3

Február 13-án múlt 41 éve an-nak, hogy a kommunista pártbrassói székháza elõtti téren fel-gyújtotta magát Moyses Márton.Õ volt az, aki a cseh Jan Palachotés a budapesti Bauer Sándort kö-vette, a román Liviu Babeºt pedigmegelõzte az önkéntes tûzhalál-ban. A néhai kolozsvári bölcsész-hallgató Moyses tette annak ide-jén sokkolta Erdõvidéket, de Pa-lachhal, Bauerrel, illetve Babeºselellentétben halálhíre nem jártabe a nagyvilágot.

Moyses Márton 1941. április20-án született Sepsiszentgyör-gyön. A Moyses család felmenõimindkét ágon brassói illetõségû-ek. Édesapja, idõsebb MoysesFrigyes a Háromszék (ma Ko-vászna) megyei Nagyajtán voltadótisztviselõ, amikor 1928-banfeleségül vette Péterfi Piroskát. AMoyses házaspár Brassóban,majd 1940-ben Sepsiszentgyör-gyön dolgozott, az õ házasságuk-ból született Moyses Márton, va-lamint bátyja, ifjabb Moyses Fri-gyes sportszakíró, nõvére, Moy-ses Piroska, illetve húga, MoysesÉva.

A család hazaköltözött Nagy-ajtára, Moyses Márton az elemitott végezte el, majd 1955-tõl Ba-róton a Magyar Tannyelvû Ve-gyes Középiskolában folytatta ta-nulmányait. Amikor a magyarforradalom kirobbanása más-napján, október 24-én a helyipártszervek nagygyûlésre hívtákössze a baróti gimnázium taná-rait és diákjait, mondván, hogyBudapesten ellenforradalmi ban-diták és fasiszta elemek törnek-zúznak, Moyses közbeszólt: „Mi-ért nem mondják meg az igazat,hogy Budapesten forradalomvan?”. A diákok ugyanis titokbanrádiózva értesültek a budapestifejleményekrõl. A versírással ispróbálkozó, és igen jó tanulmá-nyi elõmenetelû Moyses Márton1956. november 8-án háromdiáktársával, Bíró Benjáminnal,Józsa Árpád Csabával és Kovács

Jánossal a Baróttal szomszédosÁgostonfalváról Érmihályfalváigvonatozott, hogy a román–ma-gyar határon átszökve a szabad-ságharcosokhoz csatlakozzon.Bíró és Józsa átjutottak a hatá-ron, de csak Debrecenig értek,ahol magyar családok fogadtákbe õket, de ahol az ÁVH 1957.március 14-én letartóztatta, majd18-án – Józsa emlékei szerint ép-pen a nemzeti ünnepen, azazmárcius 15-én – visszaadta a Se-curitaténak. A nagyváradi kato-nai bíróság tiltott határátlépésvádjával mindkettõjüket 3–3 év-re ítélte. Moyses és Kovács azon-ban eltévedtek a határzónában,és visszatértek Nagyajtára, illetvea baróti gimnáziumba. A hiány-zás azonban nyilvánvaló volt,emiatt – mint negatív példát –Moysest ki akarták rúgni az isko-lából, de képességeire, valamintárvaságára való tekintettel 1956novemberében áthelyezték Ma-rosvásárhelyre, ahol a Bolyaigimnáziumban érettségizett1959-ben. 1960-ban kezdte megegyetemi tanulmányait a kolozs-vári Babeº–Bolyai Egyetem böl-csészkara magyar irodalom sza-kán, november 22-én azonban azegyetem padjaiból elhurcolta aSecuritate. Letartóztatásakor négyversét találták meg nála, ezek:Szomorú beszéd magamról, Be-széd meg-meggyilkoltakhoz,Igaz emberséggel ölni, Holnapforradalom. A kihallgatások a Se-curitate marosvásárhelyi fogdá-jában 1961. március 25-ig tartot-tak.

A Securitate kihallgatási jegy-zõkönyvei szerint Moyses beszá-molt a sikertelen határátlépésikísérletrõl. De azt is elmondta,hogy a romániai népi demokrati-kus rendszer nem biztosítja a ki-sebbségek jogait; többször bírál-ta a kormányt, illetõleg kormány-zási formát, mert a vezetõkugyanúgy kizsákmányolják amunkásokat és a földmûveseket,mint a korábbi rendszerben; a

munkáspártok politikája tulaj-donképpen a tömegek terrorizá-lásának a politikája; a munkás-párt nem képviseli a munkásokérdekeit; a sajtó és a rádió pedignem tükrözi a valóságot.

Moyses Márton tárgyalása1961. július 13-án volt Marosvá-sárhelyen. A kolozsvári katonaitörvényszék másnapi, július 14-ihatározatában „a társadalmi rendelleni cselszövés” vétkéért Moy-sest elsõ fokon hét év szabadság-vesztésre, öt év jogfosztásra ésteljes vagyonelkobzásra ítélte.Moyses – testvérhúga, Éva általfogadott ügyvéd révén – más-nap, július 15-én fellebbezett,orvosi vizsgálatot és az ügy újra-tárgyalását kérve. A kolozsvárikatonai törvényszék 1962. június28-án tárgyalta újra Moyses Már-ton ügyét, kétévi szabadságvesz-tésre és háromévi jogfosztásraítélve õt. Moyses napra letöltve abüntetést 1962. november 21-énszabadult.

Moyses Márton kálváriájánakazonban még nem volt vége.Egyetemi tanulmányait nemfolytathatta, állami munkahelyrenem mehetett, bekényszerítettékõt a nagyajtai termelõszövetke-zetbe napszámosnak, ahol 1963-tól 1969-ig dolgozott. Mély hall-gatásba burkolódzott, sokáigsenkivel nem beszélt, még a test-

MOYSES MÁRTON EMLÉKÉRE(1941. ÁPRILIS 20. –– 11970. MÁJUS 15.)

Moyses MMárton eelsõ ééves eegyetemista-ként

4

Székelyföld felé mi általában úgy mentünk an-nak idején a gyerekekkel, mint mások Mekkába.Ha volt üzemanyag, mindig Székelyudvarhelyrementünk szeretett Nagytatáékhoz. Farkaslakánszinte reflexszerûen a Tamási Áron Emlékház

irányába kanyarodtunk, hogy meglátogassuk Gás-pár bácsit. 1980 õszén jártunk arra, s megéreztem,hogy Gáspár bácsi kivételesen jó hangulatban van,ezért elkezdett surrogni a magnószalag. Hiszen ott,az ábeli házban, a búcsúzó Tamási Gáspár bácsimintha távolodó saját életét szerette volna elmon-dani. Hamar kiderült, hogy Gáspár bácsinak ret-tenetesen rossz volt a bora, de csak azért, mertmerõ szélhámosságból holmi spekuláns „anyaor-szági” hozta. Aztán Gáspár bácsi hiába szégyellteaz asztali borát, mert azért szépen elszopogatta…Egy vasárnap a fiammal együtt megint visszamen-tünk hozzá. Egy ötliteres korsóban vittem neki bo-rocskát az apósoméból. De már nem volt, aki megi-gya. Tamási Gáspár bácsi ugyanis pár nappal aze-lõtt szépen elment az örökkévalóságba. Én pedigazóta cipelem a magnószalag terhét. Most pedigközzéteszem utolsó beszélgetésünket.

– Gáspár bácsi, emlékszik? Mi már találkoztunk,és jól elbeszélgettünk az elmúlt nyáron.

– Igen!– Most is felkerestük egy kicsit Gáspár bácsit a

családommal, ha nem lennénk alkalmatlanok…– Na! Akkor hamar jöjjenek bé! És vegyenek

szilvát. Többet, no! Ne olyan szûkön!– Köszönjük!– Csak a nyomorult és szegény szilvafa volt ott,

aztán látta, hogy meggyengült?

„Nem azért jönnek, hogy engemmegcsodálkozzanak, hanem Áronért!”

Utolsó beszélgetés Tamási Gáspárral (1904–1982) a farkaslaki szülõi házban

Tamási ÁÁron ssíremléke FFarkaslakán ((Szervátiusz JJenõ éés SSzer-vátiusz TTibor aalkotása)

vérével, Évával sem. Állandómegfigyelés alatt tartották, mate-matikai dolgozatait, a nem eukli-dészi mértannal, valamint atom-fizikával kapcsolatos megjegyzé-seit, illetve találmányainak terve-it formai okokra hivatkozvarendre elutasították, a MagyarTudományos Akadémiának pe-dig kicsempésztette néhány, a fi-zikával kapcsolatos feljegyzését.Mindezek ellenére az 1960-asévekben a népköltészet még õr-zött darabjait gyûjtötte összeNagyajtán, ezzel kapcsolatos le-velére a Kolozsváron megjelenõKorunk – személy szerint Ba-logh Edgár akkori fõszerkesztõ-helyettes – Moyses halála utánegy évvel válaszolt. 1969 októbe-rében a Szovjet KommunistaPárthoz intézett – minden való-színûség szerint kéziratban ma-

radt, tehát elküldetlen – levelé-ben kifejtette, hogy Erdély törté-nelme mind Magyarország,mind Románia történelménekrésze, amelyet a két ország szak-embereinek közösen kellenemegírniuk, hogy mindkét országifjúsága ennek szellemében – ér-telemszerûen ismeretében – ne-velkedjék. Ugyanabban a levél-ben a politikai határok megszün-tetése mellett érvelve úgy fogal-mazott: „A román és a magyarnép európai sorsa közös. Meges-het, hogy a történelmi esemé-nyek konföderáció létrehozásá-ra kényszerítik a két népet”.

1969 novemberében és de-cemberében kétszer is kérte aKovászna megyei törvényszék-tõl, hogy helyezzék vissza jogai-ba, azaz rehabilitálják. Terve sze-rint ugyanis Brassóban vállalt

volna állami munkát ahhoz,hogy a brassói egyetem esti ta-gozatán elvégezze a matematikaszakot. Rehabilitálása ügyében1970. február 4-én még megje-lent a sepsiszentgyörgyi bírósá-gon, amely február 25-én meg-szövegezett és 27-én postázotthatározatában visszahelyezte jo-gaiba, azaz rehabilitálta õt. Azítélet február 14-én lépett hatály-ba, azonban egyetlen nappal eztmegelõzõen a mellõzöttségetmár nem bíró Moyses Márton abrassói pártszékház elõtti térensáljával egy fenyõfához kötözte,benzinnel leöntötte és felgyúj-totta magát.

1970. május 15-én halt belesérüléseibe, május 17-én temet-ték el Nagyajtán.

BENKÕ LEVENTE

5

– És látom, szépen mind felvágta. – Tudja, a fa nagyon nagy probléma. Erõsen

drága! Ott fenn, a havas alján, ott van, egészen fent.– Pityókát tud-e valahol? – Pityókát? Én nem. Kinek kéne? – Csak érdeklõdünk, hogy áll errefelé a pityóka,

milyen a termés? Mert minálunk nagyon drága!– Hol?– Kolozsváron.– Kolozsváron? Nem tudom milyen drága, me

én nem is akarok venni! Amennyi kell, annyi van! – Van?– Van, bõven! Nekem egy véka egy esztendõre

bõven elég! – Jó szûkön méri, Gáspár bácsi!– Hásztán, itt ami megegye, nincsen. Nálam

senki nincsen! Én pediglen olyan vagyok, hogy havan hús is, akkor nem igazán kell a pityóka!

– De persze, a mai világban, hús nagyon nincs!Ez a baj.

– Van itt elég! Ne féljen, itt elég van, embör!Hanem csak az nincsen, aki utána járjon!

– Miért? Maga nemigen jár utána?– Hát, nemigen, me már terhemre van a menés.– S az egészséggel, hogy vagyunk, Gáspár bácsi?– Hát, most két hétig beteg voltam erõsen! Ilyen

nyavalya gyomorjárvány van, úgyhogy jól, de ala-posan belékerültem!

– Sokan jártak mostanában errefelé? – Itt elegen, elég sokan járogattak a nyár

folyamán. Elég nagy hévvel jöttek, s szorgosan nyi-togatták a rozoga kaput, igaz, hogy nem az ide-valók, hanem mások onnan, odaátról… Ahogy hal-lom, hogy nyikorog a kapu, me én hagytam úgy,hogy jó zajos legyen, mindjárt hallom, hogy jön-nek, nagy lelkesedve. Aztán télen parázs itt elégvan, és szépen bémegyünk.

– Képet hoztunk, Gáspár bácsi. Ami a nyáronkészült.

– Na, lássam, hogy hasonlít? Mindjárt, csak a lá-tót tegyem fel.

– Mit?– A látót, tudja, a kis unokám azt mondta volt.

Akkoracska volt, hogy iskolába kezdett járni, hát,azt mondja, nézze meg, tata, hogy milyen jegyetadtak, hogy milyen a füzete. Mondom neki, hát tehiába mutatod nekem, s én hiába nézem egyre, menem látom! Na, várjon tata! – azt mondja – me alátóját mindjárt idehozom!

– Hoztuk ezt a fényképet, hogy legyen egyemléke rólunk, velünk.

– Köszönöm!– Aztán a nyári tervekbõl lett-e valami?– Milyen nyári tervekbõl?– Hát azt mondta, hogy a bicskát kifeni, hogy

azért a ceruzát még meghegyezgeti!– Igen!… ott tartották a kötetet, jó három eszten-

deig tán, vagy négyig, me biztosan alaposan elfá-radtak az urak! Odafenn Kolozsváron, a kiadónál. Ssose adták ki, me avval indokolták meg, hogy

nyomdatér-hiány van, mégpedig súlyosan bekö-vetkezett a papírhiány. Ezért! És ez teljesen elvetteazt az áldott jó kedvemet! Egészen el! Pedig úgyakartam még, hogy a falu monográfiáját alaposanmegírjam.

– Pedig épp errõl beszélgettünk, még a nyáron!– Hát, mondom, hogy sajnos, abból semmi se

lesz! Ez a nyavalya szemüveg is! Hiába mondjákszánakozva, hogy Gáspár bácsi így, Gáspár bácsiúgy, me az az igazság, hogy nem is látok vele… csaképpen egy kicsikét! Könnyez a szemem… erõsenkönnyez ez a fene szemem!

– Azon ne múljon, hamar ki kell cserélni a szem-üveget!

– Ki?… Pedig a drága orvos rendölte! A híresKecskeméten, a katonaorvos. Jól elláttam, becsüle-tesen, az egész nagy családját, aztán ilyen a ma-gyar! Úgy látszik, hogy a magyar minket hamarelfelejt, csak a potya fontos! Körösfõ milyenmessze van Kolozsvártól?

– Nem olyan sok, olyan jó negyven kilométer.– Az elég… Igaz, kocsival nem sok, csak ne kéne

gyalog menni!– Gyalog ide még Udvarhely is messze van! – Messze? Régebb én kétszer es megtöttem egy

nap! Táncot akartunk rendezni, a muzsikások megvoltak fogadva, aztán a jegyzõ kiadta engedélyt, sbé kellett vinni Udvarhelyré, hogy lepecsétöltes-sük. Ott pecsétölték le. S amikor bévittem, kellettvolna vigyek egy igazolást, s én biza nem vittem,me kiment a fejembõl. S akkor még egyszer meg-jártam Udvarhelyt, s éjjel szépen hazajöttem. Még-hozzá gyalog!... A muzsikások meg voltak fogadva,s ha nem menyek vissza Udvarhelyre, akkor az elõ-leg odaveszett volna, me jó sok elõleget adtunk, snem volt, mit csinálni.

– Szüreti bálok voltak?

Pillich LLászló éés TTamási GGáspár aa TTamási-eemlékház kkapujában.

6

– Biza! Ott elég volt! Még az idén is, éppen egyhete volt. De én nem nagyon tudom, hogy ezmilyen volt, me én nemigen jártam oda!

– Miért, mert beteg volt?– Nem voltam én beteg, mert én másként se

mentem volna! Tudja, az a helyzet, hogy nekemmár nincsen ott helyem a fiatalok között. Me hanetán azt találják mondani, hogy ez a hitványvénember mit keres ott?

– Tán csak nem mondják?– Ó! Mán mondták elég sokszor! Nem egyszer,

sokszor! Pedig reánk, szegény öregekre is elégszükség volna, nem kell minket lebecsülni, egyál-talán! De sajnos, a mostani fiataloknak nemigenkellünk. Elég ritka az a fiatal, amelyik az öregökhözsettenkedik, s a társaságunkban marad. Én akárki-vel üljek le, igazán jól érzem magam, s egyáltalánnem is éreztem, hogy öreg fölösleg vagyok!

– Azt mondta volt, hogy a falu monográfiájánakszépen nekifog, mert kell a tudás a fiataloknak.

– Ó! Immár abból már semmi sem lesz! Pedig afalubibliát, a fõd-könyvet is elhoztam, itt van ná-lam, s nemegyszer mutattam, hogy milyen ügyes,okos ez a könyv. Abban benne van az összes határ!Még a magyar idõkbõl. Jó volna, ha szabadon megtudnám mutatni, s nem kéne titokban dugdossuk,mert jó volna, ha a gyermekek tudnák, hogy hon-nat jöttünk…

– Ezért neki kéne szépen látni a falumonográfiamegírásához!

– Neki! De tudja, a kezdete nehéz! Me amikor azember jól kigondolta, és amikor szépen nekifog-tam, nem is tudja, hogy lesz, mi lesz, így aztánszépen elfeledi nagyügyesen. Ezért nehéz.

– Gáspár bácsi, éppen ezért kell elévenni a jóbicskát s a ceruzát ügyesen meghegyezni!

– Az nem jó, me nem ceruzával írok. Hiába he-gyezzük, mert sajnos hamar lekopik a hegye. Ésnagy mérgesen hamar el is törik. Én pasztabetétteldolgozom. Csak az is nagyon drága ebben a hit-vány világban. Tizenhét lej volt, amikor vettem.

– Ha csak az a baj, hogy a betét drága, hagyokén itt tartalékot!

– Köszönöm szépen! Bõvön elég még egy. Amagyaroknak is bõven van, csak nyújtsa ide: „Né,Gáspár bácsi, mit hoztunk?”, aztán nagy büszkénmondják, hogy ez magyar toll! És ennek, amit hoz-tak, a fele hibás! Úgyhogy én igazán nem örültemennek, de annál jobban örült az unokám, memindegyre jön, és kérdi, hogy „Tata! Ma nem hoz-tak semmit?” És amit kaptam, szépen mind odaad-tam neki.

– Gáspár bácsi, milyen érzés a régi házat õrizni?– Nekem jó! Mert itt születtem, itt éltem, s az

emlék is itt van. És itt vagyok, egyedül. Pedig azértlenne ahova menni, mert híttak a gyermekek is, ésa menyek, hogy menjek hezzik, de én nem me-gyek sehova! Kettõ itt lakik a faluban, így nem va-gyok egyedül. Már az unokák es nagyobbacskák,nyolcan vannak. Na, elég van, hála Istennek! A leá-nyom fõz, a kisebbik. Amikor nincs itthon, akkor anõvérem, Ágnes, mert az is van. S Anna néném, meõ is van. Csak most elég baj kezdett lenni, meelvitte a hidat a fene nagy víz! Igaz, hogy ezek elégrozoga pallót tettek keresztül a Fehér-Nyikó felett,úgyhogy azon mászkálni nemigen lehet. Este külö-nösen nem lehet, de még nappal sem szerencsés.Nem is javítják meg, mert szabályozni akarják aNyikót, s aztán állítólag, akkor akarják megcsinálni.De ki tudja, hogy mikor lesz belõle valami? A régitkellett volna megjavítsák, mert az még most ismegvan. Az rendesen meg volt csinálva, rendesfedele volt, becsületes zsindellyel. Mert régen azemberek nagyon óvatosak voltak, s jól vigyáztakrá, hogy az esõ soha nem folyt bé. Nem úgy, mintma… Tiszta cserefából csinálták, aztán, heába voltúj, mert minden örökké nem tarthat! Nem vigyáz-tak rá, szépen, lassan elszakadt a padlása, aztánnagy hirtelen az emberek összegyûltek, és az akko-ri elöljáróság nagy okosan azt határozta, hogy eznem jó, hanem inkább újat csinálnak, s ezt bontsákle. Hamar lebontották, le a kõfalat is, azt többet abüdös életben soha nem csinálták meg. Odébbvolt egy ügyes vízimalom, és egy gát is volt, aztánezt a gátat a víz csúnyán elszakasztotta, most márse híd, se gát, se malom. Azt többet soha nem javí-tották meg, s akkor ugye nem kell sokat gondol-kozni, hogy mitõl van a baj? De a víz még a földetis elvitte, és szépen letette máshol…

– Gyermekek voltak erre a nyáron?– Itt elegen voltak, csoportosan. Amióta meg-

kezdõdött az iskola, még csak három csoport jöttegy hónap alatt. Egy Dicsõbõl, egy Marosvásár-helyrõl s egy Sepsiszentgyörgyrõl.

– Kolozsvár felõl nem jönnek?– Elég ritkán! Az imént ment el egy csoport,

mind felnõttek, azok Aranyosgyéres mellõl jöttek.Jól látszott az öltözetükön, hogy valahonnan falu-ból voltak. Kolozsvárról is voltak csoportok, olyannagyobbacska diákok, de nem most, hanem ré-gebb. Sajnos, Kolozsvár is alaposan el van korcso-sulva… Mert azt mondják, hogy ügyesen megtõtöt-ték románnal…

Tamási ÁÁron sszülõháza FFarkaslakán.

