RENDÉSZETI SZAKVIZSGARENDÉSZETI SZAKVIZSGA

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI IGAZGATÁS

RENDÉSZETI SZAKVIZSGA BIZOTTSÁG

2015

KÉSZÍTETTÉK:

Kovács LászlóSurányiné Dr. Temesi Mária

Dr. Tanács Eszter TímeaFarkas Gábor

SZERZŐK:Prof. Dr. Ruzsonyi Péter

Dr. Fligeauf Gergely

LEKTOR:Prof. Dr. Ruzsonyi Péter

SZERKESZTETTE:Farkas Gábor

2

TARTALOMJEGYZÉK

I. FEJEZET BEVEZETÉS 91. A büntetés-végrehajtás fejlődése 101.1. Előzmények 101.2. A szabadságvesztés büntetés általánossá válása 111.3. A magyarországi börtönrendszer kialakulása 112. A rendszerváltás hatása a börtönügyre 132.1. A normalizálás elve 132.2. A nyitottság elve 132.3. A felelősség elve 143. Nemzetközi egyezmények és alapelvek 143.1 A CPT 153.2 Európai börtönszabályok 164 A büntetés-végrehajtási szervezet helye a közigazgatási rendszerben 174.1 A rendvédelmi szervek ismérvei, sajátosságai 184.2 Hierarchia: alá-fölérendeltség, szolgálati út, szignálási rend 194.3 A bv. szervezet felépítése 205 A bv. személyzete 215.1 Rendészeti szakma gyakorlása: szakmai profizmus, fegyelmezett szolgálatellátás,

etikus hivatásgyakorlás23

5.2 A büntetés-végrehajtási szervezet Etikai kódexe 246 A büntetés-végrehajtási jog tárgya, alanya, rendszere 247 A büntetés-végrehajtási szervezet feladat 25II. FEJEZET BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG 281. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje és a befogadási eljárás 281.1. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje 281.2. Befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések 282. Az elítéltek kötelezettségei és jogai 312.1. Kötelezettségek 312.1.1. Állampolgári kötelességek 312.1.2. Büntetés-végrehajtási jogi kötelességek 322.2. Jogok 332.2.1. Állampolgári jogok 332.2.2. Büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogok 332.3. Jogosultságok felfüggesztése elítéltek esetén 342.4. Az elítélti jogok gyakorlása és a jogérvényesítés eszközei 352.4.1. Kérelem 352.4.2. Panasz 352.4.3. Bírósági felülvizsgálat 352.4.4. Kereset 353. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása során előforduló csoportok . 353.1. Enyhébb végrehajtási Szabályok alkalmazása 363.2. Átmeneti részleg 363.3. Gyógyító-terápiás részleg 373.4. Prevenciós részleg 374. Reintegrációs őrizet 385. A fogvatartás rendjének és biztonságának jogi aspektusai 396. Elítéltek nevelésének jogszabályi háttere 406.1. Kapcsolattartás 416.1.1. Levelezés 416.1.2. Látogatás 426.1.3. Csomagküldés 426.1.4. Mobiltelefon 426.2. Jutalmazás és fegyelmi fenyítések 436.2.1. Az elítélt jutalomba részesíthető 43

3

6.2.2. Fegyelemi fenyítés 446.3. Elítéltek munkáltatása és képzése 456.3.1. Munkáltatás 456.3.2. A díjazás nélküli munkavégzés szabályai 466.3.3. Terápiás foglalkoztatás 466.3.4. Szakképzés 467. Feltételes szabadságra bocsátás 477.1. Eljárás 477.2. Feltételes megszüntetése 488. Szabadítási eljárás 489. Egyéb – a büntetés-végrehajtási joghoz kapcsolódó járulékos – tevékenységek 499.1. Kényszergyógykezelés végrehajtása 499.2. Javítóintézeti nevelés végrehajtása 509.3. Előzetes letartóztatás végrehajtása 519.4. Elzárás végrehajtása 529.5. A büntetés-végrehajtás garanciarendszere 529.5.1. A büntetés-végrehajtási bíró 539.5.2. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyész 549.5.3. Egyéb ellenőrzés típusai 54III. FEJEZET BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI IGAZGATÁS 551. A fogvatartottak befogadása 561.1 Ideiglenes befogadás 581.2 Befogadás megőrzése 582 A szabadságvesztés foganatba vétele 583 A büntetés-végrehajtási intézet ideiglenes elhagyása 593.1 A büntetés félbeszakítás 603.2. Hozzátartozó meglátogatása vagy temetésen való részvétel 603.3. Az eltávozás 603.4. Kimaradás 613.5. Látogató intézeten kívüli fogadása 614. Előállítás, szállítás 615. A büntetés-végrehajtási bírói eljárások 636. Szabadítási eljárás 647. Előzetes letartóztatás 658. Az elzárás végrehajtása 669. A szabálysértési elzárás, a büntetőjogi elzárás és a szabadságvesztés egyes főbb

szabályainak összehasonlítása68

IV. FEJEZET A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI BIZTONSÁG 691. A büntetés-végrehajtás biztonsági rendszere és annak feltételei (elemei 691.1. Személyi feltételek …………………………………………………….. 701.2. Jogi feltételek ………………………………………………………….. 711.3. Tárgyi feltételek ……………………………………………………….. 721.4. Szervezeti feltételek …………………………………………………… 732. Gazdálkodó szervezetek 763. A dinamikus és statikus biztonság 784. Biztonsági intézkedések 794.1. Biztonsági elkülönítés 794.2. Fogvatartottak biztonsági zárkába vagy biztonsági részlegbe helyezésének szabályai 804.3 Mozgáskorlátozó eszközök 824.4. Elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása 834.5. Elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazása 834.6. Motozás, ruházat átvizsgálás 854.7. Biztonsági ellenőrzés 864.8. Biztonsági vizsgálat 864.9. Biztonsági szemle 874.10. Átfogó biztonsági vizsgálat 874.11. Ajtók zárva tartásának elrendelése 884.12. Egyes jogok gyakorlásának felfüggesztése 88

4

5. A kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó általános és speciális szabályok

89

5.1. Kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó általános szabályok 905.2. Kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályok 915.3. Az egyes kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályok 925.3.1. Testi kényszer 925.3.2. Bilincs 935.3.3. Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot 935.3.4. Traumatikus és irritáló lőszer 935.3.5. Szolgálati kutya 955.3.6. Lőfegyverhasználat 955.3.7. Lőfegyverhasználat tömegben (csoportulásban) lévő személlyel szemben 966. A büntetés-végrehajtás kötelékben való fellépése (csapatszolgálati tevékenysége) 976.1. A büntetés-végrehajtás személyi állományának alkalmazása csapatszolgálati

tevékenység során98

V. FEJEZET BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI NEVELÉS 991. Befogadás 1002. Befogadó részleg 1013. Egyéniesített reintegrációs programterv 1024. A fogvatartottak összetétele, mint a kezelést meghatározó tényező 1035. Foglalkoztatás 1056. Oktatás, képzés 1057. Ösztönzés, motiválás 1078. Szabadulásra felkészítés 109VI. FEJEZET BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI PSZICHOLÓGIA 1111. A börtönpszichológia fogalma és körülhatárolása, a pszichológus szerepe a

börtönben 111

2. Kábítószer-probléma a börtönben 1123. Önkárosítás és öngyilkosság a börtönben 1153.1. Öngyilkosság a börtönben 1153.1.1. Az öngyilkosság rizikófaktorai 1163.1.2. Protektív tényezők 1163.1.3. Erős prediktorok 1173.1.4. Cry for help 1173.1.5. Szuicid-prevenció 1173.2. Önkárosítás – nehéz helyzet a börtönben 1194. Szexuális bűnelkövetők kezelése 1194.1. A szex offenderek kezelési lehetőségei (külföldi példák 1204.2. Nemzetközi alapelvek a szexuális bűnelkövetők kezeléséről 1205. Mentálisan sérült fogvatartottak 1216. Hosszú ítéletes fogvatartottak 1237. Fiatalkorú fogvatartottak pszichológiai sajátosságai 1257.1. Általánosságban a bűnözői serdülőkorról 1267.1.1. Szociálpszichológiai elmélet a serdülőkorról 1267.1.2. A serdülőkre jellemző gondolkodás 1277.2. Gyakorlati megfontolások 1277.3. Egészségügyi megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban 1277.4. Személyzeti megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban 1288. Fogvatartott nők pszichológiai sajátosságai 1288.1. Amerikai börtönkutatások a fogvatartott nőkről 1288.2. A fogvatartott nők helyzete Magyarországon 1298.3. Magyar kutatások a fogvatartott nőkről 1298.4. Elszigetelődés 130VII. FEJEZET A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI GAZDÁLKODÁS 1311 Az államháztartás fogalma, funkciói 1311.1. Az államháztartás alrendszerei 1311.2. Az államháztartás működésének egészére vonatkozó legfontosabb közös szabályok 1321.3. A központi állami költségvetés alrendszere 132

5

2. A költségvetési szervek 1322.1. A költségvetések fogalma, jogállása 1322.2. A költségvetési szer tevékenysége lehet 1332.3. Az alapítás szabályai 1332.4. A költségvetési szerv tevékenységei 1342.5. A költségvetési szervek irányítása és felügyelete 1342.6. A költségvetési szerv szervezete, működése és képviselete 1353. A tervezés és a költségvetés szerkezete 1353.1. A tervezés alapelvei 1353.2. Tervezési feladatok 1363.3. A tervezés eszközei 1374. A költségvetés végrehajtása 1384.1. Pénzellátás, bankszámlarend 1384.1.1. Magyar Államkincstár (MÁK) 1384.1.2. Bankszámlarend 1404.2. Vertikális végrehajtási szabályok 1404.2.1. Kötelezettségvállalás 1404.2.2. Ellenjegyzés 1414.2.3. Teljesítési igazolások 1414.2.4. Érvényesítés, ellenőrzés 1414.2.5. Utalványozás 1424.2.6 Összeférhetetlenségi szabályok 1424.3. A költségvetés végrehajtásának horizontális folyamata 1425. Költségvetési beszámoló (pénzügyi számvitel, költségvetési számvitel) 1435.1. Célja, tartalma, gyakorisága 1435.2. A beszámolók nyilvánosságra hozatala és közzététele 1436. A fogvatartottak ellátása 1446.1. Elhelyezés 1446.2. A fogvatartottak ruházati ellátása, egyéni felszerelése 1486.3. Élelmezés 1507. A Büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai 1558. A központi ellátási rendszer 157VIII. FEJEZET KRIMINÁLPEDAGÓGAI ÉS A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS 1611. A kriminálpedagógia kialakulása és fogalma 1611.1. A kriminálpedagógia kialakulásának hazai története 1612. A kriminálpedagógia tudományközi kapcsolatai 1662.1. A kriminálpedagógia helye a társtudományok rendszerében 1662.2. A kriminálpedagógia helye a bűnügyi tudományok rendszerében 1662.3. A kriminálpedagógia helye a neveléstudomány rendszerében 1673. A kriminálpedagógiai törekvések nemzetközi tendenciái 1693.1. A represszív szakciórendszer 1693.2. Az itervenciós irányzat 1703.2.1 Drillközpontú irányzat 1703.2.2. Porosz iskola 1703.2.3. Mediterrán országok 1713.2.4. Volt szocialista blokk országai 1713.2.5. Rehabilitációs irányzat 1713.3. Neo-treatment végrehajtás típus 1724. Kriminálpedagógiai alapú változtatási elképzelések a hazai büntetés-végrehajtás

intézményrendszerében173

5. A személyiség kriminálpedagógiai alapú értelmezése 1755.1. A személyiségformálás lehetőségei a fogvatartottak körében 1755.1.1. Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport fejlesztését szolgáló pedagógiai

tevékenységek176

5.1.2. A kognitív szociális kompetencia fejlesztése 1775.1.3. A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport fejlesztésének pedagógiai eszköze 1785.2. Kompetenciák fejlesztése, a viselkedés kontrollja-kognitív szociális kompetencia 179

6

IX. FEJEZET A RENDVÉDELMI SZERVEK HUMÁN IGAZGATÁSA 1831. A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei 1832. Rendelkezési állomány 1833. Nyugdíj előtti rendelkezési állomány 1844. Könnyített szolgálat 1855. A tartalékállomány 1856. A rendőrség különleges foglalkoztatási állománya (szenior állomány) 1877. A Magyar Rendvédelmi Kar 1887.1. A Magyar Rendvédelmi Kar jogállása, feladat- és hatásköre 1887.2. Az MRK szervezete, működése 1907.3. Az MRK tisztségviselőire, valamint az ügyintézői testületei nem tisztségviselő tagjaira

vonatkozó közös szabályok191

8. A bv. szerv toborzási és mentori rendszere 1918.1. Bevezetés 1918.2. Célkitűzés 1928.3. A toborzás fogalma és előfeltételei 1928.4. Munkakör-elemzés 1928.5. Toborzási technikák, eszközök 1938.6. A kiválasztás folyamata 1948.7. Hard elemek 1958.8. Tájékoztatás 1958.9. Interjú 1968.10. Soft elemek 1978.11. Belső utánpótlási terv 1978.12. Pályázati rendszer 1978.13. Mentori rendszer 1988.14. A mentori rendszer működésének előfeltételei 1988.15. A mentori rendszer működésének főbb alapelvei 1999. A személyügyi tevékenység alapelemei 2019.1. Az összeférhetetlenség szabályai, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség 20110. Személyügyi nyilvántartás 20210.1. A személyügyi nyilvántartás adatköre 20410.2. Személyi anyag 20511. A szolgálati jogviszony megszüntetése 20612. Fegyelmi eljárás 210X. FEJEZET BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI INFORMATIKA 2171. Általános ismeretek 2172. A büntetés-végrehajtás informatikai rendszere 2182.1. Robotzsaru Neo alkalmazás 2212.2. Főnix rendszer 2212.3. Nexon HR alkalmazás 2222.4. Forrás Sql alkalmazás 2222.5. Központi Vagyon Kataszter program (KVK) 2232.6. Központi Illetmény Rendszer (KIR3) 2232.7. Cafeteria 2232.8. Egyéb 2232.9. Levelezés 2232.10. Internet 223XI. FEJEZET ZÁRÓ GONDOLATOK 2251. Információszabadság és információbiztonság 2251.1. Személyes adatok védelme 2251.2. Közérdekű adatok nyilvánossága 2261.3. Minősített adatok védelme 2261.4. Információvédelmi jogintézmények összehasonlítása 2272. A büntetés-végrehajtásának garancia rendszere 2282.1. A büntetés-végrehajtási bíró 2282.2. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyész 2282.3. Az alapvető jogok biztosa 229

7

2.4. Nemzetközi ellenőrzés 2303. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési

elzárás végrehajtására vonatkozó új szabályozás230

8

„A börtön nem egy épület, ahol gonosztevőket tartanak elzárva.A börtön egy intézmény, amellyel a társadalom tükröt állít magának.

A börtönben sorsokat őriznek.”(Orbán Károly: Börtönvilág. Budapest: Korona Kiadó, 1999, 9. o.)

I. FEJEZETBEVEZETÉS

Tisztelt Szakvizsgázó!

A tansegédlet anyagainak kiválasztása során kiemelt szempont volt, hogy a Büntetés-végrehajtási szakember tartsa karban általános közjogi ismereteit, ismerje az állam szervezetét, legyen képes a normák és szellemiségük elsajátításával munkáját precízen, pontosan, szakszerűen a büntetés-végrehajtási szervezet szellemiségét közvetítve ellátni.

A tansegédlet nem tudja felvállalni a büntetés-végrehajtási munka valamennyi szegmensének, vonatkozó jogszabályának, továbbá a különböző vezetési szintek és szakterületek tételes bemutatását. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a tiszti beosztásban lévő munkatársak mindegyike komplex módon is felelősséggel tartozik a szervezet egészének működéséért.

Napjainkban természetesen az sem kizárt, hogy a ma megismert vagy ismételt tudásra, tájékozottságra egy másik beosztásban nem lesz-e szükség. Ezért is számítunk mindenki megértésére, az anyag el- és befogadására, az ismeretek megújítását célzó megoldás támogatására.

A tananyag összeállításánál arra is tekintettel voltunk, hogy Önök részben felsőfokú rendészeti tanulmányaik, valamint továbbképzésük során már találkoztak jelen ismeretanyag egy részével.

A tan- és vizsgaanyagokat kidolgozó csoport a legnagyobb körültekintéssel járt el annak érdekében, hogy Önök elsajátítsák azokat a főbb ismeretanyagokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet munkakultúrája letisztuljon, egységes elvek és módszerek alkalmazásával történjen.

9

1. A büntetés-végrehajtás fejlődése1

1.1. Előzmények

A szabadságvesztés büntetés, ennek végrehajtására létrehozott börtön az újkor, a korai kapitalizmus vívmánya. Persze elemeit megtaláljuk már a rabszolgatartó társadalmakban és hűbériségben (feudalizmusban) is, de általánossá akkor vált, amikor a szabadság értékké lett.

A szabadság fogalma a polgári forradalmak korában vált az egyenlőséggel és a testvériséggel együtt jelszóvá, amit ekkor foglaltak először törvénybe is. Mondanivalónkhoz nem szükséges, hogy visszanyúljunk az ősközösséghez, vagy akár a polgári társadalmak előtti korokhoz, csak azt fontos megemlíteni, hogy a büntetés egyidős a társadalommal, tükrözi a korát, sajátosságait, a bűnözés elleni küzdelem eszközeit és mindig megfelel az adott kor társadalmi sajátosságainak.Az őstársadalmakban bosszún alapuló közös felelősségérzet, a hordák egymás közti magánháborúja volt a jellemző, amit felváltott már az egyén felelősségét is tükröző kompenzáció és kompozíció (a megváltás személyi és vagyoni formája), ami a birtokolható javak szaporodásával lett egyre általánosabb.A büntetési rendszerek felépítése, működése nem elméleti megfontolások eredménye, azt a gyakorlat alakította. Az első büntetési elméletekkel foglalkozók pedig nem jogászok voltak, hanem filozófusok. Közülük is legtöbb kutató az ókori görög bölcseket hozza példának, így Protagoras, Platón és Arisztotelész neve fordul elő legtöbbször, hiszen a tett és tettes központú büntetési elméletek megalapozói voltak.(A tettesre, a megelőzésre koncentráló elmélet Platón és Protagoras tanításaiban jelenik meg, míg a tett arányos, igazságos megtorlásra alapuló büntetési elmélet Arisztotelésztől származik.) Platón szerint, ha értelmesen akarunk büntetni, nem a tett miatt büntetünk, mert azt nem lehet meg nem történtté tenni, hanem, hogy a büntetés a jövőben mindenkit tartson vissza a bűntettől. Arisztotelész pedig az igazságos és arányos megtorlást hirdeti, amely nem azonos az okozott kárral. A jogalkotás és a jogérvényesítés kereteit a kor fejlettségi szintje határozta meg. A rabszolgatartó és a hűbéri társadalmak évtizedeire a halál, a testi, sokszor testcsonkító és megszégyenítő büntetések korszaka volt, hiszen a tömegeknek semmije nem volt a testén kívül, amivel büntetni lehetett volna. A bűnös teste szolgált a végrehajtás helyéül, sőt a halálbüntetéshez különféle testcsonkító büntetések is járultak.Az állam és az állami büntetési rendszer megjelenésével együtt járt a nyílt jogegyenlőtlenség. A társadalom differenciálódásával az alá-főlé rendeltséget is tudatosította a büntetés. Tehát a büntetési rendszer a nyílt jogegyenlőtlenséget követte. Azonos (ugyanolyan) bűncselekmény elkövetőit másként büntették, ha szabad ember volt, vagy ha szolga. Rómában másként büntették a plebejust, mint a patríciust. A hűbéri társadalmakban még jobban elvált az egyes csoportok, rétegek „büntetőjoga” így másként büntették a főnemest, a köznemest, a városi polgárt. Egyéb kiváltságok is szerepelhettek, pl. Magyarországon: kunok, jászok, székelyek élveztek ilyen kiváltságokat.

Egészen a XVII. századig, a XVIII. század elejéig az elrettentésre alapuló büntetési nemek és büntetési formák domináltak.

1 Az I. fejezet 1. és 2. alfejezete, amely a büntetés-végrehajtás történeti-, történelmi részét tartalmazza, illetve részben a 6. alfejezet a Rendészeti Szakvizsga Büntetés-végrehajtási Igazgatás jegyzet (2012.) ugyanilyen című fejezeteinek átvétele, hiszen azokat nem érintették a közelmúlt jogszabályváltozásai. A fejezetek szerzője: Dr. Tari Ferenc ny. bv. altábornagy.

10

1.2. A szabadságvesztés büntetés általánossá válása

A modernnek tekintett börtön mai formái több évszázados fejlődés eredménye.Mi valójában a börtön? Szabadságvesztés büntetésnek tekinthető minden szabadságot korlátozó, vagy elvonó büntetés, szankció. Börtön pedig az az építmény, amiben elzárva tartották az elítélteket, vagy az őrizetbe vetteket. Az ókorban és a középkor első felében ismert börtönök nem a büntetés végrehajtására szolgáltak, hanem arra, hogy a gyanúsítottakat bíróság elé állítsák.Eleinte a fogvatartás színhelye nem épület (építmény) volt, vagy eredetileg nem erre a célra épült. A foglyokat, vermekben, barlangokban, kutakban, ketrecekben, később pincékben tartották. A XVII. században már kialakult a börtönök néhány fajtája, így a földesuraknak az úriszék mellett a városokban, a várakban, kastélyokban, városházán, kolostorokban, vagy akár a hóhér házában. Az építési technika fejlődésével egyre inkább várakba, középületekbe, vagy teljesen önálló épületbe helyezték el foglyokat. A XIX. században alakult ki a szabadságvesztés alapeszméje, amely az ártalmatlanná tételre, a teljes elszigetelésre, a munkavégzésre, valamint a kezdeti osztályozásra és a javítás eszméjére épült. Ezekből az elemekből jött létre a század központi büntetési formája, a szabadságvesztés és annak intézménye a börtön. A börtönügy igencsak lassú fejlődésében kiemelkedő szerepe volt John Howard-nak aki személyesen tapasztalta meg a korabeli börtönök rettenetes viszonyait. Szabadulása után életét a börtönügy megreformálásának szentelte. Munkássága eredményeként elsőként Anglia, de sok más állam is törvényt alkotott a szabadságvesztésről. A börtönök, börtönrendszerek fejlődésére az a jellemző, hogy az elvek soha sem valósultak meg tisztán, nincs egyetlen olyan elmélet, amelyről azt lehetne mondani, hogy ez lett volna a börtön fejlődésének vezérfonala.

1.3. A magyarországi börtönrendszer kialakulása

A magyarországi börtönrendszer kibontakozását, fejlődését számos tényező akadályozta, melyek főként a nemesi előjogokban testesültek meg. A bebörtönzés költséges volt, (épület, őrzés, élelmezés) e mellett elvonta a gazdaságtól a munkaerőt, nem számolhattak a nyilvános büntetések hatásaival, ráadásul a börtön nem volt elég szigorú a kor felfogásához képest.A helytartótanács rendelete ellenére, a nemesek nem áldoztak pénzt a börtönök létrehozására, így az első központi börtön (fenyítőház) magánkezdeményezésre jött létre Szempci Fenyítőház néven, melyet gróf Eszterházy Ferenc saját telkén és épületeiben létesített.

A börtönügy fejlődése döcögve haladt, hibás központi döntésektől kísérve (szabadságvesztés töltésére sokszor alkalmatlan épületeket létesítettek), a dolog pikantériája, hogy némelyik még ma is börtönként funkcionál: pl.: Lipótvár, Ilava, Márianosztra, Vác). A kiegyezés (1867), majd az 1878. V. sz. tv. (Csemegi-kódex) adott lendületet a modern börtönrendszer kiépítésének. Többek között felépült a Szegedi Kerületi Börtön, a budapesti Királyi Gyűjtőfogház, a Soproni Fegyház. A század végén 9 országos, 65 törvényszéki és 313 járásbírósági fogház működött. A börtönügy századvégi virágkorát pezsgő börtönügyi irodalom, szellemi gondozás kísérte. Az első világháború után a trianoni döntést megszenvedte a Magyar Büntetés-végrehajtás is, hiszen elvesztette az országos intézetek 33 %-át, a törvényszéki fogházak 64 %-át, a járásbírósági fogházak 63 %-át. Az I. világháború utáni időszak börtönügyi fejlődése teljesen megtorpant, sem a gazdaság helyzete, sem az uralkodó kriminálpolitikai szemlélet már nem kínált lehetőséget még a szolid börtönreformra sem. A börtönügy szakmai fejlődését az is hátráltatta, hogy az intézetek élére számos, a

11

hadseregtől leszerelt tiszt került, elindítva az intézetekben dívó és máig károsan ható militáris szemléletet.Tovább romlott a büntetés-végrehajtás helyzete a II. világháborút befejező időszakban, különösen 1952-től, amikor a Belügyminisztérium (BM) vette át a börtönök felügyeletét és irányítását. Ekkor alakult meg a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (továbbiakban BVOP) és az elítélt munkáltatás irányítására a Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI).A büntetőpolitika eltorzulásának következtében az elítéltek száma meghaladta a 35 ezret (továbbá 12.000 elítélt várt befogadásra) és 100 ezret is elért az internáltak száma. A rabgazdaságok termelése az általános népgazdasági terv részét képezték. A börtönök egy részének irányítása az ÁVH kezébe került. Az 50-es évek végére már megjelenik az igény a börtönügy garanciális elemeinek erősítésére a szabályozás szintjén. Az 1955. évi Bv. szabályzat már mellőzi a testi és a fizikai fájdalmat okozó fegyelmi büntetéseket, 1959-ben pedig (8/1959. BM. Utasítás) megteremtették az elítéltek nevelésének elvi és szervezeti feltételeit.A magyar börtönöknek az állami szervek rendszerében elfoglalt helyéről 1963-ban született döntés szerint a felügyelet és irányítás visszakerült az Igazságügyi Minisztériumhoz és kezdetét veszi az egyes büntetések végrehajtásának jogi szabályozása is.

A 60-as évek elején megélénkült kriminológiai, szociológiai, pszichológiai kutatások rámutattak a társadalom belső ellentmondásaira, feltárták a bűnözés tényleges alakulását, és bemutatták, hogy a szocializmus fejlődésével a bűnözés nem hal el, mint azt korábban hirdették. Rávilágítottak az állami szervek hosszú távú feladataira.

A börtönügy több évtizedes elmaradásának, valamint a törvényi szintű szabályozás hiányának felismerése az elméleti munka megélénküléséhez vezetett. Ennek egyik eredménye az 1966. évi 21. tvr. megalkotása volt. E jogszabály már céljában, elveiben, tartalmában megközelítette az európai normákat. Merőben újszerű volt az a felfogás, hogy az elítélteket nem csak kötelezettségekkel látta el, hanem jogokat is biztosított számukra, ezzel az elítélteket a végrehajtás tárgyából annak alanyává tette. A törvény a szabadságvesztés négy fokozatát állapította meg (szigorított börtön, börtön, szigorított munkahely, munkahely). Sajnos a börtönügy fejlődéséhez szükséges eszközök nem álltak rendelkezésre, és a szervezeti viszonyok sem kedveztek a sikeres végrehajtásnak. Eközben tovább romlott a bűnözés helyzete, nőtt az elítéltek száma, ennek eredményeként az 1971. évi 28. tvr. a fokozatok elnevezésében gyakorlatilag visszatért a Csemegi-kódexhez. Az egyes fokozatokra vonatkozó különbségtétel érvényesül, többek között: a kedvezményrendszerben, az őrzés és felügyelet szigorúságában, a ruházati ellátásban.A 70-es években megindult – elsősorban a büntetés-végrehajtás egy szűk lelkes csoportjának kezdeményezésére – a rendszer humanizálása, melyek számos országos parancsnoki intézkedésben öltöttek testet. Megismerhetővé váltak az ENSZ és az Európa Tanács által kidolgozott ajánlások a korszerű börtönök működésére vonatkozóan. Ennek eredménye lett, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtását egységes rendszerbe foglalták. Az 1979. évi 11. sz. tvr. a büntetés-végrehajtás szakemberi hozták létre. E kódex jellegű tvr-t követte a büntetés-végrehajtási szabályzat (miniszteri rendelet), ami mindenki számára megismerhetővé vált. Az 1978. évi IV. sz. tv. a szabadságvesztés fokozatait háromra csökkentette (fegyház, börtön, fogház).Kibővült az elítélt külvilággal való kapcsolatának lehetősége, olyan új intézmények jelentek meg, mint az átmeneti csoport és a gyógyító-nevelő csoport.A 80-as években a szabadságvesztés széleskörű alkalmazásának következtében jelentősen megnőtt a fogvatartottak száma (1986-ban elérte a 25 ezret).

12

2. A rendszerváltás hatása a börtönügyre

Az 1989-es rendszerváltás következményeként, a jogállamiság kialakítására tett lépések eredményeként elkezdődött az állam büntető hatalmának korlátozása. Már a 80-as évek végén megindult a büntetés-végrehajtási rendszer humánusabbá tétele. A büntetőpolitika az Európához közelítés jegyében az emberi jogok tiszteletben tartására figyelemmel megkezdődött a büntetési rendszer átalakítása. Így a halálbüntetés, a szigorított őrizet, a kényszergyógyítás munkaterápiás intézeti kezelési formájának, továbbá a szigorított javító-nevelő munka megszüntetésére került sor. A jogharmonizáció folyamata a büntetés-végrehajtási jog fejlődésében is gyökeres változást eredményezett, mely az 1979. évi 11. tvr. módosítására irányuló munkálatokban öltött testet. A módosítás szükséges volt egyrészt, mert a jogszabályoknak tartalmaznia kellett a nemzetközi kötelezettségekből adódó előírásokat, új rendelkezéseket, másrészt szerepeltetni kellett a büntetési rendszer átalakításából fakadó módosításokat. Az Európa Tanácsba belépéssel összhangban a figyelem központjába került, hogy a hazai börtönügyi normák megfeleljenek az Emberi Jogok Európai Egyezménye előírásainak. Sor került az elítéltek emberi és állampolgári jogainak pontos meghatározására és érvényesítésük garanciáinak meghatározására. A börtönhumanizációs folyamat erősítése nem volt újszerű, mert már jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött. A szakmában egyértelmű volt az is, hogy a humanizáció a börtönben nem a büntető visszatartó hatás felszámolását jelentette, hanem a káros, ésszerűtlen hatásoknak kiiktatását célozta. Mindezeket tartalmazta az 1993. évi XXXII. tv., mely megfogalmazta az európai börtönmodellekre jellemző alapelveket. Nevezetesen a normalizálás, a nyitottság és a felelősség elveit.

2.1. A normalizálás elve

A normalizálás elve szerint a szabadságvesztés végrehajtási körülményeit, az elítélt életmódját, a fogvatartás feltételeit közelíteni kell a szabad életben lévő viszonyokhoz. Ez az elv kifejezi azt is, hogy a bebörtönzéseknek a szabadság elvonásából kell állni, továbbá ennek alapján az elítéltet lakóhelyéhez közeli intézetbe kell elhelyezni. Amennyire „egyszerű” a jogi normalizálás megteremtése, olyan nehéz az ehhez szükséges jelentős anyagi befektetéshez kötött infrastruktúra átalakítása, különösen az elhelyezés tekintetében. Az elítéltek döntő többsége a XIX. század végén, a XX. század elején az adott kor filozófiája alapján létesült intézetekben töltik büntetésüket. Jelentős javulást eredményezett az elmúlt időszakban épült szombathelyi, tiszalöki intézet, továbbá a fiatalkorúak elhelyezése érdekében tett komoly beruházások, így a szirmabesenyői, a pécsi, a kecskeméti intézetek létrehozása, mely a lakóhelyhez közelebbi elhelyezést is szolgálták.

2.2. A nyitottság elve

A nyitottság elvén a fizikai izolációt oldó törekvést értjük, továbbá a külvilággal való kapcsolat formájának erősítését, így széles tere van az egyházaknak, civil szervezeteknek, iskoláknak az egyes intézetek életében, a társadalmi beilleszkedést elősegítő tevékenység folyamatában.Az intézetek elhagyásának legális formái (pl. rövid tartamú eltávozás, kimaradás) mind ezt a célt szolgálják. De ide soroljuk a kapcsolattartás más formáit is, mint pl.: levelezés, telefonálás, látogató intézeten kívüli fogadása.A nyitottságot növeli a sajtótermékek rendelésének lehetősége, rádió, TV műsorainak hallgatása, nézése, különböző előadók, művészeti csoportok, egyének intézeti fogadása, stb.

13

A nyitottság szellemében megváltozott a kommunikáció, eltűnt a korábbi titokzatosság; a szakma törekedett a börtönön belüli tevékenység objektív bemutatására.

2.3. A felelősség elve

A nyitottság elve szorosan kapcsolódik a felelősség elvéhez, ami az elítélt önbecsülésének, önállóságának fejlesztését tűzi ki célul. Ehhez meg kell őrizni és fejleszteni kell a fogvatartott testi és szellemi képességeit, amit oktatási, foglalkoztatási programokon keresztül lehet elérni. Az enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ), vagy az átmeneti csoportba helyezés szintén lehet a felelősség kialakításának színtere. A börtön ebben a szerepben a társadalmilag elfogadható életvezetés kialakításához ad segítséget. Ennek az elemnek a megfelelő működését jelzi, hogy a 80-as, majd a 90-es években az évi többezres eltávozásról %-ban alig kifejezhető mértékben nem tértek vissza időben az intézetekbe. A felelősség elve szorosan következik abból, hogy az elítélt a végrehajtás alanya és nem tárgya.

Mindezen elvek az egész büntetés-végrehajtásra érvényesek, ugyanakkor van számos olyan elv, amik csak az egyes szankciók végrehajtásánál érvényesíthetők. Az alapelvek megvalósítása elképzelhetetlen differenciálás nélkül, amely a fogvatartottak biztonsági és kezelési szempontból történő osztályozását és csoportosítását, ennek megfelelőn eltérő rezsimek és programok kialakítását, egyéniesített eljárások alkalmazását jelenti.

3. Nemzetközi egyezmények és alapelvek

Az emberi jogok védelme az ember és a hatalmat gyakorló állam konfliktusában jelenik meg. A nemzetközi emberi jogi kérdések több szinten jelennek meg, egyrészt univerzálisan (ENSZ), másrészt regionálisan, ahol szigorúbb kontroll tud érvényesülni, hiszen az államok kisebb körben, hasonló jogi-, politikai-, kulturális környezetben nagyobb kompromisszumra képesek.

Fontos megjegyezni, hogy a büntetés-végrehajtás nem tartozik az EU szabályozási hatáskörébe. Nem említik meg az alapító okiratok, továbbá a fogvatartottak jogaira semmilyen egyedi közösségi, vagy uniós jogszabály nem vonatkozik. Amire nekünk figyelni kell, az az ENSZ, illetve az Európa Tanács.

A fogvatartottakhoz kapcsolódó alapelveket is tartalmazza az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint ez képezi alapját egy másik kötelező erejű ENSZ-egyezménynek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányának. Az ENSZ 1955. augusztus 23-a és szeptember 02-a között tartott kongresszusán fogadta el a bebörtönzöttekkel való bánásmódhoz kiadott általános minimális irányelveket. Az 1966-ban megjelent Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmánya 10. cikke pedig megfogalmazza a szabadságvesztéssel kapcsolatos elvi követelményeket, miszerint „a szabadságuktól megfosztott személyekkel emberséges és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni. Továbbá a büntetés-végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melyek alapvető célja az elítéltek javítása és a társadalomba való beilleszkedés elősegítése.” Ezt az egyezményt az 1976-os 8. sz. tvr-el ratifikáltuk.2

2 Büntetés-végrehajtási igazgatás I. fejezet 15. o. szerző: Dr. Tari Ferenc (Rendészeti Szakvizsga Bizottság 2012.)

14

Az Európa Tanács 1950. november 4-én fogadta el Rómában az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE). Az egyezmény végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát3.Az Európai Unió tagállamai azonban megerősítették az egyezményt, ennélfogva kötelesek tiszteletben tartani annak rendelkezéseit.Az EJEE hivatalosan kihirdetett magyar elnevezése: "Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény". Magyarország vonatkozásában 1992. november 5-től kell alkalmazni. Az egyezményt – és több kiegészítő jegyzőkönyvét – az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki.

Az EJEE értelmében minden emberrel – így a fogvatartottakkal is – az egyezményben megállapított bizonyos minimum-előírásokkal összhangban kell bánni. Ezen követelmények közé tartozik, hogy senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni (EJEE 3. cikk). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata értelmében az elfogadhatatlan fogva tartási körülmények akkor is sérthetik az EJEE 3. cikkét, ha a fogvatartottak szándékos megszégyenítésére vagy megalázására irányuló szándék nem bizonyított4.

3.1. A CPT

A kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére alakult Európai Bizottság (CPT) az Európa Tanács 1987. évi ugyanilyen megnevezésű Egyezménye (a továbbiakban „Egyezmény”) alapján jött létre. Magyarországon az 1995. évi III. tv. hirdette ki.

A CPT szakértői testület, tagjai független és pártatlan szakértők, akik számos szakmai háttérrel rendelkeznek, például jogászok, orvosok és börtön- vagy rendőrségi ügyek szakértői. A CPT Titkársága az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Főigazgatóságának részét képezi.A látogatásokat küldöttségek végzik, ezekben általában több CPT tag vesz részt, a Bizottság Titkársága dolgozóinak kíséretében, és szükséges esetén, szakértőket és tolmácsokat is bevonnak.A CPT küldöttségek rendszeres időközönként végeznek látogatásokat (általában négyévente egyszer), de ha szükséges, további “ad hoc” látogatásokra is sor kerülhet. A Bizottságnak értesítenie kell az érintett Államot arról, hogy látogatást kíván végezni. Az értesítést követően a CPT küldöttség bármikor felkereshet bármely olyan helyet, ahol szabadságuktól megfosztott személyek tartózkodnak.5

Az együttműködés és a bizalmasság alapelvei a CPT-t életre hívó nemzetközi szerződés részét képezik.

A CPT munkájának középpontjában a nemzeti hatóságokkal való együttműködés áll, mivel a cél a szabadságuktól megfosztott személyek védelme, nem pedig az, hogy elítéljék az egyes Államokat az esetleges visszaélések miatt. A CPT tevékenysége az együttműködés koncepciójára épül, és három alapelve vezérli:

o A szabadságuktól megfosztott személyek bántalmazására vonatkozó tilalom abszolút érvényű.

o A bántalmazás – még enyhébb formában alkalmazva is – ellentétes a civilizált magatartással.

3 European Court of Human Rights, rövidítve: ECoHR4 lásd: az EJEB 2001. április 11-i, Peers kontra Görögország ügyben hozott ítéletét5 Forrás letöltve: http://www.cpt.coe.int/hongrois.htm

15

o Bántalmazás nem csak annak áldozatára ártalmas, hanem azt elrendelő, vagy jóváhagyó tisztviselő számára is megalázó, és végső soron káros általában az országos hatóságokra nézve is.

A CPT munkájának másik jellemzője a bizalmasság: a Bizottság megállapításai, jelentései és a kormány válaszai elvben bizalmasak. Ugyanakkor a CPT munkájával kapcsolatos információk jelentős része bárki számára hozzáférhető.

A CPT először is feltárja a meglátogatott országokban a tényszerű helyzetet, konkrétan megvizsgálja a meglátogatott intézmények általános körülményeit, megfigyeli a rendfenntartó állomány és más szervek személyzetének hozzáállását. Meglátogatja a szabadságuktól megfosztott személyeket, beszélgetéseket folytat velük, hogy megismerje az előzőekben felsoroltakkal kapcsolatos véleményüket és meghallgassa esetleges kérelmeiket. Végezetül megvizsgálja a szabadságvesztés alapjául szolgáló jogi és adminisztratív szerepeket, szükség esetén intézkedéseket javasol az olyan bánásmód megelőzésére, amely ellentétes a szabadságuktól megfosztott személyek ésszerűen elfogadható kezelési normáival. Funkciója teljesítése során a CPT-nek jogában áll hasznosítani az emberi jogokra vonatkozó európai egyezményekben foglalt jogi normákat, és számos más ide vonatkozó emberi jogi dokumentumot. A CPT feladata továbbá a szabadságuktól megfosztott személyek mentális, vagy fizikai bántalmazásának a megelőzése.6

A megelőzéssel kapcsolatban a 2002-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyv értelmében a külső kontroll mellett az egyes államokon belül is fel kell állítani hatékony kormányzati ellenőrző szervet, hiszen csupán a külső kontroll nem tudja biztosítani a kívánt egyensúlyt. A kiegészítő jegyzőkönyvet hazánk 2012-ben ratifikálta, így csatlakozott az OPCAT7-hez és a végrehajtásra három év haladékot kért, így „2015. január 1-jével létrejön hazánkban is a nemzeti megelőző mechanizmus, amelynek működtetését számos európai országhoz hasonlóan az ombudsman, vagyis az alapvető jogok biztosa fogja ellátni.”8

„A két típusú ellenőrző rendszer együttes léte és kiegyensúlyozott működése adhat igazi garanciákat arra nézve, hogy a jogfosztó és jogkorlátozó szankciókat az emberi méltóság tiszteletben tartásával hatékonyan és átláthatóan hajtsák végre.”9

3.2. Európai börtönszabályok

A 2006. január 11-én az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott, a Rec (2006) 2. Új Európai Börtönszabályok 92-93. pontjaiban is megjelenik az elvárás a kormányzati felügyelettel és a független ellenőrzéssel kapcsolatban. Kimondja, hogy a „Kormányzati szervnek rendszeresen vizsgálnia kell a büntetés-végrehajtási intézeteket, hogy ellenőrizze; a nemzeti és nemzetközi jogi normáknak és a jelen szabályok rendelkezéseinek megfelelően működtetik-e azokat.”

6 Büntetés-végrehajtási igazgatás I. fejezet 15. o. szerző: Dr. Tari Ferenc (Rendészeti Szakvizsga Bizottság 2012.)7 A kínzás elleni ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt létrejövő, független testületek létrehozását írja elő. Nemzeti szinten a részes államoknak úgynevezett nemzeti megelőző mechanizmust kell kinevezniük vagy létrehozniuk, amely rendszeres monitorozó látogatások tesz a szabadságmegvonást foganatosító intézményekben.8 Gáva Krisztián: Az új büntetés-végrehajtási törvény kodifikációs folyamata. Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 10. o.9 Dr. Lajtár István: Jogállami biztosítékok a hazai büntetés-végrehajtásban, a garancia- és kontrollrendszer komplexitása és fejlesztésének lehetséges irányai, PhD értekezésLetöltve: http://193.224.191.196:8080/phd/Lajtar_Istvan.phd.pdf

16

Célja, hogy hatást gyakoroljon az egyes államok által kidolgozott szabályokra (aktusokra), mintegy modellként szerepelve. Az ajánlás megjelöli azokat az alapelveket, melyek a végrehajtás során különös jelentőséggel bírnak.

Az ajánlást valamennyi tagállam kötelező érvényűnek tekinti, és annak előírásait szerepelteti a Nemzeti Jogban.Az ET ajánlást fogadott el a „veszélyes elítéltek fogvatartására és kezelésére” R82/17. szám alatt.Az ajánlások nem képeznek egy lezárt rendszert, hiszen a közelmúltban újabb ajánlások jelentek meg, így az

R97/12. szám alatt a büntetések és szankciók végrehajtásában érintett állománnyal kapcsolatban,

R98/7. szám alatt a börtönben biztosítandó egészségügyi ellátással kapcsolatban, R99/22. számmal a börtönök túlzsúfoltságáról, a biztonságosság megnövekedéséről, R/2003/12. számmal a büntetőeljárással kapcsolatos információk médián keresztül

történő biztosításáról, Rec2003/22. számmal az életfogytiglani szabadságvesztésről, valamint Rec2003/23.

szám alatt a feltételes szabadságvesztésről, R92/16. A közösségi szankciók és intézkedések Európai Szabályzatáról amit

R2000/22. szám alatt a közösségi szankciók és intézkedések Európai Szabályzata végrehajtásának javításáról.

Mint a régió tagállamai, Magyarország is részese valamennyi, a fogvatartottak helyzetét és a fogvatartottakkal való bánásmód tekintetében meghatározó jelentőségű nemzetközi emberi jogi egyezménynek.

4. A büntetés-végrehajtási szervezet helye a közigazgatási rendszerben

A közigazgatás olyan közhatalommal rendelkező igazgatási tevékenység-, illetve szervezetrendszer, amely a hatalommegosztás elvéből eredően önálló hatalmi ágként funkcionálva biztosítja a jogállamiság követelményeinek érvényesülését. A közigazgatás rendszerén belül elkülöníthető egyrészt az államigazgatási szervek rendszere, másrészt az önkormányzati szervek rendszere.

Az államigazgatás hierarchikusan felépülő szervek rendszeréből áll, amelyben központi és neki alárendelt területi és helyi szerveket különböztetünk meg. A területi szerveken belül elkülönülnek a központi alárendeltségű (dekoncentrált) területi és a helyi államigazgatási szervek.A központi államigazgatási szervek taxatív felsorolását a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (Ksztv.) tartalmazza. E szerint központi államigazgatás szerv:

a) Kormány;b) Kormánybizottság;c) Miniszterelnökség;d) Minisztérium;e) Autonóm államigazgatási szerv;f) Kormányhivatal;g) Központi hivatal;h) Rendvédelmi szervek;i) Önálló szabályozó szervek;

17

Témánk szempontjából a rendvédelmi szervek bírnak kiemelt jelentőséggel, hiszen minden állam létrehozza a maga szervezetrendszerét a rendvédelmi funkciók ellátására. Ezek a funkciók különböző társadalmi hatások veszélyeit kívánják kiküszöbölni. Ebbe a körbe sorolhatóak pl.: a közrendvédelmi, a bűnözés elleni harc, melyek elsősorban a rendőrség feladatát képezik, vagy a büntetés-végrehajtás megszervezése.

Rendvédelmi szervek: a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, hivatásos katasztrófavédelmi szerv, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok.

Ezek a szervek is közigazgatási feladatot látnak el, de feladataik ellátása során közvetlenül alkalmazhatnak állami kényszerintézkedéseket, fegyveres vagy fizikai kényszert. E jellemzőik miatt pedig a civil közigazgatástól eltérő, speciális felépítéssel és függelmi viszonyokkal rendelkeznek.A büntetés-végrehajtási szervek esetében a szervezet értelemszerűen a bűnözőktől való védelmet, a kapott büntetés teljesítését, és a fogvatartottak őrizetét, nevelését hivatott szolgálni.

4.1. A rendvédelmi szervek ismérvei, sajátosságai

A civil közigazgatáshoz képest a rendvédelmi (rendészeti) közigazgatás számos közös tulajdonságot mutat:

a közigazgatásban realizálódó állami tevékenység, az államigazgatás részének tekinthetők.

feladatait, hatáskörét jogszabályok rögzítik, amelyek pontosan körülhatárolják eszközrendszerét;

a közhatalom birtokában – közvetlenül vagy közvetve – akár kényszert is alkalmazhat; általában központi, területi és helyi szerveik is vannak; irányításukat a Kormány valamelyik miniszter útján gyakorolja; vezetőiket általában az irányítási jogköröket gyakorló miniszter nevezi ki (kivéve az

országos rendőrfőkapitányt és a terrorelhárítás vezetőjét, akiket a miniszterelnök).

Ugyanakkor számos eltérő elemmel rendelkezik, például:

működésének középpontjában a törvényes rend megőrzése, a megbontott rend visszaállítása áll, vagyis fő feladata a közrend fenntartása és védelme;

a szerv alapfeladatait sajátos közszolgálati jogviszonyban (ún. hivatásos szolgálati jogviszonyban) álló személyek látják el, akik alkotmányos alapjogaik korlátozásának vállalásával, szigorú függelmi rendben, akár életük kockáztatásával végzik munkájukat.

a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek egy részét egyenruha-viselési és fegyverhasználati jog és kötelezettség is megilleti (a polgári védelem és a tűzoltóság állományában fegyverhasználati jog nincs),

a rendvédelmi szervek tagjainak egy része – tekintettel különleges feladat- és hatáskörükre – jogosult a polgárok alapvető jogait korlátozni.

18

Azoknak, akik a rendvédelmi szakmában hivatásosként kívánnak munkát vállalni, szembe kell nézniük azzal, hogy nem pluszjogokra és nagyobb hatalomra kapnak jogosítványokat, hanem inkább le kell mondaniuk azokról. Ezeknél a szerveknél az általánoshoz képest fokozott függelmi- és fegyelmi viszonyok érvényesülnek, valamint jelentős a fizikai- és pszichikai igénybevétel. Ezen hivatás gyakorlóinak, a szolgálati jogviszonyuk létrejötte érdekében, számítaniuk kell egyes állampolgári jogaik csorbulására is, így például a rendvédelmi szervek tagjai nem folytathatnak politikai tevékenységet, valamint kötelesek végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezéseit, kivéve, ha azzal bűncselekményt követnének el.

4.2. Hierarchia: alá-fölérendeltség, szolgálati út, szignálási rend

A hierarchia szó, mint fogalom lényegileg rangsort, alá-fölérendeltséget jelent a személyek és a szervezeti elemek között.A rendészeti szervek működésének egyik alappillére a törvényi meghatározottság és az egyéni felelősség. Itt az elöljáró felel a kiadott utasítás törvényességéért, az utasított pedig annak maradéktalan, legjobb tudása szerinti végrehajtásáért. Ennek teljesítése érdekében az utasításnak, parancsnak jól körülhatároltnak, érthetőnek kell lennie.

Az államigazgatási- köztük a rendészeti szervek – elsősorban az egyszemélyi vezetésű, hivatali jellegű formában működőek esetében – működésének megértéséhez szükség van a szervezet felépítését meghatározó legfontosabb elvek, mint pl. a kiadmányozás, a szolgálati út, valamint az irányítás, felügyelet fogalmának rövid ismertetésére.

A rendészeti feladatok végrehajtásának egy része is hivatali tevékenység, amelyben a szabályok követése, rendkívül fontos követelmény.

A kiadmányozási jog a közigazgatási döntéseknek, intézkedéseknek, mint okiratoknak a hatáskört gyakorló személy (jellemzően a szerv vezetője) nevében és megbízásából történő kiadásának jogát jelenti.

A kiadmányozási jogot belső szabályzatban határozzák meg. A kiadmányozási jog gyakorlása esetén, a határozaton (iraton) fel kell tüntetni azt, hogy a kiadmányozó (aláíró) a hatáskörrel feljogosított személy nevében, az ő megbízásából jár el. Nincs akadálya annak, hogy a szerv vezetője belső szabályzatban kiadmányozási joggal valamely más alsóbb szintű vezetőt bízzon meg.10 A hatáskörrel rendelkező vezető megbízásából gyakorolt kiadmányozási jog azonban nem érinti a vezető hatáskörét és személyes felelősségét, ezért a kijelölt kiadmányozónak a határozat aláírásakor utalni kell arra, hogy ezt a jogát a hatáskörrel rendelkező személy nevében és megbízása alapján gyakorolja. Arra figyelemmel, hogy a kiadmányozás nem érinti a vezető felelősségét, a kiadmányozás esetén a kiadmányozási jogot átruházó személy az ügyet magához vonhatja, valamint az üggyel kapcsolatban egyedi utasításokat fogalmazhat meg.

A szolgálati út azt jelenti, hogy egy adott ügy elintézése érdekében a hierarchikus irányítású államigazgatási szerv mely szintjein kell tevékenységet kifejteni, melyek azok a vezetők és tisztviselők, akiknek tudniuk kell az ügyről, annak állásáról és azokról az intézkedésekről, amelyeket annak érdekében már megtettek.

10 az 1/2003. KPJE szerint

19

A szolgálati úthoz szorosan kapcsolódik a szignálás intézménye, amely nem más, mint az ügyek döntés-előkészítésre vagy intézkedésre történő kijelölése. A szolgálati út és a szignálás fogalmát a jogszabályok nem határozzák meg, azonban egyes törvények azzal kapcsolatban előírásokat fogalmaznak meg.A szolgálati út alapján határozható meg a szignálás rendje. Így az államigazgatásban általános jellegű szabály, hogy a feladatot a vezető jellemzően az eggyel alatta levő hierarchikus szinten működő személyre szignálja, aki azt esetenként – a belső szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – továbbszignálhatja. A szignálási sor vége általában az érdemi ügyintéző. Ugyanez a helyzet az elkészített irat kiadmányozásával is, csak ott az irat mozgásának iránya ellentétes: az érdemi ügyintéző a közvetlen felettesének adja át az iratot, aki utána azt egy szinttel feljebbre küldheti. A sor vége ebben az esetben a kiadmányozásra jogosult személy.

A szignálás rendje és a szolgálati út a magasabb hierarchikus szinten levő részéről „átugorható”: a vezető kivételesen, sürgős esetben rendelkezhet úgy, hogy egy vagy több hierarchikus szintet átugorva jelöli ki az ügy előkészítéséért felelős személyt. Azaz: sürgős esetben az országos parancsnok akár az érdemi, beosztott ügyintézőt is behívhatja a feladat elvégzésére, azonban az ügyintéző az ügyirattal - ellenkező vezetői utasítás hiányában - nem kerülheti meg közvetlen vezetőjét.

4.3. Bv. szervezet felépítése

Az Európai Börtönszabályok a büntetés-végrehajtási szervezet struktúrájára és a bv. intézetek igazgatására vonatkozóan nem támaszt részletes elvárásokat, csupán annyit mond ki, hogy a bv. intézeteknek hatóságok felelőssége alatt kell működniük, és hogy el kell választani a büntetés-végrehajtás szervezeti rendszerét más fegyveres- és rendvédelmi szervezetektől, valamint a bűnügyi nyomozástól.A szervezet tevékenységét a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény alapján végzi, felépítése következő11:

11 a jegyzet kéziratának zárásakor

20

A Bv. szervezetet országos parancsnok vezeti, aki gondoskodik a szervezet törvényes működéséről.Az országos parancsnokság, középirányító funkciójából adódóan is, ellenőrzi a bv. szervek tevékenységét átfogó-, téma- és célellenőrzéseken keresztül. Ezen túl a szakmai munka támogatása érdekében a szakfőosztályok éves továbbképzéseket szerveznek, amelyeken az elmúlt időszak eredményeit és az elkövetkező kiemelt feladatokat, nagyobb horderejű változásokat van lehetőség előadások és konzultációk formájában feldolgozni. Ugyancsak a szakmai munka egységességét és hatékonyságát segítik a központilag kiadott módszertani útmutatók és szakmai példatárak.

A teljes szervezetet szigorú alá-fölérendeltség, illetve a szolgálati út betartásának kötelezettsége jellemzi.Az intézetek mindegyike többfunkciós, országos és regionális valamint megyei végrehajtó intézetekre tagozódnak.

Az Országos és regionális végrehajtó intézetek (összesen 14 egység) alapvető feladata a jogerős bírói ítéletek (büntetések és intézkedések) végrehajtása.A megyei büntetés-végrehajtási intézetek (14 egység) alapvető feladata, hogy az előzetes letartóztatásokat foganatosítsák.Minden büntetés-végrehajtási rendszernek az egyik legnagyobb gondot a fogvatartottak elhelyezése jelenti. A zsúfoltság problémájára az egyik lehető leggyorsabban kivitelezhető megoldás - állami források hiányában - magántőke bevonásával új börtönök építése. Az ún. PPP konstrukció az állam számára biztosítja a kiadások hosszú távú tervezhetőségét. A magyar büntetés-végrehajtás szervezetében jelenleg két intézet működik ilyen rendszerben.

Büntetés-végrehajtási intézmény alapítható: egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására, anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére.

Jelenleg ezeket a feladatokat öt intézmény látja el, amelyek mellé sorolható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Kar, Büntetés-végrehajtási Tanszéke is.A büntetés-végrehajtási szervezet alapvető feladatát, a fogvatartás megvalósítását a büntetés-végrehajtási szervek látják el, ennek megfelelően bv. szervnek minősülnek a fogvatartottak gyógykezelését, kivizsgálását és elmemegfigyelését végző büntetés-végrehajtási intézmények is.

A büntetés-végrehajtási szervek között sajátos helyet foglalnak el a fogvatartottak foglalkoztatására létrejött gazdálkodó szervezetek. A szabadságvesztés büntetés céljával összhangban a Bv. tvr. előírja, hogy a végrehajtás során a fogvatartottak munkáltatását biztosítani kell. E cél megvalósulásában működnek közre a bv. gazdasági társaságai, amelyek szakmai profiljuk alapján a mezőgazdasági valamint az ipari, ezen belül főként a könnyűipari ágazathoz tartoznak.

5. A bv. személyzete

A bv. szakemberei foglalkoztatásának fő kereteit a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény adja meg.

21

A jogszabályi kereteken túl azonban számos szempontot figyelembe veszünk a személyzet kiválasztása és fejlesztése érdekében.

A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program a személyzet fogalmát kiterjesztően értelmezi. Beleérti

mind a szűk értelemben vett közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőket;

mind a katonákat és rendőröket, vagyis a fegyveres, illetve más hivatásos szolgálati állomány tagjait is;

ezentúl, a személyzet fogalmába beletartozik mindenki, aki bármilyen jogviszony keretében rendszeresen, személyesen foglalkoztatva munkát végez a közigazgatás számára.

Ennek oka, hogy az erős állam elvét leginkább az szolgálja, ha a meghatározott közjogi alapokon álló említett életpályák fejlesztése közös elvek és értékek mentén történik.

Az egyes életpályák közötti átjárhatóságot hivatott biztosítani a közös képzés kialakítása is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulásával, így a közszolgálaton belül a rendvédelem, a polgári közigazgatás, a honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának képzése közös alapokra került. Ezzel már a felsőfokú szakemberképzés időszakában meg lehet alapozni a közös hivatástudatot, a szakma iránti elkötelezettséget.

Az Egyetem Rendészettudományi Karának jogelőde, a Rendőrtiszti Főiskola 1971 szeptemberében kezdte meg működését és az oktatáshoz már 1972 szeptemberétől büntetés-végrehajtási képzés is társult. A büntetés-végrehajtási szakemberképzést gondozó Büntetés-végrehajtási Tanszék óriási energiát fordított és fordít jelenleg is arra, hogy a legkorszerűbb elméleti anyagot oktassa, amellett a hallgatók nevelésével, személyiségük formálásával közvetlenül, folyamatosan foglalkozzon. Szinte egyénre szóló differenciálással folyik az oktatás, a szakmára történő felkészítés, a hivatástudat erősítése. Ennek eredményeként ma is a főiskolát végzett büntetés-végrehajtási tisztek alkotják a tiszti állomány legstabilabb magját.

A szakmára való felkészítés jegyében folynak képzések a Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központjában (BvOK) is, ahol valamennyi új munkavállaló megfelelő ismereteket kap a szervezeti célokról, illetve arról, hogy ezen célok elérése érdekében milyen szerep hárul rájuk és szerepükhöz milyen felelősség tartozik. A képzési rendszer lépcsőzetes, amely alap, és középfokú képzést, valamint felsőfokú szakvizsgára történő felkészítést foglal magába. Ezen szaktanfolyami rendszerű alap-, és középfokú képzés alternatívájaként, szintén a BvOK keretein belül, lehetőség van az Országos Képzési Jegyzékben is szereplő bv. felügyelő és a bv. főfelügyelői szakképesítés megszerzésére.

A képesítési követelményeknek megfelelően végzik el a kötelezett munkatársak a különböző szakvizsgákat, elvégzik a vezetőképző tanfolyamokat, illetve részt vesznek a BvOP által szervezett éves szakmai továbbképzéseken.

22

5.1. Rendészeti szakma gyakorlása: szakmai profizmus, fegyelmezett szolgálatellátás, etikus hivatásgyakorlás

Az állam célja a közjó megteremtése, melynek érdekében a köz szolgálatában álló tisztviselőket foglalkoztat. Az állam értékeinek és a magyar nemzet érdekeinek szolgálata a köz szolgálatában álló tisztviselőkön alapul, így kiemelten fontos, hogy kiváló szaktudás, hivatástudat jellemezze őket, mellyel méltán képviselhetik az államot mindennapi feladataik ellátása során, valamint elfogadják hivatásuk etikai elveit és követik is azt.

A hivatásetika olyan etikai előírásokat foglal magába, melyet az egyes életpályákon dolgozó közszolgálati tisztviselőknek, hivatásos alkalmazottaknak a mindennapi munkájuk során kell követniük, betartaniuk. Ezek az elvek, jogi és morális normák határozzák meg a mindennapokat, de nem csak a hivatás teljesítése során, hanem a magánéletben is. Ilyen érték például az erkölcsi tisztesség, a felkészültség, a kiváló teljesítmény, a példamutatás, a szakmai és erkölcsi tekintély, a hatékonyság, a közbizalom fenntartása, a tisztelet, az elkötelezettség.

Ennek figyelembe vételével a Hivatásetikai kódexek megalkotásának három funkciója: szabályozás: erkölcsi magatartási szabályok rögzítése, azok betartásához

segítségnyújtás; tájékoztatás: nyilvánosság tájékoztatása a munkatársaktól elvárható magatartásról; védelem: visszaélésekbe való bevonási kísérletektől, önkényes munkáltatói

intézkedésektől, megalapozatlan felelősségre vonástól.

Az ENSZ12, az Európa Tanács13 és az Európai Unió14 által megjelentetett ajánlások keretet adnak tagállamaik számára, hogy nemzeti közigazgatásaikat a megfogalmazott elveknek megfelelően alakítsák. A nemzetközi ajánlásokat hazánk is alapnak tekinti az etikai kódexek megalkotásánál. Az Alaptörvényünkben is megtalálhatóak a hivatásetikai elvek, a nemzeti hitvallás tartalmazza a méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli ügyintézés elvét, megjelenik a közügyek átláthatóságának követelménye is.15

A Nemzeti Együttműködés Programja és a Magyary Program is tartalmaz hivatásetikai alapvetéseket, melyeket a közszolgálati tisztviselőkről szóló16 törvény hoz jogszabályi szintre. A közszolgálat alapvető megújítását szolgáló jogszabály rögzíti, hogy a magyar közszolgálat rendszerének milyen elvek mentén kell működnie, valamint milyen erkölcsi és magatartási normák betartását követeli meg az állam a köz szolgálata során közreműködő tisztviselőktől.Ezzel összhangban a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt) szintén tartalmaz rendelkezést a hivatásetikai kódex

12 Az ENSZ 1997-ben hozott határozatot a közgyűlésén a hivatali korrupció terjedése miatt, amely indokolta a tisztviselői értékrend egységes nemzetközi elvek mentén történő összehangolását. Az államba és azok közigazgatásaiba vetett bizalom megrendülésével magyarázza az egységes hivatásetikai elvek megalkotását.13 Az Európa Tanács miniszteri Bizottsága 2000-ben fogadta el a Rec(2000) 10 számú ajánlását és annak indoklását a Köztisztviselők Etikai Kódexéről.14 Az Európai Unió hivatásetikai iránymutatása az Európai Bizottság által kiadott Helyes hivatali magatartás európai kódexe, amelynek hatálya az Európai Bizottság által foglalkoztatott tisztviselőkre terjed ki.15 2013.év elején megszületett az 50/2013. (II.25.) Korm. rendelet az államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről, amely a megújult hazai anti-korrupciós szakpolitika első szabályozása, bár a rendvédelmi szervekre nem terjed ki a hatálya. Ezzel együtt jelent meg a 1080/2013. (II. 25.) Korm. határozat Magyarországnak a Nyílt Kormányzati Együttműködés elnevezésű nemzetközi kezdeményezés keretében teendő vállalásairól szóló akcióterv jóváhagyásáról. Ezen túl 2014. január 1-től hatályos a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény.16 2011. évi CXCIX. tv. a közszolgálati tisztviselőkről

23

megalkotásáról, e szerint a Magyar Rendészeti Kar megalkotja a hivatásetikai részletszabályokat, az e törvényben meghatározott keretek között kialakítja az etikai eljárás rendszerét, valamint lefolytatja az etikai eljárásokat.Ezen túl a Hszt. rögzíti a rendvédelmi hivatás etikai alapelveit, amely szerint ez a hivatásos állomány tagjai tekintetében különösen: a hűség, a nemzeti érdek előnyben részesítése, a méltóság és a tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a szakszerűség, az együttműködés és az arányosság.A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei a fegyveres szerv közalkalmazottai tekintetében különösen az elkötelezettség, nemzeti érdek előnyben részesítése, a tisztesség, előítéletektől való mentesség és az együttműködés. A vezetőkkel szemben támasztott további etikai alapelv: a példamutatás, a szakmai szempontok érvényesítése és a számonkérési kötelezettség.

A büntetés-végrehajtási szervezet is csatlakozott 2010-ben a nemzetközi és a hazai jogrendszerben, valamint a közszféra alapvető etikai elvárásaiban megfogalmazott értékekhez, és megalkotta etikai kódexét, amely igazodik ahhoz a személyzettel szemben támasztott magas szintű erkölcsi felelősséghez, érték- és normakövetéshez, amelyet a szabadságuktól megfosztott személyek fogva tartásával járó sajátos munka vár el.

Az etikai kódexek sohasem írják felül a jogszabályokat, de nyilvánosságuk azt az üzenetet hordozza, hogy nemcsak a hivatásrendi köztestületek17 tagjait, hanem a nyilvánosságot is tájékoztatja a tisztviselőktől elvárható magatartásról.

5.2. A büntetés-végrehajtási szervezet Etikai kódexe18

Az Etikai Kódex rögzít olyan szabályokat, melyek tükrözik a büntetés-végrehajtási munka különleges közszolgálati jellegéből eredő közhatalmi tevékenység szakmai, erkölcsi súlyát, jelentőségét. A Kódex elvárásokat fogalmaz meg a büntetés-végrehajtási szervezet állománya részére. A büntetés-végrehajtási szervezet működéséhez a közbizalom elengedhetetlenül szükséges, ezért különösen károsnak tekinthetők azok a szolgálaton kívüli cselekmények, amelyek azt veszélyeztetik. Ezért az etikai szabályok nem csak a szolgálatban eltöltött időre és magatartásra vonatkoznak, hanem a szolgálaton kívüli magatartási normák tekintetében is morális alapot, eligazodást nyújt a szakmai döntésekhez, egyben megfelelő védelmet biztosít mindazok számára, akik normakövető módon járnak el.A Kódex hatálya kiterjed a büntetés-végrehajtási szervezet feladatait végző személyi állomány valamennyi tagjára, függetlenül jogviszonyukra.

6. A büntetés-végrehajtási jog tárgya, alanya, rendszere

A büntetés-végrehajtási jog a büntetések, a büntetőjogi intézkedések, a büntetőeljárási törvényben felsorolt szabadságkorlátozó kényszerintézkedések végrehajtását, annak előkészítését és megkezdését, a végrehajtáshoz kapcsolódó járulékos feladatokat, a végrehajtásban közreműködő szervek és személyek feladatait, a végrehajtás hatálya alatt álló személy jogi helyzetét (jogait és kötelezettségeit), társadalomba való visszavezetésének, illetve beilleszkedésének módszereit, a jogok és kötelezettségek érvényesítésének módját szabályozza.

A büntetés-végrehajtási jog tárgyát képezi tehát a büntetések, a büntetőjogi intézkedések, a vagyoni jellegű hátrányok, a büntetés-végrehajtási nyilvántartások határidejére vonatkozó 17 a bv. esetében a Magyar Rendvédelmi Kar18 http://www.bvop.hu/?mid=70&cikkid=556 linkről tölthető le a bv. szervezet Etikai kódexe

24

rendelkezések, az elmeállapot megfigyelésének, az előzetes letartóztatásnak, az ideiglenes kényszergyógykezelésnek a végrehajtására, valamint az utógondozás és a büntetés-végrehajtás garanciarendszere. (Lásd részletesen a Büntetés-végrehajtási jog fejezetben.)A büntetés-végrehajtási jog sajátossága tükrözi a végrehajtás hatálya alatt álló személy és a végrehajtás végző szerv kapcsolatának jogi tartalmát.

Az Alkotmánybíróság 13/2001. (V. 14.) számú határozata a következőket tartalmazza: „Az elítélt nem tárgya a büntetés-végrehajtásnak, hanem alanya, akinek jogai és kötelezettségei vannak… A büntetés-végrehajtás alkotmányos kereteinek szélső értékeit egyrészről az emberi méltósághoz, a személyi biztonsághoz való jog, másrészről a kínzásnak, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak és büntetésnek tilalma jelöli ki..”

A börtönügy tudományát, a büntetés-végrehajtási jog magyarországi megteremtését Angyal Ádám és Balogh Jenő mellett elsősorban Finkey Ferencnek köszönhetjük, aki a börtönügyet a büntetőjog tudománya önálló ágának tekintette, amely általában a büntetési eszközökkel, főleg azonban a szabadságvesztés büntetésekkel, az ezekhez kapcsolódó, vagy ezekkel összefüggésben álló letartóztatási, vagy büntetőpolitikai megelőző intézetekkel, illetve büntetési és megelőzési eszközök szervezésével végrehajtása módozataival foglalkozik.Finkey munkásságából vált egyértelművé, hogy a börtönügy önálló jogtudomány és a büntetések végrehajtása önálló szabályozást igényel. Tehát a büntetés-végrehajtási jog, mint a büntetőjog tudomány harmadik pillére teszi teljessé a büntető felelősségre vonás feladatát azzal, hogy szabályozza a végrehajtásban valamennyi résztvevő feladatait. A büntetés-végrehajtásban sajátos jogviszony alakult ki, ami jellegéből adódóan eltér minden más jogviszonytól, és következik magának a büntetés-végrehajtás céljából is, ami megegyezik az egész büntető felelősségre vonás céljával. Ugyanakkor az egyes végrehajtási tevékenységeknél szankcionált „külön célok” is megfogalmazhatók, melyek az általános célok megvalósítását segítik elő.E cél tehát - tágabb, mint magának a szabadságvesztésnek a célja – hátránnyal járó következmény (büntetés, felelősségre vonás), de egyben a társadalomba való visszavezetés is. Azokat az eljárásokat, tevékenységeket, amelyek a büntetőjogi büntetés és intézkedés céljának megvalósítását elősegítik, vagy a végrehajtás előkészítése, megkezdése rendjét, befejezését szolgálja, a büntetés-végrehajtási rendszer foglalja magában. A büntetés-végrehajtási szervek rendszere rendkívül differenciált. Magyarországon pedig számos, egymással mellérendelt szervezet végez büntetés-végrehajtási tevékenységet. A Bv. tvr. tartalmazza, hogy a végrehajtásban mely szervek működnek közre, illetve a végrehajtásért mely szerv a felelős (a végrehajtás a bíróság, a büntetés-végrehajtás, a rendőrség, valamint a törvényben meghatározott más szervezet feladata), az ügyész által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásáról pedig az ügyész rendelkezik.

7. A büntetés-végrehajtási szervezet feladata

E kérdés megválaszolása kissé szélesebb megközelítést kíván. A büntetőjog az a jogág, ahol a társadalom elvárásai a legközvetlenebbül érezhetőek. Csemegi Károly szerint egyetlen törvény sem viseli annyira homlokán azon kor, és azon ország civilizáció állapotát, amelyben és amelynek számára készült, mint a büntető törvénykönyv és a bűnvádi eljárás.Ezek megújítása keretében már megjelent (és hatályba lépett) a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. év C. törvény (Btk), amely jelentős hatással volt a Bv. tvr. szabályaira is19.

19 2012. évi CCXXIII. tv. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról (Btk.)

25

A közrend és a közbiztonság erősítését célzó kormányprogram eredményeként a büntetőpolitikában bekövetkezett hangsúlyeltolódás hatásai a szabadságelvonással járó büntetések és ezzel a fogvatartotti létszám lassú, de folyamatos növekedését eredményezték. Jól szemlélteti ezt az alábbi ábra is.

A büntetés-végrehajtási intézményrendszer az állami büntetőhatalom részeként – mint láthattuk a büntetőjog tudomány harmadik pilléreként -, figyelemmel a fenti elvekre, a bírósági ítéletben megállapított joghátrány érvényesítését végzi.A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 1. §-a kimondja, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet, a külön törvényben meghatározott szabadság-elvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, a szabálysértési elzárást végrehajtó állami, fegyveres, rendvédelmi szerv.

Mit is jelent a büntetés, és mi a célja?A büntetés célja a 2012. évi C. törvény (Btk.) szerint is a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt kövessen el (általános és speciális prevenció). A büntetés céljának tehát lényegi eleme a társadalom megóvása, valamint az egyéni és általános megelőzés. Úgy gondolom azonban, hogy a jogtörténeti fejlődésben kialakult egyéb célja – elsősorban a végrehajtás által – a nevelés is, mely a fiatalkorúaknál külön meg is jelenik.20

Ezzel összhangban, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 19. §-ában foglaltak szerint „A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.A szabadságvesztés végrehajtása során elő kell segíteni az elítéltek személyiségéből, előéletéből, befogadást megelőző sajátos életkörülményeiből, életviteléből, így különösen rendszeres alkoholfogyasztásából vagy kábítószer-használatából, a közterületen életvitelszerű lakhatást folytató sajátos élethelyzetéből adódó hátrányok csökkentésére irányuló

20 Dr. Háger Tamás: Új büntetési nem a büntető törvényben: az elzárás (Az új büntető törvénykönyvvel kapcsolatos képzés során a Debrecenben, 2013. április 9-én tartott előadás szerkesztett változata) 2. oldal. Letöltve: 2014. március 24-én http://www.debreceniitelotabla.hu/doc/bunteto/AROP/HT_Elzaras_szoveg.pdf oldalról

26

egészségügyi, gyógyító, rehabilitációs ellátását, személyiségfejlesztő programokon való részvételét.

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 2015. január 1-jén lép hatályba. Az új bv. kódex megalkotását a rendszerváltás óta három kormány is napirendre tűzte, azonban a szabályozás csak a 2011. évi kormánydöntés után született meg. Ennek nyomán nagy jelentősége van annak, hogy a bv. szervezet szakemberei részt vehettek a kodifikációs munkában.E munkában fontos volt számunkra, hogy megismerjük, egyértelműen pontosítsuk a nemzetközi börtönügy fejlődésének irányait, az egyes országok végrehajtásának meghatározó elemeit, a büntetés-végrehajtási szakmánk legjobb gyakorlatait. Természetesen ennek során áttekintettük a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség véleményét, javaslatait, illetve kritikáit. Figyelembe vettük az alapvető jogok biztosának megállapításait, valamint teljes körűen áttanulmányoztuk a CPT több alkalommal hazánkban tett látogatásai kapcsán tett ajánlásait.21

A bv. kódex 1. §-ában deklarálja, hogy „A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, azzal a célkitűzéssel, hogy a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell annak érdekében, hogy az megfelelően szolgálja az egyéni megelőzési célok elérését.”

21 Csóti András: A magyar büntetés-végrehajtási szervezet múltja, jelene és jövője az új börtönügyi változások tükrében, Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 14. o.

27

II. FEJEZETBÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG

1. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje és a befogadási eljárás

1.1. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a büntetés-végrehajtási rendszer legfontosabb tartalmi eleme, amely biztosítja és szolgálja a szankciók céljának megvalósítását. A szabadságvesztés kiszabása esetén a végrehajtási fokozat meghatározása az ítélkező bíróság feladata. A büntető törvénykönyv fegyház, börtön, illetve fogház végrehajtási fokozatot állapíthat meg. A fegyház a szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja. Az ide kerülő elítélt életrendje részleteiben meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll, mindemellett külső munkában kivételesen részt vehet abban az esetben, ha a külvilágtól munkavégzés alatt is elkülöníthető. Ugyanakkor, ha a büntetéséből legalább 1 évet már letöltött számára kivételesen engedélyezhető, hogy a bv intézetben vagy annak meghatározott részén belül felügyelet nélkül, ellenőrzés mellett járjon, és a büntetés végrehajtási intézeten kívüli munkában részt vegyen. A börtön fokozat esetén az elítélt életrendje meghatározott, de már nem minden részletre kiterjedően. Irányítása és ellenőrzése e fokozatban is kötelező, de már viszonylagos önállósággal rendelkezik, például a büntetés-végrehajtási intézeten belül a kijelölt területeken szabadon járhat. Kivételesen engedélyezhető számára rövid tartamú eltávozás és ugyancsak kivételesen vehet részt intézeten kívüli munkavégzésben is. A fogház a szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási módja. Az elítélt az intézet területén szabadon járhat (kivéve az intézet azon részeit, ahová az elítéltek belépése tilos). Az életrendje csak részben meghatározott, szabadidejét belátása szerint használhatja fel. Részt vehet továbbá intézeten kívüli munkavégzésben, rövid tartamú eltávozásban is. Fiatalkorú fogvatartottak esetén a bíróság csupán börtön, illetve fogház végrehajtási fokozatot állapít meg – ezen különleges kategóriájú fogvatartott szabadságvesztés büntetésének végrehajtási rendje az életkori sajátosságaikból fakadó eltérésekkel az általános szabályok szerint részletezett börtön és fogház rendjének felel meg. Az adott végrehajtási fokozat kiszabását követően a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (továbbiakban: BVOP) illetékes egysége kijelöli az elítélt számára (lehetőleg a lakóhelyéhez legközelebb eső) büntetés-végrehajtási intézetet (továbbiakban: bv. intézet) az ítélet végrehajtása céljából.

A bv. intézetbe történő befogadást részletesen a III. fejezet tárgyalja.

1.2. Befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések

Az iratok vizsgálatát és egyeztetését követően kezdetét veszi a fogvatartott tulajdonképpeni befogadási eljárása. Ennek első és talán legfontosabb eleme az egészségügyi vizsgálat.

(1) Egészségügyi vizsgálatBefogadáskor, közösségbe helyezés előtt, kötelező az egészségügyi vizsgálat, továbbá ha az elítélten külsérelmi nyom látható vagy azt állítja, hogy bántalmazták, haladéktalanul intézkedni kell orvosi vizsgálatára és jegyzőkönyv felvételére vonatkozóan. Amennyiben a bíróság megállapította a korlátozott beszámítási képességét, úgy a befogadástól számított 15

28

napon belül kivizsgálás céljából az IMEI-be kell szállítani. A befogadási eljárás keretében sor kerülhet az elítélt pszichológiai vizsgálatára is.

(2) Letétezés A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (továbbiakban: Bv. Szabályzat) részletesen felsorolja 1. és 2. számú mellékleteiben azokat a tárgyakat, amelyeket a fogvatartott magánál tarthat, illetve egyéni felszerelési tárgyként kap az intézettől. A parancsnok az elítéltnél tartható tárgyak mennyiségét a házirendben határozza meg. Ami nem maradhat nála, azt az intézet igazolás ellenében átveszi és letétbe helyezi, kivéve az olyan tárgyakat, amelyek veszélyeztetik az intézet biztonságát, a közegészségügyi szempontokat, illetve egyéb okból nem letétezhetőek (pl.: lőfegyver, kábítószer stb.).

(3) Befogadó részlegAz elítéltet a befogadása után (megyei, fővárosi intézetek kivételével) az intézet befogadó részlegébe kell elhelyezni, ha a várható szabadulásig legalább 1 év van hátra.A felkészítő részlegbe kell elvégezni:

az elítélt egészségügyi, (beleegyezésével) pszichológia, munka alkalmassági, pedagógiai vizsgálatát.

A felkészítő részlegben az elítélt maximum 10 napig tartózkodhat. Az itt elhelyezett fogvatartott a munkavégzés alól mentesíthető vagy részére csökkentett munkaidő állapítható meg. Az elítélt személyiségének megismerése érdekében a nevelő tájékozódik az életútjáról, a bűncselekmény elkövetésének okairól és körülményeiről, szociális helyzetéről, családi és társadalmi kapcsolatairól, érdeklődési köréről és szokásairól, valamint a szabadulás utáni elképzeléseiről. Ezt követően a nevelő értékelő véleményt készít, amelyben javaslatot tesz az elítélt:

a csoportba helyezésére, foglalkoztatására, reintegrációs tervére.

NEM KELL befogadó részlegbe helyezni az elítéltet, amennyiben az előzetes letartóztatását is ugyanebben az intézetben töltötte és az említett vizsgálatokat már elvégezték, illetve akit személyiség zavara miatt az IMEI-ben vizsgálnak ki.

(4) Elhelyezés körleten

A nyilvántartásba vétel és a befogadás közbeeső intézkedéseit követően az elítéltet elhelyezik körleten, azaz részére kijelölik az adott körletrészen lévő zárkát vagy lakóhelyiséget, illetve a pontos fekvőhelyet. Közvetlenül a befogadás után az elítéltet írásban tájékoztatni kell a kényszerítő eszközök használatának lehetőségéről, valamint az elhelyezést követő 24 órán belül át kell adni számára:

a szabadságvesztés végrehajtásának rendjéről szóló tájékoztatást, a jogairól és kötelezettségéről szóló tájékoztatást, a házirendet, illetve ki kell oktatni a baleseti és tűzvédelmi szabályokról.

Amennyiben az elítélt nem tud olvasni, úgy szóban kell tájékozatni ezekről, két tanú jelenlétében, jegyzőkönyv felvétele mellett.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtása során az egyik elsődleges szempont az elkülönítés. A büntetés-végrehajtási jog előírásai alapján el kell különíteni a:

29

nőket a férfiaktól, fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól, előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől, különböző végrehajtási fokozatúakat, fekvőbetegeket az egészségesektől, betegek közül a fertőzőeket a nem fertőzőektől, a

HIV fertőzötteket a többiektől, a dohányzókat a nem dohányzóktól, és az egyéb törvényben meghatározott okokból.

Az elkülönítést ilyen estekben külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy külön lakóhelyiségben kell végrehajtani.

Előfordul azonban, hogy ezen elkülönítési szabályok mellett is együtt kerülnek elhelyezésre a fogvatartottak. Végrehajtási fokozattól függetlenül közösen tartózkodhatnak:

gyógyító-terápiás részlegben, átmeneti részlegben, prevenciós részlegen, HSR körleten, EVSZ alkalmazása során, anya-gyerek együttes elhelyezése esetén, munkahelyen, iskolai oktatásban/szakmai képzésen, sport/kulturális/vallási programokon, orvosi rendelések során, szabadlevegőn tartózkodás idején, étteremben.

Az elítélteket főszabály szerint egyedül kell elhelyezni, ha ennek feltételei hiányoznak, akkor közösen. Az elhelyezés tekintetében, mint említettük, zárkában vagy lakóhelyiségben kell, illetve lehet elhelyezni fogvatartottat. Ennek megfelelően zárkában (kell elhelyezni):

fegyház fokozatú elítéltet, általában a börtön fokozatú elítéltet, biztonsági okokból elkülönített elítéltet, ideiglenesen befogadott elítéltet, biztonsági zárkára, biztonsági részlegre, illetve hosszú időre elítéltek körletére

(továbbiakban: HSR) elhelyezett elítéltet.Lakóhelyiségben (lehet elhelyezni):

fogház fokozatú elítéltet, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet, enyhébb végrehajtási szabályok alá eső (továbbiakban: EVSZ) elítéltet, átmeneti részlegbe helyezett elítéltet, szabadságát töltő elítéltet.

Az elhelyezési körleteket és az elítéltek munkahelyeit biztonsági szempontból minősíteni kell. Az intézetparancsnok határozza meg, hogy a körleten, illetve a munkahelyen milyen biztonsági kockázati csoportba sorolt elítélt helyezhető el, illetve foglalkoztatható. Az elítélt biztonsági kockázati csoportba sorolásáról, illetve egyéb szempontokról az intézet Befogadási és Fogvatartási Bizottsága határoz.

30

(5) Befogadási és Fogvatartási Bizottság (továbbiakban: BFB): A befogadástól számított 8 napon belül a Bizottság az elítéltet személyesen meghallgatja és dönt:

biztonsági kockázati csoportba sorolásról, rezsimbe sorolásáról, munkahely és munkakör kijelöléséről, oktatás, illetve képzésben való részvételről.

(6) Egyéb rendelkezések:A befogadást követően és a végrehajtása során számos egyéb szempontot is figyelembe kell venni, ami a szabadságvesztés végrehajtásának rendje tárgykörébe tartozik. Ennek megfelelően biztosítani kell az elítélt őrzését, felügyeletét és ellenőrzését, elhelyezését, élelmezését, ruházatát, egészségügyi ellátását, neveléséhez és oktatáshoz szükséges feltételeket, a munkáltatását, illetve a büntetés céljával nem ellentétes jogainak gyakorlását. A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozatában eltérő az elítélt elkülönítése a külvilágtól (elhagyhatja-e és ha igen milyen feltételek mellett/gyakorisággal az intézetet), őrzése, felügyelete, ellenőrzése, az intézeten belüli mozgása, életrendje, személyes szükségleteire fordítható összeg nagysága, jutalmazása és fegyelmezése, valamint részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben. Mindezek az elítéltek jogai és kötelezettségei körében érvényesülhetnek.

2. Az elítéltek kötelezettségei és jogai

2.1. Kötelezettségek

Az elítélttel szemben csak a törvény vagy ítéletben meghatározott joghátrány alkalmazható. Ennek értelmében az elítélt kötelezettségeit két csoportra oszthatjuk:

állampolgári kötelezettségek, büntetés-végrehajtási jogi kötelességei.

2.1.1. Állampolgári kötelességek: jövedelmi és vagyoni viszonyának megfelelően hozzá kell járulni a közterhekhez, terheli a feljelentési kötelesség a Btk-ban megjelölt esetekben, köteles tanúvallomást tenni és csak a büntetőeljárási törvény szerinti esetekben

tagadhatja meg (polgári peres eljárásban – tanúvallomást csak jogszabály szerinti esetekben tagadhatja meg),

ha az elítélt más ügy terheltje, köteles tűrni, hogy szakértői vizsgálat alá kerüljön, rajta a bíróság által kijelölt vizsgálatokat elvégezzék,

ha magánvádlóként lép fel, akkor a bűnügyi költséget megelőlegezési kötelezettsége van,

köteles tartózkodni alaptalan polgári per kezdeményezésétől, ha félként szerepel polgári, munkaügyi peres eljárásban nem mentesül a feleket terhelő

kötelezettségek alól, perköltség/illetékfizetési kötelezettsége van polgári eljárásban, köteles tűrni a bírósági végrehajtást (ennek értelmében keresményére végrehajtás

vezethető), hozzá kell járulnia a gyermeke jogainak biztosításához.

2.1.2. Büntetés-végrehajtási jogi kötelességek: (csak a végrehajtás alatt érvényesek)

31

Az elítélt köteles: magát a büntetés/intézkedés végrehajtásának alávetni, a szabadságvesztést a kijelölt intézetben tölteni, tűrni más nemű- és fokozatú elítéltektől való elkülönítését; életkor, kriminológiai,

nevelési, egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását, a reintegrációt célzó foglalkoztatások rendjét, valamint a biztonsági és higiéniai

követelményeket megtartani a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani (eltűrni), és a kapott utasításokat a legjobb

tudása szerint végrehajtani, a jogszabályban meghatározott kivételektől eltekintve munkát végezni, a kijelölt

munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, munkavédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,

a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül alkalomszerűen részt venni, (maximum napi 4, havi 24 órában),

alá kell vetnie magát a jogszabályban előírt kötelező, vagy egészségügyi állapotának megítéléséhez szükséges vizsgálatnak, beleértve ebbe a jogszabály szerint kötelező gyógykezelést,

a tartására fordított költségekhez hozzá kell járulnia, ha a törvény kivételt nem tesz (önhibáján kívül nem dolgozik, vagy nem rendelkezik letéti pénzzel, illetve nem rendelkezik rendszeres pénzellátással),

önhibáján kívüli okból nem dolgozik, (az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény illetve munkaképtelen állapotát maga okozta.)

nem részesül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban, tűrni köteles, hogy a munkadíjából a tartására fordított költséghez való hozzájárulást

levonják (ennek célja, hogy a szabadulás idejére tartalékolandó összeg rendelkezésre álljon),

a végrehajtás alatt vagy azzal összefüggésbe okozott kárt megtéríteni (kárfelelősség együtt jár a fegyelmi felelősséggel).

köteles továbbá tűrni, hogy a büntetés-végrehajtás rendjének vagy biztonságának fenntartása vagy bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érdekében az elítélt – testüregekre kiterjedően – is megmotozható, személyes használati tárgyai és ruházata átvizsgálhatók, vele szemben mozgáskorlátozó eszköz, biztonsági elkülönítés alkalmazható, illetve a törvényben meghatározott esetekben és módon kényszerítő eszköz alkalmazható.

vizsgálati anyagot köteles szolgáltatni abban az esetben, ha fegyelemsértés vagy bűncselekmény megalapozott gyanúja merül fel (alkohol-, bódítószer-, illetve kábítószer-fogyasztás ellenőrzéséhez),

köteles együttműködni a pártfelügyelői szolgálat és a reintegrációs tevékenységekben részt vevő szervezet munkatársaival,

a bv. intézetet érintő katasztrófa esetén az elhárításhoz szükséges tevékenységben résztvenni

lakcímét bejelenteni, együttműködni és a kért felvilágosítást megadni,

2.2. Jogok

Az elítélt jogai hasonlóan kötelezettségeihez két csoportba sorolhatók: állampolgári jogok,

32

büntetés-végrehajtási jogok.

2.2.1. Állampolgári jogok: közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog (csak olyan

mértékben, amely nem veszélyeztetheti a bv. intézet rendjét és biztonságát), a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok

fennállásáig szünetel, véleményét – ellenőrzés mellett – olyan formában nyilváníthatja, amely nem

zavarja a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát, illetve a törvény egyéb rendelkezései értelmében korlátozható,

levelezése – hatóságokhoz, védőhöz és nemzetközi szervekhez küldött leveleken kívül – ellenőrizhető,

távbeszélő használatára jogosult (ellenőrzés mellett), egyesüléshez, tanuláshoz, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a

szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott.Vannak olyan jogok, amelyek a büntetés-végrehajtása alatt szünetelnek, mivel azok a büntetés céljával ellentétesek, ezek a:

szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához, gyülekezéshez, sztrájkhoz, ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és

polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható és - ha a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll - választó legyen

szülői felügyeleti jog.

2.2.2. Büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogok higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre egészségi állapotának és

végrehajtási tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra, A hozzátartozóival, valamint a külön engedélyezett személyekkel, szervekkel való

szabályozott kapcsolattartás Baleseti ellátásra, valamint baleseti egészségügyi szolgáltatásra legalább havonta egyszer látogató fogadására (Látogatás: havonta 1 alkalom: 2 kiskorú

és kettő felnőtt, vagy 1 nagykorú és 3 kiskorú, rezsimben meghatározott időtartamban) legalább havonta küldhet/kaphat csomagot (meghatározott mennyiségben és

tartalommal), mobiltelefon használatára jogosult - erről tájékoztatni kell, társadalmilag hasznos munka végzésére – ennek megfelelő – mennyiségének és

minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre, Nők, fiatalkorúak és fogyatékkal élők saját élethelyzetükhöz igazodó végrehajtásra Várandós nők esetében megilletik a terhes nőkre és a születendő gyermekre vonatkozó

jogok megállapított nyugellátás/baleseti nyugdíj meghatalmazott személy részére vagy a bv.

intézetbe folyósítására, bv. intézetbe a büntetés-végrehajtáson kívül független szervhez közérdekű bejelentés,

panasz, kérelem, és jognyilatkozat előterjesztésére, Védelemhez és képviselethez való jog A számára okozott kár megtérítéséhez Szabályozott keretek között saját ruha viselésére és használati tárgyak tartására személyi tulajdonához fűződő jogainak védelméhez, szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében munkáltatóval, karitatív

33

szervezettel, pártfogóval érintkezhet, naponta legalább egy óra szabadlevegőn tartózkodásra, pihenésre, szabadidőre, rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra, önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, művelődési és sportolási lehetőségek

igénybevételére, általános iskolai, indokolt esetben középiskolai valamint felsőfokú tanulmányok

folytatására; vizsgákra való felkészüléshez tanulmányi és vizsga szabadságra, ha külföldi állampolgár: konzuli, diplomáciai érintkezésre, jogképessége korlátozott (bírósági tárgyaláson joga van megjelenni, ezt lehetővé kell

tenni), Iratbetekintési joga van a rá vonatkozó dokumentumokra A fogvatartotti fórumokon való véleménynyilvánításra vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, kinyilvánítására,

gyakorlására, joga van egyházi házasság kötésre, keresztelésre, egyházi temetésre, A szabadságvesztés célját szolgáló valamennyi reintegrációs programon való részvételre A szabadulása utáni visszailleszkedéshez szükséges segítségadásra Szabályozott keretek között sajtó és médianyilatkozatot tehet egyéb jogok: élelmezés: napi háromszori; legalább egyszeri meleg étel (kivételesen pl.:

szállítás, rendkívüli esemény esetén kizárólag hideg élelmiszer); szükségleti cikket vásárolhat: parancsnok által meghatározott időben, módon tartására fordítható összeggel csökkentett munkadíjából; ruházati ellátás (évszaknak megfelelő, dolgozóknak munkaruha); egészségügyi ellátás: az elítélt a jogszabályban meghatározott térítéshez, illetve részleges térítéshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat a kiszabott térítési díj ellenében veheti igénybe. A letéti pénzzel, jövedelemmel, egyéb pénzbeli jutatással nem rendelkező elítélt esetén, aki közgyógyellátásra jogosult, a gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv intézet meghatározott mértékig átvállalja. (Térítés nélkül részesül ellátásban: várandós- vagy anya-gyermek körleten elhelyezett anya, fiatalkorú elítélt) egyéb jogosultságok: 6 hónapig kivételesen 1 éves koráig a csecsemő anyjával együtt helyezhető el; Magánlakás sérthetetlensége; Jó hírnév; Magántitok védelme; Személyes adatainak védelme.

2.3. Jogosultságok felfüggesztése elítéltek esetén

Egyes elítélti jogosultságok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztésére a bv. intézet parancsnoka jogosult. Ez azt jelenti, hogy az elítéltek meghatározott csoportjának egyes elítélti jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztésére van lehetősége a parancsnoknak, amennyiben bv. intézet rendjét és fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan veszélyeztető esemény esete áll fenn. Tartama az esemény felszámolási ideje, de maximum 5 nap, amit az országos parancsnok további 5 nappal meghosszabbíthat. A felfüggeszthető jogok:

kapcsolattartási jog, munkavégzéshez való jog, iskolai tanulmányokhoz való jog, szabadlevegőn tartózkodás joga, szabadidőben gyakorolható jogok.

Természetesen a vétlen elítélt esetén az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni. A jogok korlátozásának ellenőrzésére a bv. ügyész az intézkedés jogosultságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, illetve a jogok gyakorlásának

34

felfüggesztését megszüntetheti.

2.4. Az elítélti jogok gyakorlása és a jogérvényesítés eszközei

Állampolgári és büntetés-végrehajtási jogok legtöbbje csak személyesen gyakorolhatóak. Az általános jogérvényesítés eszközei: kérelem, panasz, kereset és fellebbezés.

2.4.1. Kérelem – ezt az elítélt kérelmi lapon a reintegrációs tiszthez vagy az illetékes egységhez adja be (ügyészi ellenőrzés alkalmával szóban is kérhet meghallgatást a bv. ügyésztől)

2.4.2. Panasz: A fogvatartással összefüggő és attól független jogsérelem orvoslására érvényesíthető eszköz. Ha a szabadságvesztéssel összefüggésben merül fel panasza, akkor az adott bv. intézet szervezeti egységének vezetőjéhez fordulhat. Annak döntése ellen az intézetparancsnokhoz, illetve ha az intézetparancsnok hozta a sérelmes döntést, akkor az országos parancsnokság kijelölt szervezeti egységének vezetőjéhez fordulhat. Abban az esetben ha ez utóbbi hozta a döntést, akkor vele szemben pedig az országos parancsnokhoz, illetve végső esetben az illetékes miniszterhez fordulhat panasszal a fogvatartott. Továbbá a fogvatartással kapcsolatban fordulhat panasszal még:

a bv. ügyészhez, az alapvető jogok biztosához (ombudsmanhoz), illetve az illetékes nemzetközi szervekhez/szervezetekhez.

2.4.3. Bírósági felülvizsgálat: A sérelmezett határozat megtámadása érdekében lehet benyújtani a fegyelmi jogkör gyakorlója által hozott fegyelmi ügyben a bv. bíróhoz (csak magánelzárás fenyítés ellen), illetve minden más esetben a bv. bíró által hozott végzés ellen a II. fokú megyei bírósághoz.

2.4.4. Kereset: Minden olyan ügyben, ami nem kapcsolódik a szabadságvesztéshez vagy kártérítési eljárás esetén az elítélt keresetet is benyújthat.

3. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása során előforduló csoportok

A szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt az elítélt számos csoportba, kategóriába sorolható. A későbbiekben részletesen kitérünk a biztonsági szempontokra is, azonban jogi szempontból jelentősek azok a részlegek, amelyek az elítélt kriminológiai, reintegrációs, valamint egészségügyi szempontok szerinti elosztását feltételezik. Mivel a differenciálás a modern büntetés-végrehajtás alapelve, így részleteiben nem tárgyaljuk ezeknek a csoportoknak a reszocializációs hatását, említés szintjén emeljük ki csupán a legfontosabbakat:

3.1. Enyhébb végrehajtási Szabályok alkalmazása (továbbiakban: EVSZ)

Az elhelyezés tekintetében a fogház illetve börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok is alkalmazhatóak. Ezen szabályokat hívjuk enyhébb végrehajtási szabályoknak (EVSZ), melyek alkalmazását az elítélt vagy a védője, illetve maga a bv intézet is kezdeményezheti. Az EVSZ akkor adható, ha az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, bűnözői kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított

35

magatartására tekintettel és az elkövetett bűncselekmény és a szabadságvesztés tartamára tekintettel a szabadságvesztés célja ennek alkalmazása esetén is fennáll és a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti. Az EVSZ alá kerülő elítélt a következő többletjogosultságokban részesülhet:

24 órát, kivételesen 48 órát meg nem haladó időre havonta maximum 4 alkalommal (pl. hétvégére) eltávozhat a bv. intézetből, azokon a napokon mikor nem dolgozik,

személyes szükségletére fordítható összeget készpénzben is megkaphatja és azt a bv. intézeten kívül elköltheti,

látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja, felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik.

Az EVSZ alá helyezett elítélt, ha az eltávozásával vagy a bv. intézeten kívüli munkájával kapcsolatosan magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, azaz például: eltávozásról önhibájából az előírt időben nem tér vissza; súlyos fegyelemsértést követ el; vagy egy kizáró tényező jelenik meg, akkor a bv. intézet parancsnoka felfüggeszti az EVSZ alkalmazását és előterjesztést tesz a bv. bírónak az EVSZ megszüntetése iránt.

Vannak esetek, amikor kizárt az EVSZ alkalmazása, ilyen ha: az elítélt a szabadságvesztéséből (beleszámítva az előzetest is) a feltételesen szabadon

bocsátás esedékes idő felét nem töltötte le, Az elítélt a szabadságvesztésből fogház fokozatban legalább 3 hónapot, börtön

fokozatban legalább 6 hónapot nem töltött le, az elítélt a törvény értelmében nem bocsátható feltételesre (Btk.47§(4)) vagy a bíróság

határozata alapján nem bocsátható feltételesre, újabb büntetőeljárás van ellene folyamatban, újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés ellene, és a büntetések

nincsenek összbüntetésbe foglalva, a bíróság jogerős ítéletében fegyház büntetésre ítélt elítélt a szabadságvesztés

enyhítésével tölti büntetését, az elítélt erőszakos, többszörös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

A bv. bíró határozata alapján az EVSZ végrehajtási módját a parancsnok határozza meg, azaz ilyenkor külön körleten vagy zárkába (lakóhelység) KELL elhelyezni a fogvatartottat, az említett és számára biztosított eltávozásokat, illetve azok számát a parancsnok határozza meg: hányszor, mikor, milyen időtartamra távozhat el, valamint az elítélt részére kiadható készpénz összegét és, hogy azt eltávozáskor kézhez kaphatja, szintén parancsnoki hatáskörbe tartozik.

3.2. Átmeneti részleg A hatályos törvények a különböző csoportokba sorolások kapcsán említést tesznek egy úgynevezett átmeneti részlegről melynek célja, hogy a hamarosan szabaduló elítéltet felkészítse a szabadulásra. Ennek értelmében, ha az elítélt:

fegyház vagy börtön fokozatban tölti büntetését legalább már 5 évet kitöltött a büntetésből és a várható szabadulásig maximum 2 év van még

Az átmeneti részlegbe sorolás feltételeinek megvizsgálása után – amely a szabadságvesztés ideje alatt az elítélt magatartására, munkavégzésére, kapcsolataira vonatkozik, valamint, hogy a fenti feltételeknek megfelel-e – az áthelyezésről, illetve az időpontról az intézet parancsnoka dönt.

36

átmeneti részleg helyezhető.

Az átmeneti részlegben elhelyezett elítélt számos többletjogosultsággal rendelkezik, azaz: keresményének a személyes szükségletekre fordítható teljes összegét vagy egy részét

készpénzbe megkaphatja, végrehajtási szabályok enyhíthetőek, azaz csökkenthető az életrend

meghatározottsága, számára engedélyezhető az intézetből eltávozása 24 órát meg nem haladó időre,

továbbá jutalomként ezt meghaladó időre és részt vehet intézeten kívüli munkáltatásban. a bv. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,

öntevékeny szervezetekben fokozottan részt vehet,

Az átmeneti részlegből az elítélt kihelyezésre, akkor kerül sor, ha az elítélt: ismételten olyan fegyelemsértést követ, amely miatt magánelzárást szabtak ki, ellene újabb büntetőeljárás indul.

Kihelyezésre és az átmeneti részlegben való részvétel megszüntetése esetén, újabb behelyezésre akkor van lehetőség egy év eltelte előtt, ha az új büntetőeljárás során felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, illetve egy év után újra elbírálható az ismételt visszahelyezés – magatartási szempontok alapján.

3.3. Gyógyító- terápiás részleg

Az intézetekben működő másik részleg, az úgynevezett gyógyító-terápiás részleg, melybe el KELL helyezni azt az elítéltet:

akinél korlátozott beszámítási képességet állapított meg a bíróság, akit a szabadságvesztés alatt kóros elmeállapota miatt az IMEI-ben kezeltek és ott

olyan mértékbe javult, hogy folytathatja a szabadságvesztést, akinek személyiségzavar jellege vagy annak súlyossága miatt indokolt.

Csoportba való be/ki helyezésről az intézetparancsnok dönt orvosi javaslatra, illetve akit az IMEI-ben kezeltek, azt csak az IMEI engedélyével lehet kihelyezni.A gyógyító-terápiás részlegben az alábbi speciális szabályokkal egészülnek ki az általános szabályok:

komplex terápiás program, külön házirend/napirend, állapotuknak megfelelő és jellegű foglalkoztatás, pszichoterápiás kezelés.

3.4. Prevenciós részleg

Azon elítéltek számára, akik önként jelentkeznek kábítószer fogyasztással kapcsolatos problémáik miatt – a kábítószer fogyasztás és terjesztés megelőzésére – prevenciós részleg létesíthető. Az az elítélt helyezhető itt el, aki írásban nyilatkozik arról, hogy a kábítószer mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak és ezekhez testváladékot szolgáltat.Ha kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt az ügyész vagy nyomozóhatóság a nyomozást felfüggesztette, vádemelést elhalasztotta, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztette, az erre kijelölt intézet az elítélt írásbeli kérelmére biztosítja a kábítószer függőséget gyógyító, kezelő, megelőző, felvilágosító szolgáltatásokon való részvételt. Más bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás során is az elítélt kérelmére az intézet (a fenti eljárási cselekmények előtt is!) gondoskodik ilyen jellegű ellátásról, annak biztosításáról. A prevenciós részlegen történő elhelyezéséről, illetve itt elhelyezés megszüntetéséről a nevelő javaslatára a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. Az itt elhelyezett részére:

37

a látogató fogadása, csomag küldése/fogadása, valamint a kapcsolattartás egyéb formáinak gyakorisága

növelhető, őket fokozottan kell foglakoztatni, prevenciós programokba szervezni.

Az elítélt írásbeli kérelmére a prevenciós részlegben történő elhelyezését meg kell szüntetni! Az elhelyezés megszüntetését kell kezdeményezni akkor is, ha az elítélt szervezetében kábítószert mutatnak ki (vizsgálat alkalmával), vagy az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos fegyelemsértést vagy bűncselekményt követett el.

Egyéb programok:

Társadalmi kötődés program

Jogszabály: Bv. tv. 187.§

Azt az elítéltet, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, kérelmére társadalmi kötődés programba kell helyezni.

A programelemek megvalósítása alapvetően a bv. pártfogó felügyelő feladata.A legfőbb célok: a családi kötelék fenntartása, a munkáltatás, és a szabad élethez közelítő fogva tartás megteremtése.Juttatások, jogosultságok:

havonta 10 nap eltávozás;külső munkahelyen felügyelet nélkül dolgozhat;tanulmányait intézeten kívül is folytathatja.

Amennyiben az elítélt a társadalmi kötődés program szabályait megszegi, az intézet parancsnoka annak végrehajtását felfüggeszti.

4. Reintegrációs őrizet

2013. ÉVI CCXL. TV. 187/A-E. §.A szabadulás várható időpontja előtt 6 hónappal reintegrációs őrizetbe helyezhető az elítélt, akit- első alkalommal ítélték végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre- elkövetett bűncselekménye nem személy elleni erőszakos bcs.- öt évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetését börtön – vagy fogház fokozatban töltötte- és aki vállalja.A Bv. Bíró dönt róla a bv. intézet előterjesztése vagy az elítélt kérelme alapján.Lényegi ismérvei:A BV. Bíró által kijelölt lakásban tartózkodhat, onnan eljárhat dolgozni, tanulni, illetve gyógykezelés céljából, az ott meghatározott időben és az ott meghatározott úti cél mellett.A reintegrációs őrizet az elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazása mellett biztosítható.A bv. intézet a bv pártfogó felügyelőt megkeresi környezettanulmány és javaslat elkészítése céljából.Ha az őrizet helye nem az elítélt saját tulajdonában álló ingatlan, úgy a tulajdonos előzetes, befogadó nyilatkozata szükséges.Nem helyezhető reintegrációs őrizetbe:

38

- további szabadságvesztést kell végrehajtani,- folyamatban lévő ügyében előzetes letartóztatását rendelték el,- a fogvatartása során engedélyezett reintegrációs őrizetet az elítéltnek felróható okból megszűntették,- az 1 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésből legalább 3, 1 évet meghaladó tartamú szabadságvesztésből legalább 6 hónapot nem töltött le,- a megjelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlan,A reintegrációs őrizetbe töltött tartam a szabadságvesztésbe beleszámít.A bv. szervezet az őrizetre vonatkozó szabályok megtartását a rendőrséggel együtt ellenőrzi.A reintegrációs őrizet megszűntetéséről a bv. szerv vezetőjének előterjesztése alapján a bv. bíró határoz.

UtógondozásJogszabály: Bv. tv. 191.§Új eleme: az utógondozás kizárólag a bv. pártfogó felügyelők által, a szabadult elítéltek kérelmére végzett reintegrációs tevékenység.

A szabadulást követő egy év időtartamban vehető igénybe.

A szabadult elítélt önkéntes kérelmére kezdődik, amely bármikor részéről megszakítható.

Az utógondozást az elítélt letelepedése szerint illetékes bv. pártfogó felügyelő végzi.

Közreműködhetnek: a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, karitatív tevékenységet végző civil szervezetek, vallási közösségek, egyéb önkéntes közreműködők, tevékenységüket a bv. pártfogó koordinálja.

Ha a szabaduló elítélt munkavállalásának és lakhatásának megteremtésére irányuló intézkedések eredményre nem vezettek, a közfoglalkoztatást, illetve a lakhatást az állam biztosítja.

5. A fogvatartás rendjének és biztonságának jogi aspektusai

A fogvatartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél az intézetben, illetve büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt az intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított. A fogvatartás biztonságát jelentős mértékben sértő vagy veszélyeztető olyan események, amelyek jogszabályban meghatározott külön intézkedések bevezetését teszik szükségessé, rendkívüli eseménynek minősülnek.

A biztonság három alapeleme: az őrzés, felügyelet, ellenőrzés. Hogy melyik alkalmazására van éppen szükség, az intézet parancsnoka dönti el, figyelembe véve

a végrehajtási fokozatot, a biztonsági kockázati csoportját, az intézet sajátosságait.

A biztonsági kockázati csoportba sorolásáról a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt, alacsony, kzepes, magas, biztonsági kockázati csoportba sorolva a fogvatartottakat.

39

A biztonsági kockázati csoportba sorolásnál az alábbiakat kell figyelembe venni: elkövetett bűncselekmény (jellege/körülményei), szabadságvesztés időtartama és végrehajtási fokozata, szabadságvesztésből még le nem töltött idő, feltételes szabadon bocsátás esedékességének időpontja, elítélt személyisége, előélete, egészségi/fizikai állapota, kapcsolattartása, új büntetőeljárás indítása esetén ennek alapjául

szolgáló magatartás jellege/körülményei, intézet, illetve a foglalkoztatás biztonsági szempontú sajátossága.

A Befogadási és Fogvatartási Bizottság: legalább 6 havonta felülvizsgálja a besorolást. Körülmények változása esetén ettől eltérő időben is lehet/kell változtatni. A csoportba sorolás mellett egyéb biztonsági aspektusok a fogvatartás rendjét és biztonságát sértő, veszélyeztető cselekmény megelőzésére, illetve megszüntetésére tett biztonsági intézkedésekről a V. fejezetben szólunk részletesen.

6. Elítéltek reintegrációjának jogszabályi háttere

A szabadságvesztés céljának, a társadalmi reintegráció elérése érdekében szükséges a fogvatartottak reintegrációja. Ennek megfelelően, valamint a hatályos jogszabályaink rendelkezése szerint a reinegráció feladata az önbecsülés és felelősségérzet fenntartása, és fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának kialakítása, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítése. A reintegrációs folyamat részei:

az elítélt személységének megismerése, megfelelő foglalkoztatása és önképzése, rehabilitációs és szabadidős programok, családi és társadalmi kapcsolatok biztosítása.

Az elítélt személyiségének megismerése érdekében a befogadási eljárásnál említett befogadó részlegbe kerül elhelyezésre az az elítélt, akinek várható szabadulásáig több mint 1 év van hátra, illetve egyéb kizáró ok alatt nem áll. Ebbe a befogadó részlegbe kell elvégezni az elítélt egészségügyi, pszichológia, munka alkalmassági, valamint pedagógiai vizsgálatát. A pedagógiai és pszichológiai vizsgálat célja, hogy feltárja az elítélt személyiségét, az elképzeléseit a büntetés tartalma alatti és szabadulás utáni időszakra, személyére alkalmazható módszereket, eszközöket. Az elítélt egészségügyi, pszichológiai, munka alkalmassági, pedagógiai vizsgálata, valamint a reintegerációs tiszti tájékozódás akkor sem mellőzhető, ha az elítélt várható szabadulásáig kevesebb, mint 1 év van hátra, ebben az esetben azonban nem kell befogadó részlegbe helyezni. Ezt követően kerül sor a megfelelő foglakoztatás és önképzés kijelölésére. Ennek értelmében a foglalkoztatás keretében a bv. biztosítja az alapfokú iskolai oktatást, a munkáltatást, a szakirányú képzést, a terápiás foglalkoztatást, a művelődési, szabadidős, sport, személyiségfejlesztő, gyógyító, és rehabilitációs programokon való részvétel lehetőségét.

Az iskolarendszeri oktatás és gyógypedagógiai oktatás az erre vonatkozó jogszabályok szerint történik. Az alapfokú iskolai oktatásban való részvételre, illetve ennek elvégzésére az elítéltet ösztönözni és támogatni kell. Az oktatási intézmény a fogvatartásra utalás nélkül állít ki bizonyítványt. Továbbá az elítélt kérelmére a közép- és felsőfokú oktatásban való részvételt

40

végrehajtási

személyes

egyéb körülmény

engedélyezheti a parancsnok. Ha az alapfokú oktatás feltételeit az intézet nem tudja biztosítani, akkor az elítélt kérelmére őt egy másik intézetbe kell szállítani. A Különleges Biztonsági Körleten elhelyezett elítélt az oktatásban egyéni tanulóként vehet részt.

Az elítélt jogosult továbbá részt venni: szabadidejében az intézet által biztosított művelődési és szabadidős programokon, az intézet által szervezett vagy öntevékeny módon csoportokban, szakkörökben, személyiségfejlesztő programokon, gyógyító vagy rehabilitációs programokon.

Parancsnoki engedéllyel az intézeten kívül is részt vehet ilyen jellegű szolgáltatásokon, amennyiben a költségeket fedezni tudja és a feltételek biztosítottak. Az országos parancsnok előzetes engedélyével két vagy több intézet elítéltjei részére közös kulturális és sporttevékenység szervezhető.

6.1. Kapcsolattartás

Az elítéltek legfontosabb reszocializációs eszköze a kapcsolattartás. A külvilággal, főleg családtagokkal, szeretteikkel való kapcsolat fenntartása elsősorban a szabadulás utáni élet alapjának számít, de ugyanakkor a szabadságvesztés büntetés elviselésében, a belső biztonság megteremtésében is jelentős szerepe van. Formái a levelezés, látogatás, csomagküldés és távbeszélő használata.

6.1.1. LevelezésAz elítélt által írt illetve részére érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon továbbítani illetve kézbesíteni kell. Az elítélt részére érkezett levelet szintén két munkanapon belül – az elítélt után kell küldeni, ha:

más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították, az intézetből engedélyezett távolléte esetén, ha az intézetbe való visszatérése a levél

érkezésétől számított 10 napon túlra várható, időközben szabadításra került sor.

Az intézet az elítélt levelezését ellenőrizheti. Ennek célja a fogvatartás biztonságnak fenntartása, biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekedet megelőzése, amely történhet szúrópróba szerűen, vagy kellő rendszerességgel, kiterjedhet a levél felbontására, illetve technikai eszköz vagy kiképzett kutya is igénybe vételével.

Kivétel, azaz nem ellenőrizhető (csak a feladó kiléte megállapítása céljából) a levelezés a következő esetekben:

hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel (amelynek tevékenysége

az emberi jogok érvényesítésére és vizsgálatára kiterjed!), védővel való levelezése.

Abban az esetben, ha alapos indok merül fel, hogy az elítélt részére érkező levelek nem a borítékon megjelölt hatóságtól vagy védőtől érkeztek, a levelet az elítélt jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat.

6.1.2. LátogatásAz elítélt által megjelölt személyek részére az intézet - az elítélt útján - értesítést küld a látogatás időpontjáról és időtartamáról, az intézetbe bevihető tárgyak köréről, illetve ruházat

41

tartalmilag nem

és csomag átvizsgálásról, intézetbe való tartózkodás szabályairól. A látogatásról ki kell zárni azt akit az ügyész, bíróság folyamatban levő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve akinek magatartása az intézet biztonságára veszélyes.

A látogatásra speciális szabályok vonatkoznak, ennek értelmében: egy időben két 18 éven aluli és két nagykorú, vagy egy nagykorú és három 18 éven

aluli fogadható, az időpontot parancsnok határozza meg, időtartamot a fogvatartott rezsimbe sorolása

határozza meg, a látogatás erre kijelölt helyiségben/asztal mellett történik, biztonsági okból az

intézetparancsnok elrendelheti rácson keresztül vagy zárt fülkéből telefonon, az elítélt a látogatónak ajándékot vagy más tárgyat csak engedéllyel adhat át, az elítélt és látogató közötti beszélgetés ellenőrizhető, erről őket tájékoztatni kell, az elítéltet más intézetbe fogvatartott hozzátartozója a két intézet parancsnokának

együttes engedélyével látogathatja meg. (Az átszállítás költsége az elítéltet terheli, kivéve, ha az utazásra az intézetek között heti rendszeres szállítás keretében kerül sor.)

A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti és ezt figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba. A látogatást félbe kell szakítani, ha az elítélt/látogató magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti vagy veszélyezteti.

6.1.3. CsomagküldésAz elítélt útján az intézet értesítést küld a hozzátartozónak a csomagküldés lehetőségéről, csomagküldés módjáról, illetve a költségek viseléséről.A csomag mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amit az elítélt engedéllyel magánál tarthat. A csomag súlya maximum 5 kg. A csomagot az elítélt jelenlétében kell felbontani és tartalmát ellenőrizni. Ha az elítélt egyáltalán nem kap csomagot, akkor az intézetparancsnok engedélyezheti, hogy az elítélt a letéti pénzéből a személyes szükségleteire fordítható összegen felül a csomag tartalmára vonatkozó szabályok figyelembe vételével vásároljon. Az intézetparancsnok azt is engedélyezheti, hogy a hozzátartozó a csomagot közvetlenül az intézetben adja át.

6.1.4. MobiltelefonAz intézetbe speciális mobiltelefon használható, melynek feltöltése az elítélt saját költségére történik. Biztonsági okokból a beszélgetés ellenőrizhető, illetve megszakítható.

6.2. Jutalmazás és fegyelmi fenyítések

A reintegráció fontos része az elítéltek jutalmazása, illetve a velük szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések. 6.2.1. Az elítélt jutalomba részesíthető példamutató magatartásáért, munkában elért eredményéért, tanulásban tanúsított szorgalmáért, elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért, súlyos veszély elhárítása esetén. Részére adható jutalmak:

Nevelői hatáskör: dicséret szóban vagy írásban (nyilvántartásba is be kell jegyezni), kondicionáló terem használatának díjmentes biztosítása látogató soron kívüli fogadása- illetve látogatási idő hosszabbítása

42

személyes szükségletekre fordítható összeg növelése (személyes szükségletre fordítható összeg egy hónapra maximum 100 %-al növelhető),

Nevelői javaslat alapján, osztályvezetői hatáskör: tárgyjutalom (amelynek körét a parancsnok határozza meg), pénzjutalom,

Nevelői javaslat alapján, osztályvezetői véleménnyel intézetparancsnoki hatáskör: fiatalkorú esetén dicsérő oklevél, végrehajtott fenyítés nyilvántartásból való törlése (nyilvántartásból törölt =

értékelő véleménybe nem lehet feltüntetni), látogató bv. intézeten kívüli fogadása soron kívül, jutalom kimaradás, jutalom eltávozás.

Az intézetparancsnok kizárólagosan jogosult a a végrehajtott fenyítés törlésére, a látogató bv,. intézeten kívüli fogadására soron kíül, valamint a rövid tartamú eltávozás, és a kimaradás engedélyezésére. Rajta kívül jutalmazásra jogosult személyeket és az általuk adható jutalmakat az országos parancsnok intézkedésben határozza meg. Az elítélt jutalmazására a személyi állomány tagja tehet javaslatot.Rövid tartamú eltávozás tartama rezsimhez kötött.Az engedélyezett eltávozás beleszámít a szabadságvesztés időtartamába. Amennyiben az elítélt rendelkezik fizetett szabadsággal, akkor azt lehetőleg annak terhére kell engedélyezni.Nem engedélyezhető a rövid tartamú eltávozás, ha:

újabb büntető eljárás van folyamatban az elítélt ellen, a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó

szabadságvesztésre ítélték; az ítélet jogerőre emelkedésétől számított minimum 3 évig, (*) a korábbi távolétéről önhibájából nem tért vissza, az intézetbe való

visszaszállításától számított minimum egy évig, (*) korábbi távollétéről önhibájából késve tért vissza, illetve ittasan, vagy bódult

állapotban visszatérve az intézet rendjét megzavarta, a visszaérkezésétől számított 6 hónapig.

(*) Rövid tartamú eltávozás kivételesen engedélyezhető ebben a két esetben akkor is, ha fennállnak a tiltó rendelkezések, de az elítélt átmeneti csoportba került, vagy a várható szabadulása 4 hónapon belül esedékes, illetve ha a személyi/családi körülményei ezt különösen indokolják.Rövid tartamú eltávozásra és kimaradásra bocsátott elítéltet igazolással kell ellátni és erről az eltávozásról értesíteni kell az elítélt tartózkodási helye szerinti illetékes rendőrkapitányságot.

A kimaradás lehet csoportos (intézetparancsnok dönt kíséretről) vagy egyéni, melynek elsődleges célja a családi kapcsolatok fenntartása, a szabadulás utáni munkahelyről gondoskodás, illetve a szabadulás utáni lakhatásról gondoskodás.Jutalomként csak annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből:

fegyházban: a büntetésének minimum a felét, börtönben: minimum 6 hónapot, fogházban: minimum 3 hónapot letöltött, illetve akit átmeneti részlegbe helyeztek.

A szabadságvesztés figyelembe vett időtartamába az előzetesben töltött idő is beleszámít. Időtartama maximum 24 óra lehet, az eltávozás idejére az elítélt letétben lévő pénzéből az intézetparancsnok költőpénz kiadását engedélyezheti. Nem engedélyezhető kimaradás, ha újabb büntetőeljárás van folyamatban az elítélt ellen, illetve ha a kimaradással kapcsolatos szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte.

43

6.2.2. Fegyelemi fenyítésA szabadságvesztés büntetés alatt fegyelmi fenyítés alkalmazható, ha az intézet rendjét vétkesen megsértő elítélt más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír vagy más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetésének szándékosan segítséget nyújt. Továbbá, ha:

megsérti a fogvatartás rendjét és biztonságát, megsérti a fogvatartottak kötelezettségére vonatkozó szabályok rendelkezéseit, megszegi az intézet házirendjét, nem tartja be a bv. szervezet személyi állománya tagjának, illetve a rendelkezési

jogkör gyakorlójának utasításait, előállításkor vagy egészségi intézménybe való átszállításkor nem tartja be az

előállítást elrendelő szerv, vagy egészségügyi intézmény rendjére vonatkozó szabályokat,

megszegi a munkarendet, nem tesz eleget a munkáltató utasításainak, saját életét/testi épségét veszélyeztető olyan cselekményt tesz, amely egyben a

fogvatartás rendjét is sérti, tiltott tárgyat tart magánál, bódító hatás elérésére alkalmas készítményt állít elő, tart, vagy használ, élelem átvételét vagy elfogyasztását az intézet rendjét vagy biztonságát sértő

feltételhez köti.Nemcsak a befejezett, hanem a kísérleti fázisú fegyelmi vétség is büntethető. A büntetés-végrehajtási jog a következő fenyítési formákat ismeri:

feddés (az elítélt szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetése, az intézet rosszallásának kifejezése),

személyi szükségletre fordítható összeg csökkentése, (hat hónapig terjedő időre maximum 50%-kal csökkenthető)

magánál tartható tárgyak körének korlátozása, (legfeljebb 6 hónapig tarthat) bv. intézet által szervezett programokon való részvétel korlátozása, attól való eltiltása. többletszolgáltatások megvonása, (kond.terem, hűtőszekrény, vízmelegítő) magánelzárás, amely:

fegyházban dolgozó fogv. esetében 25 napig fegyházban nem dolgozó fogv. esetében 20 napig börtönben dogozó fogv. esetében 20 napig börtönben nem dolgozó fogv. esetében 15 napig fogházban dolgozó fogv. esetében 10 napig fogházban nem dolgozó fogv. esetében 5 napig

A magánelzárás végrehajtása alatt engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzék, illetve oktatásban részt vegyen a fiatalkorú elítélt. Magánelzárás terhes, kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható. Magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt:

nem küldhet és nem kaphat csomagot, védőjével való kapcsolattartást kivéve nem telefonálhat és nem levelezhet, nem fogadhat látogatót (kivéve pap, szabadulás esetén leendő munkáltató, pártfogó,

karitatív szervezet képviselője), személyes szükségletére nem vásárolhat, nem veheti igénybe a művelődési, sport, sajtótermék lehetőségeket.

Ezeknek a magánelzárás végrehajtása utáni engedélyezése intézetparancsnoki hatáskör. Az elítélt a magánelzárás alatt érintkezhet a védőjével, illetve a parancsnok engedélyével és felügyelettel meglátogathatja súlyos beteg hozzátartozóját, vagy részt vehet annak temetésén.

44

terjedhet.

A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni fegyelemsértés súlyára, elítélt eddigi magatartására, fenyítés céljára. Ennek megfelelően, ha az elítélt szabálysértést követett el – fegyelemsértésként kell elbírálni, viszont ha bűncselekményt is megvalósít- fegyelmi mellett feljelentést is kell tenni. A bv. intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elítélt a bv. bírónál bírósági felülvizsgálatot kérhet. Ezt a határozat közlésekor azonnal be kell jelenteni és halasztó hatálya van a fenyítés megkezdésére. A bv. bíró döntése viszon már jogerős határozatnak számít.

6.3. Elítéltek munkáltatása és képzése

Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék. Az elítéltek az intézetben főszabály szerint kétféle munkát végezhetnek: az egyik a munkáltatás, amely olyan szervezett foglalkoztatás, amely rendszeresen, díjazás ellenében történik. A másik munka a díjazás nélküli munkavégzés, amely intézet tisztán tartásban, ellátásban való részvételt jelenti.

6.3.1. Munkáltatásnak minősül az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik. A bv intézetekben a munkáltatást az elítéltet munkával foglalkoztató intézetet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet végzi Az elítéltnek egy esetleges más gazdálkodó szervezetnél történő munkáltatása esetén az elítélt hozzájárulását akár szóban, akár írásban visszavonhatja. Ha az elítélt nyilatkozatát szóban teszi meg, arról jegyzőkönyvet kell felvenni. Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha

ott a szabadságvesztés megkezdése előtt vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll;

olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be;

a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott közeli hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba.

A Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt az elítélt munkába állításáról, munkakör kijelöléséről valamint a munkáltató megjelöléséről. A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani. Az elítélt a munkahelyre vagy munkarendre utaló jelzés viselésére kötelezhető. Az elítélt kötelezettsége munkáját a kijelölt helyen a munkáltató utasítása szerint, illetve az elvárható szakértelemmel, gondossággal szabályok és utasítások szerint elvégezni.Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha

tankötelezettsége áll fenn, terhessége a hatodik hónapot elérte, gyermekét a büntetés-végrehajtási intézetben gondozza, munkaképtelen, a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A munkarend szabályozza a munkavégzés helyét, idejét, kezdetét-végét, szüneteket, műszakok beosztását. Az elítélt műszakbeosztását hetente változtatni kell. Fiatalkorú/nő (kisgyerekes, terhes) éjszakai munkára nem osztható be. Iskolai oktatásban/szakképzésben résztvevőnek úgy kell megállapítani a munkarendjét, hogy az ne zavarja a

45

tanulást/szakképzést. Az elítélt részére munkaidő kedvezmény adható, így általános iskolai, középiskolai, szakképzésbe résztvevőket vizsgára való felkészüléshez, tanévenként minimum 5 napra fel kell menteni, valamint oktatási napokon (órákat leszámítva) a résztvevőknek 1 óra munkaidő kedvezmény jár. Továbbá 6 óra munka után 20 perc, ezt követően minden további 3 óra után 20 perc munkaköri szünet van megállapítva. Az elítélt részére a heti pihenő nap maximum havonta részben vagy egészben összevontan is kiadható. Hat munkanap után egy pihenőnap kiadása kötelező. Fizetett szabadság jár a munkavégző elítéltnek, ez évente a 254-ik munkanapot követő 3 hónapon belül ki kell adni. A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató és intézet határozza meg, valamint az elítélt kérelmére vagy egyéb okból részletekben a ledolgozott napok arányában is kiadható. A munkáltatás szünetelése esetén az elítéltet átszállítják másik intézetbe. Ekkor, vagy munkahelye megszűnése estén a megállapított szabadságot részére ki kell adni, vagy pénzben kell megváltani. A munka díjazásának megállapítása vonatkozásában a teljes munkaidőben foglalkozatott elítélt részére a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyba álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének minimum 1/3-át kell megfizetni.

6.3.2. A díjazás nélküli munkavégzés szabályaiNem minősül munkáltatásnak az elítéltnek az intézet tisztán tartásában és ellátásában való díjazás nélküli kötelező részvétele. A díjazás nélküli munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A munkavégzést megelőzően az elítélt munkavégző képességéről orvosi nyilatkozatot kell beszerezni. Az intézet orvosa a díjazás nélküli munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti. A díjazás nélküli munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai és munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. A díjazás nélküli munkavégzésről az intézet nyilvántartást vezet. 6.3.3. Terápiás foglalkoztatás az elítélt foglalkozatásának egy speciális formája. Lényege, hogy a megváltozott munkaképességű elítéltek számára, egészségügyi állapotukhoz igazodó munkavégzést jelölnek ki. Erről orvosi javaslatra a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság dönt. Díjazásban, úgynevezett ösztöndíjba részesülnek ezek az elítéltek, amely az alapmunkadíj 1/3-a összegben kerül megállapításra.

6.3.4. Elítélt saját kérelme alapján szakképzésbe is bevonható, amiről a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt. A kérelem alapján megkezdett szakképzés viszont kötelező. Önhiba esetén részben vagy teljesen kötelező a költségek megtérítése. Szakképzést szervezhet külön-külön vagy együttesen bv. intézet, munkáltató, törvény által felhatalmazott egyéb szerv, magánszemély. Alapfokú oktatásban, szakképzésben, továbbképzésben résztvevőket a képzés ideje alatt az alapmunkadíj 1/3-ának megfelelő pénzbeli térítés, ösztöndíj illeti meg. Munkába állításuk során nem részesülhetnek kettős díjazásban.

7. Feltételes szabadságra bocsátás

Az új Btk-ban változtak a feltételes szabadságra bocsátás feltételei is. A feltételes szabadságra bocsátás egy olyan kedvezmény az elítélt számára, amellyel a szabadságvesztés büntetés végrehajtandó része csökken. Objektív feltétele a szabadságveszés büntetés meghatározott tartamú részének kitöltése. Az új Btk. a korábbihoz képest teljesen eltérően, már nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez igazítja a feltételes szabadságra bocsátás időpontját. Újdonság az időbeliség, mely a Btk. 38.§ (2) bekezdésében

46

szerepel. (Ha a feltételes szabadság nem kizárt, időpontja a büntetés ⅔, visszaesőnél ¾ részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő nap) Az öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. A törvény három hónapban állapítja meg azt az időpontot, amely letelte előtt egyáltalán nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt. Nem bocsátható feltételes szabadságra:

- a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani- az erőszakos többszörös visszaeső- aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el- akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet

korábbi, határozott ideig tartó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követtet el.

Nem változott a feltételes szabadság tartama, amely azonos a büntetés még hátralévő részével, de legalább egy év. A Btk. új rendelkezésként vezeti be azt, hogy a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartamát legalább egy, legfeljebb három évvel meghosszabbíthatja. A 40. § (1) bekezdése rendelkezik a feltételes szabadság megszüntetésének kötelező, a (2) bekezdés pedig a fakultatív eseteiről.A Bv. tv-ben a feltételes szabadságra bocsátás feltételei a Btk. rendelkezéseihez igazodnak. Itt kerülnek rögzítésre a feltételes szabadság melletti pártfogó felügyeletre és külön magatartási szabályok alkalmazására vonatkozó rendelkezések is.

7.1. Eljárás

A feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt 3 hónappal az intézet előterjesztést tesz a bv. bíróhoz, aki meghallgatja az elítéltet, pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el, majd végzéssel határoz. Milyen szempontok alapján dönt a bv. bíró?

Megtartotta-e az elítélt a bv. intézet rendjére vonatkozó szabályokat? Teljesítette-e az őt terhelő kötelezettségeket? Képességeire, egészségi állapotára tekintettel megfelelően, szorgalmasan dolgozott-e? Családjával és volt/leendő munkahelyével milyen kapcsolatot tart fenn? Korábbi életviteléhez képest a magatartásában és erkölcsi szemléletében

bekövetkezett-e kedvező változás? Mutat-e készséget arra, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folytatni? Felkészült-e a szabadulásra, intézkedett-e szállása, munkahelye érdekében?

A feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog, erre csak akkor kerülhet sor, ha megalapozottan szolgálja a büntetés célját!Amennyiben a bv. bíró nem bocsátotta az elítéltet feltételesre, akkor a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmet az elítélt vagy a védője is kezdeményezheti, nem kell megvárni az intézet kezdeményezését. Ez utóbbi esetben a kérelmet a bv. intézet értékelő véleményével és javaslatával együtt 30 napon belül továbbküldi a bv. bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményekre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és javaslat mellőzhető. Életfogytig tartó büntetést töltőnél az elutasítást követően 2 éven belül újra meg kell vizsgálni, majd ezt követően évente.

Ha a bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátásá esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi

47

vétséget követett el, a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.

7.2. Feltételes megszüntetése

KÖTELEZŐen: az elítéltet a feltételes alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. (Mindegy, hogy szándékos vagy gondatlan bűncselekmény miatt.)

A bv. bíró döntése alapján: ha az elítéltet egyéb (nem szabadságvesztés) büntetésre ítélik, ha a magatartási szabályokat megszegi,

Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátást megszüntetik, akkor az eltöltött idő a szabadságvesztésbe NEM számít bele. Abban az esetben, ha a pártfogó felügyelet alá helyezett feltételes szabadságon levő elítélt a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó vagy a rendőrség a feltételes megszüntetése érdekében az ügyészhez fordul és megjelöli a bizonyítási eszközöket. Amennyiben az ügyész megalapozottnak látja a megszüntetést, akkor az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíróhoz fordul ilyen célú indítvánnyal. Ha az elítélt a hatóság elől elrejtőzött, vagy ettől tartani lehet, az indítvány benyújtása előtt az ügyész, benyújtása után a bv. bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét.

8. Szabadítási eljárás

Az elítélt befogadásakor kötelezően meg kell határozni a szabadságvesztés büntetés első napját, a szabadságvesztés büntetés utolsó napját (szabadulás napját), illetve a kiszabott végrehajtási fokozatban lehetséges feltételes szabadságra bocsátás időpontját. Azt az elítéltet:

aki szabadságvesztését kitöltötte, annak utolsó napján akit feltételes szabadságra bocsátottak, annak esedékessége napján, kivéve ha a nem

jogerős végzés ellen az ügyész az esedékesség napjáig fellebbezést jelentett be, akinek szabadságvesztését félbeszakították, a határozat megérkezésének napján, vagy a

határozatban megjelölt napon, akinek a szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedték vagy mérsékelték, a

jogszabályban, vagy a kegyelemi döntésben megállapított napon, akinek ügyében a Kúria felülvizsgálati eljárás, illetve a törvényesség érdekében

lefolytatott jogorvoslati eljárás vagy jogegységi eljárás keretében szabadlábra helyezéséről határoz, a Kúria határozata kihirdetésének napján.

A szabadon bocsátást megelőző szabadítási eljárás maximum 48 óráig tarthat. Az elítéltet olyan időpontban kell szabadítani, hogy lehetőleg még aznap hazaérjen. A szabadon bocsátásról 72 órán belül értesíteni kell:

az I. fokú (vagy összbüntetést hozó) bíróságot, szabaduló lakhelye szerinti rendőrkapitányságot, Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát, feltételes szabadlábra helyezés esetén a bv. bírót (aki hozta) és a pártfogót (ha

kijelölésre került) ha van, a gondnokot vagy a gyámot.

Az elítéltet szabadulási igazolással kell ellátni. Súlyos beteg/ korlátozott mozgású elítélt esetén a szabadítás előtt legalább egy hónappal az intézet felhívja a hozzátartozóját a hazaszállításra, ha nincs hozzátartozó vagy nem vállalja, akkor egészségügyi intézetbe való elhelyezéséről intézkedik az intézet.

48

9. Egyéb – a büntetés-végrehajtási joghoz kapcsolódó járulékos – feladatok

9.1. Kényszergyógykezelés (továbbiakban: KGYK) végrehajtása

Amennyiben személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény elkövetője elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető és tartani kell attól, hogy hasonló bűncselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén az 1 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetést kellene kiszabni, akkor helyette kényszergyógykezelést kell elrendelni. A kényszergyógykezelést erre kijelölt intézetben hajtják végre, amely az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI). Ha a kényszergyógykezelés szükségessége nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni.

A KGYK során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerinti szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy ezáltal állapotának romlását megakadályozzák és egészségét mielőbb helyreállítsák. A kényszergyógykezelésre utalt betegre (a törvény meghatározott eltérésekkel) a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésére kötelező irányadó szabályokat kell alkalmazni. (Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 189-195 §). Az intézkedés végrehajtása során biztosítani kell felügyeletét, szakellátáshoz szükséges megfelelő elhelyezését, anyagi és egyéb egészségügyi ellátását, szociális és jogi érdekeinek védelmét, illetve az életvitelszerű bent tartózkodáshoz az intézet rendjével összhangban levő feltételeket.

A beteg kötelezettségei: az intézet rendjét betartani

A beteg jogai: Hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az intézet által engedélyezett

személyekkel tarthat kapcsolatot: levelezhet (korlátlanul), látogatót/csomagot hetente fogadhat/kaphat, illetve hetente telefonálhat.

Kapcsolattartás valamennyi formáját az intézet ellenőrizheti, erről a lehetőségről a beteget tájékoztatni kell!

A beteg állapotára figyelemmel a látogatás későbbi időpontra helyezhető illetve soron kívüli látogatás engedélyezhető.

Vallását szabadon gyakorolhatja.

A KGYK-ek őrzése polgári ruhában és kórházi öltözetben valósul meg. Elhelyezésük kórházi jellegű, azaz nyitott kórtermekben történik, a felügyeletet egészségügyi ápolók látják el, a betegek pénzét letétként kezelik, mindig elmeápolói kísérettel történik az előállításuk, illetve a beteg távollétében is megtartható a tárgyalás. A beteg az intézetet csak gyógyítás érdekében, orvosilag indokolt esetben hagyhatja el. Ha a KGYK megkezdésétől 1 év eltelt a beteg gyógyulása érdekében az adaptációs bizottság javaslatára a főigazgató főorvos engedélyével a beteg adaptációs szabadságra bocsátható. Ennek tartalma maximum 30 nap, amely 1 alkalommal további 30 nappal meghosszabbítható. Engedélyezése több alkalommal is megtörténhet.

9.2. Javítóintézeti nevelés végrehajtásaKiegészítő szabályzó a 1/2015. (I. 14.) EMMI rendelet a javítóintézetek rendtartásáról

49

Fiatalkorú esetében javítóintézeti nevelés is alkalmazható büntetőjogi intézkedésként. Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges. Javítóintézeti nevelés végrehajtásának feladata, hogy a fiatalkorú: nevelése, oktatása, szakmai képzése által elősegítse, hogy helyes irányba fejlődjék, a társadalom hasznos tagjává váljék. A javítóintézeti nevelés az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete, közvetlen irányítása alatt áll. Tartama: minimum 1 év – maximum 4 év. Aki 1 évet eltöltött, illetve javítóintézeti nevelés intézkedésének felét letöltötte és alaposan feltételezhető, hogy e nélkül is célravezető a bíróság ideiglenesen elbocsátja. Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a hátralévő javítóintézeti nevelés idejével, de minimum 1 év. A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorú az ideiglenes elbocsátás alatt bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy újabb javító-nevelő intézkedést kap. A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti: a bíróság más büntetést vagy intézkedést szabott ki. vagy a fiatalkorú a pártfogó felügyelő szabályait megszegi. Megszüntetés esetén az így eltöltött idő nem számít bele a javítóintézet nevelésbe. Azt aki, 21. évét betöltötte el kell bocsátani!A javítóintézet fontossága büntetés-végrehajtási szempontból a fiatalkorúak előzetes letartóztatásának végrehajtása kapcsán jelenik meg. Hasonlóan a bv. intézetben foganatosított előzetes letartóztatáshoz, a rendelkezési jogkör gyakorlója (ügyész vagy bíróság) dönt a(z):

elkülönítésről (bűntársak), levelezés és látogatás ellenőrzéséről, levelezés, látogatás és csomag korlátozásáról, más intézetbe való átszállításáról, egészségügyi (civil) kórházba való elhelyezéséről, előzetes megszüntetéséről.

Ha a fiatalkorú tartósan szembeszegül, az intézet igazgatója kéri az ügyészt az előzetes végrehajtási helyének megváltoztatásának indítványozására. Ez esetben az ügyész indítványra a bíróság megváltoztathatja a foganatosítási helyet és a rendőrség átszállítja a fiatalkorút a büntetés-végrehajtási intézetbe.z IMEI hatáskörébe – és ez által a büntetés-végrehajtási jog körébe tartozik – az elmeállapot megfigyelése is. Ha a bíróság úgy látja (szakértői vélemény alapján), hogy a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges a bíróság vádirat benyújtásáig ügyészi indítványra, utána saját hatáskörében a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendelheti el. A megfigyelés maximum 1 hónapig tarthat (további 1 hónappal hosszabbítható).

9.3. Előzetes letartóztatás végrehajtása

Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani. Ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani. Főszabály szerint az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell foganatosítani. Kivételes esetben, ha a nyomozási cselekmények elvégzése indokolja (maximum 60 napra) rendőrségi fogdában is történhet. Az előzetesen letartóztatott hasonlóan az elítélthez köteles:

rendet megtartani, kapott utasításokat teljesíteni, büntetés-végrehajtási intézet tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni, orvosi gyógykezelésének/vizsgálatának magát alávetni, tartására fordított összeget a munkadíjából megfizeti,

50

okozott kárt megtéríteni, büntetés-végrehajtási intézeten belül csak felügyelet mellett járhat

Az előzetesen letartóztatott jogai: büntetőeljárási jogait gyakorolhatja, így védővel szóban és írásban, ellenőrzés nélkül

tarthatja a kapcsolatot (a telefonálás nem ellenőrizhető, de visszahívással meg lehet győződni a hívás jogosságáról). Az előzetesen letartóztatott és védője hivatali időben találkozhatnak (kivételesen el lehet térni ettől olyan eljárási cselekménnyel kapcsolatban, ami jogvesztő határidejű),

Az előzetesen letartóztatott befogadását követő hetvenkét órán belül lebonyolított látogatás és csomagátvétel nem számít be a látogatófogadás és csomagküldés havi mértékébe. Ebben az esetben az előzetesen letartóztatott tizenöt percben fogadhatja a látogatót, a csomag pedig kizárólag tisztasági felszerelést, az évszaknak megfelelő ruházatot, valamint gyógyszert és gyógyászati segédeszközt tartalmazhat.A látogatás csak abban az esetben engedélyezhető, ha a kapcsolattartó a bv. intézetbe történő beléptetése előtt kitölti a kapcsolattartói nyilatkozatot.

saját ruháját viselheti, letéti pénzéből személyi szükségleteire fordíthat, látogatás, levelezés, kapcsolattartás gyakorlásáról mindig a rendelkezési jogkör

gyakorlója dönt, levelezési és látogató fogadási joga büntető eljárás eredményessége érdekében korlátozható,

igénybe veheti a művelődési és sportolási lehetőségeket, anyagi és egészségügyi ellátásban részesül, gyógyszert és gyógyászati segédeszközt a

47. §-ban és az 53/A. §-ban foglaltak szerint kap, részt vehet munkavégzésben (kérelmére), ez esetben díjazás illeti meg, panasz/kérelem előterjesztésére jogosult, kártérítésre tarthat igényt, vallásgyakorlásra, pihenésre, fizetett szabadságra (ha dolgozik) jogosult.

A fegyelmezés, illetve jutalmazás az előzetesen letartóztatottak esetén eltérő szabályokkal bír. Ennek értelmében jutalomként nem adható számukra:

jutalom kimaradás, jutalom eltávozás látogató bv. intézeten kívüli fogadása soron kívül.

Fenyítésként a feddés, illetve a személyes szükségletre fordítható összeg csökkentése hasonló (annyi különbség van, hogy előzetes esetén a személyes szükségletre fordítható összeg csökkentése maximum három hónapig terjedő időre, legfeljebb 50 %-kal engedélyezett). A magánelzárás maximum 15 napra (ha dolgozik 10 napra), fiatalkorú esetében maximum 5 napra rendelhető el (ez ellen fellebbezéssel a bv. bíróhoz lehet fordulni). A fogvatartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra vonatozhat. A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja büntetőeljárási jogainak gyakorlását. Oktatásban részt vehet, kivéve, ha fogvatartott biztonságát veszélyezteti vagy a rendelkezési jogkör gyakorlója ezt megtiltotta (ugyanazon eljárás tagjaira vonatkozó elkülönítési szabályokat a művelődési, sport, oktatási, stb. során is érvényesíteni kell). Az előzetesen letartóztatott a választójogát az intézetben gyakorolhatja, saját ruháját viselheti, ha nem rendelkezik ilyennel, akkor csomagban kérhet, vagy letéti pénzéből vásárolhat. Ha ez

51

sem megoldható, akkor az intézet ellátja polgári ruházattal. Amennyiben dolgozik formaruha viselésére kötelezett.

9.4. Elzárás végrehajtása

Akit a bíróság elzárásra ítél, annak végrehajtására büntetés-végrehajtási intézetben kerülhet sor. Ennek tartama maximum 90 nap lehet. Elzárásosra ugyanazok a jogok vonatkoznak, mint elítéltre, kivéve nevelése, illetve oktatása nem szükséges, továbbá értelemszerűen jutalom eltávozásra nem engedhető, hiszen akkor az elzárás célja nem érvényesülhetne. El kell különíteni elzárásost az elítéltektől, illetve előzetesektől, de munkáltatás során közösen dolgozhatnak. Az elzárás során a fogvatartott köteles

meghatározott helyen tartózkodni, végrehajtás rendjét megtartani, utasításokat teljesíteni, bv. intézet tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni, tartására fordított összeget megfizetni, okozott kárt megtéríteni.

Az elzárásos jogosult: saját ruháját viselni, kapcsolattartásra, levelezésre, havonta 2 alkalommal fogadhat látogatót, csomagot kaphat, panasz, kérelem, jognyilatkozat előterjesztésére.

Jutalmazása lényegesen szűkebb körű, mint az elítélteké – tekintettel az idő rövidségére – azaz: dicséret, személyes szükségleteire fordítható összeg növelése, illetve pénzjutalomba részesíthető. A részére kiszabható fegyelmi fenyítések pedig: a feddés, a személyes szükségleteire fordítható összeg csökkentése, illetve magánelzárás, ami maximum 10 napig terjedhet és ez alatt is engedélyezhető, hogy dolgozzék.

9.5. A büntetés-végrehajtás garanciarendszere

A büntetés-végrehajtás külső ellenőrzését, felügyeletét a büntetés-végrehajtási bíró, a törvényességi felügyeletet ellátó büntetés-végrehajtási ügyész, az alapvető jogok biztosa (ombudsman) és a különböző kapcsolódó nemzetközi és hazai civil szervezetek látják el. A végrehajtás ezen többféle külső kontrollja különböző formában intézményesül, és ennek megfelelően különféle jogforrásokra is alapozódik. A bv. bíró kettős funkciót tölt be: adminisztratív, valamint igazságszolgáltatási feladatot. Hazánkban a fogvatartotti panasz és részben a végrehajtást érintő fontos döntések felülvizsgálata a büntetés-végrehajtási bíró, illetve bíróság hatáskörébe tartozik.

9.5.1. A büntetés-végrehajtási bíró (továbbiakban: bv. bíró)A bv. bírónak a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával kapcsolatosan a következő hatáskörei érvényesülnek:Szabadságvesztés fokozatának a megváltoztatása: Az elítélt előéletére, személyiségére, egészségi állapotára, valamint a szabadságvesztés alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bv. bíró eggyel enyhébb fokozatba, ha a büntetés-végrehajtási rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, akkor eggyel szigorúbb fokozatba helyezheti. Kivétel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esete, amikor ez a fokozatváltás nem alkalmazható!A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatását az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-

52

végrehajtási intézet - értékelő véleményével és javaslatával - tizenöt napon belül továbbítja. Ha az enyhébb fokozat kijelölését a törvény kizárja [115. § (2)], vagy ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.

EVSZ alkalmazása: A fogház illetve börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok ezek, melyet már a csoportoknál részletesen bemutattunk. Alkalmazásuk vagy alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Hasonló eljárás alapján zajlik, mint a fokozatváltás.

Fenyítés elleni fellebbezés elbírálása: Az intézet által kiszabott magánelzárás elleni fellebbezés halasztó hatályú. A büntetés-végrehajtási bíró a fellebbezés hozzáérkezésétől számított 5 napon belül bírálja el. A büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet köteles meghallgatni, mielőtt a büntetés-végrehajtási intézet fegyelmi határozata elleni fellebbezést elbírálja. Végzést hoz, amely ellen is lehet fellebbezni a megyei bíróság II. fokú tanácsához, ennek azonban már nincs halasztó hatálya.

Feltételes szabadságra bocsátás: Az esedékesség előtt három hónappal a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A büntetés-végrehajtási bíró meghallgatja az elítéltet és határoz. A büntetés-végrehajtási bíró (ha még van legalább 2 hónap) elrendelheti pártfogói vélemény beszerzését is. A pártfogónak ezen vélemény elkészítése miatt az elítélttel a büntetés-végrehajtási intézetbe beszélgethet, vele rendszeresen érintkezhet. Ha a bv. bíró úgy dönt, hogy még nem engedélyezi a feltételesre bocsátást, ennek a lehetőségét később újra megvizsgálhatja.Feltételes szabadság megszüntetése: Ha a pártfogó felügyelete alá helyezett elítélt a magatartási szabályokat megszegi, akkor a pártfogó, illetve a rendőrség a feltételes megszüntetése miatt az ügyészhez fordul, megjelöli a bizonyítási eszközöket, az ügyész az illetékes bv. bírónak indítványt tesz a feltételes megszüntetésére, a bv. bíró végzéssel határoz.

Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozat tétele, illetve közzététele: Az elítélt állampolgári joga, hogy véleményét - ellenőrzés mellett - olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a bv. intézet rendjét és biztonságát, a vélemény nyilvánosságra hozatala a nemzetbiztonság védelme, minősített adat közlésének megakadályozása, illetve bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint a bv. intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható. Így tehát jogosult írott és elektronikus sajtóban nyilatkozni. Ha ezt a nyilatkozattételét megtagadó határozat születik, akkor ellene az elítélt fellebbezhet. A bv. bíró az iratnak hozzáérkezésétől számított 5 napon belül kell döntenie (csak iratok alapján). Végzés ellen fellebbezési lehetőség nincs! Ha viszont engedték a nyilatkozattételt, de a közzétételt megtagadják, akkor ugyanez az eljárás az irányadó.

Közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre: Amennyiben az elítéltnek közérdekű munkát szabtak ki és ezt a munkát nem vagy nem megfelelően végzi, lehetőség van annak átváltoztatására szabadságvesztés büntetéssé. Ilyenkor a pártfogó felügyelő jelentése alapján ügyész indítványt tesz a bv. bírónak a közérdekű munka átváltoztatása iránt. Ha a bv. bíró az indítványnak helyt ad akkor a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát úgy állapítja meg, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Ha viszont az átváltoztatásra nincs ok a bv. bíró más munkahelyet jelölhet ki. Ha átváltoztatta, akkor erről végzést hoz, ez elleni fellebbezés halasztó hatályú.

53

Pártfogó felügyelettel kapcsolatos eljárás: A feltételes szabadság tartamára, de minimum 1 évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső kötelező pártfogó felügyelet elrendelése. Ennek kijelölésében és elrendelésében is a bv. bíró illetékes.

A szabadságvesztés fokozatának utólagos megállapítása: Arra az esetre vonatkozik, ha a fiatalkorú betölti a 21. évet, ugyanis fiatalkorú elítélt fiatalkorúak részére kijelölt intézetben maximum 21 éves koráig maradhat, ha a büntetése tovább tartana, át kell szállítani egy felnőtt intézetbe és rá onnan a felnőttekre vonatkozó szabályok érvényesek. Ezen új fokozat megállapításában a törvényi feltételek alapján a büntetés-végrehajtási bíró illetékes.

9.5.2. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyész Az ügyészségek által gyakorolt törvényességi felügyelet célja, a büntetőjogi határozatok törvényes végrehajtásának elősegítése, a törvénysértések megelőzése. Felügyeleti jogkörében az ügyész a végrehajtás bármely kérdésében vizsgálatot tarthat, illetve az ellenőrzött szervet vizsgálat tartására kérheti fel; a végrehajtásra illetékes szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését továbbá felvilágosítás adását kérheti; általános érvényű rendelkezés (intézkedés, utasítás stb.) kiadását, módosítását, vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti a végrehajtási szerveknél. Az ügyész bármely időpontban tarthat ellenőrzést a fogvatartás körülményeinek törvényessége tárgyában, megtekintheti a fogvatartási iratokat, a fogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat.

9.5.3. Egyéb ellenőrzés típusaiAz alapvető jogok biztosa (ombudsman) és a különböző kapcsolódó nemzetközi és hazai civil szervezetek biztosítják a fogvatartottak jogai és jogosultságai érvényesítésének külső kontrollját. A nemzetközi ellenőrzés kapcsán mindenekelőtt az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtható egyéni jogorvoslatnak van jelentősége – a belső állami jogi út kimerítése után. E bíróságnak az egyedi ügyekben adott jogértelmezése az Európai Emberi Jogi Egyezményt aláírt államokra nézve kötelező érvényűnek, így az e bíróság által hozott döntések a büntetés-végrehajtási szervezet tevékenységére is orientáló szerepet töltenek be. Az egyezmény rendelkezéseinek megtartását a Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) ellenőrzi és a látogatás befejezését követően jelentést készít az érintett országok kormányainak.

54

III. FEJEZETBüntetés-végrehajtási igazgatás22

A büntetés-végrehajtási igazgatáson a végrehajtás rendszerében inkább a mellérendelt adatkezelő, rendező és közvetítő szakterületet szokás érteni. Szakmai vélemények szerint azonban ez a szakterület szerves részét képezi a végrehajtási munkának, hiszen e nélkül egyetlen büntetés-végrehajtási intézet sem működhetne, hajthatná végre a jogszabályokban meghatározott feladatait.A büntető-igazságszolgáltatási rendszer részeseként ezen feladatok legtöbbször más hatóságok döntésein, rendelkezésein alapszanak, így kulcsfontosságú a társszervekkel való együttműködés, az információáramlás.

Fontos megjegyezni, hogy az igazgatási feladatok tekintetében az intézetektől szembetűnően eltérő tevékenységet hajt végre az országos parancsnokság, amelynek egyik meghatározó feladata a fogvatartottak elhelyezésének központi koordinációja, a szakterületi munka támogatása és ellenőrzése, döntés a jogszabályok által kijelölt fogvatartotti beadványokkal kapcsolatban, valamint a büntetés-végrehajtás központi nyilvántartásnak vezetése.

Az elhelyezés irányítása elsődlegesen a fogvatartottak rendszeres szállításainak és eseti célszállítások szervezésével és végrehajtásával történik. Az egyes fogvatartottak elhelyezése minden esetben a vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerint kell, hogy történjen. A rendszeres heti körszállítások során alkalmanként mintegy 1400 – 1500 fogvatartott mozgatása valósul meg, ami valamennyi bv. intézet hatékony együttműködését követeli meg. Az elhelyezést érintő legnagyobb kihívás a szűkös férőhelyek miatti túltelítődés. A szervezeti telítettség, a következő ábrán is láthatóan, évek óta növekedő tendenciát mutat, és 2013-ban átlépte a 140%-os értéket. Egyes bv. intézetekben ugyanakkor, a befogadási és elhelyezési feladatoktól függően előfordul, hogy a megállapított kapacitás kétszeresénél is több személyt kell elhelyezni egy időben. Ezen tendenciák miatt a Kormány az elmúlt években megvizsgáltatta, és támogatta férőhely-bővítési terveinket, amelyek alapján 2013-tól új, elsősorban barnamezős beruházások keretében létesülnek büntetés-végrehajtási férőhelyek.

A bv. intézetek telítettségének kiegyenlítése folyamatos feladat. Ennek hatására valamennyi intézet telítettsége közelebb került az országos átlaghoz.

22 A fejezet támaszkodik a büntetés-végrehajtási vezetők továbbképzéséhez készült tansegédlet (2013.) megfelelő fejezetére, abból átvesz részleteket. Ezek szerzője: Dr. Bogotyán Róbert

55

A parancsnokság kijelölt szakterületi vezetője döntési jogkört gyakorol a fogvatartottak által előterjesztett, elhelyezési tárgyú kérelmek vonatkozásában. Szakmai döntés-előkészítés történik az intézetparancsnoki hatáskört meghaladó mértékű büntetés-félbeszakítási, és a másodfokú átszállítási ügyekben. Az egyes, fogvatartással összefüggő beadványok és panaszok kivizsgálása, az intézeti gyakorlattal kapcsolatos szakterületi állásfoglalások, valamint a társszerveknek megküldendő összefoglalók és kimutatások szintén a feladatkörbe tartoznak.

A központi elektronikus és archív irattár vezetése biztosítja, hogy valamennyi fogvatartásra vonatkozó alapadat elérhető legyen egy központi helyszínen. Az 50-es évektől a 90-es évek közepéig az egyes fogvatartások adatairól egy-egy nyilvántartó lap került be a központi archív irattárba, ezt követően pedig a fogvatartotti alrendszer elektronikus adataiból képzett központi nyilvántartó programban történt az adatösszesítés. Így az elmúlt 18 év adataiban célzott keresések, kigyűjtések is elvégezhetőek.

1. A fogvatartottak befogadása

Büntetés-végrehajtási jogviszony az elítélt és az állam között a jogerős, végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélettel jön létre. A szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, amelynek elengedhetetlen első lépése a befogadási eljárás, amely a büntetés-végrehajtási intézetek szakmai tevékenységének alapvető mozzanata.Kivétel nélkül valamennyi szakterület szempontjából relevanciával bír, és megalapozza a jogszerű fogvatartást. Ekkor történik meg a manuális és elektronikus nyilvántartási anyagok felfektetése, a kötelező nyilatkoztatások, és az egyedi, a fogvatartott személy és a fogvatartás azonosítására is alkalmas nyilvántartási szám generálása.

A befogadási eljárás főbb formái: rendes befogadás,

ideiglenes befogadás,

megőrzésre befogadás

A bv. intézet azt a személyt fogadhatja be, akinek személyazonossága megállapítható, és a befogadás alapjául szolgáló okiratok megfelelnek az alaki és tartalmi követelményeknek.

Nézzük meg, melyek is ezek az okiratok23;

Az intézet az elítéltet jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés (Ezt a végrehajtási közokiratot az

ítéletről elítéltenként külön-külön állítja ki a jogerős ítéletet hozó bíróság. Végrehajtandó szabadságvesztésenként csak egy értesítő állítható ki.),

a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó bírósági felhívás (Ítélet jogerőre emelkedésekor a bv. bíró állítja ki.),

elővezetésről szóló rendelkezés (Akkor alkalmazzák, amennyiben a bv. bíró felhívásának az elítélt önkéntesen nem tesz eleget. Teljesítés helye a bv. intézet.),

23 2013.évi CCXL.tv. 88.§.

56

elfogató parancs (Akkor alkalmazzák, amennyiben a bv. bíró felhívásának az elítélt önkéntesen nem tesz eleget és ismeretlen helyen tartózkodik vagy az elővezetés eredménytelen volt. Teljesítés helye a bv. intézet.),

a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés,

az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése

alapján fogadja be.

Az intézet a befogadást megtagadja, ha

a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak;

a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos.

A befogadás megtagadásáról az előállító (átkísérő) szervet, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

Fontos garanciális szabály lépett hatályba 2015. január 1-jén a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásának szabályairól szóló 2013. évi CCXL. tv. nyomán. Ennek értelmében a büntetés végrehajtásért felelős szervnek a befogadáskor, a fogvatartott részére az anyanyelvén, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy nemzetiségi nyelven, vagy az általa ismert más nyelven a végrehajtás rendjére, a végrehajtással összefüggő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezések lényegi elemeiről, valamint a fogvatartást foganatosító szerv házirendjéről tájékoztatást kell adnia.

Nézzük meg, hogy alakult a külföldi fogvatartottak aránya 2013. évben:

57

Az elítélt részére – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a befogadásakor – írásban kell a tájékoztatást megadni a büntetés-végrehajtási ügyben a panaszjogról és a jogorvoslati lehetőségekről, a büntetés-végrehajtási ügyben őt megillető védelemhez való jogról, a büntetés-végrehajtási ügy irataiba való betekintés jogáról, a kapcsolattartás formáiról, a konzuli hatóságok értesítéséhez való jogról, az intézetben betartandó magatartási szabályokról, a fegyelmi felelősségről és a fegyelmi eljárás rendjéről, a biztonsági intézkedésekről – különösen az elektronikus megfigyelési rendszer alkalmazásának lehetőségéről –, a kártérítési felelősség rendjéről, a büntetés kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége napjáról, valamint az egészségügyi ellátáshoz való jogról.

1.1. Ideiglenes befogadásAmennyiben az elítélt személyazonossága kétséges, a végrehajtásra vonatkozó irat hiányos vagy hibás, illetőleg, ha a felmerül a gyanú a végrehajtást kizáró körülményre, akkor az elítéltet ideiglenesen kell befogadni. Ezt követően a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni, hiszen az ideiglenes befogadás időtartama legfeljebb 30 nap lehet, fiatalkorú esetében 15 nap.Ugyancsak ideiglenes befogadásnak van helye, ha a fogvatartott útba indítás alapján érkezett, a bírói értesítés megérkezéséig.

1.2. Befogadás megőrzésreAmennyiben a fogvatartottat előállítás, gyógykezelés, vagy más célból egy másik bv. intézet adta át ideiglenesen, vagy engedélyezett távolléte után más intézetben jelentkezik, mint ahonnan elbocsátották, úgy megőrzésre kell befogadni. A megőrzés okának megszűnését követően ezen fogvatartottakat a soron következő körszállítással kell visszaszállítani.

A befogadási eljárás részeként több szakmai jellegű, a jogszerű végrehajtást megalapozó, úgynevezett közbeeső intézkedést kell végrehajtani, ezeket itt csak felsorolás szintjén említjük:

Egészségügyi vizsgálat, Letétezés, Fogvatartott tájékoztatása, nyilatkoztatása, Egyéni felszerelés kiadása, Elhelyezés a körleten.

2. A szabadságvesztés foganatba vétele

A foganatba vétel a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapítására, illetve az e közben levont következtetések alapján szükséges intézkedések megtételére irányuló bűnügyi nyilvántartási szakfeladat, amely során több körülmény és adat, egymásra épülő vizsgálata, értékelése, majd ezek alapján a szükséges számítások elvégzése, dokumentálása, ellenőrzése, végül pedig a szükséges értesítések kiállítása történik. A tevékenységet minden esetben adategyeztetés előzi meg. Ezt követően történik meg az első számítás, a szabadságvesztés kezdő napjának a megállapítása.

A foganatba vétel szabályrendszere tehát le kell, hogy fedje a teljes büntetés-végrehajtási tevékenységet, valamennyi alap- és speciális esetet. Hogy ezt egységes szerkezetben lehessen közölni, különálló, a szabadságvesztés és az elzárás kezdő és utolsó napjának

58

megállapításáról szóló 9/2014. (XII.12..) IM rendelet foglalkozik a témával. Ebben részletesen szerepelnek a foganatba vétel általános és különleges szabályai.

A különféle helyzetekre egyedi szabályok vonatkozhatnak, így bonyolultabb helyzetekben (pl. többszörös összbüntetésbe foglalás, megszakítások miatt) több egymásra épülő számításra lehet szükség.

Külön meg kell állapítani a foganatba vétel sorrendjét is, aminek alapja a szabadságvesztések végrehajtási sorrendje. Ezt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) tartalmazza. Fő szabály, hogy az összbüntetésbe nem foglalható, határozott tartamú ítéletek közül mindig a szigorúbb végrehajtási fokozatút, azonos fokozat esetén pedig azt kell előbb végrehajtani, amelyből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra. Ennek a sorrendnek a betartása érdekében a folyamatban lévő szabadságvesztés végrehajtását szükség szerint meg kell szakítani. Külön szabályok vonatkoznak a végrehajtási fokozatban (pl. fiatalkorú szabadságvesztés), vagy tartamában (pl. életfogytig tartó szabadságvesztés) speciális ítéletekre. A szabadságvesztés utolsó napját szintén tartamszámítással állapítják meg.

A foganatba vételi eljárás legösszetettebb feladata a feltételes szabadság esedékességének kiszámítása. A 2013. július 01-től hatályos Btk, a korábbitól eltérően nem a végrehajtási fokozatra, hanem a kriminalitásra helyezi a hangsúlyt a feltételes kedvezmények mértékét illetően. A pontos számítás elengedhetetlen, melyhez az egyes ítéleti időkből levonandó kedvezmények mértékét tartalmazó segédtáblát is felhasználnak a foganatba vevők. Fontos megjegyezni, hogy a foganatba vételt minden esetben újra végre kell hajtani, ha az azt befolyásoló adatok valamelyikében változás történik (például a feltételes szabadságra bocsátást a bv. bíró engedélyezi, vagy újabb szabadságvesztésről érkezik értesítés, vagy a fogvatartott a szabadságvesztésbe be nem számítható jogszerű távolléten, esetleg jogellenesen távol volt).

Az ideiglenes foganatba vételre az előzetes letartóztatás szabályai irányadók, természetesen a jogintézmény sajátosságaiból adódó eltérésekkel. Ideiglenes foganatba vételt a bv. bíró rendelhet el az ügyész indítványára, amennyiben a magatartási szabályok megszegése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye.

3. A büntetés-végrehajtási intézet ideiglenes elhagyása

A szabadságvesztés végrehajtása során (annak reintegrációs céljával összefüggésben) a fogvatartottak meghatározott csoportjának alkalmanként lehetősége nyílhat elhagyni a büntetés-végrehajtási intézetet. Ezen esetek erős bizalmat is közvetítenek a fogvatartott irányába, mivel a büntetés-végrehajtás valamennyi körülményt mérlegelve bízik abban, hogy fogvatartott a meghatározott helyen és időpontban jelentkezni fog.Az ideiglenes eltávozás fajtái:

büntetés-félbeszakítás, súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása felügyelet nélkül, elhunyt hozzátartozó temetésén való részvétel felügyelet nélkül, jutalom eltávozás, jutalom kimaradás eltávozás,

59

kimaradás, látogató intézeten kívüli fogadása.

3.1. A büntetés félbeszakításaA szabadságvesztés végrehajtása fontos okból – közérdekből, illetőleg az elítélt családi körülményei, egészségi állapota miatt – félbeszakítható. Ez a különösen jelentős jogintézmény lehetővé teszi, hogy a folyamatos végrehajtás során az egyéni élethelyzetekre reagálva az elítélt lehetőséget kapjon ügyeinek intézésére, jogainak érvényesítésére a büntetés-végrehajtási intézeten kívül.A félbeszakítás tartama a szabadságvesztésbe nem számít be. A büntetésfélbeszakítás bármely formája esetén alapvető feladat a szabadságvesztés utolsó napjának korrigálása, újbóli megállapítása. A jogszabály három, egymásra épülő döntési hatáskört határoz meg:

Egy évben 30 napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka,

egy évben 31 naptól 90 napig terjedő időtartamra az országos parancsnok, illetve a fentieknél hosszabb időtartamra a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter

engedélyezhet büntetés-félbeszakítást.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának félbeszakítására (a Be. rendelkezései szerint) hivatalból vagy kérelemre van lehetőség.Kérelem esetén az indokoltság vizsgálata mellett, a Bvtv. széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a döntéshozó részére, hiszen a félbeszakítási okok nincsenek pontosan körülhatárolva, azokat a tv. csak általánosságban határozza meg.

E viszonylagos döntési szabadság azonban beszűkül, ha a döntéshozónak hivatalos tudomása van arról, hogy az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, mert ekkor előzetesen be kell szerezni az ügyész vagy a bíróság véleményét, attól függően, hogy az eljárás milyen szakaszban van. Bár ez a vélemény nem köti a döntéshozót, a mérlegelés során az egyéb szempontok mellett figyelembe kell vennie. (Kivétel ez alól, ha az újabb eljárásban előzetes letartóztatását rendelték el és az fennáll, mert ekkor szabadításról nem lehet szó.)

3.2. Hozzátartó meglátogatása vagy temetésén való részvételCsak abban az esetben lehetséges, ha az érintett a vonatkozó jogszabály szerinti hozzátartozó fogalomba tartozik. Ha a biztonsági kockázatok megkövetelik, illetve ha a fogvatartott így terjeszti elő kérelmét, az intézet elhagyása történhet felügyelettel és a bv. szállítójárművével. A másik módozat, hogy a fogvatartott önállóan, felügyelet nélkül távozik az intézetből.

3.3. Az eltávozás

Bvtv 180. § (1) Eltávozás kizárólag akkor engedélyezhető, ha az elítélt a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább fél évet, fogházban legalább három hónapot kitöltött.

(2) Az eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti részlegen legfeljebb tizenöt nap. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani.

3.4. A kimaradás

60

Bvtv.179. § (1) Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek.

(2) A kimaradás tartama a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A kimaradás idejére a bv. intézet parancsnoka – az elítélt letétben lévő pénze terhére – költőpénz kiadását engedélyezheti.

(3) Kimaradás elsősorban az elítélt családi és társadalmi kapcsolatainak fenntartása, oktatásban, képzésben való részvétele, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető.

(4) A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A bv. intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e.

3.5. Látogató intézeten kívüli fogadása

Bvtv.178. § (1) Az elítélt számára – a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira és rezsimjeire vonatkozó rendelkezések szerint – engedélyezhető látogató bv. intézeten kívüli fogadása, amelynek tartama alkalmanként legalább két óra.

(2) Látogató bv. intézeten kívüli fogadása annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, és fegyházban legalább egy évet, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek.

(3) A bv. intézeten kívüli látogatás idejére – az elítélt letétében lévő pénze terhére – a bv. intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti. Az bv. intézeten kívüli látogatás a szabadságvesztés időtartamába beszámít.

(4) A látogató bv. intézeten kívüli fogadása esetén az elítélt kizárólag a látogató megjelenését követően távozhat a bv. intézetből.

4. Előállítás, szállítás

Az előállítás és szállítás igen komplex büntetés-végrehajtási szakmai feladat, tekintve, hogy az eredményességhez számos szakterület összehangolt feladat-végrehajtása szükséges. A fogvatartottak előállítási kötelezettsége olyan módon terheli a büntetés-végrehajtási intézeteket, hogy sem a feladatok nagyságrendjét, sem pedig ütemezését nem befolyásolhatják.

61

Az előállítási kötelezettséget a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014 (XII.19.) IM rendelet határozza meg. Eszerint büntetőügyben, a bíróság vagy az ügyész idézése alapján az intézet az elítéltet tárgyalásra, meghallgatásra, nyilvános ülésre, megjelölt helyre és időre előállítja. Az előállítás lehet helyi és távoli. Előbbi esetben az előállítás helye az annak végrehajtására illetékes büntetés-végrehajtási intézet székhelyével megegyezik, utóbbiban attól eltér. Amennyiben a fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet illetékességi területén kívül kell előállítani a fogvatartottat, úgy az idézésben szereplő dátumot megelőző körszállítással, megőrzésre át kell szállítani a fogvatartottat az előállításra illetékes büntetés-végrehajtási intézetbe.

A szállítás olyan előállítás, mikor a fogvatartott mozgatása szállítójárművel történik. Így az előállítási feladatok többségéhez köthető szállítási feladat is. Más megközelítésből a szállítási feladatok szervezésével és végrehajtásával valósítják meg a fogvatartottak büntetés-végrehajtási intézetek közötti mozgatását.

A szállításnak, a végrehajtás módszere szerint két fajtáját különböztethetjük meg: körszállítást (alapvető módszer), célszállítást (rendhagyó esetekben alkalmazott).

A szállítások előzetes szervezésében kulcsszerepet tölt be a bűnügyi nyilvántartó, összefogva az egyéb szakterületek munkáját is. A szállítási feladatok központi koordinációját a BVOP kijelölt szakterülete (Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztály - KSZNYFO) végzi.

A rendszeres heti körszállítások szervezésének és lebonyolításának főbb mozzanatai: Szállítási igény (pl.: idézés büntetőügyben, egészségügyi intézménybe szállítás, stb.) Jelentés a KSZNYFO felé,

- Szállítási igények összesítése, végleg szállítások célintézetének kijelölése,- Szállítási terv-koncepció felvázolása, optimalizáló szoftver segítségével,- Intézetenként egyedi szállítási rendelkezés és útvonalterv kiadása,

Szállítási lista nyomatatása, megküldése az érintett szakterületeknek, Iratanyag összeállítása, Egyéb kísérőanyagok összeállítása (letétek, gyógyszerek, hidegélelem, stb.), Szállítójármű és személyzet felkészítése, speciális eligazítása, ülésrend jóváhagyása, Mozgatás a körszállítás központi elosztóhelyére (Budapesti Fegyház és Börtön)

- Fogvatartottak ideiglenes elhelyezése szállító zárkán,- Iratok és kísérőanyagok ideiglenes átvétele,- Házi beszélők, IMEI vizsgáltok végrehajtása,- Fogvatartottak újraelosztása, célintézetek szerint szállítmányokba rendezése,- Fogvatartottak, iratok és kísérőanyagok átadása a fogadó intézet

szállítmányvezetőjének, Mozgatás a központi elosztóhelyről a fogadó intézetbe, Befogadási eljárás.

A feni felsorolásból is látható, hogy az előállítási és szállítási feladatok igénylik a nagyfokú együttműködést.

62

5. A büntetés-végrehajtási bírói eljárások

A bűnügyi nyilvántartó feladatai során, napi szinten együttműködik a társszervekkel és a külső döntéshozókkal. Kiemelendő ezek közül is a bv. ügyész és a területileg illetékes törvényszékek büntetés-végrehajtási csoportjának bírája, az úgynevezett bv. bíró. Utóbbi azon ügyekben gyakorol döntési jogkört, melyek a bv. szervezet hatáskörét meghaladják, ugyanakkor a szabadságvesztés progresszív jellegéből adódnak, így büntető bíróhoz utalásuk nem lenne célravezető.

A bv. bíró hatáskörét a Bv. tv. 47. § - 51 § része tartalmazza. Ennek alapján bv. bírónak a büntetés-végrehatás feladatai szempontjából releváns döntési jogkörei a következők:

Szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásaAz elítélt előéletére, személyiségére, egészségi állapotára tekintettel, valamint a szabadságvesztés alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bv. bíró eggyel enyhébb fokozatba, vagy ha a büntetés-végrehajtási rendjét ismételten és súlyosan megsérti, úgy eggyel szigorúbb fokozatba helyezheti az elítéltet. Kivételt képez ez alól a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, amely során fokozatváltás nem alkalmazható.

Enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alá helyezésAz elhelyezés tekintetében a fogház illetve börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok is alkalmazhatóak. Alkalmazása vagy annak megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Akkor alkalmazható, ha az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, bűnözői kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására tekintettel, az elkövetett bűncselekményt és a szabadságvesztés tartamát is figyelembe véve a szabadságvesztés célja ilyen módon is elérhető.

Jogorvoslati eljárás a magánelzárás fegyelmi fenyítés kiszabása kapcsánAz intézet által kiszabott magánelzárás ellen a fellebbezés halasztó hatályú. A büntetés-végrehajtási bíró a fellebbezés hozzáérkezésétől számított 5 napon belül bírálja el azt. Az eljárás során az elítéltet köteles meghallgatni, mielőtt a büntetés-végrehajtási intézet fegyelmi határozata elleni fellebbezésről végzés formájában dönt.

Feltételes szabadságra bocsátásAmennyiben az elítélt a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és törvénytisztelő életmód készségére tekintettel alaposan feltételezhető, hogy a büntetés célja a további szabadság elvonás nélkül is elérhető, akkor feltételes szabadságra bocsátható. A 2013. július 01-től hatályos szabályozás a korábbitól eltérően nem a végrehajtási fokozatra, hanem a kriminalitásra helyezi a hangsúlyt a feltételes kedvezmények mértékét illetően, így alapesetben a büntetés 2/3, visszaeső esetén 3/4 részének, de minimum három hónap eltelte után van lehetőség erre a jogintézményre.

63

Pártfogó felügyelet elrendeléseA feltételes szabadság tartamára, de minimum 1 évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, kötelező pártfogó felügyelet elrendelése.

Szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos meghatározásaAmennyiben a fiatalkorú elítélt betölti 21. életévét, a továbbiakban nem tartható a fiatalkorúak rezsimcsoportjában, hanem át kell minősíteni valamely felnőtt végrehajtási fokozatba. Erről a bv. intézet előzetes előterjesztése alapján a bv. bíró határoz.

Jogorvoslati eljárás a Különleges Fogvatartást Megállapító Bizottság döntései kapcsánA bizottság által hozott határozat érdemben érinti a fogvatartott elhelyezési körülményeit, ezért indokolt, hogy a büntetés-végrehajtás garanciarendszerén belül a bv. bíróhoz fordulhasson kifogásával, panaszával.

Fenti eljárások alapja a bv. intézet előterjesztése, illetve a fogvatartott beadványa, panasza lehet. Ezeket az egyes szakterületek a vonatkozó szabályok szerint véleményezik, illetve a bűnügyi nyilvántartó végrehajtási adatokkal egészíti ki. A kötelezően előterjesztendő ügyekben, mint amilyen a feltételes szabadságra bocsátás, a nyilvántartó csoport vezeti a határidőnaplókat, így az ő kezdeményezésükre indul meg a kapcsolódó eljárás.

6. Szabadítási eljárás

A szabadítási eljárás a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának befejezése: szabadítás okán (büntetését kitöltötte) szabadon bocsátás okán

→ feltételes szabadság→ büntetés-félbeszakítás→ előzetes letartóztatás→ ideiglenes kényszergyógykezelés

végrehajtás befejezése okán (pl. kegyelem)

A fogvatartásnak, a foganatba vétel alapján kalkulált utolsó napján a fogvatartottat szabadítani kell. Ez a feladat azonban nem korlátozódik sem az adott napra, sem pedig a szabadon bocsátásra, mint tevékenységre. Magának a szabadságvesztés végrehajtásának ugyanis az a célja, hogy segítsen az elítéltnek felkészülni a társadalomba való visszailleszkedésre, elősegítve, hogy a társadalom jogkövető tagjává váljon. A cél irányába ható folyamatos tevékenységnek, a szabaduláshoz közeledve ki kell teljesednie, a szabadon bocsátást pedig már a határnap előtt elkezdi előkészíteni a bűnügyi nyilvántartó.

A szabadulást megelőzően legalább 15 nappal ellenőrzik, hogy annak nem áll-e fent törvényi akadálya, illetve

ismételten ellenőrzik a foganatba vétel helyességét, továbbá, hogy nincs-e végrehajtásra váró megszakított, vagy elrendelt előzetes letartóztatás.

legalább 10 nappal megküldik a szabadulók névsorát a biztonsági, nevelési, egészségügyi, gazdasági szakterületeknek, illetve a fogvatartottak foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság munkaügyi osztályának, a kapcsolódó feladatok elvégzése érdekében.

64

Egyeztetik a rendelkezésre jogosulttal (ügyészség, bíróság) a szabadításra irányuló rendelkezéseket, ha azok rövid úton, telefaxon érkeztek, vagy postai úton érkezve eredetük kétségessé vált, vagy rendelkezéseik nem egyértelműek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jogtalan fogvatartás elkerülése érdekében a fogvatartottat eredménytelen egyeztetés esetén is szabadítani kell.

Előkészítik a szabaduló igazolást az érintett szakterületekkel együttműködve, majd engedélyeztetik a bv. szerv vezetőjével, amit két példányban átadnak a biztonsági tisztnek.

A szabadulási igazolás formai és tartalmi követelményeit, továbbá a szabadításról szóló, kötelezően megküldendő értesítések felsorolását, címzettjeit és tartalmát a Bv. Szabályzat tartalmazza. Ezeket ugyancsak a nyilvántartó csoport készíti elő és továbbítja.

7. Előzetes letartóztatás

Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának – jogerős bírói ítélet előtti - tartós megvonásával járó kényszerintézkedés.Az előzetes letartóztatás továbbra is megőrizte ultima ratio jellegét, valamint a szabályozás erősíti, hogy az csak a legszükségesebb ideig legyen alkalmazható.Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani.Az előzetes letartóztatott jogi helyzetét három körülmény jellemzi;

egyrészt fogvatartott, ezért be kell tartania a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, másrészt nem kezelhetőek azonosan a jogerősen elítéltekkel az ártatlanság

vélelmének érvényre juttatása miatt, harmadrészt állampolgári jogai és kötelességei sem azonos módon változnak az

elítélt fogvatartottakkal.

Az előzetes letartóztatás – ha a vádirat benyújtása előtt rendelték el – az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tarthat. Ezt alkalmanként három hónappal, legfeljebb egy év elteltéig a nyomozási bíró, majd a törvényszék hosszabbíthatja meg. A vádirat benyújtása után elrendelt előzetes letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. A tényleges időbeni felső határ a bűncselekmény büntetési tételétől függ, és lehet egy, kettő, három év, illetve felső határ nélküli az előzetes bizonyos kiemelt bűncselekmények esetében.

A másod (és esetleg harmad) fokú bíróság által elrendelt, vagy fenntartott előzetes letartóztatás a büntetőügy jogerős befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.

A következő ábra jól mutatja a fogvatartotti populációban az előzetesen letartóztatottak arányát.

65

8. Az elzárás végrehajtása

Az elzárás enyhébb, de a szabadság elvonásával járó büntetési nem. Kiszabható szabálysértési eljárásban önállóan, vagy a pénzbírság meg nem fizetése nyomán, átváltoztatott büntetésként, illetve 2013. július 01-től büntetőjogi tényállás alapján is.

A tételes jog szabályai és a jogirodalmi álláspontok szerint is megállapítható, hogy az új büntető törvényben az elzárás, mint büntetés a szabálysértési jogból, visszatekintve százötven év jogfejlődésére is, a kihágási jog normáiból ered.24 Az elzárás, mint alapvető szankció ugyanis 1879-től a kihágási, majd 1953-tól a szabálysértési jog része és a jelenleg hatályos szabálysértési törvény egyik büntetése is, szabálysértési elzárás megnevezéssel.

Annak érdekében, hogy a büntetéssel elérni kívánt cél és a vele okozott hátrány arányban álljanak, a jogalkotó több olyan élethelyzetet is nevesít, amelyekben ez a szankció nem szabható ki. Így például a terhesség negyedik hónapjától, kórházi fekvőbeteg ellátás esetén, fogyatékos személlyel szemben, kiskorú gyermekét egyedül nevelő, vagy folyamatos ápolást igénylő hozzátartozóját egyedül ápoló személlyel szemben.

Az elzárás maximális tartama, amennyiben szabálysértésért szabják ki, felnőtt korú elkövető esetén 60 (összevont szabálysértések esetén 90) nap, fiatalkorú elkövető esetén 30 (45) nap.

A végrehajtásra vonatkozó különös szabály, hogy amennyiben az elkövető előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztést tölt, az elzárást ugyanabban a büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Azokban az esetekben viszont, amikor a fogvatartott csak elzárást tölt, és ennek tartama megengedi, átcsoportosításra kerül olyan bv. intézetbe, ahol célzott, a szabadulásra való felkészülését segítő programok biztosítottak számára.

Az új Btk. új büntetési nemként vezeti be az elzárás jogintézményét, és mint ilyen, büntető anyagi jogi szankcióként első ízben jelenik meg a magyar jogfejlődésben.

24 Dr. Háger Tamás: Új büntetési nem a büntető törvényben: az elzárás (Az új büntető törvénykönyvvel kapcsolatos képzés során a Debrecenben, 2013. április 9-én tartott előadás szerkesztett változata) 4. oldal. Letöltve: 2014. március 24-én http://www.debreceniitelotabla.hu/doc/bunteto/AROP/HT_Elzaras_szoveg.pdf oldalról

66

Az elzárás szabadságvesztéssel járó büntetés, azokban az esetekben célszerű alkalmazása, amikor rövid tartamú szabadságelvonással is elérhető a büntetés célja. Főként azokkal szemben alkalmazható, akikkel szemben személyi körülményeikre, vagyoni viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen.A Btk. meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyek esetében lehetővé teszi az elzárás alkalmazását. Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap.25

Elzárásra kerülhet sor akkor is, ha a bíróság a pénzbírságot meg nem fizetés esetén elzárásra változtatja át. Az elzárásra azonban nem kerülhet sor azzal szemben, akivel szemben egyébként sem szabható ki (pl. fogyatékos személy stb.), illetve aki közérdekű munkával megváltotta a pénzbírságot.

Elzárás alkalmazható a büntetés egyfokú és kétfokú enyhítése, illetve korlátlan enyhítése során is.

A büntető perjogi rendelkezés is kifejezetten jelzi a szabálysértési jog és az elzárás szoros kapcsolatát, mely az új büntető törvénykönyv egyes rendelkezéseiben, valamint a végrehajtási szabályokban is megjelenik.

A jogszabály a kiszabott elzárás végrehajtási helyéül kizárólagossággal a büntetés-végrehajtási intézetet jelöli ki, ugyanakkor a rendőrségi fogdán töltött tartam külön szabályok szerint beszámítandó a kiszabott büntetésbe. Előzőek miatt egyre több rövid tartamú, gyakorta csupán 1-2 napos elzárást is végre kell hajtani, ami különösen megterhelő a nyilvántartási szakterületnek, lévén, hogy ennyi idő alatt a szabadságvesztéshez hasonlóan végre kell hajtani valamennyi igazgatási feladatot.

A végrehajtás során az elzárásra ítéltek és a szabálysértési elzárást töltők együtt helyezhetők el és a szabadságvesztésre ítéltekkel együtt dolgozhatnak. A többi elkülönítési szabály természetesen rájuk is érvényes. Továbbá az elzárás végrehajtása alatt a katonákat a többi elzárásra ítélttől el kell különíteni.

25 Btk. 46. § (1) bek.

67

9. A szabálysértési elzárás, a büntetőjogi elzárás és a szabadságvesztés egyes főbb szabályainak összehasonlítása

Szabálysértési elzárás Büntetőjogi elzárás SzabadságvesztésTartam – felnőtt korú 1-60 nap 5-90 nap 3 hónap – 20 év

(bizonyos bűncselekmények esetén életfogytig)

– fiatalkorú 1-30 nap 3-30 nap 1 hónap – 5-15 év26

Halmazat esetén (vagy ismételt elkövetés)

– felnőtt korú

halmazati büntetésnél, ismételt elkövetésnél egyes feltételek mellett 90 nap, ismételt elkövetés más speciális eseteiben 75 nap

Halmazati emelt felső határ nincs

bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén 25 év

– fiatalkorú halmazati büntetésnél 45 nap

Halmazati emelt felső határ nincs

7 év 6 hónap – 20 év27

elévülés egy év a határozat jogerőre emelkedésétől, illetve két éves objektív határidő

öt év a határozat jogerőre emelkedésétől

öt év az öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésnél

A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.28

Látható, hogy a szabálysértési szankció egyes esetekben29 azonos súlyú lehet, mint a büntető törvény büntetése.

26 leghosszabb időtartam bűncselekménytől és életkortól függően. Btk. 109. §27 Btk. 123. §28 Btk. 51. § (3) bek.29

68

IV. FEJEZETBüntetés-végrehajtási biztonság

1. A büntetés-végrehajtás biztonsági rendszere és annak feltételei (elemei). A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) biztonsági rendszere azon

szabályok, valamint tárgyi, személyi és szervezeti elemek összessége, amely biztosítja a bv. szervezet jogszabályokban meghatározott feladatainak biztonságos körülmények közötti ellátását. A bv. szervezet biztonsági rendszerével szemben támasztott elvárások két nagy csoportra oszthatók. Az első kritérium szerint a bv. szervezet biztonsági rendszerének olyan biztonsági állapotot kell fenntartani, amely lehelővé teszi a bv. szervezet jogszabályban meghatározott feladatainak biztonságos körülmények közötti ellátását, garantálja az abban közreműködő, vagy résztvevő személyek életét, testi épségét, személyi szabadságát. A második kritérium alapján a biztonsági rendszer biztosítja a fogvatartottak őrzését, felügyeletét, ellenőrzését, amit az egyéniesítés szempontjainak figyelembevételével kell megszervezni, illetve garantálja a büntetés-végrehajtási szerv (a továbbiakban: bv. szerv) őrzését, védelmét, továbbá óvja az anyagi javak sérthetetlenségét. Ebben az állapotban a társadalom, a személyzet, a fogvatartottak, illetve a büntetés-végrehajtás javai, azok állapota, épsége nincs veszélyben, illetve a veszély megelőzésére, elhárítására előre kidolgozott és begyakorolt eljárások, módszerek állnak rendelkezésre, melyekhez a szükséges élőerő, tudás, és anyagi háttér is biztosított. Ezt az állapotot folyamatosan kell fenntartani, ami azt jelenti, hogy napi huszonnégy órában azonos szinten kell működtetni a biztonsági rendszert. Ennek a feltételnek a megvalósulása hivatali, rugalmas, folyamatos, váltásos, kombinált, vezényléses szolgálati időrendszer alkalmazásával lehetséges. A folyamatosságnak ki kell terjedni a fogvatartottak őrzésére, felügyeletére és ellenőrzésére, a bv. szerv őrzésére és védelmére, a személyi állomány tagjainak és a bv. szerv területén tartózkodók testi épségének megóvására, valamint a jogszabályban meghatározott feladatok biztonságos körülmények közötti ellátására.

Az őrzés a fogvatartott meghatározott helyen való tartására, életének és testi épségének megóvására, a bv. szerv és az ahhoz tartozó létesítmények, illetve területek védelmére irányuló tevékenység, amelyet jogszabály alapján rendszeresített lőfegyverrel, technikai eszközzel vagy szolgálati kutyával látnak el. Amennyiben a biztonsági tevékenység végrehajtása során a három feltétel (lőfegyver, technikai eszköz, szolgálati kutya) közül bármelyik megvalósul, úgy őrzésről beszélünk. Az őrzés a legszigorúbb biztonsági tevékenység, ebből következően végrehajtása során a lehető legnagyobb körültekintéssel szükséges eljárni.

A fokozott őrzés:a) amennyiben a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetes letartóztatásról szóló

értesítésben az előzetesen letartóztatott fokozott őrzését rendelte el, a fogvatartottat magas biztonsági kockázatú csoportba kell sorolni,

b) a fokozott őrzés végrehajtására a bv. szerv vezetője egyedi utasítást készít, amelyben meg kell határozni, különösen a fogvatartott jogainak és kötelezettségeinek teljesítésére, elhelyezésére, ellenőrzésére, a bv. szerven belüli és azon kívüli mozgására, valamint kapcsolattartására vonatkozó szabályokat.

69

A felügyelet a fogvatartott meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének folyamatos - közvetlen, vagy közvetett - irányítása. A jogalkotó tárgyi feltételhez nem köti ezt a fajta biztonsági tevékenységet, csak a folyamatos irányítás szerepel kritériumként, amely a körülményektől függően lehet közvetlen vagy közvetett.

Az ellenőrzés a fogvatartott meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének az időszakos figyelemmel kísérése. Ez a legenyhébb biztonsági tevékenység fajta, sem tárgyi feltételhez nem kötött, sem a folyamatosság igényét nem határozza meg. Az időszakos figyelemmel kísérés időpontjainak meghatározásánál a végrehajtók személyét (személyi állomány, fogvatartottak), a tevékenység jellegét, a helyszín jellemzőit együttesen szükséges értékelni.

Az őrzési, felügyeleti és ellenőrzési feladatok ellátásának rendjét, a kockázatértékelési összefoglaló jelentés, az elítélt végrehajtási fokozata és a fogvatartás biztonságára való veszélyessége, továbbá a bv. szerv sajátosságainak a figyelembevételével a bv. szerv vezetője határozza meg.

A büntetés-végrehajtási szervezet (a továbbiakban: bv. szervezet) biztonsági rendszere azon szabályok, valamint tárgyi, személyi és szervezeti elemek összessége, amely biztosítja a bv. szervezet jogszabályokban meghatározott feladatainak biztonságos körülmények közötti ellátását.

1.1. Személyi feltételekA bv. szervezet személyi állománya hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban, továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személyekből állhat. A gazdasági társaságoknál és a fogvatartottak foglalkoztatására létrehozott költségvetési szerveknél alkalmazottak hivatásos szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban állhatnak. A bv. szervezet személyi állományának meghatározó részét a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek alkotják. Alapvető feladatuk a fogvatartás törvényes ellátása, ennek érdekében meghatározott feltételek fennállása esetén intézkedésre, köztük kényszerítő eszközök használatára jogosultak, illetve kötelezettek. A hivatásos állományúak mellett a bv. szervezet egyéb feladatait kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személyek, közalkalmazottak, a gazdálkodó szervezeteknél pedig munkaviszonyban álló személyek látják el. A hivatásos szolgálati jogviszony, illetve az említett egyéb jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák. Biztonsági feladatot a bv. szervezet hivatásos állományának az a tagja láthat el, aki:

kiképzett, ismeri az adott feladat végrehajtásának, a kényszerítő eszközök, fegyverműszaki

szakanyagok, a biztonsági berendezések, technikai eszközök alkalmazásának és kezelésének szabályait,

a napi szolgálatteljesítésre egészségügyi szempontból alkalmas és nem áll bódítószer hatása alatt.

A bv. szerv vezetője a fogvatartottak felügyeletével, ellenőrzésével, a bv. szervvel közalkalmazotti-, illetve munkajogviszonyban álló személyt is megbízhat. A bv. szervezet személyi állományának tagja a biztonsági feladatok végrehajtása során köteles a hatályos jogszabályi és egyéb szabályozók rendelkezéseit betartani. Ebből következően a személyi

70

állomány tagja kizárólag olyan, jogszabályban meghatározott intézkedések megtételére jogosult, amelyre pszichikailag, fizikailag alkalmas, és amelyre kiképezték.

Alapvető követelmény, hogy a fogvatartottak őrzését, felügyeletét, ellenőrzését a biztonságos fogvatartást befolyásoló körülmények figyelembe vételével differenciáltan kell végrehajtani. Így minden esetben biztosítani kell biztonsági feladatok eredményes ellátásához a szükséges adatokat, információkat, a megfelelő egyenruházatot és védőfelszereléseket, kényszerítő eszközöket, a hírösszeköttetést biztosító, valamint az egyes feladatok végrehajtásához szükséges egyéb eszközöket.

1.2. Jogi feltételekAhhoz, hogy a büntetés-végrehajtás személyi állománya törvényesen és szakszerűen végezze munkáját nélkülözhetetlen feltétel a mindennapi tevékenységet meghatározó szabályok ismerete és azok maradéktalan betartása. Ehhez a kritériumhoz tartoznak a jogszabályok (törvények, rendeletek), továbbá a közjogi szervezetszabályozó eszközök (normatív utasítások).

A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: az Országgyűlés törvényt, a Kormány rendeletet, a Miniszterelnök és a Kormány tagja rendeletet, az Önkormányzat rendeletet, a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején rendeletet, a Köztársasági Elnök szükségállapot idején rendeletet.

A rangsornak megfelelően - jogszabályi hierarchia - az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A bv. szervezet tevékenységét speciálisan meghatározó jogszabályok az alábbiak szerint csoportosíthatók.

Törvényeket az Országgyűlés alkot. A büntetés- végrehajtási tevékenységet meghatározó főbb törvények:

az 1995. évi CVII. tv. a büntetés-végrehajtási szervezetről (Sztv.), a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes

kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról. 2015. évi XLII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos

állományának szolgálati jogviszonyáról

Feladatkörében eljárva a Kormány, a Miniszterelnök, a Miniszterek, (törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján) rendeletet alkotnak. A rendeletekkel szemben támasztott követelmény, hogy törvénnyel nem lehetnek ellentétesek.

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot. Önkormányzati rendelet adott esetben befolyásolhatja egy-egy bv. szerv működését. Bv. szerv alapítása előtt ki kell kérni az érintett települési önkormányzat, Budapesten az illetékes önkormányzat képviselő-testületének a véleményét. Ugyancsak ki kell kérni e testületek véleményét a bv. szerv jellegének a megváltoztatásáról, a lakosságot érintő egyéb lényeges intézkedésekről pedig e szerveket előzetesen tájékoztatni kell.

71

A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka normatív utasítást és normatív tartalommal nem rendelkező szakutasítást adhat ki. A bv. szervek vezetői normatív tartalommal nem rendelkező intézkedés, valamint a szervezeti és működési szabályzatukban meghatározott belső szabályozó eszköz kiadására jogosultak. A fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaságok vezetői ügyvezetői utasítást adnak ki.

1.3. Tárgyi feltételekA biztonsági rendszer kialakításának és zökkenőmentes működésének nélkülözhetetlen eleme a tárgyi feltételek megléte, állandó fejlesztése. Egy optimálisan kialakított tárgyi feltételrendszer minimalizálja a nemkívánatos események bekövetkezését és biztonságossá teszi a mindennapi biztonsági tevékenységet. A tárgyi feltételek szignifikáns megjelenési formája a technikai őrzés. A technikai őrzés az érzékszervekkel történő figyelésnek olyan biztonsági berendezéssel, vagy technikai eszközzel való kiegészítése, amely jelzi a biztonsági felügyelőnek és a technikai rendszer központjának - biztonsági ügyelet - az őrzött területen történő mozgás, illetve behatolási kísérlet helyét, továbbá biztosítja a biztonsági tevékenységet végrehajtók közötti információáramlást.

A tárgyi feltételek a következők: védelmi építmények, őrhelyek és azok technikai berendezései, jelző, riasztó technikai eszközök és rendszerek, elektronikus megfigyelési eszközök, bástyafal, biztonsági kerítés, nyomsáv, biztonsági ajtók, zárak, zárrendszerek, biztonsági rács, jelzőrács, kilátásgátló, műszaki akadály, világítástechnikai berendezések, áramfejlesztő, különleges gépjárművek, és egyéb járművek, hír-összeköttetést biztosító berendezések, elektronikus távfelügyeleti eszközök, vezeték nélküli személyi riasztó rendszer, fémkereső, csomagvizsgáló, anyagazonosító berendezések és eszközök, mobiltelefon használatát jelző készülék, bilincs, gumibot, elektromos sokkoló, könnygáz, traumatikus és irritáló lőszer és az

azok célba juttatására szolgáló eszköz, lőfegyver, fegyverműszaki szakanyagok.

A bv. szerv biztonságos működésnek egyik feltétele, hogy a biztonsági tevékenység alapokmánya, a biztonságirendszer-leírás mindenkor olyan, a tényleges helyzetnek megfelelő, naprakész adatokat, információkat tartalmazzon, amelyeket alapul véve az egyes szakfeladatok végrehajtására vonatkozó helyi szabályozás elvégezhető. Az alapokmány tartalmának egységes szempontok szerinti összeállítása érdekében az országos parancsnok a jogi keretek között meghatározza a biztonságirendszer-leírás vázlatát. Fontos meghatározás, hogy a bv. szerveknek úgy kell elkészíteniük az okmányt, hogy az ne tartalmazzon minősített adatnak minősülő információt.

72

A biztonsági rendszer alapokmányának vannak kötelező elemei, amelyek az alábbiak szerint csoportosíthatók.

(1) A bv szerv típusa, rendeltetése: országos vagy megyei, a főbb biztonsági feladatok, a szervezeti és működési szabályzat, a vonatkozó OP

szabályzók, és az együttműködő szervekkel kötött együttműködési megállapodásokra figyelemmel,

az esetleges kiegészítő feladatokat.

(2) A biztonsággal összefüggő jellemzők: a bv. szerv területi elhelyezkedése, földrajzi környezete, a bv. szerv építészeti jellegű adottságai, a fogvatartottak biztonsággal összefüggő főbb adatai.

(3) A biztonsági rendszer területei:A biztonsági rendszer területeinek leírásakor csak a rendszer általános jellemzőit szükséges megadni, amit arra tekintettel kell megfogalmazni, hogy minősített adatot ne tartalmazzon.

a bv. szerv külső őrzése, a körleten belüli őrzés, felügyelet, ellenőrzés, a munkavégzés ideje alatti őrzés, felügyelet, ellenőrzés, a szállítás és előállítás alatti őrzés, egyéb a fogvatartottak mozgatása során végrehajtandó biztonsági feladatok.

(4) A biztonsági feladatok ellátásának szervezeti és szolgálati időrendszere, a biztonsági osztály elhelyezése:

a biztonsági feladatokat ellátók személyi összetétele, a biztonsági osztály elhelyezési körlete.

(5) Biztonsági berendezések, technikai eszközök, fegyverek, gépjárművek, szolgálati állatok.A fegyverek, fegyverműszaki szakanyagok vonatkozásában csak azt kell rögzíteni, hogy a bv. szerv feladatai teljesítéséhez milyen fegyverekkel rendelkezik, továbbá utalni kell arra, hogy a bv. szervek készleteit az országos parancsnok, a fegyverszobában elhelyezett mennyiséget a bv. szerv vezetője szabályozza, az egyes őrzési feladatokhoz rendelt fegyvert pedig az őrutasítások tartalmazzák.

(6) Mellékletek: térkép a bv. szerv székhelyéről, vázlatrajz a bv. szerv alapterületéről, a biztonsági intézkedések szám és témaszerinti felsorolása.

1.4. Szervezeti feltételekA büntetés-végrehajtás biztonsági tevékenységének irányítására, ellenőrzésére három egymásra épülő szintet, továbbá a biztonsági tevékenység törvényességének kontrollját biztosító további három egymással kapcsolatban nem álló szintet különböztethetünk meg. Ezek a szintek a következők:

minisztériumi szint, büntetés-végrehajtás országos parancsnokságának szintje,

73

bv. szervek szintjei,továbbá;

a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészi szintet, az alapvető jogok biztosának szintjét, az emberi jogok védelmét ellátó nemzetközi és nemzeti intézmények, szervezetek

szintjei.

Minisztériumi szintA minisztériumi szinten a hierarchia egymást követő szintjei a következők:

miniszter, rendészeti államtitkár, a bv. szervezet tevékenységét általánosan illetve speciálisan ellenőrző személyek,

főosztályok illetve osztályok vezetői, továbbá beosztottai.

A bv. szervezet miniszteri irányítására, így közvetett módon a biztonsági tevékenység irányítására és ellenőrzésére jogszabály ad felhatalmazást. A törvény szerint a bv. szervezet működését a Kormány a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja.

A miniszter irányítási jogköre elsősorban normatív jellegű. Feladatkörében rendeletalkotás és normatív utasítás útján szabályozza a bv. szervezet tevékenységét, előkészíti a magasabb szintű jogszabályok tervezeteit, a Kormány bv. szervezetre vonatkozó döntéseit. A miniszter a jogszabályok keretei között a bv. szervezetre nézve feladatokat határozhat meg, és azok végrehajtására utasítást adhat. Egyedi ügyekben utasítás csak az országos parancsnokon keresztül adható, mivel a bv. szervezet személyi állományának az országos parancsnok a szolgálati elöljárója. A miniszter irányítási jogköre kiterjed az országos parancsnok jogszabálysértő intézkedéseinek a megváltoztatására vagy megsemmisítésére, illetve a bv. szervezet ellenőrzéséről való gondoskodásra.

Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szintjeA büntetés-végrehajtás országos parancsnokságán a hierarchia egymást követő szintjei a következők:

büntetés-végrehajtás országos parancsnoka (illetve az általa megbízott személy), büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettesei (illetve az általuk megbízott

személy), a büntetés-végrehajtás országos parancsnokság szervezeti és működési szabályzatában

megnevezett, szakmai feladatok irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó szervezeti egységek, illetve személyek.

A bv. szervezet fogalma szintén törvényi szinten került meghatározásra. A törvény szerint a bv. szervezet a külön törvényben meghatározott szabadság-elvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, a szabálysértési elzárást, a szabadságvesztésből szabadultak utógondozásával, az utógondozás keretében végzett börtönpártfogolási tevékenységgel és a feltételes szabadságra bocsátással összefüggésben elrendelt pártfogó felügyelői vélemény elkészítésével, valamint a feltételes szabadság tartamára törvény alapján fennálló vagy elrendelt pártfogó felügyelettel kapcsolatos pártfogó felügyelői feladatokat végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv. Nyilvánvaló, hogy az irányítás, ellenőrzés a fentiekben definiált feladatok törvényes és biztonságos végrehajtására irányul. További fontos kritérium, hogy a bv. szervezet a feladatainak törvényes ellátásával járul hozzá a közrend és a közbiztonság erősítéséhez. A bv. szervezet központi vezető szerve,

74

a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság), élén pedig a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnoka) áll.

Az országos parancsnok a jogszabályok, a közjogi szervezetszabályozó eszközök, és a miniszter törvényben meghatározott jogkörében hozott döntéseinek keretei között vezeti a bv. szervezetet. Az országos parancsnok a bv. szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója, illetve felettese. Ezen keretek között az országos parancsnok, felelős a bv. szervezet törvényes működéséért, melynek érdekében a bv. szervezetet érintő ügyekben előterjesztési és javaslattételi joggal rendelkezik. Az országos parancsnok törvény, illetve a miniszter eltérő rendelkezése hiányában képviseli a bv. szervezetet. A bv. szervek szakmai tevékenységét - vezetői ellenőrzés keretében - az országos parancsnok és helyettesei rendszeresen ellenőrzik. A vezetői ellenőrzés eszközei:

a bv. szervek vezetőinek rendszeres és eseti beszámoltatása a feladatok teljesítéséről, a bv. szervek helyszíni ellenőrzése (szemléje), ellenőrzések és vizsgálatok elrendelése, az ellenőrzési tapasztalatok értékelése, a jogszabályok, belső szabályozók, felügyeleti szervi és vezetői döntések

végrehajtásával kapcsolatos szakmai és más információk, statisztikai és egyéb adatok elemzése,

írásos parancsnoki jelentések bekérése, értékelése.

Az Országos Parancsnokság a jogszabályok, a miniszter döntései és az országos parancsnok utasításai, valamint egyedi intézkedései alapján végzi feladatát. Felügyeli, ellenőrzi és szakmailag irányítja a bv. szervek szolgálati feladatainak a végrehajtását, biztosítja a bv. szervek feladatainak ellátásához szükséges feltételeket. A fogvatartottak foglalkoztatását végző gazdasági társaságok és a fogvatartottak foglalkoztatására létrehozott költségvetési szervek működésével kapcsolatban ellátja a miniszter által meghatározott büntetés-végrehajtási feladatokat. Végzi a honvédelemmel, a polgári és katasztrófavédelmi tevékenységgel, a környezetvédelemmel, a munkavédelemmel és a tűzvédelemmel kapcsolatos központi feladatokat. Együttműködik a büntetések és az intézkedések végrehajtásában közreműködő, illetve a végrehajtást segítő állami szervekkel és egyesületekkel, vallási közösségekkel, alapítványokkal és személyekkel, továbbá az érintett nemzetközi szervezetekkel. Az Országos Parancsnokság feladata értelemszerűen az országos parancsnok, vezető jogköréhez kapcsolódik, annak megvalósítására irányul. A törvény felsorolja az Országos Parancsnokság tevékenységének főbb irányait, egyben utal a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott egyéb feladatokra is. A bv. szervekre irányuló szakmai ellenőrzési kötelezettségét az Országos Parancsnokság vezetői ellenőrzésekkel, valamint szervezeti egységei által végzett ellenőrzések útján teljesíti.

Bv szervek szintje

A bv. szervezet alapvető feladatait a bv. szervek látják el. A bv. szervek ezen túl speciális szakfeladatokat is ellátnak. A bv. szervek a jogi keretek között, valamint a szervezeti és működési szabályzatukban foglaltak alapján ellátják a büntetések és intézkedések végrehajtásával járó feladatokat, a fogvatartottak - köztük a kóros elmeállapotúak - gyógykezelését, elmemegfigyelését és kivizsgálását. A törvény felsorolja azokat a legjellemzőbb szempontokat, amelyek alapján bv. szerv alapítható. Ezek döntően a büntetés vagy intézkedés jellegére, a végrehajtási fokozatra, a fogvatartottak életkorára, nemére és a végrehajtás egyéb sajátos körülményeire tekintettel alapítható. A bv. szervek anyagi-technikai

75

ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére, egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására bv. szerv alapítható. A bv. szervet a parancsnok, főigazgató főorvos, igazgató (a továbbiakban: bv. szerv vezetője) vezeti.

Bv. szerv a következők figyelembevételével alapítható: a büntetések és intézkedések jellegére, a végrehajtási fokozatra (fegyház, börtön, fogház), a fogvatartottak életkorára (fiatalkorúak), a fogvatartottak nemére (női börtön), egyéb végrehajtási sajátosságra, anyagi-technikai ellátásra, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére, egyes

szociális és egészségügyi feladatok ellátására.

Az országban összesen 32 bv. szerv található, amelyeket tovább lehet csoportosítani az illetékességi szempontból és működési jellegük szempontjából. Országos és regionális végrehajtó szervek (összesen 14 egység), alapvető feladatuk ezen intézeteknek a jogerős bírói ítéletek (büntetések és intézkedések) végrehajtása. A megyei bv. szervek (14 egység), itt az alapvető feladat az, hogy az előzetes letartóztatásokat foganatosítsák.Bv. szerv (egyéb végrehajtási sajátosságra) alapítható:

egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására, anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére.

Összesen négy ilyen bv. szervet működtet a Büntetés-végrehajtási Országos Parancsnoksága. Ezek a következők:

Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Továbbképzési és Rehabilitációs Központja, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási

Tanszéke,Ezekben a bv. szervekben folyik a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának oktatása, képzése, továbbképzése.

Büntetés-végrehajtás Központi Kórháza, Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI).

Ezekben a bv. szervekben a fogvatartottak egészségügyi ellátást és a kóros elmeállapotú fogvatartottak gyógyítását, kezelését végzik.

2. Gazdálkodó szervek

A bv. szervek között sajátos helyet foglalnak el a fogvatartottak foglalkoztatására létrejött gazdasági társaságok. A szabadságvesztés büntetés céljával összhangban jogszabály előírja, hogy a végrehajtás során a fogvatartotti munkáltatását biztosítani kell. A bv. szervezet "állami, fegyveres" jellegéből következően az ilyen célra alapított gazdálkodó szervezetek kizárólagos állami tulajdonban vannak, gazdálkodásukat a tulajdonos rendelkezései alapján végzik. Összesen tizenkettő ilyen egység működik, melyek a gazdasági tevékenységüket az érvényes jogszabályok és a miniszter rendelkezései alapján végzik. A gazdálkodó szervezetek részére a fogvatartottak foglalkoztatásából eredő sajátos és indokolt többletkiadásokat - a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben - a központi költségvetés megtéríti. A miniszter által rendeletben meghatározott, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított termékek és szolgáltatások tekintetében - az átadás-átvétel és az

76

ellentételezés miniszteri rendeletben meghatározott rendje szerint - a bv. szervezetet a miniszter vezetése, irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek részére ellátási kötelezettség terhelheti. Meghatározott termékek és szolgáltatások tekintetében a bv. szervezetet kormányrendeletben meghatározott központi államigazgatási szervek és rendvédelmi szervek részére is ellátási kötelezettség terhelheti.

A büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai szakmai tevékenységük alapján az ipari, ezen belül elsősorban a könnyűipari, valamint a mezőgazdasági ágazathoz tartoznak. A társaságok termelési profilja változatos: textil-, ruha-, cipő-, bútor-, asztalos-, papír-, fém- és egyéb vegyesipari, valamint nagyüzemi mezőgazdasági tevékenységet végeznek. A tevékenységek alapvetően három részre bonthatóak: saját, illetve kooperációs termékek előállítására, és bérmunkára. E három területen a társaságok ma is jelentős kapacitással rendelkeznek. Bizonyos feltételek biztosítása mellett lehetséges a fogvatartottak külső munkahelyen való foglalkoztatása is.

Összegzésként megállapítatjuk, hogy a bv. szervezeti rendszere az alábbiak szerint csoportosítható.(1) Funkciója szerint:

irányítással kapcsolatos szerv, országos és regionális végrehajtó intézetek, megyei jellegű intézetek, ellátással kapcsolatos intézet, oktatással, tovább képzéssel kapcsolatos intézmények, munkáltatással kapcsolatos gazdasági társaságok, gyógyítással, rehabilitációval kapcsolatos intézmények.

(2) Foglalkoztatás jellege szerint: ipari, mezőgazdasági.

(3) Objektum őrzés és védelem szempontjából nyitott, félig nyitott, vagy félig zárt, zárt.

Ezen feltételek figyelembe vételével a bv. szervek és a gazdálkodó szervezetek biztonsági rendszere bizonyos pontokon eltér egymástól. Vagyis más lesz a biztonsági rendszere egy nyitott mezőgazdasági bv. szervnek, mint egy országos zárt bv. szervnek, de az általános szabályoknak ezekben az objektumokban is érvényesülniük kell. Azaz folyamatosan kell biztosítania a bv. szervekben fogva tartott személyek őrzését, felügyeletét vagy ellenőrzését, és az objektum őrzését és védelmét.

3. A dinamikus és statikus biztonság

77

A büntetés-végrehajtás biztonsági tevékenységét az azt alkotó elemek (feltételek) jellemzőit figyelembe véve fel lehet osztani dinamikus és statikus feltétekre is.

Dinamikus biztonság

A dinamikus biztonság mindazon tevékenységek összessége, amelyek a fogvatartottak személyiségének, viselkedésének, társas viszonyainak megismerésén, megértésén, befolyásolásán és életminőségük alakításán alapul. A fogvatartottak kontrolljának leghatékonyabb eszköze az emberi kapcsolatokon, a kommunikáción alapul. Ennek alapfeltétele a kommunikációs készségek megfelelő színvonala, valamint a személyzet közvetlen, vagy közvetett jelenléte.

A dinamikus biztonság kialakulásában a személyzet minden olyan tagja szerepet kap, aki a fogvatartottakkal személyes kapcsolatba kerül. Ebből következően a személyzet szakmai felkészültsége, alkalmassága, emberi rátermettsége, morális integritása alapvetően meghatározza a dinamikus biztonság állapotát.

A dinamikus biztonság eszközei megfigyelés, értékelés, célorientált információs rendszer, tájékoztatás, napi élet racionális szervezése - házi- és napirend-, törvényes és szakszerű bánásmód, konfliktusok kezelése, átlátható és következetes, valamint progresszív fegyelmezési- jutalmazási

gyakorlat, reagáló készség, a gyors és hatékony beavatkozás lehetősége, életminőség átalakítás, elhelyezés, ellátás, rezsimaktivitás.

Statikus biztonság

A statikus biztonság mindazon tevékenységek, eljárások és eszközök összessége, amelyek a fogvatartottak a biztonságra veszélyes cselekményeinek fizikai megakadályozására, megszüntetésére vonatkoznak. A biztonsági rendszer alkalmazásával a bv. szerv biztonsága fenntartható, illetve helyreállítható. Az eljárások, tevékenységek, módszerek, eszközök összessége, amelyek együttes alkalmazásával észlelhetők, megelőzhetők, csökkenthetők, vagy megszüntethetők a biztonságot fenyegető tényezők.

A statikus biztonság eszközei: a személyzet statikus biztonságra vonatkozó szaktudása, készségszintje,

(hangsúlyozzuk, hogy a személyzet többi jellemzője a dinamikus biztonsághoz tartozik)

a biztonsági tevékenységet szabályozó rendelkezések, hír- és biztonságtechnikai berendezések, kényszerítő és mozgáskorlátozó eszközök, tűz-, munkavédelmi eszközök, védőfelszerelések,

78

biztonsági létesítmények (bástyafal, őrtornyok, stb.), építészeti megoldások.

A jelenlegi gazdasági környezetben a dinamikus biztonsági elemek alkalmazása egyre jobban előtérbe kerül és hosszú távon a biztonsági elvárások maradéktalan teljesülését is egyre hatékonyabban szolgálja.

4. Biztonsági intézkedések

A fogva tartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzésére, illetve megszüntetésére, továbbá a rendkívüli események megelőzésére a differenciáltan kiválasztott biztonsági intézkedés, szakértő kezekben hatékony eszköz lehet. Kiemelkedő jelentőséggel bír a rendelkezésre álló információkat hatékonyan elemző, szakmailag magasan kvalifikált biztonsági szakembergárda. A bv. szervezet tagjai a bv. szerv biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények felszámolása érdekében jogosultak és kötelesek a rend fenntartásához, illetve helyreállításához szükséges intézkedéseket megtenni. Az előzőek figyelembevételével, a fogvatartottakkal szemben a következő biztonsági intézkedések alkalmazhatók:

biztonsági elkülönítés, biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés, mozgáskorlátozó eszközök alkalmazása, elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása, elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazása, motozás, ruházat átvizsgálás, biztonsági ellenőrzés, biztonsági vizsgálat, biztonsági szemle, és az átfogó biztonsági

vizsgálat, az ajtók zárva tartásának elrendelése, az egyes jogok gyakorlásának a felfüggesztése.

Az első négy biztonsági intézkedés egyéni kockázatelemzés alapján alkalmazható. Indokolt esetben több biztonsági intézkedés együtt is alkalmazható. Fontos, hogy az adott helyzetet mérlegelve a legmegfelelőbb biztonsági intézkedés kerüljön alkalmazásra, és csak a szükséges időtartamig tartson.

4.1. Biztonsági elkülönítés

A fogva tartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények megszüntetésére, illetve megelőzésére a fogvatartottakkal szembeni biztonsági intézkedésként biztonsági elkülönítés rendelhető el. Konkrétan biztonsági elkülönítésre akkor kerülhet sor, ha a fogvatartott a bv. szerv rendjét, biztonságát súlyosan sérti vagy veszélyezteti, ha csoportos ellenszegülésben vesz részt, az utasítás végrehajtását, a munkavégzést megtagadja, illetve ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsít. A biztonsági elkülönítésre okot adó körülmény megszűnésével a biztonsági intézkedést haladéktalanul meg kell szüntetni.

A biztonsági elkülönítés elrendelésére és megszüntetésére a bv. szerv vezetője vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésre okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb tíz napig tarthat, ezt egy alkalommal legfeljebb tíz nappal a bv. szerv vezetője meghosszabbíthatja. Az elkülönítés tartamába minden megkezdett nap beszámít.

79

A biztonsági elkülönítés ideje alatt a fogvatartottal szemben többfajta korlátozás alkalmazható. A fogvatartott állandó felügyelet alatt állhat, a bv. szerv területén csak engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkája zárva tartható. Kapcsolattartása is módosulhat, látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet. Az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeitől eltiltható, de önképzést folytathat. Saját ruhát nem viselhet, a magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható. A korlátozások együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, erről az elrendelőnek írásban kell rendelkeznie.

A biztonsági elkülönítés egy másik formája, amikor az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító fogvatartottat az erre a célra kialakított helyiségben kerül elhelyezésre. Ebben az esetben haladéktalanul intézkedni kell orvosi vizsgálata iránt. Az elkülönítés ebben az esetben is limitált, így legfeljebb hat óra időtartamú lehet. További garanciális szabály, hogy annak szükségességét kétóránként felül kell vizsgálni. Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító fogvatartott elkülönítésére szolgáló helyiséget olyan nagyságúra kell kialakítani, amely meggátolja a kitámasztással mászást, ezáltal a mennyezet és a világítótest elérését, továbbá burkolata (oldalfal, padozat) legyen képes megakadályozni a dühöngő személy önkárosító sérülését. A helyiségben berendezési és felszerelési tárgy nem lehet. A helyiséget a használatba vételkor folyamatosan meg kell világítani. A helyiség tartalmi elemei az előtér, kamera és a füstérzékelő. A fogvatartottat olyan ruházatban kell behelyezni, mely kizárja az élet kioltásának önfojtással való lehetőségét. Célszerű a fogvatartott mozgáskorlátozása a behelyezés idejére.

A biztonsági elkülönítésről "Biztonsági elkülönítési lap"-ot kell kiállítani, amelyet az ügykezelési szabályok betartásával kell kezelni. Eredeti példányát az elkülönítés megszüntetése után az irattárban, fénymásolatát a fogvatartott reintegrációs iratanyagában kell elhelyezni.

A biztonsági elkülönítést a fogvatartotti nyilvántartási rendszerben rögzíteni kell.

A fogvatartott szállítása miatt megszüntetett biztonsági elkülönítésről a szállítmányvezetőt, valamint a fogadó bv. szervet a biztonsági elkülönítési lap fénymásolt példányának átadásával kell tájékoztatni.

A biztonsági elkülönítéssel kapcsolatos feladatokat, hatásköröket és a végrehajtási rendet a bv. szerv vezetője intézkedésben köteles szabályozni.

4.2. Fogvatartottak biztonsági zárkába vagy biztonsági részlegbe helyezésének szabályai

Bizonyos feltételek fennállása esetén meghatározott fogvatartotti kör biztonsági zárkába vagy biztonsági részlegre helyezhető. A behelyezés előtt meg kell vizsgálni, hogy a fogvatartott előélete, bűncselekménye, büntetési ideje, magatartása, informális kapcsolati rendszere, bv. szerv rendjéhez és biztonságához való viszonya, valamint személyi körülményei alapján alapos okkal következtethető, hogy a bv. szerv rendjét és biztonságát súlyosan sértő cselekményt vagy bűncselekményt készíthet elő, vagy ilyen cselekményt már megkísérelt vagy elkövetett. További behelyezést megalapozó szempont lehet, ha saját vagy mások életét, testi épségét, illetve vagyontárgyakat sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani vagy ilyen cselekményt már elkövetett, illetve nyíltan vagy rejtetten agresszív viselkedésű.

80

A fogvatartott biztonsági zárkába vagy részlegre helyezéséről a bv. szerv vezetője indokolt határozattal legfeljebb három hónapra rendelheti el, amelyet alkalmanként három hónappal, legfeljebb azonban egy év időtartamig meghosszabbíthat. Egy évet meghaladóan a biztonsági zárkába helyezés (alkalmanként) legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról, valamint a fogvatartottnak legfeljebb hat hónapra biztonsági részlegre helyezéséről, vagy annak (alkalmanként) legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról az országos parancsnok indokolt határozattal dönt.

Garanciális szabály, hogy a biztonsági zárkába vagy részlegre helyezésről való döntés, valamint annak felülvizsgálata során a fogvatartottat meg kell hallgatni. Kivételes esetben az alkalmazásáról való döntés során a meghallgatás a bv. szerv biztonsága, illetve bűncselekmény megelőzése érdekében mellőzhető. További jogállami biztosíték, hogy a bv. szerv vezetője és az országos parancsnok határozata ellen a fogvatartott bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.

A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés meghatározott tartamába minden megkezdett nap beszámít. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak. A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés esetén a fogvatartott állandó őrzés és felügyelet alatt állhat, illetve az intézet területén csak engedéllyel és felügyelettel mozoghat. Zárkája zárva tartható, zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható. Főszabály szerint látogatóval biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet, ettől a szabálytól eltérni csak a bv. szerv vezetője engedélyével lehet. Munkavégzésre elsősorban a biztonsági zárkában, illetve a biztonsági részleg területén belül van lehetőség, azonban a bv. szerv vezetője ettől eltérően is rendelkezhet. Az itt elhelyezett fogvatartott önképzést folytathat, de az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a biztonsági részlegen belül, illetve a bv. szerv vezetője engedélyével veheti igénybe. A lelkészi gondozás elsődlegesen egyénileg történik, viszont lehetőség van közösségi lelki gondozásra a bv. szerv vezetőjének engedélyével. Lehetőség van a fogvatartottnál tartható tárgyak körének és mennyiségének korlátozására is. A felsorolt korlátozó rendelkezések, valamint a szükséges további biztonsági intézkedések együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, melyről a bv. szerv vezetője írásban dönt.

Garanciális eleme a rendszernek, hogy a fogvatartott a bv. szerv vezetője a biztonsági zárkába helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról, valamint az országos parancsnok biztonsági zárkába helyezés meghosszabbításáról vagy biztonsági részlegre helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról szóló határozata elleni bírósági felülvizsgálati kérelmét terjeszthet elő. A büntetés-végrehajtási bírónak, az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül elbírálási kötelezettsége van.

A jogalkotó még egy fogvatartotti kör részére lehetővé teszi a biztonsági zárkába vagy részlegre helyezést. Ebben az esetben a fogvatartott kérelmére, vagy hivatalból helyezhető biztonsági zárkába vagy részlegre, ha személyes védelme érdekében más fogvatartottaktól való elkülönítése szükséges, és más módszer nem vezet eredményre.

A témakört a BSZ.125-150. pontjai részletesen szabályozzák

4.3. Mozgáskorlátozó eszközök

81

A bv. szervezet hivatásos állományú tagja feladatának jogszerű teljesítése során - amennyiben a bilincs, kényszerítő eszközként való alkalmazásának a törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn - a fogva tartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmény megelőzése érdekében mozgáskorlátozó eszköz alkalmazására jogosult. A mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása során alapvető követelmény az egyedi, személyre szóló döntés meghozatala, a törvényes bánásmód betartása, az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ennek megfelelően, a fogva tartás biztonságát szem előtt tartó, ugyanakkor a túlzott mértékű korlátozást megelőző elrendelés érdekében a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazásának elrendelése előtt az előállítandó fogvatartottról minél több, a feladat-végrehajtás szempontjából jelentőséggel bíró információt kell összegyűjteni és rögzíteni.

A mozgáskorlátozó eszközt utasításra vagy saját elhatározásból lehet alkalmazni, amit minden esetben írásban kell rögzíteni. Ha a személyi állomány tagja saját elhatározásból alkalmaz mozgáskorlátozó eszközt, annak indokoltságát a bv. szerv vezetője nyolc napon belül köteles kivizsgálni.

Mozgáskorlátozó eszközt lehet alkalmazni: a behelyezés indokának figyelembe vételével biztonsági zárkában vagy biztonsági

részlegen elhelyezett, vagy biztonsági elkülönítésbe helyezett fogvatartottal szemben, ha zárkán, illetve részlegen kívüli kísérése történik,

körleten belüli vagy azon kívüli kísérés időtartama alatt azzal a fogvatartottal szemben, akinél alapos okkal feltételezhető, hogy kísérésekor a fogvatartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekményt szándékozik megvalósítani,

kör- és célszállítás során, előállítás végrehajtásakor, nem a bv. által működtetett egészségügyi intézményben történő gyógykezelés

időtartama alatt, önkárosító magatartás megelőzése céljából, ha bv. szerven kívüli vagy külső munkahelyről bűncselekmény megalapozott gyanúja

vagy fegyelmi vétség elkövetése miatt a fogvatartott soron kívüli beszállítása vagy bekísérése válik indokolttá.

Mozgáskorlátozó eszköz alkalmazásának, előállítás esetén pedig a vezető bilincs és a lábbilincs elrendelésére és megszüntetésére a bv. intézet parancsnoka vagy az által kijelölt személy jogosult.

Büntetőügyben történő előállításkor az eljáró ügyész vagy a bíróság elrendelheti az alkalmazott mozgáskorlátozó eszköz eltávolítását. Az előállító biztonsági felügyelő az erre vonatkozó rendelkezést köteles végrehajtani. Az intézkedés nem vonatkozhat a vezető és a lábbilincs eltávolítására.

Mozgáskorlátozó eszközként - testi sérüléssel nem járó módon - rögzítő övvel vagy anélkül bilincs, vezetőbilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot adó körülmény megszűnésig, de legfeljebb folyamatosan tizenkét óra időtartamra alkalmazható, ha a fogvatartott egészségi állapota azt megengedi. A tizenkét óra időtartamú korlátozás nem vonatkozik a fogvatartott bv. szerven kívüli kísérésére vagy őrzésére.

Ha a fogvatartott meghatározott helyen tartása másként nem biztosítható – a járművön való szállítást kivéve – átmeneti intézkedésként végtagja tárgyhoz is rögzíthető. Szállításkor a

82

fogvatartottat tilos tárgyhoz rögzíteni, valamint kezeit hátra bilincselni. Ez alól kivételt képez, ha a jármű valamilyen ok miatt hosszabb időre várakozásra kényszerül és a biztonságos őrzés más módon nem biztosítható.

Foglalkoztatás és oktatás időtartama alatt, kulturális- és sportrendezvényen, vallásgyakorlás során mozgáskorlátozó eszközt alkalmazni nem lehet

A bv. szervnél mozgáskorlátozó eszközként a rendszeresített, különböző típusú kéz- és lábbilincs, vezetőszárral ellátott bilincstag (vezető bilincs), illetve bilincsrögzítő öv alkalmazható. Testi sérülést nem okozó, más alkalmas eszköz (pl. nadrág- vagy derékszíj stb.) ilyen célra akkor vehető igénybe, ha az előzőekben felsorolt eszköz nem vagy nem kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Vezető bilincs elsősorban előállítás végrehajtása során alkalmazható. A felsorolt eszközök közül egyidejűleg több is alkalmazható. Nem lehet a kezet hátra bilincselni a szállítás során. Amennyiben a mozgáskorlátozó eszköz sérülést okozott, a szükséges egészségügyi ellátásról gondoskodni kell.

A témakört a fentieken túl a 16/2014. IM. Rendelet 54-55, illetve a BSZ. 151-169. pontjai részletesen szabályozzák.

4.4. Elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása

Új feladatként jelentkezik az ideiglenes bv szerv elhagyás során alkalmazható elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása. Az ideiglenes eltávozás során a fogvatartottakra szigorú magatartási szabályok vonatkoznak. Ezek betartásának ellenőrzésére új technikai eszközökkel is lehetséges, amelyek alkalmazása élőerő megtakarítást jelent a büntetés-végrehajtás számára. Az elektronikus távfelügyeleti eszköz a fogvatartott mozgását nyomon követő technikai eszköz. A fogvatartottak bv. szerven kívüli mozgásának nyomon követése érdekében az eszköz alkalmazható bv. szerv területén kívüli foglalkoztatás, külső egészségügyi intézményben történő őrzés vagy felügyelet, súlyos beteg közeli hozzátartozó meglátogatása, közeli hozzátartozó temetésén való részvétel, illetve csoportos kimaradás esetén.

4.5. Elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazása

Az elektronikus megfigyelési eszköz egy zárt rendszerű biztonságtechnikai eszköz, amely elektronikus formában kép, hang, vagy kép és hang együttes felvételére, továbbítására és rögzítésére alkalmas. A fogvatartott életkörülményeit a büntetés-végrehajtási követelmények érvényesítése során, amennyire lehetséges a szabad élet körülményeihez kell közelíteni, ezzel is ellensúlyozni kell a „börtön” káros hatását. A büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása, valamint bűncselekmények, szabálysértések és fegyelmi vétségek vagy más jogsértések megelőzése céljából törvényben meghatározott helyeken elektronikus megfigyelési eszköz helyezhető el.

Konkrétan a fogvatartott bv. szerven belüli mozgásának megfigyelésére, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása céljából a bv. szerv fogvatartottak részére fenntartott, közös használatú helyiségeiben, a bv. szerv udvarán, folyosóin, valamint a bv. szerv területét határoló külső falakon és bejáratainál elektronikus megfigyelési eszköz elhelyezésére van lehetőség.

83

A büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása érdekében a bv. szerv biztonsági szempontból kiemelkedő rizikó faktorú részein a bűncselekmények, szabálysértések és fegyelmi vétségek vagy más jogsértések megelőzése céljából szintén elhelyezhető elektronikus megfigyelési eszköz. Ezek a területek a biztonsági zárka és részleg, a biztonsági elkülönítő, a HSR részleg, a fegyelmi elkülönítő és a magánzárka.

Kiemelkedő feladata a büntetés-végrehajtásnak, hogy az önkárosító cselekményeket amennyire csak lehetséges visszaszorítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a korábban öngyilkosságot megkísérlő vagy a saját testi épsége elleni önkárosító cselekményt elkövető fogvatartottak zárkájában - a fogvatartottak életének, testi épségének megóvása érdekében - elektronikus megfigyelési eszköz elhelyezésére van lehetőség. Ennek kritériumai, hogy a cél megvalósulása érdekében a fogvatartott viselkedésének folyamatos nyomon követése szükséges, valamint, hogy az intézkedés a fogvatartott életének és testi épségének megóvása érdekében szükséges. Ezeken a helyeken elhelyezett megfigyelési eszköz nem alkalmazható külön légterű illemhely, vagy fürdőhelyiség megfigyelésére.

Fontos célhoz kötöttségi szabály, hogy az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes adat az eszköz alkalmazásának a helyszínén:

elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt indult eljárásban, a fogvatartott vagy a bv. szervezet állományába tartozó személy által elkövetett

jogsértés miatt indított fegyelmi eljárásban, a bv. szervezet állományába tartozó személy eljárása jogszerűségének a

megállapítására irányuló eljárásban használható fel.

További lehetőség, hogy az eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes adat a felvételen szereplő személy által, jogainak gyakorlása érdekében indított eljárásban is felhasználható. A felvételen szereplő személy - akinek a felvételre a jogainak gyakorlása érdekében van szüksége - a rögzítéstől számított harminc napon belül jogának vagy jogos érdekének igazolásával kérheti, hogy az adatot annak kezelője ne törölje. A jogainak gyakorlása érdekében indított eljárás során a felvétel a bíróság vagy más szerv megkeresésére továbbítható.

Az eszköz által rögzített felvételt a rögzítést követő hatvan nap elteltével törölni kell, ha a fentiekben meghatározott eljárás lefolytatását nem kezdeményezték vagy a felvételen szereplő személy a jogszabályban meghatározott lehetőségével nem él.

Végül, de nem utolsó sorban a bv. szervezet a felvétel kezelése során köteles megtenni az ahhoz szükséges szervezési, technikai és egyéb adatbiztonsági intézkedéseket, hogy az érintett személy személyes adatait, így különösen magántitkait és magánéletének körülményeit illetéktelen személy tudomására jutásától megóvja.

4.6. Motozás, ruházat átvizsgálás

A motozás, ruházat átvizsgálás célja a fogvatartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése, illetve megakadályozása, rendkívüli esemény elkövetésére alkalmas tárgyak előtalálása, tiltott tárgyak felkutatása, büntetőeljárással vagy

84

fegyelmi eljárással összefüggő bizonyítékok beszerzése. Lényeges az intézkedés alá vont személyi kör meghatározása, amely csak fogvatartott lehet.

Az intézkedés alá vont személy a büntetés-végrehajtás rendjét sértő vagy veszélyeztető cselekmény, rendkívüli esemény, valamint bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érdekében biztonsági intézkedésként megmotozható, ruházata átvizsgálható. A motozás, ruházat átvizsgálás nem történhet szeméremsértő, megalázó módon. A végrehajtás során fokozott figyelmet kell fordítani a helyszín és a módszer megválasztására, valamint az intézkedés alá vont személy esetleges támadására vagy ösztönszerű viselkedésére, szégyenérzetére, az illembe ütköző, különösen a nemiséghez kapcsolódó írott és íratlan szabályokra.A motozást, ruházat átvizsgálást csak az intézkedés alá vont személlyel azonos nemű személy végezheti. Ezen szabály alól kivételt képez a motozásnál közreműködő orvos, valamint a technikai eszközzel történő ruházatátvizsgálást végrehajtó személy. A szájüreg szemrevételezéssel történő ellenőrzését a bv. intézet állományának a fogvatartottól eltérő nemű tagja is végrehajthatja. A motozás, ruházat átvizsgálás során kerülni kell az indokolatlan károkozást. A szívritmus-szabályozóval élő intézkedés alá vont személy technikai eszközzel nem ellenőrizhető.

Ha a testfelület és ruházat átvizsgálására - amennyiben a ruházat nem kerül levételre - irányuló motozás kézi fémkereső alkalmazásával történik, a fogvatartottal ellentétes nemű személy csak úgy hajthatja végre a vizsgálatot, hogy a technikai eszköz semmilyen fizikai kontaktusba nem kerülhet a vizsgálat alá vont személy testével, ruházatával.

A motozás, ruházat átvizsgálás végrehajtásának megkezdése előtt - amennyiben arra lehetőség van - az érintettet a végrehajtás alatti együttműködő magatartásra figyelmeztetni kell.

A motozás végrehajtható: kézzel, az e célra rendszeresített technikai eszközökkel, speciálisan kiképzett szolgálati kutyával.

A motozás fajtái: ruházat átvizsgálása, testfelület átvizsgálása, testüreg átvizsgálása.

A felsorolt elemek önállóan és együtt is alkalmazhatók.

A fogva tartás biztonságának fenntartása érdekében a fogvatartottat meg kell motozni:

befogadáskor és visszafogadáskor, zárkába, lakóhelyiségbe helyezés előtt, elkülönítés, magánelzárás, különleges biztonsági körletbe helyezés előtt, szállítás, előállítás előtt és után, foglalkoztatásra indulás előtt, foglalkoztatás befejezésekor és a körletre

visszaérkezéskor,

85

biztonsági vizsgálat, biztonsági szemle során, ha feltételezhető, hogy tiltott tárgyat tart magánál, látogatás előtt és után, szabadon bocsátás előtt.

A büntetés-végrehajtási szerv vezetője a személymotozást más esetekben is elrendelheti, így különösen:

csoportos rendezvény előtt és után, meghallgatás, kihallgatás előtt és után, szabad levegőn tartózkodás előtt és után, munkavégzés közben,előtte és utána, eltűnt vagy jogtalanul megszerzett tárgy, eszköz, anyag felkutatása érdekében.

A fogvatartott személyes tárgyainak átvizsgálása során, a fogvatartottnál nem tartható tárgyak elvételéről, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni.

4.7. Biztonsági ellenőrzés

A biztonsági ellenőrzés alapvető célja a szökés előkészületének és a rongálások felderítése. Az ellenőrzést szemrevételezéssel kell teljesíteni, de a bv. szerv vezetője a végrehajtás hatékonysága érdekében további módszereket is meghatározhat. Az ellenőrzés kiterjed a nyílászáró szerkezetek, a berendezési- és felszerelési tárgyak állapotára, a falak, a mennyezet, a padozat és a rácsok épségére is.A biztonsági ellenőrzéskor fogvatartottak nem lehetnek jelen, ezért azt olyan időben kell végrehajtani, amikor az ellenőrzendő helyiségeket azok elhagyták, vagy a napirend szerint még nem használják. A zárkák, a lakóhelyiségek, egészségügyi helyiségek és a fogvatartottak tartózkodására szolgáló egyéb helyiségek biztonsági ellenőrzését naponta legalább egyszer kell végrehajtani. A fogvatartottak munkáltatására szolgáló helyiségek vonatkozásában az ellenőrzést munkakezdés előtt és annak befejezése után is végre kell hajtani.Fokozott figyelemmel és körültekintéssel kell a biztonsági ellenőrzést végrehajtani a magas kockázati csoportba sorolt fogvatartottak körletrészén, zárkáiban és munkahelyein.

4.8. Biztonsági vizsgálat

A bv. szerv biztonságának fenntartása, a rendkívüli események megelőzése, megszakítása, felszámolása érdekében a napi biztonsági ellenőrzésen túl lehetőség van a bv. szerv helyiségeinek, területeinek átvizsgálására és ez a tevékenység a nap bármely szakaszában végrehajtható.

A biztonsági vizsgálat célja a fogvatartás rendjét vagy biztonságát sértő vagy veszélyeztető, tiltott tárgyak felkutatása. A vizsgálatnak ki kell terjednie a fogvatartott személyes használati tárgyainak, valamint a fogvatartott által használt helyiségek átvizsgálására. A vizsgálattal egyidejűleg a fogvatartott motozását is végre kell hajtani.

86

A vizsgálattal szemben támasztott alapvető követelmény a rendszeresség, a váratlanság, a gyorsaság és a hatékonyság. A biztonsági vizsgálat a nap bármely szakában végrehajtható, de a külön jogszabályban meghatározott pihenőidőn belül csak halaszthatatlan esetben végezhető. Ha a fogvatartott a személyes használati tárgyainak az átvizsgálásánál nincs jelen, az intézkedést – jegyzőkönyv felvétele mellett – két tanú jelenlétében kell végrehajtani. A jegyzőkönyv egy példányát a fogvatartottnak át kell adni.

A biztonsági vizsgálatok szervezéséért és végrehajtatásáért a biztonsági osztályvezető, valamint a munkáltatás-biztonsági vezető felelős. A vizsgálatról készült jelentéseknek tartalmaznia kell a vizsgálat célját, idejét, helyét, a végrehajtók létszámát, a megállapításokat, a tett és a javasolt intézkedéseket.

4.9. Biztonsági szemle

A biztonsági szemle célja a biztonságra veszélyes körülmények felderítése, valamint a fogvatartottak birtokában lévő tárgyak, anyagok egyidejű és átfogó ellenőrzése. A biztonsági szemlének a bv. szerv valamennyi helyiségére és létesítményére, így a fogvatartottaktól elzártakra (személyzet irodái, vállalkozásoknak bérbe adott helyiségek, stb.) is ki kell terjednie. A biztonsági szemlét - figyelemmel a jogszabályban meghatározott időtartamra, a végrehajtási fokozathoz és a rezsimhez igazodóan - a bv. szerv vezetője által meghatározott időpontban és létszámmal kell végrehajtani. A szemle előkészítésével, vezetésével, a dokumentumok összeállításával a biztonsági osztály vezetőjét, a bv. gazdasági társaságnál a munkáltatás-biztonságiA biztonsági szemle során minden fogvatartottat meg kell motozni, továbbá ezzel egyidejűleg biztonsági vizsgálat is végrehajtható. A biztonsági szemle végrehajtásáról és tapasztalatairól jegyzőkönyvet, a feltárt hiányosságok jelentős száma vagy súlyossága esetén a megszüntetést előirányzó intézkedési tervet kell készíteni. Jóváhagyásáról a bv. szerv vezetője rendelkezik. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az előző szemle során feltárt, de még meg nem szüntetett hiányosságokat és annak okait is.

4.10. Átfogó biztonsági vizsgálat

Az átfogó biztonsági vizsgálat célja a biztonsági rendszer elemeinek bizottság általi elemzése, a szabályozás, a működtetés és a biztonsági feladatok végrehajtási tapasztalatainak értékelése.

A végrehajtási terv összeállítását, a vizsgálat témaköreit a bv. szerv biztonsági rendszer leírásának fejezetei szerint kell meghatározni. Az átfogó biztonsági vizsgálatot évente legalább egy alkalommal kell végrehajtani, előkészítéséért a biztonsági osztályvezető és a munkáltatás-biztonsági vezető, vezetéséért a bv. szerv vezetője a felelős. A vizsgálat vezetése alárendeltre nem ruházható át. A bizottság munkájában - amikor az általa irányított szervezetet is vizsgálja, elemzi - a gazdálkodó szerv vezetője köteles részt venni. A bizottság megállapításairól és annak alapján tett intézkedésekről jegyzőkönyvet kell készíteni. Együttműködési megállapodásban szabályozottak alapján az átfogó biztonsági vizsgálat végrehajtásában más bv. szerv vagy más rendvédelmi szerv tagja is részt vehet.

87

A biztonsági ellenőrzés, biztonsági vizsgálat, biztonsági szemle, illetve az átfogó biztonsági vizsgálat közös szabálya szerint, ha a végrehajtás során a fogvatartott személyes tárgyai között tiltott tárgyat találnak, annak elvételéről, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni.

4.11. Ajtók zárva tartásának elrendelése

A bv. szerv vezetője biztonsági okból, illetve rendkívüli esemény bekövetkezésének a megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében (a kiváltó ok megszűnéséig, végrehajtási fokozattól függetlenül) elrendelheti a fogvatartottak elhelyezési körletén az ajtók zárva tartását. Az ajtók zárva tartásának elrendelésekor létszámellenőrzést kell tartani. Az elrendelés ideje alatt minden érintett fogvatartott a számára meghatározott zárkában vagy lakóhelyiségben köteles tartózkodni. Az intézkedés végrehajtását dokumentálni kell, amelyben szerepelni kell a kiváltó ok rövid leírásának, az elrendelés és a megszüntetés időpontjának. Az elrendelés lehet részleges vagy teljes. Az elrendelésről a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészt haladéktalanul értesíteni kell, az országos parancsnok részére haladéktalanul jelenteni kell.

4.12. Egyes jogok gyakorlásának a felfüggesztése

A bv. szerv rendjét, illetve a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető események felszámolásának idejére (legfeljebb öt napig) a bv. szerv vezetője a fogvatartottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti egyes jogok (kapcsolattartás, szabad levegőn tartózkodás, önképzés, sajtótermék rendelés, művelődés, sportolás, tanulás, oktatást-képzést-reintegrációt elősegítő programokon való részvétel, fogvatartotti fórumon való véleménynyilvánítás) gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését.Összegzésként megállapítható, hogy az intézkedés vonatkozhat egyes fogvatartottakra, fogvatartottak meghatározott csoportjára, illetve a bv. szervben fogvatartott összes személyre. Az intézkedés végrehajtását dokumentálni kell, amelyben szerepelni kell a kiváltó ok rövid leírásának, az elrendelés és a megszüntetés időpontjának, továbbá a felfüggesztett jogok, illetve az érintett fogvatartotti kör megnevezésének. A bv. szerv vezetője által kijelölt személy a jogok gyakorlásának a felfüggesztéséről az érintett fogvatartottakat, továbbá a lehetőségek szerint mindazokat értesíti, akikre az intézkedés végrehajtása kihat. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

A bv. szerv vezetőjének mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kiváltó ok mielőbb megszűnjön.

Amennyiben a jogok gyakorlása felfüggesztésének időtartama elhúzódik és nincs lehetőség meleg étel elkészítésére vagy kiosztására, akkor hideg élelmet kell a fogvatartottak számára biztosítani.

Az egyes jogok gyakorlásának felfüggesztését az országos parancsnok részére haladéktalanul jelenteni kell.

88

Az intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyész az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának felfüggesztését megszüntetheti.

Az intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen fogvatartottak részére az elmaradt jogok gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.

Az ajtók zárva tartásának elrendelése és az egyes jogok gyakorlásának felfüggesztése kapcsán szükséges megemlíteni, hogy a szabadságvesztés végrehajtása során a reintegrációs programok végrehajtásához szükséges rendet kell fenntartani. Jogállami elvárás, hogy a fogvatartottak életébe történő ilyen mértékű beavatkozás kellő garanciarendszerrel legyen körül bástyázva, biztosított legyen a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét gyakorló ügyész felülvizsgálati jogköre.

5. A kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó általános és speciális szabályok

A bv. szervezet működésének az általános szabályai körében a törvény a személyi állomány tagjai részére intézkedési jogosultságot biztosít, illetve kötelezettséget ír elő. Az intézkedési jog a személyi állomány tagját csak a bv. szervezet feladatkörében eljárva - a törvényes fogvatartás biztosítása érdekében - a szolgálati beosztás (munkakör) jogszerű ellátása során illeti meg. A bv. szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja tehát hivatásának jogszerű teljesítése során az intézkedéseinek (végső esetben, ha más intézkedés nem vezet eredményre) a megengedett kényszerítő eszközök alkalmazásával is jogosult és köteles érvényt szerezni. E feltételek fennállása esetén az intézkedésre sor kerülhet adott esetben a bv. szerv területén kívül (pl. előállítás, szállítás alkalmával), vagy nem fogvatartott személyekkel szemben is.

Az intézkedés jogszerűségének feltétele az is, hogy valamely elérni kívánt magatartás kikényszerítésénél, más esetben a jogellenes magatartás megelőzésénél vagy elhárításánál alkalmazott eljárás nem okozhat az intézkedés céljával nyilvánvalóan arányban nem álló sérelmet. Minderre figyelemmel a törvény előírja, hogy amennyiben az intézkedés céljának az elérésére több lehetőség is adódik, olyan intézkedést kell választani, amely a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

Az intézkedési jog további fontos korlátját jelenti - nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel összhangban - a kínzás, a kényszervallatás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma. A tilalmat megszegőkkel szemben a törvény külön intézkedési kötelezettséget ír elő. Az intézkedésre való jogosultság igazolása különösen fontos lehet akkor, amikor az intézkedő egyenruha viselésére nem kötelezett, vagy ha az intézkedésre nem fogvatartott személlyel szemben kerül sor. A törvény szerint az intézkedőt az egyenruhája és az azon elhelyezett azonosítószáma, ha pedig egyenruha viselésére nem kötelezett, úgy a szolgálati igazolványa igazolja.

A személyi állomány tagjai által alkalmazható intézkedések közül legjelentősebb (mert az alapvető jogok legsúlyosabb korlátozását jelenti) a kényszerítő eszközök alkalmazására való jogosultság. Kényszerítő eszköz alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha más intézkedés nem vezetett eredményre.

89

5.1. Kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó általános szabályok.

A személyi állomány tagja a bv. szervezet feladatkörében, szolgálati beosztásának (munkakörének) a jogszerű ellátása során a jogszabályokban meghatározott intézkedések megtételére jogosult és köteles.

Az intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban annak törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

Az intézkedő nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A személyi állomány tagja az ilyen magatartás tanúsítóját köteles a cselekmény abbahagyására felszólítani, vele szemben intézkedni, vagy az intézkedésre jogosult személynek jelentést tenni.

A személyi állomány tagja köteles megakadályozni, hogy a fogvatartottak egymást bántalmazzák, sanyargassák, vagy egyéb, az emberi méltóságot sértő magatartást tanúsítsanak.

Az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedésnél megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról, kórházi elhelyezés esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy értesítéséről.

A személyi állomány egyenruha viselésére kötelezett tagját az intézkedése során az egyenruhája és azon elhelyezett azonosítószáma, egyenruha viselésére nem kötelezett tagját a szolgálati igazolványa igazolja.

Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogvatartottak életének és testi épségének a megvédésére, a fogva tartás törvényes biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására nem elegendők, a bv. szerv köteles más rendvédelmi szerv közreműködését kérni.

A fogvatartottat közvetlenül a bv. szervbe való befogadási eljárás során tájékoztatni kell, hogy a büntetés-végrehajtás törvényes rendjének megsértése esetén, illetve annak fenntartása érdekében a személyi állomány tagjai több intézkedés megtételére jogosultak, illetve kötelezettek, így kényszerítő eszközöket is alkalmazhatnak. A befogadás után át kell adni az ezzel kapcsolatos tájékoztató formanyomtatványt, egyúttal szóban is fel kell hívni a fogvatartott figyelmét a kényszerítő eszközök alkalmazásának lehetőségére.

A törvényben meghatározott kényszerítő eszközök közül csak azok - addig és olyan mértékben - alkalmazhatók, amelyek az intézkedés eredményességéhez szükségesek. Kényszerítő eszköz valamely cselekmény (magatartás) megtorlásaként nem alkalmazható.

Ha a rendszeresített kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség, más eszköz is igénybe vehető, amennyiben a helyettesített eszköz alkalmazásának a feltételei fennállnak, és az alkalmas az intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására.

A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet - ha az eset körülményei lehetővé teszik - előzetesen figyelmeztetni kell.

90

Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben - továbbá a testi kényszer és a bilincs kivételével - a terhes nővel és a gyermekkorú személlyel szemben, ha e körülményekről az intézkedőnek tudomása van, vagy azok számára nyilvánvalóan felismerhetők.

Csak korlátozott testi kényszer (megfogás, lefogás) alkalmazható a kényszergyógykezelttel, az ideiglenes kényszergyógykezelttel és a kóros elmeállapotúvá vált fogvatartottal szemben. Ez a lehetőség azonban csak akkor adott, ha az IMEI-ből vagy a felügyelet mellett a bv. szerven kívüli tartózkodása színhelyéről az eltávozását másként nem lehet megakadályozni.

5.2. Kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályok.

Testi kényszer az intézkedésnek passzívan ellenszegülő személlyel szemben is alkalmazható.

A bilincs használatára és a bilincselés módjára a fogvatartott mozgását korlátozó eszközök alkalmazására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Kényszerítő eszközként csak az arra kiképzett szolgálati kutyát lehet alkalmazni.

A hivatásos állomány tagja csak a bv. szervezetnél rendszeresített lőfegyvert használhatja. A lőfegyver használata után gondoskodni kell a helyszín biztosításáról.

Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.

A kényszerítő eszköz alkalmazását az elöljárónak - amint arra lehetőség nyílik - szóban, a szolgálat befejezése után két órán belül írásban is jelenteni kell.

A kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét a bv. szerv vezetője köteles megvizsgálni, majd álláspontjáról a kényszerítő eszköz alkalmazásától számított nyolc napon belül értesíti azt, akivel szemben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Ha a kényszerítő eszközt a bv. szerv vezetőjének az utasítására alkalmazták, annak jogszerűségéről az országos parancsnok foglal állást.

A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról az ügyészt nyolc napon belül, ha pedig a kényszerítő eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.

Ha a kényszerítő eszközt kényszergyógykezelttel vagy ideiglenes kényszergyógykezelttel szemben alkalmazták, a kialakított állásfoglalásról az érintett személyen kívül értesíteni kell annak törvényes képviselőjét és az ügyészt is.

A beteggel szemben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és az ott meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának. A beteggel szemben a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő eszközök közül kizárólag korlátozott test vizsgálatnak kell alávetni és intézkedni kell látlelet felvételére.

91

A kényszerítő eszköz alkalmazásáról az intézkedő jelentést készít, amely tartalmazza:a) hol, mikor, kivel szemben, milyen kényszerítő eszközt használt, és annak mi volt

az indoka,b) az intézkedő eleget tett-e figyelmeztetési és felszólítási kötelezettségének, ha nem,

annak mi volt az oka,c) keletkezett-e sérülés, és milyen fokú, illetve keletkezett-e dologban anyagi kár,d) mi történt a sérülttel,e) ha támadás miatt történt a kényszerítő eszköz alkalmazása, mi volt a támadásra

használt eszköz,f) a tanúk adatait,g) az alkalmazást lehetővé tevő törvényhelyre való hivatkozást,h) az intézkedő nevét és aláírását.

Az intézkedést elszenvedett személynek - függetlenül az állásfoglalástól - joga van az intézkedéssel kapcsolatban feljelentést, keresetet, bejelentést vagy panaszt tenni az illetékes hatóságnál vagy szervnél.

A kényszerítő eszközök alkalmazása szempontjából a bv. szerv, illetve annak vagyona elleni támadásnak vagy rongálásnak minősül az olyan magatartás, amely a területén lévő vagy az üzemeltetését (működését) biztosító létesítmények, tárgyak, berendezések, járművek megszerzésére, használhatatlanná tételére, megrongálására vagy megsemmisítésére irányul.

Kényszerítő eszköz fogvatartottal szemben akkor alkalmazható, ha a bv. rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít; bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti, vagy veszélyezteti; bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.

Kényszerítő eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes szabadságát vagy

a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti; a bv. szerv területén annak rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást

tanúsít; a bv. szerv, illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi állomány tagját a

feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre kényszerít; a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba.

5.3. Az egyes kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályok.

A kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályokat mindig a kényszerítő eszközökre vonatkozó általános szabályokkal együtt kell alkalmazni. Az általános és a speciális szabályozás egymást kiegészíti, jogszerű és szakszerű intézkedés csak a két szabályozás együttes alkalmazása esetén lehetséges. A hivatásos szolgálati jogviszonyban álló biztonsági tevékenységet ellátó személyekkel szemben támasztott alapvető követelmény az általános és a speciális szabályok pontos ismerete, továbbá lényegi elvárás a gyakorlatban történő jogszerű és szakszerű alkalmazási képesség.

5.3.1. Testi kényszerAz intézkedésnek ellenszegülő személlyel szemben az ellenszegülés megtörésére testi kényszer (megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás) alkalmazható. Az

92

intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésének, leküzdésének legenyhébb módja a testi kényszer alkalmazása, amely fizikai erő alkalmazását jelenti. A kényszerítő eszközök közül ez az intézkedés passzív ellenállás esetén alkalmazható, de annak arányban kell állni az adott cselekménnyel. A büntetés-végrehajtásnál ez a leggyakrabban alkalmazott kényszertő eszköz.

5.3.2. BilincsBilincs alkalmazható a fogvatartott támadásának, szökésének, engedély nélküli eltávozásának és önkárosításának a megakadályozására, továbbá bármely személy jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülésének megtörésére. A testi kényszer mellett a leggyakoribban alkalmazott kényszerítő eszköz a bilincs. Alkalmazása két főcsoportra osztható. Egyrészt a fogvatartott támadásának, szökésének és önkárosításának a megakadályozása érdekében alkalmazható a testi kényszer alkalmazására vonatkozó feltételek megléte esetén. Másrészt bármely személlyel szemben alkalmazható a jogszerű intézkedéssel szemben tanúsított ellenszegülés megakadályozására.

5.3.3. Könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, gumibot

A bv. szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz, illetve gumibot alkalmazható az életet, a testi épséget, a személyi szabadságot, illetve a vagyonbiztonságot közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadás elhárítására, illetve az intézkedéssel szembeni aktív ellenszegülés megtörésére. A védett jogtárgyak súlyosabb veszélyeztetése esetén a büntetés-végrehajtási szervezetnél rendszeresített könnygáz, elektromos sokkoló eszköz vagy gumibot alkalmazható. A használat feltétele, hogy arra csak aktív magatartás (támadás vagy fizikai ellenszegülés) esetén kerülhet sor. Ezen eszközök az általuk keltett fájdalomérzet révén alkalmasak a támadás vagy ellenszegülés megtörésére, szabályszerű használatuk azonban kizárja az élet és a testi épség veszélyeztetését, az egészség károsítását. Évente egy-két alkalommal kerül sor ezen eszközök alkalmazására.

5.3.4. Traumatikus és irritáló lőszer

A bv. szervezetnél rendszeresített speciális, nem élet kioltására tervezett traumatikus lőszerrel, valamint irritáló töltetű lőszerrel leadott lövés alkalmazható az életet, a testi épséget közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadás elhárítására, illetve a fogvatartott szökésének megakadályozására, megszökése esetén elfogására.

A bv. szervezet hivatásos állományú tagja az intézkedése során - a Szervezeti törvényben meghatározott esetekben - kényszerítő eszközként kizárólag a bv. szervezetnél rendszeresített speciális, nem az élet kioltására tervezett traumatikus és irritáló töltetű lőszert (a továbbiakban: speciális lőszer), és kizárólag az azok célba juttatása érdekében rendszeresített - a bv. szervezetnél rendszeresített éles lőszerek kilövésére alkalmatlan - eszközt (a továbbiakban: célba juttató eszköz) alkalmazhat.

Célba juttató eszközzel, illetve speciális lőszerrel ellátni csak az alkalmazásukra kiképzett, továbbá a lőszerek hatásaira felkészített hivatásos állományú személyt lehet. A személyi állomány speciális lőszerrel és azok célba juttatására szolgáló eszközzel való felszereléséről a bv. szerv vezetője, vagy az általa megbízott személy dönt.

93

A speciális lőszerek alkalmazásával szemben támasztott követelmények: speciális lőszert tömegoszlatás céljából alkalmazni tilos, azokat csak az egyes

személlyel szemben lehet használni, amennyiben a Szervezeti törvényben meghatározott feltételek fennállnak;

a speciális lőszer az arányosság elve alapján akkor alkalmazható, amennyiben az intézkedés céljának elérése érdekében más kényszerítő eszközöktől - a körülmények és lehetőségek miatt - eredményesség nem várható, vagy az alkalmazásuk lehetősége nem áll fenn, illetve az egyéb kényszerítő eszköz alkalmazása aránytalanul nagy kockázattal járna;

a célba juttatásuk során a fejre célozni tilos, továbbá kerülni kell a súlyos testi sérülés okozását. Az irritáló lőszerrel csak abban az esetben lehet személyre célzott lövést leadni, ha a lövedék csak ilyen módon fejti ki a hatását.

A tárral rendelkező célba juttató eszközökbe a tárat csak az eligazítást követően lehet behelyezni, illetve azokba az eszközökbe, amelyek a tárazással egyben töltötté is válnak, a lőszereket betölteni. Az olyan típusú eszközökbe, amelyek esetében a töltés egyben tűzkésszé is teszi az eszközt csak az alkalmazást közvetlenül megelőzően szabad a lőszert betölteni.

A speciális lőszert lehet egyénileg, illetve kötelékben alkalmazni. Egyénileg történő alkalmazáshoz csak abban az esetben lehet az állományt ilyen eszközzel felszerelni, amikor őrhelyen, vagy olyan elkülönített szolgálatai helyen lát el biztosítási feladatot, amely nem teszi lehetővé, hogy illetéktelen személyek - különösen a fogvatartottak - a célba juttató eszközt, illetve a lőszereket megszerezzék.

Amennyiben a bv. szerven belüli, nagy fogvatartotti létszámot érintő biztosítási feladatok (pl. munkára ki- és bevonulás) ellátásához kiadott célba juttató eszközzel és speciális lőszerekkel felszerelt beosztott elkülönített helyen történő szolgálatellátását nem lehet biztosítani, a tevékenységét legalább egy fő - lehetőség szerint szolgálati kutyás - felügyelővel kell megerősíteni.

Bv. szerven kívüli feladat-végrehajtás során csak abban az esetben lehet ilyen eszközt a személyi állomány tagja részére kiadni, amennyiben a tevékenységet legalább 2 fő látja el, és a másik személy lőfegyverrel van felszerelve.

Az életet, a testi épséget közvetlenül sértő vagy veszélyeztető támadást csoportosulásban végrehajtó személyek ellen történő alkalmazás esetén kötelékben fellépve kell a speciális lőszert alkalmazni.

A csapatszolgálati tevékenység során - kiemelten az események felszámolásakor - annak érdekében, hogy az intézkedés elérje a célját, ugyanakkor a kényszerítő eszközt alkalmazó testi épsége ne legyen indokolatlanul nagy veszélynek kitéve, az alkalmazás során az eszköz kezelője mellé biztosító személyeket (2-4 fő) kell szervezni. Ilyen esetekben a személyi állomány tagjait el kell látni a megfelelő kényszerítő- és rendvédelmi eszközökkel (ütés-, szúrás elleni védőfelszerelés, védőpajzs, gumibot, bilincs, stb.).

A speciális lőszer alkalmazását követően - amennyiben más személy(ek) által tanúsított, alkalmazást kiváltó cselekmény azt nem akadályozza - haladéktalanul intézkedni kell az érintett személy egészségügyi vizsgálatára, szükség esetén orvosi ellátására.

94

5.3.5. Szolgálati kutya

Szájkosárral (pórázon vagy a nélkül) ha a testi kényszer alkalmazásának a feltételei fennállnak.

Szájkosár nélkül pórázon ha intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztető csoportosulás enyhébb

kényszerítő eszközzel nem oszlatható szét, ha az a személyi állomány tagjának az intézkedésével szemben tanúsított aktív

ellenállás leküzdéséhez szükséges.Szájkosár és póráz nélkül

személyi sérüléssel fenyegető támadás, illetve az életet vagy a testi épséget közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására,

az elzárást töltő személy kivételével a fogvatartott szökésének a megakadályozására, és a megszökött fogvatartott elfogására.

A kényszerítő eszközök körében sajátos helyet foglal el a különlegesen kiképzett szolgálati kutya. Alkalmazásának módjától függően a legenyhébb esetektől kezdve, a fogvatartás biztonságát veszélyeztető csoportosulás szétoszlatására, a szökés megakadályozására, az elfogásra, a személyi sérüléssel fenyegető támadás elhárítására is alkalmazható. A törvény az elhárítandó magatartás veszélyessége alapján meghatározza, hogy a szolgálati kutya mikor alkalmazható szájkosárral vagy a nélkül, továbbá mely esetekben van lehetőség a szájkosár és a póráz együttes mellőzésére.

5.3.6. Lőfegyverhasználat

Lőfegyverhasználat a hivatásos állomány tagjának saját elhatározásából, vagy az arra jogosult elöljáró utasítására történhet. Kötelékben való fellépés esetén lőfegyver csak az elöljáró utasítására használható. Lőfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősül. Nem minősül lőfegyverhasználatnak a figyelmeztető lövés, továbbá a tömegoszlatás, rendfenntartás céljából alkalmazott riasztólövés, valamint a speciális, nem élet kioltására tervezett traumatikus lőszerrel, irritáló töltetű lőszerrel leadott lövés.

Ha más kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezet eredményre, lőfegyver használható az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására; a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására; a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése vagy a közveszély okozása

bűncselekmény megakadályozására vagy megszakítására; bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más

eszközzel való elkövetésének a megakadályozására; lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére irányuló

cselekmény megakadályozására; a bv. szerv ellen elkövetett fegyveres támadás elhárítására; a fogvatartott erőszakos kiszabadításának a megakadályozására; azzal szemben, aki a nála lévő fegyvert, vagy más, az életre és testi épségre veszélyes

eszközt felszólításra nem teszi le, és magatartása annak ember elleni közvetlen használatának szándékára utal;

A lőfegyverhasználatról a bv. szerv vezetője az illetékes ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.

Nincs helye lőfegyverhasználatnak

95

ha az olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztetné, akivel szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn;

ha az intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető; a fogvatartott szökésének megakadályozására, illetve szökése esetén elfogására; a tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a lőfegyverhasználat a fegyveresen vagy

felfegyverkezve elkövetett támadás, illetve ellenállás leküzdése miatt szükséges.

A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie felhívásnak, hogy a felhívott személy az intézkedésnek tegyen eleget; más kényszerítő eszköz alkalmazásának; figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik; figyelmeztető lövésnek. a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha

az eset összes körülményei miatt ezek megtételére nincs idő, és a késedelem az élet közvetlen veszélyeztetésével járna.

A lőfegyver-használati jog gyakorlása független attól, hogy az intézkedő egyenruhát vagy polgári öltözetet visel. Polgári öltözet viselése esetén a lőfegyvert rejtve kell hordani.

A lőfegyverhasználatot megelőző figyelmeztetést érthetően, határozottan "a törvény nevében lőfegyvert fogok használni" szavakkal kell megtenni.

A legsúlyosabb kényszerítő eszköznek a lőfegyverhasználat minősül, ezért használatát a törvény - az összes kényszerítő eszközre vonatkozó előírásokon túl - további szigorú feltételekhez köti.

Lőfegyverhasználatra csak akkor kerülhet sor, ha más eszköz használata nem vezet vagy vezetett eredményre, és az érintett jogtárgy súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye áll fenn. Ilyennek minősülnek a teljesség igénye nélkül a legsúlyosabb, az életet, testi épséget és személyi szabadságot sértő cselekmények vagy például a fogvatartott erőszakos kiszabadítása.

A lőfegyverhasználat jogszerűségéhez tartozik, hogy alkalmazásának az elkerülése érdekében a törvényben meghatározott előzetes magatartásoknak eleget kell tenni. Ezek közül az első az érintett személy felhívása, hogy az intézkedésnek tegyen eleget. Ennek eredménytelensége esetén más, enyhébb kényszerítő eszközt kell alkalmazni, ezután, ha továbbra is szükséges, figyelmeztetni kell a lőfegyverhasználatra, majd figyelmeztető lövés leadása következik. Nyilvánvaló, hogy az élet közvetlen veszélyeztetésével járó támadások esetén nincs mindig mód ezen megelőző intézkedések megtételére, ezért azok részben vagy egészben történő mellőzését ilyenkor a törvény lehetővé teszi.

5.3.7. Lőfegyverhasználat tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben

A lőfegyverhasználat sajátos esetét jelenti az a helyzet, ha annak szükségessége tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben merül fel. Ilyen esetben fokozott a veszélye annak, hogy olyan személyek életét, testi épségét is közvetlenül fenyegeti a lőfegyverhasználat, akikkel szemben ezen kényszerítő eszköz alkalmazása kizárt, vagy enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazására is elegendő lenne. A törvény erre való tekintettel csak akkor engedi a lőfegyverhasználatot, ha az egyes személy elleni alkalmazás feltételei fennállnak és a használatnak, pedig az egyes személyre kell irányulnia. A speciális helyzetre

96

való tekintettel a törvény külön felsorolja a megelőző intézkedéseket, de a sorrendjében és tartalmában nem különbözik az egyes személlyel szembeni lőfegyverhasználatot megelőző intézkedésektől:

a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására, illetőleg a jogellenes magatartás megszüntetésére irányuló felhívásnak;

a tömeg (csoportosulás) szétoszlatására irányuló egyéb kényszerítő eszköz alkalmazásának;

figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik; figyelmeztető lövés.

A tömegben (csoportosulásban) lévő személlyel szemben a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések mellőzésére az egyes személy elleni lőfegyverhasználat szabályai az irányadók.

Összegezve, el kell mondani, hogy lőfegyver akkor használható, ha más kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezet eredményre. Az állományt arra kell kioktatni, hogy lőfegyver használatra (a törvényi feltételek fennállása esetén is), csak legvégső esetben kerülhet sor. A hangsúlyt a megelőzésre, a szolgálati feladatok maradéktalan ellátására, megfelelő kommunikációs stratégiákra, illetve más kényszerítő eszközök alkalmazására kell helyezni.

6.A büntetés-végrehajtás kötelékben való fellépése (csapatszolgálati tevékenysége)

A kötelék a csapatszolgálati feladat végrehajtására szervezett csoport vagy alegység, a bv. szerv hivatásos állományát érintő rendkívüli alkalmazás esetén létrejövő egység, amely kiképzettségénél és összetételénél, valamint felszerelésénél és technikai ellátottságánál fogva alkalmas a bv. rendjét és működését súlyosan sértő cselekmények megelőzésére, felszámolására, őrzési- és biztosítási feladatok végrehajtására.

A csapatszolgálati tevékenység a bv. törvényes rendjét sértő, veszélyeztető körülmények megszüntetését célzó rendkívüli intézkedések és kötelékben megvalósítható eljárási cselekmények összessége, amelyek a veszélyhelyzet megelőzése, felszámolása érdekében a kijelölt személyi állomány csapaterőben történő összevonását, kötelékbe szervezését, továbbá sajátos intézkedések alkalmazását teszik szükségessé.

A csapaterő a csapattevékenység során a bv. erőiből, illetve más együttműködő rendvédelmi szerv állományából ideiglenes jelleggel létrehozott csoportok, alegységek, egységek összessége, amelyet a bv. rendjét és biztonságos működését zavaró körülmények felszámolására, a csapatszolgálati feladatok összehangolt végrehajtásának érdekében hoznak létre. A csapattevékenység tartalmi elemei magukban foglalják az alkalmazott erők vezetését, irányítását, mindazokat a taktikai eljárásokat, melyek hozzájárulnak rendkívüli események megelőzéséhez és felszámolásához.

A csapatszolgálati tevékenység során a megelőzés azt jelenti, hogy valamilyen intézkedés bevezetésével nem alakul ki sértő vagy veszélyeztető helyzet, a sérelemmel vagy veszéllyel fenyegető körülményeket felszámolják, illetve a személyeket békés vagy erőszakos módon eltérítik ellenséges szándékuktól. A felszámoláson pedig azt értjük mikor a sértő vagy veszélyeztető körülmény bekövetkezik, és azt megszüntetik, illetve az elkövető személyeket - akár kényszerítő eszközök útján is - ártalmatlanná teszik.

97

6.1. A büntetés-végrehajtás személyi állományának alkalmazása csapatszolgálati tevékenység során

A büntetés-végrehajtás ht. állományú tagjai a Szervezeti törvényben meghatározott esetekben csapatszolgálati feladatok végrehajtására kötelékben alkalmazhatók:

a fogolyzendülés felszámolására, a terrorcselekmény felszámolására, túszok kiszabadítására, a megszökött fogvatartott felkutatására, elfogására, a bv. szervet, illetőleg eszközeit, járműveit ért támadás elhárítására, a bv. szerv területéről vagy annak járműveiből való erőszakos kitörés

megakadályozására, a bv. szerv biztonságát sértő vagy ezzel közvetlenül fenyegető tömeges vagy

erőszakos cselekmények megakadályozására, felszámolására,

A felsorolt eseteken túl a bv. szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és a vagyon biztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére – a büntetés-végrehajtás biztonságának veszélyeztetése nélkül – segítséget nyújt a közbiztonsági feladatok ellátásához. Erre csak a bv. szervezet és az intézkedésre jogosult szerv közötti együttműködési megállapodás alapján az abban foglaltak szerint kerülhet sor az országos parancsnok előzetes engedélye alapján. A kötelékben történő fellépéskor a ht. állomány tagja a kötelék (szolgálati csoport) parancsnokának az utasítása szerint köteles eljárni.

98

V. FEJEZETBÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI NEVELÉS

A szabadság elvonással járó büntetések és intézkedések végrehajtásának legfőbb célja és feladata a törvényekben rögzített joghátrányok foganatosítása mellett többek között az, hogy a szabadulásra tekintettel, növelje a fogvatartottak esélyét a (tartós) beilleszkedésre, felkészítse őket a várható akadályok leküzdésére. Ennek megalapozása érdekében fel kell használni valamennyi eszközt, eljárást, egyéni és közösségi tapasztalatot, amelyek adekvát módon biztosíthatják a sikerességet.A reintegráció érdekében együtt kell működni valamennyi szervezettel, egyesülettel, karitatív szolgálatot végző csoporttal, hiszen szabadulást követően a fogadó környezet oldalán, ők találják magukat szembe először a volt elítélttel, annak problémáival. A célravezető stratégia kidolgozása, felépítése megköveteli, hogy már a fogva tartás elejétől megkezdődjön a felkészülés/felkészítés. Ez azt jelenti, hogy a büntető igazságszolgáltatás területén jelentkező kihívásokra adható hatékony reagálások érdekében, a társadalom civil, segítő egységeit, minden lehetséges módon érzékenyíteni, a börtönéletbe való bevonásukat pedig ösztönözni kell.Az előbb felvázolt célkitűzés eleve sikertelenné, elérhetetlenné válik akkor, ha ebben a folyamatban maga az alany (az elítélt) nem vesz részt önként, ha a fogvatartott nem kíván aktívan együttműködni a börtönbe vezető út okainak feltárásában, a helyes reintegrációs irányok kijelölésében.A velük foglalkozó szakemberek (beosztásra tekintet nélkül) felkészültségétől, elhivatottságától, együttműködésének színvonalától és a társadalom befogadó készségétől függ elsősorban az, hogy a büntetés töltése során jelentkező hatások, milyen irányba fogják terelni a szabadság vesztés büntetést töltőket, a majdani szabadulókat. Egy, több szintéren megvalósuló, különböző időtartamok alatt manifesztálódó kezelési folyamatról van tehát szó, amelyben minden résztvevőnek elkülönült, ugyanakkor egymásra épülő feladata van.A szabadságuktól megfosztott személyeket érintő bánásmódok, pedagógiai stratégiák, fejlesztési lehetőségek, vagy azok megkérdőjelezése, mindig nagy figyelmet váltott/vált ki a tevékenységünket figyelemmel kísérő külsős és bv-s szakértők körében egyaránt. A tudományos szakmai elmélet és pragmatika, meglehetősen rövid időtartamot ölel át. A II. világháborút követően főként ideológiai megközelítések domináltak.A 70-es és 80-as években megjelenő szakirodalmi összegzések jellemzően külföldi mintákon alapuló forrásanyagokra támaszkodtak, vagy az 1850-es éveket követő hazai szabályozási és végrehajtási elvekhez viszonyították az aktuális kérdéseket. A 90-es évek alatt jelentős mértékű nyitás vette kezdetét, mely alatt megnövekedtek a kapcsolódó, külsős együttműködések, kutatások, szakdolgozati témafeldolgozások. Egyre több külföldi tapasztalatcsere lehetősége vált valóra, melyek által kiszélesedhetett a hazai büntetés-végrehajtásszakmai látószöge.Napjaink változó társadalmi és gazdasági kihívásai, illetve a fogvatartottak fizikai, pszichikai, mentális és kriminalisztikai jellemzőinek sokrétűsége, folyamatosan generálják az újszerű megoldások keresését. A korábban, már említett ideológiai megközelítést (generális célkitűzést) felváltotta az egyéni szükségleteket is maradéktalanul figyelembe vevő perspektívák programba építésének az igénye.A börtönbe kerülő személyek részére, megismerésüket követően (fizikális, morális és mentális adottságaik függvényében), olyan intézeten belüli, zárkán kívüli, hasznos elfoglaltságokat kell

99

biztosítanunk, amelyek a szakképzettség és a műveltség növelésével, fokozzák az esélyeiket a szabadulást követő visszailleszkedésre, de csökkentik a börtönártalmak konzerválódását is. Munkánk során elsődleges szempontként kell törekedni a fentieknek megfelelő infrastruktúra kialakítására és a differenciált, illetve progresszív intézményrendszer elemeinek működtetésére.Ma már több mint 18.000 fő, elzárt ember tölti rövidebb, hosszabb (akár élete végéig tartó) ítéletét intézeteinkben, intézményeinkben, legalább ugyanennyi féle személyiségszerkezettel. Valamennyien eltérő neveltetési, más-más szocializációs, illetve pszichés státusszal rendelkeznek. Ebből kiindulva válnak hangsúlyossá azok az Európai Uniós, végrehajtással összefüggő alapelvek (normalizáció, nyitottság, felelősség, együttműködés és individualizáció), amelyek mentén fel kell építeni a civil társadalom mintázatát leképező, kinti normákhoz közelítő, de egyéniesített és az együttes végrehajtáson alapuló, szabadulásra felkészítő reintegrációs terveket.A kor szervezettel szemben támasztott elvárásainak megvalósítása érdekében, a fogvatartottakkal kapcsolatos hagyományos foglalkoztatási formák fejlesztését és az újszerű technikák elterjedését és rendszeres alkalmazását kell elősegítenünk, mert a bánásmóddal, kezeléssel összefüggő felvetésekre és élethelyzetekre adandó reagálások aktualitását csak így biztosíthatjuk.A büntetésüket töltőkkel való spontán, „minden napos foglalkozást” gyakorlatilag valamennyi a napok folyamán velük érintkezésbe kerülő személy (legyen az állományi tag vagy a gazdasági társaság dolgozója, együttműködő szervezetnek, intézetnek, intézménynek a képviselője) tevékenysége során elvégzi, melynek hatásai jellemzően a hétköznapi életben való eligazodást, a másik emberrel való kommunikációt, az együttműködést és alkalmazkodást fejlesztik. A személyiségtulajdonságok befolyásolását, magatartásjellemzők célirányos módosítását, a hozzátartozókkal, más a büntetés letöltése utáni élet szempontjából releváns személyekkel való kapcsolattartást, a szabadulásra való tudatos felkészülés irányítását, a szervezet speciális képzettséggel rendelkező tagjai (reintegrációs tisztek, szociális előadók, pszichológusok, börtönlelkészek, reintegrációs feladatokat ellátó szakemberek) tervezik és valósítják meg, a már előbb is említett együttműködés jegyében. A terv feladatainak, a fejlesztés dimenzióinak, a büntetés töltése során megvalósuló folyamat-elemekkel (befogadás, klasszifikáció, felkészítés, foglalkoztatás, motiválás-kontrollálás, szabadulás előkészítése stb.) kell szinkronban lenniük.

1. Befogadás

A fentieket figyelembe véve, a szabadságvesztés büntetés töltését egy jól megszerkesztett kezelési folyamatként kell értelmezni, melynek minden eleme a korábban már említett és a jogszabályokban is rögzített célok megvalósulását segíti elő. A befogadási időszak sajátos és kiemelt jelentőséggel bír ebben a folyamatban. Sajátos, mert a befogadott személy jellemzően az első és ez miatt többségében traumatikus benyomásait szerzi a bv. szervezetről, a befogadást végrehajtó bv. intézetről. Kiemelt, mert ezen időszak alatt kell a legtöbb olyan információt közösen az elítélttel feltárni, amelyek felhasználhatók a börtönön belüli perspektíva kialakítása, illetve a szabadulást követő reális, reintegrációs céloknak a megfogalmazása érdekében. E nélkül a reintegrációs tiszt az egyéniesítést (mint az elítélt személyiségéhez, egyéni képességéhez, szükségletéhez igazodó, hatékony kezelési stratégiát) nem tudja megvalósítani. Az egyén feltérképezése mellett, a többi fogvatartottal történő kategorizálás, csoportba sorolás is elhagyhatatlan eleme a reintegrációs programnak. Az osztályozás viszont, ha nem párosul a csoport-specifikus bánásmódokkal (rezsimrendszer), akkor értelmetlenné válik. A reális

100

kategorizálásnak az adott börtönpopuláció összetételéből, a büntetés-végrehajtási célok, valamint a rendelkezésre álló eszközök számbavételéből kell kiindulnia. A fogvatartottak osztályozását kriminológiai, szociológiai, kezelési, illetve büntetés-végrehajtási szempontok alapján célszerű elvégezni. A kriminológiai tényezők közé tartozik a bűncselekmény jellege, a büntetési idő, a hátra lévő idő és a visszaesési jellemzők. Szociológiai szempontból nem, kor, életkor, anyagi, kulturális és szociális háttér, illetve iskolázottság alapján kategorizálhatók az elkövetők. A kezelési szempontok az értelmi képesség, agresszió, alkohol-, és drogprobléma, szexuális probléma, társas viselkedés, valamint a pszichés/mentális zavar kategóriákon keresztül érvényesülnek, míg a büntetés-végrehajtási osztályozás elemei közé a bv. fokozat, a konformitás, az együttműködési készség, a programokon történő részvétel, illetve a biztonsági kockázat szerinti csoportosítások tartoznak. A klasszifikáció sikerességét alapozhatja meg, ha összeállítása egyszerű, átlátható elvek mentén történik. Vonatkozik ez az információk beszerzésére, elemzésére is. Megbízható, standardizált pszichológiai tesztek, kérdőívek alkalmazására van szükség. A tesztvizsgálatokat orientálhatják, megerősíthetik a fogvatartottakról rendelkezésre álló dokumentumok, az addigi életút, az előző büntetés töltésének elemzéséből nyert információk. Ezek az adatok az elítélt viselkedésével kapcsolatos tények felvételéből származnak, illusztrálják a környezetet, az élettörténetet, az előforduló cselekvési módokat, amelyek az illetőt jellemezhetik. Fontos, hogy a fenti szempontok közül egyik sem lehet kizárólagos csoportképzési mutató. A büntetés-végrehajtási fokozaton belüli klasszifikációnak a biztonsági kockázat és a kezelési szükséglet együttesen mérlegelt definiálásán kell alapulnia, amit egy, különböző szakterületekről delegált személyekből álló bizottság végez el. Természetesen az érintett személy aktív, meggyőződésen alapuló együttműködése és egy olyan kommunikáció fenntartása is nélkülözhetetlen ehhez, amely a reintegrációs tiszt és valamennyi a reintegrációs felkészítésben részvevő szakember között zajlik, mert így biztosíthatóak a szükségszerű felülvizsgálatok, kiegészítések és módosítások.Hazánkban a gyakorlatiasabb megvalósítás rendeleti szinten jelöl ki feladatokat az osztályozási szempontok érvényesítésére, sőt az ún. „befogadó részlegek” kialakításának és működtetésének előírásával, ennek intézményi, eljárási feltételét is magvalósítja. A szabályozás részletesen taglalja az egyes fogvatartotti csoportok elhelyezését, elkülönítését, a biztonsági kockázati besorolást, illetve az egyes speciális részlegeket (pld. átmeneti részleg, gyógyító-terápiás részleg, drogprevenciós részleg, pszichoszociális részleg, hosszúidős speciális részleg, stb.).A jelenlegi rendszerben a kezelési jellegű megközelítések érvényesülnek, míg a Bv. Kódex előtti időben a kriminológiai és biztonsági szempontok domináltak.

2. Befogadó részleg

A befogadó beszélgetésen szerzett információk, adatok felhasználásával a fogvatartottat fel kell készíteni a szabadságvesztés büntetésre. Ennek során az általános és speciális szabályoknak, a büntetés-végrehajtás rendjének, a foglalkoztatási lehetőségeknek és egyéb szabadidős program lehetőségeknek a felvázolása történik elsősorban.Az ekkor megszerzett információk, tapasztalatok, elemzések, megállapítások, javaslatok képezhetik az egyéniesített fogvatartási programterv összeállításának, végrehajtásának alapját a továbbiakban. Az egyéniesített fogvatartási programterv által a végső jogalkotói célnak, a tartós reintegrációnak kell megvalósulnia.Ez az időszak (15 nap, mely szükség esetén meghosszabbítható) „gyakorló terep” a részleg tagjainak, másfelől intenzív megfigyelési és tapasztalatszerzési lehetőség a kezelő

101

személyzetnek, melynek során el kell végezni az elítélt egészségügyi, pedagógiai, munka alkalmassági és – beleegyezésével – pszichológiai vizsgálatát is. A részleg reintegrációs tisztje, elfogadás esetén a pszichológusa is, tovább tájékozódik a befogadott életútjának eddig nem ismert részleteiről, a bűncselekménnyel összefüggő körülményekről, szociális helyzetéről, családi és társadalmi kapcsolatairól, iskolai, szakmai végzettségéről, szokásairól, érdeklődési köréről, szabadulása utáni terveiről. Figyelemmel kell kísérni a fogvatartott különböző foglalkozásokon produkált reagálásait, aktivitását, hiszen személyiségének feltárása ezek nélkül nem lehetséges.A részlegben eltöltött idő alatti tevékenységről, eredményekről a reintegrációs tiszt egy értékelő összegzést készít (melyben a fogva tartáshoz való viszonyát is elemzi az érintettnek), amelynek segítségével kiválaszthatóak az elítéltre alkalmazható módszerek, eszközök és javasolható részére a megfelelő biztonsági kockázati besorolás, valamint a klasszifikációs mezőn elfoglalt státuszához illő nevelési protokoll.

3. Egyéniesített reintegrációs programterv

A szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő, önálló életre. Vagyis, a reintegráció esélyeinek biztosítása nem valósulhat meg anélkül, hogy a büntetés időszaka alatt a fogvatartott megőrizhesse önértékelését, önállóságát, fenntarthassa és a lehetőségek függvényében még fejleszthesse is szellemi és fizikai képességeit, belátását arra, hogy jövőbeni sorsának alakulásáért elsősorban neki kell felelősséget vállalnia.

Az egyéniesített fogvatartási programtervnek a fogvatartottal együttműködve történő kialakítását az is jelzi, hogy az elítélt egyetértése jeléül aláírja azt. A fogvatartott által aláírt tervben (így is lehet deklarálni az együttműködés önkéntességét) rögzítendők az előbbi elvárások realizálása érdekében szükséges, konkrét programok, feladatok, teendők, melyeket az érintettel közösen kell kiválasztani, rendszeresen értékelni. Jelentős eltérés esetén fel kell hívni a figyelmet a korrekcióra és szükség esetén tanácsokkal is el kell látni az elítéltet.

A terv tartalmazzon konkrét feladatokat: az intézetben tanúsítandó - egyéni, illetve a társas viszonyokra is vonatkozó -

magatartással kapcsolatos elvárások; a családi kapcsolatok ápolása, megőrzése; a munkahelyi kapcsolatok ápolása, megőrzése, a munkához való viszony fejlesztése; tanulmányok folytatása, a tudás és készségek, illetve a műveltség fejlesztése; sport és a szabadidő hasznos eltöltése; a felkészítés során feltárt önbecsülési, felelősségérzetbeli hiányosságok,

agressziókezelési, önkifejezési problémák, a bűncselekményhez való viszony, a korábbi életvitel stb. megváltoztatására, javítására ajánlott feladatok, tréningek, programok;

a fogvatartott érdemben foglalkozzon a társadalomba történő visszailleszkedés reális feltételeinek megteremtésével;

a Befogadási és Fogvatartási Bizottság (a továbbiakban: BFB) által felajánlott reintegrációs programokban való részvétel erősítése.

102

4. A fogvatartottak összetétele, mint a kezelést meghatározó tényező

A bv. intézetekbe befogadott személyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, gyakorlatilag a civil társadalmi mintázat mutatóit prezentálják. A börtönön belül is működik a társas érintkezés szabályrendszere. A benti szabályozott életvitel (például a napirend, házirend előírásai, magatartási, foglalkoztatási, motiválási és fegyelmezési protokollok), a kinti, civil társadalombeli elvárásokat tükrözi, melyekhez a szabadulás után illeszkedniük kell. A különböző reintegrációs eljárások, kezelési pragmatikák célja, hogy már a büntetés töltése elejétől is, korrekcióra kerülhessenek a helytelen magatartási megnyilvánulások:

törekedni kell a kriminális karriert kiváltó belső és külső hatások minimalizálására; az antiszociális jegyek erőteljes korlátozására; a belső pozitív személyiségjegyek azonosítására, erősítésére;

A reintegrációs tiszt szignifikáns szerepet tölt be a tulajdonságok, hatások megfelelő értelmezésében, belsővé tételében. Az általa közvetített normák, modellek funkciója a fogvatartott fejlődésének és fejlesztésének kulcsfontosságát jelenítik meg. Mindez viszont, haszontalanná válik, ha a legalapvetőbb viselkedési mutató, az együttműködés, a fogvatartott részéről nem fogalmazódik meg. További fontos kritérium, hogy az előírt differenciálási szabályokon túlmenően, más az adott populációnak megfelelő csoportosítási szempontok is figyelembe vételre kerüljenek akkor, amikor a bv. intézet szakmai menedzsmentje a helyi rezsimrendszert dolgozza ki, illetve amikor működteti azt.Néhány példa a fogvatartottak speciális csoportosítására:

fiatalkorúak (vagy fiatal felnőtt) fogvatartottak; időskorú fogvatartottak; első bűntényesek, visszaesők; előzetesen letartóztatásba helyezettek; hosszú ítéletet töltő elítéltek; mozgásukban korlátozott, krónikus beteg fogvatartottak; női fogvatartottak; külföldi állampolgárságú fogvatartottak; vallási alapon működő részlegen elhelyezett fogvatartottak; jogszabály alapján speciális kategóriát alkotó fogvatartottak (például: átmenti

részlegen, anya-gyermek részlegen elhelyezett, drogprevenciós részlegen, pszicho-szociális részlegen, gyógyító-terápiás részlegen elhelyezett fogvatartottak, enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása alatt álló fogvatartottak, hosszú ítéletet töltő elítéltek, az alacsony biztonsági kockázatú részlegen elhelyezett fogvatartotta, a társadalmi kötődés programban részt vevő fogvatartottak, a befogadó részlegbe elhelyezett fogvatartottak, a nem magyar állampolgárságú fogvatartottak, illetve az IMEI-ben elhelyezettek).

Elengedhetetlen szakmai követelmény, hogy az eltérő kezelési protokollokat megvalósító körleteken a speciális módszerek, csak is összehangolt formában kerülhetnek alkalmazásra. Tekintettel a csoport rendhagyóan speciális jellegére, az alábbiakban csak a hosszú ítéletet töltő elítéltek csoportjellemzői kerülnek összefoglalásra:

A hosszú ítéletes elítéltek sajátítják el a legnagyobb eséllyel a börtön diszfunkcionális szabályait, így ők azok, akik a leginkább képesek manipulálni a személyzetet.Az ebben a körben érintett elítéltek esetében a rövidebb (folyamatosan minimum 10 év) és a hosszantartó, határozott szabadságvesztés büntetésre ítéltek kezelésének szétválasztása szükséges. A második csoport esetében az elsődleges cél nem a társadalomba való integráció

103

előkészítése, hanem a börtönpopulációba történő beilleszkedés megoldása. Ezen fogvatartottaknak is meg kell őrizniük szociális készségeiket, személyiségük integritását, ezért a mikroközösségbe történő beilleszkedést segítő készségeket fejleszteni, szükség esetén korrigálni kell.

Esetükben a reintegrációs tiszti tevékenység célja a bv. intézeten belüli értelmes élet kialakítása, a reménytelenség miatti depresszív állapot kezelése, az egyéni törekvések kibontakoztatása, támogatása. Olyan tevékenységek megtalálása egyénenként (művészetek, barkácsolás, vallás, stb.), amely örömforrásként, a „flow" érzés kialakulását szolgálhatja. E csoportban a beilleszkedésre és a hétköznapok monotóniájának elviselésére tanítja a reintegrációs tiszt az elítéltet. Az egyéni foglalkozások esetükben kiemelt szerepet kapnak. Fontos elvként jelenik meg annak megkövetelése, hogy kezelésük a hosszú idős elítéltekkel szemben alkalmazott eljárásokkal majdnem azonos legyen, amelynek alapját az képezi, hogy megőrződjék a tudat, miszerint helyzetük, kilátásaik alakulásában szerepük van, felelősséggel tartoznak önmagukkal szemben, valamint a zárt körlet többi lakója felé. Amennyiben a másság érzete csökken, a viselkedésük könnyebben szabályozhatóvá válik, megszűnik a kiválasztott szerep mögé bújás.

A hosszantartó, határozott szabadságvesztésre ítéltek esetében a reintegrációs módszerek megválasztásánál figyelembe kell venni a fogvatartott életkorát és ítéletét, hiszen ez adja az alapját annak, hogy mely életszakaszra kell felkészíteni. Azon elítélteknél, akik várhatóan nem szabadulnak, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltekhez hasonló kezelési elveket célszerű követni.

A hosszú ítéletes fogvatartottak önállósága a szabadságvesztés büntetés évei, évtizedei alatt jelentős mértékben visszafejlődik a folyamatos intézeti kontroll és irányítás miatt. Emellett igen nehéz feladat a büntetés-végrehajtás céljának elérése, hiszen ilyen hosszúságú ítélet alatt az elítélt generációkat veszíthet el a hozzátartozói közül (pl. nagyszülők, szülők, testvérek), ami tovább mélyíti benne a reménytelenség érzetét. Fontos a mentális képességek megőrzése és - amennyiben lehetséges - fejlesztése, a szociális kompetenciák fejlesztése, indulatkezelési tréningek alkalmazása. A mentális képesség megőrzése érdekében motiválni kell az elítéltet az oktatásban való részvételre. Ebben a civil szféra bevonása nagyon fontos lehet, hiszen a polgári személyben nem a felügyelőt/reintegrációs tisztet látja az elítélt, így közelebb érezheti magát a külső környezethez. Kiemelt szerepek kell fordítani a munkáltatásra az önellátás, önfenntartás, börtönkomfort szempontjából, mivel a hozzátartozók esetleges elvesztésével életminőségükben további változások várhatóak. Ezek akár krízishelyzeteket is okozhatnak, amely miatt fontos a fokozott pszichológusi kontroll. Az eredményes társadalmi reintegráció elérése céljából az intézet kiemelt feladata ezen elítéltek részére az oktatás, képzések, szakképzések megszervezése, továbbá a fejlesztendő készségek megszerzéséhez szükséges tréningek, programok végrehajtásában való közreműködés. A szabadulást megelőző időszakot elérő elítéltek esetében az utolsó időszakban nagy hangsúlyt kell fektetni - a szabadulás közeledtével előtörő belső feszültség miatt - a viktimizálódás megelőzésére. Az utolsó időszakban meg kell vizsgálni az esetleges átmeneti részlegbe helyezés lehetőségét.A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők elsődleges feladata a hosszú ítéletet töltő elítéltek esetében a prizonizációs ártalmak kiküszöbölésének elősegítése, a befogadó környezet felkészítése az elítélt családba történő visszafogadására, a gondozás keretében nyújtott támogatási formák biztosítása, a munkaerő-piaci ismeretek átadásában való közreműködés, és a programba vont személyek és szervezetek tevékenységének koordinálása.A fentiekben foglalt feladatok hatékony végrehajtása érdekében a reintegrációs tisztnek és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek az elítélt szükségleteihez igazodó egyéni

104

reintegrációs programot kell kidolgoznia a szabadulásra felkészítés keretében, amelyben foglaltak megvalósulását szükség szerint értékelni, indokolt esetben módosítani kell. E fogvatartotti populáció esetében a Bv. tv. kötelezettségként állapítja meg az elítélt reintegrációs programban való részvételét és együttműködését.

(További csoportjellemzők találhatók a 6/2015. OP Szakutasításban. –szerző-)

5. Foglalkoztatás

Az elítéltek reintegrációjának legmarkánsabb, és a reintegrációs folyamatban részt vevő büntetés- végrehajtási szakemberektől legtöbb pedagógiai ismeretet kívánó tevékenységi területe a foglalkoztatás. A szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítéltek kezelése magába foglalja a társadalmi hasznosság tudatának kialakítását, és a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítését. A társadalmi hasznosságot, mint erkölcsi kategóriát a mindenkori közgondolkodás, a jogalkotás és - fundamentumait tekintve - az Alaptörvény (2011. április 25.) rendelkezései töltik fel tartalommal.Napjaink szakmai felfogása értelmében, minden olyan tevékenység, program, amelyet egyéni vagy csoportos formában, a kezelés, fejlesztés, szabadulásra való felkészítés érdekében, szervezett keretek között biztosít a büntetés-végrehajtási szervezet az elítéltek részére, a foglalkoztatás fogalomkörébe tartozik. A sikeres fejlesztés egy eltervezett, a „fejlesztő” és a „célszemély” egyéni jellemzőihez igazított folyamat, amelynek rendelkeznie kell az adott szituációhoz való alkalmazkodás, a mobilitás tulajdonságával.Ahhoz, hogy a reintegrációs tiszt (fejlesztő) sikeresen tudja a reintegráció érdekében menedzselni az együttműködve összeállított programot, az alábbi attitűd-jellemzőkkel kell rendelkeznie:

a reintegrációs tiszt ismeri a szakmai előírásokat, jogszabályokat és azokat alkalmazza;

koherens, integráns és hiteles értékmintát hordoz, ad át; pozitív megerősítés, dicséret jellemzi ösztönzési tevékenységét; tisztában van saját korlátaival, személyes lehetőségeivel és azokat elfogadta; jó szemléletet közvetít; következetes, nem alkalmaz kettős mércét; alkalmazott fenyítései, büntetései konzisztensek, arányosak, azonnaliak; rugalmas, kreatív pedagógiai tevékenység jellemzi; komplex rendszerben gondolkodik, és olyan koncepcióval rendelkezik, amely

összhangban áll a büntető-jogpolitikai irányokkal.

A reintegrációs tiszteknek tehát - pedagógiai rutinjuk alapján -, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a börtön sajátos (hierarchikus) relációján alapuló, direkt módszer-dominancia mellett, a dinamikus biztonság elemeit is érvényre juttassák.

6. Oktatás, képzés

A megismerés során a reintegrációs tiszt tájékozódik a fogvatartott iskolai végzettségéről és szükség esetén megkezdi az elítélt motiválását, ösztönzését a hiányzó képzés pótlására, vagy a magasabb iskolai végzettség megszerzése érdekében.

105

Az alapfokú oktatás célja általános műveltség közvetítése, olyan ismereteknek az elsajátítása, amelyek az élethez, a munkavégzéshez szükséges készségeket, képességeket, belső orientációt együttesen fejlesztik, illetve elősegítik a teljes személyiség kialakulását. Figyelemmel a börtönökben lévő fogvatartottak iskolázottsági mutatóinak - már hosszabb ideje jellemző - igen kedvezőtlen adataira, a reintegrációs tiszteknek kiemelt feladatként kell kezelniük, az elítéltek általános iskolai képzésbe való bevonását, hiszen a fenti fejlesztő hatás nélkülözhetetlen a büntetés-végrehajtási reintegráció/kezelés eredményessége szempontjából. Külsős, az intézettel együttműködő képző intézmény esetében pedig, az előbbi összefüggések kiegészülnek a „civil pedagógusok” által kifejtett – hierarchikus szerveződésen alapuló, direkt-módszer dominanciát enyhítő – ösztönző hatásokkal is. Fontos, hogy az adott reintegrációs tiszt kísérje figyelemmel a csoportjába tartozók képzési előmenetelét (és az értékelést rögzítse írásos véleményeiben is) annak érdekében, hogy motiválni tudjon a középfokú és felsőfokú tanulmányok megkezdése, illetve szükség esetén korrepetálás megszervezésével biztosítani tudja a megkezdett tanulmányok befejezését. Szakirányú képzések megszervezésével és a kellő iskolai előképzettséggel rendelkezők bevonásával, a szabadulást követő munkaerő piaci beilleszkedés esélyeinek növelésére nyílik lehetőség. Fokozni lehet a szabadulás utáni normakövető életmódra való törekvést, egyéni vagy csoportos formában történő munkaerő piaci tréningekkel, melyeken a regionális munkaügyi hivatal képviselője is részt vesz.

Munkáltatás:A munkáltatás törvényben meghatározott, szervezeti célja a bv. szervezet önellátóvá és részben önfenntartóvá tétele.Valamennyi bv. intézetben lehetőség van költségvetési keretek között történő munkáltatásra, illetve ahol működik fogvatartotti foglalkoztatásra szakosodott, a bv. szervezetén belüli gazdasági társaság, ott annak telephelyein, esetleg szerződéses formában, „külsős cég”, vállalkozás révén szervezik az elítéltek munkavégzését. Szakmai szempontból az előzőekhez hasonló jelentőséggel bír a (szabályozásban is rögzített) díjazás nélküli, illetve a terápiás jellegű foglalkoztatás is. A folyamatban kiemelt szerepe van a reintegrációs tisztnek (aki a fogvatartott folyamatos foglalkoztatásában érdekelt), de a büntetés-végrehajtási osztály vezetőjének is (aki a Befogadási és Fogvatartási Bizottságot irányítja) abban, hogy a munkába állítás vagy az onnét történő leváltás mérlegelésénél, kezelési, pedagógiai szempontok is érvényesüljenek. A munkavégzés által manifesztálódó, fejlesztő hatások érdekében, rendszeresen értékelő foglalkozásokat kell tartani, ahol a munkáltatóval és a „dolgozóval” közösen fel kell tárni az érdekeltek munkatapasztalatait. Ennek során – lehetőség szerint – a pozitív megerősítés eszközeivel el kell érni azt, hogy a munkáltatás az elítélt szemszögéből is, a reintegráció egyik hatékony eszközévé váljon.Művelődési, szabadidős és sport programok: A fogvatartottak szabadulást követő beilleszkedése szempontjából elsődleges szerepe van egyéb elfoglaltságok (vetélkedők, szavaló versenyek, koncertek, szakkörök, börtönlelkész által szervezett programok) megszervezésnek is. A reintegrációs tisztnek folyamatosan keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek a napi rendszeres tevékenységek mellett, további alkalmat adnak akár a hiányzó műveltség, akár a közösség által gyakorolható tulajdonságok vagy más, pszichikai, fizikai képességek fejlesztésére. Fontos, hogy a program jellege szinkronban legyen a kezelési folyamattal, az általános érdeklődéssel, továbbá a sportfoglalkozások terén, főleg az egyéni tevékenységen alapulóknál, hogy a nem kívánatos individualizációt oldani tudja a reintegrációs tisztnek. A hatékonyság szempontjából a nagyobb bevonható létszámot érintő és az elítéltek által is prezentálható rendezvények a jelentősebbek. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a tapasztalatokat, élményeket –

106

természetesen a reintegrációs tiszt irányításával - minél hamarabb, közösen rögzíteni tudja a csoport. Fokozni lehet az eredményességet a szakmai feltételekkel biztosítható, intézeten kívüli programok megvalósításával is. Személyiségfejlesztő, gyógyító és rehabilitációs programok:A fejlesztő munka során nem hagyható figyelmen kívül a szervezet hatáskörében lévő, nagyszámú, személyiségproblémával küzdő fogvatartotti kör sem. Velük célzott módon kell foglalkozni akár egyéni, akár csoportos formáról van szó. Elengedhetetlen a foglalkozást vezetőnek a szakszerű felkészülés, a kellő rutin a csoport-irányításban.

A csoportos forma előnyei: fokozza a részt vevők aktivitását; egymás erősítését; fejleszti a felelősség vállalását; tematikus alkalmazásokra optimális módszer.

Szervezésekor mindig szem előtt kell tartani, hogy nagyobb idő igénye van és figyelni kell az esetleges egyéni lemaradások megakadályozására.Egyéni foglalkozás keretében a reintegrációs tisztnek direkt módon tud kiváltani fejlesztő hatást, ami előnyös, mert a szituációban a személyes jelleg dominál, bizalmon alapszik és van idő az egyén tulajdonságainak erősítésére, gyengítésére. Mindkét módszer lényege, hogy a tapasztalatokat rögzíteni kell annak érdekében, hogy a kezelési folyamat végén, az egymásra épülő szintek eredményeképpen, a kitűzött célokat el lehessen érni.A fogvatartotti populáció összetétele intézetenként más és más jellemzők mentén írható le. A fejlesztési stratégia összeállításakor, ennek és természetesen az egyéni kvalitásoknak a figyelembe vételével kell kiválasztani az alkalmazni kívánt foglalkozási formákat és típusokat. Ez alapján lehetnek művészetpedagógiai módszereket alkalmazó (drámapedagógia, művészetterápia, meseterápia), vagy sorstárs segítők bevonásával levezetett csoportfoglalkozások. Utóbbinál felelős döntéssel kell kiválasztani a segítő személyét, annak érdekében, hogy valóban egy hiteles életút, részletes bemutatására kerülhessen sor. Ellenkező esetben nem lesz lehetőség a metodika hatásainak (azonos élethelyzetben lévők egymás gyors elfogadása, hatékony, személyes példamutatás érvényesülése) kiaknázására.Napjainkban egyre több bv. intézetben alkalmaznak resztoratív szemléletű programokat (mediáció, családi döntéshozó csoportkonferencia). Tekintettel viszont arra, hogy a hazai jogrendben az elkövetők által a sértettek számára okozott „kár” megtérítésére, helyreállítására jelenleg nincs lehetőség, ezért a jóvátételi vetülete (civil normakövető közösség számára tett jóvátételi aktus) érvényesül a módszernek. Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni az előkészítés során:

maximális teret biztosítani az önkéntességnek; a részt vevők helyi kötődésének előtérbe helyezése; lehetőség szerint a helyi közösség, fogvatartottak irányába történő, közvetlen

visszacsatolásának a lehetővé tétele.A folyamat lezárásaként minden esetben szükséges az irányító reintegrációs tisztnek részéről az, hogy magyarázó, megerősítő, a jóvátételi aspektusokat kiemelő értékelését, közvetítse az érintettek irányába.

7. Ösztönzés, motiválás

A büntetés töltésének első időszakában összeállított egyéniesített reintegrációs programtervben, rögzítésre kerültek azok az alapvető és, mondhatni „kőbe vésett” célok, vágyak, reintegrációs programelemek, amelyek megvalósítása nélkülözhetetlen a szabadulást

107

követő beilleszkedés elősegítéséhez. A fogvatartottnak minden „rajta múló lehetőséget” fel kell használnia annak érdekében, hogy minimalizálni lehessen az ellenható körülményeket, feltételeket. Teljes elszántság és célorientáltság (az egyén részéről 100 %-os teljesítmény) kell ahhoz, hogy a kinti élete megszervezéséhez, „már csak” a környezete felől érkező hatásokra koncentrálhasson. Ezért is kiemelt feladat a bent lét alatti kapcsolattartás fenntartása, erősítése a hozzátartozókkal, más közel álló személyekkel, volt vagy leendő munkáltatókkal, esetleg vallási, karitatív szervezetekkel. A fenti célkitűzések valóra váltása miatt fontos, hogy folyamatosan szem előtt legyenek az elképzelések, hogy a közösen kialakított „megvalósíthatósági folyamat” dominálja a gondolkodást, a magaviseletet, a büntetés valamennyi dimenziójában. A reintegrációs tiszteknek ösztönözni, motiválni, adott esetben ismételten is szembesíteni kell alanyaikat az ettől való eltérés részleteivel. Segíteniük kell abban, hogy valamennyi szituációban, a megfelelő reagálások közös értelmezése és azok helyes gyakorlattá alakítása, a reintegráció folyamatába illeszkedjen. Az ehhez szükséges módszerek kiválasztásakor az egyéniesítés mellett, a szakszerűség kritériumának is meg kell felelni. Első lépésként az elítélt önkéntességét, együttműködését kell biztosítani, azt, hogy érdekében álljon a végrehajtás törvényi céljának, a társadalomba való beilleszkedésnek a megvalósulása. Napjaink felnőttek kezelésével, velük való foglalkozással összefüggő, hazai és nemzetközi kutatások eredményeit figyelembe véve, ezt az érdekeltséget elsősorban a pozitív megerősítés (menedzselés) kialakítása biztosítja. Ennek lényege, hogy a hagyományos büntető intézkedések helyett, elsősorban a kilátásba helyezett, jelentősen megnövelt kedvezményekkel ösztönözzük az elítéltet a követelmények teljesítésére. Ide sorolhatóak a különféle jutalmak (jutalmazás), illetve olyan egyéb, a progresszivitást elősegítő elemek, mint a bv. fokozat módosítása, a feltételes szabadságra bocsátás, az átmeneti részlegbe helyezés, vagy az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása. Fontos leszögezni, hogy a fenti „intézmények” nem alanyi jogon járó jogosultságok, hanem a büntetés töltése során, a magatartás és együttműködés folyamatos értékelése eredményeképpen elérhető, adható kedvezmények. Az elvárt viselkedésformák szokássá alakításának másik nagy vetülete a fegyelmezés. A két módszer lényege, hogy a szükséges mértékű megerősítéssel, gyakorlással, a helyes magatartás megszokottá válik, beépül a személyiségbe. A büntető jellegű hatások negatív érzelmi állapotot generálnak és ez sarkallja az egyént a nevelő által felvázolt magatartás-minta követésére, míg a pozitívak valamilyen, már meg lévő szükséglet kielégítésével kedvező hatást gyakorolnak az egyénre és ennek ismételt átélésére fog törekedni a fogvatartott.A hatásmechanizmus kiváltása végett, nem szabad közömbösnek lenni, folyamatosan reagálni kell az elítéltek tevékenységbeli teljesítményeire, ösztönző, irányító hatásokat kell közvetíteni feléjük. Ez viszont, csak akkor fog működni, ha valódi szükségletekre épül, ha kellő rendszerességgel értékelésre is kerülnek a folyamatok. Mindkét értékelési módszer vonatkozásában fontos, hogy érvényesüljenek a rögzített adminisztrációs (formai, tartalmi) előírások, hogy betartásra kerüljön a fokozatosság, arányosság és az egyéniesítés elve. A végrehajtás progresszív jellege akkor válik valóra, ha az elítélt büntetése során közeledve a szabaduláshoz, fokozatosan enyhébb, a szabad élethez közelítő körülmények közé kerül. Ennek elősegítése érdekében értékelő véleményt kell készíteni a fogvatartottról.

Az előterjesztés:

az elítélt személyi és büntetés-végrehajtási adataira;

108

a végrehajtás során a vele kapcsolatos fontosabb eseményekre; a viselkedésére; tanulására, munkavégzésére; a jutalmazási és fegyelmi adatokra; a szabadidő eltöltésének módjára; a kapcsolattartásra; a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre.

8. Szabadulásra felkészítés

Minden büntetés-végrehajtással foglalkozó szakember, legyen az európai, amerikai vagy ázsiai, egyetért azzal, hogy a szabadulásra való felkészítést/felkészülést, már a bekerülés első időszakát követően meg kell kezdeni. Szakszerűen diagnosztizált megismerési folyamat eredményezheti csak a „benti lét idejére szóló”, de a szabadulás utáni integrációt elősegítő, valóban reális egyéniesített reintegrációs programterv összeállítását, amit kellő időközönkénti, kölcsönös felülvizsgálatokkal, korrigálásokkal lehet az egyén profiljára szabni. Ennek érdekében, a reintegrációs tiszt és az elítélt / reintegrációs tiszt és a csoport között, folyamatosan fenntartható, aktív kommunikációra van szükség. Fontos, hogy az egyéni és csoportos hatásokat alkalmazni tudja a reintegrációs tiszt szükség szerint. A tervbe illesztett programoknak mindenekelőtt a tudatos, jogkövető magatartás, a tettekért való felelősségvállalás fejlesztése és olyan belső meggyőződés kialakítása a legfontosabb, amely megnöveli az esélyét annak, hogy nem kerül ismét börtönbe a fogvatartott. A feni célok megvalósítása érdekében keresni kell a már meg lévő együttműködések növelésének, újak kialakításának, a folyamatosan változó fogvatartotti populáció, jellemző tulajdonságainak megfelelő bővítési, fejlesztési lehetőségeket.

Büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők

A gondozás célja, a reintegrációs programban elítélt részére meghatározott feladatok teljesítésének elősegítése, folyamatos figyelemmel kísérése, szükség szerinti módosítása, valamint a visszaesés kockázatának és a börtönártalmaknak a csökkentése, ezáltal a szabad életre történő eredményes felkészítés. A reintegrációs program mindazon egyéni és közösségi foglalkozásokat, terápiás elemeket, tréningeket, irányított szabadidős tevékenységeket magukban foglalják, amelyek alkalmazásával az elítéltnek lehetőséget biztosít arra, hogy önmagát, személyiségét megismerje, önismeretét, valamint a prediktív mérőeszközök által feltárt készség- és képességbeli hiányokat fejlessze, és ezáltal ellenállóbbá váljon az ismételt bűnelkövetéssel szemben.

A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő tevékenysége során:

reintegrációs célú egyéni és csoportos tájékoztatást tart; folyamatosan figyelemmel kíséri és értékeli a reintegrációs programot, szükség

szerint módosítja;

társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedést célzó csoportos foglalkozásokat tart;

109

felméri az elítélt befogadó környezetét, felveszi velük a kapcsolatot, és együttműködésük esetén felkészíti a hozzátartozókat az elítélt visszafogadására;

indokolt esetben segíti a családi kapcsolatok helyreállítását;

ha az elítélt gyógyintézetben vagy szociális intézményben való elhelyezésének szükségessége merül fel, kapcsolatba lép az ilyen irányú tevékenységet ellátó intézményekkel;

együttműködik a helyi önkormányzatokkal, munkáltatókkal, az elítélt társadalomba való beilleszkedését segítő karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel, egyéb önkéntes közreműködőkkel, és az egyedi ügyben koordinálja tevékenységüket.

110

VI. FEJEZETBÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI PSZICHOLÓGIA

A börtönpszichológia nehéz hivatás, ahogy a börtönben végzett minden munka az. A fogvatartottak számos olyan élethelyzetbe kerülnek a börtönben, amelyek nagyon emlékeztetnek a kinti világ eseményeire (pl. vásárlás, telefonálás), azonban ezek a helyzetek mégis eltérnek a kinti világ eseményeitől, mert a börtön zárt világ: rácsok, bilincsek, falak, gumibotok vannak jelen a mindennapokban. Ez egy olyan speciális helyzetet szül, ami szükségessé teszi a pszichológia módszerek alkalmazását.Más szempontból a fogvatartottak a börtönben sajátos traumákkal is szembesülnek, mint a zsarolás, kényszerítés, szexuális erőszak, verekedés, öngyilkosság. Sőt: több olyan esetet ír le a börtöntudomány, ahol a börtönben kannibalizmus fordult elő. Véres börtönlázadásokról közvetít a média. Ezek a traumatizáló helyzetek is azt eredményezik, hogy a börtön elképzelhetetlen a pszichológia tudományának alkalmazása nélkül.Szociálpszichológiai ismeretek is fontosak, mert a börtönben a vasajtókon kívül számos olyan láthatatlan ajtó is van, amelyek nagyobb akadályt jelentenek a személyzet számára, mint a valódi ajtók, ha a láthatatlanokat nem tudja kinyitni. Ilyen láthatatlan ajtó van a fogvatartott személyisége körül is. Ha ezekhez ismerjük a kulcsot, és merjük őket használni, a börtönbeli munka mindenki számára energiatakarékos lesz. A kevesebb feszültség pedig magával hozza a komfortérzetet, ami egészséget szül. Láthatatlan ajtókat nyit fel a börtönben az előítélet-mentesség, a humánus szemlélet vagy a szociális érzékenység. Ebben a fejezetben az utóbbiakat kiindulási alapnak könyveljük el.Külön hangsúly helyeződik a KKMI és KEK rendszer okán a börtönpszichológia további fejlesztésére.

1. A börtönpszichológia fogalma és körülhatárolása, a pszichológus szerepe a börtönben

A büntetés-végrehajtási pszichológiát vagy börtönpszichológiát többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt alkalmazott pszichológiai ágnak lehet tekinteni, egyfajta börtönbeli adminisztrációnak, amellyel kísérletet teszünk arra, hogy a fogvatartottak magatartását befolyásoljuk. Ebbe a körbe természetesen beletartozik a nevelés és a biztonság is. Sajátos azonban, hogy a börtönbeli pszichológiai munkához jóval speciálisabb végzettség kell (pszichológusi egyetemi végzettség). Ilyen szempontból a börtönpszichológia inkább a börtönegészségügyhöz hasonlítható. A börtönpszichológia ugyanakkor valamilyen szinten az igazságügy része is, ezért számos jogi vonatkozása is van.Érdemes mégis két nagy halmazra felosztani a börtönpszichológiát:

gyakorlati börtönpszichológia;

pönológiai (börtönügyi) pszichológia.

A gyakorlati börtönpszichológia a börtönben alkalmazott pszichológiai módszerek, eljárások és tudományos ismeretek összessége. Más szempontból ez a börtönpszichológia a börtönártalmak kezelését tűzi ki célul. Speciális szakterületei vannak, többek között: a szuicid prevenció (öngyilkosság megelőzés), krízisintervenció (beavatkozás súlyos problémák esetén), klasszifikáció (a fogvatartottak pszichológiai gondok szerinti osztályozása), a kábítószerügyi feladatok egy része, a mentálisan sérült fogvatartottak kezelése és az egyéb speciális fogvatartotti csoportok kezelése. Az elméleti börtönpszichológia a fenti jelenségek összefoglalása, a közös elemek összegyűjtése, a kutatás, a módszerek kidolgozása és elemzése

111

stb. tárgyában érvényesül. A gyakorlati börtönpszichológiát elsősorban a pszichológiai karokon lehet elsajátítani, és az ott szerzett ismeretek a börtönben bizonyos keretek között lehet alkalmazni. Általánosságban elmondható, hogy a pszichológiai módszerek börtönbeli alkalmazása a látszat ellenére igen szabad. Az igazságügyi pszichológia diagnózisalkotási része és kezelési része is ide tarozik. A diagnózisalkotás azt jelenti, hogy a börtönpszichológus részt vesz a fogvatartott beszámíthatósági képességének megállapításában. A kezelés mindenféle – általában rövid – börtönbeli pszichoterápiát jelent. Meg kell jegyeznünk, hogy a börtönpszichológusnak jelentős mennyiségű adminisztrációs feladata van, ez a tevékenység gyakran ütközik a titoktartási kötelességgel. A gyakorlati börtönpszichológia közel áll a klinikai pszichológiához.A pönológia szó jelentése „büntetéstan”, avagy a börtöntudomány. Ebből következik, hogy a pönológiai pszichológia a börtöntudomány pszichológiai vonatkozásaival foglakozik. A pönológiai pszichológia nem mondható önálló tudományágnak, a szociálpszichológia, a szociológia, a kriminológia, az emberi jog, a szervezetpszichológia stb. által feltárt ismeretekre támaszkodik. Legfőbb kérdései a következők: a börtön helye a társadalomban (nem teljesen szociológiai értelemben), a börtön társas közege, a fogvatartott szerepei és személyisége, a börtönártalmak leírása vagy a börtönártalmak pszichológiai hatásai. A társadalomkritikai felfogású kriminológia és a büntetéstan közötti nagy átfedés a pönológiai pszichológiára is vonatkozik. A pönológiai pszichológiai ismeretek inkább a börtönőrképzés, a kriminológusképzés és a szociológusképzés területein alkalmazhatók. A pönológiai pszichológia eredményei a börtönügyi stratégiák kidolgozásánál jelentősek.A két fentebb leírt ágazatot mégis nehéz egymástól elválasztani, mert kölcsönösen táplálják egymást az eredményeikkel. Mivel a büntetés-végrehajtás a rendvédelem és az igazságügy része, a börtönpszichológia oktatásában túlsúlyt kellene kapnia a pönológiai irányzatnak. Ez a túlsúly azonban nem azt jelenti, hogy a nem pszichológus végzettségű, börtönben dolgozó személyeknek klinikai jellegű ismeretekre ne lenne szükségük. A pszichológus szerepe a börtönben a következő elemekből tevődik össze:

adminisztrációs feladatok végzése (pl. pszichológiai vélemény írása a fogvatartottról)

kockázatfelmérés

öngyilkosság megelőzés

krízisintervenció

egyéni és csoportos speciális foglalkozások (ezek módszerére hazánkban nincsen sztenderd eljárás kialakítva, összhangban a nyugat-európai gyakorlattal)

a személyi állomány részérere pszichológiai ellátást tanácsadás formájába biztosítson

az állomány előírt, időszakos pszichológiaialkalmassági vizsgálata

2. Kábítószer-probléma a börtönben

Mint a korábbiakban említettük, a börtön minden társadalmi problémára fokozottan érzékeny. E mellett a börtönben a pszichológiai problémák is élesebbek, és vonatkozik ez a kábítószer-problémára is.A börtönben a kábítószer diszfunkció (nem oda való dolog), és jelenléte számos társadalmilag elfogadott, a börtönre vonatkozó szabályt kérdőjelez meg.A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében három stratégiát kell alkalmazni:

kínálatcsökkentés (a drog ne jusson be a börtönbe, és kerüljön ki onnan)

112

keresletcsökkentés (a fogvatartottak ne fogyasszanak drogot)

ártalomcsökkentés (a drogfogyasztással járó egészségügyi ártalmak kezelése)

A fenti három stratégiát össze kell hangolni, különben a börtönben kábítószer-probléma lesz. Ez az alábbi kilenc pontban foglalható össze:(1) Bizalom a börtönmenedzsment és a végrehajtó állomány közöttA kábítószer felbukkanása a börtönben nyilvánvalóvá teszi a korrupciót, a megvesztegethetőséget. Ez az ellentmondás akkor a legkiélezettebb, ha a börtönrendszer kábítószer ellenes stratégiája kifejezetten kínálat-csökkentő jellegű.(2) Fertőző betegségek kérdéseA felbukkanó kábítószer elősegíti a fertőző betegségek terjedését, mert a szer használata illegális, ezért a higiéniás kockázatvállalás növekszik (pl. közösen használnak tűt), nem beszélve arról, hogy az egyébként bűnözői életvitel is kockázatkereső.(3) Bűnözés a börtönbenNem csak a kábítószert becsempésző személyzet érintett a kábítószer-bűnözésben, hanem fogvatartottak is foglalkoznak a börtönben kábítószer-kereskedelemmel.(4) Drogmentes körletek elveA magyar börtönökben a keresletcsökkentés lényegében a kábítószer-perevenciós részlegek rendszerével valósul meg. A fentiek értelmében a drogmentes, bizalmon alapuló körletek és részlegek léte a börtönökben követelmény.(5) Ártalomcsökkentő programok elveSzintén a fentiek értelmében a keresletcsökkentés nem elegendő a börtönben, hanem szakmai szempontból, a fogvatartottak és az állomány egészségének védelmében ártalomcsökkentő programok bevezetése is indokolttá vált (pl. fertőző betegségek szűrése civil szervezetek bevonásával). Ártalomcsökkentés például a fertőző beteg fogvatartott kezelése, ugyanis a legtöbb hepatitis C fertőzés intravénás kábítószer-fogyasztásból ered. (6) A biztonság problémájaA drogfogyasztó fogvatartott magatartása merőben más, mint a „tiszta” fogvatartotté. A börtönben az elvonási tünetek, a mellékhatások, az utóhatások, a tolerancia stb. máshogy alakulnak, mert a börtön fizikailag és szociálisan zárt tér, ezért a kábítószer-fogyasztás jelentősen veszélyezteti az intézet biztonságát, még akkor is, ha csekély az előtalálások száma.(7) Definiálatlan feladatok - börtöndrogA nyugtatószerekkel (pl. Rivotril) való visszaélés a börtönökben komoly etikai kérdéseket vet fel. Az ópioid elvonásra való leghatékonyabb ellenszer a metadon. A súlyos magatartási problémákkal küzdő fogvatartott kezelése nem lehet pusztán egészségügyi feladat, hanem a helyzetet szociális munkával (neveléssel) vagy pszichológiai módszerekkel is kezelni kell.(8) Működő kockázatfelmérésKutatások adatai szerint jelentős számú fogvatartott küzd elvonási tünettel. A befogadási eljárás során felbukkanó adatokat a kábítószer-probléma kezelésére és a megfelelő stratégia kialakítására is fel lehet használni.(9) Jelentős egészségügyi kiadásA drogfogyasztásból eredő panaszok enyhítésére fordított egyéb gyógyszerek és kezelések költsége jelentős, a hatékony ártalomcsökkentés gazdaságosabb.Trendszerű jelenségek külföldönA börtönbeli kábítószer-probléma megértésének érdekében a külföldi trendeket is figyelembe kell venni. A nyugat-európai problémák a gazdasági és társadalmi változásokkal járó veszélyekre hívják fel a figyelmünket, míg a kelet-európai problémák rendkívül súlyos, szervezetbeli hiányosságokra utalnak. Nyugat-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben

113

a fogvatartottak 30-70%-a küzd kábítószer-problémával

a fogvatartottak 20-50%-a részesül fenntartó kezelésben

a fenntartó kezelés metadon-függőséget eredményez

halálozás a szabadulás után kábítószer-túladagolás miatt

a fogvatartottak egy része a börtönben először próbálja ki a kábítószert

a fogvatartottakat társaik kábítószer-fogyasztásra késztetik

magas hepatitis fertőzöttség arány és májcirrózis

Kelet-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben

a kábítószer-probléma természetének tagadása

nem hatékonyak a civil szervezetek a börtönökben

információhiány a kábítószer-problémáról a személyzet körében

információhiány a kábítószer-problémáról a fogvatartottak körében

információhiány az ártalomcsökkentésről, és a drogfogyasztás veszélyeiről a fogvatartottak körében

nagyobb arányú túltelítettség

kevés anyagi forrás

nagyarányú HIV fertőzöttség (Észtország, Oroszország)

AdatrögzítésA központi számítógépes nyilvántartásban rögzített adatokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy azok nem vonatkoznak arra, hogy a fogvatartott kábítószer hatása alatt állt, vagy a kábítószer-fogyasztói életvitelének köszönhetően követte el a bűncselekményt. Csak a lekérdezés idejére nyerhetők adatok a rendszerből. Azon fogvatartottak száma, akik a kábítószer megszerzése érdekében, vagy kábítószer hatása alatt követték el a bűncselekményüket, feltehetően nagyságrenddel magasabb, mint a nyilvántartásból kinyerhető adat (pl. kábítószerrel visszaélés a fogvatartott bűncselekménye). Ez azért fontos, mert jóval több kábítószer-problémával szembesülő fogvatartott van a börtönben, mint olyan, aki a kábítószerrel visszaélés bűncselekményt követte el. Azok a bűnelkövetők, akik a kábítószerrel visszaélés miatt vannak a börtönben, általában minősített esetek (jelentős mennyiség, üzletszerűség, folytatólagosság stb.) miatt kapnak súlyos ítéletet, azaz kábítószer-kereskedők. Nekik nem érdekük az intézetben való kábítószer-fogyasztás. Feltehető, hogy ők továbbra is drogkereskedelemmel fognak foglalkozni, reményeik szerint a börtönben is.

Esettanulmányokból kiderülő figyelemre méltó, és speciális jellemzők

A kábítószer-problémával szembesülő fogvatartottak pszichológiai jellemzői a következők:

a fogvatartott társas helyzetben próbálta ki először a kábítószert;

a kábítószer megszerzésének érdekében követte el a bűncselekményeit, és közben a korábbi szociális kapcsolati megromlottak;

sikertelen elvonó terápia, a szociális intézményrendszer keretei közül kiesik, és egyre inkább a társadalom szélére kerül;

114

a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülést megkönnyebbülésként éli meg (az igazi kábítószeres fogvatartott – számos nemzetközi tanulmány említi, hogy a börtönök kínálatcsökkentő hatását pozitívan élik meg a kábítószer-fogyasztók);

könnyen alkalmazkodik (szintén nemzetközi elemzések szerint a „drogos rabok” általános intelligencia szintje felülmúlja az átlagot);

naiv, gyerekes, panaszkodó személyiség (ugyanakkor a kábítószer-fogyasztó életvitel mindenképpen magában hordozza a függő személyiséget vagy a késleltetési képesség hiányát stb.);

politoxikománia – azaz a „drogos” fogvatartottak nem kizárólag drog, hanem alkohol-problémával is küzdenek, nyugtatószereket szednek, vagy több droggal éltek a bekerülés előtt;

a „drogos” fogvatartottakra egyfajta bélyeget süt a rendszer, és ebből a rendszerből rendkívül nehéz kiszállni.

A Rivotril-probléma

A Rivotril egy enyhe nyugtatószer, hatóanyaga a Klonazepám. A kilencvenes évek végétől a magyar börtönökben a fogvatartottak jelentős mértékben élnek vissza ezzel a gyógyszerrel.A börtönbeli Rivotril-használat rendkívül veszélyes. Sajnos a legsúlyosabb rendkívüli események egyik okozója (öngyilkosságok, gyilkosságok).Talán az a legfontosabb, hogy óvakodni kell attól a gondolkodástól, hogy a börtönben nincsen jelen a kábítószer; de attól is, hogy nem lehet a drogokkal szemben felvenni a harcot. Az igazság valahol a két állítás között van.Lehetséges, hogy a Rivotril azért lehet jelen a magyar börtönökben, mert a fogvatartottaknak nincs elég pénze arra, hogy illegális drogokat szerezzenek be. Ebből a szempontból a Rivotril jelenléte azért veszélyes, mert kitapossa az illegális kábítószerek útját a börtönbe.

Legal Highs – desingner drogok

2013- tól, de leginkább 2014 áprilisától újfajta (legal highs, desingner drogok) szerek jelentek meg a magyar börtönökben. A fogvatartottak leginkább „biofűnek” nevezik őket, teafűre és dohányra csepegtetik, és elszívják. Kezdetben, fél óra időtartamra felfokozott hangulatban vannak tőle, majd levert az állapotuk, de már több esetben előfordult, hogy a személyzet tagjaira támadtak, verekedést kezdeményeztek, valamint életveszélyes állapotba kerültek. Mivel ezen anyagok kémiai összetétele ismeretlen, a hétköznapi drogtesztek nem mutatják ki őket. A biológiai mintákat és az előtalált „kristályszerű anyagot” hivatalos helyen ajánlott bevizsgáltatni (pl. Igazságügyi Orvostani Intézet). A legal highs drog-fogyasztás és az elvonás okozta panaszokat csak tünetileg lehet kezelni.

3. Önkárosítás és öngyilkosság a börtönben

Ebben az alfejezetben az öngyilkossággal kapcsolatos alapismereteket részletezzük, valamint elhatároljuk az öngyilkosságot az önkárosítástól.

3.1. Öngyilkosság a börtönbenA magyar börtönökben az öngyilkosságok aránya változó, azonban ez statisztikai szinten nem éri el a szignifikáns változás szintjét, az országos arány szintjét hol nem éri el, hol pedig átlépi.

115

Magyarországon évente 3200-3300 ember hal meg öngyilkosságban, és ez a világon nagyon magas aránynak számít, ugyanakkor Magyarországon a börtönökben elkövetett befejezett öngyilkosságok száma évek óta nem érte el az évi 10 esetet. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a fogvatartottak nem kerülnek egyéni elhelyezésbe (mint számos nyugati országban, ahol a letartóztatási sokk alatt jelentős arányú fogvatartott lesz öngyilkos), valamint feltételezhető, hogy az öngyilkossági késztetéseket kioltják az önkárosítások.Tudni kell azonban, hogy a szuicid késztetések sokszorosára növelik a befejezett öngyilkosság kockázatát, továbbá, hogy az öngyilkosok agyában éppen annyira kevés a szerotoninszint („örömhormon”), mint az önkárosítókéban.

3.1.1. Az öngyilkosság rizikófaktorai

Elsődleges: pszichiátriai betegség, öngyilkossági kísérlet, szuicidum a családban, a szuicid szándék közlése, alacsony szerotonin szint, szorongásos betegség, alacsony szérum koleszterinszintAz elsődleges faktorok közös jellemzői:

normális körülmények között nincsenek jelen

körülhatárolhatók időben

az adott egyénre aktuálisan jellemzők

az egészségügyi ellátás kompetenciájába tartoznak

gyakran összefüggenek egymással

Másodlagos: kora gyermekkori veszteségek, izoláció, munkanélküliség, komoly anyagi problémák, súlyos negatív életesemények, dohányzásA másodlagos faktorok közös jellemzői:

ideális esetben nincsenek jelen, de a hétköznapi élet gyakori kísérői

elvileg elkerülhetők

csak statisztikailag érvényesek

korlátozott mértékben befolyásolhatók

Harmadlagos: férfi nem, serdülő életkor, idős nők, vulnerábilis időszakok (sérülékeny időszak: pl. tavasz, menstruáció előtti időszak, a nap első harmada, reggel, délelőtt)A harmadlagos rizikófaktorok közös jellemzői

statisztikailag szintén gyakran észlelhetők az öngyilkosoknál

a mindennapi élet természetes velejárói

nem kerülhető el, és nem változtathatók meg

prediktív (bejósló) értékük igen csekély, de a másodlagos faktorok

fennállása esetén igen nagy

3.1.2.Protektív tényezőkAz öngyilkossággal szemben védelmet nyújtó tényezőkből kevés van: jó szociális és családi háttér, terhesség, a szülést követő első év, nagyobb gyerekszám, gyakorló vallásosság

116

3.1.3. Erős prediktorokA pszichiátriai zavar és az öngyilkossági kísérlet jósolja be leginkább a veszélyt:

az öngyilkosok 60%-a depresszióban szenved

az öngyilkosok 10-15%-a kábítószer- vagy alkohol problémával küzd

a kezeletlen depressziós betegek 15%-a tíz éven belül követ el öngyilkosságot, harminc éven belül 35%-a

az öngyilkosság mint médiaesemény drasztikusan megemeli az öngyilkosságok számát

3.1.4. Cry for helpA „cry for help” a halálvágy tudatos, vagy nem tudatos indirekt jelzése. Ilyenek lehetnek: a halálvágy közlése, kimondása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése, fegyver vásárlása. A jelenség azt is mutatja, hogy a személy ellentmondásosan vélekedik a tervével kapcsolatban. A börtönben a fogvatartott nem jut fegyverhez ideális esetben, azonban igen jellegzetes eszközökkel történnek a börtönbeli öngyilkosságok. Megemlítünk pár valóban megtörtént magyar esetet: csíkokra tépett lepedő vagy pokróc, nadrágszíj önakasztáshoz, kapucnis póló zsinórja zsinegeléshez, éles tárgy használata érvágáshoz, nyugtatószer használata önmérgezéshez.Leírhatjuk a preszuicidális szindrómát (öngyilkosságot megelőző fázis):

a gondolkodás és a magatartás,fokozódó dinamikus beszűkülése

gátolt, vagy maga ellen fordult agresszió

szuicid fantáziák

3.1.5. Szuicid-prevencióAz öngyilkosság megelőzésére nagy hangsúlyt kell fordítani a börtönben, hiszen alapvető feladat a fogvatartottak életének és testi épségének védelme, továbbá hatékonysági faktor a fogvatartottak lelkiállapota. Ezt a következő eszközökkel lehet elérni:

a pszichiátriai betegségek korai felismerése, kezelése és utógondozása

szakmai képzések, továbbképzések, fórumok, workshopok

Korai jelzőrendszer a börtönben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlásai szerintÖngyilkosság szempontjából a fogvatartottak nagy kockázatú csoportot (high risk group) képeznek, azért, mert a börtönben:

sok a fiatal férfi

sok a mentális betegségben szenvedő személy

a fogvatartottak gyakran mélyszegénységből érkeznek

a kábítószer-probléma gyakoribb a fogvatartottak körében

a fertőző betegségek gyakrabban fordulnak elő

A börtönben magas stressz-szint érzékelhető a mindennapi élet során. A börtönökben nagyon gyakran csak formális szuicid-prevenció létezik. A személyzet túlterhelt. A börtön elkülönül a külvilágtól, az általános egészségügytől és a civil szervezetektől, továbbá a börtönben a fogvatartottak el vannak zárva a külvilágtól.A letartóztatási sokk a fogvatartottaknál nagy öngyilkossági veszélyt vált ki, ha:

a fogvatartott 20-25 éves

117

nőtlen

első bűntényes

kis súlyú bűncselekményt (leginkább kábítószerrel visszaélést) követett el

kábítószer hatása alatt áll

az intézetbe fogadása óta még nem telt el 24 óra

vagy:

ha túl van a letartóztatási sokkon és bíróság előtt kell megjelennie, a fenti faktorokhoz még hozzájárul, ha súlyos ítéletet helyeznek kilátásba

Az elítélt fogvatartottak között is vannak olyan körülhatárolható faktorok, amelyek nagy valószínűséggel előre jelzik az öngyilkosságot. Ilyenek lehetnek, ha a fogvatartott:

férfi 30-35 éves erőszakos bűncselekményt követett el az ítéletéből 4-5 év eltelt konfliktusba keveredik az intézettel, a társaival és az

ügyintézéssel

Különösen veszélyes, ha a fogvatartottat elkülönítik, illetve, ha kevés személyzet van jelen (éjszaka, hétvége). Ezekre a tényezőkre a börtönben figyelhetnek a nevelők, a körletfelügyelők, a körlet főfelügyelők, a biztonsági felügyelők, az ápolók és az előállító őrök.További, pszichológiai szempontból releváns faktorok játszhatnak közre a börtönbeli öngyilkosságban:

szegény család, aki nem tudja a fogvatartottat támogatni

szűk kapcsolatrendszer

öngyilkossági kísérlet (1-2 éve)

lelki értelemben sérülékeny fogvatartott

A WHO adatok szerint a fogvatartott nők körében az öngyilkosság ötször gyakoribb, mint a nem fogvatartott nőknél. A nőket a börtönben általában férfiak részére tervezett helyen tartják, különösen az előzetes házakban. A börtönbeli öngyilkossági kísérlet a nőknél kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál. Ezek nemzetközi trendek, amelyek hazánkban nem érvényesek. Magyarországon szinte kivételes helyzet, ha fogvatartott nő követ el öngyilkosságot, azonban a veszélyeztető faktorok ugyanazok. Úgy tűnik, hogy a csoportos elhelyezés kifejezetten javallott a nők számára annak érdekében, hogy ne károsítsák önmagukat.A fiatalkorú fogvatartottaknál a legsúlyosabb kockázati tényező a család és a barátok elvesztése, valamint a kilátástalanság.Kockázati tényezők lehetnek a befogadás során:

intoxikáció: a fogvatartott kábító hatású szer befolyása alatt áll, vagy az elvonás tüneteit mutatja

szégyen, bűntudat, bánat

reménytelenség a jövővel kapcsolatban

a depresszió jelei: sírás, sivárság, hallgatás

öngyilkossági gondolatok

118

mentális betegség

bizarr viselkedés (nem figyel, magában beszél stb.)

öngyilkossági kísérlet, vagy ha a fogvatartott az öngyilkosságot elfogadható megoldásnak tartja

kevés belső vagy külső támogatás

3.2. Önkárosítás – nehéz helyzet a börtönben

Fontos az öngyilkossági kísérlet és az önkárosítás elhatárolása. Az öngyilkossági kísérlet célja a halál, és ezzel szöges ellentétben: az önkárosítás célja az életben maradás. Az önkárosításnál nincs tudatos szuicid motiváció. A prizonális típusnál az önkárosítás egy eszköz valamely cél elérésében, még más esetben az önkárosítás funkciója a feszültségtől való megszabadulás. A börtönbeli önkárosítások értelmezési lehetőségei:

szociológiai szempontból: mobilitás, azaz jobb helyre való törekvés

pszichológiai szempontból: kommunikáció (figyelemfelkeltés, figyelemfelhívás)

szociálpszichológiai szempontból: a csoportnyomásnak való engedelmesség

emberi jogi szempontból: az egyik legsúlyosabb börtönártalom

antropológiai szempontból: önkifejezés, mint a gyúrás, a tetoválás és a graffiti

Az önkárosítással kapcsolatban példaként meg kell említenünk pár elkövetési módot annak érdekében, hogy érzékeltessük az önkárosítás speciális jellegzetességeit és indítékait:

a fogvatartott a karján felületes karcolásokat ejt

a fogvatartott rossz hírt kap otthonról, és lefejeli a vaságyat

a fogvatartott nem jut Rivotrilhoz, és az elvonás miatti nyugtalanságában forró olajba mártja a kezét

a fogvatartott Rivotril hatása alatt a vécében kivágja az aranyerét

a fogvatartott többször egymás után, évekig tartó, hullámzó periódusokban mély vágásokat ejt a hasán, amibe az orvosi kezelés és figyelmeztetés ellenére – vérmérgezés következtében - belehal

a fogvatartottat elhagyja az élettársa, és elkeseredésében savat iszik

a fogvatartott a magánelzárás fegyelmi fenyítés végrehajtása előtt kitöri a körleten az ablakokat, felvágja az ereit, és a körletfelügyelőre támad

A börtönbeli öngyilkosság és önkárosítás annyira egyedi jelenség, hogy a tanulmányozásához és a kezeléséhez nem elég az a tárház, amit a klinikai pszichológia vonultat fel.

4. Szexuális bűnelkövetők kezelése

Hazánkban jelenleg a fogvatartottak megközelítőleg 7 %-a követtet el szexuális jellegű bűncselekményt.Az összes magyar szex offender többsége erőszakos közösülést követett el. Túlsúlyban vannak az erőszakos szexuális bűnelkövetők az összes szexuális bűnelkövető viszonylatában.

119

Az erőszakos elkövetők nagyjából fele első bűntényes. Ez azt jelenti, hogy az erőszakos elkövetők csoportja nem homogén. A fogvatartottak egyik fele áldozattípus, míg a másik fele ragadozó típus. Az utóbbiak a börtönben nagy veszélyt jelentenek az előbbiekre. A többszörös visszaeső szex offenderek hasonló bűncselekményért voltak már börtönben. Ennek a ténynek köszönhetően ezek a fogvatartottak az átlag fogvatartottaknál jobban ismerik a börtönt. A bűncselekményük jellege és egyik lényegi eleme az erőszak, azaz a tettleges agresszió. Mindezek miatt feltételezhető, hogy a fogvatartottak ezen csoportja követ el a többi fogvatartott ellen esetleges (szexuális) abúzust.Ítéletkiadmányok áttanulmányozása alapján elmondhatjuk, hogy a társuló bűncselekmények vagyon elleniek (rablás, lopás), csoportosan követették el őket, valamint elég gyakori jellegzetes bűncselekmény még a közokirat hamisítás. Az ítéletkiadmányokból az is kiderül, hogy ezen fogvatartottak is mélyszegénységben éltek a börtönbekerülés előtt. A megrontást elkövetett fogvatartottak között az első bűntényesek aránya meghaladja az 50%-ot. Ez azt jelenti, hogy ezek a fogvatartottak kifejezetten veszélyeztetettek a büntetés-végrehajtási intézetekben, hiszen nem ismerik a társas érintkezés speciális szabályait, valamint a bűncselekményük miatt eleve igyekszenek a háttérben maradni.Súlyosbító körülmény az ítéletkiadmányok szerint akkor áll fenn leggyakrabban, ha a fogvatartott a bűncselekményt az élettársa gyermeke sérelmére követte el. Mindebből az alábbiak következnek:

a fogvatartott bizonyos szempontból a bűncselekmény elkövetése előtt is függő helyzetben élt, hiszen nem a saját gyermekével élt egy háztartásban. A jelenleg felbomlóban lévő magcsalád eszményképe (apa, anya, gyerekek együtt élnek) nehezíti az ilyen fogvatartottak helyzetét.

e fogvatartottakat bántalmazzák társaik a leggyakrabban;

e fogvatartottak családi kapcsolatrendszere sérült, ezért a büntetés-végrehajtás rehabilitációs törekvései kudarcra vannak ítélve, ha nem specializált programot alkalmaznak velük szemben.

a szex offenderek bántalmazása a börtönökben összefügg a rossz általános körülményekkel, a személyzet körében tapasztalható szemhunyással, és a létszámhiánnyal;

egyes szexuális jellegű bántalmazásoknak a börtönben is nyoma van, ezeket az orvosok akkor tudják felderíteni, ha bízhatnak bennük a fogvatartottak;

a börtönbeli esetleges szexuális erőszak a szexuális úton terjedő betegségek táptalaja.

4.1. A szex offenderek kezelési lehetőségei (külföldi példák)A kognitív-behavior terápia (CBT) tudatos magatartásformálást jelent. Célja az, hogy a fogvatartott gondolatai megváltozzanak, és ezzel kerülje a kockázatos helyzeteket. Gyógyszeres kasztrációra is lehetőség van egyes országokban (Dánia, Csehország, Lengyelország). A fogvatartottak önként, és akár a börtön helyett választhatják a kezelést. A gyakorlattal kapcsolatban emberi jogi aggályok merülnek fel. A biztonsági őrizet (Sicherheitsverwahrung) jogintézménye a szabadságvesztés letöltése után kezdődik. A fogvatartott a börtönben marad határozatlan tartamig.

4.2. Nemzetközi alapelvek a szexuális bűnelkövetők kezelésérőlAz IATSO (International Association for Treatment of Sexual Offenders) a szex offenderek kezelése érdekében létrejött nemzetközi szövetség, 1998-ban Venezuelában alapították.

120

Az alapelveket a következőképpen foglalhatjuk össze: Kimutatták, hogy egyes kezelési módszerek csökkenthetik a szexuális bűnelkövetők visszaesését. A kezelés választása csak önkéntes lehet, mivel a fogvatartottak nem biztos, hogy úgy vélik, hogy a letartóztatásuk egészségügyi vagy pszichológiai okok miatt következett be. A kezelést csak kiképzett személyek láthatják el. A kezelés célja, hogy a fogvatartott életminősége javuljon, valamint hogy ne essen vissza. A kezelés sokfajta megközelítést alkalmazhat a hatékonyság érdekében. A kezelési tervbe pszichofarmatikumokat (pl. nyugtatókat) is be lehet vonni, amelyek csökkenthetik a kezelt személy szexuális késztetését és fantáziáit. (Ezt a tételt emberi jogi szempontból vitatni lehet.) A kezelést folyató személyeknek együtt kell működniük az igazságszolgáltatással. A kezelés sajátosságaira titoktartás vonatkozik.

5. Mentálisan sérült fogvatartottak

Gyakran tapasztaljuk a hétköznapokban is, hogy azok a gyerekek, akikkel valamilyen probléma adódik az általános iskolai oktatás során, és emellett viszonylag rossz családi hátérrel rendelkeznek; egy idő után kiesnek a rendszerszerű oktatás keretei közül, marginalizálódnak, és nagyon gyakran a bűnözésre adják a fejüket.A börtönben az is szinte hétköznapi tapasztalat, hogy a fogvatartottaknak nagyon alacsony az iskolai végzettsége. Az iskolai végzettség egyáltalán nem egyenlő a műveltséggel. Ennek bizonyítéka lehet az, hogy a fogvatartottakat gyakran látjuk művelődni, szerepelni, zenélni, azonban már csak olyan helyzetben, amit a társadalom szélesebb rétege nem fogad el: a börtönben, elítélt bűnözőként. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a fogvatartottakban megvan az igény az ismeretszerzésre, azonban valamilyen szempontból erre a szabad életben nem alkalmasak.

(1) Általános fogvatartotti pszichés tünetek (agyi problémák és hiperaktivitás)

A fogvatartottak között magas az értelmi fogyatékkal élők aránya. Ezt a jelenséget egyrészt a valódi értelmi fogyatékosság fedi le, másrészt a minimális celebrális diszfunkció (csekély agyi működési zavar, MCD), amit a hivatalos diagnosztikus rendszerek ADHD-nak (attention-deficit hyperactivity disorder; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) neveznek.

(2) Okok

A fogvatartottak nagyon gyakran nem átlagos, vagy kifejezetten hiányosan szocializált családi és társadalmi környezetből származnak. Az iskolázottságban való lemaradásnak azonban a szociális körülményekből eredően más okai is lehetnek:

öröklés: a tünetcsoporthoz kapcsolódó hajlamot örökölni lehet, de ezek leginkább szociálpszichológiai okok

születés előtti okok, ezek nem valószínűek

születés közbeni okok, fogvatartottak körében nagyon valószínűek: az anyában felhalmozódó anyagok: drogok, gyógyszerek, fogós szülés (régebben), oxigénhiány, stressz

gyermekkori problémák: táplálkozási zavarok, vitaminhiány, alultápláltság, szenvedélyszerek

(3) Tünetek

Az alábbi tünetek az ADHD és az MCD jellegzetességei. Iskolás korban gyermekeken figyelhetők meg, azonban a börtönben nagyon gyakran a fogvatartottakon is.

121

koncentrációhiány: csak arra koncentrál, ami érdekli, különben képtelen figyelni (pl. fiatalkorú fogvatartott tetoválásmintát rajzol, de írni nem hajlandó)

ingadozó teljesítmény: délelőtt és délután óriási különbségek mutatkoznak a teljesítményben

hiperaktivitás: észlelészavar, mozgási izgatottság, tapintási érzékenység

túlmozgás: nem nyugszik meg (pl. a fiatalkorú fogvatartott árnyékbox meccset vív, vagy a papucsokat üti a falon)

gyenge íráskészség

a látott információk rossz kiértékelése: lassú, kapkodó

érzelmi labilitás: hirtelen dühkitörés, örömmámor, fogvatartottakon (25 év alatt) nagyon gyakran tapasztalható jelenség

a szociális ösztön hiánya: a metakommunikáció rossz észlelése, beleérző-képesség hiánya

elhúzódó pszichés érés: felületes kapcsolata van az anyával, nincs igazi partnere a gyereknek, a játékban nem érti a szabályokat

megjegyzési gyengeség: a számokat, napokat, a hónapokat nehezen jegyzi meg, 1-2 másodpercig képes megjegyezni a dolgokat

(4) Következmény

Az alábbi következmények az általános iskolás korban jelentkeznek. Ez a periódus sok fogvatartottnál kimarad éppen azért, mert túl erősek a tünetei, vagy nem is kerülnek gyermekkorukban iskolába. Ennek az a következménye, hogy a felnőtt fogvatartottak is hasonlóan viselkednek, olyan módon, mintha gyermekek lennének.

önértékelési zavar: érzi a szeretetmegvonást, folyton bizonyítani akar, kielégíthetetlen, mindent azonnal szeretne megkapni

ál-éretlenség: bohóckodás, butaságok, leplezések (úgy tesz, mintha „bolond” lenne, megjátssza magát)

körömrágás, ágybavizelés gyermekkorban, az intézetben, ami a börtönben önkárosítássá alakul

(5) Tanácsok (terápiás lehetőségek)

Az alábbi tanácsokat a börtönbeli gyógyító-nevelő csoportokban, pszichoszociális részlegeken, vagy esetleg – fiatalkorú fogvatartottak esetében – krízishelyzetben lehet alkalmazni:

a fogvatartottal szemben tekintélyparancsolóan és határozottan kell fellépni

logopédus segítségét kell igénybe venni írási és olvasási nehézségek esetén

fizikoterápia, gimnasztika: szoktat a saját test élményéhez

zene, ritmus: a fogvatartott érezni kezdi a saját testét és testi korlátai

finommozgás javítás (ilyen lehet a cérnakép készítés)

gyógyszerek: a lelassult idegi folyamatokat serkentő gyógyszerek

pszichoterápia: csak a kamaszkorban ajánlott, később az ilyen jellegű terápiát a fogvatartottak a szégyenérzet miatt elutasítják.

122

(6) Kérdések

A börtönökben és az iskolákban is csak az utóbbi évtizedekben lehet megfigyelni, hogy a fiatalok egyre erőszakosabbak. Ennek több magyarázata lehet.

lehetséges, hogy az MCD az iskolai követelmények növekedése miatt keletkezett

a gyerekek a teljesítménykényszer miatt, a fiatalkorú fogvatartottak a börtönstressz miatt túl vannak terhelve, ez a jelenség térben és időben az MCD-vel

a figyelmi képességük kiváló, erre kell alapozni: egy magyar börtönben előfordult, hogy a hiperaktív fogvatartottak egy másik tekintélyesnek tartott fogvatartottól cérnahímzést tanultak.

(7) Börtönvonatkozások

A fentieken túl általánosabb következtetéseket is le lehet vonni a börtönben felbukkanó hiperaktivitással és MCD-vel kapcsolatban:

nem lehet a bűnözői életutat társadalmi és társas okok nélkül vizsgálni, rendszerszemlélet szükséges itt is;

a gyermekeknél még hatékony a tekintélyelvű nevelési attitűd, a fogvatartottnál már nem alkalmazható teljes hatékonysággal, mert a börtön agresszív közeg, és értelemszerű az ellenállás, továbbá a gengesedés miatt fizikai erő demonstrációkra van szükség;

a logopédusi kezelés hiányzik a börtönben, pedig sok fogvatartottnak lenne szüksége rá;

a börtönbeli nyugtatószer-visszaélés (Rivotril-probléma) csak súlyosbítja a helyzetet, mert mint láttuk, az MCD-s tünetekre leginkább a serkentőszerek hatnak pozitívan, és nem a nyugtatószerek, mint a benzodiazepinek

a pszichológusi kezelés kifejezetten fontos a fiatalkorú fogvatartottaknál

6. Hosszú ítéletes fogvatartottak

A hosszú ítélettel sújtott fogvatartottak bűncselekménye általában megosztja a társadalmat. Minden társadalomban jelen van a bosszú iránti vágy a bűnelkövetőkkel szemben. Különösen erős ez a gyilkosokkal és gyermekbántalmazókkal szemben. A jogszabályok viszont a fogvatartottak jogait, sőt emberi jogait szavatolják. Gyakran az őrök maguk sem tudják, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük a hivatásuk közben. A börtönőr a közfelháborodást keltő bűncselekmények elkövetőivel szemben nem lehet magánszemély, hanem a hivatását kell gyakorolnia még akkor is, ha az szögesen ellentmond a meggyőződésének.A hosszú ítéletes elítéltek mindezeken felül több időt töltenek a börtönben, azaz a fenti veszélynek jobban ki vannak téve. A hosszú ítélet miatt a fogvatartott életében egy-egy ünnep traumatikus hatású lehet (különösen a karácsony, a Szilveszter és a születésnapok), ez nagy szuicid veszélyt jelent. A hosszú ítéletes elítéltek könnyebben nyúlnak tiltott szerekhez a börtönben annak érdekében, hogy az idő másként teljen. Ezek a fogvatartottak külön kategóriát képviselnek az önkárosítással kapcsolatban is, náluk nagyobb szerepet játszanak a mobilizációs szuicid tényezők.Az Európa Tanács R(2003) 23-as ajánlása szerint az öt év feletti ítéleti idővel rendelkező fogvatartottnak minősülnek hosszú ítéletes fogvatartottaknak. Néhány alapelv az ajánlás szerint:

123

az individualizáció elve szerint a fogvatartott számára személyes nevelési tervet kell készíteni;

a normalizáció elve szerint a börtön belső környezete az ideális esetben a külvilágra emlékeztet;

a progresszió elve szerint az életfogytos fogvatartott is jogosult az adott intézet teljes rezsimprofiljának fokozatos szolgáltatásaira.

az életfogytos fogvatartott vegyen részt a nevelési tervének kialakításában

A hosszú ítélet károsító hatásának kiküszöbölésére az alábbi lehetőségek adódnak:

a börtönszabályok részletes (lehetőleg írásos) elmagyarázása

egyéni döntések támogatása a mindennapi életben

kényelmes elhelyezés

kapcsolattartás a családdal

tanácsadás a bűncselekménnyel, az áldozattal és a bűntudattal kapcsolatban

tanácsadás az öngyilkossággal kapcsolatban

tanácsadás az intézeti unalommal kapcsolatban

az önbizalom csökkenés kezelése az izoláció és az elszigetelődés ellenében

tanácsadás a depresszióval kapcsolatban

(1) Intézeti kör

Az intézeti kör azt jelenti, hogy a fogvatartottat már a börtönbe kerülés előtt egy más jellegű társadalmi vagy állami intézetben kezelték, ebben karrierje van, és feltételezhető, hogy a szabadulása után is kezelésére kerül sor, valamint a fogvatartott ezt a folyamatot magán vagy közeli hozzátartozóján észleli.A magyar börtönnépesség szempontjából is már felbukkantak a rizikócsoportok:

heroin-használat miatt helyettesítő vagy fenntartó kezelésen lévők,

hontalan vagy idegen állampolgárságú személyek,

HIV+ és hepatitis érintettségű fogvatartottak,

drog vagy alkohol használat miatt további kezelésre szoruló fogvatartottak (pl. májleépülésben szenvedők),

szexuális jellegű bűnelkövetők

(2) Unalom

Az unalom egy társadalmi gyökerű aktus, a fogvatartottak aktivitását megbénító közösségi aktusok összessége, ami leginkább a következőkben nyilvánul meg a börtönökben:a munkanélküliség a börtönben minden esetben nagyobb, mint abban a földrajzi és gazdasági környezetben, ahol a börtön van.a börtönbeli munkanélküliség erélyesebben sújtja a börtönben is kisebbségben lévő csoportokat (pl. a fiatalkorúakat, kábítószer-problémával szembesülőket);a zárkán belüli tétlenség egyértelműen annak a jelenségnek az eredője, hogy a börtönrendszer nem aktivizálja a fogvatartottakat, azaz hiányoznak a fogvatartotti programok; a fogvatartotti programok hiányáért azonban felelősen nem lehet csak a börtönrendszert okolni, hiszen a börtön éppen úgy a társadalom része, mint például az óvoda, csak az emberek általában nem akarnak érintkezni az elítéltekkel.

124

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a személyzet passzivitása is erősíti az unalmat.

(3) A hosszú ítéletes fogvatartottak speciális kategóriái

A hosszú ítéletes fogvatartottak csoportja rendkívül sokszínű. A különböző típusok a börtönökben eltérően viselkednek, és eltérőek az igényeik is. Mivel ők tartózkodnak legtöbbet a börtönben a fogvatartottak közül, az általánosan jellemző fogvatartotti tulajdonságokat ők fogják jelképezni.

külföldi fogvatartott – itt a kiadatás szokott komoly lelki problémát okozni

vulnerábilis (sérülékeny) fogvatartott

mentálisan sérült fogvatartott

idős fogvatartott – itt külön oda kell figyelni az orvosi ellátásra, az étkezésre

súlyos beteg vagy halásosan beteg fogvatartott (kezelésüket lehetőleg az intézeten kívül kell megoldani)

nők (lásd fogvatartott nők c. alfejezet)

anyák – a fogvatartott nők legérzékenyebb sajátossága a gyermekkel és a családdal tartott kapcsolat megszűnése. Ez a kapcsolat hosszú ítélet esetén – általában negatív irányban - jelentősen megváltozik.

fiatalkorúak – hosszú ítélet esetén a fiatalkorúak a börtönben érik el a felnőttkort pszichológiai értelemben is, azaz náluk a legjelentősebb a börtönadaptáció káros oldala.

(4) A személyzet és a hosszú ítéletes fogvatartottak

Mivel a hosszú ítéletes fogvatartottak a legnagyobb eséllyel sajátítják el a börtön rossz szabályait, ők azok, akik a leginkább képesek manipulálni a személyzetet. A manipuláció ellen a legjobb megoldás a személyzet gyakori cseréje és folyamatos továbbképzése.Hazánkban a fogvatartottak negyede hosszú ítéletesnek számít, ugyanakkor ötöd részük még nem rendelkezik ítélettel, azaz előzetesen letartóztatottak.

(5) A hosszú ítéletre várva

Az elkövetőben felmerülnek a bűncselekmény képei, mert a tárgyalások során folyamatosan ezekkel foglalkoznak, a tárgyalások között az elkövető pedig igyekszik magáról a legjobb képet kialakítani; és ebben a folyamatban csak önmagára számíthat.Az ítélet kihirdetése egy hosszú szembesülés vége, megkönnyebbülést okoz, de az ítélet kihirdetése a félelem beigazolódása is, ezért komoly életeseménynek számít.Az ítélet az áldozat családjának is megkönnyebbülést okoz. Vajon az áldozat vagy annak hozzátartozói valóban megbocsátanak az elkövetőnek? – ez a fontos kérdés mindig felmerül, és a válasz lehetőségeivel szembesülni kell. A sajtó jelenléte növeli a feszültséget, és egyéb ártalmakat okoz. Az elkövető családja is elveszít valakit. A szemtanúknak is kényelmetlen folyton a bűncselekménnyel és az elkövetővel szembesülni. A bíróságra komoly nyomás nehezedik.

7. Fiatalkorú fogvatartottak pszichológiai sajátosságai

A serdülőkor azért fontos a börtönpszichológia szempontjából, mert ebben a stádiumban a fogvatartott személyisége még alakítható. Ezt sajnos általában a börtönközeg éppen a társadalmi normákkal ellentétes irányban torzítja el. Mivel a serdülő önazonossága még nem alakult ki, hajlamos a csoportos vagy a gengidentiás elsajátítására. A fiatalkorú fogvatartottak

125

nagyon gyakran az idő múlása érdekében követnek el súlyos normaszegéseket a börtönben, és ennek oka az, hogy egymás előtt folyton bizonyítaniuk kell. A börtön pszichológiai jellegű feladata ezen a téren az lehet, hogy próbál olyan közeget teremteni a fiatalkorúak számára, amely felveszi a versenyt a gengidentitás vonzó közegével.

7.1. Általánosságban a bűnözői serdülőkorról

A serdülők nem csak társas, hanem értelmi szinten is kevésbé fejlettek, mint a felnőttek. Az agyi érésnek idegi alapjai is vannak, de ezek mellett nagyon fontos az ismeretek elsajátítása is. A fiatalok nagyobb hajlandóságot mutatnak a rajongásra és a behódolásra. A tekintélyes személy könnyűszerrel képes nekik bármilyen információt átadni. A legnagyobb gond az szokott lenni, hogy abban a közegben, ahol a fiatalkorú fogvatartott nevelkedett, a legnagyobb tekintélynek az anyagiak, a fizikai erő és a manipulatív képesség számítottak. Ez a börtönben, az elítéltek közegében ugyanígy van, ezért a fiatalkorú fogvatartottak egyfajta iskolaként tekintenek a börtönre, ami sajátos módon növeli a túlélési esélyüket. Ezen okok miatt kifejezetten nehéz a fiatalkorúakkal végzett börtönügyi munka, ugyanakkor ez a tevékenység rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb, a börtön társadalomjavító funkciója szempontjából.

7.1.1.Szociálpszichológiai elmélet a serdülőkorról

alapvető változás áll be a viselkedésben, értelmi és érzelmi szinten

változik a nézetrendszer, a csoportnyomás, a szervezeti viselkedés

a társas megismerés változásai a serdülőkorban:

a döntésképtelenség megjelenik a figyelem helyhez kötődik, a társas közeg befolyása nő a figyelem megosztott: a gyermek több helyre is képes figyelni az utánzásos tanulás jellemző

növekszik a kortárs kapcsolatok fontossága, ez a börtöngengek szempontjából kifejezetten jelentős

önazonosság-keresés: a serdülő zavarosan dönt jó és rossz között, ezért a 14-18 éves korig elkövetett bűncselekményeket egészen máshogy kell értelmezni. A konfliktusos személyiség ekkor nem szokatlan, ezért nem kell gyógyítani vagy kezelni.

a társas és társadalmi szerveződésekben a fiatal nagyobb energiát fordít, befolyásolhatóbb és a politika iránt kezd érdeklődni. Megjegyzendő, hogy bűnöző fiatalokra leginkább a rendszerellenesség jellemző.

a társas kontroll is erősödik, a serdülő jelképeket használ, az eszmékhez kitartó módon igazodik, és ezúton kialakul a fogyasztói magatartás. Megjegyzendő, hogy a fogyasztói társadalom által meghatározott értékekhez való igazodás a fiatalkorú bűnözőket kábítószer-fogyasztásra és vagyon elleni bűncselekményekre kényszerítheti.

a bűnözés szempontjából jelentős, hogy a kamaszkorban felerősödik a tabuk szerepe. Deviáns, csellengő csoportok esetén ez a jelenség leginkább a drogok és a fertőző betegségek és az abortusz problémájában csúcsosodik ki. Nagyon jelentős a szexuális vágy megjelenése. Ismert börtönjelenség, hogy egyes fiatalkorú fogvatartottak a bebörtönzés idején nem rendelkeznek szexuális

126

tapasztalatokkal, ugyanakkor a szexuális vágy jelen van bennük, ez is a börtönben jellemző fiatalkorú homoszexuális erőszakhoz vezethet.

7.1.2.A serdülőkre jellemző gondolkodás

nem értik a politikai alapfogalmakat  (hatalom, jogok, szabadság, egyenlőség, érdekképviselet stb.) mivel a büntetés-végrehajtás nem is áll másból, mint ezen fogalmak kibontásából, a serdülő fogvatartott nem érti, hogy hova került, miért került börtönbe. Nem fogja fel a börtön társadalmi intézmény jellegét.

a társadalmi kontrollról tekintélyelvűen nyilatkoznak (a börtön céljának a kínzást és a kiközösítést tekintik és hiszik)

a társadalomba való beilleszkedés fogalma később alakul ki bennük, nem értik a mélyebb társadalmi összefüggéseket

7.2.Gyakorlati megfontolások

A fiatalkorú fogvatartottaknak azonnal biztosítani kell az orvosi, ügyvédi kapcsolat felvételét, valamint a hozzátartozó értesítését.

A fiatalkorúak részére egyszerű, érthető házirendet kell kiadni.

A fiatalkorúaknak messzemenően kell biztosítani a panaszlehetőséget, mert a panaszjog sérülése a börtönártalmak súlyosbodásához vezet minden esetben.

A fiatalkorúak számára kiemelten fontos a speciális képzés.

Alapvető, hogy a fiatalkorúak nem kerülhetnek egy körletre, vagy egy zárkába felnőtt korúval. (Előzetesben sem, sétaudvaron sem, szállításkor sem.)

A börtönben a fiatalkorúak a szexuális bűncselekmények leggyakoribb elkövetői és áldozatai. Ezt helyi szinten kell orvosolni.

A börtönben dolgozó tanárok is a rendszer részei, rájuk is ugyanazon elvek érvényesek, mint a börtönőrökre.

Ideális működési feltételek: kis körlet, team munka, programok, oktatás, írás, olvasás, számolás, továbbképzés, szakképzés, sport, rekreáció, társas tevékenység.

A fiatalkorú rezsim célja a társas ártalmak csökkentése. Az aktivitás hiánya személyiségromlást okoz.

A fiatalkorú lányok szabás-varrás, kézimunka jellegű programjai leegyszerűsítésen alapszanak, nem feltétlenül ezeket kell alkalmazni.

7.3.Egészségügyi megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban

A fogvatartotti egészségügy a fogvatartotti programok szerves része, nem a biztonság és nem a vezetés eszköze az elítéltek féken tartására.

A fiatalkorút a befogadáskor (szökésről, eltávozásról, büntetés-félbeszakításról, szállításból) részletesen ki kell kérdezni a drogokról és az öngyilkosságról. A személyzet ezeket az adatokat ne a „nevelésnek”, a „biztonságnak”, és ne a börtönvezetésnek, hanem az orvosnak adja át.

Az orvosi kezelés mindig szigorúan bizalmas legyen.

Figyelni kell az étkezésre, mert összefügg a növekedéssel és az agresszióval, valamint a mentális sérülésekkel.

127

A fiatalkorú kockázatkereső: a drog, az alkohol, a nemi úton terjedő betegség, és a szexuális élettel kapcsolatos kérdéseket is ki kell tárgyalni.

Speciális szuicid prevenció a fiatalkorúaknak (lásd öngyilkosság).

7.4.Személyzeti megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban

A fiatalkorú intézetben dolgozó személyzet legyen elhivatott, legyen képes vezetni és motiválni a fogvatartottakat.

Fiatalkorú intézetben a szakmai munka nem képzelhető el külső támogatás és felülvizsgálat nélkül, mert ez a társadalmi beilleszkedés egyik alapja.

Kevert-nem: dolgozzanak nők férfi intézetekben, és fordítva.

A motozás szabályainak betartására a személyzet és a fogvatartottak részéről egyaránt nagyon kell ügyelni.

A fiatalkorú fogvatartott külvilággal való kapcsolatát egyre kevésbé kellene korlátozni.

8. Fogvatartott nők pszichológiai sajátosságai

Szociálpszichológiai szempontból az emberi viselkedés szerepekből tevődik össze. A társadalom a nőkre merőben más szerepeket ruház, mint a férfiakra. A világ összes börtönében nagyobb a férfiak aránya, mint a nőké. A bűnözés szempontjából a nők inkább az áldozat szerepét játsszák. Ha ők maguk a bűnözők, akkor a korábbi életükben férfiak rossz hatását lehet kimutatni. Elvétve akad olyan bűnöző életvitelű nő, aki a fenti hatásoktól mentes, azonban a jelenlegi trendek szerint egyre több a fiatalkorú lányok által csoportosan elkövetett bűncselekmény. A börtön ugyanakkor férfias közeg: egyrészt a nők némileg férfi szerepeket vesznek fel, és elnyomják a női szerepeiket, másrészt ennek ellentételezése miatt egyes női szerepek kifordulnak, és túl erőssé vállnak.A nők a társadalmi szerepeiket az iskolai oktatás által is tanulják, ez gyakran hiányzik a bűnöző nőknél. Azaz egyes szerepeik inkább gyermekiek, mások meg inkább férfiasak is lehetnek.

8.1. Amerikai börtönkutatások a fogvatartott nőkről

A bebörtönzés előtt a nők többsége fizikai, szexuális vagy érzelmi abúzus (sanyargatás) áldozata volt. Ezen abúzusok és a bűnözés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn, ugyanakkor a pszichológiai következményekkel a legtöbb börtön nem törődik.A sanyargatott nők a következőkkel jellemezhetők:

megszöknek a sanyargató környezetből

csekélyebb az intelligencia hányadosuk, olvasni nagyon nehezen tudnak,

szerfüggő (alkoholista vagy drogos) szülők gyermekei,

társas és lelki támogatást nem élvezhetnek (nincsenek barátaik és szerelmeik, szeretteik),

bűnözővé válás kockázata

a börtönkörnyezet a nők kapcsolatait megszakítja

a börtönközegben alapvetően patriarchális mikrokozmosz keletkezik.

128

A börtönben fogvatartott nők számára a következők fontosak:

az anyaság kezelése,

fókuszált program a sanyargatott és megvert nők számára,

speciális tréning a személyzet számára is,

kábítószer-prevenció és tanácsadás,

szülői készségalakítás,

megküzdés (stressz-coping) tréning

8.2. A fogvatartott nők helyzete Magyarországon

Börtöneink többsége a 19. század végén épült, amikor nem lehetett beszélni női büntetés-végrehajtásról, akkoriban a bűnöző életvitelű nők szigorú zárdákba kerültek, ezért a börtönök építészeti sajátosságai a férfiak igényeit követikA magyar fogvatartott nők jellemző bűncselekményei a következők:Rablás: kb. 40 %, emberölés: kb. 33 %, lopás: kb. 7 %, testi sértés: kb. 7 %, csalás: kb. 5 %.Szinte közhely, hogy a nők által elkövetett életellenes cselekményeknek két formája van:

saját gyermek megölése

élettárs megölése.

A saját gyermek sérelmére elkövetett emberölés büntetőjogi megítélése eleve társadalmi vitákat gerjeszt. Az élettárs megölése pedig a jogos védelem büntetőjogi kategóriáját feszegeti. A nők által elkövetett rablás jellemző elkövetési módja a társ tettesség, a markecolás, azaz férfiak nélkül a leggyakrabban elkövetett női bűncselekmények nem történtek volna meg.Az emberölést elkövető női elítélteket a többi fogvatartott mélyen megveti.Hazánkban a fogvatartottak kb. kb. 5%- a nő, míg a testületi tagok 20%-a. Egyre több nő dolgozik a börtönök körletein. Ennek nem az az oka, hogy a börtönőri szakma vonzó a nők számára, hanem inkább az, hogy az illetmény kevésbé versenyképes.A nőket a következő intézetekben helyezik el: Kalocsa, Eger, Tököli Bv. Kórház (kismamák), Kecskemét (Anya-gyermek Körlet és a fiatalkorú lányok), Mélykút Alegység Pálhalmán, valamint megyei intézetek (pl. Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, II. Objektum).

8.3. Magyar kutatások a fogvatartott nőkről

Egy magyar kutatás szerint a fogvatartott nők a magyar börtönökben a következő nehézségekkel szembesülnek:

a börtönök az ország központi helyein vannak, ezért a távoli helyekről nehezebb az asszonyokat meglátogatni,

nehezebb számukra a szabadulás előtti felkészülés, a munkahely és lakhatás biztosítása,

nagyobb az igényük a piacképes szakmai képzésekre.

Egy másik kutatás a női fogvatartottak kábítószer-fogyasztásával foglalkozott:

a fogvatartott nőknek nagyobb igényük van a börtönben a nyugtatószerekre,

129

a fogvatartott nőket általában férfiak vitték bele a bűnbe, valamint férfiak biztatták őket a drogozásra is,

a fogvatartott nők nagyobb hajlandóságot mutatnak a Rivotrillal való visszaélésre,

a gyógyszerrel való visszaélés módszere inkább a cserélgetés és a kikönyörgés, mintsem a csempészet.

8.4. ElszigetelődésA fogvatartott nők leggyakoribb és legszembetűnőbb megvonása a gyermekek és általában

a család hiánya. Ez nem azonos a férfiak társadalomtól való elválasztottságával. A nők elszigetelődnek a gyermekeiktől, a családjuktól, és ennek következtében a fogvatartott társaiktól is. Ez a jelenség az inzuláció.

130

VII. FEJEZETA BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS GAZDÁLKODÁSA

A jegyzet célja, hogy a bemutassuk a büntetés-végrehajtási szervezet (továbbiakban bv. szervezet) gazdálkodásának alapvető szabályait, a szakmai tevékenységet támogató költségvetési szabályok fontosságát és szerepét, a funkcionális feladatok végrehajtásának sajátosságait. A bv. szervezet intézetekre, intézményekre, a középirányító szervi jogosítványokkal rendelkező Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára (a továbbiakban: BVOP), valamint a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságokra (kft) tagozódik. Költségvetési szempontból e jegyzet keretei között nem tárgyaljuk azonban a gazdasági társaságok jogállását, felépítését és tevékenységét, tekintettel arra, hogy ezek nem képezik az államháztartás részét, nem költségvetésből gazdálkodó szervek. A BVOP, valamint az intézetek és intézmények (a továbbiakban együtt: intézmények) az államháztartás részét képező költségvetési szervek, önálló jogi személyiségek, és mint ilyenek polgári jogi kötelem alanyai lehetnek, kötelezettséget vállalhatnak, kötelezettség jogosultjai lehetnek. Az intézmények pert indíthatnak és perelhetők, kötelezettségeiket – az állam mögöttes felelőssége mellett – saját nevükben vállalják.

1. Az államháztartás fogalma, funkciói

Az államháztartás az állam gazdálkodási rendszerének egészét jelöli.Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük.Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának felvállalni, megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük.

1.1. Az államháztartás alrendszerei

A jogi értelemben vett magyar államháztartást jelenleg két alrendszer, a központi és az önkormányzati alrendszer alkotja.

Az államháztartás központi alrendszere részét képezi: az állam, a központi költségvetési szerv, a törvény által az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület, és a törvény által központi alrendszerbe sorolt köztestület által irányított köztestületi

költségvetési szerv.

Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozik: a helyi önkormányzat, a helyi nemzetiségi önkormányzat és az országos nemzetiségi önkormányzat, a társulás, a térségi fejlesztési tanács, és a fentiek által irányított helyi önkormányzati, helyi nemzetiségi önkormányzati,

országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv.

131

1.2. Az államháztartás működésének egészére vonatkozó legfontosabb közös szabályok

a. Költségvetés szerinti gazdálkodás- Költségvetés: a költségvetés egy naptári évre vonatkozó pénzügyi terv, mely a

teljesíthető kiadásokat és várható bevételeket előirányzat formájában tartalmazza.- Az alrendszerek költségvetése jogszabályi formát ölt.- A költségvetési többlet felhasználásáról, illetve a hiány finanszírozásáról a

költségvetés elfogadásakor és a zárszámadáskor is dönteni kell.b. Előirányzatokkal való gazdálkodás

- Bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettsége,- kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultsága,- a bevételi előirányzatok elmaradása esetén a kiadási előirányzatok csökkenthetők,

zárolhatók, illetve törölhetők.- Az előirányzatok túllépésének és módosításának kötött szabályai vannak (2011. évi

CXCV. törvény az államháztartásról (Áht.), valamint az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII.31.) Korm. rendelet (Ávr.)

1.3. A központi állami költségvetés alrendszere

A központi alrendszer elemei:- Magyar Állam (beleértve az alapszerűen finanszírozott állami feladatokat),- központi költségvetési szervek,- mindazok a jogi személyek, amelyeket törvény a központi alrendszerve sorol,- törvény eltérő rendelkezése hiányában azon költségvetési szervek, amelyeknek

alapítója a Kormány, vagy a központi alrendszerbe tartozó jogi személy,- társadalombiztosítás rendszere,- elkülönített állami pénzalapok.

Az állami költségvetés az állam központi pénzalapja, az államháztartás egy meghatározott időszakra várható bevételeinek és kiadásainak pénzügyi terve. A központi kormányzati költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét. A költségvetés meghatározott időtartamra szól.

2. A költségvetési szervek

Az államháztartás körébe tartozó állami feladatokat részben vagy egészben a költségvetési szervek útján látják el.

2.1. A költségvetések fogalma, jogállása

A költségvetési szerv jogszabályban vagy az alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy, amelynek alapítására, nyilvántartására, képviseletére, szervezetére, működésére, irányítására, felügyeletére, átalakítására és megszüntetésére az e törvényben, kormányrendeletben, valamint az egyes költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti állami intézményfenntartó központ egyes szervezeti egységei törvényben foglaltak szerint jogi személyiséggel rendelkezhetnek.

132

2.2. A költségvetési szerv tevékenysége lehet

a) alaptevékenység, amely a létrehozásáról rendelkező jogszabályban, alapító okiratában a szakmai alapfeladataként meghatározott, nem haszonszerzés céljából végzett tevékenység,

b) vállalkozási tevékenység, amely haszonszerzés céljából, államháztartáson kívüli forrásból, nem kötelezően végzett termelő-, szolgáltató-, értékesítő tevékenység.

A költségvetési szerv a rendelkezésére álló kapacitásokat szakmai alapfeladata ellátására használhatja. Kivételesen az időlegesen szabad kapacitásait nem kötelezően végzett tevékenységre is hasznosíthatja.

Alapítása, típusai

A költségvetési szervek alapítását az Áht. szabályozza.

Költségvetési szerv alapítására jogosult központi költségvetési szerv esetén az Országgyűlés, a Kormány vagy a miniszter, helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi önkormányzat – a közös

önkormányzati hivatal esetén a Mötv.-ben foglaltak szerint az érintett helyi önkormányzatok –, a helyi önkormányzatok társulása, a térségi fejlesztési tanács,

helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi nemzetiségi önkormányzat vagy a helyi nemzetiségi önkormányzatok társulása,

országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az országos nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzatok társulása,

országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az országos nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzatok társulása,és

köztestületi költségvetési szerv esetén a köztestület.

A költségvetési szerv létrehozásáról jogszabályban vagy alapító okiratban kell rendelkezni.

A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: jogállási törvény) határozza meg az államigazgatási szervek típusait. A törvény hatálya - az autonóm államigazgatási szervek kivételével - a központi államigazgatási szervekre terjed ki.A jogállási törvény szerinti szerv-típusok:1. Központi államigazgatási szerv

Ide tartoznak a Kormány, a minisztériumok, valamint a rendvédelmi szervek országos parancsnokságai.

2. Autonóm államigazgatási szerv3. Kormányhivatal4. Rendvédelmi szerv

Ide tartozik a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv.

2.3. Az alapítás szabályai

Költségvetési szerv jogszabályban, vagy alapító okiratban hozható létre. Az alapító okirat tartalmazza a költségvetési szerv fontosabb jellemzőit. Az alapító okirat kötelező és szükségszerű tartalmi elemeit jogszabály határozza meg.

133

2.4. A költségvetési szerv tevékenységei

A költségvetési szerv az éves költségvetése vagy költségvetési kerete alapján köteles közfeladatát ellátni és gazdálkodni. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a költségvetési szerv számára az alapító szerv határozza meg és biztosítja a közfeladatai ellátásához szükséges vagyon használatát.A költségvetési szerv feladatai ellátásának részletes, belső rendjét és módját - törvényben, illetve kormányrendeletben meghatározott módon és tartalommal - szervezeti és működési szabályzat állapítja meg.

A költségvetési szerv tevékenysége alaptevékenység, vagy vállalkozási tevékenység lehet, a költségvetési szerv szellemi és anyagi kapacitásával végzett valamennyi tevékenységét ezek szerint kell besorolni. A büntetés-végrehajtási intézetek és intézmények vállalkozási tevékenységet nem folytathatnak.

2.5. A költségvetési szervek irányítása és felügyelete

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a költségvetési szerv irányítása a következő hatáskörök gyakorlásának jogát jelenti:

a költségvetési szerv alapító okiratának kiadása, szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyása, átalakítása és megszüntetése,

a költségvetési szerv vezetője tekintetében a kinevezés és felmentés, vagy a vezetői megbízás adása, visszavonása, és az egyéb munkáltatói jogok gyakorlása,

a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének kinevezése és felmentése, vagy a megbízása, megbízásának visszavonása, továbbá díjazásának megállapítása,

a bevételi és kiadási előirányzatokkal való gazdálkodás rendszeres figyelemmel kísérése, a végrehajtás, illetve a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok meg nem valósításának veszélye esetén a jogszabályban meghatározott szükséges intézkedések megtétele,

a költségvetési szerv által ellátandó közfeladatok ellátására vonatkozó, és az erőforrásokkal való szabályszerű és hatékony gazdálkodáshoz szükséges követelmények érvényesítése, számonkérése, ellenőrzése,

jogszabályban meghatározott esetekben a költségvetési szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyása,

egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására,

a költségvetési szerv jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezése, és

a költségvetési szerv kezelésében lévő közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok, valamint az előzőekben felsorolt irányítási jogkörök gyakorlásához szükséges, törvényben meghatározott személyes adatok kezelése.

134

Jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén jogszabály, más költségvetési szerv esetén az átadó irányító szerv és az átvevő irányító szerv közötti megállapodás alapján a költségvetési szerv az államháztartás azonos alrendszerébe tartozó más irányító szerv irányítása alá kerülhet. Törvény elrendelheti, hogy a költségvetési szerv az irányító szervtől az államháztartás más alrendszerébe tartozó irányító szerv irányítása alá kerüljön.

A költségvetési szerv költségvetésének végrehajtásáért az irányító szerv közjogi felelősséggel tartozik.

A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv esetén törvény vagy kormányrendelet az irányítási jogkört korlátozhatja, azok gyakorlásával más szervet vagy személyt ruházhat fel.

Törvény vagy kormányrendelet meghatározhatja azokat az irányítási hatásköröket, amelyek a központi költségvetési szerv irányítása alá tartozó más költségvetési szervre, mint középirányító szervre átruházhatók.

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az irányító szerv feladatkörének gyakorlásához szükséges hatásköröket az irányító szerv vezetője – a fejezetet irányító szervnek címzett hatásköröket a fejezetet irányító szerv vezetője – gyakorolja.

2.6. A költségvetési szerv szervezete, működése és képviselete

A költségvetési szerv vezetője felelős a közfeladatok jogszabályban, alapító okiratban, belső szabályzatban foglaltaknak megfelelő ellátásáért, valamint a költségvetési szerv számára jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítéséért.

A költségvetési szerv vezetője – helyettesítés kivételével – más költségvetési szervnél nem lehet vezető.

A Kormány rendeletében meghatározott költségvetési szerv gazdasági szervezettel rendelkezik. A gazdasági szervezetet a Kormány rendeletében meghatározott képesítéssel rendelkező gazdasági vezető irányítja.

A költségvetési szerv feladatai ellátásának részletes belső rendjét és módját szervezeti és működési szabályzat állapítja meg. A szervezeti egységekre vonatkozó szabályokat a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában vagy a szervezeti egységek ügyrendjében, a gazdálkodás részletes rendjét belső szabályzatban kell meghatározni.

A költségvetési szerv képviseletét a szerv vezetője látja el, amely jogkör gyakorlása jogszabályban vagy a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában foglaltak szerint – esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve – a szerv vezetőjének helyettesére vagy más dolgozójára ruházható át.

3. A tervezés és a költségvetés szerkezete

3.1. A tervezés alapelvei

135

A tervezés célja annak biztosítása, hogy tervezett bevételek közgazdaságilag megalapozottan, a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához szükséges mértékben

A költségvetés, mint pénzügyi terv a tárgyévre vonatkozóan a teljesítendő, várható bevételeket, valamint a feladat ellátásához szükséges, teljesíthető kiadásokat előirányzatként tartalmazza.A költségvetés tervezése az a feladat, amikor a bevételi és kiadási előirányzatokat tervezési módszerek segítségével kimunkálják.Ezzel a tervezési munkával kijelölik a gazdálkodási tevékenység pénzügyi kereteit, majd a terv az operatív gazdálkodás alapjául szolgál, ezt követően pedig az elemzés, ellenőrzés kiindulópontja.

3.2. Tervezési feladatok

A költségvetési tervezés az alábbi feladatokat foglalja magába:. A működési költségvetés megtervezése. A fejlesztések, felújítások. A bevételek meghatározása. A szükséges pénzügyi egyensúly megteremtése.

a. Működési előirányzatok

A személyi juttatások, munkaadókat terhelő járulékok, és a dologi előirányzatok kialakításához fel kell mérni a működés, fenntartás területén a következő évben várható feladatokat. A működési feladatok a meglévő szervezeti keretek közötti, a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek melletti feladatellátást jelentik.Ehhez figyelembe kell venni: A tervévet megelőző év várható működési kiadásait. A korábbi időszak fejlesztéseinek a működésre gyakorolt hatását. A tervévre tervezett változtatásokkal kapcsolatos pénzügyi szükségleteket. A gazdasági folyamatok várható alakulását (áremelések).

b. Fejlesztési előirányzatok

A költségvetési szerv tevékenységét egy éven túl szolgáló eszközök helyreállítási, bővítési feladatait jelenti. A kiadási előirányzatok kimunkálásához pályázatok, meglévő szerződések információi, illetve költségbecslések szolgálnak.

c. Bevételek

A bevételek tervezése forráscsoportonként eltérően történik A saját bevételek megalapozottsága különböző módszerekkel, számításokkal,

becslésekkel biztosítható. A helyi önkormányzatoknak a helyi adók tekintetében a jogszabályi hátteret folyamatosan követniük kell. A költségvetési szervek a feladatellátáshoz kapcsolódó működési bevételeket az önkormányzati rendelet alapján tervezhetik.

A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeket a helyi önkormányzatok a normatív állami hozzájárulásokból és az átengedett központi adókból (szja) a költségvetési törvény szerinti előírásokkal tervezhetik. Hasonlóan a kiegészítő állami

136

támogatásokat is (címzett és céltámogatások) , bár ezekkel óvatosan kell bánni, mert a tervezésnél még nem biztos a forrás rendelkezésre állása.

A költségvetési szervek a felügyeleti szervi támogatások előirányzatának megállapításához, a felügyeleti szerv által szolgáltatott előzetes információkat veszik figyelembe.

A felhalmozási bevételekhez fel kell mérni a vagyoni helyzetet. A felesleges eszközök eladásából illetve bérbeadásából származó bevételek a fejlesztési feladatokhoz biztosíthatnak saját forrást.

Az átvett pénzeszközök tervadatának meghatározása egyrészt szerződések, megállapodások, másrészt tapasztalati adatok alapján tervezhető.

A kiadási és bevételi előirányzatok főösszegének az összehasonlítását a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében kell megtenni. Amennyiben a bevételek nem fedezik a kiadásokat, pótlólagos forrásokat kell feltárni, illetve bizonyos, elsősorban felhalmozási jellegű kiadásokat vissza kell fogni. Ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor új kiadások irányozhatók elő.

3.3. A tervezés eszközei

A magyar államháztartásban általános jelleggel alkalmazott tervezési módszer a bázis alapú, amely a működési előirányzatok kimunkálására alkalmas.A módszer lényege, hogy a tervévet megelőző év eredeti működési előirányzatát veszi bázisul és ebből kiindulva, az előző évi, valamint a tervévi szerkezeti változások hatásának beépítésével határozza meg a tervidőszak előirányzatait.A tervezés során alkalmazott tervezési kategóriák a következők:

Szerkezeti változás. Szintrehozás. Előirányzat többlet.

Szerkezeti változásként kell megtervezni azokat az előirányzatokat, amelyek a tervévet megelőző évi eredeti előirányzat összegét bármilyen előjellel módosítják.Szerkezeti változás lehet:- a megszűnő feladat előirányzatának törlése,- a feladat átvételéhez, átadásához, megszüntetéséhez, intézménykorszerűsítéshez

kapcsolódó előirányzat-változtatás,- a bevételi előirányzat változása,- a tervévet megelőző évben a központi, helyi és helyi kisebbségi önkormányzat

költségvetés általános és céltartaléka terhére nem egyszeri jellegű pótlólag kapott előirányzat összege,

- a kiemelt előirányzatok feladatstruktúra, többletbevétel miatti módosulása.Nem tekinthetőek szerkezeti változásnak az egyszeri előirányzat többletek.

A szintrehozás, a tervévet megelőző évben nem teljes évben ellátott, szerkezeti változásként beépült feladatok, egész évi előirányzatának megfelelő összegű kiegészítése.

Az alapelőirányzat, a tervévet megelőző évi eredeti költségvetés szerkezeti változásokkal és szintrehozással módosított összege.

A fejlesztési előirányzat a tervévben jelentkező többletfeladatok ellátására, ill. mennyiségi és minőségi fejlesztésre szolgál, ha a felügyelet a fejlesztést engedélyezte.

137

A költségvetési szerv javasolt kiadási előirányzata az alapelőirányzat és a fejlesztési előirányzat összege.A bázis alapú tervezés előnye, hogy illeszkedik az államháztartás pénzügyi információs rendszeréhez, biztosítja a feladatellátás folyamatosságát, a közszolgáltatási rendszer stabilitását.A tervezési módszer hátránya, hogy a költségvetési kiadások visszaszorításának nem hatékony módszere, nem feladatra, hanem intézményre koncentrál.

4. A költségvetés végrehajtása

Az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása lehet csak az adott költségvetési évben érvényesülő vagy a költségvetési éven túl tartósan érvényesülő.

A költségvetési bevételek a bevételi előirányzatokon felül is teljesíthetők.

A bevételi előirányzatok kizárólag azok túlteljesítése esetén növelhetők, és a költségvetési bevételek tervezettől történő elmaradása esetén azokat csökkenteni kell.

A költségvetés végrehajtása a feladatok megvalósítását, az annak fedezetéül szolgáló bevételek beszedését és a kiadási előirányzatok felhasználását jelenti.

Ehhez kapcsolódik: A pénzellátás, a vagyongazdálkodás, és az előirányzatok megváltoztatása is.

A költségvetési gazdálkodás folyamatait két csoportba soroljuk: Vertikális és horizontális folyamatok.

A vertikális folyamatok a költségvetés végrehajtása során jelentkező, egymásra épülő és egymást követő gazdasági eseményeinek sorozatát jelenti. Ezek a következők:

Kötelezettségvállalás, pénzügyi ellenjegyzés teljesítés igazolása, érvényesítés, utalványozás, utalványozás foganatosítása.

A horizontális folyamatok a gazdálkodási feladatok megvalósítása érdekében egy időben, egymás mellett, párhuzamosan lebonyolított gazdasági eseményeket foglalnak magukba. Célja a feladatellátás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása:

Eszközgazdálkodás ( tárgyi eszközökkel, készletekkel ). Gazdálkodás a munkaerővel és személyi juttatásokkal.

4.1. Pénzellátás, bankszámlarend

4.1.1. Magyar Államkincstár (MÁK)

138

Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolításával és finanszírozásával összefüggő, központi kezelést igénylő feladatait a kincstár és az Államadósság Kezelő Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság látja el.

A kincstár feladatai ellátása érdekében jogosult a törvényben meghatározott körben, mértékben és célra pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, ideértve a fizetési számla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását is,

Legfontosabb feladatai: Ügyfeleinek pénzforgalmi szolgáltatást nyújt, vezeti bankszámláikat, stb. Kezeli az államadósságot. Nyilvántartja az állam által a központi költségvetés terhére vállalt kezességeket, az

állam által nyújtott hiteleket. Ellátja az állami követelések érvényesítésével kapcsolatban a hatáskörébe utalt

feladatokat.

Ügyfelei körében a költségvetésük végrehajtásával kapcsolatban ügyviteli, nyilvántartási, alaki-formai ellenőrzési feladatokat lát el.

A költségvetési szervek döntően kincstári ügyfelek, vagyis pénzellátásukat a MÁK végzi, egy részük azonban (jellemzően az önkormányzatok ilyenek) nem kincstári ügyfél.

A költségvetési szervek feladatainak ellátásához meghatározó részben az államháztartás valamelyik alrendszerének a költségvetéséből származó támogatások biztosítják a fedezetet, kisebb részben saját bevételek. Ezért nagyon fontos, hogy a támogatásokat időben megkapják.

A pénzellátás a pénzügyi szabályozás, irányítás eszközrendszerének része, melynek során a költségvetési szervek rendelkezésére bocsátják azokat a bevételeket, melyek saját hatáskörben való beszedésére nincs módjuk, vagy felhatalmazásuk.

A pénzellátás technikái: Időarányos finanszírozás- a támogatás meghatározott időnkénti egyenlő összegű

utalása (költségvetési szervek). Teljesítés arányos finanszírozás- a támogatás utólagosan, a teljesítés szerint történik

(előirányzatok, alapok).

A kincstári finanszírozás rendje

A kincstári finanszírozás alapvetően teljesítés arányos finanszírozást jelent, de időarányos finanszírozás is előfordul a rendszerben.

Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv részére a kincstár havonta a működési költségvetésre jutó központi támogatás időarányos, a felhalmozási költségvetésre eső központi támogatás teljesítésarányos részének megfelelő összegű előirányzat-felhasználási keretet nyit.

Az előirányzat-felhasználási keret előrehozása a Kormány rendeletében meghatározott esetben és módon történhet.

139

Az előirányzat-felhasználási keret megállapítása során a kincstár a köztartozások összegét zárolja. A tartozásállomány csökkentésére irányuló átutalási megbízások esetén a kincstár az átutalási megbízásban foglalt összeggel a zárolt keretből teljesíti a megbízást.

A kincstár jogosult az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv fizetési számláját a költségvetési szervet terhelő közterhek megfizetése céljából megterhelni.

A fejezeti kezelésű előirányzatok költségvetési kiadásai teljesítéséhez szükséges központi támogatás biztosítása, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása finanszírozási terv alapján történik.

4.1.2. Bankszámlarend

A költségvetési szervek pénzellátásának szabályozottságát a kormányrendeletben meghatározott bankszámlarend biztosítja.

Kincstári Egységes Számla: a központi költségvetési szervek és a helyi önkormányzatok finanszírozásában tölt be fontos szerepet, a Magyar Nemzeti Bank vezeti.

A központi költségvetési szervek a Kincstár az előirányzat-felhasználási keret számlán kívül egyéb az operatív gazdálkodáshoz kapcsolódó számlákat szintén vezet ezen szerveknek. A büntetés-végrehajtás ezen kívül még a fogvatartottak pénzének elkülönített kezelését szolgáló letéti számlával, az egyes pályázati projektek finanszírozását szolgáló elkülönített számlával rendelkezik. Nem a MÁK-nál vezeti a bv. szervezet a lakástámogatási számláját (OTP), valamint szintén a MÁK-on kívül bonyolódik a kártyafedezeti számlák vezetése (OTP).

4.2. Vertikális végrehajtás szabályai

A költségvetés végrehajtása, az operatív gazdálkodás a bevételi és kiadási előirányzatok teljesítésén keresztül valósul meg. A vertikális folyamatok a gazdálkodás során egymásra épülő gazdasági események sorozatát jelentik.A gazdasági események sorrendje a következő: 4.2.1. Kötelezettségvállalás

A költségvetési év kiadási előirányzatai terhére kötelezettségvállalásra az azokat terhelő korábbi kötelezettségvállalásokkal és más fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegű eredeti vagy módosított kiadási előirányzatok (a továbbiakban: szabad előirányzat) mértékéig kerülhet sor.A kötelezettségvállalás a kiadási előirányzatok terhére fizetési kötelezettség – így különösen a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére, szerződés megkötésére, költségvetési támogatás biztosítására irányuló – vállalásáról szóló, szabályszerűen megtett jognyilatkozat. A költségvetési szerv nevében kötelezettségvállalásra a költségvetési szerv vezetője vagy a költségvetési szerv alkalmazottjai közül általa írásban felhatalmazott személy jogosult. A kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy

az szükséges és jogszerű-e a szakmai feladatellátáshoz, a kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll-e, a lehetséges megoldások közül a leghatékonyabb, legcélszerűbb, leggazdaságosabb

változatot választották-e.

140

A kötelezettségvállalás csak írásban, pénzügyi ellenjegyzés után történhet. Ellenjegyzés nélkül a kötelezettségvállalás érvénytelen.

Nem szükséges előzetes írásbeli kötelezettségvállalás az olyan kifizetés teljesítéséhez, amely

értéke a százezer forintot nem éri el, pénzügyi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik, egyéb fizetési kötelezettségnek minősül.

Az előzetes írásbeli kötelezettségvállalást nem igénylő kifizetések rendjét a kötelezettséget vállaló szerv belső szabályzatában rögzíti.

4.2.2.Ellenjegyzés

Az ellenjegyzés egy előzetes ellenőrzési folyamat, melynek során meg kell vizsgálni, hogy szabad költségvetési előirányzat biztosítja-e a fedezetet, a kötelezettségvállalás nem sérti-e a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat.

A kötelezettségvállalás pénzügyi ellenjegyzésére feljogosított személynek a felsőoktatásban szerzett pénzügyi-számviteli végzettséggel, vagy legalább középfokú iskolai végzettséggel és emellett pénzügyi-számviteli képesítéssel kell rendelkeznie.A kötelezettségvállalást követően gondoskodni kell annak nyilvántartásba vételéről, és a kötelezettségvállalás értékéből a költségvetési év és az azt követő évek szabad előirányzatait terhelő rész lekötéséről. A nyilvántartás tartalmazza legalább a kötelezettségvállalás nyilvántartási számát, a kötelezettségvállalást tanúsító dokumentum megnevezését, iktatószámát, keltét, a kötelezettségvállaló nevét, a jogosult azonosító adatait, a kötelezettségvállalás tárgyát, összegét, évek és előirányzatok szerinti megoszlását, a kifizetési határidőket, továbbá a teljesítési adatokat. 4.2.3 Teljesítés igazolás

A kötelezettségvállalás a tényleges teljesítéssel realizálódik (árut leszállítják, szolgáltatást igénybe veszik, a szakértői vélemény elkészül, a munkát elvégzik). A teljesítés igazolása során okmányok alapján ellenőrizni, igazolni kell a kiadások teljesítésének jogosságát, összegszerűségét, ellenszolgáltatást is magában foglaló kötelezettségvállalás esetében annak teljesítését. A teljesítést az igazolás dátumának és a teljesítés tényére történő utalás megjelölésével, az arra jogosult személy aláírásával kell igazolni. A teljesítés igazolására jogosult személyeket a kötelezettségvállaló írásban jelöli ki. A törvényben meghatározott kiadások körében a költségvetési szerv belső szabályzata lehetővé teheti a teljesítés igazolásának mellőzését (jogszabályon, jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható bírósági, hatósági döntésen, vagy más, a fizetési kötelezettség összegét vagy az összeg megállapításának módját, továbbá a felek valamennyi jogát és kötelezettségét megállapító kötelező előíráson alapuló fizetési kötelezettség esetében van erre mód). 4.2.4. Érvényesítés, ellenőrzés

Az érvényesítés az a tevékenység, melynek során a teljesítés igazolása alapján – vagy annak hiányában is, ha arra nem volt szükség – az érvényesítő ellenőrzi az összegszerűséget, a fedezet meglétét és azt, hogy a megelőző ügymenetben a költségvetési gazdálkodási és számviteli előírásokat, továbbá a belső szabályzatokban foglaltakat megtartották-e. Amennyiben az érvényesítő a vizsgálat során az ott megjelölt jogszabályok, illetve a

141

kötelezettséget vállaló szerv belső szabályzatainak megsértését tapasztalja, köteles ezt jelezni az utalványozónak. Az érvényesítés nem tagadható meg, ha ezt követően az utalványozó erre írásban utasítja. Az érvényesítésnek tartalmaznia kell az érvényesítésre utaló megjelölést, a megállapított összeget, az érvényesítés dátumát és az érvényesítő aláírását. Az érvényesítésre jogosult személyekre, valamint azok kijelölésére speciális pénzügyi szakképesítést ír elő a jogszabály.

4.2.5. Utalványozás

Az érvényesítést követi a kifizetések elrendelése, az utalványozás. Utalványozni csak az érvényesítést követően és csak írásban szabad. Nem kell utalványozni:

a termék értékesítéséből, szolgáltatás nyújtásából – számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okirat, készpénzátutalás alapján – befolyó, valamint a közigazgatási hatósági határozaton alapuló bevétel beszedését,

a fizetési számla vezetésével és az azon végzett műveletekkel kapcsolatban a számlavezető által felszámított díjakkal, költségekkel kapcsolatos kiadásokat,

az európai uniós forrásokból nyújtott támogatások jogszabály szerinti lebonyolítási számláról történő kifizetését,

a fedezetkezelői számláról, valamint – a fedezetkezelői számlára történő átutalás esetén – az építtetői fedezetbiztosítási számláról történő kifizetéseket.

Az utalványozásra jogosultakra a kötelezettségvállalás jogosultjainál ismertetett szabályokat kell alkalmazni. Költségvetési szerv nevében ennek megfelelően elsősorban a költségvetési szerv vezetője jogosult az utalványozásra. Az Áht. és az Ávr. az utalványozás érvényességéhez nem írja elő az ellenjegyzés szükségességét. Azonban a BM Gazdálkodási Szabályzata tartalmazza ezt az előírást, ezért a büntetés-végrehajtásnál az utalvány ellenjegyzése is szükséges. Utalványozni az okmányra rávezetett záradék formájában vagy külön írásbeli rendelkezéssel lehet.

4.2.6. Összeférhetetlenségi szabályok

A költségvetés végrehajtása, az előirányzatok teljesítése a felelős, megbízott személyek részéről döntéseket, elengedhetetlen intézkedéseket igényel. Ezeket a döntéseket csak megfelelő szabályozottság, dokumentáltság mellett szabad végrehajtani. A rendelkező és az ellenőrzést végző személyek különválása érdekében a jogszabály összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg. Ezek célja, hogy a pénzügyi teljesítésére két, egymástól független személy intézkedése nyomán kerüljön sor.

A kötelezettségvállaló és a pénzügyi ellenjegyző ugyanazon gazdasági esemény tekintetében azonos személy nem lehet.

Az érvényesítő ugyanazon gazdasági esemény tekintetében nem lehet azonos a kötelezettségvállalásra, utalványozásra jogosult és a teljesítést igazoló személlyel.

Kötelezettségvállalási, pénzügyi ellenjegyzési, érvényesítési, utalványozási és teljesítés igazolására irányuló feladatot nem végezhet az a személy, aki ezt a tevékenységét a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti közeli hozzátartozója, vagy maga javára látná el.

4.3. A költségvetés végrehajtásának horizontális folyamataA költségvetés végrehajtásának horizontális folyamatait az időben egymás mellett, egymással kölcsönhatásban zajló gazdasági események, intézkedések alkotják, amelyek a költségvetési szerv céljainak, feladatainak személyi és tárgyi feltételrendszerét alkotják.

142

A horizontális folyamatok területei a következők: Gazdálkodás a munkaerővel és a személyi juttatásokkal. Gazdálkodás a tárgyi eszközökkel. Készletgazdálkodás.

5. Költségvetési beszámoló (pénzügyi számvitel, költségvetési számvitel)

5.1. Célja, tartalma, gyakorisága

A költségvetési évről a könyvek zárását követően bizonylatokkal, szabályszerű könyvvezetéssel, e rendelet szabályai szerint folyamatosan vezetett részletező nyilvántartásokkal, a könyvviteli zárlat során készített főkönyvi kivonattal, valamint leltárral alátámasztott éves költségvetési beszámolót kell készíteni.

Az éves költségvetési beszámolót az államháztartás számviteléről szóló 4/2013 (I.11.) Korm. rendelet szerinti formában, magyar nyelven kell elkészíteni, az abban szereplő adatokat ezer forintban kell megadni.

Éves költségvetési beszámoló készül a költségvetési szervek elemi költségvetéséről és a mérlegében kimutatható vagyonról költségvetési szervenként.

Az éves költségvetési beszámoló részei:

a költségvetés végrehajtásának ellenőrzését és a zárszámadás elkészítését a költségvetési számvitellel biztosító

költségvetési jelentés,

maradvány kimutatás,

adatszolgáltatás a személyi juttatások és a foglalkoztatottak, választott tisztségviselők összetételéréről,

adatszolgáltatás a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból folyósított egyes ellátások és támogatások tervezett összegeiről és teljesítéséről,

önkormányzati alrendszer sajátos gazdálkodásához kapcsolódó elszámolások,

a vagyoni helyzet és az eredményszemléletű bevételek, költségek, ráfordítások alakulását, valamint a zárszámadás kiegészítő információinak elkészítését a pénzügyi számvitellel biztosító

mérleg,

eredménykimutatás,

költségekről és megtérült költségekről szóló kimutatás, és

kiegészítő melléklet.

143

Az éves költségvetési beszámolót a költségvetési év kezdetétől a mérleg fordulónapjáig terjedő időtartamra kell készíteni. A mérleg fordulónapja a költségvetési év utolsó napja.

5.2. A beszámolók nyilvánosságra hozatala és közzététele

A nyilvánosság biztosításának egyik módja a letétbe helyezés. Az államháztartás szervezeteinek a többsége a féléves és éves költségvetési beszámolói letétbe helyezési kötelezettségének – néhány kivételtől eltekintve – a Magyar Államkincstárhoz, illetve a megfelelő területi igazgatósághoz történő megküldéssel tesz eleget.

6. A fogvatartottak ellátása

6.1. ElhelyezésA fogvatartottak elhelyezését a 2013. évi CCXL. tv. 97. § (1) determinálja: a „szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban - fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.”

Az egyes végrehajtási fokozatok közti különbségek (a fogvatartott mozgása, életrendje, a szabadidő eltöltésének illetőleg munkavégzésének módja) természetesen hatással vannak a fogvatartottak elhelyezésére is. A büntetés-végrehajtási intézeteknek az elítélt részére

a) egészséges és kulturált elhelyezést,b) megfelelő élelmezést, ésc) formaruhát kell biztosítani.

A b) és c) pontban foglaltakkal „A fogvatartottak ellátása” cím alatt, a 7. pontban foglalkozunk.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 16/2014. (XII.19) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) meghatározza, hogy a „nyilvántartásba vett elítéltet az elhelyezési körletre kell kísérni, és részére a megfelelő körletrészt, zárkát vagy lakóhelyiséget, továbbá fekvőhelyet kell kijelölni.”

Fentiek szerint tehát az elhelyezés kétféleképpen valósulhat meg:

1. Zárkában kell elhelyezni:a) a fegyház fokozatú, illetve általában a börtön fokozatú elítéltet;b) a biztonsági okból elkülönített elítéltet;c) az ideiglenesen befogadott elítéltet;d) a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába, valamint a hosszú időre ítéltek körletére elhelyezett elítéltet.

Zárka az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek ajtaja, ablaka (a továbbiakban: nyílászárók) a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelel. A zárkában folyóvízzel ellátott mosdót, illetve – az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni.

144

2. Lakóhelyiségben lehet elhelyezni:a) a fogház, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet;b) azt az elítéltet, aki a szabadságvesztést enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelése alapján tölti;c) az átmeneti csoportba helyezett elítéltet;d) a szabadságát töltő elítéltet.

A lakóhelyiség az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan lakhatásra alkalmas helyiség, amelynek nyílászáróinál a zárkára meghatározott biztonsági berendezés (felszerelés) mellőzhető. A lakóhelyiségeknél a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, fürdőt, illetve WC-t körletenként is lehet biztosítani (ennek oka, hogy a lakóhelyiségekben elhelyezett fogvatartottak mozgása kevésbé korlátozott).

A fogvatartottak elkülönítése

Az elhelyezés során el kell különítenia) a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól,b) a férfiakat a nőktől,c) a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,d) a katonákat a katonának nem minősülő elítéltektől,e) a dohányzókat a nem dohányzóktól,f) a fekvőbetegeket az egészségesektől,g) a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

Jogszabály a fentieken túl, az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja.

Az elkülönítést külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani.

A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetőleg az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el.

A végrehajtási fokozattól függetlenül az elítéltek együtt helyezhetők el:a) a gyógyító-terápiás és az átmeneti csoportban, b) a drogprevenciós részlegen, c) pszichoszociális részlegen,d) hosszú időre ítéltek részlegene) az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása során, d) a fiatalkorúak elítéltek részlegén,d) az anya-gyermek együttes elhelyezése esetén.

A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az iskolai oktatásban, szakmai képzésben, a sport és a kulturális, valamint a vallási rendezvényeken, illetve az orvosi (egészségügyi) rendelésen közösen részt vehetnek, a szabad levegőn, illetőleg a közös étteremben együtt tartózkodhatnak.

Az elítéltek elhelyezési körletét az intézet egyéb területeitől, az egyes körletrészeket pedig szükség szerint egymástól el kell különíteni.

Az elhelyezési körletre, a zárkára és a lakóhelyiségre vonatkozó előírások

145

Az intézetben az elítéltek elhelyezésére körletet, azon belül zárkákat és lakóhelyiségeket kell kialakítani, tehát az elhelyezési körlet az intézeten belül építészetileg is egy elkülönült egységet alkot.(A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni.)A zárkát meg kell számozni, az ott elhelyezett elítéltek nevét azonban nem szabad az ajtón feltüntetni.

A zárka (lakóhelyiség) kötelező felszerelési és berendezési tárgyai:1. Személyenként:

– fekhely;– ülőke;– szekrény;– lavór.

2. Közös használatra:– asztal;– hulladéktároló edény;– hamutartó;– lehetőség szerint rádió és televízió;– tükör;– söprű, szemetes lapát, felmosó ruha.

A zárkában elhelyezett szekrényt az elítélt a saját költségére lakattal lezárhatja, ennek kulcsát magánál tarthatja, azonban a lezárt szekrényt utasításra köteles kinyitni és az ellenőrzést lehetővé tenni. Az intézet személyi állományának erre jogosult tagjának kell gondoskodnia a szekrény lezárásáról ha – az elítélt távollétében, illetve a szekrény kinyitásának megtagadása miatt – biztonsági vagy egyéb büntetés-végrehajtási okból szükségessé válik a szekrény felnyitása (ilyenkor jegyzőkönyvet kell felvennie).

Az intézetben az alábbi „speciális zárkákat” kell kialakítani, illetve kijelölni:a) Befogadó zárka: Az intézetbe befogadott elítéltet a közösségbe elhelyezés előtt – a külön

jogszabályban foglaltak szerint – egészségügyi szempontból meg kell vizsgálni. Azon elítéltek elhelyezésére kell kijelölni, akiknek az egészségügyi vizsgálatát a befogadási eljárás során még nem végezték el.

b) Szabadságos zárka: A szabadságát az intézetben töltő elítéltek részére szabadságos zárkát kell létrehozni, melynek berendezésére és felszerelésére a szabaduló zárkára vonatkozó rendelkezések az irányadók.

c) Szabaduló zárka: A szabadulás előtt álló elítéltek részére szabaduló zárkát kell kialakítani, berendezését és felszerelését az IM rendelet külön melléklete tartalmazza.

d) Fegyelmi zárka: A magánelzárás végrehajtására fegyelmi zárkát kell kialakítani, melynek berendezését és felszerelését, valamint az elítéltnél tartható tárgyakat az IM rendelet külön melléklete tartalmazza. Ha az elítélt elkülönítése biztonsági okból, vagy a fegyelmi eljárással összefüggésben szükséges, az elkülönítésre a fegyelmi zárka is igénybe vehető. Ebben az esetben a fegyelmi zárkát el kell látni a zárka általános felszerelési tárgyaival.

e) Az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére szolgáló zárka: Az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére külön helyiséget kell

146

kialakítani, amelyben berendezési és felszerelési tárgy nem lehet. A helyiséget párnázott burkolattal kell ellátni.

f) Különleges biztonsági zárka berendezését és felszerelését, valamint az elítéltnél tartható tárgyakat szintén külön melléklet sorolja fel.

Az országos parancsnok engedélyével egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek is kialakíthatók. Az egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek az ott elhelyezett elítéltek sajátos helyzetére és különleges szükségleteire tekintettel – az országos parancsnok engedélyével – az IM rendelet mellékletében meghatározottakon kívül egyéb berendezési és felszerelési tárgyakkal is helyettesíthetők, illetve kiegészíthetők.

Egyéb helyiségek és létesítmények

Az intézetben ki kell alakítania) orvosi rendelőt, betegszobát, fertőző elkülönítő szobát,b) a befogadóképességnek megfelelő számú fürdőhelyiséget,c) konyhát és a lehetőségek szerint közös étkezőhelyiségeket,d) látogató helyiséget, a védővel, valamint más személyekkel történő hivatalos érintkezés

céljára alkalmas helyiséget,e) könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra

szolgáló helyiségeket,f) a szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra alkalmas területet.

A felsoroltakon túl a kijelölt intézetekben tantermet kell létesíteni az elítéltek iskolai oktatásához, szakirányú képzéséhez.

A látogatóhelyiséget úgy kell berendezni, hogy szükség esetén az elítéltek a látogatóktól térelválasztó elemmel vagy más módon elkülöníthetők legyenek. A helyiség közelében WC-t kell kialakítani.

A szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra kijelölt terület biztonsági berendezéssel oldalról és felülről körülhatárolható.Az országos parancsnok a fentieken túl intézkedésben (Op. Intézkedés) határozta meg, hogy nemenként külön-külön betegszobát és fertőző elkülönítő szobát kell kialakítani, melyeket mosdóval, zuhanyzóval és WC-vel kell ellátni.

A szoba berendezési tárgyai a zárka berendezési tárgyaihoz képest az ágy és szekrény esetében tér el, mivel az egészségügyi területen kórházi ágyat és kórházi éjjeli szekrényt kell használni.

A fegyelmi zárkában a WC-t megfelelően védett nyomógombbal vagy falba süllyesztett öblítő-szerkezettel kell ellátni.

Az intézet tisztán tartása, közüzemi szolgáltatások

Az intézetben gondoskodni kell a) megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízről, valamint a vízellátással kapcsolatos

közegészségügyi előírások megtartásáról;b) a külön jogszabályban előírtak szerinti fűtésről;

147

c) a zárkák és egyéb helyiségek, a körletek, valamint a biztonsági szempontból kiemelt területek megfelelő világításáról;

d) az elítéltek által használt helyiségek megfelelő szellőztetéséről.A zárkában az olvasásra alkalmas természetes fényt vagy mesterséges világítást kell továbbá biztosítani, és csak akkor szabad állandóan megvilágítani, ha azt a parancsnok biztonsági okból átmenetileg elrendelte.

Az elítélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása

Az elítéltek részére biztosítani kell a tisztálkodáshoz szükséges feltételeket, és meg kell követelni a személyi tisztasági előírások betartását, amelyhez biztosítani kell az alapvető tisztálkodási cikkeket és felszereléseket. Abban az esetben, ha a büntetés-végrehajtási intézet az elítéltet átmenetileg nem tudja munkával foglalkoztatni, és az elítéltnek nincs letétben levő pénze, ezeket a cikkeket és felszereléseket a büntetés-végrehajtási intézet a saját költségvetésének terhére köteles biztosítani.

Az elítéltek részére hetente legalább egy alkalommal – a szennyező munkaterületen dolgozóknak naponként, munka után – meleg vizes fürdést (zuhanyozást) kell biztosítani. Az intézet lehetőségeihez képest a naponkénti fürdést valamennyi dolgozó elítéltre, illetve az elítélt nőkre is ki kell terjeszteni.

Az elítéltek részére a rendszeres fürdések közötti időben – az intézet lehetőségein belül – a napirendben meghatározottak szerint biztosítható meleg víz. Az elítélt nőket a rendszeres fürdések közötti időben is el kell látni meleg vízzel.

A férfi elítéltek részére lehetővé kell tenni a naponkénti borotválkozást.

Az elítéltek a hajvágásra és hajápolásra havonta legalább egy alkalommal térítésmentesen igénybe vehetnek fodrászt.

6.2 A fogvatartottak ruházati ellátása, egyéni felszerelése

A befogadott elítéltet a befogadás napján - a befogadás időpontjától függetlenül - el kell látni egyéni felszerelési tárgyakkal:- étkezési felszereléssel, - ágyneművel,- ágyfelszereléssel,- évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával és lábbelivel (a fiatalkorú elítéltek részére polgári jellegű formaruha is rendszeresíthető).

A formaruházatot a végrehajtásra kijelölt intézet biztosítja az elítélt részére.

A munka végzéséhez az elítéltnek munkaruhát, külön jogszabály szerint védőruhát és védőfelszerelést kell biztosítani.A formaruha rendszeresítésénél figyelembe kell venni, hogy az nem lehet megalázó vagy lealacsonyító (pl. a forma, szín, minta stb. tekintetében). Az elítélt használatára kiadott ruházat rendszeres tisztítása és karbantartása az intézet feladata.

148

Az elítélt köteles a használatra kiadott ruhát megóvni, rendeltetésszerűen használni, és azon elvégezni a kisebb, szakértelmet nem igénylő javításokat.Ha az intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani, ennek idejére az elítélt a saját ruháját viselheti, melynek tisztítására, karbantartására és használatára azonban az intézet köteles.A ruházat tisztításáról és javításáról az elítélt a maga költségére gondoskodik, ha jogszabályban meghatározott esetekben a saját ruházatát viseli, vagy részére a saját alsóruházat és lábbeli viselését engedélyezték. Ilyen engedély csak akkor adható, ha az elítélt a szabadulásra megfelelő alsóruházattal és lábbelivel rendelkezik. A saját ruházat mosásához és karbantartásához szükséges feltételeket az intézet az elítélt költségére biztosíthatja.

Az intézet térítésmentesen gondoskodik arról, hogy a szabadulás napjára az elítélt letétben lévő ruházatából és lábbelijéből az évszaknak megfelelő egy váltás öltözet tisztított, viselésre alkalmas állapotban legyen.

Az elítélt egyéni felszerelése1. Étkezési felszerelés:- rendszeresített evőeszközök;- törlőruha;- pohár (nem lehet üveg vagy porcelán);- evőcsésze (csajka), kivéve éttermi étkeztetéskor.2. Formaruházat:- sapka;- felsőruházat;- fehérnemű, alsóruházat;- lábbeli;- munka- és védőruha;- egyéb kiegészítő cikkek (zsebkendő, törülköző, kesztyű, zokni stb.).3. Ágynemű és ágyfelszerelés:- takaró és takaróhuzat;- párna és párnahuzat;- matrac és matrachuzat;- lepedő.Az előzetes letartóztatottat az 1. és a 3. pontokban felsorolt felszerelési tárgyakkal kell ellátni.

Az elítéltek számára évente két alkalommal történik átszerelés évszaknak megfelelő ruházatra, melyre az adott év április 1-15. napja között, valamint október 1-15-ig kerül sor. Az átszerelés a fogvatartottak munkaruhájára is kiterjed Az a fogvatartott, aki nem tudott elszámolni a számára kiadott ruházattal, kártérítésre köteles. Az éppen nem használatos ruhagarnitúrát a felszerelési raktárban kell tárolni, ahol a ruházat megóvása a felszerelési raktár kezelőjének felelőssége.

A szállítással végleg érkező fogvatartottak azt a ruházatot, amiben érkeztek, leadják, amelyet szállítólevél alapján a fogadó intézet megküld a küldő intézetnek (terhelést küldenek róla). Ezt követően a fogvatartottat már az anyaintézet látja el felszerelési tárgyakkal.

Végleg szállítás során – amennyiben a fogvatartott rendelkezik megfelelő saját ruházattal – a kapott formaruházatot leadja, szállítása a civil ruházatában történik. Közvetlenül a szállítás előtt a többi felszerelési tárgyát is leadja az elítélt, ismételt felszerelése a befogadó intézet feladata.

149

A ruházat- és az ágynemű-csere („tiszta csere”) kéthetente történik. A tiszta csere során a pótlás érdekében az intézet külön nyilvántartást vezet az Intézetben éppen nem tartózkodó fogvatartottakról. A szennyes ruhát és a tiszta ruházatot elkülönítetten kell tárolni. Az újonnan rendszerbe állított formaruházatot a Kalocsai Konfekcióipari Kft. (bv. gazdálkodó szerv) szállítja. A ruházatra az intézet helyben helyezi fel a saját nevével ellátott feliratot és a bélyegzőt.

A ruházaton található kisebb hibákat helyben, az intézetekben javítják, a javíthatatlannak ítélt ruházatot selejtezési eljárás keretében vonják ki a használatból (a leselejtezett, vagy a használatból kivont ruházati termékeket az intézet értékesítheti, vagy más módon, pl. hulladékként hasznosíthatja).

A fogvatartottak ruházattal történő ellátását és annak cseréjét az intézetparancsnok helyi intézkedésben szabályozza. Az intézetparancsnoki intézkedések határozzák meg a tiszta csere gyakoriságát, helyét, idejét és minden, magasabb szinten nem szabályozott helyi sajátosságot, valamint a feladatok végrehajtásáért felelős személyeket.

6.3 Élelmezés

Az elítélt részére az általuk végzett munka jellegének, az egészségi állapotuknak és az életkoruknak megfelelően kialakított normák alapján, legalább napi háromszori étkezést kell biztosítani. A három étkezésből legalább egy alkalommal meleg ételt kell adni.

Rendkívüli esemény idején az elítéltek kizárólag hideg élelemmel is elláthatók, amely azonban legfeljebb három napig megengedett. Az átszállításra, illetve az előállításra kerülő elítélt részére csomagolt hideg élelmet kell adni. A hideg élelem elfogyasztásához szükséges eszközöket az intézet biztosítja.

Az elítélt részére, orvosi javaslat alapján - a vonatkozó normakereten belül - diétás vagy kímélő ételt kell biztosítani.

Az élelmezésnél az intézet lehetőségein belül, az elítélt vallási igényeit is figyelembe kell venni.Az ételek adagolását és kiosztását elítélt csak felügyelet mellett végezheti.

Az élelmezési normákat rendelet tartalmazza. Az elítéltek egy napra eső élelmezési normáját a rendelet annak megfelelően határozza meg, hogy az elítélt dolgozik, vagy sem, illetőleg ha dolgozik, nehéz, vagy könnyű munkát végez-e. Az élelmezési norma eltér ugyanakkor azoknál az elítélteknél, akik kórházi ápolásban részesülnek, vagy akiknek az orvos javaslata alapján fogyasztó, illetve roboráló (erősítő) diétára van szüksége.

A országos parancsnok intézkedésben szabályozta a fogvatartottak élelmezésére vonatkozó gazdálkodás rendjét, így különösen: az élelmezési szakterület rendeltetését, szervezetét és feladatát, a fogvatartottak élelmezését, az élelmezés gazdálkodásának rendjét, a készletek ellenőrzését, veszteség elszámolását, a leltározást, selejtezést és a kártérítést, az élelmezéssel kapcsolatos higiéniai előírásokat, az élelmezési szakterület ellenőrzését.

150

A bv. intézetben elhelyezett fogvatartottak élelmezésben szerepet játszó személyek és fontosabb feladataik:

Intézetparancsnok: biztosítja a működéshez szükséges szervezeti és szolgálati feltételeket, koordinálja az

osztályok élelmezéssel kapcsolatos feladatait, jóváhagyja az étlapokat és engedélyezi az étlaptól való eltérést vagy módosítást.

Gazdasági vezető: biztosítja és ellenőrzi az élelmiszerek, élelmezés felszerelési anyagok és eszközök

szabályszerű felhasználását, nyilvántartását, tárolását, ellenőrzi az élelmezés változatosságát, a normák betartását, az elkészített ételek

mennyiségét és minőségét, ellenőrzi a konyha tisztaságát, az ételosztás rendjét, ellenőrzi az elszámolásokat, jelentéseket és nyilvántartásokat, felügyeli az étlapok

összeállítását.

Élelmezési főelőadó: közvetlenül szervezi az élelmezési szakterület beosztottainak munkáját, a létszámváltozási jegyzéknek megfelelően számítógépen elkészíti az okmányokat, a

nyersanyag felhasználási jegy egy példányát átadja a konyhavezetőnek, a kivételezési jegy egy példányát, pedig az élelmiszer raktárosnak,

elkészíti az étlapnak megfelelő rendelésszükségletet, az idejében történő beszerzések érdekében kapcsolatot tart a szállítókkal és a beszerzővel,

az intézet orvosa és a konyhavezető(k) közreműködésével elkészíti az étlapot, elkészíti az elszámolásokat, azokat az előírásoknak megfelelően továbbítja a gazdasági

vezetőnek.

Konyhavezető: okmány szerint kivételezi az élelmiszer raktárból a felhasználásra kerülő nyersanyagokat,

ellenőrzi azok mennyiségét és minőségét, ellenőrzi a vételezett élelmiszerek feldolgozását és felhasználását, az ételkészítés

technológiai előírásainak betartását, nyersanyag-felhasználási jegyen szereplő létszámokat és normákat egyezteti a körletekről,

illetve munkahelyekről kapott tálalási létszámjelentéssel, biztosítja az ételadagolás és ételosztás szabályszerűségét, a főzés során fel nem használt

nyersanyagokat a raktárba visszavételezteti, gondoskodik az ételminták előírásszerű vételéről, tárolásáról és megőrzéséről. Felelős: a

konyha rendjének, a közegészségügyi előírásoknak, a technológiai utasításoknak a betartásáért, az étel tálalási jelentés szerinti kiadásáért, a konyhán dolgozók munkájáért.

Egészségügyi osztály és az orvos: közreműködik az étrend összeállításában, a korszerű és egészséges táplálkozás alapelveinek

érvényesítésében, a beteg fogvatartottak létszámát a normába sorolással együtt átadja a bv. intézet igazgatási

csoportjának, ételmérgezés, ételfertőzés esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedéseket, megállapítja a bv. intézetek konyháin előállított ételek, illetve a kiosztott élelmiszerek

érzékszervi vizsgálattal történő emberi fogyaszthatóságát.

151

Körletfelügyelő: a napi létszámjelentés és a rendelkezésre álló egyéb létszámadatok alapján normánkénti

csoportosításban összeállítja a következő napi étkezési létszámot és azt továbbítja a bv. osztálynak,

az ételek pontos szétosztása érdekében minden reggel elkészíti a tálalási jelentést a konyhavezető(k) részére, ellenőrzi (ellenőrizteti) az étel kiosztását.

A normaélelmezés szervezése

A fogvatartottak élelmezése normaélelmezés keretében történik. A normaélelmezés az élelmezési pénznormák alapján természetben biztosított élelmezés. A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak részére normaélelmezést kell szervezni és ennek keretében térítés nélkül kell az élelmezést biztosítani.

A fogvatartottakat élelmezési normatípusba kell sorolni.

a) Nem dolgozó fogvatartottak élelmezési normái (nem dolgozó fiatalkorú, illetve felnőtt)b) Dolgozó fogvatartottak élelmezési normái, ezen belül könnyű, vagy nehéz testi munkát végző fogvatartottak normái.Élelmezési normába sorolásnál könnyű testi munkát végző munkakörök, a szakácsok, konyhai dolgozók, takarítók, udvarosok, fodrászok, adminisztratív, kulturális, eü. ellátás területén dolgozók. Nehéz testi munkát végzők: akik a fenti munkakörökbe nem sorolhatók be.

Az egészségi állapotnak megfelelő élelmezést - diétát - a fogvatartás teljes tartama alatt, minden bv. intézetben biztosítani kell. Diétás élelmezés biztosítása orvosi javaslat alapján történik. A diétás étrend összeállításakor a fogvatartottak alapélelmezéséhez tervezett nyersanyag-felhasználásra kell törekedni. Szükség esetén ettől eltérő vagy speciális élelmiszer - az élelmezési pénznormán belül - beszerezhető. A kórházi ellátást nem igénylő cukorbeteg minden olyan fokozatának megfelelő bv. intézetben elhelyezhető, ahol orvosi készenlét és folyamatos ápolói szolgálat (ügyelet) van. Az előzetesen letartóztatottak és őrizetesek (ide- értve a cukorbetegeket is) részére a fogva tartásra kijelölt bv. intézet biztosít diétás élelmezést. A cukorbeteg szállítása során diétás hidegélelmezésről is gondoskodni kell. A szállítás módjára (egyedi vagy körszállítás) és a gyógyszerellátásra az orvos véleményét kell kérni. A diétás étkezés körébe nem tartoznak a vallási vagy egyéb ismérvek alapján eltérő táplálkozási szokások (pl. vegetarianizmus).A fogvatartottak vallási okból igényelt eltérő élelmezés értelemszerűen többletköltségekkel jár, ezért az ilyen étkezés normája magasabb, mint az alapnorma..A fogvatartottak élelmezése történhet: külön a fogvatartottak ellátására kialakított konyháról, a személyi állománnyal közös konyháról, külső vállalkozó által üzemeltetett konyháról.

A fogvatartottak élelmezését - külön szerződésben rögzített feltételek alapján - külső vállalkozó is végezheti. A szerződés megkötése előtt gazdaságossági számításokat kell végezni és a szerződést csak akkor szabad megkötni, ha a vállalkozó állal nyújtott szolgáltatás - azonos színvonal melletti - alacsonyabb, vagy azonos költséggel jár, mint a saját üzemeltetésű élelmezés.

152

Külső vállalkozó útján történő élelmezési ellátás csak a közbeszerzésről szóló törvény előírásainak betartásával történhet.

A szerződésnek megfelelő garanciákat kell tartalmaznia az élelmezési ellátás folyamatosságának biztosítására, valamint szankciókat a hibás, illetve a nem teljesítés eseteire.

A külső vállalkozás által szolgáltatott élelmezés a fogvatartott létszámnak megfelelő mennyisége mellett meg kell, feleljen a különféle normákra előírt nyersanyag, energia és tápanyagszükségleteknek, valamint a különböző ellátotti csoportokra előírt normáknak. Az intézetnek fokozottan részt kell vennie az élelmezéssel kapcsolatos különféle ellenőrzésekben, a szerződő fél erre köteles lehetőséget biztosítani (normák, pótlékok, az előírt kalória és tápanyagszükségletek, az ételek mennyiségének és minőségének ellenőrzése, a higiéniai előírások betartása, étlap készítése stb.).

Intézeti konyha üzemeltetése:

Az élelmezéshez szükséges helyi beszerzésű élelmiszereket az érvényben lévő élelmezési normák forint értékének, a bv. intézetben fogvatartottak létszámának, valamint a korszerű táplálkozás követelményeinek figyelembevételével kell tervezni, úgy, hogy azokat a termelőüzemek, illetve szállítók – elsődlegesen a bv. gazdasági társaságai, belső ellátás keretében - folyamatosan biztosítani tudják.

A bv. intézeteknek beszerzési tervet kell készíteni, a közbeszerzési törvény előírásainak betartásával.

Élelmezés céljára csak a minőségi követelményeknek, előírásoknak megfelelő élelmiszert szabad beszerezni, illetve átvenni. Szükség esetén a forgalomba hozatali engedélyt is ellenőrizni kell. Az átvett anyagok okmányokon feltüntetett mennyiségéért és minőségéért az átvevő felel.

Az élelmiszerek nyilvántartására az élelmezés gazdálkodás támogatására kifejlesztett élelmezési program, valamint a készletnyilvántartásra vonatkozó szabályok alapján az anyagkönyvelési program szolgál.

Az élelmiszer raktáros az élelmiszerekről mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni.

A készletnyilvántartásba és az elszámolásba az adatokat okmányok (számla, áruátvételi vagy szállítási elismervény, szállítólevél, utalvány stb.) alapján kell bejegyezni.

A készletek ellenőrzése során a raktárban többletként előtalált, a konyhára kiadott, de az étlap-változás vagy egyéb ok miatt visszavételezett nyersanyagokat nyilvántartási értéken kell visszavenni úgy, hogy ez a tárgyhóban beszerzett élelmiszerek pénzértékének összegét nem növelheti.

Az étlap összeállítása

Az élelmezés tervszerűségének biztosítása érdekében, meghatározott időszakra előre (dekádonként), az intézetnél alkalmazott valamennyi normára étlapot kell készíteni. Az élelmező a napi étkezést eszerint köteles biztosítani. Az ettől való eltérést indokolt esetben

153

(pl. beszerzési nehézségek, szállítás elmaradása, akciós, gyorsan romló élelmiszer beszerzési lehetősége stb.), írásbeli kérelem alapján, az intézet parancsnoka engedélyezi. Az étlapot bizottság állítja össze, és az intézet parancsnoka hagyja jóvá. A bizottság munkáját a gazdasági vezető irányítja.

A bizottság tagjai:

élelmezési (fő)előadó, az. egészségügyi osztály (orvos, vagy egészségügyi szakszemélyzet egy tagja), a konyhavezető(k).

Az étlap összeállításánál figyelembe kell venni többek között:

az élelmezési normák előírásait (pénznormák, jogszabály által kötelező kiszabatok, kenyér, hús),

az előző havi norma szerinti megtakarítás, illetve túllépés összegét, az élelmiszerek fogyaszthatósági idejének lejártát, a raktárban lévő és a megrendelt (beszállításra váró) élelmiszer mennyiségét, a beszerzési körülményeket, lehetőségeket, választékot, a beteg, diétás és kímélő étrendnél az orvos előírásait, lehetőség szerint a vallási, etnikai szokásokat, az étkezésben résztvevők korát (fiatal, illetve felnőtt korúak), a fogvatartottak fizikai és szellemi igénybevételét, a változatosságot, az évszakot, az élettani szempontból elengedhetetlen, alapvető tápanyagok biztosítását, a korszerű táplálkozással szemben támasztott követelményeket.

Az élelmezés minősége

Az áruátvétel, a raktározás, a tárolás, az előkészítés, az ételkészítés, az ételminta, az adagolás, a szállítás, a tálalás, a mosogatás, a takarítás, a hulladékkezelés, a személyi higiéné és sok egyéb követelmény vonatkozásában valamennyi bv. intézet 2002. év végére elkészítette és működteti az intézeti sajátosságokat figyelembe vevő élelmiszerbiztonsági rendszerét.

A HACCP (Veszélyelemzés Kritikus Szabályozási Pont) rendszer határozza meg, értékeli és szabályozza az élelmiszerbiztonság szempontjából jelentős veszélyeket. Nemzetközileg elfogadott:- módszer (minőség technika) arra vonatkozóan, hogy a potenciális veszélyeket azonosítsa, értékelje, kezelje a biztonságos élelmiszer előállításának, étel készítésének tervezése céljából, valamint - rendszer (intézkedés) arra, hogy meghatározza, hogy az egyes tevékenységeket ki, hol, hogyan, mikor végezze a biztonságos ételkészítés céljából.

Az elkészített ételek minőségének ellenőrzése (kóstolás)

A helyi sajátosságok figyelembevételével intézeti parancsban kell meghatározni, hogy a konyha látogatására jogosult személyek közül ki és mikor végezze az ellenőrzést.

154

Az elkészített ételek minőségét érzékszervileg ellenőrizni kell. A kész (megfőtt, megsült) ételből kiosztás előtt, szúrópróbaszerűen több helyről vett mintát kell vizsgálni. A mintát abban a helyiségben és abból az edényből kell venni, ahol az étel készült.

A vizsgálat az étel megtekintéséből, állagának ellenőrzéséből, szaglásából, ízleléséből, elfogyaszthatóságának megállapításából áll.

Havi elszámolás

A havi elszámolást a létszámjegyzékek, a beszerzett élelmiszerek pénzértékéről vezetett kimutatás, valamint a raktári készletről vezetett kimutatások segítségével kell elkészíteni.A havi elszámolásban szereplő hó végi raktárkészlet értékét, bizottság által elvégzett hó végi készletellenőrzés során megállapított tényleges raktárkészlet alapján kell megállapítani.A havi elszámolást a gazdasági vezető ellenőrzi, és észrevételeit írásban rögzíti. Amennyiben az elszámolás mérleg eredménye a megengedett szintet meghaladja, a felterjesztett elszámoláshoz írásos jelentést kell készíteni, melyben meg kell indokolni az eltérések okait, és le kell írni a megszüntetésükre tett intézkedéseket.Az elszámolást az intézet parancsnoka hagyja jóvá.

A készletek ellenőrzése

Az élelmiszerek mennyiségi meglétéről havonta, a készletek mennyiségi számbavétele és a nyilvántartásokkal való egyeztetése útján kell meggyőződni.Az élelmiszerek raktári készletét - minden hónap utolsó napján - tételesen ellenőrizni kell, a leltározási szabályzat előírásai szerint.A készletek ellenőrzésének végrehajtását az élelmiszer raktár szemlekönyvébe be kell jegyezni. Az ellenőrzés során talált eltérésekről jegyzőkönyvet kell felvenni, azok okát ki kell deríteni és az esetleges kártérítési eljárást le kell folytatni. A jegyzőkönyv egy példányát a havi élelmezési elszámoláshoz kell csatolni.

7. A Büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai

A büntetés-végrehajtás 11 gazdasági társasága a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény és a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseink megfelelően, egyszemélyes társaságként, 100%-os állami tulajdoni hányaddal kerültek megalapításra, a korábbi állami vállalatok jogutódjaként, azok teljes vagyonával, és a gazdasági társaságok működését meghatározó törvények alapján működnek.

A büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai szakmai tevékenységük alapján az ipari, ezen belül elsősorban a könnyűipari, valamint a mezőgazdasági ágazathoz tartoznak.A társaságok termelési profilja változatos: textil-, ruha-, bútor-, asztalos-, papír-, fém- és egyéb vegyesipari, valamint nagyüzemi mezőgazdasági tevékenységet végeznek.A Kft-k mai profilját még évtizedekkel ezelőtt, a jogelőd vállalatok létrehozásakor alakították ki, az akkori gazdasági politikai érdekekhez igazítva. Jellemzőjük, hogy kis területen, nagy létszámú betanított munkás foglalkoztatását teszi lehetővé. Azóta ugyan történtek módosítások, de alapvető struktúraváltásra – néhány kivételtől eltekintve - nem volt lehetőség.A tevékenységek alapvetően három részre bonthatóak: saját, illetve kooperációs termékek előállítására, és bérmunkára.

155

E három területen a társaságok ma is jelentős kapacitással rendelkeznek.Bizonyos feltételek biztosítása mellett lehetséges az elítéltek külső munkahelyen történő foglalkoztatása is.

A társaságok rövid ismertetése:

DUNA-MIXIpari Kereskedelmi Szolgáltató Kft. ISO 9001:20012600 Vác, Barabás Miklós u.1.

Tevékenységi kör: Gépi hímzett, lézergravírozott termékek, hirdető táblák, kórházi fémszekrények, zárkaajtók, kordonok, acél nyílászárók gyártása, továbbá épület- és bútor asztalosipari termékek, nyomdai és konfekcióipari termékek készítése, labdavarrás, galvanizálás, valamint forgácsolási és egyéb fémmegmunkálási bérmunkák végzése.

ADORJÁN-TEXKonfekcióipari és Kereskedelmi Kft. EN ISO 9001:19946300 Kalocsa, Szent István király u.26.Kirendeltség: 3980 Sátoraljaújhely, Kazinczy u. 35.Fióktelep: 4100 Nyíregyháza, Bujtos u. 5.

4200 Debrecen, Iparkamara u. 1.3525 Miskolc, Fazekas u. 4

Tevékenységi kör: Forma ruházat, védőruhák, munkaruhák, munkaköpenyek, egészségügyi ruházat, alsóruházat készítése, finom konfekció, ágynemű és egyéb háztartási textíliák konfekcionálása, egyéb konfekció-ipari termékek előállítása, felső ruházat készítése, szőnyegszövés és népművészeti termékek előállítása. Cipőfelsőrész és egyéb bérmunkák végzése,terápiás foglalkoztatás.

IPOLY CipőgyárTermelő és Szolgáltató Kft.2660 Balassagyarmat, Madách u. 2. EN ISO 9001:1994Fióktelep: 3300 Eger, Törvényház u. 2.Tevékenységi kör: Munkavédelmi cipők, bakancsok, utcai férfi félcipők, kismama lábbelik, klumpák, rendészeti lábbelik igény szerinti gyártása.

BUFA Budapesti FaipariTermelő és Kereskedelmi Kft1108 Budapest, Kozma u. 13.Tevékenységi kör: faipari termékek gyártása, tömörfa megmunkálás, lapszabászat. Egyedi megrendelés alapján lakossági és közületi szekrénysorok, kisméretű bútorok, garnitúrák, pultok, irodabútorok készítése helyszíni összeszereléssel, valamint egyéb vegyesipari jellegű bérmunkák végzése.

SopronkőhidaiIpari és Szolgáltató Kft.9407 Sopronkőhida, Pesti Barnabás u. 25. EN ISO 9001:2001Tevékenységi kör: Formaruhák, munkaruhák, alsóruházat, ágyneműk, éttermi kiegészítők konfekcionálása. Munkaruhák emblémázása, konfekcionálás saját anyagos, illetve bérmunka konstrukcióban. Mosodai szolgáltatás.

156

Fémipari tevékenység, zárkaajtó gyártás, hegesztés, fémmegmunkálás, valamint egyéb fém és faipari bérmunka tevékenységek végzése.

DUNA PAPÍRTermelő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft EN ISO 9001:20012316 Tököl, Ráckevei út 6.Tevékenységi kör: Háztartás higiéniai papírtermékek (egészségügyi papír, papír zsebkendő), gyártása, értékesítése. Kooperációs bérmunkában papíralapanyag gyártása.

NOSTRAVegyesipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.2629 Márianosztra, Pálosok tere 1.Tevékenységi kör: Csomagoló és tároló faipari termékek, faipari tömegcikkek gyártása, labdavarrás és egyéb bérmunkák végzése. Háztartás higiéniai papírtermékek (egészségügyi papír), gyártása

Nagyfa-AlföldMezőgazdasági és Vegyesipari Kft.6724 Szeged, Cserzy Mihály u. 11.Fióktelep: 6750 Szeged-Nagyfa 1.Tevékenységi kör: Bútorok, asztalok, székek, egyéb kisbútorok, bútor alkatrészek gyártása, fémipari és egyéb bérmunkák végzése, ingatlan bérbeadás, továbbá szántóföldi és kertészeti növénytermesztés, állattenyésztés, húsfeldolgozás. Területe 743 ha

ebből: szántó 697 ha

ÁllampusztaiMezőgazdasági és Kereskedelmi Kft.6723 Állampuszta 1.Tevékenységi kör: Szántóföldi növénytermesztés, gabonafélék, ipari- és takarmánynövények termesztése. Állattenyésztés: sertés, vágójuh, pulyka, ló.Területe 9.892 ha

ebből: szántó 5.721 ha

Annamajori Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft.2741 Baracska-Annamajor 1.Tevékenységi kör: Szántóföldi növények, termesztés, gabonafélék, ipari- és takarmánynövények, zöldségfélék termesztése, valamint zöldségfeldolgozás. Állattenyésztés: szarvasmarha (tejtermelés), sertés, ló. A társaság saját sütödéjében pékárut készítenek belső ellátásra és kereskedelmi célra.A sütöde és a zöldségfeldolgozó HCCP minősítésűTerülete: 1.054,0 ha

Pálhalmai AgrospeciálMezőgazdasági Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Kft.2407 Dunaújváros, Pálhalma 1. Mezőgazdasági tevékenység: ISO 9001: 2000Tevékenységi kör: Szántóföldi növénytermesztés (gabonafélék, ipari- és takarmánynövények), gyümölcstermesztés. Állattenyésztés: szarvasmarha (tej és hústermelés), sertés. Vegyesipari bérmunkák végzése. Mosodai szolgáltatás, áramtermelés (biogáz üzem).

157

A tejtermelés, hústermelés (vágóhíd) és az élelmiszer alapanyagot szolgáló növénytermesztés HCCP minősítésű.Területe 4.420 ha

ebből vetésterület 4.128 ha

8. A központi ellátási rendszer

A fogvatartottak munkáltatása a reintegráció rendkívül fontos eszköze. Mindamellett, hogy rendszeres életvitelhez szoktat, elősegíti a család iránt érzett felelősség növekedését is, az otthoniak támogatását, a szabadulásra való tartalékolást, a jóvátétel lehetőségét. 2011. első félévében a Kormány megvizsgálta a foglalkoztatás helyzetét. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálatot megelőző években csökkent a foglalkoztatott fogvatartottak száma, s ezzel párhuzamosan a tartási költségekhez való hozzájárulás összege is. A tendencia megfordítása, a bevétel növelése, és ezzel a költségvetési források iránti igény csökkentése érdekében készült el a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló a 44/2011. (III. 23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), valamit a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter vezetése, irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek irányában fennálló ellátási kötelezettségről, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított termékekről és szolgáltatásokról, azok átadás-átvételéről és az ellentételezés rendjéről szóló 9/2011. (III. 23.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet), amelyek a fogvatartottak kötelező foglalkoztatásának feltételeit biztosítja, helyezi új alapokra.

A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvszt.) 35. §. (1) bekezdés b) pontjában szereplő felhatalmazás alapján kiadásra került Korm. rendelet alapvető célja a fogvatartottak kötelező foglakoztatása közfeladat ellátásának elősegítse, és a központi államigazgatási szervek meghatározott körének részére megfelelő mennyiségű és minőségű termékek és szolgáltatások biztosítása érdekében a bv. szervezetre ellátási kötelezettség telepítése. A Korm. rendelet. koncepciója az ellátási kötelezettséget két dimenzióban határozza meg, egyrészt a Bvszt. 9/A §. (2) bekezdésében megfogalmazott felhatalmazás szerint közszolgáltatáson alapuló, a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény szabályainak megfelelő ellátási kötelezettséget szabályozó, másrészt a (3) bekezdésben megfogalmazott, a közbeszerzési értékhatárt el nem érő, kizárólagos jog alapján nyújtandó közszolgáltatási ellátást szabályozó fő részből áll.

A vonatkozó rendeletekben foglalt feladatok végrehajtására, koordinálására a Kormány a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát jelölte ki mint Központi Ellátó Szervet (a továbbiakban: KESZ).

A rendeletek hatálya alá tartozó – a fogvatartottak munkáltatása keretében biztosítható - termékek előállítása és szolgáltatások nyújtása a kötelező foglalkoztatás keretében, a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok közreműködésével valósul meg. Az ellátórendszer működtetése elősegíti a költségvetési források optimális felhasználását, ennek keretében közfeladatként megvalósul a foglalkoztatott fogvatartottak létszámának emelkedése, illetve nagymértékben elősegíti az önellátás felé történő pozitív irányú elmozdulást. Mindezek mellett igen lényeges körülmény a költségvetési források hatékony felhasználása is, mivel a költségvetési szervek egyes beszerzéseinek a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági

158

társaságokhoz történő irányításával az állam egységnyi költségvetési forrásból két feladatot is tud finanszírozni. A rendeletek alkalmazása révén a költségvetési szerv hozzájut az egyébként is beszerezni tervezett termékhez illetve szolgáltatáshoz, ezzel párhuzamosan a gazdasági társaság megrendeléshez juthat. A biztos megrendelés-állomány és ezen keresztül a munkával történő folyamatos ellátás mellett a gazdasági társaságok jelentős bevételre tehetnek szert, mely lehetőséget biztosít egyrészt fejlesztések végrehajtására, másrészt a foglalkoztatott fogvatartottak számának növelésére. Mindezek eredményeként 2012-ben megszűnhetett a gazdasági társaságoknál a fogvatartottak foglalkoztatásából eredő többletköltségek részbeni ellentételezését célzó költségvetési támogatás.

A jogszabályokban előírt feladatok teljesítése érdekében a BvOP-n kialakításra került a Központi Ellátási Főosztály (a továbbiakban: KEFO), mely a hivatkozott rendeletek 2011. július 01-én történt hatálybalépését követően a jogszabályokban megjelölt kedvezményezetti körbe tartozó költségvetési szervek (a továbbiakban: kedvezményezettek) ellátási igényeinek teljesítése érdekében megkezdte a központi ellátással kapcsolatos feladatok végrehajtását.

A szabályozással létrehozott új ellátórendszer részére az alábbi célok elérése került meghatározásra:

a foglalkoztatott fogvatartottak számának növelése, hosszabb távon a teljes foglalkoztatás megközelítése,

a fogvatartottak részéről a tartási költségeikhez történő hozzájárulás növelése, a rendszeres életvitelhez, munkához szoktatás, szakmai képzés útján a szabadulás

utáni társadalmi beilleszkedés elősegítése, a közfeladat ellátását biztosító közvetlen költségvetési támogatási szükséglet

csökkentése, megszüntetése, a költségvetési források hatékonyabb felhasználása (egy forrásból két közfeladat –

fogvatartotti foglalkoztatás és állami szervek ellátása), a büntetés-végrehajtási szervezet önellátásának megteremtése, fejlesztése.

A szabályozás szerint létrehozott, a büntetés-végrehajtási szervezet által a központi államigazgatási és a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek (majd a későbbiek során – az ellátotti kör bővítése kapcsán – egészségügyi, szociális intézmények, valamint a honvédség) részére nyújtandó természetbeni ellátás a közfeladat végrehajtásának legfőbb eszközrendszere. Ennek alapvető célja, hogy a 11 büntetés-végrehajtási gazdasági társaság számára – az eredményes működést megalapozó – tervezhető, kiszámítható megrendelés-állományt biztosítson úgy, hogy az a kedvezményezett számára is előnyös legyen. A fogvatartottak ellátásában felmerülő szükségletek minél szélesebb körében lehetővé teszi a részvételükkel előállított termékek és szolgáltatások felhasználását (önellátás az élelmezési alapanyagok egy részében, ruházati- és egyéb felszerelési tárgyakban, lábbelik, zárka-felszerelési tárgyak tekintetében, stb.), és az ellátási körbe tartozó központi államigazgatási-, egészségügyi-, honvédelmi-, valamint a rendvédelmi szervek tekintetében az ellátáshoz szükséges költségvetési források kettős feladatot ellátó felhasználását biztosítja.

Az ellátotti kört illetően a 2012. január 01-jétől kezdődően jelentős bővülés volt tapasztalható. A kedvezményezettek száma 2011-ben összesen 151 volt, majd 2012-ben lépcsőzetesen – az egészségügy területén működő országos intézetekkel, valamint az állam tulajdonába, illetve fenntartásába tartozó egészségügyi intézményekkel, továbbá a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szociális intézményekkel, a Magyar Honvédség szerveivel, valamint a Vízügyi Igazgatóságokkal – összességében 150

159

kedvezményezettel – a duplájára emelkedett. Ez a folyamat 2013-ban folytatódott, így január 1-jétől a jogszabályi előírások változása következtében 163 szociális intézmény lett alanya a központi ellátásnak. Az előzőek alapján jelenleg közel 500 kedvezményezett tartozik a rendeletek hatálya alá. A Magyar Honvédség tekintetében azonban a Bvszt. előírásai szerint a büntetés-végrehajtási szervezetet nem terheli ellátási kötelezettség, ha a honvédelemért felelős miniszter rendelkezése alapján egyéb beszerzési formát rendel el.

Az ellátotti kör bővítésével összefüggésben megtörtént az AQAP NATO minősítés megszerzése azon büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok esetében, akik a Magyar Honvédség beszállítói lehetnek.

A büntetés-végrehajtási szervezet által végzett központi ellátási tevékenység a 2012. évben zárta az első teljes évét. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy az mind önmagában, mind az indulás évéhez képest beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elvárásokat. A tények egyértelműen azt mutatják, hogy a rendeletek megalkotásakor megjósolt eredmények megvalósíthatóak voltak, hiszen a rendszer alapvető céljait elérte 2012. évben:

a foglalkoztatott fogvatartottak létszáma az induló év pozitív fordulatát követőn növekedésnek indult;

a rendszer a kedvezményezettek számára versenyképes módon, jó minőségben biztosította a fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított termékeket és szolgáltatásokat;

költségvetési többletbevétel generálódott az elítéltek által fizetett tartásdíj növekedésével;

a fogvatartottak kötelező foglalkoztatását ellátó eszközrendszer, azaz a bv. gazdasági társaságok közvetlen, működési célú költségvetési támogatása megszűnt;

a gazdasági társaságok a rendszerből stabil bevételhez jutottak közfeladatuk hatékony ellátásához, megkezdhették a fejlesztéseiket, melyek a foglalkoztatotti létszám növelése mellett a kedvezményezettek hatékonyabb kiszolgálását is lehetővé teszik;

az ellátórendszer járulékosan alkalmas volt a rendvédelmi szervek egységes megjelenését célzó ruházati beszerzési feladatok ellátására.

A 2011-ben kialakított kedvező jogszabályi háttér 2012-ben újabb, a büntetés-végrehajtási szervezet történetében addig példanélküli elemekkel bővült. Az ellátási rendszer rugalmasságát segítik elő a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény új előírásai, mely alapján nem kell a törvényt alkalmazni az uniós értékhatárt el nem érő fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított áruk vagy teljesített szolgáltatások, illetve építési beruházás beszerzésére. Ugyancsak pozitív változás, hogy az ajánlatkérő a szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan szociális feltételként fogvatartottak foglalkoztatását határozhatja meg.

Ennek kedvező hatását a kedvezményezettek is érezhetik, hiszen ez az ellátási rendszer gyors és rugalmas keretek között biztosít számukra jó minőségű és kedvező árfekvésű termékeket és szolgáltatásokat. A szabályozás szerint uniós értékhatárig (jelenleg mintegy 60.000.000 forint) nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatniuk, amennyiben fogvatartottak foglakoztatásával állítják elő a terméket vagy a szolgáltatást, ennek hatásaként a kedvezményezett – tekintettel arra, hogy egy közbeszerzési eljárás minimum 4-6 hónapot vesz igénybe – rövidebb idő alatt juthat hozzá az igényelt áruhoz vagy szolgáltatáshoz.

160

VIII. FEJEZETKRIMINÁLPEDAGÓGIA ÉS A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS

1. A kriminálpedagógia kialakulása és fogalma

1.1. A kriminálpedagógia kialakulásának hazai története

A rabok segítésének, támogatásának igénye már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazódott. Legősibb formája a fogházmisszió, de a rabsegélyezés intézménye is távoli múltra tekint: a börtönben sínylődők élelmezése, ruházása és lelki gondozása az ókorban és a középkorban a kegyesség és jótékonyság kategóriájába tartozva, az egyház által is ösztönözve beépült a szegénygondozással kapcsolatos tevékenységek közé. Nem jelentett azonban többet ennél. Ezeket a kezdeményezéseket és számos későbbi törekvést (pl. segélyezés, patronázs mozgalmak, karitatív programok, szakképzés) azonban határozottan meg kell különböztetni a tényleges büntetés-végrehajtási korrekciós neveléstől.

A fogvatartottak intézeti életének pusztán adminisztratív irányítása, a „börtönélet” szervezése, vagy a rabokkal történő foglalkozás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az adott tevékenységet büntetés-végrehajtási korrekciós nevelésnek minősítsük. A továbbiakban büntetés-végrehajtási korrekciós nevelésen kizárólag az olyan együttműködésen alapuló pedagógiai eljárást értjük, amely a fogvatartottak társadalmilag elfogadott, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformáinak kialakítására, valamint a már meglévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítására és elmélyítésére irányul. Ha az első két kritérium (tehát a társadalmi elfogadottság/értékesség, illetve az egyéni eredményesség) bármelyike sérül vagy háttérbe szorul, akkor nem fogadjuk el az eljárás nevelésként történő minősítését.

Az 1867. évi kiegyezés a börtönügyben (is) jelentős változásokat hozott. Gyors ütemben kiépült a polgári jellegű államapparátus és jogrend. Ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása volt az első magyar büntető törvénykönyv, az úgynevezett Csemegi-kódex (1878. évi V. tc.). Ez korlátozta a halálbüntetést, megszüntette a testi és a megszégyenítő büntetéseket, és bevezette a szabadságvesztést mint önálló büntetési nemet. A büntető törvénykönyv elfogadását jelentős börtönépítési program követte. Az ideál ekkor még az ún. magányrendszer volt, így ebben a szellemben épült fel többek között a Szegedi Királyi Kerületi Börtön (1881), a Soproni Fegyház (1884) és a Budapesti Országos Gyűjtőfogház (1896) is. Az elítéltek foglalkoztatásának skálája fokozatosan szélesedett. A munkáltatás mellett 1883-ban Illaván már „fegyenciskolát” működtettek. Határozott pedagógiai törekvéseket érvényesítettek akkor, amikor a fegyenceket „érdemosztályba” sorolták, és aki felsőbb osztályba jutott – az eltöltött idő, munkája, szorgalma alapján kiérdemelte –, jutalomként zenét tanulhatott.

Tudomásunk szerint ez volt az első olyan kísérlet a hazai börtönügy történetében, amikor az állandó fegyelmezés, illetve büntetés helyett az elítélteket jutalom kilátásba helyezésével igyekeztek nagyobb együttműködésre és jobb teljesítményre, szellemi gyarapodásra sarkallni.

161

Annak ellenére, hogy a fejlődés késéssel indult el, a magyar börtönügy a századforduló idejére felzárkózott a nyugat-európai szintre, kiépült az akkor legkorszerűbbnek tartott ún. ír fokozatos rendszert követő hazai börtönrendszer. A magyar börtönügy e 19. század végi virágkora történetének eddig legkiegyensúlyozottabb szakasza volt. Ennek a folyamatnak a hatásaként a kriminálpedagógiai nézetek a hazai büntetés-végrehajtásban már viszonylag korán, a 20. század elején jelentkeztek. Első képviselői Kármán Elemér és Finkey Ferenc voltak. Haladó, a nemzetközi törekvésekkel párhuzamos kriminálpedagógiai gondolataik ("Az a büntetés, amely csak sújt, csak fájdalmat okoz, amely megsemmisíti, tönkreteszi az elítéltet, nem tökéletes büntetés". Finkey) azonban oppozícióban álltak koruk uralkodó nézeteivel, s ezért nem indukálhattak változást a büntetés-végrehajtás gyakorlatában.

A 20. század fordulóját követő évtizedben, majd az I. világháború után a már veszteglésre kényszerült gazdaság szinte azonnal érzékelhető nyomokat hagyott a börtönvilágon. A korábbi támogatottság a töredékére zsugorodott. A preferencia beszűkülése kedvezőtlenül hatott a személyi állomány minőségére is. Ez különösen érzékeny lemaradást okozott akkor, amikor a büntetőjogi reformirányzatok Európa-szerte kimozdították az ítélkezési rendszert a merev, tett arányos szemléletből, és a tettes felé fordítva a figyelmet, lehetővé tették a magyar börtönügynek is a humán tudományok - a pszichológia, pedagógia, kriminológia - alkalmazását.

Az I. világháború befejezése, a trianoni békeszerződés utáni években a századforduló tájékán megindult börtönügyi depresszió tovább mélyült, sem az ország gazdasági helyzete, sem pedig az uralkodó kriminálpolitikai szemlélet nem kínált lehetőséget a mégoly szolid börtönreformálásra sem. Tény, hogy a két világháború között a börtönügy az igazságszolgáltatás perifériájára szorult, anyagi és szellemi támogatottsága a korábbi évtizedekhez viszonyítva tragikusan visszaesett. Honi büntető törvényhozásunk a megfelelő tárgyi és szellemi feltételek híján az ártalmatlanná tételt, a fizikai elszigetelést és az elrettentést szolgálták.

Az elmélet síkján lemaradásunk a polgári társadalmak kriminálpedagógiai irányzataitól a negyvenes évek végére még jelentősebbé vált, amikor a Makarenko által képviselt felfogás elkötelezett hívévé vált a hazai szakma. Az irányzat sajnálatosan leegyszerűsítette és túlideologizálta Makarenko törekvéseit; jelszószerűen kiragadta és dogmává tette – többek között – következő megállapítását is: „[a] törvénysértők nevelése lényegében nem különálló feladat, nem különbözik alapvetően más normális gyermekek nevelésétől”, tehát nincs szükség semmiféle „speciális nevelésre”. Ez az álláspont hosszú évtizedekre rányomta bélyegét a kriminálpedagógia elméletére és gyakorlatára, sőt bizonyos vonatkozásban még ma is érezteti hatását.

Az eltorzult igazságszolgáltatás az 1950-es évek elejétől az elítélteknek hazai történelmünkben példátlan tömegét zúdította a börtönökre. A dogmatikus szemlélet hatására szinte teljesen megszűnt a különbség a szándékos és a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény megítélése között, megszűnt a fokozatosság és egységes lett mindenkivel szemben a büntetés-végrehajtás. Az átpolitizált büntetéstan új tartalma a represszív prevenció lett.

A sztálini büntetőpolitika a magyar börtönügy személyi és szervezeti feltételrendszerét is drasztikus alapossággal igazította saját követelményeihez. 1949-50-ben a börtönök személyi állományának teljes cseréjét végezték el. Az új személyzet nem előképzettség és szakmai rátermettség, hanem főképpen a politikai megbízhatóság kritériumai alapján verbuválódott. A

162

szakmai képlet végtelenül leegyszerűsödött: a személyzet és az elítéltek, mint politikai ellenfelek álltak egymással szemben.

Fontosnak tarjuk hangsúlyozni, hogy a - még éppen csak körvonalazódó - nevelési törekvések háttérbe szorulásának az oka nem csak a személyzet ideológiai-politikai elkötelezettsége volt, mivel a humán kvalitások és a segíteni akarás pártsemlegesek. Az alapvető probléma az elvárásokban és direktívákban volt, amely "kézi irányítással" meghatározta a gyakorlatot.

A büntetés-végrehajtási testület 1952-ben az igazságügy miniszter felügyelete alól a belügyminiszter fennhatósága alá került. Ezzel automatikusan együtt járt a katonai formaságok túlhangsúlyozása. A túlzottan őrzés- és termelés centrikus nézetet éltette a merev, sokszor durvaságig menő rideg bánásmód. Az elítéltek megjavításának, nevelésének gondolata hosszú távra feledésbe merült, a kedvezményrendszer is kizárólag a munkateljesítményre épült. Elterjedt a durva, embertelen bánásmód, az elítéltek mély, megalázó alávetése az átmilitarizált személyzetnek.

Az ötvenes évek első felének súlyos politikai és büntetőpolitikai torzulásai hazai börtönügyünket legtragikusabb korszakába kényszerítették: miközben a nyugati társadalmakban felélénkültek a társadalom perifériájára sodródottak társadalomba visszavezetésére, segítésére irányuló, jelentős anyagi és szellemi ráfordítással járó erőfeszítések, addig régiónkban a korrekciós nevelés elméletének és gyakorlatának a 20. század beköszöntése óta tartó és egyre fokozódó „zuhanórepülése” ekkor érkezett el a legmélyebb pontjához.

Az ötvenes évek végének konszolidáltabb viszonyai között felerősödő törekvések a korábbi évtizedekben történt súlyos visszaélések és törvénytelenségek feledése és megismétlése ellen irányultak. Ennek érdekében a büntetés-végrehajtásban a megelőzés eszközei kerültek előtérbe, kísérletek történtek a fogvatartás humán normáinak javítására. 1955-ben megjelent az első Büntetés-végrehajtási Szabályzat. Ez jelentős lépés volt, de a szemléletet megváltoztatni nem tudta, mivel maga is a régi szemléletben fogant. A bekezdések között szóltak ugyan a nevelésről, de a hangsúlyt a biztonságos őrzésre és a munkáltatásra helyezte a jogalkotó. Az elvek és a gyakorlat, különösen a feltételek és a szemlélet ellentmondásban álltak egymással. A szocialista pedagógia alapvetően kollektivista vonulata okozott zavart az általános pedagógia célrendszerének megalapozatlan adaptálásával. Az elítéltek jogairól említést sem tett a szabályzat, részletesen szabályozta viszont kötelességeiket. A bánásmódot illetően kimondta ugyan, hogy a humanizmus elvének érvényesülnie kell, de ezt a kitételt nem volt képes a gyakorlatban elfogadtatni és alkalmazni. A személyzet nagy része olyan tehernek és veszélyforrásnak tartotta a humanizálási törekvéseket, amelyek a liberalizmushoz, a fegyelem meglazulásához vezetnek. A gyakorlat tehát még azt a keveset is megkérdőjelezte, amit a jogalkotó 1950-ben, majd 1955-ben megfogalmazott.

Az 1957-es büntetőpolitikai tézisek a megtévedt, elkallódott dolgozóknak az új típusúnak szánt társadalom építésébe való bekapcsolását tűzték célul. A büntetés-végrehajtás feladata ennek megfelelően olyan megelőző, javító, nevelő tevékenység lett, amely a bűnelkövetőt egyrészt eljuttatja cselekménye történelmi-társadalmi anakronizmusának felismeréséig, másfelől pedig javítja esélyét a társadalmi munkamegosztásba való visszailleszkedéshez. A szabályozás – politikai túldimenzionáltsága ellenére is – végsősorban megteremtette az elítéltek nevelésének elvi, jogi, szervezeti feltételeit, a 8/1959. BM utasítás pedig ezt a nevelési elvet hivatalosan is büntetés-végrehajtási feladattá tette. A mechanikusan átvett politikai szlogenek mögött azonban nem húzódott meg valós pedagógiai tartalom: .A nevelési célokkal kapcsolatban kimondta: „[a] büntetés-végrehajtás tartama alatt a letartóztatottak

163

döntő többségénél (…) el kell érni, hogy bűncselekményét megbánja, legyen fegyelmezett és rendszerető, a munkát megszeresse, tartsa be a törvényeket, a szocialista társadalom együttélési szabályait, védje és óvja a társadalom tulajdonát, tisztelje szocialista társadalmi rendünket”. Ha az utasítás szövegét az ideológiai kitételek nélkül vizsgáljuk, akkor azonnal kirajzolódik előttünk, hogy milyen viselkedést preferált az intézményrendszer: Mivel a fogvatartottaktól a „megjavulást” már a szabadságvesztés tartama alatt elvárták, ezért a mechanikusan „rendszerető”, fegyelmezett, szabálykövető rab eszményítése került a középpontba, akinek önálló gondolata vagy cselekedete nem fért bele a tevékenységrendszerbe.

A büntetés-végrehajtás 1963-ban a Belügyminisztérium kötelékéből ismét az igazságügy-miniszter felügyelete alá került. Ez az intézkedés elvi jelentőségű volt: hangsúlyozta, hogy a büntetés-végrehajtás az igazságszolgáltatás szerves része.

Áttekintve a vizsgált időszak kriminálpedagógiai irodalmát, arra a megállapításra juthatunk, hogy az általános neveléselméleti elveknek és módszereknek mechanikus alkalmazásától a szerzők többsége nem tudott elszakadni, holott a zárt büntetőintézetek nyilvánvalóan sajátos miliője ezt megkövetelte volna. A büntetés-végrehajtási pedagógia fejlődésének ebben a szakaszában magán viselte a naiv pedagógiai optimizmus jegyeit. Fenntartás nélkül képviselték azt a nézetet, hogy a zártintézeti kényszerkörülmények kedvező feltételeket teremtenek az elítéltek személyiségének alakítására.

Az 1966. évi büntetés-végrehajtási jogszabály – hazánk történelmében az első Büntetés-végrehajtási Kódex (1966. évi 21. tvr.) – szellemét és törekvéseit illetően alkalmat kínált a magyar börtönügy európai irányultságú fejlődéséhez. Jelentősége abban mutatkozott meg, hogy hozzájárult a klasszikus börtönt a moderntől megkülönböztető fordulathoz: „az elítéltet a végrehajtás mélyen alávetett tárgyából annak alanyává emelte”. A hazai büntetés-végrehajtási nevelés történetében pedagógiai fordulópontot jelentett ez az új szemléletű szabályozás és a nyomában kialakuló, illetve átformálódó gyakorlat.

Az 1960-as évek közepétől megjelenő kriminálpedagógiai elképzelések kiindulási alapja az a felfogás volt, hogy egyetlen fogvatartott sorsának jobbításáról sem szabad lemondani. A szemlélet buktatója abban rejlett, hogy fenntartás nélkül hitte és hirdette, hogy a zártintézeti kényszerkörülmények – a megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazása mellett – kedvező feltételeket teremtenek az elítéltek személyiségének átalakítására. A kezelési, nevelési elképzelések „túltervezésének”, illetve kudarcának nyilvánvalóvá válása közel azonos időben következett be a nyugati és a keleti tömb országaiban, igaz, más-más faktor mentén. A kiindulási alap azonos volt: az átnevelési szemlélet, amely az elítéltek morális átalakítását, a bűnelkövetéstől belső meggyőződésből fakadó tartózkodásukat tűzte ki célul. Ennek megvalósítását főképpen pszichológiai, pedagógiai módszerekkel látták megoldhatónak. A fejlett nyugati országokban a hatvanas években klinikai aspektusból közelítettek a büntetés-végrehajtáshoz, és túlzott optimizmussal kezelték a korrekciós beavatkozás lehetőségeit. Ezt 1974-től határozott pesszimizmus váltotta fel, amely eltartott egészen 1981-ig. Ezt az időszakot nevezi a szakirodalom a „treatment” (kezelési) ideológia válságának. 1983-84-ben találtak először (újra) bizonyítékot arra, hogy a korrekciós beavatkozásnak lehet eredménye.

Magyarországon az 1970-es évek elejétől a börtönök személyzetének jelentős generációváltásával új, a korábbinál jóval felkészültebb tiszti és tiszthelyettesi kör állt szolgálatba. Ennek az új nemzedéknek a szakmai felkészültsége már lehetővé tette, hogy a hazai börtönügy fokozatosan megszabaduljon ideológiai terheitől, és figyelmét a reálisan megoldható ellentmondások és problémák felé irányítsa. A folyamat fontos állomása volt a humán segéderők, a pedagógusok és pszichológusok szélesedő bevonása, a börtönügy

164

tudományos kutatásának megkezdése. Ezzel a nevelési szakszolgálat 1960-tól tartó fokozatos kiépülése és fejlődése új lendületet kapott. A hetvenes évek közepétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az elítéltek átnevelésére irányuló cél az állami túlvállalásnak olyan produktuma, amelyhez a még mindig kötelező szakmai optimizmuson túl alig állnak rendelkezésre megfelelő eszközök és módszerek. A korrekciós célokat azonban – ideológiai megfontolások alapján – nem lehetett a nyugati mintát követve feladni, sőt új erőforrások mozgósításával és a célok „finomításával” még egyértelműbbé kellett tenni a nevelés primátusát. Az 1979-es szabályozás a büntetés-végrehajtási jog fejlődésének rendkívül jelentős mérföldköve volt: hazánkban először szabályozta átfogó, kódexszerű törvényi szintű jogszabály (1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet a büntetések és intézkedések végrehajtásáról) a büntetés-végrehajtási munkát. Ebben a dokumentumban már felbukkantak a nemzetközi normák, ezen belül az emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi előírások. Az új jogszabály a végrehajtás feladatává annak elősegítését tette, hogy az „elítélt szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék és tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől”. Ez a gyakorlat számára elfogadhatóbb, irreális követelményt nem támasztó feladat volt. Az 1979-es kodifikáció az elítéltek nevelése terén jelölt meg további tennivalókat. A nevelés korábbi, szűkebb fogalmából kilépve, gyűjtőfogalma lett mindazon pozitív hatásoknak, amelyek az elítéltet esélyesebbé tették a társadalmi beilleszkedésre. Ez a folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy az évtized végére kialakultak a büntetés-végrehajtásban azok a lehetőségek, amelyek a nevelés számára valóban kibontakozást biztosítottak. A nyolcvanas évekre a politikai befolyás fokozatosan háttérbe szorult, egyre inkább a szakmai szempontok kerültek előtérbe, a tevékenység központi eleme az elítélt lett. E folyamatban a rendszerváltás idejére a magyar büntetés-végrehajtás szakmai szervezetté vált. Kiépültek az elítéltekkel közvetlenül foglalkozó szakmai team-ek (nevelési szolgálat, belső felügyelet), differenciáltabbá vált az elítéltek osztályozása, elvi síkon és gyakorlatban egyaránt korszerűsödött, humanizálódott a bánásmód, az együttműködésre jobban alapozó kapcsolatrendszer jött létre a személyzet és az elítéltek között.

A rendszerváltozás éveiben felgyorsultak az európai börtönmodell megismerésére és hazai alkalmazásukra irányuló törekvések. E fejlődés elvi magját az a változtatási igény jelentette, amely a korábbi paternalista berendezkedésű börtöntől egy új típusú fogvatartásig vezette volna a honi börtönügyet. E korszerű szakmai irányultság feltételezte az elítéltekkel való szorosabb együttműködést, hiszen azt a felismerést tartalmazta, hogy a büntetőintézet a társadalomba történő visszailleszkedést mindössze elősegítheti, de e cél megvalósításának hordozója elsősorban maga az elítélt. A nyugat-európai tapasztalatok szemléletünk alakulására számos kérdésben jelentős hatást gyakoroltak. Előtérbe került az a realista felfogás, amely a büntetőintézeti körülmények elkerülhetetlenül személyiségkárosító hatásának mérséklését, a börtönviszonyok humanizálását tűzte ki célként. E folyamatra jelentős hatást gyakoroltak azok a törekvések, amelyek a nyugati demokráciákban az egyéni, emberi jogok – különösen pedig a hatalmi túlkapásoknak kitett rétegek, személyek – védelmére irányultak. Az Egyesült Nemzetek, majd az Európa Tanács által életben tartott nemzetközi intézményrendszer segítségével kialakított európai börtönmodellnek két alapvető igénynek kell megfelelnie: az egyik a társadalom biztonsághoz való joga, a másik a fogvatartott személy emberi méltóságának tisztelete.

165

2. A kriminálpedagógia tudományközi kapcsolatai

A kriminálpedagógia jellemzőinek összegyűjtése, illetve rendszerezése érdekében célravezető, ha a vizsgált diszciplínát először a társtudományok rendszerében helyezzük el, majd megvizsgáljuk kapcsolatát a büntetőtudománnyal, illetve a neveléstudomány rendszerével.

2.1. A kriminálpedagógia helye a társtudományok rendszerében

A kriminálpedagógiának számos társadalomtudományi területtel van átfedése. Speciális jellegéből adódóan (a nevelési folyamat alanyainak jellemzői: szocializációs hiányok és torzulások, pszichológiai deficitek, kognitív problémák, kriminális pályafutás, az együttműködési szándék hiánya, stb.) nélkülözhetetlenné teszi a neveléstudomány törvényszerűségein túl a pszichológia,

a kriminológia és a szociológia megállapításainak ötvözésével egy egyedi szemléletmód és tevékenységrendszer kidolgozását.

2.2. A kriminálpedagógia helye a bűnügyi tudományok rendszerében

A kriminálpedagógia olyan tudományterület, amelyre jellemző, hogy vizsgálódása kiterjed más diszciplínák problematikájára is. A kriminálpedagógia önálló arculatát több vonatkozásban az is meghatározza, hogy szervesen illeszkedik a bűnügyi tudományok rendszerébe is.

Bűnügyi tudományok

Jogi bűnügyi tudományok

NEM jogi bűnügyi tudományok

Büntetőjog

Büntető eljárási jog

Büntetés-végrehajtási jog

Kriminológia

Kriminalisztika

Kriminál-pszichológia

Kriminál-pedagógia

Kriminálpolitika

Korinek – Lévai: A kriminológia fogalma … In: Kriminológia - Szakkriminológia. CompLex, 2006

A kriminálpedagógia a bűnügyi tudományok rendszerén belül a „nem jogi” bűnügyi tudománycsoportba tartozik. Ez a típusú besorolás egyértelműen felhívja a figyelmet arra, hogy a kriminálpedagógia elméleti struktúrájának kialakítása során célszerű figyelembe vennie a kriminológia és a kriminálpszichológia által feltárt olyan összefüggéseket,

166

amelyeknek neveléstudományi vetületei is lehetnek (a bűnelkövetés okai, a személyiség különböző szempontú értelmezései, ok-okozati összefüggések feltárása).

2.3. A kriminálpedagógia helye a neveléstudomány rendszerében

A pedagógia interdiszciplináris, multidiszciplináris tudomány, amely nem egyszerűen átveszi a segédtudományok adatait, elveit, törvényszerűségeit, hanem integrálja, alkalmazza azokat mind elméleti következtetéseiben, mind gyakorlati, metodológiai megoldásaiban. Dinamikus jellegéből következően a pedagógia egy-egy részterületére vonatkozóan különböző pedagógiai ágak jönnek létre. Ezekre jellemző, hogy vizsgálódásuk kiterjed más részterületek problematikájára is speciális szempontok alapján, ami biztosítja az adott kérdés sokoldalú feltárását.

A kriminálpedagógia a neveléstudomány speciális ága, amely a kriminalitás veszélyének kitett személyek, az antiszociális cselekményeket elkövető emberek, a bűnelkövetők, különösen a végrehajtandó szabadságvesztésre, javítóintézeti elhelyezésre ítéltek személyiségformálásával, korrekciós nevelésével foglalkozik. A pedagógiai eljárás során a kognitív és a szociális képességek egymással összehangolt fejlesztésére törekszik. Elsődleges célja a konstruktív életvezetés megalapozása. A kriminálpedagógia egyik fontos szaktudományi területe a zártintézeti korrekciós pedagógia, amelynek legfontosabb ága a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés.

A zártintézeti korrekciós nevelés szélesebb tevékenységi kört jelöl, mint önmagában a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés vagy a nevelőintézeti nevelés. Generális jellemzője, hogy külső kényszer következményeként (preventív intézkedés, bírói ítélet, kötelezően előírt viselkedési szabályok) jön létre a nevelési helyzet, amelyből a nevelés alanyai képtelenek következmények nélkül teljes egészében kilépni. A zártintézeti jelleg nem biztonsági kategóriát jelent tehát, inkább arra a presszióra utal, amely az érintettek egyes állampolgári jogait kisebb-nagyobb mértékben korlátozza (szabad mozgás, tartózkodási hely megválasztása, szólásszabadság, egyesülési jog, stb.), illetve az alapvető szükségletek egy részének (pl. szexualitás) kielégítését teszi lehetetlenné vagy nehézkessé. A zártintézeti korrekciós nevelést megvalósító intézményrendszer az alternatív ambuláns formától a félnyitott intézeteken át egészen a zárt fegyházig terjed.

A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés célja a konstruktív életvezetés megalapozásának elősegítése bűnelkövetők körében, azaz olyan büntetés-végrehajtási korrekciós nevelési eljárás kidolgozása, amely társadalmilag elfogadott, de egyénileg is eredményes magatartás-

167

Kriminálpedagógia

Zártintézeti korrekciós pedagógiaBüntetés-végrehajtási korrekciós nevelés

és tevékenységformák kialakítására, valamint a már meglévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítására és elmélyítésére irányul. Ennek érdekében vizsgálja a kriminalizálódás folyamatának pedagógiailag megragadható csomópontjait. Szakmódszertana felhasználásával részt vállal a prevencióban és a rehabilitációban. Alkalmazására elsődlegesen (zárt)intézeti körülmények között kerül sor, de – preventív céllal – kiterjedhet a veszélyeztetett (élet)helyzetben lévő, illetve antiszociális magatartást tanúsító fiatalok és felnőttek intézeten kívül szervezett segítő programjaira, illetve az utógondozásra is.

A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés a kriminálpedagógia által feltárt törvényszerűségek mellett felhasználja az általános és más szakpedagógiák (gyógypedagógia, szociálpedagógia), a pszichológia, a szociális munka és a kriminológia tudományos eredményeit. A tevékenység alapvetően nem gyógyító jellegű, hanem a résztvevők együttműködési szándékára alapozott korrigáló és fejlesztő pedagógiai program. A nevelésbe bevontak személyisége ugyan jellemzően sérült, esetleg szélsőségesen kialakulatlan, de alapvetően mentálisan egészséges emberek, akik képesek dönteni, ugyanakkor felelősek tetteikért.

A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés az általános pedagógiától markánsan különbözik: a nevelési folyamat alanyaiban, a pedagógiai szituációban és körülményekben, valamint az alkalmazott módszerekben. A személyiségformálás olyan feltételét igyekszik megteremteni, amely az elítéltek önkéntes együttműködésén és döntési felelősségén alapszik, tiszteletben tartja a fogvatartottak szuverenitását és önbecsülését, valamint kerüli az intim térbe való kéretlen beavatkozást.

Megállapításunkat egy rendkívül fontos kitétellel kell pontosítani. A nevelés a büntetés-végrehajtásban sem lehet cél, hanem kizárólag eszköz funkciót tölthet be. A nevelés tehát a célok elérésének egyik fontos, de nem kizárólagos eszköze.

BÖRTÖNADAPTÁCIÓ TÁRSADALMI REINTEGRÁCIÓ

CÉL

ESZKÖZ

KRIMINÁLPEDAGÓGIA

KONSTRUKTÍV ÉLETVEZETÉS KIALAKÍTÁSA

A kriminálpedagógiai központi célkategóriája tehát a konstruktív életvezetés megalapozása. Jellegéből adódóan „kiszolgáló szerepet” játszik, önmagában nem cél, hanem eszköz. Az együttműködni képes és kész bűnelkövetők pedagógiai személyiségkorrekciója által szolgálja a társadalmi reintegrációt.

168

3. A kriminálpedagógiai törekvések nemzetközi tendenciái

Thyssen (2003) szerint a börtönök minőségi elemzésének két különböző módja kínálkozik. Az egyik a büntető funkció szemszögéből történik, amelynek során a rácsokra, az ajtókra (amelyeknek csupán a külső oldalán van kilincs), a biztonsági személyzetre, a napirend feszességére, a magánélet, és az ellenkező neműekkel való kapcsolat hiányára koncentrálunk. A másik lehetőség a reintegrációs törekvések vizsgálata.

Jelenleg egymástól jelentősen eltérő reintegrációs elképzelések, és ennek megfelelően sokrétű gyakorlat él egymás mellett. A kialakult helyzet rendkívül dinamikusan változik, a megújulás igénye generálisan jellemzi az országokat. Az esetenként markánsan eltérő filozófiák és az ebből következő gyakorlat elemzése érdekében feltétlenül indokolt egy rendszerezési elv meghatározása.

Mi a következőkben a szankciórendszer három eltérő koncepciója mentén mutatjuk be a reintegrációs törekvéseket:

- a represszív szankciórendszer alapvetően a megtorlás és elrettentés funkcióit hangsúlyozza;

- a neo-treatment szankciórendszer az elkövető integrálásával járó reszocializációt tűzi ki céljául, amelynek folyamatát a deformálódott személyiségjegyek módosításával tartja megvalósíthatónak úgy, hogy az elítélt maga fedezze fel személyiségének negatívumait, és találjon rá a társadalmilag is elfogadható megoldásra;

- az intervenciós jellegű szankciórendszer a fenti két kategória között helyezkedik el, s tipikusan azokra a végrehajtási eljárásokra utal, amelyeknél az intézményrendszer nem alakít ki ugyan tényleges partneri viszonyon alapuló együttműködést a fogvatartottal, de a merev elutasítás, a kiszolgáltatottság sem jellemzi.

3.1. A represszív szankciórendszert alkalmazó végrehajtási típusok egyik legjellemzőbb példája az Egyesült Államokban elterjedt ún. csizmatábor. A klasszikus csizmatáborokra úgy tekinthetünk, mint a goffmani totális intézmények szélsőséges megtestesítőire, hiszen ebben a végrehajtási típusra teljességgel igaz, hogy:- a totális intézmény meghatározza és megköti a benne résztvevők helyét, körülhatárolja a teret (elég szűkösen), amelyben mozoghatnak, élhetnek;

169

Holla

A szabadság-

vesztés

Kriminálpedagógia „A konstruktív életvezetés

„Az elítélt szabadulása után integrálódjon a

REINTEGRÁCIÓ

- meghatározza a résztvevő társakat;

- pontosan meghatározza a tevékenységet, a tevékenység módját, idejét;

- körülhatárolja az időt is, amely fölött nem a totális intézetbe utalt rendelkezik, hanem az az egységes autoritás, amely hatalma alá be van sorolva.

Osler csoportosítását elfogadva a csizmatábor rendszerű végrehajtási forma alapvető céljai a következők:

- elrettentés (a program résztvevőinek speciális, és a bűnelkövetés szándékával rendelkező szabad állampolgárok generális visszatartása);

- a fogvatartottak rehabilitációja;

- a bűncselekmény elkövetése miatti büntetés;

- a börtönök túlzsúfoltságának és a fogvatartási költségeknek a csökkentése.

3.2. Az intervenciós irányzat a végrehajtási típusok közül az európai „börtönvilág” legáltalánosabb végrehajtási típusa. Generális jellemzője a szélsőségektől való tartózkodás., ugyanakkor Európában az intervenciós végrehajtási típuson belül is karakteres jellemzőkkel rendelkező alcsoportok alakultak ki. A következőkben ezek jellemzőit tekintjük át.

3.2.1. Drillközpontú irányzat (Anglia, Franciaország). Az ide tartozó országokban érhető tetten leginkább a feszes, kiszolgáltatottságot hangsúlyozó és alkalmazó végrehajtási típus. Az intézeteik meghatározó része régen épült, befogadóképessége nagy, pavilonszerű kialakításra alig találunk példát. Az intézményeket tradicionálisan úgy alakították ki, hogy azok elszigeteljék a fogvatartottat. Kívülről nézve a börtönök elriasztó zártságot sugallnak. Már látványuk is visszatartó hatású, a falak, rácsok és pengedrót szándékosan önmérsékletet akar kiváltani az állampolgárokból, szimbolizálva egy lehetséges cselekmény lehetséges következményét. Belülről nézve mindent áthat a hivatali hatalom, az érintetteknek nincs lehetősége megválasztani a társaságukat és a napi tevékenységüket. Minden faktor abba az irányba hat, hogy a fogvatartott egy pillanatra se felejtse el, hogy valami bűnt követett el, ha nem is a saját megítélése szerint, de a társadalom szemében feltétlenül. Büntetés-végrehajtásuk „belterjes”, nemzetközi kapcsolatokat jelentéktelen mértékben ápolnak. A szabadságvesztés büntetés alkalmazása során a büntetési elem és az elrettentés fokozottan érvényesül.

3.2.2. Porosz iskola (Ausztria, Németország). Ausztria és Németország börtöneiben egyaránt a kábítószer és a külföldi fogvatartottak magas aránya jelenti a legnagyobb problémát. Ráadásul a külföldiek részaránya lassan, de fokozatosan emelkedik, esetenként meghaladja az 50 százalékot. A fiatalkorúak és a fiatal felnőtt fogvatartottak esetében a kialakult korrekciós rendszer a felnőttekénél lényegesen megengedőbb, központi szerepet játszik a szakképzés és a környezettel való minél szorosabb együttműködés. A munkavégzés, illetve a tanulás mindenki számára kötelező. Lehetőség van az általános iskolai tanulmányok befejezésére és a középiskola szervezett végzésére, illetve a levelező oktatásba történő bekapcsolódásra.

170

Az említett példák jól szemléltetik a jogalkotó szándékát és talán még jobban a „középutas” végrehajtási mód sajátosságait. A fogvatartottra önálló egyéniséggel rendelkező személyként tekintenek, azonban a szükségletek csak egy szűkebb rétegéből (kábítószer-felhasználók, szélsőségesen agresszív fogvatartottak) indulnak ki a kezelési program megtervezésekor, és az érintettek tudatos, tevőleges együttműködését nem kívánják meg.

3.2.3. Mediterrán országok (Málta, Olaszország, Portugália, stb.). Az érintett országok büntetés-végrehajtásának elmélete és gyakorlata egyszerre mutat rokonságot a drillt megvalósító és a reszocializációt központba állító típusokkal. A végrehajtás elmélete folyamatosan újul, jelenleg is számos progresszív elemet tartalmaz. A tárgyi feltételek azonban viszonylag elmaradottak. Érdekes jelenség, hogy az intézményrendszer társadalmi elfogadottsága az európai átlagnál jobb, azonban az állomány képzési rendszere ettől jelentősen elmarad. A katolikus egyház ideológiai hatása a bűn, a büntetés és a bűnös szerepének megítélésében meghatározó.

3.2.4. Volt szocialista blokk országai (Csehország, Lengyelország, Románia, stb.). A II. világháborút követő időszak közös történelmi öröksége máig hatással van az érintett országok büntetés-végrehajtási munkájára. Az ideológiai gyökerek, az intézményrendszer tárgyi és – részben – személyi feltételei csak lassan változnak, illetve bizonyos mértékben még ma is nyomasztóan hatnak. A rendszerváltást követő időszakban ezek az országok valamennyien saját egyéni útjukat kezdték járni, egyes területeken komoly eredményeket értek el, máshol még jelentősek a lemaradások. Az egyház szerepvállalása jelentőssé vált a volt szocialista blokk összes országában.

3.2.5. Rehabilitációs irányzat (Hollandia, Írország, stb.). Az intervenciós végrehajtási típus másik pólusa a rehabilitációs irányzat. Ez a filozófiai és gyakorlati irányultság áll a legközelebb a neo-treatment típusú kategóriához. A belső büntető- és fegyelmi rendszer, a jutalmazás és a büntetés egyaránt nevelési célokat szolgál. A könyvtárak, a tantermek és a tanműhelyek egyértelmű célja a fogvatartottak nevelése, oktatása és képzése. A lelkészek, a nevelők, szociális munkások és az egészségügyi személyzet, valamint a pszichológusok tevőleges szereplői a reszocializációs rendszernek. A fogvatartottak érdeklődése és igénye határozza meg a tevékenységrendszer pontos irányát. Az együttműködés az intézeti élet számtalan vonatkozásában megvalósul. Az eredményes nevelési eljárások egyik legfontosabb feltételének a részletesen kimunkált kategóriarendszert tartják.

Az intervenciós végrehajtási típus alcsoportjainak áttekintését néhány kiragadott példa segítségével végeztük el. Reményeink szerint jól érzékelhetővé váltak a tendenciák és sajátosságok, de fontos lehet a leglényegesebb közös jegyek és a legmarkánsabb különbségek kiemelése. A lényegi azonosságok közé tartozik, hogy valamennyi ismertetett integrációs típus

- deklarált célrendszere viszonylag homogén, amelyben első helyen a reszocializáció/reintegráció áll;

- elfogadja a nyitottság, a normalizáció és a felelősség elvének fontosságát,

- büntető igazságszolgáltatási koncepciója kiforratlan, folyamatosan változik, a megtorlás igénye időnként hangsúlyossá válik;

- a kábítószer intézeten belüli fogyasztását tényszerű helyzetként kezeli;

- állandósult túlzsúfoltsággal küzd, a fogvatartottak száma folyamatosan emelkedik;

- a szakképzésnek központi szerepet szán;

171

- a végrehajtás során nem épít a tényleges együttműködésen alapuló személyiségformálás igényére.

Lényegi különbségeket találunk

- a személyi és tárgyi feltételekben;

- a differenciálási elvekben;

- a külvilággal tartható kapcsolat minőségében és mennyiségében; valamint az utógondozói rendszer minőségében és hatásfokában.

3.3. Neo-treatment végrehajtási típus

A Thyssen által összegyűjtött három kulcs-tevékenység (büntetés, reszocializáció, gondozás) a neo-treatment végrehajtási típusban (Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország) valósul meg egységként. Az érintett országok korrekciós szakemberei és döntéshozói felismerték, hogy a börtönkörnyezet lényeges szerepet játszik a pozitív változás kialakításában és a társadalmi érdekek elfogadtatásában, amely megkönnyíti az elítéltek szabadulás utáni vissza-, illetve beilleszkedését. Elfogadottá vált az a nézet, hogy minél eredményesebben asszimilálja a börtönkörnyezet a közösségi környezet jellemzőit, annál könnyebb az átmenet a börtönbüntetésből a szabad társadalomba. A normalizált börtönirányítás alapja a kommunikáció, a választás és a felelősség biztosítása lett. Ezek az intézetek nyitottan, a társadalom jelentős kontrollja alatt működnek. Az ilyen körülmények kialakításának az a célja, hogy a társadalom „külső” szemléletmódja lassan „belsővé” váljon, és ezzel segítsen a fogvatartottban kialakítani az önmegfigyelés és önmaga mérlegelésének képességét. Az, hogy a fogvatartottat kiteszik a külső ellenőrzésnek, reményeik szerint kialakítja az érintettben az önkontrollt és feltámasztja a lelkiismeretet. Bizonyára az sem véletlen, hogy a börtönök és a társadalom valós és érdemi együttműködése azokban az országokban alakult ki, amelyekben általános a gazdasági jólét és a politikai biztonság. A neo-treatment végrehajtási típus generális jellemzői a következők:

- szükségletalapú programok;

- támogató-segítő intézményrendszer és programok;

- valós partneri viszony;

- többszintű oktatás és szakképzés;

- az elítéltek proszociális magatartását elősegítő kognitív készségek fejlesztése;

- döntéshozás képességének kialakítása;

- élménypedagógia;

- sport, rekreáció;

- alkohol- és kábítószer fogyasztók speciális programja;

- szexuális jellegű bűncselekményeket elkövetettek kezelése;

- felelősségen alapuló progresszív rendszer;

- támogató társadalmi környezet.

172

4. Kriminálpedagógiai alapú változtatási elképzelések a hazai büntetés-végrehajtás intézményrendszerében

Álláspontunk szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben folytatott nevelési eljárások három területén kell elsődlegesen változtatni. Mindenekelőtt az elítéltek életviszonyainak alakulására kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, azaz a nevelési céloknak a megfelelő irányú hatásokat kell keletkeztetniük. A második terület az elítéltek cselekvéseinek szabályozása, azaz olyan tevékenységformák gyakoroltatása, erősítése, vagy éppen ellenkezőleg: háttérbe szorítása, csökkentése, amelyek által lehetőségeket biztosítanak az elvárt kedvező hatás elérésére. A harmadik szempont pedig az elítéltek felfogásának alakítása, amely egyben a legnehezebb is, és amely az értékrend változását, az ismeretek bővítését, a beilleszkedésre irányuló törekvések erősítését tartalmazza.

A fenti célok elérése érdekében a hazai büntetés-végrehajtási intézményrendszer gyakorlati fejlesztésének több csomópontját határozhatjuk meg. A legátfogóbb a fogvatartottakkal történő foglalkozások európai sodorvonalba történő beillesztése.

(1) A magyar büntetés-végrehajtás hosszú, kitérőktől sem mentes utat megtéve érkezett el napjainkra egy új fejlődési szakaszhoz. A korábbi időszakoktól eltérően a jelenlegi átalakulás iránya nemzetközi szinten determinált. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai sodrásból tartósan kimaradni nem lehet és nem érdemes. A változás azonban nem jelentheti a hagyományok teljes körű feladását, a hazai büntetés-végrehajtás eddig megteremtett értékeinek megtagadását.

Az új koncepció kialakításához olyan látásmódra van szükség, amely képes integrálni a büntetés-végrehajtási intézetekben a pedagógiai módszerek alkalmazását a fogvatartottak és a környezetük közötti konfliktusok megoldására irányuló szociális és pszichológiai módszerek alkalmazásával, az önálló és konstruktív életvezetés kialakításával, továbbá az általános és szakképzéssel, valamint a legkülönfélébb társadalmi szervezetek tevékenységével.

(2) Az új tevékenységkörök meghatározását követően még egy jelentős kérdést kell megválaszolnunk: kik irányítsák és koordinálják a fogvatartottakkal kapcsolatos reintegrációs munkát? A jelenlegi struktúrából kiindulva egyértelműen a nevelői állományt tartjuk képesnek erre, hiszen a nevelők a munkával telt évtizedek során hatalmas pedagógiai tapasztalatot halmoztak fel az elítéltekkel való bánásmód, törődés, támogatás, oktatás során. Tapasztalataikra és pedagógiai beállítottságú szakmai elkötelezettségükre a jövőben is feltétlenül szükség lesz, hiszen jól képzett, magasan motivált és magabiztos, megbízható, a börtönök mindennapi életét kezelni képes személyzet nélkül az elítélt-osztályozás önmagában nem sokat ér.

A megváltozó keretek között a nevelők napi munkavégzése jellegének is törvényszerűen változnia kell. Véleményünk szerint jelenleg még öncélú lenne az új felfogású nevelői munkakör részletes újraszabályozási kísérlete, de bizonyos tendenciákat már most tisztán lehet látni. Kívánatos volna, ha a nevelő a jövőben elsősorban, mint tevékenységszervező működne a fogvatartottak között. A sokirányú, esetleg a fogvatartottak érdeklődésével, érdekeivel egybeeső tevékenység számtalan olyan lehetőséget kínál, amelyben a nevelő segítő, támogató, korrigáló, ötletadó, esetleg alkotó együttműködő szerepben jelenik meg az elítéltek között.

(3) A hazai büntetés-végrehajtási intézményrendszer fejlesztésének másik iránya egy differenciáltabb büntetés-végrehajtási rendszer létrehozása. Ennek lényeges feltétele a korszerű büntetés-végrehajtási intézetek hálózatának kialakítása. A differenciált elhelyezés, foglalkozás, bánásmód szakmai igény; szervezettebbé, olcsóbbá, hatékonyabbá alakítaná a

173

büntetés-végrehajtást. Oda irányítaná a szükséges szakembereket, erőket, ahol azokra valóban szükség van, s az adott kategóriának megfelelő feladatokra összpontosítana, nem volna szükség mindenütt mindenre.

A büntetés-végrehajtási intézményrendszerének fejlesztéséhez elengedhetetlen a „kitüntetett” fogvatartotti csoportok meghatározása. Az egyik legfontosabb ilyen csoport a fiatalkorúak, valamint az első bűntényesek kategóriája. A korrekciós munka pedagógiai jellege a fiatalkorúak nevelésében érvényesül a legmarkánsabban, hiszen – Garami szerint – „az ilyen korban lévő elítéltek személyisége még nem kiforrott. Most vannak a felnőtté válás időszakában. Azért, mert személyiségük még átalakulóban van, náluk lehet a legtöbb esély arra, hogy szakszerű nevelői beavatkozással kihasználjuk ezt az ‘utolsó’ lehetőséget, és fejlődésüknek pozitív irányt szabjunk”. Az energiák koncentrálásának szükségességét tekintve álláspontunk megegyezik Gáfor és munkatársai véleményével, miszerint a "fiatalkorú bűnelkövetők nevelésében nagyobb eredményekre számíthatunk, mint a felnőtt korúaknál, ezért erre a területre nagyobb erőket kell összpontosítani". Lukács Tibor szerint is az első bűntényesekre és a fiatalkorú elkövetőkre kell gondolnunk, amikor a büntetési rendszert, illetve a kezelési, nevelési eljárásokat tovább fejlesztjük. Szabó András megfogalmazása szerint a büntetés-végrehajtási nevelés „nem puszta edukáció, hanem a hibás személyiséget átrendező reedukáció”. A nevelés ilyen típusú megközelítésének a fiatalkorú bűnelkövetők esetében van létjogosultsága, mert ez az a kör, ahol a tényleges pedagógiai ráhatás eséllyel kecsegtet.

(4) A konstruktív életvezetés megalapozását célul kitűző büntetés-végrehajtási programnak, illetve intézetnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a feltárt börtönártalmakat és/vagy veszélyforrásokat megszüntesse, illetve azt minimálisra csökkentse. Ugyanakkor csak részben tudunk egyetérteni Módos azon álláspontjával, hogy „a nevelés elsőrendű feladata mindazoknak a negatívumoknak, hátrányoknak a csökkentése, amelyeket a börtön okoz a személyiségben”. Ez ugyan lényegi szervezési-végrehajtási kérdés, de alapvetően a nevelés feltétele, nem pedig célja. Bárd szellemes megfogalmazása szerint „divatos manapság az a nézet, hogy a büntetés-végrehajtás célja nem más, minthogy csökkentse az elszigeteltséggel együtt járó ártalmakat és készítsen fel a szabadulás utáni életre. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egy intézmény alapvető funkciója önnön ártalmainak, úgy ezt legjobban akkor teljesíti, ha felszámolja önmagát”.

Pedagógiai szempontból tartalmas büntetés-végrehajtási munkát csak olyan tevékenységrendszertől várhatunk, amelynek középpontjában a rehabilitációs törekvés, még pontosabban a konstruktív életvezetés megalapozása áll, amely végső sorban az eredményes reintegráció feltételeinek megteremtéséhez járul hozzá. Egyetértünk Thyssen-nel, aki szerint a börtönrendszernek többet kell tennie, mint az új szokások kialakítása általi reszocializáció, fel kell vállalnia, hogy behatoljon a fogvatartottak belső motivációs rendszerébe.

A konstruktív életvezetés megalapozását szolgáló korrekciós nevelési koncepció normatív, részletesen kimunkált, hierarchizált célrendszerre támaszkodik, amely egyszerre preferálja az autonóm vezérlésű közösségfejlesztő tevékenységformák kialakítását és a személyes sikert elősegítő, önfejlesztő tevékenységformák megerősítését. Személyiségértelmezése regulatív, vagyis a nevelési feladatok megoldását állítja előtérbe, s ennek rendeli alá az intézet hatásrendszerét. Ennek megfelelően a pedagógiai kapacitást nem emészti fel az elszigetelt ismerethalmazok közvetítése, s így lehetségessé válik olyan, az életvezetés szociális minőségét közvetlenül meghatározó ösztönző-reguláló személyiségkomponensek kifejlesztése is, mint a szociális szokásrendszer, az életvezetési terv és az eszménykép-példakép formálása. A nevelési folyamat hangsúlyozottan irányított, de széles körű, pedagógiailag célszerűen válogatott, és az érdeklődés, valamint a szükségletek által motivált tevékenységi kínálatot nyújt. A nevelési folyamat továbbá aktivitásra épül,

174

ugyanakkor a változatos és aktivitásra késztető munkaformák (csoportmunka, páros munka, individuális munka) nem csupán intellektuális aktivitásra ösztönöznek, hanem megkívánják a szociális aktivitást, a kooperációt, a szociális döntéseket, a teljesítmények és magatartás kölcsönös értékelését, a kölcsönös segítségnyújtást – vagyis előhívják és begyakorolják a szociális interakciók és magatartásformák sokaságát. Az irányítás ebben az esetben konstruktív feladatsorok és tevékenységi lehetőségek felülről – a nevelő által – történő szervezését, illetve a tevékenység és magatartás kifejezett kontrollját jelenti. A nevelők erőteljes szelektív hatásrendszert működtetnek, vagyis megerősítő hatásokkal ösztönzik a nevelési céllal egybeeső megnyilvánulásokat (pozitív menedzselés), s leépítő hatásokkal gátolják az ettől eltérőket. Ennek megfelelően a nevelő szerepe ebben a keretben a direkt irányítás, az értékelésközpontú magatartás, illetve az erőteljes és permanens kontroll érvényesítése. A személyiségformáló hatások közül a közvetlen nevelési módszerek alkalmazására is sor kerül. A beidegzés módszerei közül a hagyományok kialakításával célszerű élni, mivel ez a közösség összetartozását erősítő magatartási és tevékenységbeli normák vagy formai keretek, akciók megszilárdulását és rendszerré szerveződését idézi elő. A magatartási-tevékenységi modellek közvetett módszerei közül leginkább a nevelő személyes részvételére kerülhet sor a közösségi tevékenységben. A meggyőződés-formálás módszerei közül a korrekciós nevelés során a közvetett felvilágosítás és a vita alkalmazására kerülhet sor.

A konstruktív életvezetés megalapozását szolgáló korrekciós nevelési hatásszervezési megoldásmódja: komplex jellegű, amely magában foglalja az intellektuális, a tapasztalati és beidegző-begyakorló hatásokat is. Ennek megfelelően a személyiség ösztönző-reguláló sajátosságcsoportjának minden elemére fejlesztően hat.

Az intellektualisztikus hatásszervezési modell változatból a logikai-verbális hatások jelentőségének felismerését tartjuk követendőnek – elkerülve a nézet szélsőséges túlburjánzását. A fiatalok tudatossági szintje, normaismerete, ítélőképessége, összefüggéslátása, anticipációs készségének fejlesztését nélkülözhetetlennek tartjuk az adott körben, elsősorban a meglévő deficitek felszámolása érdekében.

A vonatkozó szakirodalom hangsúlyozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy a logikai-intellektuális és a kellő mértékű verbális hatások kiiktatása a nevelés hatásrendszeréből, azzal a következménnyel jár, hogy a fiatalok a saját tapasztalataikat nem mindig tudják részben helyesen, részben pedig kellő mélységben elemezni. Ennek következtében a megfelelő következtetések és általánosítások megfogalmazása elmarad, s így a generalizált magatartási normák és életelvek nem tudatosodnak, következésképpen nem szilárdulhatnak meggyőződéssé. Ezáltal a magatartás és életvezetés legmaradandóbb és legszélesebb hatáskörű determinánsai nem fejlődnek ki.

Megfelelően átgondolt nevelési feltételek megteremtésével és hatásszervezéssel a konstruktív életvezetés kialakulását akadályozó negatív tényezők összefonódása kezelhetőnek látszik. Szervező munkánk során nem feledkezhetünk meg arról, hogy az optimális nevelési modellnek sokirányú fejlesztést kell garantálnia, azaz a magatartásformálással és az ösztönző-reguláló sajátosságok formálásával párhuzamosan kell gondoskodnia a szervező-végrehajtó sajátosságok, ezen belül kitüntetetten a szociális képességek fejlesztéséről. Mindez komplex hatásszervezést kíván meg a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés során.

5. A személyiség kriminálpedagógiai alapú értelmezése

5.1. A személyiségformálás lehetőségei a fogvatartottak körében

(1) A szabadságvesztés céljáról a jelenlegi szabályozás egyértelműen fogalmaz: „[a] szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány

175

érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől” (Bv. tvr. 19. §), illetve annak elősegítése, hogy „az elítélt szabadulása után integrálódjon a társadalomba és tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől” (A szabadságvesztés végrehajtása, I. A/1). Könnyen belátható, hogy ez a cél kizárólag akkor érhető el, ha az elítélt a szabadságvesztés büntetés tartama alatt szellemi és fizikai állapotát, általános- és szakismereteit fenntartja és fejleszti, ha önként és aktívan közreműködik élete alakításában, ha pozitív családi és társadalmi kötődéseit ápolja, amennyiben fejlődik önállósága és kialakul a felelősségérzete saját sorsa irányítása iránt, azaz ha személyisége pozitív irányú változáson megy keresztül. Ez a változás azonban csak tudatosan megtervezett körülmények között, célirányos módszerek alkalmazásával, szakemberek irányítása mellett, és a fogvatartottak önkéntességére épülő tényleges együttműködés kialakításával érhető el. Ez a folyamat lényegét tekintve nem más, mint a nevelés. A speciális körülményekből (az érintettek köre, az alkalmazható módszerek, a hely jellege, az együttműködés kialakításának rendkívüli nehézsége) adódóan a neveléstudomány ilyen speciális területe a kriminálpedagógia, azon belül pedig a büntetés-végrehajtási (korrekciós) pedagógia. Alaptételként fogadjuk el továbbá, hogy a nevelés célja a konstruktív életvezetés kialakítása, illetve a büntetés-végrehajtási (korrekciós) nevelés célja a konstruktív életvezetés kialakításának megalapozása. A konstruktív életvezetés kialakítása nem más, mint a társadalmilag értékes, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformák kialakítása.

(2) A törvényben foglalt célok elérése érdekében nélkülözhetetlennek tartott, és a korábban felsorolt részcélok szervesen illeszkednek ebbe a pedagógiai önmeghatározásba.

A megvalósítási folyamat könnyebb érthetősége kedvéért célszerű bevezetni a kriminálpedagógiai szakirodalomban ma már egyre inkább elfogadott személyiség értelmezési ábrát.

Az alábbiakban a személyiség alkotórészeinek főbb csoportjai (ösztönző-reguláló sajátosságcsoport, kognitív-szociális kompetencia, szervező-végrehajtó sajátosságcsoport) vonatkozásában tekintjük át azokat a javasolt pedagógia tevékenységeket, amelyekkel megteremthetőek, illetve formálhatóak a fő alkotók által magukba foglalt összetevők.

5.1.1. Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport fejlesztését szolgáló pedagógiai tevékenységek

Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport foglalja magában a motivációs-szükségleti képződményeket. Ez a személyiségbeli alkotórész közvetlenül felelős az aktivitás szociális minőségéért, és ettől a sajátosságcsoporttól függ az, hogy az ember saját szervező-végrehajtó

176

lehetőségeit társadalmilag hasznos, vagy antiszociális irányba mozgósítja-e. Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport fejlesztése meghatározó módon a nevelési folyamat szakszerű megszervezésén múlik.A szokások kialakításának fontosságát azok az adatok támasztják alá, amelyek azt bizonyítják, hogy a bűnelkövetők esetében azért vallott kudarcot a világ dolgaira való reagálás társadalmilag hasznos módjának elsajátítása, mert nem állt rendelkezésükre megfelelő alkalom, hogy megfigyeljék, begyakorolják, s így megerősítsék önmagukban a társadalmilag kívánatos magatartásformákat. Esetünkben ez a következetes napi rutin betartatását, betartását jelenti.A konstruktív modellközvetítő személynek hatékonynak, élményforrás jellegűnek és szuggesztívnek kell lennie. Többlettel (ismeretbeli, esztétikai, fizikai-erőlétbeli, képességbeli, stb.) kell rendelkeznie az általános személyi környezethez viszonyítva. Ezért rendkívül fontos a nevelők és felügyelők fellépése, hangneme, megjelenése és következetes támogató attitűdje. A civil önkéntesek, a karitatív- és egyházi szervezetek rendszeres intézeti közreműködése és munkavégzése kibővíti a modellközvetítők körét. A börtönélet a fogvatartottak számára sok esetben végletesen leszűkíti a reálisan megélhető szükségletek körét. Ezért kiemelkedően fontos a különböző szabadidős tevékenységek (szakkörök, sport, önképzés) feltételeinek megteremtése, illetve alkalmazása az intézetekben.

5.1.2. A kognitív szociális kompetencia fejlesztése

A fogvatartottak mindennapi létezése, a szociális intelligenciájuk kialakítása, valamint a szabadulásukat követő konstruktív életvezetés megalapozása érdekében olyan valós pedagógiai élethelyzetek kialakítására kell törekedni, amelyek fontosságát az érintettek könnyen beláthatják. Az önellátás begyakorlását a saját szűkebb környezetük kialakításának esélyével, a körülmények kedvező megváltoztatásával lehet kívánatossá tenni, a tényleges – és felelős – döntéshozatal begyakorlása érdekében pedig olyan valós szituációkat kell létrehozni, amelyekben a döntésük következményeit (napirend kialakítása, szakkörökbe történő belépés, önkéntes feladat-, illetve pozíció vállalása) megtapasztalhatják. Az önismereti, valamint a konfliktuskezelési tréningek is csak abban az esetben lesznek népszerűek, ha sikerül a fogvatartottak meglévő szükségleteire alapozni. A kihívás jellegű, tényleges erőfeszítést megkívánó feladatok (sportversenyek, vetélkedők, csapatépítés, pontszerzési lehetőség: amikor a fogvatartott a teljesítménye elismeréséért kapott pontokat szabad belátása szerint válthatja be azonnali kisebb kedvezményekre, vagy gyűjtögeti nagyobb jutalom érdekében) erősítik a felelősségtudatot, a döntéshozatal képességét és az önbecsülését.

177

meggyőződés

szokás

példakép -eszménykép

intellekt. - esztétikai sz.egészséges életmód sz.

spirituális szükséglet

Ösztönző-reguláló sajátosságcsoport fejlesztését szolgáló pedagógiai tevékenységek

biztonság-elfogadás

> Szabadidős programok• szakkörök• sport• önképzés

> Következetes napi rutin

> Állomány• megjelenése• viselkedése• hangvétele

> Civil önkéntesek bevonása

> Spirituális – egyházi programok

> Humánus, támogató légkör

> Szükségletek alapján történő klasszifikáció (műveleti eszköz)

alkotás-sikeresség

5.1.3. A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport fejlesztésének pedagógiai eszközei

A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport szintén mellőzhetetlen szerepet játszik a konstruktív életvezetés megalapozásában. Ez a sajátosságcsoport lényegében az ismeretekből, készségekből és képességekből épül fel. Jellemzője, hogy nem az egyéni aktivitás szociális alapirányát, hanem a kivitelezés részleteit határozza meg. A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport megfelelő fejlettsége nélkül az egyén nem képes az önvezérlésre. E nélkül életvezetése labilis, külső befolyásoknak kiszolgáltatott maradna, állandó külső támogatásra szorulna. Ennek a sajátosságcsoportnak már kisebb mértékű deficitje is előidézheti a magatartási alternatívák megválasztásának zavarát, és megakadályozzák a tettek következményeinek anticipálását. Mindez pedig kedvez az életvezetés destruktív irányba történő elfordulásának. Ebben az esetben a szervező-végrehajtó sajátosságok általános fejletlensége együtt jár a szociális képességek különösen szembetűnő fejletlenségével, s főként ez hat ki kedvezőtlenül az ösztönző-reguláló sajátosságok minőségére.

A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport fejlesztése érdekében klasszikus oktatási-képzési feladatokat kell megoldanunk. A fogvatartottak körében az általános ismeretek terén meglévő deficitek felszámolásán (általános iskolai képzés, ismeretszerző szakkörök, vetélkedők) túl kiemelten fontos a szakképzés kiterjesztése, valamint a munkáltatás generálissá tétele.

Áttekintve a különböző tevékenységeket, egyértelműen látszik, hogy a konstruktív életvezetés kialakítása, megalapozása érdekében egyetlen olyan programot, illetve feladatot vagy aktivitást sem iktattunk be, amely ma ne lenne megtalálható a büntetés-végrehajtás napi praxisában. A korábbi „spontán” feladat-szervezéshez viszonyítva az alapvető eltérés az, hogy a tevékenységek tudatos és célirányos csoportosítással átfogó rendszerré alakíthatóak, amely éppen a strukturális jellegéből következően kiegészíti és megsokszorozza az alkotórészek hatását. A preferált nevelési feladatok megoldása és a nevelési értékek közvetítése voltaképpen azt jelenti, hogy az embert képessé tesszük erkölcsi, intellektuális, esztétikai stb. jellegű tevékenységformák önálló produkálására, illetve ezek produkálásával kapcsolatban motiválttá tesszük őket, szükségleteket alakítunk ki személyiségükben az ilyen irányú

178

ismeretkészség

képesség

Szervező-végrehajtó sajátosságcsoport fejlesztését szolgáló pedagógiai tevékenységek

> Oktatás

> Szakképzés

> Munkáltatás

> Kézügyességet fejlesztő szakkörök

> Vetélkedők

• korrepetálás

• tanulópárok kialakítása

• ügyességi versenyek

• kreativitást igénylő versenyek

Kognitív szociális kompetencia fejlesztését szolgáló pedagógiai tevékenységek

konfliktuskezelés

praktikus életismeretek

> Önellátás (takarítás, főzés, dekorálás)

> VALÓS döntési helyzetek megteremtése (pontszerzési – felhasználási lehetőség)

> Konfliktuskezelési tréningek

> Önismereti tréningek

> „Hotel funkciók” visszaszorítása

> Felelősség és önbecsülés erősítése (kihívás jellegű feladatok)

> Önszervezési lehetőség biztosítása (klubok)

> Kognitív tréningek

aktivitás iránt. Az így kialakított szükségletrendszer képviseli azt a személyiségbeli programot és ösztönző tényezőt, hogy autonóm módon – a szabadulást követően is – konstruktív magatartást tanúsítsanak. Ilyen módon ténylegesen megvalósíthatónak tartjuk a börtönadaptáció és az eredményes társadalmi reintegráció érdekében a kriminálpedagógia eszközeinek alkalmazását.

5.2. Kompetenciák fejlesztése, a viselkedés kontrollja – kognitív szociális kompetencia

(1) A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a kriminálpedagógia tevékenységrendszerének egyik legkarakteresebb területe a kompetenciák fejlesztése. Szinte valamennyi humán kompetencia (döntési képesség, érvelés, kritikai látásmód, harag- és indulatkezelés, konfliktuskezelés, érzelmi kontroll, társas kommunikáció) kapcsolatba hozható a kognitív szociális kompetenciával.

A „kognitív szociális kompetencia” elnevezésű sajátosságcsoport – mint a gondolkodási deficit, valamint a kognitív- és szociális hiányosságok felszámolását célzó alkotórész – rendszerbe illesztésére a büntetés-végrehajtási korrekciós pedagógia sajátosságai miatt kerül sor. A fogvatartottak karakteres jellemzői, az általánostól jelentősen eltérő pedagógiai helyzet és tevékenységi kör specifikus megközelítést és folyamatszervezést igényel, mivel a szervező-végrehajtó sajátosságcsoport feltárt deficitjei jól mutatják, hogy itt nem egyszerűen ismeretbeli fogyatékosságokról vagy az intellektuális képességek fejletlenségéről, azaz formális oktatással is megszüntethető hiányosságokról van szó. Az elítéltek esetében a szervező-végrehajtó sajátosságok általános fejletlensége együtt jár a szociális képességek különösen szembetűnő fejletlenségével, s főként ez hat ki kedvezőtlenül az ösztönző-reguláló sajátosságok minőségére.

A korrekciós nevelési folyamat egészének megtervezésekor a fogvatartottak körében generálisan fellelhető gondolkodási deficittel feltétlenül számolni kell, ezért célszerű már a kognitív és a szociális képességek fejlesztésének ütemezésekor is messzemenően figyelembe venni a bűnelkövetők kognitív sajátosságait. Szem előtt kell tartani, hogy a börtönbe kerülésüket megelőző időszakban – a szocializációs folyamat során – a világról már megformáltak maguknak egy képet, de úgy, hogy közben hiányzott belőlük a társadalmi adaptáció proszociális módjának mintája. A társadalmilag hasznos magatartásformák megfigyelésére, begyakorlására, majd ezt követően megerősítésére nem állt rendelkezésükre megfelelő alkalom.

(2) A kognitív szociális kompetencia egy információ feldolgozáson alapuló (kognitív) folyamat eredményeként létrejövő személyiségbeli sajátosságcsoport, amelynek célja a személyes (önmaga stabilizálása) és szociális kompetencia (együttélés, tágabb közösséget, a társadalmat szolgáló viselkedés) megteremtése. Más szavakkal: a kognitív szociális kompetencia egy olyan személyes és szociális készenléti állapotot jelent, amely elégséges alapot biztosít a humán funkciók kibontakoztatására, s a személyiség szociális működésének, viselkedésének, fejlődésének egyik feltétele és eszköze. Alkotórészei közé a konfliktuskezelés (intraperszonális-, interperszonális- és szociális konfliktuskezelés), illetve az életismeretek tartoznak. Ez a sajátosságcsoport már hordoz erkölcsi diszpozíciót, azonban ennek kiteljesedése csak az önfejlesztő, és a közösségfejlesztő aktivitás gyakorlása során valósul meg.

A kognitív-szociális kompetencia az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport és a szervező-végrehajtó sajátosságcsoport között helyezkedik el, de úgy, hogy a határoló területekkel részleges átfedésben van, ami sajátos kölcsönhatást eredményez.

A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport önmagában nem hordoz erkölcsi irányultságot, azonban a kognitív-szociális kompetencia „megszínezi” az alkotórészeket. A kognitív

179

szociális kompetencia a működése során a humán alapbeállítódást szolgáló szociális identitás kialakulását eredményezheti. Ez azt jelenti, hogy a szervező-végrehajtó csoport alkotórészei közül a készségek és a képességek egy része már nemcsak a kivitelezés részleteiért lesz felelős, hanem az egyén aktivitásának szociális minőségére is hatást gyakorol. Ugyanakkor a szociális képességek megléte önmagában nem jelent garanciát arra, hogy az egyén a saját szervező-végrehajtó képességeit társadalmilag hasznos irányba mozgósítja majd. Más szavakkal: a szociális képességek fejlettsége a magatartás és a tevékenység társadalmilag hasznos irányultságának szükséges, de nem elégséges feltétele.

(3) A kompetenciák fejlesztése, illetve a viselkedés kontrolljának kialakítása érdekében a következő nevelési tevékenységekre és programkomponensekre célszerű koncentrálni:Önbecsülés kialakítása: az egyénben rejlő képességek felszínre hozása, illetve jelentőségének és pozitív lehetőségeinek tudatosítása; az önmagukkal szembeni igényesség kialakítása.

A szociális magatartás lényegének megértése: a társadalom fogalmának „emberközeli” értelmezése; az emberi kapcsolatok jelentőségének tudatosítása; az egymásrautaltság és a közös felelősség elfogadtatása; a normák, az erkölcs és a törvények jelentőségének és szervező erejének felismertetése.

A társadalmi kötelezettségek fel- és elismerése: az emberi együttélés kialakulása folyamatának megértése; a konstruktív életvezetés jelentőségének felismertetése, a szociális létezés lényegének felfogása.

Interperszonális problémák, konfliktusok kezelése: a törvényszerűen előálló nézeteltérések, vélemény- és érdekkülönbségek verbális megfogalmazása; tevékenységi program felépítése és mérlegelése; valamint a fizikális konfrontálódás elkerülése technikáinak megtanítása.

Anticipáció: a gondolatok, cselekedetek, az együttműködés, illetve annak elutasítása, valamint a verbális és fizikális konfrontáció alkalmazása esetén várható következmények előre látása, hatásainak előzetes mérlegelése képességének kialakítása, illetve fejlesztése.

Szociális empátia: az egyén cselekedeteit követően a szűkebb és tágabb humán környezet reakcióinak meg- és átérzése.

Gondolkodási képességek fejlesztése, a hibák korrigálása: a hibás gondolkodási mechanizmusokra (percepció) és a felfogóképességre koncentrálva a program mindvégig hangsúlyozza, hogy szándékaiknak és cselekedeteiknek következményeiért felelősséget kell vállalniuk.

Indulatok kezelése, az érzelmek fel- és elismerése: azoknak a jártasságoknak, módszereknek és technikáknak a megismertetése és begyakoroltatása, amelyekkel a konfliktusokat és az ellenvéleményeket kezelni tudják.

Problémamegoldó- és elemző képesség kialakítása: a problémák előli megfutamodás - mint életstratégia – tarthatatlanságának bebizonyítása; a körültekintő elemzés, okkeresés, valamint a konfliktusok felszámolását célzó eljárás egyes lépéseinek logikus felépítése, mérlegelése és szükség szerinti változtatása képességének kialakítása.

Logikus okfejtés, vitakészség: az ok-okozati összefüggések meglátása és megkülönböztetése; indulatokkal szemben a logikusan strukturált érvrendszer preferálása.

Kritikai gondolkodás: az ember életét befolyásoló – elsődlegesen külső – hatások (pl. reklám, társak rábeszélése, referenciaszemély befolyása) által közvetített „értékek” távolságtartó és higgadt elemzése képességének kialakítása.

Bódító szerektől való függőség megelőzése: megismerteti a fiatalokkal a különböző kábítószerek és az alkohol káros hatásait. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire könnyű a

180

bódító szerek rabjává válni és annak milyen hatása van az egyénre, a baráti körre, a családra és a társadalomra.

AIDS oktatási program: a betegség sajátosságainak, a veszélyforrások és a védekezés lehetőségeinek megismertetése.

Praktikus életismeretek: az önellátáshoz szükséges praktikus készségek (főzés, mosás, vasalás, takarítás, háztartási gépek használata, stb.) és ismeretek (pénzügyi tervezés, takarékosság) kialakítása; valamint az elhelyezkedést, munkakeresést megkönnyítő ismeretek (kérdőív-kitöltés, kommunikáció, megjelenés, tárgyalási alapismeretek) elsajátítása és a társadalom szociális- és jóléti intézményrendszerének, illetve a felkínált szolgáltatások igénybevétele módjának megismertetése. Sági csoportosítása szerint: (1) tágabb társadalmi környezetre vonatkozó ismeretek (lakhatás, jövedelem, munkavégzés, állampolgári feladatok); (2) szűkebb társadalmi környezetre vonatkozó ismeretek (egészség, jövedelem-felhasználás, önellátás; (3) pályamotiváció-pályaazonosítás; (4) felvilágosítás, segítés, támasz; (5) moralitás-veszélyeztetettség. Ayers tanulmánya szerint a legtöbb elítélt nem rendelkezik azokkal az életismeretekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a tisztességes társadalmi aktivitáshoz. A hazai szakirodalomban Volentics Anna hangsúlyozza a praktikus életismeretek oktatási folyamatba történő bevitelének és gyakoroltatásának fontosságát.

Az áldozat/sértett helyzetének tudatosítása: az áldozat jogainak elfogadtatása mellett az empátiás készség növelésével lehet ráébreszteni a fogvatartottat tettének hatásaira, és ezzel erkölcsileg és érzelmileg elrettenteni a további bűnelkövetéstől.

Speciális terület a szexuális jellegű bűncselekményt elkövetők programja. A foglalkozások során a fiatalokkal közösen részletesen elemzik és kezelik a bűnelkövetéshez vezető szexuális szükségleteket, megvizsgálják a szexuális agresszió hatását az áldozatokra, növelik az empátiát a sértettek irányába és megtanítják a fogvatartottakat arra, hogy miképpen lehet úrrá lenni az őket érő szexuális visszautasítások keltette feszültségen. Segítenek kialakítani egy önszabályozó programot.

Az ősi kultúra értékeinek megőrzése program megismerteti a fogvatartottakkal az ősi cigány kultúra értékeit, szokásrendszerét és szellemi hiedelmeit.

A lelkigondozás hozzásegíti a fogvatartottakat egy proszociális értékrend kialakításához, és lelki vigaszt nyújthat elsősorban a peremhelyzetűeknek.

Iskolai oktatás és szakképzés keretei között fejlesztik az írás, olvasás és számolás képességét, hozzásegítik a fogvatartottakat a munkavégzéssel kapcsolatos alapvető jártasságok megszerzéséhez.

A testnevelés és sport szervesen illeszkedik a nevelési programok sorába. Minden nap minimum 90 percnyi feszesen szervezett sportfoglalkozásra kerül sor. A feladatok megoldására csoportmunkában, a sportszerűséget messzemenően betartva kerül sor. A testnevelési foglalkozások a társakkal való együttműködésre épülnek, növelik az önismeretet, a bizalmat és a pozitív önkifejezést.

Munkáltatás: olyan nem profitorientált munkatevékenység, amely a rendszeresség, a minőségi igényesség és a felelősség kialakításában játszhat szerepet, valamint elősegíti az elemi munkafázisok elsajátítását.

A fenti tevékenységkörök és az attól elválaszthatatlan pedagógiai módszerek megválasztásában szerepe van a fogvatartott személyiségének, az őt körülvevő szociális kapcsolatrendszernek, az adott intézet nyújtotta feltételrendszernek és az aktuális pedagógiai célnak. Megítélésünk szerint a pedagógiai cél (konstruktív életvezetés megalapozása)

181

meghatározásával, valamint a személyiségformálás pedagógiai elméletének bemutatásával kellő alapot biztosítunk ahhoz, hogy az érdeklődők és szakemberek átfogó képet kapjanak a büntetés-végrehajtási korrekciós pedagógia törekvéseiről.

182

IX. FEJEZETA RENDVÉDELMI SZERVEK HUMÁN IGAZGATÁSA

A Hszt. hatálya alatt létrejövő jogviszony vonatkozásában ki kell emelni, hogy az különleges közszolgálat teljesítését jelenti. A hivatásos szolgálati viszony szabályozása abból a tényből indult ki, hogy tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben, nagyfokú fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az életük kockáztatásával végzik feladataikat.

1. A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei A törvény a rendvédelmi hivatás etikai alapelveit – összhangban a

kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályozással – fogalmi kategóriánként rögzíti, kiegészítve a vezetőkre vonatkozó többletkövetelményekkel:

HIVATÁSOS KÖZALKALMAZOTT VEZETŐhűség elkötelezettség példamutatásnemzeti érdek előnyben részesítése

nemzeti érdek előnyben részesítése

szakmai szempontok érvényesítése

méltóság és a tisztesség tisztesség számonkérési kötelezettségelőítéletektől való mentesség előítéletektől való mentességpártatlanság együttműködésfelelősségtudatszakszerűségegyüttműködésarányosság

2. Rendelkezési állomány

A rendelkezési állomány két kategóriára vonatkozhat: akik nem töltenek be beosztást, és akiktől megvonták a vezetői kinevezést, vagy arról lemondott.A fegyveres szerv személyi állományába tartozó, de a fegyveres szervnél szolgálati beosztást be nem töltő személyt rendelkezési állományba kell helyezni. Ennek megfelelően a fegyveres szerv rendelkezési állományába tartozik:

a) aki szolgálatát más szervnél (Hszt. 51.§ 2. 3. bek ) teljesíti; vagy akit külföldre vezényeltek

b) akinek a szolgálati beosztása létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt megszűnt, de más szolgálati beosztásba tervezett, legfeljebb egy évig,

c) aki rendvédelmi szerv által elrendelt iskolarendszerű képzésen vesz részt, a szolgálati beosztásba helyezéséig, de legfeljebb a képzés befejezését követő hat hónapig,

d) aki felsőoktatási intézményben nappali tanrendben tanulmányokat folytat, a tanulmányai befejezéséig, de legfeljebb a tanulmányok befejezését követő hat hónapig,

183

e) aki egészségi, pszichikai vagy fizikai állapota miatt eredeti szolgálati beosztását tartósan képtelen ellátni, de felgyógyulása várható, az általa ellátható más szolgálati beosztásba helyezéséig, de legfeljebb egy évig,

f) aki szolgálati feladatait gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság miatt vagy más, önhibáján kívüli okból nem tudja ellátni, legfeljebb az ok megszűnéséig,

g) a Magyar Rendvédelmi Kar (a továbbiakban: MRK) elnöke, az elnöki megbízatás megszűnéséig,

h) akinek a részére vezetői beosztásba történt kinevezésének visszavonásakor vagy vezetői kinevezésről történő lemondás esetén az 59. § (2) és (6) bekezdése szerinti szolgálati beosztás felajánlására nincs lehetőség, legfeljebb egy évig,

i) akinek a részére az 51. § (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott szervhez vezénylés megszüntetését követően a 62-69. §-ban meghatározott szabályok szerinti szolgálati beosztás nem biztosítható, más szolgálati beosztásba helyezéséig, de legfeljebb egy évig,

j) akinek a szolgálati viszonyát a (4) bekezdés alapján felmentéssel meg kellene szüntetni, de a felmentésére a 88. §-ban meghatározott okok miatt nem kerülhet sor, legfeljebb a felmentési védelem megszűnéséig,

k) akit a szolgálati beosztásából a nemzetbiztonsági ellenőrzés során megállapított nemzetbiztonsági kockázat miatt fel kellett menteni, de az 54. § (4) bekezdése szerinti szolgálati beosztás felajánlására nincs lehetőség, az 54. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelő szolgálati beosztás felajánlásáig, de legfeljebb egy évig.

A hivatásos állomány rendelkezési állományba tartozó tagjának illetményére és a részére adható juttatásokra vonatkozó szabályokat e törvény keretei között a miniszter állapítja meg.

3. Nyugdíj előtti rendelkezési állomány

A hivatásos állomány tagját a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt öt évvel kérelmére, vagy beleegyezésével nyugdíj előtti rendelkezési állományba kell helyezni, ha legalább harminc év tényleges szolgálati idővel rendelkezik.

A hivatásos állomány nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezett tagja szolgálatot nem lát el, munkavégzésre nem kötelezhető, kivéve veszélyhelyzet, megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot, váratlan támadás vagy szükségállapot idején.

A nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezett olyan nettó összegű illetményre jogosult, amely megegyezik azzal az összeggel, amely őt a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezéskor öregségi nyugdíjként megilletné, ha az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte volna. Utóbbi összegről a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárót annak kérelmére a nyugdíj-megállapító szerv tájékoztatja.

184

4. Könnyített szolgálat

A hivatásos állomány tagját a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt tíz évvel, ha legalább huszonöt év tényleges szolgálati idővel rendelkezik, kérelmére könnyített szolgálat formájában kell foglalkoztatni. A rendvédelmi szerv az írásbeli kérelmet pusztán a törvényi feltételeknek való megfelelése tekintetében vizsgálhatja, amennyiben megállapítja azok maradéktalan teljesülését, a kérelemnek köteles helyt adni.

Könnyített szolgálat ellátása esetén:

a szolgálatteljesítési idő heti harmincöt óra, túlszolgálat nem rendelhető el.

A könnyített szolgálatban foglalkoztatott beleegyezése nélkül éjszakai szolgálatteljesítés nem rendelhető el.

A hivatásos állomány könnyített szolgálatban foglalkoztatott tagjának illetménye a könnyített szolgálatban betöltött szolgálati beosztás szerinti besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetményének 90%-a.

5. A tartalékállomány

A hivatásos állomány tagját a felmentési idő tartamára tartalékállományba kell helyezni, ha

a) a Hszt. 86. § (1) bekezdése vagy a 86. § (2) bekezdés a), e), f) vagy g) pontja alapján mentették fel és

b) a Hszt. 86. § (6) bekezdése szerinti továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség vagy a felajánlott szolgálati beosztást, munkakört nem fogadta el.

A hivatásos állomány tagját kérelmére a szolgálati viszony megszűnése után is tartalékállományban kell tartani a továbbfoglalkoztatás megkezdéséig, de legfeljebb egy évig, ha

a) a Hszt. 86. § (2) bekezdés a) pontja alapján egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmatlanság miatt mentették fel,

b) a tartalékállomány tartama alatt részére a rendvédelmi szervnél, más rendvédelmi vagy egyéb költségvetési szervnél a képzettségének, végzettségének, egészségi, pszichikai és fizikai állapotának megfelelő hivatásos, kormánytisztviselői, közalkalmazotti jogviszony vagy munkaviszony alá tartozó munkakör nem volt biztosítható, és

c) a felmentési idő lejártakor rendelkezik legalább huszonöt év tényleges szolgálati idővel.

A második bekezdés szerinti tartalékállományban tartás időtartamára a tartalékállományban tartott a felmentését megelőző havi illetménye 50%-ának, de legalább a minimálbérnek megfelelő összegű ideiglenes szolgálati járandóságra jogosult, feltéve, hogy az ideiglenes

185

szolgálati járandóság kezdő napján más biztosítással járó jogviszonyban nem áll, és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény által rendszeres pénzellátásként felsorolt ellátásban – ide nem értve a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny. tv.) szerinti hozzátartozói nyugellátásokat – nem részesül. A tartalékállomány időtartama társadalombiztosítási szempontból szolgálati időnek számít, a tartalékállományban tartott biztosítási jogviszonyban áll.Ha a tartalékállományban tartott második bekezdésben meghatározott munkakörben történő továbbfoglalkoztatására kerül sor, a tartalékállományban tartást és az ideiglenes szolgálati járandóság folyósítását a továbbfoglalkoztatás kezdő napjától meg kell szüntetni. Az ideiglenes szolgálati járandóság folyósítását továbbfoglalkoztatás hiányában is meg kell szüntetni és az addig folyósított ideiglenes szolgálati járandóságot vissza kell téríteni, ha a tartalékállományban tartott neki felróható okból nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségének vagy a továbbfoglalkoztatása neki felróható okból meghiúsult.A tartalékállomány tartama alatt a tartalékállományba helyezett köteles együttműködni a tartalékállomány kezelését végző, külön jogszabályban meghatározott szervvel, valamint a fegyveres szerv országos parancsnokságával. Az együttműködés körébe tartozik

a külön jogszabályban meghatározott adatszolgáltatás,

megjelenés az állásközvetítő egyeztetésen; felvételi beszélgetésen; foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton,

az álláshely betöltéséhez szükséges képzésen történő részvétel,

a felajánlott végzettségének, képzettségének, egészségi, pszichikai és fizikai állapotának megfelelő állás elfogadása.

A tartalékállományba helyezett végkielégítésre csak a tartalékállomány időtartamának lejártakor válik jogosulttá. Ha a tartalékállományban tartás a tartalékállományba helyezett végzettségének, képzettségének, egészségi, pszichikai és fizikai állapotának megfelelő állás felajánlása nélkül fejeződik be, a tartalékállományba helyezett a végkielégítés teljes összegére jogosult. Ha a tartalékállományba helyezett a tartalékállomány időtartamának lejárta előtt kéri a tartalékállományban tartásának a megszüntetését arra tekintettel, hogy a további foglalkoztatása a tartalékállomány kezelését végző szerv közreműködése nélkül új álláshelyen megkezdődik, a tartalékállományban tartást – és a tartalékállomány esetén az ideiglenes szolgálati járandóság folyósítását – meg kell szüntetni. Ebben az esetben a tartalékállományba helyezett a tartalékállományban tartás megszüntetésének napján válik jogosulttá a végkielégítés teljes összegére.A tartalékállományba helyezésről az állományilletékes parancsnok – a fegyveres szerv országos parancsnoksága útján –, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetén a főigazgató tájékoztatja a tartalékállományt kezelő szervet. Az országos parancsnokság és a tartalékállományt kezelő szerv adatkezelésére e törvényben meghatározottak mellett a tartalékállományra vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.A hivatásos állomány tagját saját kérésére a tartalékállományt kezelő szerv nyilvántartásba veszi, és részére álláskeresési tevékenységet végez a nyilvántartásba vételtől számított egy évig. A nyilvántartásba vételről a tartalékállományt kezelő szerv tájékoztatja a hivatásos állomány tagját foglalkoztató fegyveres szerv állományilletékes parancsnokát. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja csak a főigazgató hozzájárulásával vehető nyilvántartásba. A meghatározott személyeken kívül kérheti a tartalékállományt kezelő szervnél egy év időtartamra a nyilvántartásba vételét az is, akinek a Hszt. 91. § (1)

186

bekezdésében felsorolt okból szűnt meg a szolgálati viszonya és nem került sor a Hszt. 91. § (2) bekezdés szerinti tartalékállományban tartására.

6. A rendőrség különleges foglalkoztatási állománya (szenior állomány)

A Hszt. XXXI. fejezete tartalmazza rendőrségnél létrehozott különleges foglalkoztatási állományra vonatkozó szabályokat.

Ha az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt a szolgálati járandóságra jogosult

a) vállalja, hogy szolgálati viszony keretében a különleges foglakoztatási állományban (a továbbiakban: szenior állomány) teljesít szolgálatot, és

b) megfelel a miniszter által meghatározott alkalmassági követelményeknek, kérelmére - függetlenül attól, hogy melyik rendvédelmi szervnél vagy a Magyar Honvédségnél állt fenn korábbi szolgálati viszonya - az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv szenior állományába kell venni.

(2) A szenior állományba tartozó szolgálati beosztást nem lát el.

(3) A szenior állományban történő foglalkoztatásra az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv és a szolgálati járandóságra jogosult határozott idejű szerződést köt, amely alapján az öregséginyugdíj-korhatár betöltéséig foglalkoztatható.

A szenior állományban foglalkoztatottnak a személyi jövedelemadó és a járulékok levonása után számított illetménye azonos a részére a szenior állományba vétel előtt folyósított szolgálati járandóságnak a Knytv. 5. § (2)-(5) bekezdése szerinti csökkentés nélkül számított összegével, de el kell, hogy érje a mindenkori kötelező legkisebb munkabér havi összegének 150%-át. Az illetményemelés mértéke megegyezik az öregséginyugdíj-emelés mértékével.

Szenior állományba vételkor a szolgálati időt a szolgálati nyugállományba helyezéskor elismert hivatásos szolgálati idő alapján kell megállapítani.

A szenior állomány tagjának illetményét a központi költségvetés a rendvédelmi szervnek megtéríti.

A szenior állomány tagja - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - fegyver nélküli szolgálatot lát el.

A szenior állományban foglalkoztatott szolgálatteljesítési ideje heti harmincöt óra, részére túlszolgálat nem rendelhető el. (Kivéve kihirdetett veszélyhelyzet, megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején.)

A szenior állományban foglalkoztatott beleegyezése nélkül éjszakai szolgálatteljesítés részére nem rendelhető el.

A szenior állomány tagját a szolgálati feladataira figyelemmel megállapított felszereléssel kell ellátni.

187

A szenior állományban foglalkoztatott a szolgálati viszony létesítését követően, a tényleges szolgálat megkezdése előtt, a szolgálati feladatok jellegének megfelelő képzésben részesül.

A szenior állományban foglalkoztatott szolgálati viszonya az öregséginyugdíj-korhatár elérése előtt is megszűnik

a) a szenior állomány tagjának kérelmére,b) ha a szenior állomány tagjával szemben a 80. § (1) bekezdés f) vagy g) pontjában,

vagy a 86. § (2) bekezdés b) vagy d) pontjában foglalt ok áll fenn, vagyc) ha a szenior állomány tagja nem felel meg a szenior állomány tagjára vonatkozó

egészségi, fizikai és pszichikai követelményeknek.

A szenior állományban foglalkoztatott szolgálati viszonyának megszüntetésére irányuló kérelemben meg kell jelölni a szolgálati viszony megszüntetésének időpontját. A kérelmet a szolgálati viszony megszüntetésének időpontját megelőzően legalább hatvan nappal be kell nyújtani.

Ha a szenior állomány tagjának szolgálati viszonya kérelemre szűnik meg, az érintett a szenior állományba egy alkalommal visszavehető.

Megüresedett szolgálati beosztás betöltésénél a szenior állomány tagját - ha megfelel a 36. §-ban vagy a 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek - előnyben kell részesíteni.

A szenior állomány tagja - beleegyezése nélkül - szolgálatát közfoglalkoztatás szervezésére, irányítására és végrehajtására irányuló feladatok ellátására létrehozott közigazgatási szervnél is teljesítheti. A vezénylés esetén a lakóhely és a vezénylés szerinti szolgálatteljesítési hely között a tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás időtartama a két órát - ha a vezénylést megelőzően a lakóhely és a szolgálatteljesítési hely közötti oda- és visszautazás két óránál hosszabb időt vett igénybe, akkor ezt az időtartamot - nem haladhatja meg.

7. A Magyar Rendvédelmi Kar

7.1. A Magyar Rendvédelmi Kar jogállása, feladat- és hatásköre

A Magyar Rendvédelmi Kar (a továbbiakban: MRK) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak és közalkalmazottainak önkormányzattal rendelkező rendvédelmi szakmai, érdekképviseleti köztestülete. Az MRK kötelező tagsági viszony alapján működik. A fegyveres szervvel fennálló szolgálati viszony vagy közalkalmazotti jogviszony alapján a hivatásos állomány tagja és a közalkalmazott az MRK tagjává válik.Az MRK tagozata

a rendőrségről szóló törvény hatálya alá tartozó szervek,

a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény hatálya alá tartozó szervek,

a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény hatálya alá tartozó fegyveres rendvédelmi feladatokat ellátó szervek,

188

a hivatásos katasztrófavédelmi szervek,

a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok

személyi állománya szolgálati jogviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak elkülönülő résztestülete.Az MRK feladatait a döntéshozó és végrehajtó szervei útján látja el. Az MRK tagjai e törvényben és az MRK Alapszabályában (a továbbiakban: Alapszabály) meghatározott módon és feltételek szerint tagozatokat hoznak létre. Az Alapszabály rendelkezhet területi szervek, valamint a Magyar Kormánytisztviselői Karral közös szervezetek létrehozásáról, és az együttműködés rendjéről.Az MRK

ellátja az érdekképviseletet a foglalkozás gyakorlásával összefüggő ügyekben,

védi az MRK tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit, jogait,

megalkotja a hivatásetikai részletszabályokat, az e törvényben meghatározott keretek között kialakítja az etikai eljárás rendszerét, valamint lefolytatja az etikai eljárásokat,

konzultációs joggal közreműködik a tagjai foglalkoztatásának és hivatás-gyakorlásának feltételeit befolyásoló, az előírt szakmai vizsgákkal kapcsolatos, valamint az MRK-t érintő jogszabályok megalkotásában,

véleményét ki kell kérni: szolgálati viszonnyal, valamint közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdésekben; a központi és társadalombiztosítási költségvetésnek a szolgálati viszonyban és a közalkalmazotti jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint; az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben,

a miniszter útján kezdeményezheti a Kormánynál a tagjai élet- és munka-körülményeit, foglalkoztatási feltételeit és a hivatás gyakorlását érintő jogszabályok megalkotását, illetve módosítását,

feladat- és hatáskörét érintő bármely kérdésben felterjesztési jogot gyakorol,

kezdeményezheti a miniszternél a szolgálati viszonnyal és a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos jogszabálysértő gyakorlat megváltoztatását,

megalkotja működési szabályait,

tagjairól és szerveiről nyilvántartást vezet,

a kiváló munka elismeréseként díjakat alapíthat és adományozhat,

a Kormánynál – a miniszter útján –, a miniszternél, az országos parancsnoknál, a bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv vezetőjénél, valamint a terrorizmust elhárító szerv vezetőjénél kezdeményezheti kitüntetés vagy más elismerés adományozását,

189

szakmai konferenciákat, tudományos tanácskozásokat, felkészítő tovább-képzéseket szervezhet,

pályázatokat írhat ki és bírálhat el, illetve kiadványokat jelentethet meg a rendvédelem fejlesztésére, gyakorlatának egységesítésére, a példaadó rendvédelmi munkamódszerek megismertetésére, a rendvédelem hagyományainak ápolására,

szolgálati jogviszony, valamint közalkalmazotti jogviszony tekintetében meghatalmazás alapján képviseli tagját a bíróság vagy más hatóság előtti eljárásban,

tagjai számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújthat,

megfigyelőként részt vehet tagjai szakmai vizsgáztatásában és továbbképzésében, indokolt esetben törvényességi vagy egyéb intézkedést kezdeményez,

tagot delegál a Rendészeti Szakvizsga Bizottság elnökségébe,

megalkotja éves költségvetését, elfogadja az éves költségvetés végrehajtásáról szóló, a számviteli törvény szerinti beszámolót,

ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény, kormányrendelet vagy az Alapszabály határoz meg.

A fegyveres szerv vezetője köteles kikérni az MRK véleményét a személyi állomány szolgálatteljesítésére, illetve munkavégzésére, szolgálatteljesítési idejére, illetve munkaidejére, pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a hatáskörébe utalt szabályozásról. Az MRK jogosult véleményezni a tagjai csoportját érintő munkáltatói intézkedést (döntést) vagy annak tervezetét, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

7.2. Az MRK szervezete, működése

Az MRK szervezete képviseleti, ügyintézői testületekből, tisztségviselőkből és ügyintéző szervekből áll. Az MRK legfőbb képviseleti, döntéshozó szerve a Közgyűlés. A Közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal össze kell hívni. A Közgyűlés kötelező összehívásának más eseteit, továbbá a működés rendjét az Alapszabály állapítja meg.A Közgyűlés feladata:

megválasztja saját tagjai közül az elnökét és alelnökeit, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság (a továbbiakban: PEB) elnökét és tagjait, az Etikai Bizottság (a továbbiakban: EB) elnökét és tagjait, valamint a főtitkárt,

megalkotja az Alapszabályt és a Választási Szabályzatot,

gyakorolja az MRK-nak az e törvényben, valamint az Alapszabályban meghatározott feladat- és hatáskörét.

190

A Közgyűlés feladat- és hatáskörének gyakorlását – ha a törvény vagy az Alapszabály másként nem rendelkezik – átruházhatja az MRK szerveire és tisztségviselőire. A miniszter, az országos parancsnok, a bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv vezetője, valamint a terrorizmust elhárító szerv vezetője a Közgyűlés ülésén tanácskozási joggal részt vehet.Az MRK legfőbb ügyintézői testülete az Elnökség. Az Elnökség tagjai:

az elnök, az alelnökök,

a főtitkár,

a PEB elnöke,

az EB elnöke.

7.3. Az MRK tisztségviselőire, valamint ügyintézői testületei nem tisztségviselő tagjaira vonatkozó közös szabályokAz MRK tisztségviselője legalább ötéves rendészeti vagy közigazgatási gyakorlattal rendelkező hivatásos állományú tag vagy közalkalmazott lehet. Az MRK tagja azonos tisztségre legfeljebb két egymást követő alkalommal választható meg.A tisztségviselő megbízatása megszűnik

az MRK tagsági viszony megszűnésével,

lemondással,

összeférhetetlenség kimondásával,

a megválasztásakor meghatározott időtartam lejártával,

az Alapszabályban meghatározott más okból.

Az MRK tisztségviselője, az ügyintézői testületek nem tisztségviselő tagja nem lehet politikai párt tagja,

a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény szerinti állami vezető,

aki más kamara tagja.

Az Elnökség, a PEB és az EB tagjai nem lehetnek egymás hozzátartozói. Ugyanabban a testületben nem lehetnek tagok, akik beosztás szerint egymás alá-fölérendeltjei. Az összeférhetetlenségi okot a megválasztáskor, illetve ha az ok később keletkezett, az ok bekövetkezésétől számított 15 napon belül be kell jelenteni és azt a megválasztástól, illetve a bejelentéstől számított 15 napon belül meg kell szüntetni és erről a választására jogosult testületet haladéktalanul tájékoztatni kell. Amennyiben az MRK tagja az összeférhetetlenséget nem szünteti meg, úgy ellátott tisztsége, illetve ügyintézői testületi tagsága megszűnik.

8. A bv. szerv toborzási és mentori rendszere8.1. Bevezetés

Az elmúlt időszak gazdasági konszolidációs törekvéseiből eredő szervezetszabályozási roham 2011-ben elérte a büntetés-végrehajtási szervezet (bv. szervezet) személyi állományának

191

foglalkoztatási jogviszonyát meghatározó jogszabályokban is. A kormányzati elképzelések egyrészt – a Széll Kálmán Tervben foglaltaknak megfelelően – új közszolgálati életpályamodellek kidolgozását írták elő az állomány stabilizálása érdekében, melynek eredményeként a 1336/2011 (X.14) Korm. határozattal kihirdetésre került a Kormány Személyzeti Stratégiája, továbbá a Hszt. módosításával új jogintézményeket és képzési követelményeket hoztak létre (könnyített szolgálat, nyugdíj előtti rendelkezési állomány, tartalékállomány, szenior állomány, rendészeti alap- és szakvizsga, vezetővé- és mestervezetővé képző).

Az új életpályamodell tényleges megvalósítása a szükséges pénzügyi források hiánya miatt egyelőre nem realizálódott, ellenben a jogszabályi változások 2012. január 1-jétől hatályosultak, a bérrendezés kérdése pedig továbbra is bizonytalan maradt.

A szervezet állománymegtartó képességének javítása érdekében – egyben a Felelősen, felkészülten szervezetfejlesztési program „Európai színvonalú személyzet” 1. pillérének részeként – halaszthatatlanná vált a hatékony toborzási (kiválasztás) és mentori rendszer egységes alapelveinek kidolgozása.

8.2. CélkitűzésA bv. szervezet létszámhelyzetének stabilizálása, valamint a kormányzati célkitűzések hatékonyabb megvalósítása érdekében, a humánerőforrás megtartását célzó intézkedések bevezetését és megvalósítását kell előtérbe helyezni. Ennek szellemében első lépcsőként egységek alapelvek alapján szabályozni szükséges a toborzási és a mentori rendszer szisztémáját és eljárási rendjét, melynek céltudatosabb, szervezettebb és dinamikusabb működése kedvezőbb beválási mutatókat prognosztizál.

8.3. A toborzás fogalma és előfeltételeiA toborzás olyan tevékenységek együttese, melyek egy szervezet munkaerő igényeinek megfelelő számú és összetételű kielégítésére irányulnak. Elsődleges célja, megtalálni a megfelelő célszemélyeket a megfelelő pozíciókba, ahol képességeiket, készségeiket, tapasztalataikat a szervezet és önmaguk számára a leghatékonyabban kamatoztathatják.A szakszerű toborzási koncepció igazodik az elvárások triumvirátusához (szakmai-, szervezeti- és stratégiai célok, jogszabályi előírások, társadalmi elvárások), tehát olyan kompetenciák feltárását és érvényre juttatását célozza, melyek a szervezet intézkedési kötelezettségeinek eredményesebb végrehajtását és a működés hatékonyságának növelését a racionális és optimális humánfeltételek megteremtésével szolgálják. (A Hszt. bevezető része a bv. szervezet hivatásos állományától tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást és jogszerű szolgálatteljesítést vár. A bv. szervezetről szóló törvény értelmében a testület állománya olyan személyekből áll, akik rendelkeznek a munkakör betöltéséhez szükséges személyi, egészségi, fizikai feltételekkel, megfelelő iskolai végzettséggel és azokkal a pszichikai adottságokkal, amelyek alkalmasság teszik őket arra, hogy feladatukat a fogvatartott emberek között emberséges módon lássák el. Szervezetünk a „Felelősen, Felkészülten” szervezetfejlesztési programban – az intézkedési kötelezettségeink eredményes és törvényes végrehajtása mellett – célul tűzte ki a társadalom bizalmának és elismerésének kihívását is. Mindezek mellett a szervezet Etikai Kódexében meghatározott magatartási normák és szabályok kellő morális alapot nyújtanak a személyi állománytól elvárt érték – és normakövető viselkedésminták felismeréséhez, valamint a szervezet céljaival azonosuláshoz.)

192

8.4. Munkakör-elemzésA megalapozott és objektív kiválasztás előfeltétele az adott munkakör ismerete, melyhez összehangolt, produktív együttműködés szükséges a társszakterületekkel és egyéb kompetens szakemberekkel az aktuális beosztás kompetencia térképének összeállításához. A munkakör elemzésének ki kell terjednie a munkakör tartalmára, funkciójára, kapcsolatrendszerére, az esetleges feladatfedésekre, hatás- és felelősségkörére, szervezeti értékre és a teljesítménymutatók szintjére.A komplex elemzés megalapozza a HR alkalmazások irányait (kiválasztás, díjazás, képzés), valamint a munkaköri leírás összeállítása során tényszerű támpontot nyújt, egyben jogvédelmet biztosít a feladatellátással kapcsolatos munkaügyi aktusok (ellenőrzés, számonkérés, értékelés, véglegesítés, mentori rendszer) során a munkáltató és a munkavállaló részére egyaránt.

Munkakör-elemzés főbb módszerei:A munkakörök elemzéséhez sokrétű információ megléte szükséges, melyek feltárására többféle módszert dolgoznak ki. A kvalitatív módszerek mélyebb, árnyaltabb ismeretek megszerzésére irányulnak. A kvantitatív módszerek szerint az emberi hozzáállás, magatartás is mérhető, tehát statisztikai eljárásokkal igyekeznek azokat elemezni.

/A kérdőíves módszer jellemzően az adott tevékenységkörre vonatkozóan fogalmaz meg kérdéseket, melyekre egy adott skálán legközelebb eső válasznak megfelelően nyilatkozhat a vizsgálat alanya (pl: Milyen fokú pszichikai megterhelés tokoz számára munkaköre 1-től 5-ig terjedő skálán). A funkció analízis alapvetően személyorientált, ugyanis a konkrét személy tevékenységét vizsgálja munkavégzés közben (pl.: a napi feladatellátás konkrét résztevékenységeit elemzi. A naplóvezetéses módszer során az érintett állománytag feljegyzéseket készít az aktuális munkafolyamatokról, valamint azok fizikai és mentális szükségszintjéről (nem éppen a legobjektívebb eljárás). Az interjú módszer alkalmazása során a munkakört ellátó személlyel, illetve a munkavégzést irányító vezetővel konzultáltunk a feladatkört érintően./

A létszám- és munkakör tervezése és elemzése alapján kialakított kompetencia profilokból meghatározhatjuk az adott beosztások betöltéséhez leginkább eredményesnek ígérkező toborzási eszközöket és technikákat, továbbá azokat a kiválasztási eljárásokat és módszereket, amelyekkel leghatékonyabban mérhetjük a jelentkezők reakcióit és munkaköri alkalmasságát, hogy végül kiszűrjük a legrátermettebb személyeket.

8.5. Toborzási technikák, eszközökAz utóbbi évtizedben a kommunikációs lehetőségek eszközrendszere bővült, ezzel az egyes toborzási technikák és feltételek köre is, bár hatásdinamikájuk az adott térség gazdasági kondícióinak, munkaerő-piaci helyzetének és szociokultúrájának megfelelően eltérő eredményeket mutat. Mindezek miatt – a toborzási technikák alkalmazási prioritásait illetően – tudatos és differenciált súlypontozás szükséges.

Általános szakmai elvárás és toborzási tevékenység szervezettebbé, irányítottabbá és nyitottabbá tétele szervezetünk létszámhelyzetének stabilizálása, közmegítélésének javítása és megismertetése céljából, amely dinamikusabb és kezdeményezőbb kommunikációt, valamint elhivatottabb és felelősségteljesebb szakmai teljesítményt követel az érintett állománytól. Bár szűkösek a költségvetési kondíciók, az ingyenes internetes közzététel, a

193

munkaügyi központokkal, az önkormányzatokkal, az iskolákkal történő együttműködés kialakítása nem igényel különösebb többletforrást, kizárólag nyitott és agilis hozzáállást.

Az állampolgárok irányába történő nyitás megköveteli a társadalmi- és kulturális rendezvényeken történő aktív részvételt, a szervezet iránti érdeklődés felkeltését, vonzóvá tételét, szórólapok készítését és terjesztését, melyek bemutatják szervezetünk valós arculatát, alapfeladatait, továbbá szemlélteti az adott munkakörökhöz elvárt kompetenciák körét, az előmeneteli (karrier-utak), juttatási (bér, béren kívüli juttatás) és képzési lehetőségeket. A nyílt napok szervezése, illetve az állásbörzéken történő részvétel szintén kiváló lehetőségeket teremt a humánerőforrás feltérképezésére.

Külön figyelmet érdemel a speciális szakmai végzettség (orvos, tűz- és munkavédelem, belső ellenőr, stb.) és szakirányú tapasztalatokat megkövetelő munkakörök betöltésére alkalmas munkavállalói csoport megszólítása, melyhez – az általánosan alkalmazott toborzási eszközök mellett – fokozottabban kell vizsgálni az adott beosztás sajátosságaihoz illeszkedő szakmai és kommunikációs környezetet. (Egészségügyi Szemle, orvosi kamarai honlap, szakmai lapok stb.)

A civil szférában és a bv. szervezetnél alkalmazott toborzási eszközök alkalmazási sorrendjének összehasonlítása:

spontán jelentkezők, érdeklődők fogadása spontán jelentkezők, érdeklődők fogadása

behívások a saját adatbank alapján belső munkatársak ajánlásai

belső munkatársak ajánlásai behívások a saját adatbank alapján

pályázati felhívás közzététele (újság, internet) pályázati felhívás közzététele (újság, internet)

részvétel állásbörzéken társadalmi eseményeken részvétel

nyílt napok szervezése munkaügyi központok megkeresése

társadalmi eseményeken részvétel önkormányzatokkal történő együttműködés

munkaügyi központok keresése részvétel állásbörzéken

önkormányzatokkal történő együttműködés iskolai toborzás

iskolai toborzás nyílt napok szervezése

vezető-toborzó cégek megkeresése

ösztöndíjas rendszer

194

8.6. A kiválasztás folyamataA rekrutációs folyamat egyik legfontosabb eleme az ideális munkavállalói csoport felkutatása, azonban kétségkívül legfelelősségteljesebb mozzanata a megfelelő személy kiválasztása a munkakör betöltésére jelentkezők közül.

8.7. Hard elemekA konkrét kiválasztás során elsődleges szempont a beosztás betöltéséhez meghatározott alkalmassági kritériumok feltételeinek való megfelelés erőssége, vagyis a „hard elemek” ellenőrzése (önéletrajz, motivációs levél, referenciák, állami iskolai végzettség, munkatapasztalat, egyéni képességek, büntetlen előélet, kompetenciák). A spontán jelentkezők, de a konkrét beosztásra pályázók esetében is kiváló előszűrési szempont a csatolt önéletrajz vagy pályamunka típusának, stílusának, áttekinthetőségének, tartalmi és formai minőségének elemzése, amelyből kitűnhetnek az aktuális célszemély erősségei és gyengeségei. A toborzás során – az adott munkakörhöz szükséges specifikációhoz igazodóan – pályázati feltételként is meghatározható a legpraktikusabb (taktikusabb) önéletrajztípus, mint például:

kronologikus (a jelen állapottól indulva halad visszafelé, így azonnal szembetűnővé válhat az aktuális élethelyzet, munkatapasztalat);

funkcionális (a szakmai pályafutás során szervezett készséges, jártasságok és kompetenciák együttese);

kombinált vagy hibrid (az előző két típus kombinációja);

motivációs levél (leszűrhető a pályázó hozzáállása és attitűdje a betölteni kívánt pozícióról, továbbá felkészültsége, pályaismerete, egyéb elképzelése);

referenciák (korábbi munkakörről, oktatási intézményekből, gyakorlati helyekről származó ajánlások, egyéb publikációk, elismerések);

az ún. gerilla-önéletrajzok általános jellegzetessége, hogy szakítva a hagyományos önéletrajzok konvencionális kereteivel, extrém, figyelemfelhívó, önmenedzselő, olykor „provokatív” vagy okoskodó módon mutatják be az érintett előélet, szakmai kompetenciáit.

A szakmai önéletrajzok, illetve pályamunkák korrekt és alapos áttekintése alapján egyfajta előképet kaphatunk a jelentkező szakmai tapasztalatairól, képzettségi szintjéről, íráskészségéről, intellektusáról, családi állapotáról, eddigi életpályájáról, egyéb életvezetési stílusáról, így már az előkészítő szakaszban kiszűrhetjük a kevésbé alkalmasnak vélt pályázókat.

8.8. TájékoztatásAz előszűrést követően behívott munkavállalók részére részletes tájékoztatást kell adni a jogviszony létesítéssel kapcsolatos alkalmazási feltételekről (kifogástalan életvitel ellenőrzése, egészségi-, pszichikai-, fizikai alkalmasság, stb.) a konkrét munkakörről, a

195

munkarendről, az alá-fölérendeltségi helyzetről, a hivatásos szolgálattal járó szigorú függelmi viszonyról, kötelmekről és többletfeladatokról, a munkakörülményekről, a munkába állás tervezett időpontjáról, valamint a kiválasztási folyamat menetéről.

Részletesen és pontosan közölni kell a munkakörhöz tartozó juttatások körét (beosztási illetmény, pótlékok, béren kívüli juttatások köre), az előmeneteli- és képzési lehetőségeket, a belátható karrier-utak horizontális (azonos szervezeti pozícióban történő előrelépés) és vertikális (magasabb beosztásba helyezés) mozgásterét. A későbbi kellemetlenségek és félreértések megelőzése érdekében a közölt információkat írásban át kell adni a jelentkező részére.

A szóbeli tájékoztatást követően, valamint a tervezett interjú lefolytatását megelőzően akár realizálható a tervezett szolgálati hely és a munkakörülmények bemutatása (körletbejárás), ugyanis életszerű mozzanata a folyamatnak, hogy az ún. „körletszag” jelentősen megszűri a korábban még lelkesedő munkavállalók számát.

8.9. InterjúA versenyben maradt jelentkezőket az adott munkakör profiljához igazodóan interjúztatni kell. A bv. szervezetnél az alábbi interjútípusok tekinthetőek általánosnak, melyek alkalmazási prioritásai intézetenként szintén eltérő eredményeket mutat (van, ahol kizárólag a személyzetis készít egyéni interjút, máshol bizottsági keretek között zajlik, akár a parancsnok személyes jelenlétében):

strukturált (kötött módszer, előre megfogalmazott kérdésekkel irányítják a beszélgetés menetét, így könnyen megállapítható melyik pályázó a kompetensebb)

strukturálatlan (alapvetően kötetlen beszélgetés, mely során a pályázó kommunikációs képességei, orientációja, attitűdjei szűrhetőek le)

egyéni (kötetlen formájú beszélgetés, lehetőséget biztosíts az interjú alany részére, hogy megnyíljon, őszintén kinyilatkoztassa álláspontját és viszonyulásait az adott munkakörhöz, hátránya a szubjektivitás)

csoportos (abban az esetben alkalmazható, ha versenyeztetni szándékozzuk a pályázókat, jelentős előkészületet igényel)

szakmai (olyan munkakörök esetén célszerű alkalmazni, amelyek konkrét előzetes szakmai tapasztalatokat és szakképzettséget igényelnek, lefolytatásához kompetens személyek részvétele szükséges)

szituációs (az adott munkakörhöz leginkább jellemző szituáció modellezése, mely alapján lehetőség nyílik a problémamegoldó képesség, a reakcióidő, a kreativitás értékelésére)

Általánosságban a strukturált interjú tűnik a legcélszerűbb megoldásnak, ugyanis kötött jellegéből adódóan, konkrét szcenárió alapján leszűrhetjük és mérhetjük az előre

196

meghatározott szempontok (kéréskörök) szerinti motivációk, készségek és egyéb kompetenciák megnyilvánulását.A speciális szakképzettséget és munkatapasztalatot követelő munkakörök esetében a szakmai interjú lefolytatása a célravezetőbb, az érintett szakterület vezetőjének, illetve egyéb kompetens szakemberek bevonásával (pszichológus, másik szakterület vezetője, esetleg a parancsnok-helyettes).

A különböző típusú interjúk alkalmazását követően lemérhetjük a pályázó szervezeti és munkaköri követelményeknek való megfelelést, mely alapján módosíthatunk a szcenárió tartalmi felépítésén, illetve súlypontjain. Fontos szempont, hogy az interjúkat kötelezően bizottsági keretek között (felvételi bizottság létrehozása állandó tagokkal), objektív és mérhető szempontok mentén folyassuk le, továbbá tényszerű és világos logikai szintaxisok megfogalmazásával értékeljük a pályázók teljesítménye közötti különbségeket, megtartva az egyenlő bánásmód követelményét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint érvényesítve az esélyegyenlőségi szempontokat.

8.10. Soft elemekA választott interjútípus lefolytatását követően az intézet pszichológusa egyszerűsített személyiség-tesztet vagy pszichológiai vizsgálatot, az alapellátó orvos előzetes egészségügyi alkalmassági vizsgálatot végezhet, mely a fizikai állapotfelmérés végrehajtásával tovább szűri a pályázókat. A „soft elemek” feltárását támogató előszűrési eljárásokkal egyfajta komplex előképet kapunk a pályázók gondolkodásmódjáról, motivációiról, kompetenciáiról, valamint egyéb képességeikről.

8.11. Belső utánpótlási tervA kiválasztásra nem kizárólag külsős munkavállaló első alkalmazásakor van szükség, hanem a szervezeten belüli előmenetel, beosztás megüresedés, áthelyezés, vagy egyéb munkajogi aktusok során. A racionális bér- és létszámgazdálkodás mellett fontos szempont, hogy az ideiglenesen vagy tartósan megüresedő státuszok, illetve munkakörök feltöltése során vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló humánerőforrás kapacitást és a hozzárendelt feladatrendszert.

Mindezek eredményeként – amennyiben szakmai deficit nélkül megvalósítható – helyezzük előtérbe a belső utánpótlás lehetőségét, mert a kipróbált, bevált és alkalmas humánerő nagyobb valószínűséggel teljesít eredményesebben (pl: diplomás állománytagok tiszti beosztásba helyezésének preferálása, külsős munkavállalók helyett, vagy határozott idejű kinevezések helyett, belső megbízások és helyettesítések, esetlegesen a feladatátfedések és a munkakör duplikálások megszüntetésével új munkakör-elosztási struktúra kialakítása).

A szakmailag megalapozott utódlástervezés kidolgozása ún. belső utánpótlási terv keretei között, a szolgálati érdeket szolgálja, ugyanis belátható időintervallumban folyamatosan biztosítja a felkészült és alkalmas humánerőforrást. Az utánpótlási terv előnye, hogy a későbbiekben magasabb beosztásba vagy speciális szakképzettséget igénylő munkakörbe tervezett személyek részére célirányos képzés, vezetőképzés (rendészeti szakvizsga, rendészeti vezetővé és mestervezető képzés) vagy beiskolázás legyen biztosítható, egyben átláthatóbbá váljon a szervezet belső humánerőforrásának keringési rendszere. A belső személyzeti marketing kialakításával rövidtávon belső munkaerőpiacot hozhatunk létre, amennyiben biztosítjuk a kollegák esélyegyenlőségen alapuló tájékoztatását, mobilizációjának

197

és előmenetelének feltételrendszerét (képzés, továbbképzés, karrier rendszer, utódlástervezés), továbbá az átszervezésekből eredő lehetőségek optimális kihasználtságát.

8.12. Pályázati rendszerAmennyiben az adott szolgálati beosztás vagy munkakör betöltésére pályázati felhívást teszünk közzé, a vonatkozó jogszabályi előírásokat maradéktalanul be kell tartani az eljárás során. Ennek legfontosabb elemei a konkrét feladatkör fontosabb tartalmi elemeinek pontos bemutatása, a javadalmazás nagyságrendjének meghatározása, a pályázat benyújtásának szükséges képzettségi-, szakmai-, és egyéb feltételek közlése, valamint a kötelezően csatolandó okmányok megjelölése, az előírt határidők betartása, valamint az eljárás dokumentálása. A felhívást – a szabadon választott médiafelületek mellett – közalkalmazotti munkakör esetén kötelezően meg kell jelentetni a Kormányzati Személyügyi Központ honlapján, hivatásos szolgálati beosztás esetén pedig a Belügyminisztérium intranetes oldalán.

8.13. Mentori rendszerA toborzási folyamat eredményeként kiválasztott és kinevezett állománytag a tényleges szolgálatba lépést megelőzően – az anyaintézetben eltöltött 0. hét után – 14 hetes szakmai képzésen vesz részt a Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központjában, melynek abszolválása ugyanakkor nem predesztinálja arra, hogy szolgálati feladatait önállóan és szakszerűen elláthassa. Ahhoz, hogy a tapasztalatlan munkaerőből felkészült, feladatit felelősen és kellő hivatástudattal végző állománytag válhasson, kevés az érintett szorgalma és pozitív hozzáállása, ha hiányzik a feltétlen támogatást biztosító elöljárói háttér, a jó munkahelyi légkör, az összehangoltan működő és eredményes együttműködésre képes kollektíva, az informatív munkakörnyezet, valamint a széleskörű büntetés-végrehajtási jártasággal rendelkező, azokat hatékonyan és kellő szakmai hitelességgel közvetítő mentorok támogatása. Jelen helyzetben – a nyugállományba vonulási hullám következtében – jelentősen lesoványodott a kellő szakismerettel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek aránya, mely súlyosan nehezíti az új kollégák beilleszkedéséhez nélkülözhetetlen, szakmailag megbízható és kompetens mentorkör kialakítása.

Az instruktori rendszerek általánosságban formálisak és személytelenek, valóban időszakos teher az instruktorok felelős szakmai hozzáállásának hiánya, valamint a működésért felelős kontroll személyek (szolgálati elöljáró, személyügyi vezető, parancsnok) dominanciájának súlytalansága miatt. Az instruktori értékelések döntő többsége sablonos, felületes, nem tartalmaz használható és érdemi információt az érintett teljesítményszintjéről, szakmai fejlődéséről, inkább a kötelező adminisztrációs kötelezettséget érvényesti az elvárások minimumának megtartásával.

Célkitűzés

Egy ösztönző hatású és progresszív típusú mentori (támogató) rendszer erősíti a szervezeti kultúrát, formálja az állománytag szervezeti identitását, szereptudatát, elősegíti a fegyveres szerv céljaival és értékeivel való azonosulást, fokozza a csoportközpontúságot, teljesítmény orientáltsága motivál, továbbá növeli az állománymegtartó képességet.

198

8.14. A mentori rendszer működésének előfeltételeiA mentori rendszer működési előfeltétele – az adaptív munkahelyi légkör és protektív kollektíva mellett – a szakmailag és emberileg alkalmas mentorok és szakterületi támogatók kiválasztása valamennyi alaptevékenységet ellátó területen (pl.: biztonság, fogvatartás, nyilvántartás, munkáltatás, letét) A mentorok szakmai és erkölcsi megítélésének megkérdőjelezhetetlennek kell lennie a vezetői és a beosztotti állomány előtt, rendelkezniük szükséges legalább 3 év szakmai gyakorlattal, kiváló munkaköri alkalmassággal és kompetenciákkal (pedagógiai figyelem, türelmesség, jó kommunikáció, empátia, szakmai felelősség, döntéshozatal készsége, elemző-értékelő készség, problémamegoldó készség), továbbá azonos munkarendben kell szolgálatot teljesítenie a mentoráltnak.

A mentorok részére világosan meg kell határozni konkrét tevékenységüket, kötelezettségeiket és jogosultságaikat, hatás- és felelősségkörüket, az értékelési szempontokat és ütemezéseket, melyeket megbízólevél formájában rögzíteni és kézbesíteni szükséges számukra. A mentoráltat – írásban – szintén tájékoztatni kell kötelezettségeiről és jogairól, a konkrét szakmai elvárásokról, az értékelési szempontokról és konzultációs lehetőségekről, valamint a helyi sajátosságokról és a szolgálati érintkezés szabályairól.

Fontos motivációs eszköz a mentori tevékenység díjazása, hiszen érdemben ezzel fejezhető ki leginkább a feladat komolysága, a kötelezettségek végrehajtásának megkövetelhetősége, továbbá hangsúlyosabbá teheti a mentorok szakmai presztízsét és fenntarthatja motiváltságukat. a szakmai mentorok és a szakterületi támogatók díjazása az instruált személyek számának függvényében maximum az illetményalap 100%-áig terjedhet, és kizárólag a kötelező mentorálás időtartamára szól. A többletfeladat jelentőségéből eredően 1 mentor – egyidejűleg –maximum 3 főt mentorálhat.

8.15. A mentori rendszer működésének főbb alapelveiA rendszer működésének alapelvei a komplexitás és ütemezés, az átláthatóság és ellenőrizhetőség, a komplementer együttműködés és hatékony vezetői kontroll, az önfejlesztési aktivitás, továbbá a rugalmas mentorálási időtartam.

Az instruált komplex tematika (főként gyakorlati elemekre épülő) és ütemterv (maximum 1-1 hét más-más szakterületen) alapján minden alaptevékenységet ellátó szakterületen konkrét gyakorlati tapasztalatokat és elméleti ismereteket szerez. Cél, hogy az érintett a büntetés-végrehajtás főbb cél- és feladatrendszerét teljes vertikumában átlássa, ezáltal saját munkakörének fontosságával és jelentőségével azonosuljon, önmagát pedig a rendszer lényeges és nélkülözhetetlen részelemének tekintse. Az adott szakterületeken a kijelölt szakterületi támogatók segítik, majd az eredeti beosztásához kijelölt szakmai mentor képzi tovább. A komplexitás és ütemezés kritériumai nem kizárólag a tematikusság szempontjából determináltak, hanem a didaktikai feltételek megteremtése és érvényesítése szintjén a teljes mentorálási időszak folyamán (ismeretátadás, elemzés, megszilárdítás, alkalmazás, ellenőrzés, értékelés, konzultáció). Mindezek reális eléréséhez az egyénhez illeszkedő tanítási ütemterv és módszer (kooperatív, szituatív, verbális) szükséges, valamint a mentori törzs tanulás módszertani alapismeretekkel történő felvértezése az arra alkalmas kollegák közreműködésével.

A szakmai mentorok és a szakterületi támogatók „Értékelési Napló”-ban az instruáltról konkrét kompetencia-sztenderdek alapján értékeléseket (havonta, 1-5 skálán) és tényszerű megállapításokat (akár szolgálatonként) készítenek, melyek eredményét ismertetik az

199

érintettel. A mentorok folyamatos kontrollja mellett, a személyügyi osztályvezető, valamint az instruált szakterület vezetője a számukra meghatározott kötelező ellenőrzéseken túl (havonta legalább egyszer, írásos bejegyzéssel) szúrópróbaszerűen is szondázhatják az instruált szakmai fejlődésének alakulását, pályaalkalmasságát, közérzetét, mentorával és kollegáival való kapcsolatát, beilleszkedési szintjét. Ezen felül eseti jelleggel írásban felmérhetik aktuális felkészültségét előre összeállított tudásmátrix segítségével, melyről az instruált minden esetben visszacsatolást kap.

A mentorok talán legnehezebb feladata az insruált motivációjának (érdeklődés) fenntartása, valamint a hatékony kommunikáció folyamatosságának biztosítása, mely biztonságot teremt és önfejlesztési aktivitásra serkent. A hatásos motivációs folyamat eredménye az aktiváció, mely kifejező és hiteles értékközvetítést (kommunikatív mentorok) és cselekvési indíttatást követel (résztvevőközpontú szituatív tanítási metódus), hosszabb távon önaktivitásra, önfejlesztésre sarkall, továbbá a stabil szakmai és morális alapok lerakásával megteremti az egyéni karriertervezés lehetőségét.

A szakmai mentorok kollektív kötelezettsége, hogy az instruáltak szakmai- és emberi beilleszkedését elősegítve közvetítsék részükre a szervezeti célokat és szakmai elvárásokat, a speciális szabályokat, tovább hangsúlyozzák egyéni munkateljesítményük jelentőségét a komplementer együttműködés eléréséhez, melynek előfeltétele az egyes szakágak működésének összehangoltsága, egységes szemléletrendszere.

A hatékony funkcionáló, korrekt szervezeti normákkal és világos elvárásokkal rendelkező csoportorganizmusba bekerülő új állománytag, a csoportidentitást segítő mechanizmusok kognitív absztrakciója (követelmények, belső szabályok, csoportszimbólumok, kommunikáció), valamint szabályfelismerő képessége révén, belső meggyőződéssel azonosul a szervezet céljaival, tovább erősítve a csoportkohéziót és a szervezeti kultúrát. Mindehhez nélkülözhetetlen a folyamatos és hatékony vezetői kontroll, a visszacsatolás és a megerősítés, melyben kiemelt szerepe van – a szakmai mentoron túl – az érintett szakterületi vezetőnek, a személyügyi vezetőnek, valamint közvetetten a teljes vezetői állománynak (vezetői gondoskodás, személyes példamutatás, szakmai és erkölcsi hitelesség)

A mentorálás kötelező időtartama 1 év, melynek leteltét megelőzően legkésőbb 1 hónappal véglegesítési javaslatot kell készíteni az Értékelési Naplóban rögzített bejegyzések és időszakos kompetencia-standardok értékelései, valamint az eseti jelleggel felmért tudásmátrix eredményei alapján az instruált szakmai munkájáról.Amennyiben az állománytag szakmai munkáját, valamint egészségi, fizikai és pszichikai állapotát tekintve alkalmas a hivatásos szolgálatra, akkor a mentori előreterjesztés és a kontrollszemélyek javaslatai alapján, az állományilletékes parancsnok jóváhagyásával külön állományparancsban véglegesíteni kell.Amennyiben szakmai munkája és hozzáállása alapján alkalmatlan, legkésőbb a próbaidő lejártát megelőző hónap utolsó napjával a mentornak kezdeményeznie kell szolgálati viszonya megszüntetését.

Az instruált véglegesítésével egyidejűleg – indokolt esetben – a szakmai mentor kezdeményezheti a mentorálás időtartamának meghosszabbítását legfeljebb további 1 évig, melynek jóváhagyásáról a szakterületi vezető egyetértése mellett az állományilletékes parancsnok dönt. A mentori időszak meghosszabbítása nem okozhat hátrányos szakmai vagy erkölcsi megkülönböztetést, se munkajogi hátrányt az érintett számára. A meghosszabbított mentori időszak során az értékelések és ellenőrzések gyakorisága egyénre szabott, és a

200

letöltést megelőzően is kezdeményezhető annak megszüntetése (mentori díjazás kizárólag az érintett véglegesítéséig szól)

Várható hatások:A rendszer komplexitásának, dinamikusságának és rugalmasságának köszönhetően az érintett állománytag beilleszkedése, szakmai identitásának formálása és előmenetele modellezhetővé, tervezhetővé válhat az elöljárók és önmaga számára. A kellő szakmai presztízzsel rendelkező vezetői és mentori állomány mintateremtő tevékenysége, valamint az általuk kiképzett nyitott szemléletű és szakmai együttműködésre ösztönzött állomány munkája révén javulhat az egyes szakterületek közötti kooperáció és közösségtisztelet, a szolgálatellátás színvonala és az intézkedési figyelem. Az emberi tisztességre és a szakmai etikai normák érvényre juttatására épülő rendszer szociális összetartó erőt gyakorol az állománytagokra, ezzel javítva a szervezeti kultúrát, erősíti az állománymegtartó képességet, és fokozza a szervezet reputációját.

9. A személyügyi tevékenység egyes alapelemei

9.1. Az összeférhetetlenség szabályai, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségAz összeférhetetlenség a hivatásos szolgálati viszony szabályozásának az egyik sarkalatos pontja. Lényeges új elem a politikai jellegű összeférhetetlenség törvényi szabályozása. A gazdasági és a hivatással kapcsolatos összeférhetetlenségi okok meghatározása a rendvédelmi feladatok ellátásához nélkülözhetetlen közbizalom és a hivatásetikai alapelvek érvényesülését erősíti.

Az összeférhetetlenség megszüntetése iránti intézkedés a szolgálati viszony fenntartását is érintheti, amely esetlegesen a hivatásos szolgálati viszony megszűnésével is járhat.

Politikai összeférhetetlenség

A politikai összeférhetetlenség az új Hszt. egyik új eleme. Az új Hszt. e szabályozás keretei közé építi be az alapjogi korlátozásként értelmezett – párttagsággal, politikai tartalmú közszerepléssel kapcsolatos – korlátokat és azok következményeit.

Az új Hszt. e rendelkezéseket nem egységesen állapítja meg az egyes rendvédelmi feladatokat ellátó szervek tekintetében, hiszen enyhébb és szigorúbb szabályozást ír elő. A rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és az Országgyűlési Őrség hivatásos állományú tagjai nem lehetnek pártnak tagjai, míg a hivatásos katasztrófavédelem és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai pártnak tagjai lehetnek, ám pártban tisztséget nem viselhetnek.

Egységes tiltó rendelkezés szerint a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat, valamint szolgálati helyén vagy szolgálati feladata végrehajtása közben politikai tevékenységet nem folytathat.

Az új Hszt. szerint politikai tevékenységnek kell tekinteni minden olyan, mások előtti megnyilvánulást, amely kifejezetten valamely párt, vagy politikai mozgalom céljának

201

megvalósulása érdekében a párt vagy politikai mozgalom segítésére vagy támogatására szólít fel [új Hszt. 108. § (3) bek.].

Gazdasági összeférhetetlenség

Az új Hszt. az ún. együttalkalmazási tilalom szabályozását úgy módosítja, hogy az összeférhetetlenség feloldására, az együttalkalmazás engedélyezésére jogosult személy a továbbiakban a miniszter helyett az országos parancsnok vagy az országos főigazgató lesz [új Hszt. 109. § (1) bek. a)-b) pont].

Alaptételként kerül megállapításra, miszerint a hivatásos állomány tagja munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak engedéllyel létesíthet, illetve vezető beosztású személy ilyen jellegű jogviszonyt nem létesíthet.

Kivételt képeznek mindkét esetben azon tevékenységek, amelyeket sem bejelenteni, sem engedélyeztetni nem kell az állományilletékes parancsnokkal. Ilyen jellegű tevékenység a szolgálati időn kívül végzett tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, egyéb jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység folytatása, valamint a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony létesítése.

Az új Hszt. bejelentési kötelezettséget ír elő a hivatásos állományú tag esetében az alábbi tevékenységek tekintetében:

T̶ szolgálati időn kívül végzett sporttal, vagy ismeretterjesztéssel összefüggő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése,

T̶ gazdasági társaságban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak nem minősülő tevékenységek (tagsági, vezető tisztségviselői jogviszony.)

A hivatásos állományú tag gazdasági társaságban fennálló tagságát nem kell bejelenteni, ha kisebbségi üzletrésztulajdonnal, vagy a gazdasági társaság részvényeinek kevesebb, mint húsz százalékával rendelkezik.

Rendvédelmi hivatással összeférhetetlenség

A hivatásos állomány tagjának tilos csatlakoznia, vagy munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt létesítenie olyan szervezettel, amelynek szerveződési célja ellentétes a rendvédelmi szerv feladataival, illetőleg veszélyezteti a pártatlan és befolyástól mentes szolgálatellátást vagy a rendvédelmi szerv tekintélyét.

Az összeférhetetlenség megszüntetése

A hivatásos állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok áll fenn, vagy ha összeférhetetlen helyzetbe kerül. Az állományilletékes parancsnoknak az összeférhetetlenség tudomására jutását követően a hivatásos állomány tagját írásban fel kell szólítani – a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett – az ok megszüntetésére, vagy intézkednie kell az összeférhetetlenség kizárására.

Az érintettnek a felszólítást követő 30 napon belül intézkednie kell az összeférhetetlenség megszüntetésére. Az összeférhetetlenség megszüntetésének megkezdésére tett

202

jognyilatkozatot vagy cselekményt ez esetben el kell fogadni. Amennyiben ez nem történik meg, a szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

10. Személyügyi nyilvántartás

A hivatásos állomány tagjairól személyügyi alapnyilvántartást és központi személyügyi nyilvántartást (a továbbiakban együtt: személyügyi nyilvántartás) kell vezetni.

Személyügyi alapnyilvántartást az állományilletékes parancsnok szervezeti egységénél, a központi személyügyi nyilvántartást az országos parancsnok, valamint az országos főigazgató által vezetett szervezeti egységnél kell vezetni.

A személyügyi nyilvántartásban kezelhető adatokat a Hszt. 1. melléklete tartalmazza.

A személyügyi nyilvántartásban történő adatkezelés célja

a) a szolgálati viszonnyal összefüggő munkáltatói intézkedések és jognyilatkozatok előkészítésének és meghozatalának biztosítása,

b) a szolgálati viszonnyal összefüggő jogok gyakorolhatóságának és kötelezettségek teljesíthetőségének biztosítása,

c) a közeli hozzátartozót megillető társadalombiztosítási, szociális és kegyeleti gondoskodás megállapításának és folyósításának biztosítása.

A személyügyi alapnyilvántartás keretében a hivatásos állomány tagjairól személyi anyaggyűjtőt kell vezetni, amely tartalmazza a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatos alapvető előkészítő, valamint az 1. mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó iratokat, munkáltatói intézkedéseket, beleértve a szolgálati viszony megszűnését követően keletkezett iratokat is, valamint a személyi nyilvántartó adatlapot.

A személyi anyaggyűjtőből iratot selejtezni vagy adatot módosítani csak a jogszabályban meghatározott rendben lehet. A személyi anyaggyűjtőben elhelyezett és az onnan selejtezett iratról a személyi anyagban nyilvántartást kell vezetni. A személyi anyaggyűjtőt a szerv egyéb nyilvántartásaitól elkülönítetten kell kezelni.

A szolgálati viszony megszűnését követően a személyi anyaggyűjtőt és a nyilvántartható adatokat tartalmazó egyéb adatállományt további ötven évig a szolgálati viszonyban állók nyilvántartásától elkülönítetten kell kezelni.

A nyilvántartható adatok számítógépes rendszerben is feldolgozhatók.

A személyügyi alapnyilvántartás valamennyi adatáról és az adatok változásáról a hivatásos állomány tagját foglalkoztató szervezeti egység folyamatos adatszolgáltatást nyújt a központi személyügyi nyilvántartásnak.

A személyügyi nyilvántartásban kezelt adatokhoz elektronikus úton közvetlenül hozzáférhetnek, és az annak alapjául szolgáló iratokba betekinthetnek a szolgálati viszonnyal kapcsolatos döntések előkészítése és meghozatala, azok végrehajtása, ellenőrzési, felügyeleti jogaik gyakorlása és vizsgálatok lefolytatása céljából:

203

a) a szolgálati elöljáró,b) az állományilletékes parancsnok,c) az országos parancsnok és helyettese, az országos főigazgató és helyettese,d) a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, valamint a felügyeleti

hatáskörében a helyettes államtitkár,e) a szervezeti egység, az országos parancsnokság, valamint a miniszter által vezetett

minisztérium személyügyi szervének vezetője és az arra feljogosított beosztottja, valamint a fegyelmi ügyben eljáró személy,

f) a teljesítményértékelést vagy minősítést végző személy,g) a törvényességi ellenőrzéssel megbízott személy,h) a feladatkörében eljárva az ügyész és a nyomozó hatóság tagja, valaminti) az illetmény-számfejtést végző szerv az illetményszámfejtéshez szükséges mértékig.

A személyügyi alapnyilvántartás vezetéséhez az érintett személy köteles adatot szolgáltatni, és a változást nyolc napon belül bejelenteni az illetékes személyügyi szervnek.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 26. § (2) bekezdésében foglalt adatokon túl közérdekből nyilvános adat a hivatásos állomány tagjának rendfokozata, állampolgársága, szolgálati helye, valamint a részére adományozott kitüntető cím és a kitüntető cím adományozásának időpontja is.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya vonatkozásában, illetve a 318. § szerinti állomány esetében az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 26. § (2) bekezdésében meghatározott adatok, valamint a (2) bekezdésben foglalt adatok a keletkezésüktől kezdődően a szolgálati viszony megszűnését követő harminc évig nemzetbiztonsági érdekből nem minősülnek nyilvánosnak. Ezen adatok megismerését a nemzetbiztonsági érdek mérlegelésével a miniszter engedélyezheti.

A Hszt. 275. §-ban foglalt személyeken és szerveken kívül - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más részére tájékoztatást, igazolást, jellemzést, javaslatot a személyügyi nyilvántartásokban őrzött iratok alapján csak az érintett hozzájárulásával lehet adni.

A személyi anyaggyűjtő a szolgálati hely tervezett vagy kérelmezett változtatását megelőzően az új szervezeti egység vezetőjének betekintésre átadható. Áthelyezést vagy vezénylést megelőzően az új munkáltatói szerv vezetőjének csak az érintett hozzájárulásával adható át.

10.1. A személyügyi nyilvántartás adatköreSzemélyi adatok:

név (leánykori név),

arcképmás, saját kezű aláírás minta,

születési hely, idő,

anyja neve,

204

lakóhely, lakáscím, tartózkodási hely, telefonszám,

családi állapot,

házastárs (élettárs) neve, lakcíme,

társadalombiztosítási azonosító jele,

adóazonosító jele,

bankszámlaszáma.

Eltartott gyermeke(i): neve, születési helye, ideje, anyja neve, eltartás kezdete, lakcíme, társadalombiztosítási azonosító jele, adóazonosító jele, egyéb eltartottak száma, eltartás kezdete.Iskolai végzettségek, egyéb képesítések: legmagasabb iskolai végzettség (több végzettség esetén valamennyi), szakképzettség(ek), katonai rendvédelmi szakmai képesítés(ek), tudományos fokozat, iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett képesítés(ek), valamint meghatározott beosztás betöltésére jogosító okirat adatai, idegennyelv-ismeret és annak foka, gépjárművezetői engedély megszerzése, kategóriája.Korábbi alkalmazási (foglalkoztatási) adatok, munkajogi jogviszonyra (munkaviszony, közszolgálati, közalkalmazotti stb.) vonatkozó adatok: munkahely, munkakör, besorolás, jogviszony időtartama, megszűnésének ideje, módja.A szolgálati beosztásra vonatkozó adatok: a fegyveres szerv megnevezése, címe, statisztikai számjele, állománykategória, rendszeresített rendfokozat, előírt iskolai végzettség, a beosztás megnevezése, illetménykategória, szolgálati igazolvány típusa, száma, közterületi jelvény száma, fegyver típusa, száma.Az alkalmazási feltételek fontosabb adatai: erkölcsi bizonyítvány, egészségi alkalmasságra vonatkozó adatok, fizikai, pszichikai állapotra vonatkozó adatok.A szolgálat teljesítésének adatai: állományviszony, a szolgálati viszony kezdete, kinevezés ideje, a szolgálati viszonyra és a szolgálati időre vonatkozó adatok, a FEOR száma, elért rendfokozat(ok), a szolgálat során elért címek, betöltött beosztás(ok), helyettesítési megbízások, a fegyveres szervek tanintézeteiben folytatott tanulmányok, szolgálati besorolás fegyvernem, szakcsapat, szolgálati ág, továbbképzés(ek), tanulmányi szerződés, berendelés, vezénylés, kitüntetések, egyéb elismerések, fenyítés(ek) és a folyamatban levő fegyelmi eljárások adatai, folyamatban levő büntetőeljárás(ok), büntetőügyben hozott érdemi döntések adatai, legutóbbi minősítés ideje, külföldi szolgálati hely(ek), idő, szabadságolási adatok, sebesülések, a szolgálati viszony meghosszabbítása, a szolgálati viszony megszűnésének jellege, oka, ideje, végkielégítés.Szolgálatteljesítési kötelezettséggel nem járó távollétek adatai: a szolgálatteljesítés alóli mentesítés, fizetés nélküli szabadság, a szolgálati viszony szünetelése.Összeférhetetlenségre vonatkozó adatok: közeli hozzátartozóval engedélyezett alá-fölérendeltségi, elszámolási, ellenőrzési kapcsolat, engedélyezett, más kereső foglalkozás, a bejelentéshez kötött egyéb, szolgálati viszonyon kívüli tevékenységre vonatkozó adatok, a szolgálati viszony összeférhetetlenség miatti megszűnésének jogcíme.Illetmény, juttatások, költségtérítések, kedvezmények és támogatások adatai:Fegyelmi, kártérítési adatok: a fegyelmi fenyítés neme, hatálya, mentesítés, kártérítési kötelezettség mértéke, a teljesítésre vonatkozó adatok.Társadalombiztosítási adatok: a társadalombiztosítási jogosultságot igazoló adatok, a társadalombiztosítási igazolvány, társadalombiztosítási ellátások.

205

A nyugállományúakra vonatkozó adatok: szolgálati lakásra jogosultság, a nyugállományba helyezés ideje, a nyugdíjfolyósítási törzsszám, egyenruha viselésének a joga.A szociális és kegyeleti gondoskodás adatai: elhalálozás ideje, oka, a haláleset minősítése, a temetés helye, ideje, visszamaradt hozzátartozók neve és címe, segélyezés, járadékfizetés.

10.2. Személyi anyag

Az új Hszt. 272- 276. §, valamint a 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet szabályozza a személyügyi nyilvántartással kapcsolatos intézkedéseket. Újdonságként jelenik meg a szabályozásban, hogy a törvényben meghatározottak alapján kezelhető adatokat tartalmazó iratokat tárgykörönként csoportosítva, nyilvántartásba vételük sorrendjében kell tárolni, valamint lehetőség nyílik az időszerűségét vagy okszerűségét vesztett iratok selejtezésére. Ezzel a személyzeti anyaggyűjtők átláthatóbbak, könnyebben kezelhetők lesznek.

A személyügyi alapnyilvántartás keretében a hivatásos állomány tagjairól személyi anyaggyűjtőt kell vezetni, amely a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatos, a szolgálati viszony fennállása alatt és azt követően keletkezett iratokat és okmányokat, továbbá a szolgálati viszony fennállása alatt készült minősítéseket (szolgálati jellemzéseket) tartalmazza. A személyi anyagba bejegyzést tenni csak okirat, illetve erről készült írásos vezetői intézkedés alapján, az érintett egyidejűleg történő tájékoztatásával lehet, és abban kell elhelyezni a keletkezés sorrendjében az alábbi személyi iratokat:a felvételi eljárás során keletkezett okmányok (kérelem és annak mellékletei, alkalmassági ellenőrzések anyagai, az érintett nyilatkozatai, munkaköri leírás stb.);a kinevezési okmány egy, eredeti aláírásokat tartalmazó példánya (szerződéses állomány esetén a külön szerződés egy példánya), és mellékleteként az aláírt eskü- (fogadalom-) okmány;személyi adatlap;a szolgálati viszony során keletkezett okmányok (előresorolás, előléptetés, kinevezés, vezénylés, áthelyezés, egyéb intézkedést tartalmazó parancs, a kedvezményesen számított szolgálati idő lapja, a nemzetbiztonsági ellenőrzés adatai, hatályos fenyítési határozat, szolgálati igazolvány nyilvántartás stb.);a képzéssel (továbbképzéssel) kapcsolatos okmányok (beiskolázási javaslat vezetőképzésre, tanulmányi szerződés, végzettséget, képzettséget igazoló irat stb.);minősítés (jellemzés) adatlapjai, a teljesítményértékelések;a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igazolások, egyéb nyilatkozatok;a szolgálati viszony megszüntetésével kapcsolatos okmányok (a szolgálati viszonynak a fegyveres szerv által kezdeményezett megszüntetése esetén beszélgetésen kell tisztázni valamennyi személyzeti, munkajogi, illetve anyagi kérdést, és az erről készült feljegyzést, vagy jegyzőkönyvet a megszüntetést elrendelő parancs jóváhagyását követően a személyi anyag részeként kell kezelni, illetve ide kerül a javaslat, kérelem, szolgálati idő igazolása stb.).Az állományból kikerülők személyi anyagait fogyatékanyagként kell kezelni, arról külön nyilvántartást kell vezetni, és külön kell tárolni. A szolgálati viszony megszűnését követően a személyi anyaggyűjtőt (fogyatékanyag) és a nyilvántartható adatokat tartalmazó egyéb adatállományt további 50 évig a szolgálati viszonyban állók nyilvántartásától elkülönítetten kell kezelni.

206

11. A szolgálati jogviszony megszüntetése

A szolgálati viszony megszűnésének az új Hszt.-ben meghatározott rendszere

A szolgálati viszony megszűnik:

T̶ a szolgálat felső korhatárának elérésével,

T̶ a hivatásos állomány tagjának halálával,

T̶ a törvény erejénél fogva, e törvényben meghatározott esetekben,

T̶ érvénytelen jognyilatkozatra alapított szolgálati viszony esetén (eskü megtagadása esetén ugyancsak kötelezően alkalmazandó megszüntetési jogcím),

T̶ a határozott időre létesített szolgálati viszony esetében a határozott időtartam leteltével,

T̶ a szolgálati viszony megszüntetése fenyítés kiszabásával,

T̶ büntetőeljárás keretében szolgálati viszony megszüntetése, lefokozás, a szolgálati viszony keretében betöltött szolgálati beosztás ellátásához szükséges tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás vagy közügyektől eltiltás alkalmazásával.

A szolgálati viszony megszüntethető:

T̶ közös megegyezéssel,

T̶ lemondással,

T̶ azonnali hatályú lemondással,

T̶ felmentéssel,

T̶ kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti vagy igazságügyi alkalmazotti jogviszonyba történő áthelyezéssel,

T̶ más rendvédelmi szervhez történő áthelyezéssel,

T̶ a Magyar Honvédséghez történő áthelyezéssel,

T̶ azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

Közös szabály, hogy szolgálati viszony megszűnését – valamennyi jogcím esetében – írásba kell foglalni.

A munkáltatói határozatban, illetve parancsban

a szolgálati viszony megszűnésének jogcímét, naptári napban meghatározott időpontját, az azt megalapozó jogi tényeket, a jogszabályi feltételeknek való megfelelést, a legfontosabb jogszabályi hivatkozásokat (jogorvoslatra való kioktatás mellett)

egyértelműen és okszerűen kell megjelölni.

207

A hivatásos állomány tagjának szolgálati viszony megszűnésére irányuló nyilatkozatát ugyancsak írásba kell foglalni, illetve azt – szolgálati út betartásával szükséges – a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró részére felterjeszteni. A szolgálati viszony megszűnéséről szóló okiratot érintett részére oly módon szükséges kézbesíteni, hogy annak ténye és időpontja – szükség esetén – kétséget kizáróan bizonyítható legyen. A szolgálati viszony megszűnése esetén a szolgálatteljesítés utolsó napján, vagy legkésőbb az attól számított tizenöt napon belül a hivatásos állomány tagjával el kell számolni, ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a jogszabályban előírt igazolásokat.

Az új Hszt. már kifejezetten külön jogcímként nevesíti a szolgálat felső korhatárának elérését, mint a szolgálati jogviszonyt megszüntető okot. A szolgálati viszony 2015. július 01-jétől annak a hónapnak az utolsó napjával szűnik meg, amelyben a hivatásos állomány tagja eléri a rá irányadó társadalombiztosítási öregségi nyugdíjkorhatárt, tehát nem feltétlenül annak társadalombiztosítási szabályok szerint történt elérésekor.

A törvény erejénél fogva szűnik meg a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonya, ha

T̶ a szolgálati viszony fenntartásához szükséges, és az állományilletékes parancsnok által a hivatásos állomány tagjának előírt képzési és vizsgakötelezettség teljesítését önhibájából elmulasztotta,

T̶ országgyűlési vagy európai parlamenti képviselővé, nemzetiségi szószólóvá, főpolgármesterré, főpolgármester-helyettessé, megyei közgyűlés elnökévé, alelnökévé, polgármesterré, alpolgármesterré, helyi vagy nemzetiségi önkormányzati képviselővé megválasztották,

T̶ az összeférhetetlenség megszüntetését elmulasztotta, vagy

T̶ miniszter által vezetett minisztériumba kinevezett állami vezető kivételével - állami vezetővé nevezték ki.

Fenti feltételek beálltát a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult, egyben köteles megállapítani.

A szolgálati viszony az állományilletékes parancsnok és a hivatásos állomány tagjának közös, egybehangzó megegyezésével bármikor megszüntethető. A megszüntetést bármelyik fél kezdeményezheti és azt indokolni sem kell. Közös megegyezésnek tekintendő, ha a szolgálati viszony megszűnése, annak időpontja, a hivatásos állomány tagjának és a rendvédelmi szervnek a szolgálati viszony megszüntetéséből eredő jogai és kötelezettségei tekintetében vitás kérdés nincs, vagy nem maradt.

A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyáról – a szükségállapot vagy rendkívüli állapot idejét, valamint a váratlan támadás időszakát kivéve – egyoldalú, indokoláshoz nem kötött jognyilatkozatával lemondhat. A lemondási idő két hónap, a felek ennél rövidebb időtartamban is megállapodhatnak.

Az új Hszt. 2015. július 01-jétől megteremtette – a hivatásos szolgálati jogviszony rendszerében eddig ismeretlen – azonnali hatályú lemondás jogi lehetőségét. Amennyiben a szolgálati elöljárója részéről a hivatásos állomány tagját a törvényben meghatározott jogaiban

208

vagy emberi méltóságában olyan súlyos sérelem érte, amely miatt szolgálati viszonyának fenntartása nem várható el tőle, az arra okot adó körülmény megjelölésével azonnali hatályú lemondással élhet. A szolgálati viszony megszűnése az azonnali hatályú lemondás bejelentését követő napon hatályba lép. Az azonnali hatályú lemondás esetén az arra okot adó körülmény meglétét a hivatásos állomány tagjának kell bizonyítani.

Az ok megalapozatlansága esetén a hivatásos állomány tagja köteles kettő hónapra számított illetménynek megfelelő összeget a rendvédelmi szervnek megtéríteni, és az esetlegesen felmerült kárért helytállni. Ha az azonnali hatályú lemondás oka és az azt megalapozó körülmények valósnak bizonyulnak, vagy a rendvédelmi szerv azt nem vitatja, a hivatásos állomány tagja részére felmentési időre járó távolléti díjat és végkielégítést kell fizetni.

A hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonya felmentéssel megszüntethető, ha

T̶ az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter vagy az országos parancsnok döntése alapján a rendvédelmi szervnél létszámcsökkentést kell végrehajtani és emiatt továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség,

T̶ átszervezés következtében szolgálati beosztása megszűnt, és a számára felajánlott, a végzettségének és képzettségének megfelelő más szolgálati beosztást nem fogadta el.

A hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha

T̶ minősítése, egészségi, pszichikai vagy fizikai állapota alapján

a) a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, vagy

b) szolgálati beosztásának ellátására alkalmatlanná vált,

c) és részére a rendvédelmi szervnél megfelelő szolgálati beosztás, munkakör nem biztosítható;

T̶ a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének,

T̶ nemzetbiztonsági szempontból alkalmatlanná vált, mert a nemzetbiztonsági ellenőrzése során nemzetbiztonsági kockázatot állapítottak meg - kivéve, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés tárgykörét szabályozó törvény szerint arra feljogosított személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszony fenntartását jóváhagyta -, és

T̶ a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált, mert szolgálaton kívül olyan cselekményt követett el, amely a rendvédelmi szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti és emiatt nem várható el, hogy a rendvédelmi szerv a szolgálati viszonyát fenntartsa,

T̶ a vezetői kinevezés visszavonását követően szolgálati beosztás részére nem biztosítható vagy a felajánlott szolgálati beosztást nem fogadja el.

A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a felmentést köteles megindokolni. Ebből világosan ki kell tűnnie, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

209

Nem szüntethető meg a szolgálati viszony

Nem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:

a) a betegség és az egészségügyi szabadság, valamint az egészségi okból megkezdett egészségi alkalmassági felülvizsgálat ideje,

b) a beteg gyermek ápolásának ideje vagy ilyen célból, továbbá a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott illetmény nélküli szabadság,

c) a várandósság ideje, a szülést követő három hónap, a szülési szabadság és a gyermekgondozás céljára kapott illetmény nélküli szabadság, továbbá illetmény nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek hároméves koráig,

d) a házastárs tartós hivatalos külföldi kiküldetése miatt kapott illetmény nélküli szabadság,

e) a törvény szerinti, örökbefogadás előtti kötelező gondozásba helyezés esetén a hivatásos állomány örökbe fogadni szándékozó tagját - közösen örökbe fogadni szándékozó házastársak döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló házastársat - érintően a kötelező gondozásba helyezéstől számított hat hónap, vagy ha a gyermek a hat hónap letelte előtt kikerül a gondozásból, a kötelező gondozás ideje,

f) a hivatásos állomány nő tagjának jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének ideje, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap.

A felsorolt felmentési tilalmak nem vonatkoznak a hivatásos állomány tagjára ha a Hszt

a) 86. § (2) bekezdés b) pontja alapján alkalmatlanná vált,b) 86. § (2) bekezdés d) pontja alapján méltatlanná vált,c) nyugdíjasnak minősül, vagyd) 86. § (3) bekezdése alapján a felmentését maga kérte

A felmentési tilalom a védelem fennállása szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó.

12. Fegyelmi eljárás

Fegyelmi eljárás

Az új Hszt. a fegyelmi eljárások területén nem hozott gyökeres változásokat. Jellemző, hogy a korábban kialakított és letisztult szabályrendszer javarészt az új törvényben is tovább él. A bekövetkező változások két lépcsőben lépnek életbe: Egy részük 2015. július 1-jén, míg a Becsületbírósággal kapcsolatos rendelkezések csak 2016. január 1-jén lépnek hatályba.

210

Fenyítési nemek

A hivatásos állomány tagjával szemben a következő fenyítések alkalmazhatók:

T̶ feddés,

T̶ megrovás,

T̶ pénzbírság,

T̶ egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés,

T̶ a fizetési fokozatban való előlépés várakozási idejének meghosszabbítása hat hónaptól két évig terjedő időtartamra,

T̶ eggyel alacsonyabb rendfokozatba hat hónaptól két évig terjedő időtartamra történő visszavetés,

T̶ alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés, egy évtől két évig terjedő időtartamra, vagy

T̶ szolgálati viszony megszüntetése.

A fenyítések sorrendje kifejezi a fenyítés súlyosságát.

A hivatásos állomány tagjával szemben alkalmazható fenyítések területén egyetlen változás történt. A korábbi szabályok szerint külön fenyítési nemet képzett a lefokozás, amely az új Hszt.-ben megszűnt, azonban joghatását tekintve a szolgálati viszony megszüntetése fegyelmi fenyítésben él tovább. Ez azt jelenti, hogy a 2015. július 1-jén hatályba lépő szabályok alapján a szolgálati viszony megszüntetése fenyítés alkalmazásával a hivatásos állomány tagja – a korábbi szabályozástól eltérően – elveszíti a viselt rendfokozatát is [új Hszt. 190. §].

Fontos kiemelni, hogy az új Hszt. alapján a hivatásos állomány tagja által betöltött beosztás, a viselt rendfokozat és a fizetési fokozat nem válik el egymástól, azonban a fenyítések végrehajtása esetén e főszabálytól a törvényben meghatározott esetekben el kell térni.

(Például az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fegyelmi fenyítés alkalmazásakor a hivatásos állomány tagja továbbra is az eredeti szolgálati beosztásához és fizetési fokozatához kapcsolódó rendfokozatot viseli tovább.)

Fegyelmi felelősség és fegyelmi eljárás

A fegyelmi eljárás lefolytatásának rendje alapvetően nem változott.

A fegyelmi felelősség a szolgálati viszonyhoz kapcsolódó kötelezettség vétkes megszegésén alapul, melynek megalapozott gyanúja esetén a fegyelmi jogkör gyakorlójának kötelessége a fegyelmi eljárást elrendelni.

Lényeges változást jelent, hogy az új Hszt. alapján az első fokú fegyelmi eljárást az elrendeléstől számított egy éven belül érdemi határozattal el kell bírálni, ellenkező esetben az eljárást meg kell szüntetni [új Hszt. 210. § (1) bek. h) pont]. Az egyéves határidőbe a fegyelmi eljárás felfüggesztésének az időtartama is beszámít.

211

A fegyelmi eljárás során, az elkövetett cselekmény súlyára, vagy jellegére tekintettel továbbra is lehetőség van a hivatásos állomány tagjának a szolgálati helytől történő ideiglenes távoltartására.

Az új Hszt. ezzel kapcsolatban időkorlátot határoz meg, mert a beosztásból történő felfüggesztés együttes tartama a tizennyolc hónapot nem haladhatja meg. Amennyiben a határidő leteltét követően is szükség van a szolgálati helytől való távoltartásra, az eljárás alá vont személy más szolgálati beosztásban foglalkoztatható, vagy más szolgálatteljesítési helyre vezényelhető.

A beosztásból történő felfüggesztéshez kapcsolódó fontos változás, hogy a felfüggesztett személy távolléti díjának 50%-át vissza kell tartani, azonban az így folyósított összeg sem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér összegénél [új Hszt. 165. § (1) bek. a) pont]. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának – a korábbi szabályoktól eltérően – nincs mérlegelési jogköre a távolléti díj visszatartása és mértékének megállapítása vonatkozásában.

Az iratbetekintéshez fűződő garanciális jogot az új Hszt. kibővítette. Amennyiben a fegyelmi eljárás iratanyaga minősített adatot is tartalmaz, az eljárás alá vont személy és képviselője akkor is jogosult megismerni azt, ha egyébként a minősített adat védelméről szóló törvény alapján a megismerés jogszabályi feltételei esetükben nem állnak fenn. Ebben az esetben jegyzőkönyvben kell figyelmeztetni őket a minősített adat megtartásának kötelezettségére, valamint a minősített adattal visszaélés büntetőjogi következményeire.

Jogorvoslatok

Az eljárás alá vont személyt megillető garanciális jogosultság, hogy a fegyelmi eljárásban hozott érdemi (ügydöntő) határozatot vitathatja, és ellene panaszt terjeszthet elő, amit az elöljáró parancsnok vagy a miniszter bírál el.

Az új Hszt. 2016. január 1-jével a szolgálati viszony megszüntetés fenyítés alkalmazása esetére az általánostól eltérő jogorvoslati rendet állapít meg. Ebben az esetben az eljárás alá vont személy, amennyiben a fenyítés elleni panaszát elutasították, kérheti a Becsületbíróság összehívását.

A Becsületbíróság a fenyítést kiszabó határozatot helybenhagyja, vagy hatályon kívül helyezi [új Hszt. 226. § (3) bek. b) pont]. Amennyiben a határozatot hatályon kívül helyezte, a fegyelmi jogkör gyakorlója – az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés és a szolgálati viszony megszüntetése fenyítések kivételével – másik fenyítést szabhat ki, vagy az eljárást megszüntetheti.

Az így kiszabott fenyítéssel szemben már nincs helye panasznak, a határozattal szemben közvetlenül bírósághoz lehet fordulni.

Ha a szolgálati viszony megszüntetés fenyítés kiszabásáról rendelkező határozatot a Becsületbíróság helybenhagyta, az eljárás alá vont személy és képviselője bírósághoz fordulhat.

Méltatlansági eljárás

A méltatlansági eljárás vonatkozásában megváltoztak az elévülési szabályok.

212

Az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elévülésére a fegyelmi eljárás elévülési szabályait kell alkalmazni [új Hszt. 222. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy elévülés miatt nem indítható méltatlansági eljárás, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elkövetése óta három év eltelt (objektív elévülési határidő), továbbá akkor sem, ha a fegyelmi jogkör gyakorlójának a cselekményről való tudomásszerzésétől számított három hónap eltelt (szubjektív elévülési határidő).

A méltatlansági eljárás elrendelésére és a vizsgálat lefolytatására vonatkozó eljárási rend nem változott.

Fontos változás viszont, hogy a méltatlanná válás kérdésében az állományilletékes parancsnok dönt. Nincs mód – a régi Hszt. szerinti – méltatlansági bizottság összehívására. A méltatlansági bizottság szerepe, tulajdonképpen a méltatlansági eljárás jogorvoslati szakaszába belépő Becsületbíróság tevékenységében jelenik meg.

Amennyiben az állományilletékes parancsnok, vagy a miniszter döntése alapján a hivatásos állomány tagja a szolgálatra méltatlanná vált, öt napon belül intézkedni kell a szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésére.

A végrehajtásról rendelkező állományparanccsal szemben az eljárás alá vont személy szolgálati panaszt terjeszthet elő, amit ha elutasítanak, a döntést hozó elöljárótól kérheti a Becsületbíróság összehívását.

Tábornok esetében annyiban tér el a jogorvoslati rend, hogy a felmentésről a miniszter intézkedik és az intézkedést követően rögtön lehet kérni a Becsületbíróság összehívását.

Ha a Becsületbíróság a méltatlanság kérdésében hozott döntést helybenhagyja, akkor a tárgyban munkaügyi jogvita kezdeményezhető. Amennyiben a Becsületbíróság a döntést hatályon kívül helyezi, a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát helyre kell állítani.

Kártérítési eljárás

A hivatásos állomány tagja kártérítési felelősségének megállapítása továbbra is az állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozik [új Hszt. 237. §].

Az eljárási rend annyiban változott, hogy a kár felfedezését követően – még a kártérítési eljárás elrendelése előtt – az állományilletékes parancsnok köteles intézkedni a kár összegének és a károkozó személyének a megállapítására. A kártérítési eljárást csak az előbb említett két adat megállapítását követő tizenöt napon belül kell elrendelni.

Az új Hszt.-ben újdonságként jelenik meg az egyszerűsített eljárás, amely lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén az állományilletékes parancsnok a kártérítési eljárás elrendelése és lefolytatása nélkül, határozatban rendelkezzen a kártérítésre kötelezésről. Erre csak akkor nyílik lehetőség, ha a keletkezett kár összege nem haladja meg a rendvédelmi illetményalap kétszeresét, a károkozó a felelősségét írásban elismerte és kötelezettséget vállalt a kár harminc napon belüli megtérítésére. Az említett három feltételnek együttesen kell teljesülnie.

213

Becsületbíróság

Az új Hszt. bevezeti a Becsületbíróság jogintézményét, mely egyes munkáltatói intézkedéseket követő jogorvoslati eljárásokban jelenik meg. Funkcionalitását és összetételét illetően más státusztörvényben is találhatunk hasonló testületet.

A Becsületbíróságra vonatkozó szabályozás kialakításakor mintaként szolgáltak a Kormánytisztviselői Döntőbizottság összetételére és működésére vonatkozó rendelkezések. A testület működésének részletes szabályai még kidolgozás alatt állnak, azok miniszteri rendeletben kerülnek kiadásra.

Összetétel

A Becsületbíróság három főből álló testület, melynek tagjait az országos parancsnok által vezetett névjegyzékből választják.

A Becsületbíróság elnökét a Magyar Rendvédelmi Kar Elnöksége jelöli, további két tagot a testületet összehívó parancsnok jelöl. Az új Hszt. meghatározza a tagok kizárására, valamint a testület működési feltételeire vonatkozó előírásokat.

Nem lehet a Becsületbíróság tagja:

aki az ügyben eljárt, a döntéshozatalban részt vett vagy beosztása alapján részt fog venni, továbbá aki az

érintettel szemben elfogult, aki ellen fegyelmi eljárás folyik vagy fenyítés hatálya alatt áll.

A tagok jelölésével szemben az állományilletékes parancsnok, az MRK Etikai Bizottságának elnöke, valamint az érintett élhet kifogással. A Becsületbíróság működési feltételeit az országos parancsnok biztosítja.

A testület összehívása

A Becsületbíróság összehívását a hivatásos állomány tagja a sérelmezett döntést hozó elöljárónál kezdeményezheti a döntés meghozatalától számított nyolc napon belül. Az új Hszt. pontosan meghatározza, hogy a Becsületbíróság eljárására mikor kerülhet sor.

A Becsületbíróság összehívása három esetben lehetséges:

1. A hivatásos állomány tagjának minősítésében a hivatásos szolgálatra alkalmatlanságát állapították meg, ezért felmentésre került sor és, a felmentés ellen benyújtott szolgálati panaszt elutasították vagy a panasz benyújtásának lehetőségét a törvény kizárja.

2. A hivatásos állomány tagjának felmentésére került sor méltatlanság miatt, és a felmentés ellen benyújtott szolgálati panaszt elutasították vagy a panasz benyújtásának lehetőségét a törvény kizárja.

3. A hivatásos állomány tagjával szemben fegyelmi eljárás keretében szolgálati viszony megszüntetés fenyítést szabtak ki, és az érdemi határozat ellen benyújtott panaszt elutasították vagy a panasz benyújtásának lehetőségét a törvény kizárja.

214

Ha a hivatásos állomány tagja a három esetcsoport valamelyikébe tartozó ügyben kezdeményezi a Becsületbíróság összehívását, a sérelmezett döntést hozó elöljáró azt nem tagadhatja meg.

A testület eljárása és döntése

A Becsületbíróság eljárása során meghallgathatja az általa vizsgált ügyben eljárt személyeket (az érintettet és jogi képviselőjét, a döntést hozó parancsnokot, stb.), azonban a már megállapított tényállást nem bírálhatja felül, ahhoz kötve van.

A testület az ügy iratai, valamint a meghallgatott személyek nyilatkozatai alapján, az ügy átvételét követő tizenöt napon belül hozza meg a döntését.

A Becsületbíróság a jogviszony fenntarthatóságáról dönt, azaz azt mondja ki, hogy a szolgálati viszony megszüntetése alkalmazandó, vagy feltételek hiányában azt nem tartja indokoltnak. Ennek megfelelően a Becsületbíróság döntésével a felmentést (minősítés és méltatlanság esete), illetve a szolgálati viszony megszüntetés fenyítést kiszabó határozatot helybenhagyja, vagy hatályon kívül helyezi.

Ha a Becsületbíróság a felmentést vagy a szolgálati jogviszony megszüntetése fenyítés kiszabását helybenhagyta, a hivatásos állomány tagja a döntéstől számított harminc napon belül fordulhat keresettel a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz.

Amennyiben a felmentést hatályon kívül helyezi, a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát helyre kell állítani, az említett fenyítés hatályon kívül helyezése esetén a döntést hozó elöljárónak lehetősége van más fenyítési nemet alkalmazni vagy az eljárást megszüntetni.

Szolgálati panasz

A hivatásos állomány tagja, továbbá meghatalmazás alapján nevében az érdek-képviseleti szerv vagy a jogi képviselő elévülési időn belül – ha a törvény nem zárja ki – szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó munkáltatói intézkedést vagy annak elmulasztását sérelmesnek tartja.

A szolgálati panaszt a hivatásos állomány tagja a munkáltatói intézkedés közlésétől számított tizenöt napon belül nyújthatja be az alábbi munkáltatói intézkedésekkel szemben:

T̶ szolgálati viszony megszüntetése

T̶ az összeférhetetlenség megállapítása,

T̶ a szolgálati beosztását érintően a szolgálati viszony egyoldalú módosítása.

Egyéb esetben az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül lehet a szolgálati panaszt előterjeszteni.

A panaszt a sérelmezett intézkedést hozó vagy mulasztó elöljárónál lehet benyújtani, aki azt harminc napon belül megvizsgálja. Ha annak nem ad helyt, az ügyre vonatkozó iratokkal együtt köteles haladéktalanul felterjeszteni az elöljáró parancsnokhoz.

215

Az elöljáró parancsnok:

T̶ a panaszt harminc napon belül bírálja el,

T̶ döntésében:

a szolgálati panaszt elutasítja,

a szolgálati panasznak részben vagy egészben helyt ad, vagy

a döntést hozó vagy mulasztó elöljárót új eljárásra utasítja.

Nincs helye szolgálati panasznak:

T̶ fegyelmi eljárásban hozott határozat,

T̶ kártérítési eljárásban hozott határozat,

T̶ a baleset vagy betegség szolgálattal összefüggését minősítő határozat ellen.

Bíróság előtti jogvita

A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén harminc napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz.

A bíróság döntése:

T̶ a szolgálati viszony megszüntetéséről hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha az felmentési tilalomba ütközik vagy egyébként jogellenes,

T̶ ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, a hivatásos állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna,

a határozat hatályon kívül helyezése esetén a hivatásos állomány tagját eredeti szolgálati beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát.

Ha a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyának fenntartását nem kívánta, ezt úgy kell tekinteni, mintha szolgálati viszonya a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg, ekkor részére végkielégítés jár.

216

X. FEJEZETBÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI INFORMATIKA

1. Általános ismeretek

Az informatika tudomány a ’60-as évek végen jelent meg önálló tudományágként, ugyanakkor a dinamikus, szinte robbanásszerű technológiai fejlődés következtében, nincsen általánosan elfogadott tudományos definíciója. Legáltalánosabban elfogadott meghatározással az informatika az adatok (információ, jel) keletkezésével, gyűjtésével, tárolásával, továbbításával, feldolgozásával foglalkozik. Az informatika tudomány definíciójának egyszerűsített értelmezése szerint az informatika manapság a számítástechnika (computers technology) és a távközlés (communication technology) területeiként írható le.

Az adat a közlés, a hír, az értesülés, az információ, azaz elemi ismeret. Tények, fogalmak olyan megjelenési formája, amely alkalmas emberi eszközökkel történő értelmezésre, feldolgozásra, továbbításra. Az információ olyan új ismeret, amely megismerésével, olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ így valamilyen meglévő bizonytalanságot szüntet meg.

Az informatika tudományban az információ értelmezett adat, így az adat a „nagyobb” kategória. Minden információ adat, de nem minden adat információ.

A megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere a kód, mellyel valamely információ (az információ bizonyos egysége, mint a betű, vagy szó, mozdulat) egyértelműen megadható, vagy átalakítható. A kódolás ennek megfelelően egy eljárás, amellyel valamely információ átalakítása történik meg kóddá annak érdekében, hogy a továbbítást követően a vevő azt dekódolni tudja, azaz a kódból az információt visszanyerje.

Az informatikában az adat kódolásának legkisebb egysége a bit, amely értéke „0” és „1” (nulla és egy) lehet. A bit így igaz és hamis értéket vehet fel (értelmezhető úgy is, hogy adott vezetőn keresztül folyik, vagy nem az áram). Ahhoz azonban, hogy többféle adatot is lehessen értelmezni a biteket logikai egységekbe byte foglalják. A byte (az általunk használt x86 architektúrákban) 8 bit sorozata, amely 28 (256) féle értéket vehet fel 0-255 között. A 256 féle érték (a kódkészlet) sok féle lehet, például ilyen az általánosan ismert az ASCII kódkészlet. (Praktikusan az ASCII kódkészlet szerint az „A” betű a 65. kód, amely ábrázolva a bit készlettel, egy byte-on „01000001”). A byte alkalmas az adatmennyiség mérésére, értelmezhető úgy, hogy 1 byte, egy betű információt hordoz. Tekintettel az adat mennyiségre, az informatikában a byte elméleti egység, az információ legkisebb (tovább nem osztható) egysége. Az informatikai eszközök adatmennyiségre vonatkozó kapacitását (tárolás, továbbítás, megjelenítés stb.) a byte többszörösével határozzuk meg. Ezek a kilobyte (KB), megabyte (MB), gigabyte (GB), terrabyte (TB), petabyte (PB), exabyte (EB), zettabyte (ZB), yottabyte (YB).

A számítógép olyan elektronikus adatfeldolgozó berendezés, amely műveletek sorozatát képes elvégezni, emberi beavatkozás nélkül, előre megírt program alapján.

217

A számítástechnika hagyományosan eszköz (hardware) és alkalmazás (software) területekre tagozódik. A hardware (egyedi gép) a kézzel fogható eszközök (pl.: processzor, alaplap) és hozzá kapcsolt egységek, perifériák (pl.: nyomtató, monitor) rendszere. A perifériák lehetnek adatbeviteli, adatmegjelenítő és adattároló perifériák. Adatbeviteli perifériák például az egér, a billentyűzet, a szkenner. Adatmegjelenítő perifériák például a monitor, nyomtató. Adattároló perifériák például a mágneslemez, mágnesszalag, optikai lemez. A software az az alkalmazás, program, meghatározott algoritmus, amely az eszköz működését előre definiált módon képes biztosítani (kézzel nem fogható, szellemi termék). Az alkalmazások fajtái: a rendszer szoftverek, rendszer közeli (kiszolgáló- vagy segédprogram) szoftverek, alkalmazói szoftverek, valamint felhasználó által létrehozott szoftverek.

Az személyi számítógépek tömeges megjelenése, valamint a felhasználási célok sokrétűsége okán különböző eszközök jelentek meg, amelyek kapacitásukban, rendelkezésre állásukban, a felhasználhatósági módjukban tértek el. Több azonos célra szolgáló számítógép esetében pedig megjelent a központi gép (szerver) - munkaállomás koncepció, amely költséghatékonnyá tette az együttműködő számítógépek rendszerét. Az összekapcsolt számítógépek rendszere létrehozta a számítógépes hálózatokat, amelyeket kiterjedésük szerint kategorizáltak. Megkülönböztettek épületen, objektumon belüli helyi hálózatokat (Local Area Network – LAN), városi, városrészi (pl.: egyetemi kampusz) méretű hálózatokat (Metropolitan Area Network - MAN) és Világ méretű hálózatokat (World Area Network – WAN). A számítógépek általános elterjedésével a MAN szerepe csökkent, jelenleg az objektumon belüli LAN és az ezeket egységes hálózatba fűző WAN hálózat (Internet) a meghatározó. Érdemes itt megjegyezni, hogy az Internet technológián alapuló, de zárt (értsd: belső működésű) WAN hálózatban működő megoldást nevezik Intranetnek. Az informatika tudomány definíciója szerint az adatok továbbítása a távközlés feladata. Az adatok továbbítása lehet vezetékes, vagy vezeték nélküli hírközlő eszközökkel, hálózatokon. Szolgáltatási formáját tekintve a távközlési szolgáltatások a távbeszélő szolgáltatás (vezetékes, vagy mobil telefonok), rádió szolgáltatások (gépjármű vagy kézi rádió eszközök), telefax és videokonferencia szolgáltatások, illetve az adatok továbbítását, hálózatok összekapcsolását végző hálózati aktív eszközök (router-ek, switch-ek), csatoló-, kódoló- és dekódoló megoldások (modem-ek), illetve az egyes hálózati szegmensek közötti ún. informatikai határvédelmi eszközök (tűzfalak, spam szűrők).

2. A Büntetés-végrehajtás informatikai rendszereA büntetés-végrehajtási szervezet alap- és szaktevékenységének informatikai támogatását homogén, egységes és egyenszilárd informatikai rendszer valósítja meg. Az Intranet szolgáltatások használatához szükséges országos táv-adatátviteli hálózatot és az Internet elérését a kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010. (XII. 28.) Kormányrendelet alapján, a kormányzati célú hírközlési szolgáltató, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) által működtetett nemzeti távközlési gerinchálózaton (NTG) biztosítja. Az NTG egy fizikai gerinchálózat, amelyen logikai alhálózatok ún. virtuális magánhálózatok (Virtual Private Network – VPN) működnek, ilyen VPN a bv.gov.hu alhálózat is. Az NTG emelt szintű szolgáltatása az telefonszolgáltatás is. A büntetés-végrehajtási szervezet zárt célú országos hálózatán belül a telefon (hang) adatként kerül továbbításra, így biztosított, hogy a szervezeten belüli telefonbeszélgetések „ingyenesek”. A táv-adatátviteli hálózat országos (az NTG) telephelyenként szinkron 4MB átviteli sebességet biztosít, mindkettő irányba (feltöltés és letöltés). Szintén része a rendszernek az intézeti GSM kijárat, amely a Telekomnál működtetett mobil szolgálati és dolgozói előfizetéseket, mint zárt hívócsoport közötti „ingyenes” hívásokat biztosítja.

218

A zárt célú informatikai rendszer működésével és működtetésével kapcsolatos alapvető norma a büntetés-végrehajtási szervezet informatikai biztonsági szabályainak kiadásáról szóló 11/13/2011. (III. 22.) OP intézkedés. Az intézkedés az Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) 8. számú ajánlása szerint megállapítja az informatikai szerepkörök összeférhetetlenségét, amelynek lényege, hogy az informatikai rendszer üzemeltetője nem lehet az informatikai rendszer biztonságát felügyelő személy, vagy az informatikai rendszer adatvédelemért, vagy minősített adatvédelemért felelős személye.

A büntetés-végrehajtási szervezet informatikai szakterületének tevékenységét a Szervezeti és Működési Szabályzat írja le. Jellemzően az intézeti Informatikai Osztályok számítástechnikai feladatokat látnak el, de mind BVOP, mind az intézetek Szervezeti és Működési Szabályzatainak módosításával a biztonságtechnikai feladatok ellátása is az informatikai szakterülethez tartozik. Általánosan a vezetékes telefonszolgáltatás, akárcsak a biztonságtechnikai rendszer felügyelete, függetlenül attól, hogy abban számítástechnikai vagy IP alapú rendszertechnológiai megoldások jelennek meg, illetve a biztonságtechnikai rendszerek központi számítástechnikai vezérlése, video vágása, mentés helyreállítása az informatikai szakterület szakemberei végzik a biztonságtechnikusok bevonásával. A távközlési szolgáltatások közül az Egységes Digitális Rádiórendszer (EDR) működésének felügyelete, szintén az informatikai szakterület feladatköre, a készülékek programozását központosítottan a BVOP Informatikai Főosztálya végzi. Változó, hogy a mobiltelefónia az informatikai osztály szerepköréhez tartozik-e. Általánosan elmondható az is az intézeti Informatikai Osztályokról, hogy nem végeznek önálló gazdálkodási tevékenységet.

Az informatikai főosztály szakirányítási, szakfelügyeleti tevékenysége során az EDR szolgáltatáson kívül a telefax, a mobiltelefónia és a fénymásoló eszközök, szakanyagok felügyeletét nem végzi. A főosztály két osztályra tagozódik: az informatikai központi szolgáltatásokat, valamint a BVOP felhasználó támogatási tevékenységét végző Üzemeltetési Osztályra, és a pályázati, fejlesztési és módszertani kidolgozói feladatokat ellátó Fejlesztési Osztályra. Az Informatikai Főosztály 12 fős szervezeti elem.

Az informatikai működésre számos jogszabály vonatkozik, a működés szempontjából mégis az adatok kezelésére, illetve az informatikai biztonságra vonatkozó normatívák relevánsak. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény határozza meg „személyes adat”, „különleges adat”, „bűnügyi személyes adat”, „közérdekű adat” és a „közérdekből nyilvános adat” fogalmait, amelyekhez illeszkedően szükséges kialakítani az informatikai rendszerben kezelt adatokhoz való differenciált szerepkör alapú hozzáférést. Az adatok védelme érdekében különleges eljárási szabályokat is meghatározhat törvény, ilyen szabályrendszert ír le a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény. A törvény egyes feladatainak végrehajtására több kormányrendelet készült, amelyek közül a legfontosabbak a Nemzeti Biztonsági Felügyelet működésének, valamint a minősített adat kezelésének rendjéről szóló 90/2010. (III. 26.) Korm. rendelet, az iparbiztonsági ellenőrzés és a telephely biztonsági tanúsítvány kiadásának részletes szabályairól szóló 92/2010. (III. 31.) Korm. rendelet és a minősített adat elektronikus biztonságának, valamint a rejtjeltevékenység engedélyezésének és hatósági felügyeletének részletes szabályairól szóló 161/2010. (V. 6.) Korm. rendelet.

Az zárt célú informatikai rendszer vonatkozásában lényegi ismeret, hogy a minősített adatok elektronikus kezelése kizárólag a jogszabályban meghatározott személyi, adminisztratív, fizikai és elektronikus biztonsági követelmények érvényesülése mellett hajtható végre, amelyeket a Nemzeti Biztonsági Felügyelet előzetesen ellenőriz és a rendszerhasználatot hatósági tevékenységében engedélyezi. A büntetés-végrehajtási szervezet zárt célú informatikai rendszere az információvédelmi fokozott biztonsági osztály követelményei az ITSEC biztonsági osztályozási rendszerében

219

ITSEC F-B1 osztály követelményeinek felel meg. (Az ITSEC az Európai Közösség által kiadott biztonsági ajánlás.)Az informatikai rendszerben használt eszközöket működtető alkalmazások jellemzően szerzői joggal védettek. A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig. A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi. Az alkalmazások esetében beszélhetünk szabad, vagy nyílt forráskódú szoftverekről, amelyek szabadon használhatóak, másolhatóak, terjeszthetőek, tanulmányozhatóak és módosíthatóak. A szabad programok szabadságát a szabad licencek biztosítják. A szabad szoftverektől (free software) megkülönböztetjük a korlátozottan felhasználható, terjeszthető programokat, amelyeket fejlesztőik „közkinccsé” tesznek ugyan, de nem teszik nyilvánossá a forráskódot. Ingyenes, de csak korlátozott mértékben terjeszthető, birtokolható, felhasználható a shareware termék. Lényege, hogy a potenciális felhasználók számára lehetővé teszik a program kipróbálását (demo, trial) annak megvásárlása előtt, de ebben a verzióban különböző korlátozásokat szabnak (időbeliség, funkcionális korlátozás). Ha a program tetszik, akkor a „teljes értékű program” a gyártótól, forgalmazótól megvásárolható. Az abandonware olyan szoftverek jelölésére használt fogalom, amellyel kapcsolatosan az eredeti jogtulajdonos vélhetően már semmilyen jogérvényesítési igénnyel nem fog fellépni (pl. annak nem kereskedelmi célú terjesztése esetén).

A büntetés-végrehajtási szervezet zárt célú informatikai rendszerében kizárólag megvásárolt és a licenc jogoknak megfelelően telepített és használt alkalmazások működése biztosított. A freeware és shareware termékek használatát a központi informatikai szervezeti egység vezetőjének javaslatára az országos parancsnok állítja rendszerbe.

A számítógépes rendszer az intézeti infrastruktúra szerverparkokra (1 db címtár és hálózati szolgáltatások szervere, 1 db állomány és nyomtató megosztó szerver, 1 db terminál és alkalmazás szerver, 1 db adatbázis szerver), valamint a központi szerver farmra alapszik. A szerverek operációs rendszere a Microsoft Windows Server 2008R2. Az asztali munkaállomásokon Microsoft Windows 7 Professional operációs rendszer fut, az irodai alkalmazáscsomag a Microsoft Windows Office 2010 Standard terméke. A vékonyklienseken eLux Lite Unix operációs rendszer fut, amelyek a Microsoft Windows Terminal Server 2008R2 –höz csatlakoznak Remote Desktop Protokoll (RDP) szabványon. A központi és az intézeti infrastruktúra szerverek egy egységes logikai rendszerben, a bv.hu tartományban működnek. A rendszer egyes elemei óránként egyeztetik egymással a működési információkat (szinkronizálnak) a központi irányba, illetve ebben az ütemezésben a korábban már a központba szinkronizált adatok továbbítása is megtörténik a többi telephely felé (ebből az architektúrából következően egyes rendszerszintű változtatások maximálisan 2 órát követően érvényesülnek valamennyi telephelyen). Az egységes, homogén és egyenszilárd bv.hu tartományi működés lényege, hogy valamennyi helyi hálózatban azonos építőelemekből épüljön fel a számítógépes rendszer. Az azonos alkalmazásokkal, azonos módszerekkel (beállításokkal), azonos működési környezet álljon rendelkezésre, azaz egy típusú, de számos előfordulású elemekből épüljön fel a működés. Az azonos működési tulajdonságok lényegi elemei a rendelkezésre állási követelmények teljesítésének, az adatvagyon képzésének. Az országosan azonos működési környezet nemcsak a hibadetektálás, hibalokalizálás és a hibajavítás idejét csökkenti, de a funkcionális szolgáltatások minőségi javítását is egy időben biztosítja a teljes tartományi rendszerben.

A bv.hu tartományban működő felhasználói alkalmazás rendszerek három nagy csoportba sorolhatóak, az általános célú alkalmazások, a szakrendszerekre, és az egyedi felhasználású alkalmazásokra. Általános célú alkalmazásként írható le például az irodai alkalmazáscsomag, a Robotzsaru integrált ügyviteli, ügyfeldolgozó és elektronikus iratkezelő rendszer használatának szabályozásáról, az egységes elektronikus iratkezelés bevezetéséről és

220

a bevezetést támogató projektszervezetek létrehozásáról szóló 24/2011. (IX. 9.) BM utasítás szerint 2012. január 01-én bevezetett Robotzsaru Neo rendszer, de ilyen alkalmazásnak tekinthető az állomány (file) műveleteket támogató Total Commander program is.

2.1.Robotzsaru Neo alkalmazás

A szervezet adminisztratív tevékenységeinek ellátása során kezelt, vagy keletkeztetett ügyiratok nyilvántartására, elektronikus kezelésére, a munkafolyamatok követésére szolgáló alkalmazásrendszer. Releváns jogszabályok a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet.

A Robotzsaru Neo központi szerverét a BVOP géptermében helyezték el. A központi szerveren Red Hat Linux operációs rendszer és Oracle Database 11g Enterprise Server adatbáziskezelő fut. A munkaállomások terminálszerveren keresztül érik el a Robotzsaru Neo vastag klienst, amely önálló nyilvántartást vezet a felhasználói és hozzáférési adatairól. Az alkalmazás az érkeztetés, iktatás, ügykezelési folyamatok követése mellett alkalmas az ügyiratok elektronikus példányainak tárolására, megosztására, valamint az expediálásra is olyan módon, hogy valamennyi a jogszabályban meghatározott nyilvántartási feladatot ellássa.

A szakrendszer szűkebb körű, jellemzően egy tevékenységcsoport, a szervezet működésében meghatározott adatkör kezelését lehetővé tevő alrendszerek összessége. A szervezet tevékenységének támogatásában betöltött szerepük szerint lehetnek az alaptevékenységet támogató szakrendszerek, közgazdasági szakrendszerek, stb. a büntetés-végrehajtási szervezet informatikai alrendszerében az alábbi alaptevékenységet támogató alkalmazások működnek:

2.2. Főnix rendszer

A fogvatartotti nyilvántartás korszerűsítése és funkcionális bővítése érdekében kifejlesztett alkalmazásrendszer. A programrendszer jellemzője, hogy SQL alapú szabványos adatbázis kezelőre épül, grafikus felületen működik, böngésző alapú elérést biztosít, differenciált, szerepkör alapú hozzáférés vezérlést a címtárban tárolt OU (site)/Groups/Users struktúrára építi. A Főnix működése három tevékenységcsoportra oszlik:

1. Fogvatartotti Alap Nyilvántartás (FANY) bűnügyi nyilvántartás nevelési feladatok biztonsági feladatok befogadó bizottsági feladatok elhelyezési feladatok biometrikus (fénykép) adatok kezelése

2. Gazdasági Rendszerek élelmezési feladatok foglalkoztatási feladatok kiétkeztetés támogatása fogvatartotti telefonálás támogatása fogvatartotti ruházati nyilvántartás

221

okmány-, érték-, tárgyletét nyilvántartás pénzletét kezelés

3. Egészségügyi nyilvántartás járó- és fekvő beteg ellátás munkaegészségügyi ellátás kórházi szakrendszerek alap- és fogászati ellátás gyógyszerrendelés és nyilvántartás

A FANY rendszer központi adatbázisáról valós időben technikai másolat készül az intézeti adatbázis szerverre, amely biztosítja a WAN hálózati működés hibája esetén a további működést. A központi adatbázisra (MySQL 5.5x) való visszaállást kézi replikációt követően lehet végrehajtani, míg a „leszakadást” követő helyi adatbázisra való átterhelés (időlimit, illetve hálózati forgalom elvesztésének eseménye során) automatikusan történik. Az alkalmazás kiszolgálás a helyi infrastruktúra szerveren működő Internet Information Server (IIS) szolgáltatás használatával történik, amely közvetlenül csatlakozik a központi adatbázishoz.

Az egészségügyi nyilvántartás adatbázisa központosított Microsoft SQL Server 2008 Standard termék, amelynek egyes, az intézet tevékenységéhez releváns adatköre tárolásra kerül a FANY rendszerben is a helyi hálózati elszigetelt működés biztosításához. Az alkalmazás szintén böngésző alapú alkalmazás, ebben a vonatkozásban az egységes Főnix rendszerhez illeszkedik.

A közgazdasági rendszerek közül a QB-Élelem, élelmezési program; az egészségügyi nyilvántartás vonatkozásában a gyógyszer ellátást és rendelést biztosító Gyurika és Tóbiás programok ún. dobozos termékek, így önálló vastag kliensként működnek.

A FŐNIX rendszer működése során a címtáron keresztül adatot cserél a NexonHR alkalmazással a dokumentumtár használata során szükséges név, beosztás, cím adatok automatikus megjelenítése érdekében.

2.3. NexonHR alkalmazás

A személyügyi nyilvántartás korszerűsítése és funkcionális bővítése érdekében kifejlesztett alkalmazásrendszer. A programrendszer jellemzője, hogy Microsoft SQL Server 2008 Standard alapú szabványos adatbázis kezelőre épül, grafikus felületen működik. Az alkalmazások elérése a Remote Application Platform (RAP) megoldásra alapul, amely azt jelenti, hogy a böngésző alapú alkalmazás http protokollon keresztül alakít ki VPN csatornát SSL titkosítás mellett. A NexonHR alkalmazás szintén biztosítja a differenciált, szerepkör alapú hozzáférés vezérlést a címtárban tárolt OU (site)/Groups/Users struktúra alapján. A NexonHR alkalmazás három fő nyilvántartási feladatot lát el:

1. Személyügyi nyilvántartás2. Fegyelmi-, szabálysértési- és bűnügyi események nyilvántartását3. Szolgálatszervezések nyilvántartását

A NexonHR alkalmazás képes a címtáron keresztül az alapadatok biztosítására pl.: beléptető rendszer, országos telefonkönyv, illetve a Főnix rendszer felé.

2.4. Forrás Sql alkalmazás

A Forrás Sql integrált ügyviteli rendszer pénzügyi és főkönyvi nyilvántartást, készlet és eszköznyilvántartást biztosít. A Forrás Sql Extranet alkalmazásként, távoli asztali kapcsolaton

222

(RDP) keresztül érhető el a zárt célú hálózatunkból. Az alkalmazás Microsoft Windows Server 2008R2 operációs rendszer alapon Oracle Database 11g Enterprise Server adatbázison működik.

2.5. Központi Vagyon Kataszter program (KVK)

A Forrás Sql nyilvántartás kiegészítéseként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő részére a vagyontárgyak elkülönült nyilvántartását biztosítja. A KVK központi virtuális szerveren (WMware) fut a BVOP géptermében, vastag kliens alkalmazás.

2.6. Központi Illetmény Rendszer (KIR3)

A személyi állomány bérjellegű kifizetéseinek nyilvántartása a Magyar Államkincstár által működtetett KIR3 rendszeren valósul meg, mint Extranet alkalmazás. A program használata távoli asztali kapcsolaton (RDP) keresztül érhető el a zárt célú hálózatunkból. Az alkalmazás Microsoft Windows Server 2008R2 operációs rendszer alapon Oracle Database 11g Enterprise Server adatbázison működik.

2.7.Cafeteria

A dolgozók cafeteria juttatásainak nyilatkoztatására, nyilvántartására egyedileg fejlesztett Microsoft SharePoint Server 2010 alapú alkalmazást használnak, amelynek adatbázis szervere Microsoft SQL Server 2008. Az alkalmazás a címtárból nyert felhasználói adatok alapján biztosítja a felhasználónként differenciált hozzáféréssel történő egyedi feldolgozást, illetve a közgazdasági szakterület felé az intézeti, illetve országos szintű statisztikai adatok gyűjtését.

2.8.Egyéb

Az informatikai rendszerben számos egyedi felhasználású (kis felhasználói körben használt) program fut. Példálódzó jelleggel:

a védelmi tevékenységek támogatására a Marathon program Opti/Carreg a szállítás optimalizálás és gépjármű futásteljesítmény nyilvántartására Futár program az állami futárszolgálat részére átadandó ügyirat lista előállítására monitoring program a PPP üzemelésű intézetek monitoring szabályzat szerinti

teljesítés nyilvántartására egyéb rendszerközeli alkalmazások (Foxit Reader, Flash Player stb.)

2.9.Levelezés

A BVOP Microsoft SharePoint Server 2010 alkalmazáson, mint Intranet tartalomszolgáltatón keresztül érhető el a szervezeti elektronikus levelezés (@bv.gov.hu), napi jelentések, belső fórum, dokumentumtár, úti jelentések stb. Az oldal biztosít lehetőséget az intézeti jellegű tartalom szolgáltatásra is.

2.10. Internet

A zárt célú hálózatból központi kijáraton keresztül érhető el az Internet, amely elérés rendszertechnológiai és személyi korlátokkal biztosított. Valamennyi szolgáltatás elérésére a rendelkezésre álló sávszélességi korlát 100MB átviteli kapacitás, azonban tiltott a valós idejű mozgókép letöltése (video stream), az on-line rádiószolgáltatás, illetve a közösségi oldalak (Facebook, Iwiw) elérése. A tiltott oldalak (black list) és a személyi korlátozás nélkül elérhető oldalak listáját (white list) megosztják az Intranet oldalon. Az Internet használatát vezetői döntés alapján a címtárban rögzített jogosultság alapján intézeti beállítások mellett biztosítjuk.

223

Az Internet forgalmat az informatikai biztonsági szempontokat érvényesítve ellenőrizzük, így kettős tűzfal rendszer működik (Cisco ASA eszköz, illetve Microsoft Forefront Threat Management Gateway 2010 – TMG). További védelmi megoldás a víruspajzs és SPAM szűrő rendszer, amelyet a virtuális Symantec Brigth Mail Gateway termék biztosít. Valamennyi szerveren és munkaállomáson valós idejű vírusvédelem működik a Symantec End Point Protection termék használatával.

A központi szerverek (BVOP, intézeti infrastruktúra) esetében a rendelkezésre állás biztosítása érdekében szünetmentes tápellátás biztosított, az erősáramú szolgáltatás-kiesést követő 15 perc áthidalási képességgel, annak érdekében, hogy az intézeti szükségáramforrás (aggregátor) indulásáig biztosítsa a szerverek elérhetőségét, vagy biztonságos leállítását. Szintén valamennyi szerverkiszolgálóhoz biztosított, több generációs mentést lehetővé tevő hálózati mentőeszköz lemezes, majd szalagos mentésre (intézet esetében Network Attached Storage – NAS, a BVOP géptermében disk-to-disk és disk-to-tape egység Symantec Backup Exec programmal).

Az informatikai rendszer (így az intézeti alrendszere) 24 órás üzemeltetése hivatali munkarendben biztosított, sem informatikai készenléti, sem informatikai ügyeleti szolgálat szervezése nem valósul meg. Jellemző, hogy telefonszolgáltatás, vagy számítógépes hiba esetén a hibajavításra a hivatali munkarendtől függetlenül (szabadidő megváltás mellett) igénybe veszik a szakállomány segítségét.

224

XI. FEJEZETZáró gondolatok

Magyarország valamennyi állami szerve dokumentumok, adatok sokaságát kezeli. Ezeknek egy része a nyilvánosságtól jogszabály által védett, más része a transzparencia elvének érvényesülése érdekében bárki által megismerhető.Szervezetünk mindkét adatfajtával dolgozik ezért egyrészt a büntetés-végrehajtására vonatkozó szabályozások egyik súlyponti eleme az emberi méltóság tiszteletben tartása, másrészt állami szervként elvárható az átlátható működés szükséges legalább nagyvonalú rálátást biztosítani a vonatkozó szabályozásra.

1.Információszabadság és információbiztonság

Évtizedek óta tapasztalható, hogy egyre nő az állam és szervei információs igénye, egyre több adatbázisban gyűjtik adatainkat. Ehhez jelentős segítséget nyújt az informatikai fejlődés is. Ezzel együtt azonban fokozottan nő az az igény is, hogy megőrizhessünk magánszféránkat és védelmet kapjunk az információs kiszolgáltatottsággal szemben. Ki mástól várhatnánk ezt a védelmet, mint az államtól, aki végső soron saját magát korlátozza ebben a kérdésben, hiszen egyrészt az adatvédelmi (információs önrendelkezési) jog biztosítja a magánszemélyek védelmét (főként attól, hogy pl. adatbázisok összekapcsolásával, akaratával ellentétes személyprofil alakuljon ki róla), másrészt az információszabadság jogával biztosítja az állami működés átláthatóságát.Magyarország Alaptörvénye Szabadság és Felelősség fejezet VI. cikkének (2) bekezdése értelmében: „Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”Vitathatatlan azonban, hogy ez az átláthatóság nem mehet az állam működőképességének rovására, ezért, ennek érdekében bizonyos gátakat is be kell iktatni az átláthatóság korlátozására.

1.1. Személyes adatok védelme

Magyarország igazodik az EU normáihoz és elvárásaihoz, mindemellett a magyar adatvédelmi jog az egyik legszigorúbb az EU-n belül. Külön törvény30 (Info tv.) szabályozza átfogóan a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát, mint ugyannak a szabadságnak a két pólusát.Személyes adatnak minősül bármely természetes személlyel összefüggésbe hozható adat és az abból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adatoknak egy szűkebb köre még fokozottabb védelemben részesül, ezek az ún. különleges adatok, amelyek a személyiségnek érzékenyebb területét érintik, mint pl. az egészségügyi állapota, a politikai-, világnézeti meggyőződése vagy a bűnügyi személyes adatai. Ezek nem szándékos nyilvánosságra kerülése a magánszféra komoly sérülését okozhatja.A magyar jog egyértelműen meghatározza az adatkezelés fogalmát és szigorú szabályokat ír elő annak végrehajthatóságához.

30 Az Információs önrendelkezési jogról és az Információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.)

225

Az adatkezelés két fő jogcímét lehet megkülönböztetni: a kötelezőt (törvényi felhatalmazáson alapuló) és az önkéntest (érintett hozzájárulásán alapuló)

Különleges adatok esetén ennek a hozzájárulásnak írásbelinek kell lennie.Az adatkezelés alapvető követelményei a következők: célhoz kötöttség elve, adattakarékosság, adatminőség, osztott információs rendszerek elve (ezzel együtt az egységes személyazonosító jel alkalmazásának tilalma), megfelelő tájékoztatás, érintett jogai gyakorlásának biztosítása, jogorvoslathoz való jog.Fontos kérdés, hogy az Info tv. is objektív felelősségi szabályokra épül, így tehát nem elég előírásszerűen kezelni az adatokat, hanem be is kell tudni bizonyítani azt, emiatt válik ez a szakterület is túl bürokratikussá.Külön jogterület az egészségügyi (személyes) adatok védelme, azonban tekintettel a büntetés-végrehajtási tevékenység összetettségére ez sem hagyható figyelmen kívül.

1.2. Közérdekű adatok nyilvánossága

A közérdekű adatok megismerésének joga azt a célt szolgálja, hogy megismerhető, átlátható legyen az állam közpénzekből működő, közfeladatot ellátó szervezetrendszere.A jogintézmény társadalmi ellenőrző funkciót tölt be.A megismerhetőség végső soron bírósági úton kikényszeríthető. Elősegíti a korrupció és a visszaélések elleni fellépést is. Éppen ezért a közérdekű adatok közzétételére a közfeladatot ellátó szervek kötelesek, illetve a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrizhetősége megköveteli, hogy az államháztartás szerveivel üzleti, gazdasági kapcsolatba kerülő (gazdálkodó) szervezetek nyilvánossá tegyék e kapcsolat részleteit.Megkülönböztetjük a közérdekű-, és a közérdekből nyilvános adatokat.Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített. Látható, hogy e fogalom alól kivonja a személyes adatokat, azonban lehetnek olyan személyes adatok, amelyek megismeréséhez is fűződhet közérdek, mint például egy állami vezető juttatásai. Ez esetben az adat – közérdekből történő – megismerhetőségét törvény rendeli el, mint a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy neve és a közfeladat ellátásával kapcsolatos személyes adatai esetében.

A közérdekű adatok megismerésének alkotmányos joga azonban nem korlátozhatatlan, az információszabadság nem érvényesülhet feltételek nélkül. Ez azt jelenti, hogy korlátozás alá eső közérdekű adat bizonyos ideig nem ismerhető meg. Fontos szabály, hogy korlátozást kizárólag törvényben lehet előírni és csak akkor, ha a nyilvánosság kizárásához erősebb közérdek fűződik, mint az adat nyilvánosságra hozatalához.Maga az Info tv. is korlátozza a közérdekű adatok nyilvánosságát honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési, bűnmegelőzési érdekből. Szintén az Info tv. rögzíti azt a szabályt, hogy a döntés megalapozását szolgáló belső anyagok megismerhetősége legfeljebb tíz évig korlátozható.

1.3. Minősített adatok védelme

A közérdekű adatok nyilvánosságával szemben támasztott legerősebb korlátozás az adat minősítésének intézménye. Ez a jogintézmény csak szigorú szabályok betartása mellett

226

valósulhat meg, amely szabályokat a minősített adatok védelméről szóló törvény (Mavtv.) és a végrehajtására kiadott három kormányrendelet határoz meg. A törvény négyszintű, kármérték alapú minősítést vezet be, kétfajta (nemzeti- és külföldi-) minősített adatra (egységesen az EU-val és NATO-val). A minősítés négy szintje a következő: szigorúan titkos, titkos, bizalmas, korlátozott terjesztésű.A minősítés az az egyedi aktus, amellyel a minősítő a minősítési eljárás során, minősítési javaslat alapján dönt az adat nyilvánosságának korlátozásáról.A minősítés alapelvei: a szükségesség és arányosság elve, a szükséges ismeret elve, a bizalmasság elve, a sérthetetlenség elve, a rendelkezésre állás elve.A Mavtv. részletesen felsorolja a minősítéssel védhető közérdekeket és részletesen szabályozza ennek eljárásrendjét. Taxatív felsorolást ad a minősítőkről. Az átfogó szabályozás a minősítési szintekhez igazodva meghatározza azokat a személyi-, fizikai-, adminisztratív- és elektronikus követelményeket, amely feltételek megléte esetén, és csak akkor kezelhetőek a minősített adatok.Az új törvény létrejöttének egyik fő célja (az EU és a NATO szabályainak való megfelelésen túl) a magasan minősített adatok számának minimalizálása és a minősítési idők csökkentése.Éppen emiatt a minősítési idő meghosszabbítására csak kivételesen indokolt esetben, vagy magánszemély jogos érdekével (pl. védett tanú) összefüggésben van lehetőség új minősítési eljárás lefolytatásával.Fontos jogintézmény a felülvizsgálat és a felülbírálat. A két jogintézmény markánsan eltér egymástól.A Mavtv. előírásai szerint legkésőbb öt évenként valamennyi minősítő köteles felülvizsgálni az általa vagy a jogelődje által készített, feladat- és hatáskörébe tartozó nemzeti minősített adatot. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy a minősítéskor meglévő, azt indokoló körülmények még fennállnak-e és a vizsgálat eredményeként kell fenntartani vagy megváltoztatni a minősítést vagy annak hátralévő időtartamát. Amennyiben a minősítési ok időközben elenyészett, természetesen a minősítést meg kell szüntetni. A felülvizsgálat technikailag új minősítési eljárást jelent.A felülbírálat során a minősítő nem saját minősített adatáról dönt, hanem a törvény alapján a minősítési jogosultsággal rendelkező minősítő, az általa minősítői jogkörrel felruházott személyek minősítését a felülvizsgálat szabályai szerint felülbírálhatja. Tehát a büntetés-végrehajtási szervezetet véve alapul, a büntetés-végrehajtás minősített adatainak biztonsági szabályzata 4. számú melléklete alapján titkos, bizalmas és korlátozott terjesztésű szint minősítésre jogosultak az intézetparancsnokok. Ebben az esetben egy származékos minősítői jogkörről van szó, amelynek eredményét az országos parancsnok felülbírálhatja, vagyis a minősítés szintjét és/vagy időtartamát megváltoztathatja.

1.4. Információvédelmi jogintézmények összehasonlítása

Sajnos a köznyelv a mai napig egyenlőség jelet tesz a személyes adatok védelme és a minősített adatok védelme között, holott a kettő között jelentős különbség van, amely több ponton megragadható. A két területet külön törvény szabályozza (más a jogalap), más a szabályozás tárgya, más eszközöket használnak a nyilvánosság-, illetve a hozzáférés korlátozására, különböző hatóság (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, illetve a Nemzeti Biztonsági Felügyelet) felügyeli a két jogterületet eltérő felügyeleti jogosítványokkal.Látható tehát, hogy a valóságban két teljesen külön, önálló jogintézményről van szó, amelyet az adatok nyilvánossága, azok korlátozása és az ezekhez fűződő közérdek, valamint ezek arányaival való egyensúlyozás kapcsol össze a szükségesség-arányosság elvének érvényre juttatása mentén.

227

2. A büntetés-végrehajtásának garancia rendszere

Az alapvető emberi jogokba való beavatkozás jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet teremti meg, a tényleges korlátozás azonban a végrehajtás során történik. A fogvatartottakkal való bánásmód akkor tekinthető törvényesnek, ha megfelel mind a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, mind a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárásoknak.

A büntetés-végrehajtás külső ellenőrzését, felügyeletét a büntetés-végrehajtási bíró, az ügyészség és az állampolgári jogok biztosa, valamint különböző hazai és nemzetközi, emberi jogi és civil szervezetek látják el, vagyis a büntetés-végrehajtás tevékenységét övező garanciarendszer több szervezet hatékony együttműködésére épül.

2.1.A büntetés-végrehajtási bíróAz elítéltek jogait és kötelezettségeit érintő, a szabadságvesztés büntetés végrehajtás alatt meghozható legfontosabb döntéseket, egy, a végrehajtó hatalomtól független, az igazságszolgáltatás rendszerébe tartozó, speciális feladatokat ellátó bíróhoz, a büntetés-végrehajtási bíróhoz kell telepíteni. A büntetés-végrehajtási bíró mindenkire kötelező, valódi bírói döntést hoz a lényeges jogkorlátozások mértékéről, időtartamáról, változtat az ítélő bíróság határozatán enyhítéssel vagy szigorítással, és mint láttuk, van olyan büntetés-végrehajtási intézkedés31, amelyben jogorvoslati fórumként jár el.

2.2. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészAz Alaptörvény az ügyészség alkotmányos pozíciójának rögzítése mellett egyértelműen meghatározza az ügyészség főbb feladatait, azok közül is kiemelve többek között a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet gyakorlását.Az ügyész ezen felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban és helyen ellenőrizheti a törvényekben meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a fogvatartottakkal való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését, közreműködik a büntetés-végrehajtási bíró eljárásában.A törvénysértések a büntetőbírósági határozatok végrehajtásának késedelmét eredményezhetik, az állam büntető igényének érvényesülését akadályozhatják, ugyanakkor a büntetés célján túlmenő hátrányokat okozhatnak a végrehajtás hatálya alatt álló személy számára. A személyes szabadsággal összefüggő törvénysértések, mulasztások megszüntetése pedig konkrét esetekben egy jogállamban azonnali intézkedést igényel. A törvényességi felügyelet hatékonyságát a vizsgálati és intézkedési jogkör biztosítja. Éppen ezen okok miatt alakult ki már a régmúlt történelem folyamán e területen a világ nagy részén évszázados klasszikus értékekkel is rendelkező sajátos ügyészi törvényességi felügyelet.32

31 magánelzárás fegyelmi fenyítés32 Dr. Vókó György: Bűnelkövetők jogkorlátozása a jogállamban, MTA doktori értekezés 606. o. Letöltve: http://real-d.mtak.hu/387/4/dc_45_10_doktori_mu.pdf

228

2.3. Az alapvető jogok biztosaAz Alaptörvény értelmében az alapvető jogok biztosa az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Ezen kezdeményezéseinek, javaslatainak jogi hatása nincs, azonban a közvélemény ereje e kérdésben vitathatatlan. A büntetés-végrehajtási szervezetnek az alapvető jogok biztosával hagyományosan jó kapcsolata van.Mint láthattuk, alapvető jogok biztosa számára a törvényi szabályozás 2015. január 1-jétől új hatáskört állapít meg, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyvéből (OPCAT) következő nemzeti megelőző mechanizmus működtetését.2015. január 1-jétől a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítése érdekében az alapvető jogok biztosa a kiegészítő jegyzőkönyvben előírt fogvatartási helyen szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmódot beadvány és felmerült visszásság hiányában is rendszeresen vizsgálja. 2014. január 1-jével, a nemzeti megelőző mechanizmus (NPM) működésének megkezdését egy teljes évvel megelőzően, a Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatának módosításával önálló szervezeti egységként jött létre az OPCAT Iroda, és ezzel el is indult az NPM működésének előkészítése.33

A bv. szerv vezetőjének értesítése mellett a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyész, az alapvető jogok biztosa és megbízottja, az OPCAT Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztály munkatársai, és a felügyeleti szerv ellenőrzésre jogosult tagjai.A büntetés-végrehajtási szervek területére történő be- és kilépés, valamint a büntetés-végrehajtási szervek területén tartózkodás részletes szabályairól szóló 44/2007.(XI.19) IRM rendelet 4.§ c) szerint az országgyűlési biztos, továbbá az általa írásban megbízott személy hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személynek minősülnek. Az ellenőrzés során az OPCAT főosztály munkatársai, és a Megelőzési albizottság munkatársai az ellenőrzés helyszínén beléphetnek minden helyiségbe, ott kinyithatják bármelyik szekrényt, asztalfiókot. Az OPCAT Főosztály ellenőrzéseit megbízottak, külső szakértők, tolmácsok, és tapasztalati szakértők (pl. volt fogvatartottak) is végzik. Az OPCAT Főosztály munkatársai, és az ellenőrzést végzők a helyszínen a büntetés-végrehajtási dolgozó felügyelete nélkül bárkivel beszélhetnek, ha ők az ellenőrzés helyszínén tartózkodnak, pl. a hozzátartozókkal, az ügyvédekkel is. Az ellenőrzést végzők számára az ellenőrzés idejére külön helyiséget kell biztosítani. Az OPCAT ellenőrzést végzők az iratokba, egészségügyi dokumentumok fogvatartással kapcsolatos részébe is betekinthetnek, az ellenőrzés során megadott szempontok szerinti adatszolgáltatást részükre teljesíteni kell, az iratokról másolatot kérhetnek. Az OPCAT Főosztály tagja az előre be nem jelentett ellenőrzéseiket az adott helyszínre vonatkozó megbízólevél és vizsgálati terv alapján végzik, a látogatásra a napszakban bármikor sor kerülhet.

33 Beszámoló az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013., Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2014. 13. o. Letöltve: http://www.parlament.hu/irom39/13837/pdf/ajbh_beszamolo_hu_2013.pdf

229

2.4. Nemzetközi ellenőrzés

A büntetés-végrehajtás a széles értelemben vett társadalmi-politikai ellenőrző mechanizmusok egyik fontos eleme. A jogállamban azonban a büntetésnek a magatartási korrekció funkcióját is be kell töltenie, oktató, nevelő, reszocializáló intézményként.A büntetés-végrehajtás része a globális rendszernek is, hiszen egyre több a külföldi, és migráns elkövető, akik valahol más országokban állampolgárok. Ugyanakkor a börtönszabályok globális és regionális integrációja előrehaladott állapotban van, növekednek az ellenőrzési normák és az intézmények szerepe a büntetés-végrehajtásban, mint pl.: az Egyezmény a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések, vagy Bánásmód Megelőzéséről, amely rendelkezéseinek megtartását a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (CPT) ellenőrzi. Emellett a nemzetközi ellenőrzésben jelentős szerepe van – az adott állam belső jogorvoslati lehetőségeinek kimerítése után – az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtható egyéni jogorvoslati lehetőségnek is.

3. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtására vonatkozó új szabályozás

Az Alaptörvény elfogadását követően, a Kormány, a sarkalatos és kódexjellegű törvényeken keresztül, a jogrendszer legfontosabb elemeinek felülvizsgálatát célozta meg. Ebbe a jogalkotási folyamatba szervesen illeszkedik az új Büntető Törvénykönyv.

Az új Büntető Törvénykönyvben a kormányzat büntetőpolitikai szándékának megfelelően a korábbinál hangsúlyosabban jelenik meg a tettarányos büntetőjogi szemlélet. Koncepcionális alapelvként a hatékonyság, következetesség, egyszerűség, korszerűség négyes követelménye érvényesült az új Btk. kidolgozásakor, kiegészülve a társadalom fokozottabb védelmét szolgáló szigorúság követelményével. E követelmények egymásból következnek, és együtt érvényesülve fel is erősítik egymás hatását.34

Az állami büntetőhatalom részeként a büntetés-végrehajtási szervezet feladata végrehajtani a büntetőbíróságok által a Btk. alapján kiszabott szabadságelvonással járó büntetéseket. Igazodva a jogalkotási folyamathoz, a 2013. év legjelentősebb eredménye számunkra az új bv. kódex megalkotása volt.

A kodifikációs munkában a Belügyminisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium mellett a bv. szervezet is aktívan részt vett. Az új jogszabály elfogadásával először szabályozza törvény a modern büntetés-végrehajtást. A 2013. évi CCXL. törvény több új elemet is tartalmaz, meghatározza az alapelveket, értelmező rendelkezéseket vezet be, továbbá beépít egy egységes kockázatkezelési és elemzési rendszert a büntetés-végrehajtás munkájába, amelyben egységes sztenderd alapján mérik fel a fogvatartottak szükségleteit, a veszélyforrásokat, valamint a társadalomba való visszailleszkedési hajlandóságukat. Bevezeti a végrehajtási fokozatokon belüli rezsimeket, megerősíti a gyógyító-nevelő és a prevenciós részlegeket, és nagy hangsúlyt fektet az időskorú fogvatartottakra is. A törvényben kiemelt feladat a foglalkoztatás, a joghátrány érvényesítésén túl valamennyi célkitűzés és feladat a visszailleszkedést szolgálja.35

34 Gáva Krisztián: Az új büntetés-végrehajtási törvény kodifikációs folyamata. Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 10. o.

230

Végső soron az a célunk, hogy az elítélt személyiségében megtaláljuk azt a rejtett kiskaput, amelyen keresztül az társadalom segíteni akarása utat találhat. Igen fontos üzenet fogalmazódik meg az elítélt számára is, mégpedig az, hogy nem számkivetettként tekintünk rá, és nem mondott le róla a társadalom, hanem határozottan és hatékonyan segíteni akarunk neki a visszatérésben.36

Ahhoz, hogy ez a rendszer eredményesen tudjon működni, hogy az új technikákat, módszereket eredményesen tudjuk alkalmazni, szükség van arra, hogy a jelenleg túlzsúfolt intézeteket egy élhetőbb, kezelhetőbb rendszer jellemezze. Az elhelyezhető létszám bővítésére vonatkozó intézkedéseket – a 2010-től 2015-ig terjedő időszakot tekintve – három ütemre oszthatjuk.A férőhelybővítés vonatkozásában vissza kell tekintenünk a ciklus elejére, hiszen a Kormány már 2010-ben, megalakulását követően kiemelten kezelte a büntetés-végrehajtás túlzsúfoltságát, és 2010 második félévében férőhelybővítő programokat határozott meg. 2011-ben áttekintette a büntetés-végrehajtás helyzetét a nemzetközi elvárások tükrében, és egy olyan stratégiai intézkedési, illetve akciótervet fogadott el, amelyben a férőhelybővítés szintén kiemelt szerepet foglal el. 2011 végére már 562 férőhellyel tudtuk bővíteni a bv. intézetek befogadóképességét úgy, hogy a meglévő, használaton kívül lévő objektumokat alakítottuk át a legköltséghatékonyabb módszerrel. A második ütem, amely napjainkban zajlik, 158 fős férőhelybővítést jelent… A büntetés-végrehajtási törvény koncepciójában jelenik meg a harmadik ütem létszámfejlesztési programja, amely 2014-ben és 2015-ben további 3 539 fős férőhelybővítést fog eredményezni... Napjainkban 145%-os a telítettség a magyarországi bv. intézetekben, mintegy 12 600 férőhelyen több mint 18 ezer fogvatartott van elhelyezve. Ha a jelzett Gazdasági kihívások az új bv. kódex vonatkozásában férőhelybővítések megvalósulnak, a harmadik ütem végére, 2015-re a magyar büntetés-végrehajtás telítettsége 113% körüli mértékre fog csökkenni.37

Mindezeket a feladatokat az országos vezetés a szervezet korszerűsítésére, a személyzet felkészültségének növelésére, anyagi megbecsülésének javítására irányuló törekvésével is támogatja. Ehhez párosul egy olyan jövőkép, ahol a szervezet felkészült, felelősen tevékenykedő, a büntető igazságszolgáltatás részeként működő fegyveres, rendvédelmi szervként társadalmi elkötelezettség mellett szakmai alapon végzi munkáját.

35 Évértékelő állománygyűlés 2014. február 10. Részlet Csóti András bv. vezérőrnagy, országos parancsnok beszédéből. Letöltve: http://www.bvop.hu/?mid=2&cikkid=2152 36 Schmehl János: Az új szabályozás főbb szakmai elemei és üzenetei, Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 19. o.37 Varga Valéria: Gazdasági kihívások az új bv. kódex vonatkozásában Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 23. o.

231