NO VÉ ZÁMKY — ÉRSEKÚJVÁR 1937. XII.

Keresek egy nőtlen kisegítő méhészt 1938—39— 40 évekre, megegyezés szerint. Azon kívül keresek egy 400 □ ölön fekvő családi házat, kint, kert bekerítve, mely Nyitra, Nógrád és Hont területén van. Bővebbet Furanda Vilmos méhész, Lakytelek, Pest m. M agyarországról ad.

lTTVVVTTTTTTTTTTTTTVT?yT?TTTTVTTTT?TTTTTTVTVTTVTT

H I R D E T É S I Á R A K 1 É V R E :1 oldal címlapon 350.— v * » » 200. - 1/4 „ „ 1 5 0 .-1/8 „ „ 70.—

Ke, szövegben 250.— Ke99 99 150.— 99

99 99 70.— 99

99 99 40.— 99

Egész évi hirdetésnél a fenti árakból 15°/° engedmény! Méhészeknek: 10 szóig szövegben Ke 2.50. Azon felül m inden szó 30 fillér.

A legrégibb és legelterjedtebb magyarnyelvű méhészeti szaklap a

M A G Y A R H E HAz Orsz. Magyar Méhészeti Egyesület hivatalos közlönye. — Felelős szer­kesztő: Mike Lajos dr. ír ják a legjobb gyakorlati és elméleti szakembe­rek. Megjelenik havonkint egyszer, 32—36 oldal terjedelemben. — Előfize­tése egy évre 10 pengő. Mutatványszámot díjtalanul küld a kiadóhivatal,

Budapest, Üllői út 25.

Lapunk f ő s z e r k e s z t ő j é n e k m u n k á j a

A méhészet kézikönyvemegrendelhető a szerzőnél: B A L O G H BÁLLNINÁL, Galánta. — Ára 15 korona.

A szerkesztőséget és az egyesületet érdeklő levelezés Nővé Zámky, postafíők 23., a Köz­pontot érdeklő levelezés pedig Kauzál Jó­zsef titkár. Nővé Zámky, Magyar u. 13. címre küldendő. Minden egyes esetben a címszal-

lag száma közlendő i

A SZLOVENSZKÓI ÉS A PODKARPATSZKÁ RUSZI EGYESÜLETEK KÖZPONTJAI ÉS AZOK KÖTELÉKÉBE TARTOZÓ EGYESÜLETEK MAGYARNYELVŰ HÍV. LAPJA.

KI A D J A AZ É R S E K U J V Á R I M É H É S Z E G Y E S Ü L E T .

Főszerkesztő: BALOGH BÁLINT. Felelős szerkesztő: WILLAND JÁNOS.A lapot az egyesületi tagok, amennyiben egyesületük utján kérik, tagillet- ményképen kapják. — Előfizetési ár nemtagoknak 2-1 Kő, Magyarországon

5 P, Romániában 150 lei, Jugoszláviában 40 dinár. Szerkesztőség: Nővé Zámky — Érsekújvár, Kórház u. 39.

MEGHÍVÓ

Méhészegyesületek Központja Érsekujvárott 1937. dec- 12-én d. e. 9 órakor a Szövetkezet emeleti helyiségében

ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSTtart, melyre az egyesületek megbízottjai ezennel meghivatnak.

Ezen közgyűlésre Központunkhoz csatlakozott minden egyesület elküldi megbízottját, hogy tudomást szerezzen a Központ munkájáról és a jövő évi munkaprogrammot kidol­gozza.

Minden egyesület 75 tagig egy delegáltat s minden to­vábbi 50 tag után pedig szintén egyet küld ki.

Minden kiküldött egyesületétől megbízó levelet kap, mely­nek felmutatása ellenében útiköltsége kiegyenlítést nyer.

Más egyesületek kiküldötteit is szívesen látjuk a közgyű­lésen.

Akik éjjeli szállásra igényt tartanak, előzőleg jelentsék be a Központ titkáránál.

Központi vezetőség*

SzemlélődésA m agyar m éhészközpont rövidesen m egvalósítja egyik

p rogram m pontjá t, a m ézértékesítő szövetkezet m egalap ítását Ma kétségtelenül ez az ügy érdekli legjobban a m éhészeket. Az előm unkálatok folynak s az ügy anny ira elő rehalado tt á lla ­potban van, hogy nem sokára össze lehet hívni az alakuló gyűlést.

M egállapíthatjuk, h o g ^ az a néhány méhész, ak i az elő­készítő m unkát végzi, nagyon alaposan, m egfontoltan já r el. T udatában van annak a sok nehézségnek, am ely a m eg­oldandó feladat elé tolakodik és éppen azért m ár az indu lás­nál, a kezdet kezdeténél a lehető leggondosabban és legóva- tosabban já r el.

Hogy a m ézértékesítő szövetkezetét valóban a szükség hozza létre, azon egy pércig sem lehet vitatkozni. Hogy a méz- értékesítés körü l annyi visszásság m utatkozott s hogy a m éhé­szeket, különösen a m agyar m éhészeket nem egyszer jelen té­keny károsodás érte, az tény. Elég, ha a m éhészeket az ille­gális kereskedelem kizsákm ányoló e ljá rásá ra em lékeztetjük. Itt olyan csúnya dolgok történ tek , am elyeket egykönnyen el­felejteni nem lehet és m inden eszközzel a rra kell törekedni, hogy annak ism étlődését m egakadályozzuk.M indenek előtt tisztában kell lenni avval, hogy mi tö rtén ik akkor, ha a szövetkezet m egalakúi. Igen súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a szövetkezet m egalakulásával egy csapásra elm úlik m inden baj s a m éhészek az értékesítés terén e lju to t­tak a m éhészek E ldorádójába. A helyzet lassan és fokozato­san fog javúlni éspedig olyan m értékben, am int a m éhészek ezt a k im ondottan saját vállalkozásukat szerelni fogják és am ilyen m értékben tám ogatják . Csodákat m űvelni a szövet­kezet sem fog és ugrásszerű előhaladásokat sem fog tenni. A m ézárakat, m int akárm ilyen m ás cikknek az á rá t is első­sorban a kereslet és k ínálat m értéke szabja meg. D ik tató riku ­sán nem lehet a m ézárakat m egállapítani. Különösen nem le­het olyan á rúknál, am elyekről a nagyközönség, illetve a fo ­gyasztó közönség azt hiszi, hogy annak beszerzése nem okvet­lenül szükséges. A szövetkezetnek tehát a kereslet és k ínálat m értékéhez kell alkalm azkodni, m int akárm ely ik m ásik keres­kedelm i vállalatnak. A közvetítő kereskedelem haszna azonban a m éhészeké m arad és így a szövetkezet valam ivel többet fo m ajd ju tta tn i a m éhészeknek és olcsóbban ju tta tja az á rú t fogyasztó kezébe is, am i elengedhetetlenül fontos követel­mény, m ert csakis így lehet m ajd a m ézfogyasztást emelni, am i folyton fokozódó term elési eredm ényünknél fogva nagyon fontos körülm ény.

2

CÍQ

Egy p illan a tra sem szabad azonban azt hinni, hogy a le­gális és az illegális kereskedelem tétlenül fogja nézni a szö­vetkezet m űködését. M inden esetre fel fogja venni a szövet­kezettel a versenyt és iparkodni fog hasonló, vagy esetleg ked­vezőbb feltételeket m egállapítani. És éppen ezért a m éhé­szek még akkor is hasznát látják a szövetkezetnek, ha nem neki ad ják el a term ésüket. Akik a szövetkezeti életet ism erik, azok ezt m ár nagyon jól tud ják , hogy be fog következni. A szövetkezet m in t árszabályozó anny ira egészségesen fog m ajd m űködni, hogy a m éhészeket kizsákm ányoló vételek meg fognak szűnni. Minél inkább tám ogatják a m éhészek a szö­vetkezetét, annál ham arább be fog következni.

A tervezetet még bajos volna ism ertetni, hiszen az még többször fog az érdekeltek elé kerü ln i és azon még biztosan lesznek lényeges változások. Egy részével azonban mégis fog­lalkoznunk kell. A tervezet szerin t a részvény jegyzés körül bizonyos korlátozó intézkedések lesznek. M inden méhész m éhállom ánya a rányában kell, hogy üzletrészeket jegyezzen, m ert csak a jegyzés a rányában veszik m ajd át a term ését. Ez még alaposan m egfontolandó. Mi azt hisszük, hogy a m é­hészek anny ira érzik ezen vállalat fontosságát, hogy köz­bizalm i alapon is megfelelő m ódon kiveszik a részüket a jegy­zésből és olyan vállalatoknál, am elyeknél elsősorban a biza­lom játszik szerepet, nem ta r tu n k szükségesnek semm iféle korlá tozó intézkedést. A m éhészek a szövetkezet m egalapítá­sát szükségesnek ta rtják , a lé tre jö tté t kívánják. Jól szerve­zett kom oly társadalom ró l van szó,aki tudatában van annak, hogy félm unkával nem lehet célt érni és hogy a puszta szavak nem lendítenek sem m it a m éhészek helyzetén. Tettek kellenek és m inden tek in tetben k ita rtás , együttérzés, ügyszeretet és ha kell, áldozatkészség. Ha ez meglesz — m int ahogy szám ítunk rá, hogy meglesz, — akkor leküzdünk m inden elénk to rnyo­suló akadályt.

A m éhlegelő jav ítása is fontos érdeke a m éhészközön­ségnek. A legelő nap ró l-napra rom lik. A m éhészek büszkesé­ge, az akácfa sokhelyütt m ár teljesen elfogy. Az u tak menté-

t ő I k iszedik és gyüm ölcsfákat ü lte tnek és á lta lában m inde­nü tt lopják. Ha ez így fog tovább m enni, lesznek helyek, ahol h írm ondó sem m arad belőle. Sokfelé nem is ü ltetnek m ár akácfá t azzal az indoklással, hogy m ire karvastagságú­ra m egnő, úgy is ellopják, tehát nem érdem es. Van ebben valam i igazság is, de ha elfogynak az akácfák, akkor m ajd jó lesz a m ásfa jta is. Mégis ü lte tnünk kell akácfát. T alán . . . ju t is m arad is. És az akácfa ültetésnél jópéldával a m éhészek­nek kell elől járn i. De nem egy fát, vagy néhány fát, hanem sok fát kell ültetni. Ez pedig az egyes m éhészeknek m ár m eg­

3

a tettek m ezejére lépni.Az érseku jvári m éhészegyesület példát m u ta to tt ebben

a tekintetben. Az egyesületben m egvolt az áldozatkészség, a tagok között pedig akad t egy D om anizsa Sándor, aki m eg­m uta tta , hogy m a is lehet tenni valam it, csak ak arn i kell. JÉs a tevékeny m unkának a gyüm ölcsét ham arosan élvezni fogják az egyesület tagjai.

A példa alkalm as a követésre. Több m éhészegyesület is követte az ú jváriaka t, de kisebb m értékben, m iu tán anyag iak dolgában valam ennyi m ögötte m arad az érseku jvári egyesü­letnek. Ú jabban a galántai egyesület is m egkezdette az ez- irányú m unkálkodást. A galántai egyesület vezetőségének azonban az a — helyes — nézete, hogy csakis az esetben le­het kézzel fogható eredm ényt elérni, ha a mézelő fák elü l­tetése nagy töm egben történik . így a galán tai egyesület köz­ségenként fogja a fáka t kiiiltettetni. Az első község az egye­sület székhelye, G alánta volt. ahol m áris 600 drb- különféle mézelő fát ü lte tte te tt ki az egyesület. A jövő évben 2—3 vi­déki községben fogják a m egkezdett m unkát fo lytatn i.

A m éhbetegségek ügyében újabb, — de ezúttal kellem es — m eglepetés ért bennünket. A prágai m inisztérium a járási á lla torvosokat 5 napos tanfo lyam ra rendelte be. Ezen idő a la tt a m éhbetegségek felism erésére és gyógyítására fogják őket kiképezni. Ehhez a valóban bölcs és okos állam i in tézkedés­hez nem kell bővebb kom m entár. L áthatjuk , hogy az állam - hatalom tisztában van a m éhészet közgazdasági jelen tősé­gével és a m éhészek boldogulását a szivén viseli. A m éhbe- ha lad ja az erejét. T ehát a m éhészeti egyesületeknek kell tegségek elleni küzdelm et nem bízza teljesen a m éhészek ön- korm ányzati testü letéire, hanem beleavatkozik m aga is. Ezt az állam i intézkedést nagyon tud juk helyeselni. Sajnos, még m indig vannak szervezetlen m éhészeink, akikhez az egyesü­letek vezetőségének hang ja nem ér el. Ezek m it sem tö rőd ­ve az egyesület rendelkezéseivel, esetleges passzív m ag a ta rtá ­sukkal eredm énytelenné tehetik a szervezett m éhészeknek a m éhbetegségek elleni küzdelm ét. A közigazgatási hatalom m al azonban nem m ernek m ajd kikezdeni és egy két bün te tés u tán rend lesz az egész vonalon.

