NEMERE ISTVÁN: A VÁRÚR FIA Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003. AZ ELSİ NAP VISZONTAGSÁGAI Viharos érkezés Egy furcsa fiú Az áruház lerombolása Vidám vacsora meleg víz nélkül - Még két megálló és odaérünk. - Ha egyáltalán megérjük. Úgy vánszorog ez a vonat, mintha a lassúsági világrekordot akarná megdönteni. - Szerintem már meg is döntötte. - Ha gyalog átvágnánk azt a kanyart, már Balatoncsi lla- gon lennénk. - És mi lesz Katinkával? Anya ránk bízta. - Végre rájöttek anyáék, hogy mi már feln ıttek va- gyunk. "Úgyszólván feln ıttek", így mondta apa, igaz? - Hát azt biztos nem hittem volna, hogy egyedül ele n- gednek bennünket az ország másik végébe. - Velünk jött Katinka. İ feln ıtt. - Feln ıtt? Kora szerint az, de ahogy néha viselkedik . . - Mindenesetre nem tizenhárom éves, mint mi. - Kétszer tizenhárom is elmúlott már, hehe . . . - Ne vihogj, éppen itt jön. Az ikrek a nyitott ablaknál álltak. Két egyforma sz ıke fej meredt a napfényben úszó világba. Nyár eleji délutá n volt; a vonat - óriási barna hernyó, élén piros mozdonyfe jjel - lassan kúszott a zöldesen csillogó tó partján. Vidá mtarka sátortáborok, hivalkodó villasorok, magas szállodák marad- tak el mellette. - Nem unatkoztok, fiúk? - állt meg az ikrek mellett Ka- tinka. R ıt haja vállára omlott, sápadt b ıre kissé idegenül, furcsán fehérlett itt a Balaton-parton. Lila blúz, fehér nad- rág és saru volt rajta. Harmincéves lehetett. - Mi sohasem unatkozunk - felelte Csaba készségesen . - Bizony soha - er ısítette meg az ikerpár másik fele,

Huba. A két gyerek rendkívüli módon hasonlított egy - másra. - A tájat nézzük. Hamarosan Csillagra érünk. - Ott pedig már ismerünk minden f őszálat. - Nem túlzol egy kicsit, Huba? - kérdezte Katinka m o- solyogva. A haja lobogott a szélben. - Nem túlzok. De Csaba vagyok - javította ki a fiú. - Mindig összetévesztelek benneteket - nevetett kic sit zavartan Katinka - pedig gyerekkorotoktól ismerlek ben- neteket. - Nem tesz semmit - legyintett nagyvonalúan Huba. - Most úgyis vakáció van. Hogy ennek mi köze az egymáshoz hasonlító ikrek öss ze- tévesztéséhez - Katinka már sohasem tudta meg, mert Csaba éktelen ordítozásba kezdett: - Ott van Csillag! Már látom az els ı házakat! .Nézd, Huba, látod a jegenyesort a strand el ıtt? Ott ismerkedtünk meg Anikóval! - Ne üvölts, mert egy gyengébb idegzet ő utas meghúzza a vészféket - morogta Huba, de szeme tágra nyílt, é s hirte- len bel ıle is kitörtek a magas hangok. - Figyeld, ott a ki- köt ı! Mögötte meg a tér, ahová Amália néni belovagolt! A fasorban meg az argentin titkosügynök követett be nnün- ket! - Mir ıl beszéltek? - lep ıdött meg Katinka. - Titkos- ügynök? De a fiúk nem figyeltek rá. A vonat már a kis falu házai között kanyargott. . - Azon az úton robbant le Tivadar, a csodaautó! - És ott a vár! - Igen, a vár! A fiúk diadalüvöltése elnyomott minden más hangot. Egy addig békésen szunyókáló öregember ijedtében majdne m leesett az ülésr ıl. Több más utas pedig felkapta csomagját, és a kijáratnál torlódott össze rémülten. Katinka i s elsá- padt kissé az ikrek hangerejét hallva. - Miféle vár? - rebegte elhaló hangon. - Hát Ákos bácsi vára! - kiáltotta Csaba. - A saját tulajdona! - tette hozzá Huba. İ maga építette!

- És benne lakik! - Teljesen egyedül! - A szegény! Aztán összevissza meséltek hol Ákosról, hol nagynén jük- r ıl és férjér ıl. Katinka csak kapkodta a fejét, semmit sem értett az egészb ıl. De amint a vonat az állomáshoz közele- dett, úgy csökkent az ikrek hangereje. Amikor elhag yták a kis sárga ırházat, elcsendesedtek. Aggódva pillogtak egy- másra, végül Csaba mondta ki: - Várnak-e ránk az állomáson? - Levélben megígérték - vigasztalta az ikreket, de ı is láthatóan nyugtalan volt. Betartják-e ígéretüket az "öre- gek"? - Kár, hogy csak egy hónapig leszünk itt. - Még meg sem érkeztünk,-és már azt sajnálod, hogy ha- mar el kell utaznunk - feddte meg fivérét Huba, de azért ı is elkámpicsorodott kissé. Katinka - akit az ikrek szülei kértek meg, vigyázzon a gyerekekre, és ezért néha ú gy érezte, hogy nem árt kicsit nevelni is a két rosszc sontot - úgy vélte, eljött a megfelel ı pillanat a közbelépésre. Egy- szerre ölelte magához a két szélborzolta fejet. - Ne szomorkodjatok, fiúk. Remek egy hónap lesz ez, meglátjátok. És nekem is micsoda terveim vannak! - Igen? - a két fiú rosszat sejtve pillantott össze . Szü- l ıvárosukban Katinka - az egyik helybeli iskola tanít ó- nıje - furcsa ötleteir ıl volt híres. De már nem maradt ide- jük aggódni, a vonat befutott a kis állomásra. Mind enesetre Csaba jónak látta, ha még annyit mond Katinkának: - Lélekben tessék felkészülni, Katinka néni. Az itt eni rokonaink egy kicsit . . . hm . . . fura emberek. F ıleg Amá- lia néni . . . - A nagynénétek? Sebaj, én is bolond vagyok olykor- olykor. . Az ikrek behúzták a nyakukat. Mit is felelhettek vo lna? A vonat fékezett. A fiúk feszülten kutatták a peron fedél alatt, árnyékban álló várakozók arcát. A délutáni n ap meg- világította az ismert házakat. - Ott! - lendült fel Huba karja. - Igen! Amália és Gergely! Eszeveszettül integettek. Még Katinka is hadonászot t

élénken, bár fogalma sem volt róla, kinek is intege tnek. A vonat megállt. Míg Katinka a poggyásszal bajlódot t, a két gyerek villámsebesen száguldott a peron felé. Katinka leszállt, és a két b ırönddel kezében kinyújtott nyakkal kémlelt körül. Egy érdekl ıdı kedv ő gázlómadárra emlékeztetett. Arra jött egy részeges külsej ő csavargó - ilyenek gyakran láthatók nyáron a Balaton-parti für dıhe- lyeken - és a b ıröndöket látva ajánlkozott, hogy elviszi ıket, ahová kell. De miközben mindezt közölte, olyan szesz- felh ıt árasztott magából, hogy a szerencsétlen tanítón ı azonnal elszédült, némi friss leveg ıért kapkodott, és meg- ingott hosszú lábain. A csavargó vigyorgott, piszko s kezét kétes tisztaságú és meghatározhatatlan szín ő, de zöldes ár- nyalatúnak látszó trikójába törölte, és már lehajol t a b ı- röndökért, mikor . . . egy er ıs kéz ragadta meg a nadrág- szíját hátulról, és a leveg ıbe emelte a sovány emberkét. - Ejnye, Oszkár, hát megint itt lábatlankodsz? Ezer szer megmondtam; inkább a kiköt ıben szédítsd az embere- ket... Oszkár fordított V bet őként lógott a leveg ıben, és csak annyit makogott: - Már itt sem vagyok, drágaságos asszonyom . . . - H őha! - mondta Katinka, és nagyot nézett. Hogy egy közepes termet ő öregasszony ilyen jó er ıben legyen! A le- veg ıbe emelt egy férfit! A tanítón ı ugyanakkor megbabo- názva meredt az illet ı hölgy körülbelül malomkerék át- mérıj ő, hatalmas, sárga kalapjára. - No, t őnj el! - mondta a sárga kalapos asszony, és el- engedte Oszkárt. A csavargó ügyesen lehuppant a föl dre, azonnal felemelkedett, és élénken hajlongva, hátrál va tá- vozott. - Katinka néni, ez Amália nagynénénk és férje, Gerg ely bácsi - hadarta gyorsan Huba; szeretett volna miel ıbb túl lenni a bemutatkozáson. Katinka csak a fejét kapkod ta megint, hol jobbra, hol balra - az egyik oldalról C saba és az er ımővészasszony, a másik oldalról Huba és egy ezüstös fej ő, barna b ır ő, szikár öregúr állt meg mellette. - Szóval te vagy az a Katinka - mondta kedélyesen Amália néni, és magához ölelte a tanítón ıt. A kalapkarima azonban állandóan akadályozta ıket a puszilkodásban;

ezért végül Amália barátságosan hátba vágta Katinká t. - Aztán nem volt semmi baj útközben ezzel a két örd ög- fiókával? Katinkának elakadt a lélegzete; a hátgerincét ért c sapás kissé túl er ısnek bizonyult. Az ikrek azonnal-megrohanták a nénit, és mivel az még tavaly nyáron megengedte, hogy tegezzék, hát most éktelen sivalkodással tiltakozta k: - Ugyan, Málika, hová gondolsz? - Mi, ördögfiókák? - Mi vagyunk a legszelídebb gyerekek messze környé- ken. Amália akkorát nevetett, hogy a csöppnyi épület tet ejé- r ıl rémült galambcsapat rebbent fel. Körülnéztek - az ál- lomáson már senki sem volt, csak ık álltak élénk beszélge- tésbe merülten, éppen két fényesen csillogó sínszál között. Az egyik b ıröndöt Amália, a másikat Gergely kapta fel, és a kijárat felé indultak. Katinka szerette volna legalább az egyiket vinni, de vasmarkok kapcsolódtak a fogan - tyúkra, és mit sem tehetett. . - Amália néni már csak ilyen -. vigasztalták súgva az ikrek. - Ha ı egyszer átveszi a parancsnokságot! Kiléptek az állomás el ıtti térre. Katinkának úgy rém- lett, Oszkár piszkoszöld trikóját látja felvillanni néhány házzal odébb. - Ez az Oszkár mit vétett? - érdekl ıdött. - A, semmit - legyintett szabad kezével Amália néni - csak olykor nagyon rámen ıs, már több turista panaszko- dott rá. Ezért kitiltottam a pályaudvarról. - Kitiltotta? - Tegezzél csak nyugodtan, Katinkám - mondta a néni : - Nem is sejtettük, hogy alig egy év alatt idáig fe jl ıdtek a dolgok - ravaszkodott Huba. Csaba azonnal "vette a la- pot - Úgy látszik, a néni lett Balatoncsillag diktátora - Aki kitilthat egyeseket innen-onnan. - Málika, csak nem te lettél közben a helyi rend ırkapi- tány ? - Civilben sárga kalappal . . . Amália néni csak mosolygott. Már egy keskeny utcán haladtak.

- Majd mindent megtudtok lassanként - felelte. Gergely bácsi még szinte meg sem szólalt. Most mene t közben magához ölelte Csabát. - No, kisöreg, hát milyen volt a bizonyítvány? Csaba némileg húzódozott: - Hát . . . nem éppen rossz. - Beszéljünk másról - lépett közbe Huba ikre és ön- maga védelmében. - No, de mégis - makacskodott az öreg nyájasan. - Akadt néhány négyes - szólt közbe a kit őnıen tájé- koztatott Katinka - de a többi mind ötös volt. - Nocsak! Hát ez dicséretes - ördendezett Gergely b ácsi. - Beszéljünk inkább rólatok - javasolta Csaba. - Mi új- ság Csillagon? Ákos bácsi miért nem jött ki az állo másra? - Fontos,dolga akadt. De ideadta a kulcsokat. - A vár kulcsait? . Huba villámgyorsan eléjük ugrott.. - Ott fogunk lakni? Megengedte? - De meg ám! Katinka az egyik szobában, ı maga - iga- zi várúrhoz ill ıen - a toronyban, ti meg a szobátokban, ahol tavaly is laktatok. Csaba örömében indiántáncot járt az utcasarkon, oly kor felvetette fejét, és átható hangon rikkantott. Kati nka me- gint csak a fejét kapkodta. Néhány arra járó helybe li és rövidnadrágos, sz ırös lábú, tarka inges turista igyekezett minél hamarabb eltávolodni t ılük. - És mi lesz Zolival? - nézett Gergely a feleségére : - Amália néni egyszer ően válaszolta - Majd ı is a fiúkkal alszik, ha akar. Vagy a toronyban, Ákossal. - Ki az a Zoli? - Huba fantáziája meglódult. Ákos b ácsi remek ember, szereti az állatokat. Lehet, hogy a Zo li egy télen betévedt szelíd ızike, esetleg egy sérült szárnyú ba- goly vagy gólya? De éppenséggel lehet egy ıszül ı, "lisztes pofájú", kedves kis hosszú fül ő szamár is . . . Bomba robbant mellettük. Amália mondott néhány szót - ez volt az a csapás, melyt ıl Csaba azonnal abbahagyta a táncot, de Hubának is leesett az álla: - Zoli . . . Ákos bácsi fia. Az ikrek a következ ı sarokig szóhoz sem jutottak. aztán;

míg a feln ıttek élénk beszélgetésbe merültek, ık kissé hát- ramaradtak, és szokásukhoz híven elharapott félmond atok- kal cseréltek eszméket: - Honnan lett Ákos bácsinak hirtelen egy fia? - Tavaly még nem volt. - Tehát csak egy csecsem ı lehet. - És anyja nincs? Ha b ıgni fog, én ugyan nem alszom vele, egy szobá- ban. - Lehet, hogy megn ısült a bácsi? - Akkor fuccs a tervünknek. Hiszen azért hoztuk el Ka- tinkát . . . - Málika semmiféle feleséget sem említett. - Lehet, nem lakik a várban. - Aki nem akar egy olyan várban lakni, az csak bete g lehet. - Biztosan kórházban van. A következ ı utcán jobb kedvre derültek, mert odébb fel- t őnt a Borzogh-vár. Tavaly nyár óta hányszor gondoltak a fehér falakra, a toronyra! A keskeny l ırésablakokra! - Hisz ez egy igazi vár! - lelkendezett Katinka, és ösz- szecsapta a kezét, mikor kiértek a kis térre. - Hat almas! Ezt mind egyedül építette az agronómus úr? - A saját kezévelt - bizonygatta Gergely, és a pázs iton át a kapu felé vezette Katinkát. A néni kissé lemar adt. Re- mek fülével az imént elkapott néhány szót az ikrek beszél- getéséb ıl. Elszontyolodott ábrázatuk sem kerülte el a fi- gyelmét. - No, mi van, uracskáimt Olyan képet vágtok, mint a z öreg Horváth, mikor a hetivásáron egy bakkecske fel falta a zöld kalapját . . . - a néni szívesen részletezte volna azt a régi, a maga idejében nyilván nagy felt őnést keltett ese- tet, de Csaba elkapta a néni kezét. - Málika, nagy baj van! - Nocsak! Mi történt? - Katinka néni . . . - Jóravaló teremtésnek látszik - bólintott Amália. - Persze hogy az - türelmetlenkedett a másik iker i s. De nem véletlenül beszéltük rá anyát, hogy Katinkát küldje

el velünk nyaralni. Katinka anya barátn ıje és . . . - Még hajadon, hogy úgy mondjam - finomkodott Csaba. . - És nem véletlenül írtuk nektek azt a levelet . . . - amelyikben kértük, hogy Ákos bácsinál lakhas- sunk a várban . . . merthogy nekünk tervünk van! - Szegény Ákos bácsi olyan magányos . . . - volt eddig . . . de most? Amália néni rögtön megértette, mir ıl van szó. Elnézte a Gergely bácsival beszélget ı tanítón ıt. Az ikrek feszülten várták az ítéletet. A néni végül hatalmasat csettin tett nyel- vével (a közeli fáról egy varjú eszét vesztve menek ült), és így szólt: - Nem is rossz ötlet. Majd meglátjuk. - Mit látunk meg? - Csaba idegességében fel-alá fut ko- sott a néni körül. Amália a sárga kalappal kissé el nagyolt gombának tetszett a pázsit kell ıs közepén, a körülötte tom- boló kisfiú pedig egy ideges törpe benyomását kelte tte. - Hiszen, ha Ákosnak van már egy fia! - Nono. Az egyik dolog nem zárja ki a másikat - jel en- tette ki a néni kissé talányosan, és Gergely nyomáb a eredt. A fiúk egymásra bámultak. - Te érted ezt? - Tudod, milyen Málika. Mindig van valamilyen hát- borzongató ötlete. - De a végén jóra fordulnak a dolgok, ha ı is úgy akarja. - Mint a mesében. - Gyerünk. Lássuk azt a Zolit, vagy hogy is hívják. Mind a négyen Katinka körül nyüzsögtek, amint belép tek az udvarra. A tanítón ı kissé szepl ıs orrát feltartotta a le- veg ıbe, hosszú szempilláival verdesett, úgy nézte a tor nyot: - Csodálatos! - rebegte elfúló hangon. - Ákos bácsi maga építette! - ugráltak az ikrek a k öve- zeten, a kút körül. A vár csakugyan csodálatos volt , belül- r ıl is. A falak tetején aranysárgán csillogott a napf ény; a torony árnyéka kettéosztotta az udvart. A várfalakr a belül- r ıl felvezet ı lépcs ı néhány fokára virágcserepeket tett egy hozzáért ı kéz; a vörös muskátlik szinte lángolni látszottak: A falak tövébe épített lakrész ablakait is nemrégen festhet-

ték újra; zöld-fehér keretek és barna ajtók váltako ztak a krémszín ő falakon. - Minden szép és tökéletes! - dicsérte a várat Huba . - Csak villany nincs, de nem baj ! - jelentette Csa ba Ka- tinkának. - Mert hát hogyan is festene egy vár vill anydró- tokkal ? - Igazi öröm lesz itt lakni - örvendezett Katinka. Miközben az udvar közepén álltak, és egymás szavába vágva álmélkodtak - szép csendesen kinyílott a toro nyba vezet ı ajtó. Egy tíz-egynéhány éves vékony, sápadt kisfiú lépett ki rajta. Barna haja és nagy, szomorú szeme volt. Rezzenéstelen arccal, komolyan figyelte a zajos cso portot. Els ıként Amália néni pillantotta meg. - Nocsak, hát itt voltál a toronyban? - sietett hoz zá. Az ikrek elnémultak, néztek. A néni megsimogatta az ide- gen fiú fejét, és a többiekhez fordult. - Gyerekek, bemutatom . . . Zolit. Sorban odajárultak hozzá. Zolinak hosszú ujjai, fin om keze volt. Fehér inget és sötét hosszúnadrágot vise lt. Ki- csit ünnepélyesnek tetszett, s nemcsak az öltözete miatt: A mozdulatai is kimértek, lassúak voltak. - Add a mancsod - rázta meg Zoli kezét Huba, szokot t közvetlenségével. - én Huba vagyok, de eleinte úgyi s össze fogsz téveszteni a bolondos ikremmel. - Én Csaba vagyok - csatlakozott gyorsan fivére. - En- gem is össze fogsz téveszteni a bolondos ikremmel. - Azt hitték mindketten, hogy Zoli nagy nevetéssel nyugtá zza majd szellemességüket, de az idegen fiú csak annyit mon- dott komolyan: - Szervusztok. Zoli vagyok. - Itt fognak lakni a várban - újságolta Amália. - Tudom. - a válasz kemény volt, szinte zuhant közéjük a szó. El- utasítóan, haragosan? Valami ilyesmit érezhetett Ge rgely bácsi is, mert megfogta Zoli karját. - Gyere, Zolikám, megnézzük azt az albumot, amit te g- napel ıtt akartál megmutatni. A vendégek addig berendez- kednek a szobáikban . . . - Az öreg szemével csippe ntett Amáliára. A néni elértette a jelzést: - Így igaz, drágáim! Gyertek csak a szobákba . . .

Huba és Csaba berontott a jól ismert szobába. Kicsi t meglep ıdtek, mikor látták, hogy -a néni oda terelgeti be Katinkát is. Aztán egyszer csak . . . - Hogy az a rézfánfütyül ı komputeres kisördög vinné el az olyan várépít ıket, akik ilyen keskeny ajtókat tervez- nek! - Amália néni sárga szuperkalapja beszorult az ajtó keretei közé. Hiába rángatta el ıre-hátra - nem sikerült ki- szabadítania. Végül felkapta lábait, és a földre hu ppant - a kalap viszont ott maradt beszorulva az ajtófélfák k özött. Jó ideig eltartott, míg az ikrek magukhoz tértek a neve- tést ıl. Katinkának a könnye is kicsordult, úgy kacagott. Amália dohogva rángatta a szerencsétlen fejdíszt, v égre Huba segítségével sikerült kiszabadítani. - Csak az udvaron tárolható - közölte végül Csaaba, és kivitte a kalapot a kút kávájára. - Csak vihogjatok - dohogott a néni, de látták szem e körül gyülekezni a vidám szarkalábakat. - A divatér t meg kell ám szenvedni. Megmutatták Katinka aprócska kuckóját is, majd a fü r- dıszobát. Az ikrek örvendezve ismerték fel a tavaly a nnyi- szor látott tárgyakat. Aztán a néni parancsoló inté sére ösz- szegy őltek a konyhában. - Valami fontosat kell nektek mondanom - kezdte Amália, és hirtelen leült az egyik hokedlire. Katin ka is he- lyet foglalt, az ikrek pedig az ablakpárkányra tele pedtek. Ez azért volt jó ül ıhely, mert ott a lábukat is lógázhatták. - Halljuk! Halljuk! - idétlenkedtek, de hirtelen me g- érezték, hogy most tényleg nem valami vidám téma kö vet- kezik. Elcsendesedtek. Amália néni nagyot sóhajtott , kis ideig kereste a szavakat, aztán rákezdett: - Tudjátok, Zoliról van szó . . . Azt mondtam az el ıbb, hogy ı Ákos bácsi fia, de ez nem egészen így van. Hiszen nincs is neki felesége. - Feleség nélkül is lehet gyerekhez jutni - tört ki Hu- bából a nem éppen helyénvaló bölcselkedés. Ikerfivé re ol- dalba bökte, mire elhallgatott. Alighanem azért, me rt egy ideig nem kapott leveg ıt. Amália néni zavartalanul folytatta: - De Ákosnak volt egy húga. Az férjhez ment egy áll at- orvoshoz, és született egy fiuk. A Zoli... Tizenkét éves

volt .Zoli most februárban, mikor egy éjjel szülei autóval jöttek haza Pestr ıl. Színházban voltak . . . Szembejött ve- lük egy teherautó, a sof ırje részegen vezette az autót és . . . A két kocsi összeütközött. Zoli édesanyja azonnal m eghalt, az apját kórházba vitték, de nem sikerült megmenten i . Nagyon nagy lett a csend a kis konyhában: Mintha a le- veg ı is összes őr ősödött volna. A fiúknak szinte a lélegze- tük is elakadt. - Meghaltak? - Katinka szeme furcsán csillant, gyor san pislogott néhányszor. - - Meg - bólintott Amália néni komoran. - Ákos magá- hoz vette Zolit; szegény gyerek az iskolaévet sem f ejezte be. Az örökbefogadási eljárás most van folyamatban. Sze- gény Zoli! Azóta nagyon megváltozott. Ákos mesélte: az- el ıtt éppen olyan pajkos csínytev ı volt, mint ti vagytok - nézett az ikrekre, és tekintete kissé ellágyult. - Szomorú történet - állt fel Katinka. - Ha tudtam vol- na, hogy ilyesmibe csöppenünk bele . . . Szegény Bo rzogh úrnak most elég baja lehet amúgy is. És ha ráadásul mi is itt fogunk lakni . . . -No, no, te csak maradj - nyomta vissza a székre Ka - tinkát a néni. Közben a tanítón ı feje felett az ikrekre né- zett. Csaba megesküdött volna, hogy a néni mozdulat lan arccal kacsintott egyet. Lehetséges? Vagy csak úgy t őnt neki? - Ákosnak alig van ideje a gyerekkel foglalko zni, ilyenkor nyáron rengeteg munka van a téeszben. Zoli pe- dig kemény diónak bizonyult . . . - Nem folytatta, mert Gergely bácsi t őnt fel a konyhaajtó el ıtt, Zolival együtt. - Mi ez a haditanács? - szólt be az ajtón az öreg. - Ilyen jó id ıben vétek odabenn üldögélni. Gyertek ki a leveg ıre, mihasznák! A fiúk kisorjáztak. Csaba lopva Zoli arcára pillant ott. A fiú ugyan alig egy évvel volt fiatalabb az ikrekn él, mégis vékonyabbnak, gyengébbnek tetszett. Most is szótlan ul áll- dogált Gergely bácsi mellett. - A toronyban minden úgy van még, mint tavaly? - kérdezte Huba, és az öregre pillantott. Gergely elé rtette: - Menjetek fel, nézzétek meg . . Zoli majd kinyitja a felsö ajtót, nála van a kulcs. Zoli el ıhalászta zsebéb ıl a kulcsot, de az ikrek - hiszen

éppen azt akarták, hogy Zoli is felmenjen velük - e l ıre- szaladtak. - Menj, nyisd ki nekik - mondta szelíden Amália. A fiú a nénire pillantott, nagy sötét szemei csilla ntak, barna haja a homlokába lógott. Aztán lassan elindul t a to- rony felé. A feln ıttek utána néztek. - Szegény fiú - suttogta Katinka, mikor a gerek mö- gött becsukódott az ajtó. - Szegény Ákos - mondta a néni. Gergely bácsi nem tudta mire vélni felesége közbesz ólá- sát, de megtanulta már: Amália semmit sem mond ok n él- kül. Így hát hallgatott. - Néhány dolgot kéne vásárolnom - közölte Katinka. - Van erre valahol egy bolt? - A f ıtéren van egy illatszerbolt - mondta Amánia. - Honnan tetszik tudni . . . szóval, honnan tudod, hogy néhány szépészeti dolgot kell vennem? - csodálkozot t Ka- tinka vidáman. - No hallod, hiszen n ık vagyunk mindketten, no nem? Még én is! - és Amália barátságosan hátba vágta a t anító- nıt. - De magadnak kell odatalálnod, mert én nem érek rá. Meglepetést csinálunk Ákosnak: egy fölséges vacsorá t . . . No, igyekezz, lányom, gyere vissza hamar, neked is jut egy kis konyhamunka. Tudsz f ızni? - Tudok - lihegte Katinka. Az iménti barátságos ges z- tustól azért még mindig fájt a hátgerince. - Az jó - bólogatott s őr őn Amália, és elnézte Katin- kát, amint az a kapu felé távolodott lila blúzában, fehér nadrágjában. Csak úgy magának mormolta: - Szepl ıs, harminc elmúlott, és tud f ızni. Pont ilyenre van szük- sége . . . - Kinek van rá szüksége? Mire? - értetlenkedett mel - lette Gergely, és figyelmeztet ıen emelte égnek a mutato- ujját. - Te Málika, megint valami pokoli tervet for gatsz a fejedben! - Ugyan, ugyan. Ne reszkess el ıre. F ı a nyugalom - le- gyintett a néni nagyvonalúan, és a pince felé intet t. - Na- gyon értékelném, ha felhoznál egy kis krumplit. Én addig elmegyek hallgatózni. - Hallgatózni? - Bár Gergely bácsi tavaly óta - mió ta

megesküdtek - sok furcsa dolgot tapasztalt új feles ége vi- selkedése terén, és eléggé meg is edz ıdött, most mégis cso- dálkozott kissé. De Amália néni már nem tudott válaszolni, mert köny - nyed zergeléptekkel szaladt a torony bejárata felé. - Minden úgy van, ahogy volt - állapította meg Csab a egyetlen másodperc alatt. - Pontosan úgy - er ısítette meg a szakvéleményt Huba is. A keményfa ablaktáblák belül, a háromlábú suszt erszék. Ákos szobája fölött álltak, a torony legfels ı szintjén. A há- rom l ırésszer ő nyílás közül csak a nyugatin özönlött be a fény. Kés ı délutánba hajlott az id ı. - Mit álisz ott? Bújj be - szólt Csaba Zolihoz. Az árva fiú még mindig a falépcs ın állt. - Csupa pókháló - fintorgott Huba. - Mikor voltál i tt utoljára? - Tavasszal - felelte halkan Zoli, és megnyalta kis zá- radt ajkát. - Tavasszal? - Csaba a szájához kapott, aztán legug golt, és úgy tett, mintha keresne valamit a padlón. - Úgy elcsodálkozott a válaszodon, hogy leesett az álla, és most azt keresi - közölte komoran Huba Zolival. Köz- ben feszülten figyelte az idegen fiú arcát. Elnevet i-e ma- gát? De Zoli arca mozdulatlan volt. Erre Csaba is a bba- hagyta a "keresgélést", és az egyik l ıréshez tapadt. - Én a te helyedben állandóan itt ülnék - kezdte Hu ba. Ikre persze azonnal folytatta: - Még az ebédemet is felhoznám. Hiszen innen látni a Balatont is! - A túlsó partot is, távcs ıvel. Meg a nádast. - Aha, a távcs ı megvan még? Zoli lassan válaszolt: - Lehet, hogy megvan. Nem tudom. - És a tó vize milyen, meleg? - Nem tudom - rázta fejét Zoli. Az ikrek majdnem ös z- szerogytak ámulatukban. - Nem tudod ? - Nem voltál a strandon sem? - Micsoda butaság. Hiszen itt a part, egy ugrásnyir a. - No és a nádas! Óriási lehet. Engem már tavaly is izga-

tott, mi lehet benne . . . - Hát akkor mi a fenét csinálsz itt egész nap? - Ilyen szép nyárid ıben! Én egész nap a strandon he- vernék. Huba közelebb lépett Zolihoz, beleszagolt a fiú haj ába. -Mi van? - húzódott el t ıle nyugtalanul Zoli, és némi aggodalommal fordult Csabához: - Mi baja van az ikr ed- nek? - Azt hiszi, belepenészedtél a semmittevésbe . . . - Jó nekem itt - rántott a vállán a fiú, makacsul. - Odakünn süt a nap! - ordította hirtelen Huba. - Tele a strand! - üvöltötte fivére is, aztán egysz erre: - Vár a víz! Zoli elfordult, kinézett az egyik l ırésen. Hallgatott. - Reménytelen eset vagy - mormolta Csaba. - A szomorkodásból nem lehet megélni - tódította ikre is. - Itt akarsz üldögélni a várban, egész nyáron? - Én meghalnék az unalomtól. - Gyerünk le. - Csaba kedvetlenül felkapta a padlób a vágott deszkaajtót. Nagy meglepetésére Amália néni vi- dám tekintetével, széles mosolyával találta magát s zem- közt. - Nicsak! - dadogta a fiú. - Jöttem kérdezni, nem kértek-e uzsonnát - felelte a néni kissé zavartan, és lesütötte a szemét. Ez a lá tvány tel- jesen szokatlan lehetett az ikreknek, mert most tén yleg le- esett az álluk. Aztán Huba találta fel magát els ınek: - Én bizony áthajóznék egy hatalmas sós-paprikás zs í- ros kenyéren a jóllakottság tengerére - vallotta be igen költ ıien. Ki tudja, hol olvashatta ezt a mondatot? Minde n- esetre nagy sikert aratott vele Amália néninél. - No, akkor gyere, tengerész! És ti is, fiúk! Nagy trappolás közepette szaladtak le a várudvarra. Zoli nagyon lassan követte ıket. Katinka lila blúzához lila szatyrot választott, és átvágott a pázsiton. Az els ı utcán megkérdezte valakit ıl, merre van az illatszerbolt. Hamar odatalált. Megvette a szüksége s dolgo- kat, aztán a közelben megpillantott egy áruházat. D élután hat óra múlott, a kis utcákat és a f ıteret élénk ruhás nya-

ralók tömege lepte el. A nap már igencsak lefelé ba llagott, megnyúltak az árnyékok. A sarki presszó tarka naper nyıi alatt minden asztal foglalt volt. Az áruházban aztán elszabadult a pokol. A fáradt ar cú f ınök, a kövér pénztárosn ı és a többiek még nem is sejtet- ték, mi vár rájuk, mikor az a lila blúzos n ı bejött a len- gıajtón. Katinkának az jutott eszébe, jó volna valami enniva lót venni, hisz az ikrek - és ı maga is - farkaséhes lesz holnap reggel, ébredés után. Ha másért nem, hát a leveg ıváltozás miatt is. Éppen a pultnál állt, mikor egy sovány, i deges arcú öregúr penderült eléje, és gyorsan kért tíz ki flit. - Én voltam itt el ıbb - mondta Katinka, és b őbájosan elmosolyodott. Negyvennyolcezer szepl ıje minden irány- ban szétszaladt. A sovány öregúr szeme alatt rángan i kez- dett a b ır, végigmérte a n ıt. - Maga ráér. A nyaralóknak sok idejük van. No, kapo m már a kifliket? - vakkantotta ellenszenvesen a fehé r köpe- nyes eladón ıre. Erre az hátat fordított neki, és Katinkára mosolygott. - Tessék parancsolni. Katinka el ısorolta kívánságait. Kenyér, sajt, felvágott, kolbász, majonéz. Mivel listája végeérhetetlennek t etszett, a sovány öregúrnak teljesen eltorzult az arca, hang osan li- hegett, végül kitört: - Nahát, ezt a . . . szemtelenséget! Egy megtermett, nagy kalapos férfi ért a pulthoz, ı is vásárolni akart. A nagy meleg ellenére rövid b ırzekét és csizmát viselt. A széles karimájú kalap alól nyugod t, jó- lelk ő szempár tekintett ki a világba. - Valami baj van? - szaladt oda az áruház vezet ıje, a fáradt arcú, tör ıdött férfi. - Ez a n ı . . . ez a n ı . . . - hörögte az öregúr, és ide-oda csapkodott dühében. Rögtön el is találta kosarával az egyik polcot. Két üveg fordult le, nagy csattanással tört ek szét a padlón. - Albán fügedzsem, darabja tizenöt ötven - kiáltott a a boltvezet ı. - Harmincegy forint, plusz a két üveg. - Kikérem magamnak! - üvöltötte most az öregúr meg- lep ı hanger ıvel. Katinka hátat fordított neki, és újra rá- mosolygott az eladón ıre.

- Három tubus mézet is legyen szíves. - Ne nyúlkáljon! - visított hisztérikusan egy sziká r, öt- ven felé ballagó vénkisasszony, mikor a boltvezet ı pró- bálta felkapdosni a nagyobb törött üvegdarabokat, é s köz- ben véletlenül a n ı lábához ért. - Nyúlkál a fene. Majd éppen magához - morogta a f ı- nök halkan, de az meghallotta, és dühében a kövezet en tér- del ı férfi fejébe húzta kosarát. Tartalmával együtt. A f ı- nök nyakán majonéz folyt le, egy tubus a fülébe men t, a szétszakadt zacskókból b ıven ömlött arcára a rétesliszt. - Segítség! - kiáltotta, és felállt, imbolyogva moz dult, mert a szemét ellep ı lisztt ıl semmit sem látott. Vakon ta- pogatózott. Az ideges öregúr elérkezettnek látta az id ıt a menekü- lésre. Felmarkolta kosarát, dühösen lökött egyet Ka tinkán, de csak a lábát rángatta, és nem tudott mozdulni. - Beleragadt az albán fügedzsembe - jegyezte meg k ı- sziklanyugalommal a nagy kalapos férfi. - Mindig mo nd- tam, hogy az csak ragasztónak jó. Szavait iszonyú csörömpölés szakította félbe. Katin ka az ideges bácsi lökése nyomán az imént elvesztette egy ensú- lyát, és miközben kereste, a polcok végén m ővészien felhal- mozott-felépített konzervfalnak d ılt. A bácskai rizses hús bádogbörtönbe zárt darabjai fülsiketít ı zajjal gurultak szét a k ıpadlón. - Mamám! - sikította az eladón ı. - Hívom a rend ırséget, miel ıtt szétverik a boltot ezek az ırültek! - lihegett feléjük a kövér pénztárosn ı. De egy konzervdobozra lépett véletlenül, és a doboz korcso lya- ként viselkedett a síkos k ıpadlón. A pénztárosn ı csodála- tos iramban, méltóságteljes testtartással száguldot t el az ámuló vev ık sorfala el ıtt. Katinka pihegve feküdt a földön - a bácskai rizses húson sikló százkilós asszonyka feled- hetetlen látványt nyújtott, míg a bolt végébe nem é rt. Egy csattanás, és a szerencsétlen asszony fejjel esett a mirelit- áruk h őt ıszekrényébe. - Szabadítsanak ki! - kiabálta az ideges öregúr, és a lá- bait rángatta. De az albán fügedzsem - talán öröhre ? - az áruház padlójához láncolta. - Adja a kezét,- állt meg a nagy kalapos férfi Kati nka

mellett. De miel ıtt felsegíthette volna a hálásan mosolygó nıt, valaki hátulról meglökte. A szerencsétlen, ideig lene- sen megvakított boltvezet ı a letéphetetlen m őanyag ko- sárral a fején, majonéz-liszt-lekvár keverékkel tes tén ver- gıdött a polcsorok között. İ lökte meg véletlenül a nagy kalapost, aki erre elengedte Katinkát - a tanítón ı másod- szor is a konzervek közé zuhant, áldozatai ezúttal szegedi gulyás feliratot viseltek - kalapjával lesodort egy egész polcnyi piskótát, de sikerült megkapaszkodnia a köv etkez ı polcban. Ez aztán teljesen rád ılt. Jókora mosópor- és ecet- halmaz alól vetett kétségbeesett pillantásokat a vi lágra. Két eladón ı akkor már a pulton állt, és egyfolytában vi- sított, akárha egeret látnának. Egyikük hangja maga sabb volt - ett ıl rezonáltak be a vastag kirakatüvegek - a má- sik mélyebb sikolyai szinte kontrázásnak tetszettek . A vén- kisasszony szétütött két bolgár turista között, aki k megkö- vülten figyelték az eseményeket, és "ne merjenek ho zzám nyúlni!" kiáltással kiszaladt az ajtón. A pénztáros nı még mindig fejjel lefelé kalimpált a fatörzsnyi harisny ás lábai- val a mirelitek között. Katinka kikászálódott a szegedi gulyások romhalmaza alól, megkereste kosarát. Ügyesen kikerülte a hörög ve kör- be-körbe bolyongó kosárfej ő üzletvezet ıt, és a pénztár felé menekült. Útközben megpillantotta a mosóporok és ec etek közt hánykolódó nagy kalapost. Akkor repedt meg az egyik kirakatüveg . . . - Most én nyújtom a kezem magának - mondta a csupa szepl ı hölgy kissé költ ıien a férfinak. A nagy kalapos elfo- gadta a feléje nyújtott ment ı kezét, és felállt. Az ideges öregúr még mindig kiabált valamit. A bolgárok sóbál vány- nyá döbbentek. A férfi elkapta Katinka vállát. - Meneküljünk, amíg nem kés ı! Ahogy nézem, itt ha- marosan csak füstölg ı romok maradnak. Katinka egy százast tett a pénztárgép mellé. - Ennyit fizettem volna, körülbelül. Gyerünk. A férfi az ajtóból még visszanézett - zúgott a füle az el- adónık kétszólamú visításától, és látta, hogy a padlón k ú- szó ecetfolyam éppen elérte az ideges öregúr lábát. Az al- bán fügedzsem és a magyar ecet sisteregve egyesült, a ké-

miai reakciót látványos narancsszín ő fényjelenség kísérte: Az öreg diadalüvöltéssel szabadította ki a lábát. - Az ecet semlegesíti az albán ragasztót. Nohát, ki hitte volna? - mormolta a nagy kalapos idegen, aztán gyor san Katinka után eredt, mert mögötte méltóságteljesen f ordult ki keretéb ıl a másik nagy kirakatüveg-tábla is. Valahol a távolban már vijjogott egy sziréna. - Hát ez aztán szép kaland volt! - nevetett a férfi , mikor befordultak egy mellékutcába. - És mindez tíz kiflivel kezd ıdött, amit az öreg soron kívül akart venni - t őnıdött el Katinka. A férfi rajta felejtette szemét a lila szatyron. - Tetszik? - emelte fel Katinka kissé kacéran: De a rendkívül széles karima alól felh ıs tekintet lövellt el ı. - Utálom a lilát. - Ha nem, hát nem - rántott vállán a nö dacosan. - Biz- tosan a szepl ıim sem nyerték el méltóságod magas tetszé- sét? - Bizonyos részleteket id ıhiány miatt nem volt még al- kalmam tüzetesebben szemügyre venni - vette át Kati n- ka stílusát a férfi, és újra mosolygott. Vidám szik rák pat- togtak a szemében, mikor a presszó felé intett. - D e ezt most bepótolhatnánk. Meghívnám egy kávéra . . . - Sajnos sietnem kell. Az áruház lerombolása, elég sok id ımet elvette - mosolygott Katinka is, a fejét rázta, aztán a presszó teraszára pillantott. - Különben sincs sz abad asz- tal. - Odabenn a teremben van ilyenkor is. - Ilyen jól ismeri a helyi viszonyokat? - Itt lakom. - Tényleg? Képzelje, ma délután óta én is . . . Nya ralok. - Ha megengedi, elkísérem. - Megengedem. Ballagtak hát egymás mellett, lila blúzban,-nagy ka lap- ban. Hirtelen nem volt mir ıl beszélni, csak némán men- tek. - Csodaszép helyen lakom - dicsekedett végül Katink a. - Majd meglátja! - Meglátom - bólogatott nyugodtan a férfi. Ismerte az utcákat, amerre elhaladtak. Semmitmondó dolgokról b e-

szélgettek, aztán a férfi megkérdezte: - Meddig marad Balatoncsillagon? - Legalább egy hónapig. Ha az id ı is jó lesz . . . és a há- . zigazda ki nem dob. - Magát? Igen kegyetlen házigazdának kéne annak len - nie... Katinka elégedetten mosolygott. Közben kiértek a té rre. Már látszott a vár, teljes pompájában tárult eléjük . - Tetszik? - intett az épület felé a kalapos férfi. A Bor- zogh-vár most tényleg nagyon szép volt. A lenyugvó nap már csak a torony tetejét világította meg; aranykor ona a fe- hérszürke termésk ı falak felett. A pázsit, a lapos kúszó- feny ık sötétzöld foltjai csak még inkább kiemelték szép- ségét. Katinka átvágott a pázsiton. A férfi egy pillanatig értet- lenül bámult rá, aztán utána iramodott. - Meg akarja nézni közelr ıl is, ugye? Hát igen, érdemes. Nézze, milyen pontosan illeszkednek a falak, és oda fenn a l ırések is a tizenötödik századbeli szabvány szerint, egy- mástól a megfelel ı távolságra lettek falba vésve . . . - Látom, ért a várakhoz - csivitelte vidáman Katink a; rokonszenvesnek találta az idegent. De nem akarta m ind-- járt ismeretségük elején elkényeztetni. Nem is néze tt az annyira dicsért l ırésekre, egyenesen a kapuhoz ment, majd megfordult és elmosolyodott. Arcán a szepl ık minden irányban szétszaladtak. A kezét nyújtotta. - Hát én itthon is volnék . . . A viszontlátásra. - Tessék? - A nagy kalapos férfi csak hápogott, nem jutott szóhoz. Nagyon meglep ıdhetett. - Kedves Balaton melléki népszokás, hogy a halakat utá- nozza - mondta Katinka a férfi néma tátogására célo zva pajkosan. - Én úgyis rajongok a népszokásokért, nép mő- vészetért . . . - És megzörgette a kapu kopogtatójá t. - Maga . . . maga itt lakik? - nyögte ki végül a ka lapos idegen. - Igen, de miért néz rám ilyen furcsán? A kapu feltárult, a nyíláson az ikrek özönlöttek ki felé. - Katinka néni! - Ákos bácsi! Hurrá! És mindketten a széles karimájú kalap tulajdonosána k

nyakába ugrottak. - Csaba! Huba! - Szia, Ákos bácsi! - Éljen a csillagi vár ura! Katinka elkomolyodott. Arcán a szepl ık ezúttal össze- futottak, orra körül csoportosult bel ılük a legtöbb. Az ik- rek mögött Amália néni t őnt fel az ajtóban. - Hát ti . . . Itt találkoztatok a kapuban? - nézet t hol Katinkára, hol a b ırruhás, csizmás férfira, aki éppen bal és jobb vállára kapott egy-egy ikret, és dübörg ı léptekkel ro- bogott be az udvarra. - Nem itt . . a faluban . . . véletlenül . . . - he begte a tanítón ı. Amália néni összehúzott szemmel nézte a meg- zavarodott n ıt, aki tovább dadogott: - Az áruházban futot- tunk össze, ahol tíz kifli miatt kiestek a kirakatü vegek . . . konzerven korcsolyázott egy pénztárosn ı, és egy illet ı bele- ragadt a dzsembe . . Amália néninek óriásira tágultak a szemei. - Neked lázad van - megfogta Katinka homlokát - carramba, beteg vagy, leányzó. Talán a leveg ıváltozás ár- tott meg vagy mi? Ákos! Ákos! A b ırruhás férfi visszarobogott a kapualjba, ezúttal az ikrek nélkül. Lekapta kalapját, és középkori spanyo l módra hétszer meglengette melle el ıtt. Amália kedvtelve szem- lélte, de a falnak kellett támaszkodnia, ugyanis a kalap akkora szelet kavart, majdnem elfújta a huzat. - Üdvözlöm Csillag várában - brummogta mély hang- ján a várúr. - Borzogh Ákos agronómus és maszek vár tu- lajdonos, szolgálatára. Katinka végre mindent megértett. Kezet nyújtott Áko s- nak. - Hát ez aztán a véletlen! Én pedig az ön lakója le szek, váruram. Ha megengedi . . . . - Ezer örömmel . ... asszonyom? - Nem asszony még, nem asszony - vetette magát köz- . be Amália néni felt őnı gyorsasággal. Katinka nevetett, a szepl ık szétszaladtak. Ákos lekapta kalapját és egyetlen mozdulattal az udvar közepén álló kerekes kút oszlo pára dobta. A kalap pontosan fennakadt az oszlopon. - Ez igen!

- Telitalálat! - dicsérték az ikrek. - Egész télen ezt gyakoroltam - vallotta be fülig p iro- san a várúr. Az ikrek Katinka lila szatyrára vetették magukat, b ele- turkáltak. Amáliának err ıl eszébe jutott, hogy már meg is terített az udvar sarkában. Beljebb terelte hát a t ársaságot, de Ákost egy pillanatra félrevonta. - Ákoskám, hát ti hol találkoztatok Katinkával? A férfi vidáman átkarolta a néni vállát. - A f ıtéri áruházban, Málika. Ahol a f ınöknek fejébe húztak egy kosarat, és ezért megvakult; egy n ı pedig bele- esett a mirelitek közé . . . Amália elhúzódott t ıle, szeme összesz őkült, nyugtalanul kérdezte: - Neked is lázad van? Vacsora közben Ákos és Katinka felváltva mesélték a z áru- házi eseményeket. Az ikrek remekül mulattak. Csaba úgy fellelkesült, hogy megpróbálta eljátszani a boltvez et ıt. Fe- jére tett egy kenyereskosarat, és vakon bukdácsolt a vár- udvaron - de Huba elgáncsolta, és a fiú begurult a kecs- kelábú asztal alá. Amália olykor Zolira pillantott. A fiú komor arccal ül- dögélt Gergely bácsi és Ákos között, inkább a tányé rja fölé hajolt, mintsem a többieket nézte. A néni nagyot só hajtott, és megint kiszaladt bel ıle néhány, jelz ıkkel megt őzdelt, súlyos spanyol nyelv ő mondat. Katinka súgva kérdezte Ákostól. miért beszél néha a néni spanyolul. - Negyven évig élt Argentínában, tavaly jött haza. in- nen Csillagról vándoroltak ki a szüleivel, még a há ború el ıtt. Gergely bácsi gyerekkori szerelme volt; négy év tized után találkoztak ismét, és özvegy volt már mindkett ı. Ösz- szeházasodtak öregkorukra. - Istenem, milyen romantikus történet . . . - törül gette szemét a tanítón ı. Ákos jólelk ően rápillantott, és valami vigasztalót akart mondani, de szemébe t őnt ismét a hara- goslila blúz; ajkába harapott hát, és nem szólt sem mit. - Holnap strandra megyünk! - közölte Csaba ellent- mondást nem t őr ı hangon, miután kikászálódott az asztal alól. - Úgy van! Csatlakozom az el ıttem szólóhoz! - hülyés-

kedett a fivére. Amália Zolihoz fordult: - Hát te? - Én inkább itthon maradok - felelte halkan a fiú. Ákos és Gergely összenéztek, aztán a két férfi a né nire pillantott, mintha t ıle várnának segítséget. Súlyos csend lett az udvaron; néhány éjjeli lepke csapdosott a p etró- leumlámpa körül. Katinka belenézett a mozdulatlan, aranysárga lángba. - Mondja, kedves Ákos, miért nem vezetteti be a vil - lanyt a várba? Borzoghtól nemegyszer kérdezhették már ezt. Röviden el ıadta, hogy furcsán néznének ki a toronyhoz vagy a c sip- kés védfalakhoz csatlakozó elektromos vezetékek, a porce- lán szigetel ık. No, és ha id ınként a villanyszámlás kopog- tatna a várkapun, és arra kényszerítené a csillagi vár urát, hogy számlát fizessen ki . . . Jobb nem is gondolni rá, mondta legyintve: - Így se tévé, se rádió - örvendezett Gergely.. - O lyan jó csend van! - De akkor . . . bojler sincs? - kockáztatta meg a kérdést Katinka, igen halkan. Olyan szerényen, mint egy kis egér. - Áram nélkül aránylag ritkán m őködnek a bojlerek - bölcselkedett Huba. - Hacsak nem gázzal megy. De az felszokott robbanni tette hozzá Csaba szakért ı képpel. - Nincs bojler - mondta Ákos. - Akkor . . . meleg víz sincs? Hát hogyan mosakodna k? Hogyan mosakodunk? - javította ki magát a szepl ıs n ı nyugtalanul. - Hideg vízben! - vágta rá Ákos vidáman. - Így egés z- séges! - Jéghidegben! - tódította azonnal Csaba. Huba, lát va a tanítón ı arcán a rémületet, éppen hozzáfogott, hogy a jég- bilincsbe vert fürd ıkád fürd ızés el ıtti feltörésének örö- meit ecsetelje, de Amália néni leintette a társaság ot, akár egy karmester a zenekart. - Hagyd, leányom, majd megmutatom az edényt, ame- lyikben vizet melegíthetsz a gázon. A vendégek már a kapuban álltak, mikor Amália köze- lebb húzta Ákost.

