313

Obernai, 2012. július 23, hétfő, 75. nap

Este fél 11-ig kint voltunk, de már elég hűvös volt. Hajnalban 11 fok alatt isjárt a hőmérő és reggel elég nehezen melegedett a levegő. Felkelésünketkettős kritérium határozta meg: fél 9 és 9 között lehetett kenyeret kapni aportán, illetve mikor lesz kint melegebb, mint bent. A két feltétel nagyjábólugyanakkor teljesült.

Reggeli után összekészültünk, hogy motorral meglátogassuk a közeli Barr-tés a környék legnevezetesebb helyét, a Sainte Odile kolostort. Eredetileg úgyterveztük, hogy elmegyünk Ottrott-ba és északról motorozunk fel akolostorhoz, majd visszafelé úton térünk be Barr-ba. Végül úgy alakult, hogyelőbb mentünk Barr-ba. Ez nagyon jó volt, mert ebből az irányból kevésbémeredek út vezet a kolostorhoz.

Mielőtt elértük volna Barr-t láttunk egy Szuper-U-t Gertwiller határában. Idebetértünk, hogy a kísérleti sütésen jól vizsgázott palacsintaporból vegyünkegy nagyobb tételt otthonra. Benéztünk a játékokhoz is és találtunk agyerekek Wii-jéhez ABBA és Michael Jackson tánc DVD-ket. Mivel ilyenrerendelés volt, meg is vettük mindkettőt.

Innen már nem sok volt Barr-ig. Ez megint egy aranyos kis település, Afőtéren a városháza előtt állítottuk le a járgányt. Ezt a teret számos szépépület veszi körül.

314

A legjelentősebb a városháza. Ennek udvarába is benéztünk. A téren van egykedves kis szökőkút.

Elkezdtünk sétálni a településen. Több szép utcarészletet láttunk, de ezeknem mondtak többet, mint amit a napokban felkeresett településeken márláttunk.

Van itt a belvárosban egy jó 500 éves kastély is, eldugva a kis utcákban. Ahegyoldalban egy másik, de sokkal fiatalabb kastélyszerű épület áll. Ez mavalamilyen közintézmény.

315

Felmásztunk a közeliKirchberg-re, ahol aprotestáns templom áll.Az épület maga csak jó150 éves, de tornya aXII. szászadból való.Korábban vallási ésvédelmi célokat szolgált.A templomba nemlehetett bemenni.

Visszatértünk a főtérre és indultunk aSainte Odile kolostorhoz. Út közbenszépen látszott a közeli dombokegyikén egy kéttornyú várrom.

A kolostor 763 méter magasan vanés méltán féltettük motorunkat amintegy 600 méteres kapaszko-dástól. Szerencsére ebből azirányból nem túlzottan meredek az útés éles kanyarok sincsenek. Végülsimán, mondhatni erőlködés nélkül,

negyvennel felmentünk a szinte üres úton.

A Sainte Odile kolostor egy érdekes hely. Első elődje valamikor a VIII.században épült a sziklán. Többször lerombolták és újjáépítették vöröshomokkőből. Ma inkább egy zarándokhely, az elzásziak szent hegyén. Atéglalap alakú zárt udvart középen felezi a kápolna. Az északi épületszárnyteljesen modern és egy szálloda és elegáns étterme kapott helyet benne. Adéli szárny még valamennyire kötődik a valláshoz. 1988-ban II.János-Pál isfelkereste. Az épület déli oldalán kívül vezet egy keskeny sétány, magasan avölgy felett. Ez vezet ki a szikla keleti végéhez, ahol egy tágasabb tértalálható.

316

Itt egy szépen kiala-kított kert szélén áll azegyik fő nevezetesség,egy napóra, mely a napmagasságától függetle-nül mutatja a pontos időtés a Föld számos máshelyén érvényes időt isjelzi.

Itt áll két kisebb kápolna.az egyik belseje arany,a másiké

317

kék mozaikkal van burkolva.

A kápolnák előtti teraszról tiszta időben a Rajna völgyében messze ellátni. Managyon párás volt, még szabad szemmel sem lehetett szinte semmit semfelismerni. Fényképezésről szó sem lehetett.

Betértünk a nagy kápolnába is.

Körbejártuk a kolostorépületet. Teljesen meglepővolt, hogy mindenhová szabad a bejárás és nemszednek belépti díjat.

A nagyon szépen rendben tartott belső kertben,melyet egy Szent Odil szobor díszít, beszélgetésbekeveredtünk németül egy Lotaringia-ból érkezettidősebb francia házaspárral, akik magukatnémetnek vallották. Hosszan beszélgettünk akolostorról és a francia úti célokról. Nagyonkedvesek voltak.

Kimentünk még az első udvarra. Itt nagyon sokan voltak ezen a szép, de nemmeleg nyári napon úgy délidőben. Fiatalok csoportosan, kerékpárosok,kisgyerekesek. A parkolók teli voltak.

Lementünk még a szikla alatti sétányra. Itt egykálvária lehet, a szikla oldalában egymástól talánötven méterre több, mintegy két méter magas, kékkerámia képet láttunk.

Innen indul az ösvény a hegy oldalában lévő SzentOdile forráshoz. Az utat tíz percre jelezték.Nekivágtunk. Elég meredeken ereszkedett lefelé.Az ösvény végig fel van betonozva és ameredekebb helyeken lépcsők vannak. Ennekellenére nagyon kellemes, mert végig magas fákárnyékában vezet. Még fent, egész közel asziklához, elhalad a kis temető mellett.

318

A forrás közvetlenül az országút mellett van. Semmi különös, egykovácsoltvas ajtóval védett barlangocskából jön a víz. Azért elég sokanrászánták a fáradtságot, hogy felkeressék. Különösen visszafelé volt keményaz emelkedő.

Visszaérve a kolostorhoz felültünk a robogóra és indultunk a kempingbe. Mostegy rövidebb úton ereszkedtünk lefelé. Ez sokkal meredekebb volt számoshajtűkanyarral. Szerencsére ezen sem volt forgalom és nagyon óvatosvezetéssel könnyen leértünk a síkságra. Ott már csak pár kilométert kellettmotorozni a kempingig.

Három óra körül érkeztünk meg. Gyorsan átöltöztünk és nekikezdtem a napledokumentálásának. Korán ettük meg hideg vacsoránkat. Utána írtam meg anaplót.

Még csak fél hét van, szépen süt a nap és az árnyékban is 26 fok van. Ezegyike az idén oly kevés nyári napnak. Este még lehet, hogy felmegyek azInternetre.

Obernai, 2012. július 24, kedd, 76. nap

Este és éjjel kellemes volt az idő. Sokáig kint maradtunk, a kemping márteljesen elcsendesedett, amikor bevonultunk a kocsiba. Reggel napsütés éselfogadható hőmérséklet fogadott. Reggeli után haditanácsot tartottunk akövetkező napokat illetően.

Mivel szombattól esőt, és nagy esőt jelzett a meteorológia, úgy döntöttünkcsak mára maradunk Obernai-ban. Így esélyünk van arra, hogy Baccarat-otés Nancy-t szárazon megnézhessük camper-port-okból. Utána, ha kell, azesős napokra behúzódunk egy kempingbe. Az esőt camper-port-banátvészelni sokkal nehezebb, mint kempingben.

Ennek szellemében kimentem a portára és mára kértem villanyt és, ha már ottvoltam, fizettem is. Úgy, hogy csak egy napon vettünk villanyt, éppen bennemaradtunk a 16 euróban.

319

Utána két lehetőség volt: vagy sétálunk egy kisebbet itt a kemping környékénés esetleg utána bemegyünk a városba és felkapaszkodunk a domb tetejénlévő emlékműig, ahonnan állítólag Franciaország egyik legszebb panorámájatárulhat elénk, vagy felülünk a motorra és felkeresünk egy-két települést akörnyéken. Útikönyvünk szerint már csak egy érdekes falú maradt, de az semígért túl sokat. Így az első változat mellett döntöttünk. Felmerült, hogy előbbmenjünk a városba és csak utána az erdei sétára, de mivel valamennyitvásárolnunk is kellett, célszerűbbnek bizonyult a városi kirándulást a végéretenni.

A kemping melletti kis patak, az Ehn mellett van egy 4 és fél kilométereskörút. Nagy része egyben erdei tornapálya is. Ezt jártuk be. Semmi különös,egy nagyon könnyű, jól kiépített ösvény, viszont végig árnyas, nagy fák alatthalad.

Bejárva a körutat bementünk a városba azon avonalon, ahol tegnapelőtt is tettük. A templommögül indul az a meredek autóút, amely egy nagyhajtűkanyarral szőlőültetvények között felmegy adomb tetejére. Itt áll egy második világháborúsemlékmű, egy nagy kereszt. Előtte kilátóterasz,ahonnan rálátni Obernai-ra és a mögötte lévődombokra. A tegnap meglátogatott Sainte Odilekolostort is felfedeztük az egyik hegy tetején. Báraz idő tiszta volt, azért a déli órákban vékonypáraréteg rontotta a kilátást. Az sem kedvezett,hogy nappal szemben volt a város.

320

Ez a hely a kiindulópontja egy borösvénynek. A nagy melegben, a tűző naponnem szántuk rá magunkat, hogy végigjárjuk. Azért elolvastuk az elsőismertetőt és megnéztük a vörös homokkőből faragott táblát.

