Mûvelôdés.roIsmét a világhálón!TusványosZetelaki EMIL-táborIPPART KárásztelkénSzilágyi DomokosverseirôlReményikés Németh László

LVII. évfolyam 2004. októberwww.muvelodes.ro

Tartalom

Sütô Ferenc: www.muvelodes.ro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Történetek egy-két teraszról. Vitanap a Kék Lagúnában . . . . . . 4François Bréda: A gól logoszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Zsidó Ferenc: Zetelaka: élet vagy irodalom? . . . . . . . . . . . . . . . . 9Balázs K. Attila: Írótábor utáni reflexiók . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Vári Csaba: Mire (volna) jó egy írótábor? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Szonda Szabolcs: Az irodalom helye Zetelaka történetében . . 11Fekete Hunor: Politizálni – de hogyan? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Gáspár Attila: Levél a szórványból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Boér Jenô: Horvát sors a mai Bánságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Gaal György: A Brassai-hét harmincötödszörre . . . . . . . . . . . . 19Kurkó Anna: Táncolni kell! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Nyulas Ferenc: Káli Napok – Káli Vigasságok . . . . . . . . . . . . . 23

GalériaMurad Betty: Túlélési tábor? IPPART, nyolcadszor . . . . . . . 24

EnciklopédiaPomogáts Béla: Lázadás és tragikum.

Szilágyi Domokos verseirôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Kántor Lajos: Reményik és Németh László . . . . . . . . . . . . . . . 29

Lapszámunkat az IPPART alkotótáborban készült munkákkalillusztráltuk

KÖZMÛVELÔDÉSIFOLYÓIRAT

A szerkesztôség:SZABÓ ZSOLT(fôszerkesztô)GÁBOR DÉNESMURAD BETTYSÜTÔ FERENCSZABÓ GÉZA

Postacím:400015 Cluj-NapocaP-øa Unirii Nr. 11., ap.7C.P. 201tel./fax: 00-40-264/591267

...honlap: www.muvelodes.roe-mail:muvelodes@internet.roBankszámlaszám:Redacøia MûvelôdésTrezoreria Cluj

RO23TREZ2165009XXX007054Lapszámunk támogatói:a Mûvelôdés- és EgyházügyiMinisztérium, a MûvelôdésEgyesület, valamint:

ISSN 1221-8693Készült a kolozsvári ATIDnyomdában

Szabó Vilmos: Madárijesztô

3

Újra a világhálón a Mûvelôdés! 1998-ban újdon-ságként adtuk hírül, hogy a lap ezentúl a világhálónis olvasható. Megjegyzendô, hogy akkoriban olyanmegilletôdéssel tekintettünk az új interaktív médi-umra, hogy kijárt neki a tulajdonneveket megilletônagy kezdôbetû. Azóta mindennapjainkba jócskánbeépült a világot egyesítô elektronikus hálózat, márómódinak számít a kapitális, csak egyszerûen net-nek/hálónak becézzük a három napját túlélô csodát.

Idôközben azonban a Mûvelôdés kezdeti lendü-lete megtorpant, azt a néhány feltett lapszámot ottlepte a virtuális por, s noha többen is jelezték, hogyszívesen olvasnák az ily módon könnyebben elérhe-tô kedvenc lapjukat, technikai okokból nem tudtunkfrissíteni. Egyrészt nem volt elegendô tárhely a hon-lapot tartalmazó szerveren, amennyiben ragaszkod-tunk – márpedig ragaszkodtunk – ahhoz, hogy a vi-lághálón olvasható forma azonos legyen a nyomta-tott változattal, másrészt pedig hiányoztak a számí-tógépes ismereteink a különbözô programok közöttiátjárhatóság megteremtésére.

A köznevesüléshez elegendô idô arra is jó volt,hogy a Mûvelôdés szerkesztôsége új erôkkel bôvül-ve – ezúton ajánlom az olvasók külön figyelmébeSzabó Géza új munkatársunkat és írásait, ugyancsakô lesz a lap internetes gazdája – válaszolni tudjon erégi-új médium kihívásaira. Ha a keresôablakba be-pötyögik a címet, egy barátságos hangulatú honlapvárja a böngészôt, és kínál az erdélyi magyar kultúrasajátos területeirôl – közmûvelôdési események, is-meretterjesztô írások a helytörténet, néprajz, mûve-lôdéstörténet, képzômûvészet stb. körébôl – olvasni-és néznivalót. Elôre kell bocsátanom, hogy jelenlegiállapotában a Mûvelôdés honlapja csupán vázlata aremélhetôleg hamarosan teljes mélységében mûkö-dô webhelynek. A különbözô menüpontok némelyi-ke nincs tartalommal feltöltve, de az alapvetô funk-ciót: a lap tartalmi és formai internetes tükrözését kétévfolyamra visszamenôleg ellátja, sôt a nyomtatástmegelôzve egészen friss eseményeket is bemutat.

De lássuk csak részletesen, mit is kínál vagy fogkínálni a www.muvelodes.ro.

A nyitóoldal az elmaradhatatlan Mûvelôdés-ma-dárral és az aktuális képzômûvészeti összeállításbólstílusosan kiemelt képpel a következô menüpontokatsorolja fel: Folyóirat, Könyvesház, Alapítvány, Galé-ria, Kiadványok, Rendezvények, Redakció, Fórum.Noha, mint említettem, nincs feltöltve egyelôre min-denik menüpont, elsô látásra akkor is kitetszik, hogya Mûvelôdés nemcsak egy folyóirat, hanem egy igensokféle feladatot ellátó intézmény is egyben.

Jelenleg a folyóirat pdf kiterjedésben tölthetô le ahagyományos megjelenéssel azonos tördelési formá-ban, a file viszonylag nagy terjedelme miatt eléggénehézkesen. A Folyóirat menüpont alatt azonban lefogunk mondani a formai megkötésrôl, cserében ak-tív szövegként kereshetô lesz a megjelent írásokminden szava és lényegesen csökkenni fog a megje-lenítési idô is.

A Könyvesház a könyvtárosok szaklapja, egybena Mûvelôdés melléklete, világhálós változata remél-

hetôleg segíteni fogja a fôleg kisebb és egymástól tá-vol esô erdélyi könyvtárak magyar könyvtárosait,hogy tudjanak egymásról, egymás tevékenységérôlés ezúton információt is cseréljenek. Ha kiteljesedikez a menüpont, itt is a pdf és az élôszöveges változategyaránt letölthetô lesz.

Az Alapítvány a háttérintézményekrôl: a Mûve-lôdés Egyesületrôl, a Brassais Véndiák Alapítvány-ról, valamint a Szentimrei Alapítványról szolgáltat(majd) hasznos információkat, elérhetôségeket, prog-ramokat.

A Mûvelôdés rovatai közül is megkülönböztetettfigyelmet és bánásmódot érdemlô Galéria a szépmû-vészetek tárházaként a honlapon is külön menü alattszerepel. Viszont itt nemcsak a lapban szereplô kép-zômûvészek munkái és az ôket méltató kritikákszemlélhetôk meg, hanem a Mûvelôdés mint prog-ramszervezô intézmény által Erdély-szerte bemuta-tott, hamarosan a 300-as sorszámot is elérô kiállítás-sorozat újabb állomásairól is olvashatunk.

Új arc, új intézmény, újabb érdekes és hasznostartalom. Ez a Mûvelôdés könyvkiadással foglalkozóprofilja. A helytörténet és a képzômûvészet ritkasá-gai immár könyv alakban is várják az olvasót. A vi-lágháló mint szélesebb publicitást nyújtó tér bizo-nyára elôsegíti majd a kiadó, a könyvek és az olva-sók jobb egymásra találását.

A legaktívabb része a webhelynek kétségkívül aFórum. Ide egy rövid bejelentkezô kitöltése után lép-het be a böngészô, és hozzászólhat az épp aktuálisvitatémákhoz, új témákat javasolhat, kifejtheti véle-ményét a nagyon tágan értelmezett közmûvelôdésiszféra bármely kérdésérôl. A használati szabályzataz internetes fórumok immár kiforrott etikája.

E bemutatót azzal zárnám, hogy sokáig fenyege-tésként éltük meg a webre való visszavonulást, úgytartottuk, ha netán elfogyna a támogatói jóindulat éskifizethetetlenné válnak a nyomdaszámlák, mint fel-legvárba a világhálóra húzódunk vissza. Most, bármegnyugtatónak korántsem mondható a Mûvelôdéshagyományos formában történô megjelentetésének aperspektívája, mégis gazdagodásként könyveljük el,hogy a mindent behálózó világméretû információ-áradat egy kis csomópontját mi tölthetjük fel mind-annyiunknak kedves tartalommal.

SÜTÔ FERENC

www.muvelodes.ro

4

Onagy Zoltán: Az internet, hölgyeim és uraim,mindenen túllép, mindent túlhalad. Akármennyirefurcsa: az internetes irodalom mindig naprakész:közvetít, naponta találja meg a feladatát és a dolgát.Ezért gondoltuk ki, hogy minden olyan irodalmi ta-lálkozón, amirôl érdemes beszélni, legyen jelen egyTerasz-tudósító. Ami este kilenckor befejezôdött, ar-ról éjfélkor fent volt a neten a tudósítás. Ez a titka ésez a sikere is ennek a bulinak. (Tapsot vártam volnaerre...)

Szabó Géza: Elnézést, egy tréfás megjegyzés: arendezvényeken néha már szóltak a tudósítónak,hogy másnap reggel esetleg meg fogják verni.

Onagy Zoltán: Persze, de ez mellékes. Ami fon-tos: mibôl lehet az ilyen jellegû munkát elvégezni,mibôl lehet irodalmat csinálni? Pénzbôl. A Teraszúgy indult, hogy annyi pénze van – nem látszik kibelôle. Nekem heti 250 ezer forint honoráriumkere-tem volt, ennyit oszthattam szét, de volt olyan esetis, hogy 300 ezerig is fölmehettem. Ötezer forintot fi-zettem cikkenként, tehát ki lehet számítani, mennyianyagot tudtam felvinni a netre, és mennyit tudtammegrendelni.

Volt pénz, tehát kitaláltam a Trinapló-játékot is,ami annyiból állt, hogy három magyar író (lehetôlegegy határon túli és egy nô a hazai mellett) napontaírt egy fantasztikus vagy kevésbé fantasztikus cik-kentyût. Nyolc rovatom volt a fénykorban, aztánmost már egyre kevesebb, mivelhogy nincs fénykor,

mint 2002-ben. Rengeteg napi hírt tudtam közzéten-ni a világhálón, hírek után is tudtam fizetni, a hír-kommentátorokat is fizettem. 24 órákat dolgoztamnaponta, aztán késôbb Géza is 24 órákat dolgozott asaját placcán. Akkor határoztuk el, hogy kiépítünkegy bázist, amellyel az egész magyar irodalmi préritle lehet fedni. Persze, ez nem igaz, illetve képtelen-ség. De amit csak lehetett, ahhoz odakaptunk: iroda-lom, irodalomtörténet, kritika, napi dolgok – ezeketa szálakat követtük. Pesten 10-15 állandó munkatár-sam volt. Többek között olyan zseniális szerzôk,mint Karafiáth Orsolya vagy Grecsó Krisztián.

Mindez gyönyörûen ment, míg volt pénz. Az volta terv, hogy két évig megnyomjuk, mi leszünk a leg-szebbek, a legjobbak, és akkor megpróbálunk a kul-turális minisztériumtól pénzt szerezni. Ez nem jöttössze. A Litera közben kitalálta magát, ugyanazokata rovatokat csinálta meg, és szédületes irodalmi száj-tot hozott össze. Ugyanazokkal az emberekkel dol-gozik, akiket annakidején én etettem.

Most vissza a naprakészséghez! Mert az irodalommégsem naprakész valami. De a kortársakról többetkell tudnunk, mint ami kiszûrhetô a prózájukbólvagy a lírájukból. A tudósító elment a bemutatóra,megírta sokszor azt is, hogy elmaradt ez-az, netán akönyv sem jelent meg stb.

Míg el nem felejtem: én voltam a pályázatokértfelelôs szerkesztô. Olyan pályázatokat is szervez-tünk, mint A talibán álma. Ki akartuk kerülni a poli-tikát, de az ilyen címek iszonyatosan jók voltak.Mintegy háromezer pályamû érkezett be az évek so-rán tizenegy nagyobb pályázati blokkban. Az egyiklegérdekesebb pályázat a helyszíni volt, akkor mû-ködött legjobban a Terasz irodalmi szekciója. Azótais visszajárnak az emberek ezekre az anyagokra.Akik valamikor olvasták a helyszíni pályázati anya-gokat, most, évek múlva is rákattannak minderre.Továbbra is legalább heti ezer olvasója van a régihelyszíni pályázatoknak... Meghökkentô a jelenség,mivel ezek az írások, ezek a tudósítások az aktualitá-suk miatt voltak valamikor fontosak.

A kis erdélyi csapat is a helyszíni pályázatoknáldobbantott. Persze, már elôbb is kaptam innen tudó-sításokat, de a derékhad a helyszíni pályázatkiírásután jelentkezett. Fantasztikus anyagok! Épp mosttárgyalunk Böszörményi úrral, és úgy néz ki, hogymindez kötet formájában is meg fog jelenni.

Nagyon mozgékony, hiperaktív csapat jelentke-zett Erdélybôl, óriási anyagmennyiséggel. Hetentefrissítettem ezt a blokkot, Erdélybôl – Erdélyrôl cím

Történetek egy-két teraszrólVitanap a Kék Lagúnában

Bogdán László, Farkas Wellmann Éva, Király László, Elek Tibor,Fodor Sándor

2004-ben a zetelaki írótáborban az irodalmi lapoké és mellékleteké volt a fôszerep. Ezen belül augusz-tus 19-én internetes lapok is bemutatkozhattak. A magyarországi Terasz.hu, illetve kistestvére, az ErdélyiTerasz közös mûsorban lépett fel – válogatott közönség elôtt. Onagy Zoltán író, a Terasz irodalmi szekció-jának fôszerkesztôje és Szabó Géza, az Erdélyi Terasz mindenese rövid elôadást tartott, majd a meghívot-tak (Balázs K. Attila, Bálint Tamás, Márkus András, Nagyfalusy Tünde, Vári Csaba) felolvasták mûveiket– és következett a vita. Az anyagok szerkesztett, rövidített változatát közöljük, illetve az összeállítás utánkövetkezik a reflexió-blokk, néhány jegyzet arról, milyennek látták íróink-költôink-alkotóink az írótá-bort, milyen szerepet szánnak (vagy nem) ennek a fontos rendezvénysorozatnak.

5

alatt, ami most már több millió karaktert számlálóanyag. Javasoltam Gézának, hozzunk össze valamiönállót, erre az anyagmennyiségre építve. (Akkor ômég a Korunk szerkesztôje volt, de onnan nemrégügyesen kigolyózta magát.) „Álljatok neki – mond-tam. Publikációs lehetôség, felület, tudunk csinálniegy leágazást, ez lehet az Erdélyi Terasz.” Illetve ele-inte nem is ez volt a neve...

Szabó Géza: Ha többet gondolkoztunk volna,ügyesebbek lettünk volna, a bonyolult domain-névis másként nézett volna ki.

Onagy Zoltán: Nincs ezzel semmi gond. Amit aköztudat elfogad, az rendben van. Az a baj, hogy azErdélyi Terasz most döglôdik egy kicsit. De mostnem temetésre jöttünk. Ha visszatérünk idôben, ak-kor ott tartunk, hogy volt egy Szabó Géza, aki körbe-trombitálta Erdélyt, hogy fiúk-lányok van egy ilyenpublikációs lehetôség, pénzre nem számíthattok ele-inte, de talán majd az is akad. Ezt persze ki kell kala-pálni valakibôl, valahonnan. Valami volna még, amita Teraszról el kellene mondanom?

Sántha Attila: Szerintem Géza is mondja el az Er-délyi Terasz történetét.

Szabó Géza: Még mielôtt ennek a kérésnek elegettennék, egy kérdésem volna, a célszemély pedigOnagy. Mindannyian tudjuk, hogy az általad olysokszor emlegetett helyszíni pályázatok háromne-gyede (ha nem több) Erdélybôl érkezett. Magyaror-szág nagyon hallgatott – hogy finoman fejezzem kimagam. Budapesten irodalmi Nobel-díjasok fellépé-sérôl, felolvasóestjérôl a kutya sem írt...

Onagy Zoltán: Kivéve a Terasz.Szabó Géza: Errôl beszélhetnénk, de inkább ne

most. Kérdésem arra vonatkozik: mibôl fakad a tu-nyaság odaát, illetve minek tulajdonítható a viszony-lagos mozgékonyság ideát?

Onagy Zoltán: 1989-ben, a rendszerváltást követô-en azonnal rájöttek, hogy irodalom, mint tényezô:nincs. Valami pénzkeresô foglalkozást kell választani.

György Attila: Érdekes, kielégítô elôadást tartot-tál, Onagy Zoltán, az internetes portál lényegérôl,naprakész jellegérôl. Mind igaz és nagyon fontos,amit elmondtál. De hiába jó a piaca egy ilyen portál-nak, nektek is megszûnt a hátatok mögötti tôke,

vagy legalábbis egy része kivonult, és ezért ellehetet-lenült az egész lap. Mégis: ilyen helyzetben mi a ki-út? Említetted, hogy hetente csak a helyszíni tudósí-tásokra ezren kattintanak rá. Ez piaci tételekbenmérhetô publicisztikai tevékenység! Ami reklámho-zadékot jelenthet.

Sántha Attila: Ezt kiegészíteném annyival, hogypéldául a Transindex lassan önfenntartóvá kezd vál-ni, egyre nagyobb a saját bevételük is.

Onagy Zoltán: Ezt – és itt ismét magamról, ma-gunkról kell beszélnem – nekem kellett volna kitalál-nom. Hogyan jut támogatáshoz a Terasz? Mert amikorkicsúszik alólunk a heti nettó 250–300 ezer forint, akkorlennie kellene valami alternatív pénzforrásnak...

György Attila: Másik felvetésem sokkal inkábbvirtuális okoskodás. Te azt mondod, hogy hoztadSzabó Gézát, és ô nagyot lendített a Teraszon, denem tudod pontosan, mi volt ennek az oka.

Onagy Zoltán: Én így tudom ezt, így látom. Hihe-tetlenül izgalmas ez a terület.

György Attila: De mitôl izgalmas? Most nem di-csérni akarom Gézát, de azt hiszem, hogy a te nyerôhúzásod vele abból állt, hogy neki rengeteg ismerôsevan, azoknak pedig újabb rengeteg kapcsolatuk van.A Terasz.hu-ra vagy az Erdélyi Teraszra, függetlenülattól, hogy egyetértettek-e a tartalommal vagy sem,mindenképp rámentek az emberek, csak azért, hogylássák, mit ír Onagy vagy Géza vagy NagyfalusyTünde...

Onagy Zoltán: Nem ismertem ôt, nem tudtam,mennyi ismerôse lehet. Én csak az anyagokat ismer-tem. Ezekbôl többé-kevésbé kiderül, hogy mi van aháttérben.

György Attila: A tehetséges embernek több isme-rôse van, mint a tehetségtelennek.

Onagy Zoltán: Ez a kis csapat a kezdetektôl ottmozgolódott a Terasz körül, és a Trinapló-szerzôkegy-egy napi termésébôl ki lehetett hámozni, kinekmi a véleménye Erdélyrôl, a világról, hogyan látják akörülöttük lévô valóságot, hogy nézik az irodalmi éle-tet, a nyomorúságot. Géza meg kis csapata (ezt a tár-saságot rajta keresztül ismertem meg) már a Trinaplóidejében belésodródott ebbe a munkafolyamatba.

György Attila: Volt egy jó szerkesztôség: önma-gában véve, teljesítményét és tartalmát is tekintve jólap alakult ki. Nem értem, miért nem lehet az ilyes-mit piacossá tenni.

Onagy Zoltán: A fônök azt szerette volna: mi ta-láljuk ki, hogyan lehet piacossá tenni. Az pedig egymásik mezô.

Szabó Géza: A ti dolgotok az, hogy írjatok, a szer-kesztô feladata az, hogy összerakja a lapot, a pénzt amarketinges kellene hozza a házhoz. Az Erdélyi Te-rasz fô hiányossága az volt, hogy nem akadt egy re-álember, aki felhajtotta volna a pályázati pénzeket,aki addig nyomult volna, míg azt mondják: inkábbadjuk a summát, csak tûnj már el!

Demeter Szilárd: Egyike vagyok azoknak, akiknaponta visszajárnak a Teraszra és az Erdélyi Te-raszra. Jó buli volt az ErTe, és erre a kijelentésre ala-pozva szeretném kérdezni, hogy jó buli lesz-e...

Szabó Géza: Szilárd kijelentését kissé átfogalmaz-nám: szép volt az Erdélyi Terasz. Ám mielôtt az újra-indulás gyönyöreit ecsetelnénk, elmondanék néhánygondolatot egy nyomtatott lap, a Mûvelôdés kap-csán (amelynek újabban szerkesztôje vagyok). Miveljelen beszélgetésünk fôleg az internetes létforma ré-

Sántha Attila

6

tegeit érinti, innen indulnék, éspedig azzal a bejelen-téssel, hogy elkészült a kolozsvári folyóirat honlapja.

Évek óta figyelem az erdélyi magyar irodalmi,kulturális lapok prérijét, s hümmögtem-hümmöghe-tek eleget, hogy lám, ennek sincs honlapja, annaksincs. Vajon miért? A szerkesztôségek legnyomósabb-nak tûnô érve nyilván az, hogy az internetes jelenlétmiatt csökkenhet a nyomtatott változat keresettsége.Nagyon halkan említem – és idézôjelben – ezt a fene-nagy keresettséget, hiszen nem több tízezres tételek-ben utazunk. Csak nem volnánk kicsinyesek?!

Megadatott számomra a lehetôség, jelen voltam,amikor 1997–1998 körül a Korunk eldöntötte, hogyfellép a világhálóra. 2000-ig csak egy-egy írást linkel-tünk be (a nyomtatott lapot féltve), de a viszonylagrövid idô alatt meg tudtuk gyôzni a lap vezetôit,hogy minden egyes írást hozzáférhetôvé kell tenni avilághálón – a megjelenés után legtöbb egy hónaposkéséssel. (Mindezt jelenlévô barátunk, Demeter Szi-lárd valószínûleg ugyanígy mondaná el.)

A legjobb példa tehát a Korunké: nem, nem csök-kent a nyomtatott lap példányszáma a virtuális je-lenlét miatt. (Gondolom, ezt a jelenséget a Vára-dosok hasonlóképpen tapasztalják.) Az alternatív,újfajta jelenlét viszont jelentôs olvasótábort hozott.Aki nem hiszi, járjon utána: mérhetô adatok, kimuta-tások, grafikonok bizonyítják ezt. Nem Erdélyben –és nem Magyarországban, hanem országokban, kon-tinensekben kell gondolkodnunk... mert a hálónmindent nyomon lehet követni: területi bontásban is,idôsíkon is.

