Nagyböjti füzet

Ifjúságpasztorációs IrodaSzeged, 2016

Szerkesztette:egyetemisták, világi apostolok és papokgondolataibólJancsó Mária, Kónya Mihály

Az idei Nagyböjti füzet az elmúlt 12 év el-mélkedéseinek válogatásából készült.

Ha a napi gondolatokat elektronikus levélformájában szeretnéd megkapni, akkor ke-resd fel a következő helyet:https://www.szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet

Örömmel olvasnánk észrevételeidet, ha el-küldenéd a következő e-mail címre:

ipc.szeged@gmail.com

Készült a Szeged-Csanádi EgyházmegyeIfjúságpasztorációs Irodájának gondozásá-ban 1000 példányban.

Lélekben belépek a szent kapun

Ferenc pápa megnyitotta a Szent Péter-bazilika szent kapuját. Elsőként bementrajta. De aki látta a TV-közvetítést az azt islátta, hogy a belépéskor megállt egy pár má-sodpercig, látszódott az arcán, hogy gon-dolkozik, imádkozik. Gyakran elhangzikajkáról: én is bűnös vagyok, imádkozzatokértem.

Az irgalmas Istent bemutatva gyakranidézzük a Tékozló fiú szentírási helyet.Bűnös fiú, hazajön… az irgalmas Atya elébemegy, megbocsát stb. Öröm a szívünkben,minket is hazavár. Ritkán, vagy soha sem juteszünkbe a harmadik személy, az ún. hűsé-ges fiú. Érte is ki kell mennie az Atyának,hogy behívja. Ő pedig egy ideig visszauta-sítja azt, hogy a tékozló mellé bemenjen, sőta hűségét emlegetve, sérelmeit is elmondja:még egy gödölyét sem vágtál, hogy baráta-immal együtt vigadjunk. Mi a visszásság itt?Hol a hiba?

A buzgóbbak felmérik a tíz parancsot, smint tékozló fiúk bűnbánattal, javulási szán-dékkal belépnek a gyóntatószékbe. De mivan a tékozló fiúk testvéreivel? Ők ártatlan-

3

nak vélik magukat. Pedig a 7 főbűnről isszámvetést kellene csinálniuk.

Kevélység: én nem vagyok olyan,mint… a bűntudat helyett a hamis öntudat.

Fösvénység: elpocsékolni a hizlalt borjútezért a züllött pasasért? Vigyázni kell a ma-radt örökség részre. Pocsékolni szeretet-ből?

Bujaság: Ó, hányszor vágyott „züllött”testvére ágyasaira, gondolatban hányszorélte át az ő „tiltott kapcsolatait”. Ugyan, ezmégsem lehet bűn.

Irigység: Gondolatai: milyen jó neki, vanpénze, nem kell dolgoznia, hányan dicsé-rik… én pedig inkább megérdemelném?

Torkosság: Hányszor dézsmáltam megaz éléskamrát, olyan jól esett a frissen sülttészta, a félretett bor. Éhes voltam? Nem,csak megkívántam. Persze az önfegyelmemhiányzik. Másban is ilyen fegyelmezetlen le-hetek.

Harag: egy barát sértő megjegyzése,egy kiszolgáló viselkedése milyen indulatotgerjesztett bennem! Talán még megölni isképes lettem volna…

Restség: hányszor feküdtem vissza mégegy kicsit, s aztán kapkodva se sikerült dol-

4

gaimat elvégezni, kerestem hamis okot,csakhogy nehéznek képzelt munkából ki-vonjam magam.

Én is az otthon maradt fiú vélt bűntelen-ségével felejtem el jól megvizsgálni lelkiis-meretemet, hagyom el a tékozló fiúi bűnbá-nat felindítását és mint buzgó, hithű, hűsé-ges, nem lépek be a gyóntatószékbe.

ÁLLJAK MEG LÉLEKBENA SZENT KAPU KÜSZÖBÉN,

VIZSGÁLJAM MEG HELYESENLELKIISMERETEMET

ÉS MINT IGAZ TÉKOZLÓ FIÚ,LÉPJEK BE A GYÓNTATÓSZÉKBE

TALÁLKOZNI AZ IRGALMAS ISTENNEL.Gyulay Endre

5

HAMVAZÓSZERDA

Joel 2,12–18; Zs 50; 2Kor 5,20–6,2;Mt 6,1–6.16–18

Szíveteket szaggassátok meg, úgy térjetek meg!

Hasonlatosnak lenni Jézushoz. Ez az, amitmindnyájan szeretnénk, különösen a nagyböjtiidőszakban. De hogyan is böjtöljünk? Mit te-szünk, mit tehetünk ezért a hasonlatosságért?Nem tudunk elvonulni a világtól, hogy csak azimára figyeljünk, így meg kell találnunk a hét-köznapjainkban azt, ami minket imára ösztö-nöz, ami segíti a nagyböjti elmélyülésünket.Elvonulni nem tudunk, de meg kell próbálnunkelcsendesedni, befelé figyelni a hétköznapokeseményeiben is.

Szaggassátok meg szíveteket! Mit jelent-het ez? Nekem azt, hogy a vágyaimat háttérbehelyezve előtérbe kerül az, ami tényleg fontos.Saját magam helyett a másokra való odafi-gyelés, pletyka helyett némaság, beszéd he-lyett a csönd és a meghallgatás, a győzniakarás helyett a győzni engedés, az igazamakarása helyett a belátás.

Elfeledkezni önmagunkról, embertársa-inkra figyelni, az Atyához fordulni imában éscselekedeteinkben. (2010)6

Február 10. szerda

MTörv 30,15–20; Zs 1; Lk 9,22–25

Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást ésaz átkot.

Jézusnak mi a véleménye szándékaim-ról és döntésemről?

Sokszor vagyunk választások, utak, dön-tések előtt. Mindig két dolog közül válasz-tunk. Az egyik jó irányba visz, a másikbabelebukunk, eltévedünk.

Isten is mindig megadja a választás le-hetőségét számunkra. Nélküle élni halál ésátok, az Ő útmutatása nélkül minden értel-mét veszti. Mégis szelíden, alázatosan ko-pogtat lelkünk ajtaján. Ő sosem akarjamagát ránk erőszakolni. De ha Őt választ-juk, az Ő útjain járunk, az életet és az áldástkapjuk Vele együtt. (2009)

7

Február 11. csütörtök

Iz 58,1–9a; Zs 50; Mt 9,14–15

Ha segítségül hívod az Urat, ezt mondja:Itt vagyok!

Napjainkban megszoktuk, hogy minden-nek ára, ellenértéke van. Gyakran az egy-mástól kért szívességet is igyekszünkvalamivel előre megvásárolni, a biztos ered-mény reményében.

A vallásos emberek Istennel való kapc-solatában is észrevehető néha ez a gyakor-lat. Azért böjtölünk, vezeklünk, hogy Istenteljesítse kéréseinket, vagyis – kimondatla-nul ugyan, de – igyekszünk őt lekenyerezni.

Most, nagyböjt elején elhatározom, hogymegtisztított szívvel, Isten és embertársaimiránti szeretettel eltelve haladok a feltáma-dás felé vezető úton, hogy egyre inkább el-mélyülhessek Isten szeretetében. Kérem asegítségét, hogy nyitott szemmel és szívveltudjak járni, és észrevegyem a környeze-temben élők testi-lelki szükségleteit, hogyvelük együtt vethessem magam a feltámadtKrisztus ölelő karjaiba. (2007)

8

Február 12. péntek

Iz 58,9b–14; Zs 85; Lk 5,27–32

Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog vilá-gosságod.

