1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

37.

NYÍRI ANTAL

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

Fonetikai Tanszék

1999

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő:

Földi Éva

Munkatárs:

Módos Péter

Pávics Krisztina

ISSN 1419–4481

ISBN 963 463 297 1

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke.

Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.

Hozott anyagról sokszorosítva.

990136 Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

3

NYÍRI ANTAL

4

5

NYÍRI ANTAL VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

1907-ben születtem Szentesen. Középiskoláimat ugyanott, egye-

temi tanulmányaimat pedig Szegeden, Münchenben és Bécsben végez-

tem.

Bölcsészdoktori oklevelet szereztem, magyar–német szakos kö-

zépiskolai tanár 1934-ben, a nyelvtudományok kandidátusa pedig 1952-

ben lettem.

Fél évig voltam az Országos Ösztöndíj Tanács gyakornoka, 16

évig középiskolai tanár Csurgón, Kolozsvárott, Békéscsabán és Szege-

den.

Azután a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára lettem, ott két évig

működtem. 1952-től a szegedi tudományegyetemen vagyok, előbb mint

docens működtem, 1956-tól egyetemi tanárként.

Tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Finn-

ugor Társaságnak, a szegedi Néprajz és Nyelvtudománynak megindulása

óta egyik szerkesztője voltam 20 évfolyamon keresztül.

Kutatási területeim: a magyar hangalak és mondattörténet, a ma-

gyar nyelvjárások, szófejtések és szólásmagyarázatok, szövegkritika és a

nyelvművelés.

Nyelvészeti munkásságomat 1932-ben egy szólásmagyarázattal

kezdtem, majd egy nyelvemléktanulmánnyal folytattam 1933-ban, ez volt

a bölcsészdoktori értekezésem. A kritika kedvezően fogadta A zselicségi

Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című nagyobb tanulmányomat, me-

lyet 1939-ben csurgói tanárként írtam még.

Szívesen emlékszem itt meg Balassa Józsefnek munkámról a Ma-

gyar Nyelvőrben 1942-ben írt recenziójáról, melyben tanulmányomnak

különösen gazdag anyagát és jelentéstani részét emelte ki.

Szülőföldem nyelvi és néprajzi sajátságairól A kihaló szentesi vízi

élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkámban írtam és egy

előadásban emlékeztem meg 1976-ban, mely szerény füzetben, a Csong-

rád Megyei Könyvtár Füzetének 8. számában jelent meg.

Az utóbbi 15-20 évben főképpen magyar hangalaki és mondattör-

téneti kérdésekkel meg szófejtésekkel foglalkozom. Szófejtéseim közül a

Fa-fandzsa címűt említem meg, továbbá a tűzgerjesztés körébe tartozó

szófejtéseimet. Ezek közül is kiemelem a szén eredetéről szóló fejtegeté-

semet, amelyet Mészöly Gedeon legszebb szófejtésemnek tartott, amely

6

szófejtés azonban nem az én nevemen fut a legújabban megjelent szófejtő

szótárban.

Azután megemlékezem még a magyar nyár aestas eredetéről írt

szófejtésemről, A nemzeti melléknév keletkezése című etimológiámról. A

nemzeti melléknév keletkezése szépen szemlélteti, hogy a magyar nép

egésze a felvilágosodás korában érkezett a nemzetté válás küszöbéhez.

Szófejtéseimben és általában nyelvtörténeti kutatásaimban Mé-

szöly Gedeon nyelvszemlélete, eredményei és kutatásai, módszeres eljá-

rásai hatottak rám. De nem utánzom őt, hanem eredményeit, úgy gondo-

lom, tovább építem.

Különben nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nem csak én

tartom magamat legjobb értelemben Mészöly tanítványának, hanem a szó

nemes értelmében ő is tanítványának tartott engemet.

Alaktörténeti kutatásaim közül megemlékezem a -ni főnévi igen-

évképző eredetéről írt fejtegetésemről, azután az -ó, -ő és a -t melléknévi

igenévképzők történetéről szóló fejtegetésemről, továbbá a finnugor -n

helyhatározórag kimutatásáról. Ezek fontos fejtegetések, úgy vélem.

Megemlíthetem az igeragozás történetének több fontos kérdéséről

szóló közleményeimet is. Ezek a hazai és külföldi folyóiratokban jelentek

meg.