Réges-rég lejárt az analóg korszak. Egyre na-gyobb teret hódítanak a digitális csecsebecsék. Halapjainkat szinten akarjuk tartani, ha nem akarunkkilógni a virtuális sorból, akkor jelentôs szemlélet-váltásra volna szükség. Ne használjunk durva kifeje-zéseket, ne vádoljuk a honlap nélkülieket lustaság-gal, de a hanyagsággal és a bûnös nemtörôdömség-gel mindenképp összefüggésbe hozható nevük. Je-lentôs lapokról van szó, ám ne mutogassunk ujjal –reméljük, mielôbb felébrednek Csipkerózsika-ál-mukból.

Örvendetes, hogy a Székelyföld legfrissebb pél-dányai felkerülnek a netre, ám sajnos a szerkesztôkmindössze ízelítôként mutatnak meg valamennyit alapból. Persze, az online megrendelési lehetôség ezt

akár érthetôvé is teheti, de legyünk komolyak: óriásibevételtôl fosztaná meg magát a szerkesztôség, hakomoly archívumrendszerben minden írást elérhe-tôvé tenne a világhálón? Lehet.

Mivel érvelhetnek még azok, akik vonakodnak azinternetes jelenléttôl? Nincs pénz – tudjuk. Persze,persze: egy honlap kidolgozása sokba kerül. Csak-hogy: a pont-ro végzôdésû domain levédésén és atárhely (ki)fizetésén kívül mi kerülhet még pénzbe?Nyilván a virtuális lap megtervezése, a programmegírása. Mindez nem több 20 millió lejnél! 700amerikai dollárnak megfelelô összegrôl beszélünk.És ebbôl is jócskán lehet spórolni, ha a szerkesztô-ségben akad egy-két fiatal, aki megírja a honlap kód-jait. Nem ördöngösség: másfél hónapja dolgozom aMûvelôdésnél, és egy informatikus segítségével si-került felépítenünk a virtuális oldalt. Akárki megte-heti ugyanezt, mindössze akarni kell.

És azok, akiknek van már honlapjuk, ôk is to-vábbléphetnek, állandóan fejleszthetik azt. Akineknincs archívuma, pótolja hiányosságait, akinek nincssaját fórum felülete, vakarhatja a fejét stb. Elvégre er-rôl szól az internet: több, illetve másabb, mint a reá-lis leképezôdés. A fórum azonnali visszajelzési lehe-tôséget kínál a látogatóknak, kialakulhat a vita, amiolyannyira hiányzik közéletünkbôl. Mindenféle köz-életünkbôl hiányzik ez, a politikaitól kezdve el egé-szen az irodalmiig. Mert a szabadságosdi nevû össz-társadalmi játékban igencsak belejöttünk abba, hogya meggyôzés helyett állandóan csak kijelentünk. Er-re is jó lehet az internet: kissé megváltoztathatjaszemléletmódunkat.

Ilyen szempontból nézve a dolgokat, az ErdélyiTerasz szerepét pozitívnak ítélhetjük meg: olyan(szerintem butácska) kérdésekrôl is vitázhattak azona felületen íróink, költôink, kritikusaink és irodalom-barátaink, mint például az éhezés. Emlékezetes volt,ha csak ezért lett volna az a sarok a világhálón, akkoris megérte.

Itt illik köszönetet mondani Onagyéknak, a„nagy Terasznak” a felkínált lehetôségért, az ingye-nes (és digitális, de eszmei értelemben is korlátozá-sok nélküli) felületért, ugyanakkor meg szeretnémköszönni mindazoknak, akik kitartottak az ErTemellett, honorárium nélkül is írtak nekünk. Nem,nem szeretnék rossz szájízzel emlékezni azokra, akikvállvonogatva és idônap elôtt leléptek, illetve azokrasem, akik azzal vádoltak, hogy veszni hagytam azügyet. Visszavárjuk ôket az új ErTe oldalain.

Nem szeretnék nosztalgiázni, sok szót fecsérelnierre a hamvába holt kezdeményezésre, beszéljenek azeddigi eredmények, és aztán ôsztôl remélhetôleg azújakat is felmutathatjuk. Bizonyára sokan tudnak márróla, hogy az EMIL és az Erdélyi Terasz nemsokáraközös honlapon, egymást erôsítve fog megmutatkoz-ni a világhálón. Az ErTe megtartja néhány régi rova-tát, mindenekelôtt a Napi Gonoszt, a Vita-Min-t, a kri-tika- és recenzió-szekciót, de felélesztjük a leglátoga-tottabb egységeket is (BalkánTerasz, Netorika).

Onagy Zoltán: Mondjad már! Mondd már el ne-kik!

Szabó Géza: Igen, Onagy azt szeretné közölni atisztelt publikummal, hogy ô találta ki a Napi Go-nosz rovatcímet – mi csak gonoszkodtunk szorgal-masan.

Ez a szerkezet, amit az elôbb felvázoltam, elsô-sorban az áttekinthetôséget szolgálja. Természetesen

Szabó Géza, Onagy Zoltán

7

lesz fórumunk, ahol minderrôl, a döntések helyesvagy elhibázott voltáról, az írások minôségérôl, illet-ve az elvárásokról és igényekrôl vitatkozni lehetmajd (akár teljes anonimitásban is).

A portré-oldalt áthelyezzük az EMIL szárnyaialá, hogy ott a szervezet tagjairól ne csak egy lista le-gyen elérhetô, hanem mindez élônek tûnjön. A kö-zös honlap továbbá friss irodalmi információval fog-ja bombázni látogatóit, a rendezvényekrôl nemcsakírni fogunk, hanem idôben be is fogjuk harangozniazokat. Az ösztöndíjak, irodalmi pályázatok felkuta-tása és rendszeres tálalása révén minél több fiataltszeretnénk becsalogatni ebbe a hálóba.

De ez már a jövô, amirôl nem beszélni kell, ha-nem megvalósítani. Számítunk önökre, számítok rá-tok. Köszönöm.

György Attila: Mivel Géza említette a Székelyföl-det, elmondanám, hogy az online megrendelés igen-csak fontos. Nem akarom azt, hogy ami internetenvan, azt eleve ingyenesnek fogják fel a fogyasztók, alátogatók. Nem szeretem azt, ami ingyenes!

Szabó Géza: Tökéletesen igazat adok neked, márcsak azért is, mert mérvadó nyugati lapoknál beváltgyakorlat ez. Ôk még annyit sem kínálnak fel, mintti. Ott mindenbôl, amire rákattintasz, kapsz öt sort,és ha tovább szeretnél haladni, ha érdekel a téma,meg kell vásárolnod a cikket. Ilyen szempontból aSzékelyföld rendszere tökéletes, és mint úttörô, ez alap minden tiszteletet megérdemel. Ez a jövô, azon-ban ha a hazai valóságra gondolunk, akkor hamarrájövünk, hogy kevesen tudnak eleget tenni az on-line megrendelési követelményeknek.

György Attila: Oldja meg a gondjait.Szabó Géza: Nyilván, akkor elmegy a mezei olva-

só, és megveszi a standon a lapot. De ha neki épp azinternetes változatra volna szüksége, nem biztos,hogy meg tudja vásárolni (és nem elsôsorban a pénz-ügyi vonatkozások miatt). Ráadásul tényleg nemvesztenétek túl sok pénzt a teljes körû internetes je-lenlét miatt.

Demeter Szilárd: Attila, gondold végig, hogyminden folyóirat támogatásokból tartja fent magát.Az Illyéstôl és még valahonnan kap valamennyipénzt, húszszorosan kihozza – nem terjeszti. Ez ne-ked marketing?

Szabó Géza: Bizonyára rossz helyen tapogató-zunk, mert nem a Székelyföldrôl kellene így beszél-nünk.

György Attila: Szilárd, mondd ezt a Korunknak,légy szíves!

Sántha Attila: Arról is említést kell tennünk, hogyaz év elején pályáztunk az EMIL és az Erdélyi Teraszközös pályázatot nyújtott be az IHM-nél. Közös hon-lapot állítanánk össze, ami egyfajta adatbáziskéntfog mûködni. Az erdélyi írókról fog szólni ez a hon-lap, de az élô irodalom is benne lesz, illetve az iroda-lomról szóló beszéd is. Az EMIL egyáltalán nincs ab-ban a helyzetben, hogy a tagok egymást nem támad-ják. Amit a Teraszban jónak láttam: függetlenül attól,hogy milyen nagy névrôl volt szó, ha valami hülye-séget mûvelt vagy mondott, azonnal kitámadták.

Onagy Zoltán: Regisztrálták, leírták a tudósítók,amit láttak, amit hallottak egy-egy rendezvényen.

Sántha Attila: Egyetlen kikötésem volt az ErdélyiTerasszal való közremûködés kapcsán: ezt a kritikailendületüket ne veszítsék el a továbbiakban. Ha sajátmagunkat ajnározni szeretnénk, abból semmi jó nem

lesz. Kell egy ilyen watch-dog mögöttünk!Szabó Géza: Azért kerestél meg minket. És még

valami: a kritikai hangvételt kiegészíti az is, hogyakárki, aki jó szöveget ír, felkerül a honlapra, függet-lenül attól, hogy kirôl van szó. Nagyon sajnálom,hogy nincs jelen Szôke Mária, mert elmondanám ne-ki: ahogy eddig közöltük jó írásait, ezentúl is közöl-nénk, ha megüt egy bizonyos mércét.

György Attila: Mi nem bánjuk, hogy nincs itt!Szabó Géza: Amint egyszer EMIL-hatalmi vona-

lon Sántha Attila vagy bárki azt találná mondani,hogy X vagy Y nem mutat jól a honlapon, veszem akalapomat, és lelépek.

Dénes László: A Várad életében érezhetô lökéstjelentett az, hogy a lapnak elkészült az internetesváltozata. Addig, amíg másfél éven keresztül kétha-vonta megjelent 300–350 példányban a folyóirat, s aterjesztés olyan volt, hogy kézrôl-kézre járt (mégprotokoll-példányok sem jutottak el a különféle mû-helyekbe, szerkesztôségekbe – a Kárpát-medencé-ben), addig gyakorlatilag ezt a lapot nem ismertesenki. Megjelent egy-két hír a napisajtóban magáróla megjelenésrôl, de nem lehetett tudni, mi van ben-ne, és hogy az érdeklôdô belenézhessen, ez a lehetô-ség nem adatott meg. A világhálós jelenléttel hirte-len kitágult a szûk kör, amiben magunk körül forog-tunk. Megkeresések, válaszok, reakciók, kéziratokérkeztek. Más kérdés az, hogy valóban jár ezzel anetes jelenléttel egyfajta pluszmunka, nyûg, pluszki-adás, ám a hozadéka hasznos. Nem hiszem, hogypéldányszámcsökkenéstôl tarthatnánk, hiszen hovacsökkenhetne egy olyan folyóirat példányszáma,ami már 350-nél tart?! Aminek az elôállítási költsége-it az önkormányzat vagy az Illyés Közalapítványvagy a Communitas Alapítvány amúgy is állja...

Szabó Géza: Vannak ilyen félelmek, nem kitaláci-ókról van szó. Jelen voltam olyan szerkesztôségigyûléseken, ahol lehetôségként ez felmerült.

Dénes László: Mivel a napisajtóban, a piaci sajtó-ban is otthonosan mozgok, elmondhatom, hogy a10-20 ezer példányszámú lapoknál valóban számítaz ilyesmi. Másrészt Romániában még mindig olyana helyzet, hogy a számítógéppel való ellátottság, abekábelezés foka és az internetezési lehetôség neméri el azt a szintet, hogy potenciálisan azt lehetnemondani: jelentôs konkurencia az internet. Az inter-

Bogdán László

8

netes sajtófogyasztók munkahelyeken üldögélnek,ráérnek. Nem otthon olvassák az internetes irodal-mat, mert ott a rácsatlakozás pénzbe kerül. A félelemanekdota-szerû: nehogy az történjen (mégis), hogy alapgazda egy adott pillanatban azt mondja: neki anyomdai elôállítás túl borsós, s ha már úgyis odafentvagyunk az interneten, akkor csináljuk meg ezt a la-pot csak virtuálisan.

Szabó Géza: Ha jól értem, Dénes László mondani-valójának is az a lényege, hogy a netes jelenlét nemcsökkenti az olvasóközönséget, hanem egy újabbatvon be a régi (vagy egy másfajta) körbe. Ezt legutóbbA Hétnél tapasztaltam. A szerdán megjelenô anya-gok vasárnap kerülnek fel a netre. A fórumon leg-többen amiatt panaszkodtak, hogy milyen pocsék eza honlap, kriminális a pofázmánya. Eljöttek Erdély-be, megvették a lapot, és azonnal beírtak a fórumra:ez tetszik! Vagyis: utólag látták a nyomtatott válto-zatot, az internetes változat hozta meg az étvágyu-kat, olyannyira, hogy most már azt mondogatják:igen, ebbôl kérünk! Ez kettôs játék.

György Attila: Azért A Hét sem rak fel mindent avilághálóra!

Szabó Géza: Attila, hidd el, minden egyes cikkodafent van, én töltöttem fel.

Gergely Edit: Valamirôl eddig senki sem beszélt.A Teraszon nem jelent meg irodalom.

Szabó Géza: Az Erdélyi Teraszon viszont igen. Arendkívül népszerû vers- és novellapályázat errôlszólt: új, friss tollakat kerestünk (és találtunk is).

Gergely Edit: A pályázat az más dolog. De mi-lyen elv alapján kerül fel irodalom a honlapra?

Szabó Géza: Akár olyan rendszert is kitalálha-tunk, mint amilyen az Elsô Közlés. Majd jöjjenekhozzánk a nyomtatott irodalmi lapok és mellékletekszerkesztôi, s kérdezzenek meg bennünket, hogy XYversét, novelláját közölhetik-e, engedélyezzük-e.Szilágyi István volt az egyetlen, aki megkeresettilyen ügyben. Bejött egyszer a Korunkhoz, és aztmondta: meg kellene beszélnünk, hogy ami az Erdé-lyi Teraszon megjelent, abból a Helikon átvehet-e. Ajó, a virtuális környezetben élô írásokra a nyomtatottlapok is vevôk.

A gól logoszai

A III. Zetelaki Írótáboregyéni jegyzôkönyveibôl

Sülnek a kemény nyársakon a friss malacok... Ro-pogós lesz? Ropogós! Barbarossa nagyon izgatott,itt-ott föltûnik, kuktasapkája lecsúszik, fölhúzza... Ittis Márkus – ott is Márkus! A kicsi Márkus meg... se-hol! Valami udvarhelyi csajnak meséli Dosztojevsz-kijt. Kara legyint, aszongya: Hegellel nem lehet ha-lászni... sem vadászni! Hegellel csak lefeküdni lehet,csak bubukálni lehet... s azt is egyedül – de hát nekiitt van Noémi! Most jött haza az Überallesbôl – ésvégleg! –, mert jobb Zetelakán egy Kara, mint Düs-seldorfban egy fácán! Avagy: kituggya – teszi hozzáKara... Hogy mondtad?! – csattan föl a Jövendô Ara,Kara Arája, s ad neki egy finom, egy pici, egy édes-kicsi pofot, egy pofit, egy poficillint, mondhatnók,amit megirigyelhetne minden jövendô Vôlegény,még ha költô is netalán az istenadta.

Jánosaink legnagyobb Jánosa viszont hic et hunchatározza el, hogy kivilágos kivirradtig iszik holtig-holtomiglan a zetelaki, csabakirályfis-csillagos éjsza-ka leghangulatosabb, igazi korcsomájában, ami megis történ, sok-sok számára ismeretlen hallgató és nó-tacsokor meg Mózsiék, a Kéményseprô, a Postás és aTraktorista meg egy Barát vállán, vodka, konyak,sör-bor-pálinkával a hátuk megett. „Én csak egy ko-lozsvári költô vagyok” – mutatkozik be a Bufetbenasztaltársainak OJD. „Valami írószerûségek vannakitt” – szólt oda Mózsi reggel a vadásznak, aki, mie-lôtt kiment volna az erdôre lepuffantani a medvét,még bedobott egy finom kávét és egy jó szíverôsítôt– a köményesbôl.

Tibi a futballmeccsre készülôdött fôleg, s mondta,hogy: ejnye-bejnye, a Filológián ki kell hirdetni egynagy, szép, színes plakáttal, hogy van a Zetelaki Író-tábor, és hogy mikor, és hogy kik jönnek, de ezt aSánthát már nem érdeklik a filologinák, mer már ôbé van biztosítva Szerénykével, jön a lagzi, s nemkell semmi plakát a Kolozsvári Bölcsészkaron, meruccse jönne el senki, s különben is inkább esküvôimeghívót nyomtatunk, minek is annyi nô nektek,mert úgysem becsülitek meg ôket, különben sincspénz, mert a minisztériumok nem adnak szubvenci-ót, csak Böszi és Márkus. S aztán jött Szidi és Andi-ka. Ihaj-csuhaj!

Feri... hol volt, hol nem volt... ügyeket intézettCsíkszeredában, írókat szállított, ô volt a sofôr, sközben írta a regényét, ô, Cimmerfráj, s örvendetterôst, hogy bejutott a színház-tudományira, lesz be-lôle kritikus, meg ki tudja még mi, nem mint... akikapusként úgy kificamította a lábát, hogy még hete-kig sem felejtette el Zetelakát, miközben nekilátottnegyedik „rexista” lírai kötetének a meginspirálódá-sához.

Attila megint megesküdött, hogy ô itt és most apénzügyekért fôbelövi magát – Mózes pedig csodá-latos mód nem szivattyúzott annyit, mint általában...

Déneslaca bemutatta a legizgalmasabb (és éppezért a legismeretlenebb) irodalmi oldalakat... ame-lyek persze hogy a vásárhelyi meg a bukaresti napi-lapokban jelennek meg. (Hol is másutt?) Avagy azEchinoxban? És bizony Muszka is ott volt, de hol

György Attila, Dénes László

9

volt Melinda? Meg Noémi? (Nem a Karáé!)Böszi mindenkivel beszélgetett... mindenkit meg-

hallgatott, mindent elintézett.Márkusnak elromlott az autója, s vonattal kellett

azt elszállítani Bécsbe... Bözsefalvára így érkezettgyalog az Úr prófétája, s aztán fölzarándokolt Kin-cses Kolozsvárra. Beke Miki meghívta az összes írótBukarestbe, s mondta, hogy lesz ott nagy irodalmimozgás és kutyavásár, s Karát meg Franszoát elvittefutballmeccsre. Ott aztán (Kovács) Feri, miután ka-pus volt... lôtt egy förgeteges, egy konzseniális, egymumicillines... gólt!

FRANÇOIS BRÉDA

Zetelaka: élet vagy irodalom?Kis lírai körültekintô

Elöljáróban csak annyit, hogy az eddigi mindhá-rom zetelaki írótáborban ott voltam, és ott leszekezentúl is. Ez, gondolom, feljogosít a makogásra.

A tavalyi események közül a foci (megnyugtató-an nem értünk a laszti rúgásához), a hargitai kirán-dulás és Márkus Barbarossa János csukája volt a leg-érdekesebb. Idén szintén a foci (nem fejlôdtünk), amalacsütés, az apró kis botrányok sora, illetve a für-dôzés jelentette a fénypontot. Igen, némi kis iroda-lom is elôfordult, szerencsére, nem több mint, amitaz ember mája 35 fokos melegben, két sör után elbír.Valahogy az volt az érzésem, hogy írótábor ide vagyoda, elsôsorban nem az irodalomé a fôszerep, s hogyez csöppet se baj. Sôt. Úgy tûnt, többségünk megpró-bálja elhessegetni még a gondolatát is az irodalom-nak, és hogy nagyon jól tudja, miért teszi ezt. Kis túl-zással élve: az írótábor sikerét irodalommentességeadta. Az elsô két napon még felmerültek az írók sajá-tos problémái, az anyagi gondok, a kiadók marhás-kodásai, a terjesztés nehézkes volta, de ezek már

annyira lerágott csontok, megoldásukhoz pedigolyan rég nem jutunk közelebb, hogy idén már nemis tudták lényegesen felkavarni a kedélyeket. Elsír-tuk bajainkat, tudtuk, hogy ez nem segít, de jólesett,aztán nagyokat zabáltunk, ami szintén jólesett. Nehiggyék, nem akarok bagatellizálni. Kikapcsolódnimentünk, és ez, hálistennek sikerült. Számomra alegszebb nyári napok voltak. Fôként akkor örültem,amikor egy-egy újabb fajtársról sikerült kiderítenem,szerencsére nem csupán irodalomról lehet vele be-szélni.

Ami a tábor tematikáját, az irodalmi lapok hely-zetét és szerepét illeti, nem tûnt túl izgalmasnak,hisz – a járulékos csemegéket leszámítva – nem tu-dott túl sokat nyújtani. Az erdélyi lapokat, azokszerkesztôit, a szerkesztôk esztétikai, politikai, filo-zófiai, vallási nézeteit, valamint a nôkhöz és a fut-ballhoz fûzôdô viszonyát fajtársak között már na-gyon jól ismerjük, ilyen értelemben a dolog belterjesvolt. Persze, azért jó volt látni ôket, meghallgatniegy-egy újabb írást. Néhány irodalomtörténeti érde-kességet, pletykát föl lehetett szedni, infókat arranézve, hogy miért halt el a Forrás-sorozat, mikéntgondoskodott Balogh Edgár a fiatal Kántor Lajos „el-szigetelôdési hajlamának” feloldásáról, hogyan csi-náltak helyet maguknak a fiatalok (Serény Múmia) aHelikonban stb. Néhány szerkesztô érintette azt a te-matikát is, amit Pomogáts Béla vitaindítónak szántelôadásában fogalmazott meg: az egyes folyóiratok aszûkebb régió irodalmát képviseljék inkább, avagyigyekezzenek minél tágabbra tárni a kapukat. Többízben elhangzott: a régió alkotóinak teret kell biztosí-tani, akkor is, ha ez gyengébb írások megjelenését isjelenti. Az erdélyi irodalmi folyóiratok anyagi szem-pontból nem tudnak versenyezni az anyaországiak-kal, jóval szerényebb honoráriumot tudnak adni,ezért nagyon sok alkotó export-tevékenységet foly-tat. Csupán a Székelyföld fôszerkesztôje, FerenczesIstván mondta, hogy sikerült olyan struktúrát kiala-kítani, hogy mostantól módjukban áll jelentôsebbösszegû honoráriumokat kiutalni.

Nem volt tanulságnélküli az irodalmi melléklet-tel rendelkezô napilapok szerepének boncolgatása.Személyes tapasztalatom szerint az írók leértékelik,tehát kevéssé olvassák a napilapok ilyen jellegû mel-lékleteit, míg az átlagos mezei olvasók kevés irodal-mi folyóiratot böngésznek. Tehát elbeszélünk egy-más mellett. De sebaj. Az író és olvasó elég rég elve-szítette a kontaktust, az írónak már nincs lehetôségeellenôrizni a visszajelzést, a fénylô szemû bólogatást,hasonlókat. Ilyen értelemben azt is jelzésértékûnekérzem, hogy az elsô két tábor nyitó rendezvényepublikus volt, a helyiek szerény érdeklôdésétôl kí-sérve zajlott, idén azonban csak zártkörû rendezvé-nyek voltak, így a zetelakiak, ha történetesen nemházaknál vagyunk elszállásolva, jószerével nem istudták volna, hogy írótábor van a falujukban. Ha-csak a sorozatos éjszakai dínomdánomok miatt nemkezdenek gyanakodni.

