EGY KÉP ALÁ

No59

No59

The

Outside

Serie

sNo

.13.

Budapest2003

Budapest2003

F I F T Y N I N E T H E X H I B I T I O N O F B O L T G A L L E R Y · 2 0 M A Y 2 0 0 3F I F T Y N I N E T H E X H I B I T I O N O F B O L T G A L L E R Y · 2 0 M A Y 2 0 0 3

CAPTION FOR A PICTURECAPTION FOR A PICTURE

SOUS-TITRE À UNE IMAGESOUS-TITRE À UNE IMAGE

András BARANYAY · Sylvain BARBIERDominique BOSQ · Marc CÉLÉRIER

Balázs CZEIZEL · Jeno DETVAYEnikô GÁBOR · Alain GIRAUD · László HARIS

József HAJDÚ · Péter HERENDIGábor György NAGY · Olivier REBUFAPatrice SAVIGNAT · Michéle VANNIER

András BARANYAY · Sylvain BARBIERDominique BOSQ · Marc CÉLÉRIER

Balázs CZEIZEL · Jeno DETVAYEnikô GÁBOR · Alain GIRAUD · László HARIS

József HAJDÚ · Péter HERENDIGábor György NAGY · Olivier REBUFAPatrice SAVIGNAT · Michéle VANNIER

The

Outside

Serie

sNo

.13.

Fiftynineth catalogues

of Bolt Gallery

The Outside

Series Exhibition

No. 59

E-mail: bolt@c3.hu

www.c3.hu/~bolt

Fiftynineth catalogues

of Bolt Gallery

The Outside

Series Exhibition

No. 59

E-mail: bolt@c3.hu

www.c3.hu/~bolt

No. 59No. 59TheOutside Series No. 13.

András BARANYAY · Sylvain BARBIER · Dominique BOSQMarc CÉLÉRIER · Balázs CZEIZEL · Jeno DETVAY

Enikô GÁBOR · Alain GIRAUD · László HARIS · József HAJDÚPéter HERENDI · Gábor György NAGY · Olivier REBUFA

Patrice SAVIGNAT · Michéle VANNIER

20 May 2003--8 June 2003Óbudai Társaskör Gallery · Budapest III., Kiskorona u. 7.

Óbuda Pince Gallery · Budapest III., Fô tér 1.

Marc CÉLÉRIER's, Alain GIRAUD's,and Michèle VANNIER's exhibition at MVM Gallery.

Gallery MVM, MVM Rt. Budapest, 1011 Vám utca 5--7. Open: every day 9--17Tel.: +36.1.224.6252 · www.galeria.mvm.hu

Sous-titre à une image

GYÖRGY BÁLINT(1906–1943)

Je regarde le portrait de Kosztolányi jeunedans un livre publié en France. Le livre est de1937, le portrait de 1909. J’ai souvent vuDezsô Kosztolányi pendant ces dix-quinzedernières années – mais quand je penseraidésormais à lui, c’est ce visage représentépar ce portrait que je reverrai, car je croisque c’est l’authentique, le vrai. Un visageattirant et inquiétant, rêveur et provocant,doucement « décadent » et pourtantnettement masculin. Ce portrait nereprésente pas seulement le front, les yeuxou le nez du poète, mais aussi ses poèmes,ses nouvelles et ses essais. L’expression deson visage laisse également percevoir lesœuvres futures, notamment celles de ladernière période de sa vie, les plusprofondes, le plus douloureuses, comme

Egy kép alá

BÁLINT GYÖRGY(1906–1943)

Az ifjú Kosztolányi arcképét látom egy újfrancia könyvben. A könyv 1937-bôl való,a kép 1909-bôl. Kosztolányi Dezsô sokszorláttam az utolsó, tíz-tizenöt év alatt – deezentúl, ha rágondolok, mindig csak ezt akép – arcátfogom látni, azt hiszem, hogy eza hiteles az igazi. Vonzó és nyugtalanító arc,ábrándos és mégis kihivó,lágyan „dekadens”és mégis élesen férfias. Nemcsak a költôhomlokát, szemét, orrát mutatja, henemverseit, novelláit és tanulmányait is. Sôt,egy kissé már azokat a mûveit is, melyeketjóval késôbb irt, élete utolsó korszakában,a legmélyebbeket és legfájdalmasabbakat,az Édes Anná-t és a Hajnali részegséget.A festô, Tihanyi Lajos mintha már akkorérezte volna a költô vonásaiban ezeketaz eljövendô remekmûveket, mint ahogy

