MÁRIO DE ANDRADE

MAKUNAÍMA�egy jellem nélkül hõs kalandjai

A Magvetõ Kiadó �Világkönyvtár� sorozatában� 1983-banmegjelent fordítás Telê Porto Ancona Lopez kritikai szö-vegkiadása (Mário de Andrade Macunaíma� o herói semnenhum caráter� Florianópolis� Editora da UFSC� 1988)

alapján javított második közzététele.

Fordította és az utószót írta:PÁL FERENC

Az 1983-as kiadás szövegét az eredetivel összevetetteMAJOR LÁSZLÓ

A kötéstáblán V ICENTE DO REGO MONTEIRO: ÜLÔ NÔés TARSILA DO AMARAL: ABA-PURU címû

képének részlete láthatóAz illusztrációk

CARYBÉ: MACUNAÍMAcímû kötethez készült rajzaiból válogatás

MÁRIO DE ANDRADE

MAKUNAÍMA�egy jellem nélkül hõs kalandjai

© Carlos Augusto de Andrade CamargoHungarian translation © Pál Ferenc� 1983

MEGJELENTBRAZÍLIA FELFEDEZÉSÉNEK ÖTSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN

PUBLICADO NO QUINTO CENTENÁRIODO DESCOBRIMENTO DO BRASIL

A Makunaíma újrakiadását aSão Paulo-i Odorico Mendes Alapítvány

támogatása tette lehetõvé�támogatásukért a fordító és a kiadó

hálás köszönetet mond.

Esta edição de Macunaíma for possível com o apoio daFundação Odorico Mendes de São Paulo

que o tradutor e o editor agradeçem sinceramente.

I. MAKUNAÍMA

6

MAKUNAÍMA� a mi fajtánk hõse az érintetlen õserdõ mé-lyén született. Koromfekete volt� és az éjszakát betöltõ fé-lelem hozta õt világra. Volt egy pillanat� amikor akkoráranõtt az Uraricoera folyó mormolását hallgató csendesség�hogy egy tapanyumasz-indián asszony egy rút csecsemõtszült. Ezt a csecsemõt nevezték el Makunaímának.

Már kisgyerekkorban is hajmeresztõ dolgokat mûvelt.Legelõször is: vagy hatéves koráig nem volt hajlandó be-szélni. Ha biztatták� hogy szóljon már meg� felkiáltott:

� Jaj� semmi kedvem! ... és csak hallgatott megint. Ren-desen a kunyhó sarkában gubbasztott� a pálmaágyra felku-corodva� és onnan leste� hogyan dolgoznak a többiek� ki-vált a két testvérbátyja� a már öregecske Maanape és azereje teljében levõ Zsigé. A mulatsága abban állt� hogy le-tépkedte a szaubahangyák fejét. Heverészve töltötte a nap-jait� de ha eszébe jutott� hogy jó lenne egy kis pénz a ház-nál� mindenkit agyongyötört egypár fillérért. Akkor is ele-mében érezte magát� amikor az egész család meztelenrevetkõzött� és lement a folyóhoz fürdeni. Amíg a többiek fü-rödtek� õ a víz alatt úszkált� az asszonyok ilyenkor élvezet-tel sikongattak� úgy mondták� a tarisznyarákoktól� amelyekállítólag arrafelé tanyáztak az édesvízben. A faluban� haegy-egy fehérszemély odament hozzá� hogy megsimogassa�Makunaíma nyomban a bájai után nyúlkált� mire a fehér-személy otthagyta õt. A férfiakat arcul köpdöste. Az örege-ket azonban tisztelte� és buzgón részt vett a törzs vallásostáncaiban� a muruában� a poraszéban� a toréban� a bako-rokóban és a kukuikogéban.

Amikor eljött az alvás ideje� mindig úgy mászott fel a ren-gõbölcsõbe� hogy elõtte elfelejtett vizelni. Mivel az anyjafüggõágya a bölcsõ alatt volt� a hõs azon melegében rávizelta szülére� úgyhogy a szúnyogok ijedten arrább szálltak.

7

Azután elaludt� illetlen szavakról és eget verõ paráznasá-gokról álmodott� és nagyokat rúgott a levegõbe.

Napközben a fehérnép között mindig a hõs különcségei-rõl folyt a szó. Az asszonyok kedvelték õt� és nagyokat ka-cagva mondogatták� hogy �meglátszik� melyik tejbõl lesz ajó túró�� egy varázslás alkalmával pedig megszólalt Nagókirály� és tudtára adta a jelenlevõknek� hogy a hõsnek igennagy esze van.

Alighogy Makunaíma elmúlt hatéves� egy tökkobakbanvizet adta neki� és attól fogva õ is úgy beszélt� mint bárkimás. Kérte az anyját� hogy tegye le a manióka-gumót� nereszelje tovább az abrakos tarisznyába� inkább vigye el õtsétálni az õserdõbe. De az anyja nem vitte el� mert nemhagyhatta ott a maniókát� nem bizony. Makunaíma egésznap sírdogált. Éjszakára sem hagyta abba a sírást. Másnapbehunyt bal szemmel leste az anyját� mikor lát neki a mun-kának. Aztán arra kérte� hogy tegye le a kétfülû cirokkosa-rat� ne fonja tovább� inkább vigye el õt sétálni az õserdõbe.Az anyja nem vitte el� mert nem hagyhatta ott a kosarat�nem bizony. Hanem megkérte a menyét� Zsigé asszonyát�hogy vigye el a gyerkõcét sétálni. Zsigé asszonya igen fiatalvolt� és Szofarának hívták. Óvatosan ment oda a kisfiúhoz�de ez egyszer Makunaíma illedelmesen viselte magát� ésnem nyúlkált a bájai után. A lány hátára vette a legénykét�és elgyalogolt a folyóparton álló aninga-pálma fáig. A folyómegállt� és édes dallamokat csalt elõ a zsavari-pálma leveleiközül. Szép volt a vidék� gödények és kárókatonák seregejátszadozott a folyóág országútján� ameddig a szem ellá-tott. A folyópartra érve a lány letette Makunaímát� de akisfiú egyre csak sírdogált� hogy sok a hangya... és kérteSzofarát� hogy vigye be az õserdõ mélyére� a domb lábáig�a lány pedig bevitte. Ám alighogy lerakta õt az ártéri erdõtatorakákái� kontyvirágai és tradeszkanciái közé� a gyerkõ-ce nõni-növekedni kezdett� és egy szempillantás alatt átvál-tozott daliás hercegfivá. Kóricáltak napestig.

8

Amikor visszamentek a faluba� a lány nagyon fáradt volt�annyit járt a hátán a gyerekkel� Igazából a hõs egész napmegállás nélkül fickándozott vele. Alighogy Szofará lefek-tette Makunaímát a függõágyba� megérkezett merítõháló-jával Zsigé a halászatból� hát a párja nem dolgozott sem-mit. Zsigé megmérgesedett� és miután kiszedte magából akullancsokat� alaposan ellátta Szofará baját. A menyecskenémán tûrte a verést.

Zsigé nem sejtett semmit� és nekiállt� hogy karoá-rostbólkötelet fonjon. Friss tapírnyomot talált� és csapdát akart ál-lítani az állatnak. Makunaíma kért egy darabka karoá-ros-tot a bátyjától� de Zsigé azt felelte� hogy ez nem gyereknekvaló játékszer. Makunaíma erre rettentõ nagy óbégatástcsapott� és mindenkinek alaposan elrontotta az éjszakainyugalmát.

Másnap Zsigé korán kelt� mert fel akarta állítani a csap-dát� és amikor meglátta az orrát lógató csöppséget� így kö-szönt oda neki:

� Jónapot� mások lelkecskéje!Ám Makunaíma duzzogott� és nem szólt egy szót sem.� Nem akarsz velem beszélni?� Beteg vagyok.� Mi bajod?Erre Makunaíma megint elkezdte� hogy adjon neki ka-

roá-rostot. Zsigé dühösen nézett rá� azután elküldte a pár-ját� hogy hozzon egy szálat a gyereknek� és az asszony ho-zott is. Makunaíma megköszönte a karoá-rostot� elment avarázslóhoz� és megkérte� hogy fonjon neki a karoá-rostbólkötelet� azután fújja be jól a dohány füstjével.

Amikor minden készen volt� Makunaíma megkérte azanyját� hogy ne kevergesse tovább a rotyogó maniókakását�inkább vigye el õt sétálni az õserdõbe. A szüle nem hagy-hatta ott a manióka-kását� ám Zsigé csalfa asszonya nyom-ban ott termett� és azt mondta az anyóságnak� hogy õ a�szolgálatára áll�. Hátára ültette a gyerkõcöt� és elindult azõserdõbe.

9

Amikor letette õt az ártéri erdõ disznóparaj-tövei ésbrazilfái közé� az apróság nõni-növekedni kezdett� és átvál-tozott daliás hercegfinak. Az mondta Szofarának� hogy vár-jon egy kicsit� majd ha visszajön� akkor fickándoznak� éselment a tapír ivóhelyéhez� hogy csapdát állítson neki. Márkésõre járt� amikor megérkeztek a sétáról� éppen akkortoppant be Zsigé is� aki a tapír csapását járta� hogy kelep-cét vessen az állatnak. Hát a párja nem dolgozott semmit.Zsigét elöntötte a méreg� és még mielõtt kiszedte volnamagából a kullancsokat� alaposan eldöngette a párját. Szo-fará megadással tûrte a verést.

Másnap� amikor a hajnal még alig kapaszkodott fel a fákcsúcsára� Makunaíma nagy-nagy óbégatásba kezdett� föl-verte az egész falut� hogy menjenek el a tapír ivóhelyéhez�és nézzék meg� milyen hatalmas állatot fogott! Ám nemfigyelt rá senki� és az emberek nekifogtak napi munkájuk-nak.

Makunaíma ógott-mógott egy darabig� azután megkérteSzofarát� hogy fusson el az ivóhelyhez� már csak kíváncsi-ságból is. A lány el is futott� és visszafelé mindenkinek el-újságolta� hogy egy jól megtermett� döglött tapír van acsapdában. A törzs apraja-nagyja elvonult az elejtett vad-hoz� és mindenki magasztalta a legényke nagy eszét. Ami-kor Zsigé megérkezett az üres karoá-rost hurokkal� vala-mennyien az elejtett vad körül szorgoskodtak� segített õ is.Ám amikor elosztották a húst� egy darabot sem adott be-lõle Makunaímának� csak beleket. A hõs bosszút esküdött.

Másnap megkérte Szofarát� hogy vigye el õt sétálni� ésnapszálltáig az erdõben maradtak. amint beértek a sûrû-ségbe� a kisfiú átváltozott forróvérû hercegfivá. Fickándoz-tak. Miután már háromszor kedvüket töltötték� kergetõznikezdtek� és egymást babirkálva futottak végig az erdõn.Elõször csak cirógatták� majd birizgélték egymást� utánahomokba temetkeztek� szalmalánggal perzselkedtek� min-den dévajságot kipróbáltak. Makunaíma felkapott egy vas-tag balzsamkopál ágat� és elbújt a parakaucsukfa mögé.

10

Amikor Szofará elfutott elõtte� fejére csapott a husánggal.Olyan lyukat ütött rajta� hogy a leány a kacagástól fuldo-kolva zuhant a lábához. Belecsimpaszkodott a fiú lába szá-rába. Makunaíma kéjesen nyögött� a roppant fatörzshöz si-mulva. A leány a szájába vette és leharapta a fiú nagyláb-ujját. Makunaíma zokogott a gyönyörûségtõl� miközben alábából ömlõ vérrel végigpettyezte a leány testét. Azutánmegfeszítette az izmait� fellendült egy liántrapézra� és na-gyokat szökkenve egy szempillantás alatt a parakaucsukfalegfelsõ ágán termett. Szofará a nyomában kúszott. A vé-konyka ág remegve hajlott meg a hercegfi súlya alatt. Ami-kor a leány is felért a fa sudarára� ég és föld között lebegveújra fickándoztak. Miután kedvüket töltötték� Makunaímameg akarta bóbitolni Szofarát. A szilaj lendülettõl ívbe ha-jolt a teste� de nem tudta befejezni a mozdulatot� mert le-tört az ág� mindketten lebukfenceztek a mélybe� és elterül-tek a földön. Amikor a hõs magához tért kábulatából� kör-bepillantott� de a lányt nem látta sehol. Már éppen felakart tápászkodni� hogy a keresésére induljon� amikor a fe-je fölül� egy alacsony ágról a jaguár szörnyû� öblös morgásahasított bele a csöndbe. A hõs kõvé meredt a rémülettõl� ésmég a szemét is behunyta� hogy ne is lássa� hogyan falja felõt a vadállat. Hirtelen kacarászás ütötte meg a fülét� és egynyálcsöpp hullott a mellére: a leány volt a jaguár. Makunaí-ma köveket hajigált felé� és amikor megsebezte� Szofarárikoltozott a gyönyörûségtõl� és kifröccsenõ vérével tarkáratetoválta az alatta álló legény testét. Végül egy kõ felhasí-totta a leány szája sarkát� és kitörte három fogát. Szofaráelrugaszkodott az ágtól� és zsupsz!� lovagló ülésben egye-nesen a hõs hasára szökkent. Makunaíma meg egész testé-vel körbeölelte õt� és nyüszített az élvezettõl. Megint viga-doztak.

A Vacsoracsillag már az égen ragyogott� amikor a me-nyecske hazatért; halálosan fáradt volt� mert egész nap ci-pelnie kellett a gyereket a hátán. Zsigé azonban megsejtettvalamit� és utánuk ment az õserdõbe; kileste Makunaíma

11

átváltozását� meg ami azután történt. Zsigé világéletébenszörnyen ostoba fickó volt. Haragra gerjedt. Felkapott egytatu-farkat� és buzgón csépelni kezdte a hõs ülepét. Maku-naíma erre olyan borzasztó sivalkodásba fogott� hogy arémülettõl az éjszaka egészen kicsire zsugorodott� tucatjá-val hullottak le a madarak� és azon nyomban kõvé váltak.

Amikor Zsigé belefáradt a verésbe� Makunaíma befutotta sarjerdõbe� kardeiro-gyökeret rágott� és már kutya bajasem volt. Zsigé visszavitte Szofarát az apjához� aztán kezét-lábát szétvetve� elégedetten dõlt végig a függõágyban.

12

II. FÉRFIKOR

14

ZSIGÉ VILÁGÉLETÉBEN nagyon ostoba volt. Már másnapkerített magának egy újabb fehérszemélyt� és a karjánálfogva vonszolta a kunyhóba. A fehérszemély Zsigé új asz-szonya volt� és Irikinek hívták. Iriki megállás nélkül csino-sítgatta magát� és csigába tekert hajában mindig ott rejtõ-zött egy élõ patkány. Az arcát tolu-balzsammal és sárgabe-cõvel kenegette� a száját pedig minden reggel az asszai-pál-ma gyümölcsével festette pirosra. Azután bedörzsölte cit-romfûvel� és ettõl az ajka kárminpirosan ragyogott. Amikormindezzel végzett� Iriki egy gyapotköpenyt terített magára�amit a fekete eperfa feketéjével és a zöld eperfa zöldjévelfestettek csíkosra� a haját pedig beillatosította a virágzógyantafa nedvével. Iriki szép volt.

Miután egyesült erõvel fölfalták Makunaíma tapírját� afalura megint az éhség napjai köszöntöttek. Hiába járták azerdõt� nem került vad az útjukba� még egy árva kilencövestatu sem. Ráadásul Maanape megölt egy inia-delfint� ésemiatt az inia-delfin apja� Maraginga� a szarvasbéka ismegharagudott rájuk. Parancsára megáradt a folyó� és a vízalatt mind elrohadt a kukorica. Mindent megettek� még azösszeszáradt manióka-korpa is elfogyott; hiába égett éjjel-nappal egy hatalmas máglya� csak arra volt jó� hogy a hide-get elûzze. Egy falásnyi ennivalójuk sem volt� amit megsüt-hettek volna rajta.

Makunaímának pedig kedve szottyant egy kis mulatság-ra. Azt mondta a bátyjainak� hogy a folyóban még nagyonsok hal van: tenyérlazacok� fantomlazacok� pontylazacokmeg szekercelazacok� dobjanak mérgezõ timbó-gyökeret avízbe� hogy kifoghassák õket. Maanape azt felelte:

� Nincs már ernyõs timbó a környéken.Makunaíma ravaszul így beszélt:

15

� Arrafelé� a szurdok mellett� ahol az elásott kincs van�tömérdek ernyõs timbót láttam.

� Na� akkor gyere velünk� s mutasd meg� hogy hol láttad.Útnak indultak. A partoldal csalóka volt� és a sûrûlombú

szeibafák között alig lehetett látni� hogy hol végzõdik a szá-raz és hol kezdõdik a víz. Maanape és Zsigé lelkesen kuta-tott az ernyõs timbó után� már fülig sárosak voltak� és na-gyokat estek� zsuppsza-zsupsz!� a vízzel borított� süppedé-kes talajon.Torkuk szakadtából óbégattak� és nagyokat ug-rálva igyekeztek kifelé a gödrökbõl� miközben szorosan afarukra szorították a kezüket� hogy az álnok kis fonálhar-csák beléjük ne csusszanjanak. Makunaíma majd meghalta nevetéstõl� amikor látta� hogy timbóra vadászó fivérei ho-gyan fintorognak és hadonásznak nagy igyekezetükben.Úgy csinált� mintha õ is keresgélne� de el nem mozdult ál-lóhelyébõl� nem bizony� megvetette a lábát egy szárazzsombékon. Amikor a bátyjai a közelében jártak� egészen aföldig görnyedt� és nagyokat nyögött az igyekezettõl.

� Azért beleszakadnod nem kell� öcskös!Na� erre Makunaíma leült a folyó partjára� és lábával a

vizet pacskolva� hajtotta magáról a szúnyogokat. Rettentõsok szúnyog járt arrafelé: dalosszúnyogok� foltos malária-szúnyogok� gyûrûsszúnyogok� tollasszúnyogok� árvaszúnyo-gok� tócsaszúnyogok� gubacsszúnyogok� bársonyszúnyo-gok� szóval minden elképzelhetõ szúnyog. Már délutánvolt� amikor két bátyja visszament Makunaímához. Na-gyon mérgesek voltak� mert egy fia timbótövet sem talál-tak. A hõsnek inába szállt a bátorsága� és sunyítva kérdezte:

� Na� találtatok valamit?� Találtunk egy fenét!� Pedig éppen itt láttam az ernyõs timbót. Valamikor a

timbó is ember volt� akárcsak mi... Biztosan megérezte�hogy õt keressük� és odébbállt.Valamikor a timbó is embervolt� akárcsak mi...

A két fivér csak ámult-bámult a kiskölyök nagy eszén� fel-kerekedtek� és visszamentek a faluba.

16

Makunaíma már nagyon nyûgös volt az éhségtõl. Egynap így szólt a szüléhez:

� Édesanyám� ki viszi át a házunkat a folyó túlsó partjára�a meredély tetejére? Mondja meg� ki viszi át? Csukja beegy pillanatra a szemét� édesszüle� és így kérdezze meg.

A szüle becsukta a szemét. Makunaíma megkérte� hogytartsa csak csukva a szemét� és átvitte a kunyhót� a lábas-polcokat� a nyilakat� a kaskákat� az iszákokat� a vizeshor-dókat� a szõrszitákat� a hálókat� szóval az összes konyhaikészséget a folyó másik partján emelkedõ meredély tetejénlévõ tisztásra. Amikor a szüle kinyitotta a szemét� mindenott volt már� és volt vad� hal� banántól roskadozó pálmák�szóval volt étel-ital bõven. Na� fogta magát� és elment ba-nánt szedni.

� Meg ne haragudjon� édesanyám� de miért szed le annyisok banánt?

� Vinni akarok belõle a testvérbátyádnak� Zsigének� mega szép Irikinek� és a másik bátyádnak� Maanapénak is�mert õk is éhesek.

� Édesanyám� ki viszi át a házunkat a folyó túlsó partjára�a lápvidékre? Mondja meg� ki viszi át? Na� kérdezze csakmeg!

A szüle megkérdezte. Makunaíma megkérte� hogy csuk-ja be a szemét� és visszavitt mindent� az egész berendezést�oda� ahol aznap reggel volt� a lápos berek kellõs közepére.Amikor a szüle kinyitotta a szemét� minden a régi helyénállt� Maanape bátya� Zsigé bátya meg a szép Iriki kunyhó-ja mellett. És megint csak nyögtek az éhségtõl� mindahá-nyan.

Akkor a szüle rettentõen megharagudott Makunaímára.A csípõjére ültette� és útnak indult. Átgyalogolt az erdõn�át� egészen a surjánosig� amely az Ördög Kosarának ne-vezett vidéken sarjadt. Ment másfél mérföldet� az õserdõelveszett a távolban� a köves fennsíkon csak egy-egy kesufabólogatott. Még a gulyamadár rikoltozása sem verte fel akietlen tájon ülõ csendet. A szüle megállt a kopár pusztaság

17

legközepén� ahol nem járt a madár sem� letette a gyerkõcéta földre� és így beszélt hozzá:

� Az anyád most elmegy. Te meg itt maradsz magadra afennsík közepén� és senki sem fogja gondodat viselni.

Ezzel elballagott. Makunaíma szemügyre vette a kihaltvidéket� és úgy érezte� hogy mindjárt sírva fakad. De nemjárt arra egy lélek sem� hát nem sírt� nem bizony. Ösz-szeszedte minden bátorságát� és meg-megcsukló görbelábacskáin útnak indult. Céltalanul kóborolt egy hétig� az-után összetalálkozott a húst sütõ Kurrupirával� meg a ku-tyájával� Papamellel. A Kurrupira egy mesebeli lény� aki-nek hátrafelé áll a lába feje� a sörtéspálma rügyében lakik�és füstölnivaló dohányt kér minden arra járótól. Maku-naíma így szólt hozzá:

� Öregapám� adjon egy kis vadhúst� mert ehetnék.� Adok én� hogyne adnék � felelte a Kurrupira.Levágott egy darab húst a lábából� megsütötte� és odaad-

ta a fiúcskának� azután megkérdezte tõle:� Mi dógod ebben a pusztaságban� fijam?� Sétálok!� Na ne viccejj mán!� Pedig így van� sétálok...És elmondta� hogy az anyja megbüntette õt� mert gonosz

volt a két bátyjával. Nagyokat kacagva mesélte el� hogyanvitte vissza megint a kunyhójukat a semlyékes berekbe. AKurrupira ránézett� és így dünnyögött az orra alatt:

� Nem vagy te gyerek mán� fijam� nem vagy te gyerekmán� nem bizony� csak felnõtt ember csinál ilyet...

Makunaíma megköszönte a vendéglátást� és megkérte aKurrupirát� hogy mutassa meg neki az utat a tapanyumasz-indiánok faluja felé. Á m a Kurrupira meg akarta enni ahõst� ezért rossz utat mutatott neki:

� Errefelé indujj� gyerek-ember� errefelé indujj� menny ela fa elõtt� ott ni� aztán kanyaroggy bal kéz felé� perdüjj mega sarkad körül� és a fák alatt gyere vissza ide.

Makunaíma elindult� hogy körbejárjon� de amikor

18

odaért a fa elé� megvakarta a lábacskáját� és így düny-nyögött:

� Jaj� semmi kedvem!... � és ment tovább egyenesen.A Kurrupira hosszú ideig várt� de a gyerkõc csak nem

jött vissza... Akkor a szörny fölpattant egy szarvasra� merta szarvas a Kurrupira lova� kerek lábát a fürge állat véknyá-ba verte� és sebesen elporzott� közben így kiabált:

� Lábam húsa! Lábam húsa!A hõs gyomrából ráfelelt a hús:� Mit akarsz?Makunaíma szedte a lábát� ahogy csak bírta� és futva ért

a bozóttal benõtt vidékre� a Kurrupira azonban gyorsabbvolt� mint õ� és lassan-lassan a sarkába került:

� Lábam húsa? Lábam húsa!A lába húsa ráfelelt:� Mit akarsz?A kisfiú kétségbeesetten szaladt. Az ördög verte a felesé-

gét� a vén Vei anyónak� a Napnak sugarai ráhullottak azesõcseppekre� és a fény szétpergett� mint a morzsolt kuko-rica. Makunaíma odaért egy tócsához� ivott a zavaros víz-bõl� és kihányta a húst.

� Lábam húsa! Lábam húsa! � kiabálta a Kurrupira� egé-szen közelrõl.

� Mit akarsz? � felelt rá a lába húsa� a tócsában fekve.Makunaíma bevetette magát a tócsa másik oldalán növõ

zöld disznóparéj közé� és kereket oldott.Másfél mérfölddel odébb� egy hangyaboly mögül ének-

szót hallott:�Gumót reszel a paka...� � énekelte valaki lassan� komó-

tosan.Odament� és összetalálkozott a pettyes pakával� aki ép-

pen maniókát reszelt egy pálmarost zsákba.� Öreganyám� adjon nekem egy kis maniókát� mert ehet-

nék.� Adok én� hogyne adnék � felelte a pettyes paka.Adott a gyereknek a maniókából� és megkérdezte:

19

� Mit csinálsz itt a bozótosban� kisunokám?� Sétálok.� Na ne mondd!� Hát pedig: sétálok!És elmondta� hogyan szedte rá a Kurrupirát� közben pe-

dig teli torokból hahotázott. A pettyes paka ránézett a sze-me sarkából� és így dörmögött:

� Egy gyerek ilyet nem csinál� kisunokám� egy gyerekilyet nem csinál� nem bizony. De majd én teszek róla� hogya tested is felnõjön az eszedhez.

Felkapta hirtelen a manióka mérgezõ levével teli sajtárt�és ami benne volt� mind a kisfiúra loccsantotta. Makunaí-ma rémülten hõkölt hátra� de csak a fejét sikerült elkapnia�a teste többi részén végigfolyt a lé. A hõs prüszkölt egy na-gyot� aztán nõni kezdett: nõtt-növekedett. A teste meg-nyúlt� kifejlõdött� megizmosodott� jókötésû felnõtt férfi lettbelõle. Á m a feje� amit nem ért a manióka leve� mind-örökre kerek maradt. az arcáról soha el nem tûnt az egy-ügyû gyermeki csodálkozás.

Makunaíma megköszönte a varázslást� és eliramodott aszülõfaluja felé. Szerelmesen rajzottak a bogarak� zümmö-gésük betöltötte az éjszakát� a hangyák hosszú sorokbanvonultak a földön� a szúnyogok könnyû felhõkként kering-tek a víz felett. A levegõ szinte izzott a forróságtól. Az öregtapanyumasz-indián asszony a távolból meghallotta a fiahangjának foszlányait� és rettentõen megijedt. Makunaímabekötött arccal toppant be� és így szólt:

� Anyám� azt álmodtam� hogy kiesett egy fogam.� Valaki meghal a családban � felelte a szüle.� Bizony meghal. Asszonyanyám már csak egy napfordu-

lásnyi idõig él. És azért nem többet� mert engem a világrahozott.

Másnap a két idõsebb testvér elment halászni és vadász-ni� a szüle kiment az õserdõbe vágott szántóföldre� és Ma-kunaíma egyedül maradt Zsigé asszonyával. Akkor szauba-hangyává változott� és belemart Irikibe. hogy a kedvében

20

járjon. De a menyecske messzire elpöccintette a szaubát.Erre Makunaíma orleánfává változott. A szép Iriki kaca-gott� összeszedte a fa magjait� és csinosítani kezdte magát:kifestette az arcát meg a többi csábos testrészét. Iriki gyö-nyörû volt. Akkor Makunaíma örömében visszaváltozottférfivá� és a kedvét töltötte Zsigé asszonyával.

Amikor a két idõsebb testvér visszatért a vadászatból�Zsigé azonnal észrevette� hogy mi történt� de Maanape el-magyarázta neki� hogy Makunaíma most már örökre fér-fivá változott� mégpedig igen erõs férfivá. Maanape varázs-ló volt. Zsigé látta� hogy a kunyhó dugig van ennivalóval:volt ott banán� volt ott kukorica� volt édes manióka� voltcitromos ananászbor� maniókapálinka� volt a folyóból kifo-gott páncélos harcsa meg tepsifejû harcsa� grenadilla-kör-te� illatos anóna� abiu-szilva� szapota-szilva� szapota-cse-resznye� volt sült szarvashús és friss pakahús� szóval gar-madával volt a sok jóféle étel meg ital. Zsigé belátta� hogyhaszontalan dolog volna ölre menni az öccsével� és áten-gedte neki a szép Irikit. Nagyot sóhajtott� kiszedte magábóla kullancsokat� és kezét-lábát szétvetve� elégedetten dõltvégig a függõágyban.

Másnap Makunaíma� miután már kora reggel vigadozottegy sort a szép Irikivel� elindult sétálni. Keresztülvágott aSzép Kõ elvarázsolt királyságán� amely Pernambuco-banterült el� és már Santarém városa felé közeledett� amikormeglátott egy fias szarvasünõt.

� No� ezt nyílvégre kapom � mondta. És a szarvasünõnyomába eredt. A szarvasünõ könnyedén megugrott� de ahõs megfogta a fiát� aki alig járt még. Elrejtõzött egy fehérkvebracsófa mögött� és addig bökdöste a szarvasborjút�amíg az el nem bõgte magát. Az ünõ szinte az eszét vesz-tette� kiguvadt a szeme� megfordult és rohant� rohant visz-szafelé; megállt elõttük� és szerelmesen sírdogált. Akkor ahõs lenyilazta a fias szarvast. A szarvas elzuhant� kettõt-hármat rúgott� majd élettelenül végignyúlt a földön. A hõsgyõzelmi dalra fakadt. Odament a szarvasünõhöz� nézte-

21

nézegette� majd� jaj! nagyot kiáltott� és elájult. Anyanga� agonosz szellem ûzött tréfát vele... Nem volt az szarvasünõ�akit meglõtt� nem bizony� a saját tapanyumasz-indián szü-lõanyját nyilazta le� és a szüle feküdt most ott élettelenül; abõrét összevissza hasogatták az õserdõ titara-pálmái és osz-lopkaktuszai.

Amikor a hõs magához tért� odahívta a két fivérét� és hár-masban virrasztottak egész éjszaka; keservesen sírtak� köz-ben-közben oloniti pálinkát ittak. maniókalepényt és halatettek. Hajnal felé a szüle testét belecsavarták egy függõágy-ba� és elindultak� hogy eltemessék egy kõ alatt a Tokandi-rák Atyjának földjén. Maanape a katimbó szertartás papjavolt� és varázsló� õ készítette el a sírfeliratot. Így nézett ki:

A fivérek addig böjtöltek� ameddig megkívánta a hagyo-mány; Makunaíma a böjt ideje alatt mindégig hõshöz mél-tóan jajveszékelt. A halott asszony hasa nõtt-növekedett� ésaz esõs évszak végére jókora domb nõtt belõle. Akkor Ma-kunaíma kézen fogta Irikit� Iriki kézen fogta Maanapét�Maanape kézen fogta Zsigét� és négyesben nekiindultak anagyvilágnak.

22

III. SZ� A VADON ANYJA

24

EGY ÍZBEN a négy utazó az õserdõ egyik ösvényén ban-dukolt� rettenetesen szomjasak voltak már� mert réges-ré-gen elhagyták a vizes berkek és a tocsogók vidékét. Errefelémég a vörös mombin-szilva sem nõtt� és Vei� a Nap a lom-bok résein átbújva megállás nélkül korbácsolta sugaraival avándorok hátát. Úgy izzadtak� mintha valamennyien egyvallási körtáncban vettek volna részt� jól beolajozott testtel�de azért csak mentek elõre rendületlenül. Makunaíma hir-telen megtorpant� és veszélyre figyelmeztetõ hatalmas kéz-mozdulattal hasította két darabba az álmos csöndet. A töb-biek is azonnal megálltak. Nem hallottak semmit� ám Ma-kunaíma odasúgta nekik:

� Valamit érzek.Otthagyták a szép Irikit� aki egy kapokfa gyökerére lete-

lepedve rögtön nekilátott szépítkezni� és óvatosan megin-dultak elõre.Vei régen elunta már� hogy sugaraival a háromfivér hátát csépelje� amikor másfél mérfölddel odább a ma-gányosan cserkészõ Makunaíma egy alvó asszonyra buk-kant. Szí volt az� a Vadon Anyja� Kiszáradt jobb mellétmegpillantva a hõs rögtön tudta� hogy a magányos asszo-nyok törzséhez tartozik� akik a Nyamundá tiszta vizébõltáplálkozó Hold Tükre tengerszem partjain élnek. Nagyonszép asszony volt� szenvedélyektõl elnyûtt testét zsenippa-becõvel festette színesre.

A hõs rávetette magát� hogy fickándozzon vele. Á m Színem akart a hõssel fickándozni. Elõvarázsolt egy háromágúszigonyt� erre Makunaíma a vadászkése után kapott. Ször-nyû viadal kezdõdött� a lombok sátra alatt visszhangzottaka küzdõk kiáltásai� és a madarak teste egészen összezsugo-rodott a félelemtõl. A hõs vesztésre állt. Egy ökölcsapástóleleredt az orra vére� az ülepén pedig mély sebet hasított aszigony hegye. Az amazonon egy karcolás sem esett� és

25

minden egyes mozdulatára újabb és újabb helyen csorrantvér a hõs testébõl� akinek vérfagyasztó bõdüléseitõl a ma-darak rémületükben már egészen kicsire zsugorodtak.Végre a hõs belátta� hogy nyakig van a pácban� mert egy-maga nem bír el az amazonnal. Futásnak eredt� és a báty-jait szólongatta:

� Segítsetek� mert megöl! Segítsetek� mert megöl!A két idõsebb testvér odafutott� megragadták Szít. Maa-

nape hátracsavarta a karját� Zsigé pedig a dárdával csépeltea fejét. Az amazon védtelenül hanyatlott az õserdõ páfrá-nyai közé. Amikor a Vadon Anyja már nem mozdult� Ma-kunaíma odaóvakodott� és kedvére vigadozott vele. Jöttekerre seregestül az aranypapagájok� a vörös ararák� a tuim-papagájok� a fenyõpapagájok� az amazon-papagájok� szó-val mindenféle és -fajta papagáj� hogy üdvözöljük Maku-naímát� az Õserdõ Császárát.

A három testvér útnak indult� vitték magukkal az új asz-szonyt is. Keresztülvágtak a Virágok Városán� átmentek aBoldogság V ízesése alatt� kikerülték a Keserûségek Folyó-ját� végiggyalogoltak a Gyönyörûségek Szekérútján� és el-jutottak a Drágaságom néven ismert ligeterdõig� amely aVenezuelával határos dombokon terül el. Errõl a helyrõlkormányozta Makunaíma a titokzatos vadont� miközbenSzí harcba vezette a háromágú szigonnyal fölfegyverzettasszonyokat.

A hõs nyugalomban élt. Gondtalanul teltek napjai� heve-részett a függõágyban� amazonhangyákat nyomkodottagyon� apró kortyokban� nagyokat cuppogva szürcsöltekedvenc italát� a pazsuari-likõrt� és amikor a gitár andalítóhangjainak kíséretében énekelni kezdett� az erdõk puhánvisszhangozták énekét� álomba ringatva a kígyókat� a kul-lancsokat� a szúnyogokat� a hangyákat és a gonosz istene-ket.

Szí gyantaszagúan és a küzdelmekben szerzett sebektõlvérezve tért haza éjszakánként� és nyomban fölmászott afüggõágyba� amit õ maga csomózott össze hajszálaiból.

26

Édes kettesben fickándoztak egy sort� és utána teli szájjalkacagtak egymásra.

Hosszú-hosszú ideig kacagtak� összebújva. Színek annyi-ra jó szaga volt� hogy Makunaíma egészen elernyedt a gyö-nyörûségtõl.

� Tyû� de jó szagod van� kincsem!� susogta elragadtatás-sal a hõs. Az orrcimpái még jobban kitágultak� és olyannagy szédülés kerítette õt hatalmába� hogy az álom lassancsordogálni kezdett a szempilláiról. Á m a Vadon Anyjánakmég nem csillapodott a vágya� és a kettejüket szorosan egy-másba ölelõ függõágyat meg-meghintáztatva� újabb fickán-dozásra ösztökélte a társát. A halálosan álmos és bosszúsMakunaíma nem akarta� hogy csorba essen a jó hírén� hátfickándozott még vele� de amikor Szí� nagy gyönyörûségé-ben� együtt akart vele kacagni:

� Jaj� semmi kedvem...� susogta elhalóan a kizsigerelthõs. És hátat fordítva párjának� mély álomba merült. Szíazt szerette volna� ha tovább fickándoznak... Bíztatta-ösz-tökélte õt... A hõs aludt� mint egy darab fa. Akkor a VadonAnyja elõvette a szigonyt� és böködni kezdte vele a hõst.Makunaíma föleszmélt� és hatalmasakat kacagva hányta-vetette magát a csiklandozástól.

� Ne csináld ezt� kincsem!� De csinálom!� Hadd aludjak� tubicám...� Gyere� fickándozzunk.� Jaj� semmi kedvem...De azért tovább fickándoztak.Á m megesett néha� hogy Makunaíma túl sokat kortyolt a

pazsuari-likõrbõl� és ilyenkor Szí igencsak elázott állapot-ban találta az Õserdõ Császárát. Fickándozni kezdtek� de ahõs egyszer csak se szó� se beszéd� abbahagyta.

� Na� mi van� te hõs?� Hogyhogy mi?� Hát nem csinálod tovább?� Mit csináljak tovább?

27

� Megáll az eszem� az ember fickándozik itt veled� te meghipp-hopp abbahagyod a kellõs közepén!

� Jaj� semmi kedvem...Makunaíma mozdulni sem tudott� olyan részeg volt. Be-

lefúrta magát asszonya hajkoronájába� és boldog mosollyalaz ajkán� elszenderedett.

Szí akkor ravasz cselhez folyamodott� hogy feltüzelje aférfit. Elment az erdõbe� csokorba kötötte a csalán tüzesenperzselõ leveleit� és addig paskolta-lapogatta velük a hõskakasát meg a maga portékáját� amíg a parázsló bizsergésbeléjük nem költözött egészen. Makunaímában szilajulmagasra csapott a szenvedély. Szíben nem kevésbé. És cso-dálatos indulatuk kifogyhatatlan bõségében dúskálva� újrameg újra szenvedélyesen ölelték egymást.

De vágyuk mégis az álmatlan éjszakákon volt a legfékte-lenebb. A földet ilyenkor elborította a lángoló csillagokbólalázúduló tüzes olaj� amelynek perzselõ forróságát el nemviselte senki� és az õserdõt a tûzvészek izzó lehelete töltöttebe. A madarak nem tudtak megmaradni a fészkükben.Nyugtalanul forgatták a fejüket� kirebbentek a közeli galy-lyakra� és a létezés különös varázslata folytán� fáradhatat-lanul zengtek-daloltak az éj sötétjében� mintha már a haj-nalt köszöntenék. Szörnyû volt a hangzavar� súlyos illat töl-tötte be a levegõt� és a hõség az elviselhetetlenségig fokozó-dott.

Makunaíma meglódította a függõágyat� és messzire rö-pítette belõle Szít. Szí felébredt� és fúriaként csapott le Ma-kunaímára. Fickándoztak. És amikor a szenvedély már egé-szen elûzte a szemükbõl az álmot� az enyelgés egészen újformáiban kerestek felfrissülést.

Még hat hónap sem telt el� amikor a Vadon Anyja egyskarlátszínû csecsemõt hozott a világra. Az esemény híréreBahia-ból� Recife-bõl� Rio Grande de Norte-ból és Paraí-ba-ból eljöttek a köztiszteletben álló félvér matrónák� és aVadon Anyjának a rontást hozó szellemek vörös színébenragyogó� zsinórokból és vékony szíjakból összecsomózott

28

nyakláncot ajándékoztak� mert mostantól fogva Szí volt askarlátzsinór szertartásmestere a Karácsonyi Pásztorjáté-kokon. Elégedetten és örvendezõ szívvel mentek el� újrameg újra táncra perdültek� és nyomukban a futballrajon-gók� strómanok� szeladonok� arszlánok� ficsúrok� gavallé-rok� szóval az aranyifjak népes serege haladt. Makunaíma ahagyományok által megszabott idõ alatt nem csinált sem-mit� de böjtölni nem volt hajlandó.

A kisdednek lapos volt a feje� és Makunaíma még jobbanellapította� mert minden nap jó nagyokat csapott rá� mi-közben így beszélt:

� Fiam� nõj gyorsan� hogy São Paulo-ba menj� és sokpénzt keressél.

Az asszonyok nagyon szerették a skarlátszínû fiúcskát� ésamikor elõször megfürdették� ráaggatták a törzs valameny-nyi ékszerét� hogy a csöppség mindig gazdag legyen. Egyollót hozattak Bolíviából� és szétnyitva becsúsztatták a ván-kos alá� hogyha jön Tutu Marambá� a rossz szellem� neszívja ki az újszülött köldökét és Szí nagylábujját.Tutu Ma-rambá megérkezett� nekiütközött az ollónak� és azt hitte�célhoz ért: megszopogatta a szárát� és elégedetten elment.Csak most kezdtek el igazán gondoskodni a csöppségrõl.Hozattak neki a São Paulo-i Ana Francisca de AlmeidaLeite Morais asszony nevezetes kötött gyapjúcipõcskéibõlegy párat� és a pernambuco-i Joaquina Leitão asszony�vagy ismertebb nevén Quinquina Cacunda saját készítésû��Alpesek Rózsája�� �Guabiroba Virága� és �Érted Emészta Bánat� elnevezésû csipkéibõl is néhányat. Az óbidosiLouro Vieira nõvérek legjobb tamarinduszlevébõl is leszû-rettek egy üveggel� hogy az apróságnak legyen mivel lenyel-nie a féreghajtót. Annyira szép volt minden� hogy az márnem is lehetett igaz!... Á m egyszer a csíkos uhu rászállt acsászár kunyhójára� és baljós kiáltása belehasított a csönd-be. Makunaíma minden ízében reszketni kezdett a rémü-lettõl� de annyira ám� hogy még a szúnyogokat is elijesz-tette a környékrõl� azután elõvette a pazsuari-likõrt� és ala-

29

posan benyakalt belõle: azt hitte� hogy így sikerül elijeszte-nie a rettenetet. Annyit ivott� hogy egész éjszaka aludt tõle�mint akit agyonvertek. Akkor eljött a Fekete Kobra� és ad-dig szívta Szí ép mellét� amíg egy csöpp tej is volt benne.És mivel Zsigének nem sikerült anyává tenni egy amazontsem� a csöppség tej nélkül maradt. Másnap hiába szívta azanyja mellét� hogy majd belekékült� semmi. Egyszer csaksóhajtott egy keserveset� és meghalt.

Egy zsabuti-teknõs formájára faragott koporsóba tettékbele az angyalkát� és a falu közepén temették el� hogy a li-dércek meg ne egyék a szemét. A temetés közben megállásnélkül énekeltek� táncoltak� és vedelték a pazsuari-likõrt.

Amikor véget ért a szertartás� Makunaíma asszonya nemvetette le ünnepi díszeit: de leszakított a nyakláncából egyvarázserejû� kajmán formájú nefritkõ amulettet� a muiraki-tán-talizmánt� odaadta a társának� és egy liánon fölkúszottaz égbe. Ott a magasban él most Szí� könnyû léptekkel járaz útján� nem zavarják többé a hangyák� a testét mindigékszerek borítják� és fénybõl van a ruhája� mert csillaggáváltozott. Õ a Kentaur Bétája.

Másnap� amikor Makunaíma elment� hogy megnézze afia sírját� látta� hogy a fiúcska testébõl kis növény sarjadt.Féltõ gonddal nevelték a növénykét� és ez volt a guaranáfa.Porrá zúzott bogyóival az emberek sok betegséget megtudnak gyógyítani� és felüdítik magukat� ha Vei� a Napnagy meleget bocsát a földre.

30

IV. BOIÚNA LUNA�A HOLDDÁ VÁLTOZOTT

ANAKONDA KÍGYÓ

32

MÁSNAP KORA REGGEL a hõs a mindörökre felejthetetlentárs� Szí utáni bánatában kifúrta alsó ajkát� és átdugta rajtaa kajmán formájú muirakitán-talizmánt� mint egy ajakpec-ket. Úgy érezte� hogy mindjárt sírva fakad. Elbúcsúzott azamazonoktól� odahívta a bátyjait� és útnak indultak.

Céltalanul kóboroltak azokban az erdõségekben� ame-lyek felett most már Makunaíma volt az úr. Amerre csakelhaladt� mindenütt tisztelettel fogadták� a vörös ararák ésaz aranypapagájok csapata kísérte útján. Éjszakánként� harátört a boldogtalanság� felmászott egy asszai-pálmára�amelynek éppen olyan sötétlilák voltak a gyümölcsei� akár-csak az õ lelke� és az égre tekintve� hosszan bámulta Szíörökszép alakját. �Elhagytál� te cudar!� nyögte... Azutánszenvedett� szenvedett elviselhetetlenül� a jóságos isteneksegítségéért fohászkodott� és hosszú dicsõítõ énekeket éne-kelt hozzájuk...

Rudá� Rudá!Te� aki kiszárítod az esõket�Add� hogy az óceán felõl jövõ szelekVégigvágtassanak birodalmamon�A felhõk messzire szálljanak�És az én cudarkámTisztán és erõsen ragyogjon az égen!...Add� hogy megszelídüljenekA folyók vizei�És én beléjük merülvénVigadozhassak az én cudarkámmal�Aki a vizek tükrében ringatózik!...

Így szólt a dal. Utána lemászott a pálmafáról� és Maa-nape vállára borulva zokogott tovább; Zsigé vele együtt sír-

33

dogált és élesztgette a tüzet� hogy a hõs meg ne fázzon.Maanape a könnyeit nyelte� és az álom gazdáihoz� Akuti-puruhoz� a mókushoz� Murukututuhoz� a pápaszemes ba-golyhoz és Dukukuhoz fohászkodva altatódalt dúdolgatott:

Akutipuru�Add kölcsön az álmodatMakunaímának�Aludjon el végre.

Kiszedte a hõsbõl a kullancsokat� és hogy elcsitítsa� rin-gatni kezdte. A hõs lassan-lassan abbahagyta a szipogást� ésmély álomba szenderült.

Másnap a három vándor folytatta útját a rejtelmes erdõ-ségeken keresztül. Makunaímát mindenfelé hûségesen kö-vette kísérete� a vörös ararák és az aranypapagájok csapata.

Mentek-mendegéltek� míg egy ízben� amikor a hajnal ép-pen az éjszaka sötétségét készült elhessenteni� panaszosleányhangot hallottak a távolból. elindultak arrafelé� hogymegnézzék� mi az. Másfél mérföldet gyalogoltak� és egy zu-hogóra találtak� amelyik úgy sírt� mint a záporesõ. Maku-naíma megkérdezte a zuhogót:

� Hát veled meg mi történt?� Bruhühü!� No� mondd el� mi a baj!Akkor a vízesés elmesélte� hogy mi történt vele.� Tudd meg� hogy engem Naipinak hívnak� és Mexo-Me-

xoitiki törzsfõnök az apám� akinek a neve az én nyelvemenannyit tesz� hogy Kúszik-mászik. Csodálatosan szép leányvoltam� és a környéken minden ifjú törzsfõnök szeretettvolna belefeküdni a függõágyamba� hogy megízlelje a tes-temet� amely lágyabb volt� mint a kapokfa rostja. De ami-kor valamelyikük meglátogatott� harapásokkal és rúgások-kal fogadtam� mert próbára akartam tenni az erejét. Ámegyikük sem bírta sokáig� és mind egy szálig búsan tovább-álltak.

34

Törzsünk a Vizek Atyjának� Kapeinak� az anakondánakrabságában élt. Kapei egy nagy barlangban lakott� a szau-bahangyák társaságában� és valahányszor a folyóparti ipé-fákat elborították a sárga virágok� eljött a faluba� hogy ki-válassza azt a szûzlányt� aki vele hál majd csontvázaktól fe-hérlõ� föld alatti barlangjában.

Amikor testem vércsöppeket hullajtott� remegõn a vágy-tól� hogy egy férfinak szolgálhasson� ágyasházam márvány-pálmái között pirkadatkor gyöngybagoly rikoltott� megje-lent a faluban Kapei� és engem választott. A folyópart ipé-fáit elborította a sárga ragyogás� és az összes virág apámharcosának� a serkenõ bajuszú Titszaténak sírástól rázkódóvállára hullott. A szomorúság� mint a vándorhangyák mo-hó serege� végigtarolta a falut� még a csöndet is felfalta.

Amikor a törzs vénséges-vén varázsló-fõnöke megint elõ-húzta üregébõl az éjszakát� Titszaté összegyûjtötte a lehul-lott virágszirmokat� és elhozta õket a függõágyamba. Ezvolt az utolsó szabad éjszakám. És én akkor megharaptamTitszatét.

Fogam nyomán kibuggyant csuklójából a vér� de a legényoda se figyelt rá� nem bizony� fölnyögött szerelmes indu-latában� és a számat megtöltötte virágszirmokkal� hogynem tudtam harapni többé. Azután fölszökkent a függõ-ágyamba� és Naipi mindenben a kedvére tett Titszaténak.

Egymást tépve� szaggatva vigadoztunk� kihulló vér és vi-rágszirom borította be a testünket� és mikor vágyunk csil-lapult� legyõzõm felkapott engem� vitt magával� és beleha-jított a kúszócserjék rejtekében partra húzott kéregkenuba.Villámsebesen evezett végig a Zangado folyón� hogy azanakonda utol ne érjen bennünket.

Másnap� amikor az öreg varázsló-fõnök megint üregéberejtette az éjszakát� Kapei eljött értem� de véráztatta függõ-ágyam üresen lengett. Nagyot bõdült� és sebesen úszva anyomunkba eredt. Jött� jött utánunk megállíthatatlanul�iszonyú bõgése egyre közeledett� közel� még közelebb� egé-

35

szen közel volt már� és aztán a Zangado folyó hullámai ma-gasra csaptak az anakonda teste körül.

Titszaté nem bírta tovább az evezést� annyira elgyengült�a vér megállíthatatlanul buzgott a csukóján ejtett sebbõl.Ezért aztán nem is gondolhattunk a menekülésre. Kapei el-kapott� megforgatott� a feje fölé emelt� és belém fúrta a te-kintetét� mint a tapasztalt vénasszonyok: látta� hogy már akedvére tettem Titszaténak.