7

– Gáspár bácsi mikor járt ott utoljára?– Hát… ritkán, de eleget voltam ott. Volt, amikor

csak éppen átutazóban, volt, hogy kiszálltam, sétál-gattam egy kicsit. De én ott dolgoztam, úgy 42-ben,amikor még jó magyar világ volt. Elmentem volt,hogy kitanuljam a vizsgálóságot, aztán a nagyobbmarhát, ha levágtak, jól megvizsgálta az embör, hanetán közfogyasztásra jónak találta, akkor ügyesenlepecsétölte a csinos kis pecsétnyomóval. S akkorvihették el. Ketten voltunk a faluból, a bátyámmal,s hát elég nehéz volt. A bátyám aszonta: „Te Gás-pár! Ez egyáltalán nem érdömös! Minek így küsz-ködni egyik a mással szemben, jobb, ha valamelyikvisszamenyen Farkaslakára”. No, ki legyen a vala-melyik? Akkor nagy hirtelen cédulát húztunk, s hátreám esett ez a hazamenés. S akkor én szépen haz-ajöttem. Úgyhogy még szûk esztendeig sem vol-tam Kolozsváron, hát hazajöttem. Itthon volt a ké-nyelmesebbik fele, s a nehezebbik ott maradt, avágóhídon. Ott minden áldott nap olyan három-száz-négyszáz darab állatot vágtak le. S az sem lettvolna élet, mert, hogy nem csináltam semmit, csakpecsétöltem, s egy életen át csak pecsétölni, azelég fárasztó, mert hamar elunta, és fõleg elfáradt aszegény embör! Igaz, itthon is nagyon elunta.Egyszer esment el akartam menni a falumból, bé anagyvárosra, Székelyudvarhelyré, afféle postai ki-hordónak. Aztán bátyám akkor se engedett oda,mert azt mondta: „Te Gáspár! Annyi jövedelmötnem biztosít ez a posta, hogy abból a családot fentlehessen tartani. A városi szegény sokkal szegé-nyebb, mint a falusi!” Ezt mondta. S hogy jobb, haitthon maradok, Farkaslakán. Aztán, ami kellett, ittes kikerült, hogyne került volna ki! Ha az embörtud dolgozni, egészséggel, akkor valahogyan meglehet élni! Méghozzá elég jól! Ha megtakarítsa,amit keres.

– Mennyi a jövedelme, Gáspár bácsi?– Nekem-e? Nekem van egy olyan gyönyörû

nyugdíj, hogy csak! 634 lejes nyugdíjam van. – A kollektívbõl?– Nem, mert a francos kollektívbõl még semmit

sem kaptam! Aztán háztájit is csak 15 árat adtak, s250 lejt, hogy itt õrzöm ezt a házat. Akkor 634 meg250, az annyi mint összesen 884. Ugye, ha jól szá-molom, az összes nyugdíjam 900 lej.

– S azt a hatszáz lejt mire kapta?– Azt arra, hogy egy keveset dolgozgattam a

szénégetésnél s cukorkészítéssel Botfaluban. Ittelég sokat, szépen esszegyûlt vaj tizenegy eszten-dõ. Na, arra kapok. Aztán szénégetni jártam min-denfelé… Sokat. Itt, Farkaslakán elég sokat mentek,még ma es mennek, de én már nem menyek seho-va! 65-ben voltam utoljára, akkor kaptam meg amunkakönyvet is, addig csak igazolványom volt.Ott egy valaki, aki jól értött hozzá, szépen beléírta atöbbi éveket, s 65 augusztusában aztán megkap-tam nagy örömmel. Akkor nem is kaptam többet,csak kétszáz valamennyit, vaj háromszázat. Aztánközbe szépen emelgették vaj háromszor. Úgyhogy

mostanában pontosan 634 lejt kapok ingyen! Deamennyit akkor adtak, akkor jóval többet ért, mintmost, mert akkor jóval nagyobb volt az értéke,mint most. A szénégetõ, amikor szépen hazajõ,akkor a pénzkapás sajnos meg van állva. Az emberalig várja, hogy visszamenjen, hogy kapja újra! Tél-ben nem mennek sehová, úgy csinálnak, hogyamikor nincsen tél, s ismét lehet dolgozni, akkorannyit dolgoznak, hogy abból hagynak eleget, sjanuárra–februárra is legyen fizetés, mert akkor iskell egy kicsike borra való. De jobb, ha a bort azember otthon csinálja, me amit a boltban adnak…Voltam Brassóban, a leányaimnál, s egy idevalófiatalember ott dolgozott a szállítónál, s hát, mon-dom: „Te, hol dolgozol, Domokos?” Azt mondja:„Én biza a szállítóknál”. S kérdem: „Mit szállítotok,Domokos?” Azt mondja: „Mindenfélét, még bortes!”. Mondom: „Nektek könnyû ez a mesterség, meisztok eleget!”. „Hát azt nem lehet, Gáspár bácsi,me hát a bor az mind por, és ráadásul nem is üveg-gel, hanem zsákkal hozzuk a teherautóra!” Mon-dom: „Te Domokos, hát abból ugyanbiza hogyanlesz bor?” Erre azt mondja: „Abból úgy, hogy nagytartályok vannak, s abba szépen beléöntik. S akkorvizet eresztenek reá, a ventilátort gyorsan békap-csolják, az jól összekavarja vízzel azt a finom port, saz folyik ki szépen. Palackolják, felcímkézik, s késza finom bor!”. Na kérem, az olyan is! Hitvány or-szág, hitvány bor! De hogy azt a port vajon mibõlcsinálják, azt már Domokos sem tudta megmon-dani! Õ sem mondta, s én sem mondom. me nemtudom. Van itt egy embör, még él hála Istennek,igaz, öreg, 82 éves, de még jól bírja! Elmentünkvala legelõt takarítani vele, a községi legelõre. Aztmondja: „Há! Mondok valamit. Amikor fiatalembörvótam, elmentem egy szekér zsúppal, messze bé,ahol Brassó város van”. „Má te mi a fenének vitteda zsúpot be, Brassóba?” – kérdöm én. Azt mondja,hogy ment el az utcán, már jó estére ért bé, s aztmondja: „Hát ember, mit láttam?! Egy borpinceelõtt mentem el, s hát hamar megállítottam a lova-kat, s én bémentem, gondoltam, hallám zsúpotvesznek-e? S ott lenn a borpincében éppen dolgo-zott három ember”. S azt mondja: „Embör! Képzel-jétek el, me én olyant láttam, hogy az semmi! Ahárom ember a hordót szépen elbontotta, jól széj-jelverték, s a hordó teli volt borral. A hordó széte-sett, éppen csak az alján volt meg a fala, de embör,kereken a bor megvolt, s nem folyt széjjel, hanemott maradt egyben! De bizony Istenemre!”. Aztmondta, s mi ott hallgattuk a legelõn. Erre aztmondja egy másik: „Az semmi! Me én olyat láttam,hogy abból a három brassói emberbõl kettõ har-csafûrésszel vágta s a harmadik egy fészével haso-gatta! Azt láttam!”. Erre azt mondja a harmadik:„Hát, vót, ami vót, de emberek! Tudjátok meg,hogy annak a fûrészporából jó volna nekünk esegy jó kicsi!” Úgy megkacagtuk, hogy még a bor-szagú könny is kicsordult! No, jöttük s mentünkvalamerre egy kicsidég, s megkérdöm: „Há, te

8

Mátyás! Milyen bort láttál, ugyan biza!?” Akkor szé-pön elismételte még egyszer, hosszasan elmesélte.De mindegyre csak bosszantottuk. Egészen hazáig!De õ mind erõsítette, de én mindég szépön,illedelmesön, esment megkérdtem, me én úgysemhiszem el, nem én, semmit! Szegény Mátyás, jólkikacagtuk közösen. Úgy lehet, hogy a többiek sehitték el.

– Valaki járkál itt!– Az senki, mert az egy szürke egér. A padlás

alatt, ott van, s szegény nem tud feljönni, azt dol-gozza, de semmi baj, me ügyesen a vizesvedretmegzargatom, s akkor hamar elhallgat. Igaz, csakegy darabig. S aztán õ esment kezdi. S én hangosanmegzörgetem a veder fülit. S esment elhallgat, meúgy látszik, hogy a zajt nemigen szereti. Hát, kérömszépen, el-elszórakozunk egymással.

– Ez régi bútor, ugye?– Elég régi, mert anyámék-féle bútor. De nekem

jó! Mert nagyon szeretem! Nekem szép emlék. Ésszépön kiszolgált.

– Látom, sok levél van itt az asztalon.– Ott elég! Nagyon írogatnak nagy szorgalma-

son! De olyan is van, hogy nem is merem elolvasni,mert olyanok vannak megfogalmazva! Ugye, elol-vasták a könyveimet, a legújabb kötetöm, s akkorírtak, sokan, nagyon megindultak, és én kéremszépen, nem ismerem, hogy ki a fene írt. Csak szé-pön kitettem, hogyha valaki ide belép, lássák, meny-nyi levelem van. Na, akkor gyûjtöm. Nagy szor-gosan. Persze, megválaszoltam mind egy szálig!Mert úgy szokás! S akkor nagyügyesen szépen sor-ban esment követte egy másik azt a másikat, ame-lyiket megválaszoltam. S így gyûlt össze! S én nemdobtam el. Hátha egyszer jól megbolondulok, ésügyesen összeállítom szépen, akkor ejsze, máskötetöm lesz! Meglássák, írtak felõlem mindenfélejót! Hogy mennyire tetszett az írásom, mert az esvan, hogy három alkalommal bogarásztak el. Ezeka magyarok voltak és erdélyiek, olyanok, hogy márkétször elolvasták! Igaz, olyan es vót, hogy el seolvasta. Csak írta, és szépön beleolvastam, láttam,jól láttam, amit írt, hogy teljesen ki van menve!Aztán a másik, a szegény, esment jött a panasszal,hogy odaadta azt a kötetöm kölcsön valakinek, sannak úgy megtetszett, hogy elfelejtette visszahoz-ni. Úgy õrzik, mint a múzeumban! Akkor kéne nekiegy másik darab! Mert én kaptam ugyan pénzt,mind a kétszeri kiadásból, na s akkor vettem 200darabot jó pénzért a boltban, itt még megvolt! Ak-kor esment vettem csak 20 darabot, azt még Udvar-helyen, de nekem mégis csak egy van belõle! Ak-kor Bakk doktorné feljött egyszer ide, adjak nekioda 18 vaj 19-et. Aztán a leányaimnak is adtam, s azunokáimnak is adtam, s még a jó ismerõsöknek isadtam, úgyhogy elfogyott szépen.

– Itt a faluban olvasták-e?– Sokan igen! Tetszett… csak hát olyan is vót, aki

azt mondta, hogy más es meg tudná írni az életraj-zát, de mondtam neki: „Há mé nem írtál? Me elõt-

ted van a szép nagy asztal! S az írószer ott van afiókban. Hamar vegyed elé, s szépen írjad! Ne félj,me senki nem áll elejedbe!” És ráadásul még ko-rombéli es, és még fiatalabb es! Tudja? Itt, a falubanilyen korombéliek még csak öten vagyunk! Kilenc-száz évesek, úgy szoktuk mondani. Biza húszbólöten vagyunk. Aztán lány az elég volt, tán mégtöbb es egy kicsikét, mert vénlány es bõven ma-radt. Még most es van elég, s férjhez se készülneknagyon, mert a legtöbbnek nincsen már foga!

– Látom, újság is van.– Itt elég van! Biatorbágyból küldi egy tanítóné,

de annyit, hogy nem tudom megállítani. Idestovaháromszor írtam neki, hogy hallám, szüntessük bé,me egyszer csak nemigen tudom kifizetni… Csakszámítom csendben, mert eddig még semmit semfizettem érette, aztán úgy látszik, hogy csak nemakarja abbahagyni. Éppen most volt itt a férje, sneki is mondtam, személyesen, de azt mondta:„Fogadja el, Gáspár bácsi, mert itt jó helyen van!”

– Hosszabbodnak az esték, Gáspár bácsi, vanideje olvasni! És ugye, írni is?

– Az, immár elég hosszúak, csakhogy nemigenmondogatják, hogy írni kéne. Mint maga es. Tudja,ha most nem írok, ejsze majd csak sorra kerül! Deha nem érem meg a kiadását, akkor azt mondjameg nekem, hogy hallám, én mi a fenét írjak? Azthiszem, nem sokat érek véle…

– A gyermekeknek ér!– Az iskolában, úgy, mint a bátyámot nemigen

tanítanak engem. S azoknak a gyermekeknek máraz apjuk olyan fiatal, olyan 30-35 éves, hogy aztsem tudják, hogy volt, mint volt… Hát harmincötéve vége a háborúnak, s azóta örökétig tárgyalnak;egyéb nincsen csak a béke s a leszerelés, a katona-ság s fegyvercsökkentés. De addig csökkentették,addig készülnek, hogy most, sokkal jobban fel van-nak készülve, de alaposan! Pont olyanok, mint ami-lyenek voltak! Valamelyik nap azt írta a magyaror-szági újság, hogy ma hárommilliószor annyi atom-bombakészlet van, mint amennyivel Hirosimát el-pusztították. Érti? Annyiszor lehet azzal elpusztí-tani! Az a hárommillió annyi, hogy a földet min-denütt béjárnák. Az egész világot, még a vizet es,aztán hova bujkálnánk? Ha így van, akkor kinekköszönhessük meg, Amerikának vagy az oroszok-nak? De ma es úgy van, ahogy régen volt, mert val-lásháború es volt! Három párt van, unitárius, refor-mátus és katolikus van. S amelyik egy kicsit erõseb-ben volt, az mind oda vette az egész embert, máramelyik oda akarta menni. S a másik esment odav-ett magához. S a másik esment magához vett! Úgy-hogy ezek es úgy csinálták, pont, mint most! Vala-hol olvastam, hogy Afrikában s Ázsiában a por-tugálok, a spanyolok, a franciák, a hírös németek,Anglia s ezek az összes országok, õk csináltak egycsomó kis országot, de akkorákat, mint egy-egyvármegye. Aztán a szegény embereket uszítjákössze! S a fegyvereket jó pénzért eladják nekik. Desajnos, mi nagyon kicsik vagyunk ehhez. Itt egy-

9

szer egy ember azt mondta volt, valami község-képviselõ volt, de a község ügyeit rosszul rendezte,szóval azt mondta: „Hallgassatok ide! Mi nagyokszépen tartsunk essze, aztán a kicsik csak csiripöl-jenek!” Hát úgy látszik, ezek is azt tartják. Tudja? Énminden világ részén, ami van, egy erõs fejedelmetállítanék, s egyféle pénzt. S azon a világrészen a pén-ziért s az útlevéllel az emberiség akármerre mehes-sen! Persze, nem kötelezõ, hanem, aki menni akar,menjen. Ugye, most van a temetése a püspök úrnak(Márton Áron püspök, 1980. szeptember 29-énhunyt el – szerk. megj.), ma 11-órakor. Még azt semmondták, hogy meghótt szegény! És aztán véletle-nül az este jártam a templomban, de a templomra alobogó még nem volt kitéve! Szegény! Áprilisbanmúlt egy éve még beszéltem vele. Küldtek egy üvegbort neki, s hamar megbíztak, hogy személyesen ad-jam át. Aztán, azt kérdezte, hogy hát, mit adjon cse-rébe? Mondom: „Engemet nem bíztak meg, hogyelfogadjak valamit cserébe, csak hogy átadjam éshasználja egészséggel, s Isten éltesse még sokáig”…A kocsi kint várt, és lábon állva sokat beszélgettünk.Még elég jól mozgott, pedig valaki mondta, hogynagy ember! Há nem igazán volt olyan magas, mintmaga, mert elég alacsony volt, de nagyon szerette aszéköly embört! De nagyon! Csíkszentdomokosivolt.

– Könyvet nem szoktak kérni a múzeumból?– Nem, de nem es adok! A múzeumból innét ki

nem adom a könyveket senkinek! Nekem leltárvan, és egy eltûnt eddig. Elkérték a mocskosok,mert a kultúrban valami kiállítást rendeztek, ünne-pélyt tartottak, aztán elkérte a könyvtárosné, hogya Séta a bölcsõhelyem körül könyvet adjam neki.Aztán valamelyik okos tanár szépen elcsapta…Pedig alig tudtam megszerezni, hogy tegyek másathelyibe. Most adtam az iskolának 26 darabot, azért,hogy egy helyt õrizzék, s ahogy a gyermekek belé-nõnek, hát szépen olvassák! Csak olvassák, ügye-sen, me azért van, igaz-e?

– Tovább hogy lesz, Gáspár bácsi?– Az utcának is nevet kéne adni, ha egyszer vég-

re megkezdenék a palánkot ezen az oldalon, felvégig, ameddig tart. S akkor ügyesen megint visz-szajönni az alsó felire, amelyik a patakon túl van,valahogy így gondoltam. Tán így kéne megcsinál-ni, s melyik utcát minek nevezték, annak nevezzék.Elég sokat tudok, az utcákot, a határt, külön-külön,mindent, ami emberekkel s a faluval történt.Amikor azon a részén, ahol a farkaslaki föld Orosz-heggyel határos, az elöljáróság perelt, mert azoroszhegyi és a farkaslaki akkori emberek es minda magukénak tartották azt a helyet. Kiküldték a bí-róságot a helyszínre, aztán az oroszhegyi elöljárókfelbérölték a határpásztorokot, hogy esküdjenekmeg, hogy ahol állnak, az eppeg oroszhegyi fõd. Sakkor a bocskorukat ügyesen szépen megtöltöttékfõddel, s sietve kimentek a helyszínre, s megesküd-tek, hogy õk biza még oroszhegyi fõdön állnak. Sügyesen, az övék lett az a hely. Még azóta es az. S

akkor itt megint Kecset felé, amikor a kecseti em-ber bikája, olyan jó bikatinó formája volt, átaljött afarkaslaki határba, s az idevalósiak nagy ügyesenhamar levágták, s eltagadták, hogy neki nincs es otthelyük, hogy ne kelljen a bikát megfizessék. S ak-kor egy cseppet sok bika kezdett eltûnni, mert kel-lett biza a sok családra a finom hús. Pedig, hogynelett volna ott fõd? Volt vagy ötven hektár, vaj mégtöbb, ejsze! Aztán még jobban, esment letagadtákaz emberek, hogy hogyan lopták a sok marhákot.

– Gáspár bácsi, nem készül Kolozsvárra mosta-nában?

– Nem én! Soha! Ugyan biza mi a csudát csinál-jak én ott? Én nem akarok senkinek a terhére len-ni… Tudja, én már sajnos lassan kezdek megöre-gedni. Az öregembert pedig senki nem várja.

– A Tamási Áron síremléke hogyan készült el?– A bátyám síremléke? Az úgy volt, hogy itt

voltak a Szervátiuszok, s a fiú, Tibor felesége, na, azsoha semmit sem csinált, mert az a kõtõl eléggémessze jár! Levetkõzött, mert sütött a nap, szépvolt az idõ, békente magát valamivel, s nagyügye-sen kifeküdt bugyira, a sírok mellé. S szépenkifeküdt a napra s ott sütkérözött, hogy meg-perzselje magát! Csak éppen süttette magát. Aztánestefelé ment sétálni, úgy billegette magát, végig afalun. Me azt csinálta, hogy a farkaslaki emberekmegbámulják, ha éppen itt van. Aztán az egyezségaz volt, hogy a vacsorát s a reggelit õk csinálják. Az-tán, amilyent tudtak, olyant csináltak. Ági csak a dél-ebédet fõzte, úgyhogy az is belékerült valameny-nyibe. Bele-bele, jócskán! Mert ami igaz, az igaz,nagyon sok pénzünk odalett, elég sok. Aztán ké-sõbb szépen jól megharagudtam, s azt mondtam,szegény Áginak: „Többet biza ne fõzzél, semmit azégvilágon! Egy dekát se, semmit!” Tudja, csirkét vá-gattak, s aztán nem tudom, fõzte-e, vagy sütte-e, dea piros hús a csontokról szépen levált. S aztán aztbeszélte Szervátiusz, úgy mondta szerte-széjjel,hogy szegény Ágnes, csak csontot vitt nekik. Mint akutyáknak… Na ne félj világ, mert bõven adtunkételt a kutyáknak! Amit kértek, azt kaptak, hogyszépen megegyék! Mert én azt mondtam halkanÁginak, hogy: „Hadd el, mert pénzért dolgoznak,hát egyenek, ameddig jólesik!” Jól megsértöttekmünköt, de alaposan! Ez a köszönet az Ároncsaládjának, hogy Ági jól megfõzte három személyebédjét! S örökké igyeközött az úton, jól le is iz-zadt, me sietett, hogy melegen vigye oda az ebé-det. S akkor a szegény asszony ezt kapta köszönet-képpen! De ne féljen, valahogyan szépen elfogyottaz a finom étel, s ejsze csak nem hóttak meg éhen!Na de, jól meg kellett gondolkodni, hogy mit szólaz ember. Hogy Uram Isten, nehogy elmenjen, meolyan érzékeny volt, hogy az csuda! Na, gondol-tam, ha esment találkozunk, én szépön hallgatok.Nem kérdöztem semmit, me jól tudtam, hogy nemlehet! Nehogy felidegösödjön a Tibor öregapja.Néha-néha kérdezte Ágnestõl, hogy há Gáspár bá-csi hol van, miért nem jön ki soha? Aztán mondta

10

Ágnes, hogy sajnos, még gyengélkedik egy kicsit.Aztán egyszer lementem, hogy jól nézzem meg,mit mesterkedik az Áron sírjánál. No, mondta azöreg, há Gáspár bácsi lejött? Le, mondom. S hát,ugyan biza jól van? – kérdözte. Mondom: egy ap-rócskát kezdek lenni, mert immár hirtelen meg-gyógyultam. Mondta: Na, az jó, aztán még jövö-gessen még, na. S akkor eltõtt vaj jó két hét, egyrejövögettem szépön, s hát egyszer azt találta mon-dani, hogy én örökké üldözöm, ha nem egyéb,mintha ellenõr volnék! Pedig, csak nézegettem, fi-gyelmesen, hogy mi a fenét csináltak. Mert én ugyenem igazán vagyok kõfaragó, én csak szófaragóvolnék. Ha csak elõkerül a kötetöm, s ha nem tûntel. A nyomdatér és a papírhiány miatt szépen ügye-sen valahol homályba veszett… A második részneklenne a kiadása, mert arról volt szó, hogy egybenlesz kiadva a kettõ. Pedig ott jól le van gépölve! Desemmit sem tudok, hogy mikor lesz kiadva. Nemmondanak semmit! Ezek…, de jobb, ha nem mon-dok semmit! Mert nagyon kihallatszik ebbõl a for-gó masinából…

– Gáspár bácsi, az ágya felett az a maga képe? Kirajzolta?

