Peter Kensok - Dietrich Ley

HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK

KISLEXIKONA

Peter Kensok - Dietrich Ley

HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK

KISLEXIKONA

ATHENAEUM KIADÓ

© Bechtermünz Verlag, 1997

Eredeti cím: Altbewahrte Hausmittel (Sanfte Arzneien - einfach und

wirksam)

Fordították: © Csikós Andrásné és R. Keresztény Györgyi

Címlapfotók: Hemző Károly

Felelős kiadó: az Athenaeum Kiadó ügyvezetője Szerkesztette és a

fordítást az eredetivel egybevetette: Reviczky Béla

Műszaki szerkesztő és borítótervező: Lengyel János Nyomdai

előkészítés: OMIGRAF Kft, Budapest

ISBN 963 85962 1 X

Készült a Kaloprint Nyomdában, Kalocsán,

1999-ben.

Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató

Előszó

Az egyszerű, olcsó házi orvosságok, amelyek hagyománya korábban

nemzedékről nemzedékre szállt, a gyógyszergyártás automatizálása és

a gyógyszerek specializálódása következtében egyre inkább feledésbe

merülnek, pedig számos betegség különösebb bonyodalmak és anyagi

ráfordítások nélkül gyógyítható, mégpedig olyasmivel, ami minden

háztartásban megtalálható.

Minden családnak megvan a maga gyógyítási hagyománya;

mindenhol vannak olyan házi orvosságok, amelyeket enyhébb

betegségek és könnyebb sérülések esetén alkalmazunk, anélkül hogy a

modem kémiához, fizikához, biológiához, orvostudományhoz és

gyógyszerészethez értenünk kellene valamit. Ezekkel a házi szerekkel

talán valóságosan is, de lelkileg mindenképpen elősegíthetjük a

gyógyulást.

Ez a kislexikon nem küldi el olvasóit a természetbe, hogy ott olyan

gyógynövényeket és füveket szedjenek, amelyeknek ismerete

manapság éppoly kevéssé elvárható, mint annak ismerete, hogyan

működik a testünk. Mi a háztartásban nézünk körül és azt a kérdést

tesszük fel, mi segíthet a különféle megbetegedéseknél és sérüléseknél

azon tárgyak és élelmiszerek közül, amelyekkel nap mint nap

találkozunk. Ilyen módon például egyes ételek, fűszerek és italok

tápértékükön felül egészségfenntartó szerré is válnak. Előfordul majd,

hogy azt ajánljuk: menjen el a patikába vagy fitotékába, ahol be lehet

szerezni egyik vagy másik gyógyfüvet, amelyek régen minden

háztartásban megtalálhatóak voltak. De ilyesmire csak kivételes

esetben kerül majd sor.

Házi orvosságaink listája természetesen nem lehet teljes, hiszen

„ahány ház, annyi szokás”. A panaszok és a tünetek persze azonosak,

függetlenül attól, ki hogyan találkozik a működési rendellenességgel.

Egy-egy betegség sokat veszít ijesztő jellegéből, ha felismerjük, mi az

és be tudjuk sorolni valahová. Ezért, mielőtt a lehetséges

gyógymóddal foglalkoznánk, először mindig a tüneteket írjuk le.

Aki házi szerrel próbál meg segíteni baján, jobban megismeri

szervezetét és megtanul jobban bízni benne. Ehhez tartozik az

önbizalom is, amely nélkül csak lassan, fokozatosan fedezzünk fel

egy-egy szert. Alternatív terápiaként használhatjuk ezeket a házi

szereket minden, itt leírt tünetcsoport esetén, vegyük azonban

számításba, hogy ezek a tünetek komoly betegség jelzői lehetnek,

vagy nagyobb betegséget is okozhatnak. Ilyenkor nélkülözhetetlen az

orvos vagy természetgyógyász személyre szabott tanácsa. Aki házi

orvosságot alkalmaz, szinte magára vállalja azt a felelősséget, amelyet

eddig az orvosokra hárított. Ezért mindig figyelembe kell vennünk,

hogy az öngyógyítás kockázattal jár. Még abban az esetben is, ha

„csupán” házi orvosságokat használunk. Könyvünk tehát alternatív

terápiákat tartalmaz, amelyeket orvosunkkal vagy

természetgyógyászunkkal megbeszélhetünk.

Amikor a zerbsti Zacharias Dörffer 1613-ban újra közzétette

Válogatott orvosságok és műfogások hat könyvben című művét, a

darmstadti házi orvos, Johann Konrad Ratz, ezt írta a bevezetésben:

Hogyha betegség kínozna,

S hirtelen nem lelsz doktorra,

Bízd magad ezen lapokra,

S oly írt keress a bajodra,

Mi néked esmerős volna,

S nem válna sose károdra.

Ha úgy téssz, ahogy itt elmondja,

Nem lesz épséged elrontva.

Elméd idegen dolgokra Ne hajlítsd,

könyvünk ezt mondja.

Ezzel mi is egyetértünk. Aki bizonytalan abban, hogy segítenek-e a

javasolt szerek illetve gyógymódok, mindenképpen kérdezze meg

orvosát, természetgyógyászát vagy gyógyszerészét. Ha ők nem tudnak

hihető ellenérveket felhozni, de úgy vélik, hogy nem fog ártani,

próbálja ki és ajánlja másnak is a szert, ha segített. Ez is elősegíti

ugyanis az orvostudomány és a népi gyógyászat közötti párbeszédet. Szeretnénk, ha házi szerekről szóló könyvünk minden gyógy-

szeres szekrénykébe bekerülne, persze csak elolvasása után. A

háztartásban megtalálható gyógyszerek egyik tulajdonsága ugyanis,

hogy nincsenek könyvtárakba elrejtve, hanem környezetünkben és

tudatunkban élnek, és viselkedésünkben is meghatározó szerepet

töltenek be.

Egy etnológus-újságíró és egy természetgyógyász vállalkozott arra,

hogy a bevált házi orvosságokat az egyes betegségek szerint

csoportosítva összegyűjtse, és közkinccsé tegye. A konkrét

természetgyógyászati javallatokon kívül kitérőt tesznek egyes népek

gyógyítási kultúrájába, aminek keretében különféle népek betegségről

illetve egészségről alkotott nézeteit és gyógyítási gyakorlatát is

megismerhetjük.

Peter Kensok (szül. 1959) etnológiát, néprajzot és újságírást

tanult Münsterben és Los Angelesben. Tanulmányai befejezése után

egy napilapnál dolgozott, ma pedig szabadúszó újságíró, emellett

könyveket ír a szabadidő, az utazás és a néprajz témaköreiben. A népi

gyógyászat az utóbbi években lett tudományos munkájának fontos

területe. Dietrich Ley (szül. 1949) először banktisztviselő volt, ma

pedig természetgyógyászként dolgozik; Stuttgartban saját rendelője

van.

Az eredeti és a magyar kiadó

A szerzők előszava

A házi orvosságok az „élő kultúrjavak” körébe tartoznak. Olyasmik,

amelyek újra és újra elvarázsolnak minket, megnyernek maguknak.

Mindenki ismer egy-egy ilyen szert, amelyről valamikor rokontól,

ismerőstől vagy utazáson, vagy másutt hallott, és amely valóban

használt neki. Könyvünk a mai népi orvoslás kézikönyve, melyet

szeretnénk tovább gondozni, bővíteni. Ezért örülnénk, ha Ön olyan

házi orvosságot tudna említeni, amelyet ez a könyv nem tartalmaz.

Talán még emlékszik arra is, ki és mikor, milyen körülmények között

adta Önnek azt a bizonyos ötletet. (Javaslatát a kiadókon keresztül

juttathatja el hozzánk.)

A betegségek gyógymódját legjobb tudásunknak megfelelően és

lelkiismeretünk szerint írtuk le. Az esetleges egészségkárosodásokért

azonban sem a szerzők, sem a kiadó nem tud felelősséget vállalni.

Köszönetet mondunk Annette Hilschenz belgyógyász szak-

orvosnak, a tünetek és a házi szerek gyűjteményének lektorálásért és

azért a nyitottságért, amelyet a népi megfigyelésekkel szemben

tanúsított; Reinhard Kühfubnak (Sindelfmgen) pedig azért, hogy a

természetgyógyász szempontjából ellenőrizte az adatokat.

A házi szereket és a tüneteket a,,Betegségek és ellenszereik” és a

„Gyógyhatású szerek a háztartásban” című fejezetekben döntő

többségben Dietrich Ley gyűjtötte össze. A könyvnek ezt a részét

szüleinek, Heinz és Lore Leynek ajánlja.

Stuttgart, 1996. március

Peter Kensok, Dietrich Ley

Házi szerek és gyógyszerek

A kisebb megbetegedések és sérülések mintegy 75-90%-át nem kezeli

orvos, pedig a legtöbb országban jelentős összegeket fordítanak az

egészségügyre. Legszívesebben tehát magunk segítünk bajunkon, és

ezzel azt a viselkedést követjük, amelyet minden kultúrában

világszerte: a szakembert (az orvost, a gyógyszerészt és a

természetgyógyászt) csak akkor keressük fel, ha házi szereink már

nem váltak be.

A betegségnek azonban nem csak biológiai okai vannak: társadalmi

és kulturális jelenség is, mint ahogy arról az utolsó fejezetben

olvashatunk. Abban a részben majd más országokba, más népekhez,

gyógyítókhoz és varázslókhoz látogatunk el. Ha más kultúrákkal

foglalkozunk, jobban megérthetjük a betegséghez való viszonyunkat,

hiszen: „Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az orvoslás nem

természettudományos disciplina, sem absztrakt, sem alkalmazott

formájában. A betegségek leküzdésében a természettudomány

módszereit alkalmazzuk, de az orvoslás, mint olyan, inkább a

társadalomtudományok körébe tartozik, mivel célja társadalmi jellegű,

tevékenysége a társadalmat szolgálja.” Henry Ernst Sigerist fogalmaz

így az archaikus gyógyító művészetről és a természeti népek gyógyító

módszereiről szóló tanulmányában (A History of Medicine. I.,

Primitive and Archaic Medicine. New York, 1951.).

Mint minden gyógyászati tevékenységet, a mi egészségügyi

rendszerünket is gazdasági, politikai és jogi szempontok határozzák

meg. Megfázás és láz esetén azonnal lábszárborogatással és meleg

fürdővel próbálunk enyhíteni a fájdalmakon, de csak az orvosnak van

joga arra, hogy igazolja a hosszabb munkaképtelenséget, amit aztán a

munkáltató elismer. Ezért mindenképpen el kell hívnunk az orvost

vagy el kell mennünk a rendelésére. Mindkét fél számára sokkal

egyszerűbb ilyenkor a gyógyszeres szekrény kínálatából választani,

mint házi szereket használni.

Minthogy nálunk a fehérköpenyes szakembernek tekintélye van, s

úgy tekintünk rá, mint a természettudományok földi kép-

viselőjére, túlságosan is könnyen tesszük felelőssé őt testünkért.

Szubjektív módon nem is érezzük betegnek magunkat, ha azonban

egy orvos természettudományos vizsgálatokkal bebizonyította, hogy

bizonyos értékek kívül esnek a normál tartományon, akkor

menthetetlenül azok vagyunk. Ez lehet áldás és átok is.

A páciensek növekvő száma a természetgyógyászok klientú-

rájában arra utal, hogy az ezoterikus öngyógyítások, az inga, a

bioenergia, az önismereti csoportok, a pszichoterápia és más

testgyógyító módszerek iránt erős az érdeklődés, ami a hivatalos

gyógyítás egyfajta kritikája. Annak a természettudományos

orientációjú egészségügyi rendszernek a kritikája, amelyben az

ember személyiségét kevesebbre értékelik, mint a mérési ered-

ményeket. Különösen azok az alternatív mozgalmak, amelyek

egészségünkért lépnek fel, jelzik azt, hogy társadalmunkban egyre

több hiányzik abból, ami jó közérzetünket biztosítja.

A beteget komolyan kell vennünk, s ezért senki sem feltételezheti,

hogy valaki „szabad akaratából” választja a beteg szerepét. De

feltűnő, hogy a valószínűleg lelki eredetű, orvos által is kezelt

betegségek aránya 50-70%-ra tehető. A betegség ily módon reakció

lehet azokra a körülményekre, amelyeknek az ember ki van

szolgáltatva, s amelyeket megváltoztathatatlannak tart.

Ha a beteg ilyenkor betegsége panaszait gyógyszerekkel akarja

megszüntetni, alternatívaként választhatja az ősrégről ránk ha-

gyományozott házi szereket, s ez az alternatíva biztosan kímé-

letesebb, mint a pszichés betegségek gyógyszerei és az altatók, az

atomkor nyugtatói.

Őseink, ha már „kifogyott a tudományuk”, öregekhez, javas-

asszonyokhoz, pásztorokhoz, vadászokhoz, később pedig papokhoz

is fordultak sebesüléseikkel és betegségeikkel. Ezek igen pontosan

megfigyelték a természetet és kikísérletezték azokat a szereket,

amelyeket ma házi szerek néven ismerünk.

Érdekes módon a jelenlegi orvostudomány is ebből alakult ki, de

azzal az igénnyel lépett föl és azon igyekezett, hogy egyeduralkodó

legyen a gyógyításban. Már maga a tény, hogy a papok - ahelyett,

hogy szóban adták volna tovább - elkezdték feljegyezni tudásukat,

elindította az emberek és gyógykezelésük közötti elidegenedés

folyamatát. A tudás nagy része

szükségszerűen a könyvekben maradt, s így sokak számára nem volt

már hozzáférhető, mivel nem mindenki tudott írni és olvasni. S ha

tudott is, nem biztos, hogy megnyíltak előtte a könyvtárak.

Mégis a könyvekből és az orvosi gyakorlatból sok minden utat

talált az emberekhez, de ezek mindenekelőtt családon belül, szóban

terjedtek tovább. Néhány kézműves céh az orvostudománnyal

párhuzamosan még ki is fejlesztett és tökéletesített is gyógymódokat -

valószínűleg anélkül, hogy az egyik a másik módszeréről tudott volna.

Tehát nemcsak a lengyel fazekasok ismerik olyan jól az agyagot, hogy

azzal sebeket és ekcémát tudnak kezelni. Egy bizonyos agyagfajta

hatását már évszázadokkal Krisztus születése előtt felismerték görög

orvosok is. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik a gyógyerejű terra

Lemniát (a Lémnosz szigetéről származó földet), illetve a terra

sigillatát (lepecsételt földet, ugyanis a csomagolás le volt pecsételve)

árulták. E hagyomány szerint készülnek a modem földcsomagok, és

az ő tapasztalataik alapján történik a gyógyiszap- pal való kezelés is.

Az a tény, hogy a gyógyítás ismerete pénzt hozhat, és hogy egy

orvosnak a gazdaság keretein belül kell gondolkodnia, ártott a házi

szereknek. Ezek szinte semmibe sem kerülnek, és csak akkor találunk

nekik piacot, ha azoktól elidegenítjük, akik felfedezték őket. Másképp

megfogalmazva: annak, aki terra Lemniát gyógyszerként szeretne

lengyel fazekasoknak eladni, először meg kellene győznie őket arról,

hogy semmit sem értenek az egészséghez és az agyaghoz.

Pedig eredetileg csak laikusok gyógyítottak kényszerűségből és a

gyógyító segítség utáni törekvésből. Mindenütt a világon régóta

használtak már házi szereket, mielőtt még egyáltalán létrejött volna a

mai értelemben vett természettudomány. Végül is az ember nemcsak

kulturális lény, hanem a természet egyik alkotóeleme is, és akkor is a

túlélésre törekszik, ha nincs a közelben orvos vagy más gyógyító

szakember.

A házi szerek kutatásának mozgatórugója tulajdonképpen bizonyos

ösztönösség lehet. Hogy az agyagnál maradjunk: az állatok is ezzel

gyógyítják sebeiket. A macskák ösztönösen fedezik fel az agyagos

földet; az elefántok porral szórják be magukat, így űzik el a rovarokat,

s szárítják ki sebeiket. A kutyák fü-

vet esznek, ha elrontották gyomrukat, és hányni akarnak. A nők olyan

ételeket kívánnak, amelyek keserű ízűek (például keserű italokat

isznak, vagy uborkát és heringet esznek), ha az anyagcseréjük a

terhesség alatt megváltozik. Johann Dietz, Nagy Frigyes (1620-1688)

sebész orvosa ezt a következőképpen foglalta össze: „Amit a

természet oly mohón vágyik, az az Ön gyógyírja!” És a népi

gyógyászat mindig jól figyelte meg, mire is vágyik oly mohón a

természet.

A tudományos gyógyászat nagyobb igényű, mint a népi gyógyítás,

feltéve hogy a mai filozófiát és természettudományt úgy fogadjuk el,

mint megdönthetetlen szükségszerűséget valami

hatásmechanizmusának kutatásában. A tudományos gyógyászatban a

tapasztalatok és a vallásos-mágikus elképzelések semmit sem érnek.

Ott objektív, ellenőrizhető és mérhető eredményekre van szükség.

A világot a népi gyógyászat is meg szeretné magyarázni a maga

módján, és erre a tudásra építi a házi szerek rendszerét. A laikus

azonban másképp gondolkodik, mint a természettudományosan

képzett és szakosodott orvos. Ugyanúgy pontosan figyeli meg a

jelenségeket, hasonlóan éles logikát használ a diagnózis és a terápia

felállításakor, még ha módszerei a természet- tudósétól eltérőek is, s

gyakran a hit is befolyásolja őt.

Így tehát a legtöbb kultúra a világegyetemet másként interpretálja,

mint a tudósok, s ez oda vezet, hogy elődeink viselkedése és

orvostudománya manapság elég talányosnak tűnik fel nekünk. Ez

azonban nem jelenti azt, hogy egy házi szer jobbá válik azáltal, hogy

modem módszerekkel vizsgálják és új néven, receptre írják fel.

Néprajzi indítékból azt is meg kellene vizsgálnunk, vajon nem

szegényedik-e el gyógyító kultúránk, ha a tudományos felfogás válik

mindenütt meghatározóvá. Ez a kérdés mindenekelőtt azért vetődik

fel, mert a házi szerrel való gyógyítás eredményességét még mindig

nem lehet a tudomány módszereivel igazolni. Az érintettek érdekében

mégis hangsúlyozni kell a kezelés szubjektív módon átélt sikerét,

bármilyen legyen is maga a kezelés.

A népi gyógyászat tapasztalati jellegű és legfőképpen hagyo-

mányokon alapuló. A tudományos gyógyítás ezzel szemben el-

magyarázza - bármely népi hittől függetlenül - a betegség okát és a

gyógyszerek hatását.

A népi gyógyítás és a természettudományos gyógyászat képviselői

nemcsak tanultak egymástól és nemcsak azonos célt szeretnének

elérni (bár különböző eszközökkel). Egyformán függenek „a

korszellem, a természet és kultúra, a vallás és politika, a társadalom-

és természettudományok állandó változásától.” A tudományos

gyógyítás azonban mindig jobban függött, függ ma és függ a jövőben

is a gazdaságtól, mint a népi gyógyászat.

A legújabb egészségügyi reformok is azt példázzák, mennyire hat

jólétünkre a politika és gazdaság, és hogyan kívánják ezek elérni,

hogy viselkedésünk megváltozzék. Ez azonban csak akkor sikerülhet,

ha kultúránkban megváltoznak az anyagi és az eszmei értékek.

A megelőző vizsgálatok például súlyos betegségek hatásától

kívánnak megvédeni bennünket. A valódi megelőzésnek azonban

élelmiszereink előállításánál kellene kezdődnie, vagy végső soron

minden fogyasztási cikk előállításánál. Ezért volt képtelenség, hogy

még az 1990-es évek közepéig gyártottak freon hajtógázt

(Németországban - a szerk.). Pedig már évek óta tudták, hogy a freon

megtámadja azt az ózonréteget, ami a káros sugárzástól véd

bennünket. Engedélyezték, hogy a régóta kikerülhetetlen tilalom

ellenére még néhány évig a hasznot lefölözzék - a természet rovására.

Csak legújabban merült fel annak az igénye (s még a német parlament

is foglalkozott vele), hogy a légi közlekedésnek a légkörre gyakorolt

hatását ellenőrizni, vizsgálni kellene. Ezek a hangok mégis újra

elnémultak. A légi közlekedés elsőrendű gazdasági tényező. És az

utazás, amit a repülés lehetővé tesz, önmagában véve érték és

státusszimbólum. Alig néhányan gondolnak arra repülés közben, hogy

ártanak a környezetnek, legalábbis kevesebben, mint az autósok kö-

zül, akik az autót több mint 50%-ban szabadidős célokra, s így

feleslegesen használják. Dicsérendő ugyan „a környezetkímélő

turizmus”, de annak pozitív hatását sokszorosan lerontja, hogy az órák

hosszat tartó oda-vissza repülőutak (például Kubába és hasonló

távolságokra) sokkal több káros anyagot bocsátanak ki a

sztratoszférába, mint ha valaki egy éven át, nap mint nap autóval

megy a munkahelyére, mondjuk Hamburgból Frankfurtba. További

példa a költséges eldobható csomagolás, amely ellen manapság már

egyre erőteljesebben lépnek fel. De ezekhez

is még mindig hatalmas mennyiségű nyersanyagot használnak fel,

megsemmisítésük pedig már a természet rendjébe való be-

leavatkozás, amelynek következményei - az ember számára is

- beláthatatlanok.

További példa a gazdaság és egészségügy összefonódására az oltási

rendszer. A Német Szövetség a Vírusbetegségek Legyőzésére és a

Német Vörös Kereszt 1989-ben a „Minden gyereknek háromra van

szüksége” szlogennel hirdette meg a kanalas oltást. És a plakátokon

17 gyerek apellált a szülők lelkiismeretére, javasolva, hogy mégis

vigyék el őket az oltásra, és így óvják meg Őket a gyermekbénulástól.

Időközben megkérdőjeleződött, hogy a gyermekek érdekében

folytatott oltási kampányok a mi szélességi fokunkon és a nyugati

iparosodott világ életkörülményei között elérik-e céljukat. Néhányan

ugyanis meg vannak győződve arról, hogy ez nem más, mint játék a

félelemmel, és hogy az oltástól károsodott gyermekek száma ma már

nagyobb, mint azoké, akik a jelenlegi kezelési lehetőségek ellenére

megbetegednének, ha nem lennének beoltva. Mindenesetre csak a

kanalas oltás évente 22 millió márkába kerül a német egészségügyi

szervezeteknek. (És évenként 24 milliót adnak ki a diperté, a

tuberkolózis, a kanyaró és a rubeola elleni oltásra.) Az oltóanyagok

gyártóinak mindenképpen megéri az „oltási láz”, és minden olyan

újságcikknek örülnek, amely a német állampolgár „oltási fáradtságát”

eloszlatja.

Mégis túlságosan egyszerű lenne a gyógyszeripart hibáztatni az

egészségügyi szektor fogyatékosságaiért. Mindig annak megfelelően

termel, ami az igény, bár ezt gyakran saját maga gerjeszti

reklámhadjárataival, de eközben nem mulasztja el egyetlen jól bevált

népi gyógyszer gyártását sem.

Minket tehát a gyógyszeripar hozzászoktatott ahhoz, hogy néhány

izolált kémiai alkotóelem felhasználásával tartsuk fenn

egészségünket, s ez kétségkívül lehetővé teszi a legszükségesebb

mennyiségű adagolást, s ez nagy előnye a gyógyszereknek. De valami

nincs rendben, ha például könnyen bekapható vitaminkészítmények

helyettesítik a változatos étkezést, a zöldséget vagy gyümölcsöt.

Pedig a Nap érlelte gyümölcsök, amelyek a mi éghajlati

viszonyainkon bőven teremnek, vagy maga a hagyma és a savanyú

káposzta sokkal természetesebben fe-

dezi C-vitamin szükségletünket, mint bármely gyógyszergyári

készítmény. Miért megyünk mégis inkább a patikába, mint a piacra?

A népi gyógyászattól való elidegenedés nem a legújabb idők

jelensége. Néhány példa erre:

Gyűszűvirág

A gyűszűvirágméreg eredetileg régi angol házi szer volt vízkór ellen.

Miután William Withering tíz éven keresztül kipróbálta, 1785-ben

hivatalosan is bevezette a tudományos szívgyógyászatba. Ma ezt a

szert digitalis néven árulják a gyógyszertárban, de alig van már

valaki, aki ismerné az eredetét. Azok közül, akik fogyasztják, csak

kevesen értenek latinul.

Kinin és szalicilsav

A váltóláz Dél-Európában elég széles körben el volt terjedve. Az

emberek szenvedtek a rendszeresen fellépő magas láztól és

kétségbeesésükben mandulamagokat fogyasztottak, amelyekbe a

misztikus „abra, fara, sacra” szavakat vésték be. Nem tudták, hogyan

teljed a fertőzés, hanem a rossz levegőben, a mal áriában vélték

megtalálni a fertőzés okát.

Másképp volt ez Peruban. Del Chinchon grófnő 1638-ban súlyosan

megbetegedett; férje, a spanyol kancellár elhívta az összes létező

orvost, de egyik sem tudott a grófnőn segíteni. Akkor a gróf tudomást

szerzett egy régi limai népi gyógyszerről, amelyet időközben már a

jezsuita misszionáriusok is használtak. A jezsuiták a grófnőnek a

kinacserje kérgéből készült főzetet adtak. Az őslakosok a kérget, jó

kéregnek”, kina-kinának nevezték, és a grófnő meg is gyógyult tőle.

Később a vegyészek kivonták belőle a kinin lázcsillapítót. Elsősorban

a homeopátia megalapítója, Sámuel Hahnemann (1755-1834)

kísérletezett kininnel és alkalmazta lázcsillapításra.

Amikor Napóleon kontinentális zárlatot rendelt el, akkor ezzel a

növényeknek a gyarmatokról történő importját is megtiltotta.

Kényszerűségből ezért újra elővették az őshonos fűzet (salix), amelyet

a népi gyógyászat már régóta házi szerként ismert. Levelét többek

között belső fájdalom és láz csillapítására alkalmazták. A betegek

ehhez mágikus verseket énekeltek és kö-

rülugrálták az áldott fát. Talán ez a hit is fokozta a szer hatását, vagy a

fűzfa alatti levegő belégzése is, ezért láz esetén fűzfaágakat aggattak

fel a beteg szobájában. A fűzfakéreg valóban tartalmaz szalicilsavat,

amelyet egy lipcsei vegyész később mesterségesen előállított: ez

manapság aszpirin néven széles körben alkalmazott gyógyszer.

Jód

Már régóta alkalmaztak algából és tengeri moszatból készült főzeteket

golyva ellen. A parasztok és a halászok számára nem az volt a fontos,

hogy ismerjék a szer természettudományos magyarázatát, hanem

megelégedtek azzal, hogy hasznosnak bizonyult. 1811-ben azután az

algákban és a tengeri moszatban kimutatták a jódot, amelyet 1820-ban

egy genfi orvos a gyakorlatban is elkezdett alkalmazni.

E - szívbetegségek, váltóláz és golyva elleni - házi szerek esetében

alig gondolunk már elődeink gyógyító tudományára, akik a

környezetükben meglévő, csekély lehetőséggel tudtak - és kellett is,

hogy tudjanak - magukon segíteni. Szigorúan véve szereik révén

először gyűszűvirágmérget, szalicilsavat, kinint és jódot alkalmaztak,

de függetlenek voltak az orvos és a gyártók által megtisztított

termékektől, ha kina-kinát, fűzfakérget, moszatot és algákat vettek

magukhoz. Kellene erre gondolnunk és ebből tanulnunk egy olyan

korban, melynek jelszava - „fogyasztói igény a fájdalommentes életre”

- elég kérdéses.

Ez a megfogalmazás 1989. február elején hangzott el a stuttgarti 24.

orvostudományi konferencián. A kifejezésben az a magatartás is

megfogalmazódik, ahogy manapság az egészséghez viszonyulnak. Dr.

Volker Faust, a ravensburg-weissenaui tartományi pszichiátriai kórház

professzora a következő ponttal kapcsolatban fejtette ki kételyeit: „A

beteg azt akarja, hogy az orvos a kezébe adja a receptet. A háziorvos

szerepe olyan lesz, mint a bádogosé egy üzemi balesetnél.”

Az orvosok részben maguk is felelősek ezért a helyzetért. Az orvosi

szakma felfogása azt igényli, mintha csak az orvosok lennének

képesek arra, hogy helyesen lássák a gyógyszer és a betegség közötti

összefüggéseket. Így egyre nagyobb lesz az orvos és az egyszerű

emberek, valamint a hivatalos gyógykezelé-

sek és a házi szerek közötti szakadék, s az utóbbiakat általában csak

akkor alkalmazzák, ha azt az orvossal megbeszélték. Különben mi is

ezt ajánljuk elsősorban, és mivel már a betegség és a gyógyító szerek

közötti összefüggések ismeretét sem lehet lényegében feltételezni - ez

vonatkozik a természetgyógyászati értelmezésekre is.

Számos betegség latin elnevezése és a receptek latin nyelvűsége is

elősegítette ennek a helyzetnek a kialakulását, aminek következtében

az embernek nem lesz elég önbizalma ahhoz, hogy kisebb panaszok

esetén segíthessen magán. Az idők folyamán a betegnek az orvostól és

a természetgyógyásztól való függése egyre nagyobb lett, néha életre,

néha azonban halálra is, ahogy ezt George Bemard Shaw „Az orvos

dilemmája” című komédiájában mulatságosan, leleplező módon

ábrázolja. Shaw olyan orvosokat mutat be, akik úgy vélték, hogy

rendelkeznek a beteg gyógyításához szükséges eszközökkel. Az egyik

orvos vitázik a másikkal, mindegyik koncepciója önmagában véve

megalapozott, úgy látszik, hogy mindegyiknek igaza van. Mivel

azonban egyik sem gyógyítja meg a beteget, így végső soron egyiknek

sincs igaza: a beteg meghal, mert éppen az az orvos, aki neki valóban

segíthetett volna, beleszeret a beteg barátnőjébe, és így a legkevésbé

sem érdekelt a gyógyulásában. A nő azonban a temetés után mégis

egy másik férfit választ, az orvos pedig így menti föl magát: „Hiszen

így teljesen önzetlen gyilkosságot követtem el!”

A zseniális, mégis gunyoros Shaw számára az orvos is csak egy

ember, és érdekei fontosabbak, mint a beteg egészsége. Shaw a

darabjában „lefolytatott” társadalomkritikai vizsgálat végén arra a

következtetésre jut, hogy az egyetlen igazi orvos az, aki a betegétől

nem függ. Legalábbis aktuális marad az ifjabb Philemon, görög

komédiaszerző (Kr. e. 300 körüli) sóhaja: „Milyen rossz dolga lenne

minden orvosnak, ha senki sem érezné betegnek magát.”

Valószínűleg ez a függőség is vezethetett ahhoz, hogy olyan kevés

orvos javasolja a házi szereket. A természetgyógyászat ugyanis

mindig sokkal demokratikusabb volt, mint a hivatalos gyógyászat,

vagy amilyenek a mai természetgyógyászok és pszichológusok

lehetnek. Már a hippokratészi eskü sem csak arra kötelezte az

orvosokat, hogy lelkiismeretesek és bizalom-

ra méltóak legyenek, hanem arra is, hogy tudásukat csak egymás

között, gyermekeiknek és kiválasztott személyeknek adják tovább.

Miért kellett azonban az orvosoknak ilyen tudással rendelkezni,

azt alkalmazni és továbbadni, ha épp ennek a követelménynek nem

lehetett eleget tenni?

A házi szerekkel kapcsolatos ismeretek az orvossal kritikusan

együttgondolkodó partnerré tesznek bennünket. És mielőbb szükség

van arra, hogy ismét azok legyünk, mert a mai orvos- tudományba és

a gyógyszeripari készítményekbe vetett hit azt is eredményezte, hogy

állandó orvosi ellenőrzés nélkül egyre több ember képtelen arra, hogy

egészségesnek érezze magát.

A legjobb házi szer az egészséges

életmód

„Ha olyan problémával szembesülsz, amelyre van megoldás, akkor

nem kell aggódnod. Ha azonban nincs lehetőség a megoldásra,

akkor az aggódás nem segít. ’’ (Dalai Láma)

Senki sem szereti azt, ha valamit előírnak neki. Már ezért is nehéz

dolog az egészséges életmódról beszélni. A legtöbben tudják azt, hogy

például a dohányzás, a zsíros ételek fogyasztása és a kevés mozgás

ártalmas. Tudatában vannak annak, hogyan őrizhetnék meg

egészségüket - mégsem teszik meg azt. A tudás tehát önmagában nem

elegendő, a beállítottság, a belső tartás az, ami döntő. Ezzel

kapcsolatban szögezzük le:

• A tudásból először tett lesz, és a tett csak a megfelelő élet-

szemlélettel válik hatékonnyá.

• Senki sem tud valakit valamiről meggyőzni, ha ő maga nincs

meggyőződve a dolog helyességéről. És testünk az egyik legnagyobb

kritikus.

• Aki pozitívan szemléli az életet, és akiben van életöröm, az a testi

és lelki terhekkel és bajokkal könnyebben birkózik meg.

Az életszemlélettől függ, hogy az egészséges életmód valóban

pozitív hatást gyakorol-e az egészségre. Hiszen még a legjobb diéta

hatása sem lesz tartós, ha az ember nem szeretne valóban lefogyni. Az

egészség voltaképpen a testi állapot megtartása, nem pedig maga az

állapot. Elődeink szemében az számított egészségesnek, aki a

munkára, a szerelemre és az élvezetekre egyaránt képesnek bizonyult.

Régebben bárkinek a hogylétét jól körülhatárolható, termé-

szettudományos jellegű normákkal lehetett jellemezni, amelyeknek

sok millió ember megfelelt, még ha bizonyos eltérés az átlagtól

elfogadható volt is, hiszen nincs tökéletesen egészséges ember.

• Napjaink gyorsabban élő, magasabbra és messzebb jutó,

gazdagabb és hatalmasabb embere nem feltétlenül egészségesebb. A

fejlett ipari társadalmakban az életfelfogás, az életszemlélet kisebb

jelentőséget kap. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy mindennél

jobban a teljesítményközpontú gondolkodás került előtérbe. Sokáig

tart, míg rájövünk: az az ideológia, mely szerint az ember egyre

gyorsabb, gazdagabb és hatalmasabb szeretne lenni, egyre magasabbra

és messzebb szeretne eljutni, tulajdonképpen ártalmas és hiábavaló. A

technikai tudást, a racionális gondolkodást messze elébe helyezik az

érzéseknek, a nyugalomnak és elmélkedésnek. Az emberek többsége

elszigetelten, de túl aktívan él egy személytelen technológiájú környe-

zetben, amilyen például a gyógyászatban is a különböző berendezések

és gépek világa.

A társadalmi értékítélet és az állandóan sulykolt életszemlélet

jelentős hatással van az egészségre. Szinte bizonyos, hogy a

betegeknek több mint a fele pszichoszomatikus panaszok miatt ül a

rendelők váróhelyiségeiben, és a felírt gyógyszereknek legalább 30%-

a csupán a placebo hatás révén gyógyít.

Ezek a számok a társadalom olyasféle fejlődési irányát jelzik,

amely ártalmas az egészségre. Míg régebben oly sokan a vallásban

kerestek és találtak menedéket, ma számos intézménynek és

társulásnak kell abban segíteni, hogy az ember a társadalomban

megtalálja a helyét. De ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon és

egészséges is maradjon, nem csak tablettákra van szükség. Az is

elengedhetetlen, hogy egy közösséghez tartozónak érezzük magunkat,

hogy egy csoporttal azonosulni tudjunk.

• Az ember társadalmi lény, de egyéniség is. Ezért betegednek meg

azok, akiknek identitása valamiért veszélybe kerül - ezt hívják a

„gyökértelenség szindrómájának”. Ez a jelenség például a

kivándorlók és áttelepülők, vagy éppen a menekültek esetében

orvosilag bizonyított tény. Ez a fogalom igen sok, egészséggel

kapcsolatos zavart foglal magába. Angliában például

emiatt létrehoztak egyfajta kultúrpszichiátriai rendszert, mely

éppen az etnikai kisebbségek lelki eredetű betegségeivel foglalkozik:

az afrikai bevándorlók ugyanis testileg és lelkileg másképp reagálnak

a megszokott környezetüktől való elszakadásra, mint az ázsiaiak.

Az ember, mint társadalmi lény közeledik a többi emberhez, és

hagyja, hogy azok hozzá közeledjenek. De mint egyénnek el kell

fogadnia saját és embertársai egyéniségét.

Ebbe beletartozik az is, hogy szükségleteit érzékeli, azokat el-

fogadja, és azoknak eleget tesz, mégpedig anélkül, hogy másoknak

ártana, vagy azoknak az élet élvezésére és elégedettségre való azonos

jogát megsértené.

Az egészséget az életlehetőség, az életkedv és az életközösség

befolyásolja. Hogy ezeknek a tényezőknek milyen nagy a jelentősége,

arról tanúskodik a betegek búcsújárásainak vallási és misztikus

magyarázatoktól mentes értelmezése:

»Először egy alapos környezetváltozásnak lehetünk tanúi, hogy a

betegségtudatától begubódzó egyén kiszakad a mindennapi

szenvedései közül, és egy reménykedő és céltudatos közösség hatása

alá kerül. A többség számára a tisztán testi jellegű zarándokút

tulajdonképpen egy szabad levegőn lefolytatott kezelést jelent,

amelyben kedvezőtlenebb körülmények között, hiányosabban

táplálkozva lehet részesülni. Az ily módon már megváltozott - a

természetgyógyászat szóhasználata szerint „salaktalanított” emberre

hatalmas hatást gyakorol egy kegykápolna, az imameghallgatásokat

megörökítő képek és táblák, a lenyűgöző körmenetek, az elbűvölő

környezet, a könyörgések, imák monoton zengése, ahogy azt oly sok

helyen átélheti a látogató. Ha csupán az egyértelműen külsődleges és

technikai jellegű dolgokat vesszük tekintetbe, akkor itt a modem

természet- gyógyászat klasszikus elemeit fedezhetjük fel: a világtól (a

környezettől) való elfordulást, a mozgást, a levegő és a Nap hatásának

élvezetét, a verejték-kiválasztás növekedését, a gyógyító böjtölést,

valamint a verbális, a képi és az önszuggesztió nagyszerű formáit. Az

pedig kétségtelen, hogy itt, ahol az ember legnagyobb energiái, a

vallásos erők szabadulnak fel, olyan csodálatos változásokat lehet

elérni, amelyeket ezeknek a gyógyító elveknek emberek által

kigondolt alkalmazása révén (legalábbis ilyen mértékben) nem lehet

elérni.«

• A fő halálozási okok magyarázatát az élettel kapcsolatos ma-

gatartásformákban kell keresni. Az emberek fele szív- és vérkeringési

megbetegedésben hal meg, minden ötödik ember daganatos

betegségben, minden huszadik pedig légúti és anyagcsere-

megbetegedésben, illetve közlekedési balesetben. Mindennek számos

oka lehet: helytelen táplálkozás, mozgáshiány, stressz, dohányzás,

túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, genetikai hajlam és helytelen

emberi magatartás.

A felsorolt okok nagy része összefüggésben van az életvitellel és a

társadalom értékfelfogásával - mindkettőn érdemes elgondolkodni.

Annyi egészségre káros szokásunk van! Ide tartozik a

mozgásszegénység és a dohányzás (jelszó: autóval a ciga- retta-

automatához!), a túl cukros, túl zsíros és túl bőséges táplálkozás,

amely a testi szükségleteknek nem felel meg. Ennek illusztrálására

álljon itt egy észak-európai példa! Lappföldön évszázadokon keresztül

zsírosan étkeztek, mert télen a megerőltető erdei munkához és a

rénszarvasokkal való vándorláshoz a szervezetnek nagy tartalékra volt

szüksége. Ma Lappföld lakóinak többsége (finnek és őslakó lappok)

az iparban, a közigazgatásban, illetve az idegenforgalomban

tevékenykedik. A régi táplálkozási szokásokat megőrizték, bár a

tartalékokra már nincs szükség. A következmény: a lappföldi orvosok

arról panaszkodnak, hogy egyre több a szív- és érrendszeri

betegségekben szenvedő ember.

A mi életünkben is - az ételek mennyiségét és összetételét tekintve -

nagy szerepet játszanak a családi hagyományok; sok embernek

nehezére esik például az, hogy a megszokott (fehér lisztből készült)

kenyér helyett átálljon az egészségesebb, teljes őrlésű lisztből készült

termékekre. És aki évekig (ha nem évtizedekig) olyan receptek alapján

főzött, mint otthon az édesanyja illetve nagyanyja, az bizony nehezen

tud attól elszakadni, még ha a legújabb tudományos eredmények

helytelenítik is azt, vagy ha a környezetben lévő mérgek és hormonok

bizonyos hús- és zöldségfajtákat elrontanak is. Rögtön azzal érvelnek,

hogy az el- hízottságnak, a bélrendszeri, a szív- és érrendszeri

megbetegedéseknek genetikai okai vannak, vagyis elkerülhetetlenek,

mivel biológiailag determinálva vannak. De ezen betegségek közül is

soknak az oka valószínűleg a családi hagyományokban keresendő. A

recepteket és az életstílust az ember leginkább a

szüleitől veszi át, anélkül hogy annak tudatában lenne. Amit az ember

gyerekkorában otthon megtanult, és ami akkor ízlett neki, arról

később nehezen hiszi el, hogy helytelen, és a megváltoztatásukra van

szükség.

A csoporthoz való alkalmazkodás kényszere. Aki fél attól, hogy

magára marad, meggyőződése ellenére együtt dohányzik és iszik

barátaival és ismerőseivel, hiszen azt akarja, hogy továbbra is a

csoport tagjának tekintsék.

A teljesítménykényszer és a konkurenciaharc bizonyára tartósan

növeli a társadalmi összterméket, de a lélek kiüresedéséhez és az

emberi kapcsolatok elszegényedéséhez vezet, aminek következménye

a párkapcsolatról és az élet örömeiről való lemondás. Egy olyan

társadalomban, ahol a termelés fő értelme a fogyasztás, az egymás

iránt érzett vonzalmat semmi sem pótolhatja. Sokan tehát éppen ezen

- őket sorvasztó - teljesítménykényszer elől menekülnek (nem

tudatosan) különböző betegségekbe.

Ha elismerjük, hogy a termelés fő értelme társadalmunkban a

fogyasztás, akkor ezt a fogyasztást élvezni is tudnunk kell. Ehhez

szabadidőre volna szükségünk, ami alig van, mert a termelési

kényszer nagy úr, s a túlzott aktivitás krónikus fejfájás, gyomor- és

bélfekély, szívinfarktus okozójává vált. A folytonos tevékenység

közben elfeledkezünk arról, hogy a jelent élvezzük. Egy mondás,

melyet az abdérai görög orvosnak, Démokritosz- nak (Kr. e. 460-370)

tulajdonítanak, a következőképpen utal erre: „A halál után rohan az,

aki előle menekül.”

Az egészséggel kapcsolatos motiváció az egyénre háramlik vissza.

Éppen ezért a szubjektív jó közérzet fontosabb, mint bármilyen

diagnosztikai, természettudományos pontossággal kimutatott

eredmény. Sigmund Freud meg volt győződve arról, hogy egy ember

akkor betegszik meg, ha nem látja létének értelmét és saját értékét. A

fiatal Marxtól is fennmaradt egy - iskolai dolgozatból származó -

mondat a tárgyban: „Aki már nem érzi azt, hogy szükség van rá, az

meghal”.

Amennyiben Freudnak és Marxnak igaza van, akkor az egészséges

életszemlélet, a hivatásszerű és szabadidős tevékenység az előfeltétele

annak, hogy egészségesek legyünk vagy azok maradjunk. Mert végül

is az egészséges életvitel a legfontosabb házi gyógymód.

Betegségek és ellenszereik

Alvászavarok

A fejlettebb nyugati világban minden hetedik felnőtt nehezen alszik el

éjszaka, vagy hajnalban felébred. Mások nem tudnak mélyen aludni és

reggel összetörve ébrednek. Léteznek természetüknél fogva hosszú

illetve rövid ideig alvók, de az alvásigény és az alvási szokások

alakíthatók, mert szorosan összefüggenek a környezettel, a kultúrával

és a munkakörülményekkel. Egy pék például, aki éjszakánként

dolgozik, és bár szokatlan időben, de mégis rendszeresen alszik, még

mindig jobb helyzetben van, mint a váltott műszakban dolgozó,

akinek mindig új alvásidőkre kell átállnia.

A déli államokban szokás, hogy az emberek délutánonként több

órát is alszanak, mert akkor túl meleg van a munkához. Az

idősebbeknek általában kevesebb alvásra van szükségük (kb. 5-7 óra),

mint a gyerekeknek (12-14 óra) vagy a csecsemőknek (18-20 óra). Ha

a felnőttek ezt nem fogadják el, és éjszakánként megpróbálnak nyolc

vagy még több órát is aludni, és ez általában nem sikerül - a jelenséget

alvászavarként fogják fel.

Aki éjszaka hánykolódik a problémái miatt, ahelyett hogy

napközben megoldaná őket, akkor ne csodálkozzék, hogy nem tud

aludni. Az előttünk álló események miatt érzett öröm vagy félelem is

ébren tarthat minket. Csak ha a fenyegettetés megszűnik, vagy a célt

elértük, akkor áll vissza az eredeti alvásigény. Nagy hiba az alvást

tablettákkal erőltetni, mert ha a zavar okát nem küszöböltük ki, az

altató hosszú távon több kárt okoz, mint egyetlen álmatlan éjszaka. A

házi szerek kíméletesen és természetesen hatnak. Próbáljuk ki,

esetünkben melyik válik be a legjobban!

Kezelés:

Az alvászavart kiválthatja a megszokott életritmus megváltozása.

Gyakran segít, ha egy éjszaka hosszabb sétát téve tudatosan

ébren maradunk, és a következő napot a megszokott módon töltjük.

Lefekvés előtt általában jótékonyan hat a séta vagy a meleg fürdő.

Nedves zokni, hideg karok, borogatás: lefekvés előtt hideg ecetes

vízbe mártott zoknit húzunk a lábunkra, majd erre vastag gyapjú

zoknit, hogy ne szivárogjon ki a nedvesség. A láb hamar átmelegszik,

és jó közérzetet okoz, ami alváshoz vezethet. Hasonló hatást érhetünk

el nedves lepedővel, nedves hálóruhával, amelyre fürdőköpenyt

veszünk vagy takarót terítünk, mielőtt lefekszünk.

Aki nem szívbeteg, merítheti alkarját kézfejtől könyékig hideg

vízbe 1-3 percre.

Szőlőcukor, csokoládé, kávé: egy szem szőlőcukor vagy csokoládé

kiegészíti a glukóz-szükségletet. Aki éjszaka felébred, és nem tud újra

elaludni, ezzel megnyugtathatja magát. A lefekvés előtt fogyasztott

erős babkávé vagy feketekávé oly módon befolyásolhatja a

vérkeringést, hogy álom jön a szemünkre.

Gyümölcs: szőlőcukor helyett az elalvásban segíthet a gyü-

mölcscukor is, mégpedig gyümölcs - eper, alma, narancs vagy befőtt -

formájában.

Légmozgás: ügyeljünk arra, hogy a hálószobában ne csak elegendő

levegő legyen, hanem enyhe légmozgás is, hogy ne kényszerüljünk

saját széndioxidharangunk alatt aludni.

Tej, bor, sör: a forró tej egy evőkanál mézzel, egy pohár vörösbor

megnyugtató hatású, éppúgy mint egy pohár - komlóban gazdag

pilzeni típusú - sör.

Az alábbi receptet különösen ajánljuk: egyenként 50 gramm

citromfüvet, macskagyökeret, levendulalevelet és komlóvirágot

összekeverünk és fahéjjal ízesítünk. Ebből mintegy 200 gramm teát

kapunk. Ezt a keveréket 1 liter vörösborban egy héten át érleljük.

Igyunk belőle minden este 1/8 litert. Terhes asszonyoknak sem árt ez

az altatóital.

Vigyázat!

A krónikus alvászavart előidézhetik szervi megbetegedések is, ezért

kérjen tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól. Az altatótabletta

soha nem lehet tartós megoldás az álmatlansággal szemben, mert

végzetes függőséget eredményezhet. Aki hosszú idő óta rendszeresen

altatót szed, igyekezzék szakorvosi irányítással ennek szedését

fokozatosan leépíteni.

Aranyér

Az aranyér a végbélnyíláson elhelyezkedő visszértágulat. Sokak

számára kínos élmény megvizsgáltatni vagy kezeltetni. A kitágult

vénák a záró izomzat mögött helyezkednek el a végbélben vagy a

záróizom külső peremén. Az aranyér - hacsak nem kicsi - olyan

mértékben kitágulhat, hogy megsérül és vérzik.

Az aranyér puha csomók formájában jelenik meg, melyek a

nyomásra érzékenyek. Megnyomása viszketést és égő érzést okozhat.

Ha felszakad, vérzik és fájdalmat okoz. A krónikus aranyér a

nedvezés és a széklettel történő szennyezés miatt a végbélnyílás

ekcémájához vezethet.

A bántalmakat a sok ülés, a ballasztanyagokban szegény

- ráadásul gyors és rendszertelen - táplálkozás okozza. A gyakori

székrekedés mellett oka lehet az öröklötten laza kötőszövet is.

Kezelés:

Ügyeljünk a rendszeres és könnyű székletre, hogy a túlzott eről-

ködéssel ne terheljük a vénákat. A rendszeres séta és sport élénkíti az

anyagcserét és edzi az egész szervezet kötőszövet-állo- mányát. A

táplálék tartalmazzon sok ballasztanyagot (pl. teljes őrlésű kenyeret).

A salátába keverhetünk 1-2 evőkanál búzacsírát vagy lenmagot, ez

puha és rendszeres székletet biztosít.

Tejcukor: a homeopaták gyógyszereinek alapját képezi a tejcukor.

A tejcukor megvásárolható a fitotékában. Sokoldalú házi szer, és nem

túlságosan édes. Ha naponta 2-3 alkalommal

1 evőkanállal felhasználunk belőle ételünk vagy italunk édesí- tésére,

szabályozzuk ezzel a székletünket, élénkítjük és rendben tartjuk a

bélflórát.

Kamillafürdő: különösen a fájdalmas aranyér kezelésére alkalmas.

Egy marék kamillavirágot felfőzünk 2 liter vízben, és 15 percig állni

hagyjuk. A főzetet átszűrjük és a langyos fürdővízhez öntjük. A fürdő

megakadályozza a gyulladást és elősegíti a vérellátást.

Árnika: a kamillához hasonlóan az árnika is megfelel a végbél

tisztántartásához. Minden székelés után 1:3 arányban hígított oldattal

mossuk le a végbélnyílást. Készíthetünk 2 evőkanál oldatból és 2 liter

langyos vízből ülőfürdőt is.

Tölgyfakéreg: apróra tört tölgyfakéregből fertőtlenítő és összehúzó

hatású fürdő készíthető aranyér esetében. Tegyünk

2- 3 kanál törött tölgyfakérget 1 liter hideg vízbe, és lassan főzzük

fel. 5 perc elteltével szűrjük át a főzetet. Ha a készítmény 40 °C

hőmérsékletűre hűlt, keverjük az ülőfürdőhöz. Napi egyszeri

alkalommal 10-20 percig tartó kúra javasolt.

Mosakodás székletürítés után: Európában a székelés után to-

alettpapírral tisztálkodunk. Másként van ez sok ázsiai és afrikai

országban. Ott a végbélnyílást vízzel mossák le minden székelés után.

Teszik ezt oly módon, hogy egy kis edényből vizet öntenek a

végbélre, és tisztára mossák. A toalettpapírt legfeljebb szárításra

használják.

Számunkra, európaiak számára talán nehéz a bevett toalett-

szokásokon fölülemelkedni, hisz a legtöbb ember csak az egész-

ségügyi papír használatát ismeri. Pedig éppen a székelés utáni hideg

vizes lemosások akadályozzák meg az aranyér kialakulását. A

mosdóvízhez adhatunk egy kevés ecetet is, mivel fertőtlenítő és

viszketéscsillapító hatása van.

Vigyázat!

A kifakadt aranyércsomók nemcsak kellemetlenek, hanem ve-

szélyesek is. Fekélyhez, hegesedéshez, ekcémához, a végbél be-

szűküléséhez vezethetnek. Ha a panaszok nem múlnak, forduljunk

orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Asztma

Az asztma a légzési nehézség egyik formája, mely az esetek

többségében a hörgőkre hat. Az asztma egy másik fajtája a szívet és

az ereket érinti. A hörgőket érintő asztmás roham esetén a hörgők

görcsösen beszűkülnek, melynek légszomj a következménye. A

nyálkahártya megduzzad és fokozott mértékben termel váladékot. Az

asztmának lényegében három fő okát különböztetjük meg:

- (feltehetőleg öröklött) túlérzékenység (allergia) bizonyos

anyagokkal (pl. porral, bőrrel, állati szőrrel, tollal, penészgombával,

gyógyszerekkel és egyebekkel) szemben,

- idegesség, félelem, sokk,

- lezajlott tüdő-, légúti és szívmegbetegedések, krónikus orr- és

garatbetegségek, tuberkulózis, tüdőtágulás stb.

Kezelés:

A roham kezdetén forró láb- és karfürdők és kötések ajánlottak.

Addig masszírozzuk a hátat és a mellkast erősen, míg a bőr kipirul.

Borsmenta és eukaliptuszlevelek: 1 evőkanál borsmentát és

ugyanennyi eukaliptuszlevelet összetörünk, összekeverünk és fél liter,

forrásban lévő vízbe dobunk. Megfordított tölcsért teszünk a fazékra,

és a gőzt az orrlyukakhoz vezetjük, vagy a fazék fölé hajolunk,

fejünket törülközővel letakarjuk, és mélyeket lélegzünk.

Retekkivonat és teák: Sebastian Kneip, német lelkész köhögés ellen

rendelte betegeinek, hogy retekszeletekből nyert nedvet fogyasszanak

minden étkezés után: egy kanálnyit mézzel édesítve. Asztma elleni

teát készíthetünk csalánból, borostyánból, oreganóból, kamillából,

zsályából és kakukkfűiből külön- külön és vegyesen is.

Majoránnabor: a mellkasi feszültség ellen hat a lazító majo-

ránnabor. Tegyünk 50 g majoránnát egy üveg száraz fehérborba, és

hagyjuk 10 napig állni. Ezután szűrjük át a bort. Tartsuk hűvös vagy

hideg helyen. Igyunk belőle egy pohárral minden vacsora előtt.

Forró lábfürdő: álljunk lábszárközépig 38-45 °C-os meleg vízbe.

Terítsünk egy takarót a térdünkre, hogy a gőz ne szökjön el. 5-15

percenként öntsünk az edénybe hideg vizet, míg a fürdővíz langyossá

hűl. Húzzunk a nedves lábunkra gyapjú zoknit, vagy feküdjünk

nedves lábbal gyorsan ágyba.

Forró karfürdő: a lábfürdőhöz hasonlóan a forró karfürdő is

nyugtató hatású. Merítsük mindkét karunkat lassan, a felkar közepéig

38-45 °C-os meleg vízbe. A fürdő 5-15 percig tartson, ameddig

kellemes. Ezután pihenjünk egy fél órát.

Kórosan magas vagy alacsony vérnyomás és előrehaladott ér-

elmeszesedés esetén, melyek során szívműködési zavarok és magas

pulzusszám léphet fel, továbbá pajzsmirigytúltengés esetén ne

alkalmazzuk a forró karfürdőt.

Mustáros borszesz: hirtelen fellépő rohamok enyhülnek, ha a gége, a

nyak, a gerinc és a szegycsont tájékát bedörzsöljük mus-

táros borszesszel. A mustáros borszesz könnyen elkészíthető házilag:

áztassunk apróra zúzott mustármagot borszeszben, és érleljük néhány

napig.

Étkezés és ivás: a táplálék tartalmazzon bőségesen nyers salátát és

zöldséget, de kerüljük az izgatószerek, a só és a hús fogyasztását. Tej-

és növényi eredetű táplálék javallt: friss tej, friss sajt, kevés főtt borjú-,

tyúk- vagy pulykahússal, hozzá saláta, zöldség, gyümölcs, zöldség- és

gyümölcslé, valamint befőtt. Kerüljük a marha-, sertés- és a vadhús,

valamint a só, fűszerek, alkohol, a szénhidráttartamú ételek

fogyasztását és a dohányzást. Fontos a rendszeres székletürítés (—>

székrekedés).

Vigyázat!

Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani, hogy az

adott esetben a három fő ok közül melyik a kiváltó ok. Ki kell kérni

tanácsukat a terápiát illetően is, melyek közé a házi szerek is

beilleszthetők. Az asztma és a heveny roham kezelése során

alkalmazott gyógyszerek maradandó ér- és tüdőtáguláshoz ve-

zethetnek. A kezelés ne csak a testre terjedjen ki, hiszen az asztma

lehet pszichikai hatás által kiváltott reakció is. A tánc, a gimnasztika, a

ritmikus gyógytorna, melyet antropozófusok fejlesztettek ki, nem

tartoznak ugyan a házi szerek körébe, mégis enyhíthetik az asztma

tüneteit, és kiegészíthetik a terápiát.

Árpa

Az árpa az alsó- és felső szemhéj peremének gyulladása. Először a

felület átmenetileg kipirosodik, majd megduzzad. A fagy-

gyúmirigyekben genny gyülemlik fel, megkeményedik, és néhány nap

múlva árpaszem méretűre zsugorodik össze. Bár a gyulladás

fájdalommal jár, mégis általában magától gyógyul, miután a genny

kiürült. Az árpa hónapokon keresztül előfordulhat mindkét szemen.

Okozója máig sem ismert.

Kezelés:

Az árpa általában magától meggyógyul. Ezt a folyamatot egy jól

bevált házi szer, a kamilla segíti elő. Forraljunk fel kamilla- virágot

egy csésze vízben, mártsunk bele egy kendőt, és helyez-

zük az érintett szemhéjra. Végül tegyünk tiszta mézet a gyulladt

felületre. A méz csillapítja a fájdalmat és enyhén antibiotikus hatású.

A gyulladás átterelhető a szemről, ha más testrészen mesterségesen

gyulladást idézünk elő. Tegyünk mustártapaszt (—> torokgyulladás) a

térdre és a bokára. A tapasz alatt a bőrnek csak kipirulnia szabad, ne

várjuk meg, amíg égni kezd, jóllehet ez a folyamat nem hagy heget

hátra és komplikációk nélkül gyógyul. Legkésőbb 20 perc múlva

vegyük le a tapaszt. Legkorábban

2 nap elteltével ismételhetjük meg az eljárást.

Csalánkiütés

Ha hirtelen vörös, viszkető hólyagok jelennek meg a bőrön, akkor

csalánkiütésről beszélünk. A hólyagok olykor borsó nagyságúra is

megnőhetnek, és olyan sűrűn helyezkedhetnek el egymás mellett,

hogy egész testrészek feldagadnak. —> Fejfájás, levertség és magas

láz kísérheti a csalánkiütést. Éppoly gyorsan, ahogy jött, el is tűnnek a

tünetek, anélkül hogy nyomot hagynának hátra a bőrön. Két nap

leforgása alatt minden elmúlhat, ez az az idő, mely alatt a kiütést

kiváltó anyagok ismét kiválasztódnak.

A csalánkiütés a túlérzékenységet jelzi bizonyos ételekkel,

növényekkel és gyógyszerekkel szemben. Visszavezethető hidegre és

melegre, megerőltetésre, szűk ruha szorítására és izza- dásra. Gyakori

visszatérése esetén derítsük ki a lehetséges tényezőket, és kerüljük a

kiváltó okokat.

Kezelés:

Az érintett felületeket hideg vízzel lelocsoljuk. Citromleves és

citromszeletekből készült pakolások szintén csillapító hatásúak. A

forró fürdő, melybe egy üveg gyümölcsecetet öntöttünk, valamint a

törülközés utáni gyümölcsecetes bedörzsölések szintén hatékonyak.

Próbáljuk ki, melyikre reagál legjobban szervezetünk!

Vigyázat!

Súlyos és két napnál tovább húzódó csalánkiütés esetén kérjük

kezelőorvosunk tanácsát. Kísérletekkel magunk is rájöhetünk,

milyen körülmények okozzák a kiütést, de ez fáradságos. Bizonyos

körülmények között az orvosi tanács gyorsabb gyógyulást hoz.

Csecsemőbetegségek

A leggyakoribb csecsemőbetegségek közé tartoznak az ekcéma

(tejkiütés), hasmenés, felfúvódás, nátha és köhögés.

1. Tejkiütés

Ez az ekcéma a harmadik hónaptól kezdve lép fel főként az arc és

nyak tájékán. A bőrkiütés gennyes lesz, nedvezik, majd beszárad. Az

ekcéma oka többnyire a táplálkozásban keresendő.

Kezelés:

A gyermek reagálhat túl érzékenyen a tejre. Anyatejjel táplált

csecsemők esetében az anya étkezési szokásait kell felülvizsgálni.

Üvegből táplált gyermekeket itassunk 1-2 napon át a szokásos tej

helyett gyenge, mézzel édesített kamillateával.

Meleg búzakorpa- vagy tölgyfakéreg-fürdő: 100 g búzacsírát vagy

apróra zúzott tölgyfakérget beáztatunk 8 órára 1/4 liter hideg vízbe.

Ezután 10 percig főzzük a keveréket, leszűrjük és hozzáadjuk a meleg

fürdővízhez. A tölgyfakéreg összehúzó és fertőtlenítő hatású, a

búzacsíra megnyugtatja a bőrt. Fürdessük ebben a gyermeket naponta

1-2 alkalommal.

Vigyázat!

Súlyos esetben kérjünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól

az ekcémát illetően. Óvakodjunk a kortizon-tartalmú kenőcsöktől és

egyéb preparátumoktól, melyek az ekcémát átmenetileg elmulasztják.

Ezeknek a kezeléseknek a következményei gyakran csak évek, sőt

évtizedek múltán jelentkeznek.

2. Hasmenés csecsemők esetében

A hasmenés csecsemők esetében veszélyes. A gyermek órák leforgása

alatt annyi folyadékot veszíthet, hogy belepusztulhat. Feltétlenül

vigyük a gyermeket orvoshoz. Addig is lásd: —> hasmenés.

3. Szélgörcsök

Szinte minden gyermek életének második hónapjától kezdve szenved

szélgörcsökben, ami a harmadik hónap végéig elhúzódhat. A

gyermeknek fájdalmat okoznak a szélgörcsök, vergődik és sír.

Kezelés:

A szülőkre is vonatkozik, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. Pó-

lyáljuk be melegen a gyermek hasát, újítsuk meg a kötést 15

percenként, ez megkönnyebbülést hoz számára. Görcsös fájdalom

esetén segít egy 5-8 perces ülőfürdő 40 °C-os meleg vízben. A

melegvizes palack is ellazító hatású.

Édeskömény tea és kömény: 1/2 kávéskanál összezúzott édes-

köménygyümölcsöt leforrázunk egy csésze forró vízzel, és 10 percig

lefedve állni hagyjuk. Étkezések közben adjuk a gyereknek a teát (egy

fél csésze teával hígítsuk fel a táplálékot). Már kis mennyiségben is

hatásos a szélgörcsök ellen. Anyatejjel táplált csecsemők esetében az

is segít, ha az anya fogyasztja az ánizsteát köménnyel. A kömény

enyhíti a felpuffadást és elősegíti a tejkiválasztást.

Majoránnakenőcs: 3 kávéskanál porrá őrölt majoránnát elkeverünk

1 evőkanál 70%-os borszesszel. Legalább két órán át állni hagyjuk a

keveréket, majd elkeverjük két evőkanál friss sót-lan vajjal. A

kenőcsöt 5 percig forró vízfürdőben hevítjük, majd mullkendőn

átnyomva kihűlésig keverjük. Ezzel a kenőccsel kenjük be a gyermek

hasát a köldök alatt. Majoránnakenőcs kapható készen is a

szaküzletekben.

4. Nátha és köhögés

A csecsemőket mindig melegen, tehát inkább kicsit melegebben, mint

vékonyabban kell öltöztetni, mert ők még nem tudják a hő-

háztartásukat szabályozni. Noha a nátha és a köhögés kellemetlen,

mégis edzi a gyermek természetes védekező rendszerét.

Kezelés:

Nátha vagy köhögés esetén is segít a majoránnakenőcs. Dörzsöljük be

a náthás gyermek orrát naponta többször vékonyan kívülről és

belülről, különösen lefekvés előtt. Köhögés esetén tegyük ugyanezt a

mellkassal.

Köhögéscsillapító kenőcs: keverjünk el 1 kávéskanál kakukkfüvet,

kamillát és kenőcsöt 3 kávéskanál 70%-os borszesszel, és hagyjuk 3

órán át érni. Az eljárást a majoránnakenőcs készítésének megfelelő

módon folytassuk. Ezzel dörzsöljük be a gyermek mellkasát naponta

háromszor. A kakukkfű oldja a sűrű váladékot, így megkönnyíti a

felköhögését. A kenőcs fertőtlenítő, a kamilla görcsoldó és

gyulladásgátló hatású.

Konyhasó: nátha esetén csecsemőknél és felnőtteknél egyaránt

beválik, ha az orrnyálkahártyát sós oldattal bevonjuk. Keverjünk el 1

kávéskanál konyhasót 1/2 liter forralt vízben, és csepegtessünk belőle

naponta háromszor orrunkba.

Vigyázat!

A nátha és a köhögés gyermekek esetében nem nyugtalanító. Ha

azonban krónikussá válik, kérjünk tanácsot orvostól vagy ter-

mészetgyógyásztól.

Csípőfájdalom —> isiász

Csuklás

A csuklás a nyelésből és a sóhajtásból származik. Aki sietve eszik és

rosszul veszi a levegőt, a rekeszizom akaratlan és görcsös

összehúzódását éri el, melyet a belégzés zaja („hukk”) kísér. A

könnyű csuklás gyorsan elmúlik. Az alábbi szerekkel különböző

módon siettethetjük.

Kezelés:

Hüvelykujjunkkal befogjuk a fülünket és ezzel együtt kisujjunk- kal

az orrlyukunkat. Csukott szájjal többször felfújjuk erőteljesen az

arcunkat.

Más megoldás: tartsuk vissza fél percre a lélegzést, végül lé-

legezzünk mélyet. Addig folytassuk, míg elmúlik a csuklás.

Más megoldás: a fent említett módon befogjuk a fület és az orrot,

majd egy szuszra iszunk néhány korty vizet vagy gyümölcslevet.

Másik megoldás: nyalogassunk egy kanál cukrot (lehetőleg egy kis

ecettel), egy darabka jeget vagy egy csipet sót, miközben

folyamatosan mélyeket lélegzünk.

Tartós csuklás esetén helyezzünk melegítőpárnát vagy melegvizes

palackot a hasunkra, paskoljuk hasunkat hideg vízbe mártott és

kifacsart törülközővel. Az így kiváltott hidegsokk szapora lélegzésre

késztet, és segít újra visszaállni a megszokott légzésritmusra.

Akit gyakran kínoz csuklás, annak nyugodtabban és megfon-

toltabban - vagyis lassabban - kell ennie és innia, valamint meg kell

tanulnia ellazítani magát.

Vigyázat!

A csuklás általában ártalmatlan. Lehet azonban hisztérikus meg-

nyilvánulás lelki felindulásra is. Gyomor-, bél-, máj- és hashár-

tyabetegségek is kiválthatják, ugyanígy az —> influenza és egyéb

légúti megbetegedések is.

Tartós csuklás esetén forduljunk orvoshoz.

Derékfájás, lumbágó

A modern medicinában lumbágóról beszélünk. Ez nem egy latin-

amerikai tánc, mely az embernek nehezére esik, de nem is karibi ital

jamaikai rummal keverve. Német neve, a Hexenschuß

(„boszorkánylövés”) képletesen is utal fájdalmas mivoltára.

A lumbágó a démonokba vetett hit jellegzetes példája a népi

gyógyászatban. A boszorkányok a gonoszság megtestesítői, akiknek

számlájára sok kellemetlen dolog írható, például, hogy az emberekre

lövést adnak le, melyek hirtelen nyilalló fájdalmat keltenek az ágyék

és a keresztcsont tájékán. A fordulás, hajolás, mindenféle testmozgás -

ha egyáltalán lehetséges - fájdalmat okoz. A lumbágó hirtelen tör ránk

- egy váratlan mozdulat közben, vagy ha a hátizomzat különös

megerőltetésnek van kitéve.

A lumbágó oka a gerincoszlopban egy porckorong elmozdulása. Az

alsó végtagok rossz tartásban helyezkednek el, a láb csámpás, a boka

süllyedt, vagy lúdtalp esetén vagy a lábak helytelen állása miatt a

gerincoszlopra túlságosan nagy teher hárul.

Megkülönböztetünk akut és krónikus keresztcsonti fájdalmakat. A

heveny fájdalom hirtelen lép fel, ha az egyik porckorong a helyéről

elmozdul, nem tud visszakerülni a helyére, és egy ideget becsíp.

Ennek egyik oka a gyenge és időnként túlterhelt hát- izomzat lehet.

Gyakran egyértelműen külső tényezők váltják ki a keresztcsonti

fájdalmakat: ha valaki például túl nehezet emel, vagy megerőlteti

magát sportolás során.

Akinek krónikus derékpanaszai vannak, az vagy túlfárasztot- ta a

derekát, vagy az izomzatát folyamatosan túlzott igénybevételnek tette

ki. Az éveken át tartó rossz étkezési szokások, valamint a helytelen

testtartás ülő helyzetben szintén a panaszok okozója lehet. Csak ritkán

figyelünk fel rá, ezért nem fordul elő gyakran a közvetlenül vagy

közvetve kiváltó belső tényezők sorában. A gerinc tartós hűtése hideg

időben viselt vékony ruhaneműk, vagy huzat következtében, szintén

ebbe a kategóriába tartozik, mivel a test ezekre az ingerekre tartós

fájdalommal reagál.

Aki krónikus keresztcsonti fájdalmakban szenved, az a gerincét

túlságosan igénybe vette, és az izomzatát folyamatosan túlterhelte.

Ezeket a »belső« tényezők közé sorolják (—> isiász,

— > gerinc- és hátfájdalmak).

Kezelés:

Pihentessük a hátunkat: feküdjünk hanyatt az ágyban magasra

felpolcolt lábakkal, és ernyesszük el izmainkat. A meleg-forró

borogatás, bedörzsölés és masszírozás, forró vagy emelkedő hő-

mérsékletű fürdők szintén ellazítják az izomzatot. A gerinc külön

terhelés nélkül is állandóan dolgozik, hordozza a test súlyát. A túlzott

kövérség tehát megterheli a gerincet, az izomzatot és a porcokat.

Ebben az esetben le kell fogyni (—> túlsúly).

Bedörzsölés és masszázs: dörzsöljük be a keresztcsont tájékát

egészen a farkcsontig, a combot pedig egészen a térdig sós-

borszesszel, kámforral, levendulaolajjal vagy hangyasavval, azután

pedig a fájdalmas területet orbáncfűolajjal, mely szintén bevált

fájdalomcsillapító házi szer. A bedörzsölés után ne menjünk napra,

mert a bőr fényérzékennyé válik.

Meleg kötések: melegítőeszközként megfelel a melegítőpárna vagy a

melegvizes palack. A hátat gőzölhetjük is. Teáskannában

kamillavirágot forralunk vízben, kiöntőcsövére egy csövet húzunk és a

gőzt óvatosan a hátunkhoz vezetjük. Ezután takaróba

csavarjuk a derekunkat és ágyba fekszünk. Meleg tömlőként ebben az

esetben is alkalmazhatjuk a meleg burgonyazsákot (—> hólyaghurut);

a legjobb este, gyakori cserével alkalmazni.

Forró borogatás: 20 gramm konyhasót felfőzünk 1 liter vízben.

Egy nagyobb vászonkendőt belemártunk, és az elviselhető

legmagasabb hőmérsékleten ránc nélkül a keresztcsont és a has köré

tekerjük. Erre vastag gyapjúkendőt teszünk, és előmelegített ágyba

fekszünk. A borogatást 30 perc múlva vehetjük le. Ugyanennyi ideig

izzadjunk utána, majd mossuk le hideg vízzel, mielőtt újra lepihenünk.

Emelkedő hőmérsékletű fürdő: üljünk a 35 °C hőmérsékletű vízzel

telt fürdőkádba. A víz csak az alsó bordaívig éljen. Adjunk hozzá 5

percenként forró vizet, és merjünk ki a kádból ugyanolyan

mennyiséget, hogy a vízszint változatlan maradjon. 20 perc elteltével

az ülőfürdő hőmérséklete mintegy 45 °C-ra emelkedik. Maradjunk a

vízben további 5-10 percet, majd izzadjunk további 30 percet az

ágyban, mielőtt hideg vízzel lemosakodnánk. Fürdő közben hátunkat

kefével masszírozhatjuk. A kefével szárazon történő masszírozás a

befejező fürdő után is elősegíti a hát vérkeringését és ellazítja az

izomzatot. Ki lehet próbálni, hogy hatásos-e a módszer a fájdalom

jelentkezésekor.

Vigyázat!

A krónikus keresztcsonti fájdalmak az egész életmód megváltoztatását

szükségessé tehetik. Bizonyos körülmények között munkát kell

változtatni, és -> túlsúly esetén pedig változtatni kell a táplálkozáson.

Gimnasztikai gyakorlatokat szakember vezetésével végezzünk.

Vizsgáltassuk meg magunkat orvossal és kérjünk tőle tanácsot.

Diftéria —>torokgyulladás Epebántalmak

Az epekő kristályos formát öltött epeváladék, mely többnyire

epehólyag-gyulladás következtében alakul ki. Ez általában epe-

bántalmakat okoz. A kőképződést elősegíti a zsírban gazdag táp-

lálkozás, krónikus székrekedés, mozgáshiány, idült gyomor- és

bélhurut. Terhesség után is fokozódhat a készség a kőképződésre. A

hajlam nem utolsósorban öröklődhet is.

Gyakran nagyobb kövek is észrevétlenek maradnak az epe-

hólyagban, sok embernek tudomása sincs szervezetében a kő lé-

tezéséről. Főként a kisméretű kövek távoznak az epevezetékbe, ahol

ennek következtében teljes vagy részleges elzáródás jöhet létre. Már a

kövek elmozdulása is panaszokat válthat ki. A felduzzadt epe

fájdalmas kólikát okoz. Különösen a 30 és 60 év közötti nők

szenvednek ebben a betegségben.

Kezelés:

Az epebetegségek és -kövek okozta panaszok enyhítésére alkalmas a

meleg lenmagpépből, gyógyiszapból készült lédús borogatás vagy a

meleg burgonyazsák, melyet úgy alkalmazunk, mint a —> tályog és a

—> hólyaghurut esetében, valamint a hosszú meleg fürdő. Aki hosszú

ideje szenved epekövei miatt, változtasson az étrendjén. A zsíros

ételek helyett fogyasszon inkább tejtermékekből, zöldségfélékből,

salátából és gabonából összeállított ételeket gyümölcs- és

gyümölcslénapokkal megszakítva.

Az epehólyag működésének elősegítése:

Tejfölbe kevert torma egy órával az étkezés előtt fogyasztva

összehúzódásra készteti az epét, így kiáramlik belőle a folyadék.

Hasonló hatás érhető el tojássárgájába kevert mézzel is.

Fájdalomcsillapító: lenmagpép és gyógyiszap

6 evőkanál őrölt lenmagot forró vízzel péppé keverünk, és forró vízbe

mártott vászonkendőre simítunk. A kendőt a máj tájékára helyezzük,

és két száraz gyapjúkendővel lefedjük. Amint kihűlt, cseréljünk

kötést. Lenmag helyett alkalmazhatunk gyógyiszapot is.

Kőképződést megakadályozó teák:

Az alábbi készítményeket napi 10 alkalommal fogyasztva évente

3- 4 kúra formájában alkalmazhatjuk. Mindkettő meggátolja az epe-

kőképződést, de ne keverjük őket, hanem döntsünk egy mellett.

Oroszlánfog: 30-40 gramm tealevelet felfőzünk fél liter vízben. 10

percig állni hagyjuk. Minden főétkezés előtt igyunk belőle egy

pohárral.

Fekete retek: egy kis fej feketeretek levét fogyasszuk el só

hozzáadása nélkül ebéd és vacsora előtt.

Vigyázat!

A heveny epegyulladás hirtelen lép fel, gyakori kiváltó oka a

felindulás. Nem véletlen a mondás, hogy az embert elönti az epe.

Heveny gyulladás esetén a beteg ne vegyen magához szilárd

tápanyagot, legfeljebb forró borsmentateát igyon. A fájdalom a has

jobb felső oldalából kiindulva egészen a vállig kisugározhat. A máj és

az epe érzékennyé válik nyomásra, a has esetenként felpuffad,

hányinger és hányás jelentkezik. Lehetséges, hogy ebben az esetben

az epevezeték teljesen elzáródott. Következménye lehet sárgaság vagy

idült epehólyag-gyulladás. Ezért feltétlenül hívjunk orvost, feküdjünk

egyenes felületre és jól takarózzunk be, míg az orvost várjuk. A házi

szerek csillapítják a fájdalmat.

Égési sebek

Az égési sebeket (a —> fagyáshoz hasonlóan) súlyosságuk alapján

különböztetjük meg:

1. fok: a bőr legfelső rétegei égtek meg. Erősen vörös színezetű, a

seb fájdalmas, mert a bőr idegei megsérültek.

2. fok: a bőr mélyebb rétegeit is érinti. A szőrtüszők és a

faggyúmirigyek azonban épek. Az elhalt szövetek lelökődése után a

seb helyét ismét benövi a friss bőr.

3. fok: a bőr minden rétege megégett: a szőr, a faggyúmirigyek, az

idegvégződések, olykor még az alatta húzódó izom is. A bőr

idegeinek teljes elroncsolódása miatt ezek a sebek nem nagyon

fájdalmasak. A megégett szövetek olykor hófehérek, más esetekben

barnás fekete színűek.

A másod- illetve harmadfokú égési sebeket gyakran csak a

fájdalom alapján lehet megkülönböztetni egymástól, mert mindkét

esetben felhólyagosodik a bőr és szövetnedvet választ ki.

Csak az elsőfokú égési sebeket szabad házilag kezelni. Erősebb

égéseket orvosnak kell ellátnia, esetleg kórházi kezelés válhat

szükségessé.

Elsősegély:

Az első- és másodfokú égési sebeket, melyek nem a fejen vagy az

arcon vannak és erős fájdalmat váltanak ki, legjobb, ha hideg folyóvíz

alá tartjuk, vagy benedvesítjük. Csak tiszta vizet alkalmazzunk, nehogy

szennyeződés kerüljön a sebbe. Hagyjuk a víz alatt a sebet, míg a

fájdalom alábbhagy.

Vigyázat!

Semmi esetre se kerüljön olaj, zsír, kenőcs vagy liszt a sebre, és ne

tegyünk rá kötést. Ezek a szerek akadályozzák az oxigénellátást, s így

rontják a seb állapotát.

Súlyosabb esetekben az orvosi kezelésig csavarjuk a sebet frissen

vasalt törülközőbe vagy lepedőbe. Az esetleg a sebbe tapadt

ruhadarabokat ne távolítsuk el, takarjuk le frissen vasalt vászon-

kendővel, míg az orvos megérkezik.

Égési sérülések esetén sokk is bekövetkezhet. Ha a sérült

szomjúságra panaszkodik, itassuk kis kortyokban ásványvízzel.

A medúza mirigyváladéka által okozott égési sérülések rendkívül

fájdalmasak. Ügyeljünk a tengerparton ezekre az állatokra, és széles

ívben kerüljük el őket. A medúza által ejtett seben dörzsöljük le a

kiválasztott anyagokat homokkal és tengervízzel.

Émelygés —> hányás, terhességi; —> gyomorpanaszok

Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok

Ételmérgezés

A mikroorganizmusok elszaporodhatnak a táplálékban, ha nem

higiénikusan dolgozzák fel, túl melegen, vagy túl hosszú ideig tárolják,

vagy ha nem megfelelően készítették el. Penészgombák, baktériumok

és ezek mérge bontja le és fertőzi meg az élelmiszereket, melyek

ezután már nem táplálnak, hanem mérgeznek. Aki ezekből eszik,

annak mérgezésre kell számítania: rosszullét,

hányás, hasfájás és -> hasmenés ennek a legfeltűnőbb jele. Ezek a

tünetek 1-3 nap után többnyire elmúlnak, hacsak nem szalmonella-

fertőzést kaptunk, mely leginkább a baromfiban, tojásban, száraz

tojásporban, darált húsban, felvágottban, hússalátában, tejben,

tejtermékekben, főként a fagylaltban található.

A szalmonella-fertőzés az esetek 70%-át teszi ki, tehát a leg-

gyakoribb élelmiszerfertőzés. Ez —> lázzal, —> fej- és végtagfá-

jással, rosszulléttel és hányással kezdődik, majd 2-3 nap elteltével

elmúlik.

Gyakran halálos kimenetelű a botulis baktérium okozta fertőzés.

Légmentesen zárt hús-, bab- és borsókonzervekben, valamint befőttes

üvegekben találhatók. A mérgezés csak néhány óra elteltével

jelentkezik rosszullét, hányás, gyomorfájás, székrekedés vagy

hasmenés és általános láztalan betegségérzet formájában. Ezután a

fertőzés megtámadja a gerincvelőt, megbénítja a szem, a torok és a

gégefő izomzatát. 1-8 napon belül a mérgezés légzésbénulás vagy

szívleállás révén halálhoz vezethet. A kevésbé súlyos mérgezések is

hetek vagy hónapok elteltével gyógyulnak csak meg.

A botulis baktérium által fertőzött ételek bűzösek, a konzer- vekben

lévő folyadék zavaros. A konzervdoboz teteje és alja kidomborodik, a

befőttesüvegek teteje maguktól kinyílik. Egyéb ételmérgezésekkel

ellentétben a botulis baktérium által okozott mérgezés elkerülhető,

mert a fertőzött étel felismerhető.

Kezelés:

Émelygés és rossz közérzet esetén semmi esetre se csillapítsuk a

hányingert, hanem - ellenkezőleg - inkább segítsük elő a hányást: 15

percenként egy pohár vízben feloldott 2 kávéskanál só, vagy

gyümölcsecetben oldott méz, vagy gyermekek esetében egy pohár

málnaszörp segítenek a gyomor kiürítésében. Az ételmérgezést követő

hasmenést először ne kezeljük, mert ezáltal a bél tisztul. 1:1 arányban

kevert tea és bor elősegíti a folyamatot.

Az élelmiszer-mérgezéseket elsősorban ajánlatos elkerülni. Ehhez

adunk néhány tanácsot az ételek kezelésével kapcsolatban:

- az élelmiszereket tartsuk hűvös helyen, mert a baktériumok

magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak,

- ne használjuk fel olyan konzervek tartalmát, melyek teteje vagy

alja kidomborodik, se olyan befőttes üvegekét, melyek ön- maguktól

kinyílnak,

- a WC használata után mindig mossunk kezet. Aki fertőzött,

elkerülheti, hogy másokat megfertőzzön,

- a vágott és egyéb sebeket fedjük le, ha élelmiszerrel dolgozunk,

- soha ne köhögjünk vagy tüsszentsünk ételre! Az orr és to-

roknyálkahártyát a megfázások során gennykeltő baktériumok lepik

el,

- a bőrön, a ruházaton és a konyhai eszközökön baktériumok

telepedhetnek meg, és főzés során az ételbe kerülhetnek. Ezért főzés

előtt vegyük le az ékszereket és mossunk kezet. Célszerű főzéskor

tiszta köpenyt vagy kötényt viselni,

- csak tiszta konyhaeszközökkel dolgozzunk,

- főzés előtt hagyjuk a húst és a baromfit teljesen kiolvadni, és jól

süssük át, hogy a szalmonellát így elpusztítsuk. A kiolvadt húslé nem

kerülhet semmilyen más élelmiszer közelébe,

- frissen darált vagy kiolvasztott darált húst egy napon belül el kell

készíteni. Bizonyos hal- és gombaételeket, valamint a spenótot nem

szabad újramelegíteni, mert ennek során méreganyagok bomlanak le.

A jó szakácskönyvek felhívják erre a figyelmet.

Vigyázat!

Ha valaki szalmonella-fertőzésben megbetegedett, be kell jelenteni az

egészségügyi hatóságnak. A szalmonella a vastagbélben él, és fennáll

a további fertőzés veszélye. Ha a fertőzés enyhébb tüneteihez láz is

társul, akkor orvost kell hívni, aki székletvizsgálat alapján dönt a

bejelentés szükségességéről. A botulis baktérium által okozott

fertőzések olyan súlyosnak minősülnek, hogy minden esetben orvosi

kezelést igényelnek.

Fagyások

Fagyások általában nem védett testfelületeken (köröm, orr) je-

lentkeznek. Szűk harisnya, cipő vagy kesztyű is eredményezheti,

vagy ha a kéz és láb vérellátása nem megfelelő. A fagyás kü-

lönösen idős embereket, legyengült szervezeteket és részegeket

veszélyeztet. Az alkohol melegérzetet kelt, valójában azonban

kitágítja az ereket s így gyorsítja a hőleadást.

A fagyások alattomosan jelentkeznek, gyakran nem figyelünk fel

rájuk idejében, mert a hideg lassan hat. A fagyott végtagok

zsibbadtak. A valódi fagyásokat az —> égési sérülésekhez hasonlóan

három fokozatba soroljuk.

Kezelés:

Első fokú - korlátozott mértékű - fagyás esetén távolítsuk el a

ruhaneműt és fokozatosan melegítsük a megfagyott testrészt normális

hőmérsékletűre. Erre alkalmas a hóval történő dörzsölés is, amire a

szervezet fokozott vérellátással reagál. Emberi vagy állati meleg is

megfelel arra, hogy egy túlhűlt testet vagy testrészt felmelegítsen.

Alkalmazhatunk váltófürdőt is: 3-4 percig 30 °C-os vízben ülünk,

majd 30 másodpercig 10-15 °C-os vízben, miközben a fagyott

testrészt mozgatjuk. Ha ismét átmelegedett, meleg, párnázott, lazán

feltett kötéssel vegyük körbe a fagyott testrészt.

Fájdalmat okozó fagydaganatok esetében segít a burgonya, melyet

szeletekre vágunk és megsózunk. Éjszakára állni hagyjuk, míg

megfeketedik. Ezzel dörzsöljük be a fagyást. Fájdalom- csillapító

hatású. A vérkeringést serkenti a hagymalé, az olíva olaj, valamint a

reszelt tormás borogatás, melyhez tormát vízzel 1:1 arányban

felfőzünk és éjszakára állni hagyunk. Fagyás elleni balzsamot

készíthetünk lencselisztből és sertészsírból. Ezt a pasztát minden

alkalommal frissen kell elkészíteni, és éjszakára lefedve állni hagyni.

Túlzott lehűlés esetén meleg fürdő javallt. A víz kezdetben 35 °C-

os legyen, majd adjunk hozzá újra és újra melegebb vizet, míg el nem

éri a 45 °C-ot. Tartsuk a karokat és a lábakat a fürdőedényen kívül,

esetleg el is köthetjük, hogy a hideg vér nehogy hirtelenül áramoljon

vissza a szervezetbe, és ott szívleállást idézzen elő. Tartsuk a nyakat a

fürdőzés során mindig melegen.

Ha az egész test 20 °C alá hűlt ki, vetkőztessük le a beteget meleg

helyiségben úgy, hogy levágjuk róla a ruhaneműt. Egyes esetben

életmentő beavatkozásként mesterséges lélegeztetésre és

szívmasszázsra is szükség lehet. A lassú felmelegedést orvos

hivatott felügyelni. Ez vonatkozik a 2. és 3. fokú végtagfagyá- sok

esetére is. A fagyott végtagokat is tegyük szabaddá, és meleg

kendővel vagy párnázott pólyával fedjük le.

Fáradtság

A fáradtság legjobb ellenszere az alvás. Élénkítő hatású a rozmaring

tea és az ecetes lemosás. A meleg borba töltött vermut szintén frissítő

hatású, ha arcunkat, nyakunkat és halántékunkat dörzsöljük be vele. A

mézzel kevert vermut és bor keverék nagyszerű ébresztőital. Lásd

még —> alvászavarok.

Fejfájás

Már sok tudós próbálta a fejfájás okait megállapítani, melyek nem

heveny fertőzésekből, agyi, koponya- vagy homloküregza- varokból

származnak. Bárkinek fájhat a feje, függetlenül attól, hogy egyébként

egészséges vagy ideges, gyenge testalkatú vagy vérszegény. Egyes

emberek éveken keresztül szenvednek a fejfájástól. A fájdalom

rohamszerűen lép fel ismeretlen okból, olykor csak órákra, néha

azonban napokra, testi vagy lelki megerőltetés eredményeképpen. A

fájdalom a homloklebenyt, a fej hátulsó részét vagy az egész koponyát

érinti. Nyilalló, szúró vagy szaggató fájdalomként jellemezhető,

mintha a fej szét akarna robbanni, vagy mintha össze akarnák nyomni.

Ingerlékenység, étvágytalanság, emésztési zavarok, rosszullét és erős

izza- dás lehetnek a kísérő tünetek.

Kezelés:

Akinek gyakran fáj a feje, tartózkodjék sokat friss levegőn, sétáljon,

tegyen túrákat és ússzon. Megkönnyíti az emésztésünket, ha

vegetáriánus vagy nyers táplálkozásra állunk át (—> székrekedés). A

gyomornak is jót tesz, ha könnyítünk a munkáján gyümölcslé-, tea-

vagy gyümölcsnapok beiktatásával. A nikotin és az alkohol fejfájást

okozhat, ezért inkább mondjunk le róluk. Esetenként csillapítja a

fejfájást egy csésze kávé, vagy a meleg illetve hideg vizes borogatás.

Masszázs: ha főként a fej hátsó fele fáj, akkor hajlítsuk be középső

ujjunkat gyűrűs- és mutatóujjunk között. A középső ujj porcát

nyomjuk óvatosan a halánték két oldalához, majd kövessük háromszor

azt a vonalat, mely a füleken keresztül a fej hátsó részének aljához

vezet. Végül lassan masszírozzuk végig ujjunk hegyével kis köröket

rajzolva ugyanezt a vonalat.

Lábfürdők: állítsuk lábunkat lábszárközépig érő 35 °C-os meleg

vízbe. Öt percenként adjunk forró vizet a fürdőedénybe, melyből

előzőleg ugyanolyan mennyiséget kimertünk, hogy a víz szintje

változatlan maradjon. A víz végül 45 °C-ra melegszik fel. Öt perccel

ezután öblítsük le lábunkat langyos vízben, ne töröljük meg, hanem

húzzunk vastag zoknit, és járkáljunk, míg lábunk átmelegszik és

megszárad. Alacsony vérnyomás, érelmeszesedés, szívpanaszok és

pajzsmirigytúltengés estén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt. Ez vonatkozik

az alvás előtti hideg lábfürdöre is.

Hideg lábfürdő esetén 5 cm magas vízben addig dörzsöljük

egymáshoz a két lábat, míg átmelegszenek. Két perccel ezután nedves

lábunkra zoknit húzunk és ágyba fekszünk.

Burgonyazsák: a forró burgonyazsák (—> hólyaghurut) is enyhít a

fejfájáson. Tegyük 30 percre a zsákot a tarkónkra.

Vigyázat!

A tartós fejfájás a szervezet más működési zavarát jelzi, melyet meg

kell találni és kezelni kell. A fájdalomcsillapító tabletták nem

jelentenek végleges megoldást, mert a fejfájást okozhatja

orrnyálkahártya-, orr- és gégegyulladás, de a fülek is kiválthatják a

fejfájást ugyanúgy, mint a gyomor, bél, máj és vese működési zavarai.

Klinikailag nem mindig mutathatók ki ezek az okok, mégis említsük

meg kezelőorvosunknak, természetgyógyászunknak ezeket a

lehetőségeket.

Ficam

Ha az ízületet túlterheljük - lépéshiba, botlás, esés vagy erőszakos

beavatkozás révén akkor megnyúlhat és kificamodhat. A ficam

fájdalmas. Orvosnak kell megállapítania, hogy az ízület kifordult-e,

hogy a tokszalagok megrándultak-e, esetleg meg- sérült-e az ízületi

tok.

Kezelés:

Enyhén hajlítsuk be az ízületet és rögzítsük nyomókötéssel. A kötést

nedvesítsük be higított alkohollal. Árnikaoldat és víz 1:3 arányú

keverékével masszírozzuk be óvatosan a sérült ízületet. Ez a

vérömleny kialakulása ellen hat.

Petrezselyem és tojásfehérje: keverjünk össze petrezselymet habbá

vert tojásfehérjével, és vigyük fel a sérült ízületre. Ezután kössük át az

ízületet rugalmas pólyával.

Káposztalevelek: főtt káposztaleveleket rögzítsünk rugalmas

pólyával a sérült ízületre. Hagyjuk a kötést hosszabb ideig az ízületen,

míg a káposzta kifejti hatását.

Fogfájás

A fogfájást többnyire beteg vagy rossz fog okozza, melyet azonnal

fogorvosnak kell kezelnie. Addig is tabletták helyett házi szerekkel

csillapítsuk a fájdalmat.

Kezelés:

Fogfájás ellen régi bevált szer a szegfűolaj, melyet a fájó felületbe

dörzsölünk. Az olaj először csíp, néhány perc múlva jelentkezik csak

érzéstelenítő hatása. A tiszta olaj helyett rághatunk 1/2 percen

keresztül szegfűszeget vagy egy negyed gerezd fokhagymát, vagy

rászoríthatjuk a fájó fogra.

A lábra helyezett mustártapaszok (-> árpa, —> migrén) és az arcra

helyezett burgonyazsák (—> hólyaghurut) szintén csillapítják a

fájdalmat és meggátolják a gyulladás kialakulását.

A mirha-, árnika- és körömvirág-oldatok szintén megfelelnek a

fertőtlenítő szájöblítéshez.

Fogkő

A fogkő a fogon képződött barna lepedék. A nyál alkotóelemei,

szövetmaradványok és parányi organizmusok képeznek kemény

lerakódást, mely - ha már kristályosodott - nem távolítható el

fogmosás útján. Távolíttassa el a fogkövet rendszeresen a fog-

orvosával. De inkább előzze meg kialakulását.

Kezelés:

A manökenek körében ismert házi szer: só és cukor. Elkeverünk egy

kevés tengeri sót citromlével, és fogat mosunk vele, mintha fogrém

lenne. Akinek érzékenyek a fogai, nem fog megbarátkozni a szerrel a

citromsav miatt. Hasonlóan csiszoló hatású a fogpor, melyet calcium

carbonicum néven árusítanak a gyógyszertárakban. Ezt egyéni

ízlésünknek megfelelően elkeverhetjük japán- vagy más hasonló

aromás olajjal, vagy elkészíttethetjük. Naponta egyszer alkalmazzuk

fogkrém helyett, így elkerülhetjük a fogkő kialakulását.

Fülfájás

A fül érzékeny, ezért gondosan ügyeljünk a belőle kisugárzó fáj-

dalomra. Nagy a veszélye a siketségnek, ezért csak akkor folya-

modjunk házi szerekhez, ha nincs orvos elérhető közelben, vagy a

fájdalom még nem erős.

Kezelés:

Védjük fülünket a hidegtől sapkával, sállal és fülvédővel. Merüléskor

a fülekre ható nagyobb nyomást gyakori nyeléssel egyenlíthetjük ki.

Felszállás vagy leszállás alkalmával a repülőgépen a csecsemők addig

sírnak, míg megszabadulnak a füldugulástól. Felnőtteken is segít a

nyelés, a gumicukor, bonbon vagy más hasonló édesség rágása. Aki

megfázással utazik, számítson leszálláskor erős fülfájásra, mert az

eldugult orrüregben és állcsonti öbölben a nyomáskülönbség csak

lassan egyenlítődik ki. Nemcsak akkor lép fel halláscsökkenés, ha a

dobhártya elpattan. A túl hangos zene és a motorzaj szintén

okozhatnak fájdalmat.

A túl hangos zenehallgatás elkerülhető, a motor- és gépi zajoktól

füldugóval védhetjük fülünket.

Hagyma: nyers hagymát apróra vágunk, a darabokat zsebkendőbe

göngyöljük és a fülünkre helyezzük vagy kötjük.

A kötés mellett létezik egy másik megoldás is: a hagymát nagyobb

darabokra vágjuk, olíva olajban megpároljuk, majd egy megfelelő

méretű darabot egészben a fülünkbe helyezünk. A hagymadarabot

előzőleg vattába is csavarhatjuk.

Kamilla: cseppentsünk meleg kamilla teát csepegtetővel a fü-

lünkbe, vagy mártsunk tiszta fültisztító pálcikát a teába, és azzal

mossuk át fülünket.

A fület óvatosan gőzölhetjük kamillával. A teáskanna kiöntő-

csövére megfordítva egy tölcsért teszünk, és a tölcsér csövét a fülünk

felé irányítjuk. A tölcsért el is hagyhatjuk, de vigyázzunk, nehogy

megégessük a fülünket. A kamilla gyulladásgátló és fájdalomcsillapító

hatású.

Kamillavirág olajban: néhány kamillavirágot felfőzünk olíva

olajban, majd kézmelegen a fülbe csepegtetjük, vagy egy vatta-

pamacsra tesszük, és ezt a fülbe helyezzük. Ha nincs otthon ka-

millavirág, megfelel a tiszta olíva olaj is.

Vigyázat!

A fülfájást okozhatja középfülgyulladás, állkapocs-ízületi vagy

homlok- és orrmelléküreg-gyulladás. Orvosnak kell a pontos okot

megállapítani. Aki az orvosi vizsgálat előtt fájdalomcsillapítót vesz

be, megnehezíti a pontos diagnózis megállapítását.

Gégegyulladás

A gégegyulladás nem olyan súlyos, mint amilyennek első pillanatban

tűnik. Megkaphatjuk megfázás útján, vagy ha állandóan pornak és

füstnek vagyunk kitéve, vagy hosszú és hangos beszéd, esetleg

éneklés következtében. Ilyenkor kapar a torok, a hang rekedt, vagy

teljesen elmegy, a nyelés szúró fájdalommal jár, súlyosabb esetben láz

kíséri a tüneteket és rossz közérzet.

Kezelés:

Gégefőgyulladással maradjunk ágyban. Ha a gyulladás lázzal jár,

kerüljük a szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérsékletű és a füstös

helyiségeket. A magas C-vitamin tartalmú gyümölcslevek és teák,

például martilapu, bodza, zilizgyökér mézzel édesítve gyulladásgátló

hatásúak.

Kamilla és zsálya: kamillavirágot vagy zsályát hagyjunk 10 percig

egy csésze forró vízben állni, ezután szűrjük le a teát és kézmeleg

hőmérsékletűre lehűtve öblögessük vele naponta többször a torkunkat.

Tölgyfakéreg: 1-2 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget főzzünk 15

percig fél liter vízben. A gyulladás ellen ható átszűrt főzetet szintén

toroköblítéshez alkalmazzuk. Keserű ízét tompítja, ha egy kanál

mézzel édesítjük.

Burgonyapép: héjában főtt burgonyát péppé nyomunk, majd egy

kendőre simítjuk, melyet előzőleg meleg vízbe mártottunk. A kendőt

ráncmentesen helyezzük a nyakunkra. Kössük körül meleg

gyapjúkendővel. Egy óra elteltével vegyük le a gyapjúkendőt. Az

eljárást szükség szerint megismételhetjük. Burgonya helyett

alkalmazhatunk túró- vagy muskátliszt-pakolást is (—>

torokgyulladás).

Olaj és zsír: forrósítsunk fel olajban egy vászonkendőt, és az

elviselhető legmelegebb hőmérsékleten tegyük a nyakunkra. A kötést

vegyük körül gyapjúkendővel.

Vigyázat!

Ha a kezelések ellenére a gyulladás csak rosszabbodnék, forduljunk

orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Gerinc- és hátfájdalmak

A gerinctájéki fájdalmak deformációra, tartáshibára és izom-

gyengeségre vezethetők vissza, melyek valamely állandó (munkában

vagy ülés közben felvett) testtartás miatt nem múlnak el. Okozhatja

lúdtalp, terpesztett, befelé dőlő lábak is, vagy az alsó végtagok

tartáshibája (—> derékfájás, lumbágó, —> isiász).

Kezelés:

Manapság a legtöbb ember túlságosan sokat ül. Szinte senkit nem

érdekel, hogy az ülés formája természetes-e, és a bélrendszerünk

hogyan reagál arra, hogy a lábainkat mindig ugyanabban a pipázó

tartásban tartjuk. Nemrég rájöttek, hogy egy támla nélküli bárszéken

ülve a legjobb a csípő vérellátása, és ez erősíti a legjobban a hátat is.

Hasonló a testtartásuk a földön kuporgó japánoknak is, akik

étkezési szokásaikat a földhöz közelítették: az asztalok is rendkívül

alacsonyak. Ezt az elvet követve egy ideje már kaphatók

térdelőszékek számtalan variációban. Akinek sokat kell ülnie,

feltétlenül próbálja ki ezt a széket, még akkor is, ha lassabban tudja

hozzászoktatni a térdét, ez az ülésforma ugyanis tehermentesíti a

hátat.

A hátat ezenkívül a sport erősíti (különösen a hátúszás), a

masszázs, a mozgás- és gyógytornagyakorlatok, továbbá ajánlott még

a ritmikus gimnasztika is. Célzott hátizom-gyakorlatok enyhítik a

fájdalmat, és javítják a tartást. —> Túlsúly is lehet ártalmas a

gerincoszlop számára. Igyekezzünk tehát lefogyni, hiszen olykor már

a fogyásnál is csökkennek a fájdalmak.

Az izomzatot ellazítja a meleg fürdő, a melegvizes borogatás, a

melegvizes palack vagy melegítőpáma. Másik megoldás, ha

gerincünket a keresztcsonttól kezdve felfelé erőteljesen dörzsöljük egy

kefével 3 percen keresztül, majd tusoljunk le hideg vagy meleg vízzel.

A masszázs hatékonynak bizonyul minden meleg fürdő után. Álló

helyzetben másszíroztassuk hátunkat több percen keresztül. Ezután

ismét feküdjünk vissza néhány percre a meleg vízbe, majd tusoljunk le

röviden hideg vízzel. Kiegészítésképpen hátfájás esetén meleg

burgonyazsákot (—> hólyaghurut) tehetünk a hátunkra.

Vigyázat!

A házi szerek elsősorban a fájdalmat enyhítik. Mivel a fájdalomnak

számos kiváltó oka lehet, ezért vizsgáltassuk meg magunkat orvossal

vagy természetgyógyásszal, és beszéljük meg vele a gyógymódot.

Görcsök

A görcs az izom reakciója az őt ért ingerre. Akaratlanul, sőt akaratunk

ellenére is összehúzódik az izom. A görcsöt az izmok között

elhelyezkedő idegek ingerülete váltja ki, például a lábszárban,

ujjakban (írástól) és lábujjakban. Gyakori kiváltó oka a testi vagy lelki

megerőltetés.

A görcsöket időtartamuk alapján osztályozzuk. Vannak olyan

izmok, melyek csak rövid időre húzódnak össze, majd ismét eler-

nyednek. A rángások gyors egymásutánban követik egymást. Ezt

tiknek is nevezik - például a szemhéj és az ujjak esetében. Ezek a

rövid görcsök (rángások) fájdalommentesek, mégis kellemetlenek.

Súlyosabbak azonban azok a görcsök, melyek során az izmok

perceken, órákon, sőt akár napokon át összehúzódnak, és valamelyik

testrészt mozdulatlanul szokatlan testhelyzetben tartják. A kétféle

görcs között vannak átmenetek, melyeket több-keve- sebb fájdalom

kísér.

Kezelés:

A görcsnek ellen kell dolgozni. Ha például fekvés közben a lábakban

keletkezik, akkor álljunk fel. Ha állás vagy járás közben keletkezik

görcs a lábszárunkban vagy a lábujjakban, akkor feküdjünk le, és

húzzuk lábfejünket a sípcsont felé, amennyire csak lehet. Mindkét

esetben masszírozzuk a görcsös izmokat egy erős kefével, körkörös

mozdulatokkal. A sósborszesz elősegíti a vérellátást és átmelegíti az

izmokat.

Víz alkalmazása: az alsó végtagok görcseinél segít az emelkedő

hőmérsékletű lábfürdő (—> fejfájás) és az 5-20 perces fürdő (nyakig

érő) 35-37 °C-os vízben.

Vigyázat!

Ismétlődő görcsök jelezhetnek heveny megbetegedést a központi

idegrendszerben, az anyagcserében, mérgezést, fertőzést, hor-

monzavart és egyebet is, amit kezelni kell. Ha lelki okok váltják ki,

akkor ezt is a kezelőorvossal vagy természetgyógyásszal kell

megbeszélni.

Gyomorégés

Egészséges működés esetén a sejtek annyi gyomorsavat választanak

ki, amennyi a táplálék megemésztéséhez szükséges. Gyomorégés

esetén a gyomor túlságosan sokat termel. A sav a nyelőcsőbe hatol,

megtámadja, és felületén valamint a gyomornyálkahártyán tartós

gyulladást idézhet elő. A gyomorégés az emésztőrendszernek gyakori

zavara, elsősorban nehezen emészthető élelmiszerekre vezethetők

vissza.

Ezek sorába tartoznak a zsíros és zsiradékban sült fogások,

valamint az édes vagy savanyú ételek. A gyomor kihűlése vagy súlyos

lelki megterhelés szintén gyomorégéshez vezethet. Feltételezhetően

létezik gyomorégésre való hajlam, ám a je-

lenség összetett, és magába foglalja a gyomor- és nyombélfe- kélyt

is. Máj- és epezavar esetén, ha az epefolyadék nem tud megfelelően a

nyombélbe ürülni, visszafelé áramolhat, a gyomorba kerülhet, majd

hányás formájában kikerül a szervezetből. Az agresszív epefolyadék is

kimarhatja a gyomornyálkahártyát és a nyelőcsövet, amit egyesek

gyomorégésként észlelnek.

Kezelés:

Házi szerként ajánlatos a száraz fehérkenyér, a banán és kis

mennyiségben hígított vagy sovány tej fogyasztása. Megkötik és

semlegesítik a túltengő savat és megnyugtatják a gyomrot. Főtt

rebarbara fogyasztása is ajánlott gyomorégés esetén. Noha a gyümölcs

maga is savas, mégis gyengébb, mint amit a gyomor termel.

A gyomorégést a fenti szerek nem tudják meggyógyítani, valamint

a fekélyt se. Ha a máj és epehólyag okozza a zavart, tartósan csak

akkor segíthetünk, ha megváltoztatjuk az étkezési szokásainkat.

Kerüljük a sör, a szénsav- és alkoholtartalmú italok, a kávé, az édes, a

fűszeres, zsíros vagy zsiradékban sült ételek fogyasztását. Kímélő

étrend javallt puhára főtt burgonyával és tejbekásával kúraszerűen két

héten át. Ha sor kerülhet rá, ezután is csak főtt sovány fehér húst

fogyaszthatunk, mint például baromfit vagy halat. Kisebb de

gyakoribb étkezésekkel tehermentesítjük a gyomrot, és elkerülhetjük a

gyomorégést.

Gyomorpanaszok

Miért panaszkodik a gyomrunk? Sok oka lehet. Több rostos anyagot

szeretne kapni, kevesebb olajat és zsírt, és nem akarja hogy a koffein,

az alkohol és a dohány állandóan kizökkentse a megszokott

kerékvágásból. Mindenek előtt nem akar állandóan dolgozni - vagy ha

már szükséges, akkor legalább nyugodt körülmények között.

Tulajdonosa gondjait a gyomor nem tudja megoldani. Nem akar tudni

a munkahelyi bosszúságokról, személyes ellentétekről, stresszről és

depresszióról.

Másként szólva a kapkodva evés és ivás, a rostmentes, kiadós és

zsíros ételek, az élvezeti cikkek (koffein, alkohol, nikotin) túlzott

fogyasztása és a lelki problémák megterhelik a gyomrot.

Aki kézbe veszi munkahelyi és személyes problémáit, az nyugodt

körülmények között ehet akár zsíros ételt is. Az élvezeti cikkek túlzott

fogyasztása szorosan összefügg a munkahellyel és magánélettel.

Stresszhelyzetekben gyakrabban kerül elő a cigarettásdoboz, egyesek

gyakrabban nyúlnak a pohárhoz vigasztalást keresve.

Az étellel együtt lenyeljük gondjainkat, félelmeinket is. Egy állat

stressz- vagy fenyegetett helyzetben nem eszik. Az ő esetében az

anyagcsere a tápanyag-feldolgozásról a védekezésre áll át. Míg az

állat elmenekülhet vagy visszavághat, az ember kénytelen bizonyos

konvencióknak engedelmeskedni, melyek lehetetlenné teszik, hogy

fenyegetett helyzetben természetesen reagáljon. így szélsőséges

stresszhelyzetekben is a megszokott módon étkezik. A gyomor így

dolgozni kényszerül, jóllehet a szervezet védekezésre és menekülésre

készül. Amíg a gyomor ellátja a feladatát és nem panaszkodik, addig

az ember nem fordít rá figyelmet.

A gyomorfájás okozta panaszok sokfélék és eltérőek. A gyomor

felső részén jelentkező gyengébb vagy erőteljesebb fájdalomérzettől a

telítettségi érzeten és a puffadáson át a —> gyomorégésig terjednek.

A panaszosnak nincs szervi baja. Esetenként —> székrekedésről, ->

hasmenésről vagy —> idegességről panaszkodik. A szív, a keringés, a

máj vagy az epe is róhat terheket a gyomorra.

Kezelés:

A gyógyászat éppen a gyomor esetében ismeri el a panaszok, valamint

a lelki és szociális tényezők közötti összefüggéseket. A savlekötő

gyógyszerek azonban csak elfedik a valódi okokat. Fel kell tennünk a

kérdést, hogyan lehet ezeket a terhelő tényezőket elhárítani, hogy a

gyomor ismét elégedett legyen.

Addig is meg kell figyelni, hogy mely ételek okoznak problémát. A

gyomor tudja a legjobban, hogy miről kell lemondania ahhoz, hogy

ismét jól tudjon dolgozni. Az alkohol, a nikotin és a kávé valószínűleg

ezek sorába tartoznak. Bizonyos fűszereket, zsíros ételeket és sülteket

is töröljünk lehetőleg az étrendünkből.

Együnk rendszeresen, és a kiadós étkezések helyett inkább

gyakrabban fogyasszunk kisebb adagokat. Hagyjunk elegendő időt

az étkezésekre. Aki 20 percnél rövidebb ideig eszik, az fontos dolgot

mulaszt el: ennyi idő elteltével jelzi ugyanis csak a gyomor, hogy

jóllakott. Ha ennyi idő alatt túltöltjük, akkor megzavarjuk az

emésztést. Az ebből fakadó hasi fájdalmakra köménymag- vagy más,

a -> csecsemőbetegségek esetében javallt teát igyunk.

A gyomor enzimei főként meleg környezetben fejtik ki hatásukat.

A hideg és forró ételek megakadályozzák a folyamatot. Ezek az

enzimek megtalálhatók a szájban is, ahol a rágással már megkezdődik

az emésztés.

Egy 15 perces séta minden étkezés után hozzájárul a nyugal-

munkhoz, ami a gyomrunknak is jót tesz.

Melegvizes pakolások és forró kötések: tartós fájdalmak esetén

nedves, meleg vászonkendőt vagy melegvizes palackot helyezzünk a

gyomrunkra és száraz gyapjúkendővel kössük körül. 30-35 percenként

cseréljük a kötést. A vászonkendőre tehetünk zabkását és reszelt almát

olyan forrón, ahogyan a bőrünk eltűri. Jól bevált a burgonyazsák (—>

kiütés, —> hólyaghurut) és a lenmagpakolás (—> epebántalmak) is.

Kamilla és borsmenta tea: egy kávéskanál kamilla vagy borsmenta

virágot vagy levelet leforrázunk egy csésze forró vízzel és 10 percig

állni hagyjuk. Fogyasszunk belőle melegen naponta többször egy-egy

csészével.

Fehér fejeskáposzta-lé: a friss káposztafej belső leveleit préseljük

(centrifugáljuk) ki. Igyunk belőle 14 napon keresztül napi egy litert.

Meg lehet szokni az ízét. A kúra 4-6 hétig is eltarthat.

Burgonyalé: nem olyan erőteljes a hatása a nyers burgonya

levének, mint a fehérkáposztának. Nagyobb mennyiségben fogyasztva

a torok kiszárad és a pupillák kitágulnak. A mellékhatások a kúra

befejeztével hamar megszűnnek.

Hagyma és kömény: két fej apróra vágott hagymát 10 napon át fél

liter borszeszben vagy fehér borban érlelünk. Végül leszűrjük a bort.

Emésztést serkentő hatása van, ezért csak egy li- kőrös pohámyit

igyunk belőle minden étkezés után.

Vigyázat!

Erős és visszatérő fájdalmak esetén szervi zavarok kivizsgálása

szükséges. Nemcsak a gyomor képezheti a panaszok egyetlen okát.

Más szervek is befolyásolhatják a működését.

Hányás -> terhességi hányás

Hasmenés

A hasmenés sok betegség kísérője. Előidézheti, hogy nem a

megszokott módon táplálkozunk, például szabadságunk idején. A

szervezet hasmenéssel reagál a különböző mérgekre, ide tartozik sok

ember esetében a túlzott mértékben fogyasztott kávé vagy alkohol is.

Aki naphosszat a napon fekszik, majd hideg gyümölcslevet fogyaszt,

vagy lenge öltözetben hűvös szobában tartózkodik, annak éppúgy kell

belei ellenkezésére számítania, mint az ideges természetűeknek

stresszhelyzetben. Többnyire megállapítható a kellemetlen hatást

kiváltó ok. Felnőttek esetében a hasmenés általában átmeneti és

ártalmatlan jelenség - olyan eset, mely házi szerekkel jól kezelhető. A

széklet szokatlanul híg, váladékos, a bél naponta többször is

szabadulni akar tartalmától. A legkellemetlenebb a görcsös hasfájás,

mely többnyire a hasmenés kísérő tünete.

Kezelés:

Mindenek előtt el kell hagyni azokat a dolgokat, melyek a hasmenést

kiválthatták: bizonyos ételeket és italokat, alkoholt, kávét és

fűszereket. A hasfájásnak a meleg az ellenszere, a meleg kötés,

melegítőpárna vagy melegvizes palack. A beleknek először is

nyugalomra van szükségük, ezért először csak kétszer- sültet, zabkását

vagy búzalisztet fogyasszunk. Súlyosabb hasmenés esetén 2-3 napig

tartó teljes koplalás és ágynyugalom javallt. A folyadékveszteséget

keserű gyógyteával (borsmenta, kamilla) vagy fekete teával pótoljuk.

A cola jellegű italok - feltehetőleg csersavtartalmuk miatt -

összehúzzák a gyomor nyálkahártyáját, ezért főként gyermekek

esetében válnak be hasmenés esetén. Segíthet egy csésze forró tej is,

melybe egy csapott evőkanál szerecsendió-reszeléket adtunk.

Reszelt alma: a tiszta almalé nagy mennyiségben hasmenést válthat

ki, a reszelt alma ezzel szemben ellentétes hatású. Fogyasszunk belőle

1 kg-ot - egész napra elosztva - héjastul, mag nélkül. Pépes formában

tisztítja a beleket, belekeverhetjük tojásfehérje habját is. Keserű

fodormenta teát fogyasszunk hozzá.

Áfonya és erdei szamóca: hasmenés esetén rágjunk el egy marék

szárított áfonyát, vagy tegyünk belőle 3 evőkanálnyit fél liter vízbe és

főzzük 10 percig. Igyunk belőle egy pohárkával. A hasmenésnek

hatékony ellenszere az erdei szamóca is, melyet 1:3 arányban

borszeszben vagy fehérborban érlelünk. Ebből a likőrből óránként egy

evőkanállal vegyünk be. Annál jobban hat az oldat, minél tovább érik

az erdei szamóca a folyadékban (minimum 3 órán át).

Szegfűszeg: 2-4 szegfűszeget felforralunk egy csészényi vízben, 10

percig állni hagyjuk, leszűrjük, majd elfogyasztjuk.

Hagymahéj: a hagyma sokoldalúan felhasználható. Forraljunk fel

egy maréknyi hagymahéjat fél liter vízben, és hagyjuk 10 percig állni.

2-3 adagra elosztva fogyasszuk el a főzetet egy nap alatt.

Ánizs és ánizslikőr: az ánizs fűszer, tea és likőr formájában a

gyomor barátja. Görögországban az ouzo (1:1 arányban vízzel hígítva)

a legfontosabb italok közé tartozik - étkezés előtt és után, valamint az

étkezések között, kellemes társaságban.

Házilag is elkészíthetjük az ánizslikőrt: 30 gramm ánizsmagot

összetörünk mozsárban és két héten keresztül 0,7 liter ga-

bonapálinkában érleljük. A készítményt papírszűrőn vagy tiszta

kendőn átszűrjük. Hasmenés esetén házi szerként fogyasszuk,

felnőttek igény szerint 1-2 evőkanállal.

Orvosi szén: az orvosi szén sokat dicsért szer hasmenés ellen, mely

megköti a káros anyagokat és a gyomorsavat. Csak nagy

mennyiségben hatásos, ha a gyomrot valamelyest megtölti. Orvosi

szenet vásárolhatunk tabletta formájában. Akinek van otthon

grillsütője vagy kandallója, megtakaríthatja a gyógyszertárba vezető

utat - ha természetes fát vagy faszenet használ tüzelőanyagként,

melyek nincsenek vegyileg kezelve. A fekete faszénben vagy az

elszenesedett fában, melyet ledörzsölünk, bőségesen fellelhető eme

házi szer. Lenyelés előtt rágjuk alaposan meg.

Hasmenés gyerekek esetében:

Gyerekeken olyan egyszerű szerekkel segíthetünk, melyek minden

konyhában fellelhetők:

8 kávéskanál cukrot és 1 kávéskanál sót feloldunk 1 liter forralt

vízben. Ebből a folyadékból igyanak a gyerekek koruknak megfelelő

mennyiséget 4-6 óránként az alábbi adagokban:

2-6 hónapos ___________ 200-400 ml

6-18 hónapos __________ 400-600 ml

18 hónapos - 3 éves 600-800 ml

3 év feletti ___________ 800-1000 ml

Az anyák adagolják ezt a folyadékot a táplálék kiegészítőjeként

akkor is, ha szoptatnak. Felnőttek igyanak belőle napi 2-4 litert.

Egy másik recept Bangladesből: Egy marék rizst összetörünk és

tiszta vízbe áztatunk. A pasztát végül 1 liter vízben 3 csipet sóval

megfőzzük. A gyermekek és a felnőttek a fenti táblázat adatai szerint

fogyasszák. Ez a szer nemcsak az elveszített anyagokat pótolja, hanem

ízletes és ellátja a szervezetet szénhidráttal is.

Vigyázat!

Ha a hasmenés két napnál tovább tart, hívjunk orvost. Az orvos

megállapítja, hogy a hasmenést esetleg fertőzés (pl. tífusz) okozta-e.

Csecsemőkorban a tartós hasmenés a túlzott ásványi anyag- és

elektrolit-veszteség miatt már egy nap elteltével is életveszélyes lehet

(—>csecsemőbetegségek/hasmenés).

Hátfájás -> gerinc- és hátfájdalmak

Hólyagok

Hólyagok keletkezhetnek a kéz és a láb felületén, ha a bőr túlzott

terhelésnek van kitéve, pl. szokatlan munkák - kerti ásás, barkácsolás,

csavarhúzás - során, vagy hosszabb (pl. téli) pihenő után játszott első

squash- vagy teniszjátszma alkalmával. A lábon keletkezett hólyagok

gyakorta elrontják egy új cipő vagy hosszabb séták, túrák felett érzett

örömünket.

Kezelés:

A hólyagokat nem szabad se felszúrni, se felvágni. A hólyag alatti bőr

könnyen begyulladhat, vagy elgennyedhet. Tapasszal fedjük le a

hólyagot, így megakadályozhatjuk, hogy felszakadjon.

Szarvasfaggyú és fejőzsír: a hólyagok kezelésének régi bevált házi

szere a szarvasfaggyú, mely stift alakjában kapható a

gyógyszertárakban. Akinek gyakran jelennek meg hólyagok a kezén,

az tartson otthon mindig szarvasfaggyút. Fejőzsírt is tehetünk a

hólyagokra, mielőtt a tapaszt ráhelyezzük. Régi jó házi szer, mely még

most is kapható némely gyógyszertárban, noha a tehenészek már nem

kenik be vele a kezüket fejés előtt.

Tölgyfakéreg: a közönséges tölgyfa kérge segít a hólyagokon. A

kéreg eltávolításakor ügyeljünk, nehogy belehasítsunk a fába. 1-2

evőkanál apró darabokra zúzott tölgyfakérget fél liter vízbe teszünk és

15 percig főzzük. Ezzel a főzettel mossuk a hólyagos bőrfelületet

naponta többször néhány percig. Másnap ismét főzzük fel a

készítményt. A kéreg cserzőanyagot tartalmaz, mely összehúzza a

hólyag felületén a bőrt. Gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatása

van.

Hólyaghurut

A hólyagkörnyéki fájdalmak gyakran hirtelen lépnek fel, és egészen a

comb felső részéig, vagy az ágyéktájékig kisugározhatnak. Az állandó

vizelési inger hólyaghurutra utal. Nem mindig jár fájdalommal a

vizelet ürítése, de előfordulhat (akárcsak —> láz és rossz közérzet is).

A vizelet ilyenkor többnyire zavaros és kellemetlen szagú.

A hólyaggyulladás a hólyag nyálkahártyájának hurutos meg-

betegedése, súlyos esetekben a gyulladás kiterjed a hólyag egész

falára, mely fokozottan váladékozni kezd. Hivatalos neve cystitis

(hólyaggyulladás). Ha a szervezet ellenálló-képessége legyengül -

például megfázás következtében és baktériumok jutnak kívülről (a

húgycsövön keresztül) a szervezet belsejébe, akkor a hólyag

begyulladhat. Különösen a nők veszélyeztetettek. Gyulladás terjedhet

a hólyagra bél-, vese-, vagy (férfiak esetében) prosztatagyulladás

következményeként is, vagy ha gennygóc csírája kerül a belsejébe.

Kezelés:

A házi szerek elősegítik a hólyaghurut gyógyulási folyamatát. A

legfontosabb, hogy melegen tartsuk az altestet. Eltérőek a né-

zetek a tekintetben, hogy a hólyagot a panaszok fellépésekor először

kímélni kell-e, hogy így a gyulladás magától múljon el. Előrehaladott

és heveny betegség esetében a veséket és a húgyúti vezetékeket

bőségesen át kell öblíteni. Közép-európai éghajlati viszonyok között

naponta legalább 2 liter folyadékot kell a szervezetbe juttatni ital és

élelmiszer formájában. Hólyaghurut esetén ezt a mennyiséget

feltétlenül tartani kell, sőt inkább túlhaladni kívánatos. A célnak

leginkább a vizelethajtó gyógyteák felelnek meg, vagy egyéb meleg

italok, melyek nem tartalmaznak izgatószert.

Változó étrend: rendszeresen ismétlődő hólyaghurut esetén javasolt.

A húgyutak savasítása érdekében 10 napon keresztül főként

fehérjetartalmú ételeket fogyasszunk: húst, halat, tojást, tejet és

tejtermékeket. Ezután fogyasszunk szintén 10 napon keresztül

bázisokban gazdag táplálékot: gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát és

rizst. Egy evőkanál retekkivonat (—> hörghurut) fogyasztása reggel

és este elősegíti a gyógyulást.

Ez a kúra helyreállítja a vese működésének egyensúlyát. Egyébként

a táplálék legyen kevéssé savas és ne legyen izgató hatású, amit

tejtermékek és növények fogyasztásával tudunk elérni. A túlzott

fűszer-, só- és alkoholfogyasztás káros hatású.

Heveny gyulladás esetén maradjunk ágyban, és gondoskodjunk

arról, hogy az alhasat ne érje hideg. Melegítőpárnákkal, forró vizes

palackokkal és meleg vizes borogatással lehet a hólyag és a vese

környékét melegen tartani. Naponta váltsunk tiszta pamut alsóneműt.

Ez az anyag lélegezni engedi a bőrt, és felszívja az izzadságot.

Kerüljük a műszálas vagy szűk alsónemű használatát.

Uborka és petrezselyem: forrázzunk le egy evőkanálnyi ubor-

kamagot egy csésze forró vízzel, hagyjuk öt percig állni, majd

fogyasszuk el apró kortyokban. Szintén apró kortyokban fogyasztva,

de egész napra elosztva segít a petrezselyemtea. Egy evőkanál

finomra vágott friss petrezselymet forrázzunk le 1/2 liter forró vízzel,

és tíz perc elteltével szűrjük le.

Terhesség idején legyünk óvatosak a petrezselyem fogyasztásával.

Noha a növény gyökere és zöldje a javasolt mennyiségben

ártalmatlan, érzékeny szervezeteknél a növény magjának fogyasztása

esetleg koraszülést idézhet elő.

Káposztalevél: a káposztalevél minden gyulladás - így a hó-

lyaghurut - esetében hatékony. Néhány vörös-, zöld-, vagy fe-

hérkáposzta-levelet sodrófával puhára törünk, több rétegben az altestre

helyezzük, majd könnyű kötéssel rögzítjük. A kötést éjszakára is a

testen hagyjuk.

Burgonyazsák: nyomjunk össze héjában főtt burgonyát (héjastul)

egy vászonzsákban. A vászonzsák akkora legyen, hogy a beteg

testtájat befedje. Helyezzük a batyut az alhasra az elviselhető

legmelegebb állapotában, és terítsünk rá egy vastag kendőt. Végül

takarózzunk be gyapjútakaróval, nehogy a meleg hamar elszökjön.

Hagyjuk a zsákot egy órán keresztül az alhason, majd 30 perc múlva

ismételhetjük meg az eljárást. A gyulladást csökkenteni fogja.

Ülőfürdő: 1/2 liter vízben 6-8 evőkanál kamillavirágot felfőzünk,

és 10 percig lefedve állni hagyjuk. A főzetet egy kendőn átszűrve a

fürdővízbe öntjük, aminek hőmérséklete 39 °C legyen. A víz lepje el a

vesék tájékát is. Testünket és a fürdőedényt vegyük körbe takaróval.

15 perc elteltével üljünk kis időre hideg vízbe, majd pihenjünk az

ágyban. Ismételjük meg az ülőfürdőt naponta, amitől a heveny

hólyaghurut gyógyulása várható.

Vigyázat!

Az elégtelenül kezelt, vagy nem gyógyult hólyaggyulladásnak súlyos

következményei lehetnek. Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell

megállapítania, hogy a gyulladás nem terjedt-e át más szomszédos

szervekre. Mindenekelőtt a vesék vannak veszélyeztetve. A

hólyaghurut felléphet vesék megbetegedésének szövődményeként is.

Homloküreg-gyulladás

A homloküreg-gyulladás nem pontos megnevezése a betegségnek.

Ugyanezt a betegséget másként - szintén nem egészen pontosan -

orrmelléküreg-gyulladásnak is nevezik. A gyulladás valójában az arc-

és a koponya üregeire terjed ki: az orr, a homlok és az álkapocs,

valamint a rostacsont és az ékcsont üregeire. Tudjuk hát, hogy

rengeteg üreg van a koponyánkban, ezért lehet, hogy hirtelen náthásak

leszünk, orrunk és homlokunk környéke nyilall, és mindezt könnyű

vagy magas —> láz kíséri.

Kezelés:

Van néhány olyan házi szer, mely enyhíti ezt a súlyos betegséget.

Ezek közé tartozik a fej gőzölése és a fürdő (—> nátha), valamint az

étkezés kúraszerű megváltoztatása.

Fej gőzölése: egy kávéskanál kamillát, kakukkfüvet vagy ma-

joránnát teszünk forró vízbe. A felszálló gőzzel naponta többször

inhalálunk (—> nátha). Óránként szívjunk fel orrunkba néhány

cseppet a főzetből.

Mustártapasz és forró pakolások: a mustártapaszhoz elkeverünk két

evőkanál mustárlisztet meleg vízzel, a pépet vászonkendőre simítjuk,

és a tapaszt 5-10 percre az arcra vagy a homlokra helyezzük, míg a

bőrünk ki nem pirul. A mustárliszt árt a nyálkahártyának, ezért ne

kerüljön a szemünkbe. Csak minden második napon ismételjük meg az

eljárást, hatása ugyanis hosszan tart. A mustártapaszok közötti időben

meleg borogatásokkal csillapíthatjuk a gyulladást.

Étkezés és ivás: a szervezetben lezajló gyulladásos folyamatok

esetén együnk keveset, de igyunk annál többet. Homloküreg-

gyulladás esetén egy héten keresztül igyunk naponta 1 liter friss

gyümölcs- vagy zöldséglevet, ezen kívül gyógyteát, ásványvizet és

meleg (40 °C-os) citromlevet mézzel. A méznek antibiotikus hatása

van, a citrom (mértékkel) biztosítja a C vitamin-ellátást. A hét eltelte

után fokozatosan térjünk vissza a megszokott táplálkozási

szokásainkhoz, fogyasszunk továbbra is sok friss gyümölcsöt és

zöldséget, és kevés konyhasót.

Vigyázat!

A homlok és orrmelléküreg-gyulladások orvosi felügyeletet kívánnak.

Olykor az orrmelléküreget fel kell nyitni, hogy a gennyet eltávolítsák

vagy kimossák. Aki idejében kezeltetni kezdi a betegséget, elkerülheti

ezt a kellemetlen beavatkozást.

Horkolás

Az elterjedt, ártalmatlan, ám a partner számára meglehetősen

kellemetlen jelenség egyik oka a levegő alacsony páratartalma. Ezért

szellőztessük ki esténként alaposan a hálószobát, és gondoskodjunk a

levegő elegendő páratartalmáról. Az orrot alvás

előtt alaposan fújjuk ki. Legjobb, ha a horkolók oldalt vagy hason

fekve alszanak, hanyatt fekve ugyanis a nyelv hátracsúszik és elősegíti

a horkolást.

Hörghurut (bronchitis)

A krónikus -> asztmával szemben a hörghurut a hörgők heveny

gyulladását jelenti, és többnyire megfázás vagy a felső légutak

fertőzésének következtében alakul ki. Előfordulhat influenza, kanyaró,

szamárköhögés vagy más betegséggel együtt is. A fertőzés nagyon

hamar kialakul, hiszen mihelyt a szájüregben vagy a garatban váladék

gyülemlik fel, megnő a lehetősége annak, hogy a kórokozókat

belélegezzük. A hörgőkben azután aktivizálódnak, és állapotunkat

jelentős mértékben rontják, hacsak nem köhögjük ki őket gennyes

váladék formájában. A váladék zöldessárga és sűrű.

A köhögés az első jel, melynek útján a hörghurutra felfigyelünk. A

köhögés és a hörgők váladékozása fájdalmat okozhat a mellkasban.

Ha a gyulladás szétterjed, fulladás léphet fel.

A krónikus hörghurut kialakulhat fokozatosan, vagy kísérhet más

heveny gyulladásos folyamatot. Gyakran más zavar kísérője vagy

következménye. Mindenekelőtt szívzavarok és keringési betegségek

okozhatnak pangást a tüdő keringésében és krónikus gyulladást a

hörgőkben. A krónikus hörghurut és a vesebetegségek gyakran együtt

lépnek fel, és egymásra hatnak.

Kezelés:

A hörghurutot mindenképpen kezelni kell, hogy ne váljék krónikus

betegséggé. Láz esetén ágynyugalom javasolt. Tartsuk nedvesen a

szoba levegőjét, szellőztessük ki alaposan és helyezzünk el a szobában

egy tál forró vizet, melybe japánolajat tettünk. 3-5 napos koplalás

rávezeti a szervezetet arra, hogy erejét a hörgők gyulladására

összpontosítsa. Ebben az időszakban egészen a gyógyulásig igyunk

sok gyümölcslevet és gyógyteát, mely megkönnyíti a váladék

felköhögését. Jól bevált házi szer a borostyán, zilizgyökér, kamilla,

kakukkfű, zsálya és izlandi zuzmó tea. Sétáljunk sokat fenyő- vagy

erdeifenyő-erdőben. Az izzó fenyő- vagy erdeifenyő-levelek füstje is

jó hatással van a hurutos hörgőkre.

Teák: 1-1 csipet kakukkfüvet, lándzsás útifüvet, martilaput, ma-

joránnát, ökörfarkkóró-virágot és egy evőkanál ánizst fél liter vízzel

leöntünk és 10 percig állni hagyunk. Ezt a teát apró kortyokban isszuk

egész napra elosztva. Frissítő és köhögésoldó hatású.

Fejessaláta-főzet: szinte már elfeledett házi szer a fejes saláta.

Hideg vízbe tesszük a salátát és félig lefedve kis lángon főzzük öt

percig. Lefekvés előtt egy pohárral iszunk a langyos főzetből.

Retekszirup: erősen hurutoldó hatású a feketeretek leve. Hámozzuk

vagy tisztítsuk meg a feketeretket és vágjuk szeletekre. Szóljuk meg

cukorral, ami kivonja a nedvességet. Napi 4-6 evőkanállal

fogyasszunk ebből a szirupból. Cukor helyett alkalmazhatunk mézet

is, mely enyhe antibiotikus hatása miatt erősíti a szer hatását. A

retekszirupot naponta frissen kell elkészíteni, mert gyorsan

megpenészedik.

Hagyma: kandiscukrot és egy apróra vágott hagymát főzzünk kevés

vízben, míg besűrűsödik. Ez a szirup is hurutoldó hatású. Gyermekek

adagja 2 óránként 1 kávéskanál, felnőtteké ennek megfelelően 1

evőkanál.

Fokhagymabor: Johann Künzle (1857-1945) német lelkész, aki a

gyógynövények alkalmazását felélesztette, fokhagymás bort javasolt a

köhögés enyhítésére. Egy gerezd fokhagyma levét főzzük fel fél liter

száraz fehérborban. Igyunk belőle óránként egy kortyot.

Mustár- vagy túrópakolás: készítsünk 6-7 evőkanál mustárlisztből

borogatást (-> torokgyulladás) és helyezzük a mellkasra és a hátra,

majd kössük át. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a kötést.

Ismételjük meg két nap múlva az eljárást. A hörghurut olykor már az

első kezelés után érezhetően javul.

Hasonló pakolás készíthető sovány túróból, melyhez néhány csepp

ecetet adtunk és annyi tejet, hogy kenhető legyen (—> to-

rokgyulladás). Akkor távolítsuk el a borogatást, ha a túró megszáradt.

Kívánság szerint megismételhetjük az eljárást. Mindkét borogatás

kiszívja a gyulladást a mellkasból.

Vigyázat!

Súlyos hörghurut esetében orvosnak vagy természetgyógyásznak kell

felügyelnie a folyamatot. Ha a hörghurut krónikusnak bizonyul, fel

kell tárni az okát és kezelni kell.

Hőguta

Hőguta esetén a meleg a szervezetben reked. Akkor alakul ki, ha a nap

közvetlen hatásának vagyunk kitéve, például hőség esetén

szélcsendben, meleg levegőben. A szervezet akkor hevül túl, ha testi

megerőltetés ellenére keveset izzadunk. Első jelei a fejfájás,

gyengeség, szédülés és az ájulástól való félelem. A hőguta

erőteljesebb megnyilvánulása a rosszullét, hányás, végül a keringés

összeomlása.

Kezelés:

Akit hőguta fenyeget, lehetőleg rögtön vigyük hűvös és szellős helyre,

fektessük le, emeljük meg a fejét és felsőtestét tegyük szabaddá.

Helyezzünk hideg vizes kendőt (esetleg jégtömlőt) a beteg nyakára,

homlokára és mellkasára, tegyünk hideg vizes borogatást a karokra és

a lábszárra. Más esetben locsolhatunk nem túl hideg vizet a

végtagokra és a felsőtestre, miközben kendőkkel legyezzük a beteget

(lásd —> napszúrás).

Vigyázat!

Hőguta esetén a keringés összeomlásakor ájulás és halál lehet a

következmény. A fenti utasításokat elsősegélynyújtáskor kell követni.

Súlyos eszméletvesztés esetén mesterséges lélegeztetés és

szívmasszázs válhat szükségessé. Minden esetben hívjunk orvost,

vagy mentőt a kórházba szállításhoz. Csak abban az esetben

vállalkozzanak „laikusok” a beteg szállítására, ha semmiféle orvosi

segítség nem áll rendelkezésre.

Idegen testek

„Idegen testeknek nevezzük azokat a testeket, melyek ott vannak, ahol

jelenlétük számunkra nemkívánatos. Számukra ez mégis természetes,

hiszen nem tesznek egyebet, mint idegenként jelen vannak, ám ez az

ember számára kellemetlen.” A gyerekektől származó

meghatározásban az „idegen” dolgok kellemetlen volta

hangsúlyozódik. Az idegen test viszont meg is akadhat a nyelőcsőben,

szembe, orrba, fülbe kerülhet - különösen gyermekek esetében.

Halszálka:

Aki szereti a halat, tud bánni a szálkákkal. Különösen gyermekeknél

kerülhetnek finom szálkák a nyelőcsőbe és megakadhatnak ott. A

kisebb szálkák ártalmatlanok. Az Északi- tenger mellett a gyerekeket

azzal nyugtatják meg, hogy a szálka úgyis kikerül a szervezetből:

„Holnap legföljebb majd alul szúr!”

Aki a lenyelt szálkára indokolatlanul pánikkal reagál, fulla- dásos

rohamot kaphat. Nagyon fontos tehát, hogy ne veszítsük el

nyugalmunkat. Mivel a szálkákat általában nem lehet kézzel vagy

csipesszel eltávolítani, legjobb, ha savanyú káposztát eszünk. A

savanyú káposztában lévő tejsav a szálkát megpuhítja, így az a

gyomorba kerül, ahol megemésztődik.

Cseresznyemag az orrban:

Az orrba került cseresznyemag egy gyermek számára igen nyug-

talanító, különösen ha megpróbálja kipiszkálni, mert fennáll a

veszélye annak, hogy a magot feljebb tolja. Hatásosabb, ha a másik

orrlyukat befogja, és az eldugultat erőteljesen fújja. A mag előbb-

utóbb kicsúszik.

Rovar a fülben:

A fülbe került rovar megfullad, ha salátaolajat öntünk rá. Néhány perc

múlva kiöblíthetjük.

Por a szemben:

A por szembe kerülve viszketést és nyálkahártyaizgalmat okoz. Ha

vízzel öblítjük ki szemünket, akkor a szemcsék még mélyebbre

hatolhatnak. Erőteljes dörzsölés esetén karcolódik a kötőhártya. Ha

mégis dörzsölni kívánjuk a szemet, akkor óvatosan tegyük, az orr

irányába.

Könnyezzünk nyugodtan, hogy a szem kitisztulhasson. Ehhez nem

a sérült, hanem a másik szemet kell dörzsölni, Így mindkettő

könnyezni fog. Ugyanezt a hatást érhetjük el frissen felvágott

hagymával is.

Kaktusztüske és szilánk a bőr alatt:

Aki már nyúlt kaktuszba, tudja, milyen kellemetlen fájdalmat

okozhatnak a finom tüskék. A bőr alá fúródó faszálka is kelle-

metlen, de többnyire eltávolítható egy csipesz segítségével. A kaktusz

finom tüskéitől azonban nem lehet ily módon megszabadulni.

Többnyire maguktól is kiesnek, de aki gyorsítani kívánja a

folyamatot, az tegye az érintett bőrrészt hideg vízbe, majd öntsön a

felületre folyékony gyertyaviaszt. A megkeményedett gyertyaviaszt

tépje le, így eltávolíthatja a beletapadt finom tüskéket.

Idegesség

Az idegességnek számos tünete lehet, melyeket a gyógyászatban

összefoglalóan az idegrendszer működési zavarának neveznek.

Általános nyugtalanság és fizikai panaszok, melyek megtévesztésig

hasonlítanak a szervi működési zavarokra, képezik az ideggyengeség

fő ismertetőjegyeit.

Álmatlanság, ideges —> szívpanaszok, gyors pulzus, az arc

kipirulása vagy elsápadása, izzadó vagy tartósan hideg kéz és láb -

mindez idegességről tanúskodik. Az étvágy eltűnik, helyette —>

hasmenés, vagy —> székrekedés jelentkezik. Az idegesség további

jelei a kézremegés és az akaratlan rángás (—> görcsök).

Az ideggyengeségnek sokféle oka lehet:

- anyagcserezavar, különösen az ásványi anyagoké,

- kimerültség,

- túlzott alkohol-, nikotin- vagy gyógyszerfogyasztás,

- mozgáshiány,

- zajártalom,

- lelki megterhelés, például kisebbrendűségi érzés, szeretet- hiány,

családi vagy munkahelyi stressz, testi fogyatékosság stb.

Kezelés:

Aki tenni akar az idegessége ellen, először is jól figyelje meg magát,

milyen alkalommal, melyik személy jelenlétében, milyen étel, ital

vagy megterhelés után válik idegessé. Ezután el kell dönteni, hogy a

nyugalom vagy a testmozgás bizonyul-e hasznosnak.

A túlsúlyosaknak vagy nehézkes mozgásúaknak éppen idegességük

miatt kell lefogyniuk, hogy ismét jól érezzék magu-

kat, az anyagcseréjük felgyorsuljon és teljesítőképességük meg-

növekedjék. Segítségükre lehet ebben a hosszú séta, az úszás és a

torna (—> túlsúly).

A —> vérszegények és sovány testalkatúak, akiknek emésztése

nem működik helyesen, fogyasszanak több tejet, vajat, húst és tésztát.

A mozgás fajtája és intenzitása az egyén mindenkori terhelhetőségétől

függ. Aki törékeny és ideges, ne erőltesse a hosszú sétákat vagy

sportot. Ebben az esetben fontosabb a nyugalom, és a jó levegőt

élvezhetjük a kertben, esetleg az erkélyen is.

Idegesség esetén helytelen a szeszesitalok fogyasztása és a

dohányzás. Helyette fekete tea ajánlott, melyet legföljebb három

percig forráztunk. A kávé a benne lévő koffein miatt izgatószerként

hat, ezért még fokozza is az ideges panaszokat. Ez vonatkozik az

éhgyomorra fogyasztott erős teára is. A nagy mennyiségben

fogyasztott bodzabogyó szintén az idegesség ellen hat.

Lemosás, tusolás, fürdés: a meleg fürdő (35-37 °C-on 15-20 percig)

megnyugtatóan hat, ugyanígy a hideg tusolás és mosakodás, melynek

során azonban a fejet nem érheti víz. A hideg vizes lemosás során a

testrészeket egyenként lassan mossuk le szivaccsal vagy kendővel,

majd töröljük szárazra, mielőtt a mosakodást folytatnánk. Aki

érzékeny a hidegre, az ugyanezt langyos vagy meleg vízzel tegye.

Adjunk 1 liter vízhez 1 csésze gyümölcsecetet vagy 1 evőkanál

árnikaoldatot.

Váltó-lábfürdő: mindkét lábunkat tegyük 5 percre 38-43 °C-os

vízbe, majd 5-20 percre hideg vízzel telt fürdőedénybe. Tetszés

szerint megismételhetjük az eljárást. Az utolsó fürdő legyen hideg.

Végül húzzunk meleg zoknit a nedves lábunkra, és járjunk addig, míg

megszárad. A váltólábfürdők főként a hideg végtagok esetében segít,

de ne alkalmazzuk magas vagy alacsony -> vérnyomás, előrehaladott

érelmeszesedés, szívgyengeség, szapora pulzus és

pajzsmirigytúltengés esetén.

Vigyázat!

Az idegesség okát lehetőleg fel kell tárni és el kell hárítani. Kémiai

szerekkel nem lehet megszüntetni a lelki okokat. Túlzott idegesség

esetében forduljunk ezért orvoshoz vagy természet- gyógyászhoz.

Bizonyos esetekben pszichoterápia válik szükségessé, melynek során

feltárják a valódi problémát.

Influenza

Az influenza szó francia eredetű szó, jelentése: szeszély, hangulat,

mert kiszámíthatatlan, és az embert általában hirtelen támadja meg. A

járványokat, melyek sorába az influenza is tartozik, vírusok okozzák,

és ezek a valódi influenza esetében rendkívül agresszívak. Az

influenza tehát jelentős mértékben eltér a különleges, lázzal kísért

megfázástól, melyet inkább az influenzás fertőzések közé sorolhatunk.

A valódi influenza esetében a láz gyorsan felszökik, és többnyire

hidegrázás kíséri, a betegségérzethez fej-, keresztcsonti- és

végtagfájdalom járul. Mindezt nyálkahártya-gyulladás követi a szem,

az orr, a garat, a légcső és a szem területén.

A száraz köhögés, a —> nátha, az égő és könnyező szemek és az

ezzel együtt járó kötőszövet-gyulladás az influenza legfeltűnőbb jelei

közé tartozik. Az első lázhullám 2-4 napon belül elmúlik, de a rossz

közérzet továbbra is megmarad. Két nap múlva a testhőmérséklet

ismét emelkedni kezd. Az influenza ezután szövődménymentesen

gyógyul, vagy más szervek gyulladását idézi elő.

Kezelés:

Az influenza kezelése mindenekelőtt türelmet igényel. A beteg

eldöntheti, hogy 2 hétig, vagy 14 napig gyengélkedik.

Az influenza fertőző, a betegnek ágyban a helye, még 3 nappal a

láz elmúlta után is. Aki túl korán felkel, annak visszaesésre vagy

súlyos következményekre kell számítania.

A lázas időszakban ne együnk sokat, hogy szervezetünk ne a teli

gyomorra koncentráljon. Fogyasszunk nagy mennyiségben

citrusféléket és gyümölcsleveket - magas C vitamin-tartalmuk miatt.

A láz elmúltával lassan visszatérhetünk a megszokott étrendhez.

További szereket a kísérő tünetek kezelésére lásd —> torok-

gyulladás, —> hörghurut.

Vigyázat!

Az influenzát feltétlenül ki kell kezelni. A második lázhullámmal már

túljutunk a betegség nehezén, de ez egyben jelezhet —> homloküreg-,

—> középfül-, tüdő-, szívizom-, agyhártyagyulla-

dást, hányást, -> hasmenést is. Mivel az influenza járvány formájában

terjed, és a vírustörzsek miatt a betegség különböző lefolyású lehet,

ezért az influenza esetében feltétlenül kérjük ki orvosunk tanácsát.

Ínygyulladás

Az ínygyulladásnak több oka is lehet: zavar támadhat a hormon-

működésben, a szervezet vitaminhiányban szenved, vagy bizonyos

fémek okoznak mérgezést. Lehetséges, hogy elmozdultak a tömések,

a koronák vagy a pótlások. Fogkő is kiválthatja ezt a zavart, mely

gondos száj- és fogápolással elkerülhető.

A gyulladást jelzi, ha az íny megdagad, sötétre színeződik és

vérzik. Kisebb fekélyek és erős szájszag kísérheti a folyamatot.

Kezelés:

Ha az íny a megfelelő ápolás ellenére is begyullad, fogyasszunk sok

gyümölcsöt és frissen préselt gyümölcs- és zöldséglevet. Öblítsük ki

szánkat langyos zsálya, kamilla és borsmenta teával minden étkezés

után. Szájszag ellen rágcsáljunk borókabogyót.

Isiász

Az isialgia olyan idegzsába, mely csípőfájdalmat okoz; röviden

(görög eredetű szóval) isiásznak nevezzük. A csípőfájdalom az egyik

leggyakoribb idegfájdalom. Az isiász-ideg az ágyékcsigolya két

oldalán fut a faron keresztül végig a lábakon egészen a

nagylábujjakig. Ezen a szakaszon erős mechanikus hatásnak van

kitéve, és érzékeny a hidegre.

Ezt a csípőfájdalmat előmozdítja, ha a lábak túl vannak terhelve,

huzat éri őket, vagy ha kényelmetlen az ülés. A fájdalom általában az

ágyék- és keresztcsont tájékáról indul, és követi az ideg útját a comb

hátsó felén egészen a bokáig. Más ideggyulladásoktól eltérően a

fájdalom állandó, sőt nyomás, hideg, a láb kényelmetlen helyzetének

hatására még fokozódik is.

A csípőfájdalmak gyakran hónapokig is eltartanak, és gyakran oda

is vezethetnek, hogy a beteget ágyhoz kötik, vagy csak

óriási fájdalmak árán tud járni. A visszaesés lehetősége nagy, és csak

akkor csökkenthető, ha kerüljük a fájdalmat eredetileg kiváltó okot.

Kezelés:

A lumbágóhoz hasonlóan a nyugalom és a meleg a legfontosabb

azokon a napokon, amikor a legerősebb a csípőfájdalom. Az erős

fájdalmak enyhülése után eddzük magunkat masszázzsal, gim-

nasztikával és hideg vizes kezelésekkel. A házi szerek kiegészí-

tőjeként otthon a lumbágóra is jól ható forró fürdő ajánlatos.

Forró fürdő: 38-45 °C-os vízben 20-30 percig fürdőzünk. Ezután

alaposan megtörülközünk, természetes anyagú fürdőköpenyt veszünk

fel, és fél órán keresztül izzadunk egy előmelegített ágyban. Ezután

hideg vagy langyos vízzel lemosakszunk.

Túlságosan magas vagy alacsony vérnyomás, szívpanaszok,

előrehaladott érelmeszesedés, pajzsmirigytúltengés és terhesség esetén

ne alkalmazzuk ezt a fürdőt.

A fájdalmak elmúltával a fürdő után tornagyakorlatokat vé-

gezhetünk. Nyújtsuk ki a lábunkat. Hajlítsuk be térdben addig a

pontig, míg a fájdalomszintet elérjük, majd nyújtsuk újra ki. A hideg

vagy váltóvizes lemosások is erősítik a lábszárat.

Vigyázat!

Az isiászt kiválthatja többek között mandula- vagy orrmelléküreg-

gyulladás, malária, influenza, tífusz, anyagcserezavarok (például

cukorbetegség), alhasi gyulladások vagy porckorongsérv.

Izomláz

Az izomlázat apró, ám rendkívül fájdalmas sérülések eredményezik az

izomszövetben, ha bemelegítés nélkül vagy nem kellő bemelegítés

után túlterheljük az izomzatot. A tej-, szén- és foszforsavakat nincs

elegendő idő elszállítani, így ezek táplálják a „lázat”. Aki tehát

hosszabb kihagyás után újra sportolni kezd, ne csodálkozzék, ha az

izmai túl lesznek terhelve, és ennek megfelelően reagálnak. Az új

mozgáshoz fokozatosan szoktassuk magunkat, és az izmokat előtte jól

melegítsük be. Még edzett sportolókat is gyötörhet izomláz, ha más

sportágra állnak át: egy ver-

senykerékpáros más izmokat terhel, mint egy teniszjátékos. Aki el

akarja kerülni az izomlázat, eddze magát sokoldalúan, és nagyobb

megerőltetés után azonnal tusoljon le forró vízzel.

Ha mindezek ellenére mégis utolér bennünket ez a kellemetlenség?

Folytassuk tovább óvatosan a mozgást, és gondoskodjunk a fájó

izomzat jó vérellátásáról. Az alábbi otthon is alkalmazható szerek

serkentik a vérkeringést:

Hideg lemosások: a fájó izomcsomókat hideg vízzel (egy szivacs

segítségével) lemossuk, majd frottír törülközővel szárazra dörzsöljük.

A lemosott izomcsomókat tartsuk melegen, és semmi esetre se

hagyjuk kihűlni.

Masszírozás: a fájó izmokat - lehetőleg szaunázás után - száraz

kefével masszírozzuk.

Sópaszta: a sót kevés vízzel sűrű pasztává keverjük, és a fájó

izmokra tesszük. 10 perc múlva meleg vízzel lemossuk, és a helyét

szárazra dörzsöljük.

Sósborszesz és gyümölcsecet: meleg fürdő (szénavirággal) vagy

szaunázás után a fájó izmokat bedörzsöljük sósborszesszel vagy

gyümölcsecettel.

Izzadás, túlzott

A verejtékmirigyek az egészséges szervezetben gondoskodnak arról,

hogy a testnedvek a szövetekből és az izmokból a vérbe, a vérből

pedig a mirigyekhez kerüljenek. Izzadni egészséges és fontos dolog.

Régi hagyományok (szauna és mások) az izzadás előidézését

gyógymódként alkalmazzák, mert az izzadsággal együtt salakanyag és

méreg választódik ki. A túlzott izzadást sem szabad tehát

mesterségesen megakadályozni. Amennyiben más szerv zavara

okozza, fel kell tárni az okot, és kezelni kell.

Kezelés:

A kéz, láb és hónalj izzadását többnyire ideges tünetek és lelki okok

váltják ki. Ezeken nem segítenek házi szerek, hiszen azok nem

képesek elhárítani az eredeti okokat. Fel kell tárni az idegesség okát,

meg kell előzni azt és ügyelni kell a tisztaságra.

Reggel és este mosakodjunk meg alaposan, és tusoljunk napközben is

szükség szerint. Viseljünk természetes anyagból (pa-

mut, selyem, gyapjú) készült harisnyát és alsóneműt, és váltsunk

naponta tisztát. Cipőnk bőrből készüljön, legyen elég tág és ké-

nyelmes, ne legyen gumitalpú és jól szellőzzék. A láb izzadása esetén

járjunk - ha csak lehet - szandálban vagy mezítláb, hogy lábunk

kiszellőzhessen. Otthon, a reggeli harmatos fűben vagy a reggeli

hóban tett séta edzi a lábat.

Hideg vagy emelkedő hőmérsékletű lábfürdő: vegyünk minden este

hideg lábfürdőt (—> fejfájás) ecetes vízben. Emelkedő hőmérsékletű

lábfürdő (—> idegesség) készítésekor túlzott láb- izzadás esetén

tölgyfakéreg-főzetet adjunk a vízhez. A főzethez 2-3 evőkanál apróra

zúzott tölgyfakérget áztassunk 1/4 liter hideg vízben, főzzük fel, és

hagyjuk 15 percig állni.

A gyümölcsecet és a tölgyfakéreg összehúzza az ereket, nem

gátolja az izzadást, hanem fokozza a láb vérellátását. Lábszag ellen

hatásos a lábfürdő, melybe 5 marék réti virágot adtunk.

Táplálkozás: a túlzott izzadást a táplálkozás is befolyásolhatja.

Kerüljük a hús, különösen a sertéshús, a só, az erős fűszerek, a

feketekávé és az erős szeszesitalok fogyasztását, mert azok fokozzák

az izzadást. Helyette iktassunk az étrendünkbe sok zöldségfélét és

gyümölcsöt.

Vigyázat!

Pajzsmirigytúltengés, cukorbaj, krónikus ízületi gyulladás és túlsúly

okozhat túlzott izzadást. Ha az izzadás mértéke nem csökken, kérjünk

tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól.

Kalciumhiány

Különösen a csontok, fogak számára és a terhesség idején van

szüksége a szervezetnek sok kalciumra. Ezt az elemet többek között

csontok, tengeri állatok páncélzata és a tojáshéj tartalmazza. Nem

mindenki szeret azonban csontot, homár- vagy rákollót rágni.

Egyszerűbb tojáshéjból pótolni a kalciumot. Mozsárral porrá zúzzuk a

tojáshéjat, kis citromlevet adunk hozzá, melynek segítségével

megkönnyítjük a szervezet számára a kalcium felvételét. Vegyünk be

ebből a keverékből naponta egy evőkanálnyit. Erősíti a körmöt és a

hajat is.

Köröm, gyűrött/törékeny

A törékeny köröm gyakran kalciumhiányra, még gyakrabban

vashiányra, vagy vérellátási zavarokra, esetleg pajzsmi-

rigytúltengésre vezethető vissza. A súlyos fertőző betegségek - mint

pl. a májgyulladás, tífusz és malária - rontják a szervezet ellenálló

képességét, és hatással lehetnek a körmökre is. A körmökön apró

domborulatok és hullámok keletkeznek, melyek gyűrődés látszatát

keltik. A hullámos felület B-vitamin hiányára utal. Ez az anyag

megtalálható a sütő-, a száraz- és a sörélesztőben. Ezeknek az

élesztőknek nem kellemetlen az íze és a szaga, és 1 evőkanálnyi

mennyiségben, melyet akár a levesbe is belekeverhetünk, megszünteti

a vitaminhiányt, és segíti a köröm egyenletes és egyenes növekedését.

Középfülgyulladás

Fertőző betegségek, az orr és a gége fokozott nyálkatermelé- sével

járó megfázások következtében főként gyerekeknél begyulladhat a

középfül, A betegség erősödő szúró fájdalomként jelentkezik a

fülben. Mintha eldugultak volna a fülek, egyre kevésbé hallani a külső

zajokat, de egyre erősebben a belső zúgást, lüktetést. Az általános

rossz közérzet gyakran —> lázzal jár.

Kezelés:

Középfülgyulladással maradjunk ágyban, de legalább is zárt térben.

Ingadozó hőmérséklet és léghuzat ront a beteg állapotán. A nyugalom

a legfontosabb most is, mint minden gyulladás esetében. Tilos az

izgalom, a testi megerőltetés és az alkoholfogyasztás.

A kifolyó gennyet töröljük le óvatosan fültisztító pálcikával,

melyet előtte kamilla teába vagy olíva olajba mártottunk. Jobban

oldódik, ha előtte néhány csepp meleg olajat csepegtetünk a fülbe.

Heveny gyulladás esetén jól bevált a hideg és a meleg egyidejű

alkalmazása. Meleg (nem forró!) olíva olajat csepegtetünk a fülbe, és

hideg borogatást vagy jégtömlőt helyezünk a fülkagy- lóra. Az eljárás

fájdalomcsillapító hatású, éppúgy mint az olajos vagy zsíros kötés (—>

gégegyulladás), vagy a burgonyazsák (—> hólyaghurut). Ezeket a fülre

helyezzük és kendővel rögzítjük. A kötések hőmérsékletét próbáljuk ki

az alkar belső oldalán, nehogy túl meleg legyen.

Lenmag és kamilla: burgonya helyett tölthetünk a zsákba lenmagot

vagy kamillavirágot. Kössük össze szorosan a zsák száját, és mártsuk

néhány percre forró vízbe. Hagyjuk kihűlni kellemes hőmérsékletűre,

és helyezzük 60-90 percre a fülre. Az eljárást szükség szerint

megismételhetjük.

Vigyázat!

A krónikus középfülgyulladás nem kezelt vagy félrekezelt heveny

gyulladásból alakul ki. Mindkét eset szövődmények kialakulásához

vezethet, mint például nagyothallás, maradandó egyensúly- zavar,

agyvelő- és agyhártyagyulladás. A középfülgyulladás súlyosabb,

gennyes változatát gyerekek és felnőttek esetében fertőző betegségek

okozzák: kanyaró, skarlát, tífusz vagy diftéria. Beszéljük meg a házi

szerek alkalmazását a kezelőorvossal, aki megállapítja, hogy a

betegség valóban lezajlott-e.

Kullancs

A kullancsok az utóbbi időben rossz hírbe keveredtek, mert bizonyos

vírusokat terjeszthetnek. Azonban nem mindegyik kullancs lehetséges

betegségközvetítő is. A kullancsok a bőrbe fúrják a fejüket és vért

szívnak, míg testük hátsó része lencsényi- re vagy borsónyira dagad.

A kullancsot nem szabad kitépni, mert a feje a bőrben rekedhet és

gyulladást válthat ki. Magától leesik, ha ragasztót vagy olajat

csepegtetünk rá. Ezekkel a szerekkel a kutyákat is megszabadíthatjuk a

kullancsoktól.

Lábizzadás —> izzadás, túlzott

Lapostetű

A lapostetű főként a fanszőrzetben és a szeméremtesten jelenik meg.

A meleg testtájakat kedveli, ezért a hónaljszőrzetben is meg-

telepedhet. Átmenetileg megjelenhet a szakállban vagy egyéb test-

szőrzetben is. A fejbőrön, a hajban azonban soha nem fordul elő.

A lapostetű többnyire nemi érintkezés során terjed át emberről

emberre. Nagyon ritka a WC használatából eredő fertőzés, a piszkos

ágyneműn keresztül inkább terjedhet. Életterükből kikerülve 24 órán

belül elpusztulnak a lapostetvek. Nem terjesz- tenek betegségeket.

A kellemetlen élősdiek különösen éjszaka okoznak sok

bosszúságot, ha vért szívnak, mert ez erős viszketéssel jár. Fehér

hosszúkás tojásaikat a szemérem- vagy a hónaljszőrzet tövébe rakják.

A viszketés, valamint a fészkek jelenléte utal a lapostetű jelenlétére.

Kezelés:

Ha lapostetűt észlelünk, ne essünk pánikba. Szélsőséges esetekben a

fertőzött testtájakról teljesen eltávolítják a szőrzetet, hogy a vissza-

maradó fészkek láthatóvá váljanak. A lapostetű egyik ellenszere a

petróleumos, spirituszos vagy benzines bedörzsölés. Mivel ez a nyál-

kahártyát irritálhatja, ezért alkalmazhatunk ecetes lemosást is. Hasz-

nálhatunk bor- vagy gyümölcsecetet tisztán - radikális kúra esetén

vagy hígítva, ekkor 3 evőkanál ecetet keverünk 1 liter vízhez. Ismé-

teljük meg az eljárást naponta többször, főleg este, lefekvés előtt.

Az első 3-4 nap folyamán váltsunk naponta tiszta alsóneműt és

ágyneműt, és naponta főzzük ki. A megmaradt fészkekből az érintett

testtájakon kel ki a következő generáció, ezért az eljárást 14 nap

múlva meg kell ismételni. A kezelést a partnereknek következetesen

alkalmaznia kell, különben ismételten átadhatják egymásnak a

lapostetűt.

Láz

Az ember normális testhőmérséklete 36,5 °C és 37,5 °C között van.

Az ennél magasabb testhőmérsékletet, melyet gyengeség, hidegrázás,

izzadás és végtagfájdalom kísér, láznak nevezünk.

A láz a szervezet természetes reakciója valamely működési zavarra. A

39 °C-ig terjedő lázat tehát nem kell azonnal tablettákkal vagy

kúpokkal lenyomni. A régi Egyiptomban a lázas beteget csak 3 nap

eltelte után kezelték gyógyszerekkel, hogy a szervezetnek legyen

esélye önmagát meggyógyítani. Éppen a gyerekek tesznek szert láz

útján ellenállóerőre, amiből azután egész életük folyamán élnek majd.

Kezelés:

A házi szerek korlátok között tartják a lázat, de nem mulasztják el.

Hideg lábborogatás: két vászon konyharuhát mérsékelten hideg

vízbe mártunk, és térdtől bokáig kisimítva rácsavarjuk az alsó

lábszárakra. A konyharuhákat gyapjúkendővel kössük körül. Félóra

elteltével vegyük le a kendőket, különben hő-visszatartás következik

be, és a láz fokozódhat. 30 perc után ismét feltehetjük a borogatást.

Teljes fürdő: egészséges szervezetűek a lázas megbetegedés

kezdetén izzasztókúrát vehetnek. Feküdjünk 15 percre fürdőkádba, a

fürdővíz hőmérséklete egyezzen meg testünk hőmérsékletével.

Törülközés nélkül bújjunk gyorsan meleg fürdőköpenybe, feküdjünk

ágyba és takarózzunk be jó melegen. Félóra után meg kell szakítani az

izzasztókúrát, mert különben túlterheljük a keringést. Csak három nap

múlva szabad megismételni a kúrát. A vízhez adhatunk szénavirágot

vagy gyümölcsecetet.

Folyadékpótlás: tartós láz esetén ügyeljünk arra, hogy a fo-

lyadékveszteséget pótoljuk. Együnk kevesebbet és igyunk többet -

főként izzadást serkentő teákat: pl. bodzavirág-, hársfavagy citromos

borsmentateát.

Leégés

A napsütötte bőr a nyári vagy téli szabadság után Közép-Euró- pában

szinte státusszimbólum; azt a látszatot kelti, hogy egyesek

megengedhetik maguknak, hogy szabadságuk alatt napközben a

szabadban lustálkodjanak, míg mások zárt helyiségekben dolgoznak.

Hajdan viszont ezzel ellentétben a világos bőr volt az előkelő és

divatos. A tehetős nők és férfiak ezzel azt juttat

ták kifejezésre, hogy nem kényszerülnek a szabadban dolgozni, mint a

földművesek a szántóföldön, vagy a halászok és a vadászok. Akkor

égünk le, ha hosszú ideig kitesszük magunkat a nap ibolyántúli

sugárzásának. Este vagy éjszaka érezzük csak, hogy bőrünk leégett.

Már napozás közben ügyelnünk kellene tehát arra, nem pirul-e ki,

húzódik vagy viszket a bőrünk. Többnyire már ekkor is késő, de ilyen

esetben sürgősen jöjjünk be a napról, vagy védjük magunkat ruhával.

A leégett bőr felhólyagoso- dik és lehámlik. Súlyosabb esetek —>

fejfájással, hidegrázással,

-> hasmenéssel, ritkábban -> napszúrással járhatnak.

Fokozatosan szoktassuk bőrünket a naphoz, különösen sza-

badságunk idején. Főként a déli órákban védjük magunkat a naptól, és

semmiképpen se süttessük magunkat sokáig a napon. Lebarnulhatunk

- kíméletesebb módon - az árnyékban is. Úszni, szörfözni és fürdeni is

veszélyes, bár a bőrt hűsíti a víz: éppen a víztükör erősíti fel az

ibolyántúli sugarakat.

Minden leégés növeli a bőrrák esélyét. A vegyszerek és a nap

együttes hatása szintén hozzájárulhat kialakulásához.

A drága fényvédőszereket olcsón pótolhatjuk természetes olíva

olajjal, melybe kevés ecetet kevertünk. Természetes módon védi és

ápolja a bőrt. A leégést is ápolhatjuk olíva olajjal. Arcunkat

dörzsöljük be egy felvágott uborka levével. Az uborkalé sűrített

formában hatékony fényvédőszer.

Kezelés:

Ha a bőr még nem hólyagosodott fel, és csak a felszíne sült le, hűsíti

és gyógyítja egy citrom leve. Előtte győződjünk meg arról, nem

reagálunk-e rá túlérzékenyen; végezzünk bőrpróbát az alkaron. Ha

nem észlelünk bőrpírt, akkor alkalmazhatjuk a citromot. Ne facsarjuk

a bőrre, és frissen préselt levet alkalmazzunk.

Citrom helyett helyezhetünk túrót vagy uborkaszeleteket is a bőrre.

Hűsítik és megnyugtatják a bőrt. A nyers felvágott burgonya leve

almaecettel és íróval elkeverve szintén jótékonyan hat a leégett bőrre.

Vigyázat!

Ha a hólyagokat nem tartjuk tisztán és nem ápoljuk, akkor gyul-

ladásba jöhetnek, s ebben az esetben orvosi beavatkozás szükséges. A

leégés általában nem okoz hegeket.

Májelégtelenség

A májelégtelenség azt jelenti, hogy a máj nem képes megfelelően

ellátni a feladatát. Előfordulhat, hogy a máj teljesen felmondja a

működését és kómát, súlyos eszméletvesztést okoz. A zavart kiváltó

okok lehetnek:

- a máj megkeményedése, májzsugorodás,

- a máj vagy az epehólyag heveny vagy krónikus gyulladása,

- máj- vagy hasnyálmirigyrák,

- alkohol-, gomba- vagy gyógyszermérgezés (vagy egyéb

mérgezések),

- súlyos sokk.

Heveny májelégtelenség drámai kimenetelű, és néhány napon belül

kómához vezet. A krónikus folyamat lassúbb lefolyású és a zavarnak

több tünete jelentkezik, például gyengeség, émelygés, bőrviszketés és

-kiütés, —> fejfájás, —> sárgaság, —> fáradékonyság. Gyakran

fehérje-, szénhidrát- és főként zsíranyag- csere-zavarok utalnak máj

elégtelenségre.

Kezelés:

Táplálékunk tartalmazzon bőségesen fehérjét és szénhidrátot, de

legyen zsírszegény. Tilos a fűszerek, az alkohol és a nikotin fo-

gyasztása! Az egyenként elfogyasztott ételek hatása alapján döntsük

el, mi az, amit az egyén elbír. Az alábbi eljárások elsősorban a máj

vérellátását hivatottak elősegíteni. A máj működésének

helyreállításához fogyasszunk egy hétig naponta 6 dkg sovány túrót 1

evőkanál lenolajjal és 1 kávéskanál citromlével elkeverve. A

zöldségként vagy zöldséglé formájában fogyasztott articsóka szintén

megkönnyíti a máj munkáját.

Emelkedő hőmérsékletű forró ülőfürdő: a fejfájás kezeléséhez

hasonlóan jelen esetben is jótékonyan hatnak az emelkedő

hőmérsékletű fürdők, de itt a beteg kádban ül, a víz szintje pedig

köldökig ér. A fürdővíz kezdeti hőmérséklete 35 °C legyen. 5

percenként merjünk ki a fürdővízből néhány liternyit, és adjunk hozzá

ugyanilyen mennyiségben forró vizet. 20-25 perc elteltével a víz 45

°C-os hőmérsékletre melegszik fel. Maradjunk még 5 percet a forró

fürdőben. Jelen esetre is érvényes, hogy a kezelés súlyos szívhiba,

magas illetve alacsony vérnyomás, elő-

rehaladott érelmeszesedés, hasnyálmirigy-működési zavarok esetén,

valamint a terhesség ideje alatt nem javallt, A fürdő után különféle

borogatásokból (kötésekből) választhatunk.

Hideg vizes borogatás: vászonkendőt hideg vízbe mártunk és a has

jobb felső oldalára helyezzük. Ezt vászon vagy pamutkendővel

rögzítjük oly módon, hogy testünket körbekötjük. Végül egy

gyapjúkendőt csavarunk a kötés fölé. Jól betakarózva izzadjunk 30

percig az ágyban. Végül mosakodjunk le langyos vagy hideg vízzel.

Ülőfürdőt vagy meleg pakolást naponta legfeljebb kétszer

alkalmazhatunk.

Burgonyazsák: az —> epebántalmakhoz hasonlóan májelégtelenség

esetén is alkalmazhatunk burgonyazsákot. Burgonya helyett

felhasználhatunk más agyagot, lenmagot vagy tufát is. Naponta

kétszer alkalmazzuk a pakolást, ami segíti a máj vérellátását.

Retekkivonat: máj- és epebetegségek régi házi szere a retekkivonat.

Irene Zanderel jegyezte le az egyik hatékony retekkivonat receptjét.

Hámozzuk meg a fekete vagy fehér retket, aprítsuk fel, vagy reszeljük

meg, és tegyük zöldségprésbe. Az így nyert kivonatból igyunk

naponta éhgyomorra először 100 ml-t. Emeljük a napi mennyiséget

fokozatosan, míg egy hét múlva már 400 ml-t érünk el. Csökkentsük

ezután a mennyiséget, míg újra elérjük a napi 100 ml-t. Érzékeny

gyomrúak fokozatosan szoktassák gyomrukat a kivonathoz.

Máriatövis gyümölcstea: egy evőkanál máriatövis gyümölcsöt

leforrázunk forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük.

Naponta igyunk belőle egy csésze teát minden főétkezés előtt 30

perccel kortyonként fogyasztva. A fodormentalevél erősíti a hatását és

javítja az aromáját.

Oroszlánfog: áprilistól májusig lehetőségünk van egy legalább 6

hétig tartó oroszlánfog-tea kúrára. Vegyünk 1 csésze vízhez 1-2

felaprított oroszlánfog növényt és gyökeret. Forraljuk fel a teát, majd

hagyjuk 15 percig állni. Napi 1-1 csésze tea reggel és este szabályozza

a máj- és a vese-, valamint az egész anyagcsere-működést.

Vigyázat!

A májelégtelenséget mindig nagyon komolyan kell venni. A heveny

megbetegedések és a krónikus folyamatok esetében egya-

ránt orvos - vagy természetgyógyász - tanácsát kell kérni. A házi

szerek hosszan alkalmazhatók. A kezeléseket beszéljük meg a

mindenkori terapeutával.

Mandulagyulladás -> torokgyulladás

Másnaposság

A másnaposság egy átmulatott éjszaka után járó büntetés. A sok

alkohol rosszulléthez és —> fejfájáshoz vezet, különösen ha sok és

sokféle szeszesitalt iszunk össze-vissza. »Sörre bor - mindenkor, borra

sör - meggyötör« - hangzik a rímes népi bölcsesség arról, hogy az

ember mit tegyen és mit ne - ha már egyszer kirúg a hámból.

Kezelés:

Hering és savanyú uborka: macskajaj esetén legjobb, ha a macskát

megetetjük heringgel, akkor eltűnik. Valóban, a savanyú hering jól

bevált házi szer a másnaposság ellen. Valószínűleg helyreáll tőle a

szervezet ásványianyag-egyensúlya. Hering helyett a savanyú uborka

is megteszi.

Erős kávé: egy csésze hideg, erős kávé - cukor nélkül, egy egész

citrom levével elkeverve - ismét talpra állít.

Hideg borogatás és jég: a tarkóra helyezett jeges tömlő és hideg

vizes borogatás segít leküzdeni a fejfájást és levertséget. A nyakat

végül dörzsöljük szárazra, hogy serkentsük a vérellátást.

Váltóvizes tusolás: az átmulatott éjszaka után felébreszt a váltóvizes

tusolás: először meleg, majd forró, végül pedig rövid hideg vizes. Ha

mindez nem segít, ismételjük meg az egész folyamatot. Végezetül

dörzsöljük szárazra a bőrünket.

Meleg fürdő: akinek ideje engedi, adja át magát a fürdőzés örö-

meinek 15-20 percen keresztül. Ezután nedvesen fürdőlepedőbe vagy

fürdőköpenybe takarva izzadjunk fél órát az ágyban. Végezetül

gyorsan mosakodjunk le hideg vízzel. Az eljárás nem ajánlatos magas

vagy alacsony vérnyomású, szívpanaszokkal küszködő vagy

pajzsmirigytúltengésben szenvedő személyeknek.

Kamilla vagy borsmenta tea: rosszullét esetén segít a kamilla vagy

borsmenta tea, vagy a kettő keveréke.

Akinek nincs étvágya, ne kényszerítse önmagát az evésre, hanem

koplaljon mindaddig, míg az étvágya vissza nem tér. Meleg cukros

vízzel (1 evőkanálnyi 1 pohárban) vagy 1 evőkanál lekvár lassan

ismét hozzászoktatja a gyomrot a mindennapokhoz.

Menstruációs panaszok

Egyes nők a menstruáció ideje alatt és után rosszul érzik magukat.

Görcsöt éreznek a hasukban, vagy keresztcsontig kisugárzó fájdalmat

szédülés, hányinger és hányás kíséretében. Ezeknek a tüneteknek

nincs szervi alapja, bár sokan ettől tartanak. Az esetek túlnyomó

részében ez kizárható egy alapos nőgyógyászati vizsgálat alapján. A

legtöbb nő tudja, hogy a partneréhez fűződő kapcsolata - vagy ha

nincs, az iránta megnyilvánuló igény -, a szexualitáshoz és a

gyermekekhez való viszonya, gondok és munkahelyi problémák mind

kihatnak a hormonműködésre és ezen keresztül a menstruációs

ciklusokra is. További említésre méltó tényező lehet egy új napirendre

való áttérés, új környezet és szokatlan ételek a szabadság idején.

Kezelés:

Mindenek előtt fontos, hogy az ember tudja, mi játszódik le egy ciklus

alkalmával a női szervezetben, és megtanulja a külső tényezők

befolyását helyesen felmérni. A partnernek is megfelelően

informáltnak kell lennie.

A házi szerek enyhítik a kellemetlen közérzetet, hozzájárulnak az

ellazuláshoz, ami elősegíti a vérzést.

Melegvizes borogatás: mártsunk forró vízbe egy vászonkendőt, és a

meleg vizes palackkal helyezzük az alhasra. A pakolást egy

gyapjúkendővel rögzítsük szoros kötésben. Görcsös hasfájás esetén

lazító hatású, serkenti a vérellátást, és igény szerint megismételhető.

Meleg fürdő: 34-37 °C-os fürdő lefekvés előtt ellazítja a hasat

fájdalom esetén. 10-15 perc után hideg vagy langyos tusolással

fejezzük be a fürdőt.

Vigyázat!

Nőgyógyásznak kell megállapítania, hogy a menstruáció ideje alatt

fellépő rosszulléteknek van-e szervi alapja. Ha nem így van, és a

zavarokat hormonokkal kell kezelni, akkor felmerül a kérdés, hogy

valóban szükséges-e a kezelés. Egy jő orvos természetgyógyászatot

javasol, vagy külső tényezőket keres, melyek a menstruációra

kihatnak.

Migrén

A migrén rohamszerűen támad, többnyire fájdalom formájában a fej

egyik oldalán. Aki ebben szenved, általánosan rosszul érzi magát,

nyugtalan és ingerlékeny. Olykor nyomást érzünk a fejünkben,

fülzúgást, vagy szédülést, míg az émelygés hányásba megy át, ami

sok, migrénben szenvedő számára a roham hirtelen megszűnését

jelenti. Bár nem minden esetben, de a migrénre hajlamos személyek

ideges alkatúak, így roham esetén a gyomor is viseli a terhet. A

hasfájás és a migrén kölcsönösen kiválthatják egymást vagy

felléphetnek együttesen, de ez nem törvényszerű.

A fény, a zaj és más külső ingerek kellemetlenné válnak. A roham

többnyire néhány órán keresztül tart, szélsőséges esetekben napokig,

majd lassan elmúlik. Erős hányás vagy vizeletürítés vezethetik be a

roham végét.

A rohamok között az érintettek egészségesnek, fájdalommentesnek

érzik magukat, teljesítőképességük jó. A történelem egyik leghíresebb

migrénbetege az orosz forradalmár, Vlagyimir Iljics Lenin volt.

Az igazi migrén krónikus és évekig, sőt évtizedekig is eltart. Csak

magas korban szűnnek meg a panaszok, de akkor önma- guktól. A

rohamokat testi vagy szellemi megerőltetés, súlyos lelki

megrázkódtatás és más egyéb váltja ki. A migrénre való hajlam

örökletes.

Kezelés:

Mivel a migrént sem a házi szerek, sem az orvosságok nem képesek

meggyógyítani, ezért meg kell tanulni együtt élni vele. Lehetőleg

kerülni kell a testi és megerőltetést, a lelki terheket.

A sport különösen az ülő foglalkozásúak esetében tesz jót. A hideg-

meleg váltótusolások és a rövid hideg vizes tusolások - erőteljes

szárazra dörzsöléssel - megedzenek és elősegítik a jó vérellátást.

Jelentős javulást érhetünk el migrén esetében azokkal a házi

szerekkel, melyeket —> másnaposság és —> fejfájás esetében

ajánlottunk. A gyomrot a kamilla és a borsmenta tea nyugtatja meg.

Mustártapasszal megkísérelhetjük a fejből elterelni a fájdalmat. A

torokgyulladástól eltérően a tapaszokat a lábszárra helyezzük.

Masszázs: a masszírozás javítja a közérzetet. Roham esetén

segíthet a nyak és a váll tájékának a masszírozása, vagy a meleg

lábfürdő után a lábak masszázsa.

Napszúrás

Míg a —> hőgutát sötét, párás meleg helyiségekben a hőfelhal-

mozódás okozza, addig a napszúrást a napsugarak közvetlenül a fejre

vagy a nyakra gyakorolt hatása idézi elő. Tünetei megegyeznek a

hőguta tüneteivel, és ezeket is komolyan kell venni. A kezelési

eljárásokat lásd ott.

A napszúrást ki lehet védeni. Ha elkerülhetetlen, hogy a napon

tartózkodjunk, védjük fejünket és nyakunkat törülközővel vagy széles

karimájú szalmakalappal a sugarak közvetlen hatásától.

Nátha

Ősszel és télen a megfázást gyakran nátha kíséri. Aki érzékeny a

füstre, porra, virágporra (szénanátha), szintén orrfolyásra pa-

naszkodik. Ehhez járul a torokégés és az állandó tüsszentési inger,

melynek segítségével a lepedékes nyálkahártya tisztulni kíván. Ennek

során a kirepülő cseppecskék elérhetik egyébként a 70 km/órás

sebességet is.

A nátha következtében gyakran érezhetjük magunkat levert- nek és

kedvetlennek, lehetnek végtagfájdalmaink és könnyű lázunk is. A házi

szerek hatékonyak nátha esetén, sőt megedzenek a meghűléses

betegségekkel szemben is.

Kezelés:

„Hideg test, meleg láb - és a doktor sem kell már”. Valóban sokszor a

lábunk miatt fázunk meg, ezért kell őket mindig száraz melegben

tartani. Ha a test melege lefelé elszökik, és helyette a hideg terjed

felfelé, az se az orrnak, se a hólyagnak, se a vesének nem jó. Mezítláb

járkálni a hideg kövön még egy fűtött lakásban is ártalmas. Ha a

szabadban tartózkodunk, tudnunk kell, mikor fekhetünk a fűre

napozni. Azokban a hónapokban, melyeknek nevében az „r” hang

hallható, nem tanácsos a fűre feküdni. Erre elegendő idő marad május,

június, július, augusztus folyamán.

Jó edzettséget érhetünk el, ha sokat mozgunk a friss levegőn, még

rossz időben is. Megerősíti állapotunkat és elkerülhetővé teszi a náthát

a szauna, a reggeli hideg tusolás, vagy a hideg vizes mosdások. A friss

gyümölcs, a gyümölcs- és zöldségitalok fokozzák az ellenálló

képességet. Ha mégis utolér a nátha, akkor folyamodjunk a házi

szerekhez: inhalálás, fürdők és saját készítésű kenőcsök.

Inhalálás: tegyünk kamillavirágot teás- vagy kávéskannába és

forrázzuk le vízzel. Tartsuk melegen a kannát, és 5-10 percen

keresztül lélegezzük be a kiöntőcsőből kiáramló gőzt. A gőzt a

kiöntőcsőre helyezett felfordított tölcsér segítségével bevezethetjük

közvetlenül az orrunkba is. Legyünk óvatosak, nehogy leforrázzuk

magunkat. Kamillavirág helyett adhatunk néhány csepp eukaliptuszt,

mentolt (japán- vagy kinaolajat) a vízhez. Ezek az anyagok

gyulladásgátló, a gőzzel együtt pedig nyákoldó hatásúak.

Nemcsak az orrunkat gőzölhetjük. Öntsük az előkészített vizet egy

tálba, állítsuk a tálat egy székre, majd hajoljunk fölé, és egy

törülközővel takarjuk le a fejünket úgy, hogy a gőz az arcunkba

szálljon. Ha a víz felé lélegzünk ki, akkor a meleg kellemesen

visszaszáll ránk. Nemcsak az orra gyakorlunk így hatást, hanem az

esetleg hurutos hörgőkre is.

Forró fürdő: 15-20 percen keresztül fürödjünk 38-42 °C-os vízben,

ne törölközzünk meg, hanem jól betakarva feküdjünk ágyba 30 percre

izzadni. Ezután röviden tusoljunk le. A forró fürdő felmelegíti a testet,

és mesterséges lázat eredményez, mely fertőzések esetében elősegíti a

gyógyulási folyamatot. A fej ne melegedjen át, hideg mosdókendővel

törölgessük.

Orrkenőcs: 1 kávéskanál kamillavirágot és zsályát 1 evőkanál

70%-os borszeszbe teszünk, majd 3—4 órán keresztül állni hagyjuk.

Ezután a készítményt elkeverjük 1 evőkanál puha vajjal, és finom

gézkendőn átnyomjuk. 1 evőkanál olíva olaj simábbá teszi a kenőcsöt

és ápolja az orrnyálkahártyát. Ujjal vagy fültisztító segítségével

vigyük fel az orrba. A kenőcs összehúzza az ereket, a nyálkahártyát

leapasztja és fertőtleníti. A kamilla csillapítja a gyulladást és

baktériumölő hatású.

Citromlé és só: orrkenőcs helyett kiöblíthetjük orrunkat citromlé

vagy só vízzel vagy gyümölcsecettel 1:3 arányban hígított

keverékével. Az orrunkon keresztül felszívjuk, majd kiköpjük az

oldatot.

Vigyázat!

A forró fürdő alkalmazását nátha esetén szívbetegek, magas vér-

nyomásban, labilis keringésben, reumában szenvedők beszéljék meg

orvosukkal, természetgyógyászukkal.

A gyógyszertárakban számtalan - nátha elleni - készítmény kapható

kenőcsöktől kezdve, cseppeken át egészen inhalációs készítményekig.

Lehetőleg természetes készítményeket alkalmazzunk, melyek a

szervezet öngyógyító erejét mozgósítják, és az orrnyálkahártyát nem

mesterségesen apasztják le. A vegyszerek tartósan kiszáríthatják az

orrnyálkahártyát.

Orrvérzés

Erős ütés, nyomás vagy erőteljes orrtörlés következtében kisebb erek

megrepedhetnek az orrban, melyekből azután vér szivárog. Az

orrvérzés ijesztőbb látvány, mint amilyen a funkciója valójában.

Kezelés:

Orrvérzés esetén ne feküdjünk le, hanem maradjunk ülve, és kicsit

emeljük meg az orrunkat. Így elkerülhetjük, hogy a vér a gégébe

folyjon.

Hideg borogatás: tegyünk hideg vizes kendőt a homlokunkra,

orrunkra és nyakunkra. Ez szűkíti az ereket, és elállítja az orrvérzést.

Az orr eltömése: tiszta kendőből csavart, ceruzavastagságú tampont

teszünk az orrunkba. Ezután összeszorítjuk orrunkat. Távolítsuk el a

tampont, mielőtt a vér megalvadna, nehogy újabb ereket feltépjünk.

Ezt elkerülhetjük, ha egyszerűen hüvelyk- és mutatóujjunkkal

összeszorítjuk orrunkat.

Nyakra mért ütés: üljünk le a földre és egy segítőtárs ütöges- se

tenyerével néhány percen keresztül a nyakunkat. Ez olyan reflexet vált

ki, amely a vérzést elállítja, ezt a siacu módszert Ázsiában

fejlesztették ki.

„Nem fáj, de bánt, ha orrod vérzik már.

Bal kezed kisujját kötés fogja át,

siess, ne várj, s orrod nem vérzik tovább. ”

Igazat mond a régi mondóka, melynek variációt más kultúrákban is

fellelhetjük: „Jobb oldali orrvérzés esetén a bal kisujj első és második

perce közé fonalat csavarunk, így a vér felgyülemlik, véralvadást

elősegítő anyagok válnak ki, így megszűnik a vérzés. Bal oldali vérzés

esetén ugyanígy járunk el a jobb kis- ujjunkkal, mindkét kisujjat

szorítsuk el, ha az orr mindkét lyukból vérzik.”

Az alábbi módszerek ugyanezen az elven alapulnak, szintén a vér

visszatartásával érnek el eredményt - csak nem az ujjon, hanem a

kézen: a kézfej középső részét szorosan körülcsavarjuk egy fonállal

vagy egy széles szalaggal, és ökölbe szorítjuk a kezünket. Helyette

szoríthatunk követ vagy hagymát is a tenyerünkbe.

Vigyázat:

A gyakori orrvérzés az orr vagy az orrmelléküreg gyulladására utal;

—> vérszegénység, magas vérnyomás, gyomor-, szív-, vese- és

érbetegségek is előidézhetik. Ha az orrvérzés felismerhető külső hatás

nélkül gyakran fellép, forduljunk orvoshoz.

Pióca

A pióca ártalmatlan gyűrűsféreg, melyet még ma is hasznosítanak

orvosi célokra. Amennyire ártalmatlan, annyira kellemetlen is lehet,

ha tömegesen támad az emberre az erdőben. Hamut (esetleg vízzel

elkeverve) vagy sót hintsünk a piócákra. Ezt nem

kedvelik, így leesnek. A harapás után sokáig vérzik a seb, mert a

piócák olyan anyagot választanak ki, mely meggátolja a véralvadást.

Tegyünk megrágott dohánylevelet vagy nyállal kevert

cigarettadohányt a piócára: nemcsak elűzi az állatot, de csillapítja a

vérzést is.

Prosztatapanaszok

Változó korban nemcsak a nők szervezetében változik a hor-

monháztartás, hanem a férfiak esetében is. Ötven éves kor felett 10

közül 6 férfi esetében megnövekszik a dülmirigy, a prosz- tata. A

hólyag alatt gyűrűként veszi körül a húgycsövet. A megnagyobbodás

által a dülmirigy egyre jobban összeszorítja a húgycsövet. A vizelet

ürítése lassúvá válik, míg végül a legrosszabb esetben a hólyagot nem

lehet kiüríteni, ami mindenek előtt a vesét és a szívet terheli meg.

Amint a prosztata-megnagyobbodás bármelyik tünete - vizelési

panaszok, vékonyabb vizeletsugár, gyakoribb (különösen éjszaka

jelentkező) vizelési inger - jelentkezik, feltétlenül kezeljük a

problémákat.

Kezelés:

Szoktassuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk vissza a vizeletet. Így

elkerülhetjük, hogy a vizeletből mérgező anyagok kerüljenek a

környező szövetekbe. A veseműködés és a vérellátás fokozhatók házi

szerekkel.

Tökmag: aki naponta háromszor 5-10 tökmagot elrág, elősegíti a

vizelet kiválasztását és erősíti a hólyag izomzatát. Apróra vágott

tökmagot adhatunk a salátákhoz, vagy díszíthetjük vele a felfújtakat

is.

Spárgagyökér tea: 1 evőkanál spárgagyökeret felfőzünk 1/4 liter

vízben. Naponta kétszer igyunk belőle. Segítséget nyújt vizeletpangás,

szívdobogás, köszvény esetén és erősíti az idegeket. Mivel ez a tea

gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot, ezért diabetikusok is

fogyaszthatják.

Zeller, petrezselyem, hagyma: apróra vágott zellerből, petre-

zselyemből és hagymából készített tea szintén vizelethajtó hatású.

Csalántea és kivonat: a csalán a népi gyógyászat régi gyógyíre.

Erősíti a vesét, javítja az anyagcserét, a vizelet-kiválasztást, és enyhíti

a prosztatapanaszokat. A vadon növő csalánleveleket az országúttól

távol eső helyeken gyűjtsük, és tealevélnek a levegőn szárítsuk.

Főzzünk két púpozott evőkanál csalánlevelet 5 percig lobogva forró

vízben. Szűrjük le a teát, majd mérsékelten melegen fogyasszuk el

lassan, kortyolva. Igyunk kúraszerűen reggel és este 1-1 pohár

csalánteát 4-8 héten át.

A csalán felhasználásának másik lehetősége a csalánkivonat. A

virágzó növényt 12 órán át kevés vízben érleljük, végül levét

átpréseljük. Igyunk belőle két hónapon keresztül reggel és este egy-

egy pohárkával. Ez a szer segíti az anyagcserénket a tavaszi

hónapokban. Csalánkivonat kapható a fitoté- kákban is.

Káposztalevél és ülőfürdő: a káposztalevél jó szolgálatot tesz

mindenféle hólyagpanasz esetén, ugyanígy a melegedő ülőfürdők

(lásd: -> hólyaghurut és —> derékfájás, lumbágó).

Vigyázat!

A prosztata-elváltozás okozta vizelési nehézségeket csak a kezdeti

szakaszban lehet sebészeti beavatkozás nélkül házi szerekkel

enyhíteni. Ha a vizeletürítés nehézzé válik, mindenképpen forduljunk

panaszunkkal orvoshoz, és beszéljük meg vele a további teendőket. A

panaszok olykor dülmirigygyulladásra vagy prosztatarákra vezethetők

vissza.

Reuma

A reumatizmus - röviden reuma - különböző megbetegedések

gyűjtőneve. A zavarok közös jellemzője, hogy mindegyik a

mozgásszerveket, vagyis az ízületeket, csontokat, inakat, tok-

szalagokat, nyálkazacskókat és az izmokat érinti.

Hogy mi idézi elő a reumás megbetegedést, a mai napig nem

ismeretes. Egyik lehetséges magyarázata egy antitest létezése, mely

kórokozók helyett a szervezet saját szöveteit támadja meg. Mások

ezzel szemben azt a nézetet képviselik, hogy a reuma betegséggócokra

vezethetők vissza, mint például gennyes foggyö-

kér vagy mandula. Megint mások az okot nyirkos hideg behatásának

tulajdonítják, vagy a táplálkozásra s ezzel az anyagcserére „hárítják a

felelősséget”.

A reuma hullámszerűen is jelentkezhet, így egyes személyek

fájdalmuk alapján előrejelzik az időjárás-változást. Az ízületek

belhártyájára is kiterjedhet és tartósan deformálhatja őket. Más

esetben a kötőszöveteket és az izmokat támadja meg. A szakító és

húzó fájdalom (ezért beszél a népnyelv „szaggatásról”) az egész testre

kiterjedhet.

Kezelés:

Amíg nem ismerjük a reuma okozóját, addig lehetőleg kerüljünk

minden olyat, ami kiválthatja.

Régebben az volt a nézet, hogy a meleg és a nyugalom jót tesz, de

ma már annyit tudunk, hogy a hideg és a mozgás az ízületeknek

hasznos. Még a tönkrement ízületek is könnyen mozgathatóvá válnak,

s így nem romlanak tovább. Az izmokat masszázzsal lazítsuk és

fokozzuk vérellátásukat. Táplálkozásunk során ügyeljünk a megfelelő

mennyiségű rostanyag fogyasztására és a rendszeres székletürítésre.

Amint valamelyik ízület vagy izom merevvé vagy mozdítha-

tatlanná válik, vagy azt az érzetet kelti, mintha hangyák futkosnának

rajta, ajánlatos mindjárt valamilyen kezelést elkezdeni. Az égő, fázó

vagy szúró érzésből ugyanis hamar fájdalom kerekedhet.

Reumás ízületi gyulladás esetén, mely magas lázzal, fájdalommal,

az ízületek kipirosodásával és megduzzadásával járhat, maradjunk

ágyban.

Egyéb esetben tartsuk be az egyenletes, nyugodt, elegendő mozgást

(séta, úszás) tartalmazó napirendet, ezzel elősegítjük a keringést és az

anyagcserét. Kiegészítésképpen erősíthetjük izmainkat és ízületeinket

masszázzsal, tornával és légzőgyakorlatokkal. Minden esetben

kerüljük a nyirkos hideget.

Étel, ital: rendszeres és hosszabb gyógyító koplalások tehermentesítik

a szervezetet, és segítik az anyagcserét a méreganyagok

kiválasztásában, mely előidézheti a reumát. Feltételezhető, hogy a

sertéshús, mely szerkezetében az emberi izomzatéhoz hasonlít,

károsan befolyásolja a szervezetet, és ezzel elősegíti a reumás

megbetegedést. Igyekezni kell a húsfogyasztást korlá-

tozni, és lehetőleg áttérni a növényi táplálkozásra. A vegetáriánus

étrend követésével a fehérje- és sófogyasztás is korlátok között

tartható. Az anyagcserénket erőteljesen befolyásoló babkávé, alkohol

és nikotin fogyasztását lehetőleg kerüljük.

Reumatea: a csalán élénkíti a vesék kiválasztását, így vértisztító

hatású. Fogyaszthatjuk tea vagy kivonat (—> prosztatapanaszok)

formájában is, mindkettő a reuma régi házi szere. Ugyanilyen ismert

az oroszlánfog, melyet kúraszerűen évente kétszer 4-6 héten keresztül

tea formájában fogyaszthatunk (—> máj, májelégtelenség).

Egy másik kellemes ízű vértisztító és - reuma esetén - az

anyagcserét serkentő tea összetevőnként 50 gramm csalánból,

oroszlánfogból, nyírfalevélből, összezúzott tökmagból, petre-

zselyemszárból és -levélből, valamint vízi tormából készül. Tegyünk a

keverékből két evőkanálnyit egy csésze forró vízbe, és hagyjuk 5

percig állni. Fogyasszunk belőle 4 héten át naponta három

alkalommal.

Csalánköteg: fiatal virágzó csalánt szedünk és köteggé kötjük. A

reumás helyeket naponta többször néhány percen keresztül ezzel a

köteggel ütögetjük. Három nap elteltével megszakítjuk a kezelést,

hogy a bőr kipihenhesse magát, és nehogy túlér- zékenyen reagáljon a

csalánméregre. A kezdeti égés kellemes melegérzetté tompul, és eltart

néhány órán keresztül.

Páfrány: a matrac és lepedő közé helyezett páfránylevelek a

fájdalom ellen hatnak. A páfrány régóta bevált házi szer és a

reumaoldatokban is gyakran alkalmazták. A tea egyik egyszerű

receptje: 100 g friss és 200 g szárított páfránylevelet tegyünk 400 g

70%-os borszeszbe és érleljük 14 napon keresztül 20 °C- os

melegben. Ezután szűrjük át a folyadékot. Melegvizes lemosás után

dörzsöljük be vele a fájó pontokat. A hatóanyagok így jobban

felszívódnak. Ezt az oldatot csak külsőleg használhatjuk.

Edzettség és mozgásterápia: hogy az ízületek mozgathatók

maradjanak, ezért álló és fekvő helyzetben hajlítsuk be, majd nyújtsuk

újra ki, A kefével végzett erőteljes masszírozás és a hi- deg-meleg

váltakozó tusolás élénkíti a vérkeringést, ugyanígy a hideg

borogatások és lemosások. A meleg fürdők és a forró kötések,

valamint a szaunázás szintén enyhítik a fájdalmat. Próbáljuk ki, hogy

az említett eljárások közül melyik válik be a legjobban!

Macskaszőr: régóta ismert házi szer reumás panaszok esetére a

mellkas, hát és has tájékára kerülő macskaszőr. Aki kedveli ezeket az

állatokat és ezek az állatok is kedvelik őt, barátkozzék meg velük, és

akkor a macskák szívesen pihennek mellette.

Vigyázat!

A reuma általában nem gyógyítható, hanem olyan zavar, mellyel

együtt kell élnie az embernek. Ezért az orvos vagy természet-

gyógyász kezelése vagy tanácsadása rendkívül hosszadalmas lehet. A

fent említett növényi szerek és a különböző eljárások tehát nem

gyógyítanak, hanem csupán csillapítják a fájdalmat és gyulladásgátló

hatást fejtenek ki.

Rovarcsípések

Néhány rovar - például a méh és a darázs - önvédelemből csíp. A

szúnyog és a bögöly viszont egyebek között vérrel táplálkozik, és ezt

más élőlények testéből szívja ki. Ezek a rovarok e célnak megfelelő

száj szervvel rendelkeznek, így ebben az esetben rovarharapásról

beszélhetünk. A rovarcsípések ellen a leghatásosabban úgy

védekezhetünk, ha nem provokáljuk őket. Léteznek rovarokat

elriasztó szagok: a paradicsompalánta és a citromfű például ilyen

szagot áraszt. Vannak olyan, citromfű-kivonatot tartalmazó olajok,

melyek mécsesbe töltve az erkélyen és a verandán rovarriasztó illatot

árasztanak.

A réten és folyók partján enyhe szellőben csípnek legszívesebben a

böglyök. Védjük tehát karunkat, lábunkat és felsőtestünket

természetes alapanyagú ruhadarabokkal. A napozókrémek és

napolajak virágaromája, valamint az édes illatok (pl. limonádé)

vonzzák a rovarokat, különösen a böglyöket.

Kezelés:

A védőintézkedések önmagukban nem elegendők arra, hogy a

balszerencsét elkerüljük, és ne csípjen meg se méh, se darázs, se más

rovar. Ráadásul egyes rovarok a csípés után még fullánkjukat is a

sebben hagyják. Ezt óvatosan el kell távolítani - csipesz segítségével.

A házi szerek csillapítják a viszketést, és megakadályozzák, hogy a

csípés feldagadjon.

Hagyma és lándzsás útifű: a rovarcsípést vagy -harapást félbe

vágott hagymával vagy annak levével óvatosan dörzsöljük be. A

fájdalmat így enyhítjük és megakadályozzuk, hogy megduzzadjon.

Nyomjunk össze frissen szedett útilándzsa-füvet, vagy főzzük fel

vízben. A nedvet tegyük az érintett bőrfelületre. Viszketéscsillapító

hatású.

Virág: a duzzanatot dörzsöljük be valamilyen réti vagy kerti

növény virágával.

Gyógyiszap: fájdalmasabb csípések esetében keverjünk el

gyógyiszapot kevés vízzel, hogy sűrű pépet kapjunk, és vigyük fel az

érintett felületre.

Kölnivíz és gyümölcsecet: a kölnivíz hűsíti és megakadályozza a

viszketést. Ez a hatás érhető el a gyümölcsecettel is. Tiszta körmünket

nyomjuk kereszt alakban a duzzanatra, és öntsünk rá gyümölcsecetet.

Vigyázat!

A rovarméreg nagy mennyiségben szívbénulást okozhat. Sem-

miképpen ne provokáljunk tehát darázsrajt. Ha megtámadnának,

merüljünk a lehető legközelebb lévő vízbe. Némely embernél a

rovarmérgek allergiás reakciót váltanak ki. Ebben az esetben egyetlen,

látszólag ártalmatlan szúrás is veszélyes lehet. Ezek az emberek

mindig tartsanak maguknál ellenanyagot. Szemet, nyelvet, ritkábban

garatot vagy légcsövet ért csípés esetén azonnal hívjunk orvost, mert

fennáll a fulladás veszélye, és adott esetben meg kell nyitni a

légcsövet.

Sárgaság

A sárgaság soha nem jelentkezik egyedüli tünetként. Más szervek - pl.

a máj - betegségének (hepatitis) vagy az epehólyag zavarainak

következtében alakul ki. Először a szemfehérje besárgul. Ez az

elszíneződés később átterjed a bőrre. Hogy kísérő tünetként láz,

fejfájás vagy nyomásérzet a has felső részén, gyengeség és

étvágytalanság előfordul-e, azt az alapbetegség határozza meg (—>

epebántalmak, —> májelégtelenség). Ezt az alapbetegséget kell

kezelni, hogy a sárgaság elmúljon.

Kezelés:

Először is könnyíteni kell az epén, mert közvetve folyamatosan

sárgaságban van, illetve ezt a terhet viseli még akkor is, ha teljesen

egészségesnek kellene lennie. Ezért mondjunk le a sóról és a

fűszerekről, valamint az alkoholról, a nikotinról, a kávéról és az

édességekről. A táplálék legyen zsírban szegény, lehetőleg húsmentes,

változatos és vitaminokban gazdag. A sárgaság viszketéssel jár együtt,

melyet ecetes vagy citromos vízzel csillapíthatunk (—> viszketés). A

máj és az epe kímélésére leginkább az oroszlánfog vált be.

Oroszlánfog: 60-70 gramm levelet és felaprított gyökeret

1 liter vízbe áztatunk. 1 óra múlva lassan felfőzzük a keveréket, tűzről

levéve 15 percig állni hagyjuk. Átszűrjük, és minden étkezés előtt egy

pohárnyit fogyasztunk belőle.

Oroszlánfog-keverék: 1 kávéskanál oroszlánfoggyökeret, cit-

romfüvet és majoránnát összekeverünk, és egy nagy csésze forró

vízzel leforrázunk. Reggel és este igyunk belőle.

Vigyázat!

A sárgaság minden esetben az alapbetegség előrehaladott állapotát

jelzi. Ha nem kezeljük helyesen, akkor a máj tartósan megbetegedhet.

Sárgaság esetén tehát mindig forduljunk orvoshoz.

Sebek, nyílt sebek

Laikusok számára nehéz megítélni, hogy milyen a nyílt seb: csak

horzsolódott a bőr, felhasadt vagy a mélyebben fekvő szövetek is

sérültek. Csak a könnyű vagy felszíni nyílt sebeket lássuk el otthon.

Egyéb esetekben keressünk fel orvost, aki szükség esetén tetanusz

elleni védőoltást is ad. A súlyos sebeket összekapcsolja vagy

összevarrja, hogy ne alakuljanak ki szövődmények és ne maradjon

heg a sérülés helyén.

Különös óvatosságot igényel, ha nagyobb idegentest került a sebbe,

például egy üvegcserép. Fertőzést okozhat, vagy nem elég

elővigyázatos eltávolítással felsérthet nagyobb ereket. Ezeknek a

sérüléseknek az ellátását is feltétlenül bízzuk orvos-

ra. Csak orvos hivatott nagyobb idegentesteket a sebből eltávolítani.

Fedjük le a sebet, hogy ne kerüljön bele további szennyeződés, és

mielőbb keressünk fel egy orvost.

Kezelés:

Javaslataink az elsősegélynyújtás további intézkedései, valamint olyan

házi szerek, melyek elősegítik a seb gyógyulását.

Nyílt sebet soha ne mossunk ki, hanem hagyjuk vérezni, hogy így

önmaga kitisztuljon. Az elvérzés veszélye akkor áll fenn, ha világos

piros vér spriccel pulzálva a sebből. Ebben az esetben tegyünk

csíramentes szorító kötést a sebre a gépkocsi elsősegélyládájából vagy

a házi gyógyszertárunkból. Vészhelyzetben megfelel egy tiszta

zsebkendő vagy egy textilszalvéta is. Semmi esetre se nyúljunk

ujjunkkal a sebbe!

Gennyező sebek gyorsabban gyógyulnak, ha nap és levegő éri őket,

és sűrűin lemossuk meleg kamillateával. Ehhez 2 kávéskanál friss

kamillavirágot leforrázunk 1/4 liter forró vízzel, 10 percig állni

hagyjuk, majd leszűrjük. Borogatásokhoz és lemosásokhoz megfelel

az 1-1 kávéskanál árnika, kamillavirág és zsálya teakeverék, melyet 2

csészényi vízzel forrázunk le.

Káposztalevelek: alaposan megmosott káposztaleveleket széttörünk

sodrófával, hogy a nedve kicsorduljon, ekkor a sebre helyezzük.

Cukor és méz: a cukor és a méz (önmagában vagy tormalével

keverve) kiszívja a sebből a nedveket, és fertőtlenítő hatású. Főként a

fenyőmézet ajánljuk. Hidrogén- és oxigénvegyületeket tartalmaz,

melyek különösen gyulladásgátló hatásúak.

Véres var szőrzet borította testfelületen:

Kellemetlenek a felületi sérülések a szőrzettel borított testfe-

lületeken. Különösen a gyermekeknek okoz fájdalmat, ha fejüket

beütötték, és megpróbáljuk hajukból a vart kifésülni. Tegyünk

éjszakára a száraz felületre olíva- vagy étolajat, fedjük le sapkával

vagy törülközővel, így reggel a felpuhult vart könnyen lemoshatjuk.

Az ágyneműt védjük műanyag zacskóval vagy fóliával.

Skarlát —> torokgyulladás

Sokk

A sokk (katalepszia) életveszélyes, és azonnali intézkedést igényel.

Különböző okok miatt hirtelen felmondja a szolgálatot a vérkeringés,

a szív körüli izomzat elemyed, a vér a test alsóbb szintjén marad, és

fontos testrészek, mint például az agy, nem részesülnek megfelelő

vérellátásban.

A sokk okai:

- erős vérzés külső sérülések következtében,

- belső vérzések,

- égések,

- erős hányás vagy hasmenés,

- bakteriális mérgek, fertőzések,

- túlérzékenység (allergia) idegen fehérjékkel, gyógyszerekkel,

rovarmérgekkel szemben,

- szívmegbetegedések, magas vérnyomás,

- tüdőembólia.

Félelem vagy megrázó esemény (pl. baleset) is kiválthat sokkot. A

sokkos nyugtalan lesz, gyakran zavart, szédülésről és szomjúságról

panaszkodik, a bőr nyirkossá és hideggé válik, és kifut belőle a vér.

A lélegzet szapora, a pulzus gyenge, alig tapintható, sokkos állapotba

került emberek elveszíthetik az eszméletüket is.

Kezelés:

A sokkos állapotú személyt fektessük le, lábát emeljük magasra, fejét

pedig lehetőleg mélyebbre helyezzük. Takarjuk be, és ügyeljünk,

nehogy kihűljön. Ezek a legfontosabb elsősegély-intézkedések. Sokk

esetén a lehető leggyorsabban hívjunk orvost vagy mentőt.

Szájszag

A borókabogyó rágása megszünteti a szájszagot. Erős dohányosok

esetében szárított gyümölcs és rágógumi a legjobb ellenszer. A

szájszag lehet fog-, légúti- vagy gyomorbetegségek kísérő tünete.

Akit nagyon zavar, kérjen tanácsot fogorvosától vagy ke-

zelőorvosától.

Székrekedés

Teltségérzet, nyomás a has jobb felső részén és száraz széklet jelzi a

székrekedést, ha a széklet három nap után sem ürül. Egyébként renyhe

bélműködésről beszélünk. Számtalan vizsgálat alapján kiszűrhetők a

hibák, melyek az időszakos vagy krónikus székrekedést előidézhetik,

és amelyek elkerülhetőek:

- a szervezetnek szüksége van rostanyagra, nem utolsósorban a

belek miatt. Fehér kenyér helyett fogyasszunk teljes őrlésű kenyeret,

hús helyett pedig - legalább részben - (lehetőleg nyers) zöldséget,

- a belek ürítésekor törekedjünk rendszerességre. Rászoktathatjuk

a beleket, hogy minden nap ugyanabban az időben jelentkezzenek,

- az ülés elgyengíti a bél izomzatát, és gátolja a has vérellátását. A

mozgás és a sport ellenkezőleg hat,

- tanuljunk meg ellazulni. Minden stressz a hétköznapokon, a

munkahelyen és a családban székrekedéshez, illetve a bél ir-

ritációjához vezethet (—> idegesség),

- aki antibiotikumokat szed, hasznos baktériumokat is elpusztít. Ha

nem elkerülhető, akkor különös gonddal ápoljuk és építsük újra fel a

bél flóráját. A joghurt, túró és egyéb tejtermékek, a gyümölcsökben és

ételekben rejlő tejcukor jó segítség,

- a vegyszeres hashajtók károsítják a nyálkahártyát és a has így

ellustul. Hozzászokik a gyógyszerhez, és nem lesz kedve dolgozni.

Végül hashajtó nélkül már nem is ürül semmi. Még növényi szerek

sem alkalmazhatók soha tartósan,

- egészséges életmóddal elkerülhetjük a fenti hat fő hibát.

Szenteljünk annyi figyelmet az emésztésnek, amennyit megérdemel.

A tartós székrekedés allergiák, bőrbetegségek, —> reuma,

szívinfarktusra való hajlam, teljesítménycsökkenés és —> túlsúly

kialakulását idézheti elő.

Kezelés:

Az időről időre az egészséges életmód ellenére kialakuló szék-

rekedésnek gyakran egészen egyszerű ellenszere van. Az éhgyomorra

elszívott cigaretta és (kevés vajjal) ivott kávé érzékeny egyének

esetében meggyorsítják a bélműködést. Nagyobb

mennyiségben fogyasztott hideg tej, hideg víz vagy almalé szintén

aktivizálja a beleket. Kiadós ebéd után a joghurt, kefir és aludttej

kíméletesen szabályozza a székletet.

Szárított gyümölcs: a szárított szilva élénkíti a beleket. Önmagában

is fogyasztható, vagy más szárított gyümölcsökkel együtt

gyümölcskenyérbe sütve.

Füge és lenmag: áztassunk be napközben 4 fügét egy pohár vízbe,

és lefekvés előtt a vízzel együtt fogyasszuk el. Egy teli csészealj sárga

lenmaggal, melyet napközben szintén beáztattunk, szintén hasonló

hatás érhető el: kíméletes hashajtás.

Szőlőlevél és olíva olaj: talán ismert a görög konyhából, hogy a

szőlőlevél kíméletes hashajtó. A nem permetezett leveleket apróra

vágjuk, majd meleg vízzel leöblítjük. 1 evőkanál olíva olaj

éhgyomorra fogyasztva szintén könnyít a szoruláson.

Narancshéj: apróra vágott (nem permetezett) narancshéjat

megfőzünk, lehűtjük, majd ismét felfőzzük és addig forraljuk, míg a

fazékból eltűnik a folyadék. A héjakat meghintjük barna cukorral és

elfogyasztjuk.

Szappankúp: a szappanból kúpot faragunk - ami különösen

gyermekek esetében hatásos. A szappant benedvesítjük és felvezetjük

a végbélbe.

Vigyázat! A krónikus székrekedést okozhatja a gyomor, bél, máj

vagy epe zavara, amelyet orvosnak kell kezelnie.

Szemölcs

A szemölcs jóindulatú szarutúltengés, melyet vírusfertőzés okoz.

Kontaktfertőzés útján terjed, a bőr bármely pontján megjelenhet, és

áttételt hozhat létre. A szemölcsök többnyire önma- guktól elmúlnak.

Előnytelen külsejük miatt azonban az ember a lehető leghamarabb

szeretne megszabadulni tőlük.

Kezelés:

A népi gyógyászat számtalan szemölcs elleni szert ismer. Közülük a

legtöbb különös hatással van az emberre, de mindegyikükre érvényes,

hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezek szerint reggelente a szemölcsre

vizeletet kell tenni, vagy reggelente

nyalogatni. Azt is javasolják, hogy bármire gondolhatunk, csak a

szemölcsre nem, vagy ha mégis, akkor teljes szívünkből akarjunk

megszabadulni tőle. A szemölcshöz való hozzáállásunk és a szerek

hatásosságába vetett hitünk valóban összefügg azzal, hogy milyen

gyorsan tűnik el a szemölcs. A műtét, a gyógyszer- tárakban kapható

lápiszos ecsetelő szerek és a szemölcstinktú- rák sem segítenek

általában, és gyakran hegeket hagynak hátra.

Hagyma és fokhagyma: ecsetelések helyett kössünk éjszakára egy

szelet hagymát, vagy egy negyed fokhagymagerezdet, esetleg egy fél

szem mazsolát a szemölcsre.

Tölgyfakéreg: 1 evőkanál tölgyfakérget főzzünk 10 percig egy

csészényi vízben, végül szűrjük le. Mártsunk a főzetbe egy

vászonkendőt, és helyezzük a szemölcsre. A tölgyfa összehúzó és

fertőtlenítő hatású.

Vérehulló fecskefű és oroszlánfog: a vérehulló fecskefű szedésekor

a szárból kifolyó sárga nedvet kenjük a szemölcsre. A vérehulló

fecskefű mérgező. A növény nedve ezért ne kerüljön sebbe. A

vérehulló fecskefű nedve helyett felhasználhatjuk az oroszlánfog

szárának nedvét is.

Szívpanaszok, ideges

Ha a szívünk egészséges, és ennek ellenére szívdobogást, szívszúrást

és szorító érzést észlelünk, mellkasunk nyomásra érzékennyé válik,

akkor ideges szívpanaszaink vannak. Általában nem tartósan

jelentkeznek, hanem rohamszerűen lépnek fel. Idegesség és testi

megerőltetés is kiválthatja ezeket a panaszokat érzékeny emberek

esetében, de ételek és italok (tea, kávé, bor, sör) is, vagy mindez

együtt. Az ideges szívpanaszok kialakulásában a helytelen étkezés, a

vitamin- és ásványianyag-hiány, a

— > vérszegénység/vashiány és egyéb anyagcserezavarok is

szerepet játszanak. Mindenkivel megeshet, aki idegességben szenved,

a nőket főleg a menstruáció idején és változó korban fenyegeti.

A szív rendkívül érzékeny és egy érzékszervhez hasonlóan reagál

idegességre, örömre, félelemre vagy más szervi hatásra:

megváltoztatja a verés ütemét. A szívhibától vagy ennek követ-

kezményeitől való félelem csak fokozza a panaszokat, sőt ha-

lálfélelmet is kelthet, jóllehet a beteg tudja, hogy nincs szervi

betegsége. Az ilyenkor tapasztalt hisztérikus eredetű reakciókat

ajánlatos így felfognunk, és megértően fogadnunk.

Kezelés:

Az ideges szívpanaszok veszélytelenek, az életerő megnyilvánulásai,

olyan reakciói, melyek egy új harmóniához vezetnek el. Festés,

barkácsolás vagy zenélés, vagyis mindenféle kreatív tevékenység

alkalmas lehet a panaszok megszüntetésére, ha azok az egyén

képességeinek megfelelnek vagy új eszmékhez vezetnek. Az

egyenletes napirend korlátozza a stresszt és az idegességet, és segít

beosztani az erőnket. Az egyenletességet iskolás módon is

elsajátíthatjuk: az íróasztal fölé vagy a konyhaszekrényre függesztett

napi beosztást megtartva mindennapjainknak meghatározott ütemet

tudunk adni.

A tudatos evés és ivás szintén hozzájárul az életritmushoz, és erre a

szív pozitívan reagál. Gondosan összeállított, vitaminokban és ásványi

anyagokban bővelkedő vegyes étrend javallt: sok zöldség, saláta és

friss gyümölcs, valamint teljes őrlésű gabona- termékek, müzli,

gyümölcs és zöldséglevek. Legyen gondunk a rendszeres

székletürítésre.

A húst, felvágottakat, édességeket, kávét, nikotint és alkoholt

töröljük az étrendünkről és szenvedélyeink sorából.

A nyugodt és egyenletes napirend tartalmazzon olyan időszakokat,

melyekben átgondoltan eddzük magunkat, amennyiben az erős

szívdobogásnak ideges alapja van. A jó levegőn tett kiadós séta és a

mértékletes sportolás jót tesz, és hozzásegít a lelki egyensúly

megteremtéséhez.

Hirtelen fellépő panaszok esetén jótékonynak bizonyulnak a hideg

és váltó lábfürdők (—> görcsök és —> idegesség), valamint a meleg

fürdők (—> idegesség).

Hideg karfürdő: a karokat a kéztől egészen a felkar középső részéig

20-30 percen keresztül 15-20 °C-os hideg vízbe merítjük. Ezután nem

töröljük meg, hanem mozgással melegítjük és szárítjuk.

Naponta megismételhetjük a fürdőt. Megnyugtat és erősít, de csakis

ideges szívpanaszok, idegesség, kimerültség és álmatlanság ellen

ajánlatos. Magas vérnyomás és szívgörcsre való hajlam esetén ezeket

a fürdőket nem szabad alkalmazni.

Masszázs: a hát és a szív tájékának a masszírozása szintén enyhíti

az ideges panaszokat.

Vörös- és fehérbor: „Igyál bort, és megőrzöd egészséged!” - ál-

lította Hippokratész. A bor valóban erősíti a szívet és őrzi az egész-

séget - kis mennyiségben. A közmondásos napi „negyedes” sváb

fröccs (2 dl bor, 8 dl víz) egész napra elosztva a legajánlatosabb.

Szíverősítő bor: 30 gramm petrezselyemlevelet egy üveg vö-

rösborba teszünk, jól bedugaszoljuk és két hétig érleljük. A bort

ezután átszűrjük és tiszta üvegbe töltjük. Reggel és este egy pohárnyi

szíverősítő bor jótékony hatású a szívre.

Keverjünk el 1/4 litert ebből a borból 2 kávéskanál mézzel és

2 tojássárgájával. Egész napra elosztva kortyonként fogyasztva

szintén jó erősítőszer.

Vigyázat!

Ha a szívpanaszok nem enyhülnek, alapos orvosi vagy termé-

szetgyógyászati vizsgálatra van szükség. Megnyugtató, ha a szervi

zavar teljes biztonsággal kizárható és valóban kizárólag csak ideges

szívpanaszokról van szó, melyek esetében sorra kerülhetnek a házi

szerek - esetenként —> intenzív terápiás beszélgetésekkel

kombinálva.

Szomjúság

Aki szomjas és egészséges, az igyon. Kerülje azonban a cukortartalmú

italokat, mert azok még fokozzák a szomjúságérzetet. Aki sokáig a

napon volt, tartózkodjék a hideg italok fogyasztásától, mert ezek

heves —> hasmenést idézhetnek elő. Aki a tengeren szomjazik, az

ugyanúgy veszélyeztetett, mintha sivatagban volna, hiszen a tengervíz

a szervezetből kivonja a vizet magas sótartalma miatt.

A dohányzás is fokozza a szomjúságérzetet, hasonlóképpen az

alkoholhoz és bizonyos élelmiszerekhez. A fehérje megemésztéséhez

a szervezetnek kétszer annyi folyadékra van szüksége, mint a növényi

tápanyagok lebontásához.

Életmentő intézkedésként ajánlják a túlélés mesterei, hogy fogjunk

a tengeren halat, és préseljük ki. Ezt a déltengeri halászoktól lesték el.

Japánból származik a szomjúságérzet enyhítésének az a módszere,

hogy az ember többször a nyelve hegyébe harap.

A szomjúságot legjobban a víz csillapítja, ha az ember nem nagy

kortyokban fogyasztja, hanem előzőleg átöblíti vele a száját. Utazások

alkalmával nem mindig számíthatunk csíramentes vízre. Ha a

klórtabletta vagy a vízforraláshoz szükséges tűzifa elfogyott, akkor

fahamuval keverhetünk iható vizet 1:3 arányban. 30-40 perc elteltével

a víz csíramentes lesz, mert a faszén megköti a káros anyagokat.

Szoptatási nehézségek

A mellbimbók annál jobban begyulladhatnak, minél kevésbé edzettük

előzőleg őket. Már a terhesség idején dörzsöljük be gyümölcsecettel

vagy citromlével, így edzettebbé válnak. A szoptatás idején

alkalmazott ápolószerek nem tartalmazhatnak olyan vegyszereket,

melyek a gyermeknek árthatnak. Helyette használjunk egyszerű túrót,

ez kiszívja a gyulladást a bőrből, és szoptatás előtt könnyen

lemosható.

Szőrtüszőgyulladás (pattanás)

Főként fiatalok szenvednek ettől a gyors növekedés időszakában a

hormonális változás következtében kialakuló bőrreakciótól. Ebben az

időszakban a fiatalok szívesen utánozzák a felnőttek szokásait, s

kezdik el a dohányzást és alkoholfogyasztást. Az alkohol, a nikotin,

de a kávé, a koffeintartalmú italok és az édességek is elősegítik a

pattanások kialakulását. Ezekről kell tehát elsősorban lemondani. A

semleges és a káliszappan, a rendszeres sós vizes mosakodás,

gyümölcsecetes ecsetelés (—> viszketés) és a mértékletes napozás a

pattanások kialakulása ellen hat.

Tályog

Ha gyulladásos betegség során a kötőszöveti üregben genny hal-

mozódik fel, akkor tályogról beszélünk. Ez zárt üregben helyezkedik

el. A hideg tályog krónikus gyulladás esetében keletkezik,

fájdalommentes és nem szárad be. A forró tályog ezzel

szemben heveny gyulladás, és egy meghatározott testtájon jön létre -

többnyire bakteriális fertőzés következtében, mely sérülés útján vagy

egy szőrtüszőn keresztül jut be a kötőszövetbe. A szervezet a tályog

segítségével védekezik a baktériumok ellen. Bőrpír keletkezik és

duzzanat, mely alatt felgyülemlik a genny borsónyi, de akár nagyobb

mennyiségben is, nyomásra bemélyed vagy megkeményedik. Éles

szúró fájdalom és magas láz a tályog kísérő tünete lehet.

Kezelés:

A házi szerek gyorsítják a tályog tisztulását és elősegítik kifa- kadását.

Lenmagpakolás: kis vászon zacskóban zúzott vagy őrölt lenmagot

vízben forrásig felfőzünk. A zsákot olyan melegen helyezzük a

kelésre, amilyet bőrünk még elvisel. Hagyjuk rajta, míg ki nem hűl.

Az eljárást megismételhetjük.

Lenmag és árpadarapép: a lenmagot vagy az árpaszemeket

gabonaőrlőn vagy kávédarálón megőröljük, majd kevés vízzel péppé

főzzük. A pépet vászonkendőre simítjuk, ráhelyezzük a tályogra, majd

egy vastag gyapjúkendővel körbekötjük. Ez a pakolás is elősegíti a

tályog tisztulását. Az eljárás a pakolás kihűlése után megismételhető.

Gyógyiszap: a gyógyiszap porított lápiszap, sokoldalú gyógyhatású

házi szer, melyet külsőleg bőrbetegségek, belsőleg gyomor- és

bélbetegségek esetén alkalmazunk. Kovasavat, vasat, kalciumot és

magnéziumot tartalmaz. A gyógyiszap szaküzletekben kapható.

Hosszan eltartható, de csak egyszer használható fel. A kelés

kezelésénél a gyógyiszapból vízzel agyagpépet keverünk, és

bőségesen beborítjuk vele a kezelendő felületet. Fájdalom vagy égető

érzés esetén a pakolást sós vízzel mossuk le. (Lehetőleg tengeri sót

alkalmazzunk!) Az eljárás megismételhető. Hagyjuk a pakolást

lehetőleg egész éjszaka a kelésen.

Hagymatapasz: hámozzuk meg a hagymát, vágjuk karikára majd

pároljuk meg. A karikákat csavarjuk gézbe és helyezzük a tályogra.

Ezt a pakolást is sós vízzel mossuk le.

Vigyázat!

Mint minden heveny gyulladás, a tályog is spontán gyógyul, miután a

genny kifelé kiürült. Veszélyessé válhat, ha tályog befe-

lé fakad fel, és a genny a test belseje felé ürül. Ez életveszélyes

vérmérgezést okozhat. Ezért a folyamatot lehetőleg orvos vagy

természetgyógyász felügyelje.

Terhességi hányás

A hányás a terhesség idején bekövetkező testi és lelki átállás által

kiváltott reakció. A nyálömlés erőteljesebbé válik, s végül hányáshoz

vezet. Jelentkezhet a terhesség elején, majd eltűnhet hónapokra,

azután ismét felléphet. Az anya testsúlya csökkenhet, nyálkahártyája

kiszáradhat, szomjazhat. Száraz nyelv, csökkent vizeletmennyiség és

hőemelkedés jelezheti még a terhességi rosszullétet.

Alaphelyzet: a terhesség nem betegség, így a hányás sem az!

Kezelés:

A gyakoribb, de kisebb étkezések kisebb mértékben terhelik meg a

gyomrot. Akinek lehetősége van, feküdjék le étkezés után. A kis

kortyokban fogyasztott hideg tej, a hideg fekete tea vagy gyógytea

szőlőcukorral ízesítve, az enyhén sós étel kiegyenlíti az ásványianyag-

veszteséget a hányás után.

Ha valaki a terhesség idején savanyúságokat kíván, akkor egyen a

kívánsága szerint. Az uborka, hering és hasonló dolgok iránt

megnyilvánuló étvágyat a hormonátállás okozza. A szervezet azért

igényli, mert az adott pillanatban szüksége van rá. A savanyúságok

iránti igény magától meg fog szűnni.

Kömény, ánizs, édeskömény, zsálya és kamilla: a kömény házi

szerként nemcsak a felfúvódások ellen hat, hanem hasfájás, émelygés

és hányás esetén is segít. Fűszerként nem mindenütt kedvelt, de

gyógyszerként émelygés ellen elsősorban a hatása fontos, nem pedig

az íze. Szóljunk köménymagot a kenyérre, vagy a főzelékbe (rágjuk

jól meg!), tegyünk belőle bőségesen a tejbe, vagy főzhetünk teát is a

következő módon: mozsárban összezúzzuk a köménymagot. 2

kávéskanálnyit forró vízbe teszünk, és állni hagyjuk. Minden étkezés

előtt igyunk a teából, esetleg szőlőcukorral édesíthetjük. Köménymag

helyett alkalmazhatunk ánizst, édesköményt, zsályát vagy kamillát —

> vagy ezek keverékét ízlés szerint.

Gyömbér és bodza: megszünteti az émelygést, ha bodzabogyót

vagy friss gyömbért rágunk. A gyömbér igen erős, de jót tesz a

gyomornak, lehet cukorba is mártani.

Vigyázat!

Ha a hányás hosszantartónak bizonyul és a gyomrot nem lehet

megnyugtatni, kérjünk tanácsot kezelőorvosunktól. A túlzott folyadék-

és ásványianyag-hiány a keringés, a vese és a máj leállásához

vezethet. Az ásványianyag- és folyadékszint helyreállítását elősegítő

eljárást lásd —> hasmenés címszónál a Vigyázat! rovatban.

Torokfájás —> torokgyulladás, —> gégegyulladás

Torokgyulladás

Különösen gyermekek esetében gyakori. Többnyire a garat, különösen

a mandulák és környékük területén jelentkezik pír és olykor duzzanat.

Az orvosok ebben az esetben heveny mandulagyulladásról (angina

tonsillaris) beszélnek. A szúró fájdalom miatt nyelési nehézség lép fel,

az alsó álkapocs szögletében elhelyezkedő nyirokmirigyek

megduzzadhatnak. A torokgyulladás rendszerint hidegrázással,

növekvő lázzal, fej- és végtagfájdalmakkal kezdődik. Gyakran

megfázással együtt jelentkezik.

Kezelés:

Feküdjünk ágyba! Az első napokban ne együnk sokat, helyette

fogyasszunk bőségesen citrom-, narancs-, paradicsom- vagy ribizlilét

valamint gyógyteát. Ezután folytassuk a kúrát gyümölcsnapokkal. A

szervezetnek a gyógyulásra kell összpontosítani az energiáját, nem a

nehéz ételek emésztésére. Ha a láz és a nyelési nehézségek

alábbhagynak, csak akkor kelhet fel a beteg az ágyból egy-egy órára.

Jól bevált házi szer a túrós vagy mustárlisztes pakolás, melyek

csillapítják a gyulladást a beteg testrészeken. A mustárlisztet házilag is

elkészíthetjük: a mustármagot megőrölhetjük kávédarálóval, vagy

mozsárban is apró darabokra törhetjük.

Túrópakolás: 2-3 evőkanál sovány tehéntúrót kevés hideg tejjel

sűrű péppé keverünk, majd egy keskeny vászonkendőre simítjuk,

majd a beteg nyakára helyezzük a gégefő és a torok magasságában.

Kössük körül egy vastag gyapjúsállal úgy, hogy a kendő a vállaktól

az állig és a fülekig befedje a nyakat. Harminc percenként cseréljük a

borogatást.

Mustártapasz: 2-3 evőkanál mustárlisztet hideg vagy meleg vízzel

sűrű péppé keverünk, és a túrópakoláshoz hasonlóan a torokra

helyezzük. Ha bőrön hólyagok jelennek meg azonnal, egyébként

legkésőbb 15-20 perc múlva távolítsuk el a pakolást. Igyekezzünk az

égető érzést legalább néhány percig elviselni - ez ugyanis annak a

jele, hogy a szer hat. A kezelést két nap elteltével ismételhetjük meg.

Másik házi gyógymód a toroköblítés. Naponta 2-3-szor öblö-

gessünk egy pohár langyos vízzel, melybe egy fél citrom levét vagy

3-5 csepp jódtinktúrát, vagy egy evőkanál sót kevertünk.

Vigyázat!

A torokgyulladás szövődményeként súlyos betegség léphet fel. A

tüszős mandulagyulladás a torok egyik oldalán okoz általában nyelési

nehézséget, a mandulákon fehér vagy sárgás hólya- gocskák jelennek

meg, a láz magasra szökik.

Tüszős mandulára utalnak az alábbi tünetek:

- a mandulák erőteljesen megduzzadnak,

- a fájdalom a fülekig sugárzik fel,

- rossz szagú lehelet.

A tüszős mandula orvosi kezelést igényel. Tartós nyelési nehézség,

idegentest érzete a torokban, tartós nyirokcsomó-duzza- nat, valamint

a fülekre kisugárzó fájdalmak tünetegyüttese krónikus

mandulagyulladásra utal. Súlyos szív- és ízületi gyulladás, reuma és

vesebetegségek léphetnek fel szövődményként.

A torokgyulladás tüneteihez hasonlóak jelentkeznek a diftéria és

skarlát esetében is, melyek szintén orvosi kezelést igényelnek.

Túlsúly

„A karcsúság egyet jelent a szépséggel” - mondja mindenki, aki

fogyni szeretne, vagy csak nehézségek árán őrzi meg az alakját. Nem

minden ember képes ugyanolyan mértékben karcsúra fogy

ni. Hiszen más a testfelépítésük és testalkatuk, és ezt gyakran nem

veszik figyelembe. Az elmúlt években különböző számításokkal

határozták meg a férfiak és nők ideális testsúlyát. Aki ennél többet

nyomott, az kövérnek, túlsúlyosnak számított. Az egyszerű formulák

nem tudják figyelembe venni az egyén csontrendszerét. A testsúly és

az alkat az egyén típusát és személyiségét fejezik ki. Ezért minden

embernek önmagának kell megfigyelnie, hogy milyen testsúly esetén

érzi magát a legjobban testileg és lelkileg. Ezt az ideális egyéni

testsúlyt kell elérni és tartani.

Aki nem érzi jól magát, és a relatív ideális testsúlyát (a cen-

timéterben kifejezett testmagasság-110; ennyi kilogramm) jelentős

mértékben meghaladja, az kövérnek számít. Ennek következményei

lehetnek: szív- és keringési zavarok, légszomj, érelmeszesedés,

érbetegségek, emésztési és anyagcserezavarok, túlzott izzadás,

ekcéma, gyulladt bőrredők stb.

Betegségek ritkán okoznak túlsúlyt. A leggyakrabban az okozza,

hogy az egyén több táplálékot vesz fel, mint amennyire a szer-

vezetének szüksége van. A túlsúly nem feltétlenül genetikai adottság

következménye, gyakran a család étkezési szokásaiból következik.

Aki már gyermekkorában kövér, annak szervezete később is ezt a

kialakított „egyensúlyt” törekszik elérni.

A férfiak és nők testsúlya általában gyarapszik az életkor elő-

rehaladtával. Ezt az okozhatja, hogy az étkezési szokások állan-

dósulnak, nem alkalmazkodnak a megváltozott életkörülményekhez,

hiszen a növekedési szakasz régen lezárult, az egyén ülő foglalkozást

űz és nem sportol. Ezen kívül az anyagcsere évről évre lassul.

Kezelés:

A túlsúlytól úgy szabadulhatunk meg, ha a tápanyagbevitelt

csökkentjük, és a testmozgást növeljük. A sporttevékenység nem

feltétlenül eredményez testsúlycsökkenést, azt is jelentheti, hogy a zsír

leépül, viszont az izomzat gyarapszik, és az izom nehezebb a zsírnál.

A zsírpárnák férfiak estében a hasról, nők esetében a hasról, a combról

és a csípőről tűnnek el legutoljára.

Fogyókúrák: képeslapokban, újságokban, könyvekben és rek-

lámokban számtalan fogyókúrarecepttel árasztanak el bennünket - a

radikális koplalástól kezdve az „Edd a felét!” mozgal-

mon át a részletesen kidolgozott étrendek és ivólékúrák során át

egészen a fogyasztótablettáig. Ezeket az ajánlatokat fogadjuk kellő

kritikával, és elővigyázatosan próbáljuk ki. Egyesek elviselik a

koplalást és a fogyókúrás étrendet, az ivókúrát és a tablettákat, mások

egyáltalán nem.

Különösen veszélyesek azok az eljárások, melyek során rövid idő

alatt különösen sok kilótól szabadulhatunk meg. Ha hirtelen nagy

mennyiségű fehérje és más káros anyag szabadul el a szövetek közti

zsírpárnákból, megterhelheti a szívet, a keringést, a májat, a vesét és a

beleket, a szervezet össze is omolhat.

A zsírpárnák nem tegnapról mára alakultak ki, miért kellene máról

holnapra eltűnniük? A szervezet hozzászokott egy meghatározott

táplálkozási módhoz, és nehezen alkalmazkodik a változásokhoz.

Minden új életmódbeli szokás közvetlenül hat az anyagcserére. Nem

szabad megfeledkezni arról, hogy a szervezetnek a diéta, a

táplálékfelvétel korlátozása ellenére is ugyanannyi vitaminra, ásványi-

és más anyagokra van szüksége. Hogy a fogyókúra-ajánlatok ezt

megfelelően figyelembe veszik-e, azt egy laikus nem tudja megítélni.

A túlsúly ellen a legjobb házi szer a vegyes étrend. Hús helyett

fogyasszunk felvágottat, tojást, több zöldséget, salátát, friss

gyümölcsöt. Az egyenletes napirend, friss levegő, izommunka, hosszú

séták, különösen hegyi túrák és az izzadást elősegítő eljárások

(szauna, sós- és szénsavtartalmú fürdők) élénkítik az anyagcserét, és

segítenek elégedettebbnek, karcsúbbnak, egészségesebbnek lenni és

maradni.

Vigyázat!

Súlyfelesleggel küzdő idősebb emberek mielőtt radikális fogyókúrába

kezdenének, kérjenek tanácsot orvostól vagy természet- gyógyásztól.

Tyúkszem

A tyúkszem a szaruréteg megvastagodása a lábon. A bőr olyan

felületén alakul ki, mely alatt csont helyezkedik el, és a túl szűk cipő

miatt állandó nyomásnak van kitéve.

Kezelés:

Mindenekelőtt váljunk meg a túl szűk vagy nyomást okozó ci-

pőinktől. Kérjük ki cipőkészítő vagy szakképzett eladó tanácsát, és

vásároljunk új cipőt.

A tyúkszemre tegyünk egy félbevágott és kimagozott mazsolát,

fedjük le vattával és tapasszal, és hagyjuk 24 órán át hatni. 3 napon

át ismételjük meg az eljárást. Ekkor a tyúkszem magától leválik.

Vashiány —> vérszegénység

Vérellátási zavarok

Romlik a szervek vérellátása, ha mész vagy zsír rakódik le az ér-

falakra. A főverőerek (artériák) a leginkább érintettek, innen szár-

mazik a betegség neve is (arteriosclerosis). Idősebb korban főként a

férfiak szenvednek vérellátási zavarokban, a nők közül inkább a

fiatalabbakat érinti. A nők erei megváltoznak, görcsökre hajlamosak,

melyeket a hideg vagy lelki okok válthatnak ki. A zavarok a kezdeti

szakaszban az alábbi tünetekben nyilvánulnak meg:

- fájdalmak,

- hideg- és nehézségérzet,

- bénulások,

- fáradékonyság.

A keringési zavarok előrehaladott állapotát jelezheti:

- törékeny köröm,

- hajhullás,

- elégtelenül táplált bőr (száraz, ráncos, repedezett, sápadt,

zsibbadt, elszíneződött),

- izomgyengeség,

- lassan gyógyuló sebek,

- fekélyek,

- szervek, szervrészek, kötőszövetek elhalása.

A vérellátási zavarokat komolyan kell venni. Vannak olyan házi

szerek, melyek segítségével ezek a zavarok a kezdeti szakaszban

kezelhetők, sőt meg is szüntethetők. Előrehaladott állapotban pedig

enyhíteni lehet velük a panaszokat.

Kezelés:

Ügyeljünk a só- és hússzegény táplálkozásra. A zöldség, a saláták és a

friss gyümölcs nem terhelik meg a szervezetet nehezen lebontható

anyagokkal, melyek felhalmozódhatnak a fő erekben (—>

visszértágulat). Ápoljuk rendszeresen bőrünket a kézen és a lábon,

mert a bőrkeményedések gyakran zsibbadást okoznak. Kerüljük a

végtagok kihűlését (mezítláb csak meleg padlón szabad járni),

különös gonddal ápoljuk a sebeket, mert az elégtelen vérellátás miatt

lassabban gyógyulnak. Aki sokat ül keresztbe tett lábakkal,

meggátolja a vér keringését. A nikotin is érszűkítő hatású. Dohányzás

helyett tehát sétát ajánlunk a friss levegőn, labdajátékot, asztaliteniszt

és más, nem túlságosan megerőltető sporttevékenységet.

Könnyű gimnasztikai gyakorlatok: alapállásban állunk, zárt

lábakkal. Emeljük meg a sarkunkat, amennyire csak tudjuk, majd

engedjük vissza újra a talajra. Ezután ismételjük meg a gyakorlatokat

a lábujjakkal is, majd a talp belső ívével. 1-3 perc elteltével emeljük

meg ismét a sarkakat, majd próbáljunk meg leguggolni, térdünket

behajlítani. Ismételjük meg a mozgássort naponta 2-3 alkalommal.

Masszázs: elégtelen vérellátás esetén masszírozzuk meg tagjainkat

naponta többször kefével vagy masszázsolajjal. A kezelés során

alkalmazhatunk sósborszeszt, hangyasavat vagy kuko- ricacsíra-olajat,

melyet a bőrbe dörzsölünk.

Melegedő kar- és lábfürdő: verőér-megbetegedések esetén nem

szabad túlságosan meleg vagy hideg fürdőt alkalmazni, mivel az

ereket túlzott mértékben megterheli, és nemkívánatos hatást válthat ki.

Teljes mosdások, melyek során a víz hőmérsékletét fokozatosan

(hűtve) változtatjuk, mégis meg vannak engedve. A kar- és a láb

vérellátása melegedő fürdőkkel javítható: öntsünk a fürdőedénybe

annyi vizet, hogy magassága a térd alá vagy felkarközépig érjen.

Kezdő hőmérséklete legyen 30 °C, majd 5 percenként adjunk hozzá

forró vizet, közben merjünk ki a fürdőedényből ugyanolyan

mennyiséget. A víz szintje maradjon állandó! 20-25 perc elteltével

fejezzük be a fürdőt. A víz ekkor kb. 37 °C-os. Az eljárás során

adhatunk a vízhez vérkeringést serkentő szereket, például árnikát,

rozmaringot és gesztenyét. A lábfürdő előtt és után dörzsöljük be a

talpunkat illetve tenyerünket rozmaringolajjal.

Vigyázat!

Állandó vérkeringési zavarok súlyos érrendszeri betegségek jelei

lehetnek, melyek okát orvosnak vagy természetgyógyásznak kell

megállapítani.

Vérnyomás, alacsony/magas

A vérnek az érfalra gyakorolt nyomását, melyet a testben történő

áramlása közben kifejt, vérnyomásnak nevezünk. Értéke függ

- a szív percenkénti összehúzódásától,

- a vér mennyiségétől, melyet egy-egy összehúzódás alkalmával a

szív az erekbe pumpál,

- az érfalak ellenállásától, rugalmasságától.

Ha valaki megerőltető munkát végez, vagy ideges, akkor a vér

gyorsabban és nagyobb mennyiségben áramlik az erekben. A

vérnyomás emelkedik, mert a vérnek az érfalra gyakorolt nyomása nő.

A fiatalabb embereknek rugalmasabb és alkalmazko- dóbb az érfaluk,

melyek a megváltozott nyomási viszonyokhoz könnyebben

igazodnak. Az idősebb emberek meszesedett erei viszont nagyobb

ellenállást fejtenek ki az áramló vér nyomásával szemben. Ilyenkor a

vérnyomásérték felszökik.

A vérnyomásértékek természetesen változnak életünk folyamán. A

vérnyomás normális értéke 120/80 higanymilliméter, de ez csak

viszonylagos érték. A tapasztalat szerint a vérnyomás felső értéke

csak annyival emelkedhet 100 fölé, ahány éves az ember, de nem

haladhatja meg a 150/100-as értéket. Mindig figyelembe kell venni az

életkort és az egészségi állapotot, valamint azt, hogy nyugalmi

állapotban mértük-e vagy sem, hogy a vérnyomást az adott személy

esetében megfelelően értékelhessük.

Magas vérnyomás:

A magas vérnyomás régen viszonylag ritkán fordult elő. Az elmúlt

évszázadban vált a hipertónia, a magas vérnyomás népbetegséggé.

Ennek oka, hogy bőségesebben és zsírban gazdagabban táplálkozunk,

sokat ülünk és kevesebbet mozgunk.

Régebben is érte az embereket stressz, de az életmód lehetővé tette,

hogy a szervezet a megbomlott egyensúlyt elrendezze magában. A

favágás például biztos módszer volt a stressz leve-

zetésére. Ma ezt a szerepet tölti be a sport - annak, aki űzi. Az állandó

stressz tartósan magas vérnyomást okozhat, és végül szív- és

érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A magas vérnyomás első

jelei a fejben érzett nyomás, szédülés, a teljesítő- képesség

csökkenése, légszomjra és gyorsan felszökő szívdobogásra való

hajlam, alvászavarok, súlyosabb esetekben szívgyengeség és —>

görcsök. Egyes magas vérnyomásban szenvedő betegek meleg

hatására válnak nyugtalanná, vagy ha kávét fogyasztanak, esetleg a

dohányzás eredményezi. Bőrük színe a legkisebb izgalom vagy

megerőltetés hatására kivörösödik.

Kezelés:

Az érelmeszesedés következtében kialakult magas vérnyomás legjobb

ellenszere a rendszeres séta a friss levegőn, mértékletes sportolás és

friss gyümölcsök, valamint növényi eredetű tápanyagok fogyasztása.

Kerüljük a hús, kolbász, tej, tojás és a zsíros tejtermékek (például a

zsíros sajtok) fogyasztását a koleszterin miatt éppúgy, mint a zsírokét

és a sóét, aminek szintén hatása van magas vérnyomás kialakulására.

Egy pohárka (napi 1,5 dl) fehérbor és az ételekbe tett fokhagyma

meggátolja az érelmeszesedést, megőrzi az érfalak rugalmasságát és

csökkenti a vérnyomást.

Rozspép: 2-3 evőkanál étkezési rozsot gabonaőrlőn vagy ká-

védarálón ledarálunk, és azonos mennyiségű szénsavmentes ásvány-,

forrás-, vagy jó minőségű vezetékes (nem klórozott) vízzel

elkeverjük. Éjszakára állni hagyjuk, és reggelire joghurttal és reszelt

almával rendszeresen fogyasztjuk.

Fokhagymaoldat: A fokhagyma meggátolja az érelmeszesedést és a

magas vérnyomás kialakulását. Házi szerként nem szükséges a drazsé

formájához folyamodnunk, csak azért, hogy elkerüljük vele a

kellemetlen szájszag kialakulását. (Ez egyébként is csak akkor igaz,

ha nem harapjuk szét a drazsét!)

A fokhagymaszagtól sokan idegenkednek, de aki ismeri ennek a

fűszernek a sokoldalú hatását, annak nem okoz gondot a szag

elviselése a gyógyulás érdekében. A friss fokhagyma szagát tompítja

az étkezés után elfogyasztott pohár tej, vagy ha a fokhagymát

közvetlenül a tejbe préseljük.

A magyar fokhagymaoldat 350 g darált friss fokhagymából és 300

ml tiszta gabonapálinkából, vagy 70%-os tiszta gyógy-

szertári alkoholból áll. Az üveget légmentesen lezárjuk, és 10 napig

hűvös helyen tartjuk. Ezután tiszta kendőn átszűrjük, végül

kipréseljük a szűrőkendő tartalmát is. A folyadékot 2-3 napig érleljük.

A fokhagymaoldat alábbi kúraszerű alkalmazása csak 5 évenként

ismételhető meg. Az így elkészített tinktúrából az alábbi táblázat

szerint meghatározott cseppmennyiséget fogyasszunk langyos tejben

étkezés előtt mindaddig, míg az oldat el nem

fogy:

A cseppek száma

1 1 2 3

2 4 5 6

3 7 8 9

4 10 11 12

5 13 14 15

6 15 14 13

7 12 11 10

8 9 8 7

9 6 5 4

10 3 2 1

11 25 25 25

12 25 25 25

Csalán- vagy fagyöngytea: 50 gramm kisméretű csalán- vagy

fagyöngylevelet 1 liter hideg vízbe teszünk, lassan felfőzzük és

3 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzhelyről és lefedve negyedórát

állni hagyjuk. Leszűrjük, és egész napra elosztva fogyasztjuk. A főzet

vérnyomáscsökkentő, vízhajtó és vértisztító hatású.

Vigyázat!

A magas vérnyomást nem mindig érelmeszesedés okozza. Más szervi

zavarok is kiválthatják, melyeket orvosnak vagy termé-

szetgyógyásznak kell kezelni.

Nap Reggel Délben Este

Alacsony vérnyomás:

Alacsony vérnyomásról akkor beszélünk, ha a vérnyomás alsó értéke

nem éri el a 100 higanymiIlimétert. A gyógyászatban hipotóniának

nevezik. Aki ebben szenved, erőtlennek érzi magát, szédül, kedvetlen

és fázós.

Az alacsony vérnyomástól nem kell tartanunk - amennyiben

nincsenek szervi zavaraink, pl. szívbillentyűhiba, szív- és vese-

elégtelenség, hormonzavar.

Az alacsony vérnyomás gyakran meghatározott alkat és hajlam

következménye. Magas kort lehet megérni, csak be kell osztani az

erőnket a munkában és a sportban. A tompító szereket kerülni kell,

mert ezek lebontása a szervezetet erősen igénybe veszi. A

vérkeringést serkentő szerek javítják a közérzetet.

Kezelés:

Reggeli tusolással - először meleg, majd egyre forróbb, végül rövid

ideig hideg hőmérsékletű vízzel - a szervezet edzetté válik a

megfázással szemben, és hozzászokik a gyors reakcióhoz a

hőmérsékletváltozással szemben. Szoktassuk szervezetünket a hideg

vizes tusoláshoz; ha szokásunkká vált, már le sem mondunk róla.

Végül törölközővel dörzsöljük szárazra a bőrünket, ez ugyanis

serkenti a vérellátást.

Tojássárgája, zabpehely, méz: 4-6 héten keresztül igyunk minden

reggel 1 nyers tojássárgáját, melybe 1 evőkanál zabpely- het és mézet

kevertünk.

Rozmaring, zsálya és bor: 30 g friss rozmaring- és 10 g zsá-

lyalevelet leöntünk 1 liter száraz vörösborral, melyet előzőleg

majoránnával, fahéjjal és koriandenel fűszereztünk. A keveréket egy

hétig állni hagyjuk, majd reggel és délben egy pohárká- nyit mézzel

fogyasztunk belőle.

Nyers zabkása: 2-3 evőkanálnyi étkezési zabot megőrlünk ga-

bonaőrlőn vagy kávédarálón, majd elkeverjük azonos mennyiségű

szénsavmentes ásvány-, forrás- vagy klórmentes ivóvízzel. 6-8 órán át

lefedve érleljük a pépet, reggelire és vacsorára friss gyümölccsel

fogyasztjuk.

Tyúk- vagy húsleves: A magas vérnyomásban szenvedőknek

kerülniük kell a só fogyasztását. Más a helyzet az alacsony vér-

nyomásúak esetében. A konyhasó mérsékelt fogyasztása az ő

esetükben is vémyomásemelő hatású. A megfelelő mértékben

megsózott tyúk- vagy húsleves reggeli előtt vagy ebédre megemeli a

vérnyomást.

Szauna: a hideg-meleg tusoláshoz hasonlóan élénkítő hatású a

szaunázás. A súlyos szívbetegségben szenvedőknek azonban nem

ajánlott. Az úgynevezett északi kombináció - amikor forró szauna

után, egy kis szünetet tartva, hideg vízzel hűtjük le a testet - edzi a

szervezetet és emeli a vérnyomást.

Kevésbé radikális a temazcal, a hagyományos mexikói izzasz-

tókúra, melynek során a forró szaunázás után nem vesznek hideg

fürdőt, hanem száraz pamuttörülközőbe csavarják magukat. Az

utólagos izzadás során kerülni kell, hogy léghuzat érje a testet.

Aki tehát a meleget kedveli, de a hideg sokkot nem, az óvatosan

próbálkozzék meg ezzel, hogy az erei is fokozatosan hozzászokjanak.

Vérömleny

Vérömleny keletkezésekor a bőr alatti szövetben vér gyülemlik fel - a

kötőszövetre, izomra, vagy a szemre gyakorolt nyomás, esetleg ütés

következtében. Izületi ficam vagy elmozdulás során is keletkezhet

vérömleny. Többnyire nem olyan ártalmas, mint amilyen ijesztő. A

bőr először vöröses-kékre színeződik („kék folt”), majd a folt

növekszik. A vérömleny felszívódását a folt zöld majd sárga színe

jelzi. Felülete gyakran megduzzad és fájdalmas - gyakran heteken

keresztül.

Kezelés:

Tegyünk jeget a sérült felületre és kössük át. A jég sose élje

közvetlenül a bőrt, a jég és a bőr közé tegyünk mindig egy réteg

textilanyagot. Az eljárás meggátolja, hogy a vérömleny tovább nőjön.

15 perc elteltével vegyük le a kötést, és törülközővel dörzsöljük

szárazra a bőrt.

Ezután serkenteni kell a vérellátást, hogy a felhalmozódott vér

felszívódjon. Ehhez vagy meleg, vagy nagyon hideg borogatást

alkalmazzunk, mindkettő elősegíti a vérkeringést. Hideg borogatás

készítéséhez mártsunk egy vászonkendőt hideg vízbe, melyhez kevés

gyümölcsecetet vagy alumínium-acetát olda-

tot adtunk. Csavarjuk ki a kendőt és helyezzük a sérült felületre.

Tegyünk rá száraz vászon kendőt, végül gyapjúkendőt. A vá-

szonkendő tárolja a hideget, a gyapjú pedig meggátolja, hogy a kötés

átmelegedjen. Hagyjuk fent a kötést, míg a bőr újra át nem melegszik.

Ekkor megismételhetjük az eljárást.

Árnikaborogatás: árnikaoldat recept nélkül kapható a szak-

üzletekben. Amennyiben a szervezet nem allergiás az árnikára, akkor

az sokoldalúan felhasználható.

A vérömleny kezeléséhez az oldatot 1:3 arányban vízzel hígítjuk (1

rész árnikaoldathoz 3 rész víz). Bedörzsöljük vele a sérült területet.

Más megoldás: mártsunk egy vászonkendőt a folyadékba, csavarjuk ki

erősen, majd helyezzük a beteg felületre. Ha a borogatás megszáradt

vagy átmelegedett, akkor ismételjük meg igény szerint.

Vérömleny köröm alatt:

A kéz- vagy lábköröm alatt elhelyezkedő vérömleny igen fájdalmas

lehet, mert az alatta lüktető vér nagy nyomást fejt ki. Egy kis izzó

dróttal fúrjunk lyukat a körömbe, hogy a vér kifolyhasson. Ne

hatoljunk túl mélyre, nehogy a körömágy megsérüljön. Maga a köröm

nem érzékeny, a felgyülemlett vér pedig párnaként helyezkedik el a

körömágy és a köröm között, így az eljárás fájdalommentes.

Szem körüli vérömleny (kék folt):

Ha a szem környékét érte sérülés, és nem áll rendelkezésre jég,

akkor helyezzünk egy evőkanalat a szemre és mosogassuk hideg

vízzel.

Vigyázat!

A nagyobb vérömlenyek begyulladhatnak. Különösen idősebbek

esetében fordulhat elő, mert szervezetüknek hosszabb időre van

szüksége a lebontáshoz. Ebben az esetben a vérömleny feltárása

sebészeti beavatkozást igényel.

Különösen nők esetében elegendő egy kis nyomás, s máris tartós

vérömleny keletkezik. Nők esetében ezt gyakran kötőszöveti lazaság

okozza, amin esetleg az étkezési szokások megváltoztatásával javítani

lehet. Ebben a kérdésben a kezelőorvostól vagy a

természetgyógyásztól kérjünk tanácsot.

Vérszegénység/vashiány

A sápadtság és az alacsony —> vérnyomás gyakran vérszegénységet

és vashiányt jelez, melyet anémiának is nevezünk. A né- pi

gyógyászat egyszerű és hatékony szereket ismer a betegség

kezelésére.

Kezelés:

40 napon át minden reggel éhgyomorra fogyasszunk el egy almát,

melybe előző este éjszakára 5-6 darab nagyméretű szeget szúrtunk.

Tegyünk egy marék vasreszeléket vagy vasszeget 5 liter vö-

rösborba. 7 nap múlva szűrjük át óvatosan a bort. Igyunk belőle

minden étkezés után egy pohárkával.

Vesegyulladás -> hólyaghurut

Viszketés

A viszketés nem önálló betegség, hanem valamilyen zavart jelez: a

bőr érzékenységét bizonyos anyagokkal, szappanokkal, az uszodák

klóros vizével, lapostetű-, bolha- vagy más rovarcsípéssel szemben,

belső szervek - máj, vese, hasnyálmirigy (cukorbetegség) - működési

zavarai, idegrendszeri kimerültség vagy lelki terhek következtében.

Kezelés:

Táplálkozásunk alapját sószegény nyerskoszt képezze. Korlátozzuk a

kávé, alkohol és a forró italok fogyasztását. Ha a viszketés nem múlik,

lemoshatjuk az érintett felületet a konyhában fellelhető szerekkel.

Ezek felépítik a bőr savas védekező-rendszerét az allergens

gombákkal, vírusokkal szemben, melyet az agresszív szappanok a

forró tusolások és fürdők előzőleg tönkretettek. Éppen ezért kizárólag

illatmentes semleges szappant és bőrápolót használjunk, melynek pH-

értéke megfelel a bőr értékének.

Citromlé: a viszkető bőrrész citromlével megnyugtatható, melyet

természetes vagy vízzel higított formában viszünk fel a bőrre.

Gyümölcsecet: a heveny viszketést csillapítja a gyümölcsecetes

lemosás és borogatás (1:3 arányban vízzel hígítva). A bőr ápolásához

minden fürdő vagy tusolás után kenjük be ecettel a bőrünket. Ezután

ne törülközzünk meg. Nem kell attól tartanunk, hogy a friss fejes

salátához hasonló illatot fogunk árasztani; az ecet jót tesz, felfrissít és

rendben tartja a bőrt, ezen kívül feleslegessé teszi a krémeket.

Vigyázat!

Ha a viszketés nem múlik, orvosnak vagy természetgyógyásznak kell

kiderítenie az okát. Vigyázzunk a viszketést csillapító

gyógyszerekkel! Tartós használatuk esetén mellékhatásuk elho-

mályosítja az eredményeket.

Visszér

Minden hatodik ember szenved visszértágulattól és - a becslések

szerint - a nők háromszor gyakrabban, mint a férfiak. A lábon, főként

az alsó lábszáron keletkezett visszértágulat a leggyakoribb érrendszeri

zavar. A könnyű, panaszmentes esetektől a véredények egészen

extrém torzulásáig terjednek, melyet jelentős fájdalom és esetenként

súlyos következmény kísér. A visszértágulat megnyúlt és tekervényes

véna, mely többnyire látható és tapintható.

Az ártalmatlan visszértágulatok többnyire a felszíni vénákon

jönnek létre a véredények rugalmasságának elvesztése következtében

vagy általános kötőszöveti lazaság miatt. Ezek az elváltozások

többnyire nem szépek, de panaszmentesek. Ritkán vezetnek csak

vízfelhalmozódáshoz (ödémához), vérpangáshoz és lábszárgörcshöz.

Különösen az ülő foglalkozásúakat, a túlsúlyosakat és a terheseket

érinti.

Nagyobb veszélyt jelentenek a mélyebben húzódó vénák tá-

gulatai, melyeket egy vérrög elzár (trombózis). Az egész területen a

kis erek elégtelen ellátásban részesülnek, s így nyomásra érzékennyé

válnak. Az ember nehéznek érzi a lábát. A panaszok fokozódnak, és

vérpangástól, ödémától, bőrvérzésen, kapilláris-, vénás- és

bőrgyulladáson át egészen a lábszárfekélyig terjedhetnek.

Ha valaki hajlamos a visszértágulatokra, nem sokat változtathat

rajta. A már meglévő elváltozások sem fordíthatók vissza. A

panaszokat azonban enyhíteni lehet, és meg lehet akadályozni, hogy

még több elváltozás keletkezzék, illetve állapotuk rosszabbra

forduljon.

Kezelés:

Kerüljünk minden olyat, ami vérpangáshoz vezet a vénákban: főként a

tartós állás vagy a keresztbe tett lábakkal való ülés segíti elő a

visszértágulatok kialakulását. Az úszás, kerékpározás és séta ellenük

hat. Az izommunkának minden más formája masszírozza és

stabilizálja a vénákat. Gondoskodjunk arról, hogy nap közben is

többször megemelve pihentethessük lábunkat. Éjszaka, alvás közben

megkönnyíti a vér visszaszállítását, ha ágyunk láb alatti végét

aláékeljük, vagy lábunkat 15-30 cm magasra felpolcoljuk.

Víztaposás, hideg lábfürdő: töltsük meg a fürdőkádat térdma-

gasságig hideg vízzel, járjunk benne helyben 1-2 percig. Ezután ne

töröljük szárazra a lábunkat. Helyette húzzunk meleg zoknit, és

járjunk addig, míg lábunk átmelegszik és megszárad. Ez elősegíti a

vérellátást.

Ne alkalmazzuk az eljárást szívgyengeség, érelmeszesedés, súlyos

asztma, krónikus fertőző betegség tuberkulózis és trombózishajlam

esetén.

Torna: hanyattfekvésben nyújtsuk ki mindkét lábunkat és

megfeszített térdekkel emeljük fel őket a függőleges helyzetig, ezután

engedjük lassan vissza a talajra. Ismételjük meg a gyakorlatot, és

hajlítsuk be felváltva térdeinket, ha a lábaink ismét vízszintes

helyzetben vannak. A »biciklizés« vagy az ollózás fekvő helyzetben

elősegíti a vérellátást, és edzi a vénákat és a kötőszöveteket, ha

naponta néhány percen keresztül gyakoroljuk. Befejezésül szintén

fekvő helyzetben 1-2 percen keresztül rázzuk erőteljesen a lábunkat.

Gyógyiszap: kevés vízzel sűrű péppé keverjük a gyógyisza- pot (—

> epebántalmak), és ujjnyi vastagon felvisszük a vénákra. Erre

vászonkendőt helyezünk, és 2-3 órán át hagyjuk a pépet hatni.

Gyógyiszap helyett alkalmazhatunk téglagyárak agyagbányáiból

származó agyagot is. Az eljárás segít lábszárgörcs és

visszérgyulladások esetén is. Az iszaphoz adhatunk egy ke-

vés gyümölcsecetet is, ez erősíti a hatást. A pakolás eltávolítása után

mossuk le a bőrt langyos vízzel, és dörzsöljük be olíva olajjal.

Gyümölcsecet és kukoricacsíra-olaj: a lábak rendszeres lemosása

gyümölcsecettel lefekvés előtt és után, zuhanyozás vagy fürdő után

szintén a visszértágulatok ellen hat. Hasonló hatást érünk el, ha

lábunkat kukoricacsíra-olajjal dörzsöljük be.

Káposzta: friss káposztaleveleket sodrófával puhára simítunk, több

rétegben a visszértágulatra helyezzük, és mullpólyával rögzítjük. A

kötést hagyjuk több órán át hatni.

Táplálkozás: csökkentsük a só-, hús- és felvágott-fogyasztá-

sunkat. Különösen a sertéshús kedvez a visszértágulatok kiala-

kulásának. Fogyasszunk helyette inkább zöldséget és sok friss

gyümölcsöt, így a —> székrekedést is elkerülhetjük.

Vigyázat!

Kérjük ki orvosunk vagy természetgyógyászunk véleményét a

visszereinkről, valamint arról, szükséges-e gumiharisnya vagy

elasztikus fásli viselése. Szívpanaszok, keringési zavarok, gyo- mor-,

bél-, máj- és vesepanaszok elősegíthetik a jelenség kialakulását, ezért

ezeket is kezelni kell, —> túlsúly esetén pedig fogyjunk le. Az álló

foglalkozásúak váltsanak munkát.

Vizelet-visszatartás —> prosztatapanaszok

Gyógyhatású szerek a háztartásban

A háztartásban manapság használt fűszerek nagy részét Közép-

Európában csak a 16. század óta ismerik. A keleti eredetű növényeket

először orvosi célra termesztették. Az idegen fűszereknek tehát előbb

gyógynövény funkciója volt, mielőtt elfoglalták volna az őket

megillető helyet a konyhában.

De nemcsak fűszerek, hanem kerti, erdei és út menti füvek és

gyümölcsök is segítenek egészségünk megőrzésében vagy éppen

visszaszerzésében. Ez a fejezet a legfontosabbakat alfabetikus

rendben ismerteti.

Áfonya (Vaccinum myrtillus)

Az áfonyanövény egész Európában honos. A bogyók nagyon sok B2-

és C-vitamint, valamint rezet, vasat, mangánt, kalciumot, foszfort,

továbbá savakat, pektint és csersavat tartalmaznak. Sebastian Kneipp

szerint minden házi patikában ott a helye. Összehúzó, gyulladásgátló

és baktériumölő hatása miatt hasmenés, vékony- és

vastagbélgyulladás, köhögés, gyomorpanaszok, hólyaggyengeség és

bőrbetegségek (főleg pikkelysömör) esetén segít. Tudományos

vizsgálatok szerint a virágzás előtt leszedett levelek csökkentik a

vércukorszintet. Ezen kívül húgyhólyaggyulladás és vesepanaszok

esetében is hatásosnak bizonyultak. A bogyóknak nincs mellékhatása,

a levelek viszont mérgezőek.

Ánizs (Pimpinella anisum)

Az ánizs közkedvelt fűszer, amelyet főleg karácsonyi sütemény

készítéséhez használnak. Keleti eredetű, de ma már igen nagy

mennyiségben termesztik Európában is.

Hatóanyagai: az ánizs termése kellemes aromájú. Illóolajokat,

zsíros olajokat, cukrot és fehérjét tartalmaz. Már a rómaiak is

használták a növényt köhögés, emésztési panaszok és felfúvódások

ellen. A modem természetgyógyászatban az ánizst ezen kívül a

vérkeringés javítására és asztma esetén alkalmazzák.

Árnika (Arnica montana L.)

Az árnika nyár elején ragyogó sárga virágban pompázik, főleg a

kevésbé trágyázott hegyi réteken más hegyvidéki hangafélékkel

együtt. Illóolaja fertőtlenítő és gyulladásgátló hatású, elősegíti a sebek

gyógyulását. A homeopátia az árnikát szív- és érrendszeri panaszok

esetén alkalmazza. Az árnika hatásának összetevőit még máig sem

ismerik teljesen.

Árnikaoldat: külsőleg rándulások, izom- és ínszakadások és

zúzódások esetén borogatások készítésére alkalmazzák. Hígítás: 1

evőkanál fél liter vízhez. Az árnikás borogatás hatásosabb ugyan, mint

a csak alkoholos vagy alumínium-acetátos, de allergiás bőrreakciókat

válthat ki. Száj- és garatüregi gyulladásoknál öblögetésre használható:

fél teáskanálnyi oldatot egy pohár langyos vízbe teszünk, és vele

öblögetjük a gyulladt részt. Amikát csak orvos tanácsára szabad

bevenni.

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

A bazsalikom Indiából származik; ma a Földközi-tenger vidékén is

sűrűn előfordul. A bazsalikom illóolajokat, cserző- és ásványi

anyagokat, enzimeket és vitaminokat is tartalmaz (az utóbbiakat

zölden, nem szárított állapotban). Fűszerként már az ókoriak is nagy

becsben tartották élénkítő és emésztést elősegítő hatása miatt.

Manapság is alkalmazzák még torokgyulladás esetén öblögetésre,

valamint gennyesedő és rosszul gyógyuló sebeknél borogatásra. A

bazsalikomtea felfúvódás és enyhe gyomorrontás esetén segít, de

nyugtalanság, étvágytalanság és álmatlanság ellen is jótékony hatású.

Borostyán (Hedera helix)

A borostyán kúszónövény, mely fákra fut fel, anélkül hogy élős-

ködne rajtuk, mint például a fagyöngy. Ezért a növény házfalak és

esőcsatornák mellett is megtalálható. A levelei ősszel a leg-

hatékonyabbak gyógyászati szempontból.

Hatóanyagai: glükozidok, szaponinok (az L-hederin állítólag

antibiotikus és gombaölő hatású), szerves savak és különböző

ásványok.

A növény gyógyhatását az orvostudomány nem ismeri ugyan el,

pedig már az ókorban is orvosságként említették.

Ma köhögés, hörghurut, asztma és szamárköhögés ellen, bőr-

tisztátalanság esetén (lemosásokhoz is), valamint epebántal- maknál

és reumánál használják. Belsőleg a borostyánlevelekből főzött teát

használhatjuk. Felöntjük fél liter, forrásban lévő vízzel, és 10 perc

múlva leszűrjük. A leveleknek nincs mellékhatása. A termését

azonban le kell szedni róla, mert mérgező!

Borsmenta (Mentha piperita)

A borsmenta vadon már nem terem. 1696-ban nemesítették

Angliában. Magról nem szaporítható. Gyógyításra a leveleit és az

azokból nyert illóolajokat használják. További alkotórészei csersavak

és keserűanyagok. A borsmenta gyomorjavító hatású émelygés,

hányinger vagy akut hányás esetén, valamint gyomor- és

bélgörcsöknél. A növény fokozza az epeömlést és a máj epe-

termelését. A népi gyógyászat igen hatékonynak tartja a bors-

mentateát menstruációs fájdalmaknál. Csecsemőknek és kis-

gyermekeknek nem javasolják a borsmentateát. Nekik az édeskömény

és a kamillatea jobban segít.

Citromfű (Melissa officinalis)

A citromfű is egyike a legrégibb gyógynövényeknek. Dél-Euró- pából

származik; nálunk csak kertekben és termesztett formájában fordul

elő. Gyógyítási célokra a leveleit használják, amelyek illóolajokat,

valamint ásványi anyagokat, csersavat és keserűanyagokat

tartalmaznak. A citromfű nyugtató hatású, ezért idegi eredetű

gyomor-, bél- és szívpanaszoknál, valamint alvászavaroknál

alkalmazzák. A népi orvoslás (természetgyógyászat) ezen kívül máj-

és epebántalmaknál, valamint meghűléses és fertőző betegségek

lezajlása után erősítőszerként alkalmazza.

Tea készítésekor 3 teáskanálnyi citromfűlevélre negyed liter,

forrásban lévő vizet öntünk, 10 percig állni hagyjuk, azután leszűrjük,

mézzel édesítjük, és lassan kortyolva megisszuk.

Cukor

Külsőleg - cukros víz oldatban - bőrgyulladások esetén borogatásra

használhatjuk vagy nehezen gyógyuló sebekre hinthetjük. A cukor

megköti a sebnedvet.

Csalán (Urtica diocia/Urtica urens)

A csalán a népi gyógyításban alkalmazott egyik legjelentősebb

gyógynövény. Főleg kertekben, kerítések mellett, árokszélen,

törmelékhalmokon, utak mentén fordul elő. Megkülönböztethető a

nagy csalán (Urtica diocia) és a kis csalán (Urtica urens).

Hatóanyagai: a csalánszőrben lévő csalánméreg, acetil-kolin,

hisztamin, hangyasav, vitaminok, ásványi (főleg vas-) sók, klo- rofil

és enzimek.

A csalánlevelek élénkítik az anyagcserét, ezért sok reuma,

köszvény, epe- és májpanaszok elleni teába belekeverik. A gyógy-

szertárakban kanalas orvosság formájában is kapható. Ehhez az egész

virágzó növényt felhasználják, felaprítva és vízbe beáztatva, 12 óráig

tartó áztatás után a növényt kifacsarják. A lé vértisztító hatású,

serkenti a vörösvérsejtek képződését, és ezért vérszegénység esetén,

illetve tavaszi erősítő kúráknál alkalmazzák.

Édeskömény (Foeniculum vulgare)

Az ernyősvirágzatú növény Nyugat-Azsiából és a Földközi-tenger

vidékéről származik, de ma már egész Európában honos. A növény a

humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajt és a napos, szélvédett

helyeket kedveli. Fűszerként használják a szárat és friss zöldjét, a

természetgyógyászatban a gyökerét is.

Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehérje, cukor, A-, B- és C-

vitamin, kalcium és foszfor.

Az édesköményt már az indiaiak, kínaiak, egyiptomiak, görögök és

rómaiak is orvosságként ismerték. Hippokratész az édesköményt a

szoptató anyáknak tejképződést fokozó hatása miatt ajánlotta,

Sebastian Kneipp pedig bélgörcsöknél, felfúvódásnál, köhögésnél,

tüdőpanaszoknál, szamárköhögésnél és asztmánál görcsoldásra. A

modern természetgyógyászat az édesköményt hatásosnak tartja

emésztési zavarok, gyomornyálkahártya- és bél gyulladás ok, valamint

hörghurut, szemgyulladás, epe- és májpanaszok, valamint idegi

labilitás esetén.

Fokhagyma (Allium sativum)

A friss fokhagymagumó felér egy gyógyszerrel. Tartalmaz

antibiotikus hatású allicint, A-, B1-, C-vitamint és nikotinsavas

amidolt, ezen kívül a férfi és női nemi hormonokhoz hasonló

hormonokat, enzimeket, kolint, tiocián savat és jódot is.

A fokhagyma a gyomorra hat és különösen a bélben lévő erjedési

folyamatokra. Tágítja a véredényeket, csökkenti a vér ko-

leszterinszintjét, emellett alvászavarok, magas vérnyomás, általános

gyengeség és teljesítménycsökkenés kezelésére alkalmas.

Házi szerként 5000 éve használják a fokhagymát, a népi gyó-

gyászatban főleg légúti megbetegedések kezelésére.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

A gyermekláncfűnek erős az alkalmazkodóképessége, ezért a réteken,

mezőkön, utak mentén és árkokban egyaránt megél. Mivel az ápolt

pázsiton is megmarad, ezért általában irtják, pedig a

természetgyógyászat legjelentősebb gyógynövényei közé tartozik.

Hatóanyagai: vitaminok, keserűanyagok, szaponinok, cser-

zőanyagok, ásványi anyagok, nyomelemek, illóolajok, inzulin, kolin,

fehérjék stb.

A gyermekláncfű a közérzetet javítja, a máj és a vese működését

fokozza és megakadályozza új epekő képződését. Szívesen

alkalmazzák tavaszi salaktalanító (méregtelenítő) kúránál, máj-, epe-

és vesepanaszoknál, valamint reuma és köszvény esetében. A

kötőszövetet károsító betegségek esetén is hatékony.

A teát 1-2 teáskanálnyi összevágott növényből készítjük, felöntjük

negyed liter hideg vízzel, felforraljuk, és egy percig főzzük, 10 percig

állni hagyjuk, majd leszűrjük. Naponta 3 csésze meleg teát ajánlatos

inni. Mellékhatások csak olyan gyermekeknél fordulnak elő, akik

nagyon sok gyermekláncfűszárat fogyasztottak el; ilyenkor mérgezési

tünetek jelentkeznek náluk.

Gyógyiszap

A föld gyógyító célra való felhasználása ősrégi módszer, amely

valószínűleg azon a megfigyelésen alapul, hogy beteg és sérült állatok

előszeretettel hengergőznek a földben, sárban (iszapban) és

mocsárban. Az efféle gyógyhatás magyarázatára már a Kr. e. 3.

században megszülettek az első hipotézisek, amelyeket később

(többek között) Hippokratész, majd Sebastian Kneipp is felelevenített,

illetve továbbfejlesztett. A gyógyiszap főleg azon tulajdonsága révén

hatásos, hogy nagy mennyiségű káros anyagot és mérget képes

felvenni és megkötni. A gyógyiszap gyulladásgátló hatású, javítja a

vérellátást, egyrészt vízpárolog-

tatással, amikor egy péphez hozzákeverik és külsőleg felviszik,

másrészt pedig a benne lévő hatóanyagok - többek között élet-

fontosságú szervetlen anyagok: kovasav, kálium, kalcium, magnézium

- miatt.

Belsőleg a gyógyiszapot gyomor és bélgyulladás, gyomorégés,

hasmenés, székrekedés, felfúvódás és hasonlók esetében alkalmazzák.

Külsőleg fekélyeknél, sebeknél, gyulladásoknál, vérömlenyeknél,

ütéseknél, zúzódásoknál, ficamoknál és rándulásoknál, reumatikus

ízületi megbetegedéseknél, napszúrásnál, rovarcsípéseknél használ.

Belsőleges használatra általában naponta kétszer fél-egy teáskanállal

kell bevenni, fokozott szükséglet esetén naponta evés után háromszor

fél-egy teáskanállal vagy még többet, amire aztán ásványvizet, vizet

vagy teát kell inni. Száj- és garatgyulladás esetén a gyógyiszapot

szárazon kell a szájba venni, nyállal összekeverni, majd lenyelni.

Külsőleges borogatásként naponta 2-4-szer egy-két órányi tartamra

kell alkalmazni. A gyógyiszapból langyos vízzel kenhető pépet kell

keverni, és ujjnyi vastagon a bőrre kenni. Csak nagyon érzékeny bőr

vagy nyílt seb és fekély esetén kell a bőr és a gyógyiszap közé vékony

gézréteget helyezni. A külsőleg használt gyógyiszapot használat után

ki kell dobni, mivel már káros anyagokat tartalmaz.

Gyömbérgyökér (Geum urbanum)

A növény erdőben, sövények, bokrok és falak mentén nő. Gyógyításra

a szárított gyökereket és gyöktörzseket használják. Illóolajat

(zingiberol), csersavat és keserűanyagokat tartalmaz. A növényt

erősítőszerként, hasmenés ellen, a száj- és garatüreg

nyálkahártyájának gyulladása esetén használják, valamint fog-

daganatok, aranyér és nem gyógyuló lábszárfekély esetén.

Tea készítésekor két púpos teáskanál gyömbérgyökérhez negyed

liter vizet öntünk, 15 percig állni hagyjuk és leszürjük. Naponta 2-3

csészével igyunk belőle. A teát lehet öblögetéshez vagy borogatáshoz

is használni.

Hagyma (Allium cepa)

A hagyma feltehetően Ázsiából származik, és a rómaiak hozták be

Közép-Európába. Illóolajat, antibakteriális anyagokat, flavo-

noidokat, szerves savakat és vitaminokat tartalmaz.

A természetgyógyászat vagy apróra vágva alkalmazza, napjában

több kanállal, vagy a kisajtolt levét tejjel illetve mézzel vegyítve

influenza, köhögés, nátha és torokgyulladás esetén. A hagyma

kiválasztást és emésztést elősegítő, étvágyfokozó, vízhajtó és

sebgyógyító hatású.

Kakukkfű (Thymus vulgaris)

Ez a kedvelt fűszer és gyógynövény a Földözi-tenger vidékén honos;

nálunk kerti és termesztett növényként csak ritkán fordul elő.

Gyógyításra a növény gyökér nélküli zöld virágzó részét alkalmazzák.

Illóolajokat, csersavat, glükozidokat és gyantát tartalmaz. Gyógyítási

célra a kakukkfüvet már az ókori Egyiptomban is használták, de a

görögök és rómaiak is. Később Bingeni Hildegard, Albertus Magnus

és P. A. Matthiolus is említi. Görcsoldó és fertőtlenítő hatása miatt a

tüdő és a hörgők gyulladásos betegségeinek kezelésére használják,

görcsös köhögésnél, szamárköhögésnél, akut és krónikus

légcsőhurutnál és asztmánál. A kakukkfű segíti az emésztést,

megakadályozza a gyomor és bél felfúvódását és görcseit. Teaként is

használják a kakukkfüvet (naponta 3 csésze, mérsékelten meleg tea

formájában), vagy fürdőként ideggyengeség, reuma vagy bélpanaszok

esetén.

A kakukkfű-fürdő készítésekor 100 gramm kakukkfűlevelet egy

liter - forrásban lévő - vízzel felöntünk, 20 percig állni hagyjuk és

leszűrjük. A folyadékot a fürdővízhez öntjük. Tea készítésekor a

kakukkfüvet köménnyel, borsmentával, ánizzsal stb. keverjük.

A kakukkfű túlzott pajzsmirigyműködést eredményezhet. Ha tea

vagy fürdő formájában normál adagolásban alkalmazzuk, akkor ettől

nem kell tartanunk.

Kamilla (Chamomilla recutita)

A kamilla igénytelen növény, szántóföldeken, szemétlerakó helyeken,

utak mentén, árokszélen és gabonaföldeken nő. Gyógyító erejét az

illóolajoknak, a flavon-glükozidoknak és a kuma- rínnak

tulajdonítják. A kamilla gyógyító ereje azonban - mint a legtöbb

növényé - alkotóelemeinek összhatásában rejlik. A belőle főzött teát

belsőleg és külsőleg is alkalmazzák. Akut gyo- morbántalmak esetén

éppúgy segít, mint krónikus gyomornyálkahártya-gyulladás és fekély

esetén. A kamilla gyulladásgátló,

görcsoldó hatású és csökkenti a felfúvódást. Ezen kívül hatástalanítja

a baktériumok mérgét, ezért házi szerként fertőzések, a hörgők és az

orrmelléküregek gyulladása, sebek, nyálkahártyagyulladás és gombás

megbetegedések esetén alkalmazzák.

Mellékhatástól nem kell tartani, ha a kamillatea fogyasztását nem

túlozzuk el, és nem isszuk naponta éveken át. Szemöblítésre (mosásra)

a kamillateát nem szabad használni.

Káposzta (fehér fejeskáposzta, brassica oleracea)

A magról ültetett káposzta a Földközi-tenger partvidékétől egészen

Írországig megterem, és a legrégebbi kultúrnövények közé tartozik.

Hatóanyagai: ásványi anyagok, nyomelemek, cukor, keményítő,

cellulózok, vitaminok, keserűanyagok és szerves savak. A népi

gyógyászat több esetben igazolta a káposztának gyomorfekély

kezelésére való jótékony hatását. Az orvostudomány ennek

ellenőrzése során 1950-ben felfedezte benne az ún. antiulcus faktort,

egy fekély elleni anyagot.

A nyers káposztalé különösen gyomor és nyombélfekély esetén

kedvező hatású. Röntgenvizsgálatokkal kimutatták, hogy a

káposztalével történő kezelés esetén a gyógyulási folyamat felgyorsul.

A népi gyógyászatban ezen kívül hörghurut, ekcéma, bélrenyheség,

isiász, visszérgyulladás és reuma esetén alkalmazzák. Belsőleg történő

alkalmazásánál kúraszerűen 4-5 hétig naponta egy liter lét kell

meginni (minden étkezés után 1-2 pohárral). Mellékhatásoktól nem

kell tartani, de a káposzta felfúvódást is okozhat. Egy csésze

köményteával ez az esetleges mellékhatás kiküszöbölhető.

A káposzta külsőleges használatban is segíthet: fekélyek, nem

gyógyuló sebek, különösen nem gyógyuló fekélyek kezelésében.

Ebben az esetben a belső friss leveleket langyos vízzel le kell öblíteni

és egy sodrófával „megpuhítani”, mielőtt a sebre kerül. A levelekből

készített kötést naponta kétszer kell cserélni.

Kömény (Carum carvi)

A kömény valószínűleg az Európában honos legrégebbi fűszer- és

gyógynövény. Európa mérsékelt éghajlatú területein mindenütt vadon

terem a réteken, utak mentén és a vasúti töltések mellett. Ugyanezen

az éghajlaton sokfelé termesztik is.

Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehérje, csersav és gyanta. A

kömény termése felfúvódás ellen a legjobb növényi szer. A népi

gyógyászatban a köményt gyomorpanaszok, kólika, epe- és

májpanaszok, valamint köhögés esetén alkalmazzák. Mint minden

illóolajat tartalmazó növényt, ezt sem szabad túl adagolni.

Lenmag (Lini semen)

A lenmag főleg krónikus bélrenyheségnél segít. Főzet formájában

száj- és garatüregi gyulladások esetén is hatásos, langyosan

fogyasztva pedig tartós köhögési roham, rekedtség és gyomor-

nyálkahártya-gyulladás kezelésére. A népi gyógyászatban a (bo-

rogatásként alkalmazott) forró lenmaggal töltött zacskó jól bevált

fogfájás, isiász, reuma, arcidegzsába, hasfájás, epegörcs, hólyag- és

vesepanaszok esetén.

A lenmagnál az olajok és nyákanyagok a legfontosabb ható-

anyagok.

Majoránna (Origanum majorans)

A valódi majoránna Elő-Indiából származik, és csak később hono-

sodott meg a Földközi-tenger melletti országokban. Európában az

Alpoktól északra nem tudott megtelepedni, így nálunk is csak ritkán

lehet vele találkozni a kertekben vagy termesztett formájában.

Az egész virágzó gyógynövényt felhasználják, amely főleg il-

lóolajat tartalmaz, melynek hatását keserűanyagok és cserző- anyagok

fokozzák. A népi gyógyászatban a majoránnát belsőleg

idegbetegségek, meghűlés, a légutak nyákosodása, köhögés, asztma,

gyomor-, bél- és epepanaszok, szájnyálkahártya-gyulla- dás és

ínyvérzés esetén alkalmazzák. Külsőleg kenőcsök formájában

idegfájdalmak, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek,

fekélyek és reuma esetén hatásos.

Mellékhatások: túladagolás esetén fejfájás és kábultság jelent-

kezhet, ami azonban hamarosan megszűnik, ha felhagyunk a szer

alkalmazásával.

Méz

A méz a házi patika egyik legfontosabb szere, melyet már az őskorban

is gyógyászati célokra használtak. A Korán a könnyen emészthető,

sebtisztító és nyákoldó mézet hatékony gyógyszerként említi.

A méz gyakorlatilag minden olyat tartalmaz, amelyre a testnek a

természetes táplálkozáshoz szüksége van: különféle cukrokat,

fehérjéket, savakat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, ezen kívül

nagy mennyiségben vitaminokat és néhány speciális hatóanyagot

számos szervi baj ellen.

Sok országban a mézet gyógyszerként használják. Valójában alig

van olyan betegség, melyet a méz ne tudna kedvezően befolyásolni.

Más gyógyszerrel együtt beadva fokozza azok hatóanyagainak

felszívódását. Illóanyagai ezen kívül feljavítják a gyógyszer ízét.

Tudományosan igazolt tény, hogy a méz a test teljesítőképességét

fokozza, és a szívműködést javítja. Segíti az emésztést és csökkenti az

agressziót. Néhány klinikán intravénásán alkalmazzák:

• a szívkoszorúerek erősítésére,

• Angina pectorisnál, ritmuszavarral és magas vérnyomással járó

szívizom-gyulladásnál,

• kiegészítő szerként bizonyos szíverősítőkkel végzett kezelésnél,

• nagy szívoperációk esetén.

Különösen hangsúlyozni kell a méz kedvező hatását különböző

szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek, fertőzött

sebek és fekélyek esetén. Ezen kívül jól bevált gyógyszer az összes

epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, májgyengeségnél,

kisgyermekek és csecsemők lefogyása és soványsága esetén. Gyomor-

és nyombélfekélynél éppenséggel szenzációs sikereket értek el

mézzel, éppúgy, mint légcsőpanaszok, köhögés és különféle

idegbetegség esetén. A rákterápiában és megelőzésben egyre nagyobb

a jelentősége. Mivel az emberi test védekezőképességét fokozza, ezért

egészséges embereknek is sok mézet kellene fogyasztaniuk.

Mustár (fekete, brassica nigra)

Csak a termesztett mustárt használják fel gyógyításra, a vadon termőt

nem. A mustármag szinigrint (allil-mustárolajat), szinal- bint (amiből a

mirozin enzim állít elő allil-mustárolajat), zsíros olajat, fehérjét és

nyákot tartalmaz. Bőrizgató hatása miatt a mustármagot mindenütt

felhasználják, ahol a bőr jobb vérellátása kívánatos: reumatikus

fájdalmaknál, torok-, mellhártya- és tüdőgyulladásnál, hörghurutnál

stb. A mustár az egyik legegész-

ségesebb fűszer, javítja az emésztést és a zsíros ételeket könnyebben

emészthetővé teszi. Ha gyermekek kívánják a mustárt, akkor

ösztönösen helyesen cselekszenek, mert a mustár javítja az étvágyat.

Erős bőrizgató hatása miatt a mustáros kötést nem lehet hosszú

időn át fennhagyni, és a bedörzsölést óvatosan kell végezni.

Felléphetnek gyulladások hólyagképződés kíséretében, amelyek

azonban hegesedés nélkül gyógyulnak. Belsőleg sem szabad az

étkezési mustárt túl nagy adagban fogyasztani.

Olajbogyó (Olea europaea)

Az olajfa a Földközi-tenger keleti medencéjében honos, de ma már

sok más országban is termesztik. Olajai és zsírsavai jól fel-

használhatók bőr- és sebkenőcsök, emulziók, bőrápoló tejek ké-

szítésére és hajolajként is.

Petrezselyem (Petroselinum crispum)

A petrezselyem eredetileg a Földközi-tenger keleti medencéjében volt

honos, de ma már az egész világon megtalálható. Amellett, hogy

fontos konyhai fűszer, a termését és a gyökereit gyógyításra is

használják. A petrezselyem illóolajat, zsíros olajat, apiolt, apiint, A-

provitamint, B2-vitamint, pantoténsavat, káliumot, kalciumot, ként és

vasat tartalmaz.

A petrezselyem serkenti a vizeletkiválasztást, ezért főleg ve- se- és

hólyagpanaszok, reuma, köszvény, ízületi gyulladás, ho- mok- és

kőképződés esetén alkalmazzák.

Illóolaja (de főleg a termése) abortuszt idézhet elő. Terhes nők

ezért nagy mennyiségben ne fogyasszanak petrezselyemgyökérből

készült teát.

Rebarbara (Rheum palmatum)

A rebarbara eredetileg Kínából származik és ott 5000 éve használják

gyógyításra. A 19. század óta Európában is meghonosodott.

Gyógyításra a szárat és a gyökereket használják. B1- és C-vitamint,

foszfort és káliumot, kalciumot, vasat, gyümölcs- és szerves savakat,

csersavat és keserűanyagokat tartalmaz. A rebarbara salaktalanít,

tisztítja a vért, ezért tavaszi kúrákhoz nagyon ajánlható. Általános

erősítő hatása van, fokozza az epetermelést, amellett vérképző hatású.

Retek (Raphanus satibus)

A retek igen régi kultúrnövény. Már a ókori egyiptomiak felismerték,

mennyire egészséges és teljesítményfokozó hatása van. A retek

kéntartalmú illóolajokat, allil- és butil-izotiocianátot, szulfídokat

(szulforafén, Raphanin) és C-vitamint tartalmaz. Gyökerét gyógyításra

használják. Lassan a hivatalos gyógyászat is elismeri gyógyító hatását

epe- és májpanaszok esetén. A retek leve fokozza az epeömlést,

megakadályozza a kő- és homokképződést. A népi gyógyászat a

retekből és mézből készített levet köhögés és szamárköhögés esetén

használja. Érzékeny gyomrúak figyeljék meg magukon, hogy bírják-e

ezt az italt.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring a napot és a száraz talajt kedveli, ezért a Földközitenger

vidékének jellegzetes növénye. Nálunk csak ritkán sikerül a kertekben

termeszteni, mivel a növény a kemény telet nem bírja. A rozmaring

kedvelt konyhai fűszer és régóta gyógyszer is. Szárított leveleit

használják erre, amelyek illóolajat, gyantát, csersavat,

keserűanyagokat, flavonoidokat, növényi savat és valamennyi

szaponint tartalmaznak. Amióta Kneipp is magasztalta gyógyító

hatását, azóta a rozmaring a népi gyógyászat egyik legkedveltebb

gyógynövénye. Segít tea, bor, fürdő és szesz formájában,

felfúvódásnál, gyomor- és bélpanaszoknál, reuma, kösz- vény, görcsök

és bénulások, főleg idegi eredetű kimerülés esetén.

Vérkeringést fokozó hatása miatt a rozmaringot alacsony vér-

nyomás esetén, valamint a vérkeringés stabilizálására tartják jónak, a

rozmaringból készült szesz pedig a fáradt és fájós lábak ápolására

hasznos.

Rozmaringtea: egy púpos teáskanálnyi rozmaringleveket felöntünk

negyed liter hideg vízzel, amint felforrt, rögtön levesszük a tűzhelyről

és leszűrjük. Reggel és délben egy csészével igyunk belőle.

Rozmaringszesz: 50 gramm rozmaringlevélre 240 gramm 70%-os

alkoholt öntünk, és tíz napig állni hagyjuk. Azután a szeszt kinyomjuk

belőle és leszűrjük.

Rozmaringfürdő: 50 gramm levélre egy liter vizet öntünk, forrásig

hevítjük, 30 percig állni hagyjuk és leszűrjük. A folyadékot

hozzáadjuk a fürdővízhez. A fürdőnek erős élénkítő hatása van, ezért

nem ajánlatos lefekvés előtt alkalmazni.

Rózsa (piros és rózsaszín, rosa gallica és centifolia)

A rózsa a legrégebbi termesztett növények közé tartozik; valószínűleg

Indiából származik. A gyógyászatban csak piros és rózsaszínű rózsát

használnak.

A virágszirom vitaminokat, csersavat és nyákanyagokat, gallusz

savat és antibiotikus hatású flavonoidot (antocianidin) tartalmaz. A

rómaiak és a görögök nagyra tartották összehúzó és erősítő hatását.

Ezért is használják a tüdő erősítésére. A vörös (piros) rózsa

vékonybél-gyulladás esetén segít, a rózsaszín kismértékben hashajtó

hatású, és ezért jól alkalmazható gyermekek székrekedése esetén.

Sárgarépa (Daucus carota)

A sárgarépát számos mezőgazdasági kultúrában termesztik a kertben

és a szántóföldeken. Vadon terem a pusztákon, szemét- lerakó

helyeken, réteken, árokban és az utak mentén. A népi gyógyászat a

gyökerét használja fel, de néha a szárát és a leveleit és magvait is. A

sárgarépa A-provitamint, B1-, B2- és C-vitamint, flavonoidokat és

illóolajat tartalmaz.

Az orvostudomány a sárgarépát főleg csecsemők táplálkozási

zavarainál, A-vitamin-hiány esetén, illetve folyadékkiválasztás

fokozására alkalmazza. Weiss a sárgarépát végbélgilisztás gyerekek

gyógyítására ajánlja.

A népi gyógyászat P. A. Matthiolus 1563-ból származó tanácsát

tartja szem előtt:,,A répát enni kell, mert hasznos a gyomornak, hajtja

a vizeletet, fokozza az étvágyat és a nemi vágyat. A magját porrá

törve és borban bevéve jó azoknak, akik kimerültek, illetve testi

fájdalmaik vannak. Kihajtja a követ és a rossz vért. Kő ellen: vedd a

sárgarépát leveleivel és magjával együtt, főzd a vízben, öntsd be egy

kádba, ülj benne, és segíteni fog.”

Az édes sárgarépa pépje mézzel keverve fekélyek, nem gyógyuló

lábszárfekélyek és égési sérülések esetén segít. A sárgarépateát a

megszárított gyökerekből, a szárból, a levelekből és a bogyókból

készítik. Két teáskanálnyi porhoz egy negyed liter, forrásban lévő

vizet öntünk, és öt percig állni hagyjuk. A negyed-fél liternyi teát

kortyonként egész nap fogyasszuk. Mellékhatásoktól nem kell tartani,

amíg valaki nem eszik belőle naponta több kilót. Túl sok A-

provitamin zavarokat idézhet elő, például a bőr elszíneződését.

Szeder (Rubus fructiosus)

A tüskés szedercserje Európában mindenütt előfordul: utak mentén és

erdők szélén, kerítések és bokrok mellett. Főzéshez mind a bogyókat,

mind a leveleket fel lehet használni, a gyógyításra pedig még a

gyökereket is.

Hatóanyagai: a bogyók A-provitamint, C-vitamint, ásványi

anyagokat, nyomelemeket, gyümölcscukrot és -savakat, pektint,

illóolajokat és nyálkás anyagokat tartalmaznak. A levelek csersavban

és illóolajokban gazdagok.

A szeder gyógyító hatását évezredek óta ismerik. Hatékony a

nyálkahártya gyulladása és bélgyulladások esetén, de altesti vér-

zéseknél is. Az orvosok alkalmasnak tartják a gyökerét hólyag- és

vesekő kihajtására. A modem természetgyógyászat a leveleket

gyomor- és bélgyulladás, hasmenés és húgyúti panaszok esetén

alkalmazza. A bogyók vizelethajtó és erősítő hatásúak, és ezért a

gyógyulást jelentősen segítik. A növény leveleit influenza, légzőszervi

hurutok, láz és bőrkiütés esetén alkalmazzák.

Szurokfű (= vadmajoránna, origanum vulgare)

A fűszeres illatú szurokfű, melyet ma inkább oregánó néven ismernek,

Ázsiából származik és ma egész Európában megtalálható. A szurokfű

a majoránna közeli rokona, ezért vad vagy téli majoránnának is

szokták nevezni. A növényt, amely cserjések és hegyoldalak napos,

száraz helyein terem, főleg pizzafűszerként használják a konyhában.

Hatóanyagai: Az egész virágzó növényt felhasználják. Illóolajokat

tartalmaz (többek között timolt, amely az igazi majoránnából

hiányzik), valamint gyanta-, cser- és keserűanyagokat. A szurokfűt a

népi orvoslásban emésztési zavarok, gyomorfelfúvódás, máj- és

lépbántalmak esetén alkalmazzák. Kiváló szer homloküreg-gyulladás,

krónikus hörghurut és asztma esetén is.

Torma (Armoracia rusticana)

A torma Dél-Európában honos, de északabbra (pl. Németországban és

az USA-ban) is nagy mennyiségben termesztik. Étkezésnél a gyökere

főleg húsok és zöldfélék fűszerezésére szolgál.

Gyógyszerként a szárát használják, amely glükozidokat, allil

mustárolajat és szinigrint tartalmaz. A tormának ezen kívül nagy a C-

vitamin és káliumsó tartalma.

Amióta a tonnában antibiotikus hatású anyagokat találtak, azóta az

orvostudomány is fokozottabban érdeklődik a növény iránt, A népi

gyógyászatban a tormát köhögés, vese- és hólyagpanaszok ellen

használják. A reszelt tormát ugyanannyi mézzel vagy cukorral

összekeverik, és naponta 2-3-szor egy teáskanálnyit vesznek be

belőle.

Mint minden olyan anyag esetében, mely a bőrt és a nyálkahártyát

erősen izgatja, itt is ügyelni kell a pontos adagolásra. Túl sok torma

esetleg izgatja a gyomrot, a beleket és a vesét.

Tök (Cucurbita pepo)

A mi éghajlatunk alatt termő tök Mexikóból származik, és a spa-

nyolok révén került Európába. Kedveli a napos termőhelyet és a

humuszban gazdag talajt.

Hatóanyagai: a tökmag sok zsíros olajat, vitamint (főleg E-vi-

tamint), hormonszem anyagokat, szelént, fehérjéket és amino- savakat

tartalmaz.

Az egyes alkotórészek hatása még nincs teljesen földerítve.

Valószínűnek látszik azonban a tökmag hatékonysága különböző

hólyagpanaszok és idősebb férfiak prosztatapanaszainál előforduló

tónusgyengeség esetén. Ebben az esetben elegendő naponta 2-3

evőkanál tökmagot elrágni. Ezen kívül a tökmag hatásos a

gyermekkori ágybavizelés és bélférgesség (pl. galandfé- reg)

leküzdésére.

Tölgy (Quercus robor)

A kocsányos vagy mocsártölgy a nedves talajt kedveli. Minden

vegyes erdőben megtalálható; a kocsánytalan tölgy főleg dombos és

hegyes vidéken fordul elő. Gyógyításra olyan kérget használnak,

amely még nem túl vastag. Azoknak a gallyaknak és ágaknak,

amelyekről lehántják a kérget, ne legyen az átmérője 6 cm-nél

vastagabb; és ne legyenek rajtuk zuzmók és moszatok. A kérget

mindig frissen kell felhasználni, tárolás közben ugyanis csökken a

csersavtartalom. A tölgykéreg valószínűleg a legismertebb és a

legtöbbet használt csersavraktár. A csersavaknak összehúzó és

gyulladásgátló, hasmenés esetén fogó és bélerősítő hatásuk van. Ezért

számtalan esetben alkalmazzák: fertőzések esetén száj- vagy

garatöblítésre használják a főzetét (illetve a felöntött lét), teaként

alkalmazzák gyomor- és bélgyulladások

gyógyítására, bőrbetegségek, égési sebek, nem gyógyuló lábszárfekély

esetén pedig lemosásra.

Tölgykéregfőzet: 1-2 teáskanálnyi összevágott tölgykérget negyed

liter hideg vízzel felöntünk, felforralunk, 3-5 percig állni hagyjuk,

majd leszűrjük. A főzetet langyosan kell használni: naponta két csésze

teát kell meginni, vagy 3 óránként öblögetni, nedves borogatásként

pedig naponta 2-3-szor feltenni. Ilyen adagolásban nem kell

mellékhatástól tartani.

Vízitorma (Nasturtium officinale)

A vízitorma források, patakok, folyók és árkok tiszta, lassan folyó és

egyenletes hőmérsékletű vizét kedveli. Főleg leveleit és a friss

gyógynövényt használják fel salátakészítéshez. A vízitorma segít

gyengeség, anyagcserezavarok, székrekedés, bőrbetegség,

ideggyengeség, köhögési és tüdőpanaszok, reuma, kösz- vény, epe-,

máj-, gyomor-, bél-, hólyag- és vesebántalmak esetén.

Hatóanyagai: glükozid, fenil-etil-mustárolaj (nasturtium), kálium,

vas, jód, keserűanyagok, A-, C- és D-vitamin.

Zeller (Apium graveolens)

Gyógyításhoz csak a kerti zellert használják, nem pedig a vadon

termőt, amely nedves és sós talajon, nedves réteken és az árokszélen

nő, és mérgező növény.

Egyaránt használják a gyökerét, a zöld részét és a termését, melyek

illóolajokat, vitaminokat és ásványi sókat tartalmaznak. Lé vagy tea

formájában vízhajtó hatású. A népi orvoslás a növényt vízkór, hólyag-

és vesekő, reuma és köszvény, valamint ideggyengeség és krónikus

tüdőpanaszok esetén ajánlja.

Teakészítésnél 2 púpos teáskanál zellerlevelet felöntünk negyed

liter vízzel, felforraljuk és leszűrjük. Naponta két csészével iszunk

belőle. Egyébként a zeller akkor is hatásos, ha zöldségköret vagy

saláta formájában fogyasztjuk.

Mellékhatásoktól nem kell tartani. Terhesség esetén nem ajánlatos

zellerlét vagy teát fogyasztani.

Zsálya (Salvia pratensis)

A nálunk vadon termő mezei zsályát nem használják gyógyításra,

használják viszont a Földközi-tenger térségéből származó

zsályát, amelyet azután Közép-Európában is elkezdtek termeszteni.

Illóolajat, csersavat és keserűanyagokat, valamint flavonoi- dokat

tartalmaz.

A zsálya hatásos a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyul-

ladásakor, görcsoldó és fertőtlenítő, nyugtató és izzadásgátló hatása is

van. A népi orvoslás zsályafőzetet használ a csecsemők

elválasztásakor, mivel a tejképződést gátolja. Mézzel édesítve a teát

gyermekeknek is adják köhögési roham esetén.

A zsálya illóolajokat tartalmaz, amelyeknek gyógyszerként alig

van jelentőségük; kellemes illata és íze miatt viszont fűszerként és

teaként egyaránt kedvelik.

Mint minden gyógytea esetében, úgy a zsályalevélre is érvényes,

hogy nem ajánlatos túl sokat fogyasztani belőle, hogy ne terhelje meg

túlságosan a gyomrot. Csersavai és keserűanyagai az enzimműködést

serkentik, a flavonoidok antibiotikus hatásúak, tehát az

emésztőrendszer működését megzavarhatják. Ártalmatlan viszont, ha

2-3 csészényi teát egész napra elosztva, kor- tyolgatva megiszunk.

Házi szerek és ötletek utazáshoz

Egy autót az utazás alatt gyorsan meg lehet javítani, de mit tehetünk

akkor, ha megbetegszünk és nem juthatunk el orvoshoz? A

legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Feltétlenül fontos

az is, hogy egy olyan kézikönyvet is beletegyünk az úti

poggyászunkba, amelyben betegség esetére jó ötleteket találunk. Az

ebben a könyvben szereplő házi szerek éppen olyanok, amelyek

segítségünkre lehetnek. De azért feltétlenül fontos, hogy tudatában

legyünk a kockázatnak is, és tartós vagy visszatérő panaszok esetén

legalább az utazás után konzultáljunk egy orvossal vagy egy

természetgyógyásszal.

E szerek közül sokat már nagyszüleink is ismertek. De más népek

hagyományos szereivel szemben is nyitottaknak kell lennünk. Ami

valakivel egy idegen országban megeshet, azt az ottani gyógyítók már

évszázadok vagy akár évezredek óta is ismerik. Talán ismernek olyan

szereket, amelyek eddig ismeretlenek az orvostudomány számára.

Egy utazás egészségügyi kockázatait már az utazás jó előké-

szítésével is csökkenteni lehet. Ebbe nem csak az tartozik bele, hogy a

legfontosabb papíroknak (útlevélnek, menetjegyeknek és oltási

bizonyítványoknak) a másolatát elkészítsük.

Öltözködés

Az öltözködés kérdésében az az irányadó, hogy az adott országban

hogyan öltözködnek az emberek. Ha a dél-afrikai Zambiában,

Botswanában az ottani lakosok sapkát és pulóvert viselnek, akkor

ennek bizonyára megvan az oka: éjjel ott kegyetlenül hideg lehet, még

nyáron is. A rövid ujjú ing többnyire rossz választásnak bizonyul. A

hosszú ujjú ing ujját fel lehet tűrni, ha az embernek nagyon melege

lenne. A tűző nap ellen védekezve és este, ha a szúnyogok erősebben

csípnek, akkor vissza lehet tűrni, ezen kívül az öltözetnek jól szellőző,

természetes anyagból kell készülnie. Téli szabadság idején a szűk

ruha nem melegít, hacsak nem rétegesen öltözködünk, hogy a

testmeleg elvesztését megakadályozzuk.

Az úti patika kiegészítése

Ha a „harmadik világ” országaiba utazunk, akkor mindig magunkkal

kell vinnünk néhány eldobható injekciós tűt. Ott ugyanis meg lehet

kapni a hepatitiszt és egyéb betegségeket csupán a tű többszöri

használata miatt. Ez nem azért fordul elő, mintha az ottani orvosok

nem lennének a tudatában ennek, de gyakran nincs más lehetőségük.

Akinek magának nincs szüksége injekcióra, az elajándékozhatja azt

orvosi állomásoknak, orvosoknak és misszionáriusoknak. Ugyanez

vonatkozik a maláriaellenes szerekre is.

A malária megelőzése

A malária lappangási ideje több hét! Aki tehát csak tizennégy napra

utazik el Kenyába, az már rég hazaér, mire a láza felmegy, és otthon

kezeltetheti magát. A maláriaellenes szerek a betegség kitörését

rendszerint nem akadályozzák meg, hanem csak a tüneteit gyengítik.

Sok maláriaszúnyog-törzs a felelőtlenül adott védőoltások

következtében rezisztenssé vált. A trópusi betegségeknél az orvosok

ezért nem tanácsolják, hogy rövid ott tartózkodás esetén a

gyógyszerészet legújabb készítményeit használjuk védekezésre, mert a

maláriával fertőzött területek lakosainak a túlélését csak az teszi

lehetővé, ha a kórokozók nem válnak rezisztenssé. A több hetes

utókezelésre azután otthon már be lehet szerezni a legújabb szereket a

gyógyszertárból. A maláriaellenes gyógyszerek részben lerakódnak a

lépben. Ezért nem alkalmasak több éven át tartó kezelésre (pl. a

fejlődő országokban dolgozó szakemberek számára).

Az AIDS már világszerte elterjedt, még ha néhány ország azzal

dicsekszik is, hogy egyáltalán nem, vagy csak kevés esetet

regisztráltak náluk. A „harmadik világban” a betegséget általában a

vérkészítmények terjesztik, mivel ott hiányoznak a technikai

lehetőségek a kórokozó kimutatására. Ennek tudatában kell lennünk,

mielőtt egy távoli országba utazunk, különösen akkor, ha gyerekeket

is magunkkal szeretnénk vinni az utazásra.

Gyerekek

Mindenkinek komolyan fel kell mérnie, használ-e kisgyerekeinek az,

ha olyan idegen kulturális környezetben töltik a szünidőt, amelynek a

megértése még egy felnőtt számára sem egyszerű.

Talán jobb nyaralás a gyerekeknek az, ha egy sátor- vagy üdü-

lőtáborban együtt lehetnek kortársaikkal, akiknek a nyelvét értik, és

akikkel jól érzik együtt magukat. Még abban az esetben is, ha

osztálytársaiknak rendkívüli módon imponálnának azzal, hogy Sri

Lankán az erotikus sziklafalfestményeket láthatták.

Védekezés

A nőknek és partnerüknek a védekezésnél számításba kell venniük,

hogy messzi országba való repülésnél az időeltolódás, a tökéletesen új

környezet, a szokatlan élelmiszerek és az idegen emberek a

menstruációra is kihatással lehetnek. Az üdülés alatt az ember pihenni

szeretne, de akár észrevesszük, akár nem, az utazás stresszel jár, és

felborítja a szervezet egyensúlyát, például emésztési zavarokat is

előidézhet.

Gyógyszerek

A cukorbetegeknek az utazás előtt tájékozódniuk kell orvosuknál

afelől, hogyan fog „viselkedni” szervezetük az utazás alatt, és hogy az

új körülmények között mikor kell beadniuk az inzulint. Akinek

bizonyos gyógyszereket be kell vennie, annak fel kell írnia a

gyógyszer nevén kívül annak esetleges alternatíváit is és az

összetételét, hogy ezeket a külföldi gyógyszertárakban is

beszerezhesse.

Alkalmazkodás más éghajlathoz

A repülés az utazás egyik legkedveltebb formájává vált, mivel így

néhány órán belül a világ legtávolabbi sarkába eljuthatunk. Az ember

már nem az utazás kedvéért utazik, hanem azért, hogy valahová

megérkezhessen. Míg egy hajón vagy a szárazföldön utazva heteken

át szokhatunk hozzá egy másféle éghajlathoz, addig repülőút esetén

az ott töltött idő fele is rámehet arra, hogy alkalmazkodjunk az

eltolódásokhoz. Ezt tekintetbe kell venni az útitervek összeállításánál,

és arra is gondolni kell, hogy hasonló átállásra a visszatérés után is

szükségünk lesz.

Terhesség

A terhes nőnek vigyáznia kell a repülésnél. Számos repülőtársaság

csak akkor szállít a hetedik hónapján túl lévő terhes nőt, ha orvosi

igazolás tanúsítja, hogy komplikációktól nem kell tar-

tani. Ezen kívül kérhetik még a jövendő anya írásos elismervé- nyét is

arról, hogy a repülés kockázatát ő viseli. A gépnek miatta esetleg le

kell szállnia útközben, és ez sok kiadással jár a személyzetcsere, az új

repülőgép és a leszállási költségek miatt.

Alkohol és nikotin

A repülőgépek sürgős orvosi esetekre is fel vannak szerelve. A

távolsági repülőgépeken vannak hordágyak is, hogy az utas

lefekhessen. Többnyire van a fedélzeten orvosi kérdésekben járatos

személy is. A repüléstől való félelem ellenére a repülés még mindig a

legbiztonságosabb utazási lehetőség. Azt azonban tudni kell, hogy a

test a Földtől több km távolságra az oxigént másképp használja fel.

Akinek különben is vannak légzési nehézségei, az semmiképpen se

üljön dohányzók közé. A dohányfüst a test oxigénnel való ellátását

még inkább megnehezíti. Hasonló a helyzet az alkohollal is, amelynek

szintén más hatása van a levegőben, mint a Földön.

A leszállást követő sokk

A vérkeringés összeomlása ritkábban következik be a levegőben, mint

a leszállás után. A megkönnyebbülés érzése, hogy a repülés véget ért,

gyakrabban vezet ájuláshoz és sokkos állapothoz. Erre is ügyelni kell.

Biztosítások

Betegeknek és frissen operáltaknak az orvosukkal kell megbeszélniük,

hogy repülhetnek-e. Ha az orvos tanácsa ellenére mégis el kell

utaznunk, akkor annak megfelelően kell az útra felkészülnünk. Az

utazási irodák és autóklubok kedvező biztosításokat kínálnak,

amelyek nem csak a kezelési és visszaszállítási költségeket vállalják

magukra, hanem lopások esetén is kártalanítanak, mindenesetre néha

csak olyan betegségek esetén, amelyek az utazás előtt még nem

jelentkeztek. A betegpénztárak információkat nyújtanak a külföldi

betegellátási lehetőségekről és a kockázati díjakról.

Útravaló ötletek

Hogy az úti előkészületek során vagy útközben gyorsan utána

lehessen nézni, ezért néhány házi szert és gyógymódot itt még

egyszer összefoglalunk:

• Torokgyulladás: 1 liter vízbe tegyünk 10 gramm sót és azzal

öblögessünk, közben nyelvünket nyújtsuk ki, hogy az oldat

mindenhova eljuthasson. Ezenkívül kössük be torkunkat: mártsunk

egy anyagszalvétát forró vízbe és kössük a nyakunk köré; borítsuk be

egy nylonnal vagy egy törölközővel, és tartsuk addig a nyakunkon,

míg a borogatás ki nem hűlt.

• Hólyaggyulladás: akut betegség esetén a hólyagot kíméljük, és

ne igyunk túl sok folyadékot. Rosszabbodás esetén azonban sok

itallal öblítsük át.

• A C-vitamin erősíti a legyöngült ellenállóképességet. Ha cit-

rusféle nem áll rendelkezésre, akkor a petrezselyem és a hagyma is

megteszi. Az utóbbi mentette meg Kolumbusz hajósait is a

skorbuttól Amerika felé hajózva.

• Hasmenés: ha lehetséges, koplalni kell, tehát a gyomrot pi-

hentetni, azután tojás fehérjéből készült habbal és reszelt almával

ismét a táplálékhoz szoktatni. Széntabletta csak olyan nagy

mennyiségben lenne hatásos, amennyi rendszerint nincs az embernél.

Szénné égett fa hamuja szintén segít. Aki a „harmadik világ”

országaiba utazik, annak feltétlenül el kell olvasnia a hasmenésről

szóló fejezetet. Ha őt magát elkerüli is „Monte- zuma bosszúja”, az

elektrolitek szabályozásával kapcsolatos utasítások életmentőek

lehetnek gyermekek és felnőttek számára, akik különben órákon

belül elpusztulnának a hasmenés miatt.

• Pióca: a piócák ártalmatlan, legföljebb 30 cm hosszú gyűrűs

férgek, amelyek jelenléte a trópusi erdőkben nagyon kellemetlen

lehet az utazó számára. A piócákra benyálazott dohánylevelet kell

tenni, ez elveszi az étvágyukat - szükség esetén megteszi a

cigarettadohány is. A marás helyei egy speciális hormon

következtében még tíz óra hosszat vérezhetnek.

• Félrenyelt halszálka: lehetőleg sok savanyúkáposztát együnk,

mert az megpuhítja a szálkát és így lecsúszik.

• Epepanaszok: éhgyomorra mézzel felvert tojássárgáját fo-

gyasszunk, az összehúzza az epehólyagot és megkönnyebbülést okoz.

• Szívszorulás és -panaszok: a bal alsó kart tegyük be a mosdóba,

folyassunk rá olyan forró vizet, amilyet csak kibírunk.

• Oltások: a célországtól függően idejében adassuk be a vé-

dőoltásokat!

• Isiász vagy derékzsába: a meleg jót tesz! Egy forró fürdő vagy a

strand homokja enyhíti a fájdalmakat.

• Bőrviszketés: ecetes vizes lemosásokkal enyhíthetjük a kel-

lemetlenséget.

• Fejfájás: a középső ujjakkal a szemöldök felett mindkét oldalon

kezdjük el a masszírozást, haladjunk a halántékon és a fülkagylón át

egészen a tarkóig. Ezt többször ismételjük meg, nem túl erős nyomást

alkalmazva, végül pedig ezt a vonalat - ujjainkat körkörösen mozgatva

- masszírozzuk. Vagy mindkét hüvelykujjunkat nyomjuk be azokba a

kis mélyedésekbe, amelyek a szemüregek felső szélem találhatók.

• Lábikragörcs: feküdjünk a hátunkra, a lábszárunkat pipa alakba

hajlítsuk be, és lábujjainkat felfelé feszítsük. Ezután masszírozzuk

meg a görcsbe rándult izmot.

• Malária: rövid utazás esetén a trópusi betegségek szakorvosai

ellenzik a megelőzést, mivel a malária csak a fertőzés után néhány

héttel tör ki és így otthon kezelhető.

• Migrén: meleg lábfürdő és lábmasszázs a tarkó masszírozása

helyett, valamint japánolaj a halántékra és a homlokra.

• Gyomorfekély: nyers savanyú káposzta enyhülést hoz a benne

lévő természetes tejsav következtében.

• Orrvérzés: üljünk egyenesen, hagyjuk abba az orrfújást és -

törlést, fejünket kissé hajtsuk hátrafelé, mert úgy a vér hátrafolyik.

Tömjünk ujjnyi vastag anyagdarabkákat összecsavarva az orrunkba,

és nyomjuk össze az orrcimpákat. A beletömött anyagot vegyük ki,

mielőtt a vér megalvad, mivel úgy újabb kis ér szakadhat fel. Hideg

borogatást tegyünk az orrnyeregre és a tarkóra, és masszírozzuk a

homloktájékot.

• Fülfájás: a szegfűolaj enyhíti a fájdalmat. A fülbe tévedt rovarok

ettől meg is fulladnak. Ezt a hatást olívaolajjal is el lehet érni.

• Ütések és vérömlenyek: a keletkezésüket hideg borogatással vagy

jéggel lehet meggátolni. A meleg víz viszont elősegíti a vérömlenyek

feloszlását.

• Medúzacsípés: tengervízzel és sóval óvatosan mossuk le, s a mart

bőrfelületre csepegtessünk gyümölcsecetet. Csak utána töröljük le a

csápmaradványokat száraz ruhával.

• Alvásproblémák: egy-két evőkanál túró 1 pohár vörösborral,

vagy egy pohár komlóban gazdag sör segítenek az elalvás- ban.

Ezenkívül ne csak egy ablakot nyissunk ki, hanem kettőt. Kis

levegőmozgás esetén - a huzatot persze kerülve! - jobban alszik az

ember. Utazás közben is.

• Homoki bolhák: a lábkörmök alá, a lábujjakba és a sarokba

befúrják magukat, de a befúródás közben még egy felizzított tűvel

vagy csipesszel eltávolíthatók. Ezután már csak úgy távolíthatók el, ha

előzőleg nyílás fölé csöppentett olajjal vagy benzinnel elpusztítjuk. A

homoki bolhát rejtő kis csomó kifekélye- sedik, végül kilökődik.

• Szőrzettel borított testrészek sebein lévő var: éjszakára olíva-

vagy más étolajjal puhítsuk fel, tegyünk rá nylonzacskót vagy

törülközőt, s másnap óvatosan mossuk le.

• Leégés: a ruházat nemcsak a hidegtől, hanem az intenzív

napszúrástól is véd. A kipirult bőrt egy napig pihentessük: a fo-

kozatosan lebarnult bőr nem hámlik és hosszabb ideig is megtartja a

színét.

• Trópusi fekély: csípésekből és harapásokból a trópusokon

gyorsan keletkezhetnek gennyes sebek. Enyhébb esetekben segíthet a

japánolajjal vagy fokhagymalével készített nedves borogatás, még ha

égető érzést okoz is.

• Trópusi betegségek szakorvosai vagy magánpraxist folytatnak,

vagy intézményekben dolgoznak. A helyi orvosi kamarák szükség

esetén megadják a legközelebbi, magánpraxist folytató

trópusibetegség-specialista címét.

• Túlzott lehűlés: takarók segítségével a lehető leggyorsabban

próbáljunk felmelegedni. Forró italt csak abban az esetben fo-

gyasszunk, ha a reakcióképességünk nem csökkent.

• Székrekedés: jól megtisztított friss gyümölcsöt és zöldfélét

együnk, vagy lefekvés előtt 1-2 evőkanál puffasztott lenmagot és egy

pohár friss vizet igyunk. Akut székrekedés esetén segít egy darab,

szappanból kifaragott csapocska felhelyezése.

• Sebek: cukrot vagy mézet tegyünk rá, mert kihúzza a ned-

vességet. A legjobb a hidrogén-peroxid fertőtlenítőszert tartalmazó

fenyőméz. Egy ausztrál barát egy görögországi utazás alkalmával

rosszul gyógyuló térdsebét éles késsel felnyitotta, és azután

belevetette magát a Földközi-tengerbe. A tengervízben lévő só

összehúzta a sebet és gyorsan begyógyult. Ilyen esetekben hegek

keletkezhetnek, a só pedig először égető érzést kelt.

• Giliszta-kúra: Nyugat-Afrikában házi szerként használják a

papaya magvait. Napon megszáradva kis golflabdákhoz hasonlítanak,

amelyeket összetörnek és vízben felforralnak. A keserű főzetet két

vagy három napon keresztül lefekvés előtt isszák.

• Fogfájás: a szétrágott szegfűszeg vagy szegfűolaj csillapítja a

fájdalmat.

• Kullancs: ha olajat csepegtetünk rá, akkor magától leválik, mivel

nem kap levegőt.

A betegség és társadalmi

következményei

A néprajz egyes kultúrák jellegzetességeivel foglalkozik, többek

között a különböző egészségfelfogásokkal is. Az orvostudomány és a

természeti népek gyógyító tevékenységének összehasonlítása segíthet

a mai orvosoknak abban, hogy tudományos diagnózisaik és terápiáik

mellett kulturális, szociális és pszichikai tényezőket is tekintetbe

vegyenek, amikor egy betegséget vagy testi bajt orvosolni akarnak.

Természeti népen ebben a fejezetben olyan etnikai csoportot értünk,

amelynek életmódja jelentős mértékben a természethez kötődik, s

különbözik a nagymértékben iparosított környezetben élő

emberekétől. Felületes dolog volna természeti népeket csupán a

„harmadik világban” keresni, hiszen például az Egyesült Államokban

még ma is élnek olyan indiánok, akik hagyományaikat tekintve a

természeti népek közé tartoznak. És bárhol a világon előfordulhat,

hogy egy magasan képzett ember olyasvalakihez fordul segítségért,

aki hagyományos módon gyógyít.

Mi is az egészség?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapító okmánya egészségen

a jó testi, szellemi és szociális közérzetet érti. Később ezt

kiegészítették még a munkahelyi (vagy foglalkozási) jó közérzettel is.

Az egészség eszerint nem csupán azt jelenti, hogy valakinek nincs

betegsége vagy fogyatékossága. De a világszervezetnek ezt a

definícióját az orvostudomány csak erős fenntartásokkal fogadja el.

Willibald Pschyrembel népszerű klinikai szótárának 1982-es kiadása

egy mainzi orvost idéz, aki szerint az orvostudomány határainak

figyelmen kívül hatását jelentené, ha csak az orvosnak kellene eleget

tennie mindazon követelménynek, amelyet a WHO az egészséggel

kapcsolatban felállít. A rossz szociális közérzet miatt előálló

betegségérzetet az orvos és az orvostudomány még sokkal erősebb

pszichoszociális aktivitással sem tudja leküzdeni.

A természeti népeknek és a természetgyógyászoknak viszont nincs

gondjuk a WHO egészség-definíciójával. Az egyes kultúrák egészség-

felfogása valamelyest a nyelv függvénye is, hiszen a nyelvben

fejeződik ki az egészséges vagy a beteg test állapota, fejlődése és

változása. Beszéddel informáljuk egymást testünk állapotáról, de a

nyelvet hívjuk segítségül a betegségek leírásához, azok

megértetéséhez is, tehát szerepe van azok érzékelésében és

elismertetésében. Míg egy egyszerű szerkezetű, kis közösségnek

minden tagja azonosan értelmezi a test leírására és a szimptómák

jelzésére szolgáló szavakat, hiszen azonos környezetben nőttek fel és

azonosak az ismereteik, nézeteik, addig a fejlettebb világban a

betegség is egyre jobban elidegenedik: egy viszonylag szűk élettérben

mind több - különböző társadalmi helyzetű, eltérő anatómiai

ismeretekkel és betegség-felfogás- sal rendelkező - szubkultúra

találkozik össze.

Azok, akik gyógyítással foglalkoznak, legalább abban meg-

egyeznek, hogy közös vezérelvük a természettudomány. De ez még

egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel sikerül az orvosi és a

természetgyógyász körök különböző egészség-felfogását megértetni a

bábeli nyelvzavarban értetlenül álló beteg előtt. A természettudomány

objektív jellegű ugyan és a jelenségek lényegének megértetésére

koncentrál, de számos kérdésre még nem ismeri a választ.

A természeti népek tágabb értelmű egészség- és testfelfogása nem

hagy kérdéseket megválaszolatlanul. Az a gyógyász ugyanis, aki egy

beteget és annak családját, a barátokat és a falu lakosait

bizonytalanságban hagyja, az nem tesz eleget hivatásának. Ha tehát

nem tudja a beteget meggyógyítani, akkor legalább egy elfogadható, a

tragikumot enyhítő és a közösség igényeinek megfelelő magyarázatot

kell adnia arra, hogy miért nem tudott segíteni, és jeleznie kell, hogy a

beteg meg fog halni.

A kenyai Rift-völgyben élő kalendzsinek egy csoportját képezik a

pokotok, akiknek többsége már letelepedett, kisebb részük még

nomád pásztor. A megbetegedéseknek vagy a fogyatékosságoknak

csak kis részét magyarázzák természetfölötti erők hatásával. Betegség

megítélésénél két kérdést vizsgálnak:

Miben nyilvánul meg a betegség? Ennek elemzésekor természetes,

biokémiai és pszichológiai szimptómákat vesznek figye-

lembe. A magas életkort, a rossz levegőt, a nedvességet, a zivatart és a

káros organizmusokat kiváltó tényezőnek tekintik.

Miért betegedett meg az illető? A pokotok magyarázatot keresnek a

betegség sajátosságaira, és ennek során az emberek közötti és a

természetfeletti vonatkozásokat egyformán a betegséget előidéző

illetve súlyosbító tényezőként kezelik.

A nepáli tamangok is elismerik a biológiai tényezők elsőd-

legességét. Sámánjaik csak akkor kezdik meg tevékenységüket, ha

egy betegség esetén vagy a közösség egyéb természetű bajában

természetfeletti beavatkozást lehet feltételezni. A tamangok esete jó

példa arra is, mekkora hatással van a nyelv és a testfelfogás a betegség

megértésére. Gerhard Heller kultúrtör- ténész ismerte fel, hogy a

köhögést a tamangok nem tekintik betegségnek. Csak amikor ő és

munkatársai elmagyarázták, hogy a köhögés az ő kultúrájukban

betegségnek számít, akkor kezdtek el a tamangok is panaszkodni és

gyógyszert kérni. A kutató és munkatársai - köztük orvosok -

felfigyeltek arra is, hogy a tamangok csak négy alapbetegséget

különböztettek meg, amelyek önmagukban és valamennyi lehetséges

kombinációjukban az összes diagnózis 80%-át tették ki. Bár köztük

40 betegségfajtát lehetett megkülönböztetni, legtöbbjüket mégis be

lehetett sorolni ebbe a négy kategóriába: forró, hideg, nedves és

száraz.

Sok szimptómát tehát ennél a csoportnál nem vesznek figyelembe:

ha a köhögés nem számít betegségnek, akkor nem is lehet benne

megbetegedni, így nem is kell kezelni. A tamangok az igen gyakori

köhögésük ellenére - a saját felfogásuk szerint

- egészségesnek érezték magukat. Ez azt az álláspontjukat támasztja

alá, hogy az egészség mindenek előtt a saját testi állapotunkkal

kapcsolatos magatartás. A nyugati orvosok szerint ugyanis az egész

népet azonnal betegnek lehetett volna nyilvánítani.

A tamangok is keresik a testi zavarok okát. Erre nemcsak mi-

tológiai és misztikus magyarázatokat találtak, hanem ésszerű

kapcsolatokat is felfedeztek a szimptómák, a kiváltó okok, a kör-

nyezet és a lelkivilág között. Magyarázataik és terápiáik annyira

logikusak és meggyőzőek, hogy maguk a Gerhard Heller mellett

dolgozó orvosok sem tudtak jobb magyarázatokat adni: „A

hasmenéses beteg előzőleg valamit 'hideget’ vett magához,

vagy a külső 'hideggel’ (víz, levegő) került érintkezésbe; akkor lesz

majd jobban, ha valami 'forrót’ vesz magához. A tbc-s betegnek

biztosan megfájdul a feje, ha szövés közben a napon ül. A vizelet

azután olyan sárga lesz, mint a mustárolaj; a hűvösebb, esős

időszakban viszont jobban fogja már magát érezni.” A forró, hideg,

száraz és nedves egyszerű kategóriáin alapulnak a tamangok terápiái

is. Egy „forró” betegséget „hideg” szerrel kezelnek, és ezáltal ismét

helyreállítják a megbomlott egyensúlyt.

A tájékozottság hátrányos következményei

Hogy milyen következményekkel járhat az, ha valaki sok betegséget

ismer, annak jelzésére álljon itt néhány jellegzetes példa:

Egy hatvan év feletti hölgy - miután olyan sokat olvasott az

újságokban és a folyóiratokban a betegségekről, hogy teste minden

megnyilvánulásából valamilyen szimptóma-együttesre következtetett

- csodálkozó orvosának olyan panaszokról is beszámolt, amilyenek

egyáltalán nem is voltak neki.

Egy orvosi asszisztens pedig azt mesélte, hogy amikor tanulmányai

idején az órákon valamely betegség tüneteiről esett szó, diáklánytársai

rendszerint kórusban kiáltozták, hogy „én is ugyanazt érzem”, még ha

előtte semmi panaszuk sem volt is.

Az orvosok manapság csak minden ötödik egészségügyi problémát

veszik figyelembe, mivel a betegségekkel kapcsolatos felfogásuk eltér

pácienseikétől. A tamangokat nem zavarta a köhögés, a jövendőbeli

orvosi asszisztenseket pedig sok egyéb tünet, mivel ezeket korábban

nem tekintették betegség megnyilvánulásának. Csak amikor kellő

elméleti tájékozottság birtokában a panaszokat észrevették, elkezdték

magukat betegnek tekinteni és mindjárt orvosságot is kértek rá. A

modem orvostudomány nagymértékű specializálódása így kétélű

fegyver: kielégíti azt a szükségletet, hogy egyre újabb betegségeket

fedezzenek fel; de egyre több betegséget fedeznek fel és értelmeznek,

minél inkább specializálódnak az orvosok. Ennek az az egyik

lényeges következménye, hogy a betegnek a komplex személyiségére

már nincsenek tekintettel, hanem a kezelőorvos csak azt a tünetet

akarja kezelni, amelyre szakosodott - például a sebeit.

Ha csak a sebbel kapcsolatos vizsgálatokat tekintjük, rájövünk,

milyen problematikus az orvostudomány szakosodása és hogy ez

milyen bizonytalanságot okozhat a sérültben vagy a betegben. A mai

orvostudomány összefoglaló névvel vulnusnak nevezi a sebet, és a

következőképpen értelmezi: „mechanikus okból előálló vérzés és

fájdalom kíséretében keletkező folytonossághiány egy bőrrel fedett

testszöveten, azaz kisebb-na- gyobb nyílás”. Ami ilyen bonyolultan

van megfogalmazva, az biztosan veszélyes is. Ezek után nem is csoda,

ha „a seb ellátása ... a sebkezelő orvos feladata”.

A magyar szóhasználatban a „seb” szó egyszerre több olyasmit

jelent, amit az orvostudomány egymástól elkülönít:

• megegyezik a tudományos definícióval;

• fertőzéses bőrpanaszok, többek között olyanok, amelyeket

gennyképző baktériumok idéznek elő; viszketés, karmolás miatt,

gombás eredetű bőrpanaszok;

• külső erőszak alkalmazása következtében keletkezett sebek:

vágott- és szúrt sebek (tárgy, rovar); csonkolásos sérülések, ha-

rapásos sérülések; égési sebek;

• krónikus lábszárfekély és más elsődleges és másodlagos fe-

kélyképződés;

• ekcémák.

Bár a magyar természetgyógyászat a kezelési módok szerint

megkülönbözteti a különböző sebeket, de valamennyi fajtája be-

letartozik a „seb” fogalmába, viszont lényegében mindegyik ke-

zelhető „sebkezelő szakorvos” bevonása nélkül is.

A természeti népek gyógyászatában a pszichikai zavarokat olyan

egyszerű szerekkel lehet kezelni, melyeket a csoport minden tagja

ismer. Itt is előfordulnak azonban olyan betegségek, melyek kezelése

csak a modem gyógyászat különleges eszközeivel és módszereivel

lehetséges. Ezek nélkül meghal a beteg, amit például az egyiptomi

oázisokban sorscsapásnak tekintenének.

De vannak krónikus lelki és pszichoszomatikus betegségek, melyek

esetében a természeti népek gyógymódjai jól beválnak: ha egy

betegséget nem lehet így meggyógyítani, akkor a legtöbb kultúrában

ennek okát az illetőnek vagy hozzátartozóinak antiszociális

magatartásában keresik. Ott is előfordulnak „önkéntes” betegek

(miként nálunk is, hogy az illető a munka vagy az is

kolalátogatás alól mentesüljön). De általában igaz az is, hogy senki

sem választ „szabad akaratából”, tudatosan egy betegséget azért, hogy

a saját vagy a közössége problémáit megoldja.

A természeti népek gondolkodásmódja szerint sok betegség és

sérülés olyan mindennapi események sorozatában keletkezik, amelyek

a pszichén keresztül a testre hatnak. Ha ez az elv a természeti népek

körében érvényesül, akkor az nem jelenti azt, hogy a modem

gyógyászatból száműzni kellene. Egyesek szerint ugyanis az

orvostudomány nem lehet csupán természettudomány, hanem

társadalomtudománynak is lennie kell, mert a célja is társadalmi.

A természeti népek nem fogadják el, hogy egy betegség véletlenül

keletkezik. Még sérülések esetén sem kielégítő a véletlenre vagy a

természetre való hivatkozás. A nagyon hagyománytisztelő kultúrák,

például a bantuk esetében a betegségekkel kapcsolatos elképzelések

eleve szociális jellegűek - ami a nyugati világ számára rendkívül

idegen gondolat, mint ahogyan ezt az orvostudománynak a WHO

egészségdefiníciójára adott válasza is mutatja.

A természeti népek orvoslása tehát a hagyományosan pszi-

choszomatikus reakciók elvével párhuzamosan a szocioszoma- tikus

reakciók elvét is figyelembe veszi: „A szociális környezet nemcsak az

adott csoport élő tagjaira korlátozódik, hanem magába foglalja a

halottakat, az ősöket is. Ezek megsértése vagy elutasítása az egyén jó

testi és lelki közérzete szempontjából ugyanolyan következményekkel

járhat, mint egy élő rokonnal való konfliktus. Így az egyén

viselkedése csak kis mértékben térhet el a kulturális, szociális illetve

etikai normáktól. A viselkedéskódextől való eltérések megbetegedési

kockázattal járnak.

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt

Azt, hogy nemcsak a természeti népeknél játszanak szerepet az

emberek közötti (valamint a halottakhoz és az ősökhöz fűződő)

kapcsolatok az egészség szempontjából, azt rákos betegek körében

végzett vizsgálatok is bizonyítják. Sokuknak rossz volt a kapcsolata a

szülőkkel, több mint húsz éve szenvednek króni-

kus depresszióban és elfojtják érzelmi indulataikat. Feltételezni lehet,

hogy ez a három tényező összefügg, és emiatt a rák végső soron olyan

szociális kapcsolatokra is visszavezethető, amelyek még a szülők

halála után is hatnak. A modem orvostudományban még nincsenek

olyan módszerek, amelyek segítenék ezeknek a zavaroknak a

feldolgozását, és megakadályoznák a betegségeket. A pszichoterápia

most kezdett ezzel foglalkozni, de a természeti népek néhány lépéssel

előttünk járnak e tekintetben.

A kenyai pokotok például elejét veszik annak, hogy legalább is élő

személyek hozzátartozóik egészségét megkárosítsák. Rendszeresen

erősítik magukat olyan szerekkel, melyeknek mágikus erőt

tulajdonítanak. Ezek egyike a modzskut. Minden családfő ezt a szert a

havonta megrendezésre kerülő ún. ighat szertartáson - több mint tíz

különböző növényből - frissen készíti el. Ezeknek a füveknek valóban

gyógyító hatásuk van, mint ahogy a lakoma résztvevői számára a nagy

mennyiségű kecskeleves biztosítja az ásványi anyagokat és a

szénhidrátot, amelyek a mindennapi élelemből hiányoznak. A pokotok

hisznek a gyógyítás mágiájában. Az ighat szertartás rendkívüli mér-

tékben stabilizálja a közösséget - és valószínűleg ez a modzskut

legfontosabb hatása.

Ebből a szempontból feltűnőek az ighat szabályai: a vendégeknek

tisztelniük kell egymást és nem szabad egymással veszekedniük. Aki

a szertartás során a modzskut készletét fel akarja frissíteni - ami a

pokotok szerint elengedhetetlen az egészség szempontjából annak

előzőleg a többi résztvevővel ki kell békülnie. Aki ez ellen vét, azt

felelőssé lehet tenni a csoportban előforduló betegségekért. A pokotok

szerint az emberek és a természetfölötti hatalmak közötti harmonikus

viszonyok elengedhetetlenek az egészség szempontjából.

Hogy milyen erős ez a hit, azt a voodoo-kultusz is mutatja, mely

többek között Haitin fordul elő: ha valaki eszerint tudomást szerez

arról, hogy boszorkányság áldozatául esett, akkor csoportjának

hagyománya szerint a pusztulásáról is meg van győződve.

Környezete, rokonai és barátai osztják ezt a nézetet és elfordulnak

tőle. Számukra ő nemcsak elveszett ember, élő halott, hanem fertőző

veszélygóc is. És ezt érzi az áldozat is, mivel a halált a számára

valósággal tanácsolják. Olyan rítuso-

kat végeznek, amelyek az elvarázsolnak az alvilágba (árnyék- világba)

való utazását meg kell gyorsítaniuk. Már rég megszűntek a családi és

társadalmi kapcsolatai, épp úgy, mint azon funkciói és tevékenységei

is, amelyeket ő a közösség tagjaként megélt. Tehát egy ünnepség

középpontjában áll, ahol természetfeletti erőket idéznek meg, nem

azért, hogy őt megmentsék és meggyógyítsák, hanem, hogy

elpusztítsák: halottnak nyilvánítják, egy jogok és kötelességek nélküli

személlyé, félelmek, rítusok és tilalmak tárgya lesz. Mivel közösségi

személyisége megszűnt, pszichikai léte a halállal szemben már nem

tud ellenállni.

A voodoo-varázslatnál is előforduló mitikus magyarázat néhány

szerzőnél már elegendő bizonyíték arra, hogy nemcsak a beteg

egészsége rendült meg, hanem valójában a társadalmi csoport élete:

„A helyzet elviselhetetlen és kritikus, ameddig a betegség okát nem

találták meg. És ebben az esetben egy jellemző problémával

szembesülünk: honnan jött a betegség? Ki okozta? Mit jelentett?

Milyen következményei lehetnek? Nyomatékosan kell hangsúlyozni,

hogy az ezekre a kérdésekre adott válasz a társadalom szempontjából

összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a beteg gyógyulása. Ebből a

szempontból azt lehet mondani, hogy a betegség okának a felismerése

már majdnem a gyógyulást jelenti. Egy bűnöst találtak, aki ellen a

csoport harcolhat, és a harc győzelmes befejezése megoldja a krízist: a

betegség, a furcsa - addig megmagyarázhatatlan - fenyegető jelenség

átalakul ismert jelenséggé, amely már ellenőrizhető. A csoport élete

ismét normalizálódik. Pszichológiai jellegű vetítés ment végbe: egy

»frusztrációt« egy kívülről irányított büntetőintézkedés szüntetett

meg”.

Abban az esetben is, ha nálunk a betegség érinti a család, a lakó- és

dolgozóközösség mindennapját, a végén az is inkább személyes ügy.

Még látni fogjuk, hogy ez az orvosi rendszer következménye. Az

egyes emberek betegsége a természeti népek kisebb életközösségeinek

az esetében mindig a csoportot is, mint egészet veszélyezteti, ezért

mindenkinek az ügye. A ghanai beteg asantit vagy fantit ezért soha

sem hagyják egyedül. Éppen ellenkezőleg, valaki elítélhető, ha nem

aggódik igazán a betegért, nem látogatja és nem vigasztalja, vagy nem

fáradozik azon,

hogy számára gyógyító szert találjon. Ez a hagyomány (szokás)

annyira erős, hogy még azoknak is kell a beteget ápolniuk, akik

haragban vannak vele.

Ráérzések és rossz előjelek esetén

Hasonlóan gondolkodnak a kenyai pokotok. Ők nem csak akkor

alkalmaznak egy kezelést, ha valaki beteg. Egy rossz előjel már elég

arra, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek. Ha a ház közelében

leszáll egy bagoly vagy bejön egy szamár, már szükség van gyógyító

szertartásokra.

Ennek okai:

• Mert ez így szokás. A kezelés egy meghatározott sorrendben

végezve hatásos.

• A rítus és az imák arra indítják az isteneket és az ősöket, hogy a

későbbi betegségek elleni gyógyszerek hatásosak legyenek. Bár a

pokotok elismerik a gyógyszernek, mint olyannak a hatását, de azt

hiszik, hogy ezt a hatást az istenségek és ősök erősítik.

• A rítus a ház lakóit megszabadítja a bűntől, amelyet társadalmi és

vallási szabályok semmibevételével követtek el. Az istenségektől

bocsánatot kémek, és ezután elvonulnak a betegségeket okozó

szellemek.

A pokotok meg vannak győződve arról, hogy a gyógyító szer-

tartásoknál a közeli rokonoknak és szomszédoknak mindig jelen kell

lenniük, tehát az adott csoport tagjainak, ahol a szolidaritás a túlélés

szempontjából nagy fontosságú. Ha valaki nem vesz részt ezen, az

súlyos sértésnek számít. Még ha a szertartások során jó is a hangulat,

sőt még tréfálkoznak is, akkor is komolyan veszik őket és igen nagy a

jelentőségük. Ha nincs hatásuk, akkor annak más okai vannak: a beteg

talán rossz gyógyszert kapott, vagy a gyógyító szertartás sorrendjét

nem helyesen tartották be, és meg kell ismételni; vagy az egyik

résztvevő rossz hatásával szabotálta a szertartást.

Az, hogy az ősök szelleme, a varázslás és a voodoo valóban hatnak-e,

az végül is nem fontos. A fogalmak segítenek a pokotoknak,

asantiknak, fantiknak, tamangoknak és még ki tudja kinek,

jelenségeket megnevezni, hozzátartozóikkal erről be-

szélni és velük találkozni, még akkor is, ha a mögöttük lévő elméletek

és mítoszok a természettudományos orvoslás szemszögéből nézve

tarthatatlanok. Sok természeti népnél valószínűleg nem tekintik azt

betegségnek, ami gyógyszerekkel gyógyítható. Amíg olyan szerek

segítenek, amelyeket mindenki ismer, amelyekkel mindenki

rendelkezik, addig valami hétköznapi, ártalmatlan és érdektelen

dologról van szó. Betegségnek az számít, ami megzavarja a társadalmi

szerkezetet. A társadalmat harmonikussá tenni, ez a népi gyógyászat

legfontosabb célja.

Betegség vagy egészség

„Mindannyiunknak döntésképesebbnek kellene lennie a saját sorsával

kapcsolatban. Mégpedig azelőtt, mielőtt megbetegszünk és más

emberektől függővé válunk, akiknek a segítségére is rászorulunk.

Hajszolt tempójú életünk során sokszor már az alapvető érzéseinket is

elveszítjük, úgyhogy már azt sem vesszük észre, hogy tulajdonképpen

mivel ártunk saját magunknak...”

De szép is lenne, ha közülünk valóban mindenki döntésképe- sebb

lenne saját egészségét illetően. Ha azonban a tudományos definíció

szerint minden sebet sebész szakorvosnak kell kezelnie, akkor

reggelenként mindenkinek, aki megvágja magát borotválkozás

közben, utána órákat kellene eltöltenie a zsúfolt orvosi váróban. A

tények szerencsére a mai embereknek másokkal és önmagukkal

szemben is felelősségteljes magatartásáról tanúskodnak. A többség

először maga kezeli magát valamilyen egészségügyi panasz esetén, és

nem azonnal, hanem a betegség előrehaladtával határozza el magát

arra, hogy fordul-e egyáltalán orvoshoz vagy természetgyógyászhoz,

és ha igen, mikor és melyikhez.

Valójában azonban nem csupán valakinek a személyes meg-

fontolásától függ, hogy egy panaszt mikor tekint betegségnek, hanem

az egyes kultúrákban e tekintetben is nagy különbségek vannak. Ha

például Afrikában valaki betegnek érzi magát, akkor először a

családtagok beavatkozását kéri. Azok annak alapján nyújtanak

segítséget, hogy maguk is érintve voltak már attól a betegségtől,

gyógyító személyeket (varázslókat) akkor ke-

resnek fel, ha elfogy a tudományuk. Ezeknek a gyógyítóknak

meggyőző választ kell adniuk a betegség okaival kapcsolatos

kérdésre, amelyet teljes testi és szellemi zavarnak, nem csupán

korlátozott mértékű defektusnak nyilvánítanak.

Ha a kenyai pokotok közül valaki betegnek érzi magát, akkor attól

a legidősebb embertől kér tanácsot, aki felelős a csoport tagjainak

egészségéért, és akit elsőként kell az esetleges megbetegedésekről

tájékoztatni. Ez többnyire a családfő, akinek gyógyító tudományát

nem lehet figyelmen kívül hagyni, gyógyító szereit pedig nem lehet

mellőzni.

Ha a megbetegedés komolyabbnak bizonyul, akkor a családfő az

ún. papóval konzultál. A papó egy négy generációt átfogó nagycsalád

első embere. Csak bölcs, tapasztalt és döntésképes idős férfiak

vállalhatják ezt a feladatot. Napjainkban Kenyában azt is ők döntik el,

hogy a kezelést átengedik-e egy (tanult) modem orvosnak, vagy annak

hagyományos módon kell végbemennie. Ha a papó úgy ítéli meg,

hogy a közösségi és lelki tényezők a beteg állapota szempontjából

fontosak, akkor lehetőleg sok rokonból és szomszédból létrehoz egy

„terápiás csoportot”. Ennek a csoportnak a tagjai felkeresik a beteget,

vigasztalják és gondoskodnak arról, hogy otthonában minden munka

el legyen végezve, és földjei meg legyenek művelve. A kezelés során

a csoport létszáma nőhet vagy csökkenhet. Saját, hagyományos

módjukon megszervezik a beteg gyógyítását és ápolását, még

ajándékokat is visznek, ha szükségesnek látszik. A tulajdonképpeni

kezelésről a papó dönt, aki a saját - valamint a terápiás csoportnak a

betegápolás során nyert - tapasztalatait kiértékeli.

Persze az ő tudásuknak is vannak korlátai... Egyes (súlyosabb)

betegségek ennél a népnél is olyan, különleges képességű személyek,

sámánok és próféták segítségét követelik meg, akik egy bizonyos

istenséghez közel állnak. Olyan asszonyok is tartoznak közéjük, akik

a gyógynövények és a testi bajok gyógyítása terén a legtöbb férfinál

nagyobb jártasságra tettek szert. A pokotok úgy vélik, hogy a nők

kötelessége az, hogy gondoskodjanak a házról, a földekről, a

gyerekekről és az állatokról, míg a férfiak fegyverükkel védik a

területet. A vének tanácsa (kokva), melybe a papó is beletartozik, kéri

fel segítségre ezeket a gyógyításban jártas személyeket a beteg

képviseletében.

Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát

Az Egyesült Államok délkeleti részén (Új-Mexikóban és Texasban)

élő apacsok hagyományosan harcos vadász és nomád nép. Ha közülük

valaki megbetegszik, akkor a beteg és a családja nem azzal kezdi,

hogy kiderítse: mi lehet a rossz közérzet oka. A beteg kipiheni magát

és házi szereket szed. Csak abban az esetben, ha nem következik be

gyógyulás, gondol az apacs valamilyen betegségre, és természetfeletti

erőknek, állatok szellemeinek, démonoknak és varázslóknak a

befolyására. Egy gyógyító embert (kuruzslót) hívnak, aki tudja azt,

hogy mivel lehet azt a betegséget meggyógyítani.

A beteg családja és barátja, a gyógyító ember vezetésével be-

lekezdenek egy négy nap és négy éjjel tartó szertartásba. Imádkoznak;

mágikus szavakat mondanak, dobolnak. A beteget szent tárgyakkal

érintik meg, virágporral, toliakkal és türkizzel. A szertartás alatt a

gyógyító ember mesélteti a beteget. A gyógyító a „gyónás” során

megtud valamit betegének múltjából, például hogy valamikor vétett a

törzs vallási és közösségi törvényei ellen, ami most lelki terhet jelent a

számára. Ezután az ünnepi ceremónia véget ér. A gyógyító ember

közvetítésével a védőszellem kinyilvánítja a betegség okát, lefolyását

és azt, hogy milyen gyógymódra van szükség.

Egészségstratégiák

Nálunk is valami hasonló történik a testi panaszok kivizsgálása során.

Ha valaki rosszul érzi magát, akkor rendszerint tüneteit először

hozzárendeli egy ismert betegséghez, még sokkal előbb, hogy egy

orvost felkeresne. Az öndiagnózis és gyógyítás az egyén személyes

tapasztalataitól függ, de attól is, milyen időközönként jelennek meg a

panaszok és mennyire erősen jelentkeznek. Egy beteg ember beszél

erről a családtagjaival, kollégáival, barátaival és ismerőseivel,

amennyiben a feltételezett betegség nem kellemetlen számára.

Összegyűjti a véleményeket és a terápiával kapcsolatos

tapasztalatokat. Végül is a beszélgetések alapján dönt arról, hogy házi

szerekkel gyógyítja-e önmagát, vagy felkeres egy orvost vagy egy

egészségügyi intézményt,

amennyiben a laikusok vagy a félhivatásos gyógyítók tanácsai illetve

kezelése nem hozzák meg a kívánt eredményt. Kivételt képeznek a

pszichikai tünetek, amelyeket a beteg önmagán képtelen észrevenni,

így a környezetének kell felhívni a figyelmet az állapotára, míg végre

hajlandó lesz orvoshoz fordulni.

Ami a betegségeket és a házi szerek alkalmazását illeti, ez hasonló

az összes kultúrában. A betegségek sehol nem válnak „közösségi

eseménnyé”, ha házi szerekkel megszüntethetek a panaszok. Csak ha

ezek a szerek hatástalanok maradnak, válik a beteg és betegsége

közösségi eseménnyé, amelyet a legtöbb kultúrában a közösség

terápiás csoportjának kell kezelnie. A közeli hozzátartozóknak

egyébként a betegség megjelenésénél is szerepet tulajdonítanak.

A mágia és a bizonytalanságérzet

A különböző kultúrák a világmindenséget ősök szellemével, dé-

monokkal, istenségekkel - vagy Istennel, ördöggel, angyalokkal és

szentekkel - benépesítve képzelik el. Ha a Ghána északi részén lévő

Bulsában a törzs legvénebb tagja az oltáron tyúkot áldoz, vagy ha egy

családapa egy bajor templomban egy szent tiszteletére képet

adományoz, akkor lényegében ugyanarról van szó, amennyiben

mindketten ettől reménykednek a gyógyulásban. Abban a pillanatban,

amikor az ember a világmindenséget természetfeletti lényekkel

benépesítve képzeli el, hinni kezd abban, hogy onnan betegség esetén

segítséget is kaphat.

Természetfeletti erők valamilyen formában szerepet játszanak

minden népi gyógyításban, akár arról volt szó, hogy a betegségek

okait kiderítsék, akár arról, hogy gyógymódokat alakítsanak ki, és

végső soron gyógyítsanak. A népi gyógyászatban a szellemek és a

boszorkányság jelentőségét általában azért becsülik túl, mert az adott

kultúrát nem ismerő kívülállók számára az egzotikum inkább

szembeötlő, mint az általuk jól ismert, mindennapos jelenségek.

Ez a hit évezredeken keresztül egy tisztelettől, félelemtől és vallásos

kötöttségektől megbéklyózott életérzést eredményezett. Egy nagy

mértékben gépesített, látszólag az ész által irányított világban ennek

többé nincs helye, és ennek megvannak a követ-

kezményei. Számos - egészséggel és betegséggel kapcsolatos -

kérdésünkre orvosaink szigorúan természettudományos elveikkel nem

tudnak feleletet adni, mivel illetékességük erősen korlátozva van. Egy

olyan orvosnak, aki pszichoterápiával szeretne foglalkozni, annak

ilyen jellegű tanulmányokat is kell pótlólag folytatnia. Ez teljesen

rendjén van így, de magától nem hat a kapcsolat elmélyítése

irányában, és nem igazolja az egykoron mágikus világmindenségben

elfoglalt helyet.

Az afrikai kultúrákban a gyógyítás például ezzel ellentétben még

mindig kevésbé függ a természettudományos nézetektől, mint a

vallásoktól és a közösségi tudattól. Ennek részletes vizsgálatával

foglalkozott Heinrich Loth lipcsei néprajzkutató és etnológus

(Altafrikanische Heilkunst, Lipcse, 1984):

„Az afrikai vallásosság a közösség támasza volt; a szolidaritásnak

és a hagyományos afrikai vallások »szakrális világképének nagy

etikai, erkölcsi és szociális értéke volt. Mindenesetre rokonsági

csoportra, faluközösségre, törzsre és vallási szervezetre irányult. A

szolidaritás törvénye a régi időkben mindig egy etnikai közösségre

korlátozódott, és ezzel határolta el azt a többi közösségtől.”

Ez az elhatárolódás lehetővé tette, hogy a közösség minden egyes

tagja azonosulhasson a csoporttal, melynek helyét a vi-

lágmindenségben vallásos nézetek jelölték ki. A születéstől a halálig,

valamint az előtte és utána lévő időre meghatározó volt annak a

tudata, hogy az egyén a többiekkel együtt része ennek a vallásos

szférának.

„Minden kapcsolatnak az a lényege, hogy egy családnak, egy

klánnak, egy törzsnek a tagjai együtt részesei a létnek, hogy az egyén

és a közösség, az objektív és szubjektív, a felfogható és a láthatatlan

világ, az élők és a holtak között társas kapcsolat van” - állítja Heinrich

Loth etnológus. „A természet ritmusának megfelelő élettel, a paraszti

termelők vallásosságával és világképével magyarázhatók az afrikai

gyógyászat specifikumai, és ezek egyúttal fontos kulcsot adnak a régi

afrikai hétköznapok különleges jellegének megértéséhez.”

Heinrich Loth nézetei Afrikával kapcsolatban a gyarmatosítás

idejére vonatkoznak. Az átörökített vallásos érzés azonban ezeknek az

államoknak a függetlenné válásával és a misszionáriusok befolyása

idején sem szűnt meg, hanem ma is tovább él.

Nemcsak a természeti népek népi gyógyászata, hanem a mi ter-

mészetgyógyászatunk számára is a mágikus beállítottság az az

alapvető jellemvonás, amely megkülönbözeti a modem orvos-

tudománytól, melynek törvényeit - ellentétben a természetfölötti erők

törvényeivel - az emberek csak viszonylag rövid idővel ezelőtt

ismerték meg.

Természetfeletti mindaz, amit konkrét fogalmakkal nem ra-

gadhatunk meg. Ez nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy valaha is

konkrét fogalmakkal megragadhassuk: régebben szükségesnek

tartották azt, hogy ne csak fűzfaleveleket fogyasszon el a beteg, hogy

csillapodjanak fájdalmai és csökkenjen a láza, hanem azt is, hogy az

emberek egy fa körül táncoljanak, és olyan dalokat énekeljenek,

melyeknek mágikus erőket is tulajdonítottak. Az ő világképükben

helye volt a természetfelettinek, és a tánc, valamint a levelek

elfogyasztása együttesen eredményezték a gyógyulást. Amikor

felfedezték azt, hogy a fűzfakéregben szalicilsav van, és az aszpirin

piacra került, akkor már többet senki sem táncolt semmilyen fa körül.

Mindkét esetben ugyanazok az anyagok hatottak.

A régi hitet mindenesetre felváltotta egy új; ezek a világmin-

denséget kétféleképpen interpretálják, de nem zárják ki kölcsönösen

egymást! A természetes és a természetfeletti magyarázatok csupán két

utat jelentenek ahhoz, hogy az ember tájékozódni tudjon az

univerzumban.

Néha ez a két út összefut: a keresztények és a mohamedánok

egyaránt viselnek például amuletteket és bőrtokot, titokzatos, mágikus

szöveggel, de emellett gyógyszert is szednek. Az ilyenfajta „mágikus”

tárgyak betegség esetén biztonságérzettel töltik el a beteget a föld és a

vizek feletti gonosz szellemekkel szemben.

A francia Lucien Levy-Bruhl (1857-1939) néplélektan-kuta- tóként

főleg a gondolkozással foglalkozott, és a természeti népek

gondolkodásmódját „prelogikusnak” nevezte. Ezt a gondol-

kodásmódot misztikus kollektív elképzelések uralják, amelyek a

természet és az emberi lét összes történését mágikus erők hatására

vezetik vissza.

Az azonban tévedés, hogy ez a gondolkozás nem az ok és a hatás

elvén alapul. A szalicilsav régebben azért hatott, mert az emberek

nemcsak a fűzfakérget fogyasztották el, hanem hittek

is abban, hogy a mágikus praktikák azt a hatást elősegítik... Ez éppen

olyan kauzális gondolkodás volt, mint amikor a kenyai pokotok arról

vannak meggyőződve, hogy a keserű orvosság a betegségeket jobban

gyógyítja, mint a jóízű. Véleményük szerint az injekciók még

hatásosabbak, mint a tabletták és egyéb szerek, amelyeket be kell

venni: a beszúráskor érzett fájdalom a betegségnek is fáj, és így elűzi

azt.

A mágia és a gyógyászat eredetileg mindenütt összekapcsolódott.

Az ókori Mezopotámiában a mágiából jött létre az orvostudomány, és

a papi rend képviselőiből az orvos, mégpedig a belgyógyász. A

sebészt épp úgy, mint a régi Európában a kézművesek közé sorolták.

Hasonló kapcsolatok kimutathatók a görög gyógyászat esetében is,

melynek felismerésein és elvein a mai orvostudomány alapul. Náluk

ezzel párhuzamosan fennmaradt egy, a továbbörökített

tapasztalatokon és mágikus nézeteken alapuló népi gyógyászat is.

Ennek sok eleme még ma is szájról szájra teljed, és a gyakorlatban

anélkül alkalmazzák, hogy valaha is lejegyezték volna.

A természetfeletti erőkbe vetett hit

Azonban még nálunk, Európában is szilárdan tartja helyét a ter-

mészetfeletti erőkbe vetett hit a természetgyógyászatban. A terápiás

nézetek sokszor különösnek tűnnek fel, egy olyan betegség- és

testfelfogás részei azonban, amelyeket éppen olyan komolyan kell

venni, mint a természeti népekét.

Carly Seyfarth történész 1913-ban tanulmányozta a szászországi

természetgyógyászatot. Eredményei még ma is időszerűek

(Aberglaube und Zauberei in der Volksmedizin Sachsens, Lipcse,

1913):

„Még ma is osztják azt a véleményt hazánkban, hogy bizonyos

elhunytak a hátramaradottaik körében olyan betegséget és leépülést

okozhatnak, amely még halált is előidézhet. Ezt Szászországban olyan

emberekről hiszik, akik életükben bizonyos vétségeket követtek el,

illetve egy bizonyos, közelebbről nem meghatározható szerencsétlen

napon születtek. Egyes embereken haláluk után »frissnek« néznek ki,

piros az orcájuk és az ajkuk, az arcuk kevéssé változott el, jól

felismerhetőek és nagyon hasonlóan néznek ki, mint életükben, akik a

koporsóban szinte

mosolyognak, végtagjaik pedig még a haláluk után is hajlékonyak;

más elhunytak viszont haláluk után »hervadtan« néznek ki, veikké

válnak, visszatérnek és rokonaikat egymás után magukkal viszik.

Akkor aggódnak a rokonok amiatt, hogy a halott magával viszi az

élőket, ha a halottnak nyitva van a szája, ha a szeme nincs teljesen

lecsukva, vagy ha elmulasztották lezárni a szemét. Eredetileg ezt azért

tették, hogy a halott megtört pillantása nehogy szerencsétlenséget

idézzen elő.”

A gonosz szellemektől, ősöktől tehát nemcsak Afrikában félnek.

Nálunk, Európában is létezik ez a hiedelem, ha Seyfarth tanulmánya

óta sok területen a racionalitás váltotta is fel. A középkorban vagy a

kőkorszakban élő elődeinkhez hasonlóan a legtöbb modem ember

jobban érzi magát egy titkokkal teli univerzumban, mint egy

olyanban, amely teljességgel feltárható. A „csodaszer” vagy „csodás

beavatkozás” fogalmak nemcsak azt bizonyítják, hogy gyakran nem

értik a gyógyító eljárások hatásmechanizmusát, a testi és lelki

betegségeket. A betegséget úgy fogták fel és ma is úgy tekintik, mint

valami egészen személyes dolgot, mint egy aktív lényt, amely az

emberen egy ellenséges személyhez hasonlóan rajtaüt, megragadja,

rázza, szaggatja, szúrja és megöli. A derékzsába leterít; a

lidércnyomás rossz álmokat okoz. Valami befurakszik a májba. Ezek

a képek mindig segítettek a testi zavarok leírásában és abban, hogy

olyan szereket rendeljenek hozzájuk, amelyekben az emberek hittek,

és amelyek talán éppen ezért hatottak.

Lélek, test és egészség

Az, hogy a gyógyítók szinte kizárólag testi tünetekkel foglalkoznak és

a pszichoszociális hátteret nem veszik figyelembe, az a

természetgyógyászat több ezer éves történetéhez viszonyítva új keletű

dolog. Azok a tények, hogy az emberek keresik a hivatalos

gyógyászat alternatíváját, az ökológiai, az élethez és a természethez

közelálló gyógymódokat, és elég általános a házi gyógymódokkal

szemben megnyilvánuló nyitottság, mind azt mutatják, hogy a

betegeket a mostani helyzet nem elégíti ki. Nem akarják, hogy egy

másként gondolkozó orvosnak legyenek kiszolgáltatva.

Kezdetben a ráolvasás és a mai felfogás szerinti racionális kezelés

nem különült el egymástól. A gyógyító az ókori Görögországban

egyúttal pap is volt, ahogy ez ma is így van sok természeti nép

gyógyító emberének vagy sámánjának az esetében. Mivel ő a

közösséget a gyógykezelésbe belevonja, megszünteti az ott lévő

feszültségeket, így létrehoz egy reménykedő alaphangulatot, amely

jótékonyan segíti a gyógyulást.

Csak az utóbbi évtizedekben tudatosult nálunk is, hogy a be-

tegségeknél a lelki tényezők is szerepet játszanak: a gyomorfekély

nem magától keletkezik, hanem lelki és érzelmi tényezők együttes

hatására. Nyugtató és a gyomorsavat csökkentő szerek, vagy az a

tanács, hogy a beteg kerülje a sok izgalmat, kevéssé hatékony

módszerek, mivel a betegség tulajdonképpeni okait nem szüntetik

meg.

A természeti népeknél a szervi, funkcionális és a szociális kö-

rülmények miatt előálló betegségeket ilyen mereven nem különítik el.

A kezelésnek mind a három aspektust figyelembe kell venni, ami így

egy olyan teljes kezelést jelent, amely a nyugati ipari országok

modem gyógyászatára egyáltalán nem jellemző.

Pszichológusok, szociológusok, antropológusok és etnológusok

ezért feltették azt a kérdést, hogy vajon más kultúrák gyógyítói nem

értenek-e jobban a pszichoterápiához. Azt, hogy a gyógyítás

eredményessége még modem gyógyszeres kezelés esetében is

mennyire függ a lelki tényezőktől, azt a természettudomány

képviselői meglepetten vették tudomásul. Éppen etnológiai példák

igazolták a „pszichológiai csoportterápiák” hatékonyságát, ami aztán

a rákkezelésben is új módszerek kifejlesztéséhez vezetett.

Ezek egyike az ún. vizualizálás („láthatóvá tétel”) módszere,

amelyről az amerikai Stephanie Matthews Simonton pszicho-

terapeuta számolt be (németül: Heilung in der Familie, Reinbek,

1989):

Jim súlyos rákbeteg volt, akiről már az orvosok is lemondtak. A

természettudományos kezelés alapján nem értette, mi történik vele.

Lélekgyógyászok szemléletes fogalmak segítségével megértették vele,

hogy a szervezetében lévő fehér vértesteknek kell a rákos sejtekkel

harcolni és azokat megsemmisíteni. Jim annyira meg volt győződve

ennek a gondolatnak a helyességéről, hogy valóban meggyógyult és új

„barátait” most más célra, impotenci-

ájának leküzdésére is csatasorba állította, .impotenciájának lelki és

nem testi okai voltak: egy múltbeli traumával voltak összefüggésben.

Kezelőorvosa, Carl azt mondta neki, hogy a fehér sejteknek nincs

hatásuk a pszichológiai problémákra. De Jim nem hagyta magát ettől

eltántorítani, és megmutatta nekünk, hogy az embernek egyáltalán

nem szükséges értenie a testében lévő összefüggéseket, hanem csak

hinni kell abban, hogy a vizualizálás hatásos.” És Jim meg is tudott

szabadulni a testi bajától. Kicsit később kezelőorvosát tréfálkozva

megkérte, hogy ne hívja fel többet reggelenként, mert akkor a

feleségével van dolga az ágyban.

Jimnek a testével, annak funkcióival és a terápiák hatásával

kapcsolatos felfogása jelentős szerepet játszott a gyógyulásában. Itt

tehát megint a test- és a betegségfelfogás kerül előtérbe. A rákos

beteget megismertették egy olyan betegségleírással, amely saját

kultúrája modem orvostudománya szempontjából addig nem volt

jellemző, sőt atipikus volt. Jim fehérvérsejtjeit bevetette a cél

érdekében, épp úgy, mint ahogy a természeti népek orvoslói a

démonokat és a szellemeket.

Ha a rák főleg szociális feszültségek miatt fejlődik ki, akkor

Simonton Jim esetében sajnos egy szót sem veszteget rá, pedig éppen

ő az, aki a családnak a gyógyulási folyamatban döntő, sőt

meghatározó szerepet tulajdonít.

A következő példa arról tanúskodik, mennyire összefügg a kultúra

(vallás, test- és betegségfelfogás, betegségtudat), a társadalom

(Tadzsinder környezete és közösségi szabályai), a lélek, a testi reakció

(betegség), a terápia és a viszonyrendszer.

Tadzsinder és a pubertás

Az észak-indiai lány, Tadzsinder kereskedő-családjában a lányok az

iskola befejezése után férjhez mennek. Ha a lányok betöltik a 16.

vagy 17. életévüket, akkor az azonos kasztba tartozó családok

megkérik a kezüket a házasulandó fiaik számára. A lányt apja há-

zában a számításba jöhető apósok és anyósok megtekintik. A ha-

gyományoknak megfelelően az egyik ajánlatot el kell fogadnia, emiatt

jelentős nyomás nehezedik rá. A környezete „tudja” ezt, és mivel így

konfliktushelyzet jön létre, kialakítanak egy szelepet, amelyen

keresztül a túlnyomást keltő „gőz” eltávozhat:

A 16 éves Tadzsindert megszállta egy démon. Nem tudott már

normálisan aludni, enni és inni, ütötte a család többi tagját, és

mindenkit szidalmazott, aki csak a szeme elé került. Ez a viselkedés

már kibírhatatlanná vált, és valamilyen kezelésre volt szükség.

Tadzsinder édesanyja azonban meg volt arról győződve, hogy lánya

nem orvosi eset. Tadzsinder a számára kitűzött asszonyszereppel

tudatosan vagy öntudatlanul még nem tudott azonosulni.

Látászavaraival, menstruációjának kimaradásával, alvászavarával,

étvágytalanságával, koncentrációs képességének csökkenésével és

antiszociális magatartásával vonakodását családja és osztálytársai

számára felismerhetően tudta kinyilvánítani. Betegszerepét elismerték

és a mindennapi életbe annyira beletartozónak érezték, hogy az a

renddel kapcsolatos érzéseket már egyáltalán nem zavarta. A család és

az osztálytársak már tudták, hogy hogyan kell Tadzsinderrel szemben

viselkedniük, mert amit az egészséges lány esetében zavarónak

éreztek volna, az a beteg esetében teljesen normális volt.

A démon által való megszállottság rávilágított Tadzsinder ál-

lapotára és megmutatta, hogy milyen terápiára van szükség. A lány

nem orvosi eset, mondta ki az édesanyja, és ezzel a zavar közösségi

jellegű eredetét a család közvetve elismerte. Az anya annyira részese

ennek a kultúrának, hogy saját magát és a családban betöltött vezető

szerepét nem képes problémát okozó tényezőnek tekinteni. A

kulturális hagyományainak megfelelően reagált tehát. Ezek szerint a

kerületi kórházban történő pszichiátriai kezelés a lány és a családja

hírnevét jelentősen rontaná. A Tadzsinderre ható démon gyors

elfogadása azt mutatja, hogy ebben a kultúrában gyakran a démonnak

az a szerep jut, hogy a házassággal vagy házassági kényszerrel

kapcsolatos reakciókat értelmezhessék, és terápiákat

alkalmazhassanak.

Tadzsinder egyáltalán nem hibás, hiszen a vele kapcsolatos

problémákért és panaszokért egy démont lehet felelőssé tenni. Az,

hogy a démont egy zarándoklat során elűzzék, az egész család ügye.

Tadzsinder édesanyjával és fivérével elutazott egy szent helyre és teste

rögtön reagált: menstruációja ismét elkezdődött és 14 nap elteltével -

ami szent szám - nem volt szüksége már „kórházi” kezelésre, hanem

hazamehetett. Karján piros szalagot viselt, melynek párját a

templomon helyezték el, tehát még nem számított gyógyultnak. De

Tadzsinder engedély

nélkül eltávolította a szalagot és ezzel azt a lelki támaszt, amelyre

még szüksége lett volna - a visszaesés természetes volt. Vissza kellett

térnie a szent helyre, és meg kellett ismételnie a szertartást. Ezúttal

hatásos volt a kezelés, és menstruációja rendeződött.

Amikor Beatrix Pfleiderer hamburgi professzor kutatásai során

megismerte Tadzsindert, akkor a lány ápolatlan haja rögtön feltűnt

neki. Fésületlen gubancokban volt összekötve, és a zarándokok

elmagyarázták neki, hogy a démon abba szeretett bele. A haj ebben az

összefüggésben a házasságra való képességnek, amelyet Tadzsinder

visszautasított, a jele. Ebben a kultúrában a hajat - mint a női érettség

szimbólumát - nem szabad kibontva viselni.

Ha Tadzsinder levágja a haját, akkor számára és kultúrája

képviselői számára is eltűnik a démon. Ezáltal a nemi érettség általi

fenyegetettség érzése is csökken: „A tisztulásnak ezen módjával a

lány azt szimbolizálja, hogy kész a megújulásra, talán azt is, hogy az

ügyet be akarja fejezni. A rossz (a démon általi megszállottság)

energiáját felcseréli a tisztaság vagy erény energiájára, melyet hindu

lányként illetve asszonyként képviselnie kell”.

A démon, a gyógyító kultusz, a család és az osztálytársak nélkül a

házassági szokásoknak a lányra gyakorolt nyomasztó hatása nem

szűnt volna meg. A gyógyulás egy közösségi konfliktus

kulturspecifikus értelmezése által ment végbe. A betegséggel

kapcsolatos elképzelés Tadzsinder és édesanyja esetében egy

tradicionális mítoszhoz kapcsolódott, melyet a rákbeteg Jimnek

fehérvérsejtjeivel kapcsolatban vizualizálás segítségével kellett

létrehoznia. A mítoszokat és a szükséges terápiákat Észak-Indi- ában

papok magyarázzák, Jim esetében ezek kísérletező lélekgyógyászok

voltak.

Aki meggyógyít, annak igaza van - Ami

meggyógyít, az jó szer

„Mi boszorkányoknak nevezzük a hagyományos gyógyítókat” -

magyarázta V. Szepapico törzsfőnök. Szepapico Botswana három

legfelsőbb hagyományos vezetőjének egyike. V. Szepa-

pico Angliában tanult, majd apjától elsajátította, hogyan kell a több

mint 200 ezres népet vezetni. 36 falu lakosai felett minden reggel

törvényt ül, ha nincs éppen Gaboronéban, a fővárosban, a parlament

felsőházi ülésén. Csak kevesen ismerik az idős férfinál jobban

népének történetét és problémáit. Népe bölcsességét egyesíti a Dél-

Afrikában hosszú ideig uralkodó britek kultúrájának erényeivel. „A

diplomácia az a képesség, ha valakinek úgy mondjuk meg azt, hogy

menjen a pokolba, hogy még örül is ennek az utazásnak” - ez a

jelmondat függ az íróasztala mögötti falon.

V. Szepapico tudja, hogy Botswanában még van rituális gyilkosság,

hogy még hisznek a halotti varázslatban és a boszorkányságban. „De a

boszorkányságot azóta nevezik gyógyító tudománynak nálunk, mióta

a fehérek ezt ördögűzésnek nevezték”

- mondja, hitet téve népe gyógyászatában. Saját szemével látta,

ahogyan egy hagyományosan gyógyító egy nagy fazék, forrásban lévő

vízbe gyógynövényeket dobott. Egy ízületi gyulladásban szenvedő

asszony beleült - s vacogott a hidegtől. „Amikor a fazékból kiszállt,

elmúlt a fájdalma.”

Botswana hagyományos gyógyítói sok gyógyfüvet ismernek

betegségek ellen. Szepapico még abban is hisz, hogy nemi be-

tegségeket egy nap alatt meg tudnak gyógyítani. De nem csak a

bonyolult eseteket kezelő gyógyítók ismerik a természet erőit. Ez az

ismeret a bangvakecék elemi ismeretének ugyanúgy része, mint az

olvasás és az írás az európai gyermekek esetében. „Ha náthás vagyok

vagy köhögök, akkor kimegyek a kertbe, letépem a megfelelő

növényeket, szagolgatom őket és már jobban is vagyok” - mondja V.

Szepapico. Ő igen sok olyan szert ismer, amely nálunk házi szemek

számít.

Botswanában is csak azt tekintik betegségnek, ami a normális rendet

megzavarja. Egy nátha vagy köhögés még nem számít annak. Kisebb

zavarokat mindenki maga szüntet meg, mivel vagy ő, vagy a

környezetében valaki más ismeri annak az ellenszerét. Csak akkor

hívnak hagyományos gyógyítót, ha a házi szerek nem használnak, és a

betegség a többieknek is feltűnik. ő a diagnózisban és a terápiában

vallásos mozzanatokat honosít meg, főleg akkor, ha a betegség

különös lefolyású. Ez a régi Afrikában is így történt, és máig sem

változott e tekintetben semmi. A betegség amellett nem csak az

egyént sújtja, hanem a közösséget is, amelyben a betegség egyik

okozóját lát-

ják. Mivel a közösség egyes emberek betegségeinek tapasztalata

alapján gyógyít, nemcsak egy olyan gyógyászra van szüksége, aki

hatásos szerekkel gyógyít, hanem a gyógyító ember személyében egy

olyan ügyes közvetítőre is, aki a faluban élő férfiak, nők és

gyermekek felgyülemlett tapasztalatait kiértékeli. Az emberek pedig

azt hiszik, hogy azért tud olyan sokat, mert az istenek neki minden új

hírt megsúgnak. A gyógyító ember meghagyja őket ebbéli hitükben,

mivel ez növeli a betegekre gyakorolt szuggesztív hatását. Mint

ahogy saját magát, úgy gyógyító szereit is természetfeletti erővel

rendelkezőnek állítja be, amelyeket gyógyító célokra használhat. Így

csoportjának lelki és testi jó közérzetét képes megőrizni, illetve

helyreállítani. Afrika hagyományos gyógyítói tehát nem csupán „a

testről rendelkeznek ismeretekkel”, ahogy Platón szerint Prótagorasz

az orvosokat nevezte. Pácienseik lelki problémáit is ismerniük kell, és

bele kell vonniuk őket a gyógyításba. Szerintük szereik hatása, a tánc

és a ráolvasás nem babonás jellegű, ahogy azt a régi utazók

gondolták. A gonosz szellemek és a veszélyes varázslattal bíró

emberek az ő meggyőződésük szerint valóban bajt, betegséget és

halált idézhetnek elő.

„Egy tabu megsértése, egy gonosz ember gyűlölete, egy erkölcsi

botlás eszerint betegség oka lehetett, és még az ősök is küldhették

betegségeket. A legtöbb megbetegedést, főleg ha hirtelen léptek fel,

rossz akaratú, az erőket gyengítő hatásra vezették vissza. Csak olyan

egyszerű betegségeket - mint a köhögés és a nátha, láz és reuma,

amelyek rendszeresen előfordultak - kezeltek anélkül, hogy

rendkívüli oknak tulajdonították volna megjelenésüket” - foglalja

össze a már idézett Heinrich Loth. ,,Az ősök, az elhunytak

szellemében, a bálványokba és amulettekbe vetett hit nagy szerepet

játszott. Az összes olyan szertartásnál, ahol az ősök szellemeit vagy

valamilyen természeti erő, a víz, az erdő szellemét megidézték,

maszkokat és maszkos táncokat alkalmaztak; ugyanezt tették

betegségek gyógyításakor, temetéskor és halotti ünnepen. A

maszkokat az ördögűző szertartások alkalmával a gyógyító emberek

azért viselték, hogy a betegre erős lelki hatást gyakoroljanak”.

Amit ez az idézet a régi Afrikáról mond, az hasonlóképpen érvényes a

maira is. A gyógyító ember, illetve gyógyító tevékenysége rendkívül

fontos szerepet játszik a társadalom egyen-

súlya szempontjából. Akár természetfeletti eszközökkel, mágikus és

vallásos ráolvasásokkal, akár érvágással vagy aszpirinnel gyógyít - az

ő fő feladata az, hogy biztosítsa saját közösségében az együttélés

elviselhetőségét. Így azokat a betegségeket, amelyeket házi szerekkel

nem lehet gyógyítani, mindig annak tüneteként tekintik, hogy

megbomlott a viszony a csoport tagjai és az ősök, illetve szellemek

között. Ennek megfelelően a terápiák a reális tapasztalat és a mágia

keverékei, melyekhez állandóan vallásos tényezők is kapcsolódnak. A

vallásnak itt nemcsak az a szerepe, hogy az embert a

természetfelettivel összekösse, hanem az is, hogy érezhető kapocs

legyen az egyes emberek között.

A gyógyító emberek - a mai kutatók véleménye szerint - te-

rápiáikkal hatást gyakorolnak a beteg testi és lelki szférájára. A

betegre, hozzátartozóira és a szomszédokra megjelenésük,

manipulációk segítségével hatnak és azzal a kiapadhatatlan tu-

dásukkal, hogy a zavart ismert mítoszok alapján tudják értelmezni. A

terápiás akciók a beteg előtt zajlanak le, hogy értse azok lényegét és

célját.

„Aki meggyógyít, annak igaza van” - mondja egy régi közmondás.

Hogy mit csinál és hogyan csinálja a gyógyító, az teljesen közömbös,

ha eléri a célját. Ha a mondást a házi szerekre alkalmazzuk, akkor

annak így kell hangoznia: „Ami meggyógyít, az jó szer”, mert ha a

hatás látszik, akkor a terápia helyes volt. Ezekre a házi szerekre

ugyanaz vonatkozik, mint a gyógyító emberre: „A gyógyítás sikere a

mérce, nem pedig valamiféle tudományos-logikai gondolkodási

rendszer, amely alkalmazható az anyagi világban, de az ember lelki-

érzelmi területét nem képes megragadni. Ha a gyógyító gyógyítja meg

az embert, az orvos pedig nem, akkor a gyógyító találta meg a

betegség leküzdéséhez vezető helyes utat.”

A betegség a természeti népeknél:

közösségi esemény

A különböző tényezők összehasonlítása szemlélteti azt, milyen nagy

mértékben különböznek a hagyományos gyógyító eljárások a modern

orvostudomány eljárásaitól.

• A természeti népeknél a gyógyítás rendszerint nyilvános. A

kezelésbe a gyógyító a nyilvánosságot belevonja, ami hat a betegre.

Az állapota javul vagy meghal. Az utóbbi azonban azért kevésbé

tragikus, mert érthetően és a jövőbe vetett bizalommal közlik vele,

hogy miért...

• A gyógyító embert és a beteget közelíti egymáshoz életük, a

természet, a környezet és a nyelv. A gyógyító ismeri jól a beteg

előéletét és problémáit; gondolkodásmódjuk, hitük és érzéseik

hasonlóak.

• A gyógyító embernek már a különleges személyisége, az öl-

tözékén, illetve a lakó- és kezelőhelyiségében lévő tollak, csontok,

állatmaradványok, fétisek és amulettek is nagy hatást tesznek a

betegre. A gyógyító ember papként közvetít a földöntúli és a túlvilági

erők felé, és ezt megerősíti a vallás, az ősökbe és a holtak

birodalmába vetett hit. Csak egy különleges képességekkel

rendelkező, rendkívüli személy képes ezeket az erőket a saját célja

érdekében mozgósítani. A gyógyító ember mindenki szeme láttára

transzba esik, extázisba kerül, elér a szellemek birodalmába, és onnan

a gyógyítás szempontjából fontos információkkal tér vissza.

• A gyógyító ember saját személyében és a beteg képviseletében

vívja meg harcát a gonosz erőkkel, és oszlatja szét a közösségben

meglévő kételyt a beteg gyógyulásával kapcsolatban

- amennyiben a diagnózis nem gyógyíthatatlan betegség. Ha végül

kinyilvánítja, „hogy a betegség okozóját legyőzte, akkor a beteg és a

közösség tagjai örömteli izgalmi állapotba kerülnek. Erős szuggesztió

hatása kezdődik meg: a beteget új életigenlés tölti el, és a gyógyulásba

vetett reménye erős hitté alakul. A csoport ismét tanúbizonyságot

szerzett a vezetőnek, a gyógyító embernek hatalmáról, hiszen képes

volt arra, hogy a kór okát megtalálja, és a betegséget megszüntesse. A

csoport számára a legfontosabb az, hogy a gyógyító ember a

betegséget helyesen ismerte fel. A gyógyító szertartásnak nem az a

végső célja, hogy a beteg életét megmentse. Ezután a beteg iránti

érdeklődés gyorsan meg is szűnik, gyógyultnak tekintik, holott az

állapotán esetleg ezt még nem lehet észrevenni. Ha a tünetek ismét

jelentkeznek, akkor ezt nem hozzák az első esettel kapcsolatba,

hanem teljesen új betegségnek tekintik, amely egy újabb gyógyító

szertartás szervezését kívánja meg... A gyógyító ember a közösségi

rend pillére, mivel igen fontos a szerepe - mint gyógyításhoz értőnek.

Ha a gyógyító ember meghal vagy megöregszik, vagy egyéb okból a

feladatát már nem tudja többé ellátni, akkor ennek a következményeit

az egész csoportnak viselnie kell.”

• Ahogy a gyógyító ember a világmindenséget értelmezi, az azonos

a beteg és csoportja felfogásával; cselekedete ezért hihető és gyógyító

ereje van: „A ritmikus gyakorlatok, énekbeszéd, dobolás, tánc stb.

által mindenki részt vesz a szertartásban, és saját testükben -

hasonlóan a vezető szerepet játszó gyógyító emberhez - átélik az erők

hatását. Ezáltal minden résztvevő azonos lelkületűvé válik, és elősegíti

a gyógyító embernek a többiekre gyakorolt hatását. A nézőközönség a

gyógyító folyamatba távolságtartás nélkül, kételytől vagy kritikától

mentesen integrálódik.

• A természeti népeknél a beteg többnyire passzív ugyan, pedig a

gyógyítási folyamat középpontjában áll, a hangulat és erők reá

koncentrálódnak.

• A gyógyító és a beteg a betegség okát, hatását és gyógyítását

tekintve azonos nézeteket vall, mindketten meg vannak győződve

arról, hogy a gyógyító nem mondhat csődöt.

• A beteg tudja, hogy a rajta végzett kezelések nem lesznek

fájdalmasak, és ezért félelem nélkül megy a gyógyító emberhez. A

gyógyító terápia előkészítése során a pokotoknál a beteg is aktív. A

gyógyítóval együtt próbálják a diagnózist felállítani. A beteg a

gyógyító feltevéseit vissza is utasíthatja. Erre a kikérdezésre a beteget

rendszerint a rokonai kísérik el. Aki akar, részt is vehet ezen a

nyilvános beszélgetésen.

A betegség nálunk magánügy

Bár a gyógyító emberek gyógyító tudományát inkább csak alá-

becsülik, de korlátozzák is. Ez annak a függvénye, mennyire lelki

illetve érzelmi jellegű a beavatkozás igénye egyes belső, krónikus

betegségeknél. „Egy nyilvánvaló defektus, egy sérülés vagy egy

végtagelvesztés kezelésénél valószínűleg csak ritkán vesznek igénybe

gyógyítót” - véli Klaus-Dietrich Stumpfe (Die Heilmethoden der

Medizinmanner, in: Curare, 6:25-31, 1983). A modem

orvostudománnyal így hasonlítja össze:

„A modem gyógyító tevékenység az orvosi rendelőben vagy a

kórházban történik. A beteg eközben egyedül van, és senki más nem

tudja, mi történik vele. Az orvosnak és a betegnek van bizonyos

titoktartási kötelessége, amely az illető szempontjából ugyancsak

elszigeteltséget jelent. A beteg eltávolodik a közösségétől, mivel

barátaival és kollégáival nem beszélhet szabadon arról, mi a baja, mi

izgatja és miben szenved. A beteglét bizonyos intimitást, valami

eltitkolnivalót, valami érthetetlent jelent. Az egyén egyedül szenved.

Az orvos a fehérköpeny semmitmondó uniformisában jelenik meg,

amely mögött a személyisége rejtve marad. Hasonlóképpen rideg és

elutasító az egész orvosi környezet, a rendelő, a steril berendezések, a

betegszobák és kezelőhelyiségek.”

Az orvosnak, aki maga is csak ember, tudása korlátozott. Ő is

tévedhet, vagy nem tudhat bizonyos dolgokat. Tevékenysége analóg

tudáson alapul. Nem létezik egyedül helyes terápia, hanem neki kell a

leghatékonyabb gyógyító eljárást megtalálnia. Tudományos

szempontból a gyógyásztól távolságtartó, objektív magatartást várnak

el, amiből a testi kapcsolat vagy aktív részvétel lényegében ki van

zárva. A beteg már félelemmel megy az orvoshoz, különösen a

fogorvoshoz, mert számítania kell fájdalmas beavatkozásokra. Ezért

fél és izgatott. A betegnek emellett nincs helyes elképzelése arról, mi

is a betegsége és hogyan megy végbe a gyógyulás. Az egész terápiás

folyamatba, amelyet az orvos is kívülállóként irányít, a beteg alig

tekinthet bele.

Mikor tehát a beteg (a panaszaival) egy természetgyógyász vagy

egy orvos rendelőjébe kerül, a barátoknak, szomszédoknak,

munkahelyi kollégáknak már semmi köze sincs ehhez. Sem a

diagnózis felállításában, sem pedig a gyógyításban nem vesznek részt.

Ezzel teljesen ki van zárva az, hogy a kezelés során olyan szociális

feszültségek feloldására kerüljön sor, melyek a régi kultúrákban egy

betegség kitörésénél és lefolyásánál szerepet játszottak. A modem,

főleg gyógyszeres kezelések sok esetben hatástalanok, mert ezeket a

„szocioszomatikus” tényezőket nem veszik figyelembe, még akkor

sem, ha a tüneteket, amelyektől a beteg szenved, meg tudnák

szüntetni.

A természeti népek gyógyító emberei ezért többek, mint csupán

pszichoterápiás érzékkel megáldott ügyes kóklerek. Jól kiismerik

magukat azon gyógyító szerek, növények, gyógyfüvek,

kenőcsök, zsírok, gyümölcslevek és gyümölcsök között, amelyek

talán a pszichoterápiás módszerek nélkül is, velük együtt is hatásosak.

Hogy a hivatalos gyógyászat mellett mennyire komoly szerepet játszik

a hagyományos gyógyászat, azt Ghána példája is mutatja. Ott a népi

gyógyítók létrehozták a „Hagyományos Gyógyítók Társaságát”, a

gyógyítók egyfajta szakszervezetét. Találkozóikat és ünnepeiket a

médián keresztül hirdetik, és ezekre azokat is meghívják, akik még

sohasem keresték meg őket. A gyógyítók közé nehéz bekerülni.

Egyfajta megvilágosodás vagy elhivatottság érzése után a jelöltnek

több évig tartó képzésben kell részt vennie, amelynek során nemcsak a

gyakorlati kezeléseket, a növények és az állatok tulajdonságait ismeri

meg jobban, hanem magát az istent is, akit úgy szolgál papként,

ahogyan orvosként az emberek.

Európában is léteznek még olyan kiemelkedő népi gyógyítók, akik -

az afrikai gyógyítókhoz hasonlóan - tevékenységükben az orvosi és a

vallási tényezőket egyesítik. Görögországban még ma is vannak olyan

idős emberek és asszonyok, akik a hagyományokon alapuló tudásukat

és tapasztalataikat többnyire ingyen bocsátják mások rendelkezésére.

Tevékenységüket szentnek tekintik. Néhányukat azért keresik fel,

mert már számos különféle betegség esetén segítettek, mások csak

bizonyos betegségeket gyógyítanak, egyesek csak egyetlen

betegséget. Néhá- nyan közülük tisztán gyakorlati gyógyítók, mások

kezelésüket mágiával, babonával kapcsolják össze, varázsigéket (ún.

epodoszokat) mondanak, így próbálván támogatást kieszközölni a

természetfeletti erőknél.

Német nyelvterületen is vannak ilyen „parasztdoktorok”. Ghánai

kollégáikkal ellentétben nem képezik ki őket erre a tevékenységre. Az

ismereteket a családok generációi adják át egymásnak, ezen kívül

bizonyos diagnosztizáló képességgel is rendelkeznek. Gyakran helyre

teszik a kificamodott végtagokat, rendbe hoznak töréseket és

nagyszerű emberismeretük révén gyorsan megnyerik olyan betegek

bizalmát, akiknek velük azonos a nyelve és a gyógyításról alkotott

világképe. A parasztdoktorok képességét többnyire Isten ajándékának

tekintik. Régebben önkéntes adományokból állt a fizetségük.

Bár ezeknek a hagyományos gyógyítóknak a szolgálatait még ma is

épp úgy igénylik az emberek, mint több száz évvel ez-

előtt, a családi tradíciók mégis változáson mentek keresztül. Ebermut

Rudolph lelkész a ráolvasással gyógyítókkal kapcsolatban a

következőket mondja: „Ott, ahol jó nevű gyógyító családok fiai és

lányai a gyógyító hivatáshoz továbbra is hűek maradtak..., ott

természetgyógyász lett belőlük, és általában gyógyhatású szerekkel

gyógyítottak, mert számukra a korábbi varázsigékkel gyógyító,

gondolati koncentrációt megkövetelő hivatás túl megerőltetőnek

látszott. Mások egyáltalán nem akarnak már ilyesmivel foglalkozni,

mert azt gondolják, hogy szüleiknek és nagyszüleiknek emiatt egy

nyugodt percük sem volt: minden pillanatban állt valaki az ajtó előtt,

vagy csörgött a telefon.”

Mi is a gyógyítás?

A test- és betegségfelfogások és a kezelési módok ismertetése után

ismét más kultúrákhoz fordulunk, és megpróbáljuk definiálni, mi is

tulajdonképpen a gyógyítás, és hogy az atomkor embere mit tanulhat a

természeti népektől a betegség, az egészség és a gyógyítás megértése

tárgyában.

Az orvostudomány nem tekinti magát illetékesnek ott, ahol lelki és

szociális eredetű zavarokról van szó. Ez túlmenne a számára

megszabott határokon. A pszichikai zavarok tüneteinek meg-

szüntetésére szorítkozik csupán, a betegek gyógyítását pedig átengedi

a pszichológusoknak és a lélekgyógyászoknak. A beteget

mindenesetre kiszakítják megszokott környezetéből, majd később

visszaküldik ugyanoda. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, amit a ha-

gyományos kultúrákban a gyógyítók - eltérő társadalom- és egész-

ségfelfogásuk alapján - végeznek, akkor rájövünk, hogy ez kevés. Egy

dél-afrikai busman törzs, a kung a gyógyítást fizikai, pszichikai,

szociális, szellemi és kozmikus jellegű integrációnak tekinti.

Hasonlóan gondolkodnak az észak-amerikai navajo indiánok is, akik

számára a gyógyítás elsősorban a lélek egyensúlyának a

visszaszerzését és az egyetemes kozmikus erők kiegyensúlyozását

jelenti. Holger Kalweit „Ősgyógyítók, gyógyító emberek és sámánok”

című társadalomtudományi művében (Urheiler, Medizinleute und

Schamanen, München, 1987) a következőket úja:

„A vallás, a művészet és a lélekgyógyászat egymással összefügg, és

a természet, a Föld, az ég és az ember együttes szem-

léletének csúcspontján jön létre az egészség, a gyógyulás. A maszkos

táncosok, imádságok, mítoszok előadása, színészkedés, éneklés és a

gyógyfüvek fogyasztása új egzisztenciális kötöttséget hoz létre. A

mítoszból valóság lesz, amely a beteget összekapcsolja az eredettel,

értelmet ad neki. A betegben tudatosul a kozmosz, a mítosz, a

társadalom és saját egysége. Ez a gyógyulás előfeltétele: az egyensúlyi

helyzet, vagyis az egyoldalú énre való gondolkodás feladása. Ismét

visszajutva az egészségesek közösségébe, a beteg ismét képes arra,

hogy értékelje saját magát.”

Éppen ez az önértékelés a döntő tényező akkor, ha olyan be-

tegségről van szó, amelyet házi szerekkel nem lehet gyógyítani. A

modem orvostudományt már nem lehet korunktól elvonatkoztatni. Sok

betegség, fertőzés és sérülés olyan súlyos, hogy egyedül az

orvostudomány ad lehetőséget a túlélésre. És mégis a modem

orvostudomány lényeges előrelépést tehetne, ha többet törődne a

szocioszomatikus tényezőkkel, mint ahogyan ez a nyugati népi

gyógyászat esetében így is történt, és ahogy ez a természeti népeknél

még most is szokásos. Ott senki se vonja azt kétségbe, hogy a

betegségek a társadalmi állapotokra való lelki és testi reakcióknak is

tekinthetők. Ezeknek a népeknek a gyógyítói nem csak a testi

problémákkal foglalkoznak, hanem avval a lelki és szociális helyzettel

is, amely a beteget megbe- tegítette. Csak a modem orvostudomány

módszereivel nem szüntethetők meg az ilyen zavarok - ott sem és

nálunk sem. Éppen ez a felismerés nem csak az intézményesített

gyógyászatot, hanem közülünk is mindenkit arra kellene, hogy

indítson, hogy az egész egyénre kiterjedő egészségfelfogást tegyük

magunkévá. Ehhez nincs szükség kulturális forradalomra. Ha

megismerkedünk egy olyan kor házi szereivel, amelyben még az

egészség, psziché és társadalom közti összefüggéseket egyértelműen

elismerték, akkor már tettünk egy lépést egy olyan világ felé, amely az

embert ismét a középpontba állítja, és amelyben a technika vívmányai

az embert szolgálják és nem fordítva.

Minden egyes ember viselkedésmódja visszahat a társadalomra, és

ha például bizonyos fogyasztási cikkekre már nincs kereslet, akkor

már nem állítják azokat elő. Az utóbbi években például nőtt az

ellenőrzött bio termesztésű élelmiszerek forgalma. Azzal, hogy egyre

többen döntenek természetes termékek mel-

lett, a mezőgazdaságban gyökeres változásokat idéznek elő. A

társadalomtudományban is elképzelhető valami hasonló. És ennek a

központi kérdése a házi szerek ismerete. Ha valaki egy

természetgyógyászatban járatos orvos mellett dönt; ha ragaszkodik

ahhoz, hogy kezeljék és ne lekezeljék (tulajdonképpen gyorsan,

rosszul kezeljék); ha túl gyorsan felírt gyógyszereket vonakodik

bevenni, ha a házi szerek is megfelelnének, azzal felhívhatja magára a

figyelmet és a modem orvostudománynak a merev eljárásaiba vetett

hitét megingathatja. Nem az orvostudomány megbénításáról van szó,

hanem arról, hogy olyan új utak nyílhassanak meg előtte, amelyek

ősrégi hagyományokra nyúlnak vissza, és amelyek egy - a teljes

személyiségre kiterjedő - egészségfelfogáshoz vezetik el.

Eltekintve a természetes mutációktól és a korfüggő panaszoktól, a

genetikai változásokat, allergiákat, szívbetegségeket, az elhízottságot

és a többi civilizációs betegséget a kedvezőtlen termelési feltételekre

és a természetbe való beavatkozásokra lehet visszavezetni az élenjáró

ipari országokban is: ezek mögött jelentős társadalmi érdekek vannak.

Meg lehet próbálkozni ezek megváltoztatásával és ezáltal a

problémák megoldásával. Az egyén rendszerint azt érzi, hogy ő ehhez

túl gyenge. De legalább lelkileg felkészülhet a káros

következményekre, és szert tehet saját szempontjából egészséges

életszemléletre, amely - az életmódot megelőzve - mint a legeslegelső

házi szer a személyiség teljes jó közérzetét eredményezi.

Segíthet ebben, ha saját környezetünket - más kultúrákkal

összehasonlítva - megtanuljuk jobban megérteni és annak ala-

kításában aktív szerepet játszani. Éppen a természeti népektől

tanulhatjuk el azt, hogy egészségünk előfeltételéhez, a harmóniához

két dologra van szükség: egyrészt a zavaró élet- és mun-

kakörülmények megváltoztatására, másrészt arra, hogy életfel-

tételeinkhez igazodjunk, s azokat el is tudjuk viselni.

Tartalom

Előszó 5

A szerzők előszava 9

Házi szerek és gyógyszerek 11

A legjobb házi szer az egészséges életmód 21

Betegségek és ellenszereik 27

Alvászavarok 27

Aranyér 29

Asztma 30

Árpa 32

Csalánkiütés 33

Csecsemőbetegségek 34

Csípőfájdalom —> isiász 36

Csuklás 36

Derékfájás, lumbágó 36

Diftéria —> torokgyulladás 39

Epebántalmak 39

Égési sebek 41

Émelygés —> hányás, terhességi; —> gyomorpanaszok 42

Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok 42

Ételmérgezés 42

Fagyások 44

Fáradtság 46

Fejfájás 46

Ficam 47

Fogfájás 48

Fogkő 48

Fülfájás 49

Gégegyulladás 50

Gerinc- és hátfájdalmak 51

Görcsök 52

Gyomorégés 53

Gyomorpanaszok 54

Hányás —> terhességi hányás 57

Hasmenés 57

Hátfájás —> gerinc- és hátfájdalmak 59

Hólyagok 59

Hólyaghurut 60

Homloküreg-gyulladás 62

Horkolás 63

Hörghurut 64

Hőguta 66

Idegen testek 66

Idegesség 68

Influenza 70

Ínygyulladás 71

Isiász 71

Izomláz 72

Izzadás, túlzott 73

Kalciumhiány 74

Kék folt —> vérömleny 75

Köröm, gyűrött/törékeny 75

Középfülgyulladás 75

Kullancs 76

Lábizzadás —> izzadás, túlzott 76

Lapostetű 77

Láz 77

Leégés 78

Májelégtelenség 80

Mandulagyulladás —> torokgyulladás 82

Másnaposság 82

Menstruációs panaszok 83

Migrén 84

Napszúrás 85

Nátha 85

Orrvérzés 87

Pióca 88

Prosztatapanaszok 89

Reuma 90

Rovarcsípések 93

Sárgaság 94

Sebek, nyílt sebek 95

Skarlát —> torokgyulladás 96

Sokk 97

Szájszag 97

Székrekedés 98

Szemölcs 99

Szívpanaszok, ideges 100

Szomjúság 102

Szoptatási nehézségek 103

Szőrtüszőgyulladás (pattanás) 103

Tályog 103

Terhességi hányás 105

Torokfájás —> torokgyulladás 106

Torokgyulladás 106

Túlsúly 107

Tyúkszem 109

Vashiány —> vérszegénység 110

Vérellátási zavarok 110

Vérnyomás, alacsony/magas 112

Vérömleny 116

Vérszegénység/vashiány 118

Vesegyulladás -> hólyaghurut 118

Viszketés 118

Visszér 119

Gyógyhatású szerek a háztartásban 123

Áfonya 123

Ánizs 123

Árnika 124

Bazsalikom 124

Borostyán 124

Borsmenta 125

Citromfű 125

Cukor 125

Csalán 126

Édeskömény 126

Fokhagyma 126

Gyermekláncfű 127

Gyógyiszap 127

Gyömbérgyökér 128

Hagyma 128

Kakukkfű 129

Kamilla 129

Káposzta 130

Kömény 130

Lenmag 131

Majoránna 131

Méz 131

Mustár 132

Olajbogyó 133

Petrezselyem 133

Rebarbara 133

Retek 134

Rozmaring 134

Rózsa 135

Sárgarépa 135

Szeder 136

Szurokfű 136

Torma 136

Tök 137

Tölgy 137

Vizitorma 138

Zeller 138

Zsálya 138

Házi szerek és ötletek utazáshoz 141

Útravaló ötletek 145

A betegség és társadalmi következményei 149

Mi is az egészség? 149

A tájékozottság hátrányos következményei 152

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt 154

Ráérzések és rossz előjelek esetén 157

Betegség vagy egészség 158

Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát 160

Egészségstratégiák 160

A mágia és a bizonytalanságérzet 161

A természetfeletti erőkbe vetett hit 164

Lélek, test és egészség 165

Tadzsinder és a pubertás 167

Aki meggyógyít, annak igaza van - Ami meggyógyít, az jó szer 169

A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény 172

A betegség nálunk magánügy 174

Mi is a gyógyítás? 177

Házi szerek és gyógymódok kislexikona

Kiadónk kislexikonai az anyagi és szellemi kultúra különleges

területeivel foglalkoznak, és az általános lexikonoktól eltérően az

érdeklődők akár végig is olvashatják őket. Jelen kötetünk a

hagyományos házi szereket és gyógymódokat ismerteti. A szerzők

elemzik a házi szerek és az orvosi medicinák viszonyát, s tesznek hitet

az előbbiek mellett (nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a

leginkább gyógyító hatása az egészséges életmódnak van). Majd

alfabetikus rendben sorra veszik a leggyakrabban előforduló (mintegy

százféle) betegség ellen használt házi szereket és gyógymódokat.

Minden betegségnél először a tünetek rövid ismertetése, jellemzése

olvasható, majd a kezelés lehetséges módjainak, a tapasztalat szerint

bevált házi szereknek leírása következik.

Olyan készítményekkel és gyógymódokkal kívánják a javulást elérni,

melyeknek alapanyaga minden háztartásban megtalálható. Részletesen

ismertetik ezen anyagok hatásmechanizmusát is (az ánizstól a

zellerig).

Előkészületben:

Tabuk kislexikona A szerzetesség kislexikona Divattörténeti

kislexikon Babonák kislexikona