Rettentõ haragjában össze tudta volna roppantani a vilá-got is� úgy hiszem... engem itt helyben kõvé változtatott�Titszatét pedig kihajította a folyó partjára� ahol fa nõtt be-lõle. Ott ni� ott lent! Õ az a sudár kenyérdiófa� amit ottlátni; és ágait a vízbe merítve üzen nekem. Sötétvörös virá-gai a harapás nyomán kisarjadó vércsöppek� amelyek a le-zúduló víz hidegétõl megdermedtek.

Kapei itt él alattam� és szüntelenül azt fürkészi� hogycsakugyan a kedvét töltötte-e velem a legény. Kedvét töl-tötte� úgy bizony� és én ebbe a kõbe zárva az idõk legvége-zetéig hullatom a könnyeimet� hogy többé már nem tehe-tek a kedvére az én harcosomnak� Titszaténak...

Elhallgatott. A könnycseppek Makunaíma térdére hullot-tak� a hõst rázta a zokogás:

� Ha... ha... ha az az anakonda most itt lenne� én... énmegölném õt!

Na� akkor rettentõ bõgés hallatszott� és Kapei lassan ki-emelkedett a vízbõl. Kapei volt az anakonda� a Vizek Atyja.Makunaíma kihúzta magát� csak úgy sugárzott belõle ahõsi elszánás� megindult a szörny felé. Kapei kitátotta aszáját� és egy nagy csõrösdarázs-felhõt eresztett ki a torkán.Makunaíma derekasan csapkodott maga körül� és mindegy szálig agyonverte a csõrösdarazsakat. Akkor a szörnyegy keskeny bõrszíjat köpött felé� amelynek két végén fém-golyócskák csilingeltek� Ám Makunaíma sarkát abban apillanatban megmarta egy szövõhangya. A hõs a fájda-lomtól kábultan összegörnyedt� a szíj elsüvített a feje felett�és Kapei arcába csapódott vissza. Erre még veszettebb

36

bömbölés tört fel a szörny torkából� és fejével Makunaímafelé vágott. A hõs fürgén oldalra szökkent� felkapott egyszikladarabot� és zsupsz! lecsapta vele a rusnya féreg fejét.

A szörny teste görcsösen vonaglott� és belehullt a folyó-ba� nagy� szelíd szemekkel a világba tekintõ feje pedig alá-zatosan csúszott a hõs felé� hogy megcsókolja a lábát. A hõsettõl úgy megijedt� hogy nyakába kapta a lábát� és bero-hant az õserdõbe. A két bátyja utána.

� Várj meg� te böszme� várj meg! � kiáltozta a fej.Na� erre még jobban futottak. Megtettek másfél mérföl-

det� aztán hátranéztek. Kapei feje még mindig ott görgötta nyomukban. Rohantak tovább� és amikor a fáradtságtólmár rogyadozott a térdük� a folyó partján felmásztak egykokafára� arra gondolva� hátha a fej továbbgurul. De a fejmegállt a fa alatt� és kokabogyót kért. Makunaíma megráz-ta a fát. A fej összeszedte a földre hullott bogyókat� megettemind� és kért még. Zsigé a vízbe dobálta a bogyókat� de afej azt mondta� hogy oda biz� nem megy be� de nem ám.Akkor Maanape minden erejét összeszedte� és jó messzirehajított egy bogyót� s amíg a fej elment� hogy megkeresse�a testvérek lemásztak a fáról és elszeleltek. Futottak� futot-tak� és másfél mérfölddel odább meglátták azt a házat�melyben Cananeia filozoptere élt.

A vénség a ház ajtajában ült� és ódon fóliánsokat olvas-gatott. Makunaíma megszólította:

� Hogy vagyunk� hogy vagyunk� filozopter uram?� Megvagyok� messzi földrõl jött idegen.� Hûsölgetünk� hûsölgetünk?� C�est vrai� bizony így van� ahogy a franciák mondják.� Na� viszlát� filozopter uram� sietõs az utunk...És nekiiramodtak megint. Egy sóhajtásnyi idõ alatt ma-

guk mögött hagyták Caputera és Morrete vidékének törté-nelem elõtti korokból származó temetkezési helyeit� ésnem sokkal odább egy elhagyott viskóra találtak. Bemen-tek� és jól elreteszelték az ajtót. Akkor Makunaíma ész-revette� hogy elvesztette az ajakpecket. Kétségbeesett� mert

37

ez volt az egyetlen emléke� ami Szítõl maradt. Ki akartmenni� hogy megkeresse a muirakitán-talizmánt� de abátyjai nem engedték. Nem telt bele sok idõ� megérkezetta fej. Bum! Bum! dörömbölt az ajtón.

� Mit akarsz?� Nyisd ki az ajtót� hogy bemehessek!A kajmán tán kinyitotta volna� de õk nem! És a fej nem

tudott bemenni. Makunaíma nem tudta� hogy a fej mostmár a szolgája� és nem azért jár utána� hogy ártson neki. Afej hosszú ideig várt� de amikor látta� hogy nem engedikbe� töprengeni kezdett� hogy mitévõ legyen. Ha vízzé vál-tozna� meginnák� ha szúnyog lenne� elhessentenék� ha vo-nat lenne� kisiklana� ha folyó volna� rárajzolnák a térkép-re... Elhatározta: �Én leszek a hold.� Bekiabált:

� Nyissátok ki az ajtót� emberek� mondani akarok vala-mit!

Makunaíma kilesett a kukucskálón� és már nyitotta is azajtót. Közben odaszólt Zsigének:

� Probléma egy szál se!Zsigé visszazárta az ajtót. Ettõl fogva Brazíliában a

�Probléma egy szál se!� kifejezést akkor használják� ha azember meggondolatlanul belevág valamibe.

Amikor Kapei látta� hogy mégsem engedik be� keservesjajgatásba kezdett� és megkérdezte a madárpókot� segíte-ne-e neki� hogy felmehessen az égbe.

� Fonalamat megolvasztja a Nap � felelt rá a csudanagypók.

Akkor a fej odahívta az aranyfarkú kacikákat� és éjszakaborult a földre.

� A sötétben nem látni a fonalat� amit szövök � mondtaerre a csudanagy pók.

Akkor a fej elment az Andok hegységében� hozott onnanmagával egy tökhéjban hideget� és azt mondta:

� Önts ki belõle egy cseppet minden másfél mérföldután� és a fonál fehér lesz a dértõl. Indulhatunk?

� Na� induljunk.

38

A madárpók letelepedett a földre� és szõni kezdte a fo-nalát. Az elsõ arra járó szellõ fölkapta� és az égig repítettea pillekönnyû szálat. Akkor a csudanagy pók felkapaszko-dott rajta� és amikor felért a tetejére� kilötykölt egy kevészúzmarát. És míg a madárpók tovább szõtte fölfelé a fona-lát� a mélybõl jövõ szálat csillogó fehérség vonta be.

� Isten veled� népem� én most felmegyek az égbe.És a fej útnak indult az ég tágas mezõi felé. Foga közé

kapta a pókfonalat� és nyelte� nyelte� amilyen szaporáncsak tudta. A testvérek kitárták az ajtót� és bámultak utána.Kapei ment� ment egyre feljebb.

� Igazán az égbe mégy� te fej?� Ühüm � dünnyögte a fej� mert a szája tele volt pókfo-

nállal.Hajnalodott már� amikor Kapei� az anakonda� a Vizek

Atyja� fölért az égbe. A feje kerekre dagadt a temérdek pók-fonáltól� amit megevett� és egészen belesápadt az erõlkö-désbe. Lehulló verejtékcseppjeibõl lett a friss harmat. Ka-pei a deres fonáltól olyan hideg ma is. Azelõtt Kapei volt azanakonda� a Vizek Ura volt� de most már õ a Hold égenjáró kerek ábrázata. És a madárpókok attól az idõtõl fogvaszövik éjszaka a hálójukat.

Másnap a fivérek egészen a folyó partjáig bejárták a vi-déket� de hiába kerestek-kutattak� a muirakitán-talizmán-nak nyoma veszett. Hasztalan kérdezgették végig az élõlé-nyeket� a szárazföldön meg a fákon lakó barnateknõsöket�karmosmajmokat� sörtés armadillókat� hosszúfarkú tezsu-kat és a cafrangosteknõsöket; a levegõben röpködõ redõs-szárnyú darazsakat� szaladó kakukkokat� négyszárnyú ka-kukkokat� fakopácsokat� nyûvágókakukkokat� a kacikama-darat és komáját� a poszméhet� a házi csótányt� meg azt amadarat� amelyik azt kiabálja �Taam!�� és a párját� ame-lyik így válaszol �Taim!�� a gekkót� aki mindig összevész azoposszummal; a folyóban úszó vitorláshalakat� diszkoszha-lakat� cifra gyöngyössügéreket és az óriás arapaimákat; avízparton sétáló skarlátbatlákat� kanálcsõrû bakcsókat és a

39

szigonyosgémeket� szóval ezt a temérdek teremtményt� deegyikük sem látott semmit� egyikük sem tudott semmirõl.Na� akkor a testvérek megint útnak eredtek� járták továbba császárság tartományait. Elviselhetetlen volt a nagy csön-desség. Makunaíma néha-néha megállt� és a cudarkájáragondolt... Milyen hatalmas vágyakozás támadt föl benneilyenkor! Még az idõ is megállt tõle. A hõs sokáig sírdogált.A könnyek végigfutottak gyermekarcán� és ráfolytak izmos�szõrös mellkasára. Akkor a hõs megrázta a kis gyerekfejét�és felsóhajtott:

� Haj� testvérek! Az elsõ szerelemnek nincsen párja�nincs bizony!...

És ment tovább. Mindenfelé tisztelettel köszöntötték� ésa nyomából soha el nem maradt a vörös ararák és az arany-papagájok tarka kísérete.

Egyszer� amikor behúzódott az árnyékba� hogy ott várjabe bátyjait� akik halászni mentek� a Nyájõrzõ Kisnéger� apampák jó szelleme� akihez Makunaíma naponta imádko-zott� megszánta a boldogtalan hõst� és elhatározta� hogysegít rajta. Elküldte hozzá az ökörszemet. A hõs egyszercsak szapora szárnycsattogást hallott� és egy ökörszemereszkedett le a térdére. Makunaíma felemelte a karját� éselzavarta az ökörszemet. De nem telt bele egy perc sem� ésmegint hallotta a surrogást: a kismadár leszállt a hasára.Makunaíma nyugodtan feküdt tovább. Akkor az ökörszemszelíd dalba fogott� és a hõs mindent megértett abból� amitdalolt. Arról szólt a dal� hogy Makunaíma azért olyan szo-morú� mert amikor a folyóparton felmászott a kokafára� el-veszítette a muirakitán-talizmánt. És már � így szólt továbbaz ökörszem dala � nem is lehet boldog� mert egy arrau-teknõs lenyelte a talizmánt� és az a pákász� aki a teknõsbé-kát kifogta� a zöld kõbõl faragott kajmánt eladta egy Ven-ceslau Pietro Pietra nevû perui vándorárusnak. A talizmángazdája meggazdagodott� jómódú földbirtokos és köztisz-teletben álló polgár lett belõle� és most a híres São Paulo-ban� a Tieté folyó partján emelkedõ pazar nagyvárosban él.

40

Az ökörszem befejezte énekét� egy kört írt le a levegõben�és elszállt. A hõs két bátyja megérkezett a halászásból� ésMakunaíma így beszélt hozzájuk:

� Egy nyársas szarvast csalogatva mentem az ösvényen�amikor hopp!� valami birizgálást éreztem az oldalamon.Odakaptam� hát egy jámbor százlábú akadt a kezembe� éselmondta nekem az igazságot.

Akkor aztán Makunaíma szép sorjában elbeszélte� hogymi lett a muirakitán-talizmán sorsa� és azt mondta a báty-jainak� hogy ha addig él is� elmegy São Paulo-ba� megke-resi azt a bizonyos Venceslau Pietro Pietrát� és visszaveszitõle az ellopott ajakpecket.

� ... a csörgõkígyó rakjon fészket a fejemen� ha nemtalálom meg a muirakitán-talizmánt! Ha ti is velem jöttök�annál jobb� de ha nem jöttök� úgy is jó!� inkább egyedülmenjen az ember� mint rossz kísérettel. De én konok va-gyok ám� mint a varasbéka� és ha valamibe belefogok� ak-kor azt végigcsinálom� ha belepusztulok is. Elmegyek oda�mert látni akarom� igaz-e� amit az ökörszem� akarom mon-dani� a százlábú mesélt.

Miután mindezt elmondta� Makunaíma kacagott egy na-gyot� mert eszébe jutott� hogy milyen jó hazugsághoz se-gítette hozzá a madár. Maanape és Zsigé úgy döntött� hogyelkísérik õt� már csak azért is� mert egy hõsnek is jól jönnéha a segítség.

41

V. PIAIMÁN� AZ ÓRIÁS

44

MÁSNAP alig pitymallott még� amikor Makunaíma beülta fatörzs-kenuba� és elevezett a Fekete-folyó torkolatához�hogy elvigye lelkiismeretét a Marapatá-szigetre. Egy tízméter magas oszlopkaktusz legtetejére tûzte� hogy a szau-ba-hangyák meg ne rágják. Utána visszatért oda� ahol abátyjai vártak rá; déltájban felkerekedtek� és a Naptól bal-kézre elterülõ vidékek felé vették útjukat.

Útjuk során sok-sok megpróbáltatásban volt részük� bo-zótos pusztaságokon� zuhatagokon� zuhatagos folyókon�rengeteg erdõkön� sebes vizû patakokon� omladékos szur-dokokon� járhatatlan õserdõkön kellett keresztülverekedni-ük magukat� ahol a vadon megannyi csodája állta útjukat.Makunaíma és két fivére São Paulo-ba igyekezett. Az Ara-guaia folyó hátán haladtak céljuk felé. Megannyi kockáza-tos vállalkozása és kalandjai során a hõs egy árva piculátsem tudott összegyûjteni� ám a csillaggá változott erdeiamazontól örökölt kincsek ott pihentek az északon elterülõRoraima tartomány sziklaüregeiben. Makunaíma ebbõl aroppant kincsbõl nem kevesebb� mint negyvenszer negy-venmillió fürt kakaót vitt magával az útra� mert azon a vi-déken a kakaót használták pénz gyanánt. Töméntelen de-reglyét megpakolt. Szemet gyönyörködtetõ látvány volt azAraguaia-n úszó fakéreg-kenuk sora� a kétszáz� párosávalegymás mellé kötözött csónak úgy suhant a folyó hátán�mint a kilõtt nyíl. Makunaíma komoran� összevont szemöl-dökkel állt a vezérhajó orrában� és azt figyelte� hogy a városmikor bukkan föl a messzeségben. Gondolataiban elmerül-ve rágta ujjait; szemölcs borította már valamennyit� mivel ahõs állandóan a csillaggá változott Szí felé bökdösött. Ma-kunaíma bátyjai úgy eveztek� hogy a szúnyogok ijedten reb-bentek széjjel� minden egyes evezõcsapásuktól megrázkó-dott a kétszáz összefûzött kéregkenu� és tucatjával hullot-

45

tak a vízbe a kakaóbilingek� így aztán a hajók után szélescsokoládé-nyomvonal maradt� amelybõl élvezettel lakmá-roztak a diszkoszhalak� a vitorláshalak� a cifra gyöngyössü-gérek� a bölcsõszájú halak és a vöröshalak.

Egy ízben a Nap apró verejtékpikkelyekkel hintette telis-tele a három fivér testét� és Makunaímának eszébe jutott�hogy meg kellene fürdeni. De a folyóban nem fürödhettek�mert nyüzsögtek benne a pirányák� és ezek a kis halakannyira vérszomjasak voltak� hogy falkástul rohantak ráegy-egy széttépett nõvérükre� és a nagyobb koncért mara-kodva olykor egy méterre vagy még magasabbra is kiugrot-tak a vízbõl. Akkor Makunaíma a folyó közepén magasodósziklazátonyon észrevett egy vízzel teli mélyedést. Ez a mé-lyedés éppen olyan volt� mint egy óriás lábnyoma. Oda-eveztek a zátonyhoz. A hõs beletalpalt a tócsába� és nagyo-kat visongatott a hideg víztõl.Tetõtõl talpig lemosta magát.A tócsában varázserejû víz volt� mert a sziklazátony mé-lyedése az indiánok nagy tanítómesterének� Suménak a lá-ba nyomán keletkezett� még azokban az idõkben� amikoraz Óriás Jézus Evangéliumát hirdetve járt a brazil indiánokközött. Mire a hõs befejezte a fürdést� hófehér volt a bõreés kék volt a szeme� mert a víz lemosta róla a feketeséget.Ettõl fogva senki sem gondolta volna róla� hogy az éjfeketebõrû tapanyumasz-indiánok törzsébõl származik.

Amikor Zsigé felfogta� hogy csoda történt� õ is beleve-tette magát a Sumé hatalmas lába nyomában összegyûltvízbe. De a vizet már túlságosan bepiszkolta a hõs fekete-sége� és Zsigé hiába mosta-dörzsölte magát� mint egy esze-lõs� hogy csak úgy fröcskölt a víz mindenfelé� nem tudtalemosni testérõl az egész feketeséget; világos bronzszínûmaradt a bõre. Makunaíma megsajnálta� és így vigasztalta:

� Figyelj rám� Zsigé� testvérem� fehér ugyan nem lettél�de azért nem vagy egészen fekete sem� és a semminél akevés is jobb.

Na� Maanape is nekikészülõdött a fürdésnek� de Zsigé azösszes varázserejû vizet kilötykölte a mélyedésbõl. Alig ma-

46

radt valami a fenekén� és Maanape csak a tenyerét meg atalpát tudta megmosni benne. Ezért aztán egészen feketemaradt� mint a tapanyumasz törzs fiai. Csak a tenyere mega talpa lett rózsaszín� mert megtisztította a szent víz. Ma-kunaíma megsajnálta� és így vigasztalta:

� Ne bánkódj� Maanape� testvérem� bizony mondom� nebánkódjál� mert Júdás apánknak nálad is nagyobb csúfság-ban volt része.

A sziklazátonyra tûzõ napfényben fenséges látványt nyúj-tott a három testvér; ruha nélkül� szálfaegyenesen álltakott: az egyik hófehér volt� a másik bronzbarna� a harmadikpedig éjfekete. Az õserdõ állatai a szájukat tátva bámultákõket. A kiskajmán� a széleshomlokú kajmán� a mórkajmán�a sárga hasú zsakaré-kajmán� szóval az összes kajmán ki-dugta a vízbõl dülledt szemét� hogy jobban lásson. A folyópartjait elborító mocsári kontyvirágok� nyíllevelû kontyvi-rágok� vízi bombaxok� umbaubafák és kaprifák ágain üldö-gélõ nagyfejû csuklyásmajmok� halálfejes majmok� bõgõ-majmok� vörös bõgõmajmok� fekete pókmajmok� gyapjas-majmok� mirikimajmok� csupaszfülû karmosmajmok� szó-val a Brazíliában élõ mind a negyvenféle majom majd meg-pukkadt az irigységtõl. És a gezerigók: a barátgezerigó� avörhenyes gezerigó� a kék gezerigó� az ércfényû gezerigó� afeketetorkú rigó� amelyik� ha eszik� nem ad belõle senki-nek� a törpe kotinga� a nagyhangú kotinga� a türkizkotin-ga� a tarajos szirtimadár� szóval ez a sok madár annyira el-ámult� hogy csak fújta� cifrázta véget nem érõen a dalát.Makunaímát elöntötte a méreg. Kezét a fenekére csapta� ésodakiáltotta a csudálatba belefeledkezett állatseregletnek:

� Mi az� nem láttatok még fehér embert� he?Erre aztán a különbözõ élõlények szétszéledtek� ki-ki el-

ment a dolgára� a három testvér pedig folytatta útját.Nemsokára a Tieté folyócska vidékére értek� ahol a Bour-

bon-kávét termesztették� és a kakaóval már nem lehetett fi-zetni� mert errefelé a lóvé� a rongy� a rupp� a cruzeiro� asteksz� a peták� a piroshasú� az ötszázas� a milreis� a bélás

47

és a lé� meg a garas� a mani� a korpa� a bankó� a dohány�a zsozsó� a guba� a susu� a bagó� a suska és a grand járta�és húszezer kakaóbilingért még egy hitvány harisnyakötõtsem lehetett kapni. Makunaímát ez nagyon felbosszantot-ta. Még hogy dolgoznia kelljen� neki� a hõsnek... Csügged-ten morogta:

� Jaj� semmi kedvem!...Elhatározta� hogy otthagy csapot-papot� és visszatér szü-

lõföldjére� ahol õ a császár. Á m Maanape a lelkére beszélt:� Ne légy már olyan puhány� öcsém! A mangróve sem

borul gyászba� ha egy rák a végét járja! Az ördögbe is! Nehagyd el magad� valahogy csak elrendezzük a dolgokat!

Amikor São Paulo-ba érkeztek� Maanape félrerakott egykeveset a vagyonukból� hogy legyen mit enniük� a többitpedig áruba bocsátotta a börzén: az üzleti akcióból mintegynyolcvanezer reis tiszta haszonra tett szert. Maanape va-rázsló volt. Nyolcvanezer reis nem ért túlságosan sokat� áma hõs meditált egy darabig� azután így szólt a bátyjaihoz:

� Türelem! Meghúzzuk a derékszíjat� és valahogy csakmegélünk ebbõl is� mert aki sokat kíván� az kicsit se érde-mel.

Ebbõl a kevéske pénzbõl élt hát Makunaíma.Egy hûvös alkonyatkor érkezett a három fivér São Paulo

pazar városához� amely méltóságteljesen emelkedett aTieté folyócska két partján. A város elõtt a császári papa-gájhad nagy rikoltozással búcsút vett a hõstõl� és a tarkacsapat megindult visszafelé északra� az õserdõbe. A háromtestvér egy különös erdõhöz ért� ahol sûrûn egymás mellettnõttek az inazsápálmák� a koszorúspálmák� a tukumánpál-mák� amelyeknek sudarán göndör füstbóbita lengedezett� akéz ujjaihoz hasonló tagolt� kemény levelek és a kókuszdiókhelyett. A csillagok pedig leszálltak a tejfehér ködpermet-ben fürdõ égboltról� és a város utcáin kószáltak. Makunaí-mának eszébe jutott� hogy meg kellene keresnie közöttükSzít. Jaj� õ ezt az asszonyt soha életében nem fogja elfelej-teni� nem bizony� mert azt a varázslatos függõágyat� amely-

48

ben annyit vigadoztak� párja tulajdon hajszálaiból csomóz-ta össze� és aki egyszer is feküdt ilyen ágyban� a készítõjétsoha nem feledheti. Makunaíma járta� járta a várost� de azutcákat és a tereket benépesítõ asszonyok a fehérnél is fe-hérebbek� a haloványnál is haloványabbak voltak... Maku-naíma nagyokat sóhajtott. Testével súrolta az asszonyokat�és ellágyulva dörmögte: �Mani! Mani! manióka leány-kái...� Ennyi szépségtõl és a nyomában támadó vágytól el-vesztette a fejét. Végre kiválasztott magának három asz-szonyt. Furcsa� lábakon álló függõágyban fickándozott ve-lük� egy olyan nagy kunyhóban� amely még a Paranaguarahegynél is magasabb volt. A hõs derekát nagyon nyomta azágy� ezért keresztbe feküdt az asszonyokon� úgy aludt el avigadozás után. Az az éjszaka négyezerbe került neki� azottani pénzben számolva.

A hõs elméje egészen összezavarodott. Reggel arra éb-redt� hogy lenn az utakon csordába verõdött vadállatokszáguldoznak roppant bõgéssel� az ijesztõen magasodókunyhók között. Aztán az az ördöngös selyemmajom� ame-lyik mindig felvitte õt annak a hatalmas háznak a tetejére�ahol aludt... Mennyi rusnya féreg élt errefelé; hörgõ-kö-högõ szörnyetegek� rémalakok� ördögfiak� gonosz szelle-mek és lidércek sokasága nyüzsgött a dûlõutakon� a földalatti üregekben� a járatokkal behálózott gyomrú dombok-ban� ahonnan csapatostul jöttek kifelé a fehérnél is fehé-rebb bõrû emberek� akik bizonyosan a manióka gyermekeivoltak... A hõs elméje alaposan összezavarodott. A fehér-személyek nagyokat kacagva elmagyarázták neki� hogy az aselyemmajom� nem majom� de nem ám� hanem liftnekhívják� és gép. Másnap reggel elmagyarázták azt is� hogy aza tömérdek csipogás� üvöltés� rikoltás� fújás� röfögés� bõ-gés nem az� aminek hangzik� de nem ám� hanem az autó-dudák� a csengõk� a tülkök� a kürtök hangja� és a gépektõlered az is. A pumák sem pumák� hanem fordnak� hupmo-bilnak� sevrolének� dodzsnak� marmonnak nevezik õket� ésmindegyik gép. A sörényes hangyászok� a tûzkígyók� a bod-

49

ros füstkoronát viselõ inazsápálmák pedig teherautók� vil-lamosok� trolibuszok� fényreklámok� utcai órák� utcai lám-pák� rádiók� motorkerékpárok� utcai telefonok� villanyosz-lopok� kémények... Gépek azok is� és a városban minden�de minden gép. A hõs szótlanul figyelt� és tanult. Néha re-megés futott végig a testén. De azután megint feszülten�ijedt álmélkodással fülelt� lesett� tanakodott magában.Irigységgel vegyes tiszteletet érzett e valóban hatalmas is-tenség iránt� akit a manióka gyermekei Gépnek neveznek;Tupán istenasszony volt õ� a Viharok Anyja� aki még a Vi-zek Anyjánál is nagyobbakat tud rikoltani� miközben ré-misztõ zenebonát támaszt.

Makunaíma elhatározta� hogy megkeresi a Gépet� és fic-kándozik vele� mert a manióka gyermekei között is õ akartlenni a császár. A három fehérszemély erre rettentõen ne-vetett� és magyarázni kezdte a hõsnek� hogy ez az egészdolog az istenekkel� nem más� mint egy bõdületes ha-zugság� amit a régiek találtak ki� és nincs is isten� nincs bi-zony� a géppel pedig senki sem szokott enyelegni� mert agép megöli az embert. A gép nem isten� nem bizony� éskülönben sincsenek olyan asszonyi kellékei� amikért a hõstmajd megeszi a fene. Emberek készítették; villanyáram�tûz� víz� szél vagy gõz mozgatja õket� mert az emberekuralmuk alá hajtották a természet erõit. A kajmán tán el-hitte volna� de nem a hõs! Kiugrott az ágyból� és ezt nek-tek!� egy megvetést kifejezõ féktelen mozdulattal� így� la!�belecsapta a bal alsó karját másik karjának a könyökhaj-latába� és jobb kézfejét szilajul meglengetve a három fehér-személy felé� faképnél hagyta õket. Úgy mondják� a hõs eb-ben a pillanatban találta ki a csúfolódásnak ezt a közismertés kedvelt formáját: a dulit.

Makunaíma és két bátyja egy penzióba költözött. A hõsszáját kiverte az afta� ez maradt meg emlékül az elsõ SãoPaulo-i szerelmes éjszaka után. Hangosan nyögött a fájda-lomtól� de a betegség sehogyan sem akart elmúlni. VégülMaanape ellopta egy szentély kulcsát� és odaadta Maku-

50

naímának� hogy azt szopogassa. Makunaíma szopta-szo-pogatta a kulcsot� és hamarosan meggyógyult. Maanapevarázsló volt.

Makunaíma ezután egy álló hétig nem evett� nem is fic-kándozott senkivel� egyre csak a manióka gyermekeinek aGéppel vívott dicstelen küzdelmérõl elmélkedett. A Gépmegöli az embereket� a Gépnek viszont az emberek pa-rancsolnak... Sehogyan sem fért a fejébe� hogy a maniókagyermekeinek nincsenek titkos szertartásai� mégis uralkod-nak� és azt sem tudta megmagyarázni magának� hogy aszomorúság miért költözött a lelkébe� ha a Gépnek nincsenhatalma� ha a titokzatos erõk nem hatnak rá� akkor nemérezhet sem vágyat� sem csömört. Bánatosan lézengettegyik helyrõl a másikra. Míg azután egy este� egy felhõkar-coló teraszának párkányáról lefelé csüggeszkedve� megol-dotta a problémát� és kinyilvánította� hogy:

� Ebben a harcban a manióka gyermekei nem gyõzik le agépet� és a gép nem gyõzi le õket. Döntetlen!

Egyelõre csak ennyit jelentett ki� mert még nem szokotthozzá� hogy hosszú beszédeket mondjon� ám a lelke mé-lyén� a legeslegmélyén� már gyökeret vert a bizonyosság�hogy a gép valójában egy olyan istenség� amely az embe-rektõl függetlenül éli az életét� mert nincsenek olyan em-beri tulajdonságai� mint például Iara istennõnek� a VizekAnyjának. Ebbõl az egész homályos zûrzavarból csupánegyetlen világos gondolatot emelt ki az értelme: az emberekigazából gépek� a gépek pedig emberek. Makunaíma na-gyot kacagott. Érezte� hogy megszabadult egy gondtól� ésettõl csuda jókedvû lett. Zsigét telefon-géppé változtatta�és felhívta az összes éjszakai mulatót: langusztát és francialányokat rendelt.

A tivornyázástól másnap olyan erõtlen volt� hogy rátá-madó emlékei könnyûszerrel legyûrték. Eszébe jutott amuirakitán-talizmán. Elhatározta� hogy azonnal dologhozlát� mert a kígyót is az elsõ csapással kell agyonütni.

51

Venceslau Pietro Petra a Maranhão utca végén lakott�egy fákkal körülvett csodálatos villában� ahonnan a Pa-caembu északi lankáira esett a kilátás. Makunaíma szóltMaanapénak� hogy elsétál arrafelé� mert ég már a vágytól�hogy közelebbi ismeretséget kössön Venceslau PietroPietrával. Maanape elkomorodva ecsetelte� hogy mennyibajjal járhat ez a látogatás� mivelhogy a vándorárusnak sa-rokkal elõre áll a lábfeje� és akit Isten így megjelölt� attóljobb óvakodni. Alighanem valami gonosz szörnyeteg le-het... Ki tudja� talán õ Piaimán� az emberevõ óriás!... DeMakunaímának aztán beszélhetett.

� Mindenképpen elmegyek. Ahol ismernek� ott biztosanmegkapom a nekem kijáró tiszteletet� ahol pedig nem� ottvagy megkapom� vagy nem.

Erre Maanape elkísérte az öccsét.A vándorárus villája mögött nõtt a Dzslaúra-Iege fa�

amelyen minden gyümölcs megterem: kesudió� mombin-szilva� balzsam-szilva� mangó� ananász� avogado-körte�zsabuti-cseresznye� szagos anóna� szapota-körte� pupunya-dió� pitanga-bogyó és az ikakó-szilva� amelynek olyan azillata� mint a néger nõ hónaljának� szóval ezek a gyümöl-csök mind megteremnek rajta� és a fa nagyon magas. A kéttestvér nagyon éhes volt. Azokból a levelekbõl� amiket aszaubahangyák rágtak el� vadlest készítettek maguknak�hogy onnan lõdözhessék le a gyümölcsbõl lakmározó álla-tokat. Maanape így szólt Makunaímához:

� Figyelj csak� öcsém� ha egy madár dalol� nehogy vála-szolj neki� mert akkor oda minden varázserõm.

A hõs bólintott� hogy jól van. Maanape lõtt a fúvócsõvel�Makunaíma pedig összeszedte a vadles mögött földre hullóállatokat. A sok lõtt vad nagy zajjal hullott lefelé� akár a zá-poresõ� és Makunaíma alig tudta elkapdosni a sok pikke-lyes taót� pókmajmot� szebumajmot� hokkót� sakutyúkot�díszes tinamut� tukánt� szóval ezt a sokféle állatot� amelyetlõttek maguknak. Ám ez a nagy lárma fölverte Venceslau

52

Pietro Pietrát az édes farnientézésbõl� és felkelt� hogy meg-nézze� mi zavarja a nyugalmát. És Venceslau Pietro Pietravolt Piaimán� az emberevõ óriás. Kiállt a ház kapujába� éskiáltozni kezdett� mint egy vadmadár:

� Ogoró! Ogoró! Ogoró!Úgy szólt ez az ogoró� mintha nagyon messzirõl kiáltott

volna. Makunaíma rögtön válaszolt rá:� Ogoró! Ogoró! Ogoró!Maanape tudta� hogy ebbõl baj lesz� ezért odasúgta neki:� Bújj el� öcsém!A hõs elbújt a leshely hátában� a döglött vadállatok és a

hangyák között. Na� megérkezett az óriás:� Ki kiabált nekem vissza?Maanape megszólalt:� Nem tudom.� Ki kiabált nekem vissza?� Nem tudom.Tizenháromszor egymás után. Akkor így szólt az óriás:� Ember volt. Mutasd meg� hol van.Maanape ledobott egy döglött majmot. Piaimán befalta�

és megint rákezdte:� Ember volt. Mutasd meg� hol van.Észrevette a rejtõzködõ hõs kisujját� és kilõtt felé egy nyi-

lat. Elnyújtott jajkiáltás hallatszott� és Makunaíma össze-görnyedt� nyílvesszõvel a szívében. Az óriás így szólt Maa-napéhoz:

� Dobd le azt az embert� akit elejtettem.Maanape mindenféle állatokat: bõgõmajmokat� tinamu-

kat� mitukat� guánokat� csacsalakákat� púpos hokkókat� fe-kete hokkókat� márványos fogasfürjeket dobált le� Piaimánfelfalta mindet� és megint csak azt az embert kérte� akitlõtt magának. Maanape nem akarta odaadni neki a hõst� ésdobálta lefelé az állatokat. Hosszú idõ telt el ilyenformán�és Makunaíma közben meghalt. Végre Piaimán iszonyútordított:

� Maanape� édes fiam� ne húzd az idõt. Dobd ide nekem

53

azt az embert� akit lelõttem magamnak� különben kiteke-rem a nyakadat� te vén csirkefogó!

Maanape még most sem akarta odaadni a testvérét� két-ségbeesetten összemarkolt hat állatot� egy pikkelyes taót�egy karmosmajmot� egy sakutyúkot� egy zsakutingát� egyangolai tyúkot meg egy bozótcinegét� kivágta õket maga eléa földre� és így kiáltott:

� Itt van egy hatos!Piaimán irtózatos haragra gerjedt. Az erdõbõl gyökeres-

tül kitépett négy fát� egy brazilfát� egy anzselimfát� egyapiófát meg egy kararáfát� marokra fogta õket� úgy rohantMaanapéra:

� Térj ki az utamból� nyavalyás! A kajmánnak nincsennyaka� a hangyának nincs páncélja� markomban tartom atromfot� svindlerkedtél� most megjárod!

Maanape rettenetesen megijedt� és lecsapta� vigyed!� ahõst a földre. Így történt� hogy Maanape és Piaimán kita-lálták a svindli nevû épületes kártyajátékot.

Piaimán lecsillapodott.� Na� végre.Egyik lábánál fogva megragadta a holttestet� és húzta

maga után. Bement a házba. Maanape szomorúan mászottle a fáról. Elindult halott testvére után� és összetalálkozotta kertészhangyával� akit Kambzsikvénak hívnak. A kertész-hangya megkérdezte:

� Mit csinálsz errefelé� komám?� Megyek az óriás után� aki megölte az öcsémet.� Én is megyek veled.Na� Kambzsikvé a földrõl meg az ágakról mind magába

szívta a hõs kihullott vérét� és egymás után fölnyalogatva avércsöppeket� mutatta az utat Maanapénak.

Beléptek a házba� áthaladtak a hallon és az ebédlõn� ke-resztülmentek a tálalón� kijutottak a teraszra� és megálltaka pincelejárat elõtt. Maanape meggyújtott egy brazilfa-fák-lyát� és megindultak lefelé a koromsötét lépcsõn. Az utolsóvércsöpp a borospince ajtaja elõtt csillogott. Az ajtó zárva

54

volt. Maanape az orrát vakarta� és megkérdezte Kamb-zsivétõl:

� És most?Akkor az ajtó alól kibújt Zlezlege� a kullancs� és megkér-

dezte Maanapét:� Ma� mi a baj� komán?� Megyek az óriás után� aki megölte az öcsémet.Zlezlege így szólt:� Rendben van. No� csukd csak be a szemed� komám.Maanape kinyitotta a szemét� Zlezlege� a kullancs ad-

digra Yale-kulccsá változott. Maanape felvette a kulcsot aföldrõl� és kinyitotta az ajtót. Zlezlege visszaváltozott kul-lanccsá� és kitanította Maanapét:

� A legfölül levõ üvegek segítségével legyõzöd Piaimánminden ellenállását.

Ezzel eltûnt. Maanape levett tíz üveget� kinyitotta õket�fönséges illat csapta meg az orrát. Ez volt az a híres �chi-anti� nevû kotyvalék. Akkor Maanape átment a borospincemásik szobájába. Az óriás ott mulatozott a kedvesével� egyvénséges vén kabokló asszonnyal� akit Szejuszinak hívtak.Szejuszi nagyon szeretett pipázni� és hihetetlenül falánkvolt. Maanape Venceslau Pietro Pietra kezébe nyomta a tízüveget� adott egy nagy marék Acará-dohányt a kabokló nõ-nek� és a házaspár elfeledkezett a világról.

A hússzor harminc kockára vágott hõs a rotyogó kukori-cakásában úszkált. Maanape egyenként kihalászta a húsda-rabkákat meg a csontokat� és szétterítette õket a cement-padlón� hogy lehûljenek. A mikor kihûltek� Kambzsikve� akertészhangya meglocsolta õket azzal a vérrel� amit felnya-logatott. Maanape a vértõl lucskos húsdarabkákat banán-levélbe tekergette� az egészet belegöngyölte egy bõriszák-ba� és hazament a penzióba.

Amikor megérkezett� talpára állította az iszákot� füstötfújt bele� és Makunaíma kábán� tétova mozdulatokkal mármászott is kifelé a levelek közül. Maanape megitatta õt aguaranáfa magjából készített fõzettel� és ettõl Makunaíma

55

megint olyan erõs és daliás lett� mint régen. Elhajtotta aszúnyogokat� és megkérdezte:

� Mi történt velem?� Édes öcsém� szemem fénye� hát nem a lelkedre kötöt-

tem� hogy ne felelj a madár kiáltására? Biz�� a lelkedrekötöttem. Látod� ez lett belõle!...

Másnap Makunaíma arra ébredt� hogy skarlátja van. ésamíg lázasan feküdt� csak az járt az eszében� hogy egy mor-dály-gépre volna szüksége� mert meg akarta ölni VenceslauPietro Pietrát. Alighogy meggyógyult� elment az Angolokboltjába� és kért egy Smith-Wessont. Az Angolok aztmondták:

� A mordályok még nagyon zöldek� de azért csak nézzükmeg� hátha akad egy-két érett darab.

Elmentek a mordályfa alá. Az Angolok azt mondták:� Maradjon itt� és várjon. Ha leválik a száráról egy mor-

dály� akkor kapja el. De ne hagyja ám� hogy leessen a föld-re.

� Rendben van.Az Angolok rázták-rázogatták a fát� és leesett egy kora-

érett mordály. Az Angolok azt mondták:� Ez jó lesz.Makunaíma megköszönte a mordályt és elment. Szerette

volna� ha a testvérei azt hiszik� hogy beszél angolul� de mégannyit sem tudott mondani� hogy sweetheart� nem bizony�a bátyjai pedig tudtak angolul. Maanapénak is fájt a fogaegy mordályra� golyókra meg whiskyre. Makunaíma ígyszólt hozzá:

� Maanape bátyó� te nem beszélsz úgy angolul� ahogykell� hiába is mégy el oda� úgyis üres kézzel jössz vissza. Azis meglehet� hogy mordályt kérsz és konzervet adnak. Bízdcsak rám� majd én elintézem.

Megint elment� és társalgott az Angolokkal. Az Angolokrázták� rázták a mordályfa ágait� de egy fia mordály semvált le a száráról� nem bizony. Akkor átmentek a golyófaalá� az Angolok alaposan megrázták� és csak úgy hullott a

56

rengeteg golyó. Makunaíma hagyta� hadd potyogjanak aföldre� és amikor mind lepotyogott� fogta és összeszedte azegészet.

� Lássuk a whiskyt � mondta aztán.Elmentek a whiskyfa alá� és amikor az Angolok meg-

rázták� levált két láda whisky� Makunaíma még röptükbenelkapta õket. Köszönetet mondott az Angoloknak� és visz-szament a penzióba. A penzióban aztán a két láda whiskytbedugta az ágy alá� és elment� hogy beszéljen a bátyjával.

� Angolul beszéltem velük� bátyó� de nem volt se mor-dály� se whisky� mert arra jártak a vándorhangyák� és fel-faltak mindent. Golyó volt bõven. Most odaadom neked amordályomat� és ha valaki nekem akarna jönni� akkorpuff!� lelövöd.

Azzal Zsigét telefon-géppé változtatta� felhívta az óriást�és a jó édesanyját emlegette.

57

V I. A FRANCIA DÁMAMEG AZ ÓRIÁS

60

MAANAPE nagyon szerette a kávét� Zsigé pedig imádottaludni. Makunaíma egy vályogkunyhót kezdett építeni�hogy ott lakjanak hármasban� de a kunyhó csak nem akartelkészülni. A kalákában végzett munka mindig kútba esett�mert Zsigé naphosszat csak szunyókált� Maanape pedignyakra-fõre kávézgatott. A hõs megmérgesedett. Fogott egykanalat� átváltoztatta pondróvá� és így beszélt hozzá:

� Most fogod magad� és elbújsz a kávéban. És ha Maa-nape bátyám kávét akar inni� megharapod a nyelvét!

Azután fogott egy gyapottal tömött párnát� átváltoztattafehér tûzféregnek� és így beszélt hozzá:

� Most fogod magad� és megbújsz a függõágyban. És haZsigé bátyám belefekszik� kiszívod a vérét!

Maanape már jött is vissza a penzióba� hogy egy kis kávétigyon. A pondró belemart a nyelvébe.

� Jaj! � nyögte Maanape.Makunaíma álnokul így szólt hozzá:� Nagyon fáj� bátyó? Amikor engem megmar a pondró�

az nem fáj� nem bizony.Maanape méregbe gurult. Elhajította a pondrót� amilyen

messzire csak tudta� és felkiáltott:� Távozz� istencsapása!Nemsokára Zsigé is megérkezett a penzióba� hogy szun-

dítson egyet. A hatalmas fehér hernyó annyi vért szívott kibelõle� hogy egészen belekékült.

� Jaj! � nyögött Zsigé.Erre Makunaíma:� Nagyon fáj� bátyó? De még ilyet! Amikor a tûzféreg a

véremet szívja� én szinte élvezem.Zsigé dühbe gurult� elhajította a tûzférget� amilyen mesz-

szire csak tudta� és felkiáltott:� Takarodj� te istencsapása!

61

Na� a három testvér építette tovább a vályogkunyhót.Maanape és Zsigé állt az egyik oldalon� Makunaíma pediga másikon� és kapkodta a téglákat� amiket a bátyjai dobál-tak neki. Maanapéban és Zsigében forrt a méreg� bosszútakartak állni a testvérükön. A hõs nem sejtett semmit. Zsi-gé fogott egy téglát� de hogy ne üssön olyan nagyot� átvál-toztatta kõkemény bõrlabdává. A labdát a valamivel elõ-rébb álló Maanapénak passzolta� aki egy jól irányzott rú-gással Makunaíma fejét vette célba. A labda szétlapította ahõs orrát.

� Jujj! � szakadt ki a hõsbõl.A két fivér álnokul kiabálta:� Mi a manó! Ennyire fáj� öcskös? Pedig ha a labda ne-

kicsapódik az embernek� az nem szokott fájni� de nem ám!Makunaíma méregbe jött� elrúgta a labdát� amilyen

messzire csak tudta� és felkiáltott:� Távozz� istencsapása.Odament a bátyjaihoz.� Nem építem tovább a vályogkunyhót� befejeztem.A vályogtéglák� a kövek� a cserepek� a vasáruk Makunaí-

ma egy intésére hangyafelhõkké változtak� és a szárnyasszaubahangyák három napig ott lebegtek São Paulo felett.

A pondró Campinasban esett le. A tûzféreg is arrafelé értföldet. A labda egy mezõ közepére csapódott. Így esett�hogy Maanape fölfedezte a kávépondrót� Zsigé a gyapot-moly hernyóját� Makunaíma pedig a labdarúgást� ezt a vi-lágot sújtó három istencsapását.

Másnap a hõsnek� akinek minden gondolata a cudarkájakörül forgott� eszébe jutott� hogy alaposan elrontotta a dol-gát� mert a Maranhão utcának a tájára sem mehet többé�hisz Venceslau Pietro Pietra már ismeri õt. Gondolkodott�gondolkodott� és úgy délután három óra tájban támadt egypompás ötlete. Elhatározta� hogy lóvá teszi az óriást. Le-dugott egy júdásfát a torkán� Zsigét telefon-géppé változ-tatta� és telefonált Venceslau Pietro Pietrának� hogy egyfrancia dáma szeretne vele beszélni üzletkötés-gép ügyben.

62

Az óriás azt felelte� hogy rendben van� és jöjjön� amilyengyorsan csak tud� mert a vén Szejuszi elment a két lányá-val sétálni� és ilyenkor sokkal nyugodtabban tárgyalhatnak.

Makunaíma kölcsönkért a penzió tulajdonosnõjétõl egyrakás szépítõ eszközt: a rúzs-gépet� a selyemharisnya-gé-pet� a krotonhéj illatú kombiné-gépet� a szagosfûvel illato-sított öv-gépet� a pacsulival átitatott dekoltáltruha-gépet� afélkesztyû-gépet� szóval mindezeket a gépezeteket� ame-lyektõl minden asszony szép lesz� aztán két tölcséres ba-nánvirágot illesztett a mellére� és felöltözött. Utolsó simí-tásként a kékfa porával kifestette két kerek gyermekszemét�ettõl epekedõ lett a pillantása. Annyi mindent magára ag-gatott� hogy jóformán mozdulni sem tudott; bepermeteztemagát az esõfa illatával� domborodó hazafiasságára pedigegy paraguayi purgódiófa-ágacskát tûzött� hogy megóvjamagát a szemmel veréstõl: olyan tökéletes francia dáma lettbelõle� hogy kívánni se lehetett volna szebbet. ElindultVenceslau Pietro Pietra palotájába. És Venceslau PietroPietra volt Piaimán� az emberevõ óriás.

Amikor Makunaíma kilépett a penzióból� megpillantottegy ollósfarkú kolibrit. Ez rossz elõjel volt� és arra gondolt�hogy el kellene halasztani a randevút� de mert: �megígérniigazság� meg nem tenni cigányság!�� hát káromkodott egynagyot� hogy a gonoszt elijessze� és útnak indult.

Amikor odaért� az óriás már az ajtóban állt� és várta.Véget érni nem akaró szálemalejkumozás után Piaimánkiszedegette a francia dámából a kullancsokat� és bevezetteõt egy álomszép hálóterembe� amelynek tartógerendáitszantálfából� tetõgerendáit pedig vasfából faragták. A pad-lózat munirapiranga- és szetimfa kockákkal volt kirakva�mint egy sakktábla. A hálóteremben a híres-neves mara-nhão-i fehér függõágyak himbálóztak. A terem legközepénpedig egy faragott zsakarandá asztal állt� rajta� banánros-tokból szõtt terítõn szépen elrendezve� breves-i� vörös min-tás� fehér porcelán étkészlet és belémi kerámiaedények. Acunani folyó barlangjaiban talált öblös kõkorszaki cserép-

63

tálakban csípõs maniókamártással leöntött rákhúsos tapió-kakása� egyenesen a Continental hûtõházból vásárolt mar-hafartõbõl készült leves� kajmánsült és puliszka gõzölgött.A borok a következõk voltak: egy üveg Puro de Ica elne-vezésû habzóbor� Iquitosból� egy üveg hamisított Portói�valami nyolcvanesztendõs kocsonyás folyadék Minasból�egy üveg jól lehûtött São Paulo-i pezsgõ és végül egy üveghíres zsenippa-likõr� amely olyan ízetlen és nyúlós� mint aháromnapos esõ. Az asztalról nem hiányoztak� ízlésesenfölrakva� papírcsipkékkel körítve� a remek Falchi-bombo-nok és a Rio Grande-i kétszersült sem� apró kupacokbanpedig kumaré-dió tornyosult� amelynek ragyogó fekete hé-ját Monte Alegre-ban cifrázták ki zsebkéssel.

A francia dáma leült az egyik függõágyba� és finomkodómozdulatokkal nekilátott az evésnek. Nagyon éhes voltmár� s evett� amennyi csak belefért. Amikor jól teleette ma-gát� felhajtott egy pohárka habzóbort� és elhatározta� hogynem sokat teketóriázik� hanem nyomban rátér jövetele cél-jára. Meg is kérdezte azonnal� igaz-e� hogy az óriásnak vanegy kajmán formájú amulettje. Az óriás átment a másikszobába� és áthozott onnan egy óriáskagylót. Elõhúzott be-lõle egy zöld követ. A muirakitán-talizmán volt az. Maku-naímának a megindultságtól a hideg futkosott a hátán� ésúgy érezte� hogy mindjárt sírva fakad. De erõt vett magán�és megkérdezte az óriástól� hogy nem akarja-e eladni a kö-vet. Venceslau Pietro Pietra negédeskedve rákacsintott� ésazt mondta� hogy pénzért a kõ nem eladó� de nem ám. Ak-kor a francia dáma rimánkodni kezdett� hogy adja neki köl-csön a követ� hadd vigye magával haza. Venceslau PietroPietra megint negédesen kacsintott� és azt mondta� hogykölcsön sem adja a követ� de nem ám:

� Azt hiszi� francia dáma� hogy csak rám mosolyog csá-bosan� és én máris elolvadok a gyönyörûségtõl? Mit kép-zel?!

� De mikor én annyira szeretném ezt a követ!...� Hát szeresse csak.

