalan beszéd számtalan dialektu-sával érintkezik velünk, nem sajnálva a fáradságot,hogy mindünkkel a magunk módján, nyelvén, bármi-kor, másképpen beszéljen. De nem beszélgessen.A mindenki által elfogadott neve: Lét… Ha ő sokat-mondóan hallgat, én nyomban, szívesen és tartósanelhallgatok.

A beszéd, a hallgatás, a zene rokonok. Most éppenLiszt: Concerto – Zongoraverseny, zenekar nélkül.Előadja Leszli Hauvard (Leslie Howard). Az első bil-lentés előtt kissé hosszasabb csönd van. Mintha egyóriási nemesfém kapu tárulna. Aztán Liszt virtuózhangáradása. A Lét zenei – ez nyilvánvaló. A HallgatásLét-i. A Beszéd csak akkor beszéd, ha emberi hang-hullámhosszon’ is Lét-ien zenei; ezt ma már az agyhullámkibocsátását mérő hatalmas, bonyolult vizsgálóeszközök mérni képesek. Minden zenei, ha viseli aLét-inek nyomát. A létnek nyomai vannak, számlálha-tatlan nyoma van bennünk (s rajtunk is). Liszt egy-folytában beszél. Már művének címe is nyomatékosbeszéd: most csak a zongorát halljátok, de zenekar-

ként. Mintha egy ember beszélne, de mint egy szava-lókórus. Vajon mennyit kellene ehhez hallgatnia.A sok mély és zavartalan – beszédes – hallgatás az áraannak, hogy amikor megszólalsz, az emberek ámula-tukban elhallgassanak, mert amit mondasz, mindenkitérint. Még ha gyűlölnek is érte. Viszont aki összevisz-sza harsog, minimum lepisszegik. Vagy lenyomva atarkóját betuszkolják egy személykocsiba, és elhúznakvele… Beszélgetni kell, mert emberek vagyunk.De jól beszélni csak hallgatásokkal megtűzdelve lehet.Aki beleduhajkodik más beszédébe, erőtlenségetmutat. A gyönge mindig figyelmetlen. Aki a legfonto-sabbnak ítélt pillanataiban megelégszik a suttogással,az nemcsak fitogtatás nélküli erőt mutat, hanem azt is,hogy sokat tud. Van bátorsága ahhoz, hogy elveszte-gesse a panaszait. Ha egy országot combközépig lep ela dohos semmi, a mámoros semmitmondás puha pené-sze, az már temetés. És ha szellemi, akkor igen nagy abaj. Nagyobb, mintha a testét hantolnák el. Ez utóbbi-ból még új életre támadhat, ha megnyesegetve is.Az előbbiből már se nem lehet, meg – nyomorékkátéve magát – nem is érdemes.

6


Bukás (1966)

VÉGH ATTILA

Rilke lelke

Az olvasó ember egyszer csak azon veszi észre magát,hogy egy költő kivételes helyet foglal el személyipantheonjában. A pantheon ettől kezdve piramis. A pi -ra mis csúcsán, mint tudjuk, a halott fáraó lelke kilép,és egyesül a Napistennel. Nem tudni, miért éppen ez aköltő nyerte a lélekversenyt, miért éppen az ő verseithallja olvasónk a legmélyebbről szólni. (Ha ezt tudnilehet, ha az ember képes megtalálni magában az okot,amelynek ez a különleges szeretet a következménye,akkor a szeretet nem szeretet, olvasónk pedig egysze-rűen csak sznob. Szeretetsznob, vagy mi.)

Az én sötét piramisom csúcsán Rilke lelke kéredzke-dik a fénybe. A keresztény ájtatosságból kigyógyulva,megérezve az ókori görög életérzést (állítom:Hölderlinnél – akiről még lesz szó – is mélyebben),Rilke olyan tiszta, éteri – ugyanakkor a mindennapi lét-tapasztalatban gyökerező – nyelvet munkált ki, amely-nek nincs párja.

Nemrég az Éghajlat Kiadónál megjelent egy tanul-mánykötetem, A torzó tekintete, amelynek középpontjá-ban – ahogy a címe is jelzi – Rilke verse, az ArchaikusApolló torzó állt. Mellette pedig az, amely szerintempárverse ennek: A párduc. Lássuk, miről beszélek:

Nem ismerhettük hallatlan fejét,melyben szeme almái égtek. Ám acsonka test mégis izzik, mint a lámpa,melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintenemelle káprázatot s a csöndes ágyékíves mosollyal, mely remegve lágy még,a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kőlenne, lecsapott vállal meredő,nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

(Tóth Árpád fordítása)

Említett írásomban amellett próbáltam érvelni, hogyApollón nem létező feje nemcsak nézi nézőjét, hanem

megítéli. Ítélete az, hogy meg kell változtatnom életem.Azért kell megváltoztatnom, hogy végre emberhezméltó életet éljek. Miért, most talán nem az? Élhetegyáltalán az ember emberhez méltatlan életet, ha egy-szer embernek született? Nem önellentmondás ez?

Ha hullámos papagáj lennék, vagy vaddisznó (notabene: egyesek szerint az vagyok), akkor ez lehetetlenvolna. Az állatok azok, amik. Az ember azonban nemaz, ami, hanem az, ami lehetne. Arisztotelész entelekhe-iának nevezi a létező teljes valóságát, életcéljánakbeteljesítettségét. Nos, az állatok teljes egészében betöl-tik entelekheiájukat; becstelen hullámos papagáj vagylusta vaddisznó nem létezik. Az ő létükhöz nem férhetkétség. Az emberlét azonban kettős: minden embermegérti, mit jelent, ha azt mondom: légy önmagad!

Rilke verse kimondja, hogy Apollón fejetlen szobrá-ba, mint kanóc a lámpába, vissza van csavarva nézése,amely visszacsavartan is ég. Egyetlen tekintet az egészszobor, a szobor minden egyes darabjában benne van azegész szobor értelme: nézése. Nézése pedig a létezésbírájáé, aki kihirdeti a parancsot: válj végre önmagad-dá! Válj olyanná, amilyen én vagyok! Részeid az egé-szet hirdessék, életed minden pillanata életed egészét,saját lelkedet tükrözze!

Hogy ez nem így van, az, lássuk be, eléggé nyilván-való. Egyszer úgy döntöttem, hogy soha többé nemveszek részt olyan beszélgetésben, amely csak azértzajlik, hogy ne legyen csönd. Azóta abban a pillanatban,hogy unni kezdem, ami történik, fölállok az asztaltól, éstávozom. Gyakran egy mondat közepén. Ahhoz, hogyezt elérjem, hosszú évek rengeteg unalmas beszélgeté-sét kellett végigasszisztálnom, átélve, hogy tulajdon-képpeni önmagam hétköznapi önmagammá töpörödik.Ennek oka, hogy az ember nem önmaga. Évek kellenekhozzá, hogy kidolgozza azt a tükörkép-önmagát, amelyméltón reprezentálja azt, aki odabent lakik. Mondokmásik példát. Önfeledtebb perceimben (amikor szerel-mes vagyok, vagy amikor megcsap a létezés valamelymás titka) olykor énekelni kezdek az utcán, vagy éppenelsírom magam. Az utcanép, gondolom, tök hülyéneknéz. Ez a gondolat erősít. És erősít minden alászállásolyan korokba, amikor a lét művészi tapasztalata mégélt a mindennapokban.

Apollón torzójában ott a görög múlt. Ebben a korbanaz isteni rend fölött Apollón őrködött. Neve kétfélekép-pen magyarázható. Ő az a-pollón, a szennyezetlen, atiszta fényisten. De a név eredeztethető az apollümi igé-ből, amely annyit tesz: pusztítok; az apollón participiumjelentése tehát: pusztító. Aki hübriszt követ el, aki elbi-zakodottságában az olümposzi rendet megsérti, aztApollón nyila teríti le. Csakhogy Apollón – ahogy a

7

láthatárdecember

görög világ – letűnt. Már csak torzó. Efféle torzókbólkell kikövetkeztetnünk, milyen lehetett az a világ. Érzé-kenységnek pedig azt nevezzük, ha ehhez elegendő amúlt egy-egy darabja. Lelki régészet ez, amelynek leg-nagyobb költője Rilke. Ő megáll Apollón szobra előtt, ésegyszer csak megérzi a szobor figyelő tekintetét. A költőtekintete „visszhangként pattan vissza a márványról, demár a szobor tekintetével gazdagodva”. Rilke szemüve-ge a szobor, ezen át nézi magát. Ennek fényében a„Változtasd meg élted!” imperatívusz arra szólít fel,hogy lássuk meg, hogyan láthat bennünket egy isten.Hogyan lát bennünket egy olyan lény, akinek tekintetenem lát, hanem olyan, mint maga a fény. Vizsgáljukmeg, vajon meg tudunk-e állni az ő ítélő tekintete előtt!

Az isteni látást magunkban fölébreszteni: ez aparancs. Apollón persze a mantiké, a jóslás istene is,úgyhogy szerencsénk van: lehet, hogy ez a parancs egy-ben jóslat. Lehet, hogy előbb-utóbb mindenkinek szem-be kell néznie a lelkében lakozó istennel, és ki kell áll-nia kutató pillantását.

„Apollón tehát változásra hív fel, ám megváltoztatninem tud. Azt nekünk magunknak kell megtennünk.Önmagunkat kell megváltoztatnunk, meg kell érez-nünk, merre van életünk súlypontja, és arrafelé kellmagunkat kormányoznunk. Önmagunk alakítóivá,szobrászaivá kell válnunk, hogy helyesen éljünk, hogyvisszaszerezzük igazi, az idők során kialudt látásunkat,és végre egész testünkkel lássunk, végre lássuk az élet-összefüggéseket, azaz: lássuk, mi történik velünk…”

De hogyan lát az, aki hülyének nézi a felébredettetaz utcán? Hogy lát elsötétült, részekre szakadt, a világ-ban sodródó önmagunk? Úgy, ahogy a párizsi állatkertpárduca:

Szeme a rács forgó futását nézis úgy elfáradt, hogy már semmit se lát,s amíg ezernyi rúdját nézi, érzi:csak rács van, s nincs a rács mögött világ.

Az izmos járás halk-puha lépésbena legparányibb körpályán halad,erők kerengő tánca, hol középenkábultan áll egy roppant akarat.

De néha néma függönyét széttárjaa szembogár: egy kép most feltűnik,belép, a test feszült csendjét bejárjas a szívhez érve megszűnik.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)

Ami Apollón szobrában ébred, az a párducban alszikel. Az állatkerti párduc a magába roskadt, hétköznapilétezés alanya, a tompa megmutatottság tárgya.Mindenki őt nézi, és senki nem fedezi föl, hogy a pár-duc: tükör. A megvilágosodás, a magunkra ismerés útja:a párductól Apollónig. A fekete lyuktól a Napig. Rilkelátja az út kezdetét és végét. Maga is végigment rajta: akorai ájtatos versektől a Duinói elégiák tíz évéig.Amikor Rilke már Apollón, amikor tekintete már fény,akkor a világ legapróbb, leghétköznapibb darabjaibanlátja meg a legmagasabb ragyogást. Ő nem rakosgat,nem halmoz, nem nyelvzsonglőrködik, nem trükköz.Szelíden félretolja a zavaró elemeket. Betör a lényeg.„Az olvasóban lassan az a bizonyosság kél, hogy Rilkenem a legbonyolultabb, hanem a legegyszerűbb költőkegyike, csak éppen a mindnyájunktól elfeledett elemiegyszerűséget fedezte fel újra” – írja róla Vasadi Péter.

Az újrafelfedezés a platóni anamnészisszel, vissza-emlékezéssel azonos. Rilke Hölderlinhez írott verse(Vas István fordításában) így kezdődik:

„Elidőzni a meghitt dolgokon, az semadatott minekünk; a teljesedett képekből a szellemhirtelen telitendőkké esik össze; tavak csakaz öröklétben vannak. Itt meg a hulláshősies. Általhullni, tovább,le a tudott érzésből, amíg nincs más, csak a sejtés…”

A szellem képeinek valaha volt telítettsége odavan, ateljességet az ember ma már nem átérzi, nem a levegő-vel szívja, hanem felkutatja és az elfeledettségből kihar-colja magának. (Persze nem magának. A magánembertaz ókorban úgy nevezték: idiótész.) A tudottból a sejtet-tig eljutni: hullás. Csakhogy aki hull, az egyre mélyebb-re jut. Emlékszem nagy filmrendezőnknek, FehérGyörgynek egy mondatára: „Én semmit sem tudok, deazt hiszem, mindent sejtek”. Tudásnak, hitnek és sejtés-nek milyen gyönyörű kapcsolathálója rezeg a mondatmögött! Költőnek azt nevezzük, aki a sejtettben megyelőre, a franc tudja, hova. Mintaképe Orpheusz. A költőalászáll önmaga sötétjébe, hogy megtalálja és onnanhozza föl a nőt, akit szeret. Ahogy botorkál a sejtettbőlfölfelé, a tudott felé, lantját pengetve énekel. Csakabban bízhat, hogy a nő, akit szeret, követi dalát.

A trák dalnok végül elbukott. És kései utódai, Rilkemeg Hölderlin? Eszembe jut a Hölderlin életérőlkészült játékfilm záró jelenete. Áll az őrült költő abolondok házának kapujában. A sötét kapuszárnyakmegnyílnak. Ő elindul, és azt motyogja magában:„Csak most hátra ne forduljak.”

8


ÁGH ISTVÁN

Ráadásul halottak napján

Most az avarfüst szagú köd rideg falusi őszbe vet,városivá őszült kölyökbalsejtelmével figyelek,a láthatatlanság legaljánki tudja, bent vagy kívül-e?ráadásul halottak napjánállok szemben a semmivel.

Kiálló gallyra érkezika cinke, álltában repül,a vékony kéreg férgeitvagdossa rendületlenül,s addig csúszkál az elmerült fán,ez a kicsi mohó szivacs,ráadásul halottak napján,míg a homály ki nem lyukad.

Aztán, mint az angyal, a fényegyetlen ágról égre tör,nem is a nap, sárga levélhullásától száll fel a köd,

arany ékszerrel rakott kincstár,lombbal a levegő, a föld,ráadásul halottak napján,amit az idő teletölt.

Észre se veszem, mit teszek,egyszerre ősszé változom, már idebent foglal helyet,ami kint, s öntudatlanulvalami féktelen szabadság,miként a vidék kiderül,ráadásul halottak napjántör föl a megbomlott derű.

Egy évszak jár az avaron,mint lábra kelt feketeség,nagyvad csördíti a vadontcéltalan, bár valamiért,csak leszakítom a vadalmát,te a kecskerágót töröd, a ráadás, halottak napján,nyújt múlhatatlan örömöt.

9

láthatárdecember

BARABÁS ZOLTÁN

Csöndes fohász szeretteimért

Nagyszüleim, Váradi Imre és Váradi Lidia,édesanyám, Váradi Jolán,továbbá hitestársam, Barabás Julianna emlékére

Timár nem halljátok,hogy újabban mit muzsikál a széla Piatra Craiului utcában,de most is értetek fohászkodom,akik az Úrbanéltetekés haltatok.

Timár nem tudjátok,hogy soha ennyiibolya nem illatozottaz öreg kertben,hogy ennyi cseresznyenem termett,hogy ennyi kajszibarack,körte, alma s szilvanem érettelmúlásotok óta.

Ennyi még sosem…Semmiből.Semmiből.

Timár nem tudhatjátok,hogy „lesz-e holnapúj, művelt Magyarországés emberséges élet?és érdemes-e itt mégkiállni tiszta szívvelés megbűnhődni versbena múltat és jövendőt?”*

* Emőd Tamás: Levél Adynak

10


Most kint ülöka roskadozó kerti padonés hallgatom, hogy nektekmuzsikál a széla sorsába túl hamar beletörődöttNagyváradon.

Reátok gondolokés a Magyar Református Énekeskönyv461-ik énekére,Lower Mason szerzeményére,„Titanic-dalra”,amit derékigvízben játszottaz elsüllyeszthetetlennek hittbrit hajózenekara:

„Mindig velem, Uram,mindig velem…”

Uram,fogadd be az enyéimetés kérlek, hallgasd megcsöndes fohászomat.

Teszem eztannak terhe alatt,hogy imáimbanTéged mindigletegeztelek.

Ámen.

11

láthatárdecember

KEMÉNYFI GÁBOR

Utolsó találkozás

Emlékezés Makovecz Imrére

– Nincs még bent – a kedves titkárnő kezet nyújtott.– De jól van?– Hát… igen.Gömbforma csend.– Üdvözlöm szeretettel.– Megmondom neki, hogy

itt járt.Mikor a sötétlő folyosón

kifelé haladtam, éppen meg-érkezett.

Törékeny volt, mindenki-nél törékenyebb.

– Szervusz, Imre.– Szervusz, kit keresel?– Hozzád jöttem. Ha van

pár perced.– Gyere!Ahogy előttem ment –

lassan lépkedett –, vé -konyka hátán ott volt agömbforma csend. Ka bát ja félrecsúszott, alig volt alat-ta más, csak a már csontsovány, csak az a két szentlapocka, csak az az elfogyó test.

– Ülj le! – mutatott már bent az asztala mellettirobusztus székre.

Amint kabátját gombolni kezdte, felálltam, és hozzá-léptem.

– Ne…– De…A kabátot finoman lesegítettem, de szemérmessé-

gemben azért a kezébe adtam.Leültünk – ő az íróasztalához, én a szeretett székre.– Hogy vagy?– Nem jól – és elfogta valami görcsös köhögésféle.

Majdnem egy percig – mozdulatlanul – szája elé tettkézzel ült, előrehajolva, hogy elmúlhasson a szorítónmegszegett – mert az idő e percben megrepedt – bent-rekedt lehelet.

– Látod, ilyenek vannak – mondta, mikorra jobban lett.Az asztal lába mellől egy flakonos vizet vett fel –

kupakját csavargatta –, de nem ivott belőle.Beszélgettünk. Ő rágyújtott.

Arca szép és nemes volt.Most is – mint minden találkozásunkkor – éreztem, a

lét határfelületén tartózkodott.A kedvenc tartományban.Még Itt, már Ott.Hogy beszélgetésünk alatt elsírta magát, minden-

nél megrendítőbb volt. Egy történetet mesélt el, meg-hatódott.

– Még most is sírok –elomló tekintetében életebenne volt.

Aztán másfelé terelődteka gondolatok, milyenek atemplomok, milyenek is azangyalok.

Az angyal szárnyfelfüg-gesztését kezdtem boncolgatni.

– Különös anatómiájú azemberi hát. Szemben a has, amell egyszerű izomzatával,valami félelmetes rafinériarejlik benne. A lapocka felső-harmad pontján van egy szin-te lyukas rész, melyen át sem-milyen izom nem köt, nemvezet, ez a felület a szárnycsatlakozópontja lehet.

– Pontosan hol? – kérdezte. – Gyere, a hátamonmutasd meg!

Felálltam, hozzáléptem.És kemény hátára tettem a kezem.A lapocka szinte csak a csont volt. Ujjammal meg-

érintettem azt a pontot.– Itt ízesül.Visszaültem a székre. Még szó volt pár dologról.

Az állapotáról.– Testi nyavalyáink a referenciáink – mondtam. – Ez

minden szellemi embernél így volt.– Igen – válaszolt. – Ha felvállalsz valamit, jönnek a

gondok. De mit akar velem az Isten?! – a hangjábanmegrendítő indulat volt.

Még egyet-mást elmondtunk magunkról – vigasztal,hogy elmondhattuk –, és már búcsúztunk.

– Erős vagy – szóltam, és felém nyújtott kezét hittelmegszorítottam.

Szeretetével megtelt a gömbforma csend.– Szervusz – köszöntem el –, az Isten áldjon, Imre.– Az Ég áldjon meg, Gáborka – és még egyszer –

utoljára – egymás kezét fogtuk.

12


Makovecz Imre (1935–2011)

13

láthatárdecember

ZELNIK JÓZSEF

Nomád nemzedék

negyven év után*

Kezdetben a kultúra leszállt a földre. Akkor még nem iskultúra volt, hanem az angyalok által énekelt és táncoltmennyei liturgia. Az emberek csak bámultak, úgy cso-dálkoztak, ahogy egy gyermek tud, majd szemérmetesigyekezettel elkezdtek ők is énekelni és táncolni, ésrájöttek, hogy az jó.

A hetvenes években Magyarországon néhány tucatfiatal arra szerveződött, hogy közösen énekeljen, tán-coljon, faragjon, fazekasmunkát végezzen, szőjön, mertaz jó. Ilyen egyszerű lenne a világ, ha még most is ottélnénk a kezdetek édeni légkörében, és egyáltalán nemis értenék az angyalok, miért olyan nagy vállalás a tánc -házmozgalom, a néptánc, a népzene, a népművészetszeretete. Csak akkor értenék meg, ha megmagyaráz-nánk nekik, mi a történelem. Az a történelem, amit misem értünk teljesen, és szerencsére először táncolni ésénekelni kezdtünk, mert ha először a történelem értel-mezésével kezdtük volna, akkor elment volna a ked-vünk nemcsak a mulatástól, de az élettől is.

Most negyven év után talán mégis elkerülhetetlen,hogy szembenézzünk azzal, mi volt a mi történelmünk,földi létezésünk elmúlt fél évszázada, és mit jelentettabban életünk és ajándéka, a népművészet újrafelfede-zése, benne az ünnep, a tánc és a zene.

A mából nézve talán már jobban látszik, milyen kul-turális világkörnyezetben jelent meg ez a népművészetireneszánsz. Amikor leírjuk a reneszánsz szót, megdöb-benve kell tapasztalnunk, hogy minden modernkoritematizáló divatszavunkat át kell világítanunk: a rene-szánsztól a felvilágosodáson keresztül a forradalomigmindet. Először talán azt az elképesztő közmegegye-zést, hogy ezeket a szavakat csak pozitív értelembenlehet használni. Totális kérdéstilalom védi őket, mint alegmerevebb vallások legkeményebb dogmáit…

Érdemes megvizsgálni, milyen szellemi mélyáramla-tok vezettek ide. Hová vettettünk, hová akár magunkáltal is?

De előbb vizsgáljuk meg, mi történt valójában azelmúlt fél évszázadban Magyarországon. Azonbanmost más szemszögből, mint a főirányú történészek,szociológusok, politológusok szokták. Az elmúltarmageddonos századot rengetegen elemezték már, és

átvilágították benne a magyar kultúra vonatkozásait.Szinte az az érzése az embernek, hogy túlelemeztük,és ez a túlelemzés vakít. Persze nem lehet valamit túl-elemezni, legfeljebb egyoldalúan túlvizsgálni, mertaz igazság keresése örök útkeresés. Ma már bántóanmerevek azok a keretek, amelyeket sokszor egyolda-lú ókori görög filozófiai elképzelések alapján a rene-szánsz, a felvilágosodás és a humanizmus eszmerend-szere határoz meg. Az így kialakult kérdéstilalom-rendszer ma már merevebb szellemi szarkofágbazárja az emberi gondolkodást, mint az általa szétrom-bolt vallási dogmatizmusok. Ellenhatásként létrejöttaz őt támadó tradicionalista iskola, s így gondolkodá-sunk egy kettős taburendszer össztüzében vergődik.Ám ez nem csupán újkori jelenség. Ismert az a régikínai történet, hogy amikor megkérdezték az egyikcsászárt, milyen intézkedéseket tenne országa meg-mentése érdekében, azt válaszolta: „Először is helyre-állítanám a szavak jelentését.”

A dolgok néven nevezése első látásra nem is lenneolyan nehéz ügy. Főleg, ha figyelembe vesszük azta bibliai tételt, hogy csak az embernek van meg az aképessége, hogy megnevezze az állatokat. Ezzel a ké -pes séggel még az ördög sem rendelkezik. Tehát azember képessége a dolgok megnevezése, sőt még avirágokat is ő kereszteli meg. Ezentúl az ördögnek is őad nevet, elnevezi Sátánnak, hogy mindenki tudja, ki őés hol a helye. Némi túlzás, hogy mindenki tudja, mertvalójában szinte senki nem tudja ki és mi ő. Mert, hami, emberek tudjuk csak megnevezni a dolgokat, aSátán viszont ugyanazt a jelenséget meg tudja osztani.Ő a nagy Megosztó. Saját képét is megosztja bennünk.Eredetileg tudjuk, ő az Ellenség, mégis sokan úgyhiszik, azt hiteti el magáról, hogy ő Lucifer, aFényhozó, egy féltékeny isten száműzöttje. Van azon-ban még egy ennél is nagyobb trükkje: ő a rejtettség, őa rejtőzködés zsonglőrje. Bennünk is úgy tud rejtőz-ködni, hogy legrútabb ügyeinket széppé értelmeztetimagunkkal magunkban. Így ő lesz a belső szövetségesellenség, saját leleplezését is legtöbbször ő irányítja.Ezért szinte lehetetlen helyreállítani a szavak jelentését,visszaépíteni a lélek szakrális orientációját.

Az ördögűzés, ha „csak” kulturális is, veszélyes fel-adat. Mikor Jézus vitatkozott a farizeusokkal, vagy aravasz megalkuvó szadduceusokkal, ő is szembekerültezzel a helyzettel. Felhívta a figyelmet, hogy nem jóaz, ha a Sátánt a Sátán űzi ki. Ráadásul, ha még aztsem tudjuk, kit nevezünk Sátánnak, Belzebubnak.Belzebub a héber Baal-Zebub, annyit jelent: a „legyekura” – ez egy gúnynév, ami a kánaáni isten Baal-Zebul(„Ma gasz tos Baál”) kifigurázása. Tehát az ellenségünk* Részlet a Magyar árkádia című készülő kötetből

istene a mi sátánunk. Démonizáljuk egymás isteneit,így először csak mások isteneit tagadjuk, majd nincsmegállás a nagy és általános istentagadásig. A husza-dik századot valahol mélyen a permanens istentagadásés az abból is következő forradalmiság határozta meg.A két legnagyobb földi szélsőség százada volt. Ebbőlszületett az a hazugság-felhalmozódás, amit létezőszocializmusnak nevezünk, s ami a huszadik századmásodik felében meghatározta életünket. Innen kezdő-dik az a hajszálvékony ösvény, amin igazságainkat fél-tve egyensúlyozgatjuk.

Ott éltünk Kádárkádiában, és most sorba vesszük,amit akkor láttunk, amit akkor nem láttunk, de mostmár sejtjük, ahogy akkor láttuk magunkat és őket ahatalomban, és ahogy ők láttak, figyeltek, figyeltettekbennünket. Ha ez nem az életünk lett volna, akkor azt isgondolhatnánk, hogy egy sci-fi, egy virtuálisan kitaláltzavarosan spekulatív világ, amire az ember könnyenmondja, ha filmen nézi, hogy ilyen nincs.

Mi volt a nomád nemzedék?

Mivel huszadik századvégi életünket a nomád nemze-dék nézőpontjából vizsgálom, először azt kell leírni, mivolt az a nomád nemzedék. Mi volt az a többszörösenrendszeridegen csodabogár, amitől a magyarországibolsevik utódok és a csírázó liberálisok is fanyalogtak.

„Vannak mozgalmak, melyeknek mélyén időtlengesztusok munkálnak” – ezzel a mondattal kezdtem1981-ben a nomád nemzedék születésének tízévesévfordulójára megjelent kötet előszavát. Az egész elő-szó ott egyensúlyozott a politikailag kimondható és akimondhatatlan határmezsgyéjén. Ki lehetett mondaniazt az igényt, „hogy a változások által okozott bármi-lyen törések ellenére tudatában maradjunk életünkfolyamatosságának”. Nem lehetett azonban arrólbeszélni, hogy melyek voltak a huszadik századbanezek a törések. Például Trianon és az 1945-tel kezdődötthosszantartó szovjet megszállás. Hogy milyen dupla éstripla, sőt több fedelű rendszerben működött a magyartársadalom a szovjet megszállás alatt, azt éppen aTrianon-szindróma mutatja.

A hetvenes évek elején néhány tucat, majd néhányszáz, később egyre több fiatal megalakította a FiatalokNépművészeti Stúdióját és a Táncház-mozgalmat,ezzel elkezdődött egy furcsa játék a hatalom és köz-tünk. Mind a két oldal hol jobban, hol kevésbé, de cin-kelte a lapokat. A hatalom – ami tudvalevőleg nagyonéber, amíg bele nem fárad – egyből észrevette, hogy ittegy alternatív, szabadabb ifjúsági kezdeményezés

indult, ezért kétfrontos harcot (Kádár kedvenc machi-avellista kifejezése) indított. Totális belügyi megfigye-lést szervezett, valamint utasította a KISZ KB-t, hogytámogassa a kezdeményezést anyagilag úgy, hogyegyre jobban vegye saját befolyása alá. Mi viszontbevonultunk egy kulturális szakmai intézmény, aNépművelési Intézet háttér-szárnyai alá. Ebben azintézetben Aczél György, Kádár kulturális és valódihelyettese már építette azt a bázist, ahol a polgáriellenzék meghúzhatja magát. Erre a „farvízre” kapasz-kodtunk mi rá ún. nemzetiek, népiek. Persze ravaszsá-gunk Aczélnak is jól jött, mert a hozzá közelálló pol-gári világ ellenzéki építkezését sokszor velünk, „naci-onalistákkal” elfedhette, mikor őt, mint Moszkva-elle-nes, „liberális”, nyugatimádó elhajlót Kádár balosaiMoszkvában feljelentették. Kádárnak, ha volt zseniali-tása, akkor az a proli machiavellizmusa volt. Kitűnőérzékkel egyensúlyozott a Moszkva-hű, ultrabalosokés az Aczél vezette rejtetten nyugatos, „liberális” cso-port között. Kádár észrevette, hogy neki, ha hosszútá-von hatalmon akar maradni, akkor meg kell adni a csá-szárnak, ami a császáré. Tehát alapvető kérdésekbenmindenáron (bárki bármit mond is utólag, minden-áron) ki kell szolgálni a birodalmat. De azt is észre-vette, hogy pilátusi helyzetben van. Nem elég a biro-dalmat szolgálni, ki kell egyeznie a Szanhedrinnel is,mert különben elkaszálják a birodalmak központjai-ban, Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez adta AczélGyörgy rendkívüli védettségét, és ezzel a kultúr-pápazseniálisan élt is. Kádár szerepéből, krumplistésztásönuralmából talán csak egyszer esett ki. A nyolcvanasévek második felében nagyon megbarátkozottMadaras Józseffel, a színésszel. A sűrű találkozásokmiatt Józsi vette a bátorságot, hogy kultúrpolitizáljon,és naivan elkezdte szidni Kádárnak Aczélt, és ecsetel-te ártalmasságát a magyar kultúrára, csak úgy balosan,józsefattilásan. Eleinte Kádár mosolygott ezen, mikorazonban a színész erőszakosan többedszerre elővette atémát, a főtitkár kiborult és jellegzetes hangnemébenazt mondta: hát lőjék le Aczél elvtársat! Többet nemfogadta Madarast.

Kénytelen vagyok szellemileg csatangolni Kádár -kádia bozótos ligeteiben, mert látom, másoknál máshol,hogy a túl egyenesre vágott ösvény nem leleplezi,hanem inkább csak cizellálja azt a hazugság-felhalmo-zódást, ami a Kádár-rendszerrel kapcsolatban létrejött.Különben is egy történetnek saját akarata van. Hagyjukélni, talán úgy kevesebbet tévedünk.

Valamikor a hetvenes években megkerestemMakovecz Imrét, akit akkor még saját szakmája senagyon ismert, hogy Tokajban építsünk egy alkotóházat

14


fából. Ahogy most felemelkedik emlékeimből ez a ház,úgy érzem, akkor azért kellett megépíteni, hogy mostpontosabban, mélyebben tudjam mindazt elmondani, amitszeretnék. Némely sinto templomokat szoktak úgy építe-ni, hogy szétszedhető legyen, és egy új nemzedéknek újrafel kelljen építeni, és így tanuljon bele a hagyományba,hogy a hagyományokaranyágának eredeti tel-jessége minden reformtólés forradalomtól mente-sen érintse meg.

A templomot nemszabad átalakítani, azoltárt nem szabad meg-fordítani, mert felfordula világ. Kell az életbenegy biztos pont, ahonnanrálát az ember az eredetcéljaira és mérni tudja aváltozás irányát és hogyaz a változás milyen céltszolgál. Ennek a helyzet-nek a felszámolása –hívja az magát akármi-lyen „jóképű” izmusnak,akár liberalizmusnak éshumanizmusnak is – ezaz ősbűn. Nincs másősbűn. Ezért kell a törté-netet, történetünket elmesélni, mert ez az egyetlentanulság, és nem az állami történelemoktatás, ami márrégóta nem más, mint egymásra hivatkozó vagy egymástegyoldalúan tagadó történelemhamisítások állandókörforgása.

A mi létező szocializmusunk, de a létező kapitaliz-mus szintúgy először és legszélsőségesebben ennek afolyamatos emberi történetmesélésnek a lehetőségétszüntette meg, és lebontotta annak képességét is. De agyökerek mélyebbek. Talán ott kezdődnek, mikor egykultúra, mint például az európai, összes történetét vallá-sos erővel egy nép kreált őstörténetéhez (melyik őstörté-net nem kreált?) rögzíti, s ezzel egyirányú, merev sínretesz egy civilizációt. A haszid zsidók között mesélnekegy történetet a történetmesélés képességéről és képte-lenségéről.1 Egy nagyon gazdag ember megfizet egyrabbit – aki nagyszerű mesemondó hírében áll – hogy aző családi ünnepségén meséljen. A rabbi sok kilométertutazik a gazdag ember házáig, ám egész este, de még

másnap sem jut eszébe egyetlen történet sem. Végül azünnepség véget ér, és a rabbi erősen szégyenkezve távo-zik. A hazafelé vezető úton eszébe jut egy történet, visz-szamegy és elmondja. A gazdag ember megdöbben,rájön, hogy ez az ő története arról, hogy milyen csalárdmódon érte el a gazdagságát mások szenvedése árán.

Nehéz kérdés vi szont,hogy éppen most, mi koraz egész világot már egyáltalános történetmesé-lési tilalom sújtja, ésszklerotikus a képességis, mit lehet tenni. Talánházat kell építeni, olyat,mint a tokaji, és inkábbúgy, ahogy a karok néptette. Ezek a kaliforniaiőslakosok külön házatépítettek a régi történe-tek elmeséléséhez. Enneka háznak a padozatamaga a föld. Középenegy lyuk van és úgy tar-tották, hogy a régi törté-netek ebben a lyukbanvannak. A mese mondóénekel ennek a lyuknak,hogy előhívja a története-ket, ám azok rendkívül

szégyenlősek, nehezen jönnek elő. Ha véletlenül előjönegy, akkor a mesemondó gyorsan és felfokozott indulattalmondja el, nehogy idejekorán visszacsusszanjon a lyuk-ba. Jöjjenek hát föld alá bújt, szégyenlős történeteink!Minden tisztességesebb mesélő természetesen elöljáró-ban elmondja: nem tudom, hogy pontosan így történt-e,de ha elég sokáig hallgatod a történetet, meghallodmajd, mennyire igaz.

Politikai árkádok

A nomád nemzedék élethelyzetének a megértése szintelehetetlen a politikai történelmi háttér megvilágításanélkül. Nem szeretném most a kialakult történelem-értelmezési sémákat felmondani, mert azok mára nagy-részt kiüresedtek. Ráadásul az egyoldalúan marxistaértelmezéseket felváltotta az egyoldalúan neoliberálisdogmák túlsúlya. Jel lem ző, hogy az elmúlt húsz évMagyar országára is csak hellyel-közzel jutottakbe azok a szerzők, akik világun kat nem ateista, materia-lista, egzisztencialista néző pontból szemlélték. Jel -

15

láthatárdecember

1 Susan Strauss: The Passionate Fact című művében elemzi így atörténetmesélést.

Az ember teremtése, a gép teremtése (rézkarc, 1959)

lemző, hogy Eric Voegelin korszakos politikai-filozó-fiai munkásságából eddig egyetlen könyvet sem fordí-tottak magyarra. Egy olyan szerzőtől, aki a huszadik szá-zad megkerülhetetlen politikai filozófusa volt. Termé -szetesen, mint minden nagy ember, elhelyezhetetlen volta táborok fiókjaiban, nemállt sem jobb, sem balolda-lon, nem volt idealista ésmaterialista sem. De nem ezvolt a legnagyobb bűne,hanem a gnózis-probléma, agnoszticizmus kérdésének amély feltárása. Voegelin sze-rint a gnoszticizmus nem-csak az antikvitásban fellépővallási irányzat volt, hanemegy folyamatosan lé tezőgondolkodásmód, világkép,amelynek hat jellegzetesvonását sorolta fel:

1. Elégedetlen a helyze-tével, mert azt egy negatívvilágba vetettségnek fogja fel.

2. A világ rosszul vanteremtve, ebből következikminden baj. Tehát a világtökéletlen, és nem az ember.

3. A világ rossz vonásaialól lehetséges a megváltás.

4. A világ megjavítása,megváltoztatása történelmifolyamat révén érhető el.

5. A világ megváltoztatása, megváltása az embersaját erőfeszítésétől függ.

6. Ezért a gnosztikus feladata a változtatás receptjéneka kidolgozása (ő a forradalmár alkimista), a rossz alólimegváltás módszerének a megismerése. Ez a gnózis, atudás. A gnosztikus prófétaként lép fel, megváltó tudás-át hirdetve az emberiségnek.

Voegelin kimondja az ítéletet: „A gnosztikus gondol-kodók – mind az ókoriak, mind a modernek – az elide-genedés nagy pszichológusaiként a prométheuszi láza-dás örökösei.”

Ezt követi végső igazsága: „a gnosztikus mozgalmakkörébe tartozik a progresszivizmus, pozitivizmus, amarxizmus, a pszichoanalízis, a kommunizmus, fasiz-mus és a nemzeti szocializmus.”

Ebből a tételből és könyvei tételes és pontos bizo-nyításrendszeréből kiderül, hogy fasizmus és kommu-nizmus mélyen egylényegű jelenség. Az új gnoszticiz-mus lényege, hogy tagadja: az Isten és az ember, a világés a társadalom, a lét eredeti közösségét képezi.2

Kádárkádiában való no -mád létezésünk a marxistalétező szocializmus idősza-kára esett. Jellemző volterre az időre, hogy magukaz ideológusok sem tudták,hogy valójában milyen mélyszellemi áramlat határozzameg gondolkodásukat ésnyelvhasználatukat. Ebben azidőszakban jelent meg egykönyv a Második pro -métheuszi forradalom cím -mel.3 A szerző észre semvette, milyen mélyen igazavan, mikor Marxot és izmu-sát második prométheusziforradalomnak nevezte.Csak ő azt hitte, hogy azegy pozitív dolog.

Az úgynevezett moderngondolkodás hőse, megkér-dőjelezhetetlen szentje lettPrométheusz. „Imádata” azókori görögöknél kezdő-dött. Hésziodosz, a boiótiaiparasztköltő szerint még

vétkes az istenek ellen ravaszkodó Prométheusz, mivelZeusz az értelmes rend őre, aki ellene lázad az elevebűnös. Ráadásul ez a lázadás hosszabb távon kudarcotvall. Így többet árt, mint használ az embereknek, akik-re pedig többnyire farizeus módon hivatkozik. Tehátógörög földön a Kr. e. 8. század végén még az archai-kus rend uralkodott, melyben az erkölcsi értékek, jog-rend, igazságosság (diké) még az isten(ek) és az emberszövetségéből származtak. A Kr. e. 5–4. századbanvilágképfordulat volt. Ekkor lett az istenek ellenravaszkodó, lázadó emberből, Prométheuszból hős,félisten. Aiszkhülosz műve (valószínűleg nem az övé)A leláncolt Prométheusz jelzi a fordulatot, de legalább-is, a fordulat csíráit. A modernkori gondolkodás enneka Prométheusz-képnek az áhítatában született, és elvé-gezte az „értékek átértékelését”. Nem vé let len, hogy azemberi hübrisszel áthatott művészet legked veltebb,újra és újra feltűnő motívumai közé tartozikPrométheusz. A klerikalizmus elleni lázadását istenta-

16


2 Rövid bemutatásomban G. Fodor Gábor: Kérdéstilalom című köny-vének összefoglalását követtem.

3 Vitányi Iván: Második prométheuszi forradalom, Bp., 1971.

Emberpár

gadássá kiteljesítő felvilágosodásnak egyik központifigurája lesz, természetesen az önállóságáért, sajátszellemi szuverenitásáért küzdő személyiség nemesszerepébe öltöztetve, mint Goethe Prométheusz címűversében. A modern ember, a fauszti ember benne talál-ta meg istentagadásának és mérhetetlen hübriszesönmegvalósítási vágyának igazolását. A marxizmusateista, materialista utópiá jához keresve sem lehetettvolna jobb „szentet” ta lál ni, mint Prométheuszt, azt alázadó titánt, aki kimondta, az „ember minden tudásaéntőlem való” (Aiszkhülosz).

