Márton Áron

Válogatott írások és beszédek

Szerkesztõbizottság:

Fekete VinceFerenczes István

György AttilaLövétei Lázár LászlóMirk Szidónia-Kata

Molnár Vilmos

Márton Áron

VÁLOGATOTT ÍRÁSOKÉS BESZÉDEK

Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2013

A könyv megjelenését támogatta:

Válogatta: Lázár Csilla

Lektorálta:Kuszálik Péter és Marton József

Sorozatterv: Léstyán Csaba

© Gyulafehérvári Római KatolikusFõegyházmegyei Hatóság

© Hargita Kiadóhivatal

ISBN 978-973-7625-52-6

I.ELÕADÁSOK, TANULMÁNYOK

Apák és fiúk*

Az utóbbi évek agyonírt témája. Mégis az erdélyi kato-likus fõiskolás ifjúság újabb megnyilatkozásakor a feléjefordult sok jóakarat és érdeklõdés indokolttá teszi, hogyegyelõre csak két szempontból, egyúttal két kérdésreadandó válasz gyanánt is elõhozzam: 1. Milyen alaponbírálja az ifjúság a múltat és 2. milyen értékû az a bizonyoskatolikus öntudat.

1. Gondtalan gyermekkora nem volt. Mikor szemeiteltek értelemmel s rányílnak ezer kérdéssel a világra, azõt körülvevõ világból az embermészárlásra berendezettroppant vágóhíd egy-egy funkciója, egy-egy kegyetlenjelenete égett bele gyermekkori lelkének odatartott le-mezébe. Látta a gondokkal kelõ és sóhajokkal fekvõ édes-anyját. Az apját elnyûtten, az évrõl-évre fordítgatott, min-den tenyérnyi helyén aggodalmas gonddal megstoppoltruhában, ahogyan a felmentésért (vagy mert nélkülözhe-tetlen, vagy mert untauglich volt) tíz ember helyett kop-lalt és dolgozott. Vagy katonaruhásan ritkán, de mindenhazatértekor több õsz hajjal, a szemeiben több palástol-hatatlan fásultsággal, lemondással. A másik csak a mesélõédesanya könnyein keresztül s az elmondott imák céljá-ból tudta, hogy van apja, bátyja, de van harctér, hõsihalott, hadifogoly. Napról-napra körülötte, szeme elõttnõtt a gyász s a megcsonkított emberek raja. Hamareltûnt még naiv lelkébõl is a felvert vad öröm. Ha kato-navonatokat vagy felvirágozott új osztagokat látott, azitthon maradottak jajveszékelésébõl s az erõltetett énekel-elcsukló hangjából kiérezte a nagy veszedelmet s adolgok, események mögül a rejtõzõ kegyetlen hatalmat.

Evett kukoricakenyeret, kávét cukor nélkül, és sokszorfelvette az apa otthon hagyott szerszámait. Amikor mér-tékkel mérhetõ nadrág viseléséig emberedett, az õ nad-

7

* Erdélyi Tudósító, 1932. (15. évf.) 26–29. p.

rágja is csukaszürke lett. Akárhol volt, a háborús organi-záció gyötörte, uniformizálta. S ijeszthetik még ebbõl azidõbõl lelkébe hullott sötétebb képek. S ijeszthetik is.Mert a háború züllése, a néha nagyon közelrõl látottbûnök, a becsület, az erkölcs erõs defektusai, az embe-rek, akiket az élet és érték háborús bizonytalansága apénz, élvezetek, sõt kiélés vad kergetésébe lökött, voltakelsõ benyomásai, és a visszagondolás öntudatával megin-dított emlékezet filmje most ezeket pergeti elé.

Hogy a háborús iskola nevelése mit adott és mit adha-tott, arról jobb nem beszélni. Aztán végigélte az 1918-asforradalom részeg õrületét. A hõsnek hallott és képzelthazatérõ apák és bátyák indokolatlan egymást marcango-lását, ezt az öngyilkos testvéri tivornyát. Az apák arcárólolvasta le a bekövetkezett összeomlás egész tragikumát.Gyermeke az állását, hivatalát, kenyérkeresetét veszített,vagy jó tíz éve egzisztenciájában fenyegetett, mindenpercében a jövõ bizonytalanságával megkínzott magyar-nak. S legtöbbjüknek még az is kijutott, hogy a pártpoli-tikai iskolareformátorok kezében õ legyen a minden évikísérleti nyúl. S hozzá kisebbségi iskolában.

Meglepetések nemigen érhetik. Nemzedék ennyi sú-lyos és csak sötét teherrel rég nem jött fel az élet színpa-dára. A középiskola elvégzése után a pályaválasztás döb-bentette rá igazán a kietlen és gyilkos valóságra. Mihezkezdjen és mi lesz vele? Választott kínzó reménytelenség-gel, s most tanul a céltalanság aggodalmában. A gazdaságinyomor, az öregek fejvesztett kapkodása, minden vona-lon kiütközõ, palástolhatatlan tehetetlenség, a szellemiélet zûrzavara, a megváltást ígérõ rendszerek ellentétesés sokszor hitelét vesztett hangja pedig felnyitották sze-meit az egyetemes válság meglátására. Jobb idõket nemélt, összehasonlításokat nem tud tenni, a valóság igaz,meztelen képe áll elõtte anélkül, hogy azt a visszaemlé-

8

kezés illúziói a háttéren átütõ múlt rózsaszínével igazerejében károsan, hazugul gyöngíthetnék.

A múlt és jelen ok és okozat. S ne értsék itt a múlt alatta háborút, vagy az azt közvetlen bevezetõ esztendõket,menjünk jóval hátrább. S amikor az ifjúság az apákatemlegeti, értetõdnek a nagy-, déd-, ükapák is. És úgy van,hogy a ma, minden keservével, külön fájdalmunk s azegyetemes csõd rajtuk keresztül következett be. Az ifjú-ság nem elítél ezzel a megállapítással, de mond ítéletet.A számára elõkészített és adatott jelenkeresés nélkül,eltitkolhatatlanul, szemet szúróan mutatja az okozatiösszefüggést, és ha a jövõ szerencsésebb kitapogatásátnem akarja veszélyeztetni, ki kell mondania, hogy a jelena múltban fogamzott meg.

Nyilatkozataiban lehetnek és vannak elszólások, fõ-képp a múltat illetõen kegyeletsértõen hangzó vagy me-rész kijelentések, túlságos önérzetes és bizakodó mondá-sok, de ezek egyrészt a temperamentum velejárói, más-részt pedig az a magyarázatuk, hogy az eléje zuhant té-nyek hatása alatt kénytelen jövõ sorsával halálos komo-lyan szembenézni. Nem jelenti azt, hogy önmagát egye-dül elégségesnek tartja, s visszalöki a segítõ kezet. Hiszenkeresi, számít is az öregekre. Elfogadja tanításukat, s vi-szont örül, ha a közösség érdekében állított önzetlenmunkában az õ erejét is igénybe veszik. Nem tagadja megaz értékeket, nem fog az apai háznak hetykén hátat for-dítani, hanem a nyers élet s a rövid múltjában szerzetttapasztalatok, testének-lelkének érzõ kora óta folytonossajgása tudatába hasították a valóságot, megcsinált követ-keztetéseit, s egészen természetes, hogy mikor az élniakarás elemi ösztönével s a tudatosság minden megfeszí-tésével a lehetetlen mából a szabadulás és élet lehetõsé-geit keresi, nem fogja és nem tudja az apák csõdöt mon-dott elgondolásait, állandó társadalmi berendezésrõl val-lott felfogását a szerencsétlenül praktizált formában bí-

9

rálat és maradék nélkül csupán a múlt hagyományostisztelete miatt átvenni.

Jelenleg itt áll. A legtermészetesebb alapon, mit az életlogikája adott alája. S célkitûzései mutatják, hogy jó he-lyen tapogatózik, s egy-két szempontot máris nagyonegészségesen fogott meg.

2. A katolikus öntudatot pedig éppen az ellenkezõhatást célzó jelenségek váltották ki benne. Megvallhatjukõszintén, hogy fõiskolás ifjúságunkra nem sok gondotfordítottunk. S mégis, a katolikus egyház ki nem védettannyi kisebbítése, ügyeink célzatos agyonhallgatása, akatolikus érdekért feladott faji érdek annyi hazug han-goztatása és magárahagyatottság ellenére is zömében

megmaradt legalább olyan katolikusnak, mint amilyen aháború elõtti ifjúság zöme volt.

Ez nem sok, mondhatják, és mondják is sokan. És iga-zuk van. Lehet, sõt kell nagyobb igényekkel elõállni, merta háború elõtti intelligencia színtelen katolicizmusávalcsakugyan nem érhetjük be. De azt kell mondanunk,hogy a nagyobb igények türelemmel munkált és kivártbeváltására, az öntudatosabb vallási élet kifejlõdésére isaz ifjúság mai lelki adottságában megvan az ígéret. Merta legkülönfélébb világnézetek zûrzavarából annyit márkivett, hogy csak a katolikus egyház kompromittálásárafutnak össze egy egyhangú szolidaritásba s fújnak egykövet. Nem hisz és nem dõl be olyan könnyen, mintpéldául az idõsebb generációk hisznek és bedõlnek azújságok katolikusellenes cikkeinek. Van látó szeme, sbenézett közelrõl az önpecséttel erdélyinek szabadalma-zott szellemi egyedárusok mûhelyébe is. A faji érdekelárulása címen beindított titkos vagy nyílt támadások-ban ismételten felfedezte az elfogultságot vagy a háttér-bõl dolgozó arcán a kárörvendõ mosolyt. A magyar egy-séghez való szerves tartozandósága, belõle fakadt élete,vele egy test-lelke a nép meleg kiszolgálására felszakított

10

ideális lobogása pedig öntudatában tartják, hogy vanolyan fia fajának, mint akármelyik más, s a kathexogénfajiságot egy csoport nem arrogálhatja magának. Innenmár csak egy lépés és éppen az eléje dobott gáncsokfogják tovább segíteni annak a belátásához, hogy a fajnakis legnagyobb értéke a meggyõzõdéses, gyakorlatian val-lásos férfi.

Nem tudom, de merek kételkedni benne, hogy a mos-tani hatvanévesek ezelõtt negyven esztendõvel a RerumNovarum-ot ismerték-e? A mai húszévesek ismerik, s aQuadragesimo anno-val együtt szemünkben az új törté-nelem korszakát megnyitó esemény. Ez a nemzedékmentebb minden múltbeli elfogultságtól, mint bárme-lyik elõdje. Minden eszmei le- és megkötöttség nélküljutott bele az életbe, s a társadalom minden eresztékénekszúette, hajdan büszke épületének szemei elõtt végbe-menõ mindennapos omlása túl korán rávette, hogy na-gyon komolyan gondolkozzék, s a mentés alkalmas esz-közeit, a szétmállott alap helyébe a biztosabbat, megke-resse. Már sejti a katolicizmus hatalmas kultúrértékeit, akétezer esztendõ óta mûvészetet és lelkiséget adó egyházprovidenciális szerepét, a birtokában lévõ, szociális meg-újhodásra alkalmas és képes örök friss erõket. Õszinteakarata, hogy a jövõ rendszerének kikezdésekor igazérték legyen a társadalmi épület anyaga. Lehet ideig-órá-ig esetleg maszlagolni, lehet táborba is, tömegesen isjobbra vagy balra elvinni, de csak ott fog megállapodniés akkor, ahol és amikor utópisztikus vagy jelszavas ideákhelyett a lehetséges emberibb élet alapvetéséhez a reálisértékû jeleket megkapta.

És az apák szerepe s mindenkié, aki az ifjúság s bennea jövõ saját sorsát lelkén viseli, itt volna fontos a közre-munkálásban. Annyi értéket tesz magáévá, amennyitszomjas lelke elõtt fel tudunk tárni. A múlt századbóláthozott szerencsétlen liberalizmus pogány könnyelmû-

11

sége, a szovjet révén világhatalommá robbant marxi szo-cializmus kíméletlen egyoldalúsága szemében ma aligtöbbek tartalmatlan vagy szenvedély keltegetésére alkal-mazott jelszavaknál. Azt ismeri el tekintélynek, s az elõtthajlik meg, amelyik tartalommal, saját belsõ súllyal jele-nik meg elõtte.

(Forrás: Márton Áron írásai és beszédei. I. kötet. Szerk.: Mar-ton József–Nemes István. Gyulafehérvár, 1996. 47–50. p.)

12

Világnézet és nevelés*

I. Az ember emberi élete akkor kezdõdik, amikor ész-reveszi a rajta kívül létezõ világot is. Amikor rádöbben,hogy a tõle különbözõ dolgok megmérhetetlen sokaságaáll vele szemben. S megindul a gondolkodás és nyomá-ban a nyugtalan kérdezés. Ismerni, tudni akar. Az eléjekavargó, az érzékeinek és értelmének ütközõ jelenségekértelme után kérdez. Fõképpen pedig három kérdés iz-gatja. Már a gyermek folytonos kérdezése, amivel környe-zetét az egyszerû szemlélet alapján ostromolja és sokszorzavarba ejti, de még inkább a fejlõdõ és felnõtt emberfilozofikus elmélyedése az utolsó három kérdést tapogat-ja: honnan van mindaz, ami körülvesz, mi az értelme ésmi a végsõ célja, rendeltetése?

A válasz tulajdonképpen kettõ lehet: vagy elismeri,hogy a világot Isten teremtette és rendeltetését õ hatá-rozza meg, vagy pedig ezt több-kevesebb fenntartássaltagadja. És a világnézetet mindig erre a három kérdésreadott feleletnek a tartalma határozza meg. A világnézettehát az az átfogó szemléletforma, amelyet az emberönmagának a lét és az élet legfõbb kérdéseirõl kialakít,mellyel az élet eredetére és céljára feltett kérdést megvá-laszolja. A hangsúly azonban azon van, hogy az ember avilág jelenségeit illetõleg tudatosan állást foglal. Nem éribe azzal, hogy a meglévõt csak tudomásul vegye és meg-ismerje, hogy a lét titkait és törvényeit csak feltárja, minta tudomány, hanem értékeli. A világot nem fogadja elúgy, ahogy adódik, hanem egy legfõbb érték alapjánalakítani akarja. Nem marad elméleti téren, hanem azelmélet gyakorlati megvalósítására törekszik az élet min-den síkján: gazdaságban, politikában, tudományban, mû-vészetben, erkölcsben, nevelésben stb. Igyekszik a világteljes képét a saját képére átgyúrni.

13

* Erdélyi Iskola, 1933/34. (1. évf.) 5–6. sz. 233–238. p.

Ma az élet csatazajos mezején négy világnézet harcolezért az élet fölötti uralomért: a liberalizmus, a bolseviz-mus, a fasizmus és a katolicizmus.

A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forra-dalomból megszületett polgáré, aki nagyképû, fitogtatotttudálékossággal ránevelõdött arra, hogy az élet legna-gyobb és mindig égetõ kérdéseit is közömbösen kezelje.Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törõdikvele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy,s az életet az állam is és az egyes ember is minden vallás-erkölcsi kötöttségtõl függetlenül rendezheti be. Legna-gyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazsá-gokat az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket akorlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák.Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján ki-kezdte, kettõs moráljával, nyers erotikába fulladt irodal-mával, mûvészetével pedig teljesen szétdúlta a társada-lom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett ésalkalmazott szabad versenyével meghizlalta az élelmesekkis csoportját, és a technikai fejlõdés szédítõ fokán meg-szégyenítõ nyomorba nyomta a túlnyomó többséget; jogielméletével a társadalmak élére állított minden ügyekkorlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bõbeszédû, srendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratábólösszeálló, tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette,világra hozta a bõrünk egész felületén és lelkünk legben-sõ mélyén is égetõ fájdalommal szenvedett átkos, kilátás-talan mai életet.

A bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak. Marxés Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltakmeg félúton, a liberális tételekbõl lehozták [levonták] alegvégsõ következtetéseket. Kant még annyit mondott,hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx márbiztosan hirdeti, hogy nincs. A 18. és 19. század termé-szettudománya az anyagelvûség igazolására kitalálta, tu-

14

dományos és népszerûsítõ nagy hanggal a közvélemény-be szuggerálta a majoméletet, s dr. Amschler Wolfgangtanár szerint a szovjet tudományos intézetekben ma ma-jom-spermákkal termékenyítenek meg nõket, hogy a li-berális „tudományosság” kedvenc elméletét, az emberállatiasságát, eleven érvekkel támogassák. A liberális par-lamentek sürgõs teendõként hajszolták keresztül a házas-társak elválását megkönnyítõ törvényeket, s az orosz kó-dexben ma a házastársi viszony elõ sem fordul. Luna-csarszkij népbiztos pedig annak idején dicsekedve kö-zölte, hogy a megvolt családokból is egyedül az urálibányamunkásság körében 50 000-et sikerült „leépíteni.”A tõke a liberális parlamentek mellett, sõt azokon keresz-tül úgy használta ki az ország népét, ahogy akarta, atanácsköztársaság államkapitalizmusa pedig egy elméletigazdasági rendszer esztelen erõszakolásával támaszt é-hínséget, s a megindult éhes tömegeket lovasdandárok-kal, vagy a biztosabban ölõ gázzal ezerszámra kegyetle-nül küldi a halálba. Rousseau kiadta a jelszót: vissza atermészethez! Az újkor pedagógiája utána szajkózta, az„alapjában jó természet” szabad kifejlõdését követelte, sha igazak azok a borzalmak, amelyeket az európai kom-munista nevelés elveinek és gyakorlatának ismerete utánaz oroszországi megfigyelõk beszámolói alapján a szovjetiskoláról el kell hinnünk, akkor a bolsevizmus itt is csakkövetkezetességét mutatja, csak követi a liberális elveketa többi kultúrterületeken érvényesített százszázalékos-sággal a nevelés terén is.

A fasizmus az Istent pusztán hasznossági tényezõkéntveszi. Evangéliumában legfelsõbb érték a faj. Elsõ tételeígy hangzik: Szeresd a fajodat mindenekfelett, s a többi-eket gyûlöld. Olasz kiadását a Duce okossága és XI. Piuspápa személyes hatása sokban szelídítette, de Mussoli-niról is tudjuk például, hogy egy némettanárt az Adriaegyik szigetére számûzött, csak azért, mert egy-két német

15

gyermeknek anyanyelvükbõl magánórát adott. A hitleriz-mus hasonló tüneteit világgá jajgatták, ismerjük. A túlzófajiság jegyében indult mozgalom fajistenítésében az ön-zésig fokozott nemzeti érdekeket mások jogaival szem-ben is és brutálisan követeli. Rendszerében az állam nemjogállam, hanem hatalmi állam egy fajnak a szolgálatában.A fasizmus tiszta elméletében a házasság szabályozását, agyermek védelmét, a nevelés irányát kizárólagosan fajiszempontok és nem egyetemes érvényû erkölcsi normákírják elõ. Nem nehéz ennél sem a liberalizmussal valószellemi rokonságot felfedezni. Amit a liberális állammagának követelt az államban megszemélyesített nem-zet tagjai és élete fölött, ugyanazt a mindenható hatalmatgyakorolja a fasizmus, csak nyíltabban, diktatórikus mó-don és egyetlen, tehát igazságtalan szempontra beállítva.

A katolicizmust az különbözteti meg minden más vi-lágnézettõl, hogy alaptételeit nem emberi okoskodá-sokra, hanem tényleges isteni kinyilatkoztatásra vezetivissza. A többi világnézetek a világ értelmének magyará-zatát egy elv (monizmus) alapján erõszakolják. A világtólmegkülönböztetett személyes Istent, az anyagtól lénye-gileg különbözõ szellemet, a testtõl külön is létezhetõlelket elsikkasztják vagy legalábbis zavarosan fogják fel.A katolicizmus a leghatározottabb kételvûség (dualiz-mus) alapján áll. Tanítja, hogy van a világtól különbözõ,öröktõl létezõ személyes Isten, van anyag és szellem, vantest és lélek. Az ember földi életét szabadon rendezhetibe, de boldogulása teremtmény mivoltából következõ-leg a Teremtõ akaratának teljesítéséhez van kötve. Kul-túrfeladatának megoldása, hogy a földet uralma alá hajt-sa, erõit megfékezze, és kincseit birtokba vegye, hogy azegyes számára leküzdhetetlen nehézségeket együtteserõvel lebírja, összefogásra kényszeríti, államok keretei-be és szervezetekbe tömöríti, de az állam létjogosultságáta polgárok érdekeinek igazságos szolgálatában bírja, te-

16

hát hatalmi körét a természetjogban és kinyilatkoztatotttörvényekben megnyilatkozó isteni akarat szabályozza.Az egyes embernek is, a legkisebb közösségnek, a család-nak és a nagyobb közösségnek, a társadalomnak is meg-vannak a természetben gyökerezõ, Istenadta jogai a sza-badsághoz, tehetségeinek szabad fejlesztéséhez, sajátkultúrához, az emberhez méltó kultúrélethez, s munkájaután az ehhez szükséges és elégséges anyagi javakhoz. Azállamnak ezeket tiszteletben kell tartania. Feladata az,hogy polgárait kivétel nélkül támogassa, az egyéniségegészséges, lehetõleg teljes kifejlõdésére legalkalmasabbéletmód és körülmények megközelítésében s ezzel a föl-di kultúra legmagasabb céljának, Isten dicsõségének ésa lélek üdvösségének szolgálatában segítse.

II. A világnézet alapelemeit már a gyermek átveheti,fejlõdése azonban a világnézet fejlõdését is jelenti. S ezlehet kiteljesedés, az átvett gyermekkori világnézetneköntudatos megalapozása és elszélesítése, de lehet annakelváltozása is. Az iskola ismeretei új, meggyõzõ érveketszolgáltathatnak, vagy pedig az otthon felszedett irányhelyességét a gyermek elõtt kétségessé tehetik. Jelent-keznek kételyek is. Sorscsapások, a világ jelenségeinektitokzatossága, az élet és a hit kézzelfoghatóan nem bizo-nyítható kérdései zavarokat idézhetnek elõ.

És itt vetõdik fel a kérdés, hogy a pedagógiával kapcso-latba hozható-e világnézeti kötelesség? A pedagógus fel-adatai közé tartozik-e a világnézeti nevelés? Azt kell mon-danunk, hogy igen.

1. Már a nevelésnek, mint jelenségnek a vizsgálata vi-lágnézeti elemekre, mégpedig a keresztény világnézet-nek az elemeire (test–lélek, külsõ–belsõ világ, szabadakarat–kényszer), a keresztény világnézet kettõsségére,dualizmusára mutat vissza.

17

a) A nevelés két tényezõnek, egy szubjektív és egyobjektív tényezõnek az eredõje. A kultúra, a természet ésa mindkettõben megnyilatkozó eszmék és értékek hat-nak a fejlõdõ emberre. Azonban nevelés csak ott van,ahol a külsõ világ behatásainak ezt a záporos zuhatagát,a gyermekre ható benyomásoknak ezt az özönét az ob-jektív világtól megkülönböztetett szubjektív tényezõ cél-irányosan rendezi. Tehát a nevelésben, mint jelenségbenis, két tényezõ küzdelmét szemlélhetjük: az egyik kaoti-kus, rendetlen s ezért deformáló hatású, a másik a káosz-ból igyekszik kiválogatni és a gyermekkel kapcsolatbahozni azt, ami a fejlõdését hasznosan segíti elõ.

b) Az ég és föld különbözõségû két elemnek, az anya-ginak és szelleminek a találkozása megint csak a nevelés-ben szemlélhetõ legvilágosabban. A test fejlõdik, él.Ugyanazon törvények érvényesülnek nála, mint az állat-nál, mint a növényben. S ezzel szemben van benne egymásik alany, egy magasabbrendû rész, amelynek másigényei vannak s a testtõl bizonyos fokig függetlenül ésegészen más törvények szerint fejlõdik. Egészséges test-nek nem mindig felel meg a szellemi életet hordozómegfelelõen egészséges alany. Viszont fejletlen és for-mátlan testben is lehetséges és elõfordul nagyon fejlett,egészséges, formás lélek.

c) Senkinek sincs annyi alkalma megfigyelni a kény-szernek és a szabad akaratnak titokzatos keresztezõdése-it, mint éppen a nevelõnek. A kezében lévõ emberanya-gon érzékelheti az ösztönös erõknek sokszor elementá-ris feltörését és a vele szembe állított szabad akaratnakfékezõ hatalmát. A nevelõ kezében a formáló vésõ aszabad akarat. S minden törekvése az, hogy a gyermek-nek is ezt a vésõt acélos, biztos fogással adja a kezébe.Örökölt terheltségek törvényszerûen fejlõdõ útját isegyes esetekben ezzel eltömheti, vagy ártalmatlan irány-ba vezetheti.

18

d) Vagy kell-e kézzelfoghatóbb bizonyíték a dualizmusmellett, mint amit szolgáltat az önnevelés ténye; amikora felsõbb én szemben áll az alsóbb énnel, a gondolat azösztönnel, a szellem az anyaggal, a lélek a testtel. Amikoraz ember mintegy kézbe veszi önmagát, s tudatosan dol-gozik azon, hogy önmagán kihozza egy tökéletesebb for-mának a vonásait.

Ez a nevelés jelenségében szemlélhetõ felsõbb és al-sóbb rész, akarat és kényszer, külsõ és belsõ, objektív ésszubjektív világ a keresztény világnézet dualizmusárautal. Tehát a nevelés filozófiája világnézeti mélységekbenyit le, s az alapigazság, amit feltár, a keresztény világné-zet kiinduló tétele. Az, hogy a gyermekben megfigyeltbontakozás, fejlõdés, folytonos nyugtalanság a tökélete-sebb életformák felé tulajdonképpen a teremtménynyugtalansága, mozgása, tendenciája az abszolút tökéle-tes lény, a teremtõ Isten felé.

2. Ennek ellenére nálunk, ahol még a széles rétegeklelke a liberalizmus közömbösítõ vizein úszik, szívesentagadják a világnézeti nevelés kötelességét. Az elhárító éskibúvó törekvéseknek általában három indoklása szo-kott lenni. Az egyik szerint a nevelés célja csak az, hogya gyermek elõtt a kulturális értékeket kiteregesse a gyer-mek tehetségének és fejlettségi fokának megfelelõen, deállásfoglalását nem befolyásolhatja. A másik arra hivatko-zik, hogy a pedagógia önálló tudomány, megvan a saját,minden más tudományétól különbözõ tárgya, megvan-nak a saját törvényei és eszközei. A világnézettel tehátnem hozható kapcsolatba. A harmadik, összetévesztve avallást a világnézettel, a világnézeti nevelést is a hittan ésa hittanár körébe utalja. Azonban ezek is csak kifogások,mert:

a) olyan nevelés, mely a gyermeket minden világnézetibefolyástól mentesen, csak önálló állásfoglalásra készítielõ, nincs és nem is lehet. A nevelés feladata az, hogy a

19

fejlõdõ embert a nevelés tartama alatt egy magasabbrendezettségbe segítse, az összhangzatos, egyensúlyo-zott embert formálja. Márpedig a formálás, az egyensú-lyozás, az összhang és rendezettség megteremtése fölté-telezi, hogy a nevelõ a közölt és közlendõ ismereteketvalamilyen mérték alapján értékelje. Ismernie kell tehátaz értékeknek egy sorát, az értéksor megalkotása viszontföltételezi egy legfelsõbb értéknek az elismerését, amely-hez a többi méretik és igazodik. Ez a legfelsõbb értéklehet az anyag vagy a szellem, a pénz vagy a becsület, atudás vagy a lélek, a világ vagy az Isten, a faj vagy azemberiség, de bármi legyen is, mindig világnézeti alap-ban gyökerezik.

b) igaz, hogy a pedagógia független tudomány, vannaksaját törvényei és megvan a saját módszere, de éppensajátos tárgyánál fogva nem tud a világnézettõl elvonat-kozni. Tárgya a növésben lévõ ember formálása. Az em-ber pedig a nevelés, illetve neveltség szempontjából alak-talanul jön a világra. S alakulását a legkülönbözõbb ténye-zõk befolyásolják: az élettani adottságok, a fejlõdõ képes-ség ösztönzése, a környezet, a tapasztalatok, ismeretek ésélmények stb. A nevelésnek az iránya tehát összeesik avilágnézet irányával. A világnézet eleven és cselekvõ kap-csolatba akar hozni az élettel. A nevelés ugyanerre törek-szik. A gyermeket, a bontakozó emberi életet olyan elvek-kel, ismeretekkel, lelkesedéssel, élményekkel akarja ellát-ni, hogy az élet minden viszonylatában el tudjon igazod-ni. Szándéka az, hogy a kezébõl kikerülõ ember ne legyena történések akarat nélküli labdája, ne a körülményekalakítsák, hanem õ alakítsa az életet.

c) a vallás és a világnézet határai nem azonosak. A vallásaz egyes embernek az Istenhez való személyes viszonyáthangsúlyozza. A világnézet pedig fogalmi szükségszerû-séggel a világot mint egészet nézi, totalitásra törekszik.Akarja az egész emberi életet, az államot, a politikát,

20

gazdasági életet, mûvészetet, tudományt, a társadalmat,a családot, s fõképpen a fejlõdõ ember alakítására hiva-tott nevelést, hogy a társadalmat átgyúrja saját képére éshasonlatosságára. Ezt teszi ma a kommunizmus, ezt afasizmus és, ahol még teheti, ezt teszi és a múltban ezttette mindenütt a halálra ítélt liberalizmus. Közismert,hogy az egyetemi tanszékek betöltését elsõsorban liberá-lis szempontok érvényesülése irányította. Ezek szerintnevelték politikusainkat, jogászainkat, bíráinkat, köz-igazgatási és közoktatásügyi embereinket. Középiskolá-inkban is jórészt csak olyan tankönyvek nyertek jóváha-gyást, amelyek történelem- és irodalomszemléletben, ter-mészettudományos felfogásban a liberális gondolkodás-sal egyeztek. Világnézetre neveltek az egész vonalon.Nem hagyták azt soha és sehol csak egy tárgyra, egyetlentárgynak az elõadójára. A hittanár szerepe az utolsó évti-zedekben nagy általánosságban védelmi munka volt:mentenie kellett a keresztény világnézet számára azt,amit heti két órában az ismeretközlés és lelkesítés útjánmenthetett.

III. A pedagógus tehát a nevelés világnézeti feladataelõl nem térhet ki. S ha most az általános szempontokaterdélyi, és itt is a magyar és katolikus területre állítjuk be,a feladat kötelezõ volta még inkább megnõ. Eltekintveattól, hogy intézményeink az alapítók és az iskolafenntar-tó hatóság szándéka szerint kifejezetten a keresztényvilágnézet szolgálatában állanak, a létében erõsen fenye-getett magyar katolikus közösség legtermészetesebb kö-vetelése is az, hogy iskolái a jövõ nemzedéknek adjákmeg azt a tájékozódást és lelkében hívják elõ azokat azerõket, amelyek egy nép életének és értékeinek nemcsaka megmentésére, hanem a továbbfejlesztésére is képe-sek.

Eszmei áramlatok párviadala tombol az élet mindensíkján. S a nagy küzdelem célja az életnek és elsõsorban

21

az életet hordozó jövõ nemzedéknek a meghódítása.Tehát a magyarság méltán várhatja, hogy a nevelés súlyosfeladatait hivatásszerûen vállaló testület megértse aggo-dalmait, s gyermekét a hangos irányok közül a biztosabb-nak kiválasztásával segítse.

A választás nem lehet nehéz. A helyzetkép napról napratisztul. Az Istennel komázó, magát kaszinókban s ún.politikában kiélõ polgár világnézete, a rossz emlékû libe-ralizmus az utolsókat rúgja. A marxizmus a vezetõk erköl-csi nihilizmusa miatt nemcsak hitelét veszítette, hanemrendszerének a gyakorlati életbe áterõszakolt belsõ el-lentmondásaiból elõálló tarthatatlan állapotok miatt ha-lálos csõdben van. A fasizmus, a hitlerizmus a nagy nem-zeteknek egy ideig talán lehet ereje, de türelmetlenségeés kizárólagossága a kisebbek felé igazságtalan, s a nem-zetek között úgyis elég mély ellentéteket pogányul mégmélyebbre ássa. Tartalmának elfogadható részét pedig akereszténységtõl vette kölcsön. Marad tehát a keresz-ténység, amely egyetlen központi gondolatával fenségesegységbe fogja a nagy kérdéseket, megjelöli minden do-lognak a maga helyét, s minden ember és nemzet számáraa másik sérelme nélkül követeli az igazságos részt a jo-gokból, a szabadságból, a kenyérbõl.

Helyzete is a nevelés szempontjából ma elõnyösebb,mint a múltban. A liberalizmus korában egyetlen bûnbakaz Egyház volt. Mindent ráfogtak. Minden bajért õt tettékfelelõssé és mindig õt feketítették. Ma a hangos, boldogí-tó rendszerek összeomlottak, vagy összeomlóban van-nak. S az ifjúságnak a nagy pusztulás és pusztítás láttárafelnyílt a szeme, a farizeusok fekete, szólamokba gön-gyölt nagy bûneit élesen látja.

És van még egy pozitív adottság. Nálunk, sajnos, mégenyhén érzik, de ahol az élet zajlóbb s az emberek hori-zontja tágabb, már tömbös valóságként jelentkezik. Azegyetemes világcsõd földindulásos napjai, a társadalom

22

eresztékeinek végzetes lazulása, az összehulló rendsze-rek életet temetõ romhalmaza az ifjúság lelkében felver-ték az eksztatikus hitet, hogy az élet nem múlhat el így. Amúlt felé dobott megvetõ mozdulata is, sokszor igazság-talan bírálata és elégedetlensége is az élet metafizikaiigenlésébõl fakad. Az ifjú proletár romantikus dogmája akollektív emberrõl, a fasizmus fajistenítése, az istentele-nek fanatikus vallásgyûlölete mind metafizikai mélység-nek a keresése, kétségbeesett tapogatása Istennek, aki-nek eltávolodását a mai életbõl a zûrzavar növekvõ ren-detlenségében döbbenve tapasztalják. Hangosságukcsak annak az árulója, hogy abban, amit dühösködvevallanak, maguk sem hisznek. A hangos rendszerek vég-zetes hiányát legalább sejtik. S ha most okos kezek meg-értõ vezetése a lázasan keresõ ifjúságnak a metafizikaialapokat lelkesülten és igaz értékeléssel megmutatja, ajövõ nemzedék erejével a meglódult világot is visszazök-kentheti elveszített egyensúlyába.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 8. Nevelés. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 13–23. p.)

23

Az iskolán kívüli népnevelésfeladatai*

A nyugati államokban hatalmas** és anyagiakkal bõvenellátott szervezetek foglalkoznak a nép iskolán kívülimûvelésével. Az északi országokban már több évtizedesmúltra visszatekintõ népfõiskolák mûködnek, és a többinemzeteknél is legalább a közoktatásügyi minisztériummellé beosztott külön osztály irányítja ezt a munkát. Anép iskolán kívüli mûvelése érdekében nagy áldozatokatvállalnak, habár fejlett oktatásügyük szinte hiánytalanul,száz százalékosan biztosítja a nép alapmûveltségét. Ná-lunk csak most jelentkezik egy bizonytalan érdeklõdés anépnevelés iránt. S az is inkább divatként, a nálunk szo-kásos úton, szólamok szárnyán és az önreklám öblöshangján, vagy a mûkedvelõ bírálgatás hozzá nem értõhozzászólásaiban érkezik. De ezt is biztató jelnek kellvennünk, mert egyelõre fontos, hogy bármilyen formá-ban, csak minél többet emlegessék. Talán elõsegíti, hogylassan-lassan ez a kérdés is beérkezzék arra a területre,melyre az erdélyi magyar értelmiség érdeklõdõ csápjaitidõnként ki szokta nyújtani és az odatolt kérdéseketímmel-ámmal bár, de körültapogatja. A kérdés egész je-lentõségének felfogásától és fõképp az abból reánk háru-ló munka komoly vállalásától még messze vagyunk, azon-ban emlegetése is hozzájárulhat, hogy felengedjen az a

24

* Kézirat formájában lásd Batthyaneum DokumentációsKönyvtár, Gyulafehérvár, Márton Áron fond (a továbbiakban:MÁF), Nr. inv. 1692. 1. 1–10. p. Nyomtatásban: Erdélyi Tudó-sító, 1935. szeptember (18. évf.) 310–316. p. és Erdélyi Isko-la, 1943. 2. sz. 197–204. p. – A kézirat elsõ mondata, mely anyomtatott változatokban nem szerepel: „Az iskolán kívülinépnevelés gondolatát nálunk is kezdik az érdeklõdésre mél-tatott kérdések közé fölvenni.”

** A kéziratban a „hatalmas” szó helyett „hivatalosan irányított”van.

fagyos, sõt cinikus közöny, mely ma sokszor mellbe vágja,visszahõkölteti a jó szándékot is.

A népnevelés célja kettõs. Mint a nevelés általában, anépnevelés is az egész embert tekinti, egyéni és társadal-mi vonatkozásban veszi és akarja tökéletesebbé tenni.Célja tehát: népünk tömegénél gyarapítani az egyéni és

a társadalmi mûveltséget.

I.Egyéni mûveltségre mindenkinek, a nép egyszerû fiá-

nak is joga van. A népiskola csak a legszükségesebb elemiismereteket adja meg. A foglalkozás körébe vágó ismere-tek pedig mindig csak egyirányú, aránylag szûk területetölelnek át. A személyiség kibontakozásához azonbantöbbre, bizonyos fokú teljességre van szükség. A foglal-kozásához láncolt ember más irányú képességeinek fog-lalkoztatása és a teljességre törekvõ testi-lelki igények-nek valamelyes kielégítése nélkül elboldogtalanodik, fél-szeg, valamennyire mindig nyomorék marad. A tanár, apap stb. félszeg, élhetetlen típusait ismerjük. A sebész abelsõ betegségeket is bonckése alapján, sebészeti szem-pontból vizsgálja. A cipész a színdarabban is legelõször aszereplõk lábbelijét veszi észre, s egyetlen élményként azegészbõl talán ezt az észleletét viszi haza. A riporterképes a tépett szívû anyát, aki a szerencsétlenül járt fiaravatala mellett fájdalom alatt roskadozik, vallatóra fogni,a részletek könyörtelen visszaidézésében újra meggyö-törni, mert foglalkozása beidegezte a híradásra, és az életjelenségei csak annyiban és csak akkor érdeklik, ha azok-ból szenzációt tud kanyarítani. Hasonló példákat a maiélet specializáló iránya, a foglalkozásokat végletekig rész-letezõ törekvése következtében bõven találunk bárme-lyik területen.

Amit azonban ezeknél mint nevetséges, máskor mintbántó félszegséget észreveszünk, a népnél hajlandók va-

25

gyunk rendes, változtatásra nem szoruló állapotnak te-kinteni. Pedig, amint kiütközik az egyoldalú mûveltségfogyatékossága, s amint meglátjuk azt, hogy az egyolda-lúan képzett ember milyen értelmetlenül áll az élet többijelenségeivel szemben, sokszor mennyire ügyetlen azélet egyszerû körülményei között is, és mennyire nemtudja az élet teljességét átfogni, élvezni, személyiségetartalmát kitölteni, ugyanúgy észrevehetnõk, hogy a népmostani állapota nem rendes, nem szükségszerû, nemtermészetes, hanem méltatlan állapot, a teljesebb életreráképesítõ, neki való mûveltség hiányának következmé-nye. Nem a felszínes városi kultúra hiányzik neki, ami avároslakók nagy részénél is csak mélység és belsõ tarta-lom nélküli külsõ máz, hanem a reászabott, körülménye-ihez mért olyan nevelés, mely értelmi, akarati és érzelmi

világát teljesebbé tenné.

„Európa legértelmesebb parasztja”

Az értelem mûvelése a népnevelés feladatai között iselsõ helyen áll. Reclus francia földrajztudós azt mondja amagyar parasztról, hogy Európa legértelmesebb paraszt-ja. A világháború alatt számtalanszor nyilatkoztak hason-lóan idegen nemzetek tisztjei a magyar baka értelmessé-gérõl. S aki külföldön járt és összehasonlíthatja népünketa többi nemzetek népével, maga is meggyõzõdhetik er-rõl. Akárhányszor nagyobb lelki gyönyörûséget jelent atársalgás egy átlagosan értelmes falusi gazdával, mint amûvelt középosztály egyik-másik tagjával. De ezt a szintekivételes képességet parlagon hagytuk, kimûvelésévelnem törõdtünk. A maga erejébõl nem tudott lépést tarta-ni a meggyorsult haladással, s az élet elhaladt mellette.Szemeit nem nyitottuk fel, és füleit nem szoktattuk hoz-zá, hogy a vélemények zsongásából kifogja a tiszta han-got, és a vélemények között meglássa az igazit. Szabad

26

zsákmánya lett a hazug és megtévesztõ eszméknek, atesttel-lélekkel egyformán üzérkedõ szellemnek, s a sze-rencsésebb, a tanultjai törõdése folytán mûveltségbenhaladó népek messze föléje kerültek.

A népünk mûvelésére irányuló törekvéseknek a súlyosmulasztásokat pótolniuk kell, mert a szellemi rugalmas-ság ma szükségesebb kellék, mint a múltban. Az élet régi,áttekinthetõ formái felbomlottak és összekuszálódtak. Aforgatagos jelen máról holnapra új helyzeteket teremt, újfeladatok, váratlan nehézségek bukkannak fel mindegy-re. S népünket meg kell tanítanunk gondolkozni, hogy azösszevisszaságban tudjon eligazodni. Fel kell szerelnünka szükséges tudnivalókkal, hogy ne induljon el vaktábana más feje, az eléje dobott zavaros vagy rossz szándékú igékután, hanem lásson, ítélni, dönteni, a maga lábán járnitudjon. Nehézkes vagy hiszékeny gondolkozással, tágabblátókörésgyorsalkalmazkodókészségnélküláldozatulesika vak körülményeknek és garázda szándékoknak.

Az értelem mûveléséhez számíthatjuk a hivatás köré-

be vágó ismeretek gyarapításának kötelességét is. A nép-nevelõtõl nem lehet ugyan elvárni, hogy egyúttal gazda-sági szakoktató is legyen, de a nép ilyen irányú felvilágo-sítását, gazdasági gyarapodásának elõmozdítását, a gaz-dasági ismeretek elsajátítására szolgáló alkalmak szerzé-sét vállalnia kell. Habár a szellemi és erkölcsi színvonalnem függ szükségszerûen össze az anyagi javak mértéké-vel – vannak mûveletlen és rossz erkölcsû gazdagok, ésmûvelt, jellemes, igen szép életû szegények –, azonbanáltalánosságban a magasabbrendû mûveltség mégis anyagikultúrán épül fel. Akinek a mindennapi kenyér minden-napi nyomasztó gond, annak nehéz az ismeretterjesztõelõadások látogatása, könyvek beszerzése, de nehéz amennyország felé vezetõ út is. Paupertas maxima meritrix.*

27

* Értelme: a szegénység a legnagyobb céda.

Hiányzik a tanult magyar gazda-, iparos- és kereske-

dõtársadalom

Széchenyi írja a Hitelben: „Az ész erõ, s így az észboldogság.” A legnagyobb magyar itt a kimûvelt ember-fõrõl, a jó és tökéletes építõmesterrõl, a mélyebb tudo-mányú gazdákról, a józan tanultságú vezérekrõl, az alkal-mas tulajdonokkal rendelkezõ birtokosokról: szóval asaját foglalkozásukban képzett polgárokról beszél, „a köz-értelmességrõl, melynél fogvást – írja tovább – a bölcsnemzeteket mázsálja. S az mennél nagyobb, annál keve-sebbet szorul másokra s így annál függetlenebb s erõsba nemzet.”

S ha a tényeket Széchenyi mondásának fényénél vizs-gáljuk, népünk mostani gazdasági helyzetébõl még sú-lyosabb vád komorlik elõ, melyet a gazdasági válság és apolitika ismert törekvései alig enyhíthetnek. Ezek kétség-telenül belejátszottak leszegényedésünkbe, de be kellismernünk, hogy elsõsorban mûveletlenségünknek, aSzéchenyi-féle közmûveltség hiányának következmé-nye, hogy gazdaságilag a megkapaszkodás, az ellenálláskomoly kísérlete nélkül elzuhantunk és egészen alul ke-rültünk. A nyugati népek gazdasági helyzetében beállottrosszabbodás csak egy nagyon igényes élet viszonylagosleszállítását jelenti, a szász nép a velünk közös sorsban istartja magát, a mi népünk azonban hihetetlen igénytelen-ségre kényszerült, s gyökereirõl letépve végzetes ará-nyokban kallódik szerteszét az egész országban. Nyíltesze, tanulékonysága, kivételesnek mondható átlagos ér-telmi képessége nem segített rajta, nem lett számára „azerõ és boldogság” forrása. Társadalmunkból hiányzott atanult magyar gazda-, iparos- és kereskedõtársadalom.Nem volt, aki a dolgozó nép fiainak sorsát szívén viselte,s az adott nagyszerû képességek kimûvelését vállalta vol-na. Furfangra, ravaszságra, körülményeihez mért és alkal-

28

mazott leleményességre ránevelõdött, mert életének út-ja mindig lesben álló veszedelmek és galád szándékokközött vezetett, de foglalkozásának új fogásaira, a gazdál-kodás újabb eszközeire és kiadósabb módszereire nemtanította senki.

Induló népnevelésünk munkatervében a gazdaságimûveltség gyarapítása lényeges rész. A foglalkozásbanvaló jártasság, a foglalkozáshoz tartozó ismeretek birtok-lása lelki erõ is. Erõsíti az öntudatot, biztosságot kölcsö-nöz és örömet ad a munkához. És ez az öröm és biztosságéppen úgy hozzátartozik az emberi élethez, éppen olyantermészetes igénye mindenkinek, aki megszületett, minta tisztességes megélhetéshez elégséges kenyér.

A mély és tiszta kedély

A tudás azonban önmagában nem elég. Beképzelttétehet, de a személyiség tartalmát, teljes képzettségét nemadja meg. Az egyensúlyozott emberibb embert az értel-mi, akarati és érzelmi világnak arányos és együttes mûve-lése alakítja ki. A népnevelés tehát az akarat és kedély

tökéletesítését sem hanyagolhatja el.Magasabb célkitûzések és azoknak következetes ke-

resztülvitele nélkül egyik foglalkozásban sem lehet bol-dogulni. Ma különösen sok akadály esik mindenki útjába,s kézben tartott, erõs, edzett akaratra van szükség, hogyne torpanjon meg, hanem bátran nekivágjon újra és újra.Az akarat nélküli vagy akaratgyönge ember az élet felada-tokkal és nehézségekkel zsúfolt országútján csak bukdá-csol. S a népnevelésnek, lévén elsõsorban erkölcsi kér-dés, elsõdleges célja, hogy az embert korunk egyetemeszsibbasztásából felszabadítsa, a tétovaságból kirántsa, s aszélesebb rétegek egyedeit is igaz szabadságra, függet-lenségre és önuralomra nevelje. A céljával tisztában levõnépnevelés az irodalmat és a történelmet az általános és

29

népi mûveltség ápolása mellett ennek a feladatnak aszolgálatában használja fel. A nemesebb eszményeketezekben kapja meg és ezek által viheti a néphez, utánoz-ható [elérhetõ] közelségbe.

A kedélynevelés fontosságát talán szükségtelen részle-tesebben indokolni. Életünk kietlen sivatagában egyiklegüdítõbb jelenség, legnagyobb vigasztalás a mély, tisztakedély. S csak népünk kedvteléseire, szórakozásaira, mu-latságaira és a hajdani szép népszokások eldurvult maiformáira kell gondolnunk, hogy rádöbbenjünk a népne-velésünkre ezen a téren váró halaszthatatlan nagy mun-kára. Mi, az igazi fajszeretet (ami nem a hangos melldön-getésben és kérkedésben áll!) és bizonyos lelki mûvelt-ség hiánya következtében hajlandók vagyunk a durvavirtuskodást is faji erénynek minõsíteni, ha szerét ejthet-jük, színpadra is visszük (pl. Székely guzsalyas); hivalko-dunk azzal, amit szégyellnünk és takargatnunk kellene,holott a népünknél egyetlen vasárnap délután tapasztal-ható sok durvaság láttára mélységes szomorúságnak kellrátelepednie minden lélekre, aki fajának javát õszinténakarja. Mulatságai durvák, kedélyeskedései tele vannakszemenszedett, arcpirító trágársággal. A falusi legénynem énekelve, hanem bömbölve megy végig az utcán. Sbármennyire tiltakozik bennünk minden csepp vér, hatétlenek maradunk, beteljesedik rajtunk a kaján jóslat,koporsónkat ácsoljuk. Mert egy nép, amelyiknek fiatalsá-ga keresi a részegséget, a szándékos elállatiasodást, ésszinte minden mulatságát vérontással végzi, homlokánegy szégyenteljes halál bélyegét hordozza.

Népnevelésünkre ezen a téren nehéz feladatok várnak.Primitív és elhízott [értsd: eltorzított] ösztönökkel kellmegküzdenie, amihez erõt elsõsorban a vallásos életbõlmeríthet. A vallás különben is a népnevelési munka alap-ja, a vallás erõi nélkül eredményes népnevelés nincs. Anép lelke mélyén durvaságai ellenére is erõsen és eleven

30

keresztény. A zûrös élet sejtelmes suhanásait és érzékel-hetõ pattogásait, a rejtett és látható dolgok zsivaját, össze-visszaságát vallási képletének segítségével rendezi ésfogja össze egységbe. Az életharcban elbágyadt vagymegsebesült lelkével is erõért és vigasztalásért vallásá-hoz menekül. Kedélyéhez itt lehet a legkönnyebben és aleghathatósabban hozzáférni.

A lélek mélyebb járataiba behúzódó valláserkölcsi erõkmellett az ének- és szavalókórusok, versek, történetek,alkalmas játékok, ünnepségek, szórakozások, ellenõrzöttmulatságok is hatékony eszközök. Ezek segítségével el-vonjuk a durvább alkalmaktól, s ugyanakkor nemesebbetadunk. A nevelést a gyermekeknél kell kezdenünk, de afiatalság és felnõttek ilyen arányú foglalkoztatásávalgyorsíthatjuk, hogy népünk az elcsúfító durvaságokbóllassan kivetkõzzék, örülni tudjon az élet tiszta örömei-nek, az otromba tréfák és káros mulatságok helyett ne-mes szórakozásokban, kedélyes együttlétben lelje örö-mét.

II.A társadalmi vonatkozások az ember társas természe-

tébõl következnek. Minden ember közösségbe illesztveél, a család, nemzet, állam és emberiség bizonyos fokigzárt, de egyre táguló és egymásba átmenõ körei fogjákkörül. Az egyén élete a mások életéhez kapcsolódik,munkáját, életét mások élete, munkája kiegészíti, átveszi.S ez a körülmény kölcsönös kötelességeket és jogokatállít fel, meghatározza az egyed magatartását. A népneve-lés tehát nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a népegyedeit helyes magatartásra nevelje a társadalmi vi-szonylatok szempontjai szerint is.

31

Gyökérkötõ erõk

Elsõ helyen a családi érzés és családias gondolkozás

nevelése áll. A gyilkos, modern szellem rontása már né-pünk családi életén is észrevehetõ. Korunk beteg gondo-latai behatoltak és züllesztik a falu egykor szép, tisztes,példaszerû családi életét. A szabadelvû irányzat mester-kedései és a bolsevizmus nyers propagandája itt egyvonalon haladtak és egymásnak segítettek. Együttes ha-tásuk következtében városon a néphez számított osztá-lyok családi élete éppen olyan széthulló, mint a modernerkölccsel tetszelgõ felsõbb köröké, de rohamosan ebbeaz irányba tart a falu is.

A folyamatot a mi népünknél gyorsítják a rendkívülnehéz megélhetési viszonyok. A gond tömegekben szór-ja szét a magyar családok tagjait egymástól. S kegyetlensorsa, nélkülözései, a számára még nyitva hagyott foglal-kozások durva jellege, folytonos küzdelme állandóan azeldurvulással, a lelki érzéketlenséggel fenyeget. És a nép-nevelés legsürgõsebb feladata, hogy a szülõkben a gyer-mek, a gyermekekben és ifjakban a szülõk iránti szeretet-nek a felverésével [értsd: ébresztésével], állandó ébren-tartásával, nemesítésével, a vérségi viszonyokból szárma-zó különbözõ kötelességek megismertetésével: szóval acsaládi élet nemesítésére irányuló tervszerû és kitartómunkával a szenvedések és megpróbáltatások tüzébelökött népünk számára legalább a legemberibb közös-ségnek, a családi életnek vigasztalásait biztosítsa.

A népnevelésnek társadalmi vonatkozásban másodikfeladata a honismeret közvetítése. A honismeretnek gyö-kérkötõ ereje van. A nép fiát szûkebb hazájának, fajának,népe múltjának, küzdelmeinek, nagy fiainak ismerete, anép életmegnyilvánulásainak tudatos látása, a honi szo-kások szeretete a hazai röghöz és az otthon küszöbéhezköti. Ha tudatosan nézheti szülõföldjét és annak életét,

32

másképp értékeli, s idegenbõl is visszavágyik. A honisme-ret azzal, hogy megismerteti a néppel a szülõföld törté-nelmi múltját, állat- és növényvilágát, az ott születettnépmeséket, a népmûvészet virágait, melyek saját lelké-bõl fakadtak, és a népszokások tiszta formáit, ráneveliértékeinek megbecsülésére, és a szûkebb hazájának tala-jába hatoló, ezer ágazású, dús lelki gyökérzetet öntözi.

Ezen a téren már elismerésre méltó munkát végeztekegyesek. Domokos Pál Péter székely szõttes mozgalma, amagyar népi ének- és zenekultúra érdekében kifejtettbuzgólkodása, Kós Károly, Albrecht Dezsõ kalotaszegimunkája, az ’Ezer székely leány’-napok stb. hatása alattmunkába álltak mások is. És remélhetjük, hogy a szépenindult munka általános és lassanként teljesebb, a honis-meret egész körét felölelõ lesz.

A szétzilált népi lelkület helyreállítása

Társadalmi irányban harmadik és egyben legmélyebbértelme a népnevelésnek, hogy nemzetté nevelje a közösszármazás, nyelv, történelmi múlt, mûveltség és közössors által összefogott embereket. Történelmünk utolsókét évtizede újból megmutatta, mennyire reánk (s nema német népre!) találnak Goethe keserû szavai: „Im ein-zelnen so vorzüglich und als Volk so miserabel.” Egyen-ként véve, külön-külön mind nagyszerû magyarok va-gyunk, de tömegünkben, mint népnek, szánalmas a ma-gatartásunk. Most kitûnt és megvilágosodott azok számá-ra is, akik addig a hazug magyar-romantika rózsaszínûszemüvegén keresztül nézték a nemzetet, hogy fennenhirdetett nemzeti egységünk pusztán politikai, belsõ erõnélküli egység volt, nem nyúlt le a magyarság összességé-nek lelkébe, s az elsõ komoly teherpróba alatt széthullott.Mihelyt a politikai abroncs széthullott, nyomban felemel-ték fejüket a régi és új ellentétes erõk.

33

Volt talán egy pillanat 1919 és 20 táján, amikor azegység lelki elõfeltétele nem hiányzott s meg lehetettvolna teremteni, ha akad, aki a sok jószándékot összefog-ja, megeddze és együtt tartsa. De az elsõ egymásratalálásfutó pillanata után nyomban elõkunkorodtak az egyénitörekvések, a csoportok érdekei, a régi ellentétek, és amagyarság különbözõ rétegei olyan érdekközösség nél-kül éltek egymás mellett, vagy egymás ellen, mintha nemtörtént volna az égvilágán semmi. S ma is így van: körün-kön belül titkos és nyílt csoportosulások, érdekösszefo-gások, önzõ célú vállalkozások, öncélúvá tompult osztá-lyok ezerfelé rángatják az amúgy is laza nemzeti lelküle-tet. Munkásságunkat ma sem sikerült bevonni közössé-günkbe, a falusi tömegektõl talán még távolabb állunk,mint eddig, mert értelmiségi osztályunk a meddõ politi-kai szólamokon túl most sem jutott. Végzetesen az elpro-letarizálódás útján van, de a néphez anyagi leszegényedé-sében sem érkezett lelkileg közelebb. Idegen mûveltsé-gében idegenül él, s régi osztályhelyzete foszlányait szo-rongatva a néptõl távol, külön keresi boldogulása útjait.

Egészen természetes, hogy a javulást – és további fo-kon: a szilárd öntudatos népi egység megteremtését –célzó munkának a tanultak körébõl kell kiindulnia. Azértelmiségi osztálynak kell ráébrednie, hogy a mûvelt-ségbeli és lelki távolság kiküszöbölése az õ feladata. Amialatt nem a mûveltség egyformásítását értjük, nem is atanultak idõnkénti kirándulását a néphez fölényes kiok-tatások vagy lírai ömlengések céljából, még kevésbé afelszínes városi mûveltség reámázolását a falura, hanema közös sors becsületes vállalását, a népi érdekek önzet-len szolgálatát, és a legkülönbözõbb foglalkozásokon ke-resztül a néppel való közvetlen – hogy úgy mondjam –fizikai közelség, az önzetlen, céltudatos népnevelõ mun-kával pedig a lelki közelség megteremtését. A népnevelésfeladata az, hogy a nép minél több egyedének megadja a

34

lehetõ legnagyobb fokú neki való mûveltséget. Az egysé-get a nevelési eszmények és a közvetítésre szánt mûvelõ-dési javak közössége biztosítja. S az erdélyi magyar értel-miség elutasíthatatlan, de szép hivatása, hogy a nevelésieszményeket elõbb a maga számára világosan kidolgoz-va, érdekközösségbe lépjen a néppel, s a közös múlt éslélek nagyszerû mûvelõdési értékeit közkinccsé téve, aszétzilált népi lelkület egységét helyreállítsa.

Szekfû Gyula írja Széchenyirõl: „Ahhoz, hogy tapaszta-latait gyümölcsöztethesse, elõbb meg kellett találnia azutat saját népéhez. Ez is megtörtént. A császári királyikatonatisztet nem valami parasztromantika hazug vagyfélmûvelt érzése kötötte össze legénységével debrecenihelyõrségében; ellenkezõleg: valami folyvást eltaszítá emûveletlen, szinte állati sorba hagyott magyar parasztoktömegétõl, de egyszersmind akaratán kívül, az öntudatalatt mûködõ közösségi erõk is megmozdultak, vére vitteaz elhagyott emberekhez, kiknek vadsága visszataszítóvolt számára. De taszítás és vonzás zavarából lassankéntmegülepedett a mûvelt ember és magyar ember gondol-kozása: felismerte, hogy egy vér ezekbõl, felismerte, hogyõ is magyar, akinek Isten hasonlíthatatlanul több erõt,tehetséget és eszközt adott kezébe vérei felsegítésére,akinek tehát kötelessége mindazt az elmaradt ’árva’ ma-gyarság javára felhasználni. Felismerte a magyar ’parla-got’, s a felismerés pillanatában tudnia kellett, hogy ezt aparlagot õ fogja kiirtani, a magyarságot õ fogja megneme-síteni.”

Ha népünk kendõzetlen helyzetéhez még hozzánéz-zük a szélesebb távlatok jeleit is, láthatjuk, hogy az embe-riség jelenében az elvakultság apokaliptikus méretû bor-zalmak elõkészítésén dolgozik. De az emberiség feje fö-lött gyülekezõ viharfelhõk sötét kavargásából sem nehézkikövetkeztetni, hogy a mostani vajúdás után következõ,már alakuló új korba a népek életüket, akár bekövetkez-

35

nek a készülõ katasztrófák, akár gyõz a békés belátás, csakerkölcsi erõik teljességével menthetik át. Vajon lesz-e amagyar népnek Széchenyi lelkületû értelmisége, amelyikezt belátja, s a történelmi szándékhoz a maga munkásvérét lázas készséggel hozzáadja?!

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 8. Nevelés. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 38–49. p.)

36

Nemzet és kultúra*

A kultúra általános meghatározása szerint az a történetieredmény, amit emberi erõfeszítés a négy abszolút érték-nek: az igaznak, szépnek, jónak és isteninek a tartalmábólmegfogott és megvalósított. Az embert végzetes tragiku-ma, ami élete minden megnyilvánulásában valahogyanbenne van, nyomon követte itt is. Lángolt hamis eszmé-kért, életét feltette igaznak és szépnek, jónak és isteninekvélt gondolatokra is, vagy máskor egyiket a másik rová-sára hangsúlyozta. Sok erõt pazarolt el. De a talmi értéke-ket, még ha jó szándék és véres erõkifejtés eredményeivoltak is, a korszakfordulók határán felgyûlt szellemifeszültség felviharzása mindig elsodorta. Az egymásraomló századok enyésztésébõl, a felkavart idõk tovahöm-pölygõ sodrásából az vetõdött partra, az utódok számáraaz maradt meg, amit az elõzõ nemzedékek tudománya azigazból, mûvészete a szépbõl, erkölcsei a jóból, vallásiélete az istenibõl valóra váltott, amit küzdelmei árán azörökérvényû rendbõl a földi élet kereteibe, a végtelen-bõl véges élete határai közé beleszaggatott.

S ezt a fenséges munkát az emberi történelem szakasza-iban nemzetek végezték mindig. A tudós, aki a világjelenségeinek és erõinek igazi összefüggéseit kereste, amûvész, aki a szépet érzékelhetõ formába öntötte, azember, aki a jót cselekedte, vallását gyakorolta, akaratátólfüggetlenül fia volt valamelyik nemzetnek. Törekvéseitnemzeti közösség vitte és támogatta. Kapott faji és nyelvimeghatározásokkal, meglévõ kulturális viszonyok örö-mével vagy elégedetlenségével, nemzeti szervezet adott-ságai közül indult birokra a végtelennel. Örök végzésneklátszik, hogy az isteni gondolatok földi valósítása nemzetikötelesség legyen, az egyetemes kultúra dómja nemzetekáltal, külön színeikkel meggazdagodva épüljön.

37

* Erdélyi Iskola, 1934/35. (2. évf.) 5–6. sz. 265–266. p.

