NNCL1783-5DDv1.0

R. A. Salvatore

A Világ Háta

R. A. SALVATORE MŰVEI

Megjelent:

FORGOTTEN REALMSOtthon

SzáműzöttMenedék

KristályszilánkEzüst erek

A félszerzet ékköveÖrökség

Csillagtalan éjA sötétség ostromaA hajnal ösvényeA csend pengéi

A Világ Háta

CROWN EMPIREA Démon ébredése

A sötét seregDémonlélek

A Démon visszatérA Démon örökségeA Démon apostol

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:R. A. Salvatore: The Spine of the World

© 1999 TSR, Inc. All rights reserved.© 2001 Wizards of the Coast, Inc. All rights reserved.

This material is protected under the copyright laws ofthe United States of America. Any reproduction

or unauthorized use of the material or artwork containedherein is prohibited without the express written permission

of Wizards of the Coast, Inc.

Forgotten Realms and the Wizards of the Coast logo areregistered trademarks of Wizards of the Coast, Inc.

Forgotten Realms characters and the distinctive likenessesthere of are trademarks of Wízards of the Coast, Inc.

Visit our website at http://www.wizards.com

FordítottaHoppán Eszter

BorítóTodd Lockwood

ISBN 963 9278 31 9

Exclusive rights for the Hungarian languageedition licensed to Szukits Könyvkiadó

Lektor: Szőts KatalinTördelőszerkesztés: SPEKTRUM REPRO BT., Szentmiklósi Csaba

Színre bontás: A-SzínVonal Bt.Szerkesztő: Tóth Róbert

Felelős kiadó: Szukits László

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 210266Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Prológus

A kisebbik ember, akit sok néven ismertek Luskanban - de leginkább úgy, hogy Morik, aCsavargó -, felemelte és megrázta a palackot, mert meg akarta nézni a folyadék szintjét azalkony szürke fényénél.

- Egy hajtásra - mondta, és visszahúzta a kezét, mintha arra a bizonyos utolsó kortyintásrakészülne.

A nagyobbik ember, aki a mólón ült mellette, hatalmas méreteihez képest meglepően fürgemozdulattal elragadta tőle az üveget. Morik ösztönösen a palack után nyúlt, de a nagy embermagasra emelte az üveget, és egyetlen jóízű korttyal kiitta.

- Jaj, Wulfgar, mostanában mindig tiéd az utolsó korty - méltatlankodott Morik, éstessék-lássék hátba verte társát.

- Kiérdemeltem - ellenkezett Wulfgar.Morik egy pillanatig szkeptikusan méregette, aztán eszébe jutott a múltkori vetélkedésük,

amikor a barbár csakugyan kivívta a jogot, hogy utolsónak igyon az üvegből.- Szerencsés dobás volt - morogta Morik. Persze jól tudta, hogy nem ez a helyzet, és

Wulfgar harci képességei már rég nem jelentettek újdonságot számára.- Megcsinálhatom újra - jelentette ki Wulfgar. Feltápászkodott, és felemelte Égisz-agyart,

csodás harci kalapácsát. Ingatagon csapott vele a tenyerébe, s Morik arcán ravasz mosolysuhant át. Ő is lábra állt, és nyakánál fogva meglengette az üres üveget.

- Akarod most? - kérdezte.- Ha nem dobod elég magasra, vesztesz - figyelmeztette a szőke barbár, és a tenger felé

nyújtotta kalapácsát.- Ötig számolok, és vizet ér - vetett jeges pillantást barátjára Morik, felidézve a néhány

nappal korábban kitalált játék szabályát. Az első néhány kört Morik nyerte meg, de a negyediknapra Wulfgar rájött, hogyan mérje fel az üveg röppályáját, s elhajított kalapácsával aprószilánkokra zúzta.

Mostanában Moriknak csak akkor volt esélye a győzelemre, ha Wulfgar túl mélyen talált apalack fenekére nézni.

- Soha - morogta a barbár, miközben Morik a dobásra készült.A kis ember megállt, és ismét szemügyre vette társát, némi megvetéssel. Előre-hátra

lengette a karját, aztán hirtelen megrándult, mintha dobna.- Micsoda? - Wulfgar észrevette a cselt, hogy Morik nem dobta el a palackot. Mikor a barbár

a társára pillantott, a kis ember hirtelen körbefordult és magasan, messzire elhajította azüveget.

Egyenesen bele a felkelő napba.Wulfgar nem követte a röptét a legelejétől, így csak pislogni tudott a fénnyel szemben, de

végül mégis megpillantotta.Egy mordulással útjára bocsátotta a hatalmas kalapácsot, és a fegyver alacsonyan süvített

el az alkonyi öböl fölött.Morik diadalittasan felujjongott, mert azt hitte, hogy túljárt a barbár eszén. A palack már

alacsonyan járt, amikor Wulfgar hajított, és ráadásul húszlépésnyire a mólótól. Morik úgy hitte,hogy lehetetlen ilyen gyorsan és ilyen messzire dobni egy harci kalapácsot, főleg, ha a dobóépp az imént itta ki a célpont felét.

A palack már majdnem hullámot ért, mikor Égisz-agyar ezernyi darabra robbantotta.- Vizet ért! - rikkantotta Morik.- Én nyertem - jelentette ki Wulfgar ellentmondást nem tűrő hangon.Morik erre csak morgott valamit, mert tudta, hogy a barbárnak igaza van: a kalapács időben

elérte a palackot.- Micsoda pazarlás egy ilyen szép harci kalapács egy egyszerű, üres üvegért - szólalt meg

egy hang mögöttük. Wulfgar és Morik egy emberként fordultak hátra, és két kivont kardos alakotpillantottak meg, néhány lépésnyire csupán.

- Nos, Csavargó Morik úr - jegyezte meg az egyik, egy magas, vékony fickó, szoroskendővel a fején, lekötött fél szemmel és rozsdás, görbe pengével. - Úgy tudom, alaposanmegkopasztottál egy drágakőkereskedőt a múlt héten, és úgy gondoltam, hogy jobban tennéd,ha megosztanád a zsákmányt velem meg a barátommal.

Morik Wulfgarra pillantott, s fanyar mosolya, sötét szeme csillanása elárulta a barbárnak,hogy esze ágában sincs ezekkel semmit megosztani, talán csak a tőre pengéjét.

- Ha még meglenne a kalapács, talán vitatkozhatnátok - szólt a másik útonálló, aki olyanmagas volt, mint a barátja, csak kövérebb és sokkal piszkosabb. Kardjával Wulfgar felé bökött.A barbár hátratántorodott, és majdnem leesett a mólóról - legalábbis úgy tett, mintha.

- Szerintem nyugodtan megtalálhattátok volna ti is azt a kereskedőt énelőttem - felelteMorik. - Persze ha csakugyan létezett, barátaim, mert biztosíthatlak titeket, hogy fogalmamsincs, miről beszéltek.

A soványabbik útonálló előretolta a kardját. - Morik! - rikoltotta, de Morik már ott is termett,bepördült a penge mögé, hátát nekivetette a fickó alkarjának, és meglökte. Lebukott ameglepett ember keze alá, jobb kezével a magasba emelte, miközben valami villant a balkezében, és a tőr az ellenfél hónaljába fúródott.

Ezalatt a másik gazfickó, abban a hiszemben, hogy könnyű, fegyvertelen ellenféllel állszemben, szintén nekilendült.

Véreres szemei tágra nyíltak, mikor Wulfgar elővette jobb kezét a háta mögül, és előkerült aharci kalapács, ami mágikus módon visszatért hozzá. A támadó megtorpant és rémülten meredttársára. Morik ekkorra már megfutamította a sovány alakot, és utána is eredt. Csúfolta, éshisztérikus kacajok közepette a hátsó felét szurkálta.

- Jaj! - kiáltotta a kövér útonálló, és próbált megfordulni.- Egy feldobott üveget is eltalálok - emlékeztette Wulfgar.A fickó megállt és lassan szembefordult a barbárral.- Mi nem akarunk bajt - mentegetődzött, és lassan letette a kőre a kardját. - Egyáltalán nem,

jó uram - hajlongott idegesen.Wulfgar is letette Égisz-agyart, mire az útonálló a fegyverre meredt.- Vedd fel a kardod, ha akarod - biztatta a barbár.A másik hitetlenkedve meredt rá. Aztán mikor látta, hogy a barbárnál nem maradt fegyver -

kivéve persze hatalmas ökleit -, lehajolt a kardjáért.Wulfgar azonban így is megelőzte. Elkapta a kardért nyúló kezet a csuklónál. Egy hirtelen

mozdulattal felrántotta az útonálló karját, aztán úgy mellbe vágta, hogy áldozatának elállt alélegzete. A kard a földre hullt.

Wulfgar újra megrántotta ellenfele karját, hogy a férfi elemelkedett a földtől és kiugrott aválla a helyéből, aztán elengedte, és gyilkos balhoroggal állon vágta. A gazfickó csak azértnem esett le a mólóról, mert Wulfgar elkapta az inge elejénél. A barbár félelmetes erővelfelemelte, és egy teljes lábnyi magasságban megtartotta.

A férfi próbált belekapaszkodni és kiszabadulni, de Wulfgar úgy megrázta, hogy majdnemelharapta a nyelvét, és úgy lógott, mint egy rongybaba.

- Nincs vér a pucájukban - kiáltotta oda a barbárnak Morik.Wulfgar látta, hogy társa elébe került a menekülő útonállónak, és visszaterelte a mólóra. A

sovány alak csúnyán sántított és kegyelemért vinnyogott, de Morik tovább szurkálta.- Kérlek, barátom - hebegte a magasba emelt ember.- Hallgass! - dörögte a barbár, és leszegett fejével áldozata arcába vágott.Állati düh fortyogott a barbárban, olyan harag, ami túlmutatott ezen a harcon, a fosztogatási

kísérleten. Már nem a luskani mólón állt. Megint lent volt Abyssban, Errtu barlangjában, agonosz démon megkínzott foglyaként. Ellenfele a démon egyik szolgája lett: az ollókezűGlabrezu, vagy ami még rosszabb, egy csábító szukkubusz. Wulfgar egészen visszazuhantoda, látta a szürke füstködöt, érezte a bűzt, a lángok és korbácsütések sebhelyeit, az ollókat anyakán, a démonasszony hideg csókját.

Tiszta és eleven volt előtte mindez. A lidércnyomás visszatért, és őrjöngő haragba kergetteazzal, hogy újra a szenvedés bugyraiba vitte őt. Érezte Errtu százlábúit, melyek befúrják

magukat a bőr alá, és a testében motoznak, mérges csápjaikkal fájdalmas tüzeket gyújtvaodabent. Ott voltak rajta, benne, mindenhol, apró lábaikkal felajzva idegvégződéseit, hogy annálégetőbben érezze a maró mérget.

Szenvedett megint, de hirtelen és váratlanul rájött, hogy most már nem tehetetlen.Az útonálló a levegőbe repült. Wulfgar erőlködés nélkül a magasba emelte, pedig a férfi

vagy száz kilót nyomott. A barbár egy vad ordítással pörgetni kezdte kifelé, a nyílt tenger felé.- Nem tudok úszni! - sikoltotta a férfi. Szánalmasan kalimpálva ért vizet tizenöt lábnyira a

mólótól, és segítségért kiáltozva vergődött a habokban. Wulfgar elfordult. Ha hallotta is akiabálást, nem adta semmi jelét.

Morik némi meglepetéssel méregette a barbárt. - Nem tud úszni - jegyezte meg, amikortársa közelebb lépett.

- Akkor legfőbb ideje, hogy megtanuljon - morogta hidegen Wulfgar, és gondolatai mégmindig Errtu barlangjának füstös folyosóin jártak. Önkéntelenül is a karját meg a lábát dörzsölte,hogy lesöpörje a képzeletbeli férgeket.

Morik vállat vont. Lenézett a saját áldozatára. - Te tudsz úszni? - érdeklődött.Az útonálló félve pillantott Morfikra, és alig észrevehetően, reménykedve bólintott.- Akkor menj a barátodért - utasította az.A férfi lassan kúszni kezdett. - Tartok tőle, hogy a cimborája meghal, mire odaér - jegyezte meg Morik. A barbár mintha

nem is hallotta volna.- Jaj, segíts már annak a nyomorultnak - sóhajtotta a csavargó. Megfogta a barbár karját és

kényszerítette, hogy magához térjen. - A kedvemért. Nem szeretem úgy kezdeni az estét, hogyegy halott szárad a lelkemen.

Wulfgar maga is sóhajtott, és kinyújtotta roppant kezét.A kúszó-mászó útonálló felemelkedett a földről. Wulfgar tett három gyors lépést, és

lendületesen elhajította a vézna alakot, aki nem messze a társától csattant a vízbe.Wulfgar nem is látta a leérkezést. Minden érdeklődését elvesztette a helyzet iránt. Sarkon

fordult, visszahívta Égisz-agyart, és elsietett Morik mellett, aki meghajolt veszedelmes és erősbarátja előtt.

Morik a móló végénél érte utol Wulfgart. - Még mindig ott szerencsétlenkednek a vízben -szólt Morik. - Az a kövér úgy kapaszkodik a soványba, hogy magával húzza. Lehet, hogy minda ketten megfulladnak.

Wulfgar nem törődött vele, és Morik tudta, hogy őszintén így gondolja. A Csavargó vetettmég egy utolsó pillantást az öbölre, aztán vállat vont. Elvégre csak saját magukat okolhatják.

Wulfgarral, Beornegar fiával nem lehet játszadozni.Így Morik sem törődött többet a dologgal - nem mintha amúgy nagyon érdekelte volna -, és

inkább a társára figyelt, arra, akit többek közt egy sötételf tanított meg harcolni!Morik persze helytelenítő arcot vágott, de Wulfgar észre sem vette. A Csavargónak egy

másik drow jutott eszébe, egy látogató, aki nem oly rég lepte meg váratlanul, és megkérte, hogytartsa szemmel Wulfgart. Előre fizetett a szolgálatért - és nem túl finoman értésére adta, hogyha Morik nem hajtja végre a feladatot, akkor a főnök elégedetlen lesz. Morik azóta nem hallottújra a sötételfek felől, mégis tartotta magát ígéretéhez, hogy figyeli Wulfgart.

De, legalábbis önmagának, el kellett ismernie, hogy nem csak erről van szó. Pusztánérdekből kezdeményezte a kapcsolatot Wulfgarral - részben a sötételfektől, részben Wulfgartólvaló félelmében, és azért, hogy többet tudjon meg arról az emberről, aki a vetélytársa lett azutca birodalmában.

Kezdetben csupán erről volt szó. Most már nem félt a barbártól, inkább féltette arémképektől gyötört embert. Morik ritkán gondolt a sötételfekre, akik hosszú hetek óta nemjelentkeztek. Meglepő módon megkedvelte Wulfgart, és kezdte élvezni a társaságát, pedigWulfgar sokszor kíméletlenül viselkedett.

Már majdnem elmesélte barátjának a drow elfek látogatását, mert szerette volnafigyelmeztetni őt. Majdnem... de a gyakorlatiasabb énje, amely révén életben maradhatottLuskan utcáin, eszébe juttatta, hogy ezzel senkinek sem használna.

Ha a sötételfek Wulfgarért jöttek - akár számít rájuk Wulfgar, akár nem -, akkor úgyisbefellegzett neki. Elvégre ezek a drow elfek mágusok és hírhedt pengeművészek, akik képesekhívatlanul behatolni Morik szobájába. És Wulfgarnak is kell néha aludnia. Ha amazokmegtudják, hogy ő elárulta őket...

Morik megborzongott, és szándékosan elűzte magától a nyugtalanító gondolatokat.Furcsamód rokon lelket vélt felfedezni Wulfgarban, olyasvalakit, aki lehetne (és csakugyan voltis) nemes, nagy harcos, vezér, de aki bizonyos okok miatt kegyvesztett lett.

Morik saját magát is így látta, bár valójában gyermekkora óta élte ezt az életet. Mégis, ha azanyja nem hal bele a szülésbe és az apja nem teszi ki az utcára...

Wulfgarra pillantva önkéntelenül is arra gondolt, aki ő maga lehetett volna, arra, aki valahaWulfgar volt. Morik úgy gondolta, hogy mindketten a sors áldozatai, így nem voltak illúzióimostani kapcsolatukat illetően. Valójában, minden józan megfontolás ellenére, azért kötődöttWulfgarhoz, mert valahol saját fiatalabb testvérét látta benne.

És azért, mert Wulfgar barátsága miatt nőtt a csőcselék szemében. Morik számára mindigkellett egy praktikus indok is.

A nappal lassan véget ért, s elkezdődött az éjszaka, Morikék ideje, Luskan utcai életénekideje.

1. RÉSZ

A JELEN

Menzoberranzani otthonomban, ahol démonok járnak és drowk élvezkednek gyilkosvetélkedésben, szükségszerű az éberség és óvatosság folytonos állapota. Az óvatlan drowhalott drow Menzoberranzanban, ezért ritka, ha egy sötétet egzotikus füveket vagy italokatfogyaszt, ami eltompítja az érzékeket.

Ritka, de vannak kivételek. A Melee-Magthere - a harcos-iskola - végzős szertartásán atávozó diákok kábító füvek és érzéki örömök valóságos orgiájába bocsátkoznak az ArachTinilith asszonyaival. A színtiszta hedonizmus pillanata ez, a féktelen élvezeté, tekintet nélkül ajövőbeni következményekre.

Én nem voltam hajlandó részt venni ebben az orgiában, bár nem tudom, akkori eszemmelmiért. Azt hiszem, sértette az erkölcsi érzékemet, és oly sok mindent lealacsonyított, amitnagyra tartottam. Most, visszatekintve megértettem magamról még valamit, ami elutasításrakésztetett.

Eltekintve a számtalan erkölcsi kifogástól, a kábító füveknek már a puszta gondolata ismegrémített és taszított.

Persze ezt végig tudtam - amint megéreztem a mérget a szertartásban, azonnal ösztönösenlázadtam ellene -, de csak mostanában értettem meg ennek az elutasításnak az igazitermészetét, az igazi okot, amiért az ilyen behatásoknak nincs helye az életemben.

Ezek a füvek természetesen sokféleképpen támadják a testet, a reflexek lelassításától akoordináció teljes megszüntetéséig, de még fontosabb, hogy a lélekre is hatással vannak.Először is elhomályosíják a múltat, kitörlik a kellemes és kellemetlen emlékeket egyaránt,másodszor kiküszöbölik a jövőre vonatkozó gondolatokat. Ezek a mérgek a jelenbe zárjákfogyasztójukat, az ittbe és a mostba, kilátás nélkül a múltra és jövőre. Ez bennük a csapda, ez akishitű látószög, mely lehetővé teszi a testi vágyak korlátlan, gátlástalan kielégítését. Az, aki ígyelkábult, vakmerő tettekre is hajlandó, mert a belső hang - akár a túlélést ösztön mélységéig is- elhalkul. Hány fiatal harcos vett magát ostobán túlerőben lévő ellenfelek elé, csak hogylevágják? Hány fiatal nő fogan véletlenül gyermeket olyan szeretőtől, akire még csak nem isgondol jövendő férjként?

Ez a csapda, ez a kishitű szemlélet az, amit én nem bírok elviselni. Én reménnyel élem azéletem, azzal a reménnyel, hogy a jövő jobb lesz, mint a jelen, de csak addig, amíg én teszekróla, hogy úgy legyen. Ez a küzdelem jelenti az élet értelmét, a teljességnek azt az érzését,amire mindnyájunknak szüksége van az örömhöz. Hogy is maradhatnék hű ehhez areményhez, ha megengednék magamnak egy olyan gyenge pillanatot, ami lerombolna mindent,amit elértem és amit még elérni akartam? Hogyan reagáltam volna megannyi váratlanvészhelyzetben, ha éppen valamilyen anyag hatása alatt lettem volna, ami megbénítjaítélőképességemet, vagy megváltoztatja a látásmódomat?

Nem lehet alábecsülni annak a veszélyét, hogy hová vezethetnek ezek a szerek. Hahagytam volna magam elragadtatni a szertartás hangulatától, ha megengedtem volnamagamnak a papnők által kínált érzéki örömet, mennyire alacsonyítottam volna le bármiféleigazi találkozásomat a szerelemmel?

Úgy gondolom, hogy nagyon is. Az érzéki gyönyörök testi vággyal kombinált érzelmi ésértelmi döntés eredményei - legalábbis így kéne hogy legyen -, amely két testet és lelket abizalom és tisztelet kötelékével fog össze. Abban a szertartásban szó sem volt ilyen kötelékről:az csak a test átadása, a másikfelkínált árujának elfogadása. Ott nem volt magasabb szintűegyesülés, lelki élmény, tehát igazi gyönyör sem.

Én nem tudok ilyen reménytelen vegetálásban élni, mert ez az: szánalmas vegetálás a létmélyebb, alapvető szintjein, melyet a magasabb létezési szint elérésének reménytelensége idézelő.

Ezért utasítom el a mérgek legmértéktartóbb használatát is, s bár nem ítélem el nyíltanazokat, akik élnek velük, szánom őket lelkük ürességéért.

Mi az, ami idejuttat valakit? Én azt hiszem, hogy a fájdalom, és az olyan emlékek, amelyektúl sötétek ahhoz, hogy szembe lehessen nézni velük. A bódító mérgek csakugyan el tudjákhomályosítani a múlt kínjait és a jövő kihívásait. De ez nem jó üzlet.

Ezért féltem Wulfgart, elveszett barátomat. Hol találhat menedéket rabszolgasága kínjaitól?

Drizzt Do'Urden

1. fejezet

Kikötőben

- Úgy gyűlölöm ezt a helyet - jegyezte meg Robillard, a köpönyeges varázsló. A TengeriSzellem kapitányához, Deudermonthoz intézte szavait, miközben a szkúner megkerülte ahullámtörőgátat, és megpillantották Luskan kikötőjét.

Deudermont, ez a magas, méltóságteljes, nemesi modorú, szófukar ember csak rábólintotta varázsló megjegyzésére.

Nemegyszer hallotta már. A város körvonalaira pillantott, s látta a Mágia Vendégtornyát,Luskan nagyhírű varázslócéhének tanyáját. Tudta, hogy Robillard emiatt nem kedveli a várost -bár részletes magyarázatba sosem bocsátkozott, elejtett néha néhány megjegyzést arról, hogymicsoda idióták irányítják a tornyot. Deudermont gyanította, hogy valaha visszautasítottákRobillard jelentkezését a céhbe.

- Miért pont Luskan? - jajdult fel a varázsló. - Vízmélye miért nem lett volna jó? Az egészKardparton sehol nem javítják jobban a hajókat.

- Luskan közelebb van - emlékeztette Deudermont.- Csak néhány nappal - vágott vissza Robillard.- Ha egy vihar megtalál minket abban a néhány napban, széteshetett volna az egész

hajótest, és mindnyájan halak és rákok étkévé lettünk volna - figyelmeztette a kapitány. -Ostoba hazárdjáték lett volna egyetlen ember ostoba büszkeségéért.

Robillard válaszolni akart, de aztán időben felfogta a kapitány utolsó szavait, és nemszégyenítette meg magát még jobban. Arca elfelhősödött. - A kalózok elkaptak volna minket, hanem tökéletes az időzítésem - morogta a varázsló, miután kissé lecsillapodott.

Deudermont ezt nem vitatta. Robillard csakugyan látványos munkát végzett a legutóbbikalózvadászat során. Sok évvel korábban a Tengeri Szellemet - az új, nagyobb, gyorsabb,erősebb Tengeri Szellemet - Vízmélye urai adományozták kalózvadászat céljaira. Egyetlen máshajó sem közelítette meg sikereit ezen a téren, így amikor az őrszem kalózhajókat vett észre aKardpart északi vizein, nem messze Luskanhoz, Deudermont alig akart hinni a hírnek. Aszkúner vadász hírneve már önmagában tisztán tartotta ezt a részt, hónapok óta.

Ezek a kalózok bosszút állni jöttek, nem könnyű prédáért, s alaposan felkészültek a harcra -mindegyik egy-egy kis hajítógéppel volt felszerelkezve, számos íjásszal és két varázslóval. Mégígy is a rövidebbet húzták a tapasztalt Deudermont és a kiváló Robillard ellen, aki már vagy egyévtizede forgatta a mágia erős fegyverét tengeri küzdelmekben.

Robillard egyik illúziója azt a képzetet keltette, hogy a Tengeri Szellem elpusztult, főárbocaa fedélzeten hever, a korlát mellett halottak fekszenek. A kalózok éhes farkasokként óvakodtakközelebb, egyre közelebb, aztán egészen közel, hogy megadják a végső döfést a hajónak.

Valójában a Tengeri Szellem még csak komolyan meg sem sérült, mivel Robillardsemlegesítette az ellenséges varázslók támadó mágiáit. Az apró kalóz-katapultok nem sok kárttehettek a büszke szkúner páncélozott testében.

Deudermont íjászai, egytől egyig kitűnő harcosok, lecsaptak a közelgő hajókra, majd aszkúner harci vitorlázatról teljes vitorlára váltott át - szinte kiszökkent a két meglepett kalózhajóközül.

Robillard néma csendet bocsátott a kalózokra, hogy megakadályozza varázslóik védekezővarázslatait, majd tűzgolyókat küldött ki gyors egymásutánban. Ezután következtek ahagyományos fegyverek, a hajítógépek, hogy tönkretegyék a vitorlázatot és fokozzák a tűzgolyórombolását.

A Lángokban álló, árbocvesztett kalózhajók hamarosan elsüllyedtek. Olyan teljes volt apusztulás, hogy Deudermonték alig néhány túlélőt tudtak csak kihalászni a vízből.

A Tengeri Szellem azonban nem úszta meg sértetlenül.Egyetlen nagy vitorlája maradt csak épen. És ami még veszedelmesebb, jókora repedés

éktelenkedett rajta, alig valamivel a vízvonal fölött. Deudermontnak a legénység harmadát bekellett fognia vízmerésre, s ezért tartott a legközelebbi kikötő. Luskan felé.

Deudermont semmi kivetnivalót nem talált döntésében.Jobban szerette Luskant, mint Vízmélye nagyobb kikötőjét, mert míg Vízmélyén bármelyik

uraság szívesen látta volna őt, addig Luskanban a legénység talált szívélyesebb fogadtatásra.Luskannak is megvoltak a maga előkelő körei, a legalsó rétegek azonban itt magasabbanálltak, mint Vízmélyén.

Üdvözlő kiáltások harsantak fel minden mólóról, amikor a város közelébe értek, hisz aTengeri Szellemet ismerték és kedvelték itt. Luskan becsületes halászai és kereskedői az egészészaki partszakaszon megtanulták tisztelni Deudermont kapitányt és gyorsjáratú szkúnerét.

- Szerintem jó választás volt - jegyezte meg a kapitány. - Vízmélyében jobban lehet enni, szórakozni és cicázni - ellenkezett Robillard.- De nincsenek ott jobb varázslók - Deudermont nem tudott ellenállni ennek a

megjegyzésnek. - A Vendégtorony a leghíresebb varázslócéh az összes Birodalmakban.Robillard felmordult, és elmorzsolt néhány szitkot az orra alatt, aztán tüntetően távozott.Deudermont nem nézett utána, de észre kellett vennie a varázsló csizmájának dühödt

dobogását.

- Csak egy rövid menetet - búgta a nő. Beletúrt piszkosszőke hajába, és csábító pózt vettfel. - Hogy megnyugodjak, mielőtt dolgozni kezdek.

A barbár végigtapogatta nyelvével a fogait, mert úgy érezte, mintha a szája tele lennevalami anyaggal, valami piszkos anyaggal. Miután végigdolgozta az éjszakát a Zsiványkardban,visszatért a mólókhoz Morikkal, hogy folytassák az ivászatot. Mint általában, most is reggeligmaradtak, aztán Wulfgar visszatámolygott a Zsiványkardba - lakó- és munkahelyére -, azágyába.

De ez a lány, Delly Curtie, a felszolgálólány és Wulfgar szeretője, eljött hozzá. Valaha abarbár kellemes időtöltést látott a lányban, és gondoskodó barátot. Delly támogatta Wulfgart azelső nehéz luskani napokban. Gondoskodott testi és lelki szükségleteiről, kérdezősködés ésítélkezés nélkül, s semmit sem kért cserébe. Mostanában azonban kezdett megváltozni akapcsolatuk, szinte észrevétlenül. Most, hogy a barbár már jobban megtalálta helyét újéletében, melyben állandóan Errtu gonoszságának emlékeivel küzdött, kezdte másképp látni alányt.

Delly érzelmileg gyermek volt, segítségre szoruló kislány.A húszas éveinek közepén járó Wulfgar jóval idősebb volt nála. Most hirtelen ő lett a felnőtt

a kapcsolatban, és Delly szükségletei kezdték háttérbe szorítani a sajátjait. - Ugyan már, biztosan van tíz perced rám, Wulfgar - húzódott közelebb a lány, és

megsimogatta a fiú arcát. Wulfgar megfogta a csuklóját és szelíden, de határozottan eltolta magától. - Hosszú volt az

éjszaka - felelte. - És azt reméltem, hogy tudok egy kicsit pihenni, mielőtt elkezdem a munkátAurumnnak.

- De én bizsergek... - Pihennem kell - nyomott meg Wulfgar minden szótagot. Delly elhúzódott tőle, és csábító tartása hirtelen hideg, közönyös lett. - Ahogy akarod -

mondta keményen. - Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki meg akarja osztani velem azágyamat?

Wulfgar válaszra sem méltatta. Csak azt mondhatta volna a lánynak, hogy őt aztán nemérdekli, hogy minden - az ivás, a verekedés - csak rejtőzködés, semmi több. Wulfgar valójábankedvelte és tisztelte Dellyt, és barátjának tartotta őt - vagyis annak tartotta volna, ha őszinténúgy gondolja, hogy lehetnek barátok. Nem akarta megbántani a lányt.

Delly reszketve, bizonytalanul állt Wulfgar szobájában. Hirtelen meztelennek érezte magátkönnyű köntösében. Összefonta a karját maga előtt, kirohant és bevágta maga mögött az ajtót.Később hallatszott a kijárati ajtó csapódása is, és Wulfgar tudta, hogy az egész csak színjáték:Delly tudtára akarja adni, hogy elment, valaki más karjában keresni vigasztalást.

A barbár tudta, hogy a lány nem egyszerű eset, akiben több az érzelmi zűrzavar, mintbenne, ha ez egyáltalán lehetséges.

Eddig még sosem jutottak idáig. Kezdetben oly egyszerű, oly közvetlen volt a kapcsolatuk:két ember, akiknek szükségük van egymásra. Mostanában viszont minden összegabalyodott, aszükségletek érzelmi béklyókká merevedtek. Dellynek szüksége volt Wulfgarra, hogy a barbárgondoskodjon róla, vigasztalja, csodálja, Wulfgar viszont tisztában volt azzal, hogy sajátmagáról sem tud gondoskodni, nemhogy másról. Delly azt akarta, hogy Wulfgar szeresse őt, abarbárban azonban nem maradt megosztható szeretet. Wulfgar számára csak a fájdalom és agyűlölet maradt, Errtu és Abyss sötét emlékei, a hat év kínlódás tudata.

Wulfgar felsóhajtott és kidörzsölte az álmot a szeméből, aztán a palack után nyúlt, deüresen találta. Csalódott mordulással vágta a szoba sarkába, ahol darabokra tört. Egy pillanatraDelly arcát képzelte oda. A kép megdöbbentette, de nem lepte meg. Halványan arra gondolt,hogy Delly talán szándékosan bosszantotta fel, talán nem is ártatlan gyermek, hanem ravaszvadász. Amikor először jött, és vigaszt kínált, valójában csapdába akarta csalni? El akartavetetni magát?

Azért akarta őt megmenteni, hogy egyszer majd őt mentsék meg nyomorúságos létéből,amit pincérlányként kikapart magának?

Wulfgar csak most látta, hogy az ujjai egészen elfehéredtek, annyira ökölbe szorítja őket.Tudatosan szétnyitotta a tenyerét, és jó pár mély lélegzetet vett. Ismét sóhajtott, megintmegnyalta piszkos fogait, aztán felállt és kinyújtóztatta hatalmas testét. Mint minden reggel,most is úgy érezte, hogy egyre jobban fájnak az izmai, a csontjai. Végignézett roppant karjain,és látta, hogy most is figyelemreméltó izmai megereszkedtek, és bőre petyhüdtnek tűnik.

Milyen más is volt az élete régen a Jeges Szelek Völgyében, amikor az egész napotvégigdolgozta Bruenorral, amikor köveket fejtett és emelgetett, vagy vadászni ment Drizzt-tel,és rohant, harcolt álló nap. Fárasztóak voltak az órák, telve testi fáradalmakkal, de a terhekcsak testiek voltak, nem lelkiek. Akkor és ott nem fájt semmije.

A szíve feketesége, a fájó seb, az az oka mindennek.Próbált visszagondolni azokra az elveszett évekre, amikor Drizzt és Bruenor mellett harcolt,

dolgozott, vagy amikor Kelvin Halmának szélfútta lankáin futkározott, és Catti-brie-t kergette...A lány gondolata hirtelen jéggé fagyasztotta és üressé tette, és ebbe az ürességbe azonnal

betolakodtak Errtu képei. Egyszer a démon egyik szolgája, egy szörnyű szukkubusz felvetteCatti-brie alakját, és Errtu meggyőzte Wulfgart, hogy sikerült elkapnia a lányt, aki

ugyanolyan örök szenvedésre ítéltetett, mint Wulfgar maga, méghozzá őmiatta, Wulfgar miatt!Errtu magához húzta a szukkubusz-Catti-brie-t, és Wulfgar iszonyodó tekintete láttára

szétmarcangolta, aztán véres, undorító lakoma során felfalta.Wulfgar kihagyó lélegzettel küzdötte vissza magát Catti-brie-hez, az igazi Catti-brie-hez.

Valamikor szerette őt. Ő volt talán az egyetlen nő, akit valaha is szeretett, de úgy érezte, hogyörökre elvesztette. Elmehet Tízvárosba, hogy újra találkozzanak, de megsérült a kettejük köztikötelék, Errtu miatt és amiatt, ahogyan Wulfgar feldolgozta Errtu csapásait.

Az ablakon beszüremlő hosszú árnyékok elárulták, hogy a nappal a végéhez közeledik, éshamarosan újra indul a munka Arumn Gardpeck kidobólegényeként. A barbár nem hazudottDellynek, amikor azt mondta, hogy pihenésre van szüksége - visszazuhant az ágyba és mélyálomba merült.

Az éj már leszállt Luskanra, mire Wulfgar betámolygott a zsiványkard zsúfolt ivójába.- Már megint késett, bár ez nem meglepő - jegyezte meg egy vékony, vizenyős tekintetű

alak, bizonyos Pocsolya Josi, a kocsma egyik törzsvendége, Arumn Gardpeck jó cimborája, afogadóshoz fordulva. - Ez az alak egyre kevesebbet dolgozik és egyre többet vedel.

Arumn Gardpeck, a kedves, de kemény és gyakorlatias főnök éppen elmondta volna aszokásos választ, hogy Josi csak fogja be a száját, de csakugyan nem vitathatta a férfi állítását.

Arumnnak rosszul esett látni, hogy Wulfgar egyre mélyebbre süllyed. Akkor zárta szívébe afiút, amikor Wulfgar először jött Luskanba. Arumn kezdetben csak szembeötlő ereje miattérdeklődött a barbár iránt - egy ilyen alak alaposan feljavíthatja az üzletet a város kíméletlendokknegyedében. Első beszélgetésük után Arumn rájött, hogy nem pusztán üzleti jellegű azérdeklődése. Őszintén megkedvelte a barbárt.

Mindig Josi volt az, aki figyelmeztette a fogadóst a problémákra, aki emlékeztette, hogy

ebből baj lehet.- Szerinted most van napnyugta? - kérdezte Josi az ásítozó barbárt.Wulfgar megtorpant és a kis emberre meredt.- Már elmúlt a fél éjszaka - folytatta Josi, és hangja vádlóból hirtelen csevegőre váltott. - De

én szemmel tartottam a helyet. Szétcsaptam volna köztük, ha van valami.Wulfgar szkeptikusan méregette Josit. - Te még egy csapat döglött egér közt sem tudnál

szétcsapni - jegyezte meg egy jóízű ásítás közepette.Josi, az örök gyáva, lehorgasztotta a fejét, és kesernyésen elmosolyodott.- Megállapodtunk a munkakezdés idejéről - szólt komolyan Arumn.- És arról, hogy mire van szükséged - emlékeztette Wulfgar a fogadóst. - Te magad

mondtad, hogy az én szerepem késő este kezdődik, mert a baj ritkán jön korán. Azt mondtad,hogy napnyugtakor kezdek, de igazából csak később van szükség rám.

- Van benne valami - biccentett Arumn, mire Josi felmordult. Szerette volna megbüntetvelátni az izomkolosszust, aki átvette a helyét Arumn legjobb barátjaként.

- Megváltozott a helyzet - folytatta Arumn. - Hírnevet és jó sok ellenséget szereztélmagadnak. Minden este későn jössz be, és... az ellenségeid ezt észreveszik. Félő, hogy egyeste túl későn jössz, amikor már mindenki holtan hever.

Wulfgar hitetlenkedő arcot vágott, aztán elutasítóan legyintett.- Wulfgar - kiáltott utána erőteljesen Arumn.A barbár neheztelve visszafordult.- Három üveg hiányzik tegnap éjszaka óta - mondta Arumn higgadtan, nyugodtan, minden

aggodalom nélkül.- Azt ígérted, annyit ihatok, amennyit akarok - felelte Wulfgar.- Te igen - figyelmeztette Arumn. - De nem a sunyi kis barátod.Minden szem a kocsmárosra meredt, mert Luskanban nem sokan mertek így beszélni a

veszedelmes Morikról, a Csavargóról.Wulfgar kuncogva csóválta a fejét. - Jó Arumn! Szeretnéd személyesen is megmondani

Moriknak, hogy nem látod szívesen egy-egy italra?Arumn összehúzta a szemét, és Wulfgar egy pillanatig állta a tekintetét.Delly Curtie épp ekkor lépett be a terembe kisírt szemmel.Wulfgar a lányra pillantott és némi bűntudatot érzett, de ezt a világért sem vallotta volna be

nyilvánosan. Megfordult és ment a dolga után, hogy megfenyegessen egy hangoskodórészeget.

- Úgy játszik a lánnyal, mint egy hangszerrel - áskálódott Josi Arumnnak.Arumn csalódottan felsóhajtott. Kedvelte Wulfgart, de a barbár egyre agresszívebb

viselkedése kezdte aláásni ezt az érzést. Dellyt szinte a lányának tekintette. Ha Wulfgar játszikvele, és nem törődik az érzéseivel, akkor vele, Arumnnal gyűlik meg a baja.

Arumn épp időben pillantott Dellyről Wulfgarra, hogy lássa, amint a barbár a nyakánál fogvafelemeli a hangoskodót, az ajtóhoz cipeli és kilódítja az utcára.

- Az a fickó nem csinált semmit - jegyezte meg Josi. - Ha Wulfgar tovább csinálja ezt,egyetlen vendéged sem marad.

Arumn erre csak sóhajtott.

Három alak az ivó másik sarkából ugyancsak érdeklődéssel figyelte a barbár ténykedését. -Ez nem lehet - morogta egyikük, egy ösztövér, szakállas fickó. - Ennyire nem lehet kicsi a világ.

- Pedig az - felelte a középső. - Te nem voltál ott a Tengeri Szellemen az ő idejükben. Énsosem fogom elfelejteni Wulfgart. Vele hajóztam egész végig Vízmélyétől Memnonig, aztánvissza, és jócskán akadt dolgunk kalózokkal az úton.

- Úgy tűnik, jó hasznát lehetett venni a kalózok ellen - szólt közbe Waillan Micanty, aharmadik.

- Az már igaz - felelte a középső. - De azért nem olyan jó, mint a cimborája. Azt te isismered. Sötét bőrű fickó, kicsi és finom, de veszedelmesebb, mint egy sebzett sahuagin, ésfürgébb bárminél azokkal a pengéivel.

- Drizzt Do’Urden? - kérdezte a sovány. - Ez a nagydarab együtt járkált a sötételffel? - Igen - felelte a középső. Szélesen elvigyorodott, hogy a középpontban lehet, és hogy

felidézheti az izgalmas utazást Wulfgarékkal.- És mi van Catti-brie-vel? - kérdezte Waillan, aki - a legénység összes többi tagjával

egyetemben - le volt nyűgözve a gyönyörű és harcedzett lánytól, alighogy Catti-brie és Drizztcsatlakoztak hozzájuk. Drizzték hónapokig hajóztak a Tengeri Szellemen, és mennyivelkönnyebb volt velük együtt elbánni a kalózokkal!

- Catti-brie Baldur Kapujától délre jött közénk - kezdte a mesemondó. - Egy törpével jött,Bruenor királlyal, Mithril Csarnok urával, egy égő szekéren. Soha nem láttam ahhoz foghatót. Atörpe egyenesen nekiment az egyik kalózhajó vitorlájának, amivel éppen harcoltunk. Egyedülelsüllyesztette az egész hajót, és még tele volt harci kedvvel, amikor kihúztuk a vízből.

- Ne lódíts - intette a sovány.- Nem, én is halottam a történetet - szólt közbe Waillan Micanty - magától a kapitánytól, és

Drizzt-től meg Catti-brie-től.A sovány ember elhallgatott. Némán figyelték Wulfgar mozgását.- Biztos, hogy ő az? - kérdezte az ösztövér. - Ő az a Wulfgar fiú?Alig mondta ki ezt, Wulfgar elővette Égisz-agyart, hogy a falhoz támassza.- A mindenségit, ez ő - szólt a második. - Ezt a kalapácsot nem lehet elfelejteni. Egy árbocot

szét tudott törni vele, és száz lépésről eltalálta a kalózok szemét.Wulfgarnak eközben rövid vitája támadt egy vendéggel.A barbár egy könnyed mozdulattal torkon ragadta partnerét és a levegőbe emelte. Nyugodt

léptekkel az ajtóhoz ment vele, és kidobta az utcára.- A legerősebb ember, akit valaha is láttam - jegyezte meg a középső tengerész, és társai

nem ellenkeztek. Iszogattak tovább és nézték a barbárt, aztán siettek értesíteni kapitányukatarról, hogy kit láttak.

Deudermont kapitány elgondolkodva morzsolgatta takaros szakállát, miközben WaillanMicanty elbeszélését emésztette. Nagyon nem értette a dolgot. Mikor Drizzték velük hajóztak,elmesélték neki Wulfgar pusztulását. A történet mély hatást gyakorolt Deudermont kapitányra,aki annak idején, a memnoni úton összebarátkozott a barbárral.

Drizzték állították, hogy Wulfgar halott, és Deudermont így is hitte. Most pedig egymegbízható tengerésze azt mondja, hogy a barbár nagyon is él és dolgozik a Zsiványkardban,Deudermont egyik kedves helyén.

A kapitányban felidéződött első találkozása a barbárral és Drizzt-tel a vízmélyei Sellőkocsmában. Wulfgar elkerülte a harcot egy Bungo nevű notórius verekedővel. Micsodanagyszerű tettet hajtottak végre Drizzték később, amikor megmentették apró félszerzetbarátjukat egy calimporti pasa karmaiból, hogy aztán visszaszerezzék Mithril Csarnokot aHarcpöröly klánnak. Hihetetlennek tűnt a gondolat, hogy Wulfgar hivatásos verekedőkéntdolgozzon Luskan egy harmadrendű kocsmájában.

Főleg azután, hogy Drizzték szerint halott.Deudermont utolsó közös útjukra gondolt, amikor egy távoli szigetre indultak. Egy vak jós

különös fejtörőt mondott Drizztnek, azzal kapcsolatban, akit elveszteni vélt. Deudermont utoljáraakkor látta Drizztéket, amikor elváltak egy tavon, a szárazföld belsejében, ahová a TengeriSzellem önhibáján kívül került.

Wulfgar életben lenne? Deudermont már túl sokat megélt ahhoz, hogy rögtön elvesse ezt alehetőséget.

Mégis valószínűnek tartotta, hogy matróza téved. Nem sok északi barbárt láthatott életében,és azok mind nagydarabok, erősek és szőkék. Egyik olyan, mint a másik. A Zsiványkardbanlehet valami barbár a kidobó, de nem Wulfgar az.

Tovább nem is foglalkozott ezzel, hisz meg kellett látogatnia a város előkelőségeit. Háromnappal később viszont, amikor Luskan egyik nemesi családjának asztalánál vacsorált, szóbakerült a város legnagyobb bajkeverőinek halála.

- Sokkal jobban megvagyunk Fanyüvő nélkül - jegyezte meg az egyik vendég. - Mindig csak

a kötözködésen járt az esze.- Egyszerű zsivány volt, semmi több - felelte egy másik. - És nem is olyan kemény.- Legyűrte az a vágtató lovat is - erősködött az első. - A saját szememmel láttam!- De nem tudta legyűrni Arumn Gardpeck új legényét - vágott vissza a másik. - Amikor

megpróbált tengelyt akasztani vele, úgy repült ki a Zsiványkardból, hogy még az ajtófélfát ismagával vitte.

Deudermont felfigyelt. - Hát igen - helyeselt a másik. - Az a fickó szinte emberfelettien erős, és micsoda kalapácsa

van! A legcsodálatosabb fegyver, amit életemben láttam.A kalapács említésére Deudermont alaposan félrenyelt, mert jól emlékezett Égisz-agyar

képességeire. - Mi a neve? - érdeklődött.- Kinek?- Arumn Gardpeck legényének.A két vendég összenézett, és a vállukat vonogatták. - Valami Wolf-izé, azt hiszem - mondta

az egyik.

Mikor elhagyta a nemes házát, Deudermont nem ment vissza a hajóra, hanem a hírhedettFélhold utca felé vette útját, a Zsiványkard környéke felé. Habozás nélkül benyitott a kocsmába,és leült az első üres asztalhoz. Még el sem helyezkedett, már észrevette a nagydarab alakot.Kétségkívül Wulfgar volt az, Beornegar fia. A kapitány sosem ismerte túl behatóan Wulfgart,ráadásul hosszú évek óta nem is találkozott vele, de a dolog nem lehetett kérdéses. A nagyság,az erő kisugárzása és a jeges kék szemek nem hazudtak. Lerongyolódott, kusza szakállt viseltés piszkos ruhákat, de Wulfgar volt az.

A barbár egy pillanatra viszonozta a kapitány pillantását, de nem csillant felismerés aszemében, amikor elfordult. Deudermont csak biztosabb lett a dolgában, amikor meglátta acsodás kalapácsot, Égisz-agyart, a barbár széles hátára szíjazva.

- Inni akarsz, vagy verekedni?Deudermont felnézett, és egy lányt pillantott meg az asztal mellett, tálcával a kezében.- Nos?- Verekedni? - visszhangozta értetlenül a kapitány.- Úgy bámulod - íntett a lány Wulfgar felé. - Sokan jönnek ide verekedni, és sokat visznek el

hordágyon. De neki mindegy, ha harcolni akarsz, vagy ha éppen meg is ölöd.- Én nem akarok verekedni - felelte Deudermont. - De mondd csak, mi a neve?A lány szortyintott és megcsóválta a fejét. Ingerültnek látszott, de nem lehetett tudni, miért. -

Wulfgar - felelte. - És mindnyájan jobban jártunk volna, ha soha nem jön ide. - Ezzel elment.Meg sem kérdezte a vendéget, hogy mit iszik.

Deudermont többet nem is törődött vele, hanem megint a barbárt nézte. Hogyan került ideWulfgar? Miért nem halott? És hol vannak Drizzték?

Türelmesen üldögélt és figyelte a forgalmat, egészen hajnalig, amikor rajta és egy soványfickón kívül minden vendég kezdett hazaszállingózni.

- Ideje menni - kiáltotta oda neki a fogadós. Mikor Deudermont nem mozdult, a verőlegényelindult az asztala felé.

Wulfgar a kapitány fölé tornyosult. - Mehetsz a saját lábadon, de repülhetsz is - mondtasötéten. - Te döntöd el.

- Messzire jutottál azóta, hogy kalózok ellen harcoltál Baldur Kapujától délre - jegyezte mega kapitány. - Bár kérdés, hogy milyen irányba.

Wulfgar oldalra billentette a fejét, és szemügyre vette a vendéget. A felismerés halovány,igen halovány szikrája villant át az arcán.

- Hát már elfelejtetted a déli utunkat? - faggatta Deudermont. - A harcot Pinochettel, akalózzal, és a tüzes szekeret?

Wulfgarnak tágra nyílt a szeme. - Honnan tudsz te ezekről a dolgokról?- Hogy honnan? - visszhangozta hüledezve a kapitány. - Azért, Wulfgar, mert az én

hajómon utaztál Memnonig és vissza. Aztán a barátaid, Drizzt és Catti-brie újra velem hajóztak,

nem is olyan régen, és azt hitték, hogy meghaltál.A barbár hátratántorodott, mintha arcul csapták volna.Érzelmek kusza kavargása tükröződött a tekintetében, minden, a nosztalgiától a

megvetésig. Sokáig próbált magához térni a megpróbáltatásból.- Tévedsz, jóember - mondta végül Deudermontnak. - A nevemmel és a múltammal

kapcsolatban is. Ideje távoznod.- De Wulfgar - akart ellenkezni Deudermont. Összerezzent, amikor egy másik ember, egy

apró, sötét, baljós alak termett mögötte, noha ő egyetlen lépés zaját sem hallotta.Wufgar a kis emberre pillantott, aztán intett Arumn felé.A fogadós egy pillanatnyi tétovázás után a pult alá nyúlt és előszedett egy üveget, majd

Morik felé dobta, aki ügyesen elkapta.- Na, mész vagy repülsz? - kérdezte Wulfgar újra. Hangja üressége, közönye szíven ütötte

Deudermontot, s elárulta neki, hogy a barbár nem fog habozni kihajítani őt, ha nem mozdulazonnal.

- A Tengeri Szellem még vagy egy hétig itt horgonyoz - állt fel Deudermont. - Bármikorszívesen látunk, akár vendégként, akár hajósként, mert én viszont nem felejtek - jelentette ki, ésszavai lógva maradtak a levegőben, ahogy kilépett a fogadóból.

- Ez meg ki volt? - kérdezte Morik, miután Deudermontot elnyelte a sötét luskani éj.- Egy ostoba - felelte a barbár. Odament a pulthoz és tüntetően előszedett még egy üveget.

Arumnról Dellyre pillantott, aztán Morik kíséretében elhagyta a kocsmát.

Deudermont kapitány előtt hosszú út állt a kikötőig. Luskan éjszakájának képei, hangjaikörbefogták - a kocsmákból kiszűrődő tompa hangok, kutyaugatás, suttogások sötét sarkokból-, de Deudermont alig hallotta őket, annyira elmerült saját gondolataiban.

Szóval Wulfgar csakugyan él, és rosszabb állapotban van, mint ahogy legrosszabbálmaiban elképzelhette volna. A kapitány komolyan gondolta, hogy szívesen látja Wulfgart alegénység soraiban, de sejtette, hogy a barbár nem fogja elfogadni az ajánlatot.

Mit lehet most tenni?A kapitány szeretett volna segíteni Wulfgaron, de eleget tapasztalt már ahhoz, hogy tudja:

nem segíthet olyan valakin, aki nem akarja, hogy segítsenek rajta.- Ha legközelebb elhúzódik a vacsorameghívásod, üzenj - hallatszott a feddő üdvözlés,

amikor a kapitány a hajóhoz ért. Robillard és Micanty álltak a korlátnál.- Nem kéne egyedül járkálnod - morgott Waillan Micanty, de a kapitány csak legyintett.Robillard is aggodalmaskodott. - Hány ellenséget szereztünk az elmúlt évek alatt? - tette fel

a kérdést. - Hányan adnának zsáknyi aranyat a fejedért?- Azért tartok varázslót, hogy vigyázzon rám - felelte Deudermont, és elindult fölfelé a

rámpán. Robillard szortyintott. - Hogy vigyázzak rád, ha azt sem tudom, hol vagy? Deudermont elvigyorodott. - Ha engem nem tudsz megkeresni mágikus úton, hogyan

találod meg azokat, akik ártani akarnak nekem?- Akkor is igazunk van, kapitány - szólt közbe Waillan, miközben Robillard mélyen

elvörösödött. - Sokan találkoznának veled szívesen egy elhagyott sikátorban.- Tartsam itt az egész legénységet? - kérdezte Deudermont.- Senki ne hagyja el a hajót, mert félünk a kalózok barátainak bosszújától?- Kevesen hagyják el magányosan a Tengeri Szellemet - ellenkezett Waillan.- És még kevesebbet ismernek annyira, hogy a kalózok célpontja legyen - fröcsögte

Robillard. - Ellenfeleink nem támadnak rá egy jelentéktelen, pótolható matrózra, mert ezzel csakmagukra vonnák Deudermont és Vízmélye urainak haragját, a kapitány azonban megéri akockázatot. - A varázsló nagyot sóhajtott, és parancsnokára meredt. - Nem szabadna egyedüljárkálnod - jelentette ki.

- Meg kellett néznem egy régi barátot - mentegetődzött Deudermont.- Wulfgart, ugye? - kérdezte a jó megfigyelő varázsló.- Azt hittem, őt - felelte Deudermont keserűen, és elvonult a kabinjába.

Túl kicsi és túl mocskos volt ez a hely ahhoz, hogy egyáltalán neve legyen - Luskanlegrosszabb söpredékének találkozóhelye. Jobbára tengerészek gyülekeztek itt, akiketnagyurak vagy dühös családok kerestek undok bűnökért. Okkal tartottak attól, hogy ha nyíltanjárnak az utcán bárhol, ahol kikötnek, megölik vagy letartóztatják őket. Ezért ilyen odúkbanhúzták meg magukat, eldugott hátsó helyiségekben, kényelmesen közel a dokkokhoz.

Morik, a Csavargó jól ismerte ezeket a helyeket, mert annak idején, fiatal korábanőrszemként szolgált az egyik legveszedelmesebb ilyen intézménynél. Mostanában nem sűrűnjárt ilyen helyekre. A civilizáltabb helyeken tisztelték és félték a nevét, és Morik felettébb élvezteezt. Itt viszont csak egy gazember volt a többi közt, piti tolvaj a bérgyilkosok fészkében.

Ezen az éjszakán mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy elmenjen egy ilyen lyukba,amikor a híres Tengeri Szellem kapitánya felbukkan, hogy beszéljen Wulfgarral.

- Milyen magas? - kérdezte Cápa Creeps, a Morik asztalánál ülő két zsivány egyike. Creepsvén tengeri medve volt, szélcserzett arcán kusza szőrpamacsokkal és fél szemmel.

Fixkar Creepsnek is nevezték, mert jobban szerette a bicskáját, mint a bukszáját nyitogatni.Annyira fogához verte a garast, hogy még kötőt sem vásárolt hiányzó szemére. Az üresszemgödör sötéten meredt Morikra a Creeps fejére kötött kendő alól.

- Nálam másfél fejjel magasabb - felelte Morik. - Talán kettővel.Creeps kalóztársára, egy különös alakra pillantott. A fickónak sűrű fekete hajzat ékeskedett

a feje tetején, arcát, nyakát és egyéb látható bőrfelületeit pedig tetoválások borították - s mivelmindössze egy tigrisbőr szoknyaféleséget viselt, szinte az egész teste látszott. Morik már alátásába is beleborzongott, mert bár nem sok biztosat tudott Creeps társáról, annyit mégishallott, hogy ez az alak, Tee-a-nicknick, csak félig ember, félig viszont qullan, azaz egy ritka ésveszedelmes harcos faj leszármazottja.

- A Tengeri Szellem a kikötőben áll - jegyezte meg Creeps.A Csavargó bólintott, hisz maga is látta a háromárbocost idefelé jövet.- Szakállas - tette hozzá Morik.- Egyenesen ül? - kérdezte a tetovált kalóz.Morik értetlenül meredt rá.- Egyenesen ül a széken? - világította meg a kérdést Creeps.- Úgy, mint aki karót nyelt?Morik elmosolyodott és bólintott.- Hát, jól kihúzza magát.A két kalóz újra összenézett.- Úgy tűnik, ez Deudermont - szólt Creeps. - Az a kutya. Sokért nem adnám, ha

elvághatnám a nyakát. Sok barátomat küldte a tenger fenekére, és meg is károsított minket.A tetovált kalóz azzal fejezte ki egyetértését, hogy degesz erszényt rakott ki az asztalra.

Morik csak most vette észre, hogy hirtelen minden beszélgetés abbamaradt a helyiségben ésminden szem rájuk mered.

- Gondolom, tetszik, amit látsz, Morik - intett az erszény felé Creeps. - A tiéd lehet, ez is,meg még tízszer ennyi - Creeps hirtelen felpattant, kirúgva maga alól a széket. - Hogy is van,cimborák? - rikkantotta. - Kinek van egy aranya, vagy tíz, Deudermont fejéért?

Éljenzés hullámzott végig a menedékhelyen, és szitkok záporoztak a Tengeri Szellemlegénységére.

Morik alig hallotta mindezt, annyira lekötötte a teli erszény látványa. Deudermont eljöttmeglátogatni Wulfgart. Mindenki, aki itt van, és még jó páran hajlandóak bedobni néhányaranyat. Deudermont jól ismeri a barbárt és bízik benne. Ezer arany. Vagy tízezer? Morik ésWulfgar közel férkőzhetnek Deudermonthoz, méghozzá könnyen. Morik mohó tolvaj-agyábancsak úgy kavarogtak a lehetőségek.

2. fejezet

A bűbáj

Szökdécselve ment az utcán, mint egy kislány, mégis látszott rajta, hogy nő. Csillogó feketehaj verdeste a vállát, és zöld szemei úgy ragyogtak, mint a mosolya.

Épp most beszélt vele, Jaka Sculival, akinek olyan kék a szeme és olyan barna az a göndörhaja. Már a beszélgetés puszta tényétől is táncosak lettek a léptei, elfeledkezett az ócskacipőjén beszivárgó sárról, az ízetlen vacsoráról, ami szülei szegényes asztalánál várja. Mostsemmi sem számított, sem a bogarak, sem a piszkos víz, semmi. Beszélhetett Jakával, és márettől felmelegedett, megpezsdült. Kicsit félt, de ugyanakkor elevenség is eltöltötte.

A sors apró iróniája volt, hogy ugyanaz az érzés, melyet felszabadított a találkozás amerengő Jakával, egy másik tekintetet is magára vonzott.

Lord Feringal Auck szíve sok különböző nőért megdobbant már élete huszonnégy évesorán, főként kereskedők leányaiért, kiknek atyja újabb biztos révet keresett Luskantól északrais. A falu közel esett a Világ Hátán keresztülvezető egyik legjártabb úthoz, ahol pihenni ésköltekezni lehetett a veszedelmes úton Tízvárosból, vagy afelé.

Feringal Aucknak még sosem esett ilyen nehezére rendezni a lélegzetvételét. Szintelevegőért kapkodott, ahogy mélyen kihajolt díszes kocsijának ablakán.

- Feri, a fenyők elkezdték szórni sárga porukat a szélbe - hallatszott Priscilla hangja, akiFeringal nővére volt, s egyedül ő szólította Ferinek, öccse legnagyobb bosszúságára. - Gyerevissza a kocsiba! Tele van porral a levegő. Tudod te is, milyen szörnyű...

Az asszony elhallgatott és szemügyre vette testvérét, főleg azt, ahogy bámul.- Feri! - rázta meg a fiút. - Feri!- Ki ez a lány? - kérdezte Auckney lordja, mintha nem is hallotta volna a nővérét. - Ki ez az

angyali teremtés, a szépség istennőjének földi megtestesülése, a legtisztább vágyak képmása,a csábítás jelenése?

Priscilla félretolta az öccsét és kidugta fejét az ablakon.- Ki, az a kódis? - kérdezte hitetlenkedve, érezhető megvetéssel. - Tudnom kell - Lord Feringal ezt inkább dalolta, mint mondta. Rezzenetlen tekintete a

szökdécselő lányra tapadt, aki azonban eltűnt a szeme elől egy kanyar után.- Feri! - feddte Priscilla. Úgy tett, mintha pofon akarná ütni öccsét, de nem fejezte be a

mozdulatot.Auckney ura egy pillanatra lerázta magáról szerelmes kábulatát, és keményen, már-már

fenyegetően meredt a nővérére.- Megtudom, ki ő - erősködött.Priscilla Auck hátradőlt az ülésen és nem szólt többet, pedig őszintén megdöbbentette

öccse szokatlan érzelmi kitörése.Feringal szelíd, csendes lélek volt, akit könnyedén manipulált ravasz, tizenöt évvel idősebb

nővére. Az immár negyvenedik életévéhez közelítő Priscilla nem volt férjnél. Valójában sosemérdekelték a férfiak a testi szükségleteinek kielégítésén túl. Az édesanyjuk meghalt, mikormegszülte Feringalt, apjuk öt évvel később távozott az élők sorából, minek következtében

Priscilla - és apjuk tanácsadója, Temigast - lettek az uradalom sáfárai, amíg Feringal felnem nő. Priscilla mindig is élvezte ezt a helyzetet, s Feringal hiába lett nagykorú, nővére szavamaradt a döntő Auckney vezetésében. Priscilla sosem akart idegent behozni a családba, éstestvérétől is ugyanezt várta.

Priscilla ingerülten nézett a lány felé, pedig már nem láthatta. Kocsijuk átzötykölődött egy kiskőhídon, mely átvezetett az Auck kastély apró szigetére.

Akárcsak Auckney kétszáz lakosú kis faluja, maga a vár is szerény épület volt. Egy tucatszoba állt a család és Temigast rendelkezésére,, s további öt a fél tucat szolga és tíz katonaszámára, akik a kastélyban szolgáltak. Két alacsony és zömök torony ékesítette a kastélyt, aligmagasabbak tizenöt lábnál, mert Auckney-ban mindig erős szél fújt. Közszájon forgott a tréfa,hogy ha egyszer abbamaradna a szél, a falusiak hasra esnének, annyira hozzászoktak már,hogy rádőlnek a fuvallatra.

- Gyakrabban kellene kimozdulnom a kastélyból - jegyezte meg Lord Feringal, amikorbeléptek a hallba, majd a nappaliba, ahol az öreg Temigast ispán festegette számos, soha be

nem fejezett tájképeinek egyikét.- Úgy érted, a faluba? - kérdezte nyilvánvaló gúnnyal Priscilla. - Vagy a földekre? Mindegyik

egyformán mocskos és sáros.- A sárban még fényesebben ragyog a drágakő - sóhajtott fel szívszaggatóan a szerelmes

lord.Az ispán felvonta szemöldökét a különös párbeszéd hallatán, s felpillantott festményéből.

Temigast Vízmélyén töltötte ifjúsága java részét, s középkorú férfiként érkezett Auckney-bamintegy harminc évvel ezelőtt. A világtól elzárt Auckney-ban nagyviláginak számító Temigastkönnyen beférkőzött az uraság, Tristan Auck kegyeibe, és tanácsadó, majd ispán lett.

A nagyvilági tapasztalat most hasznára vált, mert felismerte az okot Feringal sóhajtozásamögött.

- Csak egy lány volt - ellenkezett Priscilla. - Egy gyermek, méghozzá elég piszkos -Temigastra pillantott támogatásért, mert látta, hogy az öreg fülel. - Attól tartok, hogy Feringalmegperzselődött - magyarázta. - Mégpedig egy parasztlánytól. Auckney lordja egy piszkos,büdös parasztlányt kíván.

- Nahát - szólt Temigast, döbbenetet színlelve. Az ő fogalmai szerint - és bárki más szerint,aki nem Auckney-ba való -, Auckney lordja csaknem maga is parasztnak számított.

Itt szólt közbe a történelem: a kastély immár hatszáz éve állt, s a Dorgenastok építették,akik az első kétszáz évben uralkodtak itt. Később, beházasodás révén, az Auckok kezébekerült.

De ugyan min uralkodtak? Auckney a kereskedelmi úthálózat peremén feküdt, délre a VilágHátának legnyugatibb nyúlványaitól. A legtöbb kereskedő, aki Tízváros és Luskan közöttközlekedett, tökéletesen elkerülte ezt a helyet. Jobbára a közvetlen hágón mentek át, messzekeletre innen. De még azok is, akik nem kockáztatták meg az őrizetlen, vad hágót, inkább egymásik helyen haladtak át, Hundelstone-on, melynek lakossága hatszorosa volt Auckney-énak,és értékesebb készletekkel, mesteremberekkel rendelkezett.

Hiába volt parti település, Auckney túlságosan északra esett a hajós kereskedelem számárais. Csak egy-egy hajó - főleg halász - vetődött be néha a kikötőbe, jobbára javításra.

Némelyik halász meg is telepedett itt, a lakosság azonban így is nagyjából állandó maradtazóta, hogy a kalandor Lord Dogenast és hívei - egy kisebb, ám sikertelen hatalmi harcvesztesei, Vízmélye másodrangú uralkodó családjai között - megalapították a települést. Ajelenlegi kétszáz fős lakosság sosem látott csúcsot jelentett (főként a hundelstone-i gnómokbeáramlása következtében), hisz sokszor ennek a felére is leapadt. A faluban szinte mindenkirokonságban állt egymással, kivéve persze a földesurakat, akik általában máshonnan hoztakházastársat.

- Nem tudsz feleséget találni magadnak Luskan jó családjai között? - kérdezte Priscilla. -Vagy egy pénzes kalmár famíliájából? Még jól is jönne egy busás hozomány.

- Feleséget? - nevetett Temigast. - Nem korai még egy kissé? - Egyáltalán nem - felelte Feringal. - Én szeretem azt a lányt. Tudom, hogy így van. - Ostoba! - jajdult fel Priscilla, de Temigast csillapítólag megveregette a vállát. - Hát persze, uram - mondta az ispán. - De a nemesek házassága legtöbbször sajnos nem

a szerelemről szól, hanem rangról, vagyonról és szövetségről - magyarázta szelíden Temigast. Feringalnak kerekre tágult a szeme.- De hát én szeretem! - erősködött. - Akkor vedd a szeretődnek - vélte logikusan Temigast. - Játékszernek. Egy magadfajta

rangú ember megérdemel legalább egy ilyet.Feringal nem tudott szólni, csak nyelte a dagadó gombócot a torkában, és elrohant a

szobájába.

- Megcsókoltad? - kérdezte Tori, a fiatalabbik Ganderlay-nővér, és kuncogott már agondolatra is. Tori mindössze tizenegy éves volt, és éppen csak kezdte felfogni a különbséget alányok és fiúk között. Tudása azonban rohamosan bővült, amióta hat évvel idősebb nővére,Meralda szemet vetett Jaka Sculira, akinek finom vonásai, hosszú szempillái és réveteg kék

szemei voltak.- Nem, dehogy - felelte Meralda, és hátravetette hosszú fekete fürtjeit olívaszín arcából, az

arcból, amely rabul ejtette Auckney lordjának szívét.- De akartad - incselkedett Tori nevetve, és Meralda is vele nevetett, félig beismerésként.- Igen.- És meg is akartad érinteni - folytatta a húgocska. - Megölelni és megcsókolni! Drága, édes

Jaka - cuppantott a levegőbe Tori, és a karjait keresztezve a saját vállára tette a kezeit, hogyhátrafordulva úgy nézzen ki, mintha valaki ölelné.

- Hagyd már abba - legyintette meg játékosan Meralda a húgát.- De hát még csak meg sem csókoltad - ellenkezett Tori.- Miért nem, ha akartad? Ő nem akarta ugyanúgy?- Azért, fogy még jobban akarja - magyarázta Meralda. - És ha váratom, akkor könyörögni

fog. Ha könyörög, mindent megkapok tőle, amit csak akarok, és még többet is.- Hogyhogy többet? - kérdezte zavartan Tori.- Azt, hogy feleségül vegyen - bökte ki Meralda.Tori teljesen megdöbbent. Fogta szalmával tömött párnáját, és fejbe vágta vele a nővérét. -

Azt már nem! - kiáltotta, túlságosan is hangosan.A szobájuk függönye föllebbent, és apjuk, Dohni Ganderlay lépett be - tagbaszakadt, erős

ember, akit barnára sütött a nap a tőzegföldeken.- Már rég aludnotok kéne - morogta Dohni.A lányok azonnal az ágyra dobták magukat, és fülükig húzták a durva szövettakarót, de

végig kuncogtak.- Most aztán vége a bohóckodásnak! - rikkantotta Dohni, és játékosan a lányokra vetette

magát. Egy darabig birkóztak, aztán a két lány és szeretett apjuk összeölelkezett.- Most pedig aludjatok - mondta elkomorodva Dohni. - Anyátok nincs jól, és a

nevetgélésetektől nem tud aludni. - Megcsókolta gyermekeit és elment. A lányok tekintettelvoltak anyjukra, aki csakugyan a szokásosnál is rosszabbul érezte magát, és elcsendesedtek.

Meralda vallomása különös és nyugtalanító volt Tori számára. Nem tudta, mit gondoljonarról, hogy Meralda esetleg férjhez megy és elhagyja a házat, de ugyanakkor izgatta az akilátás, hogy hamarosan ő is felnőtt nő lesz, mint a testvére.

Meralda gondolatai eközben vadul száguldottak. Csókolózott már fiúval, sőt, többel is, decsak kíváncsiságból vagy hencegésből. Ez volt az első eset, hogy csakugyan vágyottmegcsókolni valakit. És mennyire akarta csókolni Jaka Sculit!

Hogy aztán végigsimíthasson göndör haján, szőrtelen arcán...Meralda melengető álmok közepette szunnyadt el.

Egy sokkal kényelmesebb ágyban, egy díszesebb szobában, nem messze tőle, LordFeringal befészkelte magát puha tollpárnái közé. Szeretett volna az álmok világába menekülni,ahol levetkőzheti fojtogató helyzetét, ahol azt tehet, amit akar, a nővére vagy az öreg Temigastbefolyása nélkül.

Talán túlságosan is akarta ezt a menekülést, mert nem lelt nyugalomra hatalmas, puhaágyában. Annyit forgolódott, hogy a tollpaplan csomókba tömörödött a lábánál. Szerencsésmódon egy párnát szorított magához, ami enyhítette az esést, amikor legurult a keménypadlóra.

Feringal fáradságosan kibogozta magát az ágyneműből, és járkálni kezdett a szobában. Afejét vakargatta, és nyugtalanabb volt, mint bármikor életében. Mit művelt vele ez a bűverő?

- Egy csésze meleg kecsketej - morogta, arra gondolva, hogy ez majd lenyugtatja éselaltatja. Feringal kiosont a szobájából és elindult a keskeny lépcsőn. Félúton hangokat hallottlentről.

Megtorpant, amikor felismerte Priscilla orrhangját, aztán nevetés hallatszott: a nővére és avén, szortyogó Temigast nevetését. Feringal valami furcsát érzett, a hatodik érzéke elárultaneki, hogy amazok az ő rovására mulatnak. Még csendesebben folytatta útját, le az első szintmennyezete alá, elrejtőzve a korlát mögött.

Priscilla a díványon ült és kötögetett, az öreg Temigast pedig egy karosszékben üldögélt,kezében whiskys pohárral.

- De hát én szeretem őt! - jajongta Priscilla színpadiasan -, nem tudok élni nélküle!- Eddig egész jól elvoltál - ment bele a játékba Temigast.- De fáradt vagyok, jó ispán - kényeskedett Priscilla, nyilvánvalóan az öccsét utánozva. - A

szeretkezés már önmagában is nagy erőfeszítés!Temigast beleköhögött a poharába, Priscillából pedig kirobbant a nevetés.Feringal nem bírta tovább. Lerohant a lépcsőn. - Hogy meritek? - csikorogta remegő

ajkakkal. - Így kigúnyolni engem!- Csak egy kis tréfa, uram - magyarázkodott erőtlenül Temigast. - Semmi több.Feringal ügyet sem vetett a magyarázatra, és dühét a nővére ellen fordította. - Mit tudsz te a

szerelemről? - rivallt rá Priscillára. - Sosem volt egy kellemes gondolatod sem nyomorúságoséletedben. Még csak elképzelni sem tudod, milyen lehet együtt lenni egy férfival, nem,nővérkém?

- Kevesebbet tudsz, mint gondolnád - vágott vissza Priscilla. Letette a kötését és fel akartállni. Csak Temigast keze tartotta vissza. Az öreg megfogta a térdét, és ez mintha lecsillapítottavolna az asszonyt. Az ispán tekintete figyelmeztette, hogy válogassa meg a szavait, és tartsonmeg egy bizonyos titkot.

- Kedves lordom - kezdte az ispán csendesen. - Semmi baj nincs a vágyaiddal. Éppellenkezőleg: ez az egészségjele, még ha kissé késve is. Nem kétlem, hogy fáj a szíved azért aparasztlányért, és semmi rossz nincs abban, ha a szeretőddé teszed. Bőven akad erre példaAuckney korábbi urainál és más királyságokban is.

Feringal mélyet sóhajtott és a fejét rázta, miközbenTemigast tovább duruzsolt. - De hát én szeretem - erősködött. - Nem tudjátok ezt

megérteni? - Hisz nem is ismered - szólt közbe Priscilla. - Biztosan tőzeget termel és mindig piszkos a

keze.Feringal tett egy fenyegető lépést a nővére felé, de Temigast, korához képest meglepő

fürgeséggel közéjük állt, s szelíden egy székbe nyomta a fiatalembert. - Én hiszek neked,Feringal. Szereted, és meg akarod menteni.

Ez meglepte Feringalt.- Megmenteni? - hüledezett.- Persze - folytatta Temigast. - Te vagy a lord, Auckney ura, és csakis neked áll

hatalmadban kiemelni ezt a lányt a nyomorból.Feringal egy darabig gondolkodott.- Igen - bólintott végül.- Láttam én már ilyet - csóválta a fejét Temigast. - Gyakori kórság ez fiatal urak között, ez a

vágy, hogy megmentsenek egy-egy parasztot. Majd elmúlik, Lord Feringal, és hidd el, hogyteljes mértékben kiélvezheted majd a lány társaságát.

- Lealacsonyítod az érzéseimet - vádaskodott Feringal. - Én csak az igazságot mondom - vágott vissza Temigast.- Nem! - csattant fel Feringal. - Mit tudhatsz te az én érzéseimről, öreg? Soha nem szerettél

még igazán nőt, ha ilyesmit javasolsz. Nem tudhatod, mi lángol bennem.Ez a megjegyzés valamiért érzékeny pontot ért. Az öreg elnémult és összepréselte a száját.

Visszaült a helyére, és üres tekintettel meredt Feringalra.Az ifjú lord azonban nagy felhevültségében nem hátrált meg a pillantása elől. - Nem lesz a

szeretőm - jelentette ki határozottan. - Az soha. Ő az a nő, akit örökké szeretni fogok, az a nő,aki a feleségem lesz, Auck kastély úrnője.

- Feri! - sipította Priscilla.A fiú, aki eltökélte, hogy most kivételesen nem fog meghajolni zsarnoki nővére akarata előtt,

sarkon fordult és visszasietett a szobájába. Ügyelt rá, hogy ne fusson, ahogy máskor szokta,hanem méltóságteljesen és határozottan távozzék.

Úgy érezte, hogy most már igazi férfi.

- Hát ez megbolondult - mondta Priscilla Temigastnak, amikor a fiú elment. - Csak egyszerlátta ezt a lányt, és akkor is csak messziről.

Temigast, ha hallotta is, nem adta jelét. A makacs Priscilla odalépett az ülő férfihoz. - Csakegyetlenegyszer látta - igyekezett magára vonni Temigast figyelmét.

- Néha ennyi is elég - felelte csendesen az ispán.Priscilla elnémult és az öregre meredt, akivel titokban hosszú évtizedek óta megosztotta

ágyát. Temigast azonban a testi közelség ellenére sem nyílt meg teljesen Priscilla előtt, csakegyszer, és rövid időre, amikor mesélt vízmélyes életéről, még Auckney ideje előtt. Hamarvéget vetett annak a beszélgetésnek, de megemlítette egy nő nevét. Priscilla sokat gondoltarra, hogy ez az asszony talán többet jelentett Temigastnak, mint amit az öreg láttatni engedett.Látta, hogy az ispán most is valami emlék hatása alá került a fiú valamelyik romantikusmegjegyzésétől.

Az asszony elfordult az öregtől. Féltékeny düh emésztette, de mint mindig, most isigyekezett gyorsan megszabadulni tőle, hogy csak a kötelességére és az örömeire emlékezzen.

Temigast múltja meglágyíthatta volna a szívét Feringallal és a lánnyal kapcsolatban, dePriscilla nem akarta elfogadni öccse hirtelen döntését. Megszokta és megszerette a kastélybanuralkodó helyzetet, és cseppet sem vágyott rá, hogy valami parasztlány jelenjen meg itt, esetlegaz egész bűzös pereputtyával együtt.

Temigast hamarosan visszavonult, visszautasítva Priscilla közös lefekvésre vonatkozóajánlatát. Az öreg gondolatai évtizedekkel szálltak vissza az időben, egy asszonyhoz, akielrabolta a szívét, és aki korai halálával mostanáig tartó űrt és keserűséget hagyott benne.

Temigast fel sem fogta ennek az érzésnek az igazi mélységét, amíg nem tudatosult bennesaját kételkedése és elutasítása Lord Feringal érzéseivel szemben. Hirtelen vén roncsnakérezte magát.

Az öbölre néző ablakban üldögélt. A hold már régen leszállt, s a víz sötéten örvénylett acsillagos ég alatt. Priscillához hasonlóan ő sem látta még soha ifjú védencét ilyen hevesnek éselevennek, ilyen tüzesnek. Feringalban mindig volt valami tompaság, valami örök letargia, mostazonban semmi lomhaság nem látszott rajta, ahogy lerohant a lépcsőn, hogy kinyilvánítsaszerelmét a parasztlány iránt és hogy helyre tegye a nővérét.

Ez a gondolat mosolyt csalt Temigast arcára. Talán a kastélynak most szüksége van erre atűzre. Talán ideje felrázni az uradalmat. Egy kis új szellem talán emelné a helyet a híresebbszomszédok szemében is. Auckney lordja még sosem házasodott a faluból. Egyszerűen túlkevés volt az ember, a legtöbb család évszázadok óta élt itt, és annak a lehetősége, hogy -még ha csak távolról is - ennyi jobbágy rokonságba kerül az uralkodó családdal, határozottanellene szólt Feringal tervének.

A fiatal lord energiája viszont a terv mellett szólt, ezért Temigast úgy döntött, hogy óvatosankezeli az ügyet. Kideríti, ki ez a lány, és meglátja, hogy lehet-e tenni valamit.

3. fejezet

Az utolsó szalmaszál

- Ez ismert téged - jegyezte meg Morik óvatosan, miután találkozott Wulfgarral, amenedékhely meglátogatását követően. Mire utolérte barátját a mólón, a barbár már majdnemelfogyasztotta a második üveget is. - És te is ismerted.

- Csak hitte, hogy ismer - morogta Wulfgar.Még ülni is csak dülöngélve bírt, s a szokásosnál is részegebb volt már ezen a korai órán. A

Zsiványkard előtt elváltak útjaik, s Wulfgarnál maradt a két palack. Ahelyett, hogy egyenesen akikötőbe ment volna, a barbár kóborolni kezdett az utcákon, és hamarosan Luskan előkelőbbnegyedében találta magát, a tisztes népek és kereskedők lakhelyén.

Nem üldözték el a városi őrök, mert a városnak ebben a részében állt a Foglyok Karneválja,

egy nyilvános emelvény, ahol mindenki szeme láttára büntették meg a törvényen kívülieket.Most éppen egy tolvaj volt műsoron, akit kínzója váltig biztatott, hogy vallja be bűneit. Mivel atolvaj nem volt hajlandó erre, a hóhér lecsippentette az áldozat kisujját. A tolvaj válasza amegismételt kérdésre helyeslő morajt keltett a nézőközönségben.

Persze nem volt könnyű kiszedni a vallomást a szerencsétlenből. Ujjanként vesztette el azegész kezét, a tömeg ujjongásától kísérve.

Wulfgar azonban nem vett részt az általános szórakozásban. A látvány túl sok volt neki,visszavitte Errtu poklába, a tehetetlen szenvedésbe. Micsoda kínokat kellett ott kiállnia!

Verték, korbácsolták, tépték majdnem halálig, csak hogy Errtu valamelyik gonosz szolgájamágiával újra meggyógyítsa. Neki is levágták az ujjait, és aztán újra visszaforrasztották.

A szerencsétlen tolvaj látványa most felidézte benne mindezt.Az üllő. Igen, az volt talán a legrosszabb mind között, a legborzalmasabb testi kínzás, amit

Errtu ötölt ki a számára, s amit akkor használt, ha nagy haragjában nem vette a fáradságot,hogy ravaszabb eljárásokat eszeljen ki.

Az üllő. Hideg volt, mint a jég, olyan hideg, hogy szinte égette Wulfgar combját, amikor Errtuszolgái ráfeszítették.

Ekkor jött Errtu lassan, fenyegetően, s egyetlen hirtelen mozdulattal apró tűkkel kivert nyilatdobott Wulfgar nyitott szemébe, amitől Wulfgart vakság, kínzó fájdalom és rosszullét fogta el.

Aztán persze meggyógyították, hogy újra szórakozhassanak vele.Még most, távol Errtu hazájától is gyakran úgy ébredt fel Wulfgar, hogy összegömbölyödött,

mint egy kisbaba, és a szemére szorítva a kezét, érezte a kínt. Wulfgar csak egy menedéketismert a fájdalom elől. Fogta az üvegeit és elszaladt, a tüzes folyadék tompította az emlékeket.

- Azt hitte? - kérdezte Morik kétkedve.Wulfgar üres tekintettel meredt rá.- Az a fickó a Zsiványkardban - magyarázta Morik.- Tévedett - motyogta Wulfgar.Morik szkeptikusan pillantott rá.- Azt ismerte, aki valaha voltam - vallotta be a barbár. - Nem azt, aki most vagyok.- Deudermont - bökte ki Morik.Most Wulfgaron volt a meglepetés sora. Morik persze szinte mindenkit ismert Luskanban -

elvégre ebből élt -, mégis megdöbbentette Wulfgart, hogy ismer egy ilyen rejtélyes tengerészt,aki épp csak ellátogat ebbe a kikötőbe.

- Deudermont kapitány, a Tengeri Szellemről - folytatta Morik. - Akit ismernek és félnek aKardpart kalózai. Ő Ismert téged, és te ismerted őt.

- Hajóztam vele valamikor... egy örökkévalóssággal ezelőtt - vallotta be Wulfgar.- Van sok barátom, a tenger vámszedői, akik sokat megadnának érte, ha holtan látnák -

jegyezte meg Morik, az ülő Wulfgar fölé hajolva. - Talán hasznodra lehetne az ismeretség.Alig mondta ki ezt, a barbár keze lendült és Morik nyakára fonódott. Wulfgarnak még

részegen is megvolt az ereje, hogy felemelje Morikot a földről. Néhány lépéssel egy közeliraktárépületnél termett, és a falhoz szorította a Csavargót, akinek lábai a föld fölött kalimpáltak.

Morik keze a zsebébe süllyedt és rákulcsolódott egy késre, amit egy pillanat alatt a barbárszívébe vághatott volna, de mégsem tette ezt, mert Wulfgar nem szorította jobban, nempróbált kárt tenni benne. Meg aztán ott voltak a barbár iránt érdeklődő sötételfek. Hogyanmagyarázná meg nekik, hogy megölte? Mi történne, ha nem sikerülne?

- Ha még egyszer ilyet mondasz, én... - Wulfgar befejezetlenül hagyta a fenyegetést, éslerakta Morikot. Visszafordult a tenger felé, és majdnem belefordult a vízbe a hirtelenmozdulattól.

Morik megdörgölte elkínzott nyakát, és kissé még kába volt a hirtelen kitöréstől. Mikorazonban jobban belegondolt, csak bólintott. Mély sebbe nyúlt, amelyet Deudermont váratlanmegjelenése szakított fel Wulfgarban. Morik tudta, hogy ez a múlt és a jelen klasszikusküzdelme, már látta, hogyan mennek tönkre bele emberek, miközben egyre mélyebben nézneka palack fenekére. A kapitány látványa által kiváltott érzelmek túl nyersek voltak. A barbár nemtudta összehozni jelenlegi állapotát a múltjával. Morik elmosolyodott és nem erősködött tovább.

Látta, hogy a múlt és jelen harca még korántsem dőlt el a barátjában.Talán a jelen győz, és akkor Wulfgar meghallgatja Morik ajánlatát. Ha viszont nem, akkor

Morik egyedül is cselekedhet, és kihasználhatja Wulfgar ismeretségét a kapitánnyal a sajátjavára, a barbár tudta nélkül.

Morik megbocsátotta Wulfgarnak a támadást. Ezúttal még...- Újra szeretnél vele hajózni, mi? - kérdezte, szándékoltan könnyed hangon.Wulfgar letottyant a földre, aztán zavaros tekintettel társára meredt.- Meg kell valahogy tölteni az erszényt - emlékeztette a Csavargó. - Úgy látom, kezded unni

Arumnt és a Zsiványkardot. Talán néhány hónap a tengeren...Wulfgar leintette, aztán megfordult és a tengerbe köpött.Utána kihajolt a part fölött és okádott.Morik szánalom, undor és düh keverékével figyelte. Igen, a csavargó már akkor és ott tudta,

hogy el fog jutni Deudermonthoz, akár vele megy Wulfgar is, akár nem. Ki fogja használnibarátját, hogy gyenge pontot találjon a híres kapitányon.

Némi bűntudat szállta meg Morikot, amikor erre gondolt. Végtére is Wulfgar a barátja, de ezitt az utca, és egy okos ember nem szalaszthat el egy ilyen lehetőséget.

- Szerinted Morik megcsinálja? - Ez volt Tee-a-nicknick, a tetovált kalóz első kérdése,amikor felébredt a sikátorban

Cápa Creeps is ébredezni kezdett mellette a szemétben.- Szerinted, barátom, nem szerénted - javította ki társát.- Szerénted megcsinálolja?Creeps fél könyökre támaszkodott, és fél szemével végigfürkészte a sikátort.A tetovált, mivel nem kapott választ, jókorát vágott társa tarkójára.- Mit akarsz? - jajdult fel a másik, és próbált megfordulni, de arccal a földre bukott, aztán

lassan a hátára hemperedett, úgy meredt kollégájára.- Megcsinálolja Morik? - kérdezte türelmesen Tee-a-nicknick. - Megöl Deudermont?Creeps felköhögött egy kis nyálkát, s némi erőfeszítéssel sikerült felülnie. - Bah -

szortyintotta kétkedőn. - Morik ravasz fickó, az már igaz, de nincs egy súlycsoportbanDeudermonttal. Valószínűbb, hogy a kapitány intézi el őt.

- Tízezer - jegyezte meg fájdalmasan Tee-a-nicknick, mert ő és Creeps, miközbenelterjesztették, hogy Deudermontot esetleg el lehet tetetni láb alól, mielőtt a hajója újra kifut,majdnem tízezer aranyra szóló ígéretet szedtek össze a reménykedő kalózoktól. Creepsék máreldöntötték, hogy Moriknak kell végrehajtania az akciót, és akkor a tízből hétezret odaadnakneki, hármat pedig megtartanak maguknak.

- Én úgy gondoltam, hogy Morik túl tud járni Deudermont eszén - folytatta Creeps. - Lehet,hogy az a kis patkány olyan szerepet fog játszani, amiről maga sem tud. Ha Deudermontkedveli Morik barátját, akkor esetleg engedhet az óvatosságából.

- Szerinted csinálunk mi? - kérdezte érdeklődve Tee-a-nicknick.Creeps szemügyre vette a barátját. Kikacagta a félqullant, aki folytonosan küszködött a

nyelvvel, pedig szinte egész életében emberekkel hajózott, amióta fiatal fiúként felszedték egyszigetről. A saját népe, a nyolc láb magas, daliás qullanok nem tűrték a vérkeveredést, éskitették a satnya ivadékot.

Tee-a-nicknick vigyorogva ütött egyet a barátján, és Creeps értette a célzást. Nem akadtkalóz a tengeren, aki jobban tudott volna kezelni egy bizonyos fegyvert - egy hosszú, ürescsövet, amit a tetovált kalóz köpőcsőnek nevezett -, mint Tee-a-nicknick. Creeps egyszer látta,ahogy a barátja lelő egy legyet a korlátról, a fedélzet túlsó oldaláról. Tee-a-nicknick eléggé jólértett a mérgekhez is, nyilván a qullanok örökségeként, és megbolondította ezzel-azzal a kilőttmacskakörmöket. Olyan mérgek voltak ezek, amelyeket emberpapok nem ismertek és nemtudtak semlegesíteni.

Egyetlen jól irányzott lövés tehát gazdaggá teheti őket, talán még saját hajójuk is lehet.- Van valami különösen csúf mérged Deudermont úr számára? - kérdezte Creeps.A tetovált félqullan elmosolyodott. - Szerénted csinálunk mi - jelentette ki.

Arumn Gardpeck felsóhajtott, amikor látta, hogy néz ki a Zsiványkard vendégszárnyábavezető ajtó. A zsanérok megcsavarodtak, így az ajtó már nem állt egyenesen, és becsukódnisem volt hajlandó rendesen.

- Rosszkedvében van - jegyezte meg Pocsolya Josi a fogadós mögött állva. - Ma isrosszkedve van, holnap is rosszkedve lesz, mindig rosszkedve van.

Arumn ügyet sem vetett rá, hanem Delly Curtie ajtajához ment. Fülét a fára tapasztotta, éshalk zokogást hallott bentről.

- Megint kitolt vele - fröcsögte Josi. - A kutya!Arumn a kis emberre meredt, bár valójában ő sem gondolt mást. Josi nyavalygása azonban

nem hatotta meg. Észrevette, hogy a fickónak szálka a szemében Wulfgar, főkéntféltékenységből, ami Josinál szinte mindenben a hajtóerőt jelentette. Delly Curtie zokogásamélyen felkavarta Arumnt, aki sajátjaként szerette a lányt. Először örült a barátkozásnak Dellyés Wulfgar között, Josi ellenvetéseinek dacára, hisz ő maga is évek óta rajongott a lányért.Most viszont már volt némi igazság Josi szavaiban, mert Wulfgar viselkedése Dellyvel szembenújabban megkeserítette Arumn szájízét.

- Többe kerül, mint amennyit hoz - folytatta Josi, és szökellve igyekezett lépést tartani anagydarab Arumnnal Wulfgar folyosóvégi szobája felé. - Mindent összetör, és a becsületesnépek már feléje se néznek a Zsiványkardnak. Félnek, hogy beverik a fejüket.

Arumn megállt az ajtó előtt, és Josihoz fordult. - Fogd be a szád - közölte velősen.Visszafordult és felemelte a kezét, mintha kopogni akarna, de aztán meggondolta magát ésegyenesen benyitott. Wulfgar ruhástul hevert az ágyon, és alkoholtól bűzlött.

- Mindig csak az ital - morgott Arumn. Őszinte szomorúság volt a hangjában, mertbármennyire haragudott is Wulfgarra, nem tagadhatta saját felelősségét sem, amiért idáigjutottak. Ó ismertette meg a barbárt az itallal, de nem mérte fel Wulfgar elkeseredését. Mostmár tudta, hogy a barbár a szörnyű múlt elől menekül.

- Mit akarsz tenni? - kérdezte Josi.Arumn ügyet sem vetett rá, hanem odament Wulfgarhoz és megrázta. A barbár csak a

harmadik rázásra emelte fel a fejét, de a szemét alig nyitotta ki.- Neked itt kitelt az időd - mondta Arumn egyszerűen és nyugodtan, s újra megcibálta

Wulfgart. - Nem hagyhatom, hogy ezt műveld a kocsmámmal és a barátaimmal. Szedd összeminden holmid ma este és menj, bármerre visz is az utad, mert én nem akarlak többet látni azivóban. Itt hagyok majd egy erszényt, hogy segítsek neked eljutni valahova. Ennyivel legalábbtartozom neked.

Wulfgar nem reagált.- Hallasz engem? - kérdezte Arumn.Wulfgar bólintott, és azt morogta Arumnnak, hogy menjen el. Szavait egy legyintéssel

kísérte, ami még így is elég erőteljes volt ahhoz, hogy eltolja Arumnt az ágytól.A kocsmáros fejcsóválva távozott. Pocsolya Josi még egy pillanatig tanulmányozta a fekvő

alakot és a szobát is, különös tekintettel a sarokba támasztott harci kalapácsra.

- Tartozom neki ennyivel - mondta Deudermont Robillardnak a majdnem kész TengeriSzellem korlátjánál.

- Mert egyszer valamikor veled hajózott? - kérdezte a varázsló szkeptikusan.- Nem csak hajózott.- Persze, nagy szolgálatokat tett a hajónak - adta be a derekát Robillard. - De hát nem

háláltad meg épp eléggé? Elvitted a barátaival együtt egész Memnonig és vissza.Deudermont eltűnődött, aztán a varázslóra pillantott. - Nem üzleti értelemben tartozom neki

- magyarázta. - Hanem azért, mert a barátom.- Alig ismerted.- De ismerem Drizzt Do'Urdent és Catti-brie-t - ellenkezett a kapitány. - Ők hány évig

hajóztak velem? Talán nem eléggé barátok?- De...

- Hogyan vetheted le ilyen gyorsan a felelősséget? - kérdezte Deudermont.- De hát ő se nem Drizzt, se nem Catti-brie - vitatkozott Robillard.- Nem, de mindkettejüknek jó barátja, és szükséget szenved.- Nincs szüksége ami segítségünkre - ellenkezett a varázsló.Deudermont megint gondolkodni kezdett. Ez csakugyan igaznak tűnt. Wulfgar tényleg

visszautasította a segítséget.A kapitánynak önmaga előtt el kellett ismernie, hogy a barbár jelenlegi állapotában nem sok

esély van rá, hogy meg lehessen állítani hanyatlását.- Meg kell próbálnom - morogta.Robillard nem vesződött vitatkozással. A kapitány elszánt hangjából érezte, hogy nincs

értelme. Őt azért fogadták fel, hogy vigyázzon Deudermontra, és ezt is fogja tenni. Mégis úgygondolta, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják

Luskant és ezt a Wulfgar fiút, annál jobb.

Tudatában volt saját légzésének, sőt, visszafojtott lélegzetének. Még sosem félt ennyire.Egy hiba, egy önkéntelen nesz felébresztheti az óriást, és akkor semmiféle magyarázkodásnem menti meg.

De a félelemnél is erősebb volt, ami űzte Pocsolya Josit.Mindennél jobban gyűlölte ezt az embert. Wulfgar elvette tőle Dellyt - legalábbis az

álmodozásaitól. Megszerettette magát Arumnnal, és kiszorította a helyéről Josit. Wulfgar teljespusztulást hozhatott a Zsiványkardra, Pocsolya Josi otthonára.

Josi nem hitte, hogy a hatalmas, haragvó barbár harc nélkül tudomásul veszi Arumnparancsait, és már eleget látott ahhoz, hogy tudja, milyen pusztító lehet ez a harc. Josi azt istudta, hogy ha ütésváltásra kerül sor a Zsiványkardban, ő maga valószínűleg Wulfgar elsőrendűcélpontja lesz.

Résnyire nyitotta az ajtót. A barbár majdnem ugyanúgy hevert az ágyon, mint ahogy kétórával korábban Arumnnal hagyták.

Égisz-agyar a sarokban állt. Josi megborzongott, ahogy elképzelte a feléje pörgő fegyvert.A kis ember beóvakodott a szobába és megállt az erszénynél, amit Arumn hagyott itt, az

ajtó mellett. Előszedett egy nagy kést, ujjával megérintette a barbár hátát, hogy kitapogassa aszívverését a lapocka alatt, aztán ujja helyét a kés hegye foglalta el. Elég lenne csakrátámaszkodnom, gondolta magában. Csak keresztül kell tolnia a kést Wulfgar szívén, ésgondjai egy csapásra véget érnek. A Zsiványkard virágozni fog, mint azelőtt, és Delly Curtie újraszabad lesz.

A penge fölé hajolt. Wulfgar megmoccant, de nagyon messze volt az éberségtől.Mi van, ha nem sikerül? gondolta Josi hirtelen rémülettel. Mi van, ha csak megsebesíti a

nagy embert? Az ágyból dühödten kipattanó Wulfgar képe kiszívta az erőt Josiból: majdnem azalvó barbárra esett. Elhúzódott az ágytól és az ajtó felé indult. Legszívesebben ordított volnafélelmében.

Összeszedte magát és eszébe jutott az éjszakára várható jelenet, amikor a barbár lejönszembenézni Arumnnal, és borzalmas kalapácsával mindent elpusztít a Zsiványkardban.

Josi hirtelen felbuzdulással átrohant a szobán, és erőlködve felnyalábolta a hatalmaskalapácsot, mint holmi gyermeket.

Kirohant a szobából, de ki még a fogadóból is.

- Nem kellett volna idehoznod őket - szidta Arumn Pocsolya Josit. Alig fejezte be, mikorkinyílt a szobák felől nyíló ajtó, és a viharvert Wulfgar lépett be.

- Rosszkedvében van - jegyezte meg Josí, mintegy védekezésképpen. Josi meghívtanéhány barátját a Zsiványkardba aznap estére: egy vastagkarú, Reef nevű zsiványt éshasonlóképpen kemény cimborált. Volt köztük egy finomkezű ember - bizonyosan nem harcos-, akit Arumn mintha már látott volna valamikor, csak éppen bő köntösben, nem pedigtérdnadrágban és ingben. Reefnek elszámolnivalója volt Wulfgarral, mert a barbár érkezéseelőtt a zsivány és csapata működött kidobóként a kocsmában. Mikor erővel próbálták

eltávolítani a barbárt az ivóból, Wulfgar átdobta Reefet a termen.Arumn rosszalló pillantása nem enyhült. Némiképp meglepte, hogy Wulfgart az ivóban látja,

de szerette volna egyedül megoldani a helyzetet. Egy csetepaté a feldühödött Wulfgarral sokbakerülhet neki, mint tulajdonosnak.

A vendégek egy emberként hallgattak el, amikor Wulfgar megindult. A barbár gyanakvóanmeredt Arumnra és a pultra tette a pénzes erszényt.

- Csak ennyit adhatok - mentegetődzött Arumn, mert felismerte a tárcát, amit Wulfgarnálhagyott.

- Ki kérte? - felelte Wulfgar, mint akinek fogalma sincs róla, mi a helyzet. - Megmondtam - kezdte Arumn, aztán belepaskolt a levegőbe, mintha meg akarná

nyugtatni Wulfgart, pedig a barbár nem is tűnt idegesnek.- Nem maradhatsz itt tovább - magyarázta Arumn. - Nem megy.Wulfgar nem felelt, csak a fogadósra meredt.- És nem akarok bajt - folytatta Arumn, újra a levegőt paskolva.Wulfgar nem is akart volna bajt, bár nem volt jó kedvében. Észrevette Pocsolya Josi egy

mozdulatát - nyilvánvaló jeladást -, mire fél tucat verőember, köztük a régi kidobók, félkörbefogták a barbárt.

- Ne legyen baj! - mondta erőteljesen Arumn, ezúttal inkább Josi bandájának, mintWulfgarnak.

- Égisz-agyar - morogta Wulfgar.Josi megdermedt, és. fohászkodva remélte, hogy elég messzire dugta el a kalapácsot.Eltelt egy pillanat, de a fegyver nem került Wulfgar kezébe. - A szobádban van - vélte Arumn.Wulfgar egy hirtelen, vad mozdulattal eldobta az erszényt, hogy a pénz szerteszét gurult.- Azt hiszed, hogy ez elég fizetség? - Több, mint amennyivel tartozom neked - ellenkezett Arumn.- Néhány garas Égisz-agyarért? - hüledezett a barbár.- Dehogy - hebegte Arumn, és érezte, hogy a helyzet rohamosan romlik. - A kalapács ott

van a szobádban.- Ha ott lenne, láttam volna - dőlt előre fenyegetően Wulfgar. Josi emberei kissé közelebb

húzódtak, ketten husángot szedtek elő, egy harmadik lánccal játszadozott. - De még ha nem islátom, akkor is ide kellett volna jönnie a hívásra - folytatta Wulfgar, és elkiáltotta magát: -Égisz-agyar!

Semmi.- Hol a kalapácsom? - kérdezte Wulfgar Arumntól.- Csak menj el, Wulfgar - kérte a fogadós. - Csak menj. Ha megtaláljuk a kalapácsodat,

utánad küldjük, csak most menj.Wulfgar látta, hogy mi készül, ezért elébe ment a dolgoknak. Átnyúlt a pult fölött Arumn

torka felé, de az utolsó pillanatban visszarántotta a kezét, és könyökével arcon vágta a jobbrólérkező támadót, Reefet. A zsivány megtántorodott, de aztán Wulfgar újra megütötte, és attólmár elrepült.

A stratégia és összehangoltság látszata is egy pillanat alatt szertefoszlott: az öt zsivány egyemberként vetette magát Wulfgarra. A barbár rúgni és öklözni kezdett, s hiábavalóan hívogattatovább Égisz-agyart. Még a fejével is ütött: orrbavágta az egyik támadót.

Delly Curtie felsikoltott, Arumn pedig azt kiáltozta: - Ne! Ne!De Wulfgar nem hallotta őket. Még ha hallotta volna, akkor sem lett volna abban a

helyzetben, hogy eleget tegyen a felszólításnak. Időt és teret kellett nyernie, mert három ütéstkapott minden kiosztott találatért ebben a beszorított helyzetben. Bár neki sokkal keményebbekvoltak az ütései, Reef legényei sem voltak kezdők.

A vendégek zavartan, de érdeklődve figyelték a harcot, mert tudták, hogy WulfgarArumnnak dolgozik. Csak azok mozdultak, akik túl közel voltak a verekedőkhöz. Valaki felállt azegyik sarokban, és integetni kezdett.

- Bántják a Zsiványkard személyzetét! - kiáltotta. - Fegyverbe, törzsvendégek! Védjük meg

Arumnt és Wulfgart! Ezek a gazemberek szétverik a kocsmát!- Szentséges ég - motyogta Arumn Gardpeck, mert ismerte a felszólamlót. Tudta, hogy

Morik, a Csavargó épp most ítélte teljes pusztulásra kedves kocsmáját. Arumn fejcsóválva,dühödt mordulással bukott le a pult mögé.

Mintegy vezényszóra, az egész helyiségben elszabadult a pokol. Férfiak és nők csépeltékegymást válogatás nélkül, ahogy a kezükre esett.

A pultnál álló Wulfgar kénytelen volt a jobb oldalát védtelenül hagyni - kapott is az állára egynagyot -, mert bal felé koncentrált, ahonnan a husángos ember támadott. Felemelt karjávalhárította az első és második csapást, aztán kilépett; kiállta a bordáira kapott ütést, de közbenelkapta támadója alkarját. Wulfgar kissé eltolta ellenfelét, aztán hirtelen visszarántotta, ésszabad kezével ágyékon vágta. A férfi a levegőbe emelkedett, Wulfgar pedig a lehetőlegmesszebbre lökte magától, és megfordult, hogy újabb célpontot keressen.

A zsivány elszállt, ráesett egy társára, és mindketten nekiestek Reefnek, aki éppenfeltápászkodott volna.

Újabb támadó csapott le Wulfgarra, ütésre emelt kézzel.A barbár készült a találatra, de a gazfickónak lánc volt a kezén. Izzó fájdalom öntötte el

Wulfgar arcát, és a barbár hirtelen vér ízét érezte a szájában. Előrelendült hatalmas karja, éséppen csak súrolta a támadó vállát.

Egy másik ember oldalról rohant bele Wulfgarba, de barbár nem ingott meg. Újabb láncoskéz lendült az arca felé - látta a saját vérétől iszamós fémet -, de nagyjából sikerült kitérnieelőle, eltekintve egy jókora vágástól az arcán.

A másik alak, aki lepattant róla, ismét nekiment oldalról, de Wulfgar tartotta magát. Oldalranyúlt és elkapta a hajat támadója tarkóján.

Előrelépett és szabad jobb kezével csapott. egyet, miközben a másikkal tartotta az előbbitámadót. A láncos öklű zsivány védekezően hátrálni kezdett, s bal karjával hárította acsapásokat. Látott egy rést, aminek nem tudott ellenállni, és előreszökkent, hogy újabb csapástmérjen Wulfgarra. Jobban tette volna, ha hátul marad, mert a barbár most már kisséösszeszedte magát, és minden erejét beleadta egy hatalmas jobbhorogba.

A láncos ember keze mit sem ért védekezésnek. Wulfgar ökle nekicsattant az arcának, és apadlóra küldte.

Morik tovább üldögélt sarokasztalánál és zavartalanul iszogatott, csak néha hajolt elegy-egy repülő vendég vagy üveg elől. Higgadt viselkedése ellenére azonban aggódottbarátjáért és a Zsiványkardért. Úgy nézett ki, mintha Luskan összes söpredéke kihasználtavolna az alkalmat, hogy egy jót verekedjen abban a kocsmában, ami viszonylag békés voltWulfgar idejében, aki elijesztette az esetleges bajkeverőket.

Morik felszisszent, amikor a lánc Wulfgar arcába csapott, és kifröccsent a vér. A csavargómár-már barátja segítségére sietett, de aztán gyorsan letett róla. Morik ügyes hírszerző volt,tolvaj, akit ravaszsága és fegyvere tartott életben, márpedig ezek egyikének sem vehettehasznát egy kocsmai verekedésben.

Így hát maradt az asztalánál, és figyelte a zűrzavart. Már szinte mindenki benne volt acsetepatéban. Egy férfi egy nőt vonszolt hosszú fekete hajánál fogva az ajtó felé, de alig haladtel Morik mellett, amikor egy másik férfi széttört a fején egy széket.

Mikor megmentője a nő felé fordult, az széttört a férfi vigyorgó arcán egy üveget, aztán újrabelevetette magát a küzdelem sűrűjébe: ráugrott egy férfira és vadul karmolni kezdte.

Morik figyelmesebben szemügyre vette a nőt, s jól megjegyezte vonásait. Arra gondolt, hogyez a heves vérmérséklet talán élvezetesnek is bizonyulhat egy jövőbeli magánjellegű találkozásalkalmával.

Morik hirtelen hátralökte a székét és felkapta poharát.Két férfi repült el az asztala fölött, szétzúzva és elsodorva a bútordarabot.Morik csak vállat vont, a falhoz húzta székét, és iszogatott tovább.

Wulfgarnak akadt egy szusszanásnyi pihenője a láncos ember után, de hamarosan újabb

támadó csimpaszkodott a barbár oldalába. A zsivány hamar megunta a birkózást Wulfgarhatalmas karjával, ezért a barbár arca felé kapott és próbálta maga felé húzni a fejét, miközbena fülébe harapott.

Wulfgar felordított fájdalmában és a hajánál fogva hátrarántotta támadója fejét, a saját füleegy kis darabjával együtt.

Wulfgar a férfi bal karja alá tolta a jobb kezét és kifordította, amíg a támadó el nem engedteaz ingét. Elkapta a férfi bicepszét. A pulthoz rántotta áldozatát, és olyan erővel verte bele a férfifejét, hogy megrepedt a deszka. Ezután visszahúzta és újra odacsapta, majd elhajítottaellenfelét. Visszafordult és készült a következő támadásra.

A barbár vérben forgó szemei egy pillanatra körültekintettek. Hihetetlen felfordulásuralkodott. Mintha az egész világ megbolondult volna. Asztalok, testek röpködtek. Szintemindenki - majdnem száz vendég - lelkesen küzdött. A terem végében észrevette Morikot, akinyugodtan ült a falnál. Morik is meglátta őt, és kedélyesen feléje emelte poharát.

A barbár lebukott és összehúzta magát. A férfi, aki egy deszkával akarta fejbe vágni őt,átbukott a hátán.

Ekkor észrevette Dellyt, aki fedezékről fedezékre rohant, és az ő nevét kiáltozta. Már félútonjárt, amikor egy szék fejbetalálta, s a lány elterült.

Wulfgar feléje indult, de valaki alattomosan megütötte a térdét. A barbár küszködve próbálttalpon maradni, megtántorodott, és valaki a hátára ugrott. A másik támadó elkapta a bokáját éselkezdte csavarni. Egy harmadik ember nekirohant, és mindnyájan elestek, egymáshegyén-hátán.

Wulfgar az utolsó támadó fölé került és alkarjával lesújtott az arcára, majd ezzel atámasztékkal próbált meg felállni, de nehéz csizma taposott a hátába. Elakadt a lélegzete éslehanyatlott. Láthatatlan támadója újra rá akart taposni, de Wulfgarnak maradt annyilélekjelenléte, hogy oldalra hengeredjék, így a támadó saját társa hasára lépett.

Ez a fordulat csak emlékeztette Wulfgart arra, hogy valaki még csüng a bokáján. Próbáltalerúgni a csimpaszkodót, de nem volt elég lendülete háton fekve, ezért vergődni kezdett, hogykiszabadítsa magát.

A férfi makacsul kapaszkodott, leginkább azért, mert nem merte elengedni zsákmányát.Wulfgar ekkor új taktikát választott: felhúzta a lábát támadójával együtt, ismét kirúgott veleegyenesen, aztán sikerült összekulcsolnia a két lábát.

Egy újabb zsivány ugrott a barbárra és lenyomta az egyik karját, egy másik pedig hasonlóancselekedett a másik karjával. Wulfgar vadul rángatta a kezeit. Mikor ez nem vált be, felmordultés karjait könyökből derékszögben összeszorította, és ugyanígy szorította a lábait is. A befogottférfi szánalmasan vergődött és kiáltani próbált, de csak a válla ropogása hallatszott.

Wulfgar érezte, hogy az alvégen vége a harcnak. Addig rugdosta a nyöszörgő alakot, amígel nem lökte magától. De ketten még mindig ütötték és tépték. A barbár emberi lénytmeghazudtoló erővel kiegyenesítette karjait, hirtelen a feje fölé rántotta őket, s ugyanekkorgyorsan felhúzta a lábait is.

A lendület átgörgette a tarkóján, és menet közben sikerült a kezével feltámaszkodnia.Ingatagon talpra állt és szembenézett a két kapálózó alakkal.

Puszta ösztönből hárította a következő támadást. Ütése egyenesen mellbe találtamerénylőjét, a láncos embert. Hatalmas ütés volt, de Wulfgar nem fordult el elég gyorsanahhoz, hogy védje magát. a láncos ököltől, ami közben arcon találta. Mindkettenmegmerevedtek egy pillanatra, aztán a láncos ember a barbár karjába hanyatlott, aki pedigellökte magától.

Ellenfele arccal előre, félig eszméletlenül zuhant a földre.Az ütés rosszul érintette Wulfgart. A látása elhomályosult, forgott vele a világ, és állandóan

emlékeztetnie kellett magát arra, hogy hol van. Hirtelen felrántotta a kezét, de csak részbenvédte ki a repülő széket, melynek letört lába alaposan homlokon vágta. A harc irama kezdettalábbhagyni körülötte, mert többen voltak a földön, mint ahányan talpon. Wulfgar megragadtaaz egyetlen kínálkozó lehetőséget. Átvetette magát a bárpulton.

Arumn Gardpeckkel találta magát szembe. - Ezt jól megcsináltad - fröcsögte a kocsmáros. -

Ha nincs harc, már nincs is jó estéd, igaz?Wulfgar elkapta a férfi ingének elejét. Durván felkapta és nekivágta az italos polcnak, sok

drága likőr pusztulását okozva.- Örülj, hogy nincs az arcod az öklöm hegyén - mordult fel a barbár.- Te örülj, hogy az én érzéseimmel nem játszottál úgy, mint szegény Dellyével - vicsorogta

vissza a kocsmáros.Ez talált. Wulfgar nem tudott mit felelni Arumn vádjára. Nem mondhatta, hogy semmi köze

Dellyhez. Rántott egyet a kocsmároson, aztán letette, hátralépett és rezzenéstelenül méregetnikezdte. Mozgást észlelt oldalt, és egy hatalmas, test nélküli öklöt pillantott meg a pult fölött.

Kapott egyet a fejére oldalról, akkorát, mint még soha életében. Megtántorodott,belekapaszkodott egy másik polcba, lerántotta, aztán a pult után kapott.

Pocsolya Josi köpte szembe. Mielőtt Wulfgar reagálhatott volna, látta, hogy a mágikus,repülő ököl újra közeledik. Kapott egy újabb ütést, és elgyengültek a lábai. Ismét kapott egyet,amitől felemelkedett a földről és nekicsapódott a hátsófalnak. Forgott körülötte a világ, és úgyérezte, hogy belesüllyed a padlóba.

Ahogy kivonszolták a pult mögül, a verekedés hirtelen abbamaradt a hatalmas Wulfgarvereségének látványára.

- Majd odakint befejezzük - rúgta ki az ajtót Reef, de alig lépett egyet, mikor késszegeződött a torkának.

- Már be van fejezve - szólt Morik higgadtan, bár meghazudtolta nyugodt hangját azzal,hogy időnként a sovány varázsló felé tekintett, aki éppen a holmiját pakolta, és szemlátomástnem érdekelte a helyzet. Reef bérelte fel a biztonság kedvéért. Mivel a varázslónak láthatóannem volt személyes érdekeltsége a verekedésben, a Csavargó kissé megnyugodott. - Utálom avarázslókat - morogta, és újra Reefre fordította a figyelmét.

Reef a társára pillantott, aki Wulfgar másik karját tartotta, és együttes erővel, mindenceremónia nélkül kihajították a barbárt a sárba.

Wulfgar feltápászkodott, de csak az akaraterő tartotta benne a lelket. Visszafordult abecsukott ajtó felé, de Morik már ott is volt mellette és megfogta a karját.

- Ne - figyelmeztette a Csavargó határozottan. - Odabent nemkívánatos a társaságod. Mitakarsz bebizonyítani?

Wulfgar vitatkozni akart, de belenézett Morik szemébe és látta, hogy itt nincs helye vitának.Tudta, hogy a másiknak igaza van. Tudta, hogy nincs többé otthona.

4. fejezet

Egy hölgy élete

- Ganderlay - jelentette be Temigast, amikor belépett a szobába, hogy csatlakozzékPriscillához és Feringalhoz. Amazok nem értették. - A nő, akit láttál, Feringal úr - magyaráztaTemigast. - Ganderlay a családi neve.

- Én nem ismerek semmiféle Ganderlay családot Auckney-ben - ellenkezett Priscilla.- Nem sok családot ismersz te a faluban, drága hölgy - felelte Temigast, némiképp

szárazon. - De ez a nő csakugyan Ganderlay. A Maerlon-hegy déli lejtőjén lakik a családjával -magyarázta. A hely mintegy kétmérföldnyire esett a kastélytól, az öbölre néző, lépcsősre vájthegyoldalban.

- Lány - javította ki leereszkedőleg Priscilla. - Hol van ez a nőtől!Feringal mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést.Túlságosan felizgatták az öreg hírei. - Biztos vagy benne? - kérdezte, és Temigasthoz

sietett. - Lehetséges lenne?- Az a lá... a nő, aki akkor járt az utcán, amikor arra kocsiztatok - folytatta az ispán. - Ráillik

azoknak a leírása, akik ismerik is, és látták is az úton akkor. Mindegyik megemlítette a széphosszú, fekete haját, amiről te is beszéltél, uram. Biztos vagyok benne, hogy ő Dohni Ganderlaylegidősebb leánya.

- Elmegyek hozzá - jelentette ki Feringal, és türelmetlenül járkálni kezdett, a fogát piszkálta,mintha nem tudná, hová menjen vagy mit csináljon. - Hívom a kocsit.

- Lord Feringal - mondta Temigast halkan, de parancsoló hangnemben, ami mintha hatott isvolna a mohó ifjúra. - Ez felettébb helytelen volna.

Feringal rámeredt. - De hát miért? - Azért, mert ez a lány egy paraszt, és nem méltó a... - kezdte Priscilla, de aztán

elhallgatott, mert látta, hogy senki sem figyel rá. - Nem lehet bejelentés nélkül beállítani egy hölgyhöz - magyarázta Temigast. - A te

gyámodnak és az ő apjának kell előkészítenie a terepet.- De hát én Auckney lordja vagyok - tiltakozott az ifjú. - Én... - Temigast gyorsan

közbevágott, a két testvér legnagyobb bosszúságára.- De ha rendes feleségnek szeretnéd, akkor illően el kell rendezni a dolgokat. Van egy

szokás, Lord Feringal, melynek megtartását mindnyájunktól elvárják. Mondhatom, hogy ebbena kérdésben az etikett áthágása katasztrofálisnak is bizonyulhat.

- Nem értem.- Hát persze hogy nem - sóhajtott fel Temigast. - De én igen, mindnyájunk szerencséjére.

Most pedig menj és fürödj meg. Ha a Ganderlay lány megérzi a szagodat, elájul. - Ezzel az ajtófelé fordította és kituszkolta a fiút.

- Elárultál! - rivallt rá Priscilla, amikor Feringal eltűnt.Temigast csak szortyintott a nevetséges feltevésre.- Én nem tűröm meg azt a lányt ebben a házban - folytatta az asszony határozottan.- Hát nem látod, hogy legfeljebb gyilkossággal tudnád megakadályozni? - kérdezte

Temigast komolyan. - Mármint az öcséd meggyilkolásával, nem a lányéval, mert azzal csakmagadra vonnád Feringal haragját.

- De te segítesz neki ebben az ostoba hajszában.- Én csak annyit mondtam meg neki, amit magától is megtudhatott volna a parasztoktól,

többek közt a három asszonytól, akik itt a kastélyban dolgoznak, és egyikük odakint volt az útontegnap.

- Ha egyáltalán észrevette őket az az ostoba - szállt vitába Priscilla.- Mindenképpen kinyomozta volna a lány nevét - erősködött Temigast. - És méltatlan

hajszájában mindnyájunkat zavarba hozott volna. - Az ispán kuncogott és átfogta Priscilla vállát.- Én megértem az aggodalmaidat, drága Priscillám - mondta. - És némiképp egyet is értekveled. Magam is jobb szerettem volna, ha az öcséd valami gazdag kalmárlánnyal esikszerelembe egy másik városból, nem pedig egy auckney-i paraszttal - vagy ha teljesenelfeledkezik a szerelemről, és csak a kéjvágyát elégíti ki anélkül, hogy megházasodna. Talánegyszer még így lesz.

- Most, hogy így megsegítetted, aligha - felelte Priscilla élesen.- Ugyan - szólt Temigast széles mosollyal, ami fölkeltette Priscilla figyelmét. - Én csak annyit

tettem, hogy erősítettem a fiú bizalmát magamban és az ítélőképességemben. Lehet, hogykitart az állítólagos szerelme és a házassági szándéka mellett, de ígérem, hogy rajta lesz aszemem. Nem fogom hagyni, hogy szégyent hozzon az Auck-családra, és azt sem hagyom,hogy a lány vagy a családja olyasmit vegyen el tőlünk, amit nem érdemel meg. Biztosíthatlak,hogy ebben nem törhetjük meg az akaratát, és a te ingerültséged csak erősíti Feringalelhatározását.

Priscilla kétkedőn szortyintott.- Nem hallod a dühét, amikor rendre utasítod? - kérdezte Temigast. - Figyelmeztetlek, hogy

ha most elhatárolódunk tőle, akkor a Ganderlay-lány befolyása rajta - és egész Auckney-n -csak erősödni fog.

Priscilla nem mutatta az ellentmondás semmiféle jelét, csak nézte Temigastot hosszan éskeményen. A férfi arcon csókolta az asszonyt és távozott. Arra gondolt, hogy azonnal hívatja akocsit és teljesíti követi feladatát.

Jaka Sculi és a többi munkás felpillantott a földről, amikor a díszes kocsi elporzott a

földúton, aztán megállt Dohni Ganderlay apró háza előtt. Egy idős férfi szállt ki és a ház feléindult. Jaka szemei kissé összeszűkültek. Mikor észbe kapott, hogy a többiek talán figyelik,gyorsan visszatért szokásos, tűnődő modorához. Elvégre ő Jaka Sculi, Auckney asszonyainakképzeletbeli szeretője, de főleg azé, aki itt lakik, ebben a házban. Az a gondolat, hogy agyönyörű Meralda vágyik rá, nem volt csekélység a fiú számára - bár persze senki se tudhatta,hogy őt ez foglalkoztatja.

- Dohni! - kiáltotta az egyik munkás, egy hajlott hátú, hegyes orrú kis gnóm. - DohniGanderlay, vendéged van!

- Vagy talán összetévesztett a pöcegödörrel - kiáltotta egy másik gnóm, és mindenkinevetett.

Kivéve persze Jakát. Őt senki sem láthatta nevetni.Dohni Ganderlay fölkászálódott. Azokra nézett, akik kiabáltak, de ők csak a fejükkel

biccentettek a ház felé. Dohni követte a tekintetüket, észrevette a hintót, és azonnal rohannikezdett.

Jaka Sculi végig szemmel tartotta.- Ásni is akarsz ma még, fiam? - hallatszott a kérdés Jaka mögül. A fogatlan öreg

nyomatékul beletúrt a fiú göndör hajába.Jaka undorral rázta meg a fejét, amikor látta az öreg tőzegmocskos kezét. Megrázogatta a

haját, aztán eltolta az öreg kezét, amikor az újra meg akarta simogatni.- Hihi - kuncogott az öreg. - Úgy látszik, a babádnak kérője akadt.- Méghozzá jó öreg - jegyezte meg valaki más, aki kapott az alkalmon, hogy viccelődjék egy

kicsit Jaka rovására.- Magam is szívesen próbát tennék - toldotta meg a fogatlan öreg. Jaka erre a homlokát

ráncolta, és az öreg csak annál jobban nevetett.A fiú lassan körülnézett, s szemügyre vette a mezőt, a munkásokat, a hegyoldalban lapuló

házakat, a távoli kastélyt s az öböl sötét vizét. Ezeken a vizeken jött az anyjával és anagybátyjával alig négy évvel ezelőtt erre az isten háta mögötti helyre. Fogalma sem volt, miértjöttek Auckney-ba - ő elégedett volt a luskani élettel -, csak annyit tudott, hogy a dolognak azapjához lehet valami köze, aki kegyetlenül verte az anyját. Gyanította, hogy menekülnek, vagyaz apától, vagy a bérgyilkosoktól. Ez bevett szokásnak tűnt a Sculi családban, mert ugyanezttették, amikor Jaka még kisgyerek volt: elmenekültek ősi otthonukból, a Penge-királyságbólLuskanba. Máskülönben az apja - egy gonosz ember, akit Jaka alig ismert - felkutatta ésmegölette volna őket. Vagy őt ölte volna meg Rempini, Jaka nagybátyja.

Jakának mindez nem számított. Csak azt tudta, hogy itt van, ezen a kietlen, szeles, hideghelyen. Mostanáig csak annyi jó volt az egészben, hogy a hely állandó melankóliája tápláltaköltői lelkületét. Bár szerette romantikus hősnek látni magát, Jaka immár elmúlt tizenhét éves,és sokszor gondolt arra, hogy elszökik valami átutazó kereskedővel, ki a nagyvilágba, talánvissza Luskanba, vagy el egészen Vízmélyéig. Úgy tervezte, hogy egyszer majd ott csináljameg a szerencséjét, és aztán visszamehet a Penge-királyságba.

Most azonban talonba tette ezeket a terveket, mert Auckney-nak egy új, kellemes vonásatárult fel előtte. Maga előtt sem tagadhatta azt a vonzalmat, amit egy bizonyos Ganderlay-lányiránt érzett.

Persze ezt rajta kívül senki sem tudhatta, amíg nem lehetett biztos benne, hogy a lány készteljesen átadni magát neki.

A kocsi mellett elsietve Dohni felismerte a kocsist, a Fakapu Liam nevezetű ősz, szakállasgnómot. Liam mosolyogva biccentett neki, ami kissé megnyugtatta Dohait. A házban, az aprókonyhaasztalnál ott ült Auck kastély ispánja. Vele szemben ült Dohni beteg felesége, Biaste,akit a gazda rég nem látott ilyen derűsnek.

- Ganderlay uram - köszöntötte Temigast udvariasan. - Temigast vagyok, Auck kastélyispánja, Feringal lord követe.

- Tudom - sóhajtotta fáradtan Dohni. Egy pillanatra sem vette le a szemét az öregről,

miközben megkerülte az asztalt, a felesége mögé állt és az asszony vállára tette a kezét.- Éppen azt mondtam a feleségednek, hogy uram, a ti uratok elvárja idősebbik lányotokat a

kastélyba vacsorára, ma estére - folytatta az ispán.A meglepő hír alaposan fejbe vágta a férfit, de ő tartotta magát, és próbálta felfogni a

dolgot, miközben Temigast öreg, szürke szemeit fürkészte. - Természetesen hoztam Meralda kisasszonynak megfelelő öltözéket is, ha megengedik -

fejezte be Temigast megnyugtató mosollyal.A büszke Dohni Ganderlay átlátott a mosolygó álarcon, az udvarias és tisztelettelt hangon.

Látta a leereszkedést és az önhittséget Temigastban. Hogy is utasíthatnák vissza, gondoljanyilván, hisz csak mocskos parasztok. Auckney lordja kér, és Ganderlay-ék mohón, buzgónengedelmeskednek.

- Hol van Meralda? - kérdezte a gazda az asszonyt.- Elmentek Torival cserélni - felelte Biaste. A férfinak feltűnt az asszony hangjának enyhe

remegése. - Hogy legyen pár tojás vacsorára.- Meralda ma este, és talán még sok estén, lakomát ehetik - jegyezte meg Temigast.Dohni most is világosan érezte azt az átkozott lenézést, ami az élete - és a gyerekei, barátai

- nyomorúságára emlékeztette.- Akkor hát jön? - kérdezte Temigast hosszú, kényelmetlen csend után.- Majd eldönti ő maga - felelte Dohni Ganderlay élesebben, mint akarta.- Ó - bólogatott mosolyogva az ispán. Mosolyog, állandóan mosolyog. Felállt és intett

Biasténak, hogy maradjon ülve.- Ez csak természetes, Ganderlay uram, de azért én behozom a ruhát. Ha úgy döntesz,

hogy elküldöd az ifjú hölgyet, könnyebb, ha itt van.- És ha nem akar menni?Temigast felvonta a szemöldökét, mintha teljesen abszurdnak találná a gondolatot. - Akkor

holnap elküldöm a ruháért a kocsisomat.Dohni a beteg asszonyra nézett, a finom, némán könyörgő arcra. - Nos, Ganderlay uram? - kérdezte Temigast, és az ajtó felé íntett. Dohni megpaskolta

Biaste vállát és az ispánnal együtt kiment a kocsihoz. A gnóm kocsis már várta őket, kezébenmagasra emelve a ruhát, hogy a finom kelme ne érjen le az út porába.

- Jobban tennéd, ha egy kicsit biztatnád a lányodat a jövetelre - tanácsolta Temigast, ésátadta a ruhát. Dohni arca még jobban megkeményedett.

- A feleséged beteg - folytatta Temigast. - Nem fog neki jót tenni a tél ilyen szerénykörülmények között, ebben a huzatos házban.

- Úgy beszélsz, mintha lenne választási lehetőségünk - felelte Dohni.- Feringal lord befolyásos ember - folytatta zavartalanul az ispán. - Neki a rendelkezésére

állnak csodatévő füvek, meleg ágyak, nagy hatalmú papok. Kár lenne, ha a feleségedszükségtelenül szenvedne. - Az ispán megpaskolta a ruhát. - Napnyugta után vacsorázunk -magyarázta. - Ideküldöm a kocsit alkonyatra. - Ezzel Temigast beszállt a hintóba és magáracsukta az ajtót. A kocsis azonnal a lovak közé csapott, és a hintó eldübörgött.

Dohni Ganderlay hosszan állt, kezében a ruhával, és nézte a távozó porfelleget. Szerettevolna utána kiáltani, hogy ha Feringal úr olyan befolyásos és jóságos, akkor többet kénetörődnie az emberei jólétével. Az olyanoknak, mint Biaste Ganderlay, meg kéne kapniuk aszükséges ellátást anélkül, hogy eladnák a lányukat. Mert amit Temigast ajánlott, az olyan,mintha eladnák a lányt. Eladni a lányt!

Mégis, minden büszkesége ellenére Dohni Ganderlay nem tagadhatta, hogy nagy lehetőségáll előttük.

- Az uraság hintója volt - erősködött Jaka Sculi Meraldának, amikor kicsit későbbösszetalálkoztak. - Az ajtótok előtt - tette hozzá egzotikus akcentusával, melyet sóhajok ésdrámai fújások színeztek.

Tori Ganderlay kuncogott. Meralda hátba vágta és intett, hogy menjen. - De én tudniakarom - vinnyogott a kislány.

- Megismered a föld ízét - fenyegette meg a nővére. A húga után indult, de hirtelenmegtorpant és összeszedte magát, mert eszébe jutott, kivel beszélget. Előbb édes mosolytvarázsolt az arcára, csak aztán fordult vissza Jakához, miközben a szeme sarkából továbbra isTorit figyelte.

A kislány szökdécselni kezdett az úton. - Pedig úgy szerettem volna látni, ahogymegcsókolod - csicseregte derűsen, és elfutott.

- Biztos vagy ebben a hintó-dologban? - kérdezte Meralda Jakát, és igyekezett ügyet semvetni Tori kínos megjegyzésére.

A fiú csak drámaian felsóhajtott.- De hát mi dolga lehet Feringal lordnak az enyéimmel? - kérdezte a lány.Jaka zsebre dugta a kezét és vállat vont. - Akkor én most megyek - mondta Meralda, és tett is egy lépést, de Jaka elállta az útját.- Mit akarsz?Az ifjú csak nézett rá azokkal a kék szemeivel, és beletúrt göndör sörényébe.Meralda úgy érezte, hogy hatalmas gombóc szorítja a torkát, és menten kiugrik a szíve a

helyéből.- Mit akarsz? - kérdezte megint, halkabban és meggyőződés nélkül.Jaka közelebb húzódott. A lány emlékezett még a saját jó tanácsára, hogy a férfit térdre kell

kényszeríteni. Emlékeztette magát, hogy még nem lenne szabad ezt csinálnia, mégsemhúzódott el. Jaka még közelebb lépett, és ahogy Meralda megérezte a fiú leheletét, ő isközelebb húzódott. Jaka ajka éppen csak súrolta az övét, aztán a fiú hirtelen félénkséggelelhátrált.

- Mi az? - kérdezte Meralda, ezúttal érzékelhető várakozással.Jaka felsóhajtott, a lány előrelépett, megcsókolta, és egész remegő testével könyörgött a

fiúnak, hogy viszonozza a csókot. Jaka így is tett, hosszan és lágyan, aztán elhúzódott.- Vacsora után várlak - mondta végül, és lassan elindult. Meralda alig kapott levegőt, mert a csók legszebb álmait is felülmúlta. Melegséget,

bizsergést érzett, és egész testében elgyengült. Nem bánta, hogy Jaka épp ugyanazt tette vele,amit ő mondott Torinak - amit egy nőnek kell csinálnia egy férfival. Meralda persze ebben apillanatban nem gondolt erre. Túlságosan lenyűgözte annak a valósága, ami éppen történt vele,és annak az ígérete, ami még történhet.

Meralda ragyogva lépett be a házukba. Tágra nyílt a szeme, amikor látta beteg anyját azasztal mellett állni. Az asszony olyan boldognak tűnt, mint mostanában soha. Biaste egycsodálatos ruhát tartott a kezében, élénk smaragdzöld anyagból, ékkövekkel kirakva.

- Te leszel a legszebb lány, akit Auckney valaha is látott, ha ezt felveszed - köszöntötteBiaste Ganderlay, és Tori kuncogni kezdett mellette.

Meralda értetlenül meredt a ruhacsodára, aztán apja felé fordult, aki szintén mosolyogva állta sarokban, bár Meralda némi feszültséget vett észre rajta.

- De anya, nekünk nincs erre pénzünk - mondta Meralda, bár teljesen lenyűgözte a ruha.Odalépett és megsimogatta a puha anyagot, s arra gondolt, hogy bár Jaka láthatná benne.

- Ez ajándék, nem kell megvenni - magyarázta az asszony, és Tori megint kuncogott.Meralda arca kíváncsivá vált. Apjához fordult magyarázatért, de legnagyobb meglepetésére

Dohni elfordult.- Mi ez az egész, anya? - kérdezte a lány.- Kérőd van, lányom - mondta boldogan Biaste, és átölelte a lányát. - Egy lord akar neked

udvarolni, személyesen!Meralda, aki mindig ügyelt anyja érzéseire, főleg most, hogy beteg volt, örült, hogy Biaste

feje a vállán van, és nem láthatja a döbbent és boldogtalan kifejezést leánya arcán.Tori viszont látta, de ő csak felpillantott Meraldára, és ajkával csúfondárosan csücsörített.

Meralda az apjára pillantott, aki most már feléje fordult, de csak ünnepélyesen bólintott.Biaste magához húzta a lányát. - Ó, kislányom - mondogatta. - Mikor lettél ilyen szép?

Rabul ejteni Lord Feringal szívét...Lord Feringal. Meraldának elállt a lélegzete, de nem az örömtől. Alig ismerte Auck kastély

urát, bár messziről már sokszor látta. A lord jobbára a körmét piszkálta és unottan figyelte afőtéren összegyűlt ünneplő sokaságot.

- Odavan érted, lányom - folytatta Biaste. - Méghozzá nagyon, ahogy az ispán mondja.Meralda kipréselt magából egy mosolyt, az anyja kedvéért.- Nemsokára jönnek érted - folytatta Biaste. - Úgyhogy siess, fürödj meg. Aztán felveszed

ezt a ruhát, és a férfiak rakásra hullanak majd a lábad előtt.Meralda gépiesen átvette az öltözéket és indult a szobája felé, a nyomában Torival. Az

egész álomnak tűnt, de nem jó álomnak. Az apja odament az anyjához. Hallotta, hogybeszélgetnek, de a szavak összefolytak, s csak Biaste felkiáltását tudta kivenni: - Egy lord, azén lányomnak!

Auckney nem volt nagy falu, és bár a házai nem voltak egy csomóban, az embereklegalábbis hallótávolságra éltek egymástól. Nem tartott sokáig, hogy Lord Feringal és MeraldaGanderlay ügyének híre elterjedjen.

Jaka Sculi még vacsora alatt megtudta az ispán látogatásának igazi célját.- Hogy egy nemes ilyen mélyre ereszkedjen, holmi parasztokhoz - jegyezte meg Jaka

mindig borúlátó anyja, régi hazájuk súlyos paraszti akcentusával. - Pusztul a világ!- Gonosz idők ezek - helyeselt Jaka nagybátyja, egy mogorva öreg, aki mintha már túl sokat

látott volna a világból.Jaka is borzasztónak találta az események ilyetén fordulatát, csak éppen más okból - vagy

legalábbis azt hitte, hogy dühe más tőről fakad, mert nem tudta biztosan, hogy rokonait miértzaklatja fel annyira a hír. Arckifejezése világosan árulkodott erről a bizonytalanságról.

- Mindenkinek megvan a maga helye - magyarázta a nagybácsi. - A határvonalak világosak,és nem szabad átlépni őket.

- Lord Feringal szégyent hoz a családjára - tódította az anyja.- Meralda csodálatos lány - ellenkezett Jaka, mielőtt gondolkodott volna azon, hogy mit is

mond.- Ő is csak paraszt, mint mi mindnyájan - vágta rá gyorsan az anyja. - Nekünk is megvan a

magunk helye, meg Lord Feringalnak is. A pórnép örvendezni fog a híreken, mert azt hiszik,hogy nekik is jut remény Meralda jó szerencséjéből, de nem tudják az igazságot.

- Milyen igazságot?- Nem lesz ennek jó vége - jósolta az anyja. - Magából ostobát, a lányból meg tramplit

csinál.- A végén a lány összetörik vagy meghal, Feringal lord pedig elveszti tekintélyét az övéi

között - tette hozzá a nagybácsi. - Gonosz dolog ez.- Gondoljátok, hogy beadja a derekát? - kérdezte a fiú, és igyekezett leplezni

kétségbeesését.Az anyjáék csak nevettek a kérdésen. Jaka nagyon is értette, mire gondolnak. Feringal

Auckney ura. Hogy is utasíthatná vissza őt Meralda?Mindez több volt, mint amit a szegény, érzékeny fiú el tudott viselni. Ököllel az asztalra

csapott és hátralökte a székét. Felpattant, és dühödt pillantással viszonozta anyjáék meg lepetttekintetét. Végül sarkon fordult és kisietett, becsapva maga mögött az ajtót.

Már rohant is, s gondolatai vadul kavarogtak. Hamarosan magaslatra érkezett, egy kisebbkőhalomra a sáros földek felett, ahol délelőtt még dolgozott.

Szép kilátás nyílt a napnyugtára, és Meraldáék házára. Délnyugaton, a távolban látta akastélyt és elképzelte a díszes hintót, benne Meraldával, amint céltudatosan halad feléje.

Jaka úgy érezte, mintha roppant súly nehezedne a mellkasára, mintha nyomorúságoslétének határai hirtelen kézzelfogható falakká válnának, és összezárulnának körülötte.

Az elmúlt évek alatt fáradságosan kialakította a megfelelő személyiséget, a pózt, amivelbárki szívét meghódíthatta. Most meg jön ez az ostoba nemesficsúr, a puccos, parfümös báb,akinek semmi érdeme sincs a születésén kívül, mégis eltipor mindent, amit Jaka felépített.

Jaka persze nem látta a dolgokat ennyire tisztán. Ő csak egy egyszerű igazságot látott:súlyos igazságtalanság esett vele a pozíciója - illetve annak hiánya - miatt. Mert Auckney

szánalmas parasztjai nem ismerik az ő igazi lényegét, a nagyságot, ami benne lappang.A fiú beletúrt göndör fürtjeibe és mélyet sóhajtott.

- Jobb lesz, ha mindenhol megmosdasz, mert ki tudja, mi mindent fog majd meglátni LordFeringal - incselkedett Tori, és egy durva kendővel megdörgölte nővére hátát, aki macskakéntösszegömbölyödve kuporgott a gőzölgő fürdőben.

Meralda hátrafordult és vizet fröcskölt Tori arcába. A kislánynak torkán akadt a kacagás,amikor meglátta Meralda komor arcát.

- Én viszont tudom, mit fog látni Lord Feringal - mondta Meralda. - Ha vissza akarja kapni aruháját, ide kell jönnie.

- Visszautasítod őt?- Még meg sem csókolom - emelte vizes öklét a levegőbe Meralda. - Ha megpróbál

megcsókolni, én...- Úrhölgy szerepét fogod játszani - hallatszott az apja hangja. - Menj ki - utasította a belépő

Dohni Torit, a kislány pedig eléggé ismerte ezt a hangot ahhoz, hogy engedelmeskedjék.Dohni Ganderlay egy pillanatig még az ajtónál maradt, hogy a kíváncsi Tori ne jöjjön vissza,

aztán a kád széléhez lépett és puha kelmét nyújtott Meraldának, hogy megtörölközzék. Kicsiházban éltek, ahol nem volt értelme a túlzott szemérmeskedésnek, így Meralda cseppet semvolt zavarban, amikor kilépett a fürdőből, bár azért maga köré csavarta a törölközőt, mielőtt leülta kisszékre.

- Nem örülsz az eseményeknek - jegyezte meg Dohni.Meralda ajka elkeskenyedett, és a lány idegesen paskolgatni kezdte a vizet.- Nem tetszik neked Lord Feringal?- Nem is ismerem - ellenkezett a lány. - És ő sem ismer engem. Egyáltalán nem!- De meg akar ismerni - szállt vitába Dohni. - Ezt bóknak kellene venned.- Az, hogy elfogadok egy bókot, azt jelenti, hogy megadom magam a bókolónak? - kérdezte

Meralda maró gúnnyal. - Nincs választásom? Lord Feringal téged akar, úgyhogy menj?Az ideges pocskolás dühödtté fokozódott, és a lány véletlenül lefröcskölte az apját is.

Meralda tudta, hogy nem a víz, hanem a stílus váltotta ki apja váratlan, vad reakcióját. Az apaelkapta a lány csuklóját és megrántotta, hogy maga felé fordítsa Meraldát.

- Nem - mondta Dohni sötéten. - Nincs választásod. Feringal Auckney ura, nagy hatalmúember, aki kiemelhet minket a mocsokból.

- Talán inkább engem mocskol be - kezdte Meralda, de Dohni a szavába vágott.- Ő meggyógyíthatja az anyádat.Akkor sem érhetett volna el nagyobb hatást, ha ököllel vág Meralda arcába. A lány

hitetlenkedve meredt apjára, a kétségbeesett, vad arckifejezésre, és komolyan félni kezdett.- Nincs választásod - préselte ki magából Dohni. - Anyád egyre sorvad, és talán meg sem

éri a következő tavaszt. Elmész Lord Feringalhoz és eljátszod a hölgy szerepét. Nevetsz atréfáin, dicséred a nagyságát. Ezt fogod tenni, az anyádért - fejezte be leverten Dohni. Mikorfelállt és elfordult, Meralda látta nedvesen megcsillanni az apja szemét, és mindent megértett.

Annak a tudata, hogy mindez az apjának is fájdalmas, sokat segített a lánynak, hogyfelkészüljön az estére, s hogy megbirkózzék a sors kegyetlennek tűnő fordulatával.

A nap már lement, s az ég kékje egyre sötétült. A kocsi elhaladt Jaka figyelőhelye alattMeraldáék szerény háza felé.

A lány kilépett az ajtón, és még távolról is lehetett látni, milyen gyönyörű: mint valamicsillámló ékkő az alkony homályában.

Az Ő ékköve. Méltó jutalma az ő lelki szépségének, s nem pénzen vett ajándék Auckneypuhány urának.

A fiú elképzelte Lord Feringalt, amint a kezét nyújtja a hintóból, és magához húzza abeszálló lányt. A gondolattól ordítani tudott volna. Micsoda igazságtalanság! A hintó megindultvisszafelé a kastélyhoz vezető úton, épp ahogy elképzelte. Jaka akkor sem érezte volnakifosztottabbnak magát, ha Lord Feringal a zsebébe nyúlt volna és elszedi az utolsó garasát.

Hosszan üldögélt még a poros magaslaton, a haját húzogatta és nyomorúságos életénekigazságtalanságán rágódott.

Annyira el volt merülve magában, hogy teljesen meglepte a hirtelen leányhang.- Tudtam, hogy errefelé leszel.Jaka kinyitotta álmatag, nedves szemeit, és Tori Ganderlayt pillantotta meg.- Tudtam - incselkedett a kislány.- Mit tudtál?- Hallottál a nővérem meghívásáról, és magad is meg akartad nézni - vélte Tori. - És vársz,

figyelsz.- A nővéred? - ismételte Jaka tompán. - Én ide jövök minden este - mondta.Tori lepillantott a házakra, a saját házukra, az ablakon kiszűrődő fényre. - Gondoltad, hogy

meglátod Meraldát meztelenül az ablakban? - kuncogott a kislány.- Kijövök ide a sötétbe, távol a fényektől - jelentette ki Jaka.- Hogy elszakadjak a gonosz emberektől, akik nem értik meg.- Mit nem értenek meg?- Az igazságot - felelte rejtelmesen a fiú, és igyekezett nagyon komolynak hangzani.- Minek az igazságát?- Az élet igazságát - felelte Jaka.Tori hosszan és keményen meredt rá, s próbálta kibogozni a fiú szavait. Visszanézett a

házukra. - Én mégis azt mondom, hogy csak Meraldát akartad meztelenül látni - szögezte le, éselindult hazafelé.

Nem kéne Meraldával viccelődni a rovásomra, gondolta Jaka. Hatalmasat sóhajtott, aztánelindult még feljebb, a sötétebb részek felé.

- Légy átkozott, élet! - kiáltotta, és kezét az emelkedő holdra emelte. - Légy átkozott, éstávozz tőlem, gyilkos csapda! Milyen gonosz sors élni, és látni, hogy a méltatlan veszi el agyümölcsöt. Az igazság szöges veremben hever, mikor az érdem mértéke a származás. LordFeringal csókolja Meralda nyakát. Légy átkozott, te élet, és távozz tőlem!

Rögtönzött versét térdre hullva fejezte be. Kezébe temette könnyes arcát, és így kesergett.Aztán düh lépett az önsajnálat helyébe, és Jaka másként folytatta a strófákat. - Az igazság

szöges veremben hever - ismételte dühtől remegő hangon. - Mikor az érdem mértéke aszármazás - ekkor mosoly kúszott tagadhatatlanul csinos arcára. - Lord Feringal csókoljaMeralda nyakát, de nem kapja meg a szüzességét!

Jaka bizonytalanul feltápászkodott és a teliholdba nézett.- Erre megesküszöm - morogta, aztán drámaian hozzátette:- Légy átkozott, te élet! - És elindult hazafelé.

Meralda sztoikus belenyugvással viselte az estét. Udvariasan válaszolgatott a kérdésekre,és kerülte a szemlátomást nem túl boldog Lady Priscilla tekintetét. Egészen megkedvelteviszont Temigast ispánt, főleg azért, mert az öreg ébren tartotta a társalgást, s szórakoztatótörténeteket mesélt saját múltjáról és a kastély előző uráról, Feringal apjáról. Temigast még egyjelrendszert is kitalált, hogy segítsen Meraldának eligazodni az evőeszköz-használatban akülönféle fogásoknál.

A fiatal lord ellenben semmiféle benyomást nem tett rá. Feringal vele szemben ült ésszüntelenül bámulta. Ezzel szemben a feltálalt vacsora tagadhatatlanul lenyűgözte a lányt.Vajon mindennap így esznek a kastélyban - húst, halat, krumplit, tengeri zöldeket és egyéb,ismeretlen finomságokat?

Lord Feringal javaslatára evés után visszavonultak a rajzszobába, egy kényelmes,ablaktalan helyiségbe a kastély földszintjének közepén. Vastag falak zárták ki a hideg tengeriszelet, és a masszív kandallóban lángoló fahasábok még otthonosabbá tették a helyet.

- Talán kérsz még valamit - jegyezte meg Priscilla, de semmi szívélyesség nem volt ahangjában. - Behozathatom.

- Nem, nem, asszonyom - felelte Meralda. - Egy falatot sem bírnék már enni. - Bizonyára belaktál a vacsoránál, nem igaz? - szólt Priscilla, és édeskés mosoly terült szét

ellenszenves arcán. Meralda arra gondolt, hogy Lord Feringal majdnem vonzónak tűnik anővére mellett. De csak majdnem.

Egy szolga lépett be, és egy tálcán ismeretlen barna folyadékkal teli poharakat hozott. Alány elvette a poharát - félt visszautasítani -, s Temigast biztatására jókorát kortyolt belőle.Majdnem megfulladt a torkában szétáradó égető érzéstől.

- Mi itt nem szoktunk ennyi brandyt inni - jegyezte meg Priscilla szárazon. - Ez parasztszokás.

Meralda úgy érezte, hogy menten a föld alá süllyed. A fintorgó Lord Feringal nem kelt avédelmére.

- Inkább azoknak a szokása, akik nincsenek hozzászokva az erős italokhoz - szólt közbetámogatólag Temigast. - Apró kortyokban, kedvesem. Majd megtanulod, bár lehet, hogy sosemszereted meg igazán ezt a különleges likőrt. Akárcsak én.

Meralda elmosolyodott, és néma hálával biccentett az öreg felé. Mivel az ital kissé a fejébeszállt, nem nagyon követte a társalgást, s szinte észre sem vette Priscilla szúrós megjegyzéseités Lord Feringal tekintetét. Gondolatban egészen máshol járt, Jaka Sculinál - egy holdsütötteréten, vagy talán épp itt, a szobában. Milyen gyönyörű lenne ez a terem a vastag szőnyegekkel,a kandallóval és a melegítő itallal, ha Jaka lenne itt vele, és nem a nyomorult Auck testvérek.

Temigast hangja riasztotta fel ábrándozásából. Az öreg emlékeztette Lord Feringalt, hogyközeledik az idő, amikor az ifjú hölgynek indulnia kell haza.

- Hadd legyünk egy pár percet kettesben - kérte Feringal.Meralda próbált nem megrémülni.- Aligha helyénvaló ez a kérés - szólt Priscilla, aztán Meraldára pillantott. - Bár kárt aligha

tehet.Feringal nővére távozott. Temigast bátorítóan vállon veregette a lányt, aztán ő is menni

készült- Bízom benne, hogy úriemberként viselkedsz majd, lordom - mondta Feringalnak. - Ahogy a

helyzet megkívánja. Kevés olyan gyönyörű asszony van a világon, mint Meralda kisasszony -mosolygott rá a lányra. - A kapuhoz rendelem a hintót.

Meralda látta, hogy az öreg szövetségese, akire nagy szüksége is van.- Szép volt a vacsora, ugye? - kérdezte Lord Feringal, és helyet foglalt a Meralda melletti

széken.- Igen, uram - sütötte le a szemét a lány.- Ne uramnak szólíts, hanem Lord Feringalnak - feddte meg Feringal.- Igenis... Lord Feringal - Meralda próbálta lesütve tartani a szemét, de a férfi túl közel volt.

Felnézett rá, mire a lord elszakadt a lány melleinek látványától, és a szemébe nézett.- Az úton láttalak meg - magyarázta a lord. - Meg kellett ismerkednem veled. Újra látnom

kellett téged. Még sosem láttam ilyen gyönyörű nőt.- Ó, o... Lord Feringal - motyogta a lány, és elfordította a tekintetét, mert a férfi egyre

közelebb húzódott, túlságosan is közel.- Látnom kellett téged - suttogta Feringal, és Meralda érezte a fülén a férfi forró leheletét.A lány igyekezett leküzdeni rémületét, amikor Feringal keze végigsimított az arcán. A lord

megfogta a lány állát és maga felé fordította az arcát. Először szelíden csókolta meg, aztán -bár a lány nem viszonozta a csókot - sürgetőbben, és még félig fel is állt. Meralda Jakáragondolt, beteg anyjára, és tűrte, még azt is, hogy a férfi keze a melléhez érjen a ruhánkeresztül.

- Elnézést, Lord Feringal - hallatszott Temigast hangja az ajtóból. A lord elvörösödve pattantfel.

- A hintó már vár - folytatta Temigast. - Ideje, hogy Meralda kisasszony induljon.Meralda szinte kirohant a szobából.- Újra elküldök majd érted - szólt utána Lord Feringal. - Méghozzá hamarosan.Mire a hintó átért a hídon a kastélytól a szárazföldre, Meraldának sikerült valamennyire

megnyugodnia. Tudta, mi a kötelessége a családjával, beteg édesanyjával szemben, mégisájulás és rosszullét kerülgette. Az a nyomorult Priscilla biztos jól szórakozna rajta, hogy a

paraszt okádott a hintóban.Egy mérföld után Meralda kihajolt a hintó ablakán.- Álljon meg! Kérem, álljon meg! - kiáltotta előre a kocsisnak. A hintó lelassult, de még meg

sem állt, s a lány már szállt is ki.- Hölgyem, nekem hazáig kell vinnem önt - ugrott le Fakapu Liam Meralda mellé.- Meg is tette - felelte a lány. - Már közel vagyunk.- De hát hosszú, sötét út áll még előttünk - ellenkezett a gnóm. - Temigast ispán a fejemet

veszi, ha...- Nem fogja megtudni - ígérte Meralda. - Értem ne aggódjon. Minden este erre megyek,

ismerek minden bokrot.- De... - kezdett ellenkezni a gnóm, ám a lány magabiztosan rámosolygott és eltűnt a

sötétben.A hintó még egy darabig kísérte, aztán mikor a kocsis látta, hogy a lány csakugyan kiismeri

magát, visszafordult.Hűvös volt az éjszaka, de nem hideg. Meralda lekanyarodott az útról, és felment a mezőre.

Remélte, hogy ott találja Jakát, ahogy megbeszélték, de minden üres volt. Ott, egyedül asötétben a lány úgy érezte, mintha ő lenne az egyetlen élő ember a világon. El akarta felejteniezt az estét, Lord Feringalt és gonosz nővérét. Letépte magáról a ruhát. Ma este nemeskéntvacsorált, de az ételtől és az italtól eltekintve nem volt elragadtatva. Cseppet sem.

Egyszerű alsóruhájában elindult a mezőn, és ahogy Jaka Sculi gondolata lassan eltöröltebenne Lord Feringal képét, szökdécselni kezdett, aztán táncolni. Felnyúlt az égre, egyhullócsillag felé, pörögve követte zuhanását, aztán lehuppant a fűbe, nevetett és Jakáragondolt.

Nem tudta, hogy majdnem ugyanott van, ahol korábban a fiú elmélkedett. Ugyanott, aholJaka az élet igazságtalanságán kesergett, és ahol megesküdött, hogy ellopja Meraldaszüzességét, ha másért nem, azért, hogy ne lehessen Lord Feringalé.

5. fejezet

Korlátok között

- Hová tetted azt a vacakot? - kérdezte dühösen Arumn Gardpeck Pocsolya Josit másnapreggel. - 'Ildom, hogy te vetted el, nekem ne hazudj.

- Örülj, hogy eltettem - erősködött Josi. - Wulfgar az egész kócerájt szétverte volna, ha nálavan a kalapács.

- Hogy te milyen ostoba vagy, Josi - sóhajtott Arumn. - Békésen elment volna.- Mondod te - vágott vissza Josi. - Mindig ezt hajtogatod, mindig pártját fogod, pedig bajt

hozott rád. Mi jót tett veled Wulfgar? Mi jót tett valaha is?Arumn összehúzta a szemét és Josira meredt.- Azokat a verekedéseket, amiknek véget vetett, ő kezdte - folytatta Josi. - De most már

elment, a saját szerencséjére, és a miénkre is.- Hová raktad a kalapácsot? - faggatta tovább Arumn.Josi égnek emelte a kezét, és elfordult, de Arumn nem hagyta ennyiben. Elkapta a kis

ember vállát és maga felé fordította.- Már kétszer megkérdeztem - mondta sötéten. - Ne kelljen még egyszer!- Eltűnt - felelte Josi. - Egyszerűen eltűnt, és elég messzire ahhoz, hogy Wulfgar ne tudja

magához hívni.- Eltűnt? - visszhangozta Arumn. Kezdett gyanakodni, mert sejtette, hogy Josi nem dobta a

fegyvert egyszerűen a tengerbe. - És mennyit kaptál érte?Josi hebegni kezdett valamit védekezésül, aztán legyintett, ami csak alátámasztotta Arumn

gyanúját.- Vissza kell szerezned, Josi - jelentette ki a fogadós.Josi szeme elkerekedett. - Azt nem lehet... - kezdte, de Arumn elkapta az inge nyakánál és

a nadrágja hátuljánál, s vonszolni kezdte az ajtó felé.- Menj és szerezd vissza - ismételte Arumn, ellentmondást nem tűrő hangon. - És vissza ne

gyere, amíg nincs nálad.- De hát nem lehet - ellenkezett Josi. - Azokkal nem lehet. - Akkor ide többet be ne tedd a lábad - lökte ki az utcára Arumn. - Soha többé, Pocsolya

Josi. Vagy a kalapáccsal gyere vissza, vagy sehogy! - Ezzel becsapta az ajtót a döbbent Josiorra előtt.

A kis ember idegesen tekintett körül, mintha azt várná, hogy rablók vetik rá magukat. Volt isoka az aggodalomra.

A Zsiványkard volt a törzshelye, és mint ilyen, afféle védelmezője is. Kevesen háborgatták,részben azért, mert nem volt érdemes vele kezdeni, de részben azért is, mert ezzel kizártákvolna magukat a közkedvelt Zsiványkardból.

Josi nem kevés ellenfelet szerzett az utcán, és ha elterjed a híre, hogy kegyvesztett lettArumnnál...

Vissza kell szereznie a fogadós jóindulatát, de amikor belegondolt a feladatba, elgyengült atérde. Fillérekért kótyavetyélte el Égisz-agyart egy rossz külsejű kalóznak valami nyomorúságosbúvótanyán, ahová a lehető legkevesebbet járt. Josi továbbra is körbekémlelt, figyelte a Félholdutcát és a sikátorokat, amelyeken keresztül eljut a titkos ivóhelyre a dokkoknál. Tudta, hogySheela Kree még nem lesz ott. A hajóján, a Szökkenő Hölgyön van. A név arra a jelenetre utalt,amikor Sheela Kree átugrik szerencsétlen áldozata hajójára, kezében véres szablyával. Josibeleremegett a találkozó gondolatába azon a hajón, ahol a nő köztudottan tucatnyi ártatlanembert kínzott halálra. Nem, gondolta Josi, megvárja, amíg felbukkan a rejtekhelyen, ott jobbanszem előtt vannak.

A kis ember a zsebeibe túrt. Még nála volt az összes arany, amit Sheela fizetett neki akalapácsért, plusz valamennyi saját pénz.

Tudta, hogy ez aligha lesz elég, de mivel Arumn barátsága volt a tét, meg kellett próbálnia.

- Nagyon jó veled - suttogta Delly Curtie, és végigsimított Wulfgar hatalmas, meztelenvállán. A barbár összerezzent.

Egyetlen testrésze sem maradt épen a nagy verekedés után.Wulfgar morgott valami érthetetlent, felkelt az ágyból, és ügyet sem vetett Delly

simogatására.- Biztos, hogy máris indulni akarsz? - kérdezte csábítón a lány.Wulfgar visszanézett a lustán nyújtózkodó teremtésre.- Igen, biztos - morogta. Felvette a ruháit és elindult az ajtó felé.Delly utána akart kiáltani, de aztán visszafogta magát.Szerette volna szidni is Wulfgart, de tudta, hogy az is hiábavaló lenne, s szavai nem

lepleznék el megbántottságát. Éjszaka eljött Wulfgarhoz, amint Arumn elment lefeküdni. Tudta,hol keresse a barbárt, hisz Morik a közelben tartott fenn egy szobát.

Örült, hogy Wulfgar beengedte, Morik minden tiltakozása ellenére. Delly az egész éjszakát abarbár karjában töltötte, és arról fantáziált, hogy megmenekülhet nyomorúságos életétől a hősférfi oldalán. Talán elszökhetnének Luskanból, vissza a Jeges Szelek Völgyébe, ahol feleséglehetne, és gyerekeket nevelhetnének.

Persze a reggel - pontosabban a kora délután - ráébresztette álmai valótlanságára, elutasítómorgás formájában.

A lány üresnek és magányosnak érezte magát, tehetetlennek és reménytelennek.Mostanában fájdalmasak voltak a dolgok köztük, s pusztán az, hogy Wulfgar magához engedte,újra tápot adott álmainak. Ha Wulfgar elmegy, semmi esélye nem marad a menekülésre.

- Mást vártál? - kérdezte Morik, mintha olvasott volna a lány gondolataiban.Delly szomorúan nézett rá.- Mostanra már igazán tudhattad volna, mit várhatsz tőle - vélte Morik, és le akart ülni az

ágyra. Delly magára akarta húzni a takarót, aztán eszébe jutott, hogy ez csak Morik, aki éppelég jól tudja, hogy néz ki.

- Sosem fogja megadni neked azt, amire igazán vágysz - tette hozzá a csavargó. -Túlságosan tele van a feje a szenvedések emlékeivel. Ha úgy megnyílna előtted, ahogyakarnád, elképzelhető, hogy tévedésből megölne.

Delly úgy nézett rá, mintha nem értené. Morik nem volt meglepve. Elmosolyodott. - Nemfogja megadni neked, amire igazán vágysz.

- És Morik talán igen? - kérdezte gúnyosan Delly.A Csavargó nevetett. - Aligha - vallotta be. - De én legalább meg is mondom neked. Én nem

vagyok becsületes ember, ezért nincs szükségem becsületes nőre. Az én életem az enyém, ésnem szeretnék feleséggel, gyerekkel bajlódni.

- Azaz magányos akarsz lenni.- Inkább szabad - nevetett Morik. - Ó, Delly - nyújtotta a kezét a lány haja felé. - Annyival

élvezetesebb lehetne az életed, ha a jelen örömeiben lubickolnál, és nem a jövőtől félnél.Delly Curtie nekitámaszkodott az ágy fájának, és gondolkodott, de nem válaszolt.Morik ezt biztatásnak vette, és a lány mellé kúszott az ágyba.

- Ezt a részét odaadom a pénzedért, sipító kis barátom - veregette meg a durva SheelaKree Égisz-agyar lapos részét.

Hirtelen mozdulattal a feje fölé emelte a fegyvert, hogy lesújtson a kettejük között állóasztalra.

Josi hirtelen azt látta, hogy már nincs köztük semmi, mert az asztal szilánkokra törveroskadt a padlóra.

Sheela Kree gonoszul elvigyorodott és felemelte Égisz-agyart. Josi sipítva rohant ki az ajtóna sós éjszakai levegőre. Hallotta bentről a csattanást, ahogy a kalapács a kilincsnek ütközik, shallotta a zsiványok feltörő röhögését.

Josi nem nézett vissza. Futásnak eredt, s csak a Zsiványkardnál mert megállni. Azontűnődött, hogyan fogja megmagyarázni a helyzetet Arumnnak.

Még lihegett, amikor észrevette Dellyt. A lány általában nem szokott ilyen későn jönni, merta hely már tele van, hacsak nem Arumn szalajtotta el futárként. A lány nem vitt semmit, csak akendőjét húzta össze magán, ezért Josi hamar rájött, hol járt, vagy legalábbis kinél.

Ahogy a lány közeledett, a kis ember hallotta a zokogását, ami csak alátámasztotta azt,hogy Wulfgarnál járt, és a barbár még nagyobb sebet ütött a szívén.

- Jól vagy? - kérdezte Josi, és kilépett a lány elé. Delly megugrott meglepetésében. Nemtudta, hogy Josi ott van. - Mi a baj? - kérdezte lágyan Josi. Közelebb húzódott és arra gondolt,hogy kihasználhatná a fájdalomnak és sebezhetőségnek ezt a pillanatát arra, hogy végre ágybavihesse a lányt, akiről évek óta álmodozik.

A zokogás és levert arckifejezés ellenére Delly hirtelen elhúzódott tőle. Tekintetébennemhogy kéjvágy, de még csak barátság sem volt.

- Ő csak fájdalmat okoz neked, Delly - jegyezte meg Josi halkan és vigasztalóan. - Őfájdalmat okoz, én viszont segíthetek, hogy jobban érezd magad.

Delly felfortyant: - Te tervelted ki az egészet, ugye, Pocsolya Josi? - kérdezte vádlón. - Mostpersze örülsz, hogy elüldözted Wulfgart.

Mielőtt Josi válaszolhatott volna, a lány elrohant mellette, és eltűnt a Zsiványkard ajtajamögött, ahová Josi már nem követhette. Állt a kihalt utcán, az éj sötétjében. Nem volt hovámennie, nem volt kivel beszélgetnie. És ennek Wulfgar volt az oka.

Pocsolya Josi az egész éjszakát a sikátorokban bolyongva és a leggyanúsabb lebujokbanüldögélve töltötte. Senkihez sem szólt ezekben a sötét órákban, csak figyelt, örökké éberen.Legnagyobb meglepetésére hallott valami olyat, ami fontos volt, és nem fenyegető. Érdekestörténet volt a Csavargó Morikról és barbár barátjáról, s egy szóbeli szerződés egy bizonyoshajó kapitányának az elpusztítására.

6. fejezet

Önzetlenség

- Na, Dohni uram, úgy meghajolok, hogy sáros lesz a képem - mondta az öreg parasztDobni Ganderlay-nek a mezőn másnap reggel. Minden ember és gnóm harsány nevetésben törtki.

- Mostantól neked fizetjük a tizedet? - kérdezte egy másik. - Egy kis ez, egy kis az, egy kisabrak, egy kis disznó?

- Csak a disznó hátsó fele - mondta az első. - Az elejét megtarthatod.- Azt megtarthatod, ami eszi a búzát, de azt nem, ahol megtartja - szólt egy hegyes orrú

gnóm. - Ez az uras észjárás!Újra nevetés következett. Dohni Ganderlay sikertelenül próbált osztozni az általános

jókedvben. Persze értette az okát. Ezeknek a parasztoknak kevés esélyük volt arra, hogyfelemelkedjenek a sárból, amit túrtak, de most hirtelen, váratlanul úgy tűnt, hogy a Ganderlaycsalád számára megfordul a szerencse, mintha valaki felmászhatna azon a lehetetlen létrán.

Dohni elfogadhatta volna a csúfolódást, részt vehetett volna a nevetésben, sőt, maga iselsüthetett volna néhány tréfát, csak éppen egyvalami zavarta egész este és egész hajnalban:Meralda nem akart elmenni. Ha a lány bármi érzelmet, bármi szimpátiát mutatott volna LordFeringal iránt, akkor Dobni a világ legboldogabb embere lett volna. De tudta, mi az igazság, ésnem tudta túltenni magát a bűntudaton. Emiatt esett rosszul neki a csúfolódás azon az esősreggelen a sáros mezőn.