A létező szocializmusban ezt a világképet permanensforradalomként mutatták fel úgy, hogy egy duplafedelűhazugságként az emberektől éppen a szabadsághoz és aszemélyiség szabad kiteljesedéséhez való jogot vontákmeg. Ráadásul mindent ebben a hazugságfelhalmozókeretben kellett értelmezni, így a művészetet és a nép-művészetet is.

A létező szocializmus, avagy a vak barlangja

Descartesnak az Értekezés az értelem helyes használa-táról… című művében van egy példázat a vak bar-langjáról. Ebben azokról a bölcselkedőkről szól, akik„ahhoz a vak emberhez hasonlítanak, ki, hogy káranélkül megverekedhessék valakivel, aki lát, azt egyigen sötét barlang aljára vezeti”. Így éltünk mi is alétező szocializmusban. Barlangból barlangba kerül-tünk. Platon barlangjából a vak barlangjába. A vak,egy állandó napi politikai értelmezéssel megerősza-kolt újgnosztikus és kabbalista gyökerű ateista dialek-tikus materializmus fojtogatta a szellemi életet. Ehhezbiztosított hátteret Marx állandó racionalitásra hivat-kozó, valójában okkult és mélyen hazug eszmerend-szere, amely a lázadás és a forradalom szentté avatásátszolgálta. Már doktori disszertációjában, amit adémokritoszi és az epikuroszi természetfilozófiakülönbségéről írt, meghamisította AiszkhüloszLeláncolt Prométheusz című művének a lényegét: azt,hogy az eredeti összefüggésben Prométheusz istenta-gadása lelki betegség. Voegelin kimutatja eztWissenschaft, Politik und Gnosis című könyvében:4

Marx, a „spekulatív gnosztikus” a kiszakított idézettelmanipulál, tudatosan csal, ráadásul ennek tudatában„démonikusan” ragaszkodik a lázadás pozitív toposzá-hoz. Ezzel – főleg a gazdasági-filozófiai kézirataiban

kifejtve – az a célja, hogy a létfolyamatból kizárja atranszcendens létet, és így az embert önnön művekénttüntesse fel.

A létező szocializmusban, a vak barlangjában ez voltaz egyik „világítás”, a vakítás világítása. Ráadásul ezt avakítást ez a rendszer egy totális nyelvi terrorral bás-tyázta körül. Kialakított egy prométheuszi szótárt, ami-nek a legszentebb szava a forradalom szó lett, s amibena beteljesülést, az új teremtést a világforradalom ígére-te jelentette.

Második prométheuszi forradalom: lehet-e ennélhízelgőbb képletet kitalálni az önmaga vakításában isaz egyik legszélsőségesebb rendszernek. Az ideológiacentrumában a forradalom volt. Ezt „ragozta” a szol-gáló képzelet permanens forradalommá, mindennapiforradalmisággá, és így tovább. Eme mag körül gravi-tált a szocialista kultúrának nevezett álvallás. Ezt abeszédet gyorsan elsajátítottuk és bevontuk játékunk-ba. Ha valami fontosról akartunk beszélni, csak hogybeszélhessünk a témáról, a végére odabiggyesztettük ahivatkozást a szocialista kultúrára. Ezt neveztük vörösfaroknak. A legegzotikusabb és irracionálisabb témákis átmentek a cenzúrán, ha rajta volt a vörös farok.A legzseniálisabban és egyben legcinikusabban hasz-nálta ezt a technikát Jancsó Miklós és Hernádi Gyula.Például Égi bárány című filmjükben okkult és ezoteri-kus szimbólumrendszer mozog nagy vörös farokkal.A nagyközönség mivel nem volt tisztában ezzel avilággal, egyszerűen zavarosnak tartotta ezt a művet,de a kommunista cenzúra sem értette vagy nem akartaérteni, vagy az 1945 utáni agymosás után már nem tar-totta veszélyesnek. Jellemző – ahogy a korabeliügynöki jelenté sekből kiderül –, hogy veszélyesebb-nek találták Konrád Györgyék akkor lázadó rend-szerkritikáját, mint Hernádi Gyula ezoterizmusát.Az ügynökökön keresztül ezért különböző kecsegteté-si technikákkal (megjelenés, színpad, külföldi bemuta-tó) nyomást gyakoroltak Hernádira, hogy tartsa távolmagát Konrádéktól. Addigra már minden nyomáteltüntették annak, hogy az úgynevezett szocialista kul-túra milyen okkult tanokból eredt. Már senki nemtudta, vagy nem merte szóvá tenni, hogy a Gorkij ésLunacsarszkij által megszerkesztett marxista vallás-pótlék, az empiriokriticizmus, az energetizmus, a teo-zófia, Nietzsche Dionüszosz-kultusza többnyireokkult interpretáción alapult.5 Ők, az istenépítők a kol-lektív humanitást éltették. A tömegek látens energiájá-nak galvanizálásában reménykedtek. Kollektív halha-tatlanságot ígértek és magasztalták a forradalom érde-kében hozott önfeláldozást. Ezeket az árulkodó kezde-ti elképzeléseket aztán később elleplezték úgy, hogy

17

láthatárdecember

4 Eric Voegelin: Wissenschaft, Politik und Gnosis, München, 1959.5 Erről bővebben szól a B. G. Rosenthal által szerkesztett Az okkult

az orosz és a szovjet kultúrában című könyv Bp., 2004.

például Gorkij megmaradhatott vörös-farkos hivatko-zási pontnak. A Nomád nemzedék-kötetben VitányiIván is így használja a hetvenes évek új népművészetimozgalmának védelme érdekében. Szerinte a népmű-vészet Bartók és Kodály szellemében kap szerepet aszocialista művelődéspolitikában. Megvédi a két zene-szerzőt, hogy nem a polgári művészethez tartoznak,hanem Gorkijjal és József Attilával együtt „a szocia-lista művészet első világrangú képviselői”. Azt, hogyVitányi – aki művelt ember – ezt komolyan gondolta,vagy csak a rá jellemző cinizmussal mosolygott isazon, amit írt, csak ő tudná megmondani.

Akkori világunknak azonban ez csak az egyik tuda-tos vagy tudatlan tévedése volt. Talán nagyobb hiba volt(és most is az) az utópizmus mérge és állandóan csábí-tó kísértete. A szellemileg védtelen tömegeket könnyűelvarázsolni egy szép új világ ígéretével. Pedig törté-nelmi tapasztalat, hogy ez a szép új világ mindig „állat-ok farmjává” változott. Legegyértelműbben a nácikmellett a szovjet kommunizmusban. Ezt a világot is anyelve leplezi le. Már ennek a világnak az elnevezései-ben is látható (lenne) miről van szó. Morus TamásUtópia elnevezése a görög u-fosztóképző és a toposz(hely) összetételéből származik és valami olyasmitjelent, hogy „Seholsincsország”. William Morris amásik nagy utópista művének címe: News fromNowhere (Hírek Seholországból). Hogy elérjünkUtópiába természetesen mindennek fejlődnie kell, azembernek, a társadalomnak, a tudománynak, a művé-szetnek és a népművészetnek is, új közösségi művé-szetté. „Új közösségi művészet természetesen csakolyan társadalomban lehetséges, amely maga is közös-ségi, tehát a szocialista és különösképpen a kommunis-ta társadalomban, mely a közösség eszméjét kiteljesíti”legalábbis Vitányi szerint. Mi ezt akkor nem vártuk ki,hanem énekeltünk és táncoltunk tovább, egészen addig,amíg meg nem öregedtünk, mint a fű, a fa, a virág, ésmint az ember.

A táncház mozgalom igazi szellemi vezetője CsoóriSándor volt. Ő volt a hetvenes években a magyar kul-turális élet garabonciás szelleme. Rendkívüli helyze-térző tehetséggel egyensúlyozott lehetőségek és lehe-tetlenségek között, porcelánként egy elefántboltban.Ráadásul ehhez az egyensúlyozási készséghez egycizellált nyelvi szinten előadott esszéisztikus gondol-kodás társult: többek között Németh Lászlótól ésJózsef Attilától ihletetten és a szürrealistáktól „fertő-zötten”. Az egyik 1971-es rövid esszéjének a címe filo-zófiai alapvetés: Élni az idő közepén. A pontosan meg-talált tételt így fejti ki: „A kultúra – lett légyen népivagy magas kultúra – mindenkor közösségeket teremtő

erő. Ahol megnyilatkozik, épp a fejlődésről, a haladás-ról derül ki, hogy az igazi haladás: nem az egyirányúelőretörés, hanem a minden irányú kiteljesedés.Dolgunk tehát: élni az idő közepében, élni egy népszellemiségének a közepében…”

Mi néhányan, akik akkor alapítottuk a FiatalokNépművészeti Stúdióját, azért kerestük meg az akkornegyvenéves Csoóri Sándort, hogy támogasson ben-nünket. Egy olyan embert, akinek akkor semmilyen pártvagy állami funkciója nem volt, mégis egy nomád feje-delem méltóságával galoppozott az akkori Magyar -ország párttitkárokkal, rendőrökkel, ügynökökkel, irigyfélelmekkel valamint kommunistává vált Túri Danikkalés Doktor Faustusokkal aláaknázott terepein.

Így az sem véletlen, hogy Csoóri hetvenes évekvégén megjelent Nomád naplója ihletett bennünket,hogy magunkat nomád nemzedéknek nevezzük el. Ezlett annak a kötetnek is a címe, amelyben 1981-benbemutattuk ezt a fellegajtó nyitogató nemzedéket.

Vajon mi mozdul a társadalomban, a levegőben, alélekben, hogy egyszer csak kialakul egy életérzés ésösszeállnak a fiatalok nem valami ellen, hanem valami-ért, ami nehezebb. Ha valami ellen fognak össze, lehet-nek mártírok vagy az elmúlt kétszáz év divatja szerintistenített forradalmárok. Főleg, ha azt üvöltözik, hogyakasszátok föl a királyokat. Senki sem kérdezi: a rossz-akat és a jókat is? Vagy, hogy éljenek a forradalmárokúgy általában, ha jók, ha rosszak. Vajon mi mozdulakkor, ha nem forradalmat akarunk csinálni, hanemcsak élni tisztességgel – az utópiákból megtérve – azidő közepében. Két dolog biztosan; a hatalom és az ide-ológia, főleg az életre irigy ideológiák.

A hetvenes évek látszatra egysíkú – marxista, mate-rialista – ideológiai irányultsága mögött egy sokszínű-en zavaros ideológiai légkör terjengett. Ezt természe-tesnek is tarthatjuk, mivel egy valódi és szellemi dikta-túra által lefojtott viták nélküli, ezért álvitákkal(pl. mindennapi forradalmiság) teli kulturális életbenvégig nem gondolt, megrágatlan tételek burjánoztak.Kerülgették a létező szocializmus értékzavaros életér-zéseit. Hogy milyen életérzéseket, azt jól írja le akövetkező idézet: „»Kinek a fia vagy te?« kérdezte két-ségbeesetten 1970 körül egy vadnak tűnő kamaszkortmegélő ismerősömet az anyja. Kinek a fia vagy, kér-dezte, mert tudni akarta, hogy J. honnan tett szert arraa szép szokására, hogy nem pusztán felteszi a fotel kar-jára a lábát, de ellopja az apja cigarettáját, a virágföld-be nyomja el a csikket, házibulikon belerókázik idegencsaládok másnapi levesébe, és alkalmanként merőkedélyességből értékes tárgyakat hajigál ki az ablakon.»A szerencse fia, a korom büszke gyermeke vagyok«,

18


válaszolta nagy örömmel J., és világossá tette, hogy ésmint állnak a dolgok a családi hagyományokat illetően.Így éltünk Pannónia helyén.”6

A nomád nemzedék így nem akart élni, ezértelhagyta ezt a világot. Nem dacosan, nem lázadón,nem forradalmian, hanem szelíden, mint aki félrelépvalami undorító fenyegetés elől. Ettől a hatalom ismegdöbbent és a modernista ideológiák szajkózói is.A hatalom lesben állt és fondorlatoskodott. AczélGyörgy így: Kedves Koltay Elvtárs! Levelével kap-csolatban megemlítem, hogy számomra soha nem voltprobléma az Ön által említett kérdés, hogy „a népha-gyomány, a folklór hogyan illeszthető be szervesen anemzeti kultúrába.” 7 A nagy manipulátor azt is kifejti,hogy szerinte a nemzeti kultúrára épül a szocialistakultúra, sőt az ő internacionalista eszméi és a nemzetikultúra elválaszthatatlan. Ehhez persze Trockijnak ésLeninnek lett volna néhány szava, ha az egyiknek egyjégcsákány meg nem nyitja a „tudat” magasabbdimenzióit, és ha a másikat kommunista „vallásalapí-tóként” nem mumifikálják.

A modernizmus sablonjai felől nézve is nagyon gya-nús volt ez a népművészet felé fordulás, ezért mórickáslendülettel be is skatulyázta a maradiság és haladás pri-mitív dualisztikus sablonjának negatív részébe. Ebben afelfogásban az eredeti népzene előadása nosztalgia ésfelmelegítés, szemben például a versmegzenésítéssel,ami új minőség létrehozása. Annak, aki az idő közepénél ez nevetséges képlet, mert állandóan gyakorolnunk

kell magunkat az évezredes hagyományban, hogy azévezredes képletek biztos ismeretében alkossunk, ami-kor annak van ideje, újat is. Különben a hagyományállandó felszámolását végző újításkényszer fel is szá-molta az európai művészetet.

A másik kritikai címke, hogy a táncház-mozgalomkivonul a társadalomból egy üvegbúra alá: „Ahelyett,hogy a külvilág feszültségeit hoznák be magukkal,néhány órára légmentes üvegbúra alá kerülnek a tánc -ház látogatói, akár egy panoptikumban.” 8 Ebben atételben a mindennapi (ál)forradalmár kéri számon azosztályharcos forradalmi lendületet tánc közben, vagyha kell az ágyban is szociologizáló felsőbbséggel.Ráadásul még úgy is álságos a dolog, hogy micsodafeszültséget vitt volna be egy diktatúra feszültség-mentesített világából. Ez a mozgalom valójában ennélmesszebbre ment, a társadalmi életből kitiltott sza-badságot és szabadságvágyat vitte be, és a szabadtánc közben felszabaduló örömmel akkumuláltamagába, és átmentette jobb időkre az értékekkel szö-vetséges emberi szabadság felemelő érzését. Nembúra alá vonult, hanem a lélek örök szabadságburkátvonta a lefojtott életben nehezen átmenthető örökemberi értékek köré.

6 György Péter: Apám helyett című könyvéből való idézet.7 Aczél György a Minisztertanács elnökhelyettesének levele Koltay

Gábor V. éves műegyetemi hallgatónak.8 Báron György: Városi népzene – közösségi zene? Mozgó Világ,

1977.

19

láthatárdecember

Fantasztikus üveggyár / Család (1963, rézkarc)

TAMÁS MENYHÉRT

Reményország

(Ébredőben)

Elme után a szó,már-már kioltottan,alig, de tart a dac,türelmére lobban,

fényére hajt az út,iramára biztat,visszaigélt igét;magunk-íze ízt ad.

(Ma sem)

Szárnyra vágytunk, ma semvágyunk kevesebbre,midőn, e föld megintHazakerekedne!

A remény továbbírása

Ki itt belépsz, próbálkozz újra a reménnyel,(csak az aszályos embernek nincsen reménye),a titok nem titok többé, a szándék sem: nyis-sunk rést, világrést e régtől dacoló népnek; előbb-utóbb megnyílik alatta az Idő szakadé-ka… Forr, újra forr, hevében lázasan gyógyít a jövendölt jóslat, úgy tetszik, ezredjére is el-marad a látvány, kézenfog a pillanat, melymegtanít fölnevetni e földalji világra!

20


Érkezésünk 70. esztendejébenBukovinai székelyek a BudaváriNagyboldogasszony-templomban

Boldogasszony, Anyánk, himnuszola lélek, az összegyűlt; éneklő erő,színednek előtte szakaszol a fohász,Templomodban templomainkat látjuk, templomainkat halljuk, a falak ékemögül eleink arca, szabdalt ideje vérzik elő, Ne felejtkezzél el, szól,egybeszól a nemzeti ének, hálával,kik máig-utunkat megérhettük, há-lával, kik honi oltalmadat könyörgik!

Templomünnep után

Villan a toronyég,felgyúlt szívünkre szédül,mélyén az imavég,haza-fészkű reményt szül…

K. P. 70Mesterköszöntő

Kő Pál és a lova – fölfehérlő nyoma,közelítve-tovabüszkéll idehova,

Lova mellett, István;égi tanúsítvány:Ím, ahol én állok,ott a Te országod!

21

láthatárdecember

KŐ PÁL

A szárnykészítő festő

Kondor Béla arca

Barátai Samunak hívták.Mágneses erőtér vette körül. Lényéből sugárzott a

szellem és a szeretet.Az első pillantásra a keze tűnt föl; a szép, energikus

kezek. Az arca nyugodt volt, széles és gaz dagon mintá-zott, bár az is lehet, hogy Melocco hatalmas Kondormaszk jának képe ivódott belém.

Régen történt, amire emlékeznem kell – miért is nehagy na cserben a memóriám olykor? A sze me színérenem emlékszem. Feketekeretes sze müvege mögöttfürkésző szempár lakott. Lehetett szürke, sötétzöld,talán acélkék, nem tudom. Nagyon emlékeztetett egyfilmrendezőre, ponto sab ban mondva: A film rendezőre.Emlékszem vi szont hirtelen fölcsattanó gúnyoskacagására. Hangja barna színű, simogató. Elnézően ésbölcsen hallgatta a kö rötte vitatkozókat. Néha annyiramagába fordult, befelé figyelt, mintha ott sem lettünkvolna, ott sem lett volna. Aztán egyszer csakmegszólalt, és ebből fényesen kitűnt: többfelé is tudegyszerre figyelni.

Nagyon egyszerűen fogalmazott. Érthetően. Ám azidő teltével fölbukkant a szavak mögötti szürrea -lisztikus jelentésréteg.

A szem ellát, ameddig ellát, s azután, a horizontáliscsíkok úgy rendezik a föld gömbformáját, hogy apusztai ember meglát a távolban egy jegenyefasort,tőle jobb ra az égre nyújtózkodó templomtornyot, ésekkor következik a káprázat! Merthogy a művész -ember – történetesen, ha festő, vagy költő –, a horizontmögé is lát, ott is látja tovább a tájat. Lát egy-egytanya bokrot, odébb hatalmas szalmakazlat, amirőlkezükben nyitott esernyőkkel apró kacagó gyermek-sereg ugrál alá, a kazal alatt kutyák csaholnak, ésroppant módon élvezik azt a szérűskerti karnevált. Látjaa távolodó, v-alakban röpülő madarakat, hallja a szár -nyak csattogását. A Kondor-kékre festett égen egy raga -dozó tapossa a levegőt, verdes és figyel, majd hirtelen,mint egy kődarab zuhan alá áldozatára…

Álmok és ábrándok. A fantázia meglódul, mint akezedből kiejtett, vízzel teli vödör, esés, zuhanás, lehullás,alászállás, bukás – írja, rajzolja és mondja a Mester, mertezek gyakori szavai.

A Boldogságtöredék és a Jelet hagyni című kötetekköltővé avatják. Nagy László, a költő fejedelem ésPilinszky János szeretik Kondort. Megittam az életemfelit című verséből ezt a három sort azért idézem, hogyszólaljon meg végre Ő.

Halljuk ezt az össze téveszthetetlen hangot!

„…farkasfogakat növeszteni bá ránybőrben,szent disznóságokat követni el,amikor mindenki odanéz…”

Kondor repülni vágyott! Erre enged következtetni asokféle tehetség-felmutatás. A rajzoló, festő, költő,zenélő ember. Ez mind Ő volt. Repülő szerkentyűketépített, fotózott, és hányféleképpen tudott rajzolni ez aszent ember, te Úristen, akiben az angyal és az ördögegyformán jelen volt?! Ezt nem tudom…

Azt viszont tudom, hogy amikor nagyon nem jutotteszembe semmi egy új munka kezdetekor, akkorKondorhoz fohászkodtam. Elővettem egy katalógusát,kötetét, és rövid idő múlva beindultam, mert inspirált.Rajzainak megszámlálhatatlan sora – szépséges angyal,kerubok és repülő lovak, lepke szitakötő, a Darázs -király… – számunkra mind reveláció.

Ikarosz és Daidalosz zuhanása, Gagarin hősiespróbálkozása, Amstrong diadalmas lebegő sétája aHoldon. Itt tartunk Kondor látomásainak tanúiként.A hófehér gyolcsingben ünnepelő festő sétál aművésztelep kertjében. Ünnepeli az életet. Csak későbbtudjuk meg, hogy alig van rövid életéből néhány boldoghónap hátra. Napfényes délután van, tompa kékárnyékokat fektet a park füvére a halál.

*Kecskeméten 1972-ben együtt éltünk a Művésztelepenhosszú hónapokig Kondorral. Mi, a fiatal hajléktalanokés a nálunk hat-tíz évvel idősebb mesterek. Nekik márvolt lakásuk, műtermük, nekünk meg reményünk, hogyegyszer lesz.

Az akkori szólás szerint: „A magyar értelmiségnekkét útja van. Az egyik az alkoholizmus, a másikjárhatatlan.” Ez a „három Té” időszaka. És mégis:számtalan nagyszerű ember akadt, akit nem lehetettmegtörni. Talán Isten titkos litániáira jártak el?! Tartottaőket a hit, remény és a szeretet.

Latinovits Zoltán, Nagy László, Kondor Béla,Sarkadi Imre, Huszárik Zoltán… De említhetnémBauer Sándort is, akit ma kevesen ismernek, de ő voltaz a fiatalember, aki magát benzinnel lelocsolta, és aNemzeti Múzeum kertjében mint élve égő emberfáklyatiltakozott a hazug Kádár-rendszer ellen 1969-ben.

22


Köszöntjük a 70 éves Kő Pált.

A történelem homokórája egykedvűen pereg, és mi1972-ben igazán nem bíztunk a változásban. Az akkoriválasztások formálisak és megalázóak voltak. A hata -lom szesztilalmat ren-delt el azokra a napokra.Árván és hitehagyottan,kínosan józanul ka pasz -kodtunk egymásba, mi arendszer száműzöttjei,internáltak saját hazánk -ban, a Kecskeméti Mű -vésztelep sivár étkez -déjében.

*Később személyes él -ményeim is voltakKondorral. Egy ízbenrajtakaptam a mű vész -telep ebédlőjében, reg -geli előtt, hogy három -éves kisfiamat, Boldi -zsárt az ölében tartotta,és meghitten beszélget-tek. Én lélegzetemetvisszafojtva hallgattamőket egy ideig. Kondorcsúnya szavakra tanítot-ta Boldikát, és mindket-ten egyre jobban élvez -ték a helyzetet. Amikor végre beléptem és fel fedtemmagamat, már mindketten rötyögtek, Béla pedigszabadon maradt térdét csapkodta.

Két pákosztos gyerek, az egyik negyvenegy éves, amásik három.

Szeretett apróhirdetéseket olvasgatni, azok fonáksá-gain betegre röhögte magát. Ebben Melocco volt a part-nere. A végén már fuldokoltak a röhögéstől, és atakarítónők mutatóujjukkal a halántékukra mutogatva,ide-oda forgatva kezüket jelezték, hogy a két férfi sze -rintük tökéletesen hülye. Pedig ők csak értették egymást.

Egy másik alkalommal bejött a műterembe, odaálltaz ablak elé, kezét hátul összefonta, alig szólt, bámultkifelé a kertre. Akkor készítettem a Boronás szobromat,igyekeztem a feltett kérdéseire válaszolgatni, munkaközben, ahogy tőlem tellett. Kondor azt kérdezte tőlem,hogy milyen technikával tudna készíteni nagyméretűszárnyas angyalokat?! Úgy négy darabot csinálnaegyelőre. Mondjam el neki a készítés módját.

Egyszer csak elhallgatott. Azt mondja nekem: teLujos, most látom, hogy az úton jön befelé Erdélyi

Miki. Ismer ő téged? Mondom, én nem ismerem a fi -gurát. Na, az nagyon jó, mert akkor hozzád nem jön be,és itt meghúzódhatok.

Majdcsak elmegyegy szer. Azért nemszeretnék találkozni vele– magyarázta –, mert amúltkor is kikészített azokvetetlenkedéseivel.

*Drága Béla!

Sajnos Te nem voltál abarátom. Kicsit távolestünk egymástól. Ám énúgy gondolom, hogyelőbb-utóbb megsze ret télvolna. Szü letés napodraszeretnék egy csokorralkedveskedni neked. Azok -kal a ne vekkel, akik éle -ted utolsó évének arany-okker ragyogású, kékvetett árnyékú, 60×80-ashosszúkás festményénjelen lehettek.

Remélem, Isten segít,és senkit nem felejtek ki.Ha mégis, akkor kérlek,szólj közbe!

Melocco Miklós,Maklári Judit,Melocco Sárika,Melocco Jánoska,Tenkács Hajnal,Péterfy Gizella,Kő Boldika,Kő Pál – Lujos,Kovács Tamás – Tüszü,Bikácsi Daniela,Medve Andris,Medve Marcika,Baksa-Sós Krisztina,Baksa-Sós Verocska,Baksa-Sós Jancsi,a Kex együttes legendás vezetője,Szentiványi István gondnok úr és az ő leánya Icuka,és fia: Isti.

Talán ennyien lehettünk Veled az utolsó hónapokban.

23

láthatárdecember

Savonarola (1961)

ÉBERT TIBOR

24


Hová?

most már nem lehetjátszogatni az időveltologatni ide-odaminden esély deformálódottel kell menni talán félve osonvaa láthatatlanság burkávalmenni mennilépésekkel lépések nélküllábatlanulzsugorodva távolodvaönnönmagamtólkioldódva mindenbőlami bizonyosság és látszathátrahagyott jelekkelés jeltelenülmint annyiszorelőször és utoljára tűnnielindult magamtólcéltalan magamhoz

Trófeák

hol vannak a trófeáid /?/a levágott körmöka kiolvasott újságoka tisztelgő egyenruháskerítéseka rád pazarolt mosolyokköszönéseka fonalakon hozzád ereszkedőpárák domboklepedők áhítatalépcsők ájtatosságahol a múltadba kapálózó csillagokhol az árnyak mindentudásahol vannak a trófeáiddiadalod?

Ébert Tibor Pozsony szülötte, így a saját bőrén tapasztalhattameg a kisebbségi lét összes nyomorúságát. Ez iránti érzé -kenységét ma sem veszítette el, pedig évtizedek óta Budapestenél. A trianoni békediktátum következtében határfolyóvá váltDunát sokszor úszta át, Ébert Tibor tehát sokszoros határátlépő,sőt határsértő. Mintha nem lett volna képes végleg elhagyniPozsonyt, amely azóta is úgy ragyog az ő személyes égboltján,mint a nap. A zenei tehetség ugyan esélyt adott a fiatalem-bernek, hogy felülemelkedjen a korszak korlátain, de a nemzetiazonosságtudat erősebb volt, és nem vált kozmopolitává, bárholis járt, mindig megmaradt magyarnak. Jelentős zenei pályátfutott be, az Állami Hangversenyzenekar vezető brácsásaként aBartók-Pásztory díjat is megkapta. Ébert Tibor azonban nemérte be a zene univerzumával, az irodalom úgy dörömbölt azajtaján, mint Beethovenén a sors. Végül az irodalom lett ÉbertTibor sors-szimfóniája. Drámák, prózai művek, versek soka -ságát hozta és hozza létre a mai napig. Publikált és publikálatlanművek feszítik szét fiókjait. Néhány színdarabját előadtákFranciaországban, mintha Európa nagyobb készséget mutatottvolna a befogadására, mint saját hazája, amely még arra isképes volt, hogy egy premierre nem engedte kiutazni a szerzőt.

Az avantgardizmus, a kísérletezés olyannyira végigkíséri Ébertpályáját, hogy nehéz eldönteni, hogy az avantgarde éthoszaépült-e be a személyiségébe, vagy írói személyiségét nö vesz -tette az avantgarde köré. Nyughatatlan ember, aki azonbangyökereit biztos alapokra mélyeszti, olyan avantgardista ő, akitöretlenül bízik a ha gyományokban, megszenvedett és megval-lott értékekben. Közép-európai értelmiségiként számtalankihívással kellett szembenéznie, amelyekre sikerült mindigegyéni, de mégis egyetemes választ adnia. Művészetének vonz-erejét megérezték azok is, akik gondolkodásmódjukban,világszemléletükben nem állnak vele azonos oldalon. Ébertazonban mindig határozottan ellenállt a csábításnak, és meg-maradt a nemzeti-konzervatív oldalon. Ha megkérdeznénk,mennyire talált itt közösséget, nem tudjuk, mit válaszolna.Mindenesetre nehéz őt elképzelni egy csoportképen… Útjátviszonylag kevés elismerés szegélyezi, de ez nem őt minősíti;műveivel nagyobb megbecsülést is megszolgált, mint amibenrésze volt. Idén augusztus 20-a alkalmából azonban a MagyarKöztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Filip Tamás

A sokszoros határátlépő 85 éves

KOVÁCS ISTVÁN

Csány László 1849-es

és Bibó István 1956-os helytállása

A magyar nyelv értelmező szótárában a helytáll ige elsőjelentése: „Küzdelemben a helyén maradva, onnan nemtágítva kitart, nem futamodik meg; a támadást bevárja,szembenéz vele és bátran harcol.” Átvitt értelemben:„Híven kitart, hű marad.” E címszó első jelentéséhez apéldamondatokat Arany János és Jókai Mór műveibőlmeríti a szerkesztő. Mivel Arany és Jókai példamondataiméltók előadásom címszereplőihez, nem az ige főnévialakját citáltam bevezető mondatként. A helytállásmagyarázatát ugyanis a következő példamondatokalkotják szerzőjük megjelölése nélkül: „Példás, rendít -hetetlen, szilárd, törhetetlen helytállás: a szovjet néprendíthetetlen helytállása a Nagy Honvédő Háborúban.Helytállásukon megtört a németek támadása. A békeügye elválaszthatatlan a világ demokratikus össze-fogásától, helytállásától.”

E fentebbi példamondatok ugyanis, amelyek ahelytállást magyarázzák, elsősorban annak sistergőbizonyítékai, hogy a Rákosi nevével fémjelzett kommu-nista önkényuralmi rendszer az 1956-os decemberisortüzekkel, letartóztatásokkal, statáriális kivégzésekkelhelyreállt, s tartott akkor is, amikor az 1959-től kiadottértelmező szótár többedik utánnyomása az 1960-as évekközepén napvilágot látott. Hogyne tartott volna, amikora Kádár örökébe lépő Grósz Károly még 1988-ban isöntudatosan hirdette a gyakorlatilag 1945-ben hatalom-ra került kommunista rendszer uralmának folyama -tosságát, s az akkor felgyorsuló társadalmi-politikaierjedést ugyanolyan jelzőkkel illette, mint az 1956-osforradalmat.

A helytállás mindazonáltal azok közé a szavaink,fogalmaink közé tartozik, amelyeket nem lehetett szét-maszatolni, elmállasztani, lejáratni, mint például arokonértelmű kitartást, mivel térbe és időbe ágyazottanis áttetszenek egymáson mindazok, akik a helytállástegész életük példájával hitelesítették. De hitelesíthettékegyetlen jól időzített gesztussal, szóval, mondattal vagyakár beszédes hallgatással is. Hitelesítették akkor is, haazért halál járt. Mint erre a hóhérszerepet játszó bíráitleleplező és ezért agyonvert 1956-os mártír, SzilágyiJózsef helytállása a példa.

Szent Ágoston érzékletesen elemzi az időnek mintemberi találmánynak a tulajdonságjegyeit. Az időtlenségebben az értelemben nem örökkévalóság. Vagyis sajátos

foglalata az emberi létezésnek. Így az időtlenségben min-denki kortársa lehet a másikának. Igazi kortársakká azon-ban csak a sorsuk és cselekedeteik morális karátjai általegyenértékű emberek lehetnek. Ebben a vonat ko zásban az1849 tavaszán függetlenné lett Magyarország kormányá-nak közmunka- és közlekedésügyi minisztere, CsányLászló és az utolsó Nagy Imre-kormány tárca nélküli mi -nisztere, Bibó István szinte magától értetődően – kortár-sak. Köznapibb módon tudatosíthatja ezt persze az a tényis, hogy 1848/49 forradalma és szabadságharca, valamint1956 forradalma és szabadságharca jelképrendszerükben,követeléseik tartalmában, résztvevőik, hőseik lelki töl-tetében, tettrekészségük hevületében, áldozatkészégükmegrendítő hasonlóságában és persze cserbenhagyott -ságukban iker-eseménysorai egymásnak…

Csány László Zala megye szülötte, s Deák Ferencnekszinte tőszomszédja, miután 1810-ben, húszéveskorában elvégezte a győri jogakadémiát, beállt katoná-nak. Származásán kívül a napóleoni háborúk szelleme iserre a lépésre sarkallhatta. Öt esztendő múlva már minta Radetzky huszárezred alhadnagya – Széchenyi Istvántársaságában – részt vett a Joachim Murat ellen vívottnápolyi hadjáratban, amelyben meg is sebesült. Háromév múlva hátat fordít a katonaságnak, s újabb öt évelteltével bekapcsolódik a közéletbe.

A közvetlen politikai küzdelem színterét közelnegyedszázadon át Zala megye jelenti számára. De ittmár a kezdet kezdetén mélyvízbe veti magát: felszólal akormány törvénytelen újoncozása ellen. És végig otttaláljuk az ellenzék felkészült, jól érvelő hangadói között.Amikor a kormány az 1840-es években ismét megkísé -relte az ellenzéki megyék pacifikálását, a Zala megyébeküldött főispáni helyettes, gróf Festetics Leó kemény, detisztességes ellenfélre talált Csány László ban. Személyi -ségének, fellépésének hatása alól maga Festetics gróf setudta kivonni magát. Emlékiratában így jellemezteCsányt: „A magánéletben teli értelemmel, teli becsüle -tességgel, igazságos, megveszthetetlen bíró a jogiügyekben, nagyszerű szónok, de politikai nézeteiben te -kintetnélküli, rideg, megrendíthetetlenül ragaszkodósaját ellenzéki elveihez, meggyőződéséért életével álljót… Azt lehet mondani, hogy a legfigyelemreméltóbbjellemek közé tartozott.”

E szavak, jelzők többségével Bibó Istvánt is jelle-mezhetnénk. Csány szerencsésebb korban született, mintő. A reformkor legkiemelkedőbb képviselői közé tartozvaformálója volt a – mai szóval – rendszerváltoztatófolyamatoknak, amelyek célja a jogegyenlőségen alapulócivil társadalom megteremtése volt. 1843-tól a Zalamegyei védegylet legbuzgóbb szervezője, s két évvelkésőbb alapítója és választott elnöke a nagykanizsai

25

láthatárdecember

Takarékpénztárnak. Ugyanebben az évben önkéntesenrészt vállalt a háziadó terheiben, és kész volt országosszinten is adózni. Ezzel a gyakorlatban is demonstrálta aközteherviselés valósággá tehető eszméjét. 1847-benbelépett a „Pesti” és „Nemzeti Körök” egyesülésébőllétrejött „Ellenzéki Körbe”. Apránként megérett azokra afeladatokra, amelyek elvégzésével a következő év for-radalmi változásai által teremtett első, csak a parla -mentnek felelős magyar kormány megbízta.

Az ugyancsak jogi végzettségű Bibó István szellemifelkészülésének, sajátos politikai szerepvállalásánakévtizedét, a világgazdasági válság sokkja által gerjesztettharmincas éveket ő maga reformkorszaknak hívja, másértelemben persze, mint az előző század reformkora volt.A vele 1976-ban készített interjúban fejti ki, hogy az 1930-as évek első felében „volt a magyar társadalmi és politikaifejlődésnek egy öntörvényű mozgása és elindulása, ami hamagában marad, akkor – fura hasonlat – valami olyandolognak kellett volna elindulnia, ami most – (az 1970-esévek derekán – K. I.) – Spanyolországban zajlik. Vagyis:az uralmon lévő félfasiszta, félreakciós oligarchia önbizal-ma meginog, az oligarchia elöregszik. Sorompóba lép egycsomó reformszükséglet, amelyek lassan egyértelműekké,mindenki által elfogadottá, minden, az oligarchia szorosérdekviszonyaiba bele nem ágyazott és bele nemmerevedett ember számára magától értetődővé válnak:föld reform, a parasztság felemelése, társadalmi változá-sok, a munkásság helyzetének a változása. Közben marada fennálló hatalom önmagát megőrző ereje, amely szeretnea dolgoknak utánaengedni, de retteg attól, hogy mindezkommunizmussá fajulhat, és ez ment volna folyamatosanaz 1930-as évektől, míg ’40-re, ’50-re talán lett volnabelőle valami öntörvényű dolog. Ezt keresztezte a hitleriNémetországnak a megjelenése a színen.” (Elgondol kod -tató az idézett interjúrészlet első fele: mintha a kommu-nisták 1980-as évek végi hatalomátmentéséről is szólna.)

Ennek következtében – tehetjük mi hozzá – 1940-ben már javában dúlt a II. világháború, amelynek elsőegy és háromnegyed évében a hitleri Német Birodalomés a sztálini Szovjetunió szövetségesek voltak, s 1950-re a Moszkva legjobb tanítványaként számon tartottRákosi Mátyásnak és klikkjének sikerült kiépíteni abolsevik típusú diktatúrát Magyarországon.

Míg Csánynak bő negyedszázad adatott a közvetlenpolitikai cselekvésre, az ily korszak Bibó számára 1945elejétől alig másfél év. Ennyi időn át vezette a belügy -minisztérium főtisztviselőjeként előbb a közigazgatási,majd törvényelőkészítési osztályt. Ennél nagyobbcselekvési perspektíva bő tíz év múlva nyílt meg előtteazáltal, hogy 1956. november 3-án a Nagy Imre kor-mány tárca nélküli minisztere lett. Másnap a szovjet

fegyveres beavatkozással szembefordulva egy sze mély -ben képviselte az egész kormányt és köztársasági elnö-ki hivatalt.

Míg Bibónak három nap adatott a Parlament falainbelül politizálni sajátos módon és eszközökkel, Csányhárom hónapon át működhetett miniszterként. A miniszteriesküt 1849. május 13-án vagy 14-én tette le Debrecenben,s azonnal hozzáfogott minisztériuma megszervezésének.Mint a Jelačić bán és császári tábornagy katonaikészülődését, horvátországi mozgását 1848 nyaránellenőrző drávai védvonal megszer vező jének, majd afeldunai hadtest, s később az erdélyi hadsereg kormány-biztosának volt tapasztalata nagyobb embertömegek moz-gatásában, az élelmiszer- és lőszerszállítás útvonalainak,eszközeinek megszer vezésében, de tudta, hogy minisz -tériuma csak a legkiválóbb szakemberek bevonásávalműködhet jól. Néhány hét múlva készülőben voltak aSzolnok–Debrecen–Kolozsvár és a Szolnok–Arad vasút -vonalak tervei… Miközben Magyarország felé 200 000fős orosz hadsereg masírozott.

A világtörténelem páratlan szcénája, ahogy aParlament egyetlen írógépének kattogása elnyomja aszovjet tankok dübörgését százhét évvel később.Egyetlen embernek köszönhetően, aki nem adta föl,kellő időben a helyén maradt; helytállt. A leigázott, demég magát meg nem adó ország parlamentjében fogal-mazott írásaival nemcsak a tizenkét nap szabadságátólmámoros polgártársainak adott hitet, hanem a nagy-hatalmi sunyiságot józan politikai óvatosságként beál-lító világ lelkiismeretét is felrázta.

„Magaviseletével, egész lényével kivált a magyarforradalom valamennyi polgári államférfia közül:bizalmat gerjesztő, s egyszersmind tiszteletet paran -csoló ember volt.” Ez a jellemzés pontosan ráillik az1956-os forradalom Bibó Istvánjára. Pedig Görgei Artúrtábornok írta Csány Lászlóról, akivel mint a feldunaihadsereg kormánybiztosával nemegyszer összezördült.Ennek dacára senki sem állt ki úgy Görgei mellettKossuthnál, mint Csány. 1849. augusztus 6-án a kor-mányzó által favorizált Bem helyett, Csány GörgeiArtúrt látta volna inkább a fővezéri poszton.