^ YYYVYyYYYYYYYYYYYYYYyVYYYYYYYYYYYYYVYVYYYYYYYYY

Sötét mézet 7 ’50 K c-érf á tv esz az é rse k - u jv á r i m é h é sz e g y e sü le t m éz- é r té k e s íté s i o sz tá ly a .

Cím: Méhészegyesület, Hangos A. címén — Nővé Zámky.

4

Az álla torvosokat tud tunkkal nem egyszerre h ív ják be, de valam ennyire rá kerü l a sor. A szervezett m éhészeknek te r­m észetesen m indenben tám ogatni kell az állatorvos m unkáját. E nélkül az ő szerepük m eddő lesz. Nem szabad elfelejteni, hogy nekik m ás hivatalos dolgaik is vannak és az újabbi állam i intézkedés nekik m unkaszaporu lato t jelent, ő k csak azokban a dolgokban fognak hivatalosan eljárni, am elyek tudom ásukra ju tnak , de ku tató m unkát tő lük várnunk nem szabad. Ezt nekünk kell helyettük elvégezni. És ha megtesz- szük, nagyot ha ladunk előre.

Balogh.

/

Gondolatok az év végénE lértük ism ét egy m éhészeti év végét. Ha visszatekintünk,

úgy vagyunk vele, m int az egész élettel, azt m ondjuk, hogy szép is volt, meg jó is volt, de azért nem kérünk belőle még egy sort, elég volt egyszer.

A m i nagy aggodalm unk a m éhészeti betegségekre vonat­kozólag, há la Istennek, csak aggodalom m aradt. *) Az előző évi katosztrofális nozém a járvány m in tha sohasem lett volna. A beküldött m in tákban csak spórákat lehetett m egállapítani, azokat is csak igen szórványosan. Csak ne ringassuk m ost m ár m agunkat abba a gondolatba, hogy szerencsésen átestünk a bajon, nincsen többé ok az aggodalom ra. A nozém a m ost is itt él, s csak a kedvező alkalom ra vár, hogy újból elkezdje rom boló m unkájá t, azért legyünk résen. Ne akkor kapkod­junk , m ikor m ár m egvan a baj, hanem előzzük m eg azt gon­dos m unkával. Azt a ján lo ttam E rseku jváro tt, hogy m inden egyesület vegye m aga a kezébe a betegségek m egállap ításá­nak kérdését, s ne várja azt, hogy m ajd m ás fárad jon és köl­tekezzék az ő érdekében. Szerezzen m ikroszkópot, s az O rszá­gos Szövetség gondoskodni fog néhány m egfelelő előkészültsé- gű és lelkesült tag kiképeztetéséről. Lehetetlen az, ha a beteg­ségek nagyobb a rányban jelentkeznek, s a m inták tízezrével érkeznek egy bizonyos központba, hogy azokat egy-két szak­em ber rövid időn belül m egvizsgálhassa, míg, ha m inden egyesület m aga veszi kezébe a dolgot, a védekezés szükség esetén azonnal m egindulhat. A nozém ánál sokkal veszedel­m esebb atkabetegséget nálunk még nem talá lták meg, de a leletek szerint az fe ltartóz ta tha ta tlanu l közeledik felénk. Jó lesz, ha nem talá l bennünket készületlenül! Bizonyos az is, hogy a betegségekkel csak akkor tudunk m egbirkózni, ha m indnyá-

*) Sajnos, nem m indenütt! A szerkesztő.

5

jan összefogunk, m ert azok sem az o rszághatárt, sem a nem ­zetiséget nem respektálják . E lő ttük csak egy gát van: a fe­gyelm ezettséggel párosu lt ész. Ilyen szem pontból aztán nem az a fontos, hogy hány ú j m éhészt állíto ttunk m unkába, s hogy az m ilyen nemzetiségű, hanem az, hogy azok a m eglé­vő m éhészek elég intelligensek, elég szervezettek, elég lelke­sültek-e a rra , hogy nyakára hág janak a közös ellenségnek. E zért először tan ítan i és szervezni kell a m éhészeket, azu ­tán a rra kell törekedni, hogy a m éhészet ne tiszta üzlet le­gyen. Meg vagyok róla győződve, hogy az a m éhész, aki a m éhtől m inden csepp mézet elszed, s a szükségletet cuko r­ral pótolja akko r is, ha az az elszedett méz a m éhnek jó táplálék és jó telelő eleség lett volna, a betegségek terjesz­tői sorába állott. Nem mindegy az, hogy mivel táp lálkozik a m éh, csak a kellő m ennyiségű szénhydrát legyen meg ben ­ne. Mi is kitelelünk a puszta kenyéren is, csak azt ne k é r­dezzük, hogy hogyan. E lism erem , hogy szükség esetén, jobb­nak h íján a cukor elsőrendű pótló táp láléka a m éheknek, azt is, hogy egy-egv telet tiszta cukron is egészen jól átél, ha u tána a tavasz kedvező, semmi há trán y nem szárm azik be­lőle, ahogy azt 1921-ben és 1933-ban m agam is, egész állo­m ányom at tiszta cukron teleltetve tapasztaltam , de óva in ­tek m indenkit attól, hogy a kényszerűségből rendszert csi­náljon. Ehhez persze m éhészeti lelkesedés kell, m ely legyőzi a túlságos üzleti szellem et, bár üzleti szem pontból is röv id­látásnak kell m inősítenem ezt az eljárást, mely a m éhállo- m ány ellenállóképességét aláássa, am ellett pedig a túlpro- dukció által az á rak a t lenyomva, gazdaságilag is m iham a­rább káros hatásá t érezteti. Nem volnának nálunk azok az alacsony m ézárak, ha a m éhészek nem vennék el a m éhek élelmét, silány cukron teleltetve serény m unkása inkat m in­den ok nélkül, csupán azért, m ert az árkülönbség egy kis hasznot jelent a m éhésznek. Ma ugyan m ár o tt tartok , hogy jobb szeretném , ha az állam sem m iféle cukorkedvezm ényt nem adna. N ekünk ez volna jobb!

Az idei év ism ét igen szem léltetően bem utatta azt a tényt, hogy az egész m éhészeti eredm ényünk attó l függ, vájjon be­válik-e az akác meg a tarlóvirág. H iába sorolnak föl a bo­tanikusok száz meg száz m ézelőnövényt, igazat kell adnom Zander dr. m éhésztudósnak, akitől azt a nevezetes m ondást hallo ttam : „Nem haszon a m éhészre a sok m indenféle m é­zelő növény, sok méz csak akkor van, ha egyfajta virágból van rengeteg sok, s m ás virág a m éheket nem vonja el“ . Ilyen szem pontból nem haszon, ha itt is, ott is van egy folt ilyen jó, meg olyan jó mézelő növény, tiszta k á r az akkor, m ikor töm eges mézelő jelentkezik, m ert azt akkor nem hasz­nálják ki kellően. Nem fontos tehát, sőt káros, hogy m inden­féle m ézelőnövény vetését, ü ltetését p ropagáljuk , m arad junk

6

meg az akácnál, az eszparzettnél, a tarlóv irágnál és hason­lóknál. Vagy nem volna az jelenleg a legokosabb, ha a Sváz egy nagy díjat, m ondjuk 100,000 Ké-t tűzne ki olyan eszpar- zett kitenyésztésére, mely két héttel később, vagy korábban virágzik a rendesnél, s ugyanolyan jó vagy még jobb gazda­sági tekintetben, m int a rendes. Beszéltem errevonatkoző- lag szakem berrel, azt m ondja, hogy ez lehetséges dolog, s főleg pénz és idő kérdése. Mit jelentene az, ha nekünk, vagy akác előtt, vagy akác u tán volna egy jó m ézeíőnk! Nem vol­na akkor az sem baj, ha a méz olcsó lenne, hisz nem kelle­ne helyébe cukro t szerezni, m indenki jól járna , a m éhész is, a gazda is, a fogyasztó is, az állam is, pedig nem is olyan nagy költség árán.

Még a nagyobb m egadóztatást is jobban b írná a méhész, pedig ezen a téren is m indinkább súlyosbbodik a helyzet. Oda ju to ttunk m ár, hogy m inden m éhész jól teszi, ha a m éhé­szetéről külön pontos szám adást vezet, m ert különben k ite­szi m agát annak , hogy egészen önhatalm úan á llap ítja meg az adóhatóság a jövedelm ét a m éhészetből. T udja Isten, úgy vagyok én a m éhészettel valahogy, m int a vitam inokkal. Azt m ondom , hogy a m éhészet a gazdaság vitam inja. Ha van, senki még csak rá se gondol, hogy az is m ozdít elő vala­m it a gazdaság egyéb ágán, ha nincs, akkor veszi észre, hogy valam i baj van, de m i? Igaz, hogy úgy jö ttek rá m ár lassacskán a m egporzásra s annak az á ldására, m int legu­tóbb Szentgyörgyi dr. a pap rika v itam injára. így fognak rá ­jönni még a m éznek az élettani h a tására is, csakhogy kér­dés, vájjon k ib írjuk-e mi m éhészek addig a dolgot. A legelő apad, a betegségek terjednek, az adó nő, lassan odaju tunk , hogy azt kérdezzük m agunktól, vájjon érdem es-e még m é­hészkedői. Közel 40 éve, hogy önállóan m éhészkedem , de azt m ondhatom , hogy á llandóan nehezebbek és nehezebbek lesznek a viszonyok, s elég sok lelkesedés és k ita rtás kell hozzá, hogy az em ber ott ne hagyja az egészet. Ha körü lné­zek azok között, k ikkel 25 évvel ezelőtt alap íto ttuk a Pozso­nyi M éhészeti Egyesületet, alig látok m agam m ellett m ár egyet-kettőt, aki még méhész, m ert aki életben van is, na­gyobbrészt o tthagyta a m éhészetet, nem azért, m ert k iáb rán ­dult belőle, ellenkezőleg, m ost is rajong érte, hanem azért, m ert azt m ondja, hogy nem érdem es vele foglalkozni, mivel drága sport lett a m éhészet. Pedig a régi panasz, hogy nem kell a közönségnek a méz, az utóbbi években m indinkább elm arad. Az intelligens közönség lassan ráeszmél, hogy a méz nem csak nyalánkság, nem csak orvosság köhögés ellen, hanem valahogyan sokkal több s ezen a téren dicsérettel kell m egem lékeznem sok orvos a ján latáró l, ki ha tározo ttan am ézfogyasztás m ellett foglal állást. Igaz, hogy a töm egfo­gyasztástól még m indig messze vagyunk, azonban m ár eb1

7

ken az irányban is éppen az elm últ év fo lyam án lá ttunk igen b iztató előjeleket, m elyek, ha ez irány kifejlődhet, a m éhé­szetnek még nagy lökést adhatnak .

E hézagos visszapillantás végén egyet egész bizonyossággal á llítha tunk , hogy a m éhészet jelenlegi ba ja in enyhíteni csak úgy fog sikerülni, ha m indnyájan vállvetve összefogunk a közös cél érdekében, nem nézve azt, hogy ki hová tartozik , hanem csupán a rra törekedve, hogy m indenkit tökéletesít­sünk a tudásban , a fegyelm ezettségben, a jóakara tban , a mi m éheinkhez való szeretetben. Nem az a legfontosabb, hogy m ennyit kerestem a m éhészeten, bár ez is fontos, hanem , hogy fenn tudtam -e ta r tan i egészségben állom ányom at s ké­pes leszek-e a jövőben is hely tálln i a nehéz körü lm ények kö ­zött. S ha v isszapillan tunk még egyszer erre az évre, tegyük kezünket a szívünkre, s kérdezzük meg elfogulatlanul ön ­m agunkat: m egtettünk-e m indent a mi kedves m éheink é r­dekében. nem csak a mi hasznunkat, hanem az ő boldogulá­sukat is szem elölt tartva? M egtettünk-e m indent, am i m é­hésztársaink érdekében, nem csak a m agunk szükebb, önző érdekünket, hanem a m éhésztárs, az em bertárs, a felebarát érdekét is tekintve? Uj szervezetet a lap íto ttunk ez évben, a M agyar M éhészek Orsz. Szövetségét, a lap íto ttuk jó a k a ra t­tal, buzgalom m al, elfogulatlanul, használni ak a rtu n k vele m inden m éhésznek, de elsősorban a m agyar nyelvű m éhész­társnak. Dolgoztunk önzetlenül, szeretettel, k itartással. V áj­jon m egértettek-e bennünket m indenhol, a mi szükebb kö­rünkön belül épp úgy, m in t azon kívül/? Ó, vajha ez az év m egkezdője lehetne az igazi m éhészeti, az igazi em beri egyiitt- m unkálkodásnak szükebb hazánkon belül, s azon tú l széles e világon m indenhol, hogy lenne az egész em beriség olyan, m in t egy m éhcsalád, m ely együtt dolgozik egym ás javára nagyobb, szebb jövő rem ényében!

Falb Gyula.

VIRÁGPORPÓTLŐ ANYAG.N. J. Nicolaidis, Görögország.