Úgy vélem, hogy a Gombocz által jelzett, de más által még nem

járt úton haladok a magyar tőtörténet kutatásában, elsősorban mert a ma-

gyar tőrendszer descendens történetét tárgyalom úgy, ahogy azt Gombocz

Zoltán gyümölcsözőnek vélte. Ezt a munkámat szeretném befejezni a

tárgy iránti vonzódástól is sarkallva, azután nem utolsósorban két nagy

nyelvtudós iránti különös tisztelettől is ösztökélve: Gombocz Zoltán és

Mészöly Gedeon iránt.

Gombocz Zoltán iránt, aki a descendens tőtörténet szükségét elő-

ször pendítette meg. És Gombocz mellett Mészöly Gedeon iránt, aki ki-

tűnő kutatási módszerek meg-megújuló keresésében és megújításában

lépten-nyomon meglep bennünket.

Végül, a descendens tőtörténet mellett szeretném, ha egy kis

munkacsoporttal együtt dolgozhatnám ezután is a Bécsi kódex és a

Müncheni kódex magyar–latin és latin–magyar szótárának a kidolgozá-

sán. És boldog lennék, ha annak megjelenését meg is érhetném.

7

A videofelvétel 1977. szeptember 29-én készült, szövegét Földi

Éva jegyezte le.

8

NYÍRI ANTAL ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT

BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: AlinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae,

Ism. = ismertetés, I. OK = a Magyar Tudományos Akadémia (I.) Nyelv- és Irodalomtu-

dományi Osztályának Közleményei, MNy = Magyar Nyelv, NyK = Nyelvtudományi

Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr.

1932.

Tudja a dürgést. Népünk és Nyelvünk 7–10. 131–4.

1933.

A Winkler Kódex hangtana és szótana. Szeged.

A csákó szó története. Népünk és Nyelvünk 7–9. 125–8.

Nagy József: Teljes magyar nyelvtan kérdés-felelet formában. Népünk és

Nyelvünk 10–12. 193. p. (Ism.)

1934.

Apa, atya, anya. Szegedi Füzetek, 301. p.

Berze Nagy János szólásmagyarázata. Népünk és Nyelvünk 10–12. 200–7.

(Ism.)

1937.

Volt-e jerjünk igealak? Népünk és Nyelvünk 4. 109–11.

Nőstény. MNy XXXIII, 173. p.

1939.

A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. Kaposvár.

1940.

Hízelkedik. MNy XXXVI, 327–30.

1941.

Fa-fandzsa. MNy XXXVII, 29. p.

A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. MNy XXXVII, 41–6.

Mű. MNy XXXVII, 157–61.

A 'vállal' jelentésű vádol, elvádol magyarázata. Nép és Nyelv 5. 151–3.

Szörnyű. Nép és Nyelv 7. 199–203.

9

1942.

A g > gy változás. MNy XXXVIII, 44–5.

Stomachus – hatek. MNy XXXVIII, 49–50.

Carenadus – hy kew. MNy XXXVIII, 50. p.

Sorompó. MNy XXXVIII, 121–2.

Rompa. MNy XXXVIII, 201. p.

Fenyeget. MNy XXXVIII, 295–6.

Anyanyelv és idegen nyelv. In: A Csurgói Református Kollégium évkönyve az

1941–42. iskolai évről. Az iskola fennállásának 150. évében. Csurgó,

19–25.

1943.

Zilál, szilony, szí, silány, siláp. Nép és Nyelv 2. 21–9.

Hangutánzó szavaink történetéből 1. Nép és Nyelv 7. 121–9.

Hangutánzó szavaink történetéből 2. Nép és Nyelv 8. 141–52.

1944.

Lohog, lohol, lohad. MNy XL, 304–6.

Szennyes. Nép és Nyelv 1–6. Kolozsvár, 41–4.

1947.

Kövekël. MNy XLIII, 56–7.

Lohog, lohol, lohad. MNy XLIII, 189–92.

1948.

A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. In: Alföldi

Tudományos Intézet Évkönyve 2. 1946–1947. Szeged, 194–298.

1950.

Arany János nyelvéhez. Nyr 74. 177–8.

A -d kicsinyítőképző történetéhez. Nyr 74. 272–3.

A fuldokló ember a szalmaszálhoz is kap. Nyr 74. 291. p.

1951.

Káburc, habarcs. MNy XLVII, 82–4.

Rákháton jár a segítség, nyúlháton jár a kegyelem. Nyr 75. 134. p.

Szárnyék, szárnyokú. Nyr 75. 464–5.

Vétetlenül lőtt Cupido, vagy véletlenül? Nyr 76. 49–50.

10

1953.

Hárít szavunk és rokonai. MNy IL, 392–8.

