Ösvény A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága

2014. november

Új arcok, új osztály, új kezdet

Lélekben megerősödve

Nemzetközi önkéntesség

Tartalom

Lélekben megerősödve – Linzembold Szablcs

Nemzetközi önkéntesség – Kaizer Anna

Óvoda – Mind Lab

Szülőkre hangolva

Új osztály, új kihívás

Bemutatkozik az iskolazenekar

Életmód

Ösvény—A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaújsága

Szerkesztők: Gordán Dalma, Pink Jenifer, Csaholczi Evelin, Szejke

Dóra, Tallján Anna, Zoltán Ildikó, Rau Bettina, Jánk Anna, Zoltán Ildikó,

Mares Eszter, Lepedus Orsolya, Pallai Dorottya

Korrektúra: Szász Anikó tanárnő

www.hamjanos.ro

HamJanosRomaiKatolikusTeologiaiLiceum

Új tanév, új lendület!

Az embernek szüksége van a változásra, épp ezért gondolták, gondoltuk

úgy, hogy ezután a legendás iskolaújság, az „Ösvény” elektronikus formá-

ban fog megjelenni, hiszen a fiatalok nagy része gyakrabban és szívesebben

olvas különböző cikkeket a világháló segítségével.

Az újság ehavi száma kérdéseket boncolgat, amelyek a diákok fejében ka-

varognak, közelebb visz új tanárokhoz, eseményekhez, érdekes és értékes

információkat közöl.

Reméljük, mindenki megtalálja a hozzá közel álló rovatot, s magával ragad-

ja egy cikk, vagy akár csak egy gondolat!

Fogadjátok szeretettel munkánk gyümölcsét, szívünk-lelkünk benne van!

Gordán Dalma

Felelős szerkesztő

Ú j arcok

To dor Erika Informatika tana rno

Életkor:40 év

Házas, három gyermek édes-

anyja

Születésnapja: május 31.

-Mikor tetszett úgy dönteni, hogy ide tetszik jönni a Hám János Római Katoli-kus Teológiai Líceumba?

-Körülbelül tavasszal lehetett már tudni,

hogy idejövök.

-Milyen más iskolákban tetszett már

tanítani?

-Tanítottam a Kölcseyben, a Református

Gimnáziumban, a Traian Vuia Szaklíceum-

ban és most tanítok a Művészetiben is, de

tanítottam már Gyergyószentmiklóson is.

-Mi volt a tanárnő első benyomása az

iskolánkról?

-Az, hogy ez az iskola nagyon barátságos...

-Milyen híreket tetszett hallani az isko-

lánkról, milyennek tetszett látni

„kívülről”?

-Azt hallottam, hogy ez az iskola elég

szigorú, de gyerekközpontú.

-Más az iskolánk, mint azok, ahol eddig

tetszett tanítani, és ha igen, akkor mi-

ben?

-Hát, igen egy kicsit más, abban, hogy az

ide járó gyerekek akarnak tanulni és van

tudásszomjuk.

-Nehéz egyszerre több helyen is tanítani?

-Nem.

-Mi az, mit a tanárnő megváltoztatna az

iskolánkban?

-Talán jó lenne egy nagyobb infólabor.

-Mi az, ami a legjobban tetszett a tanár-

nőnek az iskolában?

-A hangulat, a rádió és az, hogy a szünet-

ben olyan zenék mennek, amelyek nekem

tetszenek.

Ú j arcok

Név: Barkóczi Éva, történelem Életkor: 40 év Házas, van egy kislánya Születésnap: szeptember 5. Névnap: december 24.

-Mikor döntött úgy, hogy ide jön a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumba? -Igazából nem én döntöttem így, hanem, mivel a tanár úr a tanfelügyelőségre került, meghívást kaptam ide. -Milyen más iskolákban tanít? -Tanítok a Ion Creangă Általános Iskolában és a Kereskedelmi Líceumban is. -Mi volt a tanárnő első benyomása az iskoláról? -Szimpatikus a tanári közösség és a diákok ügye-sek. -Mit tetszett hallani az iskolánkról, mielőtt ide tetszett jönni? -Csupa jó dolgot:pl. a diákok jól teljesítenek kü-lönböző versenyeken, hogy jó az iskola hangulata és a tanár-diák viszony is jó. -Mi tetszik a tanárnőnek a legjobban az iskolá-ban? -A szervezettsége. -Mások az ide járó gyerekek? -Nem feltétlenül, minden iskolában vannak külön-böző egyéniségű gyerekek: ügyesek, huncutok... -Nehéz egyszerre több helyen tanítani? -Igen, mert sok időt vesz igénybe és kevesebb jut a családra. Nehéz összehangolni a tanítást.

