1

Miskolci Egyetem

Kis Zsanett

Munkaügyi-és Társadalombiztosítási igazgatási szak

Miskolc

2012

2

Fogyatékossággal élő emberek a foglalkoztatás-és

szociális politikában

Disabled people in the employment and social policy

Civilisztikai Tudományok Intézete

Konzulens tanár: Készítette:

Dr. Jakab Nóra Kis Zsanett

egyetemi adjunktus

2012. november 7.

3

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés .................................................................................................... 4

2. Fogyatékossággal élők fogalmának meghatározása a nemzetközi

diskurzusban

2.1Nemzetközi definíciók ..................................................................... 6

2.2 Fogyatékossággal élő vs. megváltozott munkaképességű személyek.9

2.2.1Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban ............................... 9

2.2.2.Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek ................. 9

2.3 Fogyatékossági csoportok

2.3.1 Mozgássérültség ............................................................... 11

2.3.2 Látássérültség ................................................................... 11

2.3.3 Hallássérültség.................................................................. 12

2.3.4 Értelmi fogyatékosság ...................................................... 12

2.3.5 Beszédfogyatékosság ....................................................... 13

2.3.6 Érzelmi, akarati fogyatékosság ........................................ 14

2.3.7 Súlyos-halmozott fogyatékosság ...................................... 14

3 Maschke: Fogyatékosságpolitikák

3.1Fogyatékosság paradigma ................................................................ 15

3.2 Fogyatékosságpolitikák ................................................................... 16

4 A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban ....................... 18

5 Fogyatékosok foglalkoztatása, támogatása hazánkban

5.1Fogyatékosok foglalkoztatása ........................................................... 20

5.1.1A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében 25

5.2Fogyatékosok támogatása ................................................................. 25

6 Fogyatékosság és diszkrimináció ............................................................... 33

6.1Diszkrimináció és egyenlőség felfogások külföldön ........................... 34

6.2Diszkrimináció Magyarországon ....................................................... ...38

7 Összegzés ................................................................................................... 40

8 Irodalomjegyzék......................................................................................... 42

4

1.Bevezetés

„ Minden embernek ugyanannyi az értéke, mint egy másiknak, azaz értéke abszolút.” (Kant)

E jogszabályban gazdag életben minden területen találunk szabályozást, korlátozást. Nincs ez

másképp a fogyatékos személyek területén sem. A jog rájuk nézve is tartalmaz számos

rendelkezést, mely hozzásegíti őket mindennapjaik könnyebbé tételéhez. A fogyatékos

személyek 1950-es években kezdődő önálló életvitel mozgalma számos eredményt hozott

számukra, mégpedig azért, mert megjelent a rehabilitáció, a későbbiekben pedig a részvétel

orientált fogyatékosság politika is. A részvétel orientált fogyatékosság politika szerint a

fogyatékossággal élő emberek esélyeinek egyenlősítésével és az egyenlő bánásmód elvének

érvényre juttatásával megteremthető a fogyatékos emberek társadalmi integrációja. Az önálló

életvitel mellett megjelent az a gondolat, hogy mindenkinek joga van a saját élete

irányításához. E személyek követelték azt a hatalmat, mely a Semmit, nélkülünk, rólunk!

jelmondatban valósul meg.

A szabályozás azonban mégis mutat valami hiányosságot, „hátrányt”. E hátrány leginkább a

munkaerőpiacon tükröződik. Napjainkban is érzékelhetjük, hogy kevés az olyan munkahely,

ahol e betegségben „szenvedő” egyéneket foglalkoztatnak. E személyek esetében meg kell

különböztetnünk a kevésbé, illetve a súlyosan fogyatékosokat. A kevésbé fogyatékos emberek

esetén nagyobb az esélye a foglakoztatásnak, mint a súlyosan fogyatékos embereknek. Itt

azonban nem hozható fel a diszkrimináció, hisz mint tudjuk, ezen emberek foglalkoztatása

esetén számos körülményt kell számba venni. Ez tehát nem jelenti azt, hogy a munkáltatók

első pillanattól hátrányba helyezik e személyeket, csak felmérik azt, hogy ezen emberek

foglalkoztatása speciális körülményeket von maga után, s talán kétségeik támadnak a

sikerességet tekintve.

Az Európai Unió a már említett diszkrimináció elkerülése érdekében előírja a fogyatékos,

illetve a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. Ezáltal lehetővé téve ezen

emberek megélhetését, boldogulását, elismerését az életben. Véleményem szerint azonban e

kötelezettség nem oldja meg a problémákat, hisz a munkáltatók ezen kötelezettségeket ki

tudják cselezni. Belegondolva magunkat a munkáltatók helyébe, lehet, hogy mi is ezt az utat

választanánk, a könnyebbiket. Arra azonban nem gondolva, hogy a fogyatékosokat ezzel

megsértik, hisz ezáltal még inkább éreztetik velük azt, hogy fizikailag, szellemileg hátrányban

szenvednek.

5

Véleményem szerint e modern világban több olyan munkahelyet kellene létrehozni, ahol

kifejezetten a súlyosan fogyatékosok tudnának munkát végezni. Ezáltal ők is hasznosnak

éreznék magukat az életben. Ez ugyan költségesebb, mint egy átlagos munkahely

működtetése, de véleményem szerint szükség lenne rá. Olyan lehetőséget kellene biztosítani,

ahol siker élmény érhetné őket.

Javaslatként felvetném azonban a mindennapi életterületeken történő munkahelyeken való

foglalkoztatást is. Gondolok itt például egy olyan álláslehetőségre, ahol esetlegesen egy vak

személy részt vehetne. Számára egy mobiltelefonos szolgálat munkalehetőséget nyújthatna,

hisz csak a számukra speciális pontírással ellátott táblát kellene biztosítani. Ugyanakkor

például egy tűzoltó-, illetve mentőszolgálat tagja is lehetne, hisz neki csak a telefonokat

kellene fogadnia, s a szakembereket riasztania. Valamint egy mozgássérült, ugyanakkor

értelmileg „normális” ember esetében nyugodtan munkát lehetne kínálni egy olyan

munkahelyen, ahol közlekedni tudna. Úgy gondolom, hogy napjainkban e csoport

foglalkoztatása a leggyakoribb.

E tényeknek kapcsán felvetődnek a kérdések, hogy miért is nincs több ilyen speciális

munkahely? Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy mit is jelent az, hogy

„fogyatékosság”? Arra is kereshetjük a választ, hogy kik is alkotják a fogyatékos társadalmat?

S e jogilag gazdag napjainkban van e rájuk nézve speciális szabályozás? Van-e lehetőségük

valamilyen támogatásban részesülni, ha igen, kitől és hogyan juthatnak ehhez?

Dolgozatomban e kérdésekre keresem a válaszokat. Ezen válaszok alapján próbálok egy

képet állítani magam és az olvasó elé e személyek életéről, helyzetéről. E kérdésekre a

válaszokat irodalmak, törvények alapján keresem. A továbbiakban olvashatunk a

fogyatékosság definíciójáról, a fogyatékossági csoportok jellemzőiről, szabályozásukról,

foglalkoztatásról, illetve a támogatásról.

6

2. „Fogyatékossággal élők” fogalmának meghatározása a

nemzetközi diskurzusban

A „fogyatékossággal élők” fogalmának meghatározása nagyon sok változáson esett át az

elmúlt évtizedben, ennek ellenére a nemzetközi szabályozásban mégsem alakult ki egységes

változat. Ez annak is betudható, hogy ezeknek az embereknek a csoportja nagyon heterogén,

akik más képességekkel, készségekkel rendelkeznek, viszont annak is betudható, hogy a

különböző országokban eltérőek a megfogalmazások, s az érintettekkel kapcsolatos adatok

napjainkban is hiányosak, vagy összehasonlításuk lehetetlen, így ez okozhat módszertani

nehézségeket. Jellemző viszont az is, hogy egy országon belül sem találunk egy egységes

definíciót e fogalom meghatározására.

2.1 Nemzetközi definíciók

Először ismerjük meg a Fogyatékosok Nemzetközi Osztályozását(WHO 1980-ban fogadta el),

mely a betegségek vagy szervi rendellenességek okozatainak terjedelmét fogalmazza meg. E

szerint a károsodások bármilyen okból bekövetkező, a pszichológiai, fiziológiai vagy

anatómiai rendszer hiányaiban tételeződik. A károsodások a szervi szinten keletkező

zavarokban értendők. A fogyatékosság a károsodás azon hatásait mutatja, melyek az egyén

meglévő teljesítménye vagy tevékenysége kapcsán mutatkozik - a fogyatékosságot abban

vélhetjük felfedezni, hogy az egyén nem képes úgy cselekedni, mint a „normális” ember.A

fogyatékosságot lehet állandó vagy időszakos, visszafordítható vagy vissza nem fordítható,

progresszív vagy regresszív. A károsodottak csoportját a fogyatékosság fenyegeti, a

fogyatékos emberek fogalma pedig magába foglalja a hátránnyal élőket. A hátrány1 az,

amikor is a hátrányban szenvedő emberek nem képesek a károsodások vagy képességhiányok

miatt egy normálisnak tűnő tevékenységet elvégezzen.2

Az emberi jogi megközelítés alapja az a szemlélet, hogy minden állampolgár egyenlő

jogokkal bír, így azon csoportok esetében, amelyek nem egyenlő esélyekkel rendelkeznek az

életminőséget érintően, a társadalom feladata az, hogy megszüntesse azokat a tényezőket,

melyek az esélyegyenlőséget gátolják.

1 A magyar szakkifejezés a disability kifejezést a fenti módon értelmezi- véleményem szerint a képességhiány

fogalom kifejezőbb 2 Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és

fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró

tanulmány, 2007)(7-8.oldal)

7

A Standard Szabályok című dokumentumban a fogyatékosság a következő: „olyan

funkcionális korlátozottság, mely valamilyen fizikai, szellemi vagy érzékelésbeli károsodás,

egészségügyi állapot vagy mentális betegség miatt következett be, s természeténél fogva lehet

állandó vagy időszakos is”(Standard Rules on the Equalization of Opportunities for People

with Disabilities) A hátrány definíciója pedig: „azon lehetőség korlátozottsága vagy

elvesztése, hogy az egyén másokhoz képest egyenlően vehet részt a közösség

életében”(Standard Rules ont he Equalization of Opportunities for People with Disabilities)

Ez a definíció az ember és a környezete közti kapcsolatot írja le. A legfrissebb kutatások már

használják az egyén és a környezete közötti viszonyon alapuló definíciót.

A fogyatékossággal élő személy definíciója nem egységes. A Nemzetközi Munkaügyi

Szervezet(ILO) a fogyatékossággal élő személyt a következőképpen definiálja: „az a személy,

akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen romlottak, testi

vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított megváltozása miatt.” (Bálintné-Szaurer

2003:17) Nemzetközi viszonylatban ezt a definíciót tekinthetjük a legáltalánosabban

elfogadottnak.