Caption for a picture

GYÖRGY BÁLINT(1906–1943)

I am looking at a portrait of the youngKosztolányi in a new French book. The bookwas published in 1937, while the picture wasmade in 1909. I have seen Dezsõ Kosztolányimany times during the past 10 to 15 years,but from now on, whenever he comes tomind, I will recall this picture of him, since Ibelieve it is the most authentic and the mostreal. It is an attractive, unnerving face,contemplative but still provocative, mildly“decadent” but still clear-cut andmasculine. It reveals not only the forehead,eyes and nose of the poet, but also hispoems, short stories and studies. It evenshows some of the works that he wrote muchlater, in the last period of his life, the mostprofound and most painful: the novel AnnaÉdes and the poem Dawn Drunkenness.

Anna la Douce et Ivresse de l’aube. C’estcomme si le peintre, Lajos Tihanyi, avaitreconnu les futurs chefs d’œuvre du poètedans les traits du visage, tel une diseuse debonne aventure qui lit le destin dans leslignes de la main. Tout ceci, comme je l’aidit, me vient à l’esprit en regardant ce livrequi s’intitule Tihanyi, et qui parle de cepeintre hongrois vivant à Paris. L’artiste vitlà-bas depuis plusieurs décennies et est,autant que je le sache, sourd-muet. Ce livrequi présente une sélection de ses tableaux,montre à l’évidence que le vocabulairesubjectif du peintre reste très hongrois. Cecifut même remarqué par l’auteur de lapréface, Robert Desnos qui évoque àplusieurs reprises le caractère hongrois deTihanyi. « Il a quelque chose de la soliditédes montagnes ancestrales », écrit-il. Certesl’analyse n’est pas très poussé, mais ce quiest dit est important. Important, parce quele critique parisien a remarqué le fondhongrois des tableaux malgré leur apparencetrès parisienne. En effet, sous les couchesparisiennes accumulées depuis plusieurs

The painter Lajos Tihanyi seems to haveanticipated these future masterpieces in thepoet’s features, just as a chiromancerdetects a person’s fate in the criss-crossinglines of the palm. Now a French book lendsactuality to all this.The book is called Tihanyi and it is about theParis-based Hungarian painter who has beenliving abroad for decades and who, as far asI know, is deaf and dumb. In this book, whichcontains his selected works, he still speakssuggestively and in Hungarian. Even RobertDesnos, the author of the French foreword,recognises this, mentioning Tihanyi’sHungarianness several times. He writes:“There is something in him of the hardnessof the ancient mountains.” Although this isby no means an exhaustive characterisationit is important to note, since the remarkreveals that the Parisian art critic hasnoticed the Hungarianness of these veryParisian paintings. He has sensed theoriginal, peculiar and baffling featuresbeneath the layers of several decades ofParisianness. When Hungarians look at these

a tenyérjós érzi a bôr kusza vonalaibana sorsot. Mindezt, mondom, most egy franciakönyv teszi idôszerûvé. A könyv cime:Tihanyi, és a párizsi magyar festôrôl szól.A mûvész évtizedek óta él odakint, és úgytudom, süketnéma. E könyvben, melyválogatott képeit közli, mégis szuggesztívenszólal meg és magyarul. Ez utóbbi a franciaelôszó irója, Robert Desnos is észrevette.Többször visszatér Tihanyi magyarságára.„Van benne valami az ôsi hegyekkeménységébôl” -irja. Nem éppen kimerítôjellemzés, de fontos, hogy elhangzott.Fontos, mert a párizsi kritikus észrevettea nagyon párizsias festmények magyarságát.Több évtizedes Párizs-réteg alól kiérezte azeredetit, a különöst, a zavarba ejtôt. Ha minézzük a festô képeit, talán nem vesszükészre, de a francia szemlélô figyelmét nemkerüli el. Tihanyi képeiben nincs semmimagyaros – mint ahogy nincs KosztolányiÉdes Anná – jában vagy Kuncz Aladár FeketeKolostor-ában sem, melyek nemsokárafranciául is megjelennek. Ezek a mûvek nem„magyarosak” – de magyarok. Bugac nélkül.