A hegyről egy rövidebb, de sokkal meredekebb utón jöttünk le. A tábla szerint30 %-os volt a lejtő. Ezen felmenni nagyon kemény lett volna. Hamarbeértünk a városba, a templom mögé. Elsétáltunk a közeli Match-hoz. Az estisütéshez szükséges saláta és cukkini kiválasztása mellett kicsit körbe isnéztünk az áruházban, de elsősorban a hűsölés motivált. Innen talánnegyedórányi gyaloglással, többnyire fák alatt, elértünk a kempingbe.

Még csak két óra körül járt az idő és elhatároztunk egy karbantartós délutánt.Zsóka kimosta kézzel az elmúlt napokban összegyűlt szennyest. Én közbenfeltöltöttem a kazánt és a víztartályt, számítva arra, hogy a következőnapokban camper-port-okban alszunk. Utána elvégeztem pár apró javítást,felszereltük a motort és leellenőriztük a keréknyomásokat. Felmentem azInternetre, ki tudja mikor lesz újra lehetőség, elkönyveltem a napot,megszerkesztettem a képeket és learchiváltam a napló előző fejezetét.Közben, szintén a következő napokra gondolva, Zsóka megfőzött egy milanóiszószt, hogy könnyen tudjunk vacsorát csiholni, és előkészítette a halat és ahozzávalókat az esti sütéshez.

Mire mindennel végeztünk és a napló is elkészült, este kilenc lett. Mégmegpróbáljuk a gyerekeket felhívni Skype-on, hátha sikerül beszélni velük.Utána kiülünk, ma megint kellemes este ígérkezik.

Baccarat, 2012. július 25, szerda, 77. nap

Az este már majd, hogy nem nyáriasnak volt mondható. Sokáig kintmaradtunk és most több kocsi lakói is hasonlóan tettek. Éjjelre a nagytetőablakot is nyitva hagytuk.

Nyolckor keltem, hogy elkészítsem a reggelit. Kenyérért fél kilenckor lehetettmenni, de nagyon sokan voltak, így háromnegyedkor ismét visszamentem.Nagyon kényelmes tempóban készültünk össze és tíz után pár perccelelhagytuk a kempinget.

Mára a jó 80 kilométerre lévő Baccarat volt a cél. Obernai-t elhagyva északraindultunk, hogy Molsheim előtt rátérjünk a D1420-as útra. Ez eleinte négysávos volt, majd betért a hegyek közé. Nagyon szép nyugodt hegyes vidékenautóztunk St.Blaise la Roche-g, majd a D424-es úton folytattuk.Felkapaszkodtunk egészen 600 méterre, majd leereszkedtünk a túloldalon.Ez a vidék már Lotaringia. A falvak kevésbé voltak látványosak, mintElzászban, a favázas épületek teljesen eltűntek.

25 kilométer után rátértünk az N59-es autóútra, mely gyakorlatilag autópálya.Ez hozott el Baccarat-ig. Mielőtt rátértünk az N59-esre elénk toppant egy Aldi.Bementünk és bevásárló listánk pár tétele mellett vettünk néhány más dolgotis. Így évek óta először láttunk konzervben vajbabot. Bár idénre már nem kell,

321

azért gondolva a következő szezonra bespájzoltunk pár dobozzal. BeérveBaccarat-ba tudtuk, hogy elmegyünk egy Lidl mellett. Ez volt kijelölve a mainagybevásárláshoz.

A feladat teljesítése után az volt a stratégia, hogy először a kemping felé útbaeső camper-port-ot nézzük meg. Ha megfelel, maradunk, ha nem megnézzüka kempinget. Ezzel kapcsolatban voltak fenntartásaink, mert még a 2010-esfrancia katalógus is csak egy csillagosra értékelte.

A camper-port kifogástalan volt, a beígért nyilvános WC működött éstisztaságára sem lehetett panasz. A belváros közelében lévő nagy parkolóbanjelöltek ki 11 kellően nagyméretű parkolóhelyet a közeli folyópart mellett, aholfüves területen pár fa alatt pick-nick asztalok is vannak. Mellette szervizpont isrendelkezésre állt. A camper-port használata napközben ingyenes, azéjszakázásért 4 eurót kell fizetni. Négy-öt francia kocsi már bent állt.

Egy óra körül leállítottuk a kocsit, a hűtőre rákapcsoltuk a gázt, átöltöztünkvárosnézéshez. Útikönyvünk egyetlen nevezetességet említ, a helyi kristályipart.

Sétánkat a parkoló melletti St.Remy templomnál kezdtük. Ez egy teljesenmodern templom, ismertetője szerint a beton és a kristály házassága. Az1950-es évek közepén építették a háborúban lebombázott helyére. Több mint4000 darab színes Baccarat-i kristálytábla díszíti. Minden esetre érdekes volta sok hagyományos templom után egy ilyenben járni.

322

A templom előtti téren áll egy II. világháborúsemlékmű és tér túloldalán a városháza. Mindkettő

a Freiburg óta szinte kizárólagos vörös homokkőből épült.

Innen átsétáltunk a hídon a la Meurthe túlsó partjára, ahol a „kristály város”van. A fő utcán, a Rue des Cristalleries-en egymást érik a kristály termékeketárusító boltok. Kínálatuk nagyon gazdag.

Kiemelkedik közülük a helyi gyár márkaboltja. Itt az árak csillagászatiak, de azáruk csodálatosak. A díszhelyen lévő csillárért 33 ezer eurót, azaz tíz millióforintot kérnek.

Baccarat-ban, a korábbifavágó településen, amunka nélkül maradtlakosság foglalkoztatá-sára 1760 tájántelepítette meg azüvegipart a területtulajdonosa, a Metz-ipüspök XV. Lajos királyhozzájárulásával. Azüveggyár egy nagyegységet képez. A gyárelőtti téren, két oldalon

323

vannak az üvegfúvó- és csiszolómunkások lakásai, a tér túlsó oldalán akastély, mely korábban a gyár vezetőjének lakhelye, ma VIP vendégekszálláshelye és múzeum. Itt néhány szerszám mellett a gyár korábbitermékeiből láthatunk darabokat és egy film segítségével bemutatják a kristálykészítését. A tárlókban számos olyan darabot fedeztem fel, melyhez hasonlókgyerekkoromban anyám tárgyai között is ott voltak.

A kastély mellett van a kápolna, ma a gyár jelenlegi termékeinek bemutatója.

A tér őrzi a XIX. század elejének hangulatát. Egy jellegzetes korai ipari városképe tárul elénk.

Mint megtudtuk, gyártás az természetesen folyik, de azt megtekinteni nemlehet.

Visszatérve a múzeumból, betértünk pár üzletbe. Kapott a Kicsilány egy epresfülbevalót, a nagyobbak pedig egy-egy parfümös üveget.

A gyaloghídon tértünk vissza a parkolóba. Ekkor három óra körül járt az időés keményen sütött a nap. A kocsiban volt vagy 36 fok. Meglepődve láttuk,hogy rajtunk kívül minden lakóautó eltűnt és a tér végében lévőrendezvénycsarnokban valamilyen készülődés folyik. A parkoló bejáratánálegy tábla jelezte, hogy holnap déltől, vagy délig a camper-port zárva tart. Minem tudtuk igazából értelmezni és úgy határoztuk, hogy a holmi lerakása utánmegnézzük a település másik részét és utána tovább állunk.

324

Ezen a részen csak három dolgot jelez a város térképe. Egy régi tornyot, -távolról nem mond semmi érdekeset, - egy templomot és egy archeológiaimúzeumot. Ez utóbbi minket elvből nem érdekel, maradt a templom. Azért párszép házat, ha nem is a legjobb állapotban, de láttunk.

A templom tulajdonképpen már nem is Baccarat-ban van, hanem a vele összeépült Deneuvre-ban.

A hőségben becsületesen felkapaszkodtunk a dombra és benéztünk atemplomba. Semmi különös, hacsak az nem, hogy vagy három kristálycsilláradja a világítást. Sajnos az épület elég rossz állapotban van, az oltár mögöttifalon hatalmas repedések látszanak.

Visszatérve a lakóautóhoz, úgy határoztunk megnézzük az ötszáz méterrelévő kempinget. Ha tetszik, maradunk, ha nem, még elmehetünk Nancy-ba.

325

A kemping egy nagyon kellemes meglepetés. Szépen füvesített terület,hatalmas fák az egészet beárnyékolják. A vizesblokk tiszta és elég jó. Az árpedig olyan, hogy villannyal még vissza is adnak valamennyit egy tízesből.Úgy határoztunk, maradunk, sőt bánjuk, hogy nem egyből ide jöttünk.

Letáborozás után először is élveztük az árnyékot. Megfőztük a spagettit avelünk hozott szószhoz és megettük. Vacsora, mosogatás és zuhanyozásután a kocsi előtt, amíg írtam a naplót, Zsóka elkezdte tanulmányozni a maszerzett brosúrákat. Ennek eredményeként megint felforgattuk a programot. Afő ok, hogy láttuk, innen hatvan kilométerre van a Marne-Rajna csatornán egyhajó lift. Ezt nem lehet kihagyni! Azt is vizsgáljuk még, lehet-e valamilyenértelmes programot csinálni innen, mert a kemping nagyon is alkalmas arra,hogy bázis legyen pár napra. Még nem döntöttünk a maradásról.

