Mi az igazság?Igazság és valóság

Ez egy lenyűgöző kérdés, és az egyike azoknak, amire biztosan sokféle választkaphatunk. Ez egy ősrégi felvetés, ami talán akkor vált igazán híressé, amikorPilátus, a római helytartó tette fel Jézusnak – Ő sajnos elfordult, mielőtt vá-laszt kaphatott volna.

A legtöbb ember számára az „igazság”egy olyan kijelentés, amely valami-lyen nem hamis dolgot fejez ki. Azigazság egy pontos tényállás egyadott témát illetően. Ez a meghatáro-zás hasznos, és van is létjogo-sultsága, de néhány bib-liai utalás egyértel-műen máskénthasználja az „igaz”ill. az „igazság”szót. Ezek a kije-lentések az „igaz-ság” egy mélyebb je-lentésére világítanak rá,melynek megértése rendkívül fontosés szükséges, tekintettel arra, hogyrengeteg zavaros tanítás vesz körülminket az utolsó napokban.

Vegyük például Zsidók 8:1-2-t. Aversben ezt találjuk:

„Az elmondottak lényege az, hoyolyan főpapunk van, aki a Magas-ságos trónjának jobbjára ült amennyekben, annak a szentélynekés igazi sátornak szolgálattevője-ként, amelyet nem ember épített,hanem az Úr.” (Zsidók 8:1-2)

Figyeljük meg, hogy ez az ige Jézust

az igazi sátor szolgálattevőjénekmondja. Általában azt gondoljuk,hogy az „igazi” ellentétpárja a „ha-mis”. Ezzel az értelmezéssel arra jut-nánk, hogy a Mózes által épített sátor

és a Salamon által épített temp-lom is hamis volt. De va-

jon Pál erre utal, ami-kor a mennyei temp-lomról azt mondja,hogy az az „igazi”szent hely? A nyil-

vánvaló válasz: nem.Isten nem arra utasí-

totta Mózest, hogy valami„hamisat” építsen. Pál a valóságot ál-lítja szembe a jelképpel. Az igazivalszemben a modell, a valóságossalszemben az előkép áll. Pál a valóságo-sat nevezi az „igazi” sátornak. A Mó-zes által épített sátor nem volt hamis,de nem is volt igazi – ez nem maga avalóság volt, csak egy modell. Nyil-vánvaló, hogy Pál ezt akarta monda-ni, és ezt még egyértelműbbé teszi aZsidók 9:24-ben.

„Mert nem kézzel készített szen-télybe, az igazinak csak másolatá-ba ment be Krisztus, hanem magá-

❧ Hitből hitbe

Olv

asói

nkho

zO

lvas

óink

hoz

2

ba a mennybe, hoy most Isten szí-ne előtt megjelenjék értünk.” (Zsi-dók 9:24)

Számos más állítást találhatunk mégaz Újszövetségben az igazságról,amely ugyanezt a jelentést hordozza.Gyakran félreértjük ezeket a részeket,és nem tudatosul bennünk hatalmasüzenetük – mivel nem értjük, hogy a

kérdéses részekben mit jelent az„igazság”. Ha megnézünk pár ilyenszakaszt, próbáljuk meg az „igaz” szóhelyére a „valódit”, és az „igazság” he-lyére a „valóságot” behelyettesíteni.

„Mert a törvény Mózes által ada-tott, a keyelem pedig és az igaz-ság Jézus Krisztus által lett.” (Já-nos 1:17)

A kegyelem és a „valóság” Jézus Krisztus által lett. Hogy milyen döbbenetesez a kijelentés, akkor értjük meg igazán, ha megnézzük, mivel van szembeál-lítva a „valóság”. A törvény Mózes által adatott, de ez volt a „valóság”? Vajona törvény a „valósággal” foglalkozott? Pontosan ez a lényege az igének – aválasz pedig határozott „nem”. A törvény csak árnyéka volt az eljövendő jónak(Zsidók 10:1). A törvény árnyék és jelkép – nem maga a valóság. Éppen az acélja, hogy egy nagyobb valóságra mutasson rá. Ezen valóság (az igazság) Jé-zus Krisztus által lett meg. Tehát a törvénynem maga az igazság (valóság) volt, ez a va-lóság csak Jézussal jött el – ugyanis Ő a tör-vény rendszerének teljesedése. Ezt megért-ve, talán jobban tudjuk értékelni, amit Jézusmondott:

„Azt mondta neki Jézus: Én vayok az út,az igazság és az élet, senki sem mehet azAtyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)

A zsidók számára a törvény identitásuk ré-sze volt. Nem túlzás azt állítani, hogy szinteimádták a törvényt. Az Istennel való kap-csolatukat teljes mértékben meghatározta. Ez volt a fő oka annak, hogy lenéz-ték és megvetették a pogányokat, és nem voltak hajlandók elhinni, hogy ők isüdvözülhetnek. Ahogy Pál mondta róluk:

„De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,”(Róma 2:17)

Ez volt az a helyzet, amelybe Jézusbelépett, és kijelentette: „Én vayokaz út, a valóság és az élet.” Jézus ez-zel önmagát jelölte meg az Istenhezvivő igazi útnak – Őbenne van az a

valóságos Istennel való megbékélés,amire a törvény által soha nem jut-hattak el! Mindaz, amivel ez idáig va-laha is rendelkeztek, csak szemlélte-tés, minta és jelkép volt. Ő maga volt

2016. február ☙

Tartalomjegyzék

Mi az igazság?................................2

A jó hír jobb, mint gondolod........6

Harc az elméd uralásáért..............7

Változás a kiadásban...................16

Bevington naplója IX...................17

Sodoma és Gomora romjai.........29

Csendes megtérés........................35

3

az a valóság, az az igazság, amire azösszes szimbólum előre mutatott.

„Erre Jézus azt mondta nekik: Bi-zony, bizony mondom nektek, nemMózes adta nektek a mennyei ke-nyeret, hanem az én Atyám adjamajd nektek az igazi mennyei ke-nyeret,” (János 6:32)

Ezért olyan elkeserí-tő, hogy még ma isvannak hitvalló ke-resztények, akik első-sorban a törvényrekoncentrálnak és el-tökélt szándékuk,hogy a kereszténységet visszavezes-sék a törvény igája alá. Istent olyanszimbólumokon és előképeken át ke-resik, amelyeket már réges-rég felvál-tott a „valóság”! Ez döbbenetes, és eztlátva bizonyára az égiek is csak cso-dálkoznak. Az ember kárhoztatása az,hogy bár a világosság eljött a világba– eljött maga a „valóság” – de az em-berek jobban szeretik a sötétséget és aszemléltető eszközt, mint a világossá-got és a „valóságot”.

Isten nem örül annak, ha egy elévültistentiszteleti rendszer révén közele-dünk hozzá. Ez volt Jézus üzenete aszamaritánus asszonyhoz, akinek ne-hézséget okozott a szimbólum és avalóság közötti óriási különbség meg-értése:

„De eljön az óra, és az most van,amikor az igazi imádók lélekbenés igazságban imádják az Atyát,mert az Atya is ilyen imádókat ke-res magának.” (János 4:23)

Érdemes megfigyelni, hogy az imá-dásban az igazságon (valóságon) vana hangsúly. Az Atya Isten olyan em-bereket keres, akik a valósággal össz-hangban imádják Őt. Isten nem a jel-képek és előképek Istene – jóllehetmindezeket Ő is használta egy ideig,egy átmeneti rendszerben. Ő soha

nem ezt tartotta ideális-nak, és amikor Jézusmegérkezett, eljött azóra, hogy az igazi imá-dók – akik ténylegesenimádják – lélekben ésigazságban imádják Őt.Imádatuk összhangban

van a mindenütt jelenlévő Isten való-ságával, ezért az igazságban imádjákIstent. A valóságos dolgokon keresz-tül közelednek Istenhez, nem pedigárnyékok, szimbólumok és előképekáltal. Isten ilyen imádókat keres, mertNeki az ilyen imádat tetszik.

„és megismeritek az igazságot, ésaz igazság szabaddá tesz titeket.”(János 8:32)

Az igazság, más szóval a valóság teszszabaddá minket – szabaddá a bűntőlés a kárhoztatástól. Mi általában azigazságról csupán mint információrólgondolkodunk, pedig ez önmagábannem tesz valóban szabaddá. Milliókrendelkeznek az igazság elméletével –a helyes tantételekbe foglalt informá-cióval – és mégis a bűn hatalmánakrabságában vannak. Mintha Jézus va-lótlant állított volna – pedig mi értet-tük félre szavainak jelentését. Ugyan-is nem a tanok mentenek meg a bűn-től, hanem a tanok valósága – az

❧ Hitből hitbe

A törvény árnyékés jelkép – nemmaga a valóság.

4

„igazság” valósága –, ami Krisztusmaga. Az igazság csak akkor tesz sza-baddá minket a bűntől, ha Őt ismer-jük, és Ő él bennünk, mert a bűn ha-talma felett csakis Krisztus bennünklakozása által diadalmaskodhatunk.

Ezért szükséges megértenünk, hogya Szent Lélek magának Krisztusnakaz élete. Nem pusztán a Krisztussalkapcsolatos tanítások összessége,nem csupán információ, amelyetKrisztus adott nekünk. Ha nem fo-gadjuk be az új élet valóságát –Krisztus feltámadott, megváltott éle-tét –, akkor soha nem szabadulha-tunk meg a bűn hatalmától és a kár-hoztatástól.

„Aki ezt mondja: »Ismerem őt«, denem tartja meg a parancsolatait,az hazug, és nincs megabban az igazság.”(1János 2:4)

„az igazságért, amelymegmarad bennünk,és velünk lesz mind-örökké:” (2János 1:2)

Ha egy ember nem Krisztus paran-csolatai szerint él, akkor mi a problé-ma? Az, hogy nem ismeri Krisztusszavait? Vagy az, hogy nem ismeri akrisztusi tanításokat? Egyáltalánnem, hiszen ha valaki nem ismeriKrisztus parancsolatait, akkor nem islehet kárhoztatni azért, mert nemtartja meg azokat. De akkor mi aproblémája az ilyen embernek? Aprobléma az, hogy „nincs meg benneaz igazság” !!!! Más szóval: nem ren-

delkezik azzal a „valósággal”, amirőlhitvallást tesz; nem rendelkezik a pa-rancsolatok valóságával. Az igazság(Krisztus) hiányzik belőle! Ez a lé-nyeg.

Egyesek azt állítják, nem maga Krisz-tus él népében. Néhányan egyenesenpanteisztikusnak bélyegzik azt a gon-dolatot, miszerint maga Krisztus élnépében! Ez annyira elképesztő, hogymár szinte ijesztő. Mi marad nekünk,ha Krisztus nem lakik népében?!Egyedül maradunk a tanokkal és ta-nításokkal, és semmi több. Marad aszimbólum, az előkép, a pelyva… avalóságot pedig nélkülözzük! Ez egygarantált recept a lelki halálhoz és aszáraz törvényeskedéshez. A zsidóktapasztalata lesz az egyetlen öröksé-

günk – egy olyan né-pé, amely a mennyáltal adható összesinformációt birtokol-ta, és mégsem ismer-te fel, és nem fogadtabe saját Istenét, sőtinkább keresztre fe-

szítették Fia személyében, és a gyil-kos helyett Őt utasították el.

A keresztény világban óriási zűrzavarvan, ami – sajnálatos módon – az állí-tólagos „reformerek” között is burján-zik. Ám egy tény most és mindig vál-tozhatatlan marad: „és megismeritekaz igazságot, és az igazság szabaddátesz titeket.” Krisztus legyen a min-den, mindenekben! ■

David Clayton

2016. február ☙

„és megismeritekaz igazságot, és azigazság szabaddá

tesz titeket.”

5

A jó hír jobb, mint gondolodKönyv a hit általi megigazulásról

Folyóiratunk korábbi számaiban „A hit útja” rovat egy cikksorozatot közölt ahit általi megigazulásról – mely egyébként üzenetünk központi témája. Ez acikksorozat azonban időközben kibővült, és egy 28 részes könyvvé nőtte kimagát, mely tavaly ősszel kiadásra is került, „A jó hír jobb, mint gondolod”címmel. A benne foglalt felismeréseket és felvetéseket rendkívül fontosnaktartjuk, mert mélyebb betekintést adnak az evangélium működésébe, a tör-vény jelentőségébe és megváltásunk isteni tervébe. Tekintettel arra, hogy akönyvet ingyenesen felajánljuk Olvasóinknak, a továbbiakban nem fogjuk fo-lyóiratunkban is közölni tartalmát. Egy kis kedvcsináló az olvasáshoz:

„Egy kétezer évvel ezelőtt történt esemény örökre meg-változtatta a világegyetem sorsát. Ez az esemény JézusKrisztus születése volt.

Nincs még egy olyan ember, akinek élete ilyen hatástgyakorolt volna az egész emberiségre. Sok százezerkönyvet írtak Róla, egyetemeket és iskolákat alapítottakazzal a kifejezett céllal, hogy az Ő életét tanulmányoz-zák, és milliárdok szánták magukat önként szolgálatára.