paintings, perhaps they are not even awareof it, but it would not go unnoticed by Frenchspectators, even though there is nothingspecifically Hungarian in Tihanyi’s paintings.Nor is there in Kosztolányi’s Anna Édes orAladár Kuncz’s Fekete Kolostor, both ofwhich will soon be published in French. Theseworks are not “Hungarian-style”, but theyare Hungarian without the Great Plain. Theyare Hungarian to their very core, in theirattitudes, in their manner of association, intheir tone and in their instinctive reflexes.When we read the prose of Kosztolányi orAladár Kuncz we can claim that “it couldhave been written by a French writer”. Butwhen it comes to translation it turns outthat it poses an extremely difficultchallenge. There is something of the“hardness of the ancient mountains” inthese very subtle and very Europeansentences that translators find very difficultto grasp. Although Anna Édes belongs amongthe most European and “most French” ofHungarian novels, if we concentrate harderon the inner music of its measured and

décennies, Robert Desnos a sentil’authentique, le particulier, lebouleversant. Nous, qui regardons cestableaux, nous ne le remarquons peut-êtrepas, mais cela ne peut échapper aux yeuxobservateurs d’un Français. Il n’y a rien defolklorique dans les tableaux de Tihanyi –comme il n’y a rien de folklorique non plusdans Anna la Douce de Kosztolányi ou dansle Monastère noir de Aladár Kuncz, quiparaîtront bientôt en français. Ces œuvresne sont pas « folkloriques », maishongroises. Sans Puszta. Elles sonthongroises dans leur fond intérieur, dansl’aspect, dans les connotations, dans latonalité et dans les références subjectives.A première vue, quand on lit la prosede Kosztolányi ou de Aladár Kuncz, nousconstatons que cela pourrait « même êtrefrançais », mais quand on commenceà vouloir les traduire en français, on se rendcompte que les difficultés rencontréesdeviennent presque insurmontables.Il y a quelque chose dans ces phrases trèsraffinées, très européennes, que les

Csak egészen belül magyarok, a szemléletükformájában, a képzettársításuk módjában,ahanglejtésükben, az önkéntelen reflexeiben.Ha elolvassuk Kosztolányi vagy Kuncz Aladárprózáját, megállapíthatjuk, hogy „akárfrancia is” lehetne. De amikor a franciaforditásra kerül sor, kiderül, hogy a munkaszinte leküzdhetetlenül nehéz. Van valami enagyon kifinomult, nagyon európaimondatokban, amit a forditók alig tudnak„visszaadni” – „valami az ôsí hegyekkeménységébôl”. Az Édes Anna alegeurópaibb formátumú „legfranciább”magyar regények közé tertozik, de ha kimértés elôkelô mondatainak belsô zenéjérejobban odafigyelünk, rá kell jönnünk, hogy eza zene Arany Jánoshoz áll a legközelebb. Vanvalami megható és nagyon örvendetesabban, hogy néha az ilyen európaian„magyar” és magyarul „európai” alkotásokis eljutnak Nyugatra, nemcsak a bugacianmagyar vagy a hollywoodian európaitákolmányok. Mert szellemi exportunk,sajnos, legtöbbször két véglet közöttcsapong: a rajkózenekar és a bohózat-story

traducteurs peinent à « reproduire » -quelque chose de la « solidité desmontagnes ancestrales ». Anna la Douceappartient à ces romans hongrois dont lestyle est des plus européens, c’est-à-dire desplus « français », mais si nous écoutons plusattentivement la musique intérieure de sesphrases posées et élégantes, nousconstatons que cette musique est trèsproche de celle de János Arany. C’estémouvant et très réjouissant de savoir queparfois ces créations « hongroises àl’européenne » et « européennes à lahongroise » arrivent en Europe occidentale,au lieu de ces bric-à-brac de la Pusztahongroise qui sont finalement plushollywoodiens qu’européens. Puisque nosexportations culturelles ne se réfèrent hélasqu’à ces deux extrémités: les violonstziganes et les story-vaudevilles. Peu sontceux qui pensent – et même eux y pensenttrop peu que nous connaissons aussid’autres choses, et que nous pouvonscommuniquer d’autres choses à l’Europe,voire à l’Amérique. D’autant plus que le