Iskolánkban ebben a történelem ka-tedrát erősíti Csorján Árpád tanárúr is. Zoltán Ildikó készített vele villáminter-jút.

Mi ösztönözte a tanár urat arra, hogy pedagógus legyen?

Cs. Á.: a pedagógusi pályára az egyik tanárom jó példája ösztönzött,aki egy-ben töri tanár is volt

Milyen iskolában végezte tanulmánya-it?

Cs. Á.:Az általános iskolát szulővárosomban végezten Érmihályfalván, a középiskolát Nagyvá-radon a Szent László Római Katolikus Liceumban.Az egyetemet Kolozsváron a Babes-Bólyai TE,római katolikus fakul-tás,teológia-történelem szakán.

Milyen érzésekkel érkezett, hogyan éli meg azt, hogy iskolánkban taníthat?

Cs. Á.:Én is felekezeti iskolában tanul-tam úgyhogy úgy jöttem ide,mintha haza jönnék.Felemelő a hely szelleme,a diákok hozzáállasa és főleg az,h.rend van és fegyelem,ami nagy szó a mai vilagban.

„Hivata stiszta za s…”

Név: Linzenbold Szabolcs

Születési hely: Kálmánd

Születésnap: május 10.

Életkor: 24 év

Érdeklődési kör: korlátlan mennyiségű klasszikus zenével ki lehet kergetni a világból, de szereti a pop zenét, pl: Pink, a retro stílust, a rockot, pl: Good Char-lotte

Kedvenc könyv: James Martin: Mennyei derű

A könyvtár egy eldugott és kedves sarkában találkozom Linzenbold Szabolcs kispappal. Várakozva néz rám, még nem tudja, mire számíthat tőlem. Kezet rázunk, kölcsönösen meg-egyezünk a tegeződésben és bele is vágunk a közepébe:

M.E: Miért szeretnél pap lenni?

L.Sz.: Már nagyobb voltam, úgy tizenegy-tizenkét éves, amikor elkezdtem komolyabban templomba járni és ministrálni. Szerettem a templomot, mert otthon éreztem magam. Aztán a nagykárolyi Kalazanczi Szent József Iskolaközpontban eltöltött éveim még jobban megerősí-tették ezt az érzést. Meg aztán, a hittan volt a kedvenc tárgyam, amely mindig képes volt sikerélményt nyújtani. Nem is volt kérdés, hogy a teológiát választom. Ebben úgy érzem, igazán önmagam vagyok.

M.E.: Te most úgynevezett gyakorlati éven vagy a negyedév után. Mi ennek a tuladonképpeni lényege?

L.Sz.: Talán a legfontosabb a gyakorlati éven a hivatástisztázás: ezidő alatt lehetőségünk van megismerni, milyen is egy pap élete igazából. Tapasztalatot gyűjtünk, a négy év alatt meg-szerzett tudást igazi élményekkel is társíthatjuk, gyakorlatba ültethetjük.

M.E.: Miben más a teológia falai közt megélni a hitet, úgy, hogy már betekintést nyerhettél a titkaiba?

L.Sz.: Addig talán a naiv rózsaszín köd jellemezte a hitemet, az érzelmeim irányítottak, mond-hatni, szerelmes voltam Istenbe, egész közeli és felfoghatatlan kapcsolatban voltam Vele. Aztán a teológián ez egy picit megtört, tudományosabb, elméletibb, kevésbé fantasztikus lett a viszonyom az Úrral, jelenleg pedig a ráhagyatkozás és tudományosság kettőse jellemző a felfogásomra, Isten mellett az emberek is fontossá váltak. Lélek, szellem és test: mindhármat használva válhatok teljes emberré. Efelé haladok jelenleg, de még hosszú út vár rám.

Furcsa volt, mert az itteni bentlakásban újra megtapasztalhattam az érzelem-teli hitet: a fiatalok énekét, imáit hallgatva jólesett visszaemlékezni az én középiskolás éveimre, jó újra együtt lenni a kamaszokkal.

