Pszáf állásfoglalás2008

Mi minősül pénzváltási tevékenységnek?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye pénzváltási tevékenység jogi megítélésére vonatkozóan a következő.

A Felügyelethez intézett megkeresésében leírtak szerint egy pénzváltó cég olymódon kíván pénzváltási tevékenységet folytatni, hogy az ügyfele által a társaság – erre a célra elkülönítetten kezelt – bankszámlájára átutalt forint összeg ellenében külföldi fizetőeszközt utal az ügyfele számlájára, ezáltal a fizetőeszközök cseréje nem készpénzben, hanem a pénzváltó és az ügyfele számlája közötti jóváírással, illetve terheléssel jönne létre. Kérdése arra irányul, hogy e tevékenység tartalmilag megfelel-e a pénzváltási tevékenységnek.

A pénzváltás a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§ (2) bekezdés a) pontjában megjelölt kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, amelynek fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet I/.14. pontja határozza meg.

„14. Pénzváltási tevékenység: külföldi fizetőeszközök adásvétele a törvényes fizetési eszköz ellenében, valamint külföldi fizetési eszközök adásvétele külföldi fizetési eszközök ellenében. Nem minősül pénzváltási tevékenységnek a külföldi pénznemre szóló, forgalomban lévő vagy forgalomban lévőre még átcserélhető pénzérmék és bankjegyek numizmatikai célú forgalmazása, valamint belkereskedelemben az áruval, illetőleg szolgáltatással kapcsolatos ügyletekre vonatkozó fizetések teljesítése.”

A levelében felvetett probléma megítélésénél relevanciával bír annak eldöntése, hogy mi minősülhet a pénzváltási tevékenység tárgyának.

A fenti definícióból kitűnik, hogy a pénzváltás elsősorban külföldi fizetőeszközök adásvételét jelenti (forint ellenében), külföldi fizetőeszköz alatt pedig – a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 2.§ 4. és 6. pontjaiból következően – gyakorlatilag a valutát (külföldi pénzt) értjük.

Azt az érvelést, hogy a pénzváltási tevékenység tárgya nem lehet számlapénz, hanem csak készpénz, közvetett módon a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályai is alátámasztják, így különösen a nyilvántartási, bizonylati szabályok, amelyek körében a Korm. rendelet 22.§ (1) bekezdés c) pontja „kifizetett forintellenértéket” említ a vételi bizonylat egyik tartalmi elemeként, nem pedig „átutalt” ellenértéket, továbbá a Korm. rendelet 28.§-a a sérült bankjegyekkel kapcsolatos eljárást szabályozza, amely egyértelműen a pénzváltás tárgyának fizikai pénzként való megjelenésére utal.

A pénzváltási tevékenység határait – negatív oldalról – egy másik pénzügyi szolgáltatási tevékenység, a Hpt. 3.§ (1) bekezdés g) pontjában szereplő „valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység” szabja meg.

A két tevékenység elhatárolásának alapja, hogy míg utóbbinál a valutával történő kereskedés pénzforgalmi számlán történik, addig a pénzváltás esetén a valuták adásvétele nem számlaforgalom keretében valósul meg.

Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a pénzváltás olyan azonnali, külföldi fizetőeszköz (készpénz) adásvételi ügyletét jelenti, amelynek fogalmába az átutalás lebonyolításának jellegéből eredő későbbi teljesítés nem érthető bele.

A fentiekből következően a pénzváltó ügynök a valutával történő kereskedelmi tevékenységet abban az esetben végezheti, amennyiben e pénzügyi szolgáltatás közvetítésére egy, e tevékenységre engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény ügynökeként engedélyt szerez.

THM érték meghatározása

A beadványban feltett kérdésekre – a megkeresésben alkalmazott számozáshoz igazodva - az alábbiakban válaszolunk.

1. Az 1 M Ft alatt, illetőleg 1 M Ft felett - minimum 12 hónaptól maximum 120 hónapig tartó futamidő mellett - nyújtott gépjármű-finanszírozási (fogyasztási) hitelek esetén helyes-e azon értelmezés, miszerint a pénzügyi intézménynek kizárólag a Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott 1 millió forint összegű, 5 éves futamidejű referencia jellegű teljes hiteldíj mutatót (a továbbiakban: THM) kell közzétennie. Figyelemmel erre helyes-e azon értelmezés, miszerint ha a pénzügyi intézmény 1M Ft-ot meghaladóan is kínál egyenletes törlesztésű fogyasztási hitelt, akkor a fenti jogszabályhely d) pontjában meghatározott 500 E Ft összegű, 3 éves futamidejű hitel THM értekének közzétételére nem köteles.

A fenti kérdés kapcsán elsődlegesen rögzítjük, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete III/5., illetőleg III/13. pontjainak együttes értelmezése alapján a gépjármű-finanszírozási hitel lakossági kölcsönnek (ezen belül fogyasztási kölcsönnek) minősül. E rendelkezések figyelembe vétele mellett a Felügyelet álláspontja szerint az 1. kérdésben vázolt értelmezés nem helyes az alábbi indokolás alapján. A Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésében az 1 M Ft felett, illetve az 1 M Ft alatt nyújtott fogyasztási hitelek vonatkozásában külön-külön kerül feltüntetésre a referencia THM értékének meghatározása. Eszerint tehát a Kormányrendelet 13.§ (1) bekezdésében meghatározott helyeken, valamint a kereskedelmi kommunikációban az 1 M Ft feletti összegben nyújtott hitel esetében a Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésének e) pontja szerint, az 1 M Ft alatt nyújtott lakossági hitelek vonatkozásában pedig a Kormányrendelet 11/D.§ (1) bekezdésének d) pontja alapján (ugyancsak külön) fel kell tüntetni a vonatkozó THM referencia értéket.