Baccarat, 2012. július 26, csütörtök, 78. nap

Kellemes éjszaka után napsütéses reggelre ébredtünk. Fél kilenc körülkeltünk és a reggeli alatt próbáltuk kitalálni, hová is menjünk. Sajnos az abrosúra, amely kedvet csinált dolgokhoz, nem jelezte, hol is vannak azok.Végül úgy határoztunk, a mintegy 25 kilométerre Nancy felé lévő Luneville-bamegyünk, és majd meglátjuk, mi van ott.

Leszedtük a motort és majdnem 11 volt, amikor elindultunk. A kempingmelletti gáton kereszteztük le a folyót. Ez az út igazán csak gyalogosoknak éskerékpárosoknak van nyitva, de motorral is járható, ha nem is kellemes.

Az N590-esen mentünk majd 20 kilométert. Elég lepusztult mezőgazdaságitelepüléseken vezetett az út. Kicsit otthon éreztük magunkat. Végül az N39-esautóúton hajtottunk be Luneville-ba. A város előtt átmentünk egy ipari-kereskedelmi zónán. Láttunk itt többek között Lidl-t, Aldi-t, Norma-t, és amisokkal érdekesebb, Leade Price-t, játékáruházat és egy nagy lakóautó telepetis. Elhatároztuk, hogy visszafelé benézünk.

A városközpont felé vezető táblákat követtük. Útépítés miatt viszont terelésbekerültünk és utána a kastélyt jelző táblákat követtük.

326

A kastély előtt tettük le a motort. Azonnal láttuk, hogy a főépület fel vanállványozva. A turista irodát is a jobb oldali melléképület állványai közötttaláltuk meg. Itt egy nagyon kedves és készséges kislány próbált segíteninekünk, de hiányos angol nyelvtudása és a szerény választék miatt nem sokokosat tudott mondani. Legalább hűsöltünk egy kicsit. Azt azért megtudtuk,hogy minden be van zárva délután kettőig. Ekkor pár perccel voltunk dél előtt.

Elhatároztuk, hogy kivárjuk a két órát, addig sétálunk egyet a kastély parkbanés a városban is körbenézünk.

A kastély az 1700-as évek végéig a Lotaringia-i hercegek székhelye volt.1998-ban minősítették műemléknek és 2003 januárjában súlyos tűzvész

327

pusztított. Mára a sérült déli szárnyat helyreállították, és most a főépület és adéli szárny rekonstrukciója folyik. Mint később megtapasztalhattuk, rájuk isfér. A főépület park felöli oldalán modern szobrokat állítottak ki. Nem igazánillenek a helyhez.

A kastély kertje nagy területenfekszik. A főépület tengelyében kétmedencével és több szökőkúttalkialakított francia kert van. Ez szépengondozott, színes virágoktól tarkállik.A francia kerten kívül erdős terület,nagy fák alatt füves rész. Itt találhatópár pavilon is. Látszik, hogy a kertethasználják majálisok és hasonlókcéljára. Egyik sarkában jól felszerelthatalmas játszótér van. A medencékszökőkútjaival esténként fényjátékot

mutatnak be. Ezen a hétköznapon a déli órában sokak sziesztáztak aparkban.

A kastélyparkban tett séta utánelindultunk a belvárosba. A térkép ésinformációk szerint egyetlen érdekesépület van, a St.Jacques templom.Az utcákat járva egy elég rendezett,de nem túlzottan érdekes városképalakult ki bennünk. Itt márkizárólagosak kőépületek és csakesetenként tűnik fel a vöröshomokkő. Láttunk pár szép palotát.

A St.Jacques templomfőhomlokzata a kéttoronnyal, melyekbennem láttunk harango-kat, impozáns látvány.Az épület többi részeteljesen egyszerű. Atemplom délutánháromig be volt zárva,így nem tudtunkbemenni, pedig ránk fértvolna egy kis hűsölés.

Megkerülve a templomot a mögötte lévő téren áll a városháza. Ez teljesenráépült a templomra, annak oltár felöli része szinte a városháza homlokzatáigér. A templom keleti oldalára is ráépült a városháza.

328

A teret a Rue Banaudon-on hagytukel kelet felé. Hamarosan a PlaceLeopoldon voltunk, ahol több széppalota is áll. Közülük is kiemelkedik aSalon des Halles és a Francia Banképülete. A téren van egy Monoprixáruház is. Bementünk alégkondicionálás miatt. Ahogybóklásztunk, Zsóka talált magánakegy lenből készült blúzt, az eredeti35 euró helyett 3-ért.

Visszaindultunk a kastély parkba.Elmentünk a színház épülete mellett.A parkban egy árnyas padon vártukki a két órát. Ekkor bementünk afelújított déli szárnyba. Csak kevéstermet lehetett látogatni. Az tisztánlátszik, hogy magát az épületetrendbe szedték, de a termekbensemmi eredeti sincs. Az alagsorbanrendezvény termek vannak, de csaka puszta meszelt falak. Ilyen afelújított kápolna is.

329

Ezután az északi szárnyba mentünk be. Itt csak azért néztünk meg egyérdektelen kiállítást, hogy az épületet lássuk. Sok örömünk nem volt benne,elég lepusztult állapotban van, a lépcsőfokok kicsorbultak, málladozik avakolat. Összehasonlításul álljon itt a két szárny lépcsőházának felvétele.

Ezzel befejeztük Luneville-ben tett látogatásunkat.Még lefényképeztem a kastély előtt álló lovasszobrot, most jobbak voltak a fényviszonyok, mintdélelőtt.

Felültünk a motorra és megpróbáltunk kikeverednia városból. Ez sokszor nem is olyan könnyű. Ez az,amiben Rózsi verhetetlen, de most nem voltvelünk. Végül a Baccarat-ba vezető táblákatkövetve kikeveredtünk a városból, csak nem azonaz úton, ahol az ígéretes üzleteket láttuk. Hogyfelkereshessük azokat, az egyik elágazásnál kicsitvisszafelé kellett menjünk.

Végül a Leader Price-ban csak a tavaly bevált májpástétomból vettünk.Kezdünk kifogyni az otthonról hozott reggelinek valóból. A játékáruházatbecsületesen végigjártuk. Sokadszorra megállapítottuk, hogy nagyon nehézmár bármi újat is venni a gyerekeknek. Azért Áron barátunk kapott egytávirányítható helikoptert. Meg is érdemli a jó biziért.

A lakóautó telepen csak az üzletet néztük meg. Évek óta próbálunkFranciaországban bejutni egy ilyenbe. Láttunk pár érdekes dolgot, olyat, amieltér kicsit a német gyökerekkel rendelkező hazai kínálattól. Csak próbakéntrákérdeztem a tolatókamerára. Volt vezetékes és vezeték nélküli is. Ez utóbbicsaknem 300 euróba került. A koma próbált erősködni, és egy kicsit mégengedett is volna az árból. Azért Zsóka felmarkolt egy katalógust. Elsőránézésre gazdagabb a németek hasonló katalógusainál.

Most már egyenesen jöttünk vissza. Az autóúton néha 80-nal, miközbenZsóka a combjára állított helikopteres dobozt szorongatta. Nem jöttünk be akempingbe, hanem továbbmentünk a közeli Intermarche-hoz. Itt vettemkenyeret a holnapi reggelihez és megtankoltam a mocit. Zsóka közben azárnyékban vigyázta a helikoptert.

330

A kempingbe beérve gyorsan levetkőztünk, felszereltük a motort,megmelegítettük az elmúlt napok maradékait, Zsóka elmosogatott,lezuhanyoztunk és a kellemes melegben, végre egy szál kisnadrágban éspólóban a kocsi előtt megírtam a naplót.

Holnap tovább megyünk a hajólifthez. Csak ezt még tudatni kell Rózsival.Holnapra még jó időt ígérnek, utána legalább két nap eső várható. Reméljük,abban a kempingben ki tudjuk húzni.

Henridorff, 2012. július 27, péntek, 79. nap

Kellemes este és éjszaka után nem sokkal nyolc óra előtt keltünk. Akényelmes reggeli, fizetés és az ilyenkor szükséges összepakolás utánvalamivel tíz óra előtt hagytuk el a kempinget. Elmentünk a camper-portmellett. A téren ma vásár volt, így éjszakára a lakóautók nem használhatták aparkolót.

Baccarat-ot a D935-ös úton hagytuk el észak-keleti irányban. Elég unalmasmezőgazdasági területen vezetett. Kukoricaföldek, legelők, szántók, itt-otterdő mellett autóztunk. Meglepően erős volt a szembe forgalom, többségébenkamionok használták a keskeny és kanyargós utat. Blalamont-nál rátértünk azN4-es főútra. Itt jelentősen megnőtt a forgalom, de bekerültünk a hegyekközé. Egészen 600 méterre felkapaszkodtunk és változatosabb lett a vidék.Sarrebourg-ot elkerülve letértünk alsóbb rendű utakra, hogy eljussunkkempingünkbe.

Itt láttuk az útjelző táblákon, hogy Dabo is a közelben van. Ennek a helyneknevezetessége egy hegytetőn álló szikla tetejére épített kápolna.Brosúránkban ez is tetszett, csak nem tudtuk kisütni hol van.

A kemping, mely a közeli hajólift, a Plan Incline nevét viseli, egy szűkvölgyben van, melyen osztozik egy nagy forgalmú vasútvonallal, a Marne-Rajna csatornával, egy keskeny patakkal és az országúttal. A mintegy 80parcella négy sorban helyezkedik el a csatorna és a patak között. A parcellákharmadán állandók vannak, néhol egészen vad építményekkel. A csatornatúloldalán magas sziklafal, rajta madarak fészkelnek. Kicsit emlékeztet minketa Namur melletti kempingre. A terület fás, a vizesblokk újnak látszik és tiszta,csak néhány dolog hiányzik belőle. A recepció körül van ingyenes WIFIellátás és egy kisebb medence is rendelkezésre áll. A tulaj, aki jól beszélnémetül, kedvesen fogadott. Mindezek ellenére, különösen a bejárati rész,kicsit rendezetlennek hat. Villannyal együtt 16.50-et kérnek.

11 óra előtt érkeztünk és miután mindent a helyére tettünk, leszedtük amotort. Elhatároztuk, hogy még ma bejárjuk mind a két nevezetességet, mertnem tudni mi vár ránk a következő napokban. Gyorsan összekészültünk akiránduláshoz és fél egykor már ültünk is a motoron. Olyan szép volt az idő,hogy elveinkkel ellentétben, még a nagy tetőablakot is nyitva hagytuk.

331

Elsőnek a Plan Incline Visitor Center-éhez mentünk. Már az országútról láttukegy pillanatra az építményt. Sőt egy nagyon rikító lilára festett házat is, melyvendégfogadó. A Visitor Center-hez fel kellett kapaszkodni egy meredek úton,mivel az a lift felső állomásán van.

Ez az építmény egy nagyon érdekes dolog és a maga nemében egyedülálló.Az 1853-ban átadott eredeti nyomvonalon egy négy kilométeres szakaszon17 zsilip volt 44.55 méter szint leküzdésére. Ezeken az áthajózás egy egésznapot, - 8-13 órát, - vett igénybe. Másik gond volt, hogy a sok zsilipezés nagyvízveszteséget okozott. Zsilipenként és manőverenként 600 m3-t kellettleereszteni. Ez komoly gondot okozott, mivel az 1960-as években naponta 40teherhajó ment át a szakaszon. 1964 közepe és 1968 vége között épült meg

332

a lift. Azóta ez szolgálja ki a forgalmat, mely mára döntően kiránduló hajókatjelent, a teherforgalom már csak évente mintegy 300 hajó.

A lift kamrája ugyanakkora, mint a vonalon lévő zsilipkamrák. 41.5 méterhosszú, 5.5 méter széles és 3.2 méter mély. Az üres tank 300 tonna súlyú,melyhez 600 tonna víz jön hozzá. Archimedes törvénye alapján a teli tanksúlya független a benne szállított hajók súlyától. A tankkal ellentétesen kétdarab, egyenként 450 tonnás betonból öntött ellensúly mozog. Ezekmindegyikét 14-14 darab 27 mm átmérőjű drótkötél (5.25-szeres biztonságitényezővel) köti össze a tankkal. A drótkötelek a gépházban 3.35 méterátmérőjű dobokon vannak átvetve. A tartály és az ellensúlyok sínekenmozognak. A tartály 60 cm-t tesz meg másodpercenként és a 41 %-os lejtőna 108.65 méter leküzdéséhez mintegy 4 percre van szüksége. Az egészzsilipezés gyenge fél óráig tart.

Maga a művelet elvileg nem vesz igénybe energiát. Ezt úgy érik el, hogyfelfelé menet a tartályban a vízszint húsz centivel alacsonyabb, mint lefelé.Így mindig a lefelé mozgó teher kb. 20 tonnával nehezebb. Ez elegendő asúrlódási veszteségek pótlására. Ezzel műveletenként kb. 40 m3 vizetveszítenek. A dobokat egyenként 125 lóerős, - egy normál személykocsimotorjának megfelelő erejű, - Ward Leonard rendszerű villanymotorok hajtják,csak a sebesség vezérlése és a pontos pozicionálás érdekében.

A legkritikusabb a tartály és a csatorna lezárása, illetve a hajók be éskiengedésekor felnyitott lezárások szigetelése. Ehhez neoprénszigeteléseket

333

és a víz nyomását használják, illetve a tartályt hidraulikus dokkolóval rögzítika csatornához.

A létesítmény elő van készítve egy második tank fogadására is, de ez mégnem épült meg. A második tank a jelenlegivel párhuzamosan, attól kb.10-15méterre a lefelé irányon mozogna, a sínektől magasabb állványon. A maiforgalmi viszonyokat nézve nem valószínű, hogy valaha is megépítik.

A lifthez 3200 méteren új csatornát kellett építeni a felső oldalon és 1200métert az alsó oldalon.

Befizettünk egy vezetett túrára, mely agépházat is bemutatta, ahol egymaketten ismertették az egészlétesítmény működését, továbbá egyhajókázásra, mely magában foglaltegy leereszkedést, egy kisebb kört azalsó csatornán egészen a kempingig,ahol a régi csatorna becsatlakozik éslátható az utolsó, 17-es számú,kiváltott zsilip és a tovább menő 18.-as zsilip, továbbá egy felfelé menetetvissza a Visitor Center-hez.

A hajó fél kettőkor indult és egy jó óráig tartott az út. Volt egy kisebbüzemzavar is, nem akart elindulni felfelé a zsilipkapu, amikor az alsó

334

állomáson ki akartunk hajózni a tankból. Jött egy szakember és pár perc alattelhárította a hibát.

Nagy élmény volt a hajólift megnézése és kipróbálása. Vettünk is gyorsan egyképeslapot és este feladtuk a gyerekeknek.

Még mindig szép idő volt, csak a levegő nagyon párás volt. Ez jelezte, hogyjön a beígért eső. Gyorsan felültünk a motorra és elmotoroztunk Dabo-ba. Akápolna a jó tíz kilométerre lévő település feletti hegyen épült.

A hozzávezető út kiérve a faluból másfélszer járjakörül a hegyet, míg felér a szikla alatti parkolóba.

Mire felértünk befelhősödött és pár cseppnyi szemetelést is kaptunk. A nyitvahagyott tetőablakra gondolva sietnünk kellett.

335

Gyalog tettük meg az utolsó métereket a 665 méteren lévő kápolnához.

A hegyről szépen lehetett látni az egész vidéket. Keletre a távolban a Rajnavölgyét, körben a hegyeket. Sajnos a pára miatt csak halványan látszottminden és ezen a távcső sem segített. Egyedül a hegy lábánál lévő Daboérdemelte meg, hogy a siker reményében lefényképezzük.

A kápolna körül a szikla pereméig alig pár méter van. Több irányban iskiképeztek kilátóteraszokat. A toronyba is fel lehetett menni. Egyetlenszépséghibája volt a dolognak, hogy a tetőteraszon embertelen sok szárnyashangya volt. Egyes irányokban szinte eltakarták a kilátást. Egy gyorskörbepillantás után menekültünk lefelé.

Visszatérve a motorhoz gyorsan elindultunk, remélve, hogy szárazonmegjárjuk. Ez sikerült is. Négy órára értünk a lakóautóhoz. Nagyon fülledt volta levegő.

Levetkőzés után gyorsan megittam két fröccsöt, majd elmentem megmártóznia medencébe. A zuhanyozás előtte nagyon jól esett, de a víz kicsit hideg voltés csak combközépig ért. Hamar kijöttem. Azért sikerült felfrissülni. Későbbkaptunk egy kisebb esőt is, ami viszont a levegőnek tett jót.

336

Elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Zsóka megfőzte aspagettit és megvacsoráztunk.

Utána kimentem a recepcióhoz Internetezni. Letöltöttem a bankot,megnéztem a mailt, nem volt semmi érdekes. Az időjárás jelentés holnap-holnaputánra esőt ígér, utána három jó napra számíthatunk, majd ismét egyesősre. Jó taktika volt ma meglátogatni mindkét érdekességet. PróbáltamSkype-on beszélni a gyerekekkel, de nem sikerült.

Amíg elvoltam, Zsóka elmosogatott és lezuhanyozott. Visszaérkezésem utánén is elmentem zuhanyozni, majd feldolgoztam a bankot. Az elmúlt hetekbenelég zűrösek voltak a dolgok. Itt Franciaországban kártyás fizetésnél mindtöbb helyen nem zárolnak, csak pár nap múlva elszámolnak. Van még kétnyitott tétel két hét előttről, akkor zároltak, de még nem számoltak el. Utánaismét megpróbáltam a Skype-ot. Itt a lakóautónál nagyon gyenge a WIFI jele,kész csoda, hogy van még. Egyszer sikerült is elérni a kicsiket, de pármásodperc után leszakadt. Naplót nem is írtam, a holnapra várható esőnapkiválóan alkalmas lesz rá.

Este 11-ig kint tudtunk maradni, kellemes volt az idő.

Henridorff, 2012. július 28, szombat, 80. nap

Az éjszakára beígért eső nem igazán jött meg, csak hajnali hatkor kezdett elcseperegni egy kevés. Azért borús idő volt, de nem az a nagy sötét felhőkkelterhelt. Időnként még a nap is kisütött.

Nem siettük el a kelést, kilenc után mentem ki a megrendelt baget-ért.Reggeli után neki kezdtem a tegnapi naplónak. Dél körülre egészemberszabású lett az idő, ezért elhatároztuk, bringával bejárjuk a csatornarégi nyomvonalát. Mire a bringákat elővettem és összekészültünk, már nemvolt annyira ígéretes az idő, de azért nekivágtunk.

Először úgy jó kétszáz métert vissza kellett biciklizzünk a lift felé, hogykimehessünk a csatorna partjára, majd vissza egészen a 18-as zsilipig, ahol azsilipkapu feletti keskeny járdán át tudtunk menni a túloldalra. Mirevisszaértünk a lakóautó magasságáig, megtettünk egy kilométert éslégvonalban még 50 méterre sem voltunk a kocsitól.