64

� Fújja föl magát� maga fránya zsibárus!� Zsibárus a fene� francia dáma.Válogassa meg jobban a

szavait! Mûgyûjtõ vagyok! Mûgyûjtõ a javából!Átment a másik szobába� és egy embira-rostból font� ha-

talmas szakajtóval tért vissza� amely színültig volt különbö-zõ kövekkel. Voltak benne türkizek� smaragdok� akvamari-nok� fényesre csiszolódott kavicsok� tû alakú rutil� krizolit�üvegcsengésû hegyikristály� rubin� mészkõlapocskák� ne-mes opál� kovakõ� pattintott kõbalták� kõkések� nyílhe-gyek� nyugat-afrikai kavics- amulettek� megkövesedett ele-fántok� görög oszlopok� egyiptomi istenalakok� jávai budd-haszobrok� obeliszkek� mexikói kõoltárok� guineai arany-rögök� madár alakú kövek Iguape-bõl� opálok az Alegre fo-lyócska medrébõl� rubinok és gránátkövek Gurupi folyó-ból� tejopálok a Kócsagok folyamából� üvegopálok és tur-malinok Vupabuçuból� titántömbök a Piriá-folyóból� bau-xitdarabok a Majom-folyó partjától� mészkõbe ágyazódottõsmaradványok Pirabasból� gyöngyszemek Cameta-ból� aza hatalmas kõ� amit Oaké� a tukán indiánok õsapja lõtt kifúvócsövével a szent hegy csúcsáról� írásos kõlapok Cala-mare-bõl� szóval ez a sok kõ mind ott lapult a hatalmasszakajtóban.

Akkor Piaimán elmesélte a francia dámának� hogy õ híresgyûjtõ� aki köveket gyûjt. A francia dáma� mint tudjuk�Makunaíma volt� a hõs. Piaimán bevallotta� hogy a gyûjte-mény legeslegféltettebb darabja az a kajmán formájú taliz-mán� amit egymillióért vásárolt az amazonok császárnõjé-tõl a Juçiuruá tó partján. Az óriás úgy hazudott� mint a víz-folyás. Aztán letelepedett a függõágyra� szorosan� de na-gyon szorosan ám! a francia dáma mellé� és azt sutyorog-ta� hogy neki vagy minden kell� vagy semmi� a követ pedigpénzért nem adja� kölcsönbe sem adja� ámde ajándékbaszívesen odaadná... �ha meg tudunk egyezni...�. Az óriásnagyon szeretett volna enyelegni a francia dámával. AmikorPiaimán tekintetébõl a hõs megértette� hogy mit jelent az��ha meg tudunk egyezni...�� elfogta a nyugtalanság. Átfu-

65

tott az agyán: �Lehet� hogy az óriás azt hiszi hogy én tény-leg francia dáma vagyok...� Viszed innen a kezed� te szé-gyentelen perui! Azzal kirohant� át a kerten. Az óriás megnyargalt utána. A francia dáma beugrott egy bokorba� hogyelrejtõzzön elõle� de ott már ült egy fekete bõrû menyecs-ke. Makunaíma odasúgta neki:

� Caterina� menj el� kérlek.Caterina a füle botját se mozdította. Makunaíma kezdte

elveszteni a türelmét� odasúgta megint:� Caterina� tûnj el innen� mert olyat kapsz� hogy a fal

adja a másikat.A mulatt menyecske meg se moccant. Na� erre Maku-

naíma csárdás nagy pofont mázolt oda a galád némbernek�és lám� odaragadt a keze a némber képéhez.

� Caterina� engedd el a kezemet� és menj innen� de sza-porán� mert úgy elverlek� mint a kétfenekû dobot! Ca-terina!

Ám Caterina karnauba viaszból készített baba volt� és azóriás tette õt oda. Ült nyugodtan� mintha mi sem történtvolna. Makunaíma a másik kezével is lekevert neki egy ha-talmas nyaklevest� mire az a keze is odaragadt hozzá.

� Caterina� Caterina! Engedd el a kezem� és menj a dol-godra� de tüstént. ha nem mégy� szavamra� beléd rúgok� tefodrosfejû!

Belé is rúgott� jó alaposan� de ettõl még jobban odara-gadt hozzá. A hõs Caterina fogságában volt. Na� megér-kezett az óriás egy kosárral� kiszabadította a francia dámáta csapdából� és rárivallt a kosárra:

� Tátsd ki a szádat� kosár� tátsd ki azt a nagy szádat!A kosár kitátotta a száját� és az óriás belehajította a hõst.

A kosár becsukta a száját. Piaimán pedig felkapta� és be-ment a házba. A francia dámánál retikül helyett egy puzdravolt� ami arra szolgál� hogy a fúvócsõ nyilait hordozzákbenne. Az óriás lerakta az ajtó mellé a kosarat� és eltûnt aház mélyén� hogy a puzdrát berakja a gyûjteményébe. Ám

66

a puzdra vászonból készült� és avas faggyúszaga volt. Azóriásnak nem tetszett a dolog� és megkérdezte a puzdrától:

� Mondd csak� gyermekem� az anyád is ilyen büdös észsíros� mint te?

A szemét közben kéjesen forgatta. Azt hitte� hogy a puzd-ra a francia dáma kislánya. A francia dáma pedig Maku-naíma volt� a hõs. A kosárban kuporgó Makunaíma min-den szót hallott� és a lelkében fészket rakott a nyugtalan-ság. �Ez a Venceslau azt hiszi� hogy én átgyalogoltam a szi-várvány alatt� és háromágúból kétágúvá lettem. Hû� milesz itt� jóságos� Isten!� Na� a levegõt telefújta a kumaká-gyökér porával� amitõl elvásik minden kötél� meglazította akosárra fonódó köteleket� és kiugrott belõle. Már majdnemkijutott a házból� amikor szembetalálkozott az óriás vér-ebével� akit Fattyúmakrélának kereszteltek el� hogy ne le-gyen víziszonya. A hõs megijedt� és eszeveszetten rohannikezdett a parkon keresztül. A kutya utána. Futottak. Elvi-harzottak a Ponta do Calabouço mellett� irányt vettekGuajará Mirim felé� és azután keletre fordultak� Itamara-ca-ban Makunaíma lélegzetvételnyi idõhöz jutott� és meg-vett egy tucat jázminmangót� ami a szent életû Sancha asz-szony testébõl sarjadt� állítják arrafelé. Aztán futottak to-vább délnyugat felé� és Barbacena vidékén� egy hegyes kö-vekkel borított meredély tetején a menekülõ hõs észrevettegy tehenet. Eszébe jutott� hogy milyen jó volna tejet inni.Megfontoltan mászott fölfelé a domboldalon� hogy el nefáradjon túlságosan� de a tehén a Guzerá fajtához tarto-zott� és rettentõ vad jószág volt. Esze ágában sem volt tejetadni. Na� Makunaíma a következõ imát mondta:

Segíts nekem� Miasszonyunk�és te� Názáreti Szent Antal�A szelíd tehén odaadja tejét�S a vad is ád� ha nem fukar.

67

A tehénnek tetszett az imádság� adott tejet� és a hõs el-porzott dél felé. Végigszáguldott a pampákon� azután apampákról visszatérõben� amikor már Paranában járt� sze-retett volna felmászni valamelyik fára� ám a csaholás máregészen közelrõl hangzott � a hõst csaknem beérte a szelin-dek. Felkiáltott:

� Félre az útból� te fa!És kikerülte az összes gesztenyefát� barna ipéfát� esõfát�

amelyekre pedig könnyen fel lehetett volna mászni. Serravárosa elõtt� Espírito Santo-ban majdnem beverte a fejétegy kõbe� amelyen mindenféle vésett ábrák voltak� de a hõssemmit sem értett belõlük. Pedig bizonyosan elásott kincshevert valahol azon a környéken. De Makunaíma mostnem ért rá� és elrobogott a Banán-sziget szurdokai felé.Vé-gül odaért egy harminc méter magas hangyavárhoz� amely-nek az alján egy lyuk tátongott� éppen az orra elõtt. Sietvebemászott hát� megindult fölfelé� és megbújt az elsõ eme-leten. A szelindek megállt a lyuk elõtt� mint akit odacöve-keltek.

Na� megérkezett az óriás� és meglátta a hangyavár elõttstrázsáló kutyát. A bejárat közvetlen közelében a franciadáma elvesztett egy ezüstláncocskát. �Hát itt van az én vi-rágszálam�� dünnyögte az óriás.Tövestül kitépett a földbõlegy inazsá-pálmát� hogy nyoma sem maradt. Leszaggatta afa koronáját� a csupasz törzset pedig bedugta a lyukon�hogy kicsalogassa a francia dámát. A kajmán tán kimentvolna� de nem a francia dáma! A hõs szétvetette két kábát�és úgy nézett ki� mintha felnyársalták volna az inazsá-pál-mára. Piaimán látta� hogy a francia dámát így nem tudjakicsalogatni� elment hát borsért. Hozott egy nagy csapattûzhangyát� mert az óriások a tûzhangyát használják borsgyanánt� és beleszórta õket a lyukba: a hangyák belecsim-paszkodtak a hõsbe. De a francia dáma még erre sem jöttki. Piaimán bosszút esküdött. Félresöpörte a tûzhangyákat�és bekiabált Makunaímának:

68

� Nem menekülsz� mert elmegyek és idehozom Elitét� acsörgõkígyót.

Amikor a hõs ezt meghallotta� jéggé dermedt a félelem-tõl. A csörgõkígyót nem tudja legyõzni senki� de senki. Ki-kiabált az óriásnak:

� Várj egy kicsit óriás� megyek már.Ám� hogy idõt nyerjen� elõször levette a mellérõl a két

tölcséres banánvirágot� kidugta õket a lyuk száján� és ígyszólt:

� Elõször ezt vedd ki� légy szíves.Piaimán olyan dühös volt� hogy messzire hajította a töl-

cséres banánvirágokat. Makunaíma észrevette� hogy az óri-ás alig lát a dühtõl.

Levette a dekoltáltruha-gépet� kitette a lyuk szájába� ésazt mondta:

� Vedd ki ezt is� légy szíves.Piaimán a ruhát még messzebbre hajította. Na� Maku-

naíma kidugta az öv-gépet� azután a cipõ-gépet� és így to-vább� ahány ruhadarabja csak volt. Az óriás addigra márfüstöt okádott dühében. Nem is nézte� hogy mi van a ke-zében� csak elhajította jó messzire. Na� akkor a hõs nagyóvatosan kidugta a kókuszát a lyuk száján� és így szólt:

� Na� már csak ezt a bides-büdös kókuszt kell kivenned.Piaimán akkor már se látott� se hallott a dühtõl. Megra-

gadta a hõs kókuszát� meg se nézve� hogy mit tart a kezé-ben� és a kókuszt a hozzá tartozó hõssel együtt másfél mér-földnyire elhajította. Várt� várt mindhiába� közben pedig atávolban a hõs a nyakába kapta a lábát� és elpucolt.

Megérkezett a penzióba� áldást kért a kutyakölyöktõl� ésbácsikájának szólította a macskát: rossz volt ránézni� vasta-gon hámlott róla a verejték� a szemébõl láng csapott ki� atüdejét majd kiköpte. Pihent egy keveset� aztán eszébe ju-tott� hogy farkaséhes� és bevágott egy nagy adag maceio-itojásos sültkagylót� egy marajo-i fényezett kacsát� a vacso-rát pedig alaposan megöntözte rizssörrel. Aludni tért.

69

Makunaíma pukkadozott a méregtõl. Venceslau PietroPietra híres mûgyûjtõ� õ pedig csak úgy él a világban. Máregészen zöld volt az irigységtõl� amikor elhatározta� hogyutánozni fogja az óriást. De abban semmi fantáziát nemlátott� hogy õ is köveket gyûjtsön� de nem ám� mert a biro-dalmában� a hegyláncokon� a források körül� a folyókágyában� a hegyek gerincén� a letarolt fennsíkokon renge-teg sok kõ volt. Ezek a kövek valamikor darazsak� hangyák�szúnyogok� kullancsok� négylábú állatok� madarak� férfiakés nõk meg kislányok voltak� sõt akadt olyan is közöttük�amelyik a nõk vagy a kislányok szemérme volt... Minek ne-ki még több kõ� amikor olyan nehéz hazacipelni!... Bá-gyadtan legyintett� és így dünnyögött:

� Jaj� semmi kedvem!Töprengett� töprengett� aztán rátalált a megoldásra. Trá-

gár szavakat fog gyûjteni� mert a világon mindennél jobbandisznólkodni szeretett.

Nyomban neki is kezdett. Egy szempillantás alatt össze-gyûjtött sok ezer vaskos disznóságot a világ valamennyi élõnyelvébõl� de még az ógörögbõl és a latinból is� mert egyideje már foglalkozott ezekkel a nyelvekkel. A gyûjteményolasz része különösen jól sikerült: a nap minden órájára� azév minden napjára� az élet minden helyzetére és valameny-nyi emberi érzelem kinyilvánítására akadt benne odaillõ ki-fejezés. Zaftosabbnál zaftosabb ocsmányságok. A gyûjte-mény legszebb darabjának mégis egy indián kifejezést tar-tott� amely annyira arcpirító volt� hogy addig még nemakadt ember� aki fennhangon kimondta volna.

70

V II. MAKUMBA

72

MAKUNAÍMÁ T rágta a méreg. Nem sikerült visszaszerez-nie a muirakitán-talizmánt� és ez alaposan fölbosszantotta.Legszívesebben elemésztette volna Piaimánt... Fogta ma-gát� elment a városon túlra� a Nevesincs erdõbe� hogy azerejét kipróbálja. Másfél mérföldet gyalogolt� és észrevettegy égig érõ szeibafát. Karjával átfogta a támasztógyökere-ket� és rántott rajtuk egy nagyot� kíváncsi volt rá� hogy kitudja-e tépni a fát a helyébõl. De hiába� csak a szél hintáz-tatta a leveleket a magasban. �Még nem vagyok elég erõs�nem bizony�� borongott Makunaíma. Fogta a kró nevû er-szényes patkány szemfogát� mély sebet vágott vele a lábán�mert ezt érdemlik a gyöngék� és vérzõ lábszárral indultvissza a penzióba. Vigasztalhatatlan volt� hogy nem elégerõs� és olyan figyelmetlenül ment� hogy egyszer csak hasraesett.

A beléhasító fájdalomtól a csillagokat látta� megpillantot-ta közöttük a finom ködbe burkolózó� aprócska Kapeit is.�Amikor a hold fogyóban� ne kezdjél fontos dologba� �sóhajtotta. Ettõl megvigasztalódott� és ment tovább. Más-nap dermesztõ hidegre fordult az idõ� és a hõsnek eszébejutott� hogy bosszút áll Venceslau Pietro Pietrán: jól meg-ruházza õt� hátha ettõl felmelegedik egy kicsit. De mertmég nem volt elég erõs� nagyon tartott az óriástól. Úgydöntött� hogy vonatra száll� elmegy Rio de Janeiro-ba� éssegítséget kér Esutól� az ördögtõl� akinek a tiszteletéremindjárt másnap makumbát akart rendezni.

Június volt� és borzasztó hidegek jártak. A makumbátMangue-ban� Sziata anyó kunyhójában tartották meg.Sziata anyó messze földön ismert boszorkány� híres-nevesmakumba papnõ és gitárénekes volt. Makunaíma pontosaneste nyolc órakor érkezett meg a szalmafedeles kunyhóba�hóna alatt szorongatta a belépõül szolgáló pálinkásbuty-

73

kost. Hatalmas tömeg gyûlt össze Sziata anyó kunyhójá-ban. Úri emberek� szegény emberek� ügyvédek� pincérek�pallérok� kõmûvessegédek� képviselõk� tolvajok� szóvalmindenfajta és -féle ember� és elkezdõdött a szertartás.Makunaíma� akárcsak a többiek� lehúzta a cipõjét meg aharisnyáját� és a nyakába akasztotta a csõrösdarázs viaszá-ból meg a pattogó hurafa gyökerébõl készített nyakláncot.Belépett a zsúfolt terembe� kezével elhajtotta a csapatostulrátámadó szúnyogokat� és egyenesen a papnõ felé tartott�hogy köszöntse õt. A szent asszony mereven ült a székén�az ajkait egyetlen szó sem hagyta el. Sziata anyó vénségesvén néger asszony volt� csúf� ösztövér testén évszázadosszenvedések nyomait viselte� szétterülõ fehér haja úgy vettekörül aprócska fejét� mint egy fénykoszorú. Senkinek nemakadt meg már rajta a szeme� elõregörnyedõ� csont és bõrteste mintha már a föld mélyébe vezetõ utat fürkésztevolna.

Na� akkor egy legény� aki Osumnak� vagy másképpenmondva� Szeplõtelen Miasszonyunknak volt a fia� adottminden egyes tengerésznek� gépésznek� újságírónak� újgaz-dagnak� pallérnak� utcalánynak� közalkalmazottnak� hû desok közalkalmazott volt!� szóval ennek a temérdek ember-nek mind adott egy-egy égõ gyertyát� és eloltotta a kis ter-met megvilágító gázlángot.

Most aztán tényleg elkezdõdött a makumba� az össze-gyûltek a teremben körbejárva köszöntötték a szenteket.Mégpedig ilyenképpen: a menet élén haladt az ogán� egyhatalmas termetû� himlõhelyes néger� Ogum isten fia� hi-vatásos zenész� akit Olelé Rui Barbosa-nak hívtak� és vertea dobot: ritmusára mozdult az egész menet. A gyertyák bi-zonytalanul reszketõ árnyékokat hintettek a virágmintáspapírral borított falakra� olyan volt az egész� mint egy rém-látomás. Az ogán mögött Sziata anyó ment: szinte nem ismozgott� csak a szája mormolta a monoton imádságot. Ésutána jöttek sorban az ügyvédek� szobapincérek� javasem-berek� költõk� a hõs� zsebtolvajok� portugálok� szenátorok�

74

szóval ez mindenféle ember� vadul táncoltak� és az imád-ság mottóját énekelték. Ez így hangzott:

� Ál-dott a ne-ve...Sziata anyó egymás után kiáltotta azoknak az isteneknek

a nevét� akiket köszönteniük kellett:� Ó� Olorung� Istenek Atyja!Az emberek ráfelelték:� Ál-dott a ne-ve!Sziata anyó folytatta:� Ó� Boto Tukusi� a vízi isten!És az emberek ráfeleltek:� Ál-dott a ne-ve!Tompa� monoton kántálás hangzott mindenünnen.� Ó� Jemanzsá� Anamburuku és Osum! A vizek három

Anyja!� Ál-dott a ne-ve!...Ilyenformán. És amikor Sziata anyó megállt� és két kezét

a magasba emelve felkiáltott:� Gyere közénk� Esu! � mert Esu volt a sánta-ördög� a

gonosz istenség� akit azonban mindig hívtak� hogy mások-nak rontást hozzon� a termet viharként zúgva betöltötte azüvöltés:

� Huuuuu!... Huuuu!... Esu! Esu apánk...!És az ördög neve dübörögve visszhangzott mindenfelõl�

hogy még a kinti hatalmas éjszaka is összezsugorodott bele.A körmenet haladt tovább:

� Ó� Nagó Király!� Ál-dott a ne-ve!...Tompa� egyhangú kántálással.� Ó� Baru!� Ál-dott a ne-ve!...Idõrõl idõre azonban Sziata anyó megállt� két kezét a ma-

gasba emelte és felkiáltott:� Gyere közénk� Esu! � mert Esu volt a patáslábú� a go-

nosz indián démon. És a teremben viharként zúgva megintfelmorajlott az üvöltés:

75

� Huuuuu!... Esu! Esu Apánk!...Az ördög neve dübörögve visszhangzott� és egészen ki-

csire aszalta a hatalmas éjszakát.� Oh� Osalá; a kétnemû isten!� Á l-dott a ne-ve!...Így folyt a szertartás. Köszöntötték az összes istent� a Bo-

to Branco-t� aki a szerelmet gerjeszti� Sangót� a tûz istenét�Omulut� a himlõ istenét� Irokót� Ososzit� a vadászat iste-nét� vérengzõ Bojuna Anyát� a vizek egyik úrasszonyát�Obatalát� aki erõt ad a hosszú fickándozáshoz� szóvalmindezeket a szenteket� és a körmenet véget ért. Sziataanyó háromlábú székére telepedve beült egy sarokba� és aza rengeteg verejtékezõ ember� az orvosok� pékek� mérnö-kök� zugügyvédek� rendõrök� cselédek� újságíró-gyakorno-kok� bérgyilkosok és Makunaíma� szóval� akik csak ott vol-ta� lerakták a földre a gyertyáikat a háromlábú szék körül.A gyertyák a tetõre hintették a mozdulatlanul ülõ papnõ� aSzent-anya árnyékát. Mindannyian vetkõzni kezdtek� és alélegzetvétel egyre hersegõbbé vált a hónaljszagtól� láb-szagtól� bakbûztõl és verejtékszagtól ólmos levegõben. El-érkezett a lerészegedés ideje. Makunaíma most kóstoltaelõször azt a veszedelmes italt� amit nádpálinkának hívnak.Boldogan cuppogott a szájával� és nevetett� ahogy a torkánkifért. Az ivászat közben folytatódtak a könyörgõ imádsá-gok. Valamennyien nyugtalanul és felhevülve várták� hogyegy isten ellátogasson a makumbába aznap este. Jó idejenem jött már egy sem� nem� bármennyire is könyörögtekhozzájuk. Mert Sziata anyó makumbája más volt� mintezek a hamis makumbák� ahol a varázsló-pap mindig úgytett� mintha Sangó� Ososzi vagy valaki más eljött volna�mert kedvében akart járni a szertartáson részt vevõknek.Ez komoly makumba volt� és ha egy isten megjelent� akkorigazán ott is volt� és semmi furfangosság nem volt a dolog-ban. Sziata anyó nem engedte meg kunyhójában az ilyen-fajta erkölcstelenséget� és ezért Mangue-ban már többmint tizenkét hónapja nem jelent meg sem Ogum� sem

76

Esu. Mindnyájan azt szerették volna� ha Ogum� a fémek ésa harc istene látogat el hozzájuk� csak Makunaíma vártaEsut� mert bosszút akart állni Venceslau Pietro Pietrán.

Kortyolgatták a pálinkát� és közben a félmeztelen embe-rek kört formáltak a varázslónõ körül; volt� aki ült� volt� akinégykézláb állt� és mind azért imádkoztak� hogy valamelyikisten megjelenjen. Éjfélkor átmentek a másik helyiségbe�hogy megegyék a kecskebakot� amelynek a fejét és a lábáta templomszobába vitték� Esu képmása elé. Esu egy han-gya fészekdombja volt� amelyen a szemet és a szájat háromkagylóhéj jelezte. A kecskebakot az ördög tiszteletére öltékle� és kecskeszarvból meg harci kakas sarkantyújából õröltporral hintették meg a húsát. A papnõ jelt adott a lakomamegkezdésére: nagy tisztelettel három mágikus jelet rajzolta levegõbe. Minden jelenlévõ: a boltosok� könyvgyûjtõk�kérgestalpúak� akadémikusok� bankárok� szóval mindenki�aki ott volt az asztal körül� táncra perdült� és ezt énekelte:

Á llj a sorbaManiókaTáncolni jóKóladió

Hej!Cukros kásaFõtt puliszkaEz ám a jóGuengué apó

Hej!

Beszélgettek� kurjongattak� vidáman felfalták az áldozatikecskét� és közben mindegyikük szemmel tartotta pálinkásüvegét� mert a máséból senki sem ihatott� nem ám� és sza-porán� de még milyen szaporán öntögették magukba aszíverõsítõt. Makunaíma nagyokat nevetett� aztán egyszercsak feldöntött egy üveget� az asztalra folyt belõle a bor. Ezazt jelentette� hogy nagy öröm éri� és mindenki azt hitte�

77

hogy a hõs lesz a kiválasztott a mai szent estén. De nem õvolt a kiválasztott� nem bizony.

Alig kezdtek bele újra az imádkozásba� amikor a kis te-rem közepére kiperdült egy utcalány; sírós nyöszörgése� ésaz új dal� amibe belefogott� csendet parancsolt mindenki-nek. Mindenkit átjárt a remegés� a gyertyák fényében azasszony hatalmasra nõtt árnyéka úgy imbolygott a tetõszögletében� mint egy szellemalak. Esu maga volt az! Azogán a dobot verte� viaskodott az új ének szilaj ritmusával;ziháló ütemû� szaggatott átmenetekkel teli� a féktelen õr-jöngésig fokozódó� szabálytalan dallam volt ez� amelynekmélyén visszafojtott� dühöngõ indulat feszült. Az erõsen ki-festett arcú utcanõ hányta-vetette magát a kis terem kö-zepén� kombinéjának pántjai szétszakadoztak� kövérkésidomait már alig fedte ruha. A két melle vitustáncot járt� éshatalmas csattanásokkal� zsuppsza-zsuppsz!� verõdött a vál-lához� az arcához� a hasához. A szõke nõ megállás nélkülénekelt.Végre hab csapott ki görcsbe rándult száján� olyanhatalmasat rikoltott� hogy a határtalan éjszaka egészen ki-csire zsugorodott: egyesült az istenséggel� és megmereve-dett.

Áhítatos csönd borult a teremre. Egy idõ után Sziataanyó felkelt a háromlábú székrõl� amelynek a helyébe� amegszentelt sarokba egy fehér leány most új� még senkiáltal nem használt padot állított� ez szolgál majd ülõhelyüla másik nõnek. A makumba papnõje szertartásosan lépdeltaz utcalány felé. Az ogán mellette ment. A többiek mind afalhoz húzódva álltak. Csak Sziata anyó mozgott ünnepé-lyes lassúsággal� míg oda nem ért a terem közepére� azutcalány halottmerev teste mellé. A varázslónõ levetette ru-háit� meztelenül állt� csak a nyakláncok� a karperecek� azolvasók ezüst függõcskéi hintáztak a csontjain. Ujjait újrameg újra belemerítette a vacsorára megevett kecske alvadtvérébe� amelyet az ogán hordozott utána egy tökhéjban� ésa sûrû pépet szétkente a fölszentelendõ papnõ� a babalaófején. Amikor a testén is végigcsorgatta a zöldesen csillogó

78

folyadékot� az addig mozdulatlan nõ nyögve megvonaglott�és jódszag töltötte be a levegõt. A papnõ monoton hangonkántálni kezdte Esu szent imádságát.

Amikor befejezte� az utcalány kinyitotta a szemét� ésmegmozdult� de egészen másként mozgott� mint azelõtt�mert már nem utcalány volt� hanem a szent hordozója� õmaga volt Esu. Esu volt� a kísértõ� aki eljött� hogy együttmakumbázzon az összegyûltekkel.

A két meztelen nõ rögtönzött� fergeteges zsongo-táncbakezdett� amelyhez a vénasszony csontjainak zörgése� a kö-vér nõ melleinek puffogása és az ogán elnyújtott� tompánvisszhangzó dobütései adták a ritmust. Már a többiek ismind meztelenek voltak� és várták� hogy a jelen lévõ NagyKutya kiválassza Esu Fiát. Vérfagyasztó zsongó-tánc volt.Makunaíma minden ízében reszketett a türelmetlenségtõl�hogy kijárjon egy alapos verést Venceslau Pietro Pietrának.Maga sem tudta� hogy mit csinál� hirtelen imbolyogva aterem közepére ment a földre döntötte Esut� ráugrott� és akedvét töltötte vele. Esu Fiának a fölszentelését a jelenlé-võk mértéktelen paráználkodással ünnepelték meg� és har-sogó kiáltásokkal köszöntötték a gonosz új fiát.

Amikor véget ért a szertartás� az ördögöt a háromlábúszékhez vezették� és kezdetét vette a tiszteletadás szertar-tása. A rablók� a szenátorok� a bugrisok� a négerek� az úri-asszonyok� a futballisták� szóval mindenki a kis termet na-rancsszínbe vonó porban csúszott� és miután fejük bal ol-dalát a földhöz verték� megcsókolták a felavatott papnõ� azuamoti térdét� végigcsókolták a testét. A szõke utcalány va-dul remegett� a szájából hab tört elõ� amellyel valameny-nyien megnedvesítették a hüvelykujjukat� hogy keresztetrajzoljanak magukra a rontás ellen� torkából� rekedt kur-rogással� a fájdalom és a kéj nyögései szakadtak föl� és töb-bé már nem utcalány volt� hanem Esu volt� az afro-vallásleghatalmasabb démona.

Miután a szapora keresztvetésekkel kísért tömérdek csó-kon és hódolatnyilvánításon túljutottak� sor került a kéré-

79

sekre és a fogadalmakra. Egy mészáros azt kérte� hogymindenki vásároljon a romlott húsból� amit árul� Esu rá-bólintott. Egy ültetvényes azt kérte� hogy a földjein nepusztítson többé se a szaubahangya� se a váltóláz� és Esunevetve azt mondta� hogy ebbe nem egyezik bele� de nemám. Egy szerelmes legény azt kérte� hogy a kedvese meg-kaphassa a városi tanítónõi állást� mert akkor összeháza-sodhatnak� és Esu helybenhagyólag bólintott. Egy orvoshosszú beszédben kérte� hogy csiszolt portugálsággal tud-jon írni� de Esu nem járult hozzá. És így tovább.Végül Ma-kunaímára� a gonosz új fiára került a sor. Makunaíma ígyszólt:

� Egy olyan ügyben jövök apám segítségét kérni� ami na-gyon felbosszantott.

� Hogy hívnak? � kérdezte Esu.� Makunaíma vagyok� a hõs.� Ühüm... � morogta a Nagyhatalmú Gazda � a Ma-val

kezdõdõ nevek balszerencsét hoznak.Ennek ellenére nyájasan szólt a hõshöz� és mindent meg-

ígért neki� amit csak kívánt� hisz Makunaíma a fia volt. Ahõs pedig arra kérte Esut� hogy alaposan lássa el a bajátVenceslau Pietro Pietrának� aki Piaimán� az emberevõóriás.

Szörnyû volt� ami ezután következett. Esu fogott háromcitromcserje-ágat� amelyeket egy hitehagyott pap áldottmeg� a magasba dobta õket� keresztet rajzolt a levegõbe� ésmegparancsolta Venceslau Pietro Pietra énjének� szálljonbelé Esuba� hogy megkapja� amit érdemel. Egy pillanatmúlva meg is érkezett az óriás énje� és belebújt a nõsze-mély testébe. Akkor aztán Esu megparancsolta a fiának�hogy alaposan döngesse el az óriás énjét� amely a testébebújt. A hõs felkapott egy keresztrudat� és nagy odaadássalcsépelni kezdte Esut. Ütötte-verte� ahol csak érte. Esu jaj-gatott:

Ne üssél úgy engemet�Mert ez fáj� fáj� fáj!

80

Családom is van nekem�És ez fáj� fáj� fáj!

Végre� amikor már lila volt a sok veréstõl� és orrán� szá-ján� fülén folyt a vér� ájultan a földre zuhant. Szörnyûvolt... Makunaíma megparancsolta� hogy az óriás énje ve-gyen egy forró� sósvizes fürdõt. Esu testébõl dõlt a gõz� ésátáztatta a döngölt padlót. Azután Makunaíma megpa-rancsolta� hogy az óriás énje a legzordabb télidõben üveg-cserepeken taposva törjön utat magának egy csalán- és bo-gáncserdõn át az Andok hegyvidékének völgyéig. Esu testevérzett az üvegszilánkoktól� a bogáncs tüskéitõl és a csalánégetõ karmaitól� zihált a fáradságtól� és reszketett a jegeshidegtõl. Szörnyû volt. Aztán Makunaíma megparancsolta�hogy Venceslau Pietro Pietra énjét öklelje fel egy fiatal bika�rúgja oldalba egy szilaj� harmadfû csikó� harapjon belé egykajmán� és marja meg negyvenszer negyvenezer tûzhangya.Esu teste vérrel és nyirokkal borítva fetrengett a földön�egyik lábán fogak gyöngysora� a törzsén negyvenszer negy-venezer láthatatlan tûszúrás hangyacsípésektõl� a fejénhosszú repedés a szilaj harmadfû csikó patájától� és a ha-sában egy hegyes szarv ütötte nagy lyuk. A kis teremben el-viselhetetlen bûz terjengett. Esu így jajgatott.

Ne öklelj fel engemet�Mert ez fáj� fáj� fáj!Családom is van nekem�És ez fáj� fáj� fáj!

Makunaíma hosszú idõn keresztül tömérdek ilyenfajtadolgot parancsolt� és Venceslau Pietro Pietra énje Esu tes-tén keresztül mindent elszenvedett. Végül már a hõs bosz-szúálló kedve nem tudott mit kigondolni� és befejezõdött averés. A nõszemély alig hallhatóan zihált� és elnyúlva fe-küdt a döngölt földpadlón. Ernyedt csönd ülte meg a ter-met. Szörnyû volt.

81

São Paulo-ban� a Maranhão utcai palotában nagy volt azûrzavar. Egymást érték az orvosok� kihívták a mentõket�és mindenki kétségbeesetten lótott-futott.Venceslau PietroPietra szünet nélkül jajgatott� csak úgy ömlött belõle a vér.A hasán döfés nyoma látszott� a feje betört� mintha ló rúg-ta volna meg� megégett� megfagyott� megharapták� azegész teste telis-tele volt a kék foltokkal és véraláfutásokkal�mintha valaki bottal alaposan elverte volna.

A makumbában még mindig tartott az iszony némasága.Sziata anyó úgy érezte� hogy itt az alkalmas pillanat� és be-lekezdett az ördög legfõbb imádságába. Ez volt az összesközül a legszentségtörõbb imádság� amelybõl ha egy szót iselvét valaki� azonnal halállal bûnhõdik; ez volt a Miapánk�Esu imádsága� és így hangzott:

� Miapánk� Esu� képzeletünk szülötte� ki vagy bal olda-lon� alulról a tizenharmadik pokolban� mi nagyon szere-tünk téged� mi mindnyájan!

� Szeretünk! Szeretünk!� ...Mindennapi Esu apánkat add meg nekünk ma� le-

gyen meg a te akaratod� miképpen a négertelep földjén�amely Esu apánk birtoka� azonképpen mindig és minde-nütt� ámen!...

� Dicsõség Esu örök birodalmának� a zsezse-nagók or-szágának!

� Dicsõség Esu fijának!Makunaíma köszönetet mondott. Az anyó bevégezte:� Siko-t-era a zsezse-nagók hercege volt� aki Esu apánkká

változott� a szekula szekulórumig és mindörökké� ámen!� Mindörökké� ámen!Esu fokról fokra gyógyult� mintegy varázsütésre tûnt el

róla minden baj� és mire a nádpálinka körbejárt� az utca-lány megint ép és egészséges volt. Hatalmas zendülés hal-latszott� a levegõben égett kátrányszag terjengett� és az ut-calány szájában megjelent egy szurokkõ gyûrû. Akkor aztána szõke� kövér nõszemély halálos fáradtan magához tértájulásából� és már csak õ volt ott� Esu elment.

82

Befejezésül mind� akik csak ott voltak a makumbán� nagymulatságot csaptak� jó sonkát ettek� és fergeteges szambáttáncoltak� és közben annyit paráználkodtak� amennyit csakbírtak. Azután minden befejezõdött� és újra ott volt a való-ságos élet. A jeles makumbázó társaság pedig: Makunaíma�Jaime Ovalle� Dodô� Manu Bandeira� a költõ� a kalandoskedvû Blaise Cendrars� Ascenso Ferreira� Raul Bopp ésAntonio Bento� szóval ez a derék makumbás népség� a haj-nal hasadtával elindult hazafelé.

83

V III. VEI� A NAP

86

MAKUNAÍMA ment-mendegélt� és egyszer csak megpil-lantotta maga elõtt a toronymagas Volomán-fát. Az egyikágán egy szürke fejû papagájgébics ült� aki alighogy észre-vette a hõst� teli torokból rikoltozni kezdett: �Nézd csak� kijön ott az úton! Nézd csak� ki jön ott az úton!� Makunaímafölemelte a fejét� hogy megköszönje a szíves fogadtatást� éslátja ám� hogy a Volomán-fa csak úgy roskadozik a sok gyü-mölcstõl. A hõst már órák óta hatalmas éhség gyötörte� ígyhát megálljt parancsolt magának� miközben a tekintete rá-tapadt a szapota-körtékre� szapota-szilvákra� bakuri-cse-resznyékre� mamea-barackokra� kókuszdiókra� miriti-diók-ra� guabizsu-bogyókra� görögdinnyékre� anónákra� szóvalezekre az ízletesebbnél ízletesebb gyümölcsökre.

� Adj egy gyümölcsöt� Volomán � kérlelte Makunaíma.A fa nem akart adni. Akkor a hõs kétszer elkiáltotta:� Bojojo� bojojo! kizama kizu! Rajta� rajta! rázd meg ma-

gad!Erre az összes gyümölcs lehullott� és õ jól belakmározott.

Volomán nagyon megharagudott. A lábánál fogva megra-gadta a hõst� és elhajította õt a Guanabara-öblön is túlra�egy lakatlan szigetre� ahol valamikor az Alamoa nevû nimfalakott� aki még a hollandok idejében jött erre a vidékre.Makunaíma annyira fáradt volt� hogy repülés közben el-nyomta õt az álom. Még arra sem ébredt fel� hogy földetért egy illatos kis guazsiró-pálma tövében� melynek a csú-csán egy urubu-keselyû tollászkodott. A madarat szorítottaa szükség� elvégezte a dolgát� és pont a hõs fejére potyog-tatta az ürülékét. Már hajnalra járt az idõ� és irgalmatlanhideg volt. Makunaíma vacogó fogakkal ébredt� mindenételborította az urubuganéj. Ám ügyet sem vetett rá� nekilá-tott� hogy átvizsgálja az aprócska sziklaszigetet� hátha találegy barlangot� tele elrejtett kincsekkel. De nem talált� nem

87

bizony. Még egy varázserejû ezüstláncocskát sem� amelyútba igazíthatta volna a kiválasztottat� hogy merre keressea hollandok kincsét. Bármerre is nézett� csak sárgásvöröszsakitagva-hangyákat látott.

Na� arra ment Kajuanoge� a hajnalcsillag. Makunaímá-nak lassanként elege volt az életbõl� annyi mindent megta-pasztalt� ezért könyörögni kezdett neki� hogy vigye fel azégbe. Kajuanoge megindult lefelé� de a hõs orrfacsaróanbûzlött.

� Menj a víz alá! � fintorgott a csillag. És járt tovább amaga útján.

Így született meg a mondás: �Menj a víz alá!� � amit abrazilok gyakran mondogatnak az európai bevándorlók-nak.

Jött-jõdögélt Kapei� a Hold. Makunaíma odakiáltott neki:� Megáld engem� Hold öreganyám?� Ühüm... � jött a válasz.Akkor aztán a hõs kérlelni kezdte a Holdat� hogy vigye el

õt Marajó szigetére. Kapei megindult feléje� de a hõs rette-netesen bûzlött.

� Menj a víz alá! � bukott ki belõle. És már ment is to-vább.

A mondás pedig véglegesen meggyökerezett.Makunaíma Kapei után kiáltott� és egy kis tüzet kért tõ-

le� hogy legyen minél melegednie.� A szomszédasszonytól kérj � felelte a Hold� és a Nap

felé bökött� aki már ott evezett a távolban� a hatalmas fo-lyam hátán. Azzal elballagott.

Makunaíma vacogott� rettentõen vacogott� az urubu pe-dig örökösen fölötte végezte el a szükségét. Ennyire kicsivolt ez a sziklasziget. Vei vörösen� verejtékben fürödve kö-zelgett. Vei volt a Nap. Makunaímának szerencséje volt�mert otthon mindig kitett neki ajándékba egy kevés édes-manióka süteményt� amit a Nap addig nyalogatott� amígegészen ki nem szikkadt.

88

Vei felvette Makunaímát a tutajára� amely felett a mu-ruszifa nedvével befestett� rózsaszínû vitorla feszült� ésmeghagyta három leányának� hogy mossák meg alaposan ahõst� szedegessék ki belõle a kullancsokat� és nézzék meg�hogy tiszta-e a körme. Makunaímának megint emberi kül-seje lett. Ám mivel Vei csak egy veresképû öregasszony volt�akirõl patakokban csorgott a víz� Makunaíma nem sejtette�hogy ez a vénség maga a Nap� a jóságos Nap� a szegényektakarója. Ezért aztán kérlelni kezdte� hogy hívják oda Veit�hogy felmelegítse õt� mert ugyan megmosogatták� de resz-ket a hidegtõl. Vei maga volt a Nap� és azt találta ki� hogyMakunaíma lesz a veje. Ám egyelõre még senkit sem tudottfelmelegíteni� nem ám� mert hajnal felé járt az idõ� és nemvolt semmi ereje. Hogy elûzze a várakozás unalmát� füty-tyentett egyet� és a három lány gondjaiba vette Makunaí-mát: simogatták� csiklandozták a testét� ahol csak érték.

A hõs vidoran kacarászott a gyönyörûségtõl ide-oda do-bálta magát� módfelett tetszett neki a játék. Amikor a lá-nyok abbahagyták� rájuk szólt� hogy csak folytassák� és márelõre összegörnyedt az élvezettõl. Vei észrevette a hõs sze-mérmetlen viselkedését� és megmérgesedett. Még attól iselment a kedve� hogy lángot bocsásson ki magából� és bár-kit is fölmelegítsen.Több se kellett� a fehérszemélyek meg-ragadták az anyjukat� kezét-lábát összekötözték� azutánMakunaíma addig püfölte öklével a ráncos bõrtömlõgyomrát� míg hátul egy jókora lángnyelv ki nem csapott� ésmindnyájan föl nem melegedtek.

Tikkasztó hôség kerekedett. Beborította a tutajt� széjjel-terült a vizek fölött� és aranyszínûre festette az égbolt ha-lovány orcáját. Makunaíma elterült a tutajon� boldog er-nyedtségben heverészett. A csönd mindent magába ölelt.

� Jaj!... semmi kedvem...A hõs nagyot sóhajtott. Csak a hullámok mormolását

lehetett hallani. Makunaíma testét lassan könnyû lebegésjárta át� jó volt így nagyon... A legfiatalabb Nap-leány egytamtam-dobot vert� amit az anyja hozott Afrikából.

89

Szélesen nyújtózott a hatalmas folyam� egy felhõ sem lát-szott az ég téres� kõvel borított lankáin. Makunaíma két ke-zét összefonta a tarkója mögött� és fejalávalót készített ma-gának a karjából; a fény legidõsebb lánya hajtotta róla acsapatostul érkezõ púpos szúnyogokat� a harmadik nõvérpedig hajfonatának végével ingerlõen babirkálta a hasát.Makunaíma fel-felkacagott� majd elolvadt a gyönyörûség-tõl� s a kéjtõl fátyolos hangon� minden strófa után megáll-va� így énekelt:

Ha meghalok� el ne sirass�Az életem csupa panasz�

� Bolond� aki bánkódik.

Kivetettség volt az apám�Szenvedés az édesanyám�

� Bolond� aki bánkódik.

Apám jött� és mondta nekem:Nem lesz részed szerelemben�

� Bolond� aki bánkódik.

Anyám jött� és reám adta�Szenvedésbõl volt a lánca�

� Bolond� aki bánkódik.

Örvösállat lészen sírom�Fogatlan szája halálom�

� Bolond� aki bánkódik.

A sírba hamarost megtérek�Én nyomorult� árva lélek�

� Bolond� aki bánkódik.

Nagyon jó volt így... Testének aranyos csillogását meg-sokszorozták a bõrére tapadt sókristályok� érezte a tengersúlyos illatát� Vei nyugodt evezõcsapásait� a hasa meg-meg-

90

remegett az asszonyi cirókálástól� ah... Makunaímát a ké-jek kéje járta át... �Csináld csak� te beste leány!... ez ám agyönyörûség� emberek!�� kiáltott fel. Azután lecsukódotthamiskásan csillogó szeme� torkából a megelégedettség ra-vaszul pajzán nevetése röppent az ég felé� és a hõs teljesenátadta magát a gyönyörûségnek� míg végül elszenderedett.

Amikor Vei evezõlapátja megállt� s nem ringatta továbbaz álmát� Makunaíma felébredt. Tekintete elõször egy ró-zsaszínû felhõkarcolón akadt meg a messzeségben. A tutajegy irdatlan nagy falu� a fenséges Rio de Janeiro sövényke-rítéséhez kikötve állt.

Rögtön a vízpartról egy hosszan elnyúló nyiladék indult�két oldalról valódi brazilfák és színes paloták szegélyezték.Ez a nyiladék volt a Rio Branco sugárút. Ott lakott Vei� aNap� három fényleányával. Vei azt akarta� hogy Makunaí-ma legyen a veje� mert mégiscsak hõs� és valamikor nagyonsok édesmanióka süteményt kapott tõle� amit szikkadtranyalogathatott. Így szólt hát:

� Võm uram� vegye feleségül az egyik lányomat. Oda-adom Oropa Franca és Bahia tartományt hozományba.Azonban hûségesnek kell lennie hozzá� és nem szabadmindenféle jöttment fehérszemélyekkel vigadoznia.

Makunaíma megköszönte a gondoskodást� és ígérte�hogy így lesz ezentúl� megesküdött az anyja emlékére is.Akkor Vei meg a három lánya elindult� hogy a nyiladékbansétálgatva múlassák az idõt� de elõbb még egyszer rápa-rancsoltak Makunaímára� hogy el ne hagyja a tutajt� éseszébe ne jusson� hogy mindenféle jöttment fehérszemé-lyekkel vigadozzon. Makunaíma újra megígérte nekik� ésesküt is tett megint az anyja emlékére.

Alighogy Vei és a három lány eltûnt a nyiladékban. Ma-kunaímában feltámadt a vágy� hogy ficánkoljon valakivel.

Rágyújtott egy cigarettára� de ettõl a vágya még erõsebblett. És ott kinn a fák alatt rengeteg asszonyszemély� hölgymeg dáma sétált� és olyan csábítóan himbálták magukat�hogy azt nem lehetett elviselni.

91

� A tûz égesse meg az egészet! � kiáltott Makunaíma.�Nem vagyok én olyan gyönge legény� hogy egy asszony bajthozzon rám!

Roppant fény gyulladt az agyában. Felegyenesedett a tu-tajon� és hazája fölé terjesztett karral ünnepélyesen kinyil-vánította:

Szûkös egészség és sok szaubahangya�Brazíliát e kettõs átok sújtja.

Leugrott a tutajról� egyenesen egy kápolnába ment� tisz-telgett az ezredkapitány� Szent Antal képmása elõtt� és az-után nekirontott az arra járó fehérszemélyeknek. Csakha-mar az útjába akadt egy asszony� aki legkedvesebb kereszt-apja szülõföldjén volt halaskofa� és még most is dõlt belõle�de még hogyan dõlt� a tömény halszag. Makunaíma ráka-csintott� és elmentek a tutajra. Vigadoztak kedvükre. Tánmég most is kacagnak egymásra.

Már alkonyodott� amikor Vei és három leánya napi dol-gaik végeztével� visszatértek. A lányok elõresiettek� és meg-pillantották Makunaímát� aki még mindig a portugál nõ-személlyel fickándozott. Na� a fény három leányát elön-tötte a méreg.

� Hát így állunk� te hõs! Nem megmondta Vei� azanyánk� hogy le ne menj a tutajról� és ne vigadozzál min-denféle jöttment fehérszeméllyel?

� Nagyon magányos voltam � szepegte a hõs.� Lárifári. Már mitõl lettél volna magányos? Most meg-

kapod a magadét Veitõl� az anyánktól!És így beszéltek dühösen az öregasszonyhoz:� Nézze csak� Vei� édesanyánk� hogy mit csinált a veje!

Alighogy elmentünk sétálni� a fiatalúr meglógott� és össze-szûrte a levet egy ilyen jófélével� felhozta a tutajunkra� ésitt ficánkolt vele kedvére. Nézze� még most is kacagnakegymásra. Akkor a Nap haragra gyulladt� és így pörölt:

� Haj� haj� a nemjóját � Hát nem megmondtam neked�hogy ne kezdj el cicázni mindenféle jöttment fehérszemél-

92

lyel?!... Megmondtam� bizony! A tetejébe még az én tuta-jomon fickándozol vele� és még most kacagtok egymásra.

� Nagyon magányos voltam! � kezdte rá megint Maku-naíma.

� Ha megfogadtad volna a szavam� hozzád adtam volnaaz egyik leányomat� és mindörökre ilyen fiatal és jóképûlegény maradtál volna. De mert így esett� hamarosan ne-ked is elmúlik a fiatalságod� akárcsak a többi embernek�megöregszel� és nem leszel ilyen daliás.

Makunaímának sírni lett volna kedve. Nagyot sóhajtott:� Ha én ezt tudtam volna...� A �Ha én ezt tudtam volna� az a szent� aki soha nem

segített senkinek� a nemjóját! Parázna fickó vagy� úgy bi-zony! Nem adom hozzád egyik lányomat sem� de nem ám!

Akkor már Makunaíma is a sarkára állt:� Hát� tudja meg� hogy nem is kellenének nekem a maga

lányai! Három lány� ördög mûve valahány!Akkor Vei és a három lánya elment egy szállodába� hogy

ott töltse az éjszakát. Makunaímát pedig ott hagyták a tuta-jon� hadd aludjon a portugál nõvel.

Amikor pirkadat elõtt egy órával� a Nap és lányai megjöt-tek� hogy sétára induljanak az öbölben� Makunaíma és aportugál nõ még javában aludt. Vei felébresztette õket� ésMakunaímát megajándékozta egy darabka Vató-kõvel. AVató-kõ tûzkõ� amivel tüzet lehet gerjeszteni� amikor csakakarja az ember. Azután a Nap és három fényleánya el-vonult.

Makunaíma az egész napot a halaskofával töltötte� a vá-rost járták� és valahányszor csak kedvük kerekedett rá� fic-kándoztak. Éjszaka a Flamengo park egyik padján aludtak�és egyszer csak szörnyû szellemalak állt meg mellettük:Mianiké-Teibé volt� aki azért jött� hogy fölfalja a hõst. Azujja hegyén át vette a levegõt� a köldökével hallott� a szemea mellbimbója helyén volt� és nem egy szája volt� hanemkettõ� mélyen elrejtve nagylábujjának belsõ hajlatában. Ahõs fölriadt a szellemalak bûzére� és mint az a bizonyos

93

csodaszarvas� akit megzavart az ármány� úgy nyargalt végiga Flamengo-n. Mire Mianiké-Teibé a halaskofát falta fel�aztán elballagott.

Másnap Makunaíma már rettenetesen unta a köztársaságfõvárosát. A Vató-követ elcserélte egy újságból kivágottfényképre� és elindult visszafelé� a Tieté folyócska partjánemelkedõ másik nagy faluba.