Évekkel ezelőtt egy török katonaszökevény m esélte ne­kem , hogy az ő hazájában , K isázsiában, a m éhészek télen fő tt tyúkhússal etetik a m éheiket. A kkoriban nagyot nevettem ezen. Ma azonban m ár nem találom a dolgot olyan nevetségesnek, hiszen M ykola H aydak egyik cikkéből tudjuk, (ezt a c ikket a Gleanings in Bee Culture-ból a M éhészetünk is átvette) hogy tu ­dom ányos k ísérletek azt igazolják, hogy a hús po ra lakban m eg­felelő v irágporpótló anyag. M int tud juk , K isázsiában fél évig is elhúzódó havas tél uralkodik . A tyúkhús nulla körü li hő ­m érséklet m ellett ro thadás nélkül szétm álik és így egészen jól elképzelhető, hogy a m éhek szükség esetén ebből fedezik vi­rágporszükségletüket.

8

Ajakosvirágú mézelőinkIrta: Pogány Antal.

Term észetes fo lyam ata a mi m éhészetünk haladó irányú" fejlődésének, hogy a m éhésztestvérek zöme ú jabban m ár „a méhek virágterítéke“-t képező növények ku ltiválása kérdésé­nek v irágait is, — szinte beszédes arányossággal tiizködi az ő érdeklődése sokszin, pom pás virágcsokrába!

Ez, az eredm ényt sugárzó jelenség és az, hogy az „érdes­levelű m ézelőink" bevezetésében vázolt tö rténetkéhez hasonló helyzetben az enciánkékszin „fokföldi atracél“-t (Anchusa capensis, L.) még véletlenül se nézzük „nefelejts“ (Myssotis)- nek, — késztet a rra , hogy az „ajakos v irágú m ézelőink" is­m ertetésének sorozatát egy kis, Tőkés szerinti m éhész-botani­kai vázlattal nyissam meg.

M indegyik növény ugyanis, a növények világában, egy- egy egyed-ként (individium) szerepel. A növények világának összes, — m inden tu la jdonságaikban megegyező — egyedeit növényfaj-(species)-nak nevezzük. Pl. a piros árvacsalán (La- m ium purpureum ). — A virág és term és szerkezetéhez egy­m áshoz hasonló fa joka t a nem (genus) nevezete a la tt foglal­ju k össze. Pl. a piros-, fehér-, sárga-, foltos- stb. árvacsalánok együttvéve a lko tják a családok nem ét.

Ha a nem ek — a levél, — a szár a lkatában kevéssé el­térők, de a virág és term és szerkezetében nagyon hasonlók: családba (família) egyesítjük őket. Pl. az árvacsalán , fodor­m enta, kakukfü , rozm aring, m enta, zsálya, stb. együtt, — a virág azonos szerkezeti alap ján , az ajakosak (Labiatae) csa­lád jába tartoznak . (Sorozatos cikkeim ben ezeket akarom , — virágzási idényük sorrendjében ism ertetni.)

A virág szerkezetében kevéssé eltérő családokat rend­ekbe (ordo) csoportosítjuk . Pl. az ajakasok , — tátogatok, —- ú tifűfélék családjai együtt az ajakosvirágúak (Labiatiflorae)- rendjé-t alkotják .

A rokon rendeket osztály-okba (classis), — ezeket pedig csoport-okba (divisio) sorozzuk. A csoportok együtt a lko tják a növényvilágot.

A növényvilág — a benne könnyebb tájékozódás céljából — rendszer-be van foglalva. A rendszer föladata, hogy a nö­vényeket jellem ző tu la jdonságaik szerin t csoportosítsa, hogy a rokon növények egym ás mellé kerüljenek. Az a rendszer, m ely a növényeket csak egyes, külső tu lajdonságaik a lap ján csoportosítja: mesterséges rendszer; — am ely pedig az összes külső tu lajdonságok m egegyezésén s a belső szövettani és fe j­lődéstani viszonyok egybevetésén épül föl: természetes rend­szer . . .

9

Ha a tavasznyitó m árcius elei enyhe napok valam elyikén m elleinkhez visz ü tünk , — ha az azok lakának bejáró in (röplyuk) sürgő m éhkisasszonykák lábacskáit figyeljük: szinte öröm m el pihen meg tek in te tünk e lábacskák világosan piros- szin virágliszt göm böcskéin; — de a nedűt szállító m éhhöl- gyikék is elég m oletten térnek vissza lakukba! É s ha fá ra d ­ságot nem kiméivé, nem csak szemmel k isérnők a serényke- dőket, — biztosan olt ta lá lnék őket a kertnek nyirkos ta la jú kerítései vonalán m ár díszlő piros árvacsalán (Lam ium p u r­purénál, L.) ajakos virágain. — Az ajakosak (Labiatae) csa­lád já -ból ő a mi legkorábban nyíló, s az enyhe ősz végéig is virágzó, értékes m ézelőnk; noha csak a m ívelt ta la jok gyom ­jakén t ism eretes is a köztudatban.

Igazán m egérdem li, hogy közelebbről is m egism erkedjünkTele.

Kitelelő, földbeli szára ferdén m egnyúlt s ízekre osztott. Ez ízeknek végein rostos gyökerei vannak, am ikből többnyire indák erednek. Ezeknek szétosztásával is szaporítható .

Földfölötti szára négyélü; ez a virágzási esztendő végén elszárad, elhal. E száraknak a v irány ideje a la tt lefelé irá ­nyuló szőröcskéi (kefeszerű, finom seriéi) vannak, am ik m eg­nehezítik a szárnyatlan rovaroknak a v irágnektárhoz való fölm ászását.

Hosszúnyelű, hegyes, alsó levelei szívalakúak, széleik fű ­részesek. Nagyon is hasonlóak a csípős csalánok leveleinek alak jához s ezért az állatok legelése ellen vannak védve, noha hangyasavas szőrszálaik sincsenek. A felső levelek rövidebb nyelűek, m in t az alsók. Két-két levél egym ással átellenes á l­lású, m inden levélpár a következőkkel keresztesen átellenes. A levelek ilyen elhelyezkedése következtében m indegyik le­velet közvetlenebbül s egyform án érheti a jó tékony napsugár. A még zsenge levelekből para jszerű főzeléket főzetnek a tava­szi növénykúrának hódoló betegek. (Cikkem szűk keretére való tek in tette l erre ki nem térek.')

Félkörösen, a felső levelek tövében helyezkednek el a nö­vény piros virágai.

Az egylevelű, ötfogú, zöld kelyhekből kiem elkedő p á rta piros, alul csővé összenőtt, fölül kétajkú : ajakos virág. A felső a jak dom ború, a végén kissé bem etszett; — az alsó a jak széles, három k a ré jra osztott.

A felső a jak a virág négy porzóját tak a rja ; ezek közül kettő hosszabb; a virág tehát: kétfőporzós. A porzók nyelei alul a pártához nőttek. A kétágas bibe a négyosztatú m agház­ból em elkedik ki. A m agház alján van a mézfejtő (nek tárium ); ennek nedűjéből a p á rta töve mézédes. A m éhek által e lho r­dott sok nektár méze citromsárga s igen zamatos.

A virágokat a m éhek porozzák be. Ez a beporzás akkén t

10

tö rtén ik , hogy a m éhike az alsó a jak középső k a ré jra ké­nyelm esen telepszik rá, a felső a jk a t a fejecskéjével eltolja s míg a m ézfejtőbői a m ézet szívja, a portokból virágliszt hull a h á tá ra . M ásik v irágban az érett bibe ha jlik a h á tá ra s a virágliszt rá tapad , — szóval heporzódik. -— A p árta tor­kában finom , serteszerü szőrgyűrű van, am ely az igen apró ro v ark ák a t ta r tja a nek tártó l távol. A piros árvacsalánnak a rán y lag kevés viráglisztje van.

Term ése négy apró m akkocska; m indegyiken egy-egy ma- gocska van. A m agocskák feketék. — Szaporítható a magocs- k ák n ak sekélyen való elvetése által is, ak á r tavasszal.

A piros árvacsalánt (Lam ium purpureum , L.) a ném etek P u rp u rro te r B ienensaug- (Méh cucli)-nak nevezik. Ez a ta lá ­lóan jellem ző elnevezés is sejteti a nálunk H luchavka náhova- nak ism ert e korai m ézelőnk értékét.

A növény nem igen halad ja meg a 10— 30 cm m agassá­got. Ősszel vetve v. indákró l szaporítva, m ár a következő év­ben virágzik; de tavaszi vetéssel , v. indázással csak a rákövet­kező tavasszal fog virágozni.

A piros árvacsalán s ennek rokonai L inné m esterséges rendszerének XIV. oszt. Két főporzósak (Dydinamia) 1. rend­jébe H asadóterm ésűek (Gym nospermia) vannak beosztva.

A kézzel érintett királynő visszahelyezése családja közé

O któber hó 5.-én vizsgálni kezdtem m éhcsaládjaim at. V izsgálgatás közben az egyik anyát nagyon tetvesnek találtam .

Nem tud tam , hogy m it tegyek. A m éhekre vonatkozólag m ár több m üvet olvastam , de a tetves k irá lynőrő l egy m un­kában sem volt szó.

Nem régen m éhészkedőm . V alam ikor kis gyerm ek­korom ban lá ttam m ár tetves k irá lynő t, de hogy hogyan sza­bad íto tták meg öt a tetvektől, a r ra m ár nem em lékeztem vissza.

M egsajnáltam a k irálynőt. E lhatároztam , hogy m egszaba­dítom őt a tetvektől.

A tetű, m in t tud juk : élősködő, parazita . I rr itá lja az anyát.Tetves dolgozóm éhet is lá ttam m ár. E nnek a viselkedése

kétségbeejtő volt. Úgy viselkedett, m in t a kergekóros bika.M inden habozás nélkül hozzáfogtam a legegyszerűbben a

m unkához. M eghegyeztem egy gyufaszálat, mézbe m árto ttam

11

és így tizenhat darab vérpiros, m ajdnem gom bostűfej nagy­ságú te tű t vettem le a k irálynőről.

A m unka sikerének örültem , m ert az anyát ezután szép­nek és egészségesnek találtam .

Ezután bem ézeztem az anyát és az etetőlyuk nyílásán át visszahelyeztem család ja közé.

Kiváncsi voltam , hogyan fogják a m éhek a bem ézezett anyát nyalogatni.

Tévedtem! A m éhek m int a vipera, lecsaptak az áldozatra.Egy pillanat alatt, amíg én a kere te t kivettem ökölnagy­

ságú m éhcsom ó nyüzsgött a kivett kere ten ; a csom óban vél­tem az anyát. Szétszedve a m éhcsom ót, sikerü lt m egtalálnom az anyát, de sajnos, annak m ár csak k ihű lt tetem ét.

M elengettem m ég egy ideig és sajnálkoztam , de m inden hiába! M indam ellett visszahelyeztem őt m éhei közé, hadd si­rassák és lássák any juka t egyszer még s u to ljára .

A m éhek any jukat, am it előbb m ár leöltek, úgy elkapták^ m int sinter a ku tyát és hideg vérrel, konokúl lecipelték őt.

M ásnap reggel a m egölt anyát a k ap tá r előtt ta lá ltam m ár. A család ekkor m ár sírt. É rezte az anyátlanságot. Mit tegyek? S ikerült még e napon egy régebben kinézett anyaneve­lőt három anyával a közeli faluban m egvennem . Az egyik anyát zárkában azonnal m agam m al hoztam .

H azaérve hozzáfogtam az anya elfogadtatásához a leg­prim itívebb, de egyúttal a legm erészebb módon. Kivettem a k ap tá r közepéről egy elég népes keretet. Ezt a k ap tá r tetején lap já ra fektettem és ráhelyeztem a bem ézezett anyát.

Ezt azért tettem így m ert úgy véltem, hogy ez ú ton a le­hető leggyorsabban tudok beleavatkozni az esetleges öldöklésbe.

A m éhek kisérgették, nyalogatták az új anyát. B ántani ő t egyik sem kísérelte meg. így ezt szem m el k isértem m integy két percig. L áttam , hogy nem kell az anya leölésétől ta r ta ­nom , nyugodt lelkiism erettel behelyeztem az anyát a kere tte l együtt a kaptárba.

Alig egy ó rára rá m egszűnt a család sírása. B átorkodtam m egnézni a keretet, am it egy órával előbb betettem . Az anyát m ár nem talá ltam ra jta . Kivettem a szomszédos keretet. I tt meg is talá ltam az anyát, m ely m ár biztosan m ozgott m éhei között.

K érdezhetné valaki, hogy m iért nem így tettem a volt anyával is. Felületességből. A volt anya egyenesen az őrök kezei közé kerü lt, am elyek idegen szagot, idegen m éhet véltek benne felism erni, azért leölték.

M iért fogadták el olyan könnyen m ost az ú j anyát? É re z ­ték, hogy m ár nem tud tak új anyát nevelni. É rezték családjuk k ihalását. E zért fogadták el m ost olyan könnyen az idegen- szagú anyát.

12

Jelen soraim csak kezdőknek szól. T apasztalt m éhészek b izonyára ezzel tisz tában vannak, m ert ta lán ezen m ár többen is túlestek.

M indebből lá tha tó azonban, hogy nem olyan könnyű do­log a m ár egyszer em beri kézzel érin te tt anyát visszahelyezni család ja közé.

H ihetetlenül finom a m éhek szaglása. Ez az érzék van náluk különösen nagyon jól kifejlődve. Az em beri látás és hallás együttvéve meg sem közelíti a m éhek szaglását.

A m éh, am in t tud juk , kilom éter távolságról m egérzi a nek tárt. H át akkor hogy ne érezné meg az idegen szagot k a ­po tt anyát!

Itt meg kell még azt is jegyeznem , hogy a m éh a leggyil- kosabb terem tm ények egyike. Saját any ját, életének, fa ján ak fenn ta rtó já t, éltető jét is képes legyilkolni, m ert azt em beri kéz p róbálta érin teni, am itől az m ás szagot kapott.

Soha se k íséreljük meg a kézzel érin te tt anyát egyszerűen családja közé visszahelyezni:

(Megjegyzem, hogy többeknek elm ondtam ezt az esetet. E m líte tték , hogy ők m aguk is m egtisztíto tták az anyákat a tetvektől. Felh ív tam figyelm üket az én esetem re, hogy vizsgál­ják á t -méheiket. Eddig azonban még nem em lítették, hogy a m éhek leölték volna az anyát, pedig ugyanígy te tték vissza a rácson, vagy etetőnyiláson be, m in t én. Kiváncsi vagyok, hogy m it hoz ezeknek a tavasz.) Akár fö lü lrő l (rácson át vagy ete­tőnyiláson), ak á r a röpnyiláson. Úgy kezeljük a kézzel érin tett k irá lynő t, m in tha az m ár idegen család közül való volna. A m éhcsalád sa já t m ézével mézezziik be lehetőleg a királynőt. Még a m ás kap tárbó l való méz, kés, sth. idegen szagot ad a m éhnek.

Kezdők (akár nem kezdők is) vigyázzanak az á lta lam le­írtak ra . M ert bizony ősszel elveszíteni a k irá lynő t a tetvektől való m egtisztítás kedvéért bem éri meg.

Vagy az á lta lam leírt m ódon, vagy zárkában ad juk be, lehetőleg ne azonnal az új anyát, vagy ak á r a volt anyát, am it m ár kézzel érin tettünk .

Azonnal nem tanácsos beadni az anyát ősszel ilyen eset­ben. Kell, hogy előbb m egérezze a család az anyátlanságot. Ha m ár a m éhek érzik az anyátlanságot, kevésbé gyilkos te r ­m észetűek.

Berta Sándor, ig. tanító .

VeszünkMÉZET, k é rü n k m in tá t. A r m in ő sé g szerin t Ke 7 -tö l 8 - ig ,

B ratía Roth, N ővé Mesto n./V.

n

Á méhek érzékei és szellemi életeAz innsbrucki vándorgyűlésen előadta Dr.

Friscli Károly, egyetemi tanár, a m üncheni egye­temi állattan i intézet igazgatója.

Az öt érzékünket ko ra ifjúságunk óta ism erjük . Látás, hallás, szaglás, ízlés és tap in tás ism eretes fogalm ak. A tu d o ­m ány felfedezett több érzékszervet is, am elyeket korán tsem ism erünk ilyen á lta lánosan : érzékszerveket, m elyek térbelihelyzetünket fent és lent, vagy am elyek tag ja ink m indenkori á llását érzékeltetik velünk és m ég egyebek. Nagyon nehéz volt ezeket a dolgokat sajá t testükön felfedezni; annálinkább nehéz volt á lla toknál m egállap ítan i különösen akkor, ha a lka tuk az em ber testétől a lap jában véve különbözik. E nnek a követ­kezm énye az, hogy a méheknelc csak a látását, szaglását és íz­lését ism erjük alaposan. E rrő l a három dologról lesz a követ­kezőkben szó.

A m éhek szeme egészen m áskép van alkotva, m in t a mi szem ünk. Hogy ennek dacára látnak-e színeket és hogy látják-e m in t mi, az indokolt és éveken keresztü l v ita to lt kérdés volt. Fontos ez azért, hogy hogy ism erik m eg a v irágok színét, am elyek ezzel a m éheket m agukhoz csalogatják. Hiszen szin- vak szem ek szám ára a csalogatok érték telenek volnának.

A m éhek szinérzéke dresszúra á lta l k im utatható . A k ísér­let a lap ja: hogy léteznek szinvak em berek. N agyjában o lyan­nak lá tják a világot, m in t am ilyennek m i egy színtelen fény­képet látunk . M inden szürke és szürke. Egyes színeket v ilá­gosabbaknak, m ásokat sötétebbeknek látnak . Egy tűzpiros szint pl. feketének, az égszínkéket világos szürkének látják , így kellő gyakorlat u tán bizonyos színeket, m in t a vöröset és kéket az á rnya lata ik a lap ján m eg tud ják különböztetni. De nem tu d ják felism erni a színes pap íroka t, ha azt olyan szürke papirosok közé keverjük, m elyek a feketétő l a fehérig m in ­den színárnyalato t képviselnek. M ert a színes p ap írt is szü r­kének lá tják és így nem tu d ják a szürkétő l m egkülönböztetni.

Ha egy sereg m éhet kék pap iro sra elhelyezett kis cukros edénykéből e tetünk és azt szürke pap iro sra elhelyezett ugyan­ilyen, de üres csészék között hol ide, hol oda tesszük, a rra dresszírozzuk őket, hogy a táp láléko t tarta lm azó csészét a színről m egism erjék. A döntő k ísérle tnél kék pap irosra — m e­lyeket különböző színárnyalatú szürke pap íron levő csészék közé keverünk — üres csészéket teszünk. B ár ennivaló nincs az edénykében, a legnagyobb biztonsággal repü lnek a m eg­szokott színre és csakis erre. M inden á rn y a la tú szürke pap iro s­tól meg tu d ják különböztetn i és evvel b izony ítják be nekünk, hogy van szinérzékiilc.

Evvel egyúttal tanulékonyságukat is bem utatják . Ez nem

14

m eglepő a m éhészekre, m ert azok a m éhek szellemi képessé­geiről csak jót gondolnak. És mégis, a tanulékonyság egyes m ódjai csodálkozásra késztetnek bennünket. Egy méh, m ely ú j helyen, pl. sárgaszinű papiroson eleséget talál, a távozás­kor a hely fölött körrepüléseket végez. Azt h inné az em ber, hogy ennél a tájo lásnál ennek az igértfö ldjének a színét és egyéb ism ertető jeleit jegyzi meg. Ez azonban nem áll. T an ít­ványom Dr. E. O pfinger kisasszony három különféle szinü karton lapo t te tt egym ásra. Egy fehéret, egy kéket és egy sárgát. Ügy helyezte el, hogy felü lrő l csak a sárga volt lá t­ható. E rre parafadugókon nyugvó üveglapot helyezett az etetőcsészével együtt (1. ábra). Egy arraszálló m éh felfedezi a sárga alapon levő cukrosvizet (az áb rán l.a). Abban a p il­lanatban , am int a csészét elérte, ki lett a sárga karton lap

húzva és a kék lett látható , (az áb rán 1. b.). M ikor pedig el- szállásra készülődik, a kék is el lett távolítva, úgy, hogy a tájoló röpködésnél a csészét m ár fehér alapon lá tja (az áb rán 1. c.). Az újból való visszaérkezéséig gondoskodás tö rtén t a tek in tetben , hogy a sárga színre rá találjon, kéken egyen és fehérnél repü ljön el. Többszöri ism étlés u tán a m éh újbóli távozása u tán egym ásm ellé lett állítva egy sárga, kék és fe­h é r karton lap . M indegyiken egy üres csésze. A m éh vissza­érkezésekor a sárgán keresi az eleséget és m indig csak ezen. Dresszírozva van a színre, am elyet az odarepíiléskor látott. Az evésnél és az elrepiilésnél alkalm azo tt színeknek tehát a dresszúra szem pontjából jelentőségük nem volt. A színek sorrend­jének m egváltoztatásánál, az eredm ény m egfelelő m ódon változik. Csak az a szin a m érvadó a dresszúránál, am elyet a méh az oda- repiilésnél lát. Ugyanez áll fo rm ákra és a lakok ra nézve is. És így m egértjük azt is, hogy ha a m éh tájol, m iért repül rövid tá ­volságról ú jra vissza. És nem téves az a feltevés, hogy a k a p ­tá rn a k jellegzetes tu la jdonságait a visszarepülésnél (odarepii- lésnél Anflug) jegyzi meg és ha az első kirepülésnél túl- messze m erészkedne, soha haza nem találna.

De mi akkor a tájékozási ösztön, am ely az etető csészének első a lkalom m al való e lhagyásakor éppen úgy feltűn ik ne­künk, m int a tá jo lásko r? Ópfinger k im utatta , hogy a m éh távolabbi pon tokra figyel, m elyek szerint a hely általános

15

fekvését a vidéken megjegyzi. Az odarepiilésnél a cél kü lön­leges ism ertető jeleit jegyzi meg, a távolodásnál, a tájékozó­dásnál azokat a szükséges jeleket, am elyek u tán célhoz ju that.

Ezen pszichológiai k itérés u tán m enjünk vissza a m éhek látóképességéhez. Színekre való dresszúra nem sikerül m in­den szinnel. Azok a m éhek, m elyek skárlá t p irosra vannak dresszírozva, változás nélkül repülnek vörös, sötétvörös és fekete színekre. A vörös és fekete a m éh szem ének egyfor­m a. A m éhek „vörösvakok" (Rothblind) vagyis a vörös színe­ket nem érzékelik.

Ha előzetes sárga színre való dresszúra u tán a színek ta rk a különféleségét rak ju k a m éhek elé, úgy k itűnik , hogy szinérzékük a m ienktől m ás tek in tetben is lényegesen kü lön­bözik. Összecserélik a sárgát a narancsvörössel és a fűzöld­del. Kékre való dresszúra u tán különbség nélkül rászállnak

f v-i i— b/au. V////A—getb '

2. ábra.

a kék, viola és bíborvörös pap írra . K iderült, hogy a m éhek szeme szám ára nincsen annyi szinfokozat, m int a mi sze­m ünk szám ára. Alapos vizsgálat eredm énye szerint a m éh a következő négy szint lá tja : sárga (narancsvörös, fűzőid), kékes­zöld, kék (viola, bíborvörös) és ultraviolett. Az ullrav io lett é r­zékeléssel a m éh tú lszárnyal m inket, m ert a m i szem eink ezeket a nagyon rövid hu llám ú színeket nem képesek észre­venni.

E nnek a felism erésnek a m éhészekre nézve gyakorla ti je ­lentőségük van. Abban m ind m egegyeznek, hogy nem k ívá­natos az, ha a m éhek e ltá jo lnak; ez különösképen a fia tal anyák tönkrem enését okozza, ha tájoló k irepülésről, vagy nászútró l visszatérve idegen kap tá rba kerülnek. Abban azon­ban nem értenek egyet a m éhészek, hogy vájjon a különböző színre m ázolt kaptáralc alkalm asak-e a rra , hogy a hazata lá lást m egkönnyítsék?

E rre azt m ondhatjuk , hogy a m éhek e ltá jo lásának m eg­akadályozására nincs jobb szer a k ap tá rak színes bem ázolá- sánál. Csak a színeket a m éhek szem ének m egfelelően kell m egválasztani és helyesen elrendezni. Aki három szomszédos

16

k ap tá rt sárgára, narancsvörösre és zöldre fest, ne csodálkoz­zék ra jta , ha az eredm ény elm arad. M ert a m éheknek ez a három szin egyform a. De éppen ilyen hiba volna, viola, b í­borp iros és kék k a p tá rak a t egymás mellé állítani, avagy skár- látp iros és feketét.

A lkalm as színek azonban csodálatosan hatásosak. Egy n a ­gyobb m éhesre, ahol a kap tá rak fehérre voltak festve, köz­beszúrtam egy kék és a mellé egy sárga szinü kap tárt. A ké­ket (2. áb ra a., 3. sz.j benépesítettem egy kísérleti család­dal. A m ellette levő sárga és a fehér k ap tá rak azonban ü re ­sek m arad tak . Hogy a színek csereberélhetők legyenek, azok nem m agára a k ap tárra , hanem az azokra felakasztott bádog­lap o k ra voltak festve. Ha a bádoglapot m ás k a p tá rra akasz­taná az em ber, a színnel együtt a m éhek illatá t is á takaszta ­ná, am elyet egyidő m úlva a lap is felvett. Ez pedig durva k ísérleti hiba lenne. Hiszen azt ak a rju k tudni, hogy m agá­nak a színnek m ilyen a hatása. Ezért a kék bádoglap h á ­tu l sárga, a sárga meg kék festékkel volt bemázolva. Úgy, hogy a színek változtatása végett ott helyben csak meg kel­le tt azt fo rd ítan i. Ha ezt m egtesszük, úgy a m éhek nagy ré ­sze a m ost kék, üres k ap tá rb a repülnek. A többiek m eghök­kennek és hosszabb tétovázás után , az illat által vezérelve, bem ennek az helyes kap tárba. Az így végzett k ísérle t azon­ban még nem kifogástalan . Mert a m éhek nem csak a saját k a p tá ra ik színét jegyzik meg, hanem a szomszéd kap táraké t is. Kékhez voltak szoktatva, am ely m ellett jobbról fehér, ba l­ró l sárga szinü k ap tá r állott. A bádoglapok m egfordítása á l­ta l a szin m egváltozott. Most m ár baloldalról a kék kap tár m ellé sárga, a jobboldalról fehér került. Ezért volt a rész­leges eltévedés és ezt követőleg, a szaglószerv u tán való iga­zodás. A további k ísérleteknél tehát a kísérleti család kék lap já t m egfordíto ttam , úgy, hogy ez sárga lett és a jobb­oldali szom szédkaptár sárga lap já t m egfordítva (kék) a ba l­oldali ü res k a p tá rra tettem . (A 2. áb rán a 2. sz.) Ilyen kö­rülm ények között a hazatérő m éhek teljes szám ban és m in­den vonakodás nélkül bevonúltak a ham is üres kaptárba.

Az a kérdés tehát, hogy egy nagyobb m éhészetben hasz­nos-e a k ap tá rak színes befestése, feltétlenül igennel vála­szolandó meg. De csakis olyan színeket vegyünk, am elyeket a m éhek meg tu dnak különböztetni: sárgát, kéket, fehéret és feketét. *) G ondoskodni kell arró l, hogy egy sorban két egy­fo rm a szin között legalább két m ás szinü k ap tá r álljon. A színek ism étlésekor ügyeljünk a rra , hogy a jobb és balszom ­

*) Fekete szia helyett választhatjuk a szemünknek jobban tetsző, a m éhek által feketének látott, mákvirágvörös szint. Kékeszöld nem jöhet számításba, m ert a helyes szin nehezen található el. U ltraviolett pedig szóba se jöhet, m ert ezt a méh-szint a mi szemünkkel nem tudjuk el­bírálni.

17

szédok színei ugyanolyan elrendezéssel ne ism étlődjenek,, legfeljebb nagy távolság m ellett. Célszerűtlen csak a küszöb­deszkákat színezni. A k ap tá rak egész e lő lap jának színesek­nek kell lenni. Ahol ezek a szabályok be vannak tartva, (1. 3. ábrát) ott a m éhek soha nem tá jo lnak el.

Ahogy a m éhészek a m éhesnél, úgy a term észetnek is a virágok színénél figyelem m el kell lenni a m éhek különleges, színérzékére. És ezt nagy m értékben m eg is teszi. De egé­szen m ás helyzetben van, m in t a méhész. Neki a v irágszir­m on sokkal kisebb helye van, m int a m éhésznek a k a p tá r elején. Neki a té rh iány t virító feltűnő színekkel kell pótolni. Ezért nincs a v irágoknak tisztán vörös szirm a, m ert a m é-

sc/jwarz oc/er s c ja r /c tc jr o t Y///A=aelb

3. ábra.

lieknek ez fekete árny fo ltoknak látszana; a vöröset csakis ott alkalm azza gazdagon, ahol a virágok vendégeinek a sze­me ezirán t érzékeny: a trópusi m adárv irágoknál, am elyekná lunk pom pás vörös v irágaiért gyakran láthatók , m in t dísz­növények. A mi honi m éhlegelőnknek nem ilyen a színe. Ki­vételt a m ák képez, m ely a m adárv irágok vörös színét m u­ta tja és mégis m éhvirág. K iderült, hogy szirom levele sok rö ­vidhullám ú fényt visszaver és a m éhek u ltrav io lettnek látják . Legtöbb hazai v irágunk b íborp irosba öltözik, am elyet a m é­hek kéknek látnak . E láru lom önöknek a legújabb felfede­zést, am elynek h íre éppen m ost érkezett hozzánk Angliából: a m éhek a fehér v irágok jó részét színesnek lá tják . (M. Hertz). É rdekes ennek a m ibenléte. A m egértéshez okvetlenül tu d ­nunk kell, hogy a fehér napfény különböző hullám hosszú fénysugarak keveréke. Ha a sugarak — pl. egy üvegprizm án ke­resztül el lesznek hullám hosszaik szerint különítve, akkor szi-

18

nesnek lá tjuk őket. O lyan jelenség ez, am elyet a szivárvány­ról igen jól ism erünk. Itt a sugarak törését és elválasztását a vízcseppek idézik elő. Ha azonban egy m egfelelő készülék­kel a színeket m egint összekeverjük, úgy a fény m egint fe­hér. De lia csak egyetlen egy szint egy sugárszűrő segítségé­vel kiveszünk belőle, úgy a m egm aradt sugarak keverékfénye a mi szem ünknek nem fehér többé, hanem a kifogott fény­nek kom plem enter színe. Ugyanez áll a m éh szem ére nézve is. Csaknem m inden fehér virág kiszűri az u ltraviolett suga­raka t, — anélkül, hogy ezt a mi szem ünk érzékelni tudná — a fehér napfényből. É ppen ezért a m éh szeme azt a kom p­lem enter színben, kékeszöldben látja. Különösen hangzik, de gondos kísérletek eredm énye, hogy ahol nekünk fehér „Gán- seb lüm chen“ (a fordító nem tud ja a virág m agyar nevét, M argaréta féleség) áll fehér csillagaival a zöld mezőn, ott a m éh szemébe kékeszöld virágok világítanak halványsárga fű ­ből. Hogy a m éh m it érzékel a színek m egpillantásakor, azt term észetesen nem is sejthetjük. Hiszen em bertársunk belső érzését sem ism erjük , ha a szint ugyanazon névvel jelöli, m int mi. Hiszen egyik em beri szem sem pillan to tt még m ás­nak a leikébe. /

A m éhek k ifejlett szinérzéke dacára is nagy ko rlá to lt­ságban szenvednek. Az á lta lunk ism ert sok színárnyalat h e ­lyett ők csak négy szint ism ernek. így a sokféle v irágfaj biztos m egkülönböztetéséhez egyéb segítségre van szükségük. Ez a v irágnak az illata, m ely m inden fa jtáná l más.

D resszírozó kísérletek igazolják, hogy a m éhek az ele- séghez adott illa tra ügyelnek és azt m in t ism ertető jelt hasz­nosítják . Egy bizonyos illa tra való dresszúra által képesek azt a különböző illatanyagok töm kelegéből olyan könnyen fel­ism erni, m in t egy kiváló em beri orr. Szaglási képességük a m ienknél nem sokkal különb. De meg kell gondolni, hogy a m éhek a virágok látogatásánál szaglószerszám ukat, a csápot az illa tfo rrásba form álisan belem ártják , úgy, hogy egy gyön­ge illat is érvényesülhet. Semmiféle szin nem olyan m arad an ­dó szám ukra, m int az illat, m elyre egy jó tapasztalat u tán heteken keresztül em lékszenek. A virágok színének az az előnye, hogy azok m esszire világító jelek, am elyeket tisztes távolból is észre lehet venni. A fajtaszag viszont közelről teszi lehetővé a v irágfajok felism erését.

A színek és illatok nem m agukért csalogatják a m éheket. ő k csak a cégérei és csalogató illatai a vendégfogadónak. A keresett ital a nektár. Nem csoda hát, hogy a m éheknek k i­tünően fejlett ízlési érzéke van. De csodálatos az, hogy m i­lyen nagy igényt tám aszt a cukoro ldat édessége tekintetében. Egy Í0°/o-os cukoroldat, m ely nekünk még nagyon édes ízű, né­m elyik m éhnek m ár e lfogadhata tlannak tűn ik fel. Az 5° °-os

19

nekünk még jelentékenyen édes oldatot a m éhek érin tetlenül hagyják . (És ennek m egvan az értelm e. Ahogy a háziasszony­nak a befőzéskor nem szabad a cukorra l fösvénykedni, hogy a befőzött gyüm ölcsök meg ne penészesedjenek, úgyanúgy nem szabad a m éheknek téli készletként híg o ldatokat b e rak ­tározni, m ert ez elrom lana. Ezen szükségletet illetőleg a te r­m észet nagyszerűen áll rendelkezésre, am ennyiben a m éhek a virág kelyhében levő nek tá rb an m agas koncen tráció jú cu­koro ldato t ta lá lnak . E rrő l m unkatársnőm , Beutler tanárnő érdekes v izsgálatokat végzett és azokról m ár ko rábban be is számolt.

A m éhek látnak , szagolnak és ízlelnek érzékszerveik ú t­ján. Ezek a m ieinktől eltérőek ugyan, de velük mégis hason­latosak. Egy m ás m űködés tek in tetében azonban, m elyet nem érzékszervnek, hanem m ás belső fo lyam atoknak tu d h a ­tunk be, a m éhek m inket alaposan felü lm úlnak. Kiválóan fejlett időem lékezetük van.

E rrő l könnyű szerrel m eggyőződhetünk, ha egy sereg m egjelölt m éhet egy bizonyos helyen m indig a napnak ugyan­azon időszakában, m ondjuk 10 órától 12-ig etetünk. Egy n a ­pon azu tán üresen hagy juk a csészéket és figyeljük reggeltől estig az etetőhelyeket. A m egszokott etetési időt megelőző fél óráig a legm élyebb csend uralkod ik , de azu tán egyszerre m egelevenedik, a m egjelölt gyűjtők előkerülnek és a legma- kacsabbul keresnek, de a d resszúra idejének eltelte u tán el- lanyhúlnak . A nap hátra levő részében pedig a csészék m egint elhagyato ttan állanak.

Ez a dolog a mi in tézetünkben gondosan ki lett k ísérle­tezve. (Dr. J. Beling, Dr. O. W ahl). S ikerült 2— 3, sőt k ed ­vező körü lm ények között 5 vagy ha t napszakra is. A sikeres dresszúra u tán a m éhek akkor is m egjelennek a k ísérle ti asz­talnál, ha a csészék egész napon át üresen á llanak , és pedig abban az órákban, am elyeken az előtte való napokon cuk ros­vizet ta lá ltak , míg a m egszokott etetési szünetekben o tthon m aradnak . V ájjon nekik is van zsebórájuk, am ely u tán pon ­tos időben m egjelenhetnek, avagy az örökkévaló égi óra, a nap állása u tán igazodnak?

Az ég k izárható . Az idődresszúra egy sötét kam ara bel­sejében is sikerül. Olyan sötét kam arában , m ely éjjel-nappal m esterségesen van egyenletesen m egvilágítva, sőt a k á r egy bánya fenekén, ahol a napnak m inden szaka teljesen ki van kapcsolva. Ilyen körü lm ények között a m éhek ak á r éjjeli lum pokká is vá lha tnak és lehet őket éjféli etetési időszakra is dresszírozni. Az a közelfekvő feltevés, hogy a pontos időt az éhség érzése á ru lja el nekik, nem á llja meg a helyét. H i­szen az éhségüket sokszor k ielégítik napon ta a m éztarta lék ­ból; és akkor is sikerü l a kísérlet, ha cukrosvíz helyett vi­rágport adunk nekik, am elyet a gyűjtők csak behordanak , de

20

nem esznek meg. Az újabb k ísérletek azt tették valószínűvé, hogy az időérzék a testükben végbemenő anyagcserében leli gyökerét.

Am ilyen messze vagyunk még ezen folyam atok teljes m egértésétől, olyan világos azok biológiai jelentősége. A vi­rágok legnagyobb része a nap bizonyos óráiban nyú jt bősé­ges hordást, a nap többi óráiban kevesebbet, vagy semm it. A legjobb időszakok különbözők, de egy és ugyanazon fa jtá ­nál á llandóak . Az időérzék rövid tapaszta la t u tán abban az ó rában vezérli ki a m éheket, m ikor az k ifizetődik és vissza­ta r tja azokban az órákban, m ikor haszon talanu l tennék ki m a­gukat azoknak a veszedelm eknek, am elyek őket lakásukon kívül érik.

Ez a tu lajdonság nagyon célszerű a fa jfenn ta rtá s szem ­pontjából, de semm i esetre sem ésszerű m egfontolásból ered. A dolgozó m éh kora csak heteket szám lál és nem elegendő a rra , hogy botlások u tján tanu ljon és é le ttapasztala tokat gyűjtsön. Velük született ösztön a cselekedeteik fo rrása . Sze­m élyes e lhatározások nem játszanak szérepet. E zért nincs a m éhcsaládban jellem hiba és vélem énykülönbség. Az összesek harm on ikusan együtt dolgoznak az egész család érdeké­ben. A sejtekből kibúvó egyed, m ely a m éhélet rövid ta r ta ­m ára a m agához hasonló tízezrek forgatagába kerül, nem tud ja m egítélni, hogy a p illanat m it követel. Hogy az e rők ­nek mégis m ilyen csodálatos összjátékát érik el az ösztön által, azt a m éhek beszéde példájával akarom önöknek m eg­világítani.

T udott dolog, hogy a m éhek egy ta lá lt kiadós hordási lehetőséget egym ással közölnek. Egy mézes csésze napokig nyitva lehet; ha azonban csak egyetlen m éh is rá ta lá l, rövid idő m úlva tucatszám ra vannak ott a társai. A lkalm as figyelő k ap tá rb an követni lehet a továbbiakat, ha a csésze m egtalá­ló ját festékkel m egjelöljük. H azatérése u tán az édes terhet leadja a fia ta l m éheknek, m elyek azt elosztják és e lrak tá roz­zák Ő m aga pedig kö rtánco t kezd a lépen és szűk kö rök­ben gyors tipegő lépésekkel hol jobbra, hol ba lra fordul. A tánc — mely az eleségforráshoz való m inden kirepülés u tán m egism étlődik — jelenti a bő ho rdási lehetőséget. A közel­ben ülő m éhek, ha nincsen dolguk, ezáltal nagy izgalom ba kerü lnek . K irepülnek és keresik a táplálékot. M indenfelé k i­ta rtó an k u ta tn ak és közülük ném elyik m egtalálja a csészét. H azatérésük u tán ők is táncolnak és fokozzák a riadót.

A term észetes hordási lehetőséget a virágok nyú jtják . Ha egy növényfajta virágzani kezd, az a jándék nem csak egy helyen található , m in t a mi mézes csészénkkel való k ísérle t­nél, hanem az édes fo rrások m egnyílnak az egész repülési körben. És így nem soká tart, míg a kutató m éhek rá ta lá l-

21

nak Ezek azu tán táncolnak a k ap tá rb an és a társa ik is ku ­tatni indulnak, ha tározo tt céllal. Mert a v irágról jövő tá n ­cosnő a v irág illatá t is m agával hozza a kap tá rba szőrruhács­káján . Ezt az illatot m egjegyzik a tánc által a larm írozo tt lakó­társak és azt keresik, ha ennek következtében a vidéket á t­szelik. Igv a röpkörzetben ez a virág ham arosan m egtaláló- dik és ki lesz zsákm ányolva. E nnél egy külön segítő lehető­ség is rendelkezésükre áll, am ely szerint azok a m éhek, am elyek a fo rrá s t ism erik, elvezetik a véletlenül közelükbe kerülő, k in t röpködő újoncokat. K ihajlíto tt szaglószervvel rajozzák körü l az új legelőt, am elyhez m egint visszatérnek. Teleszórják a levegőt a csalogató illattal s a körözéssel a k ap ­tá r b e já ra tá t is elárasztják .

Ha a gyűjtő sereg elég nagyra nőtt a rra , hogy b írjon a m unkává1 és ha a nek tár gyérül, nem volna célszerű további gyűjtőket m unkába hívni. És ezért egy célszerű és egyszerű berendezésük van. A m éhek csak dús hordási lehetőség ese­tében táncolnak. Gyér hordásnál ugyan tovább gyűjtenek, de nem táncolnak, szóval nem kérnek m egerősítést. Ösztönsze- rűen elm arad ekkor az illatszerv k ifo rd ítása is. A még ki nem hívott ta rta lék egyéb célokra áll rendelkezésre.

A riadó sikere a tánc élénkségétől függ, viszont a tánc élénksége a hordási lehetőség bőségétől. A bő ho rdási lehe­tőség a nek tár m ennyiségétől és édességétől függ. Ha több fa jta növény virágzik, egyszerre, a legtöbb és legédesebb , n ek tá rt tartalm azó fa jta idézi elő a legélénkebb táncot és így ezt lepik legjobban a m éhek, úgy a m éhek hasznára, m int a m egterm ékenyítés sikere érdekében.

Az em beri hírszolgálat sem m űködhetik jobban, m in t a m éheké. Ez term észetesen olyan rendszeren alapszik, m ely évezredek óta fennáll és am ely gyors átváltozási lehetőség­nek nincs kitéve. Nem követel tehát egyénenkénti betekintést. B ám ulhatjuk a term észet nagyságát, m ely a m éhek leikébe a helyes csel eke dóst beoltotta.

A m éhek táncából gyakorla ti hasznot is húzhatunk . E rrd való buzdítással akarom m ondókáim at befejezni. Ha egy m é­hész vándorú tra kel, az az érdeke, hogy a hordási lehetőség időveszteség nélkül k ibas/náltassék . Ha a m éhek táncá t is­m eri, akko r egy egyszerű lehetőség van a kezében. A k a p tá ­raié köztiébe levágott v irágokat visz és azt mézzel és cukor­szörppel m egöntözi. Am int néhány m éh erre a m űlegelőre ráta lá l, a larm írozza társa it és k iküld i őket azokra a v irágok­ra, m elyeknek illa tá t szőrruhácskájukon hazavitték . Egy ta­pasztalt m éhész m ondotta nekem , hogy evvel az egyszerű m es­terfogással sokkal nagyobb eredm ényt ért el, m int az összes többi társai, ak ik vele együtt ugyanarra a helyre vándoroltak.

A D eutscher Im kerfüh rerbő l fo rd íto tta : Balogh Bálint.

22

T . J.:Áz anya megjelölése

(„Jugosláviai M éhészetibő l.)

N álunk még m indig kevés azon m éhészek szám a, ak ik az an y ák a t rendszeresen jelölik, illetve festik. A legtöbb m éhész azt haszon ta lan pepecselésnek tartja , de sokan nem ism erik a m ódját. K ülönösen az egyszerűbb m éhészeink azok, ak ik erre nem sokat adnak, m ert körülm ényes és nehéz dolognak ta r t ­ják. Pedig ez nem is olyan körülm ényes, m int sem gondol­nánk és aki egyszer m egpróbálkozik vele, nem tud lem ondani arró l, hogy az anyákat rendszeresen ne jelölje.

Legelterjedtebb az anyák szines festékkel való m egjelölése s e célra m inden évben m ás-m ás szint használnak, hogy ily m ódon az anya ko rát is szám on tartsák . Á ltalában öt színt hasz­nálnak: piros, fehér, zöld, sárga és kék. A színekre több k ü l­földi á llam ban egységes m egállapodás van és a szaklapok m in­dig idejében közlik, hogy azon évben m ilyen színnel jelöljék az anyákat. Például N ém etországban az 1937. évre a piros szin a hivatalos jelzés.

Az anyák m egjelölése nem csak azért fontos, hogy annak k o rá t m ár lá tásra is meg tud juk á llap ítan i, hanem nagy előnye, hogy a m éhek között gyorsabban meg is talá ljuk . T ehát a ke­zelést is könnyíti. Mert nem ritk a eset, am ikor a m éhész egy órai keresés u tán sem képes az anyát m egtalálni és bosszan­kodva kell neki a m egkezdett m űveletet abba hagyni. H ányszor meg esik ilyen dolog! Pedig fontos volna, hogy az anyát m eg­talá ljuk , m ég pedig m inél előbb, hogy tervbe vett és m egkezdett m unkánkat a lehető legrövidebb idő a la tt bevégezzük és a m éh­családot ne háborgassuk sokáig.

Egyszerű m éhészeink m agával a festékkel sincsenek tisztában, nem értik annak elkészítési m ódját, az anyag m eg­nevezése ism eretlen elő ttük és nem is tud ják , hol lehet azt be­szerezni. Ha olvas is róla, m a m ár annyiféle m ódját írják le, hogy belezavarodik és nem tudja, m elyiket válassza közölük.

Anyajelző festéket a m űlép és m éhészeti eszközök gyár­tói is á ru lnak , árjegyzékeikben áb rán is bem u ta tják a hozzá­való készüléket. Van hozzá egy kis üvegben folyadék, öt kis csom agocska por festék kiilön-kiilön színben, kis csésze, ecset és háló, am ivel jelöléskor az anyát a lépre szorítjuk. Mindez elég drága, m ár pedig a m éhész ilyesm ire nem szívesen ad ki pénzt, no meg az anyajelzésnek éppen ez a leghosszadalm asabb eljárások egyike és nem is a legjobb. M ielőtt festeni akarunk, előbb a festéket kell m egkeverni. Ha aznap esetleg csak egy anyát jelö lünk meg, a m egkevert festéket tovább nem használ­hatjuk , ha a csészét és az ecsetet nem m ossuk ki, a festék bele-

23

szárad, az ecset m egkem ényedik stb. Ez nekünk nem kell, m ert egyszerűbben és olcsóbban is elvégezhetjük.

Festés a lkalm ával nem rendezünk k irakodó vásárt, h a ­nem csak egy kis üvegecske és egy ceruza vastagságú pálcikába szúrt gom bostűre van szükségünk. Vesszük a pa tikában 2 d in áré rt acetont. Ez víztiszta folyadék, am i m inden p a ti­kában kapható . Ez a kétd ináros á rú évekig elég, csak jól be­dugva kell ta rtan i, különben elpárolog. Most pedig előveszünk egy színes celloluze darabot. Ilyesm i rendesen a ház kö rü l is akad ; eltört ceruza védő, gyerm ek csörgő, vásári baba stb. É n e célra a szükséges színű ceruzavédőt veszem, am i egy d inár. Most fogok egy kis üvegecskét és a ceruzavédő vékonyabb vé­géből késsel apró darabkákat faragok a kis üvegbe. A ceruza- védőt pedig tovább használhatom , m ert ha annak egy tized- részét elfaragom , azzal 200 anyát is m egfesthetek, szóval egész évre elég. Az üvegecskébe farago tt színes celloluze da rab k ák ra egy kevés acetont öntök és a kis üveget jól bedugom , u tána pe­dig az üveget egy kis ideig rázogatom , m iala tt az aceton a cel- loluzét fö loldja és készen van az anyajelző festék. Hogy az híg-e, vagy sűrű, azt olyként próbálom ki, hogy a pálcikába szúrt gom bostű fokát belem ártom és egy cseppecskét a k ö r­m öm re eresztek. Ha szétfolyik, híg, ha pedig töm ör cseppben m arad, akkor jó. Ezt a kis üveget aztán á llandóan jól bedugva tartom és a m éhek kezelése alkalm ával m indig kéznél van. Ha kezelés közben oly családhoz ju tok , m elynek any já t jelölni kell és ha hosszadalm as keresés nélkül az anyát meg találom , nyom ban ki fogom és m egfestem.

Ha petéző anya kerü l a kezem be, akkor a bal m utató és hüvelykujam m al a szárnyait m egfogom s hogy ne kapálódzék, a kap tá r egy sarkához eresztem , hogy lábaival m egkapaszkod- hassék és a jobb-kézzel a pálcikába szúrt gom bostű fokát a fes­tékbe m ártom és egy cseppecskét az anya to rjá ra engedek. A festék nagyon gyorsan szárad, néhány m ásodperc a la tt fényét elveszti és m egkem ényedik, u tána nyom ban a kere tre engedem. Még nem tö rtén t m eg velem, hogy az így m egfestett anyát a m éhek m egölték volna.

Term éketlen anyát nem a szárnyánál, hanem a to rjánál fogom meg szintén a bal hüvelyk és m utató u jjam közé és így festem. Ily m ódon sem nyom oríto ttam még meg egyetlen anyát sem. — Különösen a rajzási időszakban m indig egy rakás gyufa­skatulya van nálam kéznél és a továbbtenyésztésre érdem es csa­lád fia tal anyáit •— sokszor az érett bölcsőkből szedem ki őket. — m ind kifogom , nyom ban m egfestem és skatu lyákban ta r ­tom — többször napokig — míg valahol föl nem használom őket, vagy anyapároztatóban , vagy m ás családok anyásítására .

Am ióta a fent leírt anyajelző festéket és az e ljárási m ódot Dr. Örösi Pál Zoltán leírásából olvastam , viszonyaim nak ez a

24

m ódszer felelt meg legjobban, noha közben egyéb m ódszerek­kel is próbálkoztam . így a staniolos jelöléssel sem tud tam m eg­barátkozni. A leírt m ódszert tartom a legegyszerűbbnek és m ásnak is leginkább ezt aján lhatom . Olcsó és egyszerű. A sta­niolos e ljárás annyival jobb, hogy a fényes jelzés még köny- nyebben fölism erhetővé teszi az anyát, de nagyobb kézügyes­séget igényel, kissé körülm ényesebb, am ire nem képes m in­denki, no meg nem akad m indig kézhez a megfelelő színű sta- niol papiros.

Felhívom m éhésztársaim figyelm ét az anyák megjelölésére, m ert kell, hogy ez nálunk is m inél általánosabbá váljon. A fenti e ljá rás oly egyszerű és olcsó, hogy azt m inden m éhész a lka l­m azhatja .

A K Ö Z P O N T KÖZLEMÉNYEI

Mit kaphatnak a méhészegyesületek 1938-ban a méhlegelő megjavítására

A Prágai M éhészszövetség méhlegelő szakosztálya a kö­vetkező hatá roza to t hozta:

1. ) 1938 tavaszán a jelentkező m éhészegyesületeknek sub- venciós m agvakat (leszállított árú) oszt ki korláto lt m ennyi­ségben, m égpedig svéd lóherem agvakat, fehér lóherem agvakat, spanyol lóherem agvakat, valam int m ustárm agvakat. A méhész- egyesületek jelentkezését 1938. decem ber 31.-ig fogadja el P rágában a ZÜVG. A kérvényben m indig feltüntetendő a pon­tos m ennyiség kg.-okban.

2. ) 1938. tavaszán a jelentkező m éhészegyesületeknek szál­lít 1 éves akácfa-dugványokat, korai juharfa-dugványokat, va­lam int szilfa-dugványokat. Ezek a dugványok azonban nem alkalm asak közvetlen kiültetésre, hanem előbb faiskolába iil- tetendők. Csak azok a m éhészegyesületek jelentkezzenek, am elyek a dugványokat be tud ják iskolázni és k iü ltetésre a l­kalm as fák a t tudnak belőlük nevelni. — A m éhészegyesületek dugványokért való jelentkezését 1938. decem ber 31.-ig fogad­ja el a prágai ZÚVC. A kérvényben pontosan feltüntetendő az igényelt fák darabszám a.

3. ) 1938 őszén a jelentkező m éhészegyesületeknek k o rlá ­tolt m ennyiségben francia kecskefűz dugványokat oszt szét. Jelentkezést 1938. m ájus végéig fogad el a p rahai ZŰVC. A kérvényekben feltüntetendő a kecskefűz darabszám a.

Szubvenciós m agvakat és fadugványokat csak azok az egyesületek kaphatnak , am elyek a ZŰVC-nál fennálló tagd íj­

25

há tra lék a ik a t rendezték; ebben a kedvezm ényben csak egye­sületek részesülhetnek és nem egyének. A m agvak és dugvá­nyok szállítási költségét, valam int a csom agolási költségeket a rendelő m éhészegyesület fizeti.

A kérvényben feltüntetendő, hogy kinek a cím ére legyen elküldve, úgyszintén, hogy postán vagy vasúton szállítandó-e.

1938. decem ber 31.-e u tán beadott kérvények nem lesznek figyelem be véve. F rancia kecskefüzért 1938. m ájus végéig le­het jelentkezni.

H angsúlyozottan m egjegyezzük, hogy az 1938-as évben nem lesznek kiosztva pénzbeli segélyek a m éhészegyesületek-' nek fák és m agvak beszerzésére, am int az 1936-ban volt. (El­ha tá rozta to tt a m éhlegelő szakosztály gyűlésén.)

Figyelmeztetjük az egyesületek méhlegelő referensét, hogy a fentebb felsorolt magvakból és dugványokból az éghajlatuk­nak megfelelőket válasszák ki és a jelentkezést legkésőbb 1938. jan u á r 31.-ig küld jék be a m agyar központ titkárához (É rsekújvár, M agyar u. 13.), ki azokat összegyűjtve terjeszti be a Szövetségnek.

Ne m ulassza el egy egyesület sem ezen kedvezm ényt, m ert a dugványok a közs. faiskolában is elhelyezhetők addig, míg k iü ltetésre kerülnek.

Felhívás.A Központ felh ívja az egyesületek vezetőit, hogy bár a

régi tagoknak ú jra jelen tkezniük nem kell, csak az ú j tagok­nak, ellenben m éhészetükben m inden változást kötelesek egyesületük titk árán ak bejelenteni, hogy ő aztán annak a lap ­ján felá llíthassa az ú j törzskönyvet, annak m inden rovatát pontosan kitöltve, legkésőbb jan. 15.-ig a K özpontba kell be­küldeni. Jelenteni kell nem csak a m éhcsaládok szám át, h a ­nem a k ap tá r nevét (ha nem tud ja , a m éreteit, felül, vagy ol­dalt kezelő) a családok pontos helyét, ha nincs a tu lajdonos lakóházánál. Ezen intézkedések pontos keresztülvitele nagyon fontos a m éhek biztosítása, valam int a szükséges statisztika elkészítéséhez.

Az eddig hozzánk csatlakozott egyesületek vezetői m eg­kap ják a közgyűlésen a szükséges törzskönyvi s egyéb nyom ­tatványokat. Azon alakuló, vagy meglévő m agyar többségű egyesületek, k ik ezután ak arn ak a m agyar központhoz csatla­kozni, szándékukat azonnal jelentsék a Központ titk árán ak (Érsekújvár, M agyar utca 13.), ki a szükséges ú tbaigazításokat azonnal meg fogja adni. (Méhlegelő.)

Felkérem továbbá az egyesületek vezetőit, hogy vidékü­kön á llap ítsák meg, m elyek azok a mézelő növények, am elyek­ből nagyobb, szám ottevőbb m ézbordás van, valam int azt is, hogy ki van-e használva a megfelelő m éhcsaládok szám ával a

2 6

méhlegelő, m ely időszakban van a virágzás, s m ennyi ideig tart. A központ fel akar állítani egy m éhlegelő térképet, hogy tudja, mely vidékre m ilyen mézelő m agvakat, bokrokat, s fá ­kat lehet elhelyezni ott, hol méhlegelő szegénység van, vala­m int azt is, hogy a vándorm éhészek tud ják , hol van k ihaszná­latlan méhlegelő terület.

Felhívás a rtiagvar méhészekhez!Felhívom a m agyar méhészek figyelm ét az ezen szám ban

m egjelent központi közlem ényre, m elynek értelm ében tartsa m indenki kötelességének, hogy egyesülete ú tján a szükséges mézelő m agvakat és facsem etéket rendelje meg, m elyeknek beiskolázásáról gondoskodnia kell, még pedig úgy, hogy m iu­tán ez közérdek, kérje meg a községe elöljáróságát, hogy a csem etéket a községi faiskolában a kiültetésig engedje beis­kolázni. Az engedélyt egyesületének fel kell m utatni, m ert csak ennek alap ján vonható ki a csemetefa.

Egyesületi élet

Egyesületi tagok figyelmébe!M indazok, ak ik az egyesületek kebeléből ki akarnak lép­

ni, m ár m ost, 1937. dec. 15.-ig jelentsék be egyesületük titk á ­ránál, m ert azon túl tagnak lesz tovább vezetve és a tagdíj tő lük behajtva. A „M éhészetünk* 1 2 3 4' szaklap visszaküldése nem je ­lenti azt, hogy a tagok sorából kilép, tehát az figyelem be véve nem lesz. M inden egyesületi tagnak a m aga jól felfogott é r­deke m egkívánja, hogy az egyesület vezetése, valam int a lap pontos küldése az ilyen nem törődöm tagok m iatt fennakadás és rendetlenség elő ne álljon.

Titkárság.

FELHÍVÁS!Lapunk előfizetőinek s olvasóinak figyelmét felhívjuk a

következőkre:1. ) Mindenki részére elküldjük a lapot, ha lemondási szán­

dékát dec. 20.-ig nem küldik be!2. ) Egyesületi tagok csak egyesületüknél jelentkezzenek.

Csak az új tagok névsorát küldjék be a központi titkárhoz.3. ) Uj egyesületek a központi titkárral közöljék a tagok

névsorát, nehogy kétszer legyen egy tag jelentve.4. ) Aki előfizetéssel, tagdíjjal hátralékban van, azonnal

tegyen eleget kötelességének.Kiadóhivatal.

27

MOLDAVA ÉS VIDÉKE MÉHÉSZEGYESÜLETÉNEK GYÁSZASzeptember 23-a volt, am ikor szeretett elnökünk, Kucsma József, bú ­

csúzás nélkül, h irtelenül itt hagyta egyesületünket örökre. 71 éves volt. Mint nyugdíjozott vasúti tisztviselő nyugodt élete utolsó évtizedeit a mé­hészetnek szentelte.

Mint olvasott, de különösen tapasztalt méhész, szóravett szaktekinté­lye, lexikona volt rr m oldavai já rás 26 községében levő, egyesületünkbe tartozó m éhésztársaknak. Nem volt eset, ahol ő tudásával, ajánlataival készséggel nem segített volna a m éhésztársaknak. Méhek között töltötte szabad idejét, am elyben sok érdekes megfigyelést tett. Ezeket azután a köz javára fordította.

Hogy m ennyire szívén viselte a m éhek életét, b izonyítja a halála is. K aptárai közül néhányat eladott. A vevő etetés előtt akarta elvinni a m éheket. Ezt a gondos, lelkiism eretes Kucsma bácsi nem akarta meg­engedni. Ez annyira felizgatta nyenge idegzetét, hogy összeesett és meg­halt. A h ír villám ként terjedt.

A moldavai méhészegyesület szeretett elnökét m éltóképen kisérte u to l­só ú tján. A szép koszorú (hárm an vitték) egyik szallagján: „Szeretettelső elnökünknek", a m ásikon: „Svojmu I. predsedovi s láskou" fö lirat volt. Igen, ő egyformán szerette a különböző nyelvű m éhésztársakat.

Mindig a megértést, a szeretetet hangsúlyozta.

»NEKTAR«JOLANA MAYER

B R A T I S L A V ATÁVIRAT: NEKTÁR

MÁR iA UTCA 6 aTELEFON: 2 5 70

Szállítok kizárólag h ivatalosan megvizsgált, szavatolt tiszta m éhviaszt s ebből sa já t m űhelyem ben készült m űlépet. M inden csomag ólom zárolva van, s ra jta a hivatalos vegyvizsgálat eredm énye. Az összes m éhészeti cikkek legjobb kivitelben. M ézpergetők legerősebb k ivi­telben, tetszés szerinti kere tm éretre. — Postai m egren­deléseket naponk in t elintézek, s szakkérdésekben szíve­sen állok díjm entesen rendelkezésre. — A hozzám be­küldö tt viaszt legszigorúbban elkülönítve dolgozom fel,

s teljes garanciá t vállalok az irán t, hogy m inden m éhész a saját viaszát kap ja vissza m űléppé feldolgozva. Képes árjegyzékem et k ívánságára ingyen és bérm entve k ü l­

döm. Pontos cím et kérek!

2 8

Ott volt az egyesület alakításánál 1927. novemberében, de nem tud lenni 10 éves jubileum án, ahol m ár m int boldogultat fogják emlegetni. Két egyesületi titkárt kisért a sírba, most ő is ott nyugszik . . .

Hogy mennyien szerették és tisztelték m int barátot, rokont, méhészt, stb., bebizonyította a sok, szebbnél-szebb koszorú és a nagyszámú ha­lottasm enet. A m enet élén a kereszt, amelyhez hű volt, u tána az ének­kar, amely szívbemarkoló akkordjaival búcsúzott, m ajd mi, hű méhész­társai, ő maga a koszorúk sokaságával, hozzátartozói, stb. kisérték az örök pihenés helyére.

így kisértük. Megérdemelte. Elhangzott az utolsó: „Requiescat in pace!'| amely u tán e sorok írója, akivel a boldogult néhány éven keresztül, m int titkárra l m űködött, szlovák és magyar búcsúbeszéddel m éltatta a drága halott érdemeit.

A háznál dr. Fekete G. pápai kam arás az egyháztanács nevében bú­csúzott.

Könnybe lábadt az érzők szeme, am ikor elhangzottak a titkár bú ­csúzásának utolsó m ondatai: „Szeretett, drága elnökünk, Isten veled!Nyugodj békében! Könnyű legyen neked a felszabadított Szlovenszkó földje!"

És most mégegyszer: Isten veled! Emléked szívünkbe zártuk.J. Rákos.

LEVELEK_____________________________Kedves Főszerkesztő Uram!

B. sorait megkaptam, mely szerint: cikkei mind elfogytak a szer­kesztőségi magazinból és mivel most valószinűleg rá is ér, ha tehát kedve tartaná, legyen szíves, gondoljon . . . stb.

Hát őszinte legyek, gondolni gondoltam én a Méhészetünkre, de aztán egyébb semmi. Mert hát hiába a nagyvakáció, vagy tán éppen azért, meg a nagy szárazság m iatt, — kiszáradt a tém aforrásom is, — eddig jóform án még megállásom se volt; jó még a kis Tatár, hát futkostunk ide-oda; de most, hogy egy kis esős idő jö tt ránk, megcsendesedtünk, megakadt a nyári m unka is; mondok ebben a kis szünetben referálok egyről-másról, amit elkövettünk, vagy velünk megesett itt keleten az Ósva völgyében.

Azt követtük el a télen, hogy méhészeti tanfolyam ra jártunk ide hoz­zám. 10 lelkes méhész, valamennyi jó falusi gazda, fölkért engem, hogy tanítsam meg, vagy legalább is vezessem rá őket a sikeres méhészkedés tudom ányára.

A legtöbbjének m ár van egy pár m éhcsaládja, kinek kasban, kinek va­lamilyen kap tárban; próbálkoztak is úgy kapásból méhészkedni, de úgy látszik, rájöttek arra, hogy a sikeres méhészkedésnek előfeltételei vannak, am iket nem lehet elhanyagolni. Nem elég a ráterm ettség, a méhek szere- tete, tartása, nem elég csupán utánozni másokat, hanem bizonyos fokú előism eretre is szert kell tenni, ha sikert akarnak elérni. Ez a tudásvágy hozta őket össze és mondhatom, soha hálásabb publikum om nem volt még, mióta a népnevelés terén munkálkodom. Soha ki nem fogytak az ér-

29

deklőtiésből, a kérdezősködésböl. Én pedig igyekeztem megismertetni velük először az anya, aztán a herék s végül a dolgozók term észetrajzát s ezek­nek egymáshoz — a közösséghez — való viszonyát. Sok, nagyon sok ho­mályos rész akadt ezen a ponton, amit tisztázni kellett. Egyesek m ár évek óta ta rtanak méheket és még mindig nem ism erték a méhegycdeket, a m éhcsaládok fejlődését, a méhek képességeit, jó és rossz tulajdonságait. E lm ondta az egyik — nagy árta tlanu l — hogy nála a m últ őszön méz­szüretkor összeverekedtek a méhek, pedig a kiszedett kast odatette a mé­hes elé, hogy a rra járjanak , ne gyilkolják egymást.

Beszélgettünk a m éhlakásokról általában, rám utattam az egyes k ap tá r­fajták jó és rossz oldalára, kiemeltem, hogy a felülkezelős, nagvkeretü rakodó- kaptáré a jövő, most könnyen kezelhető, áttekinthető, felső kijáróval egészséges, a méhek term észetének és a méhész m unkájának legjobban megfelel. E lm ond­tam továbbá, hogy az én tapasztalatom alapján az összes rakodó rendszer kö­zül a Balogh-félét tartom a mi vidékünkön legjobban megfelelő k ap tá r­nak, m ert a fészek kellő nagy, nem kisebb és nem nagyobb, m int amilyen éppen kell. Kisebb m éretű fészekben, alacsony kereteken nincs elegendő telelő mézkoszorú, nagyobb fészekben, m int amilyen a Boconády 42-es 12 kerettel, ha behordják, fölöslegesen sok a méz, amit ki lehet ugyan szedni, de célszerűbb és kellemesebb dolog a pergetésnél is, — és b izto­sabb a telelésnél —, ha a fölösleges méz a mézürben van egyforma széles keretekben, am it az anya nálam sokszor petézett be. Ez a rendszer arra szoktatja a méhészt, hogy a fészek a méheké, csak a m ézür a méhészé. A fészekbe sohase kacsintgassunk fölösleges méz után, ami ott van, jó he­lyen van; a rra szüksége van a családnak, m ájus végéig; a szorgalmas, életrevaló családok még szűkös években is gyűjtenek annyit oda, hogy a telelő m ár nem okoz gondot a méhésznek. Sokaknak talán hihetetlenül hangzik, de nincs semmi okom nagyzolni: én eddig 12 év alatt két kü ­lönböző helyen méheimet soha cukorral nem teleltettem, tavaszkor nem etettem azért, hogy éhen ne vesszenek. Élelem hiány m iatt családom még soha el nem pusztult, ha leesett mégis valamelyik: rendszerint anyátlan- ság és a m agárahagyottság volt az oka. Sajnos, az idén is megtörtént, hogy nem volt alkalmam idejében utánanézni a családok állapotának és m ár csak akkor lettem figyelmes az egyik kap tárra, am ikor abba egyen­ként húztak a m egm aradt dolgozók. Egy p ár kiló méz azonban még volt benne.

De térjünk vissza a tanfolyam ra. Nemcsak elmondtam, de be is m u­tattam a Balogh kaptárt, minden tartozékával együtt, bár nem volt ez már teljesen ismeretlen, m ert 8 év óta, am ióta idehoztam, meglehetősen elter­jedt; ha nem is mindig kifogástalan alakban, nemcsak a faluban, hanem a környéken is.

Már azért is jó dolog, ha egyforma rendszerű kap tárakban méhész- kednek a helybeliek, hogy közösen vehetnek pergetőt, amely nélkül úgy állna a mai méhész, m int a gazda cséplőgép nélkül; vagy — m int ahogy ez nálunk van, — valamennyien jöhetnek hozzám pergetni a radiális per- getőn, amely csupán a Balogh féle széles félkeretekhez van méretezve. Máskülönben nagy tehertétel lenne ez külön-külön a kis erszényű falusi méhészek befektetésében. ' ,

30

Szalm akaptáraim at lem intázták azonnal, sőt egy pár hét alatt egyesek odahaza oly ügyesen összeállították, most m ár pontos méretekkel, * hogy én lepődtem meg, m ikor egy szép este felhozták megmutatni.

Aztán kereteket szegeztünk össze, drótoztunk, m űlépet ragasztottunk, szóval minden előkészítő m unkát elvégeztünk, m ert m inden prédikációnál többet ér a szemlélet, a gyakorlat. Közben szó esett a nyugalmi Időszak­ról, a tisztuló kirepülésről, tavaszi átvizsgálásról, a méhcsaládok fejlődé­séről, a rajzásról, s végül a mézeltetésről.

Az összes tételek közül — talán ez tetszett a legjobban. Csak úgy ra ­gyogtak a szemek. — Vérmes reményekkel eltelve fejeztük be a tanfo­lyamot. Már szinte a szánkban éreztük a frissen pergetett méz izét.

Ez azonban — sajnos — az idén nem m indnyájunknál következett be. Nem m indenütt volt m it pergetni. A ham ar beköszöntött nyári szá­razság lehervasztotta a virágokat, a bordás megszűnt, a mézürbe rakott műlépes kereteket a méhek m ár nem tudták kihúzni, elmúlt az építési kedv; tartalék keret hiányában pedig nem megy a mézgyűjtés.

Szomorúan jö tt az egyik tanfolyam ista jelenteni, hogy a méhek nem akarnak építeni a mézürben. Nem bizony kedvesem, m ert bárm ennyire előkészültünk is, bárm ilyen jó lakást adtunk is kedvenceinknek, ha a term észeti viszonyok nem kedvezőek, siker, — méz form ájában — nem fogja koronázni fáradságunkat. A méheknek igen sok virágra, kedvező idő járásra van szükségük, hogy hasznot adni tudjanak.

Nem kell azonban m indjárt elcsüggedni. Gondoljunk csak vissza, hogy is volt eddig. A mi méheink az Ósva völgyében az elmúlt jó esztendő után kitünően teleltek, a gyümölcs virágzás idején elég jól fejlődtek, akácunk nincs, de ott voltak a lucerna és lóhere táblák, hárs is akadt itt-ott; rajzás ugyan nem volt. de a családok eléggé népesek, a m ásodik lóheréről majd hoznak valamit. Igaz, sokan azt tartják , hogy a vöröshere kitünően mézel ugyan, de a mi m éheink nem tudják kihasználni. A virág csöve oly hosszú, hogv a mi m éhünk nem férhet a nektárhoz, csak az apróbb v irá­gokból tudja kiszívni az édes nedvet. Rendben van, akkor sok az apró virág, m ert napról-napra órákat töltök a lóherésekben s ott nagy a sürgés-forgás, telnek a mézes keretek.

Az én tanfolyam istám örömmel jö tt újságolni, hogy nem is tetszik gondolni, m ár m ajdnem tele vannak azok a keretek, am iket kölcsön te t­szett adni. A m űlépen nem építettek, de hordani hordanak. — Tudom, az enycimek is hordtak és ha ez legalább még egy hétig megy ilyen tem ­póban, akkor nem sokkal fognak elm aradni az átlag mögött.

Hát — kedves Főszerkesztő Uram — ennyit akartam elmesélni az elkövetett és m egtörtént ósvavölgyi eseményekről kapcsolatban a vörös- herével.

M aradok méhész üdvözlettel m indenkor tisztelő hívePapp Lajos.

Nagymegyer. A m últkor olvastam a Méhészetünkből, hogy a méhészek nem ta rtják szükségesnek a szerkesztőséget inform álni a viszonyokról. Én találva éreztem magam, mivel két évvel előbb Ígéretet tettem , hogy ezen célból tájékoztatni fogom a szerkesztőséget. Nagymegyer környékén a h o r­

31

dás csak harm adrésze volt a Galánta vidékinek. Nálam akácról máj. 21— 25.-ig csak 5 napon volt hordás 11.10 kg. Első napon örültem az eredménynek, m ert 2.70 kg. volt, m ásodik napon csak délig volt jó idő, eredmény 3.70 kg. Délben nagy szél tám adt, hűvösre változott kevés esővel s a következő napok is úgy m últak el. Május 26.—június 26.-ig apadás volt 4.70 kg, június 29.—július 8.-ig gyarapodás 1.60 kg, melyet a lábonálló gabona közül tisz- tesfűről hordtak, aratáslo r megszűnt a hordás. Júl. 9.—júl. 24.-ig ismét apadás 3.50 kg. Júl. 27.—aug. 11.-ig tisztesfűről volt hordás, 2.25 kg. Aug. 12.-én a kap tár csak 5.10 kg.-val volt nehezebb, m int akácvirágzás elején. Tarlókat a kedvező időjárás következtében gyorsan leszántották, különben is a virágnak nem volt nektár tartalm a, m ert a legnagyobb hordás júl. 31.-én csak 30 dkg. volt.

Kiváló tisztelettel: Németh Vince.

Otrokocs. Bocsánatkéréssel fordulok tanácsért és felvilágosításért a Szerkesztő úrhoz, de m int kezdő méhész, gyakorlat hiányában a szak­könyvek lapozgatása ú tján sem tudom kielégítően elsajátítani a szükséges ism ereteket és nagyon sok olyan kérdés van, ahol habozok és tétovázok.

Többen ajánlották nekem a Balogh kaptárt, de ilyent még nem lá t­tam és nem is tudom a pontos méreteit. A Méhészet kézikönyvét ugyan meghozattam, ebben azonban Szerkesztő úr nagyon röviden bánik el a saját kaptárával és utal a Balogh kap tár ism ertetése c. füzetre, mely azon­ban m ár nem kapható. Nem tudom megállapítani, hogy a kap tár hideg vagy meleg építkezésre van-e berendezve, nem ismerem a keretek m ére­teit, és nem tudom, milyen vastag a fa la ., Ez a kérdés különösen érdekel és szeretném tudni, hogy a kap tár fala vastagságának van-e kihatása a méhcsalád boldogulására, illetve a hozamra. És szükséges-e deszkák közé nem ezpapírt közberakni?

Ugyancsak szeretnék két családot szalm akasokból kap tárba áttelepíteni, de ennek sem ismerem a m ódját és idejét.

Kérek erre tanácsot és útbaigazítást.Szerkesztő u rat egyben megkérném, hogy kap tárá t a lapunkban is is­

mertesse. Higyje el ez a kezdők érdekében egyáltalán nem volna felesleges.H. S.

A szerkesztő válasza.Ha ön figyelmesen átolvassa a Méhészet kézikönyvét, legtöbb kérdésé­

re m egtalálja benne a feleletet. Igaz, röviden, töm ören, azt hiszem azon­ban érthetően. Benne van a könyvben a keret m éret is a 32. oldalon. Az ott megadott 35—35 cm. lépméret vagyis a keret belvilága és így a keret felső része 38‘/2, az alsó léce 36V2 és a két oldallapockája 35 cm. méretű, a m ézkam rába fél keret jön, vagyis a magasság 17V2 cm. a többi méret ugyanaz.

A kaptár 23 mm. vastag deszkából készül és béleletlen. Mindenféle papirbetét és más melegtartó anyag felesleges.

Miután nemcsak ön, de m ások is m induntalan sürgetik, hogy írjak a kaptáram ról a lapunkban, ez elől a kérés elől kitérni nem akarok és m int a múltban, úgy a jövőben is gyakrabban fogok erre vonatkozó fejtegeté­seket közölni.

32

Csinosan illustrált, a Jugoszláviában megjelenő egyetlen magyarnyelvű mébészlap a

„Jugoszláviaimely minden hó 1-én pontosan megjelenik.

Előfizetési ár: 1 évre 30 Ke. Megrendelhető a „Méhészetünk" szerkesztőségénél

Nővé Zámky—Érsekújvár.

Boczonádil a p j a

A

MÉHÉSZET

A legolcsóbb és legtartalmasabb szakír p. Előfizetési ára 1937. évre 32 Ké. Mutat­ványszámot díjtalanul küld a kiadóhivatal: Újpest, Szécheuyi-u. 8. szám, ahová az előfizetési díj is postautalványon külden­dő. De beküldhető az Pálka László Zllina (Zsolna) címre is.

„ M ÉH ÉSZKEPÉS le g k ö n n ye b b ét leg ered m én yeseb b m é d ia **,,MÉHÉSZKEDJüNK és tá p lá lk o zzu n k mézzel**

című könyv és füzet kapható 1 Pengő 20 fillérért a szerzőnél: B A L O G H LA JO S , méhész Szentendre.

Lapunk útján is megrendelhető. Ára 6 Ke.

és

„KISÁLLAT­TENYÉSZTŐK

LAPJA"a legolvasottabb és legelterjedtebb szaklapok. Kiadóhivataluk Buda­pest, V., Arany János u. 1. A „Méh“ évi előfizetési díja Cseh­szlovákiában Ké 35.—, a „Kisál­lattenyésztők lapja“ Ké 50.—. Mu- _______ latványszám ingyen!

Méhészeti Lapoka Győr és Győrvidéki méhész­egyesület közlönye, Szabó Jó­zsef szerkesztésében. Megren­delhető a Méhészetünk szer­kesztősége utján,

N ő vé Zám ky, K ó rh á z utca 39.,

vagy közvetlenül,G yőr, A tt ila u. 99 .

A lap megtartója előfizetőnek tekintetik!

Novinové vyplatné pov. riad. poSt. a tel. y Bratislave éj 26.855. Ill/a. 927. P oítoyf úrad podávaci Nővé Zámky 2.

NYOMATOTT FARKAS MIHÁLY KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ÉRSEKÚJVÁR.