Erre utal az is, hogy a leghatékonyabb nemzetalkotó ésfenntartó erõ a kultúra. A fejlõdés kezdetleges fokán mégösszetartó erõ lehetett a közös származás és nyelv, ké-sõbb azonban a népek nemzeti mivoltukat csak kultúrá-jukkal biztosíthatták. Szinte az összes jelentõs európainemzetet a kultúra egyetemessége és transzcendentálisereje kovácsolta egy nemzetté. A történelem forgó kere-ke századok során származásra és nyelvre idegen népe-ket lapátolt egymásba mindenütt, s a felvevõ nemzetkultúrájában hasonultak át, lettek szerves részei az anya-testnek, és az idõk mulasztását ma is egy tömbként, ki-kezdhetetlenül állják. Azzal lettek és maradtak nemzet,hogy igaznak, szépnek, jónak és isteninek valósítását vál-lalták, s ennek a szebb és megszépítõ, jobb és folytonjobbra törõ, igazabb, a politikai, gazdasági, társadalmiigazságot akaró életnek a munkájába, izgalmaiba és örö-meibe, hagyományaiba és jövõ célkitûzéseibe közvetvevagy közvetlenül népük tömegeit is beleavatottkéntmeghívták.

S ha minket az idõk kikezdtek, ha nálunk ma elnyújtott,hosszú sírások hangzanak fel naponta, hogy egykor töm-bös, kiterjedt magyar szigetekbõl szórványok lettek, ésma e szórványokat is egyre végzetesebben nyaldossa akörnyezõ nép hullámverése, azért van, mert népünk tö-megénél a nyelv és a vér közössége mellõl hiányzott akultúra közössége. Munkáját évszázadokon keresztüligénybe vették kultúrák építéséhez, de a kultúra tartal-mából nem részeltették, áldásait nem vitték el hozzá,magyar mivolta az emberi élet nagy értékeihez közelebbnem hozta. Egy pompázó kultúra közvetlen tövében el-hagyottan élt, a kultúra közösségébõl kifelejtették. Keve-sek büszkélkedtek, hogy milyen mûvelt nemzet vagyunk,a nemzet nagy részének azonban a büszkeség tartalmáróltudata, és a nemzeti elkülönülésre kézzelfogható különö-sebb oka nem volt.

38

A kultúrát nemzetek teremtik, de a nemzeti élet bizto-sítéka a kultúra. Sõt több, mint egyszerû biztosíték: anemzet kultúrájában él. Az élethez való jog pedig termé-szeti jog, életét minden nemzetnek isteni parancs folytánkötelessége megtartani. S a szórványok leverõ valóságá-ból elõkomorló vád olyan közvetlen közelrõl idéz meg amúltért és szólít fel a jövõért, hogy süket füleknek is felkell hasadniuk, a réveteg nézéseknek is éles látásra kellpattanniuk, a régi dicsõségük párnáin álmodozóknak istunyálkodás helyett végre munkát kell vállalniuk.

„A nemzetet nemzetté nemcsak annak tudata avatja,hogy szellemi fejlõdésének történeti hagyományai közö-sek, nemcsak az, ami volt, hanem annak a feladatnak atudata is, amivé lenni akar, azoknak az értékeknek a rend-szere is, amelyeknek megvalósítását történeti hivatásá-nak érzi. És egy nemzethez nemcsak élõk, hanem a régelporladt apák is hozzátartoznak, s az élõkkel együtt al-kotják a nemzet történeti corpus mysticumának történe-ti egységét. Ez bizonyítja a nemzeti szellem, azaz kultúrafolytonosságát.” (Kornis Gy.)

A feladat tehát kettõs: nemzeti mûveltségünk értékeittegyük közkinccsé, hogy a reánk hagyományozott érték-állomány erejével népünk tömbjét tudatosan kapcsoljukbele a nemzeti múltba, s ugyanakkor a kultúra gazdageredményeibõl foglaljuk le számára, hasznosítsuk nálaazt, ami életét szebbé, biztosabbá teheti, hogy reménnyelmehessen apái útján jövõje felé. A szülõ a családban, anevelõ az iskolában, a pap az egyházközségben, a jogász,politikus, orvos, közgazdász foglalkozása körében, ésmindenki, akit hivatása vagy tudása valamely közösségélére állított, legyen a nemzeti kultúra apostola. Isteniparancsot teljesítenek. Segítsenek egy nemzetet, hogytörténelmi hivatását betöltse, hogy ne legyen szégyenülIsten és emberek elõtt, hanem az örök rend földre szánt

39

terveinek valósításából neki kiosztott munkát becsület-tel az idõk végéig végezze.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 8. Nevelés. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 56–59. p.)

40

A pályaválasztás és az iskola*

Íróasztalom mellett sokszor ülnek magyar fõiskolásokés fõiskolát végzett fiatalemberek. Kérdeznek vagy kér-nek. Ki ezt, ki azt. S mindig tiszteletre indít, hogy mégdolgoznak, leszámítva egy valamekkora hányadot, mégbecsülettel vállalják az elõkészület munkáját olyan pá-lyákra, melyek számukra mind megközelíthetetlenebbeklesznek. De a tiszteletbe fájó érzés is vegyül mindig. Mertminden kérdésüknek és kérésüknek legalján valami bé-nító lemondás, valami megmozdíthatatlannak tetszõ re-ménytelenség, valami csüggesztõ fásultság borong. Éve-ik szerint abban az életszakaszban volnának, amikor azember még vakon szokott bízni a jövõben, az erejében,az álmok teljesedésében, és ezek álmodni sem tudnak.Lelkükön a robotos munka örömtelen hangulata fekszik.Amit tesznek, azt is a hit és remény sodró ereje nélkül,inkább becsületbõl teszik.

A körülmények miatt van így, mondogatjuk. S ez igazis. Körülményeink valóban megbéníthatnak sok lelkierõt. Letörhetnek sok reményt, de abban, hogy tanult éstanuló ifjúságunk ilyen lelki állapotban van, bizonyosfokig mi is bûnösök lehetünk.

Elõre lehetett látni, hogy az ügyvédi, orvosi és a többikitaposott néhány pályán idõvel fiaink útjába olyan aka-dályokat zökkentenek, melyeken csak a legnagyobb erõ-feszítéssel és csak a legkiválóbbak vergõdhetnek keresz-tül. A tanári karok szükséges utánpótlását meg pontosanki lehetett volna számítani szakok és idõbeli esedékességszerint is, hiszen iskoláink adatai kezünkben vannak. Dementére hagytuk a dolgokat, s évrõl évre egy csomófiatalember indult a diplomás pályákra, válogatás és irá-nyítás nélkül. Eredmény: tanárjelöltünk annyi van, hogya jelenleg tényleges szolgálatot teljesítõ tanárokat tíz

41

* Erdélyi Iskola, 1936/37. (4. évf.) 7–8. sz. 443–445. p.

éven belül kétszer kellene kiirtani, hogy a fiatalok hely-hez jussanak. S a többiek: orvosok és ügyvédek a hosszútanulási évek megalázó nélkülözései és megfeszítettmunkája után ott állanak, hogy örülnek egy írástudatlanszolga bérével egyenlõ fizetésnek is.

A kérdés megoldása kétségtelenül nehéz, tanácsot semlehet könnyen adni, de foglalkozni kell vele komolyan,lelkiismeretes aggódással, mert a sok fiatalember, akikmár zsákutcába jutottak, nemcsak figyelmeztetés, hanemsúlyos vád és a népi közösség számára súlyos tehertételis lehet. A számunkra még lehetséges foglalkozásokrólkimerítõ tájékoztatás nem áll rendelkezésünkre, ilyetnem is adhatunk, hanem van egy-két szempont, melynekfigyelembevételével a tanuló és a pályaválasztás kérdéseelé kerülõ ifjúság életösztönét helyes irányba, elérhetõcélok felé terelhetjük.

Elõször: a mutatkozó nehézségek ellenére szuggerálnikell, hogy számunkra a szabad pályák között is elsõsor-ban a gazdasági élet egyes síkjai, nevezetesen az ipari éskereskedõi pályák maradnak nyitva. De ezek nyitva ma-radnak. Abban az átláthatatlan rengetegben, amit egyállam kereteivel körülhatárolt társadalom gazdasági éle-te jelent, ezer és ezer csapás van, melyet csak a legélelme-sebbek járhatnak, ezer és ezer munkahely, ahol a megbíz-hatóság és szakértelem az egyetlen és elengedhetetlenföltétel, ezer és ezer rejtett zug, ahol a megmérhetetlendzsungel sejtépítõ munkája folyik észrevétlenül. Ezekrea helyekre nem törekszenek a szerencsések, akik szüle-tési elõjoguk címén megállhatnak a napfényes tisztáso-kon az állami, társadalmi és gazdasági élet hivatalos, irá-nyított mezõin. De ember mindenhová kell, mert a társa-dalmi és gazdasági élet ezerféleségét öngyilkos szándéknélkül nem lehet megszüntetni.

A közhatalom változását követõ elsõ években egy pilla-natra úgy látszott, mintha megtörnék közösségünk

42

egészségtelen felfogása, mely a tanulás és tanítás céljánakmegvalósulását a hivatalnok és lateiner* foglalkozások-ban látta. Voltak, akiket az új helyzet új elhelyezkedés eléállított, és tiszteletreméltó bátorsággal egészen gyakorla-ti utakra vágtak át, iparosok, kereskedõk lettek. Azonbana konjunktúrás hullám után ezeknek nagyobb része el-vérzett. A gyakorlat rájuk bizonyította, hogy a gazdaságiéletnek vannak fogásai, titkai, van tudománya, melyet ahivatalnoki tudás és látókör nem pótolhat, még ha azthittük is. Sajnos, közösségünk a keserves tapasztaltbólnem ezt a tanulságot vonta le. Nem azt jegyezte meg,hogy a gazdasági élet gyakorlati ágaira is komolyan felkell készülni, a szükséges erényeket és tudást el kellsajátítani; hanem visszazökkent megint abba a tunya gon-dolatba, hogy neki csak „értelmiségi” pályák valók, aholaz eléje adott munkát el lehet gépiesen, gondolkozásnélkül végezni. S vágyai netovábbja lett megint a fixfize-téses, akármilyen hivatalnok, aki, csak hogy úrnak hívas-sák, fényesre üli egyetlen nadrágját, naponta hétszermegalázkodik fõnökei elõtt, s egész életében sem keresannyit, mint egy ügyes iparos egy év leforgása alatt.

Legfõbb ideje, hogy ezt a beteges, élhetetlen felfogástmegváltoztassuk. És az iskola ebben a tekintetben sokattehet. Évek állanak rendelkezésére, hogy az ifjúságnak azellenkezõjét, a gyakorlati munkás foglalkozások értékét,elõnyeit és lehetõségeit sugalmazza. És rámutasson arra,hogy a tudás, a mûveltség mennyire elengedhetetlen ésmilyen elõnyökkel jár éppen ezeknél a hivatásoknál. Egytanult hangjegymetszõ, egy grafikus, egy borszakértõ,egy ügyes és élelmes kereskedelmi ügynök könnyûszer-rel megkeres havonta tíz, tizenötezer lejt ma is. S mégszáz és száz munkaalkalom van, ahol szaktudás, megbíz-hatóság, ügyesség és általános mûveltség szükséges, ahol

43

* lateiner = egyetemet végzett, értelmiségi pályán mûködõ (aszó jelentése: latinos mûveltségû)

tehát elkel az iskolai bizonyítvány, és bõséges kenyeret,sõt mindennapi kalácsot jelenthet tulajdonosának, hahozzászerzi a szükséges szakképzettséget.

Másodszor: meg kell ismertetni az ifjúsággal a munkaörömét. És ez elsõsorban megint az iskola feladata marad.Az intelligens szülõk is ritkán rendelkeznek olyan mû-veltséggel, hogy a pedagógiának ezt a lényeges tanításátmegértsék és gyakorolni tudják. A föld népénél és olyancsaládokban, ahol már a gyermekek részt vesznek a kö-zös munkában, a gyermekekre bízott egyéni teljesítmény– még a legjelentéktelenebb, még a libák õrzése is –bizonyos önállóságot és önálló erõkifejtést igényel, amikorán megízlelteti vele a munka örömét. Nem is torpan-nak meg az élet nehézségei elõtt. A székely falvak lesze-gényedett népe ezt ma tömeges, élõ példával igazolhatja.Csüggedés nélkül keresi a munkát országszerte, és hamegfoghatja, mindent vállal, és bámulatos gyorsasággalbeletanul a legképtelenebb feladatokba. Közvetlenül azekeszarva mellõl és a legnehezebb erdei munkákból jön-nek a városba, s van bolti szolga, aki úgy ismeri a legfino-mabb fényképezõgép szerkezetét és az üzlet mindencsínját-bínját, mint szakiskolás gazdája. De van is szikla-repesztõ hitük és önbizalmuk! Egy másik székely mon-dotta: amit mi abbahagyunk, annak más hiába fog neki. Smondhatta. Néhány évvel ezelõtt öt lejjel érkezett a városvadonába s az aszfalt könyörtelen sivatagában gyökeretvert, ma népesedõ családja, van s nem aggódik a jövõjé-ért.

A munka örömének megismertetésén ezt az ered-ményt, ezt az acélos, szívós életakaratot és találékonysá-

got értjük. Iskolai eszköze a cselekvõ iskola tanítási mód-szere és nevelése, amit a legújabb neveléstudomány, ha-talmas kísérleti és megfigyelési anyagra támaszkodva,annyira sürget. A régi módszer magyarázat, elõadás vagykijelölés alapján egyszerûen visszakérõdztette a gyerme-

44

kekkel a megtanulásra szánt anyagot. Tanítás és nevelésvolt ez is. Pontos munkához szoktatta a gyermeket, fej-lesztette (sokszor inkább megterhelte) emlékezõtehet-ségét, de nem fejlesztette az életre szükségesebb képes-ségeket: az értelem élénkségét, kombináló, következtetõkészségét. A cselekvõ iskola minden képességet igyek-szik foglalkoztatni, az anyagot nem elõadja, hanem agyermekkel dolgoztatja fel. Ami nem új találmány, a ne-velõi érzékkel megáldott tanárok mindig ezt az eljárástalkalmazták – ösztönszerûen. Az ismeretanyagot, amitközölni akartak, úgy közvetítették, hogy a gyermek máraz óra alatt megtanulta, tisztába jött vele, s otthon nemlecke-porciót biflázott, hanem feladatot készített, amiáltal összegezte, begyakorolta és már alkalmazott formá-ban rögzítette a kész ismeretet. És öröme telt ebben amunkában, izgatta, cselekvésre ösztönözte, az egyéni al-kotás jóérzésével töltötte el, hogy az elméleti, testetlenanyagot valahogyan kezébe veheti, alakítja, erõit, találé-konyságát, értelmét és képzeletét azon gyakorolhatja.

A tanárt ez természetesen nehezebb feladat, fárasztóbbmunka elé állítja. De a cél megéri. Arról van szó: egyrészt,hogy ne engedjünk évrõl-évre újabb csoportokat elindul-ni a megszokott úri életpályák éhezése felé, másrésztarról, hogy vessünk véget a lelki és akaratbeli eunuchoktovábbtenyésztõdésének, neveljük a férfias lelki erõket,a munkakedvet, az akarat ruganyosságát, a tervezgetõ ésvállalkozó készséget, és ezáltal akadályozzuk meg idejé-ben a mûvelt élhetetlenek túlszaporodását.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 8. Nevelés. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 79–84. p.)

45

Templom és iskola*

Évek óta tartjuk közgyûléseinket nyomasztó légkör-ben. A küzdelmek és erõfeszítések, amelyeket értékeinkvédelme és intézményeink sorsa reánk kényszerített,hosszú évek óta kemény próba alatt tartják idegzetünket,erkölcsi és anyagi teherbírásunkat, és igénybe veszikminden figyelmünket. Mindenik esztendõnek volt szá-munkra egy keserû meglepetése, az elõzõ bajokhoz min-denik hozzáadott valamit, a mai helyzet azonban mindeneddiginél súlyosabb; ezért elõszólít minden felelõsséget,és minket is arra kötelez, hogy a dolgoknak ne melléjebeszéljünk, hanem a tényeket és kötelességeinket komo-lyan vegyük számba. Az Egyházmegyei Tanács munkájá-nak, szervezeti szabályzata szerint, két sarkpontja van: a

templom és az iskola. S méltóztassanak megengedni,hogy megnyitómban, amikor elõször van szerencsém azelnöki székbõl mint megyéspüspök Önöket üdvözölni,mondanivalómat röviden ezekhez fûzzem.

1. Mélyen Tisztelt Közgyûlés! Az adatok szerint, ame-lyeket az Igazgatótanács évi jelentésében közölt, elemi

iskoláink tanulóinak száma 1921-ben 45 ezer volt, mapedig 14 897. Az utolsó húsz esztendõ alatt tehát a kato-likus gyermekeknek majdnem 70%-a maradt iskoláinkfalain kívül. S ha a jelenleg beírtak számát az összeskatolikus tankötelesek számával vetjük össze, arra azeredményre jutunk, hogy gyermekeinknek mindössze25%-a látogatja a mi iskoláinkat.

Kötelességmulasztással nem vádolhatjuk egymást. Avédelemre mozgósítottunk minden szellemi, erkölcsi ésanyagi erõt. S mint felbolygatott hangyaboly, a falakonvoltunk mind, kicsinyek és nagyok, hívek és vezetõk,

46

* Márton Áron püspök megnyitója az Egyházmegyei Tanács(Státus) 1939. november 16-i közgyûlésén. Nyomtatásban:Erdélyi Iskola, 1939/40. (7. évf.) 3–4. sz. 121–126. p.

világiak és papok, s mind arra a pontra gyûltünk és gyûj-töttük össze az erõket, ahol nagyobb veszély fenyegetett.A hõsi példákban sem volt hiány: egyesek, testületek ésegyházközségek a létjogában fenyegetett ember szívós-ságával és áldozatos elszántságával védték hitünknek ésanyanyelvünknek a múlt küzdelmeivel megszentelt várait.

Az Egyház, bármilyen alkudozásokra és megegyezések-re kényszerült is, a neveléshez való jogát alku tárgyávánem tette soha. S természetes, hogy minden hívõnek ésmég inkább minden egyházi testületnek kötelessége,hogy az Egyház szándékát kövesse minden körülményekközött. Isteni parancs, hogy gyermekeinket szent hitünk-re megtanítsuk, vallásunk erkölcseire szoktassuk, s azõsöktõl átvett hagyományok szellemében és tiszteleté-ben neveljük. Az Igazgatótanács, az Egyház parancsáhozhíven, álláspontját újból határozottan leszögezte, az ele-mi iskolák megerõsítését, fejlesztését és újak létesítéséthatározta el, azzal a célkitûzéssel, hogy az Egyházmegyétfokozatosan iskolával mindenütt ellássuk és a katolikusnevelést lehetõleg minden katolikus gyermek számárabiztosítsuk.

A szándék megvalósításához az Önök erkölcsi és anyagitámogatása szükséges. Az erkölcsi támogatás a hívek lel-kületében, az éber katolikus gondolkozásban nyilatkozikmeg, amely nehéz helyzetekben még makacsabbul ra-gaszkodik a hitét és hagyományait õrzõ intézményekhez.Az anyagi támogatás pedig a tevõleges áldozatkészség-ben áll, amely a leszegényedettség napjaiban is módottalál és kötelességének ismeri, hogy a magasabbrendûcélokért, a közösség és a jövõ nemzedék érdekeiért áldo-zatot hozzon. S az Egyházmegyei Tanács feladatai közétartozik mind a kettõ: az is, hogy a hívek érdeklõdésétfelverje, a katolikus célt és igényt tudatosítsa, erõteljesközhangulatot csináljon és azt ébren tartsa; s az is, hogya tevõleges áldozatkészséget mindenki kötelességének

47

elismertesse, megszervezze, s a szükségletek tervszerûellátását biztosítsa.

Örömmel említjük meg, hogy a közoktatásügyi minisz-térium az egyházmegyei elemi iskolák részére ez éviköltségvetésébe segélyt vett fel, és folyósítását ápriliselsejével meg is kezdette. A sok nélkülözésen átmenttanítóink anyagi helyzete ezzel némiképp javult; s ha aterhek és további erõfeszítések alól nem is vagyunk ezáltal felmentve, a segély kiutalásában megnyilvánulókészséget, úgy véljük, pozitív jelnek vehetjük arra nézve,hogy oktatásügyünk elõl az eddigi nehézségek elháríttat-nak és a jövõben módunk és lehetõségünk nyílik, hogyaz Egyház szellemében vállalt kötelességeinket eredmé-nyesebben teljesítsük.

Középiskoláink kereteit nagyjából megmentettük.Ami hiányzik, megtérült a másik oldalon az idõszerû,gyakorlati célú új iskolákban. A megmentett keretek kö-zött azonban nem az a zsúfolt élet folyik, amely kielégí-tõen megindokolná a rájuk fordított áldozatot és erõfe-szítést. Legtöbb fõgimnáziumunk, erõsen lecsökkentettlétszámmal, éppen csak tengõdik. Tanáraink dicséretesodaadással dolgoznak, vállalták és vállalják a helyzet áldo-zatait, a változó pedagógiai és didaktikai rendszerek ne-hézségeit. A többség a hivatás buzgóságával ereje javátadja bele a munkába, hogy növendékeit ellássa az életküzdelmeihez megfelelõ erkölcsi habitussal és ismere-tekkel, de igyekezetük jórészben önkínzó munka, nemjár arányos eredménnyel, mert a gondozásuk alá kerültanyag átlagos minõsége jobb lehetne.

Ha középiskoláink növendékeit a szülõk foglalkozásaés lakóhelye alapján osztályozzuk, tanulságos megállapí-táshoz jutunk. Ezek az iskolák városokban vannak, aholrégebb egy népes, tehetõs és felfelé törõ középosztály,iparos és kereskedõ réteg gondoskodott az intézetekbenépesítésérõl; s annak ellenére, hogy ez a réteg az

48

utolsó évtizedek alatt fájdalmasan meggyérült és leszegé-nyedett, a növendékek arányszáma nem tolódott el a falujavára olyan mértékben, amint ezt várni lehetett volna.Ez a körülmény végsõ következtetésében rányit a kérdéslényegére is, nevezetesen arra, hogy középiskoláinkbanem azok jutnak be elsõsorban, akik tehetségesek ésarravalók, hanem akik közel kapják s aránylag kevés költ-séggel megúszhatják; nem azok, akiknél igény a tovább-tanulás, hanem akiknek a szülei bírják; nem a legjobbak,akikkel öröm foglalkozni, s akiket szellemi versenyekreés teherpróbákra lehet fogni, hanem akiket helyzetükutal be, elég sokszor tehetségükre való tekintet nélkül, sakiket aztán a tanárnak kínos favágó munkával kell kezel-nie és – hogy a létszám és az összesített eredmény nelegyen még siralmasabb – valósággal a hátán kell egyikosztályból a másikba vinnie, jobb meggyõzõdése ellenére.

Mélyen Tisztelt Közgyûlés! Az ilyen anyag megöli apedagógust, tehát az iskola lelkét, és meghiúsítja a célt,amiért az intézmények vannak s amiért eleink alapítottákés fenntartották. Lehet, hogy az adatok egyirányú beállí-tásával túlzott hangsúlyt adtam a kérdésnek, de a lényegigaz, s tettem azért, hogy megtapinthatóbban emeljem kifeladatainkat.

A középiskola célja mindenütt az, egyrészt, hogy azáltalános mûveltség elemeit és anyagát közvetítse, más-részt, hogy a felsõbb tanulmányokra, a szellemi vezetésreés magasabb szellemi munkára alkalmasokat a népi kö-zösség számára kiválassza. Egy nép többségi helyzetbenelbírja a bizonyítványokkal és diplomákkal ellátott kö-zépszerûek nagyobb tömegét is. Az önmûködõ elõreju-tás és a protekció alkalmazása rövidzárlatokat idézhet elõott is; a középszerûek, mint a fáradt, rossz olaj, megdug-hatják az állami és társadalmi gépezet csapágyait és ké-nyesebb részeit, de a hatalmas szervezet járataiban ésmunkahelyein szét is szóródhatnak, egészségesen is szét-

49

oszthatók, s a nagy belsõ erõ, ha jól irányított, legyõzi azüzemzavarokat. Kisebbségi sorsban azonban a középsze-rûek rászabadítása a vezetõ helyekre nemzeti veszedel-met jelent. A mi fiainknak minden pályán és foglalkozás-ban kemény versenyt kell megállniuk, az elõnyökbe be-leszületettek és kiváltságoltak tömegével kell fölvenniüka harcot, hogy a maguk számára a helyet kiverekedjék ésmegtartsák; és ezen kívül: mindenkinek, akinek végzett-sége van, közösségi munkát is kell vállalnia, kisebb vagynagyobb körben, politikai, társadalmi, gazdasági, népjó-léti vagy egyházi téren vezetõnek kell lennie. Mind a kétigény tehát egyaránt azt sürgeti, hogy felkutassuk, kivá-lasszuk és tervszerû gondozásba azokat vegyük, akikbena legtöbb tehetség mutatkozik.

A tehetség egymagában természetesen nem elég; hogya feladatokra alkalmas legyen, párosulnia kell jellemmel,munkakészséggel, a hivatás szeretetével és eleven közös-ségi tudattal. Iskoláink hivatása, hogy a gondjaikra bízottgyermekeket így neveljék, az irányítás azonban a mi fel-adatunk lévén, tõlünk is függ, hogy legalább részbenolyan anyagot kapjanak, amelyik elbírja és kamatos ka-mattal visszafizeti a reá fordított munkát és áldozatot.Ezért kérem és kéri az Elnökség a mélyen tisztelt Közgyû-léstõl, hogy az ösztöndíjalap tárgyalásánál méltóztassa-nak ezt a szempontot is figyelembe venni. S menjünk eltovább is – hiszen vannak lelkesítõ példák –, teherbírá-sunk és az áldozatkészség utolsó határáig, létesítsünkiskoláinkban és intézeteinkben a legtehetségesebb éslegjobb gyermekek – és csakis azok! – részére annyikedvezményes helyet, hogy elégséges számban nevel-hessünk olyan férfiakat, akik az életben rájuk váró harcotgyõzelmesen meg tudják harcolni; s tudnak, mert bõ-viben vannak az erõnek, nemcsak önmagukért, hanemmásokért is dolgozni; és képesek lesznek életük szekerét,összes drága rakományával együtt, továbbmenteni a jövõ

50

számára, egyetlen pontról is, ahol lábukat még megvet-hetik.

2. Mélyen Tisztelt Közgyûlés! A másik pont, amihez azEgyházmegyei Tanács tennivalói kapcsolódnak: a temp-

lom. A templom gondozása és karbantartása körül na-gyobb bajok, hála Istennek, nincsenek. Amit lehetett,megtettünk, hogy az épületek megmaradjanak és céljuk-nak megfeleljenek. A hívek és papok buzgóságáról isdicséretes eredmények tanúskodnak, új templomok, pa-rókiák épültek vagy régiek újultak meg – részben vagyegészben a hívek áldozatkészségébõl és buzgó vezetõkmunkája által – a leszegényedés nyomasztó évei alatt is.És nem állnak üresen, nem reprezentatív épületek csu-pán, hanem az élõ Isten látogatott hajlékai, a vallásosszükséglet és pezsgõ hitélet kisugárzó központjai. Ezértnem az épületekrõl és a hitéletrõl akarok szólni, hanema jelképrõl. Mert a templom jel is, jelzi, hogy Isten földiországának határai hol vannak a térben és az idõben.Idõszerû tehát, hogy most, amikor az emberiség a törté-nelem egyik legválságosabb szakaszát éli, és mi feladatok-ról, kötelességekrõl, tennivalókról tárgyalunk, a temp-lom tornyából kitekintsünk mindkét irányba.

A térben saját területünk érdekel, az Egyházmegye,mert a kötelesség ide utasít, és tennivaló mutatkozikbõven. A nagy területen, az Egyházmegye õsi határaiközött vannak zsúfolt katolikus vidékek egymás mellésorakozó egyházközségekkel, õrt álló tornyok zárt sorá-val, iskolákkal és sokasággal; de vannak messzi területek,ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyikvölgybe eldugva, vagy a helység szerényebb pontjánmeghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt,tíz, sõt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölöttõrködik.

S ezek is édestestvéreink, mostoha sorsban, elhagyatva,veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ra-

51

gaszkodnak, a szervezettség, közösség és tömeges együtt-lét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tömegvonzásnakellenállnak, és áldozatokat hoznak erejükön felül. Köte-lességünk, hogy utánuk menjünk, tervszerû, alapos gon-dozásba vegyük õket, hogy megérezzék a nagy testvériközösség erejét, szeretetét, és megteljenek bizalommal,s büszkén vallják és tartsák mindazt, amit apáiktól kaptak.Buzgó papok mûködnek már több helyen. Önöktõl csakazt kérem, hogy ha szíves segítségüket igénybe kell ven-nem ebben az irányban is, támogassanak ugyanazzal akészséggel, mint más téren, mert a reánk bízott területet,amelyen elõdeink Isten országáért annyit fáradoztak, kö-telességünk hiány nélkül megtartani, a templomokkal éshívekkel együtt.

Az idõk vizsgálata kötelességeinket és azok vállalásátmég erõsebben aláhúzza. Úgy érezzük, mintha az esemé-nyekben, amelyek az õsz elején kirobbantak, és megre-megtették egész Európát, egy sötét végzet kelt volna fel,hogy végrehajtson egy szörnyû ítéletet az emberiségen.Gigantikus erõk kolosszus teste indult el Keleten és Nyu-gaton, s mi a középen állva, lélegzet-visszafojtva figyeljük,hogy a hatalmas tömegek feltorlott hulláma merre zúdul,a megindult hegyek merre mozdulnak, mit tipornak el,hol zuhannak egymásnak, s mi lesz ennek az apokalipti-kus mérkõzésnek a kimenetele: a vég következik-e, vagyúj élete kezdete?

Az idõk Urának, az Úr Jézusnak a szavaival felelek: nefogyatkozzék meg a ti hitetek, testvéreim; s ne féljetekazoktól, akik a testet megölhetik, de a lélek fölött nincshatalmuk. Vannak, akik reményükben megtorpantak,akik az erõszak gyõzelme láttán hitükben ingadoznak, svannak olyanok is, akik a jelek alapján új istenek felétájékozódnak. Ne legyetek kicsinyhitûek, testvéreim, neejtsen tévedésbe a hatalom látszata! A hatalom Istentõlvan, és azért van, hogy Isten törvényeinek érvényt szerez-

52

zen, az igazság és szeretet nagy parancsait megtartassa. Sminden hatalom számára, amely ellenkezõ utakon jár,elkövetkezik a pillanat, amikor önteltsége következté-ben a körülményeket már nem képes józanul mérlegelni,a szurony hegyén, ahonnan diktált, nem tud egyensúly-ban maradni, nem tud a helyzetnek ura lenni; hanem afelforgatott helyzet, a felbõszült körülmények, a megsér-tett jogrend, igazság és szeretet kel fel ellene és lesz úrráfölötte. Ez a hatalommal való visszaélés logikája, törvény-szerû következménye. A történelem számtalan példávalbizonyíthatja. S az is tény, hogy Isten malmai ma gyorsab-ban járnak, az eszmék és helyzetek kiérésének ideje, azéletütem meggyorsulása következtében, megrövidült.Ma a fejlõdés szempontjából az évszázadot évtizeddel, saz évtizedet egy esztendõvel mérik. Ne fogyatkozzékmeg hát a ti hitetek! Az eszmét nem lehet megölni, a hit,amelyben üdvösségünket bírjuk, a remény, amely eddigis megtartott, a krisztusi gondolat, amelyért és amelynekjegyében feladatainkat vállaljuk, a mostani veszélybõl is,mint annyi másból a történelem folyamán, diadalmasanfog kikerülni.

A vállainkra nehezedõ szerep nagy és felelõsségteljes,de úgy becsülnek meg s az idõk mérlegén annyit nyo-munk, amennyi értéket önmagunkban, magatartásunk-ban, feladataink teljesítésében felmutatunk. A saját sor-sunkat magunk kovácsoljuk, az élettõl csak annyi kegyreszámíthatunk, amennyit tõle makacs kitartással, meg-bonthatatlan összefogással, céltudatos és szívós munká-val kikényszerítünk. A kényelmes napokról nekünk lekell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban,eszmék és népek elkeseredett mérkõzésekor születtünk,de a nagy idõkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy aszerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha, s a nyo-masztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgoz-

53

zunk és mindent megtegyünk a szent célért, azokért, akikutánunk következnek.

Ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm Önöket, s a világielnök úrral egyetemben ez évi közgyûlésünket Isten ne-vében megnyitom.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 8. Nevelés. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 97–105. p.)

54

II.SZENTBESZÉDEK, KÖRLEVELEK

Márton Áron beszédea plébánosi tisztségbe való beiktatásakor

(1938. szeptember 29.)*

Kedves jó híveim! Krisztusban szeretett Testvéreim!Amikor mint megválasztott és az egyházi elõírások ér-

telmében formailag is beiktatott plébános elsõ ízbenállok szemben veletek, elsõ szavam a köszönet és hálaszava. Éppen két és fél éve, hogy az egyházközség veze-tését** átvettem. Nehéz körülmények között, izgatotthangulat idején, ismeretlenül, s akkor nem az egyházköz-ség választása, hanem püspöki megbízás alapján jöttem.Az egyházközség nagy gondokkal küzdött, a lelkeket anyilvánosságra jutott hírek és adatok következtében ag-godalom töltötte el a jövõt illetõleg, s a püspöki fõható-ság, amely a reá háruló felelõsség nevében intézkednikényszeredett, az egyházközség nagyközönségénekmegkérdezése nélkül ide parancsolt engem, aki addigmás területeken dolgoztam, s az egyházközség nagy kö-

57

* A beszéd lelõhelye: MÁF, Nr. 1695. 2. sz. – Márton Áronszámozása: 17. csomó, II. beszéd, 1–9. lap. – Márton Áront1938. augusztus 21-én Vorbuchner Adolf püspök nevezte kia kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosának, de abeiktatásra csak öt hét múlva, az egyházközség búcsúünne-pén, szeptember 29-én került sor. A beiktatást Zomora Dánielszékesegyházi nagyprépost végezte (kissé megkésve, ui. ak-kor Márton Áron már apostoli kormányzó is volt; tekintve,hogy Vorbuchner püspök idõközben, szeptember 10-én, hir-telen elhalálozott). – Az elsõ oldal tetején két utólagos bejegy-zés található: „bevezetõ: megemlékezés és köszönet – 1. Püs-pöknek, 2. Zomora Dánielnek.” Ezek alapján feltételezhejük,hogy a beszéd elején – kötetlen szövegben – megemlékezhe-tett az elhunyt Vorbuchner püspökrõl.

** Utalás arra, hogy 1936. március 15-én Márton Áront – vicariusoeconomus minõségben – ideiglenesen megbízták a SzentMihály plébánia vezetésével.

zönsége elõtt ismeretlen voltam.* Hálával és köszönetteltartozom, mert az egyházközség nagy közönsége az elsõpercektõl kezdve megtisztelt bizalmával. Munkámhoz azadott erõt, és a nehézségek idején abból vettem a kitar-tást, hogy elsõ perctõl kezdve éreztem a felém fordulójóakaratot, híveim szeretetét és aggódó féltését, amellyelmûködésemet kísérik.

Azoktól pedig, akiket ez alatt az idõ alatt kötelességtel-jesítés közben, akaratom ellenére, netán megbántottamvolna, bocsánatot kérek.** Legjobb tehetségem szerintigyekeztem, és minden helyzetben kerestem az alkalmasformát, hogy ha lehet, legalább jogtalanul ne bántsakmeg senkit. S ha ez nekem nem mindig sikerült, ha valakineheztelését, akár a forma hiányával, akár a magatartá-sommal magamra vontam, elnézést kérek, mert a jóaka-rat sohasem hiányzott, de én is gyarló ember vagyok,akinek idegei néha-néha túl voltak terhelve, vagy pedigkötelességemet kellett teljesítenem, az egyéni érdek ér-vényesülését, még ha az ellenkezést váltott is ki, az egy-házközség kárára és az egyház által õrzött isteni törvé-nyek megsértésével nem engedhettem, és a jövõben semengedhetem meg.

Szokás ilyenkor, a jövõt illetõleg, programot adni, prog-ramadás helyett azonban legyen szabad csak néhányszempontot érintenem:

58

* A kéziratban a mondatot – egy másik írószerrel – zárójelbetette Márton Áron, ezért nem tudjuk, hogy a beszédben végülelhangzott-e, vagy sem. Nem hagytuk el, mert az akkori körül-ményeket igen jól jellemzi.

** Az alábbi mondatot áthúzta: „Azzal számolnom kellett s szá-moltam is, hogy helyzetemben annyi igénnyel és kérdésselfogom magam szembetalálni, annyi különbözõ szempontrakell figyelemmel lenni, hogy megsértõdéseket és elégedet-lenségeket a legnagyobb erõfeszítésemmel sem leszek képesteljesen elkerülni.”

Más hitet valló testvérekkel és más nyelveket beszélõnépekkel élünk együtt. Erdély földje sokszínû, változatosföld, hegyek és völgyek, folyók és tavak, rétek és erdõk,síkságok és hófödte bércek taglalják. S a történelem fo-lyamán ilyen tagolt és sokszínû lett ennek a földnekvallási és népi térképe is. Az itt lakó népek három nyelvetbeszélnek, s hét különbözõ vallás vagy szertartás szerintimádják az Istent.* A különbözõ vallási és nyelvi csopor-tok szembenállása, ami korábban éles és ellenséges volt,több ponton türelmességgé szelídült, de az új idõk válto-zásai és szelleme új elkülönülésekre, sõt szembenállások-ra kísért, új súrlódási felületek keletkeztek, új címek ésúj jelszavak hangoztatásával agyarkodnak egymásra azemberek. És ma, amikor híveim bizalmából az egyház-község vezetését jogilag és hivatalosan is átveszem, hir-detni és hírül adni akarom, hogy az evangélium hamisí-tatlan szellemében mindenkivel a békét fogom keresni.Kötelességem a reám bízott javak és közösség érdekeitszolgálni és egyházam tanításának hitbeli és erkölcsi tar-talmát ható területemen az élet kovácsává tenni, de szentmeggyõzõdésem, hogy önmagunk ügyének is akkortesszük a legjobb szolgálatot, ha békésen s egymás irántjóakarattal dolgozunk a saját területünkön. És munkámkifelé való részében, a más hitû és nyelvû csoportok feléez lesz az irányelvem. Nem azt fogom keresni, ami elvá-laszt, hanem azt, ami összeköt. Vallom és vállalom Krisz-tus alaptanítását, hogy Isten mindnyájunk közös atyja, ésmi, még akkor is, ha nyelvi és vallási elkülönülés követ-keztében más táborba szakadtunk, mindnyájan testvérek

59

* Püspökké szentelésekor – alig öt hónap múlva – ezt a motí-vumot ismét fölhasználta. Plébánosi beiktatásakor az alábbirészt utólag zárójelbe tette, de utóbb, átfogalmazva, mégisfölvette: „A történelem eddig is sok éles szembenállást türel-mességgé szelídített. Az idõk során megtanultuk, hogy önma-gunknak is akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha egymá-sért jó akarattal, békésen dolgozunk a saját területünkön.”

vagyunk, akiket a történelem is együttélésre kényszerí-tett, s akiknek éppen ezért az evangélium parancsa és atörténelmi adottság alapján kettõzötten kötelességük,hogy egymás jogos érdekeit tiszteletben tartsák, egymásfájdalmát észrevegyék s egymás életét irigykedés ésgáncsvetés nélkül nézzék.

Ez lesz a vezérelvem kifelé, befelé pedig azon leszek,hogy nagynevû elõdöm* hatalmas** munkáját tehetsé-gem szerint folytassam. Nagy alkotásaiban nem utánoz-hatom, s világraszóló terveim nincsenek is, de van né-hány szép álmom.*** Feladatként áll elõttem, hogy a SzentMihály plébánia fenséges szép templomával, nagyszerûintézményeivel, hitéletével és társadalmi megszervezett-ségével az maradjon továbbra is, amivé az elõdök tették,s amire történelmi hivatása, anyagi ereje és közösségé-nek szellemi értéke kötelezi, az egyházmegye vezetõ plé-bániája, mindenki büszkesége és öröme. Ehhez kérem ajó Isten áldását és híveim megértõ jóakaratát.

Mindenekelõtt való kötelességem azonban, hiszenazért választottatok meg, hogy papotok legyek. Az embe-ri élet a születés és halál két nagy határköve között zajlik.A két határkõ között a gyermek- és ifjúkor, a kiteljesedettemberi élet és a hanyatló öregség szakaszai váltják egy-mást. S az Isten gondoskodott, hogy a földi élet vándorátkegyelmével minden jelentõs fordulatánál megerõsítse.A világba lépõ gyermeket a keresztségben beiktatjaKrisztus misztikus testének titokzatos áramkörébe, a ser-dülõ kor elején megerõsíti a Szentlélek és az Oltáriszent-ség erejével, a házasulandók életközösségét megáldja, a

60

* Márton Áron elõdje a plébánosi székben dr. Hirschler Józsefvolt (meghalt 1936. november 17-én).

** E jelzõ helyett elõször a „léleképítõ” szerepelt.*** Márton Áron a mondatot eredetileg így folytatta: „ezzel a

gyönyörû templommal, az egyházközségi iskolákkal, s a tár-sadalmi erõk szervezése terén” – majd utólag áthúzta.

beteget megvigasztalja és elõkészíti a nagy útra, porhü-velyünket pedig megszenteli és úgy adja vissza az anya-földnek. Minden papnak, s az egyházközségekben a plé-bánosnak közvetlen – vagy átruházható – kötelessége.De a felelõsség Isten és emberek elõtt az övé.

S ezt várjátok elsõsorban ti is tõlem. Hogy közöttetekKrisztus képviselõje, kegyelmeinek közvetítõje, a földiember számára szükséges égi erõ kiosztója legyek. Ez az,ami angyalok vállának is súlyos teher, s ami alatt a paproskadozik, valahányszor emlékezetébe idézi a felelõssé-get. De tiszta szándékkal vállalni akarom mindazt, amigyöngeségemtõl kitelik s amire Isten kegyelme megse-gít. Az élet nehéz kereszteket rakott a vállaitokra, utatokrögös, megpróbáltatásokkal zsúfolt út, lelketek kísérté-sek, szenvedélyek és garázdálkodó társadalmi bûnök in-goványában vergõdik, minden nap új nehézséget, új csa-pást, új lelki és testi megkínzást jelent. S egyformánpapja akarok lenni a gazdagnak és a szegénynek, azifjúnak és az öregnek, az egészségesnek és a betegnek,jóknak és bûnösöknek, és mai szentmisémet azért aján-lom fel, és arra kérem az Istent, hogy ma adja különösáldását az egyházközség gyermekeire, a lelki veszélynekkitett ifjúságra, az életnek most induló házasokra, a szü-lõkre, betegekre, öregekre és egyházközségünk mindenegyes tagjára kivétel nélkül. S engem, gyarló szolgájátvegyen kegyeibe, hogy az tudjak lenni, amire vállalkoz-tam, az apostol kívánsága szerint: mindenkinek minde-ne.

S befejezésül még valamit. Ma szóról-szóra igaz, hogynem tudjuk, holnap, holnapután mire ébredünk. Viharelõtti irtózatos feszültség van a nemzetek és népek kö-zötti viszony légkörében, s vulkánok fölött járunk, me-lyek minden percben kitörhetnek és akkor ítéletnapiszenvedések jönnek az emberiségre. Idõk, amikor talánsokszor fog felhangzani a kétségbeesett kiáltás, jobb lett

61

volna, ha az anyák nem szülnek. De ne idézzük a borzal-mak éjszakáját, imádkozzunk és bízzunk egyházközsé-günk védõszentjében, Szent Mihályban, aki a világbom-lasztó õsszellemnek elõször állott ellent, s akit õseinkküzdelmes idõben pártfogójukul választottak.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2012,Mentor Kiadó. 64–69. p.)

62

Elsõ püspöki körlevél

Márton Áron, Isten irgalmából és az apostoli szék ke-gyébõl gyulafehérvári püspök

Tisztelendõ Testvéreinek és Krisztusban Kedves Híve-inek Áldást és üdvöt az Úrban.

Szent Márton püspök szavaival kezdem: „Domine, siadhuc populo tuo sum necessarius, non recuso labo-rem”; Uram, ha néped számára még szükséges vagyok,

nem utasítom el, vállalom a munkát. Ezzel a mélységesalázattal és megadással hajtom meg fejemet én is Istenakarata elõtt. „Non vos me elegistis, sed ego elegi vos”;Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak

titeket (Jn 15,16). S ha tetszett szent Fölségének, hogyigénytelen személyemet hívja meg az egyházmegye élé-re, alázattal követem hívó szavát, és szívvel-lélekkel fel-ajánlom minden erõmet a reám tett feladatok szolgálatá-ra.

Az út, amelyen indulok, nem járatlan és nem pusztábaveszõ. Apostolok jártak elõttem, akik Isten lelkét, a ke-gyelmi élet szépségeit és a szeretet örömfakasztó erejétsugározták szét ezen a területen. Példájuk és serkentõbuzgóságuk átformálta az egyházmegye lelki arculatát, azegykori vallási közömbösség hervasztó fagyát a lelki el-mélyülés melegsége váltotta fel. Õsz püspökünk az Eu-charisztia gazdag erõforrásait nyitotta meg, annak su-gárzatába állítva elsõsorban az ifjúságot, hogy a Krisztus-sal való életközösségben testben és lélekben egészséges,gondolkodásban és érzületben tiszta nemzedék nevelõd-jék jövõnk számára. Utódja, akit Isten váratlanul elvetttõlünk, az õ munkáját akarta tovább vinni. Mélységeshálával és tisztelettel gondolok mindkettõjükre. Nyo-mukba lépni nem tudok, de emléküket a kegyelet ésszeretet hervadatlan virágaival veszem körül, és minden

63

igyekezetemmel azon leszek, hogy az eredményekbengazdag apostoli munkát útmutatásuk nyomán tehetsé-gem szerint folytassam.

Tisztelendõ Testvéreim!Krisztusban szeretett Híveim!Kinevezésem szent karácsony elõestéjérõl van keltez-

ve, s a karácsonyi angyalok szózatával jövök és köszönte-lek titeket: Dicsõség a magasságban Istennek és békes-

ség a jóakaratú embereknek. Az angyali szózatban kül-detésem tartalma is benne van. Isten dicsõségéért és alelkek békéjéért kell dolgoznom. Ez a püspök feladata, sIstenben boldogult Szentatyánk is, aki a világegyház min-den részét éber gonddal figyelte, mintha külön utasítástakart volna adni számomra, amikor arra méltatott, hogyéppen a szent híradás napján bízzon meg az egyházme-gye vezetésével. Mintha figyelmeztetni akart volna ezzelis, hogy jól vegyem szemügyre a körülményeket, mérjemfel a helyzetet, és nézzek szembe a való tényekkel, deterveimet állítsam a megváltó szent éj sugárzatába, s acsüggedtség napjaiban is a Krisztus eljövetelében nyerthit, bizalom és öröm erejében törhetetlen bizalommalhirdessem: Dicsõség az Istennek és békesség az embe-reknek.

1. Isten dicsõségének az utóbbi idõkben sok ellenlába-sa akadt, s tudom, tettek kárt a mi sorainkban is. A szer-vezett istentelenség agitátorai, az új szekták terjesztõi ésa szegénység együtt, s a legtöbbször egymás kezére dol-gozott. Az istentagadás szószólói népünk közé is találtakutat, hogy hamis tanaikat széthordozzák, s fõképp azifjúság lelkét megmérgezzék. Ezekhez szegõdtek az ál-próféták, akik új vallásokat és sötét babonákat terjesztet-tek. Közben ránk tört a szegénység is egész nyomasztómivoltában. Minden nap szûkebb lett a mindennapi ke-nyér és bizonytalanabb a jövõ. Kívül-belül sötétség kör-

64

nyékezett meg, s a lelkekben nyugtalanság és bizonyta-lanság vett erõt. A hitetlenség és babonák terjesztõi se-rény tevékenységbe kezdettek, hiszen remélhették, hogybõ aratásuk lesz ilyen körülmények közt. S hogy megkí-sértetésünk teljes legyen, megjelentek a lélekkufárok is,akik elégedetlen, avagy a nélkülözésektõl elkínzott híveink-nek kenyeret ajánlanak fel, ha õsi hitüket megtagadják.

Ezekkel a tényekkel, amikor Isten ügyében fárado-zunk, nyíltan szembe kell néznünk. Az álnok mesterke-dések ereje buzgó híveink magatartásán legtöbbszörmegtörött, de volt, ahol ért el eredményeket, szembeál-lította vagy elidegenítette a híveket papjuktól, a népetvezetõitõl, a katolikust katolikus testvéreitõl és a katoli-kus ügyektõl. A templom, az iskola, az õsök megszentelthagyományai sok testvérünk lelkében elmosódtak vagyelhalványulóban vannak a kötelességekkel együtt. Erõin-ket tehát több irányban kell védelemre és munkára szer-veznünk, de bizalommal indulok, mert Isten velünk van,amint velünk volt és segített a múltban.

Egyházmegyénk hosszú századokon keresztül bástya-ként állott a pogány törekvések ellenében. Pogány ku-nok, besenyõk, tatárok, törökök járták a földjét, sokszorlerombolták templomait, és rabságra hurcolták fiait. Dea hit és otthon védelmében elesett hõs apák hitvalló fiaipapjaik vezetése alatt mindig újraépítették a feldúlttemplomokat, s a templom falainak védelme alatt, minterõs várukból, újraépítették a kifosztott és felégetett ott-honokat. Háborúk, éhínségek, pestisek, vallási harcok éserõszakos térítések váltogatták itt egymást, s a vészek ésdúlások nyomában mindig lelki és erkölcsi elvadulás isjárt, de az õsi hit szava mindig megszólalt a lelkekben, snépünk megint visszatért jobbik önmagához. Éppen abajok és örökké küzdelmes élete tanította meg arra, hogyvallásához a legnagyobb áldozatok árán is ragaszkodjék,mert Istenen kívül nincs senkije, Isten azonban mindig

65

elég, hogy saját erõit Isten segítségével megpótolva –testi és lelki nyomorúságából kivergõdjék.

És hiszem, hogy ez a törhetetlen hit máma is él, s erõitmozgósítani tudjuk. Hitvalló nemzedékek hõsi sora jártelõttünk, készítette elõ utunkat, hagyta ránk nagy örök-ségét. Templomaink a katolikus múlt lelkesültségét, isko-láink a katolikus õsök áldozatkészségét, búcsújáró-helye-ink a katolikus öntudat hõsi fellángolásait, népünk iste-nes életének legszebb emlékeit õrzik. Az elsõ megtérésóta kicsírázott hitet ezen a megszentelt földön semmisem tudta elfojtani, habár sok volt a veszély. Most megintsok a feladat és tennivaló, mint mindig, amikor válságos-ra fordult az idõk sora. Akik õrhelyeken állanak, éberfigyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelez-ve. De álljuk a munkát, és a lelki megpróbáltatásoknak ésmegkísértéseknek ebben a nehéz órájában is törhetetlenbizalommal higgyük, hogy ahol a vallásosság gyökereiolyan mélyre nyúlnak, az új idõk rontása sem árthat, arégi hit tisztasága újra kivirágzik, s a hithûség újra általá-nos és elengedhetetlen erény lesz, mint régen. A mainemzedék is meg fogja érteni, hogy Isten dicsõségét, akilelkének üdvössége és életének leghûbb szövetségese,ezen a földön õsi fényében meg kell tartania.

2. A békesség az emberek között Isten dicsõségének ésaz azért való munkának következménye. Küldetésemszerint Isten dicsõségével együtt munkálnom kell ésmunkálni akarom a lélek békéjét és a lelkek megbékélé-sét. A lélek békéjét, amit az egyes ember a szentségekvételében, Istenhez való viszonya rendezettségében ésgyakorlatában talál meg. És a lelkek megbékülését, ami alelkület közösségében, a Krisztusban való testvériségmegértésében és vállalásában áll.

Az Egyház fiainak mindig és mindenütt a legbensõbbés legnemesebb lelki közösségben kellene élniök. Önma-gunk és szent vallásunk lealacsonyítása volna, ha össze-

66

tartozásunk csak abban jut kifejezésre, hogy az anya-könyvi bejegyzés illetékességét tudomásul véve egyházijárulékainkat talán megfizetjük, katolikus testvéreinkkeltalán a templomban találkozunk, ezen kívül azonbanegymás sorsával, életével semmit sem törõdünk. Az Egy-házhoz-tartozás ennél végtelenül többet jelent és többrekötelez. Közös a hitünk és annak gyakorlata, amellyeltermészetfölötti rendeltetésünk elérésén dolgozunk, deugyanakkor Krisztussal életközösségben vagyunk, teháta közösséget egymással is vállalnunk kell gondolatban, ér-zésben és cselekedetekben, mert ha lélekben testvérek,ennek következtében egymásért felelõsek is vagyunk.

Ez pedig azt jelenti, hogy a hívõ ember nem érheti beazzal, ha a templomban együtt van vagy az áldoztatórácsnál egymás mellett térdel az úr és a szolga. Hitünkparancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérekmaradjunk, egymás sorsa iránt érdeklõdjünk és egymásterhét kölcsönös megértésben hordozzuk. Ilyen értelem-ben testvérünk erkölcsi, gazdasági és mûveltségbeli el-maradott állapota mindnyájunk gondja és feladata. Atanultnak kötelességei vannak a tanulatlanok, a gazdag-nak és tehetõsnek a szegények, az erõsnek a gyengék éselhagyatottak iránt. Az összetartás és tevékeny szeretethiánya következtében testvéreink százai és ezrei kallód-nak el a bûn, a szegénység, a mûveletlenség és elhagya-tottság útjain. Sok elégedetlenség és gyûlölködés fakadebbõl. Sok keserûség, ami az emberek közti békét rontja.Keresnünk kell tehát az eszközöket, hogy a szervezettségerejével és az egyéni jóakarat készségével legalább a kiáltóhiányokat pótoljuk, s amit menteni lehet, megmentsük.

Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke le-gyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanuláslehetõségeitõl elzártaknak, elõkelõknek és egyszerû em-bereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsét-leneinek, bûnösöknek és a kegyelem áldottjainak. Az

67

Isten felé vezetõ utat mindenki számára kell feltárnom,egyengetnem és kívánatossá tennem. De ugyancsakapostoli hivatalom teszi kötelességemmé, hogy szent hi-tünk közösségi tartalmát és az abból folyó kötelezettsé-geket ne szûnjek meg hirdetni és munkálni. Meg kelltanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunkegyütt dolgozni az élet minden területén. A válaszfalakat,amelyeket emberi rövidlátás, hiúság vagy érdek emelttestvér és testvér közé, így lehet lassankint eltüntetni; agyûlöletet, ami ellenségeket nevel, így lehet a szeretettelhelyettesíteni és a krisztusi testvériséget jóakarattal meg-valósítani.

Az új idõk szelleme, hatalmas változásai, nyugtalaniránykeresése mindegyre új feladatokat dob fel, s az erõkúj csoportosítását, új területek munkába vételét teszikszükségessé. Az ember szellemi és erkölcsi világában újtájékozódások, egy új életfelfogás forradalma zajlik,amelynek hullámzása a tömegekre is átcsap. Az Egyházváltozatlanul áll az örök igazságok alapján, de szemétnem zárja le a valóság elõtt, az embert az élet és a törté-nelem sodrában nézi összes bajaival és igényeivel együtt,s mindig a jelenben alkalmas hangot és eszközöket köve-ti, hogy a változások hullámverésébe állított embert azörök élet számára megmentse. Egyházmegyénk történe-tét lapozva, az Egyház örök frissességének és rugalmas-ságának lelkesítõ példáig kapjuk. Megtalálta mindig azidõk hangját, s berendezkedéseit és az új tennivalókatmindig bámulatos pontossággal alkalmazta az éppen ak-tuális körülményekhez.

Ezt az utat kívánjuk járni mi is, s ebben a szellembenszólottam hozzátok, Tisztelendõ Testvéreim és szeretettHíveim! Az idõk változnak, az eszmék és rendszerek szü-letnek és egymásután széthullanak, az emberek jönnekés eltûnnek, de Krisztus mindig változatlanul ugyanaz. Snekünk egyetlen vágyunk és feladatunk, hogy a zûrzavar

68

mélyérõl is ezt a Krisztust megtaláljuk, és a bizonytalanéletet a krisztusi bizonyosság kimozdíthatatlan alapjai-hoz kössük. Nem szûnök meg imádkozni és dolgozni,hogy Isten kegyelme ehhez segítse Tisztelendõ Testvére-im törekvését és Híveim jóakaratát. Titeket is kérlek,imádkozzatok érettem, hogy szent hivatalom kötelessé-gének teljesítésében egyedül a megfeszített Krisztusthirdessem, és a Benne való feltámadás örömét számotok-ra Isten segítségével bõségesen közvetítsem.

„A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete

és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2

Kor 13,13).

Gyulafehérvár, 1939. március 31.

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron emlékkönyv. Szerkesztette: MartonJózsef. Kolozsvár, 1996, Gloria Kiadó. 10–14. p.)

69

Adventi körlevél 1940-ben*

Tisztelendõ Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!Az Egyház az adventi hivatalos imádságában naponta

örvendezve ismétli a felhívást: „Már közel van az Úr,jöjjetek, imádjuk Õt!” A bizonyosságnak a hangja ez,Krisztusban szeretett Híveim! Isten, akit az emberiségévezredeken keresztül epedve várt és hívott, megérke-zik, meghozza a vigasztalást, és megmutatja a földi szen-vedés értelmét.

Ez a remény volt az emberiség egyetlen vigasztalása azÚr Jézus születése elõtt. A történelem legelejérõl hoztamagával, a homályba veszõ õskezdet hagyományai közül.Amikor a paradicsom kapuja súlyos zuhanással becsapó-dott, s az elsõ emberpár az elveszett boldogságot siratvakétségbeesetten állott a bizonytalan jövõ elõtt, a könyö-rülõ Isten megígérte, hogy Szabadítót küld. S ez az ígéretcsengett az ember fülében mindvégig, a történelem leg-sötétebb és legreménytelenebb szakaszaiban erre emlé-keztették a próféták, ehhez menekült, ez tartotta fenn ésez erõsítette további kitartásra. A nemzedékek mint leg-szentebb örökséget õrizték és adták egymásnak tovább,amíg a sok évezredes vágyakozásra és epedõ hívásra, asok tévelygés és bûn szenvedéseire válaszul végre az idõkteljességében megérkezett a szabadító Isten.

Ennek az Istent váró korszaknak az üzeneteit, az ekkorelhangzott jövendöléseket, figyelmeztetéseket és fohá-szokat olvastatja fel az Egyház az adventi szent idõben,hogy az Isten-várás érzelmeit a mi lelkünkben is felkeltseés az Úr Jézus születésének ünnepére elõkészítsen.

Az évezredek távolságából felhangzik újra az utolsóprófétának, a pusztában kiáltónak szava: „készítsétek az

70

* Nyomtatásban megjelent: Szõke János: Márton Áron. Thaur /Tirol, 1988. 321–324. p.

Úr útját, egyenesítsétek az Õ ösvényeit”. Mert „mindenvölgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyít-tatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyöseksima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét”(Lk 3,4).

Krisztusban szeretett Híveim! A pusztában kiáltónakkemény szavai ma is érvényesek, figyelmeztetés és egy-ben vigasztalás számunkra is. A Megváltó hírnöke szóza-tával az eljövendõ korok embereinek lelkébe is beleakarta égetni, hogy a Karácsony nemcsak ünnep, nem-csak hangulat és emlékezés, hanem örök valóság; hogyIsten nem az elérhetetlen messzeségben, hanem közöt-tünk lakik. Nem holmi emlék, amire kegyeletes köteles-ség néhanapján gondolni, hanem „Õ az út, az igazság ésaz élet” (Jn 14,6), akit nem lehet kikerülni. Isten színeés valósága elõtt megsemmisül minden emberi nagyzásés ravaszság: a hegyek, melyeket az emberi önteltség ésvakság hord össze, elolvadnak; a völgyek, melyeket azemberi hitetlenség váj a lelkekbe, betöltetnek; a görbeutak, amikkel a gazság megkerüli az igazságot, kiegyene-síttetnek, s a göröngyös ösvények, ahol az erény eddigcsak botorkált, sima utakká lesznek. Isten nem a jámborképzelõdés álma, amit emberi okoskodással a lélekbõl kilehet törülni, hanem a mindenség örök Ura. Aki megfel-lebbezhetetlen hatalommal kezében tartja a világ sorsát,s Aki elõtt minden embernek és népnek, és magának atörténelemnek is térdet kell hajtania.

Ideig-óráig eltûri, hogy az ember kevélykedve Nekihátat fordítson, s a saját feje után saját útjain járjon; denem engedi, hogy a gõg és az erõszak fái az égig nõjenek,s az eget a földtõl végérvényesen elzárják. Az elemi csa-pások és ellenségeskedések, a háborúk és kegyetlensé-gek, a gazdasági bajok és társadalmi zûrzavarok komoly,figyelmeztetõ jelek. Isten törvényei érvényesülnek a ter-mészetben éppen úgy, mint az emberi életben. Az Õ

71

ereje mozgatja a tengert és a hegyeket. Neki engedelmes-kednek a szelek, a csillagok és a rejtett erõk, intése szerintigazodik az idõjárás, és az Õ utasításaihoz, melyeket tör-vényeiben közölt, kell igazodnia az embernek is, ha nemakarja elviselhetetlenné, marakodó farkasok tanyájávárontani a földet.

A figyelmeztetõ jelzések az utóbbi idõben egyre gyak-rabban ismétlõdnek. A föld is megmozdult, mintha meg-unta és megborzongott volna attól, ami a hátán, az értel-mes lények világban történik. Az ártatlanok sírása pedigmind hangosabb lesz, mind több a Panasz, a könny és aszenvedés, jeléül annak, hogy az ember törvénye kegyet-len törvény. Az Isten nélkül beállított életet, bármilyenszép szavakkal kendõzzék is, nem lehet kibírni. Istenkisemmizése a világból az ember világának megsemmi-sülését jelenti. „Megveri a földet szája vesszejével, ésajkának leheletével megöli a gonoszt” – mondja a próféta(Iz 11,3–4). A szeretet megtagadása a gyûlölködésnek, azigazság elvetése az igazságtalanságnak nyit széles utat,amelyet vér- és könnyözön és vonagló emberi testekborítanak. Ezen az úton nem lehet sokáig járni. Elõbb-utóbb maga az ember rájön, hogy esztelenül cselekszikés saját vesztét készíti elõ, ha vissza nem tér az Istentõlkijelölt útra, az örök törvények korlátai közé.

Krisztusban szeretett Testvéreim! A mostani advent-ben ezekkel a gondolatokkal készüljünk szent Karácsonyünnepére.

