Október 6.„Amennyi könny van a

szemekben,Hulljon ki lassan,

permetegben,S elsírva mind, kezdd újra

még;Siratni őket nincs elég! „

A dátum, ami kevés magyarázatra szorul. A

százhatvankét évvel ezelőtt történt esemény mára

szomorú emlékezésre ad okot.

Miután Világosnál letették a fegyvert, befejeződött az

1848-49-es szabadságharc. A császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar

honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukás után kerültek az osztrákok fogságába .

Az aradi vértanúk

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok, Török Ignác, tábornok, Lahner György, tábornok, Knezić Károly, tábornok, Nagysándor József, tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly,

tábornok, Aulich Lajos, tábornok, Damjanich János, tábornok, Gróf Vécsey Károly, tábornok

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes), Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok, Kiss Ernő, tábornok, Schweidel József, tábornok,

Batthyány Lajos kivégzése

„Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta

Istennek, de emléked örökké élni fog

sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig. „

Julius Jacob von Haynau

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország

teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást.1849. október 6-án

kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány

Lajos grófot, az első független magyar kormány

(„minisztérium”) elnökét. Az 1849. évi végrehajtott halálos ítéletek egy aradi kivégzéssel

értek véget.

Az aradi vár

„Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa,

Hulló levél búcsú csókja: Bánat sír a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom.”