A csatorna mellett jól kiépített kerékpárút vezet. Alapjában kellemes terep,csak jó két kétszáz méterenként le kellett küzdeni a zsilipek 2-3 méteresmagasságát.

A kirándulás nagyon érdekes volt és tulajdonképpen a tegnapi, liftnél tettlátogatást egészítette ki. A zsilipek egymást érik, a köztük lévő távolság néhaalig nagyobb, mint a műtárgyak.

Az első 5-6 zsilip teljesen lepusztult állapotban van, az épületek omladoznak,a zsilipkapuk rozsdásodnak, a meder száraz, mindenféle növény vette

337

birtokba. Az egyik szakaszon egy közúti híd alatt a mederben lábakon állógyalogutat építettek. Érdekes az, amelyik a vasútvonal ma is használatbanlévő hídja alatt van. Itt a kerékpárút a korábban szerviz járatnak szolgálószélső nyílásban halad.

Feljebb látszik az öt éve indított rehabilitáció eredménye. Az épületeketfelújították, vagy éppen dolgoznak rajta. Van, amelyikben bár működik,nagyobb részük magánszemélyek üdülőháza. Ezekhez külön kis hidakatépítettek. Itt már van némi víz a mederben, egyik-másik zsilipnél fixduzzasztást csináltak.

A régi nyomvonalon volt pár parkolás céljára alkalmas medence is kialakítva.

338

Az első zsilipet elhagyva felérkeztünkaz élő csatornához. Itt teljesen máskép tárult a szemünk elé.

Eredetileg terveztük, hogy továbbmegyünk felfelé, mert a következőszakaszon egy alagutat jeleznek.Sajnos teljesen befelhősödött éselkezdett szemerkélni. Tudtuk, hogypár perc alatt visszaérünk, de nemakartunk kockáztatni.

A visszaút kellemes és gyors volt. Azok az emelkedők, melyek felfelénehezítették a haladást, most éppen a gyorsításoknál segítettek.

Mire a kemping közelébe értünk,elállt a szitálás és nem volt közvetlenesőveszély. Ezért nem a rövidebbúton, - pár száz métert országútonmegtéve, - hanem ugyanarra jöttünkvissza, mint odafelé.

A 18-asnál még egy zsilipezést iskivártunk. Egy angol zászló alatthajózó öreg batár egy házaspárral,és egy kisebb, de modern bérhajóhét utassal kelt át a zsilipen.

A kempingbe visszaérve nem raktuk el a bringákat, bízva abban, hogy mégesetleg elmehetünk, vagy ma, vagy holnap.

Nekiültem a tegnapi naplót befejezni, és a mait megírni. Közben Zsóka eleinteolvasott, később az esti sütéshez készült össze.

Egész délután hol sütött a nap, hol befelhősödött, többször a szél isfelerősödött. Már-már javasolni akartam, hogy menjünk el valamerre, de mireösszekészültünk volna, már elment a nap.

Fél hatkor kezdtünk el sütni és hét órára ettük meg a vacsorát. Utánamosogatás, zuhanyozás. Mire Zsókára került sor, valamikor fél nyolc előtt,eleredt az eső.

Végül a mai olyan kicsit kirándulós, kicsit pihenős nap lett, melyet afolyamatos esőveszély árnyékolt be. Mindenesetre sokkal jobbra sikeredett,mint amilyenre a tegnapi előrejelzést látva számítottunk.

Ma biztos, hogy nem tudunk olyan sokáig kint maradni, mint az elmúltnapokban.

339

Henridorff, 2012. július 29, vasárnap, 81. nap

Este kisebb megszakításokkal, éjjel folyamatosan esett, és nem is akárhogy.Reggelre a lakóautó előtt méretes pocsolya nyomai éktelenkedtek.

Csak fél tíz körül keltünk, bár eddigre nemcsak elállt az eső, hanem ki issütött a nap.

Reggeli után karbantartós napot csináltunk. Zsóka kitakarított alaposan, amitén még a vezetőfülke kiporszívózásával tetéztem, idén először, de az őszileeresztésig biztos, hogy egyben utoljára. Amikor a motort szereltem fel, kicsitátgondoltam annak lehetőségét, hogy jövőre valamelyest átalakítsam a tartót,egyben módosítottam a rögzítésen is. Utána felfújtuk a bringák kerekeit, - bárnem nagyon használjuk, azért legyenek hadra foghatóak, - és tartottunk egynagy pakolást. Jó mélyre elraktunk mindent, amit eddig vettünk. KözbenZsóka megfőzte a székelykáposztát két napra, - ezt visszük magunkkal, - énpedig kimentem kenyeret rendelni és fizetni.

Mire mindennel végeztünk fél három lett. Az idő egész nap kellemes volt, nemtúl meleg, sokszor kisütött a nap és esőveszély egyáltalán nem volt. El ishatároztuk, hogy teszünk egy kisebb bringás kirándulást megint a csatornamellett, csak most lefelé.

Indulás előtt még lefényképeztem a szemköztisziklafalat és azokat a párkányokat, melyeken

madarak fészkelnek időnként elég nagy zajt csapva.

Ugyan úgy indultunk, mint tegnap, csak a kemping alatti zsilip tábláján lévőjárdát elhagyva a túloldalon, most lefelé mentünk. Tudtuk, hogy háromkilométerre van egy település, Lutzelbourg és további tízre egy másik,Saverne. Ismét nagyon élveztük a csatorna melletti kerekezést. Most lefelémentünk és a szél is hátulról fújt. Percek alatt beértünk Lutzelbourg-ba, deelőtte még elhagytunk további két zsilipet. A csatornán ezen a nyári vasárnapdélutánon elég nagy volt a forgalom, szinte minden zsilip dolgozott ésvárakozó hajókat is láttunk. A parton is sokan kerekeztek, vagy sétáltak.Többen is figyelték a hajókat zsilipezés közben.

Ezen a szakaszon ritkábban vannak a zsilipek és automata üzemmódbanműködnek. A zsilipekhez tartozó épületek mindegyike szépen fel van újítva és

340

laknak bennük, de nem a személyzet. Valószínűleg üdülőházkéntfunkcionálnak.

Elsőnek a Lutzelburg feletti várromot pillantottuk meg. Utána hamar beértünka településre. Egy nagyon érdekes hely, a csatorna két oldalán pár utcányiház található. A csatorna a település főutcája.

Ez a település a csatorna menténmintegy tíz kilométerenként lévőszerviz pontok egyike. Ezeket azsilipeknél az elérhető szolgáltatásokfelsorolásával jelzik. Itt a csatornapartján mindenhol hajókvesztegelnek. Több helyen is láttunkelektromos áram és víz vételérealkalmas csatlakozó dobozokat.Három óra áramért és negyed óravízért 2 eurót kell az automatábadobni.

Még tovább kerekeztük, de már csak két zsilipnyit. A 23-as kamrájábanemelkedő német hajó tulajdonosával kicsit beszélgettem, amíg a víz dolgozottés ő a hajóját tartotta. Elmondta, hogy egy hónapra kb. száz euróért kellmatricát venni, ami jogosít a zsilipek használatára. Minden automatábanmegy, figyelik, ha hajó közeledik a zsiliphez, és ha lehet, beengedik akamrába. Itt csak azt kell jelezni egy függőleges rúd meghúzásával, hogy a

341

behajózás megtörtént, és egyből csukódik a hátsó ajtó és eresztik le, vagytöltik fel a kamrát, majd nyílik az első ajtó és lehet tovább menni.

Innen visszafordultunk és jöttünk a kempingbe. A zsilipeknél lévő emelkedőkés a szembe szél most nehezítette a dolgunkat, de nem volt nehéz a feladat.Jó tíz kilométert mentünk csak. Öt óra előtt már a kocsinál voltunk.

Megmelegítettük az előzőnapok maradékaiból álló vacsoránkat, megettük ésmosogatás, zuhanyozás. Utána ültem neki a nap krónikájának rögzítéséhez.Amíg dolgoztam, Zsóka minden lehetséges kannát és üveget feltöltött vízzel.Az itteni víz nagyon jó, adott esetben ásványvizet pótolhat. Este mégfelmegyek az Internetre. Tamásék jelezték SMS-ben, hogy megérkeztekToscana-ba, őket nem kell hívni, de a többieket megpróbáljuk. Éstermészetesen az időjárás előrejelzést is meg kell nézni.

Point a Mousson, 2012. július 30, hétfő, 82. nap

Éjjel nem esett, de hűvös volt és reggelre minden levizesedett. Nyolc utánmentem ki a kenyérért és kezdtem el készíteni a reggelit. Ma kicsit lassabbanment a szokásosnál és csak fél 11-kor tudtunk indulni.

Rózsi eredeti terve az volt, hogy sokáig visszavisz Baccarat felé az N4-esen,majd átvág Luneville-be és onnan fel Nancy-ba. Mi ezt felülvizsgáltuk és aD955-ösön indultunk, majd a D38-ason és a D674-esen jutottunk elcélunkhoz. Bár Rózsi nehezen akart beletörődni a változtatásba, megérte amódosítás. Eleinte szép erdős, kissé hegyes-dombos részen haladtunk éskésőbb is, amikor kiértünk a mezőgazdasági területre és az út nyílegyenesenvezetett, többször hullámvasutazás tette változatossá.

Nancy előtt utunkba akadt egy Lidl. Kenyeret mindenképpen kellett vegyünk,de ha már bent voltunk, megvettünk pár dolgot a közeli napokra. Sőt kaptunktölthető elemeket Áron helikopteréhez is.

Nancy-ba beérve Rózsi szépen elvezetett a kikötőben lévő camper-port-hoz.Egyetlen bökkenő volt, hogy, mint azzal számoltunk is, mind a négy helyfoglalt volt. Azonnal határoztunk és Rózsit menet közben programoztuk át,hogy a Nancy és Metz között félúton lévő Point a Mousson camper-port-jábavezessen.

Egy óra után érkeztünk meg a Moselle-n lévő öbölben található kikötő melletticamper-port-ba. Itt a katalógusban szereplőnél több helyet találtunk és egykicsit közelebb a városhoz. Elég kellemes helynek bizonyult és némitanakodás után le is parkoltunk, úgy, hogy egy zöld terület volt előttünk éssenki sem állhatott mellénk, vagy mögénk. Cserébe mind a kétvillanykábelünkre szükség volt. Elmentem körülnézni, megtaláltam az irodát,mely háromkor nyit, és a WC-t és zuhanyzót. Mindkettő meglepően tiszta volt.Ekkor fedeztem fel, hogy talán 150 méterre a parkolótól, van egy másik, azzala 15 hellyel, melyet a katalógus jelez. Az rokonszenvesebbnek tűnt,

342

messzebb van az úttól és közelebb a kikötőhöz és a WC-hez. Elhatároztuk,hogy átköltözünk. Negyed háromra minden el volt rendezve az új helyen.

Még kivártuk, hogy az iroda kinyisson. Egy savanyúképű férfi intézi adolgokat. Angolul semmit, németül egy keveset beszél, azért el tudtukrendezni a dolgokat. Kaptunk egy egészen kicsi térképet és megtudtuk, holvan a turista információs iroda. Utána összekészültünk egy városnézéshez.Az enyhén felhős égre való tekintettel eső-jacky-t is vittünk.

Közvetlenül a camper-port mellett megtaláltuk a buszvégállomást. Továbbsétálva eljutottunk a Moselle hídjához. Azon átkeltünk a túloldalra, ahol abelváros található. A hídról visszanéztünk a kikötőre és a parton állólakóautókra.

Első utunk a város főterére, a Place Duroc-ra vezetett, ez alig két sarokra vana folyó partjától. Itt található a turista iroda is. Egy idősebb hölgy, aki megintcsak franciául beszélt, készségesen adott nekünk várostérképet, nemcsak ahelyit, hanem Nancy-t és Metz-et is, busz- és vonatmenetrendet, sőt kézzel-lábbal az utazás néhány feltételét is le tudtuk kommunikálni.

Ez a környék már nem a turizmusról szól, rajtunk kívül 2-3 párt láttunk avárosban, akik szemmel láthatóan idegenként forogtak. Ők is a camper-portvendégei voltak. Ennek megfelelően ezen a vidéken már senki sem beszélangolul, és németül is csak nagyon kevesen és gyengén.

A jó hangulatú térközepén szökőkút áll éskülönböző korú lábasházak. veszik körbe.Közülük legfigyelemre-méltóbb a városháza, deszép a Rue Victor Hugosarkán kissaroktoronnyal épültpalota, mely a Maisondes 7 Peches Capitaux(A hét halálos vétekháza) nevet viseli.

343

A Rue Victor Hugo-n indultunk apályaudvar felé. Ez az utca abelváros egyik főutcája. Számosüzlet található itt. Jelenleg átépítik ésteljes a zűrzavar. Az utca végén egyszép palota hívja fel magára afigyelmet. Mögötte áll a pályaudvar,mely ugyan egy fővonal jelentősközbenső állomása, elég szerény. Apályaudvaron szereztünk némihelyismeretet az esetleges vonatoskiránduláshoz.

Visszaindultunk a Rue Victor Hugo-n. Betértünkpár üzletbe, mert nagy árleszállítás van, de semmitsem vettünk. A Rue St.Laurent-nél lefordultunk azazonos nevű templomhoz. Ennek a XVI. századelejéről származó gótikus templomnak érdekesformájú tornya különösen gazdagon díszített.Belsejében a boltívek már a jellegzetes franciatemplomokat idézik. Sajnos színes üvegablakaivalószínűleg a háború áldozatává lettek. Viszont azoldalhajóban kovácsoltvas rács mögött kiállítottszárnyas oltár nagyon szép.

344

A templomtól a folyópart felé indultunk. Egy nagy téren megtaláltuk a Liceumépületét egybeépítve a tiszta üveg vásárcsarnokkal. Ez utóbbi természetesenmár be volt zárva. Ez az épületegyüttes uralja a folyópartot is.

Átmenve a hídon a túlsó part két jelentős épülete, a St.Martin templom ahídfőben és kicsit feljebb a Promonteri Apátság hívja fel magára a figyelmet.

A XIII. és XV. századközött épült St.Martintemplom csipkézettcsonka kettős tornyávaljellegzetes franciatemplom. Ilyeneket látniszerte az országban.Belseje is ezt a stílustidézi. Szép a karzatfeletti színes üvegablak.Az épületen sajnos sokhelyen tetten érhetőek alepusztulás nyomai.

Eddigre a felhőkből enyhe csepegés indult. Az eső-jacky elővétele szóba semkerült, de kellemetlen volt. Azért még elsétáltunk az apátságig. A templombaaz utcáról nem lehetett bemenni, kívülről nagyon lenyűgöző. Mellette akolostor épületet renoválják. Az épületegyüttest elég borsos belépti díjért lehetlátogatni. Nekünk nem volt kedvünk bemenni.

345

Point a Mousson-nak még egy nevezetes épülete van a hídfőben, a régiegyetem. Ez ma egy bentlakásos iskola lehet és mindenféle modernépületekkel körbeépítették. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a területrekonstrukció miatt le van zárva.

Fél hatra értünk vissza a lakóautóhoz. Gyorsan elmentünk zuhanyozni ésutána melegítettük meg a vacsoránkat. A helyzet kicsit különös. Majdnemolyan, mintha kempingben lennénk, ki lehet ülni a kocsi elé, a mosogatáslehetőségén kívül van minden infrastruktúránk, de mégis közterületenvagyunk. A kikötőben korzózók itt sétálnak el a kocsi előtt. Az egésznek vanegy különleges hangulata. A naplót is az előtető alatt írom, miközben Zsókaolvas.

Point a Mousson, 2012. július 31, kedd, 83. nap

Egész éjjel esett, na, nem olyan hevesen, csak módjával. Reggelre aparkolóban mindenfelé tócsák álltak. Azért nyolckor keltünk, mert az egyetlenértelmes időben Nancy felé induló buszt el akartuk érni. Bent reggeliztünk,nem a sietség, hanem az esőveszély miatt.

A buszhoz eső-jacky-val, esernyővel és pulóverrel felszerelkezve jó fél órávalaz indulás előtt kiértünk. Ez annak is volt köszönhető, hogy rosszulemlékeztem a menetrendre és ez tíz perc többletvárakozást jelentett. A nemsokára beérkező buszra felengedtek és ez jó volt, mert elkezdett szitálni azeső.

A busz először átverekedte magát Pont a Mousson-on, - ami az útépítésekmiatt nem is volt olyan egyszerű, - majd négy-öt település következett Nancy-ig. Az út jó egy órát vett igénybe. A busz szép tiszta és korszerű volt, csak alábamnak nem volt elég hely és az út végére nagyon meleg lett benne.

A városban először elmentünk a pályaudvarra, hogy felderítsük a viszonyokategy esetleges vonatos visszaút ügyében. Utána kicsit találomra indultunk el.Betértünk egy nagy bevásárlóközpontba, majd azt elhagyva St.Sebastientemplom előtt találtuk magunkat. A templomba most nem mentünk be, azt

346

meghagytuk délutánra. A templommal szemben lévő tér túloldalán van avásárcsarnok.

Célunk volt eljutni a város nevezetes főterére, a Place Stanislas-ra. Ehhez abevásárló utcán, a Rue St.Jean-on és St.Georges-en kellett megtegyünk pársaroknyit. Itt láttuk Nancy érdekes járművét. Ez egy trolibusz és egy villamoskeresztezése. A jármű csuklós, három elemből áll. Gumikerekeken gurul, devan egyetlen vezető sine, viszont kormánnyal irányítják. Áramszedője olyan,mint a troliké és normál autókon használatos rendszáma van. Nagyongyorsan és csendesen közlekedik.

Bepillantva a Rue des Dominicains-on láttuk meg az aranyozott kovácsoltvaskaput, mely a Place Stanislas bejárata. Előtte mégelmentünk a városháza mellett és láttuk annakhátsó homlokzatát.

Betérve a térre egy nagyon szépen felújított (2005-ben fejezték be) XVIII. századi épületegyüttestláthattunk. Ahogy mondani szoktuk ez az, amiértérdemes volt Nancy-t felkeresni. A tér teljesenszimmetrikus. Tengelyét a városháza, a térközepén lévő Stanislas szobor és a diadalívalkotja. Mindkét oldalán két-két egyformahomlokzatú kétemeletes palota áll. Az egyikoldalon egy szálloda és az operaház, másikoldalon a szépművészeti múzeum és egy

347

ismeretlen rendeltetésű épület. Ezek, bár a tér felé egyformák, hátrafelékülönböző mélységűek. A városházával szemben lévő oldalon a diadalív kétoldalán alacsonyabb paloták állnak. Ezen az oldalon a két sarokban barokkszökőkutak, a jobb oldalon Afrodité-t, a baloldalon Neptun-t ábrázoló, állnak.

348

A teret Stanislas, bukott lengyelkirály építette, miután veje, XV. Lajoskinevezte Lotaringia hercegének. Atéren túl számos más is épült abbanaz időben. A legnevezetesebb adiadalív mögött lévő Place de laCarriere, mely megőrizve aszimmetriát épült. A teret négysorban platánfák díszítik, és ahercegi palota zárja le. Ebben ma aLotaringiai Történeti Múzeum kétrészlege kapott otthont. Ez a terület

is még hozzátartozik a világörökségi listán lévő műemlékekhez.

A hercegi palota baloldalán elhaladva jutunka St.Epvre térre, melyenaz azonos nevű bazilikaáll. Ezt a XIX.században építették ésszámos eleme Bajoror-szágból származik. Atemplomot csak háromután nyitják meg aközönségnek, így csakkívülről csodálhattukmeg. A kis tér volt a kö-

349

zépkorban a város piactere. Ma szökőkút áll a közepén.

A teret északnyugati irányban hagytuk el. Elsétáltunk számos szép palotamellett. Ezek közül az egyik a nevezetes gótikus-reneszánsz Hoteld’Haussonville.

Sétánk során érintettük a város legrégebbi, XIV.-XV. századból való erődített kapuját, a Porte de la

Craffe-t. Az épület rekonstrukciója ma is folyik.

A Grande Reu-n indultunk vissza a városközpontfelé. Ismét érintettük a hercegi palotát, most annak

északnyugati szárnyát.

350

Átvágva kelet felé egy kis utcán további szép palotákat láttunk, majd elértük aParc de la Pepiniere-t. Ez egy nagykiterjedésű városi park, közepénrózsakerttel. A város lakóinak kedvelt pihenőhelye ez az árnyékos üde zöldsziget.

A parkot a déli sarkánál hagytuk el és érintettük ismét a Stanislas teret, majdaz opera mellett keletnek fordulva kijutottunk a Ste.Catherine kapuhoz. Ittbetértünk a Jardin Godron-ba, és leültünk kicsit pihenni.

Ezt a kertet az utolsó lotaringiai herceg, Stanislas utasítására építették még1758-ban. Tulajdonképpen egy arborétum, a mellette lévő Aquarium-mal alkotegységet.

A rövid pihenő utánelmentünk a katedrá-lishoz. Utunk soránérintettük a vízgazdál-kodási és erdészetiiskola palotaszerűépületét. Különösen adíszes kovácsoltvaskapu tetszett. Elmen-tünk a Place del’Alliance mellett, me-lyen nevezetes rene-szánsz szökőkút áll.

351

A XVIII. század elejénépült templom nevesművészek munkája.Különösen szép akupola festése, afafaragások. Nevezetesorgonája. A szélesmellékhajókat oldalká-polnák teszik mégszélesebbé. A katedrá-lishoz hozzáépültpalotában szállodaüzemel.

Visszatértünk a Rue St.Georges-ra.Itt megcsodáltuk kívülről a CreditLyonnais bank épületét, mely Nancytalán legszebb Art Nouveau épülete.Különösen figyelmet érdemlő apénztárterem és annak is elsősorbana 250 m2-es színes üveg teteje.

Innen már csak egy nevezetességmegnézésére maradt időnk, a reggelmár érintett St.Sebastien templomba

352

tértünk be. Ezt a XVIII.században a rómaiSzent Ágnes templommintájára építették.számunkra a legfeltű-nőbb az oltár mögöttiüvegablak volt, melynem a szokásos színeskivitel, hanem nagyonfinom rajzolatú fekete-fehér, és geometrikusmintázatú.

Ezzel befejeztük Nancy-ban tettlátogatásunkat. Kellemes benyomá-sokat szereztünk. A város nagyonrendezett, tiszta struktúrájú.Érezhető, hogy közelítünk Francia-ország szívéhez, franciaságát le semtagadhatná, és ez kellemesemlékeket idézett fel bennünk.

A 15.52-kor induló vonattal terveztünk visszatérni Pont a Mousson-ba. Apályaudvar felé haladva azonban láttunk egy Tati-t. Ez Franciaországleggagyibb áruháza volt mindig. Jó harminc évvel ezelőtt számos párizsihivatalos utam során sokszor betértem a Mont Marte oldalában lévő üzletbeés néha találtam jó dolgokat is. Nosztalgiából most is betértünk. A színvonalnem változott. Nem is vettünk semmi különöset, csak a kicsiknek tízszínűgolyóstollat és Disney-s radírokat. Viszont lekéstük a vonatot. Ettőlidőmilliomosok lettünk, mert a következő fél óra múlva indult.

353

Betértünk St.Sebastien bevásárlóközpontba, mely az azonos nevű templommellett van és méretben annak sokszorosa. Venni nem akartunk semmit, deúgy elkeveredtünk az épületben, hogy alig tudtunk kikecmeregni belőle.

Végül időben eljutottunk a pályaudvarra. Ott elég nehezen küzdöttünk meg ajegykiadó automatával, de pár perccel indulás előtt felszálltunk a vonatra. Azút mindössze 18 percig tartott és élveztük a kényelmes üléseket és a légkondit. Végig a Moselle mellett vezet a pálya és láthattuk a folyót. Meglepett,hogy milyen csendesen futott az emeletes kocsikból álló szerelvény.

Kiszállva Pont a Mousson-ban első dolgunk volt a jegykiadó automatávalmegbarátkozni. A holnapi napra gondolva próbavásárlást végeztünk. Apályaudvarról a tegnap megismert utcákon jöttünk vissza a camper-port-ba.Útközben megvettük a kenyeret a holnapi reggelihez és bepótoltam a tegnapelmaradt panorámaképet a főtérről.

A kocsihoz érve siettünk lezuhanyozni egy esetleges csúcsforgalom előtt.Közben jött Zsókának az ötlet, hogy élve az ingyenes mosó- és szárítógéphasználat lehetőségével, mossunk egy adagot. A vizesblokk nyolcórászárásáig éppen volt esélyünk egy kört (mosás és szárítás) lefuttatni. Amíg amosás futott, megvacsoráztunk, utána pedig arra kellett ügyeljünk, ne, hogybezárják a mosodát, mielőtt kimenekítenénk a dolgokat. Ezt sikerült is, bár aszárítógépet kicsit hamarabb le kellett állítanom. Azért így is mindenkiszáradt.

A mosás körüli izgalmak miatt csak később kezdtem a naplóhoz és fél 11 iselmúlt, amikor ezeket a sorokat pötyögöm be a gépbe. Kellemes idő van, mégkint lehet ülni a kocsi előtt, csak kicsit kellett beöltözni.

Point a Mousson, 2012. augusztus 1, szerda, 84. nap

Kellemes éjszakánk volt és kék égre és napsütésre ébredtünk. Fél nyolckorkeltünk, mert a 10.11-es vonattal terveztünk Metz-be menni.Időtakarékosságból bent reggeliztünk és utána a tegnapihoz képest könnyítettfelszerelést készítettünk össze. Itthon maradt az esernyő, és könnyebbingekben és nadrágokban indultunk.

Mielőtt elindultunk, még készítettem két felvételt a camper-port-ból.

354

Kellő rátartással indultunk a pályaudvarra. A főtéren ismét készítettem egypanorámaképet a tér másik oldaláról, melyhez most voltak jók afényviszonyok.

Korán kiértünk az állomásra és nem vacakoltunk a jegykiadó automatával,hanem a hagyományos pénztárnál vettük meg a jegyet. Csodálkozásunkrautanként 20 centtel többe került a jegy, mint tegnap. Nem reklamáltunk, de azautomatánál csináltunk egy próbavásárlást. Ez is a magasabb árat hozta ki.Úgy látszik augusztus 1.-ével emelkedtek az árak, ez esetünkben 5 % pluszkerekítés. A másik meglepetés az volt, hogy a menetrendünkben 10.11-esindulással szereplő járat a kiírás szerint csak 10.20-kor indult. Akkor ezt nemértettük.

Így is hamarabb voltunk Metz-ben,mint tegnap elindult a buszunk.

Metz első nevezetessége, amitérintettünk, az maga a pályaudvar.Ezt a németek építették még az I.világháború előtt. Egy robosztusépület homokkő burkolattal. Mellettea tegnap látott állomás Nancy-banegy falusi bakterház. Sajnos előtteátépítik az utat, így mindenholkerítések és munkagépek láthatóak.

355

A következő jelentős épület apályaudvarral szemben a postavörös homokkővel burkolt épülete.Szép emlékű postás múltamban sokhelyen jártam, belföldön és külföldönegyaránt, postai épületekben, részt isvettem jó pár építésében, de nememlékszem, hogy bármelyik is ilyennagy lett volna. Ez is a németidőszak emléke.

Északnyugat feléhaladtunk tovább. Nemigazán tetszett, amitláttunk. Míg tegnapNancy-ban a franciáshangulat fogott meg, ittnagyon is németesstílusa van, legalább isennek a városrésznek.Mindenfelé robosztusépületek. Ilyen aKereskedelmi ésiparkamara épülete is.

356

Üdítő kivétel egy régi barbakán, a Tour Camoufleés a Serpenois kapu, melyen az évszám 1561.