Az Istennel járni naponként, az Ő útján,az egy teljesen más állapot. Az ilyen embermegtisztul, átalakul, mert az Úr vele van.Isten mindannyiunkat óvja és védi, de aki tu-datosan keresi a Vele való életet, annak azembernek az életét még inkább az Úr ke-gyelmei gazdagítják. Ha minden napunkatoda tesszük az Úr elé, akkor az Ő áldásafog munkánkon, életünkön, emberi kapcso-latainkon nyugodni. Remény, béke és hitjárja át az ilyen ember lelkét. Az útján mel-lette haladó emberek megérzik rajta, hogyKrisztus-hordozó, és kapnak ebből a fény-ből. Életünk pillanatai, a kihívások, remény-vesztett állapotok más megvilágításbantűnnek fel, ha Isten szemével nézzük őket.Ma talán erre van a legnagyobb szüksé-günk: az Isten szemével meglátni a jót egy-másban és mindenben, ami körülvesz ben-nünket. Merjünk hát hinni a Jóságos Isten-ben, merjünk Mellette dönteni, merjünk Veleegyütt élni, hogy „világossága beragyogja asötétséget”. (2010)

9

Február 13. szombat

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

MTörv 26,4–10; Zs 90; Róm 10,8–13; Lk 4,1–13

Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyo-morúságunkat.

Elgondolkodom azon, Jézus milyen ti-sztán és világosan felismerte a kísértést apusztában, s milyen határozottan visszauta-sította...

A ma emberének gyakran nehéz felis-merni korunk kísértéseit.

Előfordul velünk, hogy munka nélkül elér-hető, ölünkbe pottyanó jólétre, gazdagságravágyunk ahelyett, hogy a megélhetésünkértdolgoznánk...

Nem tudjuk magunkat megfékezni, dic-sőséget, tiszteletet, csodálatot szeretnénkkiharcolni ahelyett, hogy csupán emberimél- tóságunk elismerésére vágynánk...

Istennek képzeljük magunkat, az Ő he-lyébe akarunk lépni, dicsőséget, hatalmat,imádást várva sikereinkért, eredményein-kért...

A teremtett dolgokhoz való ragaszkodá-sunkat tesszük első helyre ahelyett, hogyIstent imádva hálát adnánk értük...10

Február 14.

Gyöngeségem tudatában kérem a Szent-lelket, hogy próbatételek idején a kísértésfelismerésében és leküzdésében siessensegítségemre. (2007)

11

Lev 19,1–2.11–18; Zs 18b; Mt 25,31–46

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Isten mindnyájunkat egyenként megterve-zett, egyedüliek vagyunk. El kell fogadnommagamat: a külsőmet, képességeimet, hiá-nyaimat. Hálával tartozom minden tőle kapottértékemért, és hiányaim miatt alázattal fordu-lok feléje. Amennyiben sikerül így elfogadnommagamat, akkor boldogan szolgálok Istennek,és segítek embertársaimnak. A „mint önma-gadat” mérték lehet számomra: legalább úgyforduljak embertársaim felé, mint saját magamfelé.

El kell fogadnom és ápolnom kell Istentőlkapott testemet, lelkemet, de legalább ilyenfontosnak kell lennie számomra a másikember teste és lelke! Így teszek eleget Istenparancsának. A kettő között lévő egészségesegyensúly fenntartásának a feltétele, erőt adóforrása a szívünkből fakadó istenszeretet.

„Nincs szükség alkalmakat keresni, hogyteljesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kí-nálkoznak a nap minden órájában, és mindigépp ott, ahol vagyunk.” Teréz anya (2013)

12

Február 15. hétfő

Iz 55,10–11; Zs 33; Mt 6,7–15

Isten Igéje véghezviszi mindazt, amit az Úr akar.

Hívő emberként is előfordul velünk, hogynem bízunk Istenben. Nem mindig vagyunkmeggyőződve arról, hogy Ő állandóanszeme előtt tartja a mi érdekeinket, a mi ja-vunkat. Különösen nehézségek idején for-gatunk a fejünkben és a szívünkben kétel-kedő kérdéseket, amik elveszik a békessé-günket. Ebből az állapotból egyetlen úton tu-dunk kijönni: hittel kell elfogadni Istenszavát.

Amikor hit uralkodik bennem – bármilyennyomorúságos állapotban vagyok is –,mindegy mit érzek és látok, megértem az Őszeretetét. Szenvedéseim közben is képesvagyok látni, hogy érdekli az én boldogsá-gom, és megvan a határozott, tökéletesterve életemre. Megdöbbenek ugyan azeszközökön, melyeket tervei megvalósítá-sához használ, de a keresztre tekintveérzem rám sugárzó, végtelen szeretetét.Életem minden pillanatában hinni akarokebben a szeretetben... (2006)

13

Február 16. kedd

Jón 3,1–10; Zs 50; Lk 11,29–32

Ninive lakói megtértek a rossz útról.

Vannak helyzetek, amikor az ember nemtud egyebet: vagy magába fordul – vagy azÚrhoz, mert ő az utolsó reménye. Talán nemis kéne neki utolsó reménynek lennie, hiszbármikor készen áll. De különösen nagyörömben vagy nagy bajban hozzá fordulunk,mert tudjuk, hogy Neki nincs reményteleneset. Nem biztos, hogy a segítség úgy jön,ahogy várná az ember, de megjön, oly bizo-nyosan, mint a hajnal minden reggel. Ésmindenkinek vannak vagy lesznek olyanhelyzetei, amikor nincsen semmi mása, mintaz Úr és a hozzá fűződő kapcsolat, a nekiáldozott idő. Az imádság soha nem hiába-való. Mert: kérjetek, és kaptok. Nem eszte-lenül, hanem annak szellemiségében, akimeghalt értünk, s így bizonyos, hogy jó útonfogunk járni. Az Isten irántunk való szerete-tében nekünk adta az imádság erejét is. Neféljünk használni, bőségesen megtérül azidő, amit magunkért és felebarátunkértimádkozva töltünk. Így könnyebb lesz tenniis a jót. (2009)

14

Február 17. szerda

Eszt 4,17; Zs 137; Mt 7,7–12

Uram, más segítőm rajtad kívül nincsen.

Ha ma fiatalokat a jövőről kérdeznénk,azt hiszem, sok arc válna hirtelen komorrá.Reménytelen. Félelmetes. Ijesztő. Talán éppezeket a szavakat mondanák. Eszter szá-mára sem sokkal biztatóbb a helyzet, főleg,ha belép abba a belső udvarba. Ő mégisnyugodt maradt. Megtalálta azt, aki a legre-ménytelenebb, legsötétebb pillanatban issegíteni tud. Merte megszólítani az ő Iste-nét! Sőt, tett még valami nagyon nagyot:közös imára hívta egész népét!

Eszternek hinnie, bíznia kellett az együttelmondott szó, az együtt vállalt küzdés ere-jében. Hogy az Úr elé terjesztett kérés nemsemmibe vesző lufi, nem céltalanul keringőporszem, hanem értő fülekre találó, a cím-zetthez biztosan eljutó üzenet!

Eszter példája arra tanít, hogy legyenbármilyen kilátástalan, reménytelen, sötét ahelyzetem, soha-soha nem szabad félnimegosztani az Atyával kérdéseimet, kétsé-geimet. Azt is üzeni, hogy az összefogás-nak, a közösen elmondott imának hatalmas,

15

Február 18. csütörtök

akár egész nemzetet megmentő ereje lehet!Még az utolsó utáni pillanatban sem későHozzá fordulni, s talán újra hazatalálni…

„Az Isten szeretet… A szeretetben nincsfélelem” – mondja az evangélista. Esztermár értette ezt. Föl merem-e fogni én is? Áttudom-e élni azt a hatalmas szabadságot,amit az Ő szeretetének tudata ad? Tudok-etovábbadni társaimnak ebből az ajándék-ból? (2010)

16

Ez 18,21–28; Zs 129; Mt 5,20–26

Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogymegtérjen és éljen.

Kemény figyelmeztetések sorozata a maievangélium: Jézus tudja, hogy az emberhajlamos átsiklani az olyan „kis apróságok”fölött, amivel úgy érzi, nem bánt meg sen-kit. Valójában a szívében lévő rossz, harag,békétlenség az, ami előbb-utóbb beérik, ésszüli a gyűlöletet, igazságtalanságot, hábo-rúkat.