94

IX. LEVÉLAZ AMAZÓNIAI ASSZONYOKNAK

96

Hõn szeretet alattvalóinknak� az Amazon HölgyeknekKelt az Ezerkilencszázhuszonhatos EsztendõMájus Havának Harmincadik NapjánSão Paulo Városában

HÖLGYEIM!Föltehetõleg módfelett nagy ámulástokra szolgál majd e

levél címzése� valamint azok a dolgok� amelyek benne fog-laltatnak. Az irántatok való vágyakozás és nagyrabecsülésdiktálta sorainkat mindazonáltal kellemetlen újsággal kellkezdenünk. Mert bizony való igaz� hogy São Paulo nemesvárosában � amely szószátyár lakosainak állítása szerint alegnagyobb város e világon � nem úgy ismernek bennete-ket� mint amazóniai asszonyok� bár ez az elnevezés nehéz-kes egy kissé� hanem úgy� hogy amazonok� azt tartván ró-latok� hogy szilaj paripák hátán száguldoztok� s egyenesenaz õsi Hellászból jöttetek erre a vidékre � innen hát az elne-vezés. Császári kedvünknek igencsak ellenére voltak a tu-dálékoskodók eme sületlenségei� mindamellett abbanegyet kell értenetek velünk� hogy ily módon az antik hagyo-mányok és erkölcsi tisztaság tiszteletre méltó mázával be-vonva hõsiességetek és hírnevetek még magasabban szár-nyal.

Ám nem tékozolhatjuk sebesen szárnyaló idõtöket� s mégkevésbé zavarhatjuk meg értelmeteket ilyen kósza hírektaglalásával� haladéktalanul áttérünk hát az itteni cseleke-deteinkrõl való számadásra.

Még öt napfordulat sem telt el attól fogva� hogy körötök-bõl eltávoztunk� amikor a legsötétebb szerencsétlenség ve-tette reánk árnyékát. A szóban forgó esztendõ május idusá-nak gyönyörû éjszakáján elvesztettük a muirakitán-taliz-

97

mánt� amelyet egyesek muraquitánnak neveznek� de akad-nak olyan tudós fõk is� hóbortos etimológiák megszállott-jai� akik szerint a szó hagyományhû helyesírása muyraki-tan� sõt� ne nevessetek!� muraqué-itan volna. Ezt megér-tendõ� tudomással kell bírnotok arról� hogy ez a szó� amelyolyannyira mindennaposan rezeg a ti Eustach-kürtjeitek-ben� csaknem ismeretlen errefelé. Ezeken a polgárias vidé-keken a harcosokat rendõröknek� hekusoknak� zsaruknak�fakabátoknak� andrisoknak� fejvadászoknak és még számosmás néven nevezik� és ezeknek a kifejezéseknek egyike-má-sika bizony lehetetlen neologizmus � visszataszító üledék�amellyel a lelkiismeretlen emberek és a romlott ficsúrokszennyezik be a tõsgyökeres� tiszta luzitán beszédet. Ámnincsen most fölös idõnk arra� hogy Vergilius szavával �subtegmine fagi�� a bükkfák árnyékába telepedvén hosszasanelmélkedjünk a portugál vagy másképpen luzitán nyelvrõl.Az minden bizonnyal inkább számot tarthat érdeklõdése-tekre� hogy az itt élõ harcosok a hitvesi kapcsolatra nemharcedzett asszonyokat keresnek: sokkal inkább kedvelik azolyanokat akik engedelmesek és minden nehézség nélkülelcserélhetõk azokra a köznép körében pénznek nevezettapró és illékony papírdarabkákra� melyek a civilizáció �melyhez� nem kis büszkeséggel mondhatjuk� mi is tarto-zunk � �curiculum vitae�-i. Nos� a muirakitán szót� amelymár Császárotok latinon finomodott fülét is sérti� nem is-merik az itteni harcosok� és általában senki sem� aki ezen atájon él és mozog. Csupán néhány �erényben és irodalom-ban kimûvelt emberfõ�� amiképpen azt a neves jogtudós�Rui Barbosa doktor által gyakorta idézett derék öreg klasz-szikus� Luís de Souza atya mondotta volt a maga idejében�veti figyelmének fénysugarát a muirakitánokra� és értékü-ket alábecsülve� ázsiai eredetûeknek� nem pedig a ti fürgeujjaitok mûvének tartja õket.

Már egészen elhatalmasodott lelkünkben a szomorúság�amely kajmán alakú talizmánunk elvesztése után tört re-ánk� amikor� talán valamely metafizikus áramlás következ-

98

tében� vagy ki tudja� chi lo sa� ahogy az olaszok mondjákerrefelé� talán valamiféle nosztalgikus nemi vágyakozás su-gallatára� ahogy ezt a tudós német doktor� Freud (ejtsdFrójd) Zsigmond olyan lenyûgözõen képes megmagyaráz-ni� álmunkban megjelent elõttünk egy fénylõ arkangyal� saz õ szavaiból megtudtuk� hogy az elveszett muirakitán-ta-lizmán doktor Venceslau Pietro Pietrának� a Perui Alkirály-ság alattvalójának� a pernambuco-i Cavalcanti családhozhasonlóan egyenesen Firenzébõl származó� tiszteletre mél-tó férfiúnak a birtokában van. Mivelhogy a doktor a XV I.századi jezsuita misszionárius� São Paulo alapítója� José deAnchieta atya jeles városában él� késedelem nélkül útrakeltünk� hogy visszaszerezzük az elrabolt aranygyapjaskost. Jelenlegi kapcsolataink doktor Venceslauval a lehetõlegreményteljesebbek� és minden bizonnyal hamarosan kö-zölhetjük veletek a szíveteknek oly kedves újságot� a muira-kitán-talizmán birtokba vételét� és megkaphatjuk érte asokszorosan megérdemelt jutalomdíjat.

Mert� minek is tagadnánk� becses alattvalóink� hogy Mi�az amazonok Császára� igencsak válságos helyzetben va-gyunk. A kincseket� melyekkel gazdagon megrakodva elin-dultunk földjeinkrõl� kénytelenek voltunk átváltani az or-szág hivatalosan bejegyzett pénznemére; és az átváltás azárfolyam ingadozásainak és a kakaóárak zuhanásának kö-vetkeztében jelentõs mértékben megnehezítette számunkraéletünk fenntartását.

El kell mondanunk nektek azt is� hogy errefelé az asz-szonyokat nem bunkócsapásokkal szokás levenni a lábuk-ról� s az asszonyok nem is fickándoznak csupán a fickándo-zás kedvéért� szerelmes odaadásból� hanem csak a zápor-esõként hulló hitvány fémért� a szökõkútként felcsapó már-kás pezsgõkért és bizonyos ehetõ szörnyetegekért cserébe�mely szörnyetegeket közönségesen langusztának hívnak.Micsoda bûbájos szörnyetegek ezek� amazon hölgyeim!!!Hajó törzséhez hasonlatos tükörsima és rózsaszín teknõs-békapáncéljuk alól� mint holmi evezõlapátok� a legkülönfé-

99

lébb karok� csápok és egy nagy farok bújik elõ� s ilyenkép-pen ez a sèvres-i porcelán tányéron illõen elhelyezett� egésznehézkes alkotmány leginkább egy háromsorevezõs nílusigályára emlékeztet bennünket� amely Kleópatra császárnõisteni testét hordozza.

Figyeljetek jól ennek a szónak az ejtésére� amazon höl-gyeim� mert igen elszomorítaná császári szívünket� ha nemkövetnétek példánkat� s nem ezt a klasszikusokból kiolvas-ható kiejtést részesítenétek elõnyben a Kleopátra kiejtés ro-vására� amely újabban van elterjedõben� s amelyet néhányszótárkészítõ meggondolatlanul elfogadott� nem fogvánfel� hogy ez olyan hitvány nyelvi ragya� amelyet a Fran-ciaországból érkezõ szennyáradattal hoztak be országunk-ba a bitang gallománok.

Nos hát� eme odaadó szörny segítségével � amelynek ízea legrafináltabb ínyeket is lenyûgözi � lehetséges az itt élõasszonyokat a nászágyig elvezetni. Nos� bizonyosan értitekis már� hogy a jutalomdíjról miért ejtettünk szót; mert alanguszták fölöttébb drága jószágok ám� kedves alattvaló-ink� volt olyan� amelyikért hatvanezret� sõt még többet isfizettünk; és ez átszámítva a mi hagyományos pénzegysé-günkre� bizony megközelíti a nyolcvanmillió kakaóbilingtekintélyes összegét... Mindebbõl világossá válhatott szá-motokra� hogy eddigi költségeink milyen jelentõs összegrerúgnak� és hogy nagy szükségünk van a hitvány fémre�hogy vigadozhassunk ezekkel a nehezen megközelíthetõhölgyekkel. Módfelett szeretnénk magasan lobogó lángun-kat megzabolázni� még ha ez bizony nehezünkre esne is�hogy megkíméljünk benneteket a kiadásoktól� de igen erõslélekkel kell bírni ahhoz� hogy esendõ porhüvelyünk lép-ten-nyomon meg ne tántoruljon e felettébb vonzó pásztor-lánykák bájai és epekedõ pillantásai láttán.

Az itt élõ hölgyek csillogó ékszerekkel és finomabbnál fi-nomabb kelmékkel ékesítik föl magukat� hogy annál in-kább kiemeljék külsejük finomságát� de csak alig fedik bá-jaikat� amelyeknek formája és kelleme egyedülálló ezen a

100

világon. Eme hölgyek mind haloványfehérek� olyan és any-nyiféle furfangokat ismernek a fickándozásban� hogy mégelsorolni is fárasztó volna� és minden bizonnyal megsértenéa diszkréció parancsolatát. Ó� mennyi szépség! Mennyi ele-gancia! Mennyi csín! Mennyi észbontó� lángra gyújtó� szí-vet perzselõ rafinéria! Gondolataink egy pillanatra sem ké-pesek elszakadni az asszonyoktól� noha állandóan és ma-kacs kitartással munkálkodunk a muirakitán-talizmán visz-szaszerzésén.

Úgy találjuk� nemes amazonok� hogy igen nagy elõnyö-tökre válna� ha szerelmes engedékenységet� évõdést éscsínt tanulnátok az itt élõ asszonyoktól. Mert gõgös és szi-gorú törvényeiteket ily módon odahagynátok� és oly szoká-sokra cserélnétek föl� amelyekben a Csók felemel� a Kéjmegtisztít� és dicsõségesen eltölt mindent �urbi et orbi� azOdore di Femmina � a nõ illata� amiképpen az olaszok ne-vezik � túlvilági hatalma.

És ha már belekezdtünk ebbe a magasztos témába� haddtegyünk� mielõtt továbbhaladnánk� néhány megjegyzést�mely hasznos lehet számotokra. A São Paulo-i asszonyok�jóllehet nagyon szépek és okosak� nem elégednek megazokkal a képességekkel és kiválóságokkal� amelyekkel aTermészet fölruházta õket; módfelett nagy gondot fordí-tanak magukra� és közel sem lennének ennyire vonzóak� hanem hozatták volna meg maguknak a földgolyó legkülön-bözõbb vidékeirõl mindazon kifinomult és szemkápráztatóholmikat� amiket az évezredes civilizációk a bujaság felkel-tése� akarom mondani� a nõiség tudománya terén megte-remtettek. Így például a vén Európából� és mindenekelõttFranciaországból nevelõnõket hozattak� akiktõl megtanul-ták� hogyan kell az idõt másképp eltölteni� mint ahogyan tiazt teszitek. Hol tisztálkodnak� és órákat töltenek el emeingerlõ foglalatossággal� hol nagy élvezettel vesznek részt atársasági élet színjátékában� hol meg éppenséggel nem csi-nálnak semmit� de olyan odaadással és lelkesedéssel végziknapközben ezen fontos teendõiket� hogy amikor leszáll az

101

est� alig marad már erejük arra� hogy fickándozzanak� ésazon nyomban belezuhannak Orfeusz karjaiba� ahogymondani szokás. Ám azzal is tisztában kell lennetek� kegyesasszonyaim� hogy errefelé a nappal és az éjszaka váltakozá-sa jelentõsen eltér a ti katonás idõbeosztásotoktól; a nap ittakkor kezdõdik� amikor nálatok már túljutott a delelõjén�az éjszaka pedig akkor� amikor negyedik álmotokat alusszá-tok� amely az utolsó lévén� a leginkább pihentetõ.

A São Paulo-i asszonyok mindezen dolgokat Franciaor-szágból jött nevelõnõiktõl sajátították el; akárcsak a körme-ik fényesítését és növesztését� ez utóbbit� �horresco refe-rens� még elmondani is szörnyû� törvényes és hitvestársaikbizonyos szarvszerû kinövéseivel kapcsolatban is buzgónmûvelik. Kérlek� nézzétek el nekem ezt a finom iróniát.

Szólanom kell még arról is� ahogyan errefelé az asszonyihajzatokat nyírják; olyan kifinomult és férfias módon� hogyviselõik hasonlatosabbak némely kamaszfiúkhoz és a kétesemlékû Antinooszhoz� mint az oly tiszta erkölcsû latin õse-ink erényes matrónáihoz. Mindazonáltal� ha csak egy kicsitis eltûnõdtök azokon a dolgokon� amiket eddig elmondot-tunk nektek� egyet fogtok velünk érteni abban� hogy ahosszú hajfonat errefelé igencsak haszontalan holmi. Mivela São Paulo-i doktorok nem erõszakkal veszik le a lábukróla kiszemelt hölgyeket� hanem arannyal meg bankócédu-lákkal� a szóban forgó sörényre nincs semmi szükségük� sõtmég azt is hozzátehetném� hogy ily módon azok a kelle-metlenségek is csökkennek� amelyek egy ilyen hajbozonttalegyütt járnak� lévén� hogy általában kedvelt lakóhelyévé éslegelõjévé válnak némely igen veszélyes ízeltlábúaknak�amint az felétek gyakorta megesik.

Nos� a São Paulo-i hölgyek nem elégedvén meg azzal�hogy Franciaországtól eltanulták� à la XV. Lajos� a szép-tevés mesterfogásait és szabadosságait� legképtelenebb dol-gokat szerzik be maguknak� csakhogy élvvágyukat még in-kább fölcsigázzák: japán lábacskákat� indiai rubinokat�

102

észak-amerikai lezserséget� és még számos egyéb nemzet-közi holmit� aminek hasznát vehetik.

Beszámolunk még nektek� habár csak nagy vonalakban�a lengyelek földjérõl származó asszonyok szemet káprázta-tó gyülekezetérõl is� akik itt telepedtek le� és önzetlen nagy-lelkûséggel uralkodnak e földön. Igen terebélyes megjele-nésûek� és számosabban vannak� mint a homokszemek azóceánban. Hozzátok hasonlóan� amazon hölgyeim� ezek adelnõk is asszonytársadalmat alakítottak� a házaikban élõférfiakat rabszolgasorba vetették� és a leghitványabb szolgaiteendõk elvégzésére kényszerítik õket. Ezért azután nem isnevezik õket embernek� hanem egy kétes értékû szóval gar-szonnak hívják valamennyiüket; ezek a lények igen-igen jól-neveltek és halkszavúak� és mindig ugyanazt a komor öltö-zéket viselik.

Ezek a hölgyek egy helyre összezárva élnek� amelyet er-refelé háztömbnek� másképpen garnisornak� egyesek pedig�bordélynegyednek� hívnak� ámbár meg kívánjuk jegyezni�hogy ez utóbbi kifejezés méltatlan arra� hogy egy SãoPaulo-ról szóló híradásban megjelenjék� s hogy mégis sze-repel benne� az a mi pontosságra és szakszerû leírásra valótörekvésünknek köszönhetõ. Noha ezek a szeretetre méltóhölgyek� hozzátok hasonlatosan egy asszonyi klánt alkot-nak� külsõ megjelenésükben� életmódjukban és eszménye-ikben jelentõsen különböznek tõletek. Elmondjuk hát nek-tek� hogy az éjszakában élik életüket� nem állnak Marsszolgálatában� és nem égetik ki a jobb mellüket� csupánMercurius elõtt hódolnak� a mellüket pedig hagyják� haddterebélyesedjen addig� míg végül hatalmas és lottyadt almaformáját nem ölti. Ez� ha szépségünknek nincs is javára�számos és fáradságos� de nemes virtussal végzett s földön-túli élvezettel kecsegtetõ munkálkodásra szolgál.

Megjelenésükben igencsak különbözõek� többé-kevésbéformátlan szörnyetegek� habár formátlanságukban van va-lami megkapó� mivel az eszüket az ágyékukban� a szívüket

103

pedig � ahogy a madrigálok ezt oly szép képben jelenítikmeg � a tenyerükön hordozzák.

Számtalan és gyorsan pergõ nyelveken beszélnek; világlá-tottak és nagyon-nagyon mûveltek� mindenkor egyformánengedelmesek valamennyien� habár meglehetõsen külön-böznek egymástól� egyesek szõkék� mások feketék� egyesekegészen soványak� mások jócskán telt idomúak� és olyan je-lentékeny számban és változatosságban fordulnak elõ�hogy igencsak sántítani látszik az az érvelés� miszerint vala-mennyien Lengyelországból valók. Hozzá kell még ehheztennünk� hogy mindegyiküket sokat ígérõ� ámde félreveze-tõ jelzõvel �franciának� titulálják. Úgy hisszük� hogy meg-hamisítják az igazságot� s ezen hölgyeknek csak egy részejött a lengyelek földjérõl� és a valóságban ibérek� olaszok�németek� törökök� argentinok� peruiak õk� illetve az egyikvagy a másik félteke egyéb termékeny vidékeirõl származ-nak.

Igen nagy elégedettségünkre szolgálna� amazon hölgye-im� ha osztanátok feltételezésünket� amiképpen az is� hameghívnátok néhányat ezek közül a delnõk közül� hogytöltsenek el valamennyi idõt a földjeiteken� Császárságunk-ban� és segítségükkel elsajátítanátok ezt a korszerû és na-gyobb nyereséggel kecsegtetõ életformát� amely Császáro-tok vagyonát nem kis mértékben gyarapítaná. Á m ha még-sem akarnátok elhagyni szigorú törvényeteket� néhányszáz� vidékeinkre áttelepített ilyesfajta hölgy jelentõsenmegkönnyítené a �modus in rebus�-t� a mértéktartást ne-künk� midõn majd visszatérünk õserdei Birodalmunkba�amelynek a nevét igen szeretnénk Ôs-Pagony Birodalomraváltoztatni� mert ez inkább megfelelne a klasszikus hagyo-mányoknak.

Mindazonáltal� hogy ebben az olyannyira fontos kérdés-ben helyesen dönthessünk� úgy véljük� hogy figyelmeteketföl kell hívnunk bizonyos veszélyekre� amelyekkel ez a be-telepítés járna� hacsak nem fogadnátok be néhány életerõsférfit államotok polgárai közé arra az idõre� míg mi távol

104

vagyunk. Minthogy ezek a hölgyek igencsak tüzesvérûek ésszabados erkölcsûek� bizonnyal túlságosan is nyomasztanáõket a rideg visszavonultság� amiben éltek� s az igyekezet�hogy el ne feledjék azokat a praktikákat és fortélyokat�amelyekkel megkeresik a kenyerüket� olyan szélsõséges cse-lekedetekre ragadtatná õket� hogy összeadnák magukat kü-lönféle vadállatokkal� a bõgõmajmokkal és a minden hájjalmegkent köviharcsákkal. De még ennél is inkább nyomasz-taná lelkiismeretünket és veletek szemben táplált felelõs-ségérzetünket� ha ti� kedves alattvalóink� a segítségükkelbelekóstolnátok bizonyos paráznaságokba� azokhoz hason-lókba� miket a bájos költõnõ� Sappho társnõi ûztek Lesz-bosz rózsákkal borított szigetén. Oly rút bûnök ezek� hogyel nem viselik a józan emberi viselkedés kritikáját� és mégennél is kevésbé a szigorú és egészséges erkölcs bonckését.

Amint láthatjátok� jól kihasználtuk azt az idõt� amit ed-dig a jeles São Paulo földjén eltöltöttünk� és bárha szünte-lenül a muirakitán-talizmán körül forognak gondolataink�nem takarékoskodunk sem erõnkkel� sem a hitvány fém-mel� hogy az örökbecsû latin civilizáció legfontosabb érté-keit megismerjük� és az õserdõbe visszatérve számtalanváltoztatást eszközöljünk� melyek azonkívül� hogy jelentõ-sen hozzájárulnak majd kényelmünkhöz� még inkább fo-kozzák majd jó hírünket� valamint a Világ legmûveltebbnemzetei között jelölik ki helyünket. Ezért most elmon-dunk néktek egyet s mást errõl a nemes városról� annál isinkább� mert mi is hasonló város építését tervezzük Csá-szárságunkban.

São Paulo hét dombra épült� akárcsak valamikor Róma�a Császárváros� minden latinok �feje�� ahonnan mi is sar-jadtunk; lábait pedig a Tieté kecses és szeszélyes habjaimossák. Vizei kristálytiszták� levegõje oly édes� mintAachené vagy Antwerpené� és földje is éppoly egészséges éstermékeny� így hát választékos modorban elmondhatjukmi is� hogy e három elem spontán egybevegyülésébõl ke-letkezett a városi fauna.

105

A város csodálatosan szép� és kellemes benne az élet.Leleményesen szûk utcák szelik át meg át� amelyeket ellep-nek az eredetien megkomponált� graciõz szobrok meg ut-cai lámpák� olyan fortélyosan foglalva el a szabad részeket�hogy ezeken az artériákon jóformán semmi hely nem ma-rad az utca népének. Így azután tekintélyes embertömeglátszatát keltik� amelyet tetszés szerinti nagyságúra lehetbecsülni� s ez igen kedvezõ a választások szempontjából�amelyeket az utolérhetetlen Minas Gerais-iak találtak ki;amellett a városi elöljárók hosszú szónoklatokat tartanak� alehetõ legõszintébb hangon� és szavaikat az önfeláldozómunkálkodás fennen szárnyaló szólamaival felékesítvén�közmegbecsülést és a tömegek csodálatát vívják ki maguk-nak.

A mondott artériákat egytõl egyig recsegve görgõ pa-pirosdarabkák és csuszamlós gyümölcshéjak borítják� fõ-ként pedig a végtelenül finom� örökösen felkavarodó por�amely napról napra ezerféle falánk mikrobát hordoz magá-val� amelyek szorgalmasan tizedelik a lakosságot. Ilyen mó-don vélték megoldani elöljáróink a közlekedés gondjait;ezek az apró élõlények ugyanis fölfalják az alsóbb régiók-ban tengõdõ középszerû életeket� megakadályozzák a mun-kanélküliek és a munkások túlságos elszaporodását� ígymindig egyforma az emberek száma. És a lelkes városi elöl-járók nem elégedvén meg azzal� hogy a járókelõk lába nyo-mán� valamint az �autóbusznak� és �villamosnak� (van�aki egy� valószínûleg az angolból átvett barbár szóval Bond-nak hívja ez utóbbiakat) nevezett� bõgve rohanó masinák-tól felkavarodik ez a por� beszereztek még néhány antro-poidot� almásderes� egykedvû� kentaurforma szörnyeteget�amelyeket az oldalukon díszelgõ �Köztisztaság� feliratalapján sorolhatunk egy alcsaládba� és ezek az éji csendetkedvelõ lények � �per amica silentia lunae� �� amikor elcsi-tul a forgalom és a por ártatlanul hever� kijönnek a bar-langjaikból� és öszvérek után kötve� hengeres söprûre em-lékeztetõ farkukkal ide-oda kaszálva fölverik a port� felza-

106

varják álmukból az apró élõlényeket� széles mozdulataikkalés egetverõ dübörgésükkel pedig munkára serkentik õket.Ezeket az éjszakai tennivalókat szemérmesen és egymástóljókora távolságra elhelyezett� apró lámpácskák fényénélvégzik� amelyek alig hatolnak át a sûrû sötétségen� és így alehetõ legkedvezõbb feltételeket teremtik meg a gyilkosokés tolvajok mûködéséhez.

Ez utóbbiaknak a száma nekünk mértéktelenül nagynaktetszik� és úgy hisszük� hogy ez az egyetlen olyan tevékeny-ség� amely nem vág össze természettõl fogva rendszeretõ ésbékés természetünkkel. Mindazonáltal távol álljon tõlünk�hogy bármiféle szemrehányást is tegyünk São Paulo elöl-járóinak� mivel nagyon is tisztában vagyunk vele� hogy aderék São Paulo-iak elszánt és vakmerõ emberek� akik na-gyon szeretik a háborúskodással járó viszontagságokat.Egyénileg és csoportosan is háborút viselnek egymás ellen�és tetõtõl talpig fel vannak fegyverezve� így eléggé gyako-riak errefelé a zavargások� amelyekben nem ritkán száz-ezrével hullnak el a küzdelem porondján a hõsök� akiket azelsõ hódítók nyomán bandeiranteknak neveznek.

Ez az oka annak� hogy São Paulo-nak igen harcias ésnagyszámú Rendõrsége van� amely fehér és költséges mér-nöki munkával megépített palotákban székel. Ennek aRendõrségnek azt is feladatául szabták� hogy egyensúlybantartsa a közvagyonban mutatkozó fölöslegeket� hogy aNemzet roppant mennyiségû aranya el ne értéktelenedjen�és ebbéli igyekezetében olyan buzgóságot tanúsít� hogy lép-ten-nyomon maga herdálja el a nemzet pénzét� hol csillo-gó-villogó parádékra és egyenruhákra� hol a rokonszenvesEugénia kisasszony� akit még nem volt szerencsénk megis-merni� testgyakorlataira� hol pedig arra� hogy jámbor pol-gárokat rohan meg� amidõn éppen a színházból vagy a mo-ziból igyekeznek hazafelé� esetleg a várost övezõ kies lige-tekben kocsikáznak. Ennek a Rendõrségnek kell szórakoz-tatnia a São Paulo-i szolgálólányok seregét is� és dicsõségé-re legyen mondva� hogy ezt napról napra megújuló szolgá-

107

latkészséggel teszi� az olyan ad hoc épült parkokban� mintpéldául a II. Péter császár parkja� vagy a Fény Kertje. Ésamikor ennek a Rendõrségnek túlságosan is felduzzad aszemélyi állománya� a haza távoli és kevéssé termékenyfennsíkjaira küldi az embereit� ahol felfalhatják õket a csor-dába verõdött� hatalmas termetû emberevõk� akik azondicstelen ügy szolgálatában tarolják végig földjeinket� hogyolyan tisztességes szándékú kormányokat döntsenek meg�amelyek a lakosság szeretetét és teljes támogatását bírják�amint ez az urnák tartalmából és a kormány munkaebédei-bõl világosan látható. Ezek a banditák összefogdossák arendõröket� megsütik� és német ízlés szerint föltálalvamegeszik õket� a parlagföldeken szétdobált csontokból pe-dig elsõrangú trágya lesz a majdani kávéültetvények szá-mára.

Ilyen jól szervezetten� a rend és haladás szépen csengõjelszavától vezettetve élnek és gyarapodnak a São Pauló-iak; és mindig jut arra idejük� hogy nagyszerû kórházakatépítsenek� amelyekkel idecsalogatják az összes dél-ameri-kai: Minas Gerais-i� paraíba-i� perui� bolíviai� chilei� para-guayi leprást� akik mielõtt beköltöznének ezekbe az álom-szép leprakórházakba� és igénybe vennék a kétes és ha-nyatló szépségû hölgyek � ó� mindig ezek a hölgyek! � szol-gálatait� díszes lovascsapataikkal vagy káprázatos távgya-logló rekordjaikkal életet visznek a Szövetségi Á llam or-szágútjaira és fõvárosának utcáira; sportszeretõ fajtánk�amelyben még ott lüktet a római kettõs- és négyesfogatúaknemes vére� méltán büszke lehet rájuk!

Ám top� hölgyeim! Ebben a nagy országban még annyisok betegség és rovar létezik� amelyek bizony megkeserítikaz életünket!... És elkerülhetetlenül halad minden a vég-pusztulás felé� kórságok és ízeltlábúak serege rág bennün-ket!... Hamarosan Anglia vagy az Egyesült Á llamok gyar-mata leszünk megint!... Ezért� hogy örök emléket állítsunka São Pauló-iaknak� akik ennek az országnak egyedülihasznos emberei� miért is Lokomotívoknak nevezik õket�

108

nekifogtunk� és egy epigrammát faragtunk� amely megkí-sérli� hogy magyarázatot adjon nyomorúságunk okaira:

Szûkös egészség és sok szaubahangya�Brazíliát e kettõs átok sújtja.

Ezt az epigrammát írtuk be a Buntantã Intézet Jeles Sze-mélyiségeknek Fenntartott Vendégkönyvébe is� amikormeglátogattuk ezt az Európában oly nagy hírû intézményt.

A São Pauló-iak méltóságteljesen magasodó� ötven vagymég több emeletet számláló palotákban laknak� amelyeketa párzás idején különbözõ fajtájú� hosszúlábú szúnyogokfellegei lepnek el� nem kis örömére a helybelieknek� ezek aszúnyogok olyan alkalmatosan szurkálják összevissza a fér-fiak és a nõk rejtegetni való testrészeit� hogy semmi szük-ségük nincs a perzselõ csalánnal végzett izgató paskolgatá-sokra� amint ez az õserdõ lakóinál szokásban van. A hosz-szúlábú rovarok magukra vállalják ezt a fáradságos mun-kát� és olyan csodálatos dolgokat mûvelnek� hogy a sze-génynegyedekben évrõl évre megszámlálhatatlanul sok si-valkodó fiú meg lány jön a világra� akiket olaszocskáknakhívnak� és az a sorsuk� hogy újra meg újra feltöltsék a nagy-hatalmú elõkelõségek gyárait� és rabszolgaként szolgálják akrõzusok illatos pihenését.

Más multimilliomosokkal karöltve� ezek a krõzusok hoz-ták létre a Várost gyûrûbe fogó tizenkétezer selyemgyárat�és amikor a selyem visszaesett� azokat a híres kávéházakat�amelyeknél nagyszerûbbeket nem lelni a világon� mivel-hogy belsejüket arannyal borított zsakarandafa faragások ésteknõsbékapáncélból készített berakások díszítik.

A Kormánypalota csupa arany� akárcsak az Adria Király-nõjének palotái� és esténként finom bõrökkel bélelt ezüst-kocsiban indul sétára a nyájasan mosolygó Elnök� akinekannyi felesége van� mint égen a csillag.

Számos egyéb nagyszerû dologról is tudósítással szolgál-hatnánk� amazon hölgyeim� ha nem nyújtanánk ily módon

109

túlságosan hosszúra levelünket� de már azzal is� hogy kije-lentettük elõttetek� miszerint ez a földgolyó legszebb váro-sa� nagyon sokat tettünk ezen kiváló embereknek a javára.Mindazonáltal bûnünkül róhatnák föl� ha elhallgatnánk azitt élõ nép egy különös szokását. Nos hát� tudnotok kell�hogy az itt élõk kifejezõkészsége olyan páratlanul gazdag�hogy más nyelven beszélnek� és más nyelven írnak. Amintmegérkeztünk ezekre a vendégszeretõ földekre� beható ta-nulmányok tárgyává tettük a vidék etnológiai jellegzetes-ségeit� és a számos meglepõ és furcsa dolog közül� amivelitt találkoztunk� az egyik legfigyelemreméltóbb az említettnyelvészeti sajátosság volt. A São Paulo-iak társalgás köz-ben egy barbár� habarék� durván recsegõ és a hagyomá-nyoknak fittyet hányó nyelvet használnak� amelynek mind-azonáltal sajátos ízt és erõt kölcsönöznek a megszólítások-ban� illetve az enyelgések közben használatos kifejezések.Mind az egyik� mind a másik csoportba tartozó szavakatmélyrehatóan tanulmányoztuk� és igen nagy örömünkreszolgál majd� ha hazatérésünk után megtaníthatunk rábenneteket. De bármilyen megvetésre érdemes nyelvezetethasználnak is ennek a földnek a szülöttei a mindennapi be-szédben� amint kezükbe veszik a tollat� elfelejtik mindezenemlített barbárságokat� és elõjön belõlük a Latin Ember�az Igazi� aki egészen más� már-már vergiliusi magasságok-ban szárnyaló� és egy panegirista találó meghatározása sze-rint� �mézízû� nyelven közli gondolatait� és e nyelvnekminden oka megvan rá� hogy büszke elégedettséggel��Camões nyelvének� vallja magát. Bizonnyal megelégedés-tekre szolgál� hogy ennyi eredetiségrõl és gazdagságról tu-domást szerezhettetek� és meglepetéssel veszitek ezek utántudomásul� hogy a nagy és majdnem teljes többségnek mégez a két nyelv sem elegendõ; fülbemászó és elegáns hang-zása következtében szívesen használják a legtõsgyökeresebbolasz nyelvet is� amelyet lépten-nyomon hallhatni� bármer-re is járunk e hatalmas városban. Mindezen dolgokról ki-elégítõ tájékozottságra tettünk szert� hála légyen az istenek-

110

nek� és nem kevés idõt töltöttünk el azzal� hogy disputákatfolytattunk a �Brazília� szó �z�-jének eredetérõl� valaminta �magát� névmás használatának problémáiról. Másfelõl�szert tettünk számtalan kétnyelvû kiadványra� amiket aköznyelv �szamárnak� hív� meg a Kis Larousse szótárra� ésmár odáig jutottunk tanulmányainkban� hogy latinul tud-juk idézni a filozófusok nem egy híres mondását� valaminta Biblia példázatait.

Végül� amazon hölgyeim� tisztában kell lennetek azzal is�hogy ezt a metropoliszt a haladás és a szemkápráztató ci-vilizáció jelenlegi állapotába legjelesebb fiai emelték fel�akiket másképpen politikusoknak neveznek. Ezzel a névvela doktorok egy kifinomult fajtáját szokás illetni� akik annyi-ra nem a ti fogalmaitok szerint élnek� hogy bízvást szörnye-tegeknek tartanátok õket. Szörnyetegek õk valóban� ámdea merészség� a bölcsesség� a tisztesség� az erkölcsösség sen-ki mással össze nem hasonlítható nagyszerûségében� és bárvalamely kevés hasonlóságot mutatnak az emberekkel � akirálysasoktól származnak� és nagyon kevés emberi tulaj-donság található bennük. Mindannyian a maguk közöttcsak Nagy Atyus néven emlegetett császárnak engedelmes-kednek� aki Rio de Janeiro óceánra tekintõ városában la-kik� ahol magam is megfordultam már. Meg kell jegyez-nem� hogy ezt a várost a benne megforduló külföldiek avilág legszebb városának mondják...

Befejezésül� amazon hölgyeim� hõn szeretett alattvaló-ink� hadd mondjuk el néktek� hogy igen sok szenvedésbenés megpróbáltatásban volt részünk� mióta helyzetükbõl fa-kadó kötelességeink elszólítottak bennünket az Õserdei Bi-rodalomból. Itt gyönyörûség és jókedv uralkodik minden-felé� mi azonban addig nem pihenhetünk és nem adhatjukát magunkat az élvezeteknek� míg vissza nem kerül birto-kunkba az elveszett muirakitán-talizmán. Szükségesnekvéljük újólag megismételni� hogy kapcsolataink Venceslaudoktorral a lehetõ legbarátibbak� és hogy a tárgyalások alehetõ legjobb úton haladnak� úgyhogy már elõre nyugod-

111

tan útnak indíthatjátok az elõbbiekben említett jutalmat. Alemondás eredményét oly nagyra becsülõ Császárotok ke-véssel is megelégszik; ha nem tudnátok kétszáz� kakaóbi-lingekkel színig megrakott kéregkenut küldeni� küldjetekakár százat� vagy legalább ötvenet!

Fogadjátok Császárotok áldását� éljetek egészségben ésbékességben. Kövessétek tisztelettel és engedelmesen e né-hány sorban leírtakat� fõképpen pedig� ne feledkezzetekmeg a jutalompénzrõl� valamint a lengyel asszonyokról�mert mind annak� mind pedig emezeknek igen-igen nagyszükségét látjuk.

Szí legyen veletek:Makunaíma�a Császár

112

X. PAUÍ-PÓDOLE�AZ ÓRIÁS MITU MADÁR

114

VENCESLAU PIETRO PIETRA alaposan belebetegedett a ve-résbe� és tetõtõl talpig bodros gyapotpamatokba pólyálvafeküdt. Hónapokig nyomta a függõágyat. Makunaíma ez-alatt semmit sem tehetett� hogy a muirakitán-talizmántvisszaszerezze� mert a becses kõ a kagylóhéjba zárva rejtõ-zött az óriás teste alatt. Kigondolta� hogy termeszhangyátcsempész az óriás papucsába� mert úgy mondják� ez haláltokoz� ám Piaimánnak hátrafelé állt a lába feje� ezért nemhordott papucsot. Makunaímát nagyon bosszantotta az egyhelyben toporgás� egész napokat töltött a függõágyábanfekve� omlós tapiókalepényt rágcsált� és nagyokat kortyolta pálinkából. Ez idõ tájt költözött a penzióba az indiaiAntonio� híres szentember� és a párja� Isten Anyja. Antoniomeglátogatta Makunaímát� hosszasan prédikált neki� ésmegkeresztelte õt az isten nevében� aki nemsokára leszáll aföldre� és félig hal-� félig tapírformája lesz. Így ismerkedettmeg Makunaíma a Caraimonyaga vallással� amely az idõtájt rohamosan terjedt a bahia-i õserdõk lakói között.

Makunaíma arra fordította a hosszas várakozást� hogytökéletesítse magát az arrafelé használt két nyelvben: a be-szélt brazilban és az írott portugálban. Már mindennektudta a nevét. Eljött a Virágok Napja: ezt az ünnepet azérttalálták ki� hogy a brazilok többet jótékonykodjanak� ésannyi volt a gyötrõszúnyog� hogy Makunaíma félretette akönyveket� és elindult a városba� hogy kiszellõztesse a fejét.Jártában-keltében rengeteg dolgot látott. Megállt mindenkirakat elõtt� és alaposan szemügyre vette a sok közszem-lére kitett szörnyet� annyi de annyi volt belõlük� minthamindegyik ide szaladt volna az Ararát hegyérõl� ahol a vilá-got elárasztó hatalmas árvíz idején menedéket keresett.Makunaíma sétált� sétált� és összetalálkozott egy fehérnép-pel� aki egy rózsával teli szakajtót cipelt. A leány megállí-

115

totta a hõst� egy virágot tûzött a kabáthajtókájára� és aztmondta:

� Egy milreisbe kerül.Makunaíma azt hitte� hogy ott helyben megüti a guta�

ugyanis fogalma sem volt arról� hogy hívják a ruha-gépenazt a rést� ahová a fehérszemély a virágot tûzte. Azt a réstgomblyuknak hívták. Törte� törte a fejét� de még soha éle-tében nem hallotta annak a résnek a nevét. Gondolta� elke-reszteli lyuknak� de rögtön eszébe jutott� hogy az emberekegészen biztosan összekevernék egy másik lyukkal� és elszé-gyellte magát a leány elõtt. �Hasíték� volt az a szó� amit afogalom jelölésére az írott nyelvben használtak� de azt�hogy �hasíték�� soha senki nem használta beszéd közben�de nem ám. Töprengett� töprengett� de csak nem sikerültnevet találni annak a résnek ott a ruháján. Hirtelen észre-vette� hogy idõközben jócskán elgyalogolt a Direita utcá-ból� ahol a fehérnéppel összeakadt: már Cosme mester há-tát is maga mögött hagyta� s a São Bernardo-nál járt.Visszafordult hát� kifizette a lánynak a virágot� és alaposanrápirított mérgében:

� A kisasszony szerzett nekem egy rossz napot! Soha töb-bé ne dugjon nekem virágot ebbe a ... likilukba� érti� höl-gyem!

Makunaíma ezúttal elvetette a sulykot. Egy nagyon-na-gyon csúnya szót talált ki! A fehérszemély nem tudta� hogya �likiluk� milyen csúnya szó� nem bizony� és miközben ahõs a történteken eltûnõdve� alvajáróként ment visszafelé apenzióba� a fehérszemély hangosan kacagott a gyönyörû-ségtõl� annyira tetszett neki az új szó� �likiluk�. És élvezet-tel mondta újra meg újra: �Likiluk� likiluk�. Azt hitte� hogymost ez van divatban. És attól fogva mindenkitõl megkér-dezte� akarja-e� hogy rózsát dugjon a likilukjába? Volt� akiakarta� volt aki nem� de a többi fehérszemély is meghallot-ta� és használni kezdte ezt a szót� és likiluk meggyökerezett.Attól fogva már senki sem mondta a gomblyukra azt pél-

116

dául� hogy �boutonnière�� mint a franciák� mindenüttcsak a �likiluk� járta.

Makunaíma egy hétig komor képpel járt-kelt� nem evett�nem vigadozott� nem aludt� minden idejét azzal töltötte�hogy megtanulja az arra felé használatos nyelveket. Eszébejutott az is� hogy megkérdezi� mi a neve annak a nyílásnak�de félt� hogy ostobának és fajankónak tartanák� hogy mégezt sem tudja. Na� aztán eljött Szent Heverdel Napja� a DélKeresztjének ünnepe. Ez egészen új ünnep volt� és azérttalálták ki� hogy a brazilok többet pihenhessenek. Reggeldíszszemle volt Mooca-ban� délben szabadtéri mise a JézusSzíve székesegyház elõtt� délután ötkor kezdetét vette akorzózás és a konfettiháború a Rangel Pestana sugárúton�este pedig� miután a képviselõk meg a léhûtõk befejeztékszokásos esti sétájukat a Tizenötödik utcában� az Ipirangaparkban tûzijáték szórakoztatta a népet. Na� Makunaíma�aki már vágyott egy kis mulatságra� elindult a parkba� hogymegnézze a tûzijátékot.

Ám alig lépett ki a penzióból� összetalálkozott egy fehérbõrû szalmaszõke asszonnyal� a manióka egyik leányával�aki fehér ruhát viselt� és vörös hordópálma kalapját aprócs-ka margaréták borították. Fräuleinnek hívták� és mindigszüksége volt arra� hogy valaki a pártfogásába vegye.Együtt mentek tovább� aztán megérkeztek a parkba. A parkcsodálatos volt. Annyi villamosfény-géppel kombinált szö-kõkút-gép volt mindenfelé� hogy az embernek oda kellettsimulnia a másikhoz és meg kellett ragadnia a kezét� hogyott menten meg ne haljon az ámulattól. A hölgy is így tett�és Makunaíma szerelmesen susogta:

� Mani...piciny mandiókalány!Akkor a meghatottságtól könnyekre fakadó német leány

odafordult hozzá� és megkérdezte� hogy beledughatja-e azegyik margarétáját a hõs likilukjába� a hõst elõször elön-tötte e méreg� de még mennyire hogy elöntötte és valaminagyon csúnyát akart mondani� ám azonnyomban végig-gondolta az eseményeket� és mindent megértett� nemhiába

117

volt olyan roppant okos. Makunaíma harsányan fölneve-tett.

De az üggyel már a folyóiratok is foglalkoztak� komolytudományos apparátussal vizsgálat alá vették az írott és abeszélt nyelvet� és már majdnem bizonyítottnak fogadták elazt a föltételezést� miszerint a katalepszis� az ellipszis� amagánhangzókiesés� a metonímia� a metafónia� a hangát-vetés� a hangsimulás� az ejtéskönnyítés� a szóeleji és szóvé-gi hanglekopás� az egyszerejtés és a népetimológia törvé-nyeinek� szóval mindezen hangtani törvények mûködésekövetkeztében lett a �gomblyukból� �likiluk�� a fejlõdésközbülsõ állomását képviselõ� �retkecske� jelentésû latin�rabanitius� fõnéven keresztül (gomblyuk-rabanitius-liki-luk)� és noha a �rabanitius� szó elõfordulására eddig mégnem találtak bizonyítékot a középkori szövegekben� a tudó-sok kardoskodtak amellett� hogy ez a szó igenis létezett� ésmindennapos volt a köznép szóhasználatában.

Ebben a pillanatban egy mulatt férfi� a mulattok legmu-lattabbika� fölkapaszkodott az egyik szoborra� és lelkes be-szédbe fogott� amelyben elmagyarázta Makunaímának�hogy miért van szükség a Dél Keresztjének ünnepére. Atiszta éjszakai égen egyetlen felhõ sem úszott� és nem lát-szott Kapei sem. Az emberek fürkészve bámulták az égenismerõseiket: a fák atyját� a madarak atyját� a vadállatokatyját meg a rokonaikat: testvéreiket� apjukat� anyjukat�nénjüket� sógornõjüket� a kislányokat és a növendék leá-nyokat� szóval mindezeket a csillagokat� akik boldogan pis-logtak-pislákoltak azon a vidéken� ahol bõviben van azegészség� és kevés a szaubahangya� ott fenn az égbolt tágastérein. Makunaíma hálásan fülelt� és többször is helyeslõenrábólintott a hosszú beszédre� amit a szónok õhozzá in-tézett. Csak akkor kapott észbe� hogy azt a bizonyos négycsillagot õ is nagyon jól ismeri� amikor a férfi többször isrámutatott a Dél Keresztjére� és hosszasan ecsetelte a szép-ségét; az a négy csillag az Óriás Mitu volt� akit az égboltmezõin él.

118

Ekkor a mulatt férfi hazudozásán felháborodva� kiabálnikezdett:

� Nem és nem!� ... Uraim � mondta a magáét a másik �� az a négy� égõ

könnycsepphez hasonlatosan ragyogó csillag� hogy a jelesköltõ szavaival éljek� a legszentségesebb és régtõl fogva is-mert Dél Keresztje� amely...

� Nem és nem!� Pszt!� ... a legmagasztosabb és legcsodálatosabb...� Nem és nem!� Halljuk!� Menjen innen!� Psszt!... Psszt!...� ... jelképe a mai szere-szeretett hazánknak� ez a tündök-

lõ� titokzatos Dél Keresztje� amelynek...� Nem és nem!� ...a szeme-szemetek elõtt...� Meséld az öregapádnak!� ...világol a... négy... szín... ezüst lencseszeme...� Nem és nem!� Nem és nem! � kiabálták a többiek is.A mulatt férfi ekkora felzúdulás láttán végre eloldalgott�

a hõs �Nem és nem!� kiáltásaitól feltüzelt emberek pedigégtek a vágytól� hogy egy kiadós murit rendezzenek. ÁmMakunaíma annyira reszketett a felháborodástól� hogysemmit sem vett észre. Felugrott a szoborra� és belekezdettaz Óriás Mitu történetébe. Ez pedig így hangzott:

� Nem és nem! Tisztelt uraim és hölgyeim! Az a négycsillag ott az Óriás Mitu madár! Esküszöm� barátaim� hogyaz ott az Óriás Mitu� aki az ég téres mezõin kószál!...Azokban az idõkben� amikor az állatok többé már nemvoltak emberek� bizony akkor esett ez meg ez a história anagy Nevesincs Erdõben. Élt ott két sógor� akik nagyonmessze laktak egymástól. Az egyiket Kamán-Pabinkénakhívták� és varázsló volt. Egy alkalommal Kamán-Pabinke

119

sógora elment az erdõbe vadászni. Vadászott-vadászgatott�és összetalálkozott Pauí-Pódoléval� meg a komájával� Ka-maiuával� a szentjánosbogárral. És Pauí-Pódole volt azÓriás Mitu. Fenn gubbasztott az akapufa legfelsõ ágán éspihent. Na� a varázsló sógora visszament a faluba� és el-mesélte az asszonyának� hogy látta Pauí-Pódolét� meg akomáját� Kamaiuát. És az Óriás Mitu meg a komája a ré-ges-régi idõkben ugyanolyan ember volt� mint mi. És a férfielmondta azután� hogy mennyire szerette volna lelõniPauí-Pódolét� ám a fúvócsõ nyila nem érte el az akapufá-nak azt az ágát� amelyiken az Óriás Mitu ült. Na� fogtaprankunbafából faragott� bambuszhegyû szigonyát� és el-ment a folyóra halászni. Nemsokára megérkezett a sógorafalujába Kamán-Pabinke� és ezt kérdezte:

� Nõvérkém� mint mondott neked a párod?Akkor a nõvére mindent elmesélt a varázslónak� hogy

Pauí-Pódole az akapufán gunnyaszt komájával� Kamaiuá-val� a szentjánosbogárral együtt. Másnap Kamán-Pabinkemár kora reggel útnak indult lombkunyhójából� és megke-reste az akapufán csivogó Pauí-Pódolét. Akkor a varázslóátváltozott Kagévá� az óriáshangyává� és megindult fölfeléa fa törzsén� ám az Óriás Mitu észrevette az óriási hangyát�és nagyot füttyentett. Olyan hatalmas szélvihar támadt�hogy a varázslót lesodorta a fáról� egyenesen a páfrányokgyökerei közé. Akkor átváltozott Opalává� a kistermetû ter-meszhangyává� és megint elindult fölfelé� ám Pauí-Pódolemost is észrevette a hangyát� Fújt egyet� könnyû szellõ ke-rekedett� és lesodorta Opalát a fák tövében sarjadó lila tra-deszkanciák közé. Akkor Kamán-Pabinke átváltozott Me-gévé� az aprócska tûzhangyává� felmászott az akapufára� ésjó mélyen az orrlyukába bújva megmarta az óriás Mitut;megcsavarta piciny kis testét� elõkapta a hátsó fele mellõl afullánkját� zsupsz!� befecskendezte a hangyasavat. Hû� ba-rátaim! Pauí-Pódole a fájdalomtól vadul csapkodott a szár-nyával� és messzire tüsszentette Megét. A varázsló ettõl úgymegijedt� hogy soha többé nem tudott kijönni Megé testé-

120

bõl. És azóta egyfolytában keseríti az életünket az átkozotttûzhangya... Barátaim!

Szûkös egészség és sok szaubahangya�Brazíliát e kettõs átok sújtja.

ahogy már mondtam volt!... Másnap Pauí-Pódole elhatá-rozta� hogy felmegy az égbe� mert elege van az országunkatbenépesítõ hangyáktól� így is tett. Megkérte komáját� aszentjánosbogarat� hogy fényes zöld lámpácskájával világít-sa neki az utat. Kamaiuá elõtt az unokaöccse� Kunavá� aszentjánosbogár ment� és világította neki az utat� de mégelõbb megkérte a fivérét� hogy menjen elõtte� és világítsameg az utat. A fivére megkérte az apját� az apja megkérteaz anyját� az anyja megkérte az egész nemzetséget� azutána rendõrfõnököt meg a kerületi felügyelõt� hogy világítsákmeg az utat� és temérdek� egy egész felhõre való szentjá-nosbogár indult útnak� hogy világítsák egymásnak az utat.Így is lett� megtetszett nekik a vidék� és ahogy felvonultak�egymás mögött sorjázva� olyanformán ott is maradtakmindörökre az ég tágas térein. Belõlük lett az égboltot át-szelõ fényút� amit innen is látni lehet. Pauí-Pódole tehátfelrepült az égbe� és nem is jött le onnan többé. Barátaim!Az a négy csillag ott� nem a Dél Keresztje� hogyan is lehet-ne a Dél Keresztje! Az ott az Óriás Mitu! Bizony� bará-taim� az Óriás Mitu! Az Óriás Mitu� Pauí-Pódole� aki az égtágas térein kószál... Itt a vége.

