Upload
tib5r
View
40
Download
6
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Harckocsik
Citation preview
'1\~V J4 L-'~A~G' 'H Í RÉS
HARCKOCSIIAI1916-tól napjainkig 1.
ROGER FORD
A VILÁG HÍRES HARCKOCSI]AI
1997
A Harmadik Birodalom hadviseléseAdolf GallandHitler gladiátora
1998
A huség a becsületemA szövetséges légiero ászaiA NATO az ezredforduló küszöbénA Luftwatfe ászaiHáború a tengerenA IG 26 hadmuveleti naplója, 1939-1942Spitfire-ök, Thunderboltok és meleg sörSkorzenyA végso gyozelemigVéráztatta földAz utolsó poroszA Wehrmacht
A dieppe-i ütközetA Bodenplatte hadmuveletWerwolfKommando
1999
Az utolsó támadásSötét éj, nagy mélységA Luftwaf(eMennyország és pokolA II. világháború híres bombázóiU-bootok harca repülogépekkelA Luftwatfe vadászlégierejeHalál keletenA diadaltói az összeomlásigA II. világháború híres vadászgépeiA Waffen-SS képes történeteVér és acélAz ardenneki offenzívaA II. világháború német titkos fegyvereiCélpont: AngliaAz angliai csataA Watfen-SS fegyverei és harceljárásaiA II. világháború német páncélosaiA rettegés ötven napjaAcélpokolSzingapúr, 1942Küzdelem a gyozelemért
2000
Tizenkét nap májusbanA Messerschmitt Bf 109-es történeteFocke WulfA part két oldalánA Tigris harckocsi1944 júniusaPanzerÁszokA T-34-es közepes harckocsiA Sherman harckocsiStukák
A II. világháború német harci repüloiA Párduc harckocsiAz Afrika Korps 1.Az ördög segédtisztje
20. SZÁZADI HADTÖRTÉNET
Eddig megjelent kötetek:
A II. világháború német haditengerészeteAz Afrika Korps II.Éjszakai vadászokFallschirmjiigerA német katona
2001
A IG 26 hadmuveleti naplója, 1943-45SztálingrádFegyvertársakPáncélosok a háborúbanHitler hadseregeDAK - Deutsches Afrika KorpsRommel észak-afrikai hadjárataHitlerjugendNémet bombázók Anglia és Oroszország fölöttHadihajókAcélemberek
Az olaszországi légi háborúAz MP 40-esKesselringSS-TotenkopfVéres VizcayaA Luftwaffe bombázó ászaiA német villámháborúSS-LeibstandarteHarckocsi -hadviselés
2002
Az 1. világháború napról napraKriegsmarineBerlinRepülokA flamand légi háború, 1918HarckocsikA Luftwaffe utolsó éveA II. világháború napról napraA B-17 -es Flying FortressHarc a Csendes-óceánonA keleti frontCsászári és királyi hadihajókSS-Das ReichKurszkA birodalom bukásaAnémet páncélgránátosAz amerikai tengerészgyalogosA krétai csataHarcok NormandiábanSasok Észak-Afrika és a Földközi-tenger felettA hazámért repültemA Focke-Wulf 190-esAzAK-47-es
A Harmadik Birodalom napról napra
2003
Vijjogó sasok közöttA vörös kolostorA világ híres bombázóiU-bootok ellenséges partok elottSS-WikingElit alakulatokFarkasfalka
Katalógus- és könyvrendelés: Hajja & Fiai Könyvkiadó, 4017 Debrecen, Pf. 32.
ROGER FORD
~ ~
A VILAG HIRESHARCKOCSIIAI
1916-tól napjainkig
Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecenwww.hajja.hu
Eredeti cím: The World's Great Tanks
Copyright © Amber Books Ltd 1997
This translation of The World's Great Tanksfirst published 2003is published by arrangement with Amber Books Ltd
Hungarian edition and translation
Copyright © Hajja & Sons, 2003Ali rights reserved!
A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos a mubármely részének sokszorosítás a, illetve bármiféle
adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása,úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus
vagy mechanikus kép- és szövegtárolás.
Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft.4017 Debrecen, Pf. 32.
E-mail: [email protected]: www.hajja.hu
Felelos kiadó: Hajja Attila
Fordította: Halmai Péter
Az 1795-ben alapítottMagyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok
Egyesületének tagja
Tördelte a Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft.
Nyomta és kötötte a Grafika Press Nyomdaipari Rt.
ISSN 1418-2467ISBN 963 9329 72 X
Képek forrása
TRH Pictures: 6.,9. (fent), ll. (lent), 12., 15. (fent), 16. (fent), 19. (lent), 20-21., 25. (lent), 26., 29., 31., 34. (fent), 37.
(mind), 38. (fent), 39. (fent), 42--43., 44., 45., 47. (fent), 48., 49. (fent), 50., 52., 53. (fent), 56. (fent), 57. (fent), 58. (fent),
63. (fent), 65. (fent), 66., (fent), 67. (lent), 68. (fent), 69. (fent), 72. (fent), 76. (lent), 79. (fent), 81. (fent), 82., 83. (lent),86.,89. (fent), 90. (fent), 91. (fent), 92. (fent), 94-95., 96. (fent), 98. (fent), 99., 101. (lent), 104. (fent), 107., 109., lll.,
112.,114.,117.,119.,120. (fent), 123., 124., 129., 130. (lent), 132-133., 134-135., 136., 138., 141., 142., 145., 147., 149.,
150., 152., 155., 157. (fent), 158., 161., 162. (fent), 165., 166., 167., 169., 170., 173., 174.
Illusztrációk forrása
Aerospace Publishing: 8-9., 10-11., 13. (lent), 14. (fent), 17. (fent), 18. (fent), 22., 23., 24., 26., 28., 30., 32., 33., 35., 36.,
38.,40.,41.,45. (fent), 46., 48.,50.,53.,57.,59.,62.,62-63.,67.,71.,74.,75.,77., 78., 80., 83., 86.,87., 88., 89., 92-93.,93.,98-99., 100-101., 102-103., 104-105., 106-107., 108-109., 112-113., 115., 116., 118., 120-121., 122-123., 124-125.,
126-127.,128.,130-131.,134-135.,137., 140., 142-143., 144., 148., 151., 152-153., 159., 162-163., 164-165.
De Agostini: 110-111., 138-139., 146-147., 168., 171., 172
Ray Hutchins: 54-55.,60-61., 84-85., 97Peter Sarson: 64.
TARTALOM
ELSO FEJEZET
NEHÉZ KEZDET
6
MÁSODIK FEJEZET
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
20
HARMADIK FEJEZET
A VILLÁMHÁBORÚ ÉS AZ AZT KÖVETO IDOSZAK
- A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
42
NEGYEDIK FEJEZET
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG
94
ÖTÖDIK FEJEZET
MODERN HARCKOCSIK
132
INDEX
175
ELSO FEJEZET
NEHÉZ KEZDET
1919 szeptemberében, miközben az elso brit
páncélosok nehézkesen megközelítették anémet
vonalakat, új fejezet nyílt a hadviselés
történetében. Akkoriban még szinte senki nem
gondolta, hogy ezek az idomtalan gépezetek
fogják meghatározni a XX. század hadviselését.,Ugy tunt, nincs lehetoség kilábalni a holtpontról. Az
Észak- és Kelet-Franciaországban szemben álló had
seregek közötti terület egyes helyeken gyakorlatilagmég szögesdrót és védo géppuskák nélkül is átjárhatatlannak
bizonyult. Fedezet nélkül próbáltak néhányan átjutni ezen az
elpusztított fólddarabon, majd megálltak, elakadtak, és végül
meghaltak. Jármu sem akadt, amelynek esélye lett volna az
átjutásra, még akkor sem, ha valamiféle csoda folytán sebez
hetetlenné válik a sarat temetové változtató géppuska- és mozsárágyú-lövedékekkel szemben. Az I. világháborúnak pedigmég nem volt vége ...
Amikor 1914 augusztusában kitört a háború, egyik szemben álló fél sem rendelkezett igazi gépesített szállítóeszkö
zökkel. A nagy számban alkalmazott igáslovak jelentették a
vonóero nagy részét a mögöttes vonalakban és az arcvonalon
egyaránt, a lovaknak pedig a senki fóldjén még akkora esélyük sem volt, mint az embereknek. Léteztek azonban belso
égésu és gozgép által hajtott vontató jármuvek, melyeket alegnagyobb urméretu tüzérségi lövegekhez hasonló nehéz
tárgyak mozgatására alkalmaztak. Ez utóbbiak közül néhá
nyat kerék helyett lánctalpakkal szereltek fel. Az emlitett
vontató jármuvek ritkán közelitették meg az arcvonalat 10
km-nél közelebb, de megjelenésük a mögöttes vonalakban,
ahol a talajviszonyok ritkán voltak jobbak az elöl tapasztaltaknál, néhány embert gondolkodásra késztetett.
BALRA: A brit "tank" bevezetését követoen gyors
fejlodésnek indult. Az Mk IV-es változat, melynél jelentos
mértékben továbbfejlesztették a páncélzatot, a
meghajtóerot és a kezelok védelmét, 1916 októberében
jelent meg. A felvételen láth~tó példányt a maláj államadományozta a brit kormányzatnak.
8 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Mk V-ös "férfi" harckocsi
Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg,4 db .303-as géppuska
Kezelok: 8 fo
Hossz: 8,04 m
Szélesség: 4,12 mMagasság: 2,64 mPáncélzat: 8-16 mmMotor: 150 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 73 kmSebesség: 7,4 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
SWINTON JÁRMUVEI
1912-ben Lancelot de Mole ausztrál mérnök és feltaláló egy
páncélozott lánctalpas jármu terveit nyújtotta be a brit had
ügyminisztériumhoz. Elutasították. Már javában dúlt a hábo
rú, amikor egy brit tiszt, Ernest Swinton alezredes hasonló ja
vaslattai állt elo. Az alapokról induló tervezés helyett azon
ban a tüzérségnél akkoriban bevezetett Holt lánctalpas von
tató továbbfejlesztését javasolta. A megfeleloen páncélozott
és felfegyverzett jármuvet önjáró géppuskák elleni eszközként lehetett volna alkalmazni. Swinton - aki akkoriban a Bi
rodalmi Védelmi Bizottság másodtitkáraként tevékenykedett
- elso kézbol tapasztalhatta meg, mire képesek a páncélozott
harci jármuvek. "Hivatalos szemtanúként" egy ideig aCharles Samson vezette Királyi Haditengerészeti Légi Szol
gálat (Royal Naval Air Service - RNAS) egyik századával
tartózkodott Franciaországban. Akkoriban csak az ilyen hadi
tudósítóknak engedélyezték a harci övezetben tartózkodást.
Samson százada lezuhant pilóták kimentésévei és felderítéssei foglalkozott, mely utóbbi célra kezdetben saját maguk ál
tal páncéllemezekkel felszerelt túragépkocsikat alkalmaztak.
Késobb ezeket a jármuveket maga az Admiralitás fegyverez
tette fel és látta el páncélzattal. Swinton mindezen túl Sir lan
Hamiltonnal együtt készítette el az orosz-japán háborúról
szóló hivatalos jelentést, melyben pontosan bemutatták, mire
volt képes a géppuska a tömegesen bevetett gyalogság ellen.
Swinton Maurice Hankey alezredeshez, a bizottság titkárá
hoz intézett feljegyzésében dolgozta ki javaslatát. Hankey átadta a Birodalmi Vezérkarnak és annak különösebb lelkese
dést nem mutató fonökének, Lord Kitchenernek. Akkor, leg
alábbis egy idore, a javaslat elakadt. Hankeyt ugyanakkor
meggyozte mindaz, amit olvasott. Következo lépésként
jelentést készített Sir Winston Churchillnek, aki az Admirali
tás elso lordjaként támogatta a javaslatot, hogy páncélgépkocsikat küldjenek Belgiumba és Franciaországba, és mély be
nyomást gyakoroltak rá az ott elért sikerek. Churchill rávette
Asquith miniszterelnököt, hogy fejtsen ki nyomást a hadügy
minisztériumra a javaslat újratárgyalása érdekében. Ott az a
döntés született, hogy a Holt vontató a Shoeburynessben le
vo akadálypályán tartson bemutatót a vezeto tisztségviselokelott. A bemutató napján - 1915. február 17-én - esett az eso,
és a talaj fellazult. A kísérlet valós körülmények között zaj
lott, attól eltekintve, hogy a páncélozatlan és fegyvertelen
vontatónak a távot egy 2,5 t tömegu, hon;lOkzsákokkal meg
rakott teherautót vontatva kellett megtenni. Ezzel a páncélo
zott és fegyverzettel ellátott jármu tömegét kívánták érzékeltetni. A vontató azonban nem tudta a terhet áthúzni a lövé sz-
NEHÉZ KEZDET 9
1"
\
r
árkokon. Nagy különbséget jelent, hogy a súly az adott jár
muvön helyezkedik-e el, vagy pedig vontatni kell, de ebben
az esetben ezzel nem foglalkoztak. A hadügyminisztérium bi
zottságának véleménye szerint a vontató "megbukott", és
mint megvalósíthatatlan ötletet, nem tartották további megfontolásra érdemesnek.
A bizottság ugyanakkor nem számolt Churchill eltökéltsé
gével. Ha a szárazföldi hadero nem érdeklodik, majd a haditengerészet magához ragadja a kezdeményezést. Churchill
összehívta az általa az Admiralitás "szárazföldi hajó" bizott
ságának nevezett testületét, hogy ismételten vizsgálja meg a
harctér gépesítésének lehetoségeit. A bizottság elnökévé a
kétségbevonhatatlan szakértelemmel rendelkezo Sir Eustace
Tennyson d'Eyncourtot, a haditengerészet építési részlegé
nek vezetojét nevezték ki. A bizottság titkára egy lelkes ama- '
tor, Albert Stem, a City bankára volt.
A LINCOLN-FÉLE GÉPEZET
A kezdetí balsikersorozat után, és azt követoen, hogy nem ta
láltak megfelelo lánctalpas jármuvet, létrehoztak egy kis ter
vezocsoportot. A csoport a lincolni Fowler traktorgyár igaz
gatója, Sir William Tritton vezetésével tevékenykedett. He
lyettesévé Walter Wilson haditengerészeti mémököt nevez
ték ki. Ezzel egyidejuleg az arcvonalbeli viszonyoknak jobban megfelelo, új követelményeket dolgoztak ki Swinton
közremuködésével. Ettol kezdve mindenféle új jármunek ké
pesnek kellett lennie 1,5 m magas akadály, 450-os emelkedo,valamint 2,5 m széles árok leküzdésére.
Az 1. számú konstrukció, me ly Lincoln- vagy Tritton-vál
tozat néven ismert, 1915. augusztus ll-én mutatkozott be, és
a jármuvet elso alkalommal szeptember 1O-én próbálták ki. A
konstrukció nem volt alapvetoen rossz, de hamar nyilvánva
lóvá vált, hogy az Egyesült Államokból importált Bullock
traktorról származó lánctalpmegoldás strapabírását és telje
sítményét tekintve sem felel meg egy ekkora méretu és töme
gu jármu számára. A tervezok visszatértek a rajzasztalhoz, és
Tritton volt az, aki megoldást talált. Javaslata szerint csuklós
fémpapucsokat kellett hegeszteni a lánctagokhoz, hogy le
gyen egy belso szegély is, me ly a lánctalpat a futógörgoköntartja. Ennek köszönhetoen a lánctalp nem esett le a görgok
rol, mikor nem volt alátámasztva, ami például az árkokon
történo átkelés során elofordult. A rendszert egy átépített Lin
coln-változaton próbálták ki, me ly a "Kis Willie" nevet kap
ta. A jármu a megoldás révén 1,5 m-es árokáthidaló és 1,4
m-es lépcsomászó képességgel rendelkezett.
A TRITTON-WILSON-FÉLE VÁLTOZAT
Az emlitett továbbfejlesztett változat azonban elavult, mivel
Wilson már az eredeti jármu befejezése elott új jármu tervei
vel állt elo. A szeptemberi próba alkalmával egy fából készült
modellt mutatott be, mely szerinte sokkal közelebb áll a
Swinton által meghatározott követelményekhez. Swinton is
egyetértett a javaslattal. Az egyértelmu volt, hogy anagy ke
rekek alkalmasabbak a lépcsomászásra, mint a lánctalp. Wil
son is rájött azonban arra, hogy amennyiben a mellso és a
FENT:Ez az elso hivatalos felvétel, melyen egy bevetés re
induló harckocsi látható (a jármu az oldalsó lövészállásba
épített két géppuskáról "no" harckocsiként azonosítható)
az 1916. szeptember 15-én Flers-Courcelette közelébenvívott ütközet során.
hátsó láncfeszíto kerekek földtol való távolságát megnöveli,
úgy a lánctalp is kedvezobb lépcsomászó képességet mutat.
Wilson a jármu elején a lánctalpat meredekebb ívben vezette
el, mint azt bármely kerekes jármunéllehetséges lett volna. A
lánctalp íve megfelelt egy 18 m átméroju keréknél alkalmazottnak. A második Tritton-Wilson-féle jármu jellegzetes
rombusz alakja, melynél a lánctalp a test oldala mentén futott
végig, az 1. világháborúban alkalmazott harckocsik jellegze
tességévé vált.
A bizottság 1915. szeptember 29-i ülésén fogadta el a Wil
son- féle második változat jellemzoit magában foglaló minta
példány követelményeit, és a részletes tervezomunka azonnal
kezdetét vette. Ajármu - melyet "Nagy Willie" -nek, "százlá
búnak" vagy "Wilson-változatnak" is neveztek - 1916. janu
ár 26-án gördült ki Foster muhelyébol. Az új harckocsi 9,9 m
hosszú volt, beleértve a hátul elhelyezett stabilizáló, kor
mányzást elosegíto kereket is. Magassága 2,4 m, szélessége
pedig a leveheto kihasasodásokat is beleszámítva 4,25 m, tömege több mint 28 t. Fo fegyverzetét az oldalsó kidudorodá
sokban elhelyezett két Hotchkiss L/40-es hatfontos löveg je
lentette. A jármu homlokpáncélja 10 mm, oldalpáncélja
8 mm, és maximálisan 5,5 km/h sebességgel tudott haladni.
Hatótávolsága országúton, teljes tankolással 40 km, mászó
képessége 25°, lépcsomászó képessége 1,4 m, árokáthidaló
képessége pedig 3,3 m. Kormányzásnál az egyik lánctalpat
leállították a rézsút elhelyezett vezérlotengelyek között levo
fogaskerékház és azt a jármu legvégén elhelyezett hajtóke
rékhez vezeto lánc segítségével. Kanyarodáshoz az adottirányba eso sebességváltót üresbe tették. A manover végre
hajtását követoen ismét rácsatlakoztatták a meghajtást.Mindehhez négy fo, a parancsnok, az elöl levo kupolában el
helyezett vezeto és a két sebességváltót kezelo katona össze
hangolt tevékenységére volt szükség. Mivel a harckocsi bel
sejében akkora volt a zaj, hogy éloszóval nem lehetett kom
munikálni (a motort ugyanis nem hangszigetelték), a pa
rancsnok kézjeleket használt, vagy egyelore megbeszélt je-
10 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Mk IV-es "férfi" harckocsi
Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg,4 db .303-as géppuska
Kezelok: 8 to
Hossz: 8,04 m
Szélesség: 4,12 mMagasság: 2,49 m
Páncélzat: 8-16 mmMotor: 105 LE-s
Hatótávolság: 55 kmSebesség: 6,0 km/h
Származás: Nagy-Britannia
let kopogott le kalapáccsal a motor burkolólemezén. Kisebb
manoverezésekhez ideális esetben a hátul elhelyezett két kül
so kereket is alkalmazhatták, bár azok eredetileg a jármu sta
bilitásának és árokáthidaló képességének javítására szolgáltak. Nem meglepo, hogy ezek a kerekek az ütközetek során
igen sebezhetonek bizonyultak, és 1916 novemberétol kez
dodoen nem is alkalmazták azokat. A harckocsi parancsnokabizonyos mértéku kanyarodáshoz az általa kezelt fékeket is
igénybe vehette, bár ez majdnem emberfeletti erofeszítést
követelt. A mindössze egy gyalogos sebességévei haladó
harckocsit még ideális esetben is igen nehéz volt a megfele
lo irányba fordítani. Mindez ütközetben majdhogynem lehetetlennek bizonyult.
KITCHENER KÉTSÉGEl
Az 1916 elején végrehajtott sikeres próbákat követoen hiva
talosan megrendeltek 40 harckocsit. Bár elismerte, hogy a
jármu megfeleloen szerepelt a próbák során, Kitchener még
mindig nem volt meggyozve arról, hogy az általa "ügyes motoros játékoknak" nevezett harckocsik bármiféle harcászati
értékkel rendelkeznének. David Lloyd-George loszerellátási
miniszter ugyanakkor azon a véleményen volt, hogya harc
kocsi lesz az a harceszköz, mely képesnek bizonyul majd a
harctéren a géppuska uralmának megtörésére. Jelentos politi
kai érveléssel Lloyd-George-nak sikerült a bizottság ot saját
minisztériuma hatáskörébe vonni. Swintonjavaslatára az eredetileg "szárazfóldi hajó bizottság" elnevezésu testület a "tar
tály-utánpótlási bizottság" nevet vette fel, hogy az új fegyvernek még a létezését is titokban tartsák. A hivatalos válto-
zat szerint szállítható víztartályokat építettek, hogy azokatMezopotámiában (a mai Irakban) vethessék be. Az elnevezés
megmaradt, és az angol nyelvben a kezdetektol fogva tank
nak nevezik a nehéz, lánctalppal ellátott páncélozott jármu
veket. Röviddel azután, hogya bizottságot Lloyd-George minisztériumába olvasztották, a késobb hivatalosan Mark I-es
(Mk 1) változatnak nevezett harckocsi rendelését 100 darab
ra, majd ISO-re emelték. Az elso példányok június utolsó hetében gördültek le a szereloszalagról.
Bár a technikai problémákat nem sikerült megoldani, delegalább jelezték azokat, Swinton a harckocsik arcvonalon
történo bevetésére fordította figyelmét. 1916 márciusában ki
nevezték a jármuveket muködteto egység, a gépesített géppuskásszolgálat páncélgépkocsis részlegének vezetojévé.
GÉPPUSKAHORDOZÓK
Swinton eredeti elképzelése, mely szerint a harckocsiknak
kell megsemmisíteni az ellenséges géppuskákat, még fontosvolt, de felmerült a jármuvek önvédelmének kérdése is. Va
jon az eredetileg tervezett négy darab, nem túl megbízható
tölténykeretes adagolású Hotchkiss géppuska megbirkózik arohamozó ellenséges gyalogsággal, vagy a kelloen eltökélt
ellenséges egységek sikerre vihetik a rohamot, és megsem
misíthetik a páncélost? Valójában az emlitett géppuskák közül kettot csak rendkívüli esetben használtak, és azokhoz a
hatfontos lövegek személyzetének második tagját osztottákbe. Swinton tisztában volt azzal, hogy nem vállalhat kockázatot, és 1916 áprilisában utasítására a harckocsik felét két
.303-as Vickers Class C, hevederes adagolású, vízhutéses
NEHÉZ KEZDET 11
IL
géppuskával szerelték fel, me ly akkoriban a világ legjobb
ilyen fegyverének számított. A Vickers géppuskákat a hathü
velykes lövegek hordozására kialakított és módosított oldal
só állásokban helyezték el. Az így létrejött "no" harckocsik
feladata az volt, hogyaharctéren megvédjék az ellenséges
gyalogsággal szemben a hatfontos löveggel felszerelt "férfi"
változatokat. A kifejezés meghonosodott, és az angol harcko
csikat egészen az 1. világháború utánig fegyverzetük alapján"no"-nek és "férfi"-nak nevezték. 1918-ban ún. hermafrodita
harckocsik is készültek, melyek egyik loállásában géppuska,
míg a másikban löveg kapott helyet.
FRANCIA FEJLESZTÉSEK
Németország 1914-ben megvizsgálta és elvetette a páncélo
zott harci jármuvek alkalmazásának lehetoségét, Franciaor
szág azonban - Nagy-Britanniához hasonlóan - az 1. világháború elso szakaszában már foglalkozott efféle harceszközök
fejlesztésével. 1915 májusában Schneider, Franciaország leg
nagyobb nehézfegyver-gyártója két Holt traktort rendelt az
Egyesült Államoktól, és kísérletezni kezdett velük. 1915. de
cember közepén Schneider meghívta Jules-Louis Bretont, afrancia fejlesztési osztály politikai vezetojét, tekintse meg a
dobozszeru, páncélozott felépítménnyel ellátott 45 LE teljesítményu Baby Holt bemutatóját. A jármuvet Schneider fo-
JOBBRA: Hogy az ellenséges gyalogság ne tudjon
kézigránátokat dobni a harckocsira, a brit Mk I-es "férfi"
harc kocsit fából és drótból készített háromszög alakúvédotetovel látták el.
mérnöke, Eugene Brillié tervezte. Bár a mintapéldány telje
sítménye nem bizonyult megfelelonek, a benne rejlo leheto
ségekrol meggyozött Breton támogatólevelet írt a foszállás
mester törzsének tisztjeihez.Néhány nap elteltével híre kelt, hogy a foparancsnok,
Joseph Joffre tábornok támogatja a Breton jelentésében foglaltakat. December 20-án Brillié megkezdte a késobbiekben
Schneider-féle harckocsinak nevezett jármu gyártását. A
munkában számíthatott Jean-Baptiste Estienne közremukö
désére, aki a páncélozott jármuvekkel végzett kísérletek fele
lose volt. A páros hat nap alatt megtervezte a jármuvet, és
1916. február 2l-én a francia foparancsnoknak bemutatták a
Holt traktor lánctalpait felhasználó harckocsi prototípusát.
Négy nappal késobb 400 darabos szerzodést írtak alá.
Ugyanakkor azonban még egy évnek kellett eltelni ahhoz,
hogya Schneider CA-l-es típusjelu harckocsi kello számbanés harctéri bevetésre alkalmasan kerüljön a csapatokhoz. A
Schneider-féle harckocsi hajóra emlékezteto, elkeskenyedo
orral rendelkezett, melyen tereloket helyeztek el a drótaka
dályok elvágására vagy földbe tiprására. Ahogy az a britharckocsi esetében is történt, a könnyebb jármuhöz tervezett
lánctalpak teherbíró képessége egyáltalán nem volt megfelelo. A britekkel ellentétben azonban a franciák semmit nem
tettek a probléma kiküszöbölésére, így az elso generációs
francia harckocsik egyáltalán nem voltak harcképesek. A
Schneider által gyártott harckocsik megfelelo páncélzattal
rendelkeztek, és a jogosan kiválónak tartott francia 75 mm-es
gyorstüzelo löveg rövid csövu változatával szerelték fel azo
kat, a vezetoállástói jobbra elhelyezett állásban. Emiatt a lö
veg csak korlátozott kilövési szöggel rendelkezett - egyene
sen elore és jobbra mintegy 600-ban volt képes tüzelni.
A CA-1-ES FEGYVERZETE
Védelemre két 8 mm-es Hotchkiss géppuska szolgált, mely
hasonló a brit harckocsikon alkalmazottakhoz. A jármu igen
sebezheto volt, ugyanis üzemanyagtartályát magasan kellett
elhelyezni ahhoz, hogy a gravitáció segítségével biztosíthas
sa a karburátor üzemanyag-ellátását. A harckocsi emiatt az
"önjáró krematórium" gúnynevet kapta. Két erosebb válto
zat, a CA-2-es és a CA-3-as jutott el a tervezési fázisig, az
12 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Néhány kiemelkedoen sikeres akció kivételével
melyek közül a legjelentosebb a Cambrai térségében 1917
októberében végrehajtott támadás volt - a harckocsi nem
játszott fontos szerepet az 1. világháborúban. A muszaki
problémák akadályozták a kezeloket, és a jármuvek gyakran
elakadtak a harctéren, melyet az ellenség gyorsan ki ishasznált.
elobbinél a 47 mm-es löveget forgatható toronyban helyezték
el. A CA-l-esek elso bevetésére 1917. április l6-án Berryau-Bac térségében került sor. A bevetett 132 harckocsi közül
57 megsemmisült, nagyrészt amiatt, hogy anémet K-Patro
nénak nevezett puskalövedék képes volt áthatolni páncélzatukon.
A ST-CHAMOND
A Schneider-féle harckocsinak már gyártása elott riválisa
akadt a St-Chamond harckocsiban. A hasonló kialakítású jármu nehezebb páncélzattal rendelkezett. Nevét arról a város
ról kapta, ahol az eloállító üzem, a Compagnie des Forges et
Acieries de la Marine et Homecourt (FAMH) muködött. A
Rimailho ezredes - aki a francia hadsereg gépjármu-beszerzési részlegénél, a Service Technique Automobile (STA)-nál
teljesített szolgálatot - által tervezett St-Chamond-nál szin
tén a Holt traktor nem megfelelo lánctalpait alkalmazták, de
van egy lényeges eltérés. A lánctalpakat külön elektromoto
rok hajtották, és mivel a meghajtást szabályozó ellenállással
végezték, a kormányzás lényegesen könnyebbnek bizonyult.
Ezt figyelembe véve a St-Chamond messze megelozte korát.
Ha az elektromos motorok elég erosek ahhoz, hogy megbir
kózzanak a jármu nagy tömegével, a St-Chamond sikeresharckocsi lehetett volna. A meglévo motorok azonban nem
voltak elég erosek, és ez, valamint a 22 t tömegu test kialakí
tása, mely elöl és hátul egyaránt messze túlnyúlt a lánctalpa
kon, gondoskodott róla, hogy a harckocsi az elso akadálynálleragadjon. Amennyiben erre sor került, a vezeto hiábavaló
kiszabadulási kísérletei közben leégette a villanymotorokat.
Ahogy azt a Schneider harckocsi esetében is láttuk, a súlyo
san túlterhelt francia iparnak több mint egy évébe került,
hogy kello számú St-Chamond-t szállítson a csapatokhoz. A
harckocsit hamarosan háttérbe szorította a Renault által
19l7-ben gyártott, kétszemélyes FT-17-es. Az 1917. május
5-én Moule de Laffaux térségében harcba vetett 16 St-Chamond egy kivételével mind elakadt anémet állások elso vo
nalában, és megsemmisült. Több ilyen típusú harckocsit nem
gyártottak, és 1918 elejére a megmaradt néhány példányt ke
zeloik nagy megkönnyebbülésére kiképzési feladatokra osztották be.
SOMME, 1916. SZEPTEMBER 15.
Az elso brit harckocsik - melyeket ofelsége szárazföldi csa
tahajóinak neveztek - 1916 augusztusában, röviddel a hábo
rú kitörés ének második évfordulója után indultak el
Avonmouth kikötojébol Le Havre irányába. Erre az idore a
nyugati fronton már több mint egymillió katona vesztette éle
tét a Somme és Verdun térségében vívott anyagcsatákban. Ahónap végére 50 bevetheto harckocsit vontak össze az
Yvrench térségében kialakított fogadóállomáson. 1916 febru
árjában, mikor a harckocsi még ismeretlen fegyvernek szá
mított, a franciaországi brit erok parancsnoka, Sir DouglasHaig javaslatot tett ezeknek a Swinton által írt memorandum
ban foglaltaknak megfelelo harcászati alkalmazására. Az emlitett dokumentumban Swinton kifejtette: a harckocsikat ad
dig nem szabad harcba vetni, míg kello számú nem gyulik
össze ahhoz, hogy tömegtámadást lehessen velük végrehajta
ni. Nyár közepére, mikor a Somme menti nagy támadás ter
vei már körvonalazódtak, Haig megváltoztatta álláspontját,
és törzse parancsot adott, hogyaharckocsikat, amint rendel
kezésre állnak, osszák be a támadásra. Alkalmazásuk célja az
volt, hogy a már több mint egy éve elakadt támadó hadmuve
let kimenetelét megváltoztassák.
A Thiepval és Combles közötti, mintegy 15 km széles arc
vonalat 49 harckocsi érte el idoben ahhoz, hogy csatlakozzon
a Somme menti támadás szeptember l5-én meginduló har
madik szakaszához. Itt, ahogy azt az egyik brit hadtest
parancsnok, Sir Henry Rawlinson megjegyezte: "A fonök
[Haig] aggódik amiatt, hogy kockára tegye az összes rendelkezésre álló erot ... a német vonalak áttörésére és a Ba
paume-ig történo elonyomulásra." A harckocsiknak nem
együtt kellett harcolniuk, hanem szétosztották oket a harcvo
nalban levo egységek között. Szeptember 13/14-én éjjel ti
tokban és nagy nehézségek árán elfoglalták megindulási állá
saikat. Az éjszakai vezetés legjobb esetben is kockázatos
volt; az adott körülmények között egyenesen rémálommávált.
Szeptember l5-én 05.00-re a 49-bol 36 harckocsi volt ál
lásban. Az egyik, a H. W. Mortimer százados parancsnoksá
ga alatt álló D l-es jelzésu, a King's Own Yorkshire könnyu
gyalogos ezred 6. zászlóalja két századával együtt a delville-i
erdonél eros géppuskafészekbe ütközött. AD l-es leküzdötte
az akadályt - ez volt az elso lánctalpas jármu, mely beveté
sen vett részt. Ám ugyanekkor egy lövedék megrongálta, és
nem vett részt a további harcokban. A többi harckocsi nagyrésze állásában várakozott még 1 óra 20 percen keresztül, mi
re elérkezett a támadás idopont ja. Miután a kezdo zárótuz fel-
NEHÉZ KEZDET 13
t.
emelkedett, a gyalogság kimászott lövészárkaiból, és meg
kezdte halálos küzdelmét a senki fóldjén át. Eközben új zaj
volt hallható a harctéren, a lánctalpak csörgése és a motorok
bömbölése. A hang közelrol süketítonek tunt, de távolabbról
beleveszett az általános hangzavarba. Ennek következtében
mindkét oldal gyalogosai akkor vették észre az új fegyvere
ket, mikor azok szörnyetegek módjára hirtelen elotuntek a
füstbol, átgázoltak az akadályokon, fóldre tiporták a drótaka
dályokat és az embereket, miközben veszélyesen kanyarogtak, ahogy a kezelok az egyenetlen talajon igyekeztek irány
ban tartani a jármuveket. A harckocsik lassan, de feltartóztat
hatatlanul elorenyomultak a suru sorokban támadó gyalogo
sok elott. A kézifegyverek tüze lepattogzott páncéljukról, sa
ját géppuskáik és hatfontos lövegeik pedig tuz alatt tartották
az ellenséget. A harckocsik persze nem voltak sebezhetetle
nek, de ez volt a dönto lépés a helyes irányba, melynek kö
szönhetoen sikeriilt felszámolni a gyulölt, halálos veszélyt je
lento géppuskafészkeket.
A KEZELOK KÖRÜLMÉNYEI
Ajármuvek belsejében a kezelok más szemszögbol figyelhet
ték az eseményeket. Az Mk I-es belsejében nagy volt a zsú
foltság és az összevisszaság. A szuk helyen nyolc katonát és
felszerelésüket, kezdetleges védofelszerelésüket (beleértve a
páncéllemezeket és a páncélozott arcvédoket), ellátmányu
kat, a motort, a sebességváltómuvet, valamint egy 227 l-esüzemanyagtartályt zsúfoltak össze. Mindezeken kívül ott
voltak még a fegyverek és a loszer - 336 db loszer a hatfon
tos lövegekhez, 6272 db géppuskaloszer a 8 mm-es géppus
kákhoz a "férfi", és 33 000 db 8 mm-es és .303-as géppuska
loszer a "no" harckocsiknál. Mindegyik harckocsiban volt
még ezenfelül többhordónyi kenoolaj és zsír, 90 1ivóvíz, egy
St·Chamond
kosárnyi postagalamb, jelzolámpák és zászlók, egy kezdetleges tábori telefon, valamint kábeldob több száz méter tele
fondróttal, illetve tartalék alkatrészek a lövegekhez és a mo
torokhoz. Semmit nem rögzítettek, és a jármu rázkódása mi
att (mint egy torpedónaszád a viharban, ahogy azt egy volt
haditengerész kezelo mondta) a felszerelési tárgyak ide-oda
csúszkáltak, ami azzal a veszéllyel járt, hogy eltörik valaki
nek a csontját, vagy betörik a fejét. A munkaköriilmények
nyomorúságosnak mondhatóak a harckocsi belsejében. A
motort nem hangszigetelték, semmiféle szelloztetés vagy hu
tés nem létezett. Az indulástói számított 10 percen belül az
Mk I-es belsejében 40 oC volt a homérséklet, még télen is. A
motor és a sebességváltó zajától "meg lehetett süketülni". A
dülöngélo jármu ide-oda dobálta a kezeloket. A motor kipu
fogógázai és a lövegek loporfüst je megtöltötték a zárt teret,
és a lélegzetvétel egyre nehezebbé vált.
AZ ELSO SIKEREK
Az elso páncélosok jelentos veszteségekkel ugyan, de sikere
sen hajtották végre a rájuk bízott korlátozott célú harcfelada
tot. A német gyalogosok közül sokan a harckocsikat megpillantva elfutottak, sokakat lelottek vagyeltapostak, ugyanak
kor az addig sebezhetetlennek tuno védelmi állásokat a harc
kocsik és a kíséro gyalogság sikeresen áttörte. A Xv. hadtestarcvonalán a megindulási vonalakat elhagyó hét harckocsi
közül (szeptember 15-én ez volt a legtöbb együtt bevetettharckocsi) négyet kilottek, de a többi elérte a célt - Flers fa
lut majdnem 2 km-re a német arcvonal mögött. Ezen a helyen
aratta a már közel két és fél órája tartó ütközetben az elso je
lentos sikert. A britek szeptember 15-i csapása eredménye
képpen az arcvonalat 9 km hosszan sikeriilt 2 km mélységbenbenyomni. A nap során elfoglaltak három megerosített falut -
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es
löveg, 4 db 7,5 mm-esgéppuska
Kezelok: 9 to
Hossz: 8,08 m
Szélesség: 2,72 mMagasság: 2,39 mPáncélzat: 11,5 mm
Motor: 90 LE-s
Hatótávolság: 55 kmSebesség: 8,5 km/h
Származás: Franciaország
14 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Renault FT-17-es (1917)
Fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuskavagy 1 db 37 mm-es löveg
Kezelok: 2 fo
Hossz: 5 m (hátsó támasszal együtt)Szélesség: 1,74 m
Magasság: 2,29 mPáncélzat: 6-16 mm
Motor: 35 LE-s benzin üzemu
Hatótávolság: 55 kmSebesség: 7,7 km/h
Származás: Franciaország
ezen az egy napon több sikert értek el, mint a somme-i csata
teljes idotartama során összesen.
Az új fegyver elonyeit még nem ismerték el teljes mérték
ben. A harckocsik ellenzoi hatásosan érvelhettek azzal, hogy
az Albert és Bapaume közötti sikert akkor is elérték volna, ha
nem vetik be az új fegyvert. A harckocsik pártolói ezt az állí
tást semmivel nem tudták megcáfolni. Haig azonban a harckocsik elkötelezett hívévé vált, és további 1000 darabra tar
tott igényt. 150-et Mk I-esnek építettek, további 50 pedig az
Mk II-es változathoz tartozott (ez alapjaiban az eredeti terv
volt, csak megnövelték a tetoajtót és megemelték a peremét,
illetve növelték a vonóerot), hasonló számban építették az
Mk Ill-ast (melyek páncélzatát a standard Mk IV-eséhez ha
sonlóan megnövelték). A rendelés legnagyobb részét azonban az Mk IV-es változat tette ki.
A BRIT MK IV-ES
Az Mk IV-es az Mk I-es változattói páncélzatában és fegy
verzetében is eltért. A hajtómuvet nem változtatták meg, bár
az üzemanyagtartályt megnövelték, és a testen kívül helyezték el a hátsó "szarvak" közötti páncélozott részen. A "férfi"
harckocsiknál megtartották a hatfontos Hotchkiss gyors tüze-
lo lövegeket, de a kiváló L/n-as rövid csövut felváltotta az
L/40-es. A Hotchkiss géppuskákat Lewis .303-asokkal vál
tották fel, és a két lövegállás hátsó részén további két géppuskát helyeztek el. A "no" harckocsik Vickers C osztályú gép
puskáit is Lewisokra cserélték. Ezek azonban hamarosan al
kalmatlannak bizonyultak, ugyanis a "férfi" harckocsik loré
seit a korábbihoz képest meg kellett növelni. A géppuskák
hutorendszere szintén benzingozöket juttatott a belso térbe,
ami még szennyezettebbé tette a levegot. A Lewisokat módo
sított Hotchkiss géppuskákra cserélték. A "no" harckocsiknál
kisebb oldalsó lövészállás okra volt szükség, és alattuk tartalék búvónyílásokat helyezhettek el. A "férfi" harckocsik lö
vegállásait is átalakították annak érdekében, hogy sarkaik neakadjanak be az egyenetlen talajon.
AZ MK IV-ES PÁNCÉLZATA
Az Mk IV-es páncélzatát elöl 16 mm-re növelték, máshol
12,5 vagy 8 mm vastag maradt. A páncélzat vastagítására
azért volt szükség, hogyajármuvet megvédje a némét
volfrámmagvas 7,92 mm-es K-Patrone nevu gyalo gsági lo
szertol, mely át tudta ütni az Mk I-es é~ Mk II-es páncélzatát.
Az új harckocsi másikjellemzoje (bár azt csak a Messines el-
NEHÉZ KEZDET 15
'0 -.-ro··.,........-. -r~o~o""'"TT •..•-r-:-o--r:o...-.o-
FENT:A Renault FT-17-es eredeti metszetrajzán jóllátható a
motor elhelyezése és a küzdotér. A korai harckocsik
esetében a gyártók nem fordítottak különösebb figyelmet a
kezelok kényelmére.
Cf><1n,gemenC dC' v;te~se~
_M ••n ••cll" -7,."',-'1' enm..Jrc}.,'
, Condude",., I P('ddle de debrilJ'8!Jl'
p"tÚ/" d~ f'i'm
r.nur~/Ie mobtl~_
Mdr<1llkur "" am!)"!'",'''' _,'
M(r ••,/I"u~~ "" NP"" ..
telten részenként vetették be azokat a hosszan tartó kezdeti
tuzcsapást követoen.
Néhány harckocsinak sikerült jelentos mértékben hozzájá
rulni a támadás sikeréhez. Az elso napon például a harcko
csik segítségével sikerült elfoglalni Neuville- Vitasse és
Tilloy megerodített falvakat, míg a második napon az addigbevehetetlennek tartott Manchy-le-Preux is elesett. Általá
nosságban véve megismétlodtek a Somme-nál történtek. A
legtöbb harckocsi mozgásképtelenné vált: vagy elakadtak afélig beomlott árkokban, vagy a tüzérség lotte ki oket közvet
len irányzással. A harmadik napon a 4. ausztrál hadosztályt
Bellecourt térségében vetették harcba, és 12 harckocsijából11 nyújtott támogatást a támadás során. A német tábori tüzér
ség az arcvonal mélységében várta a támadókat, és április 10én éjjel sok hó esett, mely segítette az álcázást. Ahogya harc
kocsik megindultak a senki fóldjén, gyakorló célpontok módjára kirajzolódtak a fehér havon. A 11 harckocsiból kilencet
kilottek. A megmaradt két harckocsit késobb zsákmányul ej
tették a németek. Az ausztrál gyalogság súlyos veszteségeket
szenvedett tisztekben és közkatonákban egyaránt - az egyikdandár 3000 katonája közül 2250 elesett. Bár sikerült betör
ni a Siegfried-vonalba, nem tudták konszolidálni a támadás
által elért eredményeket, és hamar visszaverték oket. A legrosszabb pedig csak ezután következett ...
Ahogy a tavasz nyárba fordult, a brit vezérkar figyelme
északra, az Ypres (Ypem) körüli térség felé irányult. Ezen ahelyen már két hatalmas ütközetre került sor, és most követ
kezett a harmadik. Az összecsapás 1917. június 7-én'kezdo
dött Messines-nél, és egészen novemberlO-ig tartott Ypres
tol északra és keletre. A Messines térségében végrehajtott támadás, ahol az Mk IV-es harckocsik eloször vettek részt a
harcban, sikerrel zárult. Ebben nagy szerepe volt annak a 19
hatalmas aknának, melyeket hónapokon keresztül ástak a né
met vonalak alá, és az ott felhalmozott 400 t robbanóanyagotfelrobbantották röviddel a támadás kezdete elott. A harcko
csik értékes támogatást nyújtottak a támadó gyalogságnak,különösen Messines falu területén. A bevetett 40-bol 25 érte
A SIEGFRIED-VONAL
Eközben a német foparancsnokság március folyamán - a
franciák és a britek nagy meglepetésére - csapatait vissza
vonta az 1914-es "tengerig tartó versenyfutás" során meg
szerzett állásaikból a Siegfried-vonal mögé. A (britek által
Hirtdenburg-vonalnak nevezett) Siegfried-vonal olyan, mély
ségben elhelyezett védoállásokból állt, melyekhez képest aSomme mentiek gyengéknek tuntek. Haig úgy határozott, az
új vonal erejének felderítésére támadást indít, és április ele
jén Arras-nál ott mért csapást a vonalra, ahol a régi az újjaltalálkozott. Az összes rendelkezésre álló harckocsi - 34 Mk
I-es és 26 Mk II-es változat - részt vett a támadásban. Ismé-
leni 1917. június 7-i támadást követoen alkalmazták) a jármu
elejétol hátrafelé elhelyezett egy pár sín, mely a mélyedések
bol a kijövetelt segíto gerendát tartotta. Az eros fagerendát a
lánctalpakhoz láncolták, és a jármu ennek segítségével tudottkijönni a mély sárból. Összesen 1200 Mk IV-es változatú
harckocsit gyártottak, a "no"-"férfi" harckocsik aránya 3:2.
Az új harckocsik 1917 áprilisában kezdtek beérkezni Fran
ciaországba.
16 A VILÁG HfRES HARCKOCSIJAI
L
el a kijelölt célpontokat. Ypres térségében a dolgok máskép
pen alakultak. A harmadik ypres-i (passchendaele-i) csatába200-nál több Mk IV-es harckocsit vontak össze. A harckocsik
egymás után süllyedtek el a sárban, kaptak találatokat és
semmisültek meg. Több tizezer gyalogosra is ugyanez a sors
várt. Tizennégy heti harc után a támadás végül kifulladt,
400 000 halott árán alig 6,5 km-t sikerult elorejutni.
A HARCKOCSIK BíRÁLATA
A harckocsik tragikusan rossz szereplése Ypres-nél alátá
masztotta a hadsereg egyik rangidos parancsnokának véle
ményét: "Egy: a harckocsik képtelenek leküzdeni a bonyolult
terep et, ketto: a harcmezo talajviszonyai mindig rosszak, három: a fentiek következtében a harckocsikat nem lehet ott al
kalmazni." A harckocsiparancsnokok azonban, akik talán
mindenkinél jobban tisztában voltak harcjármuveik korlátai
val, tudták, hogy ha megfeleloen alkalmazzák és a körulmé
nyek is kedvezoek, a harckocsik képesek megnyerni egy üt
közetet. Azon a télen Cambrai térségében bizonyíthatták be
igazukat.
CAMBRAI, 1917. NOVEMBER 20.
Haig 1917. október 13-án engedélyt adott a késobb GY-nak
nevezett hadmuvelet - azaz a Cambrai-nál végrehajtott táma
dás - elozetes terveinek elkészítésére. A támadás idopontját
egy héten belül, november 20-ában határozták meg, majd ezt
követte a logisztikai tervezés és az utánpótlás összegyujtése.
A terv végrehajtására az összes létezo harckocsit igénybe vették. A brit harckocsizóero 376 harckocsiból, valamint 18
utánpótlást szállító és lövegvontató, illetve híradó eszközökkel felszerelt harckocsiból állt. Ezeken kívül rendelkezésre
állt még 32 vontatófelszereléssel és csáklyával ellátott pél
dány is, melyeket az oket követo lovasegységek elott a drót
akadályok eltávolítására alkalmaztak. Két további harckocsi
hídveréshez szükséges anyagokat szállított, valamint egyet
LENT: A Whippet gyors, könnyu harckocsit arra tervezték,
hogy kiaknázza az ellenség arcvonalán a nehezebb
harckocsik által ütött réseket. Az 1918-as béke a képen
látható A modell további fejlesztését leállította.
Sturmpanzerwagen A7V
Fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg,6 db 7,92 mm-es géppuska
Kezelok: 18 fo
Hossz: 7,47 m
Szélesség: 3,1 mMagasság: 3,35 mPáncélzat: 10-30 mmMotor: 2 db 100 lE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 40 km
Sebesség: 8 km/hSzármazás: Németország
telefonkábelt tartó dobbal szereltek fel. Mindent egybevetve
mintegy 474 páncélozott harcjármuvet vonultattak fel.
A támadás megkezdése elott ki kellett gondolni, milyenmódon lehet a harckocsikat átjuttatni a Siegfried-vonal elott
húzódó árkokon, melyek szélesebbek voltak annál, hogy az
Mk IV-esek le tudják küzdeni. Eloször azt javasolták, módosítsák a harckocsik terveit, de ezt nem lehetett megvalósítani.
Végül egy viszonylag egyszeru megoldás mellett döntöttek.
Minden harcba vetett harckocsira "rozsenyalábokat" erosítet
tek. Az egyenként 2 t-s kötegek igen tartósaknak bizonyultak,
hiszen valójában 10 cm átméroju fatörzsekbol álltak. A kész
nyaláb 1,4 m átméroju és 3 m hosszú volt, és elbírta egy tel
jesen megterhelt harckocsi súlyát is. A rozsenyalábokat aharcba vetett harckocsik felso részére erosítették úgy, hogy
azokat egy a harckocsi belsejében elhelyezett rögzítoszerke
zet oldhatta ki. A rozsenyalábok a harckocsi orrán átgördülve
beleestek az árokba. Mivel a bevetést követoen nem goncfol
tak a rozsenyalábok újbóli összegyujtésére, így gondosan
meg kellett tervezni, hogy a legnagyobb hatás elérése érdekében hol alkalmazzák azokat.
KORAIPÁNCÉLOSHARCÁSZAT
Az a döntés született, hogyaharckocsiknak hármas csopor
tokban kell tevékenykedni. Az elso eloretört az ellenséges lö
vészárokig, balra fordult, és azzal párhuzamosan továbbha
ladva géppuskáival felszámolt minden ellenállást. Az ot kö-
NEHÉZ KEZDET 17
veto két társ így ellenállás nélkül nyomulhatott elore célja fe
lé. A második harckocsi ledobta a rozsenyalábot, átkelt a lövészárkon, és a második lövészárok elott balra fordulva felszámolta az ellenállást. A harmadik átkelt ezen a lövészárkon
is, és folytatta támadását a védelem harmadik vonala felé. Itt
tüzével támogatta az elso harckocsit, mely addigra már vég
zett az elso árokkal, és rozsenyalábját ledobva átkelt a véde
lem harmadik vonalán is. Ez a viszonylag egyszerunek tuno
megoldás jóval összetettebb volt, mint ahogy azt a korabeli
harcászat megkívánta, különösen ha figyelembe vesszük a
kíséro gyalogságot is. Az emlitett bevetésen minden rendben
ment, kivéve az 51. Highland hadosztály arcvonalát, ahol a
parancsnok, G. M. Harper vezérornagy a hadosztályt támo
gató 70 harckocsinak azt parancsolta, hogy jobbra fordulja
nak, ne balra, és négyesévei osztotta szét oket. Az a döntés,
mely szerint a gyalogságnak a harckocsik mögött 100 m-rel
századonként kellett vonal alakzatba felállni és nem egyes
sorban szakaszonként a harckocsik mögött, egyrészt sok ka
tona szükségtelen elvesztésévei járt, ugyanakkor az egész
harctéren problémákat okozott.
A gyaloghadtesttel összevetve a harckocsizóerok szükség
letei a rövidnek induló összecsapáshoz meglehetosen cseké
lyek. 775 090 l üzemanyagra, 34 t kenozsírra, 500 000 dbhatfontos lövedékre és 5 millió géppuskaloszerre, valamint a
katonák egyéni ellátmányára volt szükség. Mindezt biztosíta
ni, valamint a 474 harckocsit gyorsan és zökkenomentesen ti-
tokban felvonuitatni a támadásra kijelölt 10 km széles arcvo
nalszakaszra, nem volt könnyu feladat. A mögöttes területe
ken a vasútvonalak nagy része muködött, és a harckocsikat,
valamint a hozzájuk tartozó utánpótlást ennek segítségével
sikerült a partvonalon levo elosztó- és kiképzobázisokról elszállítani. A szállítás idoben zajlott, és a felvonulás november
l8-án éjjel titokban folyt. November 20-án hajnali 06.00-kor
a támadást a tervek szerint sikerült megindítani.
A NÉMET HARCKOCSIK
Az elso német harckocsi mintapéldánya 1917 áprilisában ké
szült el, és május l4-én Sturmpanzerwagen A 7V néven adtak
engedélyt gyártására. A nyár folyamán további próbákra ke
rült sor, és kiderült, hogy a jármu tervei hibásak. Különösen
a lánctalpakkal akadtak problémák, melyek emeikedési szö
ge a jármu elején nem volt kelloen nagy. A 100 LE teljesítményu Daimler ikermotorok sem bizonyultak eléggé erosnek
ahhoz, hogya 18 fonyi kezeloszemélyzettel, üzemanyaggal,
ellátmánnyal, valamint az 57 mm-es löveg, illetve a hat gép
puska loszerévei megterhelt 33 t össztömegu harckocsit ki
elégítoen mozgassák. Az elso teljesen páncélozott A 7V-t ok
tóber l-jén szállították le, és hiányosságai ellenére 100 dara
bot rendeltek meg a Daimler-cégtol december l-jén. A harc
kocsikat tavaszra kellett leszállítani, idejében a tervezett of
fenzívához. A német hadsereg összesen legalább 35 példányta következo év novemberében kapott meg, és ezekhez jött
18 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Whippet A típusú közepes harckocsi
Fegyverzet: 3-4 db .303-as géppuskaKezelok: 3-4 fo
Hossz: 6,1 m
Szélesség: 2,6 mMagasság: 2,9 mPáncélzat: 6-14 mmMotor: 2 db 45 LE-s benzin üzemu
Hatótávolság: 130 kmSebesség: 13,25 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
még 30 páncélzat és fegyverzet nélküli, utánpótlás-szállítóváltozat. Az A 7V harckocsit elso alkalommal 1918 márciusá
ban St-Quentin térségében vetették be, és a német csapatokharci szellemének növelésén kívül különösebb sikert nem ér
tek el. Nagyjából egy hónap múlva, április 24-én került sor az
elso páncélosok közti összecsapásra, mikor egy A 7V kilott
két brit "no" Mk IV-est, mielott egy "férfi" változat végzett
volna vele. Ezt követoen a brit harckocsi két A 7V-vel csapottössze, melyek közül az egyiket kilotte, mire a másik visszavonult.
Egyértelmu volt, hogy az A 7V semmiféle módosítás révén
nem lesz sikeres harci eszköz, és a tervezocsapat egy a brit
harckocsikhoz hasonló jármu tervezéséhez látott. Az A 7V/U
jelu harckocsi hossza 8,5 m, harci tömege pedig 40 t. Elodjé
hez hasonlóan az új tipus is jóval erosebb páncélzatot kapott,
mint a brit harckocsik, páncélvastagsága 10 és 30 mm között
váltakozott. Ebben az idoben a német harckocsik páncélzatá
nak minosé ge változó volt, és az elso jármuvekre olyan mé
retu páncéllemezeket szereltek, amilyenek rendelkezésre áll
tak. A kisebb páncéllemezekbol készített jármuvek számára,
melyeket több szegecs tartott össze, komoly veszélyt jelentett
a becsapódó lövedékek feszítoereje. Németországban tervez
ték a legnagyobb valaha készített harckocsit. Az óriásí Gross
kampfwagen vagy K-Wagen harci tömege meghaladta volna
a 150 t-t. A 22 fo kezelo személyzetu jármuvet négy 77 mm
es löveggel és hét géppuskával szerelték fel, valamint négygörgos rendszeru lánctalppal, illetve két 650 LE teljesítmé-
nyu Daimler-Benz motorral látták el. A háború vége elott két
mintapéldány készítéséhez láttak hozzá, de a fegyverszünetigegyik sem készült el, és mindkettot szétbontották.
A NEHÉZ HARCKOCSI
Az I. világháború idején kifejlesztett nehéz harckocsi megváltoztatta a harc jellegét. A nehéz harckocsi a szárazfóldi
harcok dönto tényezojévé vált, és amennyiben Németországnem kényszerül térdre az események következtében, a szö
vetségeseknek nagyszámú nehéz harckocsira lett volna szük
ségük ellenfelük legyozésére, mint ahogy azt a meg nem va
lósult 1919-es támadásban is tervezték. Az acélszörnyeknek
azonban megvoltak a maguk bírálói. Ami a harckocsik rossz
manoverezoképességét és nehézkességét illeti, a bírálatok jo
gosak. Ám épp a harckocsik miatt véget ért az állóháború
idoszaka, és a mozgékonyság újra fontos tényezové vált.
Szükség volt arra, hogy a géppuska által háttérbe szorított lo
vasság modem utódjáról gondoskodjanak. Így született meg
az "áttöro" harckocsi koncepciója, mely a mozgékonyságmegorzése érdekében lánctalppal rendelkezett, de kisebb,
könnyebb és mindenekelott gyorsabb volt, mint a nehéz harc
kocsi, és az áttörést gyorsabban végre tudta hajtani, mint
ahogy a védelemben levo gyalogságot át tudták volna csoportosítani.
KÖNNYU HARCKOCSIK
1916 elején William Tritton Chaser (üldözo) néven könnyu
NEHÉZ KEZDET 19
gusztus 8-i amiens-i csatában
mutathatta meg képességeit, mikor a 3. harckocsidandár 96 A
harckocsija a lovashadtestet tá
mogatta. Mivel a harckocsik
egyenként történo bevetésére vo
natkozó elképzelések még min
dig éltek, az eredmény nem voltigazán meggyozo, ugyanakkor
kello alapot szolgáltatott a felté
telezésnek, hogy a tömegesen al
kalmazott harckocsik képesekdönto áttörést kivívni. Ahol a
könnyu harckocsik át tudtak tör
ni, hatékonynak bizonyultak.
FENT:Az amerikai harckocsihadtest 326. zászlóaljához
tartozó Renault FT-17-es könnyu harckocsik úton a frontra
1918 szeptemberében, a franciaországi Boureullies
térségében.
harckocsit tervezett, melyet lovassági támogató és összekötofeladatkörben kívánt alkalmazni. A Chasert eloször 1917 feb
ruárjában próbálták ki, mely sikerrel zárult. Júniusban 200 A
változatú közepes harckocsira adtak rendelést, a szállítást
négy hónap múlva kellett végrehajtani. A Chaser tervei jelentos mértékben eltértek a nehéz harckocsi terveitol. A lánctal
pak felfüggesztés nélküliek és alacsony elhelyezésuek, a te
repszög viszonylag kicsi, de a lánctalpak elég hosszúak ah
hoz, hogy a harckocsi át tudjon kelni a 2,12 m széles árko
kon. A lánctalpak között, elöl helyezték el a két 45 LE telje
sítményu, Taylor-féle négyhengeres motort, melyek mind
egyike külön tengelykapcsolóval és sebességváltóval rendel
kezett, és külön lánctalpat hajtott. A kormánykereket közvet
lenül a fojtószelepeknél helyezték el. Elfordításakor az egyikoldali lánctalp teljesítményét növelte, míg a másikét csök
kentette. Ez a fajta elrendezés megoldotta az irányítás problémáját, de a harckocsi vezetése még kis sebességnél is nehéz
volt. A jármu hátsó részében helyezkedett el a küzdotér, ahol
3-4 fo tevékenykedhetett. Itt kapott helyet a mereven rögzí
tett, 3-4 géppuskával felszerelt kupola. A harckocsi 5-12,5mm vastag szegecselt acélpáncélzattal rendelkezett, és az
5400 db loszerrel és 318 1üzemanyaggal feltöltött jármu tel
jes tömege alig haladta meg a 14 t-t. A harckocsi mindezek
ellenére országúton 13,5 kmlh sebességet érhetett el, ami a
korabeli szabványok szerint gyorsnak számított. Mivel azon
ban semmiféle rugózással nem rendelkezett, az ilyen sebességgel történo haladás finoman szólva is rázós lehetett.
A Chaserbol kifejlesztett, Whippet néven közismertté vált
A harckocsi elso bevetésére 1918. március 24-én, Colin
camps térségében került sor. A Whippet azonban csak az au-
ISMÉT FRANCIAORSZÁG
Franciaországban Jean-Baptiste Estienne a Renault-céggel
kifejlesztette az FT-17 -est. A 7 t-nál kisebb tömegu, két foszemélyzetu harckocsit egy Hotchkiss géppuskával (ez volt a
géppuskás harckocsi) vagy egy rövid csövu 37 mm-es
Puteaux löveggel (a löveggel felszerelt változat) fegyverez
ték fel a teljesen körbeforgatható toronyban. A harckocsi sú
lyát azzal is csökkentették, hogyeltekintettek a hagyomá
nyos alváztói, és a fobb alkatrészeket a 6-16 mm vastag pán
célozott törzshöz illesztették, ami késobb a személygépkocsik és könnyebb jármuvek építésénél önhordó alvázként vált
ismertté. Az FT-17 -es mellso részén egy nagy láncmeghajtó
kerék helyezkedett el, amely megnövelte a lánctalp mellso
terepszögét, és javította a mászóképességet. A mindössze 5 mhosszú FT-17 -es nem tudott 1,8 m-nél szélesebb lövészárkot
leküzdeni. 35 LE teljesítményu Renault motorjával 8 km/h
sebességre, illetve 1001 üzemanyaggal mindössze 35 km táv
megtételére volt képes.
Az FT harckocsi két külfóldi alkalmazója, az USA és
Olaszország számára lökést adott ahhoz, hogy hasonló elvek
alapján saját maguk kezdjenek hozzá a harckocsigyártáshoz.
Az olasz változat a Tipo 3000-es elnevezést kapta, mely bár
1923-ban állt szolgálatba, gyökereit az 1. világháború idejénkell keresnünk. A Tipo 3000-es korszeru tervezési elveket
képviselt, és kiválóan megfelelt az olaszországi követelmé
nyeknek. Ezt a Tipo 2000-es elnevezésu óriás harckocsi kö
vette, melyet 10 fo kezelt, és melyet egy 65 mm-es rövid csö
vu löveggel, egy 14 mm-es géppuskával és nem kevesebb
mint hét 6,5 mm-es géppuskával fegyvereztek fel. A Tipo2000-es jellegzetessége a felül elhelyezett, teljesen körbefor
gatható torony, melynél a löveg csoemelkedését -10 és +750
között lehetett szabályozni. A 15-20 mm-es páncélzatú harc
kocsi teljes tömege elérte a 40 t-t, így még a 240 LE teljesít
ményu FIAT repülogépmotorral sem tudott 6 kmlh-nál na
gyobb sebességet elérni.
MÁSODIK FEJEZET
HARCKOCSIK A KÉT
VilÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Bár az 1. világháború után a harckocsifejlesztés
Európában és az Egyesült Államokban is rohamos
ütemben folyt, egyedül a német foparancsnokság
dolgozta ki a páncéloshadviselés alapelveit.
Máshol a harckocsi ban elsosorban a gyalogságot
támogató eszközt látták.
Bár az 19l8-ban készített harckocsik a késobbi elvárásokhoz képest kezdetlegesnek tunhetnek, a harcko
csik létezésük elso három évében jelentos fejlodésen
mentek keresztül. Az 1. világháború befejezését követoen aharckocsik jövoje egyáltalán nem volt biztosnak tekintheto.
Fejlesztésük, gyártásuk és üzemben tartásuk nagyon költséges volt, és még a magasabb körökben is voltak ellenzoik.
Vajon képesek lesznek átvészelni az elkövetkezo idoszakot?
A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI BIZONYTALANSÁG
19l9-re a brit és a francia harckocsihadtesteket a feloszlatás
veszélye fenyegette. A konzervatív gondolkodásúak úgy vél
ték, saját fegyvernemük, legyen az a gyalogság, tüzérségvagy akár a lovasság, nyerte meg a háborút, és emiatt a töb
bi fegyvernem rovására oket kell fejleszteni. Az amerikai,hadsereg harckocsizóhadtestét a következo évben fel is osz
latták. A gondot az jelentette, hogya "tankosok" között nem
sok ö'éfolyásos személyiség akadt, és emiatt ki voltak zárva a
döntéshozók és politikacsinálók magasabb köreibol. Szól
nunk kell még egy tényezorol. Az 1. világháborúban tapasz
talt borzalmak ellenére nem sok remény volt arra, hogy a
költségvetések oly mértékben emelkedjenek, ami lehetové
teszi a harckocsikhoz hasonló "hadigépezetek" fejlesztését.
A harckocsik pártolói számára nem maradt más lehetoség,mint a már rendelkezésükre álló források felhasználása. Az
amerikai hadsereg összegyujtötte a VIlI-as Liberty osztályú
harckocsik alkatrészeit, melyeket még a háború befejezése
BALRA: Az újonnan létrehozott királyi harckocsiezred
ormestere 1932-ben a salisburyi síkságon végzett próbák
idején irányítja egy Mk II-es közepes harckocsi újonc
vezetojét.
22 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Mk VII-es Tetrarch közepes harckocsi
Fegyverzet: 1 db kétfontos lövegés 1 db 7,92 mm-es géppuska
Kezelok: 3 fo
Hossz: 4,3 m (löveget elorefordítva)Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,1 mPáncélzat: 4-16 mm
Motor: 165 LE-s benzin üzemu
elott gyártottak, és azokat használták fel a közepes harcko
csik építéséhez. A franciák a maguk részérol továbbra is
rendszerben tartották a technikailag elavult FT-17 -eseket. Az
FT-k egy tekintetben kijelölték a követendo utat. Fegyverze
tüket teljesen körbeforgatható toronyban helyezték el, amit a
visszafutó lánctalp síkja felett alakítottak ki, és ezzel a löveg
kezelot végre teljesen függetleníthették a vezetotol. Bár azt
követoen is készültek törzsbe épített löveggel felszerelt harc
kocsik, a forgatható torony jelentette harcászati rugalmassá
got egyre inkább alapveto fontosságúnak tartották.
A BRIT Mk I-ES KÖNNYU HARCKOCSI
Az elso forgatható toronnyal felszerelt brit harckocsi a
Vickers Medium. A hivatalosan Mk I-es könnyu harckocsi
nak nevezett Medium az elso rugózott felfüggesztéssel és
léghutéses motorral ellátott brit harckocsi. A típus változatai
alkották a brit hadsereg páncélosainak zömét az elkövetkezo
két évtizedben. A 7 mm-es páncélzattal felszerelt, 12 t-nál ki
sebb tömegu harckocsit öt fo kezelte, és egy 47 mm-es há
romfontos QF löveggel, négy Hotchkiss és két vízhutéses
Vickers Class C géppuskával szerelték fel. Ajármu 90 LE tel
jesítményu, Armstrong-Siddeley motorjának köszönhetoen
országúton 24 km/h sebességet ért el, bár állítólag nem hivatalos módosítások révén ezt a késobbi változatoknál40 km/h
ra sikerült növelni. 327 l-es üzemanyagtartálya révén a
Hatótávolság: 225 kmSebesség: 65 km/h
Származás: Nagy-Britannia
Medium hatótávolsága elérte a 195 km-t. Az eredeti I-es vál
tozatból mindössze 27 példányt készítettek. A késobbi válto
zatokat - lA, II-es és lIA - jelentosen megerosített páncélzat
tal és a QF löveg nagyobb teljesítményu változatával szerel
ték fel, melynek némileg nagyobb volt a torkolati sebessége,
és ennek köszönhetoen páncéltöro képessége is javult. Öszszesen mintegy 160 különbözo változatú Medium készült, és
azok az 1930-as évek végéig voltak rendszerben a Royal
Armoured Corps (Királyi Páncéloshadtest) kötelékében. A
Vickers néhány IIA-t eladott a Szovjetuniónak. A Medium
kialakítása során alkalmazott talán legnagyobb jelentoségufejlesztést a löveg melletti párhuzamosított géppuska jelen
tette, melyet a fo fegyverzettol elkülönítve nem lehetett al
kalmazni. Ezt követoen minden egyes harckocsinál alkal
mazták ezt a fajta fegyverzetet.
NAGYOBB ÉS JOBB
Miután a Medium II-esek 1925-ben elhagyták a gyár szerelo
szalagját, a Vickers muvek egy sokkal nagyobb harckocsira
kezdett összpontosítani, melyet úgy terveztek, hogy egyedül
is hatékonyan harcolhasson. Emiatt kapta az Independent
(önálló, független) nevet. Az Independent, késobbi típusjeleszerint az A1E1-es méretét és tömegét tekintve a még rendszerben levo V-ös harckocsikhoz hasonlított. A 7,75 m hosz
szú harckocsi harci tömege 13-29 mm-es páncélzata miatt
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 23
több mint 32 t. A nyolcfos személyzetu harckocsi forgótor
nyába egy háromfontos löveget helyeztek el, míg a fo torony
négy sarkánál kialakított zömök, hengeres kiegészíto tor
nyokban egy-egy Vickers C Class géppuska kapott helyet. A
250 LE teljesítményu, Armstrong-Siddeley típusú Vl2-es
motor révén a jármu sebessége elérte a 32 kmJh-t. A kilenc
éven át tartó próbák során az AIEl-es mindössze 1015 km-t
tett meg saját lánctalpain, és ez 150000 angol fontba került.A hadsereg végül nem tartott rá igényt.
Az AlEl-est az A6-os és az A7-es jelu mintapéldányok
követték, melyek egyike sem került gyártásra: túl sokáig tar
tott, hogy az alapveto tervezési hiányosságokat kijavítsák.
Mire elkészültek, egyértelmuvé vált, hogya különbözo fel
adatok végrehajtására különbözo típusú harckocsikra lesz
szükség. A könnyu, gyors "cirkáló" harckocsikra a mozgó
hadmuveletekben volt szükség, a nehezebb páncélzatú, gya
logsági támogató harckocsik nem tudtak ekkora sebességet
elérni, de jobb akadályleküzdo képességgel rendelkeztek,melyre az eredeti közeltámogató szerepkörben volt nagy
szükség. Az elso brit cirkáló harckocsit, a Cruiser Tank Mk 1
típusjelölésut a Vickers-Armstrongnál dolgozó Sir John
Carden tervezte 1934-ben. A hatfos kezeloszemélyzettel ren
delkezo harckocsi tömege teljes loszerellátmánnyal, valamint
a 9,61-es, 150 LE teljesítményu ABC benzinüzemu motorhoz
szükséges 326 l üzemanyaggal együtt 13 t körüli. Gyártását
Renault Schneider B1·bis
1937-ben kezdték meg, és összesen 125 készült két változat
ban. A könnyu harckocsi fegyverzete egy 40 mm-es kétfon
tos lövegbol állt, melynek átütoereje meghaladta a korábbi
háromfontosét, a közeltámogató harckocsit pedig egy 3,7 hü
velykes tarackkal fegyverezték fel. Mindkét változat rendel
kezett még három Vickers géppuskával, melyek közül egyeta löveggel párhuzamosan építettek be. A másik ketto a veze
to két oldalán elhelyezett hengeres állásba került, ahol 120°
ban lehetett elforgatni. A kiegészíto tornyok veszélye abbanrejlett, hogy a közöttük levo hely és a páncéltest más részei
felé terelték a becsapódó lövedékeket. Az új harckocsi több
érdekes jellegzetességgel is rendelkezett. A legszellemesebb
a Carden "nagyszeru ötletének" nevezett felfüggesztés. Az
oldalanként elhelyezett két-két forgózsámolyon a mellso, il
letve a hátsó kerék nagyobb átméroju, a másik ketto kisebb.
Mindet gumiperemmel látták el, és tekercsrugókkal támasztották alá. A Cruiser I-es tornyát hidraulikusan lehetett elfor
gatni.
A VICKERS-FÉLE NEHÉZ HARCKOCSI
Az A9-es harckocsival (a Cruiser I-es hivatalos típusjele)
párhuzamosan a Vickers elkészítette az AIO-es jelzésu, 30
mm-es páncélzattal ellátott nehezebb változat terveit is. A
Cruiser II-es gyakorlatilag megegyezett az I-essel, ugyanaz
zal a kétfontos löveggel vagy 3,7 hüvelykes tarackkal fegy-
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 47 mm-es löveg, 2 db 7,5 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz: 6,52 m
Szélesség: 2,5 mMagasság: 2,8 mPáncélzat: 20-60 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 140 kmSebesség: 27,7 km/hSzármazás: Franciaország
24 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
verezték fel, de - a brit harckocsik közül elsoként - ellátták
pótpáncéllemezekkel is. Az össztömeg a két mellso kiegészí
to torony eltávolítása után is meghaladta a 14 t-t, ami ugyan
azon AEC 179-es típusú motor beépítése esetén azzal járt,
hogy a harckocsi maximális sebessége 26 km/h-ra, üzemide
je pedig egyharmadára csökkent. Mikor az AlO-est 1938-ban
pótpáncéllemezekkel erosítették meg, nyilvánvalóvá vált,
hogy nem rendelkezik megfelelo véde1emme1 a közvetlen
közelrol bevetett páncéltöro lövegekkel szemben, melyekkel
viszont a gyalogsági közeltámogató szerepkörben szembekerülhetett. Ennek következtében harcászati besorolását "ne
hézcirkáló" harckocsira változtatták, bár ez a kategória addig
nem létezett, és egyáltalán semmi szükség nem volt ilyenfaj
ta harckocsira. A cirkáló harckocsi terve azon alapuit, hogya
harckocsi legyen elég gyors és mozgékony ahhoz, hogy min
den olyan ellenfél elol elmenekülhessen, melyet nem képesleküzdeni.
A CRUISER lll-AS
1936-ban még alig kezdodött el a Cruiser I-es gyártása, mi
kor a vezérkar A13-as jelzéssel már új követelményeket ha
tározott meg egy hasonló cirkáló harckocsi megépítésére,
melyet az amerikai Walther Christie által kifejlesztett futó
muvel kellett elkészíteni. A Cruiser Ill-as prototípusa a kö-
Char-Leger (Hotehkiss) H-39-es
vetkezo évben készült el. A harckocsi teljesítménye ország
úton és terepen a forradalmian új felfüggesztésnek és a 350
LE teljesítményu, módosított Liberty motornak köszönheto
en a kezdetektol fogva kiemelkedo volt. Bár az I-esnél1,5 t
val nehezebb, a Ill-as tömeg/teljesítmény aránya kétszer
jobb, és rövid távon ugyan, de 48 km/h sebességet is elérhe
tett. Ugyanazzal a toronnyal szerelték fel, mint a két elozo
változatot, de elhagyták a törzsbe szerelt géppuskát, így a ke
zelok számát sikerült négyre csökkenteni. 14 mm-es páncél
zata ugyanakkor nem nyújtott kello védelmet, mikor a néme
tek 1940--41-ben Franciaországban és Észak-Afrikában megindították támadásukat.
Ahogy az A10-es gyakorlatilag egy erosebb fegyverzettel
ellátott A9-es, úgy a következo nehézcirkáló típus, az A13-as
Ill-as Cruiser V-ös Covenanter is egy megerosített páncélzat
tal ellátott Cruiser Ill-asnak tekintheto. Igaz, hogya meghaj
tást egy modernebb, 300 LE teljesítményu, Meadows által
tervezett motor biztosította. Igazából a Covenanter szükség
megoldás, mely azután született, hogy az A14-es és A16-os
mintapéldányok nem bizonyultak megfelelonek, és fel kellett
hagyni a velük való kísérletezéssel. Az új változatot már a
"tervezoasztalról" megrendelték, anélkül hogy sor került vol
na a prototípus megépítésére és próbájára. A Covenanter
azonban soha nem vett részt harcban. A jármu alapveto prob-
•••
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,5 mm-es géppuskaKezelök: 2 fö
Hossz: 4,25 m
Szélesség: 1,85 mMagasság: 2,14 mPáncélzat: 12-40 mmMotor: 120 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 140 kmSebesség: 36 km/hSzármazás: Franciaország
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 25
lémáját a motor jelentette, mely az elvégzett számtalan mó
dosítás ellenére mindig túlmelegedett. A harckocsi másik hát
ránya a bonyolult, nehezen karbantartható, surített levegovelmuködtetett kormány- és sebességváltó-rásegítése. Mindezek
ellenére összesen majdnem 1800 Covenanter készült, és a
brit és birodalmi harckocsizók a II. világháború során azokonkapták meg alapkiképzésüket.
A KISHARCKOCSI KONCEPCiÓJA
A brit hadsereg a közepes harckocsik mellett rendelkezett
kis, könnyu harckocsikkal is, melyek nagyrészt a Renault FT
harckocsi kialakítását vették alapul. Az ilyen jármuveket, az
úgynevezett "tankett"-eket lényegében géppuskahordozónak
tekintették. A kisharckocsi koncepciójának kialakulásában
nagy része volt a Jean-Baptiste Estienne által az 1.világhábo
rú végén kifejlesztett Renault FT harckocsinak, de az elkép
zelés eredetileg valószínuleg Henry Karslake ezredes nevé
hez fuzodik. A kisméretu jármuveket felderítésre és az egy
kori lovasság megfelelojeként a manoverezo közepes harcko
csik fedezeteként képzelte el. Véleményét osztotta Giffard
Martel alezredes is, aki még nagyobb lehetoséget látott a
kisharckocsikban; mivel olcsón eloállítható és kisméretu, így
kello számban lehet bevetni géppuskahordozóként a rohamo
zó gyalogság védelmére. Martel maga készített egy jármuvet,és azt értékelésre átadta a hadügyminisztériumnak. Francia
országi katonatársa, Philip Johnson segítségével féllánctalpas
jármuvet épített, melynek kormányozható kerekeit hátul he
lyezték el. A vezeto és a kezelo középen, a motor mögött
foglalt helyet, a nyitott teteju, dobozszeru jármuben. A min
tapéldányt átadta a harckocsi- és lánctalpas szállítóeszközö
ket vizsgáló kísérleti részlegnek (TTTEE), majd várta az
eredményeket. A hadügyminisztérium óvatosan fogadta
Martel könnyu jármuvét, és a Morris Motors megrendelést
kapott nyolc egy- és kétszemélyes Morris-Martel típusú jár
mu legyártására. A kisharckocsi koncepciója zöld utat kapott.
KEZDETI NEHÉZSÉGEK
A Morris-Martel nagy nyilvánosságot kapott, mely felkeltet
te John Carden (késobb Sir John Carden) figyelmét. Carden
már épített és adott is el könnyu gépkocsit és könnyu repülo
gépet, a híres Flying Flea-t, és 1925-ben egy másik volt ka
tonatiszttel muhelyt nyitott Nyugat-Londonban. Carden is
hozzálátott, hogy megtervezzen egy kisméretu harckocsit, és1926 márciusában a mintapéldányt átadták a TTTEE-nek ki
próbálásra. A Carden-Loyd szállító jármuvet módosításokután elfogadták, és belole alakították ki az Universal Carriert,
ismertebb nevén a Bren Gun Carriert. A jármu, legalábbis
koncepcióját tekintve a könnyu harckocsik egész családjánakalapját jelentette, melynek mintapéldánya, az A3El-es 1926
ban készült el a Királyi Hadianyaggyárban (Royal Ordnance
Factory). Az A3El-es az AEC szabványautóbuszmotorját
használta fel, négysebességes váltóval, a már szabvánnyávált Rackham kormány-kuplung rendszerrel és egyszeru ön
töttacéllánctalppal. A 12,7 mm vastag páncélzatú jármu tö
mege alig haladta meg a 6 t-t, és sebessége elérte a 26 km/h-t.
Személyzete egy vezetobol és két géppuskásból állt, akik egy