Az 1998. évi XXVI. törvény 4.§ a) pontja szerint, amely A fogyatékos személyek jogairól és

esélyegyenlőségük biztosításáról szól, a következőképpen definiál: „fogyatékos személy: az,

aki érzékszervi-így különösen látás-,hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős

mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően

korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel

során.” 3

Az ILO megfogalmazásához Magyarországon legközelebb a Központi Statisztikai Hivatal

(KSH) definíciója áll. Eszerint: „Fogyatékkal élő az a személy, akit a nemzeti definíció

fogyatékkal élőnek tekint.- Fogyatékosság a fizikai vagy szellemi károsodásból adódó teljes

vagy részleges képtelenség a gazdasági tevékenységekre vagy a normál életvitelre, ha ez

végleges, vagy időleges, de meghalad egy minimálisnak tekintett (előírt) időszakot.”4

Az ENSZ közgyűlése által 1993. december 20-án elfogadott 48/96 számú határozat, amely a

fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető követelményeit tartalmazza, a

fogyatékosság fogalmát a következő képpen definiálja:” a világ tetszőleges országában

bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság.

3 1998.évi XXVI. törvény 4. § a) pontja

4 KSH,2005:13

8

A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot

vagy lelki betegség.”

Mint láthattuk ezek a definíciók is teljes mértékben tükrözik azt, hogy valójában lehetetlen

egy egységes definíciót megalkotni a fogyatékosság kifejezésére. Azért van ez, mert egy

országon belül is eltéréseket figyelhetünk meg a „fogyatékosság” alatt.

A szerző számára ez a szó egyfajta negatív érzést kelt, hisz ilyenkor mindig valamilyen

„sérült állapotban lévő” emberre gondolok. Ugyanakkor tudom azt, hogy őket is ugyanolyan

értékű embernek kell tekintenünk-elkerülve így a hátrányos megkülönböztetést5. Ezeknek az

embereknek egy csoportja ugyanúgy képes elvégezni tevékenységeit, ki önállóan, ki segítség

nyújtással. Azok az emberek viszont, akik súlyosan fogyatékosak, állandó felügyeletet és

segítséget igényelnek. Ezeket az embereket, ha lehet így fogalmazni, kategóriákba tudjuk

helyezni. Ezek a csoportok segítenek abban, hogy könnyebben lehessen betegségüket

definiálni, illetve segíteni.

5 Olyan cselekedetről van szó, mely miatt tudatosan kirekesztünk másokat a környezetünkből, egyfajta

magalázásként éljük meg.

9

2.2 Fogyatékossággal élő vs. megváltozott munkaképességű

személyek

2.2.1. Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban

A dolgozat a fogyatékos személyekről szól, ezen belül is ezen csoport foglalkoztatásáról,

támogatásáról. A foglalkoztatás kapcsán meg kell határoznunk egy fogalmat, mégpedig a

munkaképesség fogalmát. Ez a kifejezés ellátások és szolgáltatások igénybevétele során merül

fel.

Először ismerkedjünk meg a szakmai munkaképesség fogalmával, mely a rehabilitációs

járadékról szóló 2007. LXXXIV. törvényben szerepel: „szakmai munkaképesség a jelenlegi

vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségnek megfelelő más

munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság.”

A törvényből láthatjuk, hogy a rokkantsági folyósítások államtól való függést eredményez,

ezenkívül az egészségkárosodást szenvedettek inkább választják a passzivitást, mint hogy

munkaerő piaci résztvevővé válnának. A törvény hatályba lépése után csak azok a személyek

részesülhetnek rokkantsági nyugellátásban, akik rehabilitációval sem tehetők teljes értékű

munka végzésére. Az új rendszer legfontosabb tényezője egy olyan minősítési rendszer

létrehozása, mely a megmaradt, fejleszthető képességekre koncentrál. Ez hozzájárul ahhoz,

hogy az érintettek újra a munkaerőpiac résztvevőivé váljanak. Emiatt szükség van egy olyan

társadalombiztosítási, foglalkoztatási illetve szociális ellátó-és szolgáltató rendszer szakértői

hátterét képező hálózat kialakítására, mely megfelel az egészségi állapot változásához kötődő

jogosultságok megállapítására. Ez az új módszer a munkaképesség változást(szakmai

munkaképességet) és a rehabilitációs esélyeket vizsgálja. A szakmai munkaképesség része

tehát egy új minősítési rendszer része, illetve e szakmai munkaképesség mérés

középpontjában a munkaviszonyban álló egészségkárosodást szenvedett személyek állnak.

Láthatjuk, hogy a szakmai munkaképesség fogalma a nem veleszületett fogyatékossággal élők

munkaképességének mérésére szolgál.

2.2.2. Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek

Véleményem szerint, e fogalompár tisztázása nagyon fontos, hisz e kifejezéseket sokan

sokféleképpen használják. Definíciójukat tekintve, egységes definíció még mind a mai napig

nem született. Személyes megítélésüket tekintve egyoldalú hiány jellemzi: mit nem tudnak,

10

mire nem képesek, vagy nehezebben tudnak alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz. A

különböző szakmai szektorok azokat a kifejezéseket használják, melyek a leginkább képesek

kifejezni a célcsoporttal kapcsolatos tevékenységeiket. Mint például az egészségügyben a

beteg, a foglalkoztatásban pedig jogszabályi kifejezésben a megváltozott munkaképességű

kifejezés az irányadó. A szektorok közötti fogalmazásbeli eltérések definíciós különbségeket

takarnak: mást tekintenek fogyatékos személynek, és mást megváltozott munkaképességű

személynek. Az első szót-fogyatékos- az előbbiekben tisztázva láthatjuk, hogy jelen esetben

olyan helyzetű emberekről van szó, akik valamilyen veleszületett betegségben szenvednek.

Ezzel szemben azonban a megváltozott munkaképességű személyt, nem ezek alapján tudjuk

leírni. Az 1991. évi IV. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról

szóló törvény (Flt) megváltozott munkaképességűként definiálja az alábbi munkavállalói kört:

„megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az

orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy

szellemi károsodása miatt csökkennek.”6

Megváltozott munkaképességű személyek definiálására meg kell említeni a 177/2005. (IX.2.)

Kormányrendelet 2.§ e pontja, mely összetettebb meghatározást ad ezen

kifejezésre.”Megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a munkaviszony keretében

foglalkoztatott munkavállaló

ea) akinek a munkaképesség- csökkenés mértéke- az Országos Egészségbiztosítási

Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete(OOSZI) szakvéleménye, illőleg 2001. január 1-jét

megelőzően, vasutas biztosítottak esetén a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének

igazolása szerint-legalább az 50 százalékot eléri, vagy

eb) aki a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.

évi XXVI. törvény 23 § (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy

ec) aki külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre tekintettel

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő

kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy

ed) aki siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény

szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy

6 1991. évi IV. törvény 58.§ m)

11

ee) aki a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön

jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül

ef) akinek esetében az ea)-ee) pontokban felsorolt egészségkárosodás, illetőleg

fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az OOSZI szakvéleménye szerint jelenlegi

munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás

keretében, személyre szóló rehabilitáció megvalósításával tovább foglalkoztatható.” 7

Különbségként említendő az is, hogy a fogyatékos személyek az orvosi rehabilitáció során

nem képesek a gyógyulásra, csupán fejleszthetőek képességeik. Ezzel szemben a

megváltozott munkaképességű személyek számára lehetőség van a gyógyulásra a kórházi

ellátások által.

Arra a kérdésre, hogy a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességű személyek

hányan vannak, nehéz választ adni. Ez annak köszönhető, hogy nagyon sokszínű a definíció,

ennek következménye, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy hányan is vannak a két

csoporthoz tartozók. Számukat mindig a jelenlegi mérés során használt definíció adja, ez

azonban hátrány a jövőt tekintve, hisz megnehezíti a segítségnyújtás, problémakezelés

lehetőségeit. Leginkább azonban mégis a Központi Statisztikai Hivatal által tízévente végzett

Népszámlálással tudnánk számukat meghatározni.

A fogyatékos emberekről már az 1870 és 1949 között is gyűjtöttek adatokat. 1960,1970 és

1980-as évben történt Népszámlálás során a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket kihagyták

a kérdőívből. Az 1990, 2001, valamint a 2011-es kérdőívekben más ismét szerepelnek a

fogyatékosságra irányuló kérdések. A 2001-es Népszámlálás szerint a Magyarországon élő

fogyatékosok száma az 1990.évi 368 000 főről 577 000 főre emelkedett, a népességen belüli

arányuk a 3,5 %-ról 5,7 %-ra növekedett.8

7177/2005. (IX.2.) Kormányrendelet e) pontja

8 Belicza Rózsa- Dankó Ágnes- Halmai Réka- Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és

fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró

tanulmány, 2007) (30-31.o.)

12

2.3 Fogyatékossági csoportok9

2.3.1. Mozgássérültség

Fő tünetként a mozgásfunkció sérülését fedezhetjük fel. A mozgásképességre a sérülések

terjedelme és súlyossága nagy hatással van. Két nagy csoportra osztható ez a fajta csoport,

mégpedig a testi fogyatékosok, akik meghatározott fejlődési rendellenesség vagy baleset miatt

kerültek ilyen állapotba, másik csoportja pedig a mozgássérültek csoportja. A

mozgássérülteknél a beszélőszervek is érintettek lehetnek.

2.3.2. Látássérültség

A látási fogyatékosságnál a szem, látóideg különböző sérüléseivel találkozhatunk. Ez a fajta

betegség megakadályozza azt, hogy vizuálisan átéljük a világot. Azoknak az embereknek,

akik ilyen betegségben érintettek, megváltozik az érzékelési lehetősége, korlátozott lesz a

mozgásban, cselekvésben. A környezettől való függés miatt nehezebbé válik a társadalomba

való beilleszkedés. Három nagy kategóriáját különíthetjük el: gyengénlátás, aliglátás, vakság.

A gyengénlátók képesek korrigált látás útján olvasási technikákat elsajátítani. Ezzel szemben

az aliglátókat szinte vakoknak tekintjük. Ezek az emberek, csakúgy mint a vakok, a

pontírással képesek az olvasásra.

2.3.3. Hallássérültség

A hallássérültség egy gyűjtő fogalom, mely magában foglalja a siketeket és a nagyot hallókat

egyaránt. A siketek és a nagyot hallók között különbségek vannak. A teljesen siketek

egyáltalán nem hallanak, míg a nagyothallók csupán veszítettek hallásukból. Ezutóbbi

csoportnak nyújt segítséget az orvostudomány a hallókészülék által, hisz ezzel az eszközzel

halló képessé teszi őket, s így képesek az érthető kommunikációra. Ezzel szemben a

siketeknek a kommunikáció más módját kell választaniuk - a jelbeszédet.

2.3.4. Értelmi fogyatékosság

Az értelmi fogyatékosság olyan állapotot jelent, mely során az egyén értelmi képességei az

átlag alatt maradnak. Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló

örökletes és környezeti hatások következményeként alakul ki. Emiatt az önálló élet

akadályozottá válik, s életük során végigkíséri ezeket az embereket. Ennek a csoportnak a

9http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html (Letöltés ideje: 2012.10.05.)