2. A beadványban foglaltak szerint a megjelölt pénzügyi vállalkozások által nyújtott hitelek kamatát jelentősen befolyásolja az ügyfél által vállalt önrész, a hitel devizaneme (HUF, CHR, EURO) az ügyfél hitelképessége, a gépjármű kockázati besorolása, a kereskedői jutalék összege, és a gépjármű biztosítási háttere. Következésképpen az 1. pontban megjelölt hitelösszegekre és futamidőkre meghatározott THM mértéke jelentős határok között mozoghat.

Mindezekre figyelemmel a beadványban kérdésként merült fel, hogy az érintett pénzügyi vállalkozások - a fenti befolyásoló tényezők mellett - milyen módon tudnak eleget tenni a jogszabályban meghatározott THM közzétételi kötelezettségüknek.

A fenti kérdés kapcsán a Felügyelet álláspontja az alábbi. Amennyiben a pénzügyi vállalkozás az 1. pontban hivatkozott jogszabályhelyek alapján meghatározott paraméterkombinációk (500 E Ft hitel 3 éves futamidőre, illetve 1 M Ft hitel 5 éves futamidőre) esetén is több féle THM értéket eredményező hiteleket nyújt, úgy a referencia THM érték intervallumait (a minimum-maximum értékeket) kell feltüntetni. Ezen esetekben továbbá a Kormányrendelet 13.§ (1) bekezdésének a) , b) és c) pontjaiban foglalt előírások - amelyek az

Üzletszabályzatban kötelezően feltüntetendő rendelkezések – álláspontunk szerint megfelelő tájékoztatást adnak az ügyfél részére. Az a) pontban ugyanis rögzítésre került, hogy a THM meghatározása a hatályos jogszabályok figyelembevétele mellett függ az adott hitel aktuális feltételeitől is, és a feltételek változása esetén a THM mértéke módosulhat. A jogszabályhely b) pontja a devizaalapú hitelek kapcsán ad tájékoztatást arról, hogy az adott devizahitel THM értéke nem tükrözi az esetleges devizaárfolyam kockázatot. A Felügyelet véleménye szerint, ha a pénzügyi vállalkozás több fajta devizában nyújt hitelt, úgy célszerű a THM értékeket devizánként megjelölni, a több fajta devizaalapon 1M Ft felett, és az alatt nyújtott hitelek esetében pedig - a fentebb rögzítettek szerint - a THM érték intervallumait devizánként javasolt feltüntetni. Változó kamatozású hitelek vonatkozásában, egyebekben a jogszabályhely c) pontja értelmében az ügyfél tájékoztatása céljából fel kell tüntetni az Üzletszabályzatban, hogy a THM mutató értéke nem tükrözi a hitel kamatkockázatát.

3. Helyes-e azon értelmezés, miszerint az egyedi és konkrét ügyletre vonatkozó ajánlatban - függetlenül attól, hogy az egyébként kereskedelmi kommunikációnak tekintendő - a pénzügyi vállalkozásnak a konkrét ajánlat THM értékét kell feltüntetni, és ezen felül már nem kell külön rögzíteni sem az 500 E Ft összegű, 3 éves futamidejű hitel, sem az 1 M Ft összegű, 5 éves futamidejű hitelhez kapcsolódó referencia THM értéket?

A fenti kérdés vonatkozásában a Felügyelet álláspontja az alábbi. A Kormányrendelet 11/D.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az adott hitelt a pénzügyi intézmény nem az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel nyújtja, és a hitelnyújtó által kínált feltételek érdemben attól eltérőek, abban az esetben a THM számításakor az (1) bekezdésben említett feltételekhez legközelebbi - a hiteltípusra létező - összeget és futamidőt kell figyelembe venni, és ezen konkrét, egyedi hitelek esetében az ajánlatban ezt a THM értéket kell feltüntetni. Mindezek alapján a Felügyelet véleménye szerint ezen ügyletekre vonatkozó ajánlatban - az ügyletek egyedi jellegére tekintettel - a referencia THM értéket nem kell megjelölni.

THM érték számítása hitelkártya-használattal összefüggő készpénz jóváírás esetén

A Bank állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet), amelyben a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (II. 5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2008. február 1. napjától hatályos módosítása (módosította a 304/2007. (XI. 14.) Kormányrendelet) kapcsán a teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) számításáról kér állásfoglalást.

A Bank beadványában arról kéri a Felügyelet állásfoglalását, hogy a hitelkártyára vonatkozó THM értékének meghatározásakor figyelembe lehet-e venni a hitelkártyával történt vásárlás utáni esetleges - kedvezményként nyújtandó - jóváírást, illetőleg ezen kedvezményt miként lehet számításba venni annak érdekében, hogy a Kormányrendelet 13.§ (1) bekezdésében meghatározott helyeken és a hirdetésben a helyes és valós THM érték kerüljön feltüntetésre.

A beadványban feltett kérdések vonatkozásában a Felügyelet álláspontja az alábbi.

A Kormányrendelet 9.§ (3) bekezdése szerint, ha a hitelnyújtó kereskedelmi kommunikációjában kedvezményes kamatozásra vagy bármely költség teljes vagy részleges elengedésére történik hivatkozás, a THM kiszámításánál a kedvezményes feltételeket kell figyelembe venni. E rendelkezésre tekintettel a Felügyelet véleménye szerint a hitelkártyával történő vásárlást követően a hitelszámlán történő jóváírás a THM értékét csökkentő kedvezményként figyelembe vehető. A THM értékének származtatása, számítása során ugyanakkor a cash flow kialakítása álláspontunk szerint módszertanilag akkor helyes, ha a

jóváírás időpontjában a jóváírás összegével csökken a hitelkártyához tartozó hiteltartozás, a későbbiekben fizetendő összegek pedig ennek figyelembe vételével kerülnek kiszámításra.

