PURITÁNOK ÉS BOSZORKÁNYOK DEBRECENBENMokkai László

A puritanizmus és a boszorkányság viszonyáról a legellentétesebb véle-mények élnek a köztudatban, és joggal . Örökre összekapcsolódott a két fo-galom a történelem egyik legszörnyebb boszorkányüldözésével, melyet azújangliai Salemben 1692-ben a puritán Cotton Mother és társai folytattakle, s melynek sarán az a kijelentés is elhangzott, hogy �a boszorkányokszervezete olyan minta kongregacionalista (radikális puritán) egyházaké" . 1Mindezzel ellentétben a boszorkányság történetének legújabb és legilleté-kesebb kutatója azt állapította meg, hogy Angliában a mágikus �katolikusmaradványok megléte ellenére nem lehet kétségbevo-nni azt a feltűnő gyor-saságai, mellyel még a köznépnél is elterjedt a mágiával áthatott vallásirítusoktól való elszakadás" .a Hasonló véleményt a babonáknak az agnolforradalom utáni, főleg a puritán vallási buzgóság következtében való visz-szaszorulásáról kortársak is kifejtettek. A látszólagos ellentmondás abbana bizonyítható tényben oldódik fel, hogy a puritánoknak a babonák elleniharca boszorkányégetésig menő következetességgel folyt s ez az ellenállástis kiélezte . Erre mutat az is, hogy az 1643-1659 közti években hirtelenmegszaporodott az angliai boszorkánypörökrő l szóló röplapok száma, amiegybeesik a puritán forradalommal, majd egy viszonylagos apály után 1681-ben, a puritának üldöztetésének elmúlásával, újból hullámszerűen növeke-dik a számuk s minden korábbinál nagyobb mennyiségben kerülnek ki sajtóalól (ami persze részben a nyomtatás fejlődésének is tulajdonítható), hogyazután 1712 után gyorsan elapadjon az egész boszorkányszenzáció . Angliá-ban 1717-ben, a szintén erő s puritán hatás alatt álló Skóciában 1722-benégettek utoljára boszorkányt, 1735-ben mindkét országban törvény törölteel a boszorkányüldözést . Közép- és Kelet-Európában, különösen a katolikustöbbségű országokban, még sokáig sor került boszorkányégetésre, így 1775-ben Bajorországban, 1782-ben Glaris svájci kantonban, 1739-ben Lengyel-országban . Magyarországon az utolsó hivatalos boszorkánypör 1745-benvolt, 1768-bon jelent meg a betiltó rendelet . 3

1 Idézi Summers, Montague : The History of Witschcraft and Demonology . London-Boston 1973 . 83 .

2 Thomas Keith : Religion and the Decline of Magic . New York 1971 . 74 .3 Summers, M. : i . m . 329-338 . (röplapok bibliográfiája), 46 . (utolsó boszorkányége-

tések) . Dömötör Tekla : A magyar nép hiedelemvilága. Bp. 1981 . 63 .

Debrecenben is voltak boszorkánypörök, összesen 72-rő l tudunk, az el-sőt 1575-ben emliti a városi jegyzőkönyv, az utolsót 1735-ben . Ezek közül1693-ig, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításáig több mint száz évalatt 27 pör folyt, ezekből 15 elégetéssel, 1 megkövezéssel, 2 lefejezéssel,1 száműzetéssel, 1 ekklézsiakövetéssel, 3 felmentéssel végződött, négynekkimenetelét nem ismerjük . Ezzel szemben 1693 és 1735 között, tehát keve-sebb mint félannyi idő alatt a tanács előtt 45 boszorkánypör került tárgya-lásra, de ebben az országos méretekben is jellegzetesen boszorkányüldözőidőszakban mindössze 7 halálos ítéletet hoztak, 27 esetben száműzetésrevagy megszégyenítő büntetésre ítélték, 2 esetben felmentették a vádlottat,az ismeretlen kimenetelű pörök száma pedig 94 Debrecenben tehát a XVII.század végére nyilvánvalóan alábbhagyott, ha nem is a boszorkányüldözésiláz, de mindenesetre a boszorkányégetés, amikor pl. Szegeden és máshol isegyre több máglyát gyújtottak . Debrecenben is voltak puritánok, 1650 utána lelkipásztorok, 1660 után a kollégiumi tanárak többsége közülük kerültki s s olyan hatással voltak híveibe, hogy a városi nyomda még a XVIII .században is több tízezres példányban adta ki a XVII. századi puritán ke-gyességi műveket,s sőt még a XIX. századi református teológiai gondolko-zást is meghatározták, amennyiben a divatos liberális teológiával szembena konzervatív ortodoxiát puritán hagyományokat őrző debreceni lelkipász-torok és tanárok képviselték.'

Debreceni boszorkányokról és puritánokról tehát egyaránt tudunk, demindeddig nem esett szó a debreceni boszorkányüldözés és puritán mozga-lom esetleges kapcsolatairól. Egy magyarországi viszonylatban - tudomásunk szerint - páratlan írásmű enged ezekbe a kapcsolatokba bepillan-tóst . Nem ismeretlen forrás felfedezéséről számolunk be, hiszen a szóban-forgó mű számos bibliagráfiában előfordul, de úgy látszik, senki sem ol-vasta végig, vagy ha igen, nem tartotta érdemesnek a boszorkányokra vo-natkozó részt ismertetni. Holott ez volna az egyetlen eddig ismert magyar�boszorkánypöröly", azaz olyan értekezés, mely a boszorkányság ismér-veit és felismerési lehetőségeit rendszeresen tárgyalja . A tanúvallatásokdeutrumaiból eddig is nagyjából tudjuk, hogy mivel gyanúsították 1Vla-gyarországon a boszorkánypörök vádlottait, de a vizsgálat szempontjait ki-jelölő utasítás nem maradt fenn . Nógrádi Mátyás könyve, a �Lelki próbakő,melyen az ember mind magát s mind vallását meg czirkálhattya, ső t háza-népének is szent utat mutathat" címen Debrecenben jelent meg 1651-ben sfüggelékének alcímei közt szerényen, de legelöl húzódik meg az, ami mostminket érdekel : �Ehez járult . . . 1 . Az,ördögi practikáról mint kellyen ítél-ni . . ." stb . Az így jelzett rész a könyv 124 . lapján kezdődik s �Rövid tractaa varázslásrul" címen egy prédikáció keretébe van foglalva, melynek tex-tusa 2 Krón 33 :6, Manasses király története, aki �a fiait is elégette áldoza-

4 Haász Imre : Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle 1929 . 340. old. a pö-röket közölte. Komáromy Andor Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp.1910 . (időrendben) .

5 Mokkai László : A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp . 1952 . 145-147., 183-185. Tóth Béla: Debrecen és a puritanizmus . Református Egyház 1974 .272-277. (Nógrádit egyikük sem említi .)

6 Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda 1561-1981. Bp .1961 ., a függelékben .

7 Koncx Sándor: Hit és vallás. Debrecen, 1942. 109-118. old.

tul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, ha-lottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dalgat vitt véghez, amitrossznak lát az Úr, bosszantva őt." Ez a bibliai szövegrész az ószövetségiboszorkányhit locus classicusa. A prédikáció az �istenes és istentelen ma-gistratusak" áldásos ill . átkos voltára szóló fejtegetéssel kezdődik s Ma-nasses példáján mutatja be, hogy az istentelen felsőbbség számos ismérveközt a két legelső �a bálványimádás . . . és az . . . eördöngös varállás" . En-gedelmeskedni kell ugyan az istentelen felsőbbségnek is, de feddi � azokatis, akik soha szemeket és szíveket Istenhez nem emelik a gonosz magist-ratusnak keze alól felszabadulásokért . . . hanem mint a kemény igához szo-kott erős bialok, csak viselten viselik kemény igájokat" (145-146 .) . Mint-ha az egyívású Apáczai zsarnokölési érvelésének halványabb visszhang-ját hallanók ki ennek a forradalmi Angliát megjárt prédikátornak a sza-vaiból! Ezután hosszasan sorolja, milyen erényei kell hogy legyenek a jótisztviselőnek s csak azután, a 162 . lapon tér rá a tulajdonképpeni témára,hogy mi az, ami �az embert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nemis teheti" .