Amint körültekintôm elején is jeleztem, én imád-tam ezt a tábort, elsôsorban azért, mert segített meg-feledkezni íróságomról. Így fel is töltôdtem, mostmár újult erôvel emlékezem, s fogok neki a befejez-hetetlennek, mert tábor ide vagy oda, írások csak azíróasztal mellett születnek.

ZSIDÓ FERENC

François Bréda

10

Írótábor utáni reflexiókEgynapos kiruccanásaim a Zetelaki Írótáborokba

nem igazán adnak egy stabil, megingathatatlan ala-pot ahhoz, hogy minden aspektust átfogó, mindenkérdésre válaszolni próbáló írást bocsáthassak azÖnök rendelkezésére. Engedtessék meg mégis ne-kem, hogy pár sorban véleményt mondjak a látottak-ról. Ha a napok tûhegyek lennének, akkor azt mond-hatnám, véleményt is csak annak a tûhegynyi nap-nak a szúrós csúcsáról tudok mondani, amelyetZetelakán töltöttem – persze, számítsuk az éjjelt isbele – és egy ugyanilyen napnyi élménnyel távoztam2003-ban is. Elegendô tapasztalat lenne ez a tavalyiés idei táborok összehasonlításához? Kötve hiszem.És fölösleges arról is fecsegnem, hogy milyen fontos-sággal bír a már harmadszor is megrendezésre ke-rült Zetelaki Írótábor a romániai magyar irodalom,írótársadalom számára, errôl gondolkodjon, és írjonaz, aki ehhez jobban ért.

A helyszín elhagyása után elsô érzéseim közé tar-tozott a „nekem aztán teljesen elment az eszem” kez-detû – s valószínûleg nem is jártam olyan messze azigazságtól. Ezt az önkritikai, és rám nézve igencsakbántó felismerést egy szerencsénkre nem túl hosszúgondolatmenet és eseménysor elôzte meg, amit azalábbiakban fel is vázolok. Mert büntetlenül nevez-zen hazugnak akármelyik emberfia, ha most én aztállítom, hogy könnyû kezdô írónak vagy költôneklenni eme nyelvterületen. Akkor is nevezzenek ha-zugnak, ha azt állítom: meglátásom szerint minden alegnagyobb rendben zajlott a harmadik zetelaki író-találkozón. A vélemények persze megoszlanak. Deez így is természetes.

Önkéntelenül is Ratkó József szavai jutottakeszembe elsô állításomat megelôzendô – ha jól em-lékszem – (vagy fele Nagy László?): „vigyázva kellejtsük a szót, nehogy a hamisságot szaporítsuk miis”, vagy: „naparanyból annyi karát vész el a fény-nek vesztôhelyén”, vagy: „mert a tavasz elhárítható.Mert a délibáb, e hegeli játék már anakronizmus ahoni mezôn.” És még egy: „félô, hogy stílust vált alét, s reneszánsza jön a halálnak”. Szó, ami szó, ahármas bûvös szám, mondtam magamnak, de aztánmég egy ennél is eredetibb szófordulat ötlött a fe-

jembe, miszerint minden éremnek két oldala van. Deaz egyik mindig súlyosabb, mint a másik. Most me-lyik másik?

Már elsô pillantásra jól átgondolt, szervezett ren-dezvénnyel van dolgunk, áttekinthetô, tisztán követ-hetô programmal, szervezett étkezéssel és alvás-renddel, irodalmárok és irodalomkedvelôk kedvük-re kiválaszthatják az ízlésüknek legjobban megfelelôirodalmi lapot, csoportosulást, és hallgathatják an-nak bemutatását, bemutatóját, vitába is szállhatnakbárkivel. Hisz ismert személyiség van szép szám-mal. Szép elgondolás. Mondhatni utopisztikus. Va-karom a fejem. Nézem a helyet. Megfér a jókedv azirodalommal, a kikapcsolódás élvezete a szellemörömeivel. Közben azon gondolkodom, vajon csakbennem van-e a hiba, de ismét (és ismét önkéntele-nül) – ha jól emlékszem – egy ismertebb (sajnos im-már halott) úriember szavai parafrazálódnak össze afejemben, miszerint nem lehet este héttôl fél kilencigIstennel beszélni, ha egész nap az ember ki se mond-jam, hol fetrengett. Mert mondom magamnak, húz-zuk csak rá eme fent említett aranymondást a mi szi-tuációnkra: azaz hogyan lehet mindent ugyanabbana teremben végrehajtani, értsd reggeli, ebéd, estebéd,sörözés, lapbemutató, vodkázás, felolvasás, vita, ci-gányzene, éneklés, kornyikálás stb. Persze nem kellfélre érteni, mindez mehet egy teremben, de nemmindig egyszerre, habár elkerülhetetlen, hogy a dol-gok természetes folyása által ezen nemes cselekede-tek valamikor fedjék egyik a mást, ami bonyodalma-kat szül (szült is) és haragot, illetve... nem irodalmitáborba illô vitákat. Különösképpen, ha az embereka józan ész tollbamondása szerint ezt a négy napotaz irodalomnak szentelnék.

Persze mindenki másért jön Zetelakára – ezt semkell figyelmen kívül hagyni. De álljon meg a vereke-dés – gondolok vissza – tavaly a rendezvények a má-sik, a hivatalosabb épületben kaptak helyet. Akiakart, sörözött, aki akart, kultúrált. Ez így van rend-jén. És persze egy csendesebb – mosogatástól éscsaposnôlármától nem visszhangzó teremben a mik-rofonok és erôsítés szükségessége sem került volnakérdôjel alá. Aztán megint csak magamra gondolok,és magamból kiindulva a hasonszôrû sárga felkiáltó-jelesekre. S persze arra a szorongató érzésre: meny-nyire könnyû dolog volt csak a fennebb említett sú-lyosbító körülmények között felolvasni akármit is.Aztán habként a tortán: ahogy az ember körülnéz alassan elcsendesedô teremben, és a hiányzókat kere-si, egyszerre belényilall: a legnagyobb hiányzó magaaz irodalomkedvelô közönség, aki nem írni akar,csak kedvelni, nem azért van ott, hogy megmutassa,ki az irodalmár a talpán, s hogy mennyire nem igaz,hogy a vers vagy próza teszi az írót, és kinek bírjajobban a mája stb. Persze, csak spekulálni lehet, mitartja ezt a ritka réteget távol ettôl a helytôl. Talán areklám hiánya? Lehetséges. Ezért aztán egy kicsit ke-serû szájízzel távozom a táborból, mert részint én isa víg kedéllyel, a dolgok könnyebb oldalával tartot-tam, s most hirtelen indulatomban leeszementeztem,letisztabolondoztam magam máig is részben homá-lyos okok miatt. Habár, ha jól emlékszem – de in-kább parafrazálom nagy költônket: nem sánta az, akiegyütt örvendezik a csúszkálókkal.

BALÁZS K. ATTILA

Balázs K. Attila

11

Mire (volna) jó egy írótábor?Világéletemben szerettem kocsmázni. Istenigazá-

ból itt tanultam meg egy csomó dolgot, amelyek va-lamiért kimaradtak a tankönyvekbôl, nem illett acsaládban szóba hozni, vagy csak egyszerûen nemlehetett általános érvényû példázatokban gondol-kodni. Egyetlen dolog kivételével, illetve azt, hogykocsmában is tudni kell viselkedni (no milyen nagy-képû vagyok), légyen az bufet, köpködô vagy mû-vészkocsma. Persze mindeniknek megvannak a ma-ga jól kitalált és mûködô törvényei. (Viselkedni aztjelenti, hogy elsajátítod azokat, alkalmazkodsz, al-kalmazod?)

Itt tanultam meg, hogyan kell és lehet a kellemet-len asztallátogatót visszautasítani, vagy a kellemesetleültetni (elsôsorban és mindenképpen a bizalom afontos), mibôl mennyit illik egyszerre kérni – és mi-lyen sorrendben. Természetesen nem egészségügyiszempontból. Ezt is kocsmája válogatja, erre vonat-kozólag is külön szabályok vannak. Arra is, hogy kitkell éppen tisztelni, és kit utálni. Nem jó nem tudniviselkedni. Könnyen lejáratja magát az ember.

De térjünk az apropóra. A zetelaki írótáborban adolgok java része (általában) egy ilyen helyen, igazez vendéglô típusú, szóval a Kék Lagúnában zajlik,az étkezéstôl az elôadásokig, felolvasásokig. Ezzelnem is volna nagy baj, én is nagyon szeretem, mertsokkal közvetlenebb, meghittebb tud így lenni min-den, tényleg senki sincs piedesztálon stb. Csak így,ilyen nagyban, úgy látszik, nem mûködik.

Ezért egy izgulós kérdés: mire jó egy írótábor?Elsôsorban és természetesen (valljuk be) – írókkal

találkozni. (Ebbe most beleértek mindenkit, aki azírás valamilyen formáját mûveli.) Vagy csak úgy lát-ni ôket legalább, testközelben (úgy titokban), hús-vér mivoltukban. Ahogy ôk is kilépnek abból a kis –jól kitalált – homályból. Ahogy ôk is emberek. Nemis olyan megközelíthetetlenek, mint ahogy azt elsôregondolná az ember. Kihallgatni egy-egy titkot, hi-szen ôk sokszor a kivételes pillanatok tanúi. Szósincs persze ilyesmirôl, (mert ugye, ugye amúgysincs kivételetlen pillanat?), csak némi cinkosságróla titkos és a nyilvánvaló közt. Rácsodálkozni, hogyhát én nem is ilyennek képzeltem... Kilesni, kinekmilyen kis privát szokásai, történetei, hétköznapisá-gai vannak. (Mégiscsak ember az író is.)

Másodsorban mûvekkel, irodalommal találkozni,ismerkedni, gazdagodni. Hiszen ráadásképpen azerdélyi magyar írókon kívül olykor nem kevéssé is-mert magyarországi alkotókkal is találkozhatunk,akiknek nem minden nap van idejük átjönni hoz-zánk. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy kicsit többetszeretnének felolvasni, mint amennyit a kötelezô fo-lyóirat-bemutató kapcsán lehet. És akkor egy kicsitciki, hogy felállunk, s kivonulunk. Mit nekünk ma-gyarországi irodalom.

Harmadsorban valóban beszélgetni. Nem föltét-len irodalomról, bármirôl, de azt legalább (hogymost kicsit prûd legyek) némi eleganciával. Értemezen azt, hogy meghallgatjuk a másikat is.

De vajon miért várjuk, hogy ôk legyenek az eti-kett? Talán mégis babonásak lennénk? Mert unalmasa piedesztál, ôk is rühellik a prófétaságot, mint amaJónás. Csak ugye, vigyázni kell, a cet mindig résenvan, ha netalántán... Nem csoda hát, ha (jaj istenemhogy írjam le) a kelleténél kissé jobban izgulnak, s

több sör fogy el. De még ilyenkor is olyannyira sze-retetreméltóak tudnak lenni! Mert szeretik az embe-reket. Nem csoda hát, ha szomorúak olykor. Mert azemberek nem járnak írótáborba. Igaz, ez olykor aszervezés csorbája is. Nem invitálják meg ôket. Mertaz emberek is olyan kacifántosak, vagy hogy ismondjam, szemérmetesek tudnak lenni, mint magukaz írók. Elvárják, hogy rávegyék ôket, hogy bevonjáka szépséges-rút csiricsárékba, ünnepélyes keretekközt. Egyébként sértôdötten otthon maradnak. Pedignagyon is várják oda ôket. Már mindenki unja, hogybelterjes ez a dolog, Fan Club-szerû az egész.

Vajon (például) a zetelaki lakosok is így gondol-ják? Hiszen boldogok azok az írók, akiket az embe-rek szeretnek. És boldogok azok az emberek, akiketaz írók szeretnek.

VÁRI CSABA

Az irodalom helyeZetelaka történetében

(avagy fordítva)Van Zetelaka és van egy irodalom. Elôbbi léte

kézzelfogható, utóbbiról máig sem biztos: romániai-evagy erdélyi? Hogy magyar, az biztos. Esetleg szé-kely is. Akárcsak Zetelaka. És itt már kapcsolódhat akettô. Meg is teszi, az EMIL jóvoltából, évente (idénmár harmadik alkalommal). A frigybôl született (ésfolyamatosan létrehívott) írótábor mindkét jellemvo-nást magán viseli: a bizonyosságot és a tétovázást(már ami jövôjét és egy-két vetületét illeti).

A nyári EMIL-rendezvény elsô kiadásáról írva2002-ben, így fogalmaztam az RMSZ-ben: „(...) nem isannyira az tûnik fontosnak, mit sikerült megvalósítaniés mi maradt el a tervezett programpontok közül, kivolt jelen és ki nem a meghívottak sorából, hanem az akét, újdonságszámba menô vetület, amelyet a tábormagáénak mondhatott, dicséretes természetességgel:egyik a spontaneitás, a rögtönzésre való késztetés éskészség, a jó értelemben vett lazaság, azaz kellemes éshasznos folytonos kapcsolása, a másik pedig az iroda-lomnak az olvasó felé való közelítése, az alkotásokemberközelbe hozása, bizonyos határok átmeneti (a

Szonda Szabolcs, Onagy Zoltán

12

tervek szerint azonban folytatólagos) felszámolásaszerzôk és közönségük közt”. A hosszabb önidézés-nek az olvasó általi nagyvonalú elnézése után haddlássuk: mi érvényes ebbôl az idei zetelaki táborra?

A megállapítás elsô fele mindenképpen: írók ésmûvészek definíciószerûen spontán, laza emberek,értôi a szellemi és egyéb jellegû feltöltôdésnek, ami-nek ideális terepe a tábor. A második felére vonatko-zóan viszont – az idei tábort nem kísérte felolvasóirodalmár-kommandók kirajzása a környékre, mintkét évvel ezelôtt – lecsaphat az (aggodalmaskodó)kérdések ostora: belterjessé válik a rendezvény? Ne-tán unalmassá? Ismét ugyanazok az emberek jönnekössze egymással beszélgetni? Van irodalom és vanmegoldás – az egyik írókolléga azt mondja bajuszalatt: ki kellene vinni az egész társaságot egy hétreSzibériába, jó na, legalább a hegyre, vad természetikörnyezetbe, s rögtön érdekessé válna az egész. Túl-élni a kísérletet, s vérbeli élményanyagot tankolni azalkotáshoz. Szóval ötletben nincs hiány, fôként, ha atábor mûsorában óhatatlanul fel-felbukkanó holtidôszüli. S ez még csak a kezdet: bár bicska csak képlete-sen nyílik a zsebben, ha irodalmárok találkoznak, azrészben hiúságok vására is, s egyes nézeteltérésekolykor nyilvánosan pattannak ki, a közönség alig lep-lezett gyönyörûségére. Mert ez adja a savát-borsátannak a közösségnek, amelyet – jobb híján? – hazaimagyar írótársadalomnak nevezünk.

Van egy irodalom, illetve vannak annak szereplôi.Hangosabbak, halk szavúbbak, verset, prózát vagykritikát írnak, a Városban, a Nagy Szellemi Központ-ban stb. élnek vagy ahhoz közelebb-távolabb, földraj-zilag és/vagy gondolkodásmód szempontjából. OsztZetelakán azt látják, hogy, ejsze, inkább csak a földije-ikhez húznak ilyenkor is a penna emberei, pedig azamcsi filmekben is mindig elhangzik a felszólítás egybuliba való belépéskor: „Vegyülj el!” De ez nem amcsifilm, hanem Zetelaka és egy irodalom, amint ez tudni-való, tehát a belsô kívülállók vagy egymásra találnak(mondjuk, legkésôbb a zárónapon), vagy ideig-óráig

felfedeznek maguknak egy összeforrottabb csoporto-sulást, s ha ez viszont is mûködik, haver minden ma-gyar író. Míg a tábor lezárul.

No de nem is ez a lényeg, hanem a tábor – idei té-májából adódó – nyeresége. Mert kiderült, hogy mi-lyen közös gondjaik vannak-lehetnek irodalmi-kultu-rális folyóiratainknak, amelyek lapjain büszkén meg-nyilvánulunk, illetve, hogy tán nagyobb figyelmet ér-demelmének a napilapok kulturális oldalai, mellékle-tei (az érdeklôdôk kérdezzék csak meg Bréda mes-tert!), azokban is megnyilvánulhatnánk (fôként havalamikor oldalaikon kezdtük el fenni írótollunkat),ugyanis azok közönsége is pont úgy van, mint az abizonyos irodalom és Zetelaka. Még ha ez utóbbihelyszínen nincs is jelen meghallgatni bennünket,amint éppen felolvasunk egymásnak.

Apropó, felolvasás: mind bizonyosabb vagyokabban, hogy csak olyan irodalmi szöveget érdemeshangos szóval elôadni ilyen alkalmakkor, ami rögtönrobbanó poén(ok)ra vagy szó-, esetleg történetfordu-lat(ok)ra épül. Másképpen felolvasás lesz belôle.Megtapsoljuk, persze. De inkább papíron látnánk vi-szont.

A fenti látszat csalóka: az összképet derûsnek ésbizalomgerjesztônek találom. Mert valóban kell egyhely és egy alkalom, hogy irodalmunk mûvelôi necsak telefonon, e-mailen vagy a kiadványok lapjaintalálkozzanak, beszélgessenek egymással, hanemélôben: közvetlenül, beszólásokkal, múló dühökkel,széles vigyorokkal, pingpong-labdát püfölve, józanvagy kevésbé józan érvekkel és ítéletekkel, úgy, aho-gyan szeretjük ezt az egész képzôdményt, mert,ugye, a miénk. És mert köznapi csodákat produkál,mint amilyen az, hogy egy sült malac gyomrából elô-kerül egy ízletesre pácolódott Székely szótár. Jeléülannak, hogy a kultúra a legváratlanabb helyeken ésformákban köszön ránk. Ezért van szükség Zete-lakára és az EMIL vonatkozó törekvéseire.

SZONDA SZABOLCS

Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila (A fényképeket Pál Edit Éva készítette.)

13

Ha kedd, akkor Tusványos. Július huszadikán a Fôsátor vitatémájaként klasz-

szikus-nemes egyszerûséggel ennyit dobtak fel aszervezôk: „A politikai kampányok természetrajza”.

Az izgalmasnak tûnô tematika, illetve ameghívottak listája is megelôlegezte a sikert. A beha-rangozott szakik közül mindössze a Fidesz kam-pányfônöke, Habony Árpád nem vett részt a vitadél-utánon. A többiek alaposan kitettek magukért, meg-próbálták a maximumot kihozni a témából. Ez per-sze a moderátor, Dénes László (Reggeli Újság, fô-szerkesztô) érdeme is, aki egyrészt megpróbálta(többször is!) serkentô módon összeugratni, egymás-nak feszíteni a meghívottakat, másrészt szinte min-dent kimondott, amit ki lehet mondani. (Persze…amit ki lehet mondani egy ilyen, hagyományosanjobboldaliként elkönyvelt rendezvénysorozaton –jobb felôl.)

Dénes László beszélgetôpartnerei, akiket ô többmint kilencven percig folyamatos és intenzív intel-lektuális pörgésben tudott tartani, a bukaresti, a ro-mán politikai élet szakértôi. Kivétel Csibi Magor, akiliberális párti színekben és kolozsváriasan pompá-zott ugyan, de jó „szagértôje” a romániai magyar po-litikai történéseknek is. A többi meghívott hangsú-lyozta is szorgalmasan, hogy mindössze románszemszögbôl közelíti meg ezt a kérdéskört. Például ahazai magyar sajtót csak elvétve – és akkor is csakfordításban, erôteljesen kilúgozva kapják kézhez.

A bukaresti keménymag tehát: Daniel Barbu (Po-litikatudományi Kar, dékán), Alexandra Ionescu(Politikatudományi Kar, dékánhelyettes) és AdrianMoraru (Institute for Public Policy). A hely fíling-jéhez tökéletesen idomulnak, fôleg az egészen fiata-lok: Moraru, aki Tusványos-zöld pólóban lépett fel,illetve Ionescu, aki bizonyisten Tusnádot nem romá-nul, hanem magyarul, jellegzetes helyi hangsúllyalejtette ki. Persze, ezek szimbolikus, szinte észreve-hetetlen, érzékelhetetlen apróságok, ám a sátor alattakármi fontos lehet, amit annak akarunk látni. Ter-mészetesen mondanunk sem kell, hogy a Pro Mino-ritate-banner mellett ott díszelgett a mártírsorsbakényszergetett MPSZ a maga tartásos szlogenjével, aválasztás szabadságával.

És akkor a rommagyar sajtó Déneslacája… abbóla megfontolásból kiindulva, hogy nem illik ajtóstólberontani a házba, valahonnan nagyon-nagyon sem-leges vizekrôl próbál taktikázva-lavírozva hazatalál-ni. Mondják már meg, kérem szépen, igazat szólt-eMarkó (akit egyébként jó román szokás szerint, telje-sen megszokott, ám ezúttal, Tusványoson egyáltalánnem szándékosan és nem erôltetetten – mint egyeshíradókban! – a bukaresti gárda is lebélázott né-hányszor), ez a helyes kis RMDSZ-krapek valóbaneltalálta szarva közt a tôgyét, amikor arról hôzön-gött, hogy amerikai stílusú kampány Romániábanésatöbbi, ésatöbbi. Mert – folytatja Dénes – ha van(márpedig van, és nálunk is alkalmazható) tipikusamerikai választási hadjárat, akkor bizonyára létezikeurópai, mit ad isten, balkáni, sôt közép-európai is.

Vajon jót tesz-e az ingatag egészségünknek, poli-

tikai közérzetünknek az ilyen jellegû bôségzavar?Nem mondja Dénes, de kiérzôdik a kérdésébôl: Kell-e nekünk a fránya amerikai módi?! Persze! – bólo-gathatnánk. Pártjaink kénytelenek stílust váltani –durvább, politikailag inkorrektebb kifejezéssel: im-portálhatnának, mivel nincs nekijük, nincs bizony. Ezeka Nagy Arctalanok... És mi, választóik, igen, mi va-gyunk a másik nagy arctalanság, a Nagy SzentMassza. Megérdemeljük egymást.

De vissza Tusványosra!Daniel Barbu megfontoltan, tudós kimértséggel

válaszol: ôneki aztán fogalma sincs, volt-e idehazaamerikai stílusú kampány, de azt tudja, milyen aklasszikus amcsi kampány. Közben a fejhallgatók isbeindulnak, a fordításra áhítozók megtudják, milyengombokat kell nyomkodniuk, és a 70-80 fô márisfogyaszthatja a kiselôadást. Ami lényegében arrólszól (na mi egyébrôl szólhatna?), hogy odaát máskéntcsinálják. Merthogy az eltérô társadalmi-szociálisopcióháló, az istenért sem egyforma jövedelemszint,az etnikai jellemzô és sok további nyalánkság ala-posan meghatározza a hagyományos amerikai sza-vazóbázist, ennek összetételét – nemcsak kor, nem,illetve társadalmi ranglétra, hanem néha földrajzirétegzôdés szerint is. Például a felkapaszkodott far-mer szíve csücske a republikánus politikus, míg ademokrata jelölt hagyományosan nyerô az afro-ame-rikaiak körében. „Ha ezek szavaznak”, akkor 90-95százalékuk a demokratákra voksol – mondja Barbu,aki nem az eszméletlenül magas százalékadatot, ha-nem a feltételes módot húzza alá.