M.E.: Hogyhogy itt kötöttél ki? Van valami konkrét oka, hogy most itt vagy a Hám János-ban?

L.Sz.: Igazából minket is a Püspök Atya helyez ki, ugyanúgy, ahogy a papokat, ez engedel-mességre tanít.

M.E.: Nehéz volt megszokni az itteni ritmust, az egyetemről visszamenni az iskolába?

L.Sz.: Tulajdonképpen nem úgy tértem vissza az iskola falai közé, mint régen. Most már felelősség van rajtam, a diákélet részének lenni nem csak móka már, hanem munka is. Egy kicsit idegenül éreztem magam, mikor először mentem be helyettesíteni, naplóval a kezem-ben, beírtam a hiányzókat, mint egy igazi tanár, holott nemrég még én is a padban ültem. De már kezdem megszokni.

M.E.: Voltak esetleg olyan élményeid, mikor a diákok nyitottak feléd, csak úgy, barátság-ból?

L.Sz.: A közös programok, lelkinapok sokat segítették a diákokkal való kapcsolatomat, köze-lebbről, névről is megismerhettem őket, már nem csak egyek a sokaságból. Igen, volt rá példa, hogy diákok jöttek oda hozzám és bemutatkoztak. Jólesett, hogy szerettek volna megismerni.

M.E.: A te életednek most szerves része a spirivel való közös munka. Hogy megy a kolaborálás? Jól tudtok együtt dolgozni?

L.Sz.: Én a spirit már régebbről ismerem, a papi körökből, olyan „Szia, hogy vagy?” viszony-ban voltunk. A közös munkát nagyban megkönnyíti, hogy a spiri nagyon nyitott, barátságos. Azt hiszem, jó csapat vagyunk.

M.E.: Már bennfentes vagy az iskolai programainkban. Milyen különbségeket látsz az itteni tevékenységek és azok között, amiben neked volt részed a Kalazanciban?

L.Sz: Több közös programra van lehetőség a diákokkal, amelyek sokkal szervezettebbnek látszanak nekem, mint annak idején diákként a Kalazanciban. Azonban a Kalazancziban a fiatalok sokkal aktívabbak a misén, itt ezt kevésbé tapasztalom.

M.E.: Kíváncsi lennék a saját hitvallásodra!

L.Sz.: Most, hogy kérded, talán így hangzana: „Bízom az Isten kegyelmében, Jézus Szívének irgalmában, a Szentlélek segítségében és Szűz Mária közbenjárásában.”

Ezzel a hatásos végszóval kölcsönösen egymásra mosolygunk, én megköszönöm, hogy inter-jút készíthettem vele, ő megköszöni a lehetőséget, majd egy, már szívélyesebb kézfogással elbúcsúzunk.

„Bí zom az Isten kegyelme ben…”

Talán kevesen tudunk róla,

iskolánkat a diákok mellett

az apukák focicsapata is

rendszeresen szokta képvi-

selni. Miklós Claudiu spiri-

tuális a Fényi Gyula Gimná-

ziumban már évekkel ez-

előtt megalapította a mis-

kolci apukák csapatát. Érke-

zését követően iskolánkban

is volt kezdeményezés és

igény rá. Első alkalommal 3

évvel ezelőtt, az iskolánk

színeihez híven, a Hám Jánosos apukák Miskolcra utaztak. Az addig még ismeretlen vendég-

várók szeretettel fogadták őket. Kérdéseimre az apukák szívesen válaszoltak, mosolyogva

meséltek az együttlétek jó hangulatáról. Különös dolgot tapasztaltak: az új ismerősök mezein

beceneveik szerepeltek. Úgy gondolom, hogy ez a köztük lévő szoros baráti viszonyt tükrözi.

A második találkozásra Szatmáron került sor. A közös focimeccs után kimentek a Helga Win-

ter házba, ahol a vacsora jó hangulatú nótázással zárult.

A harmadik alkalom az eddigiektől eltérő volt. Az iskolánk apukáinak csapatát a testvériskola

sportnapjára hívták meg. Bár ez csak egy egynapos kirándulást jelentett, de a közösen elfo-

gyasztott bográcsos kárpótolt ay idő rövidsége miatt.