– Vásárhelyrõl járogatott ide az orvos apja.Avval a doktor apjával jól megpertusodtunk volt,még annak idejében, amikor a kép elkészült. S egy-szer azt mondja, nekem: „Te Gáspár, volna nekedidõd”? S mire én mondom: „Há mire? Nekem min-dég volt idõm”. Azt mondja: „Szükségem volna re-ád egy kicsit”. Mondom én: „Csak éppen hallám,mit kellene csinálni, s én tudok-e?” Erre, azt mond-ja a vásárhelyi: „Te nem kell csinálj semmit, csakszépen üldögéljél, ott a rendelõ udvarán”. Akkormondom én: „Na, akkor könnyû, me én azt jól tu-dom! De alaposan, mert ezt az egyet sikeresen le-vizsgáztam!” Akkor azt mondja ez az embör: „Na,akkor gyere be szépön”. No, bémegyek csendben,a rendelõ ott volt a templom mellett. Látom, hogyhoz egy széköt magával, s a rendelõ udvaráraügyesen leteszi, s én arra leülök. És hozott egy jónagy papirost, jól megnézett, húzott egyet, valamit,s esment megnézett, de alaposon, csodálkozott,hogy ilyen vagyok. S megint húzott valamit. Aztánkerek jó félórát így csodálkozott rajtam, húzogattaa vonalakot, szó nélkül, aztán egyszer hangosanmegszólalt: „Na, te Gáspár, ez készen!” Erre én, kér-dözöm: „Mi van kész?” „Hát az, hogy lerajzoltalak”.Mondom: „Hallám mutasd”. Jól megnéztem, de ala-posan, és akkor azt mondtam: „Há, ezt csak ilyenresikerült, fél arccal?” Azt mondja: „A többi felét ná-lad nélkül is megcsinálom”. Szépön eljöttem haza,s egyszer látom, hogy jõ a kép, látom, hogy szépen,ügyesen bé van rámázva. Hozta a hóna alatt, s aztmondja: „Te, Gáspár! Én elhoztam a képet”. Mon-dom: „Hallám”. Megnéztem, s nem szóltam nekisemmit! Me én nem szeretem, egyáltalán! Azonolyan vén vagyok, s csúnya ráncos vagyok, hogyimmár ilyen vagyok… Hirtelen, azt kérdi: „Te mitmondasz, ezt fel lehet akasztani a szobában? Ahol

az emlékszoba van.” Mondom, ejsze fel, ha nemegyéb. „Na! Hamar nyisd bé az ajtót!” S én szépenkinyitom a felsõ szoba ajtóját, s õ hirtelen felakasz-totta az egyik szegre. Na, gondolom, jól ki vagyokállítva. Még beszélgettünk egy darabig, s elmentszépen. Aztán mindegyre kérdezik a kíváncsi láto-gatók, hogy: „Gáspár bácsi, azt ugyan biza ki rajzol-ta azt a jó képöt?” Megint jönnek, a másik es kérdi,de kérdi a harmadik s a negyedik es.

Ej! Állj meg, Gáspár! – mondom – Eltávolítomén onnat ezt a hitvány képödöt, hogy mindenki nebotoljon belé, me nem azért jönnek, hogy engemmegcsodálkozzanak, hanem Áronért jönnek ide!Aztán engemet, hogy örökké ne kérdözgessenek,ezt a csodálatos képömöt, ki vele! Aztán szépen le-akasztottam, s gondoltam, azért nagyon nemtávolítom túl messze, valahol legyen szépen kitéve,hogy jól szem elõtt legyen. Hogy ne legyen seholkitéve, de legyen hamar észrevehetõ. Legalább.Mert ezen a képen sokat dolgozott ez a szegénymarosvásárhelyi ember, amíg elkészítette, s ráadá-sul még ügyes rámát is készített, s bé es üvegez-tette. Aztán, ott, ahol az óra van, jó központban,ügyesen, a képemet oda felakasztottam.

Há egyszer csak hallom, hogy a kapu hangosonnyikorog, s jön béfelé ez a ügyes rajzoló ember.Hirtelen, azt mondja: „Te Gáspár! Hallám, vajonmeg lehet nézni azt a képet?” Há erõsen fázott abõröm, mondom halkan, ejsze meg. „Na, akkornyissad ki azt az ajtót”. S én lassan kinyitom azt anyavalyás ajtót, nagy sietve bémenyen, és hirtelenmegtorpan, néz-néz pontosan oda, ahol nagyüresség volt, s ahol az én csodálatos képem állott.Nagy sebesen körbehordozza a fejit, de egészenkörbe, s én ott állok a háta megett, s azt mondjanagy csodálkozva:

„Te Gáspár! Há a kép sehol nincs!” Mondomnagy kínomban: „Jól tudom…” Erre aztán kivittemazt az embert a tornácra, akkor be a másik szobá-ba, ahol én lakom. „Ide kivittem, s szépön idefelakasztottam, mint a szentképet az ágyam feli,ahol alszom, me ez a kép olyan szépen sikeredett,annyira tetszett, hogy amikor imádkozom, hogyfelnézek, hogy lássam ezt a csodálatos képömöt,amelyik ott néz minket, né, a szegen van, szépönfelakasztva”.

Erre látom, hogy a szeme kacag, s azt mondja:„Te Gáspár! Ejsze még jobb helyet találtál neki,mint én”. Akkor az a hitvány bátorságom, amiteppeg most kezdek elveszíteni, lassan kezdett voltmegjönni, s mondom neki: „Há! Jól látod, pon-tosan azért hoztam ki, hogy nagyon ne legyek árva.Hogy örökké együtt legyünk, hogy örökké lás-sam”. Ezt mondtam… És a rajzoló ember, gondo-lom, nagyon meg volt elégedve. Hát ezért tartommindig itt, az ágyam felett…

PILLICH LÁSZLÓ

11

A Kolozsváron 1931. szep-tember 23-án született Uray Zol-tán a biológiatudományok terü-letén rendkívül értékes tevé-kenységet fejtett ki. A németnyelvû elemi iskola után (1938–1942) szülei a nagy hírû reformá-tus gimnáziumba íratták be, ahol1942-tõl 1950-ig tanult. 1950 és1955 között elvégezte a BolyaiTudományegyetem Biológia Ka-rát, majd 1970-ben Eugen Poraakadémikusnál megvédte a bio-lógiatudományok doktora címet.1971-72-ben a Rákellenes Világ-szövetség ösztöndíjasaként astockholmi Karolinska EgyetemSugárbiológia Karán tanult to-vább.

Hûséges természetére jellem-zõ, hogy egész életében kétmunkahelye volt. A Kolozs me-gyei kórház nukleáris gyógyá-szati laboratóriumában 1955-tõl1969-ig biológusként dolgozott,majd a kolozsvári OnkológiaiIntézet izotóp-laboratóriumábanfõmunkatársként vonult nyug-díjba 1997-ben.

Hat tudományos társaság tag-ja. A Román Akadémia kolozsvárifiókintézetének 27 éven keresztülvolt a titkára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) választmányitagja, a Magyar TudományosAkadémia Biológiai Tudomá-nyok Osztályának külsõ tagja.Vendégkutatóként többször isdolgozott a budapesti Sugárbio-lógiai Intézetben, a Szegedi Or-vostudományi Egyetem izotóp-laboratóriumában, a KarolinskaEgyetemen és a Freiburgi Egye-temen.

Hét onkológiai és két sugárbi-ológiai témájú szakkönyve jelentmeg román nyelven. Külföldiszaklapokban, német, angol,francia és magyar nyelven 32dolgozat fõmunkatársa és mun-katársa. Jelenleg is szorgalmasandolgozik, célja egy magyar nyel-vû sugárbiológiai kézikönyv

megírása és kiadása A sugárbio-lógia kézikönyve címmel. Szak-mai elismerésként az MTA 2005-ben Arany János-díjjal, 2006-banaz EME Mikó Imre-díjjal, 2009-ben pedig Mikó Imre-emléké-remmel tüntette ki.

Amikor felkerestem, éppencikket írt a Korunknak. Mert úgyérzi, hogy bõven van, amirõlírnia, ráadásul nem csak a tudo-mány területérõl, hanem arról azérdekes korról is, amelyet meg-élt. Gyermekként szemtanújavolt például a nácizmus kialaku-lásának, majd a második világhá-ború borzalmainak, átélte amajdnem 50 éves, szocializmus-nak nevezett korszakot, amelyráadásul számukra nagyon ke-servesen kezdõdött, mert édes-apja gyönyörû villáját és aszta-losmûhelyét államosították, acsaládot pedig egyszerûen ki-dobták az utcára. Édesapja eztnem tudta kiheverni, a kálváriá-ba belerokkanva meghalt.

Uray Zoltánt a sport segítetteát ezen a nehéz, sok megaláz-tatással járó idõszakon. 15 éveskorában vívni kezdett, 17 évesenpedig bekerült a román ifjúságiválogatottba. 18 évesen országosbajnok lett, 19 éves korában márbekerült a felnõtt válogatottba. Asportban is kibontakozó tehet-ségének hála, anyagi szempont-ból nem kellett nyomorognia.

Állítja, szerencséje volt azéletben. Mestere az az OzoraiSchenker Lajos volt, aki csodá-latos nevelõként fegyelemre,tisztességre, becsületre tanítottanövendékeit. Tõle tanulta meg,hogy a pontosság és az udvari-asság igen fontos értékek. Ami-kor Uray Zoltán korosztályos or-szágos bajnok lett, örömmel di-csekedett mesterének, aki vi-szont annyit mondott: „Rendbenvan, öltözz át, tovább kell dol-gozni, keményen. Mert csak akomoly munka hozhat eredmé-

nyeket”. Ezt a nevelõi bölcses-séget Zoltán örökre megjegyez-te. 1952-ben részt vett a HelsinkiNyári Olimpiai Játékokon, majdaz azt követõ világbajnokságon.Elvégezte ugyan a vívómesterikurzust, de ez a pálya nem elégí-tette ki õt. Nem maradt a sportterületén, és egy páratlanul szépés érdekes szakmát választottmagának, amely hozzájárul azemberek szenvedéseinek a meg-könnyítéséhez, és bizonyos ese-tekben a gyógyításához. Bioló-gus lett.

Számára a biológia világaugyanis izgalmasabbnak, érde-kesebbnek bizonyult. A labora-tóriumok csendjében, a tudo-mány világának változatosságá-ban sok örömet lelt. Vívótársa, aMagyarországon végzett SzántaiJános biológus bevitte a kórházlaboratóriumába, s ez meghatá-rozó volt számára. Szántai a Bu-dapesten tanult módszerekkel,tudással és hozzáállással példa-képe lett a fiatal Zoltánnak. Szán-tai János munkatársa lett annak a– szintén volt vívó – Holán Tiborradiológus egyetemi tanárnak,aki Kolozsváron megalapítottaRománia második nukleáris or-vos-gyógyászati laboratóriumát.Nem volt mindennapi az a csa-pat, amelyik itt összeállt, hiszen akollégák, egykori sportolótársaknemcsak a felkészültségben, degondolkodásban is közel álltakegymáshoz. A kutatás izgalmas

Kardvillogástóla tudományos felfedezésig

Uray ZZoltán

12

világát még érdekesebbé tette,hogy több egyetemi tanár for-dult hozzájuk kísérletezéseik al-kalmából. Fiziológusok, fiziopa-tológusok, sebészek és belgyó-gyászok keresték meg õket, hi-szen a Holán doktorék kutató-munkája az egész orvosi kargyógykezelési munkájával kap-csolatos volt. Az izotópokkal va-ló kezelés új utat nyitott, újdon-ságot hozott. Uray Zoltán Pálfyprofesszortól tanult meg állato-kat operálni. Amikor tíz év múl-tán a Holán-iskolából Uray Zol-tán felkerült az Onkológiai Inté-zetbe, ott elcsodálkoztak, hogyantud bánni a kísérleti egerekkel,patkányokkal. Abban az idõben akolozsvári onkológia-kórház Ro-mánia egyik legkorszerûbb inté-zete volt. Chiricuþã professzor –a létesítmény névadója – katonaifegyelmet tartott az intézetben.Az Onkológiai Intézet a buda-pesti vagy párizsi intézettel vete-kedett. A nukleáris orvos-gyó-gyászati laboratóriummal, kétkobaltágyúval, radioterápiával,röntgen-készülékekkel, hatalmasállatházzal ellátott létesítmény-ben Uray Zoltán az izotópokkalfoglalkozott. Azt mondja: „Hiábavannak ragyogó ötleteid, hanincs egered és nincs, amivel be-sugarazd õket. Nekem óriási sze-rencsém volt. Az ember élete at-tól függ, kikkel kerül kapcsolat-ba. Ioan Baciu professzortól, azOrvostudományi Egyetem ké-sõbbi rektorától, Holán Tibortól,Szántai Jánostól tanultam, ennéljobb kezdést elképzelni sem le-het. Státusszimbólumot jelentett,hogy a doktori dolgozatombankét fejezet radioizotópokkal fog-lalkozott. Akkoriban ez olyanvolt, mint ma a molekuláris bio-lógiai módszerekkel való kuta-tás”. Úgy látja: a tudomány hatal-mas léptekkel halad a maga út-ján, de ehhez olyan infrastruktú-ra kell, amely lehetõvé teszi aszakemberek kísérletezõ kedvé-nek megtartását, a fejlesztést ésfõleg a munka finanszírozását.

Uray Zoltán szerint karrierjükcsillogtatása érdekében sokan tu-dományos turpisságokat követ-nek el. Errõl írt egy cikket,

amelynek címe: Gondolatok atudományos kutatás néhány eti-kai kérdésérõl – Csalások, hami-sítások, plagizálás és elfogultsága tudományos kutatásokban. Írá-sában nem csak a saját tapaszta-latait használta fel, hanem jó né-hány iratcsomónyi adatot is ösz-szegyûjtött, amelyekbõl kiderül,hogy milyen hihetetlen csalásokés szélhámosságok vannak a tu-dományban; éppen azért, mert atudomány ma már 99 százalék-ban anyagi, társadalmi elõnyö-ket, karriert jelent. Ezért pedigsok ember hajlandó „kicsit javí-tani” az eredményein. Könnyítiezt, hogy ma már minden vala-mire való felfedezés olvasható avilághálón. „Ez azt jelenti, hogyazon a szakmai területen, ame-lyen dolgozol, otthon kell len-ned. Ennek és a szerencsémnekköszönhetem, hogy a világonelõször én közöltem az antidep-resszív anyagok sugárvédõ hatá-sáról” – mondja Uray Zoltán.

– Az 1989-es események utána hazai magyar kutatók mennyi-re tudtak élni a lehetõségekkel?

– Akiknek a magyarországikutatóhelyekkel már megvoltaka kapcsolataik, kaptak is megfe-lelõ ajánlatokat. Minden hónap-ban egy-egy kutatót fogadtak, énis kaptam ilyen lehetõséget. Akolozsvári Onkológiai Intézet-ben a kollégáim nálam iratkoz-hattak fel a budapesti és a szege-di kutatólaboratóriumokban va-ló tevékenységre. A névjegyzé-keket összeállítottam, megjelöl-tem, hogy ki mivel foglalkozik, ésa leveleket elküldtem: mikor tud-játok õket fogadni? Három-négyévig olajozottan mûködött, majdlelassult. Igazgatócserék jöttek, ésa kezdeményezés úgy alakult át,hogy mindenki önmaga rendezteilyen természetû dolgait, minden-ki megkereste és megtalálta a ma-ga kis kapcsolatait. A legjobb em-bereim elhagyták az országot, ésma már komoly tisztségeket töl-tenek be külföldi tudományos in-tézetekben.

– Az erdélyi magyar kutatókszámára szerinted mit jelentettaz Erdélyi Múzeum-Egyesület új-raalakulása?

– Nagyon sokat. 1989 elõtt110 dolgozatom jelent meg ide-haza, de csak kettõ magyarul, aMarosvásárhelyen megjelenõOrvosi Hírmondóban. A többimind románul jelent meg. Ajobb dolgozatok angolul, néme-tül és franciául is megjelentek.Tehát az EME újraalakulása elõttmagyar tudományos élet jófor-mán nem volt mifelénk. Ezt azállapotot mozdította ki a holt-pontról az EME újjáalakulása.Bár az is igaz, hogy bizonyos fo-kú tudománynépszerûsítés azértvolt, amit népi egyetem címenzárt körben mûveltek. Mindenhónapban volt egy magyar elõ-adás, és a nép is eljött ezekre azelõadásokra. A nagy öregekazonban kihaltak vagy visszavo-nultak, az utánpótlás pedig nemviselte annyira a szívén azt, hogylegyen egy magyar nyelvû szelle-miséget képviselõ iskola. Mamár Kolozsváron is vannakolyan napok, amelyeken négy-ötkulturális jellegû elõadást lehetmeghallgatni. Sajnos, a diákságnem jár ilyen jellegû elõadások-ra. Õk ugyanis abból indulnakki, hogy az egyetemeken és a vi-lághálón mindent megkapnak. Atudományos elõadásoknak saj-nos keményen betart az internet.

– Kolozsváron ma már kétegyetemen, a Babeº–Bolyai Tudo-mányegyetemen és a Sapientia –Erdélyi Magyar Tudományegye-temen is lehet magyar nyelventanulni és diplomát szerezni. En-nek meglesznek az eredményei.Te mit lépnél annak érdekében,hogy az Erdélyben felhalmozó-dott tudás a világban élõ ifjúság-hoz is eljusson?

– Ez az egyetemi oktatóknaka feladata. De ehhez komolyanyagi támogatás kell. A civilegyesületek, szervezetek szinténsokat tehetnének ennek érdeké-ben. De az ifjúság részérõl isszükséges a nyitottság, ami már aneveléstõl is függ. Rajtunk és raj-tuk áll minden.

CSOMAFÁY FERENC

13

Az International Federationof Ex-libris Societies (FISAE) kétévenként megrendezett ex libriskongresszusa kiváló alkalom ar-ra, hogy a mûfaj iránt érdeklõ-dõk találkozzanak, véleményt éslapot cseréljenek valamint másországokkal, városokkal, földré-szekkel és hasonló érdeklõdésûemberekkel ismerkedjenek meg.2008-ban Peking adott otthont a32. Nemzetközi Ex Libris Kong-resszusnak, 2010-ben Isztambul-ban tartották meg a 33. találko-zót, 2012-ben pedig a finnorszá-gi Naantali lesz a házigazda. Akongresszus általában 4-5 napos,de a külföldi részvevõk többsé-ge 8-10 naposra nyújtja, hogymúzeumok, mûemlékek, közelikirándulóhelyek, valamint teme-tõk látogatásával közelebb kerül-jön a vendéglátó nemzet/országkultúrájához. Ez alkalommal dió-héjbanTörökországról, Isztambul-ról és mûemlékeirõl lesz szó.

Az Oszmán Birodalom egyko-ron három földrészre terjedt ki,és magába foglalta a Balkán-fél-sziget egy részét, Kis-Ázsiát, Ör-ményország és Kurdisztán egyesrészeit, Mezopotámiát, Szíriát, Pa-lesztinát, Tripoliszt valamint Ará-bia nyugati partszegélyét. Napja-inkban az ország egyik része Eu-rópában, a másik része Ázsia dél-nyugati részén fekszik. A két föld-részt elválasztó Boszporusz, ez afestõi tengerszoros mintegy 30 ki-lométer hosszú. Törökország ál-lamformája 1923. október 29-eóta köztársaság. Az ország kultú-rája nagyon változatos, szerencsé-sen ötvözi a keleti és nyugati ha-gyományokat. Lakossága a 2008-as népszámláláskor 71 517 100fõ volt.