Nos, ezt a politikai modellt nálunk el lehet felej-teni, fôleg azért, mert iszonyatosan felszabdalt a sza-vazóbázis. Romániában elképzelhetetlen a hagyomá-nyok szerinti szavazás. Tusványoson senki semmondja ki, hogy a hagyomány nélküliség kialakulá-sához netalántán a túl hosszú diktatúra, na meg azutána beállt fenenagy demokratúra is alaposan hoz-zájárult. Azt viszont jelzi Barbu, hogy Amerikábansem állóvíz a politikai élet, ott is bekövetkezik néhaegy-egy szavazási forradalom. Ilyenkor aztán min-den elôzetes számítás megdôl, és a közvélemény-ku-tatók úgy érezhetik magukat, mint holmi pancseridôjósok.

Sokáig történelmi és földrajzi oka volt, hogy a dé-li államokban (Carolina, Texas, Tennessee stb.) 99százalékban taroltak a demokraták (ezt konzervatívtömbszavazatnak nevezi Barbu). Miért gyôzhettekilyen fölényesen? Mert a republikánus pártot Lin-coln alapította, a hagyományos Délen viszont eret-nekségnek volt rájuk szavazni. És akkor jön az 1994-es kampány, ami minden hagyományt meg tud dön-teni, a földrajzi szavazás egyszerûen eltûnik – vagylegalábbis csökken a jelentôsége.

Dénes már hegyezi mondatait, hazahozná Bar-but, érezhetôen RMDSZ-közelbe csalogatná a poli-tológust a maga izgalmas-érdekes fejtegetésével: ér-demes tehát más, új szavazóbázisra utazni? Máso-kéra? Barbu pár szóban vázolja a kategorikus amcsipragmatika logikai menetét: oda nem megyek kam-pányolni, ahol nem szavaznak rám. Oda sem me-

Politizálni – de hogyan? És kiért? Végül pedig: miért?

14

gyek, ahol 80 százalékot learattam. Marad az apálya, ahol 50 százalék körül forog az adogatás, apolitikai teszem-veszem-adok-kapok. Vagyis: nemszabad az erôforrásokat pocsékolni. „Ott dobbantok,ahol halászni lehet a szavazatokban.” Miért nemmûködik ez a képlet Romániában?

Amerikában a kampány legfontosabb része aszavazás napja, ekkor veszi elô mindenki a leg-fontosabb aduját, a „Go to vote!” taktikát. Hívják,küldik, noszogatják a lusta választópolgárt, kocsitküldenek érte stb. Nálunk ez értelemszerûen bûn-cselekmény volna. Ott? Az afro-amerikaiakat eleveki kell mozdítani a házból. Vagy amikor kifelé dôl-nek a templomból, be lehet vetni a breakfast „intéz-ményét”, valósággal lecsapnak rájuk a kampánystá-bok.

Barbu mindezt úgy vázolja, hogy szavaibólkiérzôdik: sajnálja forma, hogy idehaza ez elképzel-hetetlen. Ami van, az bizony száraz – és dögunal-mas: a Demokrata Pártnak, a Nemzeti Liberális Párt-nak és akármelyik román pártnak 42 megyében kellgondolkodnia-számolnia. Ebben semmi izgalom,semmi spíl. Kivétel az RMDSZ – és máris ott va-gyunk a kályhánál. Mert… „ôk” ugyebár tudják, hola szavazó(bázis), kulturálisan-nyelvileg és földrajzi-lag is pontosan be lehet határolni a (kritikus?) alap-tömeget.

És így aztán – legalábbis elméletileg! – következ-hetne a „door to door” kampánytechnika. Nosztalgi-ázva, elmélázva fejtegeti Barbu, hogy igen, kérem,így könnyû politizálni (nálunk is!), „így fizikailag éslogisztikailag is lefedhetô a milliós szavazóbázis, spotenciálisan szavazásra serkenthetô”. Miközbenelég erôs kifejezést alkalmaz a (szerintünk igencsakvirtuális) jelenség körülírására (politikai bûnrészes-ség), csak épp azt felejti el megemlíteni, hogy azRMDSZ-nek nem mindig és nem mindenhol jön beez a képlet. Mert persze, hogy a habzó szájú Nagy-Romániás szavazó fejbe fogja verni a liberális kopog-tatót, miközben a römödöszös kampányoló lépése-lônyben van. Ez utóbbi számára a magyar név jelzi:szabad kopogtatni, potenciálisan a te embered va-gyok (lehetek). Persze, ne feledkezzünk meg a sze-gény MPSZ-rôl, mondja Barbu együttérzéssel, már-már olyanforma hozzáállással, mintha azt javasolná,hogy álljunk már fel egy pillanatra, és emlékezzünkmeg az elpatkoltról egy kis néma fôhajtással.

Máris itt a kényes kérdés, „a csúnya román szó, aprag”, a bûvös küszöb, amirôl a szemeit jóformánalaposan meg sem törölgetô Barbu semmi percekalatt bebizonyítja, hogy nem, még ez sem román li-censz. Németék már a háború után kitalálták, ésnincs ebben semmi rossz, nem a kizárás (mû)eszkö-ze, hanem holmi banális munkamódszer alapegy-sége. Németországban így iktatták ki a törpepárto-kat, fôleg a szélsôségeseket, a vadkomcsikat, illetvenácigyanúsakat, akik 2-3 százalékukkal csak zavar-ták volna a törvényhozási folyamatot – nem sokattehettek volna hozzá. Az öt százalék nagy úr (lehet),és a látszat, illetve az általános elképzelés ellenéresem azt szolgálja, hogy erôsebb, tökösebb kormánytlehessen létrehozni – mindössze átláthatóbbá teszi apolitikai palettát, a kínálatot – fejtegeti Barbu.

Senki sem kérdezi, és sehova sem kapcsolódik, degyanús bizonyítási kényszerbôl még megemlíti: ôbizony 1990-ben az RMDSZ-re szavazott! Persze,akinek füle van, kimondatlanul is hallja: most bez-

zeg már nem kér ebbôl a tésztából. Lehet, mindenkimás totál megértette, miért kell ezzel az intim dolog-gal elôhozakodni, de nekünk úgy jött le ez a „val-lomás”, hogy kissé nyúzott és helyhez kötött, hely-specifikus. Persze, a politikában minden játék, nem-csak a szavazás (megnyerése), hanem a leadása is.Ilyen értelemben kissé a tusványozás is show a javá-ból (nem baj!), kissé elôadás (a színházi, alakítós ér-telemben – lásd Orbán Viktor fellépéseit és utólagosviharocskáit). Igen, így Barbunak értelemszerûen elkellett mondania mondandóját, ráadásul mindehhezszervesen kapcsolódik Alexandra Ionescu gondo-latmenete, mintha forgatókönyvvel jöttek volna ott-honról...

Ionescu szerint szó sincs Romániában politikaikampánystílusról. Itt a „catch it all” elmélet érvénye-sül. Azt bizonygatja a fiatal hölgy, hogy nálunk akampány egyértelmû stílusjegye a spektákulum, afelhajtás, a csinnadratta. No, itt kissé megállna azeszünk: nehogymá éppen ezt a jellegzetességet, acsillogást, a látványt vitassuk el a Nagy Tanítótest-vértôl, az amcsi politikai sómestertôl! Ionescu Fran-ciaországot emlegeti, ahol „a pártok a médiábannem lehetnek nagy fiúk”. Ritkán és rossz mûsoridô-ben állhatnak kamera elé, ennek pedig semmi ér-telme. Inkább kivonulnak az utcára, és agyba-fôbegyôzködik a gyanútlan honpolgárt. Persze, ott lehetis – folytatja, hiszen a francia átlagember (bocsánat:átlagpolgár!) „spontán módon érdeklôdik, természe-tes élettere a politikai aktivitás”. Hogy a franciaJánosbácsik és Marinénik nem az apátia rabjai – eznéha jó lehet, máskor viszont akár káros is, mert ala-posan mellészavazhatnak. De szomorú – tesz rá egylapáttal Alexandra Ionescu, hogy Romániában a tár-sadalom derékhada (nem értjük, miért nem mondottinkább csôcseléket?!), szóval „ez a drágajónép hama-rabb áll ki egy emberként Hagi vagy Mutu mellett,mint holmi értelmiségi szövetség mellett”, amely –mit ad isten! micsoda bûn ez a mioritikus hazács-kában! – ki akarná mozdítani Románia szekerét afeneketlen kátyúból...

Ezen a ponton felszólaló kissé összemegy DénesLászlóval, aki túljátssza, feleslegesen erôlteti a balos-jobbos ideológiai kampányt. Van-e jobbos vagyklasszikus balos kampány Romániában – ha ameri-kai nincs? Alexandra Ionescu visszakérdez: mutas-son már neki valaki klasszikus balogpártot! (Akiakar, nyugodtan morgolódhat velünk együtt, hogy aklasszikus, tisztajobb párt is fehér holló Romániá-ban.) Keménypártnak csak néhány marxista nevez-hetô, ôk viszont annyira törpék, hogy felesleges rá-juk pazarolni a szót – sugallja Ionescu.

Jó, jó, de a sajtó csodát mûvelhet! – tromfol Dé-nes, és máris finoman provokálja Adrian Morarut:„Jó sajtóval” meg lehet-e nyerni a választásokat?Moraru öt év aktív Pro Democratia tapasztalatával aháta mögött állítja, hogy a sajtó számít, ennek ellené-re nem érdemes megszerezni a totális sajtótámoga-tást, mert kontraproduktív.

Visszatérve az elôzô forró témára, ô az amerikaikampánystílus helyett inkább imagológiáról beszél-ne. Mert ugyebár, milyen jó volna nekünk is egy ke-mény európai gazdasági modell... De megmondja-evalaki a plebsznek, hogy ez a kemény európai mo-dell (vagy amerikai!) két hét alatt csôdbe juttatnáRomániát?! Nem amerikázásra és nem európázásra,hanem profizmusra volna szükségünk. „Domnu Bé-

15

la” inkább hagyta volna ki az amerikai kampányt –folytatja Moraru, hiszen amúgy is arra gondolt, hogyprofi módon kell ledöngetni az egészet.

A gond az, hogy a sajtót akármikor be lehet etet-ni, akár pénzzel, akár szép szavakkal, de végsô so-ron csak az eladott termék, a politikai pofalemez szá-mít. A helyi választások nem tevôdnek ebben a játsz-mában, hiszen háromezer különbözô történetecs-kénk volt. Éspedig azért, mert háromezer lapocskaszállította az eredeti, mindig más-más kinézetû poli-tikai játszmákat. Ez az óriási és szétzilált sajtóhálómár elôre megválasztotta a maga gyôzteseit, függet-lenül attól, hogy be volt-e etetve vagy sem.

Aztán: a kampány eleve el volt baltázva, mert hi-ányzott belôle a gerinc – mosolyog Moraru. Románi-ában a legtermészetesebb dobás: ha nincs emberünkvalamire, akkor nem csinálunk, nem „kitermelünk”egyet – hanem importálunk. Elôveszszük a vastagonbélelt (néha gyanúsan közpénzesített) bankkártyát,és becsalogatjuk a profi amerikai kampányvarázslót.Mert persze, hogy nem túl biztató olyan politológusegyetemistákkal kampányolni, akik ígéretes tehet-ségek ugyan, de egyrészt még nincs húzós imidzsük,másrészt pedig nem is értik igazából a dolgok mene-tét, a párt logikáját és a vadpolitikai dzsungelharcot.Ide, erre a munkára, a kampányoláshoz vérprofikkellenek.

Csibi Magor az RMDSZ térfelérôl indít, mond-ván, hogy akármit mondanának a román politológu-sok, még mindig nehéz, szinte lehetetlen volna aklasszikus amerikai „door to door” kampányolás.(Ráadásul több RMDSZ-politikus is a hagyományosetnikai szavazás végérôl szónokol – tehetnénk hoz-zá. Ami persze porhintés is lehet.) Csibi szerint a ro-mán pártok állnak legközelebb az amerikai stílushoz.Bãsescut említi, A Példaképet, aki: dinamikus, szlo-genember, tökös, „megyek-a-falnak” típusú fene-gyerek.

És ha már az amerikai és román választási szoká-sokat hasonlítgatjuk össze, Csibi elárulja, hogy idéna helyhatóságin Kolozsváron igenis volt amerikaitípusú kampányolás – az egyetemisták körében. A 7-es és a 134-es szavazókörzet a diákoké volt, vagyisott maximálisan rétegzôdött a választóréteg. 1996-ban boldog-boldogtalan plakátot nyomatott, ragasz-tott, tépett le, és tette helyére éjjel a sajátját. Most aplakátos beetetés nem igazán mûködött, a polgártszó szerint el kellett ráncigálni szavazni. Miért? Mertelvesztette a hitét. Az újfajta meggyôzés szinte kizá-rólag az erôteljes imidzs-építéssel érhetô el.

Az amerikaiak a kényelem és a jólét miatt nemszavaznak – mondja Csibi, míg a romániai voksoló akétségbeesés miatt marad otthon. Az öntudatos pol-gár immár úgy érzi, hogy a szava nem számít, tehátlenyeli, és elfelejt pecsételni. Daniel Barbu ezzel aleegyszerûsítô elmélettel nem ért egyet. Odaát –mondja – két államhoz kell viszonyulniuk a szavazó-nak: egyrészt van a központi, az ún. washingtoniszuperállam, másrészt van az én saját államom, az ott-honi.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy „ha azigen sok pénzedbôl és az igen nagy jólétedbôl igen-csak rengeteget vesznek el, ha úgy érzed, hogy túlsokat metszenek le rólad, akkor egyértelmûen re-publikánusra szavazol”. A szakszervezeti gondolat-ritmus ennek épp az ellenkezôje. De általában véveelégedettek lehetnének az államukkal. Miért? Sze-

mélyes példát említ Barbu. Amerikai professzorokatvár a reptéren, egyikük nem érkezik meg. Miért?Elôzô nap ellopták az útlevelét… Milyen kár – saj-nálkozik a román kolléga. Ó, semmi gond – repliká-zik a világ legtermészetesebb módján az amerikai:holnap itt lesz a kolléga is, a következô géppel jön.Ahol ilyen sebességgel oldják meg (és nem soronkívül, egy kis figyelmesség miatt!) a gondokat... azbizonyára és bizonyíthatóan nem Románia – morgo-lódhatunk magunkban.

Mit tehet az állam? Mi is az állam? (Barbu éleskérdései és visszapattogtatott, visszaadogatott lab-dái) felrázzák az apatikus hallgatóságot. Az amcsi jóltudja, mert megtanulta már az elemiben a pontos vá-laszokat. Romániában jön a pusztító erejû, rombolóvihar, pozdorjává zúz egy egész falut, a megnyo-morított emberek pedig várják a mennyei mannát,vagyis államatyuska segítségét, nagyvonalú juttatá-sait. „Ez az amerikai farmernek meg sem fordulna afejében – dörgi Barbu –, mert arra gondol: ha nembiztosítottam be magam, akkor ökör voltam! Ha szik-laszilárd a biztosításom, akkor nyugodtan alhatok.”

És még mond valami nagyon meredeket. Abbólindul ki, hogy az EU-val folytatott kôkemény tár-gyalásokról, a legkényesebb dolgokról az egyre in-kább véleménysajtóvá torzuló valaminek esze ágá-ban sem áll tudósítani. Például ki gondolná, hogy azEU-csatlakozás másnapján a román nyugdíjrendszerkártyavára menthetetlenül összedôl?! Ehelyett in-kább a korrupciós ügyeket szajkózza naphosszat asajtó. Ami érthetô, hiszen ez a téma „a román tár-sadalom éltetô üzemanyaga” – itt a korrupció vala-mi magától értetôdô dolog, e nélkül az egész orszá-

Márkus László: Csendélet fokhagymával

16

got le lehetne kapcsolni, akár egy nagy-nagy lámpát.Mindenki, apraja-nagyja, X politikus, Y politikus leakar számolni a korrupcióval, miközben egyik semásna le a gyökerekig. „Unom a feljelentôket!” Eztnem tudja kimondani a sajtó, ehelyett rájátszik a do-logra, és a sok szócséplés közepette persze, hogysenki sem üti meg a bokáját. Így válik egy nagy, ke-serû anekdotává az egész ország: pontosan tudjuk,ki, mit és milyen pofátlanul lopott – ismét. És ennyi.

Illetve: vastaps Barbunak. Aztán nagy fekete pont a szervezôknek, akik

ezen a kedvezô pszichológiai ponton nem zárták le abeszélgetést, hanem tovább nyújtották, bonyolítot-

ták azt. Persze, sok jó és hasznos dolgot ki tudtakhámozni a témából, na meg a közönség is okosanhozzászólt a hozzászólnivalóhoz, de mindez már fe-lesleges ráadásnak tûnt. Mert ugyebár, nemcsak apolitikát lehet megunni, nemcsak ettôl lehet viszo-lyogni, hanem a róla folyó beszélgetést, a hömpöly-gôsdit is. És akkor beállhat az az áldatlan pillanat,mint a gyönyörû tusványosi kedd délutánon, hogy avégére elfogy a tömeg a téma alól, mellôl, és mind-össze 35 makacs emberke hallgatja a vitát.

Ami egyébként – kiváló volt.

FEKETE HUNOR

Drága Barátom! Sokáig nem jelentkezhettem a szilágy-sági szórványból, sok más feladatom volt idôközben, debôven lett volna mirôl beszámolnom, amit most részbenpótolni szeretnék. Talán azzal kellene kezdenem, hogytanítás mellett is bôven volt munkám, mivel sok, akisiskolások zene tanításában felhasználható népdalt kel-lett összeválogatnom, s feldolgoznom különbözô kisegyüt-tesek számára. S ha már így összegyûlt az anyag, akkorkülön öröm volt megszerkeszteni Mint a rozmaring a jóföldbe címmel és publikálni az Erdélyi Tankönyvtanács ésaz Ábel kiadó jóvoltából. Eközben a zilahi és a szilágyságigyerekek meg is tanulhattak belôle néhányat és az idéntizenötödik alkalommal megrendezett Szilágysági gyerekvagyok népdalvetélkedôn jó eredménnyel be is mutathat-ták. Aztán a Mûvelôdés utóbbi ötven évében megjelen-tetett kórus partitúráinak anyagából válogattam egy cso-korra valót Szivárvány havasán címmel, hogy mindenkarnagynak, kórustagnak kéznél legyen egy helyen.

A Szilágyságban, ugyanúgy, mint Erdély-szerte, zaj-lott az élet. Egyik esemény a másikat követte. Mondhatni,hogy elkezdôdött a gazdasági, kulturális fellendülés, aszórványban is. Az erdélyi magyar versenyszellem nyolc-van év után kiszabadult a palackból és nincs emberi erô,amely azt újra vissza tudná oda parancsolni. Erdély re-gionális vezetô szerepe most van kibontakozóban (Markószerint Erdély kell legyen Románia gazdasági mozdonya),most kezdett el valójában Tündérkertté alakulni. Csaklegyen türelmünk kivárni a teljes kibontakozást. Mindeztékesen igazolják szûkebb pátriánk, a Szilágyság utóbbi tízhónapjának eseményei, melyek közül csak négy jelentôseb-bet említenék: Szilágyperecsenben a református egyházbanszép új, minden gyülekezeti igényt kielégítô orgonát szen-teltek 2003 karácsony havában (a nagyszebeni Peter Bin-der és orgonaépítô tanítványai munkája, Molnár Tündemarosvásárhelyi orgonamûvész vendégjátékával), majdZsibó és az egész magyar nemzet nagy szülöttének, Wes-selényi Miklósnak állítottunk emlékmûvet március 14-éna zsibói református templomkertben (a zilahi Sepsi Józsefszobrászmûvész munkája). Ezután ismét Szilágyperecsen-ben emlékeztünk a Szilágyság hôseire, akik a 20. századkét világégésében áldozták életüket a hazáért. (Sajnos na-gyon sokan voltak, és legtöbbjüknek a családja csak mosttudott egy, csak a számukra, a templomtéren kijelölt he-lyen virágkoszorút elhelyezni, és így újra elsiratni ôket, amár említett Sepsi József szobrászmûvész alkotta turul-madár szárnyai alatt.)

Szilágybagos is idén állított turulmadaras emlékmûveta két világháborúban elesett hôseinek, a kolozsvári LôrinczLehel szobrászmûvész alkotását. A mûvész igen ismerttéés elismertté vált a Szilágyságban, mert a szilágysomlyóiBáthory István és a szilágylompérti Ady Endre mellszob-rok után idén egyszerre két alkotását avatták fel megyénk-ben: a már említett szilágybagosit és a szeptember 5-énKrasznán leleplezett Petôfi Sándor emlékmûvet.

Végül ismét egy szilágyperecseni eseményt kell meg-említenünk, ahol ugyancsak szeptember 5-én, a helybeli1905 óta mûködô baptista közösség egy 700 férôhelyesimaházat avatott fel számos hazai és külföldi, a helységbôlelszármazott vendég, megyei és országos elöljáró, politikusjelenlétében.

Gondolom, mindezen események ékesen bizonyítják,hogy az erdélyi szellem tényleg kiszabadult a palackból, élés alkot. Persze, számos más eseményt is felhozhatnánk

Levél a szórványból

A zsibói Wesselényi-szobor

17

ennek alátámasztására, fôleg a különbözô kulturális szer-vezetek folyamatos és sikeres mûködését: Báthory Alapít-vány, Pro Zilah, Pro Kraszna, Pro Kémer, Pro Szilágyság,Szilágy Társaság, Kádár Géza Népfôiskola, KatakombaTársaság, Tövishát Társaság, EMKE, EME-Zilah és kör-nyéke, zsibói Wesselényi Társaság, IPPART, Zsoboki Al-kotótábor, sztánai Szentimrei Alapítvány és még sokáigsorolhatnók. Ha valaki be akarna kapcsolódni az esemé-nyekbe, még bôven lesz ideje az idén is: október közepénlesz a Zilahi Napokon a Szüreti bál, az EME-Zilah és kör-

nyéke tudományos ülésszak (Szilágysomlyón és Zilahon)és december 4-én a 15. Zilahi Nemzetiségi Fesztivál,melynek keretében a Kádár Géza Népfôiskola elôadássoro-zatába is betekinthetünk.

Reméljük, hogy ez a lendület sem itt, sem más helysé-gekben sem törik meg és vendégül láthatunk több rendez-vényünkön.

Baráti tisztelettel köszönt mindenkit,

GÁSPÁR ATTILA

Orsován, a Caritas Szervezetáltal szervezett dunai hajóúton is-mertem meg. Tréfás, közvetlenbeszédmodoráért a társaság tagjaikörülülték és nagy érdeklôdésselfigyelték minden szavát. Már ak-kor eldöntöttük, hogy nemsokáraszolgálati helyén fogom felkeresniés idôt fogunk szakítani egy hosz-szas beszélgetésre, interjúra.

Temesvárról Resicabányáig vo-nattal utaztam, ott, az állomásonkocsival várt. Az utunk Resicabá-nyától a dombok között Krassó-csörgôig csodálatos volt, Svájcszépségével vetekszik. A kristály-tiszta levegôt meg szinte harapnilehetett. A frissen felújított pap-lakba érkezve, azonnal munkáhozis láttunk.

– Mióta élnek horvátok e vidékenés hogy kerültek ide? – kezdtem el abeszélgetést.

– Horvátok – bizonyára keve-sen tudják – immár 600 éve lak-nak ezen a vidéken. A birtokaink-ban levô adatok szerint ôseinkZsigmond király uralkodása ide-jén, 1393 táján jöttek ide. Horvát-ország határmenti vidékérôl ér-keztek, amelyet a törökök márévek óta szorongattak, betörtek,dúltak, raboltak, késôbb el is fog-laltak. Ezek az ôseink Lippa, Ré-kás, Karánsebes és más helysé-gekben telepedtek le. Velük jötteka boszniai ferences barátok is, aki-ket már Nagy Lajos (1342–1382)király is hívott.

Egy másik horvát hullám Hu-nyadi János temesi fôkapitánysá-ga idején (1434–1443) érkezettBoszniából, amelynek nagy terü-letét a törökök meghódították.Ezek a csoportok a török hódításelôl minél feljebb húzódtak a tör-ténelmi Magyarország területéreés ide, a mai Krassó-Szörény me-gyébe, a Karas völgyébe telepítet-

ték le ôket. Nevünk is innen szár-mazik: krassovánok… Egy har-madik hullám a tragikus végûmohácsi vész (1526) után telepe-dett ide a Bánságba, amikor a tö-rökök az egész Horvátország te-rületét el akarták – sikertelenül –foglalni. Bizonyára azt is kevesentudják, hogy ezek a horvátokszinte a csodával határos módon– talán éppen szegénységük miatt– túlélték a történelem sorscsapá-sait, még a török uralmat is. Míg aBánság lakossága 1552–1716 kö-zött szinte teljesen kipusztult, ad-dig e horvát falvak túlélték evészteljes idôket… Mai napig ismegôrizték nyelvüket, katolikusvallásukat, szokásaikat, valamintjellegzetes és csodálatosan szépviseletüket. Nem olvadtak be akörnyezô népekbe, hisz féltôenóvták gyermekeiket a vegyes há-zasságoktól. A hét falu lakói ma-guk között házasodtak. Ha törté-netesen mégis más nemzetiségûasszony került a házba – ami elégritkán fordult elô –, kötelezôenhorváttá vált ezekben a falvakbanilletve családokban …

– Mikor, hol született, milyen csa-ládban, hányan voltak testvérek?

– 1952. május 11-én születtemKrassóváron, a Krassó-Szörénymegyei horvát falvak legfonto-sabb településén. Édesapám föld-mûves, édesanyám háziasszonyvolt. Családunkban – míg nagy-szüleim idejében 5-6 gyerek volt amódi – már érvényes volt a németbetelepítés révén elterjedt szokás:„kevés gyerek, nagy vagyon”.(Hogy az a kevés föld, ami van,ne aprózodjon tovább!) Csak ket-ten vagyunk testvérek, egynôvérem van. Édesapám sem tud-ta eltartani családját itthon, ezérthasonlóan a környékbeliekhez, ôis Resicabányára járt be dolgozni,

míg az édesanyám nyakába sza-kadt a neveltetésünk és a háztájigazdaság gondja-baja. 1945 után evidéken nem alakultak kollektívgazdaságok, hisz az itteni földelég gyenge minôségû. Szilva-,cseresznye-, alma- és körtefák te-remnek e vidéken. Az emberekzöldségféléket, krumplit, kukori-cát termelnek és itt-ott egy kevésbúzát is. A házak melletti gazda-ságban pedig szárnyasokat, disz-nót, tehenet, lovakat és juhokattartanak.

A falu minden férfitagja Resi-cabányára ingázott 1990-ig, azótaa helyzet megváltozott. Az idô-sek, a kombinát egykori munká-sai, ma nyugdíjasok. A fiataloknem maradtak helyben, hisz ahorvát–szerb háború befejezéseután beindult az a folyamat,amely során az itteni horvátok –problémamentesen – kettôs ál-lampolgársághoz és horvát útle-vélhez jutottak. (Ezt elôbb Zág-rábban, majd késôbb Bukarestbena nagykövetségeken intézhették,az utóbbi idôben maga a konzuljön személyesen ide közénk, hogyátvegye az iratokat és hogy átadjaaz útleveleket). Ezekkel az útleve-lekkel aztán az itteniek vízum nél-

Horvát sors a mai BánságbanKötetlen beszélgetés Ft. Dobra Péter krassócsörgôi

plébánossal

Ft. Dobra Péter

18

kül utazhattak a schengeni övezetországaiba, ahol legálisan munkátis vállalhattak. Ennek a dolognakanyagi haszna is van, hisz az itte-niek ezáltal Horvátországban,Németországban, Ausztriában ésmás országokban is dolgozhatnakés keresetüket itthon költhetik el.Ez kb. 800-1000 eurót jelent, aminem elhanyagolandó jövedelem.Az utóbbi idôben a férfiakon kí-vül a nôk is munkát vállalhatnak,nagy a kereset irántuk, fôkéntidôs személyek mellé alkalmaz-zák ôket. Ez alatt idehaza a gyere-kekre a már nyugdíjas nagyszü-lôk ügyelnek fel. A megújuló régiés az épülô új házak elôtt egy-egyluxusautó látványa már nem rit-ka…

– Plébános úr, hol végezte iskoláités teológiai tanulmányait?

– Az elsô nyolc osztályt szülô-falumban, Krassóváron végeztemhorvát iskolában. Ezt úgy kell ér-teni, hogy csak az I–IV. osztály-ban tanultunk horvátul, azV–VIII. osztályban már mindentantárgyat románul tanultunk,emellett hetente volt két-háromhorvát nyelv- és irodalomóránkis. Voltak már próbálkozások,hogy minden tantárgyat horvátultartsunk, de azzal állították le,hogy nincsenek megfelelô tan-könyvek számunkra. Késôbb aszakminisztérium nem engedé-lyezte a Horvátországból érkezôtankönyvek használatát ennek a„csak” 7000 lelket számláló hor-vát kisebbségnek, és minden ma-radt a régiben. 89 óta még a hit-tant taníthatom horvátul az isko-lában. Mi valamennyien jól meg-tanultunk románul, a beolvadástpedig az itteniek felfogása eddigsikerrel megakadályozta. Inkábbmi olvasztottunk magunkba ide-házasodott, idenôsült más nemze-tiségieket. Jó példa erre elôdöm is,Husztik István plébános, aki bármagyar volt, jól érezte magát ittés jól megtanult horvátul…

A nyolc osztály elvégzése utána Gyulafehérvári Kántoriskola kö-vetkezett. Bár nem tudtam magya-rul, már az elsô évben sikerültmegtanulnom, és vele párhuzamo-san megkezdtem a német nyelvta-nulást is. 1971–1977 között szinténGyulafehérváron folytattam tanul-mányaimat a Teológiai Intézetben.1977-ben Jakab Antal, akkori se-gédpüspök szentelt pappá a Gyu-lafehérvári Székesegyházban. Elsômisémre szülôfalum templomá-ban, Krassóváron került sor.

– Mikor döntött a papi pályamellett, hogyan alakult ki önbenaz elhivatottság érzése?

– Ismerni kell az itteni horvátközösség ragaszkodását nemzeti-ségéhez és vallásához. A mieinkösszetartóak és vallásosak. Ittmég létezik a család összetartóereje, mai napig is sok az a ház,ahol három generáció – nagy-szülôk, szülôk, gyerekek – él egyközös fedél alatt. Ebbe a közegbeszületve, már kora gyermekkor-ban – még ministráns és hittanrajáró korszakban – egyfajta csodá-latot éreztem a papi hivatás iránt.Mély nyomot hagyott bennem ahorvát vidék búcsújáró helyére,Máriacsiklovára való zarándokla-tunk, ahova e falvak minden tagjaévente, július 1-e és 2-a közöttegyemberként vonult. És micsodadicsôség volt, ha nekünk gyere-keknek is ideadták szüleink atemplom zászlait vagy szentképe-it, hogy 2-300 méterig vihessük.Ezek kitörülhetetlen élmények,emlékek, amelyek aztán biztosanvezettek a papi pálya felé.

– Melyek voltak papi pályájánakeddigi állomásai, hol kezdte hivatását?

– Resicabányán két évig vol-tam káplán. Elöljáróm Msgr.Lackner Paul esperes-plébánosvolt, aki köztiszteletnek örven-dett. Erélyes, szigorú, ugyanak-kor érzékeny, csupa szív embervolt. Tôle igen sokat tanultam,fôként azt, hogy hogyan lehet so-kat dolgozni, sikerrel, eredmény-nyel. Resicabányán sikerült a né-met és a magyar nyelvet gyako-

rolnom. Innen utam Temesszlati-nára vezetett, e románok és né-hány német család által lakott ka-tolikus településre. Itt 11 évigszolgáltam plébánosként 1979-tôl1990-ig. 1990. április 1-tôl végreteljesült vágyam és szinte hazake-rültem, néhány kilométerre szülô-falumtól, Krassócsörgôre, e hor-vát településre. Hozzám tartozikmég Vizes – szintén horvát falu –és Dognácska. Jelenleg az 1700hívembôl 1520 horvát, 170 németés 10 magyar. A magyarok és anémetek Dognácskán laknak.

– Hogyan szokta tartani az isten-tiszteleteket, mikor és milyen nyel-ven? Milyen ezeknek a miséknek a lá-togatottsága?

– Minden reggel 8 órakor ittKrassócsörgôn tartok misét, má-jusban és októberben pedig este 8-tól is. Vasárnaponként 10,30-tólVizesen, 12-tôl Krassócsörgôn hor-vátul, németül pedig délután 5órától Dognácskán. Egy-egy ilyenvasárnap kb. 50 km-t teszek meg,de úgy érzem, nem hiába, híveimmegtöltik a templomot, 5-600-anis szoronganak a padokban. MégDognácskán is, ahol 180 hívem él,minden vasárnap legalább százanhallgatják az Igét. Nemrég a dog-nácskai plébániára vonult visszaFt. Ebenspanger Ferenc nyugdíjasplébános, aki ellátja ezt a tôlem tá-vol esô plébániát. Most már csakolyankor megyek én, amikor el-utazik vagy gyengélkedik.

– Plébános úr, melyek papi pá-lyájának eddigi megvalósításai, si-kerei?

Krassóvári horvátok a 30-as években (Balogh Ernô felvétele)

19

– Egy pap életében az anyagisikernél sokkal fontosabb az er-kölcsi, a lelki. Az eltelt évek alatthat fiatalt segítettem és irányítot-tam a papi pálya felé, és megvoltaz elégtételem, hogy felszenteltpapokként láthattam viszontôket. Öten temesszlatinaiak: Mu-tiu Petru, Dirschl Johann, Gotlieb

Mates, Dirschl Mates és NeaguMartin. Valamennyien megálljákhelyüket, büszke lehetek rájuk.Ma is tartjuk a kapcsolatot, sôt jóbarátok vagyunk. A hatodik fiatalPatasan Gheorghe, krassócsörgôihorvát fiú… Emellett mindig na-gyon fontosnak tartottam, hogy alelkész egyben az egyházi javak jógondoka is legyen, és a lehetô leg-jobb körülmények között tartsameg és adja tovább a rábízott ja-vakat. Ezért már a kezdet kezde-tén Temesszlatinán nekiláttam –elôbb a paplak, késôbb a templom– külsô és belsô javításának. Em-lékszem, meghirdettem, hogy ne-kilátok a munkának és segítségrevan szükségem. Másnap, rajtamkívül két vakációzó teológus, aDirschl testvérek – Johann ésMates – jöttek el segíteni. Hármanelkezdtük a munkát és egész jólhaladtunk. A falubeliek látva,hogy papjuk nem idegenkedik akétkezi munkától sem, lassan-las-san szállingózni kezdtek, míg ko-moly csapat nem alakult belôlük.Az emberek segítségével hasonló-an jártunk el Ószadován is, újra-festettük a templomot és bekerí-tettük a temetôt. Amióta Krassó-csörgôn vagyok, itt is állandóanépítkezem. Elôbb rendbehoztam

és lakhatóvá tettem a paplakot,majd kijavíttattam és bekeríttet-tem a templomot. Nemrég atemplom ajtaját cseréltük ki erôs,díszes tölgyfaajtóra, emellett be-tonutat öntöttünk, hogy a temp-lom udvarán levô szentséget iskönnyen érjék el a hívek. 2001-ben sikerült teljes egészében reno-váltatnunk a krassócsörgôi plébá-niatemplomot, míg idén, májuselején kezdtük el a másik filia, Vi-zes templomának külsô felújítá-sát. Megfeszített munka folyik ott,hogy még a tél beállta elôtt befe-jezhessük a munkálatokat. Mindigmesterkedünk valamiben, mindenjavítási-szépítési munkát elvég-zünk, hogy a krassócsörgôi temp-lom – amely Krassó-Szörény me-gye legnagyobb temploma (épült1843–1846 között), és amely 1996-ban ünnepelte felépítésének 150-ikévfordulóját, méltóan nyújtson itta végeken, Istennek és a horváthíveknek hajlékot…

– Köszönöm a beszélgetést, fele-lôsségteljes és építô munkájához erôt,egészséget és sok sikert kívánok.

BOÉR JENÔ

A krassócsörgôi katolikus templom

Kolozsvári – de talán erdélyi viszonylatban is – aBrassai Sámuel Gimnázium úttörôként kezdemé-nyezte egy tanévvégi iskolahét szervezését 1970-ben.1990 után a legtöbb tanintézet rendszeresítette az is-kolanapokat. Ilyenkor kerül bemutatásra mindaz,amit egy év alatt sikerült megvalósítani, ilyenkornyer a szélesebb közönség betekintést az iskola éle-tébe, s a ballagásra készülô diákok ilyenkor össze-gezhetik akár évtizedes iskolai kötôdésük eredmé-nyeit, emlékeit. Hagyományosan a Brassaiban ez azünnepi hét május utolsó teljes hetére esik, régebb aballagás zárta az eseménysort, aztán a tanévzárás át-tolódott június közepére, azóta a torockószentgyör-gyi zarándoklat és kirándulás lépett elô záró mozza-nattá.

Amióta a város másik két nagy tanintézete is isko-lanapokat szervez, az is szempontnak számít, hogylehetôleg ne egyidôre essék az ünnepségsorozat.

Az idei Brassai-hét mûsora nagyjából az utóbbiévekben kialakult beosztási rendet követte, termé-szetszerûleg itt-ott új mozzanatokkal fûszerezve.Szokásos módon a május 24-i, hétfôi nap mûsoravolt a legzsúfoltabb. Pontosan fél 11-kor az elô-csarnokban került sor a megnyitóra. Az iskola BazsóDombi Ferenc vezényelte kórusának számai keretez-ték az ünnepséget. Szabó Árpád unitárius püspök

méltató szavai után Bethlen Gábor fejedelem intel-meit idézve Kósa Mária igazgatónô mondott meg-nyitó beszédet. Az idén a tanfelügyelôség is képvi-seltette magát: Mariana Dragomir fôtanfelügyelô-helyettes üdvözlô szavai következtek. Szintén kö-szöntôt mondott Kerekes Sándor, a megyei tanács al-elnöke. Az elôcsarnok két mellszobrának megkoszo-rúzása az idén is a hatodikosokra hárult. NevükbenRostás Kriszta beszélt, s az elsôs Másody Lilla is sza-valt. Délben 12-kor a házsongárdi Brassai-sír megko-szorúzásánál a hetedikesek jeleskedtek: Jancsó Haj-nal Reményik-verset szavalt, e sorok írója pedigBrassai nyelvtudását és nyelvtanári munkásságát ki-domborítva mondott emlékbeszédet.

A kora délutánt a megnyitók sora foglalta le. Ko-csis Ildikó rajztanárnô V–VIII-os tanítványainak raj-zait állította ki a 42-es teremben. Az igazgatónô meg-nyitó szavai után sor került a legügyesebb, tehetsé-gesebb diákok díjazására. A tíz díjazott közül az V.C-ben tanuló Antal Botond elsô díjas nevét említjük.Mint kiderült, az iskola diákjai jól szerepeltek a Ro-mul Ladea Képzômûvészeti Szakközépiskola, a tor-dai Petôfi Társaság valamint a Mucart vállalat rajz-versenyein is. A következô megnyitón szintén azigazgatónô beszélt, ôt követte a kiállítást rendezôKováts Ildikó, iskolánk nyugalmazott rajztanára.

Brassai-hét harmincötödszörre

20

Összegyûjtötte az egykori Unitárius Kollégium rajz-oktatással kapcsolatos dokumentumait, tárgyi emlé-keit, s ezeket állította ki. A könyvtárban kettôs meg-nyitót tartottak: Málnási Ferenc nyugalmazott ma-gyartanár régi köri tevékenység eredményeként aromániai magyar irodalom mintegy 40 jeles szemé-lyiségétôl kapott fényképet és a kísérô emléksorokat,tanácsokat tartalmazó leveleket állította ki; DarvayBéla egykori fizikatanár pedig a fizika történetévelés az ûrkutatással kapcsolatos bélyeg- és képeslap-gyûjteményét. Kása Magdolna tanárnô VI. B-seiposzterbemutatója következett: a tavalyi Brassai-hétképekben. A kisdiákok kommentálták is a magukkészítette felvételeket.

A délutáni órákat a színjátszó csoportok foglaltákle. A VII. C osztályosok Nagy Emese, a IX. C-sekMiklósi Mária tanárnô irányításával angol nyelvû vi-dám jeleneteket adtak elô a díszteremben. Aztán azV. C-sek Oscar Wilde The Happy Prince (A boldogherceg) címû meséjét vitték színre angol és románnyelven. A VII. C-sek Vörösmarty- és Caragiale-jele-nettel léptek fel. A napot az esti tagozat megnyitóünnepsége zárta: délután hattól megkoszorúzták azelôcsarnok mellszobrait, románul Stan Alexandru al-igazgató, magyarul alulírott méltatta a két személyi-ség, Brassai és Berde Mózsa iskolatörténeti jelen-tôségét.

Kedd elsôsorban sportnapként tûnt ki: e napontartották az egyes sportágak döntô mérkôzéseit.Minifociban a IV. B-sek csapata jeleskedett. Kézilab-dában a XII. A-s fiúk a XI. C-seket, a IX. B-s lányok aXII. A-sokat gyôzték le. Kosárlabdában a XI. C-s fiúkbizonyultak jobbnak a XII A-soknál, a IX. A-s leá-nyok pedig a X. A-soknál. A líceumi osztályok fut-ballmérkôzésén XI. C–XI. A döntôre került sor, aholaz elôbbiek 4–1 arányban gyôztek. A gyôzedelmes-kedôk érmet, oklevelet, trikót, sportzoknit és üdítôtkaptak. Néhány tanár–diák mérkôzésre is sor került:kosárlabdában a diáklányok 28–24 arányban bizo-nyultak ügyesebbeknek a tanárnôknél, a tanárok vi-szont 65–40 arányban verték meg a fiúcsapatot; röp-labdában a diákcsapat gyôzött 3–2-es végered-ménnyel. A döntôk szervezésében a négy testnevelôtanár jeleskedett: Bárdos Lajos, Boda Attila, EgyedZoltán, Kun Béla. A délelôtt folyamán volt mégsakkverseny, valamint rejtvényfejtô verseny a kisebbdiákoknak.

Délután három eseménysor futott párhuzamo-san. Fazakas István és Simon Gábor vezetésével a ta-nárok tudományos ülésszakát a Gelei József nevétviselô biológia-teremben tartották. Az idén mind-össze ötön jelentkeztek, a tanári kar létszámáhozmérten igen kevesen. Alulírott Brassai Sámuelszanszkrittanári munkásságáról tartott elôadást,Kováts Ildikó a rajztanítás kollégiumbeli történetétidézte fel. Nagy Emese és Dani Kinga angol szakostanárnôk az egy héttel korábbi, Comenius-programkeretébe illeszkedô svédországi látogatásukról szá-moltak be. Simon Gábor az iskola fizikai szertáránaklegrégibb eszközérôl értekezett, Újvárosi Tamás pe-dig a Szamos-hátság falvainak demográfiai helyzetételemezte, a magyar egyházi mûemlékek pusztulásátfényképfelvételekkel is szemléltette. A Carolus Clu-sius teremben ez alatt folyt a „lányok vetélkedôje”Révész Erzsébet mérnök-tanárnô irányításával. Ahat csapat közül a VII. A-s lányok (Bodor Márta, Ha-lász Viola, Kovács Anita) vitték el a pálmát. A Fel-

vinczi György díszteremben az esti tagozatos románosztályok diákjai Milchiš Angela tanárnô rendezésé-ben Delavrancea Apus de soare (Napnyugta) címûdarabját adták elô. Utána a IX. B-sek Karinthy-jelene-te következett: A bûvös szék.

A szerdai nap is bôvelkedett eseményekben. Márreggel 9-kor megkezdôdött a maratonolvasás: KrúdyGyula Szindbád-történeteibôl olvastak fel a könyv-tárban délben 2-ig. Közben már 1-tôl sor került aKözmag-bemutatóra. Az idei végzôs XII. C osztály,az iskola elsô közgazdasági osztálya Páll Gyöngyvértanárnô támogatásával indította el 2001 januárjábanaz ország elsô közgazdasági diáklapját, a Közmagot.Tizenkét számot jelentettek meg, a mostani tizenhar-madik szám önálló kötet, antológia az eddigi szá-mok legjobb írásaiból. A bemutatón az igazgatónô ésalulírott értékelte a diáklap teljesítményét valamintaz antológiát. Délután a Dávid Ferenc díszterembenBazsó Dombi Ferenc énektanár vezetésével népdal-versenyre került sor. Majd minden osztály szintjénkét-három díjat osztottak ki. Különösen kitûnt Buch-müller István V., Kun Eszter VI., Varga Zoltán VIII.osztályos elsô helyezett. A kémikumban Péter Rozá-lia és Hãšmãšan Judit kémiatanárok irányításával azidén is megrendezték A kémia szalonját, s ez alka-lommal mutatták be a IX. A osztályosok szerkesztet-te Kémia Lap 2. számát, mely 38 oldalon, kitûnô ki-vitelben vegytani cikkeket, rejtvényeket, anekdotá-kat, vicceket, verseket tartalmaz. Ugyancsak ekkorkerült sor a X. A-sok szerkesztette 25 lap terjedelmûHolnap címû természettudományos lap elsô számá-nak a közzétételére. A diákok Czondi János és IszlaiEnikô szervezte tudományos ülésszakán sem tolong-tak a részvevôk. Hat elôadás hangzott el a természet-tudományok körébôl, ketten novellát olvastak fel.Este a VII. C-sek az elôcsarnokban divatbemutatóttartottak, majd ugyanott Miklósi Mária és Kern Hen-riette tanárnôk IX. C-s Duodráma csoportja MiltonElveszett paradicsom és Goethe Faust címû mûvébôladott elô részleteket angol illetve német nyelven.