Makunaíma fáradtan elhallgatott. Akkor a tömegbõl aboldogság elnyúló mormolása szállt fel az ég felé� és ettõlmég fényesebben ragyogtak az ismerõsök� a madarak aty-jai� a halak atyjai� a rovarok atyjai� a fák atyjai� szóval mind-ezek az ismerõsök� akik az ég végtelen mezõin kószálnak.És hatalmas elégedettség töltötte be minden ott álldigálóSão Paulo-i lelkét� miközben ámulva nézték az égi ismerõ-söket� valamennyi élõlény szikrázva csillogó õsszülõit� akika magasban laknak. És mindezek a szellemalakok valami-

121

kor emberek voltak� és csak azután lettek titokzatos káprá-zatok� miután az embereket megteremtették. És most õk azégbolt csillagai.

A nép meghatottan indult hazafelé; a mesével és a csil-lagokkal csordultig telt szívekben boldogság honolt. Senkitnem érdekelt már a Dél Keresztjének ünnepe� sem pedig avillamosfény-géppel kombinált szökõkút-gépek. Az embe-rek hazatértek� és birkabõrt tettek a lepedõ alá� tudták�hogy éjszaka be fognak vizelni az ágyba� mert este tûzzeljátszottak. Azután lefeküdtek aludni� és mindent elborította sötétség.

A szobor nyakában ülõ Makunaíma egyedül maradt. Õ ismeghatódott. Felnézett a magasba. Még hogy a Dél Ke-resztje! Pauí Pódole volt az� jól látszott innen is... És PauíPódole hálásan ránevetett a hõsre. Hirtelen fütty hangzott�mintha vonat közeledne. De nem vonat volt� madár fü-tyült� és a füttyentéstõl támadt szél minden fényt kioltott aparkban. Akkor az Óriás Mitu szelíden meglebbentette aszárnyát� és búcsút intett a hõsnek. Makunaíma köszönetetakart mondani neki� de a madár ködport verve maga utánátszáguldott az égen� és eltûnt a messzeségben.

122

XI. A VÉN SZEIUSZI

124

MÁSNAP Makunaíma alapos náthával ébredt. Attól kapta�hogy ruhástul aludt az éjszakai melegben� mert félt Karu-viánától� a gonosz szellemtõl� akinek az a szokása� hogymagával viszi a meztelenül alvó embereket. De a mellétcsak úgy dagasztotta a büszkeség� olyan jól sikerült az elõzõeste tartott beszéd. Türelmetlenül várta� hogy elmúljon aza tizenöt nap� amíg a betegség tart� mert még egyéb dolgo-kat is akart a népnek mesélni. Ám amikor végre úgy érezte�hogy meggyógyult� kora reggel volt� és aki nappal mondmesét� annak pakafarka nõ� úgy bizony. Így hát elhívta abátyjait vadászni� el is indultak.

Amikor a Jóegészség Erdejébe értek� a hõs így szólt:� Na� itt megállhatunk.A két bátyját lesbe állította� azután felgyújtotta az erdõt�

és õ is elrejtõzött; azt remélte� hogy csak elõjön egy erdeiszarvas� amit lelõhet. Ám nem élt arrafelé egyetlenegy szar-vas sem� és amikor az erõdtûz elhamvadt� a kajmán tán ki-jött volna� de egyetlenegy erdei szarvas vagy bozótszarvassem! Csupán két égett patkány. A hõs lelõtte az égett pat-kányokat� megette õket� és visszament a penzióba� anélkülhogy szólt volna a bátyjainak.

Amikor megérkezett� összegyûjtötte a szomszédokat; aszolgálókat� a tulajdonosnõt� a fehérszemélyeket� a gyors-írókat� a diákokat� a közalkalmazottakat� de még mennyiközalkalmazottat! Szóval mindenkit� aki csak a szomszéd-ságban lakott� és elmesélte nekik� hogy elment vadászni azarouche-i vásárra� és lelõtt két...

� ...erdei...� de nem� nem erdei szarvasok voltak� nem bi-zony� hanem bozótszarvasok� és azon nyomban meg isettük õket� a két bátyám meg én. Gondoltam magukra is�és hoztam magammal egy darabot� de megcsúsztam a sar-

125

kon és elestem� a csomag meg kiesett a kezembõl� és akutya megette az egészet.

Mindenki elképedt� amikor meghallották� hogy mi tör-tént� hittek is� nem is a hõsnek. Aztán megérkezett Maa-nape és Zsigé� és a szomszédok megkérdezték tõlük� igaz-e�hogy Makunaíma két bozótszarvast lõtt az arouche-i vásá-ron. A két testvér szorult helyzetben volt� mert egyiküksem tudott hazudni� és mérgesen így kiáltottak:

� Még hogy bozótszarvast! A hõs még soha életében nemlõtt szarvast! Meg aztán egy árva szarvas sem volt arrafelé.A nagyszájú macska nem fog egeret. Két égett patkányt fo-gott magának Makunaíma� és azt ette meg.

Na� a szomszédok látták� hogy a hõs a bolondját járattavelük� éktelen haragra gerjedtek� és berontottak a szobájá-ba� hogy elégtételt vegyenek rajta. Makunaíma éppen egyfûzfafurulyán játszott elmerülten. Abbahagyta a muzsiká-lást� markába fogta az apró furulya sípját� és csodálkozvamondta:

� Mennyi ember tolong ebben a kis szobában! Ez nemegészséges� barátaim!

Mind egyszerre kérdezték tõle:� Mond csak� mit is lõttél� Makunaíma?� Két bozótszarvast.Akkor aztán a szolgálók� a fehérszemélyek� a diákok� a

közalkalmazottak� szóval mindezek a szomszédok elkezd-tek hangosan kacagni. Makunaíma meg csak tartotta amarkában a furulyát. A tulajdonosnõ csípõre tett kézzel pö-rölt vele� ilyenformán:

� De az ég szerelmére� miért mondta nekünk� hogy kétszarvast lõtt� amikor csak két égett patkányt fogott!

A hõs a szemébe nézett� és azt mondta:� Hazudtam!Valamennyi szomszéd olyan képet vágott� mint André� és

szép lassan� egymás után kioldalogtak a szobából. És And-ré volt az a szomszéd� akinek egyszer a szégyen miatt lesülta bõr a képérõl.

126

Maanape és Zsigé egymásra nézett� és majd megpukkad-tak az irigységtõl� hogy mennyi esze van Makunaímának.Maanape megkérdezte:

� De miért hazudtál� te hõs!?� Nem szándékosan csináltam� nem bizony... csak el

akartam mesélni az embereknek� hogy mi történt� és ami-kor észbe kaptam� már nyakig benne voltam a hazugság-ban.

Elhajította a furulyát� kezébe vette a rovátkolt fa-reszelõt�ami egy zeneszerszám� nagyot harákolt� és elkezdett éne-kelni. Egész délután énekelt egy olyan� de olyan szomorúdalt� hogy minden versszak után könny csordult a szemé-bõl. Abba is hagyta� mert a sírástól nem tudott tovább éne-kelni. Félretette a fa-reszelõt. A kinti ködös szürkület isszomorúságot sugárzott. Makunaíma boldogtalannak érez-te magát� és bánatosan gondolt a felejthetetlen Szíre. Be-hívta a bátyjait� hogy együtt vigasztalódjanak. Maanape ésZsigé leült mellé az ágyra� és hosszan beszélgettek hármas-ban a Vadon Anyjáról. Amikor lecsendesedett bennük a vá-gyakozás� az Uraricoara erdeirõl� cserjéseirõl� sûrû bozót-jairól� isteneirõl és alattomos vízmosásairól beszéltek: azona vidéken születtünk� és ott nevettünk rá elõször a bajszoskakukkra... A kis õserdei falu tisztása fölött körözve züm-mögték dalukat a fullánktalan méhek� és több mint ötszázfajta fullánktalan méh létezik... Csaknem tizenötször ezerfajta állat népesíti be az õserdõt� ahol annyi de annyi mil-lió fa nõtt� hogy belekezdeni se lett volna érdemes a szám-lálásába... Egy ízben egy fehér ember érkezett az angolokföldjérõl� és õ hozta magával egy gótikus bõr átalvetõbenazt a kiadós náthát� amire most olyan bánatosan sírdogál-va emlékezik vissza Makunaíma. És a nátha beköltözött azapró� fekete mumbuca hangyák föld alatti várába. Alko-nyatkor megenyhült a meleg� akárcsak egy-egy kiadós für-dés után� munka közben énekeltünk� és anyánk lankásdombbá változott a Tocandeirák Atyja elnevezésû helyen...Jaj� semmi kedvem... És a három testvér hallani vélte a kö-

127

zelben az Uraricoera folyó mormolását! Ó! milyen jó is voltott... A hõs hátradõlt� és zokogva nyúlt el az ágyán.

Amikor Makunaímának elmúlt a sírhatnékja� elhajtottamagáról a szúnyogokat� és valami szórakozás után nézett.Eszébe jutott� hogy kellene már egy kicsit szidnia az óriásanyját� volt is a tarsolyában egy Ausztráliából frissen érke-zett trágárság. Zsigét telefon-géppé változtatta� ám a báty-jának még mindig az járt a fejében� hogy a hõs miért hazu-dott� így állandóan foglaltat jelzett. Valami baj volt a gép-pel. Akkor Makunaíma pipára gyújtott� elszívott egy adagvándor piptadéniát� hogy kellemes álmai legyenek� és ha-marosan elaludt.

Másnap eszébe jutott� hogy bosszút kellene állnia a kétbátyján� és elhatározta� hogy lóvá teszi õket. Pirkadatkorfelkelt� és elbújt a tulajdonosnõ szobájában.Vigadozott ve-le� hogy gyorsabban múljon az idõ. Utána visszament� ésizgatottan így szólt a bátyjaihoz:

� Hej� bátyók� friss tapírnyomot láttam a Terménytõzsdé-vel szemében!

� Hiszi a piszi!� Pedig így van! Kinek hinnél� ha nem nekem!Addig még senki sem fogott tapírt a városban. A két idõ-

sebb testvér teljesen elképedt� és elindultak Makunaímanyomában� hogy elejtsék az állatot. Odaértek� elkezdtékkeresni az állat nyomait� és az a nagy tömeg ember: a ke-reskedõk� viszonteladók� tõzsdealkuszok� ügynökök� ami-kor látták� hogy a három testvér az aszfaltot fürkészve kutatvalamit� maguk is nekiálltak kutatni� az egész nagy tömegember. Kerestek-kutattak� maga tán talált valamit? Õksem! Akkor odamentek Makunaímához� és megkérdeztéktõle:

� Hol látta azt a tapírnyomot? Itt nincs semmiféle nyom�nincs bizony!

Makunaíma� pillantását mereven a földre szegezve� ígybeszélt.

� Tetápe� dzónanei� pemoneite héhe zeténe netaite.

128

Akkor a két fivér� az alkuszok� az ingyenélõk� az utcaiárusok� az aggszüzek és az éppen arra járó magyarok me-gint elkezdték keresni a nyomot. Amikor elfáradtak� meg-álltak� hogy megkérdezzék Makunaímát� de a hõs fel sememelte a tekintetét� és mindegyre azt hajtogatta:

� Tetápe� dzónanei� pemoneite héhe zeténe netaite.Na� az a tömérdek ember kutatott tovább. Már alkonyo-

dott� amikor végleg elcsüggedve megálltak. Akkor Maku-naíma mentegetõzni kezdett:

� Tetápe� dzónanei� pemo...Nem hagyták� nem bizony� hogy végigmondja� és azt

kérdezték tõle valamennyien� hogy mit jelent ez a mondat.Makunaíma így felelt:

� Nem tudom. Otthon hallottam� amikor még kicsi vol-tam.

Erre mindnyájan nagyon megharagudtak. Makunaímaelõvigyázatosan távolabb húzódott� és így szólt:

� Nyugalom� barátaim! Tetápe hehe! Én azt nem mond-tam� hogy itt tapírnyom van� és azt sem mondtam� hogyvolt valamikor. De az már biztos� hogy nincs� de nincs ám.

Na� ez csak olaj volt a tûzre. Az egyik kereskedõ mostmár tényleg megharagudott� és a mellette álló riporter lát-va� hogy a kereskedõt elönti a méreg� dühösen handaban-dázni kezdett.

� Ez így nem járja� de nem ám! Az ember szünet nélkülrobotol� hogy megkeresse a mindennapi betevõ falatját� ésakkor megjelenik itt egy senkiházi és tönkreteszi az emberegész napi munkáját� csak mert valami tapírnyomot keres!

� De én nem kértem senkit� hogy a tapír nyomát keresse�már bocsásson meg� fiatal barátom! A fivéreim� Maanapeés Zsigé kérték� hogy segítsenek nekik� de nem én! Õk ahibásak!

Akkor a haragvó tömeg Zsigé és Maanape ellen fordult.Már valamennyiüknek� és mennyien voltak!� fájt a foga egyjó kis verekedésre. Egy diák fölkapaszkodott egy autó tete-

129

jére� és onnan tüzelt Maanape meg Zsigé ellen. A tömegmár tombolt dühében.

� Uraim� egy ilyen roppant nagy városban� mint SãoPaulo� az élet menete olyan munkaintenzitást diktál� amelyeleve kizárja azt� hogy a haladás e fenséges gépezetébe akárcsak pillanatokra is helye legyen mihaszna lényeknek. Egyemberként emeljük föl a szavunkat a különbözõ ártalmasmiazmák ellen� amelyek belülrõl mállasztják társadalmunkszervezetét� és ha a kormány be is hunyja a szemét� és nemfigyel oda� miképpen fecsérlik a Nemzet javait� legalább mitegyünk igazságot...

� Csapjuk agyon! Csapjuk agyon! � üvöltözött a tömeg.� Még csak az kéne! � kiáltotta Makunaíma� mert meg-

sajnálta a fivéreit.Akkor megint ellene fordult mindenki. És most már szik-

rázott bennük a düh. A diák így folytatta:� ...ha a nép tisztes munkáját megzavarja egy betola-

kodó...� Micsoda?! Ki itt a betolakodó? � acsargott sértõdötten

Makunaíma.� Maga!� Nem vagyok betolakodó!� De!� Na� most már menj el jeget aszalni� pajtás! A tisztelt jó

édesanyád a betolakodó� érted? � aztán odafordult a tö-meghez: � Hát mit képzeltek ti itt� he? Nem ijedek én megtõletek� de nem ám! sem egytõl� sem kettõtõl� sem pedigtízezertõl; mindjárt szétverem itt ezt az egész kócerájt!

Egy vénkisasszony� aki pont a hõs orra elõtt állt� hirtelenmegfordult� és ráripakodott a mögötte toporgó kereske-dõre:

� Ne fogdosson� maga aszfaltbetyár!A hõs majd szétrobbant dühében� azt hitte� hogy õt akar-

ják rendre utasítani.� Mi az� hogy �ne fogdosson�! Pont most! nem fogdossa

magát senki� vén tyúk!

130

� Csapd agyon az ocsmány szatírt! Adj neki!� Na gyertek csak� csavargó banda!És megindult a tömeg felé. Egy ügyvéd menekülni

próbált� de Makunaíma úgy rúgta õt farba� hogy attól kol-dult; azután gáncsot vetve� fejével öklelõzve megindult atömegben. Hirtelen egy magas� szõke� nagyon szép embertpillantott meg maga elõtt. Ez az ember rendõr volt. Ennyiszépség láttán Makunaímának vérbe borult a szeme� és egyirtózatosan nagy pofont adott a rendõrnek. A rendõr ide-gen nyelven mondott valamit� és nyakon ragadta a hõst.

� Letarrrtóztatommm! Le van tarrrtóztatva!A hõsben elhûlt a vér.� Miért vagyok letartóztatva?A rendõr hosszan beszélt hozzá idegen nyelven� és köz-

ben egy pillanatra sem lazult a szorítása.� Nem csináltam semmit! � mormolta a megszeppent

hõs.Ám a zsernyák berekesztette a társalgást� és megindult

lefelé az ereszkedõn� nyomában az egész tömeg. Megjelentegy másik zsernyák� és egymás között sok-sok� rettentõ sokdologról beszéltek� idegen nyelven� és utána tovább lök-dösték a hõst lefelé a lejtõn. Egy szemtanú� aki mindent lá-tott� elmesélte az esetet egy gyümölcsüzlet ajtajában álldo-gáló úrnak� az együttérzõ úr átverekedte magát a tömegen�és megállította a rendõröket. Már a Libero utcán jártak.Akkor az az úr beszédet mondott a zsernyákoknak� hogynem tartóztathatják le Makunaímát� mert nem csináltsemmit. Egy egész sereg zsernyák összegyûlt már addigra�de a beszédet egyikük sem értette� mert brazilul nem be-széltek� nem bizony. Az asszonyok sírva fakadtak� annyirasajnálták a hõst. A zsernyákok megint idegen nyelven be-szélgettek� míg végül valaki felkiáltott:

� Hagyják békén!Akkor a tömegnek megint elkezdett viszketni a marka� az

emberek szerettek volna egy jót verekedni� és mindenün-nen ilyen kiáltások szálltak a rendõrök felé: �Ne bántsák.�

131

�Ne vigyék el!� �Hagyják békén! Hagyják békén!� Szörnyûhangzavar támadt: �Engedjék szabadon!� Egy vidéki úr be-szédet akart tartani� hogy jól elmondja a véleményét arendõrségnek. A zsernyákok nem értettek semmit az egész-bõl� összevissza hadonásztak kínjukban� és közben idegennyelven beszéltek. Óriásira nõtt a zûrzavar. Akkor Maku-naíma� kihasználva a kavarodást� olajra lépett. Éktelenülcsengetve éppen arra ment egy villamos. Makunaíma föl-ugrott rá� és elment az óriáshoz� hogy megnézze� mi vanvele.

Venceslau Pietro Pietra lassacskán felgyógyult abból a ve-résbõl� amit a makumbában kapott. Bent a házban kibírha-tatlan volt a forróság� mert éppen puliszkát fõztek� kint vi-szont a déli széltõl kellemesen lehûlt a levegõ. Ezért azutánaz óriás� a vén Szeiuszi� a két lányuk és valamennyi cseléd-jük felkapott egy-egy széket� és mindannyian kiültek az ut-cai kapuba hûsölni. Az óriáson még rajta voltak a gyapot-pamatok� amikbe bepólyálták õt� és pont olyan volt� mintegy két lábon járó gyapotbála. Na� ültek� üldögéltek.

Az aprócska Zuhéfi éppen abban a kerületben barangoltcsöpörészve� és észrevette a sarkon álldogáló Makunaímát.Megállt� és nézni kezdte a hõst. Makunaíma megfordult:

� Mi az� mit bámulsz?� Min mesterkedsz� egykomám?� Meg akarom ijeszteni Piaimánt az óriást� meg a család-

ját.Zuhéfi vihogott:� Még ilyet! csak nem gondolod� hogy megijed tõled az

óriás?Makunaíma szembefordult a fakó képû kisfiúval� és elön-

tötte a méreg. Már majdnem képen törölte� amikor eszébejutott� amit valamikor tanult: �Ha elönt a méreg� számoldmeg háromszor a gombokat a ruhádon.� Így is tett� és ettõlmegnyugodott. Így felelt:

� Fogadunk? Kigondolom és megteszem� biztos vagyokbenne� hogy Piaimán bemenekül a házba� annyira megijed

132

tõlem. Rejtõzz el a közelünkben� hogy halljad� mit mon-danak.

Zuhéfi óvta õt:� Jaj� egykomám� légy elõvigyázatos az óriással. Ismered

már jól� tudod� hogy mire képes. Piaimán gyenge� nagyongyenge� de amelyik dobozban egyszer borsot tartottak�abba üresen sem jó belenyalni. De ha tényleg nem félsz�fogadok veled.

Vízcseppé változott� és lehullott Venceslau Pietro Pietra�az asszonya� a lányai és a szolgálói mellé. Makunaíma megelõvette a gyûjteményébõl az elsõ durva szót� ami a kezébeakadt� és Piaimán arcába vágta. A trágárság keményenodacsapódott� de Venceslau Pietro Pietra meg se rezzent�ült tovább mozdulatlanul� mint egy elefánt. Makunaímaerre egy még csúnyább szót vett elõ� és a kabokló asszonyfejéhez vágta. Az ocsmányság jókorát csattant� de nem za-vart senkit. Akkor Makunaíma a trágárságok egész gyûj-teményét odavagdosta hozzájuk� pedig tízezerszer tízezertrágárság volt már benne. Venceslau Pietro Pietra csakennyit mondott a vén Szeiuszinak:

� Van egypár közöttük� amit még nem hallottunk� teddel� jó lesz játszani a lányainknak.

Akkor Zuhéfi visszament a sarokra. A hõs büszkén kér-dezte:

� Na� féltek� vagy nem féltek?� Egy cseppet sem� egykomám. Sõt az óriás meghagyta

Szeiuszinak� hogy az új trágárságokat tegye el a lányainak�hogy legyen mivel játszaniuk. De fogadjunk� hogy tõlemfélni fognak! Menj közelbe� és hallgatózz.

Makunaíma átváltozott kasiparává� amelyik a hím szau-bahangya� és megbújt az óriást bebugyoláló gyapotpama-tok között. Zuhéfi meglovagolt egy páragomolyt� és amikorelszállt vele a család fölött� a levegõbe pössentett. Lomháncseperegni kezdett az esõ. Amikor lehulltak az elsõ csep-pek� az óriás� rábámult az egyikre� amelyik ott terpeszke-dett a keze fején� és megrettent ennyi víztõl.

133

� Húzódjunk be� emberek!És mind rémülten befutottak a házba. Akkor Zuhéfi le-

szállt a magasból� és így szólt Makunaímához:� Na� féltek?És ez így van mind a mai napig. Az óriás családja csak

Zuhéfitól fél� az ocsmányságokra meg se rezzen.Makunaíma majd megpukkadt mérgében� és megkérdez-

te a vetélytársát:� Mondd csak: tu-vudsz i-vigy be-ve-szé-vél-ni-vi?� Ennél nagyobb sületlenséget még életemben nem hal-

lottam!� Hát akkor öreg: Me-venj a-va feve-névé-beve!Azzal otthagyta� és visszament a penzióba.Ám nagyon bosszantotta õt� hogy elveszítette a fogadást�

ezért kigondolta� hogy elmegy halat fogni. De nem tudottmivel halászni: se nyila� se mérges timbó-gyökere� se ku-nambi-szára� se tigui-kérge� se kaskosara� se varsája� sehorgászzsinórja� se szigonya� se csáklyája� se csalitja� sehorgonyköve� se kasitája� se kurtaszigonya� se merítõháló-ja� se dugája� se pallóköve� se végköve� se húzókötele� sefejmadzagja� se fenékhorga� se kerítõhálója� se vonóhálója�se fenékhálója� se vejszéje� se horgászbotja� se horga� szó-val nem volt semmiféle használható horgászszerszáma�csapdája vagy mérge. A fullánktalan méh viaszából készí-tett horgot magának� ám a harcsa ráharapott� és horgot�mindent elvitt magával. Azonban volt ott a közelben egyAngol� aki ajmará halakat horgászott� igazi horoggal. Ma-kunaíma hazament� és azt mondta Maanapénak:

� Mi mást tehetnénk! El kell vennünk a horgot az An-goltól. Én majd átváltozom ajmará hallá� hogy rászedjük apudingzabálót. Amikor kizúz a vízbõl és fejbecsap� aztmondom: �zsupsz!�� erre azt hiszi� hogy meghaltam. Bele-dob a füles kosárba� te odamész� azt mondod� éhes vagy�és elkéred a legnagyobb halat: ez leszek én.

Így is lett. Átváltozott ajmarává� beugrott a tóba� az An-gol kifogta és fejbe csapta. A hõs felkiáltott: �Zsupsz!� Ám

134

az Angol kiszedte a hal torkából a horgot. Maanape oda-somfordált� és nagy fondorlatosan így kérlelte az Angolt:

� Adjon már nekem egy halat� Yes úr!� All right. És adott neki egy vörösfarkú pontylazacot.� Nagyon éhes vagyok� Angol úr! adjon már egy nagyobb

halat� azt a jó kövéret� onnan a kosárból!Makunaíma behunyta a bal szemét� Maanape azonnal

felismerte õt. Maanape varázsló volt. Az Angol odaadta azajmarát Maanapénak� aki megköszönte� és elment. Amikormásfél mérföldnyire eltávolodtak� az ajmará visszaváltozottMakunaímává. És ez így történt háromszor egymás után.Az Angol mindig kiszedte a hõs torkából a horgot. Maku-naíma odasúgta a bátyjának:

� Mi mást tehetnénk! El kell vennünk a horgot az Angol-tól. Majd pirányává változom� és leszakítom a horgot a bot-ról.

Vérszomjas pirányává változott� belevetette magát a tóba�leszakította a horgot� és másfél mérfölddel odább� az Al-körmösfa Kútja elnevezésû helyen� ahol a vörös föníciaifeliratokkal teleírt kövek hevernek� visszaváltozott ember-nek� kiszedte a torkába akadt horgot� és roppant elégedettvolt� mert most már horgászhatott pérhalra� tüskésharcsá-ra� villásbajszú arowanára� macskahalra� csíkos fejenállóhalra� szóval mindezekre a halakra. A két fivér épp arrajárt� amikor az Angol így panaszkodott Uruguayinak:

� Már most mit tehetek! Nincs horgom többé� mert a pi-ránya elnyelte. Elmegyek a te országodba� barátom.

Akkor Makunaíma az ég felé emelte a két kezét és fel-kiáltott.

� Idesüss� Habakukk!Az Angol hátrafordult� és Makunaíma csak úgy viccbõl

átváltoztatta õt a London Bank-géppé.Másnap azt mondta a bátyjainak� hogy elmegy a Tieté fo-

lyócskára� mert nagy halat szeretne fogni. Maanape figyel-meztette:

� Ne menj oda� Makunaíma� mert összetalálkozol a vén

135

Szeiuszival� az óriás feleségével. Fölfal téged szõröstül-bõ-röstül!

� Aki a Nagy Zuhatagon lebucskázott� annak már a pokolsem jelent újságot! � kiáltott fel Makunaíma� és útnak in-dult.

Alig dobta be egy stégrõl a horgot� már jött is a vénSzeiuszi� aki hálóval halászott. A kabokló asszony észrevet-te Makunaíma árnyékát� amely a vízen tükrözõdött� sietvekivetette a hálóját� de nem fogott mást� csak árnyékot. Áma hõs ezt egyáltalán nem találta mulatságosnak� mert resz-ketett a félelemtõl� ezért� hogy a vénasszony kedvében jár-jon� így köszönt:

� Jó napot� öreganyám!A vénasszony fölemelte a fejét� és észrevette a stégen álló

Makunaímát.� Gyere ide� kisunokám.� Nem megyek oda� nem.� Akkor odaküldöm a darazsakat.Oda is küldte. Makunaíma kitépett egy marokra való ta-

tora-kákát� és agyonverte vele a darazsakat.� Gyere ide� kisunokám� mert ha nem� hát odaküldöm a

novatahangyákat.Oda is küldte. A novatahangyák összevissza marták Ma-

kunaímát� aki belesett a vízbe. Akkor a vénasszony kive-tette a hálóját� jól belegöngyölte a hõst� és hazament.Amint megérkezett� a csomagot letette a fogadószobába�ahol egy piros ernyõs lámpa lógott a plafonról� és elmentmegkeresni az idõsebb lányát� amelyik a szorgalmasabbvolt� hogy kettesben egyék meg a kacsát� amit fogott. És akacsa Makunaíma volt� a hõs. Á m a leányzó éppen nagyonel volt foglalva� mivel csakugyan rettentõen szorgalmasvolt� ezért az öregasszony� hogy azzal is elõrébb legyenek�elment tüzet rakni. A kabokló asszonynak két leánya volt�és a fiatalabbik egy csöppet sem volt szorgalmas� csak só-hajtozni szeretett� na� ez amikor látta� hogy a vénasszonytüzet rak� így gondolkodott: �Anyuka� ha megjön a horgá-

136

szásból� rögtön el szokta mesélni� hogy mit fogott ma megnem szólt semmit. Megyek� megnézem.� Kibontotta ahálót� és egy csodaszép legény lépett ki belõle. A hõs ígyszólt:

� Rejts el engem!Akkor a leány� aki nagyon jóságos volt� mert már jó ideje

nem csinált semmit� bevitte Makunaímát a szobájába� ésvigadoztak. Még most is kacagnak egymásra� ha meg nemunták.

Amikor a tûz már jól égett� a vén Szeiuszi meg a szorgal-masabbik leánya elmentek� hogy megkopasszák a kacsát�de csak az üres hálót találták. A kabokló asszony megmér-gesedett.

� Ezt biztos a kisebbik lányom csinálta� mert olyan jósá-gos...

Bezörgetett a lány szobájába� és így kiabált:� Kisebbik leányom� add ide a kacsát� amit fogtam� kü-

lönben úgy kidoblak a házamból� hogy a lábad sem éri aföldet.

A leány nagyon megijedt� és ráparancsolt Makunaímára�hogy dugjon ki az ajtó alatt húsz milreist� hátha ettõl le-csendesedik a vén pákosztos. Makunaíma annyira félt�hogy száz milreist dugott ki� és a pénz rögtön átváltozotttemérdek fogollyá� langusztává� üvegsügérré� parfümösüveggé és kaviárrá. A pokolbélû vénasszony mindent meg-evett� és kért még. Akkor Makunaíma ezer milreist dugottki az ajtó alatt. Az ezres átváltozott újabb langusztákká megnyulakká� pakákká� pezsgõvé� csipkékké� gombává� békák-ká� az öregasszony rendre mindent fölfalt� és még kért. Ak-kor jólelkû leány kitárta a lakatlan Pacaembu tartományfelé nyíló ablakot� és így beszélt.

� Mondok neked három közmondást� ha kitalálod õket�elmehetsz. Az elsõ: Hosszú� hengeres� és belül lyukas� habetesszük� kemény� ha kivesszük� puha� az embernek ked-vére való� és nem illetlen szó� mi az?

� Ah� hát ez bizony vaskos illetlenség a javából!

137

� Te buta! ez a makaróni!� Hát... nem rossz!� Na� most jön a második: Hol az a hely� ahol az asz-

szonyoknak leggöndörebb a haja?� Jaj� de jó! Ezt tudom� ott� ott� ni!� Te szamár! Hát Afrikában!� Mutasd meg� hol van!� Na� most jön az utolsó:

Testvérem� tegyük most azt�Aminek az Isten is örül;Rakjuk a hajast a hajashoz�S rejtsük el a csupaszt belül.

Mi ez?Mire Makunaíma:� Nahát! Ki ne tudná?! Na� de köztünk szólva� elég nagy

disznó vagy te� galambom!� Eltaláltad. Arra gondoltál� ugye� hogy az ember� ha le-

csukja a szemét� a szempillák egymáshoz érnek� és a csu-pasz szemgolyó elrejtõzik ott belül? Ha egy kérdésemre setudtál volna felelni� bizony odaadtalak volna annak a ta-nyahasú anyámnak. És most fuss� ha kedves az életed� en-gem elûznek� s az égbe megyek. A sarkon találsz néhánylovat. Pattanj fel a sötét pejkóra� a völgyön� hegyen szágul-dóra. Ez jó ló. Ha azt hallod� hogy egy madár kiáltoz mö-götted: �Bauá! Bauá!�� az a vén Szeiuszi� aki a nyomodbanjár. És most fuss� ha kedves az életed� engem elûznek� s azégbe megyek.

Makunaíma megköszönte a segítséget� és kiugrott az ab-lakon. A sarkon két ló állt� egy sötét pej meg egy vasderes.�A vasderes paripán� szállok mint a szél szárnyán� �dünnyögte Makunaíma. Fölpattant rá� és elnyargalt. Vág-tatott� vágtatott� és már Manaus közelében járt� amikor aparipa megbotlott� és patájával kivágott egy jókora darabota földbõl. Makunaíma látta� hogy valami csillog a gödör

138

mélyén. Gyorsan ásni kezdett� és rábukkant Mars isten egydarabjára� egy görög szoborra� amelyet a Királyság idejé-ben találtak azon a vidéken� és az elmúlt április elsején ke-rült elõ Araripe de Alencarból� amint azt az AmazonasiKereskedelem címû újság is hírül adta. Ámulva nézte ahatalmas torzót� amikor meghallotta: �Bauá! Bauá!� A vénSzeiuszi közelgett. Makunaíma megsarkantyúzta a vasde-rest. Már Argentínában járt� amikor Mendoza közelébenkis híján belefutott egy gályába� amely Francia Guajanárólmenekült el� nem sokkal késõbb pedig egy tisztásra ért�ahol néhány szerzetes ült� és bort vedelt.

� Rejtsetek el� atyák.Alighogy a szerzetesek bedugták Makunaímát egy hatal-

mas agyagkorsóba� egy tapír hátán lovagolva megérkezett akabokló asszony.

� Nem látták elmenni erre a kisunokámat? Sebes kancánlovagolt� szénát� zabot letarolt.

� Láttuk bizony� de már jó ideje annak.Akkor a vénasszony leugrott a tapírról. Felpattant egy

sárga ménre� rossz utakon tekergõre� és tovanyargalt. Ami-kor befordult a Paranacoara hegység mögé� a páterek ki-húzták a hõst a nagy agyagkorsóból� adtak alá egy kese csi-kót� amilyen szépet� olyan jót� és útjára küldték. Makunaí-ma megköszönte nekik a segítséget� és elvágtatott. Nemsokkal odább egy drótkerítés állta az útját� ám a hõs vérbe-li lovas volt: markába kapta a kantárszárat� megállítottanagy hirtelen a harmadfû csikót� és a földre zuhant állatlábait összefogva� áttuszkolta õt a drótkerítés alatt. Mikorez megvolt� a hõs is átszökkent a kerítésen� és újra nyereg-be pattant.Vágtatott� vágtatott� vágtatott. A Ceará vidékénjárva megfejtette az aratanha-i indián feliratokat; RioGrande do Norte-ban� a Hajanincs domb mellett elügetve�megfejtett egy másik feliratot. Paraíba-ban� Manguape-tólBacamarté felé haladtában� megállt a Faragott Kõnél� aholannyi volt a felirat� hogy egy regény kitelt volna belõle.Nem olvasta el� mert sietett� mint ahogy nem olvasta el a

139

Poti do Piauí Határoszlopánál� a pernambuco-i Jajeuban ésaz Inhamumi Hegyszorosban levõ feliratokat sem� mertmár negyedik napja száguldozott� és a háta mögött szünte-lenül hallotta a kiáltást: �Bauá! Bauá!� A vén Szeiuszi asarkában volt.

Makunaíma� illa berek� nádak� erek!� befutott az eukalip-tusz ültetvényre. De a madárrikoltás egyre közeledett� ésMakunaímát már-már beérte a vénasszony.Végre odaért azördög komájának� egy szurukuku kígyónak a fészkéhez.

� Rejts el engem� szurukuku.Alighogy a szurukuku elrejtette õt a latrinalyukban� be-

toppant a vén Szeiuszi.� Nem látták elmenni erre a kisunokámat? Sebes kancán

lovagolt� szénát� zabot letarolt.� Már jó ideje annak.A nagybélû vénasszony leszökött a sárga ménrõl� a rossz

utakon tekergõrõl� felkapott egy hóka lóra� gacsos lábú�sántítóra� és már ment is tovább.

Makunaíma pedig meghallotta� hogy a szurukuku arrólbeszél a párjával� hogy rostonsültet kellene készíteni a hõs-bõl. Nosza� kiugrott a latrinalyukból� s a földre dobta agyémántköves gyûrût� amit a Kisujja kapott tõle ajándék-ba. A gyémántkõ átváltozott négyezer szekér kukoricává�Poliszu trágyává� és egy használt Ford autóvá. Miközben aszurukuku elégedetten legeltette a szemét a temérdek kin-csen. Makunaíma� hogy pihentesse a kese csikót� felugrottegy almásszürke paripára� ami futna� s meg sem állna� éselvágtatott síkságokon� rónaságokon át. Egy szempillantásalatt átnyargalt a pareszi indiánok lakta fennsík homok-tengerén� a hegyhátakon és a kopár hegyoldalakon� elértea cserjéserdõk övezetét� és Natal környékén alaposan rái-jesztett a camutengo-i aranycsibéket költõ tyúkokra. Más-fél mérfölddel odább� miután elhagyta a húsvéti árvíztõlcsatakos São Francisco határát� beügetett egy magas domboldalában tátongó nyíláson. Már ment volna tovább� ami-kor egy asszonyi hang pisszeget neki. Megállt� és az ijedt-

140

ségtõl remegni kezdett a lába. A kecskerágítók sûrûjébõlelõjött egy magas és nagyon csúnya asszony� akinek hajfo-nata a földet söpörte. Az asszony suttogó hangon megkér-dezte a hõstõl:

� Elmentek már?� Elmentek? Kik?� Hát a hollandok!� Maga meggabalyodott� még hogy a hollandok! Nincs

itt egy fia holland sem� hölgyem!A hölgy Maria Pereira volt� egy portugál hajadon� aki a

domboldalon tátongó hasadékban rejtõzködött a hollan-dokkal vívott háború óta. Makunaíma már egy ideje nemtudta� hogy Brazília melyik vidékén jár� és gondolta� meg-kérdezi tõle.

� Egyedem-begyedem� mondja meg azt énnekem� hogyhívják ezt a helyet?

Az asszony büszkén felelte:� Ez itt Maria Pereira Nyílása.Makunaímából kiböffent a nevetés� és elhúzta onnan a

csíkot� a nõ pedig visszabújt a hasadékba. A hõs megállásnélkül vágtatott� és egyszer csak megérkezett a Chui folyótúlsó partjára. Ott összetalálkozott az erdei gólyával� akiéppen horgászott.

� Gólya� testvérkém� mondd� hazavinnél engem?� Már hogyne vinnélek.A gólya abban a szempillantásban átváltozott repülõgép-

géppé� Makunaíma belekuporodott a hátikosarába� és föl-emelkedtek a levegõbe. Elrepültek Urucuia bányákkalösszeszabdalt fennsíkja fölött� leírtak egy kört Itapecericamagasságában� majd északkelet felé fordultak. Mossoródûnéit elhagyva� Makunaíma lenézett� és megpillantottaBartolomeu Lourenço de Gusmão atyát� a nagy prédiká-tort és misszionáriust� aki feltûrt reverendában gyalogoltalattuk� és minduntalan belesüppedt a homokba. Lekiál-tott neki:

� Tartson velünk� tisztelendõ uram!

141

Á m isten szolgája hatalmasan meglengette a karját� és ígykiáltott:

� Elég legyen!Miután átszökkentek a Mato Grosso-i Meredek-hegysé-

gen� és bal kéz felõl maguk mögött hagyták a Megszaba-dító Szent Annáról elnevezett dombvidéket� a gólyarepülõ-gép Makunaímával a hátán felemelkedett egészen a VilágTetejéig; ott Vilcanota friss forrásvizével csillapítottákszomjukat� és útjuk végéhez közeledve� átrepültek a bahiaiAmargosa fölött� Gurupá fölött� Gurupi elvarázsolt városafölött� és aztán megpillantották a Tieté folyócska partjánelterülõ csodálatos nagy falut. Egy kicsivel késõbb meg mára penzió kapujában voltak. Makunaíma hosszan hálálko-dott� és szerette volna megfizetni a segítséget� ám eszébejutott� hogy beosztással kell élnie. Odafordult a gólyához�és így szólt hozzá:

� Figyelj ide� testvérkém� fizetni nem tudok� de adok egytanácsot� ami aranyat ér: három nesz van ezen a világon�ami az embert kárhozatba dönti: a kocka zörgése� az aranycsilingelése és az asszonyok nevetése� vigyázz� ne ess kísér-tésbe!

De már annyira megszokta a költekezést� hogy elfeled-kezett a takarékosságról. Adott tízezer milreist a gólyának�elégedetten fölment a szobájába� és mindent tövirõl hegyi-re elmesélt a bátyjainak� akik már nagyon aggódtak a hosz-szú távollét miatt. Az ügy végeredményben elég sokba ke-rült. Maanape akkor Zsigét átváltoztatta telefon-géppé ésfeljelentést tett a Rendõrségen� mire számûzetésre ítélték anagybélû vénasszonyt. Á m Piaiamánnak voltak bizonyosbefolyásos barátai� és így az öregasszony visszatérhetett acsaládi fészek melegébe.

Az elûzött lány pedig fut az égen� s nincsen hová haza-térjen. Üstökös lett belõle.

142

XII. A VÁNDORÁRUS�A SELYMES GULYAJÁRÓ

ÉS AZ EMBEREKIGAZSÁGTALANSÁGA

144

MÁSNAP Makunaíma lázasan ébredt. Egész éjszaka fél-rebeszélt� és álmában minduntalan hajókat látott.

� Ez tengeri utazást jelent � magyarázta a panzió tulaj-donosnõje.

Makunaíma köszönetet mondott az álomfejtésért� ésnagy örömében telefon-géppé változtatta Zsigét� hogy szid-ja egy sort a Venceslau Pietro Pietra anyját. Ám a telefonoskisasszony-fantom közölte vele� hogy nem veszik fel a kagy-lót. Makunaíma ezt fölöttébb furcsállotta� és fel akart kel-ni� hogy elmenjen és megnézze� mi történt. De egész testétkiverte a forróság� és tagjait ólmos fáradság béklyózta. Ígydünnyögött:

� Jaj ... semmi kedvem!...A fal felé fordult� és sorolta egymás után a nyomdafes-

téket nem tûrõ szavakat. Akkor a bátyjai bementek hozzámegnézni� hogy mi baja van: hát kanyarója volt. Maanapeazonnal elment� hogy elhozza a híres-neves Bento-t� a be-beribe-i javasembert� aki indián férfi lelkével és agyagkor-sóban õrzött vízzel gyógyít. Bento Makunaímára fröcsköltegy kis vizet� és imát kántált. Egy hét múlva a hõsrõl le-hámlott a bõre. Akkor fölkelt� és elment� hogy megtudja�mi történt az óriással.

Egy lélek sem volt a palotában� és a szomszéd szolgálójamesélte el� hogy Piaimán a családjával együtt Európábament� hogy gyógykezeltesse a verés következményeit. Ma-kunaíma tüstént elfelejtette� hogy õ még lábadozik� és ret-tentõen megmérgesedett. A szolgálólánnyal is csak úgy vi-gadozott� mint egy holdkóros� és búskomor képpel tértvissza a penzióba. Maanape és Zsigé az utcai kapuban ta-láltak a hõsre� és megkérdezték tõle:

� Elvette valaki a játékodat� szemünk fénye?Akkor Makunaíma elmesélte� hogy mi történt� és sírva

145

fakadt. A fivérei igencsak elszomorodtak� hogy ilyen álla-potban kell látniuk a hõst� és elvitték magukkal� hogy õ isnézze meg a guapira-i lepratelepet� ám Makunaíma egészúton ógott-mógott� így nem volt semmi örömük a kirán-dulásban. Amikor visszatértek a penzióba� már esteledett�és egészen hatalmába kerítette õket a kétségbeesés. Egy tü-lökbõl� amely olyan volt� mint egy tukánmadár feje� egyhalom dohányt markoltak ki� és kedvükre kiprüszköltékmagukat. Akkor aztán nekiálltak gondolkodni.

� Hát bizony� szemünk fénye� te csak itt spekuláltál� va-kartad a töködet� patkoltad a verebet� az óriás meg nem tu-dott tovább várni� el kellett mennie. Most edd meg� amitfõztél.

Amikor idáig jutottak� Zsigé a fejére csapott� és felordí-tott:

� Megvan!Fivérei halálra rémültek. Zsigé meg azt mondta� hogy õk

is elmehetnének Európába a muirakitán-talizmán után.Pénzük is volt még� maradt negyvenezer abból� amit a ka-kaókért kaptak. Makunaíma máris benne volt a dologban�ám Maanape� aki varázsló volt� gondolkodott� majd aztmondta:

� Van egy jobb megoldás is.� Na� ki vele!� Makunaíma úgy tesz� mintha zongorista volna� szerez

egy ösztöndíjat a kormánytól� és elmegy egyedül.� De minek így komplikálni a dolgokat� amikor majd fel-

vet minket a pénz� és ti is a segítségemre lehetnétek Euró-pában!

� Annyi eszed sincs� mint egy tyúknak. Mehetni éppenmehet így is az ember� de ha te� öcsém� a kormány pénzénmész� nem jobb-e azt? Jobb bizony. Nahát!

Makunaíma elgondolkodott� és hirtelen a fejére csapott:� Megvan!Fivérei halálra rémültek.� Mi van meg?

146

� Úgy csinálok� mintha festõ volnék� az sokkal jobb!Elõhozta a teknõckeretes szemüveg-gépet� egy gramo-

font� golfzoknit� kesztyût� és egészen olyan lett� mint egyfestõ.

Másnap� míg várta az ösztöndíjat� unalmában festett né-hány képet. Mégpedig így: hóna alá csapta Eça de Queirozegyik regényét� és elment a Cantareira sétányra sétálni. Na�arra járt egy vándor ruhaárus� nagyon szerencsés fickóvolt� mert egy falinaptárt szorongatott a hóna alatt. Maku-naíma akkor éppen hason feküdt� és azzal szórakozott�hogy szétnyomkodta a tapipitingahangyák kis földkupacait.A házaló így köszönt:

� Jónapot� jóember� hogy van� köszönöm kérdését� jól.Dolgozik� nemdebár?

� Aki nem dolgozik� az nem is eszik.� Úgy bizony. No� viszlát.És elment. Másfél mérfölddel odább megpillantott egy

erszényes patkányt� és eszébe jutott� hogy neki is illene dol-gozni valamicskét. Megfogta az erszényes patkányt� lenyo-mott a torkán tíz darab két milreises ezüstpénzt� és hónaalatt az állattal� megindult visszafelé. Amikor odaért Ma-kunaíma közelébe� rákezdett a mondókájára:

� Jónapot� jóember� hogy van� köszönöm kérdését� jól.Ha akarja� eladom magának az erszényes patkányomat.

� Minek nekem egy ilyen büdös állat! � felelte Maku-naíma� és az orra elé kapta a kezét.

� Büdösnek büdös� de egyébként igen hasznos jószág�Amikor rájön a szükség� csak ezüstöt tojik! Magának ol-csón megszámítom!

� Ne fárassza magát� kufár! Ilyen állat csak a mesébenvan!

Erre a házaló megdömöckölte az erszényes patkány ha-sát� és az állat kipotyogtatta magából a tíz ezüstpénzt.

� Na látja. Csak ezüstöt tojik! Ha az ember összegyûjti�ilyen gazdag lesz� hogy a csuda! Olcsón odaadom!

� Mennyibe kerül?

147

� Négyszázezer milreis.� Nem tudom megvenni� csak harmincezrem van.� Hogy máskor is nálam vásároljon� magának odaadom

harmincezerért!Makunaíma kigombolta a nadrágját� és az inge alól elõ-

halászta az övet� amiben a pénzt hordta. Á m csak egynegyvenezer milreisrõl szóló váltó volt nála� meg a Copa-cabana-i Kaszinó hat zsetonja. Odaadta a váltót� és elszé-gyellte magát� amikor megkapta a visszajáró pénzt. Rá-adásnak még odaadta a zsetonokat� és megköszönte a ván-dorárus szívességét.

Alighogy a vándorkereskedõ felszívódott az erdõ esõfái�vörösfái és barbadócseresznye-fái között� az erszényes pat-kányra megint rájött a szükség. A hõs odatartotta széthú-zott zsebét� és az ürülék mind oda potyogott. Akkor Ma-kunaíma rájött� hogy becsapták� és a penzió felé igyekezvekétségbeesetten óbégatott. Hát ahogy befordult az egyiksarkon� megpillantotta José Prequete-t� odakiabált neki:

� José� José Prequete� fejed tetûvel tele� azt eszed maebédre!

José Prequete-t majd szétvetette a méreg� szidni kezdte ahõs édesanyját� de Makunaíma ügyet sem vetett rá� teliszájjal hahotázott egy darabig� azután ment tovább. Vala-mivel késõbb eszébe jutott� hogy rútul becsapták� és me-gint rákezdett a keserves óbégatásra.

A fivérei még nem jöttek vissza a Kormány házából� a tu-lajdonosnõ bement hát Makunaíma szobájába� hogy meg-vigasztalja� és vigadoztak. Miután eleget vigadtak� a hõsbõlfeltört a zokogás. Amikor a fivérei megérkeztek� mindenkielszörnyülködött a láttukra� mert öt méter magasak voltak.Úgy állt a dolog� hogy a kormány már ezerszer ezer festõtlistára vett� hogy elküldje õket ösztöndíjjal Európába� ésMakunaímának csak Szent Sohanapján jutott volna ösz-töndíj. És az még nagyon messze volt. A terv füstbe menttehát� és a két testvért a kudarc miatti bánat növesztettemeg ilyen nagyra. Amikor látták� hogy az öccsük sír-rí� na-

148

gyon megijedtek� és szerették volna tudni az okát. És merthirtelen megfeledkeztek a kudarcról� visszanyerték eredetiformájukat: megint az öregecske Maanape és az ereje tel-jében lévõ Zsigé állt ott. A hõst rázta a zokogás:

� Brühühü! rászedett a vándorkereskedõ! Brühühühü!Vettem tõle egy erszényes patkányt� negyvenezer milreisbekerült!

Na� a két fivér a haját tépte. Most már végképp nem me-hettek Európába� mert nem volt egy lyukas garasuk sem.Hullott a könnyük� mint a záporesõ� a hõs pedig jó alapo-san bekente magát a guineai karappafa olajával� hogy negyötörjék a szúnyogok� és édes álomba szenderült.

Másnap már kora hajnalban perzselt a hõség� Makunaí-ma izzadt� mint a ló� csak úgy csorgott róla a verejték� abelsejében meg forrt a düh� a kormány igazságtalanságamiatt. El akart menni sétálni� hogy kiszellõztesse a fejét� deabban a tömérdek ruhában� amit magára kellene venni�csak még jobban kínozná a forróság... Egyre dühösebb lett.Majd fölrobbant dühében� és attól félt� hogy megüti a gu-ta� ami akkor szokott megtörténni� ha valaki nagyon dü-hös. Így kiáltott:

� Jaj� de nagyon melegem van� ha kedved van� nevess raj-tam!