- No . . . Zolival még semmi változás? - Hiszen magad is láttad az imént, Málika. Nem lehe t áttörni azt a falat, nem lehet . . . - ismételgette a férfi, és látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog. Ahánysz or csak eszébe jutott, elkeseredett. - No, csak fel a fejjel, várúr! Majd talán most más ként alakulnak a dolgok. - A néni az ikrekre nézett, de csak annyit mondott Ákosnak: - Jó éjszakát. . . - Jó éjszakát! Jó éjszakát! - kiabáltak az ikrek. Egészen sötét este volt már. EGY ZORD TÁBORPARANCSNOK Kemping vagy börtön - Talján nomádok megfékezése Egy rokka tragikus pusztulása - Akiket kizártak Zoli arra ébredt, hogy valami csepeg a fejére. Amin t le- tépte az álom zöldes függönyét, már érezte az arcán , nya- kán lecsorduló nedvességet is. Rémülten felült. - Mi van . . . mi az? - dadogta. A két ikerfiú állt ágya mellett. Az egyik egy pohár ból vizet csepegtetett Zoli arcába, aztán mindketten ha ngos nevetésben törtek ki. - Könnyeinket hullatjuk, ó nagyúr! - kiáltotta az e gyik. Zoli nem tudta, melyik az. Hiszen olyan egyformák v oltak! - Nyilván súlyos betegség gyötör, ó fényes arcú pad i- sah, legkedvesebb vére a nagyhatalmú csillagi kapit ány- nak! - Merthogy fél nyolcat turbékoltak immár a kakasok, fiatalúr! - Egészséges fiatalember ezen órában már nem ágyban , hanem az nagy tó partján tartózkodik vala! - Ki az ágyból, lusták fejedelme! Letépték Zoliról a pokrócot. Zoli elkeseredetten vé de- kezett. - Hagyjatok! Mindig kés ın ébredek! - Végzetes hiba és mulasztás - mondta erre Huba vésztjóslóan. - A kés ın kel ık a haladás kerékköt ıi! - A társadalom ellenségei ! - helyeselt Csaba is. - Akkor sem megyek sehová - morogta komoran az

árva fiú. - Aludni akarok és kész. Ti mehettek, ame rre láttok. Az ikrek kedve lelohadt. Egymásra néztek, és lassan , le- hajtott fejjel kisomfordáltak. A szomorú "elkullogá s" e küls ı jegyeit otthon számtalanszor gyakorolták már apáva l és anyával szemben. Mindig volt valami hatása. De m ost . . . Zoli csak nézett utánuk, nézett a sötét szemével, n em szólt semmit. Egyetlen szót sem. Így az ikrek lassan kivo nultak a szobából. . Aztán megálltak az udvaron. - Ez így nem fog menni - mondta Csaba halkan. Huba természetesen azonnal elértette, mire gondol fivére . - Fel kell ráznunk a srácot. - Nem hagyhatjuk, hogy belefulladjon a bánatba: - Ezt szépen mondtad. - Ugye? - Csaba büszkén kihúzta magát. De hirtelen félelmetes zúgást hallott. Mintha lökhajtásos repül ıgép kö- zeledne egészen alacsonyan. Már-már behúzta a nyaká t, de ikre fölényesen legyintett. - Sose rettegj. A gyomrom korgott . . . Mássz el ı fede- zékedb ıl, és nézzünk valami reggeli után. Ez nem is volt egyszer ő feladat. A toronyszobában csak bevetett ágyat találtak - mint nyáron mindig. Ákos most is kiment már hajnalban a téesz földjeire. Az ikrek nek szörny ő el ıérzetük támadt: a reggeli elkészítésének nemes feladatát alighanem rájuk hagyta Katinka. - Ébresszük fel a szepl ımilliomost. - De hogyan? Nem mehetünk be a szobájába. - A távirányítású ébresztésnek pontosan hétmillió- nyolcszáztizenhatezer-ötszázhuszonnégy módja van, d rága- látos ikrem. - Most elég lesz ezekb ıl egy is, csak használjon. A fiúk megálltak Katinka nyitott ablaka mellett, és Huba rákezdte, jó hangosan: - Ebben a fekete üstben csinálhatják a kávét. - Vagy szurkot f ız benne Ákos bácsi. - Lehetséges. És hol a deszka, amelyiken a kenyeret darabolják fel? - Biztos nem azzal a hatalmas baltával! Tedd csak l e. Itt van egy kisf őrész, ez jó lesz kenyérszeletelésre.

- Ez a sötét folyadék meg alighanem teas őrítmény. - Ámbár a szaga inkább petróleumra emlékeztet . . . A hatás nem is maradt el. Katinka borzas fejjel jel ent meg az ablakban. Számtalan szepl ıje jókora nyugtalansá- got sugallt. - Fiúk, tegyetek le mindent, rögtön megyek, és inká bb én készítem el a reggelit! - Köszönjük! Köszönjük! - hajlongtak az ikrek bohóc - kodva, aztán Csaba oldalba bökte fivérét. - Mi meg addig megterítünk, annyival is hamarább kapjuk azt a regg elit. Gyere! Reggeli után a társaság szedel ızködni kezdett. Katinka is sikertelenül kísérletezett Zolival - a fiú azonnal visszavo- nult Ákos bácsi könyvekkel zsúfolt szobájába, és ha llani sem akart a strandról. - Beteg - mondta Huba. - Aki tizenkét éves és fiú, és ilyenkor nem jön a s trand- ra . . . - Csaba ujjával a homlokára mutogatott jel ent ıség- teljesen. - Hagyjátok Zolit. Szegény fiú. - Katinka elnézett a to- rony felé, aztán észrevette az ikrek türelmetlenség ét. - Jól van, jól, megyek már . . . A strandon még nem voltak sokan, de n ıttön n ıtt a tömeg; délben már mozdulni is alig lehetett. A naptól sárg ásra égett nyeszlett pázsiton nem maradt egy talpalatnyi hely sem. Többszörös fürd ızés után az ikrek két hatalmas adag fagylalttal telepedtek egy satnya f őzfa alatti táborhelyre. Katinka - kétrészes lila fürd ıruhájában - nyugtalanul te- kingetett körül; utálta a tömeget. Rengeteg szepl ıje volt - a nyakán, karján és f ıleg a hátán. A vállán pedig "csopor- tokba ver ıdtek", mint azt Csaba súgta ikre fülébe. - Nem lehet kibírni ezt a zajt - pihegett a tanítón ı. - Egy csendes helyet kéne keresni - t őnıdtek az ikrek. - De hol van nyáron a Balaton mellett csend? - Talán a nádasokban. - Vagy a víz alatt. Katinka behunyt szemmel mondta: - Van egy bódé a bejáratnál. Népm ővészeti boltnak csú- folják. Hogy ott micsoda giccseket árulnak! Tulipán os fur- nérdobozok, álmatyó könyvjelz ık, pörgekalapok! A falra

lehet mászni t ılük! Csaba körülnézett, mintha a fenti célra alkalmas fa lat keresne. Huba a másik oldalára fordult, ikrére kacs intott, és így szólt a tanítón ıhöz: - Pontosan ezt mondta tavaly Ákos bácsi is . . . - Igen? - élénkült fel Katinka. - Hogy az igazi népm ővészet elsatnyul... elhal - bi-- zonytalankodott a fiú. De fivére menten a segítségé re sie- tett. - Azt mondta, hogy régen, az igen! Akkor volt igazi népmővészet. Ma mindenféle giccset árulnak helyette. És hogy az igazi népm ővészetnek már nem sok emléke ma- radt fent. Talán itt-ott a házak padlásán akad még ez-az . . .. . - Gergely bácsi említette, hogy falumúzeumot akarna k csinálni Balatoncsillagon is - fontoskodott Huba. - Tudjátok, hogy a népm ővészet a hobbim, ugye? Ott- hon egész szép gy őjteményem van - dicsekedett Katinka. A fiúk szótlanul bólogattak. A városban különféle d olgokat mesélgettek a "flúgos Katinka" népm ővészet iránti vonzó- dásáról. Sokan egyszer ően "fura vénlánynak" tartották: Katinka most álmodozva folytatta: - Errefelé is kör ül kel- lene néznem, biztosan akad valami érdekes. Csaba behúzta a nyakát. Kár volt lovat adni alája, gon- dolta. Huba is ugyanerre gondolhatott, mert fivérér e pil- lantott, és gyorsan témát változtatott: - Nem kéne meglátogatni a nénit? - Amáliát? De igen! - örvendezett Katinka, és - egy e- l ıre - megfeledkezett a helyi népm ővészeti emlékek sa- nyarú sorsáról. - Itt már úgysem lehet mozogni. - Az el ıbb is majdnem rám léptek. - És felh ısödik az ég. - Menjünk. Negyedóra múlva már a jegenye árnyékában menetel- tek. - A kemping messze van? - kérdezte Katinka. - Ott a nádas mellett - felelték egyszerre az ikrek - de miért tetszik kérdezni? - Hát meg akarjuk látogatni Málikát, nem?

- Persze. De csak nem a kempingben lakik? - kereked - tek el Huba szemei. Már látta is maga el ıtt Amália nénit egy élénksárga sátorban, gumimatracon. - Szóval ti sem tudtok mindent - örvendezett Katink a, és elégedetten dörzsölte össze a kezét. - úgy látsz ik, most én vagyok a tájékozottabb. Nénétek a nyár elején el vál- lalta a helybeli kemping vezetését. - Nohát! Csaba lehuppant egy útszéli padra, Huba tátott száj jal bámulta Katinkát. A háromf ıs menet hamarosan a kemping bejáratához ér- kezett. A fiúk még mindig csodálkoztak, de igyekezt ek ezt nem mutatni a tanítón ı el ıtt. Hogy Málika . . . a kemping- ben? Azon egy cseppet sem csodálkoztak, hogy termés zete- sen ı lett a kemping vezet ıje. Amáliát beosztottként el sem tudták képzelni. Az autóbejáró sorompója le volt eresztve, mellette barna bır ő, nagydarab férfi ırködött. Bajusza volt és fehér sap- kája. Kicsit sántított, de ez egyáltalán nem korlát ozta moz- gékonyságát. Az érkez ık elé penderült. - Wohin? Kudá? - tudakolta egyszerre több nyelven i s. Az ikrek megszeppentek. Csaba már éppen úgy döntött , is- kolai. orosz tudásával megpróbál összetákolni egy a ránylag épkézláb mondatot, de Katinka megel ızte, magyarul: - Az ember azt hinné, egy magyar kempingben magyar a személyzet is . . . Az öreg erre megpöndörítette bajuszát, hamiskásan m o- solyogva szólalt meg, immár magyarul: - Ne haragudjon, asszonyom, de olyan külföldinek te t- szett látszani. - És hogy kiengesztelje a szepl ıs n ıt, még hozzátette: - Hiába, az elegancia . . . És milyen h elyes iker- fiai vannak, pedig milyen fiatalka . . Katinka derékig elpirult, ami a lila blúzzal súlyos bítva eléggé furcsa színhatásokat eredményezett. - Nem az én . . . fiaim - dadogta. - Mi a nénit jöttünk meglátogatni - segítették az i krek. - Az Amália nénit. - Csak nem ti vagytok a híres-nevezetes ikrek? - né - zett nagyot a portás. - Amália asszonyság sokat mes élt ró- latok tavasszal. Mikor még kevés volt a vendég, és folyton..

esett az es ı, benn üldögéltünk az irodában, és - nem folytatta, mert furcsa zajt hallottak. A bokrok, fá k és szí- nes sátrak között két trikós férfi jókora szemetesk ukát ci- pelt futólépésben. Mögöttük németül szitkozódott va laki, ismer ıs hangon. Felcsillant egy sárga ruha . . . Az ikrek már rohantak is arrafelé. - Málika! - Itt vagyunk! A néni magához ölelte a két szöszke fejet, de tekin tete a szeméttárolóig kísérte a németeket. Azok gyorsan a tartály- ba ürítették a szemetet, és az üres kukával futólép ésben indultak vissza a kempingbe, közben félve pislogtak hátra- felé. A néni megfenyegette ıket mutatóujjával, erre még nagyobb sebességre kapcsoltak, és hamarosan elt őntek a sátrak között. A néni csak ekkor fordult látogatóih oz. - No, ezzel megvolnánk . . . - Mit vétettek a szerencsétlenek? - kérdezte Katink a. - Szemeteltek a szemtelenek! Az én kempingemben! No, de nem teszik többé, ebben biztos vagyok. Jó le ckét kaptak . . . - dohogott még Amália, és a f ıépület felé ve- zette vendégeit: Igaz, a "f ıépület" szó használata enyhe túlzás volt, mivel egy földszintes, hullámpalával f edett hosszú pajtába tértek be. Itt volt a csónakkölcsönz ı és az els ısegélyhely is. Amália néni "f ınöki szobája" egy apró cella volt, ahová csak egy félbevágott íróasztal, n éhány polc és két szék fért el. - Gyertek be, gyerekek. - A néni kipillantott az ab lakon, és szólt egy termetes asszonynak, hogy hívja ide a 18-as négyzetben lakó portugál fiatalokat, levelük érkeze tt. - Katonás rend van itt . . . - hümmögte óvatosan Cs aba. - Nem akart beengedni bennünket, a portás - tette h oz- zá ikre. - A bajuszos Pali? Azt bizony jól tette. Ide csak a z teszi be a lábát, aki itt lakik. Nem t őröm a rendetlenséget. Így is akad néha baj . . . - Málika szemmel láthatóan újab b tör- ténetet akart nekik mesélni, de elharapta a szót, l egyintett. - A Palit is rákényszerítettem, hogy tanulja meg a legfon- tosabb szavakat nyolc-tíz idegen nyelven. Manapság csak így lehet létezni ebben a hatalmas idegenforgalomba n. Futva jött egy fiatal pár. Barna b ırükön megcsillant a

felh ıkkel küzd ı napsugár: Dallamos idegen nyelven szól- tak a nénihez, mosolyogva, Az átadta a leveleket, n éhány szót váltottak. - De jó,-hogy annyi nyelvet tetszik ismerni - szaka dt ki az ıszinte elismerés Katinkából. De a néni csak rápilla ntott szúrósan. - Te lány, hát elfelejtetted, hogy tegez ıdünk? - Igen, azazhogy . . . nem . . . szóval . . . A néni most az ikreket vette el ı: - Létszámhiányt látok, fiúk. . Csaba körülnézett - kit keres a néni? De Huba esze most úgy vágott, akár a beretva. - Nem sikerült rábeszélnünk Zolit, hogy velünk jöjj ön a strandra . . . otthon maradt. - Olvas a toronyszobában. - Mint egy könyvmoly. - Talán nem is igazi gyerek - panaszolták felváltva . Amália lenyomta Katinkát az egyik székbe, maga is l e- ült. Fáradtan simított végig homlokán. - Nem tudom, mi lesz azzal a két maflával ott a vár ban. Igenis, mit néztek úgy rám? Zolin kívül Ákos is maf la. Az egyik csak szomorkodik folyton-folyvást, persze meg- értem én, van is rá oka. De mégis valamit kellene c sinálni azzal a gyerekkel. De Ákos barátunk sem emelkedett a helyzet magaslatára, de nem ám! Fogalma sincs szegé ny- nek a gyermeklélektanról . . . - A . . . micsodáról? - kapta fel a fejét Katinka. - Gyer- meklélektan? Annak idején én tanultam a f ıiskolán . . . - Az ilyesmit nem a könyvekb ıl tanulják - legyintett Amália ellentmondást nem t őr ı hangon. Katinka és a gye- rekek megszeppenten hallgattak. - Valamit tenni kell - ismételte Amália elgondolkoz va. - Fel kell vidítani ıket - tanácsolta bátortalanul Csaba. - Öltözzünk bohócnak - javasolta Huba minden meg- gyızıdés nélkül. Katinka is lázasan gondolkozott, amikor siet ıs lábak dobogtak el a lapos épület vmellett. A csón ak- kölcsönz ıben dolgozó fehér köpenyes n ı jött lihegve. - Málikám, drágám, gyüjjön gyorsan! Egy egész hadse - reg talján gyütt! A néni meglep ı fürgeséggel ugrott ki a ház elé. Akkor

kanyarodtak oda az els ı autók, a lakókocsikkal. Egy mik- robuszból legalább tíz gyerekfej kandikált el ı. Az addig békés, csendes sátorközi térség azonnal megváltozot t. Eget ver ı kiabálás, csattogás, püfögés támadt. Amália rezzenéstelen állt a nomádok mozgékony hadá- val szemben. A csoportok - családok? - f ınökei: fiatal és id ısebb, hosszú hajú és tökkopasz, trikós, rövidnadrág os férfiak odagy őltek eléje. Mindnyájan azonnal érezték, hogy csak ı lehet itt a f ınök. Amikor úgy-ahogy elcsendesedtek, Amália rájuk dördült.. A közelebb állók rémülten há tra- léptek, többen behúzták a nyakukat. Hátul vinnyogva fel- sírt egy csecsem ı - ösztönei veszélyt jeleztek. A néni rettenetes olasz-spanyol-portugál-német keve - réknyelven dörgedelmes, bár nem túl hosszú beszédet inté- zett a nomádokhoz. A hatás nem is maradt el. Elcsen de- sedtek, egyik lábukról a másikra álltak, óvatósan p illogtak körül és egymásra. Katinka - aki e nyelvkeverék rév én körülbelül megértette, mir ıl szólt a beszéd - odasúgta a fiúknak - Kijelölte a helyüket a kemping túlsó végében. Meg - mondta nekik, hogy ez egy gyógykemping, ahol csendn ek és rendnek kell lennie. Aki nem kapcsolja le a tásk arádió- ját, máris mehet, amerre lát. Aki eldob egy cigaret tavéget, az büntetésb ıl feltakarítja az egész tábort. Napközben nincs autómotor-b ıgetés, kiáltozás, zajongás, zenehallga- tás, este tíz után pedig megmukkanni is tilos! Aki részegen tévelyeg be a táborba, azt úgy kivágják, hogy a láb a sem éri a földet. - Ezt mondta, és olaszul? - tágult kerekre Csaba am úgy sem apró szeme. A néni nagyot n ıtt a szemében. Huba vi- szont a szegény olaszokra pillantott, és már el ıre sajnálta ıket; bizony sokszor megbünteti majd ıket a néni, az már holtbiztos. - Most aztán rengeteg dolgom lesz, gyerekek - mondt a a néni - menjetek haza, majd délután elugrok hozzát ok a várba.. A fiúk és Katinka elkullogtak. A kapun túljutva meg - könnyebbülten fellélegeztek. - Azt hittem, ez kemping - morogta Csaba, - Pedig koncentrációs tábor.

- Amália-féle kiadásban. - Csak az ırtornyok hiányoznak meg a szögesdrót ke- rítés. - Fényszórók és farkaskutyák . . . Katinka nem is hallotta a fiúk év ıdését. Még mindig azon járt az esze, amit Amáliától hallott. Gyermeklélekt an? Délután a várban álmos hangulat uralkodott. A nap m ég mindig felh ıkkel küszködött, csökkent a h ıség. Az ikrek a bıséges ebéd után némileg elkókadtak. Csaba a csipkés várfal egyik kiszögellésében telepedett le, és "az ellenséges környék szemmel tartása" ürügyével magával vitte Ák os bácsi japán távcsövét is. De az árnyékban hamar eln yomta a buzgóság. Huba állítólag mosakodni ment a fürd ıszobába. Katinka ezt már eleve gyanúsnak találta; mikor a gy erek egy óra múlva sem került el ı, utánament. Huba a kád elé terített jókora fezér bárányb ırön aludt, kissé nyitott száj- jal, hangosan és elégedetten szuszogva. Katinka ekkor elérkezettnek látta az id ıt, hogy felke- resse Zolit. A fiú ebéd után ismét visszavonult a t oronyszo- bába. A tanítón ı kis ideig habozva állt a lépcs ıfokok tete- jén, miel ıtt megkopogtatta a kétujjnyi vastag, masszív tölgyfa ajtót. - Tessék! - hangzott belülr ıl. Katinka el ıbb a fejét dugta be a nyíláson. Szepl ıi azon- nal szétoszlatták a benti félhomályt. Mosolygott. - Nem zavarok, Zolika? - Nem. Tessék csak. - A fiú felállt az asztal mell ıl, letette a könyvet, amit olvasott. - De nem szeretem , ha zo- likáznak. Katinka maradék magabiztosságát is elvesztette. Las san bejött, határozatlanul megállt a fiú mellett. - No, jól van. Zoltánnak szólítsalak? - Maradhatunk a Zolinál - vont vállat -a fiú nagyvo na- lúan. Katinka az asztal szélére ült; igyekezett ism ét feszte- len, könnyed lenni. - Nem jól van ez így, te Zoli. - Persze hogy nem jól - bólintott azonnal a fiú, és mély tüz ő szemeit Katinkára vetette. Idegesen félresimított egy homlokára lógó tincset, és visszaült a székbe. - Mi nincs jól? - zökkent ki kerékvágásából a tanít ónı.

- Hát az, hogy mindenki csak engem akar vigasztalni . Hagynának békén, jobb lenne . . éppen ezzel a nyava lyás sajnálkozással emlékeztetnek mindig a mamára . . . és apá- ra . . . - A sötét szemeket hirtelen elfutották a k önnyek, a fiú az asztalra borult. Rázkódtak a vállai. Nem szé gyellte hangos sírását. Katinka megszeppent. Rögtön kirepült a fejéb ıl az a ke- véske is, amire még a gyermeklélektanból emlékezett . Té- tován megsimogatta Zolí fejét. A gyerek ezt már nem bírta elviselni - kirúgta maga alól a széket, és sírva fe lrohant a falépcs ın a torony legfels ı emeletére. Döngve csapódott be a faajtó. Katinka magába roskadt. Elrontottam mindent, gondol ta aggódva. Tétován körülnézett. A vaskos bútorok, az albu- mok, a könyvek gerince tompán csillant a keskeny ab lakon beözönl ı fényben. Odakünn ismét kisütött a nap. Katinka nagyot sóhajtott, és lassan kiment a várudvarra. Este kisebb rémületet okozott, hogy Katinka elt őnt. Az ik- rek átkutatták az egész várat; ennek révén a legvár atla- nabb helyekr ıl egészen meglep ı tárgyak kerültek el ı. Ákos szobájában Csaba egy kitömött denevért és meghatáro zha- tatlan összetétel ő s őr ő folyadékkal telt cserépkorsót talált. Huba a pincében népes egércsaládra bukkant; de a rá g- csálók lelkivilágát nem rázta meg a fiú felbukkanás a sem. Békésen fogyasztották tovább kukorica- és száraz ke nyér- héj vacsorájukat. De a tanítón ı nem került el ı. Amália is benézett a "maflákhoz" - ahogy hangosan megjegyezte - segített Ákosnak a vacsora elkészítés ében is. Közben a várurat figyelte fél szemmel; de az ag ronómus valahogy nem látszott nyugtalannak Katinka távollét e miatt. Ez némi csalódást keltett az asszonyban. Zoli szótlanul üldögélt, nagy szemével a társaság n yüzs- gését figyelte. Csaba és Huba különösképpen nem agg ód- tak Katinka miatt; édesanyjuk barátn ıjét évek óta ismer- ték, és tudták: kicsit szeleburdi ugyan, de a végén úgyis el ıkerül. Csaba mormogott is valami olyasmit, hogy "ro ssz pénz nem vész el", de Amália néni fenyeget ı tekintetét látva gyorsan abbahagyta. Végül Ákosnak támadt egy ötlete.

- Szétnézek a faluban, hátha eltévedt - és elment. Amália nyugtalanul pillantgatott az órára - Gergely várta otthon, és biztosan aggódott már, mi lehet vele - a ztán gyorsan írt egy rövid levelet Katinkának, betette a tanító- nı kicsiny szobájába, és elviharzott. A fiúk magukra ma- radtak. Az ikrek leszedték az asztalt, bevitték a konyha er esze alá. Nagyon es ısnek ígérkezett az éjszaka; szél fütyült a torony mellett, nyugtalanul lobogtak a petróleumlám pák . lángjai. Zoli gyorsan bevonult a toronyszobába, ami t most Ákos bácsival osztott meg a vendégek miatt. Csaba é s Huba egy ideig az udvarról nézték a toronyablakban hal- ványan pislákoló fényt . . . - Ezt nem lehet t őrni tovább. - Szegény srác élve temeti el magát. - Ki kell ragadnunk a kútból! - Ez az . . . Gyerünk! Zoli éppen egy történelmi regénybe merült bele - ar ról szólt, hogy az Adria-parti várat hogyan foglalták e l csellel a török seregek - mikor váratlanul kicsapódott az a jtó, és két felismerhetetlen alak rontott be a toronyba. Az isme- retlenek arcukat feketére kormozták, fejüket kalóz módra piros kend ı fedte. Botokkal hadonásztak vívóállásban, és éktelenül ordítottak: - Add meg magad! - Nyomorult sápadtarcú! - Védekezz, gyaur kutya, mert lecsapom hitvány feje - det! - Elsüllyesztjük hajódat, idegen patkány! Zoli mozdulatlanul ült. Aztán szép lassan lapozott egyet a könyvében, és nem is nézve az ikrek felé, mondta: - A "sápadtarcú" szót az amerikai indiánok használ- ták. Ti pedig mór kalózoknak képzelitek magatokat, leg- alábbis erre következtetek szegényes jelmezeitekb ıl. Azon- kívül patkányok igen ritkán szoktak hajótulajdonoso k lenni . . . És nyugodtan tovább olvasott. Csaba és Huba bánatos pillantást vetettek egymásra, az- tán botkardjaik végét a padlón húzva maguk után; la ssan kikullogtak a toronyszobából. Szerencsére éppen meg szó-

lalt a kapu kopogtatója. Azonnal felélénkültek és o daro- hantak. - Ki az? - Katinka! - jött a cseng ı válasz. A fiúk egymásra pil- lantottak, és ebben a pillantásban benne volt minde n: az el ıbbi leégést szerették volna helyrehozni, saját lelk i nyu- galmuk érdekében. Huba már rohant is . a legközeleb bi lámpáért, felakasztotta a kapu alá. Csaba kitárta a vár- kaput. Aztán, mikor Katinka belépett, a fiúk fekete arc- cal, villogó szemmel, vörös kalózkend ıvel ugrottak el ı, üvöltve, mint a farkasok, felemelték botjaikat . . . - Bozse moj ! - tört ki Katinkából szlovák ıseinek szel- leme. E genetikai emlékeztet ı után egyszer ően . . . elájult. Egyenesen Huba karjaiba. A fiú bambán bámulta a tan í- tón ıt - az sápadtan, csukott szemmel feküdt, és bizony, nem volt könny ő feladat megtartani nem is olyan kicsi sú- lyát. - Hozok vizet - ugrott Csaba, és elrohant. Szegény Hu- bának már verejték gyöngyözött a homlokán, mikor ik re visszatért egy félliteres bögrével. Katinka az arcá ba locs- csantótt vízt ıl hamarosan magához tért. - Mi történt . . . veletek? És velem? - dádogta? - Semmi . . . Csak mi most kalózok vagyunk - mondta Huba. . - Nem kell félnie t ılünk, Katinka néni - er ısítgette az ikre, és lekapta fejér ıl a vörös kend ıt. A kibomló sz ıke haj látványa csakugyan megnyugtató lehetett, mert a tan ítón ı azonnal összeszedte magát. - No, fiúk, most az egyszer igencsak megijesztettet ek. Ezért még számolunk, ördögfiak! Most hozzátok be a rok- kát. - Mik-hát? - esett le Huba álla. - Rokkát. Egy padláson találtam. Szép nagy. - És milyen nehéz! - szakadt ki Csabából, aki a sze r- kezet másik végét fogta. A rokka csakugyan nagy volt, embermagas, vastag fáb ól készült valaha. A taposópedál széles deszkája lekop ott, ezt a fiúk még a gyér fényben is látták. - Sok-sok nemzedék lába taposhatta . . - érzékenyül t el Katinka, a pedált simogatta, de gyorsan elkapta a kezét,

mert Huba megpörgette a nagy kereket, és a pedál ma jd- nem odacsípte az ujját. A rokkát az eresz alá állították, a lépcs ıfeljáró mellé. Az ikrek szerették volna megkérdezni, hogyan került szep- l ıs kedvencük egy idegen padlásra, de jobbnak látták, ha egyel ıre hagyják ıt magához térni. - Ez egy igazi rokka - hajtogatta Katinka még siet ıs va- csorája közben is. - Népies! Népm ővészeti! - tartotta mutatóujját nyílegyenesen a magasba; mire az ikrek ön- kéntelenül is felnéztek a sötét égboltra. - Ákos hol van? - jutott Katinka eszébe néhány perc múlva. A fiúk egymásra pillantottak, aztán mintha ö ssze- beszéltek volna, úgy fújták: - Ákos bácsi nagyon aggódott. - Ide-oda járkált nyugtalanul . . . . - . . . nem tudta elképzelni, mi történt Katinka né nivel. - Végre aztán nem bírta tovább, és feldúltan elroha nt - . . . most valahol az utcákon kóborol szegény . . . A tanítón ı teljesen elérzékenyült. - Tényleg úgy aggódott? - Még annál is jobban - bólogatott az ikerpár bölcs en, maj d gyorsan aludni mentek. Így nem voltak jelen, amikor Ákos végre hazajött. Csak arra a rémületes robajra riad- tak fel, ami végigzengett a várudvaron. Közvetlenül utána pedig . . - Hogy a rézfánfütyül ı vakmadarát! Száradjon le a keze annak a szerencsétlennek, aki éppen a lépcs ı elé állítot- tta ezt a micsodát, a fészkes fenébe is! - Ez a rokkám - rebegte Katinka. A sötét udvaron gy a- nús recsegés után zavartan szólalt meg a várúr: - Attól tartok, ez már csak volt,rokka, kedves Kati nka. Belegyalogoltam a kilencven kilómmal . . . De majd holnap megjavítjuk, ígérem . . Örülök, hogy maga közben el ıke- rült. Hiába kerestem a faluban . . . - Igen, mondták a fiúk - rebegte ismét Katinka, és talán nem is sajnálta már a rokkát. Aztán ajtók csapódtak , csend lett, az ikrek semmi többet nem hallottak, pedig me g kell hagyni, nagyon hegyezték fülüket. - Gondolod, lesz ebb ıl valami? - súgta Csaba. - Még nem biztos - súgta vissza Huba. - Te sem örül -

nél, ha valaki széttaposná a kedvenc rokkádat . . . Csaba megint elaludt, és természetesen rokkával álm o- dott. Igaz, ennek a szerkezetnek a vége a felh ıkbe nyúlt, alul elfoglalt egy egész futballpályát, és napenerg iával hajtották . . . Aztán a fiú mozdulatlanul szuszogot t reggelig. Reggel Katinka még egyszer elolvasta Amália néni rö vid levelét. "Nem rossz ötlet" - mormolta, és elment re ggelit csinálni. A kék égen rojtos szél ő fehér felh ık úszkáltak, az id ı melegnek ígérkezett. Katinka szepl ıi vidáman ragyog- tak. Reggelijüket négyesben fogyasztották el. Zoli alig szólt, általában a bögrébe nézett, mintha számára pillanat nyilag a kakaó s őr ősége lenne a legfontosabb ügy. Az ikrek szo- kásuk szerint vidámkodtak, de túláradó kedvüket biz ony eloltogatta Zoli komor ábrázata. A tanítón ı aznap rövid- nadrágot, egyszer ő fehér blúzt viselt, és csak akkor szomo- rodott el kissé, ha a rokka romjaira pillantott. A korhadt falécek, a kitört küll ıj ő kerék, a faragott lábak szerteszét hevertek a lépcs ıfeljáró mellett. Az ikrek lapos pillantáso- kat váltottak, aztán a reggeli végén . . . - . . . miel ıtt elmentek a strandra, elugorhatnátok a boltba. Néhány dolgot kéne hozni . . . helyesebben csak egyet. Finomlisztet, ugyanis hiába kerestem a konyh ában. Csaba a felh ıket szemlélte, Huba hirtelen érdekl ıdéssel merült el egy hangya útjának megfigyelésében. Mivel a kérés - parancs, - a címzett neve nélkül hangzott e l, mindketten lapítottak, gondolván, az utasítást végü l is a másik ikernek kell majd végrehajtania. Otthon ezers zer begyakorolt taktikájuk most viszont cs ıdöt mondott Katin- kánál. - Mind a ketten odamentek majd, hiszen úgyis minden - hová együtt jártok, kalózok! A tegnap esti ijesztge tésért meg majd számolunk még! - tette hozzá fenyeget ıen. De mikor Zoli elment az asztaltól, Katinka halkan és f elhevül- ten újabb, egészen másféle utasításokat adott az ik reknek. Ezt érdekl ıdéssel, s ıt helyesléssel hallgatták; és azonnal elrohantak. Öt perc sem telt bele, Katinka berontott Zolihoz. - Zoli, nézd csak, mit találtam az egyik polcon hát ul! Finomlisztet! Úgy látszik, nagybátyád ritkán haszná lja. Sza-

ladj no a fiúk után, nehogy vegyenek, nem kell! Zoli pillanatnyi habozás után elindult. Különösképp en nem sietett. Katinka viszont rohant, és alig tette ki a fiú a lábát, máris kulcsra zárta mögötte a várkaput. Az ikrek az áruház környékén ıdöngtek. Hol az egyik, hol a másik pillantott hátra. - Jöhetne már. - És ha nem hagyta magát rábeszélni? - Akkor Katinka szalad utánunk, és lefújja az akció t. - De ha nem jön, tényleg viszünk haza lisztet. - Te, milyen az a finomliszt? - Fene tudja. Biztosan az íze miatt nevezik így. - Már látom magunkat, amint végiglyukasztunk hu- szonöt liszteszacskót, mindegyikbe bedugjuk az ujju nkat és nyalogatjuk: ez finom? Nem finom? Így év ıdtek, míg megpillantották a vár fel ıl ide vezet ı utcán Zolit. A fiú fekete hosszúnadrágja kicsit túl ünnepé- lyesnek tetszett ebben az élénk, tarka színekben po mpázó nyári reggelben, az éppen ébredez ı, ide-oda siet ı nyaralók rikító trikói, szoknyái között. - Most irány az áruház. De erre már nem került sor. Zoli éppen a bejáratnál érte ıket utol; a frissen behelyezett új kirakatüveg-tábl ák vi- dáman csillogtak. - Hé, ti elfuserált mór kalózok - állt meg mellettü k, és az ikreknek egy pillanatra úgy t őnt, mintha elmosolyodott volna. De lehet, csupán optikai csalódás áldozatai lettek, mert Zoli ismét komoran nézett el a fejük felett. - Katinka nénétek azt üzeni, nem kell a finomliszt. . - Szóval a lisztkóstolási verseny lefújva. - Miféle verseny? - érdekl ıdött Zoli. Ballagtak vissza a vár felé, közben az ikrek élénken magyarázták el ızı kép- zelgéseiket. Aztán Csaba - nem nézett közben Zolira - csak úgy mellékesen megjegyezte: - Minek megyünk a vár felé? A strand az ellenkez ı irányban van. - Én visszamegyek a várba - rázta fejét határozotta n Zoli. - Találtam egy jó könyvet. - Azért vagy olyan sápadt arcú, mert folyton könyve - ket olvasol - csapott le Huba. - Ilyenkor a nyári s zabad

leveg ın kell lenni, te mikor akarsz napozni meg fürödni, majd karácsonykor? - Hagyjatok. Nem szeretek sok ember közé menmi. - É s Zoli tovább csörtetett a f őben. Már a vár mellett jártak. - Mit ıl félsz, megesznek talán? Felnégyelnek? Veled f őtenek be a kazánba? - támadt Csaba is. Persze, hiáb a. Zoli a kapuhoz sietett, kopogott. A háta mögött egy másra mosolyogtak a fiúk, aztán hirtelen elkomolyodtak, m ert Zoli megfordult. - Úgy látszik, szepl ıs nénétek elment valahová. -Az bizony, meglehet. Lehet, hogy csak órák múlva j ön vissza. - Különben nem a nénénk, anya barátn ıje. Zoli újra kopogott és hallgatózott. - Kár itt ácsorogni - morogta Csaba - menjünk. - Hová? - Zoli tanácstalanul és majdhogynem ellensé - gesen pillogott az ikrek felé. - Szép kis helyzet. Ki vagyok zárva! - No és? - legyintett Csaba egy öreg idegenlégiós é let- tapasztalatával. - El ıfordul. Rá se ránts. Hogy minket már hányszor kizártak! - Egyszer valami szörny ő félreértés folytán éppen ja- nuárban - ecsetelte Huba egyik kalandjukat élénken. - Képzeld el, mindenütt hó, jég, fagy, rettent ıen hideg szél. szaggatja szegény tüd ınket, és nincs hová mennünk . . - Ott állunk a jégsivatag közepén dideregve . . . - Jégsivatagban? - Zoli felemelt szemöldökkel nézet t a fiúkra. - Nem tudtam, hogy Grönlandon laktok. Csaba vállat vont. Huba megfogta Zoli karját. - Csak nem fogsz itt szobrozni, míg visszajön szepl ık- ben gazdag Katinkánk? Kár az id ıért. A te id ıdért is. Gyertek, meglátogatjuk Gergely bácsit. Azt mondta, ma délel ıtt kievez a nádas mellé. Az ikrek hátra sem nézve elindultak. Zoli egy ideig állt, tanácstalanul pillantgatott a tölgyfa kapura, a táv olodó fiúkra. Végre elszánta magát, és Csaba, Huba után e redt, de csak nyugodtan, szép lassan. Nem sietett. Katinka a vártorony egyik ablakából figyelte a jele netet. Mikor a három fiú elt őnt a sarkon, megkönnyebbülten fel- lélegzett. "Sikerült a csel!" - gondolta, és magába n igen

hálás volt Amáliának a jó ötletért. A falu szélén, a f őben néhány liba legelészett - a fiúk kö- zeledtére ellenségesen, szúrós szemmel tekintettek a beto- lakodókra, nyugtalanul forgolódtak. Odébb néhány la kó- kocsi állt, és egy narancsszín ő sátor körül apró gyerekek kerget ıztek. - Vadkempingez ık - mondta Csaba. - Szólunk Málikának, idejön, és úgy elkergeti ıket, hogy lábuk sem éri a földet. - Hagyd ıket. Lehet, hogy éppen abból a koncentrá- ciós kempingb ıl szöktek meg, és most élvezik a szabadsá- got. - Mir ıl beszéltek? - érdekl ıdött Zoli. - Néha azt hi- szem, kínaiul megy köztetek a szöveg. Semmit sem ér tek. Csaba erre elmesélte tegnapi élményeiket a kempingb en. Huba közben elnézett a nádas felé, és félbeszakítot ta ikre nagy siker ő el ıadását: - Hé, nézzétek csak! Mintha füst szállna fel. - Hol? - Ott, balra. A tó fel ıli oldalon. A másik kett ı is arra figyelt, de a vélemények megosz- lottak. Csaba semmit sem látott. - A szemed káprázott, szerelmetes ikerfivérem. - Káprázott ám a . . . nem vagyok vak. - Törpe g ız-tengeralattjáró kalózkodik a nádasban - csúfolódott Csaba. - Biztosan a bíbicfészkeket fosz togatja. - Messze van Gergely bácsi stégje? - érdekl ıdött Zoli, hogy véget vessen a vitának. - Mindjárt odaérünk. A nádas partján siettek tovább. A kis öblökben pisz kos víz hullámzott szelíden, barnult náddarabok ringtak . Itt-ott nyaralók t őntek fel színes fürd ıruhákban. A strand fel ıl idehallatszott a fürd ızık vidám sikongatása. - Itt az ösvény . . gyertek. - Huba vezette a kis m ene- tet. Bevonultak a nádasba. Keskeny földsáv kanyargo tt lá- buk alatt, már csak a szél zúgását hallották, sz ıkés nád- bugák bólogattak az égbolt alatt, olykor apró hullá mok gördültek el a s őr ő vízierd ıben. Palló dobbant - és a ná- dasba vágott nyiladékban apró kiköt ıt pillantottak meg. A "kiköt ı" néhány szál, vastag tölöpre fektetett deszkából

és a hozzákötött csónakból állt. Gergely bácsi éppe n ki- szállt a járm őbıl. Nedvesen csillant egy evez ı piros tolla. - Jó reggelt, Gergely bácsi! - Szervusztok, fiúk. Jé, Zoli, te is itt vagy? - Zoli velünk jött, mert ı is szeret csónakázni. - Azt mondta, reggeli evezgetés nélkül el sem tudja képzelni a napot - fantáziáltak folyamatosan az ikr ek. - Hamukáznak - vont vállat Zoli, az öreg szemébe nézve. - Az úgy volt, hogy kizártak a várból és . . . - Mindegy, hogyan volt, miképpen volt. Az a f ı, hogy; most itt vagy - emelkedett fel az öreg. - És ha jól értettem az iménti kedves kis célzásokat, némi csónakázásra fáj a fo- gatok. Csak az a baj, hogy nekem már mennem kell. C saba, itt a lakat kulcsa. Ha visszajöttetek, okvetlenül f őzd a láncra és lakatold le. Mostanában mindenféle gyanús ala- kok kóvályognak errefelé. Mulassatok jól, és bele n e ful- ladjon valamelyik, mert annak velem gy őlik meg a baja mosolygott a bácsi, majd vállára vetve horgászbotjá t, el- ballagott. A fiúk diadalüvöltéssel ugrottak be a ka rcsú csó- nakba. - Gergely bácsinak van ám egy bödönhajója is - me- sélte Zoli fontoskodva - de azt most kölcsönkérték t ıle. A múlt héten mondott valami ilyesmit, hogy kiállíto tták! valahol közönség el ıtt. Muzeális darab. Az ikrek jót nevettek, majd Csaba hátba vágta a fiú t. - Nekünk mondod, kisöreg? Tavaly eveztünk is benne. - Csodaszép régi hajó, az biztos. De most vigyázz, mi egy modern csónakkal indulunk az óceánra. Ugorj be! Zoli beugrott, és az orrban foglalt helyet. Huba ka pott az evez ıkhöz, Csaba vezényelt: - Köteleket eloldani! Gépház, félg ızzel lassan el ıre! Lökd el a parttól! Figyel ı, ott elöl . . . mi újság? - Kicsit balra és el ıre - jelentette Zoli. - Neked balra vagy nekem balra? - kérdezte Huba, ak i a menetiránynak háttal ült. . "Hajójuk" kiúszott a keskeny csatornába. Az evez ık a nádszálakat súrolták. Még néhány er ıteljes húzás, és a csó- nak egy "tisztásra" ért; a víz kiöblösödött, távola bb más horgászstégeket láttak. A víz is tisztább volt már, zöldesen ragyogott. Áthaladtak egy másik folyosón, és kiérte k a

nyílt vízre. Mikor már mindnyájan elég sokat eveztek, és az éhsé g is kikezdte közérzetüket, Huba még utoljára fürdést java- solt. Fivérének nem kellett kétszer mondania. Azonn al le- dobta ruháit; és kis piros fürd ınadrágjában fejest ugrott. Csaba persze követte példáját. - És te? - kiáltották vissza prüszkölve. Zoli válla t vont. - Semmi kedvem. Huba kutató pillantást vetett az árva fiú öltözékér e. Hosszúnadrág, de nincs rajta zseb. Az inge zsebe is üres. Összenéztek Csabával, csak a szemük villant. Mint m indig, most is megértették egymást azonnal. A csónak körül úsz- kálva egyszer csak összetalálkoztak ugyanazon az ol dalon, megragadták a palánkot és . . . Zsupsz! A paiánkon át némi víz csapott a csónakba, Zoli viszont a terveknek megfelel ıen fejjel zuhant ki. Kétszer felmerült. Az ikreknek arcukra fagyott a vigyor, má r-már azt hitték, a várúr fia nem tud úszni - de aztán me gnyu- godva látták, hogy Zoli er ıteljes karcsapásokkal húz a nádfolyosó felé. - Hé, várj ! Gyorsan a csónakba kapaszkotitak, nehezen tudtak be - mászni, és mikor már bent voltak, akkor is el ıbb ki kellett merniük a becsapódott vizet. Míg ezt is elintézték, és - evezve eredtek a fiú után, az már benn úszott a k eske- nyebb nyiladékban. Csak a fejét látták. Csaba jól m eg- húzta az evez ıket; Huba az orrban ült, és Zolinak kiabált: - Csak nem sért ıdtél meg! Azért elismered, hogy meleg a víz, nem? Vétek ilyenkor nem fürödni! De Zoli meg sem fordult. Elérte a stéget, kimászott . Ru- hájából csak úgy ömlött a víz. Azonmód nedvesen fut ásnak eredt, hazafelé. A fiúk kikötöttek, és leláncolták a csónakot. Ezzel is id ıt vesztettek. Mire kiértek a nádas partjára, Zoli elt őnt. - Menjünk a nedves nyomain; ó Sólyomszem - tréfál- kozott fölöslegesen Huba. Sejtették, hová szaladhat ott Zoli. - Ha Katinka most sem engedi be, tüd ıgyulladást kap. - Kap ám egy frászt. Nézd, t őz a nap, nyár van - ha még nem vetted volna észre, bölcsek bölcse. Vesse l e a gön- ceit, és tegye ki magát száradni a napra, ezt üzene m az ér-

zékeny fajtájának. - Biztosan a várba rohant. Gyerünk. Rohantak hazafelé. A várkapu el ıtt jókora tócsa csillo- gott a kövezeten. - Ugye, megmondtam. Itt volt. - Zörgesd már meg azt a micsodát. Az éktelen kopogtatásra Katinka nyitott ajtót. Az a rca kicsit furcsa volt. Mintha a szokásos vidám szepl ık vala- milyen más, komor szepl ıknek adták volna át a helyüket. - Hol van? - Hazajött? Katinka fáradtan legyintett. - Mit csináltatok vele, átokfiak? - Megfürdettük. Katinka becsukta a kaput. Gondterhelt volt az arca: Zoli . . . sírt. Az ikrek némán, döbbenten álltak, a lábuk azonnal l e- gyökerezett. Csaba is,csak kis id ı múlva jutott szóhoz: - Sírt? - Egy ekkora melák srác? Hát fiú ez vagy copfos kis - lány? - tört ki Hubából is. Katinka a torony felé pillantott. - Ti nem tudjátok, miken ment keresztül ez a szegén y fiú . . . Minden megrázkódtatás árt neki, Érzékeny. Most még nehezen viseli el a ti vad vicceiteket. - Szóval ... elrontottunk mindent? - kérdezte Csaba halkan. Katinka nem válaszolt. Úgy álltak ott a várudvaron, mint három szegett szárnyú szomorú madár. A MŐGYŐJTİ EXPEDÍCIÓ Amália összeesküvést szervez - "A Föld lapos és nem is forog!" - Gémce, cibék, káforka, békakaná l "Egy vár vár ránk" Két napig olyan volt a vár, mintha gyászba borult v olna. Amália néni nem jött, Ákos az aratás miatt csak kés ı este tért haza, és kora hajnalban távozott. Katinka és a gyere- kek a strandon jártak - teljében volt a nyár, h ıség ömlött az égb ıl, a partokon ember ember mellett nyüzsgött.