Igyekezz kibékülni azzal, aki haragszikrád. Ne csak őmiatta: magad miatt is, hogytisztán, feddhetetlenül élj, ne csak mások –önmagad előtt is. Ez kedves Isten előtt. Ésez az, ami békét hoz szívednek. (2003)

17

Február 19. péntek

MTörv 26,16–19; Zs 118,1–8; Mt 5,43–48

Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte.

A szent nép nem attól volt szent, hogynem vétkezett, nem voltak problémái, kihí-vásai, hanem azért, mert Isten kiválasztottaőket. A kiválasztott népnek lehetőségük voltmegújulni prófétáik által, hogy Isten akaratátteljesítsék. Mi Isten gyermekeiként szinténmeghívottak vagyunk a szent életre, amely-hez folyton meg kell újulnia lelkünknek.Ehhez jó lehetőséget nyújt nagyböjt ideje,amikor meglátogathatjuk rég nem látott ba-rátainkat, elvégezhetjük mindig elodázottfeladatainkat, időt szánunk lelkünk táplálá-sára, mindennap megkeressük a teremtettvilág egy szépségét, mosolyt csalunk ki leg-alább egy embertársunkból... Ahogy a mon-dás is rávilágít: „Segíts magadon, Isten ismegsegít!” (2008)

18

Február 20. szombat

NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA

Ter 15,5–12.17–18; Zs 26;Fil 3,17–4,1; Lk 9,28b–36

Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadtael őt.

A teremtett világban az ember az a lény,amely képes túllátni/túllépni önmaga és vi-lága határain. Ez teszi alkalmassá arra is,hogy keresse a természetfelettit, a transz-cendenst.

Az istenélmények, a természetfeletti je-lenések minden kor emberére nagy hatás-sal voltak, így pl. Ábrahámra is. Ugyanezttapasztalhatjuk Péter, János és Jakab ese-tében is, akik szorosabb kapcsolatban vol-tak Jézussal.

Ha jól belegondolunk, minden hívőember életében lejátszódik ez a folyamat.Akik az Úrral való kapcsolatukat ilyen köz-vetlenül élik át, azokból lesznek az igazánelkötelezett keresztények. Látásmódjukmegváltozása abban áll, hogy ők már nem-csak az Istent, hanem a világot is máskéntlátják. Meghatározó élményükből kiindulvamár nem egyszerűen isteni parancsokról

19

Február 21.

beszélnek, amiket meg kell tartaniuk,hanem belső indíttatásról, amely hitükbőlfakad.

Péter, János, Jakab a hegyről nézvemásként látta a világot. – Amikor mi is Istenszemével próbáljuk nézni a életet, akkor át-rendeződnek emberi összefüggéseink is.

A színeváltozás élménye az apostoloklelkében megerősítette a hitet. Ebből az iskövetkezik, hogy a hit, az őszinte, tiszta val-lásosság elindítója sohasem csupán egy ta-nítás vagy elmélet megértése, hanem egyistenközeli élmény átélése. Ehhez azonbanszükség van az Isten utáni vágyakozásra, amellette való kitartásra és odaadásra.

Az istenközeli élmények az Isten ésember találkozásának azon esetei, melyekszámos embert ragadtak meg, és tettek akeresztény hit szentjévé, hitvallóvá, vérta-núvá. Olyan lelki élmények ezek, amelyek akereső embert igazán elkötelezett hívővéalakíthatják. Akár bennünket is, különösenmost, a nagyböjti szent időben. (2007)

20

SZENT PÉTER APOSTOLSZÉKFOGLALÁSA (ünnep)

1Pét 5,1–4; Zs 22; Mt 16,13–19

Péter, az elöljárótárs, Krisztus szenvedésénektanúja.

„Legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátokbíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűség-ből, hanem szabad akaratból Isten szerint; nerút nyerészkedésből, hanem buzgóságból;nem uralkodva a választottak fölött, hanemszívből, mint a nyájnak példaképei.”

Péter apostol szavai nem csak koránakpresbitereihez szóltak, a Biblia szavai mindig,minden időben megszólítanak minket, ígyezek a szavak korunk minden vezetőjéhez isszólnak. A Biblia évében különösen fontos,hogy a kinyilatkoztatás szavai termékeny szí-vekbe hulljanak, az eddigi vezetők szívét Istenelé fordítsák, és egyben új hivatások késztetőiis legyenek akár az egyház jövendő pásztorai,akár a világi intézmények leendő vezetői szá-mára. Kérjük Istent, hogy szükségünkben ké-résünk ne legyen hiába való, hiszen ő jól tudja,hogy jó pásztorokra ezekben a mostani idők-ben milyen nagy szükségünk van. (2008)

21

Február 22. hétfő

Iz 1,10.16–20; Zs 49; Mt 23,1–12

Ha készségesen hallgatunk az Úrra, élhetünk ja-vaival.

A mai igei részek felhívják figyelmünket,hogy a külsődleges istentisztelet helyett fon-tosabb a szív hódolata és az engedelmes-ség Isten felé.

A zsoltáros a dicséret áldozatáról énekel.A legigazabb dicsérő áldozat Jézus Krisz-tusnak az Isten Fiának megtestesülése,élete, szenvedése, halála és feltámadása.

Ezért fontos, hogy szemléljem Jézus tet-teit, viselkedését, azt, hogy hogyan fordul azemberekhez. Jussak el a vele való találko-zásra és engedjem, hogy vére megtisztítsonbűneimtől. Ezután, ha lelkileg magamévátettem Jézus példáját, legyen hozzá bátor-ságom, hogy éljem is azt. Hogyan? Nemképmutatóan, hanem alázattal. Segítségéresietve a szükséget szenvedőnek, az el-esettnek és az elnyomottnak.

Környezetedben most is vár valaki Istenszabadító erejére! (2013)

22

Február 23. kedd

SZENT MÁTYÁS APOSTOL (ünnep)

ApCsel 1,15–17.20–26; Zs 112; Jn 15,9–17

A sors Mátyásra esett, mire a többi apostol közésorolták.

Jézus egy alkalommal elmondta: nemazért jött, hogy neki szolgáljanak, hanemhogy ő szolgáljon...

Ennek tudatában teljesen világos, hogynem lehetek a szolgája, hiszen a szolgánaknincs szolgája... A barátjának választ, hívengem. Azt akarja, hogy ne menjek el mel-lette közömbösen, közünk legyen egymás-hoz, részesei legyünk egymás életének.Meghatódom ettől a szeretettől. Saját érde-keim háttérbe szorulnak, egyre intenzíveb-ben vágyom a vele való egységre. Szívemetkinyitom, gondolataimat, érdeklődésemet fe-léje irányítom. Szükségem van a barátsá-gára, aki mellett otthon érezhetem magam.Életszükségletté válik a közelsége. Sajátmagam részének érzem őt, a lelkem felé-nek. ő a víz, melyben visszatükröződöm...(2007)

23

Február 24. szerda

Jer 17,5–10; Zs 1; Lk 16,19–31

Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik.

Lázár istenkapcsolatát szemlélve, köve-tendő példát látok magam előtt. Ő maximáli-san Istenbe veti bizalmát kilátástalan helyze-tében. Ez arra tanít engem, hogy a legjobb,amit tehetek, ha életemet annak a kezébe te-szem, akitől ajándékba kaptam. Történhetbármi, Benne megbízhatok, Ő a javamat akar-ja, mindig velem van, szívem minden dobba-nását ismeri. Megoszthatok vele minden ér-zést, problémát, terhet. Ezért nem vagyokegyedül még az élet legsötétebb, legnehe-zebb pillanataiban sem. De nem csak akkorjut eszembe, amikor bajban vagyok. Állandóközösségre vágyom Vele, nélküle nincs ér-telme az életemnek, örök boldogságra hív.

