Oga Ajokot (39) Okuma falu régi lakóját újonnan épített házából telepítették ki a katasztrófa bekövet-kezésekor. A gazdálkodással foglalkozó hölgy talán sosem térhet haza, hiszen a település 7,5 km-re fek-szik a Daiicsi atomerőműtől, a lezárt zónában van.

Ajoko és férje nemrég fejezték be új házukat, amelyet egy barátjuk az igényeiknek megfelelően tervezett, és épp csak beköltöztek. Az energiahatékony, nap- elemekkel ellátott ház a helyi erdőből származó fából készült, Ajokoéknak saját kútjuk is volt. Március 11-én Ajoko egy asztalosműhelyben volt, hogy meg-beszéljenek még valami munkákat a házon, amikor megremegett a föld. Ahogy véget ért a földrengés, megszűnt az áramellátás. Ekkor Ajoko asszony rádöbbent, hogy valami komoly dolog történik; félni kezdett egy esetleges nukleáris balesettől.

5, majd 10 kilométerre elautóztunk, próbáltunk be-fogni egy rádióadást, mert információkat akartunk, de továbbra sem volt vétel. Este fél tízkor végre hal-lottuk a rádióban, hogy kitelepítették az embereket az erőmű 3 km-es zónájából, és a 10 km-es távolságon belül lakóknak azt tanácsolják, hogy maradjanak a házaikban. Abban a pillanatban fogtam fel, hogy a nukleáris baleset valóban bekövetkezett.

A párnak életük legnehezebb döntését kellett meghoznia:

Vissza akartunk térni a faluba, szólni a barátainknak és a szomszédainknak, hogy meneküljenek. Tudtuk, hogy a kutyánk is ki van kötve a háznál.

Ám Ajako és férje azt is tudta, hogy tovább kell hajta-niuk. Egyszerűen túl veszélyes lett volna visszatérni. 40 kilométert autóztak egy barátjuk házáig. Ott meg-nézték a híreket, és megbizonyosodtak arról, hogy az atomerőmű felrobbant. Később a környék többi lakójához hasonlóan három alkalmat kaptak, hogy visszatérjenek az ingatlanukhoz, de Ajoko nem akart menni, mert arra gondolt, hogy nem lenne szabad ilyen könnyelműen visszalátogatni egy ennyire szennyezett területre. A férje azért élt a második hazalátogatási lehetőséggel, hogy körülnézzen.

A ház teljesen rendben volt. Nem omlott össze az utórengések során, de a föld, amelyet meg akartunk művelni és a rizsmezők kaotikus állapotban voltak, telenőve gazokkal.

Ogáék kutyája nyom nélkül eltűnt. Nem tudják, él-e még. A lánc elszakadt, úgyhogy valaki elengedhette, vagy magától elszökhetett. A sugárzási szint a lezárt zónában továbbra is nagyon magas, úgyhogy az asszonynak fogalma sincs, visszatérhet-e valaha. A baleset óta számos alkalommal költözködtek

rokonok és különböző menekültközpontok között. Ajako jelenleg egy kis lakásban él Aizuban, távol az otthonától. Mostanra Ajako férje talált magának munkát, és némi kompenzációs díjat is kapnak abból az alaptból, amit a fukusimai atomerőműv tulajdonosa, a Tepco cég és nemzetközi ügynök-ségek közösen hoztak létre.

Szeretnék az okuma macsi közösséggel maradni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerülhet. Ami az otthonunkat illeti, a japán éghajlat miatt a faházakat 10 év után fel kell újítani, a szántóföld pedig rossz állapotban lesz. Az egész terüetetnagyon nehéz lesz megtisztítani a sugárszeny-nyezéstől. Talán egy napon visszatérhetünk,amikor a sugárzás már elég alacsony leszahhoz, hogy újra gazdálkodhassunk.

Oga Ajoko Település: Okuma Ahová menekültek: Aizu

Esettanulmány

Tsushima

Fukushima város

Funehiki

2011. március 11-én emberek százezreinek élete mindörökre megváltozott Japánban. Egy földrengés és az azt követő szökőár városokat és falvakat pusztított el az ország északkeleti partján. Mintegy húszezer ember meghalt.A következő tíz napban a Fukusima Daiicsi atomerőmű robbanásai és a reaktorok leolvadása miatt hatalmas mennyiségű sugárzás jutott ki a környezetbe. Több mint 150 000 embernek kellett elhagynia otthonát, hogy biztonságos helyre meneküljön. A szakértők szerint a fukusimai erőmű körüli 20 km-es kitelepítési zóna évekig lakhatatlan lesz. A legtöbb ember, aki a zóna környékéről máshová menekült, nem tért még vissza ,mert tartanak a magas sugárszennyezéstől és a munkanélküliségtől . Rettegnek attól, hogy egy szellemvárosba kerülnek.

A fukusimai atomkatasztrófa ismét megmutatta az atomenergia eredendő kockázatait, és feltárta a teljes rendszer hibáit. A politikusok és a szabályozó hatóságok figyelmen kívül hagyták saját alapvető felelősségüket a lakosság védelmében, a nukleáris ipart pedig nem vonták felelősségre az általa okozott katasztrófákért. Hasonló, rendszerszintű problémák vannak minden országban, ahol atomerőművek működnek. Bármelyik reaktor elromolhat, és milliók életét teheti kockára. A reaktorokat le kell állítani és megújuló energiával kell pótolni a kieső áramtermelést.

A Greenpeace meglátogatta a fukusimai atomkatasztrófa által sújtott embereket azért, hogy történeteiket biztosan elmondhassák, hogy azokat minél többen megismerhessék.

Körvonalas térkép a Fukusima Daiicsi atomerőmű okozta szennyezésről

Az eredeti térképet módosította: Hajakava Jukio professzor, Gunma Egyetem; Google Maps: maps.google.com

8 mikrosievert/óra4 mikrosievert/óra2 mikrosievert/óra1 mikrosievert/óra0,5 mikrosievert/óra0,25 mikrosievert/óra0,125 mikrosievert/óra

A fukusimai katasztrófa előtti normál dózis: 0,08 mikrosievert/óra

Greenpeace Magyarország Egyesület, Budapest - 1143, Zászlós utca 54. greenpeace.hu antiatom.blog.hu

シャドウランド

arnyekvilag

. . .

Oga Ajoko: „Este fél tízkor végre hallottuk a rádióban, hogy kitelepítették az embereket az erőmű 3 km-es zónájából, és a 10 km-es távolságon belül lakóknak azt tanácsolják, hogy maradjanak a házaikban. Abban a pillanatban fogtam fel, hogy a nukleáris baleset valóban bekövetkezett.”

© R

ober

t Kno

th/G

reen

peac

e