sophisticated sentences we realise that thismusic comes closest to János Arany. There issomething very moving and very gratifying inthe fact that sometimes such European“Hungarian” and Hungarian “European”works do reach the West, and not just “GreatPlain” Hungarian-style or superficialHollywood-style European mediocrity, sinceour intellectual exports sadly most oftenoscillate between these two extremes,between the gypsy orchestra and the farce.Only very few people care, and they only avery little, about the fact that we do knowsomething else, that we have somethingmore to say to Europe, and even to America.The world is happy to encounter the trueHungarian intellect on the few occasionsthat this intellect reaches the world. Thisintellect is neither exotic nor cosmopolitan.It is European in a Hungarian way, just asother works are European in a French way, orin a Russian way. It is European in aHungarian way, just like a poor Hungarianpeasant who is never "folkloristic", orperhaps only when he has to entertain a

között. Hogy mást is tudunk, hogy egyebet isközölhetünk Európával, sôt Amerikával, errenagyon kevesen gondolnak és nagyonkeveset. Pedig az igazi magyar szellemreszívesen figyel fel a világ, ha néha eljuthozzá. Ez a szellem nem egzotikus, de nem iskozmopolita. Magyarul európai, mint ahogya másik franciául európai, a harmadik megoroszul. Magyarul európai, éppúgy minta magyar szegény-paraszt, mely sohasem„népies”, legfeljebb akkor, ha a dzsentrit,a polgárt és a külföldi turistát kellszórakoztatni, parancsra és fillérekért.Mondom, meghatódtam egy kissé, mikorTihanyi Kosztolányi-képével találkoztama francia könyvben. Talán többet is jelentettszámomra, mint alkalmat, hogyelgondolkozzam mûvészeti és irodalmikérdéseken. Bizonyos mértékben érzelmiüggyé vált. Újra felidézte bennem azta közösségérzést ami megnyilvánulmindnyájunkban, akik baloldaliangondolkozunk,megvan egészen mélyen, csaknem szeretünk beszélni róla. Csendesen deerôsen érezzük, hogy tartozunk valahová.

monde reconnaît volontiers l’esprit hongroisauthentique, pourvu que celui-ci arrive à semontrer. Cet esprit n’est ni exotique nicosmopolite, c’est un esprit européen à lahongroise, comme l’autre est européen à lafrançaise et le troisième à la russe. Et cetesprit là n’a rien à voir avec ce paysanhongrois qui se transforme en clichéseulement pour amuser la gentry, lebourgeois ou l’étranger, sur commande etpour deux sous. Comme je l’ai déjà évoqué,je fus ému en regardant dans ce livrefrançais l’image de Kosztolányi peint parTihanyi et cela m’a offert plus qu’une simpleoccasion de réfléchir à des questions d’ordreartistique ou littéraire. D’une certainemanière, cela devenait une affaired’émotions et évoquait de nouveau en moice sentiment de communauté qui se formeen nous tous qui avons des pensées gauches.Ce sentiment qui est là, très profond, maisdont nous n’aimons pas parler. Noussentons, avec force et tranquillité que nousappartenons à un endroit particulier, à unpaysage physique et intellectuel qui est à

member of the gentry or the bourgeoisie, ora foreign tourist, at their command and inreturn for pennies.So, as I said, I was somewhat moved when Iencountered Tihanyi’s painting ofKosztolányi in that French book. Perhaps itrepresented even more to me than just anopportunity to think about questions of artand literature. To a certain extent it hasbecome an emotional issue. It has arousedin me once again that sense of communitythat all of us, who think in a leftist way,have deep down, however little we like totalk about it. We feel, silently but strongly,that we belong somewhere. To a physical orspiritual landscape that is inalienably ours.A few fields or hillsides that we have perhapsonly seen from a train window, a fewpaintings, sculptures and novels, a Budapeststreet corner, a few stanzas by Vörösmartyor Ady, a few very old folksongs from thelatest collections, silent peasants in fadedclothes and half-naked children from thecity's outskirts whom we understand withoutthe need for words, the definite and