Meghatódom a szeretetétől, hogy értememberré lett, rám bízza önmagát, amikor aztkéri tőlem, hogy mutassam meg és adjam Őttovább másoknak azáltal is, hogy nehézsé-geim, gondjaim, fájdalmaim idején sem esemkétségbe, hanem Őrá támaszkodom és Őben-ne bízom; és hálás vagyok Neki, amiért éle-tem ezen pillanatainak, eseményeinek is ré-szese akar lenni. (2010)

24

Február 25. csütörtök

Ter 37,3–4.12–13a.17b–28;Zs 104,16–21; Mt 21,33–43.45–46

Jön az álomlátó, gyertek, öljük meg.

Elolvasom a mai napi evangéliumot.Nehéz és rejtélyes példabeszéd ez szá-momra. A címzettek Jézus korában élő fari-zeusok, nekik mondja el Jézus ezt a törté-netet. Izrael szőlőjébe küldött próféták ésönmaga sorsáról beszél. Arról, hogy az írás-tudók, a vallási vezetők nem hisznek neki ésmegölik. Mit mond nekem ez a történet? Énvajon hiszek-e Jézusnak és kész vagyok-earra, hogy saját törvényeim szerinti ítéletei-met elengedjem?

A másik szentírási rész Józsefről szól.Miután testvérei eladták, hosszú utat teszmeg, amíg újra találkoznak. Isten Józsefetgondoskodó apává teszi a fáraó, a sajátapja és az egész családja számára. Istenmegtartó cselekvése, amely az előtérbenálló emberi cselekvés mögött megbújik,megsemmisít minden gyűlöletet és hazug-ságot. Még egyszer és még inkább igazo-lódnak azok a szavak: Isten a görbe vonala-kon is tud egyenesen írni.

25

Február 26. péntek

A két történetben, József és Jézus törté-netében a gonosz cselvetései nem akadá-lyozzák meg Isten tervének megvalósulását.(2012)

26

Mik 7,14–15.18–20; Zs 102; Lk 15,1–3.11–32

Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt.

Melyik könnyebb? Megbocsátani annak,akit a legjobban szerettünk és mégis fájdal-mat okozott nekünk? Elébe menni, lehajolnihozzá, nem várva meg bocsánatkérését smegalázkodását?

Vagy rádöbbenni, hogy az az út, melyeneddig jártunk, teljesen rossz irányba vezet, sminden rosszal szakítva, elhatározni, hogyezentúl csak a jót tesszük, s mindent be-vallva bocsánatért esedezni?

Vagy nem duzzogni azon, hogy úgytűnik, más megtérésének jobban örülAtyánk, mint a mi hűségünknek, s irigy fél-tékenységünkkel nem elrontani azt, amiteddig jól tettünk?

Egyik sem könnyű, s életünk során bár-mely szerep akár többször is osztályrészünklehet. Isten adjon erőt hozzá, hogy jól cse-lekedhessünk! (2006)

27

Február 27. szombat

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

Kiv 3,1–8a.13–15; Zs 102;1Kor 10,1–6.10–12; Lk 13,1–9

Isten ezt mondta Mózesnek: Vagyok, aki vagyok.

A mai ember legnagyobb baja a belsőszétesettség: ideges, feszült, részekreszabdalt. Meg kell tanulnunk koncentrálni!Egy-egy dolgot választani, és koncentrálni!Mert a valóságos szabadulás és harmónia,a jelen megtapasztalása. Ez képes az em-bert önmagával egyesíteni. Ha az emberkész a megélt pillanat titkát valóban tapasz-talattá tenni, akkor újra megtalálja a bensőharmóniát és egységet. Mert lényünk egy-ségének titka abban van, ahogy a pillanatota maga teljességében éljük. „Ha nem lesz-tek olyanok, mint a gyerekek, nem mentekbe a mennyek országába” (Mt 18,3). Miértmondja ezt Jézus? Jézus tudja, hogy agyermek még egy önmagával. A felnőtt márugyanabban a pillanatban sokféle. Mertszétszóródott. Mert nem összeszedett. Ha apillanat elmélyült megélésére törekszünk, agyermeket tekintsük mesterünknek!

28

Február 28.

Nézzük csak, amint önfeledten hallgategy történetet, vagy elbűvölve követ egybábjátékot. Nyitva szeme-szája, és engedi,hogy a mese magával ragadja. A gyermek-nek megvan az a tulajdonsága, hogy határ-talanul tud csodálkozni. A felnőtt már nemképes csodálkozni. Eszünk már nem ámul,szívünk nem csodálkozik. Ezt újra meg kelltanulnunk! Azzal, hogy elidőzünk a tárgynál!Alaposan odafigyelünk a legszerényebbtárgyra, a leghétköznapibb eseményre, azéppen előttünk álló arcra. Megpihenve a pil-lanat megélésében. Meg kell állnunk, odakell néznünk, hogy közel férkőzzünk ahhoza tárgyhoz vagy személyhez, aki előttünkáll. A figyelem aktusa: belemerítkezés a va-lóságba. Elmerülünk benne, hogy elérjükannak szívét, ami előttünk áll.

Aki valamit, vagy valakit figyelmesenszemlél, nem marad a felszínen. Ezért azigazi figyelem a jelenlevőre – lelki aktus,misztikus cselekedet. Mi azonban rendsze-rint odavetünk egy pillantást, hogy „legyenfogalmunk” a dolgokról. És mi marad meg?Az igazi szemlélő eksztázisba megy át,vagyis ex-statis = kijut magából, és átlépheta tárgyhoz. Az ember ilyen eksztázisban éli

29

meg a jelen mély tapasztalatát. Újra megkell találnunk a rácsodálkozás képességét!Ez a bölcsek tulajdonsága! Az igazi gondol-kodó az, akié a soha nem fakuló rácsodál-kozás és kérdezés művészete. Keres, kutat,talál. Ezt a gyermeki vonást újra meg kell ta-lálnunk, mert ez megbékít önmagunkkal.A figyelemben, a jelen mély megélésében,lényünk megtalálja saját egységét. (2004)

30

2Kir 5,1–15a; Zs 41–42; Lk 4,24–30

Sok leprás közül nem tisztult meg más, mint aszíriai Naámán.

A keresztények között még ma is gyakoriaz elhivatottság érzése, amely azonban al-kalmanként elbizakodottsággal és szűklátó-körűséggel párosul. Azt sem vesszük észre,ha a fülünk hallatára teljesedik be az Írás,de a megváltást és Krisztus ígéreteit elzár-nánk a másként gondolkodóktól (másvallá-súaktól). Pedig Ő nem azért jött, hogy azegészségeseket gyógyítsa, hanem a bete-geket és bűnösöket kellett megtisztítania ál-dozatával.

Miért ítélkeznénk mi Isten terve felett –ahelyett, hogy munkálkodnánk az Ő szőlő-jében és igyekeznénk olyanokká válni, mintElizeus próféta korában a szíriai Námánvagy éppen a Jézus idején hitéről tanúságottévő kafarnaumi százados?

Fejünkön még ott a hamuval rajzolt ke-reszt…

Térjetek meg és higgyetek az Evangéli-umban! (2005)

31

Február 29. hétfő

Dán 3,25.34–43; Zs 24; Mt 18,21–35

Fogadd el, Urunk, megtört szívünket és alázatoslelkünket

Tartozás, adósság, hiteltörlesztés – ma isigen aktuálisak, s húsba vágóak ezek a fogal-mak. Az, akinek lakásrészlete van, vagy autótvett hitelre, igen jól el tudná képzelni azt azörömöt, mit érezhetett az evangéliumbeliszolga adóssága elengedésekor, ha most hi-telezője váratlanul neki is azt mondaná: elen-gedem törlesztésedet, nem kell többé fizetnedsemmit.

Jól esik, ha jól bánnak velünk, s szívessé-get kapunk érdemeinken felül. Sokszor még elis várjuk, mintha járna nekünk valami enged-mény vagy kivételezés. Gyakran hajlamosakvagyunk megfeledkezni arról, hogy Jézusmennyi mindentől váltott meg bennünket, snekünk milyen keveset kellene elnéznünk akörülöttünk élőknek: egy-egy kilöttyintett tea,szanaszét hagyott ruhadarab, vagy pár percespontatlanság. Néha úgy tűnhet, a legapróbb,leghétköznapibb dolgok hoznak ki minket sod-runkból leginkább, pedig ilyenkor kell igazánarra gondolnunk, hogy „nem hétszer, hanemhetvenszer hétszer”… (2009)

32

Március 1. kedd

MTörv 4,1.5–9; Zs 147; Mt 5,17–19

Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedjazok szerint.

Ha képes vagy minden reggel a fénytmegcsodálni, ha boldog vagy, mert szemeidlátnak, kezeid éreznek, lábaid járnak, haénekelsz, mert dobog a szíved: akkor életedmegújul.

Ha tudod, hogy élsz; ha úgy gondol-kodsz, hogy a mai nap az első életed hátra-levő idejéből: életed megújul.

Ha tiszta tekintettel nézel az emberekreés a dolgokra, ha tudsz még nevetni, hatudsz örülni az életed útján nyíló kis virá-goknak: akkor életed megújul. (2004)

33

Március 2. szerda

Jer 7,23–28; Zs 94; Lk 11,14–23

Hallgassatok az Úr szavára!

Már Jeremiásnak is azt mondta az Úr:„Nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fü-lüket, hanem megkeményítették nyakukat, ésmég gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik”.S ez a helyzet azóta sem javult semmit – eztmár nemcsak a pesszimista emberek vélhetikígy, hanem bárki, aki józanul körülnéz a világ-ban. Romlás, pusztulás, széthúzás, gyűlölkö-dés.

„Minden ország, amely önmagával megha-sonlott, elpusztul, és ház házra omlik” – Jézusintelmei ellenére folyton egymás ellen fordul-nak az emberek. Politikai, világnézeti ellenté-tek, hirtelen feltámadó harag, régi sérelmekfelhánytorgatása… És csak tombol a gonosz,örül a Sátán.

Miért hagyjuk, hogy a másik ember ellenfordítsanak?

„Kezében vannak a föld mélységei, s övéa hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg,s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek,imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr,a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Iste-nünk.” – írja a Zsoltáros. (2010)

34

Március 3. csütörtök

Oz 14,2–10; Zs 80; Mk 12,28b–34

Egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk.

De mit jelent pontosan az „egyenes út”?Csak a mindig nyílegyenes, pontosan, jólbelátható út az Isten útja? Megtörténhet,hogy egy dombon, egy sziklán átvezethet anyomvonal. Lehet, hogy az útépítő nem építrobbantással alagutat, hanem kis kanyarttesz az ösvény, majd az eredeti iránybanfolytatódik. Összességében a hosszú útettől még egyenes marad. De ha én épp akis kanyarulatban járok, könnyen megijed-hetek, hogy elvétettem a lépteimet. Ilyenkorbiztonságot ad a tudat, hogy naponta imád-kozom: Istenem vezess életutamon! (2014)

35

Március 4. péntek

Oz 6,1–6; Zs 50; Lk 18,9–14

Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!

A mai napra szánt Írások mind arról ta-núskodnak, hogy Isten kegyelme nem ahozzá intézett, áldozatok mennyiségén vagyminőségén múlik. Nem az az igazán ked-ves, ha behízelgően és képmutatóan ada-kozóak vagyunk. Ha tehetjük is, akkor isőszinte szándék vezéreljen minket. HiszenIsten Országa áttöri a korlátokat! Jézus pél-dabeszédében a farizeus, aki már szintebiztosnak érzi a helyét a Mennyek Országá-ban, s úgy véli üdvözülni fog áldozatkész-sége miatt: nagyot téved. Hiszen veleszemben áll egy alázatos ember, a vámos,aki saját bűnösségét belátva és azt őszinténmegbánva, hódolattal fordul az Atyához.Jézus sokszor ad választ arra, milyenek le-gyünk, ha az örök boldogságra vágyunk: „Alegnagyobb legyen olyan, mintha a legki-sebb volna, az elöljáró pedig mintha szolgavolna” (Lk 22,26). (2005)

36

Március 5. szombat

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Józs 5,9a.10–12; Zs 33;2Kor 5,17–21; Lk 15,1–3.11–32

Isten népe az ígéret földjére lépve húsvétot ün-nepel.

Vizsgálódó tekintetedet magadra for-dítsd, tartózkodj mások tetteinek megítélé-sétől. Amikor másokat megítél az ember,hiábavaló munkát végez; gyakran téved, éskönnyen vétkezik: amikor viszont magát ítéliés rostálgatja meg, mindig hasznosan mun-kálkodik.

Gyakran elfogultságaink szerint ítélünk adolgokról, mert ítélőképességünket könnyenmegrontja a rendetlen ellenszenv, vagy ro-konszenv. Ha minden vágyódásunk mindigtisztán Istenre irányulna, nem olyan köny-nyen zavarodnánk meg érzéki természetünkellenállása miatt. De sokszor rejtőzik valamibennünk, vagy fölbukkan valami odakint,ami eltérít Istentől. Titokban sokan önmagu-kat keresik mindabban, amit véghez visz-nek, és maguk sem tudják. Úgy látszik,mintha nyugodt békében élnének, mindad-dig, amíg az ügyek szándékuk és kedvük

37

Március 6.

szerint alakulnak. Ha pedig másképp fordul-nak, mint ahogyan óhajtják, egykettőre meg-rendülnek és elszomorodnak.

Hangulatok és vélemények különbségemiatt gyakran támad nézeteltérés barátokés polgártársak, szerzetesek és istenfélőemberek között is. A régi megszokást nehézelhagyni, és saját korlátai közül senki semlép ki szívesen. Ha saját belátásodra ésigyekezetedre támaszkodsz inkább, s nemJézus Krisztusnak magához vonzó erejére,aligha válsz megvilágosodott emberré: mertIsten azt akarja, hogy teljesen őtőle függ-jünk, és a szeretet ihletében minden emberibelátás mértékén túllépjünk. (2006)

38

Iz 65,17–21; Zs 29; Jn 4,43–54

Örvendjetek és vigadjatok mindörökké.

Minden okunk megvan az örömre, hiszaz Isten jósága és szeretete éltet minket.Ő ma is munkálkodik a szívekben. Nap mintnap csodáknak lehetünk tanúi, ha nyitottszívvel járunk. Testvéreink várják a bennünkrejlő Krisztust, s a felelősségünk napjaink-ban fokozott. Általunk is gyógyít Krisztus aszívekben, ezért is fontos lelkünk tiszta-sága. (2003)

39

Március 7. hétfő

Ez 47,1–9.12; Zs 45; Jn 5,1–3a.5–16

Élni fog minden a templomból fakadó patakban.

Kereszthordozás.Karl Gustav Jung a lelkész családból

származó nagy svájci pszichológus, házá-nak egyik ablakára a keresztet hordozó Kri-sztus képét festette.

– Tudja, ez a legfontosabb, amit meg kelltanulnunk... – mondta egyik látogatójánakegy teológiai tanárnak.

– Nemrég jártam Indiában, és ott döb-bentem rá újra erre. Bármely földrészen él-jünk is, meg kell birkóznunk a szenvedéskérdésével. A távolkeleti ember érzéke-tlenné igyekszik válni a szenvedéssel szem-ben. Mi nyugatiak inkább a legkülönbözőbbtesti-, lelki- és szellemi kábítószerekhez fo-lyamodunk. Egyik sem kielégítő megoldás.A szenvedést le kell győzni. Ez csak akkorlehetséges, ha magunkra vállaljuk. Ezt ta-nulhatjuk a keresztet hordozó Krisztustól.(2005)

40

Március 8. kedd

Iz 49,8–15; Zs 144; Jn 5,17–30

Megőriz és megajándékoz az Úr a szabadulásnapján.