Csütörtökön ismét a vetélkedôk kerültek elôtér-be. A hagyományosan Fazakas István és Vajnár Já-nos vezette Brassai-vetélkedôn az erejét összemérôöt csapat között a János Zsigmond Unitárius Kollégi-umé is szerepelt. A IX-es unitáriusok bizonyultak alegjobbnak, ôket a brassais X. A-sok és IX. B-sek kö-vették. A matematika-vetélkedôn 16 csapat mérkô-zött, s a VI–VII. osztályosok Minizsenik együttesegyôzött. A Comenius-délután a Brassai egyik sikerestevékenységi körét mutatta be. A nemzetközi iskolaikapcsolatokat elôsegítô Comenius-program kereté-ben már évek óta eredményesen tevékenykedik aNagy Emese angoltanárnô vezette csapat. Az öt or-szág partneriskoláiból érkezett gyermekrajzokat mu-tatták be, az országok földrajzi, történelmi, mûve-lôdési sajátságairól rendeztek vetélkedôt, s közre bo-csátották a School Nyúúúz hatodik számát. Ez aIX–X. osztályosok szerkesztette angol nyelvû diák-lap 32 oldalon cikkeket, interjúkat, humoros írásokatközöl. Nagy Emese beszámolt a svédországi Ume-ában tett látogatás tapasztalatairól. A késô délután aXII. C-seké volt: Iszlai Enikô irányította színjátszókörük búcsúzott. Az elmúlt három év elôadásaibólmutattak be részleteket. Este a Bogáncs Együttesszokásos néptánc-mûsorára került sor, kivételesennem pénteken.

Pénteken délelôtt a fordított nap keretében diá-

21

kok tarthattak órákat. Délben megnyílt az udvari vá-sár, melyen az I–VII. osztályosok árultak mindenféleapróságot, de enni- és innivalót is. Érdekességnekszámított a fodrász-szalon, ahol meg lehetett nyirat-kozni. Délután 4-kor kezdôdött a díjazási ünnepséga díszteremben. Fazakas István töltötte be a konfe-ranszié szerepét: rendre minden gyôztes csapat és jóteljesítményt nyújtó tanuló valamilyen jutalombanrészesült. Az iskola magyar katedrájának javaslataialapján kiosztották az ESÖT (Erdélyieket SegítôÖtök Társasága) díjait. A társaság képviseletébenDezsô János adta át a pénzösszeget tartalmazó borí-tékokat. Kiss Réka X. A osztályos részesült elsô díj-ban. Ugyanakkor kiállították az ESÖT biztosítottapénzalapból iskolánk könyvtárának vásárolt kötete-ket. A záró elôadáson Rónai Éva vallástanárnô Óda amagyar nyelvhez címû nyolc diákot bevonó színvo-nalas versösszeállítása és a XII. C-sek színielôadása(Slawomir Mrozek: Rókavadászat) aratott nagy si-kert. Elôtte a gyérülô közönségnek alulírott – mintszerkesztô – bemutatta az iskola 2002–2003-as, 120lapot kitevô évkönyvét, továbbá útjára indították aziskoláról szóló kis színes ismertetôfüzetet (Az 1557-ben alapított kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Lí-

ceum életébôl) és az iskola internetes honlapját. EzekRévész Erzsébet tanárnô irányításával készültek.

Az idén is jól sikerült a szombati torockói tisztel-gô kirándulás. Két autóbusszal száz diák és öt tanárjelentkezett az útra, a diákok jutalomként, ingyene-sen vehettek részt. Tíz órakor került sor a torockó-szentgyörgyi Brassai-szülôházon lévô emléktáblamegkoszorúzására: Vajnár János mondott rövid be-szédet. Utána a templomban Koppándi Botond uni-tárius lelkész, iskolánk volt tanítványa tartott rövidistentiszteletet. Ezt követôen Torockóról indulva azegész társaság megmászta a Székelykô mindkét csú-csát, majd este a Jára-völgyén át jöttek haza.

A 2004-es Brassai-hét figyelemre méltó teljesítmé-nye a sok nyomtatvány. Az immár sorozattá vált év-könyv mellett jelentkezett a School Nyúúúz hatodikszáma, a Kémiai Lap második és a Holnap (termé-szettudományi lap) elsô füzete. Ha ezekhez hozzá-vesszük a színes iskolaismertetôt és a honlapot, ko-moly iskolai sajtóéletre következtethetünk. Kár,hogy nincs egy iskolai szintû diáklap!

GAAL GYÖRGY

Sándor Csaba csíkszentdomokosi származású ge-ológus 1965-ben született. Földrajztanár a balánbá-nyai és a csíkszentdomokosi iskolákban. Szenvedé-lye a néptánc, már gyerekként célul tûzte ki annaktökéletes elsajátítását. Ma az ismeretek továbbadása,a fiatalok tánckultúrájának az alakítgatása foglalkoz-tatja.

– Mikor és hogyan kezdôdött kapcsolatod a ma-gyar néptánccal, népzenével?

– Szentdomokoson kezdôdik a történet azzal,hogy hatodik osztályban a Megéneklünk, Románia!fesztiválra készültünk. Akkoriban úgy ment, hogyminden osztálynak volt egy tánccsoportja. Mikor be-kerültem Csíkszeredába, nagyon hamar és nagyonfiatalon az iskola tánccsoportjának tagja lettem. Kez-detben valósággal verbuváltak bennünket. Amikorrájöttek, hogy a táncháznak összetartó és közösség-formáló szerepe van, akkor kezdtek eltiltani a tánc-háztól. Akkorra annyira erôs volt a táncház iránti tu-datos érdeklôdés, hogy már nem lehetett megállítaniminket. Kedden elmentünk táncházba, s szerdán vit-tek „perzsára”, az igazgatóság elé fejmosásra. Ez ígymûködött 1983-ig, akkor végeztem. Felkerültem Ko-lozsvárra, megismerkedtem az itteni táncházasok-kal, ôk a falvakat járván, tudatosan próbálták kutat-ni, megtanulni azt az anyagot, amit az adatközlôktôlgyûjtöttek. Ekkor ismertem meg Kallós Zoltánt is.

Jó, lüktetô életben találtam meg a helyem, mind-járt 84-ben. Hétvégeken falura mentünk. Lehetett azSárvásár vagy Méra, Inaktelke vagy Palatka – vagyéppen Szék. Nagyon sokat jártunk falura, míg 1985februárjában hivatalosan is beszüntették a táncházat.Arra hivatkoztak, hogy a sakk-kör oly nagy igénye-ket támaszt, hogy nem tudják ideadni a termet tánc-házra. Aztán nem is kaptunk többé helyet. Elkezdô-dött a „kis” táncház. 13-15-en voltunk, akik mindigösszejártunk. Táncoltunk, tanultunk. Emlékszem,

akkor még Könczei Csilla is besegített néha, aztán le-szakadt a táncházról. Mindenki elkezdte a saját útjátjárni. Akkoriban a kolozsvári Három püspök térenlaktunk, egy pincelakásban. Ott aztán volt olyantáncház is, hogy harmincan gyûltünk össze, de vol-tunk néha hatvanan is! Ez így ment egy évig – aztánkilakoltattak. A Szekuritáté felszólítására muszájvolt távozni. Költözködô idôszak jött, havonta pa-koltunk ki Bácsba, vissza Kolozsvárra. Végül a Szé-chenyi téren kaptunk egy lakást. Lerobbant helyvolt, de megfelelt táncháznak. Néha bejöttek a zené-szek valamelyik faluból, és elvoltak nálam háromnapig. Persze, nem lehetett elkerülni az újabb kelle-metlenségeket. Az egyik táncházba betoppant ötzsaru, és elvitt harminc embert. Utána jött egy sze-kus, és kezdôdött a heti egy-két bejárás, a nyilatko-zatírás. És újra el kellett költöznünk. Akkor már nemmertünk táncházat csinálni. Kallós Zoli bácsinak voltegy háza Sárvásáron, rendszeresen odajártunk mu-latni. A táncház kimentése volt ez. Miután hazajöt-tem Csíkba, 90-ben elkezdôdött a tánc!

– Ekkor már tanár voltál?– Nem, én geológus vagyok. Hazajöttem, és a ba-

lánbányai bányavállalatnál mérnökként dolgoztamkét évet, közben a gyerekekkel foglalkoztam. Az elsôgeneráció 90-ben lépett színpadra. Nem az volt a cél,és most sem az a cél, hogy legyen egy ütôképes tánc-csoport. A felcsíki falu életéhez hagyományosan hoz-zátartozott a tánc. Csak akkor tudjuk elmondani,hogy ezt visszaállítottuk (mesterségesen), ha meg-születik rá az iigény. Ezt nem lehet úgy, hogy leülök,és elkezdek az ifjúságnak táncot tanítani, mert hiány-zik az a természetes tûz, amit gyermekkorból kell to-vábbmenteni. Ki kell alakulnia az igénynek, a fiatal-nak éreznie kell az ízét annak, hogy egyet táncoljon,hogy egy istenigazit mulasson. Ha ez az igény meg-születik, akkor abban a helyben válaszolni kell rá.

TÁNCOLNI KELL!

22

– Van-e lehetôség arra, hogy a népzene és a nép-tánc visszakerüljön abba a szerepkörébe, amiben évti-zedekkel elôbb volt? Egyáltalán szükség van-e erre?

– Idén (és tavaly is) azt tapasztaltam az egyesgyermekcsoportoknál, hogy kezd kialakulni a nép-zenére, a néptáncra való fogékonyság, igény. Azt hi-szem, megértem azt a pillanatot, amire mindig isvártam. Ha meg tudom tartani ezt a jó nagy létszá-mú csoportot, amellyel most dolgozom, akkor ebbôla csoportból egy erôs generáció lesz. Az életformátnem lehet visszaállítani, mert sok minden megválto-zott. Egyfajta pozitív érzékenységet a népi kultúrkör– a népszokások, -táncok, népdal – iránt nehéz ki-alakítani.

– Kizárólag önképzô módon szerezted tánctudá-sodat?

– Természetesen. De ezzel kapcsolatban van egyrossz élményem is. 1992-ben felvételiztem Budapes-ten a Balettintézet néptánc szakára. Nem azért nemvettek fel, mert nem voltam felkészülve kellôkép-pen, hanem azért, mert nem volt ott idôben amegfelelô ajánlólevelem. Az ajánlólevél persze meg-érkezett, de akkor már késô volt. Nem az embert mé-rik – hanem a kapcsolatait. És akkor gondoltam ma-gamban, hogy nem baj, mert akkor a saját népemetfogom saját tudásom szerint okítani. És valami ilyenérzéssel vagyok azóta is.

– Térjünk vissza a gyerekekkel való munkához! Akiforrott tánccsoportokkal: a csíkszentdomokosi Ele-venekkel és a balánbányai Ördögborda együttesselkülföldi meghívásokat kaptatok. Hogyan történt ez?

– Nagyon nehéz volt az ismeretlenségbôl kilépni.Az elsô nagy sikerünk 1996-ban, Csíkszeredábanvolt, amikor ötven gyerekkel léptünk színpadra. Azelôadás spontánra sikerült, a gyerekek a saját tudá-sukra voltak hagyva. Volt, aki elrontotta a táncot,volt, aki leesett a színpadról, de visszaszökött, és

táncolt tovább. Hatalmas sikert arattunk. A másodiknagy sikerünk Debrecenben a magyarországi gyer-mek néptánccsoportok Szomszédolás 1999 elnevezé-sû szemléjén volt. Utána minden évben legalábbegyszer turnéztunk külföldön: eljutottunk Dániába,Szlovákiába, részt vettünk Budapesten a MagyarGyermekek Néptánc-antológiáján.

– Milyen elveket követsz a gyerekek oktatásá-ban?

– Az én víziómban a gyerek a saját táncát ismerjemeg, érezze jól magát benne. Tanuljon meg más tán-cokat is, ismerjen táncokat bármely régióból, de a sa-ját tánca maradjon meg benne anyanyelvi szinten.Ezért az adagolással vigyázni kell. A felcsíki tánc-renddel párhuzamosan mehet a moldvai és a gyíme-si is. Ha így tartom a lányt, akkor az felcsíki, ha úgytartom, akkor gyímesi. Ha bal kezemen van a lány,akkor a jobb kezem szabad, s azzal csapásolhatok.Gyímesben nem csapásolnak, akkor mehet a lány ajobb kézre. Táncoltunk már szatmári táncokat is,mind a szentdomokosiakkal, mind a balániakkal, denem megy. Másrészt... éppen most vannak abban akorban, amikor felfedezik a rockzenét. Láttam, hogyvalamit lépnem kell, mert ha nem, akkor elveszítemôket. „Gyertek – mondtam –, állítsunk össze egyolyan március 15-i mûsort, amibe beteszünk mást is,mint a népzene!” Így volt ez idén a Magyar Golgotakoreográfiájával.

– Ez nem kimondottan népzenére írt koreográfia.– Néptáncanyagból vett lépések, figurák. Népze-

ne – más zenével ötvözve. Ez a darab semmiképpsem felhígított mû. A feldolgozott, áthangszerelt ze-nének megvan a maga határozott mondanivalója.Végkicsengés: megbeszéltük a gyerekekkel, és arra akövetkeztetésre jutottunk, hogy jó ez, és szép, devissza kell térnünk a néptánchoz. És ezt nem én kel-lett elmondjam, hanem ôk mondták ki. Igaz, én isszívesen hallgattam!

– Miért kell visszatérni a nyers néptánchoz?Nincs esetleg az áthangszerelt változatnak nagyobbközönsége?

– A miértje a dolgoknak sosem elfelejtendô. Egy-szer gyûjtést szerveztünk, eljött egy idôs pár is, 91éves volt a bácsi. A kicsi feleségével egymásra és abotra támaszkodva jöttek. „Az isten megfizeti, állja-nak fel, kettôt táncoljanak” – kérleltem ôket. Az öregazt mondta: „Nem látod-e, fiam, hogy lépni se tu-dok?” „Nem számít, csak táncoljon.” Amikor letettea botot, s az öregasszonyt megfogta, aztán megtetteaz elsô pár lépést, abból én már rengeteget tanultam.Az olyan dolog, hogy csinálhatsz akármilyen nagykoreográfiát, akkor is ezek a világrengetô dolgok. Atánc szerepében a koreográfia csak alkalmazott vala-mi. A táncnak megvan a maga bensôséges szerepe:belsô feszültségeket, érzéseket fejez ki, problémákatold meg. Mi rákacsintgatunk az átdolgozott formák-ra, megmutatjuk, hogy azt is meg tudjuk csinálni, az-tán gyorsan visszatérünk a helyünkre.

– A Magyar Golgota nézése közben van a nézô-nek egy valamiféle nagyságérzése. Hogy van a kore-ográfus ezzel?

– Én a bemutatókat végig szoktam sírni. Renge-teg munka van egy darabbal, de amikor összeáll, és anézônek az az érzése, hogy megérte ez a darab, ak-kor én is ugyanarra gondolok. Megérte.

KURKÓ ANNA

Adorján Ilona: Oromzat

23

Kellemes meglepetésként érte a Hargita NemzetiSzékely Népi Együttest a nemrég lezajlott, elsô alka-lommal megszervezett Káli Napok – Káli Vigassá-gok rendezvénysorozat. Kékkút egy alig hetven fôskisközség, olyan rendezvénynek adott életet, amelybátran megállhatná a helyét több nemzetközi feszti-vál viszonylatában is. Az esemény a magyar kultúranépi gyökereit hivatott megjeleníteni a lehetô legszí-nesebb módon.

A határon onnan és innen egyaránt olyan kézmû-vesek, hagyományôrzôk, mutatványosok, táncosok,lovas íjászok, bábosok, énekmondók és zenészekvettek részt, kik tudásuk legjavát nyújthatták. Aprogramok rengeteg ember érdeklôdését keltettékfel, mondhatni méltán, ugyanis minôségi és szóra-koztató mûsoroknak lehettek tanúi. Kihasználva ahelyszín történeti, természeti és építészeti adottsága-it, ezeket összehangolva az elôadások élménygazdagés látványos jellegével, élvezetessé tették a történte-ket minden nemû és korú érdeklôdô számára.

Hogy az öröm hangulata alapvonása volt az ese-ményeknek, arról a Hargita Együttes táncosai szá-moltak be a rendezvény végeztével.

Elmondásuk szerint a varázslatos környezet és ahelybéliek önzetlenségig menô segítôkészsége, a kö-zönség értékelô tapsai együttesen remek hangulatotteremtettek. A jó kedély a rendezvény végéig kitar-tott, ott tartózkodásuknak egy hete szinte perceknektûnô gyorsasággal száguldott tova. Hozzá kell tenni,hogy az együttes örömmel teli óráinak fô rejtélye ta-lán az volt, hogy rövid idô alatt a közönség kedven-ceivé váltak, mondhatni a rendezvény fôszereplôistátuszába emeltettek. Ez utóbbi, habár a kellemesmeglepetések közé sorolandó, mégiscsak annak voltköszönhetô, hogy derekasan részt vettek a menet-közben folyó szervezésben. Többek között az együt-tes nevéhez fûzôdnek a naponta, délelôtt és délutántartott táncoktatások, az esténként megszervezetttáncházak, ehhez kapcsolódott még egy sikeres folk-lórmûsor elôadása is a népes közönség elôtt. A ren-dezvényen minden bizonnyal – különben tapasztal-hatóan – nem csak magyar ajkú személyek vettekrészt, ami a magyar népi kultúra népszerûségét ésvonzó voltát igazolja.

Tovább faggatva az együttes tagjait, elmondták,hogy bizony az öröm mellett a fáradtság is jellemez-te ott tartózkodásukat, idézve: „Hatalmas volt a fá-radtság, reggel kilenctôl a hajnali órákig tartott szá-munkra a program, de nem bántuk meg, végig ural-kodott a jó hangulat és a baráti terefere.” Arra a kér-désre pedig, hogy mi volt a titka az együttes kitünte-tettségének, a közönség szimpátiájának, azt vála-szolták, hogy leginkább az együttesre jellemzô hite-lesség, a közönséget megszólító interaktivitás, azeredetiség és a táncban rejlô öröm hangulatának azátadásában érhetôk tetten az okok: „Nagyon sok em-berrel megismerkedtünk, a rendezvény végéig egyrecsak jöttek hozzánk az emberek, érdeklôdtek és ba-rátkoztak velünk, s tényleg sok jó cimborát szerez-tünk magunknak, akikkel együtt táncoltunk, szóra-

koztunk és sokan közülük még a munkánkat is segí-tették.” A kékkúti polgármester, Jancsó Gábor végigaz együttessel együtt volt, végül az együttes egyiktáncosa még egy bicskát is kapott tôle ajándékul elis-merése jeléül. Erre mondták többen mosolyogva,hogy no ezt is meg kellett élnünk: „hogy magyar ad-jon székelynek bicskát!”

A Balaton partján is szólt a muzsika, táncosok ésnyaralók együtt táncoltak a medvés dallamaira. Bi-zony ritkán eshetett meg a Balatonnal eddig, hogyigazi székely lányok és fiúk, veretes magyar muzsi-kaszóval és tánccal fodrozzák ôt meg.

Sikeres kékkúti szereplésével az együttes méltánlehet elégedett, a visszajelzésekbôl ítélve, a jövôbenis megszervezésre kerülô Káli Napok – Káli Vigassá-gok rendezvénysorozatra a szervezô helybéli önkor-mányzatok szeretettel visszavárják, természetesenaz együttes örömmel vissza is látogat majd.

A jövôben közös egyhetes néptánctábor megvaló-sítását tûzte ki célul a kékkúti önkormányzat és aHargita Nemzeti Székely Népi Együttes.

NYULAS FERENC

Káli Napok – Káli Vigasságoka Hargita Együttessel

Nagy Dániel: Tyúkol

24

– Mi a titka ennek az alkotótá-bornak? Errôl beszélgettünk kétrészvevôvel, Szabó Attilával ésAdorján Ilonával.

– Sz.A.: Elég nehezen indult el.Én például nehezen találtam mega helyemet. Nehéz volt megtalálniebben a környezetben azt a bizo-nyos témát, ami érdekelt. Nincse-nek fix témáim, amelyek helytôlfüggetlenül bármikor elôvehetôk.Formákat, motívumokat kellettkeresnem. A harmadik tábortólkezdve minden megváltozott, at-tól kezdve ráéreztem a falusi tájízére, megtaláltam azt, ami érde-kel.

– A.I.: Én csak a második év-ben jöttem az alkotótáborba.

– Sz.A.: Elsô évben csak egye-temisták vettek részt ebben.

– A.I.: Igen, engem is így hívtakmeg. Közel áll hozzám ez a kör-nyezet, innen ihletet lehet meríteni.

– Voltak-e olyan dilemmáid,hogy a tájjal mit lehet kezdeni, ho-gyan lehet egy régi témát ezen ahelyen alkalmazni?

– A.I.: A táboroknak sosemvolt kötelezô témája, akár otthon-ról is hozhattam volna munkát.Ez sok esetben meg is történik.Azonban én úgy dolgozom, hogyhelyben, abból a világból építke-zem, ahol vagyok. Ippon és itt,Kárásztelkén is szerettem a padlá-son ücsörögni, annak a csendjétvisszaadni. Azok a dolgok, amik apadláson vannak, nekem sokatmondanak, érzésvilágot töltenekmeg tartalommal, és ez a munkái-mon is látszik valahol. Kárásztel-kén kipróbáltam még egy dolgot.Tehát azon belül, hogy tárgyakatmost is nagyon szeretek bemutat-ni, igazi valóságukban visszaad-ni, most ezen az úton egy kicsitmegálltam, mélyebb szintekre ás-tam, és motívumokat vettem elô,azoknak a szimbolikáját próbál-tam hozzáadni az alkotási folya-mat során, a fizikai valóságotmintegy kiegészítve. Idén a szívés a csillag volt a fô motívumom –persze, ez hagyományos szimbó-lumrendszer, de nagyon kevés

színnel és némi átkomponálássalérdekes dolgokat lehet ebbôl azegyszerû világból is kihozni.

– Mint helyszín: miben má-sabb Kárásztelke, mint Ipp? Van-eitt valami jellegzetes, ami miatt ittjobban, másképp lehet alkotni?Milyen a helyi közösség?

– A.I.: Itt a magyar nyelv egye-dülálló. A tárgyak, a népi motívu-mok maradnak, de a magyar épí-tészet, magyar környezet szá-momra fontos a szimbólumrend-szer miatt. Bár Ippon is benne vol-tunk egy ilyen szimbolikus tér-ben, tehát ha nagyon akartuk, ak-kor a magyar motívumokat ott ismeg lehetett találni.

– Sz.A.: A környezet másságátén nem csak ebben látom. Ipp in-kább sík vidék, itt, Kárásztelkénviszont olyan dombok, kanyaru-latok vannak, amelyek jellegzetesízt adnak a tájnak. Ez nagyon jóhely azoknak, akik tájképezni sze-retnek. De van más is. Ha megné-zed a tûzfalakat a házak elején,azok faragott fából vannak, jelleg-zetes a motívumkincs. Kárásztel-kén kissé jobban megmaradtak,megôrzôdtek a népi jellegzetessé-gek: házak, motívumrendszer, ré-gi formák stb. Ippon sokkal többaz új ház például, namármost,nézzünk körül Kárásztelkén! Nemenjünk messze, maradjunk aCsepei kúriánál! Szemben a dön-gölt padlójú, régi parasztház, az-tán itt van karnyújtásnyira a mû-vészek számára kimeríthetetlenkincsesbányaként funkcionáló mo-tívumkészlet: a padlás, a csûr televan régi dolgokkal.

Galéria

Nagy Dániel: Önarckép

Túlélési tábor?IPPART, nyolcadszor

Szabó Vilmos: Tájkép

25

– Csakhogy a mostani tárlatotvégignézve elmondható, hogynemcsak ez a régi világ jelentke-zik nálatok, hanem van egészen aszürrealizmusig elhajló munka is,méghozzá elég sok.

– A.I.: Vannak kollégák, akiknem itt készítik el munkáikat,egyesek éppen számítógépen ké-szítik el munkáikat, otthon.

– Hogyan választjátok ki ameghívottakat? Van egy kupakta-nács, és eldöntitek, hogy idén eztés ezt hívjátok meg? Mert a forrá-sok végessége miatt nyilván egyrekevesebb mûvész vehet részt a tá-borban...

– Sz.A.: Csepeiék ki tudjákszámítani, milyen háttere lehetanyagilag ennek az egész alkotó-tábornak, és akkor ahhoz mértenszólnak mûvészeknek, hogy jöjje-nek. Voltak már olyan táborok is,hogy Magyarországról is jöttekmeghívottak, de leggyakrabbanhazaiak érkeznek.

– Az elején említetted, hogyfôleg egyetemisták vettek részt atáborban? Vannak-e visszajelzé-sek, hogy az egyetemi közeg mi-képp viszonyul ehhez az alkotásifolyamathoz?

– Sz.A.: Tanáraink, emlékszem,csodálkoztak: hát létezik ilyen?Pozitívan könyvelték el, hogyrészt veszünk alkotótáborokban,és szerintem egy percig sem jelen-tett problémát, hogy ebben a fo-lyamatban kik vesznek részt, mi-lyen egyéniségek, és hogyan alkot-nak. Nem jártak ki a táborozók kö-zé, de a kiállításainkra, Kolozsvár-ra például, oda eljöttek a tanárok

is. Megnézték a munkákat, és el-mondták a véleményüket.

– Milyen a kapcsolatotok anagy mûvészeti „szakszerveze-tekkel”, a Barabás Miklós Céh-velstb., van-e valamilyen szervezeti,alkotócsoport szintjén mûködôszerves összefonódás?

– A.I.: Az sok, hogy alkotócso-port, inkább alkotótáborról be-szélhetünk.

– Sz.A.: Igen, alkotótábor. Azalkotócsoport valami mást jelen-tene. Évente változnak is az em-berek itt. A BMC-vel annyiban ál-lunk kapcsolatban, hogy néhánymûvésztársunk az ô tagjuk. Má-sok más egyesületek és mûvészetiegyesületek tagjai.

– Egyéni kiállítás mikorra vár-ható?

– A.I.: Persze, mint mindenmûvésznek, aki valamit is ad ma-gára, nekem is az a vágyam, hogyegyéni tárlatom legyen. Csakhogykeveset dolgozom, lassan gyûl-nek össze a munkák...

– Sz.A.: Szerintem nagy dolog,ha összejön a vándorkiállítás,mint eddig. Ez legalább hat hely!Ez számít, megismernek az embe-rek minket. Közben nehéz volnamég egy-egy saját kiállítást isösszehozni. Ráadásul az idôté-nyezô olyan értelemben is szorítbennünket, hogy sokan tanítunkis. Ha az sikerül, hogy éventeegyszer sikerül eljönnünk az al-kotótáborba, és meg tudunk je-lenni a vándorkiállításokon is,Kolozsváron, Zilahon, Bukarest-ben stb., az már jó eredménynekmondható.

– Mi a konkrét haszna egy-egyilyen alkotótábornak? Jönnek-e arajongók, hogy márpedig nekikIPPART kell, vitték-e el úgy amunkákat, hogy már-már nemvolt mit adni nekik?

– Sz.A.: Hááát nem, ez azértmég nem fordult elô, de olyaneset volt, hogy a kiállításon elkel-tek munkák.

– A.I.: Az internet új lehetôsé-geket nyújthat ebben a marke-ting-munkában. Egyrészt azok isláthatnak bennünket, tudomástszerezhetnek kiállításainkról, fel-lépéseinkrôl, akik a távolság miatteleve nem tudhatnának, másrésztszélesebb körben ismerni fognakbennünket, és lehetséges, hogy

Biró István: Régi ház Kárásztelkén

Munka közben

26

egy szép nap új vásárlók jelent-keznek, elektronikus úton.

– A házigazdák elég pesszimis-ták a tábor jövôjét illetôen, hiszena források egyre jobban beszûkül-nek, és amikor adnak, akkor isolyan furcsa dolgokra, hogy helyikörülmények között képtelenségfelhasználni. Például szinkronbe-rendezés bérlését támogatnák...nagylelkû adakozók.

– Sz.A.: Szomorú helyzet, denem tragikus. A források elapa-dása nem feltétlenül jelenti azt,hogy most abba kell hagyni azegészet, le kell zárni az IppArtot.Lehet, hogy oda fogunk jutni,hogy a mûvészek otthonról fog-ják hozni a konyhára valót. Nemhárulhat minden a házigazdá-ékra.

– A.I.: Valahol a megyei önkor-mányzatnak is szívügye kellenelegyen a tábor léte, támogatniakellene.

– Persze, de a megyei önkor-mányzat is szegény. És ekkor megkellene keresni a gazdag ismerô-söket, fel kellene kérni ôket, legye-nek már kissé mecénások! Történ-tek-e ilyen próbálkozások?

– Sz.A.: Nem hiszem. A cso-

portból éppen ez hiányzik. Nincsegy jó menedzserünk, aki a pénzthozná a konyhára. Valaki, akicsak a pénz után járna. Nyilván,ezt ingyen senki sem csinálja, ne-künk, mûvészeknek-tanároknakpedig nincs idônk (és sokszorkedvünk sem) ilyesmire.

– A.I.: Maradnak a hagyomá-nyos források, a pályázati pénzek,az Illyés Közalapítvány, a Com-munitas, Szilágy Társaság.

– Ezek a biztos pályázati forrá-sok nököm-hököm vonalon –mindannyian ezekre a gyengécs-ke, ám biztos dolgokra alapo-zunk. De egyre nagyobbak azuniós és a magán pályázati pénz-alapok. Gondoltatok-e arra, hogyalternatív pályázati lehetôségekfelé is jó volna tájékozódni?

– Sz.A.: Számunkra az is na-gyon fontos, hogy a helyi közös-ség mindig is támogatott ben-nünket. Most ez nem pénzbenértendô, hanem abban, hogyételt-italt adtak, illetve családok-nál kaptunk szállást. Ez nagyonfontos számunkra. Ez túlélésitábor.

– Igazából akkor volna izgal-mas a dolog, ha volna jókora pénz-

keret, amibôl ki lehetne adni kata-lógusokat stb. Vagy más: normá-lis az volna, hogy ha bejelentkeziktíz mûvész, akkor azoknak bizto-síthatná a szervezô a festéket, avásznat.

– A.I.: Ehhez azonban sokkalnagyobb hírverés kellene. A Szi-lágy megyei politikusok is jobbanmellénk kellene álljanak. Kedve-sek, hogy szólnak néhány szót amegnyitókon, de ezt fôleg magu-kért szólják.

– Sz.A.: Ne feledjük, hogy ezeka politikusok szoktak pályázat-íráskor ajánlásokat adni, ôk lob-biznak. ôk szólhatnának oda X-nek, Y-nak, hogy adjanak nekünkpénzt, mert már évek óta jól csi-náljuk, amit csinálunk.

– És ezzel ismét eljutottunk azerdélyi magyar össztársadalmirákfenéhez, éspedig ahhoz, hogyminden személyes vonalon fut,csak így érdemes tervezni. Csak-hogy ez nem normális állapot,mert értékorientált támogatásirendszerre volna szükség...

MURAD BETTY

Keresztes József: Csendélet kovácsoltvassal Hajdu Attila: Portré

27

Az ôszinteség forradalma a hatvanas évek kezde-tén ment végbe az erdélyi magyar költészetben: a lí-rai ént addig egy elképzelt közösség helyettesítette,ennek több köze volt ahhoz a jelszószerû kollektivi-táshoz, amelyet a sajtó és a szónoklatok hirdettek,mint a valóságos emberi közösséghez, kivált az erdé-lyi magyarság nemzeti közösségéhez. A hatvanasévek fiatal költônemzedéke ehhez képest új szemé-lyességet hozott; kifejezésben, s fôként szemléletbenszakított közvetlen elôdeivel. Az elvont „kollektívszemélyiség” után a valóságos, egyszeri alkotó sze-mélyiséget helyezte jogaiba, egyszersmind újjáalakí-totta közösségi tudatát és kapcsolatait: a valóságosnépi közösség iránt érezte felelôsnek magát.

A fiatal Szilágyi Domokos is feltûnôen új hangothozott a korábbi versriportok és verspublicisztikákután: visszaperelte a líra ôsi személyességét, saját vi-lágáról akart vallani. Gondolati és érzelmi vívódása-iról, belsô küzdelmekben szerzett felismeréseirôl,egy olyan fiatal mûvésznek az egymást keresztezôélményeirôl, aki a huszadik század második felébenélve szerzett tapasztalatokat a történelem csapdáirólés ellentmondásairól. Annak a nemzedéknek a gon-dolkodását akarta kifejezni, amely soha le nem zár-ható történelmi élményként szorongta végig a hábo-rút, vett tudomást Auschwitzról és Hirosimáról, anévtelen milliók pusztulásáról: amely nem tud ésnem akar felejteni. És amely túlságosan sok ígéretetés fogadkozást hallott ahhoz, hogy ne a kimondottszavakon, hanem a tetteken és eredményeken mérjele a meghirdetett programok és vállalkozások érté-két, eredményességét.

Az erdélyi magyarság helyzetét sem a politikaiszólamok, hanem személyes tapasztalatai nyománítélte meg.

E történelmi tapasztalatokból eredt Szilágyi Do-mokos költészetének történelemfilozófiai szkepszi-se, amely mindig a kijelentést és a cselekvést, a prog-ramot és a megvalósulást mérte össze, és már elevegyanakvást érzett a szép hangú nyilatkozók, a hang-zatos emberbaráti szólamok iránt. Minthogy túlsá-gosan nagy távolságot talált a szavak és a tettek kö-zött, mind erôsebbé vált csalódottsága és kételye:rendeltetésszerûen tragikus költô volt, nemcsakvégsô emberi sorsában, hanem szemléletében, líraiegyéniségében is. Ironikus játékain, polgárpukkasz-tó nyelvi tréfáin minduntalan átvérzett a mélyrôl fa-kadó, bensô fájdalom. Sorsa nem óvta meg a sebek-tôl, gyakran érezte úgy, hogy „az iszonyat lázában”kell égnie, versei között sok volt a rekviem, szavaitminduntalan gyász és szorongás szôtte át.

Tájékozódva és eszmélkedve fogalmazta meg ké-telyeit, és tett vallomást szorongató fájdalmaitól, tá-jékozódva, eszmélkedve jutott el a teljesebb élet vá-gyához is. Heves érzékenységgel élte át az emberi

élet egyszeriségének, megismételhetetlen voltánaktudatát, korán felismerte: nem mindegy, hogy ezt azéletet mi tölti ki. Teljesebb, gazdagabb sorsra vágya-kozott, küzdelmes, nyugtalan életet akart: nem tu-dott volna besüppedni a köznapok szürke világába,megvetette a kispolgári lét biztos kereteit. Inkábbvállalta a drámai összecsapásokat, a próbákat, aszenvedést: „minden fájást muszáj megfájnom” – ír-ta Hétmérföldes csizma címû versében. Mindentaka-rása és teljességvágya okozta, hogy az emberi életet,kivált saját életét örökös újrakezdésnek tekintette, s avilágtól azt várta, hogy „egyszer oly burjánzó képze-lettel látna a boldogság-csiholáshoz, mint / ahogyeddig a szenvedéseket gyártottá” (Hármasvers).

Ô maga mindenesetre mûködésbe hozta saját„burjánzó képzeletét”, és az avantgárd költôk jövô-látomásaihoz hasonló lendülettel és gazdagsággalidézte maga elé annak a világnak a képét, amelymajd egyszer: az emberi küzdelmek végsô gyôzel-me- és jutalmaként talán elkövetkezik. A költôi in-dulás: az Álom a repülôtéren címmel megjelent elsôverseskönyv ennek a látomásos-profetikus jövôkép-nek a meghirdetése volt. Az eszmélet kételyét és aszív szorongását az emberiség jövôjébe vetett biza-lom ellensúlyozta. Ahogy pályatársai, Szilágyi is re-ménykedett abban, hogy még csak ezután fogja kez-detét venni az emberi nem igazi története.

A klasszikus avantgárd: a fiatal Eluard, Maja-kovszkij, Becher és Kassák jövôbe sugárzó derûjefénylett Szilágyi Domokos elsô verseiben. A klasszi-kus avantgárd technikai érdeklôdése, gépi csodáktóleredô ámulata is feltetszett, elsôsorban a repülés örö-me, az a lelkesítô élmény, hogy a gépi civilizációmajd talán megszünteti a távolságot a nemzetek, akultúrák és az emberek között. A repülôgép Szilágyi-nál valóban a jövôbe teljesedô civilizáció büszke jel-képe lett. Az avantgárd nyugtalansága: nemcsak aszabad forma, a merész szóképek, hanem minde-nekelôtt az a lázas és nyugtalan költôi érdeklôdés éskísérletezô kedv, amely a látásmódot és a magatar-tást meghatározta, merôben új jelenség volt az erdé-lyi magyar költészetben a hatvanas évek elején. Azavantgárdnak mindazonáltal voltak sajátosan erdélyihagyományai: Bartalis János bensôséges természet-kultusza, Szentimrei Jenô szociális nyugtalansága, afiatal Szemlér Ferenc nagyvárosi expresszionizmusa,a fiatal Méliusz József lázadó aktivizmusa alapoztameg ezeket a hagyományokat. Évtizedek távlatábólaz ô türelmetlen jövôvárásuk és indulatos lázadásukkelt új életre a hatvanas években Szilágyi Domokos,Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár verseiben.

A jövôt birtokolni vágyó szenvedély csupán el-lentmondásos érzés lehetett, a tragikus élmények új-ra meg újra beárnyékolták az ódákat és himnuszo-kat. Szilágyi Domokos költészetében mindinkább a

Enciklopédia

Lázadás és tragikumSzilágyi Domokos verseirôl

28

diszharmonikus érzéseket és tapasztalatokat kifejezôkorszerû poétika hatott; az egymásnak feszülô erôk-bôl próbált rendet teremteni. Arról a mûvészi igény-rôl és poétikáról van szó, amelyet Bartók Béla nevejelez. Bartók a magyar költészet egész újabb rendjéregyakorolt ösztönzô hatást: Juhász Ferenctôl és NagyLászlótól Ágh Istvánig és Szilágyi Domokosig. A ko-lozsvári költô ugyancsak felismerte, hogy a jelen em-bere más viszonyban van a világgal, mint a klasszi-kus avantgárd költôje volt fél évszázaddal korábban,még az idegtépô tapasztalatok elôtt. Ez a viszonykényszerûen ellentmondásosabb, feszültebb, nyug-talanabb; magába foglalja a gyász, a fájdalom, a csa-lódás, a kételkedés, a szorongás mozzanatait.

Ennek nyomán ô maga is Bartókon látta ennek azúj mûvészi magatartásnak és poétikának a mesterét:„Fából faragott fájdalom, / kôbe kalapált gyûlölet, /allegro-barbaro-jelen, / polifón álom, ó, jövô,/ rez-dülj végig, / a megismeréstôl a fölismerésig, / a cél-tudatos húrokon” – írta Bartók Amerikában címûnagyszabású, azóta is sokat idézett versében. Egy-szersmind a küzdelem etikája, a nyugtalanságokbólépült nyugalom mellett tett hitet: „Keserves éshosszú az út a léttôl a megismerésig, a megis-meréstôl. a fölismerésig. / A megismerés üdvözítômódja nem a megfogalmazás, hanem a teremtés. / Afölismerésé a küzdelem. / Így születik a nyugalom:nyugtalanságok egyensúlya.” A nyugtalanságokegyensúlyának elvére épült költôi magatartás és po-étika természetes módon teljesedett ki abban a köz-érzetben és lelkiállapotban, amelyet Szilágyi Domo-kos a láz fogalmával jelölt meg. A korlátozott, megnem ismételhetô emberi élet ennek a lázas állapot-nak a törvényei szerint egyetlen szenvedélyes küz-delem lesz; küzdelem, amely az ontológiai és törté-nelmi értelemben egyaránt szûkre szabott emberi lé-tezés korlátait szeretné szétfeszíteni. „Bepörölni a lé-tet az elmúlásért” – mondta a költô mintegy munka-terv gyanánt.

Ez a perlekedô, küzdô és lázadó magatartás öltöttalakot nagy költôi szimfóniáiban; elôször az Emele-tek avagy a láz enciklopédiája, majd a Haláltánc-szvit, a Kényszerleszállás, a Napforduló, az Ez anyár egyszerre lírai és epikai szintéziseiben. Az er-délyi költô valóban a küzdelmes-lázas állapot „en-ciklopédiáját” dolgozta ki bennük: sorra vette a mo-dern ember érzéseit és félelmeit, a köznapok kény-szerû rendjébôl kitörni próbáló küzdelem változataités lehetôségeit – e költôi szimfóniák kísérletek a lá-zas állapot változataival. Szilágyi önmagán végeztea kísérleteket, Szabó Lôrinc-i bátorsággal és könyör-telenséggel figyelte, elemezte és ábrázolta a szemé-lyiség mélyvilágában dúló viharokat. „...egyetlen tu-dományom: az élveboncolás” – jelölte meg munkás-ságának vezérlô elvét: a feltétlen ôszinteség magya-rázatát.

A megismerés és a felismerés csonttörô küzdel-meiben nem ismert pihenôt, egyezkedést, mindent avégsô következményekig akart végiggondolni, a fel-ismert igazsághoz és úthoz a végsôkig ragaszkodott.Igazsága csorbíthatatlan volt, képzelete, amely felis-meréseit érzékletes képekben fejezte ki, gazdag, fé-kezhetetlen és szertelen. Bátran, sôt vakmerôen élt arögtönzött logika, a nyelvi ötlet, a váratlan kifejezéseszközeivel. Tehette, hiszen tudós módon ismerte aköltészet és a nyelv titkait, lehetôségeit és fortélyait.Kevés avantgárd költô birtokolta oly gazdagon a

magyar költôi örökséget, mint ô: ezért lehetett hite-les kísérletezô szenvedélye is; szójátékai, nyelvi ötle-tei, barokkos formái mögött fedezetként ott rejlett aklasszikusokon – Balassin, Csokonain, Aranyon, Jó-zsef Attilán, Weöres Sándoron – iskolázott költôi ta-pasztalat.

Hagyomány és kísérletezés szerves egységére isBartók adott példát, s általában a modern zene egyszintézist keresô irányzata. A szürrealisták látomá-sain és az expresszionisták lendületén nevelkedettverseibe Szilágyi természetes költôi gesztussal szôttebele az ôsi bájolókat, ráolvasásokat, népi imádságo-kat, a boszorkányperekre, Bornemisza Péter ördögikísérteteire, a bujdosónótákra utaló szövegeket. Régimagyarság és modern költôi kísérletezés természetesegységét tudta kialakítani: úgy kalandozott a világlí-ra frissen hódított tartományaiban, hogy megôriztemindazt, amit a régi és népi magyar hagyományörökített át nyelvben, kifejezésben és hangoltságban.

A kísérletezô költô nemcsak azért formálja anyelvet és a versalakot, hogy merôben új képi, gram-matikai vagy ritmikai szerkezeteket hozzon létre.Nem pusztán a nyelv zenei vagy festôi hatásánakmegújítását kísérli meg, új szerepet is szán a költé-szetnek, pontosabban arra törekszik, hogy a költé-szet megôrizze régi szerepét, amelyet az emberi gon-dolkodás, érzés és cselekvés alakításában töltött be aprimitív ráolvasásoktól a tömegeket mozgósító ro-mantikus harci dalokig. Ez a szerep, ahogy sokan,legnagyobb gondolati hatással Walter Benjaminmegállapította, a modern költészettel, Baudelaire fel-lépésével alakult át vagy szûnt meg. A modern költôtöbbnyire magányos jelenség, szûk körben hallatjaszavát, a kultúra vagy az erkölcs nagy értékeit nem ôközvetíti a tömegek számára, legfeljebb magányosanôrzi és gondozza ezeket az értékeket. A modern köl-tészetben testet öltô humánus eszmék és eszményekkisugárzása ezért nagyon is szûk körû; zárt esztéti-kai értékek ezek, jelentôségüket többnyire csak a be-avatottak, az írástudók ismerik.

A modern költô vagy gôgösen és gyötrôdve vál-lalja magányát, csökkenô szerepét, vagy elszánt kí-sérleteket tesz arra, hogy kitörjön elszigeteltségébôl.Tulajdonképpen az avantgárd is ilyen kitörési kísér-let volt: a hagyományos esztétikai elvek és szépség-eszmények feladása révén próbált új, közösségi mû-vészetet teremteni. Szilágyi Domokos avantgardiz-musában és szövegkísérleteiben: így a Búcsú a tró-pusoktól címû kötet verseiben is a kitörés vágya, egyúj költôi magatartás és poétika megteremtésénekigénye dolgozott. Valóban új költôi magatartás,amely a hagyományos esztétikummal radikálisanszakítva kereste a költészet mai hivatását. SzilágyiDomokos nem szép és formás verseket akart írni, in-kább arra törekedett, hogy minél pontosabban fogal-mazza meg tapasztalatait és felismeréseit, és minélpontosabban írja le magának a költészetnek a meg-változott szerepét, az átalakuló lehetôségeit. A szer-kezetnek adott elsôrendû szerepet, grammatikai éslexikai alakzatokkal dolgozott, az egymástól függet-lenül született szövegeket általában nagyobb kom-pozícióba rendezte, hogy mintegy végsôkig feszítettrendbe foglalja az ösztönös érzések, tapasztalatok ésfelismerések egymást átszövô halmazait. Nem szó-képekkel, metaforákkal és jelzôkkel akart hatást elér-ni, hanem szerkezeteivel, amelyekben az „idegen”szövegnek, a másoktól származó idézeteknek éppen

29

olyan helye és fontossága lehet, mint a saját inven-ciónak.

Ezért vett kihívó módon búcsút a trópusoktól: aszóképektôl, a lírai vers hagyományos eszközeitôl ésdíszeitôl. Szójátékok, nyelvi, grammatikai, ritmikaiinnovációk nyomán építette fel a költeményt.

A szerkesztett vers alkotóelemei különös feszült-ségbe kerültek, a felhasznált szövegeket ironikusidézôjelek vették körül. A saját és az idegen szövegparafrazálta egymást, és ennek a parafrázisnakgyakran ironikus értelme volt. Szilágyi Domokos ar-ra tett kísérletet, hogy másfajta, talán erôteljesebb ki-hívást, vonzást és evokációt jelentô költészetet állít-son a régi helyére, s ezért mindegyre iróniával idege-nítette el a költészet hagyományos eljárásait, techni-káit és fogásait. Az irónia, korunkban legalábbis,gyakran jelenti a moralista öltözetét: védôruhát azokellen az erôs sokkhatások ellen, amelyek az érzékenyköltôi tudatot és lelkiismeretet érik s veszélyeztetik.