A megpróbáltatások Isten felé hajtanak, és az Istenkészséggel jön segítségünkre. Az elhagyatottságból az Õerõs kezét keressük, és Õ elénk siet, hogy megtaláljuk.Gondviselõ jósággal õrködik fölöttünk mindig, de ami-kor nagyobb szükségben vagyunk, amikor az élet töré-kenységét és erõink fogyatékosságát inkább érezzük ésösztönösen Hozzá menekülünk, Õ is nagyobb szeretettel

72

hajlik felénk, az ajtónk elé jön, hogy hívásunkra belépjenés aggodalmainkat eloszlassa.

Minden okunk megvan, hogy ezekben a napokbanIstent nagyobb buzgósággal keressük. Éppen ezért sze-retettel kérlek, használjátok fel az adventi szent idõt és aKarácsony ünnepeit igaz keresztény módon, az Egyházútmutatása szerint.

Elsõ kérésem mindnyájatokhoz szól. Az Egyház isten-tiszteletei nem magánájtatosságok, hanem mindig a nép-nek, a közösségnek az ünnepei. Szent alkalmak, amikormeghatározott imák, énekek és szertartások által, papjavezetésével, az egybegyûlt nép fejezi ki hódolatát és ter-jeszti kéréseit Isten elé. A nép mindig mint közösségjelenik meg, hogy Istent Urának elismerje, a köteles tisz-teletet bemutassa, s életére áldást kérjen és oltalmat.

Amit ketten vagy hárman együtt kérnek az én nevem-ben, megadom nekik – így szól az Úr Jézus egyik ígérete(vö. Mt 18,19). Annál inkább megadja, ha nem kettenvagy hárman, ha nemcsak néhány jámbor asszony ésgyermek, hanem az egyházközség férfiai, asszonyai, ifjú-sága és gyermekserege a templomban együtt van ésegyütt mondja el azt, ami a szívét nyomja.

Õseink így gyakorolták hitüket, munkájukat is közösistentisztelettel kezdték, a vasár- és ünnepnapi szentmiseközösségébe pedig még a betegek és öregek is belekap-csolódtak, otthon imakönyvekkel a kezükben követték aszent áldozatot, s amikor a harang az Úrfelmutatást jelez-te, lélekben a templomi néppel együtt borultak le azoltárra leszállott Úr Jézus elõtt. Kövessétek ezt a példát,a hajnali szentmiséken, a szent éj, a vasárnapok és ünne-pek lélekemelõ szertartásain legyen jelen az egyházköz-ség apraja-nagyja, hogy Isten együtt lásson oltára körül, sa közös hódolatra és imádságra a panaszaitok meghallga-tásával válaszoljon.

73

Második kérésemmel a szülõkhöz fordulok. A Kará-csony a család legmelegebb ünnepe. A betlehemi éj meg-ható jelenete, a gyermek Jézus mellett térdelõ Szent Szûz-nek és Szent Józsefnek az emlékezete felmelegíti a szíve-ket, s a család tagjai a szent hangulatban jobban érzik,mint máskor, hogy egymásért felelõsek. Fõképp a szülõklelkében szólal meg a hang, amely õket a szülõi szenthivatás kötelességeire figyelmezteti. De ilyenkor, a szentéj benyomásai alatt érzik legtisztábban azt is, hogy gyer-mekük az Isten tulajdona, és sorsa Isten kezében van alegjobb helyen.

Krisztusban szeretett Híveim! A szülõk ezt különösenmost vegyék komolyan fontolóra. A gyermekekre és ifjú-ságra sok veszedelem leselkedik. Sokat hallanak és sokolyan példát látnak, ami Istentõl elidegenítheti és egybenéletüknek romlása lehet. Tudom, hogy gyermekeitek jö-võje miatt a szíveteket aggodalom szorongatja. Ezekre azaggodalmakra kérlek, neveljétek õket otthon vallásosság-ban, Isten ismeretére és követésére.

Az iskola nem tudja feladatát elvégezni a szülõk közre-mûködése nélkül. A gyermek többet van otthon, mint aziskolában, s az utca és környezet hatása alól sem tudjamagát kivonni. Figyeljétek tehát lelkének minden meg-nyilatkozását, s õrizzétek a Szent Szûz és Szent Józsefgondosságával, mint a gyermek Jézus édestestvérét, akia ti gondozásotokra van bízva.

Az otthon megszentelt falai között, ahonnan a világártalmas szándékait és kíváncsiságát ki lehet zárni, tanít-sátok meg gyermekeiteket mindenre, amit szent örök-ségként átvettünk, amiben hiszünk, s amit megõrizni éstovábbadni szent kötelességünk, hogy vallásosságban ésnemes példákon növekedve Isten a sorsukat mint tulaj-donát vegye és tartsa a kezében.

Tisztelendõ Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!

74

A világ a bûn következményei elõl Isten oltalma alámenekül, megkínzott lelke hangos szóval hívja, és azeltikkadt föld is azt sóhajtozza: „Harmatozzatok egek,onnan felülrõl, és csepegjék a felhõk az igazat, nyíljékmeg a föld és teremje a szabadítót és legyen egyszer-smind igazságosság” (Iz 45,8).

Ajánljuk fel Testvéreim szenvedéseinket, és imádkoz-zunk buzgó szívvel, hogy az Isten ne a méltatlanságunkat,hanem a gyöngeségünket tekintse, legyen irgalmas éskönyörüljön rajtunk még egyszer.

Ezzel a gondolattal kérem érettetek a „béketûrésnek ésvigasztalásnak Istenét” (Róm 15,5), és szeretettel adommindnyájatokra fõpásztori áldásomat.

Gyulafehérvár, 1940. november 30.Szent András apostol napján

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 95–100. p.)

75

Húsvéti szózat 1942-ben*

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!Az Úr Jézus tanításának és üdvözítõ halálának kiegészí-

tõ része és megkoronázása az Õ feltámadása. A feltáma-dás a hitelesítõ pecsét és a nagy bizonyíték, hogy igazmindaz, amit mondott, amire tanított; hogy Õ valóban azIsten Fia, és hogy Vele és Általa megindult az isteni erõtitokzatos áramlása, mely az idõk végéig minden keresz-tényt belekapcsol a Krisztus halálába és feltámadásába.„Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisz-tusban is mindnyájan életre fognak kelni. És pedig ki-kia maga rendje szerint: a zsenge Krisztus, azután azok, akikKrisztuséi, akik hittek az Õ eljövetelében” (1 Kor 15,23).

A világ nem szívesen foglalkozik a feltámadás gondola-tával. Tudjuk, hogy Szent Pálnak is sok nehézsége voltvele. Az a világ is, amelyikkel õ állott szemben, értelmet-lenül hunyorgott, valahányszor a test feltámadását emle-gették elõtte. Amikor Athénben járt, az Areopág elõkelõközönsége kíváncsian és némi fölényes jóakarattal hall-gatta a furcsa idegen bölcseleti fejtegetéseit az ismeret-len Istenrõl, de mihelyt a megfeszített Krisztus feltáma-dását említette, hangos kacagásban törtek ki. Ugyanezismétlõdött meg Festus helytartó palotájában. Itt a kato-

76

* Gyulafehérvári Érseki Levéltár (a továbbiakban: GyÉL), Num.18–1942. Allocutio Praesulis Paschalis. – Márton Áron püs-pök IV. számú körlevele 1942-bõl. Az Észak-Erdélyben élõhívei részére Veress Ernõ szerkesztõ az Erdélyi Tudósító hús-véti számában (67–68. p.) közli, a következõ bevezetõvel:„Most jutott el hozzánk Márton Áron püspök húsvéti körleve-le, melyet az ünnepek alkalmával híveihez intézett. A körle-vélhez csatolt utasításban ez áll: ’Jelen szózatom nagyszomba-ton a feltámadási körmenet után vagy húsvét vasárnapjánfelolvasandó a szószékrõl.’ Minthogy a püspök észak-erdélyihívei már régen nem hallhatták a püspök szavát, a Tudósítóútján közvetítjük a húsvéti szózatot.”

nai és polgári elõkelõségek, sima udvaroncok és kényesudvari dámák cifra csoportja elõtt kellett volna Krisztustanításának lényegét ismertetnie, s amikor a feltámadás-hoz ért, ezek is kinevették, mint valami eszelõst. Mégazok is, akik egyébként szívesen hallgatták Krisztus éle-tének történetét, tanítását és bizonyságtételeit, a nagykérdés hallatára hitetlenkedve vonogatták a vállukat.

Ezzel az értelmetlenséggel és nehézkes felfogással szál-lott vitába az apostol: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkorhiábavaló a mi tanításunk és hiábavaló a ti hitetek is” (1

Kor 15,14). Hát azt hiszitek, hogy eszelõs és egy hamisIstennek hamis tanúja vagyok? Hát hirdetném Krisztust,járnék az Õ ügyében, magamra venném tanításának és azapostolkodásnak a terheit, ha feltámadásáról nem volnékmeggyõzõdve? És ti mire mennétek azzal, hogy hisztekbenne, s követitek a parancsait, ha a sír Õt is elnyelte,mint a többi embert? „Ha csak ebben az életben remény-kedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk mindenembernél” (1 Kor 15,19).

Krisztusban szeretett Híveim! Az ember volna a legnyo-morultabb teremtmény, s a teremtmények között mi,krisztushívõk volnánk a legszánalmasabbak, ha Krisztusa saját feltámadásával nem biztosított volna a mi feltáma-dásunkról. A világ nem szívesen foglalkozik ezekkel agondolatokkal. Úgy is él és viselkedik, mintha csak kita-lálás volna a jámborok és gyámoltalanok vigasztalására.A feltámadás azonban a mi számunkra a legnagyobbvalóság, hitünk legsarkalatosabb tétele és alapja. És hús-vét ünnepe alkalom, hogy ezt a hitet magunkban felkelt-sük, a Krisztus feltámadásának megdönthetetlen törté-nelmi tényét felidézzük, annak reánk is érvényes követ-kezményeit újra megfontoljuk, s életünk földi szakaszátés a síron túl következõ folytatását húsvét fényénél afeltámadás jegye és értéke alatt nézzük.

77

Krisztusban szeretett Híveim! A nagyszombati jöven-dölések között olvastatja fel az Egyház Ezekiel prófétahatalmas látomását a csontmezõrõl. „Kivezetett az Úr –úgymond a próféta – és letett a mezõ közepén, mely televolt csontokkal... igen nagy volt a számuk a mezõ színénés teljesen ki voltak száradva... És mondotta nekem: Em-berfia, prófétálj ezekrõl a csontokról és mondjad nekik:Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr igéjét: íme én lelketbocsátok belétek, hogy életre keljetek! És izmokat adokrátok, húst növesztek rajtatok, bõrrel vonlak be, és lelketadok nektek, hogy éljetek, és megtudjátok, hogy én va-gyok az Úr. Erre én prófétáltam... és miközben prófétál-tam, zaj támadt és zúgás lön, és egyik csont a másikhozközeledett, mindegyik az õ ízületéhez... és íme rajtukizom és hús nõtt, és bõr feszült ki rajtuk... és beléjük szállta lélek, és életre keltek, és lábukra álltak, mint valami igennagy sereg” (Ez 37,1–11).

Ez a látomás lesz valósággá a világ végén. Ez lesz a földiélet és történelem nagy záró-jelenete, amikor az angyalokharsonájára megnyílnak a föld roppant temetõi, felmoz-dulnak a világ nagy csataterei, és a jeltelen hantok alólkikel az ismeretlen katona, az örökös kenyérharcnak ésa királyok háborúinak névtelen hõse; és a megszületettés valaha élt összes emberek átláthatatlan sokasága, azegymásra következõ nemzedékek végtelen tömege, mintroppant sereg, megindul, hogy az örök Bíró igazságosztóítéletét hallja.

Ott lesznek a jelenkor szereplõi is, a vezérek és vezetet-tek, a gyõzõk és legyõzöttek, az uralkodók és az alattva-lók, a híresek és az ismeretlenek. Azok is, akik parancsol-tak, és azok is, akik engedelmeskedtek; azok is, akik ahatalmat kezükben tartották, és azok is, akik fölött ahatalmat gyakorolták; azok is, akik szent célok hangozta-tásával áldozatot követeltek, s azok is, akikben az áldoza-tot behajtották; azok is, akik a szeretet nevében sebet

78

gyógyítottak, s azok is, akik gyûlölködve sebeket oszto-gattak. És mindenki fölött az a Krisztus fog ítélkezni, akia szeretetet a földre elhozta, aki „körüljárt jót cseleked-vén” (Csel 10,38), s akit mégis a gyûlölet keresztre feszí-tett, és aki harmadnapon halottaiból föltámadott.

Krisztusban szeretett Híveim! De a feltámadás nemcsak a földöntúli élet záloga. Nem csak arra tanít, hogy asíron túl minden kiegyenlítõdik. Nem azzal biztat, hogya nagy és mindenkire érvényes igazságtevés a világ végénúgyis elkövetkezik, tehát fogadjuk el sorsunkat ellenke-zés nélkül, úgy, ahogy adódik, és nyugalommal, lemondómegadással várjuk mindennek a végét. A feltámadás va-lósága és hite a keresztény kitartásra és hûségre kötelezés képesít.

Kötelez, hogy reményünket és kedvünket az élethez aszenvedések alatt se veszítsük el. Jól látom, hogy a hely-zet, amelybe a háború folytán jutottunk, egyre több ésújabb áldozatot követel tõletek. Szegénység eddig is voltközöttünk, de ami most van, már több a szegénységnél.Sok testvérünknek lesz napról-napra szûkebb a minden-napi kenyere és rongyosabb az egyetlen megmaradt ru-hája. Sok helyrõl kaptam a jelentést, de magam személye-sen is tapasztaltam, hogy az iskolaköteles gyermekek egyrésze a téli hónapokban nem járhatott iskolába, mertnem volt megfelelõ ruhája; s akik eljártak, azoknak issápadt volt az arcuk, és elnyûtt, rongyos ruhácskákbandideregtek. Sok család van, ahol gyenge asszonyokra éselfáradt öregekre maradt a család minden gondja; õkvédik a házat, mûvelik a földet, tartják fenn a kicsinymûhelyt vagy üzletet, s gyûjtik össze esténként a gyerme-keket, hogy imádkozzanak apjukért és idõsebb testvére-ikért, akik távol vannak, s talán nagy veszélyek felé tarta-nak. [És ha azokra gondolunk, akiknek ezek mellett mégigazságtalanságokat, megaláztatásokat és a gyûlölettõlokozott testi és lelki bántalmakat is kell elszenvedniük,

79

méltán tolulhat ajkunkra a zsoltáros panasza: „Kiszolgál-tattál minket szomszédaink vetélkedésének s ellensége-ink gúnyolnak minket” (Zsolt 79,7).]*

A feltámadás fényénél azonban látjuk, Krisztusban sze-retett Híveim, hogy minden szenvedésnek van értelmeés vége. Az Úr Jézus embertelen megaláztatások és keser-ves kínszenvedések árán szerezte meg nekünk az üdvös-séget, s a mi szenvedéseink is talán javára lesznek azok-nak, akik utánunk következnek. A nélkülözések és gon-dok, a bizonytalanság és a többi megpróbáltatások pedig,amelyet a mostani ifjúság és gyermekek kénytelenekelviselni, talán olyan feladatokra edzik meg õket, amelye-ket e nélkül a kemény iskola nélkül nem lennének képe-sek megoldani. Az emberi szív keserûséggel hamar meg-telik, s a jó és rossz hangulatok, a kedvezõ és kedvezõtlenhírek szerint vergõdik remény és csüggedés partjai kö-zött, de a hívõ lélek Istenbe veti élete horgonyát, a csüg-gedésbõl újra és újra kiemelkedik, s kitartásra és hõsitürelemre ösztönzi magát; bízva, hogy amint az éjszakárahajnal, s a viharra napsütés, úgy a szomorúság napjai utánaz öröm ideje következik. „Mert népének az Úr igazságotszerez és szolgái iránt könyörületes” (Zsolt 134,19).

Krisztusban szeretett Híveim! Húsvét lelke, a feltáma-dás valósága és hite kötelez továbbá, hogy az igazsággyõzelmében bízzunk és meggyõzõdésünk mellett inga-dozás nélkül kitartsunk. A feltámadás igazságát tagadjákmeg, mert annak a szelleméhez lesznek hûtlenek, akikpolitikából anyagi haszonért, pillanatnyi elõnyökért vagymások befolyása alatt, emberi tekintetbõl készek Egyhá-zunk vagy népünk igaz érdekét elalkudni, és akik készek

80

* Márton Áron püspök körlevelének kinyomtatott példányáraráírta, a „cenzúra törölte” a zárójelbe tett, sokatmondó részt.Természetszerûleg ez a mondat az Erdélyi Tudósítóban semjelent meg (tekintve, hogy az újság a körlevél alapján közöltea beszédet).

hatalmukat védtelenek és ártatlanok ellen felhasználni.Ezekre mondja az írás: „Jaj a megosztott szívûnek, a bû-nös ajaknak, a gonosz kéznek, a földön két úton járóbûnösnek... jaj azoknak, akik elhagyták az egyenes utakatés gonosz utakra tértek! Mitévõk lesznek, ha az Úr elkezdia vizsgálatot?” (Sir 2,14–17).

Sem a sír szájára helyezett hatalmas kõ, sem a nagyta-nács pecsétje, sem az õrségül rendelt katonák nem tud-ták megakadályozni, hogy a keresztre feszített és meggya-lázott Igazság sírjából diadalmasan kikeljen. És ez min-den igazság sorsa. Lehet elárulni, hûtlenül elhagyni, meg-tiporni; lehet meghurcolni és meggyalázni; lehet a hamis-sággal átmenetileg le is gyõzni, de nem lehet megölni; ésa hazugság és gyûlölet együtt sem tud olyan mély sírt ásni,amelyikbõl ne tudna egyszer, valamikor napfényre jönni.

Krisztusban szeretett Híveim! Egyidejûleg a nagy küz-delemmel, amely a háborús harctereken folyik, ádáz tusadúl szellemi téren is az emberi meggyõzõdés birtokáért.Népek és mozgalmak vitatják az igazságukat a legfélelme-tesebb harci eszközökkel éppúgy, mint a rábeszélés, be-folyásolás, megfélemlítés és a szellem egyéb fegyverei-vel. A mi igazságainkat népünk és Egyházunk közvetíté-sével örököltük, s eddig a legszentebb örökségként véd-tük és õriztük. Önmagunkat becsüljük meg s a népünklelkéhez és Egyházunk szelleméhez maradunk hûsége-sek, ha az életet és benne az eseményeket a feltámadásörökérvényû szempontja alatt nézzük, ha az apáinktólátvett hitet és erkölcsöket, szokásokat és hagyományo-kat, iskolát, mûveltséget és nyelvet megbecsüljük és anehézségek között nagyobb szeretettel õrizzük, hogycsorbítatlanul adhassuk tovább a gyermekeknek. „A min-den kegyelem Istene pedig, aki az õ örök dicsõségérehívott meg minket Jézus Krisztus által, maga fog minket,miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni, megerõsíteni

81

és megszilárdítani. Õneki legyen dicsõség és uralommindörökkön örökké. Ámen.” (1 Pt 5,10–12)*

Alba Iulia – Gyulafehérvár, 1942. március 25.Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 6. Húsvét. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 49–55. p.)

82

* A körlevél végére a következõket jegyezte le a fõpásztor: „Acenzúra a második részbõl a lényeges részeket általában tö-rölte, s csak akkor engedte a jelenlegi szöveg kinyomtatását,amikor megfenyegettem, hogy megcsonkított szöveget nemvagyok hajlandó kiadni, inkább az egész körlevelet visszave-szem. Ezt, úgy látszik, mégsem akarták.”

Vigasztaló beszéd*

Drága jó Híveim! Eljöttem közétek, hogy titeket megvi-gasztaljalak, mert úgy látom, vállaitokon a kereszt súlyo-sabb, mint máshol. Homlokotokon a barázdákat mé-lyebbnek látom, mint máshol. Sötét gond árnyait látomaz ifjak és öregek arcán egyaránt. Nem csodálkozom, hiszmegdöbbenéssel értesültem arról a kegyetlen intézke-désrõl, mellyel illetékesek még gyermekeitek szájából iskivették a mindennapi áldott kenyeret. Súlyos csapás,nagy kereszt, de súlyosabb a felelõssége azoknak, akiktõlez a szívtelenség elindult!

Az állam törvényei egyes súlyos kihágásokat hivatalbólüldöznek és büntetnek, mert ha nem, felborul az államrendje. Úgy az Isten is – ha szabad így szólanom – szigorúkötelességének ismeri az emberbaráti Szeretet rendjefelett õrködni, és égbekiáltó bûnnek nevezi az árvák,özvegyek sanyargatását, a kiszolgáltatottak és védtelenekkínzását. Égbekiáltó volt az a bûn, amit veletek szembenelkövettek, csak azért, mert katolikusok vagytok, csakazért, mert népünkhöz ragaszkodtok, csak azért, mert faj-tánk értékeit feladni hajlandók nem vagytok, csak azért,mert drága anyanyelvünkhöz, õseink szent hagyományai-hoz, erkölcseihez, szokásaihoz, viseletéhez ragaszkodtok.

Mi nem átkozódunk, bosszút sem kiáltunk. Legyenegyedüli vigaszunk az Úrnak szava: „Én vagyok a bosszú-állás Istene!” Reá bízzuk, hogy igazságosságával büntessemeg az igazságtalanokat, és kérjük, hogy adjon erõt avédteleneknek.

Drága jó Híveim! Akármekkora áldozatot követel szenthitünk és faji jogaink bátor megvallása, vállalnunk kellazokat. Erre kötelez õseink becsülete, saját lelkiismere-

83

* Elhangzott a dévai Szent Antal templomban, 1942. június14-én. Gépirat, másolatban: Márton Áron Múzeum (a továb-biakban: MÁM), 61. dos., 1. b., 1 lap.

tünk és gyermekeink tiszta jövõje. Félre a sötét gondola-tokkal, félre a kétségbeeséssel! Nekünk helyt kell áll-nunk. Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk.Õseink vére és könnye puhította a barázdákat itt; drágahamvaik porladnak Erdély szent röge alatt. Mi nem va-gyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat mégakkor is, ha ez másoknak nem tetszik.

Drága jó Híveim! Szentmisémben, amikor a búzaliszt-bõl készült fehér ostyát az aranytányérkára tettem, mel-léje helyeztem a ti vérzõ szíveteket is. Odatettem az édes-apák kétségbeejtõ gondját, az édesanyák átvirrasztottéjszakáit, az ifjúság bizonytalan jövõje fölötti aggodalma-tokat, a kis gyermekek sírását, mert nincs kenyér, éskértem a gondviselõ Istent: Jézus érdemeire való tekin-tettel ne hagyjon el titeket. Adjon szíveteknek erõt az életmostohasága között, vigasztalást a szomorúságban, nyu-galmat a fölzaklatott szíveknek, és szakítsa végét mérhe-tetlen fájdalmaitoknak. Imádkoztam, hogy a sors gorom-basága által elûzött hozzátartozóitok hazatérhessenek,hogy megint egyek legyenek családjaink. Imádkoztammindazokért, akik soraitokból kidõltek az embertelenszenvedések áldozataiként. Adjon a jó Isten nekik öröknyugodalmat, és ott fenn kárpótolja õket a hozott nagyáldozatért. Kértem az Istent, hogy ha már szent akarataúgy határozta, hogy mi, idõsebbek sokat szenvedjünk,adja meg fiatalságunknak és gyermekeinknek a boldo-gabb és szebb jövõt.

Adjon az Isten az egész világnak békességet, hogy anemzetek egymásra találjanak, és világosítson fel mindenembert a legsürgõsebb feladatról és legszentebb tör-vényrõl: Szeresd az Istent és szeresd embertársadat! Adjaa jóságos Isten, hogy ez az imádságos nép, amely nyomo-rából is ilyen szép hajlékot emel az Istennek, lásson jobbnapokat, pihenjen át nyugodtabb éjszakákat, és a mosta-ni szenvedésekre mint rossz álomra tekintsen vissza,

84

abban a tudatban, hogy érdemes volt szenvedni. Jézus issokat szenvedett, de utána jött a megváltás és a húsvét;nekünk is sokat kell szenvednünk, hogy porba-sújtottsá-gunkból fölemelkedhessünk.

Fõpásztori áldásomat adom rátok, kik itt jelen vagytok,adom azokra, kiket az otthon vigyázása vagy betegségodahaza tart, és azokra is, akik az otthontól számûzveeszik az otthontalanság keserû kenyerét és a hazavágyáskönnyeivel sózzák mindennapi falatjukat. A gondviselõjó Isten áldjon meg benneteket, drága jó híveim. Ámen.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 2. Bérmálás. Összeállítottaés jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2006,Mentor Kiadó. 55–57. p.)

85

Újévi üzenet 1944-re*

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!Az Újesztendõ felkínálkozó alkalom arra, hogy magunk

körül és magunkba nézzünk. Az idõ peremén járunk,határkõnél, magas hegy csúcsán, ahol az ember elgondol-kozik, s fürkészve figyeli, mit hagyott maga mögött, s mikövetkezhet az út további részén.

Krisztusban szeretett Híveim! A kép, amely a körülöt-tünk zajló eseményekbõl kirajzolódik, meglehetõsen sö-tét. A háború vérvörös tüze még mindig lángol körös-kö-rül. Isten hozzánk irgalmas volt, földünket, családjainkotthonát és az otthonok védtelen lakóit eddig megkímél-te a háború borzalmaitól. De a tûz természete az, hogyterjed, ha gyúlékony anyagot talál, és ha nem oltják, to-vább harapódzik. A pusztító tüzet ki és hol fogja feltar-tóztatni, ez ma a legnagyobb és a népeket leginkábbizgató kérdés.

A gyûlölet lobogását sem oltja a kiontott tengernyiembervér. A halálos elszántságot, amellyel az ellenségekegymással szemben állanak, nem fékezi a rengeteg szen-vedés, pusztítás és erõfeszítés. A politika és hadvezetésnagy üzemeiben a döntõ felvonulás és összecsapás terve-in dolgoznak lázasan. S hiába reng a föld az ádáz tusárafelgyûlt nagyhatalmak mozdulatai alatt, a kis népek alátott és megtapasztalt borzalmak ellenére, acsarkodvafenik egymásra fogukat.

Az ifjúság, a jövõ reménye és hordozója, kínzó válaszútelõtt töpreng. Nem tudja, kinek higgyen és melyik útralépjen. Lelkesedett eszmékért és lelkesen felsorakozottzászlók alá, melyekre a gyõzelem és boldogulás biztatójelszavai voltak felírva lángoló betûkkel, de az eszmék

86

* Nyomtatásban megjelent: Szõke János: Márton Áron. Thaur/Ti-rol, 1988. 335–342. p.

idõközben a gondolatok és szavak világából leszálltak aföldre, szörnyû páncélos testet öltöttek magukra, s mostvívják gigászi harcukat mint roppant hadseregek. Az életelején álló ifjúság riadtan figyeli a feje fölött tombolóvihart, s mert érzi, hogy a föld is mozog lábai alatt, csaló-dottan, súlyos kétségek között vergõdve kérdezi, hogykinek higgyen, merre, jobbra-e vagy balra forduljon?

A munkabíró férfiakat a háború forgószele kisodortamunkahelyeikrõl és a család körébõl, gyermekek ésgyönge asszonyok feladata lett, hogy megküzdjenek acsalád gondjaival.

S mikor az idõ nagy óráján az óesztendõ utolsó perceelkondult, az idõ szélén járó emberben is megszólalt egyhang. Határkõnél állunk, ahová magányos vándorkéntérkeztünk meg, s a lelkiismeret kíméletlenül kérdez: Mittettél, ember az elmúlt esztendõben, ami az örökkévaló-ság szempontjából értékes?

Ezek a gondolatok és gondok kísértek az újesztendõküszöbéhez, ezek foglalkoztatják elméteket és ezekrekeresitek a vigasztaló választ. Ezek egyébként az egészmûvelt emberiség gondjai és aggodalmai. A népek mamindenütt ugyanazon bajok ellen keresik az orvosságot, sa lelki és erkölcsi gyógyulás szereit. S azokat keressük mi is.

1. Krisztusban szeretett Híveim!A mostani háború kiterjedésével, sokmilliós hadsere-

geivel, félelmetes gyilkoló fegyvereivel és embertelenmódszereivel, mint egy végítélet szakadt reá az emberi-ségre, de – sajnos – nem volt meglepetés azok számára,akik a mai ember társadalmi, politikai, gazdasági, szelle-mi és erkölcsi életét közelebbrõl szemügyre vették.Szentséges Atyánk ismételten a világ szószékérõl kérte,sürgette, figyelmeztette a népek felelõs vezetõit; eléjükis adta körleveleiben, beszédeiben s a különbözõ nemze-tek vezetõ férfiaihoz intézett alkalmi leveleiben meg is

87

mutatta, hogy mit kell tenni, hogy az emberiségtõl elhá-rítsák a fenyegetõ veszedelmeket.

De szava elhangzott, mint a pusztába kiáltott szó, vissz-hang nélkül. Az önzés és a gõg megkeményítette a szíve-ket, s Krisztus földi helytartójának aggodalmait és atyaifigyelmeztetését is elengedték a fülük mellett.

Csak a nagy romlás hatása kezdte felnyitni a szemeketlátásra. A nagy anyagi és erkölcsi romlás, s a nyomábantámadt nagy bizonytalanság, ami a háború vérvörös fé-nyénél ijesztõ valóságában tûnt elõ, meglepte az Istennélkül tervezõ embert. Meglepte, hogy a társadalom épü-lete, melyet az emberiség feje fölé emelt, s amelyrõl azthirdette, hogy mindenkinek boldog otthona lesz, a nagyföldindulás lökéseitõl minden eresztékében recseg, sazzal fenyeget, hogy maga alá temeti az emberiség na-gyobb részét kultúrájával együtt. „A boldogabb idõkbennem érezték magukban és a társadalomban az örökkéva-lósággal való kapcsolat hiányát, és ezt a hiányt nem tekin-tették a társadalmi szervezet lényeges hibájának” (XII.

Pius pápa karácsonyi szózata. 1942). A saját erejükbenés bölcsességükben bíztak, s beteljesedett rajtuk a prófé-ta figyelmeztetése: „Jaj azoknak, akik... bíznak harci sze-kerek sokaságában és lovasok nagy erejében, de... nemkeresik az Urat” (Iz 31,1).

Az emberi rendezésnek és berendezésnek ez a nemvárt törékenysége gondolkozóba ejtette még a közömbö-söket is, és már akadnak a világ fiai között is, akik ki merikmondani, hogy az élet viszonylatait egészségesen csak azisteni törvények szellemében lehet rendezni.

Kétségtelenül még bizonytalan, tétova jelek ezek, de azeszmélõdés megindult, a gondolat a vágy nyomán érik, smár hallható, hogy Isten a történelmi eseményeken ke-resztül közeledik az emberhez. A mi feladatunk, Krisztus-ban szeretetett Híveim, hogy Isten útját egyengessük,hogy szenvedéseink és a szenvedések tüzében megtisz-

88

tult szívünk felajánlásával könyörögjük Istentõl a kegyel-met, hogy a még most csak keveseknél és halványanmutatkozó felismerés az emberiség uralkodó gondolatalegyen, s megragadja fõképp a népek vezetõinek lelkétúgy, hogy ne nyugodjanak meg addig, amíg az igazság ésszeretet jegyében a népeknek vissza nem adják a békét.

2. Az elsõ akadály, amit az Isten útjából el kell mozdíta-ni: a gyûlölet. Mert Isten a szeretet Istene, s nem tér beoda, ahol gyûlölet lakozik. Fõparancsolatával, amely atöbbi parancsolatokat mind magába foglalja, az embertszeretetre kötelezte. Megparancsolta, hogy szeressük azembert mint Isten képmását és testvérünket önmagáért; ésszeressük ellenségeinket is, Õérette. A szeretet gyakorlásátnem szavakkals nem isbizonytalanérzelmekkimutatásávalérti, hanem tettekkel. Ne törjünk felebarátunk jogos érde-ke,anyagiéserkölcsi javaellen,negáncsoljukeltisztességestörekvéseiben, ne tegyünk rosszat neki, ne örvendjünk, sne használjuk ki szorult helyzetét, hanem siessünk segítsé-gére. S ezt a legfõbb isteni törvényt a nemzetek sem kerül-hetik meg, ha a saját létüket és más nemzetekhez való viszo-nyukat tartós, idõt és vihart álló alapokon akarják rendezni.

Nem könnyû és bizonyára nem is lesz rövid az út, amíga népek idáig eljutnak. Egy nép a maga összességébennem tud egy másik népet gyûlölni, de mindig lesznek,akiket a hatalom és a nagyravágyás szelleme megszédít, sakik azt hiszik, hogy akkor szolgálják népük nagy érdeke-it legjobban, ha a másik ellen gyûlöletre heccelik. Beteg-ség ez, ami napjainkban odáig fajult, hogy már rokon asúlyos és veszélyes lelki betegséggel.

A betegség ellen azonban a megtámadott egészségesszervezet tiltakozik, s ösztönösen védekezik az ilyen fer-tõzés ellen minden egészséges nép lelke. A nép termé-szetes jogérzékével és igazságszeretetével az igazságosjogon felépült rendre és az ezáltal elérhetõ nyugalomravágyik. Idõtlen tapasztalatok emlékeivel a lelkében tudja,

89

hogy a békés élet nyugalmát és rendjét az igazságos,mindenkire egyformán kötelezõ törvények biztosítják,míg a gyûlölet, mert igazságtalanságokat követ el, megza-varja.S a népeknek ebbenazerõs jogérzékébenésösztönösvágyában csillan fel a remény, hogy minden mesterkedésellenére az egymáshoz vezetõ utat megkeresik, és egymásgondját, baját, munkás életét tiszteletben fogják tartani.

3. Az ifjúság a végzetes eseményekbõl, amelyek az éle-tén zúgnak keresztül, vonja le a komoly tanulságokat.

A felnõttek pedig, akik gyermekeik jövõjéért vállaljákaz élet súlyos gondjait és megpróbáltatásait, siessenek azifjúság segítségére az út megválasztásában. Ütött a meg-térés és jóvátétel, a nagy beismerés és bûnbánat órája. Afelnõttek feladata megtanítani az ifjúságot arra, hogy avallás nem magánügy, amint ezt az újkor szóvivõi felelõt-lenül tanították, hanem mindnyájunk legégetõbb közösügye; s hogy a tízparancsolat nem évült el, amint eztbölcselõk és újítók könnyelmûen hirdették, hanem ez azégben hozott tízszakaszos törvény a földi élet mellõzhe-tetlen alaptörvénye.

4. Az árvákra, özvegyekre, elhagyottakra és nélkülözõk-re legyen különös gondotok. „Unicuique mandavit deproximo suo.” Mindnyájunknak szól Isten parancsa,hogy testvéreinknek gondját viseljük. De ez a háború ésa háborús körülmények parancsa is. A szenvedõk és nél-külözõk nagy része a háború áldozata, méltó és igazságostehát, hogy ezek sorsát enyhítsék, ügyüket felkarolják,bánatukban vigaszt, és ha nélkülöznek, segítséget nyújt-sanak azok, akik az õ áldozatuk árán a hasonló csapások-tól megszabadultak. Amíg van egy darab kenyerünk, amitketté lehet törni, és egy ruhadarabunk, amit meg lehetfelezni, testvéreink közül egynek sem szabad nyomor-ban, koldusbotra jutva elkallódnia. Elvárom az egyház-község vezetõitõl és jótékony célú egyesületeitõl, hogy

90

ezen a téren egész munkát végezzenek, és tehetõs híve-imtõl, hogy megnyissák szívüket és erszényüket.

Az asszonyok, akik magukra hagyatva, a férj ereje éssegítsége nélkül az egész család és gazdaság gondját egye-dül viszik, megterheltetésük mellett is fordítsanak kellõfigyelmet gyermekeikre, pótolják az apa kemény, fegyel-mezõ kezét is. Nagy teher a gyönge asszonyi vállaknak aférfi munkájának átvállalása, Isten különös segítsége kellhozzá, de hála Istennek, ragyogó példákon tapasztaljuk,hogy a gyönge asszony, ha hivatását lelkiismeretesenfogja fel, férfiaknak való hõsi erõfeszítésekre képes. Fér-jeitek a távolból minden gondolatukkal a családnál idõz-nek, s még a saját sorsukat is felejtik és könnyebbenviszik, ha tudják, hogy otthon az asszony helyén van és adolgok rendben mennek. Ha megkörnyékez a csügge-dés, gondoljatok a sorsukra, s arra, hogy amikor vissza-térnek, a család és a gazdaság körül mindent rendbentaláljanak. Neveljétek a gyermekeket úgy, hogy a hosszútávollét után hazatérve örömük teljék bennük; s várjátokvissza õket azzal a házastársi hûséggel, amelyet az oltárelõtt megfogadtatok.

5. De az idõ határkövénél nézzünk magunkba is, Krisz-tusban szeretett Híveim! Isten, az idõk, az életek és cse-lekedetek Ura áll velünk, magányos vándorokkal szem-ben, s tetteink felõl nem a szomszédot vagy rokont, ha-nem minket kérdez, mindenikünket külön-külön. Ad-junk hát számot, s feleljünk õszintén a feltett kérdésekre:Megtettünk-e mindent, amivel tartozunk Isten és feleba-rátunk iránt?

Kötelességeinknek Isten iránt még nem tettünk elegetazzal, ha a vallás elõírásait többé-kevésbé teljesítettük. Azistenes élet feltétele és követelmény az, hogy a megváltásboldogító eredményét ismerjük, azt meggyõzõdésselvalljuk, magunkat Isten gyermekeinek tudjuk, s életün-ket mindenben Isten törvényei szerint alakítsuk, amint

91

ez Isten gyermekeihez illik és egyedül méltó. S ez most –ha szabad emberi okoskodással így mondani – még sür-getõbb kötelesség, mert az örökkévalóság egyéni bizto-sítása mellett nekünk, keresztényeknek az egész emberi-ség sorsának alakulására kiható feladatunk, hogy a ke-reszténységet az istenes élet példájával az elpogányoso-dott világ elõtt kívánatossá tegyük, s megmutassuk azt aforrást, ahonnan erõt meríthet, hogy a tévedéseivel magaköré font háló halálos szorításából szabaduljon. Az elsõkeresztények egy pogánynak született világot így hódí-tottak meg, s ez a feladat hárul most reánk. Úgy éltünk-e,hogy életünket látva azokban, akik más utakon, az Egyhá-zon kívül remélik és keresik a boldogulást, megbecsülõérdeklõdés és vágy ébredjen vallásunk iránt?

Hasonló feladatra kötelez a felebaráti szeretet paran-csa. Felebarátunk minden ember, akár jóakarónk, akárellenségünk, így tanít már a Kiskatekizmus. Isten orszá-gában nincsenek „szkíták és görögök” sem. A kegyelemés a parancsok elõtt egyforma minden ember, bármilyennyelvet beszél és bármelyik fajhoz tartozik. Mindenkimeghívást kapott és részese lehet a megváltottság éskegyelem kiváltságos örömeinek. Hasonlóképpen a feleba-ráti szeretet parancsa elvben egyformán kötelez mindenembertársunk iránt, de a gyakorlatban alkalmazkodik bizo-nyos sorrendhez. Nevezetesen: szabályozza a szükség mér-téke és a rokoni vagy más ezzel egyenértékû kapcsolat.

Isteni Mesterünk, az Úr Jézus az irgalmas szamaritánusörökszép példázatán mutatta be nekünk, hogy a keresz-tény szeretet elõtt nincsen idegen és rokon, jóbarát ésellenség, elvtárs és ellenfél. Az igazi szeretet nagylelkû,nem a kicsinyes szempontok és szûkkeblû mérlegelések,hanem a jelenvaló szükség és annak mértéke szerintcselekszik. Aki nagyobb szükséget szenved, nagyobb sze-retetet, figyelmet, jóságot érdemel.

92

A másik szempont az, amit rokoni kapcsolatnak nevez-tünk, azonos esetek elbírálásánál jön tekintetbe. Vagyis:hasonló helyzeteknél, s amikor a segítséget nem lehetmegosztani, elsõbb kötelesség megsegíteni a jóbarátot,mint az idegent. Nem járna el tehát helyesen, sõt mindenjószándék ellenére bûnt követne el az a családapa, akiszomszédjainak ügyes-bajos dolgait magára veszi, sugyanakkor a hasonló vagy még nagyobb szükségbenlevõ gyermekeit, családjának még sürgetõbb ügyeit elha-nyagolja. S ez érvényes azoknak a nagyobb közösségek-nek az életére is, amelyeknél az emberek sokaságát avérség, sors és hagyományok ezer és ezer láthatatlanszála fûzi össze egy nagy családba.

Az újévi számadás rendjén, amikor magatartásunkat éselvégzett munkánkat vagy mulasztásainkat Isten elõttmérlegeljük, a vizsgálódó lelkiismeret a kötelességnekezt a körét nem hagyhatja figyelmen kívül. A mi gondunkelsõsorban a mi feladatunk, nem háríthatjuk át másra, shiába is hárítanók. S minél nagyobb gondok, minél többnehézség szakad a nagy családra, amelybe tartozunk,mindnyájunknak annál melegebb érdeklõdéssel és annálkészségesebb szívvel kell egymás kezét fognunk. Az elha-gyatottság érzése önmagában is súlyos csapás, míg aszenvedõnek már a feléje hajló érdeklõdés és szeretet isvigasztalás; a küzdõ ember pedig bátorságot merít ésnagyobb erõfeszítésekre képes, ha tudja, hogy testvéreimellette vannak, a küzdelmét aggódó szeretettel figyelik,s amiben lehet, segítik. Megadtuk-e testvéreinknek ezt asegítséget, megéreztettük-e velük az összetartásnak és tevé-keny szeretetnek vigasztaló és kitartásra biztató erejét?

Krisztusban szeretett Híveim! Az egész bonyolult ésizgalmas történelem, a fejünk felett zúgó, félelmetes vi-har is, akarva nem akarva Isten szándékait készíti elõ. Ami feladatunk az, hogy a kötelességek reánk esõ részétvállaljuk és becsületesen végrehajtsuk, a többit bízzuk

93

Istenre. Õ volt mellettünk az elmúlt esztendõ bajos nap-jaiban; Õ élesztett új reményre, valahányszor a csüggedésbénító álmossága megkörnyékezett; Tõle jött az erõ,amely a fáradtságon, nehézségeken és csalódásokon át-segített; Neki köszönhetjük, hogy a ránk mért csapásokatkibírtuk és az erõnkön felüli megpróbáltatásokból meg-menekültünk. Az új esztendõvel megkezdett út is, leg-alább a látható, kezdõ szakaszon sötét völgyek felé vezet.Kivel indulunk hát, ha nem Istennel? A történelembe azemberek belekontárkodnak, de Isten terveit nem tudjákkeresztülhúzni. S az Isten terveiben ott szerepel a misorsunk is.

Bízzunk tehát Benne s bizalommal imádkozzuk a him-nusz költõjével: „Tebenned bíztam Uram és meg nemszégyenülök mindörökké.”

Az idõk halhatatlan Királya, a mi Urunk Jézus Krisztusoltalmazzon mindnyájatokat és áldása legyen veletek.

Alba Iulia – Gyulafehérvár, 1943. december 31-én,Szent Szilveszter hitvalló napján

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 104–112. p.)

94

Papszentelés a Szent Mihályplébániatemplomban, 1944. május 18-án*

Isten jóságából föladtam a szent papi rendet fiatal test-véreimnek, s ez alkalomból most fölszentelt testvéreim-hez, de egyúttal összes papjaimhoz kívánok szólni arróla kötelességrõl és magatartásról, melyet jelen körülmé-nyek között hangsúlyozni szükségesnek látok.*

95

* Márton Áron eredeti kézirata a Gyulafehérvári Érseki Levél-tárban megvolt, de az évek folyamán nyoma veszett. A múze-umban most csak egy gépelt másolat található (MÁM, 63. dos.,7. sz. 1–4. lap). – Az idõk folyamán Márton Áronnak erre abeszédére sokan és sok helyen hivatkoztak. A betûhív, hitelesszöveg nem ismeretes, az eddig nyomtatásban megjelent vál-tozatok kisebb-nagyobb mértékben különböznek egymástól.Virt László – több forrásból merítve – tisztázta abeszédelhang-zásának és rögzítésének körülményeit: Baráth Béla, akkori plé-bános szerint a püspök „szabadon beszélt, anélkül, hogy a szö-veget elõre leírta volna”. (Márton Áron teológus hallgatóinaktanúsága szerinta püspök az elõre leírt beszédetképesvoltbetûszerint memorizálni, s a mise alatt ’szabadon’ elõadni.) Keresz-tes Sándor (Márton Áron tanítványa, 1990 után vatikánimagyarnagykövet), egykori szem- és fültanú szerint „a beszéd elõttMárton Áron a plébániahivatalban szûk körben közölte, hogy»mire készül«. A szociális testvérek [Szociális Testvérek Társasá-ga, Societas Sororum Socialium] nõvérei ebbõl tudhatták, hogyérdemes lesz jegyzetelni. A lejegyzettszöveget azutánterjesztésvégett elküldték a rend budapesti anyaházába.” Virt Lászlóugyanott azt is leírja: „Márton Áron beszédét a Slachta Margitáltal vezetett Szent Lélek Szövetség irodájában sokszorosítottákés terjesztették, ami 1944 nyarán a keresztények számára útmu-tatást, a zsidók számára pedig reménységet jelentett.” (VirtLászló: Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete éseszméi. Bp., 2002, Teleki László Alapítvány. 104. p.) – Dr. SzimLídia nõvér visszaemlékezései igazolják és kiegészítik a fentiinformációt: „A szószék hátterében ülök és jegyezni igyekszem.Amikordélbenbemegyeka[nõvérekáltalfenntartott]Közpon-ti Szállóba, a portán egy zárt boríték vár. Benne az elhangzottbeszéd teljes szövege. Ráírva: »Egyetlen szó változtatását vagyhiányát sem tûröm.« A fenti példányt viszi el és terjeszti az

A világ a gyûlölet és ellenségeskedés tüzében ég –amint Szentséges Atyánk békeimádsága is mondja – sajátgonoszságának áldozataként.

Az Egyház – híven isteni alapítójának parancsához – afelebaráti szeretet következetes vállalásával és szorgalma-zásával tudatosította az emberi nem egységének, egyetlennagy családba való tartozásának a gondolatát. Üldöztetése-ket kellett magára vennie, de magára vette; évszázadokerõfeszítésébe, nevelõmunkájába került, de a nehézségek-tõl nem riadt vissza, hogy a rabszolga és a szabad közöttipogány különbséget megszüntesse, és hogy ezen túlmenõ-en a különbözõ fajú, nyelvû és színû népeket a különbözõés sokszor elválasztó tulajdonságok ellenére az embertest-vériség egyetemes gondolatában egyesítse.

96

Anyaország egyházmegyei vezetõi és hívei között Slachta Mar-git. Majd személyesen vitte el Tiso József katolikus pap, szlovákfasiszta politikusnak, hogy jobb belátásra bírja. (...) Másnap aStátus termébe összehívott férfi Mária Kongregáció tagjai elõtta Püspök Atya megindokolja, miért tartotta fontosnak a zsidó-kérdésben a templomban szólni. El kellett mondania a beszé-det, mert a) apostolutódként nem hallgathat, amikor ilyen em-bertelenségek történnek; b) ezt a háborút elveszítettük és amagyar nép súlyos árat fog fizetni a történtek miatt, és hozzátette,hogy Romániában most már »bújtatják a zsidókat«; c) ezzel atettével a magyar kormány megfosztotta magát egyetlen fegyve-rétõl, az erkölcsi elvekre való hivatkozás lehetõségétõl, amellyeleddig a dél-erdélyi magyarságot igyekezett védeni a román ható-ságok elõtt.” (Márton Áron emlékkönyv. I. m. 136–137. p.) AMárton Áron-beszéd – tudomásunk szerint – eddig a következõhelyeken jelent meg: Vigília, 1985. 4. sz.; Márton Áron, a lelki-ismeret apostola. Összeáll., bev. Virt László. Bp., 1988, Ecclesia.107–111. p. Szõke János: Márton Áron. Tirol, 1988 (ua. Nyír-egyháza, 1990). 389–393. p., valamint a fent idézett Virt-kötet100–103. oldalán. – Az eddigi közlések apokrif részeket istartalmazhatnak, de mivel nincs módunk az eredeti szövegrestaurálására, ezért a Márton Áron Múzeumban található gé-pelt változatot tesszük közzé. Az ismert változatok közül ez aszöveg a leggazdagabb.

Az Egyház állásfoglalásának és következetes magatartá-sának – a felebaráti szeretet pozitív parancsa mellett – akereszténység alapvetõ hittétele, mely szerint mindnyá-jan Isten gyermekei és Krisztusban mindnyájan egymástestvérei vagyunk.

A világ mind a kettõt megtagadta, mind elméletben ésmég inkább gyakorlatban. Elvetette az istengyermekségés a Krisztusban való testvériség gondolatát, hangzatosés megtévesztõ elméletek hirdetésével a tudomány ne-vében. Ellene dolgozott a felebaráti szeretet érvényesü-lésének a különbözõ címek alatt szervezett érdekek egy-oldalú és igazságtalan túlhajtásával, vonzó és nemegyszerszent igék nevében is.

Nincs idõnk és talán most nem is helyénvaló, hogyezekkel perbe szálljunk. Ahol szenvedélyekkel és elfo-gultsággal állunk szemben, ott a józan érvelés nem sokatsegít. S a lelki vakság ellen is Isten kegyelme az egyedülhatásos gyógyszer. Az elméleteket pedig, bármilyen idõtál-lóaknak is hirdessék azokat, eltemetik az újabb elméletek.

Számunkra azonban, Tisztelendõ Testvéreim, változat-lanul érvényben van szent hitünk alaptétele. A felebarátiszeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése mainkább kötelességünk, mint nyugalmas idõkben. Az ádázellenségeskedés szívet tépõ zûrzavarában, mikor a halál-gépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki azemberiség testébõl és sodornak bele az immár ötödikéve sötéten hömpölygõ roppant halálfolyamba, amikoraz emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángo-lásainak, erõfeszítéseinek, hõsi és szent fölszabadulásai-nak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik nap-ról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népekreszketnek jövõ sorsuk miatt, akkor Krisztus papjánakelutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiáll-jon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvetbeszéljen is – a testvérét nézze.

97

Kötelez erre, Tisztelendõ Testvéreim, a kereszténycím, amelyet annyiszor használnak föl igen különbözõértelmezéssel, jelszó gyanánt. Aki felebarátja ellen vét,veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájánakegyik nagy eredményét, az emberek testvériségénekgondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellembenjár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz atörekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmiosztályokra és önzõ szövetkezésekre bontották, egymás-sal szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedés-be hajszolták a népeket. Aki a felebaráti viszonyt az em-berek egyik csoportjától, bármilyen meggondolásokalapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adottesetben õt úgy tekintsék mint „pogányt és vámost”, amiaz evangélium nyelvén törvényenkívüliséget jelent.

Kötelez a bátor kiállásra az ifjúság várakozása is. Azifjúság az eszmék, jelszavak és szervezkedések össze-visszaságában, a fegyverek zaja mellett az élet más síkjain:az erkölcs, a társadalom, a politika, sõt a tudomány síkjánuralkodó zûrzavarban zúgó fejjel, tétován áll: s igazságraszomjas és tiszta eszményért hevülõ lélekkel figyeli, hon-nan hangzik föl a tisztán csengõ ige, amelyhez a csalódásveszélye és kockázatai nélkül lehet csatlakozni; várakoz-va nézi, hol tûnik föl élõ valóságként – a szélkakasok ésalkalmi színváltások tarkaságából – az a határozott maga-tartás, mely tiszteletre méltó és követésre érdemes.

Kötelez a jó szándékú emberek nagy tömege, akik a ve-szélyt – melybe a háború a mûvelt világgal együtt minket isbelesodort – egész fenyegetõ komorságában látják, a meg-oldásra váró kérdéseket, s a megoldás helyes sorrendjétjózanul tisztázzák. S akik készek nagy áldozatokra, tehetsé-gük, tudásuk, lelki erejük és munkájuk átadására, ha a nagyértékek szolgálatában az erkölcsi alapot és felelõsséget látják.

Végül kötelez, Tisztelendõ Testvéreim, utolsó, elalkud-hatatlan kincsünk: a népünk becsülete. A nép mindenütt

98

az igazságos jogon, a mindenkire egyformán alkalmazotttörvényeken és mindenki iránt megnyilvánuló szerete-ten felépített rendre vágyik, mert veleszületett jó érzéké-vel és idõtlen tapasztalataiból tudja, hogy ez adja megéletének azt a biztos keretet, melyben magáért, családjá-ért és a közösség javáért is nyugodtan dolgozhatik. Né-pünknek nem tulajdonsága az ellenségeskedés. Újabbanis megható tanújelét adta, hogy bajba jutott embereket,ha más nép fiai is azok, mennyi megértéssel, szeretettelés segítõkészséggel tud felkarolni. És a legnagyobb áldo-zatokat mindig õ hozza. Ha nagy veszélyeket kellett elhá-rítani, pénzét, munkáját, vérét adta oda a szent cél védel-mére. Most is Keleten a testébõl épít falat, hogy a tûzhe-lyeit fenyegetõ ellenséget föltartóztassa. Méltán várja te-hát, hogy amíg õ harcol, dolgozik és adózik, az otthoniélet felelõs gondozói s az erkölcs és vallás hivatott képvi-selõi a jog, igazság és szeretet parancsai szerint lássák eltisztüket.

Értesültem, hogy híveim az egyházmegye legkeletibbhatárától kezdve mélységes megdöbbenéssel fogadtákismert személyiségek szabadságának korlátozásáról ésbizonytalan sorsáról elterjedt híreket. Ugyanígy aggoda-lommal kísérték a zsidók ellen az utóbbi idõkben végre-hajtott intézkedéseket. Örömmel hallottam híveimnekezt az erkölcsi felfogását, véleményét és ítéletét; és fõ-pásztori büszkeséggel említem föl, mert ez egy szélestömegnek a felfogása, véleménye és ítélete, s egyúttalörvendetes jele annak, hogy az igazi katolikus szellemmélyen benne gyökerezik és ma is eleven erõként élnépünk lelkében. Fiai a keleti határokon az embertelenszovjetrendszer betörése ellen harcolnak, városaink ésipartelepeink védtelen lakói az angolszász hatalmakbombázásaiban egy másik embertelenség fájdalmát szen-vedik. Népünk megérti, hogy e rendkívüli körülményekrendkívüli intézkedéseket váltanak ki; keresztény érzése

99

azonban ösztönösen tiltakozik, ha ugyanakkor tapasztal-ja, hogy emberekben az emberi személy méltóságát meg-alázzák és embereket jogaikban, vagy emberi jogaik vé-delmében korlátoznak a véleményük vagy vallási mivol-tuk miatt.

Kedves Fiaim! Két hónappal ezelõtt, amikor a szerpap-ságot adtam föl nektek, azt mondtam: lehet, hogy vérta-núságra avatlak föl titeket. S ezt megismétlem most is:lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet,hogy gúnyolni fognak és sárral dobálni; lehet, hogy hálaés elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségtek. De aszent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétõl nemriaszthat vissza sem a börtön, sem emberi tekintetek. Azigazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöz-tetés és börtön nem szégyen, hanem dicsõség.

Krisztus követségében jártok, induljatok hát bátran,fölemelt fejjel és elszánt lélekkel. Legyetek az igazságvédõi és a szeretet apostolai. Közvetítsetek Isten és azember között. A szentmiseáldozat és a szentségek erejé-vel nyissátok meg az eget és hozzátok le, közvetítsétekbõségesen a beteg emberiség számára Isten gyógyítókegyelmét és megváltó irgalmát. Legyetek a bénánaklába, a vaknak szeme, az árváknak, szegényeknek, az el-esett és szenvedõ emberek nagy tömegének gondviselõatyja. Vállaljátok a gondjaitokra bízott hívek küzdelmeséletét, sorsát és bajait. S álljatok az õrhelyen, ahová kül-dettek, hõsi elszántsággal a legnagyobb veszély idején is.

Útravalóul Isten nevében fõpásztori áldásomat adom,s hiszem, hogy a hívek imádsága a fölemelt emberek ésaz Istennel kibékített lelkek hálája fogja kísérni munká-tokat. Úgy legyen!

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 85–91. p.)

100

Húsvéti körlevél 1945-ben*

Tisztelendõ Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!A nagyböjti szentidõ a keresztény ember számára a

lelki elmélyedésnek és komoly önvizsgálatnak az ideje. Aliturgia minden mozzanata, mint egy hatalmas mûvészialkotás hétrõl hétre fokozódó erõvel a magunkba-szállás-ra és lelki megtisztulásra ösztönöz, hogy elõkészítsen aHúsvét, a feltámadás, az új élet örömének felfogására.

A világban zajló események hasonlóképpen elmélke-désre, magunkba szállásra és komoly önvizsgálatra kész-tetnek. „Kemény dolgokat mutattál népednek” (Zsolt 59,

5) – mondhatjuk a zsoltárossal mi is. Az emberiség aszenvedések útját járja. Bûneivel ácsolta keresztjét, s amaga ácsolta kereszt súlya alatt és a nagy vérveszteségtõlmár roskadozik. És mintha nem volna számára mentségés menekvés, bûnei hajtják, mint hajszolt rabszolgát akönyörtelen korbács. Fátyolos, zavart szemmel mered ráa vérbe és gyászba borított világra, de mennie kell –mintegy álomban s valami irgalmatlan törvénynek enge-delmeskedve – egyre tovább és beljebb a kínok és fájdal-mak útján.

De „a fájdalom gyakran hathatósabb tanító, mint akönnyû siker”.** A nyugalmas idõk nyugalmas élete, ahe-lyett, hogy megláttatná, inkább eltereli a figyelmet a jelenbajokról is; a válság azonban, különösen az olyan súlyosválság, mely a mostani háborúval és következményeivela világ szeme elõtt kibomlott, felszínre veti a társadalomlelkén és szervezetében lappangó betegségeket.

101

* Püspöki körlevelek. 1945. IV. sz. Allocutio Praesulis inPascha. – Nyomtatásban is megjelent, in: Virt László: MártonÁron a lelkiismeret apostola. Bp., 1988, Ecclesia. 120–133. p.– A történelmi környezet: Erdélyen már átvonult a front, deEurópában még nem ért véget a háború.

** XII. Pius pápa békeszózata, 1940.

A kereszthordozó emberiség egyik elkínzott, fájó tagjavagyunk mi is. Vele együtt szenvedünk, égünk és aggó-dunk. A közös átok súlyát érezzük és hordozzuk. Önma-gunk érdeke és a keresztény felelõsségérzet arra késztettehát, hogy a világválság okait a mi körülményeink szem-szögébõl szemügyre vegyük, azok erkölcsi vonatkozásaitfeltárjuk, a tanulságokat levonjuk és hasznosítsuk.

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!Politikusok és tudósok, akik a nemzetek és társadalmak

életében felszínre került súlyos bajok okait a gyógyításés segítés komoly szándékával vizsgálják, egybehangzó-an azt állítják, hogy a legújabb kor lelkiségének egyiklegveszedelmesebb megrontója a nemzetiségi kérdés ki-élezése volt. Az elfajulás azzal kezdõdött, hogy egyoldalúeltúlzással a nemzetnek középponti jelentõséget tulajdo-nítottak, és ebbõl kiindulva megengedhetõnek tartották,hogy a nemzeti érdeknek minden más érdeket alárendel-jenek.

Legveszedelmesebb túlzását ez a felfogás abban a moz-galomban érte el, mely az emberiség családját alsóbbren-dû és felsõbbrendû fajokra osztotta, s nem átallotta hir-detni, hogy az egyes emberi fajokat nagyobb különbsé-gek választhatják el egymástól, mint az embert az állattól.Ugyanez a beteg, ferde gondolkozás elvetette – mertgyöngeségének minõsítette – a felebaráti szeretet tanát,s helyébe a gyûlölet tanát állította azzal az indoklással,hogy a nemzet tagjai csak a gyûlöletbõl meríthetik anemzeti érdekek erélyes és eredményes szolgálatáhozszükséges lelkület erejét.

A nemzet jelentõségének érdekeinek ilyen túlzó hang-súlyozása hamarosan meghozta a maga keserû gyümöl-cseit. Megnyitotta a hatalmaskodás, az elnyomás és jogel-vonás útjait, mely egyúttal milliók számára a szenvedésekútja volt. Ahol álcázott formában lépett fel, ott a kisebb-ségek elnyomásához vezetett. Jellemzõ erre a szellemre,

102

és általában a legújabb kor lelkiségére, hogy ugyanakkor,amikor a nemzetek önrendelkezésének jogát rendezõelvként proklamálta és Európa térképét ezen elv alapjánújrarajzolta, az egyes államok határain belül került nem-zetiségeket hivatalosan is kisebbségnek nevezte, minthamár ezzel az elnevezéssel jelezni akarta volna, hogy azo-kat szabadság és jogok szempontjából csak másod- vagyharmadrendû állampolgároknak tekinti. A fajelmélet hí-vei természetesen levonták a szélsõséges felfogás végsõkövetkezményeit is. A saját nemzetük jogainak kizáróla-gos igénylését hitvallássá avatták, és más nemzetekkelszemben a nyílt és szervezett türelmetlenséget írták zász-lajukra, ami a bizalmatlanság, ellenségeskedés és gyûlöletmagvát hintette el, és végzetesen kiélezte az ellentéteketaz államok és nemzetek között.

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!Az igazság megismerésérõl az orvos nem mondhat le,

ha gyógyítani, s annak feltárása elõl a beteg sem zárkóz-hatik el, ha gyógyulni akar. „Veritas liberabit vos – Azigazság szabaddá fog tenni titeket” (Jn 8,32). Az írás ezenintelmét – ezt a kézenfekvõ igazságot – tartjuk szem elõtt,amikor alább a mi életünkre vonatkozólag a múltbólnéhány tényre és adatra utalunk.

A túlzásba hajtott és mindenáron érvényesülésre törõnemzeti érdek szorítását megismertük mi is az elmúltnegyedszázad alatt. Népünk templomépítõ nép. Nem-csak a bõség, hanem leszegényedése idejében is megha-tó áldozatkészséggel fényes szentélyeket emelt. Annálnagyobb volt a megütközése, amikor azt kellett tapasztal-nia, hogy egyes helyeken a hatalom védelme alatt elkí-vánják õsi templomait, melyekhez századok kegyeletesemléke fûzte; viszont más helyeken pompázó templomo-kat építenek, néha néhány tisztviselõ részére s nemegy-szer a más nyelvû és hitû lakosság jelentékeny anyagimegterhelésével. A földkisajátítás során nevelésügyi

103

alapjaink vagyonát elvették, a kiosztásnál azonban földnélküli híveinkrõl nagyjából megfeledkeztek. A kolozs-vári román egyetem egyik tanára* nevét azzal tette emlé-kezetessé, hogy két évtizeden át sorozatos nehézségekettámasztott és küzdelmet vezetett a katolikus intézetek, aszerzetesrendek, a nevelésügyi alapok meghagyott töre-dékvagyona és jogi helyzete ellen. E tárgyban írt munkáia kisebbségellenes szellem és módszerek jellemzõ doku-mentumai.