Az Úr nap mint nap szól hozzánk. Hívja abűn foglyait, mindazokat, akik „sötétségbenülnek”. Nem akar ítélni minket, az „ítéletetegészen a Fiúnak adta”. Mert szeret bennün-ket, és ahogy egy anya nem felejtkezhetik elgyermekéről, úgy Ő sem feledkezik meg ró-lunk. Az Ő Fia előtt kell majd számot adnunkmindarról, amit életünkben tettünk, mert Jézusemberré lett érettünk.

Most nézz mélyen a szívedbe és tedd felmagadnak a kérdést: hiszem-e azt a „beszé-det”, amit Jézus és az Úr ránk hagyott? Csakjót cselekedni nem elég… Légy forró, vagymint a jég, annyira hideg, de a langyos utála-tos az Úr előtt… „mert bizony, bizony mondomnéktek, hogy aki az én beszédemet hallja éshisz annak, aki engem elbocsátott, örök életevan, és nem megy a kárhozatra, hanem által-ment a halálból az életre”.

Nyisd meg füled és tárd ki szíved neki,hogy megmoshasson, fehér ruhába öltöztet-hessen, „mert megvigasztalja népét az Úr éskönyörül szegényein”. (2008)

41

Március 9. szerda

Kiv 32,7–14; Zs 105,19–23; Jn 5,31–47

Múljék el, Uram, izzó haragod, szánd meg né-pedet!

Az Úr mindig irgalmas a hozzá könyör-gőkkel szemben. Mózes könyörgésére azsidó nép ismételten amnesztiát kapott.„Megengesztelődött erre az Úr, és nem tettemeg azt a rosszat, amelyet népe ellen mon-dott.” Ez újabb példa az Ószövetségbőlarra, hogy Isten irgalmas és jóságos, akihezmindig nyílt szívvel könyöröghetünk máso-kért, esetleg magunkért, kegyelemért. Mintahogy Mózes is tette. (2009)

42

Március 10. csütörtök

Bölcs 2,1a.12–22; Zs 33; Jn 7,1–2.10.25–30

Tegyük próbára az igazat, ítéljük gyalázatos ha-lálra.

Levegőre épít, aki reményét emberekbevagy teremtett dolgokba veti.

Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szerete-téből másoknak szolgálsz, és e világon sze-génynek tartanak.

Ne magadra építs, hanem Istenbe vesdreményedet.

Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majdIsten is támogatja jó szándékodat.

Ne bízzál tudományodban vagy akárme-lyik élő embernek fortélyosságában, haneminkább Isten kegyelmében: ő megsegíti azalázatost, és megalázza azt, aki sokra tartjaönmagát. (2004)

43

Március 11. péntek

Jer 11,18–20; Zs 7; Jn 7,40–53

Olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanút-lan bárány.

Mi a jobb, ha tudjuk, hogy mi vár ránk,vagy ha belecsöppenünk egy kemény szitu-ációba. Valószínű egyik sem, de van aki le-merevedik, elkeseredik, van aki nekilendül,megbirkózik a helyzettel. Nyilván nem lehe-tünk mindig bölcsek, okosak, sajnos mégtettre készek sem, bár arra törekszünk. Nemaz a baj, ha elesünk, hanem az, ha nemakarunk felkelni, s minél tovább maradunklent, annál nehezebb felpattannunk. A meg-szokások rabjaivá válva sokkal könnyebbenesünk áldozatul a kilátástalanságnak, le-vertségnek, megkeményedésnek. Kelj fel ésjárj! (2008)

44

Március 12. szombat

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

Iz 43,16–21; Zs 125; Fil 3,8–14; Jn 8,1–11

A régi dolgokat ne emlegessétek, mert én újatcselekszem.

Jézus mint bíró áll előttünk. Nem akart azlenni, de rákényszerítették, vállalja, és ki-mondja az ítéletet. Emberileg két válasza le-hetett volna. Az irgalmatlan ítélet: „Tehátbűnös!”, és a törvényszegő ítélet: „Ne bántsá-tok!” Mind a kettő hibás. Jézus nem mond em-beri ítéletet, hanem feltekintve erre a bűnösasszonyra, kimondja az isteni ítéletet mind-annyiunk számára, ami szintén két üzenet:Saját magadra nézz, és ott ítélj! A másik: Istennagy ítélete, amit csak Ő mondhat ki az, hogy„Én sem ítéllek el!” Egyedül Isten ítélhet te-remtményei fölött, de az Ő nagy ítélete az,hogy nem ítél el. Pedig ha őszintén magadranézel, tudod, hogy volna miért...

Ezt az ítéletet fogadjuk el, amikor élünk aszentgyónás kegyelmével. Örül a lelkünk,mert a földi életben mindennap átélhetjük eztújra meg újra. Szeret az Isten, nem pedig ítél!(2010)

45

Március 13.

Dán 13,1–9.15-17.19–30.33–62;Zs 22; Jn 8,12–20

Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti abenne bízókat.

A legnagyobb kísértés a bizalmatlanság,amely ha eluralkodik bennünk, akkor kiala-kul egyfajta üldözési mánia. Ilyenkor elkez-dünk kombinálni, belelátni dolgokat csele-kedetekbe, érzésekbe. A bizalom nagy ösz-szefogás, s ez viszi jobban előre az életün-ket.

Ha bízunk Istenben, akkor tudunk igazánfelszabadulva, szorongás nélkül nekilátni anehéz feladatoknak, problémáknak. Aki nemtud Istenben bízni, az előbb-utóbb ember-ben sem fog tudni bízni, s szerződéses éle-tet kezd el élni. Jog lesz alapja életének,nem a bizalom, s úgy érzi mindent szabad,ami jogos. (2004)

46

Március 14. hétfő

Szám 21,4–9; Zs 101; Jn 8,21–30

Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Jézus minden szava az Atyával csengegybe. Az ő egységük, az ő szeretetük neminog meg egy pillanatra sem. Jézus Kri-sztus, a Te kereszthalálodra volt szükségahhoz, hogy a hit által részesülhessünkebben a szeretetben. Nélküled sóvárog avilág, rajtad kívül nincs Igazság a földön!Hozzád menekülünk, újból és újból megval-lva, hogy kereszted tövénél fakad az életforrása. Azt akarom tenni, ami kedves előt-ted, egységed hirdetni a megosztott világ-ban! (2005)

47

Március 15. kedd

Dán 3,14–20.52–56.91–92.95; Jn 8,31–42

Isten elküldte angyalát, és megszabadította szol-gáit.

Vajon mindnyájan készek vagyunk rá, hogyIsten hívó szavát meghalljuk és oltalmazó an-gyalát befogadjuk?

Hiszen Ő mindig elérhető, figyelemmel kí-séri életünk minden mozzanatát, s mindeköz-ben kitárja karjait, hogy menedéket nyújtson.

Az igazán erős hit az, amely kész áldoza-tokat vállalni. Ezt példázza a három férfi esetea tüzes kemencében (Dán 3,14–20.91–92.95). Ők sorsukat Isten kezébe helyezték,tudták mekkora ajándék vállalni a hitüket. Jár-tak-keltek a tűz közepén, közben dicsérték ésáldották az Urat. A hit nyújtotta burokban győz-ték le az emésztő lángokat, megváltva ezzelszabadulásukat.

Sokunk nem tudja, hogy mit jelent meg-hallgatni Isten küldöttét, ezzel befogadni aMindenható szeretetét, jóságát.

Milyen szerencsések azok az emberek,akik meghallották az Úr szavát, amiből hitet,erőt meríthetnek, mely tetteikben nyilvánulmeg! (2009)

48

Március 16. szerda

Ter 17,3–9; Zs 104,4–9; Jn 8,51–59

Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjáváteszlek.

Ábrahám egy volt azok közül az emberekközül, akit Isten kiválasztott a maga számára.Ám kiválasztottnak lenni rendkívül terhes fel-adat, főleg nekünk, gyarló embereknek. Ő semvolt tökéletes, sőt több alkalommal is hitetlen-séggel fordult az Úr felé. A hitetlen Ábrahám útjátIsten igazgatta, Ő tette a hit atyjává.

