MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

történelem szak, régészet témakör/2. óra

1. Levédia régészete – szaltovói kultúra?

1.1. KUTATÁSTÖRTÉNET

1890: majaki földvár

1900: szaltovói katakombás tem.

Szpicin a 8-9. sz.-ra datálta a kultúrát (dirhemek a szaltovói temetőből)

Hamar meglátták az alán kapcsolatot is (Uvarova ásott a kaukázusi alánoknál)

Néhányan a kazárokhoz kapcsolták a kultúrát (Bagalej és Szamokvaszov) – ez keltette fel a

magyarok érdeklődését, lásd Konstantín adatát Sarkel építéséről

Újabb ásatási hullám az 1920-as évek végétől: Artamonov – telepek, földvárak ásása, a

kultúra határainak megállapítása:

É: erdőssztyepp a Don, Oszkol, Szeverszkij Donyec felső folyásánál

K: Volga–Don köze

D: Alsó-Don, Azovi-t. melléke

NY:?

A 2. világháború után indul Sarkel ásatása (vízi erőmű építése miatt ásnak)

Artamonov megírja könyvét a kazárokról (1961):

1. A szaltovói kultúrába alánok és bolgárok tartoztak

2. A szaltovói kultúra a Kazár Birodalom emléke

Viták:

1. A szaltovói kultúra alapvetően alán vagy kazár?

2. A szaltovói kultúra magyar? (Zaharov–Arendt, később Molnár Erik)

3. A szaltovói kultúra szláv?

1.2. A MAGYAR RÉGÉSZETI ÉRDEKLŐDÉS KIBONTAKOZÁSA

1. először Pósta Béla vetette össze a szaltovói anyagot a honfoglalóval (Rég. tan. 194–

196.)

2. Zaharov–Arendt: a mások által alánnak vélt sírok magyarok. Művük címe: Studia

Levedica! Szaltovo és Levédia összekapcsolása

3. Artamonov cikke az ActaArchHung-ban (1956) Sarkelről

4. Egyes tárgyak a temetőkből – Fettich Nándor vorobjevói leleteket is közöl

5. A telepeket tanulmányozza Méri István

6. Bővülnek az ismeretek, megerősítik a feltételezést, hogy ez a kultúra a magyar őstört.

szempontjából nagyon fontos:

2

a) Artamonov cikke Sarkelről az ActaArchHung-ban (1956) – lásd azt a történeti

nézetet, hogy Sarkel a magyarok ellen épült

b) Megjelenik a Volga–doni régészeti expedíció 3 kötete – innen ismertté válnak

a telepek is

c) Artamonov könyve a kazárokról (1961)

d) Erdélyi István kinti tevékenysége

e) Orosz–magyar ásatások: Majak

Elfogadott vélemény, hogy az ősmagyarok a szaltovói kultúrába tartoztak, vagy a környékén

éltek valahol:

Bálint Csanád 1975-ben a nyelvi és régészeti adatokból együtt állapítja meg, hogy a

szaltovói kultúra döntő szerepet játszott a magyarok etnogenezisében

1975-ben Fodor István a szaltovói kultúrából eredezteti a honfoglalók

cserépbográcsait

1994-ben Fodor István az ősmagyarok Don-vidéki szállásairól ír

1.3. A SZALTOVÓI KULTÚRA JELLEMZÉSE

Pletnyova műve alapján: település- és háztípusok

települések:

1. nomád szállás: régészetileg nehezen megfogható, kisebb-nagyobb méret: 200–300 m

X 100–200 m, 1000–1500 m X 200–300 m, szórványleletek a felszínen, néha 20–30

km-es folyószakaszokon lehet nomadizálásra következtetni

2. telep, földsánccal megerősítve – sztyeppövezetben, víz mellett stb

3. kisebb erőd kőfalmaradványokkal, gyakran szkíta földvárakra telepítve, de annál

kisebb, belül részekre tagolt, a kőfal alap nélkül,

4. erőd-város: Verhnye-Szaltovo, Majak (80X80 m, belül kisebb citadella

5. Fekete-t. melléki város, antik romokon (Fanagoria és a tamanyi megerősített város,

egymástól 25 km-re)

házak:

1. jurták, erődökön belül figyelték meg főleg (az egyéb telepek annyira nem ásottak, úgy

tűnik)

2. agyagfalú felszíni házak (3 X 7 m), kis tűzhellyel, csak nyáriak? –

3. félig földbeásott agyagfalú házak tányér alakú tűzhellyel, néha kővel kirakva (vagy

tűzhely nélkül mint istállók)

4. alig földbeásott házak, néha hosszú folyosószerű bejáróval

5. felszíni házak kőalappal vagy kőből, ezek a Fekete-t. melléki gyarmatvárosi házak,

kéthelyiségesek

Pletnyova műve alapján: temetkezési típusok

1. Katakombás (sírkamrás) – alánok?

2. Sírgödrös, kurgán nélkül – bolgárok?

3

3. Kurgán alatti sírgödrös – a kazárok?

4. Hamvasztásos – kik ők? szlávok?, de urnás hamvasztás előfordul a Kaukázus

előterében és a Kubany vidékén is!

Pletnyova műve alapján: kerámiatípusok

1. szaltovo-majaki ker.

2. szláv (11–12. sz.)