Amikor Görgei a fegyverletételre készült, Csánynem követte minisztertársait Törökország felé, hanem ahadsereggel maradt. Pedig maga Görgei is kérte, hogymeneküljön. Nevelt fiának, Schmiedegg Károlynak írtbúcsúlevelében is szól arról, hogy miért nem hagyta elaz országot:

„…megszökhettem volna, úgy mint a többi minisz -terek, de én a szökést éppen úgy, mint az öngyilkossá-got gyávaságnak tartom, ha használni nem bírtamhazám ügyének, annak tudok mártírja lenni.”

26


Intelmül hozzáteszi: „A politikát eddig semszeretted, és igazad volt, ne avatkozzál abba soha, az azélet nyugalmát elrabolja. Folytasd gazdaságodat, ésnősüljél meg, kedves barátom, bizony-bizony mondom,ha van földi boldogság, úgy azt csak a házi, nyugalmas,családi élet nyújthatja.”

A családi élet boldogsága az agglegény Csányvalellentétben Bibó Istvánnak megadatott.

Csányt az őt elfogó oroszok augusztus végén adták áta császári hatóságoknak. Szeptember 26-án állítottákhadbíróság elé, s másnap felségárulás vádjával mondjákfejére a halált.

Bibó István bírósági tárgyalása egy hétig tartott.1958. augusztus 2-án ítélték életfogytiglani börtönre.Hogy nem kötél általi halálra, az talán Nehru, indiaiköztársasági elnök közbenjárásának s a Nagy Imréékkivégzését követő világ-felháborodásnak köszönhető.

Feltűnő a rokonság a két szabadságharc leverésétkövető politikai perek jellege között. Ezt nem azokbosszúszomja, hanem koncepciózus volta adja. 1849őszén a magyar politikai elit lefejezése és a társadalommegfélemlítése, Magyarország megtörése volt a cél.1848. október 3-án a magyar országgyűlés törvénytelenfelosztása napján az uralkodó közkegyelmet hirdetett azaddigi politikai cselekedetekért. Vagyis október 3. előttitetteiért elvileg senkit se lehetett volna felelősségre vonni.Ennek ellenére Csány László egész működését „egységesegészként” tárgyalták. Ennél is szembeszökőbb, szinte aXX. századi totalitárius rendszerek politikai bíróságieljárásaira emlékeztet Batthyány Lajos miniszterelnökpere. Ő ugyanis október 3. után tényleg alig játszott poli-tikai szerepet. Mivel a magyar országgyűlés október 3-ifeloszlatása törvénytelen volt, Csány joggal védekezettazzal, hogy ő hazája és törvényes király iránti kötelességét

teljesítette, hozzátéve, hogy ártatlan, és az ő lelkiismeretetiszta. A hadbíróság elnöke erre – a legenda szerint – eszavakkal akarta Csányba fojtani a szót: Batthyány is eztmondta, mégis szemétdombra került. Csány riposztjára,miszerint „Az is a hazám földje”, már nem tudott mitválaszolni.

Csány Lászlót 1848. október 10-én akasztották felbáró Jeszenák Jánossal, Nyitra megye főispánjával,Nyitra és Esztergom megye kormánybiztosával együtt.Az 1849-ben és 1850-ben kivégzettek és bebörtönzöt-tek zöme a reformkori változások hajtómotorját alkotó,hazafias érzületű magyar nemesek és arisztokratákközül került ki. Mi sem természetesebb, hogy a Kádárvérbíróságai által kivégzettek többségét – a proletárin-ternacionalizmus leghívebb támaszainak hirdetett –munkások alkották.

Pálffy János, a Marczius Tizenötödike főszerkesztőjeígy jellemezte Csány Lászlót: „Törhetetlen lelkierővelroncsolt testben, munkálva mindig zajtalanul ésszerényen, de vaseréllyel, nélkülözve kényelmet, ápolást,szükséget, tűrve fáradalmat, sanyart hallgatagon, buzdítvapéldája által, fenyítve szelíden vagy szigorúan. … CsányLászló egyike azon ritka s korunkban már alig föllelhetőhatározottan jellegzett római jellemeknek, melyeknekhaza és becsület mindenök, s melyek előtt barát és ellen-ség kénytelen tisztelettel meghajolni. Csány egynagyszerű republikánus jellem, e magasztos ősalakokminden erényeivel. Az ily férfit csak rendkívüli idők sviharos belrázkódás emelheti felszínre mint gyöngyöt smint vigaszt az emberiségre, ellentétül azon tömérdekszemétért és salakért, melyet ugyanazon hullámjáték kor-bácsol fel a féketépett szenvedélyek tengermedréből.”

Pálffy mintha Bibó Istvánt is jellemezte volna esorokkal.

27

láthatárdecember

Csodálatos mandarin (rézkarc)

EGEDY GERGELY

A kultúra mint honvédelem

Tűnődések Ujváry Gábor

A harmincharmadik nemzedék című

könyve fölött

Az állam lényege és célja a kultúra – fogalmazta meg a kétvilágháború közötti időszak jeles piarista professzora,Kornis Gyula A kultúra mint államcél című remek tanul-mányában. Felettébb rokonszenves s emellett logikusérvekkel is jól bizonyítható ez az álláspont, történelmünk-ben mégis igen kevés kormányzat ismerte fel e megállapí-tás igazát. Ellenkezőleg, újabb és újabb generációk keserűtapasztalata, hogy, ismét csak Kornis szavaival, „a szelle-mi javak tervszerű ápolása rendre háttérbe szorul”. Mindigakadnak fontosabbnak ítélt szempontok… E tekintetbentehát kivételes időszak volt a XX. század második és har-madik évtizede, amikor az állam a kultúrára nemcsak sza-vakban, hanem valóban „stratégiai ágazatként” tekintett.Miként következhetett be ez a valóságos csoda, s kik vol-tak a meghatározó személyiségei e bölcs és távlatos politi-kának? E kérdésekre kapunk feleletet Ujváry Gábor tavalyA harmincharmadik nemzedék címmel megjelent köteté-nek írásaiból. A cím arra utal, hogy „főszereplői” hazánktörténelmének a honfoglalástól számított 33. generációjátalkották – s az alcímből az írások tematikáját is megtud-juk: Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokktársadalomban”. A szerző saját szavai szerint „régi-új”írások gyűjteményéről van szó; a korábban már megjelenttanulmányok is átdolgozott formában kerültek az olvasókelé. A három tematikus egységre tagolódó, tizenegy tanul-mányt közlő kötet a kultúra és a politika kapcsolatánakvezérfonala mentén Klebelsberg pályafutásától az„Emericana” katolikus ifjúsági szervezetig számos témátfelölel, ám szerencsés módon ezzel együtt szerves egésszéformálódott, s megjelenése – rögtön meg is előlegezve arecenzens véleményét – a XX. századdal foglalkozó törté-nettudományunk nagy nyeresége.

A kultúrpolitika felértékelődése

A kultúra megbecsülésének tekintetében van tehát mittanulnunk ettől az oly sokat vitatott korszaktól, s ez márönmagában is roppant érdekessé teszi a könyvet.Ujváry Gábor több évtizedes levél- és kézirattári forrá-

sokon alapuló kutatásai nagy segítséget adnak ahhoz,hogy megérthessük, az első világháborús vereséggel ésTrianonnal megnyomorított ország miként volt képesroppant szűkös erőforrásaiból is prioritásként kezelni akultúrát. Hogy milyen gondolatok ébresztették rá a kul-túra igazi szerepére…

Az alapokat – amelyekből aztán még évtizedekigéltünk – gróf Klebelsberg Kunó fektette le. A kötet elsőtematikus egységének Élt ötvenhét évet, dolgozott egyévszázadnyit című tanulmányában a szerző az ő életművé-ről ad áttekintést. Ismeretes, hogy az első világháború utánsokan jutottak arra a borúlátó következtetésre, miszerint aterületének kétharmadától megfosztott Magyarországállamként egyszerűen életképtelennek fog bizonyulni.E válságos helyzetben ismerte fel Klebelsberg, hogy amagyarság legfontosabb megtartó ereje épp a kultúra.Ennek nyomán kapott a kultúrpolitika tudatos eszmeimegalapozást – részben általa, részben pedig államtitká-rától, Kornistól, valamint a később utódjává váló HómanBálinttól. Klebelsberget 1922 júniusában nevezték kioktatási miniszterré, s már beköszöntő beszédében meg-fogalmazta a programjának vezérfonalául szolgáló s ezenesszé címéül választott gondolatot: az új helyzetben akultusztárca Magyarország igazi honvédelmi tárcája.Ez biztosítja a leghatékonyabb védelmet – és ez kínáligazi kitörési lehetőséget a kívülről fenyegetett országszámára. E törekvésében Klebelsberg kitűnő partnerretalált Bethlen István miniszterelnökben, s a kultúrpoliti-ka így az ország konszolidációjának egyik pillére lett.Ujváry emlékeztet arra, hogy 1926/27-ben már a kul-tusztárca kapta a legtöbb támogatást a minisztériumokközött, 1927/1928-tól az állami költségvetésnek többmint 10 %-át! Klebelsberg számára evidens volt azösszefüggés a nemzet rendelkezésére álló tudás és a ver-senyképesség között, s ezért határozottan elutasította,hogy ún. „reálpolitikai” szempontokból engedjen elkép-zeléseiből. Egy effajta magatartást egyenesen „kultúrpo-litikai Nagymajténynak, Világosnak” nevezett, hangoz-tatva, hogy „fegyverlerakó közoktatásügyi miniszter”sohasem lesz. Gyakran idézett – s a mentalitását ponto-san tükröző – megállapítása a kötetben is felidéződik:„A politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúr-politikai fegyverletétel önkéntes lenne.”

Ennek kapcsán dolgozta ki Klebelsberg az államszo-cializmus időszakában oly sokat kárhoztatott s a rend-szerváltás óta is szándékosan félremagyarázott „kultúr-fölény” elméletét. Ujváry viszont igen pontosan ésárnyaltan elemzi e fogalom valódi tartalmát, rámutatva:ezen a kultuszminiszter semmiképp sem mások lebecsü-lését, lenézését értette. Valójában abból indult ki – a szá-zad első harmadában divatos szociáldarwinista eszmék-

28


Ujváry Gábor: A harmincharmadik nemzedék. Kodolányi János

Fősikola – Ráció Kiadó, Bp., 2010.

kel összefüggésben –, hogy a nemzetek folyamatosanversengenek egymással, és ennek a versenynek az egyikkulcsfontosságú terepe éppen a kultúra. E versenybenmindenképp helyt kell állni – súlyosan vétkezik az, „akiezzel a felismeréssel szemben pártpolitikai okokból tak-tikázik.” Teljes joggal állapítja meg tehát a szerző, hogyKlebelsberg koncepciója „ebben az értelemben napja-inkban is vállalható”. A „kultúrfölény” megvalósításakét pillérre alapozódott: egyrészt az alapfokú (nép)okta-tás fejlesztésére, másrészt pedig az elitnevelésre. Talán ehelyütt is érdemes leírni: 1926 és 1930 között több nép-iskolai tantermet (és tanítói lakást) építettek, mint ahá-nyat a dualizmus idején, összesen ötezret, s ezzel jelen-tősen sikerült az analfabetizmus arányát csökkenteni.Az elitképzés kapcsán emeljük ki: Klebelsberg abbólindult ki, hogy a kulturális demokráciának időben megkell előznie a politikait. Az egyenlőség-centrikus balol-dali gondolkodás szemszögéből ez botránykőnek számí-tott, ám konzervatív nézőpontból ez a felfogás nagyon isjól magyarázható. (Hasonló felfogást vallott a XX. szá-zad első felében például a Nobel-díjas konzervatív költőés gondolkodó T. S. Eliot is, amikor a szellemi elit általirányított demokrácia mellett emelt szót.) Klebelsbergeredményességét az Ujváry által több tanulmányban ismegemlített porosz kultuszminiszter, a húszas évek nem-zetközi tekintélyű tudománypolitikusa, Carl HeinrichBecker is elismerte. Ő úgy látta, hogy a budapesti kor-mány „sok okossággal és körültekintéssel” mindent meg-tesz azért, „hogy úrrá legyen a trianoni trauma következ-ményein… Ez elsősorban a nagyon világosan átgondolt,és szisztematikusan építkező kultúrpolitika révén törté-nik.” A recenzens maradéktalanul egyetért UjváryGábornak azzal az elvi megállapításával, miszerintKlebelsberg példája (is) igazolja: „a konzervatív reformszellemében önmagát is megújító jobboldali politika islehetett korszerű”. Ehhez csak annyit tenne hozzá, hogyKlebelsberg tevékenységét bátran leírhatjuk a sikeresmodernizáció konzervatív útjával, amely azonban, saj-nálatos módon, a két világháború közötti Magyarországmás szféráiban nem tudott átütővé válni.

Intézményépítés külföldön

Trianon kultúrpolitikai következményei meglehetősenkevéssé ismertek, s e megállapítás különösen áll a nemkis részben épp a trianoni sokkra adott válaszként élet-re hívott külföldi magyar intézetek történetére. UjváryGábor úttörő kutatásokat végzett e tekintetben, s atémával kapcsolatos tanulmányai, amelyek a kötetmásodik tematikus egységét alkotják, színes és érzékle-

tes képet festenek a bécsi, a berlini és a római magyarkulturális intézetek két világháború közötti tevékenysé-géről. (E ponton jegyezzük meg, hogy Ujváry Gábormaga is komoly tapasztalatokat szerzett a kultúrpoliti-kában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánakfőosztályvezetőjeként, a bécsi Collegium Hungaricumtudományos igazgatójaként és a Balassi Intézet alapítófőigazgatójaként.) Az I. világháború előtt – az országkülpolitikai függősége miatt – a kultúrpolitika csakbefelé irányulhatott, kifelé nem. A Vallás- és Köz okta -tásügyi Minisztérium nemzetközi vonatkozású tevé-kenysége így elsősorban arra irányult, hogy a tehetsé-ges fiatal diplomásoknak ún. „utazási ösztöndíjakat”biztosítsanak. A pénz nem került rossz helyre, amit azbizonyít, hogy a kedvezményezettek névsora felöleli aszázadelő és a két világháború közötti periódus szelle-mi elitjének többségét.

A háborús vereség és a forradalmak után ennél jóvaltöbb történt: Klebelsberg fentebb vázolt programjábankülönleges szerepet kapott a fogalom szintjén is újnakszámító „kulturális külpolitika”. A kötetből megtudjuk,hogy jeles kultuszminiszterünk bizonyíthatóan némethatásra, különösen Friedrich Schmitt Ottéra és CarlHeinz Beckerére, dolgozta ki ezzel kapcsolatos konkrételképzeléseit. Kiindulópontként az a meggyőződésszolgált, hogy a külpolitikailag szinte teljesen elszige-telt Magyarország a kultúrpolitika révén törhet ki aleginkább eredményesen elzártságából. A húszas évek-ben hazánknak nem voltak hatékony politikai eszközeia kistantanttal szemben – így óhatatlanul felértékelődötta kultúra és a kulturális külpolitika. A nemzetközi reali-tásokkal számot vetve a klebelsbergi program szakítottaz addig szinte egyeduralkodó államnemzet-felfogás-sal, s helyére a kultúrnemzet-koncepciót állította, amelyalkalmasnak ígérkezett a szétszakított nemzetrészekösszefogására. E felismerés Trianon 90. évfordulójaután sem veszítette el időszerűségét…

A külföldi magyar intézetek létjogosultságát ígyindokolta Klebelsberg a Pesti Naplóban 1927-ben:„A külföldi ösztöndíjak és főleg a magyar intézeteknyitják majd meg az utat a művelt világba a magyarközéposztály legtehetségesebb gyermekeinek. Itt van akülföldi magyar intézetek nagy szociálpolitikai jelentő-sége a magyar középosztály politikai szempontjából is.De ezen túl talán még fontosabb a nagy nemzeti szem-pont. Mikor a régi Ausztria diplomáciája és a saját élhe-tetlenségünk mesterségesen elzárt bennünket a külföld-től, a legképtelenebb dolgokat is elhitték rólunkEurópában… Trianonban aztán meg is adtuk az árát,mert mint valami Európába betolakodott vad néppelbántak el velünk”. Ezért „erkölcsi és szellemi erőkkel

29

láthatárdecember

kell meghatványozni a nemzetnek a vesztett háborúkfolyamán megcsökkent fizikai erejét”. Ma sem kelljobb útravaló külföldi intézeteink irányítóinak…Klebelsberg erőfeszítéseinek köszönhető, hogy „amagyar kultúra külföldi őrszemei” megjelenhettekBécsben, Berlinben és Rómában. A jól átgondolt kul-túrpolitikának mindig igazodnia kell a konkrét nemzet-közi feltételekhez és lehetőségekhez – így került előtér-be a húszas években az osztrák, német és olasz orientá-ció a kulturális külpolitikában is.

A Bécsi Magyar Történeti Intézetet Klebelsberg méga Magyar Történelmi Társulat elnökeként hozta létre1920-ban; az intézmény a Fischer von Erlach terveztepatinás barokk Testőrpalotában kapott helyet, s ugyanitt1924 őszén a Collegium Hungaricum is megnyitottakapuját a fiatal magyar értelmiség előtt. (Az értékesépületet a magyar állam sajnos 1961-ban könnyelműeneladta, ma az osztrák igazságügyi minisztérium ottho-na.) Az intézet működését Klebelsberg Budapestről isfolyamatosan szemmel tartotta – nem mintha különö-sebb gondok lettek volna a szakmai irányítással, hiszenolyan jeles kutatók vezették, mint Károlyi Árpád,Eckhart Ferenc, Angyal Dávid és Miskolczy Gyula.

Szívügye volt Klebelsbergnek kultúránk berlini kép-viselete is. A berlini egyetem Magyar Intézetét még azI. világháború alatt, 1916-ban Klebelsberg barátjánakés későbbi tanácsadójának, a kitűnő német kapcsola-tokkal rendelkező Gragger Róbertnek a segítségévelszervezték meg. Ujváry szavai szerint Gragger „min-den idők egyik legtehetségesebb magyar kultúrdiplo-matája” volt, akit kitüntető barátság fűzött a nagytekintélyű porosz kultuszminiszterhez, a már említettH. Beckerhez. Gragger használta először, ezt is érde-mes megjegyezni, az „Ungarologie”, vagyis a máramár meghonosodott „hungarológia” megnevezést.A berlini egyetem magyar tanszékére alapozódó, anya-gilag a német fél által fenntartott intézet 1916-os alapí-tása óta – igaz, több szervezeti átalakításon keresztülesve – napjainkig folyamatosan működik. A két világ-háború közötti időszakban az intézet „a Becker ésGragger megálmodta és a gyakorlat követelte hungaro-lógia-koncepció alapján működött”, oly sikeresen,hogy követendő mintává vált más hasonló magyar inté-zetek és tanszékek számára is. Iratanyagának össze-gyűjtésével Ujváry nagy szolgálatot tett kultúrpoliti-kánk kutatói számára. 1924-ben, tehát a bécsivel egy-időben indult a berlini Collegium Hungaricum is,amelynek számára a Népszövetségtől kapott kölcsön-ből 1926-ban megvették az Unter den Lindenhez közelfekvő Herz-palotát. „Tudós kolostor, csöndes kolostorikerttel” – e fordulattal jellemzi a szerző a közmegelé-

gedésre dolgozó s kitűnő atmoszférájú intézményt.Gragger korai, 1926-ban bekövetkezett halála után aMagyar Intézetet s aztán a Collegium Hungaricumot isFarkas Gyula vezetésére bízták, akinek jelentős érdemevolt, hogy a nemzetiszocialista hatalomátvétel után istávol tartotta mindkét intézménytől a napi politikát, ésa nehezedő körülmények közepette is megőrizte füg-getlenségüket.

A kötet egy önálló tanulmánya feldolgozza a RómaiMagyar Történeti Intézet múltját is; ezt az intézetet 1923-ban indította újra, immár miniszterként, Klebelsberg.(Fraknói Vilmos alapította elődje 1895-től 1913-ig műkö-dött.) Vezetője a neves művészettörténész, Gerevich Tiborvolt, aki remek római kapcsolatait kihasználva el tudtaintézni, hogy a magyar állam megvásárolhassa aFrancesco Borrimini tervezte Palazzo Falconierit akésőbb római Magyar Akadémiára átkeresztelt kultúrköz-pont számára. A recenzens egyetért a szerző azon véle-ményével, hogy bár a két világháború között társadal-munk szerkezete európai nézőpontból idejétmúltnak szá-mított, kulturális és tudományos intézményrendszerünkeurópai színvonalra emelkedett.

Hóman mint történész

A Klebelsberg által kezdett utat a magyar kultúrpolitikamásik kiemelkedő – ám politikai pályafutásával sokkalellentmondásosabb megítélést kiváltó – alakja, HómanBálint folytatta. A XX. században igen szerencsétlenülalakult számos magyar tudós sorsa – s ezt Hóman eseteis jól példázza. A tudományos hierarchia csúcsára jutótörténész, a nagyhatalmú miniszter, aki az élet örömeitsohasem vetette meg, 1951-ben a váci börtönben halmeg, egykori testsúlyának a felére fogyva… Hogyantörténhetett ez meg? Hómanról, a szocializmusbanagyonhallgatott kitűnő történészről értelmiségünk isjóval kevesebbet tud, mint az utóbbi két évtizedbensokat emlegetett, már-már „kanonizált” Klebelsbergről,így életének és tevékenységének elfogulatlan és alaposbemutatása jelentős érdeme Ujváry könyvének.Az alábbiakban először Hóman szakmai-történészipályafutásának főbb állomásait, utána pedig közéleti-politikai tevékenységét tekintjük át a kötet Hómannalfoglalkozó tanulmányai alapján.

Hóman 1885-ben született, jómódú értelmiségi csa-ládban – köztisztviselő apjának társadalmi pozíciójasokban segítette karrierje kibontakozását. Patinásfőgimnáziumba, a VII. kerületi Barcsay utcaiba járt,ahol a később tekintélyes történésszé váló AngyalDávid tanította irodalomra. Szekfű Gyulához, a korszak

30


másik nagy historikusához hasonlóan ő is a budapestitudományegyetem történelem–latin szakos hallgatójalett, az előbbinél három évvel később, 1903-ban. Híreskortársainak többségétől eltérően ő viszont, budapesti-ként, nem volt Eötvös-kollégista. A zárkózott Szekfűvelellentétben otthonosan mozgott a társasági életben. MígSzekfű a keresztényszocializmushoz vonzódott, a fiatalHóman konzervatív-liberális irányultságú volt. Közösvonás volt viszont szemlé-letükben, hogy az államnakmindketten megkülönböz-tetett szerepet tulajdonítot-tak: Ujváry kifejezetten„államközpontú” felfogás-ról ír. Hóman az EgyetemiKönyvtár tisztviselőjekéntkezdte szakmai pályafutá-sát; a tízes évek végéntöbbek szerint már gya-korlatilag ő irányította azintézményt. Már 1913-bankönyvet írt Árpád-korivárosainkról; első nagytudományos sikerét 1916-ban aratta a széles nemzet-közi visszhangot is kiváltóMagyar pénztörténet publi-kálásával.

A rendelkezésre álló for-rások fényében elmondha-tó, hogy az I. világháborúvégéig Hóman még mindenirányban nyitott volt: Da -rányi-rokonsága okán adzsentri felé éppúgy, mint atöbbnyire liberális pesti zsidó értelmiség felé. Ujváry aTrianon és a forradalmak által okozott hatalmas trau-mával magyarázza a középosztály keresztény és zsidórészre szakadását, a népi-urbánus szembenállás kiala-kulását – és Hóman felfogásának a részleges módosulá-sát is. Megítélése szerint Hóman „szelektív antiszemi-tává” vált, e kifejezéssel arra utalva, hogy „a legalábbrészben asszimilált zsidókat a magyar állam hű és hasz-nos polgárainak tekintette”, az asszimilációt elutasító,radikális eszméket valló zsidókkal szemben viszonterős ellenérzése alakult ki 1919-et követően. Fontosazonban ehhez hozzátenni, hogy fenntartásai nem vál-tak semmilyen program kiindulópontjává, nem voltak„harcosak és harsányak” – s jóval visszafogottabbakvoltak azoknál, amelyeket Szekfű nevezetes Háromnemzedéke kifejtett 1920-ban.

1923-tól Hóman a Nemzeti Múzeum főigazgatója, s1925-ben kinevezést kap a Pázmány Péter Tudomány -egyetem középkori magyar történeti tanszékének irá-nyítására. (E feladatot 1929-ig látta el.) Ebben azévben az MTA rendes tagjává is megválasztják.Trianon fölértékelte és szinte a legfontosabb nemzetitudományággá tette a történettudományt, mert mindenkiarra kereste a választ, hogy miként is jutottunk ide…

Ezzel összefüggésben hang -súlyozza Ujváry: Hóman,Szekfűhöz hasonlóan, kiállta történettudomány megújí-tása mellett, és bírálta avilágháború előtti történet-írás „köznemesi-rendi hagyo -mányait”. Ez jól tükröződöttA magyar történetírás újútjai című, Hóman szer-kesztésében és programadótanulmányával 1931-benmegjelenő kötetben is.A nevezetes közös mű, azeredetileg nyolc, a későbbi-ekben öt kötetben kiadottMagyar történet (1929–1934)Hóman felvetésére születettmeg, s a korszakban készülttörténeti szintézisek közüla legszínvonalasabb volt;ebben Hóman az 1457-igterjedő időszakot, Szekfűpedig a későbbi évszázado-kat vállalta. 1941-ig hét kia-dásban látott napvilágot, saz értelmiségi családok túl-

nyomó többségének könyvespolcán meg lehetett találni.Tegyük még hozzá: 1934-ben Bethlen István felvetette anagy mű francia és angol nyelvű (rövidített) változatánakkiadását is, de külföldön végül csak a Hóman által írottközépkori kötetek jelentek meg, a berlini Magyar Intézetközreműködésével, németül. Közös vállalkozásuk volt anégykötetes Egyetemes Történet is (1935–1937), s együtt-működtek a korszak kitűnő konzervatív folyóiratának, aMagyar Szemlének a „menedzselésében” is, Szekfű a lapfőszerkesztőjeként (1927–1938), Hóman pedig a MagyarSzemle Társaság elnökeként (1927–1933).

1943-ban súlyos szakmai és emberi csalódás érteHómant, amelynek kapcsán a Szekfűhöz fűződő viszonyais véglegesen megromlott. Ebben az évben őt terjesztettefel a Történettudományi Bizottság a Tudo mányosAkadémia nagyjutalmára, s a javaslattal a szakma jó része

31

láthatárdecember

A Népvezér mennybemenetele (rézkarc, 1956)

is egyetértett. (Hóman még nem kapott díjat szakmai mun-kásságáért, Szekfűt viszont már díjazták a MagyarTörténetért, Berzveviczy-díjjal). A neves jogász professzor,Moór Gyula azonban mégis keresztülvitte, hogy az akadé-miai díjat is (egyedül) Szekfű kapja meg, amit még aHóman politikai irányvonalával szembenálló történészek isfelettébb méltánytalannak találtak. Hóman maga is úgyértékelte a történteket, hogy egy politikai játszma áldoza-ta lett, s Szekfű magyarázkodását, nem alaptalanul,hamisnak érezte. Ujváry hozzáfűzi: a Nyugat felé tájéko-zódó Kállay-kormány ugyanakkor politikai aduként hasz-nálta fel a németbarát ex-miniszter akadémiai megbukta-tását. S azt a véleményét is megfogalmazza, hogy „Szekfűpolitikai érzéke sokkal fejlettebb volt Hómanénál, erköl-csi tartása azonban nem mindig”.

Hóman mint kultúrpolitikus

Bethlen István lemondása után 1931-ben Klebelsberg istávozott a kultusztárca éléről, s utódjának Hómant aján-lotta. A javaslat nem volt véletlen, mert Hómant a szű-kebben vett szakmája, a középkor-kutatás mellett élén-ken érdekelték és foglalkoztatták a kultúra és a tudománymegszervezésének kérdései is. S e tekintetben hasonlófelfogást képviselt, mint Klebelsberg. 1920-ban készítettA magyar tudományosság jövője című fontos tanulmá-nya jó néhány olyan – ma is megszívlelendő – gondola-tot fogalmaz meg, amely megegyezett Klebelsberg ésKornis kultúra-felfogásával. „A jövő Magyarországábana tudományos munkának el kell végre foglalnia az őtmegillető helyet, mert a saját erejére utalt, ellenségektőlkörülvett Magyarország jövő boldogulásának, kultúránkjövő fejlődésének legfontosabb feltétele a magyar tudo-mány fejlődésképességének biztosítása” – írta. Arra isfigyelmeztetett, hogy „…a háborút megelőző évtizedekpolitikájának egyik nagy tévedése, sőt bűne volt, hogy atudományos szükségleteket luxuscikknek minősítette”.1946-os népbírósági perében Hóman elmondta, hogymár a miniszteri felkérés előtt is rendszeresen konzultáltvele Klebelsberg egész sor kultúrpolitikai kérdésben.

A politikához közeledő Hóman a húszas évek máso-dik felében jó viszonyt alakított ki Gömbös Gyulával is,s így 1932 októberében elvállalta a Vallás- ésKözoktatásügyi Minisztérium irányítását. E tisztséget aGömbös halála után alakult Darányi-kormányban isbetöltötte 1938 májusáig. 1939 februárjától 1942 júliusá-ig Teleki, Bárdossy és Kállay kormányaiban ismét a kul-tusztárca irányítójaként dolgozott. Azt követően, hogy1932-ben miniszterré nevezték ki, Székesfehérváronországgyűlési képviselővé is megválasztották, s e man-

dátumot a háború végéig megtartotta. A Gömbös-kor-mányban nemcsak a maga 130 kilójával volt a legsúlyo-sabb tárcavezető – a befolyása is igen jelentős volt, s eztaz oktatás és kultúra érdekeinek energikus képviseletérehasználta fel. Az ő nevéhez fűződik többek között az1934-es középiskolai reform, amely új alapokra fektettea középiskolai oktatást.

Hóman, amint arra Ujváry joggal hívja fel a figyel-met, nem folytatta változatlanul elődje politikáját.Részben azért, mert úgy látta, kénytelen valamelyestfigyelembe venni a világgazdasági válság súlyos követ-kezményeit – részben pedig elvi jellegű okokból.Hóman fontosabbnak érezte ugyanis a népiskolai prog-ram kiemelt támogatását, mint az elitképzést. Ezzelösszefüggésben oktatási programjának a középpontjá-ban a „nemzetnevelés” állott – a szerző utal arra, hogyez a fogalom éppoly kulcsszerepet töltött be nála, mintKlebelsbergnél a „kultúrfölény” koncepciója. A „nem-zetnevelés” kívánalma mindenekelőtt arra utalt, hogy atanítás középpontjában a tágan felfogott „nemzeti tár-gyak” álljanak – e körbe sorolódott szerinte a magyarnyelv, irodalom és történelem mellett a magyar művelő-déstől elválaszthatatlan latin is. Elmondható tehát, hogyHóman a középosztály erősítésére irányuló törekvések-kel párhuzamosan, de elődjénél nagyobb nyomatékkalpártfogolta a művelődés demokratizálását, az „alulróljött tehetségek” esélyeinek növelését. (Józanul utalvaugyanakkor arra, hogy persze a népi tehetségtelenségetnem kell támogatni, mint ahogy a felsőbb osztályokbólszármazók tehetségtelenségét sem…) Történészként azértelmiségi középosztályt a régi középnemesség egye-nes örökösének tekintette, és feltétlenül kívánatosnaktartotta, hogy ezt a csoportot felfrissítsék a paraszti réte-gekből. E szempontok jegyében már 1934-ben újraindí-totta a népiskolai programot, 1937-ben megalapította aHorthy Miklós-ösztöndíjat a szegény sorsú felső tagoza-tos középiskolások és egyetemisták támogatására, 1941-ben pedig pedig az Országos Tehetségkutató IntézetBizottságát, amely évente 500-600 gyermek középisko-lai tanulmányait volt hivatva támogatni.

A harmincas években Hóman a politikában jobbratolódott. Ezzel párhuzamosan látványosan elvált az útjaa korszak másik meghatározó történészétől, Szekfűétől:míg a század első két évtizedében az utóbbi egyértel-műen „jobbra” állt tőle, a harmincas évek végére ezalapvetően megváltozott. Ő mindvégig kiállt a németszövetség mellett, Szekfű viszont a németellenes irány-vonal egyik meghatározó személyisége lett. Miért dön-tött így Hóman? Geopolitikai érvekből kiindulva vélteúgy, hogy hazája helye csak Németország oldalán lehet;álláspontjában közrejátszott az oroszoktól való, sokak

32


által osztott ősi rettegés is. Ujváry találó megfogalma-zásában reálpolitikusnak hitte magát, ám épp az igazireálpolitikusi érzék hiányzott belőle. A szerző felidéziHómannak a Külpolitikai irányok a magyar történelem-ben című, 1931-ben írott (s 1945 után indexre tett)esszéjét, amelyet a magyar kül-politika-történeti írások között„az egyik legkiválóbbnak”nevez; ez még a többirányútájékozódás lehetősége mellettérvelt. A harmincas évek végé-re azonban Hóman szemében alehetőségek az oroszok és anémetek közötti választásraszűkültek le – s az utóbbiakbanlátta a kisebb rosszat.

Lényeges ugyanakkor, s ezt akötet tanulmányai is hangsú-lyozzák, hogy Hóman németba-rátsága „kizárólag külpolitikaiszínezetű volt”. Vagyis máskéntfogalmazva, mindennemű bel-politikai vonatkozás nélküli: ahitleri Németország példáját alegkevésbé sem tekintette köve-tendőnek, és ideológiáját semfogadta el. Hóman gazdaghagyatékában még csak utalástsem találni arra vonatkozóan,jegyzi meg Ujváry, hogy fasisz-ta szellemiségű szerzőket egyáltalán olvasott volna.Ilyesfajta érvek természetesen az írásaiban sem jelentekmeg. Nem alaptalanul hangoztatta tehát a népbíróságiperében Hóman: „Soha a faji gondolat alapjára nemhelyezkedtem”. Valóban mindig e fenti felfogást képvi-selte, s ezt számos egykori munkatársa, köztük baloldali-ak is megerősítették, Ujváry több egyértelmű véleménytis idéz. Ennek bizonyítására érdemes utalni Hóman állás-pontjára abban a nevezetes vitában, amely a harmincasévek végén bontakozott ki a „Ki a magyar” kérdéséről: aMagyar sorsban a lehető legegyértelműbben állást foglalmindenfajta fajelmélettel szemben. „Nagy történeti téve-dés és megbocsáthatatlan hiba volna – fejtette ki –, ha atörténet folyamán minden rétegében erős vérkeveredésenkeresztülment magyar nép történetileg kialakult egységéta fajelmélet nevében – idegen érdekekért, mert hiszen ezmagyar érdek sohasem lehet – megbontani engednők.”

„Élete legnagyobb politikai ballépését” azzal követteel Hóman, mutat rá Ujváry, hogy bár nem esküdött felSzálasira, a német megszállás, sőt a nyilas hatalomátvé-tel után is megtartotta parlamenti mandátumát. Tegyük

ehhez hozzá, hogy megszavazta a zsidótörvényeket is,ugyanakkor viszont miniszterként és a Teleki Intézetelnökeként a saját hatáskörében ezeket a lehető legeny-hébben hajtotta végre, és számos üldözött mentesítésétkezdeményezte. (Így közbenjárt Szekfű zsidó származá-

sú feleségének a mentesítéséértis.) Ujváry arra is utal, hogyHóman sokakhoz hasonlóan adeportáltak sorsáról szóló híre-ket egyszerűen nem hitte el.1946-ban mint háborús bűnöstéletfogytig tartó börtönbüntetés-re ítélte a Népbíróság. A vácibörtönbe zárták, ahol igen brutá-lisan bántak vele – itt hunyt el65 évesen, 1951 júniusában.

A megítélés dilemmái

Hogyan ítélhetjük meg minden-nek a fényében a kiváló törté-nész és kultúrpolitikus pályafu-tását? Erre a nehéz kérdésre csakárnyalt választ lehet adni – s akötet szerzője ezt is teszi.A szakmai és a politikai dimen-ziót szétválasztva amellett áll ki,hogy Hóman történészi rehabili-tációja feltétlenül szükséges,

mert a tudományban elért eredmények a politikai hitval-lás miatt sohasem kérdőjelezhetők meg. A szakmai elis-merésektől sem lehet valakit emiatt megfosztani, így azakadémiai tagságtól sem. Bár a miniszteri poszt elfogadá-sával Hóman kétségtelenül politikai felelősséget vállalt,történészi tevékenységéből – Ujváry ezt több összefüg-gésben is kiemeli – mindig következetesen kizárta a poli-tikát. Sokkal inkább, mint Szekfű. Akivel kapcsolatban aszerző jó szemmel állapítja meg: noha miniszteri kineve-zést sosem kapott, „sok szempontból, témaválasztásaittekintve is, jóval politikusabb alkat volt, mint HómanBálint.” Az utóbbi nyíltan megvallotta politikai elképzelé-seit, nem számított titoknak Gömbössel való barátsága ésnémetbarát külpolitikai orientációja. A szerző találó fogal-mazásában Hóman így a politika tekintetében „fordítottutat követett”, mint a politikával való kapcsolatát mindigtagadó Szekfű. A kötet felidézi Hómannak a MagyarTörténelmi Társulat 1943. évi közgyűlésén mondottbeszédét is, amelyben határozottan bírálta a történettudo-mányi módszerek politikai szempontokkal való átitatását,vagyis a tudomány és a politika keverését.

33

láthatárdecember

A műtücsök felbocsátása 1958

„Politikai jóvátételét azonban már jóval kényesebbkérdésnek gondolom” – írja a szerző, arra utalva, hogy„ha csak kis részben is, de neki is szerepe volt” 1944-l945tragikus eseményeiben. A németek melletti kitartásával, anyilas parlamentben való részvételével Hóman „komoly,megbocsáthatatlan hibákat” követett el, s ezért még akkoris felelősség terheli őt, ha megmaradt befolyását „több-nyire jó célok – zsidók mentesí-tése, a szélsőjobboldali ToldyÁrpád székesfehérvári és Fejérmegyei főispán megbuktatásastb. érdekében igyekezett gya-korolni.” Még akkor is felelős-ség terheli, ha a magyar politi-kusok közül ő volt az egyetlen,aki erélyesen és nyíltan bírálta anémet megszállást a németekmagyarországi főmegbízottjá-hoz, Veesenmayerhez intézettlevelében. Nem vette észre,hogy politikai koncepciója –külpolitikai együttműködés anémetekkel a belpolitikai önál-lóság érdekében – ekkorra máralapjaiban megbukott. A ma -gyar jobboldali hagyományrólkészített kötetben Ujváry Hó -mannak a konzervatív hagyo-mányhoz való kapcsolódására isutal, ekként fogalmazva: „…a20. századi magyar konzervatívhagyománynak Klebelsberg azegyik legjelesebb képviselője, sakár Hóman is az lehetett volna,ha 1942-ben, miniszterségéről lemondva, visszavonultvolna a politikából” (A magyar jobboldali hagyomány,1900–1948. Szerk. Romsics Ignác, Osiris, 2009). De nemezt tette, ami „hiba, sőt bűn volt”. Teljes joggal tesziugyanakkor hozzá a szerző, hogy Hóman „bűnöző politi-kai értelemben sem volt”, bár sokan állították ezt 1945után, de méltánytalanul. Ujváry kötetének tanulmányaiiskolapéldáját nyújtják annak, miként lehet tárgyilagos ésobjektív képet rajzolni erősen vitatott, szubjektív érzések-től nehezen elválasztható kérdésekről is.

Sokat elmond XX. századi történelmünk drámai para-doxonairól, hogy míg Hóman börtönbe vetett háborúsbűnösként, a vele szinte együtt induló s Trianonra nálaradikálisabban reagáló Szekfű nagykövetként és aRákosi-rendszer Elnöki Tanácsának tagjaként halt meg…Szekfű az 1980-as évektől elfoglalhatta – joggal – az őtmegillető helyet történettudományunkban, a ma is legna-

gyobb középkorászaink között számon tartott Hómanszakmai rehabilitációja azonban még várat magára…Születésének 125. évfordulójára 2010 novemberébenSzékesfehérváron tudományos konferenciát rendeztek, saz ott megjelent történészek többsége kiállt amellett, hogyakadémiai tagságát állítsák helyre. S nem összekeverve aszakmai és a politikusi rehabilitáció kérdését, e sorok

szerzője is egyetért az említettkonferencián ugyancsak résztvevő és felszólaló L. SimonLászló költővel, az Ország -gyűlés kulturális bizottságánakelnökével, aki Hómant a XX.század egyik legnagyobb kultúr-politikusának nevezte. Nehézlenne ezt a vélekedést vitatni,hiszen Hómannak, aki a tőleeltérő gondolkodásúakkal szem-ben is mindig messzemenőentoleráns volt, kulcsszerepe voltabban, hogy a XX. századhúszas-harmincas évei a ma gyarkultúra történetének egyik„aranykorává” válhattak.

„Az emberi történet nemegyéb, mint az emberi lélek törté-nete” – vélte Hóman, s így szerin-te a magyar történet sem egyéb,mint a magyar lélek története.A recenzens olvasatában e szépsorok is nyomatékosan figyel-meztetnek történelmünkhöz valóviszonyunk átgondolásának szük-ségességére. 1916 novemberé-

ben, a Klebelsberg által szervezett – s csak másfél évig,1917 januárjától 1918 szeptemberéig működő – Kons -tantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatótanácsá-nak alakuló ülésén József főherceg beszédében így érvelt atörténelmi tudat fontossága mellett: „A történelem nálunknemcsak tantárgy, nemcsak tudományszak, hanem élővalóság, melyből a nemzet ereje táplálkozik. A történetiérzék hanyatlása tehát a nemzet szellemi erejének fogyásátjelentené.” Sajnos az utóbbi fél évszázadban sokan sokattettek helyes történelmi érzékünk eltompításáért, ezértkülönösen nagy szükségünk van az olyan munkákra, mintamilyen Ujváry Gábor kitűnő kötete. A harmincharmadiknemzedék az államszocializmusban kialakított és jó néhányfórumon a rendszerváltás után is tudatosan életben tartottnegatív előítéletektől mentesen közelíti meg és elemzi a kétvilágháború közötti időszak kultúrpolitikáját és legjelesebbképviselőinek pályafutását. Akiktől sokat lehet tanulni.

34


Szent Péter és egy nő (1966)

35

láthatárdecember

KOLLARITS KRISZTINA

A Nobel-díj árnyékában

Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Tormay Cécile

„Az első irodalmi Nobel-díj odaítélése, 1901 óta elteltszáz évben szaporodtak a kérdőjelek az irodalmi díjszakmai hitelességével kapcsolatban, ellentétben atudományos Nobel-díjakéval. Miért Sully-Prudhomme,Rudolf Eucken, Grazia Deledda és Pearl Buck? Miértnem Tolsztoj, Ibsen, Proust, Kafka és Joyce? Az ilyenfelsorolások könnyen folytathatók. […] Lehet-e valami-lyen politikai szándék Szolzsenyicin díja mögött? […]Miért szavazott a Svéd Akadémia olyan népszerű szer-zőkre, mint Sinclair Lewis és John Galsworthy, hanéhány évtizeddel később az addig ismeretlen IsaacBashevis Singer és Czesław Miłosz kitüntetésével ejtet-te bámulatba a világot?” 1 Ezekkel a kérdésekkel kezdiaz irodalmi Nobel-díj első száz évének történetérőlszóló könyvét Kjell Espmark, aki 1988 óta az irodalmiNobel-díj Bizottság elnöke. Valóban, a kérdések sorátmagyar szempontból különösen könnyű lenne folytatni.Főképp az tűnik érdekes kérdésnek, hogy miért kellett aNobel-díj első kiosztásától 101 évnek eltelnie addig,amíg 2002-ben először kaphatta meg magyar szerző adíjat? Sőt: egyáltalán kik kerültek a magyarok közülkorábban már felterjesztésre, és mennyire járhattakközel a célhoz? Espmark könyve sajnos egy félmondatkivételével nem foglalkozik a magyar jelöltekkel,2

ráadá sul mivel a Nobel-díjhoz tartozó teljes dokumentá-ció 50 évre titkosítás alatt áll, így ebben a témában eddiginkább csak találgatások láthattak napvilágot. 2001-tőlazonban hozzáférhetővé váltak (igaz, csak svéd nyel-ven) a Nobel-díj Bizottságnak az Akadémiához benyúj-tott ajánlásai, amelyekből sok mindenre fény derült.3

De mielőtt erre rátérnénk, tekintsük át röviden az iro-dalmi Nobel-díj odaítélésének mechanizmusát!

A Nobel-díj Bizottság minden év szeptemberébenkiküld 6-700 ajánlatkérő levelet az ajánlásra jogosultszervezetekhez és személyekhez: az egyes országoktudományos akadémiáinak, egyetemi irodalomprofesz-szoroknak, illetve korábbi Nobel-díjasoknak van lehető-ségük az ajánlattételre. A jelöléseket január 31-ig fogad-

ja el a Nobel-díj Bizottság, ezt követően elindul a többhónapon át tartó és több fordulós jelölési procedúra.Áprilisra megtörténik annak a 15-20, esetenként 30jelöltnek a kiválasztása, akikről komolyabban tárgyal-nak. Külső szakvéleményeket is igénybe véve májusra 5jelölt kerül be a döntőbe. A nyár folyamán ezeknek ajelölteknek a műveit olvassák a tagok, hogy aztán októ-berre kialakítsanak egy közös véleményt. Az elnökösszefoglalja az említett 15-20 jelöltről kialakított véle-ményeket, és javaslatot tesz a bizottság nevében az azéviNobel-díjas személyére. A végső döntést a SvédAkadémia 18 tagja hozza meg többségi szavazással, adíj elnyeréséhez a szavazatok több mint 50 %-ának meg-szerzésére van szükség. Bár az Akadémia figyelembeveszi a Nobel-díj Bizottság felterjesztését, el is térhetattól, illetve többször előfordult az is, hogy a bizottságnem tudott egységes álláspontra jutni, de az Akadémiamégis hozott döntést. (A szabályzat 5.§-a szerint ugyan-akkor lehetőség van arra is, hogy ha nem találnak meg-felelő jelöltet, abban az évben ne osszák ki a díjat.).A Svéd Akadémia archívuma nemcsak a Nobel-díjBizottság javaslatait őrizte meg, amelyeket most nyom-tatásban is hozzáférhetővé tett, de a külső szakértőkjelentéseit, az akadémikusok egymás közti levelezését,emlékeztető feljegyzéseit is.4 Ezek ismeretében mégárnyaltabb képet lehetne nyújtani témánkról, de már aNobel-díj Bizottság szakvéleményeiből is kirajzolódikegy elég részletes kép a magyar jelöltek sorsáról.

Irodalmi Nobel-díjra felterjesztett magyarok

1901–1950

Már a felterjesztettek személye körül is sok legendakering. A Bo Svensén által kiadott dokumentumkötetvégén található névmutatónak köszönhetően egyértel-műen megállapítható, hogy 1950-ig három magyar írókerült komolyabban szóba, vagyis csak ők jutottak be a20-30 szerzőt tartalmazó jelöltlistába: Herczeg Ferenc,Szabó Dezső és Tormay Cécile.5

Rejtély, hogy miért várt a Magyar TudományosAkadémia majdnem negyed századot, míg az elsőmagyar írót felterjesztette. Úgy látszik, az első évtize-dekben egyszerűen nem ismerték fel a Nobel-díj jelentő-

1 Kjell Espmark: Az irodalmi Nobel-díj. Száz év története. EurópaKiadó, Bp. 2004. 5. Armand Sully-Prudhome 1901-ben, Rudolf Eucken 1908-ban,Grazia Deledda 1926-ban, Pearl Buck 1938-ban, AlekszanderSzolzsenyicin 1970-ben, Sinclair Lewis 1930-ban, JohnGalsworthy 1932-ben, Isaac Bashevis Singer 1978-ban, CzesławMiłosz 1980-ban kapott Nobel-díjat.

2 i. m. 202.

3 Svenska Akademiens Arkiv. Nobelpriset i litteratur. Nomineringaroch utlatanden 190–1950. Utgivna av Bo Svensén. Del II.1921–1950. Svenska Akademien, Stockholm, 2001. [SvédAkadémia Archívuma. Nobel-díj az irodalmiban. Jelölések és véle-mények 1901–1950. I–II. Sajtó alá rendezte Bo Svensén. SvédAkadémia, Stockholm, 2001.]. Továbbiakban: Svensén.

4 Espmark, 5–6.5 Svensén, 451–464.

ségét. Erre utal az is, hogy bár 1902-ben a SvédAkadémia felszólította a világ országait, hogy könyvtáraszámára küldjék meg a legkiválóbb szerzőik munkáit,egy magyar újságíró, amikor 1913-ban a könyvtárbanjárt, Az ember tragédiáján és néhány Arany- és Petőfi-köteten kívül nem talált ott egyéb magyar nyelvű köny-vet.6 Másrészt a Nobel-díj Bizottság kezdetben ugyan ter-vezte munkája megkönnyítésére magyar előadó alkalma-zását is Axel Lundegord7 személyében, aki ezért 1900-ban hosszabb tanulmányutat is tett Magyarországon, deez a terv végül nem valósult meg. A magyar kultúra ígyszinte teljesen képviselő nélkül maradt Svédországban,leszámítva talán Leffler Bélát, aki 1919 óta éltStockholmban. Az ő nevéhez fűződik a Svéd-MagyarTársaság megalapítása, illetve ő volt a StockholmiMagyar Intézet első vezetője is 1929–1935-ig.8

Az első magyar, Herczeg Ferenc felterjesztésénekgondolata talán csak közeledő 40 éves írói jubileumakapcsán merült fel. Négyesy László, Császár Elemér,Horváth János, Papp Ferenc és Tolnai Vilmos9 egyete-mi tanárok voltak a kezdeményezők, az ő javaslatukatvette aztán át az MTA.10 A felterjesztés Horváth Jánosmunkája, aki miután áttekintette Herczeg egész mun-kásságát, Az élet kapuja (1919) című regényéért java-solja Nobel-díjra, mivel ez a műve felel meg szerinteleginkább a Nobel-díj szabályzat 2. §-ának, amely sze-rint olyan művet szeretnének jutalmazni, amely „azidealizmus tekintetében a legfigyelemreméltóbb, egy-szersmind a maga területén a legújabb eredményeketképviseli.” 11 Az élet kapujának német fordítása azonbannem készült el időben, így a bizottság Herczeg művé-nek megtárgyalását a következő évre halasztotta.12

Az 1926-os bizottsági összefoglalóból azonban meg-tudjuk, hogy a regénynek még mindig csak az elsőrésze áll rendelkezésre, amelyből látszik, hogyHerczeg „kiváló, tehetséges elbeszélő”, ezért a végsőítélettel megvárják a regény befejezését:

„28-as számú jelölt: Herczeg Ferenc, akit Az életkapuja című nagy történelmi regényével tavaly jelöltek a

díjra. Regényének német fordítása (Das Tor des Lebens)azonban nem készült el időben, ezért a jelöléssel valófoglalkozást az idei évre halasztottuk. Idén rendel kezé -sünkre áll a regény első részének fordítása, amelyalapján véleményt alkothatunk a műről, azonban aNobel-díjjal kapcsolatos végső döntésünkhöz nembiztosít elegendő alapot. A regény 1513-ban Rómábanjátszódik, Gyula pápa utódjának megválasztása körüliidőszakban. Egy magyar kardinális [Bakócz Tamás esz-tergomi érsek] érkezik a szent városba, ahol pápáváakarja választatni magát, hogy egyesíthesse a keresz -ténységet a közelgő török veszély ellen, a cserbenhagyottMagyarország megmentésére. Célja elérése érdekébennagyarányú szavazatfelvásárlást folytat a kardinálisokközött. Terve mégsem sikerül, és megérti, hogy szülőha-zája sorsa elrendeltetett. Herczeg célja feltehetően az,hogy párhuzamba állítsa Magyarország jelenlegi szeren-csétlenségét a régi tragédiával. A könyv, ameddig megis-merhettük, elveszik a római reneszánsz pompájának éshanyatlásának nagyon terjedelmes leírásában, a történetfőleg a fiatal magyar nemes és a magával ragadó, szel-lemes és csaló prostituált kalandjai körül forog, aki végülkeresztülhúzza a kardinális számításait.

A nagyszabású leírás ugyan nem kelt mélyebbérdeklődést, ennek ellenére a folytatás jobb lehet, mintamennyit a kezdet ígér, hisz Herczeg regényéből látszik,hogy egy kiváló, tehetséggel bíró mesélő és mivelegyébként sem lenne helyénvaló, hogy a teljes mű isme-rete nélkül mondjunk ítéletet, a bizottság továbbra is fennakarja tartani a jelölést a következő évre vonatkozóan.” 13

A teljes fordítás azonban a következő évre semkészült el, a bizottság pedig mintha elvesztette volna atürelmét, Herczeg jelölését nem hosszabbította meg:

„3-as számú jelölt: Herczeg Ferenc. Két éve jelölték adíjra Az élet kapuja című történelmi regényéért, amely -nek német fordítását a közeljövőre ígérték. Az alkotáselső részét tavaly adták be, és tárgyalták meg a külügyibizottságban. A második rész még mindig várat magára,így a róla szóló szakvélemény sem készülhetett el.

36


6 Nitsch Lőrinc: Ahol a Nobel-díjat osztogatják. Új Idők, 1913. július20. 98–99.

7 Axel Lundegord (1861–1930) svéd író. Főleg középkori tárgyúregényeiről ismert. (Margit királynő, 1905; Philippa királynő, 1907)

8 Leffler Béla (1887–1936) író, műfordító. 1919-ben kerültStockholmba mint követségi sajtóelőadó.

9 Négyesy László (1861–1933) irodalomtörténész, esztéta, nyelvész.1911-től a budapesti egyetem tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Tár -sa ság alelnöke; Császár Elemér (1874–1940) irodalomtörténész, 1923-tól a budapesti egyetem tanára, a Petőfi Társaság alelnöke.; PappFerenc (1871–1943) irodalomtörténész, főképp XIX. századi iro-dalommal (Kemény Zsigmond, Gyulai Pál) foglalkozott; TolnaiVilmos (1870–1937) nyelvész, irodalomtörténész, 1925-től a pécsiegyetem tanára; Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész,

egyetemi tanár. A budapesti egyetemen szerzett magyar–francia szakostanári diplomát. Az Eötvös Kollégium tanára, 1923–1948-ig abudapesti egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora.1923–1926-ig a Napkelet kriti kai rovatának szerkesztője. Munkás -ságáért 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

10 Herczeg Ferenc és a Nobel-díj. Világ, 1926. február 28. 10.11 Horváth János írása megjelent az Irodalomtörténeti Közleményekben

is. (Itk. 1925. 153–170.)12 Bár Horváth János is azzal fejezi be felterjesztését, hogy mellékelten

csatolják a regény fordítását, a Világ idézett cikkében pedig egyene-sen svéd fordításról esik szó, a Nobel-díj Bizottság határozatábólegyértelmű, hogy nem készült el a fordítás.

13 Svensén, 84. (Majsa Barbara fordítása nyomán)

Az előrejelzések szerint a könyv folytatása a kezde t -nél annyival jelentősebb lenne, hogy az egész mű meg -ér demelné a Nobel-díjat. Mindazonáltal ezt való szí nűt -lennek tartjuk, az író korábbi, fordításban rendelkezésreálló művei alapján. A bizottság ezért szükségtelennektartja, hogy a jelölést továbbra is fenntartsa, és úgydöntött, hogy erre legfeljebb egy esetleges újabb jelölésesetén fog visszatérni.” 14

Herczeg Ferenc korábbi művei közül elsősorban aGyurkovics-fiúk és a Gyurkovics-lányok voltak ismertekSvédországban. A Gyurkovics-fiúk 1901 óta 5 kiadástért meg, sőt 1921-ben meg is filmesítették. Szinténmegjelent svédül néhány novella mellett a Szabolcsházassága (1909), illetve a Gyurka (1911) címűregények. Színdarabjai közül A kék rókát A tegnaplovagja címmel adták 1917-ben a színházak.15 Emelletthozzáférhető volt a Bizánc francia fordításban (1912) ésa Pogányok németül (1909). A Nobel-díj Bizottságtehát lényegében nem tudott érdemben foglalkozniHerczeg Ferenc felterjesztésével egyszerűen a fordításkésése miatt, az MTA pedig a későbbiek folyamánHerczeg Ferenc jelölését nem újította meg.

Talán kevésbé ismert tény, hogy 1935-ben SzabóDezsőt is felterjesztették Nobel-díjra, igaz, nem magyarrészről. Az uppsalai egyetem finnugor nyelvészet pro-fesszora, Björn Collinder javasolta. A probléma csak azvolt, hogy Szabó Dezső művei lényegében csakmagyarul voltak olvashatóak, a fő művének tartottAz elsodort falut például csak 1964-ben fordították leangolra, így a Nobel-díj Bizottság nem tudott ítéletetalkotni munkásságáról:

„34-es számú jelölt: Szabó Dezső. A magyar író munkáitmég nem fordították le idegen nyelvekre, és nálunk nincsolyan személy, aki megfelelő nyelvi és irodalmi elő kép -zettséggel rendelkezne ahhoz, hogy szakvéleményt tudjonadni azokról a művekről, amelyek jelentőségét azindítványozó nagyon meggyőzően mutatta be. A bizottságálláspontja az, hogy nem ajánlja a jelöltet.”16

Tormay Cécile jelölései (1936, 1937)

A legközelebb az irodalmi Nobel-díjhoz kétségkívülTormay Cécile jutott 1936-ban, s hogy nem kapta meg,az nem csupán írói életművén, de a Svéd Akadémiánbelüli erőviszonyokon is múlott.

1936-ban a debreceni egyetem két professzora, Han -kiss János és Pap Károly, a budapesti egyetem részérőlHorváth János, a szegedi egyetemről Pintér Jenő javasol-ta Tormay Cécile-t.17 Ugyanakkor számíthatott a SvédAkadémia egyik tagjának, Fredrik Böök18 irodalompro-fesszornak is a támogatására, aki egyben az öttagúNobel-díj Bizottságnak is tagja volt, illetve a régi barátra,Selma Lagerlöfre, aki nemcsak Nobel-díjas író, de aSvéd Akadémia tagjaként benne volt a végső szótkimondó „tizennyolcakban”. Jó volt az időzítés is, hisz1935-ben Tormay Cécile-t beválasztották a Népszövet -ség Szellemi Együttműködés Nemzet közi Bizottságába,19

Mme Curie megüresedett helyére, s ez ráirányítottaszemélyére a nemzetközi figyelmet. A felterjesztéselőkészítése természetesen valószínűleg már évekkelkorábban elkezdődhetett.

Fredrik Böök még 1931-ben járt Magyarországon,vendéglátói nemcsak Budapestet és a Balatont mutattákmeg neki, de ellátogatott Debrecenbe, Szegedre, aFelvidékre és Erdélybe is. Úti élményeiről UtazásomMagyarországon című könyvében számolt be, amely mégugyanabban az évben megjelent Stockholmban.20 Köny -vében nagy rokonszenvvel ír a magyarokról, bemutatja atrianoni döntés következményeit az elcsatolt területeken,részt vesz a Revíziós Liga budapesti tüntetésén, s írásavégén abbeli véleményének ad hangot, hogy a magyarügy rendezése európai jelentőségű probléma: „Amikortiszta szívből kívánom, hogy a magyarság küzdelme abékerevízió érdekében sikerüljön, nemcsak azért teszemezt, mert őszinte rokonszenvvel viseltetem ez iránt a bátor,szeren csétlen és nagy nép iránt, hanem azért is, mert megvagyok győződve arról, hogy Magyarország feltámadása

37

láthatárdecember

14 Svensén, 98.15 Leffler Béla: Herczeg Ferenc Svédországban. Nemzeti Újság, 1923.

dec. 5. 7–8.16 Svensén, 235.17 Hankiss János (1893–1959) irodalomtörténész, egyetemi tanár. A buda -

pesti egyetemen végzett német–francia szakon. 1923-tól a debreceniegyetem francia nyelv- és irodalom tanára, a 30-as években Nizzában,illetve a Sorbonne-on is tanított. A Debreceni Szemle és a Forrásszerkesztője, a Helicon alapító szerkesztője, 16 éven át a DebreceniNyári Egyetem szervezője. Nemzetközi kapcsolatteremtő munkájáért1937-ben megkapta a francia becsületrendet. 1946-ban megfosztottákprofesszori állásától, és évekig csak könyvtári szolgaként alkalmazták.1957-ben kapta vissza tanszékét; Pap Károly (1872–1954) iro-dalomtörténész, 1914–1942-ig a debreceni egyetem magyar nyelv- ésirodalom tanára. Elsősorban a reformkor irodalomtörténetével foglal -

kozott; Pintér Jenő (1881–1940) irodalomtörténész. 1912–1931-ig azIrodalomtörténet szerkesztője, 1933-tól a Magyar IrodalomtörténetiTársaság elnöke, 1935-től a szegedi egyetem tanára.

18 Fredrik Böök (1883–1961) irodalomtörténész, kritikus, a lundiegyetem tanára. 1922-től a Svéd Akadémia tagja, 1929–49-ig aNobel-díj Bizottság tagja.

19 A Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága az 1920-banalapított Nemzetek Szövetségének (Népszövetségnek) az egyik állan-dó bizottsága volt, 1922. május 15-én hozták létre. 15 tagból állt,tagjai főként egyetemi tanárok voltak, köztük Bergson, Einstein,Mme Curie. Évente egyszer üléseztek Svájcban, tudományos ésművészeti kérdésekkel foglalkoztak.

20 Fredrik Böök: Resa till Ungarn. Stockholm, 1931. Magyarul:Utazásom Magyarországon. Püski Kiadó, Bp. 2002. (ford. BarthaIstván). Továbbiakban: Böök

elválaszthatatlanul egybe van kötve egész Európának a maikáoszból való megmentésével.”21

Érdekes, bár arról szó sem esik, hogy személyesentalálkozott volna Tormay Cécile-lel, mégis külön fejezetetszentel az írónő személyének és műveinek a bemu -tatására.22 Méltatja első két regényét, Az emberek a kövekközöttet (1911) és A régi házat (1914), amelyek svédfordításban is olvashatóak,23 ismerteti Tormay Cécile1918–19-es tevékenységét, az ezeket az időket megörökítőBujdosó könyvét (1920–1921), illetve későbbi közéleti éskulturális tevékenységét: a Magyar Asszonyok NemzetiSzövetségének megalapítását és vezetését, a Napkelet címűirodalmi folyóiratnál betöltött főszerkesztői munkáját.Írását végül az értékőrző magatartás dicséretével zárja,amelyet azért is érdemes most hosszabban idéznünk, mertezek a gondolatai megvilágítják majd a Nobel-díjBizottság 1936-os vitájában elfoglalt álláspontját:

„Hogy a káosz, amely Magyarországon uralkodott,amely szinte egy pillanat alatt nyelte el az államot és azegész országot, hogy ez a kavargás végre elcsitulhatott, shogy a rend újra visszatérhetett, s hogy ennek a pusztítás-nak ellenálló alapokra egy új világ épülhetett, annak azerőnek és a szellemi értéknek volt köszönhető, amelyet anők között Tormay Cécile képviselt a leghatározottabban.Nem jelentkezett merész, újító eszmékkel, nem követeltmélyreható reformokat, és nem ígért új eget és új földetsem. Programja egyszerű és kipróbált: haza, vallás éscsalád. Vannak ennél sokkal bonyolultabb és rafináltabbprogramok, van számos sokkal vonzóbb, csalogatóbb ésragyogóbb jelszó. Az ún. haladó szellemiségű emberekközül sokan igen hajlamosak arra, hogy Tormay Cécile-tidea nélküli tradicionalizmussal vádolják: hisz az őevangéliumában nyoma sincs Einsteinnek vagy Freudnak,Leninnek vagy Fordnak. Hát méltó egy ilyen program egyelőkelő művészhez, egy tehetséges írónőhöz? TormayCécile nyugodtan fogadhatja az ilyen vádakat, amelyeknemcsak őt támadják, hanem egyáltalán magát a konzer -vativizmust. Vannak pillanatok, amikor a konzervativizmusaz érdekek, az évszázados szokások és előítéletekvédelmezője, és van, amikor a világháztartásnak újkovászra van szüksége, amikor szükség van az egészségesnyugtalanságra, az újító kezdemé nye zésekre. Az az idő,amelyben mi élünk, nem ilyen, ennek elege, sőt bővenelege volt a változásból, a politikai, a technikai, erkölcsiforradalmakból, amelyek végig száguldottak az embe ri -ségen és fenekestől felforgatták egész életünket. Napjaink -ban csak a gyenge és zavaros elmék kiabálnak további

újdonságokért és újabb átalakulásokért. Az értelmesebbekés a lelkileg finomabbak azonban ragaszkodnak az örökértékekhez és megértik Goethe szavait, miszerint akiingadozik az ingatag időkben, az csak a zűrzavart fokozza.Valamennyien alá vagyunk vetve a fejlődés és változásátalakító erőinek, akár akarjuk, akár nem, s miközbenhagyjuk, hogy ez az erő meghozza azt a bizonyos újat,közben minden okunk meg lehet arra, hogy bele kapasz -kodjunk a birto kunkban levő szépbe és jóba, hogy nehogyaztán később üres kézzel, kifosztottan kelljen állnunkszertefoszlott ígéretek előtt. Egy kicsi nyugalom, higgadt-ság és önuralom soha sem árt: tisztább perspektívát ésjobb szemmértéket ad. Ha a régi érdemes ideálokat fiata-los lendülettel ápoljuk, megvan az az előnyünk, hogy van,amihez az újakat hozzámérjük az egészséges össze -hasonlítás végett. Egy magánépíttető lerombolhat egy régiházat, hogy újat építtessen a helyébe, de az emberiségneknem szabad ily megfontolatlanul cselekednie, csak lassanköltözhet át a régi házból az újba. A dolgoknak lassan kellegymásba folyniuk, s általában mindig kiderül, hogy az úja réginek egy változata, mely őrzi az eredeti tervet és azöröklött értékeket.

Megőrizni és felújítani a régi ideálokat a maguk valódiszellemiségének megfelelően éppen olyan szükséges,jelentős és alkotó cselekedet lehet, mint teljesen újatépíteni, mint az eljövendő csodákról álmodozni. TormayCécile bátor kitartással védte ősei örökét. Mit ért el ezál-tal? Nem tudhatjuk: azt se tudhatjuk, mi történt volna, haaz egészet egy kardcsapás nélkül feladta volna. […]

Minden esetre vigasztaló a konzervativizmusra nézveaz a tudat, hogy tisztában van minden emberi érték vi -szonylagosságával, és ezért nem hajlandó magátólelhajítani az újért azt, ami kedves és emlékezetes számá -ra, s amit gondjaira bíztak. Hogy a nagy hadvezér hogyanirányítja a csatát, abban nekünk, egyszerű közkatonáknaknincs betekintésünk, de azt, amit forrón szeretünk és be -csülettel hiszünk, azt sosem adjuk fel. Ebből a jó csatábólTormay Cécile bátran kivette a részét.” 24

Fredrik Böökben tehát feltétlen támogatóra számít -hatott Tormay Cécile, aki fontosnak gondolta azonbanazt is, hogy új könyvvel álljon elő, mielőtt megpályáznáa Nobel-díjat. Közéleti tevékenysége, illetve a Napkeletszerkesztése ugyanis lényegében egy évtizedre elvontaa regényírástól. Új könyvét, a tatárjárás korában ját -szódó Ősi küldött című trilógiáját élete fő művénekszánta, minden eddigi tapasztalatának és meggyőző dé -sének szintézisét szerette volna megvalósítani benne.

38


21 Böök, 155. Leffler Béla és Bartha István fordítása alapján.22 Böök, 59–65. A Tormay Cécile-ről szóló fejezetet közölte a

Napkelet is Leffler Béla fordításában. Fredrik Böök irodalmiarcképe Tormay Cécile-ről. Napkelet, 1931. 994–1001.

23 Ulvings Hus. (ford. Signe Leffler), Dahlbergs förlag, Stockholm,1918; I Vildmarkens Bann. (ford. Ella Hilibom) Ahlen & Akerlund,Stockholm, 1926.

24 Böök, 63–65.

Bár az alapötlet és egy fejezet még 1924-ből való, azírónő saját visszaemlékezése szerint 1929 júliusábankezdett komolyabban munkához, s október végérekészült el az első nyolc fejezettel, majd több, hosszabb-rövidebb megszakítás után 1931 januárjára fejezte beaz első kötetet.25 A Csallóközi hattyú 1933 decem-berében jelent meg a Genius Kiadónál, a második rész,A túlsó parton 1933 júniusára készült el,26 s 1934-benkerülhetett az olvasók elé. A megírással párhuzamosanHorváth Henrik27 rögtön németre fordította a regényt.Tormay Cécile Horváth Henrikkel folytatott leve le -zéséből tudjuk, hogy 1934 májusára már kész azI. rész, egy 1934 decemberi keltezésű levelébenTormay a II. rész fordítását sürgeti, 1936 áprilisábanpedig már a III. rész 1. fejezetének fordítását is kézhezkapta. A III. rész fordítása fejezetenként történt, azírónő az elkészült részeket rögtön továbbította HorváthHenrikhez,28 de a Nobel-díj Bizottság az erőltetetttempó ellenére is csak az első két kötet alapján tudtameghozni döntését 1936-ban. A harmadik kötetsohasem készült el teljesen, az írónő 1937. április 2-ánmeghalt, a könyv utolsó harmadát Kállay Miklós,29 aNapkelet szerkesztője fejezte be.

A „mindenki számára megközelíthető

irodalom” diadala – a Nobel-díj Bizottság

döntései az 1930-as években

Kjell Espmark szerint az 1930-as években a bizottságösszetételének megváltozása az értékelési szempontokátalakulásával járt együtt. Döntő jelentőségű volt, hogyPer Hallströmöt,30 aki 1922 óta vezette a Nobel-díjBizottságot, 1931-ben a Svéd Akadémia titkári fela-dataival is megbízták, e két fontos pozíció összekap -csolódása után befolyása rendkívül megnőtt, így nemcsoda, hogy a 30-as években az Akadémia főképp „azáltalánosabb érdeklődésre számot tartó” írókat díjazta,

ugyanis „a mindenki számára megközelíthetőirodalom” eszméjének egyik fő képviselője éppenHallström volt.31 Ennek a szemléletnek fő ellenfeleFredrik Böök, aki „elutasítja azt a jelöltet, akit min-denütt olvasnak és becsülnek, így John Galsworthyt 32

is [mivel] a világirodalomból bármikor kiemelhetőlenne egy nagy szerző, pusztán a felszínes világhírre éssajtónépszerűségre hivatkozva.” 33 A legélesebb vita1932-ben bontakozott ki, amikor Böök Galsworthyhelyett Paul Ernstet, a német neoklasszika leg je -lentősebb képviselőjét javasolta. Az elnöki össze-foglaló szerint Henrik Schück és Anders ÖsterlingHallströmöt támogatva Galsworthy-re szavazott, abizottság ötödik tagja, Hjalmar Hammarskjöld PaulErnstet vagy Iván Bunyint javasolta.34 Böök több -oldalas különvéleményt csatolt a bizottság határoza-tához, amelyben Paul Ernst mellett érvelt.35 Végül adíjat Galsworthy kapta a Forsyte Sagáért.

A következő évben a bizottság mintha kedvezni akartvolna Bööknek, hisz Oliviera és Bunyin mellett PaulErnstet is javasolta az Akadémiának.36 Igaz, a végsődöntés meghozatala előtt Paul Ernst meghalt, így Böökegy külön levelet csatolt a bizottság ajánlásához,amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a díj posztu-musz is kiadható, hiszen 1931-ben erre már volt példaErik Axel Karlfeldt esetében.37 A Svéd Akadémia azon-ban ez évben végül Ivan Bunyin mellett döntött.38

Kivételes évnek tekinthető 1934, amikor LuigiPirandello39 ajánlásával mindenki egyetértett HenrikSchück kivételével, aki különvéleményében O’ Neilltjavasolta.40 Az erőviszonyok kiegyensúlyozottságárautalhat, hogy 1935-ben viszont nem sikerült megál-lapodniuk egy közös jelöltben, s az Akadémia is elfo-gadta, hogy az évben ne osszák ki a díjat, pedig többjelentős író, köztük későbbi Nobel-díjasok is voltak ajelöltek között: O’ Neill, Roger Martin du Gard, PaulValéry, Jules Romains, Miguel Unamuno, a „közönségkedvencek” közül H. G. Wells, Karel Čapek.

39

láthatárdecember

25 Hankiss János: Tormay Cécile. Singer és Wolfner Kiadó, 1939. 259.Továbbiakban: Hankiss (1939)

26 Hankiss (1939) 259.27 Horváth Henrik (1883–1947) középiskolai tanár, könyvtáros.

Többek között Ady, Móricz, Babits műveinek németre fordítója.28 Tormay Cécile levele Horváth Henrikhez 1934. május 10.; 1934.

dec. 11.; 1936. április 28. PIM V4327.29 Kállay Miklós (1885–1955) író, kritikus, fordító, lapszerkesztő.

1919–1944-ig a Nemzeti Újság irodalmi rovatának szerkesztője,1935–41-ig a Napkelet segédszerkesztője, majd főszerkesztője.Többek között Rilke, Victor Hugo, Balzac, Flaubert műveket fordí-tott magyarra. Drámákat és regényeket is írt: A pápa és a Vatikán(1935), XI. Pius,a béke fejedelme (1937), Magóg fiai (1937) .

30 Per Hallström (1866–1960) 1908-tól a Svéd Akadémia tagja,1931–41-ig titkára. A Nobel-díj Bizottságnak 1913-tól tagja,1922–46-ig elnöke.

31 Espmark 117, 118.32 John Galsworthy (1867–1963) angol író. Legismertebb műve a

Fortsyte Saga.33 Espmark, 118.34 Svensén, 186–187.35 Svensén, 188–190.36 Svensén, 202.37 Erik Axel Karlfeldt (1864–1931) svéd költő. A Nobel-díj Bizottság

tagjaként 1918-ban visszautasította a Nobel-díjat, amellyel ezértposzthumusz, 1931-ben tüntették ki.

38 Iván Bunyin (1870–1953) orosz költő, író. 1920-ban Francia -országba emigrált.

39 Luigi Pirandello (1867–1936) olasz regény- és drámaíró. „A dráma-és színházművészet merész és eredeti megújításáért” kapott Nobel-díjat 1934-ben.

40 Svensén, 219–220.

1936-ban így 28 jelölt volt, s ebből csak 10 az újon-nan javasolt. Paul Valéry, Hans Fallada, GeorgesDuhamel, Roger Martin du Gard, Eugene O’ Neill ésSigmund Freud neve is szerepelt ezen a listán, abizottságnak azonban ismét nem sikerült megegyezésrejutnia. Freudot, akit Romain Rolland terjesztett fel, bárelismerik, hogy „keresetlen stílusa komoly irodalmiértékkel bír”, de „beteges és torz fantáziájúnaktartják”,41 Paul Valéryt „a modern francia költészetlegkiválóbb képviselője”-ként méltatják, de a bizottságmégis elutasítja jelölését, mivel életműve „exkluzív ésnehezen megközelíthető.” 42 Tormay Cécile-t szinténnem javasolja a Bizottság:

„20-as számú jelölt: Tormay Cécile. Nagyszerű sze -mé lyiségét, amely lehetővé tette, hogy a jelenkoriMagyar ország egyik központi alakjává válhasson, különkiemeli a szakértői vélemény.43 Művészetében méltá nyol -ható az esztétikai minőség, hiányzik azonban az ember -teremtő fantázia, és így legmélyebb gondolatiságúművéből, középkori történelmi regényéből hiányzik ameggyőzés ereje.” 44

Fredrik Böök különvéleményt csatol a bizottság dön-téséhez, amelyben Tormay mellett érvel:

„Külön nyilatkozat.Véleményem szerint az irodalmi Nobel-díj 1936-ban

odaítélhető Tormay Cecile-nek. Szerzői munkásságánakhallatlanul nagy jelentősége van. Már a világháborúelőtt elnyerte az egyik legelőkelőbb helyet a modernmagyar irodalomban. A régi ház című családregényeThomas Mann Buddenbrook-házának magyar meg -felelője, még ha nem is rendelkezik hasonló mély filozó-fiai perspektívával. Több novellája mestermunka, telelélekkel és költészettel. A világháború és a magyarorszá-gi forradalmak inspirálta szívbemarkoló dokumentumTormay Cécile Bujdosó könyve. Ugyanebből a forrásbólmerít nagy történelmi regénye, az Ősi küldött, amelynekelső két kötetét olvashatjuk német fordításban. Ennek atörténelmi leírásnak a legfőbb értékére Hallström úrszakvéleményében már rámutatott. A magam részéről énnálánál is magasabbra értékelem a művet, a leírás gaz-dagsága és szemléletessége bámulatos számomra. Hogya pszichológiai jellemrajz nem olyan mély, az

véleményem szerint arra vezethető vissza, hogy atörténelmi eposz szereplőjének kora és a mi korunkközötti időbeli távolság csupán a főszereplő alakjánakkörvonalait engedi ábrázolni. Nem egy realisztikus kabi-nett-darabról, hanem egy freskóról van szó Puvis deChavanne stílusában, amely a kellemes színek, a tisztavonalak, a hatalmas kompozíció, a szimbolikus tartalomáltal idézi meg tárgyát. Még a német fordításban is kap-hat az ember egy csipetnyit a Tormay Cecile ábrá zolá -sában megmutatkozó nyelvi erőből, formai virtuo -zitásból, fényből és szépségből. Beszéltem egy magyarolvasóval, aki még közvetlenül az olvasmányélményhatása alatt azt mondta, hogy ez a könyv meghatározójelentőségű a magyar próza szem pont jából. A vizsgáltŐsi küldött egy lírai eposz nemzeti jelentőségű prózában.Tanúsíthatom, hogy még azok a személyek is, akik nemértenek egyet Tormay politikában elfoglalt konzervatíválláspontjával, és akik sokáig hidegen kritizáltákművészetét, még ők is leteszik a fegyvert az Ősi küldöttmásodik része előtt, és végtelenül megrendülnek Tormayképzelőerejétől, amely révén tatárjáráskori regényébenszimbolikusan megjeleníti a magyarok világháborússorsát is. Ez a nagyfokú elismerés kifejeződik azáltal is,hogy a jelölést kivételes egyhangúsággal minden vezetőirodalomtörténész aláírta Magyarországon. A Svéd Aka -démia is nyugodt szívvel elfogadhatja ezt a véleményt.Ily módon megjutalmazná a művészi munkát és a kiválóírószemélyiséget, másrészt felhívná a figyelmet ideáliséletszemléletére. A magyarság etnikai elszigeteltségeEurópában önmagában is megnehezíti ennek az íróinagyságnak a megítélését. Már maga a regény címe, Denensamme /A magányos [Az ősi küldött első köteténeknémet, illetve svéd címe] is az elszigetelődés pátoszávalutal arra, amit a magyarok éreznek. Fontos missziónaktartom, hogy hozzájáruljunk ezen érzés ellensúlyo -zásához azáltal, hogy elismerjük az értékét egy magyarjelentős, művészi erőfeszítésnek. Sokkal nagyobb hibá-nak tartanám a magyar irodalom alábecsülését, mintannak kockázatát, hogy esetleg túlértékeljük. TormayCecile egy nagy nemzeti író és a Svéd Akadémia mindennehézség nélkül megbizonyosodhat arról, hogy Tormaymegérdemli ezt a helyet. A Nobel-díj nagy való színű -séggel felhívná rá a világ figyelmét, bár Angliá ban,Franciaországban, Németországban, Olasz országbanmár most is vannak olvasói és csodálói. Napjainkban aközvélemény képes egyfajta irodalmi hírnevet biztosítaninémely modern regény- és drámaíróknak, s bár egy ilyenfokú népszerűséget Tormay bizonyosan soha nem érne el,de kétségkívül megálllná a helyét olyan Nobel-díjjaljutalmazott költők mellett, mint Reymont, Yeats,Benavante, Spitteler, Bunyin. 45

40


41 Idézi Espmark, 137.42 Idézi Espmark, 120–121.43 Tormay Cécile-ről két szakértői vélemény készült. Az egyiket

Fredrik Böök, a másikat Per Hallström írta. Tormay személyiségétméltató sorok nyilván Bööktől származhatnak, s tartalmábanfeltehetően megegyeznek a könyvéből már idézett részlettel.

44 Svensén, 250.45 Vladiszlav Reymont 1924-ben, William Butler Yeats 1923-ban,

Jacinto Benavante 1922-ben, Carl Spitteler 1920-ban, Ivan Bunyin1933-ban kapott Nobel-díjat.

Jellemalkotó ereje bizonyos vélemények szerintkorszerűtlen, én azonban ennél fontosabbnak vélemazt, hogy erkölcsileg és művészileg olyan jelentős íróiszemélyiség, aki a Svéd Akadémia szellemiségénekkülönlegesen megfelel, és nagyban hozzájárulnaannak megbecsüléséhez. Nagyon fájlaltam, hogy PaulErnstet annak idején mellőzték, és ugyanilyen hibánaktartanám Tormay Cecile figyelmen kívül hagyását.Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a közönség-kedvencek közül a Nyugaton a helyzet változatlan ésA diadalív árnyékában című regények szerzőjéről[Erich Maria Remarque] mint esélyes jelöltről komo -lyan tárgyaltunk.46

Komoly problémát jelent, hogy jelenleg nem találunkegyetlen méltó jelöltet sem a Nobel-díjra, többek közöttaz Akadémia jó hírneve kedvéért is el kellene vonatkoz-tatnunk az északi országoktól. Tormay Cecile választá-sa biztosan helyes lenne, mert nem a mulandó, hanemaz ab szolút értékeket képviseli. Választása azt az érzéstkeltené a legkeményebben próbára tett európai népben,hogy legalább erkölcsi vonatkozásban nem elszigelt, sbár ennek a hatásnak az esztétikai értékekhez semmiköze, de a Nobel Alapítvány szellemiségéhez jól illen-nék. Tormay Cecile választása megerősítené a SvédAkadémia azon törekvését, hogy saját útját járja, ésérdeklődést mutatna olyan jelenségek iránt is, amelyekkívül esnek a napilapok figyelmén és a felszínes nem-zetközi véleményeken. Nem ismerek jelenleg meg -felelőbb és helyesebb választást, mint Tormay Cécilejelölésének elfogadását.

Lund, 1936. október 21. – Fredrik Böök” 47

A másik különvéleményt Henrik Schück fogalmaztameg: O’ Neill mellett érvel, de elmondja véleményétDuhamelről, Roger Martin du Gard-ról és TormayCécile-ről is. Ebből nyilvánvaló, hogy ezek a nevekkerülhettek legkomolyabban szóba, bár végül abizottság, akár az elmúlt évben, ismét nem javasolt sen-kit. Henrik Schück Tormay Cécile-ről így vélekedett:

„Olyan jelölt, aki teljes mértékben elérte a Nobel-díjhoz szükséges szintet, véleményem szerint sem talál-ható most. De mivel a díjat már tavaly sem osztották ki,alighanem nehéz lenne ezt idén is elhalasztani.O’ Neill-t, hiányosságai ellenére, úgy hiszem, jó szívveltudnám ajánlani a díjra. A többiekre, akiket a Nobe-díjBizottság különböző tagjai megneveztek, legjobb

belátásom szerint nem tudnék szavazni. Megértem,hogy nagyon szép gesztus lenne megjutalmazni amagyar írónőt, Tormay Cecile-t, akiről azt tartják, hogynagyon rokonszenves, nemes lelkű és jelentős szemé -lyiség, és aki egy olyan kicsi, elnyomott nemzethez tar-tozik, amelyre korábban irodalmi Nobel-díjjal még nemhívták fel a figyelmet. De Tormay írásai nem felelnekmeg a követelményeknek. Nekem a legjobbnak A régiház tűnik. De hasonló jó regényeket tömegével találni,és az Ősi küldött – még ha nem is befejezett vélemé nyemszerint, úgyszólván gyenge. Egy történelmi regénybenmégiscsak karaktereket festenek le, és itt egyáltalánnem található ilyesmi. A hős – a tulajdonképpeni egyet-len egyéniség – egy középkori lovag –, de alakja olyan,mint egy olajnyomat, hiányzik a történelmi kornakmegfelelő beszédmód és korfestés.” 48

Érdekes, hogy 1928-ban Sigrid Undset középkor-ban játszódó regénytrilógiájával, a Kristin Lav rans -datterrel (1920–22) szemben ugyanezt a kifogásthozta fel Henrik Schük: nehéz hajdanvolt korok pszi-chológiai folyamatait rekonstruálni. Szerinte ez SigridUndset nek sem sikerült, ezért az írónő szövegkon-strukcióit „idejét múlt szerkezetnek” nevezi, hiszen „eza pszicho lógia sem a középkornak, sem a mikorunknak nem sajátja.” 49 A bizottságban akkorUndset három szavazatot kapott, Maxim Gorkij kettőtés Thomas Mann egyet. Gorkijt elsősorban memoár-jáért terjesztették fel, de a bizottság attól félt, hogydíjazását a világ politikai állásfoglalásként értel-mezné,50 s nyilván az Akadémiát is befolyásolta ez alehetőség, amikor Undset mellett döntött, s „főképp askandináv népek középkori életének erőteljes ábrá-zolásáért” 51 neki adta a Nobel-díjat.

1936-ban a bizottság lényegében szintén nem döntötta négy legesélyesebb jelölt között. O’ Neill elsőbb -ségéről egyáltalán nem voltak meggyőződve, Hallströmszak véleménye szerint a „sokszínű és rendkívül figye -lemreméltó életmű számos művészi meglepetéssel szol-gál, ám aligha állítható, hogy tökéletesen érett volna.” 52

Schück nyeri meg végül az Akadémia támogatását párt-fogoltja számára ügyes lobbitevékenységgel. Sikeréhezhozzájárult az is, hogy a bizottság már második évetanácstalan volt, hogy ki felel meg az új szempon-toknak.53 Az Akadémia viszont nyilván nem akarta a díjkiosztását ismét a következő évre kitolni. 1936. novem-ber 12-i határozatában a Nobel-díjat Eugene O’ Neillnek

41

láthatárdecember

46 Remarque-ot 1931-ben a Der Weg zurück [Győztesek éslegyőzöttek] című regényéért terjesztette fel Tor Hedberg kritikus, aSvéd Akadémia tagja. (Svensén, 160.)

47 Svensén, 257–259.48 Svensén, 255–256.

49 Idézi: Espmark, 103.50 Espmark, 105.51 Svensén, 130.52 Idézi Espmark, 141.53 Espmark, 140.

adta „erővel teli, őszinte, mély érzelmű és önálló,tragikus, drámai jellegű munkásságáért.” 54

A Napkelet 1937. januári számában Kállay Miklósméltatta O’ Neill munkásságát: „Rövid időköz utánmásodszor juttatta a Svéd Akadémia a világ leg -nagyobb és legelőkelőbb irodalmi jutalmát amerikaiírónak, s amennyire meglepett néhány évvel ezelőttSinclair Lewis jutalmazása,55 olyan természetesnektaláljuk és megnyugvással fogadjuk ezt. […] A Nobel-díjat ezúttal a világirodalomnak igazán mély és erede-ti tehetsége kapta.” 56

Tormay Cécile-t és támogatóit nem töri le a sikerte-lenség: 1937-ben újra pályázni akarnak. Hankiss Jánosmonográfiájában erről így írt: „kiszivárog annyi, hogyTormay Cécile bekerült az ötös döntőbe – első ma -gyarként. S bár most a díjat O’ Neill kapja, az a hírjárja, hogy a következő, 1937-es évben a magyar és afinn író közt osztják meg. Minden jól áll, maga LagerlöfSelma is melegen érdeklődik.” 57

A Hankiss által emlegetett finn író Frans EemilSillanpää 58 lehetett, aki sokéves próbálkozás után (1930óta minden évben felterjesztette a finn akadémia) végül1939-ben kapta meg a díjat. Hankiss nyilván Böökígéretére támaszkodva állítja itt azt, hogy Tormay 1937-ben esélyes lett volna a Nobel-díjra, a rendelkezésünkreálló iratok ezt azonban nem támasztják alá. A bizottságismét nem javasolta Tormayt:

„25-ös számú: Tormay Cecile. Az év folyamán amagyar költőnő elhunyt. A jelölését, amely tavaly újvolt, idén sem támogatta a bizottság többsége, anagyszerű írónő nagyfokú megbecsülése ellenére, ésannak ellenére, hogy hazájában kiemelkedő szemé -lyiségnek számít. A bizottság nem látja okát, hogy tava-lyi álláspontját megváltoztasa.” 59

Tormay Cécile valószínűleg nemcsak 1937 áprili -sában bekövetkezett halála miatt esett el a jutalmazáslehetőségétől. Nem hagyható figyelmen kívül a RogerMartin du Gard-t támogatók megerősödése sem. 1936-ban a bizottság azzal az indokkal szorította háttérbe,hogy kivárják a Thibault-család befejező kötetét.1937-ben Hammarskjöld és Böök ugyan megint elleneszavaztak, de Österling és a Henrik Schück helyéreebben az évben a bizottságba került TorstenFogelquist 60 támogatták, sőt különvéleményt is

csatoltak a bizottsági döntéshez, tiltakozva az ellen,hogy Roger Martin du Gard-t ismét elutasítsa abizottság, noha jobb jelöltet nem tud ajánlani.61 Úgylátszik, az Akadémiára hatott ez az érvelés, és a franciaírót a Tibault-családért Nobel-díjban részesítette.

Egyet tudunk azonban érteni Kállay Miklóssal, hogyakadhatott volna akár az azévi jelöltek közül, akáráltalában a kortárs francia irodalomból kiválóbb író, deamint az eddigiekből is kiderült, a tisztán esztétikaiérték mellett több más szempont is befolyásoltakezdettől az Akadémia végső döntését:

„Ezúttal, mint már nemegyszer, megint egy outsi-der futott be, ami Franciaországban talán mégnagyobb meglepetést keltett, mint külföldön. A franciairodalmi közvéleménynek egészen más jelöltjei voltaka Nobel-díjra. Elsősorban Paul Valéry, azutánGeorges Duhamel, akinek népszerűsége egyreerősödik, szóba került Edouard Estaunié. Állandókomoly jelölt André Gide, aki azonban úgy látszik,még a Svéd Akadémiának is kissé túl balra kanyaro-dott. Emlegették Jules Romains-t is. Titkos remény -séggel néztek François Mauriac felé. De ő éppen úgy,mint Paul Claudel, talán a katolikus világszemléletemiatt nem lehet kedves a ’szabad gondolat’ irányábantájékozódó Nobel-bizottságnak. […] Roger Martin duGard valósággal mestere a szabályos regénynek,tehát kitűnő regényíró, de a Nobel-díj zsűrije sokkalnagyobb írókat is találhatott volna a mai francia iro-dalomban.” 62

Paul Valéry soha nem kapta meg a Nobel-díjat, bár1930–1943 között hatszor terjesztették fel, ahogyDuhamel sem öt felterjesztése ellenére vagy JulesRomains és Paul Claudel sem. André Gide-t először1945-ben javasolták, és a következő évben el is nyertea díjat, François Mauriac 1952-ben lett Nobel-díjas asikertelen 1946-os, 1949-es és 1950-es jelölése után.

Az ő esetük és „majdnem Nobel-díjas” magyarjainktörténete is csak megerősíti azt, amit eddig is sejtettünk:az esztétikai érték mellett még megannyi más szempontis közrejátszik abban, hogy végül kiből lesz Nobel-díjasíró. Nyelvi és kulturális elszigeteltségünknek köszön -hetően ez magyar szerzőnek szinte lehetetlen, örül-hetünk, ha százévente egyszer felénk fordul a SvédAkadémia figyelme.

42


54 Svensén, 259.55 Sinclair Lewis (1885–1951) amerikai író 1930-ban kapott Nobel-díjat.56 Napkelet, 1937. 1. 45–47.57 Hankiss (1939) 218–219.58 Frans Eemil Sillanpää (1888–1964) finn író. Jámbor szegénység

(1918) című regénye a finn polgárháború alatt játszódik. Silje(1931) című regényében egy parasztcsalád széthullását ábrázolta.

59 Svensén, 267.60 Torsten Fogelquist (1880–1941) tanár, író, publicista, 1931-től a

Svéd Akadémia tagja, 1937–1940-ig vett részt a Nobel-díjBizottság munkájában.

61 Svensén, 274. és 277.62 Napkelet, 1937. 852–854.

43

láthatárdecember

CZILLI ARANKA

esély(telen)

mint kulcslyukon a zárt szobábaúgy lestem át a másvilágba

tán sose-látott apám hívottsose kapott ölelésreúgy örvénylett, úgy ringatotta szeretet színes,lassú tánca,úgy olvadt be lelkem, mint meleg, habos fürdőkádbamerül az elgyötört test.

a fények kihulltak,az ölelés lankadt – hidegen zuhantam visszaa kórházi ágyra:

„Hát visszajöttél!” – örömmel fogadtaks én sírtam,mint akit újra eldobtak.

szerepcsereAnnának

az ágyadon ülök:orrod hegyén csücsüla nyugalom,ajkadat mosolyra csaljaa bujkáló álom

mit láthatsz benn?velünk fon össze a varázs-fonal,mi esténként külön életbe bujtatvagy nélkülünk építesz saját világot:rózsaszínből, puha égből,magadra öltöttesti mese-töredékből?

az ágyadon ülök:gyönyörűszép vagys én hozzádbújva alszom el:most melletted leszek én biztonságban

VASY GÉZA

Irodalmunk évszázadai

Ezen a címen foglaltam össze – a megadott terjedel-met némileg meghaladva – a nyolcszáz éves magyarirodalom történetét a képeket leszámítva húsz könyv-oldalnyi terjedelemben még 2008 tavaszán. A NapkútKiadó Magyar kulturális kalauza csupán az ideikönyvhétre jelenhetett meg. E munka kinyilvánítottszándéka az, hogy történelmünk teljes idejét tekintseát, s hogy „a magyar kiadás után idegen nyelvekre for-dítva majd az igényesebb külföldi olvasó kezébekerüljön”. Aki még nem próbálta, az is elképzelheti,hogy a vállalt feladat tökéletesen nem végezhető el. Sazt is beláthatja, hogy főként a külföldi olvasókat nemszabad az ismeretlen adatok tömegével elriasztani.Arra aligha van remény, hogy a régebbi évszázadokmagyar irodalmát utólag népszerűvé tegyük, de leg-alább azt meg lehet próbálni, hogy az érdeklődő átlát-hassa, hogy egy ezer éve itt élő nép sok évszázadosanyanyelvi kincséről van szó. Hét évszázad irodalmá-ra így is csupán a terjedelem negyven százaléka jutott.A többi a huszadik századdal foglalkozik, ám olymódon, hogy a szűkebben vett jelenkort csupán érinti.Részben a könyv célkitűzése, részben a terjedelmikorlátok miatt, hiszen ez a tárgykör külön könyvfeje-zetet igényelne, részben pedig azért, mert az ezredvégirodalma még csak fenntartásokkal lehet az irodalom-történet tárgya. Az 1960-as években s még későbbindulók már csak a záró névsorban kaptak helyet, azegyetlen kivétel a Nobel-díjas Kertész Imre. Az átte-kintés miniportrékkal, egy-egy mondatos bemutatá-sokkal és névsorokkal említ szerzőket, ha jól számol-tam, 38, 57, végül 62, összesen 155 személyt. Közülükmindössze 13 fő működött a huszadik század előtt.Már e munka közben is arra gondoltam, elhagyvaBornemisza Pétert, Gyöngyösi Istvánt vagy BatsányiJánost, hogy nem szabadna ennyi szerzőt említeni, eza nagyközönség számára feldolgozhatatlan ebben atömörségben. Azt is figyelembe kellett vennem, hogya 19. század, sőt a Petőfi Sándor előtti irodalmunknyelvileg és szemléletileg sajnos már az anyanyelvűközönség számára is megközelíthetetlenné kezd válni,s azt is, hogy idegen nyelvekre alig fordított költésze-tünk kevéssé keltheti fel a más anyanyelvűek érdeklő-dését. S vajon van-e olyan ember a szűkebb szakma-belieken kívül, aki akárcsak 30-40 írót ismer az angolvagy a francia irodalomból? A teljesség a lexikonok ésa többkötetes kézikönyvek feladata.

Óvatlan lépések egy új kánon felé címmel a MagyarNapló novemberi számának élén Mezey Katalin élesenmegbírálta munkámat, amely szerinte megütközést vál-tott ki az irodalmi életben, akárcsak néhány éveA magyar irodalom történetei három kötete. Az a mű2500 oldalnyi volt, számos szerző munkája nyománkészült a korábban általam is részletesen bírált kézi-könyv. Vitatható szempontok alapján újfajta kánontképviselt, s a huszadik század második felét különösegyoldalúsággal szemlélte. Mezey Katalin szerint mostén is ezt teszem. Bár „összefésülöm” az úgynevezetturbánus és népi kánont, s ez még nem lenne baj, de köz-ben számos kihagyhatatlan alkotóról kirekesztő módonmegfeledkezem. Példaként említ egy névsort, közülükketten „véletlenül” kapnak egy-egy mondatot írásom-ban. Kifogásolja, hogy többen csak a névsorban szere-pelnek, mások ott sem. Mintha létezne „teljes” névsor.Mintha a kánonok nem féltucatnyi névvel futnának.Helyteleníti, hogy az egy-mondatosok közül ugyancsaksokan kimaradnak, a „néhány novellát publikáló”Szabó István viszont szerepel. Szerinte a „posztmodernkedvencekre” mégis van hely és távlat. Ily módon bea-zonosítható íróként egyedül Kertész Imre kapott mini-portrét. (Ma élő íróink közül pedig rajta kívül csupánJuhász Ferenc, Kányádi Sándor és Csoóri Sándor.)Tandori és Esterházy neve abban az összefüggésbenszerepel, hogy ők a hazai neovantgárd, illetve a poszt-modern jellegadó képviselői. Ezt talán senki sem vitat-ja. Mint minden olvasónak, az irodalomtörténésznek isvan világszemlélete, ízlése, esztétikai ítélete és tévedé-se, de számomra axióma, hogy nem csak tanulmányaimhősei tartoznak a magyar irodalom hagyománykincsé-be. Illyés Gyula és Márai Sándor, Mészöly Miklós ésSánta Ferenc, Pilinszky János és Nagy László, CsoóriSándor és Orbán Ottó, Utassy József és Petri György ésa többiek, akiket az utókor hullámzó kánonjai szerintemhiába is próbálnának majd kiiktatni az irodalmi emléke-zetből. A mindenkori élő irodalomnak vannak irányza-tai, vitái, eltérő értékrendjei, az előbb-utóbb megformá-lódó irodalomtörténeti távlat azonban rendre együttlátja ezeket. Éppen az a legnagyobb baja a posztmodernhátterű összegzéseknek, hogy nem képesek kilépni azegyetlen irányzat varázsköréből. Másfajta összegzésekpedig egyelőre nem készültek el, de el fog jönni azok-nak az ideje is. Egyébként a „háromkötetes” óta megje-lent a kétkötetes Gintli-Schein, az Akadémiai Kiadónál1100 oldalon a Gintli Tibor által szerkesztett Magyarirodalom, amelybe ugyancsak Schein Gábor írta az1945 utáni fejezeteket, valamint Grendel Lajos husza-dik századi áttekintése. Csupa „posztmodern” munka,különösebb kritikai visszhang nélkül.

44


Szeptemberben elkezdődött a kulturális kalauz angolnyelvű kiadásának előkészítése. Magam is átláttam,hogy ennél már megengedhetetlen a szűkebben kortársirodalom háttérbe szorítása. Lehetőséget kértem és kap-tam arra, hogy néhány oldallal kiegészítsem áttekinté-semet, s így újabb kisportrék és újabb nevek kerülhettekbe a szövegbe.

A bíráló túlértékeli szerény terjedelmű írásomat, segyúttal károsnak tartja, ellenségesnek. Egy rossz kul-túrpolitika képviselője lettem, „sakkjátékos”, aki, íme

megtagadja eddigi munkáit. „A posztmodern kire-kesztés helyébe visszatér az egykori, szocialista-rea-lista kánon nem kevésbé kirekesztő, céltudatos felüle-tessége? A szakma újabb belső törésvonalainak kiala-kításán túl ennek milyen hozadéka lehet?” Most vajonRévai József reinkarnációja lettem? Vagy inkábbAczél Györgyé? Aki munkatársaival egyetemben naci-onalistának, politikailag megbízhatatlannak tartott?Köszönöm szépen. Ám a „belső törésvonalat” nem éncsákányozom.

45

láthatárdecember

VIOLA SZANDRA

Hazudozás

Ami kívül, az van ma belül.Belülről kerekedik a ház.Rubintfoltos szúnyogcsípte lábad,ahogy egyikről a másikra állsz.

Kiolt hideg-meleg tétovázásod, a küszöbön kutyamód topogsz,egyazon ajtón egy időben,kintről be, s bentről kikopogsz.

Ha engem öltök

Pásztorod voltam,farkasod lettem.Lenyúztalak most:hordd bűnöm helyettem.

Bőrödből magamraruhát öltök.Majd szívemen visellek,mikor megöltök.

A tündérWeöres Sándornak ajánlva

Áttetsző pihékbe burkolózom,mintha Bóbita lennék:pitypang-leány,virággal tollaslabdázó,szélbőrű vendég,ki malacra vár,

rózsaszínhúsú szeretőre,itt kinn a mezőn,hol ezerbajszú fű szúr.Te meztelen kacagó béka,testeden tündér fuvolázgat,pendül sok hajszál-húr,s sáskahad ujjaimmalrajzolok hátadra szárnyat!

FALUDI ÁDÁM

Tűzfészekben a lappangás

parazsa

Bányászváros lett a faluból pár év alatt, de a Lujzakocsmán kívül nem igazán akadt benne említésre méltó.Emeletes házak, utcák, járdák, boltok, bölcsőde, iskola,kultúrház, posta és egyéb szükséges hivatalok mindösz-sze tízpercnyi járóföldre egymástól. A Lujza is a csaposnő miatt vált nevezetessé, tájékozódási pontnak számí-tott, lehetett rá hivatkozni. Akár a világítótoronyraAlexandriában.

Lujzának hívták a csaposnőt, akit nemcsak a nevemiatt jegyeztek meg, hanem azért is, mert azonos mér-cével mért mindent és mindenkit. Fegyelmet tartott akocsmában, mint egy matriarchális elveken nevelkedettbányászfeleség. Pénzt letesz, ül és okos. Hitel holnap.

A szélrózsa minden irányából összeverbuvált bányá-szok itt ismerkedtek meg az etikett fogalmával, az olyanminimális szabályokkal, amelyekről addig legtöbbjük-nek nem sok sejtelme lehetett. Tűrőképességük, tájéko-zottságuk, tudásuk nagy általánosságban erősen súroltaa nulla tetejét. Kellő tisztelet övezte a csaposnőt azért azáldozatos munkáért, amivel ezt az értéket jócskán meg-növelte egy-két esztendő leforgása alatt. Amikor már akezdetek lázas ideje lecsendesült, hivatalosan is Lujzalett az addig Bisztróként bejegyzett út menti becsület-süllyesztő. Elmúlt az aranyláz, el Lujza, de a nevemaradt, ott díszlik azóta is a hajdani földszintes felvo-nulási épület homlokzatán. A felvonulási épület perszecsak amolyan csontváza a mostaninak, mert ezt a csont-vázat belepte az újabb és újabb hús, izom, bőr borítás anövekedés évei alatt, belepte az újabb és újabb test mega kozmetika.

Az akkori idők másik koronatanúja a Városkapu. Egykicsinyített diadalív, mintha aprócska építőkockákbólrakogatta volna össze a vasútmodellezés istene. Legoakkor még sehol, csak a majdnem hasonló hangzásúlégó volt közismert. A légó pince minden egyes ház aljá-ban, vastag acél ajtókkal, hogy biztosan el lehessenmenekülni a harmadik világháború elől, amikor majdbeköszönt. Atomvillanás balról! Zászlónak tisztelegj!Vigyázz, pihenj! Vizes lepedőt tekerjetek magatokra,azon nem megy át az atom! Vigyázz, a víz lehet, hogy fer-tőzött, előbb győződj meg róla, hogy emberi fogyasztás-ra alkalmas-e! A Polgári Védelem azonnal megkezdi amentési munkálatokat! Ellenőrizd a gázálarc szűrőbetét-jét, hanyagsággal ne tedd kockára az egészségedet!

Tehát a Városkapu úgy festett, mintha aprócska épí-tőkockákból rakogatta volna össze a vasútmodellezésistene. Építőkockákat sokféle méretben, színben lehe-tett kapni a játékboltokban, nekem is volt egy készle-tem, ha úgy hozta kedvem, városkaput építettem színeshasábjaiból, hengereiből, más mértani alakzataiból avillanyvasutam egyik egyenes pályaszakasza fölé.

A Városkapu nem a város bejáratánál emelkedett,hanem nagyjából a közepén. Miért is? Nem kérdeztesenki. A kérdés nem tartozott a lakosság hatáskörébe.Egy emeletes házon áthaladó út fölé emelt kazettásmennyezetű boltív. Ez volt a Városkapu. A szocreálminden ismert motívumával ellátva tíz méter hosszúalagútként bocsátotta át magán az arra járókat. Fenn atetején, középen kis torony emelkedett mindenfélefunkció nélkül, ha csak a díszelgést nem vesszük annak.Az alagút túloldalán ugyanolyan házak álltak, mint azinnensőn. Egy kissé kiöblösödött az utca az egyik felén,ahol üzletek sorakoztak az étteremig, amelyik a Város -kapu nevet viselte, amúgy irányát nem változtatvahaladt tovább.

Mindig felderült a kedvem, ha megláttam aVároskaput és átmehettem alatta. Egyenértékűnek tar-tottam mulattatási képességben a paripatik kifejezéssel.Ezt nem sokkal azelőtt olvastam Mikszáth egyik elbe-szélésben, hogy megpillantottam a szén kicsiny felleg-várában emelt Városkaput. Lojzi jutott eszembe, aközépiskolai irodalmi színpad bölcs mágusa, és erdélyiútjának egyik epizódja. Az analógia miatt. – Az erdélyihegyekben kirándultam, a máramarosi havasokbanlehetett, de már nemigen tudtam, merre is járhatok.Elvesztettem az utat. Egy völgybe leérve vasúti sínpá-lyára akadtam. Gondoltam, ezen biztosan eljutok egyállomásra, bármerre is veszem az irányt. Úgy is lett. Jófél óra múlva előbukkant Felsővisó állomása. Ahogyközelebb értem, látom ám, hogy egy tekintélyes táblafehérlik az egyik állomás melletti fán. Felsővisó 3 km.Kérdem az állomásfőnöktől, hogy mit keres itt ez atábla, hiszen Felsővisó vasútállomáson vagyunk, még akarunkat sem kell kinyújtani hozzá, mindenholFelsővisóhoz érünk. Hümmögött néhányszor az öreg,aztán bevallotta, hogy ő szögelte a fára. – A mérnökékkirakták a szurdékba, de arra nem jár senki, így aztánbehoztam. Itt legalább olvassák. Ez akár egy székelyvicc is lehetne, de Lojzi sosem mesélt viccet. Ki nemállhatta őket.

Talán a Városkapu is valami hasonló megfontolásbólállt itt, és nem odakint valamelyik bevezető út kezdeténa kisajátítás óta parlagon heverő földekre tekintve.

Mindenesetre derűt sugárzó melléfogásnak minősí-tettem, és odaemeltem a paripatik mellé. A paripatik

46


pedig nem más, mint a kappan. A herélt kakas. A paripapedig a herélt csődör. A lókappan. Tiknak meg számta-lan helyen hívják a baromfit. A kettő együtt adja a pari-patik szóösszetételt, aminek kappan a jelentése. Ez akifejezés, meg a Városkapu látványa ugyanúgy hatottrám. Vigyorognom kellett tőlük.

Egyszer az egyik földszinti lakásban tűz ütött ki, köz-vetlenül a Városkapu mellett, ahozzá csatlakozó négyemele-tesben. Gomolygott kifelé akonyhaablakon a sűrű fehérfüst, ami aztán hamarosanfeketére váltott és nyilvánvaló-vá tette, hogy komolyabbdologról van szó, mint a tűzhe-lyen felejtett tej pusztulásáról.A járókelők megálltak, várták,lesz-e valami érdemleges, vagynéhány vödör víz is megteszi akonyhai falikútból, és nem ter-jed tovább a tűz. A füst azon-ban terebélyesedett, mozgásagyorsult, és már lángok is elő-bukkantak a csipkefüggönyön,amikor az ki-kilibbent a nyitottablakon.

Többnyire idősebb férfiakés asszonyok álltak a járdánhang nélkül, aztán egyszerremozdultak meg, amikor meg-látták a termetes asszonyt alépcsőház ajtajában egy fotel-lel a kezében. Idős asszonyvolt, gyér ősz hajában hajcsa-varók, barna pongyolát viselt,és csak az egyik lábán voltpapucs. – A Lujza! – mutatottfelé az egyik öreg, majd ugyanazzal a mozdulattal visz-szatolta kiakadt felső fogsorát. – Segítsünk neki kihor-dani a bútorokat! – és már indult is a többiekkel együtt.Valaki telefonált a bányamentőknek, és mire azok kiér-tek a tűzoltó kocsikkal, addigra az összes bútort és érté-ket sikerült kimenekíteni a lakásból. A konyháét kivéve,mert azt nem lehetett már megközelíteni. Ott álltak aszekrények, ágyak, székek, asztalok a füvön a szom-széd épület előtt a terebélyes szomorúfűz alatt. Elfértekvolna egy egészen csenevész szomorúfűz ágai alatt is,nem foglaltak túl nagy helyet.

A tűzoltók percek alatt eloltották a lángokat, kide-rült, hogy csak a konyhai műanyagok gyulladtak meg,feltehetően a tűzhelytől, de pontosat nem lehetett

tudni. – Majd jönnek a megyeszékhelyről a tűzoltók,nekik van ehhez jogosítványuk – mondta a bányamen-tők vezetője, hozzáfűzve, hogy nyugodtan visszará-molhatják a bútorokat, tűz itt már nem lesz, és ők megamúgy is csak a konyhát áztatták el, a lakás többirészének semmi baja. A konyhának azonban majd kellegy kis festés-mázolás meg mindenféle szakmunka,

mire újra konyha lesz a neve.Lujza bólintott, aztán megintett az összegyűlteknek,hogy kezdődhet a visszaköltö-zés. Amíg a szőnyegeit prak-kerral és ágakkal portalanítot-ták az egykori Lujza növendé-kek és szimpatizánsaik (hamár úgyis itt van kint a szabadég alatt), addig a ház asszonyasebtében kitakarította a szobá-kat, alig húsz perc alatt vissza-került minden a helyére. Lujzamegálljt vezényelt, a spájzbólkihozott egy demizsont, olyanháromliteres formájú lehetett,aztán poharakat kerített.

– Egészségetekre! Rendesszilvapálinka magozott besz-tercei szilvából – húzta ki ademizson dugóját –, és köszö-nöm a segítséget – mondta,aztán mindenkinek töltött, akiszerette volna megkóstolni azta magozott besztercei szilvábólkészült rendes szilvapálinkát.

Már a járdán búcsúzkodtak,amikor a távolból nehéz autókegyre erősödő dübörgésére let-tek figyelmesek, egyre tisztáb-

ban hallatszott a hangjuk, ahogyan közeledtek. Percekmúlva befordultak az utcába a nagy, vörös színű tűzol-tókocsik szirénázva, villogó kék fénnyel a vezetőfülké-jük tetején.

Nem sokat teketóriáztak. Még mozgott az első kocsi,amikor a parancsnok leugrott róla. A kormos ablakra, afelette feketéllő falra mutatott. Gyorsan átterelték azembereket a szemközti házak elé az út túloldalára,lezárták tenyérnyi széles műanyag szalagokkal az utcátmindkét irányban. Egymáshoz kapcsolták a tömlőket,futólépésben, láthatóan begyakorolt séma alapján moz-gott mindenki, majd szinte egyszerre lett mozdulatlan,amikor az ablaknál álló tűzoltó felemelte a kezét, jelez-ve, hogy készen vannak, várják a parancsot.

47

láthatárdecember

Burkolók, építők, munkások (1968)

Lujza időközben elrakta a demizsont, majd kijött alépcsőház ajtaján a nagy dübörgésre, szirénázásra ésértetlenül figyelte a fejleményeket. – Ezek lesznek atűzoltók, akikről a bányamentők beszéltek – állapítot-ta meg magában, de nem igazán értette, minek kell atűz okának megállapításához ennyi ember és ennyiminden.

Elindult a parancsnok felé, aki fel is szólítottamindjárt, hogy a lehető leggyorsabban hagyja el aműveleti területet,de Lujza csak jötttovább, amíg a kezétszintén magasba tar -tó parancsnok köze-lébe nem ért. Meg -kérdezte tőle, hogymit művelnek ittezekkel a slagokkal,meg autókkal, ahelyi bányamentőkmár rég eloltották atüzet, nézzék csakmeg, nem is volt iga-zán jelentős, csupána konyha kormozó-dott el, a pévécéborítások égtek, ésazok a gyúlékonydekorit lemezek aszekrényeken és apolcokon. A parancs -nok azt válaszolta,hogy ők a tűzoltók, a bányamentők nem tűzoltók, és atűz fészkében még mindig ott lappanghat a ki nemhunyt parázs, amelyet lokalizálni és hatástalanítanikell. Ehhez ők értenek, de mielőtt a tűz helyszínétmegközelítenék, előírás szerint habbal árasztják ela környezetét. Ez egy egészen új módszer, denagyon hatékony. Az emberek nem is gondolják,hogy a tűz mire képes! Tájékozatlanságból,hanyagságból borzasztó nagy károkat okoznakazzal, hogy félvállról veszik a lángok erejét. A tűzfészkével nem lehet játszani!

A parancsnok, aki még mindig magasba tartott kézzelállt a tűzoltó autó mellett, valójában csak helyettesítettea csoport parancsnokát, inkább tűzvédelmi oktatásokattartott, oda osztották be körülményessége és nem utolsósorban a képességei miatt. – Egyszer Budapesten leesettegy tűzoltó készülék és megrepedt. De csak egy hajszál-vékony repedés keletkezett rajta, senki nem vette észreezt a rejtett hibát. El tudják képzelni, hogy mi történt,

amikor a használatára került volna a sor és nem műkö-dött? Állandó példáinak egyike hangzott így, utánahatásszünet, elborult tekintet, forgó szemek, a bajbajutottak rettegésének érzékeltetése, és jöttek, szinte árad-tak az újabb és újabb példák. – Egyszer Budapesten ajárdáról bedobtak egy égő csikket a nyitva hagyott gyár-ablakon éjszaka. Éppen egy olajtócsa széléhez esett le aza csikk. El tudják képzelni, hogy ez az ártalmatlannaklátszó mozdulat mit eredményezett? Reggelre leégett az

egész gyár! MindigBudapesten történtvalami rettentő afigyelmetlenség ésfelelőtlenség követ-keztében. Nem tudni,miért, Budapest tál-cán kínálta a tüzeket,és oktatóként a mos-tani bevetés parancs-noka számolatlanulidézte fel őket azoktatás bénultan ülőrésztvevőinek.

Miután úgy vélte,hogy minden szüksé-ges tudnivalót közöltLujzával, leengedte akarját, az ablaknálálló tűzoltó szintén,és ömleni kezdett atömlőből a konyhábaa fehér hab, amely a

tűz fészkét hivatott lokalizálni. Pillanatok alatt azegész lakást elárasztotta ez a hab embermagasságban,a nyitva maradt ajtón keresztül a lépcsőházba is jutottbelőle. Annyi idő alatt történt mindez, amíg Lujzaminden különösebb teketóriázás nélkül oda nem ért azablaknál dolgozó tűzoltóhoz. A köpcös, alacsony hab-vezér látta a körülbelül száznyolcvan magas, nagy-csontú, inas, gyér hajában csavarókkal közeledőLujzát a barna fürdőköpenyében, de közben a csövet isszemmel tartotta, hogy megmaradjon az ablakban.Lujza nem látszott hetvenévesnek, dühösnek se lát-szott, csak megállíthatatlannak. Amikor odaért azablakához, félrelökte a tűzoltót, kirántotta a habotfújó csövet a konyhából, és elindult vele a tűzoltóautó és a parancsnok helyettes felé.

– Mennyi hab, mennyi hab! – nézett a fehérségbe,mintha azokat a hajdani söröskorsókat nézné megint, éscsak ment, ment, csapolta a habot az égbe a Városkapubejáratánál.

48


A tengerész álma (1964)

– Kérlek, mesélj először a kezde-tekről, családodról, gyerekkorodról!

– Ahogyan gyarapszik a múltam ésjobban látom az összefüggéseket, azelődök, előzmények jelentőségeegyre nyilvánvalóbbá válik, de nemazért, mert a közhelyszótárban etémakörnél az áll, hogy ezek életünkmeghatározó elemei. Azt vettemészre, hogy az én esetemben fonto-sabb szerep jut a kezdeti időknek éskörülményeknek, mint az általábanszokásos. Úgy rendeződött mára agondolkodásom, hogy minden ese-mény, függetlenül attól, mikor történt,azonos energiával, intenzitással léte-zik bennem. Az ismétlődéseket per-sze kirostálta az emlékezet takarítója,de a jelzőkarók maradtak, még ha lát-szólag egészen apró, mellékesnektűnő esetekre, vagy elképzelésekreemlékeztetnek is ezek. Nem lehetekeléggé hálás emiatt, hiszen bármikorgondolkodhatom a hároméves fejem-mel, de a harminchárom vagy a hat-van évessel is. Egy olyan magán-galaxisban tölthetem a napjaimat,amelyikben minden tapasztalatom,tanult dolgom egyszerre van jelen, ésegyidejűleg működik. Bármerreindulhatok el az ismeretlen irányába,nem tévedhetek el, csupán tévedhetek,de ezt hamarosan észreveszem, mertaz én kedves kis galaktikám mindenképviselője jól láthatóan teljes egyet -értésben rajtam vigad: – Ennyi évután még képes ilyen melléfogásra!

Csak megjegyez mindent, de nemtanul semmit!

Lehet, hogy az ilyesmi egyáltalánnem különleges állapot, csakhogynem tudhatom, más hogyan is állmindezzel. Tehát nem valami legen-daképző szándék vezet, hanem jelen-létem megértetésének szándéka,amennyiben ez fontos valakinek.

– A Faludi írói név, a családfa ágaihogyan kapcsolódnak egymáshoz?

– Ladányi Mihály, a nem halvá-nyuló költészetet ránk hagyó, de saj-nálatosan halványuló emlékezetűköltő keresztelt át, mondván, ne küsz-ködjek a nevem elfogadtatásával, túlsok energiát vesztegetnék rá. Jobbantudta nálam, beleegyeztem. Szüleim,Freisinger Ede és Feili Lujza 1950-ben házasodtak össze, és házasságiévfordulójuk egy éves előnyét rendü-letlenül tartják a születésnapommalszemben azóta is. Mi mást kívánhat-nék azon kívül, hogy ez, ameddigcsak lehetséges, maradjon is így.

A nevem nem éppen magyar hang-zása magyar életet, magyar gondol-kodást takar. Feltehetően szász iparosősök lehetnek a Freisinger elődökközött. Bár Arad mellett a simánditemetőben megtalálván Georg Frei -singer sírkövét, a szorgos mester-létmellé egyebeket is hozzá tudtam kap-csolni az elbeszélések nyomán.A kaland bizsergető érzésének, alázadás hamu alatt mindig izzó para-zsának jelenlétét. Georg Freisinger –

három gyermek, köztük nagyapámapja – Simánd bábaasszonyának férj -ura egy napon minden különösebbelőzmény nélkül hajóra szállt és aztánsemmiféle hírt nem lehetett róla halla-ni hosszú évekig. A családi legendári-um szerint egy évtizeddel későbbvisszatért az Újvilágból, mondván,addig azért dolgozott, hogy összejöj-jön a visszaútra való.

Két fia közül leendő egyetlennagyapám, Ádám, szabómester lett.Amikor már önállóan dolgozhatott,üzletet nyitott Felsőgallán (1947-tőlTatabánya része). Ennek az üzletnekfolyamatos fejlődését megtörte, majda létezését is elsöpörte a háború.Az igazi csapást azonban feleségé-nek, Csonka Kiss Juliannának elvesz-tése okozta. Apámat a háború –hasonló korú (tizenéves) fiútársaival– Passauig sodorta, ahonnan különfé-le kalandozásokat követően hazagya-logolt Felsőgallára. Se család, se ott-hon nem várta, az is kétséges volt,hogy a remény valaha is feltámaszt-ható-e halottaiból.

– Édesanyád családja?Édesanyám apja, Feili Béla, ifjabb

éveiben zsoké volt, majd felhagyva aversenyzéssel megházasodott. Elvetteegyetlen nagyanyámat – az egyetlenjelző használata itt sem ok nélküli –,Csillag Juliannát, aki Aba községközelében egy földműves család bir-tokán született és élt. A tatabányaiMésztelepre költözve kezdték meg

49

nyitott mûhelydecember

Örök mozgásbanBeszélgetés Faludi Ádámmal

Faludi Ádám – saját bevallása szerint – magát az irodalom betyárai, azirodalom szájharmonikásai közé sorolja. Ő a magyar néger, ahogyanírták róla. Egy mélyrepülőgép, független, házon belül lődörgő törvé-nyen kívüli. Egy ember, aki nem lett hűtlen ahhoz a kölyökhöz, aki azéletet álmodta neki. Aki se betörni, se becsellengeni nem igazán szán-dékozott az irodalomba. De legalább tudja, hogy a tehén nem kék, mifán terem a gyümölcs, és a szerszámoknak melyik a nyele és mit lehetvelük művelni. Az interjúban megelevenedik egyedülálló élete, amelyaz évek alatt nem változott: „káromkodok vagy fütyörészek.”

közös életüket, és itt lett Feili Bélábólgyári dolgozó. A cementgyárbancementégetőként töltött el huszonkétévet, majd váratlanul, negyvenkilencéves korában elhunyt. Édesanyámtizenhat éves volt akkor.

Korábban Felsőgallán a családnyitott egy textilkereskedést abban azutcában, ahol Freisinger Ádám szabó-sága is működött. A hely megválasz-tása nem számított különlegességnek,hiszen ez volt a település üzleti utcá-ja, a továbbiak miatt azonban – nemcsak az én leendő sorsomra tekintettel– megnő a jelentősége.

Az Aba melletti szülői ház – matanyának mondanánk – közelébenvásároltak földet és építettek házatédesanyám szülei. Azt tervezték,hogy a cementgyári nyugdíj utániévekben majd itt élnek és gazdálkod-nak. Az akkori szabályok szerint

ehhez még háromév kellett volna, deez az idő nemjöhetett el.

Egyetlen nagy-anyám szülei, tehátanyai ágon a déd-szüleim – CsillagImre és KovácsKatalin – szép kortértek meg, ismer-tem őket. CsillagImre, a Papa, szép

szál, nagy bajuszú, nagy természetűember volt, katonaidejét a Burgban(Bécsben) töltötte palotaőrként.Kiapadhatatlan mesélőkedve révénsokan kedvelték, ismerték is sokfelé.Engem különösen elkápráztattak afoghúzási módszereiről szóló beszá-molók. Vonatütközőre vagy ajtóki-lincsre kötött cukorspárga, elszántság,és visszaút nincs, magyarázta.Természetesen akadtak nem kisszámban olyan történetei is, amelyeknem érintették az öngyógyítás terüle-tét. A visszaútra vonatkozó megálla-pítása azonban minden időben meg-fellebbezhetetlennek bizonyult. Fe le -sége, a Mama pedig a nyitott kis abla-kon berepülő énekesmadarakat – azasztalon szedegették a morzsákat– megfogta és beletette őket a haris-nyájába, ha tudott a jövetelemről.Amikor négy-öt évesen néha nyár-

időben megérkez-tem – jól ismertema járást a környékföldjein és dűlőút-jain –, kosaram -ban a nagyanyámfőzte ebéddel, akkoregyenként kiszedtea harisnyából őketés el magyarázta,hogy miféle madár-ka la pul a kezében.Az tán széttárta azujjait, és a madárkirepült az aprócs-ka ablakon.

A házuk – a Papa és a Mama háza– akkor már csak egyetlen vályogfalúszobából állt, a többit letarolták a tan-kok, többnyire T34-esek, hiszen ezvolt a Székesfehérvár bevételéértfolyó harcok frontvonala.

– Ha Katica nénéd a németeknekfőzött ebédet, akkor azt biztosan azoroszok ették meg – mesélte nagy-anyám, amikor az előrenyomulás-visszavonulás helyi őrületére emlé-kezett.

– Az egyetlen nagyszülők kifejezésttöbbször is használod. Hogyan is ala-kult ki ez a sajátos helyzet?

– Édesapám apja és édesanyámanyja, miután párjukat mindkettenelvesztették, úgy döntöttek a háborútkövető igencsak kilátástalan és zava-ros helyzetben, hogy házasságot köt-nek, ami meg is történt. Így találko-zott édesapám édesanyámmal és kez-deti barátságukból később szerelemkerekedett. Én ezt utóbb nagyonhelyénvalónak tartottam, ami talánazt is jelenti, hogy az életemre nincskülönösebb panaszom.

Leendő nagyszüleim a házasság-kötés után nem sokkal, 1950-benabba a háború által alaposan helyben-

50

nyitott mûhely magyar napló

Penczer Borbála a simándi bábaasszony és Georg Freisinger

Csillag Imre, a Papa

Csillag Julianna, Feili Béla és édesanyám

hagyott házba költöztek, amelyik acementgyári nyugdíj békés éveinekkellett volna, hogy otthont adjon. Ígylett nekem egyetlen nagyapám, ésegyetlen nagyanyám, akikkel kilenchónapos koromat követően életemelső hét esztendejének legjavát töltöt-tem, majd később az iskolás évekminden szünetét is. Bodakajtor-Felsőszentiván és Aba között a 63-asút mentén, egy kilenc házból állóközösségben. Hogy miért is kerültemabba a védett és különös világba?Talán azért, hogy majd egyszer elme-sélhessem, hogy milyen is volt, talánazért, hogy azzá válhassak, aki let-tem, talán azért, mert a körülményekmiatt ez látszott a legésszerűbb, min-denki javát legjobban szolgáló meg-oldásnak. Ez az időszak jelenik meg aHogyan teremtettem a világot címmela tavalyi Könyvhétre a SzéphalomKönyvműhelynél megjelent kötetem-ben. A történetfürtök alapját ezek azidők adják.

Honosítási kísérletek történtek, denem jártak sikerrel. Megpróbáltakóvodába járatni, egy napig bírtam,aztán soha többé nem voltam hajlan-dó visszamenni. – A kuglibábut nya-logatják, és azt mondjákfagyi. Azt sem tudom, miaz – háborogtam, aztánmehettem haza nagyanyá-mékhoz. Olykor édes-anyám bevitt az irodájába,ott jól éreztem magamat.Ültem asztalának legalsófiókjában, rajzolgattam, éshallgattam a mérnökökraportját – amolyan reg-geli eligazítás –, és meg-csodálhattam a nekemhozott gépalkatrészeket.De a honvágy mindighamar érkezett, és én men-tem vissza a gabonaföldjeimhez,akácfáimhoz, házi és mezei állatse-regletemhez és soha nem vágyakoz-tam el onnan. Miért is kellett volna?Egy bevált, bejáratott erkölcsi és gaz-

dasági rendszer, egy lényegé-ben önellátó világ működöttakkor még ott önnön törvény-szerűségei, hagyományai sze-rint. A saját pályáján keringetta mindenségben, bár mindenlakója tisztában volt azzal,hogy hamarosan mindennekvége lesz. Ez a világ elégsokáig bírta a nyomást, mertide később tudtak csak utatvágatni a Vörös OktóberHullagyár kihelyezett tagoza-tának kisebb-nagyobb hatal-mú helytartói. Jóval későbbindult meg a tönkretétele, minta szem előtt lévőknek. A NépiDemokratikus Idiotizmus mér -ge fokozatosan szívódott fel amaradék ország testében, azÉvszázad Kannibálja – ahogyan ahetvenes években Lennon Sztálintnevezte – nem lehetett jelen egyszer-re minden bekötőútnál.

Azért mondtam el mindezt ilyenrészletesen, mert az első évek tapasz-talatain, érzésein, tudásán alapul mais a világrendem. Hangsúlyoznám,hogy alapul, mert a falakat már énraktam és rakom rá, mondjuk így: a

napok hordalékából. Épülhet az ala-pokra bármi, a lényeg megmarad. Eza gépház, az erőmű, vagy olyasmi,mint az egymással együttműködniremekül tudó ritmusszekció tagjai

egy zenekarban. Ez visz tovább, haműködik, és akkor is, ha nem, merttúl sokat piszkálgattam a biztosítéko-kat a teremtő kapcsolószekrényében.Ez a képlet lehet személyes, de azegyenlete egyáltalán nem ismeretlen.Ady szavait idézve erről: „Néhaolyan fegyverszünetet tart a lelke,hogy a halál és temető valósággalcsataterek hozzá mérve”. Ilyen a ter-

mészetem, egyszer túl jólmennek a dolgok, aztánZorba nevetése hallik;nézzétek csak, milyengyönyörű összeomlás!

– Újra elérkeztek szá-modra a hatvanas évek,ahogyan nemrég mond-tad, az elsőket is átélhet-ted. Hogyan teltek, mitadtak, mit vittek?

– Az aranyidők ekkorvéget értek. Azt hittem,átmenetileg, de ilyen kate-gória nem létezik, mindenmindig véglegesen válto-

zik, amikor változik, csak akkor eztmég nem tudtam. Tatabányán kezd-tem iskolába járni. Az első év különö-sen katasztrofális volt, semmiféletapasztalat nem állt mögöttem az

51


Egyetlen nagyanyám és nagyapám gyerekeikkel (György, Lujza, Ede)

Freisinger Ádám, Csonka Kiss Julianna és gyermekeik(Az idősebb fiú az édesapám)

ilyen módon szervezett közösségiegyüttlétről. Számomra értelmetlencselekedetek szövevénye volt mind-az, amivel találkoztam. A viselkedés,a fegyelmi viszonyok az én alapvető-en természetes és praktikus ismerete-imtől távolabb álltak, mint a kannásborhamisítvány a sokputtonyos aszú-tól. Elég gyorsan kiépítettem az önál-ló államalakulatomat a megfelelőműködési mechanizmusokkal, al- ésfelépítményekkel, védelmi rendszer-rel. Mondhattak nekem bármit, lát-szólag megfeleltem inkább, és ígyelkerülhettem a makacskodók megtö-résére kitalált idomítási eljárásokat.Azért tettem így, mert a környezetemennek örült. Olykor azonban én sembírtam, így aztán sikeres kitörésikísérleteket hajtottam végre, majdafféle rablólovag módjára visszavo-nultam a váramba. A gépház tudta adolgát, nem maradtam hajtóművek ésenergia nélkül.

Így navigáltam be magamat a hat-vanas évekbe, és azok kellős közepénpedig a középiskolába. Ez a középis-kola a székesfehérvári Ságvári EndreGép-és Híradásipari Technikum volt,annak is a híradásipari tagozata. Újrakellett kezdenem mindent a közössé-

gi ügymenet dolgában – idegenkéntellenséges területen –, két évem rá isment, de a második kettő már egymegállás nélkül üzemelő vidámparkvolt. Humán érdeklődés, reál tantár-gyak, műszaki világ, de nem bántammeg. Főiskoláim hasonlóképp inga-doztak két világ között; előbb műsza-ki végzettség Dunaújvárosban, majdutána a magyartanári Egerben.Ellentétes irányú ismereteim ellenéresikerült a működőképességemet fenn-tartanom, és ez a későbbiek soránegyre egyszerűbben ment.

Szerencsére az a burok, amelyetkiépíthetett mindenki, engem is óvott.Kezdetben csak a közvetlen környe-zet rombolásától, aztán a fennállóNépi Demokratikus Idiotizmus szol-gálóitól is. Apró saját világokat építet-tünk magunk köré, amelyekben tiltottdolgokkal lehetett foglalkozni. Olyantiltott dolgokkal, amelyek a szeren-csésebb csillagzat alatt születetteknekegyáltalán nem voltak tiltottak. Szentgondolatszabadság, Szabad Európa,szabad művészet, Kondor BélaRolling Stonesszal.

Ez a burok volt a hatvanas évekKeleti Zónájának álmokkal teli valóvilága. „A hatvanas évek azért tűnikszámunkra aranykornak, mert a maikorhoz képest az is volt.” – , ha jólemlékezem, Ian McDonald írta ígyvagy ehhez hasonlóan. Annyi bizo-nyos, hogy két fajtája létezett a hatva-nas éveknek; a vasfüggönyön inneniés a túli.

– Hogyan került látómeződbe azirodalom? Szerettél olvasni?

– Olvasni hamar megtanultam,ment is, de halaszthatatlan elfoglalt-ságaim sokáig nem engedték, hogy abetűk mágiájának áldozzak, olvasásraszenteljem az időmet. A közelünkbenlakó ismerősünk lányával olvastattamfel a kötelezően előírt műveket,miközben zavartalanul tevékenyked-hettem. A felső tagozat elején aztánrám tört a láz és önállósodtam. Nemvolt nehéz, olyan könyvek miatt csá-

bultam el, mint Cervantes DonQuijote-ja, vagy Gulliver utazásaLilliputban Swifttől, Bürger Münc -hausen bárója, Tersánszky MisiMókusa, majd nem sokkal későbbKakukk Marcija és Hašek Švejkje.Ezek ott sorakoztak a könyvespolconés hamarosan követték az ünnepialkalmakra ajándékba kapott elődei-ket, a hagyományos értelemben vettmeséket. Sokkal hamarabb kerültemezekkel a művekkel kapcsolatba,mint életkorom ezt indokolta volna,de a városi világot is gyorsan éshasonló alapossággal vettem birtokba– jobb híján –, mint az elsőt a messzi

megismételhetetlenben. Nem kértem,nem fogadtam el tanácsokat, Švejk éskész. A csendes sugalmazásokra nemfigyeltem fel, legfeljebb néha kérdez-ni kényszerültem, de utóbb volt időmmindent a helyére illeszteni.

Apám a kezdetektől, az első számmegjelenésétől járatta a Nagyvilágfolyóiratot. Kamaszéveimtől rendsze-res olvasója lettem ennek a lapnak,sokat jelentett és sokáig. A remekOlcsó Könyvtár sorozathoz is hozzá-férhettem – A három testőr – mégnem Afrikában, hanem Dumas módra–, és megannyi klasszikus a feledhetőkis létszámú ócskaság között. Aztán

52


Szüleim, Freisinger Ede és Feili Lujza1950 februárjában…

…és húsz évvel később

Verne, Cooper, Jack London ésTraven. Burroughs Tarzanjai ésRejtő Fehér foltja, még az Albatrossorozat előtti időkből, és későbbFekete István minden elérhető köny-ve, meg az akkor igen népszerű útle-írások, vadásznaplók. Molnár Gábor,Széchenyi Zsigmond, KittenbergerKálmán és társaik. Hogy a széles látó-kör minden eleme biztosított legyen,ráadásnak eljutottak hozzám a pony-vairodalom remekei is. Az eredmény-telenül tiltott Pesti Hírlap Könyvekmellékleteként megjelent darabok,amelyeket fiókban dugdosva, biztosrejtekhelyeken bújva rettegtem, viho-rásztam végig. A Pesti Hírlap kiadvá-nyokkal együtt megörökölt kötegnyiTolnai Világlapja is egyik ámulatból amásikba tudott ejteni.

Ellenpéldaként megemlítenémOvecskin Falusi hétköznapok címűrettenetét. Kellően felháborodtam,amikor ezt érdemeltem kiemelkedőtanulmányi eredményemért és példa-mutató magatartásomért az említetthatvanas évek küszöbén az általánosiskola alsó tagozatából távozóban.A könyvben az első tíz oldalon esettaz eső egy szovjet kolhozban. Sosemderült ki számomra, hogy elállt-evalaha is az a nyavalyás égi áldás.De nem ez volt a jellemző. Nem való-színű, hogy véletlenül, de a gondol-kodásommal együttműködni képesművek kerültek mindig a kezembe.Ha nem lettek volna ott apolcokon, akkor talán más-hogyan alakul minden.

– Az írás mikor jelentke-zett, mint lehetséges meg-nyilvánulási forma, kifeje-zési mód?

– Az olvasás mellett azírás is valahogyan az éle -tem természetes velejárójavolt mindig. Nap lók,ismert mesterek stílusábanírt mindenfélék, paródiák.Szerettem ilyenekkel ját-szani még a szándéktalan

időkben. Szórakoztatni az osztálytár-sakat, otthoniakat. Hálás közönségreleltem, meg hát jó hatással volt rámKarinthy Így írtok ti című gyűjtemé-nye. Ez is ott kínálta magát a máremlített könyvespolcon. A KincsesKalendárium is jó hatással volt rám,csak azt abban a másik világbanhasználtam, ha az időjárás felülke-rekedett rajtam. Persze más játé-kokkal is ugyanígy voltam, bicikli,foci, horgászat, nem tettem közöt-tük különbséget. Úgyszólván telje-sen normális gyereknek számítot-tam, mindössze mindig mozgásbankellett lennem, mert különben vaca-kul éreztem magamat. Sajnáltamaz alvásra fordított időt, igyekez-tem gyorsan, sokat aludni, aztánnézzük csak, hogyan is állunk! Utaka Gerecsében, Vértesben, akkormég fegyvertelenül lehetett kirán-dulni magányosan is.

Tehát nem arról van szó, hogy mára világom teremtése óta írtam, íróakartam lenni. Fenét. Mindent szeret-tem volna és persze azon nyomban,és mindenben az első helyen is álltamnagy ábrándjaimban. John FanteKérdezd az út porát című nemrégolvasott könyvében nagy pontosság-gal jeleníti meg a fantáziálásnak ezt afajta, szerintem mindenki által meg-élt, öngerjesztő mechanizmusát.

1966-ban megjelent Kassák LajosEgy ember élete című regénye, elol-

vastam és attól kezdve már teljeshatározottsággal író akartam lenni.Költő, képzőművész, tudatos alkotó,aki mesterségét magas fokon műveli.Csakhogy ugyanebben az évbenadták ki az Üvöltés antológiát is aModern Könyvtár sorozatban, éshadd ne soroljam az azóta kultikussálett, olykor egymással teljesen ellen-tétes mintákat felmutató műveket,szerzőket, akik és amelyek arra sar-kalltak, hogy én is formát adjak annaka mindenségnek, amelyiknek maga-mat gondoltam. Az Üvöltés, meg ahatására visszamenőleg megismertFitzgerald, Lowry és mások pedig azérzelmi és egyéb összetevők alkottavulkánkitörésnek adtak tápot. Nagymennyiségű példa bukkant fel a látó-meződben, nem lehetett választani, denem is kellett. Nyitva állt minden, ésmég nem volt mire szerénynek len-ned, indulhattál bármerre. Feltéve, hanem mérlegeltél gazdasági, érvénye-sülési szempontokat, és csak a létre-hozás varázsa érdekelt. „Nem kifize-tődő naivság; de újra se csinálnámmásképp”, ahogyan Mészöly Miklósmondja. Úgy is lett, még a saját fejemután sem voltam hajlandó olykormenni, olyasformán éltem, működ-tem, ahogyan Wharton írja valaholnagyjából így: harmincéves korom-ban én voltam a legdühödtebb állat aföldön, olyan súlyos eset, hogy mégaludni is féltem a társaságomban.

És persze egyre más rabukkantak elő az egészaddigi kultúrát megváltoz-tató művészeti áramlatok, apélda nélküli új technikailehetőségek, a Beatles szel-lemi és lelki teljesítményétkövető brit invázió és járu-lékai egészen 1967-ig,amelyek az egész civilizá-ciót – azaz, ahol már voltvillany –, megváltoztatták.Ezek nem annyira zeneiértelemben (úgy is), haneméletforma, életfelfogás,

53


„a második kettő már egy megállás nélkül üzemelő vidámpark”

szellemi tágasság tekintetében jelen-tettek izgalmat, újdonságot. Meglehet,fordítva igaz mindez, a kor állapotánaklogikus következménye a Beatles és akörötte 1962-től 1967-ig önmagátnagyrészt megvédeni képes korszak,de ez nem lényeges, a bekövetkezőváltozások a lényegesek. A Beatlesebben a konstellációban jelképesenértendő. Aki mindezeknek az iroda-lomra, művészetekre gyakorolt hatásátmegkérdőjelezi, nem ebben a világbanél. De még csak nem is a másikban.Tehát volt miből felépíteni a védelmiburkot a Kádár-medencében.

– Ez is hozzájárult személyiségedalakulásához. A középiskolás évekáltalában mindenki számára kellő-képpen meghatározók.

– Igen, nem voltam ez alól kivételén sem. Ezekben az években hozottössze a sors Tamkó Sirató KárollyalSzékesfehérvárott. Jó emlékezetűCsukly Alajos a sors képviseletében –egyébként műfordító, irodalmár, aszínészmesterséget is próbált irodal-mi színpad vezető – ismertetett megvele. Az akkor frissen megjelent AVízöntő kor hajnalán című kötetébőlolvasott fel Tamkó valamelyik kör-nyékbeli könyvtárban, ahová elkísér-tük. És ettől kezdve Csukly Lojziellentmondást nem tűrő utasításárairodalmi színpadunk szereplései ide-jén nekem is kötelező volt felolvas-nom csekély verskészletemből válo-gatva. De megéreztem a felolvasásvarázslatát, izgalmát, és nagyon hosz-szú ideig ez lett a valóban hatékonypublikációs formám.

A nyomtatott megjelenés nehézkesés lassú volt egy kezdő számára, ki neemlékezne erre az akkoriak közül? Ésarra, hogy fiatal költő lehettél negy-ven évesen. A szerkesztők hol indo-kolt, hol indokolatlan félelme a retor-zióktól eléggé visszafogta a publiká-ciót, ha az említett kategóriába sorol-tak. Így aztán útra keltem, sok helyenjártam, járok még ma is felolvasni,persze már különféle elemekkel

dúsítva az eredeti változatot. A páncé-lozott versek ma már jobbára csakdekorációs szerepet töltenek be,hangminták és képkíséret, olykor élőzene társul ezekhez az előadásokhoz.

– Egyik kötetedben olvasható ez apáncélozott versek kifejezés. Mittakar valójában?

– Az elsődleges jelentése nemegyéb, mint a kézirataim védelmemagamtól. Az estek anyagát egytelexgép-papírtekercs alapra felra-gasztottam, összetekertem, és egyteniszlabda tartó dobozba rakva tud-tam szállítani. Akár kötetnyi terjede-lem is jól megfért ebben a biztonságotjelentő páncélzatban. Nem hullottakszét a kéziratlapok, nem dőlt rá ivólé,ha az esteket követően asztaltársaság-gá alakult a közönség és az alkotó.Díszletként szoktam körbeaggatni akörnyezetemet ezekkel a spulnikkalmostanság.

– Tamkó Siratóval továbbra ismegmaradt a kapcsolatod?

– Igen. Tetszettek neki akkorikamasz-anarchista nézeteim, írásaim –ellentétben a Városi Kappantartó,avagy PB akkor velünk utazó káderé-vel –, és a megismerkedést követőenlevélben, majd személyesen is akadtmondanivalónk egymás számára.Meghívott az otthonába, avantgardkorszakom körformára igazított költe-ményét felvette nagybecsű versgyűjte-ményébe. Végtelenül büszke voltamerre, azt hiszem, akkor tanultam megvízen járni. Rendszeresen leveleztünk.

Sokat jelentett a kamasz elvekreépített, teljesen egészséges lelkületetadó életfelfogása, amúgy is ez voltjelen mindenhol a levegőben. Perszecsak ott, ahol már kiszellőztettek.A ne fogadd el a játékszabályokat,hanem készítsd te őket mintát ebbőlaz időből származtatom, a tanulj megvárakozni-t meg az esztendőktől,amelyeket ennek szellemében töltöt-tem el ebben a világban.

– Középiskola után maradtálSzékesfehérvárott? A Videoton akkor

nagy cég volt, nagy távlatokkal egyolyan végzettségű ember számára,mint te voltál. Vagy képezted magadattovább?

– Hatvankilencben, az érettségiután visszaköltöztem Tatabányára,dolgozni kezdtem, de nem a szak-mámban. Valaki másnak a szakmájá-ban, de ekkor már meg sem fordult afejemben, hogy hivatásként tekintsekegy ipari üzemben eltöltött sikereséletre. Vetődtem erre és arra, de a célmindig csak a létezés anyagi körülmé-nyeinek biztosítása volt. Elébem állt azirodalom és megkérdezte, hogy mitszeretnék. John Berryman szavaivalkérdezte meg, hogy betörni, vagy csel-lengeni szeretnék-e abba a világba?Én egyiket sem választottam. Csupánmegírni szerettem volna mindazt,amit rajtam kívül más nem tudott. Írni

54


Akár kötetnyi terjedelem is

szerettem volna elsősorban, és mostsem gondolom ezt másként. Igyek -szem örömömet lelni abban, hogyképességeim legjavát adva művelemmesterségemet. Ez utóbbi mondatmásodik felét pedig azt hiszem szószerint idéztem a gépházból.

– Az első publikációkra biztosanemlékszel…

– Nem egészen úgy, mint az elsőszerelemre. Versekkel, prózákkal je -len tem meg a helyi napilapban, majdaz Új Forrás első évfolyamában,1969-ben láttak napvilágot a kezdetipróbálkozásaim. Remélem, soha sen -ki nem keresi őket elő. A ma is elfo-gadható művek a Ladányi Mihályadta Faludi Ádám névvel azt hiszem,ezerkilencszázhetvenötben jöttekugyan itt, aztán antológiákban, megyeifolyóiratokban és más fórumokon akövetkezők. Az Új Symposion isközölt nem sokkal a Forrás bemutató-ja után. Ladányi kérdezte is, hogy nemjöttek, nem kopogtattak-e még az ajtó-mon? Mondtam neki, hogy nem. Meghát Sziveri János a mellettem lévőoldalon – úgy véltem megér egy kismacerát, ha lesz, ha nem lesz kip-kop.Lett párszor, de nem emiatt.

Korábban egyébként jártam a mamár nem létező Jugoszláviában.1973-ban meghívtak a Fiatal KöltőkFesztiváljára, Verbászra. Azok a köl-temények – pályázatról van szó –azonban olyanok voltak már, amelye-ket lehet vállalni ma is.

Aztán jött az első könyv a MóraKiadónál Szögletes virág címmel1988-ban. Hosszú utakat járt be akézirat, mire könyv lett belőle, deezekre a hányódásokra, hányattatá-sokra talán még emlékszel is, hiszenbábáskodtál a világrajövetelnél. Bele -dobtam a Grand Canyonba a rózsa-szirmot, aztán vártam, milyen vissz-hangot ad.

– Értelmezhető ez az észrevételkritika hiányaként is?

– Nem. Nincs okom a panaszra,legfeljebb volt, de az is inkább amiatt,

hogy korábban na gyobb jelentőségettulajdonítottam a publicitásnak. Vol -tam ugyan elégszer elszenvedője ahülyeség tőről szaporításának, de azálhíresülés nem csak engem érint, egytéves hír továbbrongálása bevett mód-szer. Az igény telenség és a tájékozat-lanság az oka, ennek mértéke azonbanámulatba ejtett,amikor szembe-sültem vele. Író-hoz méltatlannakta láltam. Semmisem valódi. Nyu -godtan kiakaszt-hatod valami va -lódira, ha találszmég valahol va -lami valódit.

Egyik rólamkészült, a ko -moly tudomá-nyosság látsza-tát keltő elemzésékes példája voltennek. Ha előállítha-tó lenne laboratóriu-milag az az író, akiebben az írásbanmegképződik az olvasóelőtt, hát még egy tőzsde-handlénál is viccesebblenne, annyi bizonyos.Ez az elemző filoszpedig semmi egyebet nem tett, mintkövetkezetesen használta tanult isme-reteit, és talált információit. Mind -össze a kiinduló pontot nem ellen-őrizte, amelyik felületesen ítélt éshamis állításokat tartalmazott. Nemmindegy: Ülő Bika, vagy Szülő Bika.

– Mennyiben változott a helyzet ate kezdő korodhoz képest? Fel -mérhető, érzékelhető a hétköznapiváltozásokhoz viszonyítva az iroda-lom átalakulása? Gondolok itt azúgynevezett irodalmi életre.

– Amelyik hol létezik, hol megnem. Azt tapasztalom, hogy azok aszerzők, akik már ebbe a harácsköz-társasági, vakkapitalista világba ér -

keztek, ebben nőttek fel, de még köz-vetlen elődeik vagy az Európa szeren-csésebb ol dalán szü letettek is, olyanmé retű információ-viharba ke rültek,amelyikből nem le het kikeveredni,csak igen nagy szán dék kal. A na vi gá -ció hoz nin cse nek szilárd pontok, ígyaztán magával a viharral kénytelenek

foglalkozni, miköz-ben újra feltalálják akereket, a tengelyt,vagy a mentőcsóna-kot, teljesen mindegy.Melyiket iszod; a hul-lámot vagy a vizet?

Ebben a helyzetbentermészetes és érthetőálláspont, hogy a léte-zésüket-létezésünketmegelőző időkre sem -mi szükség. A jelenér tel mezhető és hasz-nálható nélkülük is;„értelmetlen, tökéle-tes és biztonságos”.Van elég nyomó-gomb már minde-nütt, hogy hoz-zájuthassunk ah -

hoz, amihez csak sze-retnénk. Tizenöt percig

bárki lehet világhírű,írunk az írásról, aztáncsapunk körötte vala-

mi hatásos lármát. Az úgynevezettműveltségi irodalom nem is igényli akézzelfoghatót, épp ezért szöveg-parafrázisokkal és a lebegéssel jólelvan. Nekem ez nem sokat jelent, azirodalom kifejezésen egészen mástértek. Gyanús a fájdalom nélküliszépség, a’la Baudelaire. Így aztánegyáltalán nem bánom azt a sok kal-lódásnak látszó utat életek és mun-kahelyek között, amiben részesítet-tem magamat. Meg közben másokatis. De legalább tudom, hogy a tehénnem kék, mi fán terem a gyümölcs,és a szerszámoknak melyik a nyeleés mit lehet velük művelni. Habáregy olyan világban, amelyikben

55


Alagsori műveletek – belső borító

képes azon gondolkodni valaki,hogy a háziállat kifejezés sértő aháziállatra nézve, és ezért nevezzükmásképpen, lehet hogy anakroniszti-kus mindaz, ami számomra érték.

Szóval én inkább az olyan írókat,költőket kedvelem, akik azért írnak,hogy elmesélhessék az életüket, vagyaz életeket. Például Garcia Marquez,Hrabal Úr, Mrožek, Vonnegut,Pelevin, a nemrég idézett Bukowski,és még sokan mások. És a lenyűgözőmagyar költők, prózaírók az elmúltszázadokból, az elmúlt évtizedekből.Honi kortársakat nem említenék,mindössze csak annyit, hogy élőkéntaz élők élén nálam Hajnóczy Péter állt,ez talán tájolásnak megteszi. A tízesskálámon mindig akad betöltetlenhely, de valószínű, ez így is van rend-jén. Tíz hely íróknak, tíz hely költők-nek, azt hiszem, a Richter-skálán sincstöbb osztás. Helyezettjeim, akiket jóolvasni, jó várni a műveikre, nem fel-tétlenül találhatók az utca napsütötteoldalán, inkább az árnyékosban, de eznem minősíti műveiket. A tízen túliaktársasága pedig a többieket jelenti.

– Magadat hová sorolod? – A betyárok közé. Én vagyok a

magyar néger, ahogyan írta rólam egykritikusom. Egy mélyrepülőgép.Amennyire lehet, független, igazábólházon belül lődörgő törvényen kívüli.De ezt csak magamnak vallom be.

– Elég sok kulturális esemény,művészet-szervező, szerkesztői mun -ka, és egészen egyedi formák honosí-tási kísérlete kapcsolható a nevedhez.

– Az, hogy időről időre megkísé-reltem az alkotói munka mellett aszűkebb és tágabb környezetembenélő alkotókért is tenni valamit, ter-mészetes következménye volt kez-detben Kassák hatásának. Megolyan légkörben töltöttem harmadikhét esztendőmet, amelyik együttmű-ködni képes szellemi közösségek-ben látta a világ jövendőjét. Ez iserősen hozzájárult a gondolkodásomalakulásához. Nem a hippi világ -

szemlélet tagadhatatlan befolyásahozta a nyitottabb elképzeléseket.Ez a nézetrendszer egyébként is ter-jedésével egyenes arányban pusz-tult, tömegessé válása még jámborutópiáját sem kímélte.

Eszmeiségének hatása azonbanhasonló lehetett, mint amikor egysötét helyiségben egyetlen pillanatrafelvillan, majd megszűnik a fény. Azelméd megőrzi a látottakat, ha ismétsötét lesz, akkor is eltalálsz a bútorokközött valahová. Mondjuk a kijáratiajtóhoz. Helyesnek éreztem gondol-kodásom irányát, és ebbe belefért aközösség. Csoportosulás ott, ahollehet, és ott is, ahol nem. Ott különö-sen, ahol nem, mert az kemény dolog-nak látszott. Hát amíg se a hajtó, se ahajtott szerepe nem ismert előtted,addig tetszik a hősiesség.

Legelőbb 1969-ben a lakásunktólgyalogosan öt perc távolságra lévőkultúrotthonban kezdtem mozgolód-ni. Jó társaság volt, egyszerűen besé-táltam, ők meg ott marasztaltak. Ígyjött létre az X-Klub. A város ifjúgéniuszainak olvasztótégelye ésmegnyilvánulási porondja. Négy mais elismert és élő művésze maradtmeg ennek a csekély létszámú cso-

portosulásnak, amelyik 1970-ben aGépszínháznak nevezett produkció-jával az FMK-ban is megfordult.Igazán komoly pezsgést hozott azakkori – ma már nyugodtan kijelent-hető – művészeti langyosba Tata -bányán. Hamarosan osztódással sza-porodott ez a kis csoport, a radikáli-sabb kivonulók Radics Béla és aTűzkerék zenéjével ülték körül az asz-talt, a maradók pedig a Scampolotáborában vertek sátrat. Ezek a zene-karok játszottak akkor Tatabányán.Aztán a házasodások szétszóratták anépet. Én is elkerültem a városbólugyanezen ok miatt. Amikor vissza-költöztem, merthogy az otthontűrőképességem mindig hagyott kívánnivalókat maga után, már nem csak azemlékünket, de a helyünket is behin-tették sóval. Igyekezni kellett, nehogyújra összehajoljon négy-öt magyar, ésveszélyeztesse a nyugalmat. X volt,lett aztán Y is. A Dinnyésékkel közö-sen létrehozott és működtetett zenei-képzőművészeti-irodalmi együttmű-ködést jelöltük így ipszilonnal.

Újabb és újabb házasságok jöttekés múltak, a saját hétköznapjaimathozzám méreteztem, ez pedig nembizonyult közösen is élhetőnek, csakhosszabb-rövidebb ideig. Maradandócsodák és sérülések kísértek. A sérü-lések elmúltak, a csodáknak pedig mais örülhetek. Egy lányom, három fiamgondoskodik a csodák gyarapodásá-ról. Így aztán valahogyan rendjénvalónak és működőnek ítélve a mos-tani helyzetet, vissza is merek tekinte-ni elhagyott világaimra. Ennyit amagántörténelemről.

Tatabánya szellemi légfrissítésé-hez visszatérve pedig csak a legutób-bit, a Szél~Jegyzet írótábort említe-ném. Most a pályázati és egyéb támo-gatások elillanásával szünetelni kény-telen, de öt esztendeig működött nya-ranta a határtalan magyar irodalomjegyében. A stílszerű környezetben –egy hajdani szénbányászati akna terü-letén (a múzeum szabadtéri skanzen-

56


X-Klub pezsgőtabletta (1971)

jében) – tartott összejöveteleken talál-kozhattak először személyesen ahatárok másik oldalán élő szerzők ésa szerkesztőségek. AB-art Kiadó,Előretolt Helyőrség, az IrodalomVisszavág, Magyar Műhely, VéletlenBalett, Árgus, a Magyar Napló – hir-telen nem jut eszembe több lap – szer-kesztősége és szerzői mutatkoztak be.Járt itt Oravecz Imre, Balogh Robert,vagy a klézsei Duma András Mold -vából, Sipos Mihály a Muzsikászenekarból és valóban sokan mások.

Ugyanekkor, az év többi hónapjá-ban egy Kulturális Konzulátus nevűfórumot működtettünk néhányelszánt barát közreműködésével hetirendszerességgel. A kiállítással(Instant Galéria) egybekötött estekkedveltek és látogatottak voltak,megfordult itt vendégként MészölyMiklós és Polcz Alain is. FantomKiadó néven (engedve Dadabányaszellemének) kiadót hoztunk létre,de a Tatabányai Könyvnapok (azÜnnepi Könyvhét helyi megfelelőjevolt) megrendezését is megpróbál-tuk. Ment a dolog, folytatható is lett

volna, ha van kivel és miből. A GálIstván Kollégium nevű tréfánkra –amit teljesen komolyan vettek,holott az egyesület-alapítás paródiá-ja volt –, vagy az Esztrád-alsó névenmegtartott grandiózus performansz-ra és rokonaira, a Szelim Kon fe ren -ciákra a barlangban, és a városegyetlen kiállító termének, a KortársGalériának a megnyitására sokanemlékeznek. És középút nélkül csakpozitívan és csak negatívan, mertvagy szerette valaki az ilyesmit,vagy irtózott tőle. Ám az emlékezé-sen kívül nem igazán kísérelt megmást senki. Sajnálom, hogy nem lát-tak legalább gazdasági lehetőséget –ha már kulturálisat nem tudtak látni– a működésünkben, sajnálom azt is,hogy tehetségtelenek voltunk porté-kánk értékeinek elismertetésében ésa pénzcsinálásban. A többi igen jólműködött, nincs mit szégyenkezni.

– Visszatekintve, és előre nézveegyaránt adódik a kérdés; milyen azirodalmi közérzeted?

– Megjelentek könyveim, és mind-azok a művek elkészültek, amelyeket

a korai kalandozások miatt halogat-tam. Tagja voltam szerkesztőségek-nek, nem kell szabadkoznom díjakmiatt. Megírtam a Visszajátszást, ezt ahuszadik századi kaleidoszkópot1999 végén. (Az Átokföldje, Transz -szibériai Express, Húsvét New York -ban és a többi hasonló szándékú elődután megkísérelve az egészet, a teljeskört megidézni, hiszen a történelemtovábbi szövedékét én ismerhettem,legkevesebb ennyivel volt több azesélyem.) Egyszer bizonyára eljut aVisszajátszás oda, ahová érdemeialapján jutnia kell. Úgyhogy adóssá-gaim magammal szemben nincsenek,nem lettem hűtlen ahhoz a kölyök-höz, aki ezt az életet álmodta nekem.

Se becsellengeni, se betörni az iro-dalomba, hát nem ártott néha a figyel-meztetése. Nem engedte, hogy fele-dékeny legyek, nem is lettem, nem isleszek az. Ha arra gondolok, hogy mitvesztettem, mit nyertem, tehát azegész pályán töltött időre, akkor min-den rendben. Semmi nem változott;káromkodok vagy fütyörészek.

Mezey Katalin

57


Fiúk, lányok, asszonyok – Balázs fiam és övéi igazoltan távol. Hatvanas éveim első napja 2011 első napjaiban

A Nap Kiadó gondozásában megjelenő Ágh István élet-műsorozat legújabb, 2011 tavaszán kiadott kötete, aHívás valahonnan címet viseli. Az életműsorozatban aMivé lettél (1998), A képzelet emléke (2000), a Semmisem úgy (2003), A megtalált időből (2005), az Októberifogadalom (2006) versesköteteket egy esszé, két regényés egy elbeszéléskötet követte. A Hívás valahonnan ígyötévnyi kihagyás után gyűjti egybe a költői életmű leg -újabb lírai darabjait. Az első felében új verseken keresz-tül, a másodikban pedig a régebbi írásait elővéve, s azo-kat átírva ad új értelmet s új válaszokat az öregedés kihí-vásaira. A keménykötéses, amúgy jellegtelen borítószervesen illeszkedik az életműsorozat többi tagjánakborító-koncepciójába és a tipográfiailag azonos szer-kesztésmód is a kötetek közötti összetartozást erősíti.

A Hívás valahonnan 160 oldalon 64 verset tartalmaz.Ágh István „legújabb” verstermését szinte mértani pontos-sággal osztja két nagyobb ciklusra, 80–80 oldalra és 33–31versre. Az Eltűnések és a Visszatávolodás beszédes ciklus-címek. Az idősödő költő, emlékeinek felidézésén keresztülvet számot eddigi életével. Nosztalgiázik. Régi barátokat,szerelmeket, írótársakat, mint valami letűnt korszak örök-re eltűnt díszleteit idézi meg verseiben. „…mi már sohamáshol / nem leszünk úgy, mint akkor.” (Zugló, utoljára),illetőleg „Velünk már semmi sem történik” (Egy nemzedékbehajózása). A már elhunyt Adyt, Takáts Gyulát, BerdaJózsefet, Nagy Gáspárt, Lázár Ervint, Bella Istvánt idézi, svele együtt idősödő kortársait, barátait – Marsall Lászlót,Szakolczay Lajost, Gyulai Líviuszt – köszönti.

A kötet első olvasatra a „már semmi sem a régi” han-gulatát árasztja. Nemcsak a külső világ változik megkörülöttünk, hanem egyre romló testünk is kérlelhetetle-nül jelzi az idő múlását: „Ám túlságosan nagy az ár / pártündéri pillanatért, / rettentő égi fronton át / jön el a meg-könnyebbülés, // följajdul jóval azelőtt / a szív, az ín, az ér,a has, / mint egy keserves zenemű, / melynek mindegyikhangja fals, // ahogy az ember öregebb, / ereiben lassú avér, / olyan hangosan didereg, / mintha rostán rázódnaszét,” (Berda József hidege). Vagy máshol: „CSIKORGÓGERINCEM roppant csöndbe roskad, / mintha kívülrőlnézve lennék a saját halottam,” (A napvilág árnyalatai).

A kötetben szinte végig olyan szavak dominálnak,mint „tél”, „utolsó”, „öreg”, „hideg”, „vén”, „véget ér”,stb. Ezt erősítik a lassú, terjengős, az idő állandó szorítá-sát sugalló diszharmonikus versek. Ágh István többnyirerímtelen, sötét képekkel megfestett, már-már prózai

sorokban mondja el a közelgő elmúlás fenyegető érzését.Harangzúgás, gyász, temetés, sírás adják a „szertartás”keretét, amitől egyfajta pátosz nélküli testamentum jelle-get kap a kötet: „lassan nem is marad másom, / csak az,ami végleg elhagy” (Az idő tengelyében), illetve „elhul-lott nyaraink rácsos kapujánál” (Városod, nélkülünk).

Keserű, mégis elismerő sorokkal illeti az újonnanfeltörekvő, ifjabb nemzedék felbukkanását: „…egytehetséges, derék, / megalázóan szabad nemzedék /semmisít meg, miként észre sem vesz.” (Hol véget ér aKelenhegyi út). Ennek az elmúlásnak mintegy jelképe aszigligeti alkotóház parkjában kidőlt hatalmas bükkfa,amelynek „halálában” saját elmúlt ifjúságát látja.

Ha csak ezt nézzük, az eredmény végtelenül lehango-ló. Ágh István azonban váratlanul a kötet felénél „vissza-távolodik”, s új látásmódot alkalmazva vált, s akár egya-zon versen belül is váratlanul áthangszerel. A dikció pró-zai jellege ugyan megmarad, de az ebben a részben meta-morfózison áteső versekben olyan dolgokat is meglát,amelyek eddig elkerülték a figyelmét: „vagy száz négy-szögöl gyökérzete vonzott, / a mélység titka, hogy a földalatt is / van élet, bár a sötétben zajlik?” (A szigligetibükkre). S bár a testünk recseg-ropog, a szerkezet akado-zik, s számtalan kérdés gyötör minket, a túlvilági élethívása, az isteni rend jelenléte egyértelmű tény: „csak aztnem tudom, ki hív s hova szólít” (A szigligeti bükkre).

Ha jobban szemügyre vesszük a lírai közeget, már akötet első sora – „Csak a derű óráit számolom”(Csillagóra) – megadja ennek az újfajta számvetésnek afelütését, s emiatt fel kell adnunk a kötetről eddig vallottkettős koncepciónkat. A Szabó Lőrinc Mozart hallgatásaközben (1956) című verséből átvett első sor egy kőbevésett napóra latin feliratát citálja. Miközben a költőönreflexiót tart, egy új költői programot is meghirdet.Vagyis nincs két különálló ciklus, két különféle látás-mód, két Ágh István, csak egy, aki az Eltűnésekben eddi-gi életét józanul elemzi, a Visszatávolodásban viszontmár egyenesen „újraírja”. Új életszemlélet olvasható ki eszándékból. Az Eltűnésekben az öregedés tapasztalatalátszólag a búcsúzó költőt, a Visszatávolodásban az élniakaró Ágh Istvánt állítja elénk. Mint valami modernGPS, először újraértelmezi, majd újratervezi saját életét.Az ebben a részben szereplő versek is a klasszikus érte-lemben vett öregedésversek kategóriájába tartoznak,mégsem egyértelműen pesszimisták, már nem pusztán akesergés adja legfőbb mondandójukat. Kabdebó Lórántszavaival élve, Ágh István „vershelyzetére” jellemző„A valaha megélt, de akkor meg nem értett eseményekutólagos átértékelése, metafizikai távlatokba helyezése.A megélt élet helyének visszakeresése – nem az emlékekközött, de – a létezés teljességének rendjében.”

58

könyvszemle magyar napló

„Meggyőznek még

érzékeim, vagyok”

Ágh István:Hívás valahonnan,Nap Kiadó, Bp., 2011.

59

könyvszemledecember

Különösen érdekes az a cikluson belüli ciklus, amely-ben testének különféle tagjain keresztül szemléli sajátéletútjának alakulását. A kivétel nélkül 1988-as keltezé-sű A kéz története, a Lábbelitörténetem, Az orr látomá-sai, és a Véreim áramlása című versekben az akkorötvenéves költő letűnt aranykorként emlegeti saját gyer-mekkorát. „S rögtön a mezítláb aranykora után”(Lábbelitörténetem). Mégismegszégyenítő higgadtság-gal, sztoikus nyugalommaltekint saját elmúlt ifjúságára,s portréversek sokaságábanénekli meg emlékeit. „Egy -szer csak vége lett az elvará-zsolt / fiatalság nagy közösszilveszterének” (Öreg pász-torok szilvesztere). Nem csakfelidézi, de vállalja is sajáttörténetét. A Hívás valahon-nan tulajdonképpen egy lét-összegző kötet, amelybenÁgh István leplezetlenül vallsaját magáról: „ám a versmaga bűnjel, ha én vagyok atárgya,” (Kastély az ÖrökVárakozáshoz).

A kötet tehát az öregségversek olyan önreflexív vál-faját tárja elénk, amelyetnem a megkeseredettség,hanem az életműben és azutódokban való továbbélés„moharemény”-e (Éveink találkozása) mozgat. Eztfejezi ki a kötet befejező, monstre, öt oldalas vers-kor-pusza is, amelyben egyfelől az életre éhes költőt – „éhesvagyok” –, másfelől a halál előtt kiszolgáltatott emberelesettségét ismerhetjük fel, akár saját magunkban is:„Csak az unalom sétaútja végén / derül ki, mi a csudánmentünk keresztül,” (Kastély az Örök Várakozáshoz).Van ugyan ebben a versben egy nagy adag indulat –„Feldöntöm ezt a verset, / mint vázástul az asztalt” –,amely a halál tényébe beletörődni nem akaró emberdacos szembefordulásából ered, másfelől azonban ottbujkál a sorok között a meggyőződés is, hogy egyszerki fog derülni minden!

A kötet önéletrajzi jellegét erősíti a családtagok ésrokonok arcképcsarnokának lírai „lefotózása” és mon-tázsszerű összedolgozása is, amelyben, mint nagy fel-bontású digitális képpontok illeszkednek egymáshozmúlt, jelen és jövő vers-pixelei. Állandó közelítés éstávolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg

szemünk előtt egy élet történéseinek nagyon is egységesszövegtestét. Ezért lehetséges egy versen belül az elhunytédesapa és a még gyermek unoka képének saját szemé-lye általi összekapcsolása. „Madár-röptű unokámnak, /mintha nem is lennék más, csak / falnak támasztott sivár/ kukoricaszár, / annak néztem vén apám is, / amíg el nemszállt egy másik / féltekének fái közt, / mint az őszi füst.”

Majd ugyanebben a versbenpár strófával lejjebb: „ahogylétem elfogyóban / hiába nőaz utódban, / élő sírom mind-egyik, / észre sem veszik”(Eltűnések). Ennek a mozaik-szerű emlékezésnek hátteréülIszkáz, Tapolca, a Bakony, aSomló hegye és természete-sen a főváros, Ágh Istvánéletének legjellemzőbbhelyszínei adják a hátterét.A köl tő, miközben emléke-zik, egyben a jövőbe is néz, sa lét különféle fázisainak –születésnek, halálnak, továb-bélésnek – egyfelől rendkívülprózai, másfelől a transzcen-dens felé mutató definiálásá-nak leheletfinom megoldásaitadja. A versbeszédben gene-rációk együttélésének és egy-másra épülésének lehetünkszemtanúi.

Ez a gondolatkör adja akötetnek azt a közéleti vonulatát is, amelyben a megidézetttörténelmi eseményeken keresztül nemzet és egyén sorsaösszefonódik. A nyilas megszállás „sárral kevert vértől föl-sejlő előérzet”-e (1944. október vége), a szovjet tankokatidéző „agyagba dermedt hernyótalpak” irtózata (Megszállókután), s az elbukott ’56-os forradalom tömegsírjaira emlé-kező Éveink találkozása a romló, de mindig újból talpra állónemzet képét állítják elénk. Az öregedő költő életének szi-nonimájaként is értelmezhető történelmi visszatekintés anehéz sors ellenére is Ágh István életbe vetett hitét hirdeti.Számba veszi a múlt veszteség-hordalékait, nem leplezi ajelen félelmeit, de közben mindvégig hangot ad a jövőrevonatkozó, szenvedélyes élni akarásának is. „Meggyőznekmég érzékeim, vagyok” (Hol véget ér a Kelenhegyi út).

Ez a felismerés legyen a mi vigaszunk és bátorítónkis, hogy Ágh István, köztünk élő klasszikus életévelhitelesített életművét, mint valami Hívás[t] valahonnanmeghalljuk, kövessük, s „csak a derű óráit” számoljuk!

Bartusz-Dobosi László

Öreg diák – Toborzás (rézkarc, 1955)

Hogyan teremtsük meg a világot? „Leülsz magaddalszemben, és nem emlékezel, hanem szögletes hangsze-reken kerek dallamokat játszol. Ennyi hangjegyed van,ennyi hangod. Aztán hátrafelé megismétled őket, amígvissza nem érkezel hozzád. Ezek az alapok, a többi rög-tönzés. Nem emlékezel, csak átadod.”– olvassuk egynem olyan régen megjelent kötet fülszövegeként.

A Hogyan teremtettem a világot – Ezer apró cikk ésezer apró cakk breviáriumának szerzője1951-ben szü-letett Freisinger Edeként. Később marad Freisinger apolgári életben, s lesz Faludi Ádám az irodalomban.Első kötete 1988-ban jelent meg. Volt többek közötthíradásipari technikus, lakatos, műszerész, távirat-kézbesítő, terményszárító, tanár, újságíró, alkalmimunkás, de leghosszabb ideig pedagógusként dolgo-zott 1974–1997 között. Az irodalmon túli kalandozá-sait és darabjait (például a képzőművészetieket)Freisinger néven szignálja mind a mai napig. A kötet-ben is megmutatja sokoldalúságát: olyan prózaíró, akiverseket is művel, s grafikai elemeket kanyarít köré.Miként békül össze benne eme két-három terület?Ő így válaszol egy interjúban: „Próbáltam már bedo-bozolni magam, de semmi értelme. Mintha egy felhőtpróbálnék nejlonszatyorba gyömöszölve hazavinnivalami égbenyúló hegytetőről. Akad némi reneszánszbeütésem, de ez abból ered, hogy szélsőséges élet-helyzetek alakítottak. Életem kezdete a természetben,folytatás városokban, műszaki végzettség, aztánmagyar szak, tízegynéhány munkahely. Mindezek atapasztalatok tágasságát adták, én voltam az olvasztó-tégely, azaz bármilyen helyzetben képessé tettek arraezek az ismeretek, hogy önellátó legyek.

Elsősorban mégis költőnek tartom magamat, talánazért, mert itt minden irányú közeledés lehetséges azuniverzum minden irányába. A prózát a költészet kiter-jesztésének érzem, a képzőművészetet, zenét pedig aköltészet írásban nem megjeleníthető részének. A köl-tők leprózaíróznak, az írók leköltőznek, öregnek fiatalvagyok, fiatalnak meg öreg.” A Hogyan teremtettemmeg a világot című műre is jellemező ez a kiterjesztés:a történetek átlirizálódnak, dominál a zeneiség, a meg-jelenítő- és ábrázolóképesség. A kötet lehetne „…egy

üzenet a palackban az új előbukkanóknak arról, hogymiért és hogyan működhetett egy világ villany nélkülazokban az időkben, amikor még kacsából készült akacsazsír és disznóból a hús, a tej meg a tehénből szár-mazott. De nem az. Egy búvárharangban kuksolva alá-merülünk a múlt század közepébe és megvizsgáljukteremtésünk alapépítményeinek állapotát. Ha elégedet-tek vagyunk vele, ha nem, a felszínre kell majd végülemelkednünk levegőért és villanyért.”

A múlt század derekán a „szabadság rezervátumá-ban” világot teremteni komoly felelősséggel járó fogla-latosság – ismeri el (fel) maga a szerző is. Mintegy hétesztendőt (az író szempontjából az első és legfontosabbhét esztendőt) öleli fel a kötet, mikor megjelennek azelső „bogarak” – ami mindenkinek van – , tiszta plató-ni idea, mert „Az a bogár nem ugyanaz, mint a tiéd, másmint az enyém, ez a bogár csak az övé”: megismeri avilág dolgait, megtanulja megnevezni őket, vagy egy-szerűen két lábra állni, elindulni, még ha néha a moslé-kos vödörbe szédülünk is.

Aztán gyarapodni kezdenek az első ízben feliratútárolóban a fogalmak, ezeket olvashatjuk a kötetben.„Egy lexikon, egy enciklopédia szószedetei, amelyekrenem is gondolsz a későbbiekben, csak használod őket,amíg magadat használni tudod. Ez egy ilyen breviári-um. Az első ízben történtek, az első tapasztalatok, azelső bogár leírásai. Zenélés hátrafelé az eltüntetett idő-ben. A világteremtés alapköveiből néhány, amelyekrerásütött a nap.”

A szerző felhívja a figyelmünket, hogy „Ne sajnáljukazt, ami ezután következik majd. … A mű elvész magátólis, elsüllyed, belepi a gyom, és nem marad ott senki, akiemiatt értelmét vesztheti.” De igenis sajnáljuk, hogy azíró példamutatása után, miután mi is felhoztuk, kiástuk agyom alól a saját emlékeinket a világra való rácsodálko-zásunkról, szülőhelyünkről, a mi saját „Csillag”-nagyszü-leinkről, szüleinkről, első barátainkról, elengedjük.

Faludi Ádám kötete ajánlott irodalom mindenkinek,aki szeretné összeállítani a saját breviáriumát.Remélem, olyan emberek teszik szatyrukba, táskájuk-ba, könyvespolcukra a kötetet – hogy a breviárium jel-legből adódóan „szócikkeként” olvassák –, akiknekvalamiféle kötődése vagy őszinte érdeklődése van avidéki, falusi élet iránt. Más is olvashatja természete-sen. Olvashatja, de átélni talán mi, akik a fentiekheztartozunk, inkább tudjuk, érezzük, megértjük a könyvmegmosolyogtató, keserédes, megható történeteit,helyszíneit, amely nem csak a kisgyermek naiv rácso-dálkozásából fakad.

Giczinger László

60


Hogyan teremtsük

meg a világot?

Faludi Ádám:Hogyan teremtettem avilágot; Ezer apró cikk és ezerapró cakk breviáriuma, Széphalom Könyvműhely,Bp., 2010.

A világháló mindenhatóságára esküszik most már öregés fiatal, akadémikus és csikósbojtár (vajon vannak-emég csikósbojtárok?), s valóban rémisztő zűrzavarkeletkezne, ha egyik pillanatról a másikra elsötétülne aFöldön minden képernyő. De bármennyire is hasznoseszköz az internet, nem tölti ki a teljes emberi szemha-tárt, nem is beszélve az érzelmek, az ösztönök, avágyak, szerelmek, álmok tartományairól. A Guten -berg-galaxis nem lobbanhat ki, mert a számítógép nemismeri az allúziót, a példabeszédet, a példálózást, nemismeri az egymástól messzi tartományokban lakó sza-vak egyéni társítását és így tovább.

Az idő festett orcáit ígéri Bágyoni Szabó István tize-dik kötetével: esszék, tanulmányok, jegyzetek, glosz-szák, beszélgetések bő gyűjteménye.

Bizony, bátor ígéret ez, nem kis gondot vállal azmagára, aki ezzel a házsártos, rigolyás matrónával, azIdővel kezd kötözködni, babrálni, bíbelődni. Talánkulcsszavaknak is jók a kötet hatalmas anyagának a fel-göngyölítésére: Bágyoni kötözködik cenzorokkal, rosszredaktorokkal, a kultúrpolitika basáival, máskor babrál,bíbelődik az 54 (!) írás adattengerének konkrét vagyimaginárius fogalmaival, közben tusakodik, töpreng,vajúdik: van-e megoldás a történelem által ránk kény-szerített zsákfutásban? Jól sáfárkodnak-e a toll embereitalentumaikkal? Európai ez a mi magyar kultúránk,vagy provinciális? Alig van szellemi életünknek, törté-nelmünknek olyan tartománya, amelyet ne járna be.

Mivel évekig újságíróként kereste a mindennapit (ÚjMagyarország, Pest Megyei Hírlap, Szabad Föld), meg-szokta, hogy a Nagyérdemű nem elégszik meg a mag-vas bölcselettel, a száraz tényektől is elfordul hamar,szín, íz, zamat sőt (nem szabad félni a szótól!) szenzá-ciós, érdekfeszítő esemény kell, különben unottan teszile a könyvet, a lapot.

Bágyoni ezt úgy oldotta meg, hogy izgalmas kultúr-történeti adalékokat tálal, amelyekhez csak hosszasbúvárkodás után lehet hozzáférni. Két tragikus halálrólis beszámol például, Bajor Gizi ás Orbán Balázs szo-morú végéről, de micsoda sűrű közegbe ágyazva!Tamásit idézi, mely szerint Bajor Gizi az a nagy művész(volt), „aki a magyar lelket színpadra képes vinni”,aztán a Stromfeld Aurél utcában berendezettSzínészmúzeumot ajánlja lelkesen, külön lábjegyzetet

is szerkeszt hozzá, előadói stílusokról, a sírás és a neve-tés egyidejű jelenlétéről értekezik (Komédiások és író-gavallérok); aztán Orbán Balázs polihisztorságát emle-geti (Jerikói rózsacsokor Orbán Balázstól), majd annaknéz utána, hol is volt Petőfi Sándor a „költők-írók pestiforradalmának” első-utolsó évfordulóján, 1849. márci-us 15-én (Futárszolgálat. Az utolsó Március 15.).

Ennyi adalék bőségesen elegendő Bágyoni anyagke-zelésének, szövegszerkesztő módszerének illusztrálásá-ra. De költő-voltát a publicisztikában sem tagadja meg,az egyik legszebb Petőfi-metaforát ő alkotja meg egyszóösszetétellel. Ki volt Petőfi? – kérdezi. És felel rá:„A függetlenségéért vérét ontó nemzet nyelvtábornoka.”(A metafora ikerpárja Döbrentei Kornél, A magyarOlümposz versében: „a világszabadság nemecsekje”.)

Elkoptatott, régi toposz a hajó. Márpedig Bágyonihajóval érkezik, súlyos, nehéz rakománnyal. Az idősodorja (rendszerint örvények felé) a hajót, és a hajóhozza az időt; Erdélyben ette meg kenyere javát; amígdiák volt és tanár, Torda volt számára a világ közepe,miután az Utunk szépirodalmi laphoz került, Kolozsváronélt, aztán kitelepedett Magyarországra, s Óbuda lett a szűkpátria. Dióhéjban fél évszázad!

Bizony, nem sétahajókázás ez, kihallatszik írásaiból ahullámverések harsogása. A kétszínű Petru Grozáról, amoszkovita Gheorghe Gheorghiu-Dejről, a vad sovinisztaCeausescuról elnevezett rezsimek koptatták idegeit, s kop-tatta ő is belső és külső cenzúrától kínzatva a pennáját, ésmost már akkor is ezzel a „távolról való nekifutással” pil-lant fel a vén, festett-feslett Idő orcájára, ha mondjukPetőfi Zoltán tordai megkereszteléséről, Esterházy Jánosvértanúságáról, avagy 2004. december 5-e gyászáról ír.

Van egy zátony, amely minden Erdélyt elhagyó írástu-dó rémálma. Bágyoni ezt viszonylag jól oldja meg, nemáll be a Canossa-járók seregébe, nem hint hamut a fejére,hanem szerény eszközeivel (mi ma egy írótoll?!) a szülő-földet járja ténylegesen vagy képzeletben, annak múltjátidézi, gondját osztja meg a „bennszülött” anyaországiak-kal. Erről szól a kötet második fejezete (Hiányzó kézfo-gások), de a címben benne van az elválás fájdalma, aszétszaggatott haza kínja, a nemzet hormonzavaros tuda-ta miatti szomorúság. Amíg otthon a durva diktatúrábanírt, a cenzorok miatt kellett a sorok között olvasni verse-it, prózáját, most azt lessük kimondatlanul is, betegesgyanúval, mennyire maradt meg „erdélyinek”, vagymennyire változott meg a hazafiságáról semmiképpensem híres Budapesten. Lám, az olvasónak is lopakodóveszedelem az, ami az írónak zátony.

Az áttelepültek „önkínzó éneke” addig volt fájdal-mas, amíg a diktatúrák regnáltak, amíg Magyarországés a szomszéd országok között ott volt a második sor

61


Időhajó Bágyoni Szabó István:Az idő festett orcái;Esszék, beszélgetések, jegyzetek, Magyar Napló, 2010.

vasfüggöny. Súlyos önvádak, önemésztő vívódásokgyötörték az otthoniakat magukra hagyó felelős értel-miségieket, visszatérő téma lett újból „Az írástudókárulása”, Köteles Pál, Búcsú Erdélytől könyve kavartviharokat, de tudunk életet kioltó önpusztításokról is.

Bágyoni jelen kötetében el-eltűnik, néha felszínretör, csermelyként bujkál, máskor pangóvizes, zsombé-kos réteken kanyarog a téma.

Egyik módszere a széles skála: a kultúrtörténet, a tör-ténelem, az irodalom, akönyvkiadás, könyvtártör-ténet stb. tengernyi anya-gából akkorát merít, hogyazzal az anyaország és aleszakított részek egységé-nek az illúzióját tudja kel-teni. Nem kis teljesítmény!

Ehhez társul egy ritkaoptimizmus, amely nálanem feltétlenül ars poetica,hanem inkább alkati kér-dés. Aranyosszék fia, szé-kely, és e népcsoportra jel-lemző vitalitással kísérti alehetetlent: akkor is feltör-ni a fényre, ha malomkővan felettünk. Szorgosbúvárlattal gyűjti össze amegmaradás, a szellemiépítkezés parancsait, him-nuszait, köztük olyanokat,amelyeket a „festett Idő”kimosott a magyar köz-gondolkodásból, közgondolkozókból. Életre szólótémája például a Tordai Ország gyűlést is megfestőKörösfői-Kriesch Aladár festőművész munkássága, aző leveléből idéz egy olyan krédót, amely soha nemfogja elveszíteni aktualitását: „A mi feladatunk az – írjaKörösfői 1896 elején Tordára Bethlen Máriának –, hogyvisszacserkésszük népünk tudatába mindazt, amit azidők során kimosott belőle a mostoha sors. Azt, hogy amunka, a hit, s e kettő együttes megléte nyújthatja szá-munkra meg a történelmünket még ezer évvel. A biza-kodás – és nem a lemondás!”

Bágyoni esszé- és tanulmánykötete éppen a képzőmű-vészet jelesebb momentumai máig szóló üzeneteinek atárgyalásával válik először kettős könyvvé. Jeles festő-művészek, szobrászok, grafikusok életét kommentálja,híres alkotásokról mond véleményt, említi példaként(Munkácsy Mihály, Körösfői-Kriesch Aladár, NagySándor, Deim Pál, Szervátiusz Jenő, Szervátiusz Tibor,

Cseh Gusztáv, Jakab György), amely írások külön kötet-be kívánkoznának. Kimagasló teljesítmény a közelibaráttal és alkotótárssal (közös könyvet is írtak!),Árkossy Istvánnal készült interjú. A kölcsönhatás olyanmértékű, hogy – s ez minden lejegyzett beszélgetésreérvényes – a szerzőség megoszlik, interjú készítő ésinterjúalany ikerpár lesz: sors- és szellemtársak ők.

A harmadik témakörről, Bágyoni „Magán (iroda-lom) történeteimből” című alfejezetéről ugyanaz mond-

ható el: jó lett volna új,más kötetbe szerkeszteni,mert így, együtt hármas-könyv (ha nem több!) Azidő festett orcái.

Ez nem róható fel a szer-zőnek, de az elvárásokatmeg lehet, és meg kell fogal-mazni. Bágyoni olyan arc-kép- és életmű sorozatotszerkesztett (Balázs Ferenc,Kuncz Aladár, ReményikSándor, Kós Károly, SütőAndrás, Palotás Dezső,Létay Lajos stb.), amelybőlkikerekedhetett volna egyérdekes, izgalmas erdélyimagyar irodalomtörténet.(Ki mondja meg, Szerb Antalirodalomtörténete az értéke-sebb szellemtörténeti kin-csünk, vagy A Pend ragonlegenda, az Utas és holdvi-lág? Ki mondja meg, hogy

Grendel Lajos mivel adott többet: életművével, vagyA modern magyar irodalom története című kézikönyvével?)

S végül a negyedik képzeletbeli Bágyoni-könyv.Interjú sorozatot vett magnóra és jegyzett le (felsorolá-suk terhelné ezt a recenziót), értékes, magvas interjúkat,ebből is létrejöhetett volna egy „beszélgető könyv”,hasonlatos ahhoz, amely az említett képzőművésszel,Árkossy Istvánnal folytatott dialógusból megszületett.

No, de Bágyoni az „idő festett orcáival” nézett szem-be, nem is annak egyetlenegy ábrázatával, hanem töb-bel, s tudvalévő, hogy a festettség és a feslettség nagyonközeli fogalmak, majdhogynem azonosak: őfelsége, azIdő bizony, bizony nem a makulátlan erkölcséről, nemaz állhatatosságáról és semmiképpen sem dédelgetősimogatásairól híres. Bátorság kellett ahhoz, hogy kan-csali kép(ei)vel szembesüljön.

Bágyoni Szabó István rendelkezik ezzel a bátorsággal.Hegedűs Imre János

62


Darázskirály (1963)

Iancu Laura író, költő, most néprajzkutatóként jelentet-te meg legújabb könyvét, amelyben szülőfaluja,Magyarfalu világát mutatja be a jeles napok és az ünne-pi szokások tükrében. Egy etnográfus számára kimerít-hetetlen forrás az a település, ahova a családi, rokonsá-gi, szomszédsági és korosztályi kapcsolatok kötik. Aholelső éveit töltötte, ahol iskolába járt, ahonnét eljött nagyreménységekkel, és ahová felnőtt fejjel, diplomákkal,megírt és elismert könyvekkel a tarsolyában, mindigvisszatér. Visszatér és visszahoz mindig valami fontosatMagyarfalunak, mondhatnánk, a moldvai magyarok-nak. Hol egy verset, hol egy regényt, hol egy néprajzitanulmányt vagy egy monográfiát. De meg is fordíthat-juk, elhozza hozzánk Magyarfalu világát. Merít, és for-mába öntve visszajuttat, átad.

Minden néprajzkutatónak fel kell oldania magában agyűjtés módszeréből adódó belső konfliktusokat azadatközlőkkel kapcsolatban. Vallásos életet, szokásokatgyűjteni azt is jelenti, hogy a kutató az egyén legbel-sőbb világát, a hitbéli dolgokat, a világképet, a norma-rendszert és ezek által szabályozott egyéni és közösségivélekedést és viselkedést igyekszik szemlélni, megfi-gyelni, megismerni, és arról minden kicsi adalékot isösszegyűjteni, rögzíteni, majd értelmezni. Mindezt úgytenni, hogy ne sértsünk, ne zavarjunk, ne avatkozzunkbe az egyén és a közösség életébe. Különösen nehéz eza kibocsátó közösség esetében. Iancu Laura egy ideig,12 éves koráig bent élt a magyarfalusi szokáskörben,belenőtt a szokásokba és hiedelmekbe, meghatároztagyermekkorát, életét és gondolkodását. Ez az odavaló-ság, a bennszülöttség adottság, a kívülállás pedigválasztott. Mintegy tíz éve vizsgálja a moldvai magyarkultúrát, az eltelt évek, az iskolák, a tapasztalatok, amáshol megélt élet kellő távolságot is biztosított a tudo-mányos kutatáshoz. A kívül-belül helyzet kitágítottakutatói lehetőségét, lehetővé tette a témakör teljes befo-gását, komplex szemléletét, olyan mélységek és össze-függések feltárását, amelyeket csak kívülállóként nemtudott volna elérni.

Magyarfalu az ún. déli vagy székelyes csángók cso-portjába tartozó, Bákó megyében lévő homogén rómaikatolikus magyar falu, mindössze hat román nemzetisé-gű, ortodox vallású egyén él itt. XX. századi történeté-nek legsúlyosabb megpróbáltatása a második világhá-

ború időszaka volt, amikor 424 személy előbbBácskában telepedett le, majd rengeteg szenvedés utána bukovinai székelyekkel Baranya megyébeEgyházaskozárra, Mekényesre és Szárászra menekült,és kezdett teljesen új életet. Az 1950-es évek éhínségeés a járványok újabb migrációs hullámot indítottakMoldvából, Magyarfaluból is sokan szerte Romániábana nagyvárosokban kerestek jobb megélhetést. (30)Magyarfalut sem kímélték meg a történeti-politikai-gazdasági változások. Lakosai száma ma 1450, de atávoli munkavállalások miatt állandóan csak 700-800lakja a települést.

Iancu Laura ebben a könyvében a jeles napi és ünne-pi szokásokon keresztül mutatja be szülőfalujánakjelenkorát, kultúráját, azt a vallás, a hit és hiedelem általszőtt komplex rendszert, amely ma is szervezi a közös-ség és az egyén életét, tagolja az időt és a munkát, sze-repeket jelöl ki, szabályozza a társas kapcsolatokat, nor-matív jelleggel bír, identitást meghatározó és közösség-összetartó szerepe van. A hiedelmek e rendszer szervesrészét alkotják, a szokások belső motiváló erejét képe-zik, és „részt vesznek a kulturális információ rendszere-zésében, tárolásában és működtetésében.” A Szerzőrámutat arra is, hogy bizonyos szempontból még zárt,és a szóbeliségben élő Magyarfaluban a hiedelmekneka pszichikai funkciója is meghatározó (110).

Egy moldvai magyar faluról van szó, de számoseleme és sajátossága miatt csak Magyarfaluról.Minden falu, minden település hordoz csak rá jellem-ző kulturális elemeket, amelyek az évszázadok alattfolyamatosan alakultak, és alakulnak napjainkban is.A szokásrendszer egyik oldalról kifejezi a közösségbelső egységét, másik oldalról megkülönbözteti másközösségektől. A magyarfalusi sajátosságokat is törté-neti, társadalmi, kulturális, gazdasági és politikaiösszefüggések alakították, és ezt a Szerző mindenfejezetben tudatosítja az olvasóval. A szokásoknakcélja és funkciója van, és a jelenre irányulva, aktuálisigényeket elégítenek ki (Keszeg V. 1999), ezért ezeketállandóan változó kulturális jelenségként kell szemlél-nie a kutatónak. Ezt a folyamatot is megragadja IancuLaura, miközben kiindulópontnak veszi a római kato-likus egyház évszázadok óta meghatározó szerepétMagyarfalu kultúrájára, társadalmi és mentális világá-ra, ugyanakkor a történeti, gazdasági, politikai, a glo-balizáló és transznacionális hatásokat is figyelembeveszi a változások értelmezése során. Rámutat arra,hogy itt is elkezdődött a szigorú valláserkölcsön éskonszenzuson alapuló, egységes közösségi értékrendfelbomlása, ám a gyengülő közösségi kontroll ésszankciórendszer ellenére mégis a jeles napoknak és a

63


Múlt és jelen

egy moldvai

magyar faluban

Iancu Laura:Jeles napok, ünnepiszokások a moldvaiMagyarfaluban. Lucidus Kiadó, Bp., 2011.

hozzájuk kapcsolódó szokásoknak alapvető szerepükvan a helyi kultúra áthagyományozódásában, a közös-ségi szocializációban is. Az egymást követő generáci-ók fokozatosan váltva egymást, korosztályuknak ésnemüknek megfelelő helyen és szerepben évről évre,jeles napról jeles napra részt vesznek az ünnepeken,ismerik a hozzájuk tartozó szakrális ismereteket éshiedelmeket, gyakorolják a rítusokat és szokásokat.Már a kisgyermekek is megtanulják az alkalomhoz illőviselkedést, öltözködési rendet, köszönési formulákat,hosszabb-rövidebb szövegeket, szerepeket, és a szoká-sok során egyre jobban megismerik Magyarfalut, azt alokális közösséget, amelynek tagjai.

Magyarfaluban is a jeles napok a szakrális világ feléfordulás mellett a bőség, a lakomák, a rokonlátogatá-sok, a szórakozás, a közösségi szolidaritás, a közösségikapcsolati háló megerősítésének és a közös értékek újrakifejezésének az ideje. Az ünnepek és a szokások átfog-ják és tagolják a teljes emberi életet, bennük van a múlt,és a jelenben is a jövőre irányulnak, a közösség mindentagját érintik, szerepet osztanak ki mindenkinek, meg-adják azt a közösségi élményt és érzést, hogy mindnyá-jan részesei lehetnek a kitüntetett időnek, a szakralitás-nak és a körforgásnak.

Iancu Laura a liturgikus évet Ádventtől indítja ajeles napok és a hozzájuk kapcsolódó ünnepi szokásokbemutatásával, és a kört Luca-nappal (december 13.)zárja. Miközben sorra veszi az egyes ünnepköröket ésjeles napokat, bemutatja a kapcsolódó szokásokat, hie-delmeket és a szentelményeket, az utóbbiak felhaszná-lásának területeit, és az ünneptől független „életüket”.Bár a leírás, a lejegyzés Magyarfalu kultúrájának egypillanatnyi állapotát tükrözi, a Szerző minden esetbenrámutat a változásra, és azokat generáló folyamatokatés hatásokat is feltárja. Különösen sok újítást hoznakaz Erdélyben vagy Magyarországon időszakosan dol-gozó falubeliek, ők járulnak hozzá erőteljesebbenahhoz, hogy egyes ünnepi elemek feledésbe merülje-nek, vagy bekerüljenek a helyi szokásrendszerbe.A Szent Miklós, illetve Mikulás-napi ajándékozás az őrévükön került be a faluba, és a karácsony éjszakáján(december 24.) szokásos ajándékozó Télapó (MoşCrăciun) szerepét veszi át.

A lokális társadalmak kultúrájára mindenkor hatottaka településen hosszabb-rövidebb ideig szolgáló, műkö-dő értelmiségiek – papok, orvosok, gyógyszerészek,tanítók. Csak alapos terepismerettel lehet ezeket a hatá-sokat megfogni és az értelmezésbe beépíteni. IancuLaura műve egészében hangsúlyozza, hogy a rómaikatolikus vallásnak rendkívül nagy hatása vanMagyarfalu mindennapi és ünnepi életére, összességé-

ben a helyi kultúrára, tulajdonképpen áthatja, alakítja,meghatározza. A jeles napok és az ünnepi szokásokoldaláról arra is felhívja a figyelmet, hogy a mindenko-ri papnak a komoly társadalmi szerepe mellett méginnovációs hatása is lehet egy-egy elem megjelenésé-vel: „Karácsonyfát Magyarfaluban első ízben a plébá-nos állított a rendszerváltozást követő időkben, a helyitemplomban, innen terjedt el a gyermekes családok ott-honaiban.” (44.) Hasonlóan a Szent Antal-napi lilom-szentelést is a pap vezette be, és szokások és a hiedel-mek működését mutatja, hogy a szentelt liliom azonnalszentelményként gyógyító szerré vált a helyi gyakorlat-ban. (Más kérdés, hogy a liliom széles körben elterjedtnépi gyógyító szer.)

A katolikus egyházi ünnepek mellett Iancu Laurabemutatja Magyarfalu társadalmi ünnepeit, amelyeknekegyre erőteljesebb hatásuk van Magyarfalu társadalmá-ra, lokális identitására. Hangsúlyt helyez a 2003-tólévenként megszervezett falunapokra, amelyek az évegyik legjelentősebb társadalmi ünnepévé váltak napja-inkra. Mint sokmás helyen Erdélyben és Moldvában, atelepülésről elszármazott, vagy a hosszabb-rövidebbideig távol élő és dolgozó falubeliek szervezik itt is azakár két-háromnapos ünnepi eseményeket. Iancu Laurarámutat, hogy épp a migráció hatására egyre töredezőmagyarfalusi társadalmat a falunapok szimbolikusanújraalkotják, erősítik a közösségi összetartozás-tudatotés megjelenítik a kollektív emlékezetet (108). És bárszakrális vonatkozása nincs a falunapnak, mégis szer-vesen beilleszkedik a jeles napok rendjébe. Hasonlóan anagy ünnepekhez, a falunapra is egyénileg és közössé-gileg készülnek, lakomák, rokonlátogatások, táncosmulatságok kísérik az évenkénti alkalmakat.

A magyarfalusi jeles napok és ünnepi szokások amagyar kultúra, a moldvai magyar kultúra szervesrészei, amelyeket a római katolikus vallás, pogány ele-mek, román, erdélyi és magyarországi szakrális és vilá-gi, vagy a globális hatások alakítottak és alakítanak mais. Iancu Laura megmutatja Magyarfalut, amely mintminden lokális közösség csak rá jellemző elemekkel isrendelkezik, és csak ezekkel a sajátosságokkal együttrésze az egésznek.

A mű tudományos néprajzi szakkönyv, szerzője azutolsó lapig arra törekedett, hogy ennek a kritériumnakmegfeleljen. Tudománytörténeti áttekintéssel végigve-zeti az olvasót a magyar szokáskutatás történetén, éspontosan bemutatja azokat a szaktudományi terminoló-giákat, amelyekre felépítette munkáját. A kötet végén16 oldalas, a témához tartozó szakirodalmi tétel segíti atovábbi tájékozódást.

Deáky Zita

64


Az 1945 és 1949 közötti évek magyar politikájában az ún.„koalíciós” pártok – Magyar Kommunista Párt, Szociál -demokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt és FüggetlenKisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt – mellett a legje-lentősebb szerepe a Demokrata Néppártnak volt. Annak apártnak, amely az 1947. augusztus 31-i, már a kortársakáltal „kékcédulás”-nak nevezett országgyűlési választásona Magyar Kommunista Párt után a legtöbb szavazatotkapta, s ennek következtében az országgyűlésben az ellen-zék meghatározó erejévé vált. Az ellenzék legjelentősebbereje, a Demokrata Néppárt azonban az országgyűlésben –hasonlóan a többi ellenzéki párthoz – tényleges és érdemimunkát nem fejthetett ki: a Rákosi Mátyás nevével fém-jelzett Magyar Kommunista Párt ugyanis adminisztratíveszközökkel megakadályozta működését. A Demok rataNéppárt alig néhány hónappal a létrejötte után – sikeresválasztási eredménye ellenére – a „partvonalon kívülre”került. Vezetője, Barankovics István az önkéntes – de„sugallt” – emigrációt választotta 1949-ben, s később poli-tikustársai közül többen követték példáját. A párt „nemlétező politikai bizottsága” 1949. február 4-én tudatta apárt megszűnését, amelyet Barankovics István külföldretávozása után már bejelentett. (Erről a döntéséről – mely-hez joga nem volt – 1949. január 31-én keltezett levélbenértesítette az Országgyűlés elnökét, Nagy Imrét.)A Demokrata Néppárt Magyarországon maradt politikusaiszinte kivétel nélkül kikerültek a politikai életből.

Az 1949-ben „önfeloszlatott” párt az 1956-os forra-dalom és szabadságharc idején igyekezett – a koalíciósidőszak többi megszűnt, megszüntetett vagy ellehetetle-nített pártjaihoz hasonlóan – talpra állni, ez azonbannéhány felhívás, rádiónyilatkozat vagy programtervezetelkészítésén kívül más eredménnyel nem járt.