Az ország legnagyobb városaIsztambul. Metropolis, amely aBoszporusz és a Márvány-tengerpartja mentén terül el, körbeölel-ve az Aranyszarv-öbölt, ami való-jában egy természetes kikötõ.Területének nagyobb része azázsiai oldalon fekszik, mégis in-kább európai városként emlege-tik. Mindkét oldalról sûrûn beé-pített terület, szép polgári villák-kal, templomokkal, mecsetekkel.Az ország fõvárosa Ankara, deIsztambul a legnagyobb városa,kulturális és gazdasági központ.Idegenforgalma rendkívül nagyés mozgalmas, a turisták kedveltúti célja, mindenekelõtt annakköszönhetõen, hogy római kori,bizánci és oszmán építészeti em-lékekben, valamint múzeumai-ban és palotáiban látható mû-vészi alkotásokban igen gazdag,nem utolsósorban pedig külön-leges fekvése is vonzó. Isztam-bul kozmopolita város, sokfélenemzetiségû és vallású emberekélnek itt együtt.

A várost a megarai görögökalapították Kr. e. 667-ben, majdKr. e. 64-ben római uralom alákerült, és nevét Byzantiumra lati-nosították. A késõbbiekben Kons-tantinápoly néven vált ismertté.A törökök 1453-ban elfoglalták avárost, eredeti nevét Konsztanti-nije alakban vették át, valamint agörög Sztambulin elnevezést Isz-tambolként használták. 1923-ig,az Oszmán Birodalom összeom-lásáig mindkét névváltozatothasználták a hivatalos iratokban.Isztambul 1923-ig, a köztársaságkikiáltásáig volt Törökország fõ-városa.

Isztambul a bizánci idõkbenkeresztény város volt, ennek

emlékét a Hagia Sophia székes-egyház õrzi. Ugyanakkor a vá-rosban több keresztény temp-lom található, mint például aSzent Heléna kápolna, az Ang-likán-templom, az Aya Triada,vagy a Szent György-templom.2010-ben Isztambul Európa kul-turális fõvárosa volt Pécs és Es-sen mellett. Mint érdekesség em-líteném meg, hogy Európai Uni-ós támogatásból mintegy 150millió eurós költségvetésbõl gaz-dálkodva szervezte meg a város a2010. év kulturális programjait.Számos épületet újítottak fel, ígya Hagia Sophiát, a Topkapi palo-tát, a Szulejmán mecsetet, a Tak-sim téren álló Atatürk KulturálisKözpontot és másokat.

Az isztambuli városképre ahely történelmének és etniku-mainak sokszínûsége jellemzõ. Avárosban rengeteg templomot,zsinagógát, mecsetet, várat éstornyot tekinthet meg a látogató.Ezek közül csak néhány kiemel-kedõ mûemléket mutatok be azolvasónak. A Hagia Sophia (ASzent Bölcsesség temploma) im-pozáns épületegyüttes a Gül-hane park, a Régészeti Múzeumés a Kék mecset szomszédságá-

Galéria

NÉHÁNY NAP ISZTAMBULBAN

„Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fõvárosa.”(Bonaparte Napóleon)

Kék mmecset ((a sszerzõ ggrafikája)

14

ban a város európai részén he-lyezkedik el. A bizánci építésûegykori ortodox bazilikát a tö-rök hódítás után mecsetkénthasználták, ma pedig múzeum-ként látogatható. A Justinianuscsászár által felszentelt épülete-gyüttes 537-ben épült, de az év-századok során átvészelt sok há-borúval és földrengéssel dacolvama is szilárdan áll. Az akkori álta-lános közvélemény szerint nemvolt hozzá hasonló méretû temp-lom az egész korabeli keresz-tény világban. A Hagia Sophiaépületegyüttes a késõ ókori épí-tészet utolsó jelentõs alkotása.

Ha építészetileg jellemezniakarnánk a Hagia Sophiát, úgyfogalmazhatnánk, hogy a bazili-ka az összes akkor ismert építé-szeti elem tökéletes szintézise.Érdekessége domináns eleme: akupola. Ennek méretei óriásiak:átmérõje 31 méter, a kupola ma-gassága 55,6 méter. Összehason-lításképpen: a magyar Ország-ház kupolacsarnoka belül 27 mé-ter magas, a Hagia Sophia kupo-lája pedig a toronnyal együtt 96méter, szembetûnõ tehát a kü-lönbség. Az impozáns Hagia So-phia belsejét negyven félkörívesablak árasztja el fénnyel. A belsõtér 81,8 méter hosszú. A közép-hajó zöld márványoszlopai thesz-száliai eredetûek, míg a hat vö-rös porfíroszlop a libanoni Baal-bekbõl származik. A padló szür-ke és fehér erezetû zöld már-

vány, vörös porfír borítja. Rend-kívül míves és látványos a temp-lom bejáratául szolgáló, 880-bankészült bronzkapu. A templomoldalánál egy különleges kövek-bõl kirakott padlódarab látható. Amonda szerint ez a „világ köldö-ke”, amelyen a bizánci császáro-kat koronázták. A templom jelen-tõs zarándokhely is volt. A fenn-maradt dokumentumok szerintitt õrizték a Krisztust megsebzõlándzsa hegyét, Mária leplét, va-lamint szilánkokat Krisztus ke-resztjébõl. A kegytárgyak nagyrésze az évszázadok során elve-szett.

1934-ben Kemal Atatürk ide-jében az épületet szekularizálták,1935 óta pedig Ayasofya Múze-umként használják. Az épület1985 óta az UNESCO Világörök-ség része. Mára az 1993 óta tartófelújítási munkálatok befejezõd-tek, a csarnok monumentálisszépsége és architektúrája pedigteljes egészében látható.

A Kék Mecset a világ leghíre-sebb épületeinek egyike. Hatkarcsú minaret teszi különleges-sé az épületegyüttest. Az egészépítményt azúrkék csempedíszí-tés fedi. Az Ahmed Szultán me-csetje néven is ismert templom aváros róla elnevezett negyedé-ben található, a Hagia Sophiaszékesegyház közelében. Isztam-bul egyik legnépszerûbb látvá-nyossága, és az oszmán építészetremekeként tartják számon. Épí-tése 1609-ben kezdõdött, decsak 1617-ben avatták fel, bár tel-jes egészében az épület csak akésõbbiekben, I. Musztafa szul-tán uralkodása alatt készült el. Azimaház négylevelû lóhere alakú,kupolák fedik. A központi kupo-la átmérõje 23,5 méter, magassá-ga 43 méter. A kupolákat négyhatalmas oszlop tartja. Az oszlo-pok alja masszív márványtöm-bökbõl készült.

Az épületegyüttes különle-gessége a hat minaret, melybõlnégy az épület négy sarkán áll,mindegyiken három-három er-kély található. A másik két mina-ret kissé hátrább kapott helyet éskét-két erkéllyel rendelkezik. Azimára szólító müezzin hangja,

akárcsak a Kék Mecsetbõl az imama már hangszórókból száll azÓvárosra.

A belsõ tér különlegessége,hogy mintegy 20 000, kézzel ké-szített izniki csempe díszíti, ötvenkülönbözõ motívummal. A belsõtér felsõ szintjeit kék csempeborítja, közel 200 üvegablakonárad be a fény. Gyönyörû, mívescsillárok függenek a magasban. Adrágakövekkel, kristálygömbök-kel és arannyal díszített eredetie-ket késõbb kicserélték, és nagyrészük múzeumokba került. A fa-lakon látható hatalmas táblákonkalifák neveit és Korán-idézete-ket láthatunk. A belsõ teret díszítõizniki csempék gyártása már abizánci korban elkezdõdött. Ezeka csempék eleinte kínai modellekalapján készültek, majd teret kap-tak az arab motívumok Sak Kulu-nak, az I. Szelim (1512–1520) általmegbízott tabrizi mûvésznek kö-szönhetõen. Eleinte kék-fehérszínösszetételeket, majd az 1530-as években türkizkék, bíbor, zöldés korallpiros színt használtak.

Rövid sétánk utolsó állomásaa Galata-torony. Az egykori õrto-ronyból kiváló lehetõség nyílik aváros panorámájának megtekin-tésére. A torony kihagyhatatlanlátnivaló. 1348-ban építették, 62méter magas, átmérõje 8,95 mé-ter, falainak vastagsága 3,75 mé-ter. Lenyûgözõ látvány a magas-ból az Aranyszarv-öböl és a hatal-mas város színes panorámája.

Az eredeti torony 528-banépült, de 1204-ben megsemmi-sült, a genovaiak pedig 1348-banépítették újjá. Az Oszmán Biro-dalom alatt több ízben átépítet-ték, 1990-ben felújították, azótalátogatható. A torony tetején ká-vézó-étterem, valamint éjszakaiklub mûködik. A körbeszaladóteraszról gyönyörû kilátás nyílika városra és a Boszporuszra.

Isztambul nevezetességeinek,sajátos fekvésének, mûemlékei-nek feltérképezése sokkal na-gyobb teret igényelne. Ez a rövidírás mindössze néhány jellegze-tes mûemléket mutat be, termé-szetesen a teljesség igénye nél-kül.

TAKÁCS GÁBOR

Galata-ttorony ((a sszerzõ ggrafikája)

15

Kardbojt éés kkaptárAmbrózy Béla 1838-ban Te-

mesgyarmaton látta meg a nap-világot Ambrózy György (1807–1867), Temes vármegye másod-alispánja – aki 1845-ben nyerteel a bárói címet és a sédeni ne-mesi elõnevet – és borosjenõiMuslay Izabella (1820–1900) el-sõszülött fiúgyermekeként. Ta-nulmányait magántanulókéntkezdte. A szülõi házban nagyonszigorú nevelésben részesült.Serdülõkorától a reáltantárgyakvonzották. 14 esztendõs korá-ban iratkozott be a bécsi poli-technikumba. Két esztendõ múl-tán félbeszakította mérnöki ta-nulmányait. 1855-ben önkénte-sen belépett az osztrák hadse-regbe, ahol a 2. dzsidás-ezred-ben hadnagyként, majd az 1. hu-szárezredben fõhadnagykéntszolgált. Az 1859-es hadjárat alattItáliában harcolt Gyulay tábor-szernagy parancsnoksága alatt.Lombardiai állomásozása idejénismerkedett meg a fejlett olaszméhészettel, amelyet késõbbMagyarországon is meghonosí-tott. Munkaközben figyelhettemeg az olasz mézipar egyikapostolaként számon tartott Piet-ro Gardini ténykedését. 1862-ben századosként vált meg a ka-tonai pályától. Leszerelését köve-tõen visszatért családja temes-gyarmati birtokára, ahol gazdál-kodással és méhészettel foglal-kozott. Apja adósságokkal ter-helt birtokát takarékos és sze-rény életmódja, valamint a gaz-daság mintaszerû irányítása általaránylag rövid idõ alatt sikerültkiemelnie a fenyegetõ kritikushelyzetbõl. Példaadásával és amagával hozott maroknyi lucer-namaggal új kereseti lehetõségetbiztosított a falu nagyobb résztsváb parasztgazdái számára is.

Sághy Mihály biztatására beirat-kozott a magyaróvári, majd a ho-henheimi gazdasági akadémiák-ra, illetve a lipcsei egyetemre,ahol Blunschli elõadásait hallgat-va mindent megtanult a méhekkorszerû tenyésztésérõl és gon-dozásáról. Késõbb Németországtöbb más mezõgazdasági inté-zetét is felkereste, elõadásokathallgatott s a gyakorlati foglalko-zásokat látogatott. Különösen améhészettel és nemzetgazdaságikérdésekkel foglalkozott. Ma-gyarországra visszatérve mindenidejét és energiáját a méhészet-nek szentelte. A Bánságban kez-detben furcsának minõsítettszenvedélye miatt a helybéliek aháta mögött elkezdték bogarasbárónak, illetve mézes bárónaknevezni.

1866-ban ismét belépett a had-seregbe s kapitányi rangban résztvett az újabb osztrák–olasz hábo-rúban. 1867-ben külföldi tanul-mányútja során Európa több or-szágát is bejárta. Apja elhunytátkövetõen ismét visszatért szülõ-földjére, a Bánságba. Temesgyar-maton telepedett le, és korszerû,nagyipari méhészkedésbe kez-dett. Méhészete, amelyet 500méhcsaláddal alapított, orszá-gos, sõt nemzetközi hírnévre tettszert. A szaporulatból évente át-lagosan 80-100 rajt szállított kül-földre. Mézet is tekintélyes meny-nyiségben forgalmazott, s éven-te 1200 hektoliter közönséges ésédes mézbort állított elõ. A kö-zönséges borokat hektoliteren-ként 14-15 forintért, a minõ-ségében, zamatában a tokajiaszúval vetekedõ édes mézborátpedig literenként 80 krajcárérthozta nagybani forgalomba.Ambrózy Béla mézborát DarányiIgnác, Magyarország földmûve-lésügyi minisztere is megkóstol-

ta s elismerõleg nyilatkozott mi-nõségérõl, kiváló kvalitásairól.Elõadásaiban, cikkeiben és nyi-latkozataiban Temesgyarmat föl-desura gyakorta leszögezte, be-szédes adatokkal bizonyította,hogy a gabonatermesztésnél lé-nyegesen jövedelmezõbb éshasznosabb a méhészkedés. Szi-lárd meggyõzõdése, határozottálláspontja szerint a Kárpát-me-dence nagyszerû adottságokkalrendelkezett a méhészet korsze-rû mûveléséhez. A méhészkedésalapmûvének számító elõször1896-ban kiadott A méh címûkönyvének elõszavában írtaAmbrózy Béla: „Ha a kedvezõhelyi viszonyok tekintetbevéte-lével valamely nemzet jogosítvaérzi magát, hogy e kis rovart tel-jes odaadással pártolja, szeretet-tel nevelje, buzgalommal terjesz-sze, úgy ezt hazánk népe tehetnéa legtöbb jogosultsággal, mert azelért eredmények után ítélve ki-mondhatjuk, a Teremtõ a méhet

A llegnagyobb mmagyar mméhész100 ééve hhunyt eel bbáró AAmbrózy BBéla

Báró AAmbrózy BBéla

Enciklopédia

16

Magyarország számára alkotta.”A méhészetrõl, a mezõgazdaságés az állattenyésztés más ágairólírott cikkeit Ambrózy Béla a Bu-ziáson kiadott Ungarische Bieneilletve a Magyar Méh hasábjainközölte. Az utóbbi szaklapnak1886-tól társszerkesztõje is volt.Munkatársa volt a FöldmívelésiÉrdekeinknek, a Méhészeti Köz-lönynek, az Eichstädter Bienen-zeitungnak valamint a párizsiAgriculteur címû folyóiratnak. AGallus címû szaklapban a nyúlá-szati rovatot vezette. Tudását ál-landóan gyarapítva vált a méhekés a gyakorlati méhészkedés elis-mert tudósává. Európa-hírû tekin-télyes mintaméhészetet alakítottki Temesgyarmaton, amelybenmindenkor példás tisztaság éskatonás fegyelem uralkodott.

„Fényük aa mmi öörökszövétnekünk”

Méhészetét folyamatosan fej-lesztette és korszerûsítette. Az in-dulást követõ években, évtize-dekben immár 1280 méhcsalá-dot tartott, s három év leforgásaalatt az 1870-es években 2080rajt exportált, többnyire Német-és Oroszországba. A moderneszközök és eljárások meghono-sításával, hatékony alkalmazásá-val megsokszorozta a kaptárakhozamát. Míg az országos átlagméhkasonként 6-8 kiló méz volt,Temesgyarmaton 25-30 kilót isösszegyûjtöttek évente a züm-mögõ, apró állatkák. A méhésze-

tet nemcsak jövedelmezõ ipar-ággá, hanem keresett kereske-delmi kiviteli tárggyá fejlesztette.Megkülönböztetett gondot for-dított a magyarországi méhészekösszefogására, szakmai és érdek-védelmi szervezetbe tömörítésé-re. Erõfeszítéseiben, elõremuta-tó törekvéseiben legközelebbitámogatójává, munkatársává ésbarátjává a Buziáson méhészke-dõ Grand Miklós (1837–1893)néptanító vált: összefogásuk,vállvetett buzgólkodásuk ered-ményeként alakult meg 1873-ben a Délmagyarországi Mé-hészegyesület, amelynek mûkö-dési köre Temes, Torontál, Kras-só-Szörény és Arad vármegyéketölelte fel. A szakmai egyesület el-sõrendû feladatának az oktatást,az ismeretterjesztést, a szakkép-zést, a méhészet és méztermé-kek népszerûsítését és széles kö-rû elterjesztését tekintette. Na-gyon sok népi babonát, közép-kori hiedelmet kellett eloszlatni,felszámolni a 19. század máso-dik felében. A korszerû elméletiés gyakorlati ismeretek meggyö-kereztetésére hangsúlyozott fi-gyelmet fordítottak. Évente elõa-dásokkal és kiállításokkal egybe-kötött vándorgyûléseket tartot-tak a régió különbözõ települé-sein. A Földmûvelésügyi Minisz-térium Ambrózy Béla közbenjá-rására és szorgalmazására nevez-te ki Grand Miklóst 1882-benméhészeti vándortanítónak,majd 1885-ben a méhészeti ván-

dortanítói intézmény országosszakfelügyelõjének és vezetõjé-nek. Sikerült kezdeményezései,rendezvényei és megvalósításairévén a Délmagyarországi Mé-hészegyesületnek – amely 1890-ben Aradon, 1891-ben pedig Te-mesvárott tartotta évi közgyûlé-sét – sikerült viszonylag rövididõ leforgása alatt országos hír-névre és tekintélyre szert tennie.A Bánság méhészei mellé távo-labbi tájegységek tenyésztõi iscsatlakoztak. Kiszélesült a szak-mai tömörülés vonzásköre, s Ma-gyarország méhészeinek szá-mottevõ hányada fölsorakozotta Délmagyarországi Méhésze-gyesület zászlaja alá. A tagságösszetételét, a feladatok súlyát éshorderejét szem elõtt tartja aNagyteremián 1889. május 19-énmegtartott közgyûlés elhatározta,hogy felvéve a Magyar MéhészekEgyesülete nevet, a szervezetszékhelyét Budapestre teszi át smûködését az ország egész terü-letére kiterjeszti. Elnökké a köz-tiszteletnek örvendõ, kiváló mé-hészt, Ambrózy Bélát választot-ták, aki különben tiszteletbeli el-nöke volt az 1879-ben Budapes-ten megalakult Országos Méhé-szeti Egyesületnek is.

A kezdeti idõszakban sok volta civakodás, a feszültség és az el-lentét a magyarországi méhé-szek, az alig megalakult szakmaiegyesületek vezetõi között.Ambrózy Béla a megbékélés, ajózanság, az összefogás, az ér-dekazonosság élharcosa volt ésmaradt. Nemegyszer az álnok tá-madások, az aljas áskálódások ésvádaskodások össztüzébe került.Lankadatlan ügyszolgálata, kitar-tó fáradozása gyümölcseként aMagyar Méhészek Egyesülete ésaz Országos Méhészeti Egyesület1892. április 7-én fuzionált, ösz-szeolvadt s felvette az OrszágosMagyar Méhészeti Egyesület(OMME) nevet, amelynek mun-kájában Ambrózy Béla, barátjá-val, Grand Miklós méhészeti ván-dortanítóval együtt ugyancsaktevékeny, meghatározó szerepetvállalt. A magyar méhészet két„legfényesebb oszlopa” a „Délvi-dék áldott térein, Magyarországéléskamrájában, a haza Kánaán-

Az AAmbrózy ccsalád ccímere.

17

jának ismert úgynevezett Bán-ságban” tûnt fel, gyújtott lángot,fejtett ki országos értékû és ma-radandó becsû munkásságot.„Grand Miklós és Ambrózy Bélabáró voltak a magyar méhészetmodern fejlesztésének alapve-tõi, úttörõi, országos fölkarolásá-nak elsõ apostolai; õk mutattákmeg, egyengették és irányítottáktovábbhaladásunk útjait – mél-tatta a két Temes vármegyeiszakember érdemeit, tevékeny-ségük korszakos jelentõségét éshorderejét 1902. augusztusi szá-mában a Méhészeti Közlöny. –Milyen különös? Amaz, a sze-rény, de áldásos munkásságúnéptanító, ez a magyar mágnás;a népnevelés napszámosa azegyik, a nemzeti arisztokrácianagynevû jelese a másik, de any-nyi demokráciával mélyen érzõnemes lelkében, hogy a két tár-sadalmi távolság bensõ barátság-gá, egyetértõ, együtt érzõ lélekkéolvad a kis méh varázsló döngi-csélésinek a kedvelése közben.Amaz elköltözött örökre; de itthagyta eszméit, melyekbõl a ma-gyar méhészet fejlesztése táplál-kozik; itt maradt szelleméneknapja, hogy éltetõ sugarakatárasszon abba a virágos kertbe,melynek õ volt elsõ és leghûsé-gesebb kertésze; emlékének ke-gyeletes tisztelete örökké élnifog hálás lelkeinkben. De itt van,itt él közöttünk, diadalról diadal-ra vezeti és vezesse még sok évti-zeden át ügyünket a másik fé-nyes csillag, a magyar méhészetélõ büszkesége, a világ méhész-egyetemének legkimagaslóbbnagysága: Ambrózy Béla báró.Magyarország méhészetérõl sema hazában, még kevésbé a kül-földön, szó sem lehetett, míg akét legjelesebbünk: Grand ésAmbrózy csudaszerû eredmé-nyeikkel a közérdeklõdést fölnem keltették, s a Délvidék mé-hészeit táborba nem szólították,hogy a Délmagyarországi Mé-hészegyesület – az ország elsõilyen egyesületének – 1873-bantörtént megalakításával Magyar-országnak a modern méhte-nyésztés számára való meghódí-tásához kezdjenek.”