Kertész Manó emlékezete. Nyr 77. 161–5.

Sok szívet nem lőne vétetlen, vak valván. Nyr 77. 310–1.

Az igenevek történetéhez. Nyr 77. 455–9.

1954.

"Nyomodat mossák őszesők". (Válasz Benkő László vitacikkére). Szegedi

Egyetem, 1954. július 13. 2. p.

Csefkó Gyula hetvenötéves. Nyr 78. 122–6.

1955.

Az új tanév kezdetén. Szegedi Egyetem 14. 1. p.

A munkás–paraszt hallgatókkal való foglalkozásról a Szegedi Tudományegye-

tem Bölcsészettudományi Karán. Felsőoktatási Szemle 10. 457–8.

A tűzgerjesztés magyar nyelvi kifejezéseinek történetéből. Nyelv és Irodalom 1.

73–85.

1956.

Csóvál. Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Budapest, 364–70.

Gége, gegőzik. MNy LII, 42–8.

A had és a szër. Nyelv és Irodalom 2. 103–32.

Fokos Dávid: A névragozás történetéből. NyK 57. 113–4. (Hozzászólás)

1957.

A debreceni társadalomtudományi Acta 1956. évi kötete. Felsőoktatási Szemle

1–2. 63–6. (Ism.)

Szófejtések. Néprajz és Nyelvtudomány 1. 72–85.

1958.

Pákász szavunk története. Néprajz és Nyelvtudomány 2. 33–42.

O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Nyr 82. 497–

500. (Ism.)

1959.

Tanárképzés a Szegedi Tudományegyetemen és az új gyakorló iskolák eddigi

munkája. Felsőoktatási Szemle 6. 345–51.

11

1960.

Ugor vagy finnugor eredetű-e sző szavunk? A sző és a szër viszonyáról. Néprajz

és Nyelvtudomány 3–4. 57–67.

Kikelet. Néprajz és Nyelvtudomány 3–4. 183–4.

Mészöly Gedeon: Ulisszes, azaz Homérosz Odisszeája magyarul. Néprajz és

Nyelvtudomány 3–4. 186–91. (Ism.)

Végh József: Őrségi és hetési nyelvatlasz. Néprajz és Nyelvtudomány 3–4.

191– 5. (Ism.)

Hozzászólás a Pécsi Nyelvművelő Konferencián. Anyanyelvi műveltségünk. A

Pécsi Nyelvművelő Konferencia anyaga. Budapest, 264–5.

Mészöly Gedeon. NyK 62. 150–3.

Über eine umstrittene Frage der Orthographie im Wiener und im Münchener

Kodex. ALinguH 3–4. 275–80.

1961.

Nemzetközi finn-ugor kongresszus Budapesten. Budapest, 1960. augusztus 20–

24.Felsőoktatási szemle 1–2. 63–4.

Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Nyr 85. 478–81. (Ism.)

Mészöly Gedeon. 1880–1960. In: In memoriam Gedeon Mészöly. Néprajz és

Nyelvtudomány 5. 5–6.

A Bécsi és a Müncheni Kódex helyesírásának egyik vitatott kérdéséről. In: In

memoriam Gedeon Mészöly. Néprajz és Nyelvtudomány 5. 133–42.

Hozzászólás a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és

a Művelődésügyi Minisztérium Nyelvtudományi Munkaközösségének

kö- zös vitáján. 1961. március 29–30. I. OK 1–4. 164–5.

1962.

Törlejt szavunk eredete. MNy LVIII, 313–23.

Körös és Kőrös. MNy 86. 491–2.

Hangutánzó eredetű térszínforma nevek. Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 55–

62.

Rajta hagyta keze szemét? (A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai 130. lapjá-

hoz.) Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 115. p.

Molnoddal: hiba? Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 116. p. A Régi Magyar

Drámai emlékek 1. 642. lapjához.

Lángos = "Tűz (régi magyar szó)"? Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem című

mű- vének 15. énekéhez. Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 116–7.

Király Péter: Ismeretlen magyar glosszák. Jászói, Zirci, Nagyvátyi Glosszák.

Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 134–6. (Ism.)

Pusztai István: Birk-kódex 1474. Néprajz és Nyelvtudomány 5–6. 136–7. (Ism.)

12

1963.

Über den Ursprung des ungarischen Infinitivsuffixes -ni. Congressus

Internationalis Fenno-Ugristarum Budapestini Habitus 20–24. 9. 1960.

Budapest, 115–20.

A törlejt, a Szabács Viadala, a módszer és egy stiláris kérdés. (Válasz Imre Sa-

munak.) MNy LIX, 162–71.

