A második világháború óta legsúlyosabb recesszi-

óval járó globális gazdasági válság kellôs közepén

vagyunk, ahogy arra a Valutaalap novemberi

jelentése is figyelmeztet.1 A közelmúlt bankmentô

akciói egyelôre nem tudták megállítani a dominó

effektust, ezért a bankközi és vállalati hitelezés

továbbra is pang. Az intenzív szakértôi és politikai

vita ellenére mai napig nem látszik körvonalazódni

az a válságkezelô program, amely hosszutávon is

garantálná a kilábalást. A mára a reálgazdaságra

is átterjedt pénzügyi válságból csak állami beavat-

kozással lehet kilábalni, hangzik a Valutaalap

másik figyelmeztetése. Egy másik, nem kevésbé

jelentôs globális pénzpiaci tényezô, bizonyos

Soros György pedig a Közép-Európai Egyetemen

november 11-én tartott elôadásán amellett érvelt,

hogy ezeket az állami beavatkozásokat a zöld

energiarendszer és a fenntartható gazdaság

infrastruktúrájának kiépítésére kell használni.

A reálgazdaságivá alakult hitelpiaci krízis mellett

az éghajlatváltozás és a globális egyenlôtlenségek

a neoliberális kapitalizmus kudarcát jelzik.

Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország,

amely a rendszerváltás óta a neoliberális fejlôdési

modellben látta a szép új világba vezetô utat?

Milyen pénzügyi rendszer és milyen gazdaság-

politikai eszközök szolgálnák egy stabilabb,

fenntarthatóbb és igazságosabb gazdaság

kialakítását hazai és nemzetközi szinten?1IMF (2008)

Bankmentô akció: a bankszektor állam általi pénzügyi

„megtámogatását” értjük.

Zöld energiarendszeralatt a jelenlegi, kimerülô és

környezetszennyezô, fosszilis energia-forrásokon alapuló energiatermelés

helyett a jelenleginél takarékosabb éssokkal inkább a megújuló energia-

forrásokra támaszkodó energia-rendszert értjük.

Hitelpiaci krízis:a kihelyezett hitelek tömeges„bedôlése” (azaz a tömeges

fizetésképtelenség) következtében aglobális bankszektor olyan mértékû

veszteségeket szenved, amelymûködôképességét veszélyezteti.

Neoliberális kapitalizmus: a piaci elvek, a szabadpiaci logika

(pl. szabadkereskedelem, globálisanegyre szabadabb tôkemozgások)

kiterjesztése az élet mind többterületére, és ezzel együtt az állami

beavatkozás minimalizálása.

FFeennnnttaarrtthhaattóó

kiúta válságbólA Védegylet közpolitikai javaslatai

Írta: Scheiring Gábor, 2009. január

Közremûködött: Boda Zsolt és Málovics György

Reálgazdaság: Mára a pénzügyi tranzakciók volumenénekmegnövekedése alapján szokás a pénzügyi szféra és a reál-gazdaság “elszakadásáról” beszélni. Azaz, egyes véleményekszerint a pénzpiacok egyre kevésbé kapcsolódnak áruk ésszolgáltatások valóságos termeléséhez és cseréjéhez. Ennek egyik példája a devizakereskedelem volumenének megnövekedése. Míg 1977-ben a globális devizaforgalom18,3 milliárd USA-dollárt tett ki naponta, 1999-ben már elérteaz 1,8 billió USA-dollárt, ráadásul a devizaügyletek 80%-át

7 napnál rövidebb futamidôre kötötték. Ezzel szemben a javakés szolgáltatások globális kereskedelme az 1999-es évegészét tekintve mindössze 6,8 billió USA-dollárt tett ki. Azaz kevesebb, mint négy napi devizakereskedelem elegendôlett volna az 1999. évi teljes világkereskedelem lebonyolí-tására. A reálgazdaság és a pénzügyi szféra elszakadásáterôsíti, hogy a spekulációk révén a pénzügyi piacokon sokkalnagyobb profitot lehetett elérni, mint a termelô szférában.http://www.freeweb.hu/eszmelet/54/bellon54.html

22000088.. OOKKTT 1155--ÉÉNNAAZZ UUSSAA

KKÖÖZZPPOONNTTIIBBAANNKKJJÁÁNNAAKK

EELLNNÖÖKKEE EEZZZZEELLNNYYUUGGTTAATTTTAA AALLAAKKOOSSSSÁÁGGOOTT

MMIINNDDEENNTTMMEEGGTTEESSZZÜÜNNKKAAZZÉÉRRTT,, HHOOGGYY EELLKKEERRÜÜLLJJÜÜKK

AA GGAAZZDDAASSÁÁGGIIHHAANNYYAATTLLÁÁSSTT!!

EEZZTT JJÓÓ

TTUUDDNNIIHHÁÁTT KKÁÁRR IISS

LLEENNNNEE AA GGAAZZ--

DDAASSÁÁGGUUNNKKÉÉRRTT

IINNGGAATTLLAANNÁÁRRVVEERRÉÉSSEEKK

KKÖÖLLTTSSÉÉGGVVEETTÉÉSSII MMEEGGSSZZOORRÍÍTTÁÁSSOOKKHHAAJJLLÉÉKKTTAALLAANNSSÁÁGG

MMUUNNKKAANNÉÉLLKKÜÜLLIISSÉÉGGCCSSÔÔDDÖÖKK

A fekete-fehér képregények forrása (kivéve 8. oldal): http://economicmeltdownfunnies.org/wp-content/uploads/2008/12/EconomicMeltdownComicbook.pdf

Kiadványszerkesztés:

Kiss Maja

MMIITT KKÖÖVVEETTEELL--

HHEETTÜÜNNKK,,

MMIILLYYEENN CCÉÉLLOOKK

LLEEBBEEGGJJEENNEEKK

AA SSZZEEMMÜÜNNKK

EELLÔÔTTTT

AA VVÁÁLLSSÁÁGG

KKEEZZEELLÉÉ--

SSEEKKOORR??

NNEEMM CCSSAAKK AAZZTT,, HHOOGGYY AA GGAAZZDDAASSÁÁGG

FFEELLLLEENNDDÜÜLLJJÖÖNN,, DDEE AAZZTT IISS,,

HHOOGGYY AA GGAAZZDDAASSÁÁGGII LLEELLAASSSSUULLÁÁSSTT

KKIIVVÁÁLLTTÓÓ EEGGYYEENNLLÔÔTTLLEENNSSÉÉGGEEKKEETT

FFEELLSSZZÁÁMMOOLLJJUUKK..