13

legalapvetőbb jellegzetessége az értelmi funkciók sérülése.10

Az értelmi funkciók sérülésének

okozói genetikai okok, familiáris értelmi elmaradás11

, génhibák, kromoszóma-

rendellenességek, szerzett ártalmak.12

Az orvosi szemlélet szerint intelligencia csökkenésről

van szó. Más definíciók az érintett embernek a környezettel való kapcsolatára fektetik a

hangsúlyt. A Betegségek Nemzetközi Osztálya(BNO) három kritériumot fogalmaz meg:

„Jelentősen átlag alatti intellektuális teljesítmény (IQ 70 vagy az alatti)

Az adaptív működés deficitje, vagy károsodása az alábbiak közül legalább két

területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális/kapcsolati készségek,

önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság

18 éves kor előtt jelentkezik”13

2.3.5. Beszédfogyatékosság

A beszédfogyatékosság alatt a beszéd rendellenességét értjük. Ezek igazán sokfélék. Típusai a

következők:kiejtési zavarok(pöszeség), ritmus zavarok(hadarás), orrhangzós beszéd, beszéd-

,írás-, olvasásképtelenség.

A beszédfogyatékosság esetén eszünkbe jutnak a logopédusok, akik segítséget nyújtanak

abban, hogy ez a fogyatékosság megszűnjön, esetleg mértéke csökkenjen. Itt legfőkébb az

artikulációs zavarokat orvosolják. Az orrhangzós beszédet a kemény és lágy szájpad, a garat

és az orrgarat rendellenessége okozza. Jellemzője, az olyan fogyatékos, aki farkastorokkal és

nyúlajakkal született. A ritmus zavarok az egész beszédre kiterjednek. E fogyatékosság miatt

a beszéd összhangja, és szerkezete is megváltozik. Ilyenek a hadarás és a dadogás. A beszéd-

,írás-,olvasásképtelenség olyan rendellenességek, amikor is az agykéreg területein különböző

sérülések mennek végbe, s emiatt alakulnak ki ezek a „fogyatékosságok”. Ezek legismertebb

és legenyhébb fajtái a dysgraphia14

, amikor is írás zavar alakul ki, ezenkívül a dyslexia15

,

mely az olvasásnál okoz problémákat.

10

http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012.10.21.) 11

Az értelmi elmaradás családon belüli nagyfokú halmozódása következtében az érintetteknél általában átlag

alatti intelligencia, illetve enyhe fokú értelmi sérülés tapasztalható, különösebb kimutatható ok nélkül. 12

http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012. 10.21.) 13

http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag (Letöltés ideje: 2012. 10.22.) 14

Ezt a betegséget az írászavar jellemzi. 15

A beszéddel, olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar.

14

2.3.6. Érzelmi, akarati fogyatékosság

Fő tünetei az érzelmi, akarati funkciók sérülése. Ezek gyakran köszönhetőek azoknak az

ártalmaknak, melyek az idegrendszert károsítják, támadják. Az érzelmi, akarati funkciók

különböző súlyosságú sérülése jellemző klinikai képek: a neurózis, pszichopátia, pszichózis

fő tünete.

E fogyatékosság esetén lehetőség van a megelőzésre, mely nagyon fontos tevékenység, hogy

segítsük azokat az embereket, akik ilyen ártalomnak vannak kitéve. Főképp azért, mert a

környezet nagy szerepet játszhat abban, hogy a gyógyulás végbe mehet, avagy sem.

2.3.7. Súlyos-halmozott fogyatékosság

E típus esetén arról olvashatunk, hogy több fogyatékosság egyszerre van jelen az emberek

életében. Súlyos értelmi akadályoztatottságuk mellett megjelenik az érzékszervi vagy

mozgásszervi fogyatékosság is. Emiatt életük rendkívül nehézzé válik, ők maguk teljesen

kiszolgáltatottá válnak az őket körül vevők számára. A halmozott fogyatékosság kimutatása

sokszor fejtörést okozhat, összetett hosszan tartó vizsgálaton kell alapulnia.16

A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-ben17

1.táblázat

Fogyatékosság

típusai

%-ban Fogyatékosok

száma

Férfi Nő 15-59 évesek

Mozgássérült 43,6 251 560 121 715 129 845 114 131

Látássérült 14,4 83 040 34 947 48 093 34 876

Értelmi fogyatékos 9,9 56 963 31 408 25 555 37 584

Hallássérült,

beszédhibás

10,5 60 865 31 636 29 229 22 692

Egyéb 21,6 124 578 63 162 61 416 80 246

Összesen 100 577 006 282 868 294 138 289 529

16

http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187 (Letöltés ideje: 2012.10.05.) 17

Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje:2012.10.20.)

15

3. Maschke:fogyatékosságpolitikák

E fejezetet egy tanulmány18

alkotott, mely továbbgondolja Michael Maschke könyvét. A

tanulmány írójának a továbbgondolásra az a magyarázata, hogy Maschke nem foglalkozik a

Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben folyó tárgyalásokban

megfogalmazott paradigmával19

, vagyis az általános cselekvőképesség elméletével.

Maschke könyvében a keresőképes korú fogyatékos emberek és a magánháztartásban élő

személyek élethelyzetének valós megalapozottságú leírását és a nemzeti

fogyatékosságpolitika állapotának és trendjének rendszeres ábrázolását adja az Európai Unió

tagállamaiban. Maschke művében az állami fogyatékosságpolitika három központi területére

koncentrál: a jövedelem kiesés kompenzációjára, a foglalkozási rehabilitációra, valamint a

részvételi politikára, ezenkívül csak állami intézkedésekkel és a környezeti, jogi szabályozás

állami alakításával foglalkozik. Maschke szerint ezek a tényezők csak részben befolyásolják a

fogyatékos személyek életkörülményeit, valamint tapasztalatait, hisz ugyanolyan fontosak a

környezetében élők: a család, szomszédok, a barátok, illetve maga a környezet is(ez utóbbiak

viszont nem esnek a vizsgálódása tárgykörébe).

3.1 A fogyatékosság paradigma

A fogyatékosság lehet stabil, egyéni tulajdonság(személyorientált-paradigma, orvosi

modell)harmadik személyek meghatározó elvárásainak felértékeléséből fakadó eredmény

(interakciós paradigma).A fogyatékosság lehet továbbá tehermentesítési funkcióval

rendelkező jelenség a teljesítmény szükséges elkülönítését és biztosítását tekintve

(rendszerelméleti paradigma – az iskolai és szakmai teljesítménydifferenciálás

rendszerterméke); ezen túl társadalmi kategória, amely a termelési viszonyok terméke, azaz a

fogyatékos emberek gyengébb minőségű munkaerővé válnak és nagyobb a társadalmi

lecsúszás veszélye (társadalomorientált paradigma).20

18

Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és

Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313. (továbbiakban:tanulmány)

19 Paradigmán Maschke után szabadon a tanulmány írója is olyan szemléletmódot ért, amely a dolgot

kialakulásában, egy elmélettel a hátterében adja meg. 20

Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és

Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313.

16

Az interakciós paradigma magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személyek olyan

különbségekkel rendelkeznek, melyet az emberek arra használják, hogy megbélyegezzék

őket, és kialakítsák róluk véleményüket. A cselekvőképesség kizárása komoly pszichológiai

eredményt okozhat a jövőre nézve. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy a képtelennek

címkézés jelentős hatással van a döntéshozatali képességre, azaz a mentálisan sérült ember

inkább elhárítja magáról a felelősséget és engedi, hogy mások döntsenek helyette.21

A cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményével összefüggésben áll a kontrolvesztés

koncepciója is.22

Az önálló, független életvitel köré szerveződött mozgalom a gondnokok egy

részének gyámkodó magatartását, valamint a többszörös akadályokat tekinti fő problémának.

A probléma megoldódhat abban az esetbe, ha megszűnnek az akadályok, s a fogyatékos

emberek saját maguk választhatják meg a segítség módját.

3.2 Fogyatékosságpolitikák

Mint azt már az előbbiekben említettük, Maschke könyvében a fogyatékosságpolitika három

központi területére koncentrál, melyek a jövedelem-kiesés kompenzációja, foglalkozási

(szakmai) rehabilitáció, és a részvételi politika. A Maschke által behatárolt terület további

szűkítésre ad lehetőséget a tanulmánynak, mégpedig az elméleti és fogyatékosságpolitikai

koncepciókvizsgálatát egyetlen célcsoport, az intellektuális és pszichoszociális

fogyatékossággal élő személyek helyzetén keresztül.

Az egyes jogrendszerekben működő gondnoksági rendszert talán nem is tekintik a

fogyatékosságpolitika és így az állami szociálpolitika részének. Jogági hovatartozást tekintve

a gondokság szabályai a polgári jogban találhatóak, a fogyatékossággal élők rehabilitációjára,

esélyegyenlőségére és ellátásaira vonatkozó szabályok a szociális jogban lelhetőek fel.

A cselekvőképességet (nem) érintő gondnoksági rendszerek szabályai beilleszthetők a

fogyatékosságpolitikába. Maschke a fogyatékosságpolitika hat funkcióját vetíti elénk.23

Az

utolsó funkció az egyenlő bánásmód és részvétel, melynek az a célja, hogy megakadályozza a

fogyatékossággal élők diszkriminálását, ezenkívül biztosítsák számukra az élet minden

területén az akadálymentességet. S, az élet minden területére értendő a jogi környezet is,

vagyis, értjük ezalatt, hogy a gondnokolt milyen mértékben hozhat önálló döntéseket

21

Winick, Bruce 1995. 13-14. 22

Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact, Disability Studies

Quarterly, 21(2001)4, 151-169. o. idézi: Maschke, M. 2008. 28-29. 23

MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd

Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest

17

gondnoka hozzájárulása nélkül. Az egyenlő bánásmód és részvétel fogyatékosságpolitikai

célokat ki kellene egészíteni az önmeghatározás funkciójával, amelyben elengedhetetlen a

helyettes döntéshozatal szabályainak szigorú feltétetekhez kötése, valamint a

cselekvőképességet nem érintő gondokság bevezetése.

Maschke a fogyatékosságpolitika három egymástól tejesen elkülönült ideáltípusát vázolja fel,

amely szerint az lehet kompenzációorientált, rehabilitáció orientált és részvétel orientált. A

részvétel orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékosság szociális képződmény és az egyén

valamint a környezet közötti interakció eredményeként értelmezhető.24

E

fogyatékosságpolitika mögött meghúzódó szociálpolitikai intézkedések funkciója a részvétel

és az egyenlő bánásmód. A cél a jogi státusz javítása, s ezáltal a teljes részvételhez való

hozzáférés biztosítása úgy, hogy a fogyatékossággal élőknek egyenlő esélyeik legyenek.25

A kompenzáció-orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékos személyek támogatására szolgál.

E fogyatékosságpolitika intézkedései arra vonatkoznak, hogy az e csoportba tartozók

életkörülményeit megkönnyítsék e segítségnyújtással. A cél, hogy ezáltal megkönnyítsék az

életben maradást, s érezhessék, hogy ugyanolyan eséllyel vehetnek rész a boldogulásban.