Tanköteles gyermekeink 65-70 százaléka olyan államiiskolába kényszerült járni, ahol anyanyelvén írni és olvas-ni sem tanulhatott meg. Ugyanakkor a másik 30-35 száza-lékért minden tanév elején – s a célzatosan vetett akadá-lyok folyton szaporodó sora miatt – szinte minden egyesgyermekért külön kellett küzdenünk, hogy beírassuk ésanyanyelvén taníthassuk saját iskoláinkban, melyektõl azállam a támogatást következetesen megtagadta. Az ellen-õrzés azonban annál szigorúbb volt, a saját pénzünkönfenntartott iskolák és nevelõintézetek mûködésének ál-lami felügyeletében olyan ellenséges szellem érvénye-sült, amely állandó idegfeszültségben tartotta az iskola-fenntartó egyházi hatóságokat, a nevelõket és növendé-keket egyaránt. Kulturális és népnevelõ munkánkat, szo-ciális, karitatív és hitbuzgalmi egyesületeink mûködésétrendõrségi és pénzügyõri korlátozások és egy korán lé-tesített központi cenzori hivatal igyekezett megnehezí-teni.

Tanáraink és tanítóink – a közszolgálatokban megtûrthíveinkkel együtt – a nyelvvizsgák megszégyenítõ vesszõ-futásának vettettek alá. Papjaink közül sokan megismer-ték a börtönt, még többen voltak kitéve az évrõl évrefokozódó türelmetlenség következtében alaptalan felje-lentéseknek és meghurcoltatásoknak, csupán azért, mert

104

* Onisifor Ghibu (1883–1972) görögkeleti pap, egyetemi tanár

híveiket és a gondjaikra bízott intézményeket védték. Avádolt papok államsegélyét a minisztérium gyakran fel-mentés esetén is letiltotta, mert az volt a felfogása, hogyjoga van a papot megbüntetni az eljárás beindításánakpuszta ténye miatt, tekintet nélkül a bírósági felmentésre.

Mailáth püspököt, akinek páratlan bõkezûségét és em-beri jóságát számosan élvezték más nemzetiségek fiai is,nem egy esetben személyében inzultálták, veszedelmesirredenta hírét költötték, s az említett professzor úr em-lített akciójával egyidejûleg a fõvárosi lapok gyakran éle-sen támadták. Közvetlen elõdömtõl azt kívánták, hogy anemzeti szentek képeit és szobrait a templomainkbóltávolítsa el, ünnepeiket és tiszteletüket korlátozza. S mi-vel magunk sem tudtunk híveink szenvedése iránt kö-zömbösek maradni, mivel az Egyház jogait, intézményeit,vagyonát kötelességünkhöz híven védtük, mivel a nyil-vánvaló túlkapások ellen tiltakoztunk, meghurcolt pap-jaink és üldözött híveink érdekében felszólaltunk, hama-rosan tapasztalnunk kellett, hogy magunkra vontuk afelsõbbségek nemtetszését.

Ugyanettõl a szellemtõl sugalmazott módszeres elnyo-más nehezedett híveink életére még belterjesebben. Lát-nunk kellett és súlyos aggodalommal láttuk, hogy híve-inknek folyton növekvõ száma esik áldozatul az elszegé-nyedésnek és meg nem érdemelt szenvedéseknek. Szám-talan egyén és család egzisztenciájának megsemmisülé-sét és elkallódását kísértük figyelemmel tehetetlenül éskeserûséggel. Sok elbocsátott tisztviselõ, munkás, közal-kalmazott, a közterhekkel erején felül sújtott iparos éskereskedõ, meghurcolt földmûves megaláztatásait és pa-naszait hallottuk. A gazdasági válság éveiben és utánasokszor megrendülten álltunk összetört híveink vergõ-dése elõtt, akiktõl, hogy a mindennapi szûkös kenyeretbiztosító munkahelyen megtûrjék, cserébe atyáik hitétkérték. Jártunk a munkatáborok nyomorúságra ítélt la-

105

kói között. Sorsuk rosszabb volt, mint a rabszolgáé, akita gazdája legalább azért gondozott, hogy a munkaerejétmegtartsa. Ma is hálásak vagyunk az emberséges parancs-nokoknak, de találkoztunk olyanokkal, akik kötelessé-güknek azt érezték, hogy elkobozzák a ruhanemût, me-lyet az elcsigázott és félmeztelen emberek segélyezéséreösszegyûjtöttünk.

Tanúi voltunk embertelen rekvirálásoknak, amikor hí-veinktõl rajtaütésszerûen minden gabonanemût elvet-tek, s a buzgó végrehajtó közegek a dagasztásra elõkészí-tett lisztet is kiöntötték a teknõbõl a kenyeret kérõ gyer-mekek szeme láttára. 1940 õszén és a következõ évekbenhíveink egyharmada hagyta el õsi lakóhelyét, adta felházát, üzletét, apáitól örökölt földjét, szakadt el családjá-tól. S hiábavaló volt minden erõfeszítésünk, hogy vissza-tartsuk, nekivágtak a bizonytalanságnak megengedett ésmeg nem engedett utakon, mert nem bírták a kisebbségiember számára adatott sorsot, és mi védelmet biztosítaninem tudtunk. Közvetlen közelbõl tapasztaltuk azt a per-zselõ gyûlöletet, mely a múlt év õszén a védtelen lakosságellen olyan magasra felcsapott. Láttuk a heteken át gya-log, élelmezés nélkül hajszolt embereknek, az Erdélyészaki részén összefogott híveinknek szûnni nem akaróprocesszióját, s hallottunk a bosszúállás felvonulásáról,mely ezekben az idõkben rettegésben tartotta egész vi-dékek népét, és ártatlan emberek vérével szennyezte bea földet.

Erdély kettéosztásával – ami Egyházmegyénk kettéosz-tását és kettõs sorsát is jelentette – a román nép egyik feleszintén kisebbségi sorsra jutott. Olvastuk az illetékesegyházi fórumok panaszát és nyilatkozatait sérelmeikrõlés a híveiket ért szenvedésekrõl. Részvéttel voltunk irán-tuk, hiszen súlyos helyzet elé állíthatta õket már önmagá-ban az a körülmény, hogy a visszatérõ uralom érvénybenhagyta a régi rendszer törvényeinek egy részét, s ezzel

106

azoknak a kisebbségellenes éle automatikusan az új ki-sebbség ellen fordult, a politikai mesterkedések pedig gon-doskodtak és utat nyitottak további szenvedéseknek is.

A politikamentes és elfogulatlan történetírás feladatalesz, hogy a kettéosztott Erdély két kisebbségének egy-idejû szenvedését és annak okait feltárja és mérlegretegye. Minket súlyos esztendõk súlyos tapasztalatai an-nak a végtelenül lehangoló végsõ következtetésnek levo-nására kísértenek, hogy ahol a nemzeti érdek egyoldalúés türelmetlen eltúlzással minden más érdek fölé emel-tetik, és ez a felfogás behatol a lelkekbe, ott kisebbségiember számára szabad emberhez méltó élet nem lehet-séges.

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!Mindannak ellenére, amit fentebb elmondottunk, ke-

resztény és emberi kötelességünk arra utasít, hogy alehangoló megállapításoknál ne rekedjünk meg. Eszünk-be jut az apostol szemrehányása: „Egyáltalában már az ishiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymással”(1 Kor 6,7). Mennyivel nagyobb a hiba és nagyobb a bûn,milyen súlyos lehet a legújabb kor emberének lelki be-tegsége, ha képes volt mérhetetlen szenvedéseket fel-idézni és áthidalhatatlannak látszó mély szakadékot ásnikeresztény nemzetek között egyik legszebb emberi esz-ménynek, a nemzeti gondolatnak a nevében. A betegség-nek és okainak a megismerése azonban kötelez, hogy agyógyulás hatásos szereit keressük, és útba is igazít, hogyazokat megtaláljuk. Komoly jelek vannak, amelyeket kö-vetve reménnyel foghatunk a nagyszerû feladat megol-dásához.

Elsõ és leglényegesebb jel a népnek, tehát magának adöntõ tényezõnek a magatartása. Számtalan példát lehet-ne felhozni, hogy az egymásba ékelten élõ két nép fiaihajlandók egymásban az egyenlõ jogú és rangú embertlátni, készek és képesek békésen együtt élni – amint éltek

107

századokon át, ha kívülrõl beavatkozó mesterkedéseknem szítanak közöttük ellentéteket. Emellett – másodikbiztató jelként – látunk tiszteletre méltó törekvéseket,melyek az együttlakó két nép között a béke útját egyen-getik, az akadályok elhárításán és az ellentétek kiegyenlí-tésén dolgoznak.

Nem térhetünk ki és nem akarunk kitérni tehát a fel-adatok ránk esõ részének vállalása elõl. A valóban tisztaés õszinte törekvések mellett készséggel állunk munká-ba, hogy a lelkeket a jog, igazságosság és szeretet befoga-dására a magunk területén és eszközeivel elõkészítsük,és ezzel a népek békéjének nagy és szent ügyét és bennea saját népünk javát tehetségünk szerint munkáljuk. Ezta célt kívánjuk szolgálni, amikor – körülményeink isme-retébõl kiindulva és Szentatyánk útmutatását követve –a tartós jó viszonynak és békés együttélésnek elengedhe-tetlen elõfeltételeit közelebbrõl is megjelöljük a követke-zõkben:

1. El kell oszlatni a gyûlöletet, és teljes határozottsággalvissza kell utasítani azokat a módszereket és mesterkedé-seket, melyekkel azt szítani és táplálni szokták.

A gyûlölet megvan, és az évek óta folyó tervszerû izga-tás és lélekmérgezés következtében mélyen behatolt alelkekbe. Sorsközösségre rendelt népek is gyûlöletes hí-reket terjesztettek egymásról külföldön, és gyûlöletetszítottak egymás ellen otthon. Nemegyszer a tények nyil-vánvaló elferdítésétõl vagy szándékos megváltoztatásá-tól sem riadtak vissza. S a lélekmérgezés nem kímélte anevelés szent helyeit, az iskolákat sem. A jóra és széprefogékony emberpalántákat és serdülõ ifjúságot szeretethelyett ellenséges indulatokra, a más nyelvû és hitû em-berek lebecsülésére és megvetésére biztatta fel. Ha agyûlölet szítására fordított mindennemû munka eredmé-nyét egy összefoglaló helyzetjelentésben adatszerûenszem elé lehetne tárni, sokan megdöbbennének, látva,

108

hogy a felelõtlenül vagy gyûlölködve kimondott vagyleírt szóval hány embert szabadítottak fel meg nem en-gedett cselekedetekre, s mennyi életért, szenvedésértfelelõsek.

Hogy a nemzetek békés együttélése egyáltalán lehetsé-ges legyen, elsõ feladatnak látszik tehát a lelki és erkölcsialap helyreállítása. Ennek a lelki és erkölcsi alapnak agránittömbjei: „az igazmondás, igazságosság, udvariasságés a jóravaló együttmûködés természetes, és a testvériszeretet fenséges természetfeletti eszménye”.* A lélekeme nemes virágai, amelyeket az újkor beteg lelkiségesajnálatos mértékben elhervasztott, valamikor maguktólértetõdõ és mindig kötelezõ erények voltak. A felnõttek,és mindenki, aki népe sorsát szívén viseli és javát igazánakarja, vonja le a jelek kézenfekvõ intelmét, a neveléspedig állandó vezérelvként tûzze maga elé, és következe-tes munkával gyökereztesse meg a felnövõ nemzedéklelkében, hogy az igazmondás, igazságosság, udvariasság,a jóravaló együttmûködés készsége és a testvéri szeretetmindig kötelezõ erény, és fõképp az minden más nyelvûés hitû embertársunkkal szemben. A gyûlölet gyökereités az azt tápláló nedveket csak ezekkel lehet kiszárítani,nem egy másik gyûlölettel.

2. Le kell gyõzni a bizalmatlanságot, mely ma az õszintetörekvéseknek is nagy akadálya.

A bizalmatlanság nyomasztó teherként nehezedik anemzetközi életre is. A nemzetek között kötött szerzõdé-sek meglepõ és váratlan felmondása, vagy egyenes meg-szegése, a nemzetközi jog gyakori erõszakos megsértésekövetkeztében egy általános bizonytalanság érzése kerí-tette hatalmába a népek lelkét.

Még nyomasztóbb bizonytalanság nehezedett a ki-sebbségek életére. Törvények biztosították jogaikat, de

109

* XII. Pius pápa békeszózata, 1940.

ugyanazon jogokat más törvényekkel vagy a törvénymegfelelõ értelmezésével tetszés szerint korlátozták.Még többször kaptak szép és biztató ígéreteket, az ígére-tek beváltására azonban ritkán került sor, s utólag rende-sen kiderült, hogy nem is gondolták komolyan. Nemzet-közi védelmet helyeztek számukra kilátásba, de hamaro-san tapasztalniok kellett, hogy a nemzetközi sakktáblán,ahol a nagyok játszanak, õk a kiütött figurák. S a csalódá-sok és becsapások után, a kölcsönös bizalmatlanság kö-vetkeztében ma odajutottunk, hogy a tárgyaló felek nemegymás szavait figyelik, hanem azt, hogy a másik a szavakmögött mit rejteget, hová akar kilyukadni, társát hol akar-ja becsapni a jó szándék és megegyezésre való készséghangoztatása közben.

Mondják, hogy a szándék leplezése, a versenytárs kiját-szása és a félrevezetés a nemzetközi érintkezés fegyver-tárához tartozik. Lehet, hogy így van, s lehet, hogy egyik-másik esetben hasznosnak is bizonyult annak a kezében,aki ezekhez folyamodik. Az így elért eredmény azonbanmindig kétes értékû. „Felforgatja az Úr a nemzetek szán-dékait, elveti a népek gondolatait, és elveti a fejedelmekhatározatait” (Zsolt 32,10). A népek egymáshoz való vi-szonyának rendezettsége nagy és fontos érdek, és kimon-dottan erkölcsi feladat. Akik népük ügyében járnak ésdolgoznak, mellõzzék tehát a csalafintaság eszközeit. Le-gyen a beszédük egyenes beszéd, a szavak fedjék ponto-san a szándékot, s a bizalom megteremtésével állítsákhelyre a nemzetek nyugalmának zálogát: az adott szószentségébe és a szerzõdések tartósságába vetett hitet.

3. Le kell gyõzni a rideg önzés szellemét.A teremtõ Isten elgondolása szerint a kis népek létjoga

éppoly erõs, mint a nagyoké. Élni akaró nép még kisebb-ségi sorsban sem törõdhetik bele abba, hogy magát felál-dozza a többség nemzeti önzésének, mely a természetjogés az isteni törvények által megvont határokat túllépi.

110

Valamint abba sem, hogy idegen testnek tekintsék, s mintilyen, szabad vadászterülete legyen annak a másik önzés-nek, melyet a közélet bírálói korrupció néven ostoroz-nak. „Egy nemzet élniakarása sohasem jelenthet egyetegy másik halálos ítéletével.”* Már Szent Ágoston szem-beszáll a római birodalom hatalmi törekvéseivel, s a né-pek elnyomását „nagy rablásnak” bélyegzi. Amikor pediga nemzeti érdek eltúlzása miatt a végrehajtó közegekbenés közvéleményben lábra kaphat az a hit, hogy a másnyelvû állampolgárok kevesebb jogra tarthatnak számot,a visszaélésnek és törvénytelenségeknek olyan tág terenyílik, hogy egy egész nép kerülhet a kiszolgáltatottságés törvényenkívüliség megalázó állapotába.

A hõn óhajtott béke csak akkor lesz szilárd és hozzameg a várva várt nyugalmat, ha megvalósul „az önkor-mányzatukban és függetlenségükben biztosított népekõszinte jogi és gazdasági közössége, az isteni törvényparancsai szerint való testvéri együttmûködés.”** Ez atermészetjog által ajánlott és védett keresztény elv azegymásba ékelten élõ nemzetek viszonyának rendezésé-nél sem mellõzhetõ.

Amint az egyénnek joga van az élethez, a családalapí-táshoz, a szabadsághoz, a munkához, a becsülethez, atulajdonhoz, a mûvelõdéshez, a vallás szabad gyakorlatá-hoz, ugyanúgy joga van a nemzetiségnek, hogy a magasajátos életét szabadon élje, kultúráját fejleszthesse, asaját ügyeit a maga alkotta szabályok szerint és saját szer-vei által a maga felelõsségére intézze a vele együtt lakónépek jogos érdekeinek tiszteletben tartása mellett. Ajogokat, érdekeket és kötelességeket a kölcsönös igazsá-gosság érvényesítésével kell összeegyeztetni, rendezniés hatékonyan biztosítani, hogy az érdekelt felek jogaik-nak sérelme nélkül illeszkedhessenek bele a nagyobb

111

* XII. Piusz pápa békeszózata, 1939.** XII. Pius pápa békeszózata, 1940.

közösség életébe. Ahol az együttlakó népek jogai és ér-dekei találkoznak, vagy keresztezik egymást, a rendezés-re irányuló õszinte szándék meg fogja találni azokat amagasabb szempontokat, amelyek alapján kölcsönös jó-akarattal, fegyelmezettséggel, igazságra-törekvéssel a ké-nyes kérdések is megelégedésre megoldhatók.

Tisztelendõ Testvéreim, Krisztusban szeretett Híveim!A keresztény ember az e világi eseményeket is az örök-

kévalóság távlatába állítva figyeli. Látása így tisztább, íté-lete élesebb és biztosabb, mert a földi jelenségeket azörök igazság fényénél veheti szemügyre. Ebben az áthatóvilágításban alkalma van a történelmi események mögöttmûködõ eszmék valóságos értékét megismerni, a múltatés jelent összevetni, a hiányokat, mulasztásokat és elkö-vetett hibákat megállapítani, s a tisztulás, felemelkedésútját megkeresni.

A hátunk mögé zuhanó korszak küzdelmeinek, a súlyosáldozatoknak és szenvedéseknek a nyomán a lelkekbenúj felismerések és új vágyak születtek.

Szinte már általánosnak mondható vélemény és mindtöbb jel szól amellett, hogy a mostani háború történelmikihatásaiban és korszakalkotó következményeiben csaka korszaknyitó háborúkkal mérhetõ össze. Az elõzõ világ-háború után még sokan éltek abban a képzelõdésben,hogy a vihar elvonultával visszatérhetnek a régi békenyugalmas napjaihoz. A mostani háborúval kapcsolatbanezek a képzelõdések szertefoszlottak. Ma mind többenlátják úgy, hogy a háború elõtti Európa nem tér többévissza, hogy annak állami, társadalmi és gazdasági rendjeolyan átalakulás folyamatába jutott, mely egy új korszakkezdetét jelenti. Az eszmék és célok között vannak kü-lönbségek a felfogások különbözõsége szerint, de mindmegegyeznek abban, hogy a múltnak az események vilá-gánál felismert hibáit nem szabad megismételni, valami

112

új, jobb, józanabbul szervezett, szabadabb és erõsebbrenddel kell a múltat helyettesíteni.

A szenvedõ népek a feltámadás hírét, a húsvéti örömet,az igazság és jog tiszteletén és a szeretet uralmán felépülõúj rend hajnalhasadását várják. Meg kell hallanunk ezt amélybõl, a meggyötört emberiség lelkébõl feltörõ kiál-tást. Valamint meg kell értenünk azt is, hogy ez a vágyhevesebben tör elõ a nehéz munkájuk után élõ társadal-mi osztályok nagy tömegeinek a lelkébõl, hiszen ezekviselik „a nap terhét”, a háborúban és békében egyarántõk hozzák a nagyobb áldozatot s õk érzik legfájóbbanmindig az állami és nemzetközi, a társadalmi és gazdaságizavarok hátrányait.

Szentséges Atyánk uralkodása elsõ napjától kezdve – aláthatáron már akkor gomolyogtak a háború vészt rejtõfelhõi – mindent megkísérelt, hogy az elõre látott mér-hetetlen szenvedéseket elhárítsa az emberiség feje felõl.Szándékát és erõfeszítéseit a háborúra ajzott szenvedé-lyek, erõk és kiélezett ellentétek meghiúsították. De az-óta sem szûnt meg dolgozni egyrészt azon, hogy a hadvi-selés elfajulása és az embertelen módszerek alkalmazásaellen az emberiesség nevében tiltakozzék, és a nagy fáj-dalmat, ahol csak módjában van, enyhítse; másrészt azon,hogy az igazságos és tartós béke megszerzését a követen-dõ irányelvek világos leszögezésével elõsegítse.

Híres beszédeire, melyekben ezekrõl szólott, mint egyszebb világ üzenetére figyeltek a meggyötört népek, éshinni szeretnõk, hogy felfigyeltek a népek sorsát intézõvezetõk is. Minket a gyermeki engedelmesség és egyúttala keresztény embernek a saját népe és az emberiségsorsáért érzett felelõssége kötelez, hogy Szentatyánk aggo-dalmait megértve és útmutatásait követve a béke megvaló-sulása érdekében minden tõlünk telhetõt megtegyünk.

Minden tisztulás fájdalmas folyamat. Ilyen fájdalmasfolyamat ez a világégés is az emberiség és népeink számá-

113

ra. De rajtunk is fordul, hogy a gyötrelmekbõl megtisz-tultan kerüljünk ki, és egy szebb, emberibb, igazságo-sabb élet alapjait lerakjuk.

A munkát magán kell kezdenie mindenkinek. Az egyé-ni önzés garázdálkodását, valamint a szervezetten mûkö-dõ önzéseket is meg kell fegyelmezni és természeteskorlátai közé kell visszaszorítani. Az Evangélium ezt ígyfejezi ki: a magnak meg kell halnia, hogy élet és gyümölcsfakadjon belõle. S nem véletlen, hogy a szenvedésektüzén átment, feltámadó Krisztus húsvéti békeüzeneté-hez kapcsolta egyik legnagyobb ajándékát: a bûnbocsá-tás hatalmát és kegyelmét. Miután a gyûlölet végighaj-szolta a fájdalom állomásain és kegyetlen bosszút vettRajta, az általános bûnbocsánat kihirdetésével kezdi,hogy megtisztulásunk isteni eszközét kezünkbe adja, smegtanítson a megbocsátásra minket is.

A népek megbékélésének munkálása magasztos fel-adat. Éppen ezért készek vagyunk a jószándékú törekvé-seket támogatni, hogy népeink jogos vágya minél elõbbés igazabban beteljesedjék.

Megjegyeztük az idõk komoly tanulságait, s az Úr Jézustanításának a szellemében vissza akarjuk utasítani az ön-zés és bosszú minden kísértését, hogy a kavargó szenve-délyek kínzó sötétsége után végre felragyogjon a békeáldott napja, amikor „egymással és Istennel kibékülveboldognak hirdeti Õt valamennyi nemzet.”*

Alba Iulia – Gyulafehérvár, 1945. március 24.Szent Gábor fõangyal napján

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 6. Húsvét. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 55–69. p.)

114

* A békeimából.

Új korszak van készülõben(Kolozsvár, 1945. október 28.)*

Krisztus Király ünnepének jelentõségét és idõszerûsé-gét sohasem értettük meg annyira, mint a nyugtalanítókérdéseknek és bizonytalanságnak ezekben a napjaiban.

Az anyagi erõk félelmetes küzdelme, mely végpusztu-lással fenyegette egész kultúránkat, félig-meddig eldõlt.Az emberiség azonban érzi, hogy az egyetemes válságnaknincs vége. A küzdelem gazdasági, társadalmi, politikai,erkölcsi és szellemi síkon tovább zajlik. A mélyben, azemberi lelkek tengerének mélységeiben hatalmas áram-latok zúgnak, s a fenékhullámok mintha viharok elfojtottindulatait görgetnék ide s tova. Mikor lesz és milyen leszennek a félelmetes zajlásnak vége?

A világ hatalmasságai, akik a népek sorsa felett készül-nek dönteni, a béke megteremtésén fáradoznak. Bízzunkabban, hogy õszintén az emberiség javát készülnek szol-gálni, és ha erõfeszítéseiket siker koronázza, az igazságosbéke feltételeit és módozatait megteremtik. A hatalmifeltételek azonban csak a béke külsõ biztosítékai, és eznem elég, ha nem sikerül egyidejûleg a lelkek nyugtalan-ságát is elcsitítani.

Ezért fordulunk az aggodalmak ezen óráiban irányítá-sért az emberiség királyához, Krisztushoz. Megoldandókérdéseink nyomasztólag nehezednek a lelkünkre s amegoldás kulcsát nem találjuk. Egy csodálatos szellemiés gépi kultúra birtokában vagyunk, de ezek útmutatáshelyett most mintha még zavarnák a tisztánlátásunkat.Mit mond tehát Õ, a mindenség Ura? Õ hirdette ki szá-munkra Isten törvényeit, adnak-e hát ezek a törvényekégetõ kérdéseinkre feleletet?

115

* Az Erdélyi Katolikus Akció Füzetei, 1. Gyulafehérvár, 1945.1–16. p.

Krisztus földi helytartója, törvényeinek hivatott és hi-teles magyarázója a békeszerzés nagy feladatára már aháború idején igyekezett elõkészíteni a népeket, és kör-vonalazta a nagy szempontokat. A rendezett és békésemberi együttélés feltételeit a következõ öt pontban je-lölte meg:

1. Elsõ feladat, hogy visszaadjuk az emberi személy-

nek azt a méltóságát, mellyel a teremtõ Isten kezdettõl

fogva megajándékozta.

Az ember, amióta kivonta magát Isten uralma alól, azélettelen dolgok és az oktalan állatok sorsára jutott. Há-ború idején õ a legolcsóbb hadianyag, a társadalmi élet-ben pedig úgy kezelik mint akarat nélküli, mindenrefelhasználható nyájat. A háborúban barbár kegyetlenség-gel pusztították még a békés dolgozó polgárt, sõt, azasszonyokat, gyermekeket, betegeket és öregeket is, atársadalmi életben úgy terelgetik a különbözõ jelszavak-kal egyik táborból a másikba, mintha emberszámba semvennék.

Ezt a megszégyenítõ állapotot meg kell szüntetni. Azember Isten képmása. Jogait és személyi méltóságát Is-tentõl nyerte. Istennel szemben nem léphet fel igények-kel, de minden teremtett tényezõvel szemben teljes érté-kû önrendelkezési jogok tulajdonosa, tiszteletet paran-csoló határpont, Isten szemefénye...

Aki tehát a béke megvalósulását komolyan akarja, és agazdasági, szociális, politikai értelmi és erkölcsi zûrzavareloszlatását feladatnak érzi, annak „szembe kell szállniaminden olyan törekvéssel, mely az embereket mint lélek-telen tömeget kezeli”. Az ember isteni jegyeket visel ahomlokán, rá kell tehát nevelni, hogy értelmes lény mód-jára úrként viselkedjék, használja az eszét és az akaratát,legyen a dolgokról, eseményekrõl, a felvetett gondola-tokról és kérdésekrõl önálló véleménye, és legyen bátor-sága az önálló állásfoglalásokra. A hatalom pedig tartsa

116

tiszteletben a személy méltóságát és elidegeníthetetlenjogait.

2. A második feladat, hogy visszaadjuk és biztosítsuk

a családnak azt a helyét és azokat a jogokat, melyek a

teremtõ Isten elgondolása és a házasság célja szerint

megilletik.

Az anyagelvû felfogás, mely a történelem folyamánkülönbözõ változatokban jelentkezett, a házassági köte-lék meglazításával végzetes mértékben meggyengítettea család alapjait. Elõször a házasság szentségi jellegétvette tagadásba, közönséges polgári szerzõdésnek minõ-sítette, s a polgári ügyletek mintájára megkönnyítette ésszentesítette a házasság felbonthatóságát. Késõbb felsza-badította a házasfeleket arra is, hogy a házasság célját éslegmélyebb indoklását, a gyermeknemzést tetszésük sze-rint vállalják vagy elutasítsák.

Egy nép – bármely nép – belsõ egyénisége és szervesfejlõdése a felbonthatatlan házasságon és a kereszténycsaládi életen nyugszik. Minden ezzel ellenkezõ véle-mény, kísérlet vagy magatartás merénylet a nép egysége,fejlõdése, élete ellen.

Bármennyire idõszerûtlenül és keményen is hangziktehát a felszabadított ösztönök hangjaihoz szokott fülekszámára, újból síkra kell szállni a házasság felbonthatat-lansága, szentségi jellege és Istentõl rendelt célja mellett:rendezni és biztosítani kell a család sajátos gazdasági,szellemi és jogi egységét, meg kell teremteni mindencsalád részére az egészséges családi élet anyagi és erköl-csi feltételeit, és helyre kell állítani a bizalmat az együtt-dolgozás és kölcsönös támogatás szellemét az iskola és aszülõi ház között. Hogy a család megint az legyen, aminekIsten rendelte: a nemzet éltetõ alapsejtje, és a társadalmirend és béke nagy biztosítéka.

3. Harmadik feladat, hogy az emberi munkát úgy te-

kintsük és úgy értékeljük, amint az Isten tekinti és értékeli.

117

A kereszténység tanítása szerint Isten minden emberta képességének megfelelõ foglalkozásra hív meg. A ke-resztény felfogás szerint tehát minden erkölcsileg meg-engedett és hasznos munka legõsibb eredetében Istentõlkapott megbízás, isteni szolgálat. Minden munkában, atesti munkában éppúgy, mint a szellemi munkában „bi-zonyos meg nem szüntethetõ méltóság rejlik”. A dolgozóember különös mértékben hasonlóvá lesz az Istenhez.Amikor az élõ és élettelen természetet, a szerves és szer-vetlen anyagot óvja, irányítja, alakítja, amikor gondolato-kat szül és azokat az alkotó munka és mûvészet eszköze-ivel megvalósítja, Isten parancsát hajtja végre, és egyúttalbizonyos értelemben a teremtõ és örökké tevékeny Istenmûködésében vesz részt.

Az Egyház a munkának ebbõl az erkölcsi méltóságábóla gyakorlati következtetéseket késedelem nélkül levon-ta, és azokat tekintélyének egész súlyával támogatja. AzEgyház hirdette meg elõször, hogy az emberi munka nemárucikk. Az emberi munkának belsõ értéke van. S a mun-ka ezen belsõ értéke és az emberi személy méltóságánaka jogán követeli a munkás számára az igazságos bért, melyaz õ és a családja tisztességes megélhetéséhez elégségeslegyen, követeli annak a lehetõségnek a biztosítását,hogy a munkás is magántulajdont szerezhessen és tehet-ségesebb fiainak képzést adhasson.

És ha a társadalmi osztályok között fennálló feszültsé-get szerencsésen akarjuk megoldani, akkor is a munka ésaz ember keresztény értékelésébõl kell kiindulni. Istenaz embert nem társadalmi állása, hanem a hivatásábantanúsított hûség szerint értékeli. Más mértéket az embersem állíthat fel embertársával szemben. Ki kell tehátalakítani azt a szociális szellemet, mely az embert Istenszemével nézi s minden emberben az egyenlõ jogú ésrangú testvért látja s a kemény munkától kérges kezûmunkásnak éppúgy, mint a legmagasabb társadalmi állás-

118

nak megadja az ugyanazon jogú és rangú embernek járómegbecsülést és tiszteletet.

4. A rendezett és békés együttélés negyedik feltétele a

jogrend mélyreható kiegészítése.

Az új idõk emberének alkalma volt aránylag rövid idõ-közökben a legkülönbözõbb mozgalmak, rendszerek,politikai irányzatok magatartását megfigyelni. És azt kel-lett tapasztalnia, hogy a hatalom mindenkori birtokosaritkán tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a törvényho-zást és ezen keresztül a bírói gyakorlatot a maga céljaiérdekében ne befolyásolja. A hatalom önzõ hajlamánakkedvezett a jogtudományba belopott pozitivizmus és ha-szonelvûség is. Ennek következtében a társadalombólkiveszett vagy legalábbis elhalványulóban van az emberiönkénytõl mentes jogrend tudata, s a polgárok lelkébenkezd fészket verni az a hit, hogy annak van igaza és joga,a törvény védelmében és kedvezményeiben az részesül,aki az uralkodó rendszert hangosan támogatja.

Minden felelõsen gondolkozó ember elõtt világos,hogy a belsõ rend és a békés együttélés nem valósíthatómeg, ha ez a felfogás csakugyan behatol a lelkekbe. Szi-lárd jogrend és független bíróság nélkül nincs társadalmibéke. Minden polgárnak Isten-adta joga tudni és meggyõ-zõdve lenni arról, hogy változatlan törvények és egy min-den emberi önkénytõl mentes, független bíróság õrkö-dik alapvetõ emberi jogai felett.

Tudatosítani kell tehát megint, hogy vannak örökérvé-nyû törvények, s az emberi törvények csak annyibanigazak, kötelezõk és érvényesek, amennyiben az öröktörvényekkel megegyeznek.

És el kell ismertetni azt az elvet, hogy az állam szolgála-tában álló testületek és hivatalnokok is felelõsségre von-hatók, a szabadságot, tulajdont, becsületet, az egyesekboldogulását és örök üdvösségét – vagyis az ember elide-geníthetetlen jogait – sértõ rendelkezéseket kötelesek

119

visszavonni, és ha kárt okoztak, kötelesek azt, az okozottkárt jóvátenni.

5. Ötödik feladat egy olyan „államelmélet és gyakorlat

kialakítása, mely az ésszerû fegyelmen, a nemes ember-

ségen és keresztény lélek felelõsségén nyugszik”.

Nagyon régen volt, amikor az államról lelkesedéssel ésmint az emberiség egyik legnagyobb jótevõjérõl beszél-tek. Ma a tudomány is tehetetlenül és bizonyos kétkedés-sel áll ezzel a földi hatalmassággal szemben. A honpolgárpedig az államot csak a zsandár, a rendõr és az adóvégre-hajtó személyén és mûködésén keresztül ismeri. Érzi,hogy van, mert különbözõ terheket rak a vállaira és azéletét újabb és újabb korlátozások közé szorítja. És érzi,hogy hatalom, mert mindenütt jelen van, s a szorításábólnem tud szabadulni. De nem érzi jótéteményét: a segítõ,védelmezõ szervezett erõt.

Keresztény felfogás szerint minden közösség, s így azállam is csak eszköz az emberek javának szolgálatában.Az állam feladata, hogy az emberek földi életének meg-tartását és minél teljesebb kimûvelését elõmozdítsa, eh-hez az anyagi, szellemi és erkölcsi feltételeket megte-remtse és megvédje. És a ma élõ nemzedékeknek vállal-niuk kell, hogy az állam feladata körül felburjánzó hamiselméletek káros hatását kimutassák, a tévedéseket elosz-lassák és az államhatalom alá erkölcsi alapot vessenek,hogy felismerjék és elismertessék azt az igazságot, hogyföldi vonatkozásban az uralkodás legmélyebb értelme sígy az állam legõsibb és egyedül igaz indoklása: a szolgá-lat, a társadalomnak, a közjónak, az összes polgárok javá-nak szolgálata.

Krisztusban szeretett Híveim, Isten a kinyilatkoztatás-ban közölte velünk szent törvényeit, vagyis azokat azirányelveket, melyeket sorsunk alakításában követnikell. Ezenkívül a történelem eseményeiben külön is tud-tunkra adja, hogy mit akar és adott helyzetben mit kíván

120

tõlünk. Ez az élet igéje, az Isten iskolája. Az eseményekkelés a jelenvaló pillanattal küldi üzenetét, parancsait, leg-felsõbb rendelkezéseit. A háború vaskerekei végiggázol-tak rajtunk is, és az ezer sebbõl vérzõ emberiséggelegyütt vérzünk és szédülten tántorgunk mi is. De a leg-végzetesebb veszteség az lenne, ha Isten figyelmezteté-sét nem hallanók meg és a kemény, nagyon keményleckébõl nem tanulnánk semmit.

Bizonyos mértékben mindnyájan felelõsek vagyunkazért, ami történt: a mai társadalom téves fejlõdéséért, azokozott károkért és az erkölcsi emelkedettség hiányáért.A kereszténységgel sokszor csak parádéztunk, alkalmiköpenyegként viseltük, de a törvényeit egyéni életünk-ben sem követtük, és fõképp eltûrtük azt, hogy a keresz-tény elveket a közéletbõl minden lényeges vonatkozás-ban kiküszöböljük. Most ütött a jóvátétel órája.

Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kereszténység

ideje lejárt. A kereszténység nagy építõ szerepe kezdõdik

újból.

Egy keresztényellenes szellem évszázadok óta dolgozikazon, hogy szétporlassza az alapot, melyet a keresztény-ség vetett, s amelyen egész kultúránk felépült. A mostaninemzedékek foga ennek a keserû gyümölcseiben vásik.De az a kevés jó, ami még van, az a maradék erkölcs ésszeretet, ami elviselhetõvé teszi ezt a nagyon megnehe-zedett életet, az a keresztény magvetésbõl visszamaradtés az Egyház munkája által megmentett érték. És a meg-gyötört emberiség azt várja, s a csalódások, sorozatoskiábrándulások és az egyetemes csõd lélekben elõ iskészítette arra, hogy újból ezeket az értékeket állítsuk azemberi magatartás és társadalmi berendezkedés közép-pontjába.

Ne áltassuk magunkat hiú képzelõdésekkel. A múlt ahátunk mögé zuhant és visszavonhatatlanul alámerült atörténelem hullámaiban. Új korszak van készülõben. Mi

121

ennek a vajúdásnak, a múlt és jövõ küzdelmének a fájdal-mait szenvedjük. S legyünk tisztában azzal is, hogy avilágválságot sem hatalmi szóval, sem egyszerû rendszer-változtatással nem lehet megoldani. A rend és béke ki-mondottan erkölcsi feladat. A kizökkent emberi életet azerkölcs alapjaira kell visszatolni, a társadalmi, az evilági,a földi berendezkedést az égben hozott törvények útmu-tatása szerint kell elkezdeni.

Fogjunk hát össze. Eddig csalóka fények, hamis, detetszetõs elméletek, lázadó és lázító gondolatok, üresjelszavak, az emberi nagyravágyások szirénhangjai utánfutottunk.

Vétkeztünk sokat, és a történelem a vétkeinkbõl fontostorral kegyetlenül végigvágott rajtunk. Fogjunk hátössze minden nemes és jóakaratú szándékot. Válasszukmeg királyunknak a századok halhatatlan királyát, Krisz-tust. A jelvények és zászlók tarkaságából válasszuk az Õjelvényét, a keresztet.

Hogy legalább az utánunk következõ nemzedékeket, ati gyermekeiteket, akikért annyi terhet és megaláztatástvállaltatok, a miénkhez hasonló szenvedésektõl megkí-méljük, Krisztus Király segítségével és védelme alatt ves-sük meg az alapjait egy jobb és igazabb világnak.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 4. Oltáriszentség, Krisztus

Király. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Marton József.Marosvásárhely, 2008, Mentor Kiadó. 92–99. p.)

122

Pünkösdi beszéd Csíksomlyón(1946)*

Krisztusban szeretett Híveim!A katolikus székelység õsi szent helyén – mely egyben

a nyugati kereszténységnek is egyik legkeletibb õrhelye– gyûltünk össze, hogy apáink példáját követve IstenSzent Anyja elõtt hódolatunkat bemutassuk és magunkatés gyermekeink jövõjét az Õ hatalmas pártfogásába ajánl-juk.

Zarándok-csapatok vannak jelen Erdély távoli vidékei-rõl is. A Székelyföld népe pedig az õsi parancsnak enge-delmeskedve tömegében kelt útra most is. Mezei ösvé-nyeken, erdei csapásokon és minden útvonalon napokóta templomi zászlók vonulnak, s a vonuló búcsúsokfölött, mint láthatatlan zászlók hímes szövete, imák tö-mör hangja, bûnbánati zsoltárok panaszos dallama s Má-ria-énekek üde csengése száll és követi a szélben lengõlobogókat.

Így járnak ide a nemzedékek századok óta. Ugyanazo-kon az ösvényeken, csapásokon és utakon – és ugyan-azokkal az imákkal, énekekkel, áhítat-gyakorlatokkal. Ittimádkoztak apáink, amikor visszaverték az õsi katolikushit ellen fegyverrel felvonuló fejedelmet. Itt kérték az égisegítséget, amikor tûzhelyeiket, asszonyaik és leányaikbecsületét, a maguk és fiaik szabadságát kellett védel-mezniök a keletrõl hajdan gyakran fenyegetõ ellenségellen. Ide zarándokoltak a kitartás kegyelméért, vala-hányszor elemi csapások sújtották, avagy az emberi ön-

123

* Kiadja a marosvásárhelyi Actio Catolica titkársága. Sokszoro-sított íveken, 1–3. lap. E beszéd – zavaró szövegromlásokkal!– Domokos Pál Péter könyvében (Rendületlenül... MártonÁron Erdély püspöke. Budapest, 1989. 257–260. p.), valamintP. Szõke Jánosnál (Márton Áron. Nyíregyháza, 1990.458–462. p.) is olvasható.

kény megalázásai és igazságtalanságai alatt lélekben kifá-radtak. És ide jöttünk árvaságunkban mi is, hogy Istentengesztelve és Mária támogatását kérve fogjunk hozzáfeldúlt életünk újjáépítéséhez.

A nagy háború megrázott és megtisztította látásunkat.Ma egységesebben és élõbb hittel, mint bármikor, Isten-nel és Krisztus által meghirdetett igazságok sziklabiztosalapján készülünk felépíteni a jövõt. A magunk életébenolyan társadalmi rendet* akarunk, amely Isten gondola-tának megfelel. Olyan társadalom a célunk, amely elisme-ri és tiszteletben tartja az emberi személy méltóságát,szabadságát és jogait, amely elismeri, tiszteletben tartjaés védi a keresztény házasság szentségi jellegét, felbont-hatatlanságát, Istentõl rendelt célját, amely a munkásszámára is elismeri és tiszteletben tartja a tisztességescsaládi bérhez, a vélemény szabad nyilvánításához és azemberi életfeltételekhez való jogot; olyan társadalombankívánunk élni, amely kizárja az emberi önkény érvénye-sülését, amely igazságos törvényekkel és azok igazságosvégrehajtásával biztonságos jogrendet tart fenn és amelymegvédi minden polgár elidegeníthetetlen jogait min-den emberi hatalom támadásával szemben.

Tudjuk, mert megtapasztaltuk, hogy nincs rendezettemberi élet, ha nem igazodik az Istentõl adott rendhez.Ezért választottuk a téveteg emberi elme találmányaihelyett az isteni bölcsesség biztos útját.

Sorsunkat azonban másik oldalon a világ hatalmasságaitartják a kezükben. S amikor mi a jobb, rendezettebb,igazságosabb, emberibb jövõ kialakításán gondolko-zunk, aggódva figyeljük, hogy vajon a föld hatalmasai mit

124

* 1946 tavaszán Romániában még királyság volt az államforma,de 1945 márciusa óta – szovjet nyomásra – már Petru Grozavezette a ’demokratikus’ kormányt. Az itt következõ részbenMárton Áron az Anyaszentegyház elvárásait vázolja az új tár-sadalmi berendezkedéssel kapcsolatban.

terveznek felõlünk? A háború alatt és után felelõs vezetõszemélyiségek ajkáról – közös megbeszélés eredménye-ként – nem egyszer biztató nyilatkozatok hangzottak el.Az igazságos és tartós békét ígérték. És bíztunk abban,hogy ez alkalommal csakugyan a mellõzhetetlen erkölcsielvek alapján és nem hatalmi és politikai szempontokszerint döntenek. Az 1946. május 7-iki párizsi határoza-tokról kiadott közlemények megzavarták eddigi hitün-ket.

A határozat tulajdonképpeni jelentését ma sem ismer-jük. S nem ismerjük a [nagy]hatalmak további terveitsem. Az a keserû csalódás azonban, mely a hírek hatásaalatt a lelkeken erõt vett, és amely sokakat már a kétség-beesés örvénye felé sodor; továbbá az a támadó gyûlölet,mely ugyanerre a hírre a másik oldalról ellenünk újulterõvel fellángolt, kötelességünkké teszi, hogy aggodal-munknak hangot adjunk.

XII. Pius pápa már a háború alatt ismételten felhívta avilág figyelmét a béke nagy mûvének erkölcsi feltételei-re. – „Az új rend – mondja 1941. [évi] karácsonyi beszé-dében – csak az erkölcsi törvények megingathatatlan ésváltozhatatlan sziklájára épülhet.”

Ugyanebben a beszédében az igazságos és tartós békeegyik feltételét így fogalmazza meg: „Az erkölcsi elvekreépült új rendben nincs helye a nemzeti kisebbségek nyíltvagy rejtett üldözésének, kulturális vagy nyelvi sajátossá-ga elnyomásának, gazdasági képességük akadályozásá-nak, természetes szaporodási képességük csökkentésé-nek vagy megszüntetésének.”

Nekünk is jogunk van azt kérni, hogy ilyen szenvedé-seknek ne vessenek alá. Több mint 25 éves kisebbségiéletünk alatt megtapasztaltuk a politikai és gazdaságielnyomás nyílt és rejtett módszereit és különbözõ foko-zatait, folyamatos és egyre súlyosabb küzdelemre kény-szerültünk kulturális és nyelvi értékeink megvédéséért,

125

a politikai, gazdasági, társadalmi helyzet, mely osztályré-szünk lett, komoly akadályt vetett népünk természetesszaporodása elé is.

Nem vállalhatjuk többé ezt az igazságtalan és megalázóhelyzetet. És kérjük, ne kényszerítsék ezt reánk azok sem,akik a sorsunk fölötti döntés jogát maguknak fenntartották.

A Szentatya említett beszédében a nemzetek közöttirend elsõ alapfeltételét a nemzetek szabadságának ésintegritásának biztosításában jelöli meg. „Az erkölcsi el-vekre épült új rendben – mondja ismét – nincs helye másnemzetek szabadsága, nemzeti integritása és biztonságamegsértésének, bármilyenek legyenek is területi kiterje-dés és védelem szempontjából.”

Az Egyesült Nemzetek Népei, attól az elhatározástólvezetve, hogy megmentsék a jövõ nemzedékeket egyújabb háború borzalmaitól, szintén hitet tettek az alapve-tõ emberi jogok, az emberi személy méltósága, valaminta kis és nagy nemzetek egyenjogúsága mellett.

Az Egyesült Nemzetek Népeinek ez a hittétele az alap-vetõ emberi jogok mellett megegyezik azokkal a sarkala-tos erkölcsi elvekkel, melyeket a Szentatya sürget a né-pek javára. Ezekre az általánosan elismert és megtámad-hatatlan erkölcsi tételekre hivatkozva kérjük az igazságota magunk számára is.

A San Franciscóban aláírt Alapokmány az EgyesültNemzetek célját a nemzetek közötti béke megvalósításá-ban és megtartásában látja; ezt a nagy és nemes célt – máseszközök mellett – elsõsorban a nemzetek egyenjogúsá-gának és önrendelkezési jogának tiszteletével kívánjaelérni.

Úgy hisszük, nem tévedünk és nem túlozunk, ha [a]magunk ügyét összefüggésbe hozzuk az európai békesorsával. A történelem bizonyítja, hogy „Azok a békeszer-zõdések, amelyeket az erkölcsi követelményekkel és azigazi politikai bölcsességgel ellentétes szellemben és fel-

126

tételekkel kötöttek, mindig rövid életûek voltak és szo-morú következményekkel jártak” (XII. Pius). A mostaniháború dúlásai pedig sokkal nagyobbak, semhogy az em-beriség elbírná egy meghiúsult béke újabb pusztításait.És a mi ügyünk igazságos elintézése nélkül repedés lesza béke épületén.

Lengyelország második felosztása után mondotta a ne-ves francia P. Gvarty*: „Európa – Lengyelország felosztásaóta – a halálos bûn állapotában van.” Az egymást követõkét háború mérhetetlen pusztításai arra engednek követ-keztetni, hogy Európát valóban a saját bûnei verik. Ésnyomhatja Európa lelkiismeretét a mi nemzetünk sorsais. Nemzetünket a múlt háború után négy országba osz-tották szét. [A] Sok szenvedés, amit ennek a népnek azótamagára kellett vennie, ennek a hatalmi intézkedésnek akövetkezménye. Tudjuk, hogy a népek nagy családjávalszemben elhanyagolható, sõt, elpusztítható mennyiség va-gyunk, de a kis népek nagy szövetségese: a megsértetterkölcsi rend bosszút állhat érettünk is.

Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívá-nunk élni, mert ehhez Isten-adta jogunk van. Kicsiny népvagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békérevágyakozó és az új rend felépítésére készülõ népek csa-ládjának hasznos tagjai kívánunk lenni. A múltkori békeszerzésénél az önrendelkezés jogán számos népnek tet-ték lehetõvé, hogy fajtestvéreivel együtt és egy állambanéljen, tõlünk akkor ezt a jogot megtagadták. Igazságunktudatában és a változatlan természeti és isteni törvényekalapján kérjük azokat, akiknek fölöttünk hatalmuk van –

127

* Páter Gvarty neve Domokos Pál Péternél és Szõke Jánosnálegyaránt „Cratry atya”-ként szerepel (259., ill. 461. p.). Megfe-lelõ kézikönyv híján nem sikerült tisztáznunk a francia páternevének helyes alakját.

minden hatalom onnan felülrõl adatott – ne feszítséknépünket egy újabb ítélettel a régi keresztre.*

Krisztusban szeretett Híveim!Aggódtak a hatóságok, hogy itt politikai tüntetések

lesznek, de ti imádkozni jöttetek ide. Épültem azon apéldás fegyelmen, amelyet útközben tanúsítottatok.Ugyanilyen fegyelmezetten térjetek vissza.

A püspöknek azonban meg kellett hallani[a] híveineknagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekiknincsen szabadságukban kimondani. Ez a százezres tö-meg, amelyik tegnap és ma itt hullámzott, és a többiszázezrek, akik ezeket hazulról lélekben kísérték, ezért isimádkoztak.

Ez azonban nem politika. Itt az életünkrõl van szó. Ésaz emberi élethez a teremtõ Istentõl nyertük a jogot. Azönmagunk becsülete és a jövõ nemzedékek sorsáért re-ánk háruló felelõsség követeli, hogy jogaink védelmébentiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondása és végre-hajtása ellen.

A Mindenható Isten áldása és a Nagyasszonyunk védel-mezõ jósága legyen veletek!

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 2. Bérmálás. Összeállítottaés jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2006,Mentor Kiadó. 58–63. p.)

128

* A beszéd elmondásakor még nem köttetett meg a másodikvilágháborút lezáró békeszerzõdés, erre csak 1947-ben ke-rült sor, Párizsban; ennek nyomán Észak-Erdély visszakerültRomániához.

A demokrácia erkölcsi feltételeirõlKrisztus Király ünnepén

(Marosvásárhely, 1946. október 27.)*

Krisztusban szeretett Híveim!A felolvasott evangéliumi szakasz a történelem legizga-

tóbb jelenetét idézi fel.Bírói kihallgatás folyik. Krisztus áll Pilátus elõtt. Ellen-

ségei vádlottként és megbilincselve hozták ide.Pilátus meg van gyõzõdve az elõtte álló Krisztus ártat-

lanságáról, de a rikácsoló, handabandázó, kórusban fe-nyegetõzõ csõcselék elõtt megtorpan, és kiesik a tárgyi-lagos bíró szerepébõl. Félt, hogy a mindenre elszánt ve-zetõk a császárhoz mehetnek panaszra. És ezt nem mertemegkockáztatni. A császár kegyéhez és az elõkelõ, jóljövedelmezõ álláshoz jobban ragaszkodott, mint az igaz-sághoz. Megalkuszik tehát a helyzettel, s hozzájárul, hogykeresztre feszítsék Azt, Akiben semmi hibát nem talált.

Majdnem kétezer esztendõ pergett le azóta az idõ ho-mokóráján. A századokat jelentõ homokrétegek népeketés a történelem sok hangos szereplõjét temették magukalá. De Pilátus gyászos alakja változatlan és kísértetieséletszerûséggel ott sötétlik a fénylõ kereszt drámai hát-terében, hogy az árulás gyalázatával figyelmeztessen azigazság legyõzhetetlen erejére és félelem nélküli szol-gálatára minden kort és minden nemzedéket az idõkvégéig.

Krisztusban szeretett Híveim! Az igazságot, az élet út-ját, a jobb jövõ kulcsát keresi a mi nemzedékünk is. A

129

* GyÉL, Num. 3350–1946. IX. körlevél. A körlevél bevezetõje:„Krisztus Király ünnepén, a marosvásárhelyi egyházközségnyolc napos missziójának befejezõ ünnepségén a demokrá-cia erkölcsi feltételeirõl beszéltem. A beszédet, mivel annaktárgya közérdekû, T. Papjaim és Híveim tájékoztatására alábbteljes szövegében közlöm.”

megváltó igét, melytõl szabadulást remél, úgy látszik,meg is találta.

Mindazt a vágyat és erõfeszítést, ami a nemzetek belsõterületén és a nemzetközi élet külsõ nagy viszonylataibantörténik, ma egy szóba sûrítve demokráciának nevezik.

A demokrácia ennek a háborúnak legtöbbet hangozta-tott célja. Nálunk is erõteljes szándék dolgozik annak amegvalósításán, a fogalom körül azonban még sok zavarvan. Nehogy a szép ige pusztán szólam maradjon, szük-ségesnek látszik, hogy a kereszt fényénél megvizsgáljuk,és néhány fontos erkölcsi szempontra rámutassunk.

Demokrácia alatt a szó elsõdleges jelentése szerint ademokratikus államformát, vagyis a nép által és a népértvaló kormányzást értjük. Itt csak elöljáróban említjükmeg, hogy „az Egyház a különbözõ kormányformák egyi-két sem veti el, ha azok önmagukban alkalmasak az állam-polgárok javát szolgálni”, és nem tiltja, hogy a népekelõnyben részesítsék a demokratikus államformákat„amennyiben ezek nem ellenkeznek az államhatalom ere-detérõl és felhasználásáról vallott katolikus tanítással”.

A továbbiakban, amikor célunknak megfelelõen a de-mokrácia igaz és egészséges normáit kutatjuk, nem ademokráciák külsõ felépítését és szerkezetét, hanem el-sõsorban az embert tartjuk szem elõtt. A demokráciakülsõ megjelenési formája lehet különbözõ, és függ azegyes népek sajátos törekvéseitõl. Minden társadalom-nak azonban az alapja, és egyben oka és célja maga azember. Ezért a probléma vizsgálatánál – követve a Szent-atya 1944. karácsonyi beszédének a gondolatmenetét –,kizárólag erre szorítkozunk és két kérdésre akarunk fe-leletet adni:

Milyen erényeket követel a demokrácia 1) a polgárok-tól és 2) milyen erényeket a vezetõktõl?

130

I.Krisztusban szeretett Híveim! Az elsõ kérdésre a Szent-

atya így válaszol: „Az embereknek joguk van kifejeznivéleményüket a rájuk háruló kötelességekkel és terhek-kel kapcsolatban, és nem kényszeríthetõk engedelmes-ségre, amíg meg nem hallgatták õket.” A társadalom tag-jait tehát – amint ez már a demokrácia nevében kifejezés-re jut – két sarkalatos jog illeti meg: a vélemény szabadnyilvánításának és a választói vagy szavazati jog szabadgyakorlatának a joga.

A véleményszabadság biztosítása a demokráciára néz-ve egyenesen életkérdés. Ahol a véleménynyilvánítás sza-badsága korlátozva van, ott nem lehet demokráciárólbeszélni. Ott nem a nép hallatja szavát, hanem egyesekbeszélnek a nép megkérdezése nélkül. És nem a népakarata érvényesül, hanem kevesek uralkodnak a népfölött, gyakran a népakarat ellenére.

Az egészséges demokráciát az egészséges közvéle-mény alakítja, és ez csak ott mûködik, ahol szabad azellenkezõ véleményeket is kimondani. Ez egyébként azemberi természetnek is a követelménye, másképp nemellenõrizheti önmagát. A kérdéseket és tennivalókat amegvitatás és a minden oldalról való megvilágítás mód-szerével határozhatja meg szerencsésen. A demokráciaigazi erejét és tekintélyét azok a pozitív eredményekbiztosíthatják, amelyeket fel tud mutatni. Az ellenkezõvélemények elnyomásával a saját gyöngeségét árulja el.

A demokráciának ebbõl az alapvetõ követelményébõlhárom fontos következmény folyik:

1. A társadalom tagjainak, hogy az említett kettõs jog-gal, a vélemény szabad nyilvánításával és a szavazati jog-gal lelkiismeretük szerint és a közösség javára élhesse-nek, joguk van tudni az igazságot.

A közvélemény megfigyelõi arra az érdekes és megle-põ megállapításra jutottak, hogy amióta a közönség a

131

diktatúrák alkalmazásából az irányított sajtó felelõtlen éskáros szellemét megismerte, azóta a sajtó megszûnt nagy-hatalom lenni. Nem irányítja, és nem uralkodik többé aközvélemény fölött. A szólásszabadság érzékeny korláto-zása óvatossá, sõt gyanakvóvá tette az embereket. Megis-merték a gyakran ismételt szólamok igazi jelentését,módjukban is van a híreket és helyzetjelentéseket ellen-õrizni, s védekezésbõl egyszerûen nem hiszik, amit olvas-nak vagy a hivatalosoktól hallanak.

Az ebben rejlõ veszély azért súlyos, mert az igazságelhallgatása vagy elferdítése, a tények elködösítése vagymegtévesztõ beállítása azt a népet vezeti félre, melyneka döntés nemcsak joga, hanem kötelessége a közjó érde-kében.

Jogos követelmény tehát, hogy azok, akiknek a tájékoz-tatás kötelességük, a kérdésekrõl a népet becsületesentájékoztassák, igazat mondjanak és írjanak. És ugyanilyenjogos követelmény, hogy a nép felfogását, kívánságait éspanaszait becsületesen és a valóságnak megfelelõen tol-mácsolják az intézõ körök felé. Ha egy kényszerhelyzet-ben lévõ nép néma hallgatással vesz tudomásul esemé-nyeket, ne állítsák azt, hogy örömben úszik. És ha akad-nak, akik utasításra örömet mutatnak, ne képzeljék eltúl-zással mögéjük az egész népet. Az elhallgatás vagy meg-tévesztõ beállítás elárulása a nép érdekeinek, de jogosfelháborodást válthat ki az intézõ tényezõknél is, ame-lyeknek a helyes intézkedés érdekében ismerniük kell avalós helyzetet.

2. Ebbõl következik, hogy a demokrácia igazi hordozó-ja a nép, és nem az utcai tömeg. A tömeg nem azonos anéppel. A nép a saját erejébõl él és cselekszik, a tömegetkívülrõl mozgatják. A népet a meggyõzõdéses és felelõs-ségük tudatában levõ személyek alkotják, a tömeget úgyterelik össze élelmes emberek. A nép, mely méltó e név-re, maga határozza meg a magatartását, a tömeg oda

132

mozdul, ahová az ösztöne vagy ügyes emberek hajtják.Ugyanaz a tömeg – az ösztönére hallgatva – virágvasár-napján Hozsannát, a közéje dobott jelszavak hatása alattpedig nagypénteken Feszítsd meg-et kiáltott.

A tömeg alkalmas eszköz lehet önzõ és törtetõ embe-rek kezében, segítségével egy kis csoport rákényszerít-heti önkényét a nép jobbik részére is, de ahol fõbenjárókérdésekben a tömeg dönt vagy kényszeríti ki a döntése-ket, ott a szabadság és egyenlõség demokratikus eszmé-nyeit halálos döfés éri, s a demokrácia pusztán paródia,a polgárok pedig ide-oda mozgatott bábok, melyek akikiáltók meséit illusztrálják. Öntudatos és felelõsségetérzõ polgároknak tudniuk kell, hogy a közösség ügyétnem intézhetik el utcai felvonulásokkal vagy látványosnépgyûléseken.

3. Mert a demokrácia – és ez a harmadik tudnivaló –csak a lelkileg mûvelt és fegyelmezett emberek közöttmûködik jól.

A demokrácia kimondása még nem jelenti annak meg-valósulását. A demokrácia nagy nehézsége minden másrendszerrel szemben éppen abban van, hogy erkölcsiérettséget követel meg a társadalom minden tagjától,vagy legalábbis annak a döntõ többségétõl. Csakis azerkölcsileg érett, lelkiismeretes és a felelõsségük tudatá-ban levõ emberek tudják a köz javát õszintén és önzetle-nül szolgálni, és csak az ilyen emberekbõl álló társadalomtudja az ember méltóságát és elidegeníthetetlen jogaittiszteletben tartani.

A közösség ügye tehát a demokráciában a társadalomminden tagjának személyes ügye. Minden embernek jo-ga van, hogy a közösség ügyéhez hozzászóljon, de min-den embernek egyben kötelessége, hogy ezen jogávalkomolyan éljen. A helyzetek kedvezõ vagy kedvezõtlenalakulásáért minden ember felelõs. Aki a közügyek irántközömbös, vagy emberi tekintetbõl [??], vagy a pillanat-

133

nyi haszonért azokkal üzérkedik, a saját becsületévelegyütt elárulja a nép ügyét.

És ezzel elérkeztünk a kérdés második részéhez.

II.Krisztusban szeretett Híveim! A demokratikus rend-

szerben is vannak vezetõk, és vannak vezetettek. A veze-tõk „erkölcsi emelkedettsége, gyakorlati készsége és szel-lemi képessége minden demokratikus kormányzat alattélõ nép számára élet vagy halál, virágzás vagy züllés,uralkodás vagy örökös nyomorgás kérdése” – mondja aSzentatya.

1. A vezetõk feladata a vezetés, irányítás, parancsolás.Hogy ezt a szerepet eredményesen tölthessék be, rendel-kezniük kell tényleges tekintéllyel.

A keresztény felfogás a politikai tekintélyt is az istenitekintélyre vezeti vissza. Keresztény felfogás szerint atársadalom, mint erkölcsi közösség, beletartozik a dol-goknak és céloknak abba az abszolút rendjébe, melyet ateremtõ Isten a teremtett világról elgondolt. Isten azembert társas lénynek teremtette, s mint ilyet társadalmiegyüttélésre utalta, hogy a szervezett közösségben együt-tes erõvel biztosítsa az emberi életnek és fejlõdésnekmindazon feltételeit, melyekre egymagában képtelenvolna. Ugyanakkor a létrendbe így beállított társadal-mat méltósággal ruházta fel, s a társadalom tagjait avezetõk iránt tiszteletre, hûségre és engedelmességrekötelezte.

Az embernek, társadalomnak és politikai tekintélynekez a belsõ összefüggése felbonthatatlan, és ettõl legkevés-bé a demokrácia tekinthet el. A demokrácia tulajdonkép-pen védekezés az önkény, az erõszak, a diktatúra mindenformája ellen. A demokrácia, amikor az ember és a társa-dalom, az egyén és a közösség helyes viszonyát és zavar-mentes összedolgozását kívánja biztosítani, ki akar kü-

134

szöbölni minden önzõ és önkényes beavatkozást, amelyakár az egyén, akár a társadalom célját sérthetné. De kivédi meg az embert az önkény ellen, ha az Isten felségjo-ga alól kivesszük? És ki fogja le az erõszak és hatalomkezét, ha az emberi társadalmat az Isten által meghatáro-zott rendbõl kiemeljük?

Az önkény eszközeivel kierõszakolt tekintély látszóla-gos és nem tart sokáig. Az emberi természet úgy vanalkotva, hogy az erõszakra erõszakkal felel, és nem nyug-szik, amíg azt meg nem dönti. A vezetõknek tudniuk kell,hogy tényleges tekintélyük addig van, a polgárok támo-gatására és tiszteletére addig van jogcímük, engedelmes-ségre addig számíthatnak, amíg hivatalukat küldetésnektekintik az Isten által meghatározott rend és célok meg-valósítására.

2. A demokrácia sarkában a terror sötét árnya mellettott settenkedik még két kísértés: a dilettantizmus és ademagógia.

A demokratikus rendszerben az egész nép részt vesz aközösség életében. A népnek azonban csak kis töredékeismerheti az állami élet minden csínját-bínját, a politikatitkait, furfangjait és útvesztõit, a társadalmi és gazdaságikérdések ezer ága-bogát. A tapasztalat pedig azt is igazol-ja, hogy a sok résztvevõ között könnyen elsikkad a fele-lõsségtudat. Sokat gyûléseznek, beszélnek, határoznak, saztán olyan dolgok történnek, melyekért a végén senkisem vállalja a felelõsséget.

Ebben az a veszély rejlik, hogy törtetõ, lelkiismeretlenemberek a nép tájékozatlanságával visszaélhetnek, és afelelõsséget mindig visszahárítják a népre, amelytõl amegbízást kapták. Szakemberek a szaktudás hiányát min-dig észreveszik, de a népet a nagyhangú, szépszavú, azindulatok felkeltésével dolgozó kalandorok megtéveszt-hetik. A bajokért természetesen a nép fizet, mert a

135

vezetõkfelelõtlenségénekkövetkezményeitõszenvedimeg.

Ez ellen a demokrácia megint csak erkölcsi fegyverek-kel védekezhetik. Ha nem akar ugyanazon hibákba esni,melyeket maga is ostoroz, és ha nem akarja megismételniés elmélyíteni ugyanazon bajokat, melyeknek a megszün-tetését a népnek ígéri, bizonyos erkölcsi elvek alkalma-zásától és azok következetes érvényesítésétõl nem te-kinthet el. Nevezetesen: elvként kell maga elé tûznie,hogy a konjunktúra-embereket már eleve kikapcsolja,hogy a híveit politikai szolgálatokért nem jutalmazzaolyan állásokkal, melynek becsületes ellátásához megfe-lelõ szaktudás és rátermettség szükséges; továbbá: agondosan kiválasztott vezetõket rá kell nevelnie arra,hogy a nép szolgálatában magasztos feladatot lássanak,és feladatukat, bármilyen jelentõs vagy igénytelen legyenaz, komoly felelõsségtudattal, elfogulatlan, egyenes szí-vû, nagylelkû és megvesztegethetetlen jellemmel telje-sítsék.

3. Fokozottan vonatkozik mindez a törvényhozó testü-let tagjaira. Az antik demokráciákban, az ókori kis város-államokban lehetséges volt, hogy a polgárok politikaijogaikat közvetlenül gyakorolják. A modern, kiterjed-tebb államokban ez lehetetlen. Ma a nép milliói néhányszáz képviselõt választanak, és azokra bízzák a törvény-hozói hatalmat. A nép politikai jogait tulajdonképpen aválasztások alkalmával érvényesíti, egyébként az államha-talom irányítása a parlament, illetve a többséggel rendel-kezõ parlamenti párt kezében van.

A nép sorsát tehát kiváltképpen a vezetõknek az acsoportja tartja a kezében, mely a törvényhozó hatalom-ban részt vesz. De ez tartja kezében a demokrácia sorsátis. A történelem számos, megrázó fejezete tanúskodikamellett, hogy nagy elmék szép kezdeményezései, ésnem egy nép hõsi erõfeszítései kudarccal végzõdtek a

136

vezetõk erkölcsi fogyatékossága miatt. A csalódott ésfeldühödött nép eszméket taposott sárba, mert az esz-mék képviselõi azok tartalmát nem értették meg vagycserbenhagyták. Ezért hangsúlyozzuk a demokrácia er-kölcsi feltételeit.

III.Krisztusban szeretett Híveim! Sokan állítják, hogy a

demokrácia szép mint gondolat, de nem valósítható meg,mert igen magas erkölcsi követelményeket állít fel. Minem vagyunk ennyire kétkedõk és bizalmatlanok a de-mokrácia jövõjét illetõleg. Az emberi szellem felfelé nyílt,ami azt jelenti, hogy az ember soha nem tudhat annyit,hogy még többet ne tudhatna, és nem lehet olyan jó,hogy még jobb ne lehetne. Az ember olthatatlan vágytólûzve végtelen úton küzdi magát elõre a tudás és erkölcsijóság égbenyúló ormai felé. Az út, melyet eddig megtett,a történelem elõtti idõk homályából kígyózik elõ. Azótasokszor kanyarodott le ingoványos területekre, sokszoresett áldozatul káprázatos elméleteknek, sokszor mentfejjel a falnak, hogy aztán szédülten, vérzõ homlokkalvisszatapogatózzék a valósághoz, az igazság irányába.

A válság, melyben az emberiség most vergõdik, még amúlt háborúban bomlott ki. S ma már gyakorlati politi-kusok is elismerik, hogy ezt a válságot fájdalmasan meg-hosszabbította és a mostani háború borzalmaival tetéztemeg az a körülmény, hogy a népek a háború alatt hangoz-tatott szép elveket 1918 után egytõl-egyig cserbenhagy-ták. „Nemzedékünk – mondja egyik politikus – kényte-len volt a háborút óriási és haszontalan mészárlásnakminõsíteni, mert feladtuk a kitûzött célokat. Milliók vesz-tették el az életüket, azonban egyetlen új eszme, egyetlenúj célkitûzés sem emelkedett ki áldozatuk hamvaiból.” Azelmúlt hat esztendõ alatt újabb hullahegyeket rakott a

137

emberiség. És vajon ennek a millió és millió drága élet-nek az áldozatából fakad-e áldás?

A mostani háború vérzivatarából, mint egy jobb korhajnalcsillaga, a demokrácia eszméje röppent fel az em-beriség egére. A gyötrelmek órájában támadt a népeknekaz a gondolatuk, hogy talán sok szenvedéstõl megszaba-dultak volna, ha az államhatalmat jobban ellenõrzik és ahatalom birtokosainak a kezét a népakarattal megkötik.Sikerül-e a népeknek ezt a célt elérni? Most folyik asorsdöntõ kísérlet...

Ez a háború egy nagy forradalom, mely az emberekgondolat- és érzésvilágában zajlik. Minden nép egy iga-zabb, igazságosabb, emberibb jövõt akar. És a világ ren-dezése még nincs befejezve. Az új Európa körvonalai ismég elmosódottak. Minket pedig a vihar nagyon megté-pett, és még sok és mély sebbõl vérzünk. Maradék erõnk-bõl újabb kalandokra és könnyelmû kísérletezésekremár nem telik. Hogy a népünk számára tervezett társadal-mi rend a történelem erõpróbáit és esetleges viharaitkibírja, az igazság szikláján és erkölccsel cementezettalapot kell az épület alá vetnünk. Az alapvetés munkájátmeg bízzuk olyan férfiakra, akiknek „erkölcsi emelke-dettsége, gyakorlati készsége és szellemi képessége” biz-tosítékot nyújt arra, hogy az igazságosság szellemében,elfogulatlanul és méltóképpen képviselik nem egy cso-portnak, hanem az egész népnek az érdekeit.

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 4. Oltáriszentség, Krisztus

Király. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Marton József.Marosvásárhely, 2008, Mentor Kiadó. 99–109. p.)

138

Új év küszöbén(Újévi beszéd a gyulafehérvári székesegyházban,

1947. január 1-jén)*

Rosszak az idõk, mert rosszak az emberek...

Gondok és aggodalmak között lépjük át az új esztendõküszöbét. És ez már a nyolcadik újév napja, amely szen-vedések és rossz sejtelmek komor hangulatával köszöntreánk.

A háborút hivatalosan felszámolták. A nagy csatatere-ken nem zajlik a véres torna, s nem ugatnak a vérszomjasacélkutyák. Egyes népek hozzá is fogtak, hogy a véresiszapot, hullákat és üszkös romokat eltakarítsák. De alelkekben még nyugtalanság remeg. Az emberek az új évküszöbérõl bizalmatlanul kémlelik az elkövetkezendõesemények jeleit. És bizalmatlanul, gyanakodva figyelikegymásban is, hogy ki a jó barát és ki az ellenség. Helyén-való és fölötte idõszerû tehát, hogy megkérdezzük: Hon-nan van ez a kínzó bizonytalanság?

139

* Márton Áron beszéde – kisebb eltérésekkel – szinte mind-egyik gyûjteményes kötetben megtalálható: Virt László: Már-ton Áron. Bp., 1988, Ecclesia. 191–195. p.; Szõke János: Már-ton Áron. Thaur/Tirol, 1988. 299–303. p.; Domokos Pál Péter:Rendületlenül... Bp., 1989, Eötvös Kiadó – Szent Gellért Ki-adó. 275–277. p. Domokos Pál Péter könyvében található egyolyan bevezetõ rész, amely hiányzik a többi kiadásokból: „Ezmár a nyolcadik újév napja, mely szenvedések és rossz sejtel-mek komor hangulatával köszönt reánk... Az emberek az újévküszöbérõl bizalmatlanul kémlelik az elkövetkezendõ esemé-nyek jeleit. S bizalmatlanul, gyanakodva figyelik egymásbanis, hogy ki a jó barát és ki az ellenség... Honnan van ez a kínzóbizonytalanság?” Ezért is szükségesnek véltük az 1947-benkinyomtatott formában újra közölni, mely az Erdélyi Iskola1947 különlenyomatában és az Erdélyi Katolikus Akció Fü-zete különkiadásában (Alba-Iulia, 1947, Tipográfia „Alba”)található meg.

„Rosszak az idõk, mert rosszak az emberek” – mondot-ta a Szentatya egyik minapi beszédében. „Az embereknekkell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idõk.”

A beomlott ház romjain

A keresztény ember tehát úgy látja, hogy a bajok okanem a külsõ körülményekben van, hanem az emberilélekben. Így látják ezt egyébként a világ bölcsei is, akikaz emberiség és a keresztény kultúra sorsáért aggódvafelelõsségtudattal és segítõ szándékkal vizsgálják a világ-válság mélyebb okait. Egyhangúan állítják, hogy az emberláthatatlan világában, érzéseiben és gondolkozásábanment végbe olyan változás, mely megrontotta a világkülsõ rendjét is. Az ember döntötte ki a társadalmi élettartóoszlopait és borította magára a házat. Most a beom-lott ház romjain ülve tapogatja a sebeit, s azon töpreng,hogy kezdje el a romok eltakarítását és az új épület építését.

De: hogy jutottunk ide? Az ember gondolkozását kivagy mi befolyásolta és változtatta meg annyira, hogybotorul, vak Sámson módjára magára ontsa a saját házát?Ki a felelõs?

A folyamat századokkal ezelõtt indult, és több iránybólásta alá az élet alapjait. A kialakult szerencsétlen helyze-tért és gyászos következményeiért pedig a modern írás-tudók, törvényhozók és farizeusok a felelõsök.

Az írástudók árulása

Felelõs az a természettudományos irányzat, mely eléglelkiismeretlen és komolytalan volt, hogy kétes értékûtudományos feltevések, ún. hipotézisek alapján az emberisteni származását tagadásba vegye. Az igazi nagy tudó-sok alázattal térdeltek le Isten nyomai elõtt, melyeket atermészet nyitott könyvében mindenütt felfedeztek.

140

Akadtak azonban olyanok is, akik meghamisították a na-gyok gondolatait, a meghamisított gondolatokat kated-rákról és népszerûsítõ füzetekkel kidobták a tömeg közé,s ezzel a méreggel az Istenhez vezetõ legfinomabb haj-szálgyökereket rothasztották el.

Felelõs az a bölcselet és pedagógia, mely a keresztény-ség egyik legnagyobb hittételét, az eredeti bûn létezésétletagadta. Több mint kétszáz éve tartja magát – ellentét-ben a keresztény tanítással – egy olyan felfogás, hogy azember rossz hajlamok nélkül, jónak születik, s ha elrom-lik, ennek a kedvezõtlen körülmények, az úgynevezettkörnyezet az oka. Hiába mondott ellene ennek a feltevés-nek maga az élet, hiába cáfolta meg bûnökkel és gaztet-tekkel a mindennapi tapasztalat, felelõtlen társadalomtu-dósok és nevelõk még hangosabban hirdették az ellen-kezõjét, s a nyárspolgár, akinek a napi bûnözés úgyiskényelmetlenül nyomta a lelkiismeretét, szívesen elhittea színes hazugságot, hogy a bûneit áttolhassa a körülmé-nyekre.

Felelõs az az irodalom, mely az említett tudományokszólamait és féligazságait lefordította a tömegek nyelve-ire, s könnyed, regényes és elbeszélõ formában tovább-adta, és a könnyelmûséget és felelõtlenséget széles körökéletfelfogásává tette.

Felelõs az a mûvészet, amely – követve az irodalmat –szakított az óriás elõdök nagy hagyományaival, s a keresz-ténység természetfölötti tényeinek és idõtlen gondolata-inak – a mûvészet egyetlen méltó tárgyának – a megfogá-sa helyett ereje legjavát és hatalmas tömegnevelõ lehetõ-ségeit a testiség, s a bûnös és kicsinyes és szellemtelenpolgári élet ábrázolására pazarolta.

Felelõsek az államok, melyek – szintén engedve annaka korszellemnek, melyet a tudomány, bölcselet, irodalomés mûvészet szuggeráltak – törvényeikkel egymásutánlazították meg a legnagyobb erkölcsi kötelékeket. A fel-

141

világosultság és a helytelenül értelmezett szabadság ne-vében egymás után szabadították fel az állhatatlan háza-sokat a házasság felbontására, a lelkiismeretlen szülõt agyermek elhagyására, az erõset a gyenge elnyomására, agazdagot a szegény kihasználására, a többségi népet akisebbségi nép, a többségi állampolgárt a kisebbségi ál-lampolgár, egyik fajt a másik faj, sõt: egyik vallást a másikvallás üldözésére.

Felelõs az a képmutató társadalom, mely az államokkeresztény és erkölcsellenes törvényeit megtapsolta éselfogadta. Kereszténynek mondotta magát, vasár- és ün-nepnapokon kegyes arcot öltött, hithûségével a kapor-ból és mentából tizedet fizetõ farizeus módján kérkedett.De élete a valóságban pogány élet volt: templom után ésa hét többi napjain nyugodtan elkövette a maga uzsora-üzleteit, elhelyezte a rágalmazó megjegyzéseit; szalonjai-ban és kaszinóiban vitatta a házaséletrõl vallott felfogást,szórakozásaival, szabados életmódjával és felelõtlen köz-életi szereplésével megtagadta a keresztény elveket.

Megalkuvók a papi palástban

És – végül, de nem utolsósorban – felelõsök azok avallások és azok az egyháziak, akik a mindenkori hatalomelõtt szolgalelkûen meghajoltak, ma ennek, holnap azellentétes irányzatnak az uszályába kapaszkodtak, az igaz-ság és a nagy erkölcsi törvények védelmérõl gyáván le-mondtak, a hatalom törvénytelenségeinél asszisztáltak;akik a korszellemmel mindig kiegyeztek ötven százalék-ra, a maguk hûtlen és elvtelen magatartásának az igazolá-sára mindig olyan mentségeket találtak ki, hogy az igaz-ságba és az erkölcsbe vetett hitet és az erkölcsi tekintélyhitelét a hûséges és jó szándékú hívek lelkében is megölték.

Ezeknek a szellemi és erkölcsi árulásoknak, ennek anagy aposztáziának a következménye a mai ember tragé-

142

diája. Amilyen mértékben fordult el Istentõl és törvénye-itõl, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az el-lentmondások és következetlenségek úgy megzavartákaz erkölcsi érzékét, hogy már nem tesz, és maholnap nemis tud különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis,a megengedett és a meg nem engedett, a tisztességes ésa tisztességtelen, a becsületes és a becstelen cselekede-tek: az erény és a bûn között. Eltûnt a jog és az igazságtisztelete, és eltûnt a szeretet. Helyettük az erõszak, azönzés és a hazugság vette át az uralmat a társadalmi életfölött. Ami nem megy csellel, hazugsággal vagy megté-vesztéssel, azt megveszik pénzzel, vagy kikényszerítikerõszakkal. Lelkiismeret-furdalások, erkölcsi gátlásoknem feszélyezik sem a kicsiket, sem a nagyokat.

Az élet ítélete

Az élet nem sokat törõdik a politikusok, még a tudósokfecsegésével és képzelõdésével sem, amíg az fecsegés ésképzelõdés marad. De ha a fecsegõ ember a képzeletvilágából leszáll a földre, s a gondolatnak, mely az agyá-ban született, testet akar adni, az élet azonnal felmozduls összetöri a képzelet legcsillogóbb építményét is, ha aznem illeszkedik bele az Isten által megállapított rendbe.

Így törte össze a szuverén valóság azokat a rendszere-ket, elképzeléseket, eszméket, amelyekért a mai emberlelkesedett, s amelyek gazdasági, társadalmi, politikai éle-tét irányították. Mindenik a teljes boldogságot ígérte, sma örülnünk kell, hogy az emberi életnek és a kultúránaklegalább egy részét megmenthettük a történelem legvé-resebb háborújától. Mindenik a szabadság varázsos igé-jével toborozta a tömegeket a maga táborába, s ma bilin-csekben vergõdik az emberi gondolat is.

143

Vagy... vagy...

Isten idõnként alkalmat ad, hogy az emberi életnek ésaz Isten által megállapított rendnek, a látható és a látha-tatlan világnak az összefüggését a saját szemeinkkel lás-suk, szinte kézzel kitapintsuk. A most élõ nemzedékek-nek megadatott ez az alkalom. Ma a fájó élet ezer hangonsikoltozza az apostol kérdéseit: „Mi része van az igazsá-gosságnak a gonoszsággal? Vagy mi társulása a világosság-nak a sötétséggel? Vagy mi egyessége Krisztusnak Bé-liállal? Vagy mi része a hívõnek a hitetlennel?” (Vö. 2 Kor

6, 14-16). Az események feltárták a nagy hazugságok ésellentmondások összes veszélyeit, s a világ vezetõi roska-doznak a kérdések megoldásának és a veszélyek elhárítá-sának a súlya alatt. S mi még kérdezni is alig merjük, hogymi következhetik, ha ennek a nemzedéknek sem leszelég bátorsága elválasztani a világosságot a sötétségtõl, azigazságot a hazugságtól, a hitet a hitetlenségtõl, Krisztusügyét a Béliál ügyétõl? ...

Új élet: igazságban és szeretetben

„Az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra fordulja-nak az idõk” – ez az idõk parancsa, és ez számunkra azújévi feladat. Elpogányodtunk, s pogány szenvedésekszakadtak reánk. Hûtlenek lettünk az igazsághoz, s igaz-ságtalanságokat kellett elszenvednünk minden nap. Aszeretetet régen elfeledtük, s önzõ, könyörtelen embe-rekkel van nap nap után dolgunk. Komolyan kell tehátvennünk és szó szerint meg kell tartanunk mindazt, amitIsten egyszülött Fia kihirdetett és az Anyaszentegyház azÕ nevében tanít. A világ lealjasodott szellemével egyemelkedett lelkületet kell szembeállítanunk. A hétköz-napok jelentéktelen feladataiban is az igazságot és a sze-retetet kell érvényre juttatnunk. Vagyis: újból kereszté-

144

nyeknek kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké neme-sedjünk, a földön emberi életet élhessünk, és Isten áldá-sára méltók legyünk.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Tisztelendõ Testvére-imnek, kedves Híveimnek és minden embertársamnakaz Úr Jézus nevében boldog új esztendõt.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 112–118. p.)

145

A történelmi idõktörténelmi feladatra szólítanak.

Krisztus Király ünnepén(Kolozsvár, 1947. október 26.)*

Christus vincit,Christus regnat,Christus imperat!Krisztusban szeretett Híveim!Krisztus Király ünnepén az Egyház a megtestesült má-

sodik isteni személy elõtt, mint az emberi nem vér sze-rinti uralkodója és legfõbb törvényhozója elõtt mutatjabe hódolatát. Mi egyben ma zárjuk le az egyházmegyeengesztelõ ájtatosságát, melyet hét hónappal ezelõtt, Fe-ketevasárnap kezdettünk.

A keresztény ember tudja, hogy Isten nem büntet ésnem jutalmaz minden emberi tettet a földi életben. Ha acsapások súlya alatt és az élet egyenlõtlenségeinek aláttára olykor panaszra is fakad, tudja, hogy annak azIstennek a terveiben, aki az ember megváltásáért egyszü-lött Fiát áldozta fel, a szenvedésnek van valami titokzatosszerepe, és van valami nagy és titokzatos értéke.

Vizsgálva azonban azokat az eseményeket, amelyekimmár évtizedek óta ismétlõdve egyre súlyosabban ne-hezednek a népekre, lehetetlen kitérni a felismerés elõl,hogy ezeknek büntetõ jellegük is van. Isten az emberbûneibõl font ostorral veri a világot. Ezért kértem hívei-met, hogy a hit szellemében bûnbánattal, jócselekedetek-kel és önkéntes vezekléssel kíséreljük meg elfordítaniIsten haragját.

146

* GyÉL, Num. 771–1947. Az 1947. évi VIII. körlevél, eredetilega Szent Mihály-templomban olvasta föl. – Nyomtatásban lásdmég: Szõke János: Márton Áron. Thaur/Tirol, 1988. 498–504.p.; Domokos Pál Péter: Rendületlenül... Bp., 1989, EötvösKiadó – Szent Gellért Kiadó. 287–292. p.

Ahol a lelkipásztorok felhívásomat megfelelõen ismer-tették, a hívek az engesztelés gondolatát készséges lélek-kel tették magukévá, tömegek mozdultak meg, s az egyesegyházközségek szinte versengve vállalták a vezeklõ gya-korlatokat. Az egyházmegye háromszázezernyi híve eb-ben az órában ad hálát és mutatja be hódolatát KrisztusKirály elõtt. Amidõn híveimmel együtt a nekünk ajándé-kozott kegyelmeket az imádandó Szentháromság egy Is-tennek alázattal megköszönöm, ebben az egész emberi-ségre nézve tragikus órában, forró imával kérem KrisztusKirály oltalmát minden hívem számára.

Krisztusban szeretett Híveim! Már a háború elõtt sokszó esett a társadalom válságáról, Európa alkonyáról, acivilizáció csõdjérõl. A válság a háború után – kibontako-zás helyett – mintha még súlyosabb és reménytelenebbszakaszba jutott volna. A gazdasági élet rendje, a társadal-mak szerkezete, a nemzetek egymáshoz való viszonyaösszeomlófélben az általános zûrzavar képét mutatja.Mintha a világ alapjai rendültek volna meg: nyugtalanminden nép, minden társadalmi osztály, mind az öt világ-rész. A tudósok szerint a történelem ehhez fogható vál-ságot nem ismer.

Ha a világ táltosainak igazuk van – és úgy látszik, az van–, ha a kaotikus kavargásban, mely körülöttünk zúg, egyúj világ vajúdik, a keresztény ember nem térhet ki ahelyzet megvizsgálása elõl.

Nem ülhetünk ki az útszélre, hogy a zajló élet folyásátkívülrõl figyeljük. Nem zárkózhatunk be a templombasem, hogy azt, ami a piacokon történik, ne lássuk. Azesemények az életünkön mennek keresztül, tehát amitörténik, nemcsak a világ dolga, hanem a mi dolgunk is.Ha új korszak van keletkezõben, mindnyájunkat közelrõlérdekel, hogy az új korszak milyen csillagzat alatt szüle-tik.

147

Krisztusban szeretett Híveim!Az emberi történelem alakításán – eltekintve a rejtett

isteni beavatkozástól – két erõ dolgozik: az anyag és aszellem vésõje.

Minden történésnek tehát kettõs arculata van. Az egyikarcot az anyagi erõk alakítják: a hatalom, az önzés, aravaszság. A másik a szellem és lélek láthatatlan világábanképzõdik, és azt az értelem és erkölcs vésõje formálja. Azegyiket látjuk, tapasztaljuk, átéljük és szenvedjük. A má-sikat keletkezésében csak az ismeri fel, akinek képességevan megfigyelni és összegezni az emberiség szellemi éserkölcsi életének nagy áramlásait. Az egyik törékeny ésmúlandó, mint általában a romlandó anyag élete. Az, amilesz: a kor jövendõ arculata a mélyben, az emberiségszellemi és erkölcsi életén átvonuló nagy hullámverések-ben alakul.

A mai nemzedékek szellemi és erkölcsi életében pedighatalmas áramlás, új tájékozódás, és ebben egy új rendalapvonásai bontakoznak ki.

A lelkekben végbemenõ változásnak egyik figyelemreméltó jele a mai ember szomjúsága az igazság után. Azátélt események „fájdalmas és véres iskolájában” tanultameg, hogy az igazságot a csalóka látszattól megkülönböz-tesse. Megtanulták ezt elsõsorban a szegények és elnyo-mottak, mert az õ csalódásuk volt a legkeservesebb. Nagytömegben verõdtek össze minden zászló körül, melyreaz igazságosság és testvériség jelszavai voltak felírva. Hit-tel csatlakoztak az új eszméhez, vállukra emelték az esz-me hangosabb hirdetõit, és lelkesedéssel vállalták a régirend megdöntésének és egy új, igazságosabb rend felépí-tésének a munkáját, kockázatait. Nagy volt a kiábrándu-lásuk, amikor ismételten azt kellett tapasztalniuk, hogyaz eszme a valóság vizsgáján megbukott, a vezérekrõlpedig kisült, hogy nem szentek, és nem csalhatatlanok.És a reményeiben megcsalt ember a nagy ígéretek szirén-

148

hangjai helyett szomjasan fordult az igazság felé; s szíve-sen hallgatja azt akkor is, ha kemény a csengése.

A csalódott ember ugyanakkor ráeszmélt arra is, hogykár volt a boldogság utáni hajszában az Isten útjairólletérnie. Hogy nagy oktalanság volt azt hinnie, hogy aföldi paradicsom kapui akkor tárulnak fel, ha elõbb be-zárja maga fölött az eget. A nagy dulakodásban, melybe aföld hatalmasai egymással keveredtek, és a rendszereképítésénél, melyhez a követ õ hordta, megtapasztalta,hogy minden törvények között legkegyetlenebb az em-ber törvénye. Szabadságra vágyott, Isten törvényeit isazért tagadta meg, hogy szabad legyen minden kötelék-tõl; s szabadság helyett olyan sors fenyegeti, melybengondolkoznia is csak utasítás szerint szabad.

Ma már népek emlékeznek az elfelejtett Istenre. Atotális leigázás veszélyébe került ember lelkében deren-geni kezdett a sejtelem: kell hogy az életnek az emberenkívül más törvényhozója és az emberi törvényeken kívülmás törvényei legyenek. Ma tömegek lelkében érik akövetelés, hogy a két kõtáblára vésett, mennydörgés ésvillámlás között kihirdetett 10 parancs újból a társada-lom alaptörvényévé tétessék; és a polgárok, elsõsorbanpedig a vezetõk fogadják meg szent esküvéssel, hogyannak minden szakaszát betartják, a törvényeket annakszellemében hozzák; és a pénzzel, verítékkel és vérreladózó polgárra nem rónak olyan terheket, melyek azisteni törvénybõl levont erkölcsi normákkal ellentétbenlennének.

Az igazságra szomjas és Istenre éhes ember tájékozó-dását megkönnyítette egy tiszta csengésû hang, mely azigazság erejével és a szeretet tüzével csillagokat gyújtotta rosszindulatú, sötét éjszakában. Ez a hang Krisztus földihelytartójának az ajkán csendült fel, Szent Péter sziklájá-ról. A római pápa már évtizedekkel ezelõtt, amikor abajok még gyógyíthatók voltak és a bekövetkezett ka-

149

tasztrófák megelõzhetõek lettek volna, figyelmeztette avilágot a szociális egyenlõtlenség kimélyülésében, az ál-lam szerepérõl vallott újabb elméletekben, a laikus er-kölcsrõl szóló tévtanok terjesztésében rejlõ súlyos veszé-lyekre; egyúttal mindenik égetõ kérdésben az emberiségelé adta a tiszta keresztény tanítást. A két háború alatt,fõképp pedig az utóbbi idején mindvégig pártatlanulállott a versengõ nemzetek fölött; kizárólag a szenvedõember sorsa érdekelte, s páratlan következetességgelképviselte és védte az ember jogait. A gyûlölködés ésvérontás italától megrészegedett népeket az emberies-ségre, a vezetõket az igazságosság és szeretet törvényei-re, a világ rendezésére készülõ hatalmakat az emberiméltóságnak és a nemzeteket megilletõ jogoknak a tisz-teletére figyelmeztette; és mindenütt ott volt, ahol azirgalom angyalának nyitott sebek sajgását kellett enyhí-tenie. Az elkábult ember a fegyverek és világnézetekvéres sokadalmának a zenebonájában felfigyelt erre ahangra, s az ismerõs hang nyomán – mint a tékozló fiú aromlottság, megalázottság és nélkülözések vályúja mellõl– elindult az atyai ház felé, melynek egyetlen dísze ésismertetõ jele: a kereszt.

A történelem hullámverésébõl új fénnyel merült fel aJézus Krisztus keresztje. Az önzés és önkény által meg-kínzott, a rendszerekkel és mozgalmakkal halálra haj-szolt ember, aki a hat esztendeig tartó véres tivornyánéletereje javát is eltékozolta, felismerte, hogy rendezettemberi életet csak azon az alapon építhet, melyet JézusKrisztus vetett.

XII. Pius pápa ismételten világosan szólott a nemzetkö-zi és társadalmi élet megnyugtató és tartós rendezésénekfeltételeirõl. A legnagyobb erkölcsi tekintély útmutatásamunkára ösztökélte a szellem munkásait és megmozgat-ta a keresztény tömegek lelkiismeretét. A szellemi mun-kások az új rend szegletköveit az Evangélium eszme-

150

tömbjeibõl már kifejtették, és a tömegek a homlokzatraismertetõjelül a keresztet készülnek kitûzni. Olyan világalapjainak a lerakásán dolgoznak, „melyben a félelem ésnyomor nem nehezedik többé komor fenyegetésként azegyénekre és népekre; melyben a vakon bosszúálló naci-onalizmust felváltja a megszervezett nemzetközi közös-ség; melyben az embernek ember által történõ kizsákmá-nyolása lehetetlenné válik; és amelyben mindenki résztkap a civilizáció örökségébõl, hogy becsületes munkájaután mindenki valóban emberhez méltó életet élhessen.”(J. Maritain)

Ennek az új rendnek a körvonalai bontakoznak ki alelkek mélyén áramló hatalmas tájékozódásban; ennek azalaprajzán dolgoznak a civilizált világ legjobb szellemei;ennek a felépítését óhajtják a szenvedések és katasztró-fák tüzében megpróbált nemzetek. Hatalmas terv, méltóaz emberiséghez! Felépítése szenteknek és hõsöknekvaló feladat.

Krisztusban szeretett Híveim! Mi a mi kötelességünk?A világ új rendjének a sorsa nem a terveken és rendsze-reken dõl el, hanem az emberen. És hisszük, hogy a döntõszót nem az anyagi erõk fogják kimondani, hanem azigazabb és jobb élet megvalósítására hivatott emberi szel-lem. Mi tehát a kötelességünk?

Valamilyen mértékben mindnyájan felelõsek vagyunkazért, ami történt, és felelõsek azért, ami történni fog. Akeresztény társadalmak lelkiismeretét is súlyos bûnök ésmulasztások terhelik. Tartsunk tehát mindenekelõtt lel-kiismeret-vizsgálatot.

Ha megdöbbentett az az erkölcs, melyet a háború atöbbi szennyével együtt arcunkba csapott, ne felejtsükel, hogy a keresztény társadalmak is dédelgettek keresz-tényellenes erkölcsöket. A házasság szentségi jellegét ésfelbonthatatlanságát megtagadták, a család kereszténytartalmát és célját kiüresítették a liberális és az ún. felvi-

151

lágosodottság ürügyével. A szalonok romlott légkörébõlszivárgott le a fertõzés a nép erkölcseibe. S még hivalkod-tak is ezzel.

Ha meglepetés, hogy a dolgozó tömegek erõteljesenkövetelik a maguk számára az emberi életfeltételeket,jusson eszünkbe, hogy keresztény társadalmak is – apápák figyelmeztetése ellenére is – évtizedeken át nemvettek tudomást arról a megszégyenítõ és méltatlan hely-zetrõl, mely széles rétegeknek osztályrésze volt egy pom-pázó civilizáció közepette. Százezrek apelláltak az embe-ri megértéshez, az emberhez méltó sorsért és a minden-kit megilletõ jogokért; de ezen emberi hang elõtt keresz-tények is bezárták fülüket; közömbösen, nem ritkán el-lenségesen nézték az elnyomott osztályok hõsi küzdel-meit.

Európában több nemzet nagy árat fizetett és fizet, mertaz értelmiségi osztály egy része elsõszülöttségi jogát el-adta a napi tál lencséért. Mûveltségénél fogva vezetésrevolt hivatva, de szellemi függetlenségét feladva egymásután öltötte magára a különbözõ világnézeteket, kiszol-gálta a hatalom székében cserélõdõ uraságokat; és gyáva-ságával és gyors helyezkedéseivel megtévesztette és cser-benhagyta a népet.

Krisztusban szeretett Híveim! A vihar, mely esztendõ-kön át zúgott a világ fölött, a népek élet-halál küzdelme,melynek kínjait átszenvedte minden nemzet; és az Istenítélete, mely mindezekben kicsattant és az ember min-den nagyotakarását és bölcsességét megalázta, megráztaaz emberiséget lelke mélyéig. A megrendült lélek titok-zatos mélységeiben titokzatos áramok fakadtak, és lelkektömegeit sodorják a kereszténység partjai felé. És ezt azáramot a Szentlélek Isten ereje hajtja, emberi hatalomnem képes feltartóztatni.

Nekünk az a kötelességünk, hogy ezt felismerjük ésebbe az áramlásba erõteljes hullámként belekapcsolód-

152

junk. A világ új rendjének a sorsa közvetlen érdeke ésszemélyes ügye mindenkinek. Természetesen nagyobbfelelõsség terheli azokat, akiknek a kultúra áldásaibóltöbb jutott. A történelmi idõk történelmi feladatra szólí-tanak, és legyünk tisztában azzal, hogy az erkölcsi alapontervezett új rendet csak erkölcseiben megújult nemzedé-kek építhetik fel. A lelkiismeret-vizsgálat után tehát tart-sunk bûnbánatot. Vetkõzzük le a régi embert, a gyáva ésképmutató keresztényt. Elmélkedjük át az igazságosságjelentését minden vonatkozásában, és elmélkedjük át aszeretet tartalmát egész mélységében.

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Ve-gyük tudomásul, hogy az emberi történelem nem gazdát-lanul rohanó szekér. Fejlõdése nem automatikus, és nemszükségszerû. Nem fog elkövetkezni a tiszta ész uralmasem, amely minden bajt egy csapásra kiküszöbölne. Azemberi történelem célját és irányát a teremtõ Isten hatá-rozta meg, annak végrehajtását az emberre bízta, de a célés irány fölött az emberi nem megváltója, Jézus Krisztusõrködik szuverén hatalommal.

Az idõk sodrába állított ember nem halad egyenletesena megadott cél és irány felé. Néha az akadályok félelme-tesen feltornyosulnak, s a történelem útján vonuló né-peknek idõbe, sok küzdelembe, áldozatba, szellemi éserkölcsi erõfeszítésbe kerül, míg azokat eltávolítják. Deminden megtorpanás, ellankadás és visszaesés ellenére afejlõdés feltartóztathatatlanul az Isten által megállapítottcél és eszmény felé halad. Az emberek, a legnagyobbemberi hatalmak is csak eszközök, és arra vannak hivatva,hogy – akarva, nem akarva – Isten országának földi meg-valósulásán dolgozzanak.

Élõk és holtak milliói tekintenek várakozással a mainemzedékekre. A gyermekeitek nemcsak a mindennapiszûkös kenyeret kérik, amikor esdõ tekintetükkel gond-terhelt arcotokat fürkészik, hanem azt is, hogy biztosítsa-

153

tok számukra emberi jövendõt. És nem azért ömlött kiannyi millió ember vére, hogy az életben maradott milli-ók szolgákká zülljenek, hanem azért, hogy a vérrel ázta-tott földön hõsökként építsék a szabad emberek világát.

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Ti-zenkilenc század története tanúskodik ennek a diadal-éneknek a gyõzelmes igazsága mellett. A századok halha-tatlan Királya, Jézus Krisztus õrködik a történelem hul-lámverésében küszködõ emberiség fölött. A megsúlyo-sodott nehézségek között az elkövetkezendõ idõkbengondoljatok hittel erre. És gondoljatok a halottakra. Ésgondoljatok élõ gyermekeitekre!

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 4. Oltáriszentség. Krisztus

Király. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Marton József.Marosvásárhely, 2008, Mentor Kiadó. 109–117. p.)

154

Családunk fölajánlásaMária szeplõtelen Szívének*

Rózsafüzér Királynéja, keresztények segítsége, az em-beri nem menedéke, ki gyõzelmesen küzdötted végigIsten minden harcát, hódolattal köszöntünk Téged. Azemberiség történetének ezekben a válságos óráiban, mi-kor vad viszályok marcangolják a világot, a gyûlölet tüzeemészti a nemzeteket, az ember ellenségévé vált ember-testvérének, az erkölcsök végzetesen megromlottak, ésmindnyájunknak napról napra aggódnunk kell minden-napi kenyerünkért, gyermekeink jövõje, erkölcsei és éle-te miatt: könyörögve borulunk trónusod elé, és nem a miérdemeinkért, hanem anyai Szíved jósága miatt rendület-lenül bízva Tebenned, abban a biztos tudatban, hogyirgalomra találunk Nálad, és oltalmat és segítséget nye-rünk Tõled családunk számára, íme, a Te szeplõtelenSzívednek ajánljuk fel családunkat!

Indítson meg Téged a világnak sok égõ fájdalma: apák,anyák, testvérek, jegyesek és ártatlan gyermekek szoron-gatottsága, és az örök kárhozat veszélyének kitett lelkeknagy sokasága; indítson meg családunk sok szüksége,szenvedése és bizonytalansága. Hajolj alázatos könyörgé-sünkre, kegyelmes Asszonyunk, kiben nem csalatkozottsoha, ki bizalommal Hozzád folyamodott. Eszközöld kiIstentõl az egész világnak a békét: az igazságnak és jognakés Krisztus szeretetének békéjét, hogy a keresztény rend-ben megtalálja minden család a biztonságát. Szerezd megaz Egyház számára is a békét és teljes szabadságot, hogydiadalmasan védelmezhesse mindenkor a hûséget, a há-zasság szentségét és a gyermeket. Deríts reánk boldo-gabb jövõt a sok szenvedés után, hogy megelégedettcsaládok milliói zengjék Veled együtt: „Magasztalja az énlelkem az Urat!”

155

* GyÉL, Num. 1075–1948.

Istennek Szent Anyja, segíts minket, hogy családunk-ban – miként Názáretben – rend, tekintély és engedel-messég uralkodjék, hogy szokásainkban és társadalmiéletünkben megtartsuk Isten törvényeit, és családunkminden tagja nagylelkûen és bátran teljesítse kötelessé-geit. Segíts minket, hogy szeretetbõl egymás iránt fölál-dozzuk a magunk kényelmét és kedvét; hogy mindnyájanjámbor keresztény életet éljünk és vallásunk kötelessége-it családunk közösségében hûségesen gyakoroljuk, shogy Krisztus szent Egyházának irányításait készségeslélekkel fogadjuk s megtartsuk. A Te szeplõtelen Szíved-bõl, minden kegyelem közvetítõjébõl áradjon reánk akegyelmi élet, mely már a földön szívünkbe hozza az igazbékét, és egyesít mindnyájunkat a mennyben.

Szent Joákim és Anna áldott sarja, Mária, szülõidnekfénylõ koronája, állj mellettünk, hogy mi is szüléink örö-me s vigasztalása legyünk, életükben õket tiszteljük, sze-ressük s nekik engedelmeskedjünk, haláluk után pedigértük hálás szívvel imádkozzunk.

Szûzanyánk, Mária, kinek karjain és szeme elõtt nõtt felkedvességben és bölcsességben az isteni Gyermek, ese-dezd ki számunkra a kegyelmet, hogy gyermekeinketIsten áldásának és nagy megbízatásának lássuk: a Te segí-tõ szemed elõtt neveljük fel õket, gondoskodjunk lelkükvallásos oktatásáról, és egész erõnkkel arra törekedjünk,hogy Isten és szent törvényei ismeretével, az õsi máriáshittel induljanak el az életben. Állj mellettünk segítséged-del, hogy miként Te szûzi jegyeseddel, Szent Józseffelhûséges tiszta szeretetben éltél, mi is mindvégig kitart-sunk a hitvesi hûségben és szeretetben, és családunk abékesség és egyetértés otthona legyen, hová bárhonnanis visszavágyunk és visszatérünk. És miként egykoron Tea rokonokkal együtt mentél fel a kis Jézussal a jeruzsále-mi templomba, mi is szívbõl szeressük testvéreinket s ro-konainkat, és igaz jóakarattal támogassuk a rászorulókat.

156

Mária szeplõtelen Szíve, tartsd távol családunktól anagy kísértéseket, bûnalkalmakat és mindennemû vesze-delmet: betegséget, éhséget, háborút, hirtelen és várat-lan halált. Siess, Anyánk, oltalmunkra, mert elveszünk!Vedd teljesen birtokodba családunkat, hogy szeplõtelenSzívednek és Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szentségesSzívének szeretõ otthona legyünk.

Végül pedig mindnyájunkra anyai áldásodat kérjük.Mikor imádkozni térdelünk, hogy hódoljunk szent Fiadelõtt: áldj meg minket, Anyánk! Mikor munkára indu-lunk, hogy megszerezzük mindennapi kenyerünket: áldjmeg minket, Anyánk! Mikor megpróbáltatás ér, beteg-ség, gyász borítja szívünket: áldj meg minket, Anyánk!Mikor a földet ígérik mennyországul, hogy elszakítsanakIstentõl: áldj meg minket, Anyánk! Mikor gyónásunkatvégezzük, hogy elnyerjük bûneink bocsánatát: áldj megminket, Anyánk! Mikor a szentáldozásban az angyalokkenyerét, Jézus testét-vérét vesszük magunkhoz: áldjmeg minket, Anyánk! Mikor lefekszünk este, hogy újerõvel folytassuk másnap földi zarándoklásunkat: áldjmeg minket, Anyánk!

Áldásod legyen rajtunk éjjel-nappal, örömben és szen-vedésben, munkában és pihenésben, egészségben s be-tegségben, életben és halálban, az egész boldog örökké-valóságban. Ámen.

Magánhasználatra engedélyezemMárton püspök s. k.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 1. Házasság, család. Össze-állította és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásár-hely, 2005, Mentor Kiadó. 174–177. p.)

157

Körlevél a hitvallói helytállásról*

Tisztelendõ Testvéreim!Azok a megdöbbentõ események, amelyek a görög

katolikus testvéreinkkel történtek, semmi kétséget nemhagynak fenn afelõl, hogy számunkra is elkövetkeztek ahitvallói helytállásnak és a vértanúságot is vállaló kitar-tásnak a napjai.

A híveink körében már elterjedt a riasztó hír, hogyamint a görög katolikusoknak a görögkeleti vallást, úgymost a latin szertartású katolikusoknak a protestáns val-lást kell elfogadniuk. A magyar nyelven megjelenõ lapokpedig a konkordátum felmondása után sûrûn közöltekolyan cikkeket, amelyekbõl bizonyos szándékra követ-keztetni lehet. Fõképp az Egyházmegyei Tanáccsal (Ka-tolikus Státus) kapcsolatban írt cikkek tartalmából azlátszik, mintha azt az egyházmegyei szervezetet és azegyházmegyei tanácsokat is kiszemelték volna arra, hogya politikai pártok befolyása alá véve politikai célok szol-gálatába állítsák. Talán a híveket az egyházi vezetésselkívánják szembeállítani, hogy ezen az úton létrehozza-nak egy Rómától független szervezetet.

Tisztelendõ Testvéreim tájékoztatására és okulásáraközlöm a görög katolikus testvéreinknél alkalmazottmódszereket. A közigazgatási közegek, valamint az államközbiztonsági hatóságai hónapok óta tudakolták a ro-mán egyesült egyház papjaitól az ortodox vallásra valóáttérésre vonatkozó felfogásukat. Ugyanakkor helyen-kint a politikai szervezetek igyekeztek az egyházi gond-nokságot (egyháztanács) abuzív módon a kormányzópolitikai pártok vezetése alatt levõ tagokkal kicserélni,igyekezvén eltávolítani a papokat az egyházközségi javak

158

* A katolikus egyházat lejárató és a katolikus híveket megzava-ró rémhírek kivédésére a nyáját védõ és erõsítõ Fõpásztorkibocsátja a 2271. számú körlevelét. GyÉL, 2271–1948.

kezelésétõl. Felhívások jelentek, melyek az ortodoxiáravaló visszatérést sürgették. A Nagyméltóságú PüspökiKar körlevélben akarta a papokat és híveket felvilágosí-tani, a cenzúra a körlevél kinyomását nem engedélyezte.A fõpásztorokat a híveikkel és papjaikkal való érintkezés-ben akadályozták. Legutóbb pedig a papokat fenyegeté-sekkel, megfélemlítésekkel és félrevezetéssel igyekeztekrávenni, hogy az áttérést kimondó nyilatkozatot aláírják.Értesülésünk szerint a hívek a direkt hozzuk intézettfelhívásokat nagy tömegben visszautasítják, és a papoksajnálatos gyöngesége fölött szégyenkeznek. TisztelendõTestvéreim okuljanak a fentiekbõl. Legyenek erõsek. Éshogy erõsek legyenek: virrasszanak és imádkozzanak.Virrasszanak híveik hangulata és hithûsége fölött. Etárgyban írt körlevelemet olvassák fel, és annak a szelle-mében erõsítsék õket. Jelen esetben minden tétovázásvagy megalkuvás a hithagyás veszedelmével jár. Minden-ki felelõs a gondjaira bízott minden egyes lélekért. Ésimádkozzanak, hogy Krisztus papjaiként helytállva pél-dát adjanak. „Si vos, per quos condiendi sunt quodam-modo populi, metu persecutionem temporalium ami-sentis regna caelorum, qui erunt homines, per quos avobis error auferatur... Non calcatur ab hominibus; quipatitur persecutionem; sed qui timendo persecutionem,infatuatur. Calcari enim non potest nisi inferior, sedinferior non est, qui, quaevis corpore multa in terrasustineat, corde tamen fixus in caelo est.”* (Szent Ágoston)

159

* Ha ti, akik által mintegy gyarapodniuk kellene népeknek, azevilági szenvedéstektõl való félelembõl elveszítenétek amennyek országát, kik lesznek azok az emberek, akik által atévelygés tõletek elvétetik... Nem azt tapodják el az emberek,aki a szenvedést elviseli, hanem azt, aki a szenvedéstõl félvénmegromlik. Eltapodni ugyanis csak azt lehet, aki alul van; dealul nem az van, aki noha testileg sok gyötrelmet elvisel,lelkileg azonban az éghez tapad.

Konkréten pedig a következõkre kívánom felhívniTisztelendõ Testvéreim figyelmét:

1. Szigorúan tilos katolikusoknak, papoknak és hívek-nek egyaránt részt venni még a legjobb szándékkal is olygyûlésen és összejövetelen, mely más vallásúakkal közö-sen a hitrõl és a hit ügyeirõl tárgyal (cf. can. 1325. 3.).

Ha adott esetben más tárgyban összehívott gyûlésenváratlanul a hit kérdéseit is felvetik, elsõsorban passzívekell viselkednünk, vagyis a kérdéshez egyáltalán nemszabad hozzászólnunk; ha azonban hallgatásunkból, této-vázásunkból vagy viselkedésünkbõl bárki is katolikusszent hitünknek akár csak hallgatólagos megtagadásárais következtethetne, vagy ha ebbõl a katolikus egyháznakmegvetése, Isten megbántása vagy felebarátunk botrán-kozása származik: kötelességünk hitünk nyílt megvallása(cf. can. 1325. 1.).

Ha végül részt vesz valaki olyan gyûlésen, amelynekkifejezett vagy tudott tárgya az egyháztól való elszakadás,eretnekség, vagy katolikus hitünknek és vallásunknakbármily módosítása, „korszerûvé” tétele: ipso facto* azApostoli Széknek különös módon fenntartott kiközösí-tésbe esik.

2. Az Egyházmegyei Tanács (Katolikus Státus) gyûlésétegyedül a püspök jogosult összehívni. Amint már tudjákTisztelendõ Testvéreim, és erre a híveket is bizonyáraalkalmas módon figyelmeztették, a jelen körülményekközt a helyzet tisztázásáig nem szándékozom és nemfogok összehívni státusgyûlést, sem igazgatótanácsi gyû-lést. Ebbõl nyilván következik, hogy senki katolikusnaknem szabad részt vennie olyan státusgyûlésen, amit nemmaga a püspök személyesen hív össze. Ha valaki mégismegtenné, akár a legjobb szándékkal is, kifejezett, írásbe-li engedélyem nélkül, kénytelen volnék vele szemben a

160

* magánál a ténynél fogva

kánoni törvények szigorát alkalmazni, a suspensio* éskiközösítés büntetését sem véve ki.

3. Az Apostoli Szék, nevezetesen szentséges Atyánk, arómai Pápa, az ország belügyeibe sohasem avatkozottbele, politikai utasításokat s rendeleteket sem a hívek-nek, sem a püspöknek és papoknak nem adott és nemad. A római Pápa katolikus szent vallásunknak és egyhá-zunknak látható feje, Jézus Krisztus akaratából és rendel-kezésébõl az Õ földi helytartója. Mint ilyen szorosanbeletartozik a keresztény katolikus hitvallásba (Credosanctam Ecclesiam catholicam); minden ellene intézetttámadást méltatlan rágalomként katolikus hithûséggelutasítunk vissza.

4. A Román Népköztársaság legújabb kultusztörvényé-ben megkívánt katolikus vallási statútumokat a püspökikar megfelelõ idõben be fogja adni. Természetesen, hogyezen statútumok az isteni és egyházi törvények alapjánkészülnek, mert megalkuvás nélkül ragaszkodnunk kellaz egyház isteni jogon alapuló papi, tanítói és lelkipász-tori hatalmának szabad gyakorlásához.

5. T. Testvéreim szorgos óvatossággal tartózkodjanakminden oly nyilatkozattól és szótól vagy cselekedettõl,amely izgatás jellegû lehet. Legyenek a nehéz idõkbenokosak és megfontoltak, de legyenek teljesen hûségesekés megalkuvás nélküliek hitünk, szent vallásunk és egy-házunk iránt!

6. Ezekben az idõkben fokozottan meg kell tartanunkaz okosságnak azt a követelményét, hogy ne higgyünk arémhíreknek, bármily tetszetõs formában is terjesztik, éssemmi esetre se terjesszük azokat egészen bizalmas kö-rökben sem. Keveset beszéljünk, és semmi nyilatkozatotne tegyünk érett megfontolás nélkül, amíg a beszédet és

161

* felfüggesztés

nyilatkozatot a körülmények fenti 1. pont szerint megnem kívánják.

7. Különösen fontos kötelességünk, hogy híveiknek ariasztó hírek és események közepette biztonságot ésnyugodtságot adjanak bízó és nyugodt magatartásukkal,okos, higgadt és rendületlen bizalmat sugárzó szavaikkal.

Tudjuk, hogy a rendkívüli nehézségek közt rendkívülikegyelmeit is megadja Isten, és senki hibáján kívül nemfogja nélkülözni a legnehezebb megpróbáltatások köztsem Isten erõs segítségét.

Legyenek önmaguk is meggyõzõdve, és híveiket isokos tapintattal gyõzzék meg róla, hogy közös bátorkitartásunk megerõsíti az esetleg ingadozó, gyenge hívõtis; viszont minden egyes katolikus hívõ és különösenpapnak önfeláldozó, a nehézségektõl vissza nem riadóbátorsága és hûsége a közösség javára is van. Tapasztala-taink igazolják, hogy mindenütt, ahol az egész közösségés papság megalkuvás nélkül kitartott a katolikus szenthit és egyház mellett, a nehézségek is csökkentek; viszonta gyávaság, a megalkuvás és az önös érdekek keresésefokozta a nehézségeket és veszedelmeket.

Az egyház már sok vihart élt át, de mindegyikbõl meg-újultan és megerõsödve lépett elõ. Az istenhit és annaklegtisztább formája, a katolikus vallás nemhogy hanyatló-ban volna, hanem hathatósabb és diadalmasabb, mintvalaha. Erõsítsük meg híveink lelkében is ezt a biztonság-tudatot, hogy a mi hitünk letörhetetlen, és diadalmasantúlél minden emberi alkotást (1 Jn 5,4).

8. Meggyõzõdésünk, hogy protestáns testvéreinketnem vezeti semmiféle olyan szándék, amilyenekrõl ariasztó hírek szólnak. Ha mégis történne felelõtlen kísér-let, a józan okosság kívánja, de hitünk is kategorikusanparancsolja, hogy Tisztelendõ Testvéreim eleve is hatá-rozottan utasítsanak vissza minden esetleges tervezge-

162

tést, bármi tetszetõsnek látszó legyen is annak az indoko-lása.

9. Megtörténhetik, hogy papjainkhoz és híveinkhez isbizonyos íveket visznek majd aláírásra, amelyek nyíltanvagy burkoltan és megtévesztõ szavakkal hittagadást tar-talmaznak. Szent hitünk a legdrágább kincsünk, ebbensemmiféle alkudozásnak nincsen helye; gondoljunk atörténelemben az ún. „libellatici”* esetére. Ne adjanakhitelt akkor sem, ha valaki reám hivatkoznék. Magatartá-sunkról és a tudnivalókról a magunk útján tájékoztatjukpapjainkat és híveinket. Kötelességünk tehát az ívek alá-írását bármily fenyegetés, ígéret és megtévesztés ellené-re is azonnal visszautasítani. Aki kezdettõl fogva megin-gathatatlannak mutatkozik, azt kevesebb kísértés éri, ésIsten kegyelmébõl sziklaszilárdan fog megállani. (Fil

4,13)10. Az egész egyetemes katolikus szent egyház szeme

most rajtunk van, és milliók imádkoznak értünk, hogyhitünk meg ne fogyatkozzék, és állhatatosak maradjunka hit egységében! Büszkék lesznek reánk, ha megálljukhelyünket. Népünk jövõje és boldogulása is függ attól,hívek maradunk-e egyházunkhoz, édes Anyánkhoz.Sanguis martyrum semen christianorum.**

11. Ezért nagyon kérem és nyomatékosan kívánom,használják fel T. Papjaim a kegyelem eszközeit, és errehíveiket is ne csak buzdítsák, hanem példaadásukkal ésgyakori alkalmak adásával vezessék is. Különösen:

a) Sokat és buzgón imádkozzanak az állhatatos hûségkegyelméért, ezért imádkoztassák híveiket is, közösimádságokat is végezzenek.

163

* A libellatici azoknak az elbukott keresztényeknek a megneve-zése, akik a Decius-féle keresztényüldözés idején megveszte-getés útján szerzett bizonyítvánnyal menekültek meg a meg-hurcolástól.

** A vértanúk vére a keresztények magva.

b) Használják fel az október havi rózsafüzér-ájtatossá-got arra, hogy a Boldogságos Szûz pártfogását és közben-járását biztosítsuk magunknak a nehéz idõkben. Acsíksomlyói Mária õrizze meg újra népünk szent, katoli-kus hitét!

c) Csütörtöki napokon tartsunk imaórát egymásért éshíveinkért, és rendezzük meg nyilvánosan is ezt a temp-lomi ájtatosságot. Ahol T. Papjaim alkalmasnak tartják azünnepélyes szentségkitételt, akár egész éjjelen át is amegfelelõ óvatossággal, erre készségesen általános enge-délyt adok.

d) Bátor bizalommal forduljunk a Szentlélek Istenhez,az erõsség Lelkéhez, és terjesszük híveink közt is a Szent-lélek tiszteletét.

e) Végül ne mulasszák el bármi nehézség ellenére se afelnõttek hitoktatásának szent kötelességét és magasztoskiváltságát. Különösen fontos, hogy híveink ismerjék hi-tüket és egyházukat, és lelkesedjenek érte. Az erre vonat-kozó hitoktatási vázlatokat rövidesen T. Papjaim kezébejuttatom.

f) T. Testvéreim ismételten olvassák és elmélkedjék áta Pünkösd utáni XXI. vasárnap szentleckéjének a szöve-gét. (Ef 6,10–17)

Gyulafehérvár, 1948. X. 11.,a Boldogságos Szent Szûz anyaságának ünnepén

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron írásai és beszédei. I. kötet. Szerkesztet-te: Marton József–Nemes István. Gyulafehérvár, 1996.83–87. p.)

164

Pünkösdi beszéd Csíksomlyón(1949. június 4.)*

Kedves keresztény testvéreim!Ma egy éve gyûltetek itt össze ezen a helyen, és tettetek

fogadalmat a boldogságos Szûz Mária elõtt, hogy buzgónkitartotok katolikus hitetek mellett, amit meg is tettetek,mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendõ-ben nem volt könnyû katolikus kereszténynek lenni,annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértésselszemben, ami bennünket ért. Erõ kellett ahhoz, hogy egykatolikus felemelt fõvel tudjon járni. Most egy éve aháromszázezret számláló keresztény katolikusokból het-venötezer jött el a boldogságos Szûzanyához, hogy meg-erõsítse magát a hitében. Ma pedig százezer lelket szám-lálunk, ami bizonyítja, hogy minden körülmények közöttmegtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a bol-dogságos Szûzanya lábainál tettetek. Keresztény testvé-reim, mint Erdély püspöke kötelességemnek tartom,hogy beszámoljak ennek a nehéz évnek a leteltével, deazt hosszadalmas lenne elébetek terjeszteni. Így hát csakaz utóbbi eseményeket ismertetem veletek.

Május 12-én indultam fõpásztori utamra, rendesenmegszervezett munkaprogrammal, amelyet a világ min-den püspöke megtesz, és kötelessége, hogy megtegye.Ezért elõbb kérvényt nyújtottam be a közoktatásügyiminisztériumhoz, amelyben kértem, hogy a felcsíkikörútam alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék felaz iskola-látogatás alól. Erre azt a választ kaptam, hogymég szigorúbban adtak utasítást a tanulóknak, hogy nevehessenek részt a templomokban, ahol megjelentem, és

165

* Közli: Vincze Gábor, in: Történeti kényszerpályák – kisebb-ségi reálpolitikák. Dokumentumok a romániai magyar ki-sebbség történetének tanulmányozásához, 1944–1989. Csík-szereda, 2003, Pro-Print Kiadó. 125–126. p.

még kísérletet tettek, hogy abban az idõben a felnõtteketis eltérítsék a templomoktól. Ez a vallásszabadság meg-sértése. Vajon kit feszélyez az isteni törvény, és mi a céljaezzel, hogy akadályozza az egyház püspökét abban, hogyazt a jogát, amelyet semmikor senki sem akadályozottévszázadok óta, korlátozzák. Amikor elkészítettük a bú-csú programját, hasonló intézkedéseket tettek, hogy eztne lehessen a katolikusok jogaihoz méltóan véghez vinni.Megfékezték azokat a jogainkat, amelyeket senkineksincs joga a világon megfékezni, mert mi csak az igazsá-got, az erkölcsösséget, testvéri szeretetet gyakoroljuk.Arra, amit mondok, százezer katolikus magyar dolgozó atanú. Tudomásom van arról, hogy intézményesen, fel-sõbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1–5. közöttkülönbözõ rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljéka nép figyelmét a búcsú megtartásától és legszentebbkötelességérõl.

Tanúi vagytok ezeknek és annak, hogy pár nappal ez-elõtt fõpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadá-lyozzák a csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én tõletek: mitörtént ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt megkelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberiméltóságot és erkölcsöt gyakoroljuk? Hát annyira lebe-csülnek bennünket, a hitet?! Mit akarnak? Be akarjáknektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik,és hogy csak egy felsõbbrendû állat, hogy nincs lelkiélete, és hogy ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogy-ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogá-hoz? Hogy lelke van, és hiszi a túlvilági hivatást.*

Mindezekre ezúttal a nép is megfelelt. Százezren gyûl-tetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjá-tok hiteteknek, és a boldogságos Szûzanya által megerõ-

166

* A szöveg lejegyzõjének zárójeles kommentárja: „A tömegezeknél a szavaknál morajlott és sokan sírtak!”

södve, továbbra is kitartsatok, minden megpróbáltatáso-tok ellenére, a katolikus anyaszentegyházba vetett hite-tekben.

Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szûzanyának.Ezt tesszük ma is, de még többen. Tavaly óta nehéz ésveszedelmes körülmények közzé kerültünk. Nincs más,ki védelmet adjon, csak az Isten. Õ mindenkor és min-denki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek és ami temetésünkre jöttek, az ellenkezõjérõl gyõzõdhettekmeg. Túlerõvel, aránytalan erõvel állunk szemben, ost-romlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez ami Erõsségünk.*

Keresztény testvéreim, a hitetekben való megerõsítéstaz jelenti fõképpen, hogy gyakran járuljatok a szentgyó-náshoz és áldozáshoz.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 2. Bérmálás. Összeállítottaés jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2006,Mentor Kiadó. 64–66. p.)

167

* A közlés utolsó része már nem a beszéd szó szerinti visszaadá-sa: „Befejezésül Márton Áron kijelentette, hogy feloldozástnyernek mindazok, akiknek nem volt idejük a szentgyónás-hoz és szentáldozáshoz járulni, ha nyolc napon belül eztteljesítik, és mindazok, akiket a Pápa Õszentsége feloldozott.”

Szabadulása utáni elsõ körlevele*

Tisztelendõ testvéreim!Isten úgy akarta, hogy egyházmegyémbe visszatérjek,

és annak vezetését újból személyesen kézbe vegyem.Boldog alkalom ez nekem, mert megint Tisztelendõ Test-véreim és kedves Híveim között lehetek, és hirdethetemJézus Krisztus evangéliumát ezen a helyen, ahová az Õföldi helytartója, a római Pápa állított. Térden állva köszö-nöm Istennek a meg nem érdemelt kegyelmet, és a Bol-dogságos Szent Szûz anyai közbenjárásával azt a továbbikegyelmet kérem, pótolja ki gyöngeségemet, hogy alkal-mas eszköze legyek utolsó leheletemig.

Távollétem alatt mindig éreztem, hogy TisztelendõTestvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám,imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat. És köszö-nöm a hûségüket és munkájukat. Kinek-kinek a hûség ésigazság mértéke szerint.

Imájukat imádsággal viszonoztam. Felajánlottam azegymásra következõ napokat, hónapokat s majd az egy-másra következõ éveket minden rakományukkal Isten-nek, azzal a kéréssel, hogy egyszülött Szent Fiának, JézusKrisztusnak az érdemeiért az én értéktelen ajándékomatfogadja érték gyanánt, és áldja meg Paptestvéreimet ésHíveimet, akik otthon vagy bárhol máshol a mindenna-pok visszatérõ feladataival küzdenek.

Az örömtõl meghatottan vettem tudomásul Tisztelen-dõ Testvéreim hûségét, buzgóságát, kitartását, de nemhallgathatom el, hogy az örömbe fájdalom vegyül.

Egyik fájdalmam, hogy templomok állnak némán, mertnincs pap, aki kinyissa és a híveket meghívja a legszen-tebb áldozatra. Az egyházmegye szórványvidékén száz és

168

* Hazatérése utáni elsõ körlevelében megadja a korhoz és akörülményekhez való viszonyulás irányelveit. GyÉL, 1460–1955.

száz katolikus család lelki gondozás nélkül tengõdik, ki-téve a lelki elszáradás és az elkallódás veszélyének. És máshelyen is: felnõttek és ifjak lelki vezetés nélkül tanácsta-lanul bolyonganak; gyermekek csapatai nõnek fel vallásitudatlanságban, hitoktatás és a kegyelem tápláléka nél-kül; bûnösök éveken át görnyedten hordozzák lelkükterhét; haldoklók a nagy út elõtt az életszámadás aggodal-mában hiába várják az Úr Jézus utolsó látogatását, mert...mert: vagy nincs pap, aki Jézus Krisztus evangéliumáthirdesse és kegyelmeit kiossza felnõtteknek, ifjaknak,gyermekeknek, bûnösöknek, betegeknek. Vagy: van pap,de elveszítette a hívek bizalmát.

Ha az egyházmegye helyzetét részleteiben áttekintem,lesz még mondanivalóm Tisztelendõ Testvéreim számá-ra. Addig miheztartásul felhívom figyelmüket a követke-zõkre:

1. Az egyházmegye vezetését 1955. március 25-én sze-mélyesen átvettem. Ezzel minden más, tényleges vagyvélt iurisdictio* megszûnt. A joghatóság egyedül és kizá-rólag nálam van, ezt közvetlenül én gyakorlom személye-sen vagy helytartóm által, akinek nevét késõbb fogomközölni.

2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseinek õre ésvégrehajtója, valamint az Apostoli Szentszék rendeletei-nek, intézkedéseinek értelmezõje és végrehajtója az Egy-házmegyei Hatóság. Senki sem értelmezhet tehát magá-nak jogot vagy felhatalmazást arra, hogy az egyházi cen-zúra tényét deklarálja, és annak alkalmazását önhatalmú-lag szorgalmazza. Ha valakinek konkrét kételye vagy ag-godalma van, forduljon felvilágosításért és utasításért azEgyházmegyei Hatósághoz.

169

* joghatóság

3. A megvizsgálandó tényeket vizsgálat tárgyává te-szem úgy, ahogy azt egyházunk törvényei és fegyelmekívánja.

4. Tisztelendõ Testvéreim szüntessenek be mindenvitát, fõképpen pedig tartózkodjanak minden szeretet-len, sértõ, gyanúsító vagy gyanút keltõ megjegyzéstõl ésáltalában mindentõl, ami egyenetlenséget, bizalmatlan-ságot, zavart idézhet elõ a lelkekben.

5. Akik az egyházi fegyelem ellen vétettek, fogadják azegyház fegyelmi intézkedését engedelmes lélekkel. Azokozott lelki kárt pedig igyekezzenek jóvá tenni kifogás-talan papi élettel, buzgósággal, áldozatos munkával, hit-valló hûséggel és bátor helytállással újabb próbatételekidején. Vétkezni: a gyöngeség jele. Az elkövetett hibátbeismerni, bánni és jóvátenni: férfias magatartás, a lelki-erõ jele.

6. A lelkipásztori munka jelenvaló két nagy akadályát:a bizalmatlanságot és a paphiányt ki kell küszöbölnünkbármilyen egyéni áldozat árán. Ennek érdekében min-den Tisztelendõ Testvéremhez fordulok, és mindenkitõlfegyelmet és munkát kérek.

Fegyelmet, melyet nem kell kikényszeríteni, mely ön-magától létrejön és mûködik az önfegyelem alapján. Minta sacra hierarchia tagjai, Jézus Krisztus Anyaszentegyhá-zának élcsapatába tartozunk. Vállaljuk a fegyelmét büsz-ke öntudattal. Akinek most is magyarázni kell az intézke-déseket, vagy aki most is maga akarja meghatározni mun-kája körét, helyét, idejét, az nem érett meg sem az idõkre,sem az Isten országának szolgálatára.

És munkát kérek. Munkát Tisztelendõ Testvéreimtõl,akiknek hatalom adatott és küldetésük van a lelkek gon-dozására. Isten a lelkek vetését megérlelte. Eláradt a bûn,de túláradt a kegyelem. Rajtunk múlik, hogy a kegyelmiidõt felhasználjuk, és az érett vetést Isten csûrébe gyûjt-sük. Az aratás sok, a munkás azonban kevés, a soraink

170

fájdalmas nagy mértékben megritkultak. Vállaljon tehátmunkát mindenikünk erején felül. A lanyhák is lendülje-nek munkára, a buzgók pedig legyenek még buzgóbbak,hogy a kivételesen szép feladatot elvégezzük Isten akara-ta szerint.

De meghívom erre a munkára segítségül a jámborlelkeket is, akiket a magasabbrendû természetfeletti életláza hevít. Ajánlják fel Istennek az életüket áldozatul.Törjenek a lelki élet csúcsai felé, Isten érezhetõ közelébe,az Istennel való misztikus egyesülésre, hogy kiengesztel-jék és meghódítsák a megbántott Istent. A lelki élet esz-közeivel: az elmélkedéssel, az erények hõsi gyakorlásá-val, imával és böjttel, önmegtagadással és a felebarátiszeretet csodáival; mint a kereszt szerelmesei: némán,csendben, ismeretlenül ostromolják az eget, hogy kiesd-jék a bûnösök számára a megtérés kegyelmét, a szüksé-ges égi segítséget pedig azok számára, akik az Úr szõlõjé-ben viselik a napok hevét, terhét. A világnak szentekrevan szüksége. Legyenek szentek, hogy Isten megszentel-je a lelkeket, munkánkat, minket.

Gyulafehérvár, 1955,Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

Áron püspök

(Forrás: Márton Áron írásai és beszédei. I. kötet. Szerkesztet-te: Marton József–Nemes István. Gyulafehérvár, 1996.93–96. p.)

171

Veritas liberabit vos(Újév, 1961)*

Krisztusban szeretett Híveim!A tegnap este hálát adtunk a múlt évben elvett [értsd:

az Úrtól kapott] jókért, s ma segítségét kérjük a megkez-dett esztendõre.

Tegnap megköszöntük a mindennapi kenyeret, a szük-séges ruhát és hajlékot, amellyel testünket óvhattuk; há-lát adtunk, hogy munkaerõnket, testi és szellemi egész-ségünket megtartotta; hogy kegyelmével megóvott a le-zülléstõl, emberségünk elárulásától, becsületünk elvesz-tésétõl, a lealjasodástól; és hogy segített, hogy a földsarában járva is az égre nézzünk, arcunkat az idõ tovatû-nõ hullámaiból az örökkévalóság felé fordítsuk.

S a megkezdett esztendõre sem kérünk mást.A történelem az elmúlt esztendõt, viszonylagos nyugal-

ma ellenére sem fogja az alkotó béke esztendejének mon-dani. Az ellenségeskedés tüze az emberek fiai közöttmindegyre fellángolt, hol itt, hol ott. S az ellenségeske-dés, bizalmatlanság és megbízhatatlanság, mely az embe-rek és népek között szinte állandósult, mintha átragadtvolna a természetre és az értelmetlen dolgokra is: termé-szeti csapásokról, pusztító árvizekrõl, földrengésekrõl,viharokról, és más szerencsétlenségekrõl hallottunk hí-reket a föld különbözõ részeibõl.

A mi vidékünket Isten megkímélte az ember testi életétés emberi kéz alkotásait fenyegetõ csapásoktól, de siva-tagi szélvész tört be a lelkek világába; olyan, amely azistenhitet, a keresztény életet, a természetfölötti igénye-ket sorvasztja.

Nagy fájdalmunk, hogy híveinknek aggodalomban kellélniük hitük miatt. A gyermekeket és tanuló ifjúságot

172

* Az igazság megszabadít titeket. – MÁM, 4. dos., 2. b., 1. lap.

tiltják, s mindenféle ráhatással és fenyegetésekkel vissza-tartják a hitoktatástól. Tanítókat, tanárokat és szülõketállásuk elvesztésével is ijesztik, ha a gyermekeket temp-lomba engedik. S általában a felnõtteket is ellenõrzik,megkívánják tõlük, hogy hitbeli meggyõzõdésüket felad-ják, s a vallási gyakorlatokkal felhagyjanak.

A Szentatya, karácsonyi beszédében, az emberiségetkínzó bizalmatlanság okait vizsgálva, fájdalommal állapít-ja meg, hogy sokan mennyire semmibe veszik az igazsá-got, s az igazság tiszteletére hívja fel a keresztény világfigyelmét. Jaj annak a népnek – mondja –, melynek ifjú-sága akadályozva van abban, hogy értelmét beállítsa azigazságra s akaratát megeddze kemény küzdelemre azigazság és igazságosság szolgálatában.

Isten az igazság Istene, s aki hûtlen lesz az igazsághoz,Istennel fordul szembe. Utasítsátok el tehát a hazugságot.Ne vállalkozzatok hamis tanúskodásra felebarátotok el-len, akkor se, ha erre kényszerítenek. Óvakodjatok olyaneszmék terjesztésétõl, melyek a vallásból gúnyt ûznek, acsaládi élet alapjait gyöngítik, az ember Isten-adta jogaités méltóságát semmibe veszik.

Veritas liberabit vos, az igazság szabadít meg titeket(Jn 8,32). Szoktassátok tehát gondolkozástokat az igaz-sághoz, s gyermekeiteket neveljétek az igazság tiszteleté-re és megbecsülésére, hogy az igazság Istene felkaroljaés a nemes emberi élet kialakításában segítse õket.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 131–132. p.)

173

Hitvallásunk áldozatot kíván(Gyulafehérvár, 1962. április 21., Nagyszombat)*

A szent szertartások, melyeket végeztünk és végeznifogunk, az elsõ keresztény századokból valók; egy részükaz üldözések idejébõl. Az imák és jelképes cselekedetekérzékeltetik azt az áhítatot, meghatottságot és lelkese-dést, mellyel az elsõ keresztények a keresztség szentségétfogadták. Az ember, aki a teljes hitetlenség kietlen pusz-taságából vagy a pogányság sötét, ijesztõ babonái közülkiérkezett az evangélium verõfényes világába, ezekben aszertartásokban fejezte ki örömét és megindultságát aKrisztusban megtalált új élet fölött.

A keresztség az újjászületésnek a szentsége. A kereszt-ség által az ember meghal a bûnnek, és újjászületik Krisz-tusban Krisztus számára. Új emberré lesz, ahogy SzentPál mondja (vö. Róm 6,10).

Kifelé nem történik semmi rendkívüli, semmi csodás.Nincs titokzatos élmény, sem megrendülés. Nem változ-nak meg a dolgok, sem a tények, sem az élet közvetlenül.Nem változik meg az ember környezete, egészségi álla-pota, családi és társadalmi helyzete, hivatása, gazdaságiviszonyai, képességei. Minden marad, amint volt, sugyanazok a feladatok várnak rá, mint eddig. De:

Amint a születéssel édesanyánktól kapjuk a természe-tes életet, úgy kapjuk a keresztségben a kegyelem életét.Titok az elsõ is, még nagyobb titok a második. Anyátólszületik az ember, a keresztvízben születik a keresztényember. Asszonytól születik az eredeti bûnnel, a kereszt-vízben alámerül az asszony gyermeke, és felmerül belõleaz Isten gyermeke. A megkeresztelt ember is ugyanaz azember, de már Krisztusban él, és Krisztus õbenne. Vagy,

174

* MÁM, 14. dos., 3. sz., 1-2. lap.

amint az apostol kifejezi: „Élek, de már nem én, hanemKrisztus él bennem.” (Gal 2,20)

A feltámadt Krisztus számára nincsenek korlátok. Nemkorlát a személy sem. Számára lehetséges, hogy a hívõemberben legyen. Nemcsak úgy, hogy a hívõ gondol Reáés szereti Õt, hanem valóságosan. Úgy, ahogy a lélek vana testben, és azt élteti. Így lehet és tud lenni a megdicsõültKrisztus a hívõ lelkében és testében, és tud új életet adni(Guardini). Új életet, melynek a napja Isten, és amelyneknagy törvénye, hogy az emberek becsüljék, segítsék ésszeressék egymást Istenért.

Ennek a mélységes titoknak a valóságát élték át az elsõkeresztények. S ez a hit képesítette õket, hogy egy rom-lott világ közepette példát adjanak a nemes emberségbõl,tiszta családi életükkel, megható emberszeretetükkel, azigazság ingadozás nélküli követésével; és vállalják az ül-döztetést, sõt, a vértanúságot is minden izgalmával ésszenvedésével együtt.

Mert veszélyek és kockázatok között éltek. Elég ponto-san és világosan tudták, hogy az evangélium követésemilyen következményekkel jár. Gyakran tapasztalták,hogy szenvedniük kell azoknak, akik a szeretetet hirdetikés gyakorolják. Figyelmeztették a fõpapok és a polgárihatóságok is. Megtiltották, hogy Krisztus nevében prédi-káljanak. Kisebb büntetéseket szabtak ki rájuk, s meg-mondták, hogy nagyobbakban lesz részük, ha nem hagy-nak fel az evangélium hirdetésével. S tudták, hogy ez nemüres fenyegetés. Napról-napra emeltek ki a soraikbólegyeseket, máskor egész csoportokat. Ismerték ezekneka sorsát, s tudták, hogy egy napon õk is áldozatai leszneka szent hitnek. Mégis kitartottak.

Akik nyugalmas körülmények között élnek, el sem tud-ják képzelni, mit jelent állandóan veszélynek kitéve len-ni. Az Úr Jézus mondta apostolainak: „a sátán megkívánttiteket, hogy megrostáljon, mint a búzát” (vö. Lk 22,31).

175

A rosta állandóan ide-oda leng, rázódik, amíg a tiszta búzaelválik a konkolytól. Ilyen volt az elsõ keresztények élete.A csapás nem hirtelen érte õket, hanem napról-napra,veszélyek és fenyegetések, rábeszélés és ígéretek, re-mény és csüggedés között éltek Krisztus miatt.

Ilyen helyzetekben kifáradnak az erõs idegek is. Rajtukis erõt vett a vágy a nyugalmas, a félelemmentes élet után.Közöttük is voltak, akik féltették az állásukat, vagy érvé-nyesülni akartak. Ezeknek a lelkében felmerült a gondo-lat, hátha az õket körülvevõ és szorongató világ nem isolyan gonosz, mint ahogy látják. S bizony akadtak, akikkifáradva meginogtak és megalkudtak a helyzettel. Elõ-ször az egyik, aztán a másik, majd a harmadik...

A rosta mozgásban volt, s a konkoly elvált a búzától. Apelyva kihullott, a búza megmaradt. A gyengék hûtleneklettek, az erõsek kitartottak. Az erõsekbõl lettek a vérta-núk. Az Egyház legszebb és legtisztább búzájából, a kivá-lasztottak szent csapatából készült a jó illatú áldozat Is-tennek. Emberekbõl, akiknek sok alkalmuk és kísértésükvolt, hogy az elõl a sors elõl kitérjenek, de nem tették.

A fájdalom elviselése sem kicsiny dolog, de az elõl nemtud kitérni az ember. Az ördög is szenved, pedig nemakar. A hitvalló és a vértanú, habár érzi az õt környezõ éshozzá közeledõ veszélyt, nem tér ki elõle; magára vesziönként, kötelességbõl, Krisztus iránti hûségbõl; és hogymegerõsítse testvéreit. A lelkierõ ilyen nagy fokának akifejtésére és megmutatásra csak hõsi idõkben van alkal-ma a keresztényeknek is.

Nekünk nem kell vérünk ontásával tanúskodnunkKrisztus mellett, de fájdalommal látjuk, hogy a hit meg-vallása és megtartása évrõl évre súlyosabb feladat a híve-ink számára. Magunk is korlátozva vagyunk a szent hiva-talunkkal járó kötelességek normális ellátásában. Ez aszent éj tehát alkalom püspöknek, papoknak és hívek-nek, hogy az elsõ keresztények nagyszerû példájára gon-

176

doljunk és erõt merítsünk belõle. A keresztség minket iskötelez. Maradjunk keresztények, Testvéreim!

A rosta szüntelenül ide-oda leng. Az örökös rázás, zak-latottság, a hátrányok, melyekkel a hitben kitartóknakszámolniuk kell, a legjobb szándékú embert is kifáraszt-hatják. Kérjük Istent, adjon kegyelmet, hogy az õskeresz-tények állhatatosságával vállaljuk a rosta rázását, Krisz-tussal Krisztusért.

Szent Felicitászt a börtönben érte utol a szülés, idõelõtt. Az egyik börtönõr, amikor hallotta a vajúdó asszonyjajgatását, rászólott: Ha így jajgatsz, mit fogsz csinálni,amikor a vadállatok elé dobnak? Most én szenvedek –válaszolta a szent vértanújelölt, akkor azonban velem fogszenvedni Az, Akiért meghalok.

Ezek hitték, hogy az áldozatuk nem hiábavaló. Hitték,hogy Krisztusé az egyetlen hatalom. Hitték, hogy a látszó-lagos gyöngeség, vereség és veszteségek ellenére Krisz-tusé a végsõ gyõzelem. Higgyünk mi is, a keresztényhõsök nagy hitével. Higgyük, hogy a történelem Ura:Krisztus, és a keresztény embernek a történelembenépítõ szerepe van. Feladata, hogy Isten szándékait végre-hajtsa. Tekintsük kitüntetésnek, és vállaljuk szent büsz-keséggel ezt a keresztény feladatot és sorsot.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 6. Húsvét. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 88–92. p.)

177

A nagykorúság követelményei*

A bérmálás szentsége a keresztény nagykorúsításnak aszentsége. Mit értünk ezen?

Az ember kiskorú maradhat egész életében, akkor is,ha a nagykorúság törvényes határát átlépte. A nagykorú-ság követelménye, hogy az ember érett legyen. Megfon-tolt, komoly, akit nem a hangulat vagy a szeszély rángatide s tova, hanem meggyõzõdésbõl cselekszik. Felelõssé-get érez egész életéért, családja tagjaiért, embertársaiért,népéért; és tudja, mi a kötelessége. Az ilyen embertmondjuk nagykorúnak, érettnek, embernek. Mert tudönállóan gondolkozni, felelõsséggel dönteni, megfontol-tan cselekedni, ahogy azt a felnõtt embertõl elvárjuk...

Keresztény szempontból nagykorúnak azt az embertmondjuk, aki az élet minden viszonylatában kereszténymódon gondolkozik, beszél és cselekszik. Krisztus sze-mével nézi a feladatait, az Õ szellemében neveli a család-ját, kezeli embertársait, teljesíti kötelességeit a társada-lomban és népe iránt. Tudja, hogy mint keresztény –felelõs Krisztusnak: felelõs az Õ eszméiért, az igazság,igazságosság, a szeretet és az emberies gondolkodás dia-daláért, azok között, akik a gondjaira vannak bízva ésakikkel a munkája, foglalkozása, életkörülményei össze-

178

* MÁM, 26. dos., 6. b., 1–3. lap; a 36. dos., 2. b. javított változata.Gépirat, kisebb javításokkal. A kéziratos feljegyzés szerintMárton Áron a következõ helyeken mondta el ezt a beszédét:„1970: Csíkszentdomokos, Csíkrákos, Csíkdelne, Nagyszeben(Külváros); 1971: Verespatak, Csatószeg, Csíkszentgyörgy,Görgényüvegcsûr, Alsóbölkény, Iszló, Mikháza, Jobbágyfalva,Szentháromság, Sárpatak; Erzsébetbánya (1972. június), Alsó-csernáton (1972. július 23.), Hosszúaszó (1972. augusztus13.), Bálványosvár (1972. augusztus 27.), Csernakeresztúr(1972. szeptember 10.); Kudzsir (1973. augusztus 4.).” – Acímet a szerkesztõ adta.

hozzák. Vagyis felelõs Krisztus ügyéért a világnak abbana kicsi körében, ahol az élete folyik.

A bérmálás szentsége erre a nagykorúságra avatja fel,és a Szentlélek kegyelme ennek a megvalósításában segítia keresztény embert. Ezért a bérmálandók, a szentségfelvétele elõtt, megújítják elõttem a keresztségi fogadal-mat, s beveszek tõlük még három ígéretet. Az elsõ a hitmegtartására, a második a keresztény házasságra és csa-ládi életre, a harmadik a felebaráti szeretetre vonatkozik.Ez a három a keresztény élet szíve-lelke. Mind a háromfontos, ugyanakkor nehéz feladat.

1. Az elsõ, amint mondottam, a hit megtartására vonat-kozik, de hinni és a hitet megtartani nem könnyû. A világ,amelyben élünk, a technika világa, a különbözõ felfogá-sok világa és a hitetlenség világa. A technika forradalma-sította a világot és forradalmasította az ember gondolko-zását. A mai ember a világ urának érzi magát. Azt hiszi,hogy a hatalommal, amit a természettudomány és a tech-nika a kezébe adott, meg tud oldani minden kérdést ésmeg tud valósítani minden feladatot. Megszokta hát,hogy így nézze a világot. Számára a test valóbb, mint alélek, a villamosság több, mint a gondolat, a hatalomerõsebb, mint a szeretet, s a haszon értékesebb, mint azigazság. Úgy érzi, hogy a fa, amelyet az út szélén lát, a kõ,amiben megbotlik, nagyobb valóság, mint az Isten, akitnem lát.

Ezért úgy is viselkedik, mintha Isten kivonult volna avilágból. Akik magukat felvilágosodottaknak tartják, aztis mondják, hogy a hit ideje lejárt. És sokszor a hívõkereszténynek is úgy tûnik, mintha magára volna hagyat-va. Látja maga körül a bûn terjedését, napról-napra ta-pasztalja a sok igazságtalanságot, szenvedést, fájdalmat,keserûséget, amit az emberek egymásnak okoznak. Látja,hogy az emberek szembefordulhatnak az Istennel, s nemtörténik semmi bajuk; káromolják az Istent, kijelenthe-

179

tik, hogy az Isten halott, s nem csap le rájuk villám azégbõl. Érzi a dolgok hatalmát, tapasztalja az emberi go-noszság diadalát, szenvedi az életharcban kapott sebe-ket, s hívja az Istent – és az Isten hallgat...

Nem könnyû ilyen körülmények között és ilyen tapasz-talatok élményével hinni, hogy az Isten él, és Õ az egyet-len hatalom...

De ez általános emberi sors. Ha a hívõ embert a kétel-kedés sós vize [??] marja, marja a hitetlent is. Ha a hívõnekproblémái vannak a hite körül, gondjai vannak a hitetlen-nek is a hitetlensége felõl. Benne felmerül az a gondolatis, hátha a hívõnek van igaza.* Az ember, akár hívõ, akárhitetlen, a földön, ezen a parányi sárgolyón, a végtelenûrbe kidobva kering a csillagok és csillagrendszerek bi-rodalmában. Ezt eddig is hittük, mert így tanították aziskolában, de most tudjuk is. Az ûrhajósok látták, s le isfényképezték, hogyan lebegünk földünkkel együtt azûrben. A helyzetünk tehát hasonlít a hajótörött ember-hez, aki egy szál gerendába kapaszkodva hányódik a hul-lámok hátán. Alatta a zúgó tenger örvénylõ veszélyeivel,fölötte az ólomszürke ég süketen, részvétlenül. A különb-ség a hívõ és a hitetlen között annyi, hogy a hívõ ebbena reménytelennek látszó helyzetben is hiszi, hogy sorsaaz Isten kezében van, és ott jó helyen van. A hitetlen egyideológia, egy eszme, egy elmélet megváltó erejébenbízik, a keresztény [pedig] Jézus Krisztusban. És hiszakkor is, ha képtelenségnek látszik. Hiszi, hogy az Õmindenható valósága átfogja az életet és a halált, s legyõzmindent, ami a születés és a halál között lehetséges. Hiszi,hogy Õ az egyetlen hatalom, Õ az Alfa és az Ómega, Õ akezdet és a vég, Õ a végtelen szeretet, Õ az örök élet.

Ez a hit. Ez a keresztény ember sorsa. Ez a keresztje ésez az üdvössége. Aki kereszténynek vallja magát, hiszi és

180

* Az utóbbi mondatot kézírással, utólag toldotta ide a püspök.

az életét teszi rá, hogy Jézus Krisztusban megtalálta en-nek a látszólag értelmetlen és céltalan földi életnek azértelmét és célját.

2. A második kérdés a házasságra vonatkozik. A keresz-ténység tanítása szerint a házasságot Isten alapította. Is-ten akarata a férfi és a nõ törvényes együttélése. Istenakarja, hogy eggyek legyenek. Olyan eggyek, mint az egyszív, egy lélek és „egy test”. Az ember szabadon dönt,hogy a házaséletet választja-e vagy nem, de ha döntött,olyan törvény alá hajtja a fejét, melyet Isten állapítottmeg, s amelyen az ember nem változtathat. A házasságikötelék tehát felbonthatatlan, és ez a keresztény házasságlényeges eleme. Nem függ az ember akaratától, és lehetboldogságnak, békének, örömnek a forrása, de lehet ne-héz sors is.

Mert ettõl fogva az egyik sorsa a másik sorsa is. A férfités a nõt a szerelem hozza össze, de a házasélet olyanéletállapot, mely csak lassan, az élettapasztalatok közöttbontakozik ki. A szerelem az életet nem látja a magavalóságában, kiszínezi, szép álmok köntösébe öltözteti.A valóságra csak a mindennapok egyformaságában éb-rednek rá, akkor, amikor szembekerülnek a nehézségek-kel; s még inkább akkor, amikor kezdik felfedezni egy-más hibáit, gyarlóságait, kellemetlen – talán nagyon iskellemetlen – szokásait. S ha ekkor, a szinte napontaismétlõdõ csalódás ellenére, elfogadják egymást olyan-nak, amilyenek, s ha megtanulják a mindennap visszatérõbajokat együtt hordozni és az élet nagy élményeit egy-mással megosztani, akkor lassan megérik a házasság igazi,második kapcsa: a szeretet. Ez pedig abban áll, hogymegtanulták egymást tisztelni, becsülni, és felelõsségetéreznek egymásért.

Ez azonban nem csupán az együttélés és megszokásgyümölcse, hanem a lemondásé is. Mert a keresztényházasság mindig nagy és szent feladatok vállalása. A ke-

181

resztény házasok felelõsek egymásért, gyermekeikért,felelõsséggel tartoznak Istennek és népünknek. Nagytürelem, lelkierõ, fegyelmezettség, sõt bátorság szüksé-ges, hogy ennek megfelelhessenek. Az ösztön féken tar-tása, az érzelmek hullámzása, a csalódás és kiábrándulásállandó veszélye, a lelki válságok, a társadalmi kötelessé-gek, a gyermekek nevelése és gondja olyan megterhelés,amit csak Isten segítségével lehet hordozni. Akkor, ha aházastársak frigyét megszentelte és kegyelmével közöt-tük lakik Jézus Krisztus.

3. Harmadszor a keresztény embernek nemcsak a sajátlelki üdvéért kell aggódnia, hanem részt kell vennie avilág megszentelésében is. A megkeresztelt ember a ke-reszténységgel tagja lesz Krisztus Egyházának és részeseaz Egyház küldetésének. A bérmálás szentsége még szo-rosabban kapcsolja Krisztushoz, és még inkább kötelezi,hogy Krisztus tanúja legyen a világban.

Ez a Krisztus pedig azt akarja, hogy a világban az igazságuralkodjék és ne a hamisság, a szeretet és ne a gyûlölet, ajóság és ne a gonoszság, a hûség és ne a hûtlenség, azirgalom és ne a bosszú. S aki magát kereszténynek vallja,vállalnia kell Krisztus ezen eszméit. Dolgoznia kell a ma-ga körében ezek megvalósításán. (A kereszténynek avilágban kell – foglalkozása és állapotbeli kötelességei-nek lehetõ legjobb teljesítésével – hozzájárulnia a világmegszenteléséhez. Ha a keresztény ember felelõsségtu-dattal végzi a munkáját, megbecsüli embertársait és jóttesz, ahol jót tehet, Krisztus eszméit valósítja meg.)* Arrólismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok– mondja az Úr, ha szeretitek egymást. (Jn 13,35) Akeresztény, aki nem tud embertársával békében élni,gúny tárgyává teszi a vallást. Viszont ha igazságos, béke-szeretõ, jószívû, önzetlen, becsületes, és felebarátjáért

182

* Ezt a gondolatot utólag tette zárójelbe.

áldozatot is tud hozni, nemcsak magának szerez tisztele-tet, hanem valóságos apostoli munkát is végez az embe-rek között.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 2. Bérmálás. Összeállítottaés jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2006,Mentor Kiadó. 108–113. p.)

183

Templom-megáldás Csíkszentdomokoson*

(1972. október 29. Évközi 30. vasárnap)

Három rövid részt hallottatok a Szentírásból. Az egyikMózes törvénykönyvébõl (Kiv 22,20–26), a másik SzentPál leveleibõl (1 Tessz 1,5–10), a harmadik Szent Mátéevangéliumából (Mt 22,34–40) való.

1. Az elsõ olvasmány, valószínûleg, a próféták követe-lésére került bele a szövetség könyvébe. A prófétákhosszú és elkeseredett harcot folytattak a szociális igaz-ságosságért. A falusi földmûves gazdasági viszonyok közta családok, rokonok, szomszédok vagy a falu közösségegondoskodott az özvegyekrõl, árvákról, szegényekrõl, azidegen letelepülõkrõl. Ahol azonban a földmûves gazdál-kodást a városi gazdálkodás váltotta fel, megszakadtak azemberek közötti családias kapcsolatok és az összetartás.Az emberek az élethajszában embertársaik szükségét,nyomorát nem vették észre. Mindenki magának élt, s azárvák, özvegyek, jövevények, betegek az általános kö-zönyben magukra maradva hordozták az élet megsúlyos-bodott keresztjét, vagy alámerültek a nyomorban és elha-gyatottságban.

A próféták ez ellen az embertelen közöny ellen emel-ték fel szavukat. Könyörületre, megértésre, az elhagya-tottak és kitaszítottak iránti kötelességükre hívták fel anépet; a vezetõket pedig figyelmeztették, hogy igazságosés emberséges törvényekkel védjék a gyöngék és szegé-nyek ügyét.

Többezer esztendõs távolság választ el a próféták korá-tól, mégis figyelmeztetésük ma is idõszerû. Az ipari kul-túra térhódításával a falu élete, szokásai és lelkülete isváltozik. A régi szerszámok helyét, és az ember munkájátis, a gépek veszik át, s a gépek diktálják a munka és az élet

184

* MÁM, 12. dos., 2. b. 1–3. lap

ütemét. S ebben a gépesített életüzemben elgépszerû-södik az ember is; megkérgesedik a szíve, eltompul alelkülete, érzéketlen lesz embertársai iránt.

Az emberek futnak a maguk ügyes-bajos dolguk után,s ha kedvük szottyan, esznek-isznak, mulatoznak, de baj-ban lévõ embertársuk számára nincs idejük, nincs sza-vuk, nincs szívük; ha tudnak is róla, elmennek melletteérzéketlenül.

Manapság divatossá lettek, és egyre nagyobb mérete-ket öltenek, kiváltképpen falvakon, a nagy lagzik, keresz-telõknél, esküvõknél, katona-búcsúztatóknál; s még a vir-rasztók és torozások is gyakran inkább evés-ivási alka-lom, nem gyász. Szinte vetélkedés folyik ezen a téren.Azzal indokolják, hogy ezek olyan alkalmak, amikor illikkifejezésre juttatni az emberi összetartozást, és segítenekis az újszülött gyermek szülein, a katonának induló ifjún,az új életet kezdõ ifjú páron. Lehet, hogy így van, de az isigaz, hogy a segítségért megveszik a kamatot, leeszik-isszák és lemulatják, gyakran kamatos kamattal együtt.Ezt pedig bizony nemigen lehet a segítés kereszténymódjának mondani.

Sokan látják, hogy ezek a túlzások nem egészségesek, segészségesen gondolkozó, önérzetes néphez nem is ille-nek. Érzik azt is, hogy az ilyen találkozások aláássák a néperkölcseit és a jó hírnevét. De ezek sem mernek kiállni asorból, mert félnek a falu szájától.

Pedig nem ártana komoly megfontolás tárgyává tenniés az említett összejöveteleket illõ keretek közé szorítani.Ha élni akarunk, meg kell tanulnunk magunkat fegyel-mezni. Ha mulatunk, lakomákat csapunk, nagy lagzikatrendezünk, amikor ínséges, szorult helyzetben lévõ, nél-külözõ emberek vannak a környezetünkben, nem va-gyunk keresztények, nem vagyunk becsületes emberek;hiányzik életünkbõl az a fegyelmezettség és önzetlenösszetartás, ami néppé tesz egy népet.

185

2. A második olvasmány Szent Pálnak a tesszalonikaiegyházközséghez írt elsõ levelébõl van.

Tesszalonika, a mai Szaloniki, az Égei-tenger partján,Macedónia fõvárosa és a római birodalom jelentõs kikö-tõje volt annak idején. Szent Pál 51-ben érkezett a város-ba, tehát 20 évvel Jézus Krisztus kereszthalála után. Szo-kása szerint elõször a zsinagógába ment és a zsidóknakhirdette az evangéliumot, de mivel ezek kevés érdeklõ-dést mutattak, a pogányok felé fordult. A pogányok fogé-konyabbak voltak, sokan lettek keresztények. A zsidókféltékenységbõl és bosszúból, felizgatták a város lakossá-gát és vezetõségét az apostol ellen. Menekülnie kellett.Éjjel, titokban hagyta el a várost.

A fiatal egyházközség így magára maradt, kitéve a zsi-dók ellenségeskedésének és a pogány környezet bál-ványimádásának, erkölcstelenségének, babonáinak. Azapostol aggódott miattuk, és mihelyt tehette, kedves ta-nítványát, Timóteust Tesszalonikába küldte, hogy a híve-ket megerõsítse és a helyzetrõl hírt hozzon.

Timóteus kedvezõ hírekkel lepi meg. Fordultak ugyanelõ gyarlóságok, akadtak a hívek között gyöngék, de atöbbség állhatatosan kitartott a hitben, testvéri szeretet-ben éltek, egymást testi-lelki szükségeikben áldozatké-szen támogatták; és lelki atyjukhoz, az apostolhoz, a zsi-dók rágalmai ellenére, szívbõl ragaszkodtak.

Csak a minap tértek meg a pogányságból, de tudták,mire kötelezi õket a keresztség. Megértették, hogy haKrisztushoz csatlakoztak, úgy kell élniük, hogy a keresz-tény névnek becsületet szerezzenek. Hitték, a SzentlélekIsten megvilágosítja õket, hogy a földi dolgokat, helyze-tüket, embertársaikhoz való viszonyukat helyesen lássákés alakítsák; és megerõsíti, hogy hitükben kitartsanak anehézségek, veszélyek és kísértések közepette is.

S a kicsiny keresztény közösség tagjai, a babonaság ésbálványimádás, a romlottság és erkölcstelenség fertõjé-

186

ben, tiszta házaséletükkel, becsületességükkel, õszinte-ségükkel, embertársaik megbecsülésével példakép, vilá-gító fáklya – vagy ahogyan az evangélium mondja –,tartóra helyezett mécses (Mt 5,15), hegyen épült város(Mt 5,14), a jóra erjesztõ kovász lettek (Mt 13,33), ahogyazt az Úr kívánta tanítványaitól. Az apostol örömébendicsekszik is velük és dicséri õket: „Istenbe vetett hitetek– írja nekik – mindenüvé eljutott, úgy, hogy nem isszükséges errõl beszélnünk, hiszen az emberek beszél-nek róla egész Makedóniában és Akhájában” (1 Tessz

1,8).Kereszténynek lenni – feladat. Az volt az õsegyházban,

és az ma is. A keresztény a világban Krisztus követe ésképviselõje. Krisztus evangéliumát kell hirdetnie, elsõ-sorban az életével. Aki magát kereszténynek vallja, attólma az emberek el is várják, hogy úgy éljen, ahogy a vallástanítja. Ez a keresztény apostolkodás útja-módja. Akiknem hisznek vagy a hittõl eltávolodtak, azok is felfigyel-nek a hit erejére, ha látják a keresztény ember tisztajellemét, rokonszenves magatartását, férfias helytállásátminden helyzetben, a mindennapi élet viszonyai és vi-szontagságai között.

3. A harmadik olvasmány Szent Máté evangélista köny-vébõl való. A történet, amit hallottatok, az Úr Jézus ellenindított rosszakaratú cselvetéseknek a folytatása. A fari-zeusok és írástudók elõször azt kérdezték: szabad-e adótfizetni a császárnak? Álnok kérdésükre válaszolta az Úr:„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek,ami az Istené”. (Vö. Mt 22,15–22) Aztán a szadduceusokálltak elõ, akik nem hittek a feltámadásban. Ezek is meg-szégyenülve, hosszú orral távoztak. (Vö. Mt 22,23–33)Most a fõparancs felõl érdeklõdik az egyik írástudó. Ezeka betûrágó bölcsek isten tíz parancsából hatszáznál többparancsot csináltak. Körülbelül a fele elõírt valamit, amásik fele tiltott valamit. A szerencsétlen zsidó ember

187

nem tudott a sok parancs és tilalom között sem eligazod-ni, sem mozogni, valamelyikbe mindig beleütközött, ígymindig bûnös és tisztátalan volt, s mindig ki kellett válta-nia magát, vagy pénzzel, vagy terménnyel. Az írástudókegymás közt is vitatták, hogy a sok parancs közül melyika legnagyobb. S a feltett kérdéssel most ebbe a szõrszál-hasogató vitába akarják berántani az Urat.

Valami egészen meglepõ ellenségeskedés vette körülJézust. Mindenütt olyan embereket látunk körülötte,akik nem értik meg, sõt, nem is akarják megérteni. Irigyés féltékeny emberek. Csapdákat állítanak Neki, és kajá-nul várják, hogy beleessék. Állandóan leselkednek Utána,figyelik minden lépését, feljegyzik minden szavát, rossz-indulatú kérdéseket intéznek Hozzá, szavainak az értel-mét kiforgatják. Azt állítják, hogy az ördöggel cimborál.Felvonultatják ellene az egész zsidó hagyományt: törvé-nyeket, szokásokat, tilalmakat és a rabbik közt folyó vitá-kat. Megkísérelték, hogy ellenmondásba hozzák a félté-keny állammal. S most újabb gáncsot vetnek Neki.

S Jézus mindezt tûri. Tûri a kereszthalálig. Mert azértjött, hogy ezeket a kicsinyes, gyûlölködõ, szennyes, kiáll-hatatlan, egymással is és az Istennel is ellenségeskedõembereket, s velük együtt minket is, akik éppolyan hit-ványak vagyunk, kibékítsen egymással és az Istennel.Higgadtan, fölényesen, isteni nyugalommal válaszolgat akérdéseikre.

Válasza most rövid, és mint mindig, egyenes és megle-põ. „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedbõl, ésszeresd felebarátodat, mint önmagadat.” És még hozzáfû-zi: ezen a kettõs parancson áll minden törvény, és min-den, amit a próféták mondottak. Vagyis, ez a törvényminden törvény foglalata. Aki szereti Istent és embertár-sát, teljesítette a törvényt.

Ezért az egy parancsért tett mindent. Ezért alapítottaaz Egyházat, és ezért rendelte a szentségeket. Az Egyház-

188

nak ezt kell hirdetnie a világ végéig, s a szentségek arravalók, hogy az embert e kegyelem erejével segítsék en-nek a parancsnak a megtartásában. Mindennek, ami atemplomban történik, a szentmise-áldozatnak, a szentsé-gek kiszolgáltatásának, a prédikációknak, a hitoktatás-nak, az ájtatosságoknak, egyetlen célja, hogy megtanul-juk szeretni Istent és szeretni embertársunkat.

Ti most megújítottátok a templomot, sok munkával,áldozattal, hozzáértéssel, szépen. Apáink annak idején atemplomhoz kötötték sorsukat. Az életküzdelem ke-mény és könyörtelen volt számukra is. Az õ törekvéseiketis ritkán koronázta siker. A gondok, csalódások, bajok éscsüggedés mindennapi sorsukhoz tartozott, s tudták,hogy ettõl nem menekülhetnek semmiféle csalafintaság-gal. Istenben bíztak. Istenhitükrõl és bizalmukról tanús-kodnak ezek a vaskos falak. Ez volt a váruk. Hitük tanítá-sából és az életbõl tanulták meg, hogy ha a mostohakörülmények közt helyt akarnak állni, össze kell fogniuk,egymást meg kell becsülniük, együtt kell vállalniuk aközös sorsot. Az õ példájuk mutatja a mai nemzedéknekis az utat. Ha az õ nyomdokain haladunk, élni fogunk. S amegszépült templom arról beszél, hogy ti élni akartok.Segítsen az Isten!

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 4. Oltáriszentség. Krisztus

Király. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Marton József.Marosvásárhely, 2008, Mentor Kiadó. 80–85. p.)

189

A béke tõlünk is függ(Újév, 1974)*

A mai civilizáció jellemzõ vonása, hogy az ember füg-getlennek képzeli magát Istennel és minden világfölöttihatalommal szemben. Ennek következménye, hogy azember minden figyelmével a világ és a világ értéke feléfordul, elidegeníti magát a dolgokban és a dolgokért, s atávolság az Isten és az ember között egyre nõ.

Magától vetõdik fel a kérdés, van-e ebben a világbanhelye és valami szerepe a keresztény embernek?

A kérdést felvetette és megvizsgálta az Egyház is a 2.vatikáni zsinat egyik dokumentumával, melynek a címe:Az Egyház a mai világban.

Az Egyház ebben a haladás pozitív értékét elismeri.Elismeri, hogy az ember joggal hivatkozik a tudomány ésa technika nagy eredményeire. Néhány évtized alatt va-lóban gátat vetett csapásszerûen megismétlõdõ betegsé-geknek, csökkentette a gyermekhalandóságot, meg-hosszabbította az ember átlagos életkorát, növelte azéletszínvonalat, bizonyos szempontból kényelmesebbétette az életét, megkönnyítette a civilizáció terjedését, atudományok fejlõdését, az ismeretek megszerzését, azemberek érintkezését, a kultúrák cseréjét. Ez az éremegyik oldala.

A másik nem ilyen vigasztaló, mert ennek a haladásnaknagy ára van. Rablógazdálkodást ûz a föld kincseivel,szennyezi a levegõt, a folyók és tengerek vizét, irtja anövény- és állatvilágot, kíméletlenül kizsákmányolja afejlõdésben elmaradt népeket, évrõl-évre hatalmasösszegeket költ tömegpusztító fegyverek gyártására, sújabban biológiai pokolgépen töri a fejét, hogy az embertenyésztését is tetszése szerint irányíthassa.

190

* MÁM, 18. dos., 3. b., 1–2. lap.

Hatalmát tehát mind jobban kiterjeszti a dolgokra és atermészetre, de úgy látszik, magán a hatalmon nem képesúrrá lenni. Még sohasem halmozott fel ekkora gazdagsá-got, és nem rendelkezett ilyen lehetõségekkel, s az ered-mény az, hogy az emberiség egyharmada bõségben él, amásik kétharmada nyomorban. Hogy szemléletesebbenfejezzem ki ugyanezt: földünkön ma minden három em-ber közül kettõ éhezik. Még sohasem volt ennyire érzé-keny a szabadságára, s a szolgaság egyik fajából a másikbaesik. Érzi, hogy az emberiség egy családot alkot, de apolitikai, gazdasági, társadalmi, faji, ideológiai megha-sonlás és harc változatlanul folyik, s a család, ahelyett,hogy egységesedne, ellenséges tömbökre szakad szét.Tökéletesebb társadalmi rendre törekszik, s nem múlikel hét, hogy hírt ne kapnánk emberrablásokról, melyeketkifejezetten zsarolás céljából követnek el, titokban elhelye-zett bombák robbanásáról, légi kalózok merényleteirõl...

Ilyen a mai világ, s a keresztény ebben a világban él. AzÚr azt mondta: „Ti vagytok a föld sója” (Mi 5,23). Mit kellhát tennünk, hogy az evangéliumi só szerepét betölthes-sük? A zsinat említett dokumentuma, többek között eze-ket mondja:

A pápa és a püspök elsõdleges feladata, hogy az igazsá-got hirdetve és képviselve, a béke és a megértés ügyétszolgálják. Arra törekedjenek tehát, hogy megakadályoz-zák az emberiség megoszlását és megvalósítsák Istencsaládjának az egységét. Az õ és a hittudósok feladata,hogy a Szentlélek segítségével megfigyeljék, megvizsgál-ják és értelmezzék az idõk jeleit, mélyebben felfogják ésfeltárják a kinyilatkoztatott igazságok tartalmát, és aztúgy hirdessék, hogy a mai ember is felfigyeljen arra.

„A papok legyenek tudatában, hogy mindennapi visel-kedésükkel és munkájukkal a kereszténység arcát tárjáka világ elé, s az emberek abból ítélik meg a keresztényüzenet erejét és igazságát.” A hívek papjaiktól elsõsorban

191

az evangéliumot akarják hallani, mert jobban akarjákismerni hitük tartalmát, és el akarják mélyíteni Istenhezvaló viszonyukat. Ezért ma is lelkiéletet élõ, küldetésükszentségétõl áthatott, hívõ és erkölcsileg kifogástalan,sõt magas szinten álló papokat óhajtanak. Ma is elvárjákpapjuktól, hogy hivatása szakrális jellegét megõrizze,okosan tájékozódjék a világról, ne olvadjon fel abban, nelegyen világias vagy világfi.

A világnak, hogy egészséges legyen, szüksége van aHegyi beszédben, közelebbrõl, a nyolc boldogságbanmeghirdetett lelkületre, s ennek elõélése kiváltképpen aszerzetesek hivatása. A szerzetesek az evangéliumi taná-csok vállalásával segíthetik az embereket, hogy keresz-tény kötelességeik teljesítését szent küldetésnek fogjákfel. Lehet, hogy zárt életükkel a haladás érdekében nemtesznek semmit, ami külsõleg mérhetõ volna, de a sze-génység, a tisztaság és az engedelmesség vállalásával em-lékeztetik a világot a Krisztus vére árán megszerzett újéletre, és emlékeztetik arra, hogy a személynek és a sze-mélyek közösségének abszolút értéke van, aminek min-dent alá kell rendelni.

A világi híveket foglalkozásuk a világhoz köti, s az õfeladatuk, hogy a világ gondolkozását az evangélium szel-lemével megnemesítsék. Nem kell a világból kimenekül-niük, hogy keresztény életet éljenek. Nem munkájukmellett, hanem munkájukban és munkájuk által kell akeresztény lelkületet képviselniük. A közéleti és világitevékenységük területén õket illeti a kezdeményezés ésa döntés, mert õk rendelkeznek megfelelõ szaktudássalés jártassággal. Ezzel persze az is együtt jár, hogy a szük-séges tárgyi ismereteket és szakmai tudást az átlagonfelüli mértékben elsajátítsák, és rendelkezzenek finomlelkiismerettel és felelõsségtudattal. A keresztény hit éserkölcs alapelveit nem adhatják fel sem a közéleti, sem aszakmai gyakorlatban, ezért rá kell nevelõdniük, hogy

192

kényes és felelõsségteljes kérdésekben is a lelkiismere-tük szerint döntsenek.

Bizonyos, hogy a keresztény vallás és hit hajtóerejenem természet, hanem természetfölötti erõ, de ha azörökkévalóság hite és reménye él a lelkünkben, földifeladataink keresztény teljesítésével olyan erkölcsi erõ-ket vihetünk a társadalom életébe, melyekre nagyon isszükség van. A mai ember, minden látszat ellenére, gyön-ge és esendõ. Állandó aggodalomban él, mert bizonyta-lan nemcsak a jövõje, hanem a jelene is. A bizonytalanságés az élet sivársága felébresztette lelkében a vágyat abecsületesség, az egyenesség, az õszinteség, az igazság ésaz igazságosság iránt, s örül, ha kiegyensúlyozott, erõt,biztonságot, szeretetet, bátorságot sugárzó személlyeltalálkozhatik. Hogy emberi mivoltát megõrizhesse, megkell szabadulnia a dolgok, a merõben földi célok uralmától,azegydimenziósélettõléséletfelfogástól.Megkell tanulnia,hogy idõnkint magába térjen, saját lelkébe visszavonuljon,önmagát emberi rendeltetése felõl megkérdezze. S a ke-resztény ebben lehet embertársai segítségére.

Embertársaink nem a prédikációnkra kíváncsiak, ha-nem a Krisztus szeretetébõl élõ keresztény tanúságtételtakarják látni. Ne fosszuk meg õket ettõl. Újév napjánvagyunk, legyen egész esztendõre szóló komoly feltéte-lünk: a keresztény példaadás.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 150–154. p.)

193

A keresztény élet súlypontjai*

A bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor a püspökjobb kezét a bérmálkozó fejére teszi, s szentelt krizmávalhomlokára rajzolja Krisztus jelét, a keresztet.

A kézföltétel Isten nevében történik, s azt jelenti, hogya megbérmáltat Isten lefoglalja magának. Ez elõször akeresztség kiszolgáltatásakor történik, másodszor a bér-málás felvételekor, és harmadszor a papszentelésnél. Akeresztelés alkalmával, a gyermek helyett a szülõk dönte-nek, a bérmáláskor a bérmálkozók személyes és szabaddöntésük alapján kérik a szentséget, s ezzel együtt ateljesebb beiktatást a hívek közösségébe, az Egyházba, súgy akkor vállalják a keresztény életformát, a kötelessé-gekkel együtt. Ezért a szentség felvétele elõtt a bérmálko-zók megújítják a keresztségi fogadalmat, és leteszik azígéretet az alapvetõ keresztény követelményekre: aKrisztusban való hit megtartására, a keresztény házasság-ra és családi életre, és Krisztus nagy parancsára, a feleba-ráti szeretetre.

1. A keresztény hit a Jézus Krisztusban való hit. Keresz-ténynek azt mondjuk, aki hiszi, hogy a názáreti Jézus azIsten Fia, és elfogadja életelvül azt, amit Õ tanított.

Jézus Krisztus élete minden feltûnés nélküli élet.**

Augustus római császár világbirodalmának egyik félree-

194

* MÁM, 19. dos., 10. b., 1–3. lap.; 7. b., 1–3. lap; 35. dos., 1. b.,1–3. lap. A három lelõhelyen közel azonos beszédek találha-tók, kisebb változtatásokkal. A jegyzetekben igyekszünk akülönbségeket érzékeltetni.

** Ennek a bérmálási beszédnek is több változata volt, amelyek-bõl kiviláglik: a mondandó alapgondolatáig, lényegéig vezetõúton a püspök több szónoki fordulattal él, más-más fogalma-zást használ. Pl.: „A világ szemében botrány és bolondság,hogy a keresztények az Isten Fiának vallanak Valakit, akinekaz élete a közönséges emberi élet keretei között folyt. Svalóban, Jézus élete minden feltûnés nélküli élet.” Egy másik

sõ sarkában születik, egy lázongó kicsiny nép polgára-ként.* Visszavonultan él, nem alapít családot, nincsenekbarátai, nyilvános mûködése olyan rövid, hogy a történe-lem nehezen tudja regisztrálni. Nem ûz politikát, nemfoglalkozik tudománnyal, nem old meg semmiféle szoci-ális problémát. Nem veti meg ezeket, de elmegy mellet-tük. Egyedül az ember s az embernek az Istenhez valóviszonya érdekli. De amit errõl tanít, még az sem olyanimponáló zárt rendszer, mint az akkori filozófusoké, pl.a Platóné. S rövid háromévi nyilvános mûködés után akereszten hal meg, mint valami gonosztevõ vagy rabszol-ga, akiknek a keresztjeit akkoriban gyakran lehetett látniaz útkeresztezõdéseknél. S ebbõl a látszólag igénytelenés meghiúsult életbõl születik meg a kereszténység.

Az ember, ha meghal, a múlté lesz. Ez a sorsa minden-kinek, a hatalmasoknak is. A tetteik túlélhetik õket. Lehet,hogy amit alkottak, annak az eredménye sokkal késõbbbontakozik ki, de õk efölött már nem rendelkeznek.Mûveik átmentek a következõ nemzedékek birtokába, skifejtik áldásos vagy káros hatásukat, anélkül, hogy szer-zõik irányíthatnák, vagy változtathatnának azon bármitis. Voltak a történelemnek alakjai, akik már életükbenistenként tiszteltették magukat, de meghaltak, s haló po-ruk csak a múlandóságra emlékeztet. A mûvészetek em-

195

változat: „Péter és társai, egy kis csoport, az Isten Fiánakvallotta, a nép polgári és vallási vezetõi pedig ugyanezérthalálra ítélték és keresztre feszítették. S a világ azóta is mindigkét táborra oszlik: az egyik botránkozik Benne, a másik azüdvösséget várja Tõle. A világ botránkozik, hogy a kereszté-nyek az Isten Fiának vallanak Valakit, akinek az élete a közön-séges emberi élet keretei között folyt. S valóban, Jézus életeminden feltûnés nélküli élet.” (MÁM, 26. dos., 7. b.)

* Elõbbi mondatot az elsõ változatban kiegészíti, de ez utóbbiformájában kihúzza a szerzõ: „melyet a megszálló hatalomnehezen tud féken tartani”.

lékei léteznek ugyan, de azok is csak egy lezárt kor nématanúi...

Jézus Krisztus alakja viszont idõkfölötti hatalommalemelkedik ki a történelembõl, s Személye kétezer eszten-dõ óta az ellentmondás jele. Az ellentmondás megkezdõ-dött már az Õ földi életében. Egy kis csoport, jelentékte-len emberek kis csoportja, Péter és társai, az Isten Fiánakvallották, a nép polgári és vallási vezetõi ugyanezért ha-lálra ítélték és megfeszítették. S a világ azóta is vitázikVele, Fölötte. Nem tud szabadulni Tõle. Kétségbe vontaaz istenségét, tagadta emberi létét, ráfogta, hogy eszelõs,s ennek ellenére mindegyre foglalkozik Vele.* Egyikkönyv a másik után jelenik meg Róla.** Krisztus titokzatoserõként hat mindenkire. Az egyik esküszik Rá, a másiktagadja, s mégis szükségét érzi, hogy a nem-létezõnekhirdetett Krisztus ellen küzdjön. Keresztje és feltámadá-sa kikerülhetetlen tények. Minden nemzedék szembekerül Vele, s színt kell vallania: Mellette vagy Ellene.

Amíg a földön járt-kelt, az Úrnak személyisége mindenerejét latba kellett vetnie, hogy kicsinyes és értetlenkedõtanítványait együtt tartsa. S amikor nincs velük, nincsközöttük, nem látják Õt, sõt tudják az Õ sorsából, milyenveszélyeknek vannak kitéve, bátran haladnak az Õ nyom-dokain, és örvendenek, ha szenvedhetnek az Õ nevéért.

Jézus személyiségének milyen lenyûgözõ, mindent le-bíró hatással kellett lennie tanítványaira, hogy egy kétel-kedõ és ellenséges világban az Isten Fiának, az emberiségMegváltójának, a tiszta, hamisítatlan igazság megtestesí-tõjének merték hirdetni azt, akit az ország polgárai és

196

* Az elsõ változatban még kiegészítette a mondatot a szerzõ: „svégül megkísérelte, hogy egész történetét a mítoszok közésorolja”.

** Elõbbi változatban található még egy mondat, amit utóbbkihagyott a püspök: „Pogányok, zsidók, dialektikusok, liberá-lisok, hívõk és hitetlenek írnak Róla.”

vallási hatóságai gonosztevõként elítéltek, s kereszten, arabszolgáknak fenntartott gyalázat-fáján végeztek ki. Miel sem tudjuk képzelni, milyen kockázat volt ez akkor,milyen veszélyekkel járt. De vállalták mindezt,* mert azIstenember személyiségének páratlan nagysága, ragyogótisztasága, isteni hatalma eltöltötte és lefoglalta egészvalójukat. Semmi sem jellemzi ezt jobban, mint SzentPálnak a mondása: „Élek én, de már nem én, hanemKrisztus él bennem” (Gal 2,20).

2. Az Úr Jézus tanítása a házasságról rendkívül határo-zott, világos, félre nem érhetõ.

A férfi és a nõ életközössége az emberi együttélésneklegbizalmasabb és legbensõségesebb formája.** A férfi ésa nõ külön-külön az embernek csak egyik képe. Az a lény,akit embernek mondunk, a férfiban és a nõben együttvalósul meg. Különböznek egymástól, de arra vannakrendelve, hogy egymást kiegészítsék. Ez a különbözõségés egymásnak-rendeltség hatalmas erõvel hajtja õket egy-máshoz. S csak ez az erõ viheti végbe, hogy az ifjú ésleány, akik egymásról azelõtt nem is tudtak, más-máscsaládból származnak, különbözõ életkörülmények kö-zül jönnek, a legnagyobb örömmel kezet adjanak egy-másnak, s a sorsukat összekapcsolva, együtt vállalják akifürkészhetetlen és bizonytalan jövõt.

A férj és a feleség kölcsönösen kiegészítik egymást,egyrészt azáltal, hogy segítik egymást az életfeladatokminden területén, másrészt azáltal, hogy teljesítik a nem-zés isteni parancsát.

Ha a férfi és a nõ házasság-viszonyából kikapcsolják atermészetes célt, a gyermeket, a házas együttélés öncéllálesz, s ezzel az ösztönélet természetes belsõ korlátai le-rombolódnak. Mihelyt az egyesülés természetes célja he-

197

* Az elsõ változatban pontosít a szerzõ: vállalták „az üldöztetést,a megszégyenítést, a kínzatást és a halált is”.

** A korábbi változat így szólt: „egészen sajátos megvalósulása”.

lyébe a számítás, a testi kielégülés kizárólagos igényetolakodik be, a házastársak lelkén eluralkodik az önzés, aházastársi érintkezés beteges üzelmek gyakorlatává vá-lik, ezt nyomon követi a kiábrándulás, az unottság és akölcsönös csömör. A szerencsétlen házasságok szeren-csétlenségének az okát jórészt ezekben a praktikákbankell keresni.

A házasság két személynek a legbizalmasabb és legben-sõségesebb közössége. A házastársak személyiségükegész tartalmával, felelõsségével és méltóságával kötik lemagukat egymásnak. Aki nem így szeret, az a másikat csaktárgyként, dologként akarja bírni, használni és kihasznál-ni vágyainak a kielégítésére. Az igazi szeretet tiszteli amásikat mint önjogú személyt, mint önjogú és önértékû,vele egyenrangú lényt.* Nemcsak a testét szereti, hanema lelkét és egész személyiségét. Az ilyen szeretet az egyikszemély lelkének a legmélyérõl fakad és a másik lelkéneka legmélyéig hatol. Egymás iránti szeretetüket pedig át-hatja az egymás iránti tisztelet és felelõsség. Az ilyenlekötöttség pedig örökre szól, amint az igazi szeretetnekis csak egy szava van: örökre.

Az Egyház ezt a tanítást isteni Alapítójától vette át, sküldetéséhez híven következetesen védi a házasság iste-ni törvényeit minden ellenséges indulattal és követelõ-zéssel szemben. A keresztény házassági eszményt diadal-ra vitte, abban az erkölcsi fertõben is, mely elindulásakora római birodalom társadalmát eltöltötte.** Három század

198

* Itt egy önálló mondatot húzott át a püspök: „Nemcsak kapniakar, hanem adni is; nemcsak bírni, hanem szolgálni is.”

** Az elsõ változatát ennek a mondatnak, mely a korszak házas-ságra vonatkozó jellemzését is tartalmazza, bírálónak vélte aszerzõ, nem véletlenül változtatta meg: „Amikor elindult atörténelmi útján, olyan világba lépett, mely valóságos gúnytûzött a házasságból, s az Egyház ebben az erkölcsi fertõben isdiadalra vitte a keresztény házassági eszményt.”

sem múlt el, s a hitvédõk a pogány hatalom elõtt, akeresztények házas erkölcseivel és hûségével bizonyítot-ták a keresztény vallás felsõbbrendûségét.

