8 Vasárnap, 1979. májas 28."

Madácsy László

Csak még egyszer... Csak még egyszer lenne ének öreg legény vén fülének. Rózsavizes húsvétreggel Indulhatna piros kedvvel.

Csak még egyszer lenne rózsa. Bolond szíve megkínzója. Barna éjjel tárt karokkal Beszélhetne csillagokkal.

Csak még egyszer lenne a szó S2iromajkon simogató. Rajt mérhetné üdvösségét, Mint vízcseppen a nap fényét

Csak még egyszer lenne bánat. Melytől a szív nagyon fájhat Bánat, melynek éles éle Boldogságnak oltókése.

Csak még egyszer lenne az ó' Frissen hullott hóval befútt S elhihetné, bármerre jár. Nincsen csapda, véres határ.

Hej, csak egyszer, hej. csak egyszer Lenne bűvös, égi kegyszer, Melytől, ml rossz, jóra válna, S rákenhetné a világra.

n r

Óriás szitakötő A helikopter, mint egy óriás

szitakötő, pillanatok alat t föl-emelkedett a fasor mögül, m a j d ugyanolyan tempóban vissza is libbent a búzatábla fölé. Méltó-ságteljes lebegéssel szórta tovább a permetet. Ahogy kiürült a ta r -tálya, „megvágta magát", és hi r -telen fordulás u tán elberregett a töltőtelepre — anyagé r t Közben az irányjelzők is odébb mentek. A tábla szélén álló t raktorok megjelölték a következő parcella határá t , hogy könnyebben eliga-zodjék a gabonaföldön a gép-madár .

Drága permetező Nagy Ferenc a mihálytelekl

Oj Élet Tsz Irodájában „ceruzáz-za" a helikopter munkáját

— Ha jól összeszámoljuk, a re-pülős növényvédelemhez 12 em-bert kell „haptákba áll í tanunk", hogy folyamatos legyen a m u n -ka. Számoljuk: először a pilóta, aztán a két szerelő, az i rányjel-zők, a vegyszeresek és így to-vább, a munkacsapat-vezetőig.

— Mire haladnak naponta? — Előírás van rá, hogy hat -

vannál többszijr nem szállhat föl

Űj könyv Régi hiányt pótol a Magvető

Kiadó a romániai magyar iroda-lom Sütő András mellett egyik legjelentősebb alakja, Kányádl Sándor kötetének megjelentetésé-vel. Most összegyűjtött versei ke-rülnek asztalunkra. Kányádl in-dulásától biztos kezű lírikus, az élőbeszéd közvetlenségét hetyke humorral tette fordulatossá. Azóta is megmaradt a stílus hagyomá-nyos formáinál, nem csábították' el a vonzóbb, modernebb Irány-zatok vagy divatok, megtartotta a gyermekkori folklóremlékek szabadító s máig is éltető vará-zsát

Természeti versei nem & ha-gyományos értelműek, nála az ember egy a szülőfölddel, a fák, a fenyvesek, a madarak nem tar-tozékai, hanem ihlető forrásai, éltető erői költészetének, aho-gyan e tájon élőknek is. A táj — történelem, hősi tettek színhelye, s emlékeztető a megélt történe-lemre.

Megrendítik a költőt az urbá-nus élet s korunk ellentmondá-sai, önpusztító cselekvésfolyama-tai: az élet tiszta és szép értel-mét, emberségét, igazi fényét félti. Elsiratja a kialudt pásztor-tüzeket, a kivágott erdőt, a ki-száradt kutat, a rohanó idővel ritkuló baráti, meleg szót. Meg-ihleti Tamási Aron, Illyés, Arany, Nagy László, Kós Károly, Veres Péter alakja, emberségük és szel-lemiségük. Kodályról írt sorai ma már klasszikusak: „boldog, akinek térdén egy nemzet lova-golhat". Helyt kapott a kötetben az utóbbi évek egyik legmélyebb gondolati tartalmú, s legszebb verse, a Halottak napja Bécsben, Kányádl eddigi életművének

A múzeum állandó kiállításainak remekel

Bobor János uram tékája A Csongrád megyei parasztbú-

torokat és népviseleteket bemu-tató kiállí tás egyik szögletében kapott helyet, mégis egyhamar magára vonzza a látogatók f i-gyelmét Mi olvasható le erről a kivételes ér tékű bútordarabról?

Betűje szerint az, hogy Bobor János uramnak készült 1795-ben. Mindig örülünk az évszámos mú-zeumi tárgyaknak, mer t segíte-nek eligazodni e lmúl t korok élet-módjában , művészetének nehe-zen föltáruló kérdéseiben, de kü-lönösen ér tékesek számunkra a feliratos darabok.

A téka 1909-ben a tótkomlósi tanyákról kerül t múzeumunkba, így gazdája komlósi illetőségű le-h e t e t t Készítőjét nem ismerjük, de alapos a gyanúnk, hogy olyan környékbeli vagy vándor asztalos vo l t aki a megelőző években festett templomennyezetek, temp-lomi bútorok készítésével foglal-kozo t t és eközben csiszolta mes-terségbeli t u d á s á t Figyeljük meg a tékán a stilizált levelek, virá-gok könnyöd, ha j lékony megfes-tését: aki ezeket a díszítő motí-vumokat ecsetjével a zöldre ala-pozott fenyőfára vitte, az birto-kában polt az egykorú bútorfes-tés minden fortélyának. Fenti föltételezésünknek van még egy fogódzója: a vásárhelyi reformá-tus öregtemplom 6ta l lumpadjának támláin a Bobor u r am tékájához hasonló mot ívumokat fedeztünk fel. A „papok padja" csak két-há-rom évtizeddel korábbi a téká-nál, így az is lehetséges, hogy ugyanaz a kéz festet te a két, annyira különböző rendeltetésű bútordarabot. A tékában ugyanis pálinkásbutellákat, orvosságokat, kalendáriumot és apróbb házbeli holmit tartottak. A szobában az a j tó mellett, az ágy közelében, a falon volt a helye, vagy éppen az aj tóval szemközt, a kemencé-vel átellenes szobasarokban, mint Bobor Jáno6 saroktékájának. Té-

Hrisztó Fotev

Ifjúságom delén I f júságom delén ragyogtam akkor. Vad voltam — aránytalan, gyönyörű. Könyörtelen szerettelek — dacból — s ezer csoda, hogy nem föd még a f ű ! I f jú voltam —» szép és valószínűtlen! Sötét hangodra hollóhodtam én. Bűnös vagyok — bús emlékedhez hűtlen fohászkodom most könyörüle tér t Fényes káosszal álmodom, mint a k k o r . . . Nem sejtettem, de fény voltam, derű! Könyörtelenül szerettelek — dacból! És sajnálom, hogy nem föd még a fű !

(Fordította: Utassy József)

kánk fo rmá ja és tetejének fa ra -gása a barokk stílust idézi, fes-tésén pedig a „virágos" rene-szánsz ornament ika kései hatását érezzük.

JUHÁSZ ANTAL népra jzkuta tó

a gép. Általában, ha minden stimmel, hat légi óra alatt öt-hatezer liter permetlevet szór el. Ez körülbelül 1000 hektár földre elég. De ekkor reggeltől estig dolgozik.

Mindez jó időt, szakmájukat értő és azt szerető embereket kí-ván, de nélkülözhetetlen a jó szervezés, és az összehangolt munka is. A tervszerűség fölté-telezése után ls tolakodik a kér-dés.

— Sokba kerül? — Ahogy vesszük. Az előnyé-

ért megéri. Dupláját szórja be óránként, mint a földi gépek, s nem tapossa össze a vetést.

Boros Péter, a szegedi Agro-kémiai Társulat vezetője dicséri a repülőgépet: lapos, vizes föl-dön is Jól használható, ahol a teherautó vagy a traktor elsilly-lyedne.

— Kié a gép? — Közösen vettük, adott pénzt

az Agrokémiai Társulás, amely-nek gesztora, az O j Élet Tsz, va-lamint a Szegedi Paprikafeldol-gozó Vállalat és a Délalföldi Pin-cegazdaság. A Csongrád megyei tanács is segített

— Mennyibe került? — Hat és fél millió forintba. — Permetezhetnek-e vele a

partnergazdaságok ? — Hogyne! Eddig 22 szövetke-

zet — nemcsak a fűszerpaprika-termesztési rendszer tagok — kér-te. hogy dolgozzon náluk a heli-kopter.

Leállt a motor A pilóta Vass András Nyíregy-

házán tanulta a szakmáját, ed-dig csaknem 6 ezer órát töltött a levegőben. Újszegeden lakik és a MÉM repülőgépes szolgálat al-kalmazottja. Ezt mondja:

— Budaörsön van a központ, oda tartozunk. Jómagam és a két szerelő.

— Nélkülük nem ls repülhet? — Egy métert se! — Bízik munkájukban? — Muszáj. — Barátok? — Gergely Gáborral együtt

voltunk katonák, Remzső János meg errevaló, nagymágocsi gye-rek. Jól megértjük egymást

— Mindent itt javítanak? — Csak a kisebb hibákat, na-

gyobb munkára, mint a motor-csere, Pestről jönnek szerelők. Nem, mintha a srácok nem érte-nének hozzá, de ez a szabály.

— Volt-e már nehéz pillanata? — Előfordult, de nem sokszor, — Leállt a motor? — Olyan is v o l t — Akkor mit csinált? — Szerencsésen leszálltam,

mert még a másik m e n t ugyan-is a helikopteren két motor üze-meL

— Megijedt? — Nem. Ezek a gépek bizto-

sak. Alacsonyan, nagy sebesség-gel mozognak ugyan, ilyenre ter-vezik. Volt olyan is, amikor le-szálltam és utána azonnal bera-gadt a motor.

— Veszélyes munka a magáé . . 1 — A hivatással jár.

Nyűgözik a gépet — Milyen gonddal jár a heli-

kopter üzemeltetése? Nagy Ferenc válaszol: — Először is helyet kellett neki

keresni, ahol éjszakánként pihen. Erre a gyálai Szilágyi dombot jelöltük ki. Oda építettünk egy 13 méter átmérőjű betonplaccot Ka-rikákat tettünk bele, amihez meg-kötjük a gépet

A növényvédős, látva a csodál-kozást, tovább magyarázza:

— Kényes jószág a helikopter, azért vigyázunk rá. Nem szeret-nénk úgy járni, mint tavasszal a budaörsiek. Feldöntötte és össze-törte a vihar a gépeiket

Vass András is bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Nyűgözni és őrizni kell a helikoptert, hogy biztonságban le-gyen, idegenek ne férhessenek hozzá. Ha jó erősen lekötik a földhöz, nyugodtan alhatunk.

— Esetleg valaki ellophatná? — Nem hinném. Aki nem ért

hozzá, el sem tudja indítani, nemhogy fölszálljon vele. Az em-ber kezével, lábával kormányozza a gépet, és felszálláskor sok mű-szerre is figyel. Száznál több jel-ző van a kabinban.

Szó esett még a beszélgetés sa-rán, hogy a 'távoleső gazdaságok idegenkednek a géptől, sokallják érte a pénzt A szomszédok vi-szont jól megbarátkoztak vele, értékelik a légi növényvédelmet, nemcsak azért mert kevesebbe kerül az átrepülés, hanem azért is, mert a nagy táblákon gazda-ságosabban, célszerűbben tudják használni az t A megye másik tá-járól is elhívták már az óriás szitakötőt, hogy idejében végezze-nek. a munkával.

Nekik van igazuk. Kár lenne a drága gépért, ha csak „lenyű-gözve" állna a betonon.

MAJOROS TIBOR

Ipari emlékeink N e m r é g i b e n Kétbmttufc m T e c h n i k a H á t a előcsarnoká-

b a n azt a k iá l l í t ás t , amfe iynek a n y a g á t a F a l p a r i T u d o -m á n y o s E g y e s ü l e t C s o n g r á d m e g y e i c s o p o r t j á n a k s z a k e m -b e r e i g y ű j t ö t t é k össze , h o g y m e g m e n t s é k a f a i p a r i szak-m á b a n h a s z n á l a t o s e g y k o r i m u n k a e s z k ö z ö k e t , s z e r s z á m o -k a t n a p j a i n k n e m z e d é k e i n e k .

Ipar i hagyományaink "ápolása, azontúl, hogy nemzedéki köteles-ség, nagy feladatot ró mindany-nyiunkra, mer t napja inkban, a műszaki- tudományos forradalom korában a munkaeszközök, a szerszámok jóval gyorsabban cse-rélödnek, min t a korábbi száza-dokban bármikor. Ezentúl a múl t ismerete minden időben gazda-gí t ja a jövőre készülő, éppen ezért mú l t j á t ismerni akaró em-b e r t A hétköznapi élet minél szerteágazóbb rögzítése annál is inkább okos feladat, mer t híven fejezi ki társadalmi-gazdasági fej lődésünket, erről alkotott ú j , szocialista szemléle tünket E szemlélet egyik vonása éppen az, hogy a történelmet a gyárakban, az üzemekben, a műhelyekben is cselekedték. Ezért is tar tsuk fo-kozott becsben ipari emlékeinket, meg azért is, mer t nincs sok be-lőlük. mostohán bántak velük az évszázadok. Ipari emlékeinknek felkutatásában nagy szerepet kap-hatnak az MTESZ ipari tagegye-sületei, amelyek kutató-gyűj tő m u n k á j u k b a n Gorkijjal együtt vallják, hogy: „A múlt ismerete nélkül lehetetlen meglátni a je-len igazi értelmét és a jövő cél-jait!"

Szeged ipari múl t j a gazdagon kínál emlékeket, hiszen a város ipartörténete a legrégebbi korok-ba nyúlik vissza. A város már az

Árpád-házi királyok ideje a la t t is fontos szerepet játszott. Ková-csok, bognárok, fazekasok, lábbe-likészítők, szabók, ácsok és mé-szárosok a legrégibb időkben is voltak Szegeden. A szervezettebb ipar nyomai az 1376 utáni évek-re "tehető, m a j d a 150 éves török megszállás a város iparát is el-sorvasztotta. Jelentősebb fel len-dülésről csak az 1700-as éveket követően beszélhetünk. Ekkor kaptak céhlevelet az i t t tevékeny-kedő szakmák: szabók, bognárok és kerékgyártók, csizmadiák, szű-csök, fazekasok, asztalosok, taká-csok, ácsok, gombkötők, kötélve-rők, kőfaragók és kőművesek, borbélyok, órások, puskaműve-sek, sarkantyúsok stb.

A fejlődés során Szeged ipará-ra az volt jellemző a 19. század derekáig, hogy helyben termesz-tett nyersanyagot dolgozott fel, kézműipar- jel i eggfeL Ennek né-hány ága hamarosan nagy hír-névre tett szert ; az itteni tarho-nyát, az itt kötött szitákat, az i t t készített bicskákat, az itt főzött háziszappant és a szegedi papu-csot országosan is ismerték. Azt is meg kell ál lapítanunk, hogy a későbbiekben, az üzemalapítások-kal és az ezek finanszírozásával foglalkozó bankok, takarékpénz-tárak együttes tevékenységével egy időben is nagy szerep hárult a váro6 kis iparára az igények ki-

a szolgáltatások et-elégitésébgpn, látásában.

E század harmincas éveiben a város összes lakosságának 30 szá-zaléka az Iparban dolgozott A nagyobb gyárakon és üzemeken túl, ötezren rendelkeztek önálló iparengedéllyel, tízezren pedig al-kalmazottként dolgoztak. Egyes ipari ágak, amelyek egykor any-nyira jellemzőek voltak Szeged-re, ma már teljesen kihaltak. Hol van ma már a szegedi tar-honya, a szegedi háziszappan, a kékfestő, amelyet az utóbbi évek-ben újra felkapott a női divat? Ugyanakkor az elmúlt három év-tizedben új iparágak jöttek létre, mint pl. a gumiipar, a kábelgyár-tás, a kőolaj- és földgázkiterme-lés. A könnyű- és élelmiszeripar jelentős rekonstrukciókon ment keresztül, és napjainkban jelen-tősen többet termelnek, mint a felszabadulás előtt.

Gazdag ennek a városnak ipar-történeti mú l t j a is. Az iparosok mindig nagy szerepet játszottak az itt élt emberek életében még akkor is, ha szemléletünkben a termelőerők szerepe kisebb a ter-melési viszonyoknál. Érdemes fel-adat az ipari múl tban való bú-várkodás. mer t általános művel t -ségünknek az ipartörténet is ré-sze.

BÁTYAI JENŐ

) I