Lehúzta a nadrágját� hogy egy kicsit felfrissüljön� és ráta-posott. Azon nyomban elszállt a dühe� és szép derûsen ígyszólt a fivéreihez:

� Nyugalom� testvéreim! Nem! Nem megyek én Euró-pába� bizony nem! Amerikai vagyok� és az én helyem Ame-rikában van. Az európai civilizáció egész biztosan elsor-vasztaná sajátos arculatomat.

A három testvér egy álló hétig járta Brazíliát� bejárták afinom homokkal borított tengermellékeket� a ritkás ártérierdõvel benõtt folyópartokat� a hatalmas folyamok völgye-it� az erdei tisztásokat� a zuhatagok környékét; a berkeket�a cserjéseket és a sûrû bozótosokat; az apadás idején elõ-bújó porongokat; a folyótorkolatokat� forgatagokat és a fo-

149

lyók mélyét � a zúzmara titkos fészkeit; a folyóágyakat� avízeséseket� a szilazátonyokat� a folyóba szakadó sziklafa-lakat� a holtágakat� völgykatlanokat és a semlyés vidékeket�szóval az összes ilyenfajta helyeket� és mindenütt hosszasankeresgéltek a kolostorok romjai között és az utak mellettálló keresztek tövében� hátha találnak valahol egy elrejtettfazekat� tele pénzzel. De nem találtak semmit.

� Türelem� testvéreim! � mondogatta mogorván Maku-naíma. � Lottózni fogunk!

Azzal kiment az Antônio Prado térre� hogy elgondolkod-jon az emberek igazságtalanságán� megállt� és nekivetette ahátát egy pálmafának; jó volt így álldogálni. A sok-sok ke-reskedõ és az a temérdek gép alig egy karnyújtásnyira fut-kosott a hõstõl� aki az emberek igazságtalanságán mélázott.Makunaíma már éppen meg akarta változtatni az epigram-mát� ilyenformán:

Szûkös egészség és temérdek festõ�Brazíliát e kettõs átok sújtja!

amikor meghallotta� hogy �brühühü�� valaki hangosan zo-kog mögött. Megfordult� és lenn a földön meglátott egyezüstpintyet meg egy selymes gulyajárót.

Az ezüstpinty icuri-picuri volt� a selymes gulyajáró pedigóriási. Az ezüstpintyecske ide-oda tipegett� a selymes gu-lyajáró pedig szüntelenül a nyomában járt� és sírva kérteõt� hogy adjon neki enni. Vérforraló látvány volt. Az ezüst-pintyecske azt hitte� hogy a selymes gulyajáró a fia� pedignem volt az� de nem ám. Na� fölrepült� elkapott egy boga-rat� és beleejtette a selymes gulyajáró csõrébe. A gulyajárólenyelte� és megint rákezdte a picsogást: �Brühühü! Ma-mácska!... kukacot kélek!... kukacot kélek!�... � így sírdo-gált a maga nyelvén. Az ezüstpintyecske nem tudta� hogymitévõ legyen� mert már alig állt a lábán az éhségtõl� de aza folytonos rücskölés� amely kitartóan kísérte: �kukacot ké-lek!... kukacot kélek!!...� kínnal töltötte el szeretõ szívét.

150

Nekilendült� elrepült� hogy egy pondrót� egy férget� szóvalvalami kukacot szerezzen� beleejtette a selymes gulyajárócsõrébe� a gulyajáró lenyelte� és megint rákezdte az ezüst-pinty mögött. Makunaíma az emberek igazságtalanságántûnõdött� és nagyon elkeserítette a selymes gulyajáró igaz-ságtalansága. Mert Makunaíma tudta� hogy valamikor amadarak is emberek voltak� akárcsak mi... Fogta magát�felkapott egy husángot� és agyoncsapta az ezüstpintyecs-két.

Aztán ment tovább az útján. Miután másfél mérföldetgyalogolt� igen kimelegedett� és az a gondolata támadt�hogy föl kellene frissítenie magát egy kis itókával. A zse-bében mindig hordott magával egy kis butykost� amit egyezüstlánccal erõsített oda a likilukhoz. Kihúzta a dugót� éskortyintott belõle. Akkor felhangzott mögüle a rücskölés:�Brühühü!� Ijedten megfordult. Hát a selymes gulyajáróállt mögötte.

� Brühühühü! papácska...kukacot kélek!...kukacot ké-lek!... � mondta a maga nyelvén.

Makunaímát elöntötte a düh. Szélesre nyitotta a zsebét�ahol még ott õrizte� amit az erszényes patkány hagyott nekiemlékül� és így szólt:

� Itt van� egyél!A selymes gulyajáró felröppent a zsebe szélére� és min-

dent megevett belõle� pedig azt sem tudta� hogy mi az.Nõtt-növekedett� fekete� nagytestû madár lett belõle� éshangos rikoltásokkal: �Fogjad meg! Fogjad meg!� � elszálltaz erdõk felé. Õ lett a Nagy Lármás Gulyamadár.

Makunaíma ment-mendegélt tovább. Másfél mérfölddelodább egy pókmajom ült� és babasszu-kókuszt falatozott.Megfogott egy kókuszdiót� a két lába közé vette� egy követillesztett hozzá� odacsapott� és puff!� a gyümölcs szétha-sadt. Arra ment Makunaíma� és a látványtól a nyála is ki-csordult. Így beszélt:

� Jónapot� bácsikám� hogy s mint van?� Tûrhetõen� kedves öcsém.

151

� Az otthoniak is jól vannak?� Megvannak õk is.Aztán evett tovább. Makunaíma meg csak állt és nézte. A

majom haragosan felmordult:� Ne bámuljál olyan nagyon� nem vagyok én csokima-

jom!� De mégis� mondja� mit csinál� bácsikám?A pókmajom eltüntette a kókuszdiót összeszorított man-

csában� és így felelt:� Feltöröm a mogyorómat� és megeszem� ami benne van.� Tegye lóvá az öregapját!� Haj� kedves öcsém� minek kérdezed� ha nem hiszed el!De Makunaíma el akarta hinni� ezért tovább kérdezõs-

ködött:� És jóízû?A majom csettintett a nyelvével:� De még mennyire. Kóstold csak meg!Titokban összetört még egy kókuszdiót� úgy� mintha az

egyik mogyorója volna� és odanyújtotta Makunaímának�hogy megízlelje. Makunaímának nagyon ízlett.

� Ez csakugyan nagyon jó� bácsikám! Ad még?� Mára már elfogyott� de ha az enyém ízlett� a tied még

jobban fog ízleni. Kóstold csak meg� kedves öcsém!A hõs félve kérdezte:� De ugye nem fáj?� De nem ám� sõt� inkább kellemes!...A hõs felkapott egy kockakövet. A pókmajom nevetett

magában� és így beszélt a hõshöz:� Igazán van merszed hozzá� kedves öcsém?� Hát az enyém� az nem is mogyoró� hanem valóságos

maniókagumó � rikoltotta boldogan a hõs! Jól a markábafogta a kockakövet� és puff !� egyenesen a mogyoróira. Rög-tön meghalt. A pókmajom így csúfolkodott:

� Hát� szemem fénye� nem megmondtam neked� hogyfeldobod a talpad?! Mondtam bizony! Csak nem hallgattál

152

rám! Most aztán láthatod� hogy mi vár arra� aki engedet-len. Nos: sic transit! Így múlik el a világ dicsõsége!

Azzal felvette guttapercsa kesztyûjét� és elment. Nemso-kára kiadós zápor hullott� lehûtötte a hõs zöldülõ húsát� ésmegakadályozta� hogy tovább rothadjon. Nyomban temér-dek guazsuguazsu- és murupetehangya rohanta meg aholttestet. X.Y. ügyvéd arra járt� és amikor odament meg-nézni� mitõl ez a hangyainvázió� észrevette a halottat. Le-hajolt� kivette a zsebébõl� az irattárcát� de csak egy név-jegykártyát talált benne. Akkor elhatározta� hogy elszállítjaa halottat a penzióba. A hátára vette Makunaímát� ésment-mendegélt. Ám a holttest nagyon nehéz volt� és azügyvéd érezte� hogy nem tud ilyen nagy súlyt cipelni� errelerakta a tetemet a földre� és egy bottal alaposan elverterajta a port. A holttest ettõl egészen könnyû lett� és X.Y.ügyvéd el tudta vinni a penzióig.

Maanape az öccse testére borulva keservesen sírt. Ké-sõbb fölfedezte a zúzódást. Maanape varázsló volt. Azonnalkölcsönkért a penzió tulajdonosnõjétõl két bahia-i kókusz-diót� kibogozhatatlan csomóval odakötözte õket az össze-tört mogyorók helyére� és pipából füstöt fújt a halott hõsre.Makunaíma lassan-lassan életre kelt� de alig volt jártányiereje. Adtak neki guaraná-pálinkát� és nemsokára máregyedül nyomkodta agyon a maradék hangyát� ami mégharapta õt. Minden ízében reszketett� mert a kiadós zá-portól váratlanul rátört a hideglelés. Makunaíma elõvette akis butykost a zsebébõl� és mind kiitta� ami még maradtbenne� hogy fölmelegedjen. Utána kért egy százast Maa-napétól� és elment egy kioszkig� hogy fogadást kössön alottószámokra. Délutánra már meg is fiadzott a százas. Ígyéltek-éldegéltek a legidõsebb testvér sejtéseire hallgatva.Maanape varázsló volt.

153

XIII. ZSIGÉ TETVESKÉJE

156

MÁSNAP REGGELRE a zúzódástól Makunaíma egész testételborították a kiütések. Megnézték� mi baja� hát orbáncotkapott� ezt a hosszadalmas betegséget. Fivérei lelkiismere-tesen ápolták� naponta jobbnál jobb gyógyszerekkel tértekhaza� amiket a szomszédok meg az ismerõsök� szóval ezeka derék brazil emberek ajánlottak az orbánc ellen. A hõsegy hétig nyomta az ágyat. Éjszaka állandóan hajókat lá-tott álmában� és a penzió tulajdonosnõje� aki reggelenkéntbement hozzá� hogy megnézze� javul-e az állapota� min-dig azt mondta erre� hogy a hajó tengeri utazást jelent.Amikor elment� ott hagyta a beteg ágyán az Estado de SãoPaulo-t. Az Estado de São Paulo egy újság. Na� akkor Ma-kunaíma azzal töltötte az egész napját� hogy végigolvastavalamennyi orbánc ellen ajánlott gyógyszer hirdetését. Tö-mérdek sok hirdetés volt!

Amikor eltelt a hét� a hõs levedlette a bõrét� és lement avárosba� hátha kap egy kis rühöt� mert annyira megszoktamár a vakarózást. Gondolataiba mélyedve járkált a város-ban� de mivel gyönge volt még� hamarosan elfáradt� ésmegpihent az Anhangabaú parkban. A Carlos Gomes em-lékmû tövében ült le� Carlos Gomes híres brazil zeneszerzõvolt� most pedig csillag az égen. A délutáni csendességbencsobogó szökõkút hangja a hõsben felidézte a tenger hullá-mainak mormolását. Makunaíma leült a szökõkút korlát-jára� és elnézte a vizet köpõ bronz tengeri csikókat. A ten-geri csikók csapata mögött sötétlõ barlang mélyén valamifényességet pillantott meg. Jobban odanézett� hát egy cso-dálatosan szép hajót látott� amely a hullámok hátán rin-gatózva közeledett felé. �Egy halászladik� � mormolta ahõs. Ám a hajó egyre nagyobb lett. �Egy propeller� � mor-mogta a hõs. Ám a hajó olyan hatalmas nagyra nõtt� hogya hõs ijedten ugrott hátra� és elkiáltotta a messze vissz-

157

hangzó esti szürkületen: �Egy folyami gõzhajó!� A hajómár jól látszott a bronz tengeri csikók mögött. A nagy se-bességtõl a hullámok elborították ezüstös törzsét� a hátra-hajló árbocokon lengedezõ temérdek zászlócskát pedig lát-hatatlan késpengéi közé simította a szél. A kiáltásra odafu-tottak a téren álldigáló sofõrök� és valamennyien kíváncsi-an bámulták a mozdulatlanná merevedett hõst� majd kö-vették a szemükkel a szökõkút sötétjébe veszõ pillantását.

� Mi történt� Makunaíma?� Nézzétek csak! ... Nézzétek azt a nagy gõzöst� ami a

tenger végtelen vizein át közeledik felénk!� Hol van?� Ott� a jobb oldali tengeri csikó mögött!Na� akkor mindenki meglátta a jobb oldali csikó mögül

elõbukkanó hajtó. Már egészen közel járt� csaknem be-úszott a tengeri csikó és a kõfal közé� ott lebegett a barlangszájában. Hatalmas nagy hajó volt.

� Nem gõzös ez de nem ám! Óceánjáró ez a javából� amia tengereken közlekedik! � kiáltotta egy japán sofõr� akimár sokszor utazott a tengeren. Bizony� egy roppant nagyóceánjáró volt. Fényárban úszott� csillogott rajta a sokarany és ezüst� lengett-lobogott árbocain a töméntelenzászló� ünnepi díszben pompázott az egész hajó. A kabinokablakszemei gyöngysorként húzódtak végig a törzsén� egy-más fölé emelkedõ öt fedélzetét betöltötte a zene� és hang-jaira vadul kígyózó mozdulatokkal õserdei táncot jártak azemberek. A sofõrök csoportja így kommentálta az esemé-nyeket:

� Ez a Lloyd hajója!� Nem� a Hamburgé!� Dehogyis! Tudom már! Hát persze! Ez bizony a Conte

Verde gõzhajó.És tényleg a Conte Verde gõzhajó volt. A Vizek Anyja jött

el egy réges-régi gõzhajó képében� hogy megkísértse a hõst.� Emberek! Isten veletek� emberek! Elmegyek Európába�

ott sokkal jobb lesz nekem! Elmegyek Venceslau Pietro

158

Pietra� az emberevõ Piaimán óriás után � így beszélt Ma-kunaíma.

És a sofõrök búcsúzóul mind megölelték Makunaímát. Agõzös ott ringott� és Makunaíma felugrott a szökökút-mell-véd mólójára� hogy onnan másszon föl a Conte Verde fe-délzetére. A hajó utasai és a legénység minden tagja a zeneütemére integetett� hívták Makunaímát� hívták õt a tagba-szakadt matrózok� a karcsú argentinok� és a temérdek�szépséges� szebbnél szebb asszony� akikkel addig lehetnevigadozni� míg az ember el nem szédül a hajó dülöngélé-sétõl.

� Ereszd le a hajólépcsõt� kapitány! � kiáltott Maku-naíma.

Akkor a kapitány levette a szalagrózsáját� és egy betût raj-zolt a levegõbe. És valamennyien� a matrózok� a karcsú ar-gentinok� és a szebbnél szebb asszonyok� akikkel Maku-naíma vigadozni szeretett volna� szóval� akik a hajón utaz-tak� valamennyien csúfondáros szavakat kiáltoztak és gú-nyolódtak a hõsön� miközben a hajó folytonosan manõ-verezve a szárazföld felé fordította tatját� és sebesen a bar-lang mélyére úszott. És az utasok meg a személyzet vala-mennyi tagja� miközben a hõst csúfolták� megkapták tõleaz orbáncot. És amikor a gõzhajó átúszott a bal oldali ten-geri csikó és a barlang fala közötti szoroson� a hatalmas ké-ménybõl� mint egy jókora füstfelhõ� a gyötrõszúnyogok�árvaszúnyogok� púposszúnyogok� törpeszúnyogok� bögö-lyök� papatázi legyek� aranyosszemû pöcskök� nyüvek� szó-val mindeme vérszívók tömege tört elõ� és szétugrasztottaa sofõröket.

A hõs bánatosan üldögélt a szökõkút párkányán� a szívétrágta a keserûség� az orbánc pedig egyre súlyosbodott. Ma-kunaíma már csupa orbánc volt. Megborzongott� forró volta teste. Elhajtotta magáról a szúnyogokat� és elindult apenzió felé.

Másnap Zsigé egy fehérszemélyt hozott haza magával�lenyeletett vele három ólomsörétet� hogy ne legyenek gye-

159

rekei� és együtt aludtak a függõágyban. Zsigé állandóan azasszony szoknyáján ült. Nagyon derék ember lett belõle.Egész nap a puskáját tisztogatta� meg a petróleumlámpátfényesítette. Zsigé asszonyát Szuzinak hívták� és reggelen-ként elment a piacra édesmaniókáért� hogy legyen mit en-niük. És Makunaíma� aki egészen belebolondult Zsigé pár-jába� minden alkalommal vásárolt neki egy langusztát� be-rakta a kosár aljára� és rászórta a maniókát� hogy senki sevegyen észre semmit. Ez a Szuzi valóságos boszorkány volt!Amikor hazaért� a kosarat kint hagyta az elõszobában� ésbement aludni� hogy álmot lásson. Á lmában így beszéltZsigéhez:

� Zsigé� drága párom� Zsigé� álmot látok� egy langusztafekszik a kosaramban� a maniókagumók alatt.

Zsigé ment� hogy megnézze� és tényleg. Így volt ez napnap után� ám Zsigé� akin elhatalmasodott a féltékenység�gyanakodni kezdett. Makunaíma észrevette� mi rágja a fi-vérét� és nekiállt varázsolni� hátha sikerül kiûzni belõle abajt. Keresett egy tökhéjat� éjszaka kivitte az erkélyre� éscsendesen így imádkozott:

Ég vize�Hullj ebbe a tökhéjba�Patikl� jöjj ebbe a vízbe�Moposzeru� jöjj ebbe a vízbe�Szivuoímo� jöjj ebbe a vízbe�Omaiszpopo� jöjj ebbe a vízbe�Víz Atyjai� ûzzétek el a féltékenység kínját!Araku� Mekumekuri� Pai� jöjjetek ebbe a vízbe�És ûzzétek el a féltékenység kínját� ha a beteg

iszik ebbõl a vízbõl�Amelyben benne vannak a Víz elvarázsolt Atyjai!

Másnap megitatta Zsigét a vízzel� de nem volt semmieredménye� a fivére egyre jobban gyanakodott.

Szuzi� amikor piacra készült� és elkezdett öltözködni� az

160

éppen divatos foxtrottot fütyülte; azzal hívta a kedvesét�hogy menjen vele. Makunaíma volt a kedvese� és ment ismindig. Zsigé asszonya elindult� Makunaíma meg utána.Vigadoztak kedvükre� és amikor eljött a hazatérés ideje� apiacon nem volt már édesmanióka. Akkor Szuzi hazafelémenet titokban a ház mögé került� letelepedett a bevásár-lókosárra� és összeszedett egy csomó maniókát a szemetesedénybõl. Mindnyájan jó étvággyal ettek� csak Maanapedohogott:

� Taubatéi kaboklótól� pókos lábú sárga lótól� állva vizelõasszonytól� ments meg� Domine� a gonosztól � és eltoltamaga elõl az ételt.

Maanape varázsló volt. Látni sem akarta azt a maniókát�nem bizony� alig látott az éhségtõl� ezért egész nap koka-levelet rágcsált� hogy a gyomrát becsapja. Eljött az éjszaka�és Zsigé már éppen nekikészült� hogy belevesse magát afüggõágyba� amikor a párja nyögdécselni kezdett� hogy ígymeg úgy� elrontotta a gyomrát� mert teleette magát pitom-ba-szilvával� és nem köpte ki a magját. Csak azért mondtaezt� hogy Zsigé ne fickándozzon vele; Zsigé nem látott améregtõl.

Másnap az asszonyka elindult a piacra� és közben a diva-tos foxtrottot fütyülte. Makunaíma ment utána. Zsigé elha-tározta� hogy a végére jár a dolognak. Elõvett egy hatalmaslepkehálót� és szép komótosan a nyomukba eredt. Ment-mendegélt� és a Fény Kertjében meglátta Szuzit és Maku-naímát� fogták egymás kezét. Már kacagtak egymásra. Zsi-gé rájuk borította a lepkehálót� és magával vitte a párját apenzióba� fáradtan ziháló fivérét pedig ott hagyta a tó part-ján� a hattyúk között.

Másnaptól fogva Zsigé járt el bevásárolni� asszonyát pe-dig bezárta a szobába. A dologtalanul lézengõ Szuzi azzaltöltötte napjait� hogy amikor csak lehetett� erkölcstelensé-geket mûvelt� míg egy alkalommal a szent Anchieta atya� aXV I. században élt jóságos pap leereszkedvén e világra� el-látogatott hozzá� és könyörületességbõl megtanította õt

161

tetvészkedni. Szuzinak fiúsra vágott� a la garçonne� vörö-sesbarna haja volt� amiben csak úgy nyüzsögtek a tetvek�temérdek tetû nyüzsgött benne! Attól fogva nem látott ál-mában langusztákat a mandiókás kosárban� és nem járttöbbé az esze a paráználkodáson. Amikor Zsigé elment ott-honról� levette a fejérõl a haját� ráakasztotta a párja furkós-botjára� és tetvészkedett. De nagyon sok tetve volt ám. Te-mérdek tetve volt! Attól félve� hogy a párja egyszer meglepiõt tetvészkedés közben� így szólt hozzá:

� Zsigé� kedves párom� amikor megjössz a piacról� leg-elõször is kopogj az ajtón� kopogj mindennap egy jó dara-big� hogy örüljek neked� s kedvem legyen mandiókát fõzni.

Zsigé rábólintott. Mindennap elment a piacra mandióká-ért� és amikor hazatért� hosszasan zörömbölt az ajtón. Ak-kor a menyecske föltette a fejére a haját� és így hívta be Zsi-gét.

� Szuzi� kedves párom� Szuzi� jó ideig dörömböltem azajtón� most boldog vagy?

� Nagyon! � mondta az asszonyka. És ment� hogy meg-fõzze a mandiókát.

És ez így volt minden áldott nap. De nagyon sok tetvevolt ám� temérdek tetve volt! És Szuzi minden egyes alka-lommal egyenként megszámolta az agyonnyomott tetveket�és mindig több és több volt a tetû! Egy alkalommal Zsi-gének eszébe jutott� hogy ugyan mit csinálhat azalatt a pár-ja� míg õ a piacra megy� és gondolta� jól ráijeszt. Kézen-állva� égre kalimpáló lábakkal megindult. Kinyitotta az aj-tót� és alaposan ráijesztett Szuzira. A menyecske nagyot ki-áltott� és gyorsan a fejére kapta a haját. De a feje tetejénnõtt haja a tarkójára került� tarkóján nõtt haja pedig ahomlokára� és mélyen a szemébe hullt. Zsigé szidta� disz-nónak nevezte Szuzit és jó alaposan eldöngette; csak akkorhagyta abba� amikor hallotta� hogy valaki jön fölfelé a lép-csõn. Chico volt az� a szolga� és fölfelé igyekezett. AkkorZsigé abbahagyta a verést� és nekiállt� hogy megfenje anagykést.

162

Másnap Makunaímának megint kedve kerekedett� hogyZsigé asszonyával enyelegjen. Azt mondta a bátyjainak�hogy elmegy vadászni� jó messzire� de nem ment el� nemám. Vett két üveg Santa Catarina-i kókuszlikõrt� egy tucatszendvicset� két pernambuco-i ananászt� és bezárkózott aszobájába. Egy idõ múlva elõjött a szobából� megmutatta acsomagot Zsigének� és így beszélt hozzá:

� Zsigé testvérem� ha elmégy arrafelé� ahol az utcáknakvége szakad� eljutsz a gyümölcsfához� amit mindenki is-mer; rengeteg állatot láttam arrafelé� menj csak el� és nézdmeg!

A bátyja gyanakodva bámult rá� ám Makunaímának arc-izma sem rándult:

� Hát nézd csak� van ott pettyes paka� örvesállat� aguti...Nem� hazudok� agutit egyet sem láttam. Pettyes paka megörvesállat� aguti nincs.

Zsigé már attól is tûzbe jött� amit hallott� nyomban apuskája után nyúlt� és azt mondta:

� Ha így van� akkor sietek� de elõbb meg kell esküdnöd�hogy nem fogsz enyelegni az életem párjával.

Makunaíma megesküdött az anyja emlékére� hogy mégcsak rá sem néz Szuzira. Zsigé elõvette a puskáját meg avadászkését� és elindult. Alighogy befordult a sarkon� Ma-kunaíma és Szuzi már bontogatták a csomagokat� és szét-terítették a híres �Méhkaptár� elnevezésû csipkébõl készültterítõt� amelynek mintázatát a ravasz manguei csipkeverõ-nõ� Geracina da Ponta a muriúi Ceará-Mirimtõl szerezte.Amikor mindent elõkészítettek� beleugrottak a függõágy-ba� és fickándoztak. Még most is kacagnak egymásra. Mi-után kikacagták magukat� Makunaíma így szólt:

� Bonts ki egy üveget� és igyunk.� Jó � felelte Szuzi. Megittak egy üveg kókuszlikõrt; na-

gyon ízlett nekik. Mind a ketten cuppogtak a szájukkal� ésmegint beleugrottak a függõágyba. Fickándoztak� míg belenem fáradtak. Tán még most is kacagnak egymásra.

163

Zsigé másfél mérföldet gyalogolt� elment egészen addig�ahol véget érnek az utcák� kereste� kereste a gyümölcsfát�telt-múlt az idõ� és a kajmán tán megtalálta volna� de nem!Nem volt ott egy fia gyümölcsfa sem� pedig Zsigé újra megújra bejárta a vidéket� ahol az utcák véget érnek. Elindulthát visszafelé� és amikor fölment a szobájába� ott találta azöccsét� Makunaímát és Szuzit� amint kacagnak egymásra.Zsigét elöntötte a méreg� és elverte asszonyát� Szuzi talánmég most is sír. Zsigé elkapta a hõst is� és buzgón csap-dosta õt egy husánggal. Verte� verte� csak akkor hagytaabba� amikor Manuel bekopogott. Manuel� a szigetlakóvolt az� a penzió szolgája. A hõs talán még most is nyögi ahusángot. Na� akkor Zsigé� aki közben alaposan megéhe-zett� felfalta az összes szendvicset� az ananászt� és az utol-só cseppig megitta a kókuszlikõrt.

Azok ketten meg jól megkapták a magukét� és egész éj-szaka nyögtek. Másnap reggel a morcos Zsigé elõvette a fú-vócsövet� és elment otthonról� hogy megkeresse azt a bizo-nyos gyümölcsfát. Zsigé világéletében nagyon ostoba volt.Szuzi látta� hogy kimegy a házból� letörölte a könnyeit� ésígy szólt a kedveséhez:

� Ne sírjunk.Makunaíma letörölte a bánatot a képérõl� rendbe szedte

magát� és elment� hogy Maanape bátyjával beszéljen. Zsigévisszament a penzióba� és megkérdezte Suzitól:

� Hol a hõs?Ám a menyecske igen dühös volt� és csak fütyörészett�

Na� Zsigé felkapta a furkósbotot� meglapogatta a párját� ésnagy szomorúan így szólt:

� Ne is lássalak többé� te pokolfajzat!A lány boldogan mosolygott. Számolatlanul fogdosta

össze a maradék tetveket� és temérdek tetût fogott össze!Egy hintaszék elé kötötte õket� beleült a hintaszékbe� a tet-vek nagyokat ugrottak� és Szuzi fölment az égbe� csillaggáváltozott� de olyanná� amelyik mindig ide-oda szökken.Üstökös lett belõle.

164

A hõs meglátta Maanapét� és már messzirõl elkezdett jaj-gatni. Ráborult a bátyja vállára� és elmondott neki egynagyon szomorú történetet� hogy bebizonyítsa� Zsigéneknem volt joga ennyire megverni õt. Maanapét elöntötte améreg� és elment� hogy beszéljen Zsigével. De Zsigé márjött� hogy beszéljen Maanapéval. A folyosón találkoztak.Maanape mindent elmondott Zsigének� és Zsigé mindentelmondott Maanapénak. Akkor megértették� hogy Maku-naíma egy semmirekellõ fickó� akiben egy csöppnyi jellemsincsen. Visszamentek Maanape szobájába� a hõs keserve-sen jajgatott. Hogy megvigasztalják� autó-gépet béreltek� éselvitték sétakocsikázni.

165

XIV. A MUIRAKITÁN-TALIZMÁN

168

MÁSNAP REGGEL Makunaíma kinyitotta az ablakot� ésmegpillantott egy aprócska zöld madarat. Ettõl nagy-nagyelégedettség töltötte el� így talált rá Maanape is� amikorbelépett a szobájába� és elmesélte� hogy az újság-gépek hí-rül adták� hogy Venceslau Pietro Pietra hazatér. Erre Ma-kunaíma elhatározta� hogy nem lacafacázik többet az óriás-sal� hanem megöli õt. Kigyalogolt a városból� és elment aNevesincs Erdõbe� hogy kipróbálja az erejét. Másfél mér-földet gyalogolt� amikor végre talált egy kebracsófát�amelynek olyan hatalmas támasztógyökerei voltak� mintegy ház. �Ez jó lesz� � dünnyögte. Karját becsúsztatta a tá-masztógyökerek közé� nekiveselkedett� és úgy kirántotta afát a fölbõl� hogy nyoma se maradt. �Ez az� most már elégerõs vagyok! � kiáltott fel Makunaíma. Megint eltöltötte azelégedettség� és elindult visszafelé a városba. Ám lépni isalig bírt� mert fürtökben lógtak rajta a kullancsok. Maku-naíma egykedvûen így beszélt nekik:

� Ejnye� kullancsok! Menjetek szépen a dolgotokra� ba-rátaim. Én nem vagyok az adósotok� nem bizony!

Erre a kullancsnépség lehullott a földre� mint a mesében�és elment onnan. A kullancs is ember volt valamikor� akár-csak mi... Réges-régen egy kis boltot állított fel az országútmellett� nagyon sok vevõje volt� mert mindenkinek adotthitelbe is. Annyit hitelezett� annyit hitelezett� annyi sokbrazil ember nem fizetett neki� hogy a kullancs végül tönk-rement� és ott kellett hagynia a boltját. Azért csimpaszko-dik most bele minden emberbe� hogy behajtsa rajta a tar-tozását.

Sötét éjszaka volt már� amikor Makunaíma a városba ért�és rögtön elindult� hogy megostromolja az óriás házát.Sûrû köd borult a világra� és a ház olyan kihalt volt� hogytanyát vert benne a sötétség. Makunaímának eszébe jutott�

169

hogy keresnie kellene egy szolgálólányt� akivel vigadozhat-na� de a sarkon volt egy taxiállomás� és a fehércselédek mármind ott enyelegtek. Akkor Makunaímának eszébe jutott�hogy kelepcét kellene állítani a gránátpintyeknek� de nemvolt csalétek nála. Nem tudott mit csinálni� elálmosodott.Nem akart aludni� nem bizony� mert Venceslau PietroPietrát várta. Így meditált: �Most virrasztani fogok� és haaz Álom megkörnyékez� megfojtom.� Nem telt bele sokidõ� egy árnyék közeledett felé. Emoron-Pódole volt az� azÁlom Atyja. Makunaíma megbújt a termeszhangyák váraiközött� hogy el ne ijessze az Á lom Atyját� mert meg akartaölni. Emoron-Pódole egyre közelebb és közelebb ért� ésamikor már egészen közel volt� a hõs elbólintott� az álla amelléhez verõdött� beleharapott a nyelvébe és felkiáltott:

� Hû� de megijedtem!Az Álom nyomban elfutott. Makunaíma kedveszegetten

járkált föl-alá. �De még ilyet! pedig kis híján elkaptam...Na� kezdjük elölrõl� és a majmok pisáljanak le� ha mostnem kapom el� és nem ölöm meg az Álom Atyját!� � ígymorfondírozott magában a hõs.Volt a közelben egy vízmo-sás� és egy kidõlt fa volt rajta a híd. Távolabb egy tó fehér-lett a hold fényében� mert közben felszállt a köd. A táj nyu-galmat és meghittséget árasztott� egy csobogó patakocskapedig a szegények altatódalát énekelte. Az Á lom Atyja bi-zonyosan itt bújt el a közelben. Makunaíma összefonta akarját� és alvó bal szemmel� mozdulatlanná merevedve ülta termeszvárak között. Nem telt bele hosszú idõ� és észre-vette a közeledõ Emoron-Pódolét. Az Álom Atyja egyre kö-zelebb és közelebb ért� és hirtelen megállt. Makunaímahallotta� hogy így beszél:

� Az az ember fia ott nem halott� nem bizony. Ki látottmár olyan halottat� amelyik nem böfög!

Akkor a hõs böffentett egyet.� Ki látott már böfögõ halottat� emberek! � csúfolódott

az Álom� és elfutott.

170

Így aztán az Álom Atyja még ma is él� és az emberek bün-tetésbõl nem tudnak állva aludni.

Makunaíma már-már búslakodni kezdett a kudarc miatt�amikor szóváltás ütötte meg a fülét� és a vízmosás másikoldalán meglátott egy sofõrt� aki úgy hadonászott� mintegy ördöngõs. Hívott valakit. Makunaíma nagyon meg-ijedt� és minden ízében reszketve így kiáltott:

� Hozzám beszél� kolléga úr? Én nem vagyok a franciadáma!

� Távozz� gonosz szellem � kiáltott a legény.Akkor Makunaíma megpillantott egy soványka szolgáló-

lányt� aki a sárga brazilfa nedvével kikericssárgára festettlenvászon ruhát viselt. Éppen a vízmosás fölött elnyúló fa-törzsön egyensúlyozott. Amikor átért a túlsó partra� Maku-naíma odakiáltott a pallónak:

� Láttál valamit� palló pajtás?� Láttam a bukszáját!� Ha! Ha! haha! hahaha!...Makunaímát rázta a nevetés. Azután megindult a párocs-

ka nyomában. Azok már túl voltak a vigadozáson� és éppenpihentek a tó partján. A lány egy félig szárazra húzott vitor-lás csónak peremén üldögélt. Meztelen volt még a fürdésután� és élve falta a pontylazacokat� miközben nagyokatkacagott a legényre. A legény a vízben hasalt� a lány lábamellett� és egymás után szedte ki a tóból a fantomlazaco-kat� hogy a lány ehessen. A hullámgyerkõcök serege felka-paszkodott a legény hátára� és víztõl síkos testén végigcsi-csonkázva gyöngyözõ kacagással pergett vissza a tóba. Alány a talpával rápaskolt a vízre� ezüstösen csillogó vízper-met szökkent virgoncul a magasba� és megvakította a le-gényt. Akkor a fiú a tóba merítette a fejét� és teleszívta aszáját vízzel. A lány kétfelõl a fiú felfújt arcára szorította alábát� és a kilövellõ vízsugarat úgy irányította� hogy a hasátérje. A szellõ kibontotta a haját� és a sima szálakat egyen-ként az arcába hintette. A fiú észrevette ezt. Szerelmese tér-dére támasztotta az állát� törzsét kiemelte a vízbõl� magas-

171

ba nyújtotta a karját� és a hajszálakat elsimította a lány ar-cából� hogy a kedvese nyugodtan ehessen. Akkor a leányhálából három fantomlazacot dugott a fiú szájába� és ráz-kódva a kacagástól� hirtelen elhúzta a térdét. A fiú törzsé-nek nem volt mire támaszkodnia� nyomban belebukfence-zett a vízbe� lesüllyedt a fenékig; a nyakán még mindig ottvolt a lány két lába� és a lány is lassan csúszott lefelé� deészre sem vette� annyi gyönyörûsége telt az életben. Csú-szott� csúszott� és a csónak felfordult. Na és� ki bánja� hafelfordult! A lány szelíden a fiúra huppant� a fiú pedig kör-befonta õt ölelõ karjaival� mint egy szerelmes fügefa. A fan-tomlazacok szétrebbentek� õk pedig megint kedvüket leltékegymásban.

Makunaíma odaért. Leült a felfordult vitorlás csónak tör-zsére� és várt. Amikor látta� hogy befejezték a vigadozást�így szólt a sofõrhöz:

Nem eszem vagy három napja�Nem köptem már egy hét óta�Sárból gyúrták Káin apját�Komám� adj egy cigarettát!

A sofõr így felelt:

Ne haragudj rám� cimborám�Adnék én� ha volna mibõl�De a cigim meg a gyufámMost halásztam ki a vízbõl.

� Nincs semmi baj� nekem van mindenem � mondta Ma-kunaíma. Elõvett egy teknõc-cigarettatárcát� amíg a paráiAntonio de Rosário készített� és megkínálta a legényt mega fehércselédet egy-egy cigarettával� ami a paradió rostjá-ból készített fóliába volt csavarva; meggyújtott� egy gyufátkettõjüknek� egy másikat pedig magának. Utána elhajtottaa szúnyogokat� és mesélni kezdett egy igaz történetet. Így

172

az éjszaka is gyorsabban telt� és az embert sem bosszantot-ták annyira a füleskuvik kiáltásai� amelyek kínos pontos-sággal jelezték a sötétség óráit. És a történet így hangzott:

� A régi idõkben� kedves gyermekeim� az automobil nemvolt még gép� mint manapság� hanem õ volt a puma. Pa-lauának hívták� és a hatalmas Nevesincs Erdõben élt. Na�Palaua így szólt a két szeméhez:

� Menjetek� én zöld szemeim� a tenger partjára� sebesen�sebesen� sebesen!

Elment a két szeme� és a puma megvakult. De fölemeleteaz orrát� beleszimatolt a szélbe� és megérezte� hogy Aima-rá-Pódole� a Harcsák Atyja jár a távoli tengerparton� és ígykiáltott:

� Gyertek vissza� én zöld szemeim� a tenger partjáról� se-besen� sebesen� sebesen!

Visszajött a két szeme� és Palauá megint látott. Arra menta vérszomjas jaguár� és így szólt Palauához:

� Mit csinálsz� komámasszony?� Elküldtem a két szemem� hogy megnézzék a tengert.� És szép?� De még mennyire!� Akkor küldd el az enyimeket is!� Nem küldöm� mert Aimalá-Pódole jár a tengerparton.� Küldd el õket� vagy megeszlek� komámasszony!Akkor Palauá így szólt:� Menjetek� jaguár komámasszony sárga szemei� a tenger

partjára� sebesen� sebesen� sebesen!Elment a jaguár két szeme a tenger partjára� és a jaguár

nem látott semmit. Aimalá-Pódole arra járt� és hamm!� be-kapta a jaguár két szemét. Palauá gyanította� hogy mi tör-tént� mert a Harcsák Atyja nagyon erõsen bûzlött a mesz-szeségben. El akart iszkolni onnan. De a vérszomjas jaguármegérezte� hogy a puma odább akar állni� és így szólthozzá:

� Várj egy kicsit� komámasszony!

173

� El kell mennem� hogy vacsorát szerezzek a kölykeim-nek� komámasszony! Na� isten veled!

� De elõbb parancsold meg a két szememnek� komám-asszony� hogy jöjjenek vissza� mert már nagyon elegem vana sötétségbõl.

Palauá így kiáltott:� Gyertek vissza� jaguár komámasszony sárga szemei� a

tenger partjáról� sebesen� sebesen� sebesen!De a két szem nem jött vissza� bizony nem� és a jaguár

rettentõ haragra gerjedt.� Most felfallak� komámasszony!És futott a puma után. Olyan veszettül rohantak az erdõ-

kön� rengetegen át� hogy a madarak kicsire zsugorodtakfélelmükben� és az Éjszaka annyira megrémült� hogy többémoccanni sem tudott. Ezért aztán� ha a fák koronái fölöttsüt is a nap� az õserdõ mélyén örökös éjszaka honol. A sze-rencsétlen leány mozdulni se bír...

Palauá másfél mérföldet futott� és már alig állt a lábán�hátranézett hát. A jaguár a nyomában járt. Na� Palauá fel-futott az Ibiracoiaba nevû dombra� és megpillantott ott egyhatalmas üllõt� amit még Afonso Sardinha vasöntödéjébenhasználtak� a brazil élet hajnalán. Az üllõ mellett négy ke-rék hevert ottfelejtve. Akkor Palauá a lábára kötötte a négykereket� hogy gyorsabban száguldhasson� és ahogy mond-ják� illa berek� nádak erek!� kereket oldott� és kezdõdöttmegint a veszett nyargalás. A puma egy szempillantás alattmegtett másfél mérföldet� de hiába� a jaguár szüntelenül asarkában volt. Olyan eszeveszett zajjal csörtettek� hogy amadarak icuri-picurira aszalódtak a félelemtõl� és az éjsza-ka egyre súlyosabb lett� csak feküdt moccanatlan. A hang-zavart még elviselhetetlenebbé tette a Gyászos Lappantyújajongása... A Gyászos Lappantyú az Éjszaka Atyja� akilányának� az Éjnek a nyomorúságát siratta. Palauára rájöttaz éhség. A jaguár már a sarkát taposta. És Palauá nem tu-dott gyorsabban futni� üres gyomra majd szétrepedt� a lá-bát alig emelte. Na� akkor odaért a Boibepa folyó torkola-

174

tához� ahol az ördög lakik� megpillantott a közelben egymotort� és hamm!� bekapta. Alighogy a motor leszánkázotta gyomrába� a szegény pára új erõre kapott� és sebesen el-száguldott. Megtett másfél mérföldet� és visszanézett. A ja-guár már-már rávetette magát. Koromsötét volt� alig de-rengett a mélabútól halovány éjszaka� így aztán egy dom-bocska hátán a puma felbukfencezett� hogy csak úgy nyek-kent� pont egy szurdok partján� kicsibe múlt� hogy voltPalauá� nincs Palauá! Na� a puma a foga közé kapott kétkövér szentjánosbogarat� hogy világítsák neki az utat� és ígyszáguldott tovább. Száguldott vagy másfél mérföldet� aztánhátranézett. A jaguár szorosan mögötte futott. Nem lehe-tett lerázni� mert a puma erõsen bûzlött� a vak bestiánakpedig olyan éles volt a szaglása� mint egy vadászkutyának.Palauá lenyelt egy nagy adag hashajtó ricinusolajat� felka-pott egy kanna benzinnek nevezett folyadékot� egy hajtás-ra kiitta az egészet� és bromm! brommbromm!� elrobogottonnan� mint egy durrogatós szamár. Olyan nagy lármátcsaptak� hogy a Füttyös domb félbetört tányérainak cso-dálkozó csilingelése meg sem hallatszott. A jaguár teljesenmegzavarodott� mert vak volt� és a komámasszonya bûzétsem érezte már. Palauá jó darabot rohant még� aztán hát-ranézett. Nem látta sehol a jaguárt. De már nem is tudottvolna tovább futni� mert annyira kimelegedett� hogy orrli-kaiból gõzt fújtatott. A közelben egy hatalmas banánültet-vény terült el� mellette egy víztároló; Palauá megérkezettSantos kikötõjébe. Na� a puma állott vizet csorgatott az or-rára� és lehûtötte magát. Utána letépte a fügebanánfa ha-talmasra megnõtt levelét� magára terítette� akár egy kö-penyt� és elbújt alatta. Így aludt. A vérszomjas jaguár több-ször is elment mellette� a puma meg se nyikkant. A jaguármindig tovább ment� mert nem vette észre a komaasz-szonyát. A puma azóta mindig fél� és egy pillanatra semhajlandó megválni azoktól a dolgoktól� amelyek a segítsé-gére voltak a menekülésben. A lábán mindig ott van a négykerék� gyomrában a motor� torkában a hashajtó olaj� orrá-

175

ban a víz� farokcsontjában a benzin� szájában a két szent-jánosbogár� a hátára rásimul a fügebanánfa levele� és ju-héjj!� bármelyik pillanatban kész arra hogy elrobogjon. Aleginkább olyankor� ha belebotlik a taxihangyák fészkébe�és valamelyik kis állat felkapaszkodik fényes bundáján�hogy beleharapjon a fülébe� ilyenkor zumm!� elviharzik�mint a szélvész. És hogy még kevésbé lehessen õt felismer-ni� idegen nevet vett magára. Õ az autó-gép.

De Palauá az állott víztõl� amit megivott� gutaütést ka-pott. Ezért azután� fiatal barátaim� ha valakinek autója van�azt állandóan a gutaütés kerülgeti.

Úgy mesélik� hogy egy idõ múlva a puma számos kölyköthozott a világra. Fiai meg lányai születtek. volt közöttükkisebb is� nagyobb is� nem voltak egyformák� ezért aztán azegyiket Fordnak hívják� a másikat Chevroletnek és így to-vább.

Itt a vége!Makunaíma elhallgatott. A két fiatal a meghatottságtól

szipogva sírt. A víz színén elnyújtózva hûvös fuvallat rin-gatózott. A fiú� hogy a könnyeit elrejtse� a víz alá dugta afejét� és amikor ismét felbukkant� fogai között egy ponty-lazac vergõdött kétségbeesetten. A hal felét odaadta a lány-nak. Na� akkor a kert kapuja elõtt egy fiat-puma megeresz-tette hangját� és felbõgött a Holdra:

� Buááá! Buááá!Fülsiketítõ zaj támadt� és a levegõ egyszerre fojtogató

bûzzel telt meg. Megérkezett Venceslau Pietro Pietra. Agépkocsivezetõ rögtön fölpattant� vele együtt a cselédlányis. Odanyújtották a kezüket Makunaímának� és hívták�hogy menjen velük.

� Megérkezett óriás urunk az utazásról� menjünk� nézzükmeg� hogy van.

Mentek is; Venceslau Pietro Pietra az utca kapuban állt�és egy újságíróval beszélgetett. Az óriás ránevetett a háromközeledõ emberre� és így szólt a gépkocsivezetõhöz:

� Bemegyünk?

176

� Miért ne.Az óriásnak lyukas volt a fülcimpája� mert fülbevalót vi-

selt. Fogta a fiút� egyik lábát átdugta a jobb fülcimpáján�másikat a bal fülcimpáján� és így vette õt a hátára. Átmen-tek a parkon� és beléptek a házba. Az akapufával borítottfogadószobában vesszõfonatos karosszékek álltak� amiketegy manausi német zsidó készített� a terem közepén egyhatalmas lyuk tátongott� fölötte pedig a szaponincserje ve-nyigéibõl font hinta lengett. Piaimán ráültette a legényt avenyigehintára� és megkérdezte� hogy akar-e egy kicsit hin-tázni. A legény azt mondta� akar. Piaimán hintáztatta� hin-táztatta� majd hirtelen egy nagyot rántott rajta. A szapo-nincserjének tüskéi vannak... A tüskék belemélyedtek a so-fõr húsába� és a legény vére lassan csöpögni kezdett a lyuk-ba.

� Elég már! Le akarok szállni � kiabálta a sofõr.� Hintázz csak� ha mondom � szólt rá Piaimán.A vér egyre szaporábban csöpögött. A lyuk alatt� a pin-

cében a kabokló nõ� az óriás párja állt� és a vér arra a nagykondér makarónira csöpögött� amit az urának készített. Alegény így nyöszörgött a hintán:

� Ha itt lenne mellettem az apám meg az anyám� nemszenvednék ennek a csirkefogónak a kezei között.

Piaimán egy hatalmasat lódított a venyigehintán� és a fiúbeleesett a makaróni mellé készített mártásba.

Venceslau Pietro Pietra elment� hogy megkeresse Maku-naímát. A hõs és a szolgálólány már bámulták egymás� ésnevettek. Az óriás így szólt a hõshöz:

� Bemegyünk?Makunaíma nyújtózott egyet� és azt suttogta:� Jaj! ... Semmi kedvem!...� Na mi lesz már? ... Indulás!� Van eszemben...Akkor Piaimán ugyanazt mûvelte vele� amit elõbb a so-

fõrrel� a hõst fejjel lefelé a hátára pakolta� a lábát pedig át-bújtatta a fülcimpáján lévõ lyukon. Makunaíma fölemelte a

177

fúvócsövet� így fejjel lefelé egészen olyan volt� mint egycirkuszi artista� és célba lõtt az óriás mogyoróira. Az óriásérezte� hogy valami nincs rendjén� hátranézett� és nyom-ban megértett mindent.

� Ne csináld ezt� földi!Elvette tõle a fúvócsövet� és messzire hajította� Maku-

naíma akkor meg minden útjába kerülõ ágba belecsim-paszkodott.

� Mit csinálsz már megint? � kérdezte bosszúsan az óriás.� Nem látod� hogy az ágak az arcomba csapódnak?!Piaimán megfordította a hõst� hogy fölfelé legyen a feje.

Akkor Makunaíma az ágakkal az óriás fülét kezdte csiklan-dozni. Piaimán nagyokat nevetett� majd táncra perdült agyönyörûségtõl.

� Ne bosszants már� földi! � mondta.Megérkeztek a hallba. A lépcsõ alatt volt egy aranykalit-

ka az énekesmadaraknak. Az óriás énekesmadarai kígyók ésgyíkok voltak. Makunaíma odaugrott a kalitkához� és alat-tomban elkezdte enni a kígyókat. Piaimán hívogatta õt�hogy menjen oda a hintához� ám Makunaíma egymás utánnyelte a kígyókat� és közben számolta� hogy mennyi vanmég.

� Még öt hiányzik.És bekapta a következõ kígyót. Végre a hõs fölfalta az

összes kígyót� és rettentõen dühös lett� jobb lábbal elõre-lépett� úgy jött le a kalitka tetejérõl. Vérben forgó szemek-kel nézett a muirakitán-talizmán elrablójára� és ezt mo-rogta:

� Jaj!... Semmi kedvem!Piaimán pedig meg akarta hintáztatni a hõst.� Én nem tudok hintázni� de nem ám. Jobb� ha te mégy

elõször � morogta Makunaíma.� Még mit nem! Egyszerû ez� mint a pofon� ráülsz a

szaponinvenyigére� és kész� én meg hajtalak:� Jó� de elõször te menj� óriás.

178

Piaimán nem tágított� és a hõs is csak hajtogatta a ma-gáét� hogy elõször az óriás üljön föl a hintára. VenceslauPietro Pietra felült a venyigefonatra� és Makunaíma egyrenagyobbakat és nagyobbakat lódított rajta. Dalolt is hozzá:

Bimm-ba-lammKapitány uram�a kardja meg a lova�mondja� merre van?

Rántott egyet a hintán. A tüskék belefúródtak az óriáshúsába� és a vére kicsordult. Odalenn a kabokló asszonynem sejtette� hogy ez a sûrûn hulló vér az óriásból jön� éshagyta a kövér cseppeket ráhullani a makarónira. A mártásegyre testesebb lett.

� Á llj meg! Á llj meg! � kiáltozta Piaimán.� Hintázz� míg szépen vagyunk � mordult rá Makunaí-

ma.Addig hintáztatta az óriást� míg az el nem szédült� akkor

egy nagyot rántott a szaponinhintán. Kígyót evett� és ettõlvolt ennyire dühös. Venceslau Pietro Pietra belezuhant alyukba� miközben éneklõ hangon így ordítozott:

� Jaj� jaj� jaj...� ha élve megúszom� soha többé nem eszemmeg senkit!

Megpillantotta maga alatt a gõzölgõ makarónit� és rá-kiáltott:

� Menj onnan� te� mert megeszlek!A kajmán tán elment volna� de nem a kondér! Az óriás

beleesett a fortyogó makaróni kellõs közepébe� és a kon-dérból olyan tömény pörzsölt bõrszag csapott ki� hogy avárosban minden sáfránypinty holtan hullott a földre� ésmég a hõs is elájult tõle. Piaimán hányta-vetette magát�már nem volt se eleven� se holt. Minden erejét összeszedvemég egyszer kiemelkedett a kondérból. Félretolta az arcáratapadt makaróniszálakat� fölfelé fordította a tekintetét� és abajszát megnyalva így kiáltott:

179

� Még egy kis sajt kellene bele...Azután meghalt. Ez lett a vége Venceslau Pietro Pietrá-

nak� aki Piaimán volt� az emberevõ óriás.Makunaíma meg magához tért� megkereste a muiraki-

tán-talizmánt� aztán felült a villamos-gépre� és elindultvissza a penzióba. Egész úton keservesen zokogott:

� Talizmán� talizmán� mit a kedvesemtõl kaptam� teugyan velem vagy� de vajon õ hol van?...

180

XV. OIBÉ PACALJA

182

NA� AKKOR három fivér visszaindult a szülõföldjére. Elé-gedettek voltak� ám a legeslegelégedettebb közöttük mégisa hõs volt� mert olyan érzés lett úrrá rajta� ami csak a hõsökkiváltsága: a határtalan megnyugvás. Útnak eredtek. Ami-kor átgyalogoltak a jaraguá csúcsán� Makunaíma hátrané-zett� hogy még egyszer szemügyre vegye São Paulo roppantvárosát. Hosszú ideig mélázott borongó tekintettel� azutánmegrázta a fejét� és így dünnyögött:

Szûkös egészség és sok szauba-hangya�Brazíliát e kettõs átok sújtja.

Letörölte könnyeit� remegõ ajkát összeszorította. Aztánvarázslásba fogott: két karját az ég felé emelte� és a hatal-mas települést mindenestül átváltoztatta kõlajhárrá. Útnakeredtek.

Indulás elõtt Makunaíma alaposan meghányta-vetettemagában� hogy mire költse maradék pénzét� végül csupaolyan holmit vásárolt� ami a São Paulo-i civilizációból aleginkább megtetszett neki. Egy Smith-Wesson revolvert�egy Patek-órát és egy leghorn baromfiházaspárt vitt magá-val. A revolvert és az órát a fülébe akasztotta� mintha fül-bevaló lenne� a kakast meg a tyúkot pedig kalitkába zárva�a kezében vitte magával. Egy lyukas garasa sem maradtabból� amit a lottón nyert� ám kilyukasztott ajkán átszúrvaott lógott a talizmán.

És hála a talizmánnak� minden sokkal könnyebben ment.Szerencsésen leereszkedtek az Araguai folyón� Zsigé eve-zett� és Maanape kezelte a kormánylapátot. Boldogok vol-tak megint. A lógóra hagyott Makunaíma a kenu orrábanüldögélt� és szorgalmasan jegyezte� hol kell majd új hidatépítenie� vagy a régit kijavítania� hogy ezzel is könnyebbé

183

tegye a goiási nép életét. Leszállt az éjszaka� az ártér mo-csarai felett csöndesen szambáztak a vízbefúltak lidércláng-jai� Makunaíma nézte� nézte õket� és lassan álomba szen-deredett. Másnap duzzadó kedvvel ébredt� bal karját átbúj-tatta a kalitka gyûrûjén� kiállt a kenu orrába� és a gitárjátpengetve� messzire zengõ hangon a szülõföldjérõl énekelt:

Gébics a mi kalauzunk�� Hej� fahéjgalamb�A jégmadártól enni kapunk�� Hej� fahéjgalamb�Fecske� áll-e még a házunk�Az Uraricoera-nál mit látunk?� Hej� fahéjgalamb...

Tekintete egyre távolabb és távolabb siklott a folyó hátán�ahogy gyermekkorának kedves vidékeit fürkészte; mindenfelszökkenõ hal� minden karaguatá bokor� miden aprósemmiség� amit megpillantott� elragadtatással töltötte el�és a hõs� mint aki megbolondult� torka szakadtából gajdol-ta zagyva� összevissza nótáját:

Bíborfecske a vezetõnk�� Hej� fülesbagoly�Fahágótól enni kérünk�� Hej� fülesbagoly�Fivéreim� nosza� menjünk�Az Uraricoera-nál pihenünk!� Hej� fülesbagoly...

Az Araguai hullámai halkan mormoltak� és aprókat nyög-dicsélve emelték hátukra a kenut� a távolból odahallatszotta Vizek Anyjának és szolgálóleányainak� a sziréneknek dú-doló éneke.Vei� a Nap serényen nyaldosta az evezõknél ülõMaanape és Zsigé verejtéktõl csillogó hátát és a hõs felma-gasodó szõrös testét. Nyúlós hõség volt� amely az önkívü-

184

letig fokozta elragadtatásukat. Makunaímának eszébe ju-tott� hogy õ az õserdõ Császára. Kezével a nap felé bökött�és így kiáltott:

� Eropita boiamorebo! � aminek látszólag semmi� desemmi értelme nem volt� ám az égbolt nyomban elsötéte-dett� a láthatáron megjelent egy mélyvörösen parázsló fel-leg� és alkonyszínbe vonta a déli nap hevét. A mélyvörösparázslás mind közelebb és közelebb került� a vörös ararák-nak és az aranypapagájoknak� szóval ezeknek a szószátyármadaraknak a serege közeledett� és velük volt a hosszúcsõ-rû papagáj meg a smaragdpapagáj is� meg a gyémántpa-pagáj� az aymarapapagáj� a kékhomlokú amazonpapagáj� asárgafejû amazonpapagáj� a gallérospapagáj� az ararauna�az aracanga� a verébpapagáj� a szürkepapagáj� örvöspapa-gáj� jákó� ararakakadu� remetepapagáj� inkakakadu� puly-kakeselyû� katona arara� háromszínû arara meg a jácintkékararák� tuik és prédikálómadarak� szóval ez a sok-sok ma-dár� Makunaíma császár egész tarka kísérete. És ez a te-mérdek szószátyár állat szárnyából és kiáltásaiból sátratvont a hõs fölé� hogy megvédje õt a Nap bosszúálló ha-ragjától. A hullámok� az istenek és a madarak olyan zsina-tolást vittek végbe� hogy semmit sem lehetett hallani� és akenu félig kábultan megállt a folyó közepén. Erre Maku-naíma a leghornokat halálra rémítve váratlanul hatalmasanmeglengette a karját� hogy mind lássák� és így kiáltott:

Volt egyszer egy sárga tehén�Nagyot tojt a rét közepén�Aki elsõnek megszólal�Azé lesz a tehénszar!

A világ elnémult� egy pisszenés sem esett� és a csönd pu-ha árnyéka körbefogta a kenut. És a messze� messze távol-ból halkan� nagyon halkan fölsejlett az Uraricoera zúgása.A hõs elragadtatása nõttön-nõtt. A gitár zengõ hangja meg-remegett. Makunaíma harákolt� és nagyokat köpött a fo-

185

lyóba� és miközben a köpetek undok cafrangos teknõsökkéváltoztak� és alámerültek a vízben� a hõs torka szakadtábólgajdolt� mint aki megbolondult� és már azt sem tudta�hogy mit énekel� ilyenformán:

Pampapam pam-pampamPampapam pampalam-papapamPántlikás pálinka� pampuska� Húgocskám!Vár az Uraricoera partján.

Azután a leszálló alkonyat elnyelt minden zajt� és a világálomba merült. Csak Kapei� a Hold világított� hatalmasanés kövéren� püffedt volt a képe� mint a lengyel asszonysze-mélyeknek egy-egy átmulatott éjszaka után� ihaj! csuhaj!mennyi duhaj mulatság� mennyi csodaszép asszony ésmennyi pálinka! Makunaíma vágyakozva gondolt visszaazokra a dolgokra� amikben abban a nagy-nagy faluban�São Paulo-ban része volt. Maga elõtt látta azokat a halo-vány bõrû asszonyokat� akikkel papás-mamást játszott� mi-lyen jó is volt az!... Elérzékenyülten susogta: �Mani!� Ma-ni!� piciny kis maniókalányok!�... Annyira elérzékenyült�hogy remegni kezdett a szája� és a muirakitán-talizmánmajdnem beleesett a folyóba. Makunaíma visszatûzte azajkába a kajmán alakú követ. Azután komoly megfontolt-sággal elgondolkodott a talizmán gazdájáról� aki annyiszoreltángálta õt� egyszóval Szírõl. Ó! Szí� a Vadon Anyja� a cu-darka� akit soha nem tud elfelejteni� mert abban a függõ-ágyban aludt� amelyet kedvese a saját hajából csomózott...�Akitõl távol van a szerelme� annak sok bánatban van ré-sze... � szögezte le Makunaíma. �Hogy megbabonázott en-gem ez a cudar!... És most ott kelleti magát az égboltonelegánsan kikenve-kifenve sétálgat� és fickándozik� ki tudja�hogy kivel...� Feltámadt benne a féltékenység. Magasbaemelte karját� amivel halálra rémisztette a leghornokat� ésígy imádkozott a Szerelem Atyjához:

186

Rudá! Rudá!Kérlek téged� égben járó�Aki az esõknek parancsolsz�Add� hogy az én cudarkámnak�Egy szeretõ se legyen jó�Akármennyire is leljen.Addig szítsd benne a vágyat�Hogy a földi kedveséértElepedjen� holnap este�Ha a Nap már lenyugodott.

A szemét végigjártatta az égen. Nem látta Szít� bizonynem� csak a terebélyes Kapeit� aki betöltötte az égboltot. Ahõs végignyúlt a kenuban� a gitárt� mint egy párnát a fejealá tette� és a mohaszúnyogok� az árvaszúnyogok és a csí-põszúnyogok között álomba szenderedett.

Az éjszaka már egészen fakó volt� amikor egy bambusz-liget felõl afrikai népi tánc hangjait hozta a szél� és Maku-naíma fölébredt. Körbepillantott� kiugrott a partra� és visz-szakiáltott Zsigének.

� Itt várjatok rám!Ment-mendegélt az õserdõben� megtett másfél mérföl-

det. A szép Irikit kereste� az asszonyát� aki valamikor Zsigéasszonya volt� és még mindig a kapokfa törzsén ülve vártrájuk� közben csinosítgatta magát� és a kullancsokat szede-gette a bõrébõl. Nagyon megörültek egymásnak� fickán-doztak� amíg el nem fáradtak� azután visszamentek a ke-nuhoz.

Délben a papagájsereg ismét széjjelterült a csónak fölött�hogy oltalmazza Makunaímát. És ez így ment nap napután. Egy délután a hõs már rettentõen unta az egészet� éselhatározta� hogy kimegy a szárazföldre aludni. Alighogy apartra tette a lábát� egy szörnyeteg jelent meg elõtt. APondé nevû fenevad volt az� vérszomjas tûzföldi bagoly� akiéjszakánként emberré változik� és felfalja az utazókat. Á mMakunaíma elõkapott egy nyilat� aminek a hegyére a szent

187

kurupé hangya feje volt erõsítve� nem is célzott� csak oda-pörkölt egyet a szörnyetegnek� hogy öröm volt nézni. APondé nevû fenevad kipukkadt� és visszaváltozott bagollyá.Makunaíma átgyalogolt egy sík mezõn� és éppen fölfelékaptatott egy krokalit-kõvel borított sziklás hegyoldalon�amikor szembetalálkozott a szörnyûséges Mapinguarival� amajomemberrel� aki az õserdõben él� és fiatal leányokkalszeret fajtalankodni. A szörnyeteg megragadta Makunaí-mát� de a hõs elõkapta a kakasát� és megmutatta Mapin-guarinak.

� Eltévesztetted a címet� el bizony� jó rokon!A szörny nagyot nevetett� és elengedte Makunaímát. A

hõs még másfél mérföldet gyalogolt� olyan helyet keresettmagának� ahol nem zavarják a hangyák. Felmászott egynegyvenméteres brazilfa csúcsára� és onnan meregette aszemét� míg észre nem vett egy apró kis fényt a messzeség-ben. Elindult arrafelé� és egy szalmatetõs kunyhóra buk-kant. Ez volt Oibé kunyhója. Makunaíma bezörgetett� mirebentrõl egy kedves� cérnavékony hangocska hallatszott:

� Ki kopog?� Jóbarát.Erre kinyílt az ajtó� és megjelent egy akkora nagy állat�

hogy a hõs azt sem tudta� hová bújjon a rémülettõl. Ez amonstrum Oibé volt� a rettenetes óriásgiliszta� aki a mo-csárban él� és varázsereje van. A hõsnek borsózott a háta�de eszébe jutott� hogy van egy Smith-Wessonja� ettõl meg-jött a bátorsága� és szállást kért.

� Gyere csak be� és érezd magad otthon.Makunaíma bement� leült egy lapos fûzfakosárra� és meg

nem mozdult. Végre megkérdezte:� Beszélgessünk?� Hát beszélgethetünk.� De mirõl?Oibé ritkás szakállát vakargatta� töprengett� aztán várat-

lanul földerült a képe� és kibökte:� Mi lenne� ha disznó dolgokról beszélgetnénk?

188

� Hû! Hát ilyenekrõl én borzasztóan szeretek beszélni �rikkantotta a hõs.

És egy álló órán át beszélgettek mindenféle disznóságról.Oibé nekiállt vacsorát fõzni. Makunaíma egy csöppet semvolt éhes� de lerakta a földre a kalitkát� és hogy megtréfál-ja Oibét� elkezdte nyomogatni a hasát� azután így kiáltott:

� Juj� juj!Oibé rámordult.� Mi a baj� jóember?� Az éhség� az éhség!Oibé elõvett egy sajtárt: jamszgyökeret és babot tett bele�

egy tökhéjat színig töltött erjesztett maniókaliszttel� és azegészet odaadta a hõsnek. De az araukariafa ágából fara-gott nyárson piruló� pompásan illatozó pacalból egy falatotsem adott neki. Makunaíma falt� ahogy csak bírt� és azonnyomban belapátolta az egészet; nem volt éhes egy csöppetsem� de a nyárson sülõ pacaltól összefutott a nyál a szájá-ban. Aztán újra megnyomkodta a hasát� és így kiáltott:

� Juj� juj!Oibé rámordult:� Mi a baj� jóember?� A szomjúság� a szomjság!Oibé megfogta a vödröt� és elment a kútra vízért. Amíg

kint járt� Makunaíma lekapta az araukariafa nyársat a pa-rázsról� és két pofára falva� megette az egész pacalt� majdszép nyugodtan leült és várt. Amikor az óriásgiliszta meg-jött a vízzel� Makunaíma egy egész kókuszdióhéjjal meg-ivott. Utána nyújtózkodni kezdett� és felsóhajtott:

� Juj� juj!A szörny megriadt:� Mit akarsz még� jóember?� Az álmosság� az álmosság!Akkor aztán Oibé bevezette Makunaímát a vendégszobá-

ba� jó éjszakát kívánt neki� és kívülrõl rázárta az ajtót. El-ment vacsorázni. Makunaíma beállította az egyik sarokba akalitkát� és a baromfiházaspárt letakarta egy darab pamut-

189

szövettel. Alaposan szemügyre vette a szobát. Mindenfelõlszüntelen apró neszezés hallatszott. Makunaíma megdör-zsölte a tûzkövet� és látta� hogy mindenfelé csótányokgrasszálnak. De azért felmászott a függõágyba� miutánelõbb megnézte� hogy a leghornok nem szenvednek-e vala-miben szükséget. A baromfiházaspár igen elégedettnek lát-szott� ették a csótányokat. Makunaíma rájuk vigyorgott�böfögött egyet� azután elaludt. Nyomban ellepték õt a csó-tányok� és csípték� ahol érték.

Amikor Oibé észrevette� hogy Makunaíma megette a pa-calt� megmérgesedett. Felkapott egy csengettyût� magáraterített egy fehér lepedõt� és elindult� hogy kísértetjárástrendezzen a vendégnél. De csak a tréfa kedvéért. Bezör-getett az ajtón� és meglóbálta a csengettyût� giling-galang!

� Hé!� Eljöttem a pacalomért-lomért-lomért-lomért-lomért�

giling-galang!És kinyitotta az ajtót. Amikor a hõs meglátta a kísértetet�

úgy megrémült� hogy mozdulni sem mert. Nem tudta�hogy Oibé az� nem bizony. A szellemalak egyre közeledett:

� Eljöttem a pacalomért-lomért-lomért-lomért-lomért�giling-galang!

Na� akkor Makunaíma rájött� hogy ez bizony nem kísér-tet� hanem Oibé� a szörny� a rettenetes óriásgiliszta. Össze-szedte minden megmaradt bátorságát� megragadta a balfülében lógó fülbevalót� ami a pisztoly-gép volt� és belelõtta kísértetbe. Á m Oibé meg sem rezdült� ment� ment Ma-kunaíma felé. A hõst megint elfogta a félelem. Kipattant afüggõágyból� felkapta a kalitkát� és kiugrott az ablakon;amerre csak ment� potyogtak róla a csótányok. Oibé loholta nyomában. De csak a tréfa kedvéért tett úgy� mintha megakarná enni a hõst. Makunaíma átrohant a sarjúerdõn� deaz óriásgiliszta mindig a nyomában volt. Akkor a mutató-ujját ledugta a torkán� megmozgatta egy kicsit� és az utol-só csöppig kiadta magából a manióka-lisztet� amit meg-evett. A liszt homoktengerré változott� és amíg a szörnyeteg

190

a homokban csúszkálva átvergõdött rajta� Makunaíma to-vábbállt. Jobb kéz felé vette az irányt� leereszkedett a Zen-gõ-dombon� amely hétévenként egyszer szólal meg� elfu-tott néhány ligeterdõ mellett� és miután átlábalt egy zuha-tagos gázlón és keresztül-kasul bejárta Sergipe-t� zihálvamegpihent egy sziklakatlanban. Az orra elõtt egy hatalmasszirtfal magasodott� az oldalába vágott barlang mélyén egyoltár látszott. A sziklaodú bejáratánál egy remete állt. Ma-kunaíma megkérdezte a remetét:

� Hogy hívják� jóember?A remete végigjártatta szúrós tekintetét a hõsön� és las-

san� kimérten így válaszolt:� Mendonça Mar vagyok� a festõ. Megelégelvén az em-

berek gonoszságát� immár háromszáz esztendeje� hogy há-tat fordítottam a világnak� és kivonultam a pusztaságba.Utam ide vezetett� ehhez a sziklaodúhoz� két kezemmel ol-tárt emeltem a Lapa-i Jó Jézusnak� és azóta itt élek� én va-gyok a Magányos Ferenc atya� és az emberekért imádko-zom

� Derék dolog � mondta Makunaíma� és már rohant istovább.

De a vidék telis-tele volt barlangokkal� és nemsokára me-gint feltûnt egy ismerõs� aki olyan bolond dolgot mûvelt�hogy Makunaímának az ámulattól földbe gyökerezett a lá-ba. Hercules Florence volt az illetõ. Egy aprócska üregszájára üveglapot illesztett� és a tarófû cserje levelével ki-betakargatta az üveget. Makunaíma megkérdezte:

� Hajjaj. Megkérem szépen� mondja már meg nekem�hogy mit csinál� jó uram?

A férfi odafordult feléje� és az örömtõl csillogó szemmelígy szólt:

� Gardez cette date� azaz vésd eszedbe ezt a dátumot:1927! Je viens d�inventer la photographie! Éppen mosttaláltam fel a fényképezést!

Makunaíma majd megszakadt a nevetéstõl.� Azannya! Hát azt már jó pár éve kitalálták� uram!

191

Akkor Hercules Florence aléltan roskadt le a tarófû cser-je levelére� és nekiállt� hogy zenét szerezzen a madarakénekérõl készített tudományos értekezéséhez. Teljesen bo-lond volt. Makunaíma elhúzta a csíkot.

Futott másfél mérföldet� hátranézett� és látta� hogy Oibéa sarkában van. A mutatóujját ledugta a torkán� és kiterí-tette a földre a jamszgyökeret� amit befalt; az egész átvál-tozott nyüzsgõ teknõsbékateleppé. Oibé nagy nehezen ke-rülte csak meg a temérdek teknõsbékát� és Makunaímaközben kereket oldott. Másfél mérfölddel odább hátrané-zett. Hát Oibé a sarkát taposta. Akkor a mutatóujját megintledugta a torkán� és visszaadta az utolsó cseppig azt is� amimég benn maradt: a babot meg a vizet. Az egész átváltozottmocsárrá; nyüzsögtek benne az ökörbékák� és míg Oibénagy nehezen keresztülvergõdött rajta� a hõs szedett né-hány mocsári gilisztát a tyúkjainak� és sietve továbbállt.Jócskán megelõzte az óriásgilisztát� megállt pihenni. Elállta lélegzete is ámulatában� mert annyit rohant� hogy megintOibé kunyhója elõtt állt. Gyorsan hátrament a gyümölcsös-kertbe� hogy ott rejtõzzön el. Volt ott egy karambolaszilva-fa� és Makunaíma letört róla néhány ágat� hogy elbújjonalattuk. A letört ágakból könny csordult� és a karambola-szilva-fa keserves panaszkodásba kezdett:

Apám daliás kertésze�Hajkoronám� jaj� ne tépd le�Élve föld alá temettek�Mert fügénkbõl mások ettek�Kismadárka volt� ki tette�fügefa termését megette...Haj� haj� kismadár!

A madarak szívszaggató csivogással ríttak a fészkükben� ahõsnek a szívverése is elállt a rémülettõl. Megragadta a ska-pulárét� amit mindenféle csecsebecsével együtt a nyakábahordott� és varázsszavakat mormolt. A karambolaszilva-fa

192

átváltozott herceglánynak. A hõs rettenetesen szeretett vol-na ott helyben fickándozni vele� de Oibé már valószínûlegott csörtetett valahol a környéken. És csakugyan:

� Jövök a pacalomért-lomért-lomért-lomért-lomért� gi-ling-galang!

Makunaíma megfogta a hercegkisasszony kezét� nyakuk-ba kapták a lábukat� és elszeleltek.Valamivel odébb egy fü-gefa állt� hatalmas léggyökerekkel. Oibé már mögöttük fúj-tatott� és Makunaíma azt sem tudta� merre fusson. Akkora hercegkisasszonnyal együtt bebújt a léggyökerek közé. Deaz óriásgiliszta utánuk dugta a mancsát� és megragadta ahõs lábszárát. Húzta� húzta kifelé� ám Makunaíma csúfon-dáros nevetésre fakadt� és így kiabált:

� Most azt hiszed� hogy megfogtad a csülkömet� mi? Pe-dig nem azt fogod� nem ám! Egy gyökeret markolászol� teböszme!

Erre az óriásgiliszta elengedte a lábát. Makunaíma ki-kiabált:

� Pedig a lábamat fogtad� te bambabéla!Oibé megint bedugta a mancsát� de a hõs már maga alá

húzta a lábát� és az óriásgiliszta csak gyökereket talált.A közelben álldogált egy kócsag� Oibé így szólt hozzá:� Kócsag komámasszony� tartsa szemmel a hõst. Ne

hagyja� hogy kijöjjön� amíg elmegyek a kapáért� amivel ki-áshatom.

A kócsag ott maradt õrt állni. Mikor Oibé már messzejárt� Makunaíma így szólt hozzá:

� Nohát� te ostoba� hát így szokás egy hõst szemmel tar-tani? Gyere egészen közel� és nyisd ki jól a szemed!

A kócsag így is tett. Akkor Makunaíma egy marék tûz-hangyát dobott a szemébe� és amíg a kócsag megvakulvajajgatott� a hercegkisasszonnyal együtt kimászott a gyöke-rek közül� és olajra lépett megint. A Mato Grosso-ban�Santo António környékén megpillantottak egy banánpál-mát; majd meghaltak már az éhségtõl. Makunaíma ígyszólt a hercegkisasszonyhoz:

193

� Mássz fel� és a zöld banánokat edd� mert azok már jók�a sárgákat pedig dobáld le nekem.

Így is lett. A hõs alaposan belakott� a hercegkisasszonypedig táncot járt kínjában� olyan hascsikarása volt. Maku-naíma ezen jól szórakozott. Oibé aztán újra feltûnt a látha-táron� erre megint futásnak eredtek.

Miután másfél mérföldet futottak� végre kiértek az Ara-guaia folyó magas� sziklás partjára. Á m a kenu jóval lejjebbfeküdt� a másik partra felfutva� és a társaik: Maanape� Zsi-gé meg a szép Iriki � aludtak. Makunaíma hátranézett.Oibé egy kõhajításnyira volt. Makunaíma akkor a mutató-ujját még egyszer� utoljára ledugta a torkán� megforgattabenne� és máris elõbukkant belõle a pacal. A pacal bele-toccsant a vízbe� és átváltozott süppedékes� úszó gyékény-szigetté. Makunaíma ügyesen a gyékénysziget tetejére hají-totta a kalitkát� utána dobta a hercegkisasszonyt is� a lábá-val elrúgta magát a parttól� és az úszó szigetet a folyó kö-zepére vezette� ahol már vitte is õket a folyó sodra. Oibéközben megérkezett� de a menekülõk akkor már messzejártak. Na� akkor az óriásgiliszta� aki messze földön híresvámpír volt� minden ízében elkezdett reszketni� farkateresztett� és átváltozott brazíliai sakállá. Kitátotta varázs-lattól megszabadult száját� és a torkából kiröppent egy kéklepke. Ez a lepke volt a sakál testébe zárt ember lelke� akitaz Iporanga barlangjában lakó gonosz Karrapato varázsoltel.

Makunaíma és a hercegkisasszony fickándozott� miköz-ben vitte õket lefelé a folyó sodra. Tán még most is ka-cagnak egymásra.

Amikor elhaladtak a kenu mellett� Makunaíma kiáltozásafelébresztette két bátyját� akik utánuk eredtek. Irikit gyö-törte a féltékenység� mert a hõs már észre sem vette õt�mindig csak a hercegkisasszonnyal fickándozott. Rettentõnagy óbégatást csapott� mert azt remélte� hogy így vissza-hódíthatja a hõst. Zsigé megsajnálta õt� és megpróbált alelkére beszélni Makunaímának� hogy játszadozzon egy ki-

194

csit Irikivel is. Zsigé világéletében szörnyen ostoba volt. Áma hõs� akinek már elege volt Irikibõl� így felelt:

� Iriki szörnyen unalmas nõszemély� kedves bátyám� ahercegkisasszony viszont� ihajla! Ne is figyelj oda Irikire!Huh! Téli napsütés� nyári esõ� asszonyi könnyek� tolvaj be-csületszava� jajajajj!... Senki ne higgyen nekik� ha jót akar!

És elment� hogy fickándozzon a hercegkisasszonnyal.Iriki szomorú volt� nagyon-nagyon szomorú� odahívott hatararaunát� és fölrepült velük az égbe� szemébõl most márfény patakzik� mert csillaggá változott. A sárgatollú ara-raunák is csillaggá változtak. Belõlük lett a Fiastyúk.

195

XV I. AZ URARICOERA

198

MÁSNAP REGGEL Makunaímát heves köhögés gyötörte�és magas láza volt. Maanapénak nem tetszett a dolog� ésfõzetet készített neki az avogadofa rügyeibõl� mert az hitte�hogy a hõs elkapta a hektikát. De nem: maláriában szen-vedett� és azért köhögött� mert gégehurutja volt� amit SãoPaulo-ban mindenki összeszed. Ettõl kezdve Makunaímareggeltõl estig hason fekve hevert a sajka orrában� és érez-te� hogy már soha többé nem gyógyul meg. Egy ízben pe-dig� amikor a hercegkisasszony már nem bírta tovább� ésodament hozzá� hogy fickándozzanak� a hõs elfordult tõle�és így sóhajtott:

� Huh!... Semmi kedvem!...Másnap egy folyó forrásvidékére értek� és egészen közel-

rõl hallották az Uraricoera zúgását. Megérkeztek. A sze-mulfán egy fakopács ült� és amint megpillantotta a zarán-dokcsapatot� felkiáltott:

� Kikötõk Asszonya� adj nekik utat� hogy tovább mehes-senek!

Makunaíma örömtõl sugárzó arccal köszönte meg a köz-benjárást. Állt� és az elhaladó tájat figyelte. Feltûnt SanJoaquim erõdje� amit a Nagy Márki fivére építtetett. Ma-kunaíma istenhozzádot intett a káplárnak és a közkatoná-nak� akinek nem volt egyebük� csak egy rongyos lovagló-nadrágjuk� meg a sapka a fejükön� és a szaubahangyákatõrizték az ágyúktól.Végre aztán elértek a jól ismert vidékre.A Tocandeirák Atyjáról elnevezett helyen megpillantottákazt a szelíd hajlású dombot� amely az édesanyjuk volt vala-mikor� azután meglátták a tündérrózsával benõtt csalékonytavacskát� amelynek a mélyén elektromos angolnák és tek-nõsök éltek� és a tapír ivóhelyétõl egy kicsivel távolabb ottvolt az irtásföld is� amelyet felvert a gaz� és a régi falu� aholmár senki sem élt. Makunaíma keserves sírásra fakadt.

199

Kikötöttek� és bementek az elhagyott faluba. Estére járt.Maanape és Zsigé elhatározta� hogy fáklyafénynél fog ha-lászni� hátha horogra akad néhány hal� a hercegkisasszonypedig elindult� hogy bogyókat gyûjtsön� amit megehetnek.A hõst ott hagyták� hadd pihenjen. Üldögélt magában�amikor egy kéz nehezedett a vállára. Odafordította a fejét:egy szakállas öregember állt mellette. Az öreg megszólalt:

� Mondd� ki vagy te� nemes idegen?� Nem vagyok idegen� nem bizony� jóember. Makunaíma

vagyok� a hõs� és visszajöttem ide a szülõföldemre. Hát teki vagy?

Az öregember keserû mosollyal elhajtotta magáról a szú-nyogokat� és így válaszolt:

� Én João Ramalho vagyok.Na� João Ramalho� ez a híres XV I. századi portugál ka-

landor a szájába vette két ujját� és füttyentett egyet. Meg-jelent a felesége meg a tizenöt gyermeke� akik úgy sorakoz-tak egymás mellett� mint az orgonasípok. És azon nyom-ban útra keltek� hogy új vidéket keressenek maguknak�ahol nem él senki.

Másnap már kora reggel munkához láttak valamennyien.A hercegkisasszony az irtásföldre ment� Maanape az õser-dõbe� Zsigé meg a folyóra. Makunaíma mentegetõzött egykeveset� azután beült a fatörzs-kenuba� és elevezett a Neg-ro folyó torkolatába� hogy megkeresse a Marapatá szigetenhagyott lelkiismeretét. A kajmán tán megtalálta volna� denem õ! Akkor elvette egy latin-amerikai lelkiismeretét� afejébe csapta� és ugyanolyan jó volt neki� mint a sajátja.

Egy raj pontylazac úszott arra. Makunaíma nekiállt hor-gászni� és annyira� de annyira belefeledkezett� hogy amikorészbekapott� már Óbidosnál járt� és a fatörzs-kenu tele voltfrissen fogott halakkal. Ám a hõs az egészet visszahajigáltaa folyóba� mert Óbidosban az a mondás járja� hogy �ki alazacot megkóstolja� azt a szíve itt marasztalja�� õ pedigvissza akart térni az Uraricoera-hoz.Vissza is ment� és mi-vel a nap még magasan járt� letelepedett az esõfa árnyéká-

200

ba� kiszedte magából a kullancsokat� és elaludt. Délutánmindnyájan visszatértek a kihalt faluba� csak Makunaímanem. Kimentek elé� hogy meglássák� ha közeledik. Zsigélekuporodott� fülét a földre tapasztotta� hátha meghallja ahõs lépteinek dübörgését� de semmi. Maanape felkapasz-kodott egy inazsá-pálma tetejére� hátha megpillantja a hõsfülönfüggõinek csillogását� de semmi. Akkor nekiindultak�hogy végigjárják a surjánost meg az erdõt� és közben ígykiáltoztak:

� Makunaíma� kedves testvérünk!...Semmi. Zsigé az esõfa alá ért� és elordította magát:� Kedves testvérünk!� Mi történt?� A nyakamat rá� hogy aludtál� mint a tej!� Már hogy aludtam volna! Éppen azon mesterkedtem�

hogy csapdát állítsak egy díszes tinamunak. Erre te zajtcsapsz itt nekem� a tinamu meg elfut!

Visszamentek a faluba. És ez így ment nap nap után. Akét idõsebb testvér egyre inkább gyanút fogott. Makunaí-ma észrevette ezt� és adta az ártatlant:

� Én vadászni járok� de nem találok soha semmit� bizonynem. Zsigé se nem vadászik� se nem halászik� egész napcsak alszik.

Zsigét elöntötte a méreg� mert a hal egyre fogyott� és vadmég annyi se volt. Kiment a folyópartra� hogy fogjon vala-mit� és összetalálkozott Tzalóval� a varázslóval� akinek csakfél lába van. A boszorkánymesternek volt egy bûvös tökhé-ja� ami egy sütõtök kettévágott burkából készült. Ezt a tök-héjat belemerítette a folyóba� félig megtöltötte vízzel� az-után a tartalmát kiborította a partra. Csak úgy hullt belõlea temérdek hal. Zsigé jól megfigyelte� hogy mit csinál a va-rázsló.Tzaló letette a tökhéjat� és nekiállt hogy egy husáng-gal agyonverje a halakat. Akkor Zsigé ellopta a tökhéjatTzalótól� a varázslótól� akinek csak fél lába van. Azután úgycsinált� ahogy látta� és csak úgy dûlt a sok hal� volt ott fá-tyolpiránya� volt neonhal� volt vértesharcsa� lesõharcsa�

201

üvegharcsa� bölcsõszájú hal� szóval mindezek a halak� ésZsigé alaposan megrakodva tért vissza a faluba� miután jóleldugta a tökhéjat egy lián gyökerei közé. Mindnyájan el-ámultak annyi hal láttán� és ettek� amennyit csak bírtak.Makunaíma gyanút fogott.

Másnap alvó bal szemmel várta� hogy Zsigé elinduljonhalászni� ment utána. Látott mindent. Amikor a bátyjavisszament� Makunaíma letette a földre a kalitkát� amibena leghornok voltak� elõvette az elrejtett tökhéjat� és úgycsinált mindent� ahogy a bátyja. Csak úgy hullott a sok hal�volt ott brazíliai gyöngysügér� volt ott vörös neonhal� voltott rövidfarkú rák� macskaharcsa� tüskésharcsa� lesõhar-csa� tepsifejû harcsa� szóval mindezek a halak. Makunaímaíziben nekiállt� hogy az összes halat megölje� és a nagy siet-ségben elhajította a tökhéjat� a tökhéj egy sziklára esett� észsupsz!� belepottyant a vízbe. Arra úszott Padzá� a fátyol-piránya. Azt hitte� hogy sütõtök� és hopp!� bekapta a tökhé-jat� ebbõl lett aztán Padzá léghólyagja. Makunaíma meg akarjára vette a kalitkát� visszagyalogolt a faluba� és elmond-ta� mi történt. Zsigét elöntötte a méreg.

� Sógorné� hercegkisasszony� látja� én halászok� a magapárja pedig csak alszik az esõfa alatt� és még tönkre is teszimások munkáját.

� Hazugság!� Na� hát mit csináltál ma?� Szarvast lõttem.� És hol van?� Megettem� juhéj! Egy ösvényen mentem� uzsgyi!� meg-

láttam az állat nyomát... nem nyársasszarvas volt� nem bi-zony� bozótszarvas volt. A földre szegeztem a tekintetemet�amerre a nyomok vezettek. Figyeltem� figyeltem erõsen�aztán puff!� valami puhának ütõdött a fejem� tyû� micsodavéletlen! tudjátok� mi volt az?!� a szarvas feneke� barátaim!(Makunaíma úgy nevetett� hogy a könnye is kicsordult.) Aszarvas megkérdezte tõlem: Mit csinálsz errefelé� kedvesrokon? � Téged kereslek � feleltem neki. Nosza rajta! Meg-

202

öltem� és szõröstül-bõröstül felfaltam a nyársasszarvast.Hoztam belõle nektek is egy nagy darabot� de amikor át-vágtam a zsombékoson� zsupsz!� hasra estem� a hús mesz-szire repült� és a szárnyas szaubahangya rárondított.

Olyan hihetetlen volt ez a mese� hogy Maanape gyanútfogott. Maanape varázsló volt. Odaállt az öccse mellé� jószorosan� és megkérdezte?

� Vadászni voltál?� Szóval... vadásztam� igen.� És mit lõttél?� Szarvast.� Tedd bolonddá az öreganyádat!Maanape meglengette a karját. A hõs csuklani kezdett a

félelemtõl� és bevallotta� hogy csak kitalálta az egészet.Másnap Zsigé nekiindult megkeresni a tökhéjat� és össze-

találkozott az óriástatuval: õ volt Kajkán� a varázsló� akineksoha nem volt anyja. Az odúja küszöbén ült� pengette a gi-tárját� ami a varázserejû sütõtök másik felébõl készült� ésígy dalolt:

Gyere� gyere� pettyes paka!Gyere� gyere� pakarána!Gyere� gyere� örvös pekari!Gyere� gyere� pézsma pekari!Gyere� gyere� jaguár!

� Hej...

Így szólt a dal. És jöttek egymás után a vadállatok. Zsigéfigyelt. Kajkán ledobta a bûvös gitárt� felkapott egy husán-got� és elindult� hogy agyoncsapja ezt a temérdek sok álla-tot� amelyek kábán álldogáltak körülötte. Akkor Zsigé el-lopta a gitárt Kajkántól� a varázslótól� akinek soha nemvolt anyja.

Késõbb õ is énekelni kezdett� úgy� ahogy hallotta� jött atengersok vadállat� és mind megállt elõtte. Zsigé alaposanmegrakodva tért vissza a faluba� miután egy másik liángyökerei között elrejtette a gitárt. Á lmélkodtak mindnyá-

203

jan� és alaposan telerakták a hasukat. Makunaíma újra gya-nút fogott.

Másnap alvó bal szemmel várta� hogy Zsigé elinduljon;ment utána. Látott mindent. Amikor a bátyja visszatért afaluba� Makunaíma elõhúzta a gitárt� úgy csinált� ahogylátta� és jött a rengeteg állat; szarvasok� agutik� dolmányoshangyászok� vízidisznók� tatuk� barnateknõsök� pakák�azara-rókák� ezüstvidrák� cserepes teknõsök� pekarik� maj-mok� pettyes tezsuk� erdei disznók� tapírok� a hegyi tapír�ocelotok� a párduc� a jaguár� a kuguár� a puma� a tigris� azerdei egerek� szóval rengeteg állat összegyûlt! A hõs meg-ijedt a tengersok vadállattól� és hanyatt-homlok menekültonnan� messzire hajítva a gitárt. A karjáról lógó kalitkanekiütõdött a fáknak� és a kakas meg a tyúk fülsiketítõ ri-koltozásba fogott. A hõs azt hitte� hogy az egész állatsereg-let a nyomába eredt� és úgy futott� ahogy csak a lába bírta.

A gitár egy pekari-disznó agyarának csapódott� és tízszertíz darabra hasadt� a darabokat felfalták az állatok� mertazt hitték� hogy sütõtök. Ebbõl lett aztán az állatok húgy-hólyagja.

A hõs rémületében meg sem állt a falu közepéig� a tüde-jét majd kiköpte a nagy rohanástól. Elfúló lélegzettelmondta el� hogy mi történt. Zsigét elöntötte a méreg� ésígy szólt:

� Én többet nem megyek se halászni� se vadászni!Azzal fogta magát� és lefeküdt aludni. Majd kiugrott a

szemük az éhségtõl. Hiába kérlelték Zsigét� mintha nem ishallotta volna. felkapaszkodott a függõágyba� és lehunyta aszemét. A hõs bosszút esküdött. Egy szurukuku kampósszemfogából horgot mesterkedett� és bûbájos szavakatmormolt felette:

� Hamis horog� ha Zsigé bátyám ki akar próbálni� fúródjbele a tenyerébe.

Zsigé annyira éhes volt� hogy nem tudott elaludni� észre-vette a horgot� és így szólt az öccséhez:

� Öcsém� jó ez a horog?

204

� De még mennyire! Juhuhu! � rikoltotta Makunaíma� éstisztogatta tovább a kalitkát.

Zsigé elhatározta� hogy elmegy horgászni� mert kopogotta szeme az éhségtõl; így szólt:

� Hadd lássam� jó-e a horog.Kezébe fogta a megbûvölt holmit� és kipróbálta a tenye-

rén. A szurukuku szemfoga beleszaladt a bõrébe� és ki-fröcskölt belõle a méreg. Zsigé berohant az erdõbe kassza-va-gumóért� jól megrágta és lenyelte� de semmit nem ért.Akkor keresett egy aniuma-madár fejet� amit valamikor kí-gyómaráson tartottak. Rátette a kezére. Nem ért semmit. Améregbõl leprás fekély lett� és emészteni kezdte Zsigét.Elõször elsorvasztotta az egyik karját� utána a teste egyikfelét� utána a két lábát� utána a teste másik felét� utána amásik karját� végül pedig a nyakát és a fejét. Zsigének csakaz árnyéka maradt.

A hercegkisasszony dúlt fúlt haragjában. Ugyanis azutóbbi idõben állandóan Zsigével játszadozott. Makunaí-ma észrevette ezt� de nem is törõdött vele: �Maniókát ül-tettem és kasszavát arattam. Tolvaj is megfordul majdnemminden házban� nyugalom!...� És megvonta a vállát. A ha-ragvó hercegkisasszony így beszélt az árnyékhoz:

� Amikor a hõs megéhezik� és elindul� hogy ennivalóután nézzen� változz át kesufává� banánpálmává és roston-sült szarvashússá.

Az árnyék is leprás volt� teljesen átitatta a méreg. A her-cegkisasszony meg akarta ölni Makunaímát. Másnap ami-kor a hõs fölébredt� olyan éhes volt� hogy elindult valamiennivaló után. Megpillantott egy kesufát� telis tele kesudió-val. Enni akart belõle� de észrevette� hogy a leprás árnyéka fa� ezért továbbment. Másfél mérfölddel odább megpil-lantott egy nagy darab� illatozó rostonsült szarvashúst. Mártámolygott az éhségtõl� ám látta� hogy a leprás árnyék asült hús� ezért továbbment. Másfél mérfölddel odább meg-pillantott egy banánpálmát� amely roskadozott az érett ba-nánfürtöktõl. Akkor már olyan éhes volt� hogy szétállt a két

205

szeme� és kettõt látott mindenbõl. Így esett� hogy az egyikoldalon látta a bátyja árnyékát� a másik oldalon pedig abanánpálmát.

� Huh� végre ehetek � nyögte.És befalta az összes banánt. És a banán Zsigé bátyjának

leprás árnyéka volt. Makunaíma a végét járta. Gondoltegyet: másokra is ráragasztja a betegséget� hogy ne csak õhaljon meg. Megfogott egy szaubahangyát� és jól odadör-gölte az orrán tátongó sebhez; a hangya valamikor ugyan-olyan ember volt� akárcsak mi� és megkapta a leprát. Akkora hõs megragadott egy zsaguataszi-hangyát� és ugyanaztmûvelte vele. A zsaguataszi-hangya is megkapta a leprát.Azután sor került a magokat gyûjtõ akekehangyára� a gi-kémhangyára� a levélvágó trakuáhangyára és a koromfe-kete mumbuka-hangyára is� és valamennyien megkapták aleprát. Nem volt több hangya a földön ülõ hõs körül. Ma-kunaíma pedig nem bírta messzebbre nyújtani a karját�mert már a végét járta. Várta� hogy meglátogatja õt azegészség: összeszedte maradék erejét� és elkapta a térdébõlvért szívó papatázi legyet. A papatázi légyre is ráragasztot-ta a baját. Ezért aztán manapság� ha ez a légy megcsípi azembert� a bõre alá hatol� átfúrja a testét� és a másik oldalonjön ki belõle� a harapás helyén pedig egy förtelmes nagyseb alakul ki� amit Bauru-fekélynek hívnak.

Makunaíma ráragasztotta a leprát hét másik élõlényre�ettõl nyomban meggyógyult� és visszatért az elhagyott falu-ba. Zsigé árnyéka megállapította magában� hogy a hõs ret-tentõen okos� és nekikeseredve elindult visszafelé az övéi-hez. Ám közben leszállt az éjszaka� az árnyék összekevere-dett az éjszaka sötétjével� és sehogy sem találta a helyesutat. Leült egy kõre� és vonyítani kezdett� mint a fába szo-rult féreg:

� Világíts nekem� hercegkisasszony� sógorné!A hercegkisasszony megkapta a paralízist� ezért nehézke-

sen sántikálva közeledett egy lángoló faággal� hogy világít-

206

sa az utat. Az árnyék elnyelte a lángot a sógornõjével egye-temben. Megint vonyítani kezdett:

� Világíts nekem� Maanape testvérem!Maanape nyomban megindult egy lángoló faággal. Alig

tudott járni� mert a poloskák kiszívták a vérét. Az árnyékelnyelte a lángot a testvérével� Maanapéval együtt. Így vo-nyított:

� Világíts nekem� Makunaíma testvérem!El akarta nyelni a hõst is� ám Makunaíma megorrontot-

ta� hogy mi történt a fivérével meg az asszonyával� ezértbecsukta az ajtót� és csendesen meghúzódott az üres ház-ban. Az árnyék kérte� hogy világítsanak neki� könyörgött�és mivel nem jött válasz� egész hajnalig siránkozott. Akkormegjelent Kapei� és bevilágította a földet� a leprás vissza-mehetett az elhagyott faluba. leült a mahagónifából fara-gott küszöbre� és várta� hogy jöjjön a reggel� mert bosszútakart állni az öccsén.

Eljött a reggel� és az árnyék egyre ott kuporgott a küszö-bön. Makunaíma felébredt� fülelt. Nem hallott semmit� ígyokoskodott:

� Ejha! Ez elment!És sétálni indult. Amikor kilépett az ajtón� az árnyék fel-

ült a vállára. A hõs nem vett észre semmit. A gyomrát rágtaaz éhség� ám az árnyék nem engedte� hogy egyen. Bármitis talált magának Makunaíma� az árnyék falta fel: tamarin-duszhajtást� tarógumót� inyame-gumót� anónát� kesudiót�gujambét� guakát� usi-mandulát� mimózát� bakuri-cseresz-nyét� kakaómagot� a tüskéspálma dióját� mombin-szilvát�illatos anónát� gujavát� szóval mindezeket az ehetõ gyü-mölcsöket� amik az õserdõben teremnek. Akkor Makunaí-ma elment halászni� mert már nem volt senki� aki halat fo-gott volna neki. De valahányszor levett egy halat a horog-ról� és bedobta a füles kosárba� az árnyék leugrott a vállá-ról� befalta a halat� és visszamászott megint. A hõs gondoltegyet: �Na várj csak� majd kitolok én veled!� Amikor a halráharapott� Makunaíma összeszedte minden erejét� és ir-

207

datlan nagyot rántott a horgászboton� a hatalmas suhin-tástól a hal egész Guajanáig repült. az árnyék a hal utánvetette magát. Akkor Makunaíma nyakába vette a lábát� éselrohant az erdõn át� az ellenkezõ irányba. Amikor az ár-nyék visszatért� és nem találta az öccsét� nyomban utánairamodott. A hõs futott egy darabot� átvágott a fehér-tatuindiánok földjén� és rettenetesen megijedt� mert véletlenülúgy ment el Jorge Velho és Zumbi� az éjszaka kísértõ� af-rikai szellem árnyéka között� akik éppen nagy vitában vol-tak� hogy nem kért tõlük engedélyt. Halálosan fáradt volt�hátranézett� és látta� hogy bátyjának árnyéka már közele-dik. Ekkor már Paraíba-ban járt� és elhagyta az ereje: meg-állt. A malária volt az oka. A közelben néhány munkás dol-gozott. Hangyabolyokat vertek szét� hogy vízgyûjtõt épít-senek. Makunaíma vizet kért tõlük. Nem volt egy cseppvizük sem mombinszilvafa-gyökeret adtak neki. A hõs csil-lapította vele a leghornok szomját� megköszönte a segít-séget� és így kiáltott:

� Az ördög vigye el azt� aki dolgozik!A munkások ráuszították a kutyákat. A hõs pont ezt akar-

ta� mert úgy megijedt� hogy elnyargalt� mintha ott sem lettvolna. Szemben vele húzódott az az út� amin az ökörcsor-dákat terelték. Makunaímát már-már beérte az árnyék;nem volt más választása� megindult a széles földúton. Va-lamivel odább egy Espácio nevû tinó aludt� aki Piauíbólérkezett. A hõs a nagy száguldásban belebotlott� és buk-fencet vetett. A tinó ettõl úgy megijedt� hogy felpattant� ésfutott árkon-bokron át� a kis folyó mentén. Na� Maku-naíma befordult egy fûvel benõtt kis ösvényre� és elbújt egyaprócska viszketõbab-bokor alatt. Az árnyék meghallotta anyargaló tinó dobogását� azt hitte� hogy Makunaíma futarra� és a nyomába eredt. Utol is érte� és ekkor látta meg�hogy egy tinót üldözött� de már nem volt kedve vissza-fordulni. Felkuporodott a hátára� és elégedetten dalolá-szott:

208

Derék ökör�Büszke állat�El kel hagynod�A házadat.

Hóhahó! Coki te!Nyughass� ökör� nyughass!Hóhahó� coki te!Nyughass� ökör� nyughass!

A tinó hiába akart bármit is enni� nem tudott� mert azárnyék mindent fölfalt elõle. A tinó csak fogyott� fogyott�már kilátszottak a csontjai� és alig bírt járni. Amikor azÉdes Víznek nevezett kietlen pusztaságában jártak� valaholGuararapes környékén� a tinó kigúvadó szemmel figyelte ahomoktenger középen elõtûnõ délibábos látomást: árnyé-kos narancsligetben tyúkok kapirgáltak. Ez már a halál jelevolt... A rosszkedvû árnyék így énekelt:

Derék ökör�Jámbor fajta�Készülõdj aTúlvilágra.

Hóhahó! Coki te!Nyughass� ökör� nyughass!Hóhahó! Coki te!Nyughass� ökör� nyughass!

Másnap a tinó megdöglött. Zöldült� zöldült� egyre job-ban zöldült... A boldogtalan árnyék így dalolt� hogy megvi-gasztalódjon:

Megdöglött az ökröm�Most mitévõ legyek?

209

Egy másik tinóértHaj� húgocskám�A Jó Kertbe lemenjek?

A Jó Kert egy majorság volt Rio Grande do Sulban. Ak-kor odament egy óriásleány� aki igen szeretett fickándoznia tinóval� amikor az még bikaborjú volt. Látta� hogy a tinómegdöglött� keservesen elsiratta� és el akarta vinni magávala tetemet.

Az árnyék méregbe gurult� és így énekelt:

Menj el innen� óriáslány�Hagyd békén a kedvesedet!Látod� meghalt� keress újat�akiben majd kedved leled!

Az óriásleány megköszönte a jó tanácsot� és táncolvament el. Na� arra ment egy Manuel da Lapa nevû illetõ�kesuleveleket és gyapotágakat cipelt a hátán. Az árnyék ígyüdvözölte õt:

Manuel bátya Açuból érkezett�Manuel bátya Açuból érkezett�A hátán hozta idáig a kesufa-levelet!

Manuel bátya vadonból jött�Manuel bátya a vadonból jött�A sok gyapotág alatt idáig nyögött!

Manuel da Lapát majd szétrepesztette a büszkeség� hogyilyen szépen fogadták� és hálából eltáncolt egy pergõ rit-musú zapateádót� a tetemet pedig beborította a kesufa le-veleivel és a gyapotágakkal.

Az öregember már ráncigálta kifelé az éjszakát az odvá-ból� és az egyre jobban elbizonytalanodó árnyék nem látta�hogy a gyapotpihék és a levelek halma alatt merre fekszik a

210

tinó; ide-oda táncolt� hogy meglelje. Egy szentjánosbogár aszáját is eltátotta a csudálkozástól� és dalra fakadva meg-kérdezte:

Kedves pásztorlánykaMi dolgod van erre?

És az árnyék visszaénekelt:

Elhagytam gödölyém�� Ó� én kedves búgom�Hátha itt meglelem.

Akkor a szentjánosbogár� táncot járva a levegõben� le-szállt a faágról a mélybe� és megmutatta az árnyéknak atinót. Az árnyék felmászott a tetem zöld hasára� és ott sír-dogált.

Másnap már a tinó teteme oszlani kezdett.Temérdek ke-selyû gyûlt ott össze: jött a kondorkeselyû� jött a pulykake-selyû� a hollókeselyû� a vadászó keselyû� a sárgafejû kese-lyû� amelyik csak az állat szemét és a nyelvét eszi meg� szó-val összegyûlt a temérdek csupaszfejû madár� és örömük-ben táncot jártak. A legnagyobb kezdte a táncot� és ígyénekelt:

Az urubu-tánc� de csúnya� de csúnya� de csúnya!Az urubu-tánc� de cifra� de cifra� de cifra!

Õ volt a királykeselyû� a keselyû-király� a Keselyûk Atyja.Akkor megparancsolta egy aprócska keselyûfiókának� hogymásszon be a tinóba� és nézze meg� elég rothadt-e márbelülrõl. A kiskeselyû így is tett. Bemászott az egyik bejára-ton� kimászott a másikon� és azt mondta� hogy igen� és va-lahányan csak voltak� nagy lakomát csaptak� táncoltak ésénekeltek:

211

Derék ökör�Zebu fia�Holló eszi�Már holtába.

Hóhahó! Coki te!Nyughass� ökör� nyughass!Hóhahó� Coki te!Nyughass� ökör� nyughass!

Így történt� hogy kitalálták a �Coki te� ökör� elnevezésû�híres népi táncjátékot� amelynek az ökör� a Tengeri Csikóés Mateus Doktor a fõszereplõi� és a táncosok nagy körtformálnak.

Azt árnyék méregbe gurult� hogy megeszik a tinóját� ésfölpattant a királykeselyû vállára. A Keselyûk Atyja enneknagyon megörült� és így kiáltott:

� Emberek� találtam társat a fejemnek!Azzal fölrepült a magasba. Azóta a királykeselyûnek� aki

a Keselyûk Atyja� két feje van. A bal oldali feje a leprás ár-nyék. Az idõk kezdetén a keselyûk királyának is csak egy fe-je volt.

212

XV II. A NAGYMEDVE

214

MAKUNAÍMA elvánszorgott a düledezõ viskóig� amelymost üresen tátongott. Rossz volt a kedve� mert nem ér-tette ezt a nagy csöndességet. Olyan volt� akár egy halott�akit nem sirattak el� magányos egészen. A bátyjai elmentek�átváltoztak a királykeselyû bal fejévé� és még egy asszony-személy sem akadt az útjába ezen a vidéken. A csönd álmo-san nyújtózott végig az Uraricoera partján. Milyen végtelenunalom!... És fõleg...Jaj!... az embernek semmi kedve!...

Makunaíma otthagyta a kunyhót� amelynek a katulipál-ma rostjaiból font utolsó fala is kidõlt már. De annyiraszenvedett a maláriától� hogy még egy lombkunyhó építé-sének sem mert nekikezdeni. Magával vitte a függõágyategy dombocska tetejére� egy nagy kõ mellé� amely alatt el-ásott kincs rejtõzött. Felkötötte a két lombosodó kesufára�és napokig ki sem mászott belõle� aludt� mint akit agyon-vertek� és kesudiót evett. Milyen végtelen magány! Még atarkabarka kíséret is szétszéledt. Né!� egy amazonpapagájrepült arra nagy sietve. A papagájok megkérdezték a ro-kont� hogy hová igyekszik.

� Megérett a kukorica az Angolok földjén� oda megyek!Erre az összes papagáj elrepült kukoricát enni az Angolok

földjére. Á m elõbb még átváltoztak pelyhesfejû papagájjá�mert enni indultak� és a pelyhesfejû papagájoknak a legna-gyobb az étvágya. Csak a rendkívül szószátyár természetûszürkéspapagáj maradt vele. Makunaíma így vigasztaltamagát: �Az ebül jött jószágnak ördög a sáfára... türelem.�Napról napra jobban unatkozott� és azzal múlatta az idõt�hogy törzsi nyelvén megtanította a madárnak mindazondolgokat� amelyek gyermekkora óta megestek vele.Haaah!... Makunaíma nagyokat ásított� a szájából kifordulta kesudió. Tunyán hevert a függõágyban� két kezét a fejealá tette párnának� a leghorn házaspár fészket rakott a két

215

lába közé� a papagáj pedig a hasán üldögélt. Leszállt az éj-szaka. A kesufa virágainak nehéz illatától Makunaíma mélyálomba merült. Amikor megvirradt� a papagáj kihúzta csõ-rét a szárnya alól� és megitta reggeli kávéját: fölfalta a pó-kokat� amelyek az éjszaka a fák ágairól leereszkedve háló-jukkal befonták a hõs testét. Utána így szólt:

� Makunaíma!A hétalvó meg se moccant.� Makunaíma! Hejhó� Makunaíma!� Hagyj aludni� szürkepapagáj...� Ébredj� Makunaíma! Hasadra süt a nap!� Jaj... semmi kedvem!...

Szûkös egészség és sok szaubahangya�Brazíliát e kettõs átok sújtja.

Makunaíma elnevette magát� és a fejét vakarta� a feje te-lis-tele volt közönséges tyúktetûvel. Na� akkor a papagáj el-mesélte az elõzõ este tanult történetet� és a hõs nem tudotthová lenni a büszkeségtõl ennyi kiváló cselekedet hallatán.Föllelkesedett� és egy még csodálatosabb történetet kez-dett mesélni a papagájnak. És ez így ment nap nap után.

Amikor Papaszeia� aki nem más� mint az Esthajnal-csillag� megjelent az égen és aludni küldte a dolgokat� a pa-pagájt elöntötte a méreg� mert a történet félbemaradt. Egyalkalommal gorombán oda is kiáltott a Papaszeia csillag-nak. Akkor Makunaíma mesélni kezdett:

� Ne bántsd õt� ne bizony� szürkepapagáj. Taina-kán jó!Taina-kán� aki nem más� mint a Papaszeia csillag� irgalom-mal tekint le a földre� és elküldi Emoron-Pódolét� hogy el-vigye az álom nyugalmát minden olyan dolognak� amelyképes a megnyugvásra� mert nem gondolkodik� mint mi.Taina-kán is ember... Valamikor tündökölve járt-kelt fönnaz ég tágas térein� és a karazsá törzs fõnökének� Zozoiaszá-nak a legidõsebb leánya� a még mindig hajadon Imaeró ígykiáltott fel� amikor megpillantotta õt:

216

� Apám� Taina-kán olyan szépen fénylik� hogy én õt aka-rom férjemül.

Zozoiasza jót nevetett ezen a furcsa kívánságon. No� éj-szaka leereszkedett a folyón egy ezüst kenu� az evezõs ki-ugrott belõle� bezörgetett a kunyhóba� és így szólt Imaeró-hoz:

� Taina-kán vagyok. Meghallgattam a kérésedet� és eljöt-tem hozzád ezüstkenumon. Akarsz-e asszonyom lenni?

� Igen � mondta a leány boldogan.Átengedte a függõágyát a võlegényének� õ pedig legfiata-

labb húgával� Denakéval aludt.Amikor másnap reggel Taina-kán kiugrott a függõágyból�

mindenki elszörnyedt. Csúnya� ráncos� vénséges-vén ag-gastyán volt� és úgy reszketett� akárcsak a Papaszeia csillagfénye. Imaeró így szólt:

� Tágulj innen� vénség! Csak nem képzeled� hogy felesé-gül megyek egy öregemberhez! Nekem bátor és izmos le-gény kell� a karazsák fajtájából!

Taina-kán igen-igen elbúsult� és egyre csak az járt azeszében� hogy milyen igazságtalanok is az emberek. ÁmZozoiasza törzsfõnök legkisebb lánya megsajnálta az öre-get� és így beszélt hozzá:

� Én feleségül megyek hozzád...Taina-kán kivirult a gyönyörûségtõl. Eljegyezték egy-

mást.Denaké készítette a kelengyéjét� és hajnaltól napestig

énekelt:� Holnap este ilyenkor� tillárom� tillárom� tillárom� haj...Zozoiasza ráfelelt:� Bizony én is az anyáddal� tillárom� tillárom� haj...Miután a lábadról a számolásban elfogytak az ujjak� pa-

pagáj� mert ennyi napig kell várni a võlegényre� a függõ-ágyban� melyet Denaké szõtt� tüzes szerelmi tánc kezdõ-dött� tillárom� tillárom haj.

Alig pirkadt még� amikor Taina-kán kiugrott a függõágy-ból� és így szólt az asszonyához:

217

� Elmegyek erdõt irtani� hogy szántóföldet csináljak a he-lyén. Te maradj itt a kunyhóban� és ki ne gyere utánam azirtásra� hogy megnézd� mit csinálok.

� Igen � felelte a párja.Aztán hevert tovább a függõágyban� és élvezettel gondolt

arra� hogy emellett a furcsa öregember mellett a legcsodá-latosabb szerelmes éjszakában volt része� amit ember lányacsak elképzelhet magának.

Taina-kán erdõt irtott� kifüstölte fészkükbõl a hangyákat�és elõkészítette a földet. Azokban az idõkben a Karazsánemzet még nem ismerte a hasznos növényeket. A karazsákcsak halat és erdei állatokat ettek.

Másnap reggel Taina-kán azt mondta a párjának� hogyelmegy magot keresni� amit elvethet� és megint megtiltot-ta neki� hogy utána menjen. Denaké egy darabig még afüggõágyban feküdt� és azokra a kiadós gyönyörûségekregondolt amikben szerelmes éjszakáikon része volt e derékaggastyán mellett. Késõbb fonni ment.

Taina-kán fölszállt az égbe� elment a Bero patakig� ottimádságot mondott� azután két lábát megvetette a patakkét partján� és a vizet fürkészve várakozott. Nemsokára avíz hátán libegve föltûntek a kukorica� a dohány� a manió-ka� szóval mindezeknek a hasznos növényeknek a magvai.Taina-kán elkapdosta� ami csak elúszott alant� leszállt azégbõl� és vetni kezdett az irtásföldön. Keményen dolgozotta tûzõ napon� amikor Denaké megjelent. Azért jött� mertnagyon szerette volna már látni a társát� aki mellett olyanelmondhatatlan gyönyörûségekben volt része a szerelmeséjszakákon. Denaké felkiáltott örömében. Taina-kán nemvolt aggastyán� nem bizony! Taina-kán derék� izmos legényvolt� a karazsák fajtájából. A dohányból és a maniókábólfekhelyet készítettek maguknak� és nagyokat szökkenve fic-kándoztak a Napon.

Visszatértek a faluba� még mindig kacagtak egymásra.Imaeró szörnyen megmérgesedett. Így kiabált:

� Taina-kán az enyém! Értem jött le az égbõl!

218

� Távozz� kísértõ! � így szólt Taina-kán. � Amikor én akar-tam� te nem akartad� most hát fickándozz magadban!

És felmászott Denaké után a függõágyba. A boldogtalanImaeró így sóhajtott:

� Menj utadra� kajmán� hisz� kiszárad a tó!...És hangosan jajongva beszaladt az erdõbe. Átváltozott a

kopasznyakú harangozómadárrá� aki sárga az irigységtõl�és kiáltásaival fölveri az õserdõ nappali csöndességét.

És hála Taina-kán jóságának� azóta a karazsák népe kuko-ricát és maniókát eszik� és mindig van dohányuk is� hogy abánatot elûzzék.

És ha azontúl valamire szükségük volt a karzsáknak�Taina-kán fölment az égbe� és lehozta nekik. Na� de anagyravágyó Denaké összeszûrte a levet az égbolt vala-mennyi kis csillagával! Össze bizony!� és Taina-kán� aki aPapaszeia csillag� látott mindet. Bánatában harmatcseppe-ket hullajtott� összeszedte a holmiját� és visszatért az ég tá-gas mezõire. Ott maradt örökre� és nem hozott le többésemmit. Ha a Papaszeia továbbra is hordta volna le a föld-re a dolgokat� akkor most itt lenne az ég� s a miénk volnamindenestül. De így csak vágyódunk utána.

Itt a vége.A papagáj aludt.Egy ízben� január hónapjában már� Makunaíma a sar-

kantyús kakukk baljóslatú kiáltására ébredt. Jó nagyot alha-tott. Fényes nappal volt� a sötétség visszahúzódott az üre-gébe... A hõs reszketett� és megtapogatta a varázserejû ta-lizmánt� amit a nyakában viselt: egy pogányul meghalt kis-fiú csontocskáját. Kereste a szürkepapagájt� de nem láttasehol. Csak a kakas meg a tyúk perlekedett az utolsó pó-kon. A moccanatlan� perzselõ forróság olyan nagyra nõtt�hogy hallani lehetett a sáskák parányi üvegharangocskáinakcsilingelését. Vei� a Nap végigszántott Makunaíma testén�és leánykézzé változva meg-megcirikálta a hõst. Így akartbosszút állni rajta a gonosz vénasszony� mert nem vettefeleségül egyik fényleányát sem. A leánykéz leereszkedett�

219

és lágyan végigsuhant a hõs testén... Mennyi vágy duzzadtaz izmokban� amelyek hosszú idõ óta elõször feszültekmeg! Makunaímának eszébe jutott� hogy idõtlen idõk ótanem fickándozott senkivel. Úgy mondják� a hideg víz jó ar-ra� hogy elûzze a vágyat... A hõs lemászott a függõágyról�lesöpörte magáról a testét elborító pókháló szálait� és le-gyalogolt a Könnyek völgyébe� hogy megfürödjön abban atócsában� amelyet az esõs évszakban hullott esõk jókoratóvá duzzasztottak.

Makunaíma gondosan elhelyezte a leghornokat a parton�és leereszkedett a vízhez. A tó felszíne arany és ezüst szín-ben csillogott� és látni lehetett mindazt� ami a mélyben rej-tezett. És Makunaíma ott lent a mélyben észrevett egy ha-lovány� csodálatosan szép asszonyt� és még jobban szenve-dett a vágytól. És ez a csodálatosan szép asszonyszemélyUiara volt� a Vizek Anyja.

Uiara a víz mélyén táncolni kezdett� és jött� jött egyre kö-zelebb� mint aki akarja is� meg nem is� rákacsintott a hõsre�mintha azt mondaná� hogy �na menj már� te szép legény!��és aztán eltávolodott megint; táncolva� tipegve� mint akimégsem akarja. Olyan hatalmas vágy támadt föl a hõsben�hogy kinyúlt bele a teste� és a szája szélén kicsordult a nyál:

� Mani!...Makunaíma szerelemmel nézte az asszonyt. A nagyujját

beledugta a vízbe: a tó arany meg ezüst pókhálóival egyszempillantás alatt elborította az arcot. Ám a víz hideg volt�és Makunaíma visszahúzta az ujját.

Ez így ment egész délelõtt. Már délfelé járt az idõ� és Veimajd megpukkadt mérgében. Egyre csak azon mesterke-dett� hogy Makunaíma belevesse magát a tó leányának ál-nok karjaiba� ám a hõs félt a hideg víztõl.Vei tudta� hogy aleány nem leány� de nem ám� hanem Uiara� a Vizek Anyja.És Uiara megint közeledett� és közben ide-oda táncolt.Milyen gyönyörû szép volt!... Barna volt és pirospozsgás�mint a nappal orcája� és ahogy a nappalt az éjszaka� úgykeretezte az õ arcát a galléros csiröge szárnyához hasonla-

220

tos rövid és fekete haja. Éles vonalú arcából olyan aprócs-ka orr dudorodott� hogy azzal még lélegezni sem lehetett.De csak szembõl mutatta magát� és tánc közben sem for-dult meg� így Makunaíma nem láthatta� hogy a tarkójánvan egy lyuk� és a csalfa nõszemély azon keresztül vesz lé-legzetet. A hõs nem tudta� mitévõ legyen� menjen-e� vagymaradjon. A Nap forrt a dühtõl. Kezébe kapta egyik per-zselõ sugarát� és mint egy tatufarokkal� végigvágott vele ahõs hátán. És az asszony ott lenn kitárta a karját� felfedteszemérmét� behunyta a szemét� és aléltan lehanyatlott.Makunaíma érezte� hogy tûz fut végig a gerincén� megre-megett� lendületet vett és zsupsz!� ráugrott az asszonyra.Vei olyan elégedett volt� hogy elsírta magát. Könnyei sza-pora aranyesõként hullottak a tóba. Dél volt.

Amikor Makunaíma újra kimászott a partra� látni lehe-tett� hogy igencsak derekasan vigadozott ott a mélyben.Hosszú ideig arccal a földre borulva feküdt� csak fáradt zi-hálása mutatta� hogy él. Testét harapások borították el�folyt a vér belõle� és a hõsnek hiányzott a jobb lába� azujjai� a két bahia-i kókusz� a füle� az orra� valamennyi kin-cse. Végre fel tudott tápászkodni. Amikor látta� hogymennyi mindene hiányzik� iszonyúan megharagudottVeire. A tyúk kotkodácsolt� és egy tojást pottyantott a partfövényére. Makunaíma megfogta� és egyenesen belecsaptaa Nap boldogságtól ragyogó képébe. A tojás szétmázoló-dott a Nap ábrázatán� és egyszer s mindörökre sárgára fes-tette. Délutánra járt az idõ.

Makunaíma letelepedett egy lapos kõre� amely a régiidõkben teknõsbéka volt� és számba vette azokat a kincseit�amiket a víz alatt elvesztett. És sok mindent elvesztett: féllábát� az ujjait� a bahiai kókuszdiókat� a fülét� a két fülön-függõjét; a Patek-gépet meg a Smith-Wesson-gépet� az or-rát� szóval mindezeket a kincseket... A hõs felugrott� ésolyan hatalmasat kiáltott� hogy a nappal egészen kicsirezsugorodott. A pirányák az ajkát is megették� és vele együtta talizmánt. Úgy érezte� mindjárt megõrül.

221

Összeszedett egy nagy halom timbó-gyökeret� asszaku-ágat� barbaskó-gyökeret� kube-gyökeret� szóval mindeze-ket a növényeket� és örökre megmérgezte velük a tó vizét.Minden hal megdöglött� és hasukkal fölfelé ringatóztak avízen� kék hasak� sárga hasak� rózsaszínû hasak festettéktarkára a tó felszínét. Alkonyodott.

Akkor aztán Makunaíma kibelezte valamennyi halat: azösszes pirányát meg az összes inia-delfint� és kereste a ta-lizmánt a hasukban. Irtóztató nagy vérengzést vitt végbe� avér végigfolyt a földön� és mindent pirosra festett. Leszálltaz est.

Makunaíma keresett� keresett: megtalálta a két fülönfüg-gõt� megtalálta az ujjait� megtalálta a füleit� a kókuszait� azorrát� szóval mindezeket a kincseket� és pampafû meg hal-enyv segítségével visszaragasztotta õket a helyükre. Ám alábát és a talizmánt nem találta� nem bizony. Az Uruarunevû szörnyeteg falta fel õket� aki nem pusztul el sem atimbó-gyökértõl� sem a bunkócsapásoktól. A vér megal-vadt és sötét szõnyegként borította el a partot és a tó fel-színét. Éjszaka volt.

Makunaíma keresett-kutatott. Panaszosan kiáltozott� és anem mindennapi zajtól a vadállatok egészen kicsire zsugo-rodtak. Semmi. A hõs fél lábon szökdécselve bejárta a me-zõt. Így kiáltozott:

� Talizmán! Én cudarkám emléke! Nem látom többé semõt� sem téged� nem látok már semmit sem!

Így ugrált egyre tovább. Kék szemébõl csorogtak a köny-nyek� és lehullottak a mezõ fehér virágaira. A virágok színekékre változott� és belõlük lett a nefelejcs. A hõs nem bírtatovább� megállt. Olyan hõsies reménytelenséggel fonta ösz-sze a két karját� hogy a térben minden kitágult� mert sze-rette volna magába fogadni ennek az óriási bánatnak acsöndességét. Csak egy ványadt kis szúnyogocska nemhagyta békén a hõst nagy nyomorúságában� vékony hang-ján azt zümmögte neki: �Minasból gyüttem... Minasbólgyüttem...�

222

Na� Makunaíma úgy érezte� nincs több keresnivalójaezen a földön. Kapei kerekre hízva világított az ég csillám-ló fenyérjén. Makunaíma hosszan töprengett� még nemtudta� hogy az égbe vagy Marajó szigetére menjen-e lakni.Egy pillanatra az is eszébe jutott� hogy a Kövek Városábanis lakhatna� a mindenre elszánt Delmiro Gouveia-val� ámehhez hiányzott a bátorsága. Azok után� amiket eddig tett�nem mehetett oda lakni. Éppen ezért érezte azt is� hogynincs már több keresnivalója ezen a földön... Egész eddigilétezése� bár bõvelkedett eseményekben� fickándozások-ban� illúziókban� szenvedésekben� hõsiességben� végered-ményben nem ért egy fabatkát sem; ahhoz� hogy valakiDelmiro városában vagy Marajó szigetén éljen� amelyek ittvannak ezen a Földön� kell hogy értelme legyen az életé-nek. És Makunaímának hiányzott a bátorsága ahhoz� hogycélokat tûzzön maga elé. Döntött:

� Na jól van!... Amikor a keselyûnek rosszul megy a sor-sa� és az alul lévõ a fölsõt leszarja� valami hibádzik ezen avilágon; elmegyek az égbe.

Fölmegy az égbe� a cudarkája mellé. Belõle is egy szép�de haszontalanul fénylõ csillag lesz. Nem baj� hogy ha-szontalanul fog ragyogni� nem bizony� legalább hasonlólesz õ is a szülõföldjén élõ emberek rokonaihoz és õseihez�anyjukhoz� apjukhoz� testvéreikhez� sógornõikhez� unoka-húgaikhoz� szóval mindezekhez az ismerõsökhöz� akikmost a csillagok haszontalan ragyogásában élnek tovább.

A földbe ültette a Hold fiának� a magahóni liánnak mag-ját� és míg a lián nõtt-növekedett� keresett egy éles kavi-csot� és belekarcolta abba a lapos kõbe� amely valamikorrégen teknõsbéka volt� hogy:

NEM AZÉRT JÖTTEM A V ILÁGRA� HOGY KÕ LEGYEN BE-LÕLEM.

A növény közben magasra nõtt� és belekapaszkodott Ka-pei egyik szarvába. A féllábú hõs a karjára vette a kalit-kában élõ leghornokat� és megindult fölfelé az égbe. Szo-morúan énekelt.

223

Búcsút mondunk� s útra kelünk�Szülõfalum�Akár az egyszeri madárka�Szülõfalum�Szárnyra kapva messze repült�Szülõfalum�Csak egy tollát hagyta hátra�Szülõfalum...

Amikor megérkezett az égbe� bezörgetett. Kapei kuny-hójába. A Hold leereszkedett az udvarba� és megkérdezte:

� Mit akarsz� féllábú kisnéger?� Keresztanyám� befogad-e� friss kenyérrel jóllakat-e?Na� Kapei észrevette� hogy ez nem a féllábú kisnéger� aki

megtréfálja az utazókat� hanem Makunaíma� a hõs. Eszébesem volt szállást adni neki� mert még emlékezett arra� hogybûzlött valamikor a hõs. Makunaíma megmérgesedett. Jólbelebokszolt a hold képébe. Azóta is látszanak a hold arcána kék foltok.

Akkor Makunaíma bekopogott Kajuanogénak� a hajnal-csillagnak a házába. Kajuanogé kidugta a fejét a kisabla-kon� hogy megnézze� ki az� ám az éjszaka sötétje és a hõsfél lába megzavarta:

� Mit akarsz� féllábú kisnéger?De nyomban észrevette� hogy Makunaíma� a hõs áll a há-

za elõtt� meg sem várta a választ� mert eszébe jutott� hogymilyen büdös volt a hõs.

� Menj a víz alá! � kiabálta� és becsukta az ablakot.Makunaíma megint megmérgesedett� és így kiáltott.� Gyere csak ki� te akasztófáravaló!Kajuanogé borzasztóan megijedt� és remegve pislogott

kifelé a kulcslyukon keresztül. Ezért olyan aprócska és resz-ketõ a fénye ennek a szép csillagnak.

Makunaíma bezörgetett Pauí-Pódole� az Óriás Mitu há-zába. Pauí-Pódole nagyon kedvelte a hõst� mert Maku-naíma megvédte õt attól a nagyszájú mulattól� a mulattok

224

legmulattabbikától� a Dél Keresztjének Ünnepén. De mé-gis így kiáltott:

� Jaj� Makunaíma� késõn jöttél! Nagy megtiszteltetés lettvolna számomra� ha nyomorúságos viskómba befogadhat-tam volna a zsabotik� valamennyi között a legkiválóbb fajtaegy leszármazottját... Kezdetben csak a Nagy Zsaboti lé-tezett a világon... õ volt az� aki az éjszaka csöndjében kiök-lendezett a gyomrából egy férfit meg egy asszonyt. Ezekvoltak az elsõ élõ emberek� a te törzsednek az õsszülei... Atöbbiek csak utánuk következtek. Elkéstél� Makunaíma.Már tizenketten vagyunk� és veled együtt tizenhárman ül-nénk az asztalnál! Nagyon sajnálom� de nem tehetek értedsemmit!

� Szegény fejem� mi lesz velem! � jajgatott a hõs.Na� akkor Pauí-Pódole megsajnálta Makunaímát. Va-

rázslásba fogott. Keresett három botocskát� feldobta õket alevegõbe� keresztet vett� és Makunaímát úgy� ahogy volt� akakassal� a tyúkkal� a pisztollyal és az órával együtt egy újcsillagképpé változtatta.

Ez lett a Nagymedve.Úgy beszélik� hogy egy tudós professzor� aki természete-

sen német volt� azt mondta� hogy a Nagymedvének csakegy lába van� ezért õ a féllábú kisnéger... Nem és nem! Aféllábú kisnéger még itt jár közöttünk� szétrugdossa az uta-zók tábortüzét� és befonja a csikók sörényét... A Nagymed-ve Makunaíma. õ a féllábú hõs� aki miután annyit szen-vedett a földön� ahol szûkös az egészség� és sok a szauba-hangya� csalódott mindenben� fölment az égbe� és most ottbolyong magányosan az égbolt tágas mezõin.

225

EPILÓGUS

EDDIG TARTOTT A TÖRTÉNET� és a dicsõség is elenyészett.Egy lélek sem maradt azon a vidéken. Gonosz varázslattört rá a tapanyumasz-indiánokra� és a törzs tagjai egymásután pusztultak el. Egy lélek sem maradt azon a vidéken. Akörnyéken mindent� de mindent: a mezõket� a folyóágakat�a zúgókat� az irtványokat� a vízmosásokat� a titokzatos õs-erdõt kietlen magány kerítette hatalmába... Határtalancsöndesség terpeszkedett álmosan az Uraricoera két partjamentén.

Nem akadt a föld hátán senki emberfia� aki értette volnaa törzs nyelvét� és el tudta volna mesélni azokat a páratlankalandokat� amelyek egykoron megestek. Ugyan� ki tudha-tott a hõsrõl? A két� leprás árnyékká változott fivér a Ke-selyûk Atyjának a második feje volt� Makunaíma pedig aNagymedve csillagképpé változva az égben bolyogott. Sen-ki sem ismerte a kihalt törzs nyelvét� és azt a sok-sok széptörténetet. Határtalan csöndesség terpeszkedett álmosanaz Uraricoera két partja mentén.

Egyszer mégis felbukkant valaki azon a vidéken. Alig pir-kadt még� és Vei elõreküldte a lányait� hogy tartsák szem-mel a csillagok járását. Az irdatlan nagy magányosságban ahalak és a madarak meghaltak a rémülettõl� és még maga atermészet is kábultan roskadt le és nyúlt végig a földön.Olyan hatalmas volt a némaság� hogy a fák roppant nagyraterebélyesedtek. A vándor fájdalmasan összeszoruló mel-lére egy hang hullott az ágak közül:

� Kurr-pak� papak! kurr-pak� papak!...A vándor megborzongott a félelemtõl� akár egy kisgye-

rek. Akkor a magasból lelibbent egy kolibri� és csõrévelmegbirizgálta a férfi ajkát.

� Prüm� prüm� prüm� ott... csecse!

229

És sebesen visszaszárnyalt a fák közé. A vándor követte aszemével a kolibri röptét� és fölnézett a magasba.

� Ott� a levelek között� te böszme! � kacagott a kolibri.És elrepült.

Akkor a vándor fölfedezett az ágak között egy aranyoscsõrû szürkepapagájt� aki bámulta� bámulta õt. Így szólthozzá:

� Gyere ide� papagáj.A papagáj rászállt az ember fejére� és hamarosan össze-

barátkoztak. És akkor a papagáj elkezdett beszélni egy lágy�addig még soha� de soha nem hallott nyelven� ez a nyelvdallamos volt� és édes� mint a vadmézzel készített manió-kalepény� és magában hordozta a vadon ismeretlen gyü-mölcseinek keserédes zamatát.

A törzs kihalt� a család árnyékká változott� a falut szét-rágták a szaubahangyák� romba dõlt� és Makunaíma föl-ment az égbe� de a szürkepapagáj megmaradt abból a tarkamadárseregbõl� amely azokban a régi idõkben kísérte út-jain a hõst� amikor még Makunaíma volt a nagy császár. Ésaz Uraricoera-ra boruló csöndességben csak ez a papagájõrizte meg a feledéstõl az eltûnt nyelvet és a régi idõkbenmegesett dolgokat. Csak a papagáj õrizte a nagy csöndes-ségben a hõs szavait és tetteit.

Mindent elmesélt ennek az embernek� azután szárnyrakapott� és elrepült Lisszabon felé. Ez az ember én vagyok�barátaim� és az a dolgom� hogy elmondjam nektek ezt ahistóriát. Ezért jöttem ide; letelepedtem erre a nagy halomlevélre� kiszedtem magamból a kullancsokat� megpenget-tem a gitáromat� és a húrokba belekapva� hangomat jólnekieresztve egyszerû szavaimmal dalba foglaltam Maku-naímának� a mi fajtánk hõsének szavait és tetteit.

Itt a vége.

230

UTÓSZÓ

MÁRIO DE ANDRADE Makunaímá-ja egy forrongó� újatteremtõ korszak jelképe: a brazil irodalom és mûvészetönállósulását� öntudatra ébredését jelzõ modernista mozga-lom minden törekvése� eredménye és zsákutcája föllelhetõbenne. Írója egy földrésznyi országot jelenít meg� s szerte-len mesélõkedve� nyelvi leleményei és jóízû pajzán humoramég ma� ötven esztendõ múltával is magával ragadja az ér-tõ és fogékony olvasót.

A Brazília déli vidékein a XX. század elején kibontakozókáprázatosan gyors gazdasági fejlõdés társadalmi és szelle-mi téren is éreztette hatását: a kialakuló polgári és munkás-osztály körében hamar elterjedtek a korszerû gondolatok� sa gyakorta anarchisztikus megnyilvánulásokban kifejezõdõreformista elégedetlenség a kultúrában és a mûvészetben isváltozásokat sürgetett. Míg az ország fõvárosa� Rio de Ja-neiro a klasszikus� XIX. századi európai kultúra hagyomá-nyaihoz kapcsolódott ezernyi szállal� addig a São Paulo-ban felnõtt értelmiség új utakat keresett a megváltozottvalóság ábrázolására. Az egyre növekvõ kávékereskedelemés állattenyésztés felvirágoztatta az ország déli részénekközpontjává való São Paulo-t: gyárak sorát építették� ésegymás után nõttek ki a földbõl a modern épületek. A nyu-godt vidékies városka néhány évtized alatt hatalmas� nyüzs-gõ nagyvárossá alakult. Ettõl a gyors fejlõdéstõl megmá-morosodott fiatal mûvészek az elavult� idegen formákutánzása ellenében korszerû� XX. századi és� nem utolsó-sorban� sajátos brazil mûvészetet szerettek volna létre-hozni:

�Fényt� levegõt� ventillátorokat� repülõgépeket� munkás-követeléseket� idealizmusokat� motorokat� gyárkéménye-ket� vért� sebességet� álmokat akarunk a mûvészetben. Ésazt� hogy a verssorok nyomvonalában haladó automobil

233

berregése elriassza a költészetbõl az utolsó homéroszi is-tenséget is� amely a jazz-band és a mozi korában anakro-nisztikusan még itt szunnyadozik� s Á rkádia pásztorainaksípjáról és Heléna isteni keblérõl álmodik... Tiszta brazilmûvészetet akarunk� az ég és a föld� az ember és a titokédes gyermekét.�

Ezekkel a szavakkal vezették be az új törekvések elsõ nyil-vános seregszemléjét� az 1922 februárjában megrendezettModern Mûvészet Hetét� amely a modernista mozgalomnagyszabású seregszemléje volt. A gazdag kávéültetvénye-sek és gyárosok gyermekei megjárták az Óvilágot és azEgyesült Á llamokat: színes handabandázásuk és fergeteges�polgárpukkasztó száguldásuk São Paulo utcáin csak a fel-szín volt� amely alatt ott feszült mindaz� amit az elsõ világ-háborút megelõzõ és követõ évek technikai fejlõdéstõlmegittasult mûvészi irányzataiból és tudományos eredmé-nyeibõl magukba szívtak � az olasz futuristák� a franciadadaisták és szürrealisták költészete� Picasso kubizmusa�Pirandello színháza� Chaplin filmjei� Freud és Eistein tu-dományos munkássága mind-mind nagy hatással volt a hir-telen meggazdagodott� kulturális hagyományokkal nemrendelkezõ város fiatal mûvészeire. Ám munkásságukateleinte botrányok kísérték. Anita Malfatti festõnõ 1917-ben kiállított képeinek futurista különcségei felháborítják anézõket� s a Modern Mûvészet Hetének egyik-másik ren-dezvénye is füttykoncertbe fullad. Maguk a mûvészek istudatosan törekszenek arra� hogy felborzolják a polgárokidegeit� és harcba induljanak a megcsontosodott ízlés ellen.

A húszas évek elsõ felében született versek � a moderniz-mus elsõ szakaszában a költõi formák uralkodnak � a se-besség� a gép és a nagyváros bûvöletében keletkeztek: Má-ria de Andrade Paulicéia Desvairada (Eszeveszett SãoPaulo) címû verseskötetében is hol elragadtatással� hogyfinom iróniával dicsõíti a Város-anyát� São Paulo-t� meg-teremtve ezzel a modernista látásmódra olyannyira jellem-zõ lelkesedés és gunyorosság kettõsségét.

234

A sebességmánia� a technikai civilizáció tisztelete� az idõsajátos felfogása és ábrázolása� a futurizmus� a szimul-tanizmus és a tudatalatti tartalmak költõi alkotóelvvé eme-lése pedig� ugyanakkor� a francia szimbolizmus hatásáttükrözi. A modernista írók és költõk az alkotási folyamat-ban az intellektuális rendet a tudatalattival helyettesítik� s aköltészet legfõbb vezérelvének a gyorsaságot és a szintézis-teremtést � a modern élet e két jellemzõ vonását � tekintik.Formailag is szabadságot hirdetnek: a költõnek szabadonáradó� rímtelen versekben kell kifejeznie benyomásait ésérzéseit� s minél többet kell merítenie a mindennapok élõ� sajátosan brazil �� a költészet hagyományos kifejezés-rendszerétõl eltérõ nyelvébõl.

De a modernista költõk hamarosan rádöbbennek arra�hogy az európai izmusok átvétele s a modern kor csodáinakmegéneklése kevés ahhoz� hogy sajátosan brazil irodalmatés mûvészetet hozzanak létre. Oswald de Andrade 1925-ben megjelent verseskötete� a Pau Brasil már címében is azország jelképévé magsodó brazilfára utal� Mário de And-rade pedig így ír egy levelében: �Véget ért a másolás. Nin-csenek sem dadaisták� sem szürrealisták� sem expresszio-nisták Brazíliában... Teljesen Brazília felé fordítottuk a lel-künket� és mindenki a saját megfigyeléseinek megfelelõenvalósítja meg Brazíliát... Nyelvében� szerelmi szokásaiban�társadalmi viszonyaiban� hagyományaiban� mûvészetébenalkotjuk újjá a brazil embertípust.�

A brazil írók és költõk a modernista ihletésû brazil hõs-ideál megalkotásán munkálkodnak. Kirajzanak a városból�bejárják az ország eldugott vidékeit� hogy ott helyben� afélvad indián törzsek és a civilizációtól elzártan élõ kabok-ló és néger parasztok õsi elemeket megõrzõ primitív-népikultúráját tanulmányozva jussanak el a hamisítatlan braziléletforma és a brazil ember lényegéhez. A természetes� akereszténység és a portugál gyarmatosítás elõtti embert ke-resik. Ez a múlt- és nemzeti identitáskeresés némiképpenhasonló Sztravinszkij� Chagall vagy éppen a mi Bartókunk

235

és Kodályunk alkotómunkájához� hogy a �primitívet�� anépi-nemzetit � az elfeledett értékeket � lejegyezzék és mû-veikbe beledolgozzák� még mielõtt a fejlõdõ technika el-pusztítaná õket.

A brazil mûvészetben megjelennek az indián� a néger ésa kabokló kultúra elemei és mítoszai. Az irodalomban egy-szerre az õserdõ és a puszták mélyén addig elfeledve élõemberek szemléletmódja válik uralkodóvá: a mûvészek fel-használják alkotásaikban az õserdei és a pusztai mitológiaszimbólumait� mert ilyen módon akarnak kialakítani egykizárólagosan brazil elemekbõl összeálló nemzeti mûvé-szetet.

1928-ban a Diário de São Paulo címû újság melléklete-ként megjelenik a Revista de Antropofagia (Kannibál Folyó-irat)� amely az új mozgalom� a primitivizmus fórumává lesz.A tupi indiánokat tanulmányozó Oswald de Andrade ki-kiáltja magát a primitivizmus apostolának� és így ír Kan-nibál Kiáltvány-ában: �Csak a kannibalizmus egyesít ben-nünket... Tupy or not tupy� that is the question.�

Bár a Kannibál Kiáltvány sem volt mentes a mozgalomkezdeti idõszakára jellemzõ polgárpukkasztó handabandá-zástól� az 1928-as esztendõ már mindenképpen a moder-nizmus felnõttkorát jelenti; a nemzeti� a politikus és a szo-ciologikus érdeklõdésû irodalom gyõzedelmeskedik a koz-mopolita és pszichologizáló törekvések felett.

Ebben az idõszakban� a mozgalom végérvényesen brazil-lá és nemzetivé válásának idején� a költészet és a próza kor-szakváltásakor jelenik meg a Makunaíma. Írója 1926 de-cemberében� mindössze egy hét alatt vetette papírra elsõváltozatát � élénken éltek még benne a szürrealizmus auto-matikus írásról szóló tanításai �� majd többször átdolgozva�1928-ban adta közre nyomtatásban.

Különös és meghökkentõ alkotás a Makunaíma� már elsõpillantásra is� annál is inkább� mert következetesen kisiklika mûfaji meghatározás megszokott skatulyáiból. Írója rap-szódiának nevezte� s joggal� mert mûve a költészet és a re-

236

gény határvonalán áll: a kabokló gesztaénekek mûfaji jel-legzetességei keverednek benne a pikareszk regények� a mí-toszok és a legendák elemeivel s a modern költészet formaimegoldásaival. Prózai eposznak is mondhatnánk témájaszerint� de mindenképpen olyan eposz volna� amely nemveszi túlságosan komolyan önmagát. Eposz volta ironiku-san és nem epikusan nyilvánul meg� mert bár � írója szerint� egy egész nemzet sorsát öleli föl� fõhõse �jellem nélkülihõs�� akinek tetteibõl hiányzik bármiféle nagyság� mintahogy a mûbõl is hiányzik bármiféle történelmi vagy föld-rajzi következetesség.

Mário de Andrade a Makunaímá-ban Brazília szintézisétakarta megteremteni. Látásmódja a folklórban gyökerezõprimitivizmus jegyében fogant� s az író az ebben rejlõ esz-tétikai lehetõségek maradéktalan kiaknázására törekszik. AMakunaíma rendezõ elvévé az õserdei indiánok mágikusgondolkodásmódját teszi� s ettõl mûve olyan lesz� akár egykeleti mese: eltûnik a választóvonal a reális és a természet-fölötti� a valóságos és a mágikus között� a természet és azember eggyé olvad� és minden mindenné átalakulhat � em-berek dombbá vagy csillaggá változnak� a holtak testébõl fasarjad.

A rapszódia fõhõse is ilyen ösztönös� állandó változásbanlevõ õs-tudatanyag hordozója� akit csupán a félelem és agyönyör érzése irányít. Ennek a tulajdonságok nélküli� ha-tározott célok híjával élõ hõsnek a megteremtésével Máriode Andrade egyúttal válaszolni akart a modernizmus hõs-teremtõ igyekezetére� amely Marinetti lottatoré-jánakmintájára dinamikus és sportos embertípusban szerettevolna megtestesíteni a tipikus brazil irodalmi hõst. Maku-naímában viszont egy csöpp küzdeni akarás sincsen� csu-pán parttalan üzekedõ kedve és gyávasága sodorja õt újabbés újabb kalandokba. Ellentmondásos vonásokból össze-gyúrt figurája� állandó testi és lelki átváltozásai révén egyegész nemzet szimbólumává válik� sõt írója egyetemes ér-vényû latin-amerikai hõst szeretett volna formálni belõle.

237

Makunaíma sorsa� életútja is jelképes: az õserdõ mé-lyébõl érkezik a modern nagyvárosba� de megcsömörlik amodern gépi civilizációtól� s mindent odahagyva visszain-dul az õserdõbe. Ám nincs hová megtérjen� mert szülõfa-lujában nem várja õt senki� nem talál egy élõ lelket sem apusztulásnak indult kunyhókban. A hõs bolyongása mint-egy példázza az író állásfoglalását is: csak az �õserdõ� és a�város� ötvözõdésébõl születhet meg az új� ténylegesenbrazil kultúra.

Mário de Andrade� amikor hõsével � és az olvasóval �végigjáratja az õserdõ-város-õserdõ utat� nem csupán abrazil ember különbözõ megjelenési formáit és életlehetõ-ségeinek sokszínûségét villantja föl� hanem ugyanakkor azegész hatalmas országot földrajzilag és történelmileg vala-miféle szerves� egyidejû alakulatként fogja föl� a primitív�mágikus szemléletet kiegészítve a futurizmus és a szürreal-izmus egyik kedvelt módszerével� a szimultanizmussal. Atalizmánját keresõ hõs többször is végigszáguld Brazílián�és a roppant méretû ország � történelmi távlataival� állat-és növényvilágával� legendáival és mítoszaival � mint ho-mogén� egynemû egység jelenik meg.

Ez a hatalmas szintézisteremtõ igyekezet eredményezte�hogy � Virginia Woolf Joyce Ulysses-érõl mondott szavaitidézve � Mário de Andrade Makunaímá-ja �emlékezeteskudarccá� vált; az író nem volt képes összegyúrni� homo-gén egységgé alakítani rapszódiájában azt az anyagot�amely az õ korában� de még napjainkban is a maga sok-színû� regionális és különbözõ kultúrkörökbõl táplálkozószéttagoltságában létezik és fejlõdik.

Költészet és próza ötvözõdik a Makunaímá-ban; nem le-het úgy olvasni� mint egy regényt� noha terjedelme és cse-lekményessége ezt sugallná; a költõi tömörítés és az irodal-mi formáknak fittyet hányó� kirobbanó mesélõkedv élegyütt benne. Gondosan kidolgozott� feszes szerkezetû ré-szek váltakoznak elnagyolt� pongyolán odavetett fejezetek-kel� mintha az író maga sem tudott volna helyenként mit

238

kezdeni az anyagával. Mário de Andrade páratlan lelemé-nye� amit sajnos a fordítás csak tökéletlenül� sõt bizonyosvonatkozásokban egyáltalán nem tud visszaadni� a Maku-naíma nyelvezete� amely annak a monstruózus brazil lény-nek a nyelve� aki pontos arányokban magában hordozzavalamennyi indián� néger és európai bevándorló nyelvigénjeit és minden tevékenység� minden kor és minden táj-egység lexikális emléknyomait.

A Makunaímá-nak nem akadtak követõi: a hatalmas�sokszínû és sokarcú� ellentmondásoktól terhes ország egé-szének egyidejû� összefoglaló ábrázolása megoldhatatlanmûvészi feladat volt. Bár a modernista irodalom számára atovábblépést egy jelentéktelen alkotás� José Américo deAlmeida A Bagaceira (A cukorgyár) címû regénye jelen-tette� amely a Graciliano Ramos� Jorge Amado és mások�majd késõbb João Guimarães Rosa mûvein keresztül ná-lunk is ismertté vált ún. �északkeleti regény� elõfutára lett�a Makunaíma hatása azóta is jelen van a brazil irodalom-ban. Amikor Oswald de Andrade a rapszódia megjelenéseután azt írta� hogy Mário de Andrade �megalkotta a cik-likus brazil hõst és ötven évre elõre a hazai költészet nyel-vét�� megsejtette� hogy miben áll a Makunaíma jelentõ-sége; Brazília bevonult az irodalomba� s a rapszódia ösz-tönzõ példaként szolgálhatott mindazoknak� akik az elkö-vetkezõ évtizedek során a nemzeti irodalom kimunkálásándolgoztak.

PÁ L FERENC

TARTALOM

I. MAKUNAÍMA / 5II. FÉRFIKOR / 13

III. SZÍ� A VADON ANYJA / 23IV. BOIÚNA LUNA�

A HOLDDÁ VÁLTOZOTT ANAKONDA KÍGYÓ / 31V. PIAIMÁN� AZ ÓRIÁS / 43

V I. A FRANCIA DÁMA MEG AZ ÓRIÁS / 59V II. MAKUMBA / 71V III. VEI� A NAP / 85

IX. LEVÉL AZ AMAZÓNIAI ASSZONYOKNAK / 95X. PAUÍ-PÓDOLE� AZ ÓRIÁS MITU MADÁR / 113

XI. A VÉN SZEIUCI / 123XII. A VÁNDORÁRÚS� A SELYMES GULYAJÁRÓ

ÉS AZ EMBEREK IGAZSÁGTALANSÁGA / 143XIII. ZSIGÉ TETVESKÉJE / 155

XIV. A MUIRAKITÁN-TALIZMÁN / 167XV. OIBÉ PACALJA / 181

XV I. AZ URARICOEIRA / 197XV II. A NAGYMEDVE / 213

EPILÓGUS / 227UTÓSZÓ / 231

Szokatlan mûvet kap kezébe a magyar olvasó: egy színes� cso-dákkal teli� egzotikus mesét� melynek hõse� Makunaíma� a ta-panyumasz-indiánok utolsó sarja vándorútra indul a brazilõserdõ mélyérõl� hogy megkeresse elveszett talizmánját. Lus-tasága� csillapíthatatlan szerelmi étvágya különös kalandokbasodorja õt az út során� mígnem végül eljut São Paulo kõrenge-tegébe� a modern nagyvárosba� ahol Esunak� az afro-brazilvallás fõistenének segítségével és saját ravaszságával legyõzi a

perui óriást� aki elveszett talizmánját bitorolja.A modern mese� mely a földrésznyi nagyságú Brazíliát vará-zsolja elénk� egy európai mintákon nevelkedett modernista köl-tõ� Mário de Andrade boldog hazatalálása szülõföldjének kul-túrájába� az indián mítoszok fantasztikus világába. Ebben avilágban minden megtörténhet: nincs� ami gátat vetne a trópusi

növényzet bujaságával tenyészõ fantáziának.

Az ÍBISZ KÖNYVKIADÓ BT. kiadása1173 Budapest� Búbosbanka u. 5/b

tel/fax: 1-256-57-91Felelõs kiadó Rosta Katalin

A tördelés az SZBÉ Bt. munkájaNyomta a Gyomai Kner NyomdaFelelôs vezetô Papp Lajos igazgató

Készült Gyomaendrõdön� 2000-benFelelõs szerkesztõ Pál Ferenc

A kötetet tervezte Sz. Bodnár ÉvaKészült 13�91 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 9294 05 5