Magyarországon e fogyatékosságpolitika kapcsán említhető meg, a fogyatékos személyek

jogairól és esélyegyenlőségükről szóló törvény26

, mely tartalmazza e csoportra vonatkozó

szabályokat. E szabályokkal az 5. fejezetben találkozhatunk.

S a harmadik fogyatékosságpolitika, melyet Maschke elhatárolt, az pedig a rehabilitáció-

orientált, mely a rehabilitációt27

foglalja magában. A rehabilitáció célja, hogy a személyek

képesek legyenek elfoglalni helyüket a közösségben a károsodás okozta képességeikkel.

24

. MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd

Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 25

Uo 59. 26

1998. évi XXVI. törvény 27

A rehabilitáció olyan szervezett tevékenység, melyet a társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi

épségében huzamos vagy végleges károsodás miatt fogyatékos illetve rokkant embernek, hogy megmaradt

képességeivel ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

18

4. A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban

Anélkül, hogy ismernénk a jogszabályokat, nem alkothatunk teljes képet a fogyatékos

emberek helyzetéről. Mint már azt a dolgozatban említettük, ezek az emberek is ugyanolyan

társadalomalkotó lények, mint minden más állampolgár, így ők is alanyai a jognak, tehát

jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Esetükben azonban a jogérvényesítése

komplikálttá válik, hisz segítségre van szükségük ahhoz, hogy jogaikat érvényesíteni tudnák.

Jó példa erre a kerekesszékben lévők helyzete, ugyanis az ő esetükben akadálymentesített

intézményre van szükségük, vagy például a vakok, akik számára pontírással érthetővé kell

tenni azt, hogy egy intézményen belül, mit és hol találnak meg. Abban az esetben azonban, ha

ezeket nem kapják meg, jogaik csorbulnak. Éppen ezért kell egy olyan szabályozás, mely

ezeknek az embereknek a jogát védi.

E szabályozás szükségességét már az előző generációk is felismerték. Esetünkben az 1960-

as évektől általános áttekintés alá vesszük a törvényeket, és jogszabályokat. Az 1949. évi XX.

törvényből kell kiindulnunk, mely nem más mint az Alkotmány. Alaptörvényünk 70/A. §-a

írja le a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát. Ebben arról olvashatunk, hogy a

Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi,

illetve az állampolgári jogokat,bármely megkülönböztetés nélkül.

Az 1961. évi III. törvény kimondja a tanköteles korú fogyatékos gyerekek iskoláztatásának

a jogát az alaptörvényünkben. „A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de

képezhető tanköteles gyermek oktatása és nevelése gyógypedagógiai intézményekben

történik. A képezhetetlen gyermeket az iskolák látogatása alól fel kell menteni.”

Az 1985. évi I. törvény kimondja az iskolák szakmai önállóságát, és a pedagógusok szakmai

szuverenitását. Ez a törvény leírja az oktatásban résztvevők jogait.

Az 1993.évi III. törvény a szociális ellátás átalakított rendszeréről rendelkezik.

S végül, az 1998. évi XXVI. törvény, mely a fogyatékos személyek jogairól és

esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik. Ezen törvény jelenleg is hatályos, tehát

napjainkban is ezt kell figyelembe venni a fogyatékos személyeket érintő kérdésekben.

Azonban ez a törvény sem az eredeti formájában létezik, hisz számos pontját módosították a

megfelelő védelem kialakítása értelmében. E törvény kimondja, hogy: „A fogyatékos emberek

a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és

19

lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos

emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom

szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban az Alaptörvénnyel és

a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő törvényt alkotja”

E törvény legutóbb módosított szakaszai a 23. § f) pontja, melyet a 2003. évi IV. törvény 60.

§ (2), 84. § (2) ea), illetve a 2012. évi XXXIV. törvény28

2. § a) pontjai módosítottak. A 2003.

évi IV. törvény29

60. § (2) a következő: A Fot. 23. §-ának (1) bekezdése a következő új d)

ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra módosul:

[Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon

élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a

magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek]

„d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek

alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,”

A 84. § (2) ea) pontja a következőképpen módosítja: f) pontjában az „a)-d) pontban”

szövegrész helyébe az „a)-e) pontban” szövegrész lép.

S végül a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § a) pontja kimondja, hogy a Fot. 23. § (1) bekezdés f)

pontjában az „a)-e) pontban” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontban” szöveg lép.

Szintén módosított pontként a 23. § (1) g) pontot vesszük, melyet a 2003. évi IV. törvény 60.

§ (2), 84. § (2) eb), 2012. évi XXXIV. törvény 2. § b) pontok módosítottak.

A következő szakasz, mely a 23. § (1) g) pontja a következőképpen változott. Ezen pontot a

2012. évi XXXIV. törvény 1. § iktatta be. Hatályos: 2012. V. 1-től.

A 23/A § (1) a) pontját a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § c) pont30

módosította.

Szintén ezen szakasz ezen pontjának a bb) pontja változott a2012. évi XXXIV. törvény 2. § d)

pont által.

28

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról 29

az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról,A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

30

A Fot. 23/A. § (1) bekezdés a) pontjában az „a)-e) pontja” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontja” szöveg

lép.

20

A dolgozat középpontjába ezen törvényt31

helyeztük, hisz ez az a jogszabály, mely minden

területen rendelkezik a fogyatékos személyek jogairól, védelméről. E jogszabály alapján

átfogó képet kapunk arra vonatkozóan, hogy egyes életterületeken milyen jogokat kell

biztosítanunk a fogyatékos emberek számára. Valamint a módosítások kapcsán azt is

láthattuk, hogy a legutóbbi változtatásokban két törvény „vett részt”,melyek a 2003. évi IV.

törvény, illetőleg a 2012. évi XXXIV. törvény.

S, mint azt már a korábbiakban említettük,-a foglalkoztatás kapcsán( 2.2.1 pont)- a 2007. évi

LXXXIV. törvény szabályozza a munkaképesség fogalmát. Ez a törvény rendelkezik azon

személyekről, akik rokkantsági ellátásokban részesülhetnek.

.

5.Fogyatékosok foglakoztatása, támogatása hazánkban

5.1 Fogyatékosok foglalkoztatása

A foglalkoztatás az, mely életünk meghatározója. A foglalkoztatás számunkra létfeltétel, hisz

ennek köszönhetően vagyunk képesek fenntartani magunkat, s érezhetjük azt, hogy mi is

fontosak vagyunk a társadalomban. A foglalkoztatásban két oldalt különítünk el:

foglalkoztató és foglalkoztatott oldalt. Az 1997. évi LXXX. törvény, amely a

társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjakra jogosultakról, valamint e

szolgáltatások fedezetéről rendelkezik, a „foglalkoztatót”, a következőképpen határozza meg:

„ Foglalkoztató:32

1.bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi

egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat,

2. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a

szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó,

3. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,

4.az álláskeresési járadékban, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, valamint

munkanélküli-járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti álláskeresési

31

1998. évi XXVI. törvény 32

1997.évi LXXX. törvény 4.§ a)pontja

21

segélyben (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) részesülő, biztosítottnak minősülő

személy esetén az ellátást folyósító szerv,

5.a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési

támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve

a díjat folyósító szerv,

6. a kincstár számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá

tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a

nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, az

e törvényben és az Art.-ben előírt kötelezettségek tekintetében a kincstár,

7. a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) XVI. fejezete

szerinti munkavégzés esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kölcsönbeadó,

8. több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetén az Art.-ben meghatározott

munkáltató,

9.

10. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti

munka-rehabilitáció (a továbbiakban: munka-rehabilitáció) keretében munka-rehabilitációs

díjat folyósító szociális intézmény.” (1997. LXXX.törvény 4.§ a) pont)

Ez alapján is láthatjuk tehát, hogy a foglalkoztató, mint fogalom is elég sokrétű. Láthatjuk,

hogy az életterületeken mást és mást jelentenek. Így erre a szóra sem lehet alkotni egy

egységes definíciót, hisz az nem felelne meg a különböző területeken.

Ezzel szemben a másik oldalon álló fogalom, mely nem más, mint a foglalkoztatott, a

következőképpen határozható meg: „Foglalkoztatott:aki nem minősül egyéni, illetve társas

vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.”33

A

definícióból láthatjuk, hogy mennyivel könnyebb megértenünk azt, hogy ki is az a

foglalkoztatott. Ezen kívül azt gondolhatjuk, hogy ez egységes definícióként kezelendő, hisz

ez megfelel az eltérő életterületeken a megfogalmazásnak.

A foglalkoztatásban számos ember van jelen. Ezek az emberek azonban nem egyenlő

értékekkel rendelkező emberek. Vannak egészséges, illetve valamilyen betegségben

33

1997. évi LXXX. törvény 4. § i) pont

22

szenvedők. Esetemben azoknak az embereknek a helyzetét vizsgálom a foglalkoztatásban,

akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek. Mint azt már a bevezetőben olvashattuk,

ezeknek az embereknek is fontos, hogy részt vehessenek a munka világában. Ez azonban nem

ilyen egyszerű. Mint tudjuk, a fogyatékossággal élő embereket sem vehetjük egy kalap alá,

hisz más és más típusú fogyatékosságot ismerünk. Ezeknek az embereknek-ahhoz, hogy

munkába tudjanak állni- fel kell mérni az egészségi állapotát. Mindezt nem a hátrányos

megkülönböztetés miatt, sőt ellenkezőleg. Ez a cselekedet ennek a társadalmi csoportnak a

javára válik, hisz megvizsgálják, hogy mik azok a kritériumok, amiket az ő esetükben meg

kell teremteni ahhoz, hogy képesek legyenek munkába állni. Gondolok itt például arra, hogy

egy mozgássérült számára biztosítani kell azt, hogy képes legyen önállóan eljutni arra a

helyre, ahol munkát végez, tehát akadálymentesítetté kell tenni számukra a terepet. A gyengén

látók vagy a vakok számára biztosítani kell a pontírással ellátott táblákat, a munkavégzés

helyén a számára megfelelő módon kialakítani a berendezéseket. Ebből is láthatjuk tehát,

hogy ennek a társadalmi rétegnek a foglalkoztatottsága nem egyszerű, sőt mondhatni elrémíti

a foglalkoztatókat, hisz tudják, hogy milyen problémákkal jár e kritériumok megteremtése.

Azt azonban elmondhatjuk, hogy napjainkra fejlettebbé vált e rétegnek a foglalkoztatottsága

is, de száma még mindig rendkívül alacsony. Pedig azt gondolnánk, hogy a XXI. században

ez nem fordulhat elő, főleg, hogy az Európai Unióban tiltják a diszkrimináció összes formáját.

Egy cikk34

szerint az Európai Unióban minden negyedik megváltozott munkaképességű

embernek van munkahelye, míg országunkban csupán minden tizediknek. Azáltal viszont, ha

minden 20. dolgozó után legalább egy megváltozott munkaképességű munkavállalót

alkalmaznának, a cégek elkerülhetnék az egymillió forintos rehabilitációs járulék befizetését.

Ez azonban a cikk szerint(mellyel én is egyetértek) nem megfelelő módja a foglalkoztatásnak.