Talán a legutóbbi, a negyedik volt a legemlékezetesebb találkozás a két csapat számára. A

lejátszott meccs után a legutóbbi Románia-Magyarország mérkőzést nézték meg a Szent

Alajos konviktusban. A két iskola csapata, bár határ választja el, azonos célt tartott szem

előtt: a magyaroknak győzni kell!

A megkérdezett apukák mindegyike bízik a folytatásban, akár a Spiri távozása után is. Fon-

tosnak tartják ezt a kapcsolatot és egyben jó lehetőségnek is. Ezért keddenként közös edzé-

sekkel készülnek a következő találkozásokra a daróci sportteremben 19 órától. Szeretettel

várják az új tagokat is.

Szü lo k hangja

Tana rke nt a re gi iskola ban

Baumli Bernadett hittan tanárnővel, iskolánk volt diákjával készítettünk interjút, aki ettől a tanévtől kezdett el iskolánkban tanítani.

-Csaholczi Evelin (VII.A): Milyen érzés volt tanárként visszajönni a régi isko-lába?

-Nagyon jó érzés az a tudat,hogy nemcsak én nem felejtettem el az iskolai élményeket és tanáraimat, hanem az "iskola" is emlékszik rám, és lehetősé-get kinált, hogy tanárként visszatérjek. Örömmel jövök minden szerdán az iskolába. Az idén 10 éve annak,hogy megkezdtem líceumi éveimet itt az iskolában: akkor izgalom és kérdések voltak bennem, hogy vajon milyen mértékben lesz jó ez az iskola, mit ad majd nekem az itt töltött néhány év, milyen kapcsolatok alakulnak ki diáktársaimmal és a tanárokkal. Az idei iskolakezdésre készülve újrafogalmazódtak bennem a kérdések:mit adhatok most én az iskolának, milyen tanár-diák kapcsolat fog kialakulni a jelenkori tanulókkal, illetve hogyan fogom tudni átalakitani egykori tanáraimhoz való kötődésemet.

-Mennyiben tűnik másnak az iskola a katedra másik oldaláról? Változott a véleménye?

Teljesen más, abban az értelemben, ahogy a tanári pályát és a tanárok munkáját elképzeltem diák fejjel, és ahogyan most tapasztalom tanárként a saját bőrömön. Ezzel a "katedra túl oldalán" levássel és ennek szépségével és nehézségeivel nem most szembesülök először, ugyanis már 2011 óta tanítok, a másik "egykori" iskolámban. Viszont minden osztályközösségben máshogyan talál-kozok tanár-létemmel, és a vele járó kihívásokkal.

-Mennyit változott az iskola?

-Az épület nem sokat változott,mivel én éppen abban az időben voltam diák, amikor újították, szépítették az épületet. A kápolna az a hely, ami nem volt akkor, de nagyon örülök, hogy mostmár van. Az iskolát a közösség teszi élővé,és úgy gondolom, hogy ebben az iskolában mindig jó közös-ség volt és van. Az emberek azok,akik kicserélődtek, bár néhány ismerős arc van a diákok között, akik akkor elemi osztályosok, vagy ötödikesek voltak, ők most nyolcadikos, vagy középiskolás fiatalok.)

-Van olyan tanár, aki a tanárnőt tanította, és most kollegák? Ha igen, miben változott a viszo-nyuk?

-Természetesen vannak, kevesebben vannak azok,akik nem tanítottak. Hála Istennek sok olyan tanár van, aki engem tanított, Czier Andrea tanárnő volt az osztályfőnököm. Én minden tanáromra jó szívvel gondolok valami miatt, minden tanárnak volt valami erőssége: jó magyarázó képessége, közvetlensége, hitelessége, lelkesedése, igazságossága. Kollégájukként a tanárok kedvességét, nyitottságát tapasztalom.

-Melyik a kedvenc programja az iskolában? Van-e olyan, ami még mindig van, és akkor is volt?

-Én nagyon szerettem a Hám János Napokat, az azóta csak hosszabbodott, de gondolom, most is sok színes programlehetőséget kínál, sőt, biztosan még többet, mint annak idején. Szerettem és értékeltem az iskola által felkínált programlehetőségeket, akár gólyabálról,önkéntes segítségnyúj-tásról,vagy imaalkalmakról szóltak.

A Hám János óvodában egy új fejlesztő módszer kipróbálására

került sor, a Mind Lab-ra. Ez egy több játékból álló logikát fej-

lesztő program, melynek nagy része stratégiai játékokból áll.

Erről a módszerről Erdei Andrea óvónőt kérdeztük meg, aki

szívesen válaszolt minden kérdésünkre.

Mi a módszer lényege?

-A Mind Lab egy új lehetőséget tár fel a gyerekek matematikai

logikájának fejlesztésére, nagymértékben hozzájárul kreativitá-

suk kialakulásához és mindezt fa játékok, stratégiai játékok ré-

vén.

- Mi a látható különbség a Mind Lab és más módszerek között? Miért hatásosabb?

- Szerintem azért jobb, mert játékosan, észrevétlenül fejleszti, alakítja a kicsik agyát, vala-

mint a győzelem és a vereség fogalmával és feldolgozásával is megismerteti a kicsiket. Nagy-

mértékben hat pozitívan a gyerekekre, több területen is, ez az, amire más játékok nem képe-

sek.

- A gyerekek észrevették a változást, elnyerte a tetszésüket?

- Egyelőre még nem érzékelik a játékok hatását, hisz összesen 4 óra volt eddig, de nagyon

szeretik.

- Milyen korosztályoknak ajánlott?

Óvodásoknak valamint kisiskolásoknak, a Hám Jánosban az ovisoknak Mind Lab laboruk is

van, a kisiskolások közül viszont csak az 1. és 3. osztályosok részesülnek ilyen jellegű oktatás-

ban.

-Honnan származik a játék, hogy került el ide,

hozzánk?

- A játék Németországból származik, ide a Hám

Jánosba egy EU-s pályázat révén jutott el,a pályá-

zatnak köszönhetően az Adsonatum szülőegyesü-

let csak 5%-át kellett fizesse az igen értékes

licensznek — ami megközelítőleg 26000 euro —

és a 7000 euro értékű játékoknak.

Jánk Anna, IX.B

Ó voda

Mü ve szet

Zoltán Ildikó (XII.B): Meséljetek egy kicsit a csapat

alakulásáról. Mikor döntöttétek el, hogy bandát ala-

pítotok?

A.: Körülbelül májusban jött ez az ötlet. Először csak

beszéltünk róla, aztán nyár végén összejött az első

próba, amin csak négyen voltunk, dobos és énekes

nélkül. Aztán, mikor kiderült, hogy fellépünk, gőzerővel

elkezdtünk próbálni, és két hét alatt összeraktuk azt az

öt számot, amit eljátszottunk.

Milyen stílusú zenéket játszotok?

A.: A zenei stílusunk még nincs eldöntve. Próbálgatunk ezt is, azt is.

Milyen hangulatúak a próbák? Hogyan zajlanak?

A.: A próbák jók, mindig viccesek én nagyon élvezzük. A próbák Bulcsinál zajlanak, és a ma-

mája mindig meleg kajával vár minket. Mindig sokat nevetünk, van, hogy szerepet cseré-

lünk (én gitáros, Peti énekes , Bulcsi zongora , Matyi basszus)

Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét?

A.: Nem úgy állunk hozzá, hogy csak suli végéig csináljuk, hanem folytatnánk utána is. A

közeljövőben tervezünk egy új, jobb felszerelést vásárolni, hogy javítsuk a hangzást.

“A művészt, az előadót legin-

kább az a tudat tartja láz-

ban, hogy valami fontosat,

jelentékenyet, a hétközna-

pok élményeitől, gondolatai-

tól és érzelmeitől mélysége-

sen eltérőt kell közölnie az

emberekkel, akik az ő meg-

hallgatására gyűltek össze.”

Iskolánk Gólyabálján mutat-

kozott be a nagyközönség

előtt az Anonim zenekar.

Tagjai:

Roszpapa Dávid

Tóth Péter

Varga Bulcsú

Telegdy Mátyás

Matuz János

Iskolánkba új önkéntes érkezett Németországból, aki egy

teljes évet tölt nálunk. A nemzetközi önkéntességről és szemé-

lyes tapasztalatairól Rappert Balázs kérdezte. És hogy mi is

nemzetköziek legyünk, angolul olvashatjátok a vele készült

interjút.

-How did you end up becoming a volunteer?

- I practically chose to work as a volunteer, so I signed up at an

organisation for it. There are many organisations like this in

Germany and all you have to do is to apply. There is always a

kind of interview and then they decide wether you can go or not. I could choose which

country I would like to go to and also the field of work.

-Speaking of which, what is your work here as a volunteer?

- I’m supposed to work with the children in the Hám János kindergarten. I teach them

German in a very easy way and I also help the students at the Szent Alajos board house

with the language. Basically we have a conversation class every week and it looks like I’m

going to do the same thing at the Hám János school, just as my predecessor, Lidvina did. I

really hope it will turn out well.

-How do you like staying in Romania?

- I like it here. Actually the citylife is not that different from life in Germany. That is, why it

is always very interesting to see small villages and the rural lifestyle. I love those carriages

pulled by horses and the general atmosphere of the countryside, like the herds of sheep

and cows in the street, etc... There’s no way you would see this in Germany. I have also

noticed that the people here are much more religious.

-Which cities have you visited during your stay and which others do you plan to see?

-When I got here, the first city I’ve seen was Székelyudvarhely but I’ve also been in Seges-

vár, Nagykároly and Aranyosfő. I would really like to see Brassó and Nagyszeben and it

would be very nice to go to the Southern Carpaths with my family. I’d like to visit Nagybá-

nya as well, mostly because it’s close and I have a tourist guidebook, which says that it’s a

wonderful city.

„Ma soke rt e lo ember…”

-How did you spend your first few days and

what was your first impression?

- During my first days I had a seminar in

Székelyudvarhely with 5 other volunteers.

It was very surprising to see that the

people there are so patriotic that they even

had the Hungarian flag on a marriage car.

Later in Szatmárnémeti I’ve noticed that

the Hungarians can speak Romanian, while

I didn´t hear too much Romanian in Szé-

kelyudvarhely.

-How do you get around with the kids in the kindergarten and the students from the board

house?

-First about the kids from the kindergarten: I work in the Hungarian group as well as in the

German group, where I do my best to support the kindergarten teachers in their work. For

me, it’s easier to work with the smaller kids, because they mostly say very easy sentences,

which I can understand. The students from the board house are also very nice and by now I

do feel very comfortable here.

-How are you with the local language(s)?

-I just learn Hungarian, which means that I only know a few words in Romanian, like

„Multumesc” or „La revedere”. Hungarian is a very hard language, as it nearly has no

connection to German or English. There are some sentences which are extremely difficult to

say, like „ Hogy vagy”, because of the typical use of consonants in this language.

-What do you like about the city?

- I like the markets and the fact that the prices at the market are much lower than the ones

in Germany. Still it was very surprising to see that the supermarktprices are nearly the same!

I also find it funny that the Mayorhouse got a kind of award as the „ugliest building on

town”. Ok, but enough jokes, one time I went to the flea market and I also like all the

churches very much.

-As a final question: would you recommend this country for other volunteers?

-Yes, I would. I really like that I came here and I’m getting to enjoy it more and more. It’s

always nice to meet new people and to find out more about the culture and habits.

Nemzetko zi o nke ntesse g

Keresztesi Kitty évek óta kiemelkedő ered-

ményeket ért el asztaliteniszben. A jelenlegi

VII.A osztály tanulója volt, ám ebben az

évben tehetségére külföldön is felfigyeltek,

és egy olyan iskolában folytatja tanulmánya-

it, ahol segítenek kibontakoztatni a tehetsé-

gét. Gratulálunk neki!

Hogy kezdtél el asztaliteniszezni?

Apukám is asztaliteniszezik, és mikor kisebb voltam, bejártam vele a terembe és tanítgatott.

Aztán már a többi gyerekekkel jártam edzésre.

Mennyi ideje űződ ezt a sportot?

Hat évesen kezdtem, még oviban. Tavasszal lesz 8 éve.

Mi az, ami motivál?

Amikor kisebb voltam, 1-2 évig a szüleim "erőltették", hogy sportoljak. Utána megkedvel-

tem ezt a sportot, és amikor csak tudtam, bementen a terembe ütni. Mostanára már telje-

sen szerelmes vagyok az asztaliteniszbe.

Mi ez a lehetőség, amely révén elkerülhettél Szekszárdra?

Megvan minden lehetőség, amit egy sportoló kívánhat. Minden versenyre eljuttatnak.

Sportfelszerelést, ütőket, és az edzéseket is biztosítják.

Megváltozott az élteted. Hogy érzed ott magad?

Kiköltöztem a magyarországi Szekszárd városába , új környezet, új iskola, új osztálytársak. A

Pécsi Tudományegyetem Illés Gyula Gyakorlóiskola , VII.A. osztályába járok. Az osztálytársak

nagyon kedvesek, úgyszintén a tanárok is.

Mit szerettél a Hám Jánosban? Mi hiányzik a legjobban?

Olyan volt, mint egy nagy család , összetartás és barátság , mindig arra törekedtünk, hogy a

szeretet jelen legyen.

Mi az életcélod?

A cél az, hogy minél messzebb jussak ebben a sportágban, persze sokat kell dolgozni és

tanulni, valamint a sok edzés elkerülhetetlen.

Tehetse g

Ú j oszta ly, ü j kihí va s

Az iskola sajátos körforgásához hozzátartozik, hogy új osztályok

indulnak, új osztályfőnökökkel. Dicső Anikó tanárnővel beszél-

gettünk, hogy milyen gondolatokkal kezdi az új V. osztály vezetését.

Bemutatkozás:

1992-ben végeztem Kolozsváron a BBTE román-orosz szakán. A

Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdtem román nyelv és irodalom

tanárként, és 2001-től a Hám Jánosban vagyok címzetes tanár, vi-

szont addig is voltak itt óráim. Tehát már nem vagyok olyan fiatal, de

hála nektek, a diákoknak, még mindig fiatalnak érzem magam.

Milyen érzés volt elbúcsúzni a 12. osztálytól?

Szerintem minden osztálynak kialakul egy személyisége az évek során, amihez részben az osztály-

főnök is hozzájárul. Az osztály nagy részének V-VIII-ban is osztályfőnöke voltam, és jó volt látni,

hogyan nőnek fel. Ők elballagtak és az életük egy új szakaszába léptek, elbúcsúztak, de csak az

iskolától. Tartjuk a kapcsolatot, ami nagyon jó érzés, ugyanis látom, hogy mindenkinek szépen

alakul az élete.

Hogyan fogadta a tanárnő azt a hírt, hogy ötödik osztálya lesz?

Bevallom, számítottam arra, hogy az igazgató úr újra ötödik osztállyal ajándékoz meg. Örültem

neki, és bízom benne, hogy együtt és Isten segítségével az elkövetkezendő négy, vagy nyolc év

emlékezetes lesz mindannyiunk számára.

Hányadik osztálya ez a tanárnőnek?

Pályafutásom kezdete óta ez a hatodik osztályom, de itt, a Hám Jánosban a negyedik.

Mekkora így a változás, hogy ötödik osztály, 12 helyett? Akár a tanárnő életét is befolyásolja ez

a tény?

Bármilyen osztályban vagyok osztályfőnök, az én célom jó embereket nevelni. Ezt próbáltam meg

a sok év alatt, és szeretem azt hinni, hogy legtöbbször sikerült. Minden generációnak megvan a

saját szépsége és édes gyötrelme. Sokszor elfáradok, hiszen nem olyan könnyű tanítani, és jellem-

ben is formálni őket, viszont erőt adnak nekem, mert lelkesek, érdeklődőek és árad belőlük a sze-

retet. Mindig is úgy éreztem, hogy pozitívan befolyásolja az életemet az, hogy tanár és osztályfő-

nök vagyok. Ez most is így van!

Mi a különbség a régi és a mostani ötödik osztály között?

Nincs különbség a két osztály között… Csak az a nyolc év, ami elválasztja őket, hiszen mindig az a

fontos, hogy mit kapok vissza a gyerekektől és a szülőktől egyaránt.

A tanárnő számára milyen az ideális osztály?

Erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy nem beszélhetünk ideális osztályról, viszont ideális kapcso-

latra törekvő közösségről annál inkább.

E letmo d

Ha nagyobb társasággal ebédelünk együtt a legritkább esetben fordul elő, hogy mindannyian

ugyanazt az ételt el tudjuk fogyasztani, mivel egyre többen szenvednek táplálékallergiában

vagy intoleranciában. A társadalom ezeket kétségkívül elfogadja. Mi a helyzet azonban a

vegetarianizmussal?

