FAZEKAS ÁRPÁD

RÁCZ ISTVÁN BÖRTÖNNAPLÓJA 1957-BŐL („Sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam")

Nyíregyháza megyei jogú város 1956-os vezetőjének az emléke majdnem teljesen feledésbe merült. Az „1956 Szabolcs-Szatmárban a valóságban" címen 1994. májusában megjelent1 kötetemben még csak futólag említettem a Szilágyi László és 19 társa ellen indított büntető per I I . rendű vádlottjaként Rácz István 52 éves gimnáziumi tanárt. Ekkor sem fényképet, sem megragadó egyéniségét és gazdag hagyatékát nem tudtam bemutatni.

Szerencsére, a Kelet-Magyarország című napilap 1994. szeptember 21-i számában közölt „ Tanár a forradalom katedráján " című írásom nyomán 2 megkeresett a szétszóródott család legidősebb tagja, Rácz Tibor Kisvárdáról, s így hozzájuthattam az addig t i tokban és féltve őrzött forrásanyagokhoz, Rácz István gazdag szellemi hagyatékához. 3

Ezen elsőrendű 56-os dokumentumok alapján újabb közleményeket 4 írhattam, s kialakíthattuk a megfelelő kultuszát annak a Rácz Istvánnak, akinek eddig csupán a vádirata

1 Fazekas Árpád: 1956 Szabolcs-Szatmárban a valóságban. Nyíregyháza, 1994. (a továbbiakban Fazekas, 1994.) 148. 60. kép, aTIB kiadása.

2 Fazekas Árpád: Tanár a forradalom katedráján. Emlékezés Rácz Istvánra, a nyíregyházi városi munkástanács egykori elnökére. Kelet-Magyarország, L I . évf, 1994. 223. sz. szept. 21.

3 Rácz István: KARCOLATOK feliratú, összefűzött 1—46 merített lapon (21 x 30 cm) illusztrált versek (Rácz Tibor tulajdonában).; Uő: Rajfüzet (20 x 28 cm, kockás füzet, kemény fedelű, 81 számozott lapon és 3 külön lap mindkét oldalán is akvarell, összesen tehát: 87 db. Rácz Tibor tulajdonában). Rácz István akvarelljeinek forrása: w.w.w.TIT.online.hu/1956htm.; Uö: Önéletrajz (kézzel írott, 33., oldalanként 35 soros, keltezése: 1965. jan. 7., Rácz Tibor tulajdonában).; Uő: (Kisvárda): I . levelei: 1994. okt. 12-én és 25-én I I . látogatása lakásomon: 1994. nov. 5-én (Jenővel) és dec. 17-én (feleségével).

4 Fazekas Árpád: Rácz István hagyatéka Pedagógiai Műhely, XX. évf, 1994. 5. szám (december) 41-44.; Uő: Akinek meghasadt a szíve Márványtáblát kap Rácz István. Nyíregyháza 56-os vezetője. Kelet-Magyarország, LII . évf, 1995. 249. sz. 11. okt. 21.; Uő: Ungvári börtönök mélyén, 1956. Rácz István Nyíregyházáról deportált forradalmár emlékezéseiből Kelet-Magyarország, LIII . évf, 1996. 261. sz., 7. (nov. 8.; Uő: A forradalmár Dandos Sírját a Kahler bizottság sem találta a Dunántúlon Kelet-Magyarország, LIV. Évf., 1997. 36. sz., 9. febr. 12.; Uő: Lapok a forradalom szabolcsi nagyjairól (Utcakő volt a fegyverük. Sebesülten. Hallgattak rá a katonák. Műtéti napló a kisvárdai kórházban). Kelet-Magyarország, LIV. évf, 1997, 247. sz., 10. egész oldalon okt. 22.; Uő: Rácz István és a cigányok. Kelet-Magyarország, 1997. dec. 10., 10.; Uő: Forradalmunk utóélete. Kelet-Magyarország, 1998. okt. 22., 3. és 1999. okt. 22., 9.

került szóba, 5 sőt 1995. október 23-án Nyíregyházán a Vasvári Pál u. 16. sz. alatt felavathattuk szép emléktábláját is. 6 A helyzet annyira megváltozott, hogy ma már Rácz István a legjobban megismerhető 56-os forradalmi vezetők közé sorolható.

Váratlanul került elő 2001. március 2-án a 4. gyermek, Rácz Jenő (szül: 1944. december 24. Érmihályfalva) tulajdonában lévő jegyzetfüzete, amelyet a következőkben ismertetni fogok. Éppen csak megemlítem, hogy Rácz István (1904. december 23. Sza-lacs, Bihar vm. - 1966. augusztus 2. Nyíregyháza) magyar-francia nyelvszakos gimnáziumi tanár 1952. szeptember 1-től tanított Nyíregyházán. Büntetésből helyezték ide a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumból (1945-1952). Életrajzi adataiból tudjuk, hogy Rácz István a Szilágyi László és társai elleni bűnper (1957. október 24. - december 13.) előtt, már 1957. április 8-tól kezdve 7 hónapig az AHVnyíregyházi börtönében sötétzárkában volt (Nyíregyháza, Sóstói út 4. sz.; 13. cella), s csak bírósági tárgyalásra szállították át a Megyei Börtönbe. Itt „ végre napfényt, világosságot kaptam, bár az sem volt emberséges. A sok smasszer között alig akadt emberséges. " Itt azonban már jegy-zetelgethetett, főleg a vészbírósági tárgyalás előtt. Az unoka, Rácz Brigitta 17 éves gimnazista 2001. március 3-án mutatta meg ezt a börtönben használt iskolai vonalas füzetet, amelybe Rácz István 34 oldalnyi feljegyzést készített. Ennek a szerény kinézésű, kopott füzetnek eddig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.

A szabványos iskolai vonalas füzet, 14.4 cm x 20.5 cm méretű, kékfedelű, s 34 oldalon tartalmaz grafit ceruzával írott feljegyzéseket és rajzokat, díszítéseket. A fedőlapján a címke területén: „II. Rácz István 1957 nov. " felirat olvasható, amiből az előző, I . sz. füzetre joggal következtethetünk. Más füzet azonban nem került elő eddig. Rácz Istvánnak a börtönben használt ezen jegyzetfüzete a bírósági tárgyalás 1957. november 28-a és december 4-e közötti szakaszára vonatkozó adatokat és feljegyzéseket tartalmaz. Az írás viszonylag jól olvasható, s a jellege azonos 10 évvel későbbi Önéletrajza (1965) kézírásával.

5 Az ellenforradalom Szabolcs-Szatmárban. Megyei Fehér Könyv I . , Szabolcs-Szatmári Nyomda, Nyíregyháza, 1957. 77. és 54. kép, Megyei Tanács VB. kiadása).; - Fazekas Árpád: 1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében. Dokumentumok Kelet Magyarország, XLVI, évf, 1989. 280. szám 10. könyvismertetés.; - Németh Petemé: Pedagógusok az 1956-os forradalomban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Dokumentumok. Nyíregyháza, 1994. 302. MPI soksz.; -1956 októbere Szabolcs-Szatmár megyében. Szerk. Vida István. Dokumentumok. Gyűjtötte, válogatta és a jegyzeteket készítette: Németh Péterné. Nyíregyháza, 1989. 292. az MSZMP kiadása, 372. és Előszó: I -VII .

6 Dandos Gyula (?): Egy magyar tanár - Rácz István - Új Kelet, 1996. okt. 22. 9. (vers dr. Fazekas Árpád gyűjtéséből).; Fazekas Árpád: Dandos Gyula diákvezér. Az 1956-os mártír, akitől halála után is félt a hatalom. Kelet-Magyarország, L. évf, 1993. 1. sz. 11. jan. 2.; Uő. A vértanú diákvezér Dandos Gyula (1938-1957) emlékezete. Kelet-Magyarország, L. évf, 1993. 249. sz. 5. okt. 25.; Uö. Suhancok a forradalomban. Pedagógiai Műhely, 1994. 20. 1. 45-46.; - Felhős Szabolcs (Vásárosnamény): levélbeli közlés, 1999. jan. 22.; - Jóni Jenő: Dandos Gyula cigánymártír és diákvezér a Vásárosnaményi Unitárius Cigányegylet névadója. In: Partium, 1997. évi tavaszi száma 73-74.

Rácz István arcképe

I. Félszáz név

A jegyzetfüzetben összesen 51 személy neve szerepel, sorszámmal megjelölve, mégpedig az alábbi tagozódásban:

November 28-án délelőtt 16 és délután 19 személy, s november 29-én délelőtt 11 i l letve délután 5 személy neve. Rácz István sorszámozása szerint így következnek:

1. Antal Pál (rendőrség) 2. Fodor Józsefné 3. Faragó András 4. Dr. Moskovits Károly (orvos) 5. Bernáth Erzsébet 6. Rudi Béla 7. Székely Sándor 8. Dr. Molnár Jenő 9. Dr. Horváth Pál (ügyvéd)

10. Végh György (rendőr őrnagy) I I . Branovits Ferenc (rendőr százados) 12. Szűrös Károly (rendőr, volt áv. tiszt) 13. Mester Gyula

14. Szabó István (vasutas) [tévesen Lajosnak írta]* 15. Székely János (vasutas) 16. Laskó István

Továbbá 1957. november 28-án délután 17. Kökényest Miklós 18. Mankó János (sofőr) 19. Gombos Kálmán (sütősegéd) 20. Pivarnyik András (villanyszerelő) 21. Sipos Béla (Autóközl. Váll.) 22. Bajzát István (rendőr százados) 23. Hankovszki András 24. Fehér József (rendőr) 25. Hanász Mihály (volt rendőr) 26. Pusztai Józsefné (gépírónő rendőrség) 27. Glükmann László (szds., rendőr) 28. Porzsolt István 29. Görömbei Béla 30. Spisák József (bírósági statisztikus, azelőtt rendőr) 31. Gulya Imre (műszaki vezető) 32. Dr. Pártos Imre 33. Nagy Lajos lakatos 34. Szántó János 35. Hajdú Mihály (rendőr törzsőrmester)

November 29-én délelőtt 1. Mester Gyuláné, megyei személyzeti előadó 2. Kiss Zoltánné tanárnő 3. Rudnai József 4. Nádasi József 5. Frick György 6. Dr. Álmos Iván 7. Machel Sándor 8. Tóth Sándor szds. (katona) 9. Pál Ferenc

10. Straub József 11. File

Délután 1. Sós István főhadnagy, katona 2. Pál István: *hadnagy, (katona) 3. Dr. Gál István orvos [helyesen: Gaál]* 4. Horváth Gyula 5. Orosz Ferenc

A szerző kiegészítése

Ez a hosszú névsor a Debreceni Katonai Bíróság külön tanácsának (elnök: Barta Kálmán hb. alezr.) nyíregyházi nyilvános tárgyalása 1957. november 28-29-i tanúkihallgatásává utal. A rengeteg rendőrtiszt (köztük sok volt államvédelmi tiszt) és katonatiszt, továbbá pártfunkcionárius és tanácsi vezető „szerepeltetése" a vád megalapozottságát volt hivatva „igazolni". Hiszen a katonai bíróságok is a Kádár-féle kegyetlen megtorlás igen engedelmes eszközei voltak.

Ebben a perben külön cinizmus, hogy a forradalom /. évfordulóját követő napon kezdték el a 1 1/2 hónapig elhúzódó bírósági „komédiát". A bírák már a forradalmi ezred új egyenruhájában feszítettek, s ez a külsőség, „díszlet" is megfélemlítő volt. Ellentéte volt ennek a 16 civil forradalmár, akiknek nagy részét az ávón naponta megverték, akik ápolatlanok és kopottak voltak.

Rácz István I I . rendű vádlottat végül mégis az ún. népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 5 év börtönre mint főbüntetésre, továbbá 1000 Ft vagyonelkobzásra és az egyes jogok gyakorlatától való 5 évi eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélték.7

Az egyes személyek neve után olykor találó jellemzés is olvasható. Például Antal Pál őrnagy, megyei rendőrkapitány esetében: „Nem volt kiforrott vezető. Az ellenforradalom előtt nem vett észre semmit. Ellenforradalom után passzív volt. Megtört. "8 Filé György rendőr százados volt a rendőrségi Forradalmi Bizottság elnöke, akiről ilyen jellemzést hagyott ránk Rácz István: „Szakmailagjól képzett volt. Nem volt népszerű, inkább liberális volt. Parancs ellen nem lépett fel. "9

A füzet nagy terjedelme miatt a továbbiakban néhány jobban kirajzolódó személyt és eseményt emelünk k i , mint: a börtön megnyitása, a pártszékház elfoglalása, tanácsi elbocsátások, a győri út és főleg Rácz Istvánnak a perről alkotott véleményét.

I I . Börtönkiszabadítás és az ÁVH orvlövészei

A börtönnapló 3-5. oldalain, Végh György áv. őrnagy (az ÁVH megyei parancsnoka) vallomása alapján foglalkozik a „börtönkiszabadítással" vagyis a Megyei Börtön megnyitásával. 1 0

Ez 1956. október 26-án (pénteken) kora délután történt. Hatalmas tömeg jött a Kossuth térről: „ Ott nem volt ellenállás, kiszabadították a foglyokat, fegyvert nem vittek el. Utána rohantak az épület felé. " Ez az épület a rendőrpalota volt, ahol Végh fogadta a tüntetők küldöttségét: „azt is mondta, hogy elítéli, ami a börtönnél történt. Beszélt a tömegnek, hogy csak egy gyilkos van, kérte őket, menjenek haza. Utána Oláh szds. is beszélt a tömeghez. A küldöttség megijedt. " Ezután szétszéledtek.

A tüntetők azonban másnap: „27-én (már) megtámadták a szovjet egységeket. Ekkor tüzeltek az A VH-sok először a tömeg felé, aztán bele. "

7 Szitha Mária: Útitársunk a könyv. Hívogató, I I . évf., 1994. 7. szám 17. 8 A napló 1. oldalán. 9 Uo. 0 Szmolnik Lajos: Ahogy átéltem 1956-ot. Magyar Élet (Ausztrália), 1996. okt. 24, 14.

Az ávósok végül: „28-án 10 h 10-kor elmentek. Bálint ales utasítása szerint elhagyták a laktanyát. Elmentek a határra, ott felvették a szovjettel a kapcsolatot. A kormány feloszlatta az államvédelmi szervezeteket (28-án) ".

I I I . Elbocsátások a megyei és a városi tanácsnál

Ezek az adatok a börtönnapló 1-2. és 13. oldalain olvashatók. A megyei munkástanács titkára Rátonyi Gábor volt. Ő tett javaslatot az elbocsátásokra, november 2-án és 3-án. Összesen 11-12 osztályvezetőt javasoltak elbocsátásra. Rátonyiék ezt előzetesen megtárgyalták és úgy hozták nyilvánosságra. Azok, akik maradtak, belépőjegyet kaptak: „hogy a megyei tanács dolgozója. " így Mester Gyulánét, a megyei tanács személyzeti előadóját sem bocsátották el. Ezzel szemben dr. Moskovits Károly, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője 1 napig (november 2-án), alacsonyabb munkakörben a Köjálban dolgozott: „Hogy ezt Szilágyi tette, nem tudja... A szovjet csapatok bevonulása után bocsánatot kért tőlük " (Dr. Moskovits ezt nem tudta elfelejteni, s így dr. Dohnál Jenő, dr. Babicz Béla, és dr. Gábriel Aurél börtönbe, míg dr. Major László, dr. Gloviczky Zoltán és Blanár Mihály főkönyvelő, a Megyei Nemzeti Bizottság titkára pedig elbocsátásra került a kórházból a megtorláskor).

IV. A pártszékház védelme és elfoglalása

A Magyar Dolgozók Pártja megyei székházának védelmét Tóth Sándor honvéd százados vezette: „ O volt a párt biz. fegyveres csoportjának a parancsnoka... Önként vállalta a megyei pártbizottság védelmét, meg is szervezte. Okt. 23-30-ig tartotta magát. 29-én éjjel Varga bejelentette, hogy a megyei tanácsháza átállt. Átment a megyei tanácsra, hogy lefegyverezze az ott lévőket... Foglalják vissza a rádiót. Ó vezette volna.

Partizán egységeket szervezzenek. Ez nem sikerült. Okt. 30-án délelőtt felkeltik. Rakják a fegyvereket lefelé. Az Ó parancsára kellett volna leadni, de Szabó és Kocsány adta ki utasítást, így rakták le a fegyvereket. "11

A börtönnapló 21. oldala őrizte meg Orosz Ferenc (akkor a Megyei Tanács Művelődési Osztályának a dolgozója, később az MSZMP megyei első titkára) tanúvallomását, ekként: „jelen volt a pártbizottság lefegyverzésénél, okt. 30-án a déli órákban, bent voltak a pártban. Kabai és egy hadnagy ment be. Kabai felszólította őket, hogy a pártbizottságot hagyják el. Van-e erre írás? Kabai azt mondta, írás nincs. A forr. Munkástanács nevében cselekszik. Pál hdgy. a pisztolyt rájuk fogta. Kiadták a felhívást, hogy a magánjellegű fegyvereket is le kell adni. Az igazolványt is felmutatták, Pál nem adott írást. Aztán fegyvert le, kimentek onnan. Tettleg nem bántottak senkit (de nov. 4-e után tudta meg, hogy Tótfalusi Erzsit Pál hátba ütötte). Megelőző lefegyverzést: csak ne kerüljön a csőcselék kezébe. "

1 1 A napló 15. és 19. oldalán.

Ezen idő alatt 12 fegyveres forradalmár (4 honvéd, 4 rendőr, és 4 nemzetőr) a pártbizottság épületének a főkapujánál őrködött. 1 2

V. A győri út

Az 1957. november 23-án délelőtt a 16. tanúként szereplő Leskó István elmondta, hogy „beteg volt Kósa" a győri út alkalmával. Ez magyarázatra szorul. A Győri Nemzeti Bizottság meghívására 1956. november 1-én (csütörtökön) megyénk népes küldöttség-gel képviseltette magát, dr. Molnár Jenő vezetésével. Három gépkocsival indultak 11 30-kor. Az első gépkocsiban: Illés Lajos gépkocsivezető, Ombódi Károly honvéd százados (felszólalt), dr. Molnár Jenő küldöttségvezető és Pásztor József (Szoc. Dem. Párt) utazott. A második személygépkocsiban: Szilágyi et. pártbizottsági gépkocsivezető és Kósa András, a Megyei Nemzeti Bizottság tagja (a Független Kisgazda Párt megyei vezetője) ült. A harmadik gépkocsiban Kalezics Kristóf pártbizottsági gépkocsivezető valamint Papp Simon György vasutas és két fiatal nemzetőr (Cselényi Sándor és Gál Márton) utazott. Vácnál keltek át a Dunán, s 19 15-kor érkeztek Győrbe (még 21.15-ig tartott a gyűlés).

Visszautazáskor Esztergomban (Diákotthonban) aludtak, s november 2-án 9.30-12 között Budapesten voltak, ahonnan 12 órakor indultak Nyíregyházára. Az első autó 17 órára, a második gépkocsi 19 órakor érkezett haza, míg a harmadik autó csak november 3-án. A küldöttség már 1956. november 2-án (pénteken) beszámolt a győri tapasztalatokról. Ezeket a tényeket ismertük eddig.13 Fontos utalás azonban, ami Rácz István feljegyzéseiből tűnik ki csupán, hogy Kósa András a Független Kisgazda Párt vezető egyénisége betegen indult útnak. A betegség részletei nincsenek megemlítve.

VI. Rácz István véleménye a perről

A börtönnapló 24. oldalának tanúsága szerint a vádbeszéd: 1957. december 3-án hangzott el. Rácz István feljegyzései azonban már az előző napokon is tartalmaztak személyes vonatkozásokat. így november 28-án délután a 21. sorszámú Sipos Béla (rendőrség) vallomása kapcsán a következőket írta: „ Ő hívta be 4-e után azÁVH-sokat a rendőrségre. Nov. 6-án este kiadta a parancsot, hogy lefogjanak közülünk egyeseket. Tomasovszkyt és még 2-őt".]4

A vádbeszéd elhangzásakor feljegyezte: „Egy szó sincs az okok (ti. a forradalomhoz vezető okok) felsorolásáról... Soviniszta beszéd nem volt... BHÖ 1/1 (ti. a vád) nem nyert bizonyítást... Mindenről szó van itt, csak az előzményekről nincs!... A Kossuth címer nem osztályharc... Nem tudom, hogy lehet a nép szeretete sovinizmus? "

1 2 A napló 18. oldalán. 1 3 Fazekas, 1994. 1 4 A napló 8. oldalán.

December 4-én 1 5 már így írt: „Causa finita est\" vagyis: az ügy be van fejezve, vége a komédiának! A lényeget így összegezte: iyA fegyveres hatalom nem volt a kezemben, s így nem is adhattam utasítást nekiV Rácz István eleinte azt sem hitte, hogy egyáltalán perbe foghatják. A védőbeszédek 1957. december 4-i elhangzása után így írt. „Most, mikor vége a háborúnak, mindenki hős, okos, előrelátó volt!... Sors bona, nihil aliud. Nihil! Nihil!".Xü A 33. oldalon pedig így folytatta: álláspontom az volt, minden maradjon úgy, ahogy van, majd jön a kormány, az intézkedik?'. O vissza akart menni a Vasvári Pál Gimnáziumba tanítani a forradalom után. Rácz István tehát a bizonyítást megalapozatlannak tartotta, nem érzete magát bűnösnek, nem volt bűntudata, s ez kiderül börtönben készített jegyzetfüzetének utolsó, 34. oldaláról. Ezt végig idézem:

„ Engedjék meg, hogy kacaghassak. Nekem lakást a 12 év alatt senki nem adott, csak odút, s most mikor egyedül felépítettem egy konyhát, azért mert mások életét igyekeztem menteni, most elveszik! (dr. Fazekas Árpád megjegyzése: Rácz István itt a Damjanich u. 3. sz. alatti kis házára utal; családja börtönidőszak alatt annyira nélkülözött, hogy az egyik gyermeke állami gondozásba került.) Vegyék! Legyenek vele boldogok Egy megkínzott ember két keze munkáját dobják prédának, dobják ki a családomat, engem pedig akasszanakfel, mert ezt érdemlem. Szégyellem emberi voltomat, sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam, inkább lettem volna barom, mint ember olyan társadalomban, melynek csak szennye lehettem, a sok-sok embertelen bánásmód után, amit kaptam. "

Egyáltalán nem kell azon csodálkozni, hogy ilyen jelentős 56-os dokumentum magánkézben van. Sajátságos, hogy a forradalom sok-sok elsőrendű dokumentumát (igazolványok, röplapok, jegyzőkönyvek, fényképek stb.) maguk a forradalmárok voltak kénytelenek megsemmisíteni - önvédelemből. A nyomozó hatóságoknak (rendőrség, ÁVH, pufajkások) mindennapos eljárása volt akkor, hogy az előkerült vagy előcsalt dokumentumokat előszeretettel felhasználták a tulajdonosa vagy birtoklója ellen. Volt is ennek érdekében töméntelen házkutatás és elkobzás országszerte (törvénytelen is).

Érthető ezek után, hogy a forradalmárok és családjuk, rokonságuk a legnagyobb bizalmatlanággal viselkedtek a Kádár-féle hivatalok és intézmények iránt. Ezért inkább veszélyt és kockázatot vállalva sok család kegyelettel megőrizte, megmentette ezeket az értékeket. így tett Rácz István szellemi hagyatékával a felesége és az öt gyermeke is.

Végezetül megemlítem, hogy az Erdélyből származó Rácz István magyar-francia nyelvszakos tanár börtönnaplójának van egy különös jellemvonása is: elvétve idegen nyelvű rövid részleteket, megjegyzéseket is tartalmaz. Nevezetesen: 25 francia, 2 német és 1 román nyelvű rövid kiegészítést. Például: „Se hideg, se meleg", „nem tud semmit" vagy „úgy ittak, mint a csizmadia-mester". Ezek tehát tényszerű adatokat nem hordoznak, inkább hangulatot vagy benyomást tükröznek. Köszönettel tartozom dr. Margócsy Józsefnek, a Levéltár helytörténeti tanácsadójának a francia bejegyzések átnézéséért.

1 5 A napló 30. oldalán. 1 6 A napló 32. oldalán.

Részlet Rácz István börtönnaplójából

Írások és emberekFazekas Árpád: Rácz István börtönnaplója 1957-ből („Sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam”)�������������������������������������������������������������������������������������������������

Oldalszámok343344345346347348349350351