Az egykori Demokrata Néppárt újjászervezése arendszerváltoztatás idejére esett, amikor is a keresz-ténydemokrata, barankovicsi hagyományokat (is) válla-ló politikusok Kereszténydemokrata Néppárt néven lét-rehozták a ma kormányzati koalíciós szerepben lévőpolitikai erőt. De vajon miként alakult ennek a politikaipártnak az előélete, hogy s miként igyekezett 1945 utánfelelős szerepet vállalni a kereszténydemokráciát politi-kai hitvallásként kezelő erő, miért csak epizódszerepjutott neki 1956-ban, milyen belső és külső feszültségekterhelték rövid működése során, hogy alakult a viszo-

nya a római katolikus egyházzal? A felsoroltakon kívülmég számos kérdést feltesz s megválaszol SzakolczaiGyörgy és Szabó Róbert a kötetben, amely sajátos „ele-gye” a tanulmánykötetnek és a forrásközlésnek.

A szerzők korábbi – a témában megjelent – írásaikatközlik újra, amelyekhez jelentős számú dokumentumotis „csatoltak”. Megállapításaik csak részben tekinthetőkújaknak és a közölt forrásoknak csak kis hányadaújdonság a korszakkal foglalkozóknak, de ilyen formá-ban még nem mutatták be a magyarországi keresztény-demokrata politika történetét. Szakolczai György sze-mélyes emlékeit is „belopta” a kötetbe, és igyekezettolyan ismeretekkel megajándékozni az olvasókat, ame-lyek máshonnét nem – vagy nem úgy – ismerhetőekmeg; 1945-ben már tagja volt a Demokrata Néppártnak,majd a rendszerváltoztatáskor újjá-, pontosabban meg-szervezője volt a Keresz tény demokrata Néppártnak,amelynek később főtitkára is lett.

Különösen érdekes a Demokrata Néppárt politikusaiéletútjának rövid bemutatására vállalkozó rész, amely-ből megtudhatjuk, hogy egyesek sorsa miként alakult1949 után, hányan és miként próbáltak bekapcsolódni apolitikai életbe 1989-ben és azt követően, milyen sike-rek és kudarcok érték őket és vajon mennyire számítottrájuk az „új Magyarország”.

A kötet alcímében Bibó István neve is szerepel. Nemtudom ez mennyire volt belső elvárása a szerzőknek,mert a könyvben róla és a Demokrata Néppárttal valókapcsolatáról alig esik szó. Ha az volt a kiindulási alap,hogy Barankovics István és Bibó István egyaránt eluta-sította a kommunista diktatúrát, akkor ez érthető és azsem állítható, hogy Bibó és a volt demokrata néppártipolitikusok között ne létezett volna bizonyos politikai-emberi kapcsolat; de hogy milyen mély és erős volt ez,a kötetből nem derül ki.

A források összegyűjtésének és a „szétszórt” anyag ren-dezésének tekintetében a téma kutatóinak nagy segítségetjelenthet Szakolczai György és Szabó Róbert munkája, skülönösen nagy segítséget adhatna a könyv, ha névmuta-tóval, rövid életrajzi adattárral is kiegészült volna, mertnem biztos, hogy minden olvasó tudja, ki volt „Dr. Villányiezredes bajtárs”, aki mint az ÁVO egyik illetékese olvastaazokat a jelentéseket (is), amelyek Barankovics Istvánrólés a Demokrata Néppártról (is) szóltak.

A fentebbi hiány (amely sajnos a napjainkban meg-jelent legtöbb tudományos igényű szakmai munkávalkapcsolatban leírható) természetesen hathat „ösztönzőerővel is” az olvasóra, és talán lesznek olyanok, akik emunka olvasása közben, más olyan könyveket is keres-nek majd a könyvtárakban, könyvesboltokban, amelyeka magyarországi kereszténydemokrata mozgalmakról,

65


Dokumentumok

a magyar keresztény-

demokrácia XX.

századi történelméből

Szakolczai György –Szabó Róbert:Két kísérlet a proletárdik-tatúra elhárítására,Gondolat Kiadó, Bp., 2011.

politikáról szólnak. Ha azokat is kézbe veszik, megis-merkedhetnek a kereszténydemokrácia sokszínűségé-vel, szociális elkötelezettségével és azzal, hogy amodern kor politikai kihívásai és a kereszténydemokrá-cia léte/létezése között nincs ellentmondás. Az utóbbiigyekszik megfelelni az előbbinek, ahogy az évtizedek-kel korábban is tapasztalható volt.

Szakály Sándor

A gyűjtemény címe rokon Salamon korábbi szaktanulmá-nyáéval, amely a népi mozgalom 1938 és 1944 közötti tör-ténetét dolgozta föl (A harmadik út kísérlete, 1989). Újkönyvében is több tanulmány foglalkozik a népi-falukuta-tó mozgalom történetével és eszmeiségével. Ezeket A népigondolatkörben címen fogja össze. A népiség mibenlétefölött töprengve Kodály Zoltán nyomán megállapítja,hogy a népiség fel akarta számolni kelet-közép-európaimegkésettségünket és meg akarta teremteni az egységesnemzeti műveltséget. „[…] egy érzésben találkozhatik azegyszerű pásztor a nemzet bármely nagyjával, ahol mind akettő csak ember és annyit ér, amennyire ember” – idéziKodályt, aki eszerint a népiségben olyan nemzetszervezőerőt látott, amely egészében demokratikus indíttatású.Nem meglepő, hogy az 1934–1944 között megjelenőMagyar Út, amely a népi mozgalomhoz közel álló hetilapvolt, a népiséget és az európaiságot együttlátó bartóki-kodályi művészetet a korszak elé példának állította.

A szerző egyik tanulmánya Németh László minőség-szocializmusát vizsgálja, amely több mint a marxistaszocializmus puszta tagadása, mert olyan szocializmustajánl, amelyik nem – „a XIX. század önhittségi tébo-lyában született” – marxizmus, vagyis harmadik utat.

A népi-falukutató mozgalom szellemisége sok minden-ben Szabó Dezsőtől származott. Salamon áttekinti az 1920-as évek elején kialakuló Szabó Dezső-i gondolatvilágot, ésúgy látja: Szabó Dezső végül is az önkormányzatiságraépülő népképviseletet, az életképes parasztgazdaságot ered-ményező földosztást látja a legfontosabb társadalmi-politi-kai feladatnak. A kommunizmust nem emberi, hanem tisz-tán racionális észrendszernek tartó Szabó Dezső nézeteire iskitér a tanulmányíró. Külön tanulmány foglalkozik a népimozgalomhoz eleinte nagy reményeket fűző Teleki Pállal,aki jóllehet más úton járt, de (mondhatni:) beszélő viszony-ban maradt a népi-falukutató mozgalommal. A sokszoremlegetett népi és urbánus társadalmi-politikai táborok kap-csán másokról is (így Veres Péterről) olvashatni a népi moz-

galom és a harmadik út kérdései kapcsán. „[…] a népiek iskorszerű, urbanizált Magyarországot akartak, és az urbánu-sok is a nép felemelkedéséért küzdöttek. Igaz, ezt az egyko-ri résztvevők többsége sem ismerte el a másikról” (azaz anemzeti demokraták a radikális demokratákról) – mondja aszerző, majd elemzi a szellemi frontokat. Az 1930-as évek-beli ún. népi gondolat három fő vonása: a nemzeti eszmé-nyek, hagyományok tisztelete, az emberi és polgári szabad-ságjogok érvényülése és a társadalmi (szociális) igazságos-ság megvalósítása. 1945 után a kommunista diktatúra idejéntermészetesen minderről szó sem lehetett, az 1956. évi for-radalom vérbe fojtása után sem, és a szovjet hódoltságtovábbi évtizedei alatt sem.

Könyve Történelem és politika című második részébena tudós szerző 1917–18-as orosz eseményekkel és a kevés-sel azokat követő 1918–19-es magyarországiakkal kap-csolatban rámutat, hogy a kommunisták (a bolsevikok)hatalomátvétele nem tartható forradalomnak; hiszen a for-radalom valamely korábbi, többnyire részben zsarnokirend megdöntését és ennek nyomán a társadalmi szabad-ság megteremtését jelenti. Ez történt az 1917. februáriorosz, az 1918-as magyar őszirózsás forradalom során is.Az ezeket követő bolsevik, illetőleg kommunista hatalom-átvételek révén viszont a forradalmak nyomán kibontako-zó demokráciákat felszámolták, és helyettük totális dikta-túrákat alakítottak ki – olvashatjuk. A polgári forradalom-tól a bolsevik államcsínyig, illetőleg a Forradalom, prole-tárdiktatúra, ellenforradalom című fejezetekben. Meg -állapítja: a magyar őszirózsás forradalmat a tanácsköztár-saság bukása után győzedelmeskedő ellenforradalom akommunista diktatúra szálláscsinálója gyanánt értékelte.Ezért lett reformoktól idegenkedő, óvatoskodó a két hábo-rú közti időszak jellege, amelyet ellenforradalmi konzer-vativizmusnak tart a szerző. Innen eredeztethető, hogy akonzervativizmus általában a maradiság, a reakció voná-saival terhelődött a magyar társadalmi tudatban.

Hasznos közleményei a kötetnek az 1987-beli lakite-leki és az 1993-ból való kisújszállási felszólalásainakanyaga, ezek mutatják, mit és hogyan hasznosított a tör-ténész korábbi kutatásaiból az immár történelemméváló rendszerváltozás körüli években; és az ugyancsakennek az időszaknak máig megoldatlan társadalmi kér-déseiről szóló írás (1992-ből). Ebben a tárgyalásos for-radalomnak nevezett változás eredményességét amagyar társadalom és a demokratikus intézményekközti bizalmi viszony hiányának okaira mutat.

Salamon Konrád olvasói bizonnyal megértik, hogy amagyarság ma is sorsfordító időben él, ebben az eliga-zodást és a helytállást segítheti a harmadik útra vágya-kozó eleink tapasztalatainak fölhasználása.

Büky László

66


Irodalmi

és történelmi

sorsfordulók

Salamon Konrád: A harmadik úton.Magyar Napló, 2011.

67

a hónap könyveidecember

KönyvajánlóA hónap könyvei

Történettudomány, MűvelődéstörténetA szabad Közép-Európa múltja és jövője – Emlékkötet

Andrzej Przewoźnik tiszteletére, Dániel Erzsébet,Zombori István (szerkk.), Budapest, METEM, 2011.

Albert Zsuzsa: Éghetetlen, mint a főnix – Beszélgetések aszázadforduló jeles alkotóival, Budapest, Hét Krajcár,2011.

Droppánné Debreczeni Éva: Az Országos PedagógiaiKönyvtár és Múzeum története különös tekintettel akönyvtári gyűjtemény alakulására, Budapest.

Erdélyi Szépmíves Céh emlékkönyv, 1924–1944,1990–1995, Tar Károly (összeáll.), 2010.

Herczeg János: Csillagórák Vekerdi Lászlóval, Budapest,Typotex, 2011.

Hermann Róbert: Negyvennyolcas történetünk mai állása,Magyar Napló – Fokusz Egyes., 2011.

Lanier, Amelie: Széchenyi István és Széchenyi Béla cikkeia Timesban 1859–1862, Budapest, Kossuth Klub, 2011.

M. Kiss Sándor: Közelítések, 1956 – Tanulmányok, esszék,előadások, Budapest, Kairosz, 2011.

Móser Zoltán: Tünedeznek, megjelennek, Keszthely,Balaton Akad. K., 2011.

Salamon Konrád: A harmadik úton – Magyar irodalmi éstörténelmi sorsfordulók (tanulmányok, esszék, cikkek),Budapest, Magyar Napló, 2011.

Kovács Imre: Kovács Imre válogatott írásai, Szabó A.Ferenc (vál.), Budapest, Magyar Napló, 2011.

V. Molnár László: Utak egymás felé – Magyar–orosz kap-csolattörténeti adalékok, 1711-1848, Keszthely,Balaton Akad. K., 2011.

Irodalomtudomány, irodalomtörténetCseke Ákos: A távol közelében, Budapest, Kairosz, 2011. Mészáros Tamás: A rhamnusi Antiphón – Antiphón-tanul-

mányok, (Apolllo könyvtár, 32.) Argumentum, 2011.Szörényi László: Petrarca Budapesten, (Magyar esszék)

Budapest, Nap K., 2011. Tarján Tamás: Hegyre szőlőt – Tanulmányok, esszék, kriti-

kák, Budapest, 2011.

Magyar irodalomtörténetAdy Endre: Az eltévedt lovas, (Költők a költőről), Ágh István

[et al.] esszéivel. Budapest, Nap K., 2011.

Csoóri Sándor: Az elhalasztott igazság – Beszélgetések,1971–2010, Budapest, Nap K., 2011.

D. Nagy Imre: A gyanakvó ember – Bertha Bulcsu életeBuda pest, Kairosz, 2010.

Keszeg Anna: Gyöngyössi János, Szövegek és kontextu-sok, Budapest, Ráció, 2011.

Kritikus pillantás – Válogatás a Pázmány Péter KatolikusEgyetem Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszékénműködő Kultúra és kritika portál anyagából, 2010-2011. Kinyik Anita, Miklósvölgyi Zsolt, Paár Tamás(szerkk.), Piliscsaba, PPKE BTK, 2011.

Radnóti 100, Sós László, Kemény Éva (szerkk.),Budapest, József Attila Műv. Centrum Alapítvány,[2010].

Sebők Melinda: Halálmotívum Rónay György és PilinszkyJános tájköltészetében, Budapest, Kairosz, 2010.

Sümegi István: Alanyi filozófia – Irodalmi-bölcseleti írá-sok, Szombathely, Savaria Univ. Press, 2011.

Magyar szépirodalomÁgh István: Hívás valahonnan, (Ágh István életműsoro-

zat), Budapest, Nap K., 2011. Csontos János: Delelő – Összegyűjtött versek, 2002-2010,

Budapest, Magyar Napló, 2011.Dobozi Eszter: Sánta Kata (regény), Budapest, Magyar

Napló, 2011. Hornyik Miklós, A széttagolt ország, Budapest, Unicus

Műhely, 2011.Iancu Laura: Szeretföld (elbeszélés), Budapest, Magyar

Napló, 2011. Jász Attila: Naptemplom villanyfényben, Balatonfüred

Önkormányzat, 2011.Jenei Gyula: Az időben rend van, (Hortus conclusus, 24.)

Budapest, FISZ, 2011. Kibédi Varga Áron: Szép napok, (Kortárs próza) Budapest,

Párizs, Freiburg, Quimiac, Kortárs, 2011. Lázár Bence András: Rendszeres bonctan, Palimpszeszt,

Budapest, 2011.Markó Béla: Visszabontás (szonettek), Pécs, Jelenkor, 2011.Miklya Anna: A hivatásos, Pécs, Jelenkor, 2011. Szepesi Attila: Lyukas kétfilléres – Új versek, Budapest, Nap

K., 2011. Szigethy Gábor: Kereszt-metszet, Keszthely, Balaton

Akad. K., 2011. (Szent György könyvek)Turai Laura: Mágnesangyal (versek), Budapest, Magyar

Napló, 2011. Turczi István: A változás memóriája (prózai versek),

Budapest, Palatinus, 2011. Ughy Szabina: Külső protézis, Budapest , Orpheusz, 2011.

Válogatás a Magyar Nemzeti Bibliográfia 15. évfolyamának 20., 21. és 22. számából

68

lapszemle magyar napló

A Bécsi Napló/Wiener Diarium azausztriai magyarok lapja, Ausztriaegyetlen magyar nyelvű újságja.Tulajdonosa és kiadója az AusztriaiMagyar Egyesületek és SzervezetekKözponti Szövetsége. A lap 1980 már-ciusa óta jelenik meg kéthavi rendsze-rességgel. Célja és rendeltetésekezdettől fogva túlterjed Ausztriahatárain.

A rendszerváltoztatás előtt a plura-lisztikus demokrácia szellemében kiállta többpártrendszer kibon ta ko zásánakszükségszerűsége mellett, így hangotadott a magyarországi ellenzékimozgalmaknak, közzétette a szamizdatkiadványok tudósításait, a többpárt -rendszert célzó elképzeléseket.

A 2500 példányban megjelenőBécsi Napló olvasótábora Ausztriántúlmenően Magyarországról, a szom -szédos államokból (Csehország,Szlovákia, Románia stb.), Nyugat-Európában Svájcból, Német ország -ból, Svédországból, Hollandiából,Angliából stb. verbuválódik, de eljutAmerikába és Ausztráliába is.

Az európai integráció elkötelezett-jeként figyelemmel kíséri mindazonpolitikai és szellemi-kulturális folya-matokat, amelyek a történelmi hagyo-mányok jegyében egyrészt Európaegyesítésének, másrészt földrészünksokszínűsége megőrzésének hordozói.

Az európaiság hordozóiként kezeli azetnikai kisebbségeket. Fennmara dá -suk, érdekeik védelme közös európaifeladat.

Több mint három évtizedes ta -pasztalattal a szerkesztőség összetéte -lében ugyanezen sokszínűség tükröző -dik: a szerkesztőség, a szerkesztő -bizott ság tagjai és a munkatársakAusztria mellett különböző államokpolgárai. Munkatársai minden anyagiellenszolgáltatás nélkül látják el fela-datukat. A Bécsi Napló közép-európailap, virtuális szellemi fórum (postací-me: A-1010 Wien, Postfach 358; tel.0043 1/ 358 60 48; e-mail: [email protected]). Magyarországon aLibrotrade Kft.-nél rendelhető meg(1173 Budapest, Pesti út 237, 1656Budapest, Pf.: 126; tel.: 00361 254 0261, fax: 00361 256 8727).

Deák Ernő főszerkesztő

Az Opus című kéthavonkéntmegjelenő irodalmi folyóirat 2009-esdebütálásával a Szlovákiai MagyarÍrók Társaságának régi terve váltvalóra. Amellett azonban, hogyHodossy Gyula elnök úr kezdemé -nyezésére a Társaságnak ismét lettönálló (kiadófüggetlen) folyóirata(régebben az Irodalmi Szemle voltaz), olyan kiadvánnyal gazdagodott afolyóirat-paletta, amely nem a szelle-mi-kulturális bezárkózást reprezen-tálja. Ugyan akkor – a szlovákiaimagyar írók folyóirataként –elbúcsúztatja azt a beideg ződést,amely szerint a ki sebbségi diszkurzus

egyben marginális is. Hiszen az aszemlélet, amely a lokálishoz azértéktelent társítja, való színűleg ide-jétmúlt. A lap tehát világossá teszi,hogy a lokális jelenségek iránti érzéknem egyenlő a globális értékek deval-válásával. Ahogyan a lokális semönértéket képvisel ebben a szemlé-letben, hanem egy (vagy több) adott-ságot, amit fel lehet tölteni értékek-kel. A lap tehát kísérletet tesz arra,hogy a lokális és a globális erő -vonalakat egyensúlyban tartsa. Ilyenértelemben a szlovákiai magyar kul-túrát nem választja le annak – közvet-len és világirodalmi – kontextusáról,de hangsúlyossá teszi a lokális értékeklegitim beszéd ké pességét. Az egyesszámok ily módon – természetesen –nemcsak a tagságnak készülnek,ahogy nemcsak a tagok írják alapfelületet kitöltő szövegeket sem.

Az Opus blokk-kombinációraépülő, magazinjellegű, interkulturális,multimediális lapként határozhatómeg: egy olyan sokszínű – nemmonocentrikus, nem egyszólamú –folyóiratról van szó, amelynek arovatszerkezetét tekintve sincs kétegyforma száma. Természetesenműködtet állandó rovatokat is (ilyenpl. a Horizontok című szépirodalmi,vagy a Palimpszesztek című kritikairovat, melyek összeállításában VidaGergely szerkesztő működik közre),de ezek számról számra más-másblokkokkal és mellékletekkel egé -szülnek ki, melyek aztán újabbaknakadják át a helyüket. Ebből követ -kezően az Opus profilja, lapszerkeze-te eltér azoktól a folyóiratokétól, ame-lyek stabil, mechanikus szerkezetbengondolkodnak; ugyanakkor ne egykaotikus, átláthatatlan, ad hoc módonösszeállított esetleges struktúrátképzeljünk el, hanem olyat, amely-ben a vándorló, vissza-visszatérőtömbök, műfajok vagy tematikák biz-tosítják is a koncepció folytonosságát.(Az évenként megújuló melléklet -rendszer – Csanda Gábor szerkeszté-

��

��

�� !""#

�� $$"��$""�%

��&�� !"$"

�� $'" ��$("�%��

��

��

��

�)

*�

��

��

��

�*�

��

��

sében – is része ennek a stratégiának,mivel a Társaság tájékoztatófüzete ésa szlovákiai magyar kiadók éveskönyvtermésének bibliográfiája mel-lett szépirodalmi és irodalomtörténetimellékleteket is kínál.) Ebbőlkövetkezően mindenkor az éppenaktuális számban szereplő szöve -gekből lehet kiolvasni, hogy milyenkoncepció rendeződik éppen át, vagykap sajátos mintázatot az adott térben.Innen nézve, a lap elébe megy annaka tapasztalatnak, hogy a folyóirat-olvasás inkább egyfajta jó értelembenfelfogott szemezgetés, lapozgatás,amit a szerkesztőknek figyelembe kellvenniük a számok összeállítása és ablokkok társítása során.

Az Opus emellett nagy hangsúlytfektet a vizuális kivitelezésre is, aképzőművészeti anyag minőségére,illetve a „tálalás” korszerűségére.Nagyon nem mindegy ugyanis, hogyegy folyóiratot milyen érzés kézbevenni. A képi kultúra kihívásainak apapírminőségtől kezdve, a tördelé-sen át a színes borítóig minden mun-kafázis igyekszik megfelelni. Ezzelösszhangban minden számot egyolyan képzőművész alkotásai illuszt -rálnak (Juhász R. József grafikai ésképszerkesztő válogatásában), akitérségünkhöz kötődik, de művei nempusztán helyi érdekességek; HushegyiGábor művészettörténész pedig azaktuális számban röviden bemutatja azadott alkotót.

A folyóiratnak egyelőre nincs önál-ló honlapja, de a lappal kapcsolatosinformációk elérhetők az SZMÍTweboldalán (www.szmit.sk). Az Opusta Szlovákiai Magyar Írók Társaságadunaszerdahelyi irodájában lehetmegrendelni (a cím és a telefonszámmegtalálható a honlapon, AngyalSándor szerkesztőségi titkár pedigszívesen tájékoztatja az érdeklődőket),az egyes számok több magyarországikönyvesboltban (pl. az Írók Köny ves -boltjában) is beszerezhetők.

H. Nagy Péter főszerkesztő

Az immár hetedik évfolyamát megértSzamos kulturális szemle a 2005-benindult Szatmári Magyar Hírlap címűnapilap mellékleteként született. Ez isvolt a címe. Az idők folyamán jelentke-zett az az igény, hogy egy napilap általá-nos, szórakoztató hétvégi mellékletébőlegy kifejezetten irodalmi-kulturálishavilap jöjjön létre, már csak azért is,mert a Partium két szomszédos megyé-jének székvárosában van ilyen típusúfolyóirat: a Várad Nagyváradon, aHepehupa Zilahon, illetve az ugyancsakszomszédos Nagybányán is hosszú éve-ken keresztül megjelent egy rangos kul-turális lap, az Erdélyi Féniks.

Szatmárnémeti közepes nagyságúváros a környéken, kisebb, mint Nagy -várad, de nagyobb, mint Zilah, magyarszínháza és szimfonikus zenekara van, saz utóbbi évtizedben a magyar nyelvűfelsőoktatás is meghonosodott. A mel -lék let-jelleg annyiban megmaradt, hogya lapot továbbra is a Szatmári MagyarHírlappal együtt terjesztik, mégpedigingyenesen. Ennek köszönhetően a ter-jesztés megoldott, illetve a napilap többezres olvasótábora igényes olvasnivaló-hoz jut. (Szamos néven egyébként arégió mindmáig leg hosszabb életű napi-lapja jelent meg Szatmárnémetiben1869-ben, amely különböző formábanés tulajdonosváltásokkal 1942-ig maradtfenn. A mostani kiadvány ezt a hagyo-mányt is folytatni igyekszik.)

A lap 16 A/3-as oldalon jelenik meg,s a kezdetektől a magyar, s azon belül aszatmári magyar kultúra szolgálatátvállalja fel. A kettő sok kapcsolódásipontban találkozik, hiszen ezen a vidé-ken a magyar kultúra sok jelese születettvagy élt Károlyi Gáspártól Kölcseyn,Adyn keresztül a kortárs Páskándiig,Szilágyi Domokosig, Kovács AndrásFerencig vagy Láng Zsoltig. De Petőfiszatmári kötődése is mindenki számáraismert. Gazdag örökséggel van tehátdolgunk, amelynek folytatása is igenüdvös lenne. Ennek előmozdítása iscélja a lapnak.

Az állandó munkatársak szatmáriértelmiségiek. Köztük dr. Bura Lászlónyelvész és helytörténész, FazekasLóránd helytörténész, Végh Balázs Bélaadjunktus, irodalomkutató, CsirákCsaba színháztörténész, Mandula Tibortörténész, Muhi Sándor grafikus ésművészettörténész, akik rendszeresenközölnek a lap hasábjain. Eddig egyet-len lapszámból sem hiányzott a vers,helyi költők mellett a kortárs magyarköltészet máshol élő alkotói is megtisz-telték verseikkel, legutóbb MezeyKatalin és Oláh János.

A visszajelzések alapján a hely -történeti, illetve a vidékhez kötődő dol-gozatokat értékelték a legtöbbre az olva-sók. Ilyenek voltak például a Szatmáribéke megkötésének helyi vonatkozásai,a magyar ajkú svábok Károlyi Sándoráltal kezdeményezett betelepítésénekkörülményei, illetve részletei, a szatmáriszínjátszás történetének eddig fel nemtárt epizódjai, a megye temetőjébenfellelhető kripták és főúri családokhozkapcsolódó síremlékek bemutatása,illetve a hozzájuk kötődő családok törté-nete, vagy egyes, már kihalt népi mes-terségek emlékeinek számba vétele.

Nagy veszteség érte a lapot idénnyáron, amikor is a társszerkesztőDebreczeni Éva, prózaíró és költő vá -ratlanul elhunyt.

A Szamost a Scriptor Alapítvány adjaki, elnöke Szilágyi Ferenc vállal kozó.

Veres István szerkesztő

69

lapszemledecember

70

magyar naplószerzõink

Ágh István (1938, Felső -iszkáz) költő, író, műfordító.A Hetek alkotócsoport tag-jaként indult. 1975-ben azÚj Írás folyóirat munkatár-sa, jelen leg a Hitel szer-kesztője. József Attila-(1969, 1980), Kossuth-

(1992), Radnóti- (2008), Príma-díjas (2009) ésBalassi Bálint-emlékkardos (2010). Legutóbbikötete: Hívás valahonnan (2011).

Barabás Zoltán (1953,Nagyvárad) költő. 1981-tőldolgozik a sajtóban az Előre,a Romániai Magyar Szó, azErdélyi Napló munkatársa-ként. Jelenleg a Király hágó -melléki Refor mátus Egy ház -kerület tájékoztatási szolgála-

tát vezeti és a Partiumi Közlöny főszerkesztője.

Bartusz-Dobosi László(1971, Siófok) író, szerkesz-tő, tanár. Jelenleg Pécsett él,az Irodalmi Páholy címűfolyóirat alapítója, s 2010-igfőszerkesztője. Faludi Fe -renc-ösztöndíjas (2001),Bertha Bulcsu-díjas (2010).

Legutóbbi kötete: Aki hitét veszti, elmerül –Báró Eötvös József katolicizmusa (2011).

Büky László (1941, Nagy -kanizsa) Pécsett főiskolát,Szegeden egyetemet vég-zett. 1960-tól tanít, 1974-tőla Szegedi Tudomány egye -temen (a Magyar nyelvé-szeti tanszék vezetőjeként1990–2006 között). Egye -

temi doktor (1976, ELTE), a nyelvtudománykandidátusa (1984), az MTA doktora (2002).

Czilli Aranka-Ágota (1982,Kovászna) a kolozsvári BBTEnép rajz–ma gyar szakán vég-zett. A kovásznai KőrösiCso ma Sándor Iskola köz -pontban tanít, emellett a helyiKözművelődési Egye sület -ben író-olvasó találkozókat

szervez. Lukács Aranka néven romániai magyarközéleti és irodalmi lapokban publikál.

Cseh Károly (1952, Bor -sodgeszt) költő, mű fordító.A miskolci KELET Iro dal -mi Alko tócsoport ve zetője.Mezőkövesden él. Leg -utób bi köte tei: Atlantiszfelé (orosz versantológia,2008), Kutyahűség (német–

osztrák–svájci fordí tás kötet, 2008) Gennadij Ajgi:Csillagkép ablakomban (fordítás, 2009).

Deáky Zita (1955, Nagya -tád) etnográfus, egye temidocens a gödöllői SzentIstván Egyetem Gazdaság-és TársadalomtudományiKarán. Kutatásai és publiká-ciói a történeti néprajz, azorvostörténet és a társada-

lomnéprajz témaköreihez kapcsolódnak. Leg -utóbbi kötetei: Erdély orvosi szemmel a 18–19.században. Történeti néprajzi források (2008),„Jó kis fiúk és leánykák”. A kisgyermekkor törté-neti néprajza Magyarországon (2011).

Ébert Tibor (1926, Po -zsony) író, költő, zene mű -vész. A Liszt Ferenc Zene -művészeti Főiskolán és azELTE magyar irodalom, fi -lo zófia, esztétika szakánvég zett. 1945-ben Buda -pest re települt. Hosszabb

ideig Fran ciaországban élt. Két színpadi játé-kát francia színházakban játszották. Bartók-,Pásztory- (1987), Péterfi Vilmos-díjas (2006).1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjé-vel tüntették ki. Legutóbbi kötete: Örvényben –Egymásra dobált emlékek (2011).

Egedy Gergely (1953,Budapest) történész, a Bu -dapesti Corvinus Egye temKözigazgatástudományiKara TársadalomelméletiTanszékének tanszék veze -tő tanára. Kuta tási területe:angolszász történelem, esz-

metörténet. Legfontosabb könyvei: Nagy-Britannia története a XX. században (1998),Ausztrália története a XX. században (2000),Konzervativizmus az ezredfordulón (2001), Britkonzervatív gondolkodás és politika (2005).

Faludi Ádám (1951, Tata -bánya) író. Szá mos munka-helyen, legtovább ta nárként,majd újságíróként dolgozott,jelenleg szabadfoglalkozású.1970-től az írás mellett máskifejezési formák is – happe-ning, ak ció, vizuális költé-

szet, rock – megjelennek alkotásaiban. Legutóbbikötete: Hogyan teremtettem a világot (2010).Világhálós oldala: www.faludiadam.hu

Filip Tamás (1960, Buda -pest) költő, közjegyző, aMagyar Nap ló vers ro vatá -nak szerkesztője. Kötetei:Fé kezett habzás (1986),Függőhíd (1998), Aminmost utazol (2001), A har-madik szem (2003), Mentés

másképpen (naplójegyzetek, versek, 2005),Rejtett ikonok (2006), Saját erőd (2008).

Giczinger László (1979,Sárvár) az ELTE ma gyarnyelv és irodalom, illetvemagyar mint idegen nyelvszakán végzett 2003-ban,majd a veszprémi Pan nonEgyetem ember-, er kölcs- ésvallásismeret szakán végzett

2009-ben. Jelenleg az angolkisasszo nyok Buda -pesti Ward Mária Gimnáziumában tanít.

Hegedűs Imre János(1941, Székelyhidegkút)író, iro da lomtörténész. Sep - siszent györ gyön volt gim-náziumi tanár és szakfel-ügyelő, 1984-ben emigráltAuszt riába. Bécs ben ésBuda pes ten él. Leg utóbbi

kötete: Benedek Elek (monográfia, 2006).

Keményfi Gábor (1956,Budapest) író. Jellemzőműfaja az esszé, az esszé-regény. Eddig megjelentkönyvei: Időtérkép (2004),Missa Solemnis (2005),Az angyalszárny (2007).Könyveinek grafikai ter-

vezője, illusztrátora. Budapesten él.

Kollarits Krisztina (1968,Szombathely) tanár, iro -dalomtörténész. Az ELTEma gyar–német szakán vég-zett 1998-ban. PhD fokoza-tát 2009-ben szerezte azELTE IrodalomtudományiDok tori Iskolájában. Kötete:

Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile (2010).

Konczek József (1942,Magyarnádor) költő. A Ki -lencek alkotócsoport tagja.Új ságíró és rovatszer kesztővolt kü lönböző napilapok nál,1994-től az MTI külpolitikaiszerkesztőségének munka-társa. Bethlen Gábor-díjas

(2009). Legutóbbi kötete: Vogul szigorlat (2011).

Kondor Béla (Pestlőrinc,1931. február 17. – Buda -pest, 1972. december 12.)festőművész, grafikus, köl -tő. 1951–1956 között járt aMagyar Képző művészetiFőiskola festő szakára,majd harmadévtől grafika

szakára. Mesterei Barcsay Jenő, Kmetty Jánosés Koffán Károly voltak. Többek közt azOrszágos Grafikai Biennálé (1963), a TokióiNemzetközi Grafikai Biennálé (1965) és aMunkácsy-díj (1965, 1971) kitüntetettje, illet-ve posztumusz Kossuth-díjas (1990).

Kovács István (1945,Budapest) költő, polo nista,törté nész, a Ki lencek költő -csoport tagja. Az MTATörté nettu do má nyi In té ze -tének főmunkatársa. JózsefAttila-díjas. Leg utóbbi kö -tetei: A barátság ana tó -

miája I–II. (Írások a ma gyar–lengyel kapcsola-tokról, 2007, 2009), „Egy a lengyel a magyar-ral” (történelmi esszék, 2008). Idén Babér -koszorúval tüntették ki.

Kő Pál (1941, Perespuszta)szobrászművész. A MagyarKépzőművészeti Egyetemtanára. 1993-tól a MagyarokVilágszövetsége Képző mű -vészeti és Iparmű vészetiTársaságának elnöke. Többekközött ő készítette Mohácson

a történelmi emlékhely rendezési koncepcióját és aMagyarok Nagy asszonya kápolna kő dom bor -műveit a Vatikánban. Mun kácsy- (1975), MagyarMű vészetért (1990), Kossuth- (2001), PrimaPrimissima (2006) és M. S. mester-díjas (2007).Legutóbbi kötete: Csillagbojtár – Mes terekről,pályatársakról, tanítványokról (2010).

Mezey Katalin (1943,Budapest) költő, író, mű - fordító. A Kilencek költőtó-csoport tagja. A Szép ha lomKönyv műhely igaz ga tója,1992-től 2008-ig az ÍrókSzak szer vezetének főtit -kára. Töb bek közt József

Attila- (1993), Prima- (2007) és BethlenGábor-díjas (2009). 2008-tól a Tokaji Írótáborelnöke. Legutóbbi kötetei: Válogatott versei(2008), Bolygópályák (2010).

Oláh János (1942, Nagy -berki) költő, író. A Kilen -cek költőcsoport tagja.1994-től a Magyar Naplófolyóirat fő szerkesztője.Greve- (1992), JózsefAttila- (1994), Már cius 15-e(2007) és Bethlen Gábor-

díjas (2009). Leg utóbbi kötetei: Kenyér -pusztítók (hang- és színjátékok, 1993), Vér -szerződés (novellák, 2001), Por és hamu (ver-sek, 2002). Legújabb kötete: Száműzött törté-netek (novellafüzér, 2011).

Szakály Sándor (1955,Törökkoppány) hadtörté-nész, az MTA doktora. Volta Had történeti Intézet és Mú -zeum főigazgatója, a DunaTele vízió alelnöke, a Sem -mel weis Egyetem, a veszp -rémi Pannon Egyetem egye-

temi tanára. Jelenleg a Károli Gáspár ReformátusEgyetem tanszékvezető professzora. Kutatásiterülete az 1868 és 1945 közötti magyar hadtör-ténelem, társadalom-, illetve sporttörténet. Leg -utóbbi kötete: Katonák, csendőrök, ellenállók(tanulmányok, 2007).

Tamás Menyhért (1940,Hadikfalva) költő, író. Volta Népszava irodalmi szer-kesztője, 1990–91 között aNépszava helyettes főszer-kesztője, 1986–2008 kö zötta Magyar Írószövetség vá -lasztmányi tagja, 1999–2006

között a MAOE alelnöke. Az MMA rendestagja. József Attila- (1984), SZOT- (1986) ésArany János-díjas (2009). Legutóbbi kötete:Alkonyút (versek, 2010). Az idén BalassiBálint-emlékkarddal tüntették ki.

Vasadi Péter (1926, Bu da -pest) költő, író. A Ma gunkkenyerén című antológiábanindult 1972-ben. JózsefAttila- (1991), Füst Milán-(1996), Kor társ- (2003) ésArany János-díjas. 2001-bena Magyar Köz társaság Arany

Érdemkeresztjében, 2005-ben Stephanus-díjbanrészesült. Legutóbbi verseskötete: Opál beszéd(2010). Az idén Déry Tibor-díjjal tüntették ki.

Vasy Géza (1942, Bu -dapest) irodalomtörténész,az ELTE modern magyarirodalomtörténeti tan szé -kének docenseként tanított.Az 1945 utáni magyar iro-dalommal foglalkozik, kü -lö nös tekintettel Illyés Gyu -

la, Kormos István, Juhász Ferenc, Nagy László,Csoóri Sándor, valamint saját nemzedéktársaimun kásságára. József Attila- és Arany János-díjas. 2007 és 2010 között a Ma gyar Írószövet-ség elnöke. Legutóbbi kötete: „Haza a magas-ban” – Illyés Gyuláról (2010).

Végh Attila (1962,Budapest) költő, esszéíró.A Gödöllői Agrár tu do má -nyi Egye temen (1989),majd a Debreceni Egye temfilozófia szakán (2004)végzett. Nagy maroson él, aMagyar Hírlap munkatár-

sa. Legutóbbi kötetei: Hamuszáj (versek,2008), Közelítések (fotók, esszék, 2009), A tor -zó tekintete (tanulmányok, 2010), Par me -nidész-töredékek (fordítás, tanulmány, 2010).

Viola Szandra (1987) aPázmány Péter KatolikusEgyetem magyar–kommu-nikáció szakán tanult,jelenleg filozófia szakrajár. Verset, prózát, kritikátír, különböző antológiábanés irodalmi folyóiratokban

publikál. Verseskötete: Léleksztriptíz (versek,fotók, 2008).

Volodarszkij, Leonyid(1950) a mai orosz lírajelentős költője, Moszk -vában él. Különösen von-zódik a magyar történe-lemhez és a magyar témák-hoz, Ogyinnádcáty sznov(Ti zen egy álom) címmel

kiseposzt is írt a nándorfehérvári diadalról,amely megjelent a Magyar Napló 2006.novemberi számában. Munkásságáért megkap-ta az MTA Füst Milán Fordítói-díját.

Zelnik József (1949,Gyula) etnográfus, író, aMagyar Művészeti Aka -démia alelnöke, azÖKOTÁJ című periodikafő szerkesztője, Budapestenél. Legutóbbi kötetei:Zarán doklat a borhoz

(2000), Testámen, Leonardó Evangéliuma(2003), A zöld ember (2003), Tengerkönyv(2006), A nagy szertartás (2010), A magyarkultúra mindenese, Mezei Károly beszélgetZelnik Józseffel (2011).

71

december szerzõink

Iratkozzon fel elektronikushírlevelünkre honlapunkon!

www.magyarnaplo.hu

A Magyar Tudományos Akadémia Füst MilánFordítói Alapítvány kuratóriumának tagjai: Prof.Dr. Kulcsár Szabó Ernő, Dr. Rőder Edit.Dr. Szinger András odaítélte a 2011 évi FüstMilán fordítói díjakat. A díjakat 2011 november25-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz termébenKulcsár Szabó Ernő elnök adta át.Füst Milán Fordító díjban részesült JurijGuszev orosz műfordító. A Füst Milán

Fordítói díj oklevélből, emlékéremből, és5000 euró pénzjutalomból áll.Füst Milán Fordítói ösztöndíjban 7 pályázórészesült Makarewicz Irena lengyel, MartinHrisztov bolgár, John Batki amerikai,Krumova Julia bolgár, Reet Klettenberg észt,Nelli Dimova bolgár, Zádor Éva magyar

műfordító. A Füst Milán Fordítói ösztöndíjoklevélből, és 2000 euró pénzjutalomból áll.A díjban részesültek mun kás ságát laudá-ciójában Dr. Pál Ferenc egyetemi tanárméltatta.Dr. Rőder Edit megemlékezett a 2010-benelhunyt Dr. Boytha Györgyről, aki 21 éven áttöltötte be a Füst Milán Fordító Alapítványkurátori tisztségét.

A Füst Milán-pályázat eredményei

72

magyar naplóhirdetés

Documents

magyar A Magyar Írószövetség Télapó és Paprikajancsi ...magyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2011_12.pdf · a magyarok nándorfehérvári nagy győzelméről) címmel