Hisz azzal, hogy felemelik a rehabilitációs hozzájárulást, csak azt érik el, hogy a vállalatok

alkalmazzák a megváltozott munkaképességű dolgozót, így elkerülve a bírságot, a

foglalkoztatás azonban nem megfelelően történik, sőt azt javasolják nekik, hogy be se

járjanak dolgozni. Az interneten böngészve találhatjuk ezt a cikket, mely olyan

34

http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html (Letöltés ideje:

2012.10.10)

23

munkahelyekre mutat, ahol megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embereket

alkalmaznak.Ide tartozik az az étterem - Ízlelő Családbarát Étterem- is, melyben kizárólag

fogyatékkal élőket foglalkoztatnak, mivel a

hátrányos helyzetűek számára rendkívül

nehéz az elhelyezkedés. Az azonban közel

sem egyszerű, hogy ezen emberek munkába

álljanak, hisz munkaerő-piaci felkészítésre

van szükségük, mely hosszadalmas. A

probléma azonban itt is a felszínre tör, hisz

az állam nem ad támogatást arra, hogy

szakmai segítséget és megfelelő

munkakörülményeket alakítsanak ki számukra. Ezek nélkül azonban nem lehet megvalósítani

a foglalkozásukat.

Ezen kívül azt is érezhetjük, mikor felmerül a gondolat, ezen emberek foglalkoztatása iránt,

hogy nem vagyunk tapasztaltak abban, hogy miként is kellene velük bánni. E cikk szerint sem

a munkáltatók, sem a fogyatékosok nem rendelkeznek tapasztalattal. Mint tudjuk e hátránnyal

érintett személyekhez óriási türelem, folyamatos odafigyelés és intenzív irányítás szükséges.

S épp emiatt a munkáltatók többsége azt gondolja, hogy ez számukra egyáltalán nem

nyereséges, s nem éri meg nekik ezt az egész folyamatot végig csinálni.

Az azonban pozitív, hogy az előbb említett étterem, mely már három éve működik, a

bővítésen gondolkozik a nagy érdeklődésnek köszönhetően. Az étterem vezetője, Mészáros

Andrea elmondta:„hogy a siker annak köszönhető,

hogy jól lőtték be a célpiacot,igény van ugyanis az

egészséges, magas minőségű ételekre, melyet

mesterszakács készít el”. Emellett e hátrányos

helyzetűeket foglalkoztató étterem elnyert egy uniós

pályázatot is, ezenkívül sok olyan ember akad, akik

segítségükre vannak. A cikkben továbbá azt is

elmondta, hogy egy felmérés bebizonyította, hogy

az emberek nem sajnálatból látogatják az éttermet,

hanem azért, mert fontosnak tartják a magas minőséget és a széles választékot, melyet itt

biztosítanak. Ugyanakkor azt is közölte ez a hölgy, hogy olyan vállalatok is akadnak, akik

24

egy-egy céges rendezvényt csak azért ott bonyolítanak le, hogy ezáltal hozzájáruljanak ezen

hátrányos helyzetű csoport támogatásához.

Mészáros Andrea ezen étterem létrehozásának gondolatát Hollandiából merítette. Hiszen mint

azt mondta, látta, hogy egy fogyatékosok által alkotott cég is lehet sikeres. Az Európai

Unióban már nem számít különlegesnek, ha egy sérült munkavállalót foglalkoztatnak. Hiszen

mint azt mondta, mindenkinek jobb az, ha nem eltartottként van valaki számon tartva, hanem

ő maga is értékteremtő munkát végezhet.

E cikkben35

a Spar kereskedelmi áruházat képviselő HR munkatársa is megszólalt. Elmondása

alapján a Spar is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen helyzetben lévő embereket foglalkoztassanak.

Arra azonban rávilágított, hogy nem talál egymásra a munkáltató és a hátrányos helyzetű

munkavállaló.Elmondása szerint ennek több oka is lehet. Szerintük nincs meg az összhang a

munkáltatók és azok között az intézmények között, akik nyilvántartják a fogyatékkal élőket.

Másrészt probléma az is, hogy a nyilvántartott megváltozott munkaképességűek csak kevés

száma jelenik meg álláskeresőként. Olyan fórum viszont nincs, ahol a munkáltatók közvetlen

kapcsolatba kerülnének azokkal a fogyatékosokkal, akik nem tartoznak sem a munkaügyi

központok, sem a civil szervezetek „látókörébe”.

A HR munkatárs egyfajta problémát állít azonban velünk szembe, hisz mint mondja, a

kereskedelmi feladatokat könnyítették, de nehéz olyan személyt találni erre, aki alkalmas. S

amikor kiválasztják az egyént, a munkáltató vállán óriási teher van, hogy úgy válasszon, hogy

a megváltozott munkaképességű állapota ne romoljon a munkavégzés során, az képességeinek

megfeleljen. A Spar képviseletében nyilatkozó hölgy azt javasolja a munkáltatóknak, hogy

merjenek a társadalom ennek csoportjából is embereket alkalmazni, hisz ezen személyek

kitartása példaértékű. Arra azonban mindenképp felhívja a figyelmünket, hogy alkalmazásuk

előtt, meg kell teremteni a megfelelő környezetet számukra.

Láthatjuk tehát, hogy találunk azért olyan vállalkozásokat, amelyek példaértékűek. Nem

csupán hozzá segítik az egyént az önfenntartáshoz, s ahhoz, hogy ő saját magát fontosnak

érezze, hanem példát mutatnak, és buzdítják a munkáltatókat arra, hogy merjenek belevágni,

hisz ezzel egymáson segítünk.

35

http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html (Letöltés

ideje:2012.10.10.)

25

5.1.1. A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében

A gazdasági aktivitást tekintve már az 1990-es években jelentős különbség található a

fogyatékos és a nem fogyatékos emberek között. 1990-ben 17 százalék volt a fogyatékos

foglalkoztatottak száma, míg a nem fogyatékos foglalkoztatott munkavállalók száma 44,6

százalék. 2001-ben ez a szám még alacsonyabbra csökkent, mégpedig 9 százalékra. 1990-ben

az inatkív fogyatékos munkakeresők száma 57,5 százalék volt, míg 2001-ben 76,7 százalék. A

munkanélküliek száma 1990-ben 0,7 százalék,2001-ben 2,0 százalék.

Az inaktív munkakeresők száma megdöbbentő. Mint tudjuk, a rendszerváltást követően sok

ember számára biztosítottak lehetőséget kedvezményekre, mint például az előnyugdíj

igénybevétele. Ezen kívül a piacgazdaság térhódítása miatt szűkebbé vált a valamilyen

egészségkárosodással élők foglalkoztatásának száma.

Az összevont kategóriákon belül a mozgássérültek(6,3%), a vakok(5,8%), az értelmi

fogyatékosok(7%) foglalkoztatása a legalacsonyabb.36

Az országban, mint azt tapasztaljuk, eltérő a foglalkoztatás száma a régiókban. A keleti régió

foglalkoztatottsága alacsonyabb, míg a nyugati régióban magasabb. Azt azonban tudnunk

kell, hogy a munkavégzést a fogyatékosság típusa erősen befolyásolja. A kis létszámú értelmi

fogyatékos réteg,amely még tud munkát vállalni, fizikai munkát végez, a munkát végzővakok

körében azonban jelentős aszellemi tevékenységet végzők aránya.

5.2 Fogyatékosok támogatása

Azon kívül, hogy a fogyatékos személyeket, minél inkább megpróbálják elhelyezni a munka

világában, ezen kívül különböző támogatásokban részesülnek. Ezek arra szolgálnak, hogy

anyagi javakat kaphassanak annak érdekében, hogy a létfenntartásuk végbe mehessen. Ezt

fogyatékossági támogatásnak nevezzük. A fogyatékosokkal kapcsolatos információkat, az

1998. évi XXVI. törvény tartalmazza. E törvény különböző területeket sorol fel, melyekben

leírja,hogy mi az amiben ezt a társadalmi csoportot támogatni kell, amik iránt jogokkal

rendelkezik. Első ilyen terület a környezet37

, amikor is az akadálymentesített, valamint

érzékelhető és biztonságos környezetet kell nekik biztosítani. Második a kommunikáció

területe38

, amikor is meg kell teremteni a fogyatékos személyeknek azt, hogy számukra is

36

Jakab Nóra: A cselekvősképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései Phd értekezés(298-299.oldal) 37

1998.évi XXVI. törvény 5.§ 38

1998.évi XXVI. törvény 6.§

26

elérhetők legyenek az információk. Következő terület a közlekedés39

, mely során biztosítani

kell számukra a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek az

igénybevételét. E törvény 11 § arról rendelkezik, hogy biztosítani kell a fogyatékos személyek

számára a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat

igénybevételét, valamint segédeszközt. Ilyen terület az egészségügy40

, amely esetben a

fogyatékos személyeket támogatni kell abban, hogy az ellátás elősegítse a társadalomba való

beilleszkedésüket, valamint az egészségügyi állapotuknak megfelelő ellátást megkapják és

állapotuk javulhasson. Az oktatás, képzés41

során is támogatni kell ezeket az embereket, hogy

ők is intelligens lényekké válhassanak. A számomra legfontosabb terület a foglalkoztatás42

,

mely esetében biztosítani kell a személyek számára az integrált, ennek hiányában védett

foglalkoztatást. A foglalkozást biztosító munkáltató köteles a munkahelyi környezetet

megfelelően átalakítani. A fogyatékos személynek biztosítani kell a fogyatékosságának

megfelelő lakhatási forma megválasztását43

. A következőkben44

lehetővé kell tenni a

fogyatékos személyeknek a kultúra, sport látogatását, művelését. Ezen kívül ennek a

társadalmi rétegnek biztosítani kell a rehabilitációhoz való jogot, a rehabilitációs

szolgáltatásokat. Ezek a támogatások ugyan nem nevezhetők tipikus támogatásnak, jobban

mondva anyagi támogatásnak, hisz ezzel inkább a fogyatékosok jogait biztosítjuk.

Véleményem szerint azonban ezzel is támogatást nyújtunk nekik, hisz így tudnak

érvényesülni.

Ami valójában anyagi támogatás, az a fogyatékos támogatás.45

Elsősorban a fogyatékossági támogatás meghatározásával találkozunk, melyet a

jogalkotó a 22. §-ban tárgyal. Ez a következőképpen hangzik: „A fogyatékossági

támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi

rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja,hogy – a súlyosan fogyatékos

személy jövedelmétől függetlenül- anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos

állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.” Ebből is érezhetjük tehát azt, hogy

a fogyatékosság az ország szívügye, célja, hogy az őket ért hátrányt valamilyen mértékben

kompenzálják. Ez persze nem ér fel egy egészséges szervezettel, ugyanakkor enyhíteni

39

1998.évi XXVI. törvény 8-10. § 40

ua. 12.§ 41

ua. 13-14.§ 42

ua. 15. § 43

1998.évi XXVI. törvény 17. § 44

1998.évi XXVI. törvény 18. § 45

ua. 22-24.§

27

próbál a megélhetésen. A következő szakaszban46

a törvény meghatározza a jogosultak

körét. Ebben a szakaszban egy hosszadalmas leírást találhatunk.

„(1) Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az

ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett,

valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként,

illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen

hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag

tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),

b)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére

segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy

ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy

bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási

fogyatékos),

c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma

következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség

miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),

d)állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-

tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,

e)a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön

jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli,

vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel

eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),

f)az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két

fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),

g)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére

segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb

fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),

h)állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak

minősíthető,

és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy

mások állandó segítségére szorul.

46

1998.évi XXVI. törvény 23. §

28

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult

a)a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és

tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és

tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyibenaz ellátás igénylésének időpontjában

az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó

tartózkodási jogát Magyarország területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és

lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az

e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, valamint

b)a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló

uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a szabad mozgás és tartózkodás jogával

rendelkező személy, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben

meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát Magyarország

területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló

törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott

feltételeknek megfelel;

c)a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított

engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgár, amennyiben

az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel és rendelkezik a polgárok személyi

adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel

vagy tartózkodási hellyel.

(3) A súlyosan fogyatékos személy nem jogosult fogyatékossági támogatásra ha

a) vakok személyi járadékában részesül,

b) magasabb összegű családi pótlékban részesül, vagy

c) utána magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak.

(4) Megszűnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha

a) a súlyosan fogyatékos állapot nem áll fenn;

b) a fogyatékos személy a felülvizsgálaton nem jelenik meg és a távolmaradását nem

igazolja;

c)

(5) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra olyan államba távozik, amely

nem

a) az Európai Unió tagállama,

b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, vagy

29

c) olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az

Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött

nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban

részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez,

távolléte alatt az ellátás szünetel.

(6) Ha a támogatásra való jogosultság a fogyatékos személy halála miatt szűnik meg, az

elhalálozás hónapjára járó támogatást a vele közös háztartásban együtt élt közeli

hozzátartozó, ennek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki

átadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül.

Ez alapján tehát láthatjuk azt, hogy a törvény milyen pontosan meghatározza azt a kört,

akikre kiterjedhet a fogyatékossági támogatás. Minderre a pontosságra azért van szükség,

hogy ne tudjanak vissza élni - az olyan emberek, akik igazán nem szorulnak rá- a

támogatással.

A 23/A § a fogyatékossági támogatás mértékét határozza meg. Ez a támogatás az

öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65%-a abban az esetben, ha valaki

látás fogyatékos, értelmi fogyatékos, mozgásszervi fogyatékos, halmozottan fogyatékos,

illetve akinek állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak

minősíthető, és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem

képes vagy mások állandó segítségére szorul, vagy az öregségi nyugdíj mindenkori

legkisebb összegének 80 %-a, abban az esetben ha az illető halmozottan fogyatékos. Ha a

vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy fogyatékossági támogatásra tart

igényt, őt a fogyatékossági támogatás a vakok személyi járadékának megszüntetését követően

az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65% -a illeti meg, ha önkiszolgálási

képességének vizsgálatát nem kéri, másik esetben az összeg 80%-a illeti meg, ha

önkiszolgálási képességének hiányát megállapítják.

A fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló eljárás kérelemre indul. A

támogatást a kincstár határozza meg.47

Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló kérelmet

azért utasítják el, mert a kérelmező nem súlyosan fogyatékos, abban az esetben, az

elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb

fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló kérelemre a bizonyítási eljárást csak

akkor kell lefolytatni, ha az orvos igazolja azt, hogy a kérelmező állapota az elutasítás óta

47

http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas# (Letöltés

ideje: 2012.10.17.)

30

rosszabbodott, egyébként a kérelmet –jogszabály változást kivéve- érdemi vizsgálat nélkül

el kell utasítani.48

Azt, hogy ki számít súlyosan fogyatékosnak, az orvosszakértői szerv

állapítja meg, szakhatóságként eljárva. Ezen állapot fennállását- ha a szakhatósági

állásfoglalás másként nem rendelkezik- öt évenként felül kell vizsgálni az orvosszakértő

által.49

A kincstár felé tájékoztatási kötelezettséggel tartozik a fogyatékossági

támogatásban részesülő, illetve annak gondnoka a jogosultság feltételeit érintő lényeges

tények, körülmények megváltozása esetén 15 napon belül. Abban az esetben, ha a

támogatást megállapítják, az ellátás a kérelem benyújtásától esedékes.50

Fontos kérdéskörbe tartozik, hogy hogyan is zajlik a támogatás folyósítása, finanszírozása,

és az, hogy mi történik abban az esetben, ha valaki jogalap nélküli ellátásban részesült?

Erre a kérdésre a választ szintén az 1998. évi XXVI. törvény adja meg, pontosabban a

törvény 23/E §.

Mint azt már említettem, a kincstár határozza meg a támogatást. Ezenkívül viszont

hatáskörébe tartozik a támogatások folyósítása is. A törvény kiemeli azon súlyosan

fogyatékosok esetkörét a finanszírozás kapcsán, akik bentlakásos intézményben laknak. Az

ő esetükben az ellátást az intézmény vezetőjének kell folyósítani. Az intézmény

vezetőjének azonban figyelnie kell arra, hogy ezen személyek ellátását elkülönülten

kezelje az intézmény költségvetésétől, valamint lehetőséget kell adnia a személyre szóló

felhasználáshoz. Ezen támogatást teljes fedezetét a központi költségvetés biztosítja.

S, mint azt már említettem, előfordulhat olyan eset is, amikor valaki jogellenesen veszi

igénybe a támogatást. S, hogy ki is az aki jogalap nélkül veszi igénybe a támogatást? Nos

az nem más, mint az a személy, aki a támogatásra nem jogosult, vagy kevesebb összegre

jogosult, mint amilyen összeget számára folyósítottak. Az, aki jogalap nélkül vette igénybe

a támogatást, köteles visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül

határozatban kötelezték. A 30 nap elteltével attól lehet visszakövetelni a jogalap nélkül

felvett támogatást, akinek az eljárás felvétele felróható, feltéve, hogy az ellátás

megszűnésétől számított kevesebb, mint három év telt el. A kincstár azonban kedvezményt

nyújt azoknak az esetében, akik bizonyítják azt, hogy a jogalap nélkül felvett támogatás

azonnali vagy egy összegben való visszafizetése számukra családi, jövedelmi és szociális

körülményeire való tekintettel magának vagy a tartásra szorult hozzátartozónak

aránytalanul súlyos anyagi megterhelést jelentene. Ez a kedvezmény azt jelenti, hogy a

48

1998. évi XXVI. törvény 23/B § (1)-(4) 49

1998.évi XXVI. törvény 23/C § (1)-(2) 50

1998.évi XXVI. törvény 23/D § (3)-(4)

31

kincstár legfeljebb tizenkét hónapi halasztást engedélyez, vagy azt, hogy a tartozást

harminchat hónapon belül részletekben fizesse meg.

Felmerülhet bennünk ugyanakkor az a kérdés is, hogy mi történik abban az esetben ha a

jogosult halála után jogalap nélkül vette fel a hozzátartozó? Nos ebben az esetben egyszerű

a helyzet, hisz a törvény kimondja, hogy a hozzátartozó köteles azt visszafizetni, ha erre

határozatban kötelezték.

Mint azt az eddigiekben láttuk, a kincstár hatásköre alá tartozik a személyek támogatása,

ellenőrzése az ellátások igénybevételének jogosultságáról. A Magyar Állam Kincstár

honlapján kutatva arra is rátaláltam, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra a

fogyatékossággal élő személyre, aki a Magyar Köztársaság területén élő EGT állampolgár,

illetve valamely EGT tagállamban élő magyar állampolgár számára.

„Az 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra jogosult az a személy,

aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és

tartózkodásáról szóló törvény (Szmtv.) szerint szabad mozgás és tartózkodás jogával

rendelkező személy, amennyiben

az ellátás igénylésének időpontjában a szabad mozgás és 3

hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság

területén gyakorolja,

és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról

szóló törvény szerint bejelentkezett lakcímmel rendelkezik.”51

E jogosulti kör azonban bővül még azzal, aki „a szociális biztonsági rendszerek

koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a

szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben az ellátás

igénylésének időpontjában, az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és

tartózkodáshoz való jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a polgárok személyi

adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel

rendelkezik, és egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel.”

A fogyatékossági támogatás,csak úgy, mint az előzőkben, itt is kérelemmel indul, melyhez

szükséges egy háziorvosi beutaló benyújtása, illetve a betegséget igazoló orvosi

dokumentumok szükségesek. Ezen kérelmet a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest

Megyei Igazgatóságához, ennek is a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya nevű szervéhez

51

http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tagallamokban

(Letöltés ideje: 2012.10.17.)

32

kell benyújtani. Ahhoz, hogy a jogosultságot megállapítsák,a Nemzeti Rehabilitációs és

Szociális Hivatal(NRSZH) szakvéleményére van szükség, melynek elkészítésére az eljárás

keretén belül kerül sor. A vizsgálat vagy személyesen, vagy az előbbiekben említett iratok

alapján történik. A személyes vizsgálat esetében, az NRSZH az ügyfelet értesíti a

vizsgálatról.

A fogyatékossági támogatás folyósítására abban az esetben is van lehetőség,- amikor is a

magyar állampolgár az EGT tagállam területére költözik,- ha a lakóhely szerinti

tagállamban ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra nem

szerezhető jogosultság. Ebben az esetben a megállapított ellátás utalása havonta utólag

történik, s a pénzfolyósítás történhet hazai és külföldi bankszámlára egyaránt.

Fontos tehát látnunk, hogy a fogyatékosság is fontos területe a jogalkotásnak is. Ennek a

társadalmi csoportnak is ugyanolyan biztonságot nyújt a jog, mint az egészséges

embertársaiknak. Sőt, mondhatni még nagyobbat, hisz a jogszabály nagy hangsúlyt fektet

arra, hogy jogaik ne csorbuljanak, s minden életterületen szabályozva legyenek.

Véleményem szerint azonban, ez nem minden esetben érvényesül napjainkban. Hisz mint

azt már említettem, egészséges embertársaik inkább megvetően néznek rájuk, mint, hogy

segítő kezet nyújtanának. S sokan nem foglalkoznak azzal, hogy mik azok a jogok, amik

megilletik őket, csupán azzal, amik az ő személyes jogaik.

Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben52

2.táblázat

Ellátottak, fő

Az ellátás átlagösszege,

Ft/fő/hó

Rokkantsági nyugdíj, korbetöltött 351 799 65 159

Rokkantsági nyugdíj, korhatár

alatti 454 348 54 116

Baleseti járadék 14 410 20 592

Megváltozott munkaképességűek

járadéka 213 685 25776

52

Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje: 2012.10.19.)

33

Súlyosan mozgáskorlátozottak

közlekedéssel kapcsolatos

támogatása

244 377 9 220 a

Fogyatékossági támogatás 101 360

A legkisebb öregségi nyugdíj

65 vagy 80 %-a.

Közgyógyellátási igazolvány 532 259 -

Ápolási díj 39 843 22 994

a Ft/fő/év.

