1

Magyar Református Nevelésreformátus pedagógiai szaklap

IV. évf.7. szám2003. október

A TARTALOMBÓL:

Dr. Szalay Pál:A pietizmus pedagógiája

Új intézményeinkCzellahó László:

Megalakult a SzencziMolnár Albert Refor-

mátus Általános Iskola

ORTE konferenciaPapp Kornél:

A közoktatási törvénymódosításának hatása

intézményeinkre, areformátus közoktatás

idõszerû kérdései

Piacgazdaság éskeresztyén erkölcs

konferencia(2003. november 7-8.)

programja

Borító: Acsai Kastély (részlet)

2

A pietizmus pedagógiája

katechetikának a vallásosnevelés egész területét fel kellölelnie, tehát nem elégedhe-

tik meg ennek a munkának csak az egy-ház vagy éppen csak az iskolai munkaterén való szabályozásával, hanem kikell terjeszkednie arra is, hogy a csalá-di, iskolai, iskolán kívüli nevelésnek ismint azonos elvi alapon álló tevékeny-ségnek szintén szabályozza a törvénye-it. Így lesz a katechetika tárgya a val-lásos nevelés egész körének és munkájánaka szabályozása.” A katécheó szóval azÚT-ban Lk 1,4; Acta 18,25. 21,21.21,24; Róma 2,18; 1Kor 14,19 ésGalata 5,6 helyein találkozunk.1

A katechetika szón tulajdon-képpen ugyanazt értjük, mint a val-láspedagógia szón, mégis inkább azelõbbit használjuk, kihangsúlyozvavele, hogy ez teológiai tudomány.Nem az a kérdés, „wie lehren wirReligion”, hanem Pfenningsdorffalszólva: „wie lehren wir Evangelium”?

A nevelõi tevékenység nem csu-pán csak tanítás, de hozzá tartozik aszoktatás, a példamutatás és a fegyel-mezés is. A valláspedagógia azt akar-ja elérni, hogy az ifjú épüljön. BarthKároly szerint a katechézis célja agyermeket késszé és alkalmassá tenniaz igehirdetés befogadására és megér-tésére. Az igazán nagy pietista neve-lõk a tanítás módszerét is többnyire aBibliában találták meg.2

Amikor a pietizmus pedagógiájá-ról beszélünk, akkor a klasszikus pie-tizmusra gondolunk, Spener, Francke,Zinzendorf és Bengel pedagógiájára.

Spener Jakab FülöpA pietizmus elsõ nagy alakja, fun-

dálója kiemelkedõ teoretikusa. Fiatalkorának nagy élményét jelentetteArndt: Az igaz keresztyénségrõl írott4 könyve és Baile: Praxis pietatisa. Ba-seli és genfi utazásai maradandó ha-tást gyakorolnak rá. Frankfurtban

döbben arra rá, hogy az egyháznakegyik nagy hibája, ha nem a legna-gyobb, hogy elhanyagolta a keresz-tyén nevelést, s egészen intellektuálismunkává engedte azt válni.3

1677-ben adja ki: Einfältige Erklä-rung der christl. Lehre nach der Ordnungdes kleinen luth. Katechismus c. munká-ját, amelyet arra szánt, hogy lelkészek-nek adjon általa segítséget. Hat évmúlva újabb értékes munka került kia tolla alól: Tabulae catecheticae, kezdõvallástanároknak ajánlja.

Arndt postilláihoz írta elõszónakPia desideria c., szinte korszakalkotómûvét. Elmarasztalja benne kora lel-készképzését. Elszomorító képet festa teológiákon folyó italozásról, duhaj-kodásról és veszekedésrõl. Az a legfon-tosabb, hogy olyan lelkészeink legye-nek, akik maguk a legelõrehaladot-tabb igazi keresztyének, legyen istenibölcsességük, és gondosan rávezesse-nek másokat az Õ útjára.4

Catechismuspredigten címmeladott ki 1689-ben beszédeket. 4kötetben jelentek meg TheologischeBedenken c. írásai. Reformjai a halleiegyetemen öltenek testet. Nevelõimunkáját etikai igényesség és buzgólelkiismeret jellemzi. Szerinte a val-lástanítás célja „den Kopf ins Herzzu bringen”. Hogy Halle késõbb apietizmus fellegvára lett, az indulás-nál nem kis részben Spenernek kö-szönhette. Amikor a katechézis fon-tosságát újra és újra hangsúlyoztapéldaként lebegett elõtte a régi nagykatechéták alakja, Alexandriai Ke-lemené és Origenesé.5

Dr. Szalay Pál

„A

A szerencsi vár

1 Dr. Imre Lajos: Katechetika. Bp. 1942, 1-4. p. 2 Dr. Czeglédy Sándor: Katechetika. Debrecen 1951, kézirat 1. pp. 3 Dr. Imre Lajos: Katechetika. Bp. 1942, 82. p.

4 Spener: Pia desderia. Dabas 1993, 29. p. 5 Payr Sándor: A pietizmus pedagógiája. 9. pp.

SZÓ-SZÉK

3

A. H. FranckeA XVII. sz. vallási és erkölcsi

élete megújulásának a pietizmus ta-lajában gyökerezõ rendkívül erõtel-jes egyénisége A. H. Francke (1663-1727). Eszméi az általa alapítottintézmények és pedagógiai jellegûintézkedései nem tisztán pedagógi-ai megfontolásból, hanem inkábblelkigondozói szándékból történtek.Õ határozottan azt akarta, hogy abelsõ teológiai viták által, amelyekLuther tanításának tiszta megõrzé-sére irányultak és a 30 éves háborúután az erkölcsök lezüllése követ-keztében kialakult helyzetben, anépet bensõséges vallásos életre ésvalódi személyes kegyességre vezesse.Philipp Jacob Spener tanítványalett, késõbb pedig egy életre szólóbarátságot kötöttek, és együtt küz-döttek koruk szûklátókörû dogma-tikus életfelfogásával. Célja egyõszinte keresztyén képzés és igazkeresztyén élet, keresztyén életvitel,amelyik Isten és emberek irántiszeretetet hordoz. Nem elegendõegyedül a hitbõl való megigazulás,hanem az a cél, hogy a szívben tá-madjon hitbeli megtapasztalás és azigazságért való vívódás által a belsõlelki élet is az ébredés által megújul-jon.

Ezt élte át õ is 1687-ben, Lüne-burgban való tartózkodása alatt.Megható, amit leír az önéletrajzábanarról, ami a lelkében végbement.„Azután én nem mondhattam mást, csakazt, hogy én 24 éves koromig nem vol-tam jobb, mint egy terméketlen fa, ame-lyik sok lombban ékeskedett, de nagyobbrészben rossz gyümölcsöt hozott. Mivel énszerettem a világot és a világ szeretettengem. Én tudtam magától értetõdõen,hogy mi a hit, újjászületés, megigazu-lás, megszentelõdés stb., és tudtam kü-lönbséget tenni az egyik és a másik kö-zött és azt az Írás szavával megerõsíteni,ámde mindabból én semmit nem talál-

tam a szívemben, hanem az az emléke-zetemben és a képzeletemben lebegett.Igen, én nekem a teológiai stúdiumokrólcsak annyi fogalmam volt, hogy ezeketa könyveket mélyen az emlékezetünkbekell vésni, és amit megtanultunk, arrólképesek legyünk beszélni. Ám 24 éveskorom táján kezdtem magamat vádolni,nyomorúságos állapotomat mélyebbenmegismerni és egyre nagyobb komolyság-gal tekinteni magamra, úgy hogy a lel-kem meg akart ettõl (a tehertõl) szaba-dulni. Mivelhogy nekem még igaz hitemnem volt, ezeket egyre inkább a szívemrevettem... Egyre inkább segíteni akartammagamon, egyre inkább süllyedtem anyugtalanságba és a kétségbeesésbe.

Elõzõen nyugtalanul éreztem magamaz ágyamban. Egy este, amikor épp va-sárnap volt, [...] élesen éreztem mit isjelent Isten nélkül lenni. Azt sem tudom,hogy ez számomra egyáltalán lehetségesvolna-e. Vajon a szívem ezt el tudná-eviselni? [...] A már említett vasárnapeste nagy félelemben térdre estem és hív-tam az Urat. Noha én õt még nem is-mertem, mégis hittem, hogy ebbõl a nyo-morúságos állapotomból megment, ha Õvalóban Mindenható. Meghallgatottengem az Úr, ah élõ Isten szent trónu-sáról, már akkor, amikor még térdeltem.

Nagy volt atyai szeretete, igyekezett las-sacskán szívem kétségét és nyugtalansá-gát elvenni. Ez engem megelégedéssel töl-tött el. [...] Mialatt az ember egykézmozdulatot tesz minden kétségem el-szállt. Bizonyos voltam szívemben Isten-nek Krisztus Jézusban való kegyelmérõl.Istent nemcsak Istennek nevezhettem,hanem atyámnak. Szívemnek mindenszomorúsága és nyugtalansága eloszlott[...] öröm árasztott el, úgy hogy teljesbátorsággal dicsértem és tiszteltem õt, akiirántam oly nagy kegyelmet tanúsított.”

A fiatal teológus lelki ébredésé-nek a megtapasztalását, amelyet õmaga második születésének nevez,nekünk teljes mélységében kell meg-ragadni és megérteni. Mivel ez nála,akárcsak Luthernél az erfurti kolos-torban, alapját képezi távolabbi kö-vetkezménynek. Francke úgy tekintönmagára és munkatársaira, mintIsten szolgáira, akik sebezhetetle-nek, irigyeinek és ellenfeleinek min-den acsarkodása ellenére. Õ bizto-san és tévedhetetlenül megy a magaútján. Úgy, ahogyan Isten magátneki „a szívében, élõen tanúsította”.Követni mostantól a célt, mindentmegtenni azért, hogy Isten országaa gyermekek szívében épüljön.

Nagykikinda fõtere

SZÓ-SZÉK

4

Ám a vallásos ébredés és a sze-mélyes imádságos élet mellett sokatszámít, hogy a praxis pietatis is bi-zonyítva legyen. A glauchai gyüle-kezet emlékkönyvében (1693) vanegy jámbor tanítás, amelyik arrólszól, hogyan lehet az életet (életü-ket) tevékeny hitben és kegyesség-ben berendezni, formálni. A Speneráltal életre hívott Collegia pietatis ésa Francke által továbbfejlesztettPhilobiblicum egymásra találtak. AzÍrás kutatásának szorgalma, a jám-borság buzgóságával került közelegymáshoz, a kegyesség gyakorlásaaz aszketikus életvitellel példát adotta valódi keresztyéni életre, mivel apélda még a tanításnál is fontosabb.

Így vezetett az Isten által ébresz-tett belsõ élet, a szív kegyessége akülsõ életben való testet öltéshez, acselekedetben realizálódó kegyes-séghez. Ez alapozta meg a feleba-ráti szeretet munkáit, amint azt aFrancke intézet csodálatos alkotásá-ban megtaláljuk.

Az alapító halála után alig 150évvel egy Halleban tanuló magyardiák ilyennek látta a Franckeanumot:„Nagy intézet, nagyobb, szentebb, minta legnagyobb fejedelmek óriási építkezé-sei. A piramisokat egy zsarnok önkényealatt ezer és ezer rabszolga emelte, eztegy lelkipásztor kezdeményezésére ezer ésezer láthatatlan kéz. [...] A királyokpalotáihoz vér tapad, fejükre gyakortaátok száll – ennek falait szeretet támo-gatja fedelére áldás repül. [...] Az in-tézet fõ udvarán Franckenak, az alapí-tónak a szobra: egy derûs, békés arcúlutheránus pap, baljában a Biblia, jobb-ja áldólag nyúlik egy kis leányka fejefölé. A lábainál van egy árva fiú is meg-telepedve. Könyvet olvas, oly nyugodtan,mintha édesapja lábainál játszanék.[...] A szobor talpán e fölirat: »Er

vertraute Gott«. Lehetetlen könnyek nél-kül nézni e szoborra.”6

Kiváltképpen megmutatkozottaz ifjúság nevelésében Francke törõ-dése és gondoskodása. Õ a pedagó-gia kérdéseivel elméleti és gyakor-lati téren is behatóan foglalkozott.

A Fénélon munkája elé írt elõszó-ban megvallja, hogy többen is biz-tatták arra, hogy írjon a gyermek-nevelésrõl, és a munkáját publikálja.Fénélon Francois de Salignac de laMotte (1651-1715) Cambrai ér-seke, mûve „De I’ education de filles”Beaauviller hercegnõ részére íródott.Franckenak minden gondja az volt,hogy a gyermeknevelés módoza-tait megjobbítsa. Amikor az érsekkönyve a kezébe került, arra gon-dolt, hogy jó szolgálatot tesz azzal,ha azt átülteti német nyelvre. Ámdefelmerült benne az a kétség is, hogyhasznos lehet-e egy másik felekezetáltal kiadott könyvet ilyen fontos te-rületen alkalmazni, mint a gyermek-nevelés. Majd elhessegette magátólkétségeit. Olyan siralmasnak tartjaaz országban az ifjúság nevelését,hogy ennél – úgymond – rosszabbmár nem is lehetne. Végül arra akövetkeztetésre jut, hogy nagy szé-gyen lenne, ha nem élne az alkalom-mal, s lemondana egy ilyen értékesmunkáról, s annak a hasznáról. Le-írja, hogy az elõkelõségek, ha a leg-jobb nevelést akarják adni gyerme-kiknek, akkor francia mademoiselleután néznek, és õt fogadják fel ne-velõnõnek gyermekeik mellé. „Akinem hal meg a bûnnek, soha nem lehetigaz keresztyén” – idézi a János evan-géliuma 5,44-et. Ebben a traktátus-ban Francke tükröt akar tartani anevelés elé, és bizonyos abban, hogymost sok családban egy nagy neve-lési reform megy végbe.

Egyetemi elõadásainak a kereté-ben fejtette ki eszméinek az alapvo-nalait a nevelésrõl, és 1702-ben aKurzer und einfältiger Unterricht c.munkájában széles körben ismerttévált. Azonkívül Francke kivette arészét a gyakorlati pedagógiai tör-ténésekbõl, a tanítási és iskolairendszer, a nevelõknek és a tanítók-nak adott instrukciók által, vala-mint a részletes nevelési útmutatóáltal, úgyszintén a tankönyvek, atanterv stb. által. Munkája kegyes-ségének tiszta forrásából táplálko-zott, s õ nem csupán igen jelentõspedagógusnak bizonyult, aki stúdi-umainak tekintélyt és figyelmet pa-rancsolt, hanem mint tetterõs szer-vezõ is bizonyított. Sok nagy külsõnehézség felett munkája szinte asemmibõl épült fel. Kezdeményezõ-je és elõmozdítója lett a további fej-lõdésnek, különösen a népiskolánakés a tanárképzésnek Poroszország-ban. Azáltal, hogy iskolaalapításaieredetileg egyedül az õ saját kez-deményezésére jöttek létre, nekiköszönhetõek, és nem az állami se-gélyeknek. A rendelkezésre álló ko-rabeli munkatervek nagymértékbenhordozzák Franckenak és a pietiz-musnak új nevelési gondolatait. Anevelés, amint az általában a pietistapedagógiában megszokott, alá lettrendelve a keresztyén hitnek. Min-denekelõtt a végsõ cél ezekben aziskolákban, hogy a gyermekek min-den dolgot megelõzve Istennek ésJézusnak (az Atyának és a Fiúnak)élõ ismeretére eljussanak, és ez vé-gül elvezessen egy becsületes keresz-tyénségre.7 E szabályzat és a Kurzerund einfültiger Unterricht alapvetõfeladatnak tekinti, hogy a gyerme-keket „igaz istenfélelemre, jámborság-ra és keresztyén okosságra elvezesse”.

6 Ev. Egyh. és Isk. 1886, 15. p. 7 Ordnung und Lehrart in Weisenhaus 7. paragrafus

SZÓ-SZÉK

5

A Szentírás olvasása, aranymon-dások könyv nélkül való megtanulásarévén, a katekizmus ismerete folytán,vasárnap és ünnepnapokon az isten-tiszteletek rendszeres látogatásával ésa meghallgatott prédikáció ismétléseáltal jóval nagyobb teret nyert a val-lásos nevelés.

Eltelve a világ iránti bizalmat-lansággal, az internátusi élet elkü-lönítettségében ki kell zárni a nega-tív befolyásoló tényezõket, amelyeka szentségben való növekedésre ve-szélyt jelenthetnének. Azért, hogy azigaz istenfélelem és a jámborság elér-hetõ legyen, meg kell törni a gyermekönfejûségét és makacsságát. A cél:megtartassék a három fõ erény: azigazság szeretete, az engedelmesség ésaz alázatosság, de szükség van a szor-galomra és a kitartásra is mindendologban. Ezeket a célokat azáltaligyekeznek elérni, hogy a nevelõinté-zetben együtt él a nevelõ és a növen-dék. A jó példaadást fontosabbnaktartották, mint a tananyag átadását.Általában nagyobb súlyt helyeztek adolgok megértésére, mint a memória

teljesítményének a növelésére. Sokkalinkább azt tartották szem elõtt, hogya gyermek gondolkodása eljusson azönálló tevékenységre.

Az ifjak terhelése mai fogalmainkszerint mindent meghaladó mértékû.A német iskolában a tanulók napon-ta 6-7 órát töltöttek, a latin iskolában7 órán át folyt a tanítás és ebbõl 3-4órát tett ki a vallásoktatás. Ehhez jöt-tek az imaórák és az istentiszteleteiórák. Iskolai szünet nem volt... Ez asz-kétikus élet volt. A növendékek tar-tósan szigorú felügyelet alatt éltek ésszinte semmi tér nem nyílt elõttükszélsõséges hajlamaik kiélésére. Éppellenkezõleg – gyanakvás kísérte agyerekjátékokat és a szabad fantáziacsapongásait. Féltek attól, hogy a mu-zsika és a színház késztetése tévútravezeti az ifjúságot. Innen adódott azelsõ probléma: mivel foglalkozzanaka gyermekek szabadidejükben? A testierõ karbantartásához a sétát ajánlot-ták, tanították a növendékeket úsznia Saale folyóban. Kedvelt volt a mû-helyek látogatása, esztergályozást,fafaragást, kézimunkát tanítottak.

Meghatározott iskolai szakok, mintamilyen a botanika, ásványtan, csil-lagászattan és anatómia talán kevés-bé szolgálták a tudományt, mint in-kább a felüdülést, a rekreációt.

E szakoknak az óráit lehetõségszerint a szabadban tartották meg.A tanításnak feladatául tûzték ki,hogy segítse az ifjút: az igaz jámbor-ságban, a tudományok elsajátításá-ban, az ékesszólás megtanulásában,a valóban tisztességes társadalmiszokások megismerésében és begya-korlásában. Ezzel egy jó alapot szeret-nének adni abban, „amiben állna az idõiés az örök jólét fundamentuma”. Mindeniskolában a tanítás, az oktatás közép-pontjában a Szentírás áll. A maga-sabb iskolákban az oktatás magva ateológia, a latin, a görög és a hébernyelv. A tanítás nyelve a latin. A né-met iskolában oktatni kell „az olvasást,szépírást, számolást, valamint a zenét ésmás szükséges dolgot”8 . Figyelemre mél-tó, hogy a kézügyesség gyakorlását azesztergályos, üvegcsiszoló, rézmetszõstb. mûhelyekben folytatták. De fel-tûnnek a reál szakok is a tantervben.A szemlélet és a tapasztalás bizton-ságára való törekvés a természetrajzigyûjtemények szemléltetõ anyaga,valamint a térképek és tanulmányikirándulások által valósul meg. Ratkeés Comenius útmutatása szerint való eza didaktikai újdonság.

Az iskolai oktatást uralták a szak-oktatás szempontjai. Eszerint a tanu-lók nem tartoztak – amint az általá-ban szokás volt – minden szakban egyugyanazon osztályhoz, hanem ismere-tük fokának megfelelõen különbözõosztályba sorolódtak. „Például, aki la-tin nyelvbõl az elsõbe tartozott, görögbõl egymásikba lett beosztva, attól függõen, hogyaz egyikbõl nagyobb, a másikból pedig cse-kélyebb elõmenetelt mutatott fel. Arra kellcsak tekintettel lenni, hogy minden dolog-

Dráva menti erdõrészlet

8 Ordnung und Lehrart im Weisenhaus

SZÓ-SZÉK

6

ban, amiben valaki tájékozott, magáhozhasonló elõmenetelû társakat találjon”9 .Egy-egy szakterületen a tanulók, akikhasonló teljesítményt nyújtottak, kö-zös csoportokban lettek összefogva.

A képzés intenzitása ezáltal meg-emelkedett, mivel egyetlen tanulónaksem kellett egyszerre háromféle dolog-nál többel foglalkoznia. Senki nem lettagyonterhelve még a dolgok confun-datioja (elegyítése) által sem. Úgy tar-tották, hogy miután az elsõt jól meg-ragadtuk, lehet valami mást mellébeemelni. Ennél fogva nekik volt le-hetõségük arra, hogy a szinte mindentárgyhoz kapcsolódó latin nyelv mel-lett egy második nyelvet és azon felülegy reál szakot válasszanak. Ez azalapelv emlékeztet Ratkéra, aki De-lineatio didacticae generalis (A generalisdidactica summája) 1629-bõl valómûvében megköveteli, hogy „sempernon nisi unum”, ami azt jelenti, hogyegyszerre mindig egyet, sõt napontaegy tanítási egységet, anyagot kell elõ-adni. Comenius is kiállt ezen felfogásmellett. Nem kétséges, hogy e mun-kamódszer által rendkívüli szellemiösszpontosítás érhetõ el a képzésbenés a tananyag átadásában. Francke ki-hangsúlyozta, hogy õ arra törekszik:„hogy minden felesleges szétszórtság, amelyaz ifjúra inkább káros, mint szükséges”, alehetõséghez képest elkerülendõ. Csakarra kell tekintettel lenni, hogy min-dent, ami a disciplinában alapvetõenszükséges, azt ismerni kell, azon nyo-matékosan rajta kell lenni („accurat inculcerit”).

Az ismétlõ és gyakorló órák ál-tal az ismeretek megszilárdultak éselmélyültek. Két nap hetenként erreállt rendelkezésre.

A reál tárgyak tanításánál is az lesza cél, hogy a képzés, a tanítás erõsenkoncentrálódjon, és hogy a tanulók-ban az ügy iránt egyszer felébredt ér-

deklõdés megõriztessék és megma-radjon. A Franckeanumban mûkö-dõ tanárok kivétel nélkül a Franckeintézetében nõttek fel, kedvezménye-ket, ösztöndíjakat élveztek, és életükvégén nem egy esetben végrendelkez-tek az iskola javára. Itt adódtak aproblémák. Ezeknél a tanároknál hi-ányzott nemcsak a szükséges elõkép-zettség és tapasztalat, de a tanulmá-nyi kötelmek iránti odaszánás is. Mégsaját stúdiumaikra is kevés idõt fordít-hattak. Tanulmányaik befejezése utánvagy az egyetemre történõ visszatéré-sük miatt kiváltak a munkatársak kö-rébõl. Pedagógiai mûködésüket ins-pektor felügyelete alá helyezték, akitanáccsal látta el õket. Munkájuk utána konviktusban (szabad asztalt kap-tak) teljes ingyenes ellátást élveztek.Ebben az ún. Seminarium praecep-tumban látjuk a tanárképzés kezde-tét. Tehát ebbõl fejlõdött ki az az in-tézmény, amelyet a népiskolai tanítókképzésére hívtak életre.

Az 1707-ben felállított Semiona-rium Praecetorum Selectum képeztea tanárnemzedéket a magasabb isko-lák számára. A képzés 2 évig tartotta kollégiumokban gyakorlatok és ön-képzés által. A hallgatók a konviktus-ban teljes ingyenes ellátást kaptak, ésegyéb kedvezményeket élveztek, vi-szont követelményeket is támasztot-tak velük szemben. A képzést követõlegkevesebb 3 éven át az intézetbenkellett maradniuk és tanítaniuk.

A lendület, amely ezen pedagógiaieszmék és a Francke által alapított is-kolákból indult, messzemenõ jelentõ-séget nyert a pedagógia fejlõdésére azelkövetkezõ idõkben. Így számos ár-vaházra és iskolák fundálására, mintamilyen a Berlinben és Potsdambanfelépült árvaházra és a hallei intézmé-nyekre. De különösen az iskolákat il-letõ törvényekre és a pedagógiai gon-

dolkodásmód fejlõdésére Poroszor-szágban, I. Frigyes Vilmos iskolabarátkormányzása alatt, aki Franckenakegyik pártfogója volt. A késõbbi isko-lai szolgálati szabályzat az 1763-ból aporosz népiskola arculatát hosszú idõremeghatározta. Francke tanítványa,késõbbi munkatársa a Pedagogium-ban, Johannes Julius Hecker dolgoztaki, s e munka teljes egészében Francke–nevelési elveire épült fel. Komolyjelentõsége van annak, hogy Franckea reáltárgyakat és a gyakorlati szako-kat a tanulmányi rendbe betagolta.Christoph Semler, mint tanár Franckemunkatársa volt, 1708-ban Hallebanaz elsõ matematikus – mechanikusreáliskolát és 1748-ben Hecker Ber-linben ökonomikus-matematikus re-áliskolát alapított.

John Locke filozófiai eszméi, min-denekelõtt Christian Wolff hallei mun-kássága elõsegítette a felvilágosodásterjedését Németországban. Locke-t(1632-1704) a XVIII. sz. szellemi aty-jaként tartották számon. Az 1689-esforradalom nagy csodálója, õ vetettemeg a szerzõdéses királyság elméleté-nek az alapjait, Tanulmány az emberielme felfogásáról címû mûvével. A mûCoste 1700 évi francia fordítása révén,óriási sikert aratott egész Európában.Elveti a velünk született fogalmakat,és megindítja azt a Condillackal tetõzõszenzualista áramlatot, amely áthatjaa XVIII. sz. filozófiáját.

A felvilágosodás A. H. Franckemunkáira újabb nehézséget jelentett.A Francke intézet fennmaradását azon-ban nem veszélyeztette, sõt ellenke-zõleg. Mind a két nagy szellemi áram-lat a pietizmus és a felvilágosodás aszellemi élet fejlõdésére rendkívülimértékben gyümölcsözõ volt.

A hit ereje, valamint az önzet-len szolgálat által teremtõdött mûveFranckenak példás az utókor számára.

(folytatjuk) 9 Ordnung und Lehrart im Pedagogio zu Glaucha

SZÓ-SZÉK

7PEDAGÓGIAI MŰHELY

„Az Úr félelme az ismeret kezdete”

Sajtos Istvánné

z óvónõk ez évi továbbkép-zésének 2003. július 7-10.között a rákoscsabai Betlehem

Református Óvoda adott otthont. Azország különbözõ részébõl gyûltünkössze szakmai továbbképzésre, és –Isten kegyelmébõl – református hi-tünk erõsítésére.

A Betlehem Református Óvodakertvárosi környezetben helyezkedikel. Az óvónõk példamutató munká-ját dicsérik az ízlésesen kialakítottcsoportszobák és az általuk készítettszemléltetõ eszközök. A négy napsorán szakmai problémákat is meg-vitathattunk az óvoda munkatársa-ival és egymással is, így igazi test-véri kapcsolat alakult ki közöttünk.Az óvoda légkörén ott tartózkodá-sunk alatt is érezhetõ volt VáradiGáborné vezetõ óvónõ szakmai rá-termettsége és hitvalló életvitele. Akonferenciát mindennap áhítattalkezdtük, az igemagyarázatokat Fü-zesi Zoltánné nagytiszteletû asszonytartotta körünkben, mindannyiunklelki épülésére és hitünk növekedé-sére.

A négy nap alatt több elõadásthallhattunk, melyek sokrétûek, iz-galmasak voltak, mindannyiunknevelési módszerét több ponton issegítették. A református keresztyénóvodai nevelés kiemelt feladata abibliai történetek megismertetése a3-6 éves korosztállyal. E témábanelméleti és gyakorlati elõadást hall-hattunk. A bibliai történetbõl min-dig meg kell keresnünk azokat akulcspontokat, melyek alapján azóvódás gyermekek megértik az Igeüzenetét. Ilyenek lehetnek pl.: Istenés az Õ Fia, Jézus Krisztus szeret téged;

Isten örök; te vagy a fontos Neki; Õ sza-badít meg téged. A megtalált kulcs-pontokkal és a mi kreatív elõadás-módunkkal, játékunkkal így IstenIgéje a gyermekek számára érthe-tõvé, színessé, sõt izgalmassá vá-lik, és ezáltal megértik, hogy bárholvannak, Jézus Krisztus szereti õketés tud róluk. A gyermekeknek érez-niük kell, hogy részesei a bibliai tör-ténetet feldolgozó foglalkozásnak,folyamatosan applikálni kell szá-mukra a történetet, pl. kérdésekkel,rávezetõ beszélgetésekkel, játékkal,énekkel. Így lesz érthetõvé Jézusmondata: „Engedjétek hozzám jönni akisgyermekeket, és ne tiltsátok el tõlemõket, mert ilyeneké az Isten országa.”(Mk 10,13)

Mindezeket a kérdéseket, prob-lémákat a gyakorlatban Naámántörténetével (1Kir 5,1-27) dolgoz-tuk fel. A feldolgozás alatt énekek-kel, a drámapedagógia különbözõdramatizáló elemeivel színesítettüka történetet.

A konferencián szóba került azaz elvárás is, hogy a reformátusóvodapedagógusnak az új tanévreszakmailag és lelkileg is fel kellkészülnie. A szakmailag felkészültóvodapedagógus éves tervében abibliai történetek is szerepelnek, atanév kezdetén már tudja, hogyhonnan indul, és a tanév végérehova jut el. Ezáltal a történetek el-mondásával is oktatási-nevelési-kép-zési célokat tûz ki és valósít meg, sígy – a református óvodai nevelésiprogramnak megfelelõen – készí-ti el éves tervét. A lelkileg felké-szült óvodapedagógusok nemcsaka bibliai történet elmondói, hanem

„Jézus szava hallgatói, igaz megtartói”,tehát templomba járó, hitvalló éle-tet élõ református emberek. Így –Pál apostol szavait idézve – a refor-mátus pedagógus feladata a gyerme-kekel szemben: „légy példaképük a jócselekedetekben, mutass nekik a tanítás-ban romlatlanságot és komolyságot, be-széded legyen feddhetetlen és egészséges”.(Tit 2,7-8)

Az óvodai hitoktatást a Reformá-tus Énekeskönyv mellett a jövõben jólszolgálja majd az ez évben megje-lent „Jézust áldja énekünk” címû éne-keskönyv, amely figyelembe veszi a3-6 éves gyermek korosztályi sajá-tosságait, a magyar dallamvilágot ésreformátus egyházunk tanításait.

Délutánonként alkotóházat szer-veztünk, ahol a mára már csaknemelfelejtett magyar népi játékokat ké-szítettünk. E játékok természetesanyagokból készülnek, pl. nádból,mákgubóból, dióhéjból, kukoricaszár-ból. Elkészítésük igen egyszerû, mégis,a gyermekek számára nagy örömetszereznek, és a hagyományos magyarértékeket ápolják. A délután másikprogramjában a magyar néptánc alap-lépéseit gyakoroltuk, ezzel az ének- észenetanítást színesebbé tehetjük, és atanév alatt szervezett ünnepélyek han-gulatosabbá válhatnak.

Úgy gondolom, a továbbképzésalatt mindannyian szakmailag és lel-kileg is épültünk, barátságok szö-võdtek közöttünk. Ezúton szeret-nénk köszönetet mondani VáradiGáborné óvodavezetõnek és hûségessegítõjének, Ablonczyné Vándor Mar-git óvodavezetõnek a jól szervezettmunkáért. A négy nap együttlété-ért és megáldásáért Soli Deo Gloria!

Református óvodapedagógusok továbbképzése – Rákoscsaba, 2003

A

8 PEDAGÓGIAI MŰHELY

Bemutatkozik a Fehér Kavics Kelenföldi Református ÓvodaTakaró Mónika

Intézményünk fenntartója aKelenföldi Református Egyház-község. A gyülekezet önerejé-

bõl nyitotta meg óvodánk kapuit,2001 januárjában, kezdetben nap-közis rendszerben. A XI. kerületÖnkormányzata egy megüresedettbölcsõdeépületet bocsátott az egy-házközség rendelkezésére. (Címünk:Bp.,1119 Albert u.1. )

2001.szeptemberétõl 2 csoport-tal, egy év múlva már 3 csoporttalmûködtünk. Az új tanévben 64 kis-gyermekkel, 7 pedagógussal 4 daj-kával családias légkörben folyik amunka.

Gyakran meg szokták tõlemkérdezni, hogy mit is jelent óvodánkneve. A Jelenések könyve 2. fejeze-tének 17. versében így szól az ige:„Adok néki fehér kövecskét, és a kövecs-kén új írott nevet, melyet senki sem tud,csak aki kapja.” Jézus Krisztus a hû-ségesen megvívott életharc után, fe-hér kövecskékbõl készült névjegy-táblát ígér gyermekeinek. Az új néva bûntõl és minden földi nyomorú-ságtól megszabadított személyiségjelképe.

Az óvodaalapítás célja az volt,hogy a hagyományos keresztyénértékeket háttérbe szorító, soktekintetben konformitásra nevelõvilágunkban legyen a reformátusegyházunknak minél több olyan in-tézménye, ahol „krisztusarcú”, ke-

resztyén értékeket közvetítõ peda-gógusok vallást tehetnek hitükrõl,és hangot adhatnak másfajta világ-látásuknak.

Nevelési céljainkat ennek tükré-ben fogalmaztuk meg:

Alakuljon ki gyermekeinkben azegyüttérzés, segítõkészség, megér-tés, megbízhatóság, vagyis a keresz-tyén értékrend.

A világot mint Isten mûvét is-merjék meg. Alakuljon ki bennük atermészet iránti pozitív kötõdés.

A bibliai családmodell értékkéntépüljön be világlátásukba.

Az egyénenként változó testi éslelki szükségleteket felismerve, dif-ferenciált személyiségfejlesztés soránváljanak alkalmassá az iskolai életre.

Az elmúlt tanévben minden prog-ramot ennek szellemében igyekez-tünk megvalósítani:

Naponta tartottunk csendes per-ceket, amikor imádkozni, egymásra ésIstenre figyelni tanítottuk óvodása-inkat. Bibliai történetek feldolgozá-sát középsõ- és nagycsoportban gya-koroljuk. Minden olyan lehetõséggelélünk, ami testi-lelki-szellemi növe-kedésüket elõsegíti:

Október 31-én az egész óvodareformációi istentiszteleten vett részt;a karácsonyt a kelenföldi gyüleke-zettel közösen, önálló mûsorral, vé-

gén szeretetvendégséggel tartottukmeg; bábmûvészeket hívtunk; far-sang idején „vidám napot” szervez-tünk, melyre a szülõket is hívogat-tuk; tavasszal kirándulni mentünkkisvasúttal az Anna-rétre; zenés áhí-tat után mozgásos vetélkedõket szer-veztünk; ellátogattunk a FõvárosiÁllatkertbe.

Fontosnak tartjuk a társintézmé-nyekkel való jó kapcsolat kialakítását.Ennek érdekében a kerületben folyógyermekvédelmi munkaközösség al-kalmait rendszeresen látogatjuk,gyermekvédelmi felelõsünk rendsze-res kapcsolatot tart a GyermekjólétiSzolgálattal és a Családsegítõvel; a kis-kunhalasi Református Pedagógiai Szak-szolgálat munkatársai több alkalom-mal meglátogattak, és szülõi érte-kezleten tanácsaikkal segítették aziskolába menõ gyerekek szüleit.Heti két alkalommal logopédusfoglalkozik a nagycsoportosokkal,valamint a Nevelési Tanácsadó segít-

9

ségét kértük iskolaérettségi vizsgálat-hoz. Pályázati forrásból kialakítottunkegy szülõi fogadószobát, és megindí-tottuk a könyvtárunk fejlesztését is.Az új tanévben tartásjavító tornátszervezünk, melyet szakoktató fog irá-nyítani, valamint hetente egy alka-lommal külön busszal úszni me-gyünk a Margitszigeti Sportuszodába.

Lelki és szakmai fejlõdésünkérdekében részt veszünk a refor-

Czellahó László

Megalakult a Szenczi Molnár AlbertReformátus Általános Iskola

2003. augusztus 1-jén megkezdte mûködését Bu-dapest legújabb református oktatási intézménye, aSzenczi Molnár Albert Református Általános Iskola.Ennyi a rövid, ám annál örömtelibb hír. Ahhoz azon-ban, hogy valósággá váljon, hosszú és küzdelmes útvezetett. Lássuk hát ennek az útnak a fontosabb ál-lomásait!

A XVIII. kerületi önkormányzat (itt találha-tó intézményünk) az idei év elsõ hónapjaiban súlyosdöntéseket volt kénytelen meghozni. A csökkenõgyermeklétszám, valamint az oktatás finanszírozásá-nak egyre növekvõ terhe miatt több iskola összevo-nását, átalakítását határozta el. A Podhorszki János Ál-talános Iskolára is ez a sors várt, összevonták volna aközelében lévõ másik intézménnyel. Az iskola peda-gógusai, az idejáró gyermekek szülei és természete-sen a tanulók is tiltakoztak a tervezet ellen. Meg sze-

rették volna õrizni önállóságukat, értékeiket éseredményeiket, ezért olyan megoldást próbáltak ta-lálni, ami ezt lehetõvé teszi. Ezen a ponton nyújtottsegítõ kezet az egyház. Mivel a helyi református egy-házközségnek eddig is szoros és jó kapcsolata volt aziskolával (zökkenõmentes hittanoktatás, eszközök,termek biztosítása közös programokhoz, gyermek-munka stb.) felvetõdött az egyházi fenntartású isko-la megalapítása. A pestszentimrei lelkipásztor: OrbánKálmán örömmel fogadta a megkeresést, mivel azegyházközségben már korábban is felmerült egy ke-resztény szellemiségû iskola létrehozása. A szülõk, di-ákok és pedagógusok is szinte egyhangúlag támogat-ták az elképzelést. Most már csak arra volt szükség,hogy az önkormányzat is elfogadja a tervet, és sike-rüljön mindkét fél számára megfelelõ megállapodástkötni. Többfordulós tárgyalássorozat kezdõdött,

mátus pedagógusok részére szerve-zett szakmai napokon. Az elmúltnyáron (július 7-10-ig) bekapcso-lódtunk a Rákoscsabán elsõ alka-lommal megrendezett nyári kon-ferenciába. Lelki, szellemi felüdü-lést jelentett tõlünk távol dolgozókollégákkal megismerkedni, vagyéppen újra találkozni. Sok prakti-kus ötlettel, gyakorlati útmuta-tással gazdagodhattunk. A részt-

vevõk nevében szeretném megkö-szönni a szervezõknek, és a talál-kozónak otthont adó Betlehem Óvo-dának, hogy mindezt lehetõvé tet-ték számunkra.

Hisszük, hogy a tanév igéjé-nek választott biztatásban Istenígérete is benne van és utat mu-tat a jövõre: „Mindenestõl fogvanövekedjünk abban aki a fej, a Krisz-tusban. (Ef 4,15)

PEDAGÓGIAI MŰHELY

10

amelyek során az egyházközség küldöttsége általszakértõnek felkért Papp Kornél, a Zsinat IskolaügyiOsztályának vezetõje nagy segítséget jelentett. A tár-gyalásokon a feleket a megegyezés szándéka vezérel-te, ennek eredményeként példaértékû megállapodásszületett: az önkormányzat az iskolát teljes felszere-lésével 25 évre, évi jelképes 1 forintos bérleti díjérta református egyház kezelésébe adta. A fenntartó aPestszentimrei Református Egyházközség mellett, a Bu-dapest-déli Református Egyházmegye lett, melynek ve-zetõje Takaró Tamás esperes is szívén viseli az iskolaügyét. A Dunamelléki Református Egyházkerület elnök-sége dr. Szabó István püspök úr vezetésével a törvényáltal elõírt jóváhagyást megadta, és ezzel mindenakadály elhárult az új iskola alapítása elõl. Megkez-dõdött a szükséges engedélyek beszerzése, az új tanévmegszervezése. A megalakult igazgatótanács, mely-nek elnöke Orbán Kálmán lett, az iskolát eddig köz-megelégedésre vezetõ igazgatót, Magyarné TeliskaGyöngyit bízta meg a szervezési és igazgatási felada-tokkal. A nyár folyamán minden szakhatósági és ön-kormányzati engedély megérkezett, s a július 31-énhivatalosan is megszûnt Podhorszki Iskola helyét át-vette a Szenczi Molnár Albert Református ÁltalánosIskola.

Hogy milyen is ez az iskola? Íme egy rövidke be-mutatkozás.

Az iskolát 1986-ban adták át, tehát az épü-let elég fiatalnak számít. A falakon belül korszerûnyelvstúdió, jól felszerelt számítástechnika terem,tornaterem, könyvtár, fejlesztõpedagógiai-kuckó egészítiki a hagyományos tantermeket és napközis csoport-szobákat. A pedagógusok és gyermekek munkájátszaktantermek és jól ellátott szertárak is segítik. Aziskolához óriási udvar tartozik szép fákkal, felújítottsportpályával, a kicsik számára új mászókával. A fel-szereléseket, a bútorokat igyekszünk minden évbentervszerûen megújítani. Fokozottan ügyelünk arendre és a tisztaságra. A szülõk is nagy segítségetnyújtottak abban, hogy az iskola jelenlegi arculatátelnyerje.

Alsó tagozaton a tanítók négy évig vezetik az osz-tályukat. A picurkák szótagoló módszerrel tanulnakmeg olvasni szép, színes tankönyveikbõl. Természetisme-retóra keretében állatkerti kirándulásokra is sor ke-rül. Nagy súlyt fektetünk arra, hogy diákjaink meg-felelõen sajátítsák el anyanyelvünk alapjait, ezértidegen nyelvet csak 4. osztálytól kezdve tanulnakórakeretben. Ekkor német vagy angol nyelvet lehet vá-

lasztani. Aki már korábban is meg szeretne az angolnyelvvel ismerkedni, tanfolyam formájában tehetimeg. Fõállású fejlesztõpedagógusunk külön foglal-kozik a segítségre szoruló, és az átlagnál tehetsége-sebb gyermekekkel is. Szakképzett pedagógus áll agyógytestnevelésre szorulók rendelkezésére. A szabad-idõ kellemes és hasznos eltöltését olyan szakkörök se-gítik, mint például a képzõmûvész-, kézmûves-, labdarúgó-,drámajáték- és táncfoglalkozás. Saját tévéstúdióval ren-delkezünk, ahol a felsõs tanulók elsajátíthatják a he-lyes kamerakezelést, és önálló mûsorokat készítenek.Az alsós osztályok „Mesevár” címmel egy-egy drama-tizált mesét adnak elõ az iskolának és a szülõknekhavonta, saját maguk által készített jelmezekben ésdíszletek között. Erdei iskola-programunk, valamintnyári táboraink lehetõséget biztosítanak arra, hogy egykicsit elszakadjunk megszokott környezetünktõl éshazánk szép tájaival ismerkedhessünk. A szülõk ál-tal életre hívott alapítvány oktatásunk színvonalánakemelését szolgálja.

Büszkék vagyunk mûvészeti képzésünkre, gyerme-keink rendre kiválóan szerepelnek a kerületi ésfõvárosi rajzversenyeken, a médiaszakkör munkáitöbb országos díjat nyertek már.

Munkánk során igyekeztünk nevelésközpontú is-kolát megteremteni, s ebben a református szellemi-ség nagy segítségünkre lesz. Az órakeretben okta-tott hittan mellett közös alkalmakat fogunk tartania fenntartó egyházközséggel. Olyan generációk fel-nevelése a célunk, akik hazánk szilárd erkölcsi ala-pokon álló állampolgáraivá válnak, egyházunknakpedig vallásukat gyakorló, gyülekezetépítõ tagjailesznek.

Nagy örömmel csatlakozunk a református okta-tási intézmények egyre növekvõ táborához, és Istengazdag áldását kérjük további munkánkra!

Az iskola fontosabb adatai:Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola

Cím:1188. Budapest, Nagykõrösi út 55-57.

Telefon és fax:06-1-294-5168, 06-1-292-0279

Igazgató:Magyarné Teliska Gyöngyi

Az igazgatótanács elnöke:Orbán Kálmán lelkipásztor

PEDAGÓGIAI MŰHELY

11

A CSILLAGPONT megvalósulásának fõbb kérdései aszervezést koordináló Zsinati Ifjúsági Iroda szemszögébõl

Kiss Sándor

dén nyáron, július 22-26. kö-zött végre megvalósulhatottsokunk régi álma: református

fiatalok százai gyûltek össze az or-szág minden részébõl egy pontba,hogy együtt fejezhessék ki szerete-tüket és hódolatukat az egyház fejeiránt, hogy közösen gondolkodhas-sanak az egyházzal és a Krisztussalvaló kapcsolatukról, s hogy felsza-badultan, mégis fegyelmezettenszórakozhassanak együtt.

Amikor megkezdtük az if-júsági találkozó szervezését, azegyik fõ kérdésünk az volt,hogy hány fiatalra számítha-tunk majd a rendezvényen,hány fiatalt tud mozgósítaniegyházunk egy ilyen alkalomra.A testvéregyházak tapasztalata-it és a reális lehetõségeket figye-lembe véve arra jutottunk, hogy1000-1500 fõ várható Bodajkra.A regisztráció által begyûjtöttadatok feldolgozásának ered-ményét látva azt mondhatjuk,hogy beigazolódtak feltételezé-seink. Eszerint a három nap éskét félnap alatt a szolgálattevõkönés elõadókon kívül közel 1300-anvettek részt a Csillagponton. A napiátlaglétszám 900-1000 fõ közöttmozgott.

A másik fontos kérdés az volt akezdeti eszmecseréken, hogy enneka találkozónak egyházunkon belülivagy egyházunkon kívüli misszióscélokat kell-e maga elé tûznie? Per-gõ vita után az együttgondolkodókálláspontja végül a belmisszió céljamellett kezdett kristályosodni. Úgygondoltuk, hogy elsõ sorban az egy-házhoz kötõdõ fiatalok számára kel-

REFORMATUS.HU / IFJUSAG

lene egy ilyen rendezvényt szervezni,ahol egyrészt nyilvánvalóvá lehet,hogy az ifjúsági munkában kikreszámíthatunk (seregszemle), más-részt megerõsítést nyerhetünk egy-más által arról, hogy igenis sokanvagyunk, harmadrészt pedig kicse-rélhetjük az ifjúsággal, ifjúsági mun-kával kapcsolatos tapasztalatainkat.A statisztikai adatokra hivatkozva

megerõsíthetjük, hogy ez a számí-tás is beigazolódott, elsõsorban egy-házias kötõdésû fiatalok jöttek elBodajkra.

Úgy gondoljuk azonban, hogy ajövõben a szélesebb társadalom irá-nyába ható misszió is szerepet kap-hat, hiszen a találkozás ilyen formájaalkalmas lehet az egyházhoz kevés-bé („kikonfirmált”), vagy egyáltalánnem kötõdõ fiatalok elérésére.

Ha nem az adatokat nézzük,hanem a sajtó és a résztvevõk vissz-hangját, akkor is pozitív következ-tetésekre juthatunk. A találkozót –

már-már zavarba ejtõen – sok pozi-tív kritika érte. Zavarba ejtõen, hi-szen a szervezõk azért látták a sok-szor nem túl apró hibákat is. Perszenem baj, hogy ilyenek is voltak, hi-szen a Csillagpontnak is át kell es-nie a gyermekbetegségeken.

Öröm volt látni egyházunk sok-színûségét, öröm volt látni, hogysokfélén vagyunk egyformák, sokfé-

lén vagyunk reformátusok, hi-szen mindegyikõnk életénekalapja az élõ Krisztus. És ez abizonyosság kiült az arcokra –ebben nyilvánult meg az élõSZERETET.

A tapasztalatok alapján úgygondoljuk, hogy két év múlvaismét jó lenne találkozni. Ehhezreméljük az egyházi közvéle-mény és az egyházvezetés támo-gatását. Ha ezeket elnyerjük, sIsten is úgy akarja, 2005 júliu-sában Debrecenben, a Dorcas-központban tölthetünk együttújra néhány napot. A tényle-ges munkához tavasszal látunkhozzá, addig is és azután is vár-

juk mindenki segítségét. Ismét azálmodás idõszaka következik! Jólenne, ha minél többen tudnánakbekapcsolódni az ötletelésbe, azegyüttgondolkodásba, s majd a meg-valósításba is! A Zsinati Ifjúsági Irodaszeretettel várja a konstruktívkritikákat és a jövõre vonatko-zó javaslatokat, szolgálat-felaján-lásokat. Egyúttal mindenkinekfigyelmébe ajánljuk a találkozóhonlapját (csillag.reformatus.hu),melyen megtekintheti a Bodajkonkészült fotókat, és tájékozódhat aszervezés aktuális kérdéseirõl.

I

A szerencsi református templom

12 EMLÉKEZETES TANÍTÓK

exikonokban megszokott jelenség az, hogyemlékezetes embereknek csak haláluk éve is-meretes. Anyakönyvek híján születésük éve

ismeretlen. Kocsi Csergõ Bálint esetében fordított ahelyzet. Nagy fényességgel jelent meg a szellem ég-boltján, majd hányt-vetett életsors után hirtelen el-lobbant. Ismeretlen helyen, ismeretlen körülményekközött távozott a történelembõl.

A „magyar gyászévtizedben” (1671-1681) apozsonyi vértörvényszék elé idézett „hétszázak”legfiatalabbika. Társa a halálra kijelölt református,evangélikus prédikátoroknak. Egyike a holland deRuyter tengernagy által kiszabadított 26 életben mar-adottnak. Fiatalon a pápai kollégium nagyhatású rek-tora. E minõségében a presbitérium jegyzõje. Szaba-dulása után írta meg a svájci reformátusok és azürichi tanács felszólítására drámai erejû „Kõsziklánépült ház ostroma” c. jelentését. (A legnagyobb terje-delmû és legnagyobb hatású „presbitériumi jegyzõ-könyv”, amit valaha is írtak!) Európa uralkodói asz-talára került ez az irat, mely a „legkegyesebb bécsicsászár – I. Lipót – és az ellenreformáció gyászos em-lékû „vitézei” brutalitását írja meg saját véres, ron-csolt-testû tapasztalatai alapján.

Kocsi Csergõ Bálint

Papp Vilmos

A közelmúltban került nyilvánosságra – S. VargaKatalin kutatásai és Erdélyi Géza korábbi felfedezé-se nyomán – Szelepcsényi érsek aláírásával a vérbíró-ság eredeti jegyzõkönyve. Mintha Kocsi Csergõ Bá-lint írását olvasnánk – csak éppen „felülnézetbõl”.Ebben 500 perbefogottról van szó. Kocsi Csergõ Bá-lint 350 fõt ismer csupán. Az õ neve nem is szerepela hivatalos jegyzékben. (Talán azért, mert „csak” ta-nító volt. Séllyei püspök, pápai prédikátor azonbanjól tudta, hogy miért hívja magával az éles eszû if-jút!)

Ámde menjünk sorban. Szülõhelye: Kocs, hadakútja volt. Akár török indult Bécsnek, akár Habsburgtámadt a törökre, Kocs sínylette meg a hömpölygõkatonaáradatot. Akkoriban igen nyomorúságos volta ma viruló Komárom-megyei község. Ehhez az álta-lános nyomorúsághoz járult Bálint egyéni baja. Gyer-mekkorában kaszába esett, mely elvágta balkarja ina-it. Mint mezei munkára alkalmatlant, iskolába küldteõt apja. A kocsi kisiskola a debreceni kollégium parti-kulája – fiókintézete – volt. Így került a jófejû gyer-mek a tudományok városába: Debrecenbe. Itt is ki-tûnt. Ámde tanárai megnehezteltek reá, mert nemakarta magára ölteni a kiválóknak járó tógát. A kül-

detéses emberek „nehéz embe-rek”. Fõiskolai pad helyett in-kább rektornak ment az üldözöttmunkácsi iskolába. A hírhedtBáthory Zsófia ekkor kezdtepusztíttatni az eklézsiát a jezsu-itákkal. Mivel a rektor bámula-tos eredményeket ért el növen-dékeivel, s azok száma hónapokalatt megszaporodott, a vár-úrnõ intézkedett. Kocsi CsergõBálintot letartóztatták, majdelûzték. Dunántúli szülõfalujábatért haza.

Mikor ezt Séllyei István szu-perintendens és a pápai presbi-térium megtudta, személyesenkeresték fel, s valósággal kény-szerítették a végveszélyben lévõpápai kollégium vezetésére. A

(1647-?)

L

A boncidai kastély

13

város és a környék fõura, gróf Esterházy Pál a közelmúlt-ban azért katolizált, hogy a római pápától engedélytkapjon ahhoz, hogy testvére leányát feleségül vehesse.Ezen engedély fejében nagy „hitbuzgóságot” tanúsított.Elkobozta a reformátusok templomait, a kollégiumot,tûzzel-vassal akadályozta a református hitéletet. Ilyenkörülmények között az új rektor diákjaival együtt újépületeket épített és éltette a kollégiumot.

A „jutalom” nem maradt el. Este mécses mellettdolgozván feje mellett fúródtak a falba a plébániárólkilõtt puskagolyók...

Újabb vészfellegek gyülekeztek. Kollonich Lipótbécsújhelyi püspök – a török utáni idõkre tervezve –megírta hírhedt könyvét: „Einrichtungsentwurf desKönigreich Ungarns” (A Magyar Királyság közigazgatá-sának tervezete) II. Rákóczi Ferenc megfogalmazásában:Hogyan kell Magyarországot koldussá, katolikussá ésnémetté teszi? – Az elsõ pont 1671-ben teljesedett.Mintegy 50 magyar fõúri családot – aki nem katolizált– kivégezték, vagy földönfutóvá tették. A második pon-tot testesítette meg a pozsonyi vértörvényszék felállí-

EMLÉKEZETES TANÍTÓK

tása. Lelkipásztoraitól, az ország egyetlen értelmiségirétegétõl fosztották meg a népet (1674-76). A III. pontnem sikerült...

Ötszázan jelentek meg a félelmetes beidézésre. (Bárminden lehetõséget megadtak a meg nem jelenésre!)A prédikátorok a „Status Confessionis” állapotában tud-ták magukat. Istennek és népüknek kell hitükkelelszámolniok. A vád: felségsértés és államellenes ma-gatartás, mely evangéliumi hitükbõl természetszerûenkövetkezik. Az ítélet: fej- és jószágvesztés. Mivel a nem-zetközi felzúdulás miatt (Magyarország Európa részevolt!!!) az ítéleteket nem merték végrehajtani. Kínzás-sal, éheztetéssel, alvás megvonásával, kemény munkák-kal sorvasztották halálra õket. A 41 fõ még mindig élet-ben maradt. Kollonich érsek ördögi terve velük az volt,hogy a nemzetközi rabszolga-kereskedelem keretébennápolyi gályahajókra eladja õket, s ezzel eltûnnek a vi-lág szeme elõl. Nem így történt. 1676. február 11-énde Ruyter holland tengernagy kiszabadította a még élõ26 rabot. Eközben Kocsi Csergõ Bálint kétszeres már-tír volt. Ugyanis az erõltetett menetben lemaradozóidõsebbeket a katonák ütötték, verték. Õ szándékosanvisszamaradt, hogy mentesítse az idõseket a gonosz bá-násmódtól.

Három év múlva térhettek haza. Újjászervezte apápai kollégiumot. Majd következtek a török kiûzésé-vel járó nyomorúságos idõk. A történelmi kavarodás-ban nyoma veszett. Bár vannak, akik tudni vélik, hogyagg korára Hosszúpályiban lelt menedéket. Az õ jegy-zõkönyve alapján írta meg nagyszerû regényét MoldovaGyörgy 1973-ban a „Negyven prédikátor” címen. Bárcsaklenne ennek újabb kiadása! Arany János-i nyelven hoz-za korunkhoz közel hitvalló és magyarságunkat meg-mentõ gályarabok hitvallását. Bennük tisztelte vér sze-rinti elõdeit Jókai Mór és Kossuth Lajos is.

A boncidai kastély

Régi divatú hajdúsági ház

14 FIGYELMEZŐ

isztelt Hölgyeim és Uraim!Köszöntöm a Zsinati Iskolaügyi Osztály és a

Zsinat elnöksége nevében is az Országos Refor-mátus Tanáregyesület tagjait, illetve a konferencia rész-vevõit. Szeretném átadni dr. Bölcskei Gusztáv püspök úrszemélyes köszöntését is.

Az Oktatási Minisztérium hetilapja, a Köznevelés 2003.szeptember 19-i száma így ír „Úgy tûnik fel, hogy immármegszilárdult a felekezeti közoktatás, egyetlen intézmény létesem került veszélybe, sõt a Magyarországi Református Egy-ház Zsinati Irodájának Iskolaügyi Osztálya figyelemre érde-mes bõvülésrõl számolt be. Mind a négy egyház nevelése-okta-tása eltökélten ragaszkodik hagyományos értékrendjéhez.” Míga többi három történelmi egyház mindössze egyetlenintézményt alapított 2003-ban [egy katolikus általánosiskola bõvült egy óvodával], addig a Magyarországi Re-formátus Egyház egyedül 6 önálló intézménnyel és 1 tag-intézménnyel gyarapodott.

2003 januárjában a Zsinati Iskolaügyi Osztályfelhívta az egyházközségek figyelmét, gondolják végigannak lehetõségét, hogy a misszió, a szeretetszolgálatés a gyülekezetépítés mellett felvállalnák-e a nevelõ-oktató munka közfeladatát is. E négy küldetés egymásterõsíti. Megállapíthatjuk, hogy a gondolkozásra buzdí-tás eredményes volt. Jó látni, hogy a presbitériumokfelelõsen végig tudják gondolni helyi közösségeink jö-võjét.

Makón középiskola, Budapest-Pestszentimrén, Csurgónés Kunhegyesen általános iskola, Dombóvárott és Pécelenóvoda, Tatán pedig mûvészetoktató iskola kezdte megmûködését. Isten hozta új intézményeinket s megkü-lönböztetett tisztelettel köszöntöm ezen intézményeinkpedagógusait az ORTE konferenciáján. Köszönetetmondok minden közremûködõnek, kik segítették in-tézményrendszerünk gyarapodását.

Kedves Kollegák!„A közoktatási törvény módosításának hatása intézmé-

nyeinkre, a református közoktatás idõszerû kérdései” – en-nek a két kérdéskörnek a kifejtését kaptam feladatulez év májusában. Tekintettel arra, hogy az intézmény-

A közoktatási törvény módosításának hatása intézmé-nyeinkre, a református közoktatás idõszerû kérdései

Papp Kornél

vezetõk már több fórumon részletes tájékoztatást kap-hattak a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényez év június 23-i módosításáról, viszont közöttünk le-hetnek az ebbõl az élménybõl kimaradó határon túlikollegáink, inkább – a címhez ragaszkodva – egy átfo-gó bemutatást szeretnék adni a következõkben.

Szoros együttmûködésben a Magyar KatolikusEgyház Püspökkari Titkárságával ill. a Katolikus Peda-gógiai Szervezési és Továbbképzési Intézettel, valamint aMagyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának OktatásiOsztályával – a Közoktatás-politikai Tanács nem önkor-mányzati intézményfenntartó oldalának vezetõjekéntdecembertõl kezdõdõen többször kifejtettem, hogy nemellenezzük a közoktatási törvény módosítását a köz-oktatás jogi és tartalmi elemeinek pontosítását, vi-szont óvtunk a stabilitás és a kiszámíthatóság fel-bomlasztásától. Körültekintõ hatásvizsgálatok és igaziegyeztetések nélkül haladt a törvényjavaslat elõkészí-tése. Ilyen körülmények között nincs esély arra, hogykormányzati ciklusokon átívelő oktatáspolitika ala-kuljon ki. A folyamatosság és a változás helyes ará-nyának a megtalálása minden intézményfenntartó, pe-dagógus, szülõ és gyermek együttes érdeke. A június23-i módosítás több eleme bevezetésének a feltételeihiányoznak, s ráadásul annyi változást tartalmaz, hogysemmiképpen sem nevezhetõ fenntartóbarátnak, pe-dagógusbarátnak, szülõbarátnak s gyermekbarátnak.Hiába mondják.

A Kormány s az Oktatási Minisztérium céljá-nak – a májusi kormányváltás után – az átfogó oktatá-si reform megvalósítását tartotta. PR tevékenységüknégy alapvetõ fogalomra épült:

1. az egész életen át való tanulásra;2. a versenyképes tudásra;3. a gyermekközpontúságra;4. az esélyegyenlõségre.Olyan alapvetõ célkitûzések ezek, melyekkel min-

den érdekelt fél csak azonosulni tud. Kormánypártokés ellenzék, önkormányzatok és egyházak, szülõk és di-ákok egyetértenek e célok megvalósításában, viszontmindannyian tudjuk, hogy az ördög a részletekben rejlik.

ORTE konferencia – Pécs, 2003. szeptember 27.

T

15FIGYELMEZŐ

Igen,Tisztelt Hölgyeim és Uraim!az ördög a részletekben rejlik, s ezt mi nagyon jól

tudtuk, mivel emlékezhettünk az 1994-98. közötti idõ-szakra. Elég korán kiderült, hogy nem tévedtünk, mi-vel megjelent az Eötvös József Szabadelvû Társaság NAT2002. c. dolgozata, mely alapján a kép összeállt. Hiá-ba tettem fel a kérdést a dolgozat megjelenése elõtt,hogy van-e összefüggés a NAT tervezett átdolgozásaés Báthory Zoltán dolgozata között, a kormányzati ol-dal válasza tagadó volt. Hazudtak, megint hazudtak.[A hat fõs NAT-bizottságból hárman tagjai a Báthory-gárdának, köztük a projekt-igazgató Vass Vilmos is.]

A törvényjavaslat elsõ változata leleplezte az ördö-gi részleteket. A négy történelmi egyház oktatásügyivezetõi úgy határoztak, hogy – mivel hosszabb távon amost hatályba léptetett szabályozás úgysem tartható –a rövidtávon is veszélyt jelentõ módosításokra koncent-rálnak. Négy legfontosabb törekvésünket neveztük„alapvető előterjesztésnek”. Fennállt a veszélye annak,hogy törvényi szintrõl kormányrendeleti szintre helye-zik a nem önkormányzati fenntartók finanszírozását, ígymár 2004-ben aránytalanná válhatott volna költségve-tési támogatásunk. Az egyházi pedagógiai szakmai szol-gáltatók elveszítették volna az elõterjesztés alapjánminisztériumi támogatásukat. Szerettünk volna lehetõ-séget kapni arra, hogy saját magunk adhassunk ki ke-rettantervet miniszteri jóváhagyás nélkül, s el szerettükvolna kerülni – pedagógusképzésünk fiatal mivoltára hi-vatkozva – a tanítók szerepvállalását az 5-6. évfolya-mon.

Az egyházi oktató-nevelő munkát érintő továb-bi nyolc ponton szerettük volna kiigazítani a terveze-tet. Nem voltak ábrándjaink a hátrányos helyzetû meg-különböztetés pontosítását, a kerettantervek szabályozóerejének fenntartását, a kerettantervek és az érettségivizsga vizsgaszabályzatának kiadásánál az iskola-fenntartó egyházak egyetértési jogát illetõen, viszontszerettük volna becsempészni annak a jognak a dek-larálását, miszerint nemcsak etnikai, hanem vallásihovatartozását illetõen is joga van a gyermeknek a sza-bad iskolaválasztásra. Törekedtünk arra, hogy a maxi-mális osztálylétszámok ne korlátozzák intézményeinkfinanszírozhatóságát.

További 10 egyéb előterjesztésünk a magyar köz-oktatás egészét érinti, beleértve a buktatás tilalmának,a szülõk jogainak és a titokvédelemnek problémáját.

22 javaslatunkból – a politikai és közigazgatási il-letve az egyházügyi államtitkári ígéret ellenére – mind-

össze egyetlen egyet vett át a törvénytervezet másodikverziója: a finanszírozás szabályozása megmarad törvé-nyi szinten. Tiltakozásunk eljutott február végén KissElemér lemondása miatt a miniszterelnökhöz is. Egyellenzéki frakció közremûködésével sikerült még meg-menteni az RPI állami támogatását. Ennyit az oktatásikormányzat egyeztetési készségérõl.

Tekintettel arra, hogy az ORTE szakmai és érdek-védelmi szervezet is egyben, még mielõtt az OM célki-tûzéseinek a megvalósítására rátérnénk, néhány szótszólnunk kell a foglalkoztatási szabályok változásáról:

- megerõsíti a jogszabály, hogy a pedagógus a szak-szolgálatban is közfeladatot ellátó személy [16. § (3)], amiállítólagosan bizonyos fokig büntetõjogi védelmet jelent.

- 2004. szeptember 1-jétõl a tantárgy és készség-tárgy elnevezések helyett a szakrendszerû és a nem szak-rendszerû oktatás kifejezést használják. A szakos okta-tásban szakos tanár taníthat. Alsó tagozaton csak atestnevelés ilyen tantárgy, a nyelv csak akkor, ha a he-lyi tanterv szerint emelt szintû oktatás folyik. [17. §(1)]. Az 5-6. évfolyamon a nem szakrendszerû oktatás-ban az a tanár taníthat, aki elvégez egy 120 órás to-vábbképzést. A tanítók közül is csak az kapcsolódhatbe az 5-6. évfolyamos oktatásba, aki megfelelõ továbbiképesítést szerez. [17. § (8)]. Az 5-6. évfolyamon a ta-nítók kötelezõen csak 2008-ban jelennek meg [128. §(19)], s 2011-ig a nem szakrendszerû oktatásra felhasz-nált idõ a kötelezõ óraszám 20 %-a, majd pedig 40 %.

- 2012-ig az alsó tagozaton öt esztendõs alsó tago-zatos szakmai gyakorlat megléte esetén a nem szakrend-szerû oktatásba bekapcsolódhat tanár is [128. § (20)].

- A középiskolában szintén 2004-tõl a mûvészetek,a testnevelés és a technika esetében fogadható el a fõis-kolai végzettség [17. § (1) e]. A nyelvek esetében 2006-ig érvényesülnek eltérõ szabályok [128. § 3)].

- Modul esetében a bevezetéstõl számított 10 eszten-deig a befogadó tantárgy tanítására megfelelõ képesítés-sel rendelkezõ pedagógus taníthat, majd el kell végez-ni a megfelelõ szakirányú továbbképzést [128. § (15)].

Az intézményvezetõi megbízatás feltételeit to-vábbra is a 18. § szabályozza. Újdonság, hogy 2015után nem elegendõ a pedagógus szakvizsga az intéz-ményvezetõi megbízáskor, hanem intézményvezetõiszakképzettséggel kell rendelkezni másodszori meg-bízás esetén [18. § (1) b, ill. 128. § (22)]. Nem le-het viszont intézményvezetõ az, aki az intézményfenntartója, vagy a fenntartónál vezetõ beosztásúmunkavállaló, vagy vezetõ beosztással rendelkezõvezetõ [55. § (3)].

16 FIGYELMEZŐ

- Bevezeti a törvény a teljesítménypótlék fogal-mát, mely 2004. szeptember 1-jétõl adható, tehát a2003/04. tanévben a kötelezõ óraszám nem változ-hat meg. Ezt követõen heti 7 óra erejéig minimumegy esztendõre megállapodást lehet kötni, s különdíjazásért emelkedik ezzel a pedagógus kötelezõ óra-száma [I. melléklet 4. rész]. A pótlék mértékét is tar-talmazza a törvény I. melléklete. Ezzel párhuzamo-san túlmunka is elrendelhetõ évi 216 óra erejéig, azazkb. heti 7 óráig.

- A kollégiumi nevelõk kötelezõ óraszáma 30-ról24-re változik. Ezzel párhuzamosan van lehetõségdönteni arról, hogy 40 órás nem pedagógus gyermek-felügyelõkkel látják-e el a kollégiumi felügyeletet.Errõl titkos szavazással kell a kollégiumi nevelõtes-tületnek 2004. január 31-ig döntenie [129. § (7)].

Kedves Kollegák!Nézzük meg a foglalkoztatási szabályok változása

után az OM két fõ célkitûzésének részleteit, s a szabá-lyozás várható hatásait:

EsélyegyenlőségA Kt. 19. § (2) bekezdése kötelezi a pedagógust,

hogy tankönyv-kiválasztási jogával úgy éljen, hogy aválasztott könyv minden tanuló számára biztosíthatólegyen, és csak olyan ruházati és más felszerelés beszer-zését kérheti (minõség, típus, ár megjelölése nélkül),amely nélkülözhetetlen. Az e körbe nem tartozó felsze-

relés biztosítása az iskola feladata. Nem tudni, hogymikor lesz az elsõ ombudsmanos ügyünk az iskolaiegyenruhákból. A (4) bekezdés a szülõi szervezet és adiákönkormányzat jogává teszi a ruházati és más fel-szerelések megvételével kapcsolatos korlátokat. Az egy-házi iskolák szülõi háttere mindenesetre bizakodásra adokot.

A Kt. 114. § (4) bekezdése az ingyenesen igénybevehetõ szolgáltatások körét bõvíti: ide sorolván a pe-dagógiai program végrehajtásához tartozó intézményenkívüli kulturális, sport-, mûvészeti foglalkozást, a ki-rándulást, sõt az erdei iskolát is. Mindezeket kizárólagaz alulfinanszírozott intézmények költségvetésének ter-hére lehet megszervezni. A fizetéses szolgáltatások kö-rébe tartozó programok maximális költségét pedig aszülõi szervezet és a diákönkormányzat határozhatjameg. Úgy tûnik, hogy az esélyegyenlõséget nem azesélytelenebbnek tartott rétegek felemelésével képze-lik el.

GyermekközpontúságA Kt. 4. § (8)-(15) bekezdései részletesen szabályoz-

zák a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amiteddig a (7) bekezdés fogalmazott meg.

- Tilos minden olyan közvetlen és közvetett különb-ségtétel, kizárás, korlátozás vagy kedvezés, melynekcélja az egyenlõ bánásmód megszüntetése.

- Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõ-sül többek között a valamely szolgáltatásból való kizá-

rás, a jogellenes elkülönítés, azalacsonyabb szolgáltatást nyújtóintézménybe való kényszerítés.

- Tilos megalázni, megfélem-líteni, emberi méltóságát megsér-teni a tanulónak.

- A (11) bekezdés szerint azis sértõ, ha látszólag mindenki-nek azonos jogokat biztosít azintézmény, mindenkivel szembenazonos követelményeket támaszt,de ezzel valamely személyt má-sokkal szemben hátrányos hely-zetbe hoz.

A (15) bekezdés elõírja, hogyminden intézkedés meghozatala-kor „a gyermek mindenek felett

álló érdekét” kell figyelembevenni. Személyisége fejlesztésé-hez, ismeretei korszerûsítéséhez,Marosvásárhely: a vár és a református templom

17FIGYELMEZŐ

illetve ügyeihez a lehetõségek közül a számára legked-vezõbbet kell választani.

Túlzásnak tekinthetõ, hogy egy törvény ekkora ter-jedelemben foglalkozzék a hátrányos megkülönbözte-téssel az alapelvek sorában. Ez azt a benyomást kelti,mintha a magyar pedagógia leginkább jellemző vo-nása lenne a hátrányos megkülönböztetés, amely-nek most a törvény szigorával kíván a jogalkotógátat vetni. A hátrányos helyzetû tanulók elkülöníté-sének elkerülésére tett erõfeszítések a törvényben nemhoznak megoldást az alapproblémára. Az eltérõ kultú-rájú, mentálhigiénés nevelésû, értékrendszerû, sajátosnevelési szükségletû gyermekek kizárólag együttes ne-veléssel történõ beillesztése a társadalmi folyamatokba,a kizárólagos közös oktató-nevelõ munka valamelyikréteg számára hátrányos lesz. Jelenleg a pedagógusoktöbbsége nincs felkészülve erre az összetett feladatra.A heterogén összetételû tanulói közösségek együtt ne-velése a kisebb osztálylétszámok finanszírozását tesziszükségessé. Ez módot adna egyidejûleg a tehetségestanulókkal való foglalkozásra is.

A gyermekközpontúságot erõsíti a törvény akkor,amikor következetesen a fogyatékkal élõk kifejezéshelyett a „sajátos nevelési igényű gyermek” kifeje-zést használja. Ezzel azonban a tartalom még nemváltozik meg. Ki gondoskodik pl. iskolákról vagy la-kóotthonokról az autista diákok számára. A kormány-zat bizonyosan nem. A szülõket magukra hagyjákproblémájukkal.

A gyermekközpontúságot és a versenyképes tudáselérését szolgálja az új nyelvi előkészítő évfolyam szer-vezésének a lehetõsége (40 %). Ugyanakkor ezen azévfolyamon komoly számítástechnikai, informatikaioktatást kell szervezni oly módon, hogy a nyelvi elõké-szítésre fel nem használt idõkeret min. 25 %-át infor-matikai ismeretek gyarapítására kell fordítani, a fenn-maradó idõkeretet pedig képességfejlesztésre. A nyelvielõkészítõ osztály szervezésének lehetõsége is nehézsé-geket jelent, mivel a finanszírozás terén nem biztosít-ják hosszabb távon a fedezetet. Érettségi elnökként istapasztaltam, hogy kiváló gimnáziumainkban a nyelviképzés eleve megoldott.

Látni tehát, hogy az Oktatási Minisztérium hang-zatosabb célkitûzései nem mozdítják ki a reformátusintézményrendszert a megszokott életébõl, hisz a refor-mátus nevelés mindig is az esélyek megteremtésérõl,illetve az Isten- és értékközpontúság után a gyermek-központúságról volt nevezetes. Amennyiben a roma-kérdés megoldását várták e törvénymódosítástól, akkor

csalódniuk kell. Az kizárólag értékközvetítéssel, szoci-alizálással és példaadással oldható meg. Erre egy adottpontig a szegregáció alkalmasabb is lehet, mint az in-tegráció. Erre van jó református példa is! Bizonyára avádaskodások számára táptalajt jelentenek a homályosmegfogalmazások, sejtetések a törvényben, viszont azérdemi tartalmi munkát ezek – ide értem a nyelvi elõ-készítõ osztályt is – nem érintik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!A tartalmi munka alatt most nem a dokumentu-

mok ciklusonkénti szinte menetrendszerinti újraal-kotását, átdolgozását értem. Ábrám Tibor fõgond-nok úr a tiszakécskei tanévnyitó beszédében utaltmár arra, hogy ezt a törvény által elõírt munkát csakegyvalami zavarja – a gyerek. Hihetetlen energiákatmozgósítunk a papírmunkára. Rossz hírem van vi-szont az oktatáspolitikusoknak: ez mit sem változ-tat a magyar pedagógia útvonalán. Én itt éppen ezértcsak megjegyzem, hogy módosítani kell az alapítóokiratot (III.31.), a pedagógiai programot és a helyitantervet (VI.30.), a házirendet (jövõ XII.31.), s elkell készíteni a fenntartói és az intézményi minõség-irányítási programot (VI.30.), valamint a kötelezõminimális felszerelési jegyzéknek való megfelelés hi-ánya esetén az 5 esztendõs ütemtervet (idén XII.31.).Szép munka lesz, de nem lényeges. Talán csak az ala-pító okirat módosítása érdemel nagyobb figyelmet,hisz ott most szamárvezetõt adnak a fenntartók gép-íróinak: a), b) és c) részre bontják az alapító okiratszerkezetét, és a b) rész módosítása tekinthetõ csakátszervezésnek, mely tanév közben nem változtathatómeg. Jelzem, hogy a tanév közben is megváltoztat-ható lett a c) részben rögzített gazdálkodással egy-befüggõ jogosítványok kérdése. Az alapító okiratbanújdonság még a maximális létszám rögzítése is, melyeddig a mûködési engedélyben kapott helyet, hiszfügg az ÁNTSZ-engedélytõl is.

Szóval inkább az igazi tartalmi kérdésekről.A törvénymódosításnak talán ez a leggyengébb,

legátgondolatlanabb pontja. Itt látszanak legin-kább a – kétféle – politikai folytonosság fenntartá-sának igényébõl fakadó kártékony következmények.A tervezet egyszerre akarja az 1994-98 közötti idõszakkétszintű és liberális-decentralizáló (NAT+helyitanterv), valamint az 1998-2002 közötti időszakcentralizáló, kerettanterv-központú szabályozásátérvényben hagyni.

18 FIGYELMEZŐ

A kerettantervekkel kapcsolatban ellentmondásos-nak tûnik, hogy azt állítják, hogy a kerettanterv elvesztikötelezõ szabályozó erejét, s azt, hogy az iskoláknaknem kell helyi tantervet készíteni, mert az oktatásiminiszter által kiadott kerettanterv alkalmas a helyi tan-terv szerepének betöltésére. Ez utóbbi a többségi gya-korlat számára épp a kerettanterv „kötelező szabá-lyozó erejét” hozza vissza, illetve hagyja érvényben.A kerettantervet hol ajánlásként értelmezik, de az egészliberális oktatáspolitikával ellentétes módon a keret-tantervet rendszeresen egyes számban használják,illetve ahol nem, ott eltérõ tárgyak, illetve különbözõiskolatípusok kerettantervére vonatkozik a többes szám.A 45. § (2) bekezdése, illetve ennek indoklása azu-tán a kerettantervet csupán a lehetséges helyi tan-tervek egyikeként értelmezi, s felveti, hogy az isko-la akár egy másik iskola helyi tantervét is átveheti.Eszerint egymás mellett élhet majd tovább a tantervikáosz, a szakmai esetlegesség és a tantervi centrali-záció. Ez a helyzet persze az oktatási piac és rend-szer egyetlen ágensének kedvez: a tanügyi sza-bályzóvá előlépő tankönyvek gyártóinak. Csak a vá-zolt felemás helyzetben nem az oktatáspolitika távlatosszándékai befolyásolják a tankönyvpiacot, hanem azesetek döntõ többségében a tankönyvpiac értelmeziát a liberális és modernizációs szándékú oktatási sza-bályzókat.

A magyar közoktatás megújulása a liberálisanés rugalmasan – azaz anarchikusan – szabályozó

Nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek közötti

szférában dől el. Véleményünk szerint a mostanitörvénymódosítás épp ezen a ponton léphetne túl akét elõzõ törvénymódosításon. A tartalmi szabályo-zást kiegészítõ és a mindennapi gyakorlat nyelvérelefordító tanügyi-szolgáltatói infrastruktúra, illet-ve a képességfejlesztés és a differenciálás jegyé-ben megújított továbbképzési rendszer szolgálhat-ná a súlyos problémák megoldását. A NAT ugyanismagára hagyja a tanárok és iskolák zömét. Évekóta sürgetjük a köztes dokumentumok létrejöttét,nevezzék azokat akkreditált mintatanterveknek,tantárgyi programoknak vagy akár – tantárgyan-ként és iskolatípusonként is szigorúan többes szám-ban értendő – kerettanterveknek.

Évek óta javasoljuk, hogy a Minisztérium hozzonlétre szakmai bizottságot a tanterv-akkreditálás kri-tériumainak kidolgozására, a mintatantervek ki-választására és akkreditálására. Segítse elõ néhány,szakértõket tömörítõ tantervkészítõ szakmai mûhelylétrejöttét és munkáját. A mennyiségi túlkínálat ésa minõségi alulkínálat, valamint az átláthatatlanságállapotán ez a megoldás segíthetne.

Szomorú és árulkodó módon a törvénymó-dosítás éppen a továbbképzési rendszerről és aközoktatás modernizációját elősegítő fejlesztésiinfrastruktúráról mond talán a legkevesebbet,azaz semmit.

A Kt. 131. § (4) bekezdése rögzíti, hogy „az is-kolafenntartó egyházi jogiszemély – e törvény és aNemzeti alaptanterv kere-tei között – kerettantervetnyújthat be jóváhagyás cél-jára. A kerettantervet aze törvény 81. §-ának (13)bekezdésében megjelölt nyi-latkozattételre jogosult egy-házi szerv nyújthatja be.”Ez a szerv a MRE ese-tében a Zsinat. Szor-galmaztuk az alapvetõcélok között azt, hogyaz országos tanügyirá-nyítással és pedagógiaiszakmai szolgáltató in-tézménnyel rendelkezõegyházi jogi személyekesetén ne kelljen jóvá-A nagykõrösi református templom belseje

19FIGYELMEZŐ

hagyási procedúrán átesni, hisz a törvény és a NATkeretein mindenképpen bent kell maradni. A helyitantervnek is. Akkor mi zavarja a törvényalkotót azegyházi kerettantervben? A Nagy Testvér figyel?

Tanulságos, hogy az egyházi kerettantervek emlí-tése is kizárólag egy kapitális miniszteriális baklövésnekköszönhetõ, mivel eredetileg a csupán a Waldorf-is-kolák számára tették volna lehetõvé a kerettanterv-készítést. Tágítaniuk kellett a kört, s így befértek azegyházak is. A Waldorf kerettanterv elkészült, s mára miniszteri pecsétet is megkapta.

Mi hol tartunk? Mint ismeretes, 1995-ig remény-kedtünk a háromszintû szabályozásban, a kerettan-terv lehetõségében, mely a református intézményrend-szert zártabbá és védettebbé teszi. A NAT kiadása utánegy lehetõségünk maradt az RPI-ben, hogy minta-tanterveket adjunk ki. Ezt a munkát Czeglédi Sán-dor hódmezõvásárhelyi kollegánknak köszönhetõenelvégeztük. Ezek a tantervek a mai napig felhasznál-hatóak. Az 1998. évi fordulat után ismét divatos letta kerettanterv fogalom, s mi munkába lendültünk.A MRE általános iskolai kerettantervét a Zsinat 2000-ben elfogadta, s 2001. szeptember 1-jétõl szabályozóerõ, tehát jelenleg már csak a 4. és a 8. évfolyamonnem az. 2002 áprilisa után nem volt kétségünk ar-ról, hogy az angolszász-holland iskolarendszert ismétmegpróbálják átvetetni velünk. Egy feladatunk le-het: idõt nyerni. Idõt nyerni kerettanterveink védel-me alatt, a közösségi, értékközpontú nevelés kincseitmegõrizve.

Sajnos bekövetkezett a régi átok: a ZsinatOktatásügyi Szakbizottsága 2003. április 30-án el-határozta a kerettantervi munkát december 31-i ha-táridõvel, viszont az RPI kezét stratégia kérdésekbenmegkötötték június 4-én. A szakbizottság szeptem-ber 24-én – a határidõ tarthatatlansága miatt – fel-függesztette korábbi határozatát. Most már csak egyesélyünk maradt: a Magyar Katolikus Egyház és aMagyarországi Evangélikus Egyház megkeresésére aZsinati Iskolaügyi Osztály javaslatot tett a Szakbi-zottságnak egy közös egyházi kerettanterv elkészí-tésére. A hozzájárulást a Bizottság megadta. A szer-vezõ munkát és a felügyeletet az Iskolaügyi Osztálylátja el, a tartalommal való megtöltést az RPI végzi.

Ez a református közoktatás legidõszerûbb kérdése.Hiszem, hogy ez a munka független a NAT 2003-tól, de még a NAT 2004-tõl is. El kellett volna vé-geznünk már 10 esztendeje, viszont most sem késõ.Átjárható marad-e intézményrendszerünk, vagy a

küldetésnyilatkozat – mint bevezetõ szöveg a peda-gógiai programban és az éves munkatervekben –marad az egyetlen közös a rendszerben. Ennél már aliberális Waldorf iskolák is tovább jutottak.

A kerettanterv mellett foglalkoznunk kell aközéptávú és hosszú távú nevelési koncepciónk-kal is. A Zsinat Oktatásügyi Szakbizottsága mégnem tartotta fontosnak, hogy kiemelten foglalkoz-zon a szakképzés és a felnőttképzés kérdésével. Elkell döntenünk, hogy megmaradunk-e az értelmiség-képzés szinte kizárólagosságánál, vagy foglalkozzunka szélesebb néprétegek képzésével, a kétkezi mun-kát végzõ gyülekezeti tagok nevelésével, esetleg agyülekezetépítéssel. Ismerik a Kedves Kollegák, hogytöbb esztendeje van szerencsém mindkét tevékeny-séget – tehát az elit- és a tömegképzést is – végezni,s meggyõzõdésem, hogy egyaránt fontos mindkettõ.Értelmiség-képzõ gimnáziumból ezt nehezebben le-het meglátni, de felajánlom a tapasztalatcserét. Csaknyitottságot kérünk.

Ugyanez érvényes a felnõttképzési tevékeny-ségre is. Az állami Felnõttképzési Akkreditáló Tes-tület tagjaként látom, hogy a protestáns egyházakat– ahol valaha büszkék voltunk a népfõiskolai moz-galomra – most nem érdekli a felnõttképzés, azaz –„modernül” fogalmazva – a felnõttek kompetencia-bõvítése. Két esztendõ alatt egyedül a debreceniKölcsey Ferenc Református Tanítóképzõ Fõiskola ésa Halásztelki Református Szakképzõ Iskola vált akk-reditált felnõttképzési intézménnyé. Összefoglalva:intézményrendszerünk felében 12-14 esztendõs kor-ban lezárjuk a református keresztyén nevelést! He-lyes ez így?

Mindezidáig kimaradtunk diákjaink és szüleik or-szágos érdekérvényesítõ, véleménynyilvánító lehetõ-ségének megteremtésébõl is. 13 esztendõ elmúltávaloldani kell ezirányú görcseinket. Október 18-ánmegrendezzük az I. Református Diákparlamentet.Tisztelettel meghívom az ORTE elnökét erre az al-kalomra, s kérem, hogy fejezze ki a diákságnak a pe-dagógusok elvárásait. Amennyiben a diákok fontos-nak tartják, hogy egyesületi szinten állandó fórumotalakítsanak ki, támogatni fogjuk õket ebben, így le-hetõséget teremtünk, hogy katolikus és evangélikustársaikkal együtt „a másságot” képviseljék a diákol-dalon.

Köszönöm megtisztelõ figyelmüket!

20

2003. október 13-15. között a Zsinati IskolaügyiOsztály vezetõje három fórumon közvetítette a re-formátus közoktatásügy általános véleményét a NATfelülvizsgálatáról: a Közoktatáspolitikai Tanács ülé-sén (október 15.), az iskolafenntartó egyházakkal tar-tott minisztériumi „egyeztetésen” (október 13.) és azOrszágos Köznevelési Tanács szakmai szervezetekáltal delegált tagjainak a meggyõzési kísérletén (ok-tóber 14.). Az egyházakkal tartott megbeszélés ér-dekessége, hogy meghívták rá a következõ iskolafenn-tartó egyházakat is: Bibliai Szeretet Szolgálat (1,1 %),Hit Gyülekezete (1 %), Magyarországi AutonomOrtodox Izraelita Hitközség (0,1 %), EvangéliumiPünkösdi Közösség (0,2 %), Keresztény Egyház Gyü-lekezete (0,1 %) és Budapesti Autonóm Gyülekezet(0,07 %). [Zárójelben a tanulólétszám szerinti szá-zalékos arányuk.] Mellesleg meghívtak egy hetedikegyházat is, de annak tanulólétszámáról nincs isme-retünk. A három keresztyén történelmi egyház egyez-tetett véleményt képviselt.

Az OKNT négy tagjával folytatott egyeztetésenpedig célunk az volt, hogy az október 16-i szavazásta „nem” irányába befolyásoljuk. Természetesen areménytelenséggel tisztában voltak a szervezõk(Gimnáziumok Országos Szövetsége, Általános Isko-lai Igazgatók Országos Szövetsége, Független Peda-gógus Fórum, Szakmai Középiskolákért KulturálisEgyesület, Országos Református Tanáregyesület, SíkSándor Tanáregyesület, Öveges József Tanáregyesü-

let, Luther Szövetség Pedagógiai Szekciója, MagyarNevelõk és Tanárok Egyesülete).

A három egyház által képviselet vélemény akövetkezõ volt (egyébként már szeptember 18-án el-jutott református oldalról a NAT 2003 Programiro-dához):

a) A jogszabálysértõ NAT 2003 és az átjárhatat-lanná váló intézményrendszer

A NAT 2003 nincs összhangban a közoktatásrólszóló 1993/LXXIX. tv. 8.§ (10) bekezdésével, amelyszerint „a Nemzeti Alaptanterv mûveltségi területenkénthatározza meg a (…) nevelõ-oktató munka kötelezõ és kö-zös céljait, a nevelõ-oktató munka alapjául szolgáló isme-ret-, készség- és képességjellegû követelményeit”. A NAT2003 teljességgel mellõzi az ismeret jellegû követel-ményeket. A NAT 2003 készítõi éppen erénykéntemlegetik, hogy a dokumentum nem tartalmaz sem-miféle követelményt, hogy semmibe veszi a közok-tatási törvényt. Ráadásul a NAT 2003 egyáltalánnem biztosítja a Kt 8.§ (10) bekezdésében megfo-galmazott átjárhatósági követelményt sem – külö-nösen a szakiskolák 9-10. évfolyamán. Az érettségérefelkészítõ évfolyamokon pedig a fõ szabályozó tényezõaz érettségi követelményrendszer lesz.

b) A NAT 2003 és a magyar kultúraTekintettel arra, hogy a NAT 2003 teljesség-

gel mellõzi az ismeret jellegû követelményeket,megszûnik az a konszenzus, amely mindmáig amagyar kultúra, az irodalmi, mûvészeti, és törté-

Állásfoglalások a NAT 2003 vitaanyaggal kapcsolatban

A NAT “felülvizsgálata”

FIGYELMEZŐ

A temesvári városliget Béga-csatorna mellitti rész

Rozsnyó vára

21FIGYELMEZŐ

nelmi mûveltség alapját képezi. A kerettantervekés az akkreditált tantervek – éppen különbözõsé-güknél fogva – nem pótolhatják ezt a konszen-zust (nem is volna szerencsés, ha ezen az alacsonyszinten történne a konszenzus keresése). A magyarkultúra továbbélése szempontjából elengedhetet-len hangsúlyos iskolai jelenléte – ezt a jelenlegitervezet nem biztosítja. A NAT 2003 tulajdon-képpen megengedi, hogy a magyar diákok olyantantervek alapján tanuljanak, amelyikbõl hiány-zik Janus Pannonius, Balassi Bálint, a reformációirodalma, Zrínyi Miklós, Pázmány Péter, MikesKelemen, Petõfi Sándor, Arany János, Ady Endre,Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula,Sütõ András tanítása, vagy esetleg periférikus tan-tárggyá válik a történelem.

c) A NAT 2003 és a nemzeti konszenzus ke-resése

Egy ilyen dokumentum megszületését átfogó elem-zésnek kellett volna megelõznie, amely a NAT, illetvea kerettantervek beválását vizsgálja. Évekbe telt a NATés a kerettantervek adaptálása. Végre úgy tûnt, hogyaz iskolai fejlesztõ munkára terelõdhet a hangsúly – ehe-lyett kezdõdhet újra a bevezetési procedúra. Az Okta-tási Minisztérium komolyan vehetõ kísérletet sem tettegy közmegegyezés kialakítására a vita formálissá téte-lével. A legmegengedhetetlenebb azonban az, hogy aNAT 2003 egyáltalán nem tartalmaz konkrét ismeret-jellegû követelményeket. A mûveltségi minimum meg-határozását így egy szinttel lejjebb, az Oktatási Minisz-térium kerettanterveket elõállító és akkreditálótisztviselõinek szintjére helyezi. Kivonva a folyamatota szakmai és társadalmi vitathatóság alól. (Ettõl kezdve

a mindenkori miniszter döntheti azt el, hogy a Hon-foglalás, a Reformáció, Széchenyi István reformprog-ramja vagy a Trianoni békediktátum tananyag le-gyen-e, vagy sem.

d) A NAT 2003 és az intézményekAz iskolák többsége a Közoktatási törvény módo-

sításból rájuk háramló terhek, valamint a NAT-tal kap-csolatos teljes közömbössége miatt a legegyszerûbbmegoldásokat választja majd. A dokumentumok és agyakorlat eltérése prognosztizálható. A pedagógusokmegpróbálják ugyanazt tanítani, mint eddig. A magyarpedagógustársadalom csendben elszabotálja azt, amitkivihetetlennek tart. Mindez szétzilálja a magyar okta-tási rendszert, elmélyül a káosz.

e) Oktatási reform a pedagógustársadalom érdek-lõdése nélkül?

Mind az 1995. évi NAT, mind a 2000. évi keret-tantervek elõkészítésekor megfigyelhetõ volt a peda-gógusok érdeklõdése, kik munkaközösségi értekez-leteken vitatták meg a számukra készülõ tanterveket.2003-ban a pedagógusoknak kb. 5 %-a vette a fá-radságot, hogy a nyári szünetben az interneten ta-nulmányozza a júniusban feltett NAT-ot. Egyet tu-dunk érteni az oktatási reform gondolatával, hiszintézményrendszerünk 1000 vagy 470 esztendeje fo-lyamatosan képes a megújulásra, viszont olyan kö-rülmények között, mikor a szakmai szervezetek és apedagógusok véleményét nem veszik figyelembe, saz alapvetõ fogalmak jelentését a tantervkészítõk sa döntéshozók sem tisztázták, az elsietett döntést po-litikai döntésnek tekintjük. [Kíváncsiak vagyunk pl.a felülvizsgálat, a kerettanterv s a kompetencia sza-vak pontos jelentésére.]Püspökfürdõ kelet felõl

A nagykárolyi kastély

22 FIGYELMEZŐ

magyarországi és határon túli református oktatásügyet képviselõ, több mint 150pedagógus vett részt Pécsett 2003. szeptember 27-én az Országos Református Ta-náregyesület (ORTE) éves konferenciáján és közgyûlésén. Az ORTE közgyûlése

foglalkozott a NAT 2003 tervezettel és az alábbi állásfoglalást teszi közzé:Az Országos Református Tanáregyesület megdöbbenéssel és elkeseredetten tapasz-

talja, hogy az oktatási kormányzat, az egyre határozottabban megfogalmazódó szakmaiellenvéleményeket figyelmen kívül hagyva, továbbra is ragaszkodik a NAT 2003 névenközzétett tervezet Nemzeti alaptantervként való elfogadásához.

Az ORTE a tervezet koncepcióját egyoldalúnak, egyes szakmai elemeit elhibázott-nak tartja. Elsõsorban kifogásolható elemek:

- A tervezet gyakorlatilag nem határoz meg tartalmi minimumot, ezért átjárhatat-lanná teszi a magyar közoktatás rendszerét, növeli az iskolák közötti szakmai és minõ-ségi különbséget, csökkenti az esélyegyenlõséget.

- A gazdasági nehézségek közepette a minimalizáló tanterv az intézményfenntartókszámára a színvonal növelésére való törekvés helyett az eddigi tevékenységek csökken-tését, leépítését sugalmazhatja.

- A tartalmi minimum mellõzése miatt aránytalanul megnõ a mintatanterveket ké-szítõk, valamint a tankönyvkiadók lehetõsége az intézményekben folyó tartalmi munkabefolyásolására.

- Azzal, hogy a tervezet az egyes tantárgyak (mûveltségi területek) részére még ja-vasolt óraszámokat sem tartalmaz, újra elindítja a nevelõtestületeken belüli „kenyér-harcot”, valamint félõ, hogy kiszorítja az iskolákból a „nem piacképes” tantárgyakat.Ezzel a tantárgyszerkezet megújításáról szóló kormányzati szándék is hiteltelenné válik.

- Az általános nevelési célok elérését veszélyezteti az erkölcsi jellegû értékek, a nem-zeti elkötelezettség, a közösségi felelõsségvállalás hátterébe szorulása.

Az ORTE bizonytalannak tartja a szakmai vita hatékonyságát, mert a tervezet a nyáriszünidõben került nyilvánosságra, s a tanévkezdés feladatai mellett a pedagógustársa-dalomnak sem ideje, sem energiája nem volt a tervezet alapos megismerésére, követ-kezményeinek közös átgondolására, és kiérlelt javaslatok benyújtására.

Mindezeket az alapvetõ problémákat és hiányosságokat látva az ORTE nem támo-gatja a tervezet elfogadását, kéri annak visszavonását.

A református közoktatási intézmények és pedagógusok továbbra is elkötelezettek egyközmegegyezésen alapuló, nemzeti tartalmi minimumra épülõ alaptanterv kidolgozásá-ban. Ennek érdekében készek együttmûködni a történelmi egyházak szakembereivel ésa magyar közoktatás értékeit megõrizni kívánó iskolákkal, pedagógusokkal.

Pécs, 2003. szeptember 27. – Dr. Horkay György, elnök

Országos Református Tanáregyesület – 2003. szeptember 27.

A

23

A Fidesz Oktatási Mûhelyének közleménye

FIGYELMEZŐ

Fidesz Oktatási Mûhelye elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja az oktatá-si tárca vezetése részérõl megnyilvánul arroganciát, amellyel semmibe veszi a pe-dagógusok véleményét a mélyreható és erõltetett ütemû tantervi reformokról.

Minisztériumi vezetõhöz méltatlannak tartja azt az indulatoktól fûtött, személyeskedõés alpári hangnemet, amellyel Magyar Bálint a Nemzeti alaptanterv vitájának szombatizárókonferenciáján lehetetlenné tette az érdemi párbeszédet az oktatás szereplõivel. AFidesz Oktatási Mûhelye az iskolák békéjének megõrzése érdekében felszólítja az okta-tási minisztert, hogy minden további döntést megelõzve haladéktalanul kezdjen kultu-rált párbeszédet az érintett társadalmi szervezetekkel és a parlamenti pártokkal a köz-oktatás jövõjérõl. Felszólítja arra is, hogy kérjen bocsánatot a pedagógusoktól, szülõktõla velük szemben megütött szégyenletes hangnemért. Az Oktatási Mûhely elvárja, hogya szocialisták elhatárolódjanak attól, ahogy Magyar Bálint és csapata a közoktatás kér-déseit és szereplõit kezeli.

A Fidesz Oktatási Mûhelye számára a NAT-2003 konferenciáján még nyilvánvalóbbávált, hogy a meghirdetett mélyreható tantervi reform pusztán az oktatási tárca vezetésénekújabb szakmai kalandorsága. A rendezvényen kétség sem maradt afelõl, hogy a tárcaveze-tés nem ismeri a közoktatási törvénynek a Nemzeti alaptantervre vonatkozó legalapvetõbbelõírásait sem. A rendezvényre rányomta bélyegét a minisztériumi vezetés arroganciája,amellyel a tantervi szabályozás szakmailag hevenyészett, erõltetett ütemû átalakítása miattifelháborodást próbálta elfojtani. Maga Magyar Bálint adta meg a tárca megjelentfelsõvezetésének az alaphangot. Nyitóbeszédében ’politikai idiotizmusnak” nevezte, hogy aminisztériumon számonkérik a készülõ alaptanterv nemzeti jellegét, és mindvégig hevesindulatoktól fûtött, személyeskedõ és alpári hangon minõsítette az ellenvéleményeket. Var-ga László, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke tíz nagy szakmai szervezet és - nyu-godtan mondhatjuk - minden diák, szülõ, pedagógus nevében joggal sürgette, hogy a hosszútávra szóló és mélyreható változtatások körül a miniszter teremtsen szakmai és kormányok-tól független politikai megegyezést. Felháborítónak tartjuk, hogy válaszul a miniszternekpusztán a szakmai- és a szakszervezetek becsmérlésére futotta. Hasonlóan ellenséges han-got ütött meg a szülõk képviseletével szemben is. A konferencia megmutatta, hogy a gyö-keres átalakítás motívuma a korábbi víziók bukása feletti politikai düh, és újraélesztésükrea szociálliberális tárcavezetés görcsösen eltökélt - az eredményes pedagógiai munkához szük-séges iskolai béke felborítása árán is.

A Fidesz Oktatási Mûhelye leszögezi, hogy az eddigi elõkészítés, az érdemi vita hiányaés a bevezetés tervezett üteme a legcsekélyebb mértékben sem alkalmas a meghirdetettreformok szakmai alátámasztására. Felszólítja az oktatási minisztert, hogy minden továbbidöntést megelõzve haladéktalanul kezdjen kulturált párbeszédet az érintett társadalmi szer-vezetekkel és a parlamenti pártokkal a közoktatás jövõjérõl.

A

24

1. Mi indokolja, hogy a NAT felülvizsgálata címénegy teljesen új funkciójú, szerkezetû és tartalmú NATkészüljön 6 évvel az elõzõ NAT bevezetése után?

Semmi. Egy ilyen dokumentum megszületését át-fogó elemzésnek kellett volna megelõznie, amely a NATbeválását vizsgálja. Évekbe telt a NAT adaptálása. Vég-re úgy tûnt, hogy az iskolai fejlesztõ munkára terelõd-het a hangsúly – ehelyett kezdõdhet újra a bevezetésiprocedúra (helyi tanterv, helyi pedagógiai program-ké-szítés) stb.

2. Van-e valami racionális magyarázata annak,hogy a tartalmi szabályozás ilyen horderejû megváltoz-tatásának szakmai és társadalmi vitájára sokkal rövidebbidõt és kevesebb nyilvános fórumot biztosítottak, mintahogy az az elõzõ NAT elfogadásakor történt?

Ilyen magyarázat nincs. A minisztérium szeptem-ber 27-én le akarja zárni az éppen meginduló vitát. Asietség következtében lehetetlenné válik az a szakmaiés társadalmi vita, aminek az ilyen horderejû dokumen-tum jóváhagyását meg kell elõznie. Joggal merülhet föla gyanú, hogy a sietség egyik oka éppen ennek a társa-dalmi és szakmai kontrollnak a kiküszöbölése.

3. Megfelel-e a NAT 2003 annak a követelmény-nek, hogy társadalmi és szakmai közmegegyezést tük-rözzön?

Nem felel meg. Egyrészt a minisztérium komolyanvehetõ kísérletet sem tett egy ilyen közmegegyezés ki-alakítására a vita formálissá tételével (ld. 2. pont). Más-részt a dokumentum egyáltalán nem tartalmaz konkrétismeret-jellegû követelményeket. A mûveltségi mini-mum meghatározását így egy szinttel lejjebb, a minisz-térium kerettanterveket elõállító és a helyi tanterveketakkreditáló tisztviselõinek szintjére helyezi, kivonva afolyamatot a szakmai és társadalmi vitathatóság alól.(Ettõl kezdve a mindenkori miniszter döntheti azt el,hogy pl. Marx vagy Széchenyi István tananyag legyen-e, vagy sem.)

4. Megfelel-e a NAT 2003 dokumentum a Nem-zeti alaptanterv törvényben is elõírt funkcióinak?

Nem. A NAT 2003 ugyanis teljességgel mellõzi azismeret jellegû követelményeket, ami nincs összhang-ban a Kt. 8.§ (10) -vel, amely szerint „a Nemzeti Alap-tanterv mûveltségi területenként határozza meg a (…) neve-lõ-oktató munka kötelezõ és közös céljait, a nevelõ-oktatómunka alapjául szolgáló ismeret-, készség- és képességjellegû

követelményeit” Különös, hogy a NAT készítõi éppen aNAT 2003 erényeként emlegetik, hogy nem tartalmazsemmiféle követelményt, vagyis, hogy semmibe veszi atörvényt. Ezen túlmenõen a NAT 2003 egyáltalán nembiztosítja a Kt 8.§ (10)-ben megfogalmazott átjárha-tósági követelményt sem.

5. Megfelel-e a NAT 2003 dokumentum az okta-tás kultúra-közvetítõ funkciójának?

Egyáltalán nem. Tekintettel arra, hogy a dokumen-tum teljességgel mellõzi az ismeret-jellegû követel-ményeket, megszûnik az a kánon, amely mindmáig amagyar kultúra, az irodalmi, mûvészeti, és történelmimûveltség alapját képezi. A kerettantervek és az akk-reditált tantervek – éppen különbözõségüknél fogva –nem pótolhatják ezt a kánont (nem is volna szerencsés,ha ezen a szinten történne a kánon kialakítása, ld. 3.pont). A magyar kultúra életképessége, továbbéléseszempontjából elengedhetetlen hangsúlyos iskolai jelen-léte – ezt a jelenlegi tervezet nem biztosítja. A NAT2003 tulajdonképpen megengedi, hogy a magyar gye-rekek olyan tantervek alapján tanuljanak majd, ame-lyikbõl hiányzik az Egri csillagok, Petõfi János vitéze,Arany János Toldija, vagy esetleg periférikus tantárggyáválik a történelem.

6. Megfelel-e a NAT 2003 dokumentum az esély-teremtés elõsegítése követelményének?

Nem, éppen ellenkezőleg, tovább növeli azesélyegyenlőtlenségeket. Semmi sem bizonyítja,hogy a kompetencia-központú oktatás nagyobb esé-lyeket adna a hátrányosabb helyzetû diákoknak – azesetek jelentõs részében ennek ellenkezõjét is tapasz-talhatjuk. (A hátrányos helyzetû, de szorgalmas diákpl. könnyebben sajátít el bizonyos ismeret jellegû kö-vetelményeket.) Ugyanakkor az a szabadság, ami azismeret-jellegû követelmények hiányából ered, csakerõsíteni fogja a különbözõ iskolák színvonala közöttmeglévõ, amúgy is tetemes különbséget. (Az elit is-kolák továbbra is sok ismeretet oktatnak majd. Azitt szerezhetõ tudás és mûveltség végletesen elsza-kad a társadalom többségének tudásától és mûvelt-ségétõl.)

7. Igaz-e az a NAT 2003-ban ki nem mondvavégighúzódó hiedelem, amely a kompetenciák fejlesz-tését az ismeretek teljes negligálásval igyekszik elõ-segíteni?

A Magyar Nevelõk és Tanárok Egyesületénekközleménye – 2003. szeptember 30.

FIGYELMEZŐ

25FIGYELMEZŐ

Nem igaz. A „vagy kompetencia vagy tudás” naiv elkép-zelése nem mûködik, ahogy több külföldi példa is bizonyítja.

8. Minõségi szempontból mennyire lehetnek megala-pozottak az iskolák által 2004. június 30-ig elkészített újpedagógiai programok, ha az annak alapját képezõ NAT2003. szeptemberében még csak vitaanyag?

Kevéssé. Az iskolák többsége a Kt-módosításbólrájuk háruló terhek, valamint a NAT-tal kapcsolatos tel-jes közömbössége miatt a legegyszerûbb megoldásokatválasztja majd. A papír sok mindent kibír, a tanárokmegpróbálják ugyanazt tanítani, mint eddig, csendbenelszabotálva azt, amit kivihetetlennek tartanak. Mind-

ez tovább zilálja az oktatási rendszerben kibontakozókáoszt és szétesést.

Számos egyéb részletkérdésrõl is érdemes volna szótejteni, ám a NAT 2003 fent sorolt hiányosságai idõsze-rûtlenné teszik a részletes bírálatot. Ezért kérjük az Okta-tási Minisztériumot, hogy vonja vissza a jelenlegi terveze-tet, és tegyen eleget a NAT felülvizsgálatára vonatkozóelõírásnak. Ám ha múlhatatlanul szükségesnek bizonyulegy új NAT bevezetése, akkor a minisztérium adjon teretés idõt az érdemi vitának, és egy olyan vitaanyaggal álljonelõ, amely megfelel a törvényi elõírásoknak és azoknak afunkcióknak, amelyek a Nemzeti alaptantervtõl elvárhatók.

isztelt Kollégánk!

Kilenc pedagógus szakmai szervezet 2003.október 14-én tanácskozást tartott annak érdekében,hogy megismerjék az OKNT szakmai szervezetek általdelegált tagjainak a NAT 2003. dokumentummal kap-csolatos véleményét, valamint hogy eszmét cseréljenekaz említett dokumentumról. Ezúton is szeretnénk kö-szönetet mondani azoknak, akik a szûk határidõ elle-nére is eltudtak jönni, meghallgattak minket és meg-osztották velünk nézeteiket.

Az eszmecserét az tette szükségessé, hogy a NAT2003-mal kapcsolatban lassan kibontakozó vita sorána dokumentum szakmai és politikai támogatói részérõl

gyakran hallhattuk azt az érvet (olykor szakmai argu-mentumok helyett is), amely szerint a szakma támo-gatja a tervezetet, és bízzuk ezt a dolgot az OKNT-re,amely megfelelõen reprezentálja ezt a támogatást. (Eza hivatkozás már csak azért is különös és nyugtalanító,mert az OKNT tudomásunk szerint mindeddig nemtett semmiféle támogató nyilatkozatot, és ez elmond-ható a tagok többségérõl is. Természetesen az sem szol-gálhat megnyugtatásul, ha a Tanács ezt a jövõben meg-teszi.)

Mindazonáltal úgy tûnik, hogy igazi NAT-vita hí-ján az OKNT ebben az esetben a szakmai legitimálófunkciót tölt be, ezért úgy gondoljuk, a leghelyesebb,ha aggályainkkal és észrevételeinkkel a Tanács tagjai-hoz fordulunk. Ezúton szeretnénk néhány szemponttalhozzájárulni nehéz és felelõsségteljes döntésükhöz.

Mint köztudomású, a NAT háromévenkénti felül-vizsgálatának az oktatási kormányzat egy koncepciójá-ban markánsan új NAT készítésével és elfogadtatásá-val kíván eleget tenni. Amint azt többen is észrevették,ez nem teljesen felel meg a felülvizsgálat törvénybentámasztott követelménynek (a felülvizsgálat kifejezésfeltételezi, hogy egy már meglévõ objektumra irányul,vagy legalábbis azt figyelembe veszi). Mindez önma-gában nem lenne baj, ha maga a koncepció elõzetes vitaután került volna kialakításra. Mindannyian tudjuk,hogy nem ez történt. Az oktatási minisztérium a kon-cepcióról soha nem nyitott vitát, a NAT 2003 doku-mentumról a vitát igyekezett kis körben és szûk idõ-tartamra korlátozni, és miközben bizonyos korrekciókat

9 pedagógus szakmai szervezet leveleaz Országos Köznevelési Tanács tagjaihoz

Bivalyfogat Sárközön

„T

26

hajlandó volt befogadni, a koncepció lényegérõl szólóészrevételekre mindvégig süket maradt.

Pedig a dokumentummal kapcsolatban több olyanszakmai észrevétel megfogalmazódott, amelyekre ed-dig nem született semmiféle válasz. Ezeket inkább csaka felsorolás szintjén említjük most.

- Nem tesz eleget a közoktatási törvény elõírásainak. ANAT 2003 teljességgel mellõzi az ismeret jellegû követelmé-nyeket, ami nincs összhangban a Kt. 8.§ (10) -vel, amelyszerint „a Nemzeti Alaptanterv mûveltségi területenként ha-tározza meg a (…) nevelõ-oktató munka kötelezõ és közös cél-jait, a nevelõ-oktató munka alapjául szolgáló ismeret-, kész-ség- és képességjellegû követelményeit” Különös, hogy a NATkészítõi és méltatói éppen a NAT 2003 erényeként emlegetik,hogy nem tartalmaz semmiféle követelményt, (vagyis semmibeveszi a törvényt). Ezen túlmenõen a NAT 2003 egyáltalánnem biztosítja a Kt 8.§ (10)-ben megfogalmazott átjárható-sági követelményt sem.

- Tekintettel arra, hogy a dokumentum teljességgel mel-lõzi az ismeret jellegû követelményeket, megszûnik az a ká-non, amely mindmáig a magyar és egyetemes kultúra, azirodalmi, és történelmi mûveltség alapját képezi. Hogyszükség van-e ilyen kánonra, az vita tárgyát képezheti,ehhez mindenképpen szükséges lenne a szélesebb szakmai éstársadalmi dialógus. (Szerintünk nagyon is szükség vanilyen kánonra, és tapasztalataink szerint a tanárok illet-ve a társadalom egy igen jelentõs része hasonlóképpen gon-dolkodik.)

- Arra a kérdésre, hogy a tantervek akkreditációja mi-lyen szempontok és kritériumok alapján történik – külö-nösen az ismeret jellegû követelmények esetében – egyelõresenki nem tud választ adni. Nem véletlenül. Ugyanis agarancia maga természetesen a NAT lehetne és kellene, hogy

legyen. A jelenlegi NAT tervezet persze erre nem alkal-mas, hiszen bármilyen ismeret jellegû követelményrendszertmegenged, vagyis semmiféle garanciát nem ad. (Pl. sem-miféle alapja nem lehet egy olyan tanterv elutasításának,amelyikben nem szerepel Petõfi vagy Arany. Ezzel kapcso-latban a tanárok józan eszére mint garanciára hivatkozni– amint azt sokszor hallhattuk – enyhén szólva is meg-döbbentõ érv.)

- Nem kaptunk választ arra az aggályunkra, amelyszerint a jelenlegi NAT tovább növelheti az esélyegyen-lõtlenségeket. Semmi sem bizonyítja, hogy a kompetencia-központú oktatás nagyobb esélyeket adna a hátrányosabbhelyzetû diákoknak – az esetek jelentõs részében ennek el-lenkezõjét is tapasztalhatjuk. (A hátrányos helyzetû, deszorgalmas diák pl. könnyebben sajátít el bizonyos ismeretjellegû követelményeket.) Ugyanakkor az a szabadság, amiaz ismeret-jellegû követelmények hiányából ered, csak erõ-síteni fogja a különbözõ iskolák színvonala között meglé-võ, amúgy is tetemes különbséget. Végül az esélyek csökke-nését eredményezheti az is, hogy a NAT 2003 teljesenfigyelmen kívül hagyja az átjárhatóság követelményét.

Csak néhányat említettünk azok közül a szempont-ok közül, amelyek legalábbis megfontolásra érdemesek.Rövid levelünk csak érintheti a problémákat, mindösszejelezni kívántuk, hogy lenne mirõl beszélgetni.

Úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti alaptanterv, mintaz oktatás tartalmi szabályozásának legfontosabb do-kumentuma egyben a magyar közoktatás egyik fun-damentuma is. Aligha lehet kérdéses, hogy egy ilyenhorderejû dokumentum, amelynek csak a bevezetéseis 12 esztendõt vesz majd igénybe, csak széleskörûegyeztetést, valódi szakmai és társadalmi vitát kö-vetõen válhat hatályossá. A jelenleg érvényben lévõNAT több éves széleskörû társadalmi és szakmai vitaután került bevezetésre (nem közmegegyezéssel, deegymás véleményének ismeretével és figyelembe vé-telével), de még a kerettanterv is iskolai vitákon ke-resztül vált hatályossá. A jelenlegi tervezetet a pe-dagógusok egyáltalán nem ismerik, (az õ hátuk mögöttés a társadalom háta mögött zajlik, ami zajlik) azalapkérdések tekintetében a döntéshozók meg semkísérelték a közmegegyezést.

Végezetül két olyan kérdést szeretnénk feltenni,amelyek az OKNT döntésének szempontjából min-denképpen megfontolandók, és amelyekre sem azutóbbi hetekben, sem a tegnapi találkozón nem kap-tunk érvényesnek tekinthetõ választ:

1. Ha ilyen rapid módon lehet teljesen új NAT-otelfogadtatni, akkor mi garantálja, hogy a hároméven-

FIGYELMEZŐ

A hollókõi völgy és a Csálhó, a vízhang-tetõrõl nézve

27

A Reformátusok a Közéletben Alapítvány és a Reformáció és Közélet Társaságszeretettel meghívja Önt az

EURÓPAI KÉRDÉSEK-REFORMÁTUS VÁLASZOKkonferenciasorozat keretében a

„PIACGAZDASÁG ÉS KERESZTYÉN ERKÖLCS”címmel megrendezésre kerülõ nemzetközi konferenciára

Program:

2003. november 7., péntek12,00 Ebéd a konferencia helyszínén

Regisztráció14,00 Megnyitó áhítat: Csomós József

püspök (Tiszáninnen)14,20 Megnyitó: Szászfalvi László, a konferencia

elnöke; országgyûlési képviselõ L. van derWaal, a holland SGP (StaatkundigGereformeerde Partij) delegációjának vezetõje;ny. EU-képviselõ

14,50 „A piacgazdaság és a hetedik nap megszentelése”-BALOG Zoltán fõosztályvezetõ,Köztársasági Elnöki Hivatal

15,30 A holland SGP elõadója: „24 órás piacgazdaságvagy szociális piacgazdaság”– holland szemmel- P. (Peter) SCHALK

16,10 Kávészünet16,30 „24 órás piacgazdaság vagy szociális

piacgazdaság” – Prof. Dr. BOD Péter Ákos,tanszékvezetõ egyetemi tanár (BudapestiKözgazdaságtudományi Egyetem)

17,15 Fórum18,30 Sajtókonferencia (kis elõadóterem)19,30 Állófogadás

2003. november 8., szombat8,00 A Reformáció és Közélet Társaság Közgyûlése9,00 Megnyitó9,05 Áhítat: Prof. Dr. ERDÉLYI Géza püspök

(Felvidék)9,35 „A magyarországi privatizáció tapasztalatai az

elmúlt másfél évtizedben” – elõadás –Dr. MATOLCSI György, volt gazdasági miniszter

10,10 „A ’Ne lopj’ parancsolat tanításának maiértelem és üzenete”: -Prof. Dr. B. SZABÓIstván püspök (Dunamellék)

10,45 Kávészünet11,05 A holland SGP elõadója: „A konkurrencia

lényege és tartalma a piacgazdaságon belül” -drs.A.P. (Ton) DE JONG

11,40 Fórum12,30 A konferencia bezárása: Szászfalvi László elnök,

a konferencia elnöke L. van der Waal, a hollandSGP párt delegációjának vezetõje

13,00 Ebéd, elutazás

A konferencián való részvételért 2.000 Ft-ot kérünk; (aminek nem megfizetése azonban ne akadályozzon senkita konferencián való részvételben.) A Reformáció és Közélet Társaság tagjai számára a részvételi díj magában foglaljaa 2003. évi tagdíjat is.

FIGYELMEZŐ

kénti NAT felülvizsgálatra hivatkozva ne szülessékminden három esztendõben teljesen új koncepciójúNAT? Szolgálná-e ez a magyar közoktatás fejlõdé-sét?

2. Alátámasztja-e bármilyen valóban szakmai in-dok a jelenlegi tervezet 2004-es bevezetésének szük-ségességét? (Másképpen: szól-e valamilyen szakmaiindok az ellen, hogy az új NAT egy valódi vita után,valószínûleg alkalmasabb és jobb változatban 2005-tõl kerüljön bevezetésre?)

Kedves Kollégánk, kérjük, hogy döntése elõttmérlegelje a fenti szempontokat!

Kérjük, adjon idõt mindannyiunknak, tanárok-nak, szülõknek, nekünk és önmagának is arra, hogymegismerjük egymás véleményét és érveit!

Budapest, 2003. október 15.Tisztelettel:Gimnáziumok Országos Szövetsége, Általános Is-

kolai Igazgatók Országos Szövetsége, Független Pe-dagógus Fórum, Szakmai Középiskolákért Kulturá-lis Egyesület, Országos Református Tanáregyesület,Sík Sándor Tanáregyesület, Öveges József Tanáregye-sület, Luther Szövetség Pedagógiai Szekciója, MagyarNevelõk és Tanárok Egyesülete”

28

Megrendeljük a Magyar Református Nevelés pedagógiai szaklap 2004. éviszámait ____________ példányban (a 9 szám elõfizetési díja 900 Ft).

A megrendelõ megnevezése: ____________________________A megrendelõ címe: ______________________________________________________________________________________

_________________________________cégszerû aláírás

MEGRENDELÉS

Kiadja a Református PedagógiaiIntézet (RPI)

Felelõs kiadó: Papp Kornél

Felelõs szerkesztõk:Kulin Ágnes és Nagy Villõ

Szerkesztõségi titkár:Junek Timea

1146 Budapest, Abonyi u. 21.Postacím:

1440 Budapest 70., Pf: 5.Tel./Fax: 06-1-351-9842

E-mail: refpedi@hu.inter.netsuli5142@bp.sulinet.hu

Tervezés és tördelés:smArt DesignStudio

www.sm-art.huTel.: 06-87-571013

E-mail: info@sm-art.hu

ISSN: 1585-7565

Megrendelni a 2003. év számaita kiadó címén lehet.

Megjelenik évente kilencalkalommal Stichting Hulp Oost-

Europa és az OktatásiMinisztérium támogatásával.

Észrevételeiket szeretettel várjuk!

Magyar Református NevelésCzellahó László igazgatóhelyettes, Szenczi

Molnár Albert ReformátusÁltalános Iskola, Budapest

Dr. Horkay György elnök, ORTEKiss Sándor Zsinati Ifjúsági IrodaPapp Kornél osztályvezetõ, Zsinati IrodaPapp Vilmos lelkipásztor, Budapest-Kõbányai

Református EgyházközségSajtos Istvánné óvodapedagógus, Bethlehem

Református Óvoda, BudapestDr. Szalay Pál lelkipásztor, Kenderesi

Református EgyházközségTakaró Mónika óvodavezetõ, Fehér Kavics

Kelenföldi ReformátusÓvoda, Budapest

E számunkatSzentkatolnai Bálint Benedek

fametszetei díszítik

E számunk szerzõi:

Szentkatolnai Bálint Benedek, Tóthpál Tamás rajza