Ambrózy Béla és Grand Mik-

lós úttörõ feladatra vállalkoztak:megteremtettek a magyar méhé-szet szervezeti kereteit, s megala-pozták a magyar méhtenyésztésnemzetközi rangját és hírnevét.Magyarországon a 19. századutolsó évtizedeiben a mézterme-lés erõteljes fejlõdésnek lendült.A gazdaság kevés ága haladtameg, múlta felül a méhészet nö-vekedésének arányait. Európaegyik országa sem ért el a méhte-nyésztésben a magyarországi-hoz fogható haladást, gyarapo-dást. Gödöllõn 1902. június 1-éna koronauradalomból elkerített40 holdas területen a magyarméhészet fejlesztése céljából Ma-gyar Királyi Méhészeti és Gazda-sági Szakiskolát valamint 280méhcsaláddal méhészeti minta-gazdaságot nyitottak. Az avató ün-nepségen báró Ambrózy Béla isrészt vett s beszédet tartott „meg-szokott ékesszólásával” megkö-szönve a földmûvelésügyi mi-niszternek, Darányi Ignácnak amagyarországi méhészek nevé-ben „a hazai méhészet javára léte-sített e remek alkotást”. A fõépü-lettõl viszonylag nem messze azAmbrózy Béla rendszere szerintkialakított kereszt alakú pavilonállott, négy kis vagy két nagy ke-retsoros befalazott hatos kaptár-ral. A gödöllõi mintagazdaságbaAmbrózy Béla két dúcot vitt az ál-tala kifejlesztett és eredményesenhasznált ikerkaptárakból, amelye-ket 11 méhcsaláddal népesítettbe. A fekvõ rendszerû, két méh-család befogadására alkalmas, avándoroltatásra tökéletesen meg-felelõ ikerkaptáraival érte el iga-zából tüneményes sikereit.

Komoly érdemeket szerzettAmbrózy Béla a Magyar SzentKorona Országai Vörös KeresztEgyletének megalapításában, fej-lesztésében és korszerûsítésé-ben is. Tagja volt az egyesületközponti választmányának, majdpedig elnökhelyettesként tevé-kenykedett. 1884-ben saját költ-ségén Szerbiába, majd Bulgáriá-ba ment, a törökök ellen viseltháborúban megsebesült délszlávkatonák segélyezésére oda sie-tett, vörös-keresztes hadegészsé-gi oszlop parancsnokaként tevé-kenykedett. A hadikórházak ta-

nulmányozása céljából 1886-banFranciaországban járt. Ország-gyûlési képviselõvé elõször1887-ben, másodjára 1892-benválasztották meg szabadelvû pár-ti programmal a lippai kerület-ben. A képviselõház könyvtáribizottságának volt tagja. Évekenát világi felügyelõje volt a bánátiágostai evangélikus esperesség-nek. Kilencven taggal 1874-benmegalapította a Temes Várme-gyei Gazdasági Egyesületet, ame-lyet elnökként 1902-ig vezetett.Negyedévszázados aktivitása el-ismeréseként díszelnökké vá-lasztották és megfesttették arcké-pét. 70. életéve betöltésekor,1908-ban pedig bensõséges ün-nepséggel köszöntötte a szerve-zet, amelyet a 20. század elsõ év-tizedében unokaöccse, AmbrózyLajos irányított. Amatõr kertész-ként saját nevelésû, nagyvirágúcserepes krizantémjait mutattabe Ambrózy Béla az 1904. no-vember 12-13-án az OrszágosMagyar Kertészeti Egyesület általTemesvárott, a piarista fõgim-názium tornatermében megren-dezett kiállításon fényesen bizo-nyítva – miként azt Kardos Ár-pád a Vasárnapi Újság hasábjainközölt beszámolójában megje-gyezte –, „hogy a virágkedvelõmit képes elérni lelkesedéssel ésa virágok igaz szeretetével”.

A bbánáti ffajMegkülönböztetett gondot és

figyelmet fordított Ambrózy Bé-la a magyar méhészet nemzetkö-zi kapcsolatainak kiépítésére, azegyüttmûködés erõsítésére, amagyar méztermelés külföldimegismertetésére és népszerûsí-tésére. Éveken át lankadatlan ki-tartással agitált azért, hogy az Or-szágos Magyar Méhészeti Egye-sület tagjai lépjenek szorosabbkapcsolatba Ausztria és Német-ország méhészeinek szakmaiszervezeteivel, hogy vegyenektevékenyen részt vándorgyûlése-iken és kiállításaikon. Távlatoskezdeményezése, megfontolt ja-vaslata kezdetben megfenekletta szûk látókörû nézetek hanga-dóinak ellenállásán, obstrukció-ján. A nehézségek, az akadályokellenben nem tántorították el

18

Ambrózy Bélát feltett céljától,nemes szándékától. Az okos,megdönthetetlen érvek sokasá-gának felsorakoztatásával meg-gyõzte a magyarországi méhész-köröket a csatlakozás elõnyeirõl,szükségességérõl. Az együttmû-ködés alapjainak lerakását ésmegszilárdítását követõen 1892-ben immár Budapest volt a né-met, az osztrák és a magyar mé-hészek 37. vándorgyûlésénekházigazdája. Európa nyugati felemegismerte a magyar méhésze-tet, amely igyekezett lépést tarta-ni a földrész méhtenyésztésénekélenjáró nemzeteivel. Több terü-leten is sikerült a magyar méhé-szetnek vezetõ szerepet betölte-nie, élenjáró helyet elfoglalnia.„A nemes báró, a magyar méhé-szek áhítattal tisztelt büszkesége– ki mindnyájunknál hívebbügyünkhöz, kitartóbb annakszolgálatában, melegebb szere-tettel istápolja azt, s többet dol-gozott érette valamennyiünknél– a csatlakozás eszméjének amegvalósításával szerzett a ma-gyar méhészetnek elismerést,méhfajunknak és mézünknek di-csõséget más nemzetek elõtt.Magas társadalmi állásának befo-lyását, fényes tehetségeinek föl-sõbbségét, elõkelõ egyéniségé-nek egész valóját és világlátottsá-gával szerzett gazdag tapasztala-tainak érvényesítését mind abbaaz igyekezetbe forrasztotta egy-gyé, hogy hazai méhészetünketemelje, más nemzetekkel megis-mertesse, s mézünket vele meg-kedveltesse. Egymaga több áldo-zatot hozott ezért a haza oltárára,mint a magyar méhészek ésegyesületeik összessége” – dom-borította ki Ambrózy Béla érde-meit 1902. októberi számában aMéhészeti Közlöny.

Ambrózy Béla erõfeszítései-nek, áldozatos munkásságánakelismeréseként 47. vándorgyûlé-süket a magyar, az osztrák és anémet méhészek 1902. augusz-tus 31. és szeptember 2. közöttTemesvárott rendezték meg. Há-zigazdaként a temesgyarmati föl-desúr oroszlánrészt vállalt azösszejövetel megszervezésébõl,sikeres lebonyolításából. Többmint fél évet vett igénybe a ren-

dezvény elõkészítése, anyagi éserkölcsi feltételeinek elõterem-tése, biztosítása. Rengeteg mun-kát és pénzt áldozott AmbrózyBéla a szakmai fórum eredmé-nyes tetõ alá hozására. A Város-ligetbõl elkülönített területenrendezték meg a kiállítást, míg amegbeszéléseket, a szakmai elõ-adásokat a vármegyeház nagy-termében tartották. A vándor-gyûlés és a kiállítás védnökségétDarányi Ignác vállalta, aki sze-mélyes jelenlétével tisztelte mega méhészek nemzetközi sereg-szemléjét, amelyet Ambrózy Bé-la életmûve csúcsaként, fényesbetetõzéseként üdvözöltek. Anémet, osztrák és magyar méhé-szek mellett sokan érkeztek aBéga-parti városba Európa másországaiból is. Megkülönbözte-tett tisztelet övezte az európaiméhészek korelnökét, a 92 évesnémet Johann Dzierzont, akifõleg eredeti felépítésû kaptárai-val alapozta meg nemzetközi hír-nevét és tekintélyét. Az osztrák, anémet és a magyar méhészek 47.temesvári vándorgyûlésének né-met elnöke, Friedrich Kühl, lel-kes beszédben méltatta Ambró-zy Béla érdemeit s javasolta,hogy válasszák meg a kiváló te-mesgyarmati méhészt a nemzet-közi társaság dísztagjává. A kiállí-tás fõdíját – a Friedrich Kühl általfelajánlott ezüst serleget – Amb-rózy Bélának ítélte a nemzetközizsûri. A vándorgyûlésen megje-lent méhészeket Ambrózy Béladíszebéden látta vendégül a Ko-ronaherceg szálló téli kertjében,az összejövetel végén pedig kü-lönvonattal vitte ki a meghívotta-kat Temesgyarmatra, ahol fényesfogadást rendezett tiszteletükre.

Temesvárott Ambrózy Bélaversenyen kívül pompás termé-keibõl gazdag és változatos kol-lekciót mutatott be, ismételtendemonstrálva, hogy „mézei, boraifejedelmi asztalokra valók”. A ki-állítás I. csoportjának – az élõ mé-heknek – hajlékot nyújtó pavilon-ban Ambrózy Béla négy bánáti fa-jú méhcsaláddal szerepelt. A ke-resztezés útján nyert bánáti mé-het – a tiszta magyar fajtához ha-sonlóan – a legkiválóbb tulajdon-ságok, „kiváló szorgalom, rendkí-

vüli szerzési ösztön, edzettség, jórajzóképesség és szelídség” jelle-mezték. Ambrózy Béla egyik leg-fõbb törekvése és célkitûzése azvolt, hogy Magyarországon éskülföldön is megismertesse, elfo-gadtassa és elterjessze az õsho-nos vagy keresztezéssel kifejlesz-tett méhfajtákat. Közvetlen ta-pasztalataira alapozva nyomaté-kosan állította, hogy a 19. század-ban fölkapottá vált olasz méh tar-tása sem tisztán, sem keresztezés-ben Európa közepén, a földrészzordabb éghajlatú tájain egyálta-lán nem gazdaságos. A magyarméh erényei, adottságai sokkaljobban megfelelnek a Kárpát-me-dence környezeti feltételeinek.Méhesében Ambrózy Béla sokatkísérletezett, alapos és körülte-kintõ tudományos megfigyelése-ket végzett. A méhtartás tudósá-vá, nemzetközi szinten is elismertszaktekintélyévé vált.

Több száz oldalas A méh. El-méleti és gyakorlati útmutató améhészet terén címû fõmûvénekelsõ kiadása a magyarok bejövete-le ezredéves évfordulója megün-neplésének esztendejében, 1896-ban hagyta el Temesvárott a Csa-nád Egyházmegyei Nyomdát.Könyvében a szenvedélyes mé-hész és kutató összefoglalta ésrendszerezte azt a bámulatosan

Ambrózy BBéla: A mméh ccímû kkönyvénekcímlapja

19

gazdag ismeretanyagot, amelyetszakmai olvasmányai, a tudomá-nyos tanácskozásokon való rész-vételei valamint konkrét szemé-lyes tapasztalatai alapján a méhek-rõl három évtized során össze-gyûjtött, felhalmozott. Könyvésze-ti jegyzéke nem kevesebb mint170 német, latin, magyar és szlo-vák mûvet sorol fel az apikultúraterületérõl. A kötet a méhészetkiemelkedõ és nélkülözhetetlenalapmûvévé vált. A Jászsági Mé-hész Egylet 1898. augusztus 14-én és 15-én Jászberényben, aJászkürt Fogadó épületében mé-hészeti kiállítást és vásárt rende-zett, amelyet „Ambrózy Béla or-szággyûlési képviselõ, a méhé-szet elismert szaktekintélye, mé-hészeti szakíró” nyitott meg. Amézvásár díjazottai közül töb-ben is a díszoklevél mellé báróAmbrózy Béla szakkönyvét kap-ták jutalmul. Az Országos Ma-gyar Méhészeti Egyesület, amely-nek égisze alatt a könyv másodikkiadása megjelent valamint aföldmûvelésügyi minisztériummegbízásából Szilvássy Zoltánországgyûlési képviselõ, az Or-szágos Magyar Méhészeti Egye-sület ügyvezetõ alelnöke felü-gyelete alatt Erdõs Lajos, Krene-dits Ferenc és Valló János átdol-gozta és kibõvítette Ambrózy Bé-

la szakkönyvét, amelyet 822 ol-dalon és 628 ábrával illusztrálva1913-ban új kiadásban jelentetettmeg Budapesten a Pátria Irodal-mi és Nyomdai Vállalat. A méhé-szet és a közügyek terén kifejtetttevékenységéért Ambrózy Bélatöbb magas kitüntetést kapott.Sokrétû, céltudatos és áldásosmunkásságával s fõképp háromkiadást megért terjedelmes szak-könyvével biztosította halhatat-lanságát Ambrózy Béla a magyarméhészettörténetben. Könyvétnapjainkban is érdeklõdéssel ve-szik elõ és haszonnal forgatják améhészek.

Törvényes utóda nem szüle-tett. 1887. március 5-én örökbefogadta a kilencesztendõs VetterAndort, akire a hivatalos fóru-mok jóváhagyásával átruháztacsaládi nevét, elõnevét, báróirangját és címerét. Az 1878. júni-us 28-án Temesgyarmaton szüle-tett Ambrózy Andor az 1920-asévekben, 1932. november 1-jénbekövetkezett haláláig az Orszá-gos Magyar Párt bánsági tagoza-ta elnöke volt, s komoly érdeme-ket szerzett a temesvári MagyarHáz felépítésében. Méltónak bi-zonyult nagynevû örökbefoga-dójához.

Ambrózy Béla 1911 januárjá-ban részt vett a Vörös Kereszt

Egylet temesvári szervezete általrendezett bálon, ahol erõsenmeghûlt. Pár napi betegeskedésután 1911. január 18-án hunyta leörökre a szemét. Temesgyarma-ton Bohus Károly franzfeldi,Kuncz Henkó verseci, Jenks Já-nos nagykikindai és NyácsikEndre kisszemlaki lelkészek se-gédletével Krámár Béla temesvá-ri evangélikus fõesperes tartottaa temetési szertartást, amelyenTemes vármegye székvárosábólmintegy háromszázan vettekrészt. Több világi és egyházi mél-tóság is megjelent a végtisztessé-gen. A temetési menet díszkísé-retét a 61. gyalogezred zenekaraés egy százada biztosította.„Karddal és tollal, szívvel és tettelegyaránt nemes példáját adta ahazafiúi kötelesség teljesítésnek.A közügyeknek önzetlen, lelkesbajnoka volt. Szerette vármegyé-jét, mellyel teljesen egybeforrt.És ez a ragaszkodás a szeretettvármegyéhez volt egyik indítóoka azon elhatározásának, hogyfélretéve becsvágyát, az oly fé-nyesnek ígérkezõ katonai pályá-jától megválva visszatért szülõ-földjére, hogy tevékeny munkás-ságát a közügyeknek, várme-gyénk közéletének szolgálatárarendelje. És szolgálata közel egyfélszázadon át, mindenkor lelkesbuzgósággal és teljes odaadássalmég élete alkonyán is, amidõnmások olyan szívesen cserélikfel a közélet porondját a békés,csendes otthonnal. De neki má-sodik otthona volt a vármegyeközgyûlési terme, ott érezte ma-gát legjobban, hol õsei annyifényt szereztek a családi névnek.És az a férfiú, aki egy félévszáza-don át a fórumon küzdött és dol-gozott a vármegye közjaváért; kite hosszú közpályán nem egyszerért csalódás: az a férfiú gyöngédkezekkel és szeretõ gondosság-gal tudta ápolni méheit és virága-it, az õ lelkét nem tette fásulttá azemberek gyarlósága, az õ szívemindig melegen érzett” – mon-dotta gyászbeszédében Feren-czy Sándor, Temes vármegye al-ispánja.

A legnagyobb magyar mé-hésznek, Ambrózy Bélának – mi-ként õseinek sem! – nem adatott

Az AAmbrózy ccsalád ttemesgyarmati kkriptája.

20

meg az örök nyugalom. A családa temesgyarmati temetõbenemelt kriptáját az elmúlt évtize-dek során többször is feltörték,kifosztották és meggyalázták. A

falak siralmas, romos s düledezõállapotban árválkodnak. Ambró-zy Béla legalább egy emléktáblátmegérdemelne a községben,amelynek nevét személyisége és

munkássága révén ország- és vi-

lágszerte ismertté tette.

SZEKERNYÉS JÁNOS

A Veress család – id. Veress István, Veress Gá-bor, ifj. Veress István – rendkívüli szerepet játszottNagyenyed és a kollégium mûvelõdési, társadalmiés gazdasági életében a 20. század folyamán. Vala-mennyien szakmai elhivatottságuk legmagasabbfokán állottak s e szintrõl tudásuk, képességeik leg-javával szolgálták az enyedi magyar társadalmat, ésalkottak ezáltal szakterületükön minden tekintet-ben maradandót, értékeset és hasznosat életükmindennapjai során. Munkásságuk méltán nyerteel mind a kortársak, mind az utókor elismerését.Éppen ezért, jelen összefoglalómban is nem teszekegyebet, mint ismételten fölidézem – a rendelkezé-semre álló enyedi forrásmunkák alapján – e jelesnagyenyedi elõdök munkálkodásának néhány fon-tos vetületét.

IIFJ.. VVERESS IISTVÁN

Ifj. Veress Istvánról viszonylag kevesebb forrás-anyag állott rendelkezésemre a Bethlen Könyvtár-ban. Mindenekelõtt az Erdélyi Gazda enyedi példá-nyai hívták magukra a figyelmemet. Annak 1941-esévfolyamában 19 szakírását fedeztem fel, melyek-ben olyan témakörökrõl értekezik mint: téli teen-dõk a gyümölcsösben, a gyümölcstermesztés je-

lentõsége, korai zöldségtermesztés a szabadban, afiatal gyümölcsös gondozása, a gyapjas és gyûrûspille, a méhek szerepe a gyümölcsösben, a paradi-csomtermesztés, a gyümölcsszüret némely évekbe-li kimaradása, az almamoly elleni védekezés, a hul-lott gyümölcs felhasználása, a téli káposzta eltartá-sa, az õszi talajmunka nélkülözhetetlensége, a vér-tetû irtása, a téli permetezés fontossága, a mogyo-ró termesztése stb. Az 1942-es évfolyamban éneklõmadaraink védelmérõl, a zöldségmagvak beszerzé-sérõl és a februári magvetésekrõl, a talajoltásról, azátoltásról, a bimbólikasztó bogárról, a gyümölcsös-ben és a zöldségeskertbeli májusi teendõkrõl, a ka-liforniai pajzstetû elleni nyári védekezésrõl, a gyü-mölcsfák júniusi kártevõirõl ír. Az 1943-asban amûtrágya hasznáról a gyümölcsösben, az árnyéktéli védõszerepérõl, a karfiol drágaságáról, a máju-si fagyról szóló megfigyelésekrõl, az év elsõ per-metezésével kapcsolatos megfigyelésekrõl, az õszigyomirtás jelentõségérõl, a szamóca ültetésérõl, alombtalan gyümölcsfák állapotáról szerezhettekfontos gyakorlati ismereteket a gazdák.

Önálló munkái közül, a katalóguscédulák tanú-sága szerint, évekkel ezelõtt alábbiak szerepeltek aBethlen Könyvtár tulajdonában: A melegágy, Nagy-enyed, 1942; Nagy Endre társszerzõvel: Gazdatu-domány, I. rész, Növénytermesztés és szõlészet,Nagyenyed, 1946; A gyümölcskertész kézikönyve,Kolozsvár, 1951; Palocsay Rudolf, Antal Dániel,Mózes Pál társszerzõkkel: Az almástermésûek éscsonthéjasok termesztése és nemesítése, Bukarest,1954; Milca Vasile, Török Sándor, Csorba Istvántársszerzõkkel: Zöldséghajtatás és korai termesz-tés, Bukarest, 1957; Palocsay Rudolf, Antal Dániel,Mózes Pál, Keszi-Harmath Erzsébet társszerzõkkel:Héjasok és bogyósgyümölcsûek termesztése és ne-mesítése, Bukarest, 1957; Keszi-Harmath Erzsébettársszerzõvel: Általános gyümölcstermesztés, Bu-karest, 1959; Veress István és mások: Mezõgazdasá-gi termények és termékek tárolása, II. kiadás, Buka-rest, 1961; Indrea Dumitru, Tüzes Karácson társ-szerzõkkel: Zöldségtermesztés, Bukarest, 1961;Pomológia II., III., V. és VI. kötet, Bukarest, 1964,1967.