6. Fogyatékosság és diszkrimináció53

Egy európai uniós irányelv-melyet 2000-ben adtak ki- megteremtette az egyenlő elbánás

általános kereteit a foglalkoztatás és a munkahely területén.(Ez az irányelv a Council

Directive 2000/78/EC, Egyenlő bánásmódról szóló keretirány elv, Framework Equal

Treatment Directive,FETD.)Ezen irányelv törvényen kívül helyezte a vallás, hit, fogyatékos

és szexuális beállítottság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. A szakpolitikákban ez

a diszkrimináció ellenes politika újdonságként számít. Ennek a fő célja, hogy azt vizsgálja,

hogy az eddig alkalmazott politikákhoz ez az új „gondolkodás” mennyiben kapcsolódik. A

következőkben áttekintjük azt, hogy ez az új „felfogás” miként illeszkedik az eddigi

politikákhoz,amelyek segítenek leküzdeni a fogyatékosok számára az akadályokat.

Az előbbiekben említett irányelv nem tartalmazza a fogyatékosság definícióját. A

tagállamokban előfordulnak a diszkriminációt tiltó normák, viszont a fogyatékosság

definícióját ők sem írják le. Ezek inkább csak fogyatékosság kisebb eseteinek definíciójátt

foglalják magukban.54

53

Olyan megkülönböztető bánásmód, mely az egyén, vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. 54

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi

Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(59-60.o.)

34

6.1 Diszkrimináció és egyenlőségfelfogások

A fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés irodalmai körében vitatott kérdés, hogy a

hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok csupán azok védelmére vonatkozóak –e,

akiknek a munkaképessége állapotukból fakadóan nem, vagy csak jelentéktelen mértékben

korlátozott, esetleg a törvény azokat is védelme alá vonja akinek a képességei lényegesen

korlátozottak. E kétértelműség oka az egyenlőség különböző felfogásai állnak. Először

azonban két átfogó koncepciót azonosíthatunk: esélyegyenlőség, eredményegyenlőség. Az

esélyegyenlőség a hangsúlyt az egyéni érdemre fekteti , mégpedig abban a értelemben, hogy

célja az egyének számára biztosítani az egyenlő esélyeket biztosítani, mind a foglalkoztatás,

mind a képességeik megfelelő juttatásában. E felfogás leginkább azon fogyatékosoknak

előnyös, akiknek munkaképessége sértetlen, ugyanakkor a megbélyegzés miatt korlátozottak

az esélyei. Ezzel szemben az eredményegyenlőség felfogás a lényegi korlátozottságokkal

szembenézőknek kínál többet.

Jól látható, hogy e két felfogásból eltérő fogyatékosság-definíciók következnek. Az

esélyegyenlőség típusú megközelítés szerint azokat a kisebb képességcsökkenéseket és

egészségügyi körülményeket kell magába foglalnia, amik nem jelentenek korlátozottságot a

fogyatékos személy tevékenységét illetően. Ebben a felfogásban tulajdonképpen nincs

szükség a fogyatékosság definícióra. Az eredményegyenlőség típusú megközelítés közelebb

áll ahhoz a felfogáshoz, mely arra a csoportra utal, akik lényegi korlátozottsággal élnek.

A következőkben öt országot vizsgálunk meg annak érdekébe, hogy bemutathassuk, hogy a

különböző egyenlőség felfogások miként mutatkoznak az egyes államok szakpolitikai

kérdésében, intézkedéseiben. Ezen országok közül három országban nem régiben fogadták el

a fogyatékosságon alapuló diszkriminációt.(Ezen országok Írország, Egyesült Királyság,

Svédország.) Norvégia csoportközpontú megközelítést mutat. Franciaországban a

hagyományosabb intézkedés van érvényben, melyben fellelhető az egyéni érdem egyenlőség,

valamint megtalálhatók az eredményelosztásra irányuló újraelosztás szakpolitikák is.

Írország:55

Írországban a törvény (foglalkoztatás egyenlőségi törvény 1998) a diszkrimináció számos

formáját tiltja mind a foglalkoztatás területén, mind az élet egyéb területein. A fogyatékosság

definícióját a törvény második szakasza írja le:

55

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(60-61.o.)

35

a) a személy testi vagy mentális funkcióinak teljes vagy részleges hiánya, ideértve a

személy valamely testrészének hiányát;

b) krónikus megbetegedést előidéző, vagy valószínűsíthetően előidéző élő szervezetek

jelenléte a személy szervezetében;

c) a személy valamely testrészének működési rendellenessége, fejlődési rendellenessége

vagy eltávozása;

d) olyan állapot vagy működési rendellenesség, aminek következtében a személy tanulási

képessége eltér azok tanulási képességétől, akik nem élnek ebben az állapotban vagy

rendellenességben;

e) olyan állapot vagy betegség, amely hatással van a személy gondolati folyamataira,

valóságérzékelésére,érzelmeire vagy ítélőképességére, és ezáltal zavarodott

viselkedést idéz elő;

ezenkívül ide értendők a korábbi, a jelenlegi, de mára megszűnt, és a jövőben esetleg

keletkező , valamint a személynek a mások által neki tulajdonított fogyatékosságai is. Ez a

definíció nem köti ki a lényegi korlátozottságot.

Az eredeti foglalkoztatásegyenlőségi törvényjavaslatot(1996) a Legfelsőbb Bíróság

alkotmányellenesnek nyilvánította. A Legfelsőbb Bíróság elfogadta, hogy a szociális

igazságosság értelmében biztosítani kell a fogyatékossággal élők alkalmazkodását. De

elmondta, hogy a fogyatékkal élők alkalmazkodásának költségeit nem lehet teljes egészében a

munkáltatóra hárítani. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a munkaadókat terhelő

kötelezettségek bizonytalanok. Szerinte az alkalmazkodással kapcsolatos költségek

viselésénél figyelembe kell venni a munkáltató helyzetét.

Az 1998-ban elfogadott módosítás tartalmazza, hogy csak abban az esetben kötelezi a

Legfelsőbb Bíróság a munkaadót akkomodációra, ha annak költsége „névleges”. A

foglalkoztatásegyenlőségi törvény az előítéleteken alapuló diszkriminációt állítja

középpontba, ugyanakkor nem kötelezi a munkkadót, hogy a fogyatékosok akkomodációjával

kapcsolatos költségeket fizesse meg.

A törvény egyenlőségi hatóságot hozott létre(Equality Authority), melynek hatásköre jogi

érvényességgel rendelkező gyakorlati szabályok kidolgozására is kiterjed.

36

Egyesült Királyság56

Az Egyesült Királyság 1995-ös fogyatékosságon alapuló diszkriminációról szóló törvénye a

fogyatékosságot „fizikai vagy mentális rendellenességként definiálja, amely lényegesen és

tartósan negatívan befolyásolja a személy képességét szokványos mindennapi

tevékenységeinek elvégzésére.”A definíciót kiegészíti a törvény 1. számú melléklete. A

fogalom meghatározás körül viták alakultak ki, ezenkívül a definíció nem vált központi

jellegűvé. A törvény kapcsán felmerül az a kérdés, hogy védelmet nyújt e azoknak a

személyeknek, akik kevésbé fogyatékosak. A törvény kiemeli a testi elváltozást szenvedettek

védelmét. A rákbetegségben szenvedők esetében azonban nem könnyű a helyzet, hisz

esetükben nem tudhatjuk előre, hogy állapotuk a későbbiekben befolyásolja e aszokványos

tevékenységeiket.

A törvény különleges jogokat biztos az akkomodációhoz fűződően e védett csoport tagjainak.

A beilleszkedés költségeinek logikusnak kell lenni.Az Egyesül Királyságban hozott törvény

végrehajtása nagy hangsúly fektetett az egyéni jogok érvényesítésére a jogvitákban.

Svédország 57

Svédországban a fogyatékosok munkában történő diszkriminációjának tilalmáról szóló

törvény 1999-ben fogadták el. Itt a fogyatékosság alatt „ a személy funkcionális

képességeinek maradandó fizikai, mentális vagy tanulásbeli korlátozottsága értendő, amely

lehet veleszületett vagy szerzett, illetve várhatóan kialakulhat a későbbiekben is sérülés vagy

betegség következtében.” Jelen esetben nem kell feltétlenül lényegesnek lennie a személy

korlátozottságának.

Az előző törvénnyel szemben ez a törvény nem írja körül a védett csoportot, viszont az

írországi törvénytől eltérően a munkaadó akkor is kötelezhető az akkomodációs intézkedésre,

ha költségei túllépik a „névleges” szintet. A svéd és az ír jogszabály közötti különbségre

magyarázatként szolgálhat, hogy Svédországban az elhelyezések megkönnyítésére a

munkaadóknak állami pénzügyi támogatást lehetővé tevő intézkedések vannak érvényben.

Jelen esetben a fogyatékos személy akkomodációjának költségei ésszerűnek tekinthetők. A

svéd felfogás közelít az eredményegyenlőséghez.

56

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi

Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(62.o.) 57

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi

Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(63.o.)

37

Norvégia58

Ezen ország esetében nem létezik külön jogszabály, mely a diszkrimináció ellenességet

fejtené ki, viszont a munkakörülményekről szóló számos ilyen rendelkezést foglal magába. A

norvég munkáltató -a svédországi jogszabályhoz hasonlóan- köteles lehetőséget biztosítani a

személyes és szakmai fejlődésre, valamint köteles megteremteni a biztonságos

munkakörülményeket egyaránt. Ez utóbbi a fogyatékosok számára különösen előnyösek.

A munkakörülményekről szóló törvény tartalmaz néhány intézkedést, mely kifejezetten a

fogyatékosokra vonatkozik. A 13 (1) szakasz arról rendelkezik, hogy a munkaadónak úgy kell

a munkahelyet kialakítania, hogy az a fogyatékos emberek csoportja számára is használható

legyen. Ezt akkor is teljesíteni kell, ha a vállalkozásnál nem dolgozik fogyatékos személy.

A törvény 13 (2) szakasza szerint a munkáltatót kötelezettségek illetik akkor, ha egy

munkavállaló fogyatékossá válik. Ez a jog azonban csak a már foglalkoztatott

munkavállalókra vonatkozhat.

A jogszabály nem régiben készült módosítása-mely az 55A szakasz- megtiltja a munkaadónak

a munkaerő-felvétel során történő megkülönböztetést a fogyatékosság alapján. A jogszabály a

közvetett és közvetlen megkülönböztetést is tiltja.

Franciaország59

Franciaországban 1990-ben lépett hatályba egy törvény, mely tiltja a fogyatékosság vagy az

egészségi állapot alapján való megkülönböztetést. Ez a törvény egy általános törvény, mely

számos ponton módosította a munkatörvény könyvet, büntetőtörvény könyvet, illetve

kiegészítette a megkülönböztetés fajtáinak tilalmát az „egészségi állapot vagy fogyatékosság”

kifejezéssel. E törvény sem definiálja a fogyatékosságot,de bármilyen egészségügyi

körülmény vagy rendellenesség ide sorolható, eltekintve attól, hogy az befolyásolja e a

tevékenységét vagy sem. Ezen általános törvény hatályát kibővítette a diszkrimináció elleni

harcról szóló törvény. A tilalom most már a testi megjelenésre is kiterjed. Az akkomodáció

tekintetében el kell mondanunk, hogy az 1990-es törvény nem tesz említést, viszont a

munkatörvény könyv rendelkezik erről, melyben azt az esetet foglalja magába, amikor egy

foglalkoztatott munkavállalót a munkahelyi orvos alkalmatlannak talál a korábbi munkája

58

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi

Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009) (64.o.) 59

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi

Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(64-65.o.)