Ugyanakkor, akik leginkább ismerik Jézus Krisztust,azok látják a legvilágosabban, hogy az emberiségnekszánt áldások közül mennyire kevés valósult meg ed-

dig: az emberek többsége nem fogadta be, nem értette meg, sőt fel sem fogtaezeket. Még mindig óriási szakadék tátong a kereszténység tapasztalata és aJézus által ígért új élet között.

Jézus Krisztus küldetésével, halálával, feltámadásával és mennyei szolgálatá-val kapcsolatban sok olyan kérdés merült fel az idők során, melyekre a ke-resztények nem tudtak kielégítő válaszokat adni. Ez a könyv őszintén szóbaáll ezekkel a kérdésekkel, és forradalmian új megvilágításba helyezi az evan-gélium üzenetét.”

Weblapunkon a teljes könyv megtalálható, de ha szeretnéd nyomtatott formá-ban olvasni, vagy másnak is szívesen adnál belőle, vedd fel velünk a kapcsola-tot, add meg postacímedet, és küldünk Neked egy – vagy igény esetén több –ingyenes ajándékpéldányt !!!!

❧ Hitből hitbe6

A h

itA

hit

útja

útja

Harc az elméd uralásáértA hamis vallásos világ és eszközei

(Szerkesztői megjegyzés: Mivel e cikk terjedelme nem teszi lehetővé a bennefoglalt, megdöbbentő állítások alapos alátámasztását, bátorítjuk kutatni vágyóolvasóinkat, hogy jelezzenek vissza e-mailben vagy telefonon, és a bizonyíté-kokat tartalmazó forrásanyagokat örömmel rendelkezésükre bocsátjuk.)

Az ősellenség a bűnbeeséstől kezdveegészen napjainkig több eszközt isbevetett annak érdekében, hogy azemberiség gondolkodásafelett teljes uralmat sze-rezzen és megakadályoz-za a Teremtőhöz valóvisszatérést. Előző alka-lommal az evolúció taná-val foglalkoztunk, mostpedig a vallással fogunk,amely a gonosz eszközeiközött különösen fontoshelyet foglal el. Mindenember érzi, hogy valamivagy valaki hiányzik azéletéből. Ez pedig nemmás, mint maga a Terem-tő, pontosabban a Velehelyreállított kapcsolat.Az ellenség – az ember-nek ezt a szükségét is-merve – pótlékokat kínálfel, és ezek közül messzea legelső helyen a vallásés a vallási rendszerek állnak.

A vallás szó jelentése önmagában isérdekes. A legtöbb nyelvben (a ma-

gyar épp kivétel) a szó a latin re és li-gare szavakból származik (religie, re-ligion, religija stb.), amelyeknek je-

lentése: újra, ismét,vissza (re) ; rögzíteni,megkötni, megkötözni(ligare). Ez egyrészt je-lentheti azt is, amit ere-detileg jelentett: ti.hogy újra összekapcso-lódunk Istennel, de aztis, hogy az ember visz-szatér a megkötözött-ségbe. A valóságban aszó mindkét jelentéseérvényesül. Bár sok em-ber a vallás által ténylegmegismeri Istent és újraaz Ő gyermeke lesz, alegtöbbek életében avallás nem a szabadu-lást és győzelmet, ha-nem a megkötözöttségetés pusztulást hozza el.

A gyakorlatban ez aztjelenti, hogy a bűn által megkötözöttember csak egy újabb és talán mégrosszabb köteléket vesz magára.

2016. február ☙ 7

Fény

az

Fény

az

éjsz

akáb

anéj

szak

ában

Azért rosszabb, mert a bűnös emberkönnyen felismeri, hogy bűnös és fel-ébredhet benne a vágy a szabadulás-ra, míg a hamis vallásban lévő emberúgy gondolja, elérte a célt, noha való-jában még messzebb került attól.Ahelyett, hogy közelebb kerülne Is-tenhez, még jobban elzárja magát Tő-le.

Már Káin is ennek az önbecsapásnakesett áldozatul. Elhitte, hogy élhet sa-ját útjai és elképzelései szerint,ugyanakkor vallásos cselekedetek ál-tal – az Istennel való kapcsolat töké-letes helyreállítása nélkül – mégis Is-ten kegyeibe férkőzhet. Ez a gondol-kodás tükröződik abban, hogybárányáldozat helyett – mely az Is-tennel való kapcsolatot helyreállítóKrisztusra mutatott – a saját elgondo-lása szerinti terményeket mutatott beáldozatul Istennek. Nem értette meg,hogy Istennek nem a vallásos csele-kedeteink kellenek: Ő a velünk valókapcsolat helyreállítására vágyik.

A hamis vallás szárnyakat bontBár a vízözön előtti vallástörténelem-ről nem sok feljegyzésünk van, azutána eltelt évezredekről mind a Bib-lia, mind a történetírás beszámol. Eb-ben a tanulmányban csak az utóbbi-val foglalkozunk. Az özönvíz utánihamis – az egész világot megtévesztő– vallás alapjait Nimród fektette le:

„Kús nemzette Nimródot is, akihatalmassá kezdett lenni a földön.Hatalmas vadász volt az ÚR előtt,azért mondják: Hatalmas vadászaz ÚR előtt, mint Nimród. Birodal-

ma kezdetben Bábel, Erek, Akkád,Kalné volt Sineár földjén. E földrőlment Assúrba, és építette Ninivét,Rehóbót városát és Kelahot. És Re-szent, ezt a nay várost Ninive ésKelah között.” (1Mózes 10:8-12)

A vízözön után épített első város Bá-bel volt. Nimród itt indította el Istenelleni lázadását – amit a városbanépült torony is szimbolizált –, későbbpedig más településekre is kiterjesz-tette uralmát. Isten szándéka az volt,hogy az emberek szétszéledjenek ésbenépesítsék a Földet. Nimród azon-ban birodalmán és bábeli vallásán ke-resztül egyetlen „világkormányban”és „világvallásban” szándékozta egye-síteni az emberiséget. Nem a véletlenműve, hogy napjainkban is ugyanez atörekvés vezérli a nagyhatalmakat.Noha nem beszélhetünk már ugyan-annak a fizikailag létező városnak azuralmáról, mert a szereplők és a biro-dalmak változtak, de a bábeli eszme –és ezzel Babilon uralma – a gonoszcsatlósain keresztül mindvégig fenn-maradt:

„…a nay parázna … homlokárapedig fel volt írva ey név: Titok, anay Babilon, a paráznáknak és aföld utálatosságainak anyja.” (Je-lenések 17:1,5)

A Babilon szó jelentése: zűrzavar; ahéber babal szóból származik, mely-nek fordításai: Bábel, Babilon. Nohaaz egység és a hatalom megtestesítő-je, egységét – isteni szeretet nélkül –csak erőszakkal és megfélemlítésseltudja fenntartani. A szó jelentése ere-detileg a nyelvek Bábelnél történt

❧ Hitből hitbe8

összezavarására utal, de a bábeli esz-me ellentmondásos természetére isrávilágít.

A történelmi források szerint Nimródvarázsló, felesége, Szemirámisz pedigboszorkány volt. Noha nem sok időtelt el a vízözön óta, az emberek –készségesen vagy kényszerből – még-is elfogadták az általuk létrehozottsokistenhívő vallást. Újra lefektettékaz asztrológia, a fehér és fekete mágiaalapjait, mely a régi világ gyors rom-lásához nagyban hozzájárult. MivelNimród óriás volt – ereje és tettei mi-att – istenként tekintettek rá. Bár őtmeggyilkolták, az általa alapított kul-tusz terjedését már nem lehetett meg-állítani. Ez a történelmi tény tükröző-dik a bábeli szétszóratás után létre-jött különböző népcsoportokpanteonjaiban is (a panteon egy kul-túra isteneinek összessége). Ugyanisaz egyes népek által imádott istensé-gek gyakorlatilag egymás megfelelői,csupán neveikben van különbség, anyelvek összezavarása miatt.

E népek többségénél megjelenik azatyaisten és az emberiséget megmen-tő fiúisten motívuma, azonban emeatyák és megváltók mögött nem azigaz Isten és Fia, hanem egy nagy ha-talmú emberi lény (óriás) vagy dé-mon áll. Így érte el Sátán, hogy meg-hamisítsa az igazi Messiás eljöttét, éssokakat az igazi elvetésére indítson.Így kínált Sátán a hamis vallás általegy „másik utat” Istenhez.

A helyes útAz Igéből tudjuk, hogy az Istennel va-ló kapcsolat helyreállítására csupánegyetlen út létezik:

„Azt mondta neki Jézus: Én va-yok az út, az igazság és az élet,senki sem mehet az Atyához, csak-is énáltalam.” (János 14:6)

Egyedül Jézus által jutunk Istenhez. Őa kapcsolat helyreállításának kulcsaés útja. Gyakorlatilag minden, amireszükségünk van, Krisztusban találha-tó meg:

„De általa ti a Krisztus Jézusbanvaytok, aki Istentől bölcsességül,igazságul, szentségül és váltságullett nekünk.” (1Korinthus 1:30)

Mindazt, amire az embernek szükségevan – attól kezdve, hogy ráébred bű-nös voltára, egészen élete végéig –,Krisztusban találhatja meg. Ő teszi azembert bölccsé, igazzá, szentté, és Ő adneki örök életet. Csak Ő tud megsza-badítani bűneinkből, ami nem azt je-lenti, hogy néhány feljegyzést kitörölegy könyvből, hanem azt, hogy valósá-gosan megszabadít! Krisztus egy új, a

2016. február ☙ 9

bűn felett győztes életet és természetetad – saját győztes életét. Ahogy kez-detben saját képére és hasonlatosságá-ra teremtette az embert, úgy ismét arraa képmásra változtat át.

Az alternatívaSátán kezdeti hazugsága – „olyanoklesztek, mint az Isten” – Isten kiha-gyásával kínálja fel az Istenhez valóhasonlóságot. Ez az ajánlata mindmá-ig áll. Az általa felkí-nált út sok elemet köl-csönvesz az igazitól,hogy elfogadhatóbb-nak tűnjön. Az alapotazonban hamis elvekalkotják, ahogy az mára kezdeteknél, Bábeltornya építésénél ismegfigyelhető:

„Ezt mondták: Gyertek, építsünkmagunknak várost és tornyot,melynek teteje az eget érje, és sze-rezzünk magunknak nevet, hoy elne széledjünk az egész föld színén!”(1Mózes 11:4)

Mi építsünk tornyot, ami az égig ér:alkossuk meg saját utunkat a menny-be! Tegyük ezt a saját nevünkben,hogy a mi nevünk legyen ismert ésdicsőséges! A vezetők Isten helyébeálltak, hogy az emberek Isten helyettaz ő nevüket ismerjék, azaz bármi-lyen szükségletükkel őket keressék,ne a Teremtőt.

Az elmúlt évezredek vallásainaktöbbségében újra és újra ugyanaz abábeli gondolatmenet köszön vissza:

neked magadnak kell felküzdenedmagad Isten kegyeibe; vagy – más el-képzelés szerint – magadnak kellazon az úton járnod, amelynek a vé-gén istenné válsz. Ha néha imádko-zol, megtartasz egy napot, engedel-meskedsz az előírásoknak, azzal Is-tennek olyan szolgálatot teszel, hogyel kell fogadnia téged – még akkor is,ha máskor egyébként mindig a ma-gad útját járod. Akik többre vágynak,

azoknak azt mondja: ta-gadd meg – esetleg kí-nozd – magad, de végüleléred a célt, amivel Sá-tán a kezdetek óta ke-csegtette az embert:„Olyanok lesztek, mint azIsten”.

A különböző világvallá-sok látszólag különböződolgokat tanítanak, de a

háttérben ugyanaz a filozófia húzó-dik. A kereszténység berkein belül isugyanez köszön vissza: alakulj át temagad Isten képmására. Ehhez elégcsupán vakon követned vezetőidet,akik Isten helyén állnak. A hamis val-lás elhiteti az emberekkel, hogy a ve-zető vagy vezetőség (guru, pap, pápa,világtanács stb.) Isten hangja számuk-ra, akit vagy akiket követve biztosaneljutnak a célhoz.

Földi szolgálata során maga Jézus isszembeszállt a hamis vallással. A val-lási vezetők és a nép végül a babilonielveket követve fordult szembe Azzal,Aki az egyedüli lehetőségük lett vol-na az Istennel való kapcsolat helyre-állítására.

❧ Hitből hitbe

A római egyházgondoskodott ar-

ról, hogy az emberne lehessen köz-vetlen kapcsolat-

ban Istennel.

10

A korai kereszténység bukásaKrisztus és tanítványai idejében azigazság fényesen felragyogott, a ha-mis vallásról pedig lehullt a lepel. Azőskeresztények tudták, hogy számuk-ra egyetlen út létezik: Jézus Krisztus.Ő volt az életük, Őérte éltek-haltak.Azonban a második századtól kezdvea kereszténységet fokozatosan beke-belezte a pogányság, ami végül a ró-mai pogány-keresztény egyházbanöltött testet. A nimródi eszme újra vi-rágkorát élte.

A római egyház gondoskodott arról,hogy az ember ne lehessen közvetlenkapcsolatban Istennel, és ennek érde-kében egy sor közvetítőt iktatott be(pápa, bíboros, pap, szentek stb.).Imádkozhatsz bár, de Isten és a Meg-váltó a messze távolban marad. Po-gány szokások és gyakorlatok töme-geit vezették be az egyházban, ame-lyek jó része Nimród és Szemirámiszidejéből származott. Az emberektőlelvették a Szentírást, amely leleplez-hette volna hamisságaikat.

A reformáció és hanyatlásaAmikor a reformáció ideje elérkezett,emberek tömegei ébredtek rá, hogyközvetítők nélkül is jöhetnek Isten-hez. A reformátorok (Luther, Kálvinstb.) Isten szavát emelték fel a népelőtt. A hamis vallás uralma megin-gott. Sokak számára vált világossá,hogy a nagy (római) egyházban való-jában Babilon elvei öltenek testet. Tö-megek fogadták el a reformációt éstalálták meg Jézust.

Az egyház azonban nem nézte tétle-nül híveinek és hatalmának elveszté-sét. A pápa egyik leghűbb embere,Loyolai Ignác megalkotta a JezsuitaRendet. A szerzetesrend megalapítá-sának fő célja a reformációnak és vív-mányainak lerombolása volt. Jólszemlélteti ezt az a Rómában, a Loyo-lai Szent Ignác Templomban találhatószobor, amelyen Loyolai Ignác lábbaltipor egy kígyót, továbbá Luther Már-tont – a kezében lévő Bibliával!(http://www.catholic-convert.com/blog/2013/12/26/st-igna-tius-steps-on-luther) Ezen rend azon-ban nem pusztán a reformáció meg-semmisítése céljából alakult, hanem akígyó eltaposásával az Édenben el-hangzott próféciára is utal, és az ör-dögöt legyőző Megváltó helyébe Ig-nácot és jezsuita rendjét helyezi.

Jelszavuk: a cél szentesíti az eszközt.Ennek az elvnek a megvalósulásaegész munkásságukban megfigyelhe-tő.

A gonosz csatlósai: a titkos tár-saságokA Jezsuita Rend – ha módszereit ésműködését nézzük – valójában a tit-kos társaságok közé sorolható. A maivilágot át- meg átszövik ezek a titkostársaságok, amelyekről az Internetensok hamis, és sok valós információt istalálhatunk. Néhány ilyen csoport, ateljesség igénye nélkül: szabadkőmű-vesek, Illuminátusok, Koponyák éscsontok, Ku-Klux-Klan, Rózsakeresz-tesek, OTO – A keleti templomokrendje (sátánisták), templomosok, Bil-

2016. február ☙ 11

derberg-csoport, Opus Dei, B’naiB’rith (zsidó társaság).

Többségük vallási hátterű, babilonielvek alapján működik, és mindegyikmögött Sátán áll,akinek célja,hogy az emberi-séget egy végső,minden embertegyesítő, Isten el-leni lázadásba ve-zesse. A legtöbbösszeesküvés-elmélet a titkostársaságokat /háttérhatalmakat,illetve ezek hata-lomittas vezetőitteszi felelőssé avilág elnyomásá-ért, pedig valójá-ban az ördög az,akinek generációkat átívelő tervevan, melyhez a különböző nyilvánosés titkos társaságokat csupán eszköz-ként használja. E csoportok tagjaisokszor jó szándékú emberek, akikazt hiszik, hogy társaságuk nemes cé-lokért küzd. Még a vezetőségeikben issokan vannak, aki nem látják át e tár-saságok sötét céljait.

Másrészt Sátán sokszor hiába akarjaezeket a csoportokat egyesített erővelsaját terveinek végrehajtására fel-használni, mivel a társaságok vezetőiés tagjai bűnös emberek. A bűnös te-remtményekre pedig jellemző, hogyönzők, saját egyéni céljaikat tekintika legfontosabbnak. Így kerülnek sok-

szor még egymással is összetűzésbeaz egy célért létrehozott szervezetek.

Ugyanezt láthatjuk az országok szint-jén is. Noha az Európai Unióban lé-

teznek közös cé-lok, egyes or-szágok sajátérdekeiket sok-szor a közös cé-lok elé helyezik.Jól megfigyelhe-tő ez a jelenlegimenekültváltságkezelésében is:pl. Németországés Magyaror-szág (de más ál-lamok is) az el-térő saját igé-nyeik/elképzeléseik miatt telje-sen ellentétes

álláspontokat foglalnak el.

Isten nyíltan dolgozik, Sátán ti-tokzatos

„Jézus íy válaszolt: Én nyilváno-san szóltam a világhoz, és mindiga zsinagógában és a templombantanítottam, ahol a zsidók mindösszeyülekeznek; titokban semmitsem mondtam.” (János 18:20)

„Majd azt mondta az elfogásárakivonult főpapoknak, a templom-őrség vezetőinek és a véneknek:Mint valami rablóra, úy jöttetekkardokkal és botokkal. Amikormindennap veletek voltam a temp-lomban, nem emeltetek rám kezet,

❧ Hitből hitbe12

de ez a ti órátok és a sötétség ha-talma.” (Lukács 22:52-53)

Isten mindent a teremtményei javáérttesz, ezért nincs mit titkolnia. Viszontakinek önző, másokat ki- és felhasz-náló, vagy gyilkos szándékai vannak,kénytelen terveit elrejteni és tevé-kenységének jelentős részét titokbanvégezni. Ez a munkamódszer jellemziSátánt, de a bűn által fogvatartott em-bert is.

A zsidók állnak minden mö-gött?Sokan a zsidókat hibáztatják a világ-ban folyó negatív eseményekért, azsidók világuralmi törekvéseit látvamögöttük. Míg ez igaznak tűnik,merthogy a zsidók tényleg képviselvevannak a gonoszság erői között, a tel-jes valóság az, hogy ebben az ördögiösszeesküvésben minden nemzetbőltalálhatunk résztvevőket. Ráadásul azsem elhanyagolható tény, hogy a kü-lönböző titkos és egyéb társaságoknem ritkán álzsidókat használnak fel,vagy akár ők maguk is zsidóként lép-nek fel – így használva a „zsidó-kár-tyát” –, egyrészt világuralmuk eléré-sére, másrészt, hogy ezzel az emberi-ség dühét önmagukról más iránybatereljék.

Irányítás a háttérbőlKözvetlenül vagy ügynökségeikenkeresztül a titkos társaságok irányít-ják a világ összes kormányát (egy-kétkormány kivételével, de a még ellen-állókat is meg fogják törni); szinte az

összes bankot (amelyik még nem azövék, azt világ- és helyi válságok általtönkreteszik és felvásárolják); az ösz-szes egyházat (az újonnan alakulókathamarosan bekebelezik, az ellenállólelkészeket kompromittálják); szinte avilág összes egyetemét és főiskoláját ;a természetvédőket; a világ filmiparát(különösen Hollywoodot) és zeneipa-rát; a pornóipart, a kábítószer-keres-kedelmet, a homoszexuális mozgal-mat stb.

Az utóbbiakat (film- és zeneipar, por-nó, kábítószer,homoszexualitás) azemberiség lezüllesztésére használjákfel. Későbbi számokban a film- és ze-neiparral, valamint azok ránk gyako-rolt hatásával majd bővebben is fog-lalkozunk.

Rend a káoszbólAz egyik fő alapelvük szerint előbbkáoszt kell teremteni, hogy aztán fel-kínálhassák az emberiségnek az őmegoldásukat. Ehhez feltétlenül szük-séges az emberiség lezüllesztése, amitfőként a film- és zeneipar által érnekel. Miért van az, hogy ha egy filmbena főszereplő által elkövetett erkölcste-lenséget, lopást vagy gyilkolást lá-tunk, már nem tűnik rossznak? Mivelúgy mutatják be, hogy amit tett, azt ajó érdekében tette. Itt is „a cél szente-síti az eszközt” elve köszön vissza. Azerkölcsrombolás azonban szép lassanment végbe: 100 éve még ártatlan ké-pekkel, majd egyre nagyobb és na-gyobb mértékű bűnöket mutatva bepozitív színben. Mára az emberiségetteljes mértékben lezüllesztették.

2016. február ☙ 13

A világvallások szintjén ugyanezt lát-juk. Az ábrahámi vallásokat (zsidó,keresztény, muszlim) egymásnak ug-rasztják, hogy az ebből keletkezettkáoszból és felfordulásból már min-denkinek elege legyen, és végül min-denki készségesen fogadja a végső,közös megoldást – mely a még meg-maradt szabadságukat is elveszi. Nap-jainkban e terv viharos gyorsasággalbontakozik ki.

Sátán áll a háttérbenA titkos társaságok beavatják tagjai-kat, és ha valaki hűséges és jól telje-sít, szintről-szintre haladhat felfelé. Alegtöbb szervezetben csak egy bizo-nyos szint elérésénél mondják meg,hogy az igaz isten „valójában” Luci-fer, és őt kell imádniuk! Nézzünk megegy példát:

A katolikus egyház valójában nemkeresztény, hanem pogány egyházkeresztény elemekkel. Az, hogy való-jában Sátánt imádják, sok apró jelbőllátszik: fordított kereszt a pápa trón-ján, hajlított kereszt a kezében; jeleka pápa, püspökök, bíborosok és papokruháin, a templomokban; napkerék ésobeliszk a Vatikán közepén stb. Ezenősi szimbólumok babiloni eredetérőlés ízig-vérig pogány jelentésérőlazonban egy egyszerű pap vagy egy-háztag semmit nem tud.

De ez csak egy példa, hasonló árulko-dó jeleket találhatunk egyéb szerve-zeteknél is. Ma a világot vezető embe-rek és szervezetek többsége valójábanSátánt imádja, és az ő terveinek vég-rehajtását munkálja. A Jelenések

könyve által bemutatott nagy Babi-lont sokan sokféleképpen értelmezik(van, aki szerint Amerika, mások sze-rint a pápa, ismét mások szerint Eu-rópa stb.), de az igazság az, hogy ezekaz értelmezések mind részlegesek, ésa teljes képnek csak egy kis szeletéremutatnak rá. Babilon ugyanis magá-ban foglalja az egész világot, amely-nek alapelvei eltérnek az istenitől.

Két nagy elvMég egy fontos kérdéssel szükségesfoglalkoznunk, ami hétköznapi éle-tünket is meghatározza. A világmin-denségben két nagy elvrendszer léte-zik:

1. Istené: alapja a szeretet, fő ele-mei a szabad akarat és a követ-kezmények törvénye. Semmi-lyen korlátozást nem igényel,mert az isteni szeretettel átita-tott lények egymás javáért él-nek, és a szeretetből kifolyólag,valamint a következményeketismerve csak jót tesznek és ke-rülnek minden rosszat. Büntetninem szükséges, mert egyrésztnem tesznek büntetendőt, más-részt ha tennének is, a büntetésbele van építve a természetükbe(következmények törvénye).

2. Sátáné: alapja a saját akarat, főeleme az írott törvények ural-ma. Ez azt jelenti, hogy minden-ki saját, önző akaratát követi,ami által viszont könnyen árt-hat magának és másoknak is;ezért a negatív következményekelkerülése érdekében írott tör-

❧ Hitből hitbe14

vényeket kényszerítenek rájuk,az áthágásokért pedig bünteté-seket szabnak ki.

Az első teljes szabadságot ad, a máso-dik viszont elveszi az ember szabad-ságát.

Sátán semmitől sem fél jobban, minta Krisztus életéből részesült, a bűn fö-lött győztes keresztényektől. Ezértmegpróbálja az embereket szolgaság-ban tartani. Isten addig, amíg Krisztusnem jött el a Földre, nemgyőzött a bűn fölött, ésezért nem tudta győzteséletéből részesíteni gyer-mekeit (amint pünkösdóta teszi), kénytelen volta bűnös, a gonoszra hajlóemberi természetet szigo-rú törvények és bünteté-sek által korlátozni, hogygátat vessen az emberi-ség romlásának. Erre utal Pál:

„Azt mondom pedig, hoy ameddigaz örökös kiskorú, semmiben semkülönbözik a szolgától, jóllehet uramindennek, hanem yámok ésgondviselők alatt van az apja általelőre meghatározott ideig. Így miis, amikor kiskorúak voltunk, a vi-lág elemei alá voltunk vetve szol-gaként. Amikor azonban eljött azidő teljessége, elküldte Isten az őFiát, aki asszonytól született a tör-vénynek alávetve, hoy a törvényalatt levőket megváltsa, hoy el-nyerjük a fiúságot. Mivel pedigfiak vaytok, Isten elküldte FiánakLelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja:Abbá, Atya!” (Galata 4:1-6)

Számunkra már elérhető a fiúság. Habefogadjuk Jézust, valóságosan gyer-mekeivé válunk, akik a bűn felett dia-dalmaskodókként élik földi életüket.Nem ők győznek, hanem Krisztus éle-te, amely bennük van, és így őket isdiadalmasokká teszi. Az ilyen embe-rek ellen nincs törvény (1Timótheus1:9; Galata 5:23).

Napjainkban az egyházak többségenem a valóságot (Krisztust) fogadja

be, hanem a világi ele-mekhez, az árnyékhoz,vagyis a törvényhezkapcsolódik. Bár a tör-vény szent, igaz és jó,és elvei Isten jelleméttükrözik vissza, de azembert nem képesmegváltoztatni, és nemtud győzelmet adni. Aza szerepe, hogy Krisz-

tushoz vezessen (Galata 3:24), ugyan-is az árnyék segítségével megtalálhat-juk a valóságot, de ha továbbra is ná-la időzünk, a figyelmünk rossz helyreösszpontosul, és elvétjük a célt –Krisztust:

„Mert a törvény végcélja Krisztus,minden hívő megigazulására.”(Róma 10:4; Új prot. ford.)

Ma a kereszténységben és más vallá-sokban is arra veszik rá az embereket,hogy nekik maguknak kell önmagu-kat megváltoztatniuk. Hogy ezt a ke-reszténységben elfogadhatóvá tegyék,hozzáteszik: Krisztus segítségével.Krisztust segítővé fokozzák le, ahol azember a főnök, Krisztus pedig a se-gédmunkás. Az újjászületést (a Krisz-

2016. február ☙

Sátán semmitőlsem fél jobban,mint a Krisztus

életéből részesült,a bűn fölött győz-tes keresztények-

től.

15

tus győztes életéből való részesülést)kivették a képből, vagy jelképessé si-lányították, és létrehoztak egy olyankereszténységet, amely „csak” a lé-nyeget hagyja ki az evangéliumból, éspont az általa legfontosabbnak tar-tott törvény első pontját hágja át:„Ne leyen más istened rajtam kívül !”(2Mózes 20:3)

Az emberek a saját maguk istenei:egész héten saját elképzeléseiket kö-vetik, aztán néha – bizonyos dolgok-hoz – Krisztus segítségét kérik. Hét-végén és a hétköznapok néhány per-cében vallásos tevékenységetvégeznek, és azt gondolják, hogy mi-vel teljesítették vallási kötelességei-

ket, jól állnak. Amíg az egyházi sza-bályokat betartják, jó úton járnak.

Így teszik saját magukat, és a hamisvallást támogató egyházukat – ésazon keresztül a modern Babilont – alegfőbb helyre, és így vetik el Istent.Bár vallásosak, ezen az úton mégissaját bűneik és bűnös természetükrabszolgái maradnak, miközben aztgondolják, hogy szabadok.

A jó hír az, hogy nem kell ebben azállapotban maradnunk. Isten Lelke azigazság által szabaddá tesz – szabaddáminden bűntől és elnyomó uralomtól,Krisztus győztes életét ajándékozvanekünk. ■

G.R.

❧ Hitből hitbe

Változás a kiadásbanA hosszú szünet után idén tavasszal jelentős változásokkal folytatjuk fo-lyóiratunk kiadását. A kiadásban tapasztalt fennakadásokból okulva, akövetkező számtól kezdve nem jelentetünk meg állandó rovatokat, ésnem tűzünk ki terjedelmi elvárásokat. Ez azzal jár majd, hogy a továbbiszámok várhatóan rövidebb terjedelműek, ugyanakkor havi gyakorisá-gúak lesznek. Ezzel együtt folyóiratunk kinézete is megváltozik. Őszintevágyunk, hogy ez a folyóirat rendszeresen és aktívan hozzájárulhassonépülésünkhöz – hogy „hitből hitbe” jutva mindnyájan felnövekedhes-sünk a „Krisztus teljessége szerinti naykorúságra” (Efézus 4:13). Szer-kesztőségünk gazdag áldást kíván kedves Olvasóinknak Isten Fia megis-merésében, és hálásan köszönünk minden imatámogatást! ■

A szerk.

16

Bevington naplója IX.Gyógyulás bordatörésből

4. fejezet (befejezés)

A balesetMost a három törött bordámról fogokbeszámolni. Ahogy korábban máremlítettem, kitettek a missziószolgá-latból. Egy drága testvérem azonbaneljött hozzám és ezt mondta:

– „Egy pár éve szolgálok a külváros-ban. Van vasárnapi iskolánk is, és úgygondolom, az Úr örülne, ha te is el-jönnél. Holnap este eljöhetnél velema szokásos imaóránkra.”

Elmentünk tehát, és az első néhányeste házaknál prédikált. Négyen üd-vösséget nyertek, ketten megszente-lődtek, és hárman meggyógyultak.Hamarosan a házaknál már nem voltelegendő hely az emberek számára.Ekkor három testvérnő a következőfelajánlással állt elénk:

– „Béreltünk egy raktárépületet a kö-zelben, és szívesen berendezzük ezenösszejövetelek számára.”

Javaslatukat nyugtázva, én is elmen-tem, hogy segítsek nekik az előkészü-letekben. Szereztünk ülőalkalmatos-ságokat és egy kályhát is, ugyanis azősz már kezdett kicsit csípős lenni.Másnap éppen a kályhacsövet sikál-tam egy kárpitozott szék tetejéről.Mivel nem akartam, hogy a kárpit

összepiszkolódjon, a szék pereménpróbáltam megállni. Teljes erőből sú-roltam, és olyan magasra nyújtózkod-tam, amennyire csak bírtam – a székazonban hirtelen felbillent és úgy rá-estem, hogy ripityára tört.

Nem tudom, meddig fekhettem otteszméletlenül, de amikor végre ma-gamhoz tértem, az épület elemi erővelforgott körülöttem, én pedig nagyonrosszul voltam. Megpróbáltam feltá-pászkodni, de be kellett látnom, hogynem fog menni, úgyhogy visszahull-tam a padlóra, és úgy, fekve próbál-tam imádkozni.

De olyan iszonyú fájdalmaim voltak,hogy még könyörögni sem bírtam.Végül, mikor egy fokkal már jobbanéreztem magam, három székre tá-maszkodva sikerült lábra állnom. Dejaj, az oldalam! Mi a csuda történhe-tett vele?! Úgy vettem észre, ha a ke-zemmel erősen nyomom, akkor kisséenyhül a fájdalmam.

Azon az estén én prédikáltam, deközben folyamatosan szorítanom kel-lett az oldalamat a kezemmel. Senki-nek nem mondtam el, hogyan törtössze a szék.

Másnap reggelre kezdett világossáválni, hogy hosszú menet elé nézek,

2016. február ☙

Mod

ern

Mod

ern

hith

ősök

hith

ősök

17

ugyanis az éjszaka csak úgy bírtamaludni, hogy egy vaslemezt borítot-tam magamra. Az egyik vége egy do-bozon nyugodott, így nem teljes súly-lyal nehezedett rám. Csak az imádsághozott pillanatnyi megkönnyebbülést,hogy el tudjak aludni, de mihelytmegmoccantam, rögtön felébredtem.Olyan volt, mintha ezer tűvel szurkál-ták volna az oldalamat.

A diagnózisAmikor Allen testvér hallott a balese-temről, mindjárt az első napon meg-látogatott. A munkahelye csak öt sa-roknyira volt onnan, úgyhogy hoztaaz ennivalóját, és ott maradt velem.Mivel képtelen voltam az ágybanaludni, átengedtem neki; én inkább apadlón aludtam. A két, rendelkezé-semre bocsátott szoba közül a nappa-lit használtam én, a hálószobában pe-dig Allen testvér aludt. Reggelenkéntonnan ment dolgozni. Két nap utánazonban unszolni kezdett:

– „Bevington testvér, Isten engemmeggyógyított, de ez az eset más. Va-lami nem stimmel a bordáiddal. Sze-rintem sürgősen orvoshoz kellenemenned.”

– „Orvosról szó sem lehet!” – felel-tem.

De a következő – negyedik – naponvalamiért mégis az volt a benyomá-som, hogy el kell mennem az orvos-hoz. „De hát miért, Uram? Nekemnem kell orvos, hiszen Te vagy az énGyógyítóm!” – vitatkoztam. Még egynapot ráhúztam, de a késztetés csak

erősödött. Így a hatodik napon mégis-csak engedelmeskedtem.

A baleset óta semmit nem ettem, egy-szerűen képtelen voltam rá. Hiábajöttek asszonyok, és kínáltak minden-féle ennivalóval, semmit nem bírtammegenni. Egyetlen korty víz lenyeléseis elviselhetetlen kínokat okozott. Fel-állni csak két szék segítségével tud-tam, és a kezemet állandóan az olda-lamon kellett tartanom. Egy vattávalbélelt kötözőpólyát tekertem magamköré, amit egy szíjjal erősítettem oda– így enyhült valamelyest a fájdal-mam. Kerítettem egy botot, és elin-dultam orvost keresni.

Három saroknyi bicegés után végremegláttam a táblát. Mivel a váróteremaz utcára nyílt, nem okozott különö-sebb nehézséget a bejutás. Megálltama rendelő ajtaja előtt és vártam. Azorvos nemsokára kijött, és amikormeglátott, rögtön hellyel kínált. Sza-

❧ Hitből hitbe18

badkoztam, mert tudtam, ha leülök,nem állok fel egyhamar. De a déli ál-lamokban jellemző vendégszeretet je-gyében nem szenvedhette el, hogygörnyedezve álljak tovább. Kijött ésragaszkodott ahhoz, hogy üljek le,úgyhogy szót fogadtam. De jaj,mennyit szenvedtem ebben a helyzet-ben még 40 percen át, amíg sorra ke-rültem! Végre kinézett az orvos, ésintett, hogy jöjjek be.

Mikor jeleztem, hogy segítség nélkülnem tudok felállni, három férfi azon-nal felpattant, bevittek a rendelőbe ésegy kanapéra helyeztek.

– „Úgy tűnik,” – jegyezte meg az or-vos – „magának valamilyen belső tö-rése lehet.”

– „Itt, a bal oldalammal van egy kisbaj” – feleltem.

Nem voltam felkészülve arra, hogyodateszi a kezét, úgyhogy a hirtelenmozdulatra azonnal meggörnyedtem– és ha nem tartottak volna meg a se-gítőim, bizonyosan padlót fogok. Azorvos a jelek alapján megállapította,hogy komoly bajom lehet. Lefekte-tett a kanapéra és az oldalamra he-lyezte a kezét.

– „Most már megvizsgálhat, csak azelőbb nem voltam rá felkészülve” –szabadkoztam.

– „Adok egy altatót” – ajánlotta.

– „Doktor úr, kérem, inkább ne ad-jon, semmi ilyesmire nincs szükség!Csak vizsgáljon meg anélkül!”

– „Nem tudja elviselni a szükségesvizsgálatot másképp, muszáj altatót

adnom” – erősködött, miután továbbtapogatta az oldalamat.

De én csak ellenkeztem.

– „Különben meg mi történt magá-val? Talán megrúgta egy öszvér?”

– „Á, nem!” – feleltem kurtán,ugyanis azt akartam, hogy magátóljöjjön rá a problémámra.

– „Mi a foglalkozása?” – faggatózotttovább.

– „Szentség-evangélista vagyok.”

– „Errefelé lakik?”

– „Nem, Kentucky-ból jöttem.”

– „Aha, szóval északról jött! És ná-lunk tartott már előadásokat?”

– „Igen, egy párat” – feleltem.

– „Merrefelé?”

– „Nos, először a Wilcox-missziónálvoltam…”

Ekkor felém fordulva jól megnézettengem, majd rákérdezett:

– „Csak nem maga az az északi fickó,aki megmentette az öreg Tomot mega feleségét, Lizz-t?”

– „Nem; én még soha senkit nemmentettem meg!” – vágtam rá.

– „Pedig van egy barátom, aki mun-kába menet minden reggel erre jár, éstőle pontosan ezt hallottam. Hogy ishívják?”

Megmondtam neki, ő pedig megismé-telve magában, kijelentette:

– „Márpedig stimmel a név! Biztosmaga az!”

2016. február ☙ 19

– „Nem, ez tévedés” – feleltem.

– „Pedig most már tisztán emlék-szem. Még az újságban is olvastammagáról. Hát nem most mondta, hogya Wilcox-missziónál tartott előadáso-kat?”

– „De igen.”

– „Akkor kétség kívül maga az azember!”

Ekkor elmagyaráztam neki, hogynem én, hanem Jézus mentette megőket.

– „Jó, persze, tudom” –mondta – „de magavolt az, aki addig böj-tölt és imádkozott, mígmindketten megmene-kültek és újra összeháza-sodtak. Úgy hallottamtőlük, hogy most is jólvannak!”

– „Bizonyára…” – feleltem.