Mindezekbõl, a 2005-ös visszaszolgáltatás soráncsupán a két elsõ, 1948 elõtti kiadvány került újra a

AA VVeerreessss-eellõõddöökk eemmlléékkeezzeettee NNaaggyyeennyyeeddeenn 33..

Id. VVeress IIstván éés nneje, SSallak LLilla, RRózsi, GGabi, LLaci, PPista éésGábor

21

református egyház tulajdonába, vagyis maradtenyedi tulajdonban, míg az 1948 után beleltározottpéldányok a kolozsvári Központi Egyetemi Könyv-tárba kerültek, ahol továbbra is az állami tulajdonúállományt gyarapítják.

A melegágy címû munka 16 oldalas, szerény kisfüzetecske, amely viszont a kiadás idõszakában, denapjainkban is nélkülözhetetlen és hasznos tanács-adó mindazoknak, akik melegágy készítésével fog-lalkoztak, illetve foglalatoskodnak. Az értékes út-mutató az alábbi részekre tagolódik: a melegágyhelye, a melegágyszekrény, a melegágy ablaka, aszalmatakaró-fonás, a melegágy fûtése, a lótrágyabeszerzése, a melegágy földje, a vetés, a tûzdelés, atök, az uborka, a dinnyepalánták melegágyi elõne-velése. A II. részben a melegágy gondozása, szel-lõztetése, árnyékolása kerül bemutatásra. A szöve-get fényképfelvételek egészítik ki, amelyek a keretösszeillesztését, a beillesztett keretet, a trágya bera-kását, a trágya öntözését, a vetést, a finom berostá-lást, a tûzdelést, az öntözést illusztrálják. A hátsóborító belsõ oldalán a márciusi magvetés képesszabályai egészítik ki a hasznos útmutatót.

A másik – minden vonatkozásban terjedelmes–, 390 oldalt kitevõ szakmunkát Nagy Endrével kö-zösen írta ifj. Veress István. Feltûnõ, hogy a magyarcím felett még 1946-ban is ott szerepel a románnyelvû változat, alatta pedig a magyar cím: „Gazda-tudomány. Kézikönyv gazdasági iskolák és haladógazdák számára, I. rész, Növénytermesztés és szõ-lészet. Összeállították: Nagy Endre és ifj. Veress Ist-ván. 1946. Bethlen Nyomda.”

A Nagy Endre által jegyzett elõszóból megtud-juk, hogy e munka elsõ, 1936-os kiadása mind-össze egy célt kívánt szolgálni: használható tan-könyvet adni a gazdasági iskolák tanulói kezébe.Rövidségre, világosságra törekedve a lényeget adtaa fontosabb mezõgazdasági ágakból, olyan mó-don, hogy népünk fiai minél könnyebben megta-nulhassák azt. E munkának hasznát maga az akkoriföldmûvelési miniszter is elismerte, aki 1936/-12175 szám alatti rendeletével tankönyvnek enge-délyezte. Az eltelt tíz év alatt a szerzõ rájött arra,hogy e gazdasági tankönyvre azóta nem csak agazdasági iskolák hallgatóinak, hanem a tanítókép-zõk és teológiák ifjúságának is szüksége van. Ezt azigényt menet közben a falvak gazdaközönsége, va-lamint értelmisége is megfogalmazta, így a vevõ-kör egyre bõvült, nemsokára pedig a második,majd a harmadik kiadásra is szükség volt. Ilyen kö-rülmények között alig négy év alatt 9500 példánykelt el a Gazdatudományból. (Az említett elsõ ki-adás szintén Kolozsvárra, a Központi EgyetemiKönyvtárba került.)

A második világháború súlyos évei viszontmegakadályozták az olyannyira igényelt munka új-rakiadását. Közben a gazdatudomány is nagy lépé-sekkel haladt elõre. Egyes módszerek háttérbe szo-rultak, újabbak kerültek elõtérbe. Ebbõl a szem-pontból átdolgozásra kényszerült a Gazdatudo-mány. Az új kötetben Szász Ferenc elhunytával –

aki Nagy Endre mellett fontos munkatársa volt azelsõ kiadásnak – a szõlészeti és borászati rész át-dolgozását ifj. Veress István kertészeti, szõlészetiés gyümölcsészeti szaktanár vállalta el. Az újabbváltozatot két kötetre tervezték, de a súlyos papír-hiány miatt kénytelenek voltak lemondani elkép-zelésükrõl, és annyit megjelentetni, amennyi akkornyomdakész állapotban volt. „Mint eddig – hang-zanak Nagy Endre elõszavának zárszavai –, úgymost is egyetlen cél lebeg szemem elõtt: könnyenérthetõ, hasznos, gyakorlati tanácsokkal telt köny-vet adni úgy a tanulóifjúság, mint a gazdaközönségkezébe. Kérem az olvasókat, fogadják e törekvé-sem megértéssel.”

A tankönyv tartalma két alapvetõ részre tagoló-dik. Az elsõ rész, az Általános növénytermesztéskeretében a talajismeretet, talajjavítást és telkesí-tést, a talajmûvelést, a trágyázást és a vetést foglaljamagába. A második, a Részletes növénytermesztéskeretében a szántóföldi növények csoportosításá-val, a gabonafélékkel, a hüvelyesekkel, az olajosnövényekkel, a gumós és gyökérnövényekkel, a ta-karmánynövényekkel, a kereskedelmi növények-kel, a szõlõmûveléssel, a borkezeléssel foglalkozik.E két fejezet szövegét 137 szövegközi ábra, vala-mint a gazdasági növények termési és vetési táblá-zata egészíti ki.

Minden tekintetben fontos és szükséges tan-könyv volt, amely minden bizonnyal sok tekintet-ben napjaink gazdáinak sem válna kárára.

Ifjú Veress Istvánnal jelentõs baráti szálak kap-csoltak össze az évek folyamán. Amikor az 1990-esévek elején a Bethlen Kollégium Emlékkönyvénekösszeállításához toboroztam szerzõket, kollégiumitanárokat, véndiákokat, Veress István a legna-gyobb készséggel reagált felkérésemre, és az elsõkközött juttatta el a kollégium csombordi gazdaságiés szõlészeti iskolájáról írt összefoglalóját, amelyméltó helyet foglal el az 1995-ben megjelentetettEmlékkönyvben. Amikor az 1997-ben napvilágotlátott Nagyenyed és a Kollégium címû tanulmány-kötetem, egy példányát juttattam el hozzá, Veress

A VVeress ccsalád 11947-bben: VVeress RRóza, iifj. VVeress IIstván, VVeressLászló, VVita ZZsigmond, VVeress ÉÉva, VVita EEtel, VVita ÁÁgnes, NNagyJolán, iid. VVeress IIstvánné, iid. VVeress IIstván, VVeress LLászlóné,Veress JJuci, VVeress LLaci, VVeress ÁÁgnes.

22

István pedig az alábbi sorokkal viszonozta gesztu-somat:

„Kolozsvár, 1997. XII. 11. Kedves Dénes Barátom!Megkaptam Nagyenyed és a Kollégium címû ér-

tékes munkádat, hálásan köszönöm és gratulálok.Köszönöm továbbá azt a szeretetteljes tiszteletet,amit mindig tanúsítottál irányomban. Jómagam

Enyeden születtem és a Bethlen Kollégiumhoz kö-télvastagságú szálak fûznek, ezért a könyved ne-kem rendkívül értékes, ennél jobb karácsonyi aján-dékot el sem tudtam volna képzelni.

Adjon az Úristen Neked jó egészséget, hosszúéletet, kitartást, hogy tovább tudjad folytatni gyö-nyörû szép munkádat. Kívánok ezen kívül kelle-mes karácsonyi ünnepeket, boldog Új esztendõt,õszinte szeretettel köszönt:

Pista bácsi.”Enyed és kollégiuma iránti hûsége megnyilvá-

nulásaként juttatta el idõnként a Természet Világacímû tekintélyes folyóirat egyes példányait a Beth-len Könyvtár számára. Így került be annakidején ebecses folyóirat 1992. márciusi, 1993. novemberiés decemberi, 1994. októberi és decemberi, 1995.augusztusi száma (ez utóbbi az adományozó dedi-kációjával: „A Bethlen Könyvtárnak tisztelettel1995. november 1. Veress István”), valamint az1998. februári száma („A Bethlen Könyvtárnak sze-retettel: Veress István 1998. október 29-én.”). Ezek-ben alábbi tanulmányai jelentek meg: Az erdélyiagrárképzés fellegvára. A nagyenyedi Bethlen Kol-légium (1992. március); Képek a farkasok világá-ból. Elsõ rész. (1993. november); Képek a farkasokvilágából. Második rész (1993. december); Gom-bagyûjtõ barangolásaim (1995. augusztus); A Beth-len Kollégium erdeje (1998. február).

1994-ben Szász Pál – néhai EMGE-elnök, kollé-giumi fõgondnok, jeles erdélyi magyar közösség-szervezõ – tragikus halála 40. évfordulóján az Erdé-lyi Magyar Gazdasági Egyesület emlékülést tartotta nagyenyedi vártemplomban. Ebbõl az alkalom-ból kopjafát állítottak a templom udvarán, a mélta-tók között volt ifj. Veress István is, akinek tartal-mas, megható emlékbeszédét hangszalagtárambanazóta is kegyelettel õrzöm.

GYÕRFI DÉNES

Ifj. VVeress IIstván ((1990–1998)

Érdeklõdéssel olvastam Orbán István értékes,alapos és érdekes írását Finály Henrikrõl és a Finá-ly családról a Mûvelõdés júliusi számában. Nagytisztelõje vagyok a kolozsvári Ferenc József Tudo-mányegyetem egy másik kiválóságának, FinályHenrik sógorának, Réthy Mórnak. Ezért engedtes-sék meg nekem, hogy a következõ kiegészítésekettegyem: Finály Henrik zsidónak született, késõbb,felnõttként vette fel a római katolikus vallást. RéthyMór Finály Henrik húgát, Finály Etelkát vette fele-ségül, és Finály Henrik volt Réthy házasságkötésé-nek az egyik tanúja. Réthy Mórról több helyen ismegemlékeztem, így most néhány szóban csak fe-leségérõl, Etelkáról írok, annál is inkább, mert aHázsongárdi temetõben pihen, sírja fellelhetetlen.

Réthy Mór legnagyobbik fia, Réthy Oszkár azt írja,hogy Etelka és Zsigmond együttes sírja közel voltFinály Henrik sírhelyéhez. Viszont Finály Henriksírkövét a mai Házsongárdban átköltöztették a Lu-theránus temetõ bejáratához – írja Réthy Oszkár aRéthy Mór (1846–1925), Budapesten, 1940-ben aRéthy-utódok számára készített kézirat 7. lapján.

Ez a törékeny, finom és szép lélek megérdemli,hogy õrá is emlékezzünk. Árván, törékenyen mentférjhez Réthy Mórhoz. Réthy Mór zsidó vallását éle-te végéig méltósággal megtartotta, bár akkor agyors és sikeres karrier érdekében elõnyösebb lettvolna, ha kikeresztelkedik. Finály Etelkával igaziszerelmi házasságuk volt. Házasságuk után nevez-ték ki Réthyt Körmöcbányára középiskolai tanár-

RÉTHY MÓRNÉ FINÁLY ETELKAAdalék a Finály család történetéhez

23

nak, majd Eötvös Loránd javaslatára Trefort Ágos-ton kultuszminiszter Göttingenbe és Heidelbergbeküldte tanulmányútra. Heidelbergbe magával vittefiatal feleségét is. Réthy Mór élete végén úgy em-lékszik vissza a Heidelbergben feleségével eltöltött1873-74-es tanévre, mint élete legszebb idõszakára.

A ma Budapesten élõ Réthy-utódok rendelkezé-semre bocsátották Finály Etelka heidelbergi napló-töredékét, amelyet férje, Réthy Mór, az erdélyi mo-dern matematikai kutatások megteremtõje, a dok-torátusi évei alatt írt.

Finály EEtelka hheidelbergi nnaplótöredékeHeidelberg, 1874. március 22., este 19.Ma van a dicsõ porosz király, Vilmos születés-

napja. Isten tartsa meg sok-sok évig jó egészség-ben, Ámen.

Reggel 8 órakor az a zene ébresztett fel, ami szá-momra Németországnak ezt a nagy napját hirdet-te. Mivel a csendes Heidelbergben még sohasemébredtem dobszóra, megkérdeztem Gretchent, aszolgálólányt, hogy minek köszönhetjük a zenét. Õazt mondta, hogy ma van a császár születésnapja,és ezért az egész város ki lesz lobogózva.

Ma kora reggel bosszankodtam egy keveset. Aztkérdezed tõlem, kedves mama, hogy miért. Már há-rom napja vagyok ebben a lakásban, és az nagyonkényelmetlen, hogyha a lány sokáig nem jön taka-rítani. Gyorsan felkelek, felöltözöm, hajamat bekö-töm a kék-sárgakockás kendõvel. Kimegyek azelõszobába, behozok a szobába, mondjuk 3 sep-rût, kinyitok minden ablakot, amely a fõútra néz,és magam kezdem a szobákat felseperni. Mármajdnem kész vagyok, amikor Gretchen végremegjelenik egy negyedik kis kézi seprûvel és a sze-métlapáttal. Mindketten takarítunk, és mivel Gret-chen némileg elnézést kér, hogy ilyen késõn keltföl, és csak most jön, kérdezõsködtem tõle a zeneokáról. Végre a por eltûnt, mindent tisztára mosok,és becsukom az ablakokat. […]

Móriccal az elsõ szobában reggelizünk. Majd el-mosom a kávés csészéket, felöltözöm és nekiállokhorgolni. Így ülök körülbelül fél órát, majd kime-gyek a konyhába, fát hozok, valamennyit a tûzrevetek, és felteszem a savanyú káposztát a tûzhely-re. […] Veszek egy kevés tejet, néhány szem mazso-lát, egy kevés cukrot és lisztet, majd mindezt össze-keverem, […] és megsütöm a császármorzsát. Újrabemegyek a szobába, és rendbe teszem az asztalt.

Végre behozom az ételt!Mivel jelenleg csak hat tányérom van, amibõl

három tálként szolgál, ezért elõször a tésztát fo-gyasztjuk el, majd a levest, a végén a húst és a ká-posztát. A mi kedves jó Móricunk ma valamelyestlehangolt, mivel sem Pestrõl, sem Göttingából nemjön a várva várt hír a remélhetõleg megjelenõ „El-hajlási jelenségek”-rõl. Én sem vagyok egyáltalánmegelégedve, ám ezt lehetõleg titkolnom kell,hogy õt felderítsem, ezért azt mondom: „Csak türe-lem, kedves Móric”.

Ebéd után mindent elrakok. Móric lehever a

szófára, letakarom egy pléddel, és szomorú szívvela konyhába megyek. Ott elmosom az edényt, sike-rül elraknom, és bemegyek a szobába.

Móric fel-alá járkál. Most egy kicsit álmos va-gyok, az ablak mellé ülök, és meg akarom nyugtat-ni férjuramat, ami õt még jobban lehangolja. Végülazt mondja Móric, hogy menjünk ki. Nincs ehhezkedvem, de nem mondok nemet, hanem gyorsanfelöltözöm. Alig kezdek el toalettemmel foglalkoz-ni, mikor Herr Lensch megérkezik, én a hálóba me-nekülök.

Akkor jut csak az eszembe, hogy minden ruhámaz elsõ szobában van.

Valamit felveszek, és megpróbálom mindkéturat rávenni, hogy menjenek át a másik szobába.Amilyen gyorsan csak tudok, átöltözöm. Móricmindig azt kívánja, hogy az új bársony kabátom ve-gyem fel, így történik ez most is. MegpróbáljukHerr Lenscht rávenni, hogy jöjjön velünk; az aján-lat elfogadva.

Most végre az utcán vagyunk. Elmegyünk aNeckar folyóhoz, itt mindenki fizet egy krajcárt,így mi – mellesleg a pénz jóvoltából – átkerülünk avízen. Onnan megyünk a szomszéd faluba, amitHahnschussheimnek hívnak, ott találtatik egy jóStudenten-Mütterchen. Ott iszunk egy jó kávét, sze-

Finály EEtelka

24

mélyenként hat krajcárért. Ezután hazamegyünk. Isten segedelmével szerencsésen hazaérve, újra

felveszem az otthoni ruhámat, egy kefével a jó ru-hámat kipucolom, és mindent elpakolok. Csokolá-dét fõzök. Közben megjön Herr Assistent Poske.Móric sakkozik vele, közben csokoládét iszunk.

Újra elmosom a csészéket, leülök horgolni, ez-alatt Móric dolgozik.

Egyszer csak egy erõs hang hallatszik az utcáról:– Mór, Mór! A külsõ hangokat Móric is meghallja.Odamegy az ablakhoz, felismeri Herr Lenschet, akidélután is itt volt, és aki õt barátilag egy sörre hívja.De Móric nem akar menni, az asztalhoz ül, dolgoz-ni akar.

Ahogy ránéztem, éreznem kellett, hogy mégis-csak menni volna kedve. Erõt vettem magamon, ésazt mondtam: „Ha akarsz, akkor menj”. Egy pillana-tig gondolkodott a dolgon. Mondom: „Gyorsankell határoznod, különben nem éred utol az ura-kat”. Ó, igen – mondja Móricom –, láttam õket bal-ra menni. Nagyon természetes ez számára, kétsé-gen kívül társaságra lel. Röviden szólva Móric el-megy.

Házasságom óta elõször érzem, hogy nyugal-mamat meg tudtam õrizni anélkül, hogy õ látta vol-na, hogy ez milyen erõfeszítésembe került. Demost elszorult a szívem: ma vasárnap van, az egészlakásban egyedül vagyok Istennel… Bezárom azösszes ajtót, elkezdek imádkozni, és természetesensírni is. Az idegenség teljes súlya egyszerre a szí-vemre nehezedett.

Akkor jött egy jó ötletem: leírom ezeket a soro-kat. Lehet, hogy senki sem fogja elolvasni vagymegérteni. Legyen minden úgy, ahogy a Minden-hatónak tetszik: mától fogva nem akarom nyugal-mamat sohasem elveszíteni, és hitvesem jogait sem

akarom csorbítani önzésemmel. Csak sikerüljön.Ámen!

Ritkán akarok írni, mivel jelenlegi életmódom-ban csak csekély változást várok. Lányod, Etelka

(Németbõl fordította: Jakab Mátyás György,Réthy Mór dédunokája)

Réthy Mórt, a Heidelbergben szerzett doktorátu-sa után Trefort miniszter azonnal kinevezte a kolozs-vári Ferenc József Tudományegyetemre, a mennyi-ségtani fizika (ma elméleti fizika) tanszékére pro-fesszornak. Réthy Mór feleségével Kolozsvárra köl-tözött, ahol a Kossuth Lajos (ma 1989. december21. sugárút) 24. számú házban béreltek lakást, és aHójában egy kertet vásároltak. Kolozsváron szüle-tett négy gyermekük: 1875-ben Oszkár, 1877-benZsigmond, 1879-ben Lajos és 1881-ben Gabriella.Zsigmond az elsõ világháborúban megsebesült, ésa kolozsvári katonakórházban hunyt el, a Házson-gárdban pihennek hamvai. Oszkár egyik unokájama a Francia Tudományos Akadémia rendes tagja.Etelka 1883. március 26-án szerencsétlen szülésközben hirtelen elhunyt, és Kolozsváron temettékel. Réthy Mór késõbb újranõsült, de több gyerme-ke már nem született. 1886-tól kinevezték a buda-pesti Királyi József Nádor Mûegyetemre, és vissza-költözött Erdélybõl az Anyaországba. De a szere-tett feleségét, négy szép gyermekének anyját, hõsihalált halt fiát örök idõkre Erdély földjének hagyta.

Köszönetet mondok a Budapesten élõ Réthy-utódoknak, különösen Rupp Máriának és JakabMátyásnak, akik önzetlenül a rendelkezésemre bo-csátották a családi iratokat és emlékeket.

OLÁH-GÁL RÓBERT

Amikor az európai országok nagyobb részétmagába foglaló Európai Unió kulturális ügyeirõlbeszélünk, a közgondolkodás szintjén az fogalma-zódik meg, hogy az Európai Unió tagországai szá-mára napjainkban is mértékadó, a Római Szerzõ-dés 126. és 127. cikkében rögzített és a tagállamokautonómiájára vonatkozó eszmény. Ám éppen akulturális ügyek egyik meghatározó elemét jelentõoktatási és szakképzési kérdések körül egyre mar-kánsabban jelennek meg azok a közös érdekeltsé-gû ajánlások, irányelvek, általános elvek, amelyekmentén az Európai Unió integrálódó gazdasága ál-tal egyre erõteljesebben fogalmazza meg a további

fejlõdéshez szükséges emberi erõforrással szem-beni elvárásait. E folyamat eredményeként az Uni-óban élõ állampolgárok iskoláztatásának egyes te-rületein, valamint szakképzésében is megindultakazok az azonos irányba ható integrációs folyama-tok, amelyek ma már a tagországok számára alegfõbb igazodási pontokat jelentik. Elegendõ ittcsupán a koherens szakképzési rendszer végrehaj-tására hozott általános alapelvekre, tanácsi határo-zatokra és ajánlásokra, illetve az azok megvalósulá-sát szolgáló programokra, vagy a felsõoktatásbanbevezetett bolognai rendszerre hivatkozni. Azutóbbi másfél évtized Európai Uniós fejlõdési fo-

AA lleeggffõõbbbb jjóó aazz eeuurróóppaaii kköönnyyvvttáárrüüggyybbeenn??11..

Az európai integráció és a könyvtárak jogi szabályozása

25

lyamatai – a versenyképesség és foglalkoztatottságmegõrzésére, továbbá fejlesztésére, a tudás felérté-kelõdésére, az életen át tartó tanulás igényére, azinterkulturalitás jelenségeire vonatkozó elemzésekés fejlesztési programok – azt mutatják, hogy a ko-rábban még kizárólag az egyes tagállamok hatáskö-rébe tartozónak ítélt oktatáspolitika napjainkbanegyre inkább a közösségi politika részévé válik.

Hasonló domináns jelenségek szemtanúi lehe-tünk az Európai Unió tagországainak egyéb kultu-rális ágazatait vizsgálva is. Jóllehet az oktatásra és aszakképzésre vonatkozó alapos kidolgozottság akultúra más területeire még nem jellemzõ, de a ko-herencia irányába ható folyamatok már más szek-torokban is érzékelhetõen megindultak. A kulturá-lis integritás irányába ható folyamatok csírái már aszervezet létrejöttének korai éveiben megjelentek,ám a közösség történetében alapokmányi szintenelõször a Maastrichti Szerzõdés foglalkozik a kultú-ra kérdéseivel. Így a jelenségnek a legfontosabbkeretét az Európai Unió 1992. évi Maastrichti Szer-zõdése rajzolja meg, a megvalósítást pedig a szer-zõdés szellemében szervezett programok, akciókadják. Mint például a mûvészeti területen az 1990-ben megindított Raphaël-program, vagy az egyiklegrégebbi, a kulturális örökség megõrzésére, vala-mint a könyv- és olvasáskultúra támogatására vo-natkozó programok. E két utóbbi terület szükség-szerûen érintette és érinti a könyvtárak tevékeny-ségét, és feltétlenül elõsegíti a könyvtárak társadal-mi szerepének erõsödését. E folyamatok és prog-ramok mellett az Európai Unió napjainkban is ki-tart a Maastrichti Szerzõdés alapelve mellett. En-nek értelmében az EU nem törekszik elõíró maga-tartás tanúsítására a tagországok irányába, a közös-ség továbbra is csupán a kapcsolatok szervezésé-ben és erõsítésében, valamint a kulturális élet ösz-tönzésében kíván szerepet vállalni, a döntési jogo-kat továbbra is a tagállamok gyakorolják. Az EUkulturális magatartásának másik meghatározó jel-lemzõje a szubszidiaritás elve, amelynek maradék-talan betartásához a közösség a legmesszebbme-nõkig ragaszkodik.

Ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tartásamellett is látnunk kell azonban azokat a folyamato-kat, amelyek alakítóan hatnak az Európai Unió, illet-ve a térség országai kulturális szférájának szereplõi-re. Jóllehet az EU a kulturális területen nem alkal-maz normatív szabályozókat, mégis az egyes orszá-gok által megalkotott legmagasabb szintû szabályo-zók – amelyekre ennek ellenére mégis hatottak éshatnak az EU ajánlásai, irányelvei, programjai – soktekintetben hasonlóságokat mutatnak. Dolgoza-tunkban a kulturális terület egyik fontos ágazatára, akönyvtárak jogi szabályozására vonatkozó vizsgáló-dásaink eredményeit mutatjuk be abból a szem-pontból, hogy az egyes országok normatív szabá-lyozásában milyen közös és milyen eltérõ vonásokjelentek és jelennek meg Európa, illetve az EurópaiUnió integrációs folyamatai nyomán.

Az eeurópai kkönyvtárügyegységesülésének kkezdetei

Az európai országok könyvtárainak fejlõdésemár az önálló közgyûjteményügy, illetve könyvtár-ügy létrejöttének kezdeti szakaszaiban több hason-lóságot mutatott. Ám a 20. század második felébenmind jellemzõbben jelentek meg azok az egysége-sülés irányába mutató határozott vonások, ame-lyek nyomán napjainkban az európai országokkönyvtárügye – a számos a nemzeti, történelmi ha-gyományokból eredõ és az ország jogi, közigazga-tási berendezkedésébõl adódó sajátosság, külön-bözõség mellett – mind tartalmi, mind pedig szer-vezeti szempontból egyre meghatározóbban a ko-herencia jegyeit mutatja.

A 20. század második felének intenzív egysége-sülési folyamatát megelõzõen már a 19. század so-rán számos olyan, a polgári könyvtári rendszer ki-alakulásában és fejlõdésében meghatározó ese-mény történt, amely – a köztörténeti eseményekáltal determináltan – meghatározó szerepet ját-szott a hasonlóságok és azonosságok kialakulásá-ban. Ezek közül elsõként említendõk a könyvtár-ügyi kérdések: a könyvtárak differenciálódási fo-lyamatai, a jogi szabályozás kérdései, a bibliográfi-ai és tájékoztató tevékenység megindulása és elter-jedése. Hasonlóan fontos szerepet töltöttek be azintegrációs folyamatokban a könyvtárakban alkal-mazott sajátos munkamódszerek, valamint azokegységesítési törekvései, nemzetközi recepciói. Akönyvtárügyi kérdések közül a fejlett könyv- és ki-adási kultúrával rendelkezõ európai országok sor-ban létrehozták a polgári könyv- és folyóirat-ki-adáshoz, valamint a könyvtári tevékenység szako-sodásához szükséges kötelespéldány-rendelkezé-seket: Franciaország, Magyarország, Dánia, Anglia,az olasz és a német tartományok, Ausztria. Európa-szerte és meghatározóan szintén ebben az évszá-zadban jöttek létre a nemzeti könyvtárak. Hogycsupán a legismertebbeket említsük: a francia nem-zeti könyvtár, a Bibliotheque Nationale, a BritishMuseum nemzeti könyvtárrá fejlesztése, amelybenmeghatározó szerepet játszott az olasz Antonio Pa-nizzi, a magyar nemzeti könyvtár, és – jóllehet a sa-játos történelmi fejlõdés miatt jóval mérsékeltebberedményekkel, de – az egységesülést követõenNémetországban is számos kezdeményezés szüle-tett a nemzeti könyvtári funkciókat ellátó intéz-mény létrehozására. A hosszú 19. század másodikfelében pedig kialakult a nemzeti könyvtáraknak apolgári társadalmak igényeihez igazított feladat-rendszere is. Hogy csupán a legfontosabbakat em-lítsük, a kötelespéldányok ügyének gondozása, abibliográfiai és nyilvános könyvtári feladatok ellá-tása. Szintén a 19. század folyamán jöttek létre, illet-ve szilárdultak meg azok a könyvtártípusok, ame-lyek speciális gyûjteményük és szolgáltatásuk ré-vén alkalmassá váltak a differenciált társadalmi igé-nyek kielégítésére. A 19. század végén már vala-mennyi ma is ismert könyvtártípus – nemzetikönyvtár, felsõoktatási könyvtárak, iskolai könyv-

26

tárak, szakkönyvtárak, közkönyvtárak, egyesületiés magánkönyvtárak, egyházi könyvtárak – mûkö-dött, a funkciójuknak megfelelõ gyûjteménnyel ésszolgáltatási rendszerrel.

Külön kell szólnunk a széles közönség olvasásiigényeit kielégítõ közkönyvtárakról. A közkönyv-tárak fejlõdése tekintetében ugyanis nem jellemzõa fentebb részletezett egységesség. Pontosabbanszólva a közkönyvtárak kérdésének megjelenése, atömegek olvasási igényeinek kielégítésérõl valógondoskodás igénye Európa csaknem valamennyiországában megjelent, ám a megvalósulás módjá-ban jelentõs eltérések tapasztalhatók. Európaegyes országaiban, mint például Anglia és a skan-dináv országok, az amerikai public library típusúközkönyvtári ellátási rendszert követték, más or-szágokban pedig a public library típus bizonyos je-gyeit magán viselõ német közkönyvtári ellátásimodellt, amely számos elemében továbbra is meg-tartotta a népkönyvtári jegyeket.

Az egységes munkamódszerek kialakulásánakfolyamatai is – csakúgy, mint a könyvtárügyi kér-déseké – a 19. századra, a nagyipari könyvnyomdá-szat kialakulásának és fejlõdésének évtizedeirenyúlnak vissza. A század elején, 1808-ban készítet-te el Martin Schrettinger a müncheni királyi könyv-tár számára azt a katalogizálási szabályzatot, amelya késõbbiekben a német katalogizálási gyakorlatotmeghatározta. Néhány évtizeddel késõbb, 1839-ben, Antonio Panizzi gondozásában készült el aBritish Museum katalogizálási szabályzata. Ez a sza-bályzat – hasonlóan a Schrettinger-féléhez – fontosszerepet játszott az angolszász katalogizálási gya-korlatban. A 19. század közepén az Egyesült Álla-mokban is elkészültek az elsõ katalogizálási sza-bályzatok, amelyek közül a legismertebb – mivel akésõbbi nemzeti szabályzat alapját képezte – aCharles Ami Cutter nevéhez fûzõdõ dokumentum(1876). A századfordulóra készült el az a két nagyszabályzat, amely a késõbbiekben meghatározószerepet játszott a könyvtári munkafolyamatok vi-lágméretû egységesítésében: az egyik az ALA(American Library Association = Amerikai Könyv-táros Egyesület) és a LA (Library Association = An-gol Könyvtáros Egyesület) katalogizálási szabályza-ta, a másik pedig a Porosz Instrukció néven közis-mertté vált berlini szabályzat. A nemzeti katalogizá-lási szabályzatok kidolgozására Európa nagy ré-szén azonban majd csak a két világháború közöttiévtizedekben került sor. Valamennyi nemzeti sza-bályozás követte a két mintát adó szabályzat vala-melyikét: Ausztria, Lengyelország, Magyarország,Bulgária például az úgynevezett Porosz Instrukci-ókra, míg Anglia és a skandináv országok azALA–LA szabályzat nyomán szerkesztették megnemzeti dokumentumaikat.

A 20. század elsõ felében – a tudományok és atechnika fejlõdése, valamint a tudományos szak-irodalom növekedése eredményeként – fokozottintenzitással jelentkeztek a könyvtári munkában anemzetközi egységesítési törekvések. A törekvé-

sek közül – szakmai hatása miatt – kiemelkedett akatalogizálás nemzetközi szabványosításának egy-ségesítése. Az 1929. évi könyvtári és bibliográfiaivilágkongresszus számos fontos kérdés tisztázásáttûzte napirendre, ám csupán a katalóguscédulamai egységes formájában tudtak megegyezésrejutni. A második világháborút követõ években akatalogizálás egységesítésével, valamint a világbib-liográfiai törekvésekkel foglalkozó fórumok gon-dozásában a korábbinál jóval hangsúlyosabb sze-repet kapott az IFLA (The International Federationof Library Associations and Institutions = Könyvtá-ros Egyesületek és Intézetek Nemzetközi Szövetsé-ge). A nemzetközi egységesítési folyamatokat meg-határozó szakmai tevékenység területén ered-ményre vezetett egységesítési folyamatok jelentõ-sen hozzájárultak ahhoz, hogy a 20. század máso-dik felében nem csupán az európai országok, ha-nem a világ meghatározó országaiban a könyvtá-rak és a könyvtárügy lényeges elemei hasonlósá-gokat, illetve azonosságokat mutattak. A könyvtárifeldolgozási tevékenységgel kapcsolatosan lefoly-tatott nemzetközi diskurzusok nyomán nem csu-pán a szakmai munkában, hanem könyvtárügyikérdésekben – a könyvtárügy szerkezetében, szol-gáltatásában, irányításában és jogi szabályozásá-ban, valamint más fontos területeken is – hasonló-ságok alakultak ki az egyes országok között.

Az eeurópai kkönyvtárak jjogi sszabályozásaegységesülésének kkezdetei

A második világháborút követõ évek alkalmas-sá váltak arra, hogy a kulturális élet területén, így akönyvtárak életében is visszaálljon a háborút meg-elõzõ évek nemzetközi kapcsolatokban gazdagidõszaka. A megosztott világ létrejötte ugyan sok te-kintetben politikai, esetenként pedig gazdasági aka-dályokat is gördített a szakmai együttmûködésekelé, ám tendenciáját tekintve a kooperációnak egyregazdagabb és egyre változatosabb formái alakultakki. A könyvtárak európai és világméretû együttmû-ködésében fontos állomást jelentett az IFLA 1927.évi, valamint az UNESCO (The United Nations Edu-cational, Scientific and Cultural Organization =Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tu-dományos és Kulturális Szakosított Szervezete)1945. évi létrejötte, de különösen a világot átfogókét szervezet könyvtári szakmai területen való egy-másra találása és folyamatos együttmûködése. Ezegyrészt a fentebb már vázolt katalogizálási és bibli-ográfiai tevékenységek területén, másrészt pedig akönyvtárügy nemzetközi folyamatainak erõsödé-sében hozott áttörõ eredményeket.

A polgári társadalmak szervezõdésének és mû-ködésének meghatározó alapját képezik az adottországok jogrendje és az abba illeszkedõ jogsza-bályok. A polgári berendezkedésû országokban ajogszabályok a mindennapi élet legerõsebb szabá-lyozó elveit, normatíváit tartalmazzák. Hasonló fel-adatokat látnak el az egyes szakterületekre kiter-jedõ jogi normák is, amelyek napjainkban is az

27

érintett intézmények mûködésének legfontosabbrendezõelvét jelentik. A könyvtárügyre és a könyv-tárakra vonatkozó jogi szabályozások viszonylagúj keletûek, ezek megszületését világszerte a19–20. századokra tehetjük. A közmûvelõdésikönyvtárak tevékenysége jogi alapokra helyezésé-nek kérdése elsõként Angliában merült fel (1849)és a megvalósulás (1850) Edward Edwards nevé-hez fûzõdik. Ez volt az elsõ kísérlet arra, hogy aközmûvelõdést szolgáló könyvtárakat a jog erejé-vel az állandó mûvelõdési intézmények körébe so-rolják, s ezzel megteremtsék az állami fenntartásfeltételeit, valamint a könyvtárak szabvány-szolgál-tatási rendszerét. Hasonló jogi szabályozás készültezekben az években Skóciában és Írországban is.Az angol jogi szabályozás példája azonban koránt-sem volt olyan hatékony, mint az egyéb egységesü-lési folyamatok. Az európai országok többségébenmajd csak a 20. század hozta meg a könyvtárak, aközkönyvtárak mûködésének törvényi szabályozá-sát. Ám számos európai országban ma sincs akönyvtárakra vonatkozó szaktörvény.

A közkönyvtári ellátás biztosítása jogi szabályo-zásának fontosságát a múlt század közepén dekla-rálta az UNESCO. Az elsõ közmûvelõdési célúkönyvtári jogi szabályozást követõen, mintegy százévvel késõbb, 1949-ben az UNESCO nyilatkozatottett közzé a közmûvelõdési könyvtárak fenntartásaés mûködése törvényi szabályozásának szükséges-ségérõl. A könyvtárak funkciói közül az UNESCOnyilatkozatában a könyvtárak oktatást, tanulást se-gítõ szerepét, valamint a népek közötti megbéké-lés segítésének intézményi szolgálatát emelte ki. Adokumentum másik fontos eleme volt, hogy ki-mondta: a közkönyvtárakat törvényi szabályozásalapján kell létrehozni és fenntartani, mûködésifeltételeiket közpénzekbõl kell biztosítani, amelyegyben azt is jelentette, hogy a könyvtárak szolgál-tatásainak igénybevétele során az ingyenességetés az egyenlõ használói jogokat biztosítani kell. Aközkönyvtárakról szóló törvényi szabályozás nem-zetközi folyamatának következõ meghatározó állo-mása volt a szintén az UNESCO gondozásábanszervezett, 1953. évi Egyetemes Könyvtárügyi Sze-minárium megrendezése. A nigériai Ibadanban tar-tott konferencia ajánlásokat dolgozott ki arra vo-natkozóan, hogy a könyvtári törvények mely kér-dések szabályozására terjedjenek ki. Az ajánlásokattartalmazó dokumentum szerint ezek a követke-zõk voltak: a közkönyvtárak mûködtetése váljonállami feladattá, és szintén a törvény keretei közöttkapjon a könyvtár általános felhatalmazást arra,hogy költségvetésével önállóan gazdálkodhasson.Hasonlóan fontos ajánlás volt, hogy a törvénybenfoglaltak végrehajtása legyen kötelezõ érvényû, to-vábbá, hogy a könyvtárakban megfelelõen képzettkönyvtárosok dolgozzanak. Az elvi deklarációk te-rületén is új szemléletet hozott a konferenciairánymutatása. Ezek közül máig is meghatározók akövetkezõk: a könyvtári alapszolgáltatások ingye-nességének követelménye, továbbá, hogy a könyv-

tárak szolgáltatásaihoz való hozzáférés az elemiemberi jogok közé tartozik, így biztosítani kell,hogy azok mindenki számára elérhetõk legyenek;a könyvtári rendszerben és könyvtárközi kölcsön-zés keretében valósuljon meg a dokumentumokegyetemes és általános hozzáférése; a könyvtárakgyûjteményének tükröznie kell a világ sokszínûsé-gét, az egyes kérdésekrõl vallott és a világban fel-merülõ különbözõ nézetek, elvek dokumentumait.

A közkönyvtárak fenntartásáról és mûködésé-rõl szóló jogi szabályozáshoz vezetõ út következõfontos állomása volt az IFLA KözmûvelõdésiKönyvtári Szekciójának 1955. évi memoranduma,amely önálló fejezetben foglalkozott a könyvtárijogalkotás kérdéseivel. A dokumentum alaptételé-nek megállapításai szerint: minden államban olyankönyvtári törvényre van szükség, amely közpén-zek rendelkezésre bocsátásával a helyi hatóságo-kat jogosítja fel a könyvtárak mûködési költségei-nek biztosítására, és amely nem limitálja a könyvtá-ri kiadásokat. Az IFLA-dokumentum, a szubszidia-ritás elvére alapozva, általában növelni kívánta ahelyi hatóságok és a helyi lakosság szerepét akönyvtárak fenntartásában, felügyeletében és mû-ködtetésében. Ezek legmeghatározóbb elemei vol-tak: a helyi hatóságok együttmûködése a jobbkönyvtári ellátás érdekében; a helyi társadalomképviselete a könyvtár munkájának felügyeleté-ben és a fejlesztési irányok kijelölésében; a könyv-tári személyzetnek a helyi hatóságok által történõkinevezése. A könyvtári törvények lényegi tartal-mának minõsítette a memorandum, hogy jóllehetminden ország maga határozhatta meg a könyvtárirendszer fenntartása és mûködtetése révén eléren-dõ célokat, ám azoknak igazodniuk kell a nemzet-közi könyvtári folyamatokhoz. Az egyenlõ hozzá-férési jogok biztosítása érdekében a dokumentummegerõsítette a könyvtárak használatának ingye-nességi ajánlását. Még ebben az évben az ázsiai or-szágok is magukévá tették az UNESCO- és az IFLA-dokumentumokban foglaltakat, ezzel, a több éveselõkészítõ munka után, elindulhatott a programnemzetközi szintû érvényesülése. Az ötvenes évekközepén megfogalmazott nemzetközi ajánlásokeredményeként a közkönyvtári ellátás jogi szabá-lyozásában a világ több részén, egyebek között Eu-rópában is elõrelépés történt. Az UNESCO és azIFLA kezdeményezései több területen, de különö-sen az egyes országok könyvtárügyének jogi, tör-vényi szabályozására termékenyítõen hatottak. Eztmutatta ki a Frank Gardner vezetésével és azUNESCO megbízásából végzett vizsgálat és a fel-mérés adatait, elemzéseit tartalmazó kötet (Publiclibrary legislation: a comparative study, Paris,UNESCO, 1971. Az eredetileg közel háromszáz ol-dalas kötet rövid, magyar nyelvû kivonata: A köz-mûvelõdési könyvtári törvényhozás, Budapest, Or-szágos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi ésMódszertani Központ, 1972; Könyvtári Figyelõ,1972. 3. szám). A Gardner-féle vizsgálat összesen14 ország, közte több európai ország könyvtárai-nak, könyvtárügyének jogi szabályozását is érintet-

28

te, ezért alkalmas arra, hogy bemutassuk a 20. szá-zad elsõ felének vonatkozó jellemzõit. A felmérésolyan területekre terjedt ki, mint a közkönyvtárakönállósága és rendszerszerû mûködése; a könyv-tárügyet irányító és felügyelõ hatóságok kérdései,ezen belül különösen a helyi és központi hatósá-gok jogköre, viszonya; a jogi szabályozás kötelezõ,illetve fakultatív jellege, a jogszabályok hatálya; aközponti könyvtári igazgatás egységessége, illetvemegosztottsága. A vizsgálat ugyanakkor a fenntar-tás és a dotáció kérdésére, a magánkönyvtárakhelyzetére, a különbözõ típusú könyvtárak közöttiegyüttmûködésre, a könyvtárosok képzésére ésmég sok más, az apróbb részletekre is kiterjedõkérdésre is kiterjedt.

A felmérés eredményeként rendkívül differen-ciált kép bontakozott ki egyes országok könyvtárü-gyérõl, s mindemellett kirajzolódtak az azonossá-gok vagy hasonlóságok. Megmutatkoztak a több-nyire az ország gazdasági, társadalmi, politikai be-rendezkedése, mûvelõdéspolitikai felfogása, vala-mint a könyv- és könyvtári kultúrája által meghatá-rozott különbözõségek is. A felmérésben részt ve-võ országok többségében önálló törvény szabá-lyozta a könyvtári ellátást, de lényeges külön-bözõségek voltak a törvény hatálya alá tartozó in-tézmények körében: a nyugati demokráciákban ál-talában az ún. public librarykre terjedt ki a jogi sza-bályozás, ám ennek ellenére az adott országbanmûködõ könyvtárak között igen szoros koordiná-ció, rendszerszerû együttmûködés alakult ki. Ezzelszemben a szocialista berendezkedésû államok-ban egységes könyvtári rendszert kodifikáltak atörvények, és valamennyi könyvtártípusra kiterjedta jogi szabályozás hatálya, ám a jogszabályok – lé-nyegében és valójában – csak a közszolgálatot ellá-tó könyvtárak tevékenységét szabályozták. Mind-emellett továbbra is voltak olyan országok, aholnem volt hatályban önálló könyvtári törvény, akönyvtárügy szabályozása, igazgatása más törvé-nyek – például az oktatási vagy a közigazgatásrólszóló törvény – kereteibe épült be. Ilyenek voltakpéldául Norvégia és Svédország, ahol a könyvtár-ügy irányítását, szakmai felügyeletét az oktatási tár-ca feladatai közé sorolták be. Csaknem minden or-szágban megjelentek a könyvtárügy irányítását, fel-ügyeletét végzõ önálló hatóságok, a hatósági jog-kör nélküli tanácsadó, véleményezõ és egyben ahatóságok tevékenységét szakmailag segítõ testü-letek, valamint a javaslattevõ, kiegészítõ feladato-kat végzõ intézmények. Lényeges eltérés mutatko-zott azonban abban, hogy e testületeket milyen jo-gosultságokkal ruházták fel. Csupán tanácsadóijogkörrel rendelkeztek például Csehszlovákiában,Dániában, Finnországban, Magyarországon ésAngliában, míg Írországban például önálló igazga-tási jogkörrel rendelkezett a központi könyvtár-ügyi testület. Jelentõs azonosság volt felfedezhetõabban is, hogy a közkönyvtári szolgáltatások aközmûvelõdési feladatokért felelõs helyi hatósá-gok fenntartásában mûködtek. Egyes országok kö-telezõ helyi feladatként határozták meg a köz-

könyvtári ellátást, ilyen volt például Dánia és Hol-landia, más országok esetében csupán könyvtárifenntartási jogot biztosított a törvény. Ilyen voltpéldául Finnország. Sajátos szabályozással szem-besülhettünk Anglia esetében: itt a helyi hatóságo-kat nem kötelezték könyvtárak fenntartására, akönyvtár fenntartásának csak a lehetõsége voltadott. Mindemellett korlátozták azt a lakossági lét-számot, amely mellett a helyi hatóság könyvtárattarthatott fent; e lélekszámot 1964-ben negyven-ezer fõben állapították meg.

A könyvtárak együttmûködését a legtöbb or-szág könyvtárügyének jogi szabályozása támogat-ta, vagy kötelezõ érvénnyel elõírta. Az együttmû-ködésnek már akkoriban is számtalan formája élt:ellátó rendszerek mûködtetése, gyûjtõköri együtt-mûködés, közös katalogizálás, tájkönyvtárak és re-gionális könyvtárak kisugárzó szakmai és doku-mentum-ellátási tevékenységének támogatása. AGardner-féle vizsgálat fontos megállapítása volt:annak ellenére, hogy a polgári demokratikus álla-mokban a jogi szabályozás csupán a közkönyvtá-rakra terjedt ki, mégis az egész ország könyvtár-ügye egységes rendszerként tudott mûködni. En-nek meghatározója volt a könyvtárak módszertanisegítése, az ellátó rendszerek mûködtetése, a köz-ponti szolgáltatások minõsége és erõssége, akönyvtárak társadalmi kapcsolatainak fejlettsége, akölcsönös egymásrautaltság felismerése, a könyv-tárügy irányítási és felügyeleti rendszere. Ezzelszemben a szocialista országokban, ahol – miköz-ben a jogi szabályozás rendszerébe nem csupán aközfeladatokat ellátó, hanem egyéb típusú könyv-tárak is bekerültek – az irányítás, a felügyelet, azegyüttmûködés, a szolgáltatások kérdései részle-tekbe menõen szabályozva voltak, a rendszerszerûegyüttmûködésben viszont hiányosságok mutat-koztak. A Gardner-féle vizsgálat több mint negy-ven évvel ezelõtt végezte el a közkönyvtárak mû-ködéséhez elengedhetetlenül szükséges jogi kere-tek nemzetközi összehasonlító vizsgálatát. Azótamind az egyetemes, mind pedig az egyes országokkönyvtárügyét érintõ alapvetõ gazdasági és társa-dalmi változásokat okozó folyamatok, eseményekzajlottak le, és több, általa vizsgált országban – ígyMagyarországon is – megváltozott, illetve módo-sult a könyvtárak korábbi jogi szabályozása. Mind-emellett a könyvtárügy nemzetközi egységesülésé-nek folyamata kétségkívül tovább erõsödött, ami-nek meghatározó világpolitikai eseménysorozatavolt a kétpólusú világ megszûnése, az EurópaiUnió kiterjedése, és amelyhez jelentõsen hozzájá-rult az információs és kommunikációs technológiavilágméretû, a könyvtárakban is lényegi változáso-kat hozó alkalmazása, az információs társadalommeghatározóvá válása, a tudás alapú társadalomtérnyerése, az országhatárokon átnyúló együttmû-ködés erõsödése, a regionalitás kedvezõ folyama-tainak felhasználása.

SIPOS ANNA MAGDOLNA

29

A nagyhírû Eötvös József Collegium épülete cen-tenáriumi ünnepségsorozatának kiemelkedõ ese-ménye volt 2010. október 26-án, Teleki Pál tudós-ál-lamférfi, a Collegium kurátora (1920–1941) szobrá-nak fölavatása. Rieger Tibor szobrászmûvész alkotá-sa (amely a fõvárosból 2004-ben törvénysértõen ki-tiltott, s a befogadó Balatonbogláron fölállított szo-bor kisplasztikája) az I. emeleti lépcsõfordulóban,Eötvös Loránd (a Collegium elsõ kurátora) és Ko-dály Zoltán (a világhírû növendék) mellszobra kö-zött kapott helyet. Rieger Tibor szobrászmûvészegészalakos bronzszobra, s annak kisplasztikai vál-tozata méltó emléket állít az elcsatolt nemzetrésze-ket, a magyar nevelésügyet (benne a cserkészetet ésa Collegiumot), a honi szegényeket és a lengyel me-nekülteket egyaránt patronáló tudós államférfinak.

A Teleki Pál-kisplasztika (képünkön) a BethlenGábor Alapítvány, Collegium Baráti Köre és a mû-vész közös adománya, a márvány talapzat a Rene-szánsz Kõfaragó Zrt. adományozta a kollégiumnak.

A szoboravató ünnepséget követõen, a közön-ség átvonult a Díszterembe, ahol – jelképezve azerdélyi gyökerû Telekiek szellemi hátterét – SzabóZsolt, a Mûvelõdés fõszerkesztõje nyitotta meg aMagyar nyelvû hírlapok, folyóiratok és könyvekRomániában (1918–1945) címû kiállítást. A közön-ség nagy érdeklõdéssel és elismeréssel fogadta akitûnõ kiállítást, amelyben számos hajdani Eötvös-kollégista mûvei is szerepeltek.

Az 1879. november 1-jén Budapesten született,de õsei révén Erdélyt szûkebb pátriájának valló tu-dós államférfi 1941. április 3-i halálának 70. évfor-dulója alkalmából közöljük Bertényi Iván profesz-szor, a Baráti Kör elnöke és Lezsák Sándor, az Or-szággyûlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítványkurátora beszédét, amely gróf Teleki Pál (az EötvösCollegium második kurátora) kisplasztikája avatóünnepségén hangzott el.

BAKOS ISTVÁN

Tisztelt CCollegium, KKedves VVendégek!1919–1920 sorsfordító évében Bartoniek Géza,

az Eötvös Collegium igazgatója magára maradt: 1919tavaszán meghalt Eötvös Loránd, a Collegium alapí-tója és elsõ kurátora. Haller István vallás- és közokta-tásügyi miniszter javaslatára 1920. október 9-én vég-re új, alkalmas személy vállalta el a kurátori tisztet:Teleki Pál gróf, Magyarország miniszterelnöke.

Teleki kurátorsága elfogadásakor és végén – halá-lát megelõzõen – volt miniszterelnök, de a közbeesõidõben is Magyarország vezetõ politikusai közé tar-tozott. Felfogása szerint hazánk jövõje szempontjá-ból kulcsfontosságú kérdésnek számított az ifjúságnevelése. Ebbe õ három helyen akart – és tudott –belefolyni. Egyetemi tanárként a – fõleg közgazdász– egyetemi hallgatók közül válogatott, de több tehet-

séges Eötvös-kollégistát is fölkarolt. A cserkészmoz-galom élén, hosszú ideig Magyarország fõcserkésze-ként idõt és fáradságot nem kímélve foglalkozott afõleg középiskolás ifjúsággal. Mûködésének harma-dik terepe az Eötvös Collegium volt. Támaszra találta szárnyait bontogató szervezõdésben, az EötvösCollegium volt tagjait tömörítõ baráti körben, de ku-rátorként közvetlenül is mindenben támogatta az in-tézmény egymást követõ igazgatóit: Bartoniek Gé-zát, Gombocz Zoltánt és Szabó Miklóst. Többszörszorgalmazta (még az egyébként általa nem kedveltKlebelsberg Kunó kultuszminiszternél is) a Collegi-um gyengén dotált tanári karának a fizetésemelését.Mindent elkövetett egy aligazgatói állás rendszeresí-tése érdekében. Törekvéseit utólag (már Teleki halá-la után) igazolta, hogy az 1944-45-ös ostrom idejénTomasz Jenõ aligazgató derekasan helytállt a front-vonalba került épület megmentésében.

A kollégium történetének elsõ idõszakában azigazgató maga választotta ki a felveendõ növendé-keket. Teleki kurátorsága idején terjedt el az újmódszer, a fejkopogtatás, amikor is az épületbebeköltözõ jelöltek mindegyikével hosszan elbe-szélgettek a Collegium tanárai, az ezt követõ közöstanácskozáson megalapozott véleményt tudtakmondani egy-egy felvételre jelentkezõrõl. Ameny-nyiben egyéb elfoglaltságai engedték, Teleki magais részt vett az új kollégisták kiválasztásában, fõlega jelöltek földrajzi és történelmi ismeretei érdekel-ték. Egyébként a fõcserkészi minõségében is rá jel-lemzõ közvetlenséget a kollégisták is megtapasz-talhatták, amikor – arisztokratákra nem jellemzõmódon – beállt közéjük futballozni.

De Telekinek a felsõ vezetõ körökhöz tartozá-sából is profitált a Collegium. Az elsõ világháborútkövetõ siralmas gazdasági helyzetben az intéz-mény konyhája örült, ha a legszükségesebb ételek-kel szolgálhatott. Miután Bartoniek igazgató errõltöbbször panaszkodott a kurátornak, egy szép na-pon társzekerek álltak meg a Collegium elõtt és

TELEKI PÁL HALÁLÁNAK70. ÉVFORDULÓJÁRA

Teleki PPál ((Rieger TTibor sszobra)

30

hozták a legutóbbi grófi vadászaton elejtett állato-kat. A Collegium tagjai heteken át vadhúson élhet-tek. De segített tehetséges kollégistáknak külföldiösztöndíjat is szerezni – akár magánszemélytõl is.A megözvegyült Emmer Kornélné, akit Teleki a tár-sasági életbõl ismert, felajánlotta támogatását egytehetséges kollégista külföldi tanulmányútjához.Teleki Bartoniektõl kért javaslatot, s Szeberényi La-jos tanárjelölt hamarosan utazhatott.

A Collegium a legkülönbözõbb filozófiai, politi-kai nézeteket valló egyetemi hallgatók otthona volt(kevéssé ismert, hogy egy idõben a PraemontreiKanonokrend csornai rendházának Budapestenegyetemi tanulmányokat folytató öt kispapja is aCollegiumban lakott.) Nagy megdöbbenést keltett,hogy 1932-ben kommunista összeesküvést leplez-tek le az egyetemen, amelynek szálai a Ménesi útravezettek. Ráadásul a részvevõk a korszak vezetõköreibõl származtak: Stolte István apja országgyû-lési képviselõ volt, Bertók Jánosnak (akit egyéb-ként Teleki ajánlott a Collegiumba) az édesapjakárpátaljai református püspök, Schöpflin Gyulapedig az ismert irodalmár, esztéta Schöpflin Aladárfia volt. A szélsõjobboldali sajtó azonnal heves tá-madást indított a liberális eszméknek is otthontadó Collegium ellen. Teleki sorompóba állt a Col-legium védelmében, s a sajtópolémiában az intéz-mény falai közt élõ vallásos gondolkodás akkori-ban észlelhetõ elõretörésére hivatkozott.

Öngyilkossága mindenkit megdöbbentett. Õ ma-ga hívõ katolikus volt, utolsó napján részt vett a Ba-zilikában a cserkészek lelkigyakorlatán, meggyóntWick Béla plébánosnál, s mivel a teológia szerint azöngyilkosság a tízparancsolatba ütközõ cselekedet,sokan nem tudták elképzelni öngyilkosságát. Töb-ben hitték (köztük neves történészek is), hogy né-met ügynökök gyilkolták meg. A halálát követõ bûn-ügyi vizsgálat alapján azonban egyértelmûnek lát-szik, hogy politikája következményeit látva, a Jugo-szlávia elleni támadásra várható angol hadüzenet ár-nyékában, önkezével oltotta ki az életét.

Mint politikus, követett el hibákat, nem is kis hi-bákat. Ezeket azonban nem az Eötvös Collegium ku-rátoraként tette. Napjainkban a „következményeknélküli országban” mindenképpen méltánylandókörülmény, hogy szembe tudott nézni addigi politi-kájával, s tán arra is gondolva, hogy öngyilkosságá-val elháríthatja Magyarországnak a második világhá-borúba való belesodródását, revolveréhez nyúlt. Samikor szobrot állítunk neki, ne feledjük, hogy abuzgón vallásos Teleki végsõ tettével nem csupán aföldi életbõl távozott: hite szerint Magyarországértfeláldozta örök üdvösségét is.

BERTÉNYI IVÁN

Merjünk ggróf TTeleki PPálról bbeszélni!Merjünk megszólalni, merjük megfontolt és hi-

teles szavainkat, gondolatainkat, a kétharmadostörténelmi felhatalmazást tettekre váltani!

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Ne enged-jünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a

gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, apolitikai bûnözõk tudatos rágalmazásának, szé-gyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmezõ ha-misítóknak!

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Legyen bá-torságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresz-tény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Le-gyen erõnk és bátorságunk, hogy a nemzet önis-meretében méltó helyre emelkedjen gróf TelekiPál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetne-velõ fõcserkész.

Több évtizednyi történelemhamisítást és rágal-mazást követõen merjünk a nemzet nagyjairól be-szélni, merjük õket példának és iránytûnek tekin-teni, és ne csak a tudatunkban, de a városok és fal-vak közterein is merjünk számukra emlékmûvetemelni!

Legyen bátorságunk szólni és cselekedni a tör-ténelmi hazáért, a mártírok vérébõl születõ jöven-dõrõl, merjünk beszélni Isten szolgájáról, Mind-szenty bíborosról mint nemzeti – és nem csupánkatolikus – példaképrõl! Merjünk beszélni gróf Te-leki Pál munkásságáról, életútjáról, aki nemzedéké-vel együtt a Lenin-fiúk által megkínzott, Trianon-ban megcsonkított ország megmaradása érdeké-ben rendkívüli erõfeszítésre volt képes! Merjükidézni Prohászka Ottokár püspök intelmeit, szociá-lis tanításait! Legyen bátorságunk újra és újra anemzeti jövendõ szolgálatába állítani a két világhá-ború közötti népi írók gondolatait!

Merjünk emlékezni és beszélni, mert vakmerõ –a nemzetre nézve káros következményekkel járó –gyávaság lesz, ha elszalasztanánk a korszakváltótörténelmi esélyünket!

Igen, végzetes és vakmerõ gyávaság, ha igazunkés lehetõségünk tudatában nem leszünk képesek azországleltárral párhuzamosan hiteles történelmi lel-tárt is készíteni, ha nem leszünk képesek a fiatal ku-tatóknak, történészeknek lehetõséget biztosítani azelmúlt évszázad történéseinek tudományos elemzé-sére, feltárására. Vakmerõ gyávaság, ha igazunk éslehetõségünk tudatában nem mondjuk, nem képvi-seljük azt, ami közjó, ami nemzeti érték és minõség.

Igazunk és lehetõségünk tudatában merjünkszobrot állítani Tóth Ilonkának, Wass Albertnek, ésmég mennyi történelmi adósságunk van! MerjünkBudapesten, köztéren szobrot állítani gróf TelekiPálnak! Merjünk elõtte egyenes derékkal megállniés lengyel barátainkkal együtt fõhajtással megkö-szönni, hogy a barna és a vörös ordas eszmék vilá-got hipnotizáló erõterében tízezrek életét mentet-te meg, és millióknak ad a jövõben is keresztény ésmagyar példázatot.

Az iskola és a közélet megújhodásával, a nemzetireneszánsz reményével merjünk magyarok és euró-paiak lenni gróf Teleki Pál életének, sorsának példá-zatával is, akirõl Illyés Gyula 1941-ben a ma is érvé-nyes versmondatában így írt: „Fölfelé futva példátígy mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat.”

LEZSÁK SÁNDOR

Pontosítás jjanuári llapszámunkhoz:A Romániai Magyar Dalosszö-

vetség 2010. évi közgyûlése tiszte-letbeli tagnak választotta TamásGebe Andrást (1. kép, balról alaudáló Guttman Mihály), Torda-szentlászló polgármesterét, aki hi-vatalába lépésétõl erkölcsileg ésanyagilag támogatta az énekkar ésa fúvószenekar tevékenységét.Megajándékozta a Dalosszövet-séget a Sándor János nyugalmazotthármasfalusi tanító faragta RMD-cí-merrel. Ugyancsak tiszteletbeli tag-nak választották Ferencz Ágnesiparmûvészt, aki minden évben el-készíti, kiégeti a kitüntetettek ke-rámia plakettjét.

2. képünk sajnálatos módon le-maradt januári lapszámunkból:Guttman Mihály laudálja a sepsi-szentgyörgyi Cantus Firmus ének-kart, középen Sólyom Ibolya, azénekkar elnöke, balról László Atti-la karnagy.

IRROODDAALLMMII PPÁÁLLYYÁÁZZAATT DDIIÁÁKKOOKKNNAAKK

Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkor-mányzata 2011. április 19–22-ig Sárvár városában megrendezi

A MAGYAR NYELVÛ KKÁRPÁT-MEDENCEI DIÁKÍRÓK,, DIÁKKÖLTÕK 3344.. IRODALMI PÁLYÁZATÁNAK TÁBORÁT..

A pályázatot vers, próza és tanulmány kategóriában hirdetjük meg, és várjuk minden 14 és 18 évközötti középiskolás diák magyar nyelvû írásait. A pályázatok maximális terjedelme 15, írógéppel,számítógéppel (14 pontos betûnagysággal), vagy kézzel írt kéziratoldal.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2011. március 4. Kérjük, hogy a pályázók postán egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borí-

tékra kívül írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy„tanulmány-pályázat”). Tehát, aki két kategóriában is pályázik, két borítékban küldje írásait.

A pályázatokat a következõ címre várjuk: Írók Szakszervezete, Budapest, Városligeti fasor 38.1068

Fontos: e-mailen beérkezõ pályamunkákat – az esetleges technikai problémák miatt – nemnyomtatunk ki és nem veszünk figyelembe!

Kérünk mindenkit, hogy tüntesse fel pályázata belsõ címoldalán a saját nevét és lakcímét, iskolá-ja nevét és postacímét, továbbá a saját (vagy az iskolája) e-mail címét, telefonszámát.

A pályázat nem jeligés.A legjobb ötven pályázat szerzõje meghívást kap a 2011. április 19–22-ig megrendezésre kerülõ

sárvári irodalmi táborba, ahol kiértékeljük a pályamunkákat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségreis.

A beérkezett írások visszaküldésére, a várható nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállal-kozhatunk. A neves költõkbõl, írókból álló zsûri által kiválasztott legjobb 50 pályázónak 2011. ápri-lis 5-ig meghívót küldünk az e-mail címére, amennyiben van, vagy a postai címére. A táborban csaka meghívottak részvételét tudjuk biztosítani, számukra a rendezvény díjmentes. (Szükség esetén apályázó útiköltségét is megtérítjük.)

Budapest, 2011. január 20.A rendezõk nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:

MEZEY KATALIN