BBÁÁRRMMIILLYYEENN

MMEEGGOOLLDDÁÁSSTT IISS TTAALLÁÁLLUUNNKK

AA JJEELLEENNLLEEGGII VVÁÁLLSSÁÁGGRRAA,,

AA VVÁÁLLSSÁÁGG MMEEGGOOLLDDÁÁSSÁÁNNAAKK

MMIINNDDEENNKKÉÉPPPPEENN KKEEZZEELLNNIIEE KKEELLLL

AA KKLLÍÍMMAAVVÁÁLLTTOOZZÁÁSSTT,, AAZZ OOLLAAJJFFÜÜGGGGÔÔ--

SSÉÉGGEETT,, AAZZ ÉÉLLEELLMMIISSZZEERR--ÖÖNNRREENN--

DDEELLKKEEZZÉÉSSTT ÉÉSS --BBIIZZTTOONNSSÁÁGGOOTT,,

AA SSZZEENNNNYYEEZZÉÉSSTT;; HHEELLYYII ÉÉSS GGLLOOBBÁÁLLIISS

KKOORRMMÁÁNNYYZZÁÁSSBBAANN PPEEDDIIGG AAZZ ÁÁLLLLAAMM--

PPOOLLGGÁÁRRII RRÉÉSSZZVVÉÉTTEELLTT,, AAZZ ÁÁTTLLÁÁTT--

HHAATTÓÓSSÁÁGGOOTT ÉÉSS AAZZ IIGGAAZZSSÁÁGGOOSSSSÁÁGG

ÉÉSS SSZZOOLLIIDDAARRIITTÁÁSS EELLVVÉÉTT..

A dokumentum a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és az Európai Unió támogatásával jött létre,

annak tartalmáért kizárólag a WEED és a Védegylet Egyesület felelõsek.

EU DG Development

HHMM.. NNEEMM FFOOGGUUNNKK

TTUUDDNNII MMEEGGÉÉLLNNII.. VVAAGGYY

TTÖÖBBBBEETT DDOOLLGGOOZZUUNNKK,, VVAAGGYY

AA CCSSAALLÁÁDD TTÖÖBBBB TTAAGGJJAA KKEEZZDD EELL

DDOOLLGGOOZZNNII,, VVAAGGYY MMAAXXIIMMAALLII--

ZZÁÁLLJJUUKK AA HHIITTEELLKKÁÁRRTTYYAA

TTAARRTTOOZZÁÁSSUUNNKK,, VVAAGGYY FFEELLVVEESSZZÜÜNNKK

JJEELLZZÁÁLLOOGGHHIITTEELLTT..

AATTTTÓÓLL

TTAARRTTOOKK,,

EENNNNEEKK MMIINNDDEE--

GGYYIIKKÉÉVVEELL

SSZZÁÁMMOOLLNNUUNNKK

KKEELLLL..

HHAA DDOOLLGGOOZZOOMMSSUULLII UUTTÁÁNN,,

MMIIKKOORR ÍÍRROOKK

LLEECCKKÉÉTT??

AAPPAA KKÉÉTT ÁÁLLLLÁÁSSSSAALLAA VVIILLÁÁGG LLEEGG--

UUNNDDOOKKAABBBB EEMMBBEERREE LLEESSZZ;;

SSZZEERREENN--CCSSÉÉRREE NNEEMM

FFOOGGJJUUKK SSOOKKAATT LLÁÁTTNNII..

Fokozódó egyenlôtlenségek. A rendszer

elosztásra gyakorolt hatása is káros. Fokozza

a jövedelmi különbségeket, óriási vagyonok fel-

halmozódását teszi lehetôvé a rendszer tetején,

míg a többség stagnál. A szegénység nem elszi-

getelt jelenség, csak mint a rendszer terméke

érthetô meg. A Merrill Lynch által kiadott World

Wealth Report szerint a világ 9,5 millió „magas

nettó értékû egyénének” (HNWI - high net worth

individuals) vagyona 2006-ban közel 40 trillió

dollárra bôvült, több mint 11,4%-kal növekedve.

Ez az ütem több mint kétszer nagyobb, mint a

globális átlag GDP növekmény volt 2006-ban

(5,4%). Az egyenlôtlenségek növekedése nem

csak a vagyoni dimenzióban érhetô tetten.

Az ILO legújabb jelentése részletesen dokumen-

tálja, hogy a pénzügyi globalizáció hatására

hogyan csökkent a munkajövedelmek aránya

a profitjövedelmekéhez képest, és hogyan nôttek

a jövedelmi skála alsó és felsô tizede közötti

egyenlôtlenségek a legtöbb országban. A növek-

mény egyenlôtlen elosztását eredményezi az is,

hogy a kapitalizmus gyakori válságainak árát is

döntô részben a társadalom alsóbb rétegei fizetik

meg, ôk azok, akik a recesszió során elvesztik

állásaikat, akiknek a reálbércsökkenés közvet-

lenül érezhetô sokkot jelent. S míg a spekulánsok

a jelzáloghitelezésbôl kiábrándulva megroha-

mozták a nyersanyagokat és élelmiszereket, az

emelkedô árak miatt éhezôk milliói tüntettek több

tucat országban. A globális kapitalizmus mélyébe

van kódolva az igazságtalanság.

Mit értünk a pénzpiacok liberalizá-cióján? A pénzpiacokon fennálló

korlátozások csökkentése, lebontása,immár globális léptékben.

Dereguláció: az állam (szabályozó)szerepének csökkentése a piaci

logika javára.

Heterodox közgazdász: aki nem aközgazdaságtudomány - jellemzôen

neoklasszikusnak/neoliberálisnak titulált - fôáramához, domináns

paradigmájához tartozik.

Mi a reálbér? A jövedelemért megvásárolható termék, illetve szolgáltatásmennyiség.Azaz, amikor az infláció mértékemeghaladja a nominálbér (azaz amegszerzett jövedelem) növekedését,akkor, bár jövedelmeink nônek, az ezen megvásárolható termékek,szolgáltatások mennyisége csökken.

I. Globális helyzetkép:válságok találkozása

A globális pénzügyi buborék. A hetvenes évektôl

kezdve - a világháború után kialakult, rögzített

árfolyamokon alapuló ún. bretton woodsi pénz-

ügyi rendszer összeomlása után - a pénzpiac

soha nem látott expanziója vette kezdetét.

E fejlôdés eredményeként gyökeresen megválto-

zott a pénzügyek szerepe: míg korábban aláren-

delt és instrumentális funkciót töltöttek be, addig

mára a pénzpiacon realizálható profitok háttérbe

szorítják a reálgazdaságot, az újabb és újabb

eszközök a gazdasági alapokhoz való kapcsolódás

nélkül szolgálják a profittermelést. A pénzpiacok

liberalizációja és a technológiai fejlôdés ered-

ményeként ma gombnyomással mozgathatunk

dollármilliárdokat Tûzföldtôl Kamcsatkáig. A napi

devizaforgalom az 1980-as 120 milliárd dollárról

napi 2 trillió (1012) dollárra, hetvenszeresére

ugrott, miközben a globális árukereskedelem

„csak” ötszörösére nôtt. E pénzpiaci mozgások-

nak tehát csak a töredéke kötôdik reálgazdasági

aktivitáshoz, döntô része a pénzügyi rendszeren

belüli, öncélú és spekulatív profitvadászatról

tanúskodik: erre mondta Keynes nem is olyan

rég, hogy kaszinó. A kaszinókat pedig kemény

szabályozással kell korlátozni.

