Mire figyeljünk gyógynövény gyűjtésekor?

Közzétéve: 2013. január 17. csütörtök, 12:12Írta: Macalik Ernő biológus

Gyógy- és fűszernövények birtokába három úton juthatunk: begyűjtjük azokat a spontán flórából, termesztjük, illetve a más földrészeken termő fajokat szaküzletekből megvásároljuk. Ha az előbbieket választjuk, nem árt tudnunk néhány dolgot. Sok kellemetlenséget megelőzhetünk.

Lakóhelyünk gyógy- és fűszernövényekben igen gazdag. A változatos domborzat és talaj, a mérsékelt éghajlat számos növényfajnak nyújt életteret. A harasztok és virágos növények száma 3500 körül van, ami mondhatni európai rekord. Felmerül a kérdés, hogy ezek közül hány gyógynövény. Nehéz erre választ adni, hisz a feltárásuk az újabb kutatásoknak köszönhetően állandóan változik. Vannak olyan fajok is, amelyeket a népgyógyászatban régen használtak, és amelyekről kiderült, hogy gyógyhatásuk csak hiedelem. Az ellenkezője is megtörténik. Az új kutatási eszközöknek és módszereknek köszönhetően újabb és újabb fajokban találnak értékes gyógyhatású vegyületeket, így bevonulnak a gyógynövények sorába, és általában gyógyszergyári nyersanyagként hasznosítják.

A nagybani, illetve a házi patika és konyha számára történő gyűjtés szabályai és módszerei bizonyos mértékben különböznek. Mint előző írásunkban már említettük, rovatunkkal elsősorban a családi kistermelőknek kívánunk eligazítást nyújtani.

Lássunk néhány, a gyűjtésre vonatkozó tudnivalót!

Legfontosabb a gyűjtendő faj/fajok pontos ismerete. Számos, nagyszerűen illusztrált, témánkba vágó szakkönyv áll rendelkezésre. Mégis jobb a fajokat szakembertől terepen megismerni. Ő ugyanis olyan megkülönböztető jellegzetességekre hívja fel a figyelmünket, amelyek alapján kizárt a tévedés. (Nemegyszer láttuk, hogy közönséges orbáncfű helyett pettyes levelűt gyűjtöttek, vagy az orvosi székfűt összetévesztették a szagtalan székfűvel. A tévedés ezekben az esetekben nem volt végzetes, csupán annyi történt, hogy gyógyászati szempontból értéktelen fajok kerültek begyűjtésre.) Bár sokan idegenkednek, mégis ajánljuk a tudományos latin név megtanulását, használatát. Valamennyi növény népi nevét több szinonimával jelölik, vagy egy név alatt több fajt is megneveznek. Például a pásztortáskát papsajt névvel is illetik, jóllehet ez külön faj. A latin név sok mindent elárul a növény tulajdonságairól (nigrum=fekete), előfordulásáról (montana=hegyi), felhasználásáról (tinctoria=festő), vagy hogy valaki tiszteletére nevezték el a fajt (Achillea=achilles görög harcos, akinek a harcmezőn elszenvedett vérző sebét ezzel a növénnyel próbálták gyógyítani). Tehát a latin név megismerése igényességre vall, általános műveltségünk gazdagítását is szolgálja.

A hazai gyógynövények között van néhány védett és fokozottan védett faj. Ilyen például a medveszőlő (Artostaphyllos uva-ursi), a sárga tárnics (Gentiana lutea), a harmatfűfajok (Drosera sp.), az angyalgyökér (Angelica archangelica), a tavaszi hérics (Adonis vernalis). Ezek gyűjtése törvénybe ütköző cselekedet. Szerencsére hatóanyaguk más növényekben is fellelhető.

Sok gyógynövényfaj az ember által felforgatott helyeket kedveli, utak, vasutak mentét, martokat, kavicsbányákat, parlagokat. Az ilyen helyekről való gyűjtés esetén figyelni kell a növények szennyezettségére is. A forgalmas országutak, vasutak környéke gyűjtésre nem alkalmas, akárcsak a vegyszerezett növénykultúrák szegélyei.

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Nagyon lényeges a megfelelő vegetációs időszak megválasztása, ugyanis a hatóanyagok mennyisége függ a növény fejlődési állapotától. A gyökereket legjobb késő ősszel kiásni, mert tartalmi anyagokban ilyenkor a leggazdagabbak. A kérget tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor kell lefejteni. Ugyanekkor kell gyűjteni a megduzzadt, de még ki nem bomlott rügyeket is. A föld feletti részeket vagy külön a leveleket teljesen kifejlett állapotban, a virágokat kicsivel a teljes kinyílás előtt (galagonya) vagy a teljes virágzáskor (cickafark) célszerű begyűjteni.

Gyűjtőeszközök: kosár, zsák, rövid nyelű ásó, sarló, kés, metszőolló, kesztyű. Több növényfaj szára nehezen szakad, nehezen törik. Ilyenkor vágószerszám hiányában kinyűjük a növényt, amelyről utólag távolítjuk el a gyökeret, esetleg a felkopaszodott szárrészt. Ez azonkívül, hogy nehezebb munka, a növényállomány fokozatos ritkulásához, kipusztulásához vezet.A gyökereket kivéve ne gyűjtsünk reggeli harmaton vagy esőben. A hideg, szeles idő nem kedvez az illóolajos növények gyűjtésének, akárcsak a rendkívüli déli kánikula.

Kérdés, hogy meg kell-e mosni a begyűjtött anyagot. A gyökereket kivéve általában nem, de ha elkerülhetetlen a poros helyről való gyűjtés, a hajtásokat, leveleket megmoshatjuk. A málnát,

szamócát se mossuk meg, nyersen is fogyasztjuk, mégsem betegszünk meg. A gyógynövényekből általában teát készítünk, ami lényegében hőkezelés is.

A szárításról, készítményekről később szólunk. A következő részben a gyógy- és fűszernövények termesztésére készülünk fel.

Gyógynövénnyel a májunkért

Közzétéve: 2013. augusztus 13. kedd, 14:55Írta: Macalik Ernő biológus

Jól hangzik a máj regenerálódó képessége, ám annak korlátai is vannak. Érdemesebb ezért az egészség megőrzésére figyelni, mintsem az ápolásra, mert a máj türelme is véges. A gyógynövények ebben sokat segíthetnek.

 

Korábbi írásainkban nyomon követtük a tápcsatornát, annak gyakoribb betegségeit. Elmondtuk, hogy ezek közül melyeket lehet gyógynövényekkel, illetve gyógynövényekkel is eredményesen kezelni.

A tápcsatornához járulékos mirigyek kapcsolódnak. Ezek a nyálmirigyek a máj és a hasnyálmirigy. Ez utóbbiról, mint inzulint termelő szervről, az anyagcsere betegségeinél fogunk írni.

A máj testünk legnagyobb mirigye, életfontosságú szerv. Nagyon sokféle szerepet tölt be, képletesen a szervezet biokémiai laboratóriumának is szokták nevezni. Regenerálódó képessége csodálatra méltó. Már az ókorban tudták ezt. A görög mitológia szerint Prométheusz, aki elrabolta az istenektől a tüzet és az embereknek ajándékozta, iszonyú bűnhődésre ítéltetett. A Kaukázusban sziklához láncolták, májából két keselyű naponta lakmározott, de a máj mindig újraképződött.

A regenerálódó képesség jól hangzik, de korlátai vannak. Egy vírusos májgyulladásban rengeteg májsejt elhalhat, ám viszonylag rövid időn belül új sejtek keletkeznek. Súlyosabb károsodáskor, például májzsugorban (cirózis) már nem működik ez a megnyugtató mechanizmus, ezért kell óvnunk májunk egészségét, mert a visszaélésekkel szemben türelme véges. A vírusos májgyulladás tomboló szakaszában általában nem alkalmaznak gyógyszeres kezelést, viszont a lábadozás idején számos gyógynövénykészítmény igen jó eredményt ad. Ilyenek a gyermekláncfű levele és gyökere, a cickafark virágzata, a somkóró virága, a borsika zsenge hajtása. Ezek keverékét forrázat készítésére használhatjuk. 

A zsírmáj (steatozis) a szeszes ital és zsíros ételek mértéktelen fogyasztásának eredménye. Az életmódváltás mellett igen hatásos a vitaminokban gazdag zöldségek és gyümölcsök fogyasztása, előnyben a sok növényi festékanyagot tartalmazók (cékla, sárgarépa, áfonya, fekete ribizli). A nagy mennyiségben fogyasztott csipkebogyótea is javallott. Ha a zsírmáj betegség kezelését nem hanyagoljuk el, teljes lehet a gyógyulás.

A májzsugor (cirózis) súlyos betegség. A kötőszövet elburjánzása valósággal megfojtja a májsejteket. A viszonylag szigorú diéta, a szeszes italok teljes mellőzése nagyon lényeges. A máriatövis terméséből, a cickafark virágzatából készült tea késlelteti a kór előrehaladását.

A májnak az emésztésben való szerepe az epe termelésében valósul meg. A termelés étkezéskor fokozódik, a koledokusz-csatornán át az epe a patkóbélbe ömlik. Étkezések között az epe az epehólyagban raktározódik. A folyamat idegi és hormonális szabályozása igen bonyolult és nagyon pontos mindaddig, míg helytelen életmóddal el nem rontjuk azt. A tápcsatornánál említett epeféreg (giardia) a patkóbélből az epeutakon az epehólyagba jut, sok kellemetlen tünetet okozva. Mint említettük, a körömvirág-tinktúrának határozott epeféregölő hatása van. Az epehólyag működésében gyakori elváltozás az ún. lusta epeműködés. Ez jelenti a csökkent epetermelést, illetve az epehólyag renyhe összehúzódását. Főleg feszült idegállapotban a működés az ellenkező oldalra csap át (epeömlés). Valamennyi felsorolt kórképben elterjedten használják a borsmentateát. Jó hatása mellett igen kellemes ízű ital, bármily hosszú időn át iható. A vérehulló fecskefűből vagy a sóskaborbolya kérgéből készült tinktúra erős epeműködést serkentő szer. Használata csak jól indokolt esetben javallott.

Az epekőbetegség többnyire a szebbik nemnek okoz szenvedést. A túlsúly, az ülő életmód és idült székrekedés a legfontosabb kockázati tényezők. Sokszor az illető nem is tud róla, egy rutinvizsgálat során derül ki a kő jelenléte. A nagyobb kövek a szűk epevezetéken nem tudnak ürülni, csak sebészeti beavatkozás lehet a megoldás. A kő mint idegen test gyulladást okozhat, étvágytalanságra, levertségre, fejfájásra panaszkodik a beteg. Gyógynövénykészítményekkel meg lehet állítani a kő növekedését, ki lehet védeni vagy kezelni a gyulladást. Ebben első helyen áll a cickafark virágzatából készült tea, melynek hatóanyagai azonosak a Rowachol gyógyszer

összetevőivel. Epehólyaggörcs esetén orvosra vagyunk utalva, de addig is hatásos az articsóka föld feletti részéből és a kárpáti acsalapú gyökeréből készült főzet.

Valamennyi szervrendszernek egészségi állapota nagy mértékben függ a táplálkozástól. Ez a májra, epehólyagra hatványozottan érvényes.

(fotók: Országalbum, Origo)