A hétköznapok kiválasztottjai vagyunk mi is,ha sokszor nem is vesszük észre. Isten minket ismegbízott ránk szabott feladatával, mellyel – bársokszor nem könnyű – meg kell, hogy birkóz-zunk.

„Az ember hol lámpát gyújtott, hol meg sietveeloltotta, nehogy megijedjen attól, amit látniakell.” (Kertész Imre)

Talán mindannyiunk átélte már ezt, amit Ker-tész Imre is megfogalmazott e sorokban: sok-szor inkább elbújunk a sötétben Isten akarataelől, a ránk bízott feladat elől – akár Jónás. Oly-kor nehéz tiszta szívvel kimondani azt, hogy „le-gyen meg a Te akaratod”, de végül hitetlen-ségünk ellenére is be kell látnunk, hogy a sötét-ben gubbasztás nem vezet sehová. (2013)

49

Március 17. csütörtök

Jer 20,10–13; Zs 17,2–7; Jn 10,31–42

Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gono-szok kezéből.

A bűnbánó lelkület főként abban áll, hogygyümölcsözővé tesszük mindazt a sok ap-róságot – cselekvést, lemondást, áldozatot,szolgálatot... –, mellyel nap mint nap utunkmentén találkozunk, átalakítva azokat a sze-retet, a bűnbánat cselekedeteivé, önmegta-gadásokká. Mert az életet fel lehet fogni úgyis, mint egy poharat, amely félig van, hogyaz félig üres, de úgy is, hogy félig teli. Attólfügg milyen érzés, lelkület vezet engem.Csak akkor tudok élmény teli, Istenhez kö-zeli életet élni, ha én is akarok. Formáld éle-ted, s megnyílik a világ. (2004)

50

Március 18. péntek

SZENT JÓZSEF (főünnep)

2Sám 7,4–5a.12–14a.16; Zs 88,2–29;Róm 4,13.16–18.22; Mt 1,16.18–21.24a

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

Életfogytig tartó keresésünk vágya, tár-gya és célja a SZERETET.

Az tudja szeretni a felebarátot, aki „jól”tudja szeretni önmagát. Ha mi emberek tu-dunk felelősséget vállalni saját bűneinkért,hibáinkért, és szolidaritást tudunk vállalni amásikért, ez megnyitja az eget és szívünket.Akkor talán érthetővé válik az ígéret és azüzenet – mint Dávidnak, mint Józsefnek – isJézusban.

Te kinek szántad a trónt szíved templo-mában? (2007)

51

Március 19. szombat

VIRÁGVASÁRNAP

Iz 50,4–7; Zs 21; Fil 2,6–11; Lk 22,14–23,56

Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg,mert az Úr megsegít

Liturgiánkat a jeruzsálemi bevonulásravaló emlékezéssel kezdjük: „HozsannaDávid Fiának!” – Ováció, örömujjongás, pál-maágak...

Vajon ki gondolt az ott jelenlévők közülarra, hogy: „Mi lesz ennek a vége? Vajonhova vezet ez a jeruzsálemi út?”

Senki, csak egyedül Jézus.S néhány perc múlva ugyanebben a

szentmisében már a Passiót olvassuk, hall-gatjuk...

Először: Hozsanna..., áldott, aki az Úrnevében jön! – majd: Keresztre vele!

Micsoda szélsőségesség, kiszámíthatat-lanság! – S ez nem csak akkor, de ma is ígyvan.

M. Gibson néhány évvel ezelőtt bemuta-tott Passió című filmje jut eszembe. Ott vol-tam a moziban néhány közösségi tagunkkalegyütt. Sokkoló hatás, síró emberek, mi ma-

52

Március 20.

gunk is lehajtott fejjel, könnyes szemmel jöt-tünk ki, egyszerűen nem tudtunk megszó-lalni.

A következő héten a plébánián beszél-getést tartottunk a filmről, az „élményekről”.

Rájöttem, miért volt olyan kegyetlen él-mény végignéznem a filmet: nem kerülhet-tem ki a kérdést, s annak megválaszolását...– Az Úr Jézus szenvedése egyben azEmber/iség szenvedése is. Vajon csak né-zője vagyok ennek, mint a film vetítésekor,vagy egész közel érzem magamhoz? Homohominis lupus! (Ember embernek farkasa!)Mit kezdhetek ezzel? Egyáltalán megértem-e a szenvedéstörténetet?

Az emberiség passiójának (a halál kultú-rájának) erősödése, egyre nagyobb mértékejogosan fogalmazza meg sokunkban: Mi azértelme ennek az egyre több fájdalommal,szenvedéssel tűzdelt életnek?

Meg kellene végre érteni a világnak,hogy az emberi életnek csak akkor van iga-zán értelme, ha össze van kapcsolva a for-rással, az élet szerzőjével, magával azIstennel. Ez a kapocs pedig a végtelen Sze-retet.

53

A nagyböjti idő vége felé, Húsvétra ké-szülvén igazán végiggondolhatnád: „Nagy-obb szeretete senkinek sincs annál, mint akiéletét adja barátaiért”.

Krisztus szenvedése és halála hirdetiszámunkra, hogy mennyire fontos az élet.„Én azért jöttem, hogy életük legyen ésbőségben legyen.” (2008)

54

Iz 42,1–7; Zs 26; Jn 12,1–11

Benned ajándékozom meg világosságommal anemzeteket.

A Bibliában gyakran olvashatunk olyanszemélyekről, akik nagy adományban ré-szesültek az Úr kegyelméből, Isten Igéjéthirdethették a világon. Egyszerű emberi mi-voltunk ellenére a Jóisten valamilyen rejté-lyes okból megszólította és hatalmas fela-dattal látta el őket. E személyek között em-líthetjük Józsefet, Dávid királyt, Jónást vagyéppen a 12 apostolt, hogy csak néhány pél-dát emeljünk ki. A Biblia szól róluk, mi pedig,keresztény emberek, a Könyvek Könyvét ol-vasva rájöhetünk, hogy talán az Isten szá-munkra is tartogat feladatot. Sőt, mindany-nyiunkban rátalál az ő prófétájára, aki Jézustanításait és szeretetét közvetítheti ember-társai felé.

Adjuk át magunkat az Úrnak, és ne fél-jünk megvallani saját hitünket, szóljon belő-lünk az Isten Igéje! Ámen! (2010)

55

Március 21. hétfő

Iz 49,1–6; Zs 70; Jn 13,21–33.36–38

Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom aföld határáig.

Péter azt mondta Jézusnak: „Az életemetis odaadnám érted!” Azután mégis mit tett?Mire a kakas megszólalt, háromszor tagadtameg Jézust. Ő pedig ennek ellenére mégisPéterre építette egyházát.

Gyakran azt képzeljük, hogy a szentekmentesek minden bűntől és minden na-gyobb erőfeszítés nélkül állnak a kísérté-sekkel szemben. Valójában azonban ugyan-olyan nehézségek gyötrik, ugyanúgy meg-környékezi őket a kísértés. Törekednünkkell a tökéletességre, de be kell látnunk ésel kell fogadnunk, hogy egész életünket ezaz állandó törekvés teszi majd ki, melynekvégső célja, hogy elvezessen minket IstenOrszágába.

A nagyböjti időszakban kérjük Istent, se-gítsen nekünk elfogadni gyarlóságunkat éskérjünk erőt törekvéseinkhez. (2009)

56

Március 22. kedd

Iz 50,4–9a; Zs 68,8–34; Mt 26,14–25

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gya-lázatban.

Izajás próféta immár harmadszor jöven-döl az Úr szenvedő Szolgájáról, aki nemmás, mint a Mennyei Atya által küldött di-csőséges Krisztus, a Szűz Máriától Betle-hemben született isteni Megváltó.

Mitől válik ő szenvedő Szolgává? Bizto-sak lehetünk benne, hogy nemcsak a fizi-kai bántalmazásoktól, hanem a lelki sebek-től is; főleg azoktól, melyeket az általa ki-választott és kivételes módon szeretett ta-nítványok ejtenek rajta. Ezek közül a leg-fájdalmasabb Iskarióti Júdás árulása, akiföldi vagyonért szolgáltatja ki a világi hata-lomnak a világmindenség Urát.