A folyónevekből lett kutyanevekről. Nyr 87. 351–4.

Néhány magyar szó eredetéhez 1. Néprajz és Nyelvtudomány 7. 79–83.

Hajdú Péter: Finnugor népek és nyelvek. Néprajz és Nyelvtudomány 7. 179–83.

(Ism.)

Dr. Klemm Imre Antal. Szegedi Egyetem, 1964. január 27. 3. p.

A magyar nyár `aestas` eredetéről. MNy LX, 414–23.

Szófejtések 2. Néprajz és Nyelvtudomány 8. 59–63.

1965.

Zur Etymologie von ung. nyár `aestas; Sommer`. Acta Linguistica 1–2. 97–110.

Az -ó/-ő képzős igenevek történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány 9. 23–32.

1966.

A Müncheni Kódex eredeti kézirata tanulmányozásának tanulságai. Néprajz és

Nyelvtudomány 10. 39–54.

1967.

A helyes magyar kiejtés normáiról. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az

egri kiejtési konferencia anyaga. Szerk. Grétsy László és Szathmári

István. Budapest. 161–2.

A magyar tőrendszer descendens történetéhez 1. In: A magyar nyelv története

és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai.

(1966. augusztus 24–28.) Budapest. 161–4. (NytudÉrt 58.)

A nemzeti melléknév keletkezése. Néprajz és Nyelvtudomány 11. 55–62.

1968.

Zur Geschichte des ungarischen Partizipsuffixes -t/-tt. Congressus Secundus

Internationalis Fenno-Ugristarum. Helsinki, 23–28. VIII. 1965. Pars. 1.

Helsinki. 359–66.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. MNy LXIV, 129–44. (Ism.)

A romlik, rongál és rokonai eredetéről. Néprajz és Nyelvtudomány 12. 47–52.

Bárczi Géza–Benkő Loránd–Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Néprajz

és Nyelvtudomány 12. 81–2. (Ism.)

13

1969.

A `tectum; Dach` fogalma neveinek eredete és története nyelvünkben. MNy

LXV, 1–14.

Haj-héj-hé-hí. MNy LXV, 458–9.

A magyar tőrendszer descendens történetéhez 2. Néprajz és Nyelvtudomány 13.

63–7. Német kivonattal.

Bencédy József–Fábián Pál–Rácz Endre–Velcsov Mártonné: A mai magyar

nyelv. Néprajz és Nyelvtudomány 13. 89–92. (Ism.)

Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Néprajz

és Nyelvtudomány 13. 89–92. (Ism.)

Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen. Nyr 93. 141–5. (Ism.)

1970.

A Magyar Nyelvjárások Atlasza 1. NyK 72. 447–51. (Ism.)

Über ein finnisch-ugrisches Lokalkassufix -m. Néprajz és Nyelvtudomány 14.

63–5.

Szövegkritikai megjegyzések. A "Magyar széphistóriák" (Magyar Helikon)

1965. 207. lapjához.Néprajz és Nyelvtudomány 14. 101–2.

Wolfgang Schlachter 65 éves. NyK 72. 440–3.

1971.

A Müncheni Kódex 1466-ból. Kritikai szövegkiadás a latin megfelelővel

együtt. Budapest. (Szerk.)

Bevezetés. In: A Müncheni Kódex 1466-ból. Budapest, 9–37.

1972.

Mondattörténeti jegyzetek. Néprajz és Nyelvtudomány 15–16. 119–22.

Puli szavunk eredete. Néprajz és Nyelvtudomány 15–16. 193. p

Néhány adalék Mészöly Gedeon nyelvtudományi pályájához. Néprajz és Nyelv-

tudomány 15–16. 194. p.

Symposion über Syntax des uralischen Sprachen 15–18. Juli 1969 in

Reinhausen bei Göttingen. Néprajz és Nyelvtudomány 15–16. 199–203.

(Ism.)

Csefkó Gyula adai nyelvtudományi munkásságának jelentősége és a nyelvtudós

jellemzése. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 13.

(Újvidék) Novi Sad. 5–12.

Corrigenda "A Müncheni Kódex 1466-ból" című műhöz. MNy LXVIII, 342–5.

(A betűhű kritikai kiadáshoz)

14

1973.

A magyar igeragozás történetéhez. Az indeterminált (alanyi) ragozásról.MNy

LXIX, 140–58.

Zur Geschichte des Personalsuffixes -n in den ungarischen Zeitwörten.