Egy fizikai és szellemi tájhoz, melyelidegeníthetetlenül a miénk. Néhány mezôvagy domboldal, amit talán csaka vonatablakból láttunk: egy-két kép, szoborés regény; egy budapesti utcaszöglet;néhány Vörösmarty vagy Ady-strófa; egy-egynagyon régi népdal a legújabb gyûjtésekbôl:szinehagyott ruhájú, csendes parasztokésfélmeztelen külvárosi gyerekek, akiketszavak nélkül is megértünk: az alanyi éstárgyas ragozás, a hangrendi illeszkedésés az ikes igék, melyeket a külföldi olynehezen tanul meg - nagyjából ez az, amitsohasem lehet elvenni tôlünk,amitôl nem tudunk, és nem is akarunkmegszabadulni, és amit a legtöbbszörmeghamisított, leggyakrabbanfélrehangsúlyozott szóval szoktakjelölni: haza. █

nous, inaliénable. Quelques champs oucoteaux que nous ne voyons peut-être que dela fenêtre du train : quelques images,sculptures et romans ; un coin de rue deBudapest, quelques strophes de Vörösmartyou de Ady ; quelques vieilles chansonspopulaires heureusement conservées ;paysans tranquilles aux vêtements ternes etenfants des faubourgs à moitié nus, quenous comprenons sans même prononcer unmot ; les conjugaisons subjective etobjective, l’harmonie vocalique et les verbesen « ik », qui sont tellement difficiles àapprendre pour un étranger. En gros, c’est cequ’il est impossible de nous enlever, ce dontnous ne pouvons et ne voulons nousdébarrasser, et ce que le plus souvent nousdésignons par ce terme falsifié et malinterprété : la patrie. █

Traduction, Réka GYÖRFI

indefinite conjugations that foreigners findso difficult to master--all this is, more-or-less, what can never be taken away from us,what we cannot, and do not wish to, partwith, and what is usually referred to by theoften falsified and misleading word:Motherland. <

Translated by Rachel and János HIDEG

Alvóképek ISleeping pictures I

Images dormantes I30x40 cm, 1985–2003

Alvóképek IISleeping pictures II

Images dormantes II30x40 cm, 1985–2003

Alvóképek IIISleeping pictures IIIImages dormantes III(Rossz álom – Bad dream – Cauchemar)30x40 cm, 1992–2003

András

BARANYAYH

1938

Sylvain

BARBIERF

1974

Chanel fotó:az Alul és kívül sorozatból 5Photo Chanel: from the seriesUnderneath and outside 5Photo Chanel: série Les dessous et lesdehors-5,60x80 cm, 2003

Vidéki fotó:az Alul és kívül sorozatból 1Photo from the country-side: from theseries Underneath and outside 1Photo de la campagne: série Lesdessous et les dehors 160x80 cm, 1997

„Hát nem veszi észre Roberto uram, hogy a fesztelenség tettetés csupán? Hisz világosan látjuk, minden erejével azon küszködik, hogy láttassa: nem arra gondol, amit éppentesz; dehát túlságosan is arra gondol. És minekutána jócskán túllépi az átlagosság határait, ez a fesztelenség tettetett és illetlen, így azután a kívánttal, a mesterkéltségelfedésével szögesen ellentétes hatást eredményez.Egyszóval nem hiszem, hogy a tettetés hibáját enyhítené a fesztelenség, amely önmagában dicséretes: amikor leejtjük a ruhánkat, kifejezvén eleganciánkat, amelyönmagában ugyancsak dicséretes, amikor fejünket egyenesen tartjuk, attól való félelmünkben, hogy másképpen tönkremegy a hajviseletünk, vagy éppen amikorfôkötônkben tükröt, kabátujjunkban fésût hordunk, az utcán pedig szolga követ minket, törlôkendôvel és kefével a kezében.”

olasz szerzô, 1528:Baldassar Castiglione, A kurtizán könyve

“Don't you realize lord Roberto that the casualness is true affectation ? Because it is seen clearly that he makes an effort with all the care possible to show that he doesn'tthink to what he does, and that is to think of it toomuch. And because he exceeds the limits of the happymedium, this ease is affected and improper, which gives a contraryresult to the one he was sought, namely to hide art. This is why I do not estimate that the defect of the affectation is less in the ease, which in oneself is commendable,when one drops his clothing, that it is in the research of the elegance, which in oneself is likewise commendable, when one carries his head this straight in the fear of spoilinghis hairstyle, or that one keeps at the bottom of his hat a mirror and a comb in his sleeve, and that one always has behind oneself a page which follows you in the streetwith a sponge and a brush.”

Italian author 1528 :Baldassar Castiglione, The book of the courtesan

“ Ne vous apercevez-vous pas messire Roberto que la désinvolture est de la véritableaffectation ? Car on voit clairement qu’il s’efforce avec tout le soin possible de montrerqu’il ne pense pas à ce qu’il fait, et cela est y penser trop. Et parce qu’elle dépasse leslimites du juste milieu, cette désinvolture est affectée et malséante, ce qui donne unrésultat contraire à celui qui était recherché, à savoir de cacher l’art.C’est pourquoi je n’estime pas que le défaut de l’affectation soit moindre dans ladésinvolture, qui en soi est louable, quand on laisse tomber son vêtement, qu’il ne l’estdans la recherche de l’élégance, qui en soi est pareillement louable, quand on porte latête toute droite de peur de gâter sa coiffure, ou que l’on garde au fond de son bonnet unmiroir et un peigne dans sa manche, et que l’on a toujours derrière soi un page qui voussuit dans la rue avec une éponge et une brosse. ”

auteur italien paru en 1528 :Baldassar Castiglione, Le livre du courtisan

Szürkület San Remo-banTwilight in San RemoCrépuscule à San Remo42x13x13 cm, May 2001

Sárga pontYellow pointPoint jaune67x43,5x8 cm, 2002

Dominique

BOSQF

1953

VízivirágWater-flowerFleur d'eau

96 x 70 x 15 cm,June 2001

A Szem a városban voltThe Eye was in the cityL'Œil était dans la ville30 x 42 cm, Vienne, 1999

A Szép és LeonardThe Beauty and Leonard

La Belle et Léonard30 x 42 cm, Vienne, 1999

JúdásJudas30 x 42 cmVienne, 2002

Marc

CÉLÉRIERF

1948

Balázs

CZEIZELH1962

Képek a Ki a fasz az a...? sorozatból 1–4From the series of Who the fuck is ...? 1–4Série Qui diable est X? 1–450x60 cm, 2003Who the fuck

is Bush?

Who the fuckis Saddam?

Who the fuckis Chirac?

Who the fuckis Blair?

Az erôk összemérése sorozatból: a Tábla 1from the series Measuring their strengths: Street Plate

série Les confrontations : la Cour d'appel148 x 105 cm, 2003

Jeno

DETVAYH

1956

Az erôk összemérése sorozatból: a Tábla 2from the series Measuring their strengths: Street Platesérie Les cofrontations : la Cour d'appel 229x105 cm, 2003

BurleszkBurlesqueBurlesque70x50 cm, 2003

FénymetszetLight-print

Gravure de lumière50x70 cm,2003

Enikô

GÁBORH

1972

Oldalnézet · Profile · Profil40x50 cm, 2001kénezett és szinezett baritpapirbarite paper with brown toner after sulphurationpapier baryte viré après sulfuration

A tintahal · Les seiches · Cuttlefishe40x50 cm, 2001kénezett és szinezett baritpapirbarite paper with brown toner after sulphurationpapier baryte viré après sulfuration

Alain

GIRAUDF

1959

A szabadság szárnyai · The wings of freedom · Les ailes de la liberté40x50 cm, 2001kénezett és szinezett baritpapirbarite paper with brown toner after sulphurationpapier baryte viré après sulfuration

Le dauphin · The dolphin · A delfin40x50 cm, 2001kénezett és szinezett baritpapirbarite paper with brown toner after sulphurationpapier baryte viré après sulfuration

1–8.Polaroid 55.50x40 cm, 2003

József

HAJDÚH

1961

E3100x70cm, 1997

E4100x70cm, 1997

László

HARISH1943

Körte 1, 2 · Bulb 1, 2 · Ampoule 1, 2CIBA, Direct positif13x18 cm, 2002

Plexikocka 1 · Plexi cube 1CIBA, Direct positif18x13 cm

Plexikocka 2 · Plexi cube 2CIBA, Direct positif18x13 cm, 2002

Fuggô 3 · Pendant 3 · Suspendu 3CIBA, Direct positif

13x18 cm, 2002

Tojas 1 · Egg 1 · Œuf 1CIBA, Direct positif

13x18 cm

Homage à András BallaCIBA, Direct positif

18x13 cm CIBA

Csendelet 3 · Still life 3 · Nature morte 3CIBA, Direct positif

18x13 cm, 2002

Fuggô 1 · Pendant 1 · Suspendu 1CIBA, Direct positif

13x18 cm, 2002

Péter

HERENDIH1953

Vázlatok a rengeteghez IPlans for enormaus IVariations sur le bois mythique I50x70 cm, 2002

Vázlatok a rengeteghez IIPlans for enormaus IIVariations sur le bois mythique II50x70 cm, 2002

GáborGyörgy

NAGYH

1966

Cím nélkül · Untitled · Sans titreRöntgen, X-ray, Radiophotographie68x94 cm, 1997

Cím nélkül · Untitled · Sans titreSzelénnel szinezett, Tinted with selenium, Viré au séléniumRöntgen, X-ray, Radiophotographie68x100 cm, 1997

Cím nélkül · Untitled · Sans titreRöntgen, X-ray, RadiophotographieSzelénnel szinezett, Tinted with selenium, Viré au sélénium68x124 cm, 1997

Olivier

REBUFAF

1958

n°330x45 cm, 1999

n°430x45 cm, 1999

n°530x45 cm, 1999

n°929,5x19,5 cm, 1999

Patrice

SAVIGNATF1950

45x70, cm 2002

50x60, cm 2002

Cím nélkülWithout title

Sans titre

Michèle

VANNIERF

1952

50x70, cm 2002

70x50, cm 2002

This catalogue was printed

by HTSART Press

1163 Budapest, Cziráki út 26--32.

Tel: +36.1.403.4437, 463.4437

abc@arktisz.hu

arktiszstudio

typography

Our publications:58 catalogues in three languagesBOOK about Contemporary Hungarian Photography266 pages with 12 artists, in four languages(English, French,German, Hungarian)

BOLT GALLERY &PUBLISHING HOUSE

H-1064 BUDAPESTPodmaniczky u.69.Tel/Fax: 36.1.3022043Mobil: 36.30.8594022bolt@c3.huwww.c3.hu/~bolt

by appointment only

BOLT GALLERYFOR PHOTOGRAPHY

Contemporary Photography

The last three catalogues!2 order: bolt@c3.hu

No57No56No55

BOLTFOTÓGALÉRIA

JuditH

ANGYÁL

·H-1064Budapest,Podmaniczkyút

69.

Tel/fax:(361)3

022043

·Byappointm

ent

E-mail:bolt@

c3.hu·w

eb:http://

www.c3.hu/~bolt

Publishedby

BoltGallery/ABoltGaléria

kiadványai

ISBN

9639009

407

ISSN

1218–456x

Printedin500copies

/Készült500

példányban

©2003

byBoltGallery–Artists–Authors·Allrightsreserved

No.59.TheOutsideSeriesN

o.13.

Organisedby

ObudaiTárseskörGallery,Accociatio

nsofHu

ngaryanPhotopgraphersandBoltGallery

Essayby

György

BÁLINT

French

tranlatio

nsby

Réka

GYÔR

FIEnglishtranlatio

nsby

Rachel&JánosHIDEG·Tel.:+36.14668147

Design

byARKTISZStudio,+36.1.335.6031

Printedby

HTSART

Press

1163

Budapest,Czirákiút26-32.

Tel:+36.1.403.4437,463.4437

Sponsors

BudapestCityCouncilCulturalCom

mittee

FovárosiKözgyûlésK

ultúrális

Bizottsága

Natio

nalEndow

mentfortheArts

NemzetiKultu

rális

Alapprogram

Accociations

ofHu

ngaryanPhotopgraphers

MagyarFotóm

ûvészekSzövetsége

c3Cultu

raland

Communications

Center

c3kultu

rális

éskommunikációsközpont

MVM

HUNG

ART

HTSART

PRESS

ArktiszStudio·w

ww.arktisz.hu

MarcCÉLÉRIER's,AlainGIRAUD

's,and

MichèleVANN

IER's

exhibitio

nat

MVM

Gallery.

GalleryMVM

,MVM

Rt.Budapest,1011

Vámutca

5-7.Open:everyday9-17

SpecialthankstoGáborAND

RÁSI

9 7 8 9 6 3 9 0 0 9 4 0 0

I