OSWALDUS CROLLIUS: A SZIGNATÚRÁKRÓL1

Oswaldus Crollius (Oswald Kroll) egy hesseni kisváros, Wetten polgármesterének fiaként született 1560 körül, valószínűleg 1559-ben. Előbb Marburgban (1576), majd Párizsban (1585) tanult orvostudományt, miután pedig elfogyott a pénze, egy francia nemesi család udvarnagyaként kereste kenyerét. 1589-ben már Padovában, majd Mömpelgardban és Baselben találjuk, mint Maximilian Pappenheim, egy gazdag ifjú nevelőjét, innét viszont hamarosan Heidelbergbe utazott, ahol 1591-ben, tanítványával együtt, beiratkozott az egyetemre. Az 1590-es évtized is folyamatos utazások közt telt: Crollius Prága, Regensburg, Padova közt ingázott. 1597-ben, Regensburgban, a birodalmi gyűlésen ismerkedett meg I. Keresztély anhalt-bernburgi herceggel, aki udvari orvosává és egyben utazó nagykövetévé nevezte ki. Ettől fogva különösen sokat utazgatott Prágába: ez a város volt ugyanis ebben az időben az alkimisták Rómája. Prágai és brünni tartózkodása idején mutatták be Peter Wok von Rosenbergnek (1539-1611), a dúsgazdag mecénásnak, akinek a De signaturis című munkáját is ajánlotta. Crollius 1608-ban, Prágában hunyt el. Hagyatékát II. Rudolf, az alkimista császár azonnal lefoglaltatta a császári kincstár számára.

Kroll életműve a Basilica Chymica című, rendkívüli sikerű alkimista gyógyszerkönyvből (Frankfurt am Main, 1608), az ennek gyakran függelékeként közölt De signaturis internis rerum-ból (A dolgok belső szignatúráiról Frankfurt, 1609), egy De usu remediorum chymicorum (A vegyi eredetű gyógyszerek használatáról) című szakkönyvből, valamint kiterjedt levelezés-hagyatékából állt. Két főművét számtalanszor kiadták és több nyelvre – németre, angolra, franciára, spanyolra, oroszra, hollandra is - lefordították. A De signaturis előszóból és egy nem túl terjedelmes gyakorlati útmutatóból áll: az útmutató első részét az egyes testrészekhez, szervekhez és betegségekhez hasonlító (és azokat gyógyító) növények felsorolása, a második részt pedig a világban fellehető megfelelések jegyzéke alkotja. Ezt egészíti ki egy érdekes táblázat a bolygók fémjeiről, jeleiről, majd a fémek és a vegyi anyagok szimbólumairól, illetve egy remek mutató, amivel minden érdekesség célszerűen visszakereshető. Az alább olvasható előszó-részlet talán ízelítőt adhat abból, milyen lelkesítő lehetett is egy Isten-alkotta, harmonikus, varázslattal és megfelelésekkel teli kozmoszban élni, gondolkodni és keresni az igazságot.

Oswaldus Crollius orvos és hermetikus filozófus előszava az olvasóhoz2

Ha a mai botanikusok, akik a belső formáról semmit sem tudnak, csupán a növények anyagát, szubsztanciáját és testét ismerik, ugyanolyan gondot fordítanának a növényi szignatúrák vizsgálatára, mint amilyen szőrszálhasogató, sokszor egyenest léha módon vitatkozgatnak a növénynevekről, abból bizony az orvosok közösségének sokkalta nagyobb és gyümölcsözőbb haszna származnék. Mivel azonban a legtöbben – ami szinte minden diszciplínára jellemző – a tudományok édes és kihüvelyezett magvával mit sem törődve, belső szemükre vak parasztok módjára, csupán a dolgok külsődleges képét veszik figyelembe, végül mindennek csak a keserű külső héjával hajlandók foglalkozni. Ezzel magyarázható, hogy olyan sok akad az úgynevezett növénynév-szakértőkből, akik csak a növények különféle termőhelyeit és külső öltözetét, a növény 1 Crollius, Oswaldus: De signaturis internis rerum. Die lateinische Editio princeps (1609) und die deutsche

Erstübersetzung (1623). Hrsg. und eingeleitet von Wilhelm Kühlmann und Joachim Telle. Stuttgart, Franz Steiner Verl., 1996. 78-93.

2 A hermetikus ’titkos’, ’beavatottaknak szóló’ kifejezés a 15. században terjedt el Európában, először valószínűleg Ficino használta mai értelmében. A szó valószínűleg abból a görög „herméneuó” ’értelmezek’, ’magyarázok’, ’megfejtek’ szóból ered, amelyből a hermeneutika is, nem pedig Hermész Triszmegisztosz nevéből, mint azt a reneszánsz idején hitték.

hatóerejének afféle bérlakását, írják le nagyszerűen, míg magát a lakót - a láthatatlan Isten, teremtményeiben meglátható nyomát vagy árnyát, a Teremtőnek a teremtettbe bélyegzett képmását, vagyis azt a belső erőt és rejtélyes hatóképességet, amelyet a növénybe vagy a lélekbe a természet ajándékaképpen a legfőbb Istenség árasztott, és ömlesztett, és amelyet előbb a bölcs orvosnak kellene megvizsgálnia a szignatúra, vagyis a testrészek és a növényi részek kölcsönös analógiái, szimpátiája és összefüggése alapján, majd pedig Vulcanusnak3 vagy az anatómus szikéjének kellene nehéz munkával előbányásznia - álmodozva semmibe veszik, és kártékonyan agyonhallgatják. Azt pedig maga a dolgok egyedüli és egyetlen úrnője, a Tapasztalat is bizonyítja, hogy az a számtalan, a mások műveiből (minden személyes ellenőrzés nélkül), teljesen megalapozatlanul, az igazat és a hamisat egybemosva összeírt különböző hatás, amelyet az egyes növényeknek tulajdonítanak, az orvosok és a betegek mohó várakozásának tizedét sem elégíti ki. Nem szükséges ám bonyolult elméleti levezetés, ha az igazság anyjának, a Tapasztalatnak hitelt adhatunk. Élesebb szemre, elmélyültebb gondolkodásra, felkészültebb kutatókra van tehát szükség, ha a növények teljesebb és alaposabb ismeretére vágyunk – már amennyit a természet kifürkészni, és alaposan feltárni enged titkai buzgó szerelmesei és csodálói számára.

3 Vulcanus a tűz szinonímája: a kémiai kísérletekre utal a szerző.

Oswaldus Crollius művének egy lapja a fémek jeleivel és bolygóvonatkozásaikkal

A növényeket azonban néhány százan külsődleges jegyek alapján, a belső tulajdonságok megismerése nélkül, primitív módon próbálják meg nevekkel ellátva osztályozni - jóllehet a növények neveinek önmagukban semmi hatásuk nincsen, vagyis inkább a testüket kellene vizsgálni, ahhoz, hogy megtudjuk, melyik tisztító, melyik illatosító hatású, amelyik gyógyítja a lázat és melyik a sebeket - vagy a négy minőség, azaz a melegség, hidegség, nedvesség és szárazság alaptalan és csalóka elméletéből kiindulva szeretnék hatásukat feltárni, noha a minőségek csupán a dolgok árnyai, és éppúgy nem gyakorolhatnak hatást, ahogy a színeknek sem lehet gyökerük vagy gyógyhatásuk. Csupán azok nem járnak majd tévúton, akik a dolgok gyökeréig hatolnak, nem pedig a látszat alapján próbálják kiismerni tulajdonságaikat, és mit sem törődve az üres nevekkel, alapos

és mélyreható logikával, magukból a dolgokból merítik tisztázottabb igazságaikat, akik a természet titkaiban megnyilvánuló, a dolgokba Isten által belébélyegzett lenyomatokat kutatják, és a növények rejtett képességeit külső megjelenésük vizsgálata alapján próbálják azonosítani, miközben tudatában vannak, mi a különbség, a héj és a mag, a ház és a benne lakó között – hisz nem akarnak fadarabokat és köveket szobroknak nézve, nevekkel ellátni, vagy a parasztok helyett a kunyhóikkal végeztetni az aratást…

Minden fű, virág, fa és valamennyi földből sarjadó növény valójában Isten végtelen kegyelméből velünk közölt mágikus jel és kezünkbe adott könyv, ám nem azért kaptuk ezt a könyvet, hogy magukkal a benne található jelekkel gyógyítsunk, hanem azért, hogy a jelek megértése útján eljuthassunk a valódi orvossághoz, vagyis a jelzett dologhoz. Aki tehát tapasztalt orvossá szeretne válni, és rendelkezik az erre vonatkozó ismeretekkel, annak a tudománynak a segítségével, amelyet a természet külsődleges jelek útján közöl velünk, azt is felismerheti, hogy a belsőre vonatkozóan ezek a jelek mit jelentenek. Minden ugyanis, ami belső, titkát kívül is megjeleníti, és ez így van mind az érzékelő, mind pedig az érzéketlen teremtmények esetében egyaránt. A természet mintegy néma jelekkel beszél hozzánk segítségükkel, feltárva az egyes dolgok tulajdonságait és jellegét, ahogyan Polemón, Adamantius4 által bölcsen átalakított mondása is szól: „Az is beszédes, ami hallgat: a természet jelekkel szól hozzánk, így tárva fel a dolgok jellegét”. És amint a mi belső erkölcseink is megítélhetők bizonyos külső jelekből, úgy tájékozódhatunk a növények külső jegyeiből is belső tulajdonságaikat illetően. A növény ugyanis szinte rejtjeles szavakkal tárja föl a beteg halandók számára hatásait, és titkainak kincsesházát, avégett, hogy a legeslegnyomorultabb ember megtudhassa, hogyan segíthet kórságain. Ahogyan a külső tünetekből is következtethetünk az ember belsejét és szervezetét sújtó betegségek jellegére, úgy azonosíthatók hasonló „kutakodás” alapján az ember számára szükséges és javallott orvosságok is. Jóllehet ugyanis az asztronómia és a filozófia is az ember rendelkezésére áll, a hatóerő és a titok ismeretét kizárólag a mágia adhatja, amely a természet ragyogásában igazít el bennünket, és amely az egész természetfilozófia legtökéletesebb és legfőbb tudománya. És valóban: semmi jámborságunkat jobban nem gyarapítja, semmi Isten tiszteletére és lángoló szeretetére nem vezet inkább, mint a mágia valódi ismerete, mint Isten mérhetetlen műveinek és csodáinak szüntelen személete, mint az a magia naturalis, amely számunkra mindig is a bévül lévő, a külső héj vagy jel által jelölt magvat mutatja és ragyogtatja föl, a menny gyermeke és leánya, a tudományok és titkok felfedezője, aki arra késztet, hogy ekképpen zengedezzünk: „Telvék a mennyek, teli az egész Föld a te fenséged dicsőségével Mindenható Teremtő”…