A moralista a költészet áthangolását ígérte: a lírátakarta közelebb vinni a köznapi léthez, a költô régiszerepét készült visszavívni. Az iróniával védett mo-rál azonban, úgy tetszik, védtelennek bizonyult a lé-lek eredendô szorongásával szemben, amelyetmindinkább felerôsítettek a kisebbségi létben szer-zett súlyos tapasztalatok. Az ironikus moralistanagy vállalkozásokba fogott, a szkeptikus bölcselôazonban mind többet s mind keservesebben vívódotta pusztulás kísérteteivel. Közben arra is rá kellettdöbbennie, hogy a szabadabb és emberségesebbjövôbe kapaszkodó reményét is miként tette semmi-vé a történelem: a zsarnokság hétköznapi mûködése,

amely minden szép eszményt sárba tiport. SzilágyiDomokos utolsó kötete, amely életében megjelent, aFelezôidô, majd a halála után közreadott Tengerpar-ti lakodalom, illetve a kései versek és töredékek márcsak ezekkel a kísértetekkel küzdöttek, ôket idézték,velük egyezkedtek. „Hagyj magamba belémhalni” –szólt a Belémhalni. „Bezárattam, be, örökre, / földihalálos körökbe,/ elmúlás, fogadj örökbe” – zakatol-tak a Pogány zsoltárok sorai. Utolsó verskézirata, aMegvert az Isten kezdetû töredék hasonlóképpen azsoltárok ôsi ritmusában tesz vallomást egy emberiélet végsô reménytelenségérôl: „Megvert az Isten /élettel. / Meg a szerelem: / élnem kell./ Meg a halális. / félnem kell. / Megvert az Isten / élettel.”

Ahogyan azután megsokasodtak a búcsúversek,a rekviemek, a siratók, úgy vált mind zengôbbé ésdallamosabbá a nyelv és a forma. Szilágyi Domokos,aki korábban a költészet hagyományos díszeitôl bú-csúzott, most a világtól és az élettôl búcsúzva olyanzengéssel keltette új életre ezeket a díszeket: a trópu-sokat és a muzsikát, mint korábban talán soha. A ré-gi magyar költészet vagy a nyugatos líra elégikusanfájdalmas hangzását szólaltatta meg tiszta és telt ze-nei hangokon, aztán, mikor már e zene sem adott bé-két, felment Kolozsvár fölé az ôszi tetôre, és magaválasztotta meg az elmúlás eszközét, pillanatát. Aváros tornyait nézte, mígnem a lassú méreg hatott,és a szív megállt.

POMOGÁTS BÉLA

Németh László egész írói és gondolkodói pályájátösszefoglaló beszélgetésben, a Hornyik Miklós általlejegyzett szövegben szükségszerûen szó kerül anemzeti értékek és a nagyvilág viszonyáról; NémethLászló egyetértôleg idézi Móricz Zsigmondot: „anagy irodalom mindig nemzeti irodalom”. Kicsitrészletezôbben, újabbkori vitákra is utalva, így foly-tatja: „Amire te gondolsz, tán az (s errôl csakugyantöbbször is beszéltem), hogy a magyar író, népe elár-vultságát s elárultságát látva, nem szorosan irodalmifeladatokat is vállalt: az irodalom lett a kézilámpás,amellyel a magyarság kanyargós, szakadékokkalszegett útját bevilágítani próbálta. Ezt ma sokan, Új-vidéken is, hibának tekintik; ahogy egyiktek mond-ta: magyarságuk volt a botlasztó kô íróink útjában.Én nem hiszem, hogy így van. A magyar irodalom egond vállalásával (melyet különben sem lehetettnem vállalni) többet nyert, mint amennyit veszített.”Egy évvel késôbb, az életmû-sorozat elindítása alkal-mából a kiváló szerkesztô és kritikus-irodalomtörté-nész, Domokos Mátyás szólaltatta meg NémethLászlót. „Az író – vállalkozás” címet kapott interjú-ban az ünnepelt szerzô a sorskérdésekrôl, az újfenyegetettségrôl így nyilatkozik: „Hogy ma mi a ve-szély neve? Én azt mondanám: kohézióbomlás, a né-pet összetartó kötôanyag lazulása. Ennek egyik szo-morú tünete a közösségi magyar irodalom háttérbenyomása, szorulása.”

Jó néhány évtizeddel korábban a pályakezdô kri-tikus tanulmányt írt az új erdélyi irodalomtól (erede-ti címe a Társadalomtudomány 1926-os évfolyamá-ban, az 5. számban: Erdély lelke a legújabb iroda-lomban – és az elárvultság, a veszély, a katasztrófa saz irodalmi mû közötti kapcsolat már itt is hangsú-lyosan megjelenik. A veszély azonban Németh Lász-ló olvasatában a dilettantizmus eluralkodását is je-lentheti, nem csupán a magyarság történelmi fenye-getettségét. Három nevet „szelektál ki” a korabeli er-délyi magyar lírából, akikkel érdemesnek tartjabôvebben foglalkozni: a Reményik Sándorét, ÁprilyLajosét és Tompa Lászlóét. Közös bemutatásuk –amit aztán Tompa ki- és megemelésével zár – eléggékétes dicséretet hordoz: „Az élettel fölszámolt embe-rek, akikbôl az »elvégeztetett« epilógusaként ered avers. Nem játsszák elénk az élet hagyományos felvo-násait, állnak, mint az örökkévaló dolgok s a szó,amit mondanak, ugyanaz. Unalmasak, mint hárommérföldkô, amely mégis egy nép szíve felé jelöl izga-tó utat.” És ez a hangütés folytatódik a Reményik lí-ráját értékelô bekezdésben. Kétely és elismerés kö-zött ingadoznak Németh László mondatai. Példáulígy: „Régi lefojtott, ki tudja, milyen gátlások vissza-nyomta hévvel veti magát a kínálkozó daltárgyra:Erdély tragédiája.” Vagy: „A Petôfire emlékeztetô,de sokkal egyszínûbb jambus, amely mintha csakgondolatok világos s mégis mûvészi kiverselésére

Reményik és Németh László

30

szerénykedett volna ily egyszerûvé, új tárgyakra for-dul, nem befelé, az élet velôtrázó igazságai felé, csakközelre, a percre verset kínáló környezetre. Versekszakadatlan zuhatagában állunk. Nem az életet té-kozló versek, inkább az élet helyett valók.” És miu-tán megnevezi a konzervatív világszemléletet s a be-teg pesszimizmust, így összegez: „Ember mindenekellen s talán nem is ember, csak páncélfal. S ez a pán-célfal ott Kolozsvárott mégis csak jelent valamit.Még akkor is, ha csak gondolatból készült.”

Egy évvel késôbb, a Protestáns Szemlében, szinteugyanígy folytatja, valamivel azért több elismeréssela vállalt szerep és a költôi teljesítmény iránt. A törté-nelmi idô szólítására mozdulók közt Reményik Sán-dort „a jóakaratú, nemes beugrók” kategóriájába so-rolja, sôt hozzáteszi: „Reményik Sándor beugrásá-nak erôs dilettáns íze van.” Ezt a korai politikai ver-seire érti, „a szenvedélyes, országszerte visszhangotverô”, sokat szavalt mûvekre. „De Reményik többvolt, mint program-lírikus – olvashatjuk a mégis fel-mentô kritikusi véleményt. – Az érdemen felül hul-lott babér záporában megemlékezett önmagáról s re-dukálva a közélet költôjének hangos szerepét, önma-gát kezdte magyarázni. Megcsinálta a maga Remé-nyik-szobrát s ebben a kevesebb tapsra, de több elis-merésre jogosító vállalkozásban igazi poéta lett; egy-mást követô öt kötete igazi líra, melybôl egy tartóz-kodón s mégis ôszintén meggyónt lélek sír felém.”Kritikájának elsô, igaz és igaztalanul bántó megjegy-zéseket egyaránt tartalmazó fejezetét Németh Lászlópozitívan zárja, bár sanda megfogalmazások itt isfeltûnnek. („Reményik Sándornak élnie kell, mertErdély nyugszik a melle boltján.”)

A második fejezetben Reményik költészeténekgondolati jellegét elemzi – nem kevesebb malíciávalés némi elismeréssel. „Más költô ujjong, csodálkozikvagy átkozódik, Reményik gondolkozik.” A gondo-latait öltözteti versbe, verssé. „Az agy hirtelen föl-pattan forgásocskái fölé épít ô kicsiny kápolnákat.Sok-sok kápolna és kevés változatú stílus. A költô-nek új források felé kell sietnie s a fô, hogy mindenforrás fölött kápolna legyen.” A Reményik-versek ki-lenctizedére érvényesnek véli ezt a meghatározást:„megdagadt epigrammák”. Megismétli, amit az er-délyi irodalomról írt tanulmányában már olvashat-tunk: az összevetést Petôfi lírájának egyik tulajdon-

ságával. Vagyis: „…a Reményik-vers erényei Petô-fire utalnak. Világosak, épkézlábak, spontán és sohael nem vétett a szerkezetük. A gondolat lépésrôl lé-pésre fejlik verssé.” A nyelv és az olvasó iránti tiszte-let is az érdemek közé soroltatik. De ebben a vissza-fogottságban látja Németh a Reményik-vers hibájátis. („Sorai kitaposott kifejezések papucsaiban cso-szognak.”)

Az esztétikai szempontokat élesbe fogalmazó fe-jezet utolsó passzusa gyógyír akar lenni; a Vadvizekzúgása kötetben sok „szerencsés” verset talál a kriti-kus. „Különösen a természeten elborongó verseiben,sötét sziklákba verôdô férfias sóhajaiban van valamimélyen emberi és megindító. Mintha a Reményik-sors lassan mégiscsak átitatná a Reményik-lírát.”

Németh László Reményik-kritikájának harmadikrésze tulajdonképpen újragondolása, újraírása azegy évvel korábbi átfogó tanulmánynak – Remé-nyiket állítva középpontba. Innen már hiányoznakaz oldalszúrások, a fájdalmat okozó elméncségek. Aviszonyítás megváltozik, és ebben a – históriainakmondható – összemérésben megnô Reményik Sán-dor alakja, szerepe, sôt költészete. Annak ellenére,hogy az elsô mondat így hangzik: „Van nagyobbköltôje Erdélynek, mint ô s mégis ô az erdélyi költô.”(Áprilyt említi itt mint „befejezett mûvészt”, TompaLászló neve ezúttal nem jelenik meg.) Az amatôrök,dilettánsok fölé emeli Reményiket mint jelképet ésmint fejlôdô költôt: „…amikor végre ország-világelôtt megbizonyosodott, hogy Erdély valóban szól sKolozsvár tengely, mely körül a magyar irodalmiéletbôl kiszakadt új s eleven irodalmi élet kering, Er-dély is tisztázhatja magát önmaga elôtt. MintReményik lírájában, Erdély költészetében is megin-dul a kritika, tisztulás, magyarázkodás kora.” Ezt atársadalminak mondott folyamatot a kritikus szem-besíti a magyarországi irodalmi helyzettel – és Er-délynek ítéli a pálmát; tiszteletet ébreszt NémethLászlóban az erdélyi irodalmi élet „nemesen liberálisszelleme, mely minden tehetségesnek ítélt írónakhelyt ad”. Példának állítja ezt az emelkedett szelle-met, „mely a magyarság dolgait nem a mi béka-egérharcainak vakondtávlatából nézi, de a történelempóruljártjainak az igazlátásával”. A kritika végsô kö-vetkeztetése – amibe természetesen nem épülhetettbe Reményik Sándor költészetének, emberi-írói tar-tásának utolsó másfél évtizede – elfogadható, objek-tívnek minôsíthetô, mai irodalomtörténeti megálla-pításként is. Tehát az 1927-es verdiktum: „Nincs en-nek a forrongó világnak jellemzôbb lírikusa, mintReményik. Elsô versei a magyar epigon-líra s a ma-gyar konzervativizmus sablonos villanásai, deahogy az erdélyi új magyar világ tengelyébe kerül,költészete és szempontjai egyre nemesednek, emel-kednek, konzervativizmusa erdélyi konzervativiz-mus már: türelem, szeretet, minden csepp erô meg-becsülése hatja át s emberi emelkedése megérzik lí-rájába is. Ha nem is tartozik a kivételesek közé, ko-moly férfi-arc, aki a magyar irodalmi élet új szelle-mét jelenti.”

A Németh László-bibliográfia szerint nem egé-szen egy évtizeddel késôbb, a Tanú-korszak vége fe-lé van ismét találkozása – ütközése – a két írónak. Aközös gond, a magyarság jelene és jövôje, most semhozza ôket közelebb egymáshoz, ellenkezôleg: a Du-na-Európa gondolatát ápolgató Németh László és az

Szabó Attila: Régi ház a Csepei-kúrián

Ahogy lehet erdélyi realizmusához eljutott Remé-nyik Sándor az értelmiségi-írói magatartás két pólu-sát képviseli. A romániai – Bukarestbôl Erdély felévezetô – utazását írásba rögzítô, nagy vihart kiváltóútirajzában (Magyarok Romániában) Németh nemszól ugyan közvetlenül Reményikrôl, de nyilvánva-lóan utal rá; Reményik Sándor pedig rögtön kifejeziegyetnemértését a Magyarok Romániában által fel-vázolt helyzetrajzzal. Németh Lászlónak az erdélyiirodalomról itt megrajzolt képe szigorúbb – és bizo-nyára igazságtalanabb –, mint az 1926-os, 1927-esvolt. Íme a vonatkozó 1935-ös Németh-szöveg: „Azíró mindig egy nagy sorskör közepén áll. Látja a föl-fele vagy lefele örvénylô cirkulusokat, s mûvével se-gíti ôket, vagy ellenük szegül. Ariosto a reneszánszotemeli, s vele emelkedik, Dante keserûsége a hanyatlóközépkorért csendíti meg dacos rímeit. Erdélynekvannak körei-örvényei, de nincs egy kis Dantéja sem,aki utolszor igazán kiállna mindazért, ami itt pusztu-lóba megy. Pedig Kolozsvárt a melankóliás költô me-rev, kék szeme, a kálvinistás, fohászkodó agrárifjú-ság s a rátarti derekú marxisták mögött: ez a mégmindig ép magyar múlt az, ami mint egy utolsó erdé-lyi múzsa, az embert a városon átkíséri.”

A provokatív (lényegében csak a múltat elismerô)beszámoló érthetôen azonnal kiváltja a válaszokat –az erdélyiekét is, és Reményik Sándor most sem ke-rülhetô meg. Saját (elsôdleges) lapjában maga Remé-nyik is megszólal, nem fogadja el a magyarországiutazók „sötét impresszionista” bírálatát, ám ennél aPásztortûz-beli reagálásánál fontosabb, ugyaneze-ken a hasábokon, a László Dezsôé. Természetesenkorántsem csak az irodalomról van szó – a tét az er-délyi magyar társadalom, az érte tevôk vagy nem(jól) cselekvôk megítélése. László Dezsô, az ErdélyiFiatalok szerkesztôje (Idén emlékezünk születésénekcentenáriumára.), az ôket is ért elmarasztalásra(„kálvinistás, fohászkodó agrárifjúság”) higgadtanmérlegelve válaszolt; az építésre való felszólítástörömmel fogadja el, de visszautasítja az erdélyi ma-gyarság akár lírai útirajzba foglalt, felületes megíté-lését. „A romániai románok között úgy járt NémethLászló – szól a Pásztortûzben közölt bírálat –, mintaz a huszadik századi magyar író, aki világosan fel-ismerte a magyarság új tájékozódásának helyes irá-nyát, viszont a magyarokról szóló részben vissza-esett az általa idôszerûtlennek mutatott kritikai víz-választó vonalára, az pedig azt jelenti, hogy AdyEndre és Szabó Dezsô szemével és nem a NémethLászlóéval nézte az erdélyi magyarság életét és sor-sát. Adytól kölcsönözte a halállátást, a hasonlatokgazdag változatát, Szabó Dezsôtôl pedig a sértett ön-érzet szubjektivizmusának minduntalanul való elô-ömlését. Ez a két póz jól állott Adynak és SzabóDezsônek, a kritikai vízválasztó hegycsúcsainak, denem áll jól Németh Lászlónak, akinek a helyét önma-ga is a vízválasztón túli építômunkában állapítottameg.” László Dezsô szerint akkor volt értelme Né-meth László – elfogult – útirajzának, ha mindenki aneki szóló üzenetet olvassa ki belôle. „A román köz-vélemény olvassa ki azt az új magyar szellemet,amelyik Erdélyben és Magyarországon is a kölcsö-nös megbecsülésen át akar közeledni, régi harcokvérétôl megtisztított kézzel. Magyarország nézzemeg magát abban a tükörben, amit Németh László afiatal erôktôl duzzadó, feltörekvô román néprôl és

annak kialakuló új középosztályáról rajzolt. Az erdé-lyi magyaroknak Makkai, Reményik, Tamási, Kacsóerdélyi és Szabó Dezsô magyarországi kritikájábanmár rég le kellett volna számolnia azzal az ítélettel,amit Németh László útirajzában ad. Ezen a kritikánmár régen túl kellett volna mennünk.”

A döntôen nemzedéki jellegû László Dezsô-vá-lasz mellé oda kell állítanunk azonban a vele egyívá-sú, szintén az Erdélyi Fiatalok köréhez tartozó Jan-csó Béláét (szövege a folyóirat 1935. téli számában je-lent meg), amely nem olyan messze tekintô ugyan,mint szerkesztôtársáé, de közvetlen hivatkozásaivalaz erdélyi magyar irodalomra mutat, ezzel kér perúj-rafelvételt. Noha nem utal a „morbus minoritatis”-ban szenvedô közösség Németh László által megha-tározott egyedeire, a kiemelt típusra (a dohogó, a lo-jális, a szervezô), Jancsó Béla tulajdonképpen mégisezzel a látlelettel vitatkozik, amikor két új könyvre, ekönyvek szerzôre hivatkozik. Az egyik ReményikSándor, a Romon virág verskötettel, a másik a fiatalunitárius pap, Balázs Ferenc, A rög alatt írója. Mind-két könyv igenis a Németh László által hiányolt élet-akarat kifejezôje. Jancsó Reményiknél az Ahogy le-het tömbjét emeli ki – és ezt a verscímet választja vi-tacikkének címéül. És nem csupán a frissiben olvas-ható két könyvet tekinti ellenérvnek a Magyarok Ro-mániában elmarasztaló ítéletével szemben, hanem akét ember egész életét, tevékenységét.

Hogy aztán késôbb miként alakult Németh Lász-ló véleménye az erdélyi magyarságról, az életakarat-ról és a lehetôségek ki(nem)használásáról, az másirodalom- és eszmetörténeti fejezetbe tartozik.

KÁNTOR LAJOS

Adorján Ilona: Tornácajtó

10 000 lej

Lapszámunk szerzôi:

Pomogáts Béla, irodalomtörténész – Budapest * Kurkó Anna , tanár – Csíkszentdomokos * NyulasFerenc, mûvelôdésszervezô – Csíkszereda * François Bréda, esszéíró * Fekete Hunor, egy.hallgató * Gaal György, helytörténész * Páll Edit Éva, egy. hallgató * Kántor Lajos, író, iro-dalomtörténész * Vári Csaba, egy. hallgató – Kolozsvár * Szonda Szabolcs, költô, szer-kesztô – Sepsiszentgyörgy * Balázs K. Attila, költô * Zsidó Ferenc, író – Székelyudvarhely *Boér Jenô, fôszerkesztô – Temesvár * Gáspár Attila, zenetanár – Zilah *

KOLOZSVÁR: a szerkesztôségben (utánvéttelrégi számok is); elôfizethetô az Apex lapter-jesztônél; Egyetemi Könyvesbolt; RODIPET;Röser Antikvárium;SZAMOSÚJVÁR: Téka Alapítvány;TORDA: RMDSZ, Vásárhelyi Géza Könyvtár;ARAD: Tulipán Kft.;BESZTERCE: RMDSZ;MICSKE: Hodgyai Edit;NAGYSZALONTA: Arany János MûvelôdésiEgyesület;BRASSÓ: Áprily Lajos Gimnázium (PásztoriKlára);FOGARAS: unitárius parókia;KÔHALOM: református parókia;NÉGYFALU: Köpe Ilona;GYULAFEHÉRVÁR: Gróf Mailáth GusztávKároly Gimnázium;NAGYENYED: Bethlen Gábor Gimnázium;CSÍKSZEREDA: Márton Áron Gimnázium; CSÍKSZENTDOMOKOS: általános iskola;CSÍKSZENTMÁRTON: Bajkó István;GYERGYÓSZENTMIKLÓS: Ambrus András;SZÉKELYUDVARHELY: Benedek Elek Taní-tóképzô Fôiskola;SZÉKELYKERESZTÚR: múzeum;PISKI: református parókia;SEPSISZENTGYÖRGY: BOJTÁR Kft; CsikósJúlia; H-Press; Mikes Kelemen Közmûvelô-dési Egyesület;KÉZDIVÁSÁRHELY: Bod Péter Tanítóképzô;KOVÁSZNA: Kôrösi Csoma Sándor Gimná-

zium és városi könyvtár;UZON: Ambrus László;RESICA: református parókia;MÁRAMAROSSZIGET: Hollósy Simon Mû-velôdési Egyesület;NAGYBÁNYA: Könyvesház;SZAMOSARDÓ: Vicsai János;MAROSVÁSÁRHELY: RMDSZ; Vártemp-lom parókiája; Fazakas Károly lapterjesztô(Panseluøelor nr. 4/3);DICSÔSZENTMÁRTON: Sipos Domokos Mû-velôdési Egyesület;GERNYESZEG: általános iskola;LUDAS: Székely Réka;NYÁRÁDSZEREDA: Molnár Elvira;SÁROMBERKE: IKE;SZOVÁTA: Szabó Gizella;SZATMÁRNÉMETI: Baraprest Kft; Papp Pi-roska;NAGYSZEBEN: RMDSZ;MEDGYES: református parókia;ZILAH: gimnázium; Kovács Kuruc János;KRASZNA: Hajas Matild;SARMASÁG: Horváth József;SZILÁGYCSEH: Tövishát Egyesület;SZILÁGYSOMLYÓ: Báthory Alapítvány;ZSIBÓ: Mátyus Éva;TEMESVÁR: Boér Jenô;LUGOS: Fülöp Lídia;BUKAREST: Bukaresti Petôfi Mûvelôdési Tár-saság.

A MÛVELÔDÉS megrendelhetô minden postahivatalnál. Sorszámunk a sajtókataló-gusban: 4067. A KÖNYVESHÁZ sorszáma: 7055. Elôfizetôknek negyedévre 18000 lej,egy szám ára 10 000 lej. Magyarországon elôfizethetô a Könyvtárellátó útján (1391 Bp., Váci út 19. p.f. 204), aMagyar Napló szerkesztôségében (1062 Bp. VI. Bajza utca 18) és a Custos–ZöldKönyvesboltban (II. Margit krt. 6).Megvásárolható, illetve elôjegyezhetô a MÛVELÔDÉS és a KÖNYVESHÁZ az alábbihelységekben: