Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi ...300ev.lovassy.hu/download/20101203_neptanc.pdfdunántúli elődöntőn 1948. március 7-én I. díjat, Gyulán,

Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi piarista gimnáziumban (1943 – 1948)

Lechner László előadása 2010.12.03. Lovassy László – volt piarista – Gimnázium 300. tanévének 4 évszak – 4 koncert rendezvénysorozatának Népzene-néptánc gáláján elhangzott előadás

Lovassy László – volt piarista – Gimnázium 300. tanéve

Népzene-néptánc gála - 1 - 2010. december 3.

1. Kialakulási háttér, indítékok

Felerősödött nemzettudat a két világháború között.

Fokozódó érdeklődés a régi hagyományok iránt irodalmi, zenei, mozgásművészeti

téren.

Népi kultúrkincsünk tiszta forrásainak módszeres kutatása és gyűjtése Csokonai,

Petőfi, Kölcsey és mások kezdeményezését folytatva.

Gyűjtés, archiválás, feldolgozás, közreadás a magas kultúrában (Bartók, Kodály,

Ádám Jenő stb. zenében, Kriza János, Sinka István, Molnár István ballada és tánc

terén) és a falusi értelmiség legjobbjai körében.

Ifjúsági szervezeteknél, elsősorban a KALOT és a cserkészet keretében indult be a

népi kultúra művelése.

Párostánc a Séd völgyében (1948)



A Bakonybéli cserkésztábor részlete (1942)

„Fecske” őrs a táborban (1942)



2. Kedvező helyi körülmények a gimnáziumban

Jól szervezett cserkész közösségi munka (dr. Szűcs Imre, dr. Előd István).

Az 1940-es években több fiatal, tehetséges szerzetestanár kerülése Veszprémbe,

akik képesítésükön túl más irányokban is kitűntek hozzáértő elkötelezettségükkel.

Az utolsó piarista tabló 1948-ból. A bal felső két sorban a néptáncos fiúk.

Mellettük dr. Előd István cserkész-parancsnok.

A középső tanári sorban Medvigy Mihály, Helyes László,

Balogh Ferenc, Kincs Lajos.

Zenei nevelés és az énekkari kultúra fejlesztése, nemzeti irányzat erősítése a re-

pertoárban (Balogh Ferenc, Helyes László, dr. Medvigy Mihály).

A korábbi fiú gimnázium 1945-től történt koedukált működésű átalakítása. A le-

ánytanulók bekapcsolódásával Balogh Ferenc komplett vegyeskart, Helyes László

pedig sokoldalúan felkészült népi-kulturális csoportot hozott létre.



A gimnázium koedukált vegyeskara 1948-ban. Középen Balogh Ferenc, mellette

balról Zakariás Oszkár diák orgonista. Az egyenruhások néptáncos lányok.

Felül balról a negyedik Zámbó István. Jobbról az ötödik a szerző.

A néptánccsoport versenykerete vezetőjükkel, Helyes László tanárral 1948-ból.

A szövegben említett személyek: jobbszélen fent Pesovár Ferenc, a negyedik

Marosi Júlia. Középső sorban balról második Zámbó István, negyedik Józsa Ottó, jobbszélén a

szerző, Helyes László mellett jobbra Nemes Erzsébet.



3. Alapítás és szervezés nélkül – lelkesedésből eljutni az ország élvonalába

Helyes László matematika-fizika szakos tanár

1940. évben pályakezdőként került Veszprémbe,

ahol 8 éven át az államosításig tanított.

Különösebb megbízás nélkül csak tette a dolgát,

ahogy jónak látta.

Ki volt ő és mit gondolt jónak?

Többgenerációs falusi tanító-családból származó, erős nemzeti érzelmű és az egy-

szerű falusi emberek lelkivilágába mélyen belátó, hazája népét rajongással szerető

nevelő volt.

Kezdetben énekkarvezető volt, továbbá mint cserkészparancsnok helyettes a csa-

pat regös raját is vezette. A fiúkat kerékpáros falusi gyűjtő utakra vitte mindenho-

vá, ahol a népi gyökerű kultúrkincs kifejeződését érezte.

Csakhamar szakavatott partnerekre talált, előbb dr. Zákonyi Ferenc

kultúrtörténész népművelő, majd Molnár István táncművésze tanár, néptánc-

gyűjtő és koreográfus személyében. 1943. évtől ők voltak a csoport szakmai táma-

szai.

Helyes tanár úr az ő hatásukra alakította ki azon nézetét, hogy a tánc nemcsak

színpadi produkció, hanem érzelmi mondanivaló kifejezése olyan átélési szinten,

amire a szó és a dal már nem képes. Vallotta, hogy a felkészülésben nem a forma,

hanem a mögötte álló lelkiség az elsődleges.

Előfeltételnek tekintette a népköltészet, népballadák, népdalok, népi játékok és

néptáncformák minél mélyebb megismerését.

Az így megszerzett ismeretanyag kisugárzásának eszközét jelentette a formagaz-

dagsággal begyakorolt tánc.



A Mezőkomáromi KALOT csoport 1943-ban.

Középen dr. Zákonyi Ferenc Helyes Lászlóval

Molnár István 1944-ben



4. A nyilvánosságra lépés főbb állomásai

1943. november 25-én a csoport együtt lépett fel Veszprémben Zákonyi Ferenc

falusi táncosaival.

1944. július (9) 16-án már Molnár István közreműködésével újabb nagyszabású

bemutató következett.

Az 1944. július 9-i Magyar Est meghívója

(az előadás megtartását légitámadás áldozatainak temetése miatt július 16-ra halasztották).

A háború súlyos megpróbáltatásai és a front átvonulása átmenetileg megszakítot-

ták, de nem törték meg a gimnáziumi csoport fejlődését.

1946. május 12-én a Petőfi Színházban már ismét nagyszabású bemutató követke-

zett. Sinka István: „Anyám balladát táncol” című koreográfiáját mutatta be a cso-

port és Molnár István is fellépett híres sámán-kardtáncával.

1947. július 5-én és 6-án került sor a Séd völgyében megrendezett, legnagyobb

szabású, szabadtéri díszletépítésekkel előkészített Balladaestre, ahol Molnár Ist-

ván: „Som Emőke” című drámai táncjátékát adták elő, népdalokkal és néptáncok-

kal kiegészítve. Ugyanitt vendégként lépett fel a Csokonai Együttes is, a későbbi

„Budapest Táncegyüttes” kezdeti magva. Tartalmas visszaemlékezést közölt 32

évvel később erről az estről Pesovár Ferenc öregdiáktársunk a „Táncművészet”

1979/2. számában.



Lovas László gimnáziumi rajztanárnak

az 1947. júliusi Balladaestre készített meghívó plakátja.

A Séd-parton fölvert őrsi sátor volt a felvonulási és őrzési szálláshely

a vár-díszlet felépítésének, bontásának idején.



„Esseg vára” monumentális díszletét fa ácsolatra feszített, fűzfaág beszövésű

vasháló paraván imitálta, ami a táncosok segítségével készült.

Huszár verbunk indítása (1948)



A gimnazista csoport és a Csokonai Együttes közös képe

a Séd partján 1947. július 6-án.

Pesovár Ferenc visszaemlékező cikkének kezdő részlete

a Séd-völgyi Balladaestről, a „Táncművészet” 1979/2. számában.

A képen a „vár” fűzfaág beszövését készítik a lányok.



5. Továbblépés a működés csúcsidőszakában

Kisebb fellépésekkel, de annál nagyobb intenzitással készült a csoport az 1948-as

szabadságharc centenáriumára meghirdetett országos néptáncversenyre. Pápán, a

dunántúli elődöntőn 1948. március 7-én I. díjat, Gyulán, az országos döntőn ápri-

lis 10-én IV. díjat nyert a csoport.

Utána még 6 meghívásos fellépése volt a csoportnak a fővárosban és vidéken az

1948. júniusi államosításig, ami Helyes László eltávolításával derékba törte a foly-

tatást.

Fellépésre váró fiúk

(Hadházy, Lechner, Virágh, Józsa, Komáromy, Börzsönyi, Torma,

Pesovár, Szilágyi, Lontai 1948-ban)



A dunántúli döntő I. díjas csoportja Pápán,

1948. március 7-én

Korabeli újságcikk az „Új Veszprém megye” 1948. április 16. számában



6. A hanyatlás időszaka a feloszlatásig

Fél évig még lendületből működött a vezető nélkül maradt csoport. További 13

fellépése állami művelődés-felügyeleti irányítással történt.

A nagypolitikában bekövetkezett fordulat idején főleg propaganda kiszolgálási

céllal kapott szereplési lehetőséget a csoport. Ugyanakkor ütközései alakultak ki a

pártállami elvárásokkal szemben. Szellemiségét nemkívánatosnak tartották, míg-

nem 1949. kora tavaszán feloszlatták (a fő indok: erősen narodnyik és klerikális

szellemű).

Leánykarikázó utánzó libákkal a Séd-völgyi kolostorromoknál (1948)



7. Folytatás a továbbvivők eredményeiben és érdemeikben

A csoport munkájában lelkesen résztvevő diákok általában az életben is továbbvit-

ték az itt kapott értékeket. Közülük többeknek választott élethivatását határozta

meg, vagy mélyítette művészileg az itt kapott indíttatás.

Nevek szerint:

Böröcz József hivatásos művészeti csoportok vezetője,

Marosi Júlia, Csoóri Sándorné előadóművész, a moldvai csángó

örökségünk elismert kutatója,

Dr. Pesovár Ernő Kossuth-díjas néptánc-tudós,

Pesovár Ferenc kimagasló néprajzkutató muzeológus,

Somlai István színházi tánckoreográfus,

Zámbó István Liszt-díjas és Érdemes Művész, Európa hírű karveze-

tő (diákkorában már sikeres kórusvezető, 1956-tól Veszprémben ze-

netanár, kórus és zenekar alapító, a város zenei életének fellendítője).

Pillanatkép a „Magyar Nap” című újság 1948. április 14-i számából

az országos versenyről.

Jobb felől Zámbó István hegedűvel.



8. Kiemelések a diákkori szereplők közül

Tartozunk még néhány diákkori szereplő nevét külön is megemlíteni. A „Som Emő-

ke” játékban Pesovár Ferenc és Józsa Ottó alakítását kimagaslónak minősítették a

szakvéleményt adók. Emlékezetes volt a címszerepet játszó Nemes Erzsébet (később

Hadházy Józsefné) szereplése. Más előadásokon közreműködésre meghívott Angol-

kisasszony növendékek között Böröcz Gabriella (később Vásárhelyi Lászlóné) 15

éves korában táncolta nagy sikerrel az „Anyám balladát táncol” álomképének fősze-

repét. Növendéktársa, Kelemen Mária (később dr. Tóth Imréné gyermekorvos, a

lovassys Tóth Mária énektanárnő édesanyja) emlékezetes népköltészeti és népballada

versmondó tehetségével tűnt ki.

9. Epilógus

Magasra lobbanó láng volt ennek a csoportnak pár éves története, amit hirtelen elsod-

rással fújt el az akkori idők vihara. A lelkekből és szívekből viszont máig sem sike-

rült azoknak a tiszta és örömteli élményeknek az emlékét kitörölni. Némi elégtételt

már csak a továbbvivők eredményei és az utókor elismerései adhatnak. Fejezze most

ezt ki a „Táncművészet” című folyóirat 1981/7. számából idézett következő nekrológ:

Documents

Népi kulturális csoport működése és fénykora a veszprémi ...300ev.lovassy.hu/download/20101203_neptanc.pdfdunántúli elődöntőn 1948. március 7-én I. díjat, Gyulán,