Isten semmit nem teremtett hiába, hanem minden egyes, mégoly rejtett teremtményének is különleges hatóerőket adományozott – szent akarata kénye-kedve szerint. Ezért egészen másképpen gondolkodnak azok, akik nagy megdöbbenéssel tapasztalhatták már, hogy a természet a legapróbb és leghitványabb dolgokban is hatalmas lehet, és hogy a csökevényes test is bővében lehet a különleges adottságoknak. Egy féreg – amelynek gubójából készül a keleti selyem - és egy csigaféle adja a királyi öltözet méregdrága bíborszínét. A hasonlíthatatlan szorgalmú méhek termelik az édes mézet. A törékeny gabonaszár termi a gabonát, életünk legértékesebb támaszát. A cserjék leghitványabbika, a szőlő adja a bort, amely, mérsékelten fogyasztva, csodálatos módon meg képes örvendeztetni az emberi szívet. Az Istentől származó gondolkodó lélek úgy lakozik az emberi testben, mint valamiféle agyagedényben, és törékeny cserépben – s mindez a legnagyobb értelemmel és örök bölcsességgel rendeltetett így…

Valamennyi csillag tehát – ürülékei és nostochjai5 útján - előrejelzi a jövőbeli betegségeket, továbbá valamennyi égi növény lefelé tekint a földre, és figyelemmel kíséri az általa teremtett földi növényt. Ilyen alapon ismerjük majd fel egykor az égi és a földi növények együttállásait és együttműködését is, vagyis hogy ez meg ez a rozmaring vagy az abszint csillaga, stb. és erre meg erre a csillagra ennek meg ennek a növénynek a hatása jellemző. A földi növényeknél megfigyelik

4 Adamantius Szophista5 Nostoch: Paracelsus terminusa az iszapra, szennyre. Crollius szerint a csillaghatások részben a csillagok által ürített

salakanyagok – pl. csillagpor - útján érvényesülnek a földön.

majd azt is, hogy ahányféle színű egy-egy virág, annyiféle a növény hatása is. A növények családjában ugyanis semmi sem véletlen vagy hiábavaló, mindennek megvan a maga értelme, rendszerbe illeszkedő oka, pontos száma, alkalmas ideje és helye. És amint a némák beszéd helyett mutogatással kommunikálnak, és bizonyos beszédképtelen állatok is testmozdulataikkal mutatják érzelmeiket, ugyanígy Isten minden növénynek is megadta a maga tolmácsát, hogy a növényben titkon rejlő veleszületett képességek külső szignatúráik útján, vagyis a funkciót, a lényeget és a rejtett hatást jelző formai és alaki hasonlóság segítségével, csupán a növény külleméből láthatók, megjósolhatók és felismerhetők legyenek. Úgyhogy ezen a módon a növények valósággal mágikus nyelven képesek szignatúráikkal hozzánk beszélni. Akik ugyanis véletlenül rábukkannak egy kincsre, valamilyen jellel szokták a helyét megjelölni: Isten is hasonlóképpen számos dolgot a természetben, amit nem rakott egyenest az orrunk elé, megjelölt csupán, hogy alapos nyomozással mégiscsak rálelhessünk. Láthattuk, hogy Mózes sem emlékezett meg a föld mélyén teremtett drágakövekről és fémekről, noha hatalmas természeti titok rejlik bennük, és csak azokról a dolgokról tett említést, amelyeket Isten nyíltan teremtett. Isten pedig éppen azért teremtett valamit külsőleg rejtve, hogy felismerjük: a természet titkos erői rejlenek belsőleg bennük. Ez az oka annak is, hogy Isten Szelleme a Szentírás rejtett értelmét mindig a föld mélyén vagy rejtekében teremtett drágakövekkel és fémekkel szimbolizálja…

Fordította: Magyar László András

Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)