Jézus ennek ellenére mégsem törikössze, vall isteni és emberi értelemben ku-darcot, hiszen általa és benne mindenkor aMennyei Atya munkál. A Mennyei Atya üd-vözítő akarata bontakozik ki a világbanannak ellenére, hogy akkor is és most issok tanítvány füle, szeme és szíve zárvamarad.

57

Március 23. szerda

Éppen ezért kell kérnünk Jézustól a nyi-tott lélek és a szerető szív kegyelmét, hogyegész életünkben és minden szentmisénegy asztalközösségben lehessünk vele,mint igaz tanítványai, és nem, mint hűtlenelárulói!

Ha így teszünk, akkor Jézussal együttmi sem maradunk sohasem szégyenben,és a mi életünk sem lesz gyalázatos ku-darc, hiszen a Mennyei Atya – az ő szere-tett Fiával együtt – minket is mindörökremegerősít, megszentel, és dicsőségesenmagához emel. (2013)

58

NAGYCSÜTÖRTÖKKiv 12,1–8.11–14; Zs 115;

1Kor 11,23–26; Jn 13,1–15

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünne-peljétek meg!

„Az én lábamat ugyan meg nem mosodsoha!” – nagy hevesen és hangosan tiltako-zik Péter, amikor Jézus Nagycsütörtökönmeg akarja mosni a lábát.

Ó, Uram, nap mint nap hányszor, dehányszor mondok ellent én is Neked? Há-borgok, tiltakozom, újabb és jobb alternatí-vákat ajánlok… Mert annyira ember vagyok.Emberi gondolatokkal, érzésekkel, vágyak-kal, álmokkal.

„Nem lehetne másként? Nem lehetnecsak most egy kicsit eltérni a Te akaratod-tól? Mit szólnál, ha más utat választanánk?Nem lehetséges egy másik megoldás?” –Péterhez hasonlóan én is így alkudozom.

S Jézus megértő, de egyértelmű választad Péternek, ami nekem is szól: „Amit te-szek, azt te most nem érted, de majd ké-sőbb meg fogod érteni”.

Uram, bár nem látom és nem értem sok-szor szavaidat, aggodalom, félelem és ké-

59

Március 24.

tely kerít hatalmába, ha mélyen belegon-dolok mindabba, ami Rád és rám vár. Mégishiszek Neked, bízom Benned. Ha hívsz, kö-vetlek.

Jézusom, add meg nekem, hogy részemlehessen Benned, csak Benned! Add megnekem a kegyelmet, hogy osztatlan szívvel,csak Rád hagyatkozva, Veled ünnepelhes-sek a nagycsütörtöki utolsó vacsora aszta-lánál! (2007)

60

NAGYPÉNTEK

Iz 52,13–53,12; Zs 30;Zsid 4,14–16; 5,7–9; Jn 18,1–19,42

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatttörték össze.

Nagypénteken választhatott volna-e azegyház ennél markánsabb szentírási részt?Aligha. Izajás próféta jövendölése az ÚrSzenvedő Szolgájáról egy mindennaposemberi magatartással festi le, hogyan is vi-szonyul az ember időnként Istenhez. Amikoremlékezünk Jézus szenvedésére, haláltu-sájára, szomorúságára, akkor egyúttal meg-emlékezünk arról is, hogy mi emberek gyak-ran tévelygünk, és saját utunkat járjuk, nemnagyon akarunk Istenről és az Ő dolgairóltudomást venni. Más szavakkal, a prófétaráérzett arra, hogy Isten küldöttjét és ügyétgyakran kíséri közöny, az érdektelen nagyszürkeség, amit maga Jézus a saját barátaikörében is megtapasztalt.

Ha belegondolunk, nem is olyan nehézeltérni az Isten útjától... Ma olyan gyors avilág, mindenhol, mindenki olyan sokat vár

61

Március 25.

el tőlünk, teljesítenünk kell, pénz, munka,család, barátok, haverok – ezer szál, ezerkötődés, felelősség, elvárás – állandó fá-radtság. Ezek között nagyon könnyen el-veszhet Jézus, bár nyilván nem szándéko-san. Ez a nap emlékeztet, hogy álljunk megegy picit, vizsgáljuk meg kapcsolatainkat,pénz utáni nagy rohanásunkat, nem veszett-e el közöttük az, ami igazán lényeges? Haigen, vagy ha csak kezd elhalványulni, itt azalkalom, hogy visszatérjünk Hozzá! (2006)

62

NAGYSZOMBAT

Ter 1,1–2,2; Zsolt 103; Mk 16,1–7

Ez a nap a csöndé. Urunk sírban nyug-vásának hideg, rideg, talán csalódott, re-ménytelen csöndjéé. Ma napközben sem-milyen szertartás nincs a templomokban,hanem a Szent Sírt látogatván ízlelgethet-jük a sírnak, a halálnak, a szeretett személyelvesztésének csöndjét. Vele együtt „me-gyek a sírba”, s közel engedem magamhoza csöndet. Nem menekülök el tőle.E kérdések segíthetnek:

Mi taszít a „sírba”?Mi tart fogságban?Mi az, ami rideggé, merevvé tesz?Mi köt meg?Mi veszi el az életet belőlem?Mi nem engedi a fényt az életembe?Mi tart a „sírban”? (2009)

63

Március 26.

HÚSVÉTVASÁRNAP

ApCsel 10,34a.37–43; Zs 117;Kol 3,1–4; Jn 20,1–9

Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltá-masztotta őt.

Minden ember életútja más. Különbö-zőek vagyunk, és mégis egyformák. Azegész élet egy fokozatos megtérés, aprómozzanataiban.

„Az emberek – mondta a kisherceg –gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nemtudják mit keresnek.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk azt,amit igazán keresünk, s ha megvan, ne en-gedjük veszni hagyni. (2004)

64

Március 27.

HÚSVÉTHÉTFŐ

ApCsel 2,14.22–32; Zs 15; Mt 28,8–15

Jézust feltámasztotta Isten, aminek mi tanúi va-gyunk.

Húsvét a legjobb alkalom elgondolkodniés választ adni erre a kérdésre: Én mibenhiszek?

El tudom hinni a feltámadást?Elfogadom, hogy Jézus valóban az Isten

Fia volt, aki azért jött, hogy akár életét isodaadja a világ bűnöseiért?

Tanúságot teszek róla, ha megkérdezikhitetlen vagy hitüket kereső ismerőseim: ho-gyan hihetsz ilyen lehetetlen dologban?

Lehet, hogy elfogadom és vallom Jézustanítását, de azt már nem hiszem el, hogyfeltámadt.

Akkor én is olyan vagyok, mint zsidó kor-társainak sokasága, akik Messiásként kö-vették őt, de a feltámadása után inkábbhitték el a papok által lefizetett őrök vallo-mását, mint azt, hogy a Mennyei Atya való-ban életre keltette Őt húsvét hajnalán.Csalódtak benne csúfos halála miatt, a fel-

65

Március 28.

támadást nem tudták elfogadni, s így el-hagyták őt.

Éppen ezért volt hatalmas esemény aSzentlélekkel eltöltött apostolok bátor kiál-lása és hitük megvallása az egész világelőtt: „Mi tanúi vagyunk ennek a csodának!”S ne felejtsük el azt se, hogy Péter beszédétkövetően háromezer ember vált Jézus kö-vetőjévé! (Vajon a mi szavainkra megtérné-nek-e hallgatóink?)

Évekkel később Szent Pál nem véletlenülírta ezt a kétkedőknek: „Ha pedig Krisztusnem támadt fel, nincs értelme a mi tanítá-sunknak, s nincs értelme a ti hitetekneksem” (1Kor 15,14).

A feltámadás nem értelmezhető tudomá-nyos alapon, nincsenek rá szakszerű ma-gyarázatok. Ez a hit próbája.

Én miben hiszek? (2013)

66

http://www.ipcszeged.hu/