Különös �boszorkánypöröly", amely előre veszi mindazt, aminek alap-ján nem kell boszorkányságra gyanakodni, dekát látni fogjuk, hogy azegész mű inkább ebbe az irányba, semmint a boszorkányság ismérveinekrészletezése felé mutat. A továbbiakban, nyilván a szimmetria kedvéért,négy olyan dologról van szó, ami nem teszi boszorkánnyá, majd négy olyan-ról, ami boszorkánnyá teheti (de nem bizonyossággal teszi is) az embert.Ezután következik a tanulság, amire mindez oktat, t. i . azoknak elkárhozá-sára, �akik az ördöghöz czimborálnak", de ugyanakkor int �a hamis ítélet-nek eltávoztatására", azaz a felelőtlen boszorkányüldözést elítéli s inkábbazt ajánlja, hogy kiki önmagát vizsgálja és tartóztassa meg a �szarvas vét-kektől" (179.) .

Szerkezetileg és terjedelmileg idáig tarthatott a prédikáció, amely te~matikájánál fogva leginkább egy tanácsbeiktatási alkalmi beszédnek látszik.Emellett szól a könyv ajánlása is, mely az előző évben meghalt főbíró, Ke-rekes Mihály özvegyéhez, Bagoly Kata asszonyhoz szól, ő vállalta ugyanisa kiadás költségeit . Egy volt tanácstag és főbíró özvegyétől elvárható, hogya tisztségviselők erényeiről és kötelességeirő l szóló prédikációt s azzalegyütt a vasárnap megszentségtelenítésének, a Szent Lélek elleni vétkek-nek s a lopásnak tilalmáról és büntetésér ő l szóló elmélkedéseket kinyom-tatni segítsen, de a �boszorkánypöröly" beiktatása arra figyelmeztet, hogyalighanem egyéb, személyes vonatkozásokat kell figyelembe venni . 1629-ben ugyanis egy rendhagyó boszorkányperre került sor Debrecenben .amelynek során Bagoly Gergelynére tanúvallomások alapján nemcsak há-zasságtörés bizonyult rá, hanem �ördögi ráolvasás gyanújába" is esett sezért lefejezték, férjét pedig, aki minderről tudott, de nem jelentette, meg-vesszőzték. Az eset azért kivételes, mert a boszorkányokat nem lefejezték,hanem megégették. Csak még egyetlen későbbi esetben, 1681-ben fejeztekle megégetés helyett boszorkányság gyanújába esett embert, és pedig egyférfit, aki boszorkányként megégetett felelségével szolidaritást vállalt .$ Ba-golyné előkelőbb kivégeztetése alighanem családja előkelőségének tulajdo-nítható. Minden jel szerint patríciuscsalád tagja, s valószínűleg rokona, ta-

8 A két esetet 1. Ko~náro~rai A. i . m. időrendben.

lán éppen sógornője volt Nógrádi mecénásának, Bagoly Katának. Erre mu-tat Nógrádi könyvében az is, hagy a boszorkányság kilenc olyan ismérveközül, melyek �hihetők, de nem bizonyosok, annál inkább nem meggyő-zésre valók", második helyen áll az, hogy �ha az a személy hasonló sus-pecta famíliából való, aminemő önnön maga" (180-181 .) . Ez a cáfolat azértfeltűnő , mert általános hiedelem volt és maradt, hogy a boszorkányságöröklődik, vagy a családon belül kerül továbbadásra.9 Mintha Bagoly Katacsaládját akarta volna a boszorkányság gyanújából kitisztítani Nógrádi, úgyhangzik érvelése . Ez esetben érthető egész művének a továbbiakban ismer-tetendő végkihangzása, hagy ti, nagyon nehéz, ső t csaknem lehetetlen a bo_szorkányt felismei-ni, hacsak önként ezzel nem vádalja, vagy látható-hall-ható praktikájával el nem árulja magát . Ha viszont Nógrádi nem BagalyKata kedvéért vagy éppen indítására írta �boszorkánypörölyét", annál ér-dekesebb tovább követni gondolatait .

A 180 . lapon a megelőző prédikációtól függetlennek látszó, azt tema-tikailag megismétlő , de nem egy vonatkozásban a korábbiakkal ellenkezőfejtegetés kezdődik azzal a kérdéssel, hogy �vajjon micsoda jegyekből ismértetnek meg a varálló őrdöngős boszorkányok?" Kilenc olyan �jegyet"sorol fel, amelyek nem bizonyítékok, és kilencet, amelyek �csalhatatlanok",tle legalábbis �bizo~nyosbak lehetnek" . A továbbiakban négy ellenvetésrefelel, megállapítva, hogy a hivőknek egyáátalán, vagy csak átmenetileg, lel-kileg peddig semmiképpen nem árthatnak �a varállók és a szemfényvesz-tők", akiknek művei csak látszatok (184-187 .) . Éppen ezért a hatóságokcsak alapos megfontolás után ítéljenek boszorkánypörben s egyáltalán min-denki tartózkodjék a felelőtlen rágalmazástól. De természetesen Nógrádisem térhet ki az egész karra, minden keresztyén felekezetre kötelez ő bib-liai parancs kimondása elől, hogy ti . �méltók a varállók és őrdöngős boszor-kányok . . . minden büntetésre . . . időszerint való büntetésre, lelkire és örök-kévalóra is . . . mert a varáslóknak cselekedetekkel megzavarodik a polgáritársaság . . . ellenségivé lesznek az ecclesiának a varállók . . . Isten a varás-lásért hozna a büntetést . . . mert igazságos dolog az olyanokat a Sátánnakadni, kik már régen az ő tüzes zászlója alá hódoltasak (187-193 .) .

Mielőtt tüzetesebb vizsgálat alá vennők a boszorkányságnak Nógrádi ál-tal felsorolt negatív és pozitív ismérveit, s megpróbálnók felfogásának for-rásait és mondanivalójának a hazai, közelebbről debreceni valósághoz való viszonyát tisztázni, szükséges őt magát bemutatni. Születési helye és éveismeretlen, de minden valószínűség szerint valahol a Felvidék magyar nép-területén láthatta meg a napvilágot, mivel előbb Léván, majd Nagybányán,1633 körül Debrecenben, azután Olaszliszkán, Nagyszombaton és Pozsony-ban tanult . Első találkozása a puritanizmussal Debrecenben történt, ahol azangliai útjáról nemrég hazatér-t és puritán kegyességet hirdető MedgyesiPál tanította, ső t egy latin retorikai tankönyvet is dedikált neki . Medgyesi-vel együtt hagyta el Debrecent s végül 1639 őszén Sárospatakra iratkozottbe, ahol a magyar puritán mozgalom lak vihart keltő vezérének, TolnaiDali Jánosnak tanítványa volt, s valószínűleg kedves tanítványa, mivel1642 elején, nem sokkal Tolnai távozása előtt a diákköztársaság elnökévé,azaz seniorrá választották, bírta tehát mind az ifjúság, mind tanárai bizal-mát . Egy éves tállyai rektorkotlás után külföldre ment, 1644-ben Leiden-

9 Dömöíör T. : i . m. 114. old.

ben iratkozott be, onnan egy időre Angliába rándult át, 1647-ben már Ut-rechtben volt, s még az évben hazajött és Sárospatakon lett tanár. Két évmúlva Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak, eleinte még az iskolábanis tanított .

Külföldi élményeirő l közvetlen bizonyságaink nincsenek, de figyelem-re méltó, hogy éppen az egyik boszorkányüldözési hullám tetőzésekor jártAngliában . 1645 és 1647 közt buzgólkodott legszorgosabban a magát �bo-szorkánytalálónak" nevező Matthew Hopkins és segítőtársa, John Stearne,akik előszeretettel lepleztek le macska képében osonkadó boszorkányokat .1646-bon adta ki John Davenport a huntingdoni boszorkányokról szóló hí-res tudósítását. Ezidőre már számos angol �boszorkánypöröly" jelent megnyomtatásban, köztük olyan nagynevű szerzőktő l, mint I . Jakab király (De-monologie, 1597) vagy a kiváló puritán teológus, William Perkies (Discour-se of the Damned Art of Witchcraft, 1608) . 11 Nógrádinak tehát bőven voltmódja hallani és olvasni a boszorkányságról . Bár ezidőszerint nem áll mó-dunkban Nógrádi művét a ritka angliai nyomtatványokkal egybevetni,egyéb fordítói munkásságából következtetjük, hogy valamely angol köny-vet is felhasznált, főként olyan motívumok beiktatására, amelyek a hazaiboszorkányságban ismeretlenek voltak .