– „Nos, mennyi pénze van? Szeret-ném megröntgenezni.”

Tudtam, hogy Cincinattiben 10 dol-lárt kérnek egy röntgenezésért, úgy-hogy rögtön mondtam is, hogy nincsannyi pénzem. Ugyanakkor az volt abenyomásom, hogy Isten pontosanezért küldött oda. Az orvos pedig se-gíteni akart :

– „Mivel a gép nem az enyém, egydollárt fizetnem kell minden egyeshasználatért. De ha lenne egy dollár-ja, bekapcsolnám” – hangzott az aján-lat.

Tudtam, hogy annyim sincs, de feje-

met lehajtva vártam kicsit, és végülígy feleltem:

– „Tudja mit, van egy barátom, akimeg fogja adni magának azt az egydollárt, ha meg szeretne röntgenezni.”

Máris becsúsztatta a gépbe az ezüst-érmét, és bekötötte a szememet. Ámhamarosan lecibálta a kötözőt, és ígykiáltott fel :

– „Jó ember, maga ripityára van tör-ve!!!”

– „Nahát, nem is gondoltam” – sza-badkoztam.

– „Pedig úgy van!Nem is értem, hogyanbírt hat napon ke-resztül ilyen állapot-ban létezni?! Uram”– kezdte sorolni –

„magának az első bor-dája kb. másfél centire levált,

a második borda egy centire, a har-madik pedig fél centire. Ráadásul azelső bordájából kitört egy lópatkó-szeg méretű és alakú szilánk: ezokozza a rettenetes fájdalmat. És aszilánk keresztbe állt a bordái kö-zött!”

Egy visszautasíthatatlan ajánlat– „Sajnos én nem tudok ezzel mitkezdeni,” – folytatta a doktor – „devan egy unokatestvérem Nashville-ben, aki Tennessee állam legnagyobbés legnívósabb kórházának igazgató-ja. Épp tegnap beszélgettem vele tele-fonon arról, ami Tommal és Lizzeltörtént. Azt mondta, szeretne talál-kozni azzal az északi fickóval, aki se-

❧ Hitből hitbe20

gített nekik. Biztos vagyok benne,hogy nagyon olcsón be tudnám jut-tatni a kórházba. Az elhelyezés költ-sége egyébként 500 dollárba kerülnearra a hét hónapra, amit ott töltene.De holnapra utánajárok, mit tehetekmagáért.”

Hazafelé menet elgondolkodtam ma-gamban: „500 dollár és hét hónap?!Uram, Te simán túlteszel ezen!” Aszobámba visszatérve ismét elhelyez-kedtem a padlón, de mozdulataim to-vábbra is rettenetes fájdalommal jár-tak. Ennek ellenére tudtam, hogy ha-marosan meglesz a győzelem. Apadló minden mozdulattal egyre ke-ményebbnek tűnt.

Mikor végre este lett, Allen testvér ismegkérdezett. Elmondtam neki, hogyelmentem az orvoshoz, mire ő meg-kérdezte, hogy melyikhez. Mikormegmondtam neki, nagyon megörült :

– „Nahát, ez a doktor úr egy drágabarátom, egy megmentett lélek! Ővette nekem a hordozható orgonát,hogy játszhassak rajta a börtönben ésaz utcán. Ezenkívül ő az üzemorvo-sunk is a vasöntödében, ahol dolgo-zom. Mindenki tudja róla, hogy ke-resztény, mert mielőtt megvizsgálja amunkásokat, mindig imádkozik azöntödében. Minden reggel ott me-gyek el a rendelője előtt.”

Másnap el is vitte neki az egy dollártartozásomat. A drága doktor úr pe-dig hűségesen ténykedett egész nap –sőt egy avatatlan megfigyelő valószí-nűleg azt mondaná, példátlan munkátvégzett értem!

Este Allen testvér szinte teljesen leiz-zadva jött meg. Buzgalmában háromutcasarkot lefutott, csakhogy minélhamarabb elmondhassa a csodálatosfejleményeket: mit eszközölt ki szá-momra e drága orvos.

– „Épp csak megálltam a rendelőnél,hogy megtudjam, mit intézett” –mondta. – „Minden elő van készítve,megvan a pontos terv. Holnap reggelkilencre itt lesz négy ember egy hor-dággyal, és elvisznek az állomásra,ahol különvonattal elvisznek Nash-ville-be. Ott úgy fognak gondozni,ahogy csak kivételes embereket szok-tak, ráadásul hihetetlenül olcsón. Ne-ked csak a műbordákat kell kifizet-ned, ami kevesebb, mint 80 dollár.Minden egyéb szolgáltatás – az ápo-lás és az ellátás – költségét átvállal-ják, amit azt jelenti, hogy közel 700dollárt fogsz kapni adományként.”

– „El sem tudom mondani,” – foly-tatta – „mennyire hálás vagyok ezérta drága doktor úrért, hogy ilyen nagymegtiszteltetésben részesített téged!”

– „Nos, Allen testvér,” – feleltem –„bár nagyon hálás vagyok a doktorúrnak ezért az óriási szívességért ;mégsem mehetek kórházba.”

– „Hogyhogy?!” – fakadt ki Allen –„Hát nem akarsz kórházba menni?!”

– „Nem, ezt nem tehetem meg.”

– „De Bevington testvér, ne feledd,nem egy északi államban vagy! Itt,délen az üszkösödéssel járó fertőzé-sek nagyon gyorsan terjednek, külö-nösen az olyan esetekben, mint ami-

2016. február ☙ 21

lyen a tiéd. Az egész várost megfer-tőznéd, ezért az egészségügyi hatóságbiztosan közbelép majd, és elvitetneka járványkórház elfekvőjébe. Testvé-rem, én nem tudnám elviselni, hogyilyen helyre vigyenek!”

– „Allen testvér, hát nem ebben a vá-rosban gyógyított meg téged az Úr?!”– vágtam vissza.

– „Igen, csakhogy az én helyzetemteljesen más volt! Egyrészt nekemnem olyan betegségem volt, amelyüszkösödést okozhatna, másrészt teidősebb is vagy nálam.”

– „Lám, akkor Isten munkája hely-zet- és körülményfüggő?! Isten erejefeltételekhez van kötve, és Ő csak ak-kor tud működni, ha minden ki vanvizsgálva előtte?!”

– „Na de, Bevington testvér, azértmérlegelni is kell! Azt sem hagyhatodfigyelmen kívül, hogy itt nem északi-akkal, hanem forrófejű déliekkel vandolgod – és hamarosan meg is látod,mit jelent ez.”

– „Allen testvér, eszerint Isten erejekörülmény- és emberfüggő. Nos, le-het, hogy te így hiszed, de velem eztsoha nem tudod elfogadtatni! Nem,nem, soha, drága barátom!!! Sohanem mennék kórházba, és soha nemlennék képes hátat fordítani az énNagy Orvosomnak! Túl sokat kö-szönhetek Neki.”

– „De így az egész várost el fogodfertőzni, ezt pedig dollármilliókértsem hagynák!” – figyelmeztetett – „Aváros összes rendőre a sarkadban

lesz, és végül a járványkórházban ta-lálod magad. Akkor majd megtudod,milyen következményekkel jár ez adöntés, és magadon kívül senkit semhibáztathatsz majd!”

A halál árnyékának völgyébenMásnap reggel Allen testvér munkábamenet találkozott az orvossal, aki le-szólította:

– „Gondolom, Bevington testvér elvolt ragadtatva attól, amit teszünk ér-te!”

– „Hát, doki… ez a fickó teljesen hib-bant” – felelte Allen testvér.

– „Hogyhogy?”

– „Hát nem akar kórházba menni!Azt vette a fejébe, hogy az Úr fogja őtmeggyógyítani.”

– „Ez esztelenség!” – fakadt ki a dok-tor is.

– „Márpedig ő teljesen komolyangondolja.”

– „Akkor jól értem, hogy visszautasítmindent, amit érte tettem?!”

– „Igen, sajnos így igaz” – felelt Al-len testvér.

– „Nahát, még ilyet!” – dörmögte adoktor, majd odébbállt. A déliek vér-mérsékletéhez híven, felment az „óemberében” a pumpa.

Még aznap tíz óra körül jött is háromrendőr, és – mi tagadás – rendesenalám pörköltek. 24 óra haladékot ad-tak, hogy meggondoljam magam, ésegyúttal részletesen ecsetelték a jár-ványkórházban rám váró kilátásokat.

❧ Hitből hitbe22

A határidőm nagyjából másnap dél-előtt 11-ig terjedt, én pedig igyekez-tem addig is teljes erőbedobássalimádkozni.

Másnap 11:30-kor meg is jelentek,hogy elvigyenek a fertőzöttek közé.Én azonban kérleltem őket, várjanakmég egy napot, reggel 7 óráig. Enged-tek a kérésemnek, ugyanis a velük lé-vő orvos ezt nyilatkozta:

– „Uraim, az üszkö-södés legcseké-lyebb jelét semlátom a betegen– ez egy rendkí-vüli és kivételeseset. Bármilykülönös, nemérzékelhetőgyulladás; a sebtiszta.”

Amikor Allen testvér megjött, telje-sen kétségbe volt esve makacsságommiatt; különösen mivel se ülni, se fe-küdni nem bírtam, csak abban az egypózban. Végül kénytelen voltamcsendre utasítani. Gyengének és kisséfeszültnek éreztem magam. Soha nemvolt még olyan égető problémám, amiennyire leterhelt volna.

– „Allen testvér, maradj nyugton, ésakkor meg fogod látni Isten erejét!” –biztattam.

Szinte biztos voltam abban, hogy Is-ten olyan példát fog statuálni az otta-ni embereknek, amelyet nem fognakegyhamar elfelejteni. A fájdalmaimfokozódtak, de kitartottam.

Hajnali négy óra körül kezdtem látni,hogy süllyedek és zsugorodom össze.Az esztergapadon láttam magamat,amint faragnak belőlem. Elkezdtemdicsőíteni az Urat. Nem nagyon mer-tem mozogni, nehogy elszakítsam azengem körbe- és keresztülfogó láncot.Meg persze Allen testvért sem akar-tam felzavarni. Csak halkan mondo-gattam, hogy „Dicsőség! Dicsőség!”

Minden egyes kiejtett szó után lát-tam, ahogy re-

pülnek le ró-lam a forgá-csok, éséreztem,hogy köze-

leg a győze-lem. A di-cséret sza-

vai pedigcsak jöttek

és jöttek, egyre hangosabban, mígmár nem számított, hogy zavarják-eAllen testvért az alvásban és a pihe-nésben.

Amikor aztán láttam, hogy közeledikAllen testvér felkelésének ideje, többémár nem fogtam vissza a hangerőt.Feltűnt, hogy a kis mozdulatok máregyáltalán nem okoznak fájdalmat,azonkívül régóta vágytam már egyigazi, mély lélegzetvételre. Tettem hátegy próbát, és ó, micsoda megköny-nyebbülés volt! Ráadásul fájdalmatsem okozott!

Allen testvér közben felébredt a za-jokra, és úgy fordult, hogy rám lássonaz ajtón keresztül. Nemsokára fel-

2016. február ☙ 23

emeltem a jobb kezemet, és semmi-lyen fájdalmat nem éreztem.

– „Ó, dicsőség, megtörtént!” – kiál-tottam fel örömömben.

Felugrottam és elkezdtem dobolni atörött bordáimon. Ezt látva, Allentestvér rémülten ugrott ki ágyából, ésrohant, hogy lefogjon engem.

– „Ó, Allen testvér,meggyógyultam!!!” –ujjongtam neki.

– „De Bevington test-vér, így megölöd ma-gad!” – ellenkezett.

– „Nem, nem; meggyógyul-tam!”

És bár próbált lefogni, én to-vábbra is teljes erővel püföltem abordáimat, ami egyáltalán nemfájt. Elfelejtettem mondani, hogyamikor még fekve voltam és gyó-gyulásomat érzékelve felkiáltot-tam, hogy „Megtörtént, meggyó-gyultam!” – azt hallottam, hogya bordáim helyükre ugranak, sőtéreztem is egymáshoz súrlódásukat.Egészen nyilvánvaló, hogy Isten kezevolt ebben a helyreállításban!

Allen testvér nem tudta elhinni, hogymeggyógyultam. Azt gondolta, hogya szenvedés, a gyógyulás várásábanátélt kudarc, és a járványkórház gon-dolata megtébolyított. Pedig – halle-luja! – egy csodálatos, természetfe-letti beavatkozás történt! Sőt, ahogyerről írok, most is átérzem azt a di-csőséget és erőt, amit akkor éreztem.Itt, Ashlandben is ugyanabban a gyó-

gyító Krisztusban örvendezek. Halle-luja az Ő drága nevének! Ó, emeljükfel Jézust; magasztaljuk fel Őt min-den erő és hatalmasság fölé!!!

Mivel éhes voltam, magamhoz vettemegy kiadós, korai ebédet. Ugyanis aküzdelem nyolc napja alatt jóformáncsak egyszer ettem. Mennyire más-nak tűnt minden, amikor visszatér-

tem a szobám-ba! Arcra bo-rultam azon a

helyen, aholmeggyógyultam,és teljes szívemet

kiöntöttem az Úrelőtt! Az öröm hul-lámai lavinaszerűen

zúdultak lelkembe, éshárom órán keresztül

csak ujjongtam, nevet-tem és ugrándoztamörömömben.

Cáfolhatatlan bizonyítékMiután kissé lecsillapod-

tam, és kezdtem megszokni a csodála-tos fordulatot, arra gondoltam, tarto-zom a doktor úrnak elmondani a tör-ténteket. Elmentem tehát hozzá, ésleültem a váróteremben. Nemsokárakinézett, de amikor üdvözölni akar-tam, ő csak morgott egyet. Déli önér-zete mélyen meg lett sértve, az „ó em-bere” pedig nem átallotta elővillanta-ni szíve kincseit.

Mikor aztán rám került a sor, az ajtó-hoz lépett, és – engem figyelmen kí-vül hagyva – az utánam következőpáciensnek intett. Én azonban felpat-

❧ Hitből hitbe24

tantam, mert arra számítottam, hogya mozgásomon észreveszi majd a vál-tozást az előző látogatásomhoz ké-pest. A hirtelen felállásom el is érte akívánt hatást. Megállt és megrökö-nyödve kérdezte:

– „Mi történt magával?”

– „Doktor úr, meggyógyultam!”

Látszott, hogy nem veszi készpénz-nek a szavaimat. Azonban túl soknyilvánvaló tény volt az orra előtt,amit nem tudott kimagyarázni: ottálltam előtte, bordáimat püfölve, őpedig döbbenten meredt rám.

Végül csak behívott a rendelőbe, ésmivel elég nagy zajt csaptam, többbámészkodó is elkezdett figyelni en-gem a presbiteriánus orvossal. Ő azoldalamra tette a kezét, s arra biztat-tam, hogy vizsgáljon körbe egészen.Miután végzett, a vállamra borult, ésúgy elkezdett zokogni, hogy egésztestem rázkódott tőle. Olyan volt,mint a szélben reszkető nyárfalevél.Percekig zokogott, végül megszólalt :

– „Van valami ebben a gyógyító erő-ben; ilyet még soha nem láttam! Aztállítja tehát, hogy Jézus mindenféleorvosi beavatkozás nélkül gyógyítot-ta meg?”

– „Pontosan, uram, most pedig ittvan még egy dollár: szeretném, ha is-mét megröntgenezne.”

– „Ó, örömmel!” – válaszolta a dok-tor. – „Nagyon kíváncsi vagyok arra aszilánkra, ami keresztbe állt a bordáiközött.”

– „Meg fogja látni, hogy az a szilánkis a helyén van.”

Amikor bekapcsolta a gépet, szóhozsem bírt jutni, én meg csak nevettem.Fejét ismét a vállamra hajtotta, ésreszketve zokogott.

– „Mi a helyzet azzal a bordaszilánk-kal, doktor úr?” – kérdeztem.

– „Semmilyen szilánkot nem lehetlátni, de még a nyomát sem!” – felel-te.

A dicsőség ismét betöltött, de mivelnem mertem hangoskodni, csak fel-alá járkáltam a rendelőben – sőt az islehet, hogy szálltam, mert a padlótsem éreztem a lábammal.

Gyülekezet vagy üdvösség– „Bevington testvér,” – szólt közbe –„szeretném, ha eljönne és bizonysá-got tenne a gyülekezetünkben, én ki-állok a története mellett. A LookoutMountain-i presbiteriánus gyüleke-zetbe járok. Reggel eljövök magáért akocsimmal.”

Természetesen beleegyeztem, el ismentünk. A bizonyságtételemmelszemben semmilyen ellenvetés nemmutatkozott. Egy órába telt elmonda-nom. Nekem kicsit száraznak tűnt, éslátszólag senkit nem érdekelt, kivéveaz orvost és családját : feleségét, fiátés lányát. A lány 19 éves volt, a fiú23.

A doktor úr azt akarta, hogy én pré-dikáljak azon az estén. A lelkész – vo-nakodva bár –, de beleegyezett. Aprédikációmban ugyan nem sokat be-

2016. február ☙ 25

széltem a szentségről, mégis minden-ki számára egyértelmű volt, mi az ál-láspontom a kérdésben. Befejezésülígy szóltam:

– „Úgy érzem, van itt valaki, aki sze-retne üdvözülni – ama régi, jó üdvös-ség szerint. Csakhogy itt nem látokoltárt…”

Még szinte ki sem mondtam az utolsószót, az orvos már hozott is két szé-ket. A fia és a lánya azonnal térdreborult, hogy imádkozzon. Na, ez márnem tetszett a lelkésznek, márminthogy veszélybe került az „utánpót-lás”. Mi azonban a legkevésbé sem tö-rődtünk ezzel, inkább átvittük őket apokol felett. A lelkész gyorsan el-mondta az áldást, és leoltotta a villa-nyokat. A hallgatóság nagy része ígysötétben maradt, kénytelenek voltunkkitapogatni a kifelé vezető utat.

Hétfő reggel aztán az az örömtelimeglepetés ért, hogy beállított hoz-zám a doktor úr. Átölelt és elmondta,hogy a gyermekei a teljes üdvrevágynak. Bejöttek, letérdeltek, és dél-után 3 óra tájban mindketten el isnyerték az üdvöt.

Amikor elmentem a szerda esti ima-órájukra, a fiú és a lány is elmondtatapasztalatát. A doktor erre felállt, ésazt javasolta a gyülekezetnek, hogykérjék fel Bevington testvért egy ösz-szejövetel megtartására. Nos, a javas-latára síri csend volt a válasz. Sőt, atervezetet aztán nemcsak hogy a sző-nyeg alá söpörték, hanem még az-előtt elvetették, hogy igazán kibonta-kozhatott volna. Mindenesetre az or-

vos csütörtök reggel már ott állt az aj-tómban, és így szólt:

– „Bevington testvér, én akarom aztaz áldást, amiről maga prédikál!”

– „Doktor úr, biztos benne, hogyakarja?” – kérdeztem.

– „Igen, uram, egészen biztos vagyokbenne.”

– „Oly nagyon akarja, hogy kész ittés most leborulni és egészen meghal-ni?” – vallattam tovább.

– „Igen, uram!” – felelte határozot-tan.

– „Doktor úr, akkor haljon meg an-nak a presbiteriánus gyülekezetnek!”

– „Azon már túl vagyok! A tegnapeste történtek alapján meghoztam adöntésemet a presbiteriánus gyüleke-zetet illetően.”

– „Nos, és a büszke feleségének megtud-e halni?”

❧ Hitből hitbe26

– „Igen, uram, sőt mi több, ő maga isugyanezen áldásra vágyik.”

Bementünk hát a hálószobámba, aholhárom napon keresztül könyörögtünkés tusakodtunk. Végül hallottam,hogy valaki kopog. Az orvos feleségevolt. Elsőre kicsit megijedtem, milesz, de aztán mikor másodszor is vé-gigtekintettem rajta, minden félelmeneloszlott. Kérdése, hogy a doktor úrnálam van-e, sokkal szelídebb és alá-zatosabb hozzáállásról tanúskodott,mint amit valaha is feltételeztem róla.A doktor pedig kiszólt neki:

– „Gyere be, szívem!”

Bement tehát előttem. A doktor úr ahálószobában volt, amit a bejárati aj-tótól egy másik szoba választott el,úgyhogy mire átjutottam azon a szo-bán, a felesége már ott csüngött a fér-je nyakában, sírva csókolgatva őt. Mi-csoda boldog meglepetés volt ez szá-momra! Igazából az ellenkezőjéreszámítottam. Az asszony ezután fel-kelt, és kijelentette, hogy ő is akarjaezt az áldást.

Úgy is történt. Egész éjszaka ott ma-radt. Másnap reggel azt javasolta,menjenek haza, hogy otthon küzd-hesse végig a harcát. Ez kissé aggoda-lommal töltött el, mire megnyugta-tott:

– „Természetesen Bevington testvértis magunkkal visszük. Csak nem sze-retem a gyerekeket túl sok időre ma-gukra hagyni.”

Beleegyeztem tehát, és elmentem ve-lük. Negyvenkét órát voltunk arcra

borulva az otthonukban, és közbensenki nem evett semmit. Sőt, a dok-torral ketten már az előző csütörtökóta nem ettünk – amikor először be-lefogtunk az imaküzdelembe – mostpedig már kedd volt. Kedd délután félháromra aztán ki is vívták a győzel-met.

A kedd esti imaórára immár mind anégyen teljes tűzben vonultak fel, ésmindnyájan bizonyságot tettek arról,mit tett értük Isten. A gyülekezet le-énekelte őket, és az összejövetel vé-gén meg is kapták az elbocsátó leve-let. Végre kikerültek abból a jégve-remből! Ezután mindketten velemtartottak az utcán, és hatalmasanmunkálkodott rajtuk keresztül az Úr.Az orvos ezután kijelentette:

– „Imádkozni fogok a dologért. A fe-leségem úgy érzi, radikális lépést kelltennünk, csakhogy én egy kicsit mégfélek ettől.”

Úgyhogy a feleségével három napigvártak az Úrra. Az orvosi rendelő mártöbb mint egy hete zárva volt. A kö-vetkező hétfőn együtt jöttek oda hoz-zám, és kijelentették:

– „Úgy érezzük, fel kell számolnunkaz itteni életünket, és vennünk kellegy lakókocsit, hogy beutazva Kali-forniát, hirdethessük a régi-jó evan-géliumot! Tudna segíteni abban, mirelehet szükségünk a lakókocsiban,hogy tudjunk enni, aludni, főzni,utazni és prédikálni?”

Összeírtam tehát nekik, mire leszszükségük, ők pedig el is küldték igé-nyüket a Studebaker kocsikészítőhöz

2016. február ☙ 27

South Bend, Indianaba. A teljes fel-szerelés 1200 dollárjukba került. Min-denüket eladták, és útra keltek, hogyprédikáljanak és traktátusokat oszto-gassanak.

A gyerekek a szülők elutazása után

három héttel szintén megszentelőd-tek. A házaspár munkálkodásáról ez-után mindenfelé hallottam útjaim so-rán. Pénzt is küldtek nekem, sőt azótaa tábori összejövetelen is találkoztamvelük. ■

G.C. Bevington

A folytatásban néhány csodálatos gyógyulásról számolunk be…

Máté 11:20-26Neked mennyi bizonyíték kell?

20 Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbbcsodát tette, és mégsem tértek meg:

21 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szi-dónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ré-

gen megtértek volna zsákban és hamuban!22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet

napján, mint nektek.23 És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zu-hansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek

benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna.24 De mondom nektek, hoy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet

napján, mint neked.25 Abban az időben Jézus ezt mondta: Magasztallak, Atyám, menny-nek és földnek Ura, hoy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek

elől, de kijelentetted a kisyermekeknek.26 Igen, Atyám, mert íy volt kedves előtted.

❧ Hitből hitbe28

Sodoma és Gomora romjaiAz örök tűz hamvai

A városok elhelyezkedése„Az Úr pedig kénköves tüzes esőtbocsátott Sodomára és Gomorára,az Úrtól, az égből. Így pusztította elazokat a városokat és azt az egészkörnyéket, a városok egész lakos-ságát, sőt a föld növényzetét is.”(1Mózes 19:24-25; Új prot. ford.)

E két város és a síkság többi települé-sének helyét évszázadokon keresztülsokan próbálták megfejteni. Néme-lyek a Holt-tenger fenekén képzeltékel, mások a Holt-tenger jordániaipartjainál látható öt régészeti helyszí-nen vélték felfedezni őket. Azonbanaz utóbbi 5 helyszín 150 méterrel asíkság felett található, nem a Bibliaáltal említett alföldön, valamint na-gyon kicsi területen fekszenek, a leg-nagyobb is csak 40.000 m2.

Ron Wyatt nem tervezte megkeresniezeket a városokat. Kutatásai folya-mán már több tucatszor áthajtottezen a vidéken, míg az 1980-as évekelején, egyik útja alkalmával hirtelenfurcsa alakzatokat vélt felfedezni,amelyek fehér színű városfalaknak ésépületeknek látszottak. Évekig nemkezdett vele semmit, míg aztán 1989-ben nekilátott feltárni a településekromjait. Az általános felfogással el-lentétben arra a következtetésre ju-tott, hogy a városok nem egy helyen

koncentrálódtak. A Holt-tenger délicsücske alatt találta meg az első hely-színt, további hármat a tenger men-tén, észak felé; majd miután mégészakabbra utazott, a tenger felett kb.15 km-rel megtalálta az ötödik városromjait is.

Amikor a Bibliában a települések el-helyezkedésére vonatkozó utalásokatkeresett, kiderült, hogy azok a kánaá-niak határvidékét képezték.

2016. február ☙

A f

öld

A f

öld

besz

élbe

szél

29

„A kánaániak határa pedig Szidón-tól Gerár felé menve Gázáig, Sodo-ma, Gomora, Admá és Cebóím felémenve Lesáig terjedt.” (1Mózes10:19)

Nem látszott logikusnak, hogy aSzentírás határvidékként említse evárosokat, ha Sodoma, Gomora,Adma és Cebóím mind egy helyen, aHolt-tenger déli csücskénél helyezke-dett el. Persze elsőre Ron feltételezéseis túl fantasztikusnak tűnt – misze-rint a városok egy kb. 80 km hosszúsávban helyezkednek el. Azonban azÍrás az ő elméletét igazolta:

„Saul és fia, Jónátán és a velük levőnép Benjámin városában, Gebábantartózkodott, a filiszteusok pedigMikmásznál táboroztak. Akkor ki-vált a filiszteusok táborából háromcsapat. Az eyik csapat az Ofrá irá-nyába vivő úton Súál földje felétartott. A másik csapat a Béthórónfelé vivő útra fordult. A harmadikpedig a határ felé vivő útra fordult,mely a Cebóím völyén át a pusztafelé tart.” (1Sámuel 13:16-18)

Ha megnézünk egy bibliai térképet,láthatjuk, hogy a Mikmászból kiindu-ló filiszteusok egyik serege északra, amásik délre, míg a harmadik keletreindult – keletre, Cebóim völgye felé,pontosan arra a helyre, amit Ronutolsóként fedezett fel! Noha a városrég elpusztult, a neve fennmaradt,mint ahogy a Sodoma-hegy is mind-máig a Sodoma nevet viseli. Izrael el-foglalta Kánaán földjét, így CebóímSaul idejében Izrael határvidéke volt.

Az Ábrahám idejéből származó leírásis arra utal, hogy ezek a városok na-gyobb területet öleltek fel :

„Fölemelte azért Lót a szemét, éslátta, hoy a Jordán egész mellékebővizű föld. Mert mielőtt elpusztí-totta volna az ÚR Sodomát és Go-morát, egészen Cóarig olyan voltaz, mint az ÚR kertje, mint Eyip-tom földje. Lót tehát a Jordánegész mellékét választotta magá-nak, és elköltözött kelet felé. Ígyhát elváltak eymástól. Abrám Ká-naán földjén le, Lót pedig a Jordánmelléki városokban és Sodomáigsátorozott.” (1Mózes 13:10-12)

Lót városról városra vándorolt a Jor-dán mellett, ami azt mutatja, hogy etelepülések nem közvetlenül egymás

mellett feküdtek – hiszen az Ábra-hámtól való elválásnak is az volt a főoka, hogy nyájának nagy hely kellett.Valószínűleg mindegyik várost nagylegelő és ültetvény vette körül.

Fehér hamuMiután Ron az egyik területet mun-katársaival megvizsgálta, azt találta,hogy az ott lévő anyag fehér színű,

❧ Hitből hitbe30

míg az azt körülövezőkőzet barna. A fehéranyag nagyon határo-zott peremvonalakkalrendelkezik, és a perem-vonalakon túl minden-felé a barna kőzet talál-ható. Ezek a peremvo-nalak a városhatárvonalai is voltakegyben, ezért alkotott afehér anyag határaegyenes vonalakat éstökéletes négyzetet,mely a földtanban nem fordulna elő.

A hivatalos, tudományos értelmezésszerint ez a fehér anyag úgy kerültoda, hogy a Holt-tenger valamikor azegész területet beborította, létrehozvaezt a fehér színű lerakódást, és mivelvalamikor víz alatt volt, ezért agyagottartalmaz. Amikor azonban Ronék afehér anyagból mintát vettek, és többlaboratóriummal is megvizsgáltatták,kiderült, hogy agyagot nem tartal-maz, sohasem volt víz alatt, és azegész valójában hamu. Ez ismét iga-zolta Isten Igéjét :

„Sodoma és Gomora városait el-hamvasztva pusztulásra ítélte…”(2Péter 2:6)

Felismerhető építményekA legjobb állapotban maradt várost,Gomorát vizsgálva Ron azt találta,hogy ezekben a városokban épület-szerű szerkezetek láthatók, melyekmost hamuból állnak. Vannak ajtók,ablakok és különféle helységek, ame-

lyekbe ma is beléphetünk – természe-tesen a hamu omlásveszélyes!

Ron Wyatt olyan összekapcsolódó ut-cákat is talált, amelyeken még ma isvégig lehet sétálni. Az utcák szintjesokkal alacsonyabb, hiszen az évezre-dek során a területen végigzúduló fu-tóárvizek elmosták az utcák eredetiszintjét.

Amint Ron az ősi városban sétálga-tott, felismert olyan épületszerkezete-ket, amelyek egy kánaáni várostól ti-pikusan elvárhatóak. Zikkuratokra éskét – keletre néző – szphinxre is ráta-lált, melyeket egy „templomhegyre”helyeztek, és amelyek pogány istene-ik dicsőítési helyéül szolgáltak. A ká-naániak városaikat dupla fallal vettékkörül, ami Gomora maradványaináljól megfigyelhető.

Millió elégett kéngolyóTöbb oxidálódott bronz lándzsahe-gyet, sőt egy teljesen hamuvá váltcsontvázat is találtak Sodomában. Acsontvelő látható volt minden egyescsont végénél. Molekuláris frekven-

2016. február ☙ 31

ciagenerátor segítségével aranysót istaláltak, mely a gőzölgő arany mel-lékterméke.

A nyilvánvaló kérdés az lehetne,hogy ha ezek a városok 3900 évvelezelőtt elpusztultak, hogyan lehetsé-ges, hogy a hamu nem tűnt el telje-sen? A kutatások bebizonyították,hogy azok az anyagok, amelyeketkénnel égetnek el, olyan hamut hagy-nak hátra, melyek nehezebbek, mintaz eredeti anyag, így azt a természeterői nem tudják olyan könnyedén el-mosni. A Biblia így fogalmaz:

„Az ÚR pedig kénköves és tüzesesőt bocsátott az égből Sodomáraés Gomorára.” (1Mózes 19:24)

A kénkő – ahogy neve is mutatja –kén, és Ron Wyatt pontosan azt talál-ta, amiről a Biblia beszél: kénkövesgolyók milliói vannak beágyazódvaezekbe a tiszta, hamuszerű maradvá-nyokba.

A kén a természetben általában sárgaszínű, és csak vulkánok, szulfidos érc-telérek környékén, illetve anhidrites,gipszes, mészköves és sódómos üle-dékes kőzetek mentén található meg.Az itt talált kén azonban egyedi a vi-lágon, ugyanis gömbölyű, fehér, és ál-laga olyan, mint a tömör por. A ter-mészetben előforduló kén rendszerint30-40%-os elemi kéntartalommal ren-delkezik, míg ezek a golyók 95-98%-os tiszta kénből állnak. Szennyezett-ségét a fémek okozzák, melyek egy-kor az égés során kibocsátott hőt fo-kozták. Kb. 2700-3300 Celsius fokonégnek. A kénkövet különféle tesztek-

nek vetették alá a Tennessee állambe-li Knoxville város Galbraith Laborató-riumában, valamint ezektől függetle-nül Ross Patterson is végzett rajtavizsgálatokat Új-Zélandon.

A kénkövekről az is megállapítható,hogy egykor égésben voltak, ugyaniségési gyűrűk veszik őket körül, melyszintén egy olyan jelenség, amelynem jelentkezik a természetben. Ez a98%-os kén egyedi a bolygónkon –mert az égből érkezett.

Ezek a városok valóban páratlanok.Más települések, amelyek tűz vagyvulkánok által pusztultak el – mintamilyen Pompeji is –, egy felső ha-muréteggel rendelkeznek, mely alattazonban az eredeti anyag helyezkedikel. Itt viszont egész városokat látha-

❧ Hitből hitbe32

tunk teljesen hamuvá válva – ponto-san úgy, ahogy a Bibliában le van ír-va.

Néhányan úgy gondolják, hogy a ha-muban lévő vonalak a természetesüledékképződés eredményei, ez azon-ban nem lehetséges, hiszen sok he-lyen függőlegesen futnak. Ez a jelen-ség valójában a termikus ionizáció,azaz az égés folyamán lejátszódó ké-miai reakció eredménye.

A hamut később újabb vizsgálatoknakvetették alá, ami kimutatta, hogy va-lóban 100 %-ban hamu, összetételérenézve pedig kalcium-szulfát és kal-cium-karbonát. Ilyen anyagot pedigpontosan akkor kapunk, amikormészkövet kén jelenlétében égetünk.

Ron Wyatték mind az öt városnál el-végezték a vizsgálatokat, és mind azöt helyszínen ugyanazokat a kéngo-lyókat találták.

Fekete aranyA romokból is látszik, hogy ezek avárosok – Cóar kivételével – hatal-mas települések voltak, melyekbensok ezer ember lakott. Noha ma a Jor-dán folyó az elpusztult városok völ-gyében található Holt-tengerbe fo-lyik, ez azelőtt nem így történt. A Jor-dán korábban az Akabai-öbölbe folyt,és egész völgye egy csodálatos, virág-zó vidék volt.

A terület ráadásul tele volt szurok (bi-tumen)-forrásokkal (1Mózes 14:10),ez pedig valami másra is rámutat. So-doma és a környező városok egyik főbűne közismerten az erkölcsi elhajlás

volt, azonban volt valami, ami jelen-tősen hozzájárult ehhez:

„Ígme, ez volt húgodnak, Sodomá-nak a bűne: bár fenségben és ke-nyérbőségben, gondtalan békesség-ben élt ő és leányai, de a szűkölkö-dő és szegény kezét nem fogtameg.” (Ezékiel 16:49)

Tehát bűnössé válásuk gyökere való-jában nagy gazdagságukban és he-nyélésükben rejlett, illetve abban,hogy a máshol, kevésbé jól élőkrenem gondoltak és azoknak nem segí-tettek.

Miért voltak ilyen gazdagok? A bitu-men abban az időben – a korabeli eb-lai táblák szerint – a legdrágábbanyag, amit általánosan használtak.Az itteni embereknek csak ki kellettsétálni a városaikból és kimerni aszurkot a forrásokból. Nem volt szük-ségük nehéz munkára. Azért is pró-bálták más királyok hatalmuk alá haj-tani őket, hogy részesülhessenek ha-talmas gazdagságukból.

Ugyanakkor bitumenforrások általá-ban olyan helyen találhatók, ahol aföld alatt nagy kőolajmezők húzód-nak, s tartalmuk felszivárog a felszín-

2016. február ☙ 33

re. Bizonyára ez is közrejátszott ab-ban a hatalmas pusztulásban, aminekeredményeképp egy tó formálódott, afolyó elzáródott, és az egész – valahatermékeny – vidék kietlen pusztaság-gá változott.

Az eblai táblákkal kapcsolatosan mégegy dolgot érdemes megjegyeznünk:Ebla városa az öt elpusztult település-sel egy időben létezett, és az ott találttöbb ezer éves agyagtáblák nemcsakmegemlítik az öt elpusztult várost,hanem pontosan ugyanabban a sor-rendben sorolják, mint a Biblia; sőtmég Birsának, Gomora királyának anevét is tartalmazzák (1Mózes 14:2).

Intő példaMindezek csodálatosan igazolják azt,hogy Isten Igéjének minden történetea valóságot írja le. A Biblia azonbannemcsak a múltról számol be, hanema jelenre és a jövőre nézve is tanulsá-gul szolgál. Bemutatja, milyen követ-kezményei lesznek, ha valaki azt azéletmódot választja, amit ezen váro-sok polgárai választottak:

„Amint Sodoma és Gomora és a

körülöttük levő városok is, ame-lyek azokhoz hasonlóan paráznál-kodtak, és idegen test után jártak,intő példa yanánt vannak előt-tünk, örök tűz büntetését szenve-dik.” (Júdás 1:7)

„Sodoma és Gomora városait el-hamvasztva pusztulásra ítélte, hoypéldát állítson azoknak, akik majdistentelenkedni fognak.” (2Péter2:6)

Isten ítélete nyilvánvalóvá tette, hogyaz istentelenség útja előbb-utóbb ateljes és végérvényes megsemmisü-léshez vezet, melyről e városok ham-vai sok ezer év után is tanúskodnak.

E városok azonban nemcsak magukrahoztak pusztulást, hanem befolyásuk-kal a hívő Lót egész családját is meg-rontották. Lót a könnyű életet vá-lasztva nem gondolt bele, hogy ezszerettei elvesztéséhez fog vezetni. Jé-zus ezért tanácsolja nekünk, akik avilág végnapjaiban élünk:

„Emlékezzetek Lót feleségére! Akimeg akarja tartani az életét, el-veszti azt, és aki elveszti, megtart-ja azt.” (Lukács 17:32-33)

Napjainkban a világ fejlett, gazdag ré-sze rohamléptekkel halad ugyanebbeaz irányba. Kérjük Istent, hogy óvjonmeg minket az akkori városok útjá-nak követésétől, és tegyen minketeszközeivé, hogy figyelmeztetni tud-juk a világot, mely egyre gyorsabbanszáguld a végső pusztulás felé. ■

G.R.

Képek: arkdiscovery.com

❧ Hitből hitbe34

Csendes megtérésVallásos háttérből Istenhez

GyerekkoromSzüleim elmondása szerint a testvére-im közül én voltam a leghisztisebb, svalóban így is lehetett. A mai napigemlékszem a fojtogató érzésre, ami-kor nem tudtam befejezni a sírást, bárszerettem volna – ilyenkor egy elfe-nekelés egyenesen üdítőleg hatott.

Ezt leszámítva alapvetően jó gyerekvoltam – amolyan szabálykövető. Atanulással nem volt probléma, bárnem szerettem iskolába járni, mertmás voltam, mint a többiek. A testvé-reimmel – emlékeim szerint – jól ki-jöttem. Persze nálunk is voltak gyere-kes civakodások, de ez annyira jelen-téktelen volt, hogy leginkább csakédesapánk állandó kérlelése miattmaradt meg: „Gyerekek, ne bántsátokegymást, testvérek vagytok!”

Családunkban a vallás meghatározóelem volt. Bibliai történeteket tanul-tunk, imádkoztunk reggel, este, étke-zések előtt, minden szombaton eljár-tunk gyülekezetbe. Anyukám egysze-rűen öltözködött, nem festette magát,nem viselt ékszereket. A magunkmódján igyekeztünk egészségesen ét-kezni, nem voltak káros szenvedélye-ink. Érdekes módon nem éreztemúgy, hogy korlátozva lennék, vagyhogy határt szabtak volna a lehetősé-geimnek.

Első tapasztalatomTalán 10 éves lehettem, amikor egy-szer kint játszottam testvéreimmel aházunk előtt, egy építkezéshez hasz-nált emelőszerkezet mellett, ami –mint utóbb kiderült – zárlatos volt.Amikor mindkét kezemmel megfog-tam a vasat, többé nem tudtam elen-gedni, egész testemben tehetetlenülrázkódtam néhány másodpercig, s amai napig emlékszem a gondolatra,ami közben átfutott az agyamon: „Ezitt a vég, meg fogok halni!”

Unokatestvérem futott be gyorsan aházba és szólt apának, aki az ablakonkiugorva távolított el a vastól, ezutánbevittek a kórházba, és néhány napigbent tartottak megfigyelés céljából. Akezemen levő apró sérüléseken kívül– úgy tűnt – nem okozott komolyabbkárosodást az áramütés. Erre az eset-re akkor és később is úgy gondoltam,hogy Isten azért tartott meg, mertterve van velem.

Kisebbségi komplexus és gyó-gyulásKórosnak hitt soványságom miatt ki-sebbrendűségi komplexussal küzdöt-tem. Ezt fontos megemlítenem, mertszerintem nagyon meghatározó voltaz életemben, s szinte rögeszmémmé

2016. február ☙

Emlé

kEm

lék

oszl

opok

oszl

opok

35

vált serdülőkoromtól kezdve egészenfiatal felnőttkoromig. Fizikai adottsá-gaim miatt állandóan elégedetlenked-tem, zúgolódtam, ráadásul irigyked-tem azokra, akiknek több adatottezen a téren. Egy keresztény ifjúságiregény hatására azonban megértet-tem, milyen nagy kárt okoznak azelégedetlenség és lázadozás szavai,holott annyi mindenért lehetek hálás.Ettől kezdve arra törekedtem, hogymindenért hálát adjak Istennek.

Egyik kedvencem a 139. zsoltár lett,amit kívülről megtanultam. E szavakgyógyító balzsamként hatottak a lel-kemre:

„Bizony te alkottad veséimet, teformáltál engem anyám méhében.Magasztallak, hoy oly megrendí-tően csodálatos lettem. Csodálato-sak a te cselekedeteid, és jól tudjaezt lelkem. Formám nem volt el-rejtve előtted, amikor titokban for-málódtam és alakultam, mintey aföld mélyében. Szemed látta alak-talan testemet, és könyvedben ezekmind le voltak írva, és a napok is,amelyeket rendeltél számomra,holott még ey sem volt meg közü-lük.” (Zsoltárok 139:13-16)

Cselekedetek általi megigazu-lásAhogy visszaemlékszem, igyekeztemjól viselkedni és törekedtem arra,hogy jó ember legyek. Meg akartamfelelni az szüleim és Isten vélt vagyvalós elvárásainak. Azt gondoltam,amit a legtöbb vallásos ember hisz:

ha eléggé igyekszem, és betartok bi-zonyos szabályokat, akkor egyre jobbemberré lehetek. Később megértet-tem, hogy a törvény megtartása általsenki sem igazulhat meg, de ide hosz-szú évek sok-sok kudarca vezetett el.

Számtalanszor volt lelkiismeret-fur-dalásom a bűneim miatt, szerettemvolna ezektől megszabadulni. Imád-koztam, Bibliát és vallásos témájúkönyveket olvastam. Küzdöttem éskülönböző módszereken agyaltam,amelyekkel úrrá lehetek rossz szoká-saimon.

Nagy igyekezetemben végül mindeneddiginél súlyosabb problémám lett.Időnként – főként imádság közben –obszcén gondolatok kezdtek gyötörni,rettenetes káromkodó szavak jutottakeszembe. S minél inkább küzdöttemellene, annál inkább ezekre gondol-tam. Persze emiatt még bűnösebbnekéreztem magam… Elkeseredtem, mertazt láttam, hogy minél jobban törek-szem a szentségre, annál bűnösebb le-szek.

De Isten nem feledkezett meg rólamés szabadulást készített. Teljesen vá-ratlanul elém hozott egy újságcikket,ami pontosan az én problémámrólszólt. Elhatároztam, hogy nem küz-dök ellene, hanem Istenre bízom aszabadítást. Ekkor csodálatos dologtörtént: elveszítette az erejét! Ha is-mét megkörnyékezett, akkor hit általIsten kezébe helyeztem, és megszűnt.Isten végül teljesen megszabadított.

❧ Hitből hitbe36

Isten vezetett lépésről-lépésreLelki gyógyulásomat nagy mértékbenelősegítette Isten kezdeményező sze-retetének megértése, amely teljesenfüggetlen attól, én hogyan viszonyu-lok Őhozzá. Ez a szeretet ugyanis vál-tozhatatlan és megtörtént tényekenalapul. Hatalmas megvilágosodás voltszámomra, hogy valójában Isten vonzmagához, Ő az, aki kezdeményez,mert Ő előbb szeretett. Az én vála-szom csakis viszontválasz lehet.

A következő igék által építette aziránta való bizalmamat:

„aki megmentett minket és elhí-vott szent hívással, nem a mi csele-kedeteink szerint, hanem az ő sajátvégzése és keyelme szerint, ame-lyet örök időknek előtte adott ne-künk Krisztus Jézusban.” (2Timó-theus 1:9)

„Isten pedig a hozzánk való szere-tetét abban mutatta meg, hoyKrisztus meghalt értünk, amikormég bűnösök voltunk. Miutánmost már megigazultunk az ő véreáltal, még sokkal inkább megme-nekülünk a haragtól őáltala. Mertha akkor, amikor ellenségei vol-tunk, megbékéltünk Istennel az őFiának halála által, mennyivel in-kább megtartatunk az ő élete által,miután megbékéltünk vele!” (Ró-ma 5:8-10)

Ehhez szorosan kapcsolódik másiknagy megértésem: a szeretet elsősor-ban nem érzelem, hanem egy döntés,amelynek alapja Isten igéje. Ennek

megfelelően az érzelmek hiánya nembizonyít semmit.

ImakuckóEkkortájt találtam magamnak egy tit-kos imakuckót, ahová gyakran elvo-nultam. Ez mindig csodálatos tapasz-talat és kimondhatatlan öröm voltszámomra. Egy könyv hatására kezd-tem el hangosan, kimondott szavak-kal imádkozni, és nagyon jónak talál-tam ezt a gyakorlatot.

Másik szokásom az volt, hogy amikora családtagjaim nyugovóra tértek, ésa ház elcsendesedett, a padlásszobaégre nyíló ablakánál elmélkedtem,imádkoztam. Minden alkalommalmegtapasztaltam, hogy milyen nagyáldás a csendesség. Időnként úgyéreztem, nem tudok mit mondani Is-tennek és csak csendben várakoztam.Azt, hogy kerestem Istent, sosembántam meg, azt sokkal inkább, hanem kerestem.

Kapcsolatok„Aki elfedezi vétkét, nem lesz jódolga, aki viszont megvallja és el-hayja, irgalmat nyer.” (Példabe-szédek 28:13)

18 éves voltam, amikor legkisebb hú-gom megszületett, akinek neveléséből– a nagy korkülönbség miatt – a test-véreimmel mi is kivettük részünket.Egyik lány unokatestvérem néha át-jött hozzánk, mert az idősebb húgom-mal nagyon jól megértették egymást.Amikor azonban megszületett a kicsi,még sűrűbben volt nálunk, mert na-gyon szerette a gyerekeket.

2016. február ☙ 37

Érthetetlen módon én egyáltalán nemörültem a látogatásainak. Nehezemreesett elviselnem őt, és ezt ki is nyilvá-nítottam felé, pedig egyáltalán nemszolgált rá. Ő mindig nagyon kedvesés barátságos volt mindenkivel, sohanem adott okot arra, hogy így viszo-nyuljak hozzá. Talán éppen ez vál-totta ki belőlem az irigységet és félté-kenységet. Tudtam, hogy bennemvan a hiba. Isten kegyelméből végülmegértettem, hogy bocsánatot kellkérnem tőle. Istentől kértem erőt abocsánatkéréshez. Amikor ezt meg-tettem, hatalmas lelki tehertől szaba-dultam meg.

Egy alkalommal a kistestvéremmelbicikliztünk a faluban és elkezdettnyöszörögni, hogy szomjas. Mivelelég messze voltunk a házunktól,megkérdeztem egy idős nénit, aki ép-pen az udvaron volt, hogy adna-e egypohár vizet. Majd beszédbe elegyed-tünk és kiderült, hogy egy mély érzé-sű, hívő néni. Ettől kezdve rendszereslátogatója lettem és sok áldott estéttöltöttünk együtt, mely mindkettőnkszámára nagyon megerősítő volt. Hi-szem, hogy Isten hozott össze minket.

Megigazulás hit által Mivel ebben az időben elég sok időttöltöttem utazással, kicsi igecédulákatkészítettem, hogy utazás, várakozás

során mindig legyen kéznél egy-egybibliavers.

Korábban írtam, mennyire töreked-tem arra, hogy jobb emberré váljak,és Isten előtt kedvesebb legyek. A ku-darcaim nyilvánvalóvá tették szá-momra, hogy a legnagyobb igyekeze-tem ellenére sem lettem jobb. Azegyik ilyen cédulán – ami által Istenvilágosságot gyújtott a szívemben – akövetkező ige állt :

„Azt tartjuk tehát, hoy az emberhit által igazul meg, a törvény cse-lekedeteitől függetlenül.” (Róma3:28)

Egy alkalommal különös módon ra-gyogott fel előttem ez a vers. Igaz, ateljes megértés még váratott magára,de úgy gondolom, Isten ekkor egy tel-jesen új irányt mutatott a korábbihozképest.

A másik, számomra meghatározó igeis szorosan idekapcsolódik:

„Nincs tehát már semmi kárhozta-tásuk azoknak, akik a Krisztus Jé-zusban vannak.” (Róma 8:1)

Isten lépésről lépésre vezetett, foko-zatosan építette fel bennem az irántavaló bizalmat. Köszönöm, Atyám, ki-tartó szereteted, amellyel hordoztáléveken át! Köszönöm, hogy nemmondtál le rólam és magadhoz von-tál! ■

S.J.I.

„Megemlékezem a régi időkről, végiggondolom minden dolgodat, kezed mun-káiról elmélkedem.” (Zsoltárok 143:5)

„Tudjuk pedig, hoy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mintakik az ő végzése szerint elhívottak.” (Róma 8 :28)

❧ Hitből hitbe38

15. zsoltárA kegyes élet

1 URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent heyeden?

2 Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;

3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz yalázatot rokonaira.

4 A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli.

Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.

5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására.

Aki íy cselekszik, nem rendül meg soha.

Hitből hitbeFolyóiratunk Isten gyermekeinek lelki épülését szolgálja,

míg mindnyájan felnövekedünk Jézus hitének teljességéig.

A kiadásban közreműködtek:

Tartalmi szerkesztők: Fülöp László, Gégény Rudolf, Sánta János.Felelős szerkesztő: Sánta János. Borítóterv és lapszerkesztés: Gégény Lora Mariann.

Magyar nyelvi lektor: Barati Lilla.

Elérhetőségeink a kiadvány hátlapján találhatók.