A liberalizált és deregulált globális pénzpiac a

világgazdaság legdinamikusabb szektora volt az

elmúlt évtizedekben. A pénzpiac fejlôdése eleinte

a reálgazdasági beruházások bôvülô finanszíroz-

hatóságát eredményezte, s lehetôvé tette olyan

területek kilábalását az elmaradottságból, melyek

önerôbôl képtelenek lettek volna az ehhez szük-

séges tôke elôállítására. Ugyanakkor, ahogy nôtt

a pénzpiac méretben és komplexitásban, úgy

fokozódott instabilitása is. A hetvenes évektôl

kezdve sorozatosan alakultak ki pénzügyi válsá-

gok: a 82-es hitelválság, a 94-es mexikói válság,

a 97/98-as távol-keleti pénzügyi válság vagy

a 2001-es argentin válság. Nem csak globkrit

aktivisták, heterodox közgazdászok, hanem

a pénzügyek olyan bennfentesei is, mint Stiglitz,

Soros vagy Warren Buffett már évek óta

figyelmeztettek a pénzügyi rendszer mélyén

ketyegô idôzített bombára.

TTÚÚLLTTEERRMM

EELLÉÉSS

IISSMMEERRÔÔSSEEKK??

HHAANNYYAAGG FFEELLÜÜGGYYEELLEETT

NNÖÖVVEEKKVVÔÔ EEGGYYEENN--

LLÔÔTTLLEENNSSÉÉGGEEKK SSPPEEKKUULLÁÁCCIIÓÓ--

MMÁÁNNIIAA MMEEKKKKOORRAA AA MMAAII

VVEESSZZTTEESSÉÉGGEEDD,,

HHAAVVEERR??

2200 MMIILLLLIIÓÓ.. HHAA NNEEMM LLEENNNNEE 4400 MMIILLLLIIÓÓTTAARRTTAALLÉÉKKOOMM,, LLEEHHEETT,, HHOOGGYYMMOOSSTT EELL KKÉÉNNEE AADDNNOOMM AA

MMAAGGÁÁNNGGÉÉPPEEMMEETT..

Spekuláns: Olyan ügyletkötôk, akik lefedezetlen pozíciótfoglalnak el valamely eszközben az árfolyamemelkedésére vagy csökkenésére számítva. Olyan piaciszereplôk, akik hajlandók magas kockázatot vállalni kellôen magas hozam reményében. A spekulánsokvárakozásaik alapján kötnek derivatív (az ügylet értéke a deriváció alapjául szolgáló termék áralakulásától függ)ügyleteket, és ôk biztosítják a pénzügyi piacok likvidi-tását, azaz azt, hogy minden termékre és minden lejáratralehessen üzleteket kötni. Ezen befektetôk akkor kötnekpéldául határidôs vételi szerzôdést egy pénzügyi termékre,ha annak árfolyam-növekedésére számítanak. Ebben az esetben ugyanis, ha lejáratkor a termék árfolyama a kötési árfolyam felett lesz, akkor a piacon megfigyelhetôárfolyam és a kötési árfolyam különbségét megnyerik az üzleten (a határidôs szerzôdés keretében a kötésiárfolyamon megveszik a terméket, és a magasabb piaciárfolyamon eladják). http://betbulls.hu/cms2/word/id/606

Jelzáloghitel: A hitel fedezeteként ingatlan szolgál,amire jelzálogjogot jegyeznek be.

2 3

Bár politikusaink kezdetben nehezen akartak

tudomást venni róla, hazánkat is meglehetôsen

súlyosan érintette a pénzügyi válság. Az állam-

csôd lehetôsége, a forint, valamint az OTP elleni

spekulatív támadások elemi erôvel hívták föl a

figyelmet a magyar gazdaság sebezhetôségére.

Ez a sebezhetôség részben az elmúlt évek elhibá-

zott gazdaságpolitikájából, részben - az ezzel

összefüggô - kormányzati hiteltelenségbôl és

részben a mai globális gazdasági rendszer

szerkezetébôl fakad.

II. Magyarország fokozott sebezhetôsége SSEEGGÍÍTTSSÉÉGG!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! EEZZ FFUUTTÓÓHHOOMMOOKK!!

DDEE NNEE AAGGGGÓÓDDJJAANNAAKK......

EELLÔÔÁÁLLLLUUNNKK EEGGYY TTEERRVVVVEELL AA

HHÉÉTT VVÉÉGGÉÉRREE

TTAALLÁÁNN MMÉÉGG KKÉÉTT TTEERRVVVVEELL

IISS!!

ÖÖÖÖÖÖ...... ÉÉRRTTEEKKEEZZLLEETTÜÜNNKKVVAANN...... ÖÖÖÖÖÖ...... NNÉÉHHÁÁNNYY

SSZZAAKKÉÉRRTTÔÔVVEELL...... EEBBBBEENNAA PPIILLLLAANNAATTBBAANN......

HHÁÁTT NNEEMM IISS IIGGAAZZÁÁNNSSZZAAKKÉÉRRTTÔÔKK,, DDEE......

Fokozódó környezetrombolás. Ne feledkezzünk

meg az éghajlatváltozásról vagy a biológiai sok-

színûség drasztikus pusztulásáról, a fajkihalásról

sem. Kell magyarázni az identitásválságra épülô

fogyasztási kényszer, az eladósodás és a bolygó

boldogtalan elfogyasztása közötti kapcsolatot?

Vagy a neoliberális exportkényszer és a távol-

sági kereskedelem környezetterhelô hatása közöt-

ti kapcsolatot? Vagy a pénzügyi szférába kódolt

rövidtávú szemlélet, a jövô diszkontálása és az

erôforrásaink felélése közötti kapcsolatot?

A korlátlan növekedésbe vetett hit és a fosszilis

energiától való fokozott függôség közötti kapcso-

latot? Ezt a rendszert minôségileg új szintre

emelte az ipari társadalom és környezete, a

kényszerfogyasztó tízmilliók és a jövô generációk,

a globális elitek és a környezeti közjavakból

kirekesztett, a környezeti kockázatokat aránytalan

mértékben viselô nincstelenek (kiket mosnak el a

szaporodó árvizek, hol próbálják meg elrejteni

a veszélyes hulladékokat, kiket szorítanak ki

az energianövények?) között feszülô ellentétet.

A globális kapitalizmus mélyébe van kódolva

a fenntarthatatlanság.