Finnisch- Ugrische Forschungen 40. Helsinki. 135–45.

Zur Frage der altungarischen Diphtonge mit labialem Nachglied. In: Mémoires

de la Société Finno-Ougrienne 150. Helsinki, 252–9.

1974.

Pais Dezső 1886–1973. Néprajz és Nyelvtudomány 17–18. 311. p.

A magyar indeterminált (alanyi) és determinált (tárgyas) igeragozási rendszer

kialakulásának története. Néprajz és Nyelvtudomány 17–18. 149–59.

A szójelentés történeti szempontú vizsgálatához. In: Jelentéstan és stilisztika. A

magyar nyelvészek 2. nemzetközi kongresszusának előadásai. Buda-

pest, 421–5.

Inczefi Géza 1906–1974. MNy LXX, 503–4.

1975.

A tűzgerjesztés egyik régi szócsaládjának eredete és története nyelvünkben. In:

Pais Dezső tudományos emlékülés Zalaegerszegen. Szerk. Szathmári

István és Ördög Ferenc. Budapest, 161–7.

Még egyszer a `tectum; Dach` jelentésű haj>héj eredetéről. MNy LXXI, 208–9.

Újabb adalékok "A walesi bárdok"-hoz. Arany János költeményének "Kobzán a

dal magára vall" sorához. MNy LXXI, 331–4.

Die descendente Geschichte des ungarischen Stammsystems.In: Congressus

Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum 1. Tallinnae habitus 17–23. 8.

1970. Tallinn, 645–50.

1976.

A Bécsi Kódex és a Müncheni Kódex magyar–latin és latin–magyar szótárának

terve. Szeged.

Az ómagyar labiális utótagú kettőshangzók kérdésének vitája és valószínű

megoldása. Néprajz és Nyelvtudomány 19–20. 291–301.

Velcsov Mártonné: Antropometrikus mértéknevek a magyar nyelvben. Néprajz

és Nyelvtudomány 19–20. 389–94. (Ism.)

Búcsú Bárczi Gézától. MNy LXXII, 8. p.

Hangsúly, hanglejtés. In: Mai magyar nyelvünk. Budapest, 38–44.

Molnár József–Simon Györgyi: Magyar Nyelvemlékek. Felsőoktatási Szemle.

38–44. (Ism.)

15

A belső keletkezésű szavak szófejtésének módszertani problémái. In: Az

etimoló- gia elmélete és módszere. Budapest, 217–22.

Hozzászólás. Vita a nyelvtudomány jövöjéről. Szerk. I. Gallasy Magdolna.

Budapest, 56–7.

1977.

Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv. Szentesi tanulmányok. Az 1975.

évi honismereti napok előadásai. Szerk. Péter László. Szeged, 71–9.

Gombocz Zoltán emlékezete. MNy LXXIII, 425–6.

1978.

Az aszó-ról szóló szófejtési kísérletek és azok módszertani tanulságai. MNy

LXXIV, 84–5.

Hozzá. MNy LXXIV, 84–5.

A Magyar Nyelvjárások Atlasza II–VI. NyK 80. 423–7. (Ism.)

A magyar tőrendszer történetéből. Néprajz és Nyelvtudomány 22–23. 23–46.

Sur l`origine de la conjonction hongroise ha `si`. Études Finno-Ougriennes XV,

247–51.

Az aszó, aszú eredete, hang- és alaktörténete. MNy LXXV, 147–62.

Penavin Olga 1965–78: Szlavóniai (kórógyi) szótár I–III. Nyr 103. 478–83.

(Ism.)

Szentes régi arculata. Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 11. 5–18.

Zur Geschichte der Integrierung der ungarischen Wortstamme. Veröffent-

lichungen der Societas. (Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70.

Geburstag). Uralo-Altaica 12. 201–3.

Die inetymologischen j, v, h, in der Geschichte den ungarischen Stammsystems,

in Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum 20–27/VII. Turku,

195– 200.

Mészöly Gedeon születése 100. évfordulójának ünnepe Szegeden. Acta

Ethnographia Linguistica 24–25. 386–9.

Az óv `bewahren, behülten` meg az ósz `ua` és az ó `régi, alt` tőtörténete.

Néprajz és Nyelvtudomány 24–25. 79–90.

1981.

A nyelvtudós Mészöly Gedeon. MNy LXXVII, 265–82.

Mészöly Gedeon és Klemm Antal egyidejű szegedi professzorságának históriá-

ja. Tiszatáj 35. 48–9.

Még egyszer szén szavunk eredetéről meg egy szófejtés-szemléleti kérdésről és

annak következményeiről. NyK 83. 396–401.

16

Balogh Lajos–Deme László–Imre Samu összeáll. 1977. Mutató A Magyar

Nyelvjárások Atlasza I–VI. kötetéhez. NyK 83. 466–7. (Ism.)

1983.

Klemm Imre Antal, a nyelvtudós. Néprajz és Nyelvtudomány 26–27. 7–10.

1984.

A -vv hangegymásután megjelenésének következményei a magyar alaktörténet-

ben. Uralisztikai Tanulmányok I, 295–308.

A sűrű: sűrűn és a sürüven > sürven, sürüjen > sürjen alaktörténete. NyK 86.

140–7.

1985.

Károly Sándor köszöntése. Néprajz és Nyelvtudomány 29–30. 5–6.

A Müncheni Kódex kénesőt szavának mivoltáról. Néprajz és Nyelvtudomány

29–30. 155–7.

A törlit igének és társainak vallomása A Szabács Viadala eredetéről. In: Ma-

gyar vers. Szerk. Béládi Miklós–Jankovics József–Nyerges Judit. Budapest,

39–46.

1987.

Fürkész. MNy LXXXIII, 493–4.

1989.

Komplexitás és a magyar nyelvtörténet (Doktori tézisek bővebb kifejtése élet-

mű alapján). Szeged. (Doktori értekezés, kézirat)

1991.

A Müncheni Kódex teljes magyar–latin szótára kiadásának szükséges voltáról.

In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Haj-

dú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 481–3.

1993.

A Müncheni Kódex magyar–latin szótára. Budapest.

17

KORTÁRSAK NYÍRI ANTALRÓL

Szentesen született 1907. március 9-én. Az elemi és a középiskolát szü-

lővárosában végezte. A szűkebb haza ízes, szép magyar nyelvhasználatát hozta

magával Szegedre, ugyanis 1926 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar–

német szakára.

Már az első szemeszterben különös hatással volt rá Mészöly Gedeon, a

finnugor nyelvészet professzora, ezért érdeklődése a magyar nyelv és a nyelvé-

szet felé fordult. A második tanévet egy sikeres pályázat révén már München-

ben végezte, a harmadikat ismét Szegeden, a negyedik évet pedig a bécsi Colle-

gium Hungaricumban töltötte állami ösztöndíjasként.

Ismeretszerzésben, élményekben gazdag egyetemi évek után mégis

nehezen indult Nyíri Antal tanári pályafutása. Első munkahelye jszegeden a

Vakok Intézetében volt, ahol felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás

fejében, mert fizetést nem kapott. Később az Országos Ösztöndíj Tanácshoz

került gyakornoknak.

Közben 1933-ban A Winkler Kódex hangtana és szótana című értekezé-

sével bölcsészdoktori címet szerzett. 1934 őszétől egy sikeres pályázat elnyeré-

se után már a csurgói Csokonai Gimnáziumban tanított. Ma is csodálattal tölti

el az az érzés, hogy a hatalmas és értékes iskolai könyvtárban ugyanazokat a

könyveket forgathatta, amelyeket egykor Csokonai is forgatott. A Csurgón töl-

tött években szabadidejének jelentős részét népnyelvi gyűjtésnek és az értékes

nyelvi anyag feldolgozásának szentelte. 1939-ben látott napvilágot A zselicségi

Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkája, amelyről Balassa József a

Nyelvőrben igen kedvező véleményt mondott.

A bécsi döntés után Mészöly Gedeon meghívására a kolozsvári gyakor-

ló gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkor került kapcsolatba a kolozsvári

egyetemmel is, ahol először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi

kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott sze-

minárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszé-

kén. A háború miatt aztán minden abbamaradt. Családjával együtt visszaköltö-

zött Szentesre, majd 1945 után Békéscsabán, az evangélikus gimnáziumban

sikerült állást kapnia. 1947 augusztusában ismét kedves professzorának, Mé-

szöly Gedeonnak a hívására került Szegedre, a Baross Gimnáziumba. Közben

az egyetemen is kapott órákat, s így ismét nyelvtörténeti és dialektológiai

tárgykörökben búvárkodhatott. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjtemény-

18

ben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai

című munkája.