Innen a régi katonai városrészbe mentünk. Itt számos XVI:-XIX. századiépület áll. Szépen felújítva és új funkcióval ma is szolgálják a közösséget.Közöttük parkok és terek vannak és egy teljesen modern városrész képétmutatja a terület. A park a belváros egyik legnagyobb zöld felülete. Nem régkészülhetett el, mert a fák még nem nőttek meg. Számos szökőkút színesíti aképet, melyekben ezen a meleg nyári délelőttön a kicsik előszeretetteljátszottak. Valószínűleg egyfajta kulturális központként működhet ez avárosrész.

357

A belváros felé haladtunk tovább.Célunk a Place d’Armes, a főtér volt.Itt a katedrális mellett a városháza ésa számunkra oly fontos turistainformációs iroda található.

Útközben betértünk egy elektronikusjátékokat árusító boltba, ésleértékelve vettünk három DVD-t anépek Wii-jéhez. Láttuk azt az ABBAlemezt is negyed áron, amit mégObernai mellett vettünk. A C&A-t is

meglátogattuk, Zsóka három pólóval, én pedig egy zuhanyozáskorhasználatos csodás kisruhával a lettem gazdagabb.

A főtérre érve tárult elénk a Saint Etienne’s katedrális hatalmas épülete egykis toronnyal, mely éppen fel volt állványozva. Már így kívülről is lenyűgöző amérete és szépen cizellált kivitele. Belépve, azután szinte mellbevágott, amitláttunk. Évtizedek óta járjuk a világot, nagyon sok templomban megfordultunk,a Szent Péter bazilikától egészen kis kápolnákig, de nem emlékszünk arra,hogy a méretek valahol is ennyire hatottak volna ránk. Ennek oka azt hiszemaz, hogy a viszonylag keskeny főhajó belmagassága nagy, és a felfelé haladóés végül ívekben találkozó vonalak is tovább növelik a magasság érzetét.

358

Eleinte csak kóvályogtunk a hatalmas boltívek alatt. A lenyűgöző méretekhezszép kialakítások párosulnak. Minden felé színes üvegablakok, közülüknéhány modern. Az oldalhajókhoz és az oltár mögötti részhez kapcsolódóanszámos mellékkápolna egészíti ki a templomot. Sajnos a fényviszonyok nema legjobbak voltak, így szerényképességű gépünkkel nem lehetett igazánvisszaadni a látottakat.

A templomból kilépve a tér túloldalán található a hosszan elnyúló városházaés a tér végében a turista iroda szintén figyelemre méltó épülete. Ez utóbbiba,

359

már csak szokásból is bementünk. Kaptunk egy olyan várostérképet, melyugyan kisebb méretű, mint a Pont a Mousson-ban szerzett, de ad némiismertetést a fontosabb látnivalókról.

A tér maga elég álmosnak hatott ezen a déli órán. A járművek ki vannak tiltva,turistát meg nem nagyon láttunk.

A városháza nem különösebben érdekes épület.Benéztünk a lépcsőházba is, ahol a földszint

néhány ablakához hasonlóan szép kovácsoltvas korlátokat láthattunk.

A főteret a turista iroda melletti utcánhagytuk el. Pár lépésre egy kisemelkedőn található a Musees de la„Cour d’Or”. Ez egy nevezetesépülete a városnak, Franciaországegyik legjelentősebb múzeuma.Hogy mi köze van az arany szívhez,azt nem tudtuk kideríteni. Az épületegy korábbi római kori fürdő helyénáll, volt karmelita apátság. Mibementünk az előtérbe, de semmikülönöset nem láttunk, a múzeum

megtekintésére nem volt érdeklődésünk.

Utunkat észak-kelet feléfolytattuk, hogy meglá-togassuk a szigetet.Egyik utcán végignézvemegpillantottuk a ka-tedrális hatalmas épüle-tének külső támasztóit.Modernebb részekenjártunk. Elmentünk aSte.Segoléne templommellett, majd átkeltünk aPont St.Georges-en acsatorna túloldalára.

360

A hídról jól látszott a sziget keleti vége. Itt van a város régi malma, mögötte aregionális adminisztráció egyik, tiszta üveg modern épülete. Ezen akörnyéken nagyon sok épület szolgálja a regionális hivatalokat.

A szigetre csak kerülővel lehetett bejutni. A terület nagy részét az operaházés a hozzá két oldalon csatlakozó paloták foglalják el. Ez a terület Az 1700-asévek közepén alakult ki. A prefektúra épülete korábban a királyi helytartótszolgálta. Az operaház Franciaország legrégebbi, ma is működő színháza.

A szigetről is látható a katedrális monumentális tömbje.

A sziget nyugati végében áll az előző század elején szürke homokkőből épültTemple Neuf, minden tekintetben őrzi a német korszak stílusát és hangulatát.

361

Ez ma Metz-ben a legnagyobb protestánstemplom.

A templom előtti hídon tértünk vissza a belvárosba.A hídról pillantást vetettünk mindkét irányban acsatorna partján álló modernebb és régebbiházakra. Ennek a résznek nagyon jó hangulatavan.

Innen már csak egy helyre terveztünk elmenni, aPompidou Center-hez. Ehhez át kellett vágjunk abelvároson. Most egy egészen más iránytválasztottunk, mint idefelé.

A Rue du Palais-on indultunk dél-keletre. A Place St.Louis-ra befordulvafolytattuk utunkat. Ez egy érdekes színfoltja a városnak, keleti oldalán végigárkádos házak szegélyezik.

362

Innen már egyenes volt az utunk a Pompidou Centerig. A belváros kevésbékarakteres részein sétáltunk, ez is az előző évszázad elején épült ki. A PlaceSt. Thiebaut árnyas fái alatt majdnem leültünk pihenni egy keveset, de aztmondtuk, hogy erre a Center-nél is lesz lehetőségünk. Eljutottunk egészen apályaudvarig. Itt megint találkoztunk az építkezéssel. A vasút alatti aluljáró levolt zárva, a gyalogosoknak csak egy keskeny sávot tartottak nyitva. A vasúttúloldalán van a Pompidou Center. Ennek környékét is építik. Leülésről szósem lehetett.

A Center maga egyérdekes sátortető alattivalami, nagyon isemlékeztet az alig kéthónapja látott olimpiailétesítményekre Mün-chenben. Nem régkészült el. Tulajdon-képpen egy csalódás, ahasonló nevű párizsilétesítményhez építé-szetileg semmi köze, akiállítások anyaga vi-

szont onnan érkezett. Jobb híján az előcsarnokban ültünk le megennialmánkat.

Közben megnéztük a menetrendet és 14.21-es indulással találtunk egyvonatot. Ehhez volt még húsz percünk. Gyorsan összekaptuk magunkat éselmentünk az állomásra. Még időben voltunk, de vonatnak se híre, se hamva.Mint kiderült, elnéztem, az a járat csak péntekenként közlekedik.Menetrendünk szerint a következő 15.08-kor indul, de a táblán 15.00-ásindulást jeleztek.

Volt még jó 40 percünk. Az állomáson kóvályogtunk, leülésre lehetőség nemvolt, a pályaudvaron kívül folyt az építkezés. Első, amire fényt derítettünk, aza reggeli és mostani menetrendi eltérés. Mint kiderült két napja Pont aMousson-ban az információs irodában lejárt menetrendet adtak. Még jó, hogynem okozott igazi gondot.

363

Felmentünk az éppen indulásrakészülő TGV-hez. Végig sétáltunkoda-vissza a csodavonat mellett.Nem igazán látszott különlegesnek.Párizsba indult és nagyon sokanszálltak be. Kicsit le is ültünk aperonján nézelődni. A mi vonatunkvégül a mellette lévő vágányról indultpár perccel a TGV után. Későbbláttuk indulni.

Ez a vonat minden állomáson, szám szerint ötön megállt, ezért a menetidejemintegy negyed órával hosszabb volt, mint a reggelinek.

Megérkezve Pont a Mousson-ba azonnal siettünk a lakóautóhoz. Ennek oka,hogy további mosásokat határoztunk el. Csak a pékségbe kellett kenyeretvenni a mai vacsorához és holnapra. Az, ahol tegnap vásároltunk, zárva volt,de öt üzlettel odébb egy másikban ugyanannyiért megkaptuk bagetjeinket.

Négy órára a kocsinál voltunk, a mosógép szabad volt, a szárító dolgozott.Épp csak levettük a dolgokat, amik mentek egyből a mosásba, indultunkbeindítani az első menetet.

Amíg az pörgött, végzett a szárító a dolgával. A ruhák tulaja nem jött kiszedni,ezért elveinkkel ellentétben, az itteni szokásokat követve, önhatalmúlagkiszedtük a motyóját. Azonnal indítottuk a második mosást és addigszárítottuk az elsőt, amíg az ki nem pörgött. Végül fél nyolcra mindenünkszáraz lett és lehetett elpakolni. Egyetlen áldozata van az akciónak, Zsóka 3eurós blúzának sok volt a szárítás és olyan lett, mint amit a kutya szájábólhúztak ki. Majd otthon kap egy normál kezelést, és reméljük, rendbe jön.

A mosodába rohangálás közben megettük hideg vacsoránkat és lekönyveltema napot és megszerkesztettem a képeket. Nyolckor tudtam nekiülni anaplónak, de nem igazán fogott az agyam. Hamar abbahagytam, azzal, hogymajd holnap befejezem. A kellemes környezetben 11 óráig kint ültünk a kocsielőtt.