A szabályozatlan pénzpiac bukása a neoliberális

kapitalizmus rendszerének tarthatatlanságát jelzi.

Ez a rendszer a pénzügyi instabilitáson túl a

globális környezeti és szociális válság elôidézé-

sében és újratermelésében is fontos tényezô.

Ezért sem a helyzetelemzésnél, sem a megoldások

terén nem ragadhatunk meg a pénzügyeknél.

Felelôs elemzô és politikai erô nem tehet úgy,

mintha az elmúlt egy-két évben reflektorfénybe

került hitelválságnak, az éghajlatváltozásnak (és

a tágabb ökológiai válságnak), valamint a globális

szegénységnek nem lenne köze egymáshoz, mintha

elképzelhetô lenne egymástól független kezelésük.

Neoliberális exportkényszer: a jelenlegi neoliberális

kapitalizmusban az országoknak(vagy egyéb területi egységeknek,

pl. régiók) pénzügyi-gazdasági egyensúlyuk megôrzése érdekébenfolyamatosan exportjuk bôvítésére

kell törekedniük, amely sok esetben -egyéb exportcikk nem lévén -

a természeti erôforrások túlhasználásához, rövidtávú

kiaknázásához vezethet.

Rövidtávú szemlélet a pénzügyiszférában: a reálgazdaság háttérbeszorulásával a pénzügyi felhalmozás

kerül elôtérbe, amit többek közöttjellemez a 7 napon belüli ügyletek

arányának növekedése.

A jövô diszkontálása A jövô leértékelése, amit a

közgazdászok jellemzôen a pozitívreálkamatlábakkal azonosítanak.

Azonban, ha e kamatlábakmegfelelôen magasak (meghaladják

pl. a megújuló erôforrások fenntartható használatából származó,évrôl évre elérhetô jövedelmet), akkor

a profit és/vagy tulajdonosi értékmaximalizálására törekvô gazdaságiszereplôk ezen erôforrások jelenbeli

teljes kiaknázására lesznekösztönözve (hiszen míg egy halastófenntartható használata évrôl-évre5% jövedelmet hoz, addig a pénz

pl. a bankban 10%-ot).

Miért magasak a forintkamatok?A magyar állam felelôtlengazdálkodása miatt (is) a MagyarNemzeti Bank úgy érzi, hogy a forintárfolyamának stabilitása érdekébenfontos a jegybanki alapkamat maga-san tartása/emelése, mivel ezteremt(het) keresletet a forint iránt,így erôsítve annak árfolyamát. Az európai jegybanki alapkamatnáltartósan magasabb jegybanki alap-kamat következtében a devizábantörténô hitelfelvétel az utóbbi néhányévben jóval olcsóbb volt a forintbantörténô hitelfelvételhez képest.

Mi fán terem az állampapírpiac?Az állam jellemzôen az állampapírokkibocsátásával juthat hitelhez. Ezek piaca az állampapírpiac.Amennyiben az állammal (annakfizetôképességével) szembeni bizalommegrendül, a gazdasági szereplôknem (még nagyon magas kamat mellett sem) hiteleznek az államnak,azaz nem vesznek állampapírokat.

KKV: kis- és középvállalkozás.Jellemzôen azokat a vállalkozásokatnevezzük így, amelyeknek foglalkoz-tatotti létszáma 10 és 250 közt van.

Külföldiek túltôkésítettsége: A munkavállalás magas költségeire a külföldi vállalatok a munka tôkévelvaló helyettesítésével reagáltak - többet költöttek gépekre, berende-zésekre, s szinte alig növelték a foglalkoztatottak számát -, ami a 2000-es évek közepére a fejlettségiszintünkhöz viszonyított túltôkésített-séghez vezetett. A túltôkésítéskövetkezményeképpen pedig jelen-tôsen lecsökkent a Magyarországrabefektetett tôke határhaszna, ezért akülföldiek egyre kevesebb beruházásteszközöltek. E jelenség mindmáigtart, s komoly akadályt jelent a jövô-beli növekedésünk számára is."(Barabás, Holtzer, Orbán és Vojnits,2008: 8)

MMII KKOOMMOOLLYYAANN SSAAJJNNÁÁLLJJUUKK,, AAMMII

TTÖÖRRTTÉÉNNTT VVEELLEETTEEKK!!””

Hiteltelen gazdaságpolitika. Az elhibázott,

túlköltekezô és hiteltelen gazdaságpolitika

története jól ismert. Az államadósság mára

megközelíti a GDP hetven százalékát, aminek

következtében a forintkamatok rendkívül ma-

gasak, ami egyben a nagyarányú devizahitelezést

is ösztönözte. A magyar gazdaságot rövidtávon

két veszély fenyegette élesen. Az egyik az állam-

csôd, azaz, hogy az állam nem képes finanszírozni

folyó kiadásait, mert szokásos hitelforrása,

az állampapírpiac lényegében befagyott.

Ezzel szorosan összefügg a második veszély is.

Amennyiben az állam nem tudja magát finan-

szírozni, arra sem lett volna forrása, hogy szük-

ség esetén megmentsen egy bajba jutott magyar

pénzintézetet, ahogy azt az Egyesült Államok vagy

számos nyugat-európai ország tette. Részben

ezzel magyarázható az OTP elleni spekulációs

támadás. A forráshiány továbbá azzal is

fenyegetett, hogy a külföldi befektetôk eladják

11 milliárd euró nagyságú államkötvényeiket,

így az euró árfolyama jelentôsen zuhant volna.

Félperifériás helyzet. Álláspontunk szerint ennél

fontosabb azt elemezni, hogy miért került ilyen

helyzetbe a magyar államháztartás. Mivel az

állampapírpiac nem csak Magyarországon, hanem

az egész régióban egyszerre fagyott be, nehezen

tarthatóak azok az érvek, melyek szerint a fenti-

ekben is ecsetelt hiteltelen és túlköltekezô

gazdaságpolitika lenne az egyedüli felelôs.

Hazánk, a régió legtöbb országához hasonlóan -

mely alól csak Szlovénia kivétel - egy alapvetôen

neoliberális fejlôdési modell mellett kötelezte el

magát a nyolcvanas években. Ennek lényege

a hirtelen és gyorsan végrehajtott liberalizáció és

privatizáció volt, illetve az ennek révén bevonzott

mûködôtôkére épített export. A kilencvenes évek

végére azonban kifulladt a dinamikus tôke-

áramlás. Egyrészt, mert drámaian lecsökkent

a privatizálható vagyon. Másrészt, mert az olcsó

munkaerôre egyre kevésbé lehetett építeni,

részben mert a régió országai felébredtek és

masszív szociális dömpinggel megelôztek bennün-

ket a tôkevonzási versenyben, részben pedig mert

az élô munkát terhelô adók fokozatosan nôttek,

ahogy az egyéb adóbevételek aránya csökkent

az államháztartáson belül. Az adókedvezmény

technikája is egyre kevésbé alkalmazható

tôkecsalogató eszköz, többek között azért, mert

az EU egyre szigorúbban lép fel az adóverseny

ellen az adókedvezmények felszámolását

követelve. Mindez egy olyan globális gazdasági

környezet-ben ment végbe, ahol az áruk- és

szolgáltatások, illetve a tôkemozgások egyre

liberalizáltabb mivoltának köszönhetôen

a tôkevonzási verseny immár globálissá vált,

azaz a régió országain túlmenôen e tekintetben

hazánk például ázsiai országokkal is versenyez.