38

elvégzésére. Jelen esetben a munkaadónak fel kell mérni a lehetőségeket, és biztosítani kell

számára a munkahelyen történő szükséges átalakításokat.

Az 1990-es és a 2001-es jogszabályok fontos korlátozásokat tartalmaznak a munkára való

egészségügyi alkalmatlanság tekintetében. A törvény elsősorban azokat a személyeket védi,

akik

6.2 Diszkrimináció Magyarországon

A „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” (Special Eurobarometer 317) felmérés számos

megfontolandó megállapítást tett a magyar társadalom hátrányos megkülönböztetéssel és az

Amszterdami Szerződésben felsorolt hat társadalmi csoporttal kapcsolatos tudására, nézeteire

és szerepére vonatkozóan. Magyarországon a személyes hátrányos megkülönböztetéses

tapasztalatról a válaszadók 24%-a nyilatkozott. Közülük 8% a kora, 8% a neme, 3% az etnikai

hovatartozása, 2% a fogyatékossága, 1% a vallása, hite és 1% a szexuális orientációja miatt

szenvedett megkülönböztetést.

A magyar válaszadók majdnem háromnegyede vélte úgy, hogy nagyobb a társadalmi

megkülönböztetés, mint öt évvel ezelőtt. A felmérés szerint a kor, etnikai hovatartozás, a

fogyatékosság és a nem alapon történő hátrányos megkülönböztetés hazánkban nagyobb, mint

az EU többi tagállamában. Viszont az említésre méltó, hogy a vallási alapon történő

diszkrimináció országunkban kevésbé elterjedt. A munkahelyi megkülönböztetés esetén a

legnagyobb hátrányt az etnikai hovatartozás, a kor és a nem okozta. Egy tanulmány viszont

azt is kimutatta, hogy Magyarországon 2008 és 2009 között 39 százalékról 32 százalékra

csökkent azoknak a száma, akik elmondása szerintdiszkrimináció áldozatává válva tisztában

lennének a jogaikkal. A diszkrimináció szempontjából különösen érintettek a nők, romák és a

fogyatékkal élők. Esetemben ez utóbbi csoport legfontosabb jellemzőit szeretném

összefoglalni:

Európa lakosságának 10-15 százaléka vallja magát fogyatékosnak, vagy minősül annak. E

számnak köszönhetően a fogyatékos személyek Európában az egyik legnagyobb kisebbséget

és az állami szolgáltatások egyik legnagyobb fogyasztói csoportját teszik ki. Ezekre az

emberekre a magyar társadalomban is az egyik leghátrányosabb helyzetű csoportkén

gondolunk. E személyek egészségi állapotuk mellett, a társadalomban is nehézségekkel

küzdenek. A 2001. évi népszámlálás szerint 577000 fogyatékos ember él Magyarországon,

mely a magyar lakosság 5,7 százaléka.

39

E társadalmi csoportot alkotó emberek számára nehezítetté válik az iskolázottság, a

munkaerőpiacon való jelenlét, a velük szemben fennálló szerep, a kirekesztés és a társadalmi

integráció esélyei és lehetőségei. Ezen emberek gazdasági aktivitása viszont attól függ, hogy

milyen fogyatékossági típusba sorolhatóak. E csoport tagjai között kevés a foglalkoztatottak

száma és magas az inaktív keresők száma. „Rehabilitációs foglalkoztatást bővítő

bértámogatásban részesülhet – egyéb feltételek fennállása esetén – az a munkaadó, aki olyan

munkavállalót alkalmaz, akinek munkaképessége legalább 40%-kal csökkent. A

foglalkoztatás gátja az alacsony iskolázottság és a befogadó munkahelyek hiánya. A rossz

tapasztalatok miatt sokan az aktív munkakeresésről is lemondanak, ezért munkanélkülivé

kevesebben válnak, végül az eltartottság körükben azért alacsonyabb, mert arányaiban kevés a

fiatal közöttük (Statisztikai tükör 2007/17).

A 2008-ban indult „Fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei

és lehetőségei a mai Magyarországon” című kutatás eredményei azt mutatták, hogy a hazai

szervezetek nem szívesen foglalkoznak a fogyatékos személyek foglalkoztatásával.60

60

http://www.socio.mta.hu/az_egyenlo_banasmoddal_kapcsolatos_jogtudatossag_novekedesenek_merteke__fokuszban_a_nok_a_romak_a_fogyatekos_es_az_lmbt_emberek/ (Letöltés ideje: 2012. 10. 19.)

40

7. Összegzés

A dolgozat olvasása után képet kaphattunk a fogyatékosságról, ezáltal teljesítve a dolgozat

írásának célját. Láthattuk, hogy mit is jelent igazán a fogyatékosság, s, hogy számos

megfogalmazást találhatunk e csoport megfogalmazására, hisz nem beszélhetünk róluk

általánosan. „Szemtanúi” lehettünk annak, hogy a fogyatékosságnak több csoportját

különböztetjük meg. Emiatt is érzékelhetjük annak a problémáját, hogy miért nincs egy

egységes definíció e fogalom meghatározására. (Ezeket dolgozatomban csak általános

jellemzőkkel illettem, hisz e csoportokban való elmélyülés hosszas folyamat lenne, hisz

rengeteg kérdés vetődne fel ezek kapcsán.) Ezenkívül, olvashattunk arról, hogy milyen

támogatások, jogok illetik meg őket. A kutatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy a

Magyar Állam Kincstár az, akihez fordulhatnak a támogatások igénylése esetén, illetve ez a

szerv az, mely folyósítja számukra a meghatározott összegeket. Betekintést nyerhettünk e

csoport jogainak szabályozásáról szóló törvénybe, mely alapján figyelmesek lehettünk arra,

hogy a törvény minden egyes területen felsorolja e személyek jogait, ezáltal elkerülve a

megkülönböztetést, illetőleg hozzásegíti a fogyatékosokat ahhoz, hogy jogaik ne

csorbuljanak.

A bevezetésben szóba hoztam a speciális munkahelyeket, melyről azt nyilatkoztam, hogy

ezek növekvő számát azért nem tapasztalhatjuk, mert a munkáltatók tartanak e foglalkoztatási

módtól. A dolgozatban említettem egy cikket, melyben egy olyan étterem( Ízlelő Családbarát

Étterem) vezetője szólalt meg, aki fogyatékos személyeket foglalkoztat. Ez a hölgy is azt a

választ adta a speciális munkahelyekkel kapcsolatban, mint amelyet már én is említettem.

Tehát, hogy a munkáltatók félnek a felelősségtől, valamint nagyban befolyásolja őket az,

hogy ez talán nem érné meg számukra. E cikkben ugyanakkor arról is olvashattunk, hogy

számos munkáltató megoldja úgy a foglalkoztatást, hogy csak papíron működik, s az életben

nem. Ez azonban véleményem szerint nagyon elkeserítő, hisz gondoljuk csak bele magunkat e

személyek helyébe. Nem elég, hogy mindennap szembesülniük kell azzal, hogy valamilyen

hátrányban szenvednek, s nem élhetnek úgymond normális életet, ezen kívül érezniük kell a

megvetést is. Pedig e foglalkoztatásban lehet, hogy részt vennének, s próbálnának a minél

jobbra törekedni, nem csupán papíron munkaerő-piaci taggá válni.

A dolgozat megírása után azt tekintettem meg, hogy a bevezetésben feltett kérdéseimre

válaszokat kaptam-e. Nos erre a válasz az, hogy: igen. A dolgozatban próbáltam minden

olyan területre rámutatni, mely az én érdeklődésemet tükrözi.

41

A bevezetésben felvetett javaslatom, mely szerint a vakok is részt tudnának venni például

egy mobiltelefonos szolgálatba, véleményem szerint helyt álló. Teljesen elképzelhetőnek

tartom, hogy ezáltal gyarapodjon a fogyatékosok foglalkoztatása, azáltal, hogy hasonló

lehetőségeket biztosítsanak e beteg embereknek.

A dolgozat írása előtt úgy gondoltam, hogy e téma megírása során akadályokba fogok

ütközni. Ezeket az akadályokat viszont úgy gondolom, hogy az érdeklődésemnek

köszönhetően tudtam leküzdeni. E téma vizsgálata után azonban még mindig van bennem

egyfajta kétely: Miért nem segítünk egymáson mi emberek? S miért nem foglakozunk még

inkább e célcsoporttal? Az, aki már segített egy fogyatékoson, láthatta azt, hogy mennyire

örülni tud a sikernek. Ez az öröm még a másik embert is boldoggá teszi, s büszkévé, hogy egy

ilyen betegségben szenvedő ember is képes lehet e cselekmény elvégzésére.

A fogyatékosok foglalkoztatása kapcsán egy megválaszolatlan kérdés van bennem. Miért

nincs több olyan munkahely, ahol ezek az emberek foglalkoztathatók? Erre a kérdésre a

munkáltatók valószínűleg finanszírozási ok miatti választ tudnának adni, ugyanakkor

egyértelmű választ nem.

E dolgozat megírása után úgy érzem, hogy a fogyatékosság más területein is szeretnénk

„művelődni”, mert a tanulmányhoz szükséges kutatások alatt számos témát leltem, melyek

felkeltették az érdeklődésemet.

42

8. Irodalomjegyzék

A fogyatékosság definíciói Európában, Összehasonlító elemzés (Eötvös Lóránd

Tudományegyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) 2009

Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott

munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és

Magyarországon (Helyzetfeltáró tanulmány) 2007

Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései, PhD értekezés, 2011

Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp,

Fogyatékosság és Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313.

MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd

Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest

Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact,

Disability Studies Quarterly, 21(2001)4 (idézi Maschke)

Jogszabályok jegyzéke:

1961. évi III. törvény

1985. évi I. törvény

1991. évi IV. törvény

1993. évi III. törvény

1997. évi LXXX. törvény

1998. évi XXVI. törvény

2003. évi IV. törvény

2012.évi XXXIV. törvény

Internetes linkek:

1. http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html

43

(Letöltés ideje: 2012.10.05.)

2. http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187

( Letöltés ideje: 2012.10.05.)

3. http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-

20101202.html

(Letöltés ideje: 2012.10.10.)

4. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas#

( Letöltés ideje: 2012.10.17.)

5. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tag

allamokban

(Letöltés ideje: 2012.10.17.)

6. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc)

(Letöltés ideje: 2012.10.19.)

7. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc)

(Letöltés ideje:2012.10.20.)

8. http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm

(Letöltés ideje: 2012.10.21.)

9. http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag

(Letöltés ideje: 2012. 10.22.)

Függelék:

1.táblázat: A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-

ben (14.oldal)

2. táblázat: Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben (32.-33.oldal)