Csaba és Huba kicsit nyomott hangulatban éltek. Zol it szinte nem is látták; csak az étkezéseknél találkoz tak, ak- kor is rövid id ıre. Az árva fiú komoran falatozott, utána rögtön visszavonult a toronyszobába. Az ikrek akkoriban igyekeztek csendben, rendesen vi - selkedni; Zolihoz még csak nem is szóltak. Persze, ezt is alig bírták ki. Katinka igyekezett kedves lenni a f iúhoz . nagyon sajnálta a szerencsétlen Zolit - de ez sem j árt kü- lönösebb eredménnyel. A várúr fia megközelíthetetle nnek tetszett. A harmadik estén Ákos egy rokkát hozott. Igaz, nem ak- korát, mint Katinkáé volt; de ez is elég szép darab benyo- mását keltette. A nagy kalapos agronómus széles mosollyal nyugtázta a tanítón ı örömét. - Sose köszönje, Katinka kedves. Ezzel talán kárpót o- lom azért a másikért, amit oly kegyetlenül széttapo stam . . . - Hol találta? - érdekl ıdött gyanús buzgalommal Ka- tinka. A várúr viszont semmi vészeset nem látott eb ben a tudakozódásban, és közölte, hogy egy Barna nev ő család- nál a Kossuth utcában. Katinka elégedetten mosolygo tt. Csaba rosszat sejtve pillantott fivérére. Vacsora után Zoli felment a toronyba. Ákos kutatón nézett utána. - Baj- van ezzel a gyerekkel. Mostanában talán még szomorúbb, mint azel ıtt. Pedig azt hittem, a társaságotok kissé felvidítja majd. Az ikrek mélyen hallgattak eddigi egyetlen "felvidí tási kísérletükr ıl", ami oly szerencsétlenül - és nedvesen végz ıdött. Katinka sem szólt. A csend persze nem tartott sokáig. Csaba törte meg: - Ákos bácsi, igazán segíthetnél. Mi már kifogytunk az ötletekb ıl. - És sehogy sem sikerül felvidítanunk Zolit - pana- szolta Huba is. - Megközelíthetetlen, mint egy dará zsfé- szek. A várúr töprengve hallgatott, majd lassan rákezdte: - Hát én már hónapok óta kísérletezem, mégsem sike- rült. Igaz, id ım sincs. Most van a legtöbb munka a földe- ken. Hiába, nem tudok annyi id ıt szakítani.

- Nekünk van id ınk - jegyezte meg Katinka. - Még kedvünk is - sietett csatlakozni Huba. - Ki kell húzni a fiút a kútból - mondta Csaba. - Kútból? Igen, ez a helyes kifejezés - felelte Áko s. Köszönet a jó szándékért, de szegény Zoli nehezen f og en- gedni. - Szerintem ha egyszer sikerül kirántanunk a rossz han- gulatából, és nem hagyjuk, hogy visszazuhanjon - fe jte- gette Katinka izgatottan - máris nyert ügyünk lesz, nem gondolja, Ákos? - Csak most értette meg talán úgy i gazán, milyen érdekes feladat vár rájuk. Ákos nem volt ennyire bizakodó. - Ki tudja, hogyan viselkednénk mi az ı helyében? Meg- kell érteni ıt is. - Szólunk Málikának, gondoljon ki valamit. - Igazatok van . . . Amália nénéteknek biztosan les z va- lamilyen kolosszális ötlete. Nem is csalódtak a néniben. Amália mintha csak arra várt volna, hogy a "várbeliek" végre beismerjék vereségü ket, és hozzá fordulnak segítségért. Amint ez bekövetkezett , azon- nal energikusan kézbe vette az ügyeket: Elintézte, hogy a kemping mikrobuszát kölcsönadják egy napra. Ugyanak - kor szabadságot vett ki, "egy nap nekem is jár!" ki áltás- sal; beosztottjai mukkanni sem mertek: A nagy bajus zú Pali portásnak kicsit rángatózott a b ır a szeme alatt, és ar- ról ábrándozott, milyen szép csendes nap is lesz az , amikor a sárga ruhás kempingparancsnokot nélkülözhetik. Íg y az- tán Amália azzal az utasítással jött el a várba, ho gy más- nap reggel hatkor mindenki álljon glédában a várudv aron, merthogy kirándulni mennek. Hogy hová, azt nem volt hajlandó elárulni. Utána félrevonta Katinkát. - Ide figyelj, lányom. Olyan helyre visszük Ákost, ahol ırjöngeni fog örömében. Rád bízom, vigyázz rá, nehog y valami baja essék. Katinka mit sem értett az egészb ıl, de a néni egy össze- esküv ı suttogásával mondta mindezt, ezért a tanítón ı csak szaporán bólogatott. Szepl ıi nyugtalanul izegtek-mozogtak a szája körül. Ezt követ ıen Amália meglep ı fordulattal Ákost von- szolta fel a csipkés várfalra, ahol avatatlan fülek nem hall-

hatták, mir ıl tárgyalnak: - Ákoskám, hallottad, mit tervezek? - Igen, de én . . . nekem ott kell lennem az aratás nál. - Kell ám a fityfenét. Voltam a téeszelnöknél. Halá lra hajszolod magad, azt mondta. Az orvosodnak is ez a véle- ménye, ezért kaptál néhány nap szabadságot. - Orvosomnak? Nincs is orvosom - védekezett er ıtle- nül a várúr. . - De a téeszelnök elhitte, hogy ezt üzeni az orvoso d, és az a legfontosabb. İ is látja, milyen fáradt vagy mostaná- ban.. Széles kalapja alól Ákos gyanakodva hunyorgott a né - nire. - Málikám, az a gyanúm, hogy ez a mostani ügy az el - nök viszontszolgálata azért, hogy a télen megírtad neki azokat a leveleket spanyolul, és az elnök tanulmány útra ment a széles aragóniai rónákra . . . - Ne kíváncsiskodj. A lényeg az, hogy csak a jöv ı hét- f ın mégy dolgozni. Kérni akartalak valamire. - Parancsolj. - Vigyáznod kell majd Katinkára. Látod, milyen szel e- burdi, nem? Hallottál a botrányáról? - Az áruházban? - Dehogy az áruházban. Barnáéknál a Kossuth utcá- ban. - Akikt ıl a rokkát vettem? - Pontosan. Mit gondolsz, szepl ıs barátn ınk ok nélkül kérdezte t ıled, honnan szerezted a népm ővészet e remekét? - De mi történt? - ijedezett a várúr. - Tulajdonképpen semmi. Csak Katinka belibbent az udvarukra, és az egész családot lázba hozta. El ıször meg- kérdezte, hogy felmehet-e a padlásra, körülnézni. R ád hi- vatkozott, hát megengedték neki. Aztán . . - Aztán? - felelte Ákos rosszat sejtve, a lélegzete is elakadt. - Hát . . . mikor már ringott a csillár, és néhány kép is leesett a tisztaszoba faláról - annyira nyüzsgött o dafent Katinka - az öreg Barna utánamászott a létrán. Ámbá r, eleinte semmit sem látott a szerencsétlen

- Megvakult? - Dehogy. Akkora porfelh ı volt, mint a Szaharában egy jóféle homokvihar idején. A ciklon közepén dühö ngött Katinka. Az egész padlást felbolygatta. Talált is n éhány régi fényképet, egy festett tányért, két törött láb ú széket, három tulipános fakanalat. - Itt vannak a kamrában - suttogta Ákos legyintde. - De a történetnek még nincs vége. Mikor Katinka az egész gy őjteményt levitte az udvarra, és Juli néni meg- látta a régen elveszettnek hitt családi fényképeket - az egyik a háborúban elesett Jani fiát ábrázolta - elá jult szegény. Hoztak egy vödör vizet a kútról és . . . - és leöntötték szegény Juli nénit? - Várd ki a végét. Hogy te milyen türelmetlen vagy mostanában! A vízzel lemosták a fakanalakat meg a s zéke- ket. Megjött a fiatalabbik Barna is, a feleségével. A törött lábú székek láttán Barnáék menye nevet ıgörcsöt kapott, be kellett vinni a szobába, lefektették a Juli néni mellé. Ezután jött a harmadik menet. - Harmadik menet is volt? - jajdult fel Ákos; már nem csodálkozott azon sem, hogy az eltelt esztend ı folya- mán Amália milyen remekül elsajátította a sportnyel v for- dulatait is. Az agronómus mellében valamilyen szúró fáj- dalmat érzett. "Lehet, hogy tényleg beteg vagyok?" - gondolta aggódva. - Volt ám, bizony. Az alkudozás . . . Ebben a fiata l Barna készült ki idegileg, de teljesen. Nincs az az arab ke- resked ı, aki úgy tudna alkudozni, mint a te Katinkád . . . - Az én Katinkám? - lep ıdött meg Ákos, és nagyot nyelt. - No, szóval a Katinka . . . kikészítette a fiatal Barnát is, végül kétszáz forintban egyeztek meg; a fénykép eket nagy kegyesen otthagyta a családnak. Ákos hallgatott. Amália néni halkan tette hozzá: - Szóval holnap, a kiránduláson vigyázz Katinkára, ne- hogy megint valamilyen botrányt rendezzen. Amália néni aznap esti lázas tevékenységét még nem fe- jezte be. A toronyszobába ment, kivette a meglep ıdött Zoli kezéb ıl a könyvet, és a petróleumlámpa billeg ı fényé- ben a fiú szemébe nézett komolyan.

- Ide figyelj, fiú. Szeretnék t ıled kérni valamit. - Kérni, t ılem? - lep ıdött meg Zoli. - Holnap kirándulni megyünk. Mindnyájan ott le- szünk, és ismered már az ikreket, nem? Olyan szeleb ur- diak, komolytalanok, nem tudnak vigyázni magukra . . . Zoli bólogatott. Bizony, err ıl ı is tudna mesélni egyet és mást. F ıleg, ha arra a bizonyos kényszer ő fürd ızésre gondol. - Te ugyan valamivel fiatalabb vagy náluk, mégis megkérlek, holnap vigyázz rájuk egy kicsit. Számíto k rád. - Végigsimított gyengéden a fiú fején, és elviharzo tt: Odakünn ráparancsolt az ikrekre, kísérjék haza. Már messze jártak a vártól, mikor a sötét utcán végre m egszó- lalt a néni. A fiúk érezték, hogy komoly mondanival ója van, ezért vártak türelmesen, némán. - Uracskáim, a holnapi kiránduláson számítok- ráto: - Mit kell tennünk? - érdekl ıdött Csaba egy jamaikai kalóz vészterhes, mindenre kész nyugalmával. - No, figyeljetek jól. Közelebb azokkal a buksi fej ek- kel... Reggel hat el ıtt öt perccel Amália néni a kapu elé vezette a mikrobuszt, és dudált. Mellette ült Gergelybácsi. Erre az alkalomra fehér inget és régimódi, baboscsokorny ak- kend ıt is öltött. Cip ıje tükörfényesen csillogott. Ákos, Katinka, az ikrek és Zoli szépen kisorjáztak a kapun. Amália elégedetten csapott a volánra. - Ez igen! Szeretem a pontosságot! - Mi is - csicseregte Katinka. Az ikrek és Zoli leg há- tul foglaltak helyet, ahol három ülés volt egymás m ellett. A többi ülésen - kett ıkivételével - csomagok, batyuk hevertek. Ákos és Katinka egymás mellé került. - Kész? - kiáltotta hátra a néni, egy viharos tenge rre elszántan induló hajóskapitány hanghordozásával. - Kész! - felelte ugyanolyan hangon Ákos, és becsap - ta az oldalajtót. A néni azonnal indult. Jól megnyo mta a gázpedált. A mikrobusz felgyorsult, kirobogtak a fa luból, elérték a Balaton-parti m őutat. - Hamarosan barna fakerítésé folynak össze szemünk- ben az útszéli villanyoszlopok - fantáziált Huba. - Olyan gyorsan nem képes menni ez a kocsi - je-

gyezte meg hirtelen Zoli. Az ikrek összenéztek. Jé, a mor- cos fiú magától megszólalt, és úgy viselkedik, mint ha részt akarna venni a beszélgetésükben! Csaba azonna l vitát provokált; Huba természetesen ebben is részt vett. - Egy bizonyos sebességnél a kocsi a leveg ıbe emelke- dik. - És átrepülünk a tó felett, nem? - - Nem. Légréteg képz ıdik az autó és a m őút között . - Összetévesztetted a légpárnás járm ővekkel. - Ostobaság az egész - foglalta össze vitájukat Zol i tömören, és a rohanó tájat nézte. Alig hagyták el a szom- széd falut; az ikreknek megint támadt egy eget ver ıen fontos vitájuk. - Nézd a sirályokat! - Aha, látom. Hallottad, hogy nyolcvankét különböz ı alfajuk létezik? - Neked lexikon van a fejedben, kedves bátyám. - Hát igen, igyekszik az ember, kedves öcsém. - A sirályok f ıleg halat esznek: - De ritkán horgásznak. - Ezüstsirályt nem láttál még, fogadjunk. - Fogadjunk, hogy te sem. Az csak északon él. - Öt ujjuk van a lábukon. - Nem igaz - szólt közbe Zoli. - Csak három. És köz - tük úszóhártyák. - Nahát! Honnan tudod? - kíváncsiskodtak az ikrek. - Olvastam - felelte a fiú halkan és komolyan. Amália néni ugyan a vezetésre összpontosította figy el- mét, de azért hátrafelé is fülelt. Most elégedetten mosoly- gott. - Min nevetsz? - kérdezte Gergely bácsi. A néni rá- pillantott és meglep ıdött. Férjura igencsak sápadtan ült mellette. - Mi van, Gergelykém? - Semmi, semmi. Csak kicsit túl gyorsan vezetsz, sz í- vem. - Ugyan, ugyan! Ez semmi ahhoz képest, ahogyan haj- tottam annak idején az argentin pampákon . . . - Az emlékei hatására önkéntelenül megint gázt adott, cs ak úgy zúgott a szél az autó mellett; majd lassan lefékeze tt.

Szegény Gergely bácsi hatvan-valahány évére és a vé rnyomá- sára gondolt, behunyta a szemét. - A pampákon . . . szerfelett ritkán jöttek szembe ilyen nagy kamionok - mutatott az öreg reszket ı ujjal el ıre. A kamionok viharként zúgtak el mellettük. A néni la ssí- tott. - Nem árulod el, hová megyünk? - hajolt el ıre Ákos. Szokásos b ırruháját viselte a magas, puha szárú csizmájá- val. Minden eshet ıségre t ıre is övén fityegett. - Majd meglátjátok - nevetett Amália. Ezúttal ı is nadrágot viselt - igaz, -vakítóan fehéret. Igen ele gánsan ült a volánnál. Így robogtak a nagy zöld tó partján , isme- retlen cél felé. A táj változott. Egy óra múlva már kúp alakú hegyek kö- zött kanyargott útjuk. A nap most szembesütött. A t ó tá- volabb csillogott; óriási, lapos tükörlap a zöld sz ıl ık, nádasok, kopár dombok között. Amália biztos kézzel térítette le a kocsit a f ıútról; egy faluba szaladtak be. Kutyák ugattak, fekete fej kend ıs nénik nézték a kerítések felett a porfelh ıben tovarobogó autót. Aztán elhagyták a széls ı házakat is, még egy kanyar - Egy vár! - üvöltötte Ákos. De olyan hangosan, hog y - a mit sem sejt ı Gergely bácsi ijedtében csaknem lecsúszott az ülésr ıl. Katinka riadtan kapott fejéhez, és kijáratot ke- resett. Ákos viszont lekapta kalapját, és önfeledte m kiál- totta: - Most már tudom, hol vagyunk! Ezt a romot ismerem! Ez Pusztak ı vára! Ide hoztál hát bennünket, Málika? Amália flegmán vetette hátra a válla felett: - Persze hogy ide, te várak bolondja! A kocsi a falu szélén épült vendégl ı udvarára kanyaro- dott. Az ikrek -kiszóródtak, és azonnal körbeszalad tak "fel- deríteni a terepet. Gergely bácsi komótosan kászáló dott el ı. Amália akkor már kicsapta a vendégl ı zsalugáteres ablakát. - Hé, van itt valaki? Fogadós! Vendégek jöttek! Ákos közben állandóan a közeli domb tetejét bámulta . - Igen, ez a pusztak ıi várrom. Húsz évvel ezel ıtt vol- tam itt, mikor a magam várát kezdtem építeni. Tudja , Ka- tinka - fordult végre a t ıle nem tágító tanítón ıhöz -

nincs olyan vár és várrom Magyarországon, ahol ne j ár- tam volna annak idején. Igyekeztem ellesni a régiek tech- nikáját, az építészeti fogásokat, az egykori mester ek trükk- jeit. - Az ikrek és Zoli a nénit figyelték. Zörgetésére e lo örült valahonnan egy apró termet ő, viszont rendkívül kövér, kopaszodó férfiú. Alighanem ı lehetett a vendégl ıs, mert karjait széttárva sajnálkozott: - Még ki sem nyitottam, kérem, és meg sem hozták a krumplit, a halat . . . - Adjon, amije van. - De mondom, hogy még nem . .. A néni váratlanul megmarkolta a férfi mellén az ing et, magához rántotta tulajdonosával együtt. Ide figyeljen; ember - Suttogta vésztjósló nyuga- lommal. - Látja azt a nagy kalapos férfit? No, látj a? Tud- ja, kicsoda ı? Ha van otthon tévéje, akkor nem kell továb magyaráznom, igaz. Számtalanszor látta már esténkén t híradóban ezt az urat. Nagy ember ám! Értjük egymás t? - Igen . . . értjük egymást! - lihegte a dundi férf iú, pedig semmit sem értett. Amália végre elengedte. - Szóval, egyel ıre egy kis reggelit kérünk. Bármit, de ízletes legyen. Az ebédr ıl majd kés ıbb tárgyalunk. A vendégl ıs lassan távozott, közben állandóan Ákost nézte töprengve. Így aztán nem csoda, hogy homlokáv al nekikoccant az ajtófélfának. - Valami baj van? - ért oda Gergely bácsi is. - A, semmi, csak a reggelir ıl tárgyaltunk - felelte nyájasan a néni - merthogy illene valamit harapni, mi- el ıtt felmegyünk a várba. - Hát felmegyünk? - örvendezett Csaba. - Ezt biztosan még az ıskorban építették - állította komoly arccal Huba. Csaba azonnal elértette, és nem is pil- lantva Zolira, folytatta: - A mammutok elleni védelemül szolgált. - Ide menekültek szerencsétlen ıseink, ha rájuk tá- madtak a vadak. - Miket beszéltek itt összevissza? - szörnyülködött Zoli. Az arca most egészen normális gyerekarc lett. - Ennyi sületlenséget még nem hallottam egyszerre. İsem-

berek, mammutok, vár! - Meg vagyok sértve - közölte Huba. - Én is - sietett csatlakozni a fivére. - Hát ti semmit sem tanultatok? - értetlenkedett Zoli. - Miért jártok ti iskolába? - Látod, ezen már én is töprengtem - szaladt ki egy mély sóhaj Hubából. A fiú ikertestvéréhez fordult: - Tényleg, Csabám, minek is járunk mi iskolába? Katinka elnézett a falu felé - a lombok fölött kiál ltak a házak kéményei, oromtet ıi. A tanítón ı sok régi épületet látott, és szíve elszorult az örömt ıl: mennyi érdekes dolog lapulhat itt a padlásokon! Reggeli után nekivágtak a hegynek. Félúton járhattak - csodálatos kilátás bontakozott ki te- kintetük el ıtt - mikor Csaba felkiáltott, és eld ılt oldalt a napégette kopár f őre: A fiú a bokáját fogta, és kétségbe- esetten jajgatott: Ákos és Katinka messze elöl járt ak már, talán nem is hallották a fiú jajkiáltásait. Gergely megtor- pant, és csodálkozott, hogy neje nyugodtan ballag t ovább. - Nem hallod? Baja esett az egyik ikernek. - Gergel y bácsi szégyellte bevallani, de még most sem tudja t eljes bizonyossággal megkülönböztetni egymástól Hubát és Csabát. - Semmi komoly. Gyere. - No de ránk bízták ıket a szüleik, és az egyiknek most valami baja esett . . . - Ne okvetetlenkedj, szívem. Igyekezzünk Ákosék után! Csaba mellett kétoldalt leguggolt Huba és Zoli. Az arcuk olyan aggódó volt, akár az orvosoké a beteg ágya me llett. - Fel tudsz állni? - Kifordult legalább a bokád? Nem olyan. - Azért éppen eléggé fáj - sziszegett Csaba, és meg - próbált lábra állni. Huba komoran figyelte, de nem segí- tett. Csaba Zoli felé nyújtotta a kezét. És Zoli segített neki felállni. Csaba magához ölelt e az árva fiút. - Gyertek közelebb, hadd támaszkodjam rátok. - Mankó még úgysem voltam soha - jegyezte meg Zoli, amint így hárman összekapaszkodva járni kezdt ek.

- Nohát! Neked humorod is van! - álmélkodott Huba. Csaba egy darabig sántított még köztük, aztán lassa n ab- bahagyta. Óvatosan ráállt a fájós lábára. - Jé . . . már nem fáj. Nem annyira - sietett hozzá ten- ni, és gyorsan elkapta a fiúk vállát. - Azért segít setek még, nehogy újra megfájduljon. Amália egy kanyarban visszanézett. A három összeka- paszkodott fiú láttán széles mosolyra fakadt. - Ez a vár . . . A vár! - kiabálta Ákos. A csúcson nem volt senki rajtuk kívül. Szürke gránitkockák hevert ek né- melyik romfal alján. Itt-ott a résekbe port hordott a szél, gyomok virágoztak makacsul. Néhány madár rebbent fe l az ormokról. A kapu helyén üresen tátongott a fal. Ákos úgy érezte, idegenvezet ıként kell viselkednie. Minden vár és várrom a szívügye volt. Türelmetlenül várta, hog y az ikrek és Zoli is közelebb érjenek. - Nézzétek csak a kapunyílást - mondta - a jobb vá- rakban a kapu négyujjnyi vastag tölgyfa deszkákból ké- szült, és mindig kissé beljebb volt, mint a küls ı falréteg. Oldalról soha nem lehetett megközelíteni, csak szem bıl. Látjátok ott felül kétoldaltazokat a szélesnyílások at? Ostrom idején, ha az ellenfél már idáig jutott, for ró szur- kot és vizet öntöttek rájuk. A víz arra is jó volt, hogy elol- totta a petárdák kanócát. Ki tudja, mi volt a petár da? Amália és Gergelyhallgattak. Katinka nemszeretett volna szégyenben maradni,de csak tátogott - a kérdé s váratlanul érte. Elpirult. - Úgy rémlik, a t őzijátékoknálhasználják - szaladt ki Csaba száján, de ikre oldalba vágta. Ugyan, t őzijátékoknál? Szerintem a hidak építésénél. Így hívnak egy ácskapocsfajtát . . Zoli kipirult arccal kiáltotta Ákosnak: - A petárda régi robbanószerkezet. Falakat, várkapu - kat robbantottak fel vele. - Úgy van! - rikoltotta a várúr elégedetten, és nag y lendülettel folytatta: - Az oldalfalon is látni lyu kakat. Középmagasságban, közvetlenül a kapuszárnyak mögött . És ez mire szolgált? - Abba dugták a keresztgerendát! - vágta rá Gergely bácsi. Ákos lendülete kicsit megtört, prófétai tart ással ég-

nek emelt karjai leestek. - Honnan tudod, Gergely bátyám? - hüledezett. - Azt hiszed, csak te olvastál történelmi könyveket ? - vonta meg vállát az öreg, és mosolygott. Ákos azonn al ki- heverte a csapást, és lelkesen magyarázott tovább: - Igen, a vaskos keresztgerenda is akadályozta, hog y az ellen betörje a kaput. És mi szolgált még erre a célra? Na mi? - mutatott fel ismét. - Ott a helye, ni! A r ács! A rács, az volt ám a csodálatos találmány! - És hos szan ecsetelte a villámgyorsan lezuhanó véd ırács el ınyeit. Az ikrek ezt már nem hallgatták olyan h őségesen, el ıre- mentek. - Gyerünk befelé. - Ákos elemében volt, napbarnítot t arcán óriási elégedettség ömlött szét, szeme csillo gott. - Az els ı, amit látunk: a kisudvar. Pusztak ı vára nagyon ki- csi, ezért a kis és a nagy várudvar is szinte csak jelképes. Aki a kapun behajtott, az el ıször a kisudvarra jutott; on- nan újabb kapun juthatott át a bels ı, nagyobb udvarra, en- nek az volt a jelent ısége, hogy - Hé, emberek! Itt egy kígyó! - üvöltötte Huba; az egyik romos fal tövében állt, és meredten nézett va lamit a támfal kiszögellése mögött. - Kígyó! Kígyó! - Jaj istenem! - Katinka sápadtan keresett védelmet Amália néni háta mögött. Gergely bácsi megkövülten állt, Ákos viszont azonnal kirántotta t ırét, és Huba felé rohant. - Hol van? Hol? - kiabálta; fényesre csiszolt és áp olt fegyvere vakítóan csillant a napfényben. A falhoz u grott, aztán hirtelen csalódottan eresztette le fenyeget ıen fel- emelt karját. - Hiszen ez egy döglött kígyó, te fiú. . - Mondtam én, hogy él? - vont vállat Huba, de gyor- san elugrott, mert Ákos nyakon akarta legyinteni. A mália Katinkához fordult, és odasúgta neki: - Látod, ez az Akos milyen bátor? - Látom - rebegte Katinka, és a szemében valami fur - csán megcsillant: De lehet, hogy csak úgy t őnt a néninek. Kora délutánig járták a csöppnyi romot. Ákos egésze n berekedt a sok magyarázattól. Bármennyire is érdeke s volt, amit mondott, a társaság belefáradt a hallgat ásába. Talán csak Katinka volt kivétel . .. A tanítón ı ezúttal is

lila blúzt viselt. Fenn a csúcson mindig lebegett e gy kis szell ı, kellemesen h ősítette a leveg ıt. Ákos egészen másképpen látta a romokat, mint a közö n- séges haladók. Pontosan tudta, melyik falrészletnek mi volt a rendeltetése, milyen célból építették, melyi k mire szolgált. Röpködtek a szakszavak: támfal, körbástya , véd- kiszögellés: L ırés, barbakán, vizesárok, csapóhíd. Ákos ki- használta az alkalmat, és egyre fogyatkozó hallgató ságá- nak ezer olyan dologról is beszélt, amiket Pusztak ı várá- nak épít ıi nem is építettek, de talán soha nem is láttak. A várak szakért ıje úgy látta ezeket a romokat, ahogy sen- ki más. Minden leomlott romfalról tudta, mi állt a helyén, mi volt a folytatása, merre kanyarodott, mi volt a szerepe - holott hallgatói azon a helyen csak néhány gazzal be- nıtt ormótlan sziklát, földhányást figyelhettek meg. Délután kett ıkor Gergely bácsi egy fal árnyékos tövé- ben pihegett. Mellette ült a néni - sárga ruhájában egy kissé túlméretezett, töpreng ı kanárira emlékeztetett - és a környéket kémlelte. Zoli és az ikrek egy "körbást ya" maradványainak belsejébe húzódtak. Jókora köveken ü l- tek, és nagyon magasröpt ő témákat feszegettek. - Igen kényelmetlen lehetett egy ilyen vár - kezdte Csaba. - De még mennyire - kontrázott azonnal Huba - feltéve, hogy nem szerelték be a hideg-meleg folyóv izet, angolvécét és bojlert . . . - Hiszen ilyesmik akkor még nem is voltak - tiltako - zott rögtön Zoli. - Azokban a korokban? - Pocsék lehetett. Szegény végvári vitézek - sajnál - kozott Csaba. - Pusztak ı nem is végvár volt - lehelte Zoli kicsit er ıtlenül. Az egyik résen át látta a Balatont. A víznek csak k es- keny csíkja látszott két domb között. A nagy medenc ében több furcsa, csúszós hegy szökött az ég felé. - Vulkanikusak- intett arra Csaba, tudálékosan. - Valamikor lávát lövelltek magukból - tette hozzá ikertestvére ugyanolyan hangon, de megint belebújt az ördög. Félszemmel a komoly arcú Zolira pillantott. foly- tatta: - A láva elöntötte az egész vidéket, aztán m egszá-

radt. Utána néhány millió évig csak hordta a szél a port, a homokot, ebb ıl lett a föld. De ma is, ha leásnak néhány méterre, lávarétegbe üt ıdik az ásó . . . - Már megint micsoda butaságot beszélsz - dühöngött Zoli. A fiúk aznap már nem el ıször hozták ki a sodrából. Alig egy órával ezel ıtt azt próbálták bebeszélni neki, hogy a keresztespókok életük vége felé bebábozódnak. és ké- sıbb citromsárga lepkék képében élednek fel ismét: Al ig tudta ezt kiverni a fejükb ıl, máris el ıjöttek egy másik, ha- sonló ostobasággal. Csaba bejelentette, hogy az éjs zaka fo- lyamán egy szellemet látott a vártorony falán kívül függ ı- legesen fel-alá járkálni: Huba Zoli mellé állt a vi tában, de csak azért, hogy kifejthesse: fivére azért nem mond hat iga- zat, mert a szellemek . . . csak vízszintes irányú helyvál- toztatásra képesek. Zolinak nem kis fáradságába ker ült, míg "meggy ızte" az ikreket, hogy szellemek nincsenek. No, erre most meg ez a láva . . . - Igaza van - állt ki fivére mellett Csaba - és ki tudja, milyen furcsa világ lehet ott a lávaréteg al att . . . egy egészen más világ! - ábrándozott. Zolit a gutaütés kerülgette. - Nincs ott semmiféle világ! De lávaréteg sem! Hogy lehet ennyi hülyeséget összebeszélni egyetlen napon ? - ÉS még csak dél múlott - jegyezte meg Huba vil- lámgyorsan és vigyorogva - milesz itt még estig! Szerencsére a romos fal el ıtt Amália néni bukkant fel. Zoli szenved ı arcára pillantva részvéttel kérdezte: - Hasfájásod van, kisfiam? - Dehogyis. Inkább a fejem fájdul meg, ha ez így me gy tovább. - De nem volt hajlandó b ıvebb magyarázatokba bocsátkozni. Lapos pillantásokat vetett az ikrek fe lé, akik most - hogy a néni figyelmét másfelé tereljék - egy mást túlkiabálva mutogattak a környéken mindenféle érdek es- séget. Aztán mind a négyen elballagtak Gergely bács ihoz. Az öreg nyugtalanul forgatta a fejét. - Te Málika, nem láttad Ákost és Katinkát? Elt őntek! Amáliát a várúr és a szepl ıs tanítón ı elt őnése nem ráz- ta meg. Megpróbálta elterelni férje figyelmét. De a z egyik romos falmaradvány tetején felbukkant a várúr széle s ka- lapja. Mögötte valami lila csillant.

- Hohó! Itt vagyunk! - kiáltotta le Ákos. - Nem vagytok éhesek? - érdekl ıdött teli torokból Amália. - De igen! - üvöltötte vissza Ákos. - Gyertek, lemegyünk! A nagy kalap és a lila blúz elt őntek. Gergely bácsi fel- állt, a néninek nyújtotta karját. - Bizony megéheztem: - Mi is - bólogattak szaporán az ikrek. El ıreszaladtak. A falak árnyékából kijutva szemükbe vágott az er ıs nap- fény. Forró nyári nap volt. A távolban apró falvak fehér- barna foltjai sorjáztak, vasúti sínpár csillogott. A zöld dombok között itt-ott már sárgás és földszín ő tarlókat lát- tak. - Nehéz elképzelni, hogy ez az egész így együtt a s ö- tét és hideg kozmoszban száguld - vélte töprengve H uba. Csaba rásandított, és csak annyit mondott: - Annyi mindent beszélnek . . . ki tudja, igaz-e. Zolinak több sem kellett. Nem hiába bújta állandóan a könyveket. - Remélem, nem állítod, hogy nincs is kozmosz. - Hát . . . - kérette magát a fiú - éppenséggel elh ihe- tem, ha nagyon akarod. - Az én kedvemért hiszel benne? Ut ıdött vagy. Akkor hol jártak az őrhajósok? A magyar őrhajós, a Berci is? Ta- lán a felh ıkben? - A Föld forgását is annyian emlegetik - kapcsolódo tt ismét a társalgásba Huba. - Aztán se híre, se hamva . Szegény Zoli még mindig nem látott át a szitán: Nem vette észre, hogy ravasz, de szelíd összeesküvés ál dozata lett, melynek eredményeképpen az ikrek egyre gyakra b- ban vonták be beszélgetésükbe, s neki egyre gyakrab ban kellett kibújnia csigaházából: Most is dühödten kiá ltotta: Hát ett ıl a falra mászok! - El ıbb is eszedbe juthatott volna, már elhagytuk a várfalakat - élcel ıdött a másik iker. De Zoli nem volt vic- ces kedvében. Egészen feltüzelte a gondolat, hogy . . . - Soha nem hittem volna, hogy vannak még ilyen sö- tét agyú srácok - dühöngött. - Akik még azt sem his zik el, hogy a Föld forog!

- Miért, szerinted forog? - érdekl ıdött Csaba kerekre tágult szemmel. Jól játszotta meg a csodálkozót. Nézzétek csak: Zoli megtorpant, körülnézett, alig- hanem rajzolni akart valamit a fiúknak, aztán lemon dot err ıl, és élénken mutogatva kezdett magyarázni. - Itt v an a Föld, itt meg a Nap . . . A Föld így halad pályáj án . . . - A bal öklöd a Föld vagy a Nap? - szakította félbe Huba. - És mi lesz a Hold? A hüvelykujjad? - csúfolódott Csaba. Vitázva értek a domb lábához. Mikor már látták a ve n- dégl ı fehér oromfalát és az udvaron a mikrobuszt, Huba megadta Zolinak az utolsó döfést: - Remélem, nem akarod bebizonyítani, hogy a Föld gömb alakú? Zolinak tátva maradt a szája. - Miért . . . ti azt hiszitek; hogy . . . - Persze. Lapos - bólintott Csaba hidegvérrel, aztá n fiúra vetette nagy, ártatlan szemét. - Miért, szeri nted nem az? - Hiszen elég csak körülnézni - kontrázott Huba Igaz, néhol kiállnak mindenféle hegyek meg dombnak ne- vezett bibircsokok, de végeredményben az egész lapo s, mint egy tenyér. - Mint egy asztal. - Lepény - kontráztak egymásnak az ikrek. Zoli vé- gül kínos nevetésre fakadt. - Ezt nem mondjátok komolyan. - De bizony. - És Huba hátba vágta Zolit, aztán az ik- rek el ırerohantak. Zoli nem szaladt utánuk. - Mondja, Katinka, szereti a természetet? - Nagyon. F ıleg az ilyen hegyeket. Tudja, ahol mi la- kunk, ott bizony sok a hegy, több, mint errefelé- - Ahol mi lakunk." Megkérdezhetem, kik azok a "mi"? 7! - A szüleim és én: - Igen . . Igaz, hogy Balatoncsillagon nincs ennyi domb, s ıt tulajdonképpen nincs egyetlenegy sem, más a vi-

dék is sík, de azért remélem, szeret ott lenni, ked ves Ka- tinka. - De még mennyire, Ákos. F ıleg, ha egy igazi várban lakhatok . . . Nagyon tetszik a vára, tudja, várúr? - Örömmel hallom. - Büszke lehet rá. Másokkal ellentétben én arra is gon- dolok néha, milyen sok baja lehetett vele, míg felé pítette. Amíg ilyen lett, amilyennek most látjuk. - Igazán kedves. Erre csakugyan alig gondol valaki. Csak én tudom, mennyi kínlódás volt az ára. Hány fa fej ő hivatalnokot kellett meggy ıznöm vagy megkerülnöm, míg idáig eljutottam . . . A tervek elkészítése volt a legköny- nyebb; pedig ahhoz is évekig kellett tanulmányoznom más várak tervrajzait, no meg a helyszínen is megszemlé lni ıket . . . Tudja, hogy nemegyszer az éjszakát is az ilyen néptelen várromokban töltöttem? A szabadságomat min dig arra áldoztam, hogy vonattal elutaztam valamelyik m egyé- be, leszálltam a székhelyén, és autóstoppal, szekér rel vagy éppen traktorral jutottam el valamelyik rom közeléb e. Onnan gyalogoltam fel a dombokra, hegyekre. Egy hát i- zsákban élelmet vittem, rajzlapokat, vonalzókat, ho gy le- másolhassam azokat az építészeti megoldásokat, amik et esetleg én is fel tudok majd használni. Mert tudtam én, kezdett ıl tudtam, hogy egyszer magam is várat fogok épí- teni. Egyedül és magamnak. Akkor végeztem el a f ıisko- lát, szegény voltam, mint a templom egere. A legnag yobb vagyonom egy kezdetleges fényképez ıgép volt; azzal fo- tografáltam a várakat. Vagy meséljem el, milyen neh éz volt megfelel ı épít ıanyagot találnom? Mindenki azt ma- gyarázta: várfalnak jó ám a tégla is. Pedig oda k ı kell, méghozzá nem is akármilyen. Végre aztán elkészült. - És most annál több öröme telik benne, nem? - Igen. Azazhogy: No? Valami hiányzik a várából? - Úgy is mondhatnánk . . . Menjünk, nézze, az örege k már majdnem a vendégl ıbe értek. Az ikrek azt remélték, hogy a néni - régi szokásáho z híven - talál némi kifogásolnivalót az ebéd vagy felszolg álása terén, de csalódtak. A kisgömböc vendégl ıs térült-fordult, testsúlyát meghazudtoló fürgeséggel hozta az ételek et.

Az "öregek" kissé aggodalmas arccal hajoltak a s őr őn pá- rázó ételek fölé - de sem Gergely bácsi kényes gyom ra, sem Amália bírálatra mindig kész figyel ıkészsége, sem Ákos ínyesmesteri tapasztalata sem talált kivetniva lót az ételekben. Katinkának alighanem valami más járhatot t a fejében, mert nem is vette észre, mit eszik. Néha f el-fel- emelte a fejét, és elnézett a falu felé . . . - A néni az ebéd végeztével - délutánba hajlott már az id ı; de remekül sütött a nap - hívatta a kis kopasz ve n- dégl ıst. Egy, a nyarait Monte-Carlóban és a francia Rivi é- rán tölt ı milliomosn ı unott arckifejezésével számolta ki a bankókat az asztalra, majd váratlanul megdicsérte a z ebé- det, a szakács tehetségét, a kiszolgálást, a kényel met, a hangulatot, a kilátást, a jó leveg ıt . . . Szegény "fogadós- nak" ennyi dicséret már meg is ártott; szégyenl ıs kislány módjára elpirult. Az ikrek ezen szerfelett jól mula ttak. Közben Csaba fivére fülébe súgta: - Nézd csak Zolit. Nézték. Az árva fiú mindig komor arcán most mintha átsuhant volna egy mosoly - való igaz, a pironkodó kis- gömböc nagyon mulatságos látványt nyújtott. De ez a té- tova mosoly is elt őnt Zoli arcáról, szinte azonnal. Azért az ikrek mégis elégedettek voltak. Indulásra készen álltak; mikor kiderült, hogy Katin ka el- t őnt. "Így vigyáztál rá?" - kérdezte a néni néma szem re- hányással tekintetében Ákostól, majd bejárta a foga dó kü- lönböz ı helyiségeit, csak aztán szegezte a kérdést a még mindig piros fül ő vendégl ısnek: - Nem látta a másik hölgyet, aki velünk volt? - A szepl ıst? Dehogynem. Elment a faluba. - A faluba . . .? - Kért, hogy szóljak maguknak, várják meg, félórán belül visszajön. De már ennek is vagy húsz perce . . . - Miért ment oda, nem tudja? - Nem én. T ılem csak azt kérdezte, tudom-e, melyik házban élnek id ısebb emberek . . . Amáliának nem kellett több. Azonnal riadóztatta a t ár- saságot. - Mozgolódjatok, uracskáim. Veszélyhelyzet állott e l ı! Mióta a néni a hosszú téli estéken ráfanyalodott a tele-

vízió m ősorára, és hetente több krimit és egyéb kalandfil- met nézett végig, szótára innen származó magyar sza vak- kal b ıvült. Az öt "férfi" engedelmesen poroszkált utána. Hamar be- értek a faluba. Itt-ott rádió zenéje hallatszott ki a nyitott ablakokon. Az ikrek beszívták a leveg ıt, és rögtön jelen- tették egymásnak, milyen illatokat éreznek: - Istálló. - Pörkölt. - Tyúkólak. - Ló. - Rántott hús. Zoli nyugtalanul pislogott hol az egyikre, hol a má sikra: - Micsodák? Elmagyarázták röviden. Zoli ekkor - úgy tetszett - kissé jobb hangulatra derült. Talán a remek ebéd mi att: Az ikrek ezt észrevették, és éppen azon törték a fe jüket, hogyan üthetnék tovább a vasat, mikor Amália néni m eg- álljt parancsolt: - Hallgassátok csak! - Így állt ott a falu aszfalto zott f ıutcáján, mint egy jókorára n ıtt, félretartott fejjel hall- gatózó gázlómadár. Még az egyik lába is a leveg ıben ma- radt. A falu álmos, nyugodt csendjét az egyik mellé kutca fel ıl kiáltozás verte fel. - Arra megyünk! - vezényelt Amália A két férfi és a három gyerek a nyomába eredt. Ha lett volna a hel yszí- nen egy történész, annak biztosan az egyes régi kor okban ék alakban felvonuló harci csapatok jutottak volna eszébe: Igaz, annak idején szerfelett ritkán fordult el ı, hogy egy ék alakban támadó osztag korra és nemre nézve ilyen ve- gyes legyen. Amint befordultak a fákkal ben ıtt keskeny, árnyas kis utcába, azonnal megértettek mindent. Az egyik ház e l ıtt néhány falubeli között Katinka állt. Nem jött zavar ba, mi- kor megpillantotta a közelg ı csoportot. Egy öreg falusi bácsi és két id ısebb asszony állt élénk vitában Katinkával. A szomszédos kerítés fölött töb b gyer- mek és egy fiatalasszony figyelte ıket. - Ne vitatkozzon már, kedvesem - sivította az egyik asszony a szepl ıs tanítón ı felé. - Olyan széket bizony nem

talál már többet ebben a faluban, de nem ám! A vita tárgyát egy sötétbarna szék képezte: fából v olt, és támlájára néhány piros tulipánt festett egykori mes- tere. De ez már nagyon régen lehetett; az id ıt ıl megbar- nult háttérb ıl alig látszottak a virágok. - Saxokpadjuk nincs? - érdekl ıdött Katinka. - Fal- kászli is érdekelne és lésza is. - Amália néni és t ársai ér- tetlenül álltak mellettük. Katinka szakszavakkal do báló- zott, és ez rögtön tiszteletet ébresztett bennük. A világért sem merték volna félbeszakítani az üzleti tárgyalás t. - Lészát én is régen láttam, és fenn a sz ıl ıhegyen: Az egyik présházban - szólalt meg a bácsika. - Nem baj ha csak pár éve volt is, talán még felku - tatható - így Katinka. - De ez még a háború alatt volt - mondta az öreg, majd nagyon csendesen hozzátette: - Úgy értem, az e ls ı háború idején . . . Katinka türelmetlenül legyintett. A többiek közben szép lassan körbeállták a társaságot. Volt is mit nézniö k: Ugyanis éppen Katinka magánszáma következett. Alku- dozott. - Adok érte harminc forintot - mondta: Az egyik asszony összecsapta a kezét. - Hallod ezt, Julis? Harmincat akar adni érte, pedi g legalább kétszázat ér. Ez keményfa ám, asszonyság! - ko- pogtatta meg a széket. - Ha adnának hozzá legalább egy kecskelábas, nagy fiókos asztalt . . . Belevésett évszámmal, lehet ıleg. Akkor a kett ıért még négyszázat is megadnék - incselkedett Ka- tinka, és felnyújtózkodva lesett be az udvarra, aho nnan az imént vonulhattak ki mindnyájan. - De sz őrnek is örül- nék, mit nem adnék egy százötven évvel ezel ıtti; kék posztóval kicifrázott fehér posztósz őrért! Fohásza nem talált meghallgatásra. - Nincs a padláson egy zsebtükrös legalább? A testes asszonyság a székre mutatott, olyan mozdul at- tal, mint az ógörög drámákban a színészek. - Százkilencven és viheti. - Negyven - felelte röviden a szepl ımilliomos: - Száznyolcvan, és t őnjön el vele, de hamar - így az

asszony. - 5ven, ez az utolsó szavam. A párbeszédbe ekkor kapcsolódott be Ákos. A nagy ka - lapos várúr eddig szótlanul hallgatta az alkudozást , de úgy látszik, már nem bírt tovább hallgatni. - Kár alkudni erre a székre - morogta, de jó hango- san. Látta, hogy Katinkának élvezete telik az alkud ozás- ban, de azért valamiképpen segíteni akart rajta: - Aztán miért gondolja? - nyelvelt a másik asszony. - Merthogy meg van repedve. - Az agronómus a szék- hez lépett, ujjával mutatta. Csakugyan, a támla egy helyen repedt volt. Ákos megkocogtatta ujjával, és intett. - Hallják? A hangja is más. - Nem heged ő az, hogy hangja legyen - csattant fel most már az a helybeli bácsi is. Gyanakodva pislogo tt a várúrra. - Maga kicsoda? - Hatvan forint az utolsó ár - vágott közbe Katinka . Bár a repedés miatt feleannyit sem ér. - Repedés, repedés - zsörtöl ıdött a Julisnak szólított asszony. A másiknak - övé lehetett a szék - már gya nú- san remegett a hangja, mikor kijelentette: - Százötven és vigye, legyen vele boldog. - Nyolcvanért nem lehetek vele boldog? - kacérko- dott Katinka. - Húszat sem ér; repedt - jelentette ki újból Ákos. - Maga ne huhogjon bele, vészmadár! - kiáltotta a bácsi, és a feje egyre lilább lett. Amália közben e lt őnt; visszament a vendégl ıbe. Gergely bácsi habozva állt, az- tán a szomszédból átkandikáló fiatalasszonyhoz ford ult. - Mondja csak, kislány, maguknál nem akadnak ilyen régi holmik? A fiatalasszony szélesen elmosolyodott a "kislány" szóra, és Gergely bácsi ezzel alighanem azonnal elnyerte r okon- szenvét. Kinyitotta a kaput. - Biztos akad valami a hátulsó kamarában . . . Tess ék bejönni. - Gyere te is, Zoli - intett Gergely, és bementek a z udvarra. Az ikrek észre sem vették távozásukat; ker ekre tágult szemmel figyelték az arab és török bazárokra emlé- keztet ı jelenetet. Az els ı magánszámot a Julis névre hall-

gató asszony játszotta el. Kipattant az útra, a szé k mellé, és a mellét verte, égre emelt tekintettel esküdözöt t, hogy ezen a széken szeretett üldögélni drága jó megboldo gult nagyapja, és azért bizony ez családi emlék, melyt ıl nem válhat meg ilyen potom pénzért. - Nyolcvan - ismételte Katinka keményen. Ekkor a másik asszony tört ki: - Próbáljon új széket venni a boltban, meglátja, ké t- százon alul nem kap! - De az új kárpitozott, ez pedig meztelen. - Katink a ujjával szinte vádlóan mutatott a szerencsétlen bút orda rabra. Az összes jelenlev ı hipnotizáltan követte tekintetét, jól megnézték a széket, csakugyan "meztelen"? - Száznegyven - nyögte Julis már halálsápadtan. - Nyolcvan - tartott ki Katinka. - Megöl, megöl ez a n ı! - kiáltotta a bácsi. Az ajkai szederjesek voltak, és egész testében reszketett. - A bácsié a szék? - érdekl ıdött részvéttel Csaba. - Dehogy az enyém, még csak az hiányzik! Én csak ép - pen erre jártam, és láttam, mi folyik itt . . . - A bácsi el- hallgatott, és egy ideig azzal foglalkozott, hogy l eveg ıért kapkodott. Huba már gondolatban felsorolta az els ısegély- nyújtási tanfolyamon tanult mesterséges lélegezteté s teend ıit. - Százharminc - Így Julis. - Nyolcvan - így Katinka. Húszat sem ér; repedt! - Így Ákos. - Maga hallgasson! Mit is vétettem, istenem, hogy í gy ki akarnak fosztani! - kesergett Julis. Aztán olyan arcki- fejezéssel, mint aki éppen mély vízbe veti magát, k i- nyögte: - Százhúsz . . . Katinka körülnézett. Érezte, ez a dönt ı pillanat. Rop- pantul élvezte az alkudozást. Szinte sajnálta, hogy mind- járt véget ér. - Száz! - jelentette ki halkan, ünnepélyesen. - Vigye! - morogta Julis, de a szemében furcsa szik - rák csillantak. Az ikreknek úgy tetszett, Julis szi ntén örö- met lelt a vérforraló, idegroncsoló alkudozásban. A lila fej ő bácsi közben kissé magához tért. Nézte Ka-