1950 őszén került főiskolánkra, és a Magyar Nyelvészeti Tanszék veze-

tője lett. Munkatársai voltak Csefkó Gyula főiskolai tanár, Dobcsányi Ferenc és

Mucsi Józsefné tanársegédek. Ezekben az években még egészen más volt a

főiskola arculata és ennek megfelelően a képzési rendszer is. Csupán néhány

éve jött létre az új iskolarendszer, és igen kevés volt az ennek megfelelően ké-

pesített tanár. Nagy volt a hallgatói létszám a tanszékeken dolgozó oktatók

számához képest. Minden tanár több tárgyat is oktatott, előadásokat tartott és

szemináriumokat is vezetett. A főiskolai képzés csak kétéves volt, ezért igye-

keztek nagyon intenzív munkát végezni, hogy biztos alapokat adjanak a hallga-

tóknak. Néhány évig csak egyszakos tanárokat képeztek főiskolánkon. Nehezí-

tette a tanári munkát az a körülmény, hogy a diákok jelentős része szakérettségi

után, gyenge előképzettséggel került az intézetbe. Ma már csak érdekességnek

tűnik, hogy 1950-ig nem voltak nyomtatott vagy sokszorosított jegyzetek, a

vizsgákra a hallgatók saját jegyzetelésükből és a szemináriumokon feldolgozott

anyagból készültek.

Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet is írt,

amelyeket azután sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet A mellé-

rendelő mondatok című, a másik pedig a Szókincs című. Szívéhez talán köze-

lebb állt az utóbbi jegyzet, amelyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások

tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani és elmélyíteni a hallgatók

nyelvtörténeti alapokon nyugvó szemléletét.

Nyíri Antal a főiskolánkon töltött két év során tovább folytatta a nyelv-

emlékek vizsgálatát. Kutatói érdeklődése, figyelme ebben az időben a -t képzős

igenevek felé fordult. Ezekre az évekre esik a had és a szer szavaink szófejtése

és magyarázata is, ami sokáig foglalkoztatta.

1952 őszén került át a szegedi egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszéké-

re, ahol 3 évig docensként dolgozott, majd 1955-től, Klemm Antal nyugalomba

vonulásától 1977 decemberéig a Nyelvészeti Tanszéket vezette. 1956. február

1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar

dékáni tisztségét is betöltötte, majd 1958–1963 között tanárképzési

rektorhelyettesként tevékenykedett. A sok hivatali teendő mellett azért mindig

maradt ideje a tudomány számára. Az egyetemi évek alatt számtalan színvona-

las cikke, sikeres szófejtései, értékes kódextanulmányai láttak napvilágot.

Nyíri Antal a nyelvtörténet és nyelvjárástan kiváló művelőjeként vált

ismertté. Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex

1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadé-

miai Kiadónál.

19

Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelő-

déstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos,

logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a

magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért

való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványai-

ba is átplántálni.

1977 végén, hetvenedik évének betöltése után ment nyugdíjba, de né-

hány évig még visszajárt az alma materbe, és nagy lelkesedéssel tartott előadá-

sokat a nyelvtörténet rejtelmeiről. A nyugalomba vonulás természetesen nem

jelentette a tudományos munka megszakadását, ennek ékes bizonyítéka a még

1993-ban megjelenő igen értékes munka, A Müncheni Kódex magyar–latin

szótára.

Szabó Józsefné

In: "Életem a főiskoláért". Írások a főiskola történetéről. Szerk. Horváthné

Szélpál Mária. Szeged, 1993, 172–4.

*** Hajdú Péter köszöntőjében így jellemezte a 80. születésnapját ünneplő

Nyíri Antalt: „(…) ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig

van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze.” (Hajdú Péter:

Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 117. p.) Hogy

mennyire igaz és jogos Hajdú Péternek e kijelentése, azt mi sem bizonyítja

jobban, mint az a sokrétű életmű, amely szinte az egész magyar nyelvészetre

kiterjed. Nyíri foglalkozott szólásmagyarázattal, otthonosan mozgott a nyelvtör-

ténetben, több írása jelent meg a hangtörténet, a történeti tőtan és alaktan terü-

letén, valamint kutatott a dialektológia tárgykörében is.

Éppen ezért érdekes, hogy a nyelvészet e jeles képviselőjét egyetemi

tanulmányai kezdetén az irodalom vonzotta. „Én nem nyelvész akartam lenni,

hanem az irodalommal akartam foglalkozni. Csakhogy itt az egyetemen iroda-

lomból nem sok indítást kaptam. A finnugor nyelvészet professzora, Mészöly

Gedeon, viszont már a legelső félévben nagy hatással volt rám, így aztán már az

egyetemi tanulmányaim kezdetén lecövekeltem a nyelvészet tanulása mellett.”