A vegetarianizmus először Indiában és tőle függetlenül az ókori görög világban jelent meg.

Mindkét kultúrában kezdettől fogva vallási-filozófiai törekvések része volt. A legtöbb infor-

mációt a buddhizmus kapcsán jegyezték fel, majd később a Zen Buddhizmus is átvette a

húsevés tilalmát. A Buddhizmus célja a Nirvana elérése, vagyis a teljes megvilágosodás. Amíg

a halandó bűnös, addig a reinkarnációs folyamat lép érvénybe. A Buddhisták tehát azért

tiltották a hús fogyasztását, mert sosem lehetett tudni, hogy az ember következő életében

milyen élőlénybe költözik, s emiatt értelemszerűen nem ölték meg az állatokat... Akik ezt

mégis megtették, azokat ugynolyan bűnösnek tartották, mintha embert öltek volna. A Bibliá-

ban is szó van a vegetarianizmusról, Pál Apostol külön felhívja a figyelmet arra, hogy az óke-

resztények ne egyenek abból a húsból, amely pogány isteneknek volt feláldozva, vagy tisztá-

talan állatról van szó, amely elfogyasztása megbontránkoztat más népeket.

Ahogy a kor haladt előrre, úgy a vegetarianizmus is fejlődött, egyre több irányzat jelent meg,

s egyre több érv gyűlt az évek folyamán arra, hogy miért is egy szükséges rossz a húsfogyasz-

tás. Az etikai okok között főként az szerepel, hogy az emberek nem szeretnék, hogy miattuk

állatok haljanak meg, az állati jogok melletti érvek is közrejátszanak, s emellett még arra is

rámutatnak, hogy az intenzív állattartás sokkal károsabb a környezetre, mint az extenzív.

Úgy gondolják, hogy a húsevésről való lemondás segítene megszüntetni a harmadik világbeli

éhínséget, s már az is jelentős mértékben csökkentené a ,,vérengzést” ha száz emberből egy

lemondana a rendszeres húsfogyasztásról. Ilyen ember például Steve Jobs, aki életének

nagyrészében vegetáriánus volt. Nagy hatással volt rá az 1971-ben megjelent “Diet for a

Small Planet” (Étrend egy kis bolygó számára) című könyve.

Többek között ennek hatására hagyott fel a húsevéssel és a könyv megerősítette benne azt

is, hogy extrém étrendeket próbáljon ki. Ezek közé tartozott az a módszer, hogy éheztette

magát, és csak "az utolsó pillanatban" evett, vagy az is, hogy hetekig csak egy vagy kétféle

ételen, például almán vagy nyers répán élt. Egyre fanatikusabbá vállt, azt gondolta, hogy ha

szervezetének nem kell az emésztésre koncentrálnia, sokkal több ideje marad önmaga és

cége fejlesztésére. Emellett 1977-ben, amikor egy teljes éven át csak gyümölcsön élt, az a

gondolat is felmerült benne, hogy ha kizárólag könnyen emészthető gyümölcsöt eszik, abból

sem sokat, akkor nincs szüksége heti egynél több fürdésre és dezodort sem kell használnia,

mert a teste nem termeli majd a kellemetlen szagot okozó anyagokat. Ez a gondolat környe-

zete beszámolója szerint alapvető tévedésnek bizonyult, azonban az Apple elnöke élete

végéig kitartott elvei mellett, ami sokak számára példaértékűnek bizonyult.

Romániában a legutóbbi állatvédelemmel kapcsolatos törvény 2004-ben lépett érvénybe,

miszerint nem csupán az állatkínzás számít büntetendő cselekménynek, hanem mindenne-

mű állatviadal szervezése és az állatok erre való kiképzése akár három évig tartó szabadság-

vesztéshez vezet.

Kétségkívül az állatvédelemre a világban nagy hangsúlyt fektetnek, sokan ellenben nem érte-

nek egyet azzal, hogy erre a vegetarianizmus a legjobb módszer. Szemmel láthatóan ezáltal

lehet a legtöbb állatot megkímélni, s noha úgy tűnik, környezetünkben egyedül vagyunk

ezzel a problémával, tudnunk kell, hogy a nagyvilágban még számtalan ember felvállalja ezt,

ezáltal kímélve az állatokat.

Lepedus Orsolya, XI.B

E letmo d