3. nomád (9–12. sz.)

4. Kaszog kerámia (10–13. sz., kaukázusi nép)

5. tároló edények (Fekete-t. mellékéről, de lehet helyi is)

Ljapuskin műve alapján: életmód, eszközök

életmód:

1. nemcsak nomádok, hanem fejlett földművelők is éltek itt

2. állattenyésztés: a csontok 75–80%-a háziállattól, gyakorisági sorrend: marha, birka,

kecske, ló, disznó, kutya, de volt liba, csirke, teve is

3. leginkább a vaddisznót vadászták

4. háziipar: fazekaskemencék sora egyes telepeken,

5. ötvösművészet a temetők alapján,

6. kovácsszerszámok telepről

7. ismert volt a kőépítkezés is

8. szövés-fonás emlékei (orsókorongok)

eszközök:

1. földművelésre: ekevas, csoroszlya, kapa, sarló, kasza, malomkő

2. halászatra: horgok, nehezékek

3. famegmunkálásra: balta, hasítóvéső

4. lószerszám: zabla, kengyel, csat

5. fegyverek: nyílcsúcs, lándzsa

6. fémedények maradványai

7. kések

1.4. A SZALTOVÓI KULTÚRÁRÓL, MAGYAR SZEMMEL, 2013-BAN

A 70-es évek várakozásai nem igazolódtak be – a szaltovói kultúra területén nincsenek

meg a magyarok. A majaki vár szovjet–magyar–bolgár ásatása sem hozott semmi újat a

magyar őstörténet számára.

Akkor, hát hol volt a magyar–török érintkezés színtere?

a) A bolgár-törökökkel a Volga–Káma találkozásánál is kapcsolatba kerülhettek, ott is

átvehették a kultúrájukat,

b) de a Kárpát-medencében is.

c) A honfoglalók régészeti leletanyaga a szaltovói kultúra alán ágával több rokonságot

mutat, mint a bolgárral.

4

d) A kazárok alá tartozó doni bolgárok kultúrája igen szegényes, nem valószínű, hogy

alájuk tartoztak volna a magyarok.

e) A Szubbotca-horizont lenne a megoldás?

f) Az újabb ásatások szerint nincs olyan, hogy szaltovói kultúra. A leletek régészetileg

több, kisebb csoportra oszthatók. Az egykori etnikai csoportok egymással keverten

éltek. A szaltovói leletegyütteshez tartozó egykori csoportok többsége a kazárok

alattvalója volt.

g) A szaltovói egységben, tehát a Kazár birodalom vonzáskörzetében különböző török

csoportok és alánok éltek. A történeti források szerint a magyarok kapcsolatban voltak

a kazárokkal. Akármilyen volt is e kapcsolat formája, a magyarok vándorlásuk során

érintették a hagyományosan a szaltovói kultúrába sorolt népek lakóhelyét: vagy

áthaladtak rajta, vagy (valószínűbben) a peremén éltek (élhettek először a K–ÉK

peremén, később pedig a NY-in).

1.5. A SZALTOVÓI KULTÚRA NÉPEINEK URAI, A KAZÁROK

737-ben Mervan, az egyik legnagyobb arab hadvezér lényegében legyőzte a kazár

kaganátust, a kagánt a muszlim vallás felvételére kényszerítette. Mervan elfoglalta a

kazár fővárost is.

Ez az állapot pár évtizedig tartott, mely közben két jelentős fordulat történt:

1) A kalifátusban dinasztiaváltás történt, az Omajjádok után jöttek az Abbászídák

(749/750), akik a hódítás helyett a kereskedelemre helyezték a hangsúlyt.

2) A kazárok felépítették az araboktól távol eső új fővárosukat, Itilt.

A kazár–arab háború nemcsak a kazárokat, hanem az arabokat is kivéreztette. Az

arabokkal való konfliktus után a kazárok még jobban megerősítik államukat. Kis

létszámú népként uralják a többen lévő bolgárokat. Hatalmuk fenntartását nemcsak az

adószedésnek, hanem a felvirágzó kereskedelemből begyűjtött sápnak is köszönhetik.

A kereskedelemből származó jövedelem stabilizálja a kazár elit uralmát.

A kazár fennhatóságtól több nép is igyekszik megszabadulni: a bolgárok egy része

észak felé megy (volgai bolgárok), és távoznak a magyarok is.

2. Ősmagyarok a Kaukázusban?

2.1. ALÁN RÉGÉSZETI LELETEK A KAUKÁZUS ELŐTERÉBEN

2.1.1. Martan-ču

V. B. VINOGRADOV: Altungarische paralellen zu einigen Gräbern des Alanischen Gräberfeldes

bei Martan-ču. (ActaArch, 1983, 211–220.) – Martan-ču orosz neve: Grusevoje, Csecsen-

Ingus köztársaság

Katakombás (sírkamrás) tem., 18 km Alcsan-Kala várától (ami a korai alán központ volt)

10. katakomba (8-9. sz.-i, esetleg 10. sz. 1. fele): 1975-ben tárták fel, kettős sír, 30 évesnél

idősebb férfi, 15-17 éves nő, T.: NY–K:

a) faedény üveg- és ezüstberakással

b) agyagedény

c) üvegedény és -fiola

5

d) szablya

e) tőr

f) gyűrűk,

g) bronz fülbevaló (láncos-csüngős)

h) gömbsorcsüngős fülbevaló (csak két gömbös)

i) veretes tarsoly

A szaltovói típusú szablyához honfoglaló (Bodrogszerdahely, Újfehértó stb.) és volgai bolgár

párhuzamok ismertek, gömbsorcsüngős fülbevaló, veretes tarsoly is volt a honfoglaló

magyaroknál.