A magyar gazdaság duális szerkezete, amit eddig

fôleg alternatív-kritikai közgazdászok hangsúlyoztak,

az elmúlt hónapokban központi témává vált

a gazdaságpolitikai diskurzusban.2 A magyar

gazdaság kettészakadt egy hatékony és

dinamikus külföldi és egy hatékonyságában

a lehetôségekhez képest alulmaradó és pangó

hazai KKV szektorra. E kettészakadás mögött két

tényezô játszik fontos szerepet, egyrészt a fent

hivatkozott adókedvezmények, másrészt az élô-

munkát terhelô adók és járulékok, melyek eltérô

viselkedésre ösztönözték e két szektort. A külföldi

szektor visszafogta az élômunka alkalmazását,

azaz leállította a munkahelyteremtést, és tôke-

befektetéssel helyettesítette azt. A hazai KKV

szektor eközben elsôsorban az adóelkerülés

stratégiájára támaszkodott, mivel tôkebevonásra

nem volt lehetôsége. A külföldieknek

túltôkésítettségük miatt egyre kevésbé éri meg

Magyarországon befektetni, míg a KKV szektor

pedig helyzetébôl fakadóan nem képes növeked-

ni, ugyanis gyakorlatilag nem tud tôkéhez jutni

(Kelet-Európában a KKV-k hitelhez jutási

lehetôsége nálunk a legrosszabb - egy a KKV

szektorban végzett Eurobarométer felmérés

alapján hazánkban csak a vállalkozások 33%-a

tartja egyszerûen elérhetônek a banki finanszírozást,

szemben a kelet-európai 54%-os átlaggal),

az adóelkerülésre épülô foglalkoztatás pedig

lehetetlenné teszi a hatékonyság növekedését

elôsegítô átlátható vállalatszervezési technikák

alkalmazását.3 A multinacionális szektor tehát

zárványszerûen van jelen a magyar gazdaságban,

termelékenysége 3,4-szer nagyobb a hazai tulaj-

donú vállalatokénál.4

2Nagy szerepe volt ebben az Oriens Kilábalás címû tanulmányának.

3Hozzátartozik a képhez az is, hogy a KKV-k egy része nem is akar, vagy jellegébôl fakadóan nem is tud növekedni

(lásd „kisboltok” vagy fodrászat), ezért nem lehet a szektortólegységesen a középvállalkozássá érést elvárni. Mindemellett

a szektorban a jelenleginél jóval nagyobb jövedelem- ésálláshely-teremtô potenciál van, aminek kiaknázásához a

zárványszerûség felszámolása alapvetô fontosságú.

4Barabás, Holtzer, Orbán és Vojnits (2008), SAPRI (2001).4 5

HHÚÚ,,

EEZZ ÓÓNNIIXX!!

MMÉÉÉÉÉÉÉÉGG

AAKKAARROOKK!!

HHÉÉ,, NNEEMM!!

EEZZ SSÁÁRR!!

VVIIGGYYÉÉTTEEKK

IINNNNEENN!!

Pénzügyi válság, szociális válság és környezeti

válság - egy tôrôl fakadnak. A megoldás csak

rendszerszintû átalakítás formájában képzelhetô el.

A tûzoltás fontos, de édeskevés. A személyes

értékváltás fontos, de elégtelen. Nincs varázsre-

cept. Sem a kapitalizmus felszámolását követelô

hangok, sem a technológiai fixben hívô, a status

quot fenntartani igyekvô intézkedések nem jelen-

tenek valódi megoldást. Rövid, közép és hosszú

távú intézkedések komplex rendszerébôl álló

cselekvési programra van szükség, melyek részben

helyben, részben regionális, részben pedig csak

nemzetközi együttmûködésben valósíthatóak meg.

A neoliberális kapitalizmus intézményrendszerét

kell átalakítani, úgy, hogy a rendszer logikája

változzon meg. A válság lehetôség, hogy

a politikai elit kihúzza a fejét a homokból és

túllépjen saját provincializmusán.

Új összefogásra, új vízióra és új eszközökre van

szükség. Az ökopolitikára hárult a feladat, hogy

felvázoljon egy olyan jövôképet és cselekvési

tervet, mely valódi választ ad a válságok

találkozására. Ezért az alábbi programot ajánljuk

megvalósításra:

Átalakítások Magyarországon

Az azonnali összeomlás veszélye az IMF-EU-

Világbank csomag (20 milliárd eurós hitelkeret)

révén rövidtávon elhárult, így most a feladat az

ország pénzügyi helyzetének olyan stabilizálása,

mely képes megteremteni egy hosszú távú és

fenntartható kilábalás alapjait. Mivel expanzív

költségvetési politikára rövidtávon nincsen

lehetôség, a hangsúlyt a stabilizációra, a válság

költségeinek egyenlô elosztására és a szerke-

zeti reformokra kell helyezni Ennek érdekében

a következô lépések megtétele szükséges:

• tovább kell csökkenteni a költségvetési

hiányt. A bevételek növelését elsôsorban a

fogyasztási és jövedéki adók (pl. az üzem-

anyagot terhelô adók), a vagyonadó és a „zöld

adók” (lásd alább) növelése, bevezetése

révén tartjuk elképzelhetônek. A kiadási oldalon

nem látunk egyetlen szektort, ahol elviselhetetlen

társadalmi feszültségek nélkül százmilliárdos

nagyságrendben lehetne megtakarításokat

elérni, így valószínûleg több szférából, körülte-

kintô mérlegelés után lehet forrásokat lefaragni.

III. A fenntartható kiút:Zöld New Deal

Expanzív költségvetési politika:az állam bevételeit jelentôsen

meghaladó mértékben költekezô költségvetési politika, amely a gaz-daságban a kereslet élénkítéséhez

vezethet és így növelheti ajövedelmeket és a foglalkoztatást,

azaz hozzájárulhat a válságból való kilábaláshoz.

A közpénzügyi törvény az államfelelôtlen túlköltekezését és túlzotteladósodását hivatott kordában tartani az által, hogy a költségvetésihiányt törvényben meghatározottkereten belül tartja.

A profitrepatriálás a nyereség„kimenekítését” jelenti: a hazánkbanmûködô külföldi cégek Magyar-országon keletkezô nyereségüketnem feltétlenül hazánkban költik el(pl. fektetik be újra), hanem azt azországból kivonják.