(Sz. Bozóki Margit: „Minden magyar embernek törekednie kellene a helyes és

szabatos önkifejezésre!”. Honismeret 1987/4. 26. p.)

Mészöly Gedeon nemcsak példaképe Nyíri Antalnak, hanem pártfogója

is: mind szakmailag, mind pedig emberileg támogatta és figyelemmel kísérte

pályájának kezdetét. Mészöly javaslata alapján kapott Nyíri az 1930–31-es tan-

évre állami ösztöndíjat a bécsi Collegium Hungaricumba. Az ő tanácsára kez-

20

dett Nyíri Antal foglalkozni a nyelvemlékek feldolgozásával; többek között így

született meg A Winkler Kódex hangtana és szótana című műve, amely egyben

bölcsészdoktori munkája is. Mészöly Gedeon hívására került Kolozsvárra is.

Erről az időszakról ő maga így vall: „A bécsi döntés után Kolozsvár is vissza-

került Magyarországhoz, és akkor Mészöly Kolozsvárra ment nyelvésznek.

Onnan írt nekem, hogy vállalnék-e tanári állást a kolozsvári gyakorló gimnázi-

umban. Persze, hogy elvállaltam. (…) Szabad időmet pedig a Mészöly-féle

intézetben töltöttem, mert Mészöly átadta nekem szemináriumi óráinak egy

részét. Nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkoztam. 1944-ben úgy-

nevezett fizetés nélküli tanársegéd lettem Mészöly tanszékén, de a főállásom a

gyakorló gimnáziumban volt. A háború miatt aztán minden abbamaradt.” (Sz.

Bozóki Margit: „Minden magyar embernek törekednie kellene a helyes és sza-

batos önkifejezésre!”. Honismeret 1987/4. 27. p.)

Tanári pályafutását azonban a háború sem tudta kettétörni: 1947-ben –

ismét Mészöly hívására – Nyíri Antal a szegedi gyakorló gimnáziumba került,

majd 1950-től a főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Innen

ívelt felfelé egyetemi oktatói karrierje: 1952-től docens, majd dékán lett, 1955-

ben pedig megkapta az egyetemi tanári kinevezést. „(…) kutatói munkássága

mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A

hivatástudathoz hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középisko-

lai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon

jól kamatoztathatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel ma-

gyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és te-

kintélyű professzorai közé emelkedett. (…) Tanítványaitól sokat követelt tu-

dásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű s

az ma is a szegedi egyetemen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával.” (Hajdú

Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 119.

p.)

Kortársai pedig így vallanak Nyíri Antalról: „Akár múltba, akár jelenbe

nézve, s akár az irodalmi normát, akár a táji változatokat figyelve, Nyíri Antal

mindig embert lát és láttat, akinek a nyelv életét tükrözi és gondolatait hordoz-

za.” (Deme László: Nyíri Antal köszöntése. Néprajz és Nyelvtudomány 21.

1977, 6–7.)

„(…) ő azon ritka nyelvészek közé tartozik, akik a finnugor nyelvészet

iránt nemcsak érdeklődnek, hanem nyomon kísérik fejlődését, és felhasználják

e szakterület legújabb eredményeit. (…) Nyíri az ún. szegedi iskolához tartozik,

s mint ilyen mesterének, Mészöly Gedeonnak az örökét folytatja, ápolja és fej-

leszti tovább részben a maga, részben tanítványai munkáiban.” (Hajdú Péter:

Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 118. p.)

Összeállította: Pávics Krisztina

21

22

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar

nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az

adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-

tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok

néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es évek-

ben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítet-

tek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan is-

mert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelent-

kezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésé-

re. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását.

A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-

mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-

kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-

nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást

is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív

megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor,

mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-

lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gya-

korlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az

erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk.

A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai

eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy

az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-

lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhaszná-

lásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős

videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai

Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában

munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egye-

temen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállal-

koztak egy-egy életmű méltatására.

A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-

tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból

(néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-

nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó ne-

gyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazda-

godhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel.

Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27.

Bolla Kálmán

23

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR

2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ

3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC

4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS

5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS

6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY

7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS

8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA

9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY

10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF

11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL

12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC

13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ

14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE

15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN

16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES

17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA

18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN

19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR

20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS

21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND

22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF

23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF

24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS

25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS

26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

*** folytatás a belső borítón

24

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

(Újabb felvételek)

folytatás a hátsó borítóról

53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN

55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS

57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE

59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN

61. BÜKY LÁSZLÓ

Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26.,

27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54.,

55., 56., 57., 59.