Honfoglaló párhuzamok a 13. és a 15. katakombában is

Fodor István szerint ezek a kaukázusi leletek a honfoglalás utániak!

2/2 TÖRTÉNETI FORRÁSOK A HONFOGLALÁS ELŐTTI KAUKÁZUSI MAGYAR JELENLÉTRŐL?

Kézai Simon:

„Szcítia vidéke pedig kelet felől a Joria-beliek országához [Grúzia] csatlakozik, utána

Tarszia következik [Belső-Ázsia, Talasz vidéke], végül pedig Mongólia, ahol Európa

végződik. A nyári nap felőli oldalon a korozminok népe található…”

(itt figyelemre méltó Grúzia és Khorezm szerepeltetése)

Halasi Kun Tibor szerint al-Bakrí azt írja, hogy a magyarok levediai hazájuk előtt a Kaukázus

É-i oldalán éltek, az abházok mellett (Kmoskó szerint az al-Bakrínál itt olvasható népnév a

kaukázusi albánokat takarja):

„Országuk egyik határa a rúm országához csatlakozik, másik, a sivataggal szomszédos

határukon hegység van, amelyben A.ín [Abín] nevű nép száll meg. Nekik lovaik,

lábasjószágaik és szántóföldjeik vannak. Ennek a hegységnek az alsó részén, a tenger partján

Ugúna nevű nép lakik, ők keresztények s az iszlámnak Tiflisz vidékéhez csatlakozó országaival

határosak…”

Mindkét forrás alapján csak annyit engedhetünk meg, hogy az ősmagyarok határvidéke

a Kaukázusig terjedt ki. (No de mikor? A honfoglalás előtt hány évtizeddel/évszázaddal?)

2/3 TÖRTÉNETI FORRÁSOK A HONFOGLALÁS UTÁNI KAUKÁZUSI MAGYAR JELENLÉTRŐL

1. Ottó és Julianus miért éppen arra ment az 1230-as években?

2. Madzsar városa – az ásatások szerint tatár.

3. Jeretany kaukázusi magyar király püspököt kért a pápától – a honfoglalóktól

leszakadt, avagy a tatárok által szétszórt magyar töredék?

Sem a történeti sem a régészeti források alapján nem lehet kimutatni a honfoglalás előtti

magyarokat a Kaukázusból. Egyelőre nem ismert a honfoglalás idején Perzsia

határvidékére távozott magyarok lakóhelye sem.

6

3. Szogd hatás a sztyeppi népek és különösen a honfoglaló magyarok fémművességében

A szaszanida fémművességből jött létre a szogd fémművesség (Szogdiána helyét lásd a

prezentáció térképén)

2.1. ÁBRÁZOLT TÉMÁK a) portrék

b) edények vadászati jelenetekkel – 1. fázis (3–4. sz.)

c) edények vadászati jelenetekkel – 2. fázis (4. sz. vége – 5. sz. vége)

d) edények vadászati jelenetekkel – kelet-iráni iskola

e) szaszanida-kusáni és kusáni-szaszanida pénzek és a kelet-iráni iskola

f) edények vadászati jelenetekkel – 3. fázis (5. sz. vége – 6. sz.)

g) edények vadászati jelenetekkel – 4. fázis (6. sz. vége – 7. sz.)

h) edények vallási és mulatós jelenetekkel – „ünnepi ciklus”

Ami számunkra fontos a magyar párhuzamok miatt:

a) élethű állat- és emberábrázolások,

b) a részletek – fegyverzet, ruha, lószerszám – is élethűen ábrázolva

c) az állatok farka palmettásodik

d) a palmettaábrázolás általános – muszlim vallási előírások miatt idővel eltűnik az

emberábrázolás, nő a növényi motívumok szerepe

e) sokféle ponc (fémmegmunkáló eszköz) használata (textúra jelzésére használják)

A szogd fémművesség a szaszanidához képest elnövényiesedik, a magyaroknál ez a

novénymotívum honosodik meg.

Marsak, szovjet művészettörténész szerint a szogd ötvösség általa B betűvel jelölt műhelye

hatott a magyarokra: a levelek osztóvonalánál lévő 3 pont vagy köröcske nálunk is jellemző (a

három pont helye a magyar palmettán kicsit más elhelyezkedésű)

A szogd fémművesség tanulmányozása semmivel sem vitt közelebb a magyarság keleti

nyomainak megtalálásához. A motívumkeresés elvezetett egy sztyeppi magaskulturális

jelenség vizsgálatához, általa talán jobban látjuk, hogy az ősmagyarok miből merítettek

kultúrájuk formálása során, de a palmettamotívumos ötvöstárgyak csak egy kis részét alkotják

az ősmagyarság kultúrájának. Éppen azt a felső szintjét, ami érzékeny a divatokra, trendekre,

ami nem elérhető az egész népesség számára. Ez a fémmegmunkálási stílus mindazok

számára elérhető volt, akik gazdagok voltak, így a kalandozásokból származó jövedelem miatt

meggazdagodó felső magyar réteg számára. E fémművesség hatását láthatjuk a kaukázusi

alánoknál is.

4 Egy magyar lelet az Alsó-Volgánál?

GALKIN, L.L.: Nomadischer Grabfund von jenseits der Volga (ActaArchHung 1983, 379–

383.)

Szaratovi Terület, Rovnói járás, Lugovszkoje, egykori karavánút mellett fekszik az Uil

folyónál

7

Korábbi kurgánba másodlagosan beásva, datálás: 9. sz., tájolás: NY/DNY–K/ÉK, a

temetkezés jellegére volgai bolgár párhuzam Tankejevkából

Leletek:

a) karneolköves ezüstgyűrű

b) kisebb ezüstgyűrű

c) 5 mm vastag bronzkarperec textilmaradvánnyal

d) ezüst övgarnitúra, a csattesten lévő lóhoz (meg a csattest szegélymintájához)

párhuzam: Bolsije Tigani överetei (Magna Hungaria)

e) hajkarika

f) (orsókorong)

g) vaskés (mellen)

Ibn Ruszta:

„A bağanakiya országa s a bulkariya közé tartozó ’skl vidékei között van a mağgariya

határai közül a legelső határ. A mağgariya a törökök egyik fajtája.”

5. A volgai bolgárok és Magna Hungaria

5/1. A VOLGAI BOLGÁROK RÉGÉSZETÉRŐL

Az egykori Magna Bulgariából (Az Azovi-tenger mellékéről) vándorolnak észak felé, útjuk

kezdetének ideje nem ismert.

A két legnevezetesebb emlékük: temetők Bolsije Tarhaniban és Tankejevkában. A Szubbotca-

horizont napjainkban történő felismeréséig ez a leletcsoport tűnt keleten a legmagyarabbnak.

E felismerés helyességét bizonyítja, hogy a volgai bolgárok közeléből ősmagyar temető

ismert (Bolsije Tigani).

GENING, V. F. – HALIKOV, A. H.: Rannyije bolgari na Volge. Moszkva, 1964. alapján:

5.1.1. Bolsije Tarhani

278 sír

Datálás:

szaszanida, khorezmi, abbaszida érmék: 619-től kb. 809-ig → 7. sz. eleje – 9. sz. eleje, ehhez

hozzáadva még pár évet, amíg az érmék sírba kerültek: 7. sz. vége – 9. sz. 1. fele

Rítus:

a) a sírok rendezetlen sorokban

b) szögletes, enyhén lekerekített sarkú sírgödrök

c) koporsó? – csak 2 sírban tudtak famaradványokat megfigyelni

d) sírmélység: 40–210 cm

e) csak néhány páros tem.

f) háton, nyújtva, NY–K

g) tűznyomok a sírban (ritka)

h) 62 sírban (17%) részleges ló, 24-szer a lábakon (35 sírban a sírrablás miatt nem

lehetett pontosan megfigyelni), 3 eltérő eset

8

i) ételmelléklet a fejnél (ha van, általában nincs ló)

Eszközök, fegyverek:

a) orsókorong, kés, tűzkő, csiholó, tű, sarló, kampó (akasztó)

b) nyílcsúcs, lószerszám: kengyel, zabla, csat (együtt járnak a lóval), szablya (2 db),

tegez, lándzsahegy (2 db), csontbuzogány (1 db), tőr (1 db)

Kerámia:

a) a klasszikus szaltovói, ami kézikorongon készült, feltehetőleg két darabból, ezeknél

gyakoriak a fenékbélyegek (és minden darab más), ez a klasszikus „bolgár” kerámia,

talán speciális elkészítési módjában rejlik, hogy mások nem vették át, nem utánozták

b) van korongolt is: vonal- és hullámvonalkötegekkel (ez is szaltovói típus)

Ékszerek:

a) fülbevalók: többféle, ált. ezüst

b) melldíszek: pl. lunulák

c) egyszerű finnugor típusú csörgős csüngők (népek keveredése!)

d) gyűrűk, karperecek

e) gyöngy: a korszakhoz képest kevés

5.1.2. Tankejevka

Fettich Nándor itt magyar temetőt sejtett: Die Metallkunst… ArchHung XXI. Bp. 1937.

XVIII. tábla

Etnikai megoszlás: törökök és nem törökök együtt?

1. csoport (ez török népesség, nem finnugor, e csoport egybevethető Bolsije Tarhanival):

a) korongolt kerámia

b) hosszú (250 cm), mély (200 cm) sírok

c) a fejnél ételmellékletek

d) 4 sírban egész ló az elhunyt felett

e) 9 sírban részleges ló az elhunyt felett, a fejénél

f) halotti maszk (egész arcos)

g) gazdag sír 1904-ből: szablya, balta, nyílcsúcs, övdíszek, ívelt talpú kengyel

2. csoport (párhuzam: Midlany-Saj, Polom – finnugor?):

a) kézzel formált (kézi korong?) edények

b) nem nagy, max. 110-120 cm mély sírgödrök

c) részleges ló csak 3 esetben (a lábnál)

d) ételmellékelt a lábnál vagy oldalt

e) faedények nyomai a sírban, egy vasbogrács

f) a nőknél fgr. típusú ékszerek

Tankejevkáról magyarországi publikáció is van: Les anciens hongrois et les ethnies voisines a

l’est. StudArch 6. Szerk. Erdélyi István. Bp. 1977.

Magyar elemek a volgai bolgároknál: részleges ló, a sírok NY-i tájolása, ívelt talpú kengyel,

levél alakú nyílcsúcs, áttört korong, tarsolyveretek, palmettás késmarkolat (Tankejevka).

9

(Kérdés, hogy ezek tényleg magyar hatást tükröznek-e, vagy csak a gazdagság miatt követik

az általános divatot, s ezért tűnnek magyar párhuzamnak?)

5/2. ETNIKAI SOKSZÍNŰSÉG A VOLGAI BOLGÁROKNÁL

Ibn Fadlán:

„Láttunk közöttük egy nemzetséget/nagycsaládot, amely ötezer lelket – asszonyokat, férfiakat

elegyest – számolt, s akik mindannyian áttértek az iszlámra, al-Barandzsár néven ismerték

őket.”

„A király elvonult a Khalladzsa/Khaldzsa nevezetű víztől egy folyóhoz, amelynek Dzsáwsíz

volt a neve. Itt tartózkodott két hónapig. Aztán tovább akart vonulni innen és (küldöncöt)

menesztett egy szuwáz nevű néphez, s megparancsolta nekik, hogy vonuljanak vele.”

Ibn Ruszta:

„Bulkar burdas földjével határos. Folyó partján vettek szállást, amely a Kazár-tengerbe

szakad és Atil a neve; a kazárok s a saqaliba között foglalnak helyet. Királyukat Alm š-nak

hívják, az iszlám hitét vallja. Földjeiket bozótok és lombos erdők képezik; azokban időznek.

Háromféle a fajtájuk: egyik fajtájuk neve barsula, a másik fajtáé ’sgl, a harmadiké bulkar.”

„A bağanakiya országa s a bulkariya közé tartozó ’skl vidékei között van a mağgariya

határai közül a legelső határ. A mağgariya a törökök egyik fajtája.”

5/3. MAGNA HUNGARIA KERESÉSE A 13. SZÁZADBAN

Julianus első jelentése 1237-ből:

„Nagy-Bolgárország nagy és hatalmas… Ennek az országnak egyik nagy városában … a

barát egy magyar nőt talált… [A nő] azt állította, hogy kétnapi járóföldre biztosan

megtalálhatja azokat a magyarokat, akiket keresett. … Megtalálta pedig őket a nagy Etil

folyó partján.”

5/4. A BASKÍR–MAGYAR AZONOSSÁG KÉRDÉSE

Julianus jelentései nem írják le pontosan a keleti magyarok lakóhelyét, de a nem sokkal utána

indulók, Plano Carpini és társai, valamint Rubruk megírják, hogy a baskírok a régi magyarok

és Baskíriában élnek a keleti magyarok. Rubruk azt is írja, hogy mindezt domonkos

szerzetesektől tudja, akik jártak ott. Tehát az Európában elterjedő baskír–magyar

hagyomány a magyar domonkos szerzetesekre megy vissza. A baskír–magyar azonosság

azonban már korábban is felbukkant muszlim geográfusoknál. Elképzelhető, hogy

valamiféle helyi hagyományra megy vissza ez az információ. Feltehetőleg e két kultúrkör

egymástól függetlenül szerzett tudomást e dologról. (Julianusék nemigen ismerhették a

korábbi és kortárs muszlim geográfiai irodalmat.)

5.4.1. A baskír–magyar kapcsolatok nyelvi nyomai

1. Magyar törzsnevek mint baskír nemzetségnevek: nagy irodalma van, de ha nyelvileg

elfogadható, akkor is legvalószínűbb magyar töredékek beolvadása a baskírokba.

10

2. A mai baskír egy köztörök nyelv, de vannak bolgár-török vonásokat mutató

nyelvjárásai ← különböző török etnikumokból olvadt össze vagy eredetileg is ilyen

nyelvi kép jellemezte. Mindenesetre a magyar nyelv ősi török jövevényszavai

szempontjából figyelemre méltó a dolog (Ligeti Lajos: egyes török eredetű magyar

szavak szótagonként utalnak más-más török nyelvre. – Voltak átmeneti nyelvjárások a

baskírok körében, velük együtt éltek a magyarok?)

5/5. MAGNA HUNGARIA RÉGÉSZETI EMLÉKEI

Erdélyi István a következő temetőket sorolja ide:

1. Kusnarenkovo – 6. sz. 2. fele – 7.(8.) sz.

2. Igim – 9. sz. 2. fele – 10. sz. kezdete

3. Csisma – 9–10. sz.

4. Bolsije Tigani – 9. sz. 2. fele – 10. sz. (tehát a 895-ös honfoglalás után is

temetkeztek ide!)

HALIKOVA, Е. А. (Chalikova, E. A.): Ősmagyar temető a Káma mentén. (Magna Hungaria

kérdéséhez.) ArchÉrt 53. (1975) 53–78. (Ez a beszámoló az 1974-ben feltárt 33 sírt

ismerteti.)

A lelőhely Bolsije és Szrednyije Tigani között, Bolsije Tiganitól 300 m-re, a Káma bal oldali

mellékfolyója, a Santala bal partjától 500 m-re (a Kámától 23 km-re), (Alekszejevszkojei

járás, Tatár Közt.)

Középen gazdag férfisírok (12., 10., 8. [jelképes temetkezés], 14., 22., 23.), a férfisíroktól

NY-ra nők és gyermekek sírsora: 15., 16., 18., 20., 21., 27.), a férfisíroktól K-re vegyesen

mindenféle

6. sír (szablya párhuzamok, edény, lovacska)

28. sír (palmettás veretek, az egyik kengyel talpa enyhén ívelt)

17. sír (nő, pártaveretek [fgr.!], dél-uráli „fgr.” ékszerek, lánccal összekötve, volgai bolgár

párhuzamok is, szaltovói gyűrű, díszes öv [veretei a korábban bemutatott sormintára

hasonlítanak = Szubbotyici 2. sír, gombok és szemfedő]

HALIKOVA–HALIKOV: Ősmagyarok a Káma és az Urál vidékén: Bolsije Tigani temetője.

(Altungarn an der Kama und im Ural: das Gräberfeld von Bolschie Tigani. RégFüz 2/21.

Budapest, 1981.):

A sírleírások, ásatási napló, mellékletek bemutatása Halikovtól, etnikai és kultúrtörténeti

elemzés Halikovától, függelék: antropológia, állatcsont – R. M. Fattakov, A. G. Petrenko

1974–78 között 60 sír és néhány torozóhely

1985-ben fejezték be a feltárást, mintegy 200 sír

a sírok D-DNY–É-ÉK egyenetlen sorokban

11

központi helyen egy jelképes temetkezés (8. sír) – 3 m hosszú, szablya, tegez, övgarnitúra, a

sírfenék alatti gödörben két gyermek

Rítus:

a) 5 esetben padmalyos sír (ez a volgai bolgároknál is)

b) Tájolás: NY–K

c) Koporsónyomok, nyírfakéreg- és nemezmaradványok

d) A fejnél kézzel formált gömbölyű aljú edények, 1 db korongolt korsó (1981-ig),

faedények nyomai is (mint a bolgároknál)

e) 12 sírban részleges ló, általában a lábnál

f) halotti szemfedők 9 sírban: nem egész arcosak

Ékszerek:

a) fülbevalók

b) gyöngyök

c) nyakbavalók

d) varkocsdíszek

e) gyűrűk

f) karperecek

g) övveretek

h) csatok

i) ruhaujj- és cipődíszek

j) veretek mintái: palmetta, szárnyas ló, kutya, griff

Eszközök (kevés):

a) kés

b) tű

c) ár

d) csiholó

Fegyverek:

a) 9 szablya, ezüstveretes tok maradványaival

b) 1 fokos

c) 100-nál több lapos és háromtollú nyílcsúcs

Lószerszám:

a) zabla

b) kengyel

c) csat

d) hevederdíszek

Kerámia:

a) kusnarenkovói típus, párhuzam: Baskíria halomsíros temetői – Huszainovo,

Kusnarenkovo, Lagerevo, Sztareje Halilovo, Karanajevo, Murakajevo (ez a

Kusnarenkovói/Karajakupovói kultúra)

A temető a kerámia és a finnugor női ékszerek kivételével teljesen magyar. (Mint jelent

ez a két kivétel? – a kerámia mindig helyi, a női divat is helyi függő?)

12

5/6. HALIKOVÉK TÖRTÉNETI KONCEPCIÓJA AZ ŐSMAGYAROK VÁNDORLÁSÁRÓL

Magna Hungaria területe: Káma alsó szakaszának bal partja, a Dél-Urál NY-i és részben K-i

oldala, ez főleg a mai Baskíria (Baskortosztán) és kisebb részben (nyugaton) Tatársztán

területe

Az ősmagyarok leszármazása:

1. Kr. e. 4. – Kr. u. 4. sz.: szargatkai kultúra, Nyugat-Szibéria

2. Kr. u. 4. sz.: a magyarok a dél-uráli – nyugat-szibériai nomádok fennhatósága alá

kerülnek

3. a Kr. u. 6. században a magyarok a nyugati türkök alá tartoznak

4. A Kr. u. 7. században a magyarok átmennek Magna Hungariába

5. A 9. sz. elején elhagyják azt (ez utóbbi lépés feltételezését megdöntötte, hogy Bolsije

Tiganiba a honfoglalás után is temetkeztek)

6. Baskíria (= Magna Hungaria?) régészeti kultúrái

6.1. A DÉL-URÁL A 9. SZÁZADBAN, A 10. SZ. ELEJÉN – KÉSEI KARAJAKUPOVÓI KULTÚRA

A Bolsije Tiganiban talált ősmagyar temetővel egykorú kultúra – Mazsitov összefoglalásai

alapján:

A kultúrát arab és perzsa érmék keltezik (770–952)

b) Övek, párták dupla holdas elemekből – párhuzam: Bolsije Tigani, Szubbotyici,

nagyszentmiklósi kincs)

c) Változatos formájú kengyelek és zablák (korai és kései típusok együtt, sok ívelt talpú

kengyel!)

d) Fülbevalók, hajfonatdíszek – párhuzam: Bolsije Tigani (d-uráli fgr. hatású formák)

e) A kerámia a korai karajakupovói folytatása (nem választható el a kusnarenkovóitól!,

tehát két kultúra, két rokon népesség? lásd a kusnarenkovói kultúránál!)

f) A temetkezésről: 8–12 m átmérőjű, 40 cm magas kurgán, a betöltésben részleges ló, a

kurgán közelében külön gödörben lószerszám, fegyverek, ékszerek ║ Bolsije Tigani, a

Halikov által említett torozó helyek?)

Mazsitov szerint ők a baskírok, de honnan jöttek? Régészetileg a Turbászli kultúra a

Karajakupovói előde (a 9–10. századi karajakupovói kultúrában Mazsitov kazahsztáni, közép-

ázsiai vonásokat lát, nem részletezi). Valószínűleg éppen azért van szüksége a kusnarenkovói

és karajakupovói kultúra szétválasztására, hogy a baskírokat és a magyarokat szétválassza, de

nem biztos, hogy így kellene.

Egyéb etnikai interpretációk:

1. a kusnarenkovóiak és a karajakupovóiak szamojédok (Gening, 1972)

2. ugorok (Matvejeva 1971, Halikova 1976)

3. magyarok (Smidt 1929, Mazsitov 1968, Halikova 1976)

13

6. 2. A DÉL-URÁL A 6–8. SZÁZADBAN – KORAI KARAJAKUPOVÓI KULTÚRA

Egy idejű a turbászli és bahmutyinói kultúrával

Mások ezt nevezik kusnarenkovói kultúrának (Vaszjutkin)

A turbászli és a bahmutyinói kultúrában is vannak kusnarenkovói avagy karajakupovói

elemek. Úgy tűnik, hogy a karajakupovóiak megszállták az egész D-Urált, ők uralkodtak itt.

Ők hozzák ide a jellegzetes tárgyakat (ezek mind idegen eredetűek! – Dél-Szibéria,

Szargatkai kultúra?):

a) heraldikus övdíszek

b) legkorábbi kengyelek (íveltek is!)

c) madár alakú csüngők

d) kétfejű lovak

e) kétélű kardok P-füllel

f) nyílcsúcsok, íjmerevítők

g) kerek csüngők

h) fülbevalók

A karajakupovóiak földet is műveltek: őrlőkövek, sarlók, gabonatároló gödrök.

6.3. KUSNARENKOVÓI KULTÚRA

Gening és Szalnyikov különítette el

Rítus:

a) Nem nagy kurgánok, 1-3 sírral

b) A kurgán feltöltésében részleges ló is lehet

c) Az emberek nem mély gödörben

d) Tájolás: É–D, ÉNY–DK

e) A fejnél agyagedényben lóhús

Mellékletek:

a) lószerszám

b) „heraldikus” övdíszek

c) vas és csont nyílcsúcsok

d) csont íjlemezek

e) szablyák

Ezek mind nem helyi eredetű tárgyak, a kultúra a 6. sz. végén – 7. sz. elején tűnik fel. A

népesség az Urálon túli sztyeppövezetből jött. Szargatkai kultúra? Ugor? (magyar?)

Gening és Szalnyikov szerint utánuk jött a következő csoport a 8. sz. 2. felében, ők a

karajakupovóiak. Erről vita van, a sztyeppi nomád kultúrát mások a karajakupovói kultúra

megjelenéséhez kötik!

14

6.4. TURBÁSZLI KULTÚRA

A Belaja középső folyásánál, középpontjában az Ufa torkolatával, datálása problematikus,

csak az övveretek tipológiáján alapul (Mazsitov is ingadozik: 5–7. sz., de lehet 6–9. és 7–8.

sz. is)

Településeikről is tudunk: nyílt, vízparti helyeken éltek, feltártak kb. 6X5 m-es félig

földbeásott házakat

Kerámiájuk egyedi: nagy, kerek- és laposaljú edények széles, avagy hosszú nyakkal, vannak

korongolt korsók is, néhány edény formavilága a tipikus szaltovóira hasonlít

Rítus:

a) kurgán alatt mély sírban

b) van néhány hamvasztásos sír is

c) ételmelléklet

d) néha részleges ló

e) tűznyomok a sír felett vagy mellette

(A rítus nem tűnik olyan egységesnek, mint a kusnarenkovói–karajakupovói)

A kultúra előzmények nélkül bukkan fel! (Jövevény?)

Etnikai interpretációk:

1. Mazsitov szerint a Dél-Urál szarmatáinak utódai, a karajakupovóiak elődei, tehát

baskírok

2. A közép-volgai imenykovóiak vándoroltak ide: Szalnyikov 1964, Vaszjutkin 1968, A.

P. Szmirnov 1971

3. A turbászli és az imenykovói kultúrában a laposaljú kerámia közép-ázsiai eredetű:

Mazsitov 1964, Halikov 1976

6.5. BAHMUTYINÓI KULTÚRA

A. V. Smidt különítette el 1929-ben, jól kutatott

Néhány lelőhely: Birszk, Sztaro-Kabanovo, Karatamak, Jugomasevo

Datálása, periodizációja vitatott: 5–7. sz.?, 4–7. sz.?

Mazsitov datálása 1968-ban: 1. fázis 2–5. sz., 2. fázis 5–7. sz.

Az 1. fázis a pjánobori alap továbbélése, a 2. keveredés a turbászliakkal, tehát helyi

finnnugorok (pjánobori kultúra) és jövevények (turbászli kultúra) keveréknépessége

Mazsitov datálása 1976-ban: 5–8. sz., néhány lelőhely 9–10. sz.

A bahmutyinói kultúrában szarmata eredetű fgr. tárgyak találhatók: áttört korongok,

szjulgamok (csatfibulák), lunulák (holdsarlót utánozó csüngők)

15

Helyi, igen archaikus kerámia: kerek aljú, benyomkodott gödröcskesorokkal (neolitikus

fgr. kerámiára megy vissza)

A bahmutyinói telepek olyanok, mint a turbászliak, de több a földvár (ez is fgr.), a sánc

kiégetve

Bahmutyino és Pjánobor hasonlósága:

a) Azonos terület

b) Kis sírok, ált. kerámiamelléklet nélkül

c) Lecsatolt övek

d) Halántékcsüngő

e) Kerámia

Új bahmutyinói elemek (Dél-Szibériából):

a) mély sírok, béléssel

b) medve- és lóalakú csüngők

c) részleges ló

d) nagy gödrös, kerek aljú kerámia

Rítus:

a) A birszki temetőben a sírok között 10 részleges ló

b) A mellékletek néha kéregdobozban (ez is fgr., illetve erdei KL)

c) Lecsatolt öv a sírban

Dél-uráli (baskíriai) kultúrák

Karajakupovói k. Kusnarenkovói k. Turbászli k. Bahmutyinói k.

5. sz. ?

6. sz.

7. sz. ?

8. sz. ?

9. sz. ? ?

10. sz. ?

7. Dél-Szibéria – a Szargatkai kultúra

MOGILNYIKOV, V. A.: Szargatszkaja kultura. In: Sztyepnaja polosza Aziatszkoj csasztyi

SzSzSzR v szkifo-szarmatszkoje vremja. Szerk.Moskova, M. G. Moszkva, 1992. 292–311.

alapján:

Egyesek szargatkai kulturális egységnek nevezik, amelyet gorohovói és szargatkai

kultúrára osztanak

16

A kultúra a Tobol, Isim és Irtis folyók mellékén, erdőssztyepp-, sztyeppövezetben

Szaplinova, M. A.: szargatkai kultúra (az internetről) alapján:

Korjakova-féle periodizáció:

a) Előszargatkai: Kr. e. 7–5. sz.

b) Szargatka-gorohovói: Kr. e. 4–3. sz.

c) Szargatkai: Kr. e. 2. sz. – Kr. u. 2-3. sz.

d) Későszargatkai: Kr. u. 3–5. sz.

Telepek, földvárak:

a) A telepek korábbi kultúrák rétegein

b) Telepek az erődök közelében c) Földvárak 10-20e m

2

d) Házak: több szoba (lakó-, ill. gazdasági funkcióval, hosszú folyosó, szögletes alaprajz,

a bronzkori szargarinszkaja kultúrából), félig földbeásottak, többször átépítve: tűzhely,

bejárat áthelyezve

Temetők:

a) Több mint 40 lelőhely, párszáz sír

b) Folyók magas partján

c) Kurgánok egy vagy több sírral, árkokkal kerítve

d) A központi sír fölött építmény (tető?) nyomai

e) „Vállas” sírok (áthidalás támaszkodott rá?)

f) Kivájt fatörzsben vagy koporsóban

g) Tűznyomok a kurgánokban (tűz a betöltésben, égett kereszttartók a sírok felett

Szidorovkai sír (1. kurgán/2.):

a) Íjtegez is volt

b) A lábnál üstök

c) A fejnél kerámiaedény és ezüstcsésze

d) Az elhunyttól jobbra vaspáncél, alatta és mellett falera, kopja, nyílcsúcsok

e) Díszruha és -öv arany és ezüstlemezekkel

f) Nyakperec

g) Fülbevaló

h) Aranydíszítményekkel ékesített fejdísz

i) Arany cipőcsatok

j) Kard

k) Tőr

l) Pipacsutora

Etnogenezis (Mogilnyikov idézett műve alapján):

1. A szargatkai kultúra és a tőle Ny-ra lévő gorohovói egyetlen egységként szemlélhető,

melyet ugorok alkottak

2. E kultúrák a Kr. e. 7-6. sz.-ban alakultak ki

3. A szargatkai kultúra két részből áll: É-i erdőssztyeppi és D-i sztyeppi csoportból

4. Gorohovo: sztyeppi és Aral-tó melléki csoportból

5. Kr. e. 5-4. sz.-ban szauromata, szarmata, szaka hatás

17

6. A Kr. e. 3-2. sz.-tól kapcsolat a Kulaj kultúrával (szamojédok) az éghajlatváltozás

miatt

7. Ugyanekkor hun hatás (reflexíj)

8. Antropológia: mongoloid vonások

9. A kultúra vége: 3-4. sz., utána lakatlan ez a vidék

10. Részt vettek az Isim–Tobol É-i erdőssztyeppi vidékén a potcsevasi kultúra

(szamojédok) kialakulásában, illetve NY-ra menve a szilvai (permi finnugorok) és a

kusnarenkovói kultúra (baskírok?, magyarok?) kialakulásában (de ennek régészeti

bizonyítékait itt nem írja)