Orvos a vádlottak padjánÉjfél egy New York-i kórház sürgősségi ambulanciáján. Egy infarktusos beteg érkezett. Moit lőtt sebbel hoznak be valakit. Közeledő mentő szirénája hallatszik 1 messzeségből. Dr. Kate Forrester, az ügyeletes orvos becsülettel állja a rohamot. Minden beteget gyou, módszeres ellátásban részesít. Ám egyiier csak behoznak egy fiatal nőt, enyhébb panaszokkal...Első iejezet- Kerítsék elő Forrester doktornőt! - harsant a sürgető kiáltás a vá-. rosi kórház ambuláns ügyeletén. - Van egy lőtt sebesültünk! Vérzik!Két ápoló rohant a műtőskocsival a folyosó végi kötöző felé. -. Forrester doktornő! - kiáltotta egyikük újra.Az egyik vizsgálóban dr. Kate Forrester felállt a betege mellől. -Folytassa, kérem - mondta a nővérnek. - A vérmintát küldje a laborba, és azonnal szóljon, ha megjött az eredmény.Azzal kiszaladt a folyosóra. Kócos, szőke haja, sápadt arca, gyűrött köpenye is bizonyította, hogy jó néhány órája szolgálatban van. Ebben a nagy New York-i kórházban mindig őrültekháza a szombat éjjeli ügyelet, ez a mai pedig különösen, mivel a másik orvost, aki Kate-tel együtt ügyelt volna, ledöntötte az influenza. ígértek ugyan segítséget, de még senki sem érkezett. így aztán Kate igyekezett helytállni a látszólag képtelen körülmények között.Amikor elviharzott a C vizsgáló előtt, Cronin nővér rákiáltott: -Doktornő, ha volna cgy*percc... - Kate azonban szaladt tovább a kötöző felé, ahol átlőtt, véryő karral feküdt a tizennégy éves kis srác, aki rivális kábítószer-kereskedők tűzharcába keveredett.Cronin nővér tudta, milyen teher van a doktornőn, így hát visszament .1 \ izsgáloha, hogy kikérdezze a beteget a kórelőzmé-iiyekinl. Nem szerelte, lu ilyenkor zavarják, de az aggódó anya minden.non .1 l.inya melleit akart maradni.Nm kenle/.tc .1--oiei hajú lányt -, mi a panasza?Az .mv.i kn/bcvápiM: I egyen szíves hívjon egy orvost. A le hein le);|n|i|i ell.iiisl knveti lem a lányomnak.- Már szóltam Forrester doktornőnek - felelte Cronin nővér, és visszafordult a beteghez: - Szóval, mi a panasza? .- Hányinger, sőt hányás - felelte az anya.'A nővér ismerte a féltő anyai ösztönt, ezért szánt egy percet a magyarázatra: - Nézze, Mrs...- Stuyvesant. Mrs. Claude Stuyvesant. . .Cronin nővér tudta, ki az a Claude Stuyvesant, de arcizma se rezdült. - Mrs. Stuyvesant, ezeket az információkat rá kell vezetnünk a kórlapra. Ha a beteg tud beszélni, célszerűbb, ha a saját szavaival mondja el. Megkérem hát...- Bocsánat - lépett hátrébb Nóra Stuyvesant.A fiatal lány haja csapzottan lógott verejtékes homlokába, s olyan szaggatottan lélegzett, hogy Cronin nővér sejtette, mi a baja. De folytatta a kérdezősködést, miközben mérni kezdte a pulzust és a vérnyomást. .- Szóval, miért keresett fel bennünket?A fiatal nő fájdalomtói elhaló hangon, akadozva válaszolt: - Reggel... kezdődött. Hat körül. ' Mi kezdődött? — kérdezte az ápolónő.A fájdalom. A gyomromban. Ném sokkal később pedig... rám |iiii ez .1 hányinger - válaszolta leverten a beteg.('l.uulu, mondd a hasmenést is - figyelmeztette az anyja. ( l.iiuli.i Síuyvesant mintha emlékezni próbált volna: - Nem is tudom mondta aztán, s lehunyta a szemét.Cronin megállapította közben, hogy 110-es a pulzusa. Szapora szívverés és heves izzadás. Vérnyomás: 100/60. Cronin új steril műanyag tokot húzott a digitális hőmérőre.1 egye a nyelve alá — utasította, s a fahszekrényből elővette az intu/ió kellékeit. A hasmenés és a felgyorsult pulzus együtt azt jelezte, hogy a fiatal nőszervezete alighanem kiszáradhatott.Kire utalt a láza is: 37,9. A nővér összeállította az infúziót. - Nem ad neki semmit? - kérdezte Mrs. Stuyvesant.- (Isak az orvos adhat.-Hol az orvos? Félórája itt vagyunk már.- Asszonyom, sorra kerül a lánya, amint lehet. Perceken belül itt az orvos - mondta a nővér, és azzal távozott.

- Még ilyet! - méltatlankodott Mrs. Stuyvesant.Lánya erőlködve fölnyitotta a szemét: - Anya, ne cirkuszolj.- Ha Eaves doktor nem utazik el, azonnal ott lett volna a lakásodon. De neked épp szombat éjjel kellett megbetegedned!Közben Kate Forrester elszorította a meglőtt fiatalember vérző artériáját, és felküldte a fiút a sebészetre, majd a C vizsgáló előtt találkozott Cronin nővérrel. Az ápolónő röviden elmondta az esetet. Együtt nyitottak be.Kate egy pillantással felmérma helyzetet. Az anya ideges, a lány rosszul van. Először is meg. kell nyugtatni őket. Kialakítani a személyes viszonyt. - Hogy hívják? - lépett oda a beteghez.Mielőtt felelhetett volna, az anyja így szólt: - FIgy nővér,már kikérdezte. Orvost akarunk.- Én orvos vagyok - közölte Kate Forrester.Mrs. Stuyvesant szemmel láthatóan kételkedett, ám ekkor meglátta Kate köpenyének hajtókáján a műanyag azonosítót.- Ó! - árulta el egyszerre meglepetését és zavarát.Kate-et mulattatta,-de bosszantotta is az anya viselkedése. A beteghez fordult: - Mi a neve?- Claudia Stuyvesant - suttogta a lány.Kate észrevette, hogy a.beteg csak nagyon nehezen összpontosít. A pulzusáért nyúlt. Fiatal lány, tizenkilenc, legfeljebb húszéves, állapította meg magában. Általános tünetek. Fájdalmai vannak, letargikus. Erős érzelmi feszültség. Vajon az anyja miatt feszeng, vagy fél, hogy komoly baja van?- Nincs semmi baj, Claudia, most mondja el, miért van itt.- De hisz ez nyilvánvaló, nem? vágóit közbe az anya. '- Kérem, Mi s. ...-Stuyves.ini. Mis. ( lant le Sí nyvcs, mt mondta nyomatékkal az anya, és v.ut.i, hogy K.ite leiismeri.K.Ue et .1/ónban .1 beteg ,ill.i|>ot.i érdekelte, nem a híres név varázsa. Mrs. Sin\ vfs.ini, mién nem \ .11 |.i meg odakint? I l.igyj.i 1 '..ik... dokim no -./iil.ili meg a fiatal lány. I l,i mindenáron m.n .nini .ik.n , keiéin, engedje, hogy maga a beteg teleljen .1 keidcseimie mondt.i Kate, s visszafordult Claudiá-hoz: — Nos, ( l.mdi.t, mi .1 luia!1¦ " . , Orvos a vádlottak -padján- Fáj a gyomrom.- Mióta?- Kora reggel óta. " Kate áttanulmányozta a nővér által kiállított kórlapot. - Mikorhányt? Hányszor?- Reggel óta többször is.A bizonytalan tünetegyüttesből Kate megpróbált diagnózist felállítani: A páciens túl fiatal ahhoz, hogy szívrohamra kéne gyanakodni. Inkább ételmérgezés vagy vírusos gyomorfertőzés. De lehet éppen vakbélgyulladás is, vagy egy tucatnyi más betegség.- Claudia, mutassa meg pontosan, hol kezdődött a fájdalom. ; A lány bizonytalanul a hasára mutatott.- Nem a hasa közepén? - Claudia megrázta a fejét.- És onnan nem errefelé terjedt a fájdalom? - mutatott az alhasi rész jobb oldalára Kate. Claudia megint tagadólag rázta a fejét. Vakbélgyulladás kizárva, gondolta az orvos, de a diagnózishoz nem vitt közelebb.Vérvételi készletet kért a nővértől. A nővér előre tudta, hogy ez következik, már készen állt. Kate gumicsővel elszorította Claudia felkarját, hogy kidomborodjon egy vénája. Óvatosan beledöfte a tűt, majd átadta a kémcsövet Cronin nővérnek.- Teljes vérképet kérek. Mondja meg a labornak, hogy azonnal kell. Vigyen vizeletmintát is. Addig is infúzióra kötjük.Cronin nővér elsietett a vér- és vizeletmintával. - Amíg az eredményre várunk, Claudia - szólt Kate -, megvizsgálom a hátát és a mellkasát. Vegye le a blúzát.Claudia gombolni kezdte a blúzát, ám ekkor riadt kiáltás harsant .i lolyosón: — Forrester doktornő!Kate érezte a hangsúlyból, hogy életveszélyről lehet szó. -Jövök nemsokára - vetette oda, és indult az ajtó felé.Mrs. Stuyvesant elállta az útját. - Doktornő! Csak nem hagyja itt a lányomat ?

- Sajnálom. Szükség van rám - felelt Kate, s ügyesen elsiklott az asszony mellett.Kate rohant a vizsgáló előtt váró nővér felé. Benyitott. Ott feküdt egy harminchárom-harmincnégy éves férfi, mellén, karján, lábán az ¦elektrokardiogram érzékelői. - Heves fájdalom a szegycsont alatt -jelentette az ápolónő. - Erősen izzad. .c Torz grimasz a férfi borostás arcán, gyöngyöző veríték a homlokán. Dr. Forresternek sokat mondtak ezek a jelek. Mindkettő utalhat szívrohamra.Kezébe vette a beteg szívműködését rögzítő F.KG-szalagot. A ziháló férfi mintha azt kérdezte volna, hogy meg fogok halni?Kate örült, hogy megnyugtathatja: - A szívének semmi baja.- De nagyon fáj...- Elmúlik hamarosan - biztosította Kate. - Száz milligramm De-merolt - utasította a nővért. - Vérmintát a laborba. Azonnal kérem az eredményt. Tudni akarom a bilirubinszintet. Szerintem epeköve van. Vigyék át a röntgenre, és szóljanak, ha kész a felvétel.Indult vissza a C vizsgálóba. Mrs. Stuyvesant az ajtóban várta. - Remélem, most már minden figyelmét a lányomnak szenteli.Kate nem méltatta válaszra. Odalépett a vizsgálóasztalhoz. - Lássuk a hátát meg a mellkasát. Üljön fel, Claudia, és vegye le a blúzát.-Volt láza ma már korábban is? - kérdezte Kate, miközben hallgatta a lány mellkasát.- Nem.- Voltak máskor is gyomorpanaszai?- Ilyen még nem. . '- Epcgörcs?- Az sem.Kate tudta, hogy a vizeletvizsgálat eredménye megerősítheti, de meg is cáfolhatja ezt. Igyekezett közömbösen feltenni a következő, ugyancsak fontos kérdést: Szed vil.jmi gyógyszert?Claudia rövid h.ilm/.is ut.in lrl.lt: - Nem. Semmit.Vajon azért t,igad|.i, nicii ni. Nem akarta tov.íhh t.igg.ninhallgatta a lány tiide|<i, lnl, K,Aztán gyöngéden ihtuiuiy jókon, figyelve, nem i.unlul e i gyulladás lehetőségei r. ki L-h lány milyen letargiku. IuhimiI.iKövetkezett .1 Imn vi/m'.iI.ii.ii m y 1 •¦> rgondolta Kate.l"l\ tatt.t inkább a vizsgálatot. Meg-i indögyulladás jeleire. ie ,i i'.íciens hátát kétoldalt a vesetá-11<•¦.•. l.i|d.ilmasan. Ily módon a veséim /.imii. Kate-nek feltűnt, hogy Imii vnlt, általában álig reagált. Mérsékelt fájdalomra utalt Claudia

hasának ideges emelkedése-süllyedése. Sebhely, műtéti heg nem volt rajta: Kate-nek nem volt rá oka, hogy bélösszenövésre gyanakodjék.Sztetoszkópját a beteg hasára tette, s hallgatta a normális- emésztéssel járó hangokat. A körülményekhez képest Claudia gyomra és belei elég hangosak voltak. Kate óvatosan megnyomta a has bal alsó részét, ahol a vastagbél leszálló ága van, hogy nem érzékeny-e. Vastagbélgyulladás is okozhatja a beteg általános tüneteit. De annak általában krónikus tünetei vannak, Claudia pedig azt vallja, hogy most először vannak ilyen fájdalmai. Ez a diagnózis sem valószínű.Ilyen gyenge és kevéssé egyértelmű tünetek láttán Kate semmilyen lehetséges okot nem zárhatott ki vizsgálat nélkül. A következő vizsgálatot ürügyül is akarta használni, hogy eltávolítsa az ideges anyát.- Mrs. Stuyvesant, nőgyógyászati vizsgálat következik. Claudia alighanem örülne, ha magunkra maradnánk.- Hiszen az anyja vagyok. Csak nem fog előttem szégyenkezni?" Kate annyiban hagyta; átlátszó műanyag kesztyűt húzott, s vég-i chajtotta a bimanuális hüvelyvizsgálatot, miközben feltette azokat ,i kérdéseket is, melyekét eddig az anya jelenléte miatt halogatott. -('.l.uidia, él nemi életet? . ¦- Nem. ¦ A li-guiolihi menstruációja időben jött meg? ¦ Igen.Kate befi'ie/.te .i vizsgálatot. Medencetáji fájdalmat sem tudott felderíteni, ilyen gyulladás sem okozhatja a panaszokat. Claudia méhe kissé duzzadt volt ugyan, de ez önmagában még nem jelenti .ízt, hogy terhes. A méhnyakon sem talált elszíneződést. Nem voltak megduzzadva a petevezetékek: ezek sem okozhatják tehát Claudia baját.Egy dolog nyilvánvalónak tűnt: Claudia Stuyvesant esete nem igényel sebészi beavatkozást. Kate úgy döntött, hogy. amíg a laborból meg nem jönnek a leletek, folytatja az infúziót, és figyeli a fej-: leményeket.Epp a vizsgálat eredményét és a saját következtetéseit írta a beteg kartonjára, amikor megint á nevét kiáltották a felvételi pultnál: - Forrester doktornő! Forrester doktornő! .Kate letette a tollat, fölállt.- Csak nem hagyja itt megint a lányomat? - állt elébe Nóra Stuy-vesant. - Anélkül, hogy bármit csinált volna! -:- Mrs. Stuyvesant, amíg nem kapjuk meg a laborleleteket, nincs tennivaló.Az anya követte az ajtóig: - Doktornő, figyelmeztetem, a férjem jó kapcsolatban van a kórház igazgatótanácsának több tagjával, és...A figyelmeztetés - ha nem nyílt fenyegetés - nem rémítette meg Kate Forrestert. Futott a másik vizsgálóba. A vizsgálóasztalon egy ötvenes évei végén járó nagydarab férfi feküdt; verejtékes'arca krétafehér, boltozatos mellkasa görcsösen zihált. A- nővér már a férfi mellkasára és a végtagjaira tapasztotta az EKG érzékelőit, és oxir-géncsövet dugott az orrlyukába, majd a műtőssel együtt várta Kate diagnózisát és utasításait. ,A doktornő gyors mozdulattal kioldotta a beteg derékszíját, és lerántotta a nadrágját, hogy hozzáférjen a hasához. A beteg szaggatottan, kapkodva vette a levegőt. Kate megnyomkodta a terjedelmes pocakot, de nem talált kóros duzzanatot, keménységet.Tehát nem hasüregi probléma, állapította meg. Minden tünet szívinfarktusra utal. Nitroglieermt kell adni, hogy fokozza a szív vérellátását és csökkentse a fájdalmat. Kate megmérte és kielégítőnek találta a vérnyomást.- Nitrót - adta ki az utasítást.Megnézte az I'KG-szalagot. Az egyenetlen görbe tanúsította, hogy valóban éli-t veszélyes az állapot. Meg kell fontolnia, hogy alkalmazzon-e szttcpmkmá/.t, amely megnyitja a szív elzáródott artériáit. Khhez ,i/(miI).iii iiur, kell még bizonyosodnia egy-két dologról. ' ¦¦¦-'.Oh .íllt ,i In-ír;; nirllfi i , .iknii-k lekmtetéböl rettegés sugárzott.- Volt v.il.ilu i',\ "un ii li-ki-K c? u-tic fel a kérdést, de a férfin nem l.iis/oii, lmi',\ K-lli >s',t.i \ < >liu. ¦ (Jyomorfekély - ismételte Kate. - Azt kei (km, wili i K.uc .1 homlokára csapott. — Küldjék ide )uan ( '.isiillni! ( i\ i H '..in1 ki.ilic>tt,i.Knlt.is Ii.n ¦..ini ,i ti il\ i imiii 111.i11! Szaladj a vizsgálóba! K.uvsii, sutét li.i|t> Ii.iiaU'hiIh'i mli.tnt be.- Igen? lus/nli n ii/.öilnii a spanyolos akcentus.. ¦ ¦ - ¦ ¦ . , - Jüan, kérdezze meg, volt-e fekélye. Jüan fordított. A beteg kinyögte: - Nem.- Szívrohama?A férfi erre is nemmel válaszolt.Vegyenek székletmintát, és ellenőriztessék, van-e benne vér. Sürgős! - utasította Kate a nővért.- Sztrepiokináz? kérdezte az ápolónő.- I hűld m/zem meg újra a vérnyomást - felelte Kate. - Száznegyven |iii kilencven. Nem túl magas, jöhet a sztrepto. Amint itt ,i s/éklriiicilnieny, szóljanak. Addig adjanak neki morfiumot a fáj-il .ll i il 11 i I k'll,Hí- sem Iqezhette a mondatot, már újra hívták: - Forrester dokim no! Forrester doktornő! - Kate elrohant.A recepciónál jó hetvenes férfi várta. Szaggatott, kínlódó légzés, éppen olyan volt, mint az imént otthagyott szívbetegé. Beesett arcán háromnapos, őszes borosta. A ruhája ócska, koszos. Mikor Kate megfogta a csuklóját, látta, hogy a viseltes zakó ujja kirojtosodott.Lassú, de szabályos érverése volt, de az öreg mégis panaszko-iloit: - Fáj, doktornő, fáj. Adjon valamit.

K ate kinyitotta a férfi mellén a kabátot, az inget, és ráhelyezte a szieioszkópot. Az öregember egyre csak nyögött: - Fáj, nagyon fáj! Hol? . ' ¦•Mindenütt. Rettentően! , 'Az egyetemen Kate megtanulta: akinek mindene fáj, annak nem l.ij semmije. Könnyen lehet, az öreggel is ez a helyzet. Ám arra is li-Ihívták a figyelmét, hogy könnyeri tévedhet, aki megáll az első di-i-iiozisnál.Megkopogtatta az öregember hátát és mellét. Vizenyőt nem ta-l.ili, MiT.lullgatta a szívét: egyenletesen, szabályosan dobogott. Mi-gin iimkiulta a hasát, meghallgatta a gyomorhangokat, de csak miiyit tudni! megállapítani, hogy régen evett utoljára. Épp végzett .i vi/sg.il.ni.il, mikor intett neki egy idősebb nővér, Clara Beathard.K.iir oj.ilópi'ii hozzá. , / .- . •I lokiurno, c.s.ik az idejét pazarolja — súgta a nővér. — Ismerem ezt az .il.ikoi. Mindig ezekkel a tünetekkel jön. És mindig esős éjszakákon. Bízza rám, majd én elzavarom. ¦— Jó - egyezett bele Kate —, de előbb adjon neki egy forró kávét meg valami szendvicset.— Hogyne! Azzal ideszoktatjuk!— Vállalom a kockázatot — vágta rá Kate, és indult vissza a szívpanaszokkal behozott betegéhez.Második fejezetA vizsgálóban közben valamelyest javult a beteg közérzete. Hatott a morfium, Arcán elsimultak a vonások; látszott, nem tudja, hogy ¦ most is életveszélyben van.- Ha megvan a laborlelet és a székletvizsgálat eredménye -mondta Kate a nővérnek - , vigyék át az intenzívre, és ha a laborlelet megengedi, kapjon sztreptokinázt.A beteghez lépett. - Minden rendben lesz. Nyugodjék meg. -Tudta, hogy nem érti, mégis remélte, hogy a hangsúly megnyugtat^ ja a férfit.Kilépett a folyosóra. Éles asszonyi jajgatást hallott a recepció felől: -Segítsen valaki! I'orjávor! A gyermekem!Kate, a hang forrását keresve, meglátta Mrs. Stuyvesantot, amint villámló tekintettel mered rá a C vizsgáló nyitott ajtajából. Elfordult, és szaladt a betegfelvételi pulthoz. Fiatal nőt talált, karján egy három-négy éves kislánnyal, aki mintha aludt volna.Kate fölhúzta a gyermek szemhéját, és zseblámpával belevilágított a szemébe. Nem volt normális pupillareflexe. Kezdte levenni a gyerekről a ruli.i|.u egy gyors vizsgálathoz. - Mondja el, mi történt.- Semmi nem toriéin tiltakozott az anya, rózsafüzért morzsolva az ujjai közt. M.u 1.1 .iliult éppen, Én meg láttam, nem szépen lélegez, (iondolt.un, megmutatom doktornak.Kate közben egv muii .skoesira fektette a gyermeket, megnézte a karját, lábat, törzset. T<>M> kekesfekete zúzódás éktelenkedett a kis testen, és ket másik gy<u',\ u 11 sebhely, amelyek égésnek látszottak. Az egyik ki b szár gyóg\ uh intésről árulkodott, a másik megvolt dagadva. • . ¦ Maga ven ezt a gyetekéi ?10 '¦¦"•..'"

- Hogy én? Én soha nem ütöm!- Valaki más ven ?-Senki. M.irí.i szaladt, elesett. ,Kate az okiig látottak alapján úgy döntött, teljes röntgent csináltat a c,\ cieki ni, utána átküldi a gyerek-idegosztályra. Úgy sejtette, lni);s "ti m.i|d Ki'.(i vizsgálatnak vetik alá, és komputer-tomográfi-r. lékeiéit i smálii.ik az agyáról. 'In kell hagynia éjszakára - közölte az anyával. Nem, ,t/t nem lehet! :I l.i .tzt .ik.irja, hogy életben maradjon, itt kell hagynia - közöl-ir li.n.irozottan Kate. :Nem, nem hagyom itt - fakadt sírva a megrémült anya-. 1 )urva hang mordult rá: - Fehcia! Hol vagy már?- Kérem, én elviszem Máriát. Muszáj! - szólt reszketve az asz-szony. - Az ember nagyon rossz lesz velem.A férfi addigra rájuk is talált. Alacsony, zömök, erős férfi volt. Szúrós fekete szeme ellenségesen villogott.lelicia! -.kiáltott az asszonyra. - Kapd fel a gyereket! Az asszony nem tudta, hogy a férjének, vagy a fejét tiltón rázó • I' ikiornőnek engedelmeskedjen. Megdermedt a félelemtől.Kapd fel, azt mondtam. Megyünk haza. - Az asszony habo-"ti. Gyerünk! - ordított rá a férfi.A nő engedelmesen indult a gyerek felé. Kate azonban elállta az ut|.n.María itt marad. Súlyos beteg - jelentette ki higgadtan.. Az apja vagyok. Én mondom meg, mikor beteg. 1 l.i elviszi, lehet, hogy belehal - figyelmeztette Kate. A lei li válasz helyett nagy kezével megmarkolta a doktornő vállal, é» cl .ik.in.t taszítani az útból. Kate azonban nem mozdult.- Schusck! Kiáltotta, miközben dulakodtak.A nckivadtilt K-t fi akkorát lökött rajta, hogy Kate a falnak csapó-ilnit. Al.ipns.in luvrite a fejét. Más körülmények között összeesett \olru, most ,1/oulun elszánta magát, hogy nem adja ki a kislányt a kezéből, .mii bizonnyal a gyerek halálát jelentené. Ismét nekirontott az apának, aki újra félretaszította, a hordágyhoz ugrott, és felkapta a kislányt. De addigra futva megérkezett a biztonsági őr.II . . ¦ ¦- Hívott, doktornő? - De már magától is felfogta a helyzetet. -Hé! - kiáltott a zömök férfira. - Tegye le azt a gyereket!- Enyém! Jogom van hozzá!- Doktornő? - nézett kérdőn az őr Kate-re.- A gyermeket bántalmazták. Itt marad, ameddig jónak látjuk. Ha kell, alkalmazzon erőszakot — utasította Kate.- Nos, uram, tegye le szépen — nyúlt revolvere tokjához a biz-- tonsági őr. Az apa látta, hogy nem tréfál, ezért lassan visszafektettea gyermeket. - Most egy lépést hátra!A férfi hátralépett.Dr. Kate Forrester befejezte a kis María vizsgálatát. A férfi közben egyre dörmögött. - Elesett. Mindig elesik. Valami baja van neki.- Megröntgenezzük. Először a csontjait, aztán következik a tomográfia. '- Az mit jelent? - kérdezte rémülten az anya.- Esetleg itt van a baj - mutatott Kate a gyerek koponyájára. Az asszony a férjére nézett, keresztet vetett, és ezt dünnyögte: -Hombre malo... malo...Kate félrevonta. - Nem akarja most elmondani? - Mivel az asz-szony hallgatott, Kate így folytatta: - A hatóságnak úgyis el kell majd mondania.Az asszony megint sírva fakadt. Kate számára ez is válasz volt. -Beathard! - kiáltotta.Megjelent az ápolónő. - Vigye a gyereket a röntgenre. Teljes felvételt kérek erről .1 négy év körüli kisgyerekről.- I lat helyesbített az anya.Kate Fon esten ez sem lepte meg. A h.iiit.ilnu/ott gyerekek sokszor elmaradnak .\ le]liulesl>en. Kelek .i/oimal hLG-t és toffiográ-fiás vizsg.il.itöt is. S/oljcm ( idillin;', doktornak, hogy külön figyeljen a kislányra.He.it11.1 ul noM-i áttolta .1 muiir.km síi a kétszárnyú lengőajtón, és megindult .1 l'Vi'i ekos/talv tele .Az .ip.i addig nem.m, sot< 1 tekintettel ácsorgott. Csak a fegyveres 01 lelenlete taitotu viss/.i ,1 he.n atkozástól. Most, hogy a gyermeket el\ iitek, Kate ujra feleié loiduh: Távozhat. Hamarosan számíthat ,i 1 eiulőrség I.itogat.is.il,1.12 ' .

A férfi elindult. A vonakodva nyomába szegődő asszonynak Kate odaszólt:- Maga 111.11 .ulh.it. - I'ehcia ránézett könnyes szemével. — Ha ma-I .ul, JiC'JMt hel link.l'cln 1.1' uwM-iit r.í az ura.MiIkh. I li>gy ne verjen meg többé? •¦ _^- ¦ . ¦1 l.i kei 1, hívom .1 családsegítő szolgálatot. Ok elviszik valahova, ahol lu/iiHisagban lesz.

Az asszon \ habozott. A férje nógatta: — Felicia, ven aquí! K011 voigt 1 szempár nézett Kate-re.Hi/totis.ígban lesz, ígérhetem — biztatta az orvosnő.Akkor maradok.Vigye a családsegítőbe — utasította Kate a fegyveres őrt,- Máris, doktornő. Ön jól van? Jól beverhette a fejét.- Semmi bajom- mondta Kate, pedig sajgott a koponyája.- Ne vegye zokon, doktornő, de azt hiszem, túl sokat kockáztat. JCönnyen pórul járhatott volna.('sak a holttestemen keresztül juthatott volna a kicsihez -mondta eltökélten Kate, és elfordult. Mrs. Stuyvesant dühös arcát Ull.i maga előtt. .K .igaszkodom hozzá, hogy azonnal megnézze a lányomat. Na-Hy«>ii nyugtalan lett, az infúziós tűt is kihúzta a karjából. Komolyan *KK'"'"m az állapotáért.Kale szó nélkül, megújuló aggodalommal indult a C vizsgáló fele, A/ ilyen érzelmi labilitást, amikor a beteg az egyik pillanatban Iclaigikus, a másikban hiperaktív, általában barbituráttartalmú iivii^i ató fogyasztása okozza. Claudia alighanem hazudott, mikor 4/1 állította, hogv nem szed semmit.A vi/»g,ílo előtt várta valaki Claudia Stuyvesant laborleleteivel. Kate Kvoivin aiue/te.Nc*m lett %okk.d okosabb. A 33-as hematoknt enyhe vérszegény-\fgic utal. A !•( e/ies tchérvérsejtszám elég nagy, de korántsem i|esztó, nem m.il sulvosabb fertőzésre. A vizeletmintában nincs vér. Vesekőn1 sem lehet gyanakodni.Ilyen leletek esetén nem lehet mást tenni, mint pótolni a folyadékveszteséget, tovább figyelni az életfunkcióit s idővel újra ellen- 13 .őrizni a vérsejtek számát, hogy nincs-e változás. Kate visszahelyezte a tűt, és tapasszal rögzítette Claüdia karjához.Mrs. Stuyvesant ezalatt ott izgult a lánya mellett, és úgy nézte az orvosnőt, mint aki elvárja, hogy vele is közli a laboreredményt. Mivel hiába várta, karon fogta Kate-et, és a szoba távolabbi sarkába húzta: - Tudom, hogy nagy baj van...Kate félbeszakította: - Asszonyom, a laborvizsgálat semmi határozott elváltozást nem mutat.- Azt akarom, hogy konzultáljon valakivel. Egy tapasztaltabb orvossal. Ha a lányom életéről van szó, a legjobbat akarom!- Ebben az órában, ebben a kórházban, ezen az ambulancián én vagyok a legjobb.. - Akkor miért nem... ¦- Miért nem csinálok valamit? Erre céloz?- Pontosan!- Higgye el, asszonyom, amíg a lánya tünetei meg a laborleletek lehetővé nem teszik az egyértelmű diagnózist, addig a legjobb és legbiztosabb gyógymód, hogy nem csinálok semmit.- Értesíteni akarom Kavcs doktort.- Ott a folyosó végén a nyilvános telefon.- Van telefon a limuzinban - jelentette ki Mrs. Stuyvesant, és indult kifelé.Kate, arra számítva, hogy anyja távollétében talán közlékenyebb lesz. Claudia, visszament. Fogta a törzslapot, és közönyös hangon folytatta a/, adatfelvételt: - Még néhány kérdés, Claudia. ígérem, hogy bármit közöl, nem tudja meg az édesanyja.Claudia biccentett, de nem látszott rajta a megkönnyebbülés.- Először is, volt e mostanában nemi érintkezése?- Már mondtam, hogy nem. -Ertem. A li.ivi eiklusa:1- Rendben.- Es a drogok? Legálisan, illegálisan, vényre vagy anélkül? Szed valamit?-Nem niak.n sulta nu-)1, m.ig.it a fiatal lány. Kate tovább vallatta volna, di- egy kétségbeesett segélykiáltás a felvételi pulthoz szólította. - Rögtön jövök - szólt vissza, és kirohant.14 . '¦¦.-¦

A recepció felni mentősök közeledtek egy hordággyal. Fiatal nőt hoztak. Mellette, .1 kezét fogva lépkedett egy huszonéves férfi. Kate bekísérte nket egy üres vizsgálóba. A műtőskocsit a vizsgá- elle tnli.ik, s átemelték a beteget. Olyan gyönge volt, és I4jil.il1n.il lehettek, hogy magától nem lett volna képes meg-Kalo ¦ni lehnerte a helyzetet. Látta* hogy a fiatal nő erősen A/ .111,1 sápadt, az ajka verteién. Kínlódva, fájdalmá-val)- IMIjam, mi baj. Mikor kezdődött?Ni-in is tudom... én nem... - nyöszörögte a beteg, s feladva a piiib.ilko/.a.st, a fejét is elfordította.Heggel még semmi baja nem volt - vette át a szót a fiatalember.Del körül aztán elkezdődött... nem is tudom, hogy mondjam.....olyan fura. Máskor.is volt már így. Sokszor. Már a házasságunk előtt is. ... - ' •Kate megmérte a vérnyomást. Kilencven per ötven. Igen ala-i -.ony. Új steril tokot húzott az elektronikus hőmérőre, s bedugta a l'ele^ szájába.- Vegye a nyelve alá - mondta, miközben a kijelzőt figyelte. I Urmiiu'iiyolc-kilenc: közepes láz. - Üljön föl, kérem. - A férj se-, itcni akart, de Kate rászólt: - Hagyja. Próbálja meg egyedül.A fiatalember hátralépett, a nő erőlködött. Kate megfigyelte,¦\\y mozgása keresztcsonttáji fájdalmakra vall. Fel sem bírt ülniIfscn, visszadőlt, lihegett az erőfeszítéstől és a fájdalomtól. Ilyen volt egész nap - mondta a férje. - Szédült és hányingereIt, valahányszor felültettem. Doktornő,kérem! Tegyen valamit!Kati- t.nt.t, a férfi retteg, hogy elveszítheti a feleségét. Minden okaH»At\ rá, gondolta. A tünetekből egyértelmű kórkép nem alakult de ti beteg állapota vészjósló volt. Itt csakugyan gyorsan tenniII valamit,Veri vett, és kis/olt a folyosóra: -Jüan Castillo! Jöjjön az A vizsgálóim! I I4n1.tr!lutv.i érlwveit a műtős. - Igenis, doktornő?- S/,.»l.ul|on ezzel a vérrel a laborba. Teljes vérképet kérek. Várja meg az eredményt! 15 . .¦¦-.¦- Rohanok! - vette át Jüan a lezárt kémcsövet.- Doktornő, kérem? - esdekelt az ifjú férj.Kate, aki már sztetoszkóppal hallgatta a beteg tüdejét, szívét, így szólt a felesége kezét szorongató fiatalemberhez: - Azt mondja, . hogy sokszor volt beteg a felesége. Hogyan?- így, mint most. Rohama volt. Nem kapott levegőt.Kate rámeredt. - Levegőt?! Mit mondott az orvos, mi baja? Asztmás? . '¦¦¦'¦- Az. Asztmás.A tünetekből lassan körvonalazódott a kórkép. - Kapott-e gyógyszert az asztmájára?- Kapott. Jót is tett neki. Jól volt. Nem értem, most mi történt. ^ Mit szedett? Szteroidokat?- Igen, ezt mondta a patikus is.-Jót tett neki, azt mondja. Talán már nem szedi?- Hetekig teljesen jól volt. Megkérdeztük a doktort, mi len-ne, ha abbahagyná. Azt mondta, rendben.- Csak úgy abbahagyta? Egyik napról a másikra? - ámult el Kate.- Mikor azt mondta a doktor, akkor abbahagyta.

Kate megfogta a beteg kezét. Tüzetesen megvizsgálta az ujjait, megnézett minden bőrredőt az ujjak hajlatában. Ott megtalálta, amit keresett. Az elszíneződést. Nem volt soha. ilyen betege, de annak idején a belgyógyászprofesszor olyan érzékletesen írta le, hogy nem volt nehéz összeállítani a kórképet: alacsony vérnyomás, nem túl magas láz, szédülés, kábultság, levertség, fájdalom a gerinc alsó szakaszán és a lábakban, mozgászavarok. És végül: a bőr redőinek elszíneződése.Ez a klasszikus Addison-krízis, amely a hirtelen kortizonmegvo-nás következtében áll be: a mellékvese nem tud elég kortizont és kortikoszteroni termelni. Ilyen esetekben két sürgős teendő van: pótolni kell a lolyadékveszteseget, és szteroidokat kell juttatni a szervezetbe.Kate bekötötte a megfelelő mhi/.iót, és meghagyta az ápolónőnek, hogy figyelje a betegei.- Szoljának, lu megjött a lelet a laborból! - mondta még, és indult a betegeihez.16 '

Harmadik fejezetKitolt két óra. lild ui.ui kettőre járt. Dr. Kate Forrester hirtelen rádöbbeni, monin im I áradt. Megivótt egy csésze forró, erős kávét, ilc attól som ttissuli lel igazán. Az elmúlt órában nyolc beteget Ütött cl, in.isik lit-ii-i hazaküldött, miután kezelte és megnyug-utu őket,A C vi/M'..ili>lun fekvő Claudia Stuyvesant különös esetével A/onhan m-in tudott mit kezdeni. A második laborvizsgálat leletei nem nnii.iti.ik akkora eltérést az elsőhöz képest, hogy abból bármi-rr r. következtethetett volna. Mikor Kate utoljára benézett hozzá, < 'l.imh.i fajdalmai mintha erősödtek volna. Kate megkérte a harma-ihk laborvizsgálatot is, és az eredmény megérkezéséig nem volt mit tennie Claudiával.Tanácstalanságában elhatározta, hogy konzíliumra hívja az ui'veletes sebészt. Fölvette a kagylót: — Kerítsék elő doktor Bns-> ">¦ i. Küldjék áz ügyeletre. Sürgős!Miközben letette a kagylót, az üvegfalon túl észrevette Mrs. Síiiyvi-s.uH tekintetét, mely mintha ezt mondta volna: Éppen ideje, lin^y tegyen valamit!Néhány perc múlva betoppant Eric Briscoe. - Hívattál, Kate? Im'ti. - Elmondta, mire jutott Claudiával, és megmutatta a la-i leleteket.1 )r. Briscoe megismételte a hasi és a nőgyógyászati vizsgálatokat. 1 i ¦-.. Stuyvesant most sem volt hajlandó távozni. A fiatal sebészekc/ett nem törődni vele, és Kate-nek számolt be következteté-<ll: - A has érzékeny, de különleges kezelést nem igényel. Méh? kérdezte Kate.- Kikoc megnagyobbodott. A méhnyakon elszíneződést nem látni.- Scbén/i beavatkozás?- línyelűro semmiképp. Meg kell ismételni a labort. Szeretném . Ütni 1/ eredményét.K.itc m-m közölhette, hogy most várja az újabb leletet, mert Mrs. Stuyves.int közbevágott: - Megismételni a labort. Eddig terjed a tudományuk? - A fiatal sebész meglepetten pillantott rá. - Egyébként' 17 •- Rohanok! - vette át jüan a lezárt kémcsövet.- Doktornő, kérem? - esdekelt az ifjú férj.Kate, aki már sztetoszkóppal hallgatta a beteg tüdejét, szívét, így szólt a felesége kezét szorongató fiatalemberhez: - Azt mondja, hogy sokszor volt beteg a felesége. Hogyan?- így, mint most. Rohama volt. Nem kapott levegőt.Kate rámeredt. - Levegőt?! Mit mondott az orvos, mi baja? Asztmás ?- Az. Asztmás.A tünetekből lassan körvonalazódott a kórkép. - Kapott-e gyógyszert az asztmájára?- Kapott. Jót is tett neki. Jól volt. Nem értem, most mi történt.- Mit szedett? Szteroidokat?- Igen, ezt mondta a patikus is.-Jót tett neki, azt mondja. Talán már nem szedi?- Hetekig teljesen jól volt. Megkérdeztük a doktort, mi len-ne, ha abbahagyná. Azt mondta, rendben.- Csak úgy abbahagyta? Egyik napról a másikra? - ámult el Kate.- Mikor azt mondta a doktor, akkor abbahagyta.Kate megfogta a beteg kezét. Tüzetesen megvizsgálta az ujjait, megnézett minden bőrredőt az ujjak hajlatában. Ott megtalálta, amit keresett. Az elszíneződést. Nem volt soha iiyen betege, de annak idején a beígyógyászprofesszor olyan érzékletesen írta le, hogy nem volt nehéz összeállítani a kórképet: alacsony vérnyomás, nem túl magas láz, szédülés, kábultság, levertség, fájdalom a gerinc alsó szakaszán és a lábakban, mozgászavarok. És végül: a bőr redőinek elszíneződése.Ez a klasszikus Addison-krí/is, amely a hirtelen kortizonmegvo-nás következtében ál! be: I mellékvese nem tud elég kortizont és kortikoszteroni termelni. Ilyen esetekben két sürgős teendő van: pótolni kell a folyadékyeszteséget, és szteroidokat kell juttatni a szervezetbe.Kate bekötötte a megfelelő infúziót, és meghagyta az ápolónőnek, hogy figyelje a beteget,- Szóljanak, ha megjött a lelet .i laborból! - mondta még, és indult a betegeihez.16

Harmadik fejezetEltelt két óra. Éjfél után kettőre járt. Dr. Kate Forrester hirtelen i ídöbbent, mennyire fáradt. Megivott egy csésze forró, erős kávét, át .utói sem frissült fel igazán. Az elmúlt órában nyolc beteget látott el, másik hetet hazaküldött, miután kezelte és megnyugtatta őket..A C vizsgálóban fekvő Claudia Stuyvesant különös esetével azonban nem tudott mit kezdeni. A második laborvizsgálat leletei nem mutattak akkora eltérést az elsőhöz képest, hogy abból bármi-re is következtethetett volna. Mikor Kate utoljára benézett hozzá, ( Maudia fájdalmai mintha erősödtek volna. Kate megkérte a harmadik laborvizsgálatot is, és az eredmény megérkezéséig nem volt mit tennie Claudiával.Tanácstalanságában elhatározta, hogy konzíliumra hívja az ügyeletes sebészt. Fölvette a kagylót: - Kerítsék elő doktor Bris-l oe i. Küldjék áz ügyeletre. Sürgős!Miközben letette a kagylót, az üvegfalon túl észrevette Mrs. i\ vesant tekintetét, mely mintha ezt mondta volna: Éppen ideje, hog) legyen valamit!Néhány perc múlva betoppant Eric Briscoe. - Hívattál, Kate?Igen. - Elmondta, míre jutott Claudiával, és megmutatta a labor le let eket.1 M . líriscoe megismételte a hasi és a nőgyógyászati vizsgálatokat. Snivvesant most sem volt hajlandó távozni. A fiatal sebész |9t1 nem törődni vele, és Kate-nek számolt be következteté-i.is rr/ckeny, de különleges kezelést nem igényel. 1 érdezte Kate.Kiu^yobbodott. A méhnyakon elszíneződést nem látni. nMv.ukozás?¦.(¦miniképp. Meg kell ismételni a labort. Szeretném litni .t/ ' !• dményet.tözölhette, hogy most várja az újabb leletet, mert Mrs. Stuyvetant közbevágott: - Megismételni a labort. Eddig terjed a tudományuk? A. fiatal sebész meglepetten pillantott rá. - Egyébként' 17 ¦ ¦idősebb orvosra számítottam - tette hozzá az asszony. - Tapasztaltabbra.Briscoe nem vette magára. Csöndesen odaszólt Kate-nek: - Dr. Forrester, látni szeretném a leleteket, ha elkészültek.Hajnali háromig dr. Kate Forrester huszonhat új beteget látott el. Éppen Claudia Stuyvesant felé tartott. A lány hat órája feküdt az ambulancián, és még mindig riem derült ki, mi baja.Amint benyitott, Mrs. Stuyvesant -figyelmeztette: - Már félórája megjöttek a leletek!