A keresztény házasoknak ma is példát kell adniuk!*

3. Mostanában sokat emlegetik az emberi személy mél-tóságát világszerte. Az ember kezelésén [??] és egymás-közti viszonyán még sok javítani való volna, de már az isvalami, hogy a méltóságát emlegetik. És hogy emlegetik,és az emberrõl, az ember hivatásáról, a mindenségbenelfoglalt központi helyzetérõl kialakult ez a tisztultabbfelfogás, mely ma az emberiség egyetemes kincsénekmondható, ezt is Jézus Krisztusnak köszönhetjük.

A nagy gondolkozók mindig foglalkoztak az emberproblémájával, az ókortól kezdve napjainkig.** De csak azemberré lett Igében, Jézus Krisztus személyében tárulfel az emberi mivolt egész mélysége, titka. [A keresztény-ség tanította és tanítja, hogy az ember Isten képmása, éshogy az Isten, a második isteni Személy megtestesülésé-vel beállt az emberiség nagy családjába, egy lett közülükmindenben, kivéve a bûnt. S a teológia azzal, amit JézusKrisztus személyérõl és emberségérõl tanít, segítette afilozófiát, hogy Krisztus történelmi alakjában tisztábban

199

* Ezt a mondatot utólag írta be a szerzõ. Ehhez meg is jelölte aforrást, hogy kitõl vette a gondolatot: „Schütz Antal: A keresz-tény házasság”.

** Az egyik változatban Márton Áron példákkal is szolgál: „Szók-ratész azzal töltötte az idejét, hogy kikérdezte az embereketönmagukról, s e kíváncsiságnak lett a vértanúja. Diogenész, amásik kíváncsi, fényes nappal, égõ lámpával a kezében járt-kelt a legforgalmasabb utcákon és tereken, s az emberekarcába világított, de egyet sem talált, aki megfelelt volnaannak az eszményképnek, melyet õ az emberrõl alkotott.Arisztotelész az emberben elsõsorban az állatot látta: animalrationale – eszes állat, mondotta. Szerinte, ha az ember eltûn-nék a világból, utána nem hiányozna semmi.” (MÁM, 26. dos.,7. b., 3. lap.)

lássa az emberi természet lényegét, az emberi személyméltóságát és magasztos hivatását.]*

Az emberrõl a leglényegesebbet és legszebbet akkormondjuk ki, ha azt mondjuk, az ember az a létezõ, akit azIsten magáévá tehetett és tett. Csak akkor értjük, hogy miaz ember, ha az emberben Isten képmását és Jézus Krisz-tus testvérét látjuk és tiszteljük. És csak akkor élünkemberi mivoltunknak megfelelõen, ha embertársunkatönzetlenül szeretjük. Nemcsak szóval, nemcsak nyilatko-zatokban vagy ünnepélyes alkalmakkor, hanem a min-dennapi élet nyers, közönséges, brutális körülményei ésvalóságai között.**

[Ez is Krisztus követelése. Éspedig fõkövetelménye.Olyan fontos és elengedhetetlen, mint az, hogy szeressükaz Istent. Ezért isteni törvény tiltja az emberek megkü-lönböztetését faj, szín, társadalmi osztályhelyzet, vallásvagy nyelvi, nemzeti hovatartozás alapján. Nem vallhat-juk Istent Atyánknak és nem mondhatjuk Krisztust test-vérünknek, ha bármely embertársunktól, aki Isten kép-mására van teremtve, a testvéri szeretetet megtagad-juk.]***

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 2. Bérmálás. Összeállítottaés jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2006,Mentor Kiadó. 132–138. p.)

200

* Ezt a részt, utólag tette zárójelbe a szerzõ.** A gépelt beszéd itt befejezõdött.*** Ezt a részt utólag ceruzával írta hozzá a püspök. Azért lénye-

ges rögzíteni, mert ezek a Márton Áron utolsó bérmaútjainelmondott beszédek kiegészítõ gondolatai voltak.

Európába haladva(Újév, 1978)*

Kedves Hívek, kedves Fiaim!Megváltónk születése után kétezer esztendõ elmúltá-

val az emberiség nagy feladatok elõtt áll. Súlyos ellenté-tek és ugyanakkor súlyos és mély politikai, szellemi ésgazdasági válságok nyomása alatt szenved. Az emberiség,és vele együtt Európa, keresi a válságokból kivezetõ utata jövõ felé. Az emberiségnek ebbõl a törekvésébõl akereszténység nem maradhat ki. Európa országaiban, apüspökök között, ez már évek óta beszéd és megfontolástárgya. Ezzel kapcsolatban VI. Pál pápa a véleményét ésállásfoglalását ebben a mondatban foglalta össze: „Gond-jaink középpontja: Európa.” S a múlt évben, Péter és Pálünnepén, kilenc európai ország püspökei errõl szóltakországaik népéhez. A következõkben ennek a közös kör-levélnek a mondanivalóját ismételem, lerövidítve.

Európát történelme kötelezi, hogy az emberiségnekebben a válságos helyzetében szerepet vállaljon. Az egyikerõ, mely Európa történelmét és kultúráját alakította, akereszténység volt. Az evangéliumot Péter és Pál aposto-lok hozták a Szentföldrõl Rómába. Európa nem képzel-hetõ el az õ apostolkodásuk nélkül. De nem képzelhetõel a nagy missziós szentek: Benedek, Kolumbán, Remi-gius, Willibrord, Bonifác, Cirill és Metód, Anzgár és Adal-bert missziós tevékenysége nélkül sem. Európa népei –bármennyit vétettek és bármennyi hibát követtek el tör-ténelmük során – az õ példájukon lelkesedve vitték szétaz evangéliumot a világba.

Európa ma politikailag megosztott és világnézeti tekin-tetben szétszakadozott. A háttérben hatalmas politikaierõk húzódnak meg. De az emberek ráébredtek, hogynemcsak a múltjukat kell gondozniuk, hanem közösen

201

* MÁM, 42. dos., 5. b., 1–2. lap.

kell munkálniuk jövõ sorsukat is, éspedig együttmûköd-ve az afrikai, amerikai, ázsiai, ausztráliai és óceániai em-berekkel.

„Ha békét akarsz, védd az életet”, így szól VI. Pál pápafigyelmeztetése. Fel vagyunk tehát mindnyájan szólítva,hogy Isten dicsõségére dolgozzunk a békéért, az igazsá-gosság, az alapvetõ emberi jogok és a testvériség érvé-nyesüléséért.

Az európai népek politikai, gazdasági és kulturális té-ren, valamint az egymás közt folyamatban lévõ kevere-déssel, hatalmas lépéseket tettek a kiengesztelõdés ésmegbékélés felé, úgy, hogy az európai népek tartós egye-sülése már nem utópia. A pápák az államférfiakat, akik azeurópai népek egyesítésén fáradoznak, felszólították,hogy a tapasztalt nehézségek ellenére folytassák erõfeszí-téseiket, és felhívták az Egyház tagjait is, hogy önzetlenülés bizalommal dolgozzanak a nemes célért.

Az együttélõ nemzetiségek természetszerû feladata le-hetne, hogy egymás között az összetartó kapocs szerepétvállalják, de az elhibázott politika éppen az ellenkezõszerepre nevelheti õket. Ezért, hogy a békés és termé-keny együttélés lelki feltételei létrejöjjenek, az európainépeknek le kell mondaniuk a nyers nemzeti önzésrõl,minden beolvasztási, elnyomó és uralmi törekvésrõl.Meg kell tanulniuk, hogy egymás sajátos kultúráját, népiegyéniségét, egyenrangúságát, önállóságát tiszteletbentartsák. A nacionalista ambíciók már úgysem egyeztethe-tõk össze a világpolitikai és világgazdasági fejlõdéssel.

Ezen belül a keresztények külön feladata, hogy a célszolgálatában jó példával járjanak elöl. A keresztény em-ber tisztában van embertársa páratlan személyi méltósá-gával, isteni eredetével és rendeltetésével. Kötelességé-nek kell tehát ismernie, hogy a jog, az igazság és igazsá-gosság védelmében fellépjen, akkor is, ha az kockázattaljár. Abba sem szabad belefáradnia, hogy embertársait

202

visszatartsa a meghunyászkodástól, nehogy még füg-gõbb helyzetbe jussanak.* Nem azt kell szem elõtt tarta-niuk, ami elõnyös vagy technikailag lehetséges, hanemazt, hogy a jövõ nemzedékért mindnyájan felelõsek va-gyunk Isten elõtt.

A kereszténynek elsõsorban nem a jogaira kell gondol-nia, hanem a kötelességeire, melyekkel a közösségnektartozik. A közösség pedig azt várja tõle, hogy egy igazsá-gosabb rend elõkészítésével és megteremtésével résztvegyen embertársa szolgálatában.** A keresztény tulaj-donképpeni célját akkor éri el, ha kész a szolgálatra és azáldozatra. Tõlünk az evangélium követeli, hogy ember-társainkat támogassuk emberi méltóságuk és jogaik meg-õrzésében, elsõsorban azokat, akik gyöngék és magukrahagyatva nem tudnak boldogulni.

Európa és a világ népei igen különbözõ körülményekközött élnek. Nekünk, akik elfogadjuk Krisztus evangéli-umát, kötelességünk mindig felemelni a szavunkat min-den elnyomás, szegénység, éhség ellen, fellépni az ínsé-ges [körülmények között élõ] emberek érdekében, köz-remûködni az igazságos szociális rend megvalósításáértEurópában és a világ bármely részében.

A természettudomány és a technika bámulatos ered-ményei azt a hitet ébresztik az emberben, hogy képes azegész mindenséget kezében tartani. Az Istentõl való el-szakadás az emberiség hanyatlásához, háborúkhoz és azerõszak uralmához vezetett. Sokan lettek az anyagelvû-ség hívei, nálunk is. A vallásos élet ellanyhulása következ-tében, a növekvõ jólét ellenére, mind több emberen veszerõt a kiábrándultság, az unottság és aggodalom önnön-maga miatt.

Végzetes lenne azonban, ha ezt a helyzetet csak tudo-másul vennénk siránkozva. Mi tapasztaltuk, hogy az evan-

203

* Vö. Gaudium et spes, 29.** Vö. Gaudium et spes, 30.

gélium mennyi értelmet és tartalmat tud adni életünk-nek. Isten szeretete és kegyelme tudja csak megszabadí-tani, megbékéltetni nemcsak az embereket, hanem azemberi közösségeket is. S erre okvetlenül szükségünkvan, ha az európai ember és általában az emberiség sze-rencsésebb és reményteljesebb jövendõt akar a magaszámára kialakítani. Ha hitünkben megerõsödünk ésmegújulunk, „a népek közösségének lelke lehetünk” (VI.Pál 10,18. 1975).

Még nagy akadályok állanak kontinensünk egyesülésé-nek útjában. Csak akkor tudjuk ezeket leküzdeni és azEurópára háruló feladatokat vállalni, ha mi, keresztényekvállalkozunk a „merész kezdeményezésre”, ha szóval éstettekkel Európa (24,12. 1953) s Európával együtt azemberiség szolgálatába szegõdünk.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 7. Karácsony. Összeállítot-ta és jegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely,2010, Mentor Kiadó. 172–175. p.)

204

III.LEVELEK, ÜNNEPI BESZÉDEK

Üdvözlõ beszédVásárhelyi János református

püspök beiktatásán(Kolozsvár, 1936)*

Méltóságos és Fõtiszteletû Püspök Úr!

A helybeli római katolikus egyházközség képviselõtes-tülete és hívei nevében jöttünk, hogy méltóságodnak apüspöki székbe való beiktatása alkalmával jókívánságain-kat mély tisztelettel tolmácsoljuk. Méltóságod egy hatal-mas kiterjedésû és nagy népességû egyházkerület gond-jait vette vállaira a mai nap hivatalos aktusának ünnepé-lyes elkötelezéseivel. A hatalmas egyházkerület mûvelõ-dési és népjóléti intézményeinek irányítását, a nagyszá-mú hívõsereg lelkiéletének felelõsségét, a beiktatássalnyert egyházi jogkör területén élõ nép megsokasodottgondjait, aggodalmait vállalta a mindent számon kérõIsten nevében azzal a fogadalommal, hogy életét és erejétezekért áldozza.

A kolozsvári katolikusoknak volt alkalmuk a Méltósá-gos és Fõtiszteletû Püspök Úr nagy munkabírását, élénkszellemét, fáradságot nem ismerõ érdeklõdését megis-merni, és tisztelettel elismerni. Mégis, ma, az egyházke-rülettel való ünnepélyes eljegyzés napján úgy éreztük,hogy az ezzel együtt járó feladat és felelõsség az izmosés teherbíráshoz hozzászokott emberi vállak számárais igen súlyos teher, hogy ehhez a nagy feladatokkaljáró hivatalhoz nagyon kell Istennek segítõ kegyelme,mely az emberi erõket kipótolja. És imádkoztunk, hogy

207

* MÁF, Nr. inv. 1695., 19. sz. – Márton Áron számozása: 17.csomó, XIX. beszéd. – Márton Áron az egyházközség megbí-zott adminisztrátoraként köszöntette az erdélyi reformátusegyházkerület új püspökét.

az Úr Isten a mai napon adja áldását Méltóságod szándé-kaira.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 173–174. p.)

208

Márton Áron beszédea kanonoki tisztségbe való beiktatásakor

(1938. szeptember 6.)*

Méltóságos és Fõtisztelendõ Székeskáptalan!Az egyházi Törvénykönyv a püspök mellett mûködõ

Székeskáptalan feladatát abban határozza meg, hogy azistentisztelet ünnepélyességérõl gondoskodjék, s a püs-pököt, mint annak tanácsadó testülete, a kormányzásnakés a hívek megszentelésének nagy munkájában segítse.

Ezek a feladatok, amelyeket a Törvénykönyv lapidárisstílusában csak jelez, a Székeskáptalant és annak tagjaitaz apostolok utódjának oldalán az Egyház isteni feladatá-ban való szerves közremûködésre kötelezik. Arra, hogyez a válogatott testület, a püspöknek, aki Szent Péterutódjának megbízásából egy egyházmegye területére ka-pott apostoli küldetést, teljes hatalommal és felelõséggel,legyen segítsége, legyen szervezet, amely az istentisztele-tek illõ és ünnepélyes bemutatását hivatásszerûen gyako-rolja, s legyen vezérkara, amely az Isten országának való-sulásáért folyó munkában és küzdelmekben a felelõsvezért tervekkel, irányító munkával és tevékeny közre-mûködéssel támogatja.

A társadalmi válságok gyökerét a hozzáértõk abban abeteges tünetben vélik felfedezni, hogy az élet több,jelentõs síkján az emberek gyakorlatában a hivatás kö-zönséges foglalkozássá, elhelyezkedéssé degradálódott,a hivatástudatot és buzgóságot pedig a megfizetettséggelhelyettesítik.

S ha ez a megállapítás igaz, ha a hivatás szem elõltévesztése társadalmi válságnak elõidézõje lehet, akkormég hamarabb és szembetûnõbben beigazolódik az,hogy válságot idéz elõ saját hatóterületén, s célját, létjo-gosultságát s ezzel együtt tekintélyét veszti az a testület,

209

* MÁM, 62. dos., 3. beszéd.

amely egészében vagy egyes tagjainak magatartása követ-keztében hivatástudatában meggyengül vagy arra alkal-matlannak bizonyul, s igazi feladatait szem elõl téveszti.

Az egyházmegye történetének lapjain ennek a Székes-káptalannak múltjából felemelõ mozzanatok vannak fel-jegyezve. Mozzanatok, épülésre buzdító magatartások,lelkesítõ tettek és adatok, amelyek amellett tanúskodnak,hogy a székeskáptalan viszontagságos, nehéz idõkben ismeg tudott maradni hivatása magaslatán, az öncélúságkísértését és a kisszerûség zátonyait szerencsésen elke-rülte, püspöke mellett az apostoli munka korszerû fel-adatait jelesen ellátta.

S amidõn Püspök Urunk Õnagyméltóságának, aki kol-légámat érdemeire való tekintettel kanonokká, csekély-ségemet pedig kolozsvári plébániára való kinevezések-kel egyidejûleg nagynevû elõdöm helyébe a kolozs-monostori levéltár õrkanonokjává kinevezni kegyeske-dett, a kitüntetõ kegyet ez alkalommal is gyermeki hódo-lattal megköszönjük, a Nagyprépost Úr Õméltósága irántpedig, mivel jóságáért, hogy beiktatásunkat eszközölniméltóztatott, hálás köszönetünket nyilvánítjuk, a méltó-ságos és fõtisztelendõ káptalan színe elõtt ünnepélyesenígérjük, hogy a feladatokhoz, amelyeket a Székeskáptalanrendeltetése elõír és amelyekre múltja kötelez, hûsége-sek leszünk, s tekintélyének és hivatásának épségbentartását kijelölt helyeinken tehetségünk szerint munkál-juk.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 61–63. p.)

210

Beszéd a kolozsvári Szent Mihály Egyházközségképviselõtestületi Közgyûlésén

(1938. szeptember 29.)*

Méltóztassanak megengedni, hogy válaszomat messzi-rõl kezdjem. A kultúrtörténet tanítása szerint a népeketa primitív kultúrszakaszon két rend, a katonák és a papokrendje vezette. Tehát az emberiség vezetése már a kultú-ra kezdeti szakában két hatalmi csoport kezébe került, sez a két hatalmi csoport természeténél fogva egymássalszemben állott, az egyik a testi és fizikai, a másik a szelle-mi és erkölcsi erõk képviselõje.

A kultúra haladásával változtak a formák, de a vezetéskettõs csoportosulása nem változott. Az új kor kultúrné-peinél a vezetést a tanultak, a szellemi foglalkozást ûzõk,az intellektuelek, vagy ahogy ma szeretik nevezni: a „fej-munkások”, az eszükkel dolgozók tartják a kezükben, svelük szemben áll a testi munkát végzõk nagy tömege, sazon küzd, hogy a vezetõ szerepet átvegye. A régi érte-lemben vett katona-rend mint irányító társadalmi rétegaz idõk folyamán megszûnt, s a papságot is, amely aKrisztus elõtti idõk szociális képzõdménye volt, elnyeltea történelmi fejlõdés, de a vezetésért való kettõs küzde-lem megmaradt, változott formában ma is folyik, jeléülannak, hogy a fizikai és szellemi, a testi és erkölcsi erõkküzdelme nem szünetel, s a korok, de az intézményeklelkületét is valójában az mutatja meg, hogy a két ellenté-tes hatalmi tényezõ közül melyiknek, a fizikai vagy szel-lemi, az anyagi vagy az erkölcsi erõknek juttatja-e a vezetõszerepet.

Szabadjon nekem a fõgondnok-helyettes úr üdvözlõszavaira ebbõl a kultúrtörténeti ténybõl kiindulva vála-

211

* Márton Áron plébánosi beiktatása alkalmával, 1938. szeptem-ber 29-én az egyházközség képviselõtestületéhez külön be-szédet intézett. MÁM, 62. dos., 2. sz.

szolnom, és szabadjon fõképp a személyérõl szóló része-ket ennek alapján megvilágítanom.

Nem tudok meghatódottság nélkül gondolni arra a kétés fél esztendõre, amit Önökkel, a választmány és képvi-selõtestület tagjaival együttes munkában töltöttem. Is-meretlenül jöttem, hiszen egészen más területen dolgoz-tam, a reám bízott ügyekben járatlan és tapasztalatlanvoltam, de Önök fenntartás nélkül álltak mellém, a leg-többen úgy, mint a tapasztalt idõsebb testvér a nagyfeladat elé állított fiatal testvér mellé, s jóakarattal ésaggódó szeretettel segítettek, mert gyarló személyemmögött a Krisztus papját nézték, aki érdeme nélkül nagyszellemi és erkölcsi értékek képviseletére küldetett, sakit Önök éppen ezért nem hagytak magára.

M. T. [Mélyen Tisztelt] Közgyûlés! Köszönetül és méltóválaszul mit mondjak és mit ígérjek?!

Bölcsõm közönséges deszkából volt összezárva, ami-lyen lesz a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekbõl vágták,ahol az õrt álló fenyõerdõk koszorúja gyökerével sziklábakapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol azemberek századok óta küzdenek a mostoha életviszo-nyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött is ottvan Isten, s beléje vetik a bizalmukat. Innen jöttem, s nemhoztam mást csak a halálos szerelmet népem és az embe-rek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükbõlélõ nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítet-tek el és örökítették át a századok során.

M. T. Közgyûlés! A segítõkészségért, az irántam tanúsí-tott jóságukért és a megtisztelõ bizalmukért ezt hoztamcserébe. Amikor Önöknek egyenként és összesen köszö-netet mondok, ünnepélyesen ígérem, hogy szívemet éslelkemet, minden erõmet és tehetségemet, amit Istenadni fog, az egyházközség szolgálatára szentelem. A sze-retetért szeretettel, a bizalomért bizalommal, s a jóakarat-ért a legjobb munkakészséggel akarok fizetni. Nagy elõ-

212

döm súlyos örökét, egy nagyra hivatott egyházközségfelelõs vezetését bízták ma reám, nem érzem magamatméltónak a megtisztelésre és erõimet sem érzem elégsé-gesnek a teher kielégítõ hordozására, de bízom Istenben,s bízom az Önök további segítségében.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 69–71. p.)

213

Beszéd dr. Varga Béla unitárius püspökbeiktatásán (1938. október 2.)*

A gyulafehérvári római katolikus püspökség, egyház-megyei tanácsunk igazgatótanácsa, a kolozsvári SzentMihály egyházközség, a kegyes tanítórend és egyházme-gyénk minden híve nevében jelentünk meg, hogy Méltó-ságod személye iránt érzett nagyrabecsülésünknek kife-jezést adjunk, s ünnepélyes beiktatása napján híveivelegyütt a legmélyebb tisztelettel és testvéri szeretettelüdvözöljük.

Püspökeink között a múltban olyan szívélyes, jó vi-szony alakult ki, mely már a nyugalmas és a megkülönbö-zésekre [?] alkalmasabb idõkben is jótékonyan éreztettehatását, nemcsak híveink mindennapi érintkezésében,hanem az egyházi élet területén is. A vezetõk példájábólpapság és hívek egyaránt megértették, hogy meggyõzõ-désünk mellett ki lehet tartani ellenségeskedés nélkül éssaját hagyományainkhoz hûségesek lehetünk testvére-ink kisebbítése nélkül. S úgy érezzük, hogy ezt a nemesmagatartást, amelyet emelkedett emberi gondolkodássugalmazott a múltban, ma fokozottabb mértékben köte-lességünk tudatosítani és õszinte készséggel vállalni. ÉsMéltóságodnak és híveinek a mai szép napon üdvözletüla magunk részérõl ezt hoztuk. Nem tudjuk elfelejteniazokat a szép, mélységesen emberi szavakat, amelyeketaz unitárius egyház képviseletében éppen Méltóságodtolmácsolt tragikusan hamar elveszített püspökünk fel-szentelésekor két és fél évvel ezelõtt.** Ezt is köszönjük,

214

* MÁF, Nr. inv. 1695., 19. sz. – Márton Áron számozása: 17.csomó, XIX. beszéd, 1–2. lap. – Márton Áron apostoli kor-mányzóként mondta el beszédét dr. Varga Béla unitáriuspüspök beiktatásán.

** Vorbuchner Adolfot a gyulafehérvári székesegyházban szen-telték püspökké 1936. június 7-én.

amikor Méltóságodat az Istenfiúság és a sorsközösségparancsából testvéri szeretetünkrõl biztosítjuk. A gyûlöl-ködés szelleme ma Isten földi országát egyetemlegesenfenyegeti, s híveink lelki ereje a szenvedések és az erköl-csi és szellemi anarchia következtében ... [olvashatatlanszó], s amely a természetfölötti erkölcsi rend szolgálatá-ban népünk reményeit örökkévaló alapokra fektetveigyekszik megtartani. Adjon a mindenható Isten Méltósá-godnak mindig elégséges erõt, hogy híveinek magas sze-mélyéhez fûzött várakozásait szíve szerint tudja betölte-ni, s a nehéz idõkben vállaira tett nagy felelõsséget képeslegyen úgy hordozni, ahogy ezt nemes lelkével elmélke-dõ óráiban már kitervezte és felkészült, hogy valóra vált-sa. Isten áldja meg és éltesse sokáig Méltóságodat.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 174–175. p.)

215

Levél a Magyar Királyi Minisztériumhoz,a Kolozs Megyei Fõispáni Hivatalhoz

és a Kolozsvári Rendõrkapitánysághoz(1944. május 22.)

Tegnap értesültem, hogy zsidó-címen az elmúlt napok-ban összegyûjtött zsidókat és keresztényeket el fogjákszállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezelésérõl és jövõsorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenésés mélységes megrendülés nélkül hallani.

Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Románi-ába, de emberi keresztény és magyar kötelességemnektartom, hogy visszaindulásom elõtt az illetékes hatóságitényezõket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy azembertelenséget akadályozzák meg, vagy ha erre nemképesek, ne mûködjenek több ezer ember elpusztításárairányuló cselekményben közre.

Ezekben a végzetes napokban minden felelõs ember-nek éreznie kell, hogy nemzetünk sorsa és vele együttmindnyájunk sorsa is Isten kezében van, nem lehet tehátIsten bosszúállását magunk fejére hívnunk olyan bûnökelkövetésével, vagy azokban való közremûködéssel, ame-lyeket a katekizmus az égbekiáltó bûnök közé sorol, samelyeknek földi megtorlása a tapasztalat szerint nemmarad el.

(Forrás: P. Szõke János: Márton Áron. Nyíregyháza, 1990.393–394. p.)

216

Levél Petru Groza miniszterelnökhöz

Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!A Nagyméltóságod részérõl ismételten tapasztalt ki-

tüntetõ szívélyesség folytán kötelességemnek látom,hogy a román hatóság alatt élõ magyarság helyzetét fel-tárjam.

Mivel a kérdés éppoly kényes, mint amilyen nagy hord-erejû, úgy vélem: legcélszerûbb, ha véleményemet szépí-tés és kertelés nélkül elmondom. A konklúzió miatt kény-telen vagyok az elõzményekkel is legalább vázlatosanfoglalkozni. Ezért elõre is szíves elnézését kérem, hogyegy hosszú és nem kellemes levéllel veszem igénybeidejét.

I.A román kormány az 1944. aug. 25-i események alkal-

mával hivatalosan a demokratikus elvek mellett foglaltállást, ezen elveknek megfelelõen meghirdette az állam-polgárok egyenjogúságát is, ugyanakkor azonban – ellen-tétben a hivatalos kijelentésekkel – olyan általános táma-dást indított a magyarság ellen, mely népünket megsem-misítéssel fenyegette. A magyar kisebbség sorsa románfennhatóság alatt soha nem volt rózsás, sõt egyre súlyos-bodott, de kisebbségi életének ez volt a legsötétebb sza-kasza. A magyarság ekkori sérelmeinek egy részét néhá-nyan 1944 õszén Nagyméltóságod elé terjesztettük, ezértazokra itt csak utalok:

Azzal kezdõdött, hogy a kormány elrendelte a magyar-ság vezetõinek internálását. E rendelet végrehajtásakép-pen a hatósági közegek több ezer magyart fogtak összeés hurcoltak el emberkínzásba menõ módon különbözõlágerekbe. Akiket nem vittek lágerbe, azokat a lakásukonvagy lakhelyükön internáltak.

217

Az egyéni internálásokon kívül az egész magyarságotlakóhelyére internálták egy másik rendelettel, mely úgyintézkedett, hogy a magyarok speciális belügyminiszteriengedély nélkül sem gyalog, sem közlekedési eszközök-kel nem mehettek egyik helységbõl a másikba. Alulírottatis ezen a címen kísértette vissza a rendõrquestor 1944.nov. 3-án Nagyenyedrõl Gyulafehérvárra.

A 16-20 éves ifjakat az ország keleti részébe kezdtékszállítani munkaszolgálatra, anélkül hogy megfelelõ élel-mezésükrõl és szállításukról gondoskodtak volna.

A háborús szükségletekre való tekintettel a kormánysúlyos állat- és terménybeszolgáltatásra kötelezte a lakos-ságot és a végrehajtóközegek a titkos rendeletre valóhivatkozással a kivetett kvótát a kisebbségeken hajtottákbe kíméletlen módszerekkel.

A helységeken átvonuló vagy odavezényelt katonaiegységeket a helyi hatóságok elsõsorban a kisebbségek-hez szállásolták el akkor is, ha a kisebbség a lakosságnakcsak elenyészõ töredéke volt.

A katonai kórházakhoz és más katonai munkára kisebb-ségeket osztottak be, asszonyokat, tekintet nélkül családiállapotukra, férfiakat, tekintet nélkül korukra. Nem egyesetben a csendõrség éjjel verte fel a falu magyar lakos-ságát, hogy reggelre a munkahelyre, a városba szállítsa.

Egyesek, közöttük sajnos egyházi személyek is, a ma-gyarok ezen nehéz helyzetét arra használták fel, hogyprozelitizmust ûzzenek.

A megrémült és védelem nélkül álló magyar lakosságotazzal biztatták, hogy mentesítik a rekvirálásoktól, fiaikata behívásoktól stb., ha valamelyik román vallásra áttér-nek. Ha ezek az ígéretek nem vezettek a kívánt ered-ményre, a további zaklatástól sem riadtak vissza.

A családfenntartó férfiak jelentõs része – immár többév óta – még mindig munkatáborban sínylõdött, ember-

218

telen körülmények között, amit késõbb a baloldali újsá-gok is szellõztettek.

A csendõr- és a rendõrterror mellett külön csapáskéntjelentkeztek az ún. Maniu-gárdák. Fegyveres bandákportyáztak a magyar falvakban, a magyar lakosságot ver-ték, fosztogatták. Ezek a bandák a harcoló magyar hadse-reg nyomában bevonultak Észak-Erdély magyarlakta te-rületeire, s ott már nemcsak fosztogattak, hanem gyilkol-tak, és a hajmeresztõ kegyetlenségek sorozatát követtékel, terror alatt tartva egész vidékek lakosságát. Ezekrõl akegyetlenségekrõl az újságok is megemlékeztek.

A magyar-ellenes román támadás legnagyobb sikerétazáltal érte el, hogy a városokból és falvakból Észak-Er-délyben a békés magyar földmûvesek, munkások és ér-telmiségiek ezreit vitette el mint „partizánokat”, az óro-mániai és oroszországi táborokba. Pedig az így elhurcol-tak között sokan voltak olyanok is, akik megszöktek aharcoló csapatoktól, és résztvettek a megszálló németekellen szervezett magyar ellentámadásban. A szintén ki-szolgáltatottság állapotában lévõ dél-erdélyi magyarság-nak heteken át kellett látnia a magyar foglyok elszomorí-tó sorsát. Az õszi esõs idõben hosszú útszakaszokon gya-log és élelmezés nélkül hajszolták ezeket az elcsigázottembereket.

A nemzeti parasztpárt és a liberális párt újságjainakgyûlölködõ cikkei a magyar-ellenes hangulatot még fo-kozták, és bátorították az amúgyis magyar-ellenes hatósá-gokat. Ennek a gyûlöletszításnak és a román vérengzé-seknek nem a román belátás vetett véget, hanem az oroszhadseregparancsnokságnak az a rendelete, mellyel 1944.november elején Észak-Erdély területérõl kiparancsoltaa román fegyveres alakulatokat és az oda visszatért ro-mán közigazgatást.

219

II.Az általános gyûlölködés közepette megértõ hangon

csak Nagyméltóságod szólott.Ennek tulajdonítható, hogy a magyarság a Nagyméltó-

ságod elnöksége alatt 1945. március 6-án alakult kor-mányt rokonszenvvel fogadta, abban a feltevésben élve,hogy ez a kormány az állampolgárok egyenjogúságátõszintén értelmezi és végre meg fogja valósítani. Sajnosa magyarságnak az ehhez fûzött reménye nem ment tel-jesedésbe. A helyzet alakulásának illusztrálására legyenszabad felhoznom az alábbi eseteket:

1. Az 1945. február 6-án megjelent rendelettörvény, azún. kisebbségi statútum kimondja, hogy a nemzetiségek-nek is joguk van az anyanyelvi oktatáshoz minden fokon.A magyar iskolafenntartó hatóságok megkapták az ezena törvényen felépülõ nemzetiségi iskola-törvény terveze-tét, azzal kapcsolatos javaslataikat el is juttatták az illeté-kes Minisztériumhoz még 1945. év közepén. A tervezet-bõl azonban a mai napig sem lett törvény.

A magyar kisebbség iskolaügyét ma is rendeletekkelintézik el, s ezekben a rendeletekben általában a Magán-oktatási Törvény kisebbség-ellenes szelleme érvényesül.

Az állami magyar tanerõk nagy többségének az ígértfizetés helyett a kormány olyan kisösszegû elõlegeketfolyósít, amelyek a megélhetéshez teljesen elégtelenek.

A kormány megígérte a magyar hitvallásos iskolák tan-erõi részére is az államsegélyt. Késedelmesen némi elõ-leget folyósított is, a kérdés azonban távolról sincs ren-dezve sem gyakorlatilag, sem törvényileg. Mégis Potop

közoktatásügyi államtitkár úr már 1945. október végénKolozsváron helyénvalónak látta kijelenteni, hogy a ma-gyar egyházi iskolaépületekrõl is a román minisztériumrendelkezik, mert – mondotta – az egyházi tanerõket azállam fizeti. Jellemzõ felfogás: a magyar kisebbség kultu-rális célú adójából az arányos rész kiadását a román kor-

220

mányok 25 éven át következetesen megtagadták, aGroza-kormány ígéretet tesz segély folyósítására, de azígéretbõl még nem lett valóság – azonban a közoktatás-ügyi államtitkár máris jogot formál az egyház tulajdonátképezõ épületekre!

2. Az 1945. május 29-én megjelent rendelettörvénybiztosítja Kolozsvárott egy magyar egyetem mûködését,az egyetem 42 épületét azonban a visszatérõ román egye-tem vette birtokába, a magyar orvosi fakultást pedig aromán egyetem meg nem értõ magatartása miatt átkény-szerítették Marosvásárhelyre.

3. Az ugyancsak május 29-én megjelent rendelettör-vény szerint az [1940.] aug. 30. után Észak-Erdély terüle-térõl elmenekült összes román iskolák kötelesek továbbimûködési helyükre visszatérni. Ez a rendelkezés lehetõ-séget nyit, hogy a hírhedt kultúrzónás állapot visszaállít-tassék, és újból megkezdõdjék a magyar nyelvû államiiskolázás szétzüllesztése. Csak példaképpen említjükmeg, hogy a 86%-ban magyar lakosságú Kolozsváron azállami középiskolák összes épületeit ezen a címen átvet-ték a román tanügy céljaira.

4. Az 1945. március 22-én megjelent földbirtokreform-törvény végrehajtása során hozzávetõleges becslés sze-rint a magyarságtól több mint 100 000 hold földet vettekel. Ennek 75%-át a román igénylõk kapták, holott a ma-gyarok között vannak nagy arányban földnélküliek. Vi-szont a román birtokosok jelentõs részét – mintagazda-ság címén – mentesítették a kisajátítás alól.

5. Az 1945. február 10-i 91. számú törvény az ellenségesvagyonok záralávételérõl intézkedik. A törvényt 1946.április 25-i rendelettel kiterjesztették Észak-Erdélyre. Atörvény végrehajtására a CASBI-t létesítõ rendelet a ro-mán fegyverszüneti szerzõdés 8. pontjára való – vélemé-nyünk szerint: téves – hivatkozással az ellenséges vagyo-nok közé sorolja azoknak a román állampolgároknak

221

minden ingó és ingatlan vagyonát, akik 1944. szept. 12.elõtt vagy után Németországba vagy Magyarországba me-nekültek.

Az 1945. aug. 13-án megjelent rendelettörvény, amelyÉszak-Erdély lakóinak állampolgárságát szabályozza, a 4.cikkében úgy intézkedik, hogy elvesztik állampolgársá-gukat mindazok, akik 1940. aug. 30-án állampolgárokvoltak és önként távoztak Erdély területérõl az ellenségeshadseregek visszavonulása idején, szolidaritást vállalvaazokkal.

Mindkét rendelet súlyosan érinti az erdélyi magyarsá-got. A keleti székely megyéket a visszavonuló csapatokerõszakkal kiürítették. Erdély középsõ területén hetekigtombolt a harc, a lakosság kénytelen volt védettebb hely-re menekülni. Fenti rendelkezések következtében cca.300 000 magyar jut abba a kínos helyzetbe, hogy elveszít-heti állampolgárságát és minden ingó és ingatlan vagyo-nát. Az állam sok milliárdos magyar vagyon sorsát kétsé-gessé tette, s egyben szinte korlátlan lehetõségeket nyi-tott a korrupció számára, amit jelzett a CASBI mûködéseelején kipattant több milliárdos panama.

6. Ehhez járul az 1945. aug. 14-én megjelent 645. sz.rendelettörvény, amely nyíltan magyar-ellenes célzatamiatt iskolapéldaként hozható fel. E törvény alapjánazok, akik vagyonukat 1940. aug. 30. és 1944. okt. 25.között eladták, azt nem valorizált, hanem eredeti névér-tékben visszavásárolhatják. Tudvalévõ, hogy ebben azidõben Észak-Erdélyben az eladók az onnan elköltözöttrománok, a vevõk pedig nagyobbrészt magyarok voltak,s ezek most elveszíthetik egész vagyonukat, mert a pénzértéke azóta sokszorosan csökkent. Hogy a törvény amagyarság anyagi tönkretételét célozza, azt mi sem mu-tatja világosabban, mint Pãtrãºcanu miniszter 104 115/1945. X. 10. sz. rendelete, mellyel a bíróságoknak meg-tiltja, hogy az Észak-Erdélybõl 1944 õszén elmenekült és

222

oda késõbb visszatért lakosok birtok-visszaigénylési kér-déseivel foglalkozzanak.

7. A román közigazgatásnak Erdélybe való bevezetéseidején felelõs kormánytényezõk ismételten kijelentet-ték, hogy a magyar tisztviselõket alkalmazni fogják. Ezzelszemben a vezetõ állásokat rendszerint románokkal töl-tötték be, s a magyar tisztviselõk – a magyar többségûvárosokban is – csak alárendelt kategóriákban maradhat-tak meg.

Ehhez hasonló a kormánynak az a törekvése, hogy amagyar többségû városok magyar jellegét a román tiszt-viselõk minél nagyobb létszámával lehetõleg megváltoz-tassa. E célból Kolozsvárról 24 000 magyar kitelepítésétvették tervbe 1945 novemberében, tekintet nélkül a téliidõszakra és a háborús nyomorúságra.

8. Észak-Erdélynek a román közigazgatásba való bekap-csolása óta, különösen a falvak román lakossága körébenegyre fokozódó magyar-ellenes izgatás észlelhetõ. Ez azizgatás kezdetben a magyar lakosság megfélemlítésére,kifosztására, földjének elvételére irányult, késõbb pedigmind gyakoribbak lettek a verések, sõt a gyilkosság is. Aromán közigazgatás és rendõrség pedig semmit sem teszennek az anarchiának a megfékezésére. Nagyméltóságod1945. május 13-án Kolozsvárott mondott beszédébenállást foglalt a román–magyar vámunió mellett, s néhánynapra rá a kormány belügyminisztere betiltotta a Romá-nia és Magyarország közötti személyforgalmat is, újrabevezette az útlevélkényszert.

III.Mindezek természetesen nem voltak és nem lehettek

alkalmasak arra, hogy a magyarság bizalmát a románkormányzat iránt erõsítsék. Ellenkezõleg: siettették és amagyarság minden rétegét átható meggyõzõdéssé érlel-ték annak felismerését, hogy a magyarság nem lehet

223

bizalommal egyik román kormányzat iránt sem – bármi-lyen demokratikus elvet hangoztat is az. A földreform amagyar birtokososztályt megsemmisítette, jelentõs ma-gyar birtokot juttatott – most már másodízben – romántulajdonba, és a kisajátítás még tovább folyik a magyartörpebirtokosok ellen is, különféle címeken. A magyarközéposztály egzisztenciáját pedig az iparengedélyek fe-lülvizsgálása és az adóterhek egyenlõtlen kirovása veszé-lyeztetheti. A magyar munkásság és a falvak magyar lakos-sága mindezek nyilvánvaló célzatával tisztában van, aromán közönség és közigazgatás magyar-ellenes maga-tartását maga tapasztalja, az adóztatás magyar-ellenes le-hetõségeit a maga tapasztalatából ismeri, az állampolgá-rok egyenjogúságának szép ígéreteiben tehát nem bízik.Nagyméltóságodat nem téveszthetik meg azok a nyilat-kozatok, amelyeket egyesek a magyarság nevében tesz-nek, illetve a magyarságnak sugalmaznak. A romániaimagyarságnak ma sincs magaválasztotta politikai képvi-selete. Az 1944. aug. 23. után következõ kormányok amagyar nép és a magyar vezetõk ellen foganatosítottintézkedésekkel valósággal fizikailag lehetetlenné tet-ték, hogy a magyarság létrehozza azt a politikai szervet,mely felfogásának megfelel. Mozgási, gyülekezési, szólásiszabadsága kizárólag annak a csoportnak volt, amely aMagyar Népi Szövetséget megalkotta.

Amikor a Nagyméltóságod elnöklete alatt megalakultkormány vette át az ország vezetését, a Magyar NépiSzövetség õszintén állott be a kormányt támogató pártokközé. S voltak az ettõl a csoporttól távol állók tömegébenis olyanok, akik reménykedni kezdtek a két nép õszinteközeledésének lehetõségében. Ezek a remények az is-mertetett okoknál fogva hamar elhervadtak, a MagyarNépi Szövetség pedig a kormány támogatásában elvér-zett.

224

A kormány sérelmes rendelkezései és a román közigaz-gatás változatlanul magyar-ellenes magatartása a magyar-ság emlékében az elnyomatás idejét idézte vissza, annakminden keserûségével és veszélyeivel. A Magyar NépiSzövetség vezetõi hiába ígérték újságjaikban és sûrûntartott népgyûléseiken e sérelmek orvoslását, hiába hoz-ták Bukarestbõl mindegyre az erre vonatkozó kormány-ígéreteket, a sérelmes rendeletek érvényben maradtakés végrehajtattak. Ehhez járult, hogy a Magyar Népi Szö-vetség egyes vezetõ emberei – a saját elhatározásukból-e,vagy kívánságra, nem tudjuk – olyan tartalmú politikainyilatkozatokat kockáztattak meg, melyek a magyarságegyetemében élénk tiltakozást váltottak ki. Mindezekkövetkeztében a magyar tömegek a Magyar Népi Szövet-séggel mind élesebben szembefordultak és annak veze-tõit a legsúlyosabb vádakkal illetik. A Magyar Népi Szö-vetség ezek ellenére igyekszik pozícióját megtartani, deaz eszközök, melyeket ennek érdekében éppen ezekbena napokban alkalmazásba vett, a terror jegyeit viselikmagukon.

Az újságok közlése szerint Nagyméltóságod több ízbenúgy nyilatkozott, hogy a román közigazgatás területén

élõ magyarság a saját elhatározásából illeszkedik be a

román állam kereteibe. Mivel itt a román–magyar vita

gyökere van érintve, kötelességemnek tartom kendõzés

nélkül, nyíltan megmondani, hogy erre az önkéntes

beleilleszkedésre a magyarságnál nem tapasztalható

semmiféle hajlandóság.

Ha elfogulatlanul nézik, a román szemlélõknek is el kellismerniük, hogy a magyar kisebbség magatartása lojálisvolt, és nem a magyarság hibája, ha a két nép a románfennhatóság ideje alatt egymáshoz nem közelebb került,hanem egymástól eltávolodott. A magyarság a múlt világ-háború után – mivel nem tehetett egyebet – kényszerû-ségbõl tudomásul vette a hatalmak diktátumát, és az

225

adott helyzetbe beilleszkedve az állampolgári kötelessé-gek lojális vállalásával igyekezett jogait, kultúráját, nem-zeti életét biztosítani. A román kormányzat azonban –nem törõdve sem a párizsi kisebbségi statútum rendel-kezéseivel, sem a gyulafehérvári ígéretekkel, sem az ön-rendelkezési elvvel, aminek pedig Nagyrománia a lététköszönhette – a magyar kisebbséggel szemben azelnemzetlenítés áldatlan politikáját alkalmazta, s e célbólolyan gazdasági és politikai elnyomás alá vetette a ma-gyarságot, mely már a legelemibb emberi jogokat is sér-tette. A nemzeti kultúrájában és létében megtámadottmagyarság az egyre fokozódó nyomásra ellenálló erejemegsokszorozásával felelt.

És a Nagyméltóságod kormányának sem sikerült a ma-gyarság bizalmatlanságát eloszlatnia. Népünket a 27 évalatt egymást váltogató kormányoknak velünk szembenváltozatlan magatartása tanította meg, hogy az ígéretekértékét az intézkedésekkel mérje. Népünk szívesen aján-dékozza meg bizalmával azt, aki jószándékkal közeledikhozzá, de igen bõséges tapasztalattal rendelkezik ahhoz,hogy a szavak és a tettek, az ígéretek és az intézkedések,a törvény és a végrehajtás között az ellenmondást észre-vegye. A román közvélemény ellenállása és a végrehajtóközegek szabotálása kétségtelenül sokban gátolja a kor-mányt jószándékú terveinek végrehajtásában is, de Nagy-méltóságod, aki szereti a saját nemzetét, bizonyára meg-érti, hogy a magyarság sem áldozhatja fel magát a nagy-román eszme oltárán.

Az erdélyi románság számbeli többségére és a 27 évesbirtoklásra hivatkozva igényt tart Erdély egész területé-re. A magyarság a maga igényét jelenleg számbeli több-

séggel nem indokolhatja (mert elvérzett a török-tatárelleni küzdelemben), de felhozhat ugyanilyen értékû

gazdasági és politikai érveket, melyeket a történelem is

támogat. A románság Erdélybõl nem akar eltávozni –

226

természetesen nem akarja ezt elhagyni az 1000 eszten-

dõ óta itt lakó és Erdély kultúráját megalapozó magyar-

ság sem.

Az autonóm vagy független Erdély létesítése sem olda-ná meg a vitát. Ma, a nagy politikai egységek kialakulásá-nak idején, az ilyen kis egységek sokáig nem tudnánakellenállni az erõsebb szomszéd vonzásának. Az erdélyirománság – nevelése folytán – a magyar fennhatóság alánem kívánkozik. A magyar nemzettestbõl erõszakosankiszakított erdélyi magyarságot pedig kisebbségi életegyõzte meg arról, hogy román fennhatóság alatt semegyedeiben, sem mint nemzetiség nem élhet szabad em-berhez méltó életet.

Lehetséges, hogy a békeszerzés feladatára vállalkozóhatalmak között Erdélyre nézve nem alakul ki egységesálláspont, s ezért úgy román, mint magyar részrõl biza-kodhatnak az okok helyezkedése és a politikai ügyeske-dések sikerében. Románia helyzete elõnyösebb annyi-ban, hogy Erdély az õ birtokában van; de a magyar remé-nyeket is táplálhatja a nagyhatalmaknak az a felismerése,hogy a Párizs-környéki békediktátumok nem oldottákmeg a nyugtalanító kérdéseket Európa ezen térségében;ha ez alkalommal tartósabb rendet akarnak létrehozni, azetnikai szempont mellett mérlegelni fogják a gazdaságiés a politikai szempontokat is. Mindenesetre mi úgylátjuk, hogy Erdély kérdését ma nem lehet önmagában

külön nézni; hanem a megoldás módozatait az érdekeltnemzetek, sõt Európa jogos igényeinek összeegyezteté-sében kell keresni.

Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy nem a ma-gyarság nevében beszélek, mert ilyen megbízatásom nin-csen. Azonban a magyarság helyzetével és hangulatávaltisztában vagyok, s úgy ítélem, hogy a levelemben adottrajz megfelel a valóságnak. Érintkezem a magyar társada-lom minden rétegével, ismerem a falu helyzetét éppen

227

úgy, mint a városokét, az értelmiség gondolkodását épp-úgy, mint a munkásságét. Isten magyarnak teremtett, s

természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulá-

sa iránt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig

arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is

mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élõ magyarság

helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követel-

ményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmá-

nya a békés együttélés rendezõelveiként megjelölt. És haa nemzetek közötti békét õszintén akarjuk elõmozdítani,úgy gondolom, a kibontakozás útját ebben az iránybankell keresnünk. Ezért voltam bátor ezt a legkényesebbkérdést Nagyméltóságod elõtt leplezetlen nyíltsággal fel-vetni, s arra kérem, hogy õszinteségemet ne vegye rossznéven.

Levelem másolatát, mint érdekeltnek, a Magyar NépiSzövetség elnökségének is megküldtem.

Alba Iulia – Gyulafehérvár, 1946. január 28.

(Forrás: P. Szõke János: Márton Áron. Nyíregyháza, 1990.441–450. p.)

228

Lelkigyakorlatozó papoknak tartott beszéd(1955. szeptember)*

Tisztelendõ Testvéreim!A rendkívüli körülmények a dolgok szokott rendjét is

megbontják, és a fõpásztort is a megszokott kötelessé-gektõl eltérõ feladat elé állítják. Ilyen feladatot teljesítekmost, amikor lelkigyakorlatra összejött Tisztelendõ Test-véreimhez ezen az úton szólok.

Üdvözlet gyanánt a nemzetek Apostolának forró szava-it idézem: „Mindig hálaadással tartozunk az Istennek ér-tetek, testvérek, éspedig méltán, mert a hitetek erõsennövekedik, annyira, hogy dicsekszünk is veletek az Istenegyházaiban, béketûrésetekkel és hitetekkel, mellyelminden üldözést és viszontagságot elviseltek. Az Istenigazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltóknak találtas-satok az Isten országára, ha meg is szenvedtek érte.” (2

Tessz 1,3–5)Tisztelendõ Testvéreim a lelkigyakorlatokkal is arra

akarnak felkészülni, hogy még több béketûréssel és hit-tel viseljék a viszontagságokat Isten országáért, és megta-

229

* GyÉL, 2169. doboz. – A történelmi keret ismerete igen fontosahhoz, hogy megértsük e beszéd mondandóját. Márton Áron,1949. június 21-én történt letartóztatása és közel hatévifogvatartása után 1955. március 24-én tért vissza Gyulafehér-várra. Rövid idõ múlva – 1460/1955. sz. körlevelében – meg-bocsátást hirdetett megtévedt papjainak. 1955. szeptember12–16. között lelkigyakorlatot tartott az egyházmegye papsá-ga Gyulafehérváron. A lelkigyakorlaton Márton Áron püspökis megjelent, és elmondta fenti beszédét, a legkényesebbkérdéseket érintve. Egyháztörténelmi jelentõségû prédiká-ció, amelyet még sokan és sokat fognak idézni. A beszédMárton Áron egész személyiségérõl, a kritikus helyzetbentanúsított józan és megfontolt viszonyulásáról, igazságos ésszeretett atyai megnyilatkozásáról árulkodik. Tekintettel ar-ra, hogy a papsághoz szólt, sok latin kifejezést használt.

lálják a léleknek azt a nyugalmát, melyet Isten a szoron-gatottaknak ígér.

Mivel az egyházmegye helyzetének számbavételénél adicséretes és vigasztaló tények, a felemelõ és lelkesítõmagatartás mellett a gyöngeségnek jeleivel is találkoz-tam, kötelességem, hogy Tisztelendõ Testvéreimet a lel-kiismeretvizsgálat ezen alkalmával atyai szeretettel fi-gyelmeztessem az Anyaszentegyház szándéka szerint.Olyan kötelesség ez, mely elõl nem térhetek ki sem én,sem Tisztelendõ Testvéreim. Meghatározott bûnökrekell rámutatnom, melyek ismert bûnök lévén, a külsõfórumhoz is tartoznak a jóvátétel és feloldozás szempont-jából.

Az egyházmegye papságát és híveit már 1948-ban2271. számú körlevelemmel figyelmeztettem a közeledõveszélyre, amikor a jelekbõl meg lehetett mondani azt,ami készül: hogy bizonyos körök a Római Katolikus Stá-tus elnevezés alatt ismert egyházmegyei szervezet ká-nonellenes felújításával és hatáskörének kánonelleneskitágításával készülnek az Egyház életébe beleavatkozni.A Tisztelendõ Papságot és a híveket is figyelmeztettem ahelyes magatartásra, Egyházunk törvényeire és a szank-ciókra. Az utánam következõ Ordinarius substitutusok*

a veszély növekedésével a figyelmeztetést megismétel-ték, és meghirdették, hogy mindazok, akik a törvényte-len mozgalomban részt vesznek suspendatur ab officio

et divinis.** Amikor pedig a mozgalom a lázadás zászlójátkibontotta, a Szent Officium 1950. május 2-án kiadottdekrétumával az egyházmegye egyik papját név szerintkerülendõ kiközösítettnek nyilvánította, és a mozgalom-ba belesodródott papokat figyelmeztette, hogy ugyan-azon büntetéssel sújtja, ha a mozgalom támogatásával

230

* Titkos Ordináriusok** felmentetnek a hivatal és a papság alól

azonnal fel nem hagynak; a többi papot és a híveketpedig figyelmeztette, hogy amennyiben a mozgalomhozcsatlakoznak, magukra vonják a 2314. kánonban kimon-dott kiközösítést. A Szent Officium 1950. június 29-énújabb dekrétumot adott ki, az Egyház krisztusi rendjéneka védelmére, meghirdetve, hogy az Apostoli Szentszék-nek különös módon fenntartott kiközösítésébe esnekmindazok: 1) akik a törvényes egyházi hatóság ellen mes-terkednek, vagy annak hatalmát bármilyen módon felfor-gatni igyekeznek, 2) akik egyházi hivatalt vagy méltósá-got egyházi kinevezés vagy a kánoni elõírásoknak meg-felelõ kánoni betöltés nélkül elfogadnak, vagy magukattörvénytelenül ilyen hivatalba bevezettetik és azt meg-tartják, 3) akik az 1. és 2. pontban említett deliktumok-ban bármi módon, közvetve vagy közvetlenül részt vesz-nek.

Nem kellemes feladatom, hogy ennek a szomorú idõ-szaknak a terhelõ anyagával foglalkozzam. Ha az eddigirendelkezésemre álló anyag még nem is teljes, és ezért aszükséges konklúziókat még nem vonhattam le, annyitmáris megállapíthattam, hogy fordultak elõ súlyos meg-tévelyedések. Ha tehát a múltat õszintén akarjuk felszá-molni, nem térhetünk ki a lelkiismeret-vizsgálat elõl.

A következõkben felsorolom a feltûnõbb deliktumo-kat, melyek ipso facto* felidézik a latae sententiae** cen-zúrát.

Ilyenek:– propter inoboedientiam et rebellionem contra Ordi-

narium et Sanctam Sedem – engedetlenség és lázadás azOrdinarius és az Apostoli Szentszék ellen;

– propter cooperationem cum excommunicatio vitan-do in delicto propter quod excommunicatus fuit –

231

* magából a ténybõl, a puszta tény folytán** önmagától beálló felfüggesztés (kiközösítés)

együttmûködés a kerülendõ kiközösítettel abban a bû-nös cselekedetben, mely miatt kiközösíttetett;

– propter communicationem scienter ac spontefactam cum eodem in divinis – a kerülendõ kiközösítet-tel szándékos együttmûködés szent cselekményekben;

– propter machinationem contra legitimas ecclesias-ticas autoritates – a törvényes egyházi hatóság ellen valómesterkedés;

– propter ecclesiastici officii acceptationem sine cano-nica institutione – egyházi hivatal elfogadása és elfogla-lása a kánoni szabályok betartása nélkül;

– propter recursum ad laicalem potestatem contraexercitium iurisdictionis ecclesiasticae – világi hatósá-gok közvetett vagy közvetlen igénybevétele az egyházijoghatóság gyakorlatának megakadályozása vagy korláto-zása érdekében;

– propter pravam et vetitam cooperationem – az Egy-ház érdekeivel ellentétes és ezért tiltott akciókban valóközremûködés;

– propter violationem privilegii canonis – egyházi sze-mélyek szabadságának vagy méltóságának közvetettvagy közvetlen megsértése avagy veszélyeztetése.

Ismerem a körülményeket, melyek az egyéni elhatáro-zást kényszerítõ erõvel befolyásolták és amelyek enyhítõkörülményekként foghatók fel, de mindnyájunk elõttvilágos az is, hogy itt olyan esettel állunk szemben, amely-nél a delictum vergat in contemtum fidei et ecclesias-

ticae auctoritas et in publicum animarum damnum,*

és ahol jelen van a scandalum et specialis transgressionis

gravitas.**

Tudomásom van arról is, hogy még annak idején töb-ben – lelkiismeretük szavát követve – feloldozást kértek

232

* törvényszegés: a hitnek és az egyház tekintélyének a megve-tése, és a lelkek nyilvános megkárosítása

** botrány és a törvény különlegesen súlyos áthágása

és kaptak, és hogy ezek között voltak, akik felhasználva akegyelmet, a gyönge pillanat engeszteléséül késõbb hû-séggel és bátor helytállással vezekeltek. De voltak olya-nok is, akiknek a jóvátétel nem sikerült. Ezeknél semakarom a jóakaratot kétségbe vonni, de a körülményekkényszerítõ erejével nem tudtak szembehelyezni eléglelkierõt.

Tisztelendõ Testvéreim éppen olyan jól tudják, mintén, hogy a feloldozás érvényessége minden esetben kéttényezõtõl függ: egyik oldalon a poenitens* lelki diszpo-zíciójától, a másik oldalon pedig a gyóntató joghatóságá-tól. A bánat ereje bizonyos esetekben a joghatóság hiá-nyát is képes pótolni, de nem megfordítva. A bánat hiá-nyát nem tudja pótolni a feloldozó hatóság, sõt Isten sem.Vagyis igaz az axióma: bánat, erõs fogadás és jóvátételnélkül nincs bocsánat.

Akik tehát úgy érzik, hogy Isten színe elõtt rendeznivalójuk van, hallgassanak lelkiismeretük szavára, és akegyelem ezen napjaiban keressék és foglalják le a ma-guk számára azt a lelki békét, melyet a világ nem adhatmeg.

Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa által nekünk 1948.július 29-én legkegyesebben engedélyezett rendkívülifelhatalmazások alapján a gyóntatóknak megadom aszükséges utasításokat és felhatalmazásokat, hogy azo-kat, akik õszinte bánattal és a jóvátétel komoly szándéká-val jelentkeznek, a szentségi gyónás után a külsõ fórum-ban feloldozzák.

Hangsúlyozottan ismételem, hogy az Anyaszentegyházszándékának megfelelõen az Úr Jézus Krisztus megha-gyása szerint kívánok eljárni: misericordiam volo et non

sacrificium**. Hivatalom kötelez, hogy a bírói hatalmat isgyakoroljam, amikor a körülmények megkívánják, de

233

* bûnbánó** irgalmasságot akarok és nem áldozatot

nem vezet a büntetés szándéka, hanem az az egyetlen ésszent cél, hogy megbékélve Istennel megnyugtassuk alelkeket és megteremtsük az egységet a papság kebelé-ben is, és a papság és a hívek között is. Ismételem, amitelsõ körlevelemben írtam: vétkezni a gyöngeség jele, abûnt beismerni, megbánni és jóvátenni férfias magatar-tás, a lelkierõ jele. A múltat nem akarjuk nyilvántartani,hanem jóvátenni és aztán feledni, hogy a jövõben mintacies bene ordinata* szolgáljuk Jézus Krisztus ügyét meg-bonthatatlan egységben és törhetetlen hûséggel akkor is,ha az evangélium szolgálata a legnagyobb áldozatot kí-vánja tõlünk.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 93–98. p.)

234

* jól rendezett csatarendben

Tájékoztató Duma Jánosapostoli delegátus számára

(1956. február 20.)*

Monsignore,**

Nagy örömmel és testvéri szeretettel köszöntõm kiszaba-dulása alkalmából. Reméltem, hogy rövid idõn belül szemé-lyesen is találkozunk, és megbeszélhetjük a mindnyájunkatérdeklõ kérdéseket. Sajnos, Fõtisztelendõséged újabb in-ternálásával ezt a halvány kilátást is köd borítja be.

Jasi*** magányában tehát levéllel keresem fel, egyrészt,hogy tájékoztassam, másrészt, hogy segítsen az ügyeken,ha tud. Jasi papok Fõtisztelendõséged kijelentésére hi-vatkozva azt állítják, hogy Fõtisztelendõségednek az Apos-toli Szentszéktõl az egész ország területére szóló rendkí-vüli felhatalmazása van. Ha ez igaz, akkor talán hozzáfog-hat egy-két probléma megoldásához.

Természeténél fogva elsõ és legsürgõsebb feladat azegyházmegyék vezetésének rendezése. Kiszabadulásomután megpróbáltam tájékozódni ebben a kérdésben. Ezértfelszólítottam a Káptalanokat és a jasi ordinarius substi-tutust****, jelentsék, hogy az aktuális ordináriusok milyencímengyakorolják a joghatóságot.Ezenvizsgálódásközbenazonban tudomásomra jutott, hogy távollétünk ideje alattaz Apostoli Szentszék állítólag felfüggesztette a Káptalanok

235

* MÁM, 64. dos., 1. sz. 1–3 lap.** Monsignore – a katolikus fõpapok megszólítása, röv. Msgr. –

A címzett: Fõtisztelendõ P. Duma János OFC, delegátusapostolicus, Jasi. – Márton Áron tekintettel volt arra, hogy acímzett jobban beszéli a román nyelvet a magyarnál, ezért alevélbe román és latin szavakat is kevert.

*** A mai helyesírás szerint: iaºi-i.**** ordinarius – rendes joghatósággal bíró; substitutus – helyettes

azon jogát, hogy sede impedita* vagy sede vacante**

vicarius capitularist*** válasszanak,– a bukaresti Káptalanáltal megválasztott [Traian] Jovanelli kanonokot kiközösí-tette, a gyulafehérvári egyházmegyei központot illegális-nak deklarálta – Menges J. [Jeromos] bukaresti papnakspeciális felhatalmazást adott, hogy az ordinariussubstitutusokat ellenõrizze és szükség esetén a joghatósá-got más papra ruházza. Ezek az állítólagos intézkedések apapság nagy részénél kialakították azt a véleményt, hogyerre a problémára a Szentszék manus apposuit.**** A sajátegyházmegyémet illetõleg jogommal és kötelességemmeltisztában voltam, a többi egyházmegyére vonatkozólagazonbanezek utáncsakarraszorítkozhattam,hogy azApos-toli Szentszéket a helyzetrõl minél elõbb tájékoztassam.

Ez azonban nem könnyû feladat. Az Apostoli Szentszék-kel csak a direkt és nyílt közlekedést tartom célravezetõ-nek, mivel 1) nincs olyan titkos út, melyrõl ne volnatudomása a Kormánynak, 2) a titkos úton esetleg érkezõutasítások úgysem hajthatók végre az utasításra való hi-vatkozás nélkül, 3) az ilyen leveleket útközben is (oda ésvissza) elfoghatják és nagyon ki tudják használni elle-nünk. Különben is nekünk jogunk van a Szentszékkelkapcsolatot fenntartani, és ezt nyíltan hangoztatni éskövetelni. Kiszabadulásom után ezt már a Miniszterhezintézett elsõ levelemben kifejezésre juttattam, és azótatöbbször személyesen is sürgettem. Így elértem azt, hogylegalább egyszer küldhettem levelet postán a Szentszék-nek, és ugyanazon az úton választ is kaptam. Remélem,az Apostoli Szentszék a rövid levélbõl is megértette, hogyhelyzetünkkel és a Kormány szándékaival tisztában va-

236

* akadályoztatás esetén** üresedés esetén*** vicarius – helynök; vicarius capitularis – káptalani helynök;

vicarius generális – általános helynök**** „keze alkalmas”

gyunk. Sajnos, az adott körülmények között nem tudhat-juk, hogy ez az út mikor lesz még egyszer járható. Ezértzavarom jasi magányában Fõtisztelendõségedet.

1. A bukaresti Fõegyházmegye helyzete súlyos. Msgr.Jovanelli, aki ordináriusként figurál, jó ember, buzgópap, de gyönge kezû, és joghatósága fölötte kétséges.Méltatlan papok bitorolják a jelentõs pozíciókat, akikfenntartás nélkül alávetik magukat a Minisztériumnak ésa Minisztérium támogatja õket. Az egyházmegye ügyeit avalóságban ezek intézik, és a papok sem mernek velükszembeszállni. Msgr. Schubertnek tekintélye van a papságelõtt, õ rendet tudna teremteni, a papság hûséges részevárja õt is, de bizonytalan, hogy mikor szabadul ki, és bi-zonytalannak látszik az is, hogy ha kiszabadul, átveheti-e afõegyházmegye vezetését. A Minisztérium panaszkodik,hogy velem rosszul járt, és úgy látom, nem járt jobbanFõtisztelendõségeddel sem. A jövõben tehát még óvato-sabb lesz a kiszabadítások körül. Addig is tenni kellenevalamit, de nem látom a megoldás kulcsát. A rendezést améltatlan papok megfegyelmezésével és áthelyezésével kellkezdeni, ezt azonban a Minisztérium meg fogja akadályozni.

A jasi egyházmegyében sac.* Plesca sok jóakarattal visziaz ügyeket. Sajnálattal hallom azonban, hogy Önök, fe-rencesek, és az egyházmegyei papság között ellentét van.A hozzám jutott hírek szerint a ferencesek, vagy legalább-is közülük egyesek imprudens módon hangoztatják,hogy Fõtisztelendõséged lesz a jasi püspök, s akkor aferencesek veszik át a plébániák nagy részét is, mert azegyházmegyének nincs elégséges saját papja. Fõtiszte-lendõségednek módjában van a túlzókat leinteni, s hi-szem, hogy ezt meg is teszi. A jelenlegi jasi plébánost,Bachmeyer Gáspárt igen derék papnak ismerem. A meg-boldogult Durcovici püspök Úrnak bizalmas munkatársa

237

* sacerdos – pap (lat.)

volt. Tekintélye van az egyházmegyei papság elõtt is. Jólképzett pap, és még csak 47 éves. Fõtisztelendõségednagy hasznát veheti neki.

A két csonka egyházmegye: Szatmár és Nagyvárad pap-sága nem érintkezik egymással. Nagyváradon a jogható-ságot Pop Iosif kanonok gyakorolja, mint vicarius capi-tularis. Véleményem szerint dr. Pop szereplésével, me-lyet az elmúlt években tanúsított, és bizalmas kapcsola-taival, melyeket most is fenntart, inhabilissá* lett mindenilyen tisztségre. Hála Istennek, e hó 10-ike körül kiszaba-dult és visszatért Szatmárra dr. Czumbel Lajos kanonok,s mivel – amint mondják – neki apostoli administratorimegbízása van, ezzel megoldódik az ordinárius-problé-ma mindkét helyen, Szatmáron és Nagyváradon is.Czumbel nagyon képzett pap, keménykezû és verus**

Israelita. Úgy hallom, már meg is kezdte az ügyek intézé-sét, és vizsgálja a Pop Iosif helyzetét. Az egyházmegyevezetésére – dr. Czumbel kiöregedése esetén – alkalmas-nak látszik Dobos János máramarosszigeti plébános, voltteológiai tanár. Komoly felkészültségû és tiszta életû pap.Az elmúlt években kifogástalan magatartást tanúsított.Jól beszéli a román és a német nyelvet is. A szatmáriegyházmegye papsága elõtt osztatlan tekintélye van. 45-50 éves.

A temesvári egyházmegyét Kernweisz Konrád pap ve-zeti, akit az elhunyt püspök úr, dr. Pacha végrendele-tében jelölt ki az 1948. júl. 29-én közölt rendkívüli fakul-tások alapján. Sajnos, nem volt módomban meggyõzõ-dést szerezni arról, hogy Kernweiszt a papság hogyanértékeli. A vele való néhány személyes beszélgetésbõl aza benyomásom, hogy jószándékú, de félénk ember, és dr.Csiza Nándor vicarius gen. befolyása alatt áll, aki a Minisz-

238

* inhabilis – alkalmatlan (lat.)** verus – valóságos; az izraelita átvitt értelemben értendõ

ter teljes bizalmát élvezi. A hívek és a papság, amennyiremegítélhetem, dr. Boros Béla felszentelt püspököt várja.Kérdés azonban, hogy mikor szabadul ki, és mi legyenaddig? Ha Kernweisz függetleníteni tudná magát a dr.Csiza befolyása alól, talán lehetne a helyzetet tûrni átme-netileg. Minden esetre szükséges, hogy Kernweisz azátmeneti idõre is az Apostoli Szentszéktõl kifejezett meg-bízást kapjon, másképp nincs tekintélye a papság elõtt.Bevallom, annyira tájékozatlan vagyok a temesvári ügyek-ben, hogy határozott véleményt nem merek mondani.

A gyulafehérvári egyházmegye gondjait – amint látja –magam viszem gyarló módon és állandó nehézségek kö-zött. A hatalom minden oldalról szorongat engemet is, éspapjaimat is. Követeli, hogy részt vegyünk az ún. békeak-cióban, megakadályozza az áthelyezéseket egyszerûenazzal, hogy a Minisztérium az elismerést nem adja ki, sennek hiányában a pap nem kap domiciliumot*. Csaknagy nehézségek árán tudtam végrehajtani néhány ha-laszthatatlan áthelyezést. A Minisztériumnak ez az állan-dó beavatkozása a személyi ügyekbe érzékenyen zavarjaa lelkipásztori munkát, és káros a fegyelemre. Újabban ajelek szerint a Minisztérium a papságot akarja a püspök-kel szembeállítani, és erre az államsegély folyósításátkészül eszközül használni. Kiszabadulásomkor a magamszemélyére az államsegélyt visszautasítottam, de híveinkszegénysége miatt a papság rászorul az államsegélyre, sezért a Minisztérium akciója veszedelmes lehet. Aggódvafigyelem a fejleményeket, és keresem az elhárítás eszkö-zeit. Úgy látszik, a támadás ereje a Székelyföld (terrasiculorum) ellen irányul, ahol a papság és hívek ellenál-lása a legtömbösebb. Bízunk Isten segítségében.

Az elmúlt évek nyomot hagytak az én szervezetembenis, a szívem érzékeny lett, idegeim fáradtak, váratlanul is

239

* domicilium – lakás, itt: letelepedési engedély

felmondhatják a szolgálatot, annál inkább, mert megfele-lõ munkatársak hiányában a technikai munka jelentõsrészét is magam végzem. Auxiliáris kellene tehát a gyen-gülõ püspök mellé, de episcopábilis* papjaim vagy meg-haltak, vagy börtönben vannak, vagy alkalmatlanok let-tek az idõk próbája alatt. Külföldön, állítólag jelenlegKanadában van két fiatal papom: Fábián Károly és Zsig-mond Albert. Tanulmányaikat Rómában, a kollégiumhungarico-germanicumban végezték. Szeretném kérni aSzentséges Atyát, hogy egyiket szentelje püspökké. Devajon nyílik-e lehetõség a közeljövõben, hogy hazajöjje-nek? Számolva minden eshetõséggel, az egyházmegyeipapok közül kettõt kijelöltem sede impedita esetére.

2. Súlyos problémánk a gör. kat. Egyház ügye is. Apapság hûséges része, püspökeik példáján buzdulva di-cséretesen kitart. A hívek is általában kitartanak. Az ellen-állás gyakorlatilag észrevehetõen nagyobb a városokon,mint a falvakon. Ez érthetõ is, mert városokon a latinszertartású templomokban és papoknál a gör. kat. hívekis lelki gondozásban részesülhetnek, míg a falvakon igensok helyen csak szkizmatikus** pap áll a hívek rendelke-zésére. Újabban ágensek arra biztatják a gör. kat. híveket,hogy szertartás-változtatással kérjék felvételüket a latinEgyházba. A minap Kolozsváron jelentkezett ezzel a ké-réssel a hívek és papok egy csoportja. Kérésüket vissza-utasítottam. Véleményem szerint ezzel megkezdõdnék agör. kat. Egyház de facto likvidálása, és a városi hívektulajdonképpen cserbenhagynák a falvakon élõ népet,melynek nincs lehetõsége szertartás-változtatással elin-tézni vallási problémáját – átmenetileg sem. Jól tettem-e,és mit tanácsol a jövõt illetõleg? A napokban közvetvearról értesültem, hogy a Minisztérium tárgyalt Iuga gör.

240

* episcopábilis – (helyettes) püspöknek is megfelelõ, alkalmas** szkizmatikus – egyházától elszakadt

kat. prelátussal a gör. kat. Egyház visszaállításáról. Állító-lag a Kormány hajlandó három püspökséget és Msgr.Hossut érseknek elismerni, de nem akarja elismerniRusu és Bãlan püspök Urakat. A jövõ mutatja meg, hogyez komoly szándék-e vagy csak propaganda.

Hogy pedig valami könnyebb témát is érintsek, bûnbá-nattal hozom Fõtisztelendõséged nagybecsû tudomásá-ra, hogy megint visszatértem régi, megrögzött rossz szo-kásomhoz, a dohányzáshoz. A börtön rácsain kívül kerül-ve, megint megjött az étvágyam a füstnyelésre. Fõtiszte-lendõséged nem leledzik ebben, sem más hasonló gyön-geségben, de azért ne ítéljen meg engem. Felhõt csiná-lok, mert felhõs égen keressük a felkelõ napot.

Ne vegye rossz néven, hogy sokat fecsegtem. Fõtisztelen-dõségednek van ideje, hogy hosszú levelemet elolvassa,nekem pedig lelki szükséglet, hogy kibeszéljem magamat.Elnézését kérem azért is, hogy levelemet magyarul írtam.Fõtisztelendõséged jobban tud magyarul, mint én románul.Éshaegy-kétszótnem értenemeg,bizonyára akad a környé-ken egy búsuló magyar, akit segítségül hívhat.

Magamat és ügyeinket imáiba ajánlva, maradtam Fõ-tisztelendõségednek igaz tiszteletem nyilvánításával Krisz-tusban testvére

Márton Áron s.k. Gyulafehérvár,1956. február 20.

*

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 106–113. p.)

241

* Az iratok között nem találtuk meg Duma János válaszát, deMárton Áron 1956. április 24-én kelt levelébõl arra következ-tethetünk, hogy lennie kellett.

Levél a Vallásügyi Osztály vezértitkáránaka szeminaristákat ért hatósági zaklatás ügyében

(1968. január 17.)*

Vezértitkár úr!A Securitate helybeli szekciója január 10-én ankétot

kezdett a mi két intézetünkben: a Hittudományi Fõisko-lán és a Kántoriskolában. 10., 11., 12. és 13-án egymásután rendelte be a növendékeket kihallgatásra. Ezeken anapokon 25 növendéket és egy tanárt hallgattak ki.

A Hittudományi Fõiskolán a félévivizsgák januárközepénkezdõdnek, ezért személyesen kértem a szekció fõnökét,hogy a kihallgatásokat február 1-ig halassza el. A kihallgatá-sok 14-e óta valóban szünetelnek is, de nem tudjuk, hogy eza kihallgatások befejezését vagy csak elhalasztását jelenti-e.

A következõkben megpróbálom a kihallgatások eddigismert anyagát összefoglalni:

1. A Securitate [az] egyik harmadéves papnövendéketazzal vádolja, hogy két évvel ezelõtt Fodor Alajos tanárkérdésére: honnan jönnek, azt válaszolta volna: az oláh-óráról. A növendék nem tett ilyen kijelentést, de azankétátorok a kihallgatás során talán ennek a vádnakszentelték a legnagyobb figyelmet. Több növendéketkihallgattak. A kihallgatások erõteljesen azt célozták,hogy ezt az állítólagos kijelentést igazoltassák. A gyanúsí-

242

* MÁM, 3. dos., 2. sz. – 1968. január közepén a Securitatevizsgáló-biztosai (’ankétátorai’) a tanév elsõ szemeszteri vizs-gaszessziójára idõzítették a kis- és nagyszeminaristák (azazkántoriskolások és kispapok) kihallgatását. Márton Áron azon-nal a növendékei védelmére kelt. Püspöki díszben, de mégszemélyazonossági igazolványa hiányában „hívatlanul” meg-jelent a gyulafehérvári Securitatén, és kérte a kihallgatásokfelfüggesztését. Pár napra rá a történtekrõl jelentést tett Dumit-ru Dogariunak, a Vallásügyi Osztály vezértitkárának. LevelétSturek Emil vitte Bukarestbe. – Korábban közölve: MártonÁron írásai és beszédei. Gyulafehérvár, 1996, 60–67. p.

tott növendéknek az ankétátor azt mondta, megmutatja,hogy sohasem lesz pap belõle.

Kihallgatták Fodor Alajos tanárt is. A tanár kijelentetteés írásba adta, nem emlékszik, hogy a növendék ilyenkijelentést tett volna. Nyilatkozatát az ankétátor másnaparra használta fel, hogy a kihallgatásra citált növendéketmegtévessze: mutogatta neki a tanár aláírását, s olyanmondatokat „olvasott fel”, amik a tanár nyilatkozatábannincsenek. Másnap a tanárt újra hívatták, s ekkor aztmondtam neki: ha a Miatyánkot teszik eléd, azt sem sza-bad aláírnod. Meg is tartotta.

2. Másik, szintén harmadéves papnövendék 1967 tava-szánanövendékekKörében(IrodalmiIskola)PassuthLász-ló magyar író életét és munkásságát ismertette, s könyvei-bõl részleteket olvasott fel. Passuth mûvei Budapesten je-lentek meg, nagyobb részük az 50-es években, és Románi-ában is árusították. Két kötetet én is az itteni Librãriábanvettem. A növendék a dolgozatot elõzetesen bemutatta azintézeti prefektusnak. Ez kötelezõ, a prefektus ellenõrzésenélkül nem kerülhet elõadásra semmi. A prefektus a dolgo-zatban nem talált semmi kifogásolni valót. A növendéket azankétátor két alapos kihallgatás után kötelezte, hogy a dol-gozatot eredetiben mutassa be. Mivel a növendék a dolgo-zatot a vakációról nem hozta magával, az ankétátor felírta aszülõk adatait, s azt mondta, hogyha két napon belül nemmutatja be a dolgozatot, házkutatást tartanak a szülõknél.Erre a növendéket hazaengedtem, hogy legalább a szülõketmentesítsük a zaklatástól és az ijedelemtõl.

Passuth leginkább történelmi tárgyakat dolgoz fel, van-nak erdélyi tárgyú regényei is. A növendék a „Ravenná-ban temetik Rómát” és „A mantuai herceg muzsikusa”címû könyveket ismertette, tehát nem erdélyi tárgyúregényeket. Az ankétátor azonban az utóbbiakat firtatta,s a szerzõt közönséges soviniszta írónak minõsítette. Itttehát felvetõdik a kérdés: mi bûn? Növendékeink a ro-

243

mán történelmet a hivatalos terv szerint tanulják az álta-lános iskolában, és akik a líceumból jönnek, a líceumbanis. Ismereteiket a Teológián az állampolgári nevelési óránmég kiegészítik. A nemzetiségek fiai nem tanulják sajátnépük történelmét. Kérdés tehát: a nem román nemzeti-ségû román állampolgároknak szabad-e saját népe törté-nelmét és kultúráját ismernie? Bûn-e, ha ilyen könyveketolvas s azokat esetleg társaival is ismerteti?

3. Általános vádként hangoztatják az ankétátorok, hogynövendékeink a román nyelvet és irodalmat nem szíve-sen tanulják.

A román nyelv és irodalom tanítása 1965 óta valóbanprobléma lett az intézeteinkben. Addig az egykori rómaikatolikus líceum volt romántanára, Constantin Economutanította a román nyelvet és irodalmat. Meg voltunk veleelégedve. Annyit tudott magyarul is, hogy a szükségesdolgokat meg tudta magyarázni a növendékeknek anya-nyelvükön is. A jelzett idõpontban azonban elégedetlen-kedni kezdtek az inspektorok, és – amint észrevettük –némely helybeli úr is. A Departament* engedett (úgy,amint a Batthyaneum könyvtár és a katedrálisi kalauzesetében is) a gyulafehérvári nacionalisták szuggesztió-jának (mert akadnak nacionalisták is), a régi tanároknakaz autorizációt nem adta meg, kénytelenek voltunk elfo-gadni a helyi hatóságok által kijelölt három tanárt. A mód,ahogy ez a leváltás történt, természetesen felhívta a fi-gyelmünket: Mi ennek a célja, a román nyelv eredménye-sebb tanítása, vagy emellett egyéb is?

Az új tanárok megkezdték mûködésüket, az eredményazonban nem lett jobb. Növendékeink egész Erdély terü-letérõl rekrutálódnak, és bizony gyakran elég gyönge ké-szültséggel jönnek hozzánk. Úgy látszik, az általános isko-lák tanerõinek egy része a növendékeknek a vallási gya-

244

* A kultuszminisztérium vallásügyi fõosztálya.

korlatoktól való visszatartását olyan fontos és érdemszer-zõ feladatnak tartja, ami miatt saját tárgyukból az elemiismeretek közlését is elhanyagolhatják. A hozzánk kerülõnövendékek jelentõs része anyanyelvén sem tud helye-sen írni (8 osztály után), nem is szólva a grammatikábanvaló járatlanságukról. Ha ezeknek a tanár a román nyel-vet meg akarja tanítani, bizonyos dolgokat meg kell ma-gyaráznia a növendékek anyanyelvén is. Az új tanároknem bírták a magyar nyelvet, de – ami talán még fontosabb– nem tudták a növendékek bizalmát sem megnyerni.

Idõközben akartuk a román nyelv és irodalom tanításáraszabályszerû képesítéssel rendelkezõ, sajátemberünketbe-hozni, abban a meggyõzõdésben, hogy jobb eredményttudunk elérni, de a helyi hatóságok megakadályozták, s aDepartament ezúttal is nekik adott igazat. Ez év elején aDepartamenthozzájárulásával,arománnyelvtanárátaKán-toriskolában leváltottuk, a helyzet itt javulni látszik, de azegyik ankétátor gunyoros megjegyzésébõl úgy tûnik, hogyez a leváltás nem tetszik a Securitaténak.

Az ember az anyanyelvén kívül más nyelvet azért tanul,mert szüksége van rá, vagy szereti. Nagyon megjegyeztemegykori osztálytársaim magatartását. Gyulafehérváronérettségiztem 1915-ben. Osztálytársaim egyharmada ro-mán volt. Voltak közöttük, akik jól, voltak, akik kevésbé jól,és voltak, akik csak törve beszélték a magyar nyelvet. Taná-raink az osztályozásnál a nyelvi fogyatékosságot általábannem vették figyelembe, aki tudta az anyagot, azt érdemeszerint minõsítették. S számunkra tanulságos volt a románfiúk magatartása. Meglepõ ambícióval és szinte örömmeltanulták azoknak a tanároknak a tárgyát, akik velük igazsá-gosan és jóságosan bántak, de zárkózottak lettek azokkalszemben, akik nemzeti vagy vallási érzékenységüket sértet-ték. Vannak lélektani törvények, melyeknek a tiszteletbentartása vagy tudomásul vétele a román nyelv tanítását isjobban elõsegíthetné, mint a Securitate érdeklõdése.

245

4. Az ankétátorok felvetették Erdély hovatartozásánaka kérdését is. A növendékek nem errõl vitatkoztak. Nemtudom, a Securitate ennek a fantomnak a gyakori idézge-tésével nem többet árt-e, mint használ.

5. További vád, hogy a múlt évben a Kántoriskola egyikosztálya a magyar himnuszt énekelte volna. A vád légbõlkapott, a gyanúsított osztály nem énekelte. De megtörténta múlt évben egy másik osztályban, hogy egyik növendék aharmóniumon a Himnusz dallamát játszotta, s a közelbenlévõ három-négy növendék utána dúdolta. A magyar him-nusz, amit ezen a címen ismernek és énekelni szoktak,Kölcsey egy nagy költeményének az elsõ két szakasza.Nincs benne semmi, ami más nép nemzeti érzését sértenévagy sérthetné. A költeményt az irodalom a remekmûvekközé sorolja. Tárgya nem a király, hanem a magyar nép, s anemzet olyan idõben választotta ezt himnuszául, amikor azeurópai nemzetek jó része himnuszaikban az uralkodókértfohászkodtak. Úgy vélem, ha a fiúk zárt helyen, provokatívcélzat nélkül énekelték, csak nacionalista türelmetlenségütközhetik meg rajta. Talán a nemzetek közelebb jutnánakegymáshoz lelkileg, ha egymás megbecsülésének jeléül,kölcsönösen is énekelnék egymás himnuszát, vagy leg-alábbis nem csinálnának belõle rendõrségi ügyet.

Énekelt egy osztály, szintén a múlt évben, egyetlenegy-szer egy másik éneket, mely így kezdõdik: „Gyermekszí-vek hódolata”. Ez vallásos ének, a katolikus elemista gyer-mekek egykori vallásos szervezetének, az ún. Szívgárdá-nak a himnusza. A mozgalom célja Jézus Szíve tiszteletétápolni és terjeszteni a gyermekek között. Az ének mintköltemény gyenge, a dallama kedves. Nálunk a Szívgárda1944 óta sehol sem mûködik. Nem is szervezzük. A Ma-gyarországon megjelenõ imakönyvek most is közlik ésott énekelik is. Náluk a „gárda” szónak nincs olyan rosszhangzása, mint nálunk. Kiadtam a rendeletet, hogy azéneket a növendékek könyveikben ragasszák le.

246

6. A helybeli ferencrendi Páter, a múlt évben, felvetthárom kántoriskolás növendéket az ún. harmadrendbe.A harmadrend majdnem mindegyik nagyobb szerzetes-rendnek olyan függelék-féléje. Világi híveket vesznek fel,akik bizonyos imák elvégzésére és erénygyakorlatokrakötelezik magukat, vagyis a keresztény ember átlagoskötelességeinél valamivel többet vállalnak. Jelvényük azún. corda és a skapuláré; az elõbbi egy övszerû madzag,a második egy posztódarab a Szûzanya képével. Mind akettõt a ruha alatt, a fehérnemû fölött hordják. Olyansze-rû ez, mint azok a különbözõ tárgyacskák, melyeket eléggyakran magukkal hordanak nem-hívõk, de a kettõ kö-zött lényeges különbség van: az amulettek tulajdonosaiaz amulettnek mágikus erõt tulajdonítanak, mi pedig azimák és erénygyakorlatok erejében hiszünk.

A Securitate ebbõl is nagy dolgot kerekített. Igaz, hogyinkább a kérdés jogi oldalát feszegette: a ferencrend be vantiltva – mondja –, a Páter titkos tevékenységet fejt ki, titkosszervezkedést folytat, jelvényeket osztogat stb. Az ankétá-tor persze nem mulasztotta el utalni a Büntetõ törvény-könyvnek a clandestin és subversiv* szervezkedésekre vo-natkozó paragrafusaira. Az egyik növendék, amikor másod-szor is hívták, elkezdett reszketni. Az ankétátor azzal bocsá-totta el, ha harmadszor is hívatja, veheti a csomagját.

Megjegyzem, hogy a skapulárét bármelyik pap felad-hatja, akinek van felhatalmazása. Én is felvettem márifjúkoromban. Igaz, hogy a vállalt kötelességeket eléghanyagul végzem, de azért skapulárés minõségembensem követtem el több hibát, mint egyébként.

7. A Kántoriskola két nehezen fegyelmezhetõ növen-déke: Szász István és Chiorean Miklós a múlt évben össze-veszett, s a veszekedés hevében Szász azt mondta Chiore-

247

* Mivel a levelet a bukaresti hatóságnak írta, nem igyekezettmagyarul megnevezni a törvénykezési szakkifejezéseket:clandestin = titkos, tiltott; subversiv = bomlasztó, felforgató.

annak: Te büdös oláh. Hogy Chiorean mit mondott Szász-nak, arról hallgatnak a Securitate jegyzetei, de õ semmaradt adós. Ma egyik sem növendékünk. Szászt a múlttanév végén elbocsátottuk magaviselete és elégtelen ta-nulmányi eredménye miatt. Chioreant decemberben el-tanácsoltuk.

8. A Securitate kifogásolja, hogy a Kántoriskolában anövendékeket testi fenyítékben részesítik. Ez a Kántor-iskolában néha valóban megtörténik, a Teológián soha.A Kántoriskolába a növendékek elég neveletlenül jön-nek, némelyik az intézeti fegyelembe is nehezen szokikbele. Elõfordul tehát, hogy amikor a fegyelmezés mindenmás formája hiábavaló, vagy a nevelõ elveszíti a türelmét,elcsattan egy-két nyakleves. Aki valaha foglalkozott tö-meg-neveléssel, s volt intézetben, saját tapasztalatábóltudja, hogy néha egy megfelelõ pillanatban és indokoltanleadott nyaklevesnek nagyobb morális hatása van, minta legékesebb prédikációnak. Emiatt egy növendék semhagyta el az intézetet és egy szülõ sem panaszkodott.Mindamellett örömmel vesszük tudomásul, hogy az ál-lampolgárok nevelésénél a testi fenyíték alkalmazását aSecuritate nem tartja megengedhetõnek.*

Az ankétátorok az esetek felsorolásánál külön megem-lítették, hogy a fent említett Chioreant „összeverték,mert a püspöki ház padlásán galambászott”. Egyik este 7óra tájban a dolgozószobám fölött zajt hallottam. Chio-rean egy utcagyermek társaságában galambokat kere-sett. Áttörték az iskola és a püspöki ház padlását elválasz-tó téglafalat, s az egész padláson vígan madarásztak. Ezpersze azzal a veszéllyel is jár, hogy a madarászok cigaret-tára gyújthatnak, vagy a sötétben gyufát gyújtanak, vagypedig – maguktól vagy megbízásból – elhelyezhetnek a

248

* A mondatban rejlõ gúnyt és keserûséget akkor értékelhetjükvalós mértékén, ha tudjuk, hogy Márton Áron közel hat évigvolt a Securitate foglya.

padláson valamit, ami kompromittáló (ilyen légkörbenélünk). Utasításomra Chiorean is kapott két kiadós nyak-levest, s kilátásba helyeztem, hogy ha a vállalkozást meg-ismétlik, saját kezûleg fogom elnadrágolni.

9. Még egy másik papnövendéket azzal vádoltak, hogykét évvel ezelõtt egy könyvbõl mutogatta Hitler képét, éskötelezték, hogy az inkriminált könyvet három naponbelül mutassa be. A fiúnak a könyvért haza kellett volnamennie Udvarhelyre. Erre magamhoz vettem a könyv, aLarousse-féle enciklopédia egy példányát, felkerestem aszekció fõnökét, bemutattam a magammal vitt példányt,megmondtam, hogy a könyvet Párizsban nyomják, Romá-niában is árusítják, legalább százezer példányban forogközkézen, hogy a Hitler képén kívül több ezer embernek aképe látható benne, köztük a Marxé és a Leniné is. Kéré-semre beleegyezett, hogy a fiú ne menjen haza a könyvért.Hitler sohasem érdekelte a mi növendékeinket, kár, hogy aSecuritate olyan nagy figyelemben részesíti.

10. A Securitate foglalkozott a Fõtitkár Úr* 1966. évigyulafehérvári látogatásával is. Arról faggatta a Kántoris-kola növendékeit, hogy a Fõtitkár Úr látogatásakor mitbeszélgettek egymás között, s mit mondtak a Fõtitkár Úrszékelyföldi látogatásáról.

Ezt a pontot utoljára hagytam, de a legszívesebbenmellõztem volna. Úgy érzem, a Securitate a szándékosünneprontó szerepére vállalkozott, amikor az emlékeze-tes eseményt ilyen módon tálalja serdületlen ifjak elé.

A Fõtitkár és Államelnök Úr Õexcellenciája személyesbenyomásaiból tudja, hogyan fogadták Székelyföldön.Gyulafehérváron minket a hatóságok bizonytalanságbanhagytak, de azt elemi kötelességünknek ismertük, hogyha templomunkat meglátogatja, a funkciójának és szemé-lyének járó tisztelettel fogadjuk. Csak nekem volt szemé-

249

* 1966-ban már N. Ceauºescu volt az RKP fõtitkára.

lyes problémám, vajon szívesen veszi-e, ha én – akkormég DO-s püspök* – fogadom.

Még folytathatnám az ankétátorok három napos tevé-kenységének az anyagát. Kitértek a sportra, a hazai éskülföldi gyártmányok minõségére, a magán- és kollektívgazdálkodás eredményességére, tettek egyházpolitikaimegjegyzéseket stb. De ezek már nem jelentenek új színt.Minden igyekezetük arra összpontosult, hogy bebizo-nyítsák, hogy intézeteinkben, más visszaélések mellett,nacionalista, hitlerista, románellenes szellem uralkodik.Nyomatékosan emlékeztették a kihallgatottakat arra, hogymúlt években tanároktól vonatták meg a mûködési enge-délytésnövendékektõladomicíliumot.Erreperszeakihall-gatottak nagyon élénken emlékeznek, s tudják azt is, hogya Securitate figyelmeztetése nem üres fenyegetés...

Említettem, hogy az ankétálás felbolygatta a két intézetnyugalmát és fel a miénket is. Mindig, amikor a Securitaterávetõdik az intézetre, mindenki meg van ijedve. Az elöl-járók, elsõsorban az igazgatók, szeretnének valaholmessze lenni. A növendékek serege ilyenkor olyan, minta megriasztott nyáj pásztor nélkül.

Nyilvánvaló, hogy az elsorolt ún. „esetek” semmikép-pen sem tartoznak a Securitate hatáskörébe. Ha van isvalamelyiknek alapja, az is olyan diszciplináris eset, ami-ben az intézetek elöljárósága illetékes. Az is nyilvánvaló,hogy a Securitate, amit csinál, felettes hatósága tudtával,vagy utasítására csinálja. Logikusan vetõdik fel tehát akérdés: Miért hozakodik a Securitate éppen most elõ egyés két évvel ezelõtt megtörtént vagy meg sem történtdolgokkal, és miért csinálja ezt a zajos kihallgatást? Figyel-meztetés akar ez lenni a püspök címére, hogy húzza megmagát, mert semmi sem változott? Vagy bevezetõje ez az

250

* DO – domiciliu obligatoriu, kényszerlakhely (tkp. házi õri-zet). Márton Áron 1957. június–1967. november között nemhagyhatta el a püspöki palota és a székesegyház körzetét.

intézetek ellen szándékolt radikálisabb intézkedések-nek? Vagy a Securitate „magán”-bosszúja, azért, mert apüspök panaszkodni mert? Meglátjuk.

Elnézését kérem, hogy a szövegbe néhol személyesmozzanatokat vegyítek, az anyag hozza magával. Elnézé-sét kérem azért is, ha néhol keserû a hangom...

Elsõ gondolatom az volt, hogy a legfelsõbb Fórumhozfordulok közvetlenül, de nem akarom Önt kikerülni. Öntkérem tisztelettel, szíveskedjék levelemet bemutatni. Ami ügyünk jelentéktelen az országos gondok mellett, dea mi életünk kicsiny dolgokból tevõdik össze, s számunk-ra megnyugtató már az is, ha tudomást szereznek róla.Nagyon kérem, szíveskedjék kabinetje útján megtelefo-náltatni, hogy kérésemet teljesítheti-e.

Kérem, fogadja mély tiszteletem nyilvánítását.

Gyulafehérvár 1968. január 17.*

Márton Áron püspök

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 123–132. p.)

251

* A levél elküldése utáni fejleményeket Márton Áron a doku-mentumhoz csatolt kéziratos függelékben a következõkép-pen rögzítette: „Január 22-én, hétfõn reggel 8-9 óra közt,küldöncöm (Sturek E.) személyesen átadta Dragomir vezér-titkár úrnak, aki elolvasva azt mondta: »Ilyesminek nem sza-bad megtörténnie; szavamat adom, hogy foglalkozom azüggyel.« Máig választ még nem kaptam. A félévi vizsgákonjelenlévõ Visán László inspektor azonban vagy kilencféle, anövendékek, az intézeti élet, az Irodalmi Iskola stb. mûködé-sére vonatkozó kimutatást kért »személyes tájékozódás« cél-jából, amibõl úgy látszik, hogy elõbb minket ellenõriznek.”

Moses Rosen fõrabbi25 éves évfordulóján mondott beszéd

(Bukarest, 1973)*

A zsidó közösség többször küldött nekem ünnepi alkal-makra szóló meghívót, de eddig egyszer sem vehettem résztszemélyesen elõre megállapított és meghirdetett progra-mom miatt. Tudott dolog, hogy a bibliai Mózes és Áron köztsem volt mindig teljes az egyetértés, már gyanúsítani kezd-tem ószövetségi testvéremet, Fõtisztelendõ Mózes fõrabbiUrat, hogy a helyzetemet kikémleli, s az ünnepeket szándé-kosan teszi olyan idõpontra, amikor el vagyok foglalva. Az-tán némi elmélkedés után rájöttem, hogy ez a feltételezésilletlenésnélkülözmindenalapot,mertazilyenünnepségekidejét rendszerint az idõbeli tényezõk és a külsõ körülmé-nyek determinálják. Örömmel ragadtam meg tehát a jelen-legi alkalmat, hogy a 25 éves évforduló ünnepségén résztvegyek és a Fõtisztelendõ Fõrabbi Urat köszöntsem.

Köszöntõm elsõsorban mint Fiát és egyik jeles lelkivezetõjét annak a népnek, melynek közvetítésével Istenószövetségi kinyilatkoztatását kaptuk. Egyházam ugyaniselismeri és hivatalosan tanítja, hogy hitének és kiválasz-tottságának a kezdetei, Isten üdvösségszerzõ titokzatosterve szerint, megvannak már a pátriárkáknál, Mózesbenés a prófétákban. Vallja, hogy a keresztények valamennyi-en Ábrahám fiai hitük folytán, és nem felejti azt sem, hogyannak a nemes olajfának a gyökerébõl táplálkozik, mely-be a nemzetek vad olajfa ágai be vannak oltva, ahogy eztPál apostol plasztikusan kifejezi (Róm 11,17–24).

Fõtisztelendõségedmegválasztásának20-ikévfordulójánezt mondta: „Húsz évvel ezelõtt, amikor megbíztak közös-ségünk lelkivezetésének szent küldetésével, egy hegy volt

252

* MÁM, 23. dos., 12. sz. – Korábban közölve: Márton Áronírásai és beszédei. Gyulafehérvár, 1996. 99–100. p.

elõttem, amelyet meg kellett másznom. Ez az emelkedõegyáltalán nem volt könnyû.”* Nem volt könnyû, mertFõtisztelendõségednek mélyrõl, a szenvedések, fájdalmak,megaláztatások, csalódások mély völgyébõl kellett indul-nia, és megkísérelnie, hogy hitet öntsön azokba, akiknek alelkigondozását átvette, s akik az embertelenséget sajátbõrükön tapasztalták. A nehéz út Önnek sikerült. Nagy hitesegítette, s méltán mondhatta a kor, és méltán ismételhetimost, a negyedszázadoshatárkõnél: „Alegnagyobbalázattalésegész lényemmelköszönöm azÚristennek,hogysikerültfelmennem és megmaradnom a szent csúcson, amelyrõlugyancsak a zsoltáros mondja, hogy tiszta kezûek és tiszta,derûs szívûek számára megközelíthetõ.”**

Ugyanakkor idézte jeles elõdjének, dr. Jákob Niemi-rower-nek szép mondását: „A rabbi ugyanakkor a rég-múlt idõk hagyományának strázsája és az eljövendõ idõk-nek hirdetõje.”*** Fõtisztelendõséged e kettõs feladatotvállalta 25 évvel ezelõtt, páratlanul nehéz körülményekközött. Midõn a ragyogó eredményhez gratulálunk, test-véri szeretettel köszöntjük és kívánjuk, hogy a következõ25 év Fõtisztelendõséged eredményekben gazdag fõ-pásztori mûködésének minden nehézségtõl mentes bol-dog és nyugodt szakasza legyen.

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 177–179. p.)

253

* „Acum 20 de ani, cînd mi s-a încredinþat misiunea sfîntã de apãstori obºtea noastrã, in faþa mea se aflã un munte, pe caretrebuia sã-l urc. Acest urcuº nu era deloc uºor.”

** „Cu toatã smerenia ºi cu întreaga mea fiinþã, mulþumesc luiDumnezeu cã am izbutit sã urc ºi sã mã menþin pe culmea ceasfîntã, despre care tot psalmistul spune cã e accesibilã celuice are mîini curate ºi inimã seninã, purã.”

*** „Rabinul este în acelaºi timp santinela tradiþiei vremurilor deodinioarã ºi crainicul vremurilor ce vor veni.”

A gyulafehérvári ortodox püspök beiktatásánmondott beszéd

(Gyulafehérvár, 1976. január 25.)*

Az ortodox egyház szinódusa, a jelentõs évfordulókatünnepelve, 1975 novemberében kiadott okmányával je-lentette be az új egyházmegye létesítését, illetve a régivisszaállítását. Az okmány szövegébõl kiérzik, hogy a szi-nódus ezzel a határozatával egy régi sebet akar begyógyí-tani. Ha nekünk szabad most itt a gondolatunkat nyilvá-nítanunk, azt óhajtanók, hogy a gyógyulás teljes legyen,vagyis hogy a régi seb begyógyítása elõsegítse az újabbseb gyógyítását is.

Az új egyházmegye fõpásztorát évek óta ismerjük, jószomszédi és kollegiális viszonyban voltunk, s a magunkrészérõl ezt ígérjük az új relációban is.

Az új, illetve a visszaállított egyházmegye a „gyulafehér-vári egyházmegye” nevét viseli, s területével belenyúlika gyulafehérvári római katolikus egyházmegye területé-be. A két egyházmegye hívei és papjai tehát ezen a terü-leten együtt élnek és dolgoznak, a fõpásztorok pedigugyanakkor felelõsök egyrészt a saját híveikért és intéz-ményeikért, másrészt felelõsök azért, hogy a papok éshívek között az együttélés zavartalan legyen, a kölcsönösjóakarat és tisztelet jegyében.

Ami a miénk, azt természetesen meg akarjuk tartani, deígérjük, hogy a szomszéd területébe nem kaszálunk bele.Ha pedig emberi gyarlóságból mégis elõfordulna valami,aminek nem szabad elõfordulnia, keresni fogjuk a meg-

254

* MÁM, 23. dos., 3. sz. – Közölve: Márton Áron írásai és beszé-dei. Gyulafehérvár, 1996, 102–103. p. Az ortodox egyházszinódusa 1975-ben Gyulafehérvár székhellyel új püspöksé-get állított fel a Fehér, Maros és Hargita megyékben élõ gö-rögkeleti hívek intenzívebb pasztorálása érdekében. Elsõpüspöke Emilian Birdaº, ez a köszöntés neki szól.

felelõ módot, hogy azt elintézzük egymás között úgy,ahogy keresztényekhez illik.

Ez egyébként, az emberiség mai problematikus helyze-tében, elsõrangú kötelesség is. A történelem vizsga eléállította a kereszténységet is egyetemlegesen, s már jós-latok is hangzanak el, hogy a kereszténység jelentéktelenszektává zsugorodik, ha a kereszténység különbözõ ár-nyalatai nem vállalják az igazságosság és a szeretet szol-gálatát, õszintén és határozottan, az evangélium szelle-mében. Ezért a fõpásztor feladata ma még nehezebb és afelelõssége még nagyobb.

Testvér, Te bizonyos elõnnyel indulsz felelõs fõpászto-ri szerepedben. Szerzeteséletet éltél, kolostorban nevel-kedtél. Azt az életet és fegyelmet élted, melyet az elsõkeresztények az elsõ századokban, amikor a kereszté-nyek kapcsolata az Úr Jézussal élõ volt hitben és hûség-ben. Ezt az életformát, kétezer esztendõ óta a szerzetes-közösségek õrzik és közvetítik hozzánk.

A mai embernek és nekünk mindnyájunknak erre azõskeresztény lelkületre van szükségünk, hogy hivatá-sunk követelményeinek megfelelhessünk. Fõpásztori hi-vatalod ünnepélyes átvétele alkalmából szívbõl kívánjuk,hogy sikerüljön Neked a gondjaidra bízottakat mindenveszéllyel szemben megvédeni és a Krisztus iránti igazhitben és hûségben megerõsíteni. Magvetésed hulljonmindig termékeny talajra, és hozzon gazdag termést!

(Forrás: Márton Áron hagyatéka 5. Papság. Összeállította ésjegyzetekkel ellátta: Marton József. Marosvásárhely, 2009,Mentor Kiadó. 179–181. p.)

255

IV.„AZ APOSTOL SZAVAIVAL KÖSZÖNTELEK...”

A híveitõl búcsúzó püspökkörlevele

Tisztelendõ Testvéreim,Szeretett jó híveim!Isten kegyelmébõl negyvenkettedik éve már, hogy bol-

dogemlékû Vorbuchner Adolf püspök halála után 1938szeptemberében mint apostoli kormányzó, majd ugyan-azon év karácsonyán mint megyéspüspök akkori Szent-séges Atyánk, XI. Piusz pápa rendelkezésébõl egyházme-gyénk kormányzását átvettem.

Isten akaratát látva a kinevezésben, gyengeségem tuda-tában, de az Õ segítségében bízva fiatalos készséggel ésodaadással vállaltam a feladatot: Non recuso laborem,

Uram, ha néped számára még szükséges vagyok, nemutasítom el, vállalom a munkát.

A haladó évek, közte a háború pusztításainak és a há-ború utáni átalakulások évei felettem sem múltak elnyomtalanul, próbára tették testi-lelki erõimet. Úgy tet-szett Istennek, hogy többféle betegséggel is meglátogas-son, amelyek szobámhoz kötnek, akadályoznak fõpászto-ri kötelességeim teljesítésében. Ezért az utóbbi évekbenismételten kértem Szentséges Atyánkat, mentsen fel azegyházmegye kormányzásának terhe alól. Legutóbb aSzentatya küldöttének márciusi látogatása alkalmával.

A Szentatya megértette helyzetemet, április másodikihatállyal felmentett a kormányzás gondjai alól, és eztutódlási joggal kinevezett segédpüspökömre, Nagymél-tóságú és Fõtisztelendõ Dr. Jakab Antal püspök úrra bíz-ta, s kegyes volt ezt velem személyesen táviratban közöl-ni. Fiúi hálával fogadtam intézkedését, amellyel lelkiis-meretemet megnyugtatta és az egyházmegye zavartalantovábbkormányzásáról gondoskodott. Az ügyek intézéseaz utóbbi években amúgy is egyre inkább a segédpüspökurat terhelte, aki készséggel és hozzáértéssel volt mindig

259

segítségemre. Azzal a megnyugtató érzéssel vonulhatokvissza, hogy az egyházmegye vezetése jó kezekben van.Új Fõpásztorotokat fogadjátok szeretettel, és készségesengedelmességgel tegyétek számára könnyebbé a kor-mányzás gondjait és felelõsségét.

Szeretett Híveim, mint fõpásztorotok elsõsorban a hi-tet akartam megerõsíteni lelketekben, és a hithez valóragaszkodást hagyom rátok örökségül.

Keresztény és emberi életünk alapja a hit, és ugyanak-kor számunkra õseinktõl való drága örökség, amelyhezapáink hûségesen ragaszkodtak és amelyért sok áldoza-tot vállaltak. Ahogyan az Apostol tanítja, hit nélkül nemlehet senki sem kedves Isten elõtt (Zsid 11,6). A hittárgya a láthatatlan valóság, és ezért mindig nehézségetjelent az embernek. A mai embernek különösképpen,amikor tudomány, kultúra, társadalmi élet egyaránt el-fordult a hittõl. Az idõsebb nemzedék, amelyik átélte aháború borzalmait és a sok változást, amelyen átment azemberiség élete, megtanulta, hogy aki Istent elveti, azkönnyen megfeledkezik az emberiességrõl is, s hogy avilág állandó változásában csak a hit az, ami nem változik,amibe belekapaszkodhatunk. Az örökkévalóság a mi me-nedékünk – olvasható a marosvásárhelyi temetõ egyiksírkövén. A fiatalabb nemzedéknek nincs ilyen tapaszta-lata, és alkalma sincsen, hogy megismerje a hit alkotásaités értékeit.

Bizalommal kérem a szülõket és papjaimat, úgy véssékbe értelmükbe és szívükbe a hit igazságait, hogy a meg-tartó családi és otthoni környezetbõl kiszakadva se ve-szítsék el. A hitre építsék egyéni és családi életüket. Ezzeladják nekik a legdrágább örökséget.

Az emberrel való sorozatos visszaélések indították avilágot, hogy fõként a második világháború után figyel-jen az ember jogaira és méltóságára. Az egyházi Tanító-hivatalnak is az utóbbi évtizedekben egyik fontos tanítá-

260

sa az emberi méltóság. Krisztus a felebaráti szeretet pa-rancsát odatette az Istenszeretet mellé a fõparancsolat-ban.

A hívõ embernek Isten gyermekét és saját testvérét kellmeglátnia embertársában, akkor is, ha másképpen gon-dolkozik, mint Õ, más nyelvet beszél és talán mások avágyai és célkitûzései. Erre is sokszor rámutattam, ami-kor tanítottalak titeket, és búcsúzóban ismét kérlek, tisz-teljetek és szeressetek minden embert, elsõsorban azo-kat, akikkel együtt éltek. Csak úgy fogjuk elkerülni a mégmindig fenyegetõ háborús veszedelmeket, úgy fogjukmegtalálni az egyetértést és igazi békességet, ha õszintékvagyunk egymáshoz, nem félünk egymástól és kölcsönö-sen segítjük egymást életfeladataink teljesítésében.

A testvériséget elsõsorban magunk között, az Egyházközösségében kell megvalósítani. „Hitünk parancsa,hogy a templomon kívül az életben is testvérek marad-junk, egymás sorsa iránt érdeklõdjünk és egymás terhétkölcsönös megértésben hordozzuk” – mondottam elsõpüspöki körlevelemben és most is erre kérlek titeket.Legyen minden egyházközség igazi testvéri közösség. Azegyház akkor fogja vonzani a kívülállókat és akkor való-sul meg a keresztény egyházak és közösségek közös óhajaés törekvése: az összes keresztények egysége, ha rólunkis elmondhatják, mint az elsõ századok keresztényeirõl:Nézd, ezek mennyire szeretik egymást.

Amikor megválok az egyházmegye kormányzásától,búcsúzásom pillanatában Tisztelendõ Testvéreimnekszívbõl köszönöm, hogy hivatali megbízásom ideje alatttestvéri türelemmel elviseltek, s gyarló utasításaimat leg-jobb belátásuk szerint elfogadták és követték.

Külön köszönöm volt munkatársaimnak az engedel-mességet, és az irántam tanúsított megértõ jóságot.

Köszönöm mindazok munkáját, akik egyházközsége-inkben vagy egykori intézményeinkben az Egyház szol-

261

gálatában dolgoztak vagy dolgoznak, híveimnek hitük-höz és Egyházunkhoz való ragaszkodását, templomaikrólés papjaikról való gondoskodását. Minden jóakaratú em-bernek minden személyem iránti figyelmét és jóakaratát,amellyel fõpásztori munkámat elõsegítették.

Mindnyájuk életére és további munkájára õszinte fo-hásszal kérem Isten áldását és segítségét.

Mindazoktól, akiket hivatali megbízásom ideje alattesetleg megbántottam, bocsánatot kérek.

Fõpásztori hivatalomból távozva megáldalak bennete-ket. Megáldom életeteket, családotokat, otthonotokat,munkátokat, gondjaitokat és minden jószándékotokat. Agyermekeket és öregeket, a betegeket, a szenvedõket ésa gyászolókat, és kérem az Úr Jézus Krisztust, hogy ígére-te szerint maradjon mindig velünk, és segítsen, hogypéldája szerint minden körülmények között megvalósít-suk a mi életünkben Isten akaratát.

Magamat imáitokba ajánlva, mint elsõ körlevelembentettem, most is az Apostol szavaival köszöntelek titeket,ahogyan azt minden szentmisében halljátok. A mi UrunkJézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szent-lélek egyesítõ ereje legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Gyulafehérvár, 1980. május 15-én,Urunk Mennybemenetele ünnepén

Márton Áron s.k.püspök

(Forrás: 44/1980 sz. körlevél. Nyomtatásban: P. Szõke János.Márton Áron. Nyíregyháza, 1990. 512–516. p.)

262

TARTALOMJEGYZÉK

I. ELÕADÁSOK, TANULMÁNYOK . . . . . . . . . . . . 5Apák és fiúk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Világnézet és nevelés . . . . . . . . . . . . . . . . 13Az iskolán kívüli népnevelés feladatai . . . . . . 24Nemzet és kultúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37A pályaválasztás és az iskola . . . . . . . . . . . . 41Templom és iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

II. SZENTBESZÉDEK, KÖRLEVELEK . . . . . . . . . . 55Márton Áron beszéde a plébánosi tisztségbe

való beiktatásakor (1938. szeptember 29.) . . 57Elsõ püspöki körlevél . . . . . . . . . . . . . . . . 63Adventi körlevél 1940-ben . . . . . . . . . . . . . 70Húsvéti szózat 1942-ben . . . . . . . . . . . . . . 76Vigasztaló beszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83Újévi üzenet 1944-re . . . . . . . . . . . . . . . . . 86Papszentelés a Szent Mihály

plébániatemplomban, 1944. május 18-án . . . 95Húsvéti körlevél 1945-ben . . . . . . . . . . . . . 101Új korszak van készülõben

(Kolozsvár, 1945. október 28.) . . . . . . . . . . 115Pünkösdi beszéd Csíksomlyón (1946) . . . . . 123A demokrácia erkölcsi feltételeirõl.

Krisztus Király ünnepén(Marosvásárhely, 1946. október 27.) . . . . . . 129

Új év küszöbén (Újévi beszéda gyulafehérvári székesegyházban,1947. január 1-jén) . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

A történelmi idõk történelmi feladatra szólítanak.Krisztus Király ünnepén(Kolozsvár, 1947. október 26.) . . . . . . . . . . 146

263

Családunk fölajánlásaMária szeplõtelen Szívének . . . . . . . . . . . . 155

Körlevél a hitvallói helytállásról . . . . . . . . . . 158Pünkösdi beszéd Csíksomlyón

(1949. június 4.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165Szabadulása utáni elsõ körlevele . . . . . . . . . 168Veritas liberabit vos (Újév, 1961) . . . . . . . . . 172Hitvallásunk áldozatot kíván (Gyulafehérvár,

1962. április 21., Nagyszombat) . . . . . . . . . 174A nagykorúság követelményei . . . . . . . . . . . 178Templom-megáldás Csíkszentdomokoson

(1972. október 29. Évközi 30. vasárnap) . . . . 184A béke tõlünk is függ (Újév, 1974) . . . . . . . . 190A keresztény élet súlypontjai . . . . . . . . . . . . 194Európába haladva (Újév, 1978) . . . . . . . . . . 201

III. LEVELEK, ÜNNEPI BESZÉDEK . . . . . . . . . . . 205Üdvözlõ beszéd Vásárhelyi János református

püspök beiktatásán (Kolozsvár, 1936) . . . . . 207Márton Áron beszéde a kanonoki tisztségbe

való beiktatásakor (1938. szeptember 6.) . . . 209Beszéd a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség

képviselõtestületi Közgyûlésén(1938. szeptember 29.) . . . . . . . . . . . . . . 211

Beszéd dr. Varga Béla unitárius püspökbeiktatásán (1938. október 2.) . . . . . . . . . . 214

Levél a Magyar Királyi Minisztériumhoz,a Kolozs Megyei Fõispáni Hivatalhozés a Kolozsvári Rendõrkapitánysághoz(1944. május 22.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216

Levél Petru Groza miniszterelnökhöz . . . . . . 217Lelkigyakorlatozó papoknak tartott beszéd

(1955. szeptember) . . . . . . . . . . . . . . . . 229Tájékoztató Duma János apostoli delegátus

számára (1956. február 20.) . . . . . . . . . . 235

264

Levél a Vallásügyi Osztály vezértitkáránaka szeminaristákat ért hatósági zaklatás ügyében(1968. január 17.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242

Moses Rosen fõrabbi 25 éves évfordulójánmondott beszéd (Bukarest, 1973) . . . . . . . . 252

A gyulafehérvári ortodox püspök beiktatásánmondott beszéd (Gyulafehérvár,1976. január 25.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254

IV. „AZ APOSTOL SZAVAIVAL KÖSZÖNTELEK...” . . 257A híveitõl búcsúzó püspök körlevele . . . . . . . 259

265

A Székely Könyvtár elõfizetõinek névsora

Anghel Anna – CsíkmindszentAntal Orsolya – SzékelyudvarhelyApáczai Csere János Pedagógusok Háza – CsíkszeredaArany János Általános Iskola – CsíkszentimreBagoly Zsolt – SzékelybósBalázs Bécsi Zsolt – CsíkszeredaBalázs Hegedüs Ida – CsíkszentlélekBalázs Renáta – KászonBálint Ferenc – KolozsvárBálint Szilárd – SzékelyudvarhelyBalogh Brigitta – NagyváradBán Dalma – NyárádremeteBarabási Albert László – BostonBarabás Ildikó – SepsiszentgyörgyBenedek Zoltán – CsíkszentkirályBenkõ Levente – KolozsvárBereczki Kovács Balázs – CsíkbánkfalvaBerszán Lajos – GyimesfelsõlokBiró Attila – CsíkszentkirályBiró Levente Tibor – KézdivásárhelyBod Péter Megyei Könyvtár – SepsiszentgyörgyBokor Botond – FenyédBorboly Csaba – CsíkszeredaBorcsa Hanna – BudapestBors Ferenc – CsíkszentkirályBölöni Ildikó – SzékelyudvarhelyBöjte József – CsíkszentkirályBurus Anikó – CsíkszeredaBurus Borbála – CsíkcsomortánButyka Andrea – TusnádCsiszer András – CsíkszentkirályCsiszer Elemér – CsíkszentkirályCseke András – CsíkszentmártonCzine Zsolt Attila – SepsiszentgyörgyCzoppelt Julianna – KovásznaCseh Csaba – CsíkszentsimonCsíki Dénes – MarosvásárhelyCsúcs Mária – CsíkszeredaDaczó Katalin – SzépvízDán Károly – BudapestDávid Katalin – SzékelyudvarhelyDeák Csaba – Székelyudvarhely

267

Demeter Anna Sára – KolozsvárDénes Brigitta – BrassóDénes Domokos – CsíkszeredaDénes László – NagyváradDobos Sándor – NagyváradDomokos Zoltán – GyergyócsomafalvaEgyed Csaba – LövéteEgyed József – LövéteElekes Béla Ernõ – CsíkszeredaDr. Elek Sándor – MiskolcFábián Helén – KézdivásárhelyFarkas Árpád – SepsiszentgyörgyDr. Fazekas Márta – WashingtonFejér András – BrommaFekete Béla – BudapestFerenczes István – CsíkszeredaFerencz Éva – KézdivásárhelyFerencz S. Katalin – CsíkpálfalvaFiczere Béla – BudapestFloud Impex Srl – CsíkszeredaFülöp Török Réka – KézdivásárhelyGábor László – CsíkszeredaGál Zoltán – GagyGálfalvi György – MarosvásárhelyGáll Levente – CsíkmadarasGergely Anna – CsíkszentmártonGergely Orsolya – CsíkszeredaGörbe Katalin – GyergyóújfaluGyörgy Réka – PozsonyDr. Györfi Sándor – CsíkcsicsóDr. Györfi Sándor – CsíkszeredaHeidenhoffer Ilona Csilla – ÉrmihályfalvaHorváth Péter – GyõrIlia Mihály – TápéIllyés Angéla – SzentegyházaIncze Csaba – CsíkszeredaDr. Iszlai Sándor – BerettyóújfaluJános Julianna – CsíkszeredaJánosi Csaba – CsíkszeredaJuhász B. Tünde – CsíkszeredaJurcsák Levente – CsíkszentkirályKádár Gabriella – TemesvárKájoni János Megyei Könyvtár – CsíkszeredaKajtár Csaba – CsíkdánfalvaKarácsonyi Zsolt – KolozsvárKató Katalin – AlgyógyKecskés Emõke – Székelykeresztúr

268

Kemény János Elméleti Líceum – MaroshévízKerekes Ákos – NagyenyedKerestély Zsolt – SzékelyudvarhelyKirják Attila – New YorkKiss Boróka – BörvelyKiss Magdolna – TemesvárKocsis Erika – CsíkbánkfalvaKóka Emília – CsíkszentmártonMsgr. Kovács Gergely – RómaKolcsár Géza – GyergyószárhegyKoszti Csaba – CsíkszeredaKovács Ágnes – SzékelyudvarhelyKovács Irén – SzékelyszáldobosKovács Sándor Levente – CsíkszentmártonKözségi Könyvtár – BögözKözségi Könyvtár – CsíkszentdomokosKözségi Könyvtár – CsíkszentmártonKözségi Könyvtár – GyergyócsomafalvaKriza János Általános Iskola – KápolnásKurkó Árpád – CsíkszeredaDr. László Ilona – MarosvásárhelyLázár Júlia – CsíkszentdomokosLehoczky Ferenc – SepsiszentgyörgyLezsák Sándor – BudapestMagyarország Fõkonzulátusa – CsíkszeredaMajor Lehel – SzékelykeresztúrMarkó Balázs – MarosszentannaMárkos Katalin – CsíkszeredaMárton László Szilárd – GyergyócsomafalvaMirk László – CsíkszeredaMinier Gábor – GyergyószentmiklósMurányi László – SzékelyudvarhelyMuszka Balázs – SzépvízDr. Nagy Béla – SzékelyudvarhelyNagy Benedek – CsíkszeredaOláh Zoltán – GyergyószentmiklósPáll Emil – CsíkszeredaPálosi Réka Zsófia – CsíkszeredaPál Zsuzsanna – CsíkszentmártonPéter Ádám – ConnecticutPéter Zsuzsa – CsíkszeredaPeti Rozália – MarosvásárhelyPetõfi Sándor Iskolaközpont – CsíkdánfalvaPetres Sándor – CsíkszeredaPolgármesteri Hivatal – BalánbányaPolgármesteri Hivatal – CsíkcsicsóPolgármesteri Hivatal – Csíkdánfalva

269

Polgármesteri Hivatal – CsíkkarcfalvaPolgármesteri Hivatal – CsíkmadarasPolgármesteri Hivatal – CsíkrákosPolgármesteri Hivatal – CsíkszentdomokosPolgármesteri Hivatal – CsíkszentgyörgyPolgármesteri Hivatal – CsíkszentimrePolgármesteri Hivatal – CsíkszentkirályPolgármesteri Hivatal – CsíkszenttamásPolgármesteri Hivatal – MadéfalvaPolgármesteri Hivatal – SzépvízPóra Bence – CsíkszeredaDr. Puskás Attila – MarosvásárhelyPünkösti Piroska – SepsiszentgyörgyRavasz Ernõ – CsíkszentkirályRogranex KFT – CsíkszeredaRomániai Magyar Pedagógusok Szövetsége – CsíkszeredaRussu Bors Tibor – CsíkszentkirálySiegel Mária – MünchenSimai László – VeszprémSimon Viola – CsíkszeredaSzabó Béla Attila – MadéfalvaSzabó Éva – MadéfalvaSzalai Attila Örs – SzékelyudvarhelySzálinger Balázs – BudapestSzántó András – CsíkszeredaSzarka Gábor – CsíkszeredaSzebeni Norbert – SepsiszentgyörgySzékely Árpád Levente – CsíkszentkirálySzékely Gyöngyvér – HomoródszentpéterSzékely Réka – CsíkszeredaSzékely Zoltán – CsíkszeredaSzirbik Imre – SzentesSzõke László – GyergyószentmiklósSzõnyi László – BudapestTánczos Ildikó – CsíkszentkirályTatár Zsuzsanna – BarótTiffán Zsolt – VillányTódor József Attila – KorondVárosi Könyvtár – SzékelyudvarhelyVeres Enikõ – KolozsvárVeress János – KovásznaVeress László – BudapestVíg Emese – KolozsvárWaum Péter – Székelyudvarhely

270

A Székely Könyvtársorozatban megjelent:

Székely népballadákMikes Kelemen: Törökországi levelek

Tamási Áron: Ábel a rengetegbenBözödi György: Székely bánja

Kányádi Sándor: Válogatott versekApor Péter: Metamorphosis Transylvaniae

Benedek Elek: Székely népmesék

Tamási Áron: Ábel az országbanZsögödi Nagy Imre: FöljegyzésekFarkas Árpád: Válogatott versek

Hermányi Dienes József: Nagyenyedi DemokritusTomcsa Sándor: Válogatott írások

Tamási Áron: Ábel AmerikábanBalázs Ferenc: A rög alatt

Király László: Válogatott versekSzékely népdalok

Kõváry László: Székelyhonról

Elõkészületben:Szabó Gyula: Válogatott novellák

Páll Lajos: Válogatott versek

Kiadja a Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2013

A kiadásért felel: Lövétei Lázár László,a Hargita Kiadóhivatal igazgatója

www.szekelykonyvtar.ro

Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájábanFelelõs vezetõ: Hajdú Áron igazgató