Transzferárazás: multinacionálisvállalatok az országhatárokon átnyúló,de cégcsoporton belüli „ügyletek”lebonyolításával nagy mennyiségûnyereség eltüntetésére képesek (pl. papíron know-howk cserélnek így gazdát cégcsoporton belül), amelyaz adóelkerülés eszközéül szolgál.

OODDAA AA

BBÔÔSSÉÉGG!!

"" SSZZOOLLIIDDÁÁRRIISS GGAAZZDDAASSÁÁGG ""

OOLLYYAANN GGAAZZDDAASSÁÁGGUUNNKK LLEEGGYYEENN,,

AAMMEELLYYIIKK MMIINNDDEENNKKIINNEEKK KKEEDDVVEEZZ,, NNEEMM

CCSSAAKK AA LLEEGGGGAAZZDDAAGGAABBBBAAKKNNAAKK..

6 7

• el kell fogadni a közpénzügyi törvényt;

• minél elôbb csatlakozni kell az euróövezet-

hez, illetve az annak „elôszobájának” számító

ERM2 rendszerhez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy

a mostanihoz hasonló pénzügyi válságok

esetén az euróövezethez való tartozás nagyobb

biztonságot és monetáris stabilitást jelent.

• ehhez azonban a külsô adósságpályát rendbe

kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni,

hogy biztosan csökkenjen a reálkamat.

Az eladósodottság további növekedése a magyar

gazdaságot fenyegetô egyik legnagyobb

veszély. Ennek elkerüléséhez felelôs

költségvetési politikára van szükség.

• ehhez rövid távon, a gazdasági válság emberek

nagy tömegeit érintô negatív hatásainak

elkerülése érdekében a gazdasági aktivitás

élénkítésére van szükség, az ország anyag-

és energiaigényének, illetve a jövedelmi

különbségek további növekedése nélkül.

Szándékosan nem növekedést írtunk, ugyanis

nem az a lényeg, hogy nô-e a bruttó hazai termék

(GDP). Az viszont fontos, hogy munkahelyek

maradjanak meg és jöjjenek létre, méghozzá

a leghátrányosabb térségekben is. Ehhez

komplex programokra, a helyi gazdaság,

a mikrovállalatok, a KKV-k, a szövetkezetek

és a gazdálkodásra képes civil szervezetek

támogatására van szükség - nem kizárólag

anyagi, hanem jogszabályi és szimbolikus

támogatására is.

• egyenlôbbé kell tenni az elosztás rendszerét,

és ennek finanszírozásából minden teherbíró

rétegnek ki kell vennie a részét;

• fel kell számolni a gazdaság duális

szerkezetét: egyenlô versenyfeltételekre

és a KKV szektorra célzott fejlesztési

programokra egyaránt szükség van;

• a multiszektornak nyújtott külön adóked-

vezményeket és támogatásokat fel kell

számolni, s közben javítani kell a hazai KKV

szektor pénzhez (hitelhez és tôkéhez) jutási

lehetôségét;

• a kormánynak nemzetközi együttmûködésben

föl kell lépnie a profitrepatriálás és a transz-

ferárazás visszaszorítása érdekében,

a pénz helyben maradását ösztönözve;

• a rossz gazdasági szerkezet felszámolását

segítheti az adórendszer átalakítása is:

csökkenteni kell a munkát terhelô adókat

és járulékokat, és növelni kell az erôforrá-

sokat, illetve a fogyasztást terhelô adókat.

Hitelminôsítô intézetek: napjainkra a befektetôi kockázat-

észlelést nagyban meghatározó ún.nemzetközi hitelminôsítô intézetek

alakultak ki, közülük a legismer-tebbek a Sandard and Poor's

és a Moody's. Ezek bizonyos idôszakonként egyesrégiók /országok/települések/cégek

értékpapírjait minôsítik abból a szempontból, hogy azok mennyi

kockázatot rejtenek magukban. Egy ország hitelminôsítésének

lerontása meghatározza például azt,hogy az adott ország milyen áron jut

forrásokhoz (a kockázatosnak ítéltesetekben ugyanis a befektetôk

drágábban - magasabb kamatra -adnak csupán hitelt).

Hitelkihelyezés: amennyiben a hitelminôsítô intézetek

a hiteleket alacsony kockázatúnakítélik, akkor hozzájárulnak a hitelezés

ösztönzéséhez.

A helyi pénz vagy szívességbank kisebb közösségekben tud mûködni:

az egymásnak nyújtott gazdaságitevékenységek révén teremt

hitelpénzt. (A pénznek nem kell valódi pénznek lennie, lehet egy

kockás füzetbe történô bejegyzés is.)Ha munkát végzek neked, hitelpénz

kerethez jutok, amit mások munkájának a megfizetésére vagy

áruvásárlásra fordíthatok. A LETS alkalmas lehet hátrányos

helyzetû közösségek gazdaságitevékenységének, sôt, közösségi

életének felvirágoztatására. A világban ma több ezer helyen,

elsôsorban az Egyesült Államokban,Kanadában és az Egyesült

Királyságban mûködnek ilyen rendszerek.

JJÓÓ NNAAGGYY SSLLAAMMAASSZZTTIIKKÁÁBBAA

JJUUTTTTAATTTTAATTOOKK MMIINNKKEETT!!

BANKOKHITELIGÉNYLÔ

SSUUBBPPRRIIMMEE VVÁÁLLSSÁÁGG

A globális pénzügyek reformja

Tisztában vagyunk vele, hogy hazánk lehetôsége

a nemzetközi gazdasági kormányzás alakítására

kicsi, ugyanakkor a jelenlegi helyzet soha vissza

nem térô alkalmat ad arra, hogy hazánk pozitív és

elôremutató javaslatokkal és ilyen kezdemé-

nyezések támogatásával felhívja magára a figyel-

met és visszaállítsa az elmúlt években elpárolgott

bizalmat. A gyengén szabályozott és instabil

globális pénzügyi rendszer helyébe egy stabil

és a hosszú távú gazdasági, társadalmi és

környezeti szempontokat egyaránt figyelembe

vevô globális pénzügyi rendszert kell létrehozni.

Ennek érdekében:

• tôzsdei nyereséget meg kell adóztatni, a

devizatranszferekre ki kell vetni az ún.

Tobin-adót, ezáltal korlátozva a rövidtávú

spekulatív mozgásokat, hûtve a pénzügyi

rendszert, továbbá új forráshoz juttatva a

fejlesztési programokat;

• fel kell számolni az adóparadicsomokat

(az USA terrorizmus elleni harc jegyében tett

pénzmosás elleni lépései megmutatták, hogy

politikai akarat esetén felszámolhatóak az

offshore központok), az együtt nem mûködô

államokkal szemben szankciókat kell

bevezetni, a velük való kereskedés korlá-

tozásának lehetôségével;

Adóparadicsom alatt olyan országot, települést vagy egyéb

területet értünk, amely olyan kedvezô adózási feltételeket

biztosít, hogy ez által vonzóvá válik a befektetôk szemében.

Sok cég azonban csak névleg van jelen az adóparadicsom-

okban, hogy így elkerülhessék azokat az adókat, amelyeket

tényleges gazdálkodásuk helyszínén fizetniük kellene. Az ún.

offshore-cégek jelentôs része is ebbe a kategóriába tartozik.

• a bankok tôkehányadra vonatkozó elôírásait

szigorítani kell, a 8%-os tôkekövetelményt

emelni kell és a tôkeszabályokat ki kell

terjeszteni az új típusú eszközökre

(pl. hitelderivatívák);

• az ENSZ égisze alatt létre kell hozni egy új,

demokratikusan ellenôrzött multilaterális

nemzetközi pénzügyi hatóságot, mely felü-

gyeli a pénzpiaci folyamatokat, elemzi a

pénzügyek hatását a reálgazdaságra,

a természeti környezetre és a társadalom-

politikai célokra, valamint koordinálja a

tôkeáramlással kapcsolatos politikákat,

kiváltva ezzel a WTO/GATS szerepét;

• az elmúlt évtizedekben csúfosan szereplô

hitelminôsítô intézeteket - melyek a

figyelmeztetések ellenére gerjesztették

a kockázatos hitelkihelyezést - sokkal

határozottabb szabályozás alá kell vonni;

• a szabályozatlanul tevékenykedô, spekulációra

szakosodott, a rövidtávú gondolkodást intézmé-

nyesítô fedezeti alapok (az ún. hedge fundok)

mûködését radikálisan korlátozni kell - bár

ezek szerepe Magyarországon egyelôre csekély,

a nemzetközi fellépésre nagy szükség van;

• a helyi gazdasággal szorosan együttmûködô,

csekély profittal dolgozó takarékszövetkezetek,

helyi és non-profit bankok II. világháború

után kialakult rendszerét újra kell éleszteni

az EU versenyjoga alóli mentesítésükkel,

adókedvezményekkel és népszerûsítô

kampányokkal; illetve nagyobb teret kell

biztosítani a helyi erôforrások jobb kihasz-

nálását lehetôvé tevô helyi pénzeknek (LETs).

HHIITTEELLSSZZOO--

VVEETTKKEEZZEETT

Ármechanizmus: a piacon a gazdasági szereplôk az árak változásán (ármechanizmuson)keresztül kommunikálnak egymással.Az árak jelzik elvileg a relatívszûkösséget, és bizonyos elméletiközgazdaságtani modellek szerintezen közvetített információ alapjáneszközül szolgálnak a társadalmi jólét maximalizálásához. A valóságban e folyamatok természetesen sokkal bonyolultabbak,mint az elméleti modellekben.

GPI, HDI, SHDI: e mutatók a jelenlegi gazdaságpolitika által fôjóléti mutatóként számon tartott GDP-t (amely nem más, mint az adott ország területén megtermeltés végsô fogyasztásra került ter-mékek- és szolgáltatások értékbeliösszessége) korrigálják úgy, hogy az a piaci ügyletek értéke helyettténylegesen a társadalmi jólétet,illetve annak változását mutassa.

GPI - Genuine Progress Indicator -Valódi Fejlôdés Indikátora - a szemé-lyes fogyasztás korrigálja többek közta jövedelemelosztással (igazságosabbjövedelemelosztás esetén magasabbtársadalmi jólétrôl beszélhetünk), a gazdasági növekedés környezeti és társadalmi költségeivel (negatívirányba), illetve a piacon nem megje-lenô, de a jólétet növelô tevékeny-ségek (pl. házimunka) értékével (pozitív irányba).

HDI - Human Development Index,Emberi Fejlôdés Indexe. Az ENSZ jóléti mutatója (az ENSZ évente pub-likálja az ún. Human DevelopmentReportban), amely a személyesfogyasztás mellett a jólét kompo-nenseként számításba veszi azemberek egészségi állapotát, illetvetanulási lehetôségeiket is.

SHDI - Sustainable HDI - Fenntart-ható Emberi Fejlôdés Indexe: a HDI-tkörnyezeti szempontokkal bôvíti.

Egy kötöttpulóvert

szeretnék Az ajtóimatszeretném

befestettetni

Spanyolul szeretnék

tanulni

8 9

A reálgazdaság újraélesztése ökológiai

ugrással

A válság már most reálgazdasági recesszióhoz

vezetett, ami fokozza a társadalmi problémákat

és terepet ad az erôszakos mozgalmak meg-

erôsödésének. A piac önmagában mûködésképte-

len, az ármechanizmus egyedül alkalmatlan

az ökológiai és szociális válság kezelésére.

A hitelezés a bizalomvesztés miatt gyakorlatilag

leállt, ezért a vállalkozások nem tudják beruházá-

saikat finanszírozni. Az ördögi kört csak kívülrôl

lehet megtörni. A harmadik világháború és az

ökológiai katasztrófa helyett itt az alkalom az

ökológiai ugrásra és a fenntartható gazdaság

kiépítésére egy új ökológiai keynessianizmus

révén. Ennek jegyében javasoljuk:

• a gazdaság motorját nem a fenntarthatatlan

hitelezésbôl finanszírozott fenntarthatatlan

fogyasztásra (autóipar és szén alapú energia-

rendszer) kell építeni, hanem a megerôsített

helyi gazdaságra és a zöld piacra: a helyi

élelmiszertermelésre, és a megújuló

energiák (pl. biomassza) alkalmazása révén a

helyi energiatermelésre, a kis- és középvál-

lalatokra, a szövetkezetekre és egyéb

közösségi vállalkozásokra, amelyeknek

elsôdleges célja nem a profittermelés, hanem

a munkahely- és esélyteremtés;

• az ökológiai ugráshoz szükséges tudás és

technika elôállításához államilag finanszíro-

zott kutatás-fejlesztési programokat kell

indítani;

• szükséges, hogy különbséget tegyünk gazdasá-

gi növekedés és fejlôdés közt, azaz a GDP

növelése ne legyen önmagában cél, hanem

esetlegesen egyéb társadalompolitikai célok

megvalósításának, más, ténylegesen az

emberi jólétet mérô mutatók (mint pl. a GPI,

HDI, illetve SHDI) növelésének eszközeként

szolgáljon;

• közösségi forrásokból az eddigieknél nagyság-

rendekkel nagyobb mértékû támogatásokkal

ki kell építeni a fenntartható gazdaság

infrastruktúráját: beruházásokra van szükség

az energiahatékonyságba, a megújuló

energiákba, az ökológiai építôiparba,

a fenntartható közösségi közlekedésbe,

az ökológiai mezôgazdálkodásba;

• az ökológiai gazdaság mûködtetése elképzel-

hetetlen egészséges és képzett emberek

nélkül, ezért a közszolgáltatások (egész-

ségügy, oktatás, víz és csatorna, közösségi

közlekedés) privatizációja helyett azok

fejlesztésére, igazságosabbá és

hatékonyabbá tételére van szükség - csak

így szavatolható, hogy a gazdasági fejlôdésbôl

származó elônyökbôl mindenki részesedjen;

• e programok finanszírozhatóak, ha megvalósul-

nak a fenti stabilizációs lépések, valamint

ha újraszabályozzuk a pénzügyi szférát -

ez esetben a forrásoldalon kiemelt jelentôsége

van három intézkedéscsoportnak:

1 nemzetközileg koordinált adók (mint amilyen

a fent hivatkozott Tobin-adó, vagy a szén-adó)

kivetésével óriási összegek szabadíthatóak fel

a fejlesztések fedezetéül - számos ország

jelezte, hogy hajlandó lenne ilyen adók

bevezetésére, amennyiben további országok

csatlakoznak hozzájuk;

2 az erôforráshasználat és környezetterhelés

megadóztatásával, illetve az élô munkát

terhelô adók és járulékok csökkentésével

javítható a foglalkoztatás és ösztönözhetôek

a fenntartható gazdasági tevékenységek;

3 jelentôsen fokozni kell az államok közötti

adóügyi együttmûködést: csökkenteni kell

az adóversenyt, vissza kell szorítani

a transzferárazást, ezáltal jelentôs

adóbevétel növekmény érhetô el.

Hivatkozások és felhasznált irodalom

ATTAC International (2008): The Time has Come: Let's Shut Down the

Financial Casino. ATTAC's Statement on the Financial Crisis and Democratic

Alternatives.

Barabás Gyula, Holtzer Péter, Orbán Krisztián és Vojnits Tamás (2008):

Kilábalás: Tanulmány a magyar gazdasági növekedés fellendítésérôl.

Budapest: Oriens

Beijing Declaration (2008): The Global Economic Crisis: An Historic Opportunity

for Transformation. An Initial Response from Individuals, Social Movements

and Non-Governmental Organizations in Support of a Transnational Programme

for Radical Economic Transformation.

Benedek Dóra, Lelkes Orsolya, Scharle Ágota és Szabó Miklós (2006):

“A magyar államháztartási bevételek és kiadások szerkezete 1991-2004

között”, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. február (119-143. o.)

European Green Party (2008): Put Capitalism on a Green Leash. Adopted

resolution, 9th COUNCIL MEETING, Paris, 9-12th October 2008.

George, Susan (2008): Transforming the Global Economy: Solutions for a

Sustainable World. The Schumacher Lecture, October 10, 2008.

ILO (2008): Green Jobs: Towards Decent work in a Sustainable, Low-Carbon

World. Geneva: ILO.

ILO (2008): World of Work Report 2008: Income Inequalities in the Age of

Financial Globalization. Geneva: ILO.

IMF (2008): World Economic Outlook Update. November 6. Washington, D.C.:

IMF. URL=http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2008/update/03/index.htm

Lukács András, Pavics Lázár és Kiss Károly (2008): Az államháztartás ökoszo-

ciális reformja. Budapest: Levegô Munkacsoport.

Merrill Lynch & Capgemini (2007): World Wealth Report 2007. Merrill Lynch

and Capgemini.

NEF (2008): A Green New Deal: Joined-up policies to solve the triple crunch of

the credit crisis, climate change and high oil prices. London: New Economics

Foundation.

SAPRI (2001): A gazdasági szerkezetátalakítás társadalmi-gazdasági hatásai

Magyarországon (Magyarországi SAPRI Nemzeti Irányító Bizottság Záró

Jelentése). Budapest: SAPRI.

Wahl, Peter (2008): Making Financial Markets Work for Development. An EED

working paper for the International Follow-Up Conference to Review the

Implementation of the Monterrey Consensus in Doha, Qatar, Nov 29 - Dec 1, 2008.

Adóügyi együttmûködés: egyes vélemények szerint a tôke-

mozgások globális liberalizációjánakkövetkeztében a tôke mobilitásának

növelésével az egyes nemzetállamokimmár nem képesek adót kivetni a

tôkére, tekintettel arra, hogy magasnemzetállami adók esetében a befektetô más helyet keres

magának - azaz máshol fektet be,termel. Így az államok közt egy lefelé

irányuló adóverseny indul be atôkevonzás érdekében, ami a jóléti

és környezeti szabványok lebontásához vezet. Amennyiben

sikerülne adóügyi együttmûködéseketkialakítani, akkor az országoknak

nem kellene az adóterhek csökken-tésével versenyezniük a tôkéért.

·······

Egy klímabarátabb életmód

KlímaváltozásÜvegházhatású gázok

mérséklése, felkészülés

egy alacsony szén-igényû

jövôre

Újra-

hasznosuló

energia térnyerése

(Green

buildings=)

Zöld épületek

Hatékony,

alacsony

kibocsátású

áruszállítás

Zöld

infra-

struktúra

Kis- és közép-

vállalatok, családi

birtokok, takarék-

szövetkezetek

állami támo-

gatása

Tömeg-

közlekedés,

kerékpározás, séta

támogatása, gépjármû

használat vissza-

szorítása

Otthonhoz közel esô

munka- és tanulási,

képzési lehetôségek

Közösségi

önszervezôdés támogatása

Kis ökológiai

lábnyomú fejlôdés

Természeti területek

védelme és kezelése

Termôföldek

megôrzése, közvetlen

élelmiszerkereskedelem

támogatása

10 11

Új célt kell tehát kitûzni a gazdaságok elé.

Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire

a világgazdaság az utóbbi években épült, nem

csak pénzügyileg fenntarthatatlan, hanem

ökológiailag is. A konzumerizmus nem gazdagít,

hanem elszegényít. Olyan fejlôdési modellt kell

választanunk és olyan célokat megfogalmaz-

nunk, melyek úgy lehelnek új életet a reálgaz-

daságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi

instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás

és a környezeti válság megfékezéséhez,

valódi lehetôséget teremtenek a szegénység

felszámolására illetve az egyenlôtlenségek

csökkentésére és esélyt adnak a hétköznapjaik

sivársága elôl a fogyasztásba menekülô

tömegeknek életük gazdagabbá tételére.

Mindez elképzelhetetlen a politikai rendszer

demokratikusabbá tétele, a társadalmi

részvétel kiszelesítése és a közösségi ön-

szervezôdés megerôsítése nélkül.

Nem önkorlátozást és leépítést hirdetünk,

hanem a személyes, gazdasági és társadalmi

megújulás lehetôségét.