- Más betegeim is vannak, asszonyom - jegyezte meg Kate, és megnézte az eredményeket.Most már szembetűnő volt a változás. A fehérvérsejtek száma 21 ezerre nőtt. A hematokrit 19-ré esett vissza. Az intravénás infúzió normál körülmények között is csökkenti a vörösvertcst-számot, de nem ilyen mértékben. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Claudia fájdalmai enyhültek, levertsége viszont fokozódott.Kate eldöntötte, még egyszer megvizsgálja a hasi szerveket. Ezúttal határozottan puffadtnak, feszesnek érezte Claudia hasát. A bélhangok gyengültek. Ezek a tünetek súlyos hasüregi fertőzést is jelenthetnek. Kate gyanakodott valamire.- Claudia. Teljesen őszintének kell lennie. Fontos. Valóban nem közösült az utóbbi hónapokban? t- Nem. Tényleg nem.-Nem maradt kí a legutóbbi menstruációja?- Nem. Rendszeres a vérzésem.- Nem terhes, ha arra céloz - mondta Mrs. Stuyvesant.De Kate már eldöntötte, hogy ellenőrzi, nem terhességről vagy méhen kívüli terhességről van e SZÓ. Nem akart várni a beteg vizeletére, inkább gyorsabb megoldást választott. - Ollót - rendelkezett. ' ¦Cronin nővér átnyújtott! B kerek végű sebészollót. Kate levágta Claudia farmernadrágjának a szárát.- Mit művel?! - támadt rá Nóra Stuyvesant.- Vizeletmintát veszek. - Kate végig felhasította a nadrágszárat, átvágta a bugyit is. Cronin már készenlétben tartotta a katétert:18

Kate átvette tőle, bevezette Claudia húgycsövébe, s óvatosan felfog-i,i eg) kenu ifibe a vizeletet.Tesztkészlet! Cronin közben felnyitotta a készletet, kivett'o itiu.inv ,ir, pipettát meg egy kémcsövet. A készlet többini n\ últ, amikor a doktornő megkérdezte: - Meddig hasz-1991 végéig olvasta le a nővér a címkéről.Káté megnj ugodva dugta a pipettát a kémcsőbe. Hüvelykujjával befogta .1 pipetta végét, kiemelt néhány csöpp vizeletet, majd a ke-o|ic eresztette. A folyadék rácsöpögött a cső nyitott végét ta-¦ membránra. Mm csinál, doktornő? ¦ .I mmunoenzimetrikusan megvizsgálom a lánya vizeletét, nincs-e benne mérhető HCG.- És mire jó ez az immunómicsoda?- A HCG az emberi coriogonadotropin-hormon rövidítése. Ez ,i hormon a megtermékenyülés pillanatától kezdve termelődik. A ^ ÍUgálat kideríti, nincs-e ilyen hormon a lánya vizeletében.I s ha van, akkor tudja, hogy mitől szenved a lányom? Nem. De az kiderül, hogy terhes-e, l >c megmondta, hogy nem él nemi életet! . Kate .1 mintához folyadékot csöppentett az A-reagens feliratú ¦ — • I. ¦ • .Akkor nem kell izgulnia - felelte higgadtan, miközben hozzá-l6ppentett a mintához a B-reagensbŐl is, hogy lekösse a vizeletben i> szabad HCG-molekulákat, és csak a C-reagens által vizsgálan-¦¦ I l( li maradjon jelen. Kate valószínűnek tartotta, hogy a vizs-ígj/olni lógja a gyanúját, amikor hozzáadta a C-reagenst. Ha ti 11 us .i lány, a minta elkékül, jelezve, hogy HCG van a vi-ii;\ elte .1 cső tartalmát, de hiába várta, hogy világoskékre Ijitn,lüfgette Mrs. Stuyvesant diadalmasan. Semmi ti) oma terhességnek - ismerte be Kate. N.i l.U|.i. Ni'in álmodozni kell, hanem tenni valamit! Igen, asszonyom. - De mit? - töprengett magában Kate.

' Erezte, hogy valami nincs rendben a fiatal nőnél. Egyre erősödött a gyanúja, hogy CJaudía kábítószerrel él. Sok narkotikum csökkenti a fájdalmat, így sem az orvos, sem a beteg nem észleli az állapot súlyosságát.Kate újabb vérmintát vett, és teljes toxikológiai vizsgálatot kért. Ez legalább huszonnégy órát vesz igénybe, diagnózist ennek alapján sem lehet készíteni, de hasznos lehet a későbbi kezelésnél.A negatív terhességi eredmény sem nyugtatta meg Kate-et. Azt már kiderítette a vizsgálat során, hogy a lány nem szűz. A házitelefonon felhívott egy számot.- Radiológia? Itt doktor Forrester. Ultrahangos vizsgálatot szeretnék egy betegről, hogy kizárhassam a méhen kívüli terhesség lehetőségét.- De az imént állapította meg, hogy nem terhes! - méltatlankodott Nóra Stuyvesant.Kate eleresztette a füle mellett a megjegyzést. Inkább a röntgentechnikust hallgatta: - Remélem, ráér holnap délutánig.- Miért?¦ - Mert a méhen kívüli terhesség megállapítását csak Gladwin doktornő csinálja, ö pedig csak holnap délután lesz bent. ¦ .Kate csüggedten tette le a telefonkagylót; eleve tudta, hogy a szonogram optimális körülmények között-sem teljesen megbízható. Másik melléket hívott.- Labor? Forrester doktornő vagyok az ambulanciáról. Nemrég küldtem egy vérmintát toxikológiai vizsgálatra. Kérem, egészítsék ki egy vérszérumos terhességi teszttel.- Ugye nem nagyon sürgős? A szérumos terhességvizsgálathoz különleges felszerelés és hozzáértő laboráns kell. Összegyűjtjük a vérmintákat, és csak két-három naponta végzünk ilyen vizsgálatot. Másfél napnál korábban nem ígérhetem.- Akkor nincs mit tenni.Kate, miután mcgrcndclu1 a s/érumos próbát, újra megvizsgálta Claudia hasi szerveit. Rémületére a lány hasa tovább duzzadt, és egyre keményebb lett. Kate a telefonért nyúlt, aztán meggondolta magát és hogy a lány anyját ne izgassa fel, úgy döntött, hogy inkább a nővérszobából telefonál.20

- Értesítsék Briscoe doktort! Sürgősen! Várom az ambulancia C vizsgálójában! Azonnal!A folyosón várta a fiatal sebészt, hogy beszámoljon a fejleméin fkrűl. Megkönnyebbülésére három-négy perc múlva megjelent Bi is( oc.Figyelmesen hallgatta a doktornőt. - Kérek egy hosszú tűt. Meg-h Ecrri, nincs-e belső vérzése.Odabent Cronin nővér a beteg vérnyomását mérte. A készülék folyamatosan mutatta az értékeket. Tekintettel az aggódó anyára, .1/ ápolónő súgva közölte az orvosokkal: - Csökken.Adjanak még egy infúziót. Aztán hozzon egy hosszú tűt Bris-i oe doktornak- szólt Kate, s átvette a nővértől a műszer figyelését.A tű említésére Mrs. Stuyvesant felfigyelt: - Mit akarnak csinálni?- Asszonyom, várakozzon odakint - kérte Briscoe. Mrs. Stuyvesant megmakacsolta magát. - Fáradjon ki! - szólt rá keményebben ,1/ orvos.Nóra Stuyvesant nagy nehezen szót fogadott. Az ajtóban össze-Kltott Cronin nővérrel, aki hosszú sebésztűt és fecskendőt hozott. A nővér tovább figyelte a vérnyomásmérőt, Briscoe pedig felkészült, hogy kiszívja a hasüregben esetleg összegyűlt vért.Éppen beszúrta a tűt, amikor Cronin izgatottan odasúgta: -Nincs pulzus!Kate Forrester és Eric Briscoe azonnal cselekedett. Átemelték a beteget a vizsgálóasztalról egy műtőskocsira.Szívmasszázst! - adta ki az utasítást Kate. A nővér azonnal en-iii'skedett. A két orvos futva tolta el a beteget a döbbent anyai nővér mellettük rohant. Siettek az intenzív osztályra, aholIrln készülékek voltak. Mrs. Stuyvesant követte őket: - Mi atörtént vele?nem .illt meg magyarázkodni. Az .ajtóban Kate elállta az A lányom! Jogom van, hogy...i lenne, asszonyom - mondta Kate, és becsukta az i|tóln három nővér munkához látott. - Három infúziót!rendelkezel! Kate. - Fiziológiás sóoldatot és Ringer-laktát a test-folyadékok pótlására. Cronin, folytassa a szívmasszázst. - Odafor-21

dúlt az egyik nővérhez: - EKG-vezetékeket! - A nővér ráerősítette Claudia mellkasára az érzékelőket. Kate tovább vezényelt. - Egy ampulla epinephrint! - Pillanatokon belül kezében volt az ampulla és a fecskendő. Kate egy gumival elszorította a beteg karját, megkereste a vénát, és belenyomta a szívműködést serkentő epinephrint.Briscoe közben elővett egy hosszú műanyag csövet, kinyitotta a beteg száját, a csövet bevezette a torkán, és óvatosan ledugta a hangszálak között a légcsőbe. Akkor hozzácsatlakoztatta az AMBU-ballont, és a nővér kezébe nyomta: - Mehet! - A nővér pumpálta a levegőt, ügyelve arra, hogy a beteg mellkasát nyomkodó Cronin nővérrel ellentétes fázisban legyen.Briscoe kiszólt a folyosóra: - Castillo! Jüan Castillo!-Jövök, doktor úr! - hallatszott a folyosó végéről.-Jüan. Két liter nullás vért! Gyorsan!Mrs. Stuyvesant a falnak tántorodott. Nem mert már kérdezősködni, tiltakozni sem.Odabent Briscoe és Kate izgatottan figyelte a vérnyomást. A monitor szerint működött a szív, de továbbra sem volt pulzus és vérnyomás.- EMD - állapította meg leverten Kate.EMD: elektromechanikus disszociáció. A szív reflexszerűen tovább működik, de pulzus nincs, mivel a belső vérzés miatt nincs elegendő vér az érrendszerben.- Hol késik már az a vér! - ordította Briscoe. Másodpercek múlva beesett Jüan a két liter nullás vérrel. Katevillámgyorsan megindította a transzfúziót, remélve, hogy az életfontosságú vér még idejében bejut Claudia ereibe. Hiába folyt át azonban másfél liter, pulzust még mindig nem mutatott a műszer. Vérnyomás sem volt. A beáramló friss vér nyilvánvalóan nem volt elegendő.- Belenézek - jelentette ki Briscoe. - El kell állítani a vérzést.Kinyitotta a sebészeti faliszekrényt. Felhúzott egy pár gumikesztyűt, kiválasztotta a megfelelő szikét. Kate tovább adagolta a vért, az egyik nővér a levegőt pumpálta a tüdőbe, Cronin nővér pedig pillanatra sem hagyta abba a masszázst. Briscoe hosszú metszést ejtett a beteg hasán.22

Friss, vörös vér fröcskölt ki. - Elszívót! - rendelkezett ösztönösen a sebész, hogy hozzáférhessen a vérzés forrásához, ám rögtön eszébe jutott, hogy az ambulancián nincs elszívók'észülék. Tapintás Után kell dolgoznia. Kesztyűs kezével belenyúlt a sebbe, és megpróbálta kitapogatni a vérzés helyét.N chány perc múltán Kate kénytelen volt beismerni: - Nincs pul-/us. - Mégis folytatta a vérátömlesztést, Cronin nővér pedig to-\,tl)b masszírozta a szív tájékát.Végül Cronin mondta ki, amit a két orvos nem akart elhinni: -Vége. Meghalt.A/, lehetetlen! - csattant föl Kate. - Ne hagyja abba! Visszahozzuk!Briscoe hátralépett: - Ne butáskodj, Kate. Nincs remény.Mivel az ápolónők is leálltak, Kate folytatta a masszázst. Álláról, N/cmcbe lógó szőke hajáról csöpögött a verejték, de csak nyomkod-1.1 lovább a halott lány mellkasát.¦ Kate! - szólt rá keményen a sebész. - Meghalt. Nem lehet föléleszteni. Hagyd abba! Azt mondtam, elég!Le kellett húznia véres kesztyűjét, úgy taszigálta el az orvosnőt .1/ asztaltól. Mikor Kate kissé magához tért, me'gkérdezte: - Megta-I.iIi.rI az okát?- Még a vérzés helyét sem.(llaudia Stuyvesant, élt tizenkilenc évet. Meghalt kilenc órával akórházba érkezése és negyvenöt perccel a pulzus megszűnése után.I fatálának oka ismeretlen. Meg fogják tudni a kötelező boncolásUtán. New York állam törvénye kimondja, hogy akit kórházi ügye-¦i kezelt, és 24 órán belül meghal, azt boncolni kell.Megyek, és közlöm az anyjával - szólalt meg Briscoe. Nem. Az az én kötelességem - mondta Kate. Ránézett fiatal pái lensere, akiről a nővérek kezdték leszedni a sok műszert.K.iU1 nek a folyosón meg sem kellett szólalnia, Mrs. Stuyvesant Blindent kiolvasott a tekintetéből.- Megölték! Maguk ölték meg! Asszonyom, mindent megtettünk.Mindent? Az minden, hogy vizsgálgatták, meg infúzióra kötöt-ték? Az magának terápia? - síkította-a feldúlt .nő. - Idehozok gyo-23

morpanasszal egy egészséges, fiatal lányt, és maguk tönkreteszik néhány óra alatt! Tizenkilenc éves volt. Előtte volt az élet! Gyermekem, Claudia... egyetlen kislányom...- Nagyon kérem, asszonyom - tette kezét az asszony vállára Kate.- Hozzám ne érjen! Nehogy azt képzelje, hogy megúszta ennyivel! Majd a bíróság elítéli!Kate minden fenyegetőzés ellenére együttérzett az anyával. i-Mrs. Stuyvesant, nem akar telefonálni?Az asszony a könnyein át ránézett, tekintetéből szinte perzselt az engesztelhetetlen gyűlölet. Végül dr. Bnscoe vezette végig a folyosón. Mrs. Stuyvesant jajgatva hüppögte: - Engem fog hibáztatni...Elhaladtak a felvételi pult mellett. Az ügyeletes nővér utánuk bámult, majd Kate-re meredt:- Tudja, ki ez, doktornő?- Mrs. Stuyvesant.- Mrs. Claude Stuyvesant!- Mondta többször is. A férje nagymenő az ingatlanpiacon?- New York államban Ő maga az ingatlanpiac - világosította fel a nővér. - Persze jelen van még vagy hat más iparágban is, és befolyása van még a kormányzóra is.- De hol volt, amikor a lányának szüksége volt rá? - töprengett Kate.Fáradtan, leverten, kiégetten tért vissza az intenzív kezelőbe. A műtőskocsin, zöld lepellel letakarva, ott feküdt a fiatal Claudia Stuyvesant. Kate ellenállhatatlan erőtől vezérelve fölhajtotta a leplet, és a halott arcába nézett. Verteién fehér bőr, lehunyt szemek, csapzott, fekete haj. Az ö betege volt.És ő kudarcot vallott. Kilenc órára a gondjaira volt bízva ez a fiatal élet. Rendelkezésére állt a jól felszerelt, nagy kórház minden berendezése. Mégis meghalt a keze között'ez a tizenkilenc éves nő, aki előtt még ott állt az egész élet.Eric Briscoe, miután beültette az anyát a kint váró nagy limuzinba, visszatért. Látva Kate tekintetében a vereséget és az önvádat, így szólt: —Katié, néha vesztenünk is kell. És ez a kudarc végképp nem rajtunk múlott.24

k.iu- némán megrázta a fejet.Briscoe pedig arra gondolt, milyen szerencse, hogy Kate nem hallottá a hisztérikus anya fenyegetőzéseit. Szegény Kate, gondolta Bríscoe. Félő, hogy még hallani fog az esetről. - .Negyedik fejezetKate Forrester, miután hajnalban lezárta Claudia Stuyvesant kór-1.ipj.ii, és aláírta a halotti bizonyítványt, indulhatott volna haza. Előbb azonban ellenőrizni akart valamit, ami nem hagyta nyu-¦Jiil A kétszárnyú lengőajtón átsétált a főépületbe, felment a gye-pi í. osztályra, és dr. Harve Golding után érdeklődött. Elsötétített s/obájában lelt rá: röntgenképeket tanulmányozott, melyek egy kisgyerek csontozatáról készültek. - Harve? - szólította meg Kate.Az orvos le' sem vette szemét a kifüggesztett felvételekről, úgy bfvta közelebb Kate-et. - Gyere, nézd meg te is!K.ue közelebb lépett a hátulról megvilágított üvegfalhoz. Milyen igazad volt! - mondta Golding. - Nézd ezt a két gyó-; uirést a bal lábszáron! Ez meg a friss törés a jobb lábán?Igen. Szinte félek az agytomográfia eredményétől - vallottaI <rolding doktor. - Teljes neurológiai kivizsgálásra lesz szük-

., mert: nem tudni, szenvedett-e maradandó károsodást a gyerek.SlCgény kicsi María - szólt Kate. - Hogy tehet ilyet valaki egyv i liiolen gyerekkel?t| akkor mi lett volna, ha hazaengeded a szüleivel! Büszke le-. k.iie. Ma éjjel megmentettél egy életet.megmentettem, egyet elvesztettem, gondoltaa doktornő, matikailag kiegyenlítik egymást, de az emberélet nem matema-nuivclci, . .'. haza? Jó pihenést - mondta barátságosan Golding. -- Aztán észbe kapott, s jobban megnézte a fiatal dok- Mi .1 baj, Kate? Inv éjszakám volt - szólt vissza Kate.

Éjjeli ügyelet után Kate általában taxival ment szerény lakására, amelyet Rosalind Chtmggal együtt bérelt. Ma azonban, bár nagyon fáradt volt, inkább sétált. A manhattani West Side utcái még csillogtak a korábbi esőtől. A Hudspn-folyó felől friss levegőt hozott a szél.A Kilencedik sugárúton teherautókról rakodták le az üzletek aznapi első rendeléseit. Uj napra virradt a West Side.Kate kerülgette a járdán a cipekedő rakodókat. A férfiak elismerő pillantásokkal, hízelgő ajánlatokkal illették.Kate, aki egy illinois-i tanyán nevelkedett, soha nem szokta meg a New York-i sofőrök, rakodók és építőmunkások vaskos tréfáit. Eleinte szívére is vette a pimaszabb megjegyzéseket. Később már mulatott rajtuk. Ma azonban csak Claudia Stuyvesant halálára tudott gondolni. ¦ . .Hazaérkezett. Kinyitotta a két zárat, s miközben kitárta az ajtót, beszólt: - Rosie? Én vagyok.Semmi válasz. Eszébe jutott, hogy Rosic ügyel a klinikán, és csak délután jön meg. Kate bemént a szobájába, vetkőzni kezdett, de akkor eszébe jutott, hogy még nem eresztette meg a fürdővizét. Kinyitotta a meleg víz csapját, levetkőzött, és amikor belépett a kádba, akkor vette észre, hogy sír. Megtörölte a szemét. Egyre csak Claudia sápadt arcát, csapzott fekete haját látta maga előtt.Ebből elég, gondolta. Ilyen az orvostudomány. Nincs doktor, aki mindenkit meggyógyítana. Jó forró fürdő, nagy alvás, és estérc ismét friss lesz.Hanem az ágyban fáradtsága ellenére sem jött álom a szemére.Hasztalan próbálta száműzni agyából a történteket, újra meg újraátélt minden mozzanatot. Hallotta saját kérdéseit és Claudia bi-. zony talán válaszait. Végiggondolt-minden egyes lépést: az infúziót,a laborvizsgálatokat, az egyértelműen negatív terhességi tesztet.Az emlékezést lassan háttérbe szorította az önmagával folytatott vita, a magyarázkodás és önigazolás. Ha a lány olyan egészséges lett volna, amilyennek először látszott, akkor nem hal meg. Miért maradt ennyire észrevétlen a heves belső vérzés?Briscoe is minden következtetésben egyetértett Kate-tel. Vagyis a következtetés hiányában. Képtelen volt diagnózist felállítani.Be kellett látnia, nem könnyít a lelkén, ha a felelősséget, leg-26

.il.ibbis részben, megpróbálja a fiatal sebészre hárítani. Claudia Stuy vesant az ő betege volt, nem Briscoe-é. Ha hiba történt, azért a kezelőorvos, azaz dr. Kate Forrester felelős.Kate Forrester, aki mindig osztályelső volt. Kate Forrester, aki kitüntetéssel végezte a középiskolát, majd az illinois-i egyetemre került, és ott a négyesztendős előképzést három év alatt végezte el, hogy mielőbb megkezdhesse orvosi tanulmányait. Már középiskolás korában is dolgozott önkéntesként a városi kórházban. Mikor idvételét kérte az orvoskarra, három főorvos ajánlását csatolhatta kitűnő bizonyítványa mellé.Az orvosi egyetem keményebbnek bizonyult, mint hitte. Ám Kate számára ez csak annyit jelentett, hogy többet kell dolgoznia, i-s mindig arra gondolt, milyen jó lesz tudását a gyakorlatban alkalmazni. Később a legnagyobb, legjobban felszerelt kórházba jelentkezett gyakorló orvosnak. A legjobb orvosoktól, sebészektől akart tanulni, a legígéretesebb fiatal.szakmabeliekkel akarta összemérni magát. Olyan lelkes volt itt i's, mint iskolás korában.Ma reggel azonban összetörtén, elkínzottan, álmatlanul hánykolódva be kellett ismernie: talán mégsem tud mindent. Előző éjjel megbukott, és egy fiatal életet hagyott elveszni.Vigasztalni próbálta magát. Ilyen fáradtan képtelenség gondolkodni. Az önvád száműzte a logikát. Aludnia kéne.Makacs következetességgel kérdezte magától, hogy csakugyan megtett-e mindent.Ez zakatolt a fejében, és Kate egyre éberebb lett. Végül lerúgta a takarót, és eldöntötte: visszamegy, és ellenőrzi, mit írt Claudia Stuyvesant kórlapjára.A/ utcai bejáraton lépett be az ambulanciára, a pulthoz ment, és keresgélni kezdett a kórlapok között.Claudia Stuyvesant kartonját nem találta. Különös, gondolta.A kórlap általában akkor hiányzik, ha a beteget másik osztályra viszik át. Claudiát, szegényt, viszont csak boncolásra vitték, oda a kórlapot miért küldték volna utána?Kate rákérdezett. - A kórlapot kora reggel bekérette Cummins doktor - felelte az ügyeletes nővér.27

A főigazgató? Nem szokott az kórlapokat ellenőrizni. Állandóan a kórház pénzügyeit intézi, még az osztályvezető főorvosok számára sincs ideje. Ha nála van a kórlap, akkor vele kell beszélnem, határozta el magát Kate.Cummins irodája előtt az a kényelmetlen érzése volt, mintha várták volna. Azonnal bevezették a főigazgató faburkolatú irodájába. A polcok tele voltak orvosi szakkönyvekkel. Cummins éppen a kórlapot böngészte, jegyzeteket készített. - Foglaljon helyet, doktornő- szólt oda, föl sem tekintve.És tovább olvasott. Kate feszengett. - Jő - szólt elégedetten Cummins, mikor befejezte, és végre felpillantott Kate:rc. - Kedves doktornő', egészen alapos munkát végzett a kórlap vezetésénél. De nem derül ki, miért kellett a betegnek meghalnia. Majd megtudjuk a kórbonctani jelentésből.- Megnézhetem a kórlapot? - kérdette Kate.- Hogyne, de el nem viheti. Tanulmányozhatja a várószobámban. Pontosan vezette - tette hozzá, Kate felé nyújtva az iratot. -Ami a dolgok állását tekintve jól jöhet még.Cummins udvarias szavai sem tudták feledtetni nyilvánvaló aggódását. Kate átvette a kórlapot, és az ajtó felé indult. Megtorpant.- Doktor Cummins, megkérdezhetem, miért kérte el a kórlapot?- Nem mondtam? Kora reggel felhívott Claude Stuyvesant a lakásomon.Kate ezek után sokkal figyelmesebben tanulmányozta a kórlapot.Gondosan átnézett minden bejegyzést, minden laborleletet. Felidézte az éjszaka eseményeit, a döntéseket, amelyeket a betegnél tapasztalt tünetek alapján hozott. Csak a toxikológiai vizsgálat és a szérumos terhességvizsgálat eredménye hiányzott, azokat majd hozzácsatolják.Kate megnyugodva távozott Cumminstól. Meggyőződött róla, hogy minden lépése helyes volt Claudia Stuyvesant esetében.Benézett a gyerekosztályra a kis María Sanchezhez. Golding átadta már az ügyeletet; a gyerek békésen aludt, mint aki tudja, hogy végre biztonságban van.28 ¦ ¦

Amikor Kate kilépett María kórterméből, néhány emelettel feljebb or. Cummins összeszedte magát, és odaszólt a titkárnőjének: - Hív-|.i fel Claude Stuyvesantot.Kisvártatva csörgött a telefon. Cummins felemelte a kagylót. -Stuyvesant úr, el nem mondhatom, mennyire együtt érzek önnel mély gyászában - mondta őszintén.- Nagyon szép magától - mordult rá Stuyvesant. - De nem azért hívtam, mert együttérzésre van szükségem. Tudni akarom, miért halt meg a lányom.

A barátságtalan szavak hallatán igazolódtak Cummins legrosszabb sejtelmei. Stuyvesant New York városának egyik legbefo-v.ísosabb üzletembere volt, és politikai hatalmasság. A rideg hang-i icniből tudni lehetett, hogy nincs irgalom.Csak higgadtan, biztatta magát Cummins. Leghízelgőbb hangján, amellyel kórházi adományokat szokott kérni a gazdagoktól, í\\y szólt: - Uram, behatóan áttanulmányoztam a leánya esetének minden apró részletét. Halála okát jelenleg nem tudjuk, csak annyi biztos, hogy ismeretlen eredetű belső vérzés végzett vele.- Milyen kórházat vezet maga? Elvérzik egy betege, és nem tudják az okát?- Hadd magyarázzam meg, uram. A kórlap szerint Forrester doktornő mindent megtett...- Szóval ez a Forrester nő?- Igen.- Es maga azért vette fel, hogy eleget tegyen azoknak az ostoba •¦/.övetségi és állami előírásoknak, amelyekben meghatározzák, liogy hány nőnek, feketének kell lennie a kórházban? Hol vannak a irj;i szép idők, amikor a rátermettség számított?Harvey Cummins úgy vélte, ezt a vádat nem hagyhatja szó nélkül. - Uram, Katherine Forrester az egyik legképzettebb, leglelkiis-meretesebb fiatal orvosunk. Higgye el, nem tett semmi olyat, ami-vi-| a lányát károsította volna..- Maga persze védi őket, Cummins. Végtére is ez a dolga, még Akor is, ha olyan hanyagok az orvosai. De bizonyára tudja, jóban (ftgyok az alapítványi kuratórium tagjaival. Ezt nem ússza meg si-n.tn, sem maga, sem a kis doktornője, erre szavamat adom!

Stuyvesant meg sem várta Cummins válaszát, lecsapta a kagylót. A főigazgató eltöprengett, majd kiszólt: - Miss Hopkins, hívja fel Trumbull bírót.Liönel Trumbullt tiszteletből hívták bírónak, hiszen jó ideje kilépett már a bírói testületből, és tagja lett a jó nevű Wall Street-i Trumbull, Drummpnd és Baines ügyvédi irodának. Sokan őt tartották a szakma legravaszabb, leghidegebb fejű ügyvédjének.Trumbull meghallgatta Cumminst, majd így szólt: - Szeretnék az ifjú hölggyel minél előbb találkozni az irodádban, Harvey. Claude Stuyvesanttal nagyon óvatosan kell bánni. Ha orvosi műhibáért beperel, milliók veszhetnek el. Milliók!- Nézd, Lionel, nagyon gondosan végigolvastam a kórlapot. Szó sem lehet mulasztásról, műhibáról...- A mai esküdtszékeknél ilyen nincs. Ezek mindent műhibának minősítenek. Egy tüsszentés miatt is komoly kártérítést követelhetnek. Nem beszélve arról, hogy milyen anyagi és erkölcsi kárt tud_ okozni Stuyvesant a kórháznak. Tehát beszélnem kell a doktornővel!Hétfőn kettőkor Kate Forrester megjelent dr. Cummins irodájában. A kórházigazgató a tágas irodának majdnem a felét elfoglaló tárgyalóasztalnál ült. Kate meglepetten vett észre mellette egy másik, idősebb férfit, aki erősen őszült és kopaszodott. Pirospozsgás arcán olyan szigorúság látszott, mintha még mindig a bíróságon volna.- Forrester doktornő, bemutatom Trumbull bíró urat, a kórház jogtanácsosát.Kate ekkor jött rá, hogy nem orvosi konzíliumra hívták. Eszébe jutott Mrs. Stuyvesant fenyegetőzése.- Üljön le, doktornő - ajánlotta Cummins.- A Stuyvcsant-esetről van szó? - kérdezte Kate, miközben leült szemközt Trumbull-lal.- Igen - ismerte be elkeseredetten az igazgató.- Cummins - szólalt meg a jogász - , nem ártana, ha ismertetné a doktornővel, milyen súlyos a helyzet. Könnyen lehet, hogy lépéseket kíván tenni.- Lépéseket? - nézett rá értetlenül Kate. -.Ezt hogy érti?- Nézze, doktornő, cégem, mint a kórház jogi tanácsadója, ter-30

mivs/.ctesen vállalja az ön védelmét. De ilyen esetekben vannak, akik ink.íbb saját ügyvédet fogadnak.- Védőügyvédet, úgy értsem? Mi ellen? Ki ellen?- Forrester doktornő nem idevalósi - magyarázta Cummins. -Neki nem mond sokat a Stuyvesant név.- Nagymenő az ingatlanszakmában, ennyit tudok róla - jegyez-tc meg Kate.- Ez enyhe kifejezés - mondta Cummins. - Játéktermei vannak Atlantic Cityben és Las Vegasban, tucatnyi szállodája szerte az or-w.igban, és New Yorkban szinte külön kis várost tesznek ki az iro-daházai.- És ? Mi közöm hozzá?- Hatalma van. Pénzügyi, társadalmi és politikai. Állítólag a New York-i polgármesterséget lehetetlen elnyerni a támogatása nélkül. Ha Ő úgy érzi, hogy orvosi műhiba történt, tenni fog róla, hogy megtorolja a lánya halálát.Trumbull egyetértőleg bólogatott. - Volt vele dolga a cégemnek. Ismerve Stuyvesantot, biztos, hogy műhibáért bíróság elé rángatja magát.- Mindent megtettem a lányáért - védekezett Kate.- Elhiszem. Cummins doktor is elhiszi. De fel kell készülni rá, lingy az esküdtszéknek is bebizonyítsuk.- Sikerülni fog - vágta rá ingerülten Kate.- Ezért is megfontolandó az iménti javaslatom. A cégem készen ill .1 védelmére, doktornő, de ha magánügyvédet választana in-feább...- Sokba kerül. Én még az egyetemi tanulmányaimra felvett hitelt türiesztem.- Akkor bízza magát a mi irodánkra - mondta Trumbull. - És megkérem, senkivel ne beszéljen az ügyről, csak a kijelölt ügyvédjével. Sohasem lehet tudni, mikor használnak fel valaki ellen egy ár-Ulmatlannak tűnő megjegyzést.Nem követtem el mulasztást - jelentette ki Kate. - Bizonyítani k tudom. Mikor jelöli ki az ügyvédemet?Még ma délután felhívja a titkárnőm, hogy egyeztessük az idő-ntol - mondta Trumbull. . ¦

Katc Forrester dühösen távozott a megbeszélésről, ugyanakkor megrémült attól, amit Trumbull-tól hallott. Ingerültsége hazafelé erősödött. Ez nem igazság, gondolta. A sok lemondás, rengeteg munka, a tanulással eltöltött sok esztendő - ezek után nem ezt érdemelné. Nem igazság, hogy egy felbukkanó idegen, akinek jelentős befolyása van a vagyona miatt, megsemmisüléssel fenyegesse-mindazt, amit eddig elért.Nagy robajjal nyitott be a lakásba. - Te vagy az, Kate? - szólt ki Rosalind a zuhany alól.- Igen, Rosie - felelte Kate olyan csüggedten, hogy barátnője elősietett a fürdőszobából.- Ügyvédet ajánlottak - közölte Kate. - Be akarnak perelni műhibáért.- Műhibáért! - fortyant föl Rosie. - Hány órát dolgozunk! És milyen körülmények között! Inkább nekünk kéne pert indítanunk! - Ám akkor észbe kapott: Kate-nek nem heveskedésre, inkább nyugtatásra, bátorításra van szüksége. Megölelte. - Fel a fejjel! A kórházban nincs senki, aki ne állna ki melletted. Tanúskodunk is, ha kell. Kérsz kávét?Kate tétován bólintott. Amit lakótársa vigasznak szánt, még jobban elkeserítette. Nem akar ő nagy ügyet csinálni a történtekből. Csak túl lenni rajta, aztán dolgozni tovább.Rosie odaadta neki a csészét a gőzölgő kávéval. - Azon gondolkodom... - kezdte Kate..- Ne emészd magad - tanácsolta Rosie. - Nincs a világon olyan orvos, akinek ne lett volna hasonló esete. Az ember halandó. Főleg a beteg ember. A halál az élet ára. És néha úgy jön el, hogy megáll a tudomány, bármi áll a tankönyvekben.Kate csak forgatta kezében a csészét, és lassan ingatta a fejét. -Felhívom a szüléimet. El kell mondanom nekik.- Nem vársz addig, amíg tisztázódnak a dolgok?- És ha rosszabbodni fognak? Nem várhatok. Apának meg kell tudnia. Eladta a földje egy részét, hogy taníttathasson. - Kate az órájára pillantott. - Ilyenkor jár haza ebédelni.- A dívány mellett álló telefonhoz lepett. Maga előtt látta a dél-il-linois-i ház konyháját: apa ül az asztalfőn, kétfelől a napszámosai,32

és Clint, a fia. Anya az asztal közepére teszi a gőzölgő húslevest meg a két gyönyörű, saját sütésű kenyeret.Hívta a számot. A hatodik csengetésre vették föl.- Halló? - szólt bele az anyja.- Én vagyok az, anya.- Katié! - örült meg az anyja, de azonnal gyanút fogott. - Csak nincs baj?

- Nincs. Miért lenne? - füllentett Kate. Örült volna, ha nem így kell kezdenie.- Nincs semmi baj, mégis fölhívsz, mikor olyan drága a távolsági telefon? Nem rád vall, kislányom.- Ott van apa?Anyja ebből megtudhatta, hogy baj van. Érződött a hangján is: -' Adom, rögtön..Kate megköszörülte a torkát.- Én vagyok, drágám. Jó hallani a hangod. Mióta azon az ambulancián dolgozol, ritkán hívsz bennünket.A kedvemért cseveg, állapította meg magában Kate; hogy oldja a feszültségemet. Pedig érzi ő is, hogy baj van. Meg kell mondani, de azonnal. ¦ .Összefoglalta a történteket, a háttérből közben hallotta az anyja hangját: - Mi az, Ben? Mit mond Katié? - El tudta képzelni az anyját, ahogy kezét tördelve áll a férje mellett, akinek, ha lábujjhegyre .ül, akkor is csak a válláig ér. Kate az apja szőkeségét és az anyja törékeny termetét örökölte - szerintük mindkettejüktől a legjobbat.Mikor Kate befejezte, Ben Forresternek ez volt az első kérdése: Segíthetek, ha odautazom?- Nem, apa. Még az sem biztos, hogy egyáltalán lesz valami. Csak azt akartam, hogy tudjátok. Ez a Claude Stuyvesant nagyon loncos ember New Yorkban.- Mondd meg annak a fontos alaknak, ha csak a haja szála görbül is a lányomnak, odamegyek, és kilyukasztom az irháját!- Nem eshet bántódásom - próbálta megnyugtatni az apját Kate. Telefonálok, ha lesznek újabb fejlemények.- Jó - mondta az apja. - Tudod - fűzte hozzá - , gyakran eigon-

dolkodom, mit keresel te New Yorkban. Mikor idehaza is szükség volna jó doktorra. És mennyivel jobban megbecsülnének, mint azok! Fontold meg, nem kellene-e hazajönnöd.- Nem áll szándékomban, apa. Maradok, és harcolni fogok az igazamért.- Nem tudod, Kate, hogy az itteniek milyen jó szívvel gondolnak rád. Ha bemegyek a városba, mindig megállítanak, hogy megkérdezzek, boldogul-e a mi kis Kate-ünk. Mintha az egész város gyereke volnál. Amikor mondom, hogy felvettek a városi nagykórházba, egyáltalán nem csodálkoznak. Nekik természetes, hogy a legnagyobb, legjobb helyre kell kerülnöd. Ha ez már így alakult, ne hátrálj meg Stuyvesant elől. Mutasd meg neki, ki vagy!- Úgy lesz, apa.Mikor letette a kagylót, még nehezebb lett a szíve. Az apja vigasztalni akarta, de csak újabb terhet tett rá: ne'okozzon csalódást az otthoniaknak', akik olyan sokra tartják.Az az ügyvéd! Minél előbb beszélni kell vele.Ötödik fejezetKate Forrester látott már nagy egyetemi és kórházi épületeket, de a Trumbull, Drummond és Baines fényűző ügyvédi irodái még őt is lenyűgözték. A cég egy felhőkarcoló tizenegy emeletét foglalta el; a fogadószoba a hatodikon volt. Kate bemondta a nevet, amelyet Trumbull bíró titkárnőjétől kapott. Scott Van Cleve, és egy hivatalsegéd vezette Kate-et a hatodikról a második emeletre. Elhaladtak a tulajdonostársak luxusirodái előtt, és egy szerényebb folyosóra értek, a legvégén benyitottak egy kis irodába, ahol olyan borzalmas rendetlenség volt, hogy Kate bizonyosra vette, nem egészen normális, aki itt dolgozik. Jogi könyvek hevertek szanaszét, még a padlón is. Az íróasztalon három sárga jegyzettömb. Az asztal sarkán fél szendvics, egy csészében kihűlt kávé.Kate okkal feltételezte, hogy ügyét nem a cég legjobb ügyvédjére bízták. Éppen a távozást fontolgatta, mikor berontott egy magas fiatalember, aki szemmel láthatóan nem számított látogatóra.34

- Nicsak!- - kiáltott fel kissé ingerülten. Látszott rajta, hogy másutt járt az esze. - Ön ugye... az orvos?Kate próbált uralkodni magán. - Igen. Én vagyok az. Maga pedig az a jogász, akivel beszélnem kell?A fiatalember elnevette magát. - Bocsásson meg. Scott Van Cleve vagyok. De tudja a nevemet, különben hogy került volna ide? Ön pedig...Még a nevemet sem tudja, bosszankodott Kate. Mit tudhat akkor az ügyemről? Semmit. Jobb, ha elmegyek.Ám úgy döntött, legalább meghallgatja. Közben orvosi szemmel re vizsgálta. Szikár alkat, valószínűleg teljesen egészséges. Rendszertelenül eszik, erre utal a félbehagyott szendvics; de azt is jelentheti, hogy a munkájának él. Nagyon magas fiú. A haja sötét, majdnem fekete..így fogalmazgatta Kate a diagnózisát, és ijedten rezzent össze az ifjú ügyvéd váratlan felszólítására: - Akkor fogjunk hozzá! - Lendületes mozdulattal szabaddá tette az asztal közepét, a fiókból új jegyzettömböt húzott elo. Ám Kate nevénél megint elakadt. -Miss... hajadon, ugye? Vagy jobban szereti, ha asszonyomnak szólítják? ¦ '¦•.'¦- Legjobban azt szeretem, ha doktornak hívnak. Kate Forrester a nevem. . ¦. ¦ ¦- Rendben. Doktornő, kötelességem, hogy felvilágosítsam, jogi szempontból milyen a pillanatnyi helyzete. Várható, hogy műhiba címén beperlik a kórházat. És persze magát is.- A kórházi biztosítás védelmet nyújt minden orvosnak. ¦- Védelmet, azt igen. Védettséget nem.Ügyfele értetlen homlokráncolását látva, a fiatal ügyvéd rájött, hogy Kate Forrester teljesen járatlan a jogi ügyekben.- Műhiba esetén perbe fognak mindenkit, akinek köze van a dologhoz. Ezt azért teszik, mert nem lehet kiszámítani,- hogyan döntenek az esküdtek. Lehet, hogy á kórházat fogják elmarasztalni a kötelező előírások, megsértése miatt. Lehet, hogy az orvost találják bűnösnek a történtekért.- Mi értelme egy műhiba-biztosításnak, ha nem védi az orvost? - értetlenkedett Kate.U

- Megvédi, de csak bizonyos korlátok között. Biztosítja a díjmentes jogi védelmet, és adott értékhatárig állja a kiszabott kártérítést. Ha a kártérítés összege meghaladja a biztosításban rögzített értéket, akkor a különbözetet a kórház és az érintett orvosok fizetik ki, nincs más választásuk. _ ¦- Előfordulhat tehát, hogy személyes felelősséget állapítanak meg, és én életem végéig... - csóválta a fejét hitetlenkedve Kate.- Azt akartam, doktornő, hogy tudja, mire számíthat - közölte kíméletesen Van Cleve.- Igen - enyhült meg Kate. -Persze.- Akkor szeretném, ha elmondaná, mi és hogyan történt.- Szombat, este kilenckor került hozzám a beteg... - kezdte Kate, és beszámolt mindenről, amire visszaemlékezett a kórlap nélkül. Van Cleve figyelt, hallgatott, időnként felírt valamit a sárga jegyzettömbre.Amikor a doktornő befejezte, a fiatal ügyvéd tűnődve bólintott. - Amíg be nem következett a végzetes romlás a beteg állapotában, mi volt az ön feltételezése? - kérdezte.-- Vírusos gyomorfertőzésre gyanakodtam.- Ha megkérdeznék hat belgyógyászt, fölsorolva az ön által említett panaszokat...- ... és tüneteket - vetette közbe Kate.- Panasz és tünet... mi a különbség?, - Panasz az, amit a beteg közöl. Tünet, amit az orvos felfedez, megfigyel' A kettőt egybevetve állítja fel a diagnózist - magyarázta Kate.- Köszönöm, doktornő - hajtott fejet az ügyvéd. - Ha tehát előállítok hat orvost, ismertetem velük az imént hallott panaszokat és tüneteket, mi lesz a véleményük?- Ugyanaz, mint az enyém. Biztosra veszem. Vírusos gyomor-rcndcllcncsség.Van Cleve jegyzetet készített. - És Briscoe doktor véleménye egyezett az önével? .- Nem mondta ki - felelte Kate - , de más okra ő sem gyanakodott. Az émelygés, hányás, hasmenés, gyomorfájás utalhat vakbélgyulladásra, terhességre, fekélyre. A diagnosztizálás logikája szerint

36

ilyenkor egyenként ki kell zárni a lehetőségeket, amíg el nem jutunk a tényleges kórhoz.- Ahová ön, sajnos, nem jutott el - szólt közbe Van Cleve.'- A gyógyítás sohasem volt egzakt tudomány! - vágott vissza Kate.- Éppen ez lesz a gond - ráncolta homlokát az ügyvéd. - A beteg ugyanis - márpedig az esküdtszék is páciensekből áll - azt hiszi, hogy az orvostudomány tökéletes. Ha bekövetkezik a baj, az csak az orvos hibája lehet. Ezt a szemléletet kell legyőznünk. Bevallom,. nem mindig sikerül.Kate komoran biccentett.- Első megbeszélésünk, doktornő, ezzel véget ért. Kate felállt, és az ajtó felé indult.- Még valami - szólt utána Van Cleve. - Figyelmébe ajánlom, hogy' Stuyvesant a legjobb ügyvédet fogadja fel, és élvezni fogja minden bíró, állami hivatalnok rokonszenvét.- Meglehet - vonta meg a vállát Kate - , de az. igazságnál jobb védelemre nincs szükségem. i- Jelenleg a legerősebb védelme abban áll, hogy a városi kórház, a.kórház biztosítótársasága meg a mi cégünk egyaránt érdekelt az ügyében. Sok pénzt fognak költeni a saját védelmükre, és ez az ön védelmét is jelenti. Ha egyedül kellene gondoskodnia a védelméről, élete végéig eladósodna. Ez a helyzet, és hamarosan jelentkezem.Scott Van Cleve még aznap beszámolt főnökeinek az új ügyféllel folytatott tárgyalásáról. Trumbull bíró felhívta Cummins doktort. ¦- Van Cleve, az egyik fiatal munkatársunk beszélt Forrester doktornővel. Nem derült ki semmi rendkívüli.- Csodálkoztam volna rajta.- Azért - folytatta Trumbull - jó lenne, ha egy időre korlátoznátok a doktornő tevékenységét.- Micsoda? - horkant föl a kórházigazgató.-Jól képzett, lelkiismeretes kolléga, nagy szükség van a munkájára.- Harvey, könnyen előfordulhat, hogy ellenőrzik a kórházadat, és akkor... ..." . ¦¦ - 37

- A kórházam dolgai tökéletesen rendben vannak! - szakította félbe Cummins. - Forrester doktornő pedig, tudomásom szerint, szintén feddhetetlen.- Ez az., Harvey. A tudomásod szerint.- Egyetlen olyan lépést sem akarok tenni, amely arra utal, hogy kétségbe vonom Forrester doktornő alkalmasságát - makacsolta meg magát Cummins.- Ki beszél erről? - képedt el a jogász. - Azt kérem, hogy tapintatosan akadályozd meg a betegekkel való közvetlen érintkezését. Nem szabad, hogy rossz hírünket terjesszék:Másnap reggel Kate Forrester korán kelt. A szokásosnál hamarabb akart beérni, hogy megnézze a kis María Sanchezt, akinek sorsa -mióta félig öntudatlan állapotban látta a gyereket - élénken foglalkoztatta. Kíváncsi volt, gyógyul-e. ¦Kiderült, hogy Máriát dr. Nate Spcrberre bízták. Sperber doktor ¦ koraszülött- és gyermekneurológus szakorvos volt. Most látták egymást először, de Kate-et megelőzte a híre. .- Csak nem kórházunk könnyűsúlyú bajnokához van szerencsém? - szólította meg a férfi, mikor meglátta Kate-et a kórterem ajtajában.- Hogyan?- Goldingtól hallom, hogy kiállt egy menetre a gyerek apjával. ' Bölcsen tette, hogy nem hagyta elvinni. Még egy verést nem élt volna túl a kislány.- És most hogy van? - kérdezte Kate.Sperber bevezette a kórterembe, és az ágy mellett a gyermek arcára tette Kate kezét. A kicsi ijedten rezzent össze, és arrébb húzódott. Lassan azonban felengedett, és megfogta a gyöngéden simogató kezet.- Forrester, felvenné néhány percre a kislányt? Meg kell tanulnia, hogy ne ellenséget lásson minden felnőttben, és azt, hogy megbízhat bennünk.Kate leült az ágy szélére, és ölébe vette a gyermeket. María először ellenkezett, aztán bizalma jeléül engedelmesen odahajtotta fejét Kate mellére.38Orvos a. vádlottak -padján- Pompás - örvendezett a neurológus. - Erre van szüksége, naponta többször is. Talán ez segít rajta.- Milyen az idegállapota?- Nem értékeltük még ki teljesen. Látok biztató jeleket. De nem túl sokat.Kate Forrester késve érkezett az orvosok beosztását mutató falitáblához. Nem találta a nevét sem a járóbeteg-rendelésen, sem a kórtermi beosztásban. Végül felfedezte, hogy a B-22-es szobában, dr. Nicholas Troynál kell jelentkeznie. Nem értette a dolgot, de azért elindult oda.A B-22-es szoba az alagsorban volt. Troy irodája tágas volt, mégis zsúfoltnak tűnt a sok számítógép meg a hatalmas iratszekrények miatt. Troy doktor, a hetven körüli, oszes férfi éppen egy hosszú nyomtatott szalagot tanulmányozott.- Nos? - szólt ingerülten, föl sem tekintve a lányra.- Katherine Forrester vagyok, önhöz osztottak be.- Ertem - emlékezett az idős orvos. - Igen, említette Cummins. Mit vétett maga, hogy ide, Szibériába száműzték? Mert az én osztályom, ahol csak papírral és számokkal foglalkozhat, alighanem száműzetés egy fiatal orvosnak.Felpillantott. - Ez igen! - jegyezte meg elismerően. - Ha fiatal koromban ilyen orvosnővel találkozom, aligha lennék ma rigolyás, vén agglegény. ¦- Intett Kate-nek, hogy üljön le, de aztán észbe kapott, hogy nincs üres szék. Lerakott egy köteg papírt a padlóra. - Mit szólna egy csésze teához? Nekem bizony jólesne.Káté bólintott.Miközben melegedett a víz a víllanyfőzőn, Troy így folytatta: -Kollcgina, meg kell gyónjak valamit. Ismerem a gondját. - Egy filtert tett a forró vízbe. - Azért irányították ide, mert gyanúba keveredett, és nem akarják betegek közé engedni. Ha újabb szerencsétlenség következne -be valamelyik betegével, a biztosítótársaság a kórházat hibáztathatná, amiért meghagyta magát a pozíciójában.- Értem. És miért néni bocsátanak el?- Mert azzal nyíltan beismernék, hogy hibásnak tartják. És azt is. .hogy ők hibáztak, amikor alkalmazták magát. .Ezért valakit mégnem küldhetnek el.- Akkor én lépek ki! - jelentette ki Kate harciasán.- Azzal csak beismerné bűnösségét. És szerintem nem az a fajta, aki önként kilépne. Azt hallottam, hogy orvosilag semmiben sem marasztalható el a Stuyvesant lány haláláért. - Egy darabig szótlanul nézte a lányt. - Vagy talán mégis?. - Semmilyen mulasztás nem terhel. Bizonyítja a kórlap.- Akkor maradjon, és harcoljon - tanácsoka az öreg orvos. - Addig is, isten hozta nálam. - Elmosolyodott: - Végtére is mi egy hét vagy egy hónap a maga ifjú életében? Gondoljon arra, hogy micsoda Öröm a magamfajta vénembernek, ha arra jövök be reggelente, hogy a maga bájos arcát fogom látni. Igya meg a teáját, és lássunk munkához! .Claude Stuyvesant egyetlen gyermekének halálával sokat foglalkoztak a helyi lapok, a rádió és a tévé. A városi kórház' telefonja két napon át szüntelenül csörgött. Claire Hockaday kórházi szóvivő minden kérdésre,az alábbi, gondosan fogalmazott, szűkszavú közleménnyel válaszolt:Claudia Stuyvesantot szombaton este ismeretlen eredetű páriákkal hoztak kórházunk ambuláns ügyeletére. Vasárnap koraszoreggel meghalt, a halál oka egyelőre nem ismeretes.

A helyi tévéadókön ezért főleg a találgatásokkal foglalkoztak. Az egyik csatorna szerint kábítószer-túladagolás volt a halál oka. Mások Öngyilkosságot sejtettek. Harmadnapra megfeledkeztek az esetről a szokásos New York-i bűncselekmények miatt.Hank Daniels, a hármas csatorna hatórás híreinek szerkesztője azonban töretlen érdeklődést tanúsított az ügy iránt. Daniels és tényfeltáró riportere, Rarhon Gallante akkor már több érdekes riportot közölt a New York-i kórházakban uralkodó állapotokról.Gallante sok elkeseredett beteggel, gyászoló hozzátartozóval, elégedetlen egészségügyi alkalmazottal készített interjút a városi kórházakban. Hibákat, hiányosságokat, magas árakat, pazarlásokat40

akart leleplezni. De sem ő, sem Daniels nem bízott abban, hogy akár egy hetes sorozatot is készíthetnek ebből a témából.- Mit gondolsz, Ray — vetette fel Daniels - , ki tudnánk préselni egy nyilatkozatot Glaude Stuyvesantból?- Aligha. Hacsak nem valami bombaüzletről akar beszámolni, akkor viszont ő keres meg.- És ha elérjük, hogy jelentkezzen? - nézett rá hamiskásan Daniels.- Hank, te tudsz valamit! - csillant fel Gallante szeme. .- Két napja a kettes csatornán azt mondták, Claudia Stuyvesant gyanús körülmények között halt meg, ami öngyilkosságot is jelenthet. A négyes csatorna váratlan halálról beszélt, amelynek okát csak további vizsgálat tisztázhatja. Ilyenkor mindenkinek a kábítószertúladagolás juthat eszébe.- A mindenit! - örült meg Gallante. - Máris felhívom, és esélyt adunk, hogy tisztázhassa ártatlan leányát az alaptalan vádak alól! ..- Az újságírás legmagasabb erkölcsi normái szerint járunk el, amikor lehetőséget adunk az igazság feltárására - tette hozzá Daniels.- Máris hívom!- Én pedig gondoskodom a folytatásról. -Vagyis?- A figyelem ébrentartására legjobb egy heves vita. Ha meglesz a Stuyvesant-szalagunk, hívom a városi kórházat, és akkor...- Ügyelni kell arra, hogy ugyanannyi időt kapjon, mindkét fél -vigyorgott Gallante. - Hank, ha ez nem javítja a nézettségünket, akkor semmi!Szerda délután negyed ötkor Ramon Gallante és stábja diadalmasan tért vissza Claude Stuyvesant irodájából a harmadik csatorna stú-- Hogy ment, Ray? - kérdezte Daniels.- Vitát akartál, Hank? Lesz. Olyan pompás anyagot kaptunk, hogy nem álltam meg, és hazafelé beugrottam a kórházba, hogy leadjak egy előzetest belőle;- Szerinted felhívhatom őket, hogy megbeszéljük az interjút?- Hogyne! - lelkesedett Gallante.Gallante izgatottságából Daniels tudta, hogy minden várakozá-¦IIHenry. Denkersát felülmúlta a Stuyvesant-interjú. Elégedetten emelte fel a telefonkagylót.- Maggie, hívja'Cummins doktort a városi kórházból.Másnap reggel Kate Forrester munkára jelentkezett dr. Troy alagsori helyiségében. Ismét ott találta az öreg orvost a papírhalmokközött.- Jó reggelt, doktor úr - köszöntötte.Fakó hangja arra késztette a jó doktort, hogy rápillantson olvasószemüvege fölött: - Rosszul aludt?- A, dehogy - próbált tagadni Kate.- Akkor nem aludt eleget? - Alaposabban végigmérve a lányt, ¦ rögtön helyesbített: - Egy szemhunyást sem aludt. Forgolódott,hánykolódott. Találgatta, mit döntenek a ma délelőtti értekezleten...- Miféle értekezleten?- Azt hittem, tud róla - mondta zavartan Troy. - Rendkívüli értekezletet tart a kórház orvostanácsa.- Rólam lesz szó?-Az öreg csüggedten megvonta a vállát.- Még lehetőseget sem adnak, hogy megvédhessen! magam? Ezt nem hagyom annyiban! - fortyant fel Kate, és kiszaladt a szobából.A tárgyalóasztalnál dr. Harvey Cummins körül ott ült az összes osztályvezető főorvos. Mivel tudták, hogy döntésüknek jogi kovetr kezménye lehet, meghívták Trumbull bírót is.Cummins vészjósló arccal nyitotta meg a tanácskozást; - Hölgyeim és uraim! Mind azt reméltük, hogy házon belül marad ez a szerencsétlen eset, de már közbotrány lett belőle. A hármas csatorna sorozatot indít ezzel a címmel: Az életedről van szó, avagy túl-élhet-c valaki New Yorkban egy kórházi kezelést? . 'Elearíor Knolte főorvósasszony, a gyerekosztály vezetője epésen megjegyezte: - Ezek szerint ráharaptak a Stuyvesant-esetre.- De még mennyire! Tegnap felhívott a producer. Ramon Gal-lantc interjút készített Stuyvesant úrral, és azzal akarja kezdeni sorozatát ma este a hatórás hírmagazinban. A producer azért hívott, hogy nem kívánunk-c válaszolni. Ezt kell most eldöntenünk. 42 ¦ ' . . ' '

A vélemények, függetlenül a Stuyvesant-riport várható tartalma- ¦ tói és hangulatától, erősen megoszlottak.Dr. Solomon Freund, a neurológia egykori főorvosa, nyugalmazott egyetemi tanár, megvárta, míg Cummins lecsöndesíti a háborgókat, majd szót kért: - Hölgyeim és uraim, mielőtt döntenénk, tudnunk kell a lány halálának okát. A boncolási jegyzőkönyv még nincs kész. Úgy vélem, súlyos hiba volna a tények ismerete nélkül bármit is mondanunk.- Szóval ön hagyná, hogy egy Claude Stuyvesant mindenféle vádakkal illesse a kórházat? - támadt rá Harold Wildman, a mellkasi sebészet vezetője.- Szeretném megóvni a kórházat attól, hogy olyan nyilatkozatot tegyen közzé, amiről később kiderül, hogy tartalmában nem felel meg a valóságnak - felelte Freund. - Ismétlem, várjunk.Lionel Trumbull is kifejtette a véleményét: - Ha válaszolunk a vádakra, lehet, hogy rontunk a. helyzetünkön. Véget nem érnek a kölcsönös vádaskodások, és az csak rossz fényt vet ránk. Várjuk' meg, mit mond Stuyvesant. És ha a nyilvános vita mellett döntünk, egyikünk majd elmondja a tévében, hogy hány esetünk van évente az ügyeleten, és abból hányan mennek haza gyógyultan, egészségesen, így a közvélemény látni fogja, hogy minden híreszteléssel ellentétben hatékony, szervezett munka folyik nálunk.Trumbull javaslata mindenkinek tetszett.- Megállapíthatom, hogy gyűlésünk határozata szerint, ha egyáltalán a kamera elé állunk, tárgyszerű, tényekkel alátámasztott beszámolót közlünk a munkánkról, és nem megyünk bele a mocsko-lódásba Stuyvesanttal?- Vagyis nem tervezi megvédeni Forrester doktornőt?- A kórház nem hagyja, cserben alkalmazottait! - felelt azonnal Cummins. - Forrester doktornőt sem.- Sőt - vette át a szót Trumbull - már tárgyalt is irodánkban a védelmére kijelölt ügyvéddel.- Ebben az esetben ~ felelt látható megkönnyebbüléssel Freund doktor - egyetértek az iménti állásponttal.- Remek - bólintott Cummins.Amikor Kate benyitott Cummins várójába, a többiek már el-43

mentek. Megkérte a titkárnőt, hogy jelentse be. Az igazgató azonnal fogadta.- Doktor úr, az én ügyemmel is foglalkoztak az értekezleten?- Érintőlegesen.' - Akkor közölje, mit határoztak. Ezt jogom van tudni.- Joga van azt is tudni, hogy ma délután hatkor a hármas csatornán Claude Stuyvesantot fogják kérdezni a lánya haláláról.- Stuyvesant vállalja a nyilvánosságot?- Azt képzelte, kollegina, hogy hallgatni fog? Egy ilyen beképzelt, befolyásos ember?

- Engem fog vádolni? - kérdezte Kate.- Azt még nem tudni. Estere mindnyájan okosabbak leszünk.Hatodik fejezetDr. Katc Forrester egyedül ült otthon a televízió előtt, s türelmetlenül, szorongva hallgatta a helyi híreket. Végigszenvedte az idétlenül tréfálkozó meteorológust és a bárgyú sportriportert. Végre bejelentette a műsorvezető: - Most pedig következzék Az életedről van szó sorozat első adása, amelyet Ramon Gallante készített a ¦ New York-i egészségügyi ellátásról.A kamera Ramon Gallantéra váltott. A riporter, mikrofonnal" a kezében, a városi kórház előtt állt. A háttérben orvosok, ápolónőkjöttek-mentek.- A New York-i városi kórház előtt vagyunk. Sokak szerint ez városunk legjobb hírű közegészségügyi intézménye. A legjobb, legkorszerűbb, legdrágább műszerekkel felszerelve, személyzetét gondosan válogatták össze, a szakma legjobbjai dolgoznak itt. Mégis meg kell kérdeznünk: jó a városi kórház valójában? Rábízhatjuk-e az életünket? Vagy a gyermekünkét?Gallante tovább beszélt, a képernyőn megjelent a Wall Street. Majd a kamera ismét Gáliamét mutatta a Stuyvesant Tower előtt.- Az egyik híres manhattani épület előtt állunk. A Stuyvesant Tower a pénzvilág egyik nevezetes központja. Kevesen juthatnak be a gazdagok és hatalmasok fellegvárába. Nekem ez megadatott:44

találkozom odabent Claude J. Stuyvesanttal, e pazar fém- és üvegpalota névadójával. Hallani fogjuk tőle, milyen tragikus élménye volt egy apának a városi kórházban.Gallante ezzel elindult a bejárat felé, a kép pedig átváltott a terebélyes íróasztala mögött ülő Claude Stuyvesantra. Magas, izmos alakja, bronzbarna arca tanúsítja, hogy mennyi időt tölt a nyílt tengeren, vitorlásversenyeken. Mögötte az üvegfalon túl New York hatalmas kikötője látható.- Stuyvesant úr - kezdte Gallante - , az ön leánya, Claudia, nem tartozott a közkórházak rendszeres betegei közé, igaz?- Sokan alighanem azt képzelik - felelte a pénzmágnás -, hogy egy Stuyvesant megbetegedése esetén jól fizetett magánorvosok csapatát mozgósítják. Tény, hogy családi orvosunk nem volt otthon azon az éjjelen. Ám ez nem mentség arra, ami a lányommal történt. - Stuyvesant egyre mérgesebb lett: - Az ember gyanútlanul odaviszi tizenkilenc éves lányát, és ezek reggelre megölik. Meggyilkolják! Azt hiszem, ez a helyes kifejezés.- Stuyvesant úr, esetleg arra céloz, hogy a városi kórház személyzete összeesküdött ön ellen, és szándékosan megölte a leányát?- Nem hiszem, hogy Összefogtak volna. Mégis őket tartom felelősnek. Egy tapasztalatlan doktornőre bízni a lányomat... valami Forrester, Kathenne Forrester volt! - Claude Stuyvesant kemény álla, szikrázó szürke szeme, minden mozdulata gyűlöletet sugár-. zott.Kate Forrester tehetetlenül figyelte, hogy-meghurcolják a nevét, majd dühösen felugrott székéből, de felháborodásánál is erősebb volt a fájdalma.- Lehet-e tudni, mi okozta a leánya halálát?- Nem. Meg kell várni a boncolás eredményét. Maguk nem tudhatják, mit álltam ki... a tehetetlen fájdalom, egy apa gyötrelme, amikor látja a hullaházban ártatlan, fiatal lányát, akit felvágnak, amikor halála okát vizsgálják. És a tudat, hogy megfelelő orvosi ellátás esetén mindez nem következik be!- Nem gondolja, uram, hogy igazságtalanul, elhamarkodottan ítélkezik, mivel nem tud eleget az ügyről? - szólt közbe Gallante.- Igazságtalanul? - horkant föl Stuyvesant. - A tények magukért45 ¦beszélnek. Bevisznek gyomorfájással egy tizenkilenc esztendőslányt a városi kórházba, és néhány óra múlva halott!- Ezek szerint orvosi műhibával vádolja .őket?- Méghozzá a bíróság előtt! Csak így lehet tisztességre.tanítani a közkórházakat. Be kell perelni őket! Akkor majd megfizetnek vétkes hanyagságukért. Meg a pimaszságukért! Az a doktornő nemcsak hanyag volt, de elképesztően arrogáns is.- Tehát Őt is perelni fogja?- Az a legkevesebb. Azt akarom, hogy örökre eltiltsák hivatása gyakorlásától ebben a városban. Ebben az államban! Az egész országban! . - ¦- Hogyan kívánja ezt elérni?- Az ügyvédeim szerint panaszt kell emelnem New York állam egészségügyi főbiztosánál, és az ügyet ki kell vizsgáltatni az orvosetikai bizottsággal. És ha megismerik a tényeket, biztos vagyok benne, hogy azonnal kizárják azt a nőszemélyt az orvosi testületből!- Köszönöm a beszélgetést - búcsúzott Gallante. Kate felkapta .a telefont, és Scott Van Cleve-et hívta.- Halló - jelentkezett az ügyvéd.- Itt Kate Forrester. A tömeggyilkos. ¦ ' .- Szóval látta?'- Igen. Mit szándékozik tenni?- Pillanatnyilag semmit.- De a közvéleményt tájékoztatni kell az igazságról! Azt akarom, hogy tudják. Végtére is az én bőrömre megy! . .- Pontosan ez az. Mivel a maga bőrére megy, nagyon elfogult. Gallante éppen erre számít: kicsalni magából egy meggondolatlan szót, ami árt az ügyünknek, vagy amit Stuyvesant rágalmazásnak értelmezhet, és újabb pert akaszt a nyakába. Neki ez szórakozás csupán, magát viszont egy életre tönkreteheti. ¦Kate-nek ez eddig eszébe se jutott. - Ha beperel...- Akkor megcáfoljuk a vádjait a bíróságon és az orvosetikai bizottság előtt. De várjuk meg a boncolási jegyzőkönyvet.- Rendben - egyezett bele vonakodva Kate.Letette a kagylót. Ott ült a kikapcsolt készülék előtt, és Stuyvesant vcrlázító vádjaira gondolt.46

Kulcs fordult a zárban, nyílt az ajtó. - Itt vagy, Kate? - hallatszott Kosié Chung hangja. - Láttam az interjút. Taxiba vágtam magam, és rohantam haza. - Megölelte a barátnőjét. - Ne csüggedj, drágám. Az egész kórház fel van háborodva. Gyűjteni fognak ügyvédre.- Az már van - mondta Kate.- Lehet, de ezt te fizetnéd, és beperelhetnéd Stuyvesantot rágalmazásért, hitelrontásért.- Még csak az hiányozna. Tételezzük fel, hogy beperelem. Öt év múlva sor kerül a tárgyalásra. Nincs-az a pénz, amely kárpótolhat-, na azért az öt évért. De tenni kell valamit.- Mire gondolsz, Kate?- Elmondani a nyilvánosság előtt, mi történt valójában.- Nem kellene erről megkérdezni az ügyvédedet?- Kérdeztem már - ismerte be Kate. - Azt tanácsolta, ne csináljak semmit.- Akkor fogadj szót neki - vélekedett Rosie.- Persze - fortyant fel Kate. - Könnyen osztogatja a tanácsait. Nem az Ő nevét hurcolják meg, hanem az enyémet! Egész New Yorknak tudnia kelt az igazságot.Azzal lapozgatni kezdett a telefonkönyvben, hiába intette Rosie: - Vigyázz, Kate, tovább-ronthatod a helyzetedet.Kate azonban már telefonált. - WNYO, hármas csatorna - jelentkezett egy hang..- Kérem Ramon Gallantét.._- Gallante úr nincs telefonközelben.- Akkor adja a hatórás híradó producerét.Néhány perc múlva nyűgös hang jelentkezett: - Daniels. Ki az, mit akar? ,

- Katherine Forrester vágyóig.- Nézze, ha tiltakozni akar a Stuyvesant-interjú miatt, közölhetem, hogy a híreket nem mi gyártjuk. Mi csak közvetítjük őket. Stuyvesantnak panaszolnivalója akadt abban a témában, amelyben Gallantemost végez tényfeltáró kutatást. Mivel az interjú kapcsolódott a témához, leadtuk. Ennyi. Isten áldja, dolgom van.- Nem ad lehetőséget, hogy elmondjam a saját, orvosi véleményemet?47,Az agresszív Daniels hirtelen érdeklődővé vált. - Odaállna a kameránk elé?- Miért ne?- Adja meg a számát. Gallante majd visszahívja. Három perc múlva csörgött Kate készüléke.- Forrester doktornő? Itt Gallante. Hallom,.meg akarja cáfolni Stuyvesant vádjait. . ¦- Pontosan.- Semmi akadálya. Ont is a munkahelyén szeretnénk megkeresni. Az ambulancián, ha lehetne.- A Stuyvesant-intcrjúnak köszönhetően a kórház vezetőségeebbe nem egyezne bele.- Akkor a kórház előtt? Holnap este odamegyünk a közvetítő- .kocsival, és élőadást csinálunk.- Nekem mindegy, csak válaszolhassak a vádakra - egyezett bele Kate.-Jó. A városi kórház előtt. Háromnegyed hatkor.- Ott leszek - ígérte a lány. . ', Letette a kagylót. - Remélem, nem fogod megbánni -jegyeztemeg Rosic.- Valamit tenni kell, mert a méreg gyorsan terjed - magyaráztaKate.Másnap a hármas csatorna nagy hírverést csinált Kate-nek. Többször is említették Ramon Gallante „megtepetésvendégét" az egészségügyi helyzetképről készített sorozat aznap esti adásában. Délután ötkor bejelentették az élő interjút „az orvosnővel, akit Claude Stuyvesant vádol a lánya meggyilkolásával".A hír gyorsan eljutott a városi kórházba is. Nem volt még hat óra, mikor Cummins igazgató is tudomást szerzett róla. Azonnal utasította titkárnőjét, hogy keresse meg Kate-et, és tiltsa le az interjút, de a lány akkor már távozott a kórházból. Cummins ezek után beletörődött a helyzetbe. ' . .A kórházi alkalmazottak közül sokan az ablakokból figyelték a járdán készülődő tévéseket. Gallante személyesen állította be a két kamerát.48

- Kezdjen az egyes kamera a kórház'totáljával. Váltás a kettesre, .1/ én közelképemmel. Felmondom a címet; a bevezetést. Akkor jöhet a doktornő.Olyan hirtelen' fordult meg, hogy beleütközött Kate-be. -Asszonyom, itt helyszíni közvetítés lesz. Legyen szíves távozni!- Forrester doktor vagyok. , .- Á, maga az? Eddig azt hittem, csak a szappanoperákban léteznek ilyen csinos, szőke orvosnők. Orvendek! - Elismerően ingatta a fejét. - Nézzük a kérdéseket, hogy felkészülhessen a válaszokra.- Hallgatom.- Stuyvesant úr panaszt emelt a kórházi bánásmód ellen, amely a lánya halálát okozta. Ezt fogom mondani. Akkor következik maga. Utána felteszek néhány kérdést a kórház működéséről. Megint tetszés szerint válaszolhat. Teljesen kötetlen az interjú. De folyamatosan kell beszélnie. A tévében nincs idő üresjáratra.- Az nem lesz - ígérte Kate, eltökélve, hogy kihasznál minden másodpercet.- Most jönnek a hírek a stúdióból, aztán jelt adok, amikor mi következünk." ¦ ¦'Gallante egy darabig a közvetítőkocsi monitorán nézte a híradót, majd kijött Kate-hez, és beállította a kórház előtt. Aztán a mikrofonnal ő is a helyére állt, és várt. Az egyes kamera operatőre jelt adott.-Jó estét kívánok. Ramon Gallante vagyok. A városi kórház elől jelentkezünk, folytatjuk Az életedről van szó sorozatot. Vendégünk dr. Kate Forrester. Claude Stuyvesant őtr hibáztatja tizenkilenc éves leánya, Claudia haláláért, amely ennek a kórháznak az ambuláns ügyeletén következett be. Forrester doktornő válaszolni akar Stuyvesant úr vádjaira. Hallgatjuk, doktornő.- Stuyvesant úr vádjai ellenem és a kórház ellen teljes mértékben hamisak és alaptalanok. Mindent megtettünk a lányáért, amire az orvostudomány mai állása szerint lehetőségünk volt.- Mégis meghalt a lány?- Sajnos, igen. De nem tudom, miért.- Kilenc órát töltött a kórházban, a legmodernebb orvosi műszerekkel vizsgálták, "Meghalt, és még az okát sem lehet tudni?

- Claudia Stuyvesant panaszai és tünetei nem voltak elegendők egyértelmű diagnózis felállításához.- Ebben a nagy kórházban nem akadt egyetlen orvos, aki meg tudta volna állapítani a diagnózist? - kérdezte jámborán Gallante.- Én voltam ügyeletben. Én nem tudtam megállapítani. De nem hiszem, hogy más tudta volna. Egyszerűen nem volt elég információ, és a laborleletek sem mondtak semmit.- Doktornő, Ön azt állítja, hogy nem tudta diagnosztizálni a betegséget, a beteget mégis a legkorszerűbb orvosi módszerekkel kezelte...- Ezt nem én mondtam - szakította félbe Kate.- Ezek szerint nem is kezelte?. ' -Dehogynem!--Hogyan kezel ön egy diagnosztizálatlan betegséget? Esetleg varázsszerük van a városi kórház orvosainak a rejtélyes betegségek orvoslására? - mosolygott öntelten a kamerába Gallante.Kate-et nem lehetett feldühíteni: - Amíg nincs diagnózis, nem tehetünk mást, csillapítjuk a páciens lázát, és infúzióval megelőzzük a kiszáradást. És elvégeztetjük azokat a laborvizsgálatokat, amelyek alapján a diagnózist megállapíthatjuk.- Olyan ez, mint amikor azt mondja az orvos, hogy vegyen be két aszpirint, és reggel hívjon újra - mondta Gallante. - Csakhogy Claudia Stuyvesant nem érte meg a reggelt.. - Az adott körülményekhez képest a lehető legjobb ellátásbanrészesült - erősködött Kate.- Akkor miért halt meg?- Azt sajnos senki nem tudja. De a boncolás ki fogja mutatni. ¦ - Mondja, doktornő, gyakran csinálja ezt?- Mit? ¦;- Hogy a kórbonenokra hagyja a diagnózis felállítását! - vágta ki Gallante, és időt sem hagyva Kate-nek a válaszra, már búcsúzott: -Ramon Gallantét látták a városi kórház előtt.Mikor Kate belépett a lakásába, megcsörrent a telefon. Kate odaszaladt a készülékhez, lélekben fölkészülve Cummins igazgató dühére. - Doktornő - hallotta Scott Van Cleve hangját - , végignéztem a televíziós interjúját, és...50 .¦,/¦..'

~ És helyteleníti - fejezte be helyette Kate.- Nézze, ha nem fogadja meg a tanácsomat, akkor én felesleges vagyok. Keressen olyan ügyvédet, akire hallgat.- A döntésemnek nincs köze az ön iránti bizalmamhoz. Magánügy. Ha-besároznak, nem vagyok hajlandó eltűrni csak azért, mert befolyásos ember csinálta!

Van Cleve belátta, hogy a felháborodott fiatál nőnek elvei vannak. Taktikát váltott: - Előfordul, hogy a betegét eltiltja bizonyos ételektől? Esetleg vér- és vizeletvizsgálat előtt a reggelitől is?- Megtörténik.- Látja, én se tettem mást. Amíg nem tudni, pontosan milyen lépésekre szánja el magát Stuyvesant, nern szabad kiállnia a nyilvánosság elé. Haragudhat rá. Szidhatja is magában. Akár el is átkozhatja. De...- De nyilvánosan egy szót sem - folytatta a mondatot Kate.- Pontosan, doktornő. Javasolnám, hogy mostantól játsszuk komolyan az ügyvéd .és ügyfél szerepeket.-Jó - állt rá Kate némi habozás után.Kate Forrester televíziós szereplése Cummins doktort arra késztette, hogy újabb főorvosi értekezletet hívjon össze. Odakérette Lio-nel Trumbullt is.A rövid tájékoztatás után dr. Harold Wildrhan szólalt fel elsőnek: - Eddig szívvel-lélekkel a kollegina mellett álltam, de amit a tévében mondott, azt a látszatot keltette, mintha rosszul képzett, sze-rencsétlenkedő orvosokkal volna tele ez a kórház. Még ha hibázott is a Stuyvesant lány kezelésében, akkor sem lett volna szabad a kamerák elé állnia. Gyorsan elfelejtették volna az egész ügyet.- Ezt nehezen hiszem, ismerve Claude Stuyvesantot - vélekedett dr. Eleanor Knolte. - Mindenesetre enyhítenünk kell a Forrester doktornő okozta károkat.Sol Freund professzor, aki nemrég ment nyugdíjba, másként vélekedett: - Folyamatosan az ő ballépéséről beszélünk, holott mindnyájunkról van szó. Ami vele történt, bármelyikünkkel megeshetett volna. Egy emberként ki kell állnunk mellette. Ha őt védjük, minden becsületes orvost védelmezünk. ¦¦¦•. - Örülök annak, hogy a professzor úr ilyen megértő - szállt vitába Wildman. -"De a jövőre is gondolnunk kell. Már most ís borzasztóan drága az orvosi műhiba-biztosítás. És ha rossz hírünket keltik, a díjtétel csillagászati összeg lesz. Szerintem a Stuyvesant lány esetéről ki kell jelentenünk, hogy egyetlen orvos hibája, aki nem tudott megfelelni a sürgősségi ambulancia egyébként valóban nehéz követelményeinek.Freund hitetlenkedve meredt fiatalabb kollégájára: - Vessük oda. koncnak, azt javasolja?- Csupán annyit, hogy fontoljuk meg az elhatárolódás lehetőségét.¦ - Nekem ugyanazt jelenti. Úgy érzem, lojálisnak kell lenni a fiatal kollégákkal - hangoztatta Freund.- Kétféle lojalitás közül kell választani. Vagy a doktornő mellett állunk ki, vagy a kórház mellett. Én azt mondom, a kórház joggal várhatja el tőlünk a lojalitást. ¦ ¦Cummins félbe akarta szakítani a személyeskedő vitát Freund és Wildman között, ezért a következőket mondta: - Uraim, többről van itt szó, mint a biztosítási díjakról. Ha sok ágyunk marad üresen, tönkremegyünk. És most, hogy rossz hírünket keltették, köny-nyen lehet, hogy kerülni fognak bennünket a betegek.Wallace Simons, a szülészeti-nőgyógyászati osztály vezetője is hozzászólt: - Ezen nincs mit vitázni. Elsősorban a kórháznak tartozunk felelősséggel, A kórház négyszázhatvanhárom orvosa közül csak egyet vádolnak. Meg kell szabadulni tőle, és nyilvánosságra hozni, hogy miért tettük. Ezzel elejét vehetnénk a betegek bizal-matlankodásának.Trumbull bíró halkan, de nyomatékkal kezdte hozzászólását: -És mi lesz, ha Forrester doktornőt felmenti az orvosetikai bizottság? Beperelheti a kórházat.- Akkor hogyan határoljuk el magunkat? - kérdezte Wildmandoktor.- Hagyni kell Claude Stuyvesantot átkozódni - javasolta Trumbull. - Kockáztasson Ő egy rágalmazási és hitelrontási pert. Ha a bizottság elmarasztalja a kolléganőt, elég lesz akkor megválni tőle. így nem kell pereskedéstől tartanunk.52 ...

- És addig? - firtatta Simons.- Távol kell tartani a betegektől, hogy csökkentsük a kórház kockázatát - mondta Trumbull.- Röviden - vette át a szót Sol Freund ~ , a nyilvános kivégzésig magánzárkában akarjuk tartani szegényt. És bízhatunk benne, hogy biztonságos, higiénikus és jogilag steril körülmények között fogjuk végrehajtani az ítéletet.- Ha megszabadulunk egy olyan kollégától, akit elmarasztal az orvosetikai bizottság, azt én nem nevezném kivégzésnek - ellenkezett Cummins.. - Igen - jegyezte meg gúnyosan Freund. - Nehogy olyat mondjunk, ami per esetén ellenünk fordítható. Mégis gyávaság így elárulni egy tehetséges fiatal orvost csak azért, hogy mentsük a bőrünket. A résztvevők tekintetéből egyértelműen látszott, hogy csak kevesen értenek egyet vele.Másnap délután Kate Forrester benyitott a gyermek-idegosztályra. Személyes gondjai sem gátolhatták meg abban, hogy naponta fel ne keresse a kis María Sanchezt. Mindig volt nála valami egyszerű ajándék, rongybaba, kifestokönyv.Mint máskor, most is.halkan nyitott be, nehogy zavarja a gyermeket, ha alszik. María ébren volt, és bánatosnak tűnt.- María? - szólította meg gyöngéden Kate. A kislány feléje fordult, és fölcsillanó szemmel ült föl. Kate, a meglepetést a háta mögé dugva belépett, széles mozdulattal varázsolta elő a színes papírba rejtett ajándékot. A gyermek izgatottan tépte le a vörös-arany papírt. Előbukkant egy könyv, amelyből Kate olvasni akarta tanítani Máriát.María boldogan karolta át Kate nyakát. Hálásan csimpaszkodott rajta meg akkor is, amikor dr. Harve Golding rájuk nyitott. Láthatólag zavarban volt. - Beszélhetnénk, Kate?- Máris.Gyöngéden kibontakozott a kislány öleléséből, és kiment a gyér -mekorvossal a folyosóra. - Nos, Harve?- Cummins úgy rendelkezett, hogy ne mutatkozzék a kórház olyan részein, ahol betegekkel érintkezhet. .- Az lehetetlen! - fakadt ki Kate. - Hiszen nem kezelek senkit. Csak ezt a magányos gyereket látogatom. Mi rosszat teszek vele?- Cummins szerint a maga jelenléte mindenféle pletykára adhat okot. Higgye el, Kate, én sajnálom a legjobban.- Értem. Legalább hadd menjek vissza elköszönni.A kislány a könyv fényes borítóját simogatta. Rámosolygott Kate.-re. Kinyitotta a könyvet, és várta, hogy Kate olvasson belőle.- María, ez egy különleges búcsúajándék.- Búcsú... - ismételte a gyermek. - El kell mennem?- Nem, María. Én megyek el.A kislány szemét elöntötte a könny. - Elmész?Sírásra görbülő szája, esdeklő tekintete láttán Káte-ben merész elhatározás született: - Nem, mégsem megyek el! -ült le az ágy szélére. Ölébe vette a gyermeket, és fellapozta a könyvet. - Nézd, itt az A betű. Mondd utánam.Az E betűnél tartottak, amikor Kate lépéseket hallott. Harve Golding'jelent meg az ajtóban. Kate felkészült arra, hogy meg fogja szidni. ¦- Katié, legalább az ajtót csukja be - kérte. Rámosolygott, és magukra hagyta őket.- Ez itt az E betű - fordult vissza Kate a'gyerekhez.Miközben Kate Forrester a kis Máriát oktatta, a polgármester titkárnőjének asztalán megcsörrent'a telefon.- Madelainc vagyok - szólt, bele halkan. -Csak kevesen tudták ennek a titkos vonalnak a számát.- Beszélnem kell vele - hallatszott egy férfiháng.- Schwartzman doktor? - kérdezte a titkárnő.- Igen - felelt a törvényszéki kórbonenok. . - _- Máris kapcsolom.Pár perc múlva felhangzott a polgármester hangja: - Ab?

- Azt még meg tudom tenni, hogy csak a temetés után adjam le a boncolási jegyzőkönyvet. De a tartalmát nem tüdőm megváltoztatni. ¦ ¦" - Van valami?- Stuyvesantnak nem fog tetszeni.54

- Miért? .- Heves belső vérzés. Petevezeték-repedés méhen kívüli terhesség következtében.- Ennek, tényleg nem fog örülni. - A polgármester eltűnődött, majd így szólt: - Ab, ha nyilatkozol, ne nagyon említsd a terhességet. Inkább az erős belső vérzésről beszélj.- Jó. Vedd rá Stuyvesantot, hogy hamvasztassa el a lányát. Kellemetlen lenne neki, ha a bíróság elrendelné az exhumálást.- Miért? Találtál még valamit?- Nem. De nem is nagyon kerestem.Hetedik fejezetPolgármesteri utasításra egyenruhás rendőrök őrködtek, hogy Cía-udia Stuyvesant temetését ne zavarják meg az újságírók, riporterek és a kíváncsiskodók, akik valószínűleg ott tolonganak majd az Ötödik sugárúton, a Szent Tamás-templom előtt.A gyászszertartást tízre hirdették meg, de a meghívottak már fél órával korábban elfoglalták helyüket a templomban. A polgármester az elsők között érkezett. A gyászolók soraiban szép számmal képviseltették magukat a legtekintélyesebb amerikai vállalatvezetők.. A jelenlévők zömét mégis Stuyvesant alkalmazottai meg a Stuyvesant támogatta civil és jótékonysági szervezetek képviselői tették ki.Miután a meghívottak elhelyezkedtek, megnyitották a templomot a nagyközönségnek. Ekkor jutott be dr. Kate Forrester is. A többiekkel együtt ő ís az oltár előtti lezárt, egyszerű, sötét fakopor-sót figyelte.Mialatt a kórus halkan énekelt, az oltár melletti ajtón érkezett a lelkész, és bekísérték Claudia Stuyvesant szüleit. Nóra Stuyvesant feketében volt, sötét öltönyös férje mellette lépkedett.Kate közben bámészkodott a tömegben, míg döbbenten észre nem vett egy ismerős arcot.Néhány sorral előrébb ügyvédjét, Scott Van Clevé-et pillantotta meg. Mit keres ez itt? - gondolta. Hiszen nem Stuyvesanték barát-¦ ¦ ¦ . 55

ja. Vagy mégis? A kórus közben befejezte énekét, és a lelkész az 'emelvényre lépett.Gyászbeszédében dicsérettel szólt az áldozatkész Stuyvesant szülőkről. Claudia életéről csak nagy általánosságban emlékezett meg, annál többet elmélkedett azon, mi lehetett volna belőle, ha el nem ragadja a korai ha.lál. Kate úgy érezte, őt vádolják ezek a szavak. Kezét szorosan Összekulcsolta, és eltökélte, nem hagyja, hogybűntudata legyen.A szertartás végén a lelkész bejelentette, hogy a temetésen csak a legszűkebb család lesz jelen. A koporsóvivők vállukra emelték a koporsót, és nyomukban a Stuyvesant házaspárral elindultak a padsorok között kifelé. Néhány lépés után azonban Nóra Stuyvesant megtántorodott. Férje még idejében elkapta a karját, másik oldalról pedig az odaugró Scott Van Cleve támogatta. így a két férfi közöttfolytatta az útját.Amikor a menet Kate Forrester mellett haladt el, Stuyvesant szomorú tekintete haragossá vált. Kate rájött, hogy felismerték a televízióból. A megvádolt ártatlanság magabiztosságával nézett vissza amilliomosra.Scott Van Cleve rosszallóan figyelte. Mintha azt kérdezte volna,hogy miért kellett magának idejönnie, doktornő?Kate, hogy kerülje a szemrehányó tekintetet, a másik padsor felé nézett. Feltűnt neki egy huszonéves fiatalember, aki mereven nézte a koporsót. Ijesztően sovány volt, hosszú, barna, nem igazán tiszta haját hátul gumival fogta Össze. Fakó kék inget, kék farmerdzsekit viselt. Nem ilyen a gyászöltözet, gondolta Kate.Nóra Stuyvesant és két kísérője kilépett a szabadba. Kate egy tévés kiáltását hallotta: -Jönnek! Felvétel indul!Kate átfurakodott a tömegens és a templomból kilépve láthatta, a'mint Ramön Gallante mikrofont tart Claude Stuyvesant elé. A kérdést nem hallotta, a harsány, ingerült választ annál ¦inkább: -Már be is nyújtottam a keresetet az orvosa ellen!A koporsót közben betették a halottaskocsiba, a házaspárt pedig a sofőr segítette be a limuzin hátsó ülésére. A halottaskocsit csak Stuyvesanték autója követte.Kate. hamarosan arra lett figyelmes, hogy Scott Van Cleve karon56 - .

lógja az egyik koporsóvivőt, és mond neki valamit. Az illető szemlátomást meg volt lepve, de miután váltottak néhány szót, az ügyvéd bizonyára megtudta, amire kíváncsi volt, mert eltűnt a tömegben. Kate akkor ismét felfigyelt a templomban látott fiatalemberre, aki lopva körülnézett, majd leszaladt a templom lépcsőjén, és elvegyült az utcai forgatagban.Kate éppen a látottakon tűnődött, amikor elébe toppant Scott Van Cleve: - Mit keres üti - kérdezte számonkérőn.- És maga? - vágott vissza a lány.-Én hivatalból vagyok itt - magyarázta a fiatalember. - Meg akartam figyelni néhány dolgot. -Például?- A" koporsót.- Mi van azon néznivaló? - csodálkozott Kate. - Fényezett fa, elég egyszerű. Jó ízlésre vall.- Éppen ez az. Egy Stuyvesantot méregdrága, légmentesen záródó fémkoporsóba tegyenek! És miért nem lehetett látni a halottat sem a templomban, sem a ravatalozóban? Ezen eltöprengtem. Az is nagyon furcsa volt, ahogy azok az emberek a koporsót vitték.-Ezért szólította meg egyiküket? - kérdezte a lány.- Igen. Megkérdeztem, nehéz volt-e. ¦ --És?- Azt mondtá,.jóval nehezebhre számított.- Van ennek jelentősége?- Csak arra tudok gondolni - felelt az ügyvéd -, hogy nem volt holttest a koporsóban.'- Micsoda? - hőkölt hátra Kate.. . . ¦- Úgy, ahogy mondom. Legfeljebb-a lány hamvai. Ugyan mit takargat a derék'Stuyvesant?- Kábítószer? - kockáztatta meg Kate.- Magától tudom - folytatta Van Cleve -, hogy toxikológiai vizsgálatot rendelt el azon a végzetes éjszakán. Mi lett az eredménye?-Nem tudom. Nem volt rávezetve a kórlapjára, amikor utoljára láttam.- Akkor nézzünk utána most rögtön!- sürgette Scott Van Cleve,37

Dr. Cummins nem szívesen adta ki kezéből a kórlapot - csak Trumbull bíróval tett kivételt -, de végül is .vonakodva átnyújtotta nekik. Kate és Scott gyorsan átlapozta, de toxikológiai jelentést nem találtak benne.- Különös - jegyezte meg Kate.Carmelita Espinosától, a vérmintákat elemző laboránstól kértek ' felvilágosítást, mivel szombat éjjel 6 volt'ügyeletben. Carmelita kurta mondatokbán válaszolgatott Kate kérdéseire. Emlékszik-e a Stuyvesant-vizsgálatra? Nem tudja megjegyezni a vérmintákhoz tartozó neveket. De emlékszik-e arra a szombat éjjelre? Igen. Végzett-e aznap toxikológiai vizsgálatot? Hármat is. Pozitív volt mindegyik.- A jelentést átküldte az ambulanciára?- Mindig oda küldöm az eredményt, ahonnan a minta jön. Kate és Van Cleve egymásra néztek. A toxikológiai eredménytcsatolni kellett volna a kórlaphoz. Hová tűnhetett?

Dr. Kate Forrester megörült, amikor Troy doktortól fölrendelték a kórházigazgatóhoz. Azt hitte, vége a száműzetésnek, visszahelyezik az osztályra.Mikor benyitott, Cummins üdvözlés helyett csak rosszallóan csóválta a fejét. Néhány papírlap volt a kezében. Kate felismerte rajtuk a New York-i törvényszéki kórboncnok pecsétjét. ¦- Nem árt, ha ülve olvassa el - ajánlotta sokat sejtetően az igazgató.Kate átvette a jelentést, leült, olvasni kezdett. Az első bekezdés végéig sem jutott el, mikor riadtan Cumminsra nézett. Az némán a jelentésre mutatott. Kate tovább olvasott. - Méhen kívüli terhesség - olvasta fennhangon, hitetlenkedve. - A magzat megrcpesztette a bal oldali petevezetéket....- ...ami súlyos belső vérzést és halált okozott ¦*- fejezte be a mondatot Cummins. - Ha megnézi, Forrester, a kórlapot, látni fogja, hogy a panaszok és tünetek egybevágnak ezzel a megállapítással.- És még legalább húsz másikkal - mutatott rá Kate. - Kétszer is megkérdeztem, volt-e nemi kapcsolata. Tagadta.- Arra nem gondolt, hogy hazudhat? . .58" .Qrvos a vádlottak padján- De gondoltam. El is végeztettem a terhességi próbát. Vizeletből. Negatív lett!- Nézze, maga adós maradt a diagnózissal. Ha volt is némi reményünk, hogy megússzuk.a műhibápert, ez a jegyzőkönyv szerte-foszlatta. Sajnálom, Forrester, hogy így alakultak a dolgok. Persze mi továbbra is" mindent megteszünk magáért.Olyan kevés meggyőződés volt a hangjában, hogy Kate-nek eszébe jutott, mit mondott hajdan egyik tanára az egyetemen: Ha valaki azt állítja, hogy megtesz mindent, akkor nem hisz a sikerben.Kate a halottkém jelentésén töprengve, keserű gondolatoktól gyötörve igyekezett vissza az alagsori útvesztőben Troy doktorhoz. Üzenet várta, hogy sürgősen hívja vissza az ügyvédjét.- Van Cleve -jelentkezett egy fásult hang. Kate-ct hallva azonban megélénkült a fiatal ügyvéd: - Doktornő, még ma beszélnünk kell. Nem lesz rövid, készüljön fel rá. Most láttam a boncolási jegyzőkönyvet. El tud jönni hatig?Van Cleve lelkesedése Kate-ben is reményt ébresztett. - Igen, ügyvéd úr. Ott leszek! - felelt hasonló lelkesedéssel.Scott Van Cleve megvárta, amíg Kate kényelembe helyezi magát. - Szóval - ült lé ő is az asztalához. - Aki valamennyire ismeri Stuy-vesantot, tudhatja, hogy a pert nem lehet elkerülni.-És magát személy szerint is vádolni fogja. Ami a boncolási jegyzőkönyvben áll, azon változtatni nem tudunk. A mi feladatunk, hogy elmagyarázzuk, miért nem ismerte fel a bajt, doktornő.- A méhen kívüli terhességet nem könnyű fölismerni - védekezett Kate.Van Cleve legyintett. - Akkor is be kell bizonyítanunk az orvostársadalomnak és a közvéleménynek, hogy maga az'orvostudomány jelenlegi állása szerint mindent megtett. Jogi szempontból csak ez az út járható.- Meg is tettem - erŐsködött Kate,- Akkor miért nem ismerte fel? - vágott vissza az ügyvéd.- Eric Briscoe se ismerte föl.- Az nem mentség. Egyébként Stuyvesant Briscoe-t nem vádol-

ja. Magára összpontosít, kedves doktornő. Pontosan tudnom kelltehát, mikor mit tett, és miért.- Fogalmam sincs, hol kezdjem.' - Mondjuk, azelején. Onnan, amikor meglátta a lányt.- Az anyját láttam meg először.- Az anyáról majd később - mondta Van Cleve. - Kezdjük azzal, hogy meglátta a beteget. Ne hagyjon ki semmit.Kate legjobb emlékezete szerint részletesen elmesélte a szombat éjszakának minden mozzanatát.Mikor befejezte, Van Cleve így szólt: - Azzal kezdte, hogy Mrs. Stuyvesanttal előbb volt dolga, mint a lányával. Kiemelte ezt, mint aki fontosnak tartja. Miért?- Mert nyilvánvalóan viszályok voltak anya és lánya között. Valami feszültség, amit, sajnos, csak túl későn értettem meg.~ Halljuk - biztatta az ügyvéd.- Amikor Claudia meghalt, többen hallottuk, hogy az anya azon siránkozott: engem fog hibáztatni! Engem! Feltűnt akkor, hogy ez a legfontosabb neki a tragikus pillanatban. De amit azóta megtud-tarr&fituyvesantról, annak alapján nem" csodálom, hogy a feleségeretteg tőle.- Attól félt tehát, hogy Stuyvesant Őt fogja felelőssé tenni a lányuk haláláért?- Úgy van, és ez magyarázza Mrs. Stuyvesant feltűnő aggodal-maskodását is - fejtegette Kate. - A lánya elköltözött, egyedül lakott, alighanem az apja akarata ellenére. Sejtettem, hogy ezért hallgatott sok mindenről Claudia.- Mit kellett volna bevallania?- Azt, hogy nemi életet él, és kábítószert fogyaszt.- Jó. Tegyük fel, hazudott, amikor tagadta a drogot. Mennyiben befolyásolja ez a történteket?- Ehhez előbb el kell mondanom, mi a különbség a normális és a méhen kívüli terhesség között. Normális terhesség esetén a méh jelentősen megnagyobbodik. Ha méhen kívüli a terhesség, akkor szinte alig változik. Normális terhességnél elszíneződik a méhnyak, méhen kívüli terhességnél nem szükségképpen. Valami puha tömeget esetleg ki lehet tapintani.60 .:. ¦¦ ¦ ¦

- Esetleg? - kérdezett vissza Van Cleve.- Igen, mivel nem mindig érzékelhető - magyarázta meg Kate. -Claudia esetében nem tudtuk kitapintani Briscoe-val..- Pedig ott volt - jegyezte meg komoran Van Cleve. - A kábítószernek milyen hatása lehet a méhen kívüli terhességre?- Csökkentheti, sőt meg is szüntetheti-a fájdalmakat.- A halál oka, ugyebár, erős belső vérzés - szögezte le az ügyvéd. - Elképzelhető, hogy annak sincs semmi tünete?- A hematokrit szintje, az talán jelezte.- Az meg micsoda?- Minden teljes vérképvizsgálathoz hozzátartozik - magyarázta Kate - a vörösvértestek százalékos arányának megállapítása a vérben. Nőknél harminchét-negyvennyolc százalék a normális.- Claudiának mennyi volt?- Harmincnyolc, ha jól emlékszem.- Tehát benne még a normális tartományban - jegyezte meg Van Cleve.- És ez az, ami megtévesztett - mondta Kate.- Hogy érti ezt? - vonta föl a szemöldökét az ügyvéd.- Látni kell az összefüggéseket. Bejött szédüléssel, hányással, hasmenéssel, anii azt jelenti,, hogy valószínűleg ki volt száradva a szervezete. A kiszáradás pedig csökkenti a vér folyadéktartalmát. A folyadékvesztés miatt a vörösvértestek aránya többnek tűnik a valóságosnál.Scott a fejéhez kapott. - A vérzés miatt a vörösvértestszámnak alacsonynak kellett volna lennie, a folyadékvesztés következtében mégis normálisnak tűnt, ígaz?- Pontosan - mondta Kate.Van Cleve félretolta a sárga jegyzettömböt, fölpattant, és járkált a szűk kis irodában. Hirtelen megállt Kate előtt: - Egyvalami mindenre magyarázatot adhatott volna. A terhességi próba. Miért lett negatív?- Nincs százszázalékosan biztos módszer. Magam is szonogra-mos vizsgálatot akartam, de nem volt rá lehetőség. Tudnia kell, ügyvéd úr, milyen körülmények között dolgozunk a sürgősségi ambulancián. Gyakorlatilag megállás nélkül.iNíncs elég vizsgáló-6]

szoba. Mindig'több a beteg, mint az orvos ideje. Mégis megteszünk minden tőlünk telhetőt.- Van fogalma arról, mit mondott ezzel? - támadt rá egy vádló. szigorával a fiatal ügyvéd. - Gyakorlatilag beismerte, hogy a mos-.toha körülmények miatt nem látta el kellő gondossággal Claudia Stuyvesantot!- Dehogy! - tiltakozott hevesen a lány.- Megtett érte mindem, ami magától telt, ezt mondta. De ez korántsem a .legtöbb. Még csak elégségesnek sem nevezhető. Nagy szerencséje, hogy a biztosítótársaság védi a műhibaperben!- És a sorsom? A pályám? Fél életem ráment arra, hogy orvosnak készültem. Mindig az akartam lenni. Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem!- Megpróbálok mindent - mondta a fiatal ügyvéd. - De ígérni semmit se tudok - tette hozza őszintén.Kate Forrester zaklatott állapotban távozott a Trumbull, Drum-mond és Baines cég irodájából.Scott Van Cleve erős kétségek között őrlődptt. A lány eltökéltségét látva most már elhitte, hogy Kate Forrester él-hal a hivatásáért. És ez fokozta az aggodalmát.Nem szabad bíróság elé engedni az ügyet, gondolta. Az'első meghallgatásig sem szabad eljutni vele. Hamarabb kell leállítani.Aznap este különös érzéssel távozott az irodájából. Milyen jó lett volna más körülmények között találkozni egy ilyen szilárd meggyőződésű nővel, aki ráadásul csinos is!Nyolcadik fejezetA Claudia Stuyvesant ügyében nyilvánosságra hozott boncolási jegyzőkönyv különféle folyamatokat indított el.Másnap reggel értekezletét tartottak a Trumbull, Drummond és Baines-iroda tanácstermében. Jelen volt a cég mindhárom beltagja, továbbá Cummins doktor és Marcus Naughton, a városi kórház alapítványi kuratóriumának elnöke. Odarendelték a megbeszélésre Scott Van Cleve-et is..62

Lionel Trumbull tömör, ha nem is éppen szakszerű megállapítással nyitotta meg a tanácskozást: - Uraim, bajban vagyunk.- De még mennyire! - helyeselt Naughton. - A boncolási jegyzőkönyv gyakorlatilag védtelenné tett bennünket.¦ - Kétségbe azért nem kell esni - vélekedett Drummond. - Ha ügyesek vagyunk, Stuyvesant hajlandó lesz rá, hogy diszkréten intézzük el a dolgot. Néhány millióért, természetesen.- Mennyivel száll be a biztosító? - firtatta Trumbull. - Ezt kell megtudni legelőször.- És másodszor? - szólt Cummins.- Hogy melyikünk környékezze meg Stuyvesantot - felelte Trumbull, s azzal Naughtonhoz fordult: - Marc, maga egy golf-klúbba jár vele?.- Igen, de nem mondhatnám, hogy jól ismerem - visszakozott azonnal Naughton. - Mellesleg nem a golf az igazi szenvedélye, hanem a vitorlázás.- Ismer valakit, akit megkereshetnénk?- A kuratóriumban van egy lelkes vitorlázó, Harry Lindsay - felelte Naughton.- Lépjen vele kapcsolatba. Puhatolja ki, hajlandó volna-e tárgyalni Stuyvesanttal - mondta Trumbull. - Nekünk meg kí kell találni egy olyan javaslatot, amelyet Stuyvesant is elfogadhatónak. tart, .- Az ilyeneknek nem számít néhány millió - vetette közbe Scott Van Cleve. . . . ¦ '- Ezt mi is tudtuk - jegyezte meg cinikusan Trumbull, nem titkolva, mennyire bosszantja, hogy beosztottja szóvá tesz egy ilyen nyilvánvaló dolgot.Van Cleve nem hagyta annyiban: - Hadd folytassam. Stuyvesant kényesen ügyel a hírnevére. Roppantul érzékeny a közvéleményre. Ha Lindsay leül vele, először az együttérzéséről kell- biztosítania. Milyen szörnyű tragédia. De nagyon lényeges, hogy hozzátegye: nagy emberek ilyen sorscsapást is előnyükre tudnak felhasználni.- Hogyan fordíthatná javára a lánya elvesztését? - méltatlankodott Cummins.- Doktor úr - fordult felé Van Cleve - , az ügyfelem részletesen63

előadta, milyen az önök ambulanciája. Régi, lerobbant, agyonterhelt és korszerűtlen.- A legjobbat hozzuk ki belőle - tiltakozott Cummins. -Tudom, doktor úr - folytatta a fiatal ügyvéd. - Lindsaynekszerintem arra kellene hivatkoznia, hogy Stuyvesant milyen fontos polgára városunknak, és mi lenne, ha örök emléket állítana leányának, és a biztosítótól kapott kétmilliót a városi kórháznak adomád nyozná a Claudia Stuyvesant Ambulancia létesítésére? Persze finoman célozni kellene arra, hogy mennyit használna a népszerűségének egy ilyen nemes gesztus.- Nem rossz ötlet, Van Clcve - bólogatott Trumbull.- És akkor elejti a vádat a kórház ellen - fűzte tovább a gondolatot Van Cleve -, meg az érintettek ellen is.- Ugy van — helyeselt Trumbull.Van Cleve elégedetten dőlt hátra, bízva benne, hogy ezzel a stratégiával ügyfelét-is megóvta attól, hogy New York állam bevonja a működési engedélyét.Trumbull Naughtonhoz fordult: - Marc, ugye nem fog késlekedni, és haladéktalanul beszél Lindsayjel?- Amint beértem az irodámba - ígérte Naughton.Mikor Harry Lindsay időpontot kért Stuyvesanttól, a milliomos azt hitte, Lindsay társaságot akar alapítani egy jacht építésére, mely megnyerhetné az Amenka-kupát. Ezért a New York-i Jachtklubba hívta meg ebedre. Evés közben Stuyvesant irányította a társalgást; Lindsay csak kávézáskor közölte jövetele célját.- Tiszteletben tartva érzéseidet, eddig nem akartam szóba hozni a téged ért fájdalmas veszteséget. Pedig megeshet, hogy személyes tragédiád kapcsán látványosan szolgálhatnád a köz javát.- Nem értelek, barátom - jegyezte meg keserűen Stuyvesant. - Mi java lehet abból a köznek, ha valaki elveszíti egyetlen gyermekét?Lindsay, bár Stuyvesant nem várt választ, nekibátorodva folytatta: - Mi lenne, ha tennél róla, hogy a lányod nevét az emberek imáikba foglalják?- Hogyan? - mordult rá a pénzmágnás. -Jártál már a városi kórház ambulanciáján?

- Szerencsére sohasem.- El kellene menned egyszer. Éjjel. Látnád, milyen zsúfolt. Mennyire leterhelt a személyzet, milyen régi, lepusztult az egész épület. Akkor el tudnád képzelni, milyen áldás lenne egy új ambuláns ügyelet a város szegényeinek meg azoknak, akik rászorulnak a közegészségügyi ellátásra. -- Nézd, Harry, ha pénzt akarsz, nevezd meg az összeget, holnap reggel küldöm a csekket.- Kétmillió - mondta-szinte súgva Lindsay.- Két... millió?... - kapkodott levegőért Stuyvesant.- Peren kívüli egyezség esetén ennyit fizet a kórház biztosítója. Ha ezt a pénzt átengeded a városi kórháznak, hogy hozza létre a Claüdia Stuyvesant Ambulanciát, akkor azemberek örökre szívükbe zárják a lányod emlékét.- Claudia Stuyvesant Ambulancia... - ízlelgette halkan Stuyvesant. Töltött magának még egy kávét.- Azt mondanám, zárd le végleg életednek ezt a szomorú szakaszát. Hadd emlékezzen arra New York népe, hogy Claudia halála-után az egész városon segítettél.Stuyvesant szórakozottan dobolt a fehér asztalterítőn. - Rendben, Harry. Meggyőztél.- Helyes - sóhajtotta boldogan Lindsay.- Hanem az a doktornő;..-Az ő felelőssége is benne van a kétmillióban. A hiztosító nem is köt szerződést másként.-Nem arra gondolok én. Semmit sem ér, ha. írnak egy papírt, hogy orvosi műhiba t'örtént. Azt akarom, hogy vonják fciclősscgrc vétkes hanyagságáért!- Az állami orvosotikai bizottság előtt? - kérdezte Lindsay.

- A jogászaim már benyújtották a keresetet. Teszek róla, hogy. többet ne hibázhasson!- Nem tudom, mit fog szólni ehhez a kórház... ¦- Ha nem adják ki nekem azt a némbert, elbúcsúzhatnak a Claudia Stuyvesant-alapítványtól!Harry Lindsay már régen ismerte Claude Sfcuyvesantűt. Tudta, amit kimond, azt nem másítja meg.

Trumbull irodájában ezúttal egy kisebb asztalt ültek körül. Ott volt dr. Cummins, Scott Van Cleve meg a biztosítótársaság jogásza, és hallgatták Harry Lindsay beszámolóját.- Ez a helyzet, uraim. Kétmilliót kap a városi kórház a Claudía Stuyvesant Ambulanciára.- Bravó, Harry! - dicsérte meg Trumbull. Odafordult a biztosító, emberéhez: - Önnek mí a véleménye?- Szerencsés fordulat, hogy megúsztuk ennyivel - felelte őszintén a kérdezett. - Elkészítem a papírokat.- Ez rendezi Forrester doktornő anyagi felelősségét is? - szólt közbe Scott Van Cleve.- Ami a dolog peres részét illeti, igen - felelte Lindsay. - Viszont ' kikötötte Stuyvesant, hogy az orvosetikai bizottságnál fogja szorgalmazni a felelősségre vonást. SŐt már be is nyújtotta a keresetet.- Micsoda dolog! Egyfelől elsimítja az ügyet, másfelől folytatja a bosszúhadjáratot! - méltatlankodott Scott Van Cleve. - Én nem ezt javasoltam!-Azt akartam, hogy mindenki megszabaduljon minden tehertől!Trumbull úgy érezte, ellentámadásba kell lendülnie. - Nézze, Van Cleve. Ügyfelünk, a városi kórház, jogi értelemben kizárólag annyival tartozik a doktornőnek, hogy megvédje minden bírósági pertől. És ezt a tartozást rendeztük.- Úgy van - helyeselt Cummins. - Szándékunk szerint Forrester doktornő ledolgozhatja szerződése teljes idejét, vagyis tíz hónapot, hacsak az etikai bizottság el nem marasztalja. Ez esetben szerződése automatikusan érvénytelenné válik.- Nem éreznek semmi felelősséget egy lojális, áldozatkész, remekül képzett fiatal orvos iránt? Akire büszke lehetne a szakma?- Nem hinném, hogy ebben a helyzetben büszkének kellene lennünk rá - vágott vissza elvörösödve Cummins.Trumbull a segítségére sietett: - A városi kórházat nem maga vezeti, Van Cleve. Nyugodtan bízhat Cummins doktorban. Most pe-¦ dig készítsük el az iratokat, mielőtt Stuyvesant meggondolná magát.Mindenki gratulált Lindsaynek, és ezzel az értekezlet véget ért. Mikor a többiek távoztak, Trumbull odaszólt beosztottjának: - Van Cleve, maradjon még egy percre.

- Igenis - lépett közelebb a fiatal ügyvéd.- Nagyon látszik magán, mennyire szívén viseli a Forrester-ügyet. Meglehet, azért, mert szereti pártját .fogni a gyöngébbnek. Vagy pedig - tartott egy rövid szünetet - személyes rokonszenvet érez a doktornő iránt.Van Cleve először tagadni akarta, de belátta, van némi igazság a főnöke szavaiban, tehát hallgatott.- Nézze, a magánéletébe nem akarok beleszólni. De van itt más is. Amikor fölvettem magát, örömmel hallgattam tüzes szónoklatát, miszerint a köz javára akar tevékenykedni. Ezt mondtam magamban: íme, az új nemzedék, tele lelkesedéssel. De az is eszembe jutott, hogy maga is megváltozik majd, ha látja, hogy a társai, akik elmentek vállalati jogásznak, négyszer-ötször többet keresnek magánál. Mert ilyenek ezek,az idealista fiatalok. Maga azonban nem vál-. tozott meg. El nem tudja képzelni, hányszor kellett megvédenem a vezetőségi üléseken.- Amit a belépéskor vállaltam, azt, úgy érzem, maradéktalanul teljesítettem és teljesítem - jelentette ki önérzetesen Scott.- Senki nem állítja az ellenkezőjét - nyugtatta meg Trumbull. -Csupán azt hittem, idővel megváltozik. De mindennek van határa. Amint megállapodtunk Stuyvesanttal, semmi kötelezettségünk Forrester doktornő iránt.-Vagyis? •- Vagyis a doktornő magánügye, mit intéz az orvosetikai bizottságnál. Gondoskodjon a saját védelméről. . ¦- És ha ragaszkodom hozzá, hogy folytassam? - makacskodott a fiatalember. -- Azt cégünk tagjaként nem teheti meg - figyelmeztette Trumbull. ¦ . ¦Van Cleve bólintott, és távozott.Scott Van Cleve visszatért zsúfolt irodájába, eltöprengett Trumbull szavain, majd telefonált.- Doktornő, találkoznunk kell. Még ma délután, ha lehet.- Miért olyan sürgős? - kérdezte Kate.- Nem telefontéma. Háromra odamegyek a kórház elé, rendben?67 ¦ ¦ 'Kate késett. Scott Van Cleve sétált a járdán, azon töprengett, ho1 gyan közölje a lánnyal a szomorú hírt. Bízott benne, hogy Kate, még akkor is, ha elkeseredik, meg fog)a érteni.-De számított rá, hogy nem lesz könnyű megmagyarázni.Végre fölbukkant Kate. Eltökélten, szinte'dacosa-n közeledett. Mikor odaért Scotthoz, a férfi nagyon visszafogta magát, hogy meg ne csókolja, mert tudta, hogy akkor aztán még reménytelenebb lenne szót érteniük egymással. .- Mi történt? - érdeklődött türelmetlenül a lány.- Keressünk valami nyugodtabb helyet - javasolta Scott. - Közel ' van a Central Park. És az idő is szép.A parkban, a zajoktói távol, szinte el is lehetett felejteni a várost. Egy terebélyes tölgy alatti padra telepedtek. - Szóval, nem sikerült - kezdte Scott.-Micsoda? . ¦Az ügyvéd elmesélte- gondosan eltervezett stratégiáját, hogyan kellene megszelídíteni Stuyvesantot. Elmesélte, hogy Stuyvesant végül hajlandó a biztosítási pénzből új ambulanciát építtetni a kórháznak. . .- Akkor miért mondja, hogy nem sikerült? Nem értem,- A maga szempontjából mondott csődöt az elképzelésem, doktornő - vallotta be Ván Cleve.Kate bólintott: - Értem. De nem fogunk mcghátrálni!Az ügyvéd tovább gyónt: ¦— Az Ötletemmel csak rontottam a maga helyzetén. Addig ugyanis a kórház, az irodánk cs a biztosító érdeke egybeesett a magáéval. Most azonban, hogy őket így leszerelte Stuyvesant...- ...magunkra maradtunk - vágott a szavába Kate.- Az még hagyján! De ultimátumot kaptam Trumbulltól. - Scott. meg akarta magyarázni, de nem volt rá szükség.- Hagyjon fel az ügyemmel, Vagy'lépjen ki a cégtől - találta ki a lány. . . . : ¦A fiatalember némán bólintott. Kate szemét elfutotta a könny. Csak cl ne sírd magad, fohászkodott magában Scott.- És... kit tudna javasolni maga helyett?68¦ - Ezen még.nem gondolkoztam. . .- Akkor hívjon fel, ha eszébe jut valaki. :- Értse meg, rettentően sajnálom- vallotta be a fiatalember.- Hagyja - legyintett KJte. - Tudom, hogy segíteni akart. De maga is pályakezdő, gondolnia kell a jövőjére. Ha valaki, én tudom, mit jelent az.- Nézze - esdckelt Van_Cleve - , megteszek mindent, amit csak lehet. Tanácsot tudok adni, beszélek az új ügyvédjével. De a hivatalos védője nem lehetek.Kate szó nélkül felállt, és elindult.- Várjon, kérem! - kiáltott utána a fiatalember. A lány megtorpant, visszafordult, ránézett. - Nem az. én hibám, higgye el! Legalább hadd kísérjem haza!- Inkább egyedül szeretnék lenni - felelte Kate, és hátat fordított. Scott nézte a távolodót, és arra gondolt, hogy esetleg nem látjatöbbé.

Rosie éjszakai ügyeletre ment. Kate már órák óta egyedül volt. Megkent, egy kenyeret, de nem bírt enni. Kávét főzött, abból meg túl sokat ivott. A lehetőségcin töprengve járkált a kis nappaliban. Másik ügyvéd. Sok pénz. Magas költségek. Apának.erről nem szabad tudnia. Azonnal eladna egy darab földet. A föld pedig Clint öröksége. Nincs jogom hozzá. ¦ •De miért kell nekem ügyvéd? És ha odaállok a bizottság elé, és megmondom az igazat? Hinni fognak nekem..Hinniük kell!De aztán eszébe jutott; ha ez ilyen egyszerű, akkor Scott Van. Cleve irodája miért ejtette az ügyet? Biztosan zűrös, hosszadalmas és költséges.Egyet tudott csak. Aludnia kellene, méghozzá sokat. Az alváshi-1 áiiy elgyengíti, pedig most minden erejére szüksége lesz..Hiába feküdt le, képtelen volt elaludni. Többször elszendcredctt, de szinte azonnal felriadt, annyira nyomasztották sötét gondolatai.Megszólalt a telefon. Kate tapogatózva kereste a sötétben.- Halló.- Doktornő, mostanáig a mai nap eseményein töprengtem - hallotta Van Cleve hangját.

- És most ajánl egy jó ügyvédet. Várjon, hozok papírt és tollat.- Mondhatom? - kérdezte egy idő után a férfi.-igen. '¦;*';- írja szépen: Scott... Van... Cleve.Kate megdöbbent: - Tudja, mit jelent ez?- Hogyne. Az én pályámon ez csak egy kis kitérő..Magának meg úgyszólván az életéről van szó. Legalábbis a hivatásáról. Ha felfogadna, doktornő, kezdhetnénk most rögtön.- Most? Éjfél ís elmúlt.- Ha reggel bele akarok vágni a dologba, tisztáznunk kell még sok kérdést. Felmehetek magához?- Persze. Miért ne?- Egy perc múlva ott vagyok! A sarki fülkéből beszélek - mondta a fiatal ügyvéd, és letette a kagylót.Kate kiugrott az ágyból, szaladt a fürdőszobába, és megnézte ' magát a tükörben. Sminkelésre nincs idő, de a haját rendbe hozhatja. Ám alig kezdett fésülködni, csöngettek. Magára kapta a pongyoláját, és ajtót nyitott.A férfi csak állt egy ideig, bámulta. - Maga éjszaka is ilyen csinos? - líérdezte.- Kell erre válaszolnom?- Az ügyvédjének mindent tudnia kell magáról.- Ne bolondozzon, jöjjön be! - nevette el .magát Kate. - Vacsorázott már?—Mikor egész éjjel az utcákat jártam?- Én sem ettem sokat. Készítek valamit - indult Kate a konyhába.A lány kávét főzött, szalonnás rántottat és pirítóst készített, közben beszélgettek. A férfi egy kisszéken ülve ámulattal nézte minden mozdulatát. . ¦' Megkérte Kate-et, mesélje el újra, részletesen a ¦ Stuyvesant-ese-tet, mert tudni akarta, mire építheti fel a védelmet. Elsősorban tanúkra lesz szükség, akik igazolhatják a doktornő tetteit. A vacsora végére megbizonyosodott róla, hogy először Eric Briscoe-t kell megnyernie tanúnak.Scott hajnali négykor távozott a lánytól;Aznap délelőtt Scott Van Cleve az Ötödik sugárútról befordult70 ¦ ;. '¦ . ¦

a 40. utcába, és a Madison Square felé tartott. Jellegtelen irodaépületeket látott mindenfelé. Scott azt kereste, amelyikben az orvosetikai bizottság New York-i testülete is van..Az előcsarnokban végigböngészte a táblákat. Az Országos Orvosetikai Bizottság, New York-i Iroda felirat alatt kisebb táblát látott: Albert Hoskins, ügyész. Tudta, hogy a Forrester-ügyben Hos-kins lesz a vád képviselője. .Belépett a rozoga liftbe, és felment a második-emeletre, ahol egy titkárnő gépelt egy zsúfolt asztalon.- Hoskins urat keresem.A nő, fel sem nézve munkájából, így szólt: - Értekezleten van. Egyeztettek időpontot? ,, "- Nem, de szívesen várok. -Neve?- Scott Van Cleve. Ügyvéd vagyok. Az ügyfelem Katherine Forrester doktornő.A fiatal nő egyszeriben abbahagyta a gépelést. -Vagy úgy] - szakadt ki belőle, akaratlanul is sejtetve az ügyvéddel az ügy jelentőségét. - Akkor valóban jól teszi, ha megvárja az ügyész urat.Néhány perccel később megszólalt a telefon. A titkárnő fölvette: -Várják, igen. Egy bizonyos Van Cleve. Forrester doktornő képviseletében.Letette a kagylót, és a balra nyíló folyosó felé mutatott: - Hoskins úr irodája a folyosó végén van.Albert Hoskins irathegyek mögött ült íróasztalánál. A testes férfiú nehézkesen állt fel, miközben kezét nyújtotta Scott-nak. +- Ugye, Van Cleve? Tessék, foglaljon helyet - kínálta szívélyesen. Talán túlságosan, szívélyes, gondolta Scott.- Szóval a Forrester-ügyről volna szó?- Tudomásomra jutott, hogy Claude Stuyvesant panaszt nyújtott be ügyfelem ellen. Azt is tudom, hogy ön a meghallgatást megelőzően vizsgálóbizottságot szándékozik felállítani.- Az orvosok jó hírének védelmében a bizottság minden dokumentumot megvizsgál, és szakértői véleményeket kér. Ha úgy látjuk, hogy a panasz alaptalan, az eljárás automatikusan megszűnik, cs nem lesz meghallgatás..¦¦"•¦'. .71 ¦¦'"-.- Éppen ezért jöttem -mondta Scott. - Forrester doktornő teljes megelégedésemre bebizonyította, hogy_ minden lépése szakszerű volt, és az orvosi etika legmagasabb követelményeinek is megfelelt. Biztos vagyok benne, hogy dr. Briscoe is igazolhatja mindazt, amit a doktornő nekem elmondott. Azt szeretném kérni, ügyész úr, hogy amennyiben ez megtörténik, az ügyet zárja le, hogy ne legyen veszélyeztetve ügyfelem jó híre és a karrierje.- Kérni akarja? - horkant föl Hoskins. - Sajnálattal kell közölnöm, Van Cleve úr, hogy a kórlapot meg a többi dokumentumot az orvosszakértői véleményekkel együtt átadtuk a vizsgálóbizottságnak.-- Maguk mindig ennyire gyorsak?Hoskins kissé elpirult. - Minden ügynek igyekszünk gyorsan és alaposan a végére járni.- Akkor is, ha nem Stuyvesant a panaszos?Az ügyész már határozottan elvörösödött. - Van Cleve úr, ha. maga azzal vádolja testületünket, hogy politikai nyomásnak enged, akkor lesz. rá gondom, hogy senkit se védhessen!Scott tudta, felesleges tovább hadakoznia. - Látom, nincs miről beszélnünk. . ¦¦- Ebben egyetértünk - felelt Hoskins. - De ha már itt van, tehetne egy szívességet.- Mire gondol? - kérdezte gyanakodva Scott.Hoskins odanyújtott egy, papírt. Scott pillanatnyi habozás után átvette. Idézés Katherine Forrester nevére: köteles-megjelenni New "York. állam, orvosetikai bizottsága előtt. Mellékelve volt a vádirat.- Sokat segít rajtunk, ha átadja az ügyfelének.Kilencedik fejezetLionel Trumbull nem mondott le a fiatal ügyvédről; ezért rávette társait, hogy Scott munkaidejében a saját irodájában dolgozhasson Kate Forrester védelmén. A helyiséget tehát használhatta, a szolgáltatásokat viszont nem.Pedig már két hét sem volt Kate Forrester bizottsági meghallgar72

tásáig, és Scottnak alig maradt ideje tárgyalni a szóba jöhető tanúkkal, kidolgozni a védelmi stratégiát.Klső és legfontosabb tanúja csakis Briscoe doktor lehetett. Scott egy órája várakozott, amikor lihegve megérkezett a fiatal sebész:- -Elnézést, de egy műtétnél asszisztáltam.Scott felállt, hogy kezet fogjon, de Briscoe leintette: - Hagyjuk a tormaságokat. - Leült az ír óas-z tálához, és azonnal a tárgyra tért: -Mindenre kész vagyok Kate-ért. Remek orvosnő, nagy kár, hoey éppen vele történt ilyen. Végül is bármelyikünkkel megeshetett volna. ¦¦ ¦ ',- Örülök, hogy ezt hallom, doktor úr, mert arra szándékozom alapozni a védelmet, hogy minden orvos úgy járt volna el, mint Kate Forrester.Briscoe nyomatékosan bólintott, aztán hozzátette: - Ügyvéd úr; hamarosan kezdődik egy bonyolult műtétem. Fogjuk-rövidre, ha lehet.- Rendben. Arra lennék kíváncsi, miként fog tanúskodni a tárgyaláson.- Tanúskodni?... Komolyan gondolja?- Amit Forrester doktornő elmond, az nem lehet perdöntő a salát ügyében. Igazolnia kell valakinek, és ki más alkalmasabb rá, mint ön, aki szintén megvizsgálta a beteget.. Briscoe újra bólintott. , ...- Doktor úr, a kérdés a következő:' tekintve a laborjelentéseket meg a beteg panaszait és tüneteit, ön hogyan ítéli meg a doktornőt szakmailag?- ö nagyon jó. Már úgy értem, hogy... - Briscoe kereste a meg-Iclelő szavakat. ¦ ' .- Akkor másként teszem fel a kérdést. Az adott körülmények között szakszerűen járt-e el Kate Forrester? - Látva Briscoe habozását, az ügyvéd tovább erősködött: - Erre már csak tud felelni? Persze a tárgyalóteremben hivatalos formában teszem fel a kérdést.- Nézze, Van Cleve, amikor felhívott, azt hittem, kérdezni akar néhány dolgot, és kész. De hogy tanúskodjam... még sosem tettem.A sebész erősödő ellenkezését látva Van Cleve taktikát váltott. -Jó, akkor hagyjuk ezt. Feleljen néhány kérdésemre. - Elővette a sár-71

ga jegyzettömböt. - Amikor Forrester doktornő hívta, az szokásos, ésszerű elővigyázatossági intézkedésnek számított? Megszokott jelenség az ambulancián?- Igen. Azt is lehet mondani. Megvoltak a laboreredmények, a beteg tünetéi, és a doktornő ezekből nem tudott egyértelmű diagnózisra jutni. Ilyenkor csakugyan szokás sebészt hívni, nincs-e szükség sebészi beavatkozásra.- És mi volt az ön véleménye? - kérdezett rá az ügyvéd.- Meg kell értenie, ügyvéd úr, hogy a véleményemet erősen befolyásolta Forrester doktornő beszámolója. Pontosabban, ha'azt hallom, hogy a beteg nem él nemi életet, továbbá, hogy nem maradt ki havi vérzése, akkor nem fogok méhen kívüli terhességre gyanakodni.Scott rájött, hogy a sebész menti a bőrét. - Doktor úr, ön aznap éjjel megvizsgálta a beteget? -Igen.- És nem talált semmit, ami a fiatal nő terhességére utalt yolna? :- Én a Forrester doktornőtől kapott információk megbízhatóságában nem kételkedtem, és azok alapján végeztem el a szükséges vizsgálatot.- Vajon Forrester doktornőnek nem ugyanazok az információk., álltak rendelkezésére? Az önök szakvéleménye ezek alapján megegyezett. ¦ .Briscoe-nak fogytán volt a türelme. Elvörösödött. - Hallgasson ide,1 Van Cleve! Engem senki nem vádol semmivel! Erről kezeskedem. Be akarom fejezni a gyakorlóévemet a városi kórházban, és utána megyek haza Coloradóba! Érti?Scott hosszasan fürkészte az ifjú orvos arcát. - Tanácsolta valaki magának, hogy tagadja meg tőlünk a segítségét?Briscoe habozott. - Nem. Senki.Látszott rajta, hogy hazudik. Nem sok értelme lett volna rábizonyítani; egy ilyen kelletlen tanú beidézésének katasztrofális következménye lehet. Elképzelhető, hogy Claude Stuyvesant megfenyegette vagy megzsarolta?Scott visszacsúsztatta táskájába a sárga noteszt. - .Köszönöm a türelmét, doktor úr - búcsúzott el.¦ 74 .. . M iután Briscoe doktorral kudarcot vallott, Scott Van Cleve úgy ha-tározott, hogy kikéri néhány szülész-nőgyógyász véleményét. Minden beszélgetés során-felmérte az illetőt: milyen lenne tanúként, ha egyáltalán hajlandó lenne rá.Stcphen Wíllows volt az első nőgyógyász, akit felkeresett. Wil-lows közel járt a'hatvanhoz, ősz hajával, szemüvegével tiszteletre méltó külseje volt. Tanúnak ideális, gondolta Van Cleve.Willows föltekintett a kórlapok közül: - Ön az az ügyvéd, akivel telefonon beszéltem? ',- Igen, doktor úr. Egy orvosetikai vizsgálat ügyében.- Ezek a vizsgálatok!.- Ahogy mondja, doktor- úr. Ráadásul esetünkben teljesen indokolatlan. , . . .- Mi rnást mondhatna egy ügyvéd? - jegyezte.meg Wiílows. -Figyelmeztetem, én nem vagyok profi tanú. Egyszer tanúskodtam életemben, akkor is egy orvoskolléga ellen.- Mégis megtisztelő lenne, ha elmondaná a véleményét.- Rendben.Scott előadta az eseményeket, ahogy Kate-től hallotta, és Clau-dia Stuyvesant kórlapja alapján. Willows élénken figyelt.- Ha Ön lett volna ott azon az éjszakán, doktor úr, és el kellett volna látnia a beteget, milyen következtetésre jutott volna?- Alighanem vírusos gyomorfertőzést állapítok meg.'- Nem méhen kívüli terhességet?- Azt nem olyan könnyű megállapítani. Alig van két egyforma eset. '-¦ .- Véleménye szerint tehát szakszerű ellátásnak minősül az, amit védencem tett? ¦ ¦.- Engem nem lehet ilyen könnyen csőbe húzni! Nem fogok tanúskodni. De egy dolgot mondhatok: ez a doktornő csak azt tette, amit minden jó orvos tett volna az adott körülmények között.- És ha a beteg kábítószer hatása alatt állt? Változtat az a lényegen?- De még mennyire!- kiáltott fel a nőgyógyász. - A drog mérsékli a panaszokat.- Doktor úr, ha azt mondom, hogy egy fiatal orvos jövője forog kockán, akkor sem hajlandó tanúskodni? - kérdezte meg Scott.¦ ' 75J-Ienry Denker- A magunkfajta jobban teszi, ha nem ártja magát bírósági ügyekbe. Sajnálom. Adja át üdvözletem az ifjú hölgynek. Szívből kívánom, hogy emelt fővel kerüljön ki az ügyből.Scott Van Cleve ugyanígy járt a többiekkel is. Az mindenesetre világossá vált előtte, hogy az ügy kritikus pontja: Claudia Stuyve-sant kábítószeres volt-e.Amikor Scott megjelent az igazságügyi szakértői hivatalban, és közölte, hogy Claudia Stuyvesant kórboncnokával kíván beszélni, a titkárnő újságírónak nézte. .- Sajnálom, uram, a Stuyvesant-ügyben minden információt bizalmasan kezelünk. Dr. Schwartzman senkinek nem ad tájékoztatást.Scott kénytelen volt bírói végzéssel fenyegetőzni, hanem mutatják meg neki a boncolási jegyzőkönyvet. Ezután beengedték a kór-bonenokhoz.Dr. Abner Schwartzman éppen -telefonon vitatkozott valami akadékoskodó városházi tisztségviselővel, amikor bekísérték a fiatal ügyvédet. Scottnak így volt ideje megfigyelni az alacsony, zömök férfit, akin látszott, hogy erőszakos természetű lehet. ' - Szóval kételkedik a megállapításainkban? - kiáltotta a kagyló^ ba, miközben szabad kezével egy ¦széket mutatott Scottnak. - Akkor küldje be a saját patológusát! - Hallgatott egy darabig, majd egy rövid, fenyegető mondattal fejezte be a beszélgetést: - A többit majd a bíróságon!Lecsapta a kagylót, és hatalmas lendülettel fordult székével a jövevény felé. - Magának, fiatalember, mi a panasza?- Ügyvéd vagyok, és hivatalból érdeklődöm, milyen eredményre jutottak a Stuyvesant-ügyben.

- Azt már régen közöltük, fiatalember - jelentette kí Schwartzman, mintha elébe akarna vágni minden további faggató zásnak.^ Tudtommal ön személyesen végezte a boncolást.- Igen. És minden benne van a jelentésemben. .- De ott nem szerepel a toxikológiai vizsgálat eredménye - figyelmeztette Scott. . .'- Mert azt nem is végeztem. Megállapítottam a halál okát, minden további vizsgálódás felesleges lett volna.- Esetleg megtiltották? - tudakolta ártatlan képpel Scott.

- Ide hallgasson! Ha maga azt a szívességet, amit Mr. Stuyvesant-nak tettem, bűnpártolásnak tekinti, akkor nagyon téved!- Mit ért szívességen, doktor ür?- A polgármesteren keresztül kért meg, hogy én' végezzem a boncolást, és a jegyzőkönyvet csak a temetés után adjam át. Méltányos kérelem, Önnek is el kell ísmerni'e.-- De azt meg tudja mondani, hogy exhumáláskor ki lehet-e mutatni a kábítószer nyomait? \- Claudia esetében semmiképpen - felelte a kórbonenok. -Amint végeztem a boncolással, vitték a holttestet a Long Island-i krematóriumba. .Scottnak eszébe jutottak a fcoporsóvivő szavai.- Gondolkozzék! - biztatta Scott Kate Forrestert. - Létezik-ea la-. borvizsgálatokon kívül valami más bizonyítéka a kábítószeres befolyásoltságnak?' - Az a kábítószertől függ. A' kokain okozhat hányingert, hányást. Élénkítő hatását depresszió szokta követni. Verejtékezés. Szorongás. ¦ - .- Claudián mindez tapasztalható volt - emlékeztette rá Scott. -Merné eskü alatt vallani, hogy a lány panaszait és,tüneteit kokain okozta?Kate habozott. - Azt nem.- Pedig ilyen tanúvallomás kellene. Mégpedig nagyon. Majdnem minden ezen múlik. Védekezhetünk azzal, hogy félrevezette a terhességi próba eredménye. Meg azzal is, hogy a beteg kábítószer ha-" tása alatt állt, ami lehetetlenné tette a pontos diagnosztizálást. De ezt bizonyítani is kellene.- A háziorvosa biztosan tud róla - vélte Kate. - Az a bizonyos Eaves doktor, akit az anyja folyton emlegetett. Csak miért beszélne éppen ő?- Majd meglátjuk - felelte az ügyvéd gondolataiba mélyedve.Dr. Wilfred Eaves rendelője az egyik legszebb Park Avenue-i házban egy'teljes emeletet foglalt el. Egy titkárnőt és négy ápolónőt foglalkoztatott. .' -. ' ' ¦. ' 77 ¦ 'Az ámuló fiatalembert bevezették a rendelőbe. Eaves új betegeit általában más orvosok küldték, ezért aztán Scottot is így fogadta: -Hozott magával röntgenfölvételt, tomográfiái vizsgálati leletet vagy egyebet?- Elnézést, de én ügyvéd vagyok. .Eaves ellökte székét az asztaltól, és felpattant. - Ha panaszt akar tenni, netárí műhibával vádol, keresse meg az ügyvédemet. Végeztünk! . 'Scottnak szeme sem rebbent. - Doktor űr, nem ezért jöttem. Információt kérek egy fiatal orvos megbízásából, akinek meg kell védenie magát az orvosetikai bizottság előtt.- Forrester doktornőről van szó, ha nem tévedek.- Úgy van. Mivel ön volt az elhunyt lány háziorvosa, tudnia kell, szedett-e rendszeresen kábítószert.¦ - A betegeimre vonatkozóan semmilyen adattal nem szolgálhatok- hangzott az elutasító válasz.- Ha megidéztetem, kénytelen lesz vallomást tenni - figyelmeztette Scott.- Orvosi eskümnek része a titoktartás, erre fogok hivatkozni.¦ - Az egyik betege meghalt, doktor úr, és ez önt felmenti orvosi esküje alól.- Ezt nem maga dönti el, hanem az etikai bizottság elnöke - vágott vissza Eaves, - Megbocsát, Van Cleve úr, sok a dolgom.- Igerí, hogyne - állt fel az ügyvéd. - Köszönöm, hogy áldozott rám a drága idejéből.'Ajig csukta be Scott maga után. a rendélő ajtaját, az orvos fölemelte a kagylót: -Berk kisasszony, hívja, kérem, Stuyvesant urat.Scott Van .Cleve számára ennyi elég is volt. Nem maradt kétsége, hogy Eaves elhallgatja a tényeket. Teljesen világos, gondolta, hogy Claudia Stuyvesant kábítószerrel élt. Csak hát a bizonyíték! Előkereste Claudia utolsó lakcímét, és hamarosan megérkezett egy társasház elé a manhattani Greenwich Village-be.Tizenkét névtábla volt a kapu alatt, mindegyik mellett csengőgomb. A Stuyvesant C. gombot hiába nyomkodnám, gondolta. De azért megpróbálta, és már nyílt is a kapu. Scott elindult fölfelé a sö-78, •¦'¦¦ ¦:'¦,:. lét lépcsőházban. A második emeletnél vette észre, hogy a harmatukról egy nő bámulja a korláton áthajolva.Hatvan év körüli vékony, őszülő hajú nő volt. Gyanakvását Scott megértette: egy halott lakásába csengetett be. - Tessék! - szólt rá a nő.- Scott Van Cleve a nevem - szólt Scott, felérve a harmadikra, és megállt az asszony előtt. - Ügyvéd vagyok, jogi képviselője a...A nő közbevágott: - Nem tudok senkiről semmit. Csak a lakást nézem, nem kell-e kifestetni, mielőtt újra kiadnám.- Megengedné, hogy körülnézzek? Esküszöm, nem nyúlok semmihez.- Ha tényleg csak nézelődni akar... miért ne. Bár nincs itt semmi látnivaló - állt félre a nő.Ebben igaza volt. A kis garzon teljesen üres volt. Sehol egy bútor, a falak csupaszak, a szekrények is üresen álltak.- Csakugyan semmi - mormogta Scott. - Pedig amikor valaki meghal...- Itt eléggé furcsa dolgok történtek - vált közlékenyebbé az asz-szony. - Szegény lány vasárnap.hajnalban halt meg. Hétfő délután megjelent két szállítómunkás. Mutattak valami hivatalos papírt, és gyorsan kiürítették az egész lakást. De még a férfi összes ruháját is. elvitték magukkal.-Miféle férfi?- Aki vele élt. Rick, úgy hívták." Nagyon balhézott, amikor látta, hogy minden hiányzik.- Rick - ismételte a nevét Scott. - És mi a családi neve?- Thomas. . .- Mít tud róla? Miből élt? Milyen szokásai voltak?- Volt neki egy szokása, de az aztán...- Kábítószerre gondol? . ¦ .- Naná, Felismerem én azt. . ., ¦- És a lány? Narkózott ő is? ;- Nem szeretek fecsegni a lakóimról - jelentette ki a nő olyan határozottan, hogy Scott inkább taktikát váltott.- Ez a Rick... hogy néz ki? .- Kreol bőrű. Talán olasz. Húsz-egynéhány éves. Magas. Réme-- .. ¦ T)

sen sovány. A haja hosszú, hátul össze szokta fogni- Megy ezzel valamire? . '.- Több mint a semmi - vont vállat Scott. - Adok egy névjegyet. Ha felbukkanna a srác, adja oda. neki. Hívjon fel, arra kérem.- Nemigen jön az vissza. De ha mégis, átadom.- Fontos! - figyelmeztette Scott. - Egy orvos jövője függ tőle.Tizedik fejezetRosie Chung a délutáni műszakra készülődött odahaza, amikor Kate a Troy doktorra! töltött munkanapja után megérkezett. - Hívott az ügyvéded! - szólt ki a szobájából. Kate Rosie ajtajához sietett: - Mit üzent?

- Este kilenckor vár a Nyolcadik utca és az Ötödik sugárút sarkán. Meleg ruhát és vastag cipőt vegyél fel!- Még ilyet - álmélkodott Kate; - Nem mondta, miért?- Nem. De nagyon vonzó hangja van. Olyan lehet, amilyennek a hangja után képzelem?- Milyennek képzeled?- Kisportolt alakúnak. Talán Spencer Tracyre hasonlít. Százhetvenöt centi...- Hozzátehetsz még tízet. Inkább nyúlánk, mint testes.- És persze szőke - találgatta tovább Rosie. - Tipikus szőke amerikai srác.- Nem. Barna hajú.- Ehhez a hanghoz egy csinos, szép arcú, szívdöglesztő fickót -képzelek- szögezte le Rosie.- Kissé ragyás - helyesbített újra Kate.- Igen? - hökkent meg Rosie. - Olyan az álla, mint Cary Grant-nek? . "- Nem igazán, de nagyon helyes fiú. És. áldozatkész.- Áldozatkész? - visszhangozta Rosie, meglepetten fordulva el a tükörtől. - Szóval van valami köztetek?- A munkájára értettem, hogy áldozatkész.- Értem - enyhült a barátnő lelkesedése: - Pedig a hangjából ítél-

ve udvarlónak sem lehet utolsó. - Majd, mielőtt még Kate felelhetett volna, hozzátette: - Rohanok! - Megölelte Kate-et. - El ne késs. Kilencre vár. - Az ajtóból még egyszer visszafordult: - És el ne áruld neki, mennyire másnak képzeltem!Meleg ruha, vastag talpú túracipő: így érkezett Kate Forrester a 4. utca metróállomásához, és elindult az esőtől még csillogó sötét utcán.Már messziről észrevette a sarkon várakozó férfit. A katonai szabású esőkabátot viselő magas, szikár alak romantikusnak tűnt. Mintha egy filmből vagy valami detektívregényből lépett volna elő, gondolta Kate.Scottot annyira feszítette a mondanivaló, hogy szinte kirobbant belőle:.- Rick! - kiáltotta köszönés helyett. - Rick Thomasnak hívják!- Kicsodát? - érdeklődött Kate.- A férfit, akivel.Claudia együtt élt. Akire maga is felfigyelt a te-'metésen. Csak az a kérdés, felismerné-e, ha látná.- Azt hiszem, igen. Talán ide tudja varázsolni?- Ennek szenteljük a mai estét. Gyerünk!Nekivágtak az utcának. - Lófarokba fogott haj. Keskeny, beesett arc. Sötét arcbőr. Farmer - sorolta Kate. - Nem valami különleges ismertetőjelek.-. Beszéltem egy nyugdíjas nyomozóval, Dan Fárrell-lel - újságolta Scott. - Az irodánknak végez földerítést. Adott néhány jó tanácsot, hogyan keressek valakit, akinek csak a nevét meg az általános személyleírását tudom, de a címét nem.- És hogyan?- Azt mondja Farrell, hogy nem messze Claudia lakásától, az egyik utcasarkon működik egy narkóárus. Rick és Claudia tőle vásárolta az anyagot. Claudiával együtt Rick anyagi biztonsága is sírba szállt. Biztosan felkeresi a neppert, akitől esetleg hitelbe is kaphat kábítószert. Idegentől ilyen szívességre nem számíthat. Ha megkeresed a neppert, őt magát is megtalálod, mondta Farrell.-És megtalálta? - kérdezte izgatottan Kate.- Talán. Kikérdeztem a környék Összes narkóárusát. Tagadta mind;, hogy ismerne egy Ricket vagy Thomast. Kivéve egyet, aki¦'¦•'.' SÍ

szintén tagadta, de éreztem rajta, hogy hazudik. Öt figyeljük ma, hátha vásárol nála Rick.Megérkeztek a sarokra. Scott betuszkolta Kate-et egy alagsori kapualjba, ahonnan szemmel tarthatták a narkóárust, aki ott álldogált egy utcai lámpa alatt.Drága sportkocsik érkeztek, megálltak annyi időre, amíg gazdát cserélt a sofőr pénze meg a nepper apró borítékja. Gyalogosan is sokan jöttek, valahányszor magányos fiatalember tűnt fel, Scott odasúgta a lánynak: t- O az?Kate mindannyiszor kénytelen volt tagadólag rázni a fejét.Egy idő után a férfi nem bírta tovább a hallgatást. Suttogva megszólalt: - Ha valaki joghallgató koromban azt mondta volna, hogy Greenwich Village-ben, egy nyirkos, ködös éjjelen a sarkon fogok leskelődni, azt felelem neki, hogy nem normális. Maradtam volna Shenandoah-ban. ' - Shenandoah-ban? - meresztett nagy szemet Kate.- Ott nevelkedtem. Kisváros Pennsylvaniában. Képzelje el, kís-^ srác korom óta az volt a vágyam, hogy ügyvéd legyek, és New Yorkba költözzem. Valószínűleg minden gyerek arról álmodozik, hogy meghódítja majd a várost. Biztosan maga is így volt ezzel.- Az tény, hogy itt a-legmagasabb színvonalú az oryostudomány az egész világon - mondta Kate. - Ezért akartam itt megtanulni a szakmát. És mit kaptam? Megszégyenítettek. Elárultak. Cserbenhagytak.- Tudom, mit érez - biztosította együttérzéséről a férfi.- Senki sem tudhatja, aki nem élte át.- Mit gondol, az milyen érzés, amikor valaki azzal a feltétellel lép be egy neves ügyvédi irodába, hogy az ideje egy részét, a rászoruló szegények jogi védelmére fordíthatja, és amikor ezt érvényesíteni akarja, közlik vele, hogy ki van rúgva? Könnyen lehet, hogy több a közös vonás a sorsunkban, mint gondolnánk.Eleredt az eső. Kate szövetkabátban volt. Scott "kigombolta vízhatlan kabátját, és felajánlotta, de a lány szabadkozott.- Kettőnknek is elég lesz - jelentette ki a férfi, és közelebb lépve, kabátját a lány vállára terítette. -Jobb így?— Igen - felelte Kate, bár feszengett a férfi közelsége miatt.82

Több mint három óra hosszat hiába várakoztak. Jöttek-mentek a' vevők, volt köztük, aki hasonlított RickThomasra, de csak a ruhája, esetleg a hajviselete miatt.Kate kidugta kezét a kabát alól. - Már elállt az eső - állapította meg.Van Cleve vonakodva engedte el.a lányt. Láthatólag zavarban volt, és hogy ezt leplezze, ügyetlen társalgásba kezdett: - Az édes- • apja, ugye, farmer? Mit termeszt?- Kukoricát. Szóját. Meg búzát is.- Nehéz az élete? "- Nem könnyű, de sok Örömét leli benne. Szánt, vet, izgul a jó időért, aztán betakarítja a termést. Azt mondja, hogy ez igazán férfinak való. ' .- Látom, szereti az édesapját.- Nagyon. És tisztelem is. Jó ember. Jó apa. Jó férj. Tudja az élete értelmét, ismeri a célját. Nagy szó ez ebben a mai pénzimádó világban.• - És az ügyvédekről mi a vélemény arrafelé?- Szükség van rájuk, gondolom.- Szükséges rosszak? - húzta el a száját Scott. - A könyvtárban szakkönyvek között ülő jogász munkája nem igazán férfinak való?A lány odafordult a férfihoz, és látta a gúnyt a tekintetében.- A maga apja mivel foglalkozik? - kérdezett vissza Kate.- Foglalkozott - helyesbített Scott Van Clcve.- Ne haragudjon - szabadkozott a lány. - Mi történt vele?.- Vasutas volt' Pittsburghben. Egyszer kisiklott a szerelvénnyel egy éles kanyarban. A szakértő szerint túl gyorsan érkezett oda.- Ez szomorú. Maga akkor hány éves volt?- Hét.- Hogyan tudtak megélni? Mihez kezdett az édesanyja?- Apám munkatársainak hála, a nyugdíját azért megkaptuk.- Hogyhogy?

- Úgy, hogy tartották a szájukat. Apám ugyanis részeg volt a balesetkor. - Scott habozott, aztán kibökte: - Szinte minden este leitta magát. Ha ez kiderül, nem lett volna özvegyi nyugdíj.- Hétévesen ilyenekről kellett tudnia - szólt együttérzőn Kate.. Sí

- Arról, hogy az apám részeges? Tudtam én azt mindig. Üvöltözött az anyámmal, ha kérte, ne igyon annyit. Gyakran megverte. Egyszer, amikor közbeavatkoztam, akkora pofont kaptam, hogy a falnak szédültem. Anyám ölében tértem magamhoz, amint sírva ölelgetett.- Istenem, milyen emléket őriz az apjáról - szÖrnyülködött Kate. - Még ma is fáj?- Különösen most, hogy életemben először beszélek róla... Odanézzen'! ,— szakította félbe magát.Új vevő közeledett a nepperhez: fiatal, nagyon sovány, kreol bőrű férfi. Farmerban, összekötött hajjal.- Ő az? - suttogta Scott. ¦ - Azt hiszem, igen.Van Cleve előugrott fedezékéből, kirohant a járdára, és nagyot kiáltott: - Rick! Rick Thomas! - A sovány fiú meglátta Van Cleve-t, és futásnak eredt. Kate és Scott rohant utána. A fiatalember elcsúszott egy pocsolyában, tasakjai kirepültek a kezéből. Mire fcltá-pászkodhatott volna, Van Cleve ráugrott a rémült fiúra, és hátracsavarta a kezét.- Megőrültetek? Nem vagyok én Rick Thomas!Van Cleve bdahurcolta a tiltakozó fiút a lámpa alá, hogy Kate jobban megnézhesse.- O az, doktornő?Kate a halálra rémült fiatalember arcát nézte. Szerette volna, ha véget ér a fárasztó keresgélés, de be kellett ismernie: - Nem.Van Cleve eleresztette áldozatát, és kissé zavartan bocsánatot kért. '- Anyád - köpött megvetően a srác. - Azt mondd meg inkább, hol az anyagom. - Négykczlábra ereszkedett, és a lefolyóban a tasakjai után tapogatózott.Van Cleve fejcsóválva nézte. - Mire képesek a narkó miatt. Nézze, milyen undorító.Csalódottan indultak vissza. De útjukat állta a nepper. Scott felkészült a verekedésre. Kate félt, hogy az idegennél fegyver van, és remélte, Scott nem csinál ostobaságot.- Meg vagytok ti őrülve, haver - közölte az árus. - Megkergetni

egy ismeretlent. Ezen a környéken ilyenért könnyen szétlövik a fejedet. Szerencsétek, hogy nem volt nála pisztoly.- Kösz a figyelmeztetést - mondta Van Cleve.Gúnyos megjegyzése talált. - Ide. hallgass! A vevőmet kergetni, feltűnést kelteni: hiba. De ennél sokkal nagyobb hiba, hogy rontjátok az üzletemet. Remélem, érted?- Igen, ha tényleg figyelmeztetésnek szántad - hajtott fejet Scott.- Na azért. Különben nem tudom, miért kel) nektek Rick Thomas. Nem is érdekel. Engem csak az érdekel, hogy ne ártsatok az üzletnek. Szóval, meg akarnátok találni Ricket?- De még mennyire - felelte Scott.- Az egyik törzsvevőm. Vagyis az volt, amíg le nem égett anyagilag két hete. Ha előkerítem, csak azért teszem, mert régi jó vevőm. ElŐbb-utóbfe úgyis visszatér.- Meg tudnád találni?'- Arra mérget vehetsz. Cserébe megígéritek, hogy nem mászkáltok többé erre?- Igen - állt rá boldogan az ügyvéd. ¦- Akkor holnap este, kilenc és éjfél között.- Itt leszünk.Scott és Kate megkönnyebbülten indult haza.- Magát nem zavarja, hogy ilyen kétes alak segítségével találjuk meg az emberünket? - firtatta Kate.- Engem nem érdekel, feltéve, ha Rick Thomas hajlandó odaállni a tanúk emelvényére.Másnap este Kate Forrester és Scott Van Cleve odaérkezett a helyszínre, és megkezdte a virrasztást. Ködös, nedves idő volt. Kate ezúttal jobban felöltözött: esőkabátot, kalapot vett. A kalap alatt olyan bájos volt az arca, hogy a fiatalember bánta, amiért nem hívhatja megint a kabátja alá. Nem vezet jóra, ha túlságosan bizalmas viszonyba keveredik "az ügyfelével, figyelmeztette magát. Jogi szempontból sem lenne etikus. És ha a perét elveszítem, elveszítem őt is, gondolta Scott. . . . -Kate pedig magában már csak Scottnak nevezte a férfit.A keskeny utca túloldalán, egy parkoló gépkocsi mögött helyez-

kedtek el. Vártak. Teltek a percek, majd az órák, közben sok mindent megtudtak egymásról., .- Mindig orvos akart lenni?- Igen. Középiskolás koromban önkéntes ápolónő voltam egy ideig, és ez meghatározta a sorsomat..- És arra gondolt-e valaha, hogy hazamegy Illinois-ba dolgozni?- Igen. De számomra az a döntő, hol van szükség rám. Ott akarok lenni, ahol a-legjobban kell a segítség - állította meggyőződéssel a lány.- Itt fogja leélni az életét? Itt mégy férjhez? Itt neveli fel a gyerekeit?- Ezen még nem gondolkodtam.- De azért férjhez akar menni?- Majd egyszer, a megfelelő pillanatban, a megfelelő emberhez. Előbb azonban a saját elvárásaimnak megfelelő orvos szeretnék lenni.- És a megfelelő ember? Arra nem gondolt még? Elhallgatott^ Kate is feszülten figyelt. Szemközt a nepper intettnekik. A sarkon akkor fordult be s közeledett egy kopott farmer-nadrágos, lófarkat viselő fiatalember. Nagyon sovány volt.- Na? - súgta Scott.- Ö lesz az - felelte Kate. . - . ¦- Rick! Rick Thomas! - kiáltotta Scott.A fiú ösztönösen felé fordult, de szinte azonnal futásnak eredt. A sarokig sem jutott, amikor utolérték. Scott odászorította a fiút a rácsos kerítéshez, és lefogta. Rick hamar megadta magát. Szaggatott, ziháló lélegzete, vacogása drogéhségről árulkodott.- Nyugalom, ember, nem akarunk bántani - szólt Scott. - Ügyvéd vagyok, ő pedig itt az ügyfelem. A segítségedet szeretnénk kérni.Rick Thomas hosszasan fürkészte őket. - O küldött rám, mi? i- Kicsoda? - lepődött meg Scott.- Hát az apja.- Claude Stuyvesant?- Igen. Elvette mindenemet. Ha nem volnának barátaim, most kóborolhatnék az utcákon.- Rick, mi lenne, ha beülnénk valahova?¦ - Reggel óta egy falatot sem ettem - vallotta be a vékony fiú.

Beültek egy olcsó étterembe a Hatodik sugárúton. Rick mohón falt, látszott, nem sokszor evett mostanában. Tele szájjal válaszolt az ügyvéd kérdéseire.- Hol voltál aznap, amikor Claudia rosszul lett?- Vele. Nem hagyhattam ott, amikor szüksége volt rám!- De a kórházba már az anyja hozta be - jegyezte meg Kate.- Claudia akarta úgy. Mert biztonságosabb, ha az anyukájával megy. A háziorvosát sem lehetett elérni.- Mondd, Rick, kábítószerezett aznap éjjel Claudia?A fiú nagyot kortyolt a kávéból, úgy felelt: - Persze. Mind a ketten. Úgy jöttünk össze. Egy olyan bulin, ahol volt minden. -Mégis, mi minden? -Sárga bogyó. Kék. Szivárvány. Kokó, Angyalpor.- Amúgy is élt ilyen szerekkel Claudia? - firtatta Scott.

- Receptje mindig volt, különböző doktoroktól: Valium, Darvon, nyugtatok. Minden, ami csak elképzelhető. Ezért sem akarta szegény, hogy én vigyem kórházba. Ha kiderül, hogy narkós, engem is bajba keverhetett volna. Rendes, belevaló lány volt. Szerettem.- Rick. Tudtad, hogy terhes?'-Csak később hallottam. Tényleg az volt?- Tényleg - hagyta rá Kate.- Az biztos, hogy ideges volt miatta. Vagyis egyszer nem jött meg neki, de meg akarta várni, mi lesz egy hónap múlva.Látszott a fiún, hogy igazat beszél: ¦ .,- De honnan tudjam, hogy nem ő küldött? - kapta fel a fejét váratlanul Rick.- Azért kerestünk meg, Rick, mert ez az orvosnő látta el Claudi-át, amikor kórházba került.- Nahát! - ámult a fiú. - Te lennel az a híres doktornő ? Mit akartok tőlem?. .Scott röviden vázolta, mivel vádolják Kate-et, és milyen fontos lenne, hogy Rick tanúsítsa Claudia drogfüggőségét.- Csak azt kérjük, Rick, hogy mondd el az igazságot a vizsgálóbizottság előtt is.- Nagy ember az a Stuyvesant. Amikor nem akartam otthagyni a lányát, rám küldte a zsarukat. - .87

- Nem árthat neked. Csak mondd el az igazat, és tedd hozzá, azért tanúskodsz, hogy megments egy igazságtalanul vádolt orvost, aki mindent megtett.Claudía Stuyvesant megmentéséért.Rick vonakodott, Scott azonban tovább kérlelte: - Nem félj a ta-. núskodástól. Előtte majd találkozunk, és felkészítelek a kérdésekre. Rick, a doktornő pályája függ a döntésedtől! El kell mondanod az igazságot.- El is mondom! - egyezett bele Rick. - Már csak azért is, hogy ártsak annak az aljas Stuyvesantnak!-- Pompás! - örvendezett az ügyvéd. - Tudod, mit? Ha nincs hol laknod, költözz hozzám a tárgyalásig!Rick egy ideig töprengett az ajánlaton. - Most éppen egy havernál vagyok, de elég rosszul állok anyagilag..- Van ilyen - nyúlt a zsebébe Scott, és előhúzott két húszdollárost. Mielőtt a fiú kezébe nyomta, megkérdezte: - Mondd meg, hol laksz, hogy érted mehessek a tárgyalás napján. Jövő hétfőn.- Hétfőn - ismételte Rick. . ¦, ,- Úgy van. Addig is megnézlek mindennap. De hol talállak meg?- Charles Street kilencvenhét. Marty Lengéi lakása. Csöngess három rövidet, egy hosszút. Akkor tudom, hogy nem Stuyvesant gorillái keresnek.Scott felírta a telefonszámot, és távoztak a vendéglőből. Az utcán Rick V betűt mutatott két ujjával, és elvegyült a járókelők között. Kate így szólt: - Jobban Örültem volna, ha magához megy lakni.- Higgye el, én is. Arra gondoltam, beidéztetem. De amilyen ijedős, még szívszélhűdést kapna egy hivatalos papírtól.- Gondolom, tudja, mire költi azt a negyven dollárt? - kérdezte a lány.- El tudom képzelni - bólintott Scott. - Jöjjön, maradt egy kis elintéznivalónk.A keskeny utcákat járva, Kate elmagyarázta Scottnak, milyen szereket emlegetett Rick.- A sárga meg a kék bogyó a kapszula színét jelenti - mondta. -A sárgában pentobarbitál.van, a kékben amobarbitál.- És a szivárvány?- Amobarbitál és secobarbitál keveréke.

- Csak receptre kaphatók- bólogatott az ügyvéd.Kiértek a Charles Streetre, és megtalálták a 97-es számú házat. A kapualjban Scott hosszasan tanulmányozta a névtáblát, végül megtalálta Lengel M. nevét.- Micsoda megkönnyebbülés! - sóhajtotta. - Muszáj volt megnéznem, valódi-e a név és a.cím. Nem sok.esélyünk lenne, ha nem tudnánk bizonyítani Claudia kábítószerezését. -Tizenegyedik fejezetUgyanazon a napon Hoskins, a bizottság jogtanácsosa átnyújtotta Scott Van Cleve-nek a meghallgatásra szóló idézést, a vádiratot, valamint az ügyben ítélkező testület névsorát. A három személyt az állami orvosetikai bizottság tagjai közül választották ki.Az előírások értelmében egy háziorvos, egy sebész és egy nem szakmabeli közül jelölik ki az elnököt, aki a meghallgatást vezeti.Az egyik kiválasztott Maurice Truscott háziorvos lett. Abban a korban volt, amikor új beteg már nemigen jelentkezik, így több szabadideje volt, mint kollégáinak.Claüdia Stuyvesant halála okának ismeretében a másik szakértőnek szülész-nőgyógyásznak'kellett lennie; így esett a,választás dr. Gladys Wardra. Ward doktornő negyvenéves korára á nagyváros legjobb szaksebészei közé tartozott.Az orvosetikai bizottság elnöke harmadiknak Clarence Mottót választotta ki. Mott az ingatlanszakmából vonult nyugdíj-ba, miután üzletét eladta Claude Stuyvesantnak.Végül pedig kellett valaki az egészségügyi minisztérium jogi osztályáról is. ő döntött az eljárási kérdésekben, valamint a bizonyítékok és tanúvallomások elfogadhatóságában.Mikor kiderült, hogy Claude Stuyvesant erősen érintett az ügyben, Francis Cahill szenátor elintézte, hogy unokaÖccsét, Kevint kérjék fel.Kevin Gahill harminc év körüli ügyvéd az egészségügy-minisztériumi állását is a nagybátyjának köszönhette. Becsülettel végezte feladatát, de semmiben sem tűnt ki.89 ,Francis bácsi, a nagy hatalmú szenátor gyakran érezte, hogy hiába pazarolta értékes befolyását az állás megszerzésére. Miután betette unokaöccsét a Forrester-ügyet vizsgáló bizottságba, magához rendelte ebédre.- Kevin, beszéljünk nyíltan. Komoly szívesség árán tudtalak bevinni ebbe a bizottságba, nehogy valamilyen ostobaságot csinálj. Hallottam, hogy Stuyvesant is végigüli a meghallgatást.- Olvastam az előzetes jelentést - jegyezte meg Kevin. - Szerintem kétesélyes az ügy.- Azt nem szabad hagyni*. - ordította a szenátor. - Kevin, hallgass ide. Szeretnél majd a jogi osztály vezetője lenni? Akkor ne feledd, hogy az eljárás során egyszer sem szabad Stuyvesant érdeke ellen tenned. Itt a ragyogó alkalom, hogy valamivel elkötelezd'. Ha valaha is minisztériumi osztályvezető akarsz lenni, tegyél érte valamit. Világos?- Teljes mértékben, Francis bácsi.Scott Van Cleve a bizottsági meghallgatás előtt, egy olyan ügyfél képviseletében, aki soha nem vett részt hasonló eljárásban, úgy gondolta, igen fontos, hogy jogi szempontból felkészítse védencét.Scott a saját lakására beszélte meg vele a találkozót, hogy ne kelljen Kate-nek este a kihalt Wall Streetre mennie. Kate-et lenyűgözte, mikor megtudta, hogy a fiatal ügyvéd egy elegáns ház teljes harmadik emeletét birtokolja; ám kiderült, hogy az; épület mindössze hét méter hosszú. Egy nappali, egy szűk konyha, egy kis hálószoba meg a fürdőszoba fért csak bele.Scott szendvicset készített, kávét főzött. Utána munkához láttak. Az ügyvéd fel-alá járkálva magyarázott.- Felejtse el azokat a bírósági tárgyalásokat, amiket a tévében látott. A meghallgatás, amire megyünk, egészen más. Jogászok ott is vannak, tanúkihallgatási, de bíró helyett bizottsági elnök vezeti az egészet, meg egy minisztériumi munkatárs. Az esküdteket háromtagú bizottság helyettesíti, végül ők hozzák az ítéletet.- Annak örülök, hogy nem bíróság elé hurcolnak - mondta Kate. - Ez talán jobb.- Dehogy jobb! Rosszabb! - javította ki Scott. - Lazább a bizo-90

nyitási eljárás. így elfogadhatnak esetleg olyan terhelő bizonyítékot is, amit bíróság előtt könnyedén tudnék cáfolni. Az esküdtek helyett a kollégái fognak ítélkezni maga fölött. És mostanában, sajnos, nem nagyon népszerű az orvosi szakma. Mindenütt azt hallani, hogy az orvosok szemérmetlenül sokat kérnek. A betegségeknél lobban ismerik a luxusautók árait. Fejőstehénnek nézik a betegbiztosítót. És így tovább. . - A legtöbb orvos nem ilyen! - tiltakozott Kate.

- Arról a közvélemény nem vesz tudomást. És az eredmény?.Az orvosok elszántan védik a szakma hírnevét a közvéleménnyel meg ,i sajtóval szemben. Továbbá olyan kollégákkal szemben is, akikben a bajok okozóit látják. Akik közé mostantól oda kell sorolnunk...- ...engem is - fejezte be Kate a mondatot.- Igen. Mit lehet tudni a bizottság két orvos tagjáról?- Truscott a City College-ba és a Cornell orvosegyetemre járt -mondta fel a leckét Kate, - A Bellevue-ben töltötte gyakornokéveit. Jelenleg a Lenox Hill-i kórház orvosa. 1953 óta van magánpraxisa." Szakvizsgája nincs.- Mondjuk, hogy elfogulatlan - vélekedett Scott. - És mit tudott meg Ward doktornőről?- Harvard College, aztán a Yale orvoskara. Szülész-nőgyógyász szakvizsga, később letette az onkológus-sebészi szakvizsgát is - sorolta Kate. - Jelenlegi munkaadója a Szent Lukács nőgyógyászati kórház. írt két tankönyvet, sok tudományos publikációja van. Nagyon aktív feminista. . ¦- Ez-nagyszerű! - lelkesedett a férfi.- Nem is tudom. Rosie meghallgatta egyszer "egy előadását. Ward nem titkolja, hogy elkötelezett híve a nőmozgalomnak. Hanem nála ez ázt jelenti, hogy a nőktől minden helyzetben többet vár el, mint a férfiaktól.- így már más - ismerte el Scott, és nagy kérdőjelet írt Gladys Ward neve mellé. . ...Ezek után következett, hogyan viselkedjen Kate, mit mondjon és mit ne a bizottsági meghallgatás során. Mikor ezzel is végeztek, Scott lekísérte a lányt egy taxihoz, majd visszament a lakásba, és nekilátott, hogy ismét átnézze az ügyet. Kiteregette a papírokat abban91

a sorrendben, ahogy elképzelése szerint Hoskins fog haladni: Kate . kézírása a Claudia Stuyvesant kórlapjáról készült fénymásolaton; másolatok időrendben a labornak küldött vizsgálati kérelmekről, a laborleletek. És persze dokumentálva valamennyi beavatkozás és gyógyszeradagolás, amivel Kate Forrester menteni próbálta Claudia Stuyvesant életét. Végül a boncolási jegyzőkönyv, amely feltárja a halál okát.Sima ügy lenne, ha Kate mellől nem pártoltak volna el közvetlen munkatársai. Nem is a gyakorló- és segédorvosok, hanem a tekintélyesebb doktorok támogatása hiányzott nagyon. Közülük senki sem vállalta a tanúskodást. .A Kate ellem legsúlyosabb bizonyíték a boncolási jegyzőkönyv, valamint a halottkém jelentése volt. Még ha Scott odahívhatná tanúnak a jó nevű orvoskollégákat, a jegyzőkönyv állításai akkor is nehezen kivédhetők.Scott jogi arzenáljában kétségkívül Rick volt a titkos fegyver. Ha Rick megesküszik Claudia drogfüggőségére, ^akkor a helyzet nem reménytelen. Ezzel együtt, gondolta Scott, nem ártana odaállítani egy tekintélyes orvost, aki elmondaná, hogy Kate tevékenysége szakmai szempontból kifogástalan volt azon az éjjelen.Az ügyvéd nem tudott másra gondolni, mint Sol Freundra. Kate megtudta, hogy már a kórházi értekezleten is kiállt mellette. Nemrég ment nyugdíjba, független a városi kórháztól és dr. Cummins-tól. Alighanem Claude Stuyvesanttól sem tart.Másnap Scott felkereste Sol Freundot kórházi irodájában. Az öreg orvos éppen akkor szedte le a falról bekeretezett diplomáit, okleveleit, bizonyítványait.- Mit tehetek önért, fiatalember? • ¦- Ügyvéd vagyok - közölte Scott. - Kate Forrester ügyében kérném a segítségét.- Éppen az enyémet?- Az egész kórházban nincs egy orvos, aki hajlandó lenne tanúskodni az ügyfelem mellett.- Cummins értésükre adta, hogy aki kiáll Kate mellett, kereshet magának másik állást! Végső soron nem hibáztatom. Neki a kórhá-92

/..i érdekét kell védenie. Többek között ezért megyek nyugdíjba-. A gyógyítás már nem olyan, mint régen volt. Az én időmben még a beteg volt az első, az üzleti szempont a második.- Professzor úr, olyan emberre volna szükségünk, aki tanúsítaná, hogy amit Kate Forrester tett a Stuyvesant-ügyben, az semmiben sem tért el a bevált orvosi gyakorlattól, és nem követett cl hanyagságot vagy kötelességmulasztást.- Tudnia kell, fiatalember, hogy énneuróíógus vagyok, és az említett esethez vagy hasonlókhoz nincs sok közöm.- Több szülész-nőgyógyászt kerestem meg, de egyikük sem vállalta - érvelt Scott.- Aki a bizottság előtt kiáll az ön védence mellett, az mintha elismerné, hogy a Stuyvesant lány az ő kezelése nyomán is meghalt volna. Hol talál olyan orvost, aki erre hajlandó?- Nekem mégis nagy segítség lenne, ha egy köztiszteletben álló orvos Kate mellett tanúskodna.Freund úgy tett, mintha nem hallotta volna meg. Megfordult, a könyvespolcát tanulmányozta, levett néhány szakkönyvet, és az asztalra tette. - Mondja csak... mikor lesz a... meghallgatás?- Hétfőn kezdődik.- Hétfőn? Az nem jó. Akkor már úton leszek Florida felé. Hét-lő reggel indulunk Nettie-vel.Ujabb vaskos könyvet vett a kezébe. - Tudja, fiatalember, orvos-telcségnek lenni nem nagy mulatság - mondta, szemlátomást küszködve a lelkiismeretével. - Hajdanában, medikus, majd bentlakó gyakorló orvos koromban szegény Nettie megtanult várni és csalódni. Mondtam is neki, hogy minden másként lesz, ha megkezdem a magánpraxist. Csakugyan más lett. Még rosszabb. Egy fiatal orvostól elvárják, hogy éjjel-nappal elérhető legyen. És amikor nagy sokára megkapja a professzori kinevezését, akkor sem lesz köny-nyebb a sora. Ezért azzal kellett hitegetnem az asszonyt, hogy majd ha egyszer visszavonulok. De Nettie csak nevetett, és azt mondta, hogy majd elhiszi, ha már a repülőgépen ülünk. Addig nem..- Ezt megértem - bólogatott együttérzőn Scott,- Dehogy érti! - mordult rá az.öreg orvos. - Azt hiszi - folytatta megenyhülten - , nem akarok kiállni Forrester mellett? Dehogy-91 . . ¦__.nem. De elhatároztam, hogy egyszer nem okozok csalódást a feleségemnek. Úgyhogy őszintén sajnálom, fiatalember.Ennek is befellegzett, gondolta Scott. A telefonszámát ugyan megadta Freundnak, de az ő nevét is ki kellett húznia a szóba jöhe-. tŐ tanúk listájáról.Scott tudta, most már három dologtól függ minden: hogyan válaszol majd Katc a keresztkérdésekre, mennyire tudja ő megcáfolni a Hoskins által behívott tanúk vallomását. És persze Rick Thomas a harmadik. Mindenesetre most az a legfontosabb, hogy felkészítse a lányt a következő napok nehézségeire.Scott lakásán találkoztak. - Tanúként a tények közlésérc kell szorítkoznia — magyarázta a fiatalember. - Mondja el, mi történt. Mit figyelt meg. Mit tett. Ennyi. Másról nem kell említést tenni. ¦- Ertem. Mindig csak a kérdésre felelni, ennyi az egész.- Nemcsak ennyi. Hoskins ki fogja forgatni a szavait, de maga ne vitatkozzon vele.-Tartsunk egy próbát. Kezdje onnan, hogy konzíliumra hívta Briscoe-t. Doktornő, mi késztette erre?- Mivel a beteg panaszai és tünetei'bizonytalanok és általánosak voltak, és az alhasi fájdalmak belső fertőzésre utalhattak, arra gondoltam, kikérem egy sebész véleményét, hogy szükségesnek látja-e a hasüreg felnyitását.- Ezek szerint ön bizonytalan volt a tulajdon ítéletében, doktornő?- Nem az ítéletemben voltam bizonytalan. A tünetek és a labor-: vizsgálatok együtt sem voltak elegendők pontos diagnózis felállításához'. Ellenőriztetni akartam, nem hagytam-e figyelmen kívül valamilyen lehetőséget.Scott belekötött az ügyetlen megfogalmazásba: - Beismeri tehát, hogy figyelmen kívül hagyhatott valamilyen lehetőséget?- Dehogy! - Kis szünet után Kate óvatosan, megkérdezte: - Túl sokat mondtam, ugye?- Igen. Az lett volna a helyes válasz, hogy azért hívta oda Bris-coe-t, legyen még egy vélemény. Kész, ennyi. Kikérni egy kolléga véleményét: régi, elfogadott gyakorlat a gyógyászatban'. Nem szabad támadási felületet adni, esetleges mulasztásokra célozgatva.94 :

Kate bólintott, és elhatározta, kikerüli ezt a csapdát.

- Folytassuk. Mi történt, amikor megjött Briscoe doktor?- Beszámoltam neki a beteg tüneteiről. Megmutattam a laborle-letcket. Azután Briscoe megvizsgálta a beteget, és ugyanarra a következtetésre jutott, amire én.-Vagyis?- Amíg a beteg állapota nem határozható meg jobban, nem szabad mást tenni, mint folytatni az infúziót, megismételni a laborvizsgálatokat és további megfigyelés alatt tartani. Ezenkívül... - Kate elhallgatott. - Megint többet akartam mondani?- Úgy van - mondta Scott. - Szokjon le róla. Folytassuk. Doktornő, mikor a.harmadik vérmintát küldte a laborba, mennyi idő múlva kapta meg az eredményt? . .- Két óra múlva.- Ön tehát két óra hosszat semmit sem tett a betegével?- Csak' azt, amit a beteg állapota megkívánt. Folytattuk az infúziót és a tünetek megfigyelését. . -:- Ez az! - dicsérte meg az'ügyvéd. - így kell ezt. Ne adjon támadási felületet Hoskinsnak.Kate mosolygott: - Azért csak ragad rám valami.- Gyorsan tanul. És bocsásson meg, ha kissé nyers vagyok. Később még hálás lesz érte. - Megszólalt a telefon. — Van Cleve! -szólt Scott ingerülten a félbeszakítás miatt.- Ejnye, fiam - mondta a vonal túlsó végéről Freund profesz-szor - , nem kell úgy ordítani. Először talán köszönjön.- Üdvözlöm, professzor úr - helyesbített Scott.- Figyeljen rám. Beszéltem Nettie-vel. Kiderült, figyelemmel kíséri a Stuyvesant-ügyet a tévében. Azt mondta, hogy ötvenegy esztendő után néhány napot még áldozhatunk egy ilyen kedves-fiatal nőért. Tehát ha garantálja, hogy hétfőn vallomást tehetek, akkor vállalom.- Ez nagyszerű, professzor úr! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg!- Ne nekem köszönje, hanem a feleségemnek. De mondja el pontosan, mit kíván tőlem. És mindenképp látnom kell azt a sokat emlegetett kórlapot.'> I -- Meglesz. És még egyszer köszönöm. - Scott letette a kagylót. - Freund telefonált! - jelentette büszkén. - Végül úgy döntött, hogy mégis tanúskodik!- Szép tőle, ilyen áldozatot hozni egy idegenért - mondta Kate megkönnyebbülten és felbátorodva. :- Szerintem Freund számára egyetlen fiatal orvos sem idegen -mondta Scott. - Hol is tartottunk? Közeleg a hétfő.Tizenkettedik fejezetScottnak már ismerős volt a felvonó, amellyel felmentek az etikai bizottság ülésterméhez. A folyosón szinte beleütköztek a meghallgatásra igyekvő Albert Hoskinsba.- Van Cleve! - üdvözölte Hoskins túláradó szívélyességgel az ügyvedet. - Ön pedig bizonyára Forrester doktornő? --mosolygott rá Kate-re, és maga elé engedte őket.Kate azt képzelte, hogy a helyiség bírósági tárgyalóteremhez fog hasonlítani. Tévedett, mivel szűkebb volt, az asztalok és székek elrendezése is különbözött. Három hosszú asztal volt U alakba állítva, a középső mellett négy szék, az egyik kissé távolabb. A másik két asztal között egy szék állt: a tanúké. A fal mellett foglalt helyet ¦ egy gyorsíró.¦ Kate leült, és akkor döbbent rá, hogy milyen közel lesz a fölötte ítélkező bizottsághoz és Hoskinshoz, a vád képviselőjéhez.Scott észrevette a lány aggodalmát. Az asztal alatt bátorítólag megszorította a kezét. Jéghideg volt.Miután elhelyezkedett, Kate szemügyre vette bíráit. Clarence Mott, a bizottság elnöke ült középen, kétfelől dr. Maurice Truscott és dr. Gladys Ward. A köpcös Truscottnak őszes haja volt. Lázasan jegyzetelt, pedig még el sem kezdődött az eljárás. Ward doktornő fiatalabbnak tűnt negyvenkét événél. Sötét hajú, ápolt, kellemes megjelenésű nő volt. Vonásai finomak, ám a tekintete, metszőén éles, átható.Clarence Mott hátradőlt a székén. Türelmetlenül várta a minisztérium megbízottját, Kevin Cahillt. Cahill kisvártatva megérkezett,96

inmött aktatáskát cipelve. - Elnézést, Albanyből jövök, késett a gépem - mentegetőzött.Miután Cahill elfoglalta a középső asztalnál a különálló széket, Mott belekezdett: - Mindnyájan tudjuk, miért jöttünk össze; bevezetőt a magam részéről nem tartok szükségesnek. Hoskins úré a szó.Hoskins fontoskodva állt. fel: - Elnök úr, az itt megjelent doktornő életében fontos és nehéz pillanat ez, és bár a legmesszebbmenőkig együtt érzek vele, bízom benne, hogy a tisztelt bizottság nem Iclcjti el: célunk nem az orvosok védelme, hanem az, hogy az állampolgárokat megvedjük a feladatuk maradéktalan elvégzésére képtelen orvosoktól, akik súlyos veszélyt jelentenek. A bizonyítékok, melyeket önök elé tárunk, igazolni fogják, hogy dr. Katherine l'orrester ilyen személy, s ezért indítványozom, hogy működési engedélyét vonja be a bizottság.- Van Cleve? - szólította a védelmet Mott.- A vádlott nem kíván nyilatkozatot tenni, elnök úr. . Mott Hoskinshoz fordult: - Az első tanúja, uram?Hoskins, ahelyett hogy megnevezte volna a tanút, az ajtóhoz ment, és kiszólt. Hamarosan megjelent Mrs. Stuyvesant, mögötte jött a férje.. Scott felállt: - Megkérdezhetem, elnök úr, hogy vajon ez a hölgy Hoskins úr első tanúja?- Igen - felelt Hoskins, a tanúk székéhez kísérve az asszonyt.- Ez esetben tiltakoznom kell - jelentette ki Scott. - Tiltakozom ,\ tanúként való kihallgatása ellen, mivel semmi lényeges információval nem tud hozzájárulni a vizsgálat kimeneteléhez. Nem orvos, tehát nem tud értékelhető véleményt alkotni a szóban forgó kérdésekről. Jelenléte legfeljebb arra jó, hogy érzelmileg befolyásolja az eljárás kimenetelét.- Éppen ellenkezőleg! - tiltakozott Hoskins. - Lehet, hogy bíró-. s.íg előtt nem volna elfogadható a tanúskodása, ám a magam részé-tül bizonyos vagyok benne, hogy a tisztelt bizottság tagjai minél behatóbban meg akarnak ismerkedni mindazon körülményekkel, ¦imelyek annak a boldogtalan fiatal leánynak a halálához vezettek. ("ahill úrtól várom a döntést.97

Minden tekintet Kevin Cahillre szegeződött. Cahill, nem feledve nagybátyja utasításait, megköszörülte torkát, majd kinyilatkoztatta: - Elnök úr, a hölgy kihallgatása valóban erős érzelmi befolyásoltságot jelenthet a vizsgálatban. Lényeges tény azonban, hogy szemtanúja volt az eseményeknek. Amennyiben Hoskins úr gyógyászati kérdéseket nem intéz hozzá, teljes értékű tanúnak tekinthető.Clarence Mott intett Mrs. Stuyvesantnak. Az asszony leült a tanúk székére. A gyorsíró megeskette az igazmondásra, majd megkérdezte a nevét és a címét.- Mrs. Nóra Stuyvesant. New York City, Park Avenue kilencszáznyolcvanhét.Mott megragadta az alkalmat: -Mrs. Stuyvesant, hadd említsem meg: a bizottság tisztában van azzal, milyen nehéz helyzetben van. Ha bármikor úgy érzi, hogy szünetre van szüksége, jelentse be nyugodtan.- Köszönöm, Mott úr - felelt kimérten az asszony.' Mott jelezte Hoskmsnak, hogy kezdheti.- Asszonyom, nálam senki jobban nem osztozik a gyászában. Mi lehet lesújtóbb egy anyának, mint az, hogy egyetlen leányát, akit jelentéktelen panasszal vitt be egy állítólag kiváló kórházba, órákon. belül halva lássa?Scott közbelépett: - Mott úr, éppen ezt az érzelmes hangnemet kifogásoltam. Nem mellőzhetnénk az érzelgős hatáskeltést, és inkább térnénk rá Hoskins úr úgynevezett bizonyítékaira?Mott figyelmeztette: -Van Cleve úr, a magam részéről semmi kifogásolhatót nem látok abban, hogy Hoskins úr kinyilvánítja részvétét.Kate figyelmét nem kerülte el, hogy Mott közben odapillantott Claude Stuyvesantra,. aki rezzenéstelen arccal ült Hoskins asztala végénél. De meg némán is befolyással volt a teremben levőkre.Hoskins akkor feltette az első kérdést: - Mrs. Stuyvesant, mondja el, mi történt azon a végzetes éjszakán, mielőtt a városi kórházba érkeztek volna.

- Szombat este nyolc "óra tájban Claudia, a lányom felhívott. Megkért, menjek át hozzá. Csaknem egy éve külön lakott tőlünk. Nem érezte jól magát. Szédült, hányt, hasmenése volt. Az ilyenkor98

szokásos gyógymódok hatástalanok voltak, felhívtam hát a család orvosát. Eaves doktor azonban, sajnos, elutazott, és akkor döntőt-, tem úgy, hogy beviszem a városi kórházba.- És aztán?- Fogadtak az ambuláns ügyeleten, és bekísértek egy vizsgálóba. Természetesen azonnal orvost kertem, de csak egy ápolónőt, küld-ick. A nővér megmérte a lányom hőmérsékletét, pulzusát. Mikor újra a doktort követeltem, azt felelte, hamarosan jön. De orvos csak a/.után érkezett, hogy újraerélyesen fölléptem.- Megjött tehát az orvos... - folytatta Hoskins.Mrs. Stuyvesant gyűlölettel nézett Kate-re: - Ez a nő volt az.- Igen, és mit tett?- Alig többet, mint a nővér. Megnézte a pulzusát, kikérdezte. Aztán otthagyta, és más beteghez ment.- Vagyis feltett néhány kérdést, és távozott? - kérdezte színlelt meglepődéssel Hoskins.- És mikor könyörögtem, hogy maradjon, rám támadt.- Fizikailag bántalmazta? - A Hoskins hangjában bujkáló hitet-lenkcdés bővebb magyarázatot sürgetett.- Durván félrelökött, és elrohant.- És azután, hogy a doktornő megtámadta, mi történt?Scott felpattant:.- Mott úr, legyen szíves, utasítsa rendre Hoskins urat, hogy ne minősítse a védencem viselkedését! Szeretném, ha jegyzőkönyvbe kerülne, hogy ügyfelem erőszakos cselekedetére nincs bizonyíték. Tiltakozom az ilyen célozgatások ellen!Mott türelmetlenül intett a gyorsírónak: - Rögzítse! - Visszafordult Hoskinshoz: - Folytassa, kérem.- Mi történt ezek után, asszonyom?- A doktornő nagy sokára visszajött. További kérdéseket tett fel. Utasította az ápolónőt, hogy folytassák az infúziót, és mérjék tovább Claudia pulzusát és vérnyomását.- Mindössze ennyit tett?- Nem. Miután többször is visszajött, és továbbra sem tudta, mi-U'vő legyen, hívatott egy másik orvost.- Azt mondja meg, asszonyom, mikor tett valamit ez a két orvos a lányáért, az infúziót leszámítva?

- Nem csináltak vele semmit! - kiáltotta Mrs. Stúyvesant. -Egyszer Briscoe doktor elszánta magát, és kért egy tűt, hogy megnézze, nincs-e belső vérzés. De akkorra már teljesen leállt Claudia légzése.- És aztán?- Gyorsan átvitték egy másik helyiségbe. Vele akartam menni, de ez a nő nem engedte!- Mikor látta legközelebb Forrester doktornőt?- Amikor kijött hozzám a folyosóra - mutatott Kate-re Mrs. Stúyvesant. - Láttam az arcán, mi történt. Mrs. Stúyvesant, mi mindent, megtettünk, mondta. Volt képe hozzá! Amikor semmit sem tettek! - A szerencsétlen asszony elsírta magát.Scott nagyon mérges volt. Látott.már hasonló esetet, amikor jogászok éltek az érzelmek fölkorbácsolásának ízléstelen módszerével. No de ilyen szemérmetlenül? Hoskins nyilvánvalóan a bizottság rokonszenvét akarta megnyerni, de többször rápillantott Stuy-vesantra is, mint aki nem szeretné, ha a milliomos később megfeledkezne róla.Mrs. Stúyvesant egy idő után összeszedte magát. Könnyes arccal felnézett zsebkendőjéből. Hoskins folytatta: - Kizárták önt, miközben a.leánya haldoklott. Aztán jött a doktornő, hogy közölje a halálhírt. És aztán?- Valaki kitámogatott a limuzinhoz, amivel még az enyhe rosszulléttel küszködő gyermekemet hoztam. Meghalt, egyedül maradtam.Hoskins, látva, hogy teljes mértékben kihasználta érzelmileg a tanúvallomást, egy jól bevált fordulattal fejezte be a kérdezést: -Asszonyom, biztos vagyok benne, hogy a bizottság tagjai együtt éreznek önnel ezekben a nehéz pillanatokban. Köszönöm, de nincs több kérdésem.Nóra Stúyvesant, megszabadulván a tanúskodás terhétől, keservesen sírni kezdett.- Van Cleve úr? - szólította Scottot az elnök. - Kíván kérdése^ ket feltenni a tanúnak? - kérdezte, de a hangsúlyából érezni lehetett, hogy reméli, az ügyvéd nem kínozza tovább a szerencsétlen asszonyt.100

Scott Van'Cleve tisztában volt azzal, hogy gyászoló anyát akadékoskodó kérdésekkel zaklatni nem valami népszerű dolog, ezért így kezdte: - Mott úr, javasolnám, adjunk rövid szünetet a tanúnak, mielőtt élnék a.kérdezés jogával.Nóra Stúyvesant megtöröltc a szemét, majd így szólt: - Folytathatjuk. Majd összeszedem magam.Hoskins elégedetten ült le, mivel tudta, minél keményebben támadja a védelem Mrs. Stuyvesantot, annál több együttérzésre számíthat a bizottságtól.Scott is érezte a veszélyt, óvatosan kezdte: - Mondja, asszonyom, a lánya, amikor bevitte a városi kórházba, enyhe, mérsékelt vagy súlyos panaszokkal küszködött?- Mérsékeltnek mondanám.- Nem inkább aggodalmat keltőnek?- Mérsékeltnek - ragaszkodott előző .állításához az asszony.- Nem életveszélyesnek?- Tiltakozom, elnök úr! - ugrott föl Hoskins. - Mrs. Stúyvesant, az édesanya,-.orvosilag képzetlen személy. Hogyan válaszolhatna felelősséggel orvosi szakkérdésre?- Ez az, Hoskins úr! - felelt Scott. - Öt perce sincs, hogy a tanú azt mondta „az enyhe rosszulléttel küszködő gyermekemet hoztam"! Ha öt perce érvényes volt a véleménye, akkor most is annak kell lennie. Mrs. Stúyvesant azt a benyomást akarta kelteni a bizottságban, hogy a lánya múló rosszulléttel küszködött, és Forrester doktornő hibájából halt meg. Holott súlyos betegen érkezett már a kórházba, csak az állapotát eltitkolták Forrester doktornő elől!Kevin Cahill közbelépett: - Mivel a tanú nem szakember, nem szabad véleményt kérni tőle. Vallomásában a tényekre kell szorítkoznia.- Elfogadom - jeleritette ki Mott. - Folytathatja, Van Cleve úr.- Tudomásunk van róla, asszonyom, hogy leánya a kérdéses időben már nem a szülői házban lakott. Mennyi ideje?- Majdnem egy éve.- Közben tartották a kapcsolatot?- Claudia időnként telefonált.- Említett egy bizonyos Rick Thomast?101 ..-,.'- Rick Thomas?- Nem ismerős a név?- Nem - felelt némi töprengés után Nóra Stuyvesant.- Akkor bizonyára újdonság önnek, hogy a leánya és Rick Thomas együtt'éltek, amikor a...Scott nem fejezhette be, mert Claude Stuyvesant felugrott, és vádlón mutatott a fiatal ügyvédre: - Nem tűröm, hogy beszennyezze a leányom emlékét! Méghozzá ilyen'gyalázatos rágalmakkal!- De Stuyvesant úr! - próbálta csillapítani Mott a nagy ember haragját. - Higgye el, mindnyájan tudjuk, micsoda megpróbáltatást jelent ez önnek, de az eljárást le kell folytatni.Stuyvesant szikrázó szemmel, kivörösödve ült vissza. . Mott intett az ügyvédnek.

- Mrs. Stuyvesant, Rick Thomas fclol kérdeztem az imént. Hoskins felállt: - Elnök úr, mivel a tanú az imént jelentette ki,hogy ilyen nevű személyt nem ismer, aligha tud felelni a további kérdésekre. Ha Van Cleve úrnak nincs több kérdése, kérem, fejezzük be a tanú meghallgatását, mely neki és a férjének egyaránt igen fájdalmas. .' ¦- Van még néhány kérdésem, Mott űr - közölte rezzenéstelen arccal Scotf. .-Halljuk. " .- Tudott-e arról, asszonyom, hogy a leánya rendszeres kábítószer-fogyasztó volt? .Stuyvesant -felpattant a helyéről., - A mindenségit! Azonnal hagyja abba a leányom gyalázását!- Elnök úr, alapos okom van feltételezni, hogy állításom megfelel az igazságnak - hangsúlyozta nyomatékosan Scott.¦ ¦ - Csakugyan? - szólt közbe Hoskins.- - Hogyan lehetséges akkor, hogy a boncolási jegyzőkönyvben nincs erre utalás? Mit szól ehhez, Van Cleve úr?- Mint megtudtam, a kórbonenok, miután a halál okát megállapította, további vizsgálódásnak nem látta értelmét.- És a kórházi laborvizsgálat? - kérdezett rá diadalmasan Hoskins. - Ha volna ilyen, Van Cleve úr bizonyára bemutatta volna.- Védencem megkérte a kórházi laborban a beteg vérének toxi-102 ....

kológiai vizsgálatát. A vizsgálatot elvégezték, ám az eredményt valamilyen okból nem csatolták a kórlaphoz.- Nem csatolták hozzá - fintorgott Hoskins. - A derék Van Cleve úr először egy ismeretlen személlyel, bizonyos Rick TWmas-szal hozakodott elő. Aztán egy nem létező vizsgálati eredményre hivatkozik. Felszólítom, uram, mutassa be ezt a Thomas nevű illetőt, és bizonyítsa be a laborjelentés létezését. ,- Igyekezni fogok eleget tenni Hoskins úr kívánságának - mondta Scott. Érezte, hogy jól előkészítette.a talajt Rick Thomas behívásához, ezért folytatta a tanú faggatását.- Mrs. Stuyvesant, az imént azzal vádolta Forrester doktornőt, hogy megtámadta önt. Tudja-e, hová igyekezett Forrester doktornő, amikor ez az incidens történt?- Fogalmam sincs róla.- Nem hallotta, hogy a nővér egy másik sürgős esethez hívja?- Igen, emlegettek valami-beteget - vallotta meg Nóra Stuyvesant.- Igazam van-e tehát, ha azt állítom, hogy az orvosnő nem hagyta ott az ön lányát, hanem egy másik beteg segítségére sietett?- Nézze, engem csak a lányom egészsége és biztonsága érdekelt.- Ertem. Ezért állta el az ajtóban az orvosnő útját, fizikailag akadályozva távozását? - kérdezte Scott.- Nem engedhettem, hogy otthagyja a lányomat, aki sokkal betegebb volt, mint gondoltam.A tanú ellenállása láttán Scott felbátorodott: - Mrs. Stuyvesant, Forrester doktornőre sok ember élete volt bízva aznap éjjel, ön pedig akadályozta őt abban, hogy végezhesse a kötelességét. Továbbra is azt állítja, hogy Forrester doktornő megtámadta önt?A tanú csak szótlanul nézett.Scott a válasz hiányában folytatta: - Emlékszik-e, mit mondott ön, mikor Briscoe doktor kikísérte a limuzinhoz?- Nem emlékszem, hogy mondtam volna valamit - felelt gyorsan az asszony. .- Különös. Hallották ugyanis, többek között Forrester és Briscoe is, hogy ön azt ismételgette,.hogy „Engem fog hibáztatni". Emlékszik erre?- Mondtam már, hogy szerintem meg sem szólaltam!

- Higgyem tehát azt, hogy Briscoe doktor, Forrester doktornő meg a többiek hazudnak? .- Higgye azt! - emelkedett fel Nóra Stuyvesant. - Mindegyiknek része volt a lányom meggyilkolásában! Összebeszéltek, hogy mentsék a bőrüket! - Rákiáltott Kate-re: - Megölte a lányomat! ÉsTííá-ba hazudozik az ügyvédje, nem fogja megúszni! - Nóra Stuyvesant hirtelen visszanyerte nyugalmát, és leült a székére.- Asszonyom - folytatta halkabban Scott Van Cleve - , emlékszik arra, hogy a doktornő megkérdezte a lányát, él-e nemi életet? - Az asszony némán bólintott. Scott az elnökhöz fordult: - Mott úr, megkérhetem a gyorsírót, jegyezze le, hogy kérdésemre a tanú bólintással válaszolt?- Igen. Folytassa, Van Cleve úr.- Asszonyom, emlékszik a lánya válaszára? - Nóra Stuyvesant csak mereven ült. - A lánya tagadta, hogy valaha is lett volna nemi kapcsolata. Jól mondom?A tanú bólintott.- Megkérdezte az orvosnő, azt is, hogy kimaradt-e a menstruációja? - Mrs. Stuyvesant bólintott. - A lánya pedig ugye erre is nemmel válaszolt? - Ujabb néma bólintás.- Mivel a boncolási jegyzőkönyvből ma már tudjuk, hogy a két kijelentés nem felelt meg a valóságnak, meg tudja-e magyarázni, hogy leánya miért hazudott az orvosnak?. - Fogalmam sincs - suttogta az asszony olyan halkan, hogy a gyorsíró csak nehezen értette.- Köszönöm, Mrs. Stuyvesant. Nincs több kérdésem - fordult el tőle Seott.Hoskins odalépett az asszonyhoz. - Tudom, asszonyom, milyen megpróbáltatás volt ez önnek - vigasztalta, majd odaszólt a zord férjnek: - Távozhatnak, uram.Stuyvesant komoran biccentett. Megcsókolta a feleségét, és jelezte, hogy Ő marad még.- Maradnék én is - mondta az asszony.- Ennyi elég volt mára. Menj haza, pihend ki ezt a ronda ügyet. Mrs. Stuyvesant tétovázott egy ideig, de a férje rászólt: - Nóra,indulj! - És Nóra Stuyvesant engedelmeskedett.104 ~ ¦ . : ' .

Tizenharmadik fejezetMott elnök és Hoskins ügyész már előzetesen hozzájárult, hogy az eljárást félbeszakítva meghallgassák dr. Sol Freund tanúvallomását, akire csak később került volna sor, de így is elhalasztotta egy nappal floridai nyaralását.Freund ősz hajú, erősen kopaszodó férfi volt, beesett arca- simára borotválva, arccsontjai tisztán kirajzolódtak. Sötétkék Öltönyt, aranykeretes szemüveget viselt.Megeskették, hogy csak az igazat mondja, és Mott jóváhagyólag biccentett Scott Van Cleve-nek. . - Professzor úr, hány éve praktizál?- Ötvenkettő.- Ismeri a nagy kórházakban szokásos munkamenetet, különös tekintettel a New York-i városi kórházra?- A város nagy kórházaiban voltam cselédkönyves, később harmincnégy évet éppen ebben a kórházban töltöttem el.-Volt-e alkalma a professzor úrnak betekinteni Claudia Stuyvesant kórlapjába?- Nagy figyelemmel tanulmányoztam végig.- Gondosan elkészítettnek tartja?- Nemcsak annak, meglehetősen részletesnek is.- Talált-e benne olyasmit, professzor úr, amit másként csinált volna, ha akkor es ott ön az ügyeletes orvos?- Nem. Egyszerűen nem volt elég információ egy pontosabb diagnózishoz. Láz, szédülés, hányás, hasmenés... Kinek nem voltak még ilyen tünetei?- Ijesztő tüneteknek mondaná ezeket?- Nem.- Tekintve, hogy már tudjuk, erős. belső vérzés lépett fel - folytatta Scott -, mivel magyarázza, hogy a panaszok és a tünetek még-vem jelezték ezt az állapotot?- A panaszokat, és tüneteket sok tényező torzíthatja. Elsőként említem a kiszáradást. Hatással lehettek a betegre mindazon gyógyszerek, amiket a kórházba érkezése előtt beszedett.

[OS

Scott Van Cleve hosszú hallgatás után szólalt meg újra: - Nincs több kérdésem. .Hoskins jelezte, hogy kérdéseket akar feltenni. - Professzor úr, milyen viszonyban'van ön a gyanúsítottal?- Forrester doktornővel? Semmilyenben. Arra gondol, hogy csak menteni akarom? Rossz nyomon jár, uram. Csak egyszerűen gyűlölöm, hogy ígéretes fiatalok karrierjét tönkretegyék alaptalan vádaskodással.- Professzor úr, mikor ügyelt utoljára az ambulancián?- Negyvenkilenc éve.- És mikor történt utoljára, hogy beteget, vett fel, és megírta a kórlapját?- Már régen - ismerte be Freund. - Az utóbbi harmincegy évben idegsebész voltam, és mire a beteg hozzám kerül, már túl van minden neurológiai, sőt pszichiátriai vizsgálaton is. Teljes kórtörténettel érkezik hozzám.- Ezek szerint évtizedekkel ezelőtt volt önnek olyan tapasztalata, amely összevethető az ambuláns ügyeleten aznap történtekkel?- Pontosan - felelt ingerülten az idős orvos.- Az ön véleménye tehát nem Forrester doktornő szakmai hozzáértésének ismeretén alapul, de még csak nem is a helyzet ismeretén. Hiszen, mint mondja, régóta nem volt ilyen jellegű gyakorlati tapasztalata - állapította meg Hoskins.- A véleményemet a kórlapra alapoztam.- Maradéktalanul megbízik abban, ami a kórlapon olvasható?- Nekem úgy tűnik, hogy szabályszerűen, lelkiismeretesen volt vezetve. Nincs okom, hogy ne bízzam meg benne - jelentette ki Freund professzor.¦ - Hadd hívjam fel a figyelmét erre a bekarikázott bejegyzésre! -nyújtotta át a kórlap egy példányát Hoskins a tanúnak.Freund elolvasta a vörössel bekeretezett részt. - Igen. A negatív terhességi teszt.- Olvasta ön a boncolási jegyzőkönyvet is?- Olvastam. Méhen kívüli terhesség, petevezeték-repedés, erős belső vérzés. . ,- Professzor úr! Nem merül fel a kérdés, hogy mit tett Forrester106

doktornő, ami esetleg befolyásolta volna a terhességi próba végeredményét?- Nem szabad azonnal az orvost hibáztatni. A terhességi teszt sem tökéletes.- A kórlap alapján - folytatta Hoskins - állíthatjuk-e, hogy a beteg panaszai és tünetei méhen kívüli terhességre utaltak?- Igen - ismerte be Freund professzor.- Még egy utolsó kérdés. Ha Forrester doktornő megállapítja a helyes diagnózist, meg lehetett volna menteni Claudia Stuyvesant életét?- Azt nem lehet tudni- felelte Freund.- Vagyis a lehetőségét is tagadja} . -- Nem! Azt senki sem tehetné! - csattant fel ingerülten az idős orvos.Hoskins úgy érezte, sikeresen megcáfolta Freund Kate-re nézve kedvező állításait. Elégedetten fejezte be: - Köszönöm, professzor úr, ez minden. #- Csakugyan? - kelt fel székéből a mérges orvos. - Még nem végeztem. ¦Hoskins közbeszólt: - Uram, az ön tanúskodása befejeződött.Freund odafordult Hoskinshoz. - Maga jogász, az orvosok dolgába ne avatkozzon bele!Freund azzal a két orvos, Ward és Truscott felé fordult: - Kedves kollégák, jó néhány éve tagja vagyok az orvosegyetemi felvételi bizottságnak, egyre növekvő aggodalommal olvasom a hozzám'ke- ' rülő jelentkezési lapokat. Sajnos a fiatalok képességei egyre gyengébbek. A legtehetségesebb, legrátermettebb fiatalok ma már nem akarnak orvosok lenni. És miért nem? Mert más hivatásokat vonzóbbnak találnak. Az a sok per, amit mostanában műhiba miatt indítanak orvosok ellen, meg a szakma valóban szigorú követelményrendszere... A fiatalok nem vágynak erre.- M'aki mégis vállalja? - folytatta emeltebb hangon a professzor. - Nézzék ezt a fiatal kolléganőt! Jól képzett, lelkiismeretes, áldozatkész szakember létére védekezni kényszerül azért, mert betartotta a legszigorúbb szabályokat is. Itt áll, vádlottként, akár egy bűnöző. Támadják, rosszindulatú feltételezésekkel gyanúsítják. Sőt107

van, aki gyilkosnak merészeli nevezni a televízió nyilvánossága előtt! - Sarkon fordult, és úgy folytatta: - Magáról van szó, Stuyve-sant úr!.Aztán ismét kollégáihoz intézte szavait: - Véget kell vetni ennek a boszorkányüldözésnek! Ennek az inkvizíciónak! Különben a Forrester doktornőhöz hasonló intelligens, elhivatott fiatalok másutt fogják kamatoztatni képességeiket. Figyelmeztetem önöket, hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal!Enyhe megvetéssel Hoskinshoz fordult: - Most fejeződött be a tanúskodásom!Kifelé menet megállt. Kate mellett: - Kedvesem, megpróbáltam szót emelni az érdekében, de nincs már nekem türelmem ehhez a jogi játszadozáshoz. Hiszek magában, és bízom benne, hogy érvényesülni fog az igaza. Értesítsen majd a dolgok állásáról.Freund távozása után Mott elnök ebédszünetet javasolt.Az általános helyeslés mellett csak Ward doktornő kért szót: -Szeretném, ha Van Clevc úr tisztázna valamit.¦ - Igen, doktornő? - állt fel a fiatal ügyvéd.- Meglepett, hogy ön éppen Freund professzor urat hívta tanúnak. Nem az ő szakterülete az ambulancia. Megkérdezhetem az okát?- Mert senki más nem vállalta. A városi, kórházban teljes a passzivitás. A kollégák nem mernek kiállni Forrester doktornő mellett.¦ - Máshol dolgozó orvosok sem vállalkoztak rá?- Az orvosok általában gyanakvással és ellenségesen viszonyulnak a mai jogi gyakorlathoz. Egyszerűen nem találtam olyan szakorvost, aki vállalta volna a tanúskodást.Kate mintha együttérző bólintást látott volna Truscott doktornál. Ward doktornő arca azonban meg se rezdült.A dr. Freund kedvéért megszakított eljárás az ebédszünÉ^után folytatódott. Hoskíns tovább építgette a vádat Kate Forrester ellen. Következő tanúja New York város törvényszéki főkórboncnoka volt.Dr. Schwartzman kurtán, lényegretörően válaszolgatott. To-108 ¦

mondatokban vázolta föl tanulmányait, szakmai múltját, majd a Stuyvesant-ügy körülményeiről beszélt. A holttestet azzal a kérelemmel küldték az intézetébe, hogy ő maga végezze el a boncolást. Mivel a rendőrség, illetve a körzeti ügyész soron kívül tarthat igényt dr. Schwartzman szolgálataira, Claudia boncolása többnapos késedelmet szenvedett. Az eredmény azonban egyértelmű: a halál oka belső vérzés, melyet a méhen kívüli terhesség következtében megrepedt petevezeték idézett elő.- Doktor úr - kérdezte Hoskins -, megfigyelt-e egyebet is a boncolás során?- Nem értem, hogy ilyen nyilvánvaló esetben miért nem készült pontos diagnózis.- Úgy kell ezt értenünk, hogy véleménye szerint egy hozzáértő orvos még a beteg életében fel tudta volna állítani a helyes diagnózist?- Pontosan - fejezte be tanúvallomását a kórbonenok. Scotton volt a kérdezés sora.- Doktor úr, az ön megállapításait kételkedés nélkül elfogadom. Egy dolog azonban nem hagy nyugodni - vezette fel az első kérdést.- Csak bátran, ügyvéd úr. Állok rendelkezésére - elozékenyke-dett Schwartzman.- Mikor kezelt utoljára beteget? Pontosabban, kezelt-e valaha is tizenkilenc esztendős nőbeteget?A kórbonenok sértetten meredt rá: - Amióta a törvényszéki orvostan terén tevékenykedem, betegeim természetesen nincsenek.- Mióta, doktor úr?- Huszonkét-huszonhárom év óta.Hoskins nem hagyhatta szó nélkül: - Mott úr, egy ilyen kiváló törvényszéki orvostani szakértővel szemben egyszerűen-nevetségcs a védelem kérdése!

Scott csak erre várt. Rátámadt Hoskinsra: - Nem kevésbé nevetséges, Hoskins úr, mint azt kérdezni tőle, hogy egy betegekkel foglalkozó orvos vajon felismerte volna-e a valós helyzetet. Különö-Ben, ha tekintetbe vesszük, hogy a beteg megtévesztő információkat adott, és több mint valószínű, hogy kábítószer hatása alatt állt!10'í

Claude Stuyvesant fölugrott: - Mott úr! Nem megegyeztünk, hogy- . • ;Döbbenten elhallgatott. Scott tüntetőleg meredt rá, aztán Mott-ra. Világossá vált, hogy Stuyvesant megígértette Mott-tal, Kogy a kábítószerről hallgatnak.Mott elvörösödött. - Van Cleve úr, ha bizonyítani nem tudja, hogy kábítószernek szerepe lett volna ebben az ügyben, akkor az ilyen irányú célzásaiért rendre kell utasítsam! Megértette?- Igen, uram - felelte Scott, majd.így folytatta: - Schwartzman . úr, mivel magyarázza azt a tényt, hogy jelentésében nem említi, ta-lált-c kábítószer-fogyasztásra utaló nyomokat?Mott kalapácsával az asztalra koppintott: - Ügyvéd úr, az imént korlátoztam ennek a témának az érintését!- Oly módon, Mott úr, hogy nem említhető a drogok jelenléte. Én azonban éppen a hiányuk felől érdeklődöm.Mott intett Schwartzmannak, aki a gyorsíróhoz fordult: - Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy miután a halál okát megállapítottam, további vizsgálatokat nem tartottam szükségesnek.- Emlékszik-e arra, doktor úr - szorongatta tovább Scott -, amikor Önnél jártam a hivatalában? .- Emlékszem.- Akkor azt mondta, hogy a polgármester kérte Öntől, ne hozza nyilvánosságra a boncolás eredményét, amíg a temetés le nem zajlik?- Valóban ezt kérte. A gyászoló család iránti kegyeletből. De ez engem nem befolyásolt - védekezett.Schwartzman doktor.- Mondja, doktor úr, kimutathatók-e a boncolás során a kábítószerszedés okozta elváltozások még akkor is, ha toxikológiai vizsgálatot nem végeznek?- Ki lehetne mutatni.- Ha exhumálnák Claudia Stuyvesant tetemét, azon is ki lehetne mutatni?- Fiatalember, megmondtam akkor, hogy a tetemet közvetlenül a boncolás után elhamvasztottak.- Ilyen pánikszerűen elküldeni a holttestet hamvasztásra? Sokszor lehetett foglalt a vonal az ön irodája meg a polgármesteré között.110

Schwartzman zavartól és dühtől vörösen fordult az elnökhöz: -Mott úr, köteles vagyok felelni ilyen durva, megalapozatlan vádaskodásra?- Nem, doktor úr.Scott, mint aki vereséget szenvedett, kijelentette: - Köszönöm, ennyi.Kate Forrester a bizottság két orvos tagját tanulmányozta. Trus-cott mindvégig lázasan jegyzetelt. Gladys Ward, aki szenvtelen arccal ült végig, megállította egy kérdéssel a távozni készülő kórbonc-nokot.- Doktor - szólította meg kurtán -, ha Claudia Stuyvesant rendszeres vagy akár csak alkalmi drogfogyasztó lett volna, akkor az ön véleménye szerint miként módosul az eset?- Én is feltettem magamnak ezt a kérdést, doktornő. Szerintem kábítószertől még senki nem esett teherbe. Én legalábbis nem hallottam róla.- Én sem - bólintott Ward doktornő.- A méhen kívüli terhesség viszont, ha idejében fel nem ismerik, repedést és vérzést okoz, függetlenül attól, hogy van-e narkotikum a szervezetben - fejezte be Schwartzman, és diadalmasan körülnézett a tárgyalóteremben.Kate Forrester váratlanul felpattant. - És az elképzelhető-e, doktor úr, hogy a szervezetbe került drog elnyomja a páciens tüneteit, befolyásolja a laborvizsgálati eredményeket, és ezzel megtéveszti a kezelőorvost?- Doktornő! - próbálta csillapítani Mott.Kate-et azonban nem lehetett leállítani: - Doktor úr, elnyomhatja-e a kábítószer a fájdalmat meg a többi tünetet és panaszt? Igen vagy nem?Schwartzman elvörösödött: - Megmondjam,, mit gondolok erről? Azt, hogy mivel perdöntő bizonyíték a drogfogyasztásra nincs, maga meg a védője ezzel akarják elködösíteni a durva orvosi műhiba tényét!Ezzel Schwartzman doktor emelt fővel kivonult, közben jelentőségteljes pillantást váltottClaude Stuyvesanttal.Mikor becsukódott mögötte az ajtó, Mott ráförmedt Kate-re: -¦ '¦ . III

Hölgyem, ne higgye, hogy.még egyszer eltűröm az ilyen fegyelmezetlen közbeszólást! - Aztán az ügyészhez fordult: - A következő tanúja, Hoskins úr?- Elnök úr, javasolom, napolja el holnap reggelig a meghallgatást.- Van Cleve úr?- Támogatom az indítványt- Akkor tehát holnap délelőtt tíz óra - koppintott kalapácsával az asztalra az elnök:Scott gyorsan kézen fogta védencét, és kituszkolta a teremből. Odakint Kate megelőzte: - Tudom. Tartani kellett volna a szám. És ha így folytatom, csak magam okolhatom, ha elveszítjük a pert. Csak azért-mondtam, hogy ne magának kelljen.- Kösz - mondta Scot-t Van Cleve. - De máskor ne tegye, ha szabad kérnem. Veszélyes lehet.Tizennegyedik fejezetKate éppen a második zárat készült kinyitni, mikor szélesre tárult a lakás ajtaja, és megjelent az aggódó Rosie Chung. - Hogy ment?- Nem valami jól - vallotta be Kate.Rosie bekísérte őket: - Mondjatok el mindent. . Scott tömören kiértékelte a jogi helyzetet a vád eddigi tanúinak meghallgatása után.- Mrs. Stuyvesant vallomása önmagában is elég rossz volt -mondta Kate. - És csak rontott a helyzeten, amikor hozzászólt Ward doktornő.- Kate! - korholta Scott. - Távlatokban kell néznie a dolgot. Milyen pontokat gyűjtött ma Hopkins? Egyet azzal, hogy Mrs. Stuyvesant részvétet keltő tanú volt, és még egyet azért, mert tizenévesen meghalt az egyetlen lánya. De lefogadom, hogy a bizottság éppen ezek miatt nem tekinti elfogulatlan tanúnak.- Clarence Mott bezzeg annak tekinti - jegyezte meg keserűen a lány.- Ö Stuyvesant zsebében van - mondta Scott. — Ott van azonban a bizottság másik két tagja. Ami pedig Schwartzmant illeti...11.2

- Meggyőzően válaszolt az összes kérdésére, Scott. Ezért éreztem úgy, hogy muszáj közbeszólnom.- Kérdést intézni a tanúhoz? - furcsállotta Rosie.- Ezt most megúszta - mondta Scott. - De nem vette észre, hogy lépre csaltam Schwartzmant, amikor arra késztettem, mondja ki minél többször és határozottan, hogy nincs bizonyíték Claudia kábítószer-fogyasztására. Amikor ugyanis előhozom Rick Thomast, a bizottság nemcsak azt fogja megérteni, hogy nekünk van igazunk, hanem belátja azt is, hogy összeesküdtek ellenünk.- Ez lesz a döntő összecsapás? - csillant fel Rosie szeme.- Reméljük - hagyta rá Scott. - Most pedig, Kate, innék valami erőset, hogy oldódjék a feszültség.Scott és Kate a kórház elé vitte a munkába induló RosÍe-t. Vettek néhány szendvicset, és felmentek Scott lakására, hogy folytassák az előkészületeket Kate tanúvallomására.A fiatal ügyvéd ezzel indított: - Hoskins holnap vonultatja fel a szakértőket tanúként. Utána mi következünk. Croninnal és Beat-harddal kezdem a sort. Nem sokat tudnak tenni, legfeljebb megerősítik a maga állításait. Hoskins várható kérdései miatt hívom csak őket. Mert az utolsó tanú ezen a meghallgatáson maga lesz, Kate. Elmondja a saját szemszögéből az eseményeket, és utána állnia kell l loskins gonosz keresztkérdéseit. ¦- És azt hiszi, hogy Hoskins csőbe tud húzni?

- Nem is tudom... - bizonytalanodott el Scott. - Láttam én már lontos embereket, gazdasági vezetőket, magas rangú kormánytisztviselőket is összeroppanni egy rámenős jogász keresztkérdései alatt. Néha beáll a tanúnál egy rövidzárlat. Elfelejti a nyilvánvaló tényeket, vagy máskent emlékszik, mint néhány perccel korábban.- Tegyen velem próbát - ajánlotta Kate.Scott a kanapéról átültette a szemközti karosszékbe Kate-et, aki iclkészült a vallatásra.A következő három órában Scott Van Cleve fáradhatatlanul bombázta Kate-et a Mrs. Stuyvesant vallomására meg a boncolási jegyzőkönyvre vonatkozó kérdéseivel. Bizonyos kérdések logikusan következtek egymásból, mások teljesen váratlanok voltak. ScottI 1 I

sok kérdésre többször is visszatért, míg a lány ki nem fakadt: - De hiszen ezt már megmondtam! - A fáradtságtól ingerültebb lett.Éjfél is elmúlt. A férfi látta, hogy Kate kimerült, mégsem hagyta abba. Lehet, hogy Kate egész nap a tanúk székén fog ülni. Scott tehát elhatározta, hogy a végsőkig meggyötri a lányt.- Doktornő, sokszor szóba került már a terhességi próba, amit ön megcsináltatott a laborral. Fel is tüntette a kórlapon, hogy az eredmény negatív. Meg tudná magyarázni a bizottságnak, miként lehetséges ez?- Nem. Már arra kell gondolnom... - Elhallgatott, újrakezdte: -Nem tudom, mi lehet az oka, hacsak az nem, hogy ezeknek a vizsgálatoknak viszonylag magas a hibaszázalékuk.- Már arra gondolt... mire, doktornő? ¦— szorongatta Scott.- Azt gondolom, hogy három egyszerű lépésről van szó, lehetséges, hogy mégis elrontottam volna?- Mire gondol?- Órák óta tartott már akkor a hajsza. Nagyon fáradt voltam, talán elkövettem valami hibát.- Milyen hibát? - csapott le rá Scott.- A három reagens... azokat használtam volna rossz sorrendben? Fáradt voltam, tulajdonképpen bármi megtörténhetett.- Bármi, azt mondja? Mégis rájegyezte a kórlapra, hogy pontosan végezte el a tesztet. Azt akarja mondani, doktornő, hogy olyasmit írt oda, ami nem igaz?- Maga kiforgatja a szavaimat! - tiltakozott Kate. - Egy nappal később, amikór megtudtam, hogy a negatív eredmény téves, akkor gondoltam csak utána, és kezdtem keresni az okát.Scott, mintha nem is hallotta volna: - Akkor lehet, hogy amit a kórlapra írt, nem volt igaz. Talán szándékosan tette!- Soha életemben nem hamisítottam kórlapot! - ugrott föl fel-dúltan Kate. - Soha! Érti? - kiáltotta zokogva.Scott odalépett Kate-hez, átkarolta, a kanapéhoz vezette, és lefektette. Pokrócot terített rá: - Lazítson. Nehéz napja volt.Néhány perc múlva megváltozott a lány lélegzésének ritmusa. Elaludt, gondolta Scott. Hetek óta hatalmas nyomás nehezedik rá, és az utóbbi tizenkilenc órában, életében először, vádlott.114

Reggel Kate nehezen ébredt. Ráeszmélt, hogy nem a saját ágyában fekszik, hanem egy pamlagon. Ledobta magáról a takarót, körülnézett, és hirtelen felkelt. Scott meghallotta, és átkiáltott: - Fölébredt, Kate?- Igen. Jó reggelt.,- Talál egy új fogkefét a fürdőszobában. Készen van a kávé, pi-rítós, sült szalonna.Kate megmosdott, megfésülködött. Szerette volna kifesteni magát, de a táskája a nappaliban maradt.A konyhában terített asztal várta. A kávéskanna mellett egy po-hál frissen préselt narancslé. Mire Kate kiitta, a férfi már előzé-kényen letté is elébe a tányért a vajas pirítóssal, a ropogósra sült ¦-/.ilunnacsíkokkal.Leült, szemben a lánnyal. - Jó reggelt! - mosolygott rá. Kate visszamosolygott, és evéshez látott. - Úgy összecsuklott az éjjel, hogy nem volt szívem felébreszteni - mondta a férfi.- Bizony rémesen elfáradtam.- ízlik a pirítós?- Remek! Maga jó szakács.- Az agglegény gyakorlata - legyintett Scott. - Még egy kis. kávét?- Kérek.Csöndben fejezték be a reggelit.- Hazaugrom, át kell öltöznöm a meghallgatásra.- Hadd vigyem el - ajánlkozott Scott. - Csak lepakolom az asz-i.ilt, és mehetünk.- Segítek - ajánlkozott Kate.- Én nagyon jól mosogatok - hárította el Scott. - Különösen reggeli után.- Nyilván rosszul választja meg a barátnőit - ugratta Kate. - Biztosan még udvariasságból sem ajánlják fel, hogy segítenek. Olyanok ezek az, egyenjogúsított nők, mint a férfiak: gyors szeretkezés, aztán futás.- Én nem futnék, ha ilyen lehetőségem lenne - váltott komolyra Scott.-Jobb, ha indulunk - szólt kedvesen Kate.IS

Mire Scott és Kate megérkezett, már mindenki a helyén ült. Még Stuyvesant is. Mott elnök tüntetőleg megnézte aranyóráját, hogy megállapítsa a hat perc késést. Aztán megkoppintotta az asztalt.- Kezdhetjük? - nézett Hoskinsra.A testes ügyész felemelkedett szűk székéből. Ünnepélyes arccalvezette fel új tanúját, dr. John Vinmontot, a Columbia Presbyteri-. an Medícal Center szülész-nőgyógyászát. Hoskins mint kiválószakértőt mutatta be, felsorolva Vílmont kitűnő iskoláit és szakmaikarrierjét.Aztán ráérősen kikérdezte az ügyről. Igen, felelt a tanú, áttanulmányozta Claudia Stuyvesant kórlapját, látta a laborkönyv vonatkozó oldalainak fénymásolatát, és gondosan végigolvasta a boncolási jegyzőkönyvet.így érkezett el Hoskins a fő kérdéshez, amelyhez az előbbiek csak bevezetőül szolgáltak. - Doktor úr, mi a szakvéleménye: ha egy orvos felvezette a kórlapra az ott látható adatokat, valamint elvégezte a kórlapon feltüntetett kezelést, és a beteg meghalt a boncolásijegyzőkönyvben szereplő ok miatt, akkor vajon elkerülhető lett volna-e a halál? Következésképp, a bekövetkezett halál tulajdonítható-e a kezelőorvos hanyagságának és esetleges szakmabeli mulasztásának?- Igen - felelt tömören a tanú a hosszú kérdésre.- Ön szerint hogyan alakul a beteg sorsa, ha Kate Forrester az első néhány óra alatt helyes diagnózist állapított volna meg?- A rutinszerű sebészi beavatkozás szinte bizonyosan kedvező eredménnyel járt volna - vallotta Vinmont doktor.- Köszönöm, doktor úr.Vinmontról leperegtek Scott ravasz keresztkérdései. Claudia a nemi életével meg a havivérzésével kapcsolatos félrevezető válaszainak nem tulajdonított jelentőséget, és mikor Scott a kábítószerezést emlegette, Hoskins kifogást emelt, mivel ilyen bizonyítékot senki nem tárt a bizottság elé. Dr. Mott helyt adott a kifogásnak.Scott csüggedten ült vissza asztalához.Hoskins következő két tanújával sem járt jobban. Dr. Florence Neary és dr. Harold Bruno véleménye egybeesett Vinmont doktoréval. A keresztkérdések sem hoztak fordulatot.116 ¦

Hoskins ügyesen ismertetett egy orvosi műhibát: ha az orvos idejében megállapítja a diagnózist, a tizenkilenc esztendős páciens ma is élne.

- Hoskins úr - szólalt meg Scott -, helyesen értelmezem-e, ha azt mondom, hogy ebben összegződik az etikai bizottságnak Forrester doktornő ellen emelt vádja?- Helyesen, uram. Az orvosetikai bizottság vádképviselete elegendő bizonyítékot vonultatott föl annak igazolására, hogy Forres-i.i doktornő halált okozó vétkes hanyagsággal járt el Claudia Stuy-tu ügyeben, ezzel be is fejezte munkáját. Most pedig bízunk i . hog) dr. Van Cleve tényekkel és nem puszta vádaskodással | válaszolni. Sanda célozgatások és burkolt gyanúsítások helyett hítell érdemlő tanúkat vonultat fel.- Van Cleve úr? --szólította Mott elnök.- Időre van szükségem a tanúk előállításához. Javasolhatom az ülés elnapolását holnapig? -- Az ülést elnapolom - koppintott Mott elnök.Scott Van Cleve a folyosón levő nyilvános telefonhoz ment. Bedobott egy érmet, tárcsázott. A készülék kicsöngött. Hármat, négyet, ötöt. Semmi. Bizonytalan balsejtelem kerítette hatalmába a fiatal ügyvédet. A hatodik csengetésre végre fölvették a kagylót. A hang hallatán Scott megkönnyebbült.- Rick? Itt Scott Van Cleve.- Hello - felelt Rick Thomas.- Figyelj, Rick, valószínűleg holnapután lesz a nagy nap. Jó lenne holnap összeülnünk valahol. Tízkor érted megyek.- Rendben - egyezett bele lelkesen Rick.- Akkor holnap tízkor.- Erről jut eszembe - mondta Rick. - Már megint nincs egy fillérem sem.- Nem érkezem üres kézzel, rendben?Éjjel.egy óra húsz perc. Scott lelkiismeretesen felkészült két legfontosabb tanúja kikérdezésére. Minden kérdését úgy szerkesztette meg, hogy a lehető legnagyobb hatást tegye a bizottságra.Mi legyen a sorrend? - tépelődött. Kate vallomását vegye előre,117

és utána meglepetésszerűen hívja be Rick Thomast? És nem lesz:e célravezetőbb, ha a "fiúval kezdi, kedvezőbb légkört teremtve ezzel Kate fogadtatására?Scott még a Charles Streeten is ezen töprengett. Megérkezett a 97-es számú ház elé. Benyitott a szűk előtérbe, s addig böngészte a névtáblát, míg rá nem bukkant Lengel M. nevére. Ahogy megbeszélték, három rövidet csöngetett, várt egy kicsit, majd egy hosszút. Semmi.Biztosan alszik, gondolta. Újra csöngetett. Semmi. Scott aggódni kezdett. Még egyszer. Három rövid meg. egy hosszú, és közben kinyílt az ajtó. Scott gyorsan felszaladt a lépcsőkön.Valaki áthajolt a harmadik emeleti lépcsőkorláton. Scott föltekintett: fiatal nő, aki éppen egy pongyolát húzott magára. Kócos haj, kialvatlan, kíváncsi, gyanakvó szempár.Scott melléje ért. A nő a nyitott lakásajtó felé hátrált. . - Marty Lengéi lakását keresem - mondta Scott. - Rick Thomas nála lakik.- Én vagyok az - felelte a nő.- Aha - lepődött meg Scott. Férfinak képzelte Martyt. - Szóval magával lakik. Megbeszéltük, hogy érte jövök tízre.'- Nincs itt - közölte kelletlenül Marty Lengel.- Itt kell lennie - erőskÖdött Scott. - Tegnap beszeltem meg vele, hogy ma találkozunk. És holnap tanúskodik nekünk.- De nincs itt!Scott félretolta a lányt, és benyomult a kis. szobába. Odabent sötét volt. Veretlen ágy a sarokban. A teakonyha mosogatójában magasra tornyozva a mosatlan edények. Marihuána illatát lehetett érezni. Rick Thomas sehol.- Megmondtam - szók diadalmasan a nő.- Hová ment?- Fogalmam sincs! Itthon sem voltam, mikor elment.- És amikor utoljára beszélt vele?- Akkor sem említette, hogy elmegy. Maga telefonált tegnap délután?- Én.- Hallottam, hogy megbeszélik a találkozót - mondta Marty118

Lengel. - Aztán később megint keresték. Mondta is, hogy az a nepper, aki príma anyagot ígért.- Anyagot?- Tiszta kokaint. Ricket a kokóval bárhová el lehet csalni. És Rick nekiindult - összegezte Scott.- Azóta Wssza se jött. Munkába indultam, amikor utoljára lát-t .1111. A Negyedik utcában vagyok pincér egy olasz vendéglőben. Rick talán már nincs is New Yorkban.Tudja, hogy ki hívta?Mondod VtUmí nevet Rick, de nem figyeltem.lemondóan bólintott. A védelem alapjaiban omlott össze. lakina hiába követeli majd Thomast: az lesz a látszat, mintha Van i leve nem IciczŐ tanúkra hivatkozott volna. Mást nem mondott? - firtatta tovább Scott.- De igen. Azt, hogy visszaszerzi a holmijait.- Amiket akkor vesztett el, amikor kidobták Claudia lakásából?- Más holmija nemigen volt neki - bólintott Marty Lengel.- Maga ismerte Claudiát? - csillant fel az ügyvéd szeme.- Futólag. Miért? - lett újra gyanakvó a lány.- Narkós volt?- Még azt sem tudja, ha az egyik igazi narkós, akkor törvényszerű, hogy a társa is az,. Errefelé ez így megy.- Ha arról lenne szó, hogy tisztázhat egy fiatal doktornőt, tanúskodna mellette és Claude Stuyvesant ellen? Csak azt kellene elmondania, amit nekem mondott.- Azt már nem - rázta meg határozottan a fejét Marty Lengel. -Belekötni Claude Stuyvesantba? Isten őrizz!- Ha visszajönne Rick...- Nem jön vissza.- Honnan tudja?- Nem tetszett nekem az utolsó telefonhívás. Ha ki akarjak vonni Ricket a forgalomból, jobb módszert nem is találhattak volna, mint hogy adnak neki egy nagy adag kokót. Mert azért bármire képes, bárhova elmegy érte.- Lehetséges, hogy Claude Stuyvesantnak köze van Rick eltűnéséhez?I I"

-Miért kérdi?- Stuyvesant emberei pakolták ki Claudia lakását. Ha a telefonáló azt ígérte, hogy visszaadja a holmiját, akkor az összefüggés eléggé nyilvánvaló.Scott pontosan el tudta képzelni, mi történhetett, de ez a lényegen, hogy Kate maradt "az egyetlen fontos tanúja, semmit sem változtatott.Hogyan mondja meg ezt a lánynak?- Rickkel minden rendben van? - ez volt Kate első kérdése. Scott egyszerűen, tömören elmondta, mire jutott. A lány alig kapott levegőt. - De hiszen akkor... Jaj, Scott! - kiáltott fel, és egész testében remegett. Scott bátorítólag átölelte.- ö volt a védelem alapja!

- Majd megleszünk nélküle - sóhajtotta Scott, miközben kétségbeesetten töprengett lehetőségein.Tizenötödik fejezetMásnap reggel, az ülés megnyitása után Scott előállította első tanúját, Adelaide Cronin nővért. Megeskették, Scott kikérdezte tanulmányairól, szakmai gyakorlatáról, majd rátért a végzetes szombat éjjel eseményeire. Cronin elmondta, hogy Mrs. Stuyvesant valóban akadályozta a munkát a vizsgálóban, és véleménye szerint Kate mindenben az ambulancián kialakult gyakorlat szerint járt el.Scott akkor átadta a nővért Hoskinsnak, de az ügyész csak eny-nyit mondott: - Nincs kérdésem.Az ügyvéd sejtette, hogy Hoskms Kate-re tartogatja a kérdéseit, és nem akarja elárulni a stratégiáját.Beathard nővérnél is hasonló volt a meghallgatás. Scott akkor bejelentette utolsó tanúját. - Kéretem Katherme Forrestert - mondta tagoltán a gyorsíró kedvéért.Kate is megesküdött, hogy csak az igazat fogja mondani. Scott első kérdései a gyerekkorára vonatkoztak, aztán tanulmányairól, a kórházban töltött gyakorlóidejéről, majd segédorvosi időszakáról120- '

faggatta ki. Intelligens, megbízható, jól képzett orvos képét sikerült kialakítania a bizottság előtt. Ezek után a szombat éjszakai orvosi teendőiről kérdezte:Elérkeztek Claudia Stuyvesant esetéhez. Scott elidőzött Kate és a páciens találkozásánál. Hogyan értékelte Kate a Cronin nővér álul följegyzett adatokat. Mit hogyan kérdezett ő maga a betegtől. Miért tartotta a'panaszok és tünetek összességét elégtelennek egy pontos diagnózishoz.l^y érkeztek el a valóban lényeges kérdésekhez. Forrester .doktornő., érdeklődött-e a beteg magánéletéről, és ha miért?Eg) fiatal, érett nőnél tudnom kellett, él-e aktív nemi életet, és hl igen, nem maradt-e ki havivérzése. Az őszinte válasz fontos szerepet játszhat a helyes diagnózis felállításában - magyarázta Kate.-Mit felelt a beteg?- Mindkét kérdésre tagadólag válaszolt.- Voltak-e olyan észrevételei, amelyeket nem vezetett fel a kórlapra? - folytatta Scott.- A gyanúim, gondolom, nem a kórlapra tartoznak.- Milyen gyanúi, doktornő?- Gyanítottam, hogy a páciens fél az anyjától, talán ezért nem mond igazat.- Ha a beteg anyja nem lett volna jelen, és önnek az igazat mondja, akkor idejében meg tudta volna állapítani a diagnózist?- Aktív nemi élet, kimaradt havivérzések, mindez együtt szükséges lett volna a diagnózishoz. Ezért mondom, úgy éreztem, az anya jelenléte döntő hatással volt a...Claude Stuyvesant fölpattant: - Elnök úr, tiltakozom az ellen, hogy ez a nő a feleségemre hárítsa a felelősséget!- Stuyvesant úr - felelte Mott -, Forrester doktornőnek joga van úgy védekezni, ahogy jónak látja. A bizottságra tartozik mérlegelni érveit és. bizonyítékait, és eldönteni, hitelt ad-e a szavainak. .Stuyvesant visszafogta magát, de továbbra is gyűlölködő pillantásokat vetett Kate-re.Scott gyorsabb tempóban mondatta el Kate-tel a még hátralévő részleteket - vért vett Claudiától, a mintát elküldte a laborba, a lc-[21 ¦ . ¦ 'létre várva más betegeket látott el. Kétszer is megismételte a vizsgálatot, mert a leletek nem voltak.meggyőzőek.Aztán Scott megkérdezte: - Doktornő, gondolt-e arra, hogy konzultál valakivel?- Azt gyanítottam, hogy a páciens mégis állapotos, ezért elvégeztem egy medencevizsgálatot is. Mivel ennek az eredménye sem volt egyértelmű, hívattam Briscoe doktort.- Mit tett Briscoe doktor?- Megismételte a vizsgálatot. Az enyémmel azonos eredményre jutott.- Terhességi próbát végzett, doktornő?- Igen. Katéterrel vizeletmintát vettem, és megcsináltam a kórházban rendszeresített háromlépcsős terhességi vizsgálatot.-Az eredmény?- Negatív.- A boncolási jegyzőkönyv ismeretében miként magyarázza ezt?- A gyógyászatban nincs száz százalékig biztos próba. ¦- Doktornő, mikor észlelte az első figyelmeztető jeleket, melyek arra utaltak, hogy a beteg állapota súlyosra fordult?- Briscoe doktor fel akarta nyitni a hasüreget, hogy meggyőződjék, nincs-e ismeretlen eredetű belső vérzés, és akkor jelentette Cronin nővér, hogy a betegnek nincs pulzusa. Azonnal elkezdtük a szívmasszázst, késedelem nélkül átvittük az intenzív osztályra, és minden lehetséges eszközzel megpróbáltuk újraéleszteni. De elektromechanikai disszociáció következtében beállt a halál.- Mondja, doktornő, a tragédia óta eltek hetekben, amikor újraolvasta a kórlapot, nem támadtak utólag más ötletei? - firtatta Scott.- Ötleteim nem - felelte a lány. - Sokkal inkább lelkifurdalásom. Nemcsak Stuyvesant, de Hoskins és a bizottság három tagja ismeglepetten kapta fel a fejét. Truscott is feltekintett a jegyzeteiből. Gladys Ward hosszan nézett Kate-re, aztán felírt magának valamit.- Lelkifurdalása, doktornő? Miért? - kérdezte Scott.- Bízom benne, a pályámon soha nem jutok eí odáig, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen azért, mert meghal egy tizenkilenc éves betegem. Pedig ilyen esetek minden elővigyázatosság ellenére is előfordulhatnak.122

Scott ezzel átengedte a tanút Hoskins ügyésznek és keresztkér-dé.seinek.I loskins felvette jegyzeteit, és atyai.mosollyal lépett Kate elé. -Lássuk, doktornő, végére tudunk-é járni annak a rejtélynek, ami szombat éjszaka a C vizsgálóban történt. Leírta nekünk, hány betegei kellett ellátnia. Azt gondolja, hogy ez az ügyelet mozgalmasabb \<>1t az átlagosnál?ÁiUgos nap volt, ha beleértjük, hogy az ambulancián mindenlii rendkívüli. I Inskins linoman mosolygott. - Szép megfogalmazás. Feltétele-. </i-n halogatta olyan sokáig Claudia Stuyvesant vizsgálatát?A feltételezése hamis, uram. Nem halogattam!Bocsánat - mentegetőzött az ügyész. - Igaz-e, doktornő, hogy amikor időt szakított Claudia Stuyvesant vizsgálatára, akkor sem vizsgálta meg?- Teljes vizsgálatot végeztem - tiltakozott Kate.- Engedje meg, Hogy felfrissítsem az emlékezetét. Egy. korábbi tanú vallomása szerint alighogy elkezdte a kikérdezést, máris elsietett egy másik beteghez. Igaz?- Igaz. Új beteget hoztak be aggasztó tünetekkel.- Aggasztó tünetekkel? - ismételte Hoskins.- Erős fájdalmai voltak a szegycsont alatt, erősen verejtékezett -magyarázta Kate. - Különféle szívbántalmak klasszikus tünetcsoportja. Az ilyen esetet előnyben kell részesíteni a többivel szemben.- Otthagyta tehát Claudia Stuyvésantot egy másik beteg miatt. Megkérdezhetem, mit állapított meg nála?- Mint kiderült, epeköve volt - mondta Kate.- És hogyan látta el,ezt a betegét, doktornő?- Felküldtem a sebészetre azzal a kérdéssel* szükséges-e sebészi beavatkozás.- Ismeri az eset végkimenetelét, doktornő?- Mihelyt átkerült a sebészetre, megszakadt a kapcsolatunk. Ez a/ egyik hátránya annak, ha az ember az ambulancián ügyel. Nem követheti figyelemmel betegei sorsát.- Akkor tájékoztatom, mi történt ezzel a beteggel. Megvizsgál-t.ík a sebészek, és úgy döntöttek, műtétre nincs szükség. Hazaküld-

1 2 I

ték másnap reggel - fejezte be Hoskins Kate felé mutatva valamilyen papírokat.- Szóval - folytatta az ügyész -, amikor újra alkalmasnak találta a pillanatot, hogy visszamenjen Claudía Stuyvesanthoz, milyen állapotban találta?Kate-et bosszantotta a rosszhiszemű megfogalmazás, de megőrizte a nyugalmát. - Mint mondtam, Cronin nővér már feljegyezte a panaszait, megmérte a vérnyomását, a pulzusát, és infúzióra kötötte.- Mit tett akkor ön, doktornő?- Felvettem a kórtörténetét.- Es a beteg felelt a kérdésekre?- Felelt, csak sajnos nem mondott igazat. Tagadta, hogy nemi életet élt, hogy elmaradt a menstruációja...Hoskins bólogatott a felsorolás közben. - Tudjuk, doktornő. Most következik, hogy saját magáról áthárítja a felelősséget az aggódó édesanyára.-Tiltakozom, elnök úr! - ugrott fel Scott.- Visszavonom - jelentette ki Hoskins. - Mondja, doktornő, kiment végül Mrs. Stuyvesant a C vizsgálóból?- Egyszer igen, hogy a kocsijából telefonáljon.- Amikör kettesben maradt a beteggel, aki felszabadult az anyai befolyás alól, vajon újból feltette a valóban kényes kérdéseket?- Igen.- És mit válaszolt a lány?- Továbbra is tagadta, hogy nemi életet élt, és azt is, hogy kimaradt a menstruációja.- Forrester doktornő, ha a beteg azt feleli, hogy rendszeres nemi életet él, és elmaradt a legutóbbi havivérzése, akkor mit tett volna ön másként?- Hamarabb végeztettem volna el a terhességi tesztet.- És akkor mi lett volna? - sürgette Hoskins.Kate ráébredt, hogy erre a kérdésre nincs logikus válasz.- Miért gondolja, doktornő, hogy ha korábban végzi el a terhességi próbát, akkor más eredményre jut?- Nem is tudom - horgasztotta le a fejét Kate.124

- Azt gondolja, ha egy-két órával korábban végezhette volna el a vizsgálatot, akkor nem lett volna annyira fáradt, és körültekintőbben csinálja?- Mikor én azt a próbát csináltam, teljes birtokában voltam a képességeimnek - tiltakozott Kate.Kate nem veszi észre a csapdát, gondolta Scott. Tudta, most kell kiV/.beavatkoznia: - Mott úr, a védencem több órája válaszol a kér-déiekre. Szüksége lenne egy rövid szünetre.I loskins mosolyogva fogadta a kérést: - Semmi ellenvetésem, elüt. A tanúnak időre van szüksége. Akarom mondani, szünetre. Mikiit elfordult, kapott egy elismerő biccentést Stuyvesanttól. Motl már emelte a kalapácsot, hogy kihirdesse a szünetet, ami-kin W.ud doktornő keze a magasba lendült. Igen, doktornő?- Szabad még a szünet előtt feltennem egy kérdést a tanúnak?Scott nem hagyta annyiban: - Tiltakozom, elnök úr! A bizottsági tagoknak, akik később ítélkezni fognak, tilos ügyészként föllépniük! . ¦ . .Mott Cahillra nézett.- Mott úr, megengedheti a doktornőnek, hogy kérdezzen - határozott Cahill.- Forrester doktornő - kezdte Gladys Ward -, ismerve ezeknek a terhességi próbáknak a nagy hibaszázalékát, ön megelégedett az eredménnyel?- Nem. Szonogramot kértem.- Miért nincs rajta a szonogramlelet a kórlapon?- Mert azt a vizsgálatot nem csinálták meg. A radiológián úgy tájékoztattak, hogy szonogramos vizsgálatot csak Gladwin doktor készíthet, ő viszont csak másnap délután volt ügyeletben.Wardot kielégítette a magyarázat, de még nem végzett Kate-tel. - Forrester doktornő, ön kezdettől kétségbe vonta a páciens válaszainak pontosságát, ezért is végezte el a terhességi próbát. Mondja meg, Mrs. Stuyvesant jelenléte miként befolyásolta- az ön bánásmódját a pácienssel?Kate szava el-elakadt: - Ha ő nincsott, tálán másként alakultak volna a dolgok.¦ 123

- Mondja, doktornő, szigorlóorvosi, illetve segédorvosi gyakorlatában fordult-e már elő méhen kívüli terhesség?- A méhen kívüli terhesség amúgy eléggé ritka jelenség, habár napjainkban...- Azt kérdeztem, doktornő, volt-e dolga méhen kívüli terhességgel. Igen, vagy nem?- Nem - volt kénytelen beismerni Kate.- Ezek szerint csak a szakmai könyvekből, illetve az egyetemi előadásokon szerzett ismereteire támaszkodott - állapította meg Ward doktornő.- Igen. De aznap diagnosztizáltam és láttam el egy Addison-krí-zist is, pedig azzal is akkor szembesültem először - vágott vissza Kate.Ward nem reagált, csak felírt valamit. Szigorú homlokráncolásá-ból ítélve aligha lehetett kedvező, gondolta Kate és Scott egyszerre.Mott végre bejelentette: - öt perc szünet!Mikor Kate fölemelkedett a tanúk székéről, tekintete találkozott Claude Stuyvesantéval. A férfi diadalmasan nézett rá.Scott és Kate kiment a folyosóra, hogy ott néhány szót váltsanak zavartalanul.- Nem emlékszik, mit mondtam? - támadt rá a fiatalember.- Azt, hogy ne beszéljek vissza - felelte Kate. - De nem hagyhatom, hogy Hoskins büntetlenül tegye meg gyalázatos, sanda kis megjegyzéseit! Nem hagyom, és kész!- Ugyan, Kate. Én magamellett állok - fogta meg a kezét Scott. - Fél? - kérdezte gyöngéden.- Rettegek - vallotta be a lány. Szemében könnyek csillantak.- Pedig még hátravan a neheze. Hoskins vérszemet kapott. Tanácsolom, ragaszkodjék a tényékhez. Az igazsághoz. Ez az egyetlen esélyünk.A lány bólintott. A férfi megsimogatta a lány arcát, letörölte a könnyeit, és gyengéden megcsókolta. A lány hátralépett, és tekintete azt kérdezte, hogy a férfi is arra gondol-e, amire ő. Scott pillantása hasonló érzésekről árulkodott.- Akkor folytassuk a harcot - mondta Scott.126

l loskins újra részletesen végigkérdezte Kate-től Claudia Stuyve-sant kezelését, közben néha belenézett a kórlapba. Bármennyire szerette volna, nem tudta emlékezetkiesésen kapni Kate-et. Akkor ukul-,u változtatott.01 ii", mennyi 'dő telt el egy-egy esemény és annak a kór-Upn wiii rávezetése között?Aiinkm kezelést és vizsgálatot rendeltem el, azt azonnal beír-ilUpotára vonatkozó megfigyeléseket és a tervezett beavat-ko/.iM>k.it akkor, amikor lehetett.Nrm úgy ^/nl .i kórházi szabályzat, hogy valahányszor megné-i .1/ oi vi is .i betegét, mindannyiszor be kell jegyeznie az észrevétele n .i km lapra? I )e igen.- Most mégis azt mondja a bizottságnak, hogy amikor lehetett, akkor tette a bejegyzéseket.- Az ambulancián mindent akkor tesz az ember, amikor lehet. Soha nincs elég idő, és valahogy mégis jut mindenre.

- ElképzelhetŐ-c - firtatta tovább Hoskins -, hogy némi idő eltelte után az orvos hozzáigazítja a bejegyzéseit ahhoz, ami valójában történt?- Ha arra céloz, hogy meghamisítottam a kórlapot, uram, akkor hazudik! - jött méregbe Kate. - Amit én odaírtam, uram, az teljes egészében megfelel a valóságnak! Az van benne, amit észleltem, amit tettem, sőt az oka is.- Amit tehát itt tartok a kezemben, az Claudia Stuyvesant esetének teljes és valósághű leírása?- Igen - jelentette ki Kate.Hoskins úgy tett, mint aki belemélyed a kórlap tanulmányozásába. Fel sem nézve Kate-re, megkérdezte: - Ha egy orvos beüti a fejét, az akadályozhatja feladata elvégzésében?- Attól függ - nézett Kate csodálkozva az ügyészre.- Mondja, doktornő,-dulakodott ön egyik páciense dühöngő apjával? És közben alaposan beütötte a fejét?- Behoztak egy gyereket, .szinte kómában volt. Gyanítottam, hogy állapotát szülői bántalmazás okozta, és úgy döntöttem, bent tartom a kórházban. Az apa, hogy mentse magát, el akarta vinni a127

gyermeket. Nem adtam át neki, erre meglökött, és akkor csakugyan beütöttem a fejem a falba.- Agyrázkódása lett? -Nem.- Meg sem szédült tőle?- Egy pillanatra talán igen - ismerte be Kate.- Ön azonban, mintha mi sem történt volna, tovább kezelte a betegeket, köztük Claudia Stuyvesantot! ¦- Ha azt akarja kihozni ebből, hogy alkalmatlan voltam a munkám elvégzésére, téved!Hoskins kétkedve ingatta a fejét. - Persze. De az tény, hogy Ön annyira el volt foglalva ezzel az üggyel, hogy elhanyagolta Claudia Stuyvesantot? Az eredményt mindannyian tudjuk.-1- Nem igaz! - kiáltotta Kate.- Továbbá azért távolította el a vizsgálóból Mrs. Stuyvesantot, hogy ne legyen tanúja annak, milyen hanyagul látja el a leányát?- Nem ott volt a helye, hanem a váróban. Bent-csak hátráltatta a. munkámat.- Persze - legyintett Hoskins. - Ezt az érvet cáfolta az imént Ward doktornő, alighanem a bizottság megelégedésére. Azt hiszem, már eleget tudunk.- Korántsem tudnak eleget! - emelkedett fel a helyéről Kate, hiába intette nyugalomra Scott. - Önök itt könnyen ítélkeznek egy mozgalmas éjszaka eseményei fölött. Megkapta-e Claudia Stuyve-sant mindazt a törődést, amire az anyja szerint igényt tarthatott? Nem! Megkapta-e mindazt a törődést és szakmai figyelmet, amit az állapota, látszólag, megkövetelt? Igen!Félig hátrafordult, hogy Claude Stuyvesantot is lássa. - Tudhattam volna, hogy azon az éjjelen, amikor Mrs. Stuyvesant kifakadt, hogy engem fog hibáztatni, akkor valójában a férjétől félt!Claude Stuyvesant arca bíborrá vált dühében.Mott hiába dörömbölt'a kalapácsával. - Doktornő! Van Cleve úr, nyugtassa meg a védencét!Scott azonban nem szándékozott közbeavatkozni.Kate pedig folytatta: - Tőle félt igazából Claudia Stuyvesant! Nem az anyjától, hanem attól, hogy az anyja el fogja mondani az128

apjának! Miatta hazudott nekem is a lánya! Ha mindenáron kárhoztatni akarnak valakit a haláláért, őt okolják!Kate, kiadva magából minden mérgét, a felindultságtól és harag-u'il reszketve visszaült a székére.l)r. Truscott komoran csóválta a fejét.Ward doktornő megjegyezte: - Nem lep meg a televíziós nyilat-ko/.ua után.1 [oskins úr? - szólt Mott. -Van még kérdése? A/i hiszem, a doktornő mindent elárult, amit tudni akartunk. Ntiirs több kérdésem.Tizenhatodik fejezetKosíe Chung éppen kávét főzött, amikor beállított Kate és Scott.- Hogy ment? - kérdezte a konyhából.- Sajnos, nem túl jól - felelte Kate.- Azért rosszul se - vélekedett Scott. . ¦Kate tiltakozó tekintete láttán a fiatalember kénytelen volt elismerni: - Csakugyan nem volt igazán sikeres. Egész úton a véleményemet fogalmaztam. Olyan szigorúan próbáltam ítélkezni magam fölött, ahogy a bizottság tette volna. Szerintem Mott olyan, mint a hridzsben az az ütés, amire biztosan nem lehet számítani. Ezért Truscottra és Wardra összpontosítottam. Ward azonban ma egyértelműen kinyilvánította, hogy nem a mi oldalunkon áll. A sikerünk lehat szinte kizárólag attól függ, meg tudjuk-e változtatni az eddigi véleményét. Képzeljék magukat az ő helyébe. Mi az, ami ebben az esetben meggyőzően hatna? . .- A terhességi teszt - mondta Rosie.- Ward szerint Kate-nek nem kellett volna elfogadnia ellenőrzés nélkül.- De nem fogadta el! - tiltakozott Rosie. - Azért kérte a szonog-r.unot. Arról nem tehet, hogy nem lehetett megcsinálni!Scott fel-alá járkált, és közben hangosan gondolkodott: - A kábítószer csillapíthatta Claudia fájdalmát. Azért vérzett el, mert nem ,i/ állapotának megfelelő fájdalmai voltak. Azt viszont nem értem,

miért nem múlt el a kábítószer hatása, amikor kilenc óra hosszat bent volt a lány.- Arra gondol, hogy közvetlenül a kórházba kerülés előtt vehette be? - kérdezte Kate.- Ha volt benne valami, akkor azt még otthon kellett bevennie.- Nem feltétlenül - ellenkezett Karéi - Néha a narkósok magukkal viszik a szereket.- A kórházba?- Persze - állította Rosie. - Én már láttam ilyet. Kate is.- Képzelje magát Claudia helyzetébe - javasolta Kate. - Annyira meg van ijedve, hogy odahívja az anyját, akit hónapokon át került. Érzi, hogy fájdalmai vannak, ezért még jobban kívánja a kábítószert. És azt is sejti, hogy kórházba kerülhet, ahol ki tudja, mikor jut hozzá legközelebb narkóhoz. Tehát úgy dönt, hogy indulás előtt bevesz egy nagy adagot, és a biztonság kedvéért visz még magával is valamennyit.- Ésszerű feltételezés - vélekedett Scott. - De semmit sem ér Rick vallomása nélkül.A hév hallatán Kate-nek eszébe jutott valami. - Rick szerint Claudiának különböző orvosoktól több receptje volt Valiumra, Darvonra meg mindenféle nyugtatóra. Mindenre, ami csak...- ...elképzelhető - fejezte be Scott a mondatot.- A receptek! - csapott a homlokára Rosie. - A fájdalomcsillapítót, nyugtatót, barbiturátot, mindazt, amit ez a lány marékszámra szedett, csak különleges, hárompéldányos vényen írhatja föl az or-vos.- És? - értetlenkedett Scott.- Egy példányt elküldenek Albanybe, az egészségügyi minisztériumba - magyarázta Kate. - Ellenőrzik, hogy.egyes orvosok nem adnak-e ki túl sok ilyen receptet, illetve bizonyos betegek nem járnak-e egyik orvostól a másikhoz, hogy ezekhez hozzájussanak.Most már Scottnak is összeállt a kép: - Ha Claudia ezt tette, annak nyoma van Albanyben!' Használhatom a telefont?Scott másfél órán át tárgyalt az egészségügyi minisztériummal. E]Őször a számítógépes nyilvántartókkal beszélt. Onnan átirányították a jogi osztályra, majd egy harmadik helyre, aztán még to-130

v.íbb. Minden alkalommal el kellett magyaráznia, hogy dr. Kathe-rine Fortester képviseletében jár el, aki az orvosetikai bizottság vizsgálata alatt áll.

Végül Scottot odakapcsolták az egészségügyi államtitkárhoz. Ekkor kapta az elsŐ, derűlátásra jogosító jelzést: - Ügyvéd úr, kíméljen meg .1 részletektől. Nagyon jól ismerem a Forrestcr-ügyet.Akkor bizonyára megérti, államtitkár úr, milyen szükségünk van .1/ információra, .unit öntől kérünk.Tisztában v.igyok azzal, hogy nagyon sokat segítene. De sajná-I....., .1/ anyag szigorúan titkos. Senkinek nem adható ki.Scottnak megszólalni sem volt ideje. Bontották a vonalat. A két Un) azonnal l.iiin rajta, hogy kudarcot vallott. Mii u-liL'tnénk még? - töprengett Rosie. ¦ Törhetjük a fejünket. Megyek is^ Időre van szükségem. Kiköszönt, és távozott.Hajnali négyre készen állt a tervével. Scott pontosan tudta,, ha meg akarja mentem Kate karrierjét, még a perbeszédek elhangzása előtt kell cselekednie.Scott Van Cleve visszament az irodájába, hogy Kate Forrester nevében megszerkesszen egy kérvényt, hogy betekinthessen New York állam ama nyilvántartásába, amely a Claudia Stuyvesant névre kiállított orvosi vények másolatát őrzi. Késő délután volt. Mivel titkárnő nem állt Scott rendelkezésére, szövegszerkesztőjén saját maga volt kénytelen beírni a kérvény szövegét.Egész éjjel ezzel kínlódott, de végül elégedetten nézte a kinyomtatott szöveget. A lapokat összefűzte, majd az órájára pillantott. Mindjárt reggel nyolc. Kate bizonyára ébren van.Tárcsázott. Négyszer csengett ki.a készülék. Felvették.- Kate, találkoznunk kell.- Most? Hol?- A New York megyei föllebbviteh bíróság előtt. Jöjjön metrón a Charribers Street-i megállóig. Onnan már közel van. Az épületet meg fogja ismerni. Széles lépcső, magas oszlopsor, fölötte felirat: „A jó kormányzat legszilárdabb oszlopa az igazságszolgáltatás."-Majd meglátjuk, hogy így van-e. Fél tízig legyen ott.. " ¦ ' Ml

Scott ott állt a bírósági főbejárat legfelső lépcsőjén, és az utcát fürkészte. Meglátta Kate-et, integetett neki, de a lány nem.vette észre. Scott elbűvölten nézte, milyen.kecses, mégis határoz-ott léptekkel indul felfelé a lépcsőn. Apró, elragadóan nőies, mégis micsoda céltudatosság látszik rajta!Kate végre meglátta őt. Kedvtelve nézte Scott szálas alakját. Mellé érve így szólt: - Mi dolgunk itt?- Keresünk egy bírót - felelte Scott. Kézen fogta a lányt, és indultak befelé.- Wasserman bíró úr el van foglalva. Vannak nála - jelentette ki szigorúan a testes, pápaszemes titkárnő.- Megvárjuk - felelte Scott.- Utána tárgyalása lesz.- Megvárjuk. Fontos az ügy - makacskodott Scott. - Kérvényt hoztunk, betekintést kérünk bizonyos állami dokumentumokba.-Hagyják itt, a tárgyalás után átadom a bíró úrnak.- Addig nem várhatunk.- Pedig nincs más választásuk - figyelmeztette őket a titkárnő.Ekkor nyílt a bíró irodájának ajtaja. Két férfi és két nő - valószínűleg ügyfelek az ügyvédeikkel - lépett ki mérgesen. A két nő a kijárat felé tartott, a férfiak szorosan a nyomukban. Mikor becsukó-dott mögöttük az ajtó, bentről felhangzott Emilé Wasserman bíró ingerült hangja: - Hányszor mondjam, Freda, hogy ne adjon váló-peres vagyonmegosztási ügyet kora reggel, éhgyomorra! Elrontja az egész napomat!Freda visszakiabált: - Bíró úr, egy kérvénnyel várják. Nincsenek bejelentve!Mielőtt' a bíró elzárkózhatott volna előlük, Scott bátran az ajtóhoz lépett: - Tisztek bíró úr, egy orvosi életpályáról van szó, és minden perc számít, de ha megengedi, azonnal elmagyarázzuk jövetelünk okát és célját.Intett Kate-nek, és együtt léptek be Wasserman bíró irodájába.Wasserman bíró ingujjban volt, mellénye kigombolva. Türelmetlenségét azonban nem titkolta: - Nem érek rá. Várnak á tárgyalóteremben, cl kell igazítanom az esküdteket. . ¦ .132

- Bíró'úr, egy fiatal orvosnőt védek, akinek ügyét az orvosetikai bizottság vizsgálja. O az - tolta előre Kate-et.A bíró jól megnézte magának a lányt. Aztán Scottot.ís. - Hall-jam, ügyvéd űr, de röviden.Scott összefoglalta a bizottsági meghallgatásig történt eseményekei . Elmondta, hogy nem tekinthetnek bele az egészségügyi minisz-térium számukra fontos aktáiba, majd odatette a bíró elé az előre elkészített kérvényt.Wasserman átfutotta az iratokat, majd Scottra pillantott. - Azt nundja meg, Ügyvéd úr, hogy annyi bíró közül miért éppen engem ítoil ki. ¦¦ ,¦¦¦Scoti eldöntötte, azt teszi, amit Kate-nek is javasolt: az igazat fogja mondani. -Azért, tisztelt bíró úr, mert önről köztudott, hogy nehezen befolyásolható. Olyan ember, aki hajlandó előnyben részesítem a joggal szemben az igazságot.- Nagyon ért a bókoláshoz, fiatalember - csóválta fejét a bíró. K.ue-hcz. fordult: - Kedves doktornő. Mondja meg őszintén, mindent megtett a Stuyvcsant lányért?- Az adott körülmények között, a rendelkezésemre álló információk birtokában azt tettem, ámít minden orvos tett volna.- Más mondanivalója nincs, mielőtt eldöntőm, mit tegyek? -.De van, bíró úr. Amit ön aláír, az nem egyszerűen egy bíróivégzés. Hanem az életem. Mert én orvosnak születtem, arra, hogy gyógyítsak.Wasserman elgondolkodva bólintott. Kézbe vette a toílát, és így szólt: - Ügyvéd úr, nem fogja kitalálni, mivel győzött meg. Azzal, ahogy Claude Stuyvesantnak az ügyben betöltött szerepéről beszélt. Ideje, hogy valaki szembesítse élete kellemetlen igazságaival.Odakanyarította a nevét, és átnyújtotta Scottnak a dokumentumot: - Fogja, és induljanak Albanybe. Keressék elő a bizonyítékot, és üssék bele Stuyvesant orrát.A város és környékének látképét a Rockefeller Center két felhőkarcolója uralta. Kate-nek és Scottnak is rögtön szemébe tűnt, amikor kiléptek az albanyi pályaudvarról. A nagy épületben székelt New York állam szinte minden kormányhivatala.I3J

-.:'.'•Megkeresték az egészségügyi minisztérium irodáit. Scott bemutatta Wasserman bíró végzését a gyógyszernyilvántartóban. Sok huzavona és vita után végre kezükbe kapták a Claudia Stuyvesant névre rendelt vények kinyomtatott nyilvántartását. Scott rábízta magát Kate szakértelmére.- Elég sok gyógyszert írt fel Eaves doktor is. Továbbá bizonyos Tompkins, Henderson, Goldenson, Fletcher, Davidoff, Grady, Fusco...- Szegény Claudia, sokfelé kellett rohangásznia - jegyezte meg Scott.. - Annyi mindent beszedett - tette hozzá Kate, és felsorolta. -Ezekről beszámolt Rick is, de vannak itt fontosabbak is - mutatott Kate az utolsó sorokra.- Ezek miben különböznek a többitől? - kérdezte Scott.- Mert élete utolsó két hetében íratta fel: Percodan, Codein, Va-hum. Biztosan beszedett belőlük, amikor a kórházba indult.- És alighanem vitt magával tartaléknak, ugye? — fűzte hozzá Scott. - Mondja, Kate, valóban nagyon erős fájdalomcsillapító gyógyszerek ezek?-- De mennyire. Különösen együtt. Eltompítják a legélesebb fájdalmat is.- Tehát a lány biztosan narkós volt - jegyezte meg Scott nem minden részvét nélkül.Visszafelé a vonaton Scott új stratégiát tervezett Claudia gyógyszervásárlásainak ismeretében. Tudta, hogy még az új bizonyítékkal sem lesz könnyű meggyőzni a bizottság két orvos tagját arról, hogy Katherine Forrester ügyében a beteg volt a vétkes. _ ' 'Manhattan közelében jártak, mikor Scott megkérdezte: - Kate, kérdéses lehet-e az, hogy a sok gyógyszer együttesen olyan erős.fájdalomcsillapítóként hatott, hogy elleplezte Claudia állapotának súlyosságát?- Nem kérdéses, Scott. Ez egyértelmű. Tanúsíthatom.- Maga hiába tanúsítaná. Független, elfogulatlan személy kell ilyen esetben. -

Elhallgatott, és gondolataiba mélyedt. Az út során többé egy134 ¦ .

v szót sem szólt. Kate-et gyötörte a kíváncsiság, de nem merte megzavarni. ,Miután a Grand Central aluljárójából kiértek a 42. utcára, végre megszólalt Scott: - Kate, mindent meg kell tudnom a méhen kívüli terhességről, .különös tekintettel a fájdalom szerepére. Meg kell tudnom, hogyan hatnak a drogok'a fájdalomra, a panaszokra, a tünetekre, a laboreredményekrc. És mindezt holnap reggelig meg kell tanulnom!lg) aznap esti és éjszaka is Scott olyan alapos képzést kapott Ka-tc i"l i^ Rosie tói, mint egy elsőéves medikus. A két lány felváltva-oktatti .1 hm szünet nélkül. Amíg Rosie a terhességről meg a petevezetékről magyarázott, addig Kate kávét főzött. Miközben Kate a kézikönyveiben fellapozta az odavonatkozó részeket, addig Rosie szendvicseket készített. Hat órán keresztül gyötörték szegény fiút, míg végül teljesen kimerültén feladta.- Utoljára az ügyvédi szakvizsgára tanultam ennyit. Hazamegyek, és jogi fegyvert kovácsolok belőle.Fogta a jegyzeteit meg a lányoktól kapott négy kézikönyvet, és elköszönt.- Nem tudom, mit gondolsz, Kate - kezdte Rosie -, de én nagyon kedvelem ezt a fiút, és bízom is benne.- Én is.- Most kedveled vagy bízol benne?.- Mindkettő. És főként reménykedem - őmiatta legalább annyira, mint magam miatt -, hogy bejön az, amit kigondolt, mert neki éppen olyan sokat jelent a jog, mint nekem a gyógyítás.Tizenhetedik fejezetMikor Kate és Scott belépett a tárgyalóterembe, Claude Stuyvesant volt az első, akit megpillantottak: ott állt a felesége mellett, aki Hos-kíns asztala végénél ült. Scott kiteregette iratait, könyveit, miközben Mott megnyitotta az ülést.- Miután a bizonyítási eljárás befejeződött, a bizottság kész meghallgatni a perbeszedeket. Elsőként halljuk Van Cleve urat.1 I I

Scott megfontoltan állt fel, tudva, hogy bejelentésével nagy vihart fog kavarni.- Elnök úr, védőbeszéd helyett azt kérem, nyissa meg újra a bizonyítási eljárást.- Tiltakozom! - csattant fel Hoskins.- A védelemnek bőségesen volt ideje, hogy kifejtse álláspontját. Az ügyrendi szabályzat tiltja az újranyitást. Cahill úr, a döntésére várunk!- Ügyvéd úr - köszörülte meg a torkát Cahill -,¦ tudnia kell, hogy meghallgatást újra nyitni csak új bizonyíték felmutatása esetén lehet.- Éppen erről van szó - állította Scott. - Üj bizonyíték van a birtokunkban. Kérni fogom egy további tanú meghallgatását.- Új bizonyíték? Üj tanú? - firtatta Cahiíl. - Remélem, nem megint egy láthatatlan ember, mint Rick Thomas?- Ez a tanú fizikailag is jelen van - nyugtatta meg Van Cleve.- Egy pillanat türelmet, Van Cleve úr - mordult.rá Mott, és.a terem sarkába hívta Cahillt egy gyors megbeszélésre. - Cahill, ez átverés, nem látja? Döntsön az ügyvéd ellen, hadd zárjuk íe ezt az átkozott ügyet!- Lassabban - jelentette ki öntudatosan Cahill. - Ha itt bírósági tárgyalás lenne, és új bizonyíték kerülne elő, nincs bíró, aki ezt tiltani merné. Ha nem akarja, Mott, a bíróságon folytatni, jobban teszi, ha enged nekik.. Mott visszaült a helyére, és méltóságteljesen kinyilvánította: - A bizottság újra nyitja a meghallgatást, mivel a védelem új bizonyítékot és új tanút kíván felvezetni. Van Cleve ügyvéd úr, átadom önnek a szót. ^Scott felállt: - Elnök úr, Gladys Ward doktort kérem tanúnak.'Ward meglepetten és barátságtalanul meredt Scottra. Dr. Trus-cott lecsapta a ceruzáját. Mott tanácstalanul Cahillre nézett.Hoskms felállt. - Elnök úr, én ügyészként sokszor részt vettem bizottsági meghallgatásokon, de olyat még nem láttam, hogy bizottsági tagot kényszerítsenek tanúskodásra! Tiltakozom, amiért a védelem gúnyt akar űzni egy jogi eljárásból!Scott most közvetlenül Hoskinshoz beszélt:.- Ügyész úr, tulajdonképpen miért van Ward doktornő ebben a bizottságban?136

Meri ,1 bi/ottság orvos tagjai közül legalább az egyiknek a te-rülei szakértőjének kell lennie. Ward doktornő pedig közismerten elsőrangú izülész nőgyógyász.Köszönöm, ügyész úr, hogy elsőrangú szakembernek nevezte. ebben a minőségeben szeretnénk a vallomását halla-ii, doktornő, jöjjön a tanú székéhez. orvoanl! vonakodva engedelmeskedett. Felesküdött az igaz-¦i ku/rlcMi lépett hozzá. -Tisztelt doktornő, a kérdéseim re-Sleg .1 bizottság többi tagjával is megértetik az eset r.endkívü-olultságát, ['elsorolná a méhen kívüli terhesség jellegzetes lum !¦ ' ¦A/ ügyvéd urat ki kell ábrándítanom. A méhen kívüli terheslégnek nincsenek jellegzetes tünetei.Scott zavarodottan nézett. - Ha nincsenek ilyen panaszok és tünetek, akkor hogyan állapítja meg az orvos a diagnózist? .Méhen kívüli terhességre utalhatnak a panaszok és megfigyelé-ick együttesen.Pontosítaná e/eket?Szédülés, hányás, görcsök - sorolta ingerülten a szakorvos. -Érzékenység, különösen mozgás közben. Menstruáció kimaradása. Ezek alapján tehát, doktornőj ki lehet jelenteni, hogy csak igen kevés méhen kívüli terhességnek vannak teljesen azonos tünetei'? fapaiztaUtom izerini csak tíz-tizenöt százalék mutat többé-•U .i/iniiis képet,I inliiriir a i/cdülést, hányást és a gÖVcsÖket. Ezek általános kí-nwlien kiMih teihessegnek?mondani máa kóros állapotot, aminek szintén ilyen tü-¦Hogyne vágta rá Ward. (ivuinorfckély, gyomorhurut, vírusos gyomorrontál, vakbélgyulladás, vesekő...Ili egj orvoi olyan panaszokkal és tünetekkel szembesül, ímelyek méhen kívüli terhességre utalhatnak, mi a teendője? Azonnal elvégezni .i bimanuális hüvelyvizsgálatot. ¦ Amivel meg tudja állapítani a méhen kívüli terhességet?¦ 137

- Nem feltétlenül - ismerte be dr. Ward.- Miért nem?- Mert normális terhesség esetén a méhnyak elszínezŐdik. Méhen kívüli terhességkor ez nem szükségszerű.- A bimanuális hüvelyvizsgálat során az orvos ki tudja tapintani a méhen kívüli terhességet?- Nem minden esetben.- Helytálló-e akkor az a kijelentés, hogy Forrester doktornő nem marasztalható el hanyagságban, amiért Claudia Stuyvesant vizsgálata során nem tapintotta ki a terhességet?- Igen.- Doktornő, felolvasnék néhány sort egy kiváló szülészeti-nőgyógyászati kézikönyvből. íme: „A méhen kívüli terhesség, bizonytalan tünetei miatt, továbbá azért, mert több más kórral azonos szimptómákat képes produkálni, ugyancsak próbára teheti a di-agnosztát. A tubális terhességet méltán tartják a meglepetések betegségének." Egyetért ön ezekkel a megállapításokkal?Ward gúnyos mosollyal nézett az ügyvédre. - Hogyne, Van Cleve úr, hiszen az én könyvemből idézett.- Valóban, doktornő. Miután egyetértünk abban, hogy a méhen kívüli terhességet nehéz diagnosztizálni, meg kell kérdeznem: amikor segédorvos korában ügyelt az ambulancián, volt-e dolga kábítószeres beteggel? „ ¦ .Mott és Hoskíns, majd Hoskins és Stuyvesant aggodalmas pillantásokat váltottak. Az ügyész felemelkedett: - Cahíll úr, az efféle feltételezéseknek semmi közük az ügyhöz.Scott azonban nem hagyta magát: - Ügyész úr, biztosíthatom, hogy a bizottság teljes megelégedésére meggyőzően bizonyítani fogom, hogy érvelésem helytálló!

- Folytassa, Van Cleve úr, de. figyelmeztetem, ne térjen ej a tárgytól - ítélkezett Cahill.Hóskins dühöngve visszaült, készen arra, hogy a legkisebb ürügygyei újra tiltakozzék.Scott tehát folytatta: j- Hadd ismételjem meg. Kezelt-e ön, doktornő, ambuláns ügyeletben kábítószerfüggő beteget?- Minden orvos kezelt már.138 ¦

Tud C <>k ni esetről, amikor a páciens a kórházban szedett ká-bítóuun ¦un is upus/ultam ilyet.ilj.i, doktornő, ha a beteg rendszeres kábítószer-fogyasz-i ui.it! mutatkozhatnak rajta elvonási tüjaetek? ¦ n.i hosszú idő egy igazi narkósnak - bólintott dr..uk .i/i a helyzetet, hogy egy kábítószerfüggő páciensnek ¦Imi vérzése van, mégis csupán enyhe fájdalmat és rosszul-Milyen következtetést vonna le ebből?\m.i ki Henc gondolnom, hogy a beteg valami módon narkoti-lor |uhitt .1/ utóbbi kilenc órán belül-felelt habozás nélkül az orvosnő,I loskína felugrotts és nagyot kiáltott: -Elnök úr! Semmiféle bi-tonyíték nem támasztja alá ezeket a valóságtól elrugaszkodott fel-tevcseketl A/, áldozat vélelmezett kábítószer-fogyasztásáról nincs l< mmilyen bizonyíték!Scotl nem várta meg, hogy Mott rendre utasítsa, hanem közbevágott: - Elnök úr, mivel Ward doktornő szákértői minőségben ül itt, teljesen jogszerű, hogy hipotetikus kérdésekre is feleljen!- Amennyiben a védelem tényszerű bizonyítékkal alá nem tá-nuis/ija érvelését, egész gondolatmenete semmis és érvénytelen! -mutatott rá gyorsan Hoskins.Úgy van - bólintott higgadtan Scott. Ez esetben folytathatja, Van Cleve úr - döntött Mott. 1 )oktornő - folytatta Scott -, tegyük fel, hogy a páciens nagy .iil.iC/ikli.ni szedett Percodant, Codeint, Valiumot, sőt kokaint is...mi, viszonylag rövid időn belül? - árulta el megdöbbené-1 ir.ii lanul is Ward.I -i ii - erősítette meg Scott. - Doktornő, a felsorolt szerek ncs hatása, ha a beteg életének utolsó kilenc órájában ezeket te, cl nyomhatta-e a méhen kívüli terhességgel járó intenzív fáj-.1 ilnuk.lt?A/ említett szerek egymást erősítő hatása kétségkívül hatéko-illapítja a fájdalmat, és könnyen megtévesztheti a kezeloor-

V)

Scott kimérten visszasétált az asztalához, és Kate a kezébe adta az iratot. Az ügyvéd a papírokkal a tanú elé járult: - Volna szíves átnézni ezt a kimutatást? Különös tekintettel az utolsó oldal tételeire? . Hoskins fölpattant: -Jogom van látni nekem is!- Amint Ward doktormcgtekintette, ügyész űr - utasította rendre Scott.Ward nem sokat időzött. -Jóságos ég! - árulta el megdöbbenését. - így már érthető...- Elnök úr, kérem, vegye fel az egészségügyi minisztérium által kiadott listát a bizonyítékok közé - szólt Scott.- Ragaszkodom1 hozzá, hogy én is belenézhessek! - dühöngött Hoskins.- Máris, ügyész úr - nyújtotta oda Scott.Hoskins türelmetlenül kitépte a kezéből, és izgatottan lapozta. Mott és Cahill fölé hajolva olvasták.Claude Stuyvesant is követelte, hogy adják oda neki. Hoskins némán.átnyújtotta. Stuyvesant éppen elég hosszan tanulmányozta, hogy a szörnyű igazságot felfogja. A feleségéhez fordult: - Te tudtad? . ¦ '.- Tudtam, úgyhogy felesleges tovább színészkedned. Férjének fenyegető tekintete máskor belefojtotta volna a szót,most azonban, hosszú évek* óta először, Nóra Stuyvesantnak volt ereje, és bátorsága szembeszegülni vele. - Igen. Ne játszd meg magad, te is tudtad. Kezdettől fogva. És ahelyett, hogy segíteni próbáltál volna rajta, elzavartad a háztól.- O hagyott el minket - tiltakozott a férfi.- Ezt akartad elhitetni a világgal - vágott vissza keményen az asz-szony. - Valójában örültél annak, hogy elmegy. Mert nem lett olyan tökéletes gyermek, mint akire vágytál. Nem lett fiú. .- Nóra, elhallgass már!- Soha nem akartad ezt a gyereket. Kizártad a szeretetedből, hagytad, hogy elsodródjék. Te vágy az oka, hogy ez lett belőle! Es amikor magad is ráeszméltél, minden erőddel leplezni akartad a rettenetes igazságot. Engem hibáztattál, Forrester doktornőt vádoltad, eltüntetted a bizonyítékokat! . ,¦140

Stuyvcsani arca hamuszürkévé vált. Eveket Öregedett egyetlen pI.ih Mint aki meztelen, úgy álli lelepleződött zsarnokoskodá-u I, hog) Kate Foi restért is feláldozta volna sa-,i Kate i iák ujnálni tudta. Nóra Stuyvesant iránt tliu.it cr/ctt.némán indult kifelé. Felesége utánaeredt: -Inh azonban nem .íllt meg. Nóra, mintegy men-11 távozásáért, még visszaszólt: -Szüksége van rám...l/Ott,mull \l"ti inteti Scottnak, hogy folytassa.¦ ;oiubb hangon kérdezősködött tovább:-Doktor-Intvc, hog) .1 méhen kívüli terhességet amúgy is nehéz diag-oi/tirálni, továbbá, hogy a páciens megtévesztő válaszokat adott,r\ kábítoszci hatása alatt fájdalmat is alig érzett, kimondhatjuk-e,hogy Forrester doktornő példaszerűen látta el Claudia Stuyve-i intőt?Mérlegelve .1/ összes körülményt, azt kell mondanom, hogy izakmai szempontból kifogástalanul járt el. És .1/ ellene fölhozott vádak?A felmentésérc fogok szavazni - jelentette ki a nőgyógyász izaktekintély..I toskins tiltakozott: - A perbeszédek előtt a bizottság nem hoz- . li.u né letet!Dr. Maurice Truscott is megszólalt, először az eljárás során: -\\ .ml doktor tanúvallomása után semmi szükség perbeszédekre. Én il .i vádak elejtésére szavazok!Megszabadulván Claude Stuyvesant nyomasztó jelenlététől, ¦ I loskins és Cahill úgy határozott, hogy csakugyan fölösleges lenne ¦ [ülni a perbeszédeket. Dr. Ward és dr. Truscott szavazatát a jegyzőkönyvben rögzítették a bizottsági jelentéshez. Már csak 00 szavazata volt hátra: némi morgolódás után ő is Kate feímen-i ivasolta. Azután hivatalosan is lezárta Katherine Forrester rnő bizottsági meghallgatását.fi illélcgzctt, fejét kimerültén az asztalra hajtotta. Észre sem 4 ko/elcdn Ward doktornőt.doktor - szólította meg nyersen a nőgyógyász. - Ön141 . ¦ ¦•¦¦bizonyára kegyetlenül szigorúnak tart. Tudnia kell azonban, hogy amikor egy orvosnőt mulasztáson kapnak, az nézetem sáerint valamennyi nőtársára szégyent'hoz a szakmában. Meg kell mutatnunk, hogy jobbak vagyunk náluk, mert'csak így fognak egyenrangúnak elfogadni. Most, hogy átesett ezen a tűzkeresztségen, ön felnőtt az orvosi esküjével vállalt feladathoz. - És azzal gyorsan, ridegen, emelt fővel elvonult.Hoskins odalépett a két fiatalhoz. - A bizottság döntését megküldjük az egészségügyi államtitkárnak. A mai fejlemények alapján, úgy velem, nincs mitől tartania, doktornő. A magam részéről még ma felveszem a kapcsolatot Cummins doktorral. Természetesen azonnal visszahelyezik eredeti beosztásába.Kate, miközben segített a papírjait szedegető Scottnak, megjegyezte: - Most már legalább azt is tudjuk, mi történt az^al a toxikológiai lelettel.

- És azt is, hogy a törvényszéki kórbonenok miért nem végzett ilyen vizsgálatot - tette hozzá a férfi. - Tény, hogy frissen szerzett bizonyítékaink birtokában rágalmazási és hitelrontási pert akaszthatunk Stuyvesant nyakába.- Isten őrizz! Elegem van a pereskedésből. Szeretném bekében folytatni a munkám. És az életem - felelte Kate.Az épületből kilépő Kate és Scott szinte megszédült a 40. utca lármájától és forgalmától. Kate felnézett, és a felhőkarcolók között megpillantotta a kék eget..- Hiába ez' a lárma, ez a bűz, szebb napom talán még sohasem volt. Mintha újrakezdődne az életem. Nem is tudom, hogyan háláljam meg, Scott! , ¦- Azzal, hogy ne hívjon Scottnak. Akik fontosak nekem, azok mind Vannek hívnak. ¦- Van - mondta ki óvatosan Kate. - Nem is hangzik rosszul, de egy kissé furcsa.- Minél többször mondja, annál tűrhetőbb lesz - mondta a fiatalember, majd elbizonytalanodva folytatta: - Nem is tudom... Mi a terve mára? ¦ .¦142

S. Imiim felelte őszintén. Előre || tM.lt.i, mit log rá válaszolni. - De li.ul.uu sietve, és egy taxi felé iraki .1/ in.isok.•ll m4tt Ki K-iu- .1 kocsiból, és becsapta az ajtót, a taxi**lll*lt)l^jtlliuli.ltl.t Ulotlu Kosit-! Kosic! - kiáltotta. - Semmi válasz. >¦ ili-luuum, jutod az eszébe. A telefonhoz lépett,- a ' lnviA, v\ niirlineilciiul várta ,\ kapcsolást. IjIIoÍ */ult liclc .1/ i'ili"i.inyj;i. '¦Uiiii, ttvA/tuitk1 Irtkciultvrtt Kate. - Minden a javunkra* - Mm ItMiciid siivj l.ik.ult.•»t* Iclfllr kuitm t-ivel küszködve Mrs. Forrester. -4 viHullt.ni' < KniLLiins Imi'kki-l! *, «ln»ny -»PH nicukos/nnili .i tork.ít. -Igaz, amit hal-l ;-,\ li.iM|',ul.i|;!t«k %/rr ini jól dolgozott az ügyvéd gyerek? ' l'.i/.nni!in ki, liii|',\ köszönöm.. li imaroun izemélyesen is megmondhatod neki -|J i Mosi pedig felhívom a kórházat, és megkér-i.ii(lányom. Nekem is cl kell intéznem néhány tele-'Lll, Ih>;;v un van veled.lg) liH, c.s .i kórházat hívta. De nem az igazgatót, ix<ilyt. Szerencséjére éppen Harve Golding voltlelkesen a gyerekorvos. - Hallottuk már!143Gratulálok! Nagyon örül mindenki a kórházban!- Mi van a kis Máriával?- Tegnap volt a konzultáció. Hosszú, keserves folyamat lesz, de meggyógyul.- Maradandó károsodás? ¦ - Nincs. Talán csak egy.t- Micsoda? - riadt meg Kate.- Mióta megkezdődött az az átkozott tárgyalás, egyfolytában téged keres. Attól fél, hogy elhagytad.- Bemegyek hozzá, HarVe! - ígérte Kate. - Mondd meg neki, ne legyen türelmetlen. Vacsora clŐtt feltétlenül meglátogatom!