tinkát, Juliskát, az ikreket. Csak most vette észre , hogy a fiúk teljesen egyformák. - Te jó ég, megártott nekem ez a dolog! - tette szí vére a kezét, és furán pislogott. - Duplán látok! - Dehogy, csak ikrek vagyunk . - nyugtatta meg Csaba. Huba közben már fel is kapta a széket. Katin ka ki- fizette a százast. Az utca sarkán éles csikorgással fordult be a mikro busz, elegánsan fékezett mellettük. Amália néni kidugta a z ab- lakon kicsit borzas fejét. - No, tiéd már a szék? - Enyém! - büszkélkedett Katinka. Orrán vidáman táncoltak a szepl ıezredek. A néni elnézte egy ideig a b ır- foltocskák balettjét, aztán csak annyit mondott: - Mindig azt hittem; alkudozásban én vagyok a leg- jobb . . . De hát tévedtem. - Bizony, tévedtél Málika, tévedtél - helyeseltek a z ikrek élénken, és berakták a zsákmányt az autóba. - Hová t őnt a drágalátos férjuram? - kérdezte a néni. Ákos forgatta nagy kalapos fejét, aztán rikkantott egy hatalmasat - Ott jön! Gergely bácsi és Zoli néhány furcsa tárgyat cipelte k ki a szomszéd udvarból. Mögöttük jött mosolyogva a fiata lasz- szony. Katinka meredten bámulta a közeled ıket - orrán hir- telen mozdulatlanná dermedtek a szepl ık - majd odaro- hant hozzájuk. - Halászszerszámok! Nahát, ez csodálatos! Egy valód i szigony! Tudják, hogy ezt csak orvhalászok használt ák, be is volt tiltva? És még a nyele is majdnem ép! És ez meg egy gémce! Ez pedig egy cibék! - Mi-bék? - dadogta Ákos teljesen összezavarodva. - Régi halászati eszközök. Télen, a jégi halászok h asz- nálták ıket - mosolygott Gergely bácsi, és háta mögül el ıkapott egy f őzfavessz ı nyel ő, kagylóhéj kanalú kis tár- gyat. - Ez pedig egy békakanál! - És ez egy káforka! - emelte fel a következ ıt Katin- ka. Látszott rögtön, hogy tényleg ért ezekhez a dol gokhoz: Lehet, hogy egy néprajztudós veszett el benne? - tö pren- gett az agronómus. - Káforka, vagyis vízmer ı. Egyetlen

fából faragták. A régi halászok száz évvel ezel ıtt ezzel merték ki a vizet a halászladikokból . . . Lelkendezve örült minden egyes tárgynak. A többiek kö- rülállták ıket. A lila fej ő bácsi is. Zoli kicsit elpirult; meg- illet ıdötten és olyan büszkén tartotta a szigonyt és a gé m- cét, mintha ı gyártotta volna azokat. A két öreg összené- zett, Amália szeméb ıl elégedett melegség sugárzott Ger- gelyre. Az öreg visszanézett, közben szabad kezével egy pillanatra - de csak röpke pillanatra - magához öle l- te Zolit. - Kezdhetem az alkudozást? - kérdezte Katinka csil- logó szemmel. - Ne fáradjon. A bácsi már kifizetett mindent - in- tett fejével az asszony Gergelyre. Katinka kissé csalódott; de a zsákmányra pillantva rög- tön visszatért jókedve. - Mennyit tetszett fizetni értük? - kérdezte Gergel yt: De az öreg tanító mosolyogva szabadkozott: - Ajándékba kaptad, lányom! Katinka fellelkesülten vetette magát az öreg nyakáb a: Gergely bácsi majdnem egyensúlyát vesztette a hálan yil- vánítás ezen formájától. A szepl ıs tanítón ı nagy cuppanós puszit nyomott a bácsi arcára, csak utána pillantot t zavar- tan Amáliára. - Nem baj, hogy megcsókoltam a férjedet? - Ugyan már - legyintett a néni nagyvonalúan és ke- gyesen. - Hadd legyen neki is egy jó napja. Ákos is kedvtelve forgatta kezében a faragott szers zá- mokat. Úgy rémlett neki, gyermekkorában egynémelyik et még látta is id ısebb emberek kezében. - Egyik-másik egészen jól festene a toronyszobában vagy az udvar bels ı falán - mondta elgondolkozva. Egy- másra néztek Katinkával. Az ikrek nem értették, miért tereli el ıket a néni onnan. - Gyerünk, uracskáim, mozgolódjatok. - És Ákos bácsi? Katinka néni? - İk is jönnek hamarosan. A néni biztos kézzel megfordította az autót. A háro m fiú beült, mindegyikük térdére vett egy szerszámot. Zol inak a

káforka jutott; elnézte az egykori mester keze nyom át: a késsel faragott fa már simára csiszolódott a sok te nyért ıl. Az ikrekbe megint belebújt az ördög. - Zoli, remélem, nem hiszed, hogy ezt száz évvel ez - el ıtt csinálták? - kezdte Huba. - Ennek a n ınek a férje farigcsálja az ilyesmiket esz- tergapadon - tódította Csaba. - Egy hétre elássa a földbe, hogy réginek látszódjon, kismirglizi egy kicsit és . . . - És eladja a naiv városiaknak. Zoli rájuk nézett, már-már visszavágott, de a fiúk sze- mébe nézve alighanem megértett mindent. Csaba "lábf i- camát", a lapos Földet, az ıskori várat . . . Halványan, na- gyon halványan elmosolyodott. - Ne er ılködjetek, srácok - mondta a szokottnál jó- val barátságosabban. Amália néni gázt adott. - És most meg sem állunk Balatoncsillagig! Ahol egy igazi vár vár ránk! "Egy igazi vár vár ránk" - ismételte magában Katink a. Egymás mellett ültek Ákossal. HÁROM FIÚ NYOMOZNI KEZD "II. Oszkár somogyi herceg" - Az ifjú munkavállalók A titokzatos sámli - Az "új munkaer ı" és a sárga majom esete Két nappal kés ıbb hajnalban az ikrek arra ébredtek, hogy valaki er ısen veri a kapunál a kopogtatót. Csaba álmosan felült, félig nyitott szemmel, bámult az ablak felé . Huba nyögve tápászkodott ki az ágyból. - Majd Ákos bácsi kinyitja . . . - Nyitja a csudát. Régen elment dolgozni . . . Kati nká- tól meg nem várhatjuk el, hogy egy idegen várkaput nyi- togasson idegeneknek. Sokat okoskodsz. Úgy ömlik bel ıled a bölcsesség, hogy már bokáig állok benne - morogta Csaba, és piz sa- mában kitántorgott a várudvarra. Huba persze már cs ak kíváncsiságból is követte. Hát nagyon meglep ıdtek. Mikor Csaba kitárta a kaput; a pázsit felett apró párafoszlányok lebegtek, a nap az ég-

bolt szélén bárányfelh ıkkel küszködött - a költ ıien szép háttér el ıtt pedig . . . Oszkár állt. Most teljesen józanmak látszott. Rongyos nadrágban; zöldesbarna trikójában, borostás arcával némileg el ütött a környezett ıl, és egy szerencsétlen csavargó benyomását keltette. Barna haja borzasan meredt a hajnali égbo ltra. Er ısen elhasznált tornacip ıjében toporgott a kapuboltozat alatt, zavartan krákogott. Az ikrek hamarabb jutott ak szó- hoz - No nézd csak! - Oszkár! - Mi szél fújta erre? - Ne féljen, nincs ám itt a néni! Balatoncsillagra érkezésük els ı perceiben, a vasútállo- máson oly fura körülmények között megismert "részeg es csavargó" - akit a néni ott helyben rögtön és aktív an meg- fenyített és elzavart - most lesütött szemmel, szer ényen álldogált az ikrek el ıtt. Ez utóbbiak bizony nagyon zavar- ba jöttek. - Tudom, hogy nincs itt Amália asszonyság - zengte mélabúsan a csavargó - Éppen azért jöttem a fiatalu rak- hoz. A "fiataluraknak" e címzés hallatán torkukon akadt a szó. Huba némán kitárta az ajtót, Csaba pedig csak annyit tudott kinyögni: - Tegezzen csak bennünket nyugodtan, Oszkár. - Oké. Ti is engem - felelte váratlan nagylelk őséggel Oszkár, és beóvakodott az udvarra. Érdekl ıdve nézett vé- gig a falakon: a torony láttán füttyentett is elism er ıen. - Nahát! Nagy tudású ember lehet a Borzogh úr. - Bizony az - bólogattak szaporán az ikrek, és közb en egymásra lestek: vajon mit akarhat Oszkár? És hová te- gyék most hirtelen? Huba a konyha felé terelte a ve ndéget, majd becsukta maguk mögött az ajtót. A fiúk várakozva telepedtek le a t őzhely melletti kispad- ra; Oszkár egy hokedlire ült. Aztán egy hosszú perc ig csak nézték egymást. A két egyforma arcból mered ı két tiszta szempár - és a borostás, naptól-szélt ıl cserzett, harminc év körüli férfi tekintete keresztezték egymást. - Hát . . . - kezdte Oszkár, de a t őzhelyen álló lábasra

nézett, és elakadt a szava. Nagyot nyelt. Az ikrek követ- ték a tekintetét, és szinte egyszerre mozdultak. - Vegyél csak, Oszkár. - Tegnapról maradt bableves. Oszkár váratlanul felpattant, kézbe kapta a fazekat , a fiókból kiragadott egy kanalat, és már falatozott i s. Rend- kívül gyorsan evett - mire az ikrek visszaültek a p adra, üresen tette le a jókora fazekat. Csaba kés ıbb határozot- tan állította, hogy Oszkár jobbját nem is lehetett látni; olyan gyorsan járt a leveg ıben; "akár a helikopter forgó szárnya", hogy teljes pompájában idézzük szakvélemé - nyét. - Hát ez ízlett. - Oszkár keze fejével végigtörölte szá- ját, és várakozva pillantott körül. Huba elértette: - Nincs más. Katinka néni még nem hozott reggelit. - Kár - nyilatkozta a csavargó- leverten. Majd kény el- mesen a falnak d ılt, és lassan rákezdte: - Uracskáim, arról van szó, hogy én egy szegény, sz e- rencsétlen ember vagyok . . . Huba és Csaba nem néztek egymásra, csendben várták a folytatást, ami nem is késett: - nincs még egy ilyen- kétbalkezes bajkever ı, mint én. Se munkám, se lakásom, se pénzem. Pedig igyeksz em ám dolgozni is. Nem túl gyakran, persze, mert arra nekem nincsen er ım, én kérem örökké beteges gyerek voltam, olyan kis vékony, sovány srác. De nem mondhatják, h ogy nem próbáltam dolgozni. Az idén már kétszer is! Két hó- napig, összesen. Három hétig az orvosi rendel ı kazánját f őtöttem az egyik faluban. De egy napon kicsit italos an mentem be hajnalban, és annyi szenet vágtam a kazán ba, hogy délel ıttre vörösen izzott az egész, az emeleten g ız- fürd ı lett, az orvosok fürd ınadrágra vetk ızve dolgoz- tak . . . A belgyógyász is félmeztelenül fogadta a páciense- ket, a tüd ıröntgenes szerkenty ő olyan forró volt, hogy a betegek b ıre megégett, ha hozzáértek. Erre kirúgtak. Ta- vasszal két hétig a halászoknak segítettem, de hát honnan is értettem volna a hajókhoz? Egyszer rám bízták a háló- húzó csörl ıt . . . hát be is húztam én az ezerméteres nagy- hálót, úszógömbökkel meg halakkal együtt; egyenesen bele a csörl ıbe. Csak úgy spriccelt mindenfelé a halvér, a

csörl ı meg, persze elromlott. Rögtön partra tettek, no; n em valami finoman, mert az orrom vére is eleredt. Aztá n most nyár elején a kempingben dolgoztam. - Amália néninél? - Bizony nála. Kardos egy asszonyság a nénétek, mondhatom. Segítettem a vendégeknek felverni a sátr akat; Hordtam a csomagokat, ezt-azt, elmentem, ha valamié rt küldtek. Még a postát is elhoztam! - emelte fel büs zkén mutatóujját, jelezve, mennyire határtalanul megbízt ak benne, aztán begörbítette, és úgy tette hozzá jóval halkab- ban: - Egyszer, csak egyszer, ez igaz . . . - És onnan is kirúgták? - kérdezte Csaba. - Bizony, ki. A néni . . . - De nem ok nélkül, ugye, Oszkár? - - Háát . . . - Oszkár krákogott egy percig, nézett jobbra, nézett balra, aztán fel a mennyezetre, majd végre folytatta: - Volt rá oka, igenis. Nem tagadom, nem én. Megint ittam, és egy francia fickó lakókocsiját beh úztam a vízbe. . - A vízbe? - No, igen. Hajnalban történt a dolog. Az egész csa lád benne aludt a kocsiban, én meg fogadtam a bajuszos Pali- val, tudjátok, aki ott a kaput ırzi . . . A Pali azt mondta, nem tudom elhúzni a lakókocsit száz méterre. Erre f ogtam a vonóhorgot, és elhúztam, ki a kempingb ıl, egészen a Ba- latonig. Ott aztán már se láttam, se hallottam, bel eeresz- tettem a kocsit a vízbe. Szerencsére alig térdig ér t ott, így aztán reggel, mikor a francia asszonyság kilépett, csak állt hálóingben a vízben, és úgy visított, akár tizenkét éhes kismalac. Az ikrek jót nevettek. De Oszkárnak nem volt kedve ne- vetni. Beleszagolt a leveg ıbe, aztán tévedhetetlen ösztön- nel elindult a faliszekrény felé. Kinyitotta az egy ik kis- aj tót. - Kenyér! Zsír! - mondta, és nagyot nyelt. - Só! Paprika! - tették hozzá az ikrek. Egy perccel ké- sıbb Oszkár jókora sós-paprikás zsíros kenyér mögé ül t, és élénk barna szemei onnan csillantak a fiúk felé. - Szóval én vagyok a világ legszegényebb, legszeren - csétlenebb embere - kesergett Oszkár.

- Te vagy - hagyta rá Csaba. - De most miért jöttél ? - El kéne intézni a nénétekkel, hogy visszavegyen a kempingbe. Vagy ha valamilyen más munkát szerezne n e- kem... - És miért mondta a néni a vasútállomáson, hogy ki- tiltott téged onnan? Hogy csak a kiköt ıben ügyködhetsz? - Az egy másik dolog - legyintett a csavargó fens ıbb- séggel. - Az a b ıröndlopások miatt volt. - Lopások? - De nem én loptam el ıket! - esküdözött Oszkár. Hosszú mutatóujja ismét a mennyezet felé lendült; f igyel- meztet ıen. - Nem ám. Sokfelé loptam már, az igaz. De ahol dolgozom, onnan soha! Soha! Hiszen nem vagyok hü- lye, nem igaz? - pislogott szigorúan az ikrekre. - Igaz! - bólintottak rá egyszerre; Oszkár szinte h ip- notizálta ıket. - No azért mondom! Szóval júniús vége óta állandóan tünedeznek el b ıröndök a kempingben. Meg hátizsákok, ruhák, csomagok. Gázpalackok és biciklik is. - Biciklik is? - hüledezett Huba. Valahogy nem tudt a elképzelni, hogy létezhetnek olyan szívtelen embere k, akik képesek ellopni mások biciklijét. - Biciklik is - bólintott Oszkár. - És a nénétek en - gem gyanúsít. Engem! - emelte szemeit az égre. - Ak i soha... - soha nem lopsz onnan, ahol dolgozol! - fejezte be a mondatot Oszkár helyett Gsaba. A férfi feje lehor gadt. - Igen . . . Szóval ez a helyzet. A nénétek azt mon dta, meg ne lásson többet a kempingben, de a vasútállomá son sem, merthogy ott is hozzáférhetek a b ıröndökhöz. - És mi mit tehetünk? - érdekl ıdött Huba. - Beszéljetek vele. Rátok biztosan hallgat, mert be n- neteket nagyon szeret. Egész tavasszal azzal dicsek edett, hogy van két ikergyerek unokája. - Nem is vagyunk az unokái - suttogta Csaba, de nem folytatta. Érezte, hogy a szeme könnyel telt meg. N o, mi ez? Csak nem hatódtam meg? - korholta önmagát, er ıt- lenül. Fivérére pillantott, de az elfordította a fe jét. Szóval ı is ugyanúgy érez, mint én - nyugodott meg Csaba. L op- va kitörölt szeme sarkából egy könnycseppet.

- Megpróbáljuk - felelte Huba. - De az eredmény kétséges - tette hozzá Csaba. - Bármilyen munkát elvégzek - folytatta a csavargó bánatosan - merthogy nagyon rám jár a rúd mostaná- ban. A hivatalos emberek bolygatnak, zargatnak foly ton. Azt mondják, csavargó vagyok. - És nem vagy az? - érdekl ıdött Huba. - Csak nyáron - bólogatott komolyan Oszkár. - İsz- szel mindig elkövetek valami apróságot, és hagyom, hogy elcsípjenek. Tavaszig a börtönben dolgozom, díszdob ozokat csinálok fából meg ilyesmiket. Tavasszal kijövök és sza- bad vagyok. - İszig - mondta Csaba. - İszig - hagyta helyben Oszkár, aztán alighanem eszébe juthattak a rejtélyes módon gazdájukat válto ztató bıröndök, mert haragtól piros arccal folytatta: - De nyá- ron én nem szoktam lopni! Majd bolond lennék július ban vagy -augusztusban sittre kerülni, hogy aztán januá rban jöjjek ki. Mit is csinálnék én télvíz idején, abban a nagy hidegben? Brr! - Akkor hát ki lopkodja a b ıröndöket? - kérdezte Csaba. - Ezen töprengek én is. - Oszkár hirtelen töpreng ı pózba merült: könyökét térdére támasztotta, fejét p edig két tenyere közé ejtette, Olyan mulatságos látványt nyúj- tott, hogy az ikrek felnevettek. - Ne vigyorogjatok - morogta Oszkár neheztelve. - Nincs abban semmi nevetséges, ha egy ember gondolko - dik; kemény munka ám az. Szóval, én sem tudom, mi l e- het a b ıröndökkel. Váratlanul kinyílott az ajtó, Zoli állt a küszöbön. - Még egy iker? - kérdezte Oszkár, de jól megnézte a várúr fiát, és csalódottan mormolta: - Nem, ez nem iker. No, én megyek. A fiúk kikísérték az udvarra. Oszkár az eresz alatt meg- állt, leguggolt. A Katinka gy őjtötte faragott tárgyakat szemlélte. - Láttam már ilyeneket valahol - morogta. - Mi gy őjtjük. Helyesebben Katinka néni - felelte Huba.

- Az a kis helyes szepl ıs leányzó? - dörrent Oszkár mély hangja. Az ikrek önkéntelenül is Katinka ablak ára tekintettek, és szájukra tett ujjal mutatták: csitt ! - Csitt! - helyeselt a csavargó is, dörgedelmes han g- er ıvel. Még egy pillantást vetett a népies székre, a r okká- ra és a többi tárgyra, majd elment. Zoli még mindig mozdulatlanul állt a konyhaajtóban. - Ki volt ez? - kérdezte csodálkozva. Az ikrek összenéztek, szokás szerint most is azonna l ugyanarra gondoltak. - Álruhás herceg - mondta Huba. - II. Oszkár volt somogyi fejedelem leszármazottja. - Csaba sem maradt adós értékes "felvilágosításaival ". - Csak most álruhában járt errefelé. - A trónját akarja visszaszerezni. - Részeges csavargónak álcázza magát, akkor nem annyira felt őnı. Zoli nagyot fújt, majd kitört: - Megint át akartok verni. Szerintem ez tényleg egy részeges csavargó és semmi több. Mi közötök egy ily en fickóhoz? - Nem kell lenézni csak azért, mert rongyos - legyi n- tett Csaba, és hirtelen ötlettel fordult az árva fi úhoz. - Akarsz segíteni? - Kinek? Nektek vagy ennek a . . . ennek a . . . - Ne sértegesd. Nem ártott nekünk. - Igaz - ismerte el Zoli. - Még nem ártott. Mir ıl van szó? - Van egy tervem. - Huba magához húzta a másik két kölyök fejét. - Ha jól figyeltek, talán valamit meg is ér- tetek majd bel ıle, ámbár zsenialitásom olyan magasan szárnyal felettetek, akár a sas a síkság fölött. No , hallgas- sátok csak ! - Amália néninek rögtön gyanús volt a dolog: A fiúk b esor- jáztak a kempingbe, megálltak a "f ıépület" el ıtt. A néni sejtette, hogy megint forralnak valamit - de örült, hogy velük jött Zoli is. És ezen persze eléggé csodálkoz ott is. Zoli a kempingben? Szokatlan látvány volt; Málika k evés- bé álmélkodott volna, ha a dalai láma veri fel sátr át a fe- nyık alatt. A várúr fia nem érezhette magát valami jól ,

mert nyugtalanul forgatta a fejét a rikító sátrak, síró kis- gyerekek, fürd ıruhás idegenek között. - Nos, uracskáim? Eljöttetek meglátogatni agg nagy- nénéteket? Csaba erre körülnézett, mint aki keres valamit, és rá- szólt ikrére: - Te Huba, látsz itt valahol egy agg nagynénit? Mer t én egy dekát sem. - Csak a balatoncsillagi kemping szerfelett fiatalo s f ı- nökasszonyát látom - felelte rögtön Huba. - No, ne hízelegjetek - nevetett a néni, de a tekin te- tén látszott: bizony jólesne neki, ha még néhány pe rcig hí- zelegnének a fiúk. Zolinak nem volt érzéke az effél e játé- kokhoz, azonnal a tárgyra tért hát: - - Dolgozni jöttünk. - Dolgozni? Ide? Ti? - a néni kérdései egyre maga- sabb hangnemben követték egymást; a végén a, ti" má r szinte magas c-nek hangzott. - Mi! Ide! Dolgozni! - felelték kórusban az ikrek; ık viszont magas hangon kezdték, majd lépcs ızetesen eresz- kedtek alá. A társalgás így visszatért eredeti hang magas- ságához. A néni megtapogatta az ikrek homlokát. - Nem vagytok lázasak? - Betegek nem dolgozhatnak - vágta rá komolyan Csaba. - Mi viszont nem akarunk otthon ülni; tétlen ül. - Hiszen vakáció van, ördögfiak! Mars a stranrdra, fü- rödni, úszni, napozni, csónakázni! - Ebb ıl már kin ıttünk - állította Huba. - Bizony ki - helyeselt Zoli is, pedig majdnem egy év- vel volt fiatalabb az ikreknél. - Te is . . . izé - a néni nyelt egyet - dolgozni a karsz? - Én is - emelte homlokát dacosan a nénire a várúr fia. - Miért, nekem nem szabad? - Tizenkét-tizenhárom éves fiúkat nem szabad alkal- mazni. Elmúltak már azok az id ık, mikor gyerekeket dol- goztattak. Most Zoli nézett körül kutató tekintettel. - Fiúk, ti láttok itt valahol gyerekeket? Az ikrek persze azonnal kapcsoltak:

- Csak három fiatalembert látunk, - Munkavágytól ég ı er ıs ifjakat. A néni erre megadta magát:, - Mitakartok csinálni, uracskáim? - Biztos akad nekünk való könnyebb munka. - Csaba már el is felejtette, hogy néhány másodperccel ezel ıtt "er ıs ifjakat" emlegetett. - Postára menni. - Apróbb csomagokat cipelni. - A néni elgondolkozott. - Ilyen feladatköre volt Oszkárnak is. - Az ki? - tágult kerekre Huba szeme. A másik két f iú hallgatott. - Egy csavargó. Ki kellett rúgnom, mert b ıröndöket lopott. - És biztos, hogy ı lopta el ıket? Csaba kérdésére nem kaptak választ. Újabb vendégek érkeztek. A néni gyorsan elintézte velük a formaság okat, beszedte a díjakat, aztán intett a fiúknak. - Vezessétek a vendégeket a tollaslabdapálya mögé, a negyvenkettes négyzetre, ott felverhetik a sátrukat . . . Az ikrek egymásra nevettek, és buzgón rohantak telj esí- teni az els ı utasítást. Zoli lassan ballagott utánuk. Nem feledkeztek meg Oszkárról sem. De nem a néninek szóltak, tudták, hogy ı úgysem venné vissza a csavargót. Viszont akadt a "családban" más is, aki teremthetet t mun- kát Oszkárnak. Csaba ötlete nyomán már délután megr o- hanták a munkától izzadtan, fáradtan hazatér ı Ákost. - Ákos bácsi, gyakran felpanaszoltad,hogy kevés az ember a téeszben. - Hogy akik ott vannak, azok sem törik össze kezüke t- lábukat a nagy igyekezett ıl. - Hogy bármikor elkelne ott néhány ember. - Aki nem fél a nehéz munkától sem. Ákos hátratolta széles karimájú kalapját. Napbarnít ott arcán mérhetetlen csodálkozás és gyanakvás tükröz ıdött. A legjobban az lepte meg, hogy a két örökké csintal an iker között ott látta Zolit is. - Mi van veletek? Történt valami? Netán megsütötte fejeteket a nap a strandon?

- Komolyan beszélünk, Ákos bá! - méltatlankodott Csaba. - Merthogy szeretnénk javítani a helybéli téesz ere d- ményein. - Fellendíteni a balatoncsillagi mez ıgazdaság helyze- tét. Ákos egy székre rogyott. - Nem bírom - lihegte és a halántékát tapogatta. - Az ötleteitek néha igencsak megviselik mostanában a múgy is rojtosra szaggatott idegrendszeremet . . . - Ezt szépen mondtad - dicsérte meg Zoli. A férfi a kalapkarima alól rásandított, de nem válaszolt. Nyu gtala- nul szimatolt a leveg ıbe. - Ha illatemlékezetem nem csal... - kezdte, önkén- telenül is megnyalva az ajkát - akkor ez paprikás krumpli ! - Az bizony! - libbent ki Katinka az udvarra. Fehér kötény volt szoknyája el ıtt, és népies hímzés ő blúzt viselt, buggyos ujjakkal, piros-zöld tulipánokkal. Ákos jókorát füttyentett. - Nahát, Katinka! - Tetszik? - intett a tanítón ı a blúzára, és kacéran mosolygott. Most látták csak a többiek, hogy még a nyakát és fülét is s őr őn borítják a szepl ık. Mégis mókusarcán a kedves mosoly feledtette ezt a szépséghibát. Ott ál lt a rep- kénnyel borított fal el ıtt - a kés ı délutáni nap arany- fénybe öltöztette - a látvány régi színdús festmény ekre emlékeztette a csillagi vár lakóját. Ákos le sem ve tte a szemét Katinkáról. Huba oldalba bökte Csabát. - Mi van? - morgolódott a másik. - Nem látod? Nézd, hogy bámulja! Összenevettek, és örömmel figyelték Ákost és Katink át. Közben a nyitott konyhaajtón át az illat ıket is elérte. Csabának azonnal megkordult a gyomra, méghozzá olya n hangosan, hogy a feln ıttek nyugtalanul körülnéztek, majd feltekintettek az égre - vajon vihar közeledik? Mikor a tányérok másodszor is kiürültek, Ákos rendk í- vül hálás pillantást vetett a tanítón ıre. - Tudja, Katinka, én már sok paprikás krumplit ette m

hosszú életem folyamán . . . - De ilyet még soha! - rikoltotta Huba. - Pontosan ezt akartam mondani. Honnan tudtad? - nézett a fiúra gyanakodva a várúr: A helyzetet Kati nka mentette meg. Mosolyogva mondta: - Én pedig sok várat láttam már életemben, itthon i s, külföldön is. De ilyen szépet még soha! - Hogy hízelegnek egymásnak - súgta Zoli Csaba fü- lébe. - Az a jó - súgta vissza a fiú. - Jól indult a dolo g. - Mi indult jól? - értetlenkedett Zoli. De az iker nem válaszolt, mert Ákos bácsi most feléjük fordult. - Nos, uracskáim - kezdte; maga sem tudott róla, hogy tavaly óta sok mindenben átvette az általa oly nagy- ra becsült Amália néni beszédstílusát. - Mir ıl is beszél- tünk az el ıbb? - Nem mir ıl, hanem kir ıl. - Egy életer ıs fiatal férfi keres munkát. - Itt, Balatoncsillagon - hökkent meg a várúr. - Hi - szen itt mindenkinek van már munkahelye, némelyikne k egyszerre több is. - Ennek nincs egy fél munkahelye sem - rázta fejét határozottan Huba. - Akkor mib ıl él? "B ıröndlopásból" - vágta rá majdnem Zoli, de még idejében elharapta a szót. És ha az tényleg nem iga z? Ha mégsem Oszkár lopta el azokat a b ıröndöket? De ajánlhat- ják-e nyugodt szívvel a bácsi munkahelyére? Mert ha Oszkár esetleg ott is lopni kezd, mindenki a bácsit okolja majd. Töprengésével aligha lehetett egyedül. A fürg e ész- járású ikrek is bizonyosan idáig jutottak gondolata ikban; mert Csaba így folytatta a beszélgetést: - Alkalmi munkákból él, ebb ıl-abból. De most végre teljes állást szeretne. - Bármit vállal - bólogatott komolyan Huba is. - Küldjétek hozzám - fejezte be a beszélgetést a vá r- úr, és tányérját felemelve Katinkára mosolygott. - Nem lehetne esetleg . . . még egy repetát? - Ez már a harmadik tányér lesz - nevetett Katinka: Nem fél, hogy elhízik, Ákos? Nagy lesz a pocakja.

E bizalmaskodás hallatán az ikrek hangtalanul egymá sra nevettek, majd megköszönve a vacsorát, elrohantak a to- ronyba. Mikor Zoli utánuk ment, a legfels ı szinten talált rájuk. Egy-egy l ırésablaknál üldögéltek, és már szinte el- kékültek a nevetést ıl. Fuldokolva-dülöngélve kacagtak; Egyikük olykor meglökte a másikat, és vékony hangan csi- ripelte: - "Nem fél, hogy elhízik, Ákos?" A másik a gyönyör őségt ıl a földön fetrengve sikította. - "Nagy lesz a pocakja, Ákos!" Reggel az ikrek álmosan pislogtak ki a takaró alól. Oda- künn ragyogott az ég, de valahogy nem akarózott még fel- kelni. Aztán hallották, hogy az udvaron Katinka és Zoli beszélgetnek. - Nem láttad, ki hozta? - kérdezte Katinka. - Nem. Az el ıbb keltem fel; a fürd ıszobában voltam. - Én meg indultam bevásárolni. Kilépek a kapun, hát majdnem belebotlottam. Nézd csak, hát nem furcsa? - De bizony az, Katinka néni. És milyen alacsony. - Ezek általában alacsonyak. - Hová tesszük? - De ki hozhatta? Az érthetetlen beszélgetés hallatára az ikrek szemé bıl azonnal kiröppent az álom. Pizsamában rohantak ki a vár- ból. Katinka néni és Zoli egy sámlit nézegettek jó messzir ıl; mintha id ızített bombával akadt volna dolguk. Nem köze- lítették meg, csak távolról figyelték tanácstalanul . - Talált tárgy? - érdekl ıdött szakért ı képpel Huba. - Ki is van festve - állapította meg Huba, és a sám li mellé guggolt: - Ha ezt ugyan festésnek lehet nevez ni. Viszont némi faragás is van itt oldalt - jött közel ebb Katinka, és a fiúk közé guggolt. - Ezt gyakorlott k éz csi- nálhatta. A virágfüzérek domborúra faragva, a sz ıl ıleve- lek is életh őek, még a fürtök és a kacsok is megfelel ıkép- pen kunkorodnak. - Kunkori kacsok - vigyorgott Csaba, de Huba elér- tette, mi tetszett meg a bútordarabon Katinkának. - Egyszóval, aki ezt csinálta, nagyon amat ır fest ı, de igen profi fafaragó, igaz . . .? - Pontosan így van. Te mindig megérted, mir ıl van

szó, Csaba. - Huba vagyok, de mindegy. Megértem én is, mir ıl van szó. - És ki hozta? És miért? A fiúk kérdéseire a tanítón ı eleinte nem válaszolt. El- nézett valahová a falak fölött, homlokán töpreng ı ráncok- ba fulladtak a szepl ık, aztán halkan, ábrándozva mondta: - Valaki, aki tudja, hogy gy őjtöm a népies tárgyakat. - Hát igencsak melléfogott az illet ı - vágta rá azon- nal Zoli. - Mert ez bizony nem népm ővészeti tárgy. Saját kez őleg mázolta a tehetségtelen kezd ı . . . - A fiú legyin- tett, és visszament a fürd ıszobába. Az ikrek látták, hogy Katinka e szavakra kissé elszomorodott. - Nem kell bánkódni, Katinka néni. - Aki hozta, jót akart vele. - És biztosan a néninek hozta. Naná, majd Ákosnak vagy Zolinak . . Erre a gondolatra Katinka is megkönnyebbült, feláll t. - No, én megyek a boltba. Mosakodjatok meg. - Minek? Reggeli után úgyis fürödni megyünk - ku- nyeráltak az ikrek, de a tanítón ı könyörtelenül rájuk pa- rancsolt. A fiúk visszakullogtak a szobájukba. Közb en egy- másnak morogták félhangon: - Mindig csak az a mosdás. - Olvastam valahol, hogy igen ártalmas a szervezetr e: - Ha túl gyakran végzik, elgyengíti az ember b ırét. - És akkor mindenféle fert ızést lehet kapni. Majd hirtelen felkapták a fejüket, egymásra bámulta k: - Hiszen mi nem is mehetünk ma a strandra! A fürd ıszoba ajtajához vágtattak. Éktelen dörömbölé- sükre Zoli kinyitotta az ajtót. Kicsit furcsa látvá nyt nyúj- tott: szájából egy fogkefe nyele állt ki, ajkai hab zottak. - Nézd, ez megveszett. Habzik a szája. - Életemben el ıször látok tizenkét éves fiút, aki ön- szántából, minden kényszer nélkül mossa a fogát. - Biztosan beteg. Más magyarázat nincs. - Beteg a fene - köpte ki a habot Zoli. - Minden re g- gel és este fogat mosok. Ti nem? - Hát - néztek össze az ikrek. - Az az igazság, hog y mi is. De olyan jólesik elgúnyolódni egy kicsit más okon. - Veszem észre. Akkor ti általában nagyon jól érzit ek

magatokat, merthogy folyton gúnyolódtok másokon. - Ezt olyan szépen mondtad! - Alighanem a sok olvasástól van ilyen emelkedett s tí- lusod. - Na, elég a dicséretekb ıl - tette vissza poharát és a fogkefét Zoli az üvegpolcra. - Miért törtetek rám i lyen hirtelen? Meghalt valaki? - Ugyan. Csak vár a munka. - Munka? Zoli álmélkodása láttán az ikrekb ıl - nem tehettek ró- la, ilyenek voltak, no! - megint kitört a gúnyfolya m: - És, mélyen tisztelt nagyságos úr! - El méltóztatott felejteni, hogy tegnap alkalmazás ba vétettünk. - egy bizonyos, mez ın táborozó, félvad népeket kordában tartó . . . - kiskorúnak éppenséggel már nem nevezhet ı eré- lyes hölgynél . . . - ahol is a csomaghordás és egyéb nemes feladatok várnak ránk! Zoli - bárhogyan is fékezte magát - a végén csak ne m bírta ki nevetés nélkül. Ott álltak mindhárman az a jtóban, cseng ı nevetésüket pedig visszaverték a szép várfalak. Amália néni megint gyanakodva nézett rájuk, aztán c sak annyit mondott: - Zoli, te ugorj el a postára a levelekért. Mondd, hogy én küldtelek. Az újságokról se feledkezz meg. Csaba , in- dulj az áruházba, itt a lista, ezt kell venned. Hub a, futólé- pésben a szolgáltatóházba, szólj a villanyszerel ınek, hogy két oszlopon tegnap óta nem ég a lámpa! Miután így kiosztotta a feladatokat, eltöprengett. Mi késztethette a gyerekeket erre a lépésre? İszintén szólva roppant gyanúsnak találta a dolgot, de egyel ıre semmi- lyen épkézláb magyarázatot nem talált erre az izgat ó rej- télyre. Közben újabb vendégek jöttek, és nem maradt ide- je ezen elmélkedni. Ákos éppen visszajött a földekr ıl, és a hosszú tehénistálló felé igyekezett, mikor az iroda fel ıl egy férfi kiáltott utá- na. Az agronómus megtorpant, nagy barna szeme még n a- gyobbra tágult.

Az idegen kissé rojtos szél ő nadrágban, egykor fehér, de ma már igencsak feketés, széttaposott tornacip ıben topor- gott. Teste fels ı részén kopott zöld trikót és szürke zakót viselt - de ami a várurat a leginkább elkábította, az az idegen nyakkend ıje volt. Húsz évvel azel ıtt volt divatban - emlékezett vissza az élénkpiros háttér el ıtt zöld pálma- fán lógó sárga majom láttán. Ákosnak a szeme is bel ekáp- rázott a látványba. - Magát keresem - mondta az idegen; harminc év kö- rül lehetett, állán a borosta kissé öregítette. - Igen? Tessék. - Oszkár a nevem - mondta amaz jelent ıségteljesen. - Az enyém meg Borzogh Ákos. Szóval mir ıl van szó? A férfi zavartan toporgott, a majmos nyakkend ı ide-oda lobogott a szélben. Ákos egy pillanatra behunyta a szemét, hátha elt őnik a szörny ő látvány, de mikor kinyitotta, az megint csak ott volt. - Mondom; Oszkár vagyok . . - ismételte az idegen, de már nem olyan határozottan. - Ezt már hallottam. Inkább azt mondja el, mit akar . Nincs sok id ım, sietek. A másik erre megvakarta a fejét. Hosszú és rendkívü l borzas hajában szinte elmerült a keze. - A nevemet nem mondták a fiatalurak? Állítólag ma- ga üzente, hogy jelentkezzem itt, a téeszben. - Ja úgy! - álmélkodott végre érthet ıen Borzogh Ákos, közben kicsit idegesen pillogott. Úgy érezte, a sárga majom egyenesen az arcába vigyorog. - Szóval maga a z új munkaer ı? E jelent ıségteljes szó hallatán Oszkár csak szerényen pislogott. İ mint "munkaer ı"? De inkább hallgatott. - Aztán mihez ért? - Mindenhez - felelte rögtön és határozottan. - Szóval semmihez - mondta erre éppoly határozottan Ákos. - No, majd meglátjuk. Leggyakrabban milyen munkát végzett? - Díszdobozokat csináltam - rebegte elbizonytalanod - va az "új munkaer ı". - Hol? . - Hát.. . . sokfelé. Bejártam az országot . . .

- Munkakönyve van? - Az nekem nincs, kérem. - Munkakönyv nélkül dolgozott? A szél megint meglebegtette a sárga majmot. Ákos ös z- szeszorított fogsorral igyekezett uralkodni magán. - Legalább egy személyi igazolványt mutasson. Oszkár egy ragacsos felület ő, itt-ott összetapadt, máshol egymástól régen búcsút vett lapokból álló igazolván yt vett el ı. Ákos kinyitotta. Pecsétek hosszú listájára lelt b enne; az intézmények neve minden esetben azzal a két szóv al kezd ıdött, hogy "Büntetés-végrehajtó Intézet" . . . - A, szóval így állunk! No persze. A börtön az egye tlen hely, ahol munkakönyv nélkül is lehet dolgozni - fü ty- tyentett. Oszkár szerényen mosolygott. Ákos végigné zte a pecséteket, aztán így szólt: - Van egyáltalán olyan börtön - az országban, ahol maga még nem csinált díszdoboz okat? - Van! - csillant fel Oszkár szeme. - Kett ı is! De azokban csak n ıket ıriznek. Ákos nem állhatta meg és elnevette magát. Oszkár eg y- szerre magabiztosabb lett, érezte, hogy számára ked vez ıen alakulnak a dolgok. Zsebre vágta az igazolványt, és kihúz- ta magát, körülnézett. - No, hol az a munka? - Majd beszélek az elnökkel - mosolygott Ákos. - Munkakönyvet is kell csináltatni. Meddig akar itt d ol- gozni? - Hogyhogy meddig? Örökké! Vagyis nyugdíjig! - Ez szép törekvés, nagyon szép - bólogatott a várú r- agronómus. - De mi lesz, ha . . . szóval, ha megint be kell vonulnia valamelyik intézetbe? Oszkár persze rögtön elértette a célzást - ha börtö nök- re célozgattak a társaságában, remekül vágott az ag ya - és nemes felháborodással utasította vissza a gyanús ítást: - Ugyan! Eddig mindig csak télen kerültem oda, mi- velhogy nem volt lakásom. - ÉS szereti a központi f őtéses, naponta takarított, tisz- ta cellákat, igaz? Remélem, ısszel nem kell búcsút ven- nünk magától. - Ha jó munkát kapok, nem. - Egyel ıre az asztalosm őhelybe kerül. De egy feltétel-

lel. - Parancsoljon velem - gálánskodott a csavargó; még egy enyhe meghajlást is produkált - mi a feltétel? - Az, hogy soha többé ne lássam ezt a pálmafán tán- coló sárga majmot - bökött hosszú ujjával Ákos Oszk ár nyakkend ıjére, és gyors léptekkel elment. Oszkár megle- petten állt, felemelte a nyakkend ıt, közelr ıl is megszem- lélte, mintha akkor látná el ıször életében. - Pedig egy liter bort adtam érte - sóhajtotta csen d- ben. Felt őrte gallérját, levette a nyakkend ıt, zsebébe győrte. Aztán körülnézett, és elindult a tehenészet felé, h ogy megkérdezze: merre van az asztalosm őhely. Délig valahogy eltelt az id ı; a néni ebédet szerzett a fiúk- nak, aztán azt mondta, aznap már nem lesz rájuk szü ksé- ge. Különösképpen nem is bánták. Hiába figyelték eg ész délel ıtt a kemping életét, semmi gyanúsat nem tapasztal- tak. Így aztán két óra felé elballagtak a strandra. Zoli sápadt-fehér testével kirítt az olajbarna napo zók közül. Az ikrek is elég barnák voltak már. Villámgy orsan fürd ınadrágra vetk ıztek, és berohantak a vízbe. Zoli még ott motoszkált a parton. Szégyellte b ıre fehérségét . . . Le- ült egy csenevész f őzfa alá, ingben, nadrágban. Persze nem telt bele tíz perc, az ikrek visszarohan tak: - Veled mi van? - Legyökereztél? Er ıszakkal a vízbe cibálták Zolit. A gyerek örült is m eg nem is, hogy ennyire tör ıdnek vele. Késıbb kifeküdtek az egyik deszkapallóra. A forró fa sz in- te sütötte hátukat, hasukat. Forgolódtak is, mint " vadma- lacok a nyárson" - ahogy Csaba megjegyezte. Zoli ug yan nem nagyon értette, miért forognak a nyárson máskép pen a vad, mint a szelíd malacok. Ráadásul akkor már úg yis mindegy nekik. Az ikrek megint kötelességüknek érezték, hogy tör ıdje- nek kicsit Zolival. - Hol fogsz suliba járni? - Alighanem itt . . . Most már itt - intett Zoli fe jével a falu felé.

- A balatoncsillagi iskolát megszüntették, apuskám - fitogtatta jól értesültségét Csaba. - Busszal viszi k szegény srácokat reggelente a szomszéd faluba, ott van a kö rzeti suli. - No és? Nekem már mindegy. - Zoli tragikus hangja hallatán az ikreknek torkukon akadt a szó. Egy idei g né- mán nézték a nap millió apró hullámon megtör ı fénycsil- lanásait. - Ne törj le, öregem - igyekezett Huba vigasztalni, de eléggé er ıtlenül. - Ákos bácsi nem rossz ember, - segédkezett a fivé- re is. - Nem rossz, persze - bólintott Zoli. - De . . - De . . .? - kapták fel fejüket a fiúk. - Hát, hogy is mondjam csak . . akármit mond, érzem ; csak azért mondja; hogy elterelje a figyelmemet. - Mir ıl? - A szüleimr ıl. Ami velük történt . . . Sokkal jobb len- ne, ha így sem emlékeztetne rájuk. Hiszen éppen elé gszer jutnak eszembe így is . . . Szegények . . . - Zoli hangja el- csuklott. Az ikrek zavartan hallgattak, majd Huba k ockáz- tatott meg egy újabb kérdést: - Szóval, ha valaki pátyolgat, kedveskedik veled, a zt hiszed, azért csinálja, mert sajnál? - Hát persze. - De azel ıtt is el ıfordult ilyesmi, nem? - Mi el ıtt? - Hát . . . a baleset el ıtt. Zoli elgondolkozott. - Lehet . . . nem emlékszem. Most arra nem is akaro k gondolni, mi és hogyan volt azel ıtt. A baleset óta minden másképpen van. El ıször vadidegen emberek sajnálkoztak körülöttem, a fejemet simogatták meg minden: Most m eg Ákos bácsi meg Amália néni, Gergely bácsi meg ti is . . . - Mi sajnálkozunk feletted? - villant Huba szeme. - Sajnál téged a fene - csatlakozott azonnal Csaba is. - Mi ugyan nem simogatjuk a fejedet! - Zoli háta mögött egyetért ı pillantásokat váltottak. - Tudod, ki saj- nál téged? A rézfánfütyül ı . . . - kivénhedt szamarak füleit rojtosra csipked ı . . .

- pléhlábú fehér holló, amelyik az öreg Mari néni... - legszebb muskátlis cserepében fészkel - fejezte be a körmondatot Huba. Zolinak, a szeme is fennakad t a hosszú szöveg hallatán; próbálta magában összerakni a ké- peket. Egy ismeretlen okból bádogprotézist visel ı ritka madár, "aki" szabad idejében nyugdíjas csacsik füle it . . . no, nem! És miért éppen rézb ıl készült fán fütyül? - idáig jutott gondolataiban, mikor megérezte, hogy váratla nul er ıs kezek ragadják meg lábait, derekát, és repül a ví z- be... Mikor felbukott és lélegzetet vett, az ikrek már me ssze jártak. A két szöszke fej a nádas felé úszott verse nyt. Zoli nagyot sóhajtott, és lassan utánuk eredt. - A fiúk hol vannak? - kérdezte Ákos. Az imént jött haza, és els ı dolga volt, hogy bekukkantott az ikrek szobá- jába és a- toronyba. Katinka nagy tálon almát kínál t feléje. - Miért olyan morcos, várúr? A fiúk elmentek a kem- pingbe, Málikához; utána meg biztosan útba ejtik a stran- dot. Vagy a mozit. - Képzelje, Katinka, a nyakamra küldtek egy csavar- gót. Egy börtöntölteléket, aki többet szokott ülni, mint sza- badon járni-kelni. - Ha dolgozni akar, akkor munkát kell neki adni. Ha dd legyen esélye a becsületes életre. - Azt mondja? - pislogott a várura aztán felderült az arca. - Én is így gondolom . . . ezért elintéztem, hogy munkát kapjon nálunk. - Akkor minden rendben van, nem? - Katinka szep- l ıi vidám táncot jártak erre-arra. - Nézze csak, mit kap- tam titkos imádómtól. Akos minden oldalról figyelmesen megszemlélte a sám - lit. Az arca kicsit megkeményedett, homlokán alig é szreve- het ıen lüktetett egy ér. - Ki hozta? - Hiszen mondom: egy titkos imádóm. - Tényleg nem tudja? - Nem én - rázta fejét a tanítón ı, aztán hamiskásan pillantott a várúrra. - Maga sem tudja, ki lehetett , Ákos? - Nem - rázta fejét most az agronómus, ugyanúgy,

ahogy az imént Katinka. - De ha elkapom a fickót . . . Összeszorított öklét látva Katinka témát változtato tt. - El kell mennem Gergelyékhez. Málikának ígértem néhány ételreceptet. Az "ételrecept" szóra Ákos önkéntelenül is megnyalt a a száját, aztán nagy karimájú kalapját lekapta és spa nyol módra meglengette néhányszor maga el ıtt a leveg ıben. A széles mozdulatokat széles mosoly és egy kérdés k ísérte: - Elkísérhetem, nemes hölgy? Katinka rögtön átvette a férfi játékstílusát. Ujjai közé csípte lila nadrágja szárait, - mintha az régimódi hosszú szoknya lenne, meghajolt Ákos el ıtt, úgy válaszolt: - Köszönöm, lovag. De nem tudom, vajon illik-e egy magányos hölgynek elfogadnia e szíves ajánlatot? - Csak magányos hölgynek illik elfogadnia - viszo- nozta az udvariaskodást a várúr. Ezzel meggy ızte a "ne- mes hölgyet". - Várjon hát, lovagom, néhány percenet múlva készen leszek az útra. - És Katinka elszaladt átöltözni. Á kos szerfelett elégedetten pödörgette a bajuszát. Csak Gergely bácsi volt otthon; Amália néninek, úgy lát- szik; sok dolga akadhatott a kempingben, mert még n em jött haza. A bácsi fát vágott hátul az udvaron, csa k úgy röpködtek a hasábok és a forgácsok. Katinka bevitte a re- cepteket a konyhába, aztán elbúcsúzott az öregt ıl. . - Milyen változáson ment keresztül Gergely! - cso- dálkozott Ákos, mikor újra az utcán voltak. - Ha lá tta volna tavaly meg azel ıtt! Rá sem ismerne most. Pedig ak- kor fiatalabb volt, mégis úgy mozgott, mint egy agg astyán. Alig pislákolt benne az élet . . . - És mi okozta ezt a nagy változást? - érdekl ıdött Katinka. - Én csak egy okát látom: A házasság . . . Azóta vá lto- zott meg annyira. Azel ıtt azt hitte magáról, hogy egy be- teges, vén özvegyember. Aztán megjött Málika Argent íná- ból, és a maga módján villámgyorsan átszervezett Ge rgely körül mindent. Az öreg egész élete megváltozott. Új jászü- letett, ha mondom! - Felemelt mutatóujjal, szigorúa n pil- lantott Katinkára, mintha az akár csak egyetlen szó val is ellenkezett volna. Gergely most csónakázik, evez, l ova-

gol, fát vág, gyalogol. Hisz látta maga is, Katinka . - No igen, a szerelem csodákat tesz! - Még a kés ıi szerelem is - bólogatott elgondolkozva a várúr, aztán hirtelen a tanítón ıre vetette tekintetét. Tényleg csodákat tesz? - Hát nem látja? - mosolygott a tanítón ı. Egy hosszú percig egymás szemébe néztek, aztán Ákos zavartan h üm- mögve elfordult. A f ıtéren jártak éppen, a mozi mellett. Katinka az üveg - ablak mögé kitett fényképekre nézett, és elkapta a várúr karját. . - Nézze, azt az olasz filmet játsszák, amit otthon már egyszer meg akartam nézni, de nem sikerült! - Hát menjünk be - javasolta Ákos vidáman, és rög- tön hangot váltott. - Tisztelt kisasszony, elfogadj a egy kóbor lovag meghívását falra vetített mozgolódó kép ek né- zése tárgyában? - Hosszas fontolgatás után . . . elfogadom - felelt e Ka- tinka azonnal, és csak úgy nevetett a szeme. Ákos másnap déltájban vet ıdött a tehénistálló környékére: Meghallgatta az állatgondozó brigád vezet ıjének pana- szait, aztán megnézte az elromlott takarmányszállít ó lán- cot, és ment a szerel ıkhöz intézkedni. Mikor látta, hogy a szerel ık nem ugranak azonnal, bikahangján rájuk dörrent; de úgy, hogy a magtár tetejér ıl rémülten elszárnyaltak a verebek. - Mozgolódjatok, uracskáim! Hogy magyarázzam meg a teheneknek, miért nem kapnak takarmányt? Azt mond - jam nekik: lusták a szerel ık, azért kell éhezniök? No, gye- rünk! Egy óra múlva visszajövök, addigra forogjon m inden kerék! A szerel ık felkapták szerszámaikat. Ákost arról ismer- ték a téeszben, hogy nagy haragra gerjed, ha valaho l té- kozlást, mulasztást tapasztal, No és olyankor ordít ani szo- kott. Mégpedig--olyan hanger ıvel; mint egy oroszlán. Ezt azok a téesztagok mesélték, akik már jártak a pesti állat- kertben . . . A "bolond agronómus, aki azt a furcsa várat építette", nem ismert tréfát, ha valahol hanyagság nyo- maira bukkant. Szóval délben már kiordította magából -aznapi harag -

adagját, és némileg lecsillapodva ballagott tovább az iroda felé. Az asztalosm őhely el ıtt eszébe jutott az "új munka- er ı", és úgy döntött, bepillant ide is. Gyantaszagú csend fogadta. F őrészpor lebegett az abla- kokon beszök ı fénykévékben. De, a f őrészgép állt, nem hersegett a mester kezében a gyalu. S ıt Ákos els ı pillan- tásra nyomát sem látta a mesternek; ami persze ismé t ha- ragra gerjesztette. - Hé! - kiáltotta. - Nyugdíjazták az asztalost? Szavára két gyengén odatámasztott deszka- eld ılt a fal- tól, megreszkettek az ablaktáblák. Még mintha a lev egıben táncoló porszemek is megmerevedtek volna rémületükb en. Józsi bácsi, a deszkák ura felállt a sarokban. Feke te ke- retes szemüvegét homlokára tolta, tömör ısz bajusza rez- gett a méltatlankodástól. - Mit üvöltözöl, mint az öreg Maris, mikor ráesett a korhadt padlásajtó? Itt vagyunk! Félig kész irodaszekrény mögül emelkedett ki, aztán ugyanott felt őnt Oszkár mosolygós-zavart arca is. A várúr feszülten figyelt, de nem, a csavargó szerencsére n em vi- selte a sárga majmos nyakkend ıcsodát. Ákos megkönnyeb- bülten fellélegzett. . - Nem üvöltözök! - szögezte le határozottan, - csak látom, itt-ott ellen ırzésre szorulnak a dolgozók! Ti pél- dául mit csináltok, Józsi bátyám? Kártyáztok ott a sarok- ban vagy mi a fenét? Az öreg ráförmedt: - Szerencséd; hogy kölyökkorod óta ismerlek, Ákos; különben most letörném a derekadat. - A mondat kics it furán hangzott, f ıleg azért, mert Józsi bácsi kicsi volt és vékony, mint egy gyerek, Ákos pedig egyszerre két m eg- lett feln ıtt benyomását keltette széles vállával, izmos kar- jaival, hatalmas termetével. Az óriás most kicsit m egeny- hült. - No, csak azért mondom . . . - Nézd - az öreg asztalos a sarokba vezette Ákost, A f őrészporos padlón néhány kis fadoboz hevert. Oldalu- kon tulipánok, rózsák tekerg ıztek domborm őves faragás- sal. Az egyik doboz fedelét remekül kidolgozott ten yérnyi sz ıl ılevél fedte; még a levél erezetét is kivéste valaki .

A harmadik doboz még nem volt kész; de már látszott , hogy Balaton-parti tájat ábrázol. Vízparton kúp ala kú he- gyek emelkedtek, az egyik kicsit még tükröz ıdött is a tó- ban. Sirályok hasították mellette a leveg ıt. - Nohát! - álmélkodott a várúr. - Soha nem dicse- kedtél el vele, Józsi bácsi! Ki hitte volna, hogy a sztalos lé- tedre ilyen szépen faragsz is? Eddig bizony elhallg attad, te Józsi! - Hallgatta a penész - ingatta fejét az apró termet ő mester. - Akár hiszed, akár nem, Ákos fiam: ezeket nem én faragtam. - Hát ki? - Ez az ifjú ember - mutatott Oszkárra: Oszkár behunyta a szemét örömében. És zavarában. Hi - szen soha életében nem dicsérték még meg így. Elönt ötte a forróság, és hirtelen igencsak melege lett. - Maga? - Ákos újra kezébe vette a dobozokat, alapo - san megszemlélte ıket minden oldalról. Az ujjai alatt fi- noman dudorodó levelek, virágok egyre jobban tetsze ttek neki. Azonnal elfeledte iménti bosszúságait, és kez et nyúj- tott Oszkárnak. - Gratulálok. Oszkárnak még soha életében nem gratuláltak, így az t sem tudta, mit kell ilyenkor tenni. Majd gyorsan át tette a kis faragókést a másik kezébe, és megszorította a v árúr te- nyerét. Rettent ı zavarban volt, egyik lábáról a másikra állt, és csak mosolygott. Ákos eltöprengett, aztán azt mondta: - Van egy ötletem. - Akkor nekünk végünk - tréfált Józsi bácsi. Ákos felnevetett (most d ılt el a faltól a többi deszka is). - Ne félj, öreg. Ezt a két dobozt elviszem, ezt a b alato- ni látképeset meg fejezze be estére - adta vissza a harma- dik dobozt Oszkárnak. - Aztán hová viszi? - bátorodott fel kissé a csavar gó. - Az elnökhöz! - intett vissza vidáman az agronómus , és elrobogott, hóna alatt a dobozokkal. Este eljött a várba Amália néni. A társaság mindjár t ész- revette, hogy valami kellemetlen dolog történhetett aznap. Erre több biztos jel mutatott. Az egyik a néni homl okán felt őnt függ ıleges ránc, mely a testrészt mértanilag pontos

középvonalán választotta két egyenl ı részre. A másik az volt, hogy mikor belépett a várudvarra - elborult a z id ı, esıfelh ık gyülekeztek a komor égbolton - spanyolul szi- szegett valamilyen hosszabb szöveget, amir ıl a hallgatóság - helyesen - gyanította, hogy nem imádság lehet. - Mi van; Málika? - kérdezte Katinka, és leültette az asszonyt a konyhaasztal mellé. Az egész társaság ot t gyü- lekezett össze. - Ma megint elloptak valamit a kempingben - felelte Amália dühösen. Az ikrek összenéztek. Még Zóli is f elélén- kült. - Mit loptak? - Egy hátizsákot. Ráadásul egy szegény holland diák é volt, aki kerékpáron jött Rotterdamtól idáig, és a hátizsák- ban tartotta minden holmiját. - A néni ujjai begörb ültek; akár a madárkarmok. - Csak kerülne a kezem közé az az átkozott, kikaparnám a szemét! Biztosan Oszkár volt , a világcsavargó! - Nem Oszkár volt! - Nem ı! - Oszkár aligha! - İ ugyan nem! A három gyerek és Ákos tiltakozott ilyen egyhangúla g, ami mérhetetlen álmélkodásra késztette a nénit. Még ha- ragjáról is megfeledkezett. Homlokán kisimult a rán c, nagy szemében kérd ıjelek csillogtak. - Nocsak, nocsak! -Miféle összeesküvés ez? A hátam mögött szövetségre léptetek ezzel az Oszkárral? - Mert igazságtalanul bántak el szegénnyel! - így Csaba. - Becsületesen dolgozott, de kidobták! - nyelvelt Huba. Zoli csak ennyit mondott: - Kár szegény emberért . . . Amáliának erre - ha lehetséges - még nagyobbak let- tek a szemei. - Nohát! Ez már több a soknál! Holmi kiskorúak felü l- bírálják egy profi kempingvezet ı döntését! - De akkor már mosolygott, úgy folytatta: - Ha tudtam volna, h ogy összes rokonomnál protekciója van annak a börtöntöl telék-

nek, dehogyis mertem volna kidobni: Még ha poggyász ok jogtalan eltulajdonításával gyanúsítottam volna is . . . Végignézett az egész társaságon; a kis konyhában eg ymás mellett szorongva üldögéltek, mégis remekül érezték ma- gukat. A néni tekintete végül a nagy bajuszú agronó mu- son akadt meg. - És neked mi bajod, Ákos? Te miért vé- ded Oszkárt, hiszen nem is ismered! - Már hogyne ismerném. Nálunk dolgozik: - Oszkár? Dolgozik? Nálatok? - A néni egyre emel- tebb hangon csodálkozott. - És ki volt az a félesz ő, aki alkalmazta? - Én - sütötte le szemét a várúr: Az ikrek remekül mulattak. Katinka és Zoli kicsit megsajnálták a csi llagi vár teljhatalmú urát. - Látom; jobb lesz; ha hallgatok - mondta végül Amália. .. - Az az Oszkár egy m ővész - folytatta a várúr, mi- után kissé magához tért - és ezt ma be is bizonyíto tta. Erre támadt egy ötletem, csak nem találtam meg az e lnö- köt: De holnap megbeszélem vele a dolgot - bár a tö bbiek várták a folytatást, Ákos elhallgatott, és a "megle petésr ıl"; nem volt hajlandó egyel ıre nyilatkozni. Zoli visszakanyarodott az eredeti témához: - És mi lesz a holland fiúval? - Egyel ıre ingyen lakhat a kempingben, megengedtem neki. - A néni keser ően legyintett: - Ki tudja; el ıke- rül-e egyáltalán a holmija. És a többi dolog? A b ıröndök; amik az elmúlt két hétben t őntek el sz ırén-szálán? És mind akkor, mikor Oszkár a kempingben dolgozott! - Kivéveezt a hátizsákot - vitázott Csaba. - Kivéve ezt - bólintott a néni, de gyanakodva tett e hozzá: - Ámbár... ki tudja,nem ugrott át a kerítése n az az Oszkár. - Egész nap az asztalosm őhelyben farigcsált - tanúsí- totta Ákos. A néni erre megszelídült. - Hát, ha te mondod: - Bízni kell az emberekben - szögezte le határozott an Katinka. A néni rásandított. - No, maradjunk ebben. Az ikrek persze rögtön nyomozni kezdtek.

- Málika, nem láttál gyanús alakokat ıgyelegni a kör- nyéken? - kérdezte Huba. - Rengeteg arrafelé a gyanús ember - mosolygott- a néni. - Némelyik nagy hajú, rongyos hippi bizony úg y néz ki, mint egy züllött csavargó. És te még kérded , lát- tam-e gyanús alakokat. - A tolvaj idevalósi! - szögezte le Csaba. - Honnan tudod, te Sherlock Holmes? A gyerekek erre nem válaszoltak, csak összenéztek. Az- tán egyesével, szép lassan kiosontak a konyhából. A to- ronyszobában találkoztak. Már majdnem teljesen söté t es- te volt. A nyitott ablakon meleg szell ı, tücsökzene, széna- illat lopózott be. - Haditerv - mondta ellentmondást nem t őr ı hangon Huba. - Részletes - felelte az ikre. - Mi van? - kérdezte Zoli. - Elvesztettünk néhány napot. Pedig azért mentünk a kempingbe, hogy a tolvaj nyomára bukkanjunk. - Ehelyett postára járunk, füvet nyírunk, rózsákat ön- tözünk, csak éppen tolvajt nem fogunk. - Szerintem a fickó . . . - Vagy fickók . . . - fickók nem a kempingben laknak. Hiszen a lopá- sok már hetek óta ismétl ıdnek, ennyi ideig pedig senki sem lakik ott; az emberek néhány napot töltenek a c sillagi kempingben . . . - vagy legfeljebb egy hetet. - Szóval azt mondjátok, kívülr ıl járhat be az illet ı. - Zoli a fel-feltünedez ı csillagokat nézte. Márpedig az a Pali vagy hogy hívják a nagy bajuszú kapu ırt, nem enged be senkit. - Csak aki ott lakik. - Akkor viszont hol járhat be az az idegen? A kérdés megválaszolatlan maradt. Tisztán hallották , hogy odakünn a hatalmas tó vizén három rövidet dudá lt egy hajó. A tücskök egy pillanatra elhallgattak, az tán újult er ıvel zendítettek rá újra. - Holnaptól felváltva figyeljük majd a kerítést - d ön- tött Csaba határozottan, a többiek nevében is.

TOLVAJVADÁSZAT Furcsa események a "csend szigetén" - Drótok elemek lámpák - Felt őnik egy parasztszekér Éjszakai örségen Másnap déltájban Katinka elment bevásárolni. Az eml éke- zetes összet őzés óta igyekezett kerülni a f ıtéri áruházat, de most néhány olyan dologra is szüksége volt, amit Bala- toncsillagon csak ott árultak. Elhatározta, hogy va lamelyik napon meglepi Ákost, és cserébe a remek nyaralásért , azért, hogy a várban lakhat, megmossa a bels ı udvarra nyíló ablakokat, és befesti a konyha ajtaját is, am elyikr ıl ugyancsak lepattogzott már a régi festék. Az áruházban magán érezte a f ınök és a pénztárosn ı gyanakvó tekintetét. De úgy tett, mintha soha nem l átta volna ıket, elnézett felettük. Kiválasztotta a festéket és a tisztítószereket, fizetett. A kijáratnál ismer ısnek tetsz ı hang szólt utána: - Drágaságos kisasszony, segíthetek? Katinka megperdült. A járdán Oszkár állt. A férfi ö rök- ké borostás képe most borotváltan ragyogott, szintú gy te- kintetéb ıl is tisztaság sugárzott. A ruhájáról már nem le- hetett elmondani ugyanezt: foltozott, egykor kék kö penyt- viselt, ami a rácsorgott enyvt ıl itt-ott ráncossá ragadt össze. - Maga az? - Én vagyok, csókolom a kezecskéjit. Hogy s mint va - gyunk? Katinka rögtön megérezte, mir ıl van szó. Hiába no, a nıknek van ilyen ösztönük. Oszkár szegény egyedül érz i magát az emberek között, és tényleg egyedül is van, hisz nem illik senkihez. Ez a világ sem illik ıhozzá. Száz évvel ezel ıtt mindennapos jelenség lehetett az otthontalan csa - vargó - ma furcsaság, gyanús különc, akire az ember ek gyanakodva tekintenek, és sokszor bizony nem is ok nél- kül. A tanítón ı kiérezte a férfi hangjából, mennyire örül, hogy ismer ıst lát. Szegény Oszkár, úgy kapaszkodik ezek- be a futó ismeretségekbe is, akár fuldokló a szalma szálba. Az tartja fenn most a felszínen, ha van kivel beszé lnie, van

kit üdvözölnie - olyanokat, akik ıt emberszámba veszik. Katinka mindezt tökéletesen értette és elhatározta, csinál egy jó napot Oszkárnak. - Én jól vagyok, Oszkár. De ahogy hallom, maga sem panaszkodhat. Tegnap valaki nagyon dicsérte. - İ, sejtem ám, kicsoda. Ákos úr rendes ember! Rög- tön felvett az asztalosm őhelybe dolgozni. Csak a sárga "majmot vessem le, azt mondta. Miféle sárga majmot, és honnan vesse le? Valami heg y- csúcsról? Szegény majom!" - töprengett lázasan Kati nka. Hirtelen vad hegyek között látta Oszkárt, afféle iz mos Tar- zanként, aki komor sziklaoromról jókora orángutánok at vet le a mély szakadékba. A férfira sandított, nem ré- szeg-e. De Oszkár tekintete, mozgása egybehangzóan józanság - ról tanúskodtak. - Örülnék, ha megbecsülné magát az új helyén. - Igyekezni fogok - felelte Oszkár. - Egyel ıre nincs semmi baj velem. Szépen dolgozgatok a m őhelyben. El- jöttünk a f ınökömmel, szögeket veszünk meg pántokat! - mutatott egy rozoga autóra, melynek ajtaját éppen e gy ap- ró termet ő, szemüveges, bajuszos bácsi nyitotta ki. - Meg lesznek velem elégedve! ÉS hogy tetszett a sámli? A kérdés váratlanul érte Katinkát. Összerezzent. - Maga hozta? - Nemcsak hoztam, csináltam is! - feszített büszké n Oszkár, majd hirtelen lelohadt büszkesége, és halka bban tette hozzá: - Igaz, a sámli már készen volt félig, én csak mintákat faragtam rá és festettem . . . Katinka közben magához tért. - Nem kellett volna ilyen ajándékra pénzt kiadnia, Oszkár. - De olyan kedvesnek tetszett lenni, és tetszett se gíte- ni, hogy Ákos úr felvegyen .. . . - Ebben a fiúk segítettek. - A tanítón ı igyekezett ke- mény lenni, de látva, hogy a csavargó elborul, megs ajnálta és gyorsan hozzátette: - No jól van, jól van. Persz e hogy örültem neki. De meg kell mondanom, Oszkár, hogy ma ga sokkal jobban farag, mint ahogyan fest. A színek tá vol áll- nak a maga világától.

- A színek . . . távol állnak . . . az én . . . vil ágomtól - hebegte Oszkár álmélkodva: Nem egészen értette a mo nda- tot, mégis roppantul tetszett neki. Katinka búcsúzó ul kezét nyújtotta. Hát, a viszontlátásra, Oszkár. - Kezét . . . csókolom - hebegte a csavargó zavarta n, egyben megdics ıülten. Kezet fogtak vele! A börtöntölte- lékkel. Tegnap az agronómus, ma pedig ez a finom hö lgy: Hát, ha ez így megy tovább . . . Sokáig állt még az áruház el ıtt, és bámult Katinka tovat őnı alakja után. Csak ké- sıbb hatolt el tudatáig, hogy Józsi bácsi már jó idej e kur- jongat neki: - Oszkár! Hogy az a százlábú jófene mászna a hátad- ra, kiordítom a gigámat, te meg csak állsz, mint a sóbál- vány . . . Ki volt ez a lány? Mivel az öreg hangjában alig titkolt elismerés csen dült; Oszkár váratlanul csak jelent ıségteljesen cuppantott egyet, és rejtélyesen vigyorgott. Józsi bácsi ebb ıl megértette, hogy az "új munkaer ı" diszkrét úriember, aki n ıismer ı- seir ıl nem szeret pletykálkodni. - No jó, hallgatsz . . . - morogta az öreg asztalos . - De azt el köll ismerni, hogy csinos a leányzó . . . Va gy már asszony, he? Nagy selymák ám az efféle m ővészek, mint te, Oszkár! Oszkár szerfelett boldogan hallgatta az öreg zsörtö l ı- dését. Délel ıtt a fiúknak nem sok idejük volt tolvajt nyomozni. A néni igen sok feladatot osztott ki rájuk. Így csa k ebéd- nél találkoztak. Amália néni a tábor túlsó végéb ıl vérfor- raló jelentést kapott: egy olasz család állítólag t ranziszto- ros rádiót hallgatott! - No, majd megmutatom én nekik, hogy itt nem fognak zajongani! - így a néni vésztjóslóan. - Meg kell ér te- niük, hogy az én kempingem a csend szigete ebben az iszo- nyú balatoni zajtengerben! - és elviharzott. A fiúk közben asztalhoz ültek a nagy hársfa alatt. De alig szívtá k be a halleves és a szilvás gombóc illatát, az olaszok sá tra fel ıl éktelen sivalkodás, zenebona, kiáltozás, jajongás h allat- szott. - A csend szigete - jegyezte meg Csaba. Huba erre

nevetni kezdett, de szálka akadt a torkán, és elkék ült. Zoli és Csaba felváltva dögönyözték, míg sikerült kiköpn ie a makacs halcsontot. A fiú lassan magához tért. - Már azt hittem, feldobom a talpamat . . . Nem a s zál- kától, hanem a dögönyözésetekt ıl . . A távoli vihar hirtelen elcsendesült. A fák és a sá trak közül kibukkant Amália néni. Az arcán még átfutott né- hány ideges rángás, de mire az irodához ért, lecsil lapo- dott. Az olaszok sátrára - és az egész kempingre - néma csend borult. A fiúk a szilvás gombócot élvezték. Zoli hirtelen l etette villáját. - Mi van a tervvel, fiúk? Csaba egy papírszalvétára rajzolni kezdett. - Ez a kemping . . . Itt a bejárati kapu. Azon az o ldalon nyitott a kerítés el ıtti térség; ott legfeljebb éjszaka pró- bálkozhat meg valaki, ha engedély nélkül akar bejut ni, de akkor sem tanácsos a dolog, hiszen a kapuból a port ás be- látja az egész vidéket. A nyugati oldalon egy fasor van, lámpákkal, a másik oldalon villák, házak. Tehát ott sem valószín ő a dolog . . . Ellenben a nyugati és az északi olda - lon, a Balaton felé es ı részen ırizetlen a kerítés. Egy kis ügyességgel bárki átmászhat rajta. - Sok a szöveg meg az elmélet - szakította félbe a má- sik iker türelmetlenül. - Míg ti reggel rózsákat pá tyolgat- tatok, és füvet nyírtatok, én szakítottam egy kis i dıt a ke- rítés alaposabb felderítésére . . . - és a nyugati oldalon találtál egy lyukat - mondta váratlanul Zoli. Huba meglep ıdött. - Honnan tudod? - Nekem is van szemem, és nemcsak füvet nyírogattam egész délel ıtt - d ılt hátra székén Zoli igencsak elégedet- ten. - Én már tudom is, hogyan ırizhetjük meg a kem- ping területi independenciáját. - - Területi . . micsodáját? - hápogott Csaba. - Ezt az utolsó szót . . . ha lennél szíves . . . m egismétel- ni - dadogta Huba, és homloka ráncba s őr ősödött, akár egy öreg tacskóé. - Mondom, a területi independenciáját, vagyis függe t- lenségét. .

- Hja úgy ! - A függetlenségét. - Hát én is éppen ezt akartam mondani! - Pontosan én is - vágtak egymás szavába az ikrek megkönnyebbülten. Zoli - valamelyik könyvb ıl olvas- hatta ki a szót - most zavartalanul folytatta: - vagyis hogy jogtalan kívülállók meg ne sérthes- sék a kemping határait. - A drótba vágott lyukon át. - Pontosan ott. Nagyon gyanús az a lyuk. Olyan, min t- ha valaki hidegvágóval készítette volna azt a nyílá st a dróthálóba, hogy bármikor bejöhessen. - Sajnos, bármikor bejöhet ezután is - ingatta fejé t Csaba komoran. - Majd teszünk róla, hogy ne úgy legyen - emelte mutatóujját Zoli az ég felé. Maga sem tudta, hogy e zzel öntudatlanul is Ákos bácsi egyik kedvelt gesztusát utánoz- za. Az ikrek megint hülyéskedtek - alulról felfelé egészen közelr ıl végigszemlélték a fiú ujját, aztán az égre bámul- tak, mintha valamelyik madárra várnának. De Zoli má r ügyet sem vetett minderre; szilárd hangon jelentett e be: - A modern technika lesz segítségünkre! Délután hazaszaladtak a várba, és kiforgatták zsebe iket. A féltve ırizgetett zsebpénzek bizony sz őkösnek bizonyul- tak. Így az ikrek megkörnyékezték Katinkát, aki épp en fürd ıruhában, fején kend ıvel az ablakokat mosta. Ebéd után nagy lendülettel látott munkához, de úgy tetsz ett ne- ki, hogy az ablakok valahogy mintha megszaporodtak vol- na az utóbbi napokban. Azel ıtt azt hitte, alig néhány van csupán. Most viszont, mikor mindegyiket meg kellett tisz- títania, rettent ı sok üvegtábla került a keze alá. Igaz, dup- la ablakok voltak, és mindegyiket két oldalról kell ett le- mosni. Katinka még csak a konyha és az egyik szoba ab- lakaival végzett; de egyre s őr őbben sóhajtozott. Éppen ka- póra jöttek neki az ikrek. - Pénz kéne, gézengúzok? Itt a legjobb alkalom, hog y megtanuljátok: munkával lehet pénzt keresni. A fiúk fancsali arccal álltak, tanácstalanul pillog tak egy- másra, aztán Csaba feltalálta magát: - Mi csak kölcsönt szeretnénk felvenni.

- És én vagyok az OTP vagy a bank? - méltatlanko- dott a tanítón ı, de hangjából kiérezték a fiúk, hogy nem neheztel rájuk. - No, mennyi kell? Mert azt látom, hogy ablaktisztításban nem számíthatok rátok. - Ne tessék haragudni, de fontos dolgot kell elinté z- nünk - toporgott türelmetlenül Zoli is. Katinkának örült a szíve, mikor együtt látta a három fiút. Trikóingj ük alatt már csokoládészín őre barnult a b ırük - kivéve persze Zoliét - egészségesek és jókedv őek voltak. Még Zoli is engedett valamelyest örök komorságából. - Az asztalon van a pénztárcám, hozzátok ide. Huba közben észrevette a festékesdobozt és az ecset et. Egy pillanatig rájuk bámult; aztán váratlanul felug rott a leveg ıbe, kirúgott csikómódra, és kakaskukorékolásszer ő rikoltást hallatott. - Szegénykém, neked megártott valami - aggódott Katinka. - lehet, hogy ez a fagylaltmérgezés egy kü lön- leges tünete? Huba közben földet ért, elkomolyodott, és fens ıbbsége- sen legyintett: - Ugyan, csak egy korszakalkotó ötletem támadt. - Hát, ha az emberek minden ötletre így ugrabugráln á- nak . . . Szegény Edison, annak idején a lábát tört e volna a nagy ficánkolásban . . . A fiúk ezen jót mulattak. Elképzelték a furcsa nev ő, Thomas Alva Edisont, amint gumilabdaként pattog. Kö z- ben Csaba egyre er ısítgette, hogy Alva Edisonnak volt egy fivére, akit még Ébren Edisonnak hívtak - erre Ka- tinkának eredtek el a könnyei a nagy nevetést ıl. A remek el ıkészítés után persze a fiúk nem panaszkodhattak; Ka - tinka elég mélyen nyúlt a pénztárcájába. A fiúk kirohantak a várból, és csak az els ı utcán fékez- tek le, lihegve. - No, most szövegelj a terveidr ıl, kis Edison - fordul- tak Zolihoz. - Mit kell vennünk és mihez? - Három méter hajszáldrótot, egy kis lámpát, néhány elemet, egy hosszú drótot . . . - sorolta Zoli töpr engve. - No meg egy doboz festéket - tette hozzá váratlanu l Huba. - Legjobb lenne szürkét . . . - Neked tényleg valami bajod van - aggódott az ikre .

- Megártott a mértéktelen fagylaltfogyasztás, Hubik ám? De ikre ügyet sem vetett rá; makacsul ismételgette: - Szürke festéket is vegyünk, fiúk, szükség lesz rá ,- ha mondom. - Elaludtak? kérdezte Ákos a három fiúra célozva. Katinka gyapjúkend ıt kanyarított a vállára; kicsit h ővös volt az este. - Azt hiszem, igen. A várfalon álltak, a torony mellett. Nézték az éjbe t őnı nagy víztükröt; a sejtelmes csillogást. Enyhe szell ı ingatta meg a bokrokat a vár körül, nem messze egy tücsök c iri- pelt hangosan. A túlsó partonw-néha fel-felvillant valame- lyik távoli kiköt ı zöld jelz ıfénye. - Jó itt - suttogta Katinka. A várúr levette széles karimájú kalapját, ujjaival hajá- ba túrt. - Bizony jó. Nagyon szeretem a váramat, és soha el nem hagynám. - A maga helyében én is örülnék neki - vallotta be Katinka. Halkan folytatta: - Hiszen . . . olyan szé p. Ezt ide felépíteni jó ötlet volt - dicsérte meg a férfi t. Aztán megint hallgattak egy sort. Katinka megfogta a mell védet. Ujjai az érdes termésk ıre simultak. Az elmúlt napokban neki is szívéhez n ıtt a vár: El is akarta ezt mondani Ákos- nak, de jobbnak látta most hallgatni err ıl. Inkább a fiúkat hozta szóba: - Mintha már összemelegedtek volna, Zoli és az ikre k. - Én is észrevettem - bólogatott s őr őn a várúr. - De aggódom. Zoli ugyanis nagyon érzékeny. Azel ıtt is az volt, most különösen. Elég, ha valamelyik fiú mond neki e gy rossz szót, rögtön megsért ıdik, és otthagyja ıket. Utána nagyon nehéz kiengesztelni. - Azért az is szép, ami eddig történt - vitatkozott sze- líden a tanárn ı. - Most már legalább kijár a várból; együtt játszik a fiúkkal. A kempingben is együtt do lgoz- gatnak. - Szép, szép - bólogatott a várúr megint, de Katink a kiérezte hangjából, hogy nem elégedett. - És ha az ikrek elutaznak? Minden úgy lesz megint, ahogyan volt. Jö n majd az ısz, az iskola. Új környezet, ahol egyetlen barátja

sem lesz Zolinak. Új tanárok, no és én . . . - A vá rúr na- gyot sóhajtott. - Mi a baj, Ákos? - Hiszen tudja maga is ... . nem tudok én gyerekkel bánni. Soha nem volt saját gyerekem. Nehéz dolog ez így, gyakorlat nélkül. Ha maguk hazautaznak, minden kezd ı- dik elölr ıl. Zoli megint magába zárkózik majd, talán még jobban, mint azel ıtt. Most lefoglalják az idejét, a figyel- mét, néha látom rajta, milyen jól érzi magát, órákr a elfe- lejti azt a szörny ő napot, amikor megtudta, hogy árva lett . . . - Ákos elhallgatott. Katinka némán állt. Szere- tett volna valamit mondani, megvigasztalni valahogy az el- keseredett férfit. De kicsit elszorult a torka, és nem tudott szólni. - én már mindent megpróbáltam. De olyan ez, mint- ha az ember minduntalan valamilyen falba ütközne. P ró- bálok segíteni így, próbálok úgy, hiszen olyan magá nyos lett szegény, olyan árva. - Talán éppen ez a baj - mondta hirtelen Katinka. - Micsoda? - Hogy érezteti vele: szegény, magányos árva. Bizo- nyos esetekben nem így kellene eljárni, Ákos. - Hát hogyan? - kerekedett el a várúr szeme. - Éppen ellenkez ıleg. - Éppen . . . ellenkez ıleg? - Ákos töprengve nézett el a távolba; a messzi túlparton parányi fények hunyor ogtak. Aztán ismét Katinka felé fordult. - Hát mondja el, ho- gyan kéne bánnom a fiúval. Hiszen magának tulajdonk ép- pen ez a szakmája, a hivatása is. - Szerintem Zoli érzékeny gyerek. Ezért másképpen kell nekilátnunk a dolognak. Nem szabad és nem kell érez- tetni vele lépten-nyomon, hogy sajnáljuk, mert árva , mert elvesztette a szüleit. Ezzel csak elrontjuk a dolgo t. Szerin- tem felejtsük el, mi történt a szüleivel. - Nem lehet azt elfelejteni - ingatta fejét Ákos. D e Katinka már fellelkesült, lendületbe jött. - mert ha mi úgy teszünk, mintha már elfelejtet- tük volna, akkor ı is hamarabb kilábal a válságból, higgye el, Ákos. Az ikrek erre ösztönösen is rájöttek; úgy csinál- nak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, egys ze-

r ően nem emlékeznek - és így Zolit sem emlékeztetik! - a történtekre, a tragikus eseményekre. Zoli számukr a ép- pen olyan tizenkét éves kölyök, mint a többi, akive l vitat- kozni, veszekedni, barátkozni lehet. - Gondolja, hogy így jobb lesz? - suttogta a várúr. - Biztos vagyok benne - felelte halkan Katinka. Sokáig beszélgettek még aznap este a várfalon. Másnap délel ıtt Amália néninek sok baja volt a fiúkkal. Hiába adott ki nekik különféle munkákat - hol az eg yik, hol a másik t őnt el nyomtalanul, hogy csak jó félóra múl- va bukkanjon fel ismét. - Ördögfiak! - harsogta a néni színlelt haraggal. - Néha úgy felszívódnak, hogy azt sem tudom, hol kere ssem ıket! - Egészen jól tetszik ismerni már a diáknyelvet is - bólogatott elismer ıen Zoli, a "felszívódni" szóra célozva. A néni kissé megenyhült, a pázsitot példásan öntözg et ı ik- rek felé intett a fejével. - Ezekt ıl a kis gazemberekt ıl tanultam . . . - Ellá- gyult egy percre. De mikor ismét a pázsit irányába nézett, azt hitte, káprázik a szeme. Az egyik iker megint e lt őnt! Amália akkorát kiáltott; hogy a közelben táborozó l engye- lek közül többen csuklani kezdtek ijedtükben. - Csaba! Az ikred hová t őnt megint? - Hát elt őnt? - csodálkozott Csaba, és körülnézett, még az egyik virágágyás leveleibe is beletúrt, majd szor- galmasan csodálkozott: - Jé! Hát tényleg elt őnt. No, nézd csak! - Nem tudom, mi ütött belétek - dohogott a néni, és szeretett volna még tovább panaszkodni Zolinak, de mire megfordult, ı sem volt mellette. A néni kinyitotta a száját, úgy érezte, most akkorát kiált haragjában, hogy elp attan- nak a sátrak merevít ı kötelei is; de eszébe jutott, hogy a "csend szigetén" van; hát inkább hallgatott. Megint ter- veznek valamit, gondolta. Az egyetlen, ami vigaszta lta, az volt hogy az ikrek bevették a dologba Zolit is. Leg alább közösen csinálják, amit csinálnak . . . Még ha vala mi csín- r ıl van is szó, akkor is. Jóval nyugodtabban pillanto tt is- mét a pázsit felé, de akkor újra felforrt a vére, a lig tudta t őrt ıztetni magát. Merthogy közben Csaba is elt őnt a pá-

zsitról. Huba szakértelemmel tekerte le a drótot, Csaba kira kta f őre a "m őszereket". Zoli körülnézett, nincs-e valaki a kö- zelben. De senkit sem látott. A kerítésnek ezt a ré szét né- hány orgonabokor és lehajló ágú fa takarta el; a ke mping legközelebbi sátra is volt innen vagy ötven méterre . Ma- darak csiripeltek a fákon, sütött a nap, és a nádas fel ıl vízszagot hozott a szél. Csaba egy pillanatra megfe ledke- zett a többiekr ıl, behunyt szemmel szippantott néhányszor az ízes, meleg leveg ıbıl, és arra gondolt: milyen jó; hogy van nyár is. Vakáció, meleg, fürdés, kalandok, gyüm ölcsök. Hiszen ha egész évben csak iskola lenne és hideg, c sak házi feladatok és szakkörök! Beleborzongott a maga feste tte iszonyatba. - Fogd er ısebben - mondta Huba. - Hol a hajszál- drót tekercse? - Éppen rajta méltóztatik ácsorogni; nagyságos uram - kedélyeskedett Csaba, el ıbbi merengéséb ıl magához térve. Zoli a f őben térdelve hosszan mesterkedett. A vörö- sen csillogó, rendkívül vékony hajszáldrót végeit c síptette apró csavarokkal az egyik "m őszerhez"; egy tenyérnyi fe- kete dobozhoz. Feje felett az ikrek cinkos pillantá sokat ve- tettek egymásra. Tagadhatatlanul imponált nekik Zol i tu- dása. Sem Huba, sem Csaba nem jeleskedett különöseb ben a fizika területén, az elektromos dolgok pedig kife jezetten "fehér foltot" jelentettek érdekl ıdésük hatalmas terüle- tén, ahogy egyszer apjuk találóan megjegyezte. Zoli a kerítés dróthálójára er ısített két vékony fadarab segítségével szigetelte a hajszáldrótot a kerítést ıl, majd a szemmel alig látható vezetéket a fekete dobozhoz cs atla- koztatta. Aztán egy másik- nyílásba banándugóval be dugta a harmincméteres vastagabb drót végét. A dobozt a k erí- tést ıl távolabb a f őbe rejtette, aztán a drótot leteker ı Hu- bát jó messzire, az orgonabokrok közé irányította. - Így ni - mondta elégedetten; egy másik dobozt vet t el ı zsebéb ıl, ez - nyilván a változatosság kedvéért - fe- hér volt, és egy újabb banándugó segítségével ebbe dugta a drót végét. - Kész a mesterm ő - jelentette ki, és dicséretet várva nézett az ikrekre.

- Szeretem, ha egy mester ilyen szerény - nyugtázta a dolgot Huba. Csaba elnézett a kerítés felé, majd közel- röl megszemlélte a fehér dobozt. Felfedezte, hogy ü veglap alatt parányi ég ı látható. - Most már csak azt kéne elmagyaráznia kigyelmed- nek, hogyan m őködik ez a pokoli masina. - Csaba zavará- ban történelmi regényekb ıl ismert régimódi nyelvezetet kezdett használni. Ikre persze rögtön átvette a stí lust: - Vagy netán a mester úgy véli, ily együgy ő ember- kék, mint mi, nem is képesek eme magasabb rend ő tudo- mányt felfogni? - Az drótoknak nemes tudományát, ó bölcsek bölcse tette hozzá Csaba. . Zoli laposan pillantott rájuk - sejtette, hogy vicc el ıd- nek, ugyanakkor nem tudta elhinni, hogy egy ilyen e gy- szer ő szerkezet m őködési elve is titok lehet a nála majd- nem egy évvel id ısebb, élének esz ő fiúk el ıtt. Aztán mégis megmagyarázta: - Hát ide figyeljetek, ti m őszaki analfabéták. A haj- száldrótot árammal telítettem. Nem nagy áram van be nne; csupán néhány volt. - De már nincs ott? - kérdezte Csaba. - Mi nincs ott? - értetlenkedett Zoli. - Hát azt mondtad, "csupán néhány volt". Volt, tehá t már nincs ott. Hová lett? - Volt, te flúgos! Néhány voltnyi áram, az elemekb ıl" - Miért nem inkább van áramot használsz vagy lesz áramot? - vigyorgott Csaba. - Mindig csak az a "volt" ami volt . . Zoli mélyet lélegzett, aztán úgy döntött, ügyet sem vet a fiúk incselkedésére. Folytatta a magyarázatot: - A szerkezet akkor jelez, ha valaki elszakítja a v ékony drótokat: Itt - mutatott a fehér dobozkára - kigyul lad a kislámpa. - Nahát! - csodálkozott Huba. - És hunnan tudja a kislámpa, mikor kell kigyulladnia? - Be van idomítva - vélte Csaba- - Egy frászt! Ha eltépik valamelyik drótot, megszak ad az áramkör, és úgy csináltam a szerkezetet, hogy ez t rög-

tön jelzi az a lámpa - mondta Zoli. - Akkor te egy zseni vagy - szögezte le Huba ellent - mondást nem t őr ı hangon. - Nekem bizony eszembe se jutott volna ilyen megol- dás - bizonygatta Csaba is, ıszintén. Zoli megint azt hit- te, ugratják, de a dicséret így is jólesett neki. - Maradt még hajszáldrót - mutatta a kis fadarabra feltekercselt kupacot. - Minden riadó után ki kell javíta- ni, vagyis ismét össze kell kötnünk az elszakított szálakat. - Oké! - Csaba elkomolyodott, hangjában nyoma sem volt már az iménti viccel ıdésnek. Azonnal felvázolták a tennivalókat: - Ett ıl a perct ıl kezdve ırszolgálatot szervezünk. Az ırhely itt lesz, ebben a bokorban. Majd egy kicsit k é- nyelmesebbé tesszük . . . Amint az ır észreveszi, hogy ki- gyullad a lámpa, azonnal figyelni kezdi a belopózot t illet ıt. Huba itt akart közbeszólni, hogy van egy hatalmas é s minimum korszakalkotónak nevezhet ı ötlete. Bekellene festeni a nyílás körül a kerítésdrótot - a tolvaj a karatla- nul is összefestékezné a ruháját, és talán ezen a n yomon elindulva sikerülne esetleg leleplezni az illet ıt . . . De most Zoli villamos m őszere olyan modernnek látszott, hogy el ı sem mert hozakodni egyszer ő ötletével. - Ez mind szép - bólogatott Zoli. - De mi lesz éjje l? Hiszen valószín ő, hogy a tolvaj éppen akkor jön majd. És nekünk a várban kell éjszakázni . . . - Nyugalom! - intett magabiztosan Csaba. - Egy be- levaló szövetséges segítségével ezt is elrendezzük majd. - És ki lesz az a szövetséges? - érdekl ıdött a másik kett ı. De Csaba angol filmekb ıl ellesett el ıkel ı mozdulat- tal emelte maga elé tenyerét, elutasítóan. - Ez egyel ıre maradjon az én titkom, uraim! Ákos aznap kés ın jött haza. Katinkát a fiúk dél óta nem látták; most csak Csaba volt otthon. A várúr egyene sen a fürd ıszobába robogott, és megkezdte az általános tisztál - kodást, melyet rendszerint élénk fújtatás, prüszköl és, bugyborékoló zajok kísértek. Csaba ott ólálkodott a z ajtó körül, várta a várurat. Akkor este remek id ı volt. Még a szél is elült, az égbolt bársonyfekete buraként feszült, mintha óriások fesz ítettek

volna csillagokkal teleaggatott leplet a túlparti h egyekre és a déli, távolba vesz ı síkság peremére. E mérhetetlen sá- tor közepén fénylett a tó, elszórtan pedig a parti városkák gyöngyfényei. Meleg volt és csend. Az agronómus végre kijött a fürd ıszobából. Csaba azon- nal lecsapott rá. - Ákos bácsi, van egy perced számomra? - Hü, de el ıkel ı vagy. Biztosan kérni akarsz valamit. - Ákos már kiismerte az ikreket. Most biztos volt b enne, hogy Csaba újabb kéréssel áll el ı, és nem is tévedett. - Arról van szó, hogy ma éjjel egyikünk nem alszik itthon! - Nofene! - A várúr szemöldöke egészen a homloka közepére szaladt fel. Csaba egy pillanatra elcsodál kozott ezen az anatómiai sajátosságon, aztán folytatta: - Szóval, ma éjjel egyikünk, holnap meg egy mási- kunk... - Nincs is olyan szó, hogy "másikunk" - emelte fel fejét a várúr, aztán feltartotta egyik ujját is. Az árva ujj- hoz hamarosan egy másik társult. - Másodszor: mifél e sö- tét ügy ez? Maffia, rablóbanda, terroristák fészke lett jobb sorsra érdemes váram? Harmadszor: Zolit is bevontát ok sötét, alvilági üzelmeitekbe? Csaba kicsit bizonytalanul mosolygott, és ı is feltartotta ujjait, sorban. - El ıször: igazad van, Ákos bácsi, olyan szó nincs. Má- sodszor: a "sötét ügy" igenis rablóbandával függ ös sze, de az nem mi vagyunk, hanem éppen ellenkez ıleg . . . Har- madszor: fogadott fiacskádat nemcsak hogy bevontuk üzelmeinkbe, de ott hamarosan átvette a vezényletet . Ákos kicsit megijedt, de igyekezett ezt titkolni. A to- ronyszoba felé húzta a fiút. - No, gyere . . . Ezt meg kell beszélnünk. Semmit s em értek az egészb ıl. A könyvekkel zsúfolt bútorillatú szobában leültette a fiút. A nyitott ablakra feszített szúnyogháló mögöt t fur- csán csillantak a távoli fények. Egy hajó kürtölt v alahol künn a nyílt vizen. A várúr nem gyújtott lámpát. A ho- mályban Csaba kellemesen érezte magát. - No, beszélj - telepedett Ákos az egyik kényelmes

fotelbe. - Most hol van a másik két ördögfióka? - Lesben állnak - felelte Csaba. - No ugye! Mondtam, hogy valami sötét ügyr ıl van szó! - diadalmaskodott Ákos. Csaba most már nem tehetett egyebet, kénytelen volt elejét ıl végig elmagyarázni a várúrnak enyhén szólva zseniális tervüket. Közben megs őr ősödött körülöttük az éjszaka: Ákos szórakozottan pattogtatta ujját, mint mindig, ha belefeledkezett valamilyen történetbe. A végén a kkorát sóhajtott, hogy Csabának két kézzel kellett kapaszk odnia az asztal szélébe, el ne fújja a légáramlat. . - Lehet, hogy igazatok van. - Bizony, így kell ezt csi- nálni . . . Csaba nem értette, mire céloz a férfi. De nem is ez iz- gatta most. Az engedélyre várt. Ákos ezt végül észr evette. - No, nem bánom, kis ördögök. Adok nektek egy kul- csot is. Nehogy minduntalan felverjétek a várat, ah ány- szor ırségváltást rendeztek . . . De ha nekem megfázik va - lamelyik Sherlock Holmes, én bizony nem fogom ápoln i! - Viszünk pokrócot. - bizonygatta Csaba örömmel. - És különben is meleg van mostanában. Ha nem esik az es ı. Szerette volna megköszönni, hogy Ákos áldását adta a csakugyan kissé gyanús és sikerrel esetleg nem is k ecseg- tet ı vállalkozásra, de ebben a pillanatban megszólalt a kapunál a kopogtatóvas. Ákos és Csaba egymásra néztek a sötétben. - Ki lehet az? - Vagy Katinka, vagy az egyik ördögfióka - ugrott Csaba. A várúr követte. Átsiettek az udvaron. A vár úr pet- róleumlámpát gyújtott, és a kapuboltozat alá lépett . Csi- kordult a nehéz tölgyfa kapu. Kicsit meglep ıdtek mindketten, mert nem Katinka, Zoli vagy Huba állt a sötét boltozat alatt, hanem . . . egy idegen férfi. Id ısebb parasztbácsi volt, bajuszos. Viseltes kék nadr á- got, szürke inget viselt, lábán jóféle bakancsot, " aratóci- pıt", ahogy errefelé mondják. - Estét! - mondta. Egész lényéb ıl nyugalom sugár- zott. Úgy állt a kapuban, akár egy szobor. Mintha m ár órák vagy évek óta állna ott, türelmesen.

- Jó estét! Kit keres? - érdekl ıdött Ákos: Azt hitte, hogy a bácsi eltévesztette a címet, merthogy nem id evalósi volt, ezt rögtön látta. Az ittenieket Ákos mind ism erte, legalábbis látásból. - Magukat. Meghoztam a szekeret. - Szekeret? - Ákosnak torkán akadt a szó, biztos vo lt benne, hogy az ismeretlen téved. - Honnan? - Hát t ılünk. A szomszéd faluból. - Azt értem, de . . . minek? Minek nekem egy szekér ? - Az mán a maga dolga. - Az öreg megfordult.és ki- ballagott a kapu-alól. Ákos és Csaba megbabonázva k övet- ték. A fal tövében egy régimódi parasztszekér állt. Vasa lt és hajlított fabordák, a szekérderék alján korhadt szé l ő desz- kák. Hátul kicsit kiállt kétoldalt a tengelye és a domború kerékagyak. . A bácsi néhány gyakorlott mozdulattal kifogta lovát . Le- kapta a primitív ülésr ıl a viseltes pokrócot, a ló hátára dobta, aztán újra Ákoshoz fordult. - 5száz forint jár még. - Magának? Ötszáz? Miért? - kapott a fejéhez az ag- ronómus. - Ezért? - intett er ıtlenül a kopott járm ő felé. A "lemeztelenített" kocsirúd szomorúan meredt bele az éjszakába. A bácsi nem vesztette el a nyugalmát. - Ühüm. - De én nem akartam szekeret venni! Ráadásul ilyen ócskát ! - Nono, nem ócska ez, csak öreg. Már magam sem használtam vagy húsz éve. Csak ott állt a fészerben . . . Különben is, mit idegeskedik? - nyugtatgatta ügyfel ét a bácsi. - Háromezer forintot már adott érte az asszo nyság, ötszázzal maradt adós. Azt mondta, a többit megadja maga; ha idehozom a szekeret. - A bácsi mutatóujja feleme lke- dett Ákos melle irányában. - Asszonyság? - csapott le Csaba. - Nem egy olyan . . . csupa szepl ı fiatal n ı? - Ühüm. - Jézus Mária! - ingatta fejét Ákos. - Hát ott járt maguknál? És most hol van? - Tudja a fene - vont vállat nemes egyszer őséggel és

kısziklanyugalommal az ismeretlen. - Mit ılünk még el- ment körülnézni a szomszédokhoz is. Azt hajtogatta egy- folytában, hogy csak az efféle réges-régi holmik ér dek- lik... Nehéz csend lett egy pillanatra, aztán a bácsi újra Ákos- ra emelte vádló ujját. - No, megkapom a pénzemet? - Máris hozom - suttogta megtörten a csillagi vár u ra, és elsietett. A ló türelmetlenül toppantott kett ıt, felvetette fejét. Megcsörrent a zabla vasa. Aztán csak álltak a meleg éjszakában. Csaba nem tudott kinyögni egyetlen szót sem. Ákos visszajött, fizetett. Az ismeretlen eltette a pénzt, cup- pantott a lónak. - Hát, isten áldja - bökött kalapjára. - Viszontlátásra - mormolta Ákos. A bácsi lovastul el- ment, csend lett. A férfi és a fiú összenéztek. A p etró- leumlámpa; lángja mozdulatlanul égett, a szekér árn yéka messzire nyúlott a pázsiton. - Hát - kezdte Csaba - van egy szekerünk. - Nem a miénk! Katinkáé! - hangoskodott a várúr, kissé el volt keseredve, maga sem tudta, miért. - De minek neki szekér? - töprengett hangosan a fiú : - Majd elmondja, ha hazajön. - Betoljuk? - kérdezte kés ıbb Csaba, a szekérre te- kintve. A várúr felvette a lámpát a földr ıl. - Most nincs er ım semmire - legyintett reménytele- nül. - Majd reggel. Nem történik semmi baja, ha itt áll ma éjjel. - Akkor én megyek. - Hová? - kérdezte szórakozottan Ákos. - Hát a kempingbe . . . kisorsoljuk, ki lesz az ır ma éj- jel. - És a fiú jó éjszakát kívánva eltávolodott. Ákos nem is válaszolt. Úgy állt ott a magasra emelt fénnyel kezében, mint egy töpreng ı óriás. A szekeret néz- te, és igen szerencsétlennek látszott. Katinka csak egy óra múlva érkezett haza. Nem kelle tt sokáig kopogtatnia - a várúr már lesben állt. A kon yhá- ban. A várakozás idejét egy kis terven felüli falat ozással tette változatossá. Így a következ ı kopogtatásra egy ki- sebb malomkö nagyságú zsíros kenyérrel sietett az a jtóhoz.

- Jó estét! Ugye, nem jöttem haza túl kés ın? - csi- cseregte a tanítón ı, és belibbent az udvarra. A petróleum- lámpák fényében vidáman csillant a szeme, mosolygot t. Hóna alatt egy szakajtóban különféle apróbb tárgyak at ho- gott; a várúr nem látta ıket tisztán a félhomályban, de megesküdött volna, hogy azok a népi kézm ővesség régi re- mekei.w - Igazán siettem pedig. A szomszéd faluban vol- tam. - Hallottam hírét - morogta Ákos nem túl barátságo- san. - Vettem ezt-azt. Tudja, Ákos, milyen szép apróságo - kat lehet találni egynémely régi ház padlásán? - Hát még egynémely fészerben . . - Hát, igen . . . - Katinka a falnak támaszkodott. Há- tában érezte a kövek nappal gy őjtött melegét. Kicsit za- vartan mondta: - A szekér . . . teljesen elb ővölt. Gyer- mekkoromban mindig falun nyaraltam, akkoriban még sok ilyent lehetett látni mindenfelé. Még szinte ha llom a vasalt kerekek zörgését. Ma már nem látni ilyen sze kere- ket. Elt őntek. Most teherautók, traktorak, pótkocsik nyü- zsögnek az utakon. Ez mintha él ılény lett volna, szinte hallottam, hogy nyöszörög: "Vigyél el innen, nem ak arok itt meghalni, nézd, már a földbe süllyedtek a kerek eim, rám csorog a lyukas tet ır ıl az es ıvíz . . Ákos egészen meghatódott, majdnem könnybe lábadt a szeme, gyorsan megköszörülte a torkát, és a konyháb a te- relgetve vendégét, így szólt: - Igen, igaz ez, Katinka drága; de hát . . . maga. jókora summát is fizetett ezért a járm őért. Vagy nem is tudom, nevezhetjük-e a szekeret járm őnek, hiszen nem valószín ő, hogy valaha is fogja használni . . . Szóval, mi leg yen vele? Katinka sem tudott azonnal választ adni a kérdésre, de igyekezett megnyugtatni Ákost: - Holnap táviratozok a szüleimnek. Küldenek pénzt, megadom a tartozásomat. Az ötszáz forintot . . Ákos nagyvonalúan legyintett. - Ugyan, most nem ez a fontos. Hanem, hogy mi le- gyen a szekérrel. Katinka már látta magát lelki szemeivel, hogy néhán y hét múlva egy kölcsönkért lótól vontatott parasztsz ekéren,

néhány régi szék és több rokka között ülve kocsizik haza- felé, nagy kurjongatással biztatva az idegen lovat. Az uta- zás az ország másik végére- meddig tartana? Három n apig, egy hétig? A lótól függ, az "egy- lóer ıs" meghajtás szorgal- mától . . . Most már maga is furcsállta kissé, hogy megvette ezt a szekeret. - Majd csak lesz valahogy . . . - suttogta kicsit g yá- moltalanul, és lopva ásított. Ákos is álmos volt, í gy nem al- kalmatlankodott tovább. Elköszönt a sok ezer szepl ı tulaj- donosától, és megcélozta a toronyszobát. Katinka a homályos udvaron a fürd ıszoba felé ballagva nekiment az eresz alá tett rokkának. Sziszegve tapo gatta sípcsontját. - Mégis be kéne már vezetni a villanyt! - mondta. Az orgonabokrok körül csend volt. Az éjszaka elterü lt a kemping környékén is. Csak egy kutya ugatott, valah ol nagyon messze. Szell ı lengedezett. Huba el ıhúzta zseblámpáját, óvatosan rávilágított órá- jára. Éjfél múlott húsz perccel. Lassan megy az id ı, gon- dolta kedvetlenül. Álmos volt, de igyekezett éber m aradni. Az orgonabokrok közti "fészket" kibélelte a pokrócc al amit Csaba hozott. Kényelmesen ült, és éppen ez vol t a baj. A szeme le-lecsukódott. A kemping zajai is elültek. A kés ın jöv ık is sátraikba horkoltak. Az ösvényeken nem mozdult senki. Néhány sá- tor között kifeszített kötélen fürd ıruhák száradtak. A hold negyed volt csupán, ezüstkifli a fák fölött. Valaho l mada- rak csapkodtak szárnyukkal; fészkük az egyik ág töv én le- hetett. Nedves nád illatát hozta a szell ı a Balaton fel ıl. Huba szerette volna kinyújtani a lábát. Felállni, j árkál- ni egy kicsit. De mikor megpróbálta; úgy érezte, ór iási zajt csap. Hát újra majdnem mozdulatlanná meredt. Két óra körül zajt hallott. Az álmot kidörgölte sze mébıl; figyelte a földre tett apró készülék lámpáját. De a z nem gyulladt ki. Mégis közeledett a furcsa, surrogó zaj : A fiú kerekre tágult szemmel nézte a sötétséget. Addigra a hold elvándorolt valahová az ég aljára, a feketeség átha tolhatat- lannak látszott. Végre rájött, mi okozza a neszt; a kerítés túloldalán, a kempingen kívül egy kóbor kutya mászk ált: Huba megkönnyebbülten fellélegzett, és kinyújtotta gém-

beredett tagjait. Megreccsent egy száraz ág, a kuty a ré- mülten kaffantott és elrohant. Ismét beállt a csend . Három óra el ıtt vékony csík jelent meg a keleti ég alján: Lassan, nagyon lassan pirkadni kezdett. Hajnali öt óráig semmi sem történt. Már eléggé vilá gos lett, de a kemping sátrai között még senki sem mozd ult. Huba oly hatalmasat ásított, hogy a szeme is könnyb e lá- badt t ıle. Unatkozott, és ıszintén szólva kicsit bánta már, hogy belement ebbe a dologba. Nem hitte volna, hogy ilyen nehéz átvirrasztani egy éjszakát; még sohasem pró- bálta. "Nem ér annyit az az átkozott tolvaj, hogy é n vir- rasszak miatta!" - ismételgette, mikor hirtelen . . . Kigyulladt a lámpa! Hubának azonnal kiröppent szeméb ıl az álom. óvato- san felállt a bokrok között. Kinézett a kerítés fel é . . . Va- laki állt a túloldalon, a rés közelében! A fiú lassan közelebb lopózott a bokrok takarásában , majd döbbenten torpant meg. A kerítés résénél Zoli állt. A várúr fia cseppet sem lep ıdött meg, mikor Huba fel- bukkant, és némán bámult rá a dróthálón keresztül. - Szia! Mi van, megkukultál, pupák? - kérdezte Zoli , és tovább piszkálta a hajszáldrótokat. Az egyik szá lat már lekapcsolta a kerítésr ıl, most éppen a másik leszerelésével foglalatoskodott. Hát ezért gyulladt ki a lámpa, ju tott Hu- ba eszébe. Te . . . mit csinálsz? - kérdezte rekedten, suttogv a. - Jöttem, hogy leváltsalak. Remélem, nem aludtál el ? Nem. De . . . - dadogta az ikerpár fele. Zoli zavar - talanul folytatta: - Most már nem kell a drót. Nappal úgyis észrevessz ük a fickót. Különben is, ha jön a tolvaj, ı is észrevenné a drótokat. Mostantól fogva vizuális megfigyelésre re ndez- kedünk be. - Vizuális? - No persze. És ne csodálkozz, hogy most magam is a lyukon mászok be. Nehéz lenne a bajuszos Palinak elma- gyarázni, mit keresek itt ilyen korán. Azt úgysem h inné el, hogy hajnalok hajnalán már dolgozni jöttem. Hogy id e- jött a hatalmas munkakedv . . .

Lassan Huba is felderült. Segített Zolinak felgöngy ölni a drótokat. A készüléket nylonzacskóba csavarták és a z or- gonabokrok közé rejtették. - Senki sem járt erre - bizonygatta Huba. - Nem aludtam ám! Figyeltem egész éjjel! - Oké, akkor most mehetsz haza, Átveszem az ırséget jelentette ki Zoli komoly hangon. Majdnem úgy, mint egy feln ıtt. Ezzel imponált Hubának; az iker egy pillana- tig tisztelettel pislogott Zolira, aztán a lyuk fel é indult. Zoli utánaszólt: - Majdnem elfelejtettem. Itt a vár kulcsa. És ne cs o- dálkozz, ha egy parasztszekeret látsz a kapu el ıtt. - Szekeret? - Csaba szerint szepl ıs Katinka legújabb szerzeménye. - Aha! És Huba fejét csóválva indult hazafelé. VIRRASZTÓK Az álomkór áldozata - "Bolond várban bolond menyecske" - A falá bú kalózkapitány ébredése Felbukkannak a tolvajok Oszkár éppen kiegyenesítette a hátát, mikor hallott a, hogy Józsi bácsi közeledik. Az öreg asztalos kitárt a a m ő- hely ajtaját, és mélyet lélegzett. Beleszagolt a gy anta enyv-f őrészporszagú leveg ıbe, ahogy idestova negyven éve tette minden reggel. Számára ezzel kezd ıdött a nap. - Jó reggelt, mester úr! - üdvözölte Oszkár. A csav ar- gó arcán jókora vigyor szaladt szét fülei irányában . - Mit szól hozzá, milyen szép reggelünk van? - Reggel, az ván - somolygott az öreg hamiskásan: Hát te már itt vagy; ilyen korán? - Korán? Fél kilenc. A bör . . . szóval, az el ızı munka helyeimen már nyolckor a m őhelyben ültünk. Ott aztán volt fegyelem! - Fegyelem! - legyintett utánozhatatlan eleganciáva l Józsi bácsi. De azért látszott rajta, elégedett beo sztottja szorgalmával. - Az a f ı, hogy mindennap megcsináljuk, amit aznap köll. Hogy álisz a dobozokkal? - Itt vannak - emelt fel kett ıt Oszkár. - A harma-

dikkal délre kész leszek. Az öreg végigsimított ujjaival a díszdobozok fedelé n. Az egyiken gesztenyelevelek között szépen kidolgozo tt tüskés gyümölcsök lógtak kettesével. A másikon bala toni táj látszott: parti nádas, hullámzó víz, csónakban görnyedt hátú horgász ült. Józsi bácsi elnézte a dobozokat, nagyot sóhajtott, de a szeme vidáman csillant Oszkárra. - No . . . ez, szép. Úgy néz ki a dolog, hogy ismét meg foglak dicsérni: Hamarosan eld ıl a sorsod, fiú! A sorsom? - Ühüm. Ákos megy az elnökhöz. Ott lesz a f ıkönyve- l ı is. Valamit tárgyalnak majd. - Rólam? - Rólad is. Meg err ıl az egész m őhelyr ıl - intett az öreg körbe. A nap besütött a piszkos ablakokon; meg -meg- reccsentek a falhoz támasztott deszkák, az öreg sze rszá- mosszekrény. A sarokban szomorkodó vaskályha oldalá n csíkokba száradt az odapörköl ıdött enyv. A satu teker ılé- ce fényesre kopott a sok forgatástól. A padlót f őrészpor borította. - Mi lesz a m őhellyel? - érdekl ıdött Oszkár, de már visszaült kisszékére, és kézbe vette a harmadik dob ozt. - Korai még err ıl beszélni - legyintett ismét Józsi bácsi, majd megköszörülte a torkát, felkapott egy d eszkát és a nagy asztalra dobta. - Munkára fel, ahogy szeg ény jó megboldogult nagybátyám mondogatta. Ahányszor cs ak meghallotta, hogy a faluban meghúzták a lélekharang ot, rögtön a szerszámaihoz kapott. . - Miért, mi volt a foglalkozása a kedves nagybátyjá - nak? - érdekl ıdött Oszkár udvariasan. - Sírásó volt - morogta kelletlenül Józsi bácsi, de sö- tét szemében huncut szikrák csillantak. Katinka némi b őntudatot érzett, mikor feladta szülei címé- re a pénzt kér ı táviratot. Ugyanakkor tudta, hogy apja nem hagyja bajban, és különben is, id ıközben alighanem megjött az ı nyári fizetése, biztosan felvették, azt is, hát csak a saját génzét küldik utána. - így mentegette magát. A postáról jövet még beugrott a boltba, aztán hazafelé igyekezett. A várhoz közeled ve ész- revette, hogy valaki áll a kapuboltozat alatt. Köze lebb sie-

tett, kicsit nyugtalanul. Felismerte Hubát. A gyerek behunyt szemmel a falnak támaszkodott, Katinka lépteit sem hallotta. A tanítón ı Huba vállára tette a kezét. - Mi van veled, Huba? Beteg vagy? A fiú kinyitotta szemét, egy másodpercig bután bámu lt Katinka arcába, aztán magához tért. - Semmi; semmi, Katinka néni, csak elaludtam. - Állva? - Hát, egy kis gyakorlattal mesterré válhatunk min- denben. - Csaba és Zoli már kora reggel elmentek a kempingb e; Te hol csatangoltál ilyen korán? - Ilyen korán? - lep ıdött meg a fiú. - Inkább kés ın! És hatalmasat ásított. Mikor állkapcsai zajosan öss ze- csapódtak, a közelben tanyázó varjak csapata rémült en emelkedett a leveg ıbe. - Nem is reggeliztél, igaz? No, gyere. Harapsz vala mit, és mehetsz Amália nénihez. A reggeli kicsit furcsán zajlott le. Közben ugyanis Huba több ízben elszunnyadt; fejét nemegyszer a kávéspoh árba akarta hajtani békésen, aztán kétszer lefordult a s zékr ıl, és édesdeden elnyúlott a konyha k ıpadlóján, szájában egy darab sajttal. Katinka roppant türelemmel állta ezt - az újabb sorscsapást. De mikor a reggeli végeztével a fiú is- mét akkorát ásított, hogy az ablaküvegek majdnem ki for- dultak kereteikb ıl, Katinka kitört: - Hogy azt a rézfánfütyül ıjét! Aludni éjszaka kell, te kisördög. Most aztán mars a kempingbe, álomszuszék! Huba feltápászkodott. Összefüggéstelenül mormogott valamit egy doboz szürke festékr ıl, de nem lehetett érteni, mivel kapcsolatban jutott ez most az eszébe. Aztán elin- dult. Az udvaron komoly nehézségei voltak, míg csuk ott szemmel megtalálta a kaput. Csak nehogy elüsse egy autó - szaladt végig Katinka hátán a hideg. Aztán arra gondolt, nem álomkór táma dta-e meg Hubát. És ha igen, vajon ez a kór nem ragályos- e? -Délel ıtt valaki kopogott a kapun. Katinka éppen a haját szárítgatta. Óvatosan és kissé haragosan nyitott aj tót. De azonnal széles mosolyra derült, mert Gergely bácsi állt

el ıtte. - Hát szervusz, leányzó - üdvözölte az öreg. Katink a az elmúlt hetekben nagyon megkedvelte nyugdíjas kol lé- gáját. Örömmel invitálta beljebb a bácsit. - Mi szél hozta erre, Gergely bácsi? - Eljöttem megnézni a szekeredet - mosolygott az ısz hajú férfi, és körüljárta a kocsit, amit Ákos regge l betolt az udvarra. - Ugyanis már az egész falu arról beszél, hogy a bolond várúrnál lakik egy bolond menyecske, aki min den- féle rozoga holmit vásárol . . . Mindketten nevettek, de Katinka kicsit nyugtalanko- dott, mit gondolhat magában a bácsi. Könnyelm őnek tart- ja? Az igaz, hogy néha meggondolatlanul költekezik. - Sokszor nem tudok ellenállni, ha ilyesmit látok - si- mogatta meg Katinka a szekér oldalát. - Meglátok eg y ré- ges-régi sublódot, széket, borotvatartót, sarlót . . Arra gondolok rögtön, mennyi ember használta, hány kéz é rin- tette az eltelt sok év alatt. Hiszen ez adja a régi tárgyak igazi értékét, nem? - Igazad van, persze. - Az öreg jóles ı mosollyal nézte Katinkát. Az pedig az egyetértést ıl egészen lázba jött, és lelkesen folytatta: - Ha nem venném meg, elkallódna. Hiszen a múzeu- mok is ezért vásárolják fel az efféle régi dolgokat . A ma- napság szület ı gyerekek meg egyáltalán nem is látják már ıket, csak múzeumokban vagy ott sem . . . Az ismer ıseim, a barátaim Görögországba, Itáliába járnak nyaralni, a svájci hegyekben bolyonganak, de mit hoznak magukka l, ha hazajönnek? Tengeri kagylót, néhány hamis cserép kor- sót, tálat meg kvarcórákat. Én meg alig voltam külf öldön. Itthon jártam a távolabbi vidékeket. Mindenhol össz esze- dek valamit. A Balaton-parton viszont még eddig nem vol- tam. Tudja, Gergely bácsi, mit kéne még szereznem? Ba- latoni népviseletet, olyan százötven évvel ezel ıttit. Sötét- kék nadrágot, dolmányt vagy rövid inget, nagy rojtú ga- tyát, nagy karimás kalapot, esetleg ködmönt vagy bu ndát: De vörös posztóval kivarrt fehér sz őrköpenyeget sem len- ne rossz találni . . . Vagy amit egykor a n ık viseltek erre- felé: duzzadt ujjú kartonréklit, topánkát harisnyáv al, nagykend ıt...

- Bizony szép is volt az - sóhajtott az öreg. - Em- lékszem, kicsi gyerek voltam ezerkilencszázhúsz kör ül, de még láttam somogyi pásztorokat csimbókos hajjal. - Milyennel? - Csimbókos hajjal. A férfiak régen hosszúra növesz - tették a hajukat, csomókba, vagyis csimbókokba fogt ák a tarkójukon . . . Annyi hajuk volt, hogy sokszor kal apot sem kellett hordaniok. Gergely bácsi megmarkolta a szekér viseltes sarogly á- ját, ráncos ujjai megérintették a l ıcsöt, a lábtartó vasat, az egyik kerék faragott küll ıit. Halkan, elgondolkozva foly- tatta: - Mennyit jártam én is ilyennel! Apámnak segítettem a földön gazdálkodni . . . - Elhallgatott. Katinka látta raj- ta, hogy most valahol nagyon messze járnak a gondol atai: Túl az id ıvel mérhet ı határokon. Régen holt szülei, az az- óta nyoma sem maradt kis parasztház juthatott Gerge ly eszébe, egykor simogatott, mára elporladt kutyák, l ovak, te- henek meleg b ırét-sz ırét érezhette keze alatt. A paraszt szekér furcsa emlékeket váltott ki bel ıle . . . Tán még a szeme is könnybe lábadt, mert hirtelen elfordult Ka tinká- tól, és fátyolos hangon, rekedten folytatta: - Jól teszed, hogy összeszeded a régi holmikat, Kat in- ka. Sajnos igazad van: a mostani nemzedék bizony má r nem fogja tudni, mi a sz őr, a szekér, a csimbókos haj . . De lehet, így kell ennek lenni. Mi sem ismerünk már sok régi dolgot; mindet nagyapáink sem ismerhették. Min den új nemzedék elveszít sok régit, és csinál magának s ok újat; ez a világ sora. De meg kell ırizni, amit lehet, és amíg le- het . . Mit fogsz ezekkel csinálni? - intett hirtel en a sze- kér, a rokka, az eresz alatt sorakozó székek felé. - Nem is tudom . . . - Katinka, ha zavarba jött, ös sze- ráncolta homlokát, miáltal szepl ıi pettyesen hullámzó ten- gerré változtak. - Egyel ıre elhoztam ıket onnan, ahol voltak, mert ott csak tönkrementek volna. Esetleg, ha ké- sıbb valami múzeum . . . Gergely bácsi elmosolyodott. Végigsimított a homlok án. - Talán majd megoldjuk ezt is - mondta sejtelmesen, és err ıl nem volt hajlandó tovább beszélni. Leült az egyik régi székre, és hamiskásan, alulról pislogott fel K atinkára

- No és hogy vagy megelégedve . . . Ákossal? - Meg vagyok én áldva veletek - sóhajtozta Amália néni déltájban. Addigra több ízben kellett felrázni a a f őbe rogyott és horkoló Hubát; hajkurásznia Zolit vagy C sabát, akik felváltva tünedeztek el, csakúgy, mint az el ızı napon. Szerencsére remek id ı volt, rengeteg vendég érkezett; dél- utánra benépesültek a kemping addig üresen maradt r é- szei is. Szorgos kirándulók verték fel zöld, sárga, lila, hu- pikék, s ıt csíkos sátraikat. Óriási volt a hangzavar, míg a néni végig nem sétált az újonnan jöttek között. Itt -ott bi- zony er ısemrájuk dörrent. Nyomában mindenütt tartózko- dó csend támadt. Izmos családapák húzták be a fejük et; máskor kiabálós gyerekek rogytak kempingszékekbe; n é- melyek sátraikba rejt ıztek, vagy gyorsan a strandra me- nekültek. Mire a nap lenyugodni készült, a kemping új la- kói is "teljesen civilizált emberekké váltak" - aho gy a ka- puban ırt álló bajuszos Pali dörmögte elégedetten. Huba is magához tért már. A napi munka" befejezté- vel az ikrek, felkeresték Zolit, aki most a kerítés mellett ırködött. - Semmi jelentette a várúr fia röviden. Aztán töp- rengve nézett a kerítésen ásító lyuk felé. - Nyilvá n nem világos nappal jön be a fickó. Most sok új vendég é rkezett: Ha figyeli a kempinget, tud már err ıl. - Szóval ma éjjel várható? - kérdezte Csaba. - Alighanem. . - Le kell csapnunk rá - düllesztette mellét Huba, s megmutogatta szerény méret ő karmait. Csaba szánakoz- va pillantott rá. - Nem úgy, te Fany ővö János. Többet ésszel, mint er ı- vel: - Ezt az elméletet már hallottam valahol - ingatta Huba a fejét tudós képpel. És- Tényleg; mit tegyen az ır, ha meglátja a fickót? - Szerintem rohanjon a bajuszos Palihoz Az majd se- gít elkapni a tolvajt. Így tanakodtak még egy ideig,- aztán Csaba és Zoli sor- sot húztak, melyikük lesz az éjszakai figyel ı. A sors ezút- tal Zolit jelölte ki. Mivel már esteledett, Zoli gy orsan el- szaladt vacsorázni a várba. Mikor visszajött, az ik rek se-

gítségével gondosan felszerelte a hajszáldrótokat a kerítés nyílására. - No, hát jó vadászatot, f ıfelügyel ı úr - búcsúztak az ikrek. Zoli egyedül maradt az orgonabokor tövében. Közeled ett az éjszaka. Huba éppen azt álmodta, hogy pálmákkal lepett vad s ziget felé közeleg hajója. A fedélzeten csupa marcona fér fi állt; kérges markok régimódi tölcséres puskákat szorongat tak. Mindnek piros kend ı fedte a fejét, és furcsamód mind- egyiknek fából volt az egyik lába. "Kalózok vagyunk " - gondolta a fiú álmában, és alighanem ı lehetett a kapitány, mert parancsszavakat ordítozott. Azt is észrevette, hogy az ı lába mintha egy zongora lába lenne; kövér volt és vas- kos. Mikor lépni akart, rájött, hogy apró kereken g urul. A másik lábával lökdöste magát arrébb, akárha rolle rezne. Csónakot a vízre!" A hajó bukdácsolt a hullámokon. Az- tán valaki megragadta Huba vállát. Kardjához kapott ; megfordult, hogy móresre tanítsa valamelyik szemtel en kalóztársát, aki nem ismeri az illemet - de akkor a tenger, a sziget és a kalózok hirtelen a semmibe merültek, el ıször fekete sötétség vette körül, kiáltott volna rémület ében . . . - Nyisd ki a szemed, fafej ő - hallott egy rendkívül is- merıs hangot. Lassan kikecmergett az álom nyúlós háló- jából. Kinyitotta a szemét: belevágott a fény. Már csaknem reggel lehetett; az ablakon napfény özönlött be. Csaba és Zoli ültek kétoldaltaz ágya szélén. - Mi van? - morogta Huba kelletlenül. - Egy éjsza- kát átvirrasztottam, a másikon meg nem hagynak alud - ni... - Zoli látta a tolvajt. Ez a mondat azonnal kiverte Huba szeméb ıl az álmot. Felült és érezte, szája is kiszáradt az izgalomtól. - Mi volt, hogyan volt? Mesélj ! Miért nem beszélsz ? - fordult Zolihoz. - Már vagy öt perce mesélném, de ennyi ideig tartot t; míg magadhoz térítettünk - panaszolta a várúr fia A sze- me karikás, arca fáradt volt. -Látta a tolvajt - újságolta ismét Csaba. - No és idehoztad a fickót? Hová tetted? - érdekl ıdött

Huba, körülnézett, még lehajolva az ágy alá is bepi llantott. - Talán menjünk sorjában - kezdte Zoli. - Éjfél el- múlt már, és -még semmi sem történt. Álmos voltam á m, de azért kitartottam. Csillagos volt az éjszaka, mé gis sötét: Aztán két óra el ıtt . . . pirkadni kezdett, de még mindig na- gyon sötét volt. Olykor bizony majdnem elszunnyadta m, nem is tagadom, de valahogy ébren maradtam. Néha-né ha tornáztam is egyet, a jobb vérkeringés érdekében, p ersze csendben . . . Gondoltam, már megint elmúlik egy éj szaka anélkül, hogy bármi is történne, nem jön a tolvaj . . Két óra körül lehetett az id ı, mikor zajt hallottam. Mintha lép- tek közeledtek volna. El ıször azt hittem, képzel ıdöm. De megint hallottam. Valaki lopakodott a kerítés menté n. Kí- vülr ıl . . . Huba szájába kapta öklét, izgatottan várta a folyta tást. Úgy átérezte a feszültséget, mintha e pillanatban m aga is ott lett volna a kerítés mellett. Csaba is nagy sze meket me- resztett Zolira. - Meglapultam, azt hittem, a lélegzetemet is meghal lja az a valaki . . . Csak egy homályos árnyat láttam, a lyukhoz közeledett. Alighanem férfi volt, nem túl magas . . . Persze, az arcát nem lehetett látni, ahhoz sötét volt. Az i llet ı meg- állt a lyuknál, tapogatózott. Valahol messze ugatta k a ku- tyák. A kis lámpás felgyulladt. No, gondoltam magam ban, most aztán itt van, megjött. Ahogy sejtettük, eljöt t éppen ma, mert sok új vendég érkezett, szombaton éjjel mi ndig tele van a kemging . . . - Bemászott a lyukon? - kérdezte kiszáradt szájjal Csaba. - De be ám! Méghozzá milyen gyorsan és ügyesen! Lát - szott, nem el ıször csinálja. Bejött és halkan füttyentett: Olyan halkan, hogy el ıször holmi madárra gyanakodtam. Még csodálkoztam is, minek füttyöget vagy kinek. Tá n ku- tyája van? - És? - kapta el Huba barátja karját. - No, mondd már! - Nem fogjátok elhinni - folytatta Zoli komolyan. Én is alig hittem el ... A kerítés túlsó oldalán fe lbuk- kant . . . még egy árny. Egy másik férfi. - Ketten vannak? - jajdult fel Huba, mint akit mell be

döftek. - Bizony. Amelyik átmászott a kerítésen, az rögtön be- ment a kempingbe, halkan lopakodott el a sátrak köz ött. Szerettem volna utánamenni, vagy elfutni a kapuhoz és szólni a bajuszos Palinak-, ketten elkaphattuk voln a a lyuk- nál, mikor kifelé igyekszik . . . De a másik miatt nem moz- dulhattam! Merthogy az ott ırködött a lyuknál, és ha meg- mozdulok, máris meghallotta volna. A lábam is elgém bere- dett, bizony. De csak lapultam. Nem tudom, mennyi i dı múlhatott el; talán tíz perc vagy negyedóra? Az biz tos, hogy nem több, mert semmivel sem lett világosabb, m ár- pedig olyantájt hamar pirkad . . Jött vissza a fick ó. A társa már türelmetlenül topogott a kerítésen kívü l. Még a fejemet is lejjebb húztam, pedig tudtam, nem vehe tnek észre az orgonabokrok alatt. A tolvaj két dolgot ho zott, de nem láttam pontosan, mit. Egy nagy négyszögleteset és egy kisebb, kerek valamit. Kiadta ıket a lyukon a másik- nak, és a kisebbik - mert akkor láttam, hogy amaz v agy fél fejjel alacsonyabb a társánál - átvette ıket, és máris elhúzta a csíkot. Nem várta meg, míg a másik átmász ik a kerítés nyílásán. - Merre mentek? - A Balaton felé . . Mikor végre a másik is eliram- lott, gyorsan felpattantam, átdobtam magam a lyukon , és utánuk eredtem. - Nem igaz! - szaladt ki a kételkedés Csaba száján. Hamuka, sóder, fal az egész! Utánuk mertél menni? Zoli majdnem megsért ıdött. Szerencsére még idejében megértette, hogy az ikrek kételkedése az ı bátorságának csodálatából fakad. Ezért jól kihúzta magát, és fol ytatta: - Miért ne mentem volna? Csak az volt a baj, hogy m i- re átmásztam a lyukon, sehol sem láttam ıket. Füleltem; aztán lerúgtam a szandálomat, és halkan futni kezdt em a kerítés mentén, a Balaton felé . . . Kiértem a náda s szélére, de amazokat mintha a föld nyelte volna el. Vagy a v íz . . - A víz? - Bizony, a víz. Az ég alja alig pirkadt, sötét vol t, de amazok nagyon jól ismerhették a környéket, mert gyo r- san távolodtak el a kempingt ıl. A nádashoz érve már sen- kit sem láttam. Feltámadt a szél; nem nagyon fújt u gyan,

de tudjátok, hogy van az a nádasban. Rögtön zúgni, zörög- ni kezdenek a nád levelei, és már alig hallani más zajt. De mintha tompa dübörgést, csikorgást hallottam volna, és furcsa surranó zajt. De mondom, ott még sötétebb vo lt, mint máshol, kétembernyi magas a nád, nem láthattam senkit. - Szóval elt őntek - foglalta össze a dolgokat komoran Huba. - El ... De egy biztos: a lyukon járnak be. És éjsz aka. Most ugyan hiába vártam még vagy két óra hosszat, n em jöttek többször. Szeretik, ha sötét van. Holnap éjj el bizto- san eljönnek megint. - Ketten vannak, valóságos b őnszövetkezet - pattog- tatta az ujját Csaba, és újságcikkekb ıl merített szaksza- vakkal dobálózott. A Nagy Detektívnek képzelte magá t: - Ha a fickók folyamatosan őzik ezt az ipart, akkor hetente hat-hét b ıröndöt, hátizsákot és más holmit tulajdonítanak el, és annyi pénzhez jutnak, amib ıl kényelmesen megél- nek. Nem kell munkával keresniök a kenyeret . . . M ost csak az a kérdés, hol lakhatnak. Mi van akkor, ha h elybe- liek az illet ık? Csak úgy leplezhetjük le a tolvajokat, ha végig követjük ıket, bárhová is mennek. Megtudjuk, hol laknak. - Ki kell ezt fundálnunk, gyerekek. - Zoli ruhástul le- heveredett Csaba ágyára, félig magára húzta a takar ót, és kissé kábult hangon, álmosan ismételte el néhányszo r: - Ki kell . . . gondolni . . . valamit, fiúk. - És szépen elaludt. Vasárnap volt, de valahogy nem olyan, mint a többi vasár- nap. A gyerekek délel ıtt hol felt őntek a várban, hol me- gint elenyésztek, mint napkeltekor az árnyékok. Kat inka nem is nagyon tör ıdött velük - az elmúlt hetekben már meggyızıdött arról, hogy az ikrek élelmessége felülmúl minden általa ismert határt, és nem kell ıket félteni, tud- nak vigyázni magukra. A szepl ıkben oly gazdag hölgynek most egészen más dolog járt az eszében. Kirándulást ter- veztek Ákossal. Korai ebéd után ballagtak ki a mólóhoz. A vízibusz hát- só, nyitott fedélzetén sikerült helyet szerezniök. Az ég fel- hıtlen volt, kék palástként borult a vízre; az északi part

hegyei felett vibrált a forró leveg ı . . . Rengeteg ember volt a hajón és kés ıbb Tihanyban is, ahol kiszálltak. - Ezt a napot nem felejtem el - mondta Ákos. Feny- veserd ıben álltak, gyantaillat áradt a pattogzott kérg ő fák törzséb ıl. A nap rézsútosan sütött be közéjük, sárga fény- foltok vet ıdtek világosbarnára száradt, földre húllott t őle- velekre. Lábuk alatt puha sz ınyeg süppedt. - Én sem. Olyan gyönyör ő itt minden. - Katinka a tá- voli tavat nézte, a smaragdzöld mozdulatlan vízmez ıt. Csend volt, csodálatos csend. Néha mozdult valamily en bo- gár az avarban, elröppen ı madár szárnyai suhogtak - de ezek a neszek is mintha a csendhez tartoztak volna, nem bontották meg a táj harmóniáját. - Ott van Balatoncsillag - mutatott Ákos a másik pa rt felé. A láthatárral egybeolvadó, kékessé vált zöld táj szé- lén apró fehér pontok sorakoztak. Falvak. Az összef üggı zöld vidékb ıl itt-ott kiállt egy templomtorony, jegenyesor, gyárkémény. - Nem látni a várat - felelte Katinka. Dombtet ır ıl nézték a világot, a tihanyi móló pedig olyan messze -mesz- sze volt. Törpe fehér hájóival lábukhoz simuló apró játék- szernek tetszett. - De mi tudjuk, hogy ott van, és ez a lényeg - moso ly- gott Ákos. - Igen, ott a vár . . - Katinka addig nézte a mess zesé- get, míg könnybe lábadt a szeme. - Tudja, Ákos, azé rt mégis . . - Mit mégis? - érdekl ıdött halkan a várúr. Széles ka- lapja alól meleg szempár figyelte Katinka zavarát. - Hát szóval, Ákos . . . mégis be kéne vezetni a vá rba a villanyt meg a vizet. Alkonyatkor napégette mezei ösvényen jöttek lefelé. Hátuk mögött keskeny, lilás felh ıfoszlányok között haldok- lott a nap. Vörösbe öltöztek a bokrok. Száraz f ő meleg illata lebegett a mez ık felett. - Olyanok vagyunk, mint a vándorok - mondta hal- kan Katinka. - Csak megyünk, megyünk el ıre. - De van célunk - mondta a várúr, és megállt, szem- befordult Katinkával. Napégette arcát, magas termet ét

aranyfénybe öltöztette a nap; egy pillanatra mesebe li lo- vaghoz hasonlított. - A csillagi vár? - Lehet. Az élet is egy hosszú vándorlás, az ember csak megy el ıre, el ıre . . . - Néha meg kell pihennie, mert id ı el ıtt elfárad. Ákos erre nem szólt, ismét nekieredt a lejt ınek. Odalenn még egyszer, utoljára megcsillant a zöld víz, valah ol felbú- gott egy hajókürt. Esteledett. A hajó motorja álmosítóan duruzsolt az éjszakában. Mil- lió, tenyérnyi hullámocska verte vissza a kósza fén yeket. Egy kiköt ımóló végén zöld lámpa gyulladt ki egyenl ı id ı- közökben, mint távolban hunyorgó macskaszem. - Ez az utolsó hajó Csillag felé - suttogta a várúr . - De mi rajta vagyunk. Nem késtük le . - suttogta K a- tinka. A szemében egy pillanatra visszaver ıdtek a bár- sonyég csillaglámpásai, és megismételte halkan: - N em, Ákos . . . nem késtük le. Amália néni persze kezdett ıl sejtette, hogy az ikrek és Zo- li forralnak valamit. Ó, nagyon is jól ismerte már a fiúkat. Tavaly nyáron is megérezte, ha valamilyen csínyt te rvez- tek. Látta nyugtalan tekintetüket, fürge nyüzsgésük et. Az ikreket semmi sem tudta úgy mozgósítani, mint mikor ki- terveltek valamit. - és ma is eljöttek a kempingbe, bár vasárnap van - mesélt a néni Gergelynek gyanújáról. Este volt má r, és ök a tóparton sétáltak. Az imént még a mólón álltak , néz- ték az utolsó el ıtti hajó befutását. De Katinka és Ákos ez- zel sem jöttek meg. - ez is rögtön gyanúsnak t őnt. Mi a fenének sündö- rögtök itt? - förmedtem Csabára. - Vártok valakire? "Úgy is lehet mondani" - felelte, de többet nem tud tam kihúzni bel ıle. Szóval sántikálnak valamiben, én mondom neked. Gergely bácsi csak hümmögött. Neki mostanában ritká b- ban volt alkalma ilyen tüzetesen figyelni az ikreke t. - aztán elsompolyogtak a sátorkölcsönz ı mögé, ott titokzatoskodtak-fontoskodtak. No, gondoltam magamb an most utánatok lopakodom. - Málikám! - csapta össze kezeit az öreg. - Te már

megint hallgatóztál! - De még mennyire! Hiszen felel ısséggel tartozunk a szüleiknek, nem? - Az idén nyáron Katinkára bízták ıket . . . - felelte csendesen Gergely bácsi, de Amália nem is figyelt r á, nagy lendülettel folytatta: - Jó, ha tudjuk, mi történik velük, nem? Ez a kötel es- ségünk is. Szóval, odalopóztam szép csendben a falm ö- gé.. A sétány fehér kavicsai meg-megcsikordultak lábuk alatt. Olykor-olykor vidáman nevetgél ı emberek csoport- ja ment el mellettük A sétány szélén alacsony lámpá k ve- tettek fényköröket a f őre; bogarak, éjjeli lepkék csapong- tak körülöttük. Odébb, a kiköt ı melletti parkban két gitá- ros fiú énekelt. Hajókürt szava gördült a víz felet t, majd elenyészett a parti jegenyesorban. - szóval, igazam lett. Forraltak valamit a gyerekek . Nem mindent értettem ugyan,.. de már sejtem az össz efüg- géseket. El akarják kapni a kemping b ıröndtolvaját: Azt, aki tegnap éjjel is ügyködött a kempingben. Ök , egye- dül, minden segítség nélkül. - Csak nem? - Gergely bácsi szép szeme egészen el- kerekedett a csodálkozástól. - Hiszen az veszélyes lehet! - Látod, én is rögtön erre gondoltam. Valami Lyukat emlegettek . - Nem fekete lyukat? Olvastam ilyesmir ıl az újságban; ez valami csillagászati dolog, kozmikus . . . - Mi köze lenne a kozmosznak a csillagi kempinghez? - értetlenkedett a néni. - Ámbár manapság már minde n lehetséges. No és azt mondogatták, hogy meg kell fi gyel- niök a kerítést és minden gyanús alakot. - Jön a hajó - intett az öreg a víz felé. Csakugyan ; a móló el ıtt most fordult el a kivilágított vízibusz. Jól lát - ták a zöld és piros lámpákat kétoldalt. A sötét víz en fur- csa fények villóztak. - Gyere, ballagjunk arrafelé. Biztosan ezzel jöttek meg a fiatalok. Amália abbahagyta a történetet. Mire a móló bejárat á- hoz értek, az utasok kiözönlöttek. De a néni a félh omály- ban is jól látott - talán az argentin pampákon is ı volt a

legélesebb szem ő asszony? - és észrevette, hogy a hajó- ból kiszálló legutolsó két árny: Katinka és Ákos: - No nézd csak . . . - mormolta a néni, és szíve kö rül furcsa melegség támadt. Visszahúzta Gergelyt az árn yék- ba. Egy hatalmas plakátoszlop eltakarta ıket. - Mi történt? - idegeskedett az öreg. - Azért va- gyunk itt már félórája, hogy találkozzunk Ákosékkal . És te most elbújsz? - S ıt. te is bújj el. - A néni még hátrább húzta férjét . - És hallgass, csitt! Ákos és Katinka nem vették észre ıket, elmentek mel- lettük. Gergely mit sem értett az egészb ıl. Amália néni a tovat őnı pár után nézett, és hirtelen elhomályosultak a fé- nyek a szeme el ıtt, minden elmosódott. A könnyek . . . - Valami baj van? - hajolt oda Gergely aggódva. A néni férjéhez simult, felnézett rá, aztán behunyt a sze- mét, úgy suttogta: - Nem láttad? Fogták egymás kezét! - Tényleg? - csodálkozott az öreg. - Nem vettem észre. - Ti férfiak soha semmit sem vesztek észre - zsörtö l ı- dött a néni. - Még azt sem, ami pedig egészen szemb e- t őnı. . - Mit csináljak, ha nem láttam - rázta fejét Gergel y. És ha fogták is . . . akkor mi van? - Még semmi - titokzatoskodott a néni. - De egyel ı- re jobb nem zavarni ıket. Azért bújtunk el. Menjenek csak egyedül hazafelé. Ketten egyedül . . . A néni hirte len bele- karolt Gergelybe, és gyors ütemet diktált. A falu f elé men- tek. - Gyere, benézünk Jóskához. - Milyen Jóskához? - A rend ırhöz. - No hallod? A rend ırhöz? Mi dolgod neked ilyenkor a rend ırrel? - Ne kérdez ısködj - mosolygott Amália. A kedve igencsak megjavult, mióta látta Ákosékat. - Bízd rá m a dolgokat, Gerg ı. Tudod, hogy amit egyszer én a kezembe veszek, azt úgy megszervezem, de, úgy! Hogy a végén min- denki jól jár.

- Hát, ami igaz, az igaz - suttogta az öreg, és igy eke- zett lépteit Amália energikus, gyors lépteihez igaz ítani. - Ma este legalább nem kell sorsot húznunk, ki mara d- jon itt éjszakára! - dörzsölgette kezét elégedetten Csaba. - Rajtam a sor, pupákok! - Csak ne örvendezz annyira - csillapítgatta fivére : - Nem fenékig tejfel a várakozás. Az ember hol fázi k, hol álmos, hol elgémberedik a lába. - Te csak ne ijesztgess. Érzem, hogy ma éjjel eljön nek a fickók. - Csaba ismét szerény méret ő karizmait muto- gatta. - De megemlegetik a találkozásunkat! - Hát azt meg. Halálra röhögik magukat, ha meglát- nak, te izompacsirta - felelte ikre komoran, és Zol ihoz fordult. - Mégiscsak meg kéne figyelni, hová mennek utá- na. A kemping szélére álltak, az immár nevezetes orgona bo- kor mellett. A közeled ı éjszaka árnyai ellepték a pázsitot; csak némelyik sátorban égett lámpa. A fiúk arcán tá volról idesz őr ıdı halvány fények táncoltak. Suttogva tanakod- tak, mintha a sötétségt ıl tartanának. - Ehhez viszont egy ember nem elég - töprengett Zol i hangosan - valakinek ki kellene állni a kemping túl só sarkára, amerre tegnap menekültek a tolvajok. - Nem volt elég, hogy tegnap virrasztottál? Ma sem akarsz aludni? - Délel ıtt kialudtam magam - legyintett Zoli, és ki- húzta magát. Egy pillanatra úgy t őnt, hogy magasabb lett az ikreknél. De amint tüdejéb ıl kieresztette a leveg ıt, is- mét kisebb lett. Az ikrek szótlanul figyelték, aztá n Csaba nem állhatta tovább: - Szólj, ha befejezted légz ıgyakorlataidat. Az jutott eszembe, miért ne kaphatnánk el ıket. - Neked mindig ilyen hétmérföldes ötleteid vannak - dohogott Zoli. - Két izmos férfit fogjunk el mi, ke tten vagy hárman? És ha fegyverük is van? - Fegyverük? - Csaba ezen eltöprengett. Kalandfil- mekben látott lövöldözések; géppisztolysorozatok ju tottak eszébe, és szép lassan becsukta a száját. - Meg kell tudnunk, hol laknak, aztán a feln ıttek elin- tézik a többit - folytatta Zoli. - Mi mindenesetre szem-

tanúk vagyunk és leszünk. - Tényleg? És a bírósági tárgyaláson is fellépünk majd? - Huba váratlanul lázba jött. Lelki szemeivel régi divatú faragott széksorokat, parókás bírákat látott , zúgó tömeget. Mély hangon kiáltotta egy törvényszolga: " Vezes- sék be a tanúkat!" - Nem a tárgyalás a fontos, hane m, hogy kilessük és leleplezzük ıket. - Oké. Akkor ma éjjel egyikünk sem alszik. - Csaba megint a kezét dörzsölte. - Én itt leszek a bokorba n, ti meg a Balaton fel ıli oldalon rejt ıztök el. Amint a lopás után a tolvajok elindulnak visszafelé, kett ıt kiált majd a sirály. - Miféle sirály? - Én leszek a sirály, te tökfilkó. Így ni! - és Csa ba si- rályvijjogást utánozott, jó hangosan. Zoli fülére s zorította kezét, Huba pedig csak annyit mondott: - Az igazi sirályok ugyan nevet ıgörcsöt kapnak majd,- de nekünk ez is megfelel... Zoli, most gyere haza, - vacso- rázunk, aztán tíz óra után elmegyünk a nádas fel ıli,oldal- ra. A tolvajok úgysem jönnek el ıbb. - "Azért az nem olyan biztos" - akarta mondani Csab a; de nem szólt. Nézte távolodó társait, és kicsit els zorult a torka, mikor lépteik elhaltak, és már mindent ellep ett a sötétség. "Nem túl jó dolog itt várakozni az éjszak ára . . - és a tolvajokra!" - gondolta kesernyésen, de azért igyeke- zett bátorítani magát. Huba óvatosan leült a kerítés mellé. Remélte, nincs a környéken egy tüskés bokor . . . De szerencsére csa k puha akadt: Hátát a kerítésnek támasztotta, felnézett. A z égen felh ıfoszlányok csillantak, de alig volt szél. Éjfél múl ott néhány perccel. Zoli odaguggolt melléje. - Nem szeretem az éjszakát - mondta a fiú halkan. - Mióta? - - Hát . . . azóta. Huba csak egy perc múlva kapcsolt. Zolinál "az" és azóta" a szülei balesetét jelenti. Szeretett volna szólni, de úgy érezte, jobb, ha most hallgat. Annál is inkább, mert sejtette; hogy a fiú most maga fog beszélni. Nem is téve- dett. Zoli nagyot sóhajtott, és halkan kezdte: - Az éjszaka volt a legrosszabb. Kés ın feküdtem le,

mert még vártam rájuk. Pedig tudtam, hogy télen tov ább tart az út, akkor is hó volt. Hát lefeküdtem: Elmúl t két óra, fél három; akkor felébredtem. De nem tudtam, hány ó ra van. . Csak éreztem, hogy- kés ı van már. Mintha nagyon hideg lett volna; de ezt is csak úgy éreztem. Nézte m az ab- lakot, fekete volt körülöttem minden, és úgy féltem . De akkor nem tudtam, mit ıl félek. Csak néztem az ablakot. Biztosan eltelt megint egy óra, mikor zajt hallotta m. De nem apuék autója volt. Idegen kocsi. Meg egy motorb icikli. Huba szinte lélegzetét visszafojtva hallgatta. Zoli kis szünet után-folytatta: mindjárt sejtettem, hogy valami baj történt. Va- lami baj. Mozdulni sem mertem. Meg talán nem is tud tam volna, hirtelen olyan- gyengeség fogott el, nagy sz emekkel meredtem bele a sötétbe, még ma is emlékszem a búto rok- ra, a szekrényre, az asztalra - ezeket homályosan l áttam a sötétben is, no és az ablakot. Szörny ő volt, Huba. Aztán nyíltak az ajtók, hallottam, hogy közelednek az emb erek, sokan voltak, és megismertem az egyik szomszéd hang ját. Valami- baj lehet; nagy baj; gondoltam, hiszen nem jönné- nek be az idegenek meg a szomszédok éjszaka hozzánk . Nem is tudom, miért, de miel ıtt benyitottak, én a fal felé fordultam; és úgy tettem; mintha aludnék. Aztán nem is emlékszem, mi történt. Sokat sírtam, és jött egy or vos, adott valamilyen gyógyszert, és elaludtam . . . . Huba a sötétben kinyújtotta a kezét, határozatlanul . Szerette volna megsimogatni Zoli fejét, de kicsit s zégyell- te a mozdulatot. Visszahúzta hát a kezét. Zoli hall gatott. Megsőr ősödött köztük a csend. Huba szeretett volna mon- dani valamit, valami vigasztalót, de . . . mit is m ondhatott volna? Zoli felállt, elnézett a nádas felé. Csend volt a t áj fölött, a felh ıfoszlányok mintha a szürkés égbolton ragadtak vol- na - nem mozdultak. A közelben a nádas is hallgatot t. Aztán hirtelen közeled ı lépteket hallottak. Azonnal elfe- ledkeztek mindenr ıl, az árokba lapultak. A szívük a tor- kukban dobogott, nem szóltak egymáshoz. Suttogni se m mertek. Két árny haladt el mellettük, gyors léptekkel, Az e gész csak néhány pillanatig tartott. Mikor a fiúk feleme lték fe-

jüket, csak a távolodó zajt hallották. a kemping ir ányából. - İk voltak - suttogta Zóli. - Remélem - súgta vissza éppoly halkan Huba. Várjunk. - Én elszaladok az ösvényre - intett Zoli a nádas f elé, de intését a sötétben nem láthatta Huba. - Tegnap m intha a nádasnál t őntek volna el . . . Majd utána találkozunk - és elszaladt. Huba szerette volna utánakiáltani, ho gy ne hagyja ıt egyedül a sötétben, de inkább hallgatott. "Még azt hinné, gyáva vagyok." Kicsit kés ıbb furcsa, halk katto- gásra lett figyelmes. Szégyenkezve állapította meg, hogy a foga vacog. Így telt el legalább húsz perc. Huba már azt leste, nem pirkad az ég alja - de a sö - tét feketeség mintha kiterjedt volna az égre is, mé g a csil- lagokat is csak itt-ott lehetett látni. Huba nyugta lanko- dott. A kempingben csend volt. Így igazán most attó l tar- tott, hogy mások, idegenek leplezik le, fogják el a tolvajo- kat, és akkor ık hoppon maradnak. Aztán kétszer kiáltott egy kissé repedt hangú sirál y. Dobogó léptekkel közeledtek az árnyak. "A fickók ne m is sejtik, hogy megfejtettük menetrendjüket, és már má- sodszor figyeljük aljas tettüket" - zakatolt Huba f ejében a gondolat. Újra az árokba húzódott, egy kisebb bok or mö- gé. Az idegenek eltrappoltak mellette. Zoli érezte a víz szélén rothadó nádszálak átható s zagát. Susogtak a hosszúkás levelek; néhol meredeken lejte tt a part a víz felé: Az ösvényt most nem is lehetett lá tni, a f ő éppoly feketének látszott, mint körös-körül az éjsz aka. A fiú most igyekezett nem gondolni a sötétségre, sa ját fé- lelmére és rossz emlékeire: Inkább azért izgult, ho gy a tolvajok erre jöjjenek, a parti ösvényen. Mert hisz tegnap éjjel is mintha itt t őntek volna el, valahol itt . . . De hol? A két árny lassabban jött visszafelé. Zoli egyikük kezé- ben látott valamilyen csomagot. Az idegenek eltrapp oltak a rejt ızı fiú mellett. Zolinak torkában dobogott a szíve: A férfiak . . . jól látta? Nem a parton mentek tová bb, ha- nem t ıle nem messze a nádashoz szaladtak: Zoli kerekre tágult szemmel nézte a homályos látványt, a nádas f ekete fala el ıtt .alig lehetett látni az emberalakokat. Tompán

dobbant valami. Nádszálak surrogtak. Cuppanás: Aztá n csobbanások. Valaki fojtott hangon mondott valamit - de nem lehetett érteni, mit. Majd fém csikordult élese n. Sötét tárgy mozdult a nádszálak között. Csónak! A várúr fia megbabonázottan bámulta az éjszakát. Há t így állunk? Próbált még hallgatózni, de halk szell ı kereke- dett, megmozdult a nádas - óriásf, vízre fekv ı százkarú állat - és a könnyed surrogás is elnyomott minden m ás neszt. Aztán megint lábdobogás közeledett. Vékonyka, bizon y- talan hang kérdezte halkan: - Zoli? Hol vagy? - Itt - morogta dühösen. Pedig nem is az ikrekre ha - ragudott: Kis tapogatózás után az ikrek köréje gy őltek. Csaba ugyan egyszer a sekély vízbe lépett, Huba pedig egy tüs- kés ágú bokorba kapaszkodott. Néhány népies kifejez és szállt a víz fölé. - Csendesebben, anyaszomorítók! - és Zoli néhány szóval elmesélte, mit látott. Csaba felszisszent: - Hogy azt a rézfánfütyül ıjét! Most kéne egy gyors motorcsónak! - Er ıs fényszóróval - tette hozzá ikre, a tenyerét fúj- va. Zoli keresett egy botot, tapogatózva. Szerencsé re talált is; beszúrta a nedves földbe. - Reggel visszajövünk ide, nyomokat olvasni - mond- ta fenyeget ıen. "Reszkessetek, tolvajok!" - akarta kiál- tani Csaba a nádas felé, de hallgatott. Hiszen talá n itt le- hetnek még "amazok" a közelben. Valami ilyesmi járh a- tott Huba fejében is, mert súgva megjegyezte: - No, mehetünk haza. Ne zajongjunk itt, mert vissza - jönnek a fickók, és . . nem szeretnék evez ıvel kapni a há- tamra. - Nem jönnek vissza. Ha csónakkal kell megközelíten i a rejtekhelyüket, akkor elég körülményes a dolog, é s sok id ıbe kerül - morfondírozott Zoli, és felnézve a kelet i égen megjelen ı halvány csíkra, csendben tette hozzá: Különben is, mindjárt hajnalodik. A három fiú lassan ballagott az éjszakában. Keskeny kis vállukat nagy gondok nyomták.

KALAND A NÁDASBA Nádszálerd ıben felderít ık - Egy valódi csöves Alkúszók harca - A rablók kincsestára A Nagy Tanácskozásra másnap reggel került sor. A fi úk képviseletében most Huba ment el a kempingbe, ahol is rö- vid várakozás után - két népes török család bejelen tkezé- sét kellett kivárnia - Amália néni színe elé került . - No, uracskám, mi van a többiekkel? Csak nem bete- gek? - Nem, Málika, dehogy. - Elaludtak, ugye? Mindjárt sejtettem. És most tége d küldtek el ıre, hogy engesztelj meg engem, igaz? - Engem küldtek, az igaz, de más ügyben. Úgy döntöt - tünk, hogy ma nem dolgozunk. - Igen? - A néni két sötét szeme akkorára nyílt, mi nt egy-egy kisebb tányér. - Szóval a méltóságos urak ú gy méltóztattak dönteni, hogy ma megtagadják a munkát? - Nem, dehogy. Szabadságot kérünk. - Miért? És mennyit? - Egy napot. Halaszthatatlan elfoglaltságunk akadt. - A gyerek oly tiszta tekintettel nézett vissza az asszony- ra, hogy Amália elszégyellte magát gyanakodásáért. Jóval enyhébben folytatta: - No, jól van, jól. Nem avatkozom azokba az iszo- nyúan fontos ügyeitekbe. Ma nem kell dolgoznotok - és rendkívül elegáns, anyakirályn ıi mozdulattal intett. Huba mozdulatlanul állt, meredten nézte a legyint ı kezet, és azon töprengett, vajon Amália szúnyogokat vagy más "ra- gadozókat" hajkurász a kezével? Kétségeit viszont m aga az "anyakirályn ı" oszlatta el: - Mit bámulsz? Intettem, hogy elmehetsz. - Ja? Ezt a mutogatós KRESZ-t nem ismerem. - És a fiú elviharzott. Kirohant a kempingb ıl, de nem a falu felé szaladt, hanem a nádas irányába. Percek múlva barát ai mellett fékezett. - A méltóságos f ınökasszony némi ellenkezés után be- leegyezett - közölte. Maga sem vette észre, hogy - talán a fenséges kézlegyintés hatására - ı is jóval emelkedet-

tebb stílusban beszél, mint máskor szokott. De a fi úk nem figyeltek ilyen finomságokra; egészen mással voltak elfog- lalva. Csaba négykézláb mászkált a f őben, orrával a gyo- mot szántotta. Zoli a nádasparti sárban állt, csukl óig a ma- szatban, és a talajt szemlélte. - Mi bajotok van? - érdekl ıdött Huba rosszat sejtve, egyben kissé nyugtalanul. - Ez valami járványos bet eg- ség? Mikor elváltunk, még nem jártatok négykézláb, és aránylag egészségeseknek látszottatok. - Nyomokat keresünk - mormolta Zoli kissé megszál- lottan. A nyelvét is kidugta a nagy igyekezett ıl, aztán dia- dalmasan felkiáltott: - Itt egy cip ısarok nyoma! Más semmi? - kérdezte csalódottan Csaba, és a víz- ben mosogatta sáros kezét, térdét. - Egyel ıre semmi. Huba leült egy f őcsomóra. Elnézte a nádast. Milyen nagy lehet? És mi lehet a közepén? Hirtelen jó ötle te tá- madt: - No gyerünk, pupákok. Szedjétek össze magatokat, e l- megyünk Gergely bácsihoz. - Miért éppen ıhozzá? - Azt majd útközben elmesélem. Szedjétek vérszegény alsó végtagjaitokat, mert nincs sok id ınk. - Huba érezte, hogy most vette csak kézbe igazán az események irán yítá- sát. Bízott benne, hogy ezúttal nagyon jó, s ıt egyenesen re- mek ötlete támadt, és erre szerfelett büszke is vol t. Gergely bácsit nem kellett sokáig kérlelni. Éppen n em tud- ta, mit kezdjen délel ıttjével. Ez nyáron sokszor el ıfordult vele. Télen kés ın világosodott, alig készül ıdött neki a nap- nak, már delet harangoztak. Aztán újra besötétedett , és mire Amáliával egy kiadós sétát tettek, hát este le tt . . . Most nyáron viszont igencsak meghosszabbodtak ezek a fránya napok. - No, menjünk, uracskáim. Aztán miért akartok a ná- dasba menni? - Úgy tett, mintha nem is sejtette vol na az igazi okot. Pedig mióta Málika tegnap este elmondta neki, mit terveznek a kölykök, gyanította, mire megy ki a játék. A fiúk terepszemlére szeretnének menni a nádas körn yé- kére. Hát jó, legalább ı is megmozgatja kissé berozsdáso- dott izmait.

- Csak körülnézünk: - felelte bizonytalanul, vé- kony hangon Zoli. - Izgalmas világ a nádvilág - jegyezte meg ravaszul Csaba: Számításaiban nem is tévedett. Gergely bácsi me- net közben lelkesen mesélt a nádasról. A madarakról , me- lyek benne költenek, a békákról, halakról. A télen jég alá fagyó zsombékos partról, a nádvágásról. A Balatonba n él ı negyvenkét fajta halról, köztük a legérdekesebbr ıl: a szél- hajtó küszr ıl, a veres szárnyú koncérról, a ragadozó önr ıl Az öreg élvezte, hogy engedelmes hallgatóságra lelt , és ezért - miel ıtt még a partra értek volna - kitért a régé- szeti leletekre is. Olyan büszkén mesélt a Balatonc sillag környékén talált kelta, avar, gót, szarmata, római és ma- gyar leletekr ıl, mintha bizony ı maga ásta volna el ı mind- egyiket. Közben a falu melletti poros földútra értek. Ez egy ene- sen a tóhoz vezetett. Egy lapos épületen büszke táb la hir- dette, hogy ez a helyi horgászegyesület csónakháza. A kis öböl partjait barna terméskövekkel rakták ki. Néhán y csó- nak ringatózott a vízen. - Az én bödönhajóm most nincs itt - újságolta a bá- csi - a múlt hónapban eljöttek érte Siófokról a múz eum- tól. Nagy nyári néprajzi kiállítást rendeznek, mesé lték. Kölcsönadtam nekik a csónakot . ... Ilyet úgysem lá that- nak már sehol az emberek. - Gergely bácsi nem is re jtet- te véka alá büszkeségét. Aztán hozzátette: - Azt be szélik, ısszel falumúzeumot rendeznek be itt Csillagon. A cs óna- kot mindenesetre odaígértem nekik. Most hát kölcsön ké- rünk egy másikat. Az öreg bement a házikóba, valakivel tárgyalt. Aztá n egyszer csak kinylott a keskeny ajtó, két hosszú ev ezı bukkant el ı. - Fogjátok, fiúk. Az a négyszemélyes lesz a miénk, ott a kis mólónál. Az evez ık halkan merültek a vízbe, a karcsú csónak orra alatt apró hullámok csobbantak játékosan. Meg-megcs ikor- dultak az evez ıvillák. A magasabb nádbugák ingó árnyai alatt suhant el a csónak. A felemelt evez ıkr ıl fényben szikrázó gyöngysorként hullottak alá a vízcseppek. Elcsi- tult a közeli strand zaja, a m őútról sem hallatszott ide az

autók zúgása. Helyettük titokzatosan mozdultak a su rrogó levelek, halk szell ı bolyongott a nádfolyosókon. Mert fo- lyosók valóságos labirintusa tárult a szemük elé. Gergely elégedetten nyugtázta csodálkozásukat. - Hát mit képzeltek, csak úgy n ı a nád, zavartalanul? Nem összefügg ı nádas ez, tisztások vannak a közepén, sok- felé. A csillagi horgászok kihasználták a helyzetet , cölöpö- ket vertek le a fenékbe, padokat építettek a vízre. Sok ilyen pad van, némelyik tutajnak is beillene, olyan nagy. Csak csónakkal lehet ıket megközelíteni. Télen persze vág a nádból a téesz, nem is keveset, hiszen a nád aran yat ér, külföldön a legdrágább tet ıfed ı anyag, a gazdagok az ál- falusias házaikat balatoni náddal fedik le. De ilye nkor nyá- ron csak a horgászok bolygatják a nádast, no meg a vizi- madarak. Közben Gergely bácsi jókora evez ıcsapásokkal igyeke- zett el ıre egy szélesebb folyosón. Hamarosan kiszélesedett a folyosó, "tisztásra" érkeztek. A fiúk észrevették , hogy itt-ott más, keskeny, kanyargós "ösvények" nyílnak bel ı- le. Némelyik szemlátomást olyan keskeny volt, hogy bajo- san férhet el bennük egy-egy szélesebb csónak. Az öreg is látta érdekl ıdı tekintetüket; megmagyaráz- ta hát: - Azok vezetnek a horgászpadokra. Tudjátok, milyene k a horgászok! Szeretik a csendet, a magányt. Odakünn ; a nádas tó fel ıli oldalán is van néhány pad, azok már a nyílt vízen állnak. A csónak behatolt az egyik keskeny folyosóba. Gerge ly bácsi behúzta az evez ıket, az egyiket kivette a- villából, és elparancsolta az ikreket a farülésr ıl. Átült oda, és az eve- zıt majdnem függ ılegesen tartva, a csónak fara mellett apró mozdulatokkal lapátolta a piszkoszöld vizet. A csó- nak úgy haladt el ıre, miközben kétoldalt végigsúrolták a nádszálak. - Képzeljétek el, hogy a dél-amerikai dzsungelben v a- gyunk - szabadult el Huba fantáziája. - Ez az Amazonas folyó vize - "kapcsolt" azonnal Csaba is, és széttekintett. - Vigyázzunk is nehogy valame- lyik liánról a fejünkre essen egy óriáskígyó! - Rögtön félmeztelen, vad indiánok bukkannak fel..

- Kenukkal és fúvócsövekkel . . . - Aztán reppen egy mérgezett nyíl . . . - És felébredünk! Zoli nem vett részt a vidámkodásban. A csónak szélé t fogva, imbolyogva felállt és elnézett a messzeségbe . A ma- gas nádban persze nem sokat láthatott, de ismét egy "tisz- tásra" értek, amit itt-ott kisebb "nádszigetek" tar kítottak: A fiúk sötét szeme kerekre tágult. - Mi bajod van várfi? - érdekl ıdött Csaba. A fiú fi- gyelmét nem kerülte el, hogy Zoli valami érdekeset látha- tott. - Füst; arra - felelte halkan Zoli. De az ikr ek a sur- rogástól, vízcsobogástól nem hallották meg. És Gerg ely bá- csi is éppen akkor kezdett mesélni valamilyen téli törté- netet, jó hangosan. Zoli villámgyorsan ismertet ıjeleket ke- resett, hogy máskor is odataláljon majd, ahol azt a furcsa, égnek szökken ı, ritkás kék füstoszlopot látta. Katinka készítette el aznap az ebédet, de kissé fur csán vi- selkedett. Már annak el ıtte, a f ızés alatt sem lehetett ná- la minden rendben, mert a levest elsózta, a mákos t észtá- ban egész dióbeleket találtak az ikrek, a feketerib izli- szörpként felszolgált sötéhila folyadékról pedig cs ak menet közben derült ki, hogy az íze er ısen a tustintára emlékez- tet . . . Ugyanakkor Katinka átszellemült arccal ül dögélt köztük, el-elnézett a torony felé, és nem hallotta, ha szól- tak hozzá. Olykor pedig felpattant, és egy kissé za varodott lepke benyomását keltve libbent be többször is a ko nyhá- ba, ahonnan teljesen felesleges és az adott percben szük- Fégtelen tárgyakat hozott el ı: például egy mákdarálót, egy húsvágóbárdot, egy cserép virágot és egy bádog tész tasz ő- r ıt. E tárgyakat a tányérja mellé tette az asztalra, és evés közben olykor rájuk pillantott, meg is simogatta né melyí- ket, de látszott: közben az esze egészen máshol jár . Néhány villányi mákos tésztát tett szájába, egy villányi a blúza alá hullott, és megint elrohant, ezúttal a szobájába. - Szerinted mi baja? - kérdezte Csaba Hubától. - Napszúrást kapott a strandon - vélte a másik iker nyugtalanul. Zolit sem hagyhatta hidegen a dolog, m ert megkérdezte: - Máskor is csinált már így? - Honnan tudjuk? Nem lakunk együtt. - Még szerencse.

- De most megcsíphette egy bogár. - Vagy szerelmes. A vak is látja, hogy attól lett i lyen fura - vélekedett Huba. Zoli döbbenten tette le vil láját. - Szerelmes? - Az hát. - Az ikrek hamar egy véleményre jutottak, mint gyakran. - Tavaly ugyanígy viselkedett Amália né- ni is, mikor negyven év után megint találkozott Ger gely bácsival. - Vele sem lehetett bírni, ide-oda csapongott, mint egy részeg kolibri. Zoli elkomorodott. - Katinka szerelmes? És kibe? Az ikrek - igazi ördögfiak - hangosan felnevettek. İszintén szólva, röhögésnek is nevezhetnénk jókedvük rendkívül hangos megnyilvánulását. - No, mit gondolsz, kibe? - Netán a kemping bajuszos ırébe, a sánta Paliba? Zoli végre elértette komolynak éppen nem nevezhet ı célzásaikat. - Gondoljátok, hogy Ákos bácsiba? - Persze, te pupák! - Minden jel arra mutat: Ha méltóságod még nem vet- te volna észre. Zoli töprengve nézett maga elé, és látszott: nagyon el- szomorodott. Ákos két óra körül jött vissza a földekr ıl; egyenesen az irodába ment. A téesz udvarán egy aratógépet javíto ttak a szerel ık, odább az istállók felé égig rakott teherautó dö- cögött. A kávéillatú kis szobában; a nyitott ablakn ál W üldö- gél ı gépírókislány felugrott, amint meglátta az agronó- must. . - Ákos bácsi, az elnök elvtárs elment, de hagyott i tt egy borítékot. A nevét itt ráírta, igen-, ez a magá é! - Azt a felvételi ügyet elintézte? - Igen. Munkakönyvet is csináltattunk . . . Szóljon az emberének, Ákos bácsi, hogy jöjjön aláírni a papíro kat. - Oké. - Az agronómus kinyitotta a borítékot, elol- vasta a cédulát, arca felderült. Átvágott az udvaro n, belé- pett az asztalosm őhelybe. Józsi bácsi éppen gyümölcsösládákat szegelt. Oszkár há-

tul a sarokban, a kis ablak el ıtt üldögélt egy dobozzal a ke- zében. A nyelve hegyét is kidugva buzgón ügyeskedet t. Hajlított vég ő éles vés ıje alól szaporán repkedtek a spi- rállá perdül ı vékony forgácsok. - Éljenek a dolgozók! - kiáltotta Ákos jókedv ően. Oszkár intett, Józsi bácsi viszont - a szájába szép sorban behelyezett apró szegek miatt - nem tudott szólni. Ákos úgy tett, mintha nem látná a szegeket, és rádörrent az öregre: - Hát te, enyves kez ő barátom? Megkukultál? - Aé-ee-áá-oo-ee-ee-ee? - nyüszítette türelmetlenül az öreg asztalos, és szájára mutogatott. Ebb ıl Ákos is sej- tette, hogy a távoli vad vidékek bennszülöttjeinek nyelve- zetére emlékeztet ı morgás tulajdonképpen azt jelentette: Hát nem látod a szegeket?" Az agronómus egy fogót keresett, hogy azzal szedje ki a szegeket az öreg a sztalos szájából, de Józsi bácsi fürgébb volt. Ügyesen mark ába köpte a kalapácsfejek leend ı áldozatait. - No, Ákos, mi hírt hoztál? - El ıször egy kérdés, Józsi bátyám. Hány éved van még a nyugdíjig? Az öreg megdöbbent. - Nofene, csak nem? Ki akartok rúgni? Máris útban vagyok? - kezdte magát belelovalni a nagy és igazi felhá- borodásba, de Ákos villámgyorsan lecsillapította: - Csak arról van szó, vén méregzsák, hány évig lehe tsz még melléküzemág-vezet ı? Józsi bácsi gyorsan becsukta a száját, szeme viszon t a szokásosnál jóval nagyobbra dülledt, ami nála. az ıszinte álmélkodás csalhatatlan jele volt. - Mellék . . . üzemág . . . vezet ı . . . én? - Hát persze hogy te, nem is a norvég király. - Hiszen én csak asztalos vagyok. - A melléküzemág-vezet ık szerfelett ritkán szoktak egyetemi professzorok lenni - felelte Ákos, és megm agya- rázta a dolgot. - Szeptembert ıl beindul az új mellék- üzemág; megkaptuk az engedélyt. Egyel ıre a most üresen álló borjúistállóban lesz a helyetek; azt jól be le het f őteni. Az asszonyoknak télen úgysincs elég munkájuk. İsztöl ko- ra tavaszig úgy fogtok hajtani, mint az élmunkások. Ta-

vasztól ıszig pedig csak immel-ámmal, mert akkor úgyis elveszem t ıletek az asszonyokat más munkára. - Négy évem van még - jött meg Józsi bácsi szava. És mi lesz a faáruval? - Az erdészet szállít. Mi majd kiválogatjuk, megszá rít- juk, feldolgozzuk. Vékony feny ıdeszka meg lemez is kell, ezt mondtad a múltkor, igaz? Az asztalos szaporán bólogatott. - No, lesz anyag, lesz ember. Oszkár, csak nézte ıket, semmit sem értett az egészb ıl; de igyekezett okos és ünnepélyes arcot vágni. Mert azt érezte, hogy valamilyen nagy horderej ő dologról lehet szó: Ákos most feléje fordult. . - Nos, fiatalember, hogy tetszik ez a munka? - Tetszik, nagyon tetszik. Naponta három-négy doboz t csinálok, csak a fedelek kifaragásával maradok el, mert arra több id ı kell. - Fel a fejjel. İszt ıl beindul a dolog. Nagyban csináljuk majd a dobozokat. Remélem, számíthatunk magára? - Igen . . . persze . . . de még mennyire - dadogta Osz- kár megillet ıdötten, és hol az egyik, hol a másik szemét csukta be a nagy megtiszteltetést ıl. Még soha senki nem akart éppen ırá számítani; a dolog nagyon meglepte. - Szeptembert ıl már kész dobozokat fog a keze alá kapni. Csak a mintát kell majd rárajzolnia a fedelü kre meg az oldalukra: Van itt egypár ügyes kez ő asszony, akik szé- pen kifaragják. Ideirányítunk majd néhány fiatal le ány- zót is. Remélem, napi húsz-huszonöt dobozt csinálna k majd, kés ıbb aztán más népm ővészeti tárgyakra is sor ke- rülhet. Tükörkeretek, falitányérok és a többi. - Ak os most Józsi bácsira pillantott. - A déli parton úgysem cs inálja ezt senki, letaroljuk a piacot, meglátod. Oszkár kicsit elkábult; olyan lehet ıségek nyíltak el ıtte, amilyenekr ıl nem is álmodott. Akkor lehet, hogy nem kell ısszel ismét bevonulnia egy . . . intézménybe? Ákosnak is valami hasonló járhatott a fejében, mert a csavargóra nézve így szólt: - Mondja csak, hol is lakik maga? Oszkár arcán kelletlen fintor jelent meg. - Könnyebbet tessék kérdezni, f ınök úr. Ilyenkor nyá-

ron ugye meleg az éghajlat, az ember meg nincs cuko r- ból... - zavartan gy őrögette köpenye szélét, mint egy szégyenkez ı kisasszony. Ákos viszont szerette az egyenes beszédet. - No, sejtettem. Megéreztem el ıre! Munkaviszonyt csak az vállalhat; akinek lakása is van, még ha alb érlet is. Miben lakik? Veremben? présházban? Pincében? Cs őrben; paj tában, szénakazalban, padláson? Oszkár lesütötte a szemét, alig hallhatóan suttogta : - Cs ıben. Józsi bácsi elejtette kalapácsát, Ákos a satupadba ka- paszkodott. - Cs ı . . . cs ıben? Oszkár látva, hogy most ı magyarázhat el valamit, ami- röl ezek nem tudnak, hát élénken belelendült: - Tetszik tudni, az úgy van, hogy amikor tavalyel ıtt a csatornát építették itt a faluban, a kukoricás szél én a kis ligetben otthagytak egy betoncsövet, mert letört a pere- me, nem tudták beépíteni. Százcentis cs ı, vastag, fel is ül- hetek benne, szóval nagyon kényelmes. Szereztem kid o- bott laticelt, azon alszom, ugye, aztán van egy ros sz pok- rócom is. Józsi bácsi idegesen rágta az ajkát. Összenézett Ák ossal. Az agronómus már megnyugodott, de azért jól megnézt e Oszkárt - Akkor látott életében el ıször igazi csövest, egy valódi cs ılakót, és éppen Balatoncsillagon került eléje az els ı példány! - aztán így szólt: - No, szaladjon az irodába, írja alá, amit kell. Am i pe- dig a lakását illeti, sejtettem, hogy nincs. Kigond oltam ám valamit, aztán majd meglátjuk. No, menjen! - És gyo r- san kifordult a m őhelyb ıl. Oszkár szótlanul pillantott Jó- zsi bácsira - az asztalos még mindig meredten állt - aztán el ıbb befejezte a dobozfedél kifaragását, csak utána ballagott el az irodába: A gépíró kislány csodálkozva pillantott rá. - Kit keres? Oszkár persze azonnal zavarba jött. S ıt - ami vele igen ritkán esett meg - el is vörösödött. A kislánynak e z na- gyon tetszett. Húszéves, barna hajú, piros arcú, vi dám sze- mő leányzó volt. Ha nevetett, fogai fehér gyöngysorké nt

villantak el ı. - Kérem szépen . . . én itt dolgozom az asztalosm őhely- ben . . . Az agronómus úr mondta, hogy jöjjek aláír ni . . . - Aha, szóval maga az! Borzogh bácsi mindent elinté - zett maga helyett. Még abba is beleegyezett, hogy a míg al- bérletet talál, addig nála legyen bejelentve. - Nála? Úgy tetszik érteni, hogy a . . . a várban? Én? - Maga, igen, a várban. Én is csodálkoztam kicsit, hi- szen magának biztosan van valahol lakása, nem igaz? - Csak télen és mindig másutt - felelte Oszkár, ami n a leányzó szerfelett elcsodálkozott. Oszkár közben tollal a kezében csak nézte az eléje tett papírokat, és arra gondolt: Borzogh Ákos olyan, de olyan jó ember, hogy azt el sem lehet mondani. Aztán mikor az els ı papírlap fölé hajolt; rájött, hogy semmit sem lát. Minden elmosódott a sz eme el ıtt. A könnyekt ıl. A horgásztelep ıre eleinte bizony nem volt túl kedves hoz- zájuk. A középkorú; napbarnított férfi rágógumit rá gcsált, és szótlanul hallgatta a három gyereket, akik egymá s sza- vába vágva bizonygatták, hogy délel ıtt, mikor itt voltak "nagyapóval", azaz Gergely bácsival, elfelejtettek valami fontos dolgot megnézni a nádas küls ı szélén; és most sze- retnének oda kiugrani - természetesen csónakkal. - Csak egy órácska az egész - bizonygatta Csaba. - és jövünk - segédkezett neki Huba is. - Nem vagyunk tolvajok, nem lopjuk el a csónakot tette hozzá Zoli is. A férfi hosszan nézte ıket, egyenként pillantott a sze- mükbe. Az eredmény meggy ızhette, mert a szemleakció végeztével elballagott a kis házikóba, és lehozott egy apró kulcsot. A nap már lemen ıben volt. esteledett. Bárányfelh ık bodrozódtak az égen, meleg szél mozgatta a nádbugák at: De a kellemes id ıjárás ellenére is a fiúk érezték, hogy va- lami van a leveg ıben. Mintha vihar készült volna. A telep- ır kinyitotta az egyik csónak lakatját, és intett a fiúknak: - Ezt elvihetitek. Kétszemélyes, de ti hárman másfé l feln ıttet tesztek ki, nem? Egy pár evez ıt kaptok, és legké- sıbb egy óra múlva gyertek vissza. Mert ha nem, hát l esz nemulass!

Az ikrek kézzel-lábbal ígérgették, hogy itt lesznek id ı- ben. Zoli közben máris a villákba csúsztatta az eve zıket. Két perccel kés ıbb elnyelte ıket az egyik árnyas nádfo- lyosó. Ákos aznap igen jókedv ő és elégedett volt. Általában így érezte magát, ha sikerült nap állt mögötte. Fütyöré szve vá- gott át a pázsiton, a kúszófeny ık sötétzöld bokrai között. De jókedve lassan csodálkozássá változott, mikor és zrevet- te, hogy a várkapu sarkig tárva-nyitva áll. Az udva rról élénk társalgást és hangzavart hallott. A nagy kala pos várúr meggyorsította hát lépteit. A kapuhoz ért . . . Ákost nyugodt embernek ismerték, de most kicsit ide - ges lett: Az udvaron a kút kávája és a háromezer-öt száz forintos paraszfiszekér körül legalább nyolc-tíz fa lubeli és idegen- férfi és n ı álldogált. Mindegyik tartott a kezében valamilyen tárgyat. Egy asszonynál színes ruhadarab ok voltak, két férfi egy jókora ládát ırzött, többen fatányé- rokat és kerepl ıket tartottak. Egy suhanc kormos üstöt ci- pelt éppen, két férfi a szekérhez támaszkodott. Azt persze mondani sem kell; hogy a vásári z őrzavar kell ıs közepén Katinka csapongott boldog pillangóként; h ol egyik, hol másik ügyfeléhez futott, megtapogatta a felkí- nált holmit, örvendezett. Mikor felt őnt a várúr, gyorsan odaszaladt hozzá. A fejét egészen Ákos füléhez hajt otta . . . A férfi furcsa és addig sohasem tapasztalt melegség et ér- zett a mellében. Érezte b ırén Katinka csiklandós haját, látta ragyogó szemét. - Segítsen, Ákos - súgta a szepl ımilliomos a fülébe. - Csak feleannyi pénzem van, mint amennyit ezek köv e- telnek a holmikért. De nekem mégis szükségem van mi nd- egyikre! "Mi a fenének - kérdezte volna a várúr, ha nem Kati n- kával van dolga. Igyekezett hát leplezni felháborod ását. - Lennék csak igazi középkori várúr, majd megmutatnám én e vásári csep őrágó hadnak, ki parancsol itt!" De türt ıztette magát, s ıt némi mosolyféleséget is er ıltetett arcára, mi- kor Katinkával együtt odalépett a színes ruhákat kí nálgató asszonyhoz. Nem az ı falujukbeli volt. - Vegyék meg ezt a szép pruszlikot! Nagyon régi, mé g az ükanyám hordta! - hadarta az asszony. - Kétszáz fo-

rintér kínálta! Ákos kezébe vette a nevezetes családi ereklyét. - Két helyen szakadt, egy helyen foltozott. Ötven f o- rintot kap érte - hozta meg ítéletét, és máris a kö vetkez ı árushoz lépett. A suhanc kissé megillet ıdötten pörgette meg a fura tárgyat. - Aha, kerepl ı . . . A sz ıl ıben ezzel ijesztgették egykor a seregélyeket. Úgy szól, mint egy rekedt gólya - j elen- tette ki Ákos, és hozzátette: - Negyven forint. Az árust Katinkához irányította, és egy férfihoz lé pett. - Pásztorbot. Valódi. Négyszáz forint - rebegte a f érfi: Amint a csillagi várúr megjött, rögtön más lett a h angulat a kövezett udvaron. Addig az árusok kórusa elnyomta Ka- tinka vékony hangú tiltakozását; most, a fenyeget ı külse- j ő, b ırruhás, nagy kalapos, jókora termet ő házigazda meg- jelenésével lecsillapultak a kedélyek, a népm ővészeti tár- gyak véletlenszer ő kínálói megérezték, hogy ezúttal egy nagyon határozott emberrel akadt dolguk, aki - ha s zük- ségét érzi - egyszer ően kidobja ıket, de úgy, hogy a lá- buk sem éri a földet . . . Vele tehát nem mertek úg y alku- dozni, mint Katinkával. - Kétszáz, készpénzben, és rögtön fizetjük - javaso lta Ákos a férfinak, aztán ahhoz a két emberhez lépett, akik egy vasalt sarkú láda mellett álltak. - Mi ez a macskakoporsó? - dörrent rájuk. - Ez, kérem, céhláda - felelte az egyik megvet ı pil- lantás kíséretében. - Ebben ırizték valaha az egyik ci- pészcéh dokumentumait és pénzét. - Mit kóstál? - Ákos a férfiak feje felett látta, h ogy Katinka már "csökkentett" áron vásárolja fel a prus zlikot, a fatányérokat, kerepl ıt, pásztorbotot. - Kétezer - felelte az egyik férfi. Ákos akkorát ug rott, mintha skorpió csípte volna meg. - Két . . . kett ı ezer? Jól hallottam? - és begörbített tenyerét füléhez tette, mint a nagyothallók. - Jól hallotta - bólogatott flegmán a másik férfi. - Hatszázat adunk érte. - Kétezret mondtam - makacskodott az alkalmi árus. A többiek már kifelé vonultak. Katinka elégedetten rak- ta az eresz alá új szerzeményeit.

- Mondom, hogy hatszáz. Ha nem tetszik, vihetik haz a, A férfiak szótlanul lehajoltak és felemelték a ládá t. Ne- héz lehetett. Most vigyük haza? - gondolhatták, öss zenéz- ve felette. Aztán visszatették a földre. - Ezerötszáz - mondta egyikük. - Nyolcszáz - felelte Ákos keményen. Tíz perc múlva a láda is az eresz alá került, a fér fiak ezer forinttal mentek el. Ákos akkor a szekérhez tá masz- kodó utolsó két férfihoz fordult: - Maguk mit árulnak? - Semmit - felelte a fiatalabbik. - Én villanyszere l ı vagyok, a barátom meg a vízvezetékek mestere. A kem - pingben volt egy kis munkánk, és az ottani f ınökn ı mond- ta, hogy magának is van rendelése. - Rendelésem? - csodálkozott a férfi. De akkor már mellettük állt Katinka is. Mosolyogva kapcsolódott bele a beszélgetésbe. - Egyszer beszéltünk róla, kedves Ákos, hogy a várb a is be kéne vezetni a villanyt és a vizet . . . - Emlékszem. De én erre azt mondtam, hogy a vezeté- kek a tornyon meg a falon . . . hogyan festenének. - Ezen segíthetünk - szakította félbe a fiatal szak em- ber. - Amália asszonyság már elmondta, hogy mir ıl van szó. Kérem, ha maga megszerzi a tanácsnál az engedé lye- ket, akkor én be tudom hozni a vezetékeket a föld a latt is. Persze így jóval drágább lesz, a m őanyag csövek nem ol- csók bizony. A tér sarkán van a legközelebbi oszlop . On- nan hoznám le a vezetéket. Csak majd árkot kell ásn i a té- ren, a f őben. - Abban hozhatjuk be a vízvezetéket is - kapott a szón az id ısebbik férfi is, akit társa a "vízvezetékek mes- terének" titulált az imént. - És akkor bojlert is be lehet majd szerelni - súgt a Katinka. - Lenne meleg víz fürdéshez, mosogatáshoz . . Este nem kellene petróleumlámpa mellett vakoskodni. - Hát ami igaz, az igaz. Télen bizony nagyon rontja a szemem a petróleumlámpa - ismerte el Ákos. Kicsit k é- nyelmetlenül érezte magát; egyszerre hárman támadta k rá. Szelíd támadás volt ez,a várúr mégis érezte, ho gy ezút-

tal nem ütheti el a dolgot szokásos kifogásaival. I gen, el- jött a Nagy Döntés perce. Behunyta az egyik szemét, mi- közben a másikkal a sötétül ı égboltot szemlélte. Úgy gon- dolkozott, közben a két mester és Katinka feszülten várták az eredményt. - Nem olcsó mulatság - lehelte végül Ákos meglep ı halkan. A többiek erre egy emberként kezdték bizony gat- ni, hogy az egyszeri befektetés többszörösen megtér ül, no és milyen kényelmes lesz utána az élet a várban. - Hát jó! - intett végül a várúr, és az arca felder ült: Akkor már nem is figyelt a mesterekre; csak Katinka fé- nyesen ragyogó, boldog szemét látta. Csak azt, semm i mást: - Szóval, füstöt láttál? - kérdezte Huba. - Bizony. És nem a part fel ıli oldalon, tehát csak a ná- dasban lehetett. - De hogyan rakhatott valaki tüzet a nádasban? Hi- szen az veszélyes. Leéghet minden. - Csak egy gengszter tehetett ilyesmit - jelentette ki Csaba teljes meggy ızıdéssel. Zoli óvatosan hajtotta a csónakot; mivel háttal ült a menetiránynak, folyvás t kérd ı pillantásokat vetett a hátul ül ı ikrekre - merre tovább? Huba félszavakkal irányította. Sőr ő nádfalak között haladtak. Zoli olykor letette az evez ıket, felállt, tájékozódott. - Arrafelé volt - mormolta, és bizonytalanul mutato tt az egyik irányba. A nádasban er ısen szürkült már; a nap a tó túlsó végér ıl hosszú aranyhidat vetett a vízre, de a fiúk ezt csak ritkán látták. Egyik folyosóból a más ikba sik- lottak. Er ısödött a szél. Az égen szürke felh ık gyülekez- tek, északról jöttek fenyeget ıen. De még sütött a nap. További negyedórás bolyongás után Zoli nyugtalanul forgolódott a középs ı ülésen, aztán felállt, és a csónak or- rába ment. - Úgy figyelsz, mint egy brazíliai indián a s őr őben -. jegyezte meg Huba, de a fiú idegesen intett. - Csitt! Az ikrek elhallgattak. A várúr fia mozdulatlanná me re- vedett, most csakugyan figyel ı "vademberre" emlékezte- tett. Aztán gyorsan lehúzta a fejét, suttogva szólt : - Srácok . . . halljátok?

Az ikrek füleltek, de csak a szél zúgott. Egyre söt étebb lett körülöttük. Csabának a horgásztelep ıre jutott eszébe. Eltelt-e már az ígért egy óra? Nagyon dühös lesz a férfi; és soha többé nem ad kölcsön egyetlen csónakot sem, hiá- ba unokái Gergely bácsinak. - Nem hallunk semmit. - Dehogynem halljátok! - er ısködött Zoli, és értetle- nül bámult rájuk. - Vagy annyit jártatok diszkóba, hogy már teljesen elromlott a fületek? Hiszen valaki kia bál, fér- fihang! Megint füleltek. A szél kissé lecsillapult, és csak ugyan, most már ık is hallották, hogy valaki kiabál. De a szava- kat nem lehetett érteni. A kiáltozás zaja aztán gyo rsan szélbe-nádzúgásba fulladt. - Nem káprázott a fülünk? - kérdezte Huba. Zoli nem várta meg töprengéseik eredményét - gyorsan felkapt a az evez ıket, és egy sz őkül ı nádfolyosón sebesen hajtotta el ıre a csónakot. Persze igyekezett csendesen haladni. A folyosó egyre sz őkebb lett, de szélein néhány csonka nádszál mutatta, hogy - nem is olyan régen - másik csó- nak haladhatott erre, annak evez ıi törték el a gyengébb, alacsonyabb szálakat. Hamarosan már csak egyetlen evez ıvel kellett kínkeser- vesen hajtaniok el ıre a csónakot, olyannyira sz ők lett a folyosó. Csaba az orr el ıtt hajtogatta félre a rugalmas ná- dat, Huba meg Zolinak segített. De a következ ı percek- ben így is csak alig néhány métert haladtak el ıre. - Állj csak meg . . . Mintha egy másik csónakot hal la- nék. Evez ıvillák csikorognak. - Nem képzel ıdsz? - Én is hallom - jelentette ki Zoli nyomatékosan. A szél kissé alábbhagyott, távolodó zaj ütötte meg fü lüket. Olyan surrogás, amilyent az ı csónakjuk is keltett. Zoli a csónak fölött kihajolt el ıre, a víz fölé - egy pillanatra meglátta saját tükörképét, aztán a víz apró hulláma i el- mosták arcvonásai homályos másodpéldányát - eszébe jutottak a regényh ısök, akikr ıl mostanában olvasott. Az adriai kalózok, a dél-amerikai elhagyott romvárosok felfe- dez ıi, afrikai szavannák és sivatagok rettenthetetlen u ta- zói. Most e percben ı is ilyennek képzelte magát. "Nem

félek, nem félek - ismételgette magában - s ıt nekem kell a legbátrabbnak lennem!" Aztán a lélegzete is elakadt a látványtól. A homályos égbolt alatt a magas nádtömegben félkör alakú tisztássá b ıvült a keskeny folyosó. A víz hullámzott; a szél meg-meglegyintette a barna nádbugákat. A tis ztás közepén vastag facölöpökön jókora deszkaállvány. Ra jta pedig majdnem embermagas, szögletes valami. - Sátor! - Sátor a stégen! - kiáltották az ikrek. - Nem sátor az, hanem nádkunyhó - pontosította Zoli a leírást. Csónakjuk a fura építményt ıl vagy húsz méterre ringott. A három gyerek egy percig mozdulatlanul sz em- lélte a látványt, aztán összenéztek. - No? - Bátor felfedez ık vagyunk vagy nem? - Akkor gyerünk. - Nézzük meg közelebbr ıl ezt a tákolmányt. - Ha ez a tolvajok búvóhelye? - Akkor igazunk volt, itt laknak a nádasban. - Ha ugyan ık azok. - Gyerünk. Óvatosan, lassan eveztek közelebb. Csaba állt elöl; amint a csónak orra az egyik cölöphöz üt ıdött, a fiú el- kapta a deszkapadló kiálló részét. - És ha itt van az egyik? Mit mondunk neki? - kér- dezte suttogva Zoli. Huba már visszanyerte nyugalmá t, fölényes hidegvérrel válaszolt: - Azt mondjuk, "jó estét", és megkérdezzük, merre l e- het kijutni a nádasból, merthogy eltévedtünk. - Van itt valaki? - kérdezte Csaba. Az alacsony nád - kunyhó fel ıl nem jött válasz, csend volt a stég körül. Csak a szél susogott, és aprócska hullámok törtek meg eg y-egy cölöpön. - Elmentek, percekkel ezel ıtt. Az ı hangjukat hallot- tuk - suttogta Zoli, aztán felbátorodott, és hangos an foly- tatta: - Nézzük meg, mi van ott belül. . - Nézd meg - készségeskedett Huba. Valahogy nem nagy hajlandóságot mutatott rá, hogy kilépjen az "e llen- séges területre", ahol, ugyebár, különféle veszélye k lesel-

kedhetnek a mégoly bátor felfedez ıkre is. Zoli és Csaba felmásztak a stégre. A vaskos deszkaszálak megkondu ltak lábuk alatt. A kunyhó el ıtt kis térség volt csupán; kötelek; egy rozsdás lánc, bádogbögre és egy faláda hevert o tt, Zoli bemerészkedett a kunyhóba is. Még neki is le kellet t ha- jolnia, be ne verje fejét a szemöldökfát helyettesí t ı lécbe. Csaba a bejárat elé guggolt. - Mit látsz, Zoli? Az árva fiú szeme közben megszokta a benti sötétség et. Érezte, hogy hirtelen a torkában kezd verni a szíve . - Fiúk! - kiáltotta megfeledkezve minden óvatosság- ról. - Ez az! Jó helyen Járunk! Most már biztos, ho gy rá- leltünk a rablók rejtekhelyére! - Elmondanád végre, mit találtál? érdekl ıdött vésztjósló nyugalommal Csaba, de a hangjából kiérz ıdött a türelmetlenség. Zoli elállta a kis ajtónyílást, n em férhe- tett be mellette. - Itt van minden, amit elloptak - hadarta gyorsan a várúr fia. - Vagy öt b ıröndöt látok, két hátizsákot . . nem, hármat! És van itt egy táskarádió is, no és ez mi? Várjatok csak! Ohó, fényképez ıgépek! Öregeim, ez egy egész kincsesbánya! Erre már Csaba is befurakodott. Zseblámpákat, pokró co- kat, konzerveket talált, és egy igazi tangóharmonik át is. Huba közben még mindig nem hagyta el a csónakot, cs ak nyugtalanul nézegetett körül olykor-olykor. A csóna kot emelget ı kis hullámok, a sötét víztükör, a szürke égbolt alatt bólogató nádcsomók mind-mind vésztjóslónak te t- szettek. - És itt a kis vaskályha is, aminek a füst jét láttuk fejezte be a kutatást Zoli. Bádogtányérok csörrente k a lá- ba alatt; ezen a kis kályhán f ızhetik ebédjüket is a tol- vajok. - Nincs kétség, uraim - jelentette ki ünnepélyesen Csaba - ez a rablók fészke. - És mi megtaláltuk! - szakadt ki Zoliból egy boldo g sóhaj. - Öregem, ha ezt elmeséljük a faluban! - El sem fogják hinni. Hogy éppen a nádasban bujkál - nak . . . Erre senki sem számított. - Csak mi !

- Gergely bácsinak leesik az álla, meglátjátok. Huba mélyet lélegzett. Tekintete a nádtisztás szélé re té- vedt. Mi az ott a vízben? Akarta kérdezni, de társa i nem ügyeltek rá; újra elt őntek a kunyhó belsejében. Huba jól látta, hogy valamilyen fehér dolog mozgolódik alig húsz méterre a stégen álló kunyhótól. A fiú arra gondolt , hogy a kunyhó kincseit Csaba és Zoli fedezték fel, tehát é ppen ideje, hogy ı is találjon valamit . . . Az a fehér valami erre a célra megfelel ınek látszott. Hátha egy bója az, vagy a rablók valamilyen másik titkos támaszpontjának bejá rata a nádas szélén? Ilyen gondolatok zakatoltak a szösz ke fej- ben, miközben a fiú habozás nélkül ellökte csónakju kat a stégt ıl, és evezni kezdett. Az ég már sötétszürke volt, a nádasra s őnősöd ı homály borult. Egyre er ısebb szélrohamok rázták a bugákat. Huba jól meghúzta az evez ıket, válla felett hátrapillantott - a fehér valami egyre közelebb volt . . . Mikor csónak ja már elérte a tisztás szélén a ritkás nádat, a folt hirt elen meg- rebbent, és rikácsoló hangot hallatva a leveg ıbe dobta ma- gát. Egy madár volt. Hamarosan elt őnt Huba szeme el ıl. A fiú a homlokára csapott. - Jaj, de buta voltam. Szegény madár, biztosan meg- ijedhetett. Csónakja közben a lendülett ıl becsúszott a ritkás nádba. Mögötte keskeny folyosót látott. Újabb szélroham cs apott le, a nádak zörögve-susogva nyögve hajlongtak. Huba ép- pen meg akart fordulni a csónakkal, mikor kiáltások at hal- lott. A tisztás túlsó szélén, . a nádasból egy hosszú, ke skeny, fekete csónak bukkant el ı. A benne ül ı férfiak nyílegye- nesen eveztek a nádkunyhó felé. Hubának a lélegzete is elakadt, kiáltani akart, figyelmeztetni Csabát és Z olit, de torkán nem jött ki hang. Csónakja közben becsúszott a nádasba, és az idegenek ıt már aligha vehették észre a homályban. Csaba és Zoli éppen el ımásztak a kunyhóból, mikor egy durva hang szólalt meg mellettük: - Hát ti mit csináltok a kunyhónkban, jómadarak?

A NAGY LEÁNYKÉRÉS Rablók a vízben - Egy vörös rózsacsokor "Ákos bácsi, ha megint lesz egy fiad . . Ákos jókora kenyérdarabot kent meg vajjal. Aztán vé - konyra szeletelt kolbászdarabokat tett a vastag vaj rétegre, majd zöldpaprikát vágott csíkokra. Ezek is a kenyér re ke- rültek. Katinka mer ın nézte az ügyes kez ő várúr mester- kedését, majd maga is próbált létrehozni egy hasonl ó épít- ményt. Az eredmény nem is váratott magára sokáig; e gy perc sem telt bele, és már a földr ıl szedhette fel a síkos kolbászdarabokat, a paprikacsíkok pedig a térdére r agad- tak. A kenyér természetesen a vajas felével tapadt az ab- roszhoz. - Majd megtanulja - vigasztalta az agronómus jólel- kően. - No, adjon egy szelet kenyeret, megmutatom még egyszer. - Igenis . . . tessék . . . - hebegte a tanítón ı. Nagyon szégyellte magát, könyékig elvörösödött, szepl ıi lilás szín- ben ragyogtak. Ákos felé nyújtotta a kenyereskosara t, az- tán figyelte, hogyan építi a várúr ízletes m ővét, rétegr ıl rétegre. Amália és Gergely az asztal túlsó oldalán ültek. Az este már feketéll ı burát borított a várra; csak a falak l ırések- kel csipkézett ormai váltak el éles vonallal a hátt ért ıl. Itt az udvarban pedig, a petróleumlámpák olykor nyugtal a- nul lobbanó fényében hideg vacsorát eszegetett a né gy em- ber. Katinka két hatalmas kancsóba forró teát készí tett; az egyik kancsó érintetlenül állt még az asztal végén. Amália térdével megbökte férjét, és némán intett Ák os és Katinka felé. "Szép pár" - súgta hangtalanul, cs ak aj- kaival formázta a szavakat. Gergely persze félreért ette, és hangosan rákérdezett: - "Ég már?" Mi ég már? Csak nem a konyhában gyul- ladt ki valami? - Nem - felelte a néni síri hangon, de hamarosan új - ra megvidámodott, mikor látta, hogy Katinkának - Ák os segítségével - mégis sikerült felépítenie egy igazi "bala- toncsillagi Borzogh-féle vajas kenyeret". Aztán hamarosan másra terel ıdött a szó.

- Újabb darabokkal szaporodott a gy őjteményem - újságolta Katinka boldogan. Orrán vidáman táncoltak a szepl ık. - Ákos segítségével feleáron vettem meg ıket. - Különösen a céhláda értékes - bólogatott Gergely; aki már az imént átnézte a holmikat. - Sok ezer for intot érnek az effélék, és a múzeumok büszkeségei szerte az or- szágban ... - Éljen a gy őjt ı! - szólt Ákos, és felemelte a teáspo- harát. Gergely még szerette volna folytatni mondóká ját, de a n ık vidám kacagása elnyomta hangját. - A végén úgy tele lesz a várudvar régiségekkel, ho gy nem jut benne hely az embereknek! - nevetett a néni : Ákos ennek nem örvendezett volna túlságosan, de az öt- leten maga is mosolygott. - Egyszer úgyis egy múzeumnak adományozom az egé- szet - legyintett nagyvonalúan Katinka, aztán a leg kö- zelebbi-lámpa lángjába nézve elkomolyodott. - De ad dig is . . . szeretem kézbe venni ıket. Egy ruhadarabot, szer-- számot, megsimogatni egy bútort. A múltkor is nézte m azt a szigonyt, amit Pusztak ıfalván vásároltunk. Hány halász- nemzedék tartotta izmos kezében, hányszor hajóztak ki ve- le a vízre, hányszor vágták bele valamilyen fickánd ozó halba? A többiek hallgattak. Alighanem nekik is lehettek ilyen gondolataik, különösen Ákosnak, aki a várépít és kap- csán megszeretett mindent, ami régi korok hangulatá t árasztotta. Közben - észre sem vették - beállt az éjszaka. Ekko r valaki megzörgette a várkapu kopogtatóját: - No, ezek a gyerekek lesznek! - ugrott Amália. Ka- tinka megtapogatta a teáskancsót: nem h őlt-e ki a fiúk teá- ja? De Amália kicsit meglep ıdött, mikor a sötét kapualj- ból nem három ördögfi rohant be farkaséhesen, hanem . . - No nézd csak, Oszkár! - sóhajtotta a néni. - Én vagyok, kezét csókolom, drágaságos asszonyom! - mosolygott a cs ılakó, és egy világfi módjára lendítette meg lyukas kalapját. Borostás arcára fura árnyékoka t ve- tettek a petróleumlámpák, mikor az asztalhoz ért. A ztán hirtelen mozdulattal egy virágcsokrot varázsolt el ı háta mögül; gyorsan kettéválasztotta, és a- két kisebb c sokrot

egyszerre nyújtotta a két n ınek. - Virágot a virágnak . . . izé, a virágoknak. Milyen hamar feltalálta magát; mikor észrevette, ho gy két n ı van itt - gondolta Gergely némi elismeréssel. - Még a végén csakugyan ember lesz ebb ıl a csavargóból! - És miért kapjuk a virágot? - kérdezte Katinka ki- csit zavartan. Oszkár Ákosra pillantott, aztán tork át kö- szörülve rákezdett: - Hát . . . hm . . Arról van szó, hogy az agronómus úr a mai napon rendkívüli jósággal viseltetett irán tam. Khm . . . khm . . . nem is egy alkalommal . . . khm . . . Ákoson kívül a többiek mit sem értettek az egészb ıl. Az agronómus nevetve legyintett. - Ugyan, Oszkár, hagyja csak. Inkább üljön le és eg yen valamit. Gondolom, úgysem vacsorázott még. Vajas ke nyér megfelel? - De mennyire, hogy megfelel! - És Oszkár azonnal megfeledkezett ünnepi beszéde folytatásáról, gyorsa n le- ült az asztal mellé egy üres székre, maga elé húzta a ke- nyereskosarat és a többi kelléket. Boszorkányos gyo rsaság- gal kente meg a kenyérszeletet, majd még gyorsabban szelte rá a paprikát és a kolbászt. Még Ákosnál is ügye- sebben. A másik négy ember megbabonázva figyelte; O sz- kár keze úgy járt, akár egy kártyazsongl ıré. Ákos a lát- ványtól ismét megéhezett. Néhány perc elteltével az tán Katinka és Málika is csatlakozott a második vacsorá hoz. Újabb kancsó tea is került az asztalra. Katinka hoz ott a kamrából még egy szál kolbászt, mert látta, hogy Os zkár kése alatt vészesen fogy az étel. - Miféle jótéteményr ıl van szó? - érdekl ıdött a néni Ákostól. A várúr szerényen legyintett. - Jótétemény, ugyan! Oszkárt felvettük az ısszel in duló díszdobozüzemünkbe, de nincs lakása. Egy olyan . . hogy is mondjam csak, miben is lakik . . . - Cs ıben! - vetette közbe a csavargó, nem minden büszkeség nélkül. Gergely és Katinka nagyot néztek; de Amália néni a világ sok csodáját látta már, és a sz eme sem rebbent. Vagy lehet, hogy tudott már err ıl el ızıleg is? Hiszen Oszkár a nyár elején a kempingben "dolgo zott". És mivel megígérte, hogy megszakítás nélkül, fo-

lyamatosan fog nálunk dolgozni - télen is! - és has znos- sá teszi magát, hát szóltam az irodán, ide a várba jelentsék be egyel ıre Oszkárt. Persze, nyár végéig ellakhat a . . . ab - ban az izében, aztán mikor az üdül ık hazamennek, és fel- szabadulnak a szobák, albérletet vesz ki magának va lahol. "s ha ez sem sikerül, itt fog lakni a várban" - gon dol- ta a néni, ismerve- Ákost. De nem szólt. A többiekk el együtt ı is örült, hogy a várúr ilyen ember és nem más- féle. Katinkára sandított: elégedett-e? A tanítón ı szepl ık- ben oly gazdag arcán boldogság ragyogott. Amália né ni el- nézte a fiatal párt, aztán az asztal alatt megszorí totta Ger- gely kezét. - Mi van? - hajolt oda a férje. - Boldog vagyok - súgta fülébe a néni, Az öreg bar- na arcán pajkos mosoly jelent meg. - Akkor már ketten vagyunk itt boldogok. Egyel ıre csak mi ketten - és egymásra nevettek. Oszkár közben élvezte, hogy a társaság középpontjáb a került, és mindenki ırá figyel. Ez csak nagy néha történt meg eddig, általában télen és igen sz ők szobácskákban, ahol a társaság általában több, teljesen egyforma ö ltözet ő férfiból szokott állni . . . Mesélt hát a díszdoboz okról, az asztalosm őhelyr ıl, Józsi bácsiról, a f ınökér ıl - és már majdnem szóba hozta a téeszirodán dolgozó piros arc ú; rendkívül helyes kislányt is, amikor Ákos félbeszak ította: - De Oszkár, alkohol nem lesz ezután, igaz? Oszkár égnek emelt kézzel esküdött: - Úgy éljek! - No, majd meglátjuk. Azt tudja ugye, hogy ha csak egyszer jön borosan a munkába, rögtön repül? - Repülök - bólogatott komolyan Oszkár. Ekkor valaki megverte a kapu kopogtatóját. A zaj hi r- telen jött, kiragadta a társaságot a vidám hangulat ból. Bal- jós csend támadt; aztán ismét feldübörgött a kopogt ató, sürget ıen. Ákos a kapuhoz ballagott. Huba robbant be az udvarra. A petróleumlámpák fényé - ben furcsa látványt nyújtott, amint karjait a magas ba nyújtva, riadtan kiabálta: - Gyorsan! Megtaláltuk ıket! De Csabát és Zolit el- kapták! Siessetek!

Senki sem értett semmit. Ákos a kapukulccsal kezébe n állt meredten, Amália és Gergely mozdulatlanul ülte k. Oszkár szájában megállt a falat. Katinka szepl ıs orra nyugtalanul izgett-mozgott. - Mi . . . mi van? - hebegte Ákos. - A nádasban, egy stégen . . . - és a fiú lihegve m a- gyarázta, mi történt. A leghamarább persze a néni é rtette meg a dolgot, és mint mindig, most is ı vette át az irányí- tást: - Ákos, te elugrasz Jóskához. Gergely, siess a horg ász- tanyára, mi is megyünk rögtön. Katinka, keress zseb lám- pákat. Mozgás. Már teljesen sötét lett, csak a nádason túl vetette égre halványsárga fényeit a falu. De a két fiú ebb ıl nem sokat láthatott. Durva kezek lökték be ıket a nádkunyhó mélyé- re. A csavargók nem szóltak hozzájuk legalább negye d- óráig; kikötötték csónakjukat, tompított zseblámpaf énynél. Ellen ırizték, megvan minden holmijuk. A fiúk csak any- nyit láttak, hogy ketten vannak; harminc év körülie k; ru- hájukból dohányszag, leheletükb ıl sörb őz áradt. Az egyik valamivel magasabb volt, mint a másik, és a két fiú biztos volt benne, hogy ezek a tolvajok, akiket kerestek. Csaba esze villámgyorsan dolgozott. Azt már sejtett e; hogy Hubát a tolvajok nem vették észre, alighanem s ike- rült elrejt ıznie a nádasban. De lesz-e annyi sütnivalója, hogy elmegy a várba? - töprengett az ikerpár másik fele; majd odasúgta Zolinak: - Csak ketten voltunk, érted? Majd én beszélek velü k; te hallgass. Csónak lánca csörrent. Zseblámpafény vágott a szemü k- be; a két férfi benyomakodott az apró kunyhóba. Oly an közel voltak a fiúkhoz, hogy kinyújtott karral is e lér- ték volna ıket. Az arcukat csak sejteni lehetett a sötétben: Sörszag nehezítette a leveg ıt. - No, most szövegeljetek! - dörögte az egyik férfi han- gosan, biztos meg akarta ijeszteni a fiúkat. - Hogy kerül- tetek ide? - Csónakkal - felelte azonnal Csaba.. A fiú nyelt egyet, és elhatározta, bátor lesz. Nem fog félni. M it ıl is félne? De azért kicsit remegett a szája széle. Zoli sem érez-

te magát jobban. A várúr fia csak most értette meg, mi- lyen veszélyes játékot folytattak eddig. - Na, ne mesélj! És hol az a csónak? Elrepült? - r ıhö- gött a kisebbik férfi. - Elsodorta a szél - füllentett folyamatosan a fiú. Elfelejtettük kikötni, mikor ideértünk, és szél ker eke- dett . . . - Minek jöttetek ide? - Csónakáztunk a nádas mellett, aztán beeveztünk az egyik folyosóba. Utána meg eltévedtünk, be is sötét edett közben. Akkor láttuk meg ezt a stéget; azt hittük, van itt valaki, aki megmutatja, hogyan lehet kijutni a part ra. - Gyanús nekem ez a szöveg, kisapám - mondta a "kis - sebbik férfi a nagyobbnak. Zoli kicsit megnyugodott már, de erre a közbeszólásra megint vacogni kezdett. - Pedig így volt - er ısítette Csaba. Kis csend állt be. Most a másik férfi mozdult. A zseblámpával el ıbb Csaba, majd Zoli arcába világított. A két gyerek behunyt s zem- mel ült, nem bírták elviselni az er ıs fényt. Aztán a lámpa megint kialudt. - Valahol már láttam ezeket a pofákat - mormolta az egyik tolvaj. A másik azonnal csatlakozott hozzá: - Én is azt hiszem . . . Valahol a parton vagy a ke m- pingben ? - Alighanem. Csaba villámgyorsan gondolkozott. Beismerje-e, hogy van közük a kempinghez? Úgy vélte, nem árthat, ha a tol- vajokat "küls ı kapcsolataikra" figyelmezteti. - Persze, a kempingben lakunk - felelte. - Ott van- nak a szüleink. Megígértük, hogy estére hazamegyünk . - De elkéstetek, mi? - vigyorgott a magasabbik tolv aj. - Az elsodródott csónak miatt. Nem vinnének ki ben- nünket a partra? - A partra? - A férfi meglep ıdött, aztán Zolira vi- lágított megint. - Láttátok, mi van ezekben a b ıröndök- ben? Miel ıtt Csaba közbevághatott volna, hogy nem láttuk, hát vannak itt valamilyen b ıröndök?" - vagy valamilyen jelet adhatott volna barátjának, az árva fiú komoly an bó- lintott.

- Láttuk. Csupa lopott holmi. Rémiszt ı csend támadt a kis kunyhóban. Csak a szél zi- zegtette a nádat. - Úgy? - fújtatott a tolvaj. - Lopott holmi? Te, vi - gyázz! Majd megmutatom én neked, mi a lopott holmi! Csaba behunyta a szemét. Érezte, hogy baj lesz a do log- ból. Dühös volt Zolira: hát semmi ravaszság nincs e bben a gyerekben - El ne mozduljatok innen - fenyeget ızött a maga- sabbik tolvaj. - Ha csak megmoccantok, kitekerem a nya- katokat - ígérte, és társával együtt kibújtak a kun yhó elé, a deszkákra kuporodtak a stég szélén. és élénk sutto- gásba merültek, A szél lobogtatta hajukat: Sötét fe lh ık ta- karták el a csillagokat, és nagyon, nagyon hangosan zú- gott már a nádas. Csaba próbált hallgatózni, de sem mit sem értett a tolvajok félhangos dörmögéséb ıl-suttogásából. Ezért inkább Zolihoz hajolt. - Most aztán nyakig ülünk a bajban, öregem. Minek mondtad meg, hogy tudjuk, mi van ezekben a b ıröndök- ben? - Mert ez az igazság - felelte Zoli kemény hangon. - Az igazság? - Csaba nagyon elcsodálkozott, aztán nyelt egyet, mélyet lélegzett, és csak utána szólal t meg nagyon halkan: - Na hallod! Ezek talán elengedtek volna bennünket, ha nem így válaszolsz. Még talán-a partra is kievez tek volna velünk . . . - Milyen érzés lett volna, ha ık segítenek rajtunk, utá- na mi meg feladjuk ıket a rend ırségen? - kérdezte hirte- len Zoli. Erre Csaba sem tudott válaszolni. Aztán a várúr fia körülnézett a sötétben, és Csaba fülébe súgta: - Szök- jünk meg! A tolvajok suttogva tanácskoztak. Csaba próbált hal lgatóz- ni ismét, de csak félszavakat hallott. Amazok hangj át el- elnyomta a szél, a hullámzás zaja. "Mit csináljunk . . . el- mondják . . . holnap reggel . . . még ma éjjel . . . és ha nem? keresni fogják . . . minket is . . sötét van . . Csaba csak akkor fogta fel Zoli javaslatát. Megszök ni? A tolvajok attól félnek, a fiúk hírét viszik a furc sa stég- nek, a lopott holmiknak. Viszont ha nem engedik el ıket,

az még gyanúsabb lesz, Balatoncsillagról emberek in dul- nak majd felkutatni a gyerekeket, jön a rend ırség is . . . Igen, a tolvajok kutyaszorítóba kerültek, de ık ketten Zoli- val szintén. A fiú idegességében az ajkát harapdált a. Ho- gyan fognak dönteni a tolvajok, és jobb lesz-e Zöli nak és neki, ha megvárják ezt a döntést? Nem lenne-e jobb mégis Zolira hallgatni? Megint eltelt vagy tíz perc, talán több is; a fiúk nem ér- zékelték az id ı múlását. A nádasra már vaksötét éjszaka borult. Zoli nem bírta tovább az idegöl ı várakozást. Lassan négykézlábra állt, és Csaba fülébe súgta: - Megszerezzük a csónakjukat, és elhúzzuk a csíkot. - A csónakot leláncolták, sötét van, és eltévedünk a nádasban - súgta vissza óvatosan és józanul Csaba, fél szemmel a stég szélén magasódó majdnem mozdulatlan ár- nyakat figyelvé. - Az is jobb lesz, mint itt rettegni. Néhány óra mú lva megvirrad, akkor pedig kitalálunk a partra. - Zoli meg- feszítette lábait. - Lökjük be ıket a vízbe, aztán te fogj egy evez ıt, és amelyik ki akar mászni, azt vágd fejbe, ad- dig én elóldom a csónakot . . . - Fejbe vágni? - borzongott meg Csaba. Nem tudta el - képzelni, hogy ilyesmire képes lenne. Ekkór a tolvajok végre eldönthették, mi a teend ı, mert lassan felálltak. A szél lobogtatta ingüket. Mire C saba is kikecmergett volna a b ıröndök és hátizsákok közül, Zoli elnyúlt testtel, villámgyorsan kipattant a kunyhóbó l. Akár egy párduc. A kisebbik tolvaj felkiáltott, figyelme ztet ıen, de elkésett. Zoli nagy lendülettel csapódott a maga sabbik férfinak, és mindketten a vízbe zuhantak. Két csobb anás, felcsapódó fehéres hullámok, ennyit látott hallott Csaba, és ı is kiugrott a kunyhóból: De a másik tolvaj résen v olt. Vasmarokkal kapta el Csaba karját, másik kezét pedi g ütésre emelte. - Agyoncsaplak, te! - hörögte. Csaba agyába- élesen rögzült a kép. A sötét égboltra kirajzolódó tolvaj izmos teste. Feje fölé emelt karja. A vízben a másik férf i és Zoli csapkodott, lehet, ök is verekedtek . . . "Olyan, m int egy film - futott át agyán, aztán a következ ı- gondolat: Most meg fog ütni.

De hirtelen minden megváltozott körülöttük. A kunyh ót, a stéget éles fehér fény öntötte el! A tolvaj elvak ultan hunyta le a szemét. Ütemes zaj dübörgött. A víz megszázszorozta a hango t, szinte már agyukban zakatolt. A tisztás túlsó széle fel ıl reflektor villant fel, néhányszor ide-oda suhant eg y fény- kéve, aztán egyenletes fehér fénnyel árasztott el m indent. A kunyhó, a stég, de még a táncoló nádszálak is tej fehér- nek látszottak. A nádfolyosókon lomha tekn ısbékákként jókora csónakok mozdultak el ıbb lassan, aztán fürgébben, evez ık csapdosták a vizet, kiáltások harsantak: - Fel a kezekkel, tolvajok! Adjátok meg magatokat! - Körül vagytok véve! - Tarts ki, Zoli! Ez az utolsó kiáltás termézetesen Hubától eredt. Zoli elrugaszkodott a vízbe esett tolvajtól, néhány csa- pással a stég egyik faoszlopához úszott. A reflekto r elvakí- totta, azonfelül csodálkozott. Nem értette, honnan került oda hirtelen az a lámpa. Csaba hamarabb felfogta, mi történt. Látta a csónak okat, és megértette: segítség érkezett. A mellette álló k isebbik tolvaj meglepetésében elengedte a fiú karját. Csaba erre rögtön fejest ugrott a vízbe. Gyorsan felbukkant a felszín- re, és az egyik oldalról közeled ı csónak felé úszott. El ıbb egy evez ı tolla akadt a kezébe, aztán elkapta a csónak pa- lánkját. Kirázta a vizet a szeméb ıl, és . . . Amália nénivel találta magát szemben. Nem esett bajod? - kiáltotta a néni hangosan. Úgy tetszett, nem tud uralkodni magán. Megragadta a fiú kar- ját, és segített neki bemászni a csónakba. Csaba mé g szó- hoz sem jutott, mikor Gergely bácsi is magához ölel te a vízt ıl csepeg ı gyereket. - Egészben vagy; Csabám? A fiú valamilyen melegséget érzett mellében, ı is ma- gához szorította a két öreget. - Nem, semmi baj . . . semmi baj. - Nem tudta, vajo n csak a víz folyik-e az arcán vagy könnyek is. A motorcsónak dübörgése elhalt; a járm ő a stéghez fa- rolt. A hullámok kétszer is átcsaptak Zoli fején, t áncolt a

nádas is. A fényszóró elfordult, nem világított már feléje; a fiú egy ideig mégsem látott semmit, fekete és feh ér fol- tok villóztak a szeme el ıtt. Aztán csak annyit érzett, hogy er ıs kezek emelik ki a vízb ıl. Egy hatalmas kalap takarta el a viharos eget. - Zolikám! Ákos a középs ı ülésre ültette a fiút. Zoli körülnézett. Ismer ıs parfümillat csapott orrába. - De jó, hogy semmi bajod sem történt Zoli. - Katin - ka ezt ıszintén mondta, mélyr ıl fakadt örömmel. Zoli be- hunyta szemét, és Ákos bácsi széles mellére bújt. C sak úgy rázta a hideg, de érezte, hogy mellében, torkáb an görcs oldódik, felszabadultan jajdult méhányat, azt án ma- ga sem csodálkozott már, hogy sírva fakadt. - İrmester úr! Ugorjon ki! - kiabálta Oszkár, és er ı- sen megmarkolta a stég szélét. Józsi, a helybeli re ndır megtermett, hosszú lábú férfi - kilépett a stégre. A ref- lektor fényében egy igazi pisztoly csillant feketén . A ki- sebbik tolvaj reszketve tartotta fel a kezét. A más ik akkor mászott ki a vízb ıl; nedves inge és nadrágja testére tapadt, egyik szandálját elvesztette, bokája körül patakokb an csorgott a víz. Nyaka köré egy hínár tekeredett. A nemrég még büszke b ıröndtolvaj most igen letört; szerencsétlen ember benyomását keltette. - Hát elkaptuk a fickókat! - mondta elégedetten Osz - kár, olyan büszkén, mintha az egész akciót ı tervezte vol- na meg. félóra múlva a vár konyhájában ültek mindnyájan, ki - véve természetesen Józsit, a rend ırt és a két megbilincselt tolvajt. A visszaszerzett lopott holmikat egyel ıre a hor- gásztelep ırénél helyezték el. A két ázott fiú a kályha mellett üldögélt; vidám ké k lángok táncoltak a t őzhely rózsáin. Odakünn már eleredt az es ı, er ıs szélrohamok szaggatták a tet ıket, fákat. Amá- lia néni forró teát készített mindenkinek. Csaba és Zoii száraz ruhában, pokrócokba burkolva ültek, és mindk et- ten érezték, amint lassan, jóles ıen szétárad bennük a me- leg. - Csak azt nem értem - mondta Zoli - hogy miért nem hallottuk a motorcsónakot már messzir ıl.

- Ó, ravaszok voltunk ám - nevetett Ákos bácsi. Józsi, a rend ır úgy evezett, mint egy gép. Az övé az a csó- nak, no és Oszkár is segített neki hajtani. Nem aka rtuk idejekorán riasztani a rablókat, ezért el ıbb csendesen be- eveztünk a nádasba, és csak akkor gyújtottuk be a m otort, amikor már láttuk a stéget. - Én is ott voltam ám, de a harmadik csónakban - te t- te hozzá gyorsan Huba, nehogy lemaradjon a dics ıséglis- táról. Zoli végignézett a társaságon. - Nahát! Nem hittem volna, hogy mindenki eljön . .. hogy ti . . szóval, hogy . . . - Katinkára pillanto tt zavar- tan, elhallgatott. - Hát persze hogy jöttünk, hiszen segítségre szorul ta- tok, nem? - felelte Katinka ter-mészetesen. - Hagytunk volna bajban benneteket? kérdezte Ákos válasz helyett, és nevetett a szeme. Zoli vala hogy na- gyon jól érezte magát most a várban, Ákos és a több iek - Hogy én hogy rohantam, az nem igaz! - mesélte lel - kesen Huba. - Ki sem kötöttem a csónakot a parton. A horgásztelep ıre igen csúnya szavakat kiabált utánam. Megismételjem ıket? - Ne, ne! - kiáltotta Málika rémülten. - Valahogy megleszünk az idézeteid nélkül is - mo- solygott Gergely apó hófehér bajusza alatt. A szárazabbik iker azért lelkesen folytatta: - azt hittem, a szívem kiugrik a torkomból, és már alig lélegeztem, mikor végre elértem a várat. . - Jó, hogy riasztottad a társaságot - felelte Katin ka - még elgondolni is szörny ő, mi lett volna, ha mind a hárman a gazemberek fogságába estek. - Ugyan! Nem volt olyan- tragikus - legyintett most már rendkívül bátran Csaba. - Zoli valóságos h ısként vi- selkedett. Éppen a vízbe vágta a megtermettebb tolv ajt, mikor megjöttetek. - Én is a vízbe estem, vele együtt - suttogta a fiú ki- csit szégyenkezve, de ezt szerencsére senki sem hal lotta Most Csaba mesélte a stégen történteket a rá jellem zı len- dülettel és lelkesedéssel. Oszkár csillogó szemmel hallgat- ta. Világéletében lelkesedett a kalandokért. És az ı ed-

digi saját kalandjai bizony ritkán voltak izgalmasa k. Álta- lában azok is a rend ırség megjelenésével végz ıdtek, de olyankor fura módon mindig Oszkár csuklóján csattan t a bilincs. Most felszabadultan és örömmel érezte, hog y vala- mi szokatlan dolog történik vele: sok ember között ül, de azok nem tartanak t ıle, nem figyelik gyanakodva, hanem teljesen normálisnak tekintik, hogy ott ül közöttük ı, Osz- kár, a cs ılakó csavargó; aki nemrégen még maga is tolvaj és börtöntöltelék volt . . . Kihúzta magát, Ákosra és Katin- kára pillantott, és nagyon jól érezte magát. Odakünn akkor eredt el az es ı, másodszor aznap éjjel. Másnap délben furcsa esemény történt. Az égen szürke felh ık vándoroltak, szél gyötörte a fákat. A tópart kihalt, fedél alá húzódtak az emberek. Az ólom- szín ő távolban csak nagy néha t őnt fel egy-egy fehér hajó, tovasuhant és elmerült a szürkeségben, akár a múló álom- kép. A szokatlan esemény azzal kezd ıdött, hogy Ákos déltáj- ban jött haza, ami azel ıtt soha nem történt meg. Ráadásul valami papírba csomagolt hosszúkás tárgyat rejteget ett a zakója alatt, és gyorsan bezárkózott a toronyszobáb a. Az ikrek és Zoli éppen a konyhában lábatlankodtak K a- tinka körül, amikor a nagy kalapos várúr átrobogott az udvaron. - Mi lelte? - csodálkozott Csaba. - Szerintem kirúgták a téeszb ıl - szabadult el azon- nal Huba amúgy is élénk fantáziája - mert cs ılakókat alkalmazott a melléküzemágban vagy hogy is hívják O sz- kár leend ı mőtermét . . . - Ugyan, ne beszéljetek ostobaságot - idegeskedett Katinka. Csaba elrohant a toronyszobába, belesett a kulcs- lyukon, és vágtatva jött vissza az eredménnyel. - A várúr ıkegyelmessége átöltözik! - Átöltözik? Délben? - lep ıdött meg Zoli is. - Bevezeti a régi arisztokrata szokásokat. - Huba e zt persze úgy ejtette ki el ıkel ı hanghordozással; "ahisztok- hata". - A grófok és egyéb várurak is átöltöztek eb éd- hez. - De Ákos nem gróf - védte nagybátyját Zoli. - Még szerencse - vélte Csaba.

- Akkor te lennél a kisgróf - vigyorgott Huba Zolir a. - Jön - ugrott el Csaba az ablaktól. És Ákos tényleg jött. Fekete ünnepl ı ruhában, hajadon- f ıt. A szél megborzolta ritkás haját, szép bajuszát. Az ar- ca igen ünnepélyes volt. Kezében pedig . . . hatalm as vörös rózsacsokrot hozott- - Bozse moj ! - szakadt ki Katinkából ismét; már ı is a konyha ablakára tapadt. Villámgyorsan ledobta köt ényét, feltépte az ajtót, a szobájába rohant. Reszket ı kézzel ka- pott fel egy fés őt. Ákos kis habozás után kopogott és belépett Katinka szo- bájába. Az ikrek és Zoli halkan a nyitott ablak alá oson- tak. A várúr zavartan állt a szoba közepén, köhintett. K atinka azt sem tudta, hová nézzen. Alighanem még nagyobb z a- varban volt, mint Borzogh Ákos. Idegesen simítgatta szok- nyája szélét. Hatodik érzéke azt súgta neki, hogy m ost ne viseljen semmilyen lila szín ő ruhadarabot. Ákoson látszott, hogy értékelte a figyelmességet, és ez is elégedett séggel töltötte el. A csend kicsit hosszúra nyúlt, majd Ákos két újabb kö- hintés után bizonytalan hangon rákezdte: - Hát . . Kedves Katinka . . . Az elmúlt- hetekben volt szerencsém vagyis, az a megtiszteltetés ért . . . h ogy megismerhettem magát és . . . úgy érzem . . . igen, határo- zottan úgy érzem . . . igen; határozottan úgy érzem , hogy elnyerte tetszésemet . . . (Az ablak alatt térdel ı ikrek szájukra szorított tenyér- rel tekeregtek némán verg ıdve kínjukban. Szerettek volna hangosan nevetni, de nem mertek. Még nem.) - ezért, hosszas gondolkodás után, arra az elhatáro - zásra jutottam. Igen, megfontoltam jól, nem hamarko d- tam el a döntést . . hogy ha magának is megfelel . . . én és a váram . . . és az egyéb körülmények . . . Igaz án örül- nék, ha . . . - és megint elakadt zavarában. ("Na, mondd már! Nyögd ki végre!" - szerették volna kiáltani az ikrek az ablak alatt.) Katinka ajkát rágta A rózsákat nézte, szemét kápráz - tatta a rengeteg csodálatosan szép sziromcsoda, a v örös csokor szinte megvilágította, különös fénnyel töltö tte el a

kis szobát. - ha nem utasítana el . . . és . . . khm-khm . . na - gyon örülnék, ha . . . ha a feleségem lenne, drága Katinka. ("Csakhogy kinyögte végre!" - suttogta Csaba az abl ak alatt. Huba is megkönnyebb őlten fellélegzett, mintha nagy súly esett volna le válláról. Az ikrek nem vették é szre, hogy Zoli nem örül velük. A várúr fia megkeményedet t tekintettel meredt maga elé.) Katinka ragyogott. Nem is titkolta örömét. Millió s zep- l ıje izgettmozgott arcán, összecsapta a kezét. - Ákos! Ez igazán . . . meglepetés! ("Lehet; hogy neked az, de nekünk nem!" - futott- á t Huba agyán a pajkos gondolat.) - Én . . egészen komolyan gondoltam . . . khm-khm . . gondoltam a dolgot. Itt laknánk a várban. Maga és é n, ked- ves Katinka! - Ákos! (Az ikrek nem vártak tovább. Felpattantak, és a kap u- hoz rohantak. Úgy érezték; azonnal el kell mondanio k va- lakinek a jó hírt. Nem vették észre, hogy Zoli nem tart ve- lük.) Katinka kezébe vette a rózsákat. Ujjaival simogatta a szirmokat, lesütött szemmel suttogta: - Ákos, igazán nem tudom, mit feleljek. Hiszen tudj a, biztosan érzi maga is, hogy . . . hogy én igent mon dok. - Katinka! - Tárta szét karját a férfi. . A szeme r agyo- gott, arca piros volt. - Ákos! - kiáltotta Katinka. A balatoncsillagi vár ura és a régi m őtárgyak lelkes gy őjt ıje egymás karjaiba bo- rultak. Az ikrek lélekszakadva érkeztek a kempingbe. A kapu nál a bajuszos Pali integetett nekik, és valami olyasmi t kia- bált, hogy szeretne gratulálni a tolvajok h ısies leleplezé- séhez - de a fiúk csak rohanvást intettek vissza, é s a "f ı- épület" felé vették útjukat. Csaba és Huba lefékezt ek, vár- tak. Az arcukon lehetett valamilyen fura kifejezés, mert a néni - szokásától eltér ıen - sietve összecsapta a bejelen- t ılapokkal kapcsolatos adminisztrációt, és a fiúkhoz for- dult. - Jó reggelt, méltóságos urak. Köszönni nem szok-

tatok mostanában? - Csókolunk, jó reggelt, légy üdvöz, szia - hadarta gyorsan Huba, és hozzátette: - A nem kívánt törlend ı: - De mikor olyan hírünk van, ami nem t őr halasztást - türelmetlenkedett Csaba, és lábával dobbantott. - Azért nem árt, ha köszöntök - bölcselkedett Amáli a nyugodtan, de nyilván fúrta már oldalát a kíváncsis ág, mert hirtelen elmosolyodott, és magához húzta a két gye- reket. - No, mondjátok már! De az ikrek nehezteltek a h ővös fogadtatásért. Kérették magukat. - Hát már nem is tudjuk, elmondjuk-e. - Lehet; hogy nem is olyan fontos az a hír. - Majd még meggondoljuk. - Holnap esetleg szóba hozzuk ismét. Amáliának homlokára szaladt szemöldöke, és kitört. - Hogy az a rézfánfütyül ı, egylábú vaskakas csipked- jen meg benneteket, ha a szegény öregasszonyt megfo szt- játok ett ıl a hírt ıl! - Aztán váratlanul egészen normális, szelíd hangon tette hozzá: - No mondjátok már, urac s- káim. Csaba azonnal elnevette magát, és Hubának is fülig ért a szája. - Örömhírr ıl van szó. Véletlenül - véletlenül! - ki- hallgattunk egy beszélgetést. - A csillagi várúr és a szepl ımilliomos között. - A várúr akkora virágcsokrot hozott, mint egy ház. - ünnepl ıbe öltözött. Amália néni már mosolygott. - Értem. A többit majd kés ıbb, gézengúzok. Most csak az eredményre vagyok kíváncsi. Igent mondott-e Kati nka? - Csak annyit kiáltott: Ákos? - utánozta Huba a tan í- tón ı lelkes hangját. Az utánzat nagyon jól sikerülhetet t, mert Amália néni azonnal retiküljéhez kapott. - Akkor gyerünk! Mi gratulálunk els ıként, oké? - Oké! - rikoltották kórusban az ikrek. Kétfel ıl el- kapták fantasztikus nagynénjük karját, és gyorsabb üte- met diktáltak. - Nyomás, Málika! Adj gázt! - Nyomás! - nevetett a néni, és fürgén szedte lábát .

A bajuszos Pali óvatosan kilesett testre szabott ka puıri kunyhója mögül, megvárta, míg azok hárman elviharzo t- tak. Csak utána sántikált el ı, és a fejét csóválta. - Kutya legyek, ha ezek normálisak! Gergely bácsi teljesen véletlenül került a várba dé li egy óra el ıtt; mit sem sejtve jött látogatóba. Már az udvarról kiabálta: - Katinka! Hol vagy, leányzó? Gyere el ı; jóhirem van a számodra! Falrenget ı nevetés volt a válasz. Az öreg benyitott a konyhába, és rettent ıen meglep ıdött. A feleségét, az ikre- ket, s ıt Ákost is ott találta Katinkával együtt. - Hát ti? - kérdezte az öreg. - Málika, neked nem a kempingben lenne a helyed? És te, Ákos? Nálatok is sza- badnap van? - Nem szabadnap, hanem ünnepnap! - dörögte kedé- lgesen a várúr, és úgy magához ölelte az öregembert , hogy annak majd elakadt a lélegzete is. - Leánykérés volt az imént - jelentette Amália. - Nahát! Nahát! - álmélkodott Gergely, aztán hamis- kásan csippentett szemével. - És mi lett az eredmén ye? Megkapta a kér ı, amit kért? - Mind a kett ıt - mutatta fel kezét Katinka boldo- gan. - Nahát! - ingatta megint fejét az öreg. - Akkor az én hírem tényleg eltörp ől ezen esemény mellett. - Mir ıl van szó? - kérdezte Katinka - Ma délel ıtt jött meg a hivatalos értesítés, hogy falu- múzeumot nyitnak Balatoncsillagon. Az én szerény ja vas- latomra úgy döntöttek az illetékesek, hogy egy távo lról idetelepül ı, de rendkívül aktív és nagyon hozzáért ı mő- győjt ı pedagógust bíztak meg félállásban a múzeum veze- tésével. aki remélhet ıleg összeszedi a környékbeli népm ő- vészet kallódó kincseit. - Gergely bácsi! - ugrott az öreg nyakába Katinka boldogan. Gergely bácsi megingott: Ákos támogatta m eg hátulról. Aztán a szepl ıs arcon némi csodálkozás jelent meg. - De honnan tetszett tudni, hogy . . . szóval, hogy én itt fogok lakni, hogy férjhez megyek Ákoshozt - Hát . . . - az öreg zavarba jött, de Amáliára pil lan-

tott, és kivágta magát: - Tudod, leányom, az öreg e mbe- rek megérzése, az bizony sokszor beválik ám! Az ikrek összesúgtak. Zoli még régebben kiment a ko ny- hából. Sejtették, hogy ismét a toronyszobába bujdos ik. Gyorsan kiosontak a konyhából, és egyetlen iramodás sal a toronynál termettek: Zoli csakugyan odaberm volt. De most nem könyv fölé görnyedt, hanem a keskeny ablaknál állt, és a távol ba né- zett. A felh ıs ég alatt tompán csillant a Balaton világos- zöld-csíkja, a túlsó part kékesen emelked ı kúphegyei. Szú percegett az egyik könyvespolcban. A szobában olyan szo- morú volt a hangulat, hogy az ikrek megtorpantak az ajtó- ban. Csaba hangosan szusszantott egyet. Még nem szó ltak semmit. Csak amikor a csend már kezdett elviselhete tlen- né válni, szólalt meg Huba. Hangjában most nyoma se m volt a szokásos incselkedésnek. - Jöhetnél te is . . . gratulálni. De az árva fiú nem válaszolt. Az ikrek közelebb nyo - multak, és csak akkor vették észre, hogy Zoli arcán köny- nyek peregnek. A látvány annyira szokatlan volt, ho gy a fiúk teljesen tanácstalanok lettek, hogy hosszú per cig is- mét nem jutottak szóhoz. - Mi baj ? - kérdezte végre Csaba halkan. Zoli elfordult t ılük, vállát a falnak vetve szipogta: - Katinka . . . elveszi t ılem . . . Ákos bácsit. Huba mélyet lélegzett. - Veszi a fenét! Éppen ellenkez ıleg. Nemhogy nem ve- szi el az öreget, hanem még magát is ideadja. Neked is. Hi- szen neked is jobb lesz. Érted is csinálják a dolgo t, te! Ket- tesben könnyebben gondodat viselhetik: Az ügyefogyo tt várúr mellett lesz legalább egy belevaló értelmes a sz- szony is. - Rátok is fér majd - segített az érvelésben Csaba. Merthogy két ilyen kétbalkezes úgyis csak bajt bajr a hal- mozna a várban. - Katinka megkedvelt téged. - Megszeretett. A nádasba is elment érted, nem félt a tolvajoktól sem. Elfelejtetted már? - İ maga mondta, hogy szeret téged, és nemcsak fal- ból mondta, hidd el.

- Ha nem lennének szüleink, mi is ideköltöznénk. Eg y igazi várban lakni Ákossal és Katinkával! Ennél töb bet nem akarhat az ember, ha még gyerek. - Irigyellek, kisöreg. Komolyan! Zoli csak hallgatta ıket, aztán még kett ıt szippantott, és elcsukló, vékony hangon kérdezte: - Szóval azt mondjátok . . jó lesz? Több sem kellett a fiúknak. Zoli vállát csapkodták, és egymás szavába vágva bizonygatták: - Két ilyen emberrel arany életed lesz; Zoli! - Ezt mi garantáljuk. Lehet, hogy Ákossal külön neh e- zebben jöttél volna ki, de ne félj, Katinka majd mi ndig el- simítja a nézeteltéréseket. - Ahhoz nagyon ért. - És nem fogsz többet sírni, az biztos: - Annál többet fogsz nevetni azzal a két "flúgossal ". - Tudod mit? Menj most rögtön hozzájuk, gratulálni: - Várj! üres kézzel nem mehetsz! Csaba és Huba összenéztek, és már tudták is, mit ke ll tenniök. Elrohantak a konyhába. Míg Huba valami apr ó- sággal elterelte a jelenlev ık figyelmét, Csaba elcsent vagy tíz szálat a várúr rózsacsokrából, és visszavágtato tt a to- ronyszobába. - Markold meg, öcsi, Töröld meg az arcodat; ó, fény es- séges szultán, az rózsáknak királya . . . És most ü gess a kony hába ! Zoli lassan átment az udvaron. Huba a konyhaablakbó l leste közeledtét, majd rászólt a vidám társaságra: - Egy kis csendet, hölgyeim és uraim! Ez a mondat annyira meglepte a jelenlev ıket, hogy síri csend támadt. Zoli belépett a rózsacsokorral. Sápad t arca szinte világított a félhomályban. Amália rögtön kap csolt; hálás pillantást vetett Hubára, és el ıbbre lökte Katin- kát. Ákos is felállt. Hatalmas termete szinte betöl tötte a csöppnyi helyiséget. - Zolikám - mondta a várúr meleg hangon. Arra gondoltam, hogy biztos jobb lesz neked is . . . Nek ünk . . . ha hármasban . . . Ákos bizony nem volt jó szónok, de most nem is volt szükség szavakra. Zoli a várúr széles mellkasára bo rult, de

csak egy pillanatra. Aztán katinkához lépett. Szere tett volna mondani valamit, ezt látták mindnyájan. De cs ak egy- könnyes mosolyra tellett erejéb ıl. Katinka magához ölelte a fiút, és a fülébe súgta: - Ne félj, Zolikám . . . Jó lesz nekünk együtt. Aztán átvette a rózsákat. Szepl ıi örömtáncot lejtettek. - Éppen olyan szépek, mint Ákosé - csivitelte. Huba behúzta a nyakát, de Katinka ténylegnem vette észre , hogy ezek ugyanazok a rózsák, amiket egy órával eze l ıtt kapott leend ı férjét ıl. Gergely bácsi megpödörte bajuszát, és ünnepi beszéd be kezdett volna: "Most, hogy eljött ez az örömteli na p . . - de Amália gyorsan leintette: - Ezt majd a lakodalmon mondod el. Ja igen, ami a lakodalmat ileti, számíthattok a segítségemre. Két tortát vállalok meg a levest. Legalább tizenöt személyre . . . és máris kezdte az ujjain számítgatni,kiket hívnak meg majd az esküv ıre. Ákos az ikrekhez lépett. - Köszönöm, fiúk. Persze elértették, mire céloz a férfi. A Zoli körül i ügy- ködésükre. Huba nem tudott szólni, de Csabának most is gyorsan forgott a nyelve: - Nincs mit, Ákos bácsi. Ha jöv ı nyáron megint lesz egy fiad, vele is foglalkozunk majd, ha kell . . . A várúr akkorát nevetett, hogy a tet ır ıl felröppentek a galambok. - Remélem, hogy lesz! De az túl kicsi lesz ahhoz, h ogy ti foglalkozzatok vele - mondta ezután. Az ikrek ez t már nem hallották. Zolival együtt rohantak fel a csipké s szél ő- várfalra, vidáman kerget ızve-kiabálva. Az égr ıl elt őntek a felh ık, és a nap hatalmas aranypalástot borított a tájra ; a meleg fény ellepte a tavat, a hegyeket; a partot - talán az egész világot. - TARTALOM AZ ELSİ NAP VISZONTAGSÁGAI Viharos érkezés - Egy furcsa fiú - Az áruházle- rombolása - Vidám vacsora meleg víz nélkül

EGY ZORD TÁBORPARANCSNOK Kemping vagy börtön? - Talján nomádokmeg- fékezése - Egy rokka tragikus pusztulása - Akiket kizártak A MŐGYŐJTÖ EXPEDÍCIÓ Amália összeesküvést szervez - "A Föld lapos és nem is forog!" - Gémce, cibék, káforka, békakanál - "Egy vár vár ránk" HÁROM FIÚ NYOMOZNI KEZD "II. Oszkár somogyi herceg" - Az ifjú munkavál- lalók - A titokzatos-sámli - Az "új munkaer ı" és a sárga majom esete TOLVAJVADÁSZAT Furcsa események a "csendszigetén" - Drótok elemek, lámpák - Felt őnik egy parasztszekér - Éj- szakai ırségen A VIRRASZTÓK Az álomkór áldozata - "Bolond várban bolond me- nyecske" - A falábú kalózkapitány ébredése - FEL-- bukkannak a tolvajok KALAND A NÁDASBAN Nádszálerd ıben felderít ık - Egyvalódi csöves - -Alkuszóok harca - A rablók kincsestára A NAGY LEÁNYKÉRÉS Rablók a vízben - Egy vörös rózsacsokor, - "Ákos bácsi, ha megint lesz egy fiad �