Debreceni lelkipásztorsága első évében Nógrádi sokat publikált, a�Lelln próbakő" mellett magyar prédikációkat és latin teológiai elmélke-déseket, de azután két évtizedre elhallgatott. Az akkori debreceni egyházigondolkozás nem kedvezett a puritanizmusnak. Csak miután Nógrádi olyankiváló puritán kollégát kapott, mint Komáromi Csipkés György, majd Vá-rad elestével az ottani puritán iskola jónevű tanára, Martinfalvi TóthGyörgy is Debrecenbe jött diákjaival együtt, tört meg a jég és vált a nagycívisváros a hazai puritanizmus központjává . Ekkor virradt fel Nógrádi-nak is, akit 1661-ben a debreceni egyházmegye esperesévé, majd 1665-ben,mint már nagybaj ami lelkipásztort a tiszántúli református egyházkerületpüspökévé választottak . Várad törökpusztította vidékének gyülekezeteitgyámalitva, ehhez Apafi Mihály támogatását megszerezve próbálta egy-házát a gyászévtized viszontagságain átsegíteni . Erre tollával is igyekezett,egy angol puritán szerző, Hildersam Kegyességi művét fordítatta le (Id-vesség kapuja, 1672) . Mire a protestánsüldözésnek a soproni országgyűlésegy időre véget vetett, Nógrádi már nem élt ; éppen 300 éve, 1681 . szeptem-ber elsején meghalt .l2 Szolgáljanak ezek a sorok megemlékezésül az évfor-dulórá.

Milyen viszonyokat, milyen felfogást talált Nógrádi boszorkányság te-kintetében Debrecenben? Erre nem nehéz válaszolni . Az ő Debrecenbe ér-kezéséig lezajlott boszorkánypörök zöme ahhoz az üldözési hullámhoz tartozott, amely az 1614 . évi erdélyi országgyűlésnek a �nézők, jövendőmon-dók és bűbájosok" megbüntetésére hozott határozatával indult és egy ne-gyedszázadig tartott. Debrecenben 1599 és 1619 közt nem jegyeztek fel bo-szorkánypört, 1619 és 1638 közt viszont 14-et, melyek közül 10 halálos íté-

10 Herepei János: Néhány adat Nógrádi K. Mátyás életéhez. Adattár XVII . századiszellemi mozgalmaink történetéhez II . Bp.-Szeged 1966. 183-186: old .11 Summers, M. : i . m . 102 ., 327 ., 328 ., 332 . old .12 Nógrádi életrajzi adataira a 10 . jegyzeten kívül lásd Zoványi Jenő: Magyarországi

protestáns egyháztörténeti lexikon . Bp . 1977 . 438-439 . old .

lettel, 4 felmentéssel végződött .

Ezután 1667-ig egyáltalán nincs . nyomaDebrecenben boszorkányüldözésnek, ezévben is mindössze egy ismeretlenkimenetelű vizsgálatról tudunk, s csak 1681-ben, Nógrádi halála évébenkezdődik a pörök újabb folyamatos sorozata . Nógrádinak Debrecenbe tör-tént meghívásakor tehát már egy évtizede nem volt a városban boszorkány-pör, de nyilván még sokan emlékeztek a régebbiekre.

Debrecenben sem gondolkoztak másként a boszorkányokról, mint más-hol Magyarországon. A boszorkányhit az ókorra nyúlik vissza, a keresz-ténység megörökölte, s mivel bibliai szövegekben is szerepelt, mégpedighalálos ítélet megkövetelésével párosulva, az európai középkort elejétől vé-gig kíséri a boszorkányüldözés . Annak viszont, hogy a boszorkánypörök aXV. században megszaporodtak s 1550 és 1750 között tömegessé váltak,nem az az oka, hogy a népi varázslás ezidőben különösebben fellendültvolna, mert az animisztikus-mágikus hiedelmek és praktikák az európai pa-rasztnépességnél korábban és későbben is elevenek voltak, hanem az, hagyaz egyházi és világi értelmiség figyelme fokozattan a gondolkozás irracio-nális szférái felé fordult. Ugyanakkor, rrükor a humanizmus újplatonistairányzata a �titkos tudományok", az alkémia, a kabbala és az asztrológiadivatbahozásával egy misztikus-panteisztikus világnézetet terjesztett, a re-formáció, majd a reformkatolicizmus is élesen szembefordult ezzel a világ-nézettel s Serveto, Bruno és mások megégetésével tiltakozott ellene . A �tit-kos tudományok" vértanúi nem voltak boszorkányok, nem is vádolták őketezzel . De a népi mágia sok tekintetben érintkezett az áltudósok �fekete má-giájával" . Római katolikus oldalon a sakramentális vallási felfogás az egy-háznak tartotta fenn mindenféle �trassubstantiato" legális gyakorlatát, sa papi cselekményeken kívüli csodatételek tiltott �fekete mágiának", az ör-dög művének számítottak. A reformátorok viszont a középkori egyház �fe-hér mágiáját" is �bálványimádásnak" tekintették, mint minden olyan gon-dolatot és tettet, amellyel az ember önmagát akarja üdvözíteni, ahelyett,hogy Istentől várná az ingyen kegyelmet. Az ember - mondta Luther-�segítséget, vigaszt és üdvöt saját műveiben keres ; vakmerően azt hiszi,hogy erővel kikényszerítheti Istentől a menyországot s azt számolgatja,hány alapítványt tett, hányszor böjtölt, hány misét mondatott. Ezekkelbüszkélkedik és dicsekszik, mintha semmit sem akarna ajándékként Isten-tő l elfogadni, hanem maga akarna mindent megszerezni vagy túlfizetve ki-érdemelni, akár ha Isten lenne a mi szolgánk és adósunk, mi pedig az őfejedelmei. Mi ez, ha nem bálványt csinálni Istenből?"'4 A bálványimádás

13

14

Már önmagában ez a debreceni boszorkányüldözzsi hullám cáfolja azt a feltétele-zést, hogy az 1614, évi országgyűlési végzés Bethlen Gábor �konstrukciós" kezde-ményezése lett volna boszorkánysággal vádolt mágnásasszonyok birtokainak meg-szerzése céljából . Nagy L¢szló : Sok dolgot próbála Bethlen Gábor (Bp . 1981 .) c .esszéjében fejti ki a fenti téves véleményt (89-90.), megtetézve azzal a hasonló-képpen bizonyíthatatlan váddal, hogy Bethlen puszta uralomvágyból döntötte megBáthori Gábor uralmát, akinek emlékét akarta a három Báthori-rokon asszonyboszorkánypörével is megbélyegezni . Ezeknek a feltételezéseknek az erőltetett for-ráselemzéseken alapuló állításoknak a cáfolatára itt nem térhetünk ki, de azt lekell szögeznünk, hogy a XVII. század első felében Európa-szerte s így Magyaror-szágon is fellángoló boszorkányüldözést nem lehet egyetlen ember kezdeményezé-sére visszavezetni, még ha az olyan kiemelkedő egyéniség volt is mint BethlenGábor.Luther 1529-es Nagykátéjából idézi Delumeau, Jean Les Réformateurs et la super-stition. Actes du Colloque L'Amiral de Coligny . Paris 1974 . 453 . old.

pedig babona, s mint babonát sorolja fel Luther mindenekelőtt a misét,azután a purgatóriumot, a halattakért való imát, a tárgyak megszentelését,a fogadalmakat, a böjtöket, a szentek segítségül hívását, az ereklyetisztele-tet, a búcsút, a zarándoklatokat . Hogy olyan sokan követik ezeket, az �egy-szerűen azért van, mert az ördög meglovagolta a pápát, hogy dicsérje ésszentesítse ezeket a praktikákat. Ily módon sokan elfordultak Krisztustól,hogy bizalmuk,~t saját cselekedeteikbe vessék és bálványimádókká lettek,ami nyilvánvalóan a legrosszabb." is Kálvin még szigorúbb volt, mert a bál-ványimádás kategóriájába vonta a csillagjóslást, mint �ördögi babonát",továbbá a szentképeket is, nnely utóbbiak esetében nem volt hajlandó el-fogadni a katolikus különböztetést �tisztelet" és �imádat" között . Szerintea középkori egyház �fehér mágiája" a Sátán szemfényvesztése, s �így, akikodaszánják magukat ezeknek a látszatoknak az imádására avagy úgy vélik,hogy ezekben Istent és szentjeit imádják, máris babonaságba vannak bele-varázsalva" .ts

A népi varázslást már a középkori egyház a �fekete mágia" fogalmaalá vonta és �ördögi praktikának" minősítette, még akkor is, mikor az azisten vagy az ördög segítségül hívása nélkül egyszerűen az ősi analógiásvagy szimpatetikus mágiát alkalmazta és egy személytelen varázserő fel-idézésével gyógyított, rontott, oldott vagy kötött. Elitélésében a reformá-torok csak a középkori hagyományt követték, legfeljebb még azzal vádol-ták a római egyházat, hogy �fehér mágiával" fedezte, sőt tenyésztette a �fe-kete mágiát". A kétféle mágiát azonosítva, a reformátorok nemcsak foly-tatták, hanem fokozták is a boszorkányüldözést. Elborzadtak, látva a falu-si néptömegek babonáit, amit részben a középkori egyház tanítási hanyag-ságának, részben a neaplatonista misztifikációnak, főként azonban a refor-máció által kihívott ördögi ellenhatásnak tulajdonítottak . Egyrészt anya-nyelvű bibliamagyarázattal és kátétanítással, másrészt a �babonáskodás"büntetésével próbáltak a falusi mágia ellen küzdeni, de még a kor viszony-lag alacsony színvonalán álló orvosi ellátást sem tudván a népi gyógyászatpótlására rendszeresíteni, minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult . Mitöbb, ahelyett, hogy szándékuk szerint szétválaszthatták volna a vallást ésa mágiát, a nép átvette tőlük a mágia ördögi praktikává minősítését és lét-rejött egy népi diabolizmus, ördögimádat, amely a hagyományos mágia vé-delmében ahhoz a hatalomhoz fordult segítségért, amelynek azt az egy-házi felsőbbség tulajdanítotia, ti . a megszemélyesített ördöghöz. Intellek-tuális spekulációk és népi hiedelmek ma már szétbogozhatatlan szövedékeaz a �boszorkánypörölyökben" sokszor leírt, a vallatásak deutrumaiban agyanúsítottaknak állandóan besulykolt démonvilág, amelynek uralkodója,a Sátán sereget toboroz magának az evilági meggazdagodásért Istent meg-tagadó, önmagukat a Sátánnak eladó, szerződésüket a maguk részérő l sa-ját vérrel írt fogalommal, a Sátán részéről övéinek valamely testrészérenyomott stigmával megpecsételő �boszorkányokból" . Ezek seprűn, botonlovagolva valamely hegyen vagy elhagyatott helyen tartott �boszorkány-szombatokon" parázna és emberevő orgiákat, egyházi szertartásokat pa-

15 Luther különböző műveiből, uo. 455 . old .16 Az Institutio-bó1, uo . 461, old.

rodizáló �fekete misét" rendeznek a Sátánnal s erő t nyernek tőle gyógyí-tásra, rontásra, oldásra, kötésre .l'

Ez a szervezett boszorkányság valóságas néphitté csak a reformációkeletkezési gócaiban, északolasz, dél- és nyugatnémet területeken vált, l8mert csak ott hatoltak le a reformáció eszméi a széles néprétegekbe, Más-hol, s így Magyarországon is a népi mágiát a boszorkányságot üldöző ha-tóságok azonosították a külföldi könyvekből megismert diabalizmussal, ami-ről a vádlottak többnyire csak a pörökben feltett kérdésekből 'értesültek samiből egyet-mást a kínvallatás hatására vállaltak el . Idővel egyes rnatí-vumai a néphitben is meghonosulhattak, anélkül azonban, hogy az erede-ti boszorkányhiedelmet alapjában megváltoztatták volna. Ez ugyanis a né-pi mágia gyógyító-rontó, oldó-kötő gyakorlatához fűződött, eredetileg nemis állt szemben a vallással, inkább mellette tenyészett s csak akkor húzódottmintegy föld alá és vált tiltott praktikává, amikor az egyház ördögi ba-bonává nyilvánította, mint ilyent üldözte és máglyahalállal büntette.l9

Debrecenben a források tanúsága szerint a XVII. század folyamán aboszorkánypörök vádlotaai nem, vagy alig ismerték az �ördögi" boszorkány-ságot, hanem egyszerűen népi mágiát műveltek. Igaz, az 1575 és 1638 közötti pörökben előfordul az �ördögi tudomány", �ars diabolica", �ars demonia-ca", �diabolica incantatio" kifejezés, de olyan műveletekkel kapcsolatban,amelyekhez a népi mágia nem hívja segítségül a Sátánt. A pörökben az �ör-döngösség" kifejezést a hatóságok használják a varázslás, boszorkányság,népi �tudományosság" (egyik vádban �ördögi tudomány") megjelölésére.Valójában a vádak �bűjös-bájos" szemmelverés vagy szóval való igézés(incantatio, berbitélés), ezzel kapcsolatban egyetlenegyszer �Isten igéjénekbabonaságra fordítása" (1599), ill. �ronda szóval" gyógyítás (1631), ,toldás-kötés" azaz szerelmi vagy mozgási képesség korlátozása, tehéntej elapasz-tása, �embervesztés, megvesztés" elsősorban mérgezéssel (gyakori a vene-fica megjelölés), meg nem engedett módon végzett gyógyítás pl . �kenés-fenéssel", fűvel összetört disznótejjel stb. Végül néhányszar összekapcso-lódik a boszorkányság a kerítéssel és a házasságtöréssel, nyilván abból ameggondolásból, hogy a paráznaságot boszorkánykotyvasztotta bájital idé-zi elő. Mint látjuk, a mérgezés nehezen bizonyítható, de ki nem zárható ese-teit kivéve tényleges ártalom nem történt, az ördöggel való szövetkezésrekonkrét célzás nem esik, szentségtörést is csak két, közelebbről nem ismertvarázsigével követhettek el, az egész debreceni boszorkányság tehát Nóg-rádi lelkipásztorsága előtt nem volt egyéb, mint a népi �tudományosság"jól ismert, a diabolikus boszorkánysággal, sőt egyáltalán a vallással összenem függő ősi gyakorlata, melyet csak a' népi mágiát ördögi praktikánakbélyegző egyházi szemlélet minősített tiltott varázslásnak, boszorkányság-nak .

A debreceni tanács, mely teljes ülésében ítélkezett a boszorkányok fe~lett, eleinte maga is tanácstalan volt, hiszen a �tudományosság", mely ép=pen egy debreceni boszorkánypörben került a táltossággal azonosításra,

17 A diabolikus boszorkányhit részletes leírása Summers, M. : i, m . passim. A kérdés-nek egyébként itt nem idézhető bőséges szakirodalma van, a legfontosabbakat em-líti Dömötör T. : i. m . 234-235 . old.

18 Dömötör T. : i . m. 58 . old .19 Delumeau J. : i. m. 480-487 .

120

old .

olyan általános gyakorlat volt, hogy büntetésére csak akkor került sor, haártalomra fordították. Az 1626 . évi pörben a tanács az egyházi felfogástkövette, mikor �tótos ördöngösség" vétkében marasztalt el . A táltosnak aboszorkánnyal, annak meg az ördöggel való összekapcsolása azonban idővelmindenféle népi varázslást, ha ártó, ha segítő szándékú volt, büntetendő ba-bonává nyilvánított . Magyarországon ez nem egyházi, hanem világi bírás-kodás elé tartozott . Úgy látszik azonban, hagy Debrecenben a tanács az �őr-döngős" boszorkányságot eleinte vallási tévelygésnek tekintette s egyházibíróság elé próbálta utalni, mivel az első ismert boszorkánypörben, 1575-ben a vádlottat, aki maga vallotta be �ördögi tudományát", ekklézsia kö-vetésre, azaz nyilvános templomi bűnbánatra ítélte. 2° Ebben az évben ugyanegy másik asszonyt megégettek, de bűne mérgezés és kerítés, tehát a �tu-dományossággal" való visszaélés volt . Az első eset, hogy �ódó-kötő, bűjös-bájos varázslót" elevenen megégettek, 1599-ben fordul elő, amikor az amár említett utalás, hogy �Isten igéjét babonaságra fordította", a reformá-torok által hirdetett diabolikus boszorkánykoncepció meghonosodását jelzi .

Mindenesetre figyelemre méltó, hagy a debreceni boszorkánypörökilyen rendhagyó kezdetei az 1572-ben meghalt Méliusz. Juhász Péter lelki-pásztorságát közvetlenül követő időre esnek . Méliusz arra a később meg-fordítva érvényesülő eljárásra tett kísérletet, hagy a házassági ügyekben vi-lági, a boszorkányságban egyházi hatóság legyen illetékes . Ismeretes, hogyMéliusz maga is foglalkozott népi gyógyászattal, gyógynövénykönyvet szer-kesztett s a babonaság elleni harcot nem máglyával, hanem tanítással foly-tatta . A magyar néphitben ma is élő , az alvókat �megnyomó", �halálrasze-rető" démont, a lidércet pl. betegségből származó képzelgésnek mondja, azigézésről meg azt állítja, �hogy a kisdedeket és másokat tekintettel, ráné-zéssel, érzéssel, dicsérettel meg lehet rontani, az gonosz beszéd" . Azt viszonta reformátori tanításnak megfelelően vallja, hogy �a boszorkányokat, éjikísérteteket, kóbor lelkeket az ördög igazgatja, vezeti rosszra" .21 A refor-máció kettős törekvése, a tanítás és az üldözés tehát már Méliusznál együttjelentkezik, ha nála a tanítás hangsúlyosabb is . Utódai, az izn . ortodox kál-vinisták egyre szigorúbban vették a boszorkányságot, ab~b~ól a felfogásbólkiindulva, hogy Isten elsősorban a hamis istentisztelet miatt küldi csapásaitaz emberekre, s ha a római egyház �fehér mágiája" is bálványimádásnaktekintendő , mennyivel inkább az a boszorkányok �fekete mágiája"! Nem

20 Az eklézsia követésről Koncz Ákos: Debrecen város régi büntető joga és ennekalkalmazása a különböző bűnesetekben . Debrecen, 1913. 32-35. oldal . Haász L :i . m. 341, old . vö . Ilyés Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban .Debrecen 1941 :

21 Dömötör T . : i . m. 48-52 . old . Uo . 53 . a szerző találóan jegyzi meg, hagy Méliuszkortársa, Bornemissza Péter �is ostorozza a babonaságot . Szemben azonban Mé-liusszal, aki a lidécbe vetett hitben észrevehetőlelt nem hisz és ellen orvosságotajánl, Bornemissza mindenféle babonaságot az ördög személyes közreműködésé-nek tulajdonít . . . Az ördög személyének ez az előtérbe helyezése azért is némilegmeglepő, mert más magyar nyelvű művekben, amelyek e századból ránk marad-tak, az ördög személye nincs ennyire előtérbe, és furcsa, hogy éppen e felvilágosulthumanista művében jelentkezik ilyen hangsúlyosan." A ténymegállapítás találó,az értékelés azonban módosításra szarul, Bornemissza nem volt �felvilágosult",mint ahogy korának humanizmusa sem volt az, az ördög hangsúlyos szerepeltetésepedig nem meglepő egy olyan erősen lutheránus beállítottságú lelkipásztornál, mintő volt, hiszen tudjuk, hogy Luther maga is tintatartót vágott a nála személyesenjelentkező ördöghöz .

kellett ehhez Bethlen Gábor vagy valamely világi hatóság kezdeményezése,mert a kálvinista lelkipásztorok maguktól is mennydörögtek prédikációik-ban a boszorkányság ellen s követelték annak megbüntetését.

Az erdélyi fejedelem hatalmi körén kívül éppen Bethlen trónralépteidejében, 1609 és 1614 között tartotta Dániel könyvét magyarázó beszédeitKecskeméti Elekes János Sárospatakon, hogy csak egyet idézzünk a ki-emelkedő pérdikátorok közül : �Az mágusoknak neve felett böcsületesvolt . . . De annak utánra, ennek igaz utát elhagyván, az mágusoknak neveszállott a papokról és a bölcs emberekről azokra, kik ördögi mesterségetűznek, bűvösökké-bájosokká lesznek, ördöggel kötnek, varázsolnak és szóm-fénvesztéssel egyebeket megcsalnak . Azért most az mágia semmi egyéb, ha-nem az oldó-kötő ördöngös férfiaknak, babonás bábáknak az ő ördögi csa-lárd mestersége, mellyel elhitetnek egyebeket, úgy mint kik ördögnek adtákmagokat. Ennek pedig az mágiának, ördögi praktikának felette sok nemeivadnak, tudni illik 1, mikor vízbő l . . . 2, mosdó medöncéből . . . 3, tükör-ből . . . 4, tűzbő l . . . 5, embernek tenyeréből . . . 6, füstbő l, ha felmegyen él,ha alátér és elterjed, meghal . . . 7, rostából mondanak j överdőt, 8, mikorvalakinek mákolajjal megkenik az körmét és abból jövendölnek, hol talál-hatnának eltött kéncsőt . De ki győzné efféle sok ördögi praktikának csakneveit is előszámlálni?" �Az varáslók felette szemtelenek, és efféle jöven-dőmondóknál semminemű neme az embereknek nem rosszabb, mert arrakötik magukat, melyre semmiképpen nem elégségössek . . . Ilyen csalárdakazok az mi időnkben, akik azzal mernek kérködni, meg tudják űk mondani,mikor leszön valakinek s holott halála, fia leszön-e vagy leánya, leszön-evalakinek gyermeke avagy nem, leszön-e ura szerelmében avagy nem. Csa-lárdok az ilyeténök, hitetők, méltók mind ez világi tűzre s mind a pokol-beli Gehennának tüzére ." s2

A boszorkánynak mind evilági, mind túlvilági büntetését az európaikálvinizmussal egyetemben a magyarországi református lelkipásztorok Mé-liusztól Nógrádiig egyaránt helyeselték, annak ellenére, hogy az 1575. éviekklézsia követés után semmiféle nyoma nem maradt annak, hogy a refor-mátus lelkipásztorok akárcsak tanúként, még kevésbé bíróként tevőlegesenbeavatkoztak volna a boszorkánypörökbe. Kárhoztatták a babonaságot, megis mondották, hagy mit tartanak annak, de óvakodtak egyházi szankciót ad-ni a boszorkányokat sújtó ítéleteknek . Mikor a debreceni egyházmegye kis-zsinata, az esperes (senior) elnöklete alatt összegyűlt lelkészek testülete1617-ben kimondotta, hogy �ha valaki lopásban, házasságtörésben vagy másbűnben vétkezik, még ha a világi hatóság kegyelmét elnyeri is, vagy bűne?büntetését elveszi is, még akkor is mindenképpen, bűnei bocsánatát kérve,Istent és az egyházat ki kell engesztelnie, hogy a szent gyülekezet soraibarendesen visszafogadtassék, de akkor aztán tisztességben, becsületben tar-

22 Kecskeméti Alexis János pérdikációs könyve . Kiad . Szuromi Lajos . Bp . 1974 . 137 .,155 . A magyar népi hiedelmek ritka korai felsorolásai közé tartozó sorait azért isidézzük, hogy Nógrádi és Dömötör T. : i, m . 112 . alatt Diószegi Kis István tiszán-túli református püspök által 1679-ben felsorolt boszorkányos �tudományokkal" ösz-sze lehessen hasonlítani. Diószegi prédikációja a következő �tudományosokat" ne-vezi meg : embert igézettel megvesztő , megétető boszorkányok, teheneket és tyúko-kat megbűvölő bűvös-bájolók szemfényvesztő k, halottakról tudakozók, hagymáztmérető, rostát fordító, menyétnek rokkát kötő jövendőmondók.

12 2

tassék és bűneit sohase hánytorgassák,"~ ez természetesen nem vonatko-zott a boszorkányokra, mert azok, ha rájuk bizonyult a vád, ezidőben márkegyelmet nem nyerhettek s a tűzhalál várt reájuk, ekklézsia követésre te-hát az ő esetükben nem kerülhetett sor. Valóban sem az 1615-1655 köztiévek zsinati határozatait tartalmazó Albumban, sem a Nógrádi esperes-sége alatt tartott egyházmegyei gyűlések végzéseit megörökítő Archívum-ban az igen sok, főleg jegyességek és házasságok felbontására vonatkozófeljegyzés közt még csak célzás sem akad boszorkányságra . 2'

Sakkal inkább az a benyomásunk, hogy a debreceni világi és egyházibíróságoknak több gondot okozott a felelőtlen rágalmazás áradata mint atényleges bűnesetek ehhez képest ritka előfordulása . A káromkodás mellett a rágalmazás foglalkoztatta leggyakrabban a debreceni tanácsot, mintbíróságot . A rágalmat a XVII. századi Debrecenben �szavaty"-nak nevez-ték, a rágalmazót pedig �szavatosnak", aki, ha valakit valamivel alaptala-nul vádalt s nem tudta bizonyítani, vagy azt, akitő l hallotta megnevezni,�becstelenségben" maradt s a megbántottat a bíróság előtt meg kellett kö-vetnie.~ Egyéb rágalmazósak közt könnyedén fogtak egymásra boszorkány-ságot is a debreceniek, még férj a feleségére is, és viszont, mint azt Keresz-szegi Herman István debreceni lelkipásztor 1635-ben, az első boszorkány-üldözési hullám tetőpontján panaszolja : �Tekincs meg az házasságban élőszemélyeket, az férfiak közül némelyek feleségeket illetlen gyalázatos név-vel szokták nevezni : tehénnek, disznónak, boszorkánynak . . . Az feleségekis ellenben nagy sokan az ő férjöket meg nem becsülvén, gyalázatos neveze-tekkel illetik : rossz vénember, bolondnak, veszettembernek és egyebeknekszokták nevezni."~ A második boszorkányüldözési hullám idején egy má-sik debreceni lelkipásztor, Szenezi A. Pál hányja szemére hallgatóinak :�az nyelveskedők egy kis balgatagságért meggyaláznak, ső t elvesztenek, haaz jó lelkek mellett ki nem kelnének!"z ' Olyankor, mikor a közhangulat kü-lönösen éberen figyelt a boszorkányságra, a könnyelműen, múló indulat-ból kiejtett vád is veszedelmes lehetett .

Az idézett két megnyilatkozás közé esik időben Nógrádi műve, akinyilván hasonló tapasztalatok alapján írását azzal vezeti be, hagy �az em-bert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem teheti 1, a puszta kétség,2, az hamis fundamentum, 3, a szófia temondád beszéd, 4, a régi vénség"(162.), azaz ha valaki haragjában vén boszorkánynak mond valakit s ezt méggyanúsító célzásokkal is tetézi . Inti olvasóját �a hamis ítéletnek eltávozta-tására, hogy képtelen ítéletet ne tégy felebarátodról" (179 .) . Műve másodikrészében, ahol a boszorkányok ismertetőjegyeit sorolja fel, azzal kezdi, hagy�in genere itt az okos embernek igen tapogatva kell járni", mert �kettős je-lei vannak azoknak . . . az első jelek hihetők, de nem bizonyosok, annál in-kább nem meggyőzésre valók . . . ilyen jegyek 1, a régi hírhallások és em-

23 Album hoc venerabilis tractus Debrecinensis . . . 12, Tiszántúli Református Egyház-kerület Levéltára Z 31 .

24 Az előző jegyzet �Album"-át folytató Archívum ecclesiasticum societatis Debre-cinae . Uo . Z 32 .

25 Széll Farkas : A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés a Debrecen város régijogban. Debrecen 1897. Vö. Haász I. i . m . 389 . old.

26 Keresszegi H. Isiván : A hitnek és jóságos cselekedeteknek tündöklő példáiról valópraedicatiok. Debrecen 1635. 173. old .

27 Szenezi A. Pál : Emlékezetnek oszlopa. Debrecen 1684 . Bz verso.

123

ber személye felől való megrögzött kételkedések, 2, ha az a személy hason-ló suspecta famíliából való, aminemő önnönmaga, 3, a puszta szájjal valóvallástétel (ezt s amazt tudnám neki cselekedni), ha amellett egyéb nincs,4, valamely kétséges jelensége ember cselekedetinek, 5, a holt ember tes-tének vére eredete a varállónak illetésére, mert az is nem mindenkor úgytaláltatik, sőt a meghalt lónak vére is elered gyakorta ad tactum veneficivel veneficae [a férfi vagy női varázsló érintésére], 6, a babonás személy-nek bizonysága, mert nem mond mindenkor igazat az ördöngös boszorkány,7, az ember testén levő képtelen jegyek, melyekkel erősítik embert varás-lónak lenni, melyeket az ember ördögtül esett jeleknek mondanak, maga[holott] amint hogy a farkas fiát meg nem eszi, úgy az ördög országát nemrontja, 8, az ördöngösökhöz illendő rút szitkozódások és hallatlan átkozó-dások, hogy az ördög így avagy amúgy vigye el, 9, a szegény vagy elvette-tett alázatos sors. Ezek a kilenc erőtlen kákából szőtt paisok csak magok-ban a személyt őrdöngőssé nem tehetik" (181-182 .) .

Milyen alapon lehet hát Nógrádi szerint boszorkánynak tekinteni va-lakit, ha nem csak a puszta gyanút, de még' a tetemrehíváskor eleredő vérvagy a boszorkánystigma �objektív" és a rontással való fenyegetés meg azördögidéző káromkodás �szubjektív" ismérveit sem tartja elegend őnek, hal-att ilyesmik alapján nem egyszer égettek boszorkányt? Szerinte anon kí-vül, hogy az Isten teljesen elhagy vagy �végére mehetetlen tetszéséből" aSátánnak átad valakit (főleg asszonyt, mivel a nők a varázslást jelentő zsi-dó szó nőnemű formája miatt, de gyöngeségük, tudatlanságuk, félénkségükés állhatatlanságuk miatt is hajlamosabbak erre a férfiaknál), �vaun k ki-váltképen való vétkek, melyek az embert igen elősegítik a varáslásban", és-pedig mindenekelőtt �1, a bálványorzás, 2, a hamis isteni tisztelet, a sok ba-bonaság, a bucsújárások, a keresztcsókolások, a szentek tetemeinek böcsü-je, a rasáriumokkal [rózsafüzérekkel] való majmoskodás, a templomoknakteremtett állatoknak [ti . szenteknek] szentelése, a pápa lábának csókolása,az ember szájára és homlokára való kereszthányás, a fatalpnak és kordánakviselése, a képeknek bálványozó csókolása, a bőjt érdemlő okának hagyá-sa, a bérmálás, a harangoknak keresztelése és ezekhez hasonló sok ördögifraskák", azaz amit Luther és Kálvin a középkori egyháznak babonaság cí-mén szemére hányt s'amit a XVII. század reformkatolicizmusa sem hagyottel teljesen . A varázslásra hajtó egyéb vétkek elítélésében a római egyház isegyetértett volna Nógrádival, mert ezek 3, a hamis esküvés és isteni ká-romlás, 4, az átkozódás, ördögi lelkeződés és szitkozódás, 5, a rendetlen hit-ván kívánságok, 6, a felettébb való szorgalmatosság és akármicsoda aprólékdolgok felő l való serény tudakozás embert csillagnézővé, jövendölővé ésvarállóvá is teszi, 7, a gyizlölség, irigység, és bosszúállásnak kívánsága, 8, akomorság, nehézkedvőség és megromlott eszelyősség, 9, a fösvénység és sze-génység" (170-173 .) .

Ezek a boszorkányságra mintegy hajlamossá tevő , de azt még ki nemmerítő vétkek és fogyatékosságok nem egy esetben nehezen különböztethetők meg azoktól az ismérvektő l, amelyeket Nógrádi az előzőekben a bo-szorkánysággal való gyanúsításra elégteleneknek mondott . fgy pl . a �szit-kozódások és hallatlan átkozódások" meg �az átkozódás, ördögi lelkeződésszitkozódás" vagy � a szegény vagy elvettetett alázatos sors" meg �a fös-vénység és szegénység" . De nem is ezeken van a hangsúly, hanem azon,hogy boszorkánnyá nem véletlenül lesz valaki, hanem akarattal, tudva mű-

124

vel tilos dolgot . Mégis tesz Nógrádi határozott különbséget a boszorkányokés a boszorkányságot művelők közt, s ezzel tulajdonképpen kimondatlanulis megkülönbözteti a külföldi eredetű , nálunk gyökértelen, többnyire bizo-nyítatlan vádként elhangzó diabolikus boszorkányságot a népi �tudomá-nyosságtól" . Ó �nyilvánvaló" és �titkos" boszorkányságról beszél, bár amitmond, azt inkább a �tudatos" és az �öntudatlan" kifejezésekkel lehetne i1-letni . Szerinte �ami az embert varállóvá és ördöngös babonássá teszi, nemegyéb, hanem, az ördöggel való teljes cimborálás, midőn valamely személyIstennek adott hitit megrontja és megszegi, sőt testét, lelkét, életit valamibizonyos jegynek szövetsége által a Sátánnak ajánlva, ez. bizonyos mutatócímere a boszorkányságnak . . . szóllanak a Sátánnal cimborált emberek : ahalállal kötélt kötöttünk, a tűzzel békességet szerzettünk, a hazugság a mierős paisunk, a szemfényvesztés a mi dicsekedésünk, sőt a mi jövendölé-sünk minekünk kedves nyájaskodásunk" (174.) . Ezt az értesülést Nógrádialighanem valamilyen angol �boszorkánypörölyb ől" merítette, még azt iselfelejtve, hogy kevéssel előbb a stigmát nem tekintette a boszorkányságbizonyos jelének.

A továbbiakban azonban igyekszik mondanivalóját a hazai valósághozidomítani : � Az ördöggel való frigykötés pedig kétféle : nyilvánvaló, avagytitkos . . . A nyilvánvaló, midőn hallható avagy halló szóval neki adja ma-gát ember : én tied leszek és vagyok, csak segíts nekem dolgomban . . , mi-dőn a szó helyében a maga vérével írt a Sátánnak, hogy övé lészen, csaklegyen mellette . . . Midőn mind az ördöghöz cimborált ember s mind a fe-kete angyal egymásnak ajánlják tökéletesen szolgalatjokat és barátságokat"(176) . Ilyesmit Debrecenben Nógrádi aligha tapasztalhatott, inkább olvas-mányaiból meríthette . Elvégre a fausti mondakör kivirágzásának korábanélt . Annál inkább tapasztalhatta Debrecenben azokat a boszorkányos prak-tikákat, melyek nem az ördögre hivatkozva történtek, hanem �alattom-ban . . . midőn értegetni kezdi valamely ember az ördögi mesterséget . . . azellen nem áll." S ezután felsorolja a kor legfőbb babonáit : a) �Valami je-gyeknek élése által és egyéb ördögtül talált, de azonban Istentő l megtiltotteszközöknek javallása által, melyeket a varáslótól tanult ember, ilyen a la-pátra való ülés, a lófővel való sípolás, a halt ember koponyájából való dő -sölés, a madaraknak szóllásokból való jövendölés, az ágas fejés és ezekhezhasonló több ördögi fraskák, melyekre a varálló tanítja cinkos társát . . .midőn valaki tanácsalja az ördög tagját, él annak gyógyító kanta írével,annak kenceficélő eszközeinek hitelt ád, ámbátor Isten gyógyítsa is meg,de ugyan amahoz hunyorét . . ." b) �Valami bizonyos forma által, midőnavagy az utcán elvetett kötés által felebarátodat meg akarod rontani, ón-öntés, rostaforgatás által, bizonyos írás avagy fára metszés által gonaszko-dol . . . midőn valaki az emberek közül a puszta nyeregre felül és nyargaló-dást vár belőle, avagy midőn vizet veszen be a szájába valaki és veres bortavagy francfait kíván más ember, hogy bocsásson ki a víz helyett" (177-178.) .

Az �alattomban" művelt, a �varáslótól", de nem közvetlenül az ördög-tő l tanult varázslásnak, boszorkányságnak Nógrádi által bizonyára nem ki-merít ő igénnyel, inkább példaképpen felsorolt praktikái a szinte napjainkigélő népi �tudományosságnak" az eljárásai . Egyrészűket valóban különlegesvarázserő birtokában levőnek tartott egyének művelik, de nagyobb részü-ket vagy ezektő l, vagy bárkitől bárkinek meg lehet tanulni, mert az ősré-

125

gi analógiás vagy szimpatetikus mágia műveletei, márpedig ezeknek haté-konyságához elegendő a feltételezett hasonlóság vagy vonzalom . De mintahogyan a népi hiedelemvilágban, úgy az arról való egyházi vélekedésbensem lehetett világos határt vonni az egyéni varázserő �szubjektív" és a má-gikus cselekmény �objektív" hatékonysága között, ezért a XVII . század ke-resztény egyházai egyöntetűen �ördögi mesterségnek" (Kecskeméti, Nóg-rádi) vagy � ördögi tudománynak" (debreceni boszorkánypörök) bélyegez-ték és boszorkányság, bűvölés-bájolás, varázslás, ördöngösség, babona név-vel illették a népi mágiát . Úgy látszik, mindezeket a fogalmakat egyarántalkalmazták mindenféle mágikus praktikára. Kivételt talán az ún. szem-fényvesztők, a halottnézők és a jövendőmondók képeztek, akik a boszor-kányság általános fogalmán belül bizonyos fokig specialistáknak számítat-tak. Nógrádi a szemfényvesztőket amolyan bűvészeknek tekinti, akik azördög segítségével látszatcsodákat tesznek : �a Sátán szemfényvesztés általcselekedte a varállókban . . . non realiter, sed apparenter [nem valóságosan,hanem látszólag] azért nem voltavak csodák, hanem csak szemfényvesztőbámítások" (186.) . Kecskeméti Elekes János is, mint láttuk, az �ördögi mes-terség" űzőinek egy részéről azt mondja, hogy �szömfénvesztéssel csalnak" .Konkrét példát egyikük sem hoz fel, de ilyen lehet a szájbavett vízbő l borkiköpése, amit Nógrádi emut. Halottnéző sem Kecskemétinél, sem Nógrá-dinál nem fordul elő, Diószeginél viszont külön csoport, de úgy látszik,Debrecenben nem sorolták őket az �ördögi mesterséget" űzők közé, mert aXVI-XVII . századi boszorkánypörökben ilyen vádat nem emeltek. Nóg-rádi mintha kételkednék is a halottlátó képességben, mert mikor bizonyos�ellenvetéseket" cáfol, az egyikre, mely szerint �Sámuel prófétát a Sátánfeltámasztotta Saul kívánságára" (a halottnéző endori boszorkány esetérőlvan szó), így válaszol : �az Írás gyakorta úgy szól nekünk, amint látszik adolog lenni, nem amint vagyon magában, ut evangélium est stultitia [azevangélium bolondság] . Azért itt is, amint látszott a dolog, úgy íratta az Úr,nem amint magában volt" (186.) . Eszerint Nógrádi a halattnézést a szem-fényvesztés kategóriájába sorolta s talán ezért nem is említette külön, Dió-szegitől eltérően. A �jövendőmondókat" különösen Kecskeméti emlegeti, srészletesen felsorolja, hogyan és miről jövendölnek, ezekre haragszik is leg-inkább s fenyegeti őket testi és lelki halállal. Nógrádi egy helyen �csillag-néző, jövendölő és varálló" fogalamösszevonással él (173, máskar meg �ma-daraknak szóllásakból való jövendölésről" beszél (177.), de a többi mágikus�ördögi fraska" közé sorolva, különösebbe hangsúly nélkül. Érdekes, hogya Kecskemétinél felsorolt sok jóslásfajta közt éppen a madárhangból és acsillagokból való jóslás nem szerepel, viszont ő is, Diószegi is �rostából"jövendölni és �rostát fordítani" a jóslás egyik farmájának tekinti, míg Nóg-rádi �rostaforgatással gonoszkodni" alatt nyilván azt az eljárást érti, mi-kor a rostát forgatják s közben neveket sorolnak fel ; amelyiknél megáll arosta, az a tettes . Nógrádi szövegében túlnyomóan azok a �jegyek" és �for-mák" kerülnek felsorolásra, amelyek a szélesebb értelemben vett és általais �varázslás, boszorkányság, bűvölés-bájolás, babonaság" általánosító ne-vekkel illetett népi mágia kategóriájába tartoznak. Nógrádinál maradt fenntudtunkkal legkorábban az ördöngös kocsisai viaskodó tudományos ács bo~szorkánynak minősített, a recens néphiedelemben gyakori alakja : �az em-bert könnyen előfoghatja a Sátán és oly ácsmestert tehet belőle, aminémőtakar" (163.) . Ez a mozzanat átvezet minket a XVII. századi debreceni népi

126

hiedelemvilág általános jellegének Nógrádi és a boszorkánypörök egybe-vetése útján való kitapogatásához.

Eddig is ismeretes volt, hogy a magyar táltoshit legkorábbi emlékeegy 1626 . évi debreceni boszorkánypörben maradt fenn, amelynek soránegy asszony azt állította magáról, hogy �ő tótos és a sárkányok neki közössi", amit a bíróság hazugságnak állított és nem mondott ki halálos ítéletet.Diószegi 1679-ben már a �bűjös-bájolókról" mondja, hogy �a sárkányokatlikaikból kihíjják" . A sárkány éppúgy mint a táltos, elsősorban vihart idézfel vagy hárít el, néha a garabonciás lovagol rajta . A garabonciás viszontújabbkori változata az ősi táltosnak, aki ugyancsak az időjárást szabályoz-ta, de emellett gyógyított, kincset talált, varázsolt és a viharban még tál-tosokkal viaskodott. Ennek a viaskodásnak egyik formája az ördöngös ko-csis és a tudományos ácsmester eseie.~ A debreceni boszorkányhiedelmekalaprétege tehát a mágikus praktikák minden fajtáját folytató, varázserő-vel felruházott táltosok tevékenységével azonosítható . Ezt bélyegezte talánmár a reformáció előtt �ördögi tudománynak" az egyház, de a laikus köz-vélemény még a XVII. században sem tekintette elítélendő �boszorkány-ságnak". Nógrádinál már a hajdani táltos minden mestersége �ördögi fras-ka, ördöngös babona, ördöngös boszorkányság, varázsló ördöngösség", te~hát a népi mágiára a diabolikus boszorkányság mércéjét alkalmazza, igyek-szik azonban különbséget tenni a tudatos diabolizmus és a szerinte ördög-tő l, de öntudatlanul ihletett varázslás között . Ez a magatartás egybevág adebreceni boszorkányhiedelmeknek a pörökből megismerhető alakulásával .Említettük már, hogy 1681 előtt a diabolikus boszorkányság ismérvei nemszerepelnek a konkrét vádpontok között, de szükségesnek tartjuk arra isfelhívni a figyelmet, hogy a Méliusz által természetes magyarázatot nyertlidércnyomás és szemmelverés sem tért vissza a debreceni babonák, leg-alábbis a boszorkányságnak minősülők közé . A debreceni puritanizmusfénykorában, a Nógrádi, Komáromi Csipkés, Martonfalvi és id . KölesériSámuel nevével fémjelzett, 1650-et követő három évtized folyamán nemismerünk boszorkányra kimondott halálos ítéletet, sőt mind a lelkészek,mind a tanács részér ő l a babonaságnak tanítással, felvilágosítással való viszszaszorítására irányuló törekvéseket láthatunk pl . Komáromi CsipkésGyörgynek a pestisről és a csillagjóslásról írt könyveiben éppúgy, mintNógrádinak a boszorkányüldözést mérséklő , itt ismertetett művében. Meg-mutatkozik ez nem csupán a fentebb idézett mentő érvelésben, hanem aboszorkányság felismerését lehetővé tevő jelek felsorolásában is .

�A második renden [ti . az első , bizonytalanrendűekl ez képest] levőjelek, amelyek csalhatatlanbak és bizanyosbak lehetnek, im ezek : 1, az ér-telemnek elhanyatlása, az állhatatlan csavargó és egymással tőheggyelösszveálló feleletek az elrendeltetett examenek idején, 2, a varáslónak ma-ga tulajdon vallástétele, ha cselekedetivel is odajárul, ahová szájával [sem

28 Dömötör T. : i . m. 173. old. A Nógrádinál felsorolt praktikák recens megfelelői uo.koponyával sípolni, koponyából inni 139., ágas fejés 112., kenés-fenés (1631. debre-ceni perben is) 140-141., kötés-oldás 151-152., ónöntés (1631, debreceni perben is)rostaforgatás 173., írás, fára metszés 146., meglovagolás 154-155. A madárhangbólvaló jóslás közismert recens maradványa a kakuk szavára figyelni, a lapátra ülésfalán a boszorkány repülésnek egyik módja.

29 A táltosról, garabonciásról és sárkányaikról Dömötör T. : i . m. 114-118., az ördön-gös kocsiról és tudományos ácsról uo. 120-124. old.

127

a puszta szóbeli bevallást, sem a mágikusnak tetsző cselekedetet, mint lát-tuk, önmagában nem tekinti Nógrádi döntőnek], 3, magaviselése embernek,mely egyez a varállóknak erkölcsével [itt alighanem a bájitallal előidézettparáznaságra céloz], 4, az élő bizonyságok, melyek látták a varálló ördön-gösnek lak babonáit és szemfényvesztő cselekedetit, 5, a hírben keveredettvarálló személyeknek házokhoz való járás, kiváltképen ha étszakának ide-jén vagyon, 6, a több varállók vádolása, 7, a nappali istentiszteletnek, ~.sakramentomokkal való élésnek, a szent gyülekezetnek megutálása és at-tól bocsúvétele embernek, 8, ha megbizonyosodik a személyről, hogy má-sokat a boszorkányságra csalogatott, 9, az Isten munkáinak megutálása, azIgének, könyörgésnek, buzgóságnak, és ha rend felett való cselekedetekkeligyekezett másokat Istentől elvonni ." S itt következik egy megjegyzés :�Nota bene : mindazonáltal nem kell azokat a dolgokat hinni e rút dögökfelő l, amelyeket hallunk, 1, mert igaz csudákat nem cselekedhetnek, hanemcsak csudálkozásra méltó dolgokat, 2, a Sátán cselekedhetik rendkívül valódolgot, de soha nem természet felett való dolgot, mert ezt Isten cseleked-heti, Deus est author naturae, ergo Deus hoc focit, ha a Sátán esőt, szél-vészt és villámlásokat támaszt, Isten engedelméből vagyon, mert az Űrnakmunkái ezek" (182-184 .) .

A boszorkányság valóságát és ördögi voltát Nógrádi nem tagadhatta,mint ahogy európai kortársai sem tagadták . De tudatában volt annak, hogya boszorkánypörök indítóokai többnyire oktalan félelmek és rosszhiszeműrágalmak . Az oktalan félelmet akarta azzal eloszlatni, hogy a Sátán nemegyenrangú ellenfele Istennek, hanem akaratlanul is szolgája, tehát a hi-vőknek nem lehet ártalmára, továbbá, hogy a boszorkányok nem cseleked-hetnek hatékonyan, hanem csak látszatokat kelthetnek. A rosszhiszeműrágalmakat azzal igyekezett fékezni, hogy csak a varázslás önkéntes be-vallását és tanúk által való nyilvánvaló bizonyítottságát szabad a boszor-kányság ismérvének tekinteni . Ezt viszont minden jel szerint patologikusállapotnak tudta be (�megromlott eszelyősség", 173 ., �értelemnek elhanyat-lása" 182.), amiben a boszorkányság számos önkéntes vállalását ismerve,sokban igaza is volt . Leginkább méltánylandó megnyilatkozása azonban akörültekintő vizsgálatra és a felelőtlen rágalmazás elkerülésére való fel-hívása volt : �Intő hasznunkra szolgál minekünk a dolog . Két rendbeli em-berek intenek, 1, a magisratusok, hogy az első karban levő jelekre mindjártne sententiázzanak, törvényt nem ondjanak, mivel elégtelenek és csalhatójelei a varállásnak . De a másik rendben való jeleket is igen megcirkálják,hogy valamiképpen a bizonyságok után meg ne botránkozzanak . . . 2, in-tetnek minden rendek, de főképpen a vásott, rossz, engedetlen ifiak, kikminden beszédekkel az undok boszorkányságnak szitkát szórják és forgat-ják ; nem kell ennek úgy lenni, mert Isten nem a tisztátalanságra, hanem atisztaságra hívott minket" (187 .) .

A XVII. század végétől kezdve szaporodó debreceni boszorkánypörökenyhül ő ítéletei nem utolsó sorban annak a gondolkozásnak tulajdoníthatók,amelyet Nógrádi és puritán társai hatásosan képviseltek.