Álláspontunk szerint amennyiben egy adott jóváírás időpontja nem konkrét - pontosan kiszámítható - nap, hanem egy időintervallum, úgy a jóváírás dátumának a legkésőbbi lehetséges időpontot kell tekinteni, továbbá a THM értékének meghatározásához csak az adott hiteltartozást csökkentő jóváírás vehető figyelembe, esetleges egyéb jellegű juttatás, kedvezmény nem.

Lezárva: 2008. december 8-án.

Pszáf állásfoglalás2007

A lakossági kölcsönhöz kapcsolódó teljes hiteldíj mutató megjelenítése

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (a továbbiakban: Felügyelet) érkezett – a lakossági kölcsönhöz kapcsolódó teljes hiteldíj mutató megjelenítésére vonatkozó – állásfoglalást kérő levelére az alábbi tájékoztatást adom.

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (4) bekezdése értelmében a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó előírásokat a pénzügyi intézmények által folyósított, három hónapnál hosszabb lejárattal rendelkező, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének III.13. pontjában meghatározott lakossági kölcsönök esetén kell alkalmazni.

A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) közzétételéről és megjelenítéséről a Kormányrendelet 13. §-a rendelkezik. A 13. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a pénzügyi intézmény által az üzlethelyiségében kifüggesztett üzletszabályzatnak, nyilvános tájékoztatójának és ajánlattételének feltűnő módon tartalmaznia kell a THM-et. A 13. § (1) bekezdésének a-c) pontja további – a THM feltüntetésekor figyelembe veendő – általános érvényű, illetve a deviza alapú kölcsönökre, valamint a változó kamatozású kölcsönökre vonatkozó rendelkezéseket ír elő.

A Kormányrendelet 13. § (4) bekezdésében foglaltak alapján amennyiben a pénzügyi intézmény hirdetésében, illetve a pénzügyi intézmény hitelét közvetítő harmadik személy hirdetésében szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége vagy törlesztőrészlete, a THM-et is fel kell tüntetni legalább ugyanakkora méretben és megegyező megjelenítésben.

A fentiekre tekintettel a Felügyelet megerősíti a beadványában foglaltakat, tehát a pénzügyi intézménynek az üzlethelyiségében kifüggesztett üzletszabályzatában, nyilvános tájékoztatójában és ajánlattételében minden esetben, feltűnő módon, a Kormányrendelet 13. § (1) bekezdésének a-c) pontjaiban foglalt kittételekre figyelemmel kell feltüntetnie a THM-et. A pénzügyi intézmény hirdetéseire vonatkozóan a Kormányrendelet külön rendelkezik, mely

szerint hirdetésben csak akkor kell feltüntetni a THM-et, ha abban szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége vagy törlesztőrészlete.

A fentiek alapján, valamint különös tekintettel a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésében foglaltakra – mely szerint e rendelet célja, hogy meghatározott betéti és hitelszerződések, illetőleg értékpapírügyletek tekintetében az ügyfelek megfelelő tájékoztatást kapjanak, biztosítva legyen a különböző ajánlatok összehasonlíthatósága – megerősítem megkeresésében foglalt azon álláspontját, miszerint a Kormányrendelet 13. § (1) bekezdés a-c) pontjaiban foglaltakra természetesen ez esetben is figyelemmel kell lenni.

Mindezek mellett a THM feltüntetése kapcsán ajánlom figyelmébe a Felügyeleti Tanácsnak a lakossági hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi elveiről szóló 9/2006. (XI. 7.) számú ajánlását.

Végezhet-e a pénzügyi intézmény faktoring és forfetírozási tevékenységet, ha hitel-és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó engedéllyel rendelkezik ?

A kérdés arra irányult, hogy a Bank végezheti-e a faktoring és forfetírozás tevékenységeket, tekintettel arra, hogy engedéllyel rendelkezik a hitel és pénzkölcsön nyújtás pénzügyi szolgáltatás végzésére.

A levélben foglalt érveléssel egyetértve, a Felügyelet megerősíti, hogy a Bank engedéllyel rendelkezik a faktorálás és forfetírozás tevékenységek végzésére. A Bank tevékenységi körét a 980/1997/F. számú felügyeleti határozat rögzíti. Az engedélyezett tevékenységek között szerepel a hitel és pénzkölcsön nyújtás pénzügyi szolgáltatás is. A Hpt. 2. számú mellékletének I/ 10.2. pont b) alpontja a faktorálás és forfetírozás tevékenységeket a pénzkölcsön nyújtás pénzügyi szolgáltatáson belül értelmezi, mint a kölcsönnyújtás speciális formáit. A Bank a hitel és kölcsönnyújtás tekintetében üzletági korlátozás nélkül kapta az engedélyt, ennek megfelelően jogosult végezni a faktorálást és a forfetírozást is.

Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a felügyeleti engedély birtokában is abban az esetben van mód az említett két pénzügyi szolgáltatás típus végzésére, amennyiben a tevékenységekhez rendelt infrastruktúrával, informatikai támogatottsággal, megfelelő szabályzatokkal, üzletszabályzattal és szerződésmintákkal a Bank rendelkezik. A Felügyelet vizsgálatai során – a prudens banki üzletmenet biztosítása és elősegítése érdekében – kiemelt figyelmet fordít az egyes tevékenységek megfelelő belső szabályozottságára és az ennek megfelelő banki működés ellenőrzésére.

Jogosult-e a fióktelep a Hpt-ben meghatározott pénzváltási tevékenység végzésére?

A Bank Magyarországi Fióktelepe nevében megkereséssel fordultak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez azzal összefüggésben, hogy a Fióktelep jogosult-e végezni a Hpt.-ben szabályozott pénzváltási tevékenységet.

Amint azt a korábbi levelünkben jeleztük, a kérdés megnyugtató megválaszolása érdekében a Felügyelet felvette a kapcsolatot a német társfelügyelettel, figyelemmel arra, hogy a Fióktelep tevékenységi körét és működését első sorban a 2000/12/EK irányelv helyébe lépő 2006/48/EK irányelv rendezi és a működés felügyeletéért a német felügyeleti hatóság felelős.

Tájékoztatjuk, hogy a német felügyeleti hatóság (BaFin) megküldte a válaszát részünkre és azt az álláspontot képviseli, hogy bár a pénzváltási tevékenységet a Fióktelep automatikusan – a Bank bejelentése alapján – nem folytathatja, ugyanakkor a magyar Felügyelet engedélyének megszerzése nyomán lehetőség van a pénzváltás pénzügyi szolgáltatás végzésére. A Fióktelepnek tehát kérelmeznie kell a pénzváltási tevékenység végzésére való felügyeleti felhatalmazást és az erre vonatkozó feltételeknek meg kell felelnie.

A Felügyelet a BaFin véleményét elfogadta és ennek alapján lehet a megfelelő kérelmet a pénzváltási tevékenység végzésére a Felügyelethez benyújtani.

Pénzváltási tevékenységet a Hpt. rendelkezése szerint kizárólag hitelintézet végezhet saját jogon, amennyiben pedig az állásfoglalást kérő üzleti partnerei a pénzváltási szolgáltatást nyújtani kívánják saját ügyfeleiknek, szükséges a Fiókteleppel az erre irányuló ügynöki szerződés megkötése és az ügynöknek (pl. valamely szállodának) szükséges a pénzváltási tevékenység végzésére előírt személyi és tárgyi feltételek teljesítése. Első lépésként természetesen a Fióktelepnek kell megszereznie a felügyeleti engedélyt erre a tevékenységre.

Az engedélyezési eljárás menetéről az alábbiakat érdemes tudni.

Az engedélykérelemhez mellékelni kell – első körben a Fióktelepnek, majd az engedély megszerzése után az ismét a Fióktelep által előterjesztett kérelem mellett az ügynöknek – a pénzváltásról szóló 297/2001. (XII.27.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésében, az 5.§-ban, valamint a 10-11. §-ban meghatározott okiratokat, illetve nyilatkozatokat. A Fióktelepnek be kell nyújtania még az ügynökkel kötött megbízási szerződést, mely tartalmazza a Hpt. 19. §-ában foglaltakat, a Fióktelep által jóváhagyott pénzváltásra vonatkozó üzletszabályzatot és nyilatkozatot arról, hogy az üzlethelység tárgyi-technikai feltételei az ügynöknél biztosítottak.

A leendő ügynöknek a pénzváltási tevékenységre vonatkozó speciális feltételek teljesítésével egyidejűleg az ügynöki tevékenységre (Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pont) vonatkozó felügyeleti engedélyt is kérelmeznie kell. Erre azért van szükség, mert a pénzváltás a) típusú ügynöki formában végezhető. Ehhez az engedélykérelemhez mellékelnie kell az ügynöknek a cégforma igazolására szolgáló 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, a 12/2002. (II. 20.) PM rendeletben előírt 30.000,-Ft igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolását, valamint a 2003. évi XV. törvényben foglaltak alapján elkészített pénzmosási szabályzatot a felügyeleti mintaszabályzat szerint. A Hpt. 139. § (3) bekezdésének megfelelően az ügynök évente 100.000,- Ft felügyeleti díjat köteles fizetni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hivatkozott pénzváltási Korm. rendelet 26. §-a értelmében a megbízó köteles ellenőrizni a pénzváltó ügynök működését, különös tekintettel azt, hogy az ügynök a pénzváltás során betartja-e a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Milyen feltételeket kell figyelembe vennie a pénzügyi szolgáltatónak, ha a fedezetként ajánlott ingatlanokat – bejegyzett jelzálogjoga alapján - a bírósági végrehajtáson kívül kívánja értékestésíteni?

A Bank képviseletében állásfoglalást kértek a Bankot, mint zálogjogi jogosultat megillető fedezetül szolgáló ingatlanok értékesítésére kidolgozott konstrukcióval kapcsolatban. A Felügyelet a jelen válasz megfogalmazásakor már figyelembe vette az időközben beadott - módosított - kérelemben foglaltakat is.

A Bank tervei szerint megállapodást köt ügyfeleivel a fedezetül szolgáló ingatlanok bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére, amennyiben a zálogjog alapján a Banknak megnyílik a kielégítési joga. A Bank a Ptk. 257. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján megbízási szerződést kíván kötni egy önálló bírósági végrehajtókból álló Kft.-vel a fedezetül szolgáló ingatlan árverés keretében való értékesítésére. A megbízás nem terjed ki az ügyfél előzetes felkeresésére és nem terjed ki az ügyfél élethelyzetéről való tudakozódásra, továbbá nem terjed ki a megbízás az ügyfelektől pénz átvételére, sem bármifajta követeléskezelői tevékenység folytatására. A Bank, mint zálogjogosult a megbízási szerződés keretében megbízza a Kft.-t, hogy árverést szervezzen az ingatlan értékesítésére. Ebben a körben a megbízott Kft. ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet ( a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól) kötelezően meghatároz. Kérdése a megbízott Kft. tevékenységének minősítésére irányul.

A Bank által kidolgozott konstrukció értékelésekor a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) rendelkezéseiből szükséges kiindulni.

A Hpt. 2. számú melléklete I/10.3. pontja kimondja, hogy a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.

A definíció egyértelműen tartalmazza azt a törvényalkotói szándékot, mely szerint a pénzügyi szolgáltatás, a hitel és pénzkölcsön nyújtás tevékenységének a részeként kell tekinteni a behajtással kapcsolatos feladatok ellátását. Pénzügyi szolgáltatási tevékenység, vagy e tevékenység valamely részének a kiszervezésére a törvény lehetőséget nem ad. A tevékenység (illetve annak egy meghatározott része, ebben az esetben a behajtással kapcsolatos különböző feladatok) a Bank megbízása alapján ügynöki minőségben végezhető harmadik személy által, jelen esetben – miután pénzkezelésre nem terjed ki a megbízás – a Hpt. 2. számú melléklet I/ 12. pont b) alpontja szerinti ügynöki tevékenység keretében. A b) ügynök alkalmazása esetén a leendő ügynököt a hitelintézetnek be kell jelentenie a Felügyelet felé a Hpt. 3. § (9) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

Pszáf állásfoglalás2006

Faktoring tevékenységre nemzetközi egyezmény alkalmazható-e?

A Felügyelethez intézett megkeresésben azt a problémát vetették fel, hogy a követelés-vásárlási tevékenység tartalmi elemeit magyar jogi szabályozás nem határozza meg, így esetlegesen a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT Egyezmény alkalmazható-e.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 1.§ (1) bekezdése alapján ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén végzett, e törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységre.

A faktoring tevékenység a Hpt. 2. számú melléklet I./10.2 pont b) alpontja értelmében a pénzkölcsönnyújtás körébe tartozik, amely a Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatásnak minősül. A pénzügyi szolgáltatási tevékenységek – így a követelés-vásárlási tevékenység – üzletszerű folytatásához a Hpt. 3.§ (4) bekezdése alapján a Felügyelet engedélye szükséges.

A nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXV. törvény a faktoring hatósági engedélyhez kötöttségével, és az engedélyezési eljárással kapcsolatban nem tartalmaz eltérő rendelkezést.

Ezen túlmenően az Egyezmény tárgyi hatálya eredendően csak a nemzetközi faktoring ügyletekre korlátozódik, másrészt az Egyezmény 3. cikke lehetővé teszi, hogy annak alkalmazását a követelés-vételi szerződés felei kizárják.

Mindezekből következően az Egyezmény előírásait véleményünk szerint csak szubszidiárius jelleggel lehet alkalmazni, így a faktoring tevékenység, valamint a követelés-vásárlási szerződés tartalmi elemeinek meghatározásánál a szerződő felek egymás közti jogviszonyában lehet figyelembe venni, ugyanakkor a tevékenység jogszerű végzésének feltételeire, a hatóság és a követelést (üzletszerűen) megvásárló fél jogviszonyára, s az engedélyezési eljárásra elsődlegesen a Hpt. szabályai az irányadók.

Pszáf állásfoglalás2004

A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás engedélyköteles, ha a tevékenységet üzletszerűen végzik?

Az állásfoglalást kérő könyvvizsgáló tevékenysége során került kapcsolatba egy gazdasági társasággal, melynek tevékenységi körébe nem tartozik „pénzintézeti tevékenység”, bevétele kereskedelmi tevékenységből származik. Működése során kereskedelmi partnereinek nagyobb összegű kölcsönt adott, kamat kikötésével. A kölcsönök futamideje nem, vagy csak alig haladta meg az egy évet. A kölcsönnyújtás külföldi társaságok részére történt, az elmúlt két évben öt különböző társaságnak. Az állásfoglalás iránti kérelem tartalmazza továbbá: „A kölcsön futamideje alatt adódott az a lehetőség, hogy a kölcsön visszafizetése fejében a kedvezményezett társaságban tulajdonrészt, tőzsdén nem jegyzett részvényt vesz át a

kölcsönadó, de ezt a megoldást a kölcsönszerződés nem tartalmazta, annak ellenére, hogy a kölcsön folyósítójának nincs kifogása a törlesztés ilyen módja ellen.”

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

A Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2. pontja (a-d alpontja) határozza meg a pénzkölcsönnyújtás fogalmát. Ennek egyik típusa az a) alpont szerint:

„a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni”.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.

Ebből következően a pénzkölcsönnyújtás, mint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás meghatározásakor kiemelten vizsgálandó az üzletszerűség feltétele. A Hpt. 2. számú melléklete III/22. pontja értelmében:

„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

Megítélésünk szerint – a rendelkezésre álló információk alapján – jelen ügyben megállapítható a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott pénzkölcsönnyújtás üzletszerű végzése, ugyanis a levélben leírt tényállás szerint az üzletszerűség mindhárom együttes feltétele fennállhat, amelyek az engedélyköteles üzletszerű pénzkölcsönnyújtási tevékenységet megalapozzák.

Az állásfoglalás iránti kérelemben meg nem nevezett társaság a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet engedély nélkül végzi, ezért helye lehet a Hpt. 141. §-ában meghatározott intézkedések alkalmazásának.

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása

Az állásfoglalást kérő ügyvéd kérelmében előadta, hogy ügyfele több gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági társaság. „Az egyes társaságok likviditása változó, hol az egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti kölcsönre, melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a társaság tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti kérelem e tényállással összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározására irányul.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak

minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.

Ugyanakkor a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy mely tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak. Ezek körében a hivatkozott rendelkezés f) alpontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az „anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket.”

Megítélésünk szerint amennyiben az állásfoglalást kérő által vázolt esetben – a Hpt. 2. számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában meghatározott – anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása érdekében történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály értelmében ez a tevékenység nem minősül pénzkölcsönnyújtásnak, vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.

Devizaárfolyam meghatározása devizaalapú kölcsönök nyújtásánál

Társaságuk a Felügyelet 2518/1999. számú, 1999. november 30-án kelt engedélye alapján a 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosult, amelynek keretében ingatlanok fedezete melletti jelzálog kölcsönök folyósításával foglalkoznak.

Terveik közt szerepel, hogy a közeljövőben deviza – EUR és CHF – alapú kölcsönöket is folyósítanak és e kölcsönöket több hitelintézet refinanszírozná. Az a körülmény azonban problémát vet fel, hogy az ügyfelekkel szembeni elszámolások során az elszámolás árfolyamát nem tudják egyik bankhoz sem kötni, mivel az egyes banki árfolyamok között jelentős eltérések lehetnek.

Tájékoztatása szerint a vonatkozó jogszabályok áttekintését követően arra a következtetésre jutottak, hogy Társaságuk saját maga is meghatározhatja az árfolyamot, amit az ügyfelekkel szembeni elszámolásoknál alkalmaz, azonban az árfolyam meghatározásának módját az Üzletszabályzatban, az elszámolási árfolyam mindenkori tényleges értékét pedig a Hirdetményben rögzíti.

Első kérdésük arra irányult, hogy devizaalapú kölcsönök folyósításánál, illetve az ügyfelekkel való elszámolásnál alkalmazott árfolyam fent részletezett módja a vonatkozó jogszabályok alapján lehetséges-e, illetve ha nem, akkor azt milyen módon lehet meghatározni.

A Felügyelet véleménye e kérdésben az, hogy jogszabályi korlátozás hiányában a Társaság szabadon megválaszthatja a devizaalapú hitelezésnél irányadó árfolyamot, az árfolyam meghatározásának módjáról azonban az ügyfeleket a Hpt. 207.§-210.§-aiban foglaltak alapján az üzletszabályzatban egyértelműen tájékoztatni szükséges.

Jelenleg a devizaalapú hitelek esetében az árfolyam meghatározásának módját és részleteit illetően szakmai egyeztetés van folyamatban a Magyar Nemzeti Bankkal, a Bankszövetséggel, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, valamint az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosával. Az egységes szakmai álláspont kialakítását követően a Felügyelet - internetes honlapján (www.pszaf.hu.) - lakossági tájékoztatót fog közzétenni a devizahitelekkel kapcsolatban.

A Felügyelet véleményét kérték arról is, hogy a deviza alapú kölcsönök folyósítása új üzletágnak minősül vagy sem, így ettől függően bejelentési, vagy engedélyezési kötelezettség alá tartozik-e.

A Társaság a fent említett 2518/1999. számú, 1999. november 30-án kelt tevékenységi engedélye alapján - az engedély kiadásának idején már hatályban lévő – a Hpt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás forintban, illetőleg devizában, valutában történő üzletszerű végzésére is jogosult.

Erre figyelemmel a deviza alapú kölcsönök folyósítása nem minősül új üzletágnak, így az sem bejelentési, sem pedig engedélyezési eljárás alá nem tartozik, e tevékenységet a pénzügyi vállalkozás a fenti engedély birtokában jogszerűen végezheti.

Pszáf állásfoglalás2003

Általános Szerződési Feltételek alapján felszámított egyes díjakról, költségekről

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 207.§ alapján a hitelintézet köteles a részére engedélyezett és általa rendszeresen végzett tevékenységekre – többek között a hitelnyújtásra - vonatkozó általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalni. A Hpt. 209.§ rögzíti továbbá azokat a minimális tartalmi követelményeket, amelyekről a hitelnyújtásról szóló üzletszabályzatban feltétlenül rendelkezni kell.

A Hpt. 209.§ a következőképpen rendelkezik:

A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább

a) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,

b) azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat,

c) a kamatszámítás módját,

d) az egyéb díjakat és költségeket,

e) a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket.

A jogszabályi előírásra figyelemmel az üzletszabályzatban a hitelintézeteknek rendelkezni kell minden lényeges, a hitelnyújtás feltételeit érintő kérdésről.

Az első kérdés arra irányult, hogy a hitelintézetnek van-e jogi lehetősége arra, hogy csak az általa megjelölt cég értékbecslését fogadja el egy ingatlan értékének megállapításánál.

A bankoknál elfogadott és jogszerű gyakorlat az, hogy szerződéses kapcsolatban állnak egy-egy értékbecsléssel foglalkozó társasággal és amennyiben szükség van egy ingatlan értékének megállapítására, akkor e társaság(ok) szakvéleményét tekintik irányadónak. Megítélésünk szerint az prudenciális szempontból helyeselhető eljárás, ha a hitelintézetek olyan társaságokkal állnak kapcsolatban, amelyek szakvéleményét fenntartás nélkül elfogadják. E gyakorlat a Felügyelet álláspontja szerint akkor áll összhangban a Hpt. rendelkezéseivel, ha a hitelintézetek a Hpt. 209.§ d) pontjára figyelemmel az üzletszabályzatban ennek költségéről az ügyfeleket tájékoztatják.

Felvetődhet a kérdés, hogy a Bank eljárása minden tekintetben összhangban van-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény rendelkezéseinek. Ennek megítélése azonban a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörébe tartozik.

A következő felvetésre válaszolva a hitelszerződés közjegyzői okiratba foglalása nemcsak a hitelintézet, hanem a vele hitelszerződést kötő ügyfél érdekében is történik. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) a közjegyzőket közhitelességgel ruházza fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A Ktv. 120. §-a szerint a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, továbbá valódi szándékáról, tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, világosan és egyértelműen írásba foglalja a fél nyilatkozatait, felolvassa a közjegyzői okiratot a fél előtt, illetve meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának. Amennyiben a hitelintézet eleget tesz a Hpt. 209.§ d) pontjában foglaltaknak és ügyfeleit üzletszabályzatában a közjegyzői okirat elkészítése során felmerülő - az ügyfelet terhelő - költségekről tájékoztatja, akkor a hiteligénylő eldöntheti, hogy az üzletszabályzatban rögzített feltételekkel kíván-e adott hitelintézettől szolgáltatást igénybe venni.

Megítélésünk szerint ugyanez a helyzet a jelzálogjog bejegyzésének költségét illetően is. Nem minősül a jogszabályokkal ellentétes gyakorlatnak, ha az említett költséget a hitelintézet a vele szerződő ügyfélre terheli abban az esetben, ha szerződéskötést megelőzően e tényről az ügyfelet üzletszabályzatában tájékoztatta.

2003. július 1-től

Milyen típusú hiteleknél kell feltüntetni a THM-et?

A megkeresésben leírtak szerint a Bank személyi kölcsönt, szabad felhasználású jelzáloghitelt és kifejezetten lakáscélra felvehető hitelt nyújt ügyfeleinek. A személyi kölcsönt, illetve szabad felhasználású jelzáloghitelt egyes esetekben az ügyfelek lakásvásárlásra fordítják. Kérdésük, hogy ezekben az esetekben a hiteltermék fogyasztási jellege, így különösen felhasználási célhoz kötöttsége vagy annak hiánya hogyan értelmezendő elsősorban a THM feltüntetése szempontjából, másrészt álláspontjának megerősítését kéri atekintetben, hogy a kifejezetten lakáscélra felvehető hiteleknél a THM-et nem kell közzétenni.

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet – Ön által is hivatkozott – 1.§ (4) bekezdése szerint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó előírásokat a pénzügyi intézmények által folyósított, három hónapnál hosszabb lejárattal rendelkező fogyasztási kölcsönök esetén kell alkalmazni.

A fogyasztási kölcsön fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III./5. pontja határozza meg. Ennek alapján fogyasztási kölcsön a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatások igénybevételéhez - a természetes személy részére - nyújtott kölcsön és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha a kölcsönt a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe.

Természetesen a személyi kölcsönt és a felhasználási célhoz nem kötött (szabad felhasználású) jelzáloghitelt – jellegükből adódóan – lakásvásárlásra is lehet fordítani. E hiteltermékek azonban az utólagosan speciális célú felhasználástól függetlenül fogyasztási típusúnak minősülnek, különös tekintettel arra, hogy utóbbi termék sajátosságaként maga a Bank határozta meg a szabad felhasználást. A fentiekből következően e hiteleknél fennáll a THM feltüntetésének jogszabályi kötelezettsége.

Ugyanakkor a Felügyelet több éve kialakított álláspontja szerint a lakás nem tartozik a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak körébe, másrészt az eredetileg és kizárólag lakáscélra felvehető hitel értelemszerűen nem lehet szabad felhasználású, ezért e kifejezetten lakáscélra felvehető hitelek nem tekinthetők fogyasztási kölcsönnek, így ezeknél a THM-et sem kell feltüntetni.

Lehetséges-e az üzletszabályzat ügyfelekre nézve hátrányos módosítása akkor, ha ezt a szerződés nem teszi kifejezetten lehetővé?

A megkeresésben a kérdés arra irányult, hogy az üzletszabályzat fent írt módosítása jogszerű és hatályos-e azon ügyfelekkel szemben, akik a módosítás ellen nem emeltek kifogást.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (3) bekezdése szerint a kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi. Álláspontunk szerint e szakasz egyértelműen leszögezi, hogy

csak erre irányuló lehetőség szerződésben történő kikötése esetén lehetséges a szerződési feltétel ügyfél számára kedvezőtlen módosítása – függetlenül attól, hogy a szerződési feltétel a szerződésben vagy az annak részét képező üzletszabályzatban lett meghatározva.

Álláspontunk szerint a 210. § (4) bekezdése, – mely szerint az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfél számára kedvezőtlen - módosítását a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni – pusztán egy eljárási szabályt határoz meg arra az esetre, ha az üzletszabályzat valamely kikötésének ügyfél számára kedvezőtlen módosítása egyébként lehetséges.

A fentiek alapján az a véleményünk, hogy – a 210. § (3) bekezdésének megfelelő kikötés hiányában – az üzletszabályzat nem változtatható meg a már szerződést kötött ügyfelekkel szemben, rájuk nézve kedvezőtlen módon. Tehát a szakasz (3) és (4) bekezdésének szabályait egyaránt meg kell tartani a szerződési feltételek esetleges kedvezőtlen módosítása esetén.

Megváltoztathatja-e a Bank a hitelkamatot a szerződés aláírása után?

Az állásfoglalást kérő levélben leírtak szerint az ügyfél lakáskölcsön-szerződést kötött a Bank Rt-vel. A Bank a szerződés megkötése után két és fél hónappal sem állapította meg az ötéves futamidejű kölcsön végső kamatait a kölcsön refinanszírozására és annak később ismertté váló költségeire hivatkozva. Kérdés, hogy a Bank ezen eljárása megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, illetve hogy a Bank módosíthatja-e egyoldalúan a kamatot a szerződés aláírása után.