- Mikor költöztök be a kastélyba, Dobni? - kérdezte valaki, és ügyetlenül meghajolt.Dohni gondolkodás nélkül, önkéntelen mozdulattal megtaszította a férfit, aki elterült, de

mikor felállt, már nevetett, mint mindenki más.- Máris úgy viselkedik, mint egy úr! - rikkantotta az első öreg. - A sárba mindnyájunkkal,

különben Lord Dobni eltapos minket!Mintegy vezényszóra, az összes paraszt térdre hullt a sárban, és bókolni kezdett Dohni

előtt.Dohni visszanyelte a dühét. Emlékeztette magát arra, hogy ezek itt a barátai, és egyszerűen

csak nem értik a helyzetet. Átvágott közöttük és otthagyta őket. Olyan erősen szorította ökölbea kezét, hogy kiment a vér az ujjaiból, s összepréselt fogai között átkokat mormogott.

- Olyan bután éreztem magam - mesélte Meralda Torinak a szobájukban. Az anyjuk két hétóta először tette ki a lábát a házból, hogy elújságolja a kastélybeli vacsorát a szomszédoknak.

- De hát olyan gyönyörű voltál abban a ruhában - ellenkezett Tori.Meralda haloványan, de hálásan elmosolyodott.- Biztos vagyok benne, hogy le sem tudta rólad venni a szemét - tette hozzá Tori. Az arcán

látszott, hogy romantikus álmokkal van tele a feje.- A nővére, Priscilla meg nem tudta megállni, hogy ne piszkáljon állandóan - vágta rá

Meralda.- Kövér tehén - csattant fel Tori. - És a te szépséged csak emlékezteti erre.Ezen egy kicsit nevetgéltek, de Meralda hamar elkomorult.- Hogyhogy nem mosolyogsz? - kérdezte Tori. - Ő Auckney ura, és mindent megadhat

neked, amit bárki is akarhat.- Csakugyan? - kérdezte keserűen Meralda. - Adhat nekem szabadságot? Odaadhatja

nekem Jakát?- Adhat neked csókot?.- kérdezte pajkosan Tori.- Nem tudtam megakadályozni, hogy egyszer meg ne csókoljon - vallotta be Meralda. - De

többet nem fog megtörténni, az biztos. A szívem Jakáé és nem valami szagos uraságé.A hangja suttogássá halkult, amikor a függöny meglebbent és a dühödt Dohni Ganderlay

viharzott be a szobába. - Hagyj magunkra - mondta Torinak. Mikor a kislány habozott, ésaggodalmas pillantást vetett a nővérére, Dohni még hangosabban rákiabált: - Gyerünk, te kismosléköntöző!

Tori kibotorkált, visszanézett az apjára, aztán ment tovább, egészen ki a házból.Dohni Ganderlay vérfagyasztó pillantást vetett Meraldára, aki nem tudott mit kezdeni ezzel a

nézéssel, mert még sosem látta az apja arcán.- Apa - kezdte bátortalanul.- Hagytad, hogy megcsókoljon? - kérdezte remegő hangon Dohni. - És többet is akart?- Nem tudtam megakadályozni - felelte Meralda. - Olyan hirtelen történt.- De meg akartad akadályozni.- Hát persze!Alig mondta ki ezt, amikor Dohni Ganderlay kérges keze csattant az arcán.- Szívesebben adnád a szívedet és a bájaidat annak a parasztfiúnak? - dörögte az apa.- De ap...Egy újabb pofon lelökte Meraldát az ágyról. Dohniból egyszerre felszabadult minden

felgyülemlett dühe, ütötte-verte a lányt, ahol érte, és olyanokat kiabált, hogy csavargó, lotyó, akinem gondol az anyjára és azokra, akik etetik és ruházzák.

Meralda próbált tiltakozni, próbálta megmagyarázni,, hogy ő Jakát szereti és nem LordFeringalt, és nem tett semmi rosszat, de az apja meg sem hallotta. Csak szórta az ütéseket ésa szidalmakat, amíg a lány össze nem gömbölyödött a földön, hogy védje magát.

A verés épp olyan hirtelen abbamaradt, mint ahogy elkezdődött. Meralda egy idő után márfel merte emelni felhorzsolt arcát a földről, hogy szemügyre vegye az apját. Dohni Ganderlay azágyon ült, és fejét a kezébe támasztva sírt. Meralda még sosem látta ilyennek. Lassan odamenthozzá, és odasúgta, hogy semmi baj. Dohni szomorúságát hirtelen harag váltotta fel. A férfielkapta Meralda haját és felrántotta.

- Most pedig jól figyelj ide, te lány - sziszegte összeszorított foga között. - Nem te döntesz.Egyáltalán nem. Meg fogsz adni Lord Feringalnak mindent, amit akar, sőt, még többet is,méghozzá boldog mosollyal. Az anyád majdnem halálán van, ostoba lány, és csak LordFeringal mentheti meg. Nem hagyom, hogy meghaljon a te önzőséged miatt - a férfi megrázta alányt, aztán elengedte. Meralda úgy bámult rá, mintha egy idegent látna, és talán ez volt alegfájdalmasabb a tehetetlen Dohninak.

- Vagy még jobb lesz - folytatta -, ha Jaka Sculi meghal, és a hollók csipegetik majd a testéta sziklákon.

- Apa... - tiltakozott a lány reszketeg suttogással.- Tartsd magad távol tőle - dörögte Dohai. - Lord Feringalhoz mégy, és egy szót sem akarok

hallani.Meralda nem mozdult, még a könnyeket sem törölte ki zöld szeméből.- Hozd rendbe magad - szólt az apja. - Anyád bármelyik percben itthon lehet, és nem

szabad, hogy így lásson. Ez az egyetlen reménye, és ha ezt elveszed tőle, akkor egykettőre aföld alá kerül.

Ezzel Dohni Ganderlay felállt az ágyról és Meralda felé lépett, mintha meg akarná ölelni, deamikor a keze elindult, hirtelen megdermedt. Elment a lány mellett, s vállai tehetetlenülmegroskadtak.

Egyedül hagyta a lányt a házban, és elindult az északnyugati hegyoldal felé, egy sziklásszirthez, amit senki sem művelt, ahol magára maradhatott gondolataival. És iszonyatával.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Tori Meraldától, mikor visszarohant a házba, alighogy azapjuk kitette a lábát. Meralda, aki éppen az utolsó vérfoltokat törölgette a szája sarkából, nemválaszolt.

- El kellene szöknöd Jakával - mondta hirtelen Tori, és az arca nyomban felderült, mintha avilág összes problémájára megtalálta volna a megoldást. Meralda kétkedve meredt rá.

- Az lenne a szerelem csúcsa - lelkendezett a kislány. - Elszökni Lord Feringaltól. El semtudom hinni, hogy apa megvert.

Meralda a zúzódásaira pillantott a tükörben, a szörnyű kitörés beszédes emlékeire. Torivalellentétben ő nagyon is el tudta hinni. Már nem volt gyerek, és látta a fájdalmat az apja arcán,még akkor is, amikor megütötte őt. Dohni félt, nagyon félt, féltette a feleségét és mindnyájukat.

Meralda megértette, mi a kötelessége. Rájött, hogy a családdal szembeni felelősségemindennél fontosabb, és nem a fenyegetések miatt, hanem amiatt, hogy szereti az anyját, az

apját és a húgát. Csak akkor, a tükörbe tekintve fogta fel Meralda Ganderlay azt a felelősséget,ami törékeny vállaira került, a lehetőséget, ami feltárult a családja előtt.

Mégis, amikor Lord Feringal csókjára, ölelésére gondolt, önkéntelenül is megborzongott.

Dohai Ganderlay szinte nem is látta a távoli víz mögé bukó napot, de nem érezte a böglyökmarását sem, ahogy mozdulatlanul gubbasztott. Hogy is üthette meg szeretett leányát?

Honnan jött az a düh? Hogyan haragudhatott így meg a lányára, aki semmi rosszat nemtett, aki nem volt engedetlen?

Újra és újra lejátszotta magában azokat a szörnyű pillanatokat, és látta Meraldát, az őgyönyörű Meraldáját a földön, amint védekezni próbál az ütések ellen. Dohni Ganderlay a szívemélyén most már megértette, hogy nem a lányára haragszik, hanem Lord Feringalra. A dühenyomorúságos helyzetéből fakadt, a paraszti sors kíméletlenségéből, ami megbetegítette éstalán elpusztítja a feleségét, ha nincs Lord Feringal közbenjárása.

Dohni Ganderlay tisztában volt mindezzel, de a szíve mélyén tudta, hogy saját önző indokaimiatt küldi lányát egy olyan férfi karjába és ágyába, akit Meralda nem szeret. Dohni Ganderlaytudta, hogy gyáva, mert nem tudja összeszedni a bátorságát, hogy levesse testét a szikláról ésszétzúzza magát a szirteken.

2. Rész

Sötét ösvényen

Éltem én sok közösségben, Menzoberranzantól kezdve a mélységi gnómok városán, azemberek uralta Tízvároson, a barbár törzsek táborán keresztül a törpék Mithril Csarnokáig.Éltem hajón is, ami egészen különleges világ.

Mindenütt mások a szokások és az erkölcsök, más a kormányzás, mások a társadalmi erők,egyházak, társadalmak.

Melyik a legjobb? Sok érvet lehet hallani ezzel kapcsolatban, leginkább a gazdagságot, azisteni eredetet vagy az egyszerű sorsot emlegetve. A drowk számára mindez pusztán vallásiügy - ők a kaotikus Pókkirálynő kívánságaira építik társadalmukat, aztán állandóanháborúskodnak, hogy megváltoztassák ennek a szerkezetnek az elemeit, de nem a szerkezetetmagát. A mélységi gnómoknál az öregek iránti tisztelet a legfontosabb, azoknak a bölcsessége,akik oly sok évet megéltek. Tízváros emberi településén a vezérség alapja a népszerűség, míga barbárok pusztán a testi erő és ügyesség alapján választják törzsfőiket. A törpéknél azuralkodás származás kérdése.

Bruenor azért lett király, mert az apja is király volt, meg annak az apja is, és annak az apjais.

Én másképp nézem egy társadalom felsőbbrendűségét: a személyes szabadság alapján.Minden hely közül, ahol valaha éltem, Mithril Csarnokot szerettem a legjobban, de jól tudom,hogy pusztán Bruenor bölcsessége engedélyezte a szabadságot nyájának, nem pedig a törpékpolitikai berendezkedése. Bruenor nem tevékeny király. A klán szószólója politikai kérdésekben,harc esetén főparancsnok, közvetítő az alattvalók közti vitákban, de csak ha felkérik.

Bruenor makacsul ragaszkodik a függetlenségéhez, és ezt az örömet a klán többi tagjánakis engedélyezi.

Sok királyról és királynőről, nagyasszonyanyáról és papról hallottam már, akik azzalindokolják hatalmukat, és azzal mentik fel magukat mindenféle felelősség alól, hogy azt állítják:a köznépnek szüksége van az ő útmutatásukra. Ez talán igaz lehet sok, régóta fennállótársadalomban, de ha igaz, az csak azért van, mert a sok nemzedéken át tartó sulykolásmegfosztotta valamitől az alattvalók színét, lelkét, mert a több generációs alárendeltség kiölte anépből azt az önbizalmat, hogy saját sorsát igazgassa.

Minden kormányzati rendszernek közös vonása, hogy ellopja az egyén szabadságát, s aközösség nevében bizonyos feltételeket kényszerít rá minden polgárra.

A közösség ideája olyan dolog, ami nagyon kedves nekem, és bizonyos, hogy az egyénnekbármilyen csoportosulásban áldozatokat kell hoznia és el kell viselnie bizonyoskellemetlenségeket a közjó érdekében. Mennyivel erősebb lehetne a közösség, ha ezek azáldozatok az emberek szívéből fakadnának, és nem a vének, nagyasszonyok vagy királyokparancsára történnének?

A szabadság mindennek a kulcsa. A szabadság, hogy valaki menjen vagy maradjon, hogyharmóniában dolgozzon másokkal, vagy egyéni utat válasszon. A szabadság, hogy segítsen anagyobb ügyekben, vagy távol maradjon tőlük. A szabadság, hogy jólétet teremtsem magának,vagy szegénységben éljen. A szabadság, hogy bármit megpróbáljon, vagy éppen ne csináljonsemmit.

Kevesen vitatják a szabadságvágyat: mindenki, akivel találkoztam, szabad akaratra vágyik,vagy legalábbis ezt hiszi. Milyen különös viszont, hogy oly sokan nem hajlandók elfogadni aszabadság árát: a felelősséget.

Egy ideális közösség azért működne jól, mert a tagjai elfogadnák felelősségüket egymás ésa közösség mint egész jóléte iránt, és nem azért, mert megparancsolják nekik, hanem azért,mert megértik és elfogadják ennek a döntésnek a jótéteményeit. Mert minden döntésnekkövetkezménye van, mindennek, amit teszünk vagy nem teszünk. Tartok tőle, hogy ezek akövetkezmények nem mindig nyilvánvalóak. Az önző ember talán azt hiszi, hogy nyer, de akkor,amikor a leginkább szüksége lenne a barátaira, valószínűleg senkit sem talál, s végül senki semfog jó szívvel megemlékezni róla, ha megemlékezik egyáltalán. Az önző ember mohóságahozhat anyagi jólétet, de nem hozhatja meg az igazi örömet, a szeretet megfoghatatlanszépségeit.

Ugyanez a helyzet a gyűlölködőkkel, az irigyekkel, a tolvajokkal, zsiványokkal, Iszákosokkal

és pletykásokkal.A szabadság mindenkinek megadja a jogot, hogy megválassza az életét, de azt is

megkövetelt, hogy az illető elfogadja döntései jó és rossz következményeit egyaránt.Sokszor hallottam olyasmit, hogy azok, akik a halál küszöbén álltak, újra végigélték az

életüket, egészen a mélyen eltemetett, régi emlékekig. Azt hiszem, hogy végül, a lét utolsópillanataiban, a jövendő rejtélyének színe előtt részesülünk abban az áldásban - vagy átokban -,hogy újra áttekintsük döntéseinket, csupaszra vetkőztetve a tudatunk előtt, a mindennapi életcsapdát, zavarai nélkül, az elhomályosító magyarázkodás vagy üres ígérgetés nélkül.

Vajon hány pap venné bele ezt a végsőkig lecsupaszított pillanatot a mennyről és pokolrólszóló leírásába?

Drizzt Do'Urden

7. fejezet

Még egy baráttal kevesebb

A barbár alig egylépésnyire volt. Pocsolya Josi látta, hogy elkésett. A kis ember a falhozlapult, próbálta védeni magát, de Wulfgar egy pillanat alatt ott termett, egyik kezével felemelte,a másikkal pedig a szánalmas kis ütéseket tartotta távol.

Aztán puff, Josi a falnak nyekkent.- Vissza akarom kapni - szólt higgadtan a barbár. A szerencsétlen Josi számára ez a

nyugalom mindennél ijesztőbb volt.- Mmmit kkkeresel? - hebegte válaszul.Wulfgar elhúzta Josit a faltól, aztán megint nekicsapta. - Tudod jól, miről beszélek. Én pedig

azt tudom, hogy te vitted el.Josi vállat vont és megrázta a fejét, mire megint a falnak csapták.- Te vitted el Égisz-agyart - magyarázta Wulfgar, és Josi arcához tolta az arcát. - És ha nem

hozod vissza, széttéplek és a csontjaidból csinálok magamnak új fegyvert.- Én... én csak... kölcsönvettem... - kezdte Josi, de újabb nyekkenés következett. - Azt

hittem, meg akarod ölni Arumnt! - sipította a kis ember. - Azt hittem, mindnyájunkat meg akarszölni!

Wulfgar kissé lecsillapodott ezekre a különös szavakra. - Még hogy megölni Arumnt? -visszhangozta hitetlenkedve.

- Amikor kirúgott - magyarázta Josi. - Tudtam, hogy kirúg. Mondta, amíg aludtál. Én azthittem, hogy megölöd mérgedben.

- Ezért vetted el a kalapácsom?- Igen - vallotta be Josi. - De vissza akartam adni. Próbáltam visszaszerezni.- Hol van? - kérdezte Wulfgar.- Odaadtam egy barátomnak - felelte Josi. - Ő odaadta egy tengerésznőnek megőrzésre,

hogy ne tudd magadhoz hívni. Próbáltam visszaszerezni, de a tengerésznő nem adja. Majdnemmeg is ölt!

- Ki az a nő? - kérdezte Wulfgar.- Sheela Kree, a Szökkenő Hölgyről - bökte ki Josi. - Nála van, és meg is akarja tartani.Wulfgar egy ideig gondolkodott, mérlegelte az állítás igazságtartalmát. Újra Josira pillantott,

és a homlokát ráncolta.- Nem szeretem a tolvajokat - mondta, és lendületesen a falhoz csapta Josit, kétszer

egymás után.- Az én hazámban megkövezzük a tolvajokat - morogta a barbár, miközben úgy kente a

falhoz a kis embert, hogy beleremegett az épület.- Mi itt Luskanban pedig láncra verjük a garázdákat - hallatszott egy hang mögülük. Wulfgar

és Josi Arumn Gardpecket pillantotta meg az ajtóban, néhány más emberrel együtt.A többiek kissé hátramaradtak, szemlátomást nem akartak tengelyt akasztani Wulfgarral.

Arumn husánggal a kezében, óvatosan közelített.- Tedd le - parancsolta a fogadós.Wulfgar még egyszer a falhoz vágta Josit, aztán letette a földre, de durván megrázta és

nem is engedte el.- Ellopta a kalapácsom, és én vissza akarom kapni - jelentette ki határozottan.Arumn Josira meredt.- Én próbáltam - nyögte az. - De Sheela Kree... szóval nála van. Nála van, és esze ágában

sincs visszaadni.Wulfgar újra megrázta, a kis embernek összekoccantak a fogai. - Azért van nála, mert te

odaadtad - emlékeztette Wulfgar Josit.- De megpróbálta visszaszerezni - szólt Arumn. - Megtett mindent, ami tőle telt. Agyon

akarod verni érte? Ettől jobban érzed magad, Wulfgar? Mert hogy a kalapácsodat nem segítvisszaszerezni, az biztos.

Wulfgar a kocsmárosra meredt, aztán a szerencsétlen Josira. - Jobban érzem magam -vallotta be, mire Josi összehúzta magát és reszketni kezdett.

- Akkor előbb velem kell elbánnod - mondta Arumn. - Josi a barátom, mint ahogy rólad ishittem, és kész vagyok harcolni érte.

Wulfgar elkomorult. Egy mozdulattal Arumn lába elé penderítette áldozatát.- Megmondta, hol találod a kalapácsod - folytatta Arumn.Wulfgar elértette a célzást és elindult, de aztán visszanézett, és látta, hogy Arumn felsegíti

Josit a földről, aztán bevezeti a remegő kis alakot a zsiványkardba.

Ez az utolsó kép, az igaz barátság látványa mélyen felkavarta a barbárt. Látott már ilyenbarátságot, és valaha neki is voltak barátai, akik akár vesztett helyzetben is a segítségéresiettek. Drizzt, Bruenor, Regis, Guenhwyvar, de főleg Catti-brie jutott az eszébe.

De mindez csak hazugság volt, emlékeztették saját gondolatainak sötétebb zugai. A barbárlehunyta a szemét és megtántorodott, kis híján el is esett. Voltak olyan helyek, ahová egyetlenbarát sem követhette, olyan szörnyűségek, amit semmiféle barátság nem enyhíthetett. Mindenhazugság volt, az egész barátság, csak egy homlokzat, melyet a biztonságvágy olyannyiraemberi és végtelenül gyermekes vágya hozott létre, hogy hamis reményekbe ringassa magát.Wulfgar tisztában volt ezzel, mert látta a hiábavalóságát, látta az igazságot, és ez az igazságnagyon-nagyon sötét volt.

Szinte önkívületben rohant vissza a Zsiványkardhoz, és olyan erővel csapta ki az ajtót, hogya csattanás mindenki tekintetét odavonzotta. Egyetlen lépéssel Arumnék mellett termett,félretolta a kocsmáros botját és arcul csapta Josit, aki elterült a földön.

Arumn rátámadt a husánggal, de Wulfgar fél kézzel elkapta a fegyvert, kirántotta a fogadóskezéből, és ellökte Arumnt. Maga elé tartotta a husángot, aztán egy mordulással, izmaitmegfeszítve kettétörte a fadarabot.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte tőle Arumn.Wulfgar nem válaszolt, nem is akart válaszolni. Úgy érezte, hogy egy kis győzelmet aratott

most, Errtu és a démonjai felett. Megtagadta a barátság hazugságát, és ezzel megfosztottaErrtut egyik fegyverétől, méghozzá a legfájdalmasabbtól. Eldobta a két fadarabot és kirontott aZsiványkardból.

Tudta, hogy egyik kínzója sem mer majd a nyomába eredni.Még mindig átkozta magában Errtut, Arumnt és Josit, amikor a kikötőhöz érkezett. Fel s alá

járkált a hosszú mólón, nehéz csizmái csattogtak a deszkákon.- Mit keresel itt? - kérdezte egy öregasszony.- Hol a Szökkenő Hölgy? - kérdezett vissza Wulfgar.- Annak a Kree-nek a hajója? - kérdezte a banya, inkább magától, mint Wulfgartól. - Kifutott

mán, mert félt attól, ni - mutatott egy karcsú hajóra a móló másik oldalán.Wulfgar kíváncsian közelebb ment. Látta a három vitorlát - az utolsó háromszögletű volt -,

a szokatlan kialakítást.Mikor elhaladt a beszállópalló előtt; eszébe jutottak Drizzték történetei, és hirtelen

megvilágosodott. A Tengeri Szellem.Wulfgar fölegyenesedett. A név kizökkentette zavaros gondolatai közül. Tekintete

felemelkedett a korláthoz, ahol egy tengerész állt, aki őt nézte.- Wulfgar - kiáltott le Waillan Micanty. - Légy üdvözölve!A barbár sarkon fordult és elviharzott.

- Talán a kezét nyújtotta felénk - vélte Deudermont kapitány.- Valószínűbb, hogy egyszerűen csak eltévedt - felelte szkeptikusan Robillard. - Ahogy

Micanty elmondta, a barbár inkább meglepődött, amikor meglátta a Tengeri Szellemet.- Nem tudhatjuk biztosan - erősködött Deudermont, és a kabinajtó felé indult.- Nem is kell biztosnak lennünk - vágott vissza Robillard, és megfogta a kapitány karját.

Deudermont megállt és a varázsló kezére meredt, aztán az arcába.- Nem a gyereked - emlékeztette az a kapitányt. - Alig ismered, és semmiféle felelősséggel

nem tartozol érte.- Drizzt és Catti-brie a barátaim - felelte Deudermont. - Ők a barátaink, Wulfgar pedig az ő

barátjuk. Hagyjuk figyelmen kívül ezt a tényt, pusztán kényelemszeretetből?A csalódott varázsló elengedte a kapitány karját. - Biztonsági okokból, kapitány. Nem

kényelemből.- Elmegyek hozzá.- Egyszer már megpróbáltad és kereken visszautasított - emlékeztette a varázsló.- Mégis eljött hozzánk tegnap éjjel, és talán átgondolta azt a visszautasítást.- Vagy eltévedt a kikötőben.Deudermont bólintott. - Sosem tudjuk meg, ha nem megyek el hozzá és meg nem

kérdezem - mondta, és az ajtó felé indult.- Küldj valaki mást - szólalt meg hirtelen ötlettől vezérelve Robillard. - Mondjuk Micanty urat.

Vagy elmegyek én.- Wulfgar nem ismer se téged, se Micantyt.- Kell lenni olyannak a legénység között, aki ott volt Wulfgarral azon a hajdani utazáson -

ellenkezett makacsul a varázsló. - Aki ismeri őt.Deudermont megrázta a fejét. - Csak egy ember van a Tengeri Szellem fedélzetén, aki hatni

tud Wulfgarra - mondta. - Visszamegyek hozzá, aztán még egyszer, ha kell, mielőtt tengerreszállunk.

Robillard ellenkezni akart, de aztán látta, hogy hiába, s tehetetlenül tárta szét a karjait. -Luskan kikötőjének utcát nem látják szívesen a magunkfajtát, kapitány. Ne feledd, hogy mindenárny veszélyt rejthet.

- Nem feledem, és soha nem is feledtem - vigyorgott Deudermont, miközben Robillardodalépett hozzá és varázslatokat bocsátott rá, amelyek megvédik ütéstől, fegyvertől, de mégbizonyos mágiáktól is.

- Ne maradj soká - figyelmeztette a kapitányt.Deudermont bólintott. Hálás volt barátja elővigyázatosságáért.Robillard egy székbe vetette magát, ahogy a kapitány távozott. Kristálygömbjét méregette,

és az energiát, amivel működtethetné. - Szükségtelen munka - sóhajtotta elkeseredetten. - Akapitánynak is meg nekem is. Hasztalan erőfeszítés egy méltatlan csatornapatkányért.

Az éjszaka igencsak hosszúnak ígérkezett.

- Annyira szükséged van rá? - kérdezte bátran Morik. Látva Wulfgar komisz hangulatát,tudta, hogy már a kérdés puszta felvetésével is nagy kockázatot vállal.

Wulfgar nem is válaszolt az abszurd érdeklődésre, csak sokatmondó pillantást vetetttársára. - Csakugyan csodálatos fegyver lehet - mondta Morik, hogy témát váltson, s elterelje afigyelmet szentségtörő kérdéséről. Morik persze mindvégig tisztában volt vele, milyencsodálatos fegyver Égisz-agyar, milyen tökéletes a kidolgozása és mennyire Wulfgar kezébeillik. A tolvaj gyakorlatias gondolkodásának azonban így is ellentmondott az az ötlet, hogykimenjen a nyílt tengerre, Sheela Kree martalócbandája után.

Talán itt mélyebb dolgokról van szó, gondolta. Talán Wulfgart érzelmi szálak is fűzik ahhoza kalapácshoz. Elvégre a nevelőapja készítette neki. Talán Égisz-agyar lehet előző élete utolsómaradéka, az egyetlen emlékeztetője arra, aki valaha volt. Olyan kérdés volt ez, amit Morik avilágért sem mert volna feltenni, mert Wulfgar - még ha ez is az igazság - sosem vallotta volnaezt be, inkább agyonüti Morikot a kérdésért.

- Meg tudod tenni az előkészületeket? - kérdezte Wulfgar türelmetlenül. Azt akarta, hogyMorik szerezzen neki egy hajót, ami elég gyors, és aminek elég tapasztalt a kapitánya ahhoz,hogy elkapja Sheela Kree-t - kövesse a legközelebbi kikötésig, vagy egyszerűen csak elégközel kerüljön a hajóhoz ahhoz, hogy Wulfgar az éj leple alatt csónakba szálljon és titokbanfellopózzon a kalózhajóra. A barbár innentől senkitől nem várt segítséget.

- Mi van a kapitány barátoddal? - kérdezte Morik.Wulfgar hitetlenkedve meredt rá.- Deudermont Tengeri Szelleme a leghíresebb kalózvadász a Kardparton - jelentette ki

Morik. - Ha van hajó Luskanban, ami elcsípheti Sheela Kree-t, akkor az a Tengeri Szellem, ésabból, ahogy Deudermont kapitány üdvözölt téged, fogadni mernék, hogy elvállalná a feladatot.

Wulfgar erre csak annyit felelt, hogy: Keress más hajót.Morik rámeredt, aztán bólintott. - Megpróbálom - felelte. - De most rögtön - utasította

Wulfgar. - Mielőtt a Szökkenő Hölgy túl messzire jut.- Dolgunk van - emlékeztette Morik. Mivel anyagi helyzetük erősen leromlott, éjszakára

elszegődtek egy fogadóshoz, hogy levágott marhákat rakodjanak ki neki.- Majd én kirakom a húst - ajánlotta Wulfgar, és ez valósággal zene volt Morik füleinek, aki

sosem szerette igazán a becsületes munkát. A kis tolvajnak fogalma sem volt róla, hogyankerítsen megfelelő hajót, de szívesebben foglalkozott ezzel - meg esetleg néhány útjába akadózsebbel -, mint hogy összekenje magát több tonna nyers, sózott hússal.

Robillard a kristálygömbbe meredt, és figyelte Deudermontot, aki egy világos, széles,biztonságos körúton haladt. A legtöbb arra járó városi őr köszöntötte a kapitányt. Robillardugyan nem hallott hangokat, csak a képeket látta a gömbben, de a helyzet nyilvánvaló volt.

Váratlan kopogás törte meg a varázsló összpontosítását, s a gömbben látható tiszta képkavargó szürke köddé bomlott. Robillard azonnal visszahozhatta volna az előbbi látványt, deúgy gondolta, hogy Deudermont pillanatnyilag biztonságban van, főleg a rengetegvédővarázslat alatt. Mégis, mivel nem szerette, ha megzavarják, kikiáltott, hogy: Tűnés innen!,aztán töltött magának egy erős italt.

A kopogás megismétlődött, kissé sürgetőbben. - Ezt látnod kell, Robillard mester -hallatszott egy ismerős hang. A varázsló a pohárral a kezében, tiltakozó mordulás kíséretébenlépett ki az ajtón, és egy matrózt talált a fedélzeten, aki a válla fölött visszanézett abeszállópallóra.

Waillan Micanty és többen mások is álltak ott, és lefelé bámultak a rakpartra. Nyilvánvalóanbeszéltek valakivel.

- Vendégünk van - jegyezte meg a matróz, és a varázsló azonnal arra gondolt, hogy Wulfgaraz. Még nem tudta, hogy ez jó-e vagy sem. Elindult a korlát felé.

- Nem jöhetsz fel, amíg Robillard mester nem mondja - kiáltotta le Micanty, mire lentrőlfelszóltak, hogy csendesebben.

Robillard odalépett Micanty mellé. Lenézett, s egy pokrócba burkolózott szánalmas alakotpillantott meg, ami furcsa volt, hisz az éj mostanában nem volt túl hideg.

- Deudermont kapitánnyal akar beszélni - magyarázta Micanty.- Meglehet - felelte Robillard. Leszólt az emberkének: - Talán minden csavargót föl kéne

engedni a hajónkra, aki a kapitánnyal akar beszélni?- Nem érted, miről van szó - morogta halkan a takarós ember, és idegesen nézegetett

körbe, mintha bármelyik pillanatban támadástól tartana. - Olyan híreim vannak, amit hallanotokkell. De nem itt - nézett körbe újra. - Nem olyan helyen, ahol bárki hallhatja.

- Engedjétek fel - mondta Robillard Micantynak. Mikor a tengerész kérdően nézett vissza rá,a varázsló keményen rápillantott. A pillantás azt is jelezte, hogy feleslegesnek tartja azaggodalmat: ez a szánalmas kis ember aligha okozhat gondot mágikus hatalmával szemben.

- Vezessétek a szobámba - utasította társait a varázsló, és távozott.Néhány perc múlva Micanty bevezette a reszkető kis alakot Robillard ajtaján. Sok kíváncsi

tengerész próbált belesni a szobába, de Micanty kicsukta őket.- Te vagy Deudermont? - kérdezte a kis ember.- Nem - ismerte be a varázsló. - De biztosíthatlak, hogy a legközelebb jutottál hozzá,

amennyire lehetséges.- Nekem Deudermonttal kell beszélnem - magyarázta a kis ember.- Mi a neved? - kérdezte a varázsló.A kis ember a fejét rázta. - Nekem Deudermonttal kell beszélnem. A dolog nem tőlem

származik, már ha érted, mire gondolok.Robillard sosem volt türelmes ember, és nem is értette a dolgot. Ujjának egy pattintásával

energiasugarat lövellt a kis emberbe, aki hátratántorodott. - Mi a neved? - kérdezte a varázsló

újra, és amikor vendége habozott, újabb energiasugárral adott nyomatékot kérdésének. -Biztosíthatlak, hogy van még ilyen raktáron.

A kis ember az ajtó felé fordult, de hirtelen erős mágikus széllökés érte, és visszalökte avarázslóhoz.

- Mi a neved? - kérdezte Robillard higgadtan.- Pocsolya Josi - bökte ki Josi, mielőtt kigondolhatott volna valami álnevet.Robillard a kezére támasztotta az állát, és elgondolkodó testtartásba helyezkedett. - Akkor

mondd el nekem a híreidet, Pocsolya úr.- Csak Deudermont kapitánynak - ellenkezett Josi. - Meg akarják ölni. Rengeteg pénz van

kitűzve a fejére.- És kik akarják megölni?- Egy nagydarab ember - felelte Josi. - Egy Wulfgar nevű nagydarab ember és a barátja,

Morik, a Csavargó. Robillard ügyesen leplezte meglepetését. - És honnan tudod mindezt? - kérdezte.- Mindenki tudja az utcán - felelte Josi. - Azt mondják, ezer arany van kitűzve Deudermont

fejére.- És még? - kérdezte a varázsló, némiképp fenyegetően.Josi a vállát vonogatta, a tekintete ide-oda cikázott.- Miért jöttél még? - faggatta Robillard. - Gondoltam, jobb, ha tudjátok - mentegetődzött Josi. - Én biztos tudni akarnák róla, ha

olyanok vadásznak rám, mint Wulfgar meg Morik.Robillard bólintott, aztán elnevette magát. - Idejössz egy hajóra, egy kalózvadászra, aminek

rossz a híre a dokkok népe között, hogy figyelmeztess egy olyan embert, akit nem is ismersz,teljes tudatában annak, hogy ezzel halálos veszélybe sodorhatod magad. Megbocsáss,Pocsolya uram, de itt némi ellentmondás van.

- Gondoltam, jobb, ha tudjátok - sunyta le a fejét Josi. - Ez minden.- Szerintem nem - jegyezte meg Robillard higgadtan. Josi félve pillantott fel. - Mennyit

akarsz?Josi arckifejezése kíváncsi lett. - Egy okosabb ember még azelőtt alkudozott volna, hogy beszél - folytatta a varázsló. - De

mi nem vagyunk hálátlanok. Ötven arany megfelel?- Hhhát, Igen - hebegte Josi, aztán folytatta: - Azaz nem.Azaz nem egészen. Én százra gondoltam.- Ügyes alkudozó vagy, Pocsolya uram - ismerte el Robillard, és biccentett Micantynak,

hogy lecsillapítsa az egyre idegesebb tengerészt. - A híred értékesnek bizonyulhat, persze csakha nem hazudtál.

- Ugyan, uram, soha!- Akkor legyen száz arany - egyezett bele Robillard. - Jöjj vissza holnap, hogy beszélj

Deudermont kapitánnyal, és megkapod a fizetséged.Josi körülnézett. - Nem szívesen jönnék vissza, ha lehet.A varázsló felnevetett. - Hát persze - felelte, és benyúlt a ruhája ráncai közé. Egy kulcsot

szedett elő és odadobta Micantynak.- Intézd el - mondta a tengerésznek. - Ott találod a pénzt a bal oldali szekrényben, alul.

Tízesekben fizesd ki, aztán kísérd le az urat a hajóról, és küldj vele néhány embert, hogybiztonságban kijusson a kikötőből.

Micanty nem hitt a fülének, de nem vitatkozhatott a veszedelmes varázslóval. Karon fogtaPocsolya Josit és távozott.

Mikor nem sokkal később visszatért, Robillard-t a kristálygömbje fölé görnyedve találta.- Szóval hiszel neki - szögezte le Micanty. - Annyira, hogy bizonyíték nélkül fizetsz neki.- Száz rézgaras nem olyan sok pénz - nevetett Robillard.- Réz? - hüledezett Micanty. - De hisz a saját szememmel láttam, hogy arany.- Mert annak látszott - magyarázta a varázsló. - De rézpénz volt, méghozzá olyan, amivel

bármikor könnyen megtalálom Pocsolya urat -, hogy megbüntessem, ha kell, vagy éppen

megjutalmazzam, ha a hírei igaznak bizonyulnak.- Nem a jutalomért jött - jegyezte meg a jó megfigyelő Micanty. - De nem is barátja

Deudermontnak. Inkább úgy tűnik, hogy ez a Pocsolya nincs túlságosan oda Wulfgarért megazért a Morikért.

Robillard újra kristálygömbjébe pillantott, aztán hátradőlt és gondolkodni kezdett.- Megtaláltad a kapitányt? - kérdezte Micanty.- Igen - felelte a varázsló. - Gyere, ezt nézd meg.Micanty a mágus mellé lépve azt látta, hogy a luskani utcakép hirtelen átvált egy hajóra, kint

valahol a nyílt tengeren. - A kapitány az? - kérdezte aggódva.- Nem - felelte Robillard. - Talán Wulfgar, vagy legalábbis a mágikus kalapácsa. Én ismerem

azt a fegyvert. Részletesen leírták nekem. Mivel azt hittem, hogy ezen keresztül megtalálom abarbárt, a keresés ehhez a hajóhoz vezetett, amit Szökkenő Hölgynek hívnak.

- Kalóz?- Valószínűleg - felelte a mágus. - Ha Wulfgar csakugyan itt van, akkor valószínűleg még

találkozunk vele. Bár ha ez a helyzet, akkor Pocsolya barátunk sztorija kissé valószínűtlennektűnik.

- Tudsz szólni a kapitánynak? - kérdezte Micanty, továbbra is aggodalmasan. - Haza tudodhozni?

- Nem hallgatna rám - vigyorgott Robillard. - Vannak dolgok, amiket a makacs Deudermontkapitánynak saját bőrén kell megtanulnia. De szemmel fogom tartani. Menj és készítsd elő ahajót. Kétszerezd, vagy inkább háromszorozd meg az őrséget, és mondd meg mindenkinek,hogy tartsa nyitva a szemét.

Ha csakugyan vannak olyanok, akik meg akarják ölni Deudermont kapitányt, akkor azok azthiszik, hogy itt van a hajón.

Robillard újra egyedül maradt és a kristálygömbhöz fordult, a kapitány képéhez. Csalódottanfelsóhajtott. Számított rá, hogy így lesz, mégis szomorú volt, hogy a kapitány ismét a várossötétebbik részén vág át. Mikor Robillard újra ránézett, Deudermont éppen a Félhold utcatáblája alatt haladt el.

Ha Robillard jobban szemügyre vette volna a környéket, észrevette volna a két alakot, akika Félhold utcával párhuzamos sikátorban osonnak.

Cápa Creeps és Tee-a-nicknick előresiettek, aztán befordultak egy közbe, és éppen aZsiványkard mellett bukkantak ki a Félhold utcára. Berontottak, mert meg voltak győződveróla, hogy Deudermont is ide tart. Az ajtó melletti jobb sarokban foglaltak helyet, fenyegetőmordulásokkal hallgattatva el a két ott ülő másik vendéget. Italt rendeltek Dellytől.

Szélesen elvigyorodtak, amikor Deudermont kapitány belépett és elindult a pult felé.- Nem maradik sokáig Wulfgar ha nincs - jegyezte meg Tee-a-nicknick.Creeps először kihüvelyezte a mondat értelmét, aztán átgondolta, és bólintott.

Meglehetősen jó elképzelése volt arról, hogy hol lehet Wulfgar és Morik. Valaki látta őket akikötőben még kora este. - Tartsd szemmel - mondta társának Creeps.

Fogta az erszényt, amit már előkészített, és indulni akart.- Túl könnyű - jegyezte meg Tee-a-nicknick, megismételve Creeps tervével kapcsolatos

korábbi aggodalmát.- Épp az a szép benne, cimbora - vigyorgott Creeps. - Morik túl gőgös és túl kíváncsi ahhoz,

hogy elutasítsa. Elfogadja, és annál gyorsabban lesz a miénk.Creeps elindult az éjszakába és szemügyre vette az utcát.Nem esett nehezére észrevenni az utcagyerekeket, akik őrszemként vagy küldöncként

jártak-keltek.- Hé, fiú - kiáltott oda az egyiknek Creeps. Az alig tízéves fiúcska gyanakodva méregette, és

nem ment közelebb. - Munkám van neked - folytatta a zsivány, és felmutatta az erszényt.A fiú óvatosan közelebb húzódott a veszedelmes kinézetű kalózhoz.- Fogd - adta át neki Creeps az erszényt. - És bele ne nézz! - tette hozzá, amikor a fiú

bontogatni kezdte a zsákocska zsinórját.

A kalóz ekkor hirtelen meggondolta magát, mert rájött, hogy ha a fiú értékesnek gondolja azsák tartalmát, akkor egyszerűen meglép vele. Inkább visszavette az erszényt és kibontotta,hogy látni lehessen, mi van benne: néhány apró karom, egy kis üvegcse tele víztisztafolyadékkal, és egy ránézésre jelentéktelen kődarab.

- Tessék, most már láttad, és tudod, hogy nem érdemes ellopni - mondta Creeps.- Én nem szoktam lopni - ellenkezett a fiú.- Hát persze hogy nem - kuncogott Creeps. - Jó fiú vagy, ugyebár? Nos, ismered Wulfgart?

Nagydarab szőke fickó, aki Arumnnak aprította az embereket a Zsiványkardban.A fiú bólintott.- És a barátját is ismered?- Morik, a Csavargó - felelte a fiú. - Morikot mindenki ismeri.- Helyes - szólt Creeps. - Kint vannak a dokkoknál, vagy valahol a környéken. Keresd meg

őket és add ezt oda Moriknak. Mondd meg neki meg Wulfgarnak, hogy egy bizonyosDeudermont kapitány várja őket a Zsiványkard előtt. Valami kalapácsról van szó. Meg tudodcsinálni?

A fiú önelégülten elmosolyodott, mintha nevetségesnek találná a kérdést.- És hajlandó is vagy rá? - kérdezte Creeps. Benyúlt a zsebébe és egy ezüstöt szedett elő.

Oda akarta adni, de aztán meggondolta magát, újra a zsebébe túrt, és sok további ezüstöthalászott elő. - A kis barátaiddal tartsátok szemmel egész Luskant - adta oda a pénzt acsodálkozó fiúnak. - Kapsz még többet is, ne aggódj, ha elhozod Wulfgarékat aZsiványkardhoz.

Mielőtt Creeps még egy szót szólhatott volna, a fiú elmarta a pénzt, és eltűnt egysikátorban.

Creeps mosolyogva ment vissza Tee-a-nicknickhez. Tudta, hogy a fiú és társai hamarosanvégrehajtják a feladatot.

- Vár csak - Intett Tee-a-nicknick Deudermont felé, aki a pultnak támaszkodva iszogattaborát.

- Türelmes ember- villantotta fel korhadt mosolyát Creeps.- Ha tudná, hogy mennyi van még hátra az életéből, talán jobban sietne. - Intett a társának,

hogy menjenek ki. Hamarosan találtak egy alacsony tetőt, ahonnan jól ráláttak a kocsmabejáratára.

Tee-a-nicknick előszedett egy hosszú, üreges csövet, aztán egy tollakra kötözöttmacskakörmöt. A tetovált félqullan óvatos mozdulatokkal felfelé fordította jobb tenyerét, aztánbal kezébe véve a macskakörmöt, megnyomott egy titkos kis tartályt a jobb csuklópántjában.Lassan, óvatosan fokozta a nyomást, amíg a tartály teteje ki nem pattant és ki nem szivárgottegy csepp melasz-szerű szirup. A szirupot rákente a macskakörömre, aztán a lövedéketköpőcsöve végébe illesztette.

- Tee-a-nicknick is van türelmes - jegyezte meg gonosz vigyorral.

8. fejezet

Szeretetteli érzések

- Hogy nézel ki? - kiáltott fel Biaste Ganderlay, amikor segített Meraldának felvenni az újruhát, amit Lord Feringal küldött az aznap esti vacsorához. Csak most, hogy Meralda levetetteegész nap viselt ruháját, most látta az anyja a zúzódásait, a bíborszín foltokat a lány nyakán,vállán. - Nem mehetsz így Lord Feringalhoz - siránkozott Biaste. - Mit fog gondolni rólad?

- Akkor nem megyek - felelte közönyösen a lány, de ez csak még nagyobb buzgóságrasarkallta az anyját. Válasza rosszalló kifejezést csalt Biaste szürke, törődött arcára. Ez csak újraMeralda emlékezetébe idézte az anyja betegségét és a gyógyulás egyetlen lehetőségét.

A lány lesütötte a tekintetét, és nem is emelte fel, amíg Biaste odament akonyhaszekrényhez és tégelyekkel, fiolákkal babrált. Az anya talált is méhviaszt, levendulát,körömvirágot és olajat, aztán kisietett és némi világos agyagot is gyűjtött a keverékbe.

Nemsokára visszatért Meralda szobájába a mozsárral, amiben összekeverte a gyógykenőcsöt.- Megmondom neki, hogy baleset volt - mondta Meralda, miközben Biaste elkezdte felkenni

a takaró és nyugtató réteget. - Ha ő leesne a kastély lépcsőjén, még ennél is jobban összetörnémagát.

- Tulajdonképpen hogy történt? - kérdezte Biaste, bár Meralda már mondta, hogyfigyelmetlenül nekiment egy fának.

A lány egy kicsit megijedt, mert nem akarta elárulni az igazat, nem akarta megmondani azanyjának, hogy drága, szerető édesapja verte meg. - Mit gondolsz? - kérdezte védekezően. -Azt hiszed, hogy képes lennék szándékosan nekimenni egy fának?

- Nem, dehogy - felelte Biaste, és mosolyogni próbált. Meralda is mosolygott, mert örült,hogy sikerült elkerülnie a kényes témát. Biaste játékosan lánya fejére tekerte a kendőt, amivel azúzódásokat törölgette. - Nem is olyan rossz. Lord Feringal észre sem veszi.

- Lord Feringal alaposabban megnéz, mint gondolnád - felelte Meralda, mire Biaste nevetettés megölelte. Meralda úgy látta, mintha az anyja most jobb erőben lenne, mint mostanábanbármikor.

- Temigast ispán azt mondja, ma este a kertben fogtok sétálni - mondta Biaste. - És managy lesz a hold az égen. Kislányom, remélhettem volna neked valaha is ilyesmit?

Meralda csak egy újabb mosollyal felelt, mert félt, hogy ha kinyitja a száját, akkor mindendüh és igazságtalanság kiömlik rajta, és maga alá temeti az anyját.

Biaste kézen fogta a lányt és a kunyhó legnagyobb helyiségébe vezette, ahol az asztal mármeg volt terítve vacsorára, Tori már ott ült, de türelmetlenül fészkelődött. Dohai Ganderlayekkor lépett be a házba, és a két nőre nézett.

- Nekifutott egy fának - jegyezte meg Biaste. - El tudsz képzelni ilyen ostoba dolgot?Nekiszalad egy fának, amikor Lord Feringal hívatja! - Újra nevetett, akárcsak Meralda, de a lányrezzenéstelenül nézte az apját.

Dohni és Tori feszengve összenéztek, de a kínos pillanat elmúlt. A család leült csöndesvacsorájához. Azaz csak csendes lett volna, ha nem fecseg lelkesen az izgatott BiasteGanderlay.

Nemsokára már a ház előtt álltak, és nézték, ahogy Meralda beszáll a cifra hintóba. Biasteannyira fellelkesedett, hogy még az út közepére is kiszaladt, úgy integetett a lánya után.

Ez az erőfeszítés azonban mintha fel is emésztette volna minden erejét, mertmegtántorodott, és el is esett volna, ha Dohni nem terem ott és nem kapja el.

- Gyerünk az ágyba - mondta a férfi a feleségének, és Tori gondjaira bízta az asszonyt, akibekísérte anyját a házba.

Dohni odakint maradt, nézte az egyre távolodó hintót és a poros utat. Sajgott a szíve. Nembánta a leckét, amit Meraldának adott - meg kellett neki mutatni, hogy mi a fontos -, de azütések éppúgy fájtak neki is, mint a lánynak.

- Miért esett össze majdnem anya? - kérdezte Tori egy pillanat múlva, és a kislány hangjameglepte az elgondolkodó férfit. - Olyan erős volt, mosolygott, meg minden.

- Túl sokat adott ki magából - magyarázta Dobni, nem túl nagy aggodalommal. Tudta, mi azigazság Biaste állapotát, a sorvadást illetően, és azt is tudta, hogy egy kis jókedvnél több kel agyógyulásához. A vidámság ideiglenesen feldobja ugyan, de a betegség végül így iselhatalmasodik rajta. Lord Feringal kapcsolataira lesz szükség az igazi egészséghez.

Lenézett Torira és őszinte félelmet látott a kislány szemében. - Egyszerűen csak pihenésrevan szüksége - fogta át Tori vállát.

- Meralda azt mondta neki, hogy nekiszaladt egy fának - mondta merészen Tori, mire Dohnia homlokát ráncolta.

- Úgy is történt - helyeselt a férő halkan, szomorúan. - Miért áll ellen? - kérdezte hirtelen. -Maga az uraság habarodott bele. Fényesebb világ várja, mint amit mi valaha is remélhetünk.

Tori elfordult, ami elárulta apjának, hogy a kislány többet tud, mint amennyit elárul. OdaálltTori elé, és amikor az továbbra sem nézett rá, Dohni felemelte a kislány állát. - Mit tudsz?

Tori nem felelt.- Mondd meg, te lány - rázta meg Dohni a kislányt. - Mit forgat a fejében a nővéred?

- Valaki mást szeret - mondta vonakodva Tori.- Jaka Sculit - fejezte be a gondolatot az apja. Dohni lazított a szorításán, de a szeme

összeszűkült. Ennyit még ő is gyanított, sejtette, hogy Meralda érzelmei Jaka Sculi irántmélyebbek lehetnek, vagy legalábbis Meralda így gondolja.

Dohni elég jól ismerte Jakát ahhoz, hogy lássa, a fiú inkább felszín, mint mélység, deugyanakkor az sem kerülte el a figyelmét, hogy szinte mindegyik falubeli lányt elbűvölte ez aborongós ifjú.

- Megöl, ha neszét veszi, hogy elmondtam neked - esdekelt Tori, de az apja ismétmegrázta, és olyan kifejezés volt az arcán, amilyen azelőtt soha. Olyan, amilyet Meralda isláthatott délelőtt.

- Azt hiszed, hogy ez játék? - dörögte Dohni.Tori sírva fakadt, és az apja elengedte. - Tartsd a szád az anyád és a nővéred előtt -

figyelmeztette az apja.- Mit akarsz tenni?- Azt, amit tennem kell, és anélkül, hogy be kéne számolnom a lányaimnak! - vágott vissza

Dohni. Megfordította Torit és a ház felé tolta. A kislány örömmel hagyta ott, és vissza semnézett.

Dohni a kastélyhoz vezető utat bámulta, amelyen Meralda távozott, hogy áruba bocsássatestét és lelkét a családja kedvéért. Abban a pillanatban legszívesebben elrohant volna akastélyba és puszta kezével megfojtotta volna Lord Feringalt, de aztán lecsillapodott. Eszébejutott, hogy van egy másik szerelmes ifjú is, akivel foglalkoznia kell.

A kastéllyal szemközti sziklás partról Jaka Sculi sastekintettel figyelte, ahogy a hintóátdübörög a hídon, be Auck várába. Meralda még ki sem szállt, ő már tudta, ki utazik akocsiban. A vére felforrt a látványtól, és felkavarta a gyomrát.

- Átkozott! - rázta öklét a kastély felé. - Átkozott, átkozott, átkozott! Szerzek egy kardot éskivágom a szívedet, ahogy te is kivágtad az enyémet! Hogy szeretném látni, ahogy kiömlővéred vörösre festi a földet, és milyen szívesen suttognám haldokló füledbe, hogy a végén éngyőztem, és nem te.

- De jaj, nem lehet! - jajdult fel a fiú, és alkarját a homloka elé emelte.- Várj csak - kiáltotta. Kihúzta magát ültében. - Láz van rajtam. Láz, amit Meralda hozott

rám. A gonosz bűbájos! Láz, amit Meralda és Feringal hozott rám, aki el akarja venni, amijogosan engem illet. Tagadd meg őt, Meralda! - kiáltotta fennhangon, és a fogát csikorgatvafelpattant. Aztán hamar lecsillapodott, mert emlékeztette magát, hogy csak ravaszsággalgyőzheti le Lord Feringalt, csak az eszével küzdheti le ellenfele igazságtalan előnyét, melyet aszületés, és nem az értékes jellem ad. Jaka gondolkodni kezdett azon, hogyan fordíthatná amegtört lelkében fortyogó gyilkos kórt saját előnyére a makacs lány akaratával szemben.

Meralda nem tagadhatta, hogy csodálatos és jó illatú a kicsiny kert a kastély déli oldalában.Büszke rózsák, rózsaszínek és fehérek keveredtek karcsú liliommal és levendulával afőkertben, ezernyi színnel és formával, melyek minduntalan odavonzották Meralda szemét.Árvácskák töltötték meg az alsó szintet, s tátikák kandikáltak ki a magasabb növények közül, aravasz felfedező jutalmaként. Auckney állandó, undok köde ellenére - vagy talán éppen azért -a kert élénk színekben ragyogott, a születésről, a megújulásról, a tavaszról és az életrőlsuttogott.

Meralda azonban bármennyire is el volt bűvölve, mégis arra gondolt, hogy mennyivel jobblenne, ha ezen a szép késő délutánon nem Lord Feringal, hanem az ő Jakája lenne vele. Milyenszívesen megcsókolná őt itt a virágok illatában, a boldog méhecskék zümmögésében...

- Leginkább Priscilla gondozza - jegyezte meg Lord Feringal, aki udvariasan, egy lépéstávolságból követte Meraldát a fal mentén.

Ez a hír némiképp meglepte a lányt, és arra késztette, hogy kissé újragondolja elsőbenyomásait a kastély úrnőjéről. Abban, aki ilyen gondosan és szeretettel ápol egy kertet, kell

lenni valami jónak. - Ön nem is szokott ide kijárni? - kérdezte a lány az ifjú lord felé fordulva.Feringal vállat vont és félénken elmosolyodott, mintha zavarba hozná a vallomás, hogy alig

jön erre a helyre.- Ezek szerint nem találja gyönyörűnek? - kérdezte Meralda.Lord Feringal közelebb lépett, és megfogta a kezét. - Nálad biztosan nem gyönyörűbb -

bökte ki. Meralda, aki most már sokkal bátrabb volt, mint az első találkozásnál, elhúzta a kezét. - A

kert - erősködött. - A virágok, a sok forma és illat. Ön szerint nem gyönyörű?- Dehogynem - vágta rá Feringal azonnal, engedelmesen.- Nézze csak meg őket! - kiáltott rá Meralda. - Ne csak engem bámuljon. Nézze meg a

virágokat, a nővére munkájának eredményeit. Látja, hogyan élnek együtt? Hogyan csinál helyetegyik a másiknak, hogy nem fogják el a fényt egymás elől?

Lord Feringal csakugyan elfordította a fejét Meraldáról a virágokra, és különösmegvilágosodás kifejezése ült ki az arcára.

- Na látja - jegyezte meg Meralda hosszú hallgatás után.Lord Feringal tovább tanulmányozta a színeket.Elragadtatott tekintettel fordult vissza a lányhoz. - Itt éltem le az egész életemet - mondta. -

És ez a kert mindig itt volt, mégsem láttam még így soha. Te kellettél, hogy megmutasd nekemezt a szépséget. - Közelebb húzódott Meraldához, megfogta a kezét, aztán gyengédenodahajolt és megcsókolta, bár korántsem olyan sürgetően és követelően, mint az előzőtalálkozáskor. Szelíd és tiszteletteljes volt. - Köszönöm - mondta, amikor elhúzódott.

Meralda kipréselt magából egy halvány mosolyt. - Inkább a nővérének kellene köszönnie -mondta. - Rengeteg munka fekszik ebben.

- Meg fogom köszönni - felelte Lord Feringal, kevéssé meggyőzően.Meralda sokatmondóan elmosolyodott, és figyelmét újra a kertre fordította. Megint arra

gondolt, milyen nagyszerű lenne Jakával sétálgatni itt. A szerelmes ifjú úr azonban ismét ott voltmellette, olyan közel, rátette a kezét, és a lány nem tudott tovább megmaradni az álmaiban.Inkább a virágokra koncentrált, hogy elvesszen szépségükben, hogy addig bámulja őket, amígle nem megy a nap, de még azután is, a holdfényben, hogy valamiképp túlélje ezt az estét.

Lord Feringalnak javára legyen mondva, hogy sokáig hagyta a lányt csak állni és bámulni. Anap letűnt és felszállt a hold, s bár teljes fényével ragyogott, a kert mégis elvesztette színét ésbáját, az illatokat kivéve.

- Egész este nem akarsz rám nézni? - kérdezte a férfi, és szelíden maga felé fordította.- Csak elgondolkoztam - mentegetődzött Meralda.- Mondd, miket gondolsz? - kérdezte mohón Feringal.A lány vállat vont. - Csak csupa ostobaságot.Lord Feringal arca széles mosolyra derült. - Fogadni mernék, arra gondoltál, hogy milyen jó

lenne mindennap ezek között a virágok között sétálni - próbálkozott. - Idejönni, amikor csakkedved van, nappal vagy éjszaka, talán még télen is, hogy nézd a vizeket és az északihegyeket.

Meralda bölcsebb volt annál, mintsem hogy nyíltan cáfolja a lord feltevését, vagy hogyhozzátegye, hogy csak akkor gondolna ilyeneket, ha Feringal helyett Jaka lehetne vele.

- Megkaphatod mindezt - folytatta a lord izgatottan. - Tudod, hogy igen. Ezt az egészet, ésmég többet is.

- Alig ismer engem - szólt a lány rémülten. Nem akart hinni a fülének.- Ugyan, Meralda - felelte Feringal, és térdre ereszkedett.Egyik kezével megfogta a lány kezét, a másikkal szelíden megsimogatta. - Nagyon is jól

ismerlek, mert téged kerestelek egész életemben.- Bolondokat beszél - motyogta Meralda, de Feringal folytatta.- Mindig azon tűnődtem, hogy megtalálom-e valaha azt a nőt, aki így rabul ejti a szívemet -

folytatta a lord, és Meralda úgy érezte, hogy inkább saját magának beszél, mint neki.Persze sokan parádéztak már előttem. Sok kereskedő akart volna biztos révre lelni

Auckney-ban azzal, hogy hozzám adják a lányukat, de egyik sem keltette fel a figyelmem. -

Drámai mozdulattal felállt, és a falhoz lépett.- Egyik sem - Ismételte. A lord visszafordult, és tekintetét a lány szemeibe fúrta. - Amíg meg

nem pillantottam Meralda látomását. A szívem azonnal tudta, hogy nincs más nő a világon, akitfeleségnek szeretnék.

Meralda megtántorodott erre a mondatra. Megdöbbentette a férfi egyenessége, agyorsaság, amivel az udvarlás előrehaladt. Ahogy ott állt és valami válaszon gondolkodott, alord átölelte és csókolgatni kezdte, nem annyira gyengéden, mint inkább erősen, és kezei a lányhátát simogatták.

- Légy az enyém - zihálta a férfi, és kis híján mindketten elestek.Meralda kettejük közé emelte a kezét és keményen arcul csapta Lord Feringalt, aki

visszahúzódott egy lépést. A lány is hátrált, de a lord előrenyomult megint.- Kérlek, Meralda! - kiáltotta. - Forr a vérem!- Azt mondod, feleségnek akarsz, mégis úgy bánsz velem, mint egy lotyóval! - csattant fel

Meralda. - Senki sem vesz feleségül egy olyan nőt, akivel már hált.Feringal lord megtorpant. - Ugyan miért? - kérdezte naivan. - Elvégre szerelemről van szó,

és szerintem ez így helyes. Forr a vérem és a szívem majd' kiugrik a helyéből, úgy vágyom rád.Meralda kétségbeesetten nézett körül, de a segítség egészen váratlan irányból érkezett.- Bocsáss meg, uram - hallatszott egy hang az ajtóból. és hátrafordulva a két fiatal

Temigastot pillantotta meg. - Hallottam a kiáltást, és attól féltem, hogy valamelyikük átesett akorláton.

- Nos, láthatod, hogy nem ez a helyzet - felelte idegesen Feringal. Elbocsátólag intett azispán felé, aztán visszafordult Meraldához.

Temigast együttérzően meredt a lány rémült, sápadt arcára. - Uram - mondta higgadtan. -Ha csakugyan komolyan gondolod, hogy feleségül veszed ezt a leányt, akkor úrhölgyként kellbánnod vele. Későre jár: A Ganderlay család visszavárja gyermekét. Hívom a kocsit.

- Még ne - kiáltott fel gyorsan Lord Feringal, mielőtt Temigast megfordulhatott volna. -Kérlek - mondta halkabban Temigastnak, de inkább mégis Meraldának. - Adj még egy kis időt.

Az ispán Meraldára pillantott, aki kelletlenül bólintott - Hamarosan visszajövök érted -mondta neki Temigast, és visszament a kastélyba.

- Elég az ostobaságokból - figyelmeztette Meralda a mohó ifjút, bátorságot merítve alázatoskönyörgéséből.

- Nehéz ez nekem, Meralda - próbálta őszintén megmagyarázni a dolgot Feringal. -Nehezebb, mint hinnéd. Éjjel-nappal csak rád gondolok. Türelmetlenül várom az esküvőnknapját, a napot, amikor teljesen nekem adod magad.

Meralda nem felelt, inkább arra vigyázott, hogy ne látszódjon meg a düh az arcán. Az anyjajutott eszébe, meg az a beszélgetés, amit kihallgatott az apja és a család egy barátja között. Azismerős asszony azt mondta, Biaste nem fogja átvészelni a telet, ha nem talál jobb lakásra vagyképzett gyógyítóra.

- Biztosíthatlak, hogy nem húzom a dolgot soká - folytatta Lord Feringal. - Még ma estemegmondom Priscillának, hogy kezdje meg az előkészületeket.

- De hát még nem mondtam igent - ellenkezett erőtlenül Meralda.- De hát úgyis hozzám jössz - felelte Feringal magabiztosan. - Az egész falu ott lesz, és

életre szóló emlék lesz mindenkinek. Azon a napon, Meralda, téged fognak ünnepelni - fogtameg újra a lány kezét, de ezúttal csak finoman. - Évek, sőt, évtizedek múlva is emlegetni fogjákLord Feringal mennyasszonyának szépségét.

Meralda nem tagadhatta, hogy megérinti a férfi őszintesége, és némiképp megborzongatjaaz a kilátás, hogy ilyen nagy napja lehet, ilyen esküvője, amiről évekig beszélnénekAuckney-ban. Ugyan melyik nő tudna ellenállni ilyesminek?

Meralda viszont azt sem tagadhatta, hogy míg a fényes esküvő vonzza, addig a szívemásra vágyik. Lassan kezdte észrevenni Lord Feringal egy másik arcát, a tisztességes ésgondoskodó természetet, neveltetése fényes máza alatt. Ennek ellenére sem tudta azonbanegyetlen pillanatra sem elfeledni, hogy Lord Feringal nem az ő Jakája.

Temigast ispán visszatért és bejelentette, hogy a kocsi készen áll, s Meralda azonnalelindult, de így sem volt elég gyors ahhoz, hogy kitérjen a fiatalember utolsó csóklopásikísérlete elől.

De ez már aligha számított. Most kezdte tisztán látni a dolgokat, megértette felelősségét acsaládja iránt, és ezt a felelősséget minden más fölé helyezte. Mégis hosszú és nyomorúságosvolt az út a hídon át, végig az úton, miközben a lány fejében ellentétes gondolatok és érzésekkavarogtak.

Megint megkérte a gnóm kocsist, hogy tegye ki egy kicsit korábban. Levette a kényelmetlencipőt, amit Temigast a ruhával együtt küldött. Mezítláb indult tovább a holdfényben.

Túlságosan összezavarták a fejlemények - a gondolat, hogy talán nemsokára férjhez megy-, hogy odafigyeljen a környezetére, és most abban sem reménykedett, mint a múltkor, hogytalálkozik Jakával az úton. Ezért teljesen meglepődött, amikor a fiú hirtelen felbukkant előtte.

- Mit csinált veled? - kérdezte a fiú, mielőtt Meralda bármit is mondhatott volna.- Hogy mit csinált? - visszhangozta a lány.- Mit csinált veled? - kérdezte Jaka. - Sokáig voltál ott.- Sétáltunk a kertben - felelte Meralda.- Csak sétáltatok? - Jaka hangjának ijesztő éle lett, ami megdöbbentette a lányt.- Mire gondolsz? - kérdezte félénken.Jaka nagyot sóhajtott és elfordult. - Én nem gondolok semmire, és épp ez a baj. Milyen

bűbájt bocsátottál rám, Meralda? Tudom, hogy a nyomorult Feringal is biztosan ugyanezt érzi -tette hozzá, és visszapördült. - Ugyan melyik férfi nem?

A lány elmosolyodott, de nem sokáig. Miért viselkedik Jaka ilyen különösen, hirtelen ilyenszerelmesen? Miért nem volt ilyen azelőtt?

- Az övé lettél? - kérdezte a fiú, és egészen közel húzódott. - Hagytad magad?Meraldát mintha vizes törölközővel arcul csapták volna. - Hogy kérdezhetsz ilyet? -

méltatlankodott.Jaka térdre borult előtte, megfogta a lány kezeit és az arcához szorította őket. - Mert

belehalok, ha arra gondolok, hogy vele vagy.Meraldának elgyengült a lába és felkavarodott a gyomra.Túl fiatal és tapasztalatlan vagyok még, gondolta, és nem tudom felfogni ezt az egészet,

sem a házasságot, sem Lord Feringal udvarias és állatias szélsőségeit, sem Jaka hirtelenátalakulását féltékeny udvarlóvá.

- Én... - kezdte. - Nem csináltunk semmit. Lopott egy csókot, de én nem csókoltam vissza.Jaka a lányra nézett, és mosolyában volt valami ijesztő.Közelebb húzódott a lányhoz, ajkát a lány ajkához súrolta és mintha lángra lobbantotta

volna annak egész testét. A lány érezte testén a fiú kezét, és nem félt - legalábbis nem úgy,mint ahogy Feringaltól. Most inkább izgató volt az érintés, mégis eltolta magától a fiút.

- Tagadod talán a szerelmet, amit egymás iránt érzünk? - kérdezte sértetten Jaka.- Itt nem az érzéseinkről van szó - próbálta megmagyarázni Meralda.- Dehogynem - mondta halkan a fiú, és újra közelebb lépett. - Csak ez számít, semmi más.Lágyan megcsókolta a lányt, és Meralda azon kapta magát, hogy hisz neki. Ebben a

pillanatban tényleg csak az számított, amit egymás iránt éreztek. Viszonozta a csókot, és egyremélyebbre szédült az édes bódulatba.

Aztán Jaka hirtelen elvált tőle. Meralda kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy a fiú a földönfekszik, és saját dühödt apja áll előtte.

- Megőrültél? - kérdezte Dohni Ganderlay, és felemelte a kezét, mintha meg akarná ütniMeraldát, de aztán fájdalmas kifejezés suhant át az arcán, és leeresztette a kezét, majd mégismegragadta Meralda vállát, és a ház felé penderítette a lányt. Taszajtott rajta még egyet, aztánJakához fordult, aki védekezően maga elé emelte a kezét, és menekülni próbált.

- Ne üsd meg, apa! - kiáltotta a lány, és Dohni megtorpant.- Tartsd magad távol a lányomtól - figyelmeztette a férfi Jakát.- De hát én szeretem... - kezdte a fiú.- A tenger fogja kivetni a holttestedet - fenyegetőzött Dohni.

Mikor Meralda újra felkiáltott, a férfi hátrafordult és keményen ráripakodott: - Haza! -Meralda rohanni kezdett, még a cipőjét sem szedte fel, amit levetett.

Dohni Jaka felé fordult, s dühtől, kialvatlanságtól vörös szemei fenyegetően meredtek afiúra. Jaka sarkon fordult és elrohant. Vagy legalábbis akart, mert alig tett három lépést, Dobniegy dobó-bólával eltalálta a térdhajlatát, s a fiú arccal a földre bukott.

- Meralda kért, hogy ne üss meg! - könyörgött a rémült ifjú.Dohni rávetette magát, és durván lerántotta. - Meralda nem tudja, mi a jó neki - morogta az

apa, és jókorát behúzott Jakának.A fiú felordított és vadul csépelni kezdett a kezeivel, hogy távol tartsa Dohnit. Az ütések

azonban így is eltalálták, egyik a másik után, felduzzasztva Jaka szép szemét, ajkát, kiütve egyfogat tökéletes mosolyából, kékre színezve rózsaszín arcbőrét. Jakának végül volt annyilélekjelenléte, hogy az arca elé emelje a kezét, de Dohni, aki még nem csillapodott le, lejjebbkezdte ütni, a mellkasán. Ha Jaka leeresztette a kezét, Dohni ismét az arcába ütött.

Végül Dohni leszállt a fiúról, elkapta az inge elejénél és egy vad mozdulattal fölrántotta.Jaka a megadás jelenként előrenyújtotta nyitott tenyerét. Eme gyávaság láttán a férfi mégegyszer behúzott neki az állára, amitől áldozata elterült. Dobni felhúzta és megcsavarta a kezét.Jaka vinnyogásának hallatán Dobni Meraldára gondolt, s hogy a lány milyen arcot vág majd, haaz apja megérkezik, véres ököllel. Megtaszajtotta Jakát.

- Tűnj el! - mordult rá. - És meg ne lássalak újra a lányom körül!Jaka feljajdult és elbotorkált a sötétben.

9. fejezet

A hordó feneke

Robillard az állát vakargatta, amikor megpillantotta Wulfgart és Morikot, akik a sikátorban aZsiványkard felé tartottak. Deudermont még odabent volt, s a varázslónak ez nem tetszett azokután, amiket a fogadó előtt észlelt. Látott egy gyanús alakot kijönni és tárgyalni valamiutcakölyökkel. Pontosan tudta, mire valók ezek a gyerekek. Ugyanez a fickó aztán újra kijött akocsmából, és eltűnt a homályban.

Wulfgar egy alacsony, sötét emberrel érkezett. Robillard nem volt meglepve, mikor az előbbiutcagyerek kikukkantott egy közeli sikátorból. Nyilvánvalóan arra várt, hogy végre elfoglalhassamegszokott helyét az utcában.

A mágus a tények összerakásával és némi jogos gyanúval együtt jutott el az igazságig. Azajtó felé fordult és elmondott egy egyszerű varázslatot. A levegőbe markolt és szintekirobbantotta az ajtót. - Micanty! - kiáltotta, hangját varázslattal felerősítve.

- Menj ki néhány emberrel és riaszd a városi őrséget - adta ki a parancsot Robillard. - AZsiványkardhoz, a Félhold utcába, teljes sebességgel!

A varázsló egy mordulással visszafordította első varázslatát, és bezárta az ajtót, aztánvisszatért kristálygömbjéhez, s ráközelített a Zsiványkard bejáratára. Beljebb hatolvaDeudermontot Látta, a pultra támaszkodva.

Eltelt néhány eseménytelen perc. Robillard egy pillanatra kinézett, hogy lássa az árnyékbanlapuló Wulfgarékat, akik mintha vártak volna valamire.

Amikor a varázsló mágikus tekintete visszatért az ivóra, a kapitány már a bejárat felé tartott.- Siess, Micanty - mormogta hangtalanul Robillard, de tudta, hogy a városi őrség minden

kiképzés ellenére sem fog időben megérkezni, ezért neki kell cselekednie. Gyorsan kialakult aterve: egy dimenziókapu a kikötő másik végén, aztán még egy, ami a Zsiványkard mellé viszi. Akristálygömbbe vetett utolsó pillantással azt látta, hogy Deudermont kilép a kocsma ajtaján,Wulfgar és a másik alak pedig elindulnak feléje. Robillard megszüntette a mentális kapcsolatota gömbbel, és megidézte az első dimenziókaput.

Cápa Creeps és Tee-a-nicknick a tetőn kuporogtak. A tetovált kalóz a szájához emeltefúvócsövét, amint megpillantotta Deudermontot.

- Még ne - súgta Creeps, és lehúzta a fúvócsövet. - Hadd beszéljen egy kicsit Wulfgarékkal,és menjen közel a kövemhez, ami semlegesít bármilyen mágikus védelmet, ami esetleg vanrajta. Lássák csak őket együtt, amikor Deudermont meghal.

A tetovált kalóz mohón megnyalta a száját. - Ők lesznek bűnös, mi kapunk vérdíj.

- Wulfgar - üdvözölte a barbárt Deudermont kapitány, amikor a két alak elindult feléje ahomályból. - Az embereim azt mondták, ott jártál a Tengeri Szellemnél.

- Nem volt szándékos - morogta Wulfgar, mire Morik oldalba bökte a könyökével.- Azt mondtad, vissza akarod szerezni a kalapácsodat - súgta a csavargó.Morik azonban igazából arra gondolt, hogy itt a tökéletes alkalom, hogy többet tudjon meg a

kapitányról, a védelméről és a gyengéiről. Az utcakölyök a dokkoknál talált rájuk, odaadta nekika kis zsákot, s elmondta, hogy Deudermont kapitány várja őket a Zsiványkard előtt. Morikmegemlítette Wulfgarnak az esetleges nyereség lehetőségét, de a barbár arckifejezését látvaazonnal visszavonulót fújt. Ha Wulfgar nem vesz részt a gyilkosságban, akkor ő, Morik majdmegcsinálja egyedül. Persze személy szerint semmi kifogása nem volt Deudermont ellen, ésáltalában nem gyilkolt, de ez a fejpénz csábította. Wulfgarnak könnyű, gondolta a csavargó,hisz ő kényelmes szobában lakott, jó ételeket evett, jó italokat ivott és szép nők vették körül.

A barbár bólintott és egyenesen Deudermont elé lépett, bár a feléje nyújtott kezet nemfogadta el. - Mit tudsz? - kérdezte.

- Csak azt, hogy odajöttél a kikötőbe és felnéztél Waillan Micantyra - felelte a kapitány. -Gondoltam, beszélni akarsz velem.

- Én csak Égisz-agyarról szerettem volna megtudni valamit - mondta a barbár sötéten.- A kalapácsodról? - kérdezte Deudermont, és csodálkozva mérte végig Wulfgart, mintha

csak most venné észre, hogy a barbárnál nincs ott a fegyver.- A fiú azt mondta, hogy tudsz valamit - magyarázta Morik.- Fiú? - kérdezte zavartan a kapitány.- A fiú, aki ezt adta nekem - mutatta fel Morik a zsákot.Deudermont már nyúlt érte, de aztán megtorpant, amikor látta, hogy Robillard siet elő az

egyik szomszédos sikátorból.- Megállj! - kiáltotta a varázsló.Deudermont maró csípést érzett a nyakán. Ösztönösen odakapott, de mielőtt megfoghatta

volna a macskakörmöt, sötétség borult rá, és megroggyantak a lábai. Wulfgar odaugrott, hogyelkapja.

Robillard felordított és mágikus erővel a barbár felé nyúlt.Egy pálcával ragacsos anyagot lövellt a barbárra, ami a Zsiványkard falához tapasztotta azt.

Morik sarkon fordult és futásnak eredt.- Kapitány! Kapitány! - kiáltozta Robillard, és kilőtt egy ragacsos lövedéket Morikra is, de a

fürge kis tolvaj túl gyors volt, és sikerült eltűnnie egy mellékutcában. Szinte azonnal irányt iskellett változtatnia, mert az utca másik vége felől a városi őrök közeledtek fáklyákkal, csillámlókardokkal. Moriknak eléggé helyén volt az esze ahhoz, hogy a fiútól kapott erszénykét egynyílásba csúsztassa az utca falában, mielőtt elfordult volna.

Az egész Félhold utca nyüzsögni kezdett, mindenhonnan városi őrök és a Tengeri Szellemlegényei szivárogtak elő.

A Zsiványkard falához tapasztott Wulfgar elkeseredetten küzdött levegőért. Gondolataivisszaszálltak Abyss homályába, Errtu hasonló varázslataihoz, amelyekkel fogva tartotta őt,csatlósai tehetetlen prédájaként. A vízió dühöt keltett benne, a düh pedig erőt adott neki. Amegvadult barbár nekifeszült, és deszkákat szakított ki az épület oldalából.

Robillard félve, tehetetlenül térdelt az alig lélegző Deudermont mellett, s egy újabb gömbbelújra a falhoz ragasztotta Wulfgart.

- Megölték! - rikoltotta oda a varázsló az őröknek. - Kapjátok el azt a patkányt!- Megyünk - mondta Tee-a-nicknick, amint Deudermont megtántorodott.- Lőj még egyet - kérlelte Creeps.A tetovált ember a fejét rázta. - Egy elég. Megyünk.

Amint Creeps megmozdult, rengeteg őr árasztotta el a Félhold utcát és az egész környéket.Creeps odavitte barátját egy tetőablakhoz, ahol letették a fúvócsövet és a mérget. Lemásztakegy másik ablakon, és hátukat a falnak vetve leültek a földre. Creeps üveget szedett elő, és innikezdtek, mintha mámoros, jókedvű részegek lennének.

Nemsokára megjelentek az őrök, és szemügyre vették őket.Amikor egy kiáltás harsant fel, hogy a merénylők egyikét elfogták, a másik pedig elmenekült,

a katonák undorral hagyták ott őket.

Morik ide-oda cikázva rohant, de a hurok egyre szorosabbra húzódott körülötte. Talált egyhomályos zugot az egyik épület oldalában, és arra gondolt, hogy itt talán átvészelheti azüldözést, amikor egyszer csak mágikus fénnyel derengeni kezdett.

- Varázslók - morogta. - Utálom őket!Odarohant egy házhoz és elkezdett felfelé mászni, de valaki elkapta a lábát és visszahúzta,

aztán ütni kezdte, amíg abba nem hagyta a mozgolódást.- Én nem csináltam semmit! - tiltakozott vért köpködve, miközben durván talpra állították.- Fogd be a szád! - rivallt rá az egyik őr, és kardgombjával hasba vágta Morikot, aki kétrét

görnyedt fájdalmában.Félig ment, félig vonszolták vissza ahhoz a helyhez, ahol Robillard ténykedett serényen

Deudermont körül.- Siessetek gyógyítóért - szólt a varázsló, s egy őr meg néhány tengerész futva elindult.- Milyen méreg? - kérdezte a varázsló a csavargót.Morik vállat vont, mint aki nem érti.- A zsák - szólt Robillard. - Volt nálad egy zsák.- Nekem nincs... - kezdte Morik, de a mellette álló őr hasba bökte.- Kövessétek vissza az útját - parancsolta Robillard a katonáknak. - Volt nála egy kis zsák.

Azt találjátok meg.- És vele mi lesz? - intett az egyik őr Wulfgar felé. - Nem nagyon tud így lélegezni.- Akkor szabadítsátok ki az arcát - sziszegte Robillard. - Ilyen könnyen nem fog meghalni.- Kapitány! - kiáltott fel Waillan Micanty, amikor megpillantotta Deudermontot.Letérdelt kapitánya teste mellé. A mágus csillapítólap a férfi vállára tette a kezét, és gyilkos

pillantást vetett Morikra.- Ártatlan vagyok - jelentette ki a tolvaj, de ekkor hirtelen kiáltás hallatszott az egyik

sikátorból. Egy őr sietett elő, kezében a zsákocskával.Robillard kinyitotta a csomagot. Kivette a követ, és azonnal megérezte, mi lehet. Elvégre

átélte a Zűrzavar Korát, mindent tudott a mágiasemleges területekről és arról, hogy az ilyenhelyről származó kövek hogyan szüntetik meg a mágiát maguk körül. Ez megmagyarázná,hogyan tudták Morikék olyan könnyen legyőzni a kapitány mágikus védelmét.

Ezután Robillard egy macskakörmöt emelt ki a zsákból. Elővette a másik karmot is, amit akapitány nyaksebéből emelt ki.

- Hát igen - mordult fel szárazon, és felvonta a szemöldökét.- Utálom a varázslókat - morogta a bajsza alatt Morik.Wulfgar szortyogására fordultak hátra. A barbár vadul köhögte ki a ragacsos anyag

maradékát, aztán szinte azonnal elbődült, és olyan hevesen kezdte rángatni a ragacsot, hogyaz egész Zsiványkard beleremegett.

Robillard látta, hogy Arumn Gardpeck és a vendégek egy része kijön, s hitetlenkedvebámulja a jelenetet. A fogadós szemügyre vette Wulfgart, és megcsóválta a fejét.

- Mit műveltél? - kérdezte.- Nem jót, mint általában - jegyezte meg Pocsolya Josi.Robillard odament hozzájuk. - Ismeritek ezt az embert? - kérdezte Arumntól, és Wulfgar felé

biccentett.- Nekem dolgozott tavaly tavasz óta, amikor Luskanba jött - mondta Arumn. - Egészen

addig, amíg... - a fogadós tétovázott. A barbárra pillantott és a fejét csóválta.- Amíg? - faggatta Robillard.

- Amíg meg nem haragudott az egész világra - kotyogott közbe Pocsolya Josi.- Mindkettőtöknek tanúskodnia kell a magiszterek előtt - mondta nekik Robillard.Arumn kötelességtudóan bólintott, Josi pedig lelkesen.Talán túl lelkesen is, gondolta magában Robillard, de magában el kellett ismernie, hogy

hálás a kis vakarcsnak.Jó néhány pap érkezett futva, s létszámuk már önmagában is jelezte a kalózvadász

Deudermont kapitány megbecsültségét. A testét pillanatokon belül elszállították hordágyon.Egy közeli ház tetején Cápa Creeps elmosolyodott, és átadta az üveget Tee-a-nicknicknek.

Luskan börtöne néhány sáros, szélfútta, sziklás barlangüregből állt a kikötő mellett.Állandóan táplált tüzek tartották embertelenül forrón és párásan a helyet. Sűrű gőz csapott felmindenütt, ahol ez a forró levegő érintkezett a Kardpart hideg vizeivel. Volt persze néhányvalódi cella is, főként a politikai foglyoknak fenntartva, fenyegetésül az uralkodó családoknak éskereskedőknek, akik csak erősödtek volna, ha mártírt csinálnak belőlük. A legtöbb rab azonbannem érte meg, hogy cellát kapjon, mert hamarabb áldozatul esett a brutálisan hatékony FoglyokKarneváljának.

Ebben a közös cellában bilincsek voltak a falakra erősítve, melyeken a rabok úgy lógtak akarjuknál fogva, hogy épp csak a lábujjhegyük érte a földet. A kínzást tompaagyú börtönőrök,nagydarab és ocsmány alakok - főként félogrék - végezték, akik lassan és módszeresen jártákkörbe a börtönt, kezükben tüzesen izzó vasakkal.

- Itt valami tévedés történt - motyogta Morik az újabb börtönőrnek, aki éppen feléjük vette azirányt.

A nagydarab szörnyeteg lassan kuncogni kezdett - mintha sziklák morzsolódtak volna össze-, és vasrúdja vörösen izzó végével Morik hasába bökött. A fürge tolvaj oldalra rándult, de így iscsúnyán megégett az oldala. Az ogre foglár Wulfgarhoz lépett, és folytatta a kuncogást.

És te? - tolta a barbár arcához bűzös száját. - Veled is tévedtek? Te sem érdemelted mega dutyit?

Wulfgar üres tekintettel meredt előre. Alig rezzent meg, mikor hasba vágták vagy a hónaljátsürgették az izzó vassal.

- Erős egy zsivány ez - kuncogott a foglár. - Ez ám a móka!Wulfgar arca elé emelte a vasat, és lassan közelíteni kezdett vele a barbár szeméhez.- Na, most majd ordítani fog! - jegyezte meg.- De hát még tárgyalás sem volt! - panaszkodott Morik.- Azt hiszed, az számít valamit? - kérdezte a foglár, s csupafog mosolyt villantott Morikra. -

Mind bűnösek vagytok, ha nem az igazság miatt, akkor szórakozásból.Ez szíven ütötte Wulfgart. Hát ilyen az igazságszolgáltatás.Úgy nézett a foglárra, mintha csak most pillantaná meg, és egyszerű bölcsességet látott, a

megfigyelés révén kialakított nézőpontot. Egy idióta szájából.A vas közeledett, de Wulfgar nyugodt és jeges tekintettel meredt a foglárra, mert bizonyos

volt abban, hogy ez az ember - vagy bárki halandó - nem képes a töredékét sem okozni annaka szenvedésnek, amit Errtu, a démon mért rá.

A foglár szemlátomást vette az üzenetet, vagy legalábbis úgy tűnt, mert tétovázni kezdett,sőt, még hátra is lépett, hogy jobban lássa foglya arckifejezését.

- Azt hiszed, kibírod? - kérdezte a kínzó Wulfgartól. - Azt hiszed, hogy ilyen arcot fogszvágni, ha beleszúrok a szemedbe? - Ezzel újra előrelendült.

Wulfgar valahonnan nagyon-nagyon mélyről felmordult, valami állati dühvel, ami a tiltakoznipróbáló Morik torkára forrasztotta a szót. Ez a mordulás mintha Abyss legmélyéről jött volna.

A barbár felfújta a mellkasát, összeszedte minden erejét, és egyik vállát olyan lendülettelvetette előre, hogy a bilincstok kiszakadt a falból, és hátralökte a döbbent porkolábot.

- Megöllek! - kiáltotta a félogre, és piszkavasát lengetve nekilódult.Wulfgar felkészülten várta. Megfordult, majdnem szembe a fallal, aztán meglendítette a

karját, a kiszakadt lánc rátekeredett az izzó vasra s kitépte a foglár kezéből. A félogre isméthátratántorodott, s Wulfgar most már teljesen a falnak fordult, két lábát megvetve a másik

bilincstok két oldala mellett.- Döntsd le a falakat! - lelkendezett Morik.A foglár sarkon pördült és futásnak eredt.Wulfgar újra felmordult, és teljes erejével, minden izmát megfeszítve nekidurálta magát. Ez

a bilincsrögzítő szilárdabb volt, mint a másik, de a barbár olyan erővel húzta, hogy az egyikláncszem elkezdett szétnyílni.

- Húzz bele! - rikkantotta Morik.Wulfgar így is tett, s egy hátraszaltóval elszakadt a faltól. Sértetlenül pattant fel, de hirtelen

valami más tört rá, valami düh, ami rosszabb volt minden kínnál, amit a félogre okozhatott volnaneki. Gondolatban már nem a luskani börtönben volt, hanem megint Abyssben, és bármegszabadult már bilincseitől, tudta, hogy nincs menekvés nagy hatalmú fogvatartójától.Hányszor játszotta ezt el vele Errtu, hogy elhitette vele: szabad, csak hogy újra visszarántsa amocsokba, megkínozza, meggyógyítsa, aztán újra kínozza.

- Wulfgar! - kérlelte Morik, és eredménytelenül rángatta saját láncait. - Wulfgar!A barbár persze nem hallotta, de még csak nem is látta, annyira beleveszett saját

gondolatainak ködébe. Összegömbölyödött a padlón, és úgy reszketett, mint egy csecsemő,amikor a foglár tucatnyi társával visszatért.

A barbár hamarosan összeverve lógott újra a falról, ezúttal óriásoknak szánt bilincsekkel, ésolyan láncokon, melyek teljesen kifeszítették a karjait. Külön elővigyázatosságból vastüskéket istettek mögé, hogy ha nekifeszül, akkor felnyársalódjon. Elválasztották Moriktól, egy különterembe. Magára maradt Abyss emlékeivel, s nem volt hová bújnia, nem volt ital, ami feledésthozhatott.

- Ennek sikerülnie kell - mormolta az öregasszony. - Ezek a jó füvek erre a méregre. Három pap járkált fel-alá a szobában. Az egyik imát mormolt, egy másik Deudermont

kapitányt kerülgette, és a lélegzetét, a szívverését hallgatta, a harmadik pedig a fejétvakargatta.

- De hát nem használ - ellenkezett Robillard, és segélykérően a papokra nézett.- Nem értem - szólt Camerbunne, a papok vezetője. - Ellenáll a varázslatainknak, de még a

gyógyfüves ellenméregnek is.- Márpedig ha méregről van szó, hatnia kell - jelentette ki a vénasszony.- Ha ugyan tényleg méreg - jegyezte meg Robillard.- Te magad vetted el attól a Morik nevűtől - felelte Camerbunne.- Ez nem jelenti szükségképpen... - kezdte Robillard, de aztán félbehagyta a mondatot.

Négy társa arckifejezése elárulta, hogy értik a célzást. - Akkor hát mit tegyünk? - kérdezte avarázsló.

- Nem ígérhetek semmit - tárta szét a kezét az öregasszony. - Ha nincs méreg, a füveimmegteszik, amit tudnak.

Elhúzódott a szoba sarkába, ahová egy kis asztalt állítottak neki, s ténykedni kezdettüvegcséivel, dobozaival. Robillard Camerbunne-re pillantott. A pap leforrázottan nézett visszará. A papok fáradságot nem kímélve munkálkodtak Deudermonton egy napon át, olyanvarázslatokkal, amelyeknek semlegesíteniük kellett volna a mérget. Munkájuk azonban csakpillanatnyi javulást hozott. Lelassította a méreg hatását, könnyítette a kapitány légzését és kissélevitte a lázát.

Deudermont nem nyitotta ki a szemét a támadás óta. A légzése hamarosan reszelős lett, ésaz ínye, a szemei újra vérezni kezdtek. Robillard nem volt gyógyító, de azt tudta, hogy ha nemtalálnak ki valamit gyorsan, akkor szeretett kapitányának vége.

- Gonosz méreg ez - jegyezte meg Camerbunne.- Csak valami növény - ellenkezett Robillard. - Se nem gonosz, se nem rosszindulatú. Csak

az, ami.Camerbunne a fejét rázta. - Van benne némi mágia is, afelől semmi kétség, jó varázsló -

jelentette ki. - A mi varázslataink semlegesítenek bármiféle természetes mérget. Nem, eztvalaki külön készítette el, sötét mágia segítségével.

- Akkor mit tehetünk? - kérdezte a varázsló.- Folyamatosan varázslatokat bocsáthatunk rá, hogy könnyítsünk az állapotán, és

reménykedünk, hogy a méreg kiszáll belőle - magyarázta Camerbunne. - Reméljük, hogy azöreg Gretchen megtalálja a megfelelő fűkeveréket.

- Könnyebb lenne, ha lenne egy kevés a méregből - panaszkodott a vénasszony.- Ezenfelül imádkozhatunk is - jelentette ki Camerbunne.Ez a kijelentés homlokráncolásra késztette a hitetlen Robillard-t. Ő a logika embere volt, s

nem szerette az ilyesmit.- Elmegyek a Csavargó Morikhoz, és kifaggatom - vicsorogta Robillard.- Már megkínozták - nyugtatta meg a pap a varázslót. - Kétlem, hogy bármi tudna. Nyilván

csak úgy vette valahol az utcán.- Magkínozták? - szólt Robillard. - Hüvelykszorító, kötélcsiga? Nem, ez nem kínzás. Ez

csupán szadistajáték. A kínzás művészete akkor az igazi, ha mágiát is alkalmaznak. - Az ajtófelé indult, de Camerbunne elkapta a karját.

- Morik nem fogja tudni - meredt józanul a dühödt varázslóra. - Maradj itt. Maradj akapitányod mellett. Talán az éjszakát sem éli túl, és ha felébred álmából, mielőtt meghal, jobb,ha egy barátot lát maga mellett.

A mágus nem tudott mit mondani erre a súlyos érvre. Felsóhajtott és leroskadt a székébe.Nemsokára egy városi őr kopogtatott és lépett be, a magisztrátus szokásos futárjaként.- Mondd meg Jerem Bollnak és az öreg Jharkheldnek, hogy a vád Wulfgar és Morik ellen

valószínűleg előre megfontol szándékkal elkövetett emberölés lesz - mondta halkanCamerbunne.

Robillard hallotta ezt, és a pap szavaitól nehéz lett a szíve. Akármilyen gyilkosságról is vanszó, kivégzik azt a két embert.

Ez azonban sovány vigasz lett volna Robillardnak, ha meghal szeretett kapitánya. A mágustenyerébe temette homlokát, és azon gondolkodott, hogy mégis meg kéne büntetnie Morikot, ésaddig bombáznia különféle varázslatokkal, amíg megtörik és el nem árulja a méreg mibenlétét.

Az eszével ugyanakkor tudta, hogy Camerbunne-nak igaza van, mert ismerte az ilyenMorik-féle tolvajokat. Morik nyilván nem maga főzte a mérget, csak beszerezte valamilyenforrásból.

A varázsló fölemelte a fejét, és mintha megvilágosodott volna. Eszébe jutott a két ember, akiott volt a Zsiványkardban, mielőtt Wulfgarék megérkeztek, a két ember, aki odament a fiúhoz,aki aztán elrohant Wulfgarékhoz: a komor tengerész és egzotikus, tetovált társa. Vajon a barbárképes lett volna eladni csodás harci kalapácsát a méregért, amivel megöli Deudermontot?

Robillard felpattant a helyéről. Nem tudta biztosan, hol kezdje, de sejtette, hogy valamifontos dologra bukkant. Valaki - akár a páros, akik Deudermont érkezését jelezték, akár azutcakölyök, akit lefizettek, hogy menjen el Wulfgarékhoz, akár valaki a Szökkenő Hölgyről -ismeri a méreg titkát.

Robillard ránézett az elgyötört, haldokló kapitányra. Kirohant a szobából, a végsőkigelszánva arra, hogy megtalálja a megoldást.

10. fejezet

Az átmenet

Meralda másnap reggel bátortalanul lépett be a konyhába, érezve magán apja tekintetét. Azanyjára nézett, és próbálta kitalálni, hogy az apja vajon beszélt-e neki az éjszakai esetrőlJakával. Biaste azonban boldog tudatlanságban leledzett.

- Ó, a kert! - kiáltotta mosolyogva Biaste. - Mesélj nekem a kertről. Tényleg olyan szép,ahogy Gurdy Hawkins mondja?

Meralda az apjára pillantott. Megkönnyebbülten látta, hogy Dohni is mosolyog. Leült ésBiaste mellé húzta a székét.

- Még annál is szebb - mondta mosolyogva. - Az a rengeteg szín, még alkonyatkor is! És a

holdfényben, amikor olyan édesek az illatok!- És nem csak ez volt érdekes - mesélte Meralda, és derűt erőltetett magára, hogy elmondja

a hírt, amit mindenki várt.- Lord Feringal megkérte a kezem.Biaste felsikoltott örömében. Tori meglepetten sikkantott, és majdnem kiköpte, ami a

szájában volt. Dohni Ganderlay boldogan csapott az asztalra.Biaste, aki egy héttel ezelőtt még az ágyból is alig bírt kikelni, készülődni kezdett, hogy

körbejárjon, és elmondja mindenkinek - de főleg Gurdy Hawkinsnak, aki olyan nagyon fennhordta az orrát, mert néha ruhákat varrt Lady Priscillának.

- Miért sírtál tegnap éjszaka, amikor megjöttél? - kérdezte Tori Meraldát, amikor egyedülmaradtak a szobájukban.

- Te törődj a magad dolgával - hárította el a kérdést Meralda.- A kastélyban fogsz élni és utazgatsz majd mindenfelé - erősködött Tori. - És mégis sírtál.

Hallottalak.Meralda szeme könnybe lábadt. A húgára meredt, aztán folytatta a munkáját.- Szóval Jakáról van szó - vonta le a következtetést Tori, és szélesen elvigyorodott. - Még

mindig rá gondolsz.Meralda abbahagyta a párnája rázogatását, és egy pillanatra mintha magához akarta volna

ölelni - ebből Tori tudta, hogy jó volt a sejtése -, aztán hirtelen megfordult és húga arcába vágtaa párnát.

- Mondd, hogy én vagyok a királynő! - követelte Meralda.- Csak lehetsz - morogta makacsul a kislány, mire Meralda csiklandozni kezdte. Tori egy idő

után nem bírta tovább. - Királynő! Királynő! - kiáltotta.- De azért szomorú vagy Jaka miatt - mondta Tori kijózanodva, egy kicsit később, amikor

Meralda visszatért az ágyneműjavításhoz.- Találkoztam vele tegnap éjszaka - vallotta be a lány. - Útban hazafelé. Teljesen megvadult

attól, hogy elképzel engem együtt Lord Feringallal.Torinak elállt a lélegzete. Közelebb hajolt, hogy egyetlen szót se mulasszon el.- Meg is csókolt.- Jobb volt, mint Lord Feringal?Meralda sóhajtott és bólintott. Lehunyta a szemét, mintha beleveszett volna annak a rövid

pillanatnak az emlékébe Jakával.- Ó, Meralda, mit fogsz csinálni? - kérdezte a húg.- Jaka azt akarja, hogy szökjek meg vele - felelte Meralda.Tori felnyögött és magához szorította a párnáját. - És te akarod?Meralda kihúzta magát és bátor mosolyt villantott a húgra. - Az én helyem Lord Feringal

mellett van - jelentette ki.- De hát Jaka...- Jaka nem tehet semmit anyáért, és egyikőtökért sem - folytatta Meralda. - A szívedet

bárkinek odaadhatod, de az életedet csak annak, aki a legjobb neked és azoknak, akiketszeretsz.

Tori ellenkezni akart, de ekkor Dohni lépett be a szobába. - Munkátok van - emlékeztette alányokat, és pillantása elárulta Meraldának, hogy kihallgatta a beszélgetést. Még bólintott isegyet, mielőtt elment volna.

Meralda mintha ködben csinálta volna végig a nap további részét. Próbálta összehozni aszívét a felelősségérzetével.

Azt akarta tenni, ami jó a családjának, de nem hagyhatta figyelmen kívül a szíve szavátsem, a vágyat, hogy olyan férfi karjában ismerje meg a szerelmet, akit szívből szeret.

Odakint a mezőn, a hegyoldalba vájt teraszon Dohni Ganderlay is hasonlóképp tépelődött.Látta reggel Jaka Sculit, és épp csak egy gyors pillantást váltottak - Jaka részéről félszemmel, mert a másik be volt dagadva. Dohni egyfelől nagyon szerette volna félreállítani afiatalembert, aki veszélybe sodorja a családját, ugyanakkor viszont visszaemlékezett a sajátfiatalkorára, s ilyenkor bűntudat fogta el, ha az összevert Jakára pillantott. A felelősségérzetnél

valami hevesebb hozta össze Meraldát és Jakát az éjszaka, s Dobni emlékeztette magát, hogynem szabad haragudni sem a lányára, sem Jakára, akinek az egyetlen bűne az, hogy szeretiMeraldát.

A ház csendes volt az alkonyi homályban, így annál hangosabbnak tűnt Meralda mozgása.A család hamar nyugovóra tért a hosszú, munkás nap után, s az izgalom után, hogy Meraldaújabb meghívást kapott a kastélyba, három nappal későbbre. A meghívással együtt egycsodálatos zöld selyemruha is érkezett. Meralda megkísérelte csendben felpróbálni, de azanyag zizegett és suhogott.

- Mit csinálsz? - hallatszott Tori álomittas hangja.- Pszt! - intette le nővére, és odatérdelt a kislány ágya mellé. - Aludj csak vissza és fogd be

a szád.- Jakához mész - kiáltott fel Tori, mire Meralda befogta a száját.- Szó sincs róla - felelte. - Csak felpróbálom.- Nem is! - ült fel Tori. - Jakához mész. Mondd meg az igazat, vagy szólok apának.- Ígérd meg, hogy nem mondod el - ült le Meralda az ágy szélére. Tori egészen izgatott lett.- Remélem, hogy megtalálom valahol Jakát odakint a sötétben - magyarázta Meralda. -

Minden este kimegy nézni a holdat és a csillagokat.- Nem fogsz férjhez menni?Meralda szomorúan felnevetett. - Nem erről van szó. Az életemet Lord Feringalnak adom,

anya, apa és a te javadra - magyarázta. - És cseppet se bánom - tette hozzá, amikor a húgaellenkezni akart. - Jó életet fog nekem biztosítani a kastélyban, ebben biztos vagyok. Nemrossz ember, de még sokat kell tanulnia. De ma este a szívemet követem. Egy éjszaka Jakával,hogy elbúcsúzzak tőle - Meralda megpaskolta Tori karját, és indult. - Most pedig aludj.

- Csak ha megígéred, hogy holnap mindent elmondasz - felelte Tori. - Ígérd meg, különbenmegmondalak.

- Nem fogsz megmondani - jelentette ki Meralda magabiztosan, mert tudta, hogy Toritéppúgy elbűvöli a románc, mint őt. Vagy talán még jobban, hisz kislányként még nem érti azilyen döntések élethosszig tartó következményeit.

- Aludj már - suttogta Meralda halkan, és homlokon csókolta Torit. Megigazította a ruháját,ideges pillantást vetett a függöny-ajtóra, aztán kimászott az ablakon.

Dohni Ganderlay nézte, ahogy a lánya eltűnik a sötétben. Pontosan tudta, mire készülMeralda. Legszívesebben utánament volna, hogy rajtakapja Jakával és agyoncsapja abajkeverő fiút, de abban is bízott, hogy a lánya visszatér, és azt fogja tenni, ami a legjobb acsaládjának, ahogy reggel mondta.

Persze nehéz volt a szíve, mert ismerte a fiatal szerelem csábítását és erejét. Úgy döntött,hogy megadja a fiataloknak ezt az egy éjszakát, kérdezősködés és ítélkezés nélkül.

Meralda félve lépegetett a sötétben. Nem holmi szörnyektől tartott - elvégre ez a hazája -,inkább a szüleitől, főleg az apjától, ha rájönnek, hogy eltűnt.

Nemsokára azonban maga mögött hagyta a házukat, és a ragyogó csillagos ég bűvkörébekerült. Táncra perdült a mezőn, élvezte a fű simogatását mezítelen talpán, és úgy érezte, hogymeg tudná érinteni az eget. Halkan egy dalt dúdolt magában, ami ugyancsak illett ahangulatához most, amikor szinte eggyé vált a csillagokkal.

Alig gondolt Lord Feringalra, a szüleire, a felelősségére, vagy akár szeretett Jakájára.Semmire sem gondolt a csillagokon és a táncon kívül.

- Mit keresel itt? - hallotta a háta mögül Jaka reszelős hangját.A varázs szertefoszlott, s Meralda lassan szembefordult a fiúval. Az leszegett fejjel, zsebre

dugott kézzel állt, a szemét nem lehetett látni. Hirtelen félelem fogta el a lányt, hogy valamiolyasmi fog történni a fiúval, amire már gondolt.

- Lord Feringal kiengedett? - kérdezte maró gúnnyal Jaka.- Nem vagyok a bábja - felelte Meralda:

- Hát nem leszel a felesége? - kérdezte Jaka. Keményen a lányra meredt, és némielégtételül szolgált számára a Meralda szemében csillanó nedvesség. - Ezt beszélik a falusiak -folytatta, aztán elváltoztatta a hangját. - Meralda Ganderlay - nyikorogta, mint egy gnómöregasszony. Milyen szerencsés egy lány az! Hogy Lord Feringal maga kéri meg!

- Hagyd abba - könyörgött Meralda.Jaka azonban egyre jobban belelendült. - Ugyan mit gondol az az ostoba Feringal? -

kérdezte, immár egy férfi mogorva hangján. - Mindnyájunkra szégyent hoz, hogy ilyenalacsonyra házasodik. Mikor száznyi csinos és gazdag kalmárlány ácsingózik rá. Ostoba az!

Meralda elfordult, és hirtelen nem gyönyörűnek, hanem ostobának érezte magát csodásruhájában. Egy kezet érzett a vállán, Jaka volt mögötte.

- Tudnod kell róla - suttogta halkan. - A fele nép ostobának tartja Lord Feringalt, a másikfelét pedig elvakítja a hamis remény, mintha a saját fiatalságukat élnék újra benned, és aztkívánnák, hogy nyomorúságos életük olyan legyen, mint a tiéd.

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezte a lány elszántan, és szembefordult a fiúval. Csak mostpillantotta meg a duzzanatokat, horzsolásokat Jaka arcán, de gyorsan összeszedte magát. Jólsejtette, hol kapta Jaka a verést.

- Arra, hogy Lord Feringal magasabb rendűnek hiszi magát nálad - felelte a kérdezett.- És az is.- Nem! - Meralda hátraugrott meglepetésében. - Nem, ő nem jobb nálad - folytatta Jaka

halkabban, és felemelte a kezét, hogy megsimogassa szerelme nedves arcát. - Inkább te vagytúl jó hozzá, de ő nem így fogja látni a dolgot. Nem, ő kihasznál kényére-kedvére, aztánfélredob.

Meralda ellenkezni akart, de nem volt biztos benne, hogy nem igaz, amit a fiú mond. Perszeez nem is számított, mert bármit is tervez vele Lord Feringal, a lényeg az, amit a családjáérttehet.

- Miért jöttél ki ide? - kérdezte Jaka, és Meralda úgy érezte, hogy a fiú csak most vette észrea ruháját, mert az egy csippentéssel felmérte a finom anyagot.

- Kijöttem, hogy Meraldának legyen egy éjszakája - felelte a lány. - Hogy legyen egyéjszaka, amikor a vágyak legyőzik a felelősséget. Egy éjszaka...

Elhallgatott, amikor Jaka a szájára tapasztotta az ujját. - Vágyak? - kérdezte ravaszul. - Ésezekben én is benne vagyok? Csak azért jöttél ki ide ilyen szép ruhában, hogy velem találkozz?

Meralda lassan bólintott, és mielőtt bármit mondhatott volna, a fiú már hozzá is simult, éséhesen, szenvedélyesen csókolta. A lány úgy érezte, mintha lebegne, és közben Jaka a puhagyep felé vezette, egy pillanatra sem szakítva meg a csókot.

A fiú kezei vándorolni kezdtek, s a lány nem állta útjukat, nem feszült meg, amikor kényeshelyeken érintették. Nem, ez most az ő éjszakája, az az éjszaka, amikor asszony lesz az általaválasztott férfival, vágyai, és nem felelősségérzete férfijával.

Jaka felhúzta a ruha alját, és belépett a lány lábai közé.- Lassabban, kérlek - súgta lágyan Meralda, és magához húzta a fiú arcát. - Azt akarom,

hogy tökéletes legyen.- Meralda - lehelte a fiú kétségbeesetten. - Egy percet sem várhatok. - Nem is kell - nyugtatta meg a lány. Magához húzta és lágyan megcsókolta Jakát.Kis idő múltán már ott feküdtek meztelenül a nedves füvön. A hűvös tengeri szellő

csiklandozta bőrüket, ahogy felnéztek a csillagos égboltra. Meralda különösen érezte magát,egészen könnyű volt, mintha valami mágikus beavatási rítuson esett volna keresztül. Ezernyigondolat örvénylett a fejében. Hogyan mehet vissza Lord Feringalhoz ez után a csodálatosszeretkezés után? Hogyan fordíthat hátat ezeknek a nagyszerű, örömteli érzéseknek?Csodálatosan érezte magát, és azt akarta, hogy ez a pillanat örökké tartson. Hogy egész életétJakával élhesse le.

De tudta, hogy ez nem lehetséges. Minden elmúlik a hajnallal, és soha nem tér vissza.Megvolt a maga pillanata. Gombóc gyülekezett a torkában.

Jaka Sculi számára kissé más volt ez a pillanat, bár semmivel sem kevésbé örömteli.Elvette Meralda szüzességét, legyőzte Auckney lordját ezen az értékes területen. Ő, aki az

urak szemében alantas paraszt, elvett valamit Lord Feringaltól, amit soha többé nem lehetpótolni, valamit, ami értékesebb a kastély minden drágaságánál.

Jakának tetszett ez az érzés, de akárcsak Meralda, ő is tartott tőle, hogy nem lesz jövője. -Hozzámész? - kérdezte hirtelen.

Meralda álmosan fordította feléje holdfényes arcát. - Ma éjjel ne beszéljünk ilyen dolgokról -kérte a fiút. - Szó se essék se Lord Feringalról, se bárki másról.

- Tudnom kell, Meralda - ült fel Jaka. - Mondd meg.A lány könyörgő pillantást vetett a fiúra. - Ő tud tenni valamit az apámért és az anyámért -

próbálta megmagyarázni.- Meg kell értened, hogy nincs választásom - fejezte be kétségbeesetten Meralda.- Hogy megérteni? - hüledezett Jaka, és felpattant. - Megérteni? Hogy is érthetném meg

azok után, amit most csináltunk? Ó, miért jöttél el hozzám, ha feleségül akarsz menni LordFeringalhoz?

Meralda elkapta a fiú vállát. - Azért, hogy legyen egy éjszakám, amikor én dönthetek -mentegetődzött. - Azért, mert szeretlek, és teljes szívemmel szeretném, ha másképp állnának adolgok.

- Csak egy rövid pillanatunk volt - jajdult fel a fiú, és szembefordult a lánnyal.Meralda lábujjhegyre állt és megcsókolta. - Van még időnk - súgta, és Jaka nem tudott

ellenállni. Jaka nemsokára újra a füvön hevert, Meralda pedig mellette állt és a ruháját húzta fel.- Tagadd meg őt - szólt váratlanul Jaka, mire a lány megdermedt, aztán feléje fordult.- Tagadd meg Lord Feringalt - ismételte Jaka, mintha csak valami egyszerű dologról lenne

szó. - Felejtsd el őt és szökj el velem. Luskanba, vagy akár egészen Vízmélyére is.Meralda sóhajtott és a fejét rázta. - Könyörgök, ne kérd ezt tőlem - kezdte, de Jaka nem

hagyta.- Gondold csak meg, milyen életünk lehetne együtt - kérlelte a fiú. - Vízmélye, a bűvös

Vízmélye utcáin járnánk! Szaladgálnánk, nevetnénk és szerelmeskednénk. Együtt alapítanánkcsaládot - és milyen szépek lennének a gyerekeink!

- Hagyd abba! - csattant fel Meralda olyan erővel, hogy Jakának elállt a lélegzete. - Tudodjól, hogy én is akarom, és azt is tudod, hogy nem lehet. - Meralda mélyet sóhajtott. Alegnehezebb dolog volt az, amit valaha is megtett életében, de megcsókolta Jakát még egyszerutoljára, és elindult haza.

A fiú sokáig feküdt még a réten, és csak úgy száguldottak a gondolatai. Elérte a célját, ésépp olyan édes volt, mint ahogy várta. A siker azonban nem fog sokáig tartani. Lord Feringalelveszi Meraldát, és végül ő győz. Már a gondolat is beteggé tette. Felnézett a felhők mögé bújóholdra. - Átkozott élet - morogta.

Kell hogy legyen valami, amivel legyőzheti Lord Feringalt, amivel visszahúzza magáhozMeraldát.

Magabiztos mosoly ömlött szét csinos vonásain. Emlékezett Meralda hangjaira, a lánytestének mozgására az övével együtt.

Nem veszíthet.

11. fejezet

Ha sok kéz összefog

- Mondj el mindent a méregről - kérte Vohltin prelátus, Camerbunne rendtársa.Karosszékben üldögélt a rettenetesen meleg szoba közepén, alakját kirajzolta a mögötte izzótűzhely.

- Sose jó - felelte Morik, miközben a nagydarab, szadista kinézetű, félszemű foglár mégegyet csavart a hüvelykszorítón. Több ork vér volt benne, mint emberi. - Úgy értem, a méreg -világította meg a kérdést a csavargó, s hangja megfeszült a fájdalomtól.

- Nem ugyanaz a méreg, mint ami az üvegben volt - mondta Vohltin, és biccentett aporkolábnak, aki megkerülte Morikot. A Csavargó próbálta követni a félork mozgását, de a kezei

ki voltak feszítve és meg voltak bilincselve. Az egyik keze présben volt, a másik egy különösdobozban, melynek paneljei nyitva tartották a kezet, széttárva az ujjakat, hogy a porkolábegyenként tudjon játszani velük.

A prelátus vállat vont, felemelte a kezét, s amikor Morik nem válaszolt azonnal, kilencágúkorbács sújtott le a hátára, mély sebeket ejtve.

- Nálad volt a méreg - folytatta Vohltin - és a fegyver, de a méreg nem ugyanaz volt, mint afiolában, amit találtunk. Ravasz csel, hogy tévútra vezess minket Deudermont gyógyításánál.

- Csakugyan csel - felelte szárazon Morik. A pribék újra lecsapott rá a korbáccsal, és márkészült a harmadik lendítésre. A prelátus azonban egy kézmozdulattal megálljt parancsolt neki.

- Szóval beismered? - kérdezte.- Persze - felelte Morik. - Csel volt, amit valaki más eszelt ki. Elküldte nekem meg

Wulfgarnak mindazt, amit most bizonyítékként szegezel ellenünk, aztán lecsapottDeudermontra, amikor odajött, hogy beszéljen...

- Elég! - csattant fel a szemlátomást csalódott Vohltin, mert már számtalanszor hallottákugyanezt az ostobaságot Moriktól is és Wulfgartól is. A peráltus felállt és indulni készült.

A fejét csóválta. Morik tudta, hogy ez mit jelent.- Mondhatok neked mást is - könyörgött, de a pap elutasítóan legyintett.Morik még mondott volna valamit, de torkán akadt a szó, mert a foglár vesén vágta. Morik

megrándult, amitől még jobban megfájdult a keze. Mégis, minden önuralma ellenére újramegugrott, amikor a porkoláb ismét rácsapott, mert a gazembernek szögekkel kivert fémpántvolt az ujjpercein.

Morik hajdani éjszakai drow látogatóira gondolt. Vajon ők tudják, mi történik? Eljönnek ésmegmentik Wulfgart, és vele együtt őt is? Azokban az első órákban, amikor együtt lógtakmegláncolva abban a barlangban, majdnem megemlítette őket a barbárnak, s csak azérthabozott, mert félt, hogy Wulfgar fájdalmas emlékeibe merülve meg sem hallja őt, más viszonttalán igen.

Hát nem lett volna remek, ha a magiszterek még azt is ráhúzhatnák, hogy a sötételfekkelcimborál? Nem mintha számítana. Újabb ütés csattant, s a foglár egyre inkább belelendült.

Morik tudta, hogy ha a sötételfek nem jönnek, akkor az ő sorsa megpecsételődött,méghozzá igencsak fájdalmas módon.

Robillard csak néhány percre távozott a kapitány mellől, de mikor visszatért, fél tucat papottalált, akik vadul sürgölődtek Deudermonton. Camerbunne hátrébb maradt, irányította acsapatot.

- Tűzben ég a teste - mondta a pap, és Robillard még távolról is látta, hogy ez így van: akapitány arca vörösen, verítékesen tüzelt. Barátja azt is észrevette, hogy a szoba egyrehidegebb lesz, és rájött, hogy a papok nem gyógyítanak, hanem hideget varázsolnak.

- Nekem is vannak ilyen varázslataim - ajánlkozott Robillard. - Tekercsek a TengeriSzellemen. Talán jobb lenne a kapitánynak, ha a papjaid inkább gyógyítássalfoglalkozhatnának.

- Siess - kérte Camerbunne, és Robillard nem is habozott: dimenziókapuk segítségévelpillanatok alatt visszatért a Tengeri Szellemre. Turkálni kezdett varázsszerei, irattartói között,amíg meg nem lelte a jégcsináló varázslat tekercsét és hozzávalóit. Átkozta magát, amiértnem készült fel jobban, és visszaugrott a kápolnába. A papok még mindig tevékenykedtek, ésott volt a vén füvesasszony is, aki valami fehér kenőccsel kenegette Deudermont mellkasát.

Robillard előkészítette a szükséges komponenseket – egy fiola jégtroll-vért, a nagy fehérmedve bundájából egy darabkát -, és kiteregette a tekercset. Próbált nem gondolni a halálánlévő kapitányra, csak a feladatra, s varázslóra jellemző fegyelmezettséggel látott munkához.Halkan kántálni kezdett és finom kézmozdulatokat tett. A jégtroll-vért hüvelyk- és mutatóujjáraöntötte, aztán felcsippentette a medveszőrt és ráfújt, egyszer, kétszer, háromszor, majd a falmellett a földre dobta a szőrdarabot. Halk kopogás kezdődött, s jég tört fel a padlóból. Akapitányt hamarosan átfektették az új ágyra: egy szilárd jégtömbre.

- Ez a kritikus óra - szólt Camerbunne. - Túl nagy a láza, és félek, hogy belehal. A

testnyílásaiból olyan híg vér folyik, mint a víz. Vannak még papjaim készenlétben, hogyfelváltsák ezt a csoportot a gyógyításban, és elküldettem több más kápolnába is, más istenekpapjaihoz, hogy segítséget kérjek. - És el is fognak jönni - fejezte be. - Mindannyian.

Robillard nem volt vallásos ember, főként azért, mert amikor annak idején megpróbált egyolyan istent találni, aki közel áll a szívéhez, elriasztotta a különféle egyházak közti szüntelenrivalizálás és marakodás. Jól tudta hát, milyen nagy dolog volt ez a lépés Camerbunne-től akapitány érdekében.

Hát ekkora hírneve van Deudermontnak az északi Kardpart becsületes népei között, hogyfélreteszik ellenségeskedéseiket, és összefognak érte.

A segítség csakugyan megjött, ahogy Camerbunne ígérte: Luskan szinte minden vallásánakpapjai, akik hatosával érkeztek, hogy gyógyító energiáikat a legyengült kapitányra bocsássák.

Deudermont láza éjfél körül hagyott alább. A kapitány a mellette szendergő Robillardravetette elgyötört tekintetét.

A varázsló fejét a kezébe hajtva aludt.- Hány nap telt el? - kérdezte erőtlenül a kapitány, mert látta, hogy itt valami nincs rendjén,

itt valami furcsa; mintha hosszú és rettenetes rémálomból kelne. Hiába volt pokrócba burkolva,tudta, hogy nem közönséges ágyon fekszik, mert túl keménynek érezte, és nedves volt a háta.

Robillard tágra nyílt szemmel pattant fel a hangra. Kezét Deudermont homlokára helyezte,és elmosolyodott, amikor érezte, hogy a kapitány homloka hűvös.

- Camerbunne! - kiáltott fel, mire a kapitány csodálkozva meredt rá.Ez volt a legszebb látvány Robillard egész eddigi életében.

- Három kör - hallatszott Jharkheld magiszter orrhangja. A magiszter aszott vén roncs volt,aki Morik véleménye szerint túlságosan is nagy élvezetet lelt a munkájában.

A fickó mindennap végigjárta a barlangcellákat, kiválasztotta azokat, akik megértek aFoglyok Karneváljára - a bűnük súlyossága vagy éppen a magiszter hangulata szerint -, ésbejelentette az előkészítési idejüket. A kör Morik foglára szerint az az idő volt, ami alatt lassankörbe lehetett járni a Karnevál terét - mintegy tíz perc. Tehát azt az embert, akinek Jharkheldhárom kört mondott, körülbelül fél órával azelőtt elő kellett hozni és el kellett kezdeni kínozni,mielőtt Jharkheld megkezdte volna a nyilvános kihallgatást: Morik tudta, hogy ez a tömegfelcsigázását szolgálja, s a vén trotty imádja a lelkes ujjongást.

- Szóval azért jöttél, hogy újra megverj - üdvözölte Morik, amikor otromba porkolábjamegjelent a sziklakamrában. - Magaddal hoztad a szent embert is? Vagy talán magát amagisztert? Esetleg ő csak holnap csatlakozik hozzád a Karneválon?

- Ma nincs verés, Csavargó Morik - kedélyeskedett a foglár.- Már nem akarnak tőled semmit. Deudermont kapitánynak többé nincs rád szüksége.- Meghalt? - kérdezte Morik, s hangjába némi aggodalom vegyült. Ha Deudermont meghalt,

akkor alantas indokból, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság a vád, és Morik nemegy kivégzést látott ilyen váddal, olyan kínzások után, melyek legalább egy napig eltartottak.

- Nem - felelte a porkoláb némi szomorúsággal. - Nincs akkora szerencsénk. Deudermontél, így hát te meg Wulfgar könnyen haltok meg.

- Micsoda öröm - jegyezte meg Morik.A foglár lopva körülnézett, aztán jó alaposan meggyomrozta Morikot.- Szerintem Jharkheld magiszter hamarosan kijelöl téged a Karneválra - szólt a porkoláb. -

El akartam búcsúzni tőled.- Kösz - felelte a mindig gunyoros tolvaj, mire egy balhorogtól kiesett egy foga, és vér

öntötte el a száját.

Deudermont ereje gyorsan kezdett visszatérni, olyannyira, hogy a papok alig tudták ágybantartani. Még mindig imádkoztak fölötte, gyógyították, s az öreg javasasszony is teákkal,főzetekkel traktálta.

- Nem tehette Wulfgar - ellenkezett Deudermont Robillarddal, mikor a varázsló elmesélteneki a történetet.

- Wulfgar meg Morik voltak azok - jelentette ki Robillard.- Én láttam az egészet, kapitány, és jó, hogy láttam!- Ennek semmi értelme - ellenkezett Deudermont. - Én ismerem Wulfgart.- Talán inkább ismerted - helyesbített Robillard.- De hát barátja Drizztnek és Catti-brie-nek, és mindketten tudjuk, hogy nekik semmi közük

sem lehet bérgyilkosokhoz - legalábbis jó értelemben nem.- Csak volt barát - javította ki makacsul Robillard. - Wulfgar most már olyanokkal barátkozik,

mint a Csavargó Morik, aki notórius utcai zsivány, meg valami másik párossal, akik mégrosszabbak.

- Egy másik páros? - kérdezte Deudermont, és ekkor lépett be a szobába Waillan Micantyés egy másik tengerész.

A kapitányhoz léptek, meghajoltak és tisztelegtek. Szélesen mosolyogtak mindketten, mertDeudermont még jobban nézett ki, mint néhány órával korábban, amikor a legénység rohanvástérkezett Robillard diadalmas hívására.

- Megtaláltátok őket? - kérdezte a varázsló türelmetlenül. - Azt hiszem, igen - felelte Waillan elégedetten. - Egy hajó gyomrában rejtőzködtek, alig

kéthelynyire a Szellemtől.- Mostanában nem sokat lehettek a levegőn - jegyezte meg a másik tengerész. - De

beszéltem pár emberrel a Zsiványkardban, akik mintha látták volna őket, és azt állították, hogya félszemű csak úgy szórta az aranyakat.

Robillard sokatmondóan bólintott. Tehát fizetett merénylet volt, s azok ketten csak a tervrészei voltak.

- Engedelmeddel, kapitány - mentegetődzött a varázsló -, én szeretném kivinni a dokkból aTengeri Szellemet.

Deudermont csodálkozva nézett rá. Fogalma sem volt, mire megy ki ez az egész.- Kiküldtem Micantyt, hogy keresse meg a merénylet két másik szereplőjét - magyarázta

Robillard. - Úgy tűnik, hogy megvannak.- De hát Micanty épp az imént mondta, hogy a kikötőben vannak - szólt Deudermont.- A Dongalábú Spiné fedélzetén vannak, fizető utasként. Ha utánuk megyek a Tengeri

Szellemmel és rájuk szegezem a hajítógépeket, harc nélkül kiadják a két fickót - érvelt Robillardfelcsillanó szemmel.

Deudermont kuncogott. - Bár veled mehetnék - sóhajtotta.A másik három ezt biztatásnak vette, és az ajtó felé indult.- Mi van Jharkheld magiszterrel? - kérdezte gyorsan Deudermont, mielőtt eltűnhettek volna.- Kértem, hogy hagyja függőben az igazságszolgáltatást a két alakra - felelte Robillard. -

Ahogy kérted. Szükségünk lesz rájuk, hogy igazolják, az a másik kettő is benne volt atámadásban.

Deudermont bólintott és elküldte őket, majd gondolataiba merült. Még mindig nem hitte el,hogy Wulfgarnak köze lehetett az ügyhöz, bár fogalma sem volt róla, hogyan bizonyítsa be.Luskanban, akárcsak Faerőn legtöbb más városában, már a bűnösség puszta látszatáért isfelakaszthattak vagy felnégyelhettek bárkit, az elnöklő magiszter hangulatától függően.

- Becsületes kereskedő vagyok, és ti sem tudjátok bebizonyítani az ellenkezőjét - kiáltotta átPinnickers kapitány, a Dongalábú Lady parancsnoka a tekintélyt parancsoló megjelenésűTengeri Szellemre, ahonnan hajítógépek, katapultok, íjászok meredtek rá.

- Mint már mondottam, Pinnickers kapitány, nem a hajódért jöttünk, nem is érted, hanem kétemberért a kikötőből - felelte Robillard kellő tisztelettel.

- Menjetek innen, különben hívom a városi őrséget! - fenyegetőzött a vén tengeri medve.- Mi sem könnyebb ennél - felelte Robillard, és intett a móló felé. A dokkban vagy száz

felfegyverzett városi katona állt komor arccal.- Nincs hová menekülnöd - folytatta Robillard. - Tiszteletből még egyszer megkérem az

engedélyed. A saját érdekedben engedd, hogy én és az embereim átszálljunk a hajódra ésmegkeressük azt a két embert, aki kell nekünk.

- Ez az én hajóm! - düllesztette ki a mellét Pinnicker.- Különben meg kell parancsolnom a tüzéreimnek, hogy lőjenek - húzta ki magát Robillard a

Tengeri Szellem korlátjánál. - Én pedig olyan pusztító varázslatokat bocsátok rátok, amit el semtudsz képzelni. Aztán majd ráérünk átkutatni a roncsokat.

Pinnicker mintha egy kicsit megroggyant volna, de megőrizte komor és elszántarckifejezését.

- Utoljára ajánlom fel a lehetőséget - szólította fel Robillard gunyoros udvariassággal.- Szép kis lehetőség - morogta Pinnicker. Tehetetlenül legyintett, jelezve Robillardéknak,

hogy jöhetnek.Hamar megtalálták Cápa Creepset és Tee-a-nicknicket.Rábukkantak egy különös tárgyra is egy keresztgerendán a tetovált kalóz fölött: egy üreges

csőre.- Fúvócső - mutatta oda Waillan Micanty Robillardnak.- Csakugyan - vizsgálta meg a fegyvert a varázsló. - Mit lehet ebből kilőni?- Valami apró dolgot, aminek az egyik vége beleillik a cső végébe - felelte Micanty.

Visszavette a fegyvert, csücsörített a szájával, és belefújt a csőbe. - Nem működne, ha túl soklevegő menne el a lövedék mellett.

- Azt mondod, apró dolog. Mint egy macskaköröm? - méregette Robillard, az elfogottjómadarakat. - Összesodorható, tollas véggel?

Követve Robillard tekintetét a foglyok felé, Micanty komoran bólintott.

Wulfgar már túl volt a fájdalmon, s ernyedten, megtörten és véresen csüggött láncain. Nyak-és hátizmai már régen csomókba álltak össze, s még ha szabadon eresztették volna, akkor isebben a tartásban hanyatlott volna a földre.

A fájdalom túl messzire vitte, 's megszabadította mostani börtönéből. Az út azonban egymásik börtönbe vezetett, egy sokkal sötétebb helyre, ahol halandó által elképzelhetetlenszenvedések vártak rá. Csábító, mezítelen, gonoszul gyönyörű szukkubuszok röpködtekkörülötte. A hatalmas, ollókezű glabrezu apró darabokat csipkedett ki Wulfgar testéből, ésközben szüntelenül hallatszott Errtu démoni kacaja. Errtué, aki mindenekfelett gyűlölte DrizztDo'Urdent, és e feletti dühét adta ki Wulfgaron.

- Wulfgar! - hallatszott egy kiáltás nagyon-nagyon távolról, s nem Errtu démonitorokhangján, hanem lágyan és szelíden.

Wulfgar felismerte a csapdát, a hamis reményeket, a színlelt barátságot. Errtuszámtalanszor kijátszotta mindezt ellene. Először kétségbeesésbe taszította, aztán kiemelte azérzelmi mélypontról, hogy aztán csak annál mélyebbre lökje vissza a reménytelenség feketebugyraiba.

- Beszéltem Morikkal - folytatta a hang, de Wulfgar már nem figyelt oda.- Ragaszkodik az ártatlanságához - folytatta makacsul Deudermont, Robillard helytelenítő

mordulásától kísérve. - Az az alávaló Cápa viszont mindkettőtöket emlegetett.Wulfgar próbált nem odafigyelni, s halkan felmordult. Bizonyos volt benne, hogy Errtu jött

újra kínozni őt.- Wulfgar! - szólongatta Deudermont.- Semmi értelme - mondta tompán Robillard.- Adj valami jelt, barátom - kérlelte Deudermont egy botra támaszkodva, mert az ereje azért

még nem tért vissza teljesen. - Mondd, hogy ártatlan vagy, hogy elmondhassam Jharkheldmagiszternek, és ő szabadon engedjen.

Válasz nem érkezett, csak a morgás folytatódott.- Csak az igazságot mondd meg nekem - nyaggatta tovább Deudermont. - Én nem hiszem

el, hogy benne voltál, de a te szádból kell hallanom, ha rendes pert akarunk.- Nem tud válaszolni neked, kapitány - szakította félbe Robillard - mert nincs olyan

mondanivalója, ami felmenthetné.- Hallhattad Morikot - ellenkezett Deudermont, hisz éppen most jöttek a csavargó cellájából,

ahol a tolvaj hevesen bizonygatta ártatlanságukat. Elmondta, hogy Cápa Creeps egész kis

vagyont ajánlott Deudermont fejéért, de ők Wulfgarral kerek perec elutasították.- A kétségbeesett emberek sokszor találnak ki kétségbeesett meséket - felelte Robillard.- Kereshetünk egy papot, aki kikérdezi - szólt Deudermont.- Varázslattal le lehet leplezni az ilyen hazugságokat.- A luskani törvény ezt nem engedi - felelte Robillard. - Túl sok pap viszi bele az önös dolgait

a vallatásba. A magiszter viszont a saját, meglehetősen sikeres módján vezeti a kikérdezést.- Addig kínozza őket, amíg bűnösnek nem vallják magukat, akár így igaz, akár nem -

vélekedett Deudermont.Robillard vállat vont. - De legalább eredményes.- Csak a Karneválhoz kell neki ember.- Mit gondolsz, hogy hányan ártatlanok azok közül az emberek közül, kapitány? - kérdezte a

varázsló. - Még azok is, akik esetleg nem követték el azt a bizonyos dolgot, amivel vádoljákőket, bizonyosan bűnösek valami másban.

- Elég cinikus felfogása ez az igazságszolgáltatásnak, barátom - jegyezte meg Deudermont.- Ez a valóság - felelte Robillard.A kapitány felsóhajtott és Wulfgarra pillantott, aki lógott és morgott, s nem hajtogatta

ártatlanságát: egyáltalán nem mondott semmit. Deudermont újra szólongatni kezdte, és meg isveregette a barbár oldalát. - Okot kell adj rá, hogy higgyek Moriknak.

Wulfgar érezte a szukkubusz lágy érintését, aki a pokolba akarja csalni. Felordított ésjókorát kirúgott. Épp csak súrolta a meglepett kapitányt, aki így is hátratántorodott.

Robillard ragacsot lövellt ki pálcájából, hogy Wulfgar lábát a falhoz tapassza. A barbárvergődni kezdett, de mivel a kezei is a falhoz voltak erősítve, csak a válla fájdult meg azerőfeszítéstől.

Robillard ott termett előtte, s suttogva kántálni kezdett.A varázsló a barbár ágyéka felé nyújtotta kezét, s fájdalmas szikrát bocsátott rá.- Ne! - tápászkodott fel Deudermont. - Hagyd abba.Robillard dühös arccal fordult hátra. - Kell még bizonyíték, kapitány? - kérdezte.Deudermont nem tudott visszavágni. - Menjünk - mondta.- Jobb lett volna, ha sohasem jövünk ide - morogta Robillard.Wulfgar újra magára maradt; s kissé megkönnyebbülten lógott tovább, amíg Robillard

ragasztóanyaga tartott, mert addig a ragacs is tartotta a súlyát. Hamarosan azonban újra csak abilincs maradt, és izmai ismét fájdalmas görcsbe rándultak. Elveszítette az eszméletét, ésmélyebbre, sötétebbre ereszkedett, mint bármikor.

Egy üveget akart, amibe belemászhatna. Perzselő italt akart, hogy megszabadítsa elméjét aszenvedéstől.

12. fejezet

Hűség a családhoz

- Banci kereskedő szeretne beszélni veled - mondta Temigast, amikor megjelent a kertben.Lord Feringal és Meralda némán álltak, élvezték az illatokat, a látványt, a virágokat és anarancsszín naplementét a sötét víz felett.

- Hozasd ide - felelte a lord. Örült, hogy mutogathatja legújabb trófeáját.- Jobb, ha te mész hozzá - intette Temigast. - Banci ideges ember, és nagyon siet. Nem

lenne illő társaság a drága Meraldának. Félő, hogy elrontaná a hangulatot.- Azt nem engedhetjük meg - adta be a derekát Lord Feringal. Rámosolygott Meraldára,

megpaskolta a lány kezét, és indult az ispán után.Temigast cinkosan rákacsintott Meraldára Feringal háta mögött, és a lány tudta, hogy az

ispán hosszas kellemetlenségtől mentette meg. A lány csöppet sem sértődött meg, amiértkihagyták a dologból. A könnyedség is meglepte, amellyel Feringal hagyta elhívni magát.

Meralda magára maradt, hogy egyedül élvezhesse a csodás kertet, hogy megsimogassa aselymes szirmokat s beszívja a balzsamos illatot anélkül, hogy egy szerelmes férő lesné

minden mozdulatát. Magába szívta a pillanatot, s megfogadta, hogy ha a kastély úrnője lesz,sok időt fog itt eltölteni egyedül.

Pedig nem volt egyedül. Mikor hátrafordult, Lady Priscillával találta szemben magát.- Végső soron ez az én kertem - szólt az asszony hidegen, és meglocsolt egy ágyást. - Temigast úr mondta - felelte Meralda.Priscilla nem válaszolt, fel sem pillantott az öntözésből.- Meg is lepett a dolog - folytatta Meralda összeszűkülő szemmel. - Hisz olyan csodálatos.Erre már Priscilla szeme is felvillant. Nagyon is tudatában volt a sértésnek. Elindult Meralda

felé. A lány egy pillanatra azt gondolta, hogy a nő meg akarja ütni, vagy esetleg leönti a vödörvízzel.

- Te vagy a kis szépség, ugye? - szólt Priscilla. - És csak egy ilyen magadfajta kis szépségcsinálhat ilyen gyönyörű kertet.

- A szépség belül van - felelte Meralda, és egy lépést sem hátrált. Látta, hogy keménységenémiképp meglepetésként éri Priscillát. - És igenis eleget tudok a virágokról ahhoz, hogymegértsem: attól nőnek, ahogy beszélünk hozzájuk, ahogy megérintjük őket. Elnézését kérem,Lady Priscilla, de felém sosem mutatta azt az oldalát, ami a növényeknek jó.

- Elnézésemet kéred? - ismételte Priscilla. Szálfaegyenesen, összehúzott szemmel állt.Megdöbbentette a parasztlány szókimondása. Éppen valami válaszon gondolkodott, de Meraldamegelőzte.

- Amennyire látom, ez egész Auckney leggyönyörűbb kertje - mondta a lány, és elfordítottaa tekintetét Priscilláról, hogy szavait a virágokra vetett elismerő pillantással hangsúlyozza. - Öntviszont gyűlöletesnek tartottam.

Visszafordult az asszony felé, de az arckifejezésében nem volt semmi gyűlölködés. Priscillaarca is megenyhült némiképp. - Most már tudom, hogy nem így van, mert aki ilyen csodáskertet tud csinálni, az elrejti a saját csodáit. - Szavait egy olyan lefegyverző mosollyal toldottameg, ami még Priscillát sem hagyhatta teljesen hidegen.

- Évek óta dolgozom ezen a kerten - mondta Priscilla. - Palántáztam, gondoztam, s úgyszedtem össze a virágokat, hogy minden nyár minden hetében viruljon valamelyik.

- Meg is látszik a fáradság - gratulált őszintén Meralda. - Fogadni mernék, hogy Luskanban,de talán Vízmélyén sincs párja ennek a kertnek.

Meralda nem tudott elfojtani egy mosolyt Priscilla pirulása láttán. Megtalálta az asszonygyenge pontját.

- Csakugyan szép kert - felelte a lady. - De Vízmélyén akkora kertek vannak, mint itt azegész kastély.

- Lehet, hogy nagyobbak, de biztosan nem szebbek - bókolt Meralda.Priscilla megint nem tudott mit mondani a parasztlány váratlan elismerése hallatán. -

Köszönöm - nyögte ki, de közben arca sosem látott, széles mosolyra húzódott. - Szeretnél látnivalami különlegeset?

Meralda először félt, mert nehezen szánta rá magát, hogy megbízzon Priscillában, de úgydöntött, hogy vállalja a kockázatot. Az asszony kézen fogta és visszavitte a kastélyba, átnéhány kisebb szobán, le egy titkos lépcsőn, ki egy nyitott kis udvarra, ami inkább csak kislyuknak tűnt a magas falak közt: alig fértek el egymás mellett. Meralda elkacagta magát alátványtól, mert a falak ugyan szürkék és repedezettek voltak, de az udvar közepén egy sorpipacs virított, zömmel közönséges pirosan, de volt sok különleges, rózsaszín változat, amilyetMeralda még sosem látott.

- Itt szoktam dolgozni a növényekkel - magyarázta Priscilla, és a cserepekhez vezetteMeraldát. Először a vörös pipacsok elé térdelt le, megfogta a szárat az egyik kezével, amásikkal pedig óvatosan visszahajtotta a szirmokat, hogy látszódjon a virág sötét közepe. -Látod, milyen merev a szár? - kérdezte.

Meralda bólintott, miközben megérintette a növényt.A lady felállt és átment a világosabb színű virágokhoz. Megint szabaddá tette a virág

közepét, ami ezúttal fehér volt, nem sötét. Mikor Meralda megfogta a szárat, sokkalhajlékonyabbnak találta, mint az előbb.

- Évek óta egyre finomabbak és finomabbak lettek - magyarázta az asszony. - Amíg végül elnem értem ezt, ezt a pipacsot, ami annyira más már, mint az eredeti.

- Priscilla pipacs! - kiáltott fel Meralda. Örömmel látta, hogy a mogorva lady elneveti magát.- Megérdemli, hogy így nevezzék - folytatta Meralda. - Meg kéne mutatnia őket a

kereskedőknek, ha betérnek ide Hundelstone és Luskan között. A luskani úrhölgyek talán nemlennének hajlandóak vagyonokat fizetni egy ilyen gyönyörű virágért?

- Azok a kereskedők, akik ide jönnek, csak a gyakorlati dolgok iránt érdeklődnek - feleltePriscilla. - Szerszámok, fegyverek, étel-ital, tízvárosi halcsontfaragás... ebből Ferinek jókoragyűjteménye van.

- Nagyon szívesen megnézném.Priscilla különös pillantást vetett rá. - Gondolom, lesz rá alkalmad - jegyezte meg némiképp

szárazon, mintha csak most jutna eszébe, hogy nem egy egyszerű paraszttal beszél, hanemazzal a nővel, aki esetleg hamarosan Auckney úrnője lesz.

- Pedig tényleg árulnia kéne a virágait - mondta Meralda bátorítólag. - El kéne vinnie őketLuskanba, azokra a piacokra, amik állítólag olyan szépek.

A mosoly halványan visszatért Priscilla arcára. - Nos, meglátjuk - felelte némi felsőbbséggel.- Bár csak a falusi parasztok akarnak mindig haszont húzni az árujukból.

Meralda nem sértődött meg túlságosan. Többet elért Priscillával most egy nap alatt, mintamit egy élet során elérni remélt.

- Szóval itt vannak - jelent meg a kert ajtajában Temigast.Most is a legjobbkor érkezett, mint mindig. - Kérlek, bocsáss meg nekünk, drága Meralda,

de sajnos Lord Feringal megbeszélése az éjszakába fog nyúlni. mert Banci nagyon keményalkudozó, és hozott egy-két dolgot, ami felkeltette Lord Feringal érdeklődését. Megkért, hogyinvitáljalak meg holnapra.

Meralda Priscilláva pillantott, és valami jelet remélt, de az asszony már a virágaivalfoglalkozott, mintha a másik kettő ott sem lenne.

- Mondja meg neki, hogy eljövök - felelte a lány.- Remélem, nem haragszik ránk - szólt Temigast, s Meralda elnevette magát az abszurd

feltételezésen. - Nos jó. Gondolom, most már indulna. A kocsi készen áll, és estére viharközeleg - állt félre Temigast.

- Ez a pipacs a legszebb virág, amit életemben láttam - mondta Meralda az asszonynak, akihamarosan a rokona lesz.

Priscilla megfogta a lány ruhájának alját, és Meralda visszafordulva meglepetten látta, hogyPriscilla egy apró kis rózsaszín pipacsot nyújt feléje.

Összemosolyogtak, és a lány elsuhogott Temigast mellett a kastélyba. Az ispán azonbannem ment azonnal utána, hanem Priscillára pillantott. - Összebarátkoztatok? - kérdezte.

- Aligha - érkezett a hűvös válasz. - Talán ha egyszer neki is meglesz a maga virágja, ésakkor békén hagyja az enyémet.

Temigast kuncogott, mire Priscilla jeges pillantást lövellt rá. - Egy barát, egy hölgybaráttalán nem is olyan rossz dolog, mint hiszed - jegyezte meg az ispán. Megfordult és Meraldaután sietett, magára hagyva Priscillát különös és váratlan gondolataival.

Sok felkavaró gondolat utazott Meraldával együtt hazáig a kastélyból. Úgy érezte, hogy jólkezelte Priscillát, és egy napon akár igazi barátok is lehetnek.

Amikor ez a gondolat átfutott rajta, kitört belőle a nevetés.Valójában nem tudott elképzelni egy közeli kapcsolatot Priscillával, aki mindig is megőrizné

magasabbrendűségét.Most már viszont kicsit megváltozott a véleménye, s nem is annyira a délután történtek

miatt, mint inkább a Jaka Sculival töltött éjszaka miatt. Meralda sokkal jobban kezdte érteni avilágot, vagy legalábbis a saját kis zugát. Az előző éjszaka fordulópont volt. Szükség volt arraaz egy döntő pillanatra, hogy elfogadja a tágabb, kevésbé vonzó lehetőséget, ami elébe került.Igen, mostantól játszani fog Lord Feringallal, és be fogja őt vonszolni a kastély esküvőikápolnájába. Ő és a családja mindent meg fognak kapni, amire csak szükségük van.

Bár ennek ára volt az ő részéről, és ezt az árat az újdonsült nő, aki már nem kislány többé,hajlandó volt megfizetni.

Örült, hogy az este nem sokat látott Lord Feringalból. A férfi biztosan próbálta volnaráerőltetni magát, és Meraldában talán nem lett volna elég önuralom ahhoz, hogy ne nevesseki.

Elégedetten mosolygott ki a hintó ablakán, és nézte az elsuhanó tájat. Jaka Sculi egysziklás dombon állt, s magányosan bámult le arra a helyre, ahol a kocsis ki szokta tenniMeraldát.

A lány kihajolt az ablakon az ellentétes oldalon, hogy Jaka ne láthassa. - Jó kocsis, ma estevigyél engem egészen a házunkig.

- Reméltem, hogy így lesz ma este, Meralda kisasszony - felelte Fakapu Liam. - Az egyiklónak valami baj van a patkójával. Az édesapja talán megorvosolhatná.

- Természetes - felelte Meralda. - Vigyél haza, és apa biztosan segít.- Az jó lesz - felelte a kocsis, és kicsit gyorsabb poroszkára ösztökélte a lovakat.Meralda hátradőlt az ülésen, és kinézett az ablakon a magányos alakra, akiről tudta, hogy

Jaka az. Lelki szemeivel szinte látta a fiú arckifejezését. Majdnem meggondolta magát, hogykiszálljon. Talán megint elmehetne Jakához és újra szerelmeskedhetnének a csillagok alatt,ismét szabad lehetne egy éjszakára. Vagy talán el kéne szökniük, hogy csak egymásértélhessenek.

Nem, ezt nem teheti meg az anyjával, az apjával, Torival.Meralda olyan lány volt, akire számíthattak a szülei. Márpedig a lány tudta, hogy akkor

cselekszik helyesen, ha maga mögött hagyja vonzalmát Jaka Sculi iránt.A kocsi a Ganderlay-ház elé kanyarodott. Liam fürgén leugrott a bakról és kinyitotta az ajtót

Meraldának. - Ugyan már - szabadkozott a lány, amikor a gnóm még le is segítette a kocsiról.- De hisz ön lesz Auckney kastély úrnője - kacsintott derűsen a gnóm. - Nem bánhatok úgy

magával, mint egy paraszttal, nem igaz?- Nem is olyan rossz parasztnak lenni - nevetett a lány. - Az ember eljöhet a kastélyból

éjszakára. - És vissza is mehet, amikor csak akar - felelte Liam. - Temigast ispán azt mondta, hogy a

rendelkezésére kell állnom, Meralda kisasszony. Elviszem önt vagy a családját bárhova, ahovácsak kívánja.

Meralda szélesen elmosolyodott és köszönetképpen bólintott. Ekkor vette észre, hogykomor arcú apja már kinyitotta az ajtót, de nem lép elő a házból.

- Apa! - kiáltotta Meralda. - Segítenél a barátunknak... - Elhallgatott és a kocsisra nézett. -Hisz még a nevedet sem tudom.

- A legtöbb nemes hölgy nem fáradozik azzal, hogy megkérdezze - felelte, és mindkettennevettek. - Különben is, mi mind egyformák vagyunk az emberek szemében. - Pajkosankacsintott és meghajolt. - Fakapu Liam, szolgálatára.

Dohni Ganderlay odalépett hozzájuk. - Rövid ideig maradtál el ma - jegyezte meg alányának gyanakvóan.

- Lord Feringalnak üzleti ügye akadt egy kereskedővel - felelte Meralda. - De holnapmegyek megint. Liamnak van egy kis gondja az egyik patkóval. Segítenél neki?

Dohni a lovakra pillantott, és bólintott. - Persze - felelte.- De te menj be, lányom - mondta Meraldának. - Az anyád rosszul van megint.Meralda berohant a házba. Az anyját lázasan, ágyban fekve találta. Az asszony szemei

mélyen besüppedtek beteges arcába. Tori ott térdelt mellette, kezében vizes ruhával.- Nem sokkal azután dőlt ágynak, hogy elmentél - magyarázta Tori.Az anyjára nézve Meralda legszívesebben elsírta volna magát. Milyen törékeny, milyen

ingatag az egészsége! Olyan volt, mintha Biaste Ganderlay nap mint nap az élet és halál köztikeskeny határmezsgyén járt volna. Csak a jó szellemek tartották benne a lelket az elmúltnapokban. A lány kétségbeesésében az egyetlen, hatásosnak vélt gyógyszerhez folyamodott.

- Ó, mama - mondta, lelkesedést színlelve. - Éppen most kell újra betegnek lenned?

- Meralda - lehelte erőlködve Biaste Ganderlay.- Helyre kell jönnöd, méghozzá hamar - jelentette ki szigorúan a lány.- De Meralda! - jajdult fel Tori.- Már meséltem neked Lady Priscilla kertjéről - folytatta zavartalanul a nővére. - Szedd

össze magad, de gyorsan, mert holnap velem jössz a kastélyba. Együtt fogunk sétálni akertben.

- És én? - panaszkodott Tori. Meralda a kislányra pillantott, és látta, hogy az apja ismegérkezett. Dohni az ajtónál állt a kilincsnek támaszkodva, és meglepett kifejezés ült erős, dekimerült arcán.

- Te is jöhetsz, Tori - egyezett bele Meralda, és igyekezett nem észrevenni az apját. - Deígérd meg, hogy jól viseled magad.

- Jaj, mama, gyógyulj meg hamar - kérlelte Tori Biastét, és megragadta az asszony kezét.Úgy tűnt, mintha Biaste máris egy kicsit jobban lenne.

- Menj, Tori - kérte Meralda. - Szaladj a kocsishoz - Liam Fakapu a neve -, és mondd megneki, hogy holnap dél körül szükségünk lesz a kocsira a kastélyig. Elvégre anya nemgyalogolhat annyit.

Tori elrohant, Meralda pedig az anyja fölé hajolt. - Jobban leszel - suttogta, és homlokoncsókolta az asszonyt. Biaste elmosolyodott és erőtlenül bólintott.

Meralda kiment a szobából, Dohni Ganderlay figyelő tekintetétől követve. A lány hallotta,hogy apja összehúzza a szülői szoba függönyét, és jön utána.

- Megengedi a lord, hogy magaddal vidd őket? - kérdezte Dohni halkan, hogy Biaste nehallja.

A lány vállat vont. - Azt akarja, hogy a felesége legyek. Ostoba lenne, ha ezt megtagadnátőlem.

Dohni Ganderlay arca hálás mosolyra húzódott. Magához ölelte a lányát. Meralda nem láttaaz arcát, de tudta, hogy az apja sír.

Viszonozta az ölelést és arcát apja erős vállába fúrta. Hiába volt a család érdekeinek bátorkatonája, ugyanakkor ijedt kislány is maradt.

Nagyon jó érzés volt a megerősítés, hogy helyesen cselekszik, mikor az apja csókotnyomott a feje búbjára.

Nem messze onnan egy domb tetején Jaka Sculi figyelte, ahogy Dohni Ganderlay segít akocsisnak megjavítani a patkót. A két alak úgy beszélgetett és nevetgélt, mintha régi barátoklennének. Azok után, ahogy Dohni Ganderlay elbánt vele akkor éjjel, a szerencsétlen, féltékenyJakát szinte porig sújtotta a látvány. Dohni nem érti, hogy Lord Feringal ugyanazt akarja, amiértőt elverte? Nem látja, hogy az ő szándékai jobbak, mind Lord Feringal szándékai, s hogy őjobban illik Meralda származásához, hátteréhez, és ezért jobb választás lenne?

A férfi visszament a házba, és Meralda húga jött ki ugrándozva, hogy beszéljen a kocsissal.- Hát nincsenek szövetségeseim? - kérdezte Jaka halkan, és az ajkát rágta. - Mind ellenem

vannak, elvakulva Feringal Auck meg nem érdemelt gazdagságától és hírnevétől? Légyátkozott, Meralda! Hogy árulhattál így el engem? - kiáltotta, és nem törődött vele, hogy a kocsisés Tori esetleg meghallhatják.

Nem tudta őket tovább nézni. Ökölbe szorította a kezét, a homlokára csapott, és elvetődötta földön. - Mi az igazság az életben? - kiáltotta. - Miért is születtem koldusnak, amikor jobbanillene hozzám a királyi palást! Miféle igazság teszi, hogy az az ostoba Feringal kapja a jutalmat?Milyen egyetemes rend kívánja úgy, hogy az erszény erősebb legyen a vérnél? Átkozott élet!És átkozott Meralda!

Sokáig hevert ott átkozódva, vergődve, mint egy csapdába esett macska. Fakapu Liam márrég megjavíttatta a patkót, ivott egyet Dohnival, és el is ment. Meralda anyja már rég elaludt,Meralda már rég megbeszélte Torival az éjszakai és délutáni eseményeket, és elérkezett aTemigast által megjósolt vihar is, eláztatva és átfagyasztva Jakát.

A fiú még akkor is ott feküdt a dombon, amikor a felhők elvonultak, s a munkások elindultaka mezőre. Egyikük, a csapat egyetlen törpéje, odament a fiúhoz és megpiszkálta csizmája

orrával.- Hulla vagy, vagy csak hullarészeg? - kérdezte.Jaka arrébb gurult, s elnyomta feltörő nyögését, mikor megmozdította elmerevedett tagjait.

Túl sebzett volt ahhoz, hogy feleljen, és túl dühös, hogy bárkivel is szembenézzen.Feltápászkodott és elrohant.- Fura egy madár ez - jegyezte meg a törpe, és a többiek bólogattak.Később, mikor a ruhái már megszáradtak és kicsit megmelegedett, Jaka visszament a

földekre dolgozni, elszenvedve a vezetője szidását és a többiek incselkedését. Próbáltrendesen dolgozni, de csak küszködött, mert a gondolatai nem tisztultak ki, a lelke sajgott, bőrétmarta a kegyetlen nap.

A helyzeten csak rontott, amikor megpillantotta Lord Feringal hintaját az úton, előszörMeraldáék felé, aztán utasokkal vissza.

Mindenki ellene van.

Meralda minden eddiginél jobban élvezte ezt a látogatást a kastélyban, bár Lord Feringalnem nagyon leplezte csalódását afelett, hogy nem maradhat egyedül Meraldával. Priscillarosszul volt még a gondolattól is, hogy három paraszt esetlenkedik a kertjében.

Feringal azonban hamarosan túltette magát a csalódáson, Priscilla pedig - Temigasthelyreutasító köhécselése nyomán - látszatra udvariasan viselkedett. Meraldának csak azszámított, hogy mosolyogni látja az anyját, és Biaste boldogan sütkérezett a napfényben és azédes illatokban. A jelenet csak megerősítette a lány elhatározását, és reményt adott neki ajövőre.

Nem maradtak sokáig a kastélyban, csak egy órára a kertben, aztán rövid ebédre, majdmég egy kis sétára a virágok között. Meralda kérésére - s némi mentegetőzése után, amiértváratlanul ennyien jöttek - az ifjú lord is velük tartott vissza a Ganderlay-házba, a kastély kapujaelőtt hagyva Temigastot és a savanyú Priscillát.

- Parasztok - morogta Priscilla. - Jól fejbe kéne vernem az öcsémet, amiért ilyen népségethozott Auck kastélyába.

Temigastot nevetés fogta el az asszony kiszámíthatósága hallatán. - Csakugyankulturálatlanok - ismerte el az ispán. - De nem kellemetlenek.

- Sárfalók - morgott Priscilla.- Talán rossz szemszögből nézed a dolgokat -, fordult fanyar mosollyal a lady felé Temigast.- A parasztokat csak egyféleképpen lehet nézni - vágott vissza Priscilla. - Fentről.- De ezek az emberek többé már nem parasztok. - Temigast nem tudott ellenállni a

késztetésnek, hogy emlékeztesse erre az asszonyt.Priscilla dúlt-fúlt.- Talán kihívásnak is vehetnéd - javasolta Temigast. Priscilla csodálkozva nézett rá. - Mint

szép virágot nevelni a palántából.- Hogy ezek szépek? - hüledezett Priscilla.- Talán azok lehetnek Lady Priscilla Auck segítségével - ütötte a vasat Temigast. - Micsoda

nagy tett lenne megvilágosítani őket! A dolog híre biztosan eljutna még a luskani arisztokráciafülébe is. Toll Priscilla bokrétájába.

Priscilla bizonytalan arccal szortyintott, de nem szólt semmit, még csak nem is gúnyolódott.Távoztában elgondolkodó arcot vágott, mintha tervezgetne valamit.

Temigast látta, hogy az asszony bekapta a csalit, vagy legalábbis gondolkodik rajta. Az öregispán megcsóválta a fejét.

Mindig lenyűgözte az, hogy egyes nemesek mennyivel többre tartják magukat az általukkormányzott népnél, pedig hatalmuk pusztán a születés véletlene.

13. fejezet

A Foglyok Karneválja

A verések és sértések órája volt, a parasztok leköpködték, megdobálták őket.Wulfgar nem is érzékelte ezt az órát. Annyira távol volt a Foglyok Karneváljának

látványosságától, annyira begubózott titkos érzelmi zugába - amelyet Errtu kínzásai ellenvédekezve fedezett fel magának -, hogy nem is látta az eltorzult arcokat, s nem hallotta, ahogya magiszter segédje hecceli a tömeget a magiszter érkezéséig. A barbár keze hátra volt kötveegy erős faoszlophoz, ahogy három másik társának is. Súlyokat láncoltak a lábára és anyakára, hogy meghajtsák büszke nyakát.

Kristályos élességgel látta a tömeget. A nyáladzó, vérszomjasan kiáltozó parasztokat, azizgatott ogre őröket, akik a sokadalmat és a rabokat ütötték. Annak látta őket, amik valójábanvoltak, de az agya átalakította mindet valami mássá, valami démonivá, Errtu torz képűcsatlósaivá, akik savas nyálukat folyatják, feléje kapdosnak, s elárasztják bűzös leheletükkel.Újra érezte Errtu birodalmának szagát. Abyss kénje égette orrát, torkát, csípte sebeit. Érezte abőre alatt kúszó százlábúak, pókok viszkettető nyüzsgését. Mindig a halál küszöbén, mindig ahalált várva.

Ezek a kínok nap nap után, hónapról hónapra folytatódtak, s Wulfgar csak tudata egy kiszugában talált menedéket.

Odabent nem is volt tudatában a környezetének. Most is ide húzódott vissza.A foglyokat egyenként leoldották a póznákról és körbejáratták, vagy a kínzóeszközökhöz

vitték. Volt itt kereszt, korbácsoláshoz, bokabilincs, melyhez rögzítve a rabokat fejjel lefelépiszkos vízzel, vagy éppen - mint Cápa Creeps esetében - vizelettel teli vödörbe lógatták.Creeps szinte végig ordított, míg Tee-a-nicknick és Wulfgar sztoikus belenyugvással fogadottminden büntetést. Morik ártatlanságát hangoztatta, és elmés megjegyzéseket tett, aminekkövetkeztében csak még többet verték.

Jharkheld magiszter végre megjelent hatalmas üdvrivalgás közepette, fekete köntösben éskalapban, hóna alatt ezüst tekercstartóval - a döntő dokumentumokkal. Bement az arénaközepére, és egyenként végignézett a rabokon.

A magiszter aztán előrelépett. Drámai mozdulattal előszedte a tekercstartót, és kivette apapírokat, mire ujjongás tört ki. Miután minden egyes mozdulatát egyre fokozódó tomboláskísérte, a magiszter végül kipattintotta a tekercs fedelét és elővette a papírokat. Kitekerte őket,majd egyenként felmutatta az iratokat a tömegnek, s felolvasta a foglyok neveit.

A magiszter most nagyon hasonlított Errtuhoz. Még a hangja is olyannak tűnt a barbárszámára, mint a hatalmas baloré: csikorgónak, embertelennek.

- Elmondok nektek egy történetet - kezdte Jharkheld - árulásról, csalásról, álságosbarátságról és nyereségvágyból elkövetett gyilkossági kísérletről. Ez az ember - mutatott CápaCreepsre - mesélte el mindezt nekem, és az iszonyat érzése azóta sem hagy aludni. - Amagiszter részletesen leírta a bűnesetet Cápa beszámolója alapján. A kalóz előadásábanminden Morik ötlete volt. Morik és Wulfgar kicsalták Deudermontot a nyílt terepre, hogyTee-a-nicknick rálőhessen mérgezett lövedékével. Elvileg Moriknak is rá kellett volna lőnie akapitányra, más mérgekkel, hogy a papok semmiképp se menthessék meg az áldozatot, de avárosi őrség túl hamar megérkezett. A tervezgetés időszakában ő, Cápa Creeps próbálta atöbbieket lebeszélni a dologról, de nem nagyon mert szembeszegülni Wulfgarral. A barbár azzalfenyegette, hogy letépi a fejét és végiggurítja egész Luskanon.

A jelenlévő tömegben épp elegen voltak, akik már szembesültek Wulfgar erőpolitikájával,így nem esett nehezükre elhinni az utolsó állítást.

- Az a vád ellenetek, hogy összeesküvést szőttetek Deudermont kapitány, városunkkitüntetett vendégének aljas meggyilkolására - szólt Jharkheld, mikor befejezte a történetet,aztán hagyta, hogy lassan elhaljon a tömeg kiáltozása. - Ezenfelül az is a vád, hogy súlyossérülést okoztatok a kapitánynak. Az igazság és méltányosság érdekében meghallgatjukválaszotokat ezekre a súlyos vádakra.

Odalépett Cápa Creepshez. - Úgy mondtam el a történetet, ahogyan te előadtad nekem? -kérdezte.

- Igen, uram - felelte buzgón Cápa. - Minden úgy történt, ahogy elmondtad!Sokan kétkedve kiáltottak fel a tömegben ennek hallatán, míg mások csak nevettek, annyira

szánalmas volt Cápa produkciója.- Cápa úr - folytatta Jharkheld. - Elismered bűnösségedet az első vádpontban?- Ártatlan vagyok! - tiltakozott a zsivány, mint aki bízik abban, hogy együttműködése miatt

megúszhatja a Karnevál legrosszabbját. A tömeg kiáltozása azonban elnyomta hangját.- Elismered bűnösségedet a második vádpontban?- Ártatlan vagyok! - jelentette ki a kalóz dacosan, és foghíjas mosolyt villantott a

magiszterre.- Bűnös! - rikoltotta egy öregasszony. - Bűnös az, és megérdemli, hogy kínhalált haljon,

amiért másokat vádol!Száznyi kiáltás csattant fel az asszonnyal egyetértésben, de Cápa mosolya és

magabiztossága nem lanyhult. Jharkheld kiment az emelvény elejére, és csillapítókézmozdulatot tett az emberek felé. Mikor a nézők végre lehiggadtak, azt mondta: - CápaCreeps vallomása lehetővé tette, hogy elítélhessük a többieket. Ezért elnézőbb elbánástígértünk neki. - Lekicsinylő füttyök, kiáltások csaptak fel. - Őszinteségéért, és azért, mert sajátállítása alapján, melyet a többiek nem vitattak, ő nem volt közvetlen résztvevő.

- Én igenis vitatom! - csattant fel Morik, s a tömeg felhördült. Jharkheld erre csak biccentettaz egyik őrnek, s Morik kapott egyet a gyomorszájába.

A nézősereg felzúdult, de Jharkheld ügyet sem vetett a bekiabálásokra, a ravasz Cápaarcán pedig mosoly terült szét.

- Elnéző elbánást ígértünk neki - folytatta Jharkheld, és széttárta kezét, mintha tehetetlenlenne. - Ezért gyorsan végzünk vele.

Erre már lehervadt a mosoly Cápa arcáról, és a fújolás helyeslő ujjongásba csapott át.A hebegve tiltakozó, megroggyanó lábú Cápát egy tuskóhoz vezették, és letérdepeltették

előtte.- Ártatlan vagyok! - kiáltotta, de többet már nem mondhatott, mert az őrök lenyomták a fejét

a tuskóra. Termetes hóhéralak jelent meg, kezében roppant bárddal.- Nem lesz pontos a csapás, ha mozogsz - figyelmeztette az egyik őr.Cápa felemelte a fejét. - De hát megígérted!Az őrök visszanyomták. - Hagyd már abba a mozgolódást! - mordult rá az egyik. A rémült

Creeps kirántotta magát és elterült a színpadon, majd vadul fetrengeni kezdett. Az őrökrávetették magukat. Cápa rugdosódott, a tömeg pedig lelkesen kiáltozott: - Akasszátok fel!Üssétek agyon!

- Szívmelengető kis összejövetel - mondta Deudermont fanyarul Robillardnak. A TengeriSzellem legénységének több tagjával együtt ők is ott voltak a sokadalomban.

- Igazságszolgáltatás - jelentette ki a varázsló szigorúan.- Vajon csakugyan az, vagy csak a nép szórakoztatása? - tűnődött hangosan Deudermont. -

Halvány vonal választja el csupán ezt a kettőt, s mivel ez itt szinte mindennapos látványosság,azt hiszem, hogy a luskani hatóságok már réges-rég átlépték ezt a vonalat.

- Te akartál idejönni - emlékeztette Robillard.- Kötelességem, hogy szemtanú legyek - felelte a kapitány.- Mármint ide, Luskanba - világította meg jobban a kérdést Robillard. - Te akartál ebbe a

városba jönni, kapitány.Én Vízmélyét javasoltam.Deudermont kemény pillantást vetett a varázsló barátjára, de nem tudott mit mondani.

- Hagyd már abba a rugdalózást! - rivallt rá az őr Creepsre, de a kalóz csak annál vadabbulhányta-vetette magát, és elkeseredetten kiáltozott. A nézők legnagyobb gyönyörűségére egyideig sikerült kicsúsznia az őrök kezéből. A tekintete azonban egyszer csak összetalálkozottJharkheldével. A magiszter olyan szigorú és erőteljes pillantást vetett rá, hogy Creepselcsendesedett.

- Kössétek ki és tépjétek négyfelé - mondta Jharkheld lassan és eltökélten.A tömeg minden eddiginél lelkesebb ujjongásban tört ki. Creeps élete során mindössze

kétszer volt tanúja ennek a kivégzési formának, de ez is elég volt ahhoz, hogy elfehéredjen,reszketni kezdjen, és mindenki szeme láttára összevizelje magát.

- De hát megígérted - lehelte elakadó lélegzettel, de elég hangosan ahhoz, hogy amagiszter meghallja és odamenjen.

- Én csak enyhébb elbánást ígértem - mondta Jharkheld csendesen. - És be is tartom aszavam, de csak akkor, ha együttműködsz. Tiéd a döntés.

Azok, akik elég közel ültek, tiltakozóan felmordultak, de Jharkheld ügyet sem vetett rájuk.- Már vár a négy ló - figyelmeztette a magiszter.Creeps sírva fakadt.- Vigyétek a tuskóhoz - parancsolta Jharkheld az őröknek. Creeps most már nem tiltakozott.

Hagyta, hogy vissza. vonszolják, térdre kényszerítsék és lenyomják a fejét.- Megígérted - suttogta halkan Creeps az utolsó szavait, de a magiszter csak hidegen

elmosolyodott és bólintott. Nem Creepsnek, hanem a bakónak.A bárd lecsapott, a tömeg egy emberként hördült fel, majd kiáltozásban tört ki. Cápa Creeps

feje a dobogóra hullt, és kissé arrébb gurult. Az egyik őr utánarohant és felkapta, hogyszembefordítsa a fej nélküli testtel. A legenda szerint ugyanis egy tökéletes, gyors vágással ésegy fürge őrrel a lefejezett ember még tudatánál lehet egy töredék másodpercig, és láthatjasaját testét, miközben arca iszonyatos grimaszba húzódik.

Cápa Creeps arca azonban csak szomorú maradt.

- Csodálatos - mormogta Morik gúnyosan a színpad másik végében. - Mégis jobb sors, mintami ránk vár ma.

Sem Wulfgar, sem Tee-a-nicknick nem felelt.- Egyszerűen csodálatos - ismételte a csavargó. Morik számára nem volt szokatlan, hogy

meglehetősen kétségbeesett helyzetekbe kerül, de ezúttal semmiféle kiutat nem látott.Megvetően Tee-a-nicknickre meredt, aztán Wulfgar felé fordult. A barbár olyan passzívnak

és szórakozottnak tűnt, hogy Morik szinte irigyelte.A Csavargó hallotta Jharkheld folytatódó handabandázását. A magiszter elnézést kért Cápa

Creeps kevéssé látványos kivégzéséért, s elmagyarázta, miért volt szükség erre a kegyre.Máskülönben ki lenne hajlandó önként vallani?

Morik kizárta tudatából a magiszter szavait, és visszahúzódott elméjével egy olyan helyre,ahol biztonság és boldogság várta. Wulfgarra gondolt, és arra, hogyan lettek minden ellenkezőesély ellenére barátok. Valaha vetélytársak voltak, mikor a barbár híre kezdett elterjedni aFélhold utcán, főleg Fanyűvő legyőzése után. Az egyetlen megmaradt ellenfélként, Morikgondolt rá, hogy elteszi láb alól Wulfgart, bár a gyilkosság sosem volt kedvelt módszere.

Aztán bekövetkezett az a különös találkozás. Egy sötételf, egy átkozott drow látogatta megMorikot hónapos szobájában. Egyszerűen besétált, minden figyelmeztetés nélkül, és arra kérteőt, hogy tartsa szemmel Wulfgart, de ne bántsa.

A sötételf jól meg is fizette ezért. Mivel a Csavargó úgy gondolta, hogy az arany jobbfizetség a hideg vasnál, belement a tervbe, és egyre közelebb férkőzött Wulfgarhoz. Mégivócimborák is lettek, és együtt töltötték el az éjszakákat a kikötőben.

Morik soha többet nem hallott a sötételfek felől. Ha azt az utasítást kapta volna, hogy öljemeg Wulfgart, valószínűleg nem engedelmeskedett volna. Most már úgy érezte, hogy ha asötételfek eljönnének végezni a barbárral, akkor Wulfgar mellé állna.

Pontosabban nem is mellé állna, hanem figyelmeztetné, aztán elmenekülne. De most nem volt hová futni. Morik arra gondolt, hogy a sötételfek igazán

felbukkanhatnának és megmenthetnék ezt az embert, aki után annyira érdeklődtek. Egy légiónyidrow harcos könnyedén szétkergetné a Karnevált.

Ez azonban csak futó gondolat volt, mert Morik tudta, hogy nem fognak eljönni Wulfgarért.Ezúttal nem.

- Igazán sajnálom, barátom - mondta a barbárnak, és nem tudott szabadulni a gondolattól,hogy ez a nyomorúságos helyzet jobbára az ő műve.

Wulfgar nem felelt. Morik tudta, hogy barátja még csak nem is hallja őt, hanem messze jár,

mélyen önmagában.Talán ez a legjobb megoldás. A vérszomjas csőcseléket látva, Jharkheld uszító beszédét

hallgatva - miközben Cápa Creeps élettelen testét kivonszolták a színpadról -, Morik szerettevolna, ha ő is így el tudna zárkózni a világtól.

A magiszter ismét elmondta Cápa Creeps történetét arról, hogy a maradék három alakhogyan szövetkezett a kiváló Deudermont kapitány meggyilkolására. Jharkheld Wulfgarhozlépett. Végignézett a barbáron, megcsóválta a fejét, aztán a tömeg felé fordult.

Szitkok röpködtek mindenfelől.- Te vagy a legrosszabb mind között! - rikoltotta Jharkheld a barbár arcába. - Neked a

barátod volt, mégis elárultad!- Koncoljuk fel Deudermont hajóján! - rikoltozta a nézősereg.- Szakítsák négybe és etessék fel a halakkal! - kiáltotta valaki.Jharkheld a tömeg felé fordult és kezével csendet intett. - Azt hiszem, őt hagyjuk utoljára.Erre a sokadalom újra felzúdult.- Micsoda nap! - folytatta az előadást a magiszter. - Három maradt, és egyik sem hajlandó

vallani!- Igazság - morogta Morik az orra alatt.Wulfgar egyenesen, rezzenetlenül meredt előre, és csak a Csavargó iránti szánalma tartotta

vissza attól, hogy belekacagjon Jharkheld ocsmány, vén arcába. A magiszter csakugyan azthiszi, hogy rosszabb lehet, mint Errtu? Ide tudja varázsolni Catti-brie-t, hogy a szeme láttáraszéttépje, ahogy azt Errtu annyiszor megtette? Fel tud idézni egy álBruenort, hogy átharapja atörpe koponyáját, és sört igyék belőle? Okozhat több testi fájdalmat, mint a démon, akiévezredek óta gyakorolja a kínzás művészetét? És Jharkheld visszahozhatja áldozatát a halálszéléről, hogy újra és újra megkínozhassa?

Wulfgar rájött valami alapvető dologra, és szinte fel is vidult. Jharkheld és cirkuszaelhalványult Abyss mellett. Végre szabad lesz.

Jharkheld otthagyta a barbárt, és Morik elé lépett. Megmarkolta a Csavargó sovány arcát,és durván maga felé fordította. - Beismered a bűnösségedet? - rikoltotta.

Morik majdnem megtette, majdnem elmondta, hogy csakugyan tervbe vette a kapitánymeggyilkolását. Igen, gondolta, s egy gyors terv kezdett kialakulni a fejében. Elismeri azösszeesküvést, de csak a tetovált kalózzal, hogy megmentse ártatlan barátját.

Ám tétovázása miatt elszalasztotta ezt a lehetőséget, mert Jharkheld undorral szortyintottés visszakézből arcul csapta Morikot, összecsípve a Csavargó orrának alsó részét, ami szúrófájdalmat okozott. Mire Morik kipislogta meglepetését és fájdalmát, Jharkheld továbbálltTee-a-nicknickhez.

- Tee-a-nicknick - kezdte lassan a magiszter, minden szótagot külön kihangsúlyozva, ezzelemlékeztetve a tömeget, milyen különös és idegen ez a félemberi alak. - Mondd csak,Tee-a-nicknick, neked mi volt a szereped?

A tetovált félqullan kalóz rezzenéstelenül nézett előre, és nem szólt semmit.Jhakheld csettintett, mire odaszaladt hozzá a segédje, és fából készült csövecskét adott át

neki.A magiszter nyilvánosan megvizsgálta az eszközt, és felmutatta a népnek. - Ezzel a

látszólag ártalmatlan csövecskével a mi tetovált barátunk olyan pontosan tud lőni, ahogy egyíjász nyilaz. A lövedéket pedig, mondjuk egy macskakörmöt, be lehet kenni a legkülönlegesebbmérgekkel. Olyan keverékekkel, amitől vér folyik az ember szeméből, tüzes láz fogja el, vagyéppen tele lesz a szája meg az orra bűzös nyálkával.

A tömeg ráharapott minden szóra, és egyre inkább felhergelte magát. Jharkheld, aceremóniamester, felmérte a reakciójukat, és játszott velük, várta a megfelelő pillanatot. -Beismered a bűnösségedet? - kiáltotta bele hirtelen a kalóz arcába.

A tetovált alak csak meredt maga elé, és nem szólt. Ha tisztavérű qullan lett volna, akkormost varázslattal összezavarta volna a magisztert, aki mindent elfeledve, zavartan oldalgottvolna el, de Tee-a-nicknick nem volt tisztavérű, s nem rendelkezett ősei mágikus képességeivel.

Képes volt viszont a qullan-összpontosításra, mellyel Wulfgarhoz hasonlóan el tudott szakadnipillanatnyi helyzetétől.

- Vallj be mindent - csóválta mutatóujját fenyegetően Jharkheld a kalóz előtt, mit sem sejtveannak származásáról és önfegyelméről. - Különben túl késő lesz.

A tömeg vad ordításban tört ki, amikor az őrök eloldozták a kalózt és egyik kínzóeszköztől amásikig hurcolták. Mintegy félórányi verés és korbácsolás után - sós vízzel is öntözgették asebeit -, s miután tüzes vassal kiszúrták az egyik szemét, a kalóznak továbbra sem akarózottbeszélni. Nem vallott, nem könyörgött, de szinte még csak meg sem nyikkant.

Jharkheld dühödt tehetetlenségében visszatért Morikhoz, csak hogy mozgásban tartsa azeseményeket. Most már nem is kért vallomást, sőt, keményen behúzott egyet Moriknak,valahányszor a Csavargó szólni próbált. Hamarosan kínpadra feszítették Morikot, s a kínzóminden percben kicsit jobban (de Morik számára nagyon is észrevehetően) húzott egyet acsigán.

Ezalatt Tee-a-nicknick továbbra is zokszó nélkül állta a megpróbáltatásokat. MikorJharkheld visszatért hozzá, a kalóz már nem tudott megállni a lábán, ezért az őrök tartották.

- Most már hajlandó vagy elmondani az igazat? - kérdezte Jharkheld.Tee-a-nicknick az arcába köpött.- Hozzátok a lovakat! - rikoltotta a magiszter, reszketve a dühtől. Nem történt meg gyakran,

hogy a magiszter négyfelé tépetéssel bajlódott volna. Azok, akik valaha is láttak ilyesmit,dicsekedve állították, hogy ez a legnagyszerűbb látványosság.

Négy fehér lovat vezettek be. Az őrök visszatartották a tömeget, mikor a lovak a színpadfelé haladtak. Jharkheld magiszter vezényelte a műveletet. Tee-a-nicknick két kezét, két lábátmind egy-egy állathoz kötözték.

A magiszter jelére a lovasok megsarkantyúzták erőteljes hátasaikat, a szélrózsa négykülönböző irányába. A tetovált kalóz ösztönösen megfeszítette izmait, de hiábavaló volt azellenállás. A végsőkig kifeszítették a testét. Felnyögött, s a jól képzett lovak, lovasokmegtartották így, ebben a helyzetben.

Nemsokára kiugró vállízület pattanása hallatszott, majd Tee-a-nicknick térde is szétszakadt.Jharkheld intett a lovasoknak, hogy maradjanak a helyükön, és odament a kalózhoz, egyik

kezében késsel, a másikban korbáccsal. Odamutatta a csillámló pengét a nyöszörgőTee-a-nicknícknek. - Véget vethetek a szenvedéseidnek - mondta a magiszter. - Valld be abűnösségedet, és akkor gyors halálod lesz.

A tetovált félqullan felmordult és elfordította az arcát.Jharkheld intésére a lovasok előreléptettek egyet. A kalóz csípőcsontja szétroppant, és most már ordított.A tömeg ujjongva zúdult fel, amikor a bőr hasadni kezdett...- Beszélj! - rikoltotta Jharkheld.- Leszúrom! - ordította Tee-a-nicknick.Mielőtt a tömeg felhördülhetett volna csalódottságában, Jharkheld felcsattant: Késő! - és

megpattintotta korbácsát. A lovak megugrottak, és letépték a kalóz lábait, aztán a két csuklóhoz kötött 16 húzta szét.

A félqullan arca eltorzult a kíntól és a küszöbön álló halál érzetétől, aztán ismét kétfelé szakadt.Egyesek felhördültek, mások okádtak, de a legtöbben vadul éljeneztek.

- Igazságszolgáltatás - mondta Robillard a morgolódó, undorodó Deudermontnak. - Az ilyenelőadások teszik a gyilkolást olyan népszerűtlen foglalkozássá.

Deudermont szortyintott. Ez csak a legalantasabb emberi ösztönöket táplálja - ellenkezett.- Ezt nem vitatom - felelte Robillard. - Nem én csinálom a törvényeket, viszont, ellentétben

barbár barátoddal, én megtartom őket. Vagy talán mi irgalmasak vagyunk a kalózokkal, akiket atengeren csípünk el?

- Azt tesszük, amit tennünk kell - szállt vitába Deudermont.- Nem kínozzuk őket, hogy kielégítsük torz vágyainkat.- De azért elégtételt jelent, ha elsüllyesztjük őket - vetette ellene Robillard. - Nem siratjuk

meg a halálukat, és ha üldözünk egy másik hajót, nem állunk meg, hogy kihúzzuk őket a cápákelől. Ha pedig foglyul ejtjük őket, akkor is kitesszük a legközelebbi kikötőben, mondjukLuskanban, ahol ilyen igazságszolgáltatás vár rájuk.

Deudermont kifogyott az érvekből, csak meredt maga elé.A szíve mélyén továbbra is úgy vélte, hogy ez a látványosság távolról sem emlékeztet

igazságszolgáltatásra.

Jharkheld visszament Morikékhoz, még mielőtt a szolgák teljesen eltakaríthatták volna avért és a testrészeket a színpadról.

- Látjátok, milyen sokáig tart bevallani az igazságot? - színpadiaskodott a magiszterMoriknak. - Elkésett, és a végén szenvednie kellett. Te is ilyen ostoba leszel?

Morik, akinek végtagjai kezdtek szakadásig feszülni, válaszolni akart, vallani akart, deJharkheld a szájára tapasztotta az ujját. - Nem most van itt az ideje - magyarázta.

Morik ismét szólni akart, ezért Jharkheld egy rongyot tömött a szájába, egy másikkal pediglekötözte.

A magiszter a pózna mögé lépett és előhozott egy apró faládikát, melyet patkánydoboznakneveztek. A tömeg felujjongott. Moriknak kiguvadt a szeme, amikor felismerte a szörnyűeszközt, és hasztalan vergődni kezdett kötelékeiben.

Irtózott a patkányoktól egész életében.Legrosszabb rémálmai készültek valóra válni.Jharkheld előlépett és magasra emelte a dobozt, majd lassan körbeforgatta, hogy a

közönség jól láthassa. A doboz elöl rácsos volt, a többi oldalon tömör fa. Az alsó rész is fábólkészült, de volt benne egy elhúzható lap, amivel egy kijárati nyílást lehetett szabaddá tenni. Egypatkányt raknak be a dobozba, amit rátesznek Morik meztelen hasára, és kihúzzák az alsólapot, majd meggyújtják a dobozt.

A patkány csak egyetlen úton menekülhet - Morik testén keresztül.Egy kesztyűs férfi jelent meg, kezében a patkánnyal, és fürgén Morik hasára helyezte a

bedobozolt állatot. Nem gyújtotta meg, csak hagyta, hogy az állat járkáljon Morik csupaszbőrén. A Csavargó elkeseredetten vergődött.

Jharkheld Wulfgarhoz lépett. Látva a tömeg féktelen izgalmát és lelkesedését, a magisztermár nem is tudta, hogyan tudná mindezt fokozni, s azon tűnődött, mit csinálhatna a közönyösóriással, amivel az előző két kivégzésnél látványosabbat nyújthatna.

- Tetszik, amit Morik barátoddal csinálunk? - kérdezte a magiszter.Wulfgar, aki látta Errtu birodalmának legsötétebb bugyrait, aki a legborzalmasabb démoni

lények játéka volt, nem válaszolt.

- A legnagyobb becsben tartanak téged - mondta Robillard Deudermontnak. - Luskan ritkánlát ilyen pazar, többszörös kivégzést.

Ezek a szavak makacsul visszhangoztak a kapitány fejében, különösen az utolsó mondat,ami eszébe juttatta, hogy az ő státusa idézte elő mindezt. Pontosabban ez szolgáltatott ürügyeta szadista Jharkheldnek arra, hogy így bánjon emberi lényekkel, még ha bűnösek is.Deudermontot nem lehetett meggyőzni arról, hogy akár Morik, akár Wulfgar benne volt adologban. Az a gondolat, hogy mindez az ő tiszteletére történik, mélységesen elborzasztotta akapitányt.

- Micanty! - szólította a tengerészt, és sietve lefirkált néhány szót egy darab papírra, amitátadott Micantynak.

- Ne! - kérte Robillard, mert tudta, mit tervez a kapitány, és tudta, milyen sokba fog ezkerülni a Tengeri Szellemnek, mind a hatóságok, mind a csőcselék részéről. - Megérdemli ahalált!

- Kinek áll hatalmában ezt eldönteni? - kérdezte Deudermont.- Nem nekem! - felelte a varázsló. - Hanem nekik - mutatott körbe a tömegen.Deudermont megvetően szortyintott az abszurd feltételezésre.

- Kapitány, arra fogunk kényszerülni, hogy elhagyjuk Luskant, és nem is jöhetünk visszaegyhamar - figyelmeztette Robillard.

- Elfelejtik az egészet, amint elővezetik a következő foglyokat, talán már holnap reggel -mosolyodott el szárazon a kapitány. - Különben sem szereted Luskant, Robillard felsóhajtott éstehetetlenül emelte égnek a kezét, amikor Deudermont, ez a kelleténél civilizáltabb ember,elindította Micantyt a magiszterhez az üzenettel.

- Gyújtsd meg a dobozt! - kiáltotta Jharkheld a színpadon, amikor az őrök úgy fordítottákWulfgart, hogy jól láthassa Morik szenvedéseit.

Wulfgar nem tudta kizárni magából a meggyújtott ketrec látványát. A rémült állat rohangált,aztán elkezdte kifúrni magát.

A barátja fájdalma áthatolt Wulfgar tudatán, a tagadás falán, mikor a patkány belemartMorik bőrébe. A barbár olyan fenyegető, olyan ősi mordulást hallatott, hogy minden szem rászegeződött. A hatalmas izmok megfeszültek, és Wulfgar oldalra rántotta a törzsét, félrelökveaz embert, aki tartotta.

A barbár meglendítette az egyik lábát, s a láncra kötött vasgolyó elkaszálta a másik őrlábait.

Wulfgar küzdött, ahogy a többiek rárontottak, botok csaptak le rá, s Jharkheld, akifeldühödött az eseten, megparancsolta, hogy vegyék ki Morik szájából a rongyot. Wulfgar szintehihetetlen módon kiszabadította a karjait és barátja felé vetette magát.

Egyik őr a másik után rohant neki. Ő úgy dobálta szét őket, mintha kisgyermekek lennének,de annyian voltak, hogy nem tudott utat vágni Morikig, aki most már teli torokból ordított.

- Szedd le rólam! - kiáltozta a Csavargó.Wulfgar hirtelen elterült. Jharkheld elég közel férkőzött hozzá ahhoz, hogy a barbár hátára

csapjon a korbáccsal.- Valld be bűnösségedet! - sziszegte a magiszter, és vadul csapkodta korbácsával Wulfgart.A barbár hörgött és vergődött. Egy újabb őr repült el, egy másiknak pedig belapult az orra.- Szedd le rólam! - visította Morik újra.A tömeg magánkívül volt a gyönyörűségtől. Jharkheld úgy érezte, hogy pályafutása

csúcsára érkezett.- Hagyjátok abba! - hatolt át egy kiáltás a nézősereg zúgásán. - Megállni!Az izgalom gyorsan lecsillapodott, amikor a tömeg arra fordult, és felismerte a beszélőt:

Deudermont kapitányt, a Tengeri Szellem kapitányát. Deudermont eléggé viharvertnek látszott,és botra támaszkodott.

Jharkheld magiszter döbbenete csak fokozódott, amikor Waillan Micanty átvágott az őrökközött, és felmászott a színpadra. Odasietett Jharkheldhez, és átadta neki parancsnokaüzenetét.

A magiszter kihajtogatta és elolvasta a papírt. Minden szónál egyre dühösebb lett.Felpillantott Deudermontra, intett az őröknek, hogy ismét tömjék be Morik száját, Wulfgart pedigállítsák fel.

Wulfgar, aki önmaga miatt nem aggódott, csak Morikért, és nem fogta fel, mi történik,kirántotta magát. Tántorgott, megbotlott a láncaiban, de sikerült úgy elvetődnie, hogy lekapja apatkányos dobozt Morik hasáról.

Újra elkapták és Jharkheld elé vonszolták.- Ettől csak rosszabb lesz most Moriknak - mondta a magiszter gonoszul, és dühödt

tekintettel Deudermont felé fordult. - Deudermont kapitány! - kiáltotta. - Mint áldozatnak ésköztiszteletben álló nemesembernek, jogod van hozzá, hogy ilyen nyilatkozatot tégy, de biztosvagy a dolgodban? Most, az utolsó pillanatban?

Deudermont előrelépett, ügyet sem vetve a nézők morgolódására, s megállt a vérszomjastömeg között. - Cápa Creeps és a tetovált kalóz ellen volt bizonyíték - mondta. - De hihető Morikmeséje is, hogy tőrbe csalták őket Wulfgarral, rájuk kenték a bűnt, míg a másik kettő felmarkoltaa jutalmat.

- De hihető az a történet is, amit Cápa Creeps mondott el az összeesküvésről. Eszerint

mindnyájan bűnösek - ellenkezett Jharkheld.A nézők, akik sejtették, hogy a látványosság könnyen véget érhet, inkább a magiszter

álláspontját részesítették előnyben.- Ezenfelül hihető Pocsolya Josi vallomása is, ami terhelő mind Morikra, mind Wulfgarra

nézve - folytatta Jharkheld. - Hadd emlékeztesselek, kapitány, hogy a barbár még csak nem istagadta Cápa Creeps állításait!

Deudermont Wulfgarra pillantott, aki kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé.- Deudermont kapitány, ártatlannak nyilvánítod ezt az embert? - tette fel a kérdést

Jharkheld, s Wulfgarra mutatott.Lassan és erőteljesen beszélt, hogy mindenki jól hallja.- Ez nem áll hatalmamban - felelte Deudermont túlharsogva a tömeg kiáltozását. - Én nem

dönthetem el a bűnösséget vagy az ártatlanságot, csak azt ajánlhatom fel, ami a kezedben van.Jharkheld magiszter a sietősen lefirkantott szövegre pillantott, és felmutatta a tömegnek. -

Megbocsátó levél Wulfgarnak.A tömeg egy emberként fojtotta vissza a lélegzetét, aztán szitkokban tört ki. Deudermont is,

Jharkheld is attól tartott, hogy elszabadul a pokol.- Ez őrület - vicsorogta Jharkheld.- Te magad mondtad, hogy megbecsült vendég vagyok itt, Jharkheld magiszter - felelte

Deudermont higgadtan. - Erre alapozva kérem a várost, hogy kegyelmezzen meg Wulfgarnak,és ezen az alapon kérem, hogy teljesítsd ezt a kérést, vagy nézz szembe feljebbvalóidfelelősségre vonásával.

A kérés kimondatott, és vitának nem volt helye. Deudermont tudta, hogy a magiszternekmeg van kötve a keze, mert a kapitánynak csakugyan jogában áll megbocsátani. Az ilyesminem volt példa nélküli, s általában sok pénzébe került a vádlott családjának. Ilyen drámaikörülmények közt azonban még sosem került sor az átnyújtására, a Foglyok Karneválján,Jharkheld produkciójának csúcspontján!

- Halál Wulfgarra! - rikkantotta valaki a tömegből, és mások is csatlakoztak hozzá. Jharkheldés Deudermont pedig Wulfgarra pillantottak.

Tekintetük semmit sem jelentett a barbárnak, aki még mindig úgy gondolta, hogy a halálmegkönnyebbülést hoz, talán az egyetlen megváltást, kísértő emlékeitől. Mikor Wulfgar apattanásig kifeszített, véres hasú Morikra pillantott, s mikor az őrök újabb patkányt hoztak elő,látta, hogy ez nem megoldás, ha a csavargó barátsága bármit is jelent számára.

- Semmi közöm nem volt a támadáshoz - jelentette ki tompán Wulfgar. - Ha akarjátok,elhiszitek, ha nem, öljetek meg. Nekem úgyse számít.

- Tessék, Jharkheld magiszter - szólt Deudermont. - Kérlek, engedd szabadon. Tartsdtiszteletben a kérésemet, mint Luskan megbecsült vendégéét.

Jharkheld hosszan nézett farkasszemet Deudermonttal. Szemmel láthatóan nem szívesentette, de biccentett az őröknek, s Wulfgar szabad volt. Jharkheld kifejezett utasítására az egyikőr bátortalanul előszedett egy kulcsot, és leoldotta a láncot a barbár bokájáról.

- Vigyétek ki - parancsolta mérgesen Jharkheld, de a barbár ellenállt.- Morik is ártatlan - jelentette ki Wulfgar.- Micsoda? - kiáltott fel Jharkheld. - Vigyétek el!Wulfgar, aki erősebb volt, mint az őrök valaha is gondolták volna, nem tágított. - Kijelentem,

hogy Morik, a Csavargó ártatlan! - kiáltott fel. - Semmit sem követett el, és ha továbbkínozzátok, azt csak a saját gonosz örömötökre teszitek, és nem az igazság nevében!

- Mennyire hasonlóan beszéltek ti ketten - suttogta Robillard Deudermontnak, nyilvánvalónehezteléssel.

- Jharkheld magiszter! - kiáltotta a kapitány.Jharkheld a szemébe nézett. Tudta, mi következik. A kapitány csak biccentett. A magiszter

savanyú arccal csapta össze iratait, s intett az őröknek, majd kiviharzott a színpadról. Afelbőszült tömeg megindult előre, de a városi őrség visszafogta őket.

Morikot, aki a nyelvét nyújtogatta a megvadult tömegre, félig kivonszolták, félig kivitték aszínről Wulfgar mögött.

Miközben a magisztrátus irodáiban jártak, Morik leginkább azzal töltötte az időt, hogycsillapítólag beszéljen Wulfgarhoz.

A barbár arckifejezéséből látta, hogy társa újra a szörnyű emlékek fogságába került. Moriktartott tőle, hogy barátja kidönti a falakat, és megöli a magiszter embereit. A Csavargó hasamég véres volt, a végtagjai pedig soha nem képzelt hevességgel sajogtak. Semmi kedve nemvolt visszakerülni a Karneválba.

Morik azt hitte, hogy Jharkheld elé viszik őket. Ez a lehetőség - tekintve Wulfgar hangulatát -jócskán megrémisztette. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban az őrök elkerülték amagiszter irodáját, s egy jelentéktelen kis szobába vezették őket. Egy ideges kis emberkuporgott aktahegyektől tornyosuló, hatalmas asztala mögött.

Az egyik őr átadta Deudermont írását. A férfi rápillantott és szívott egyet az orrán, hisz márhallott a kudarcba fulladt előadásról. Sietve ráfirkantotta monogramját a papírra, annakigazolására, hogy elolvasta és elfogadta azt.

- Nem vagytok ártatlanok - adta át a papírt Wulfgarnak. - Ezért nem is lehet ártatlannaknyilvánítani benneteket.

- Azt mondták, szabadon elmehetünk - ellenkezett Morik.- Valóban - felelte a hivatalnok. - Nem egészen szabadon, inkább muszájból. Azért hagytuk

meg az életeteket, mert Deudermont kapitánynak nem volt gyomra a kivégzésetekhez, de nefeledjétek, hogy Luskan szemében továbbra is bűnösek vagytok. Ezért élethossziglan kivagytok tiltva a városból. Igyekezzetek egyenesen a kapuhoz, és ha egyszer is újra meglátnakitt titeket, újra a Foglyok Karneváljára kerültök, ezúttal utoljára. Akkor még Deudermont kapitánysem léphet közbe értetek. Megértettétek?

- Nem fog nehezünkre esni - felelte Morik.A hivatalnok rámeredt, de a Csavargó csak a vállát vonogatta.- Vigyétek el őket - adta ki az utasítást a kis ember. Az egyik őr Morik karját kapta el, a

másik Wulfgar felé nyúlt, de a barbár pillantása jobb belátásra térítette. Wulfgar ezután vitanélkül követte őket, s hamarosan kint voltak a napfényben, bilincsek nélkül, s hosszú idő ótaelőször szabadnak érezhették magukat.

Legnagyobb meglepetésükre azonban az őrök nem hagyták magukra őket, hanemelkísérték kettejüket egészen a város keleti kapujáig.

- Kifelé, és vissza ne gyertek! - kiáltotta utánuk valaki, amikor a kapuszárnyak becsapódtakmögöttük.

- Miért is akarnék visszajönni ebbe a nyomorult városba? - morogta Morik, s obszcénmozdulatokat tett a falak felé.

Az egyik őr a fal tetején Morikra emelte nyílpuskáját. - A kis patkány máris vissza akarosonni!

Morik tudta, hogy ideje távozni, méghozzá sürgősen. Megfordult, de még egyszervisszanézett a katonára, aki alázatos tekintettel, gyorsan leeresztette a nyílpuskát. Morikazonnal megértette a dolgot, amikor megpillantotta Deudermont kapitányt és varázslóját.

Morik egy pillanatig arra gondolt, hogy Deudermont talán csak azért mentette meg őket,mert saját maga akarja megbüntetni őket. Ez a félelem azonban rövid életűnek bizonyult, mert akapitány odament Wulfgarhoz, és keményen a szemébe nézett, de nem tett semmilyenfenyegető mozdulatot. Wulfgar állta a tekintetét.

- Igazat beszéltél? - kérdezte Deudermont.A barbár szortyintott, és látható volt, hogy ennél bővebben nem kíván válaszolni.- Mi történt veled, Wulfgar, Beornegar fia? - kérdezte halkan Deudermont. Wulfgar

megfordult, hogy elmenjen, de a kapitány elébe állt. - Ez a legkevesebb, amivel tartozol nekem.- Semmivel sem tartozom - felelte Wulfgar.Deudermont egy darabig fontolgatta ezt a választ, s Morik látta, hogy a tengerész igyekszik

Wulfgar nézőpontjából tekinteni a helyzetet.- Rendben - felelte, és Robillard helytelenítőleg fújt egyet.- Ártatlannak vallottad magad. Ebben az esetben semmivel sem tartozol nekem, hisz csak

azt tettem, ami helyes. Hallgass meg egy régi barátságra való tekintettel.Wulfgar hidegen nézte, de nem mozdult.- Nem tudom, mi okozta a bukásodat, barátom, mi térített el társaidtól, Drizzt Do’Urdentől,

Catti-brie-től és fogadott atyádtól, Bruenortól, aki magához vett és megtanított az életre - szólt akapitány. - Csak remélhetem, hogy ők hárman és a félszerzet is, jól vannak.

Deudermont elhallgatott, de Wulfgar nem szólt semmit.- A palack nem nyújt tartós vigaszt, barátom - folytatta a kapitány. - És nincs semmi hősies

egy kocsma megvédelmezésében a részegektől. Miért cserélted fel a régi életedet erre?Wulfgar eleget hallott: megfordult és elindult. Mikor a kapitány újra elébe lépett, a barbár

félretolta. Morik rohant utána.- Felajánlok egy fuvart - kiáltott utána Deudermont, saját maga számára is váratlanul.- Kapitány! - tiltakozott Robillard, de Deudermont félresöpörte, és Morikék után sietett.- Gyertek velem a Tengeri Szellemre - folytatta a kapitány. - Együtt vadászunk a kalózokra,

és biztonságossá tesszük a Kardpartot a becsületes hajósok számára. Ott megtalálod az igaziénedet, ezt megígérhetem!

- Csak azt hallanám, amit rólam tartasz - fordult vissza Wulfgar, és leintette Morikot, akitlenyűgözött az ajánlat. - Azt pedig nem akarom hallani. - A barbár megfordult és elindult.

Morik leesett állal nézte. Mire visszanézett, Deudermont már visszament a városba.Robillard viszont ott maradt, és savanyú arcot vágott.

- És én mehetek? - kérdezte Morik.- Tűnj el, de gyorsan, csavargó - mordult rá Robillard. - Különben csak egy folt marad

belőled az úton!Az okos Moriknak, az örök túlélőnek, aki gyűlölte a varázslókat, nem is kellett kétszer

mondani.

3. rész

A megvadult vidék

Életem eseményei gyakran késztettek arra, hogy megvizsgáljam a jó és gonosz természetét.Tanúja voltam már többször is mindkettőnek, főként a gonosznak. Korai életem teljesen ebbenzajlott, a sűrű gonoszság fojtó levegőjében, mely végül elűzött.

Csak mostanában, amikor hírnevem némi elfogadottságot vívott ki nekem az emberekközött - legalábbis megtűrnek, ha nem is kedvelnek -, láthattam egy bonyolultabb változatátannak, amit Menzoberranzanban figyelhettem meg: egy szürkés árnyalatot, mely hol fehérebb,hol feketébb. Úgy tűnik, hogy a legtöbb embernek van egy sötét oldala a hétköznapi álarc alatt,valami vágy a gonoszra, s a képesség arra, hogy közönyösen elutasítsák más szenvedését azönérdektől hajtva.

Sehol sem volt ez nyilvánvalóbb, mint a luskani Foglyok Karneválján és más hasonlóálságos igazságszolgáltatási eseményeken. A rabokat, akik hol bűnösek, hol nem - ez nemsokat számít -, felvonultatják a vérszomjas tömeg előtt, majd nagy felhajtás közepetteösszeverik, megkínozzák és kivégzik őket. Az elnöklő magiszter keményen igyekszik, hogy aleghátborzongatóbb sikolyokat csalja ki áldozataiból. Az a dolga, hogy az iszonyat maszkjávátorzítsa a foglyok arcát, s szemeikben a végső rettegés tükröződjön.

Egyszer, amikor még Deudermonttal dolgoztam a Tengeri Szellemen, bemerészkedtem egyilyen Karneválra, hogy lássam néhány kalóz tárgyalását, akiket mi fogtunk el a tengeren. Miutánláttam, ahogy az emberek ordítozva, ujjongna ünneplik a nyomorult kalózok darabokraszaggattatását, majdnem otthagytam Deudermont hajóját, s majdnem feladtam kalózvadászmesterségemet, hogy elvonuljak a hegyekbe.

Persze ott volt Catti-brie, hogy emlékeztessen a lényegre, és rámutasson, hogy ugyanezeka kalózok hasonló kínokat okoztak számtalan ártatlan áldozatuknak. Miközben elismerte, hogyez még nem indokolja a Karnevált - annyira meggyűlölte a helyet, hogy még a közelébe se volthajlandó menni -, úgy vélte, hogy ez még mindig jobb, mintha a kalózok szabadongarázdálkodhatnának a tengeren.

De miért? Miért van ez az egész?Hosszú évek óta nyugtalanít ez a kérdés, és miközben a választ kerestem, az embernek

nevezett, hihetetlenül bonyolult teremtmény egyik újabb arcát fedeztem fel. A máskülönbentisztes népség miért alacsonyodik le odáig, hogy részt vegyen a Karnevál látványosságában?Miért van, hogy a Tengeri Szellem legénységének egy része is, akiket mind tisztességes ésrendes embereknek ismertem, örömüket lelik az ilyen ördögi kínok látványában?

A válasz (már ha van más válasz, mint a gonosz puszta természete) talán másfajokhozzáállásának vizsgálatában rejlik. A jóravaló fajták közül egyedül az ember ünnepli akivégzéseket és a foglyok kínzását. A félszerzetek sosem vennének részt ilyesmiben - afélszerzet rabok többnyire abban halnak meg, hogy túleszik magukat. A törpék semvetemednének ilyesmire, bármilyen agresszívek is. A törpe-társadalomban a foglyokathatékonyan és rendesen kezelik, látványosság és nyilvánosság nélkül. A törpéknél a gyilkosnakminden ceremónia nélkül levágják a fejét. Elfeket sem láttam soha a Karneválon, csak egyszeregy párost, de ők is hamar távoztak. Tudtommal a gnómoknál sincsenek kivégzések, csakéletfogytiglani bebörtönzés.

Akkor az embereknél miért más a helyzet? Mi van az emberi lények érzelmi felépítésében,ami olyan látványosságokat eredményez, mint a Foglyok Karneválja? Gonoszság? Szerintemez túl egyszerű válasz lenne.

A sötételfek örömüket lelik a kínzásban, és az ő tetteiket csakugyan a gonoszság és aszadizmus vezérli, meg a vágy, hogy kielégítsék a Pókkirálynő feneketlen, démoni éhségét. Azembereknél azonban ez is bonyolultabb, mint oly sok más dolog, Bizonyosan van bennük némiszadizmus, főként a magiszterben és segédeiben, de ami a köznépet illeti, élvezetük háromforrásból fakad.

Először is, Faerúnban a parasztoknak semmiféle hatalmuk nincsen, játékszerei csupán agátlástalan nagyurak és földbirtokosok szeszélyeinek, a goblinok, óriások vagy más emberektámadásának örök veszedelmével a fejük fölött. A Karnevál lehetővé teszi ennek aszerencsétlen népségnek, hogy megízleljék a hatalmat, az uralmat élet és halál felett. Itt cégreúgy érezhetik, hogy valamelyest urai saját életüknek.

Másodszor, az emberek nem olyan hosszú életűek, mint az elfek vagy a törpék. Jobbáramég a félszerzetek is túlélik őket.

Az az anya, aki elég szerencsés ahhoz, hogy túléljen két vagy három szülést, valószínűlegtanúja lesz legalább egy gyermeke halálának. A halálnak ez a közelsége nyilvánvalóankíváncsiságot és félelmet, sőt rettegést szül. A Karneválon ezek az emberek a legszörnyűbbformájában szembesülhetnek a halállal, s vigaszt meríthetnek abból, hogy saját végzetük -hacsak nem kerülnek a magiszter elé - közel sem lesz ilyen rettenetes. Láttam a legrosszabbatbelőled, csúf Halál, és már nem félek tőled.

A harmadik magyarázat a Karnevál népszerűségére az igazságszolgáltatás és büntetésszükségessége a társadalmi rendfenntartása érdekében. Ezzel érvelt Robillard, a varázsló,mikor visszatértem a Tengert Szellemre a rettentő látványosság után. Robillard ugyan nem letteörömét a Karneválban, és nem is látogatta gyakran, mégis olyan hevesen védelmezte, minthamaga lenne a magiszter. Úgy vélekedett, hogy az emberek nyilvános megalázása ésszenvedésük közszemlére tétele a helyes úton tarja a többieket. Következésképpen a tömegujjongása nem más, mint állásfoglalás a társadalom rendje és törvénye mellett.

Ez nehezen cáfolható érv, főleg ha az elrettentés hatékonyságára gondolunk, de vajoncsakugyan igazságszolgáltatás?

Robillard érveivel felfegyverkezve el is mentem néhány alacsonyabb rangú luskanimagiszterhez, azzal az ürüggyel, hogy megbeszéljem a kalózok átadásának pontos rendjét, devalójában a Karneválról akartam beszéltetni őket. Hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogymagának a Karneválnak vajmi kevés köze van az igazsághoz.

Számtalan ártatlan férfi és nő került a véres színpadra, kényszerült valótlan vallomásra azerőszak hatása alatt, hogy aztán nyilvánosan kapjon büntetést. A magiszterek tudták ezt, éskészséggel el is ismerték, hangot adva annak a meggyőződésüknek, hogy a hozzájuk kerülőfoglyok legalább garantáltan bűnösök

Emiatt nem vagyok képes napirendre térni a Foglyok Karneválja felett. Bármely társadalomegyik legfontosabb mércéje az, ahogy azokkal bánik, akik letértek a közösség és tisztességútjáról, s ezeknek a bűnözőknek a becstelen kezelése a megkínzottak szintjére alacsonyítjaerkölcsiségét.

Ez a gyakorlat mégis rendületlenül virágzik Faerún sok városában, és sok falusiközösségben is, ahol az Igazságszolgáltatásnak, mint a túlélés fontos tényezőjének,keményebbnek és határozottabbnak kell lennie.

De talán létezik egy negyedik magyarázat is a Karneválra. Talán egyszerűen csak azelőadás izgalmáért gyűlnek össze olyan lelkesen az emberek. Talán nincs is más magyarázat,csak a szórakozás. Ezt azonban nem szívesen számítom lehetőségnek, mert ha az emberekilyen tömegesen képesek teljesen elzárkózni az együttérzéstől, s még élvezik is mások szörnyűszenvedéseinek látványát, akkor ez, attól tartok, nem más, mint a gonoszság színtisztadefiníciója.

Annyi nyomozás, vita, kérdezősködés és oly sok órányi elmélkedés után az emberektermészetéről, akik közt élek, itt állok mindenféle megoldás nélkül az olyan perverziókra, mintamilyen a Foglyok Karneválja.

Nem vagyok túlságosan meglepve. Ritkán találok egyszerű választ bármire, ami azemberekkel kapcsolatos. Talán ez az oka annak, hogy sosem tudom megunni a mindennaposutazásokat, találkozásokat. És talán ez az oka annak, hogy megkedveltem őket.

Drizzt Do'Urden

14. fejezet

Lopott magvak

Wulfgar megállt Luskanon túl, és visszanézett a városra, ahol igaztalanul vádolták,megkínozták és nyilvánosan megalázták. Mindennek ellenére a barbár nem haragudott avárosiakra, de még a kegyetlen magiszterre sem. Ha összeakadt volna Jharkhelddel,valószínűleg letépte volna a fejét, de csak a kellemetlen incidens lezárásaként, nem gyűlöletből.

Wulfgar már túl volt a gyűlöleten, hosszú idő óta. Már akkor is, amikor Fanyüvőszembeszállt vele a Zsiványkardban, és ő megölte őt. Akkor is, amikor találkozott az ÉgiLovasokkal, a sajátjához hasonló barbár törzzsel. Beteljesítette bosszúját a gonosz sámánon,melyet már évekkel korábban megfogadott. Nem volt itt szó sem gyűlöletről, sem féktelenharagról, csak arról, hogy Wulfgarnak előrefelé kellett haladnia egy olyan életben, ahol a múlttúl szörnyű volt.

Wulfgar rádöbbent, hogy nem halad előre, s ez különösen nyilvánvaló lett a számára most,amikor visszanézett a városra. Körökben mozgott, szűk körökben, s újra meg újra ugyanodajutott, egy olyan helyre, amit csak az ital tesz elviselhetővé, elhomályosítva a múltat éskirekesztve a jövőt.

A barbár a földre köpött, s amióta hosszú hónapokkal korábban Luskanba érkezett, mostelőször próbált rájönni, hogyan került bele ebbe a lefelé hajló spirálba. Az északi pusztákragondolt, a Jeges Szelek Völgyére, ahol annyi izgalomban és örömben volt része a barátaival.Eszébe jutott Bruenor, aki legyőzte a harcban, és aki olyan nagy irgalmat mutatott iránta. Atörpe magához vette, aztán Drizzt segítségével igazi harcossá nevelte. Micsoda barát voltDrizzt, aki nagyszerű kalandokra vezette, aki mellette állt minden harcban, a legkilátástalanabbhelyzetben is. És elvesztette Drizztet.

Újra Bruenorra gondolt, aki mesterségbeli tudása legjavát adta neki, a csodálatosÉgisz-agyart, szeretetének szimbólumát. És most nem csak Bruenort, de Égisz-agyart iselveszítette.

Catti-brie-re gondolt, aki más volt, mint a többiek, a lányra, aki rabul ejtette a szívét, akitmindenekfölött csodált és tisztelt. Talán nem lehettek volna szeretők vagy házastársak. Talánsosem lett volna gyermekük, de barátok voltak, bizalmas és őszinte barátok. Mikor utolsótalálkozásukra gondolt, megértette ennek a barátságnak az igazi valóját. A lány bármit megtettvolna, hogy segítsen neki, megosztotta volna vele legbizalmasabb pillanatait és érzéseit, deWulfgar tudta, hogy a lány szíve valójában másé.

Ez sem keltett dühöt vagy féltékenységet a barbárban.Csak tiszteletet érzett, mert más irányú vonzalmai ellenére Catti-brie minden segítséget

megadott volna. És most Catti-brie is elveszett a számára.Wulfgar megint kiköpött. Nem érdemelte meg őket, sem Bruenort, sem Drizztet, sem

Catti-brie-t. De még Regist sem, aki apró termete és soványka harci képességei ellenérehajlandó lett volna Wulfgar elé pattanni a baj idején, hogy amennyire tudja, megvédje a barbárt.Hogy is dobhatta el magától mindezt?

Gondolatai azonban hirtelen visszazökkentek a jelenbe, amikor egy szekér gördült kiLuskan nyugati kapuján. Rossz hangulata ellenére Wulfgar nem tudott elfojtani egy mosolyt,amikor a szekér közelebb ért. Egy pufók, idősebb asszony ült a bakon.

Morik. Alig néhány napja tiltották ki őket, mégis mindig a város környékén ólálkodtak. ACsavargó azt mondta, hogy gondoskodniuk kell ellátmányról, ha életben akarnak maradni anyílt országúton, ezért egyedül visszament a városba. A lovak nehézkes járásából - s egyáltalána tényből, hogy vannak lovak és van szekér - Wulfgar arra következtetett, hogy ügyes kisbarátja sikerrel járt.

A Csavargó lehúzódott az útról a szekérrel, ki az erdei ösvényre, ahol a barbár várakozott.- Nem is volt olyan nehéz - jelentett ki.

- Az őrök nem ismertek fel? - kérdezte Wulfgar.Morik szortyintott, mintha már a feltételezés is teljesen nevetséges lenne. - Ugyanazok az

őrök voltak, akik kikísértek minket - magyarázta büszkén.Wulfgar arra gondolt, hogy ő és Morik pusztán nagyobb halak egy kis pocsolyában, akik

eltörpülnek a hatalmas világ tava mellett - de micsoda nagy játékos Morik ebben a kis zugban!- Még el is szórtam egy zsák ennivalót a kapunál - folytatta a kis ember. - Az egyik őr úgy

rohant utánam, hogy visszategye a szekérre.Wulfgar odalépett a kocsihoz és félrehúzta a rakományra terített vásznat. Ennivalóval teli

zsákokat, köteleket, tábori felszerelést látott, de leginkább a palackok, a jóféle itallal telipalackok ragadták meg a figyelmét.

- Gondoltam, hogy örülni fogsz - jegyezte meg Morik. - Azért, mert a várost elhagytuk, mégnem kell lemondanunk minden örömről. Arra is gondoltam, hogy elhozom Delly Curtie-t.

Wulfgar dühös pillantást lövellt Morikra. A lány ilyen léha emlegetése felbosszantotta.- Gyere - invitálta Morik, hogy témát váltson. - Keressünk egy nyugodt helyet, ahol

leöblíthetjük a gigánkat. - A Csavargó lassan megszabadult álruhájától, s néha fel-felnyögött,amikor belehasított a fájdalom valamelyik végtagjába vagy a hasába. Sérülései, főleg atérdében, csak lassú gyógyulással kecsegtettek. Morik megcsodálta a maga készítette parókát,aztán felmászott a kocsi bakjára, és kézbe vette a gyeplőt.

- Nem valami jók a lovak - jegyezte meg a barbár. Az állatok kivénhedtnek és lestrapáltnaktűntek.

- Az arany az italra kellett - magyarázta társa.Wulfgar hátranézett a rakományra, és arra gondolt, hogy Morik költhetett volna inkább jobb

lovakra, meg arra, hogy italos napjai véget értek.- Banditák vannak az úton - szólt Morik. - Legalábbis így mondták a városban. Az erdőtől

északra, az úton, és végig a hágóig a Világ Hátán.- Te félsz a banditáktól? - kérdezte meglepetten Wulfgar.- Csak az olyanoktól, akik még nem hallottak felőlem - felelte a kis ember, és Wulfgar

megértette. Luskanban Morikot megvédte a hírneve.- Jobb, ha felkészülünk a bajra - folytatta a Csavargó. Lenyúlt az ülés alá, és hatalmas

bárdot szedett elő. - Nézd - mondta vigyorogva, és büszkén mutatott a fegyver élére. - Mégrajta van Cápa Creeps vére.

A bakó bárdja! Wulfgar először meg akarta kérdezni, hogyan jutott hozzá Morik a becsesdarabhoz, de aztán inkább mégse akarta tudni.

- Gyere - veregette meg maga mellett a padot Morik, és hátulról előhúzott egy üveget. -Induljunk, igyunk és tervezzük meg a védekezést.

Wulfgar hosszan meredt az üvegre, mielőtt felmászott volna a bakra. Morik odakínálta nekiaz italt, de ő összeszorított foggal visszautasította. A Csavargó vállat vont, jót húzott azüvegből, és újra a barbárnak nyújtotta. Wulfgar ismét elhárította. Morik arcán értetlenségtükröződött, de aztán a Csavargó elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy így több maradneki.

- Nem kell vademberként élnünk, csak azért, mert úton vagyunk - jelentette ki Morik.Wulfgar értette az iróniát. Égész délután sikerült ellenállnia a kísértésnek, Morik pedig

boldogan vedelt. Az üres üvegeket eldobálta, és lelkesen ujjongott, amikor széttörtek aköveken.

- Elég nagy zajt csinálsz, ahhoz képest, hogy el akarod kerülni az útonállókat - morogtaWulfgar.

- Hogy el akarnám kerülni? - csettintett Morik. - Aligha. Az útonállóknak általában jólfelszerelt táboraik vannak, ahol némi kényelemre lelhetünk.

- Csak a sikeres útonállóknak van ilyen táboruk - figyelmeztette Wulfgar. - A sikeresútonállók pedig nyilván jól értenek ahhoz, amit csinálnak.

- Akárcsak Fanyűvő - emlékeztette Morik. Amikor Wulfgar még mindig nem volt meggyőzve,hozzátette: - Talán hajlandóak lesznek maguk közé fogadni minket.

- Szerintem nem - ellenkezett Wulfgar.

Morik vállat vont. - Akkor viszont el kell kergetnünk őket - szólt tárgyilagosan.- Meg se találjuk őket - motyogta Wulfgar.- Mi? - mordult fel Morik, és olyan hirtelen fordult rá egy mellékösvényre, hogy majdnem

leborultak a szekérről.- Na! - hördült fel a barbár zötykölődés közben. Éppen csak el tudta húzni a fejét egy

alacsony ág alatt, egy másik ág pedig csúnyán felhorzsolta a karját. - Morik!- Nyugalom, barátom - felelte a Csavargó. - Előttünk egy folyó van, egyetlen híddal, amit a

banditák nyilván gondosan szemmel tartanak. - Kibukkantak a bozótosból, s gurultak tovább afolyó felé. Morik sétára fogta a fáradt lovakat, és ráhajtottak a rozoga hidacskára. A Csavargólegnagyobb csalódására biztonságban átértek, s egyetlen rablót sem láttak a közelben.

- Kezdők - morogta Morik, és arra gondolt, hogy mennek előre néhány mérföldet, majd újravisszajönnek, de aztán egyszer csak megállította a szekeret. Egy nagydarab, rossz külsejű alaklépett ki előttük az útra, kezében karddal.

- Milyen érdekes, hogy ilyen alakok, mit ti, járkáltok az erdőmben, anélkül, hogy engedélytkértetek volna tőlem - jegyezte meg a zsivány, és a vállára vetette a kardot.

- Ez a te erdőd lenne? - kérdezte Morik. - Nos, jó uram, én azt hittem, hogy minden utazószámára nyitva áll. - Feltűnés nélkül odasúgta még Wulfgarnak: - Félork...

- Idióta - súgta vissza a barbár. - Úgy értem, te, nem a rabló. Keresni a bajt...- Gondoltam, vonzaná a hősi énedet - felelte Morik. - És biztos van egy kényelmes tábora.- Miről suttogtok? - kérdezte a zsivány.- A barátom itt éppen azt mondja, hogy te nyilván tolvaj vagy és nem is a tiéd ez az erdő -

folytatta fennhangon Morik.A bandita szeme elkerekedett, és sikertelenül próbált valamiféle választ kinyögni. Végül leült

a földre. - Enyém ez az erdő, ha mondom! - bökött magára. - Togo erdeje!- És mennyi az útvám, jó Togo? - érdeklődött Morik.- Öt arany! - vágta rá a bandita, aztán sietve hozzátette: - Fejenként!- Add oda neki - morogta halkan Wulfgar.Morik kuncogott, de hirtelen egy nyílvessző röppent el az arca előtt. Mivel meglepte a banda

ilyen fokú szervezettsége, meggondolta magát és az erszénye után nyúlt.Ugyanakkor Wulfgar is meggondolta magát, mert feldühítette, hogy valaki az életükre tör.

Mielőtt Morik megegyezhetett volna az árban, a barbár leugrott a szekérről és puszta kézzelTogónak rontott, de aztán hirtelen megváltoztatta szándékát és útirányát. Eredeti irányát két nyílkeresztezte. A barbár az íjász felé fordult, akit egy fa koronájában pillantott meg, tucatnyilépésre az úttól. Áttört a bokrokon és nekiütközött egy kidőlt törzsnek. Felkapta a fát ésnekivágta egy, a közelben lapuló alaknak, aztán folytatta útját.

Mikor a fához érkezett, egy vessző fúródott a földbe mellette, de Wulfgar ügyet sem vetettrá. Felkapaszkodott egy alacsony ágra és hatalmas erőfeszítéssel felhúzta magát, szintefelfutott a fán. Hamarosan egy szintet ért az íjásszal. A nála is nagyobb gnoll kétségbeesettenpróbált kilőni egy újabb nyilat.

- Megállj! - kiáltott fel a gyáva fajzat. Hozzávágta az íjat Wulfgarhoz és lelépett az ágról.Inkább a húszlábnyi zuhanást választotta Wulfgar haragja helyett.

De nem úszta meg ilyen könnyen. A barbár kinyújtotta kezét és elkapta a vetődő alakgallérját. A gnoll jelentős testsúlya és kapálózása ellenére a barbárnak nem jelentett gondot,hogy felemelje.

Aztán meghallotta Morik segélykiáltását.

A bakon állva Morik vadul vagdalkozott vékony kardjával, hogy távol tartsa magától Togótés a másik kardforgatót, aki a bozótosból bukkant elő. Egy harmadikat is hallott közeledni, ésnyílvesszők röpködtek körülötte.

- Fizetek! - kiáltotta, de a szörnyalakok csak nevettek.A szeme sarkából Morik egy célzó íjászt pillantott meg. Hátraugrott, amikor a nyílvessző

kiröppent, s egyúttal elkerülte az előtte álló, meglepően ügyes támadó döfését is. Amozdulatnak azonban ára volt: átesett a padon, bele az üvegekkel teli ládába. Morik felpattant,

felordított dühében, és kardjával tehetetlenül rácsapott a pad támlájára.Togo megszerezte magának a helyet a bakon, de a felbőszült Morik állta a sarat, és előre is

tört, nem törődve a többiekkel meg az íjásszal. Togo hátrahúzta a karját, hogy lecsapjon, de afürge Morik megelőzte, és megvágta Togo kezét, aki elejtette a kardját. Alig koppant a fegyver abakon, s Morik már ott is volt, hárítva Togo társának támadását. Tőrt rántott elő, amitvillámgyors mozdulattal a félork hasába döfött. Ellenfele puszta kézzel, kétségbeesetten próbáltvédekezni, de Morik túl gyors és túl ravasz volt.

Togo a földre hanyatlott. Csak egy lépést tehetett, aztán a gyomrát szorítva összeesett.Morik hallotta, hogy a harmadik támadó közeledik a szekér másik oldala felől. Velőtrázó

ordítás hallatszott a magasból, majd egy másik a közelgő ellenfél felől. A Csavargó még éppidőben pillantott oda, hogy lássa repülni a gnoll íjászt. Az eleven rakéta lekaszálta a harmadiktámadót, egy apró termetű asszonyt. A nő elterült, de nyögve próbált feltápászkodni, az íjászviszont mozdulatlanul hevert.

Morik folytatta a támadást a maradék egy útonálló ellen, hogy lejusson a kocsi bakjáról, sfolytassa a harcot. Ellenfelének azonban szemlátomást nem sok kedve volt tovább küzdeni,miután barátai kidőltek mellőle. Hárította Morik döféseit és hátrált, mikor a Csavargó leugrott aföldre.

Morik nyomult előre, kardja hol fölfelé, hol lefelé szökkent.Előredöfött és gyorsan visszahúzta pengéjét a hárításkor, aztán egy ügyes csavarintással

levált a bandita kardjáról, és újra szúrt. A férfi vérző vállal tántorodott hátra. Menekült volna, detámadója nem tágított, s védekezésbe kényszerítette.

Morik újabb riadt kiáltást hallott a háta mögül, majd ágak reccsenése hallatszott. ACsavargó egy mosollyal nyugtázta Wulfgar tisztogató tevékenységét.

- Kérlek, uram - esdekelt Morik áldozata, mikor a Csavargó szúrásai egyre-másra célbataláltak, s világosan kiderült, ki a jobb vívó. - Nekünk csak a pénzetek kellett volna.

- Szóval nem is bántottatok volna minket, ha már elvettétek? - kérdezte cinikusan Morik.A férfi hevesen rázta a fejét, és Morik ezt a pillanatot használta ki, hogy újra támadjon, s

vörös vonalat rajzoljon a férfi arcára. A bandita egy kiáltással térdre hanyatlott, s kegyelemértkönyörögve letette kardját.

- Irgalmasságomról vagyok közismert - mondta Morik színlelt együttérzéssel, mivel hallotta,hogy Wulfgar közeleg. - De félő, hogy a barátommal más a helyzet.

Wulfgar odasietett és nyakon ragadta a térdelő embert.A levegőbe emelte, és nekivágta egy fának. Fél kézzel - a másik karját, a vállába fúródott

nyílvesszővel, kímélni akarta - felemelte a zsiványt a földről, és szorongatni kezdte.- Meg tudnám állítani - mondta társalgási stílusban Morik, s a barbár roppant alkarjára tette

a kezét. Csak most vette észre Wulfgar sebét. - De el kell vezess minket a táborotokba.- Nincs táborunk! - zihálta a bandita. Wulfgar megszorította a nyakát.- Jól van! Jól van! - sipította a férfi, aztán kidülledtek a szemei, amikor Wulfgar még egyszer

megfeszítette izmait.- Engedd el - utasította Morik.Nem jött válasz. A bandita elkeseredetten vergődött Wulfgar szorításában, de hasztalan.- Wulfgar! - kiáltott rá barátjára Morik, és rángatni kezdte a barbár karját. - Hagyd már abba,

ember!Wulfgar meg se hallotta, de mintha még csak nem is látta volna a Csavargót.- Hálás leszel még ezért - morogta Morik, bár nem volt teljesen biztos a dolgában, amikor

ökölbe szorította a kezét, és fejbe vágta Wulfgart.Barátja elengedte a banditát - aki eszméletlenül hanyatlott a fa tövébe -, de csak azért, hogy

lekeverjen egyet Moriknak. A Csavargó hátratántorodott, és Wulfgar utánament.Morik feltartotta a kardját, készen arra, hogy akár szíven szúrja a barbárt, ha kell, de az

utolsó pillanatban Wulfgar megtorpant. Pislogni kezdett, mintha ébredezne. Morik látta, hogytársa csak most tért vissza, bárhol is járt eddig.

- Elvisz minket a táborukba - mondta neki Morik.Wulfgar zsibbadtan, ködös tekintettel bólintott. Közönyösen pillantott a vállából kiálló letört

nyílvesszőre, aztán elsápadt, csodálkozva Morikra pillantott, és arccal előre a földre zuhant.

Wulfgar a szekér hátuljában tért magához, egy fenyőfákkal szegélyezett mező szélén.Nehézkesen fölemelte a fejét, és kis híján úrrá lett rajta a pánik. Az egyik arra járó nő a banditákközül való volt. Mi történt? Legyőzték őket? Mielőtt azonban teljesen megrémült volna, hallottaMorik derűs hangját, és megpróbált felülni, bár éles fájdalom hasított sebesült karjába. Wulfgarérdeklődve pillantott a vállára: a nyíl eltűnt, a seb bekötve és ellátva.

Morik nem messze tőle ült, s barátságosan csevegett, iszogatott egy gnoll-forma banditával,mintha régi barátok lennének. Wulfgar a szekér végéhez kúszott, kilógatta a lábát, aztánbizonytalanul felállt. A világ hullámzott a szeme előtt, s fekete pontok ugráltak előtte. Az érzésazonban hamar elmúlt, s Wulfgar óvatosan, de határozottan elindult Morik felé.

- A, szóval felébredtél. Kérsz inni? - nyújtotta az üveget Morik.Wulfgar rosszallón rázta a fejét.- Ugyan már, innod kell - recsegte a kutyapofájú gnoll Morik mellett. Belekortyolt a sűrű

sörbe, de az ital fele mellément, a ruhájára.Wulfgar a szörnyalakra meredt.- Nyugalom - intette Morik, felismerve a veszedelmes pillantást. - Mickers a barátunk, s most

már nekünk dolgozik, hogy Togo meghalt.- Küldd el - jelentette ki Wulfgar, s a gnollnak leesett az álla meglepetésében.Morik felpattant és karon fogta a barbárt. - Ezek itt szövetségesek - magyarázta. -

Mindnyájan. Eddig Togonak engedelmeskedtek, most nekem. És neked.- Küldd el őket - kötötte az ebet a karóhoz Wulfgar.- Kint vagyunk az úton - ellenkezett Morik. - Felderítőkre van szükségünk, és kardfogatókra.- Nem - jelentette ki Wulfgar.- Nem érted a dolgot, barátom - érvelt Morik, s próbálta lecsillapítani barátját.- Küldd el őket! - csattant fel hirtelen Wulfgar. Mivel látta, hogy Morikkal semmire sem megy,

odasietett Mickershez.- Tűnj el innen és az egész erdőből!Mickers elnézett a barbár mellett. Morik lemondóan vállat vont.Wulfgar kiütötte a csajkát a gnoll kezéből, megragadta a haramia ingének elejét és

felemelte. - Az utolsó lehetőséged, hogy saját akaratodból távozz - morogta a barbár, ésmegtaszajtotta Mickerst.

- Morik úr! - jajdult fel panaszosan Mickers.- Tűnj el - felelte neki Morik kényszeredetten.- És a többiek is? - kérdezte egy ember a bandából. Felajzott íj volt a kezében.- Vagy ők, vagy én, Morik - szólt a barbár ellentmondást nem tűrő hangon. Mindketten az

íjászra pillantottak, aki nyílvesszőt helyezett az íjhúrra.Wulfgar szeme felizzott, s a barbár elindult az íjász felé. - Egy lövésed van - kiáltotta oda

neki. - Egy lövésed, rám. Eltalálsz?Az íjász felemelte fegyverét.- Nem hinném - folytatta Wulfgar. - El fogod hibázni, mert tudod.- Mit tudok? - kérdezte az íjász.- Tudod, hogy még ha el is talál a nyilad, meg nem öl - felelte Wulfgar, és folytatta útját. -

Legalábbis nem azonnal, mielőtt a torkodra tehetném a kezem.Az íjász hátrahúzta a húrt, de Wulfgar csak mosolygott, egyre magabiztosabban, és ment

tovább. Az íjász idegesen tekintett körbe, támogatást keresve, de senkit sem talált. Látta, hogytúl nagy fába vágta a fejszéjét: leengedte fegyverét, és elrohant.

Wulfgar hátrafordult. Már Mickers is elinalt.- Most aztán figyelhetünk - jegyezte meg Morik komoran, amikor Wulfgar visszatért. -

Elvesztegettél egy csomó szövetségest.- Én nem szövetkezem gyilkos tolvajokkal! - jelentette ki a barbár.Morik elhúzódott tőle. - Én talán nem vagyok tolvaj?Wulfgar arckifejezése meglágyult. - Kivétel erősíti a szabályt - kuncogott.

Morik nyugtalanul felnevetett. - Tessék, nagydarab és nem túl okos barátom - nyúlt egyújabb palack után. - Igyál kettőnkre. Az útonállókra!

- Ugyanaz lesz a sorsunk, mint az elődeinknek? - tűnődött fennhangon Wulfgar.- Elődeink nem voltak elég ravaszak - felelte Morik. - Én tudtam, hol találom őket, mert

túlságosan kiszámíthatóak.Egy jó útonálló lecsap, aztán továbbáll a következő leshelyre. A jó útonálló olyan, mintha tíz

különálló bandája lenne.Mindig egy lépéssel a városi őrség előtt jár, és azok előtt, akik elegendő információval

rendelkeznek ahhoz, hogy megtalálják és legyőzzék.- Úgy beszélsz, mintha jól ismernéd ezt az életet.- Néha csináltam - ismerte el Morik. - Az, hogy kint vagyunk a vadonban, még nem jelenti

azt, hogy vademberként kéne élnünk - ismételte meg korábbi kijelentését, és Wulfgar felényújtotta az üveget.

A barbárnak minden akaraterejére szüksége volt, hogy ezt az italt is visszautasítsa. Fájt aválla, és még mindig bosszantották a banditák. A ködös mámor nagyon is hívogatónak tűntabban a pillanatban.

Inkább elhúzódott a döbbent Moriktól. Felmászott egy közeli fára, letelepedett egykényelmes ághajlatban, és hátradőlve szemügyre vette a tájat.

Pillantását újra és újra az északi hegyek vonzották magukhoz, a Világ Hátának vonulatai,melyek a határt jelentették közte és a Jeges Szelek Völgye között, közte és az élet közt, amitvalaha élt és amit talán újra elkezdhet majd. Újra a barátai jutottak az eszébe, legfőképpCatti-brie. A barbár elszenderült, és álmában a karjában tartotta a lányt, és lágyan csókolgatta,megfeledkezve a világ fájdalmáról.

Catti-brie hirtelen elhátrált, apó elefántcsont szarvak türemkedtek elő a homlokából, éshatalmas denevérszárnyak bontakoztak ki a háta mögött. Egy szukkubusz, egy abyssi démonújra csőbe húzta álcájával.

Wulfgar szeme felnyílt, lélegzete szaggatottá vált. Próbált szabadulni a szörnyű képektől, dehiába. Annyira élesek és valóságosak voltak a dolgok, hogy a barbár arra gondolt: talán azelmúlt hónapok is csak Errtu káprázatai voltak, hogy reményt keltsenek benne, melyeket adémon eltiporhat. Látta a szukkubuszt, a szörnyű teremtést, mely elcsábította...

- Nem! - mordult fel Wulfgar, mert túl csúf volt az emlék, túl borzalmas ahhoz, hogy újraszembenézzen vele.

Elloptam a magodat, súgta fejében a szukkubusz, s ő nem cáfolhatta ezt. Többször ismegtették ezt fogsága évei alatt: megszerezték a magját és alu-démonokat nemzettek vele,Wulfgar gyermekeit. Ez volt az első eset, hogy Wulfgar tudatosan volt képes felidézni ezt azemléket azóta, hogy visszatért a felszínre. Az első eset, hogy démoni ivadékai látványánakiszonyata áthatolt az általa emelt mentális falakon.

Most látta őket. Látta Errtut, amint előhoz egy ilyen gyermeket, egy síró csecsemőt,melynek szukkubusz-anyja ott áll a démon mögött. Látta, ahogy Errtu felmutatja a kisdedet,aztán Wulfgar és a jajongó anya szeme láttára leharapja a fejét. Vércseppek záporoztakWulfgarra, aki képtelen volt levegőt venni, képtelen volt felfogni, hogyan talált utat hozzá újraErrtu.

Wulfgar félig lemászott, félig lefordult a fáról, és keményen ráesett sérült vállára. Felszakadta sebe. Mit sem törődve a fájdalommal átrohant a mezőn, és Morikot a szekér mellett találta. Abarbár odaugrott a ládákhoz, és sietve feltépett egyet.

A gyermekei! Ellopott magjának gyümölcsei!Az erős szesz égette a torkát, melege lassan szétterjedt és eltompította az érzékeit, elmosta

a szörnyű képeket.

15. fejezet

Már nem gyerek

- Időt kell adnod a szerelemnek, hogy kivirágozzék, uram - súgta Temigast LordFeringalnak. Elvitte a gazdáját a kert egy távoli sarkába, távol Meraldától, aki a tenger felőlifalnál nézelődött. Az ispán megtudta, hogy a szerelmes fiatalember arra kérleli Meraldát, hogymár a következő héten keljenek egybe. A zavart lány egyik udvarias kifogást a másik utánszedte elő, de a makacs Feringal mindet legyőzte.

- Időt, hogy kivirágozzék? - visszhangozta a lord hitetlenkedve. - Megőrülök a vágytól.Semmire sem tudok gondolni, csak Meraldára!

Ezt hangosan mondta, és látták, hogy Meralda rosszallóan pillant feléjük.- Ez jól is van így - súgta az ispán. - De lássuk, hogy kitart-e az érzés az idő múltával. Az

ilyen érzelmek tartóssága a szerelem igazi lényege, uram.- Még mindig kételkedsz bennem? - hüledezett Lord Feringal.- Nem, uram, dehogy - visszakozott Temigast. - De a falusiaknak az igazi szerelmet, és nem

a hirtelen fellobbanást kell látniuk, ha egybekelsz egy olyan társadalmi helyzetű lánnyal, mintMeralda. Gondolnod kell a jó hírére.

Ez az utolsó megjegyzés gondolkodóba ejtette Feringalt.A lányra pillantott, aztán Temigastra. - Ha egyszer a feleségem lesz, mi kár érhetné a jó

hírét?- Ha a házasság túl sietős, a parasztok azt fogják hinni, hogy női bájaival egyszerűen

behálózott - magyarázta az ispán. - Sokkal jobb neki, ha néhány hétig csak becsületes éstiszteletteljes szerelmet tanúsítasz iránta. Úgyis sokan fognak rá neheztelni, irigységből. Megkell óvnod őt, és ehhez a legjobb, ha nem sieted el az eljegyzést.

- Mennyit várjak? - kérdezte a mohó ifjú.- A tavaszi napéjegyenlőségig - felelte Temigast, Feringal legnagyobb rémületére. - Így

helyes.- Bele fogok halni - jajongott az ifjú.Temigast megrovóan nézett a lesújtott lordra. - Megszervezhetünk egy találkát más nőkkel,

ha a vágyad túl erős.Lord Feringal a fejét rázta. - Gondolni sem tudok más nőre.Temigast mosolyogva megveregette a vállát. - Ez a helyes válasz olyasvalakitől, aki tényleg

szerelmes. Talán már az év fordulóján nyélbe üthetjük az esküvőt.Lord Feringal arca felderült, majd ismét elkomorult. - Még öt hónap - morogta.- De gondolj a gyönyörűségre, amiben majd részed lesz.- Másra se gondolok - morgott Feringal.- Miről beszélgettetek? - kérdezte Meralda, amikor Feringal visszament hozzá.- Az esküvőről, természetesen - felelte a lord. - Temigast ispán úr úgy gondolja, hogy

várnunk kell az év fordulójáig. Ő azt hiszi, hogy a szerelem egy növekvő, virágzó valami -mondta Feringal kétkedve.

- És az is - felelte Meralda megkönnyebbülten, hálával telve Temigast iránt.Feringal hirtelen magához szorította. - Nem tudom elképzelni, hogy még ennél is erősebb

lehetne a szerelmem irántad.Megcsókolta a lányt. Meralda visszacsókolta, és örült, hogy a lord nem próbált messzebb

menni, ahogy általában szokott.Ehelyett Feringal kissé eltolta magától.- Temigast figyelmeztetett, hogy mutassam ki a tiszteletemet irántad - mondta. - Hogy

megmutassam a falusiaknak: igazi és tartós a szerelmünk. Különben is, így legalábbPriscillának lesz ideje az előkészületekre. Olyan esküvőt ígért, amilyent Auckney, vagy talánegész Észak nem látott még.

Meralda mosolya ezúttal őszinte volt. Örült a haladéknak, örült az időnek, ami alatt rendbeteheti érzéseit Feringal és Jaka iránt, és felmérheti döntése felelősségét. Meralda biztos voltbenne, hogy végig tudja csinálni, mégpedig nem szenvedő asszonyként. Hozzá tud menni LordFeringalhoz, és képes lesz Auckney úrnője lenni az anyjáért és a családjáért.

Talán nem is lesz olyan szörnyű.A lány egy villanásnyi vonzalommal tekintett most Feringalra, aki a sötét hullámokat

bámulta. Hirtelen a férfi derekára tette a kezét, és fejét annak vállára hajtotta. Egy hálás mosolyvolt a jutalma leendő férjétől. Feringal nem szólt semmit, nem próbálta kihasználni a pillanatot.És Meraldának el kellett ismernie, hogy... kellemes az érzés.

- Mondj el mindent! - suttogta Tori, és odament nővére ágyához, amikor az este hazaért. -Megérintett?

- Sétáltunk és néztük a hullámokat - felelte kitérően Meralda.- Szereted már?Meralda meghökkenve meredt a húgára. Hogy szereti-e Lord Feringalt? Nem, biztosan

tudta, hogy nem, legalábbis nem olyan forrón, mint ahogy Jaka után vágyakozott, de talán ezígy is van jól. Talán lassan megkedveli Auckney nagylelkű urát. Lord Feringal nem volt csúf -távolról sem. Ahogy a kapcsolatuk fejlődött, ahogy kezdtek túllépni a kezdeti mohóságon,Meralda lassan meglátta a férfi számtalan jó tulajdonságát, amelyeket csakugyan meg lehetszeretni.

- Még mindig szerelmes vagy Jakába? - kérdezte Tori.Meralda elégedett mosolya azonnal szertefoszlott a fájdalmas emlékeztetőre. Nem felelt, és

ez egyszer Toriban is volt annyi tapintat, hogy annyiban hagyta a dolgot, amikor húga elfordult,összegömbölyödött, és próbálta visszatartani a sírást.

Egész éjjel rémálmok gyötörték, teljesen belegabalyodott a takaróiba. Másnap reggelreviszont jobb lett a hangulata, és ez csak fokozódott, amikor belépett a közös szobába, éshallotta, hogy az anyja Gardener anyóval beszél, egyik kíváncsi szomszédjukkal (a kis gnómnakkarvalyt megszégyenítő orra volt), boldogan áradozva a kastélykerti sétáról.

- Gardener anyó hozott nekünk tojást - mutatott Biaste egy kis kosárra. - Szedj magadnak,én most nem állok fel.

Meralda rámosolygott a nagylelkű gnómra, aztán a serpenyőhöz lépett. Hirtelen összeugrotta gyomra a látványra és a szagra. Kénytelen volt kirohanni a házból, hogy az ajtó melletti kisbokor mögött könnyítsen magán.

Gardener anyó egy pillanat alatt ott termett mellette. - Jól vagy, lányom? - kérdezte.Meralda inkább meglepetten, mint elgyötörten egyenesedett fel. - Az a sok nehéz étel ott a

kastélyban - magyarázta. - Lehet, hogy túlságosan is jól tartanak.Gardener anyó huhogva felkacagott. - Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz. Szép kövér és

pufók leszel a könnyű és a jó élettől. Meralda rámosolygott és visszament a házba.- Egyél - biztatta Gardener anyó.A tojásnak még a gondolata is újra felborzolta Meralda gyomrát. - Azt hiszem, jobb lesz, ha

lefekszem - mondta, és a szobájába indult.Hallotta, hogy a két asszony róla beszél, s az anyó éppen a nehéz ételt emlegeti. Biaste, aki

jól tudta, mi a betegség, remélte, hogy csupán ennyiről van szó.Meralda a maga részéről már nem volt annyira biztos ebben. Csak most gondolt vissza arra

a három hétre, ami eltelt a Jakával való találkozása óta. Igaz, hogy nem jött meg a havibaja, denem gondolt vele túl sokat, mert amúgy sem volt soha rendszeres nála...

A lány a hasára tette a kezét, és egyszerre öntötte el az öröm és a félelem.Másnap reggel megint rosszul volt, és azután is, de el tudta titkolni állapotát azzal, hogy

tojásnak még csak a közelébe sem ment. Hamar bizonyossá vált számára, hogy gyermeket vár.Álmodozásaiban az a gondolat, hogy Jaka Sculi gyermekét hordja, nem is volt olyan

szörnyű. El tudta képzelni magát a fiú feleségeként, egy kastélyban, a kertben sétálva Jakamellett, a valóság azonban jóval félelmetesebb volt ennél.

Elárulta Auckney lordját, és ami még rosszabb, elárulta a saját családját is. Azzal az egyéjszakával, amit elcsent magának, valószínűleg halálra ítélte az anyját, önmagát pedigrosszlánynak bélyegezte a falu előtt.

Vajon eljut egyáltalán idáig a dolog?, tűnődött. Talán ha az apja megtudja az igazat, azonnalmeg is öli - ennél sokkal kevesebbért is kapott már verést. Esetleg Lord Feringalvégighurcoltatja az utcákon, hogy a falusiak megdobálhassák rothadt gyümölccsel. Esetleg

hirtelen haragjában Lord Feringal kivágja a gyermeket a méhéből és megöleti Jakát.Mi lesz a babával? Mit tennének az Auckney-k egy fattyúval? Meralda hallott már hasonló

történeteket más királyságokról, meggyilkolt kisgyermekekről, akik veszélyt jelentettek a trónra.Mindezek a lehetőségek örvénylettek Meralda fejében éjjel, az ágyban, ilyen és hasonló

szörnyűségek, melyek túl borzasztóak ahhoz, hogy pontosan elképzelje őket vagyszembenézzen velük. Halkan felkelt és felöltözött, aztán ránézett az anyjára, aki édesdeden,összegömbölyödve aludt az apja karjában.

Meralda néma bocsánatkérést rebegett mindkettőjüknek, aztán kilopózott a házból. Esős,szeles éjszaka volt, s a lány, legnagyobb rémületére, nem találta Jakát a szokott helyen, aházak fölötti mezőkön, ezért elment a fiú házához. Hogy ne ébressze fel Jaka rokonait,kavicsokat dobált a fiú ablakába.

A függöny hirtelen félrelendült, és Jaka csínos arca jelent meg a nyílásban.- Én vagyok az, Meralda - súgta a lány, és a fiú arca felragyogott a meglepetéstől.

Kinyújtotta a kezét a lánynak, és amikor Meralda megfogta, fülig érő mosollyal az arcához húztaa kezét.

- Beszélnem kell veled - mondta Meralda. - Kérlek, gyere ki.- Melegebb van idebent - felelte Jaka szokásos frivol, ravasz modorában.Meralda ugyan tudta, hogy nem bölcs dolog, amit tesz, de reszketett a hidegben. A bejárati

ajtó felé mutatott és odaszaladt. Jaka is ott termett, mezítelen felsőtesttel, kezében egy szálgyertyával. A szájára tapasztotta mutatóujját, és karon fogta Meraldát, aztán elfüggönyözötthálókamrájába vezette. Mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, a fiú már csókolta is, éslehúzta az ágyra maga mellé.

- Hagyd abba! - sziszegte a lány, és elhúzódott. - Beszélnünk kell.- Majd később - ölelgette Jaka.Meralda legördült az ágyról és felállt. - Most azonnal. Nagyon fontos.Jaka kiült az ágy szélére. Még mindig mosolygott, de nem ment a lány után.- Fogy az időm - bökte ki Meralda.Jaka a homlokát ráncolta, mintha nem értené.- Gyereket várok - suttogta a lány halkan. - A te gyerekedet.A hatás akkor sem lehetett volna drámaibb, ha Jakát egy mángorlóval csapják képen. -

Micsoda? - hebegte hosszú, reszketeg szünet után. - De hát csak egyszer...- Akkor biztos túl jól csináltuk - válaszolta szárazon a lány.- De hát... - kezdte Jaka, és a fejét rázta. - Lord Feringal... Mit tegyünk? - Elhallgatott, és

fürkésző pillantást vetett a lányra. - Te meg ő...?- Csak te - felelte határozottan Meralda. - Csak te, akkor egyszer, egész életemben.- Mit tegyünk? - ismételte Jaka, és idegesen járkálni kezdett. Meralda még sosem látta ilyen

feldúltnak.- Eddig azt gondoltam, hogy hozzá kell mennem Lord Feringalhoz - mondta Meralda, és

megfogta Jakát, hogy megnyugtassa. - A családom, ha nem is magam miatt, de mostmegváltoztak a dolgok - nézett a fiú szemébe. - Elvégre nem vihetem be egy másik férfigyerekét az Auck kastélyba.

- És akkor mi lesz? - kérdezte Jaka, még mindig kétségbeesetten.- Azt mondtad, szükséged van rám - emlékeztette Meralda halkan, reménykedve. - Azzal

együtt, ami a hasamban és a szívemben van.- Lord Feringal megöl.- Akkor nem maradunk itt - felelte Meralda. - Te mondtad, hogy elutazunk a Kardparton

Luskanba, aztán Vízmélyére. Most úgysem tehetünk mást.A gondolat nem volt igazán elfogadható Jaka számára. - De... - csóválta a fejét. Végül

Meralda megrázta, és hozzásimult.- Talán jobb is így - suttogta a lány. - Én szeretlek, te is szeretsz, és a sors most

közbeavatkozott, hogy összehozzon minket.- Ez őrület - motyogta Jaka, és elhúzódott. - Nem futhatunk el. Nincs pénzünk. Nincs

semmink. Meghalunk még az úton, mielőtt elérhetnénk Luskant.

- Semmink nincs? - visszhangozta hitetlenkedve Meralda, és kezdte megérteni, hogyJakából nem csak az első rémület beszél. - Itt vagyunk egymásnak. Itt van a szerelmünk és ajövendő gyermekünk.

- Azt hiszed, hogy ez elég? - kérdezte a fiú, hasonlóan hitetlenkedve. - Milyen életünklehetne ilyen körülmények között? Örökké koldusként, és sárban felnevelve a gyerekünket?

- Mi más választásunk van?- Választásunk? - bökte ki Jaka, de legszívesebben azonnal visszaszívta volna, mert rájött,

hogy nem lett volna szabad hangosan kimondania.Meralda a könnyeivel küszködött. - Azt akarod mondani hogy hazudtál. csak hogy a tiéd

legyek? Azt akarod mondani, hogy nem szeretsz?- Nem erről van szó - nyugtatgatta Jaka, és a lány vállára tette a kezét. - De milyen

esélyünk van a túlélésre? Nem hiheted komolyan, hogy a szerelem elég. Nem lesz mit ennünk,nem lesz pénzünk, és három szájat kell etetnünk. És mi lesz, ha egyszer csúnya és kövérleszel, és már a szerelmeskedés sem lesz öröm?

A lány elsápadt és elhúzódott. A fiú utánalépett, de Meralda ellökte. - Azt mondtad, szeretsz- suttogta.

- Szerettelek is - felelte Jaka. - És most is szeretlek.A lány lassan megrázta a fejét, s szemei összeszűkültek. - Akartál, de sosem szerettél. - A

hangja megremegett, de eltökélte, hogy végigjár az úton. - Te ostoba. Még csak nem is tudod,mi a különbség. - Ezzel megfordult és kirohant a házból.

Jaka nem ment utána.Meralda egész éjszaka az esős hegyoldalon sírdogált, és reggelig haza sem ment. Most

már tisztában volt az igazsággal, bármi is történjék. Bolond volt, hogy odaadta magát JakaSculinak. Ha majd visszanéz a pillanatra, amikor asszony lett belőle, amikor elhagyta ártatlanleány-életét, ez nem az a pillanat lesz, amikor elveszítette a szüzességét. A mostani éjszakalesz az, amikor rádöbbent, hogy legtitkosabb énjét egy önző, szeretetlen, sekélyes férfinak adtaoda.

Azaz nem is férfinak - kisfiúnak. Milyen ostoba volt.

16. fejezet

Otthon, édes otthon

A szekér alatt kuporogtak, miközben az eső ömlött körülöttük. Vízerecskék folytak lehozzájuk, és a föld hamarosan sártengerré vált még védett menedékükben is.

- Nem ilyen életet képzeltem magamnak - jegyezte meg komoran Morik. - Így buknak el anagyságok.

Wulfgar elvigyorodott és a fejét csóválta. Őt nem izgatta annyira a kényelem, mint Morikot,az eső sem zavarta. Ó a Jeges Szelek Völgyében nőtt fel, a legzordabb vidéken a hegységnekezen az oldalán.

- Tönkremegy a legjobb nadrágom - morogta a Csavargó, és törölgetni kezdte a sarat aruhájáról.

- A parasztok adtak volna szállást - emlékeztette Wulfgar.A nap során korábban elhaladtak néhány tanya mellett, és a barbár akkor említette, hogy

ezek a népek biztosan adnának nekik ennivalót és fedelet.- Akkor a parasztok tudnák, hogy itt vagyunk - mondta Morik magyarázatképpen, mint

mindig, amikor Wulfgar felhozta ezt a dolgot. - Ha valaki jön utánunk, könnyebben követhetné anyomunkat.

Villám csapott bele egy fába nem messze tőlük, és Morik felkiáltott ijedtében.- Úgy csinálsz, mintha azt várnád, hogy a környék összes katonája a nyomunkban lesz -

szállt vitába Wulfgar.- Sok ellenséget szereztem magamnak - ismerte el Morik. - Akárcsak te, barátom, beleértve

Luskan vezető magiszterét is.

Wulfgar vállat vont: nem érdekelte.- És még szerzünk többet is, biztosíthatlak - folytatta Morik.- Azért, ahogy miattad élünk.A Csavargó felvonta a szemöldökét. - Talán paraszti életet kellene folytatnunk, a földet

turkálva?- Miért, az talán olyan szörnyű lenne?Morik szortyintott, Wulfgar kuncogott.- Szükségünk van egy bázisra - mondta váratlanul Morik, amikor újabb adag víz csordult rá.

- Egy házra... vagy egy barlangra.- Sok barlang van a hegyekben - szólt Wulfgar, de aztán, társa reménykedő, mégis félő

arckifejezését látva rájött, hogy ezt nem kellett volna mondania: a hegyi barlangoknak szintemindig volt lakója is.

Másnap reggel már fényesen sütött a nap, de ez sem változtatott Morik borongóshangulatán. Morik morogva kapargatta a sarat a ruhájáról, és azonnal levetkőzött, majdnagymosást rendezett, ahogy egy tisztavizű kis hegyi patakhoz érkeztek.

Wulfgar is megmosakodott és megsikálta a ruháját. A jeges víz jólesően elzsibbasztottasebesült vállát. Miközben a napsütötte sziklán hevertek, és várták, hogy megszáradjanak aruhák, Wulfgar lustán szállongó füstöt pillantott meg a távolban.

- Újabb házak - jegyezte meg a barbár. - Biztosan barátságosak ahhoz, aki barátsággal jön.- Már sosem hagyod abba? - szólt Morik szárazon, és lenyúlt a szikla alá, a palackért, amit

a folyó vizében hűtött.Ivott, aztán kínálta Wulfgart is, aki tétovázott, de végül elfogadta.Nemsokára nedves ruhában, s kissé kótyagosan elindultak a hegyi ösvényen. A szekeret

nem tudták magukkal vinni, így elrejtették a bokrok között, a lovakat pedig kicsapták legelészni.Morik némi iróniát látott abban, hogy milyen könnyű lenne őket ellopni, és ezt ki is mondta.

- Akkor csak vissza kell lopnunk őket - felelte Wulfgar, és Morik nevetett, nem vette észre agúnyt a barbár szavaiban.

Hirtelen azonban megtorpant, mert barátja arckifejezése egyszerre elkomolyodott. KövetveWulfgar pillantását, Morik megértette a jelenség okát, mert meglátta a tőből nemrégenleszakított fiatal fa maradványait. Wulfgar odament és szemügyre vette a talajt.

- Mit gondolsz, mi törte le? - kérdezte a Csavargó.Wulfgar intett neki, hogy menjen oda, és egy hatalmas csizmasarok lenyomatára mutatott.- Óriások? - kérdezte Morik, és Wulfgar fürkészően meredt rá. A barbár most már kezdte

felismerni Morik szétesésének jeleit, a patkányketreces eset óta.- Az óriásokat sem szereted? - kérdezte Wulfgar.Morik vállat vont. - Még sosem láttam egyet sem - vallotta be. - De ugyan ki szereti őket?Wulfgar hüledezve nézte. Morik dörzsölt vén róka volt, tapasztalt veterán, tolvajként és

harcosként egyaránt. Wulfgar kiképzése során elég sokszor került szembe óriásokkal. Az atény, hogy Morik még egyet sem látott, némiképp meglepte a barbárt.

- Egyszer láttam egy ogrét - folytatta a Csavargó. - Persze porkoláb barátainkban is volt egykis ogre vér.

Nagyobbak - mondta erre Wulfgar. - Az óriások sokkal nagyobbal.Morik elsápadt. - Menjünk vissza, amerről jöttünk.- Ha óriások vannak a környéken, azoknak kell hogy legyen barlangjuk is - vélte Wulfgar. -

Az óriások nem szenvednek az esőtől és a tűző naptól, ha van kényelmes barlang a környéken.Különben is jobb szeretik a főtt ételt, és nem szívesen hirdetik magukat tábortűzzel a szabad égalatt.

- Barbárok és tolvajok is szerepelnek az étlapjukon? - érdeklődött Morik.- Különleges csemegeként - bólintott Wulfgar.- Akkor menjünk és beszéljünk azokkal a parasztokkal - fordult vissza Morik.- Gyáva - suttogta Wulfgar halkan. Morik megpördült. - Elég könnyű követni a nyomot -

folytatta Wulfgar. - Még azt sem tudjuk, hányan vannak. Sosem gondoltam volna, hogy Morik, aCsavargó megfutamodik a harc elől.

- Morik, a Csavargó ezzel harcol - bökött Morik a homlokára.- Azt megeszi az óriás.- Akkor Morik, a Csavargó elszalad - szögezte le a tolvaj.- Az óriás utolér - felelte Wulfgar. - Vagy utánad dob egy követ és messziről nyom agyon.- Szép kilátások - szólt Morik. - Menjünk és beszéljünk a parasztokkal.Wulfgar szemügyre vette barátját, de nem mozdult. Önkéntelenül is összehasonlította

magában Drizztet és Morikot ebben a pillanatban. A Csavargó el akart menni, míg a drow fejestugrott volna az óriáskalandba. Wulfgar visszagondolt azokra az időkre, amikor Drizzt-tel kettenegy egész barlangnyi verbeeget intéztek el. Hosszú és nehéz harc volt, de Drizzt nevetvevágott bele. Wulfgar az utolsó csatára gondolt, amit ébenbőrű barátja oldalán vívott, egy másikóriáscsapat ellen.

Akkor felzavarták őket a hegyekbe, mikor megtudták, hogy a behemótok szemet vetettek aTízvárosba vezető útra.

Wulfgar úgy érezte, hogy Morik és Drizzt sok szempontból hasonlítanak egymásra, de alegfontosabb dolgokban teljesen mások. Olyan ellentét volt ez, ami egy pillanatig sem hagytanyugodni a barbárt, s folyton emlékeztette a különbségre hajdani és mostani élete között.

- Talán csak egy pár óriás van - erősködött Wulfgar. - Ritkán járnak csapatostul.Morik előhúzta a kardját és a tőrét. - Száz szúrás kell, hogy leterítsek egyet? - kérdezte. -

Vagy kétszáz? Miközben kétszázszor megdöföm a behemótot, majd vigasztalni fog a gondolat,hogy ő egyetlen ökölcsapással laposra nyomhat.

Wulfgar elvigyorodott. - Ez benne a szórakozás - jelentette ki. A barbár a vállára vetette ahóhér bárdját, s az óriás után eredt. Nem okozott gondot neki a nyomok követése.

Délután már egy sziklatömb mögé rejtőzve figyelték az óriások barlangját. Még Moriknak isel kellett ismernie, hogy tökéletes a hely: a barlang félreeső részen, szikláktól övezve tátongott,viszont csak félnapi járóföldre esett a két legfontosabb hágó közül az egyiktől, a keletitől, mely aJeges Szelek Völgyét választotta el a délvidéktől.

Sokáig figyeltek, és mindössze két óriást láttak, majd egy harmadik is megjelent. Wulfgarmég így sem volt letörve.

- Dombvidéki óriások - jegyezte meg lekicsinylően. - És csak három. Egyszer volt márdolgom egy olyan hegyi óriással, amelyik mind a hárommal felért volna.

- Akkor keressük meg azt a hegyi óriást, és kérjük meg, hogy intézze el őket - morogtaMorik.

- Az a hegyi óriás már halott - felelte Wulfgar. - Ahogy nemsokára ezek is. - Megmarkolta aroppant bárdot és körülnézett, majd úgy döntött, hogy kerülő úton közelítik meg a barlangot.

- Fogalmam sincs, hogyan kell ezekkel harcolni - suttogta Morik.- Figyelj és tanulj - biztatta Wulfgar, és elindult.Morik nem tudta, hogy utánamenjen-e vagy sem, ezért a szikla fedezékében maradt, nézte

barátja haladását, s látta a három óriást eltűnni a barlangban. Wulfgar hamarosan felosont abejárathoz és bekukkantott a szélén. Visszanézett Morik felé, és bepördült a homályba.

- Még csak azt sem tudod, hogy bent vannak-e - motyogta magában Morik, és a fejétcsóválta. Kezdett kételkedni abban, hogy jó ötlet volt idejönni. Tudta, hogy könnyenvisszajuthatna Luskanba, új személyazonossággal, már a hatóságok felé, de a régi utcaihírnévvel. Persze ott van a sötételfek nem elhanyagolható problémája, ha esetleg újrajelentkeznek.

Mégis, ha az óriásokra gondolt, Morik úgy érezte, hogy jobb, ha visszamegy Luskanba.Mégpedig egyedül.

A barlang bejárati része nem volt se túl magas, se túl tágas, legalábbis óriás-mércével.Wulfgart némiképp megnyugtatta az a tudat, hogy ellenfeleinek össze kell görnyedniük itt.

Nehéz lesz az üldözése, ha menekülésre kényszerül.Ötven láb után az alagút jelentősen kiszélesedett és felmagasodott. Ezután egy tágas,

magas terem következett, ahol hatalmas máglyatűz lobogott. Ez a tűz még a járatot ismegvilágította annyira, hogy Wulfgarnak nem kellett sötétben tapogatóznia.

Észrevette, hogy a falak repedezettek és egyenetlenek, tele árnyékokkal. Akadt egykülönösen ígéretes kiszögellés mintegy tízlábnyi magasságban. Wulfgar egy kicsit előrébbóvakodott, hogy vethessen egy pillantást az óriásokra odabent. Meg akart bizonyosodni róla,hogy tényleg csak hárman vannak, és egy olyan veszedelmes háziállat sincs velük, amit azóriások úgy kedvelnek: barlangi medvék vagy hatalmas farkasok. A barbárnak azonban visszakellett vonulnia, mert még mielőtt a barlangbejárathoz ért volna, hallotta, hogy az egyik óriás jönkifelé, büfögve, hangos dobogással. Wulfgar felkúszott a falon a párkányra és az árnyak közélapulva figyelt.

Jött az óriás, hasát simogatva és jólesőeket böffentve. Lassan összegörnyedt a szűkfolyosórész előtt. Az óvatosság úgy kívánta, hogy Wulfgar kivárjon a támadással, és mérje felellenfele erejét, de a barbár nem szándékozott óvatos lenni.

Harsány harci ordítással lecsapott, és meglendítette hatalmas fejszéjét, ereje összeadódottaz ugrás lendületével.

A meglepett óriás kissé kitért, épp csak annyira, hogy a fejsze nem vágta el a nyakát. Hiábavolt nagy, Wulfgar csapása könnyedén lefejezte volna. Így a vágás az óriás lapockáját érte,csontig. A behemót megtántorodott és fél térdre hanyatlott.

Wulfgar bárdjának nyele azonban eközben kettétört. A mindig rögtönzésre kész barbár aföldre szökkent, felpattant és odarohant a térdeplő óriáshoz, majd torkon döfte a nyél törött, élesvégével. Amikor a gurgulázó szörnyeteg feléje nyúlt hatalmas, remegő kezeivel, Wulfgarkirántotta a nyelet, jól megmarkolta, és az óriás arcába csapott.

Otthagyta a térdeplő alakot, mert tudta, hogy hamarosan jönnek a többiek is. Miközbenvédhető hely után nézett, észrevette, hogy a vállsebe megint szétnyílt, és ruhája márisátvérzett.

Wulfgarnak azonban nem volt ideje ezzel foglalkozni. Visszakúszott a magas párkányra,amikor a másik két óriás megjelent. Újabb fegyverét egy nagy kődarab formájában lelte meg.Fojtott mordulással a feje fölé emelte, és várt.

Az utolsó óriás - a legkisebb -, meghallotta a mordulást és felpillantott, épp amikor Wulfgarlecsapott a kővel. Hatalmasat ordított.

Wulfgar felkapta a bárdnyelet és leugrott, ismét csak lendületét használva az ütéshez. Aföldre érkezve visszafordult a behemót felé, és fürgén a térdkalácsára vágott. Fogást váltott,aztán beleszúrt a térdhajlat érzékeny inaiba, ahogy Bruenortól tanulta.

Fájó arcát markolászva, ordítva bukott a földre az óriás Wulfgar mögött, és már csak egy maradt.

Odakint Morik összerándult az ordítások, nyögések, majd a csontot törő kő jellegzeteshangja hallatán.

A kíváncsiság legyőzte óvatosságát. Közelebb húzódott a bejárathoz és próbáltbekukkantani, bár erősen tartott tőle, hogy barátja már halott.

- Már rég úton kéne lennem Luskanba - morogta magában. - Rám fér egy puha ágy.Kemény csapást mért az óriásokra, de egyiket sem ölte meg, talán még csak nem is vonta

ki őket hosszú időre a forgalomból. A barbár szinte védtelen volt. Berohant a nagyterembe,anélkül, hogy tudhatta volna, van-e másik kijárat.

Errtu emlékei azonban nem voltak vele most. Időlegesen kiszabadult érzelmi kötelékeibőlszorult helyzetében, és ez nagyon tetszett neki.

Ez egyszer pártjára állt a szerencse. Odabent megtalálta az óriások utolsó zsákmányánakmaradékalt, többek közt három törpéét, akik közül az egyiknek volt egy nem túl nagy, de erőskalapácsa, a másiknak pedig több kézifejszéje.

A harmadik óriás dörögve rontott be, s Wulfgar egymás után elhajított három kis fejszét.Kettővel célba is talált, de az óriás nyomult tovább, és már csak egyetlen hatalmas lépésnyírevolt,, amikor Wulfgar, attól tartva, hogy a falhoz lapítják, ellenfele combjába vágta a kalapácsot.

Kétségbeesetten vetődött oldalra, mert a megtántorodó behemót nem tudta már visszafognilendületét. Fejjel nekirohant a falnak, a mennyezetről por és kavics záporozott. Wulfgarnakvalahogy sikerült elkerülnie a törmeléket, de új fegyvereit is elveszítette, és nem volt esélye rá,

hogy időben visszaszerezze őket, mert a másik óriás, akit Wulfgar fejbevágott, szinténelőbotorkált.

A barbár a törött bárdnyél mellett döntött. Felkapta, aztán félreugrott az óriás lecsapódólába elől. Ütni kezdte a behemót térdeit, aztán megkerülte az egyik fatörzsforma lábat, éskikerült az óriás kezének hatóköréből. Fordulás közben beleszúrt a térdhajlatba. A falnál heverőóriás kirúgott felé, eltalálta Wulfgar vállát, s a barbár a szemközti falnak repült.

Wulfgart most már elkapta a harci láz. Felordított és nekirohant a sántikáló óriásnak.Botjával újra a térdeit támadta, és bár a szörnyeteg kapkodott utána, a barbár remélte, hogyhamarosan meghallja a széttörő csont reccsenését. A behemót összerogyott, szétzúzott térdétszorongatta, és ordításának puszta ereje megrázta az egész barlangot. Wulfgar diadalmasannevetett.

A falnál fekvő óriás megpróbált felállni, de ellenfele azonnal ott termett, ráugrott a hátára, ésütni kezdte a tarkóját.

Az óriás védekezni próbált. Wulfgar remélte, hogy most végre végezhet vele.Ekkor azonban a másik óriás hatalmas keze szorosan ráfonódott a lábára.

Morik alig tudta elhinni, hogy ez ő. Úgy érezte, mintha a lábai önálló életet élnének,miközben bement az alagútba és a szemét meresztette.

Megpillantotta az első óriást, aki összegörnyedve állt a kiálló szikla alatt, és egyik kezével afalnak támaszkodva köhögte fel az utolsó vérrögöket.

Mielőtt józan esze felülkerekedhetett volna, Morik már indult is, s nesztelenül osont a falmentén befelé a barlangba.

Észrevétlenül ellopózott a hangosan ziháló óriás mellett, aztán felmászott egy magaspárkányra.

A csatazaj a belső teremből hallatszott, s Morik csak remélhette, hogy Wulfgar boldogul,nemcsak a barátja érdekében, hanem azért is, mert ha a többi óriás kijön, akkor ő is szorulthelyzetbe kerül.

A tolvaj megőrizte hidegvérét és ugrásra készen, tőrrel a kezében várt. Úgy gondolta, hogyaz embereknél jól bevált hátbaszúrást kéne alkalmazni, de némileg kételkedett apró tőrehatékonyságában az óriások ellen.

Az óriás fordulni kezdett. Moriknak elfogyott az ideje. Tudta, hogy tökéletesen kelldolgoznia, és nem fogja könnyen megúszni. Arra gondolt, hogy minek is jött ide be az ostobaWulfgar után. Ösztönből indult, és az óriás sebesült nyaka felé vetődött. Villant a tőre. Az óriásfelordított és megugrott - beverve a fejét a kiálló sziklába. Nyögve próbált fölegyenesedni ésvadul kaszált a karjaival. Morik félig gurulva, félig futva, pánikszerűen hagyta el a barlangot,nyomában a ziháló, nyúlkáló óriással.

A tolvaj érezte, hogy ellenfele egyre közelebb kerül hozzá.Az utolsó pillanatban oldalra vetődött, s a behemót elbotladozott mellette, rémségesen

fújtatva, szederjes arccal, kidülledt szemekkel.Morik visszarohant a barlang belseje felé, de az óriás nem vette üldözőbe. Térdre rogyva

kapkodott levegőért.- Haza Luskanba - ismételgette Morik újra és újra, mégis ment tovább a barlangterem felé.

Wulfgar megpördült és teljes erőből döfött, aztán előrevetette magát, és rángatni kezdte azóriás lábát. Az óriás fél térden támaszkodott, s törött térdét kinyújtva tartotta, mintha nehezentudná megőrizni egyensúlyát. Másik hatalmas keze is elindult Wulfgar felé, de a barbárkikerülte, kiszabadult és felugrott ellenfele vállára.

Átmászott a behemót feje mögé és kezével átkulcsolta, botját a szeme felé irányítva.Megmarkolta a fanyelet és megnyomta. Az óriás feléje kapott, de a barbár nem tágított.

A rémült teremtés próbált kiszabadulni, hatalmas izmai kidagadtak.Wulfgar azonban jó szögbe helyezkedett, és szinte emberfeletti erővel bírt. Látta, hogy a

másik óriás kezd feltápászkodni, de emlékeztette magát, hogy egyszerre csak egy dologgalfoglalkozhat. Érezte, hogy botja vége belehatol az óriás szemébe. A behemót egészen

megvadult, még fel is állt, de Wulfgar kitartott. Csak nyomta, nyomta a rudat.Az óriás vakon nekirohant a falnak és megfordult, hogy ledörzsölje magáról az embert. A

barbár összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat, és kapaszkodott, miközben a nyelet egyremélyebbre nyomta a behemót agyába.

Megérkezett a másik óriás. Wulfgar leugrott és végigrohant a termen, a haldokló óriásgörcsös rángásaival fedezve visszavonulását. Rögtönzött lándzsájának vége láthatóan kiállt abehemót szeméből. Wulfgar vetődve igyekezett visszaszerezni a kalapácsot és legalább azegyik fejszét.

Az óriás félrelökte halott társát és előrelendült, majd hátraszédült, amikor egy dobófejsze álltbele a homlokába.

Wulfgar is megjelent, és a kalapáccsal lendületesen belecsapott a behemót mellkasába.Még kétszer odacsapott, aztán a kaszáló kezek közt lecsusszant és kegyetlen csapást mért atérdére. Elrohant az óriás mögött a falhoz, felfutott rá, aztán a magasból ismét lecsapott aforduló ellenfelére.

A kalapács áttörte a fickó koponyáját. A behemót elterült és mozdulatlanul hevert a padlón.Morik ebben a pillanatban lépett be, és tátott szájjal meredt a viharvert Wulfgarra. A barbár

válla vérben úszott, a lába felhorzsolva, térde és keze szinte bőrtelenre nyúzva.- Látod? - vigyorgott diadalmasan Wulfgar. - Nem volt semmi gond. Most már van

otthonunk.Morik a félig elfogyasztott törpemaradványokra és a halott óriások hulláira meredt. - A

semminél jobb - felelte szárazon.

A következő három nap java részét a barlang kitakarításával töltötte. Eltemették a törpéket,feldarabolták és kihordták az óriás testeket, és beszállították a készleteiket. Még a lovakat és aszekeret is sikerült felvinniük egy kerülő úton, bár aztán szabadon engedték az állatokat, mertsejtették, hogy igásállatként úgysem veszik sok hasznukat.

Teli zsákkal a hátán Morik kivezette Wulfgart az ösvényekre. Elérkeztek egy olyan helyre,ahonnan széles hágóra lehetett látni, mely az egyetlen jelentősebb átjárót jelentette a VilágHátán keresztül ezen a környéken. Ez volt az az út, amit Wulfgar és régi barátai is használtak,amikor kimerészkedtek a Jeges Szelek Völgyéből. Nyugat felé is volt egy átjáró Hundelstone-onkeresztül, de ez, rövidebb lévén, sokkal veszedelmesebb is volt.

- Rengeteg karaván fog erre jönni még a tél beállta előtt - szólt Morik. - Észak felé tartanakkülönféle árukkal, és dél felé pisztrángcsont-faragványokkal.

Wulfgar nem árulta el, hogy sokkal többet tud ezekről a dolgokról, mint Morik képzeli, csakbólintott.

- Mindkét irányból lecsaphatunk rájuk - folytatta Morik. - A déliektől az ellátmányt szerezzükbe, az északiaktól meg a pénzmagot.

Wulfgar leült egy kőre és észak felé bámult, a hágón túlra, a völgy felé. Újra eszébe jutott azéles ellentét múltja és jelene között. Milyen furcsa lenne, ha éppen régi barátai indulnának azútonállók keresésére!

Elképzelte Bruenort, ahogy dérrel-dúrral felcsörtet a lejtőn, a fürge Drizztet, ahogyelegánsan szökell, szablyáival a kezében, miközben Guenhwyvar már fent van, hogy elvágja avisszavonulás útját. Morik nyilván elmenekülne, és Catti-brie elintézné egyetlen ezüstösnyílvesszővel.

- Messze jár a pillantásod. Mire gondolsz? - kérdezte Morik. Szokás szerint tele palack volta kezében, amit azonnal meg is kóstolt.

- Azt hiszem, innom kell egyet - felelte Wulfgar, és szájához emelte az üveget. Az égetőkorty némileg lecsillapította, mégsem tudott megbékélni jelenlegi helyzetével. Talán a barátaieljönnek, ha meg akarják nézni az útonálló óriásokat. Wulfgar újra kortyolt egy nagyot. Nemtetszett neki a találkozás gondolata.

17. fejezet

Kényszerhelyzetben

- Attól tartok, nem várhatok tavaszig - mondta Meralda ravaszul Feringalnak a kastélybelivacsora után. Meralda kérésére kimentek a tengerpartra a szokásos kerti séta helyett.

A fiatal lord megtorpant, és tágra nyílt szemmel meredt a lányra. - Hangosak a hullámok -húzódott közelebb a lányhoz -, lehet, hogy nem jól hallottalak.

- Azt mondtam, hogy nem várhatok tavaszig - ismételte Meralda. - Már úgy értem, azesküvővel.

Feringal arca széles mosolyra húzódott, és úgy festett, mint aki menten táncra perdül.Szelíden megfogta a lány kezét, az ajkához emelte és megcsókolta. - Az idők végezetéig isvárnék, ha azt kérnéd - felelte ünnepélyesen. A lány, legnagyobb meglepetésére - ez az embertele van meglepetésekkel! -, azon vette észre magát, hogy hisz neki. Feringal még sosemcsapta be.

De bármilyen jól is esett ez Meraldának, a probléma nem várhatott. - Nem kell sokáigvárnod, uram - felelte, és megsimogatta a férfi arcát. - Örülök, hogy hajlandó lennél várni rám,de már az én vágyaim sem tudják kivárni a tavaszt - Meralda közelebb húzódott ésmegcsókolta a lordot. A férfi hozzásimult.

Feringal, életében először, elhúzódott a lánytól. - Tudod, hogy nem lehet - mondtafájdalmasan. - Szavamat adtam Temigastnak. Mindennek annak rendje s módja szerint kellmennie.

- Akkor gondoskodj róla, hogy ez is rendjén való legyen, méghozzá gyorsan - biztatta a lány,és szelíden simogatta Feringal arcát. Arra gondolt, hogy a lord összerogyhat érintése alatt,ezért újra közelebb lépett, és elakadó lélegzettel hozzátette: - Egyszerűen nem tudok várni.

Feringal elvesztette nagy fáradsággal magára erőltetett önuralmát. Magához ölelte a lányt,és elborította csókjaival.

Meralda nem kívánta a dolgot, de tudta, hogy meg kell tennie. Félt, hogy talán már így is túlkéső. Elkezdte magával húzni a férfit a homokra, és keményen koncentrált: elcsábítja a lordotés gyorsan túl lesz rajta, de egyszer csak kiáltás hallatszott a kastélyból, Priscilla éles hangja.

- Feri!- Utálom, amikor így szólít! - A fiatal lord nagy erőfeszítéssel felkelt Meralda mellől, és

némán átkozta a nővérét. - Hát sosem fogok megmenekülni tőle?- Feri, te vagy az? - kiáltotta Priscilla.- Igen, Priscilla - felelte a férfi, alig leplezett bosszúsággal.- Gyere vissza a kastélyba - utasította az asszony. - Kezd sötét lenni, és Temigast azt

mondja, rablók járnak a környéken. Szeretné, ha a falon belül lennél.Feringal elkeseredetten nézett Meraldára, és a fejét csóválta. - Mennünk kell - mondta.- Nem tudok tavaszig várni - szólt a lány határozottan.- Nem is kell - felelte a lord. - De rendesen fogjuk csinálni, az etikett szerint. Előrehozzuk a

szertartást a téli napéjegyenlőségre.- Az túl messze van - felelte Meralda.- Akkor az őszire.Meralda gondolkodni kezdett. Az őszi napfordulóig még hat hét van, és ő máris több mint

egy hónapos terhes. Arckifejezése elárulta rosszallását.- Ennél előbb nem lehet - magyarázta Lord Feringal. - Tudod, hogy Priscilla intézi a

szervezést, és már attól is tombolni fog, hogy egyáltalán változtatni akarok. Temigast aztszeretné, hogy legalább az év fordulójáig várjunk, de őt majd meggyőzöm.

Inkább magának beszélt, mint Meraldának, ezért a lány hagyta szónokolni, s sajátgondolataiba merült, miközben mentek vissza a kastélyba. Tudta, hogy a férfi elképzelése anővére reakciójáról csöppet sem túlzott. Priscilla küzdeni fog a dátumváltoztatási terv ellen.Meralda biztos volt benne, hogy az asszony a frigy kudarcában reménykedik.

És kudarc is lesz, ha valaki megsejti, hogy ő egy másik férfi gyermekét hordja.- Több eszed lehetne, mint hogy testőrök nélkül kimenj az éjszakába - fortyant fel Priscilla,

amikor beléptek az előcsarnokba. - Rablók járnak a környéken.

Meraldára meredt, és a lány azonnal tudta Priscilla dühének igazi okát. Az asszonyegyáltalán nem tartott rablóktól, inkább attól félt, ami Feringal és Meralda közt történhet, ésami majdnem meg is történt a tengerparton.

- Rablók? - nevetett Feringal. - Auckney-ban nincsenek rablók. Évek óta nem volt ilyengondunk.

- Akkor épp itt az ideje - felelte szárazon Priscilla. – Azt szeretnéd, hogy az első támadáséppen az uraságot és jövendő asszonyát érje? Semmi felelősségérzet sincs benned a nő iránt,akiről azt mondod, szereted?

Ez meghunyászította Feringalt. Priscilla mindig képes volt erre a mutatványra, alig néhányszó segítségével. Meralda megjegyezte magában, hogy ezen majd változtat, ha némi hatalomlesz a háta mögött.

- Az én hibám volt - szólt közbe a lány, és a testvérek közé lépett. - Sokszor sétálokéjszaka, ez a kedvenc időtöltésem.

- Többé már nem vagy közönséges paraszt - torkolta le Priscilla. - Meg kell értened azt afelelősséget, ami a családunkba való felemelkedéssel jár.

- Igenis, Lady Priscilla - pukedlizett lehajtott fejjel Meralda.- Ha sétálni akarsz éjszaka, sétálj a kertben - tette hozzá az asszony, egy kissé enyhébben.Meralda, továbbra is lehajtott fejjel, hogy Priscilla ne lássa, sokat tudón elmosolyodott.

Kezdte megérezni, hogyan foghatja meg az asszonyt. Priscilla a dacos célpontokat kedveli,nem pedig a meghunyászkodókat.

Priscilla csalódott fújással távozni készült.- Híreink vannak - szólt váratlanul Lord Feringal, mire az asszony megtorpant. Meralda

felemelte a fejét. Arcán meglepetés és némi düh tükröződött. Nem ez volt a megfelelő idő abejelentéshez.

- Úgy látjuk, hogy nem tudunk várni tavaszig a házassággal - folytatta a mit sem sejtőFeringal. - A szertartás az őszi napforduló idején lesz.

Ahogy várható volt, Priscilla arca vérvöröse színeződött.Szemlátomást minden akaraterejére szüksége volt, hogy hangja ne remegjen. -

Csakugyan? - sziszegte összeszorított fogakkal. - És ezt közöltétek már Temigast ispánnal is?- Neked szóltam először - felelte a fivére. - Tiszteletből, és azért, mert te szervezed az

esküvőt.- Szóval így állunk - szűrte a foga közt, jéghidegen Priscilla. - Menj csak és mondd el neki

Is, Feri. A könyvtárban van. Én majd gondoskodom róla, hogy Meralda hazakerüljön.Feringal erre visszasietett Meraldához. - Már nem sok idő, szerelmem - súgta neki, és

megcsókolta a kezét, aztán az ispánhoz sietett.- Mit műveltél vele odakint? - csattant fel Priscilla, amint az öccse távozott. Meralda beharapta a száját. - Hogy mit műveltem?- Bevetetted a bájaidat, mi?Meralda hangosan kinevette Priscilla azon erőfeszítését, hogy kerülje a durva beszédet, s

válasza bizonyosan váratlanul érte az asszonyt. - Talán ezt kellett volna tennem - felelte. - Miúgy mondjuk ezt, hogy lenyugtatjuk a bestiát, de nem, semmi ilyesmit nem csináltam. Tudja,szeretem őt, de az anyám nem lotyót nevelt. Az ön öccse feleségül fog venni engem, és ezértvárni fogunk. Ahogy mondta, az őszi napfordulóig.

Priscilla fenyegetően összehúzta a szemét.- Maga gyűlöl engem ezért - folytatta merészen Meralda.Priscilla erre nem volt felkészülve. Tágra nyílt a szeme, és hátrált egy lépést.- Gyűlöl, amiért elveszem az öccsét és tönkreteszem azt az életet, amit elképzelt magának,

de szerintem ez önzőség, ha szabad ilyet mondanom. Az öccse szeret engem, én is szeretemőt, ezért összeházasodunk, akár a maga áldásával, akár anélkül.

- Hogy merészeled...- Csak az igazságot merészelem kimondani - vágott közbe Meralda, aki maga is

meglepődött saját egyenességén, de most már nem hátrálhatott meg. - Anyám nem éli túl atelet a rozoga házunkban, és én nem hagyom meghalni. Nem érdekel az etikett és a maga

baja. Tudom, hogy maga a szervező, és ezért hálás vagyok, de intézze gyorsabban.- Szóval erről van szó - mondta Priscilla, aki azt hitte, hogy gyenge pontra talált. - Az

anyádról.- A maga öccséről van szó - húzta ki magát Meralda. - Feringalról, és nem Priscilláról. Ez a

maga baja.Az asszony annyira meg volt döbbenve, hogy nem is volt képes visszavágni. Dühösen

sarkon fordult és elviharzott, magára hagyva Meraldát az előcsarnokban.A lány visszagondolt saját szavaira, és alig tudta elhinni, hogy szembe tudott szállni

Priscillával. Úgy gondolta, hogy legjobb, ha most elmegy. Látta Liamot odakint, mikor Feringallalvisszajöttek, ezért kiment hozzá, és megkérte, hogy vigye haza.

Jaka nézte a kastélyból kigördülő hintót, mint mindig, amikor Meralda visszatért valamelyiklátogatásáról Auckney lordjánál.

Nem tudta, mit kezdjen az érzéseivel. Visszagondolt arra a pillanatra, amikor Meraldaelmondta a gyermeket, az ő gyerekét. Akkor lefegyverezte őt a meglepetés, és önkéntelenül iskimutatta igazi érzéseit. Most ez a büntetés, látni Meraldát visszajönni a kastélyból, a másiktól.

Mit kellett volna másképp csinálni? Jaka bizonyos volt abban, hogy nem akarja azt az életet,amit Meralda felvázolt előtte. Soha! A házasság, az öregedő, csúnyuló és elhízó asszony, a sírógyerek gondolata elrémisztette, de talán mégsem annyira, mint az a gondolat, hogy a lány LordFeringallal van.

Jaka most már tudta, hogy erről van szó, bár a felismerés nem sokat változtatott azon, amia szívében volt. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy Meralda ágyba bújik azzal az emberrel,hogy Lord Feringal neveli fel az ő gyerekét, mintha a sajátja volna. Úgy érezte, mintha a lordarcátlanul meglopná, ahogy minden uraság megteszi a parasztjaival, csak kevésbészembetűnően. Igen, ezek mindig csak elvesznek az olyan becsületes, egyszerű emberektől,mint ő, Jaka. Kényelemben, fényűzésben élnek, miközben a Jaka-félék a földet túrják és dohosételt esznek. Azt a nőt szerzik meg, akit csak akarnak, de nem a jellemükkel, hanem a pénzzel,amivel a Jaka-féle parasztok nem versenyezhetnek. Feringal elvitte a nőt, és most elveszi Jakagyerekét is.

A fiú dühtől remegve, hirtelen felindulással lerohant az útra, és integetni kezdett a kocsinak,hogy álljon meg.

- Tűnj el! - kiáltott le Liam a bakról, de nem lassított.- Beszélnem kell Meraldával - ordította Jaka. - A mamájáról van szó.Erre Liam eléggé lelassított, hogy Meralda kidugja a fejét, s megnézze, mi a gond. Mikor

meglátta a szemlátomást feldúlt Jakát, elsápadt, de nem hátrált meg.- Azt akarja, hogy megálljak, hogy beszélhessen veled. Az anyádról van szó - mondta a

kocsis a lánynak. Meralda óvakodva méregette Jakát. - Beszélek vele - felelte. - Állj meg és hagyj itt

nyugodtan, Liam.- Még egy mérföld van hazáig - szólt a kocsis, és nem örült túlságosan a dolognak. - Hadd

vigyelek inkább el mindkettőtöket - ajánlotta.Meralda megköszönte, de elutasította. - Egy mérföld semmiség - felelte, és kiugrott a még

mozgó hintóból. Egyedül maradt a sötét úton Jakával.- Meg vagy őrülve? - kérdezte a lány, ahogy a kocsi elporzott. - Mit akarsz?- Nem volt más választásom - felelte Jaka, és meg akarta ölelni a lányt. Meralda eltolta

magától.- Tudod, mit hordozok - figyelmeztette a lány. - És hamarosan Lord Feringal is megtudja. Ha

összefüggésbe hoz téged a gyerekkel, mindkettőnket megöl.- Nem félek tőle - felelte Jaka, és nyomult tovább. - Én csak azt tudom, mit érzek, Meralda.

Nem tehettem mást, mint hogy eljöjjek hozzád.- Már kinyilvánítottad az érzéseidet - felelte a lány jegesen.- Ostoba voltam - ellenkezett a fiú. - Meg kell értened, milyen megrázkódtatás volt a hír, de

már túl vagyok rajta. Bocsáss meg, Meralda. Nem élhetek nélküled.

Meralda lehunyt szemmel próbálta megemészteni az eseményeket. - Mit akarsz, JakaSculi? - kérdezte halkan. - Hol a szíved?

- Nálad - felelte a fiú, és még közelebb húzódott.- És? - meredt rá a lány. Jaka nem értette. - A kicsiről már el is feledkeztél?- Nem - nyögte ki Jaka. - Persze hogy szeretem őt is.Meralda nem hitt neki, és az arckifejezése el is árulta ezt.- Meralda - csóválta a fejét Jaka, és megfogta a lány kezét. - Nem tudom elviselni a

gondolatot, hogy Lord Feringal nevelje fel az én... a mi gyerekünket, mint a sajátját.Elhibázta a választ. Meralda érzékei, az előző találkozástól kiélesedve szinte ordították

feléje az igazságot. Nincs itt szó a gyermek iránti szeretetről, de még szerelemről sem. Nem,Jaka képtelen ilyen érzelmekre. Csak azért jött ide, azért könyörög, mert nem tudja elviselni agondolatot, hogy alulmarad Lord Feringallal szemben.

Meralda mély lélegzetet vett. Itt van az az ember, akiről azt hitte, hogy szereti, és olyandolgokat mond, amiket nem olyan régen még nagyon szeretett volna hallani. Már félútonlennének Luskanba, ha Jaka ezeket mondta volna neki akkor, amikor először elment hozzá.Meralda Ganderlay azonban bölcsebb lett mostanra, és gondolt saját és a gyermeke érdekére.Jaka sosem tudna jó életet biztosítani nekik. A lány tudta, hogy a fiúnak hamar elege lennebelőle is meg a gyerekből is, de a szegénység csapdája akkor már könyörtelenül gúzsba kötnéőket. Ez versengés, nem szerelem. Jobbat érdemel ennél.

- Tűnj el - mondta Jakának. - Méghozzá jó messzire, és vissza ne gyere többet. A fiú villámsújtottan állt. - De...- Nem tudsz semmi olyat mondani, amit elhiszek - folytatta a lány. - Nem élhetnénk olyan

életet, ami boldoggá tenne.- Tévedsz.- Nem, nem tévedek, és ezt te is tudod - mondta Meralda. - Volt egy szép pillanatunk, és ezt

egész életemben őrizni fogom. De egy másik pillanatban kiderült az igazság. A te életedbennincs hely se nekem, se a gyereknek. És soha nem is lesz. - Igazából azt akarta mondani neki,hogy menjen és nőjön már fel végre, de tudta, hogy a fiúnak ezt nem tőle kell hallania.

- Azt várod, hogy álljak és nézzem végig, ahogy Lord Feringal...Meralda a fülére szorította a kezét. - Minden egyes szavaddal csak jobban megmérgezed a

szép emlékeket. Már kimutattad az igazi érzéseidet.- Ostoba voltam - könyörgött Jaka.- Most is az vagy - felelte hidegen Meralda. Megfordult és elindult.Jaka utánakiáltott, s hangja nyílvesszőként hatolt Meraldába, de a lány nem nézett hátra.

Minden lépésnél emlékeztette magát arra, hogy milyen is ez a férfi, ez a fiú valójában.Futásnak eredt és meg sem állt, amíg haza nem ért.Egyetlen szál gyertya égett a közös szobában. Nagy megkönnyebbülésére a szülei és Tori

már aludtak, mert most nem volt kedve senkivel sem beszélgetni. Végre tisztázta érzéseit Jakairánt, és el tudta fogadni a veszteség fájdalmát.

Próbált mindig arra a szenvedélyes éjszakára gondolni és nem a rákövetkező csalódásokra,de ezek a csalódások, az igazság pillanati jelentették a valóságot, nem pedig a szerelmesfantáziák.

Meralda jól tudta, hogy óriási problémával áll szemben.Az őszi napforduló túl messze volt, de tudta, hogy nem lesz képes meggyőzni Lord

Feringalt, Priscilláról már nem is szólva, az esküvő további előrehozataláról.Talán nem is lesz erre szükség. Valami eszébe jutott. A közösség meg fogja bocsátani, ha

ősszel házasodnak össze, és kiderül, hogy előzőleg már együtt háltak. Auckney tele van héthónapra született gyerekekkel.

Meralda lassan bólintott a sötétben. Már tudta, mit kell tennie. Újra megpróbálja elcsábítaniFeringalt, méghozzá hamarosan. Ismerte a férfi vágyait, és azt is tudta, egyetlen csókkal vagyérintéssel lángra lobbanthatja őket.

Meralda arcáról szinte azonnal lehervadt a mosoly. Gyűlölte magát, amiért akár csakgondolni is képes ilyesmire. Ha gyorsan elcsábítja Feringalt, akkor ő a magáénak fogja hinni a

gyereket, ami a lehető legocsmányabb hazugság, Feringal és a gyerek szempontjából egyaránt.Irtózott a tervtől és önmagától is, amiért kiagyalta, de ekkor a másik szobában az anyja

felköhögött. Meralda most már biztosan tudta, mit kell tennie.

18. fejezet

Gyomor kell hozzá

- Az első ügyfeleink - jelentette be Morik. Wulfgarral egy magas sziklaszirten álltak, mely ahágóra nézett. Néhány szekér gördült le az ösvényen a hegyek felé, fürge, de nem őrülttempóban.

- Utazók vagy kereskedők? - kérdezte bizonytalanul Wulfgar.- Kereskedők, tele áruval - felelte a csavargó. - A menettempójuk elárulja őket, az őrök

hiánya pedig szinte hívogató.Wulfgar ostobaságnak gondolta, hogy a kereskedők fegyveres kíséret nélkül merészkednek

ilyen veszedelmes vidékre, de nem kételkedett Morik szavaiban. Amikor utoljára kijöttek itt régibarátaival a völgyből, egyetlen kereskedőszekérrel találkoztak, mely magányosan és védtelenülhaladt.

- Meg vagy lepve? - kérdezte Morik.- Az idióták mindig meglepnek - felelte Wulfgar.- Nem engedhetik meg maguknak az őrséget - magyarázta Morik. - Kevesen tehetik ezt

meg azok közül, akik a Jeges Szelek Völgyébe mennek, s a tehetősebbek amúgy is a nyugatiátjárót választják. Ezek itt kisebb nagyságrendű kereskedők, afféle porszemek csupán. Legtöbba jószerencsében bízik, vagy abban, hogy az úton találkoznak valami harcossal, aki átviszi őket.

- Nagyon könnyűnek hangzik.- Az is! - felelte lelkesen Morik. - Tudod, mi valójában szívességet teszünk ennek a

karavánnak. - Wulfgar nem volt meggyőzve.- Gondold csak meg - erősködött a Csavargó. - Ha nem öltük volna meg az óriásokat, ezek

a kereskedők hamar kaphattak volna a nyakukba egy kis sziklagörgeteget - folytatta Morik. -Nem csak a vagyonuktól mondhattak volna búcsút, hanem az életüktől is, méghozzá az óriásokfazekában - vigyorgott. - Ezért aztán ne legyenek gátlásaid. Mi csak a pénzüket akarjuk,fizetséget azért, amit értük tettünk.

Furcsamód ebben látott némi logikát Wulfgar. Ilyen szemszögből a dolog semmiben semkülönbözött attól, amit hosszú éveken át csináltak Drizzt-tel és a többiekkel, amikor igazságotosztottak a vad vidéken. Csak éppen eddig sosem kért fizetséget, ahogy most Morik tervezte.

- Legjobb lesz, ha először csak éreztetjük velük az erőnket, összeütközés nélkül -magyarázta a Csavargó. - Kérünk egy kis pénzt cserébe a fáradozásunkért, némi ellátmányt,meg talán egy kis aranyat, aztán útjukra engedjük őket. Viszont mivel csak két szekér van, őröknélkül, egyszerűen el is intézhetjük őket, és jó fogást csinálhatunk, szemtanúk nélkül. - A lelkesmosoly lassan lehervadt az arcáról, amikor látta Wulfgar rosszalló pillantását.

- Akkor csak fizetséget kérünk - engedett Morik. - Munkánk jogos ellenértékét.A barbár számára még ez sem volt teljesen tiszta, mégis rábólintott.

Egy olyan útszakaszt választott, ahol szikladarabok akadályozták a szekér útját, lassításrakésztetve a kocsist. Az út bal oldalán álló fa pedig Wulfgarnak volt megfelelő, hogy végrehajtsaa rajtaütés rá eső részét, már ha egyáltalán sor kerül ilyesmire.

Morik tisztán rálátott az útra, ahol a szekerek zötykölődtek.- Üdv! - kiáltotta, és magasba emelt kézzel kilépett az út közepére. Kissé megrettent, amikor

látta, hogy az utasülésen helyet foglaló férfi meglehetősen nagy nyílpuskát fog rá. De nemhátrálhatott meg, mert a megfelelő helyen kellett meg állítania a szekeret.

- El az útból, vagy agyonlőlek! - ordított rá a nyílpuskás.Válaszul Morik előszedett és a magasba emelt egy hatalmas fejet, az egyik leölt óriás fejét. -

Azt nem tanácsolnám felelte. - Sem erkölcsi, sem egészségügyi szempontból. A szekér nagyot

döccenve megállt, így a mögötte jövő is kénytelen volt ezt tenni.Morik a lábával piszkált elő egy másik óriásfejet a sziklák mögül. - Örömmel közölhetem

veletek, hogy most már tiszta az út előttetek.

- Akkor hadd menjünk - szólt az első szekér kocsisa. - Különben a társam lelő, én megletiporlak a szekérrel.

Morik kuncogott, és előszedte a harmadik óriásfejet is.A hetyke szavak ellenére Morik látta, hogy az utazók jócskán megdöbbentek és

megrémültek. Nem lehet félvállról venni egy olyan embert, aki három óriással végzett.- Én meg a barátaim egész héten azon fáradoztunk, hogy megtisztítsuk az utat - folytatta

Morik.- Barátaid?- Gondoljátok, hogy egyedül csináltam? - nevetett a Csavargó. - Igazán hízelgő, de nem,

sok barátom segített. - Morik végighordozta tekintetét a hágó kiugró szikláin, mintha a barátaltvenné számba. - Meg kell bocsátanotok nekik a félénkségüket.

- Menjünk tovább! - hallatszott a szekér belsejéből, és a két férfi a bakon összenézett.- A barátaid elrejtőznek, akár a tolvajok - rivallt rá a kocsis Morikra. - Állj el az útból!- Tolvajok? - visszhangozta hitetlenkedve Morik. - Ha mi nem lennénk, már rég

szétlapultatok volna az óriások sziklagörgetege alatt.A kocsi ajtaja nyikorogva kitárult, és egy idősebb férfi hajolt ki. Egyik lábával odabent

maradt, a másikkal kilépett a fellépődeszkára. - Szóval fizetséget követeltek azért, amitcsináltatok - jegyezte meg. Szemlátomást ismerte a dörgést (ahogy a legtöbb kereskedőFaerún északi vidékein).

- A követelés olyan csúnya szó - felelte Morik.- Akárcsak a te játékod, piti kis tolvaj - vágott vissza a kalmár.Morik fenyegetően összehúzta a szemét, és hangsúlyosan az óriásfejekre pillantott.- Hát jó - adta be a derekát a kereskedő. - Mi a hősiességetek ára?- Készletekre van szükségünk, hogy tovább őrködhessünk a hágó biztonságán -

magyarázta Morik. - És talán némi aranyra, fáradozásunk jutalmaként. - Most a kereskedőhúzta össze a szemöldökét. - Hogy támogathassuk azoknak az özvegyeit, akik nem élték túl atámadást az óriásklán ellen - rögtönzött Morik.

- Három óriást én nem neveznék klánnak - felelte a kereskedő szárazon. - De azért nemakarom lebecsülni az erőfeszítéseiteket. Felajánlok neked és rejtőzködő barátidnak egy jóebédet, és ha vállaljátok, hogy őrként elkísértek minket Luskanig, mindnyájatoknak egy aranyatfizetek naponta tette hozzá, büszkén nagyvonalúságára és önmagára, amiért a saját javáratudta fordítani a helyzetet.

Morik szeme ismét összeszűkült a szerény ajánlatra. - Pillanatnyilag nem kívánunkvisszatérni Luskanba.

- Akkor egyétek meg az ennivalótokat és érjétek be ennyivel - érkezett a kurta válasz.- Ostoba - morogta magában Morik, majd hangosan hozzátette: - Nem fogadunk el

kevesebbet ötven aranynál és három adag jó ételnél hét ember számára.A kereskedő nevetett. - Be fogod érni annyival is, hogy élve elengedünk - felelte. Csettintett,

és két férfi ugrott elő a második kocsiból, kivont karddal. A kocsis is kardot rántott.- Most pedig tűnj el! - szólt a kereskedő, és visszahúzódott a kocsijába. - Üsd el! - kiáltott

oda a kocsisnak.- Idióták! - kiáltotta Morik: ez volt a jelszó Wulfgarnak.A kocsis tétovázott, és ez sokba került neki. Egy erős kötélbe kapaszkodva Wulfgar

előugrott rejtekhelyéről a bal oldali sziklafalon, és vérfagyasztó ordítással ívben előrelendült. Anyílpuskás megpördült és lőtt, de csúnyán elhibázta.

Wulfgar teljes sebességgel suhant tovább, aztán elengedte a kötelet, s hatalmas karjaitkiterjesztve lekaszálta a nyílpuskást és a kocsist is a bakról, majd rájuk esett a másik oldalon.Egy könyökcsapással leterítette a kocsist, majd visszakézből állon vágta a nyílpuskást. Ömlött avér.

A három kardos férfi a hátsó kocsiról rárontott. Ketten balra, egy ember jobbra kerülte megaz első kocsit. Morik jobbra indult, egyik kezében kardjával, másikban a tőrével, és útját állta atámadónak, mielőtt az elérhette volna Wulfgart.

A fickó nem ravaszkodott, hanem egyenesen Morikra támadott. A Csavargó előredöfött, deaztán levált ellenfeléről, majd előrelépett, tőrével cselesen félrelökte a kardot, majd sajátkardjával ellenfele torkára célzott. Gyilkos lett volna a mozdulat, ha valami leküzdhetetlen erőmeg nem fogja Morik karját.

- Mit művelsz? - kérdezte Wulfgartól, amikor a barbár előrelépett, és nemes egyszerűséggelbehúzott egyet az ellenfélnek. A férfi messzire repült, de a győzelem nem volt hosszú életű.

A kocsis kezdett magához térni, és karddal a kezében feltápászkodott. Eközben a másik kétkardos férfi is kedvező helyet foglalt el: az egyik a kocsi bakját, a másik a szekér előtti részt. Ésami még rosszabb, a kereskedő is előkerült a kocsiból, kezében különös pálcával.

- Most már mi vagyunk az idióták! - rikoltotta Morik Wulfgarnak, majd átkozódva elpördült abakon álló támadótól. A férfi mozdulataiból látta, hogy nem kezdővel áll szemben.

Wulfgar a kereskedő ellen fordult, de egyszer csak hátrarepült. A haja az égnek meredt, s aszíve vadul kalapált.

- Szóval erre jó az a pálca - jegyezte meg a kis ember a villanás után. - Gyűlölöm avarázslókat.

A földön álló kardforgató felé indult, aki egy szép körkörös hárítással megakadályozta első,a meglepetésre alapozott támadását, s a Csavargó majdnem kibillent egyensúlyából. - Siessvissza! - kiáltotta oda Morik a barbárnak, aztán lebukott és kardjával felfelé bökdösött, mert abakon álló férfi átugrott a lovak hátára, és onnan döfött a Csavargó feje felé.

A kocsis Wulfgarra vetette magát, akárcsak a nemrég leütött férfi, és a barbár sietve lekaptaa hátáról a kalapácsot.

Megállt, hogy fogadja a kocsis rohamát, de hirtelen irányt váltott és a kereskedő felé pördült.Nem volt kedve még egy villámot kapni.

A kalapács tökéletesen célba talált, bár nem a kereskedőn, hanem a kocsiajtón, amitrácsapott a férfi kinyújtott karjára, épp amikor az egy újabb villámot készült kibocsátani. Alövedék így is elindult, és alig hibázta el a Wulfgarra támadó másik férfit.

- Mindenki rohamra! - kiáltotta Morik, és a sziklák felé pillantott. A blöff elég volt arra, hogyellenfelei, még ha csak egy pillanatra is, arra forduljanak. Mikor visszafordultak, Morik mármessze járt, és nagyon gyorsan tudott futni, főleg, ha az élete volt a tét.

A kocsis tétovázva indult el, mert már tapasztalta a barbár erejét. A másik férfi azonbanteketóriázás nélkül rohamra indult, amíg a barbár egy nagy ugrással és egy még nagyobbordítással feléje nem fordult. Wulfgar azonban szinte azonnal irányt váltott, vissza a kocsis felé,s így sikerült meglepnie őt. Kapott egy vágást a karjára, miközben elkapta ellenfele fegyverttartó kezét. Wulfgar magához rántotta ellenfelét, lehajolt, beleakasztotta ujját a férfi övébe, és afeje fölé emelte a kapálózó szerencsétlent. Megpördült, és egy erőteljes dobással rohamozótársai közé hajította a kocsist.

Wulfgar megállt egy pillanatra, és észrevette, hogy Morik teljes erőből menekül. Ez okosgondolatnak tűnt, tekintettel a csata várható kimenetelére, de a barbár vére már forrni kezdett.Visszafordult a szekerekhez és a két kardos férfihoz, csak hogy újabb villám sújtson le rá. Amaga hosszú lábaival Wulfgar száz méteren belül lehagyta Morikot a domboldalon.

Újabb villám csapott le mellettük, sziklákat zúzva szét.A villámot nyílpuska-lövedék követte, s gúnyolódó, fenyegető hangok, de üldözés nem

kezdődött, és Morikék már fent jártak a sziklák tetején. Mikor végre meg mertek állni, hogykilihegjék magukat, Wulfgar lenézett megperzselt ingére, és a fejét csóválta.

- Győztünk volna, ha egyenesen rámész a kereskedőre, miután levered a kocsist meg anyílpuskást, ahogy terveztük - dohogott Morik.

- Képes lettél volna elvágni annak az embernek a torkát - szegezte neki Wulfgar.Morik a homlokát ráncolta. - És akkor mi van? Ha nincs gyomrod ehhez az élethez, mit

keresünk idekint?

- Te üzleteltél gyilkosokkal Luskanban - emlékeztette Morik, és tekintetük jegesenkapcsolódott egymásba. Morik a kardjára tette a kezét, hátha a barbár meg akarja támadni.

Wulfgarnak meg is fordult a fejében ez a gondolat.Külön-külön mentek vissza a barlanghoz. Morik ért oda elsőnek, és bement. Wulfgar erre

meggondolta magát és kint maradt. Elment egy közeli patakhoz, ahol elláthatta sebeit. Úgytalálta, hogy a mellkasa nem sérült meg nagyon, csak a szőr perzselődött meg a villámtól. Aválla viszont csúnyán felnyílt ismét. Csak most fogta fel, mennyi vért vesztett.

Morik ugyanitt találta meg órák múlva, ájultan egy lapos sziklán. Magához térítette abarbárt. - Nem állunk túl jól - mondta a csavargó, kezében üveggel - de élünk, és ez már elégok az ünneplésre.

- Kell egyáltalán ok? - kérdezte komoran Wulfgar, és elfordult.- Az első támadások mindig katasztrofálisan sikerülnek - magyarázta Morik. - Meg kell

szoknunk egymás harci stílusát, ennyi az egész.Wulfgar elgondolkodott ezen, és eszébe jutott saját tapasztalata, és az első igazi csata, amit

Drizzt-tel együtt vívtak. Való igaz, hogy egyszer majdnem lekaszálta a drow-t Égisz-agyarral, deDrizzt-tel kezdettől fogva valamiféle összhang uralkodott köztük, olyan lelki közösség, amiösszekovácsolta harcukat is. Vajon el lehet mondani ugyanezt Morikról valaha is?

Wulfgar visszanézett társára, aki vigyorogva rakosgatta az üvegeket. Igen, meg fogja szokniMorikot. Egy szív és egy lélek lesznek, és talán ez zavarta a legjobban Wulfgart.

- A múlt már nem létezik, a jövő pedig még nem - vélekedett Morik. - Úgyhogy élj a jelenbenés élvezd, barátom. Élvezz ki minden pillanatot.

Wulfgar fontolóra vette ezeket a szavakat, a napról napra élők jelmondatát, és átvette azüveget.

19. fejezet

Az esély

- Már alig van időnk! Mit fogok felvenni? - jajongott Biaste Ganderlay, amikor Meraldaközölte vele, hogy az esküvőt előrehozták az őszi napfordulóra.

- Ha bármi jobbat kell felvennünk, mint amink van, Lord Feringal majd elküldeti - veregettemeg az asszony vállát Dohni. Büszkén Meraldára pillantott, s elismeréséből a lány tudta, hogyapja átérzi az áldozatát.

Vajon milyen arcot vágna, gondolta, ha tudomást szerezne a méhében fejlődő magzatról?Sikerült kipréselnie magából egy mosolyt, aztán bement a szobájába, hogy átöltözzön. Liam

már korábban megjött, hogy értesítse Meraldát: Lord Feringal elintézte neki, hogy elmehessena varrónőhöz, aki Auckney túlsó, nyugati végén lakott, kétórányi járásra.

- Nem lehet kölcsönruhában megjelenni egy ilyen nagy napon - jelentette ki Liam. - Ha nembánod, hogy ezt mondom, Biaste, a lányod lesz a legszebb mennyasszony akit Auckney valahais látott.

Az asszony arca felragyogott. Különös, de ez most csak fájdalmat okozott Meraldának, mertbár tudta, hogy jót tesz a családjának, nem tudta megbocsátani magának az ostobaságot, amitJakával követett el. Most kénytelen lesz elcsábítani Lord Feringalt, a lehető leghamarabb, talánmég az éjszaka. Most, hogy az esküvőt megsürgették, csak reménykedhetett, hogy mások -főleg Priscilla és Temigast - megbocsátják majd, hogy gyermeke fogant a hivatalos szertartáselőtt. Tudta, hogy magával kell vinnie még a sírba is a gyermek igazi származásának titkát.

Nyomorult teremtésnek érezte magát ebben a pillanatban. Prinkle asszony, a vidékszertehíres varrónő bizonyosan a lehető legcsodálatosabb ruhát fogja elkészíteni neki ékkövekkel,finom anyagokból, csak éppen a boldogságtól ragyogó arc fog hiányozni hozzá.

Meralda megmosdott, felöltözött, evett valamit, és csupa mosoly volt, amikor Liam visszajöttérte, és besegítette a kocsiba. A lány a hintó ablakába könyökölt, és figyelte az elsuhanó tájat.Emberek és gnómok dolgoztak a mezőkön, de se nem kereste, se nem találta köztük JakaSculit. A házak egyre ritkásabbak lettek. A hintó áthaladt egy kis erdőn, ahol Liam megállt a

kocsival, hogy megitassa a lovakat.Hamarosan újra elindultak, maguk mögött hagyva az erdőt, hogy ismét sziklás vidékre

érkezzenek. Meraldától jobbra ott hullámzott a tenger. Puszta sziklák emelkedtek az ösvényészaki oldalán, némelyik olyan közel nyúlt le a vízhez, hogy a lány csodálta, hogyan fér el ahintó.

Azon kezdett gondolkodni, hogyan élhetne itt egy nő egyedül. Talán majd későbbmegkérdezi Liamot. Egy helyőrséget vett észre, egy kőerődöt, Lord Feringal zászlajával.

Csak most kezdte igazán felfogni Auckney urának hatalmát. A nehézkes hintó alig tízmérföldet tett meg, mégis olyan volt, mintha a világ másik végén lennének. Valami érthetetlenoknál fogva Feringal lobogójának látványa ezen a távoli helyen jó érzést keltett Meraldában,mintha a hatalmas Lord Feringal Auck megvédené.

Lehervadt arcáról a mosoly, amikor arra gondolt, hogy csak akkor kap védelmet, hahazudik.

Visszasüppedt az ülésbe, felsóhajtott, aztán megsimogatta egyelőre még lapos hasát,mintha azt várná, hogy a gyerek rugdosni kezd.

- Fent van a lobogó, tehát vannak odabent katonák - vélte Wulfgar.- Azok bent is fognak maradni - felelte Morik. - Ritkán hagyják el a kövek menedékét, még

ha ki is hívják őket. Az őrszemük, ha van nekik egyáltalán, jobban aggódik egy esetlegestámadás miatt, mint bármi másért, ami az úton történik. Különben is, legfeljebb tucatnyianlehetnek ilyen távol a legközelebbi várostól. De talán még félannyian sincsenek.

Wulfgar majdnem letromfolta Morikot azzal, hogy néhány nappal korábban ennél kevesebbember is megfutamította őket, de inkább tartotta a száját.

A hágó előtti kudarc után Morik azt javasolta, hogy hagyják ott a környéket, hisz akereskedő esetleg értesítheti a luskani őrséget. Amúgy is az volt az elmélete, hogy a jó útonállósosem marad sokáig egy helyen, különösen egy sikertelen támadás után. Eredetileg a JegesSzelek Völgyébe akart menni, de Wulfgar kerek perec visszautasította a javaslatot.

- Akkor menjünk nyugatra - ajánlotta a Csavargó. - Van egy kis uradalom beszorítva ahegyek és a tenger közé, délnyugatra a hundelstone-i hágótól. Kevesen járnak arra, mert alegtöbb térképen rajta sincs, de az északi utak kalmárjai ismerik, és néha arra mennek Tízvárosfelé vagy vissza. Talán ott újra találkozunk villámpálcás barátunkkal.

Ez a lehetőség nem lelkesítette fel különösképpen Wulfgart, de mivel a Völgybe semmiképpsem akart menni, csak két lehetőség maradt. Ha keletre indulnak, egyre mélyebbre hatolnak aVilág Hátának barátságtalan birodalmába, ahol csak úgy hemzsegnek a goblinok, óriások ésegyéb, semmi profittal sem kecsegtető szörnyetegek. Tehát csak a dél és nyugat maradt, sfigyelembe véve a luskani hatóságokkal kialakult feszült viszonyukat délen, a nyugat tűnt alegjobb választásnak.

Ez a döntés csakugyan előnyösnek tűnt, mert egy magányos, de díszes, nemesitulajdonosra valló hintót pillantottak meg az úton.

- Lehet, hogy varázsló - vélte Wulfgar, akiben fájdalmas emlékeket hagytak az elszenvedettvillámok.

- Nem ismerek errefelé nevesebb varázslót - felelte Morik.- Évek óta nem jártál erre - emlékeztette a barbár. - Vajon ki mer egyedül nekivágni egy

ilyen díszes hintón?- Ugyan miért ne? - ellenkezett a Csavargó. - Ezen a környéken nyugalom van, és

mindenhol erődök állnak - tette hozzá, a zászlós helyőrség felé mutatva. - Az itteni emberekneknem kell bezárkózniuk a házaikba a goblinok elől.

Wulfgar bólintott, de a magyarázat túl egyszerűnek tűnt.Ő úgy gondolta, hogy a kocsis legalábbis veterán harcos. Valószínűleg vannak odabent

mások is, esetleg varázsbotokkal vagy más nagy erejű mágikus eszközökkel. Morikon azonbanlátszott, hogy nem lehet lebeszélni: még bántotta a kudarc. Sikerélményre volt szüksége.

A lenti út jókora kanyart vett egy sziklaszirt mellett. Morik és Wulfgar rövidítettek, és jóval ahintó előtt értek az úthoz, az erőd látókörén kívül. Wulfgar azonnal kezdte kiteregetni kötelét,

és helyet keresett, ahová fölerősíthetné. Talált egy vékonyka fát, de ez nem tűnt túlígéretesnek.

- Csak ugorj be - javasolta Morik, egy kiszögellés felé mutatva. A Csavargó sietve kiment azútra, és előszedte korbácsát, mert a hintó zötyögve közeledett.

- El az útból! - kiáltotta Fakapu Liam.- Beszélnem kell veled, jó uram! - kiáltotta vissza Morik, és nem tágított az ösvény

közepéről. A gnóm lelassította a hintót, majd biztonságos távolságban megállt - túl messzireahhoz, hogy Wulfgar odaugorhasson.

- Auckney lordja, Feringal nevében, engedj utunkra - szólt a kocsis.- Segítségre van szükségem, uram - magyarázta Morik, és a szeme sarkából figyelte, ahogy

Wulfgar a helyére mászik. Morik tett egy lépést előre, de Liam rászólt:- Tartsd a távolságot, barátom. - Futárküldetésben vagyok a gazdám számára, és áthajtok

rajtad, ha nem állsz félre.Morik kuncogott. - Nem hiszem - mondta.Volt valami Morik hangjában, vagy talán mozogni látott valamit a sziklák közt, ami felkeltette

Liam gyanakvását. A gnóm felfogta a veszélyt, és a lovak közé csapott.Wulfgar azonnal ugrott, de csak a hintó oldalát találta el a kocsis mellett, és lendületével

oldalra billentette a járművet.Odabentről egy nő sikított.Morik ösztönösen felemelte a korbácsot és megcsattintotta a lovak előtt. Az állatok balra

szökelltek ijedtükben, s mielőtt a kocsis visszanyerhette volna uralmát felettük, mielőtt Wulfgarmegkapaszkodhatott volna, mielőtt a bent ülő utas ismét sikolthatott volna, a kocsi felborult ésWulfgar meg a kocsis leestek.

Wulfgar szédelegve tápászkodott fel, és készen állt arra, hogy megvívjon a kocsissal, vagybárki mással, aki kimászik a kocsi alól, de a kocsis nyöszörögve hevert a földön, a hintóbelsejéből pedig egy hang sem hallatszott. Morik sietett megnyugtatni a lovakat, aztán a hintótetejére szökkent, és kinyitotta az ajtót. Újabb sikoly hallatszott.

Wulfgar a kocsishoz lépett és óvatosan felemelte a fejét, aztán visszaengedte, miutánmeggyőződött arról, hogy jó időre harcképtelen, de nem szenvedett halálos sérülést.

- Ezt látnod kell - kiáltott oda Morik Wulfgarnak. Lenyújtotta a kezét a kocsiba egy gyönyörűfiatal lánynak, de az elhúzódott. - Gyere ki, vagy én megyek be - figyelmeztette Morik, de arémült lány csak még jobban összehúzta magát.

- Hát ilyen az útonállók öröme - mondta a Csavargó a barbárnak. - És ha már örömről vanszó... - kezdte, és beugrott a hintóba.

A lány sikoltozott és csapkodott, de nem volt ellenfél a tolvajnak. Morik hamarosan a hintómennyezetének - azaz most az oldalfalának - szorította, a szájuk majdnem összeért. - Egy csóka győztesnek?

Morik hirtelen felemelkedett - a dühödt Wulfgar galléron ragadta és könnyedén kihúzta akocsiból. - Túl messzire mész - ejtette a földre a tolvajt a barbár.

- Annak rendje s módja szerint elkaptuk - ellenkezett Morik értetlenül. - Kedvünket töltjükvele, aztán elengedjük. Mi ebben a rossz?

Wulfgar dühösen meredt rá. - Menj, lásd el a kocsist - mondta. - Aztán kutasd át a hintót,kincsek után.

- A lány...- ...ő nem számít kincsnek - mordult rá Wulfgar.Morik tehetetlenül égnek emelte a kezét, és indult a gnómhoz.Wulfgar benyúlt a kocsiba, ahogy az előbb Morik, és a kezét kínálta a rémült lánynak. -

Gyere ki - kérlelte. - Ígérem, nem esik bántódásod.A lány félve elkerülte a kezét.- Nem fordíthatjuk vissza a kocsit, amíg te is benne vagy - magyarázta Wulfgar. - Nem

szeretnél továbbmenni?- Én azt szeretném, ha ti mennétek tovább - vicsorogta a lány.- És hagyjunk itt egyedül?

- Jobb egyedül, mint tolvajok társaságában - vágott vissza Meralda.- A kocsisnak is jobb lenne, ha kijönnél. Meghal, ha hagyjuk ott feküdni a köveken. - Wulfgar

mindent elkövetett, hogy megnyugtassa a lányt, vagy legalábbis cselekvésre sarkallja. - Gyere,nem bántalak. Talán kirabollak, de bántani nem bántalak.

A lány félénken felnyújtotta a kezét. Wulfgar megfogta, és könnyedén kiemelte őt a kocsiból.Mikor letette a lányt, hosszan szemügyre vette. Az arcát éktelenítő horzsolás ellenérecsakugyan gyönyörű teremtés volt. Meg tudta érteni Morik vágyait, de nem állt szándékábanbárki asszonyra is ráerőltetnie magát, bármilyen szép az illető, azt pedig végképp nemhagyhatta, hogy Morik tegye ezt.

Néhány perc alatt átkutatták a hintót, és Morik legnagyobb örömére találtak egy arannyal telierszényt. Wulfgar elindult fát keresni, amit emelőként használhatna.

- Csak nem akarod visszafordítani a kocsit? - hüledezett Morik.- De - felelte a barbár.- Ezt nem teheted - ellenkezett a Csavargó. - Akkor egyenesen elhajtanak az erődbe és

ránk uszítják a katonákat.Wulfgar ügyet sem vetett rá. Talált néhány nagy követ, és ezeket a felborult hintó teteje

mellé helyezte. Hatalmas erőfeszítéssel kezdte fölfelé billenteni a járművet. Mivel Moriktól nemvárhatott segítséget, egyik kezét nagy nehezen szabaddá tette, és egy sziklát tolt a perem alá.

A lovak horkantottak és rángattak, s Wulfgar majdnem kezdhette az egészet elölről. -Legalább a lovakat nyugtasd meg - kérte Morikot.

A Csavargó nem mozdult. Wulfgar a lányra pillantott, aki azonnal szaladt az állatokhoz.- Egyedül nem tudom megcsinálni - kiáltotta oda Moriknak Wulfgar, egyre dühösebben.A Csavargó szívettépő sóhajjal odaoldalgott. Felmérte a helyzetet, aztán oda állt, ahol

Wulfgar hagyta a kötelet, és a fa köré hurkolta azt, majd a hintó felső pereméhez erősítette azegyik végét. Közben elment a lány mellett, aki elhátrált előle, de ő nem figyelt rá.

Ezután Morik megfogta a lovak kantárját és húzni kezdte őket körbe, lassan és óvatosanúgy állítva a hintót, hogy kerekei egyenlő távolságra kerüljenek a fától. - Te emeld, én megrögzítem a kötelet - utasította Wulfgart. - Aztán megint húzd, és hamar kész vagyunk.

Wulfgarnak el kellett ismernie, hogy Moriknak jól vág az agya. Amint a Csavargó visszamenta kötelekhez, és a lány megfogta a lovakat, Wulfgar lehajolt és nekiveselkedett. A kocsi lassanelindult fölfelé.

Morik gyorsan meghúzta a meglazult kötelet a fa körül, hogy Wulfgar pozíciójátmegerősítse. A barbár újra nekifeszült. A Csavargó pedig ismét rögzítette a hintót alegmagasabb ponton. A harmadik nekiveselkedésre a hintó visszazökkent a kerekeire.

A lovak idegesen nyihogtak és toporzékoltak. Olyan erővel hányták-vetették a fejüket, hogya lány nem tudta megtartani őket. Wulfgar azonnal ott termett, elkapta a kötőfékeket, és egymozdulattal megfékezte az állatokat. Aztán a kötéllel a fához pányvázta őket, és a kocsishozlépett.

- Hogy hívják? - kérdezte a lányt. Látva habozását, próbálta megnyugtatni: - Attól már nemlesztek rosszabb helyzetben, hogy megtudjuk a neveteket. Nehezen tudok segíteni neki, ha aztsem tudom, hogy hívják.

A lány arca felderült. - Liam a neve. - Láthatólag némi bátorságra kapott. Leguggolt a kocsismellé, arcán aggodalom tükröződött. - Nem lesz baja?

- Még nem tudom.A szerencsétlen Liam teljesen eszméletlennek tűnt, de élt, és sebei alaposabb vizsgálat

után nem is látszottak olyan súlyosnak. Wulfgar óvatosan felemelte és a hintó ülésére fektette,aztán visszament a lányhoz, és elkezdte húzni maga után.

- Azt mondtad, nem bántasz - ellenkezett a lány, de még a két lóval is könnyebb dolga lettvolna, ha vissza kell őket tartania.

Morik elvigyorodott a látványra. - Megváltozott a véleményed? - kérdezte kajánul a barbárt.- Egy darabig velünk jön - magyarázta Wulfgar.- Nem! - ellenkezett a lány. Ökölbe szorította a kezét, és tarkón vágta Wulfgart.A barbár megállt és visszafordult. Arckifejezése szórakozottnak és némiképp elismerőnek

tűnt. - De igen - felelte, és lefogta a lány kezét. - Csak egy mérföldet jössz velünk - mondta. -Aztán elengedünk, és mehetsz, ahová akarsz.

- Nem fogtok bántani?- Én ugyan nem - felelte Wulfgar, és aztán Morikra meredt. - De ő sem.Mivel a lány látta, hogy nincs sok választása, vita nélkül elindult. Wulfgar állta a szavát, és

körülbelül egy mérföld múlva elengedte, aztán Morikkal és az erszénnyel együtt eltűnt ahegyekben.

Meralda rohant vissza a szerencsétlen Liamhoz. Már fájt az oldala, mire visszaért az öreggnómhoz. Liam magánál volt, de még kimászni sem volt képes a hintóból, nem hogy hajtani.

- Maradj csak odabent - biztatta a lány. - Majd én megfordítom a lovakat és visszahajtok akastélyba.

Liam tiltakozott, de Meralda egyszerűen rácsukta az ajtót és munkához látott. Nemsokáramár vadul zötykölődtek vissza, nyugat felé az úton. A menet eléggé rázós volt, hisz Meraldánaknem volt gyakorlata a fogathajtásban, és az út sem volt könnyű. Útközben, ahogy teltek amérföldek és az órák, a lánynak eszébe jutott valami: egy ötlet, ami látszólag könnyű megoldástkínált minden gondjára.

Már rég lenyugodott a nap, mire megérkeztek a kastélyhoz. Lord Feringal és Priscilla eléjükmentek, s leesett az álluk, amikor meglátták a viharvert lányt a bakon és a sebesült kocsist ahintó belsejében.

- Rablók törtek ránk az úton - magyarázta Meralda. Priscilla, tőle szokatlan aggodalommal,felmászott melléje. Meralda elhaló suttogással tette hozzá: - Bántottak - zokogott fel, és Priscillakarjába borult.

A szél vinnyogva süvített körülötte, s ez a szomorú hang arról énekelt Wulfgarnak, hogy mivolt és mi lehetne újra. Az elveszett időről, az elveszett ártatlanságról és a barátokról, akikannyira hiányoztak neki, de mégsem kereshette fel őket.

Ismét ott ült a magas sziklán a hágónál, és északkelet felé bámult. Odaát, a völgyből szikrátlátott. Lehetett érzéki csalódás is, vagy éppen a délutáni nap rézsútos sugarainakvisszatükröződése a Maer Dualdonról, Tízváros környékének legnagyobb taváról. Látni vélteKelvin Halmát is, a magányos hegyet a vonulattól északra.

Csak képzelődés, mondogatta magának, káprázat, hisz a hegy nagyon messze van innen.Wulfgar milliónyi mérföldesnek érezte most a távolságot.

- A hágó déli végénél táboroztak le - jelentette be Morik, és csatlakozott a barbárhoz. -Nincsenek túl sokan. Sima ügy lenne.

Wulfgar bólintott. A nyugati, parti úton elért sikerek után újra visszatértek délre, a Luskan ésa hágó közti térségre. Még vásároltak is egy arra járó kereskedőtől ebül szerzett aranyukkal.Aztán eljöttek a hágóhoz és lecsaptak egy másik karavánra. Ezúttal simán ment a dolog, akereskedők kifizették a vámot, és nem folyt vér. Morik éppen most pillantotta meg harmadikzsákmányukat, egy három szekérből álló karavánt, útban északra, Luskanból a Jeges SzelekVölgye felé.

- Mindig északra nézel - ült le a Csavargó Wulfgar mellé. - Mégsem merészkedsz oda.Talán ellenségeid vannak Tízvárosban?

- Olyan barátaim vannak, akik megállítanának, ha tudnák, mire készülünk - magyarázta abarbár.

- Ugyan miért próbálnának megállítani? - kérdezte Morik.Wulfgar egyenesen a szemébe nézett. - Meg is állítanának - erősködött, s komor arca nem

hagyott helyet további vitának. Egy darabig rajtafelejtette ezt a pillantást Morikon, aztánvisszafordult a völgy felé, s kék tekintetébe újra ábrándosság költözött.

- Miféle életet hagytál te ott? - érdeklődött társa.Wulfgar meglepetten fordult hátra. Nem sokat beszéltek Morikkal a múltjukról, hacsak nem

ittak.- Elmondod? - faggatta a Csavargó. - Sok mindent látok az arcodon. Fájdalmat, bánkódást

és még mi mást?Wulfgar kuncogott. - Hogy mit hagytam magam mögött? - Egy kis szünetet tartott. - Mindent.- Ez nagyon ostobán hangzik.- Király is lehetnék - folytatta Wulfgar, és a völgy felé meredt, mintha magában beszélne.

Talán csakugyan így is volt. - A Jeges Szelek Völgye egyesült törzseinek főnöke, szavazatijoggal Tízváros tanácsában. Az apám... - Morikra pillantott, és elnevette magát. - Az apám nemnagyon tetszene neked, Morik. de te semmiképp sem tetszenél neki.

- Egy büszke barbár?- Egy mogorva törpe - javította ki Wulfgar. - Ő a nevelőapám - magyarázta, amikor a

Csavargó elhúzta a száját. - Mithril Csarnok Nyolcadik Királya, azoknak a törpéknek az ura, akikKelvin Halmának völgyében bányásznak.

- A te apád egy törpe-király? - Wulfgar bólintott. - És te mégis itt vagy kint az úton, és aföldön hálsz? - Újabb bólintás. - Akkor még nagyobb mamlasz vagy, mint gondoltam.

Wulfgar csak nézte a tundrát és hallgatta a szél szomorú dalát. Nem cáfolhatta Morikvéleményét, de ereje sem volt hozzá, hogy megváltoztassa a dolgokat. Hallotta, hogy társa azsákjába nyúl, és hallotta az üvegek megszokott zörgését is.

4. rész

Születés

Azt hisszük, értjük a körülöttünk élőket. Azok az emberek, akiket megismerünk, kimutatjákbizonyos viselkedési sajátosságaikat, és ahogy erre a viselkedésre vonatkozó elvárásaink újraés újra beigazolódnak, elkezdjük azt hinni, hogy ismerjük az illető szívét és lelkét.

Én ezt önhitt gondolatnak tartom, mert sosem érthetjük meg igazán valaki más szívét éslelkét, sosem mérhetjük fel igazán azt, hogy mások hogy élnek meg hasonló vagy ismétlődőtapasztalatokat. Mindnyájan az igazságot keressük, főként a saját létünk szférájában, azotthonban, amit kivájtunk magunknak, és a barátokban, akikkel mindezt megosztjuk. De félő,hogy az igazság nem mindig kézenfekvő ott, ahol ilyen összetett és változó személyiségekrőlvan szó.

Ha valaha is kezdem azt hinni, hogy világom alapjai kőbe ágyazottak, eszembe jut Jarlaxle,és észre térek. Mindig is tudtam, hogy a zsoldosban több van egyszerű nyereségvágynál.Elengedett engem meg Cattt-brie-t Menzoberranzanból, és éppen akkor, amikor sok pénztkaphatott volna a fejünkért. Mikor Catti-brie a foglya volt és teljesen a hatalma alatt állt, nemhasználta ki a helyzetet, bár - ha nem is szavakkal, hanem tettekkel - elismerte, hogy vonzónaktalálja. Egyszóval mindig is láttam valamiféle jellemet a szenvtelen zsoldos álarca mögött, deennek ellenére utolsó találkozásunk megmutatta, hogy Jarlaxle sokkal összetettebb, és sokkaljobb színű, mint gondoltam.

Ezenfelül Zaknafein barátjának mondta magát, és bár én kezdetben ódzkodtam ettől, mostmár nem csak hogy hihetőnek, de nagyon is valószínűnek tartom.

Vajon most már tökéletesen értem Jarlaxle igazi valóját? És ez az igazság vajon ugyanaz,mint amit a többiek a Bregan D'aerthében érzékelnek? Bizonyosan nem, és bár azt hiszem,hogy végső értékelésem helytálló, nem vagyok olyan öntelt, hogy ezt bizonyosságnakgondoljam.

Azt sem hiszem, hogy többet tudnék róla felületes következtetéseknél.És mi a helyzet Wulfgarral? Melyik Wulfgar az igazi?A büszke és becsületes ember, akit Bruenor nevelt fel, aki mellettem harcolt Biggrin ellen,

és sok más csatában? Az, aki megmentette a barbár törzseket a biztos pusztulástól, Tizvárosnépét pedig a jövőbeli katasztrófától azzal, hogy diplomatikus módon egyesítette a csoportokat?Az, aki egész Faerúnt bejárta fogságba esett barátja kedvéért? Az, aki segített Bruenornakvisszaszerezni elveszett királyságát?

Vagy az a Wulfgar, aki megbántotta Catti-brie-t? A kárhozott lélek, aki, úgy tűnik, arrarendeltetett, hogy végleg elbukjon?

Azt hiszem, hogy mindkettő ő. Tapasztalataink, érzéseinek, gondolatainak keveréke, mintmi mindnyájan. Ebből most a második elem, az érzés az, ami Wulfgart irányítja, egy olyanérzés, ami feldolgozhatatlan élményeiből fakad.

Ezeknek az érzéseknek a nyersessége változtatja érzékelését negatívvá. Ezek után ki ismost Wulfgar, és főleg mi lesz belőle, ha túléli ezt a zavaros időszakot?

Nagyon vágyom ezt megtudni. Nagyon szeretnék mellette lenni ezen a veszedelmes úton,hogy beszélhessek vele, és talán befolyásolhassam. Ezzel emlékeztethetném arra, akt colt,vagy legalábbis arra, amilyennek mi láttuk.

De nem tehetem, mert végső soron Wulfgar szíve és lelke az, nem pedig a mindennapitevékenysége, ami végül felszínre bukkan majd. Ezt pedig éppoly kevésbé tudnám'befolyásolni, mint a holdat vagy a napot.

Különös módon épp a nap ismétlődő felkelése az, ami megvigasztal, ha Wulfgarragondolok. Miért éppen a hajnalt nézem? Miért nem a nappal bármely más szakát?

Azért, mert hajnalban a nap sokkal ragyogóbb. Mert hajnalban látjuk az újjáéledést asötétség után. És ebben van a reményem, mert ez nem csak a napra lehet igaz, hanem azemberekre is. Azok, akik elbuknak, újra felmászhatnak, és még fényesebben ragyognak majd akörnyezetük szemében.

Nézem a hajnalt és arra az emberre gondolok, akit ismerni véltem. Fohászkodom, hogymegérzéseim helyesnek bizonyuljanak.

Drizzt Do'Urden

20. fejezet

Az önzés utolsó nagy felbuzdulása

A saras földet rugdosta, és nagyujja hamarosan beleütközött egy hatalmas kő kiálló végébe.Jaka még csak nem is érezte a fájdalmat, mert a szívén - pontosabban a büszkeségén - esettseb sokkal mélyebb volt. Ezerszer mélyebb.

Az esküvő az évszak fordulóján lesz, a hétvégén. Lord Feringal megkapja Meraldát és az őgyerekét.

- Micsoda igazság ez? - kiáltott fel a fiú. Mikor lenyúlt, hogy felszedje a követ, észrevette,hogy mélyen a földbe van temetődve. Felkapott egy másik kődarabot és elhajította, kis híjáneltalálva két idősebb gazdát.

A két férfi - egyikük az öreg, hosszú orrú törpe - átkozódva rohantak feléje, de Jakáttúlságosan lekötötték saját problémái ahhoz, hogy észrevegye ezt az újabbat. Meg se látta aközeledőket.

Egészen addig, amíg megfordult és ott nem látta őket maga előtt. A törpe odaugrott hozzáés egy ökölcsapással leterítette Jakát.

- Ostoba gyerek - morogta a törpe, és elindult.A megalázott fiú nem is gondolkodott: a törpe bokája felé rúgott, és elgáncsolta.Nem sokkal később a másik gazda segítette fel a fiút.- Meg akarsz halni? - kérdezte, és megrázta Jakát.- Talán igen - tért magához a fiú drámai sóhajjal. - Minden örömem elveszett.- Kamasz dolog - mondta a gazda törpe-társának. A törpe ökölbe szorított kézzel,

megfeszített állal közeledett. A gazda feléje lökte Jakát, aki nem kapta el a fiút, hanem úgytaszajtotta vissza, hogy az arccal a sárban landolt.

A törpe Jaka hátára állt és taposni kezdte vasalt csizmájával.- Majd legközelebb megnézed, hová dobálózol - szökkent egyet, kiszorítva a levegőt Jaka

tüdejéből.- Kamasz dolog - ismételte a másik gazda, és elmentek.Jaka sírva hevert a földön.

- Az a sok finomság a kastélyban - jegyezte meg Prinkle asszonyság, az öreg, szürkevarrónő mosolyogva. Ráncosan lógó, petyhüdt bőre mintha el akart volna válni a csontjaitól.

Megcsipkedte Meralda derekát. - Ha minden héten más a méreted, hogyan fog rád illeni aruha? Vagy háromujjnyit híztál.

Meralda elvörösödött és elfordította az arcát. Nem akart szembenézni Priscillával, akioldalról figyelt.

- Tényleg éhesebb vagyok mostanában - mentegetődzött a lány. - Legszívesebben mindentmegennék, ami csak elém kerül. Egy kicsit ideges vagyok - pillantott aggodalmasan Priscillára,aki sokat fáradozott azon, hogy eltüntesse az ő parasztos kiejtését.

Priscilla bólintott, de nem túl sok meggyőződéssel.- Akkor jobb lesz, ha valami mással nyugtatgatod magad - felelte Prinkle asszony. -

Különben szétreped rajtad a ruha, miközben bevonulsz Lord Feringal oldalán - nevetett, mintvalami leeresztett bőrlabda. Meraldáék is kötelességszerűen nevettek, bár egyik semszórakozott valami jól.

- Át tudod alakítani megfelelően? - kérdezte Priscilla- Ó, ne féljen - felelte az asszonyság. - Gyönyörű lesz a lány a nagy napon - kezdte

összeszedni varróeszközeit.Priscilla segített neki, Meralda pedig gyorsan levetette a ruhát, felkapta a holmiját és

kisietett a szobából. Mikor már egyedül volt, rátette a kezét tagadhatatlanul megnövekedett hasára. Már több

mint két és fél hónap telt el a mezei találka óta, és bár Meralda kételkedett benne, hogy agyerek nyomná ki így a hasát, az kétségtelen volt, hogy mostanában szinte fal. Talán az idegei

teszik, vagy kettő helyett eszik, de bármi is az ok, óvatosnak kell lennie, hogy ne vonja mégjobban magára a figyelmet.

- Holnap visszahozza a ruhát - mondta a háta mögött Priscilla, és a lány majdnem kiugrott abőréből ijedtében. - Valami baj van, Meralda? - kérdezte az asszony, és a lány vállára tette akezét.

- Hát ön nem félne, ha egy lordhoz kéne hozzámennie?Priscilla felvonta íves szemöldökét. - Én nem félnék, mert nem ilyen helyzetben lennék -

felelte.- De... ha mégis? - erősködött Meralda. - Ha parasztnak született volna, és az uraság...- Nevetséges - szakította félbe a nő. - Ha én parasztnak születtem volna, akkor nem az

lennék, aki most vagyok, ezért az egész kérdésnek nem lenne semmi értelme.Meralda zavarodottan meredt rá.- Én nem vagyok paraszt, mert nem paraszti a lelkem és a vérem - magyarázta Priscilla. - Ti

azt hiszitek, hogy véletlenül születtetek a családotokba, és mi nemesek is, de nem ez a helyzet,édesem. A rang bentről jön, nem kintről.

- Szóval maga jobb? - kérdezte merészen Meralda.Priscilla elmosolyodott. - Nem jobb, édesem - felelte leereszkedően. - Más. Mindenkinek

megvan a maga helye.- És az enyém nem a maga öccse mellett van - provokálta Meralda.- Nem helyeslem a vérkeveredést - jelentette ki Priscilla, s a két nő hosszan farkasszemet

nézett.Akkor menj feleségül önmagadhoz, gondolta Meralda, de nem szólt semmit.- Mindazonáltal tiszteletben tartom a fivérem választását - folytatta Priscilla, továbbra is

lekezelő modorban. - Úgy rontja el a saját életét, ahogy akarja. Én mindent megteszek, amitőlem telik, hogy a lehető legközelebb emeljelek az ő szintjéhez. Kedvellek, édesem - tettehozzá, és megveregette Meralda vállát.

Szóval akkor megengeded, hogy letakarítsam a komódodat, füstölgött magában a lány.Szeretett volna ellentmondani Priscilla érvelésének, de abban a pillanatban nem érzettmagában túl sok bátorságot. Most, Jaka gyermekével a méhében sebezhetővé vált, és úgyérezte, nem ellenfél a gonosz Priscilla Auck számára.

Már délelőttre járt, amikor Meralda fölébredt. Látta, hogy a nap már magasan jár. Aggódvamászott ki az ágyából. Miért nem keltette fel az apja korábban, hogy dolgozzanak?

Hol van az anyja?Átvágott a függönyön keresztül a közös szobába, és azonnal megnyugodott, mert ott ült a

család az asztalnál. Az anyja székét hátrabillentették, s Biaste arccal a mennyezet felétekintett. Egy különös, papforma ruhás alak halkan kántált és édes illatú olajjal paskolgatta azasszony homlokát.

- A... - kezdte a lány, de a férfi leintette, és egy mozdulattal közelebb invitálta.- Ez itt Beribold Vigyázó - mondta az apja. - Helm templomából, Luskanból. Lord Feringal

küldte, hogy felerősítse anyádat az esküvőre.Meraldának tátva maradt a szája. - Maga meg tudja gyógyítani?- Nehéz betegség ez - felelte Beribold. - Az édesanyád erős asszony, hogy ilyen kitartóan

küzdött ellene. - Meralda faggatta volna tovább, de a férfi megnyugtatóan elmosolyodott.- Édesanyád meggyógyul, még mielőtt én és Risten Fővigyázó elhagynánk Auckney-t.Tori felvisított, Meralda szíve pedig megdobbant az örömtől. Érezte, ahogy az apja

magához öleli. A lány szinte fel sem tudta fogni a jó hírt. Gondolta, hogy Lord Feringal megfogja gyógyíttatni az anyját, de azt nem gondolta volna, hogy még az esküvő előtt. Az anyjabetegsége olyan volt, mintha egy kard függne a feje fölött, és Feringal most véget vetett ennek.

Elgondolkodott azon, hogy a lord csak úgy, kéretlenül ideküld egy gyógyítót. Jaka sosemmondott volna le egy ilyen nyilvánvaló előnyről. Sem érte, sem másért. Feringal viszont szinténnem ostoba, mégis eléggé megbízott kedvesében ahhoz, hogy elvegye azt a kardot.

Ez a gondolat mosolyt csalt Meralda arcára. Sokáig áldozatnak érezte kapcsolatát

Feringallal, a családjáért, de most hirtelen megvilágosodott. Ez egy jó ember, egy jóképű férfi,aki őszintén szereti őt. Ő, Meralda csak azért nem tudja viszonozni vonzalmát, mertegészségtelen kötődés fűzi egy önző fiúhoz. Különös módon a pap érkezésével hirtelen ő iskigyógyult ebből a régi szerelemből.

A lány visszament a szobájába, felöltözni. Alig várta a következő látogatást LordFeringalnál, mert gyanította - pontosabban tudta -, hogy most már másként fogja látni a férfit.

Aznap délután is találkoztak, elvileg utoljára az esküvő előtt. Feringal az előkészületek és avendéglista feletti izgalmában nem is említette a gyógyítót.

- Ma odaküldtél hozzánk egy gyógyítót - bökte ki a lány mert már nem tudta magábantartani a gondolatait. Az esküvő előtt. Az anyám betegségét és a saját lehetőségeidetkihasználva örökre a rabszolgáddá tehettél volna.

Feringal úgy nézett rá, mintha egyszerűen nem értené. - Miért tettem volna ilyesmit?Ez az őszinte és ártatlan kérdés megerősítette azt, amit a lány már eddig is tudott. Mosoly

virult ki gyönyörű arcán, és hatalmas csókot nyomott vőlegénye arcára. - Köszönöm, hogymeggyógyítottad az anyámat, hogy meggyógyítottad a családomat.

Köszönete örömmel töltötte el a lord arcát és szívét. Mikor a lány újra arcon akarta csókolni,elfordította a fejét, és az ajkuk találkozott. A lány szívvel-lélekkel viszonozta a csókot, és biztosvolt benne, hogy az élet ezzel a csodálatos emberrel több lesz, mint elviselhető. Messze több.

Hazafelé azonban Meralda érzelmei újra mélypontra jutottak, amikor eszébe jutott agyermek, és a hazugság, amit egész életében hordoznia kell. Ezek után még sokkal szörnyűbbmindaz, amire készül! Hitte, hogy csupán gyenge ítélőképességéért hibáztatható, de nembűnös, a valóság azonban felnagyította a dolgokat, és egyszeri megingásából árulást csinált.

Így aztán a félelem, a remény és az öröm keveredett benne, amikor másnap reggelmegérkezett a kastélykertbe, ahol Auckney nemesei, a fontos tanúk, a saját családja ésFeringal nővére, no meg Temigast várták mosolyogva. Ott volt Fakapu Liam is a legjobbruhájában, s vigyorogva tartotta az ajtót. A kert túlsó végében ott állt Kalorc Risten Fővigyázó,Helmnek - Feringal választott istenének - egyik magasabb rangú papja, fénylő páncélban ésfelnyitott sisakban.

Micsoda nap és micsoda szervezés! Priscilla felcserélte nyári virágait ősszel virítónövényekre, melyek ugyan nem voltak olyan színpompásak, mint elődeik, de élénkszínűzászlókkal tűzdelték meg őket. Hajnal előtt esett az eső, de a felhők elmentek, s csak akellemes esőszag maradt a levegőben. A pocsolyák és a virágokon rekedt vízcseppekcsillámlóan verték vissza a napfényt. Még a tengeri szél is tiszta illatú volt ezen a napon.

Meralda hangulata kissé felderült. Már nem lesz sokáig védtelen, hisz mindjártmegházasodik. Most már csak attól félt, hogy keresztülesik a saját lábán, miközben ment azünnepi emelvény felé.

Önbizalma csak fokozódott, amikor anyja ragyogó arcára pillantott, mert Kalorc Ristensegédje csakugyan csodált művelt az asszonnyal. Meralda komolyan tartott tőle, hogy az anyjanem lesz elég jó állapotban a szertartáshoz, de most ragyogott az arca, s szemeiben évek ótanem látott egészség csillogott.

A lány minden félelmét levetkőzve, maga is ragyogva indult el az emelvény felé. Nem botlottmeg, sőt, a szemlélők mintha lebegni látták volna a kerti ösvény fölött. Ő volt a tökéletesmenyasszony, és bár a dereka egy kicsit megvastagodott, mindenki azt hitte, hogy ez csak a jótáplálkozás jele.

Megérkezve Meralda visszafordult, hogy nézze Lord Feringal belépőjét. A férfi tetőtől talpigAuckney kastély gárdaparancsnoki egyenruhájában díszelgett, fényes páncélzatban, aranyosbrokátdíszítéssel, fején tollas sisakkal, derekán hatalmas karddal. Érezni lehetett a nézőkcsodálatát.

Az asszonyok összesúgtak, és Meralda arra gondolt, hogy ez a házasság talán nem is leszolyan rossz dolog. Feringal nagyon vonzóan festett, s még inkább vonzó lett amiatt, hogyMeralda ismerte szelíd lelkét. A fennhéjázó katonai öltözet ugyan csak bemutató volt, mégis jóbenyomást tett.

A csupa mosoly Feringal csatlakozott menyasszonyához a pap mellett, aki el is kezdte aszertartást, ünnepélyesen felkérve tanúnak minden egybegyűltet. Meralda nem a lordrakoncentrált, hanem a saját családjára. Alig hallotta Kalorc Risten prédikációját. Aztán a kezébeadtak egy borral teli serleget, amit tovább kellett adnia Lord Feringalnak.

A madarak énekeltek körülöttük, a virágok virítottak, a pár szép volt és boldog - olyanesküvő volt ez, amelyet egész Auckney irigyelhetett. Mindenki, aki nem lehetett jelen aszertartáson, meghívást kapott későbbre, hogy a kastély kapujánál üdvözölhesse az ifjú párt. Alátványosság a kevésbé szerencsésekből is nagy lelkesedést váltott ki. Kivéve egyvalakit.

- Meralda!A kiáltás belehasított a délelőtti levegőbe, s felriasztott egy csapat sirályt a kastély melletti

szirtekről. Minden szem a hang tulajdonosa felé fordult, magasan a sziklán. Egy magányosalakot, Jaka Sculi összetéveszthetetlen, megtört tartású alakját pillantották meg.

- Meralda! - kiáltotta szívszaggatóan a fiatalember.A lány a szüleire pillantott, az apjára, aztán leendő férjére.- Ki ez? - kérdezte Lord Feringal bosszúsan.Meralda csak a fejét csóválta, arcán nyilvánvaló undorral.- Egy bolond - nyögte ki.- Nem mehetsz hozzá Lord Feringalhoz! Szökj meg velem, kérlek, Meralda! - Jaka kilépett a

szikla peremére.Lord Feringal - és úgy tűnt, mindenki más is - szigorúan Meraldára meredt.- Gyermekkori barátság - magyarázkodott a lány kapkodva. - Mondom, hogy bolond. Egy

bolond kisfiú. Nem kell törődni vele. - Mivel látta, hogy szavai nem sok hatást tesznek, Feringalkarjára tette a kezét és melléje húzódott. - Azért vagyok itt, hogy feleségül menjek hozzád, mertolyan szerelemre leltünk, amit azelőtt el sem tudtam képzelni - próbálta kétségbeesettenmegnyugtatni a férfit.

- Meralda!!! - süvítette Jaka.Lord Feringal dühösen felnézett a sziklára. - Valaki hallgattassa el azt az őrültet -

parancsolta, és Ristenre pillantott. - Bocsáss csendgömböt arra az ostoba fejére.- Túl messze van - felelte Risten, és a fejét csóválta - de a valóságban nem is volt

előkészítve ilyesféle varázslata.A kert másik végében Temigast, aki aggodalommal nézte, hová vezethet ez az ügy, sietve

kiküldte az őröket, hogy hallgattassák el a fiút.Temigasthoz hasonlóan Meralda is komolyan megrémült, és azon tűnődött, hogy meddig

terjedhet Jaka ostobasága. Vajon képes lesz valami olyat is mondani, ami meghiúsítja azesküvőt, és mindkettejük jó hírébe - vagy talán az életébe - kerül majd?

- Szökj el velem, Meralda - rikoltotta Jaka. - Én vagyok a te igazi szerelmed!- Ki ez a fattyú? - kérdezte ingerülten Feringal.- Egy mezei munkás, aki azt hiszi, hogy szerelmes belém - súgta a lány a tömeg figyelő

tekintete mellett. Meralda érzékelte a veszélyt, a Feringal szemeiben felizzó lángokat. A férfiranézett, és ellentmondást nem tűrően kijelentette: - Ha te meg én nem készülnénk házasságra,és ha nem szeretnénk egymást, akkor sem lenne semmi közöm ehhez az ostobához.

Lord Feringal egy darabig még bámult rá, de nem tudott haragot tartani Meralda őszintekijelentése után.

- Folytassuk, uram? - kérdezte Risten.Lord Feringal felemelte a kezét. - Majd ha már eltávolították az őrültet.- Meralda! Ha nem jössz velem, levetem magam a szikláról! - kiáltott fel hirtelen a fiú, és a

szikla szélére lépett.Sok embernek elállt a lélegzete, de nem úgy Meraldáé. Ő hidegen méregette Jakát, és

olyan dühös volt, hogy azt se bánta volna, ha a fiú beváltja a fenyegetését, mert biztos voltbenne, hogy úgysem fogja. Nincs bátorsága megölni magát. Csak őt akarja nyilvánosanmegalázni és megkínozni, hogy elégtételt vegyen Lord Feringalon. Ez csak kicsinyes bosszú,nem szerelem.

- Megállj! - kiáltotta az egyik katona, aki odaért a sziklaszirtre.

A fiú hátrafordult a kiáltásra, de eközben megcsúszott és hasra esett. Próbáltmegkapaszkodni a kezével, de egyre kijjebb csúszott, és deréktól lefelé már a százlábnyimélység fölött lógott.

Az őr utánavetette magát, de már késő volt.- Meraldaaa... - hallatszott Jaka utolsó, elkeseredett ordítása, ahogy eltűnt szem elől.Megdöbbenve az események hirtelen, drámai fordulatán, Meralda a hitetlenkedő gyász és

Feringal kutató tekintete közt vergődött. Tudta, hogy a lord figyeli minden egyes mozdulatát,rezdülését. Tudta, hogy ha most hibázik, azt felhozzák ellene, amikor fény derül majdállapotára.

- Az istenekre! - kapta a kezét a szája elé. - Ó, a szegény bolond! - Lord Feringal felé fordultés a fejét rázta, mint aki nem tudja, mit kell ilyenkor tenni.

És csakugyan így is érzett. A szívében gyűlölet, rémület és a szenvedély emlékeikavarogtak. Gyűlölte Jakát, ó, de még hogy gyűlölte, azért, ahogy viselkedett, amikor őbejelentette, hogy terhes, s a mai ostobaságáért még sokkal jobban megutálta. Mégsemtagadhatta azoknak az érzéseknek az emlékét, amikor még Jaka puszta látására is bizseregnikezdett a vére, alig néhány hónappal ezelőtt. Meralda tudta, hogy Jaka utolsó, elkeseredettordítása egész életében kísérteni fogja.

Ezt azonban igyekezett elnyomni magában, és ugyanúgy próbált viselkedni, mint a többiek.Az esküvőt elhalasztották. Három nap múlva majd folytatják a szertartást, egy szürke, felhős

reggelen. Ahogy illő.

Meralda érezte a tétovázást férje mozdulataiban egész nap, az ünnepség alatt is, amiAuckney egész népe előtt nyitva állt. A lány próbált közel férkőzni választottjához, de a férfinem nyílt meg. Meralda látta, hogy fél. Ugyan miért ne félne?

Jaka úgy halt meg, hogy az ő leendő felesége nevét kiáltotta. De ahogy folyt a bor és ahangulat egyre jobban emelkedett, Feringal egyszer-egyszer már elmosolyodott, és mosolyamég szélesebbre húzódott, amikor Meralda a fülébe súgta, hogy alig várja az első együtt töltöttéjszakát, szerelmük beteljesedését.

A fiatalasszonyt valóban izgatta a kilátás, még ha félt is egy kicsit. A férfi persze rá fog jönni,hogy szüzessége nem érintetlen, de ez nem volt szokatlan olyan nőknél, akik nehéz parasztikörülmények között éltek, keményen dolgoztak, lovagoltak. Ezt ki lehetett magyarázni. Meraldaarra gondolt, hogy talán jobb lenne elmondani az igazságot.

Persze mégis másképp döntött, amikor újdonsült férjével felmentek a lakosztályukhozvezető lépcsőn. A férfinak volt épp elég baja az elmúlt napokban. Ez az éjszaka a gyönyöré,nem a fájdalomé.

Erről gondoskodni fog.

A házasság első hete csupa szerelem és nevetés volt, de Meraldát leginkább az anyjaboldogsága érintette meg. A család nem költözött át a kastélyba. Meralda nem is mert volnailyesmit felvetni Priscilla előtt, legalábbis egyelőre nem, de Risten Fővigyázó fáradhatatlanulistápolta Biastét, és végül teljesen gyógyultnak nyilvánította. Meralda jól látta ezt az anyjaragyogó arcán.

És azt is látta, hogy bár Feringal még mindig Jaka halálának hatása alatt van, idővel túlteszimagát a dolgon. A lord szereti őt és mindenben a kedvét keresi.

Meralda most már napirendre tért Jaka iránti érzelmei felett. Sajnálta, ami történt, de nemvolt bűntudata a fiú halála miatt. Jaka maga volt a szerencsétlenség oka, és saját magáérttette, nem őérte. Meralda most már tudta, hogy Jaka mindent csak saját magáért csinált. Mindiglesz egy titkos zug a szívében Jakának, a soha be nem teljesedett álmok zuga, de sokkaltöbbet jelentett számára az a tudat, hogy a családjának jól megy a sora. Idővel talán be isköltöztetheti őket a kastélyba, vagy egy szép házba, Torinak pedig segít jó férjet találni, esetlegegy gazdag kereskedőt, ha már elég nagy lesz.

Csak egy probléma maradt. Meralda tartott tőle, hogy Priscilla sejti az állapotát, mert azasszony színleg ugyan kedves volt hozzá, de időnként félreérthetetlen pillantásokat vetett rá.

Gyanakvó pillantásokat, akárcsak Temigast ispán. Ők ketten tudtak az állapotáról, vagylegalábbis sejtették. Nemsokára viszont mindenképpen meg fogják tudni, és ez némilegbefelhőzte Meralda amúgy napsugaras életét.

Még az is eszébe jutott, hogy elmegy Risten Fővigyázóhoz, és valami mágiávalmegszabadul a gyermektől. Ezt a gondolatot azonban azonnal el is vetette, és nem azért, mertRisten elárulhatja. Nem kívánta Jaka Sculi újjászületését, de nem tudta rávenni magát, hogyelpusztítsa a benne növekvő életet.

Az első hét végére Meralda eldöntötte, hogy mi az egyetlen lehetséges megoldás, és amásodik hét végére összeszedte a bátorságát, hogy megvalósítsa a tervet. Tojást rendelt aszakácstól reggelire, és így várta az asztalnál Feringalt, Priscillát és Temigastot. Jobb, haegyszerre túlesik rajta.

A szakács még meg sem jelent, a tojás szaga máris felkavarta a gyomrát. A hasáhozkapott.

- Meralda! - szólt aggodalmasan Feringal.- Jól vagy, gyermekem? - kérdezte Temigast.Meralda Priscillára pillantott, és gyanakvást látott a tekintetében.Feljajdult és sírva fakadt. Nem volt nehéz kipréselnie magából a könnyeket.- Nem, nem vagyok jól! - zokogta.- Mi a baj, drágám? - rohant oda Feringal.- Ott az úton - zihálta Meralda. - Mikor Prinkle asszonyhoz mentünk...- Amikor megtámadtak? - segített neki Temigast.- Az a férfi, a nagydarab - jajdult fel Meralda. - Megerőszakolt!Feringal hátratántorodott, mint akit arcul csaptak.- Miért nem mondtad el? - kérdezte Temigast, némi habozás után. A belépő szakács

elejtette a tálat döbbenetében.- Féltem - sírt Meralda, és a férjére nézett. - Féltem, hogy meggyűlölsz.- Soha! - erősködött Feringal, de szemlátomást velejéig megrázta a dolog, és nem is ment

vissza feleségéhez.- És most azért mondod el, mert... - Priscilla hanghordozása és Temigast fájdalmas

arckifejezése elárulta a lánynak, hogy amazok mindketten tudják a választ.- Mert attól félek, hogy teherbe estem - nyögte ki Meralda.A vallomás és a tojásszag megrázó hatása alatt félrefordult és kiadósan hányt. Hallotta

Feringal elkeseredett felkiáltását öklendezésén túl, és nagyon rosszul esett neki, hogy ilyenfájdalmat okoz férjének.

Feszült csend állt be.Meralda, miután a rosszulléte elmúlt, félt kihúzni magát, hogy szembenézzen a többiekkel.

Nem tudta, mit fognak tenni amazok, bár hallott már egy asszonyról a faluban, aki erőszak útjánesett teherbe, és azt a nőt senki sem hibáztatta.

Egy vigasztaló kéz nehezedett a vállára, és felsegítette a székből. Priscilla magához ölelteMeraldát, és a fülébe súgta, hogy semmi baj.

- Mit tegyek? - motyogta Lord Feringal elszoruló torokkal.Olyan volt a hangja, hogy Meralda úgy érezte: a férfi most helyben elűzi a kastélyból.Temigast odalépett a lord mellé. - Ez az eset nem példa nélkül való, uram - mondta az öreg.

- Még a te uradalmadban sem. - Mindenki az ispánra meredt.- Nincs itt semmi csalás, uram - folytatta Temigast. - Csak éppen Meralda nem szólt

azonnal. Ezért megbüntetheted őt, ahogy jónak látod, de azért kérlek, légy elnéző egy ijedtkislánnyal szemben.

Feringal keményen Meraldára meredt, de halványan bólintott.- Ami a gyermeket illeti - folytatta Temigast - nyíltan be kell jelenteni, méghozzá hamarosan.

Világossá kell tenni, hogy ő nem lehet a trón örököse.- Levágom a kis fattyút, amint megszületik! - mordult fel Feringal.Meralda feljajdult, akárcsak - legnagyobb meglepetésére - Priscilla.- Uram - szólt Temigast. Feringal keze ökölbe szorult tehetetlen dühében. Meralda figyelte

őt, és látta, hogy fenyegetőzése csak handabanda.Temigast megcsóválta a fejét és megveregette a lord vállát.- Jobb lesz, ha kiadod a gyermeket valahová, hogy eltűnjön a szemetek elől és az

életetekből.Feringal kérdőn meredt a feleségére.- Nem akarom - felelte Meralda őszintén. - Egyáltalán nem akarok többet arra az

éjszakára... arra a napra gondolni - fejezte be, és remélte, hogy nem válik gyanússányelvbotlása.

Legnagyobb meglepetésére és megkönnyebbülésére Priscilla támogatta a leginkább, ő iskísérte vissza a szobájába.

Az asszony viselkedése még akkor sem változott, amikor kettesben maradtak.- Borzasztóan érezheted magad - vigasztalta Priscilla.- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb.Priscilla megpaskolta a lány arcát. - Biztos túlságosan fájt. De nem vagy hibás. Az öcsém

volt az első szerelmed, az első férfi, akinek önként adtad oda magad, és ennél többet egyetlenférj sem kívánhat.

Meralda lenyelte a bűntudatot, s azzal vigasztalta magát, hogy Feringal tulajdonképpentényleg az első igazi szerelme, az első ember, aki őszinte érzésekkel szerette.

- Talán kitalálhatunk valamit, ha a gyermek már megszületett - szólt váratlanul Priscilla.Meralda nem egészen értette.- Arra gondoltam, hogy talán jobb lenne, ha valahol máshol élnék - magyarázta Priscilla. -

Vagy átköltöznék egyedül a kastély egy másik szárnyára, amit berendeznék magamnak.Meralda hunyorogni kezdett zavarában, aztán megértette.Annyira meg volt döbbenve, hogy hirtelen visszaesett paraszti akcentusába. - Szóval

magánál akarja tartani a gyereket.- Igen, ha meg tudunk egyezni - felelte tétován Priscilla.Meraldának fogalma sem volt, mit válaszoljon, de sejtette, hogy nem is lesz, amíg a

gyermek meg nem születik. Vajon képes lesz maga mellett tudni a gyermeket? Vagy esetlegéppen hogy nem lesz képes elszakadni tőle? Nem. Nem tarthatja magánál a gyermeket,bárhogy is érez a megszületése után.

- Túl messzire tervezünk - jegyezte meg Priscilla, mintha olvasna a fiatalasszonygondolataiban. - Most arra kell gondolnunk, hogy helyesen táplálkozz. Most már a fivéremfelesége vagy, és te fogod megszülni Auckney trónjának jövendő örökösét. Vigyáznod kell azegészségedre.

Meralda alig tudta elhinni ezeket a szavakat, az őszinte aggodalmat. Álmában sem gondoltavolna, hogy ilyen sikeres lesz a terve, és ez csak erősítette bűntudatát.

A lány az elkövetkező napokban már azt hitte, hogy minden elrendeződött. Persze voltaknehéz pillanatok, mint például a hálószobában, ahol újra és újra ápolnia kellett férje sértettbüszkeségét, újra és újra meg kellett győznie őt arról, hogy az erőszaktevő barbárral semmiörömet nem érzett.

Végül már azt mondta, hogy félig eszméletlen volt az események idején, és szinte nem isvolt biztos benne, hogy csakugyan megtörtént, amíg nem jelentkezett a gyermek.

Aztán egy napon Meralda kénytelen volt szembesülni tervének egy előre nem látottnehézségével.

- Az útonállók nem mentek messzire - hallotta Feringal hangját, amikor csatlakozott alordhoz és Temigasthoz a rajzszobában.

- A gazemberek már biztosan nincsenek Auckney környékén - felelte Temigast.- Még épp elég közel lehetnek - erősködött Feringal. - Galway-nek, a kereskedőnek van egy

jó varázslója, akit fel lehet fogadni.- Még a varázslóknak is tudniuk kell, hogy mi az, amit keresnek - jegyezte meg Temigast.- Én nem emlékszem az arcára - sietett kijelenteni Meralda.- Fakapu Liam viszont igen - felelte Feringal a bosszúállás lehetőségének önelégültségével.Meraldának nagyon kellett igyekeznie, hogy ne lássák rajta a rémület.

21. fejezet

Reszkessetek, útonállók!

A kis szörnyeteg kezét-lábát törve iszkolt le a meredek lejtőn, mintha maga a halál lenne anyomában. Wulfgar felszakadt vállsebével, őrjöngő dühével talán még a halálnál is rosszabbvolt.

Az ösvény egy tizenöt lábnyi mély szakadékban végződött, de a goblin szinte gondolkodásnélkül levetette magát. Ügyetlen hemperedéssel puffant a földön, aztán vérezve, de rohanttovább.

Wulfgar nem ment utána. Nem engedhette meg magának, hogy ennyire eltávolodjék abarlangbejárattól, ahol Morik még mindig harcolt. A barbár megtorpant és keresni kezdett egynagyobbacska követ, aztán felemelte és a menekülő goblin után hajította. Nem talált, mert agoblin túl messze volt, de Wulfgar biztos lehetett abban, hogy a kis vakarcs nem jön vissza.Visszasietett a barlanghoz.

Már messziről látta, hogy a harc véget ért. Morik lihegve kuporgott egy sziklán. - Gyorsanfutnak ezek a kis patkányok - zihálta.

Wulfgar bólintott és lerogyott a földre. Délelőtt kimentek a hágóhoz nézelődni. Mikorvisszatértek, tucatnyi goblint találtak, akik maguknak akarták megszerezni a barlangot.Tizenketten voltak a két ember ellen - azaz nem lehetett esélyük.

Csak egy goblin halt meg: az, amelyiknek Wulfgar elkapta és megszorongatta a nyakát. Atöbbiek szétszaladtak a szélrózsa minden irányába, és Morikék biztosak lehettek benne, hogy jóideig egyikük sem jön vissza.

- Az erszényét megszereztem, ha a fejét nem is - mutatott fel Morik egy kis bőriszákot.Belefújt a tenyerébe, hogy szerencséje legyen (meg persze hideg is volt), és a tenyerébeöntötte az erszény tartalmát. Wulfgar is kíváncsian odahajolt.

Néhány ezüstpénz, sok réz, és három fényes kő - de nem drágakő - hullott elő.- Szerencse, hogy nem találkoztunk kereskedővel az úton - morogta gúnyosan Wulfgar. -

Mert így sokkal gazdagabb zsákmányhoz jutottunk.Morik a földre szórta a szegényes szerzeményt. - Még van bőven aranyunk a hintóból -

jegyezte meg.- Jó hallani, hogy bevallod - hallatszott egy váratlan hang a fejük fölül. A két ember

fölpillantott, és egy bő kék köntösbe öltözött férfit láttak meg a szikla tetején, kezében vastagtölgyfa bottal. - Rosszul éreztem volna magam, ha nem a megfelelő tolvajokat kapom el.

- Varázsló - morogta Morik undorral, és megfeszült. - Rühellem a varázslókat.A köpönyeges alak felemelte botját és kántálásba fogott.Wulfgar gyorsabban mozdult: felkapott egy jókora követ és hozzávágta a varázslóhoz, de a

lövedék ártalmatlanul visszapattant. A mágus, ha észre is vette a támadást, nem adta jelét.- Gyűlölöm a varázslókat! - rikoltotta Morik, és elvetődött. Wulfgar is indult volna, de

elkésett, mert a botból kilövellő villám elkapta és a levegőbe repítette.Wulfgar átkozódva, kezében kövekkel tápászkodott fel. - Hány találatot bírsz ki? - rikoltotta,

és újabb követ dobott a varázsló felé, de elhibázta. Következő dobása eltalálta a szemlátomástremekül szórakozó varázsló karját, és úgy pattant le, mintha kősziklának ütközött volna.

- Faerúnban már mindenkinek lehet varázslója? - méltatlankodott Morik, és fedezékrőlfedezékre osonva próbált feljutni a sziklára. Bízott abban, hogy ésszel vagy erővel a környékbármelyik fejvadászát vagy hadurát elkerülhetik.

A varázsló viszont egészen más dolog. Ezt már volt alkalma megtanulni néhányszor, mintlegutóbb is, Luskanban.

- Hány kell? - dobott újra Wulfgar, ismét sikertelenül.- Egy! - felelte a varázsló. - Csak egyet!- Akkor találd el! - ordította Morik Wulfgarnak, félreértve a helyzetet. A varázsló ugyanis nem

a legyőzéséhez szükséges találatok számáról beszélt, hanem foglyok ejtéséről. A köntösös alak

Wulfgarra mutatott. Ujjából fekete csáp kígyózott elő, és hihetetlen gyorsasággal gúzsba fonta abarbárt.

- De a másik sem ússza meg! - kiáltotta a mágus, csak úgy általánosságban. Ökölbeszorította a kezét, gyűrűje felszikrázott, majd a bottal a kőre csapott. Vakító fény villant, füstkeletkezett, s Wulfgar meg a mágus hatalmas dördülés közepette eltűntek.

- Varázslók - morogta megvetően Morik, aztán a szikla, amin mászott, hangos robajjalleszakadt.

A kastély fogadótermében volt. A kérlelhetetlen fekete csáp makacsul tartotta mágikusszorításában, s próbálta lefogni a barbár hatalmas karjait. Wulfgar ütötte, de a csáp rugalmasvolt, épp csak meghajolt a csapások alatt, és elnyelte azok erejét. A barbár elszakítani ispróbálta, de ilyenkor a csáp összeszorította a lábát és felbuktatta. Wulfgar hiába küszködött:elkapták.

A barbár a karjával védte a nyakát, és amikor megbizonyosodott róla, hogy a csáp nemárthat neki, alaposabban szemügyre vette környezetét. Ott állt a varázsló, mellette két szék, azegyikben egy húszas éveinek közepén járó fiatalember, a másikban egy fiatalabb, gyönyörűlány - akit Wulfgar nagyon is jól ismert.

Mellettük egy öregebb ember állt, oldalt pedig egy negyven év körüli, testes asszony.Wulfgar számos felfegyverzett, komor katonát is látott a teremben.

- Ahogy megígértem - hajolt meg a varázsló a fiatal férfi előtt. - Most pedig, hamegengeded, térjünk rá a fizetségem témájára.

- Az arany ott vár a lakosztályodban - felelte a férfi. - Sosem kételkedtem benned.Pártfogód, Galway nagy elismeréssel ajánlott.

A varázsló újra meghajolt. - Szükséged van még a szolgálataimra? - kérdezte.- Mennyi ideig tart ki? - mutatott a fiatalember a Wulfgart szorongató csápokra.- Sokáig - felelte a varázsló. - Elég ideig ahhoz, hogy kikérdezd és elítéld, aztán levitesd a

tömlöcbe és kivégeztesd.- Akkor elmehetsz. Velünk tartasz ma este vacsorára?- Sajnos sürgős dolgom van a Vendégtoronyban - felelte a mágus. - Örültem a

találkozásnak, Lord Feringal. - Ismét meghajolt, kiment a teremből, kissé kuncogva a gúzsbakötött barbár láttán.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a barbár felhördült, két kézre markolta a csápot éselszakította. Alighogy sikerült visszanyerni az egyensúlyát, máris tucatnyi katona vetette rámagát, és páncélos ökleikkel, husángokkal ütni kezdték.

Még mindig a csáppal küzdve Wulfgarnak sikerült kiszabadítnia a kezét egyetlen ütésre, ésel is repített egy katonát, egy másiknak pedig a nyakát kapta el és a padlóra lökte. Ezutánelmerült az ütlegek áradatában. A varázsló megszüntette a csápot, és a barbár kezét nehézláncokkal kötözték hátra.

- Ha csak ketten lennénk, varázsló, lenne még valami a tarsolyodban, amivel meg tudnálállítani? - vicsorogta a makacs barbár.

- Már odakint a hegyekben megölhettelek volna - rivallt rá a mágus, aki alaposan zavarbajött mágiája kudarca miatt.

Wulfgar köpött egyet, és épp arcon találta fogságba ejtőjét.- Hányat akarsz? - kérdezte.A feldühödött varázsló táncoltatni kezdte az ujjait, de mielőtt bármit is tehetett volna,

Wulfgar áttört a katonák gyűrűjén, és válla egy csapásával messzire repítette a varázstudót.Szinte azonnal újra lefogták, de a varázsló így is viharverten tápászkodott fel és sántikált ki

a teremből.- Figyelemreméltó bemutató - jegyezte meg Feringal gúnyosan. - Tapsoljak, mielőtt

kiheréltetnélek?Ez már felkeltette Wulfgar érdeklődését. Válaszolni akart, de az egyik őr megráncigálta,

hogy maradjon csendben.Feringal a mellette ülő fiatal nőre pillantott. - Ez az a férfi? - kérdezte fojtott dühvel.

Wulfgar a lányra meredt, a lányra, akit megvédett Moriktól, akit egyetlen karcolás nélkülszabadon engedett. Látott valamit a mélyzöld tekintetben, amit nem egészen értett. Talánkeserűség? Mert harag biztosan nem.

- Nem... nem hiszem - mondta a lány, és elfordította a tekintetét.Feringal szeme tágra nyílt. Az öregebb férfinak és az idősebb nőnek tátva maradt a szája.- Nézd csak meg még egyszer, Meralda - parancsolta Feringal élesen. - Ő az?Nem kapott választ, és Wulfgar jól látta a fájdalmat a lány szemében.- Felelj! - követelte Auckney ura.- Nem! - kiáltotta a lány, és nem nézett senki szemébe.- Hozzátok ide Liamot - rikoltotta Lord Feringal. Wulfgar mögül elsietett az egyik katona, és

hamarosan az öreg gnómmal tért vissza.- Igen, ő az - nézett Wulfgar szemébe Liam. - Azt hitted, nem ismerlek fel? - kérdezte. -

Alaposan elláttátok a bajomat a kis patkány cimboráddal. Felismerlek, tolvaj kutya, mert láttalak,mielőtt leütöttél volna! - Lord Feringalhoz fordult. - Ő az.

Feringal hosszan a feleségére nézett. - Biztos vagy benne? - kérdezte Liamot, de a szemevégig Meraldán volt.

- Engem nem győztek le sokszor, uram - felelte Liam. - Egész Auckney legjobb harcosánaktartottál, ezért is bíztad rám az asszonyodat. Én cserben hagytalak, és ezt nem veszemkönnyen. Ő az, ha mondom, és sokért nem adnám, ha szemtől szemben kiállhatnék vele.

Visszafordult és farkasszemet nézett Wulfgarral. A barbár állta a pillantását, és bár semmikétsége nem volt afelől, hogy egyetlen mozdulattal kettéroppanthatja a gnómot, nem szóltsemmit. Nem kerülte el a figyelmét, hogy kárt okozott a kis gnómnak.

- Fel tudsz valamit hozni a mentségedre? - kérdezte Lord Feringal a barbárt. Mielőtt Wulfgarválaszolhatott volna, a fiatal lord felpattant, félretolta Liamot, és odaállt a fogoly elé.

- Van egy tömlöcöm a számodra - suttogta keményen. - Jó sötét hely, tele a régebbi lakókhulladékával és csontjaival. Tele patkányokkal és mérges pókokkal. Ott fogsz elrothadni, amígel nem jön az idő, hogy szörnyű kínok közt elpusztulj.

Wulfgar már jól ismerte ezt a helyzetet: csak sóhajtott egyet. Azonnal elhurcolták.

A terem sarkában Temigast figyelmesen követte az eseményeket, tekintete hol Wulfgarra,hol Meraldára vándorolt. Látta, hogy Priscilla is feszülten figyel.

Látta a rosszindulatot is a nő arcán, amikor az asszony Meraldát nézte. A lady azt hiszi,hogy Meralda élvezte az aktust a barbárral, gondolta az ispán. Úgy véli, hogy valójában nem isvolt erőszak.

A barbár hatalmas termetét látva Temigast nem igazán tudta elfogadni ezt a véleményt.

A cella beteljesítette Feringal minden ígéretét: nyomorúságos, sötét és nedves hely volt, telea halál fojtó bűzével. Wulfgar az orráig sem látott. Ide-oda botorkált a mocsokban-sárban, élescsontdarabokat tolt félre, abban a hiábavaló reményben, hogy talál egy darab száraz földet,ahová leülhet. Eközben állandóan pókok és más kúszó-mászó élőlények akadtak bele, melyeka friss falat reményében özönlöttek elő.

Sokak számára ez a tömlöc rosszabb lett volna, mint a luskani, az üresség és magánymiatt, Wulfgar azonban nem félt sem a patkányoktól, sem a pókoktól. A félelmei ennél sokkalmélyebbek voltak. Itt a sötétben valahogy könnyebbnek érezte védekezni ellenük.

Elmúlt a nap. Másnap a barbár fáklyafényre ébredt, és arra a hangra, ahogy a börtönőrbecsúsztat egy tányér rothadt ételt az ajtó nyílásán. Wulfgar enni kezdett, de aztán ki is köpte afalatot, és arra gondolt, hogy jobban jár, ha megfog és megnyúz egy patkányt.

A következő nap vad érzelmi háborgást hozott a barbárnak.Leginkább dühös volt az egész világra. Talán megérdemli a büntetést az útonálló-életért -

ezt el is fogadta -, de a megtorlás mértéke kicsit túlzott azok után, amit a hintóval tett.Wulfgar önmagára is haragudott. Talán Moriknak volt igaza. Talán neki nincs gyomra ehhez

az élethez. Egy igazi útonálló otthagyta volna a gnómot meghalni, vagy gyorsan végzett volnavele. Egy igazi útonálló kedvét töltötte volna a lánnyal, aztán rabszolgaként magával hurcolta

vagy eladta volna.Wulfgar hangosan felnevetett. Igen, Moriknak volt igaza.Neki ehhez nincs tehetsége. Most pedig itt van, nyomorultak nyomorultja, a társadalom

szemete, egy ostoba, aki még útonállónak sem jó.A következő órát lélekben nem a cellájában töltötte, hanem a Világ Hátán, a régi és új élete

közti vízválasztón, mely jól megtestesítette a benne élő szellemi korlátokat is, a falat, amelyetErrtu fájdalmas emlékei ellen emelt.

Lélekben még mindig ott volt, a hegység tetején, és nézte a Jeges Szelek Völgyét, egykoriéletét, aztán dél felé fordult, mostani nyomorúságos léte felé. Lehunyta a szemét, bár amúgysem látott volna sokat a sötétben. Nem vett tudomást az alkalmatlankodó rovarokról,csúszómászókról. Figyelmetlensége jutalmául számos fájdalmas pókcsípés érte.

Valamivel később zaj zökkentette ki álmodozásaiból. Mikor kinyitotta a szemét, táncolófáklyafényt látott a folyosón.

- Él még? - hallatszott egy idősebb férfihang.Wulfgar a térdére támaszkodott és az ajtóhoz kúszott.Szeme pislogva alkalmazkodott a fényhez. Néhány pillanat múlva felismerte a hang

tulajdonosában a fogadóterembéli öreget, aki megjelenésében erősen emlékeztette a luskaniJharkheld magiszterre.

Wulfgar kierőltette az egyik kezét a rácsok között. - Égesd csak meg a fáklyáddal - mondta.- Éld csak ki perverz örömeidet, ha egyszer itt az alkalom.

- Gondolom, dühös vagy, hogy elkaptak - szólt a Temigast nevű öreg.- Másodszor zárnak be ok nélkül - felelte Wulfgar.- Hát nem minden rab úgy gondolja, hogy jogtalanul zárják be? - kérdezte az ispán.- A nő azt mondta, hogy nem én voltam.- Az a nő sokat szenvedett - ellenkezett Temigast. - Talán nem képes szembenézni az

igazsággal.- Vagy talán igazat mondott. - Nem - csóválta a fejét Temigast. - Liam tisztán emlékezett rád, és ő nem téved. - Wulfgar

szortyintott. - Tagadod talán, hogy te vagy az a rabló, aki felborította a hintót? - kérdezteTemigast.

Wulfgar rezzenetlenül meredt rá, de arckifejezése elárulta, hogy nem tagadja a vádat.- Ez már önmagában a kezedbe kerülhetne, és annyi évi börtönbe, amennyit csak Lord

Feringal akar - mondta Temigast. - Vagy éppen az életedbe,- A kocsisotok, Liam, megsebesült - mordult fel Wulfgar. - Véletlenül. Hagyhattam volna

meghalni az úton. A lánynak sem esett semmi baja.- Akkor ő miért mond mást? - kérdezte nyugodtan Temigast.- Más mondana? - kérdezte Wulfgar. Félrebillentette a fejét.Kezdte érteni a dolgot, kezdte kapizsgálni, miért volt annyira feldúlt a fiatal lord. Először azt

hitte, hogy pusztán sértett büszkeségről van szó, hisz a fiatalember nem tudta megvédeni afeleségét, de most, visszatekintve Wulfgar kezdte gyanítani, hogy itt valami többről volt szó,valami állati dühről. Eszébe jutottak Lord Feringal első szavai is, a kiheréléssel kapcsolatban.

- Remélem, hogy Lord Feringal a lehető legkínosabb halált választotta neked, barbár -jegyezte meg Temigast. - El sem tudod képzelni, milyen fájdalmat okoztál neki és LadyMeraldának, Auckney egész népének. Nyomorult féreg vagy, és igazságos lesz a halálod, akárnyilvános kivégzés révén, akár itt, egyedül, a mocsokban.

- Csak azért jöttél le ide, hogy ezt elmondd? - érdeklődött gúnyosan Wulfgar. Temigastmegbökte a kezét az égő fáklyával, arra kényszerítve a barbárt, hogy visszahúzza a karját.

Az öreg ezután megfordult és elviharzott. Wulfgar egyedül maradt a sötétben, és akorábbinál is különösebb gondolatok cikáztak a fejében.

Dühös kirohanása és őszinte haragja ellenére Temigast nem cél nélkül jött. Meralda különösfogadótermi viselkedése miatt akarta látni a barbárt, hogy megtudja az igazságot.

Az igazság azonban egyre homályosabb lett. Miért nem azonosította Wulfgart Meralda, ha

egyszer felismerte? Eléggé feltűnő és jellegzetes alak a barbár hétlábnyi termetével és roppantvállaival.

Temigast tudta, hogy Priscilla téved, ha azt hiszi, hogy Meralda élvezte az erőszakot. -Nevetséges - mormolta az ispán félhangon. - Teljesen nevetséges.

- Vajon Meralda védené a megerőszakolóját? - folytatta magában.A válasz hirtelen éppoly világossá vált előtte, mint a szikláról lebukó bolond fiú képe.

22. fejezet

A jó Lord Brandeburg

- Gyűlölöm a varázslókat - motyogta Morik, miközben kikászálódott a romok alól. Tucatnyivágás, horzsolás éktelenítette. - Ez nem tisztességes küzdelem. Meg kell tanulnom ezt avarázslás-dolgot!

A Csavargó sokáig kutatott a környéken, de Wulfgart persze sehol sem lelte. Különösnektalálta a varázsló azon döntését, hogy éppen a barbárt viszi magával. Nyilván őt gondoltaveszedelmesebb ellenfélnek kettejük közül, vagy talán a vezérnek. Pedig ő, Morik volt az, ésnem Wulfgar, aki merényletet akart elkövetni a hintós hölgy erényei ellen. Wulfgar ragaszkodotthozzá, hogy engedjék el a lányt, és az megmenthesse még a sebesült kocsist is. A varázslószemlátomást nem volt eléggé jól tájékozott.

Most mit tegyen? Visszament a barlanghoz és összeszedte úti holmiját. Nem akart ittmaradni egyedül, Wulfgar nélkül, a közelben a dühös goblinokkal. De merre menjen?

Némi töprengés után a döntés kézenfekvőnek tűnt - vissza Luskanba. Morik mindig issejtette, hogy vissza fog térni a jól ismert utcákra. Új személyazonosságot szerez a hatóságokfelé, de azok számára, akiknek a szövetségét reméli, ugyanaz marad. Eddig Wulfgar volt terveiakadálya. A Csavargó nem mehetett vissza Luskanba hóna alatt a hatalmas barbárral úgy,hogy elkerülje a feltűnést.

Másfelől viszont ott volt a sötételfek nem elhanyagolható problémája.De még ez a probléma sem tarthatta vissza, hisz mindent megtett, hogy Wulfgar mellett

maradjon, az utasításnak megfelelően. Most a barbár eltűnt, így szabaddá vált az út. Morikelindult, hogy maga mögött hagyja a hegységet, és visszatérjen abba a világba, amit oly jólismer.

De valami nagyon különös történt a tájékozódásával. Azon kapta magát, hogy minden, délfelé tett lépésre két másik jut nyugatra. Ez nem a varázsló műve volt, hanem a sajátlelkiismerete, ami állandóan emlékeztette arra, hogy a Foglyok Karneválján Wulfgar hogyankérte meg Deudermontot, hogy neki, Moriknak is kegyelmezzen meg. Nyomorúságos életébenelőször kötötte valakihez igazi barátság. Hamarosan már merész terveket szövögetve rótta azországutat.

Egy hegy oldalában táborozott aznap éjjel, és körben álló szekerek között fellobbanótábortüzet pillantott meg. Nem járt messze az északi hágótól. A szekerek nyilván Tízvárosbóljöttek és dél felé haladtak, tehát várhatóan elkerülték a kis nyugati, tengerparti birodalmat. Akereskedők nyilván még csak nem is hallottak a helyről.

- Üdv! - kiáltotta oda nem sokkal később az egyik őrszemnek.- Megállj! - kiáltotta vissza a katona. A többiek mozgolódni kezdtek mögötte.- Nem vagyok ellenség - mondta Morik. - Kalandozó vagyok, elszakadtam a társaimtól, és

kicsit meg is sebesültem, de inkább dühös vagyok.Rövid eszmecsere után, melyet Morik nem hallhatott, egy másik hang bejelentette, hogy

közelebb mehet, de tucatnyi íjász céloz a szívére, és jobban teszi, ha felmutatja üres tenyereit.Morik, mivel nem akart harcot, engedelmeskedett, és a fegyveres emberek sorfala közt a

tűzhöz lépett, ahol két középkorú kereskedő üldögélt. Az egyik nagydarab, medveforma alak, amásik vékonyabb, de szintén szívós.

- Lord Brandeburg vagyok Vízmélyéről - kezdte Morik. - Visszatérőben Tízvárosba, a MaerDualdonhoz, ahol kipróbálom a csontfejű pisztráng halászatát. Biztosan nagyon szép sport.

- Nagy utat tettél meg a senkiföldjén, Lord Brandeburg - felelte a nagydarab kereskedő.- Az évnek ilyen kései szakában, a Maer Dualdonhoz - tódította a másik gyanakvón.- Pedig oda tartok, ha megtalálom elkóborolt barátaimat - nevetett Morik. - Nem

találkoztatok velük véletlenül? Egy törpével, akinek Harcpöröly Bruenor a neve, aztán alányával, Catti-brie-vel, kinek szépsége a napét is elhomályosítja, egy meglehetősen kövérfélszerzettel, és... - Morik tétovázott, és hirtelen idegesnek tűnt, de a kereskedők arcánfelvillanó mosoly épp az volt, amire számított.

- És egy sötételffel - fejezte be helyette a nagydarab. - Mondd csak ki nyíltan DrizztDo'Urden nevét, Lord Brandeburg. Őt mindenki jól ismeri, és nem ellensége egyetlenkereskedőnek sem, aki áthalad a völgyön.

Morik színlelt megkönnyebbüléssel sóhajtott, és magában hálát rebegett Wulfgarnak, amiértennyi mindent elmondott régi barátairól ivászataik alkalmával az elmúlt napokban.

- Örülök, hogy találkoztunk - folytatta a kalmár. - Én Petters vagyok, a társam pedigGoodman Dawinkle - Petters egy mozdulatára az őrök letették fegyvereiket, és a kereskedőkleültették Morikot, aztán egy gulyással teli csajkát nyomtak a kezébe.

- Szóval visszamész a Jeges Szelek Völgyébe? - kérdezte Dawinkle. - Hogy vesztetted el acsapatodat? Remélem, nincs semmi baj.

- Inkább csak játék volt - nevetett Morik. - Délen csatlakoztam hozzájuk, éstudatlanságomban egy kicsit túl messzire merészkedtem Catti-brie-nél. - A kereskedőkösszevonták a szemöldöküket.

- De semmi komoly - sietett hozzátenni Morik. - Nem tudtam, hogy már másé a szíve, egytávollévő baráté, és azt sem tudtam, hogy az a morgós Bruenor az apja. Én csak a társadalmiérintkezést szerettem volna egy kicsit kiszélesíteni, de attól tartok, hogy Bruenornak már ennyiis elég volt.

A kereskedők most nevettek. Sokat hallottak már a mogorva és kotlóstermészetűHarcpöröly Bruenorról, mint a Völgy legfőbb ismerőjéről.

- Elhencegtem nyomolvasói és erdőjárói képességeimmel - folytatta Morik -, ezért Bruenorelhatározta, hogy próbára tesz. Elvitték a lovamat, a szép ruháimat, és eltűntek az útról - olyanjól, Drizzt vezetésével, hogy aki nem ismeri a sötételf képességeit, azt hihette volna: mágia vana dologban. - A kereskedők kitűnően szórakoztak.

- Így hát most meg kell találnom őket, de persze tudom, hogy valahol a völgynél járnak -kuncogott. - Biztosan jót fognak nevetni, amikor megérkezem gyalog, lerongyolódva.

- Úgy festesz, mint aki harcba keveredett - jegyezte meg Dawinkle.- Csak néhány goblin és egy ogre, semmi komoly - felelte könnyedén Morik. A két férfi

felvonta a szemöldökét, de nem kételkedésükben - hogy is kételkedtek volna valakiben, akiilyen nagyszerű társakkal jár? Morik olyan bájjal és ügyességgel szőtte a történet fonalát, hogya kiinduló feltevésben már senki sem kételkedett.

- Töltsd velünk ezt az éjszakát, jó uram - ajánlotta fel Petters. - És még annyit, amennyitcsak kívánsz. De mi sajnos Luskanba tartunk, épp az ellenkező irányba.

- Megköszönök egy ágyat erre az éjszakára - felelte Morik. - És talán... - Nem fejezte be amondatot, és mutatóujját a szájához emelve elgondolkodó arcot vágott.

Pettersék előredőltek, úgy várták, mi lesz.- Nem tudjátok véletlenül, hol vásárolhatnék lovat, egy jó hátaslovat? - kérdezte Morik. - És

talán egy jó ruhát is. A barátaim a nehezebbik utat választották, így még mindig utolérhetemőket Tízvárosnál. Micsoda arcot vágnának, ha meglátnának lóháton, teljes pompában!

Az emberek nevettek.- Nos, nálunk van mindkettő, ló is és ruha is - veregette vállon Petters Morikot, aki

felszisszent a sebeire mért baráti ütéstől. - És nagyon kedvező árat ajánlunk LordBrandeburgnakl

Eszegettek, mesélgettek, nevettek. Mire elvált a csoporttól, Morik megszerezte a legjobblovukat, egy öltözet finom ruhát aranybrokátos, kétféle zöldben játszó anyagból, és mindeztszinte fillérekért, a töredékéért annak, amennyiért Luskan bármelyik boltjában megvehettevolna.

Az éjszakát velük töltötte, de a hajnal első fényénél elindult észak felé, ajkán vidámkalandozó-dallal. Mikor a karaván látótávolságon kívülre ért, Morik nyugatnak fordult és vágtatnikezdett, hogy legyen ideje még jobban elváltoztatni a külsejét, mire ő, a vízmélyei LordBrandeburg a kicsiny birodalomba ér.

Remélte, hogy a varázsló nem lesz ott. Gyűlölte a varázslókat.

Errtu megtalálta. Ott, a tömlöc sötétjében Wulfgar nem menekülhetett a kísértő emlékekelől, a lelki kínok elől, melyeket szinte bevéstek legmélyebb valójába Errtunak és csatlósainakkarmai.

A démon újra rátalált és nem eresztette. Csábító démonokkal akarta megkísérteni éselveszejteni, ivadékaival együtt.

Megint oly elevenen látott mindent, az előtte álló démont, s a kisdedet - az ő gyermekét -Errtu karjaiban. Elrettentette a gondolat, hogy ilyen teremtményt nemzett, egy alu-démont, deemlékezett arra is, hogy magáénak ismerte fel azt a gyermeket, azt a - talán ártatlan - kis lényt.

Errtu hatalmasra nyitotta nyáladzó pofáját, kimutatva ocsmány agyarait. A fogai egyreközelebb kerültek a gyermek fejéhez, ami teljesen belefért volna tátott szájába...

Wulfgar a démoni asszonyujjak érintését érezte a testén, és hirtelen felriadt. Kiabált éshányta-vetette magát. Sok pókot agyonnyomott, de még több csípte meg. A barbárfeltápászkodott és futásnak eredt a vaksötétben, amíg bele nem ütközött a szilárd cellaajtóba.

Zokogva visszaroskadt a mocskos padlóra, arcát a kezébe temette, tele tehetetlen dühvel.Aztán rájött, hogy mi riasztotta fel rémálmaiból, mert lépéseket hallott a folyosóról.

Mikor felpillantott, közelgő fáklyafényt pillantott meg.A barbár hátrébb húzódott és felállt. Próbálta összeszedni maradék méltóságát. Eszébe

jutott, hogy a halálraítélteknek sokszor engedélyeznek egy utolsó kívánságot. Ő egy üveg erősitalt fog kérni, tüzes pálinkát, ami még egyszer utoljára kiégeti agyából a borzalmas emlékeket.

A fény a cella elé érkezett, és Lord Feringal arca jelent meg a rácson túl. - Készen állszarra, hogy beismerd bűneidet, te kutya? - kérdezte.

Wulfgar hosszan meredt a lordra.- Hát jó - folytatta Feringal. - Hűséges kocsisom felismert, tehát a törvény szerint elég, ha

közlöm veled a vádat és a büntetést.Továbbra sem kapott választ.- Az úti rablásért levágjuk a kezeidet - folytatta tárgyilagosan Feringal. - Egyenként és

lassan. És a legsúlyosabb bűnödért... - Itt tétovázni kezdett, és Wulfgar úgy látta, hogy a lordarcát hirtelen fájdalom önti el.

- Uram - nógatta az öreg Temigast hátulról.- A legsúlyosabb bűnödért - kezdte újra Feringal, megerősítve magát -, Lady Meralda

megbecstelenítéséért pedig nyilvánosan kasztráltatunk, majd egy napra kiköttetünkközszemlére. Azután máglyán égsz el, te kutya.

A barbár arcán hitetlenkedő fintor jelent meg a második bűn említésekor. Hiszen éppenhogy megmentette a lányt ettől a sorstól! Szeretett volna Lord Feringal arcába ordítani, kitépniaz ajtót a sarkaiból. Ezt akarta tenni, mégsem tett semmit, csak ült csendesen, és elfogadta azigazságtalanságot.

Vagy talán nem is igazságtalanság?, tűnődött. Vajon nem érdemli meg ezt a sorsot?Egyáltalán számít ez valamit?

Ez az, gondolta Wulfgar. Egyáltalán nem számít. Ölesse csak meg Lord Feringal, éslegyenek túl rajta, mindenkinek jobb így. A lány hamisan vádolta meg, nem tudni, miért, de...nem is számít.

- Nincs semmi mondanivalód? - kérdezte Feringal.- Lehet egy utolsó kívánságom?A fiatal lord megremegett az abszurd kérésre. - Semmit sem kapsz! - rikoltotta. - Csak egy

éhes és nyomorult éjszakát, hogy elgondolkozz szörnyű sorsodon.- Uram - próbálta lecsillapítani Temigast. - Őrség, kísérjétek vissza Lord Feringalt a

lakosztályába. - A fiatalember még egy utolsó, gyilkos pillantást vetett foglyára, aztán hagyta

magát elvezetni.Temigast viszont maradt. Fogta az egyik fáklyát, és elküldte az őröket. Sokáig állt a cella

ajtajánál, és Wulfgart figyelte.- Menj el, öreg - mondta végül a barbár.- Nem tagadtad a második vádat - szólt elgondolkozva Temigast. - Pedig nekem azt

mondtad, ártatlan vagy.Wulfgar vállat vont, de nem szólt semmit és nem nézett az ispán szemébe. - Mi értelme

lenne ismételni magamat? Már úgyis elítéltetek.- Nem tagadtad az erőszakot - ismételte Temigast.Wulfgar arca felemelkedett, és tekintete egybeforrt az ispánéval. - De te sem szóltál az

érdekemben.Temigast úgy nézett rá, mint akit arcul csaptak. - Nem is fogok.- Inkább hagysz meghalni egy ártatlan embert.Az öreg zajosan szortyintott. - Ártatlan? Tolvaj kutya vagy és én nem fogok semmit sem

tenni Lady Meralda vagy Lord Feringal ellen, a te nyomorult érdekedben.A barbár kacagott az egész ügy nevetségességén.- De van egy ajánlatom - folytatta Temigast. - Egyetlen szót se mondj Lady Meralda ellen,

és én gondoskodni fogok róla, hogy gyors legyen a halálod. Ez a legtöbb, amit tehetek.Wulfgar abbahagyta a nevetést, és a különös emberre meredt.- Máskülönben - folytatta az ispán - ígérem, hogy legalább egy napig elhúzom a kínjaidat,

hogy ezerszer és ezerszer kelljen a halál megváltásáért könyörögnöd.- Kínok? - ismételte Wulfgar szórakozottan. - Ugyan mit tudsz te az igazi kínról, öreg?- Majd meglátjuk - mordult fel Temigast, és elviharzott, magára hagyva Wulfgart a

sötétben... amíg Errtu vissza nem tért, ahogy mindig.

Morik lóhalálában nyargalt, amíg csak hátasa bírta. Keresztezte ugyanazt az utat, aminannak idején a hintóval találkoztak.

Késő délután érkezett meg Auckney-ba, bámuló parasztok pillantásaitól kísérve. - Monddmeg urad nevét, jóember - szólított meg egy jobbágyot, aranypénzzel hangsúlyozva kérdését.

- Lord Feringal Auck - vágta rá a kérdezett. - Ott lakik, ni, abban a kastélyban az újasszonyával - mutatott koszos ujjaival a vár felé.

- Köszönöm! - biccentett Morik, aztán odadobott még néhány ezüstöt, és megsarkantyúztalovát a kastély felé vezető úton. A bejáróhíd le volt eresztve, s csak néhány unott kinézetűkatona vigyázta.

- Lord Brandeburg vagyok, Vízmélyéről - állította meg lovát a katonák előtt. - Kérlek,jelentsetek be uratoknak, mert hosszú út áll mögöttem, és még hosszabb vár rám.

Ezzel Morik leszállt a lováról, leporolta finom nadrágját, aztán előhúzta vékony kardját.Megtörölgette a pengét, majd néhány briliáns vívómozdulat bemutatása után újra eltette. Látta,hogy elérte a kívánt hatást, mert az egyik katona berohant a kastély udvarára, a másik pediggondjaiba vette a fáradt lovat.

Alig néhány perc múltán Morik, azaz Lord Brandeburg már Lord Feringal előtt állt a kastélyfogadótermében. Mélyen meghajolt és utazóként mutatkozott be, aki elveszítette társait egyóriás-bandával vívott harcban, a Világ Háta hegységben. Látta Feringal szemén, hogy ez azisten háta mögötti kiskirály büszke, amiért a távoli Vízmélye egy fényes uraságát láthatjavendégül, és hajlandó az óvatosságról is megfeledkezni, csak hogy jó benyomást tegyen.

- Azt hiszem, egy-két társam megmenekült - fejezte be Morik a meséjét. - Az óriások közülegyikről sem lehet elmondani ugyanezt.

- Milyen messze innen történt mindez? - érdeklődött Lord Feringal. Némiképpszórakozottnak tűnt, de a történet megriasztotta.

- Sok mérföldnyire, jó uram - felelte Morik. - A te királyságodat nem fenyegeti. És az óriásokmind egy szálig elpusztultak. - Körülnézett és elmosolyodott. - Kár lenne, ha efféleszörnyetegek dúlnák fel ezt a gyönyörű, békés helyet.

Feringal bekapta a csalit. - Nem annyira békés - mordult fel összeszorított foggal.

- Veszély, itt? - kérdezte Morik hitetlenkedve. - Talán kalózok? - Meglepetést tettetett, és atrónszék mellett álló vén ispánra pillantott. Az öreg rosszallóan csóválta a fejét, amiből tudta,hogy jobb lesz nem belemélyedni ebbe a témába, de hát éppen erre volt kíváncsi.

- Útonállók - vicsorogta Lord Feringal.Morik már majdnem válaszolt, de aztán tartotta a száját, és a lélegzetét is, amikor egy

igencsak ismerős nő lépett be a terembe.- A feleségem - mutatta be őt Feringal, de máshol járt az esze. - Lady Meralda Auck.Morik mélyen meghajolt, megfogta és ajkához emelte a nő kezét, miközben mélyen a

szemébe nézett. Legnagyobb megkönnyebbülésére - és álruhája dicséretére - szikráját semlátta a felismerésnek.

- Csodálatos asszony - jelentette ki Morik. - Irigyellek, lordom.Ez némi mosolyt csalt Feringal arcára, de aztán a férfi hamar elkomorodott. - A feleségem

hintóját is megtámadták ezek az útonállók.Morik döbbenetet színlelt. - Én felkutatom őket, Lord Feringal - fogadkozott. - Megtalálom és

levágom őket. Vagy éppen elhozom neked, ha gondolod.Lord Feringal leintette. - Nekem csak az egyik kell - mondta. - A másikat betemette egy

sziklaomlás.Morik kissé megborzongott. - Méltó végzet - felelte.- De még méltóbb az, amit az elfogott barbárnak tartogatok - szólt Feringal komoran. -

Biztosíthatlak, hogy a legszörnyűbb halál lesz. Te is a tanúja lehetsz, ha itt maradszAuckney-ban éjszakára.

- Természetesen maradok - vágta rá Morik. - Mit terveltél ki annak a féregnek?- Először is kasztráltatom - kezdte Lord Feringal. – Aztán két nap múlva meghal.Morik gondolkodni látszott. - Azt mondtad, barbár?- Igen, egy hatalmas északi - felelte Feringal.- Erős?- Sosem láttam még ilyen erős embert - mondta a lord. - Egy nagy hatalmú varázsló kellett a

kézrekerítéséhez, és még ő is kudarcot vallott volna, ha a katonáim nincsenek ott és nem fogjákle.

Morik majdnem csuklott egyet a varázsló említésére, de végül megőrizte nyugalmát.- Egy útonállót megölni helyénvaló - szólt a Csavargó. - De talán jobb lenne másképp

csinálni. - Egy kicsit várt és figyelte Lord Feringal reakcióját.- Én megvenném azt az embert - folytatta. - Biztosíthatlak, hogy nem vagyok szegény, és jó

hasznát venném egy erős rabszolgának az úton, amíg eltűnt társaimat keresem.- Szó sem lehet róla - felelte Feringal, kissé élesen.- De hátha ismeri a környéket... - kezdett érvelni Morik.- Szörnyű halált fog halni azért, mert bántotta a feleségemet - szakította félbe Lord Feringal.- Hogyne, lordom - helyeselt Morik. - A ladyt nyilván nagyon megviselte az eset.- Teherbe esett tőle! - ordított fel Feringal, és olyan erővel szorította meg a széke karfáját,

hogy elfehéredtek az ujjai.- De uram! - szólt közbe az. öregember a meggondolatlan közlés hallatán, Meraldának

pedig elakadt a lélegzete. Morik örült, hogy a többiek döbbenete eltereli a figyelmet a sajátjáról.Lord Feringal gyorsan lecsillapodott. Hátradőlt a székében és motyogva elnézést kért

feleségétől.- Kérlek, bocsáss meg, Lord Brandeburg. Kissé elragadtattam magam, de talán meg tudsz

érteni.- Majd én kiherélem neked azt a kutyát - rántott kardot Morik. - Biztosíthatlak, hogy értek az

ilyesmihez.Ez kissé feloldotta a feszültséget a teremben. Még Lord Feringal is elmosolyodott kissé. -

Majd mi elintézzük a kellemetlen dolgokat - felelte. - De örömmel venném a társaságod az ítéletvégrehajtásánál. Lennél a vendégünk az elkövetkező két napra?

- Állok szolgálatodra, lordom - hajolt meg mélyen Morik.A vendéget nemsokára elkísérték egy fogadóba, a kastély hídjának másik oldalán. Morik

nem örült túlságosan annak, hogy Lord Feringal a kastély falain kívül szállásolja el látogatóit.Így még nehezebb lesz Wulfgar közelébe férkőznie. A kísérőitől azonban megtudta, hogy abarbárt a kastély alatti pincebörtönben tartják fogva.

Morik tudta, hogy el kell jutnia a barátjához, mégpedig gyorsan, mert a barbár elleni hamisvádak alapján Lord Feringal biztosan szörnyű módon áll bosszút rajta. A bátor szöktetés sosemszerepelt Morik tervei között. Sok tolvajt adtak már el kalandozó uraságoknak, és eddig Morik isazt remélte, hogy Lord Feringal hajlandó lesz megválni foglyától egy szép summa ellenében - asaját aranyaiért, méghozzá -, de az erőszaktevőkre, főként azokra, akik nemesasszonyokatbántalmaztak, csakis egyetlen sors várhatott.

Morik kinézett apró szobája ablakán Auck kastélyára és a tengerre. Valahogy be kell jutniaWulfgarhoz, de félt tőle, hogy egyedül fog majd visszatérni Luskanba.

23. fejezet

A második igazságszolgáltatás

- Itt az utolsó vacsorád, te kutya - mondta a kettő közül az egyik őr Wulfgar cellája előtt.Beleköpött az ételbe, aztán becsúsztatta a nyíláson.

Wulfgar nem törődött velük, és nem nyúlt az ételért. Csodával határos módon megmenekülta halálos ítélettől Luskanban, csak hogy most itt, valami névtelen kis királyságban végezzék ki.Hirtelen felderengett előtte, hogy talán rászolgált erre. A nőt ugyan nem bántotta, de mindaz,amit az elmúlt hónapokban tett, amióta elhagyta Drizztéket - amióta megütötte Catti-brie-t -,nem olyan emberre vallott, aki nem érdemli meg ezt a sorsot. Vajon Drizzt-tel nem öltek megszörnyeket ugyanilyen bűnökért? Nem mentek fel a Világ Hátára egy útonálló óriásbanda után,akik kereskedők kifosztását tervezték? Miféle irgalmat mutattak az óriások iránt? És ezek utánmilyen irgalmat érdemel ő, Wulfgar?

Mégis nagyon zavarta őt, s megrázta maradék, az emberségbe és igazságba vetettbizalmát, hogy Luskanban és Auckney-ban is olyan bűnökért ítélték el, amelyekben ártatlanvolt. Ezt nem tudta megemészteni. Ha már mindenáron meg akarják ölni, miért nem ölik megazért, amit csakugyan elkövetett? Lenne miből válogatni.

Elkapott egy foszlányt az őrök kinti beszélgetéséből. - Istenverte egy gyerek lesz, aki egyilyen ágyékból ered.

- Szét fogja szedni Lady Meraldát, amekkora az apja.Ez gondolkodóba ejtette Wulfgart. Sokáig ült nyitott szájjal a sötétben. A rejtély darabjai

lassan kezdtek összeállni.Az őrök korábbi tereferéjéből tudta, hogy Lord Feringal és Lady Meralda csak nemrég

házasodtak össze, és az asszony teherben van, de nem Feringalból.Wulfgar kis híján felkacagott a dolog abszurditásán. Kapóra jött kifogásként egy kikapós

nemesasszony számára, és balzsam lett a megcsalt Lord Feringal sértett hiúságán.- Micsoda balszerencse - mormogta, de tudta, hogy balszerencsénél több volt, ami ide

vezette. Számtalan rossz döntés juttatta el ide a sötétbe, a pókok és a démonok közé.Igen, megérdemeltem, gondolta. Nem azért, amivel vádolnak, hanem azért, amit

elkövettem.

Meralda nem tudott aludni, szinte a szemét sem bírta lehunyni. Feringal korán elment tőle,vissza a saját szobájába, mert az asszony gyengeségre panaszkodott, és egy kis szünetet kértaz állandó szerelmes ostromban. Nem mintha bánta volna a férje figyelmét. Valójábanszeretkezéseik Feringallal meglehetősen kellemesek voltak, és ha nem lett volna a gyerek mega szerencsétlen fogoly, még a kellemesnél is jobbak lehettek volna.

Meralda rájött, hogy érzelmeinek megváltozása Feringal iránt megalapozott volt: a férfiszelíd és tisztességes ember.

Nem esett nehezére új szemszögből nézni férjét, meglátni csinos vonásait és báját, melyetnémiképp eltemettek a szigorú nővér uralma alatt eltöltött évek. Meralda felszínre tudta hozni

ezt a bájt, elő tudta csalni a legjobbat Feringalból, és szépen együtt tudott élni ezzel a jóemberrel.

Egy idő után azonban rádöbbent, hogy önmagát nem képes már elviselni. Ostobasága egymagzat és férje izzó haragja képében kísértette. De talán a legnagyobb csapás az asszonyszámára annak az ártatlan embernek a közelgő kivégzése volt, aki éppen hogy megmentetteattól, amivel vádolták.

Miután Wulfgart bezárták, Meralda próbálta megindokolni az ítéletet, emlékeztette magát,hogy ez egy útonálló, sőt, még azt is bebeszélte magának, hogy a barbár más áldozataitnyilván bántotta, és biztosan sok nőt csakugyan megerőszakolt.

Ezek az érvek azonban nem állták meg a helyüket. Tudta, mi az igazság. A hintós incidensalatt meglehetősen alapos bepillantást nyerhetett a férfi jellemébe. Mindennek az ő hazugságaaz oka. Az ő rágalmai miatt végzik ki kegyetlenül ezt az ártatlan embert.

Meralda későig fent volt, és arra gondolt, hogy ő a világmindenség legszörnyűbb teremtése.Mintegy álomban kelt föl, és kezében egy szál gyertyával, mezítláb elindult a kastély folyosóin.Elment Temigast szobájához, az ajtónál hallgatózva ellenőrizte az öreg horkolását, aztánbeosont. Ispán lévén Temigast őrizte a kastély minden helyiségének kulcsát egy nagyvaskarikán.

Meralda meg is találta a karikát egy kampón az ispán öltözőasztala fölött, és halkanleakasztotta, miközben minden apró zajra idegesen pillantott az alvó felé. Valahogy sikerültkijutnia a szobából anélkül, hogy az öreg felébredt volna, aztán átosont a fogadótermen, át aszolgák szárnyán, be a konyhába. Ott megkereste az alsóbb szintekre vezető titkos ajtót, amiolyan erős volt, hogy még egy óriás sem tudta volna kinyitni - hacsak nincs kulcsa.

Meralda babrálni kezdett a kulcsokkal, s egymás után próbálgatta ki őket, amíg nem sikerültminden lakatot és reteszt kinyitnia. Megállt, összeszedte magát, és próbált valamiféle tervetkigondolni. Hallotta lentről az őrök nevetését, és lepillantott. A katonák kockáztak.

Meralda az éléskamra ajtajához lépett, ami inkább csak afféle csapóajtó volt, s kivezetett avár külső falához. Odakint nem volt túl sok hely a sziklák közt, főleg amikor beállt a dagály,akárcsak most, de nem lehetett mit tenni. A lány kinyitotta az ajtót és óvatosan felhúzta.Mezítláb tapicskolt a mocskos folyosón, felhúzva köntösét, hogy ne legyen foltos. Wulfgar arraébredt, hogy kulcs zörög a cellája zárjában, s a folyosón halovány kis fény táncol. Legnagyobbmeglepetésére Lady Meralda arca jelent meg a rácson túl.

- Meg tudsz bocsátani nekem? - suttogta a nő, miközben idegesen pillangatott hátra a vállafölött.

Wulfgar egy szót sem tudott kinyögni.- Nem tudtam, hogy üldözni fog - magyarázta a nő. - Én azt hittem, hogy nem fog törődni

vele, és én...- Biztonságban leszel fejezte be helyette a barbár. - Azt hitted, hogy a gyereked

biztonságban lesz. - Most Meraldán volt a bámulás sora. - Miért jöttél ide? - kérdezte Wulfgar.- Megölhettél volna minket - felelte a nő. - Engem is meg Liamot is, ott az úton. Vagy

megtehetted volna azt, amivel vádolnak.- Amivel te vádolsz - emlékeztette a barbár.- Hagyhattad volna, hogy a barátod bántson, hagyhattad volna Liamot meghalni - folytatta

Meralda. - Ez a legkevesebb, amivel tartozom neked. - Wulfgar legnagyobb megdöbbenésére anő elfordította a kulcsot a zárban. - Menj fel a létrán, aztán balra, majd át az éléskamrán -magyarázta. - Szabad az út. - Meggyújtott egy másik gyertyát, otthagyta a rabnak, aztánelszaladt.

Wulfgar előnyt adott neki, nem akarta utolérni, mert nem akarta a nőre terelni a gyanút. Acella előtt kirántott egy fémrudat a falból, és amilyen halkan csak tudta, szétverte a zárat, hogyúgy nézzen ki, mintha önerőből szabadult volna ki.

Ezután odament a létrához és felmászott a konyhába.Ő is hallotta a közelben vitatkozó, kockázó őrök hangját, ezért idefent már nem tudta

ugyanúgy megrongálni a lakatokat, zárakat. Visszacsukta és reteszelte a csapóajtót. Higgyékcsak azt, hogy mágiát használt. Egyenesen átvágott az éléskamrán, ahogy Meralda

meghagyta, kipréselte magát a szűk kis ajtón, és egy veszélyes párkányon találta magát, avizes sziklákon, a kastély lábazatánál. A kövek simák, kopottak voltak. A barbár nemremélhette, hogy mászni tud, és gyalogút sem kínálkozott semmilyen irányba, mert tetőzött adagály.

Wulfgar a jeges vízbe vetette magát.

A konyhában rejtőzködő Meralda hallotta, ahogy Wulfgar visszazárja a csapóajtót.. A lánybezárta az éléskamrát, lemosta lábáról a föld alatti kaland nyomait, és sikerült baj nélkülvisszajuttatnia a kulcsokat is Temigast szobájába. Nemsokára újra a puha ágyban hevert, s abűntudat démonai végre eltávoztak tőle - legalábbis egy időre.

Hideg szél fújt a tenger felől, Morik mégis izzadt újabb, mosónő-álruhájának vastag rétegeialatt. Egy kőfal mögött rejtőzködött a kastélyba vezető híd közelében.

- Mi a nyavalyának építkeztek épp egy szigetre? - méltatlankodott, de persze csak sajátpillanatnyi gondjai miatt.

Magányos őr támaszkodott a falon a kastélykapu fölött. Valószínűleg félig aludt, de Morikígy sem látott módot arra, hogy a közelébe jusson. A híd alaposan ki volt világítva, fáklyák égtekrajta végig, egész éjszaka, fedezék pedig sehol.

Még a végén úszva kell megközelítenie a kastélyt.

Morik kétkedve meredt a sötét vízre. Nem sok fog megmaradni az álruhájából, haegyáltalán átjut épségben. Morik nem volt jó úszó, és nem ismerte a tengert, sem a szörnyeket,amelyek a felszín alatt rejtőzhetnek.

A Csavargó akkor és ott döbbent rá, hogy ezúttal Wulfgarnak vége. Másnap reggel ő, Morikmég kimehet a kivégzésre, de inkább csak elbúcsúzni, mert megmenteni úgysem tudja.

Nem, gondolta, még csak ki sem megy. - Ugyan mi értelme lenne? - motyogta. Még magárais veszélyt hozhat, ha a varázsló is ott van és felismeri. Jobb lesz, ha még a szabad napokbólmaradnak meg az emlékei Wulfgarról.

- Ég veled, barátom - mondta Morik fennhangon, szomorúan. - Én most visszamegyekLuskanba...

Morik megdermedt. A víz megcsobbant a falnál, és egy hatalmas, sötét alak bontakozott kia hullámokból. A Csavargó keze a kardja felé indult.

- Morik? - kérdezte Wulfgar csattogó fogakkal, dideregve.- Hát te mit keresel itt?- Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - rikkantotta örömmel a Csavargó, de aztán észbe

kapott. - Természetesen azért jöttem, hogy kiszabadítsalak - tette hozzá fennhéjázva, éskisegítette a barbárt a vízből. - Sok megbeszélnivalónk lesz, de most inkább gyere, siessünk!

Wulfgar nem ellenkezett.

- Minden őrt kivégeztetek a palotában! - tajtékzott Lord Feringal, amikor másnap reggeltudomást szerzett a szökésről. Épp aznap, amikor be akarta teljesíteni bosszúját a barbáron.

Az őr összehúzta magát. Félt, hogy Lord Feringal ott helyben nekiesik, és a fiatalembertényleg úgy festett, mint aki azonnal felugrik a székéből. Meralda fogta meg a karját, hogylecsillapítsa. - Nyugodj meg, uram - kérlelte.

- Hogy nyugodjak meg? - csattant fel Lord Feringal. - Hát ki hagyott cserben? - rivallt rá azőrre. - Ki fog fizetni Wulfgar helyett?

- Senki - felelte a fiatalasszony, mielőtt a katona válaszolhatott volna. Feringal hitetlenkedvemeredt rá. - Bárkit is bántanál, annak én lennék az oka - magyarázta a lány. – Én nem akarom,hogy vér tapadjon a kezemhez. Csak rontanánk a helyzeten.

A fiatal lord egy kissé lecsillapodott és hátradőlt. Nézte a feleségét, az asszonyt, akitmindenekfelett szeretett volna megvédelmezni. Hosszan meredt a gyönyörű, ártatlan arcba, éslassan bólintott. - Kutassátok át az egész környéket - parancsolta az őrnek. - És a kastélyt isújra, az utolsó szögig. Élve hozzátok vissza.

A katona gyöngyöző homlokkal hajolt meg és rohant el.- Ne félj, szerelmem - mondta a lord Meraldának. - Visszahívom a varázslót és újrakezdem

a keresést. A barbár nem fog elszökni.- Kérlek, uram - könyörgött Meralda. - Ne hívd a varázslót, és mást se. - Erre néhányan

rosszallóan néztek, többek közt Priscilla és Temigast is. - Azt akarom, hogy vége legyen -magyarázta. - Túl vagyok rajta, magam mögött hagytam, és soha többé nem akarokvisszanézni. Menjen csak az az ember és haljon meg a hegyekben, mi pedig nézzünk előre, asaját életünkre, a majdani közös gyermekeinkre.

Feringal csak maga elé meredt rezzenéstelenül. Aztán lassan, nagyon lassan bólintott, ésMeralda megkönnyebbülve dőlt hátra trónszékében.

Temigast ispánban mindezek hallatán egyre inkább megerősödött a bizonyosság. Mindenkétséget kizáróan tudta, hogy Meralda szabadította ki a barbárt. A bölcs öreg már azótagyanakodott, hogy először látta a lány reakcióját, amikor Wulfgart behurcolták a fogadóterembe.Nem esett nehezére kitalálni az okot. Mégis úgy döntött, hogy nem szól semmit, mert nem voltfeladata, hogy szükségtelen fájdalmat okozzon urának. A gyermek amúgy is el lesz távolítva, ésnem örökölhet.

A dolgot azonban nem lehetett ilyen egyszerűen elintézni, főleg, hogy látta Priscillagyanakvását is. Az ispán tartott tőle, hogy az asszony hasonló kételyeket forgat a fejében.Temigast nem akart felesleges fájdalmat okozni, Priscilla Auck számára viszont ez jelentettélvezetet. Meralda útja korántsem volt tiszta és akadálytalan, egyik irányban sem.

24. fejezet

Téli szünet

- Ez az egyetlen esélyünk - mondta Wulfgar Moriknak.A két ember a hegyoldalban kuporgott, egy kőfal mögött, a Világ Hátának déli oldalán, egy

kicsiny falu fölött.Morik megcsóválta a fejét, és leverten felsóhajtott. Wulfgar nemcsak hogy tartózkodott az

italtól már vagy három hete, amióta eljöttek Auckney-ból, de azt is megtiltotta, hogy bármiféleútonállói tevékenységbe belekeveredjenek. Az évszak kezdett téliesre fordulni, ami aztjelentette, hogy a kereskedők csak úgy özönlöttek visszafelé a völgyből. Az északi vidékekidőszakos vendégei is útnak indultak, azok az emberek, akik nyaranta elmentek Tízvároshozhalászni, aztán a tél beálltával visszatértek Luskanba.

Wulfgar világosan Morik értésére adta, hogy rabló-napjaik véget értek. Így csak messzirőlnézték a kis falut, amelyet a hírek szerint ork vagy goblin támadás fenyegetett.

- Nem fognak alulról támadni - jegyezte meg a barbár, és a falutól keletre fekvő magasabbföldek felé mutatott. - Inkább onnan.

- Ott építették a falat és a legjobb védelmet - ellenkezett Morik, mintha ezzel mindenrendben is lenne. Úgy gondolták, hogy a közelgő szörnycsapat húsznál kevesebb tagot számlál,s bár a városkában feleennyi harcképes ember sem volt, Morik nem aggódott.

- Még többen jöhetnek fentről - vélte Wulfgar. - A falusiak nehéz helyzetbe kerülnek, ha kétoldalról szorongatják őket.

- Csak ürügyet keresel - torkolta le Morik. A barbár csodálkozva nézett rá. - Ürügyet, hogybeleavatkozhass a harcba - folytatta a Csavargó, mire a barbár elmosolyodott. - Ha csak nemkereskedőkről van szó - tette hozzá sötéten Morik.

Wulfgar megőrizte higgadt derűjét. - Én olyanokkal akarok harcolni, akik rászolgáltak -felelte.

- Akadna a parasztok között, aki úgy gondolja, hogy a kereskedők még a goblinoknál isrosszabbak - vélte Morik.

Wulfgar csak a fejét rázta. Nem volt kedve filozófiai problémákon töprengeni. Mozgást láttak

a falun túl, és tudták, hogy a szörnyetegek azok. Vagy húsz ork rohant át a mezőn, ügyet semvetve a falusiak gyenge nyilaira.

- Essünk túl rajta - állt fel Morik.Wulfgar, aki jobban értett az ilyen harcokhoz, visszanyomta, és felfelé pillantott, ahonnan

egy hatalmas kő süvített lefelé, lerombolva egy ház oldalát.- Odafönt egy óriás van - súgta Wulfgar, és már kezdett is fölfelé kerülni. - Vagy talán több

is.- Szóval akkor oda megyünk - morogta rezignáltan Morik, bár szemlátomást kételkedett az

akció bölcsességében.Újabb szikla zuhogott le, majd egy harmadik. Az óriás éppen a negyediket emelte, amikor

Wulfgar és Morik megjelent az útkanyarban, és két kőtömb között, hátulról közelítették meg. Wulfgar fejszéje az óriás karjába vágott, s a szörnyeteg saját fejére ejtette a követ. A behemótmegpördült és Morik felé fordult, aki karddal a kezében várta. Az óriás elbődült, és egyhatalmas lépéssel ott termett. Morik felordított és futásnak eredt, vissza a kövek közé. Az óriássietve üldözőbe vette, de amint az útszűkülethez ért, Wulfgar ott termett az egyik kő tetején, éskalapácsával jókorát vágott a behemót fejére.

Mire az elkábult szörnyeteg odanézett, Wulfgar már eltűnt.A barbár lerohant a földre, rávágott az óriás térdkalácsára, aztán visszaszaladt a sziklára.Az óriás először a fejéhez kapott, aztán a térdéhez, majd az alkarjába mélyedő fejszére

tekintett. Hirtelen irányt változtatott, mert elege lett a harcból. Felrohant a hegyoldalon, visszaaz erdőbe.

Morik kilépett a sziklák közül, és kezet nyújtott Wulfgarnak. - Szép munka volt - gratulált.A barbár nem fogta meg a kinyújtott kezet. - Még csak most kezdődik - jelentette ki, és

lesietett a hegyoldalon a falu irányába, a keleti barikádok felé.- Te aztán szeretsz harcolni - jegyezte meg Morik szárazon. Sóhajtva indult barátja után.Odalent a küzdelem holtpontra jutott. Az orkok még nem törték át a védőfalat, de nem is

szenvedtek igazi veszteségeket. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor Wulfgarmegérkezett fentről rohanvást, teli tüdőből ordítva. Egy ugrással elsöpört négy orkot, és a földreteperte őket. Irtózatos rugdozódás, csapkodás kezdődött. További orkok is bekapcsolódtak aküzdelembe, de végül a szélesen vigyorgó Wulfgar volt az egyetlen, aki élve megúszta.

Felbuzdulva a fergeteges támadáson és Morik megjelenésén, aki szintén leterített egy orkot,a falusiak rárontottak az orkcsapatra. A jócskán megfogyatkozott banda megmaradt tagjaihanyatt-homlok távoztak a csata helyszínéről.

Mire Morik Wulfgar közelébe jutott, a barbárt falusiak vették körül. Ünnepelték, örökbarátjukká fogadták, a vállát veregették, és be akarták fogadni a télre.

- Látod - mondta Wulfgar Moriknak mosolyogva. - Könnyebb ez, mint ott a hágónál.Morik a kardját törölgette, és szkeptikusan pillantott barátjára. A harc csakugyan könnyű

volt, még annál is könnyebb, mint ahogy az örök optimista Wulfgar elképzelte. A Csavargót ismindjárt körülfogták a hálás helybéliek, köztük nem egy fiatal, vonzó nő. Egy nyugodt téli pihenőa meleg kandalló előtt talán nem is olyan rossz dolog. Talán nem is kéne visszamenniLuskanba.

Meralda házasságának első három hónapja csodálatos volt. Nem békés, de szép, ésláthatta, ahogy az anyja napról napra erősödik. Még a kastélybeli élet sem volt olyan rossz, mintahogy tartott tőle. Persze Priscilla mindig ott volt, legfeljebb udvarias nyájassággal, és sokszordühösen, de semmit sem tett Meralda ellen. Hogy is tehetett volna, ha egyszer a fivére olyanszerelmes a feleségébe?

Meralda is megszerette a férjét. A gyógyult anya látványával együtt mindez nagyon szépőszt hozott, az új dolgok, a nyugalom, a remény időszakát.

De ahogy a tél a markába szorította Auckney-t, újra előkerültek a múlt sötét árnyai.Jaka növekvő, rugdosó gyermeke igencsak határozottan emlékeztette Meraldát saját

szörnyű hazugságára. Azon kapta magát, hogy mind többet és többet gondol Jaka Sculira, azelkövetett ostobaságokra, amelyekből nem volt kevés. Eltűnődött az ifjú életének utolsó percein,

amikor a fiú a nevét kiáltotta, amikor egész létét kockára tette érte. Akkor Meralda meggyőztemagát, hogy ez féltékenységből történt, és nem szerelemből. Most azonban, Jaka rugdosógyerekével a méhében és az idő jótékony fátylán keresztül már nem volt olyan biztos adolgában. Talán Jaka a végén már igazán szerette. Talán az a bizsergés, amit azon a bizonyoséjszakán éreztek, mélyebb érzelmek magjait ültette el, melyeknek csak időre volt szükségük,hogy áttörjenek a paraszti lét kemény valóságának talaján.

Talán csak a téli mélabú hatott így a gondolataira, és a férjére. Az sem segített, hogyszerelmeskedéseik gyakorisága drámaian csökkent, ahogy Meralda hasa nőtt. Feringal egyreggel átment hozzá, amikor a kastély környékét vastag hótakaró borította, és a szél átsüvített afalak repedésein. Amikor csókolózni kezdtek, a férfi egyszer csak megállt és keményen afeleségére meredt, aztán feltett neki egy elképesztő kérdést.

Milyen volt a barbárral?Meraldának az sem esett volna rosszabbul, ha belérúgnak, mégsem volt dühös a férjére.

Megértette félelmeit és kételyeit saját töprengő hangulata és a kézzelfogható bizonyítékalapján, hogy egy másik férfival volt.

A lány állandóan mondogatta magának, hogy ha a gyerek egyszer megszületik és elkerülinnen, akkor az ő kapcsolatuk is megnyugszik. Ha megszűnnek a közvetlen gondok, mégmélyebb lehet a szerelmük. Csak remélhette, hogy nem esik szét minden még abban a néhányhónapban, ami a szülésig hátravan.

Persze ahogy nőtt a feszültség Feringal és Meralda között, Priscilla neheztelő pillantásai isegyre szaporodtak. Lord Feringal szerelme és gyűrűje szerencsére előnyt jelentett Meraldaszámára a Priscilla ellen vívott néma háborúban. Ahogy nőtt a has egy idegen férfigyermekével, ez az előny egyre fogyott. Meralda nem egészen értette a dolgot azok után,ahogy Priscilla először reagált az erőszak hírére. Akkor még azt is említette, hogy magáhozvenné a gyermeket, és a kastélytól távol felnevelné, ahogy az hasonló esetekben történniszokott.

- Szokatlanul kövér vagy ilyen korai terhességhez képest - jegyezte meg Priscillaugyanaznap, mint amikor Feringal Wulfgarról kérdezte. Meraldának úgy tűnt, hogy az asszonynyilván érzi a növekvő feszültséget köztük. Priscilla hangja a megszokottnál is gyanakvóbb volt,ami elárulta a fiatalasszonynak, hogy sógornője gondosan nyomon követi az idő múlását.Tényleg furcsa lesz, ha Meralda a támadás után hét hónapra a világra hoz egy teljesen kifejlettgyermeket. Igen, Priscillának lesz egy-két kérdése.

Meralda azzal védte ki a kérdést, hogy a barbár hatalmas testméreteivel kapcsolatosfélelmeiről kezdett beszélni, s hogy a gyermek talán teljesen szétfeszíti. Ez egy időre betömtePriscilla száját, de Meralda jól tudta, hogy a fegyverszünet nem lesz tartós, és a kérdésekvissza fognak térni.

És csakugyan, a tél előrehaladtával, Meralda gömbölyödésével pletykák keltek lábraAuckney-ban. Pletykák a gyermek születésének várható idejéről. Pletykák az úti támadásról.Pletykák Jaka Sculi tragikus haláláról. Meralda látta, ahogy az emberek az ujjaikonszámolgatnak, látta a feszültséget az anyja arcán, bár az asszony sosem kérdezett rá nyíltan azigazságra.

És mikor megtörtént az elkerülhetetlen, ahogyan azt várni lehetett, Priscilla volt a forrása.- Ches hónapjában fogod megszülni a gyermeket - jelentette ki az asszony élesen, amikor

Temigasttal együtt hármasban vacsoráztak egy hideg estén. A napéjegyenlőség rohamosanközeledett, a tél mégsem enyhített szorításán, s odakint vad hóvihar dühöngött. Meraldaszkeptikusan nézett sógornőjére.

- Ches közepén - folytatta Priscilla. - Vagy a végén, de legkésőbb a Viharok Hónapjánakelején.

- Valami gondot látsz a terhességgel kapcsolatban? - szólt közbe Temigast.Meralda ismét látta, hogy az öreg a szövetségese. Az ispán is sejtett legalább annyit, mint

Priscilla, mégsem volt soha ellenséges Meraldával szemben. A lány kezdett afféle apakénttekinteni Temigastra, és a hasonlóság csak még erősebbnek tűnt, amikor arra gondolt, hogy aJakával töltött éjszaka után Dobni Ganderlay ugyan gyanította az igazat, de megbocsátotta a

nagyobb ügy érdekében.- Igen, gondot látok - felelte csikorogva Priscilla, és hanghordozásával sikerült jeleznie, hogy

nem a terhesség egészségügyi oldalára gondol. Az asszony Meraldára pillantott, aztán lecsaptaa szalvétáját és elviharzott.

- Mire készül? - kérdezte Meralda az ispántól aggodalmas tekintettel. Mielőtt az öregfelelhetett volna, a lány megkapta a választ, mert kiáltozás hallatszott fentről. A szavakat nemlehetett kivenni, de nyilvánvaló volt, hogy Priscilla az öccséhez ment.

- Mit tegyek... - kezdte Meralda, de Temigast leintette.- Egyél, úrnőm - mondta higgadtan. - Erősnek kell lenned a rád váró megpróbáltatásokhoz. -

Meralda megértette a szavak kettős jelentését. - Biztos vagyok benne, hogy át fogod vészelni,ha megőrzöd a hidegvéred - tette hozzá az ispán vigasztaló kacsintással. - És ha már elmúlt,megtalálod azt az életet, amire vágytál.

Meralda legszívesebben az öreg vállába fúrta volna a fejét, vagy kirohant volna a kastélyból,el a takaros kis házba, amit a családja kapott Feringaltól, hogy az apja vállára boruljon. Ehelyettvett egy nagy levegőt, összeszedte magát, és azt tette, amit Temigast mondott: evett.

A hó korán és bőségesen esett abban az évben. Morik szívesebben lett volna Luskanban,de aztán belátta Wulfgar érvelését, hogy inkább húzódjanak meg ebben a kis faluban. Itt isakadt rengeteg munka, főleg hóesés után, amikor az utakat meg kellett tisztítani és védhetősáncokat kellett építeni, de Moriknak sikerült kihúznia magát a feladatok alól azzal, hogysérülést színlelt, még az első csatából.

Wulfgar ellenben lelkes elszántsággal vetette magát a munkába, hogy lefoglalja testét, ésígy ne legyen ideje rémálmokra. Errtu mégis rátalált, még itt is, ahogy mindenhol máshol.

Most az ívás helyett a barbár szembenézett ezekkel a dolgokkal, újra lejátszotta magábanaz eseményeket, bármilyen szörnyűek voltak is, és rákényszerítette magát annakbeismerésére, ez mind csakugyan meg is történt. Szembenézett a gyengeség és kudarcpillanataival. A barbár sokszor ült magányosan a szobája egyik sötét sarkában, reszketve,verejtékezve, arcán könnyekkel, amelyeket most már nem tudott visszatartani. Sokszorszeretett volna kérni Moriktól egy kis pálinkát, de végül sohasem tette.

Összeszorított fogakkal ragaszkodott elhatározásához, hogy elfogadja a múltat olyannak,amilyen volt, és valamiképpen túllépjen rajta. Wulfgar nem tudta, hol talált erőt és elszántságotehhez, de úgy sejtette, hogy ez az erő mindig is ott szunnyadt benne, és az élesztette fel,amikor látta Meralda bátorságát, amikor a lány kiszabadította őt. A lánynak annyival többvesztenivalója volt, mégis megújította Wulfgar hitét a világban. A barbár tudta, hogy harcaErrtuval addig fog folytatódni, amíg végleg nem győz, és hogy elrejtőzhetne egy üveg italban,de nem örökre.

Az év vége körül újabb csatára került sor, egy kisebb összecsapásra egy csapat orkkal. Afalusiak tudták, hogy közeleg a támadás, és előkészítették a terepet. Olvadt havat öntöztek avárható felvonulási területre. Mikor az orkok megérkeztek, elvesztették lábuk alól a talajt ajeges, felfagyott terepen, és az íjászok könnyedén leszedhették őket.

De volt egy másik esemény, ami sokkal inkább megrázta Wulfgarékat, és jobbanszétrombolta idillinek hitt létüket, mint az orkok. Egy csapat eltévedt luskani katona érkezett afaluba. Wulfgar biztos volt benne, hogy legalább az egyik hadfi felismerte őket a Karneválról, deegyikük sem mondott semmit a falusiaknak - vagy talán csak a falusiak nem törődtek ezzel. Akét ember sokáig nyugtalan volt még a luskaniak távozása után is.

Végső soron mégis ez volt a legnyugalmasabb tél, amelyet valaha is megértek, ésszükségük is volt a pihenésre. A tavasz közeledtével - bár a földet továbbra is vastag hóborította - Wulfgarék elkezdték újabb terveiket kovácsolni.

- Nincs több útonállás - emlékeztette Wulfgar Morikot egy csendes estén, Ches hónapjánakközepén.

- Nincs - helyeselt Morik. - Nem is hiányzik.- Akkor mi legyen?- Attól tartok, vissza kell mennem Luskanba - felelte a Csavargó. - Nekem az az otthonom.

Mindig is az volt.- És azt hiszed, hogy az álcádban biztonságban leszel? - kérdezte Wulfgar őszinte

aggodalommal.Morik elmosolyodott. - Az embereknek rövid az emlékezetük, barátom - magyarázta, és

magában még azt is hozzátette, hogy remélhetőleg a sötételfeknek is rövid, mert a visszatérésazt jelentette, hogy felhagy Wulfgar megfigyelésével. - Mivel... mi megmenekültünk, nyilván másszerencsétleneken töltötték ki a vérszomjukat a Karneválokon. Engem meg fog védeni az álcáma hatóságoktól, az utcán viszont az igazi énem fogja biztosítani a kellő tiszteletet.

Wulfgar bólintott. Cseppet sem kételkedett barátja képességeiben. Kint az úton, a vadonbana Csavargó korántsem volt olyan kiváló, mint Luskan utcáin, ahol nem sokan érhettek anyomába.

- És mi lesz veled? - kérdezte Morik, meglepődve saját aggodalmán. - Visszamégy aVölgybe? A régi barátokhoz?

A barbár megrázta a fejét. Fogalma sem volt, hová menjen. Eddig azonnal elvetette volnaezt a lehetőséget, de most alaposabban belegondolt. Vajon készen áll arra, hogy visszatérjencsarnokbéli társaihoz? Végleg megmenekült a démontól és a démoni üvegtől? LeszámoltErrtuval és fogsága igazi lényegével?

- Nem - jelentette ki, de nem mondott többet. Vajon látja még valaha újra a barátait?Morik bólintott, de kicsit elborzasztották saját indokai.Nem akarta, hogy Wulfgar is visszamenjen Luskanba. A barbárt igencsak nehéz lett volna

álcázni, de nem csak erről volt szó. Morik nem akarta, hogy a sötételfek elkapják a barbárt.

- Bolondot csinál belőled, és egész Auckney tudja ezt, Feri! - sipította Priscilla.- Ne nevezz így! - vágott vissza Feringal, hogy témát váltson. – Tudod, hogy utálom.Priscilla azonban nem hagyta annyiban. - Talán nem látod, milyen előrehaladott állapotban

van? Két héten belül szülni fog.- A barbár nagydarab fickó volt - mordult fel Feringal. - A gyerek is nagy, ez téveszt meg

téged.- A gyerek teljesen átlagos - rikoltotta Priscilla. - Ezt te is látni fogod egy hónap múlva. - A

fivére távozni készült. - Fogadni mernék, hogy a kicsikének éppen olyan göndör barna hajalesz, mint az apjának. - Erre Feringal visszafordult, és a nővérére meredt. - A halott apjának -fejezte be az asszony.

Feringal egyetlen hatalmas lépéssel a nővére előtt termett, és hatalmas pofont kevert leneki, aztán megrémülve saját tettétől, hátrahőkölt, és arcát a kezébe temette.

- Szegény megcsalt fivérem - felelte Priscilla a pofonra az arcához emelt keze fölött. - Majdmegtudod - viharzott ki a szobából.

Lord Feringal sokáig mozdulatlanul állt, és próbálta visszanyerni a lélegzetét.

Három nappal a tervezgetés estéje után az idő megenyhült annyira, hogy Wulfgarékelhagyhassák a falut. A helybéliek sajnálták a távozásukat, főleg azért, mert az olvadás újabbszörnytámadások előjele volt. A két ember - de főleg a türelmetlen Morik - azonban nemhatódott meg könyörgéseiktől.

- Talán egyszer majd visszatérek - mondta nekik Wulfgar, és arra gondolt, hogy ez igaz islehet. Elvégre hová is mehetne?

Az út sáros és alattomos volt, nem egyszer le kellett szállniuk a lovakról, hogy gyalogvezessék az állatokat. Amint azonban a Luskantól északra fekvő síkabb területre értek, ahaladás könnyebbé vált.

- Még megvan a szekér meg a rakomány, amit a barlangnál hagytunk - jegyezte meg Morik.Wulfgar látta, hogy barátjának bűntudata van, amiért otthagyta. - Biztos, hogy a barlang

nem állt üresen a télen - felelte. - Gondolom, a készletekből se sok maradt.- Akkor vigyük el a mostani lakók holmiját - kacsintott rá Morik. - Wulfgar még az óriásoktól

se fél. - Erre mindketten elmosolyodtak, de nem sokáig.- Ott kellett volna maradnod a faluban - vélte Morik. - Nem jöhetsz vissza velem Luskanba,

tehát a falu jó helynek tűnik, amíg el nem döntöd, mit akarsz.Útelágazáshoz értek. Az egyik ösvény dél felé indult, Luskan felé, a másik nyugatra. Morik

látta, hogy barátja a második utat fontolgatja, amely a kis tengerparti királyság felé vezetett.- Bosszút akarsz állni? - kérdezte a Csavargó.Wulfgar csodálkozva nézett rá, de aztán megértette. - Aligha - felelte. - Csak érdekel, hogy

mi lett a kastély úrnőjével.- Azzal, aki hamisan erőszakkal vádolt? - kérdezte Morik.A barbár vállat vont. - Gyereket várt - mondta. - És nagyon félt.- Gondolod, hogy kakukkfióka került a fészekbe? - kérdezte Morik.Wulfgar bólintott.- Ezért aztán a te fejed árán akarta megvédeni a jó hírét - vélte a Csavargó. - Tipikus

nemesi húzás.Wulfgar nem felelt, pedig nem egészen így látta a dolgokat.A barbár tudta, hogy a lány nem akarta elfogatni őt, sőt, jobb szerette volna, ha a támadó

távoli és rejtélyes megoldás marad problémáira. Ez érthető, ha nem is becsületes dolog.- Mostanra már biztosan megszült - motyogta magában. - Vajon mi történt, amikor a

többiek meglátták, és kiderült, hogy a gyermek nem lehet az enyém?Morik ismerte ezt a fajta hanghordozást, és aggódni kezdett. - A te sorsodon nem kell

tűnődni, ha visszamégy, hogy megnézd az övét - jelentette ki. - Aligha jutsz be abba a falubaúgy, hogy fel ne ismerjenek.

Wulfgar bólintott. Nem ellenkezett, csak mosolygott, és ez nem kerülte el a tolvaj figyelmét. -De te igen - felelte.

Morik hosszan fürkészte barátját. - Ha nem Luskanba akarnék menni.- Ez csak a te terved, nem vár semmilyen sürgető feladat - unszolta a barbár.- A télnek még nincs vége. Már azzal is kockáztattunk, hogy lejöttünk a hegyekből. Egy

hóvihar eltüntethet minket a föld színéről. - Morik még hosszan panaszkodott, de Wulfgar mártudta, hogy barátja megingott.

- A hegyektől délre nem olyan vadak a viharok.Morik elhúzta a száját.- Csak most utoljára - kérlelte Wulfgar.- Minek foglalkozol vele? - ellenkezett Morik. Az a nő majdnem megöletett, méghozzá olyan

véresen, ahogy a Karneválon is megéljenezték volna.Wulfgar a vállát vonogatta. Nem volt teljesen biztos a dolgában, de nem akart visszakozni. -

Még egyszer utoljára, a barátságunk kedvéért! Hogy ha elválunk, meglegyen a remény, hogyegyszer még újra találkozunk.

Morik elfintorodott. - Szóval még egy utolsó közös harc - mondta félig tréfásan. - Valld be,hogy nélkülem semmit sem érsz! - Ezen még Wulfgarnak is nevetnie kellett, de aztán könyörgőarcot vágott.

- Jól van, na - morogta Morik. Wulfgar tudta, hogy úgyis beadja a derekát. - Újra eljátszomLord Brandeburg szerepét. Remélem, hogy az ő személyét nem hozták kapcsolatba aszökéseddel, és egyidejű távozásunkat véletlen egybeesésnek látták csupán. - Ha elfognak,meg fogom mondani Lord Feringalnak, hogy neked semmi részed nem volt a szökésben -biztatta Wulfgar, és kaján mosoly játszott szakállas arcán.

- El sem tudod képzelni, mennyire megnyugtattál - felelte Morik fanyarul, és taszigálnikezdte a barbárt nyugat felé, az újabb kalandok elébe.

25. fejezet

Vízkereszt

Két nappal később megérkezett a Morik által megjósolt hóvihar, de dühöngését némilegcsillapította a tavasz közeledte, s az út járható maradt. A két lovas óvatosan haladt, ügyelve,hogy le ne térjenek az ösvényről. A rossz időtől eltekintve jól érezték magukat, és Wulfgar erős

tempót diktált. Hamarosan elszórt tanyák, házak vidékére érkeztek. A vihar most aszövetségesükké vált, mert a gondosan elfüggönyözött ablakok mögül nemigen követték őketkíváncsi tekintetek, s a sűrű hóban, vastag öltözetben nem is voltak túlságosan felismerhetőek.

Nem sokkal később Wulfgar egy védett zugban várakozott a hegyek alatt, míg Morik, azaz avízmélyei Lord Brandeburg belovagolt a faluba. A nap kezdett a vége felé járni, a vihar pedignem csillapodott, és Morik még mindig nem tért vissza.

Wulfgar otthagyta rejtekhelyét, hogy egy kilátópontról szemügyre vegye Auck kastélyt. Arragondolt, hogy barátját esetleg leleplezték. Ha így van, rohanjon le, hogy segítsen rajta?

Wulfgar felkuncogott. Valószínűbb, hogy Morik ott maradt a kastélyban egy jóféle vacsorára,vagy éppen a kandallónál lustálkodik. A barbár visszatért menedékébe, lecsutakolta a lovát, éstürelmet erőltetett magára.

Morik végül csakugyan visszatért, arcán sötét kifejezéssel. - Nos, nem fogadtak éppen tártkarokkal - kezdte.

- Nem vált be az álruhád?- Nem erről van szó - felelte Morik. - Elhitték, hogy Lord Brandeburg vagyok, csak éppen

kicsit furcsának találták, hogy annak idején egyszerre tűntünk el, ahogy tartottam tőle.Wulfgar bólogatott. Már sokat beszélgettek erről az eshetőségről. - Ha gyanakodtak, akkor

miért hagytak eljönni?- Meggyőztem őket, hogy pusztán véletlen egybeesésről volt szó - felelte a Csavargó. -

Máskülönben miért tértem volna vissza ide? Persze kénytelen voltam együtt vacsorázni velük,hogy végleg elaltassam a gyanakvásukat.

- Persze - felelte szárazon Wulfgar. - És mi van Lady Meraldával meg a gyermekkel? Láttadőket? - kérdezte.

Morik levette a nyerget a lováról és csutakolni kezdte az állatot, mintha ismét útra készülne.- Ideje elmennünk innen - felelte tompán. - Méghozzá jó messzire.

- Mi történt? - faggatózott Wulfgar, most már aggodalmasan.- Nincsenek nekünk itt barátaink, de még csak ismerőseink se - felelte Morik. -

Mindnyájunknak jobb, ha minél előbb magunk mögött hagyjuk ezt a nyomorult helyet.Wulfgar elkapta a Csavargó vállát. - Mi van Lady Meraldával? - kérdezte.- Tegnap éjjel megszült - felelte a Csavargó kelletlenül.Wulfgarnak tágra nyílt a szeme. - Mindketten élnek és egészségesek - tette hozzá gyorsan

Morik. - Legalábbis egyelőre. - Azzal folytatta a lócsutakolást.Magán érezve Wulfgar várakozó tekintetét, a tolvaj végül hátrafordult és felsóhajtott. - Nézd,

a nő azt mondta nekik, hogy te megerőszakoltad - emlékeztette a barátját. - Valószínű, hogyegy félrelépését akarja ezzel fedezni - vélekedett Morik. - Hazudott és bemártott téged, hogyleplezze magát a fiatal lord előtt. - Wulfgar bólogatott: ez már nem volt újdonság a számára.

Morik a barbárra meredt. Meglepte, hogy Wulfgart egyáltalán nem kavarja fel az eseményekhíre, és nem dühös a nőre, aki miatt megverték és majdnem kivégezték.

- Most viszont kezdenek kételyek felmerülni az apa személyét illetően - folytatta Morik. - Túlkorai volt a szülés, már az úti támadáshoz képest, és akadnak a kastélyban is meg a faluban isolyanok, akik nem hiszik el a meséjét.

Wulfgar mélyen felsóhajtott. - Gyanítottam, hogy ez fog történni.- Hallottam valami pletykát egy fiatal fiúról, aki lezuhant a sziklákról és meghalt Lord

Feringal és Lady Meralda esküvőjének napján, és utolsó kiáltása a nő neve volt.- Lord Feringal úgy gondolja, hogy a fiú volt a tettes? - kérdezte Wulfgar.- Nem konkrétan - ellenkezett Morik. - Mivel a gyerek nyilvánvalóan az esküvő előtt fogant -

még akkor is, ha tényleg tőled lenne -, és a lord tudja, hogy a felesége egyszer már hált valakimással, most talán azt gondolja, hogy nem erőszakról volt szó, hanem nagyon is készségesbeleegyezésről.

- Egy megerőszakolt nőt nem lehet hibáztatni - vélekedett Wulfgar.- Egy hazug asszonyt viszont... - tette hozzá Morik vészjóslóan.Wulfgar ismét felsóhajtott, és kilépett a menedékből. A kastélyra tekintett. - Mi lesz vele? -

kérdezte Moriktól.

- A házasságot valószínűleg érvénytelenítik - felelte a Csavargó, aki elég sokat élt városban,emberek között ahhoz, hogy tisztában legyen ezekkel a dolgokkal.

- És Lady Meraldát elűzik a kastélyból - szólt reménykedőn a barbár.- Ha szerencséje van, akkor csak elzavarják Auck egész birodalmából, pénz és cím nélkül -

felelte Morik.- És ha nincs szerencséje?Morik megborzongott. - Nemesi körökben ítéltek már halálra asszonyt ilyesmiért - felelte.- És mi lesz a gyerekkel? - kérdezte az egyre izgatottabb Wulfgar. Saját lidérces élményei

kezdtek előbukkanni a tudata mélyéről.- Jobb esetben elűzik - felelte a tolvaj. - Bár tartok tőle, hogy ehhez több szerencsére lenne

szüksége, mint az asszonynak van. Bonyolult dolog ez. Az ilyen gyermek veszélyt jelent akirályságra, de az uraság büszkeségére is.

- Megölnének egy ártatlan kisgyermeket? - kérdezte Wulfgar, és ökölbe szorult a keze,ahogy emlékei egyre elevenebben kezdtek visszatérni.

- Ne becsüld alá egy magcsalt nemesúr haragját - felelte Morik komoran. - Lord Feringalnem mutatkozhat gyengének, különben azt kockáztatja, hogy elveszíti a népe tiszteletét és aföldjeit. Bonyolult és kellemetlen ügy ez. Tűnjünk el innen.

Wulfgar így is tett: kirontott a rejtekhelyről, és elindult az úton. Morik holtra váltan sietettutána.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a barbártól, mert látta Wulfgar eltökéltségét.- Nem tudom, de valamit csinálnom kell - felelte Wulfgar, és rohant tovább, Morik pedig

igyekezett lépést tartani vele. Amikor beértek a faluba, a vihar ismét szövetségesüknekbizonyult, mert egyetlen paraszt sem járkált az utcán. A barbár a kastélyba vezető hídrafüggesztette elszánt tekintetét.

- Küldd el valahová a gyermeket, ahogy tervezted - javasolta Temigast a fel-alá járkálólordnak.

- Most már más a helyzet - motyogta a férfi, és tehetetlen dühében a saját combjábaöklözött, aztán Priscillára pillantott. Az asszony kényelmesen üldögélt, és önelégült mosolyávalemlékeztette: ő már az elején megmondta, hogy ne vegyen el egy parasztot.

- Én nem tudok semmiről, ami megváltozott volna - mondta Temigast higgadtan.Priscilla szortyintott. - Nem tudsz számolni? - érdeklődött.- Lehet korai is a gyerek - ellenkezett az ispán.- Még sosem láttam ennél fejlettebb újszülöttet - szólt Priscilla. - Nem koraszülött ez,

Temigast, ezt te is jól tudod. - Priscilla a fivérére meredt, és idézte a szóbeszédet, ami máregész nap járta a kastélyban: - A gyermek nyár közepén fogant. Még az állítólagos úti támadáselőtt.

- Hogyan tudhatnám biztosan? - jajdult fel Lord Feringal.A nadrágját kezdte tépkedni zavarodottságában.- Hogy is nem tudhatnád? - vágott vissza Priscilla. - Bolondot csináltál magadból az egész

falu legnagyobb derültségére, és ezt most még gyengeséggel tetéznéd?- Még mindig szereted őt - szólt közbe Temigast.- Csakugyan? - tette fel a kérdést önmagának Feringal fájdalmasan. - Már nem is tudom.- Akkor zavard el - javasolta az ispán. - Űzd el a gyermekkel együtt.- Akkor csak annál jobban nevetnének a falusiak - jegyezte meg savanyúan Priscilla. - Azt

akarod, hogy a gyermek néhány év múlva visszatérjen, és elvegye a birodalmad? Hány ilyeneset történt már?

Temigast az asszonyra meredt. Ilyen dolgok persze megestek, de korántsem gyakran.- Akkor hát mit csináljak? - kérdezte a nővérétől Feringal.- Hűtlenségi pert a lotyó ellen - felelte tárgyilagosan Priscilla. - És hűtlensége eredményének

gyors és igazságos eltávolítását.- Eltávolítását? - visszhangozta szkeptikusan Feringal.- Azt akarja, hogy öld meg a gyermeket - világosította fel Temigast.

- Dobasd a tengerbe - pattant fel a székéből Priscilla. - Ha most erősnek mutatkozol, a népnem veszíti el tiszteletét irántad.

- Csak még jobban meggyűlölnek, ha meggyilkolsz egy ártatlan gyermeket - szólt közbedühösen Temigast, inkább Priscillának, mint Feringalnak szánva szavait.

- Még hogy ártatlan - füstölgött Priscilla, mintha már a puszta feltevés is nevetséges lenne.- Inkább gyűlöljenek - lépett oda az asszony Feringalhoz, és arcát egészen közel tolta az

fivéréhez. - Inkább, mint hogy nevessenek rajtad. Eltűrnéd, hogy a fattyú életben maradjon?Annak emlékeztetőjeként, hogy kivel hált Meralda előtted?

- Hallgass! - lökte vissza Feringal.Priscilla azonban nem hátrált. - Hogy dorombolhatott Jaka Sculi karjában - mondta, és a

fivére úgy elkezdett remegni, hogy nem is tudott egy szót sem kinyögni összeszorított fogainkeresztül. - Fogadni mernék, hogy neki meghajlította azt a szép hátát - fejezte be alattomosanPriscilla.

A fiatal lord baljós, érthetetlen neszeket hallatott. Elkapta a nővére vállát és félrelökte azasszonyt. Priscilla végig mosolygott, és elégedett lehetett, mert a fiatal lord kirohant a szobából,a lépcsőhöz. A lépcsőhöz, ami Meraldához és fattyú gyermekéhez vezetett.

- Tudod, hogy jól őrzik - emlékeztette Morik a barbárt, és remélte, hogy hangja eljutWulfgarhoz a süvítő szélben.

Wulfgar azonban így se, úgyse ügyelt volna a figyelmeztetésre. Tekintetét a kastélyrafüggesztette, és nyílegyenesen törtetett a híd felé. A hótorlaszokat úgy képzelte el, mint a VilágHátát, mint korlátot a régi énje és a mostani között. Most, hogy elméje megszabadult az italrabságából, és az akaratereje védelmezte hajdani rabsága szörnyű emlékeivel szemben,Wulfgar tisztán látta a lehetőségeit. Visszafordulhat abba az életbe, amit eddig folytatott, vagymehet előre, áthághatja azt az érzelmi korlátot, és visszaküzdheti magát oda, ahol valaha volt.

A barbár felmordult és tovább küszködött a vihar ellen.Még fel is gyorsított, amikor elérte a hidat. Először csak sietve ment, aztán már rohant,

elkanyarodva jobb felé, ahol a hó feltorlódott a korlátnál és a kastély elülső falánál. Felmászott atorlaszon, s több mint térdig belesüppedt a hóba, de kapart tovább előre, megtartva lendületét.A torlasz tetejéről elrugaszkodva föllendült, hogy magasba emelt kezében tartott kalapácsánakvége felakadjon a fal tetejére, Meglepett kiáltást hallott odafentről, amikor a kalapács zajosan afalra csattant, de a barbár nem állt meg, hatalmas izmai megfeszültek és felhúzták. Átvetődött amellvéden és ügyesen talpra állt a gyilokjárón, pontosan két meghökkent őrszem között, akiknéléppen nem volt fegyver, mert a kezüket próbálták melengetni.

Morik Wulfgar nyomában járt, ügyességgel pótolva barátja brutális testi erejét. Mégis, mirefeljutott a falra, Wulfgar már lent volt az udvaron, s a főépület felé igyekezett. A két őr a földönhevert és nyöszörgött. Az egyik az állát markolászta, a másik összegömbölyödött és a hasátfogta.

- Zárjátok be a kaput! - sikerült még kinyögnie egyiküknek.A főkapu kissé kinyílt és egy újabb katona kukkantott ki rajta. Mikor meglátta Wulfgart,

azonnal próbált visszazárkózni, de a betolakodó megelőzte, és teljes erejével visszanyomta akapuszárnyat. Hallotta, ahogy a férfi kétségbeesve segítségért kiált, és érezte a másik oldalon ahelyzet szilárdulását, ahogy egy újabb katona is társa segítségére sietett.

- Jövök én is! - kiáltotta Morik. - Bár csak az istenek tudják, miért!Wulfgar gondolatai messze jártak, egy sötét és füstös helyen, ahol gyermeke utolsó rémült

sikolya rezegtette meg a levegőt. A barbár nem hallotta barátja kiáltását, és nem is voltszüksége rá. Ordítva feszült neki az ajtónak, teljes erejével, amíg az be nem szakadt, s a két őrrongybabaként nem bukott a földre.

- Hol az úrnő? - kérdezte Wulfgar, de alighogy kimondta ezt, kinyílt a csarnok másik ajtaja,és Fakapu Liam rontott be karddal a kezében.

- Most megfizetsz, kutya! - bődült el a kocsis, és támadott. Pörgött-forgott, cselezett, vágottés döfött.

Liam jó harcos volt, talán a legjobb Auckney-ban, és ezzel tisztában is volt. Ezért is volt

olyan nehéz felfognia, hogyan lendült elő olyan gyorsan Wulfgar kalapácsa, és hogyanakaszkodott bele Liam kardjába, hogy messzire térítse célpontjától. Hogyan volt képes ahatalmas barbár oly fürgén beugrani Liam kardja mögé? Hogyan tudott megfordulni olytökéletesen, és döfte karját Liam kardot fogó karjába? Liam ismerte saját ügyességét, ezértmost annál nehezebb volt számára, hogy megértse, miképpen fordulhatott vissza ellene sajáttökéletes támadása. Liam csak azt tudta, hogy az arca nekiverődik egy kőfalnak, a karjáterősen hátrahúzzák a háta mögé, és tarkóján érzi a vicsorgó barbár leheletét.

- Lady Meralda és a gyermek - szólt Wulfgar. - Hol vannak?- Előbb halok meg, mint hogy eláruljam! - jelentette ki Liam.Wulfgar nyomni kezdte. A szegény öreg gnóm biztos volt benne, hogy most tényleg meghal,

de megveszekedetten tartotta a száját, és csak nyögött.Wulfgar megfordította és behúzott neki egyet, aztán még egyet, hogy a gnóm elterült. Kis

híján elbuktatta Morikot, aki éppen beosont a másik ajtón a kastély belsejébe.Wulfgar követte a Csavargót. Hangokat hallottak, és Morik előrement, át egy duplaszárnyas

ajtón, be egy kényelmes szalonba.- Lord Brandeburg? - kérdezte Priscilla.Felsikoltott és székébe süppedt, amikor megpillantotta a benyomakodó Wulfgart. - Hol van

Lady Meralda és a gyermek? - dörögte a barbár.- Hát nem okoztál már eddig is elég bajt? - kérdezte Temigast ispán, és bátran a hatalmas

barbár elé állt.Wulfgar mélyen az öreg szemébe nézett. - Több mint eleget - vallotta be. - Csak éppen nem

itt.Ez meghátrálásra késztette az ispánt.- Hol vannak? - kérdezte Wulfgar, és Priscillához ugrott.- Tolvajok! Gyilkosok! - sikítozta aléltan Priscilla.Wulfgar tekintete egybekapcsolódott Temigastéval. A barbár legnagyobb meglepetésére az

öreg ispán bólintott, és a lépcső felé mutatott.Még be sem fejezte a mozdulatot, Priscilla Auck már teljes erőből rohant arrafelé.

- Van fogalmad róla, mit tettél velem? - kérdezte Feringal Meralda ágya mellett állva. Azújszülött kislány Meralda mellett feküdt.

- Könyörgök, próbálj megérteni, uram - esedezett a nő.Feringal megborzongott, és öklével megdörzsölte a szemét. Mikor a látása kitisztult, lenyúlt

és kiragadta a csecsemőt az anyja mellől. Meralda utánakapott, de erőtlenül hanyatlott vissza apárnáira. - Mire készülsz?

Feringal az ablakhoz lépett és félrehúzta a függönyt. - A nővérem azt mondja, hogy dobjama tengerbe - mondta összeszorított foggal, eltorzult arccal. - Hogy megszabaduljak árulásodbizonyítékától.

- Kérlek, Feringal, ne tedd... - kérlelte a nő. - Tudod, mind ezt mondják - folytatta Feringal, mintha meg sem hallotta volna. Hunyorgott,

majd a ruhaujjába törölte az orrát. - Hogy ez Jaka Sculi gyermeke.- Uram! - jajdult fel Meralda riadt tekintettel.- Hogy tehetted? - rikoltotta Feringal, és a kezében tartott gyermekről a nyitott ablakra

nézett. Meralda sírva fakadt.- Először felszarvazott fajankó, most meg gyilkos - motyogta Feringal, és közelebb lépett az

ablakhoz. - Átkozottá tettél engem, Meralda! - szitkozódott. Karját kinyújtva a nyílás felé emeltea síró csecsemőt, aztán lenézett az ártatlan kis arcra és visszahúzta magához. Könnyeielkeveredtek a kicsiével. - Átkozott vagyok! - kiáltotta, és zihálva kapkodta a levegőt.

Hirtelen kivágódott a szoba ajtaja és Lady Priscilla rontott be. Becsapta maga mögött azajtót, és betolta a reteszt. Gyorsan felmérte a helyzetet, aztán a fivéréhez futott. - Add ide! LordFeringal összegörnyedt vállakkal védte a csecsemőt a nővére nyúlkáló ujjai elől.

- Add ide! - sipította Priscilla, és ádáz tusa kezdődött a gyermekért.

Wulfgar sietve üldözőbe vette az elsiető asszonyt, négyesével véve a lépcsőfokokat.Hosszú, gazdagon tapétázott falú folyosóra érkezett, ahol újabb tétova őrszembe botlott.

Elcsapta a fickó kardját, torkon ragadta őt és a levegőbe emelte.Morik eliszkolt mellette, és ajtóról ajtóra ment hallgatózni, míg végül meg nem torpant

egynél. - Itt vannak - jelentette ki. Megfogta a kilincset, de a bejáratot zárva találta.- A kulcs? - rázta meg Wulfgar az őrt.A fickó elkapta a barbár acélos karját. - Nincs... kulcs... - nyögte. Wulfgar már megfojtotta

volna, de Morik közbelépett.- Ne fáradj, én feltöröm a zárat - mondta, és kutatni kezdett övtáskájában.- Ne fáradj, mert nekem megvan a kulcsom - rikkantotta a barbár. Morik felpillantott, és azt

látta, hogy a barbár feléje rohan, egyik kezében a tehetetlenül himbálózó őrszemmel. Látvabarátja szándékát, Morik elugrott az útból, amikor Wulfgar az ajtónak vágta a tehetetlen katonát.- Ez volt a kulcs - magyarázta szerényen a barbár.

- Szép dobás volt - gratulált Morik.- Van némi gyakorlatom - mentegetődzött Wulfgar, és az eszméletlen őr mellett berontott a

szobába.Meralda felült az ágyon, miközben Feringal - akinek a karjában volt a gyermek -, és nővére

a nyitott ablaknál viaskodtak. A lord az ablak felé dőlt, mintha ki akarná dobni a csecsemőt. Akét testvér és Meralda egyaránt döbbenten meredtek a berobbanó Wulfgarra, és csodálkozásukcsak fokozódott, amikor Morik jelent meg a barbár mögött.

- Lord Brandeburg! - kiáltotta Feringal.Lady Priscilla a fivérére rivallt: - Tedd meg most, mielőtt elrontanak minden...- A gyermek az enyém! - jelentette ki Wulfgar. Priscilla meglepetésében elharapta a mondat

végét. Feringal megmerevedett, mint aki kővé vált.- Micsoda? - kapkodta a levegőt a lord.- Micsoda? - hebegett Lady Priscilla.- Micsoda? - lehelte Morik egyidejűleg.- Micsoda? - hökkent meg Meralda, de csak csendben, és egy gyors köhintéssel leplezte

akaratlan elszólását.- A gyermek az enyém - ismételte meg erőteljesen Wulfgar. - És ha kidobjátok az ablakon, ti

is mentek utána, méghozzá olyan gyorsan, hogy ti fogjátok kipárnázni az ő zuhanását.- Nagyon ékesszóló vagy, ha vészhelyzet van - jegyezte meg Morik, majd Lord Feringal felé

fordult: - Az ablak ugyan kicsi, de fogadni mernék, hogy a barátom ki tud préselni rajta téged ismeg a dagadt nővéredet is.

- Nem lehetsz te az apja - ellenkezett Lord Feringal, aki olyan vadul remegett, mintha a lábaifelmondani készülnének a szolgálatot. Segélykérően nézett Priscillára, a nővérére, aki mindigolyan készségesen szolgált válaszokkal. - Miféle trükk ez?

- Add ide! - kiáltotta Priscilla. Kihasználva fivére zavarodott dermedtségét, odaugrott éskitépte a gyermeket testvére kezéből. Meralda felkiáltott, a gyermek felsírt, Wulfgar pedigvetődött, bár tudta, hogy késő, tudta, hogy az ártatlan jószágnak vége.

De amint Priscilla az ablak felé fordult, a saját fivére ugrott eléje, és arcul csapta. Azasszony kábán tántorodott hátra. Feringal kikapta a kezéből a gyereket és ellökte Priscillát, akielesett.

Wulfgar hosszan, sokatmondóan meredt a lordra, és látta, hogy minden dühe ésellenérzése ellenére Feringal nem fogja bántani a gyermeket. A barbár átment a szobán.

- A gyermek az enyém - mordult fel, és odanyúlt, hogy kivegye a kisbabát Feringal gyengülőszorításából. - Csak egy hónap múlva akartam visszajönni - mondta Meraldának. - Deszerencsére korábban a világra hoztad. Ha teljesen kihordod, bizonyosan belepusztulsz aszülésbe.

- Wulfgar! - kiáltott fel hirtelen Morik.Lord Feringal, aki láthatólag kissé összeszedte magát, és újra feltámadt benne a düh, tőrt

rántott és a barbárra támadt. Morik aggodalma azonban feleslegesnek bizonyult, mert Wulfgaris hallotta a mozdulatot. Egyik kezével védelmezően a magasba emelte a gyermeket,

megpördült, és a másik kezével elcsapta a tőrt. Amikor Feringal közel ért, Wulfgar felrántotta atérdét, egyenesen ellenfele ágyékába. A lord nyöszörögve gömbölyödött össze a padlón.

- Azt hiszem, a barátom el tudja intézni, hogy soha ne lehessen saját gyereked - jegyeztemeg Morik, Meraldára kacsintva.

Meralda meg sem hallotta, csak döbbenten meredt Wulfgarra és a gyermekre, akit a barbára magáénak nyilvánított.

- Az úti eseményekért őszintén bocsánatot kérek, Lady Meralda - szólt a barbár, és aközönség időközben teljes lett, mert Fakapu Liam, Temigast ispán és a megmaradt fél tucatkastélyőr is megjelent az ajtóban, döbbent arccal. Lady Priscilla a földön hevert Wulfgar előtt, észavart, de féktelen dühsugárzott a tekintetéből.

- Az ital és a te szépséged tette - magyarázta Wulfgar. Figyelmét a gyermekre fordította.Mosolyogva fürkészte az apró kis teremtést jeges kék tekintetével. - De a bűnöm eredményéértnem kell bocsánatot kérnem - folytatta. - Távolról sem.

- Megöllek - mordult fel Lord Feringal, és feltérdelt.Wulfgar egyik kezével lenyúlt és galléron kapta a lordot.Egy erőteljes rántással fojtófogásba emelte. - Felejts el engem is és a gyermeket is -

suttogta áldozata fülébe Wulfgar. - Különben a Jeges Szelek Völgyének egyesült törzsei afölddel teszik egyenlővé nyomorúságos kis tanyádat.

Wulfgar ellökte a lordot, aki Morik várakozó karjaiba pördült. Látva Liamot és a katonákat, aCsavargó habozás nélkül tőrt feszített Feringal nyakának.

- Gondoskodjunk készletekről az útra - szólt Wulfgar. - A gyermeknek is szüksége lesztakarókra és ennivalóra - Wulfgar és a kisbaba kivételével mindenki elképedt arcot vágott aszobában. - Gyerünk! - bődült el a barbár. Morik a szemöldökét ráncolva indult meg az ajtó felétúszával, és maga előtt terelgette a feltápászkodó Priscillát.

- Gyerünk! - sürgette a Csavargó Liamot és Priscillát. Visszanézett egy pillanatra, és látta,hogy Wulfgar odalép Meraldához, ezért aztán még erőteljesebben tuszkolta ki a várnépet.

- Miért tetted ezt? - kérdezte az asszony, amikor egyedül maradt Wulfgarral meg agyermekkel.

- Nem volt nehéz észrevenni, hogy bajban vagy - felelte Wulfgar.- Hamisan vádoltalak.- Meg lehet érteni - szólt Wulfgar. - Nem volt más lehetőséged és féltél, a végén mégis

mindent kockára tettél, hogy engem kiszabadíts a börtönből. Le kellett rónom valahogy azadósságomat.

Meralda csak a fejét csóválta. Túl sok minden történt az elmúlt percekben. Számtalanérzelem és gondolat kavargott benne. Látta azt a kétségbeesett pillantást Feringal arcán, éskomolyan azt hitte, hogy a férfi kidobja a kislányt. A végén azonban mégsem volt képes rá, és anővérét sem hagyta.

Szereti ezt az embert - hogy is ne szerethetné? Mégis tagadhatatlan érzelmekkel viseltetetta gyermek iránt is, bár tudta, hogy nem tarthatja maga mellett.

- Elviszem innen a kisleányt - mondta Wulfgar eltökélten, mintha olvasna a nőgondolataiban. - Téged is szívesen magammal viszlek.

Meralda halkan, keserűen felnevetett, mert érezte, hogy mindjárt sír. - Nem lehet - feleltesuttogva. - Nekem kötelességeim vannak a férjem felé - ha ugyan ezek után még megtűr magamellett - és a családom felé. A rokonaimat bélyegzik meg, ha én elmegyek veled.

- Kötelesség? Ez az egyetlen ok, amiért maradsz? - kérdezte Wulfgar, mert érezte, hogynem egészen ez az igazság.

- Tudod, szeretem őt - merengett el Meralda, és könnyek csorogtak le szép arcán. - Tudom,mit gondolsz rólam, de a gyermek még azelőtt fogant, hogy..

Wulfgar felemelte a kezét. - Nem tartozol nekem magyarázattal - mondta. - Hisz én alighavagyok abban a helyzetben, hogy megítéljelek téged vagy bárki mást. Hirtelen megértettem a...problémádat, és visszajöttem, hogy megháláljam a nagylelkűséged, ennyi az egész. - A barbáraz ajtó felé pillantott. - Ő is szeret téged - jelentette ki. - A tekintete és a fájdalma mélységevilágosan mutatja ezt.

- Gondolod, hogy jól teszem, ha maradok?Wulfgar vállat vont: nem volt hajlandó ítélkezni.- Nem hagyhatom el Feringalt - mondta Meralda, és aztán megsimogatta a csecsemő apró

arcát. - De őt sem tarthatom meg. Feringal sohasem fogadná el - suttogta üresen kongó, halotthangon, mert tudta, hogy hamarosan örökre el kell szakadnia a gyermekétől. - Talán kiadná egymásik családnak Auckney-ban most, hogy azt hiszi, nem csaltam meg - mondta mégreménykedőn.

- Mindig emlékeztetni fogja a fájdalmára, téged meg a hazugságodra - mondta Wulfgarlágyan, csöppet sem vádlón, csak tényszerűen. - És itt mindig elérné a nővére.

Meralda lesütötte a tekintetét, és elfogadta a keserű igazságot. A kicsi nem lennebiztonságban Auckney-ban.

- Ki nevelhetné fel nálam jobban? - folytatta Wulfgar váratlanul, eltökélt hangon. A kislányranézett, és ajka szeretetteljes mosolyra húzódott.

- Megtennéd?Wulfgar bólintott. - Boldogan.- Biztonságot nyújtasz neki? - faggatta Meralda. - Beszélsz majd neki az anyjáról?Wulfgar bólintott. - Nem tudom, hová vezet innen az utam - felelte -, de valószínűleg nem

távolodok el túlságosan innen. Talán egy napon majd visszatérek, vagy legalább ő visszatér,hogy vessen egy pillantást az édesanyjára.

Meraldát rázta a zokogás, az arcán könnyek csillogtak.Wulfgar az ajtó felé pillantott, nehogy valaki figyelje őket, aztán lehajolt és arcon csókolta

a lányt. - Szerintem ez lesz a legjobb - suttogta csendesen. - Beleegyezel?Meralda egy darabig fürkészte ezt a férfit, aki mindent kockára tett, hogy megmentse őt és a

gyermekét -, pedig ők semmivel sem szolgáltak rá hősiességére -, aztán bólintott.A könnyek megállíthatatlanul peregtek a szeméből. Wulfgar át tudta érezni a fájdalmát, az

áldozatát. Odahajolt, hogy Meralda még egyszer utoljára megsimogassa és megcsókoljagyermekét, de amikor az asszony át akarta venni a kislányt, a barbár elhúzta tőle. Meraldaarcán keserédes, megértő mosoly derengett fel.

- Ég veled, kicsi - mondta zokogva, és elfordította a tekintetét. Wulfgar még egyszermeghajolt előtte, aztán karjában a csecsemővel kilépett a folyosóra.

Morikot odakint találta: a Csavargó a készletek és ruhák összegyűjtésének műveletétirányította pattogó parancsokkal. Némi aranyat is hozatott, mert kell a pénz, ha a csecsemőtmegfelelően, meleg és kényelmes fogadókban akarják elszállásolni. A barbár, a tolvaj és acsecsemő végigment a kastélyon, de senki sem állt az útjukba. Úgy tűnt, mintha Lord Feringalszándékosan megtisztította volna előttük az utat, hogy a két rabló és a gyermek mielőbbeltűnjön az életéből.

Priscilla viszont más tészta volt. Wulfgarék az első emeleten találkoztak vele. Az asszonynekirontott Wulfgarnak és próbálta elvenni tőle a kislányt. A barbár visszatartotta, éstekintetéből Priscilla világosan kiolvashatta, hogy Wulfgar letöri a derekát, ha bántani próbálja agyermeket. Priscilla undorral fújt egyet, vastag gyapjútakarót hajított feléjük, aztán dühösmordulással elviharzott.

- Ostoba tehén - mormogta magában Morik.Wulfgar gyengéden beburkolta a csecsemőt a meleg takaróba, aki végre abbahagyta a

sírást. Odakint már alkonyodott, de a vihar is véget ért, s az utolsó felhők gyors szelek szárnyánrohantak az égen. A hidat leeresztették. A túlparton Temigast ispán várt rájuk, oldalán LordFeringallal és két lóval.

A lord hosszan meredt a barbárra és a bebugyolált csöppségre. - Ha valaha is vissza merszjönni... - kezdte.

- Miért jönnék? - szakította félbe a barbár. - Megvan a gyermekem, és királynőként fogfelnőni a Jeges Szelek Völgyében. Eszedbe ne jusson utánam jönni, Lord Feringal, mert egészbirodalmad fogja bánni.

- Miért mennék? - felelte Feringal is, s merészen farkasszemet nézett a barbárral. - Megvana feleségem, a gyönyörűséges feleségem. És az ártatlan feleségem, aki örömmel adja oda

magát nekem. Nem kell erőszakolnom.Ez az utolsó kijelentés - a férfiúi büszkeség némi újjáéledése - elárulta Wulfgarnak, hogy

Feringal megbocsátott Meraldának, vagy legalábbis hamarosan így lesz. Wulfgar elkeseredett,elkapkodott, rögtönzött terve csodálatosképpen bevált. Minden nevethetnékje ellenére sikerültmegőriznie komolyságát, hogy megadja Feringalnak az olyannyira áhított pillanat elégtételét.Még csak el sem pislantotta magát, amikor Auckney lordja kihúzta magát és büszkénvisszavonult a kastélyába, a feleségéhez.

Temigast átnyújtotta a lovak kantárját. - Nem a te lányod - jegyezte meg váratlanul abarbárnak. Wulfgar úgy tett, mintha nem hallotta volna, csak fölszállt a nyeregbe.

- Ne félj, én nem fogom elmondani senkinek, se Meralda, akinek az életét mentetted megma - folytatta az ispán. - Kiváló ember vagy, Wulfgar, Beornegar fia, a Jeges Szelek VölgyénekJávorszarvas Törzséből. - Wulfgar meghökkenve pislogott, részben a bókra, részben arra, hogyaz ispán ennyit tud róla.

- A varázsló mondta meg neki, aki elkapott - vélte Morik.- Gyűlölöm a varázslókat.- Senki sem fog üldözni benneteket - folytatta az ispán. - Erre szavamat adom.Ez így is történt, mert Wulfgarék baj nélkül tértek vissza menedékhelyükre, ahol átültek saját

lovaikra, és folytatták útjukat kelet felé, ki Auckney-ból.- Mi van? - kérdezte Wulfgar Morikot este, látva a tolvajszórakozott tekintetét. Lobogó tűz

mellett kuporogtak, és igyekeztek a gyermeket melegen tartani. A Csavargó elmosolyodott éselőszedett két palackot. Az egyikben langyos kecsketej volt a csecsemőnek, a másikban erőspálinka. Wulfgar a kecsketej után nyúlt.

- Sosem foglak megérteni - jegyezte meg Morik.Wulfgar elmosolyodott, de nem felelt. Morik sosem ismerhette meg Wulfgar teljes múltját, a

Drizztékkel töltött szép napokat, aztán a feneketlen szenvedéseket Errtuval és ellopott magjaivadékaival.

- Vannak ennél könnyebb módozatai is a pénzszerzésnek - szólt Morik, mire Wulfgar végreránézett. - Gondolom, el akarod adni a gyereket - folytatta a tolvaj.

Wulfgar csúnya arcot vágott.- Jó pénzt kaphatnánk érte - vitatkozott Morik, és jót húzott a pálinkásüvegből.- Elég jót sosem - fordult vissza Wulfgar a gyermekhez, aki kapálózni és gügyögni kezdett.- Nem gondolhatod komolyan, hogy megtartod! - hüledezett Morik. - Nincs helye mellettünk.

Veled legyen, bárhová is mész? Elvesztetted a józan eszed?Wulfgar felmordult, kiütötte az üveget a Csavargó kezéből, aztán a földre lökte Morikot,

akinek nem volt szüksége ennél csattanósabb válaszra.- Még csak nem is a tiéd! - emlékeztette Morik.Ennél nagyobbat aligha tévedhetett volna.

Epilógus

Morik még egyszer utoljára szemügyre vette Wulfgar álruháját, és tehetetlenül felsóhajtott.Ez volt a legtöbb, amit tehetett a hatalmas termetű, lenszőke hajú barbár álcázására.

Wulfgar újra csupaszra borotválta az arcát, először azóta, hogy visszatért az Abyssból.Morik megtanította neki, hogyan járjon úgy, hogy kissé alacsonyabbnak tűnjék,meggörnyesztett vállal és meggörbített karral, hogy a keze ne lógjon le a térdéig. Morik kerítettegy nagy, barna, papi jellegű köpönyeget is, magas gallérral, ami lehetővé tette, hogy ne legyenfeltűnő a barbár görnyedezése.

A Csavargó mégsem volt teljesen elégedett az álöltözettel, főleg amikor oly sok múlt rajta. -Jobb lenne, ha idekint megvárnál - mondta már vagy tizedszer.

- Nem - felelte Wulfgar határozottan. - Csak a te szavadra nem fognak eljönni. Ezt nekemkell elintéznem.

- Mindkettőnket megöletsz - morogta a tolvaj boldogtalanul.- Menj előre - eresztette el a füle mellett a megjegyzést a barbár, és hátba vágta a tolvajt.

Egy utolsó sóhaj után Morik fejcsóválva az élre állt a Luskan felé vezető úton. Mindkettejüklegnagyobb megkönnyebbülésére - mert Wulfgar cseppet sem örült volna, ha karjában egycsecsemővel leplezik le - nem ismerték fel őket, s akadály nélkül bejutottak a tavasziünnepélyek lázában égő városba.

A tervnek megfelelően estefelé érkeztek. Wulfgar egyenesen a Félhold utca felé vette útját,s az elsők között érkezett a Zsiványkard ivójába. A pulthoz lépett, éppen Pocsolya Josi mellé.

- Mit iszol? - kérdezte közönyösen Arumn Gardpeck az új vendéget, de aztán a torkán akadta szó és kiguvadtak a szemei, amikor alaposabban megnézte a nagydarab alakot.

- Wulfgar - lehelte.A barbár háta mögött egy tálca csattant a földön, és a hátraforduló Wulfgar a döbbent Delly

Curtie-t pillantotta meg. Josi felsipított és elhajolt.- Üdv, Arumn - mondta Wulfgar a kocsmárosnak. - Csak egy kis vizet innék.- Mit keresel itt? - hápogta a fogadós gyanakvón, és kissé félve is.Josi felpattant és az ajtó felé igyekezett, de Wulfgar elkapta és visszatartotta. - Azért jöttem,

hogy bocsánatot kérjek - mondta a barbár. - Tőled és tőled is - fordult Josihoz.- Meg akartál ölni - hebegte Josi.- Elvakított a düh, és biztosan ittam is - védekezett Wulfgar.- Elvitte a kalapácsodat - emlékeztette Arumn.- Attól a jogos félelemtől vezérelve, hogy ellenetek fordíthatom - felelte a barbár. - Barátként

cselekedett, ami Wulfgarról nem volt elmondható.Arumn a fejét csóválta: nem akart hinni a fülének. Wulfgar eleresztette Josit, de a fickó nem

menekült, csak állt villámsújtottan.- Befogadtatok, ételt, munkát és barátságot adtatok, amikor a legnagyobb szükségem volt rá

- folytatta a barbár, most már Arumnnak. - Én pedig csalódást okoztam nektek, borzasztócsalódást, és csak remélhetem, hogy meg tudsz bocsátani nekem.

- Újra itt szeretnél élni? - kérdezte Arumn.Wulfgar szomorkásan elmosolyodott és a fejét rázta. - Már azzal is az életemet

kockáztatom, hogy egyáltalán betettem a lábam a városba - felelte. - Hamarosan elmegyekújra, de bocsánatot kellett kérnem tőletek kettőtöktől, és leginkább - fordult Dellyhez - tőled.

Delly Curtie elsápadt, amikor Wulfgar odalépett hozzá, mintha nem tudná, hogyan reagáljona barbár szavaira, puszta jelenlétére.

- Alázatos bocsánatodat kérem minden fájdalomért, amit valaha is okoztam neked, Delly -mondta a barbár. - Olyan igaz barát voltál, amiről a legtöbb ember csak álmodhat.

- Sőt, több mint barát - tette hozzá gyorsan Wulfgar, látva a lány elboruló pillantását.Delly a férfi karjában dudorodó kis csomagocskára nézett. - Egy kisbaba - mondta

érzésektől súlyos hangon.- Csak a véletlen folytán az enyém, nem a vér okán - felelte Wulfgar. Átadta a lánynak a

kisbabát. Delly rámosolygott a gyermekre, játszadozni kezdett az apró ujjacskákkal, felderítveaz ártatlan kis arcot.

- Jó lenne, ha maradhatnál - marasztalta Arumn, és ajánlata őszintének hangzott. Jositeljesen meghökkent a fogadós szavai hallatán.

- Nem lehet - felelte Wulfgar. Rámosolygott Dellyre, visszavette a kisgyermeket, aztánhomlokon csókolta a lányt. - Remélem, egyszer eléred azt a boldogságot, amit megérdemelsz,Delly Curtie - mondta, majd biccentett Arumnék felé, és az ajtó felé indult.

Delly Arumnra - félig-meddig nevelőapjára - pillantott.A férfi megértette őt: bólintott. A lány még az ajtó előtt utolérte a barbárt.- Vigyél magaddal - kérte reménykedő tekintettel. Ilyennek már rég nem láthatta senki.Wulfgar meglepettnek tűnt. - Nem azért jöttem vissza, hogy megmentselek - mondta

zavartan.- Hogy megments? - visszhangozta Delly hitetlenkedve. - Semmi szükségem erre,

köszönöm szépen. Neked lesz szükséged segítségre a kicsivel, ahogy látom. Értek agyerekekhez, hisz én neveltem fel a kisebb testvéreimet, és eluntam az itteni életet.

- Nem tudom, hová fog vetni a sorsom - ellenkezett Wulfgar.

- Gondolom, nem túl nagy veszedelmekbe - felelte Delly. - Úgy értem, itt van a kicsi, akirevigyáznod kell.

- Talán Vízmélyébe - merengett el Wulfgar.- Mindig szerettem volna eljutni oda - mosolyodott el a lány, mert látta, hogy Wulfgart

igencsak gondolkodóba ejtette az ajánlata.A barbár kérdőn nézett Arumnra, s a kocsmáros újra bólintott. Wulfgar még messziről is

látta, hogy valami megcsillan Arumn szemében.Átadta a csecsemőt Dellynek, kérte, hogy várjon egy pillanatig, aztán visszament

Arumnékhoz. - Soha többé nem fogom bántani - ígérte meg Arumnnak.- Ha megteszed, felkutatlak és megöllek - mordult fel Josi.Wulfgar és Arumn a kis emberre meredtek. A fogadós kétkedőn, Wulfgar tettetett

komolysággal. - Tudom, Pocsolya Josi - felelte minden gúny nélkül. - És a te haragod olyanvalami, amitől csakugyan tartanom kell.

Mikor túlesett első meglepetésén, Josi büszkén felfújta magát. Wulfgar és Arumnösszenéztek.

- Semmi ivás? - kérdezte Arumn.Wulfgar megrázta a fejét. - Csak azért kellett az üveg, hogy elrejtőzzek - felelte őszintén. -

De már rájöttem, hogy rosszabb annál, mint ami üldöz.- És ha megunod a lányt?- Nem Delly Curtie-ért jöttem ide - felelte Wulfgar. - Csak azért, hogy bocsánatot kérjek.

Nem gondoltam, hogy ennyire megbocsát, de örülök, hogy így történt. Jó utunk lesz együtt, ésén mindent elkövetek, hogy megvédelmezzem, leginkább saját magamtól.

- Úgy legyen - felelte Arumn ünnepélyesen. - Visszavárlak.Wulfgar megrázta Arumn kezét, megveregette Josi vállát. Megfogta Delly kezét és kivezette

őt a Zsiványkardból. Együtt hagyták maguk mögött életük egy hosszú epizódját.

Lord Feringal és Meralda a kertben sétáltak kéz a kézben, s élvezték a tavaszi illatokat.Wulfgar terve bevált. Feringal és az egész falu meggyőződött Meralda ártatlanságáról, így azasszony megmenekült a vádaskodásoktól, a fiatal lord pedig a nevetségességtől.

Az asszonynak fájt gyermeke elvesztése, de saját és házassága sebei lassan begyógyultak.Meralda szüntelenül mondogatta magának, hogy a gyermek jó kezekben van, s hogy a jólelkű,erős barbár jobb apa, mint amilyen Jaka valaha is lehetett volna. Sokat sírt a kislány után, deilyenkor mindig elismételte ezeket a logikus érveket, és arra gondolt, hogy születését és hibáitfigyelembe véve még így is sokkal jobb az élete, mint amit valaha is remélhetett. Az apja ésanyja egészséges, Tori mindennap meglátogatja, gondtalanul szökdécsel fel s alá a virágokközt, s jobban bosszantja Priscillát, mint Meralda bármikor.

A pár most egyszerűen csak élvezte a tavasz csodáját, és az asszony kezdettalkalmazkodni új életéhez. Feringal hirtelen csettintett és elhúzódott. Meralda csodálkozvaméregette.

- Elfelejtettem valamit - mondta a férje. Feringal intett neki, hogy várjon, aztán visszafutott akastélyba, kis híján legázolva Priscillát, aki éppen kijött a kertbe.

Az asszony persze még most sem hitt el egy szót sem Wulfgar történetéből.Rosszindulatúan meredt Meraldára, de a lány hátat fordított neki, és a mellvédnek támaszkodvanézte a hullámokat.

- Várod a következő szeretődet? - mormogta magában Priscilla, amikor elment mellette.Sokszor döfött bele ilyesféle megjegyzésekkel Meraldába, és az legtöbbször eleresztette aszavait a füle mellett.

Most viszont Meralda másképp döntött. Csípőre tett kézzel kilépett a sógornője elé. - Sohanem volt egyetlen őszinte érzésed sem egész nyomorult életedben, Priscilla Auck, azért vagyilyen megkeseredett - mondta határozottan. - Ne ítélkezz fölöttem.

Priscilla szeme tágra nyílt döbbenetében. Az asszony remegni kezdett. nem volt szokvahozzá, hogy ilyen egyenesen beszéljenek hozzá. - Azt kéred, hogy...

- Nem kérem, hanem mondom - felelte kurtán Meralda.

Priscilla arca eltorzult, és a lady pofonvágta Meraldát.A lány azonban visszavágott. - Ne ítélkezz felettem, különben beleduruzsolom a

gonoszságodat a fivéred fülébe - figyelmeztette az asszonyt olyan higgadtan és kimérten, hogypusztán a szavaitól égni kezdett Priscilla arca. - És jól tudod, hogy hallgat rám - fejezte beMeralda. - Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne az életed lent a faluban, a parasztokközött?

Alig fejezte be, amikor rohanvást visszaérkezett a férje, kezében hatalmas virágcsokorral,virágokkal egyetlen Meraldájának. Priscilla csak egy pillantást vetett kipirult fivérére, aztánfelordított és berohant a kastélyba.

Feringal zavartan nézte nővére távozását, de nemigen törődött mostanában Priscillaérzéseivel, ezért még Meraldát sem kérdezte, mi történt.

A lány is nézte a nyomorult teremtés távozását. Mosolya több volt, mint pusztán a férjevirágai által okozta öröm. Sokkal több.

Morik elbúcsúzott Wulfgartól és Dellytől, aztán kezdte ismét megvetni a lábát Luskanutcáin. Kivett egy szobát a Félhold utcában, de nem sokat időzött ott, mert keményen dolgozott,hogy elterjessze igazi kilétének hírét azok között, akiknek ezt tudniuk kellett, ugyanakkor pedigmeg akarta alapozni hírét egy teljesen más emberként, Betörő Brandeburg néven, a többiekszámára.

A hét végére már sokan rábiccentettek, ha elmentek mellette az utcán. A hónap végére aCsavargó már nem tartott a hatóságok megtorlásától. Újra otthon volt, és úgy tűnt, hogy adolgok nemsokára ismét ugyanolyanok lesznek, mint mielőtt Wulfgar megjelent Luskanban.

Egy éjszaka éppen erre gondolt, amikor elhagyta kis szobáját, és kilépett a fogadó emeletifolyosójára. A folyosó helyett azonban egy szédítő alagútban találta magát, és egykristályterembe került, melynek kör alakja azt a benyomást keltette, hogy egy kastélytoronyegyik emeletét alkotja.

Morik kábán nyúlt tőre után, de aztán megpillantotta az ébenfekete alakokat ésmeggondolta magát. Volt annyi esze, hogy ne ellenkezzék a sötételfekkel.

- Ismersz már engem, Morik - lépett oda hozzá Kimmuriel Oblodra.Morik csakugyan ismerte. Ugyanez a drow jött el hozzá akkor régen, egy évvel korábban,

hogy Wulfgar szemmel tartására utasítsa.- Bemutatom neked a barátomat, Rai’gyt - mondta Kimmuriel udvariasan, és egy másik,

komor tekintetű sötételfre mutatott.- Hát nem azt kértük, hogy tartsd szemmel a Wulfgar nevű egyént? - kérdezte Kimmuriel.Morik csak hebegett-habogott, nem tudta, mit mondjon.- És te nem okoztál csalódást nekünk? - folytatta Kimmuriel.- De... de hát az egy évvel ezelőtt volt - tiltakozott Morik. - Azóta semmit sem hallottam

rólatok.- Most mégis álruhában rejtőzködsz, mert tudod, hogy bűnt követtél el ellenünk - szólt

Kimmuriel.- Másféle bűneim vannak nekem - hebegte Morik, és úgy érezte, hogy meg akarják fojtani a

falak. - A luskani hatóságok elől bujkálok, nem előletek.- Előlük bujkálsz? - mondta a másik drow. - Én könnyen segíthetek! - Odalépett Morikhoz,

és felemelte a kezét. Lángok csaptak ki az ujjaiból, megégetve Morik arcát, lángralobbantvahaját. A tolvaj felordított és a földre hanyatlott, megperzselt bőrét paskolgatva.

- Most már egészen másként nézel ki - jegyezte meg Kimmuriel, és mindkét sötételfgonoszul felnevetett. Felcipelték a torony lépcsőjén egy másik terembe, ahol egy tar koponyájúsötételf üldögélt egy székben, kezében hatalmas, bíborszínű tollas kalappal.

- Elnézésedet kérem, Morik - mondta kedélyesen. - A hadnagyaim egy kissé izgágák.- Hónapokig Wulfgar nyakában voltam - mondta Morik, a pánik határán. - A körülmények

választottak szét minket és űzték őt el Luskanból. De meg tudom találni nektek...- Erre semmi szükség - mondta a kopasz drow. - Én Jarlaxle vagyok, Menzoberranzanból,

és megbocsátok neked.

Morik maradék hajába túrt, mintha azt akarta volna jelezni, hogy Jarlaxle lehetett volna ilyenjóindulatú egy kicsit korábban is.

- Úgy terveztem, hogy Wulfgar lesz az első számú kereskedelmi partnerem és képviselőmLuskanban - magyarázta Jarlaxle. - De most, hogy ő elment, téged kérlek fel erre a szerepre.

Morik pislogott, és közben majdnem kihagyott a szívverése.- Olyan hatalmassá és gazdaggá teszünk, hogy el sem tudod képzelni - folytatta a

zsoldosvezér, és Morik hitt is neki.- Nem lesz szükséged arra, hogy bujkálj a hatóságok elől. Épp ellenkezőleg, soknak a

házába is bejáratos leszel, és kezüket-lábukat törik majd, hogy jóban legyenek veled. Habárkit... félre szeretnél állítani, ez is könnyen megoldható.

Morik megnyalta szája megperzselt maradványait.- Eléggé jól hangzik ez Morik, a Csavargó számára ahhoz, hogy belevágjon? - kérdezte

Jarlaxle, és Morik viszonozta a sötételf ravasz pillantását.- Figyelmeztetlek - hajolt előre székében Jarlaxle, és sötét szeme veszedelmeset villant. -

Ha valaha is cserbenhagysz, Rai’gy barátom szíves-örömest eszközöl újabb fazonigazítástrajtad.

- Akár többször is - jegyezte meg lelkesen a drow mágus.- Gyűlölöm a varázslókat - morogta magában Morik.

Wulfgar és Delly lepillantottak Vízmélyére, a Csodák Városára. A nagyra törő álmodozás ésa még nagyratörőbb hatalom helye volt ez a nagyszerű város a Kardparton.

- Hol fogunk megszállni? - kérdezte a lány boldogan, miközben szelíden ringatta akisgyermeket.

Wulfgar megrázta a fejét. - Van egy kis pénzem - felelte. - De nem tudom, meddigmaradunk Vízmélyén.

- Nem akarnál itt letelepedni?A barbár vállat vont, mert ezen még nem sokat gondolkodott. Más céllal jött Vízmélyére.

Meg akarta keresni Deudermont kapitányt és a Tengeri Szellemet a kikötőben, de legalábbisremélte, hogy nemsokára befutnak ide, jó szokásuk szerint.

- Voltál már tengeren? - kérdezte széles mosollyal a lányt, barátját és új keletű útitársát.Elérkezett az idő, hogy visszaszerezze Égisz-agyart.

(Folytatása következik)