A pénzügyi intézmények és az ügyfelek közötti – a pénzügyi szolgáltatás tárgyában megkötött – szerződések egyes kötelező tartalmi elemei a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210.§-ában jelennek meg. A fenti jogszabályhely (2) bekezdése szerint „a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit is”.

A kamat meghatározása történhet ténylegesen a szerződésben, de a Banknak lehetősége van csupán az üzletszabályzatában (vagy általános szerződési feltételei között) feltüntetni a kamatot, amennyiben a szerződés tartalmazza azt a kitételt, hogy az üzletszabályzat (ÁSZF) a szerződés részét képezi. A Hpt. 209.§-a pedig kimondja, hogy az üzletszabályzatnak tartalmaznia kell a kamatváltoztatás lehetőségét és módját, a kamatszámítás módját, valamint az egyéb díjakat és költségeket. Az „egyértelmű meghatározás” kitétel jelen esetben tehát nem feltétlenül jelenti a kamatnak a kölcsönszerződés egyedi részében való számszerű meghatározását.

A kamat megváltoztatására a Hpt. 210.§ (3) bekezdése ad lehetőséget.

„(3) A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.”

Ebben az esetben azonban a jogszabály további garanciális feltételt ír elő a Bank számára:

„(4) Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfél számára kedvezőtlen - módosítását a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni, elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.”

A fentiekből álláspontunk szerint kitűnik, hogy a Bank egyoldalú kamatváltoztatása önmagában még nem ütközik jogszabályba. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló információk nem elegendőek annak megállapításához, hogy a Bank előzetes tájékoztatási, illetve a szerződésben foglalt együttműködési kötelezettségének teljesítése során a jogszabályok fogyasztóvédelmi szabályainak megfelelően járt-e el, kétséget kizáró vélemény csak a konkrét szerződés és az eset valamennyi körülményének ismeretében lenne adható.

2001-2002. év

Hogyan érvényesülnek a Hpt. 213.§ (4) bekezdésének előírásai a hitelintézetek belső szabályozásában?

Tájékoztatásuk szerint a Bankban a fogyasztási kölcsönökre vonatkozó szabályozás három színtű.

Az Általános Üzletszabályzat adja meg azt a hátteret, amely a Bank valamennyi tevékenységének alapjául szolgál. Hitelezésről és betétgyűjtésről szóló üzletszabályzat pedig azon szerződési feltételeket tartalmazza, amelyek az adott szerződéstípusra alkalmazandók. Arra figyelemmel, hogy ezen említett szabályzatok már tartalmazzák a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésének általános feltételeit, a fogyasztási kölcsönszerződés röviden és tömören kerül megfogalmazásra.

A Hpt e területre vonatkozó szabályozási rendszerét vizsgálva megállapítható, hogy a törvény 212. -214/C §-ai a fogyasztási kölcsönt, mint a hitelügyletek egy speciális típusát külön szabályozza és az egyéb hitelügyletektől részben eltérő, többlet szabályokat állapít meg rá. A fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor egy ilyen többlet követelménynek tekintendő, hogy „a hitelezô köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerzôdés megkötésekor minden olyan szerzôdési feltételrôl tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerzôdés részévé.”

E tájékoztatást a Hpt. 2001. január 1.-én hatályba lépett módosítása a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor kötelező erővel előírja. Nem elegendő e követelmény teljesüléséhez az, hogy mind az Általános Üzletszabályzatban, mind pedig a hitelezésről és betétgyűjtésről szóló üzletszabályzatban a jogszabályi alapok kimutathatók.

Ha a Bankban létezik külön, a fogyasztási kölcsön nyújtására vonatkozó üzletszabályzat is, úgy ennek is tartalmaznia kell a Hpt. speciális szabályait. Ebben az esetben a szerződésekben elég utalni a fogyasztási kölcsönről szóló üzletszabályzat tartalmára.

Külön e tevékenységet szabályozó üzletszabályzat hiányában magában a kölcsönszerződésben kell feltüntetni a Hpt. fogyasztási kölcsönre vonatkozó speciális rendelkezéseit, amelyek ezáltal a jogszabály alapján válnak a szerződés részévé.

Milyen formában kell a hitelintézetnek tájékoztatniuk ügyfeleiket a hitelszerződések feltételeiről?

A kérdéssel kapcsolatban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a következő rendelkezéseket tartalmazza:

203. § (1) A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni, valamint az ügyfél kívánságára azt ingyenesen az ügyfél rendelkezésére bocsátani, továbbá elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé tenni.

(3) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben hirdetményben közzétenni, valamint elektronikus kereskedelmi szolgáltatások nyújtása esetén folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé tenni:

a) üzletszabályzatait (általános szerződési feltételeit),

b) az ügyfelek számára ajánlott pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal (ügyletekkel) kapcsolatos szerződési feltételeket,

c) a kamatokat, szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, a késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét.

(4) A pénzügyi intézmény köteles az ügyfél kívánságára ingyenesen rendelkezésre bocsátani

a) üzletszabályzatait, továbbá

b) a jogszabály által nyilvánosságra hozni rendelt adatokat.

207. § A pénzügyi intézmény köteles a részére engedélyezett és általa rendszeresen végzett tevékenységre vonatkozó általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalni.

209. § A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább

a) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,

b) azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat,

c) a kamatszámítás módját,

d) az egyéb díjakat és költségeket,

e) a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket.

210. §

(3) A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.

(4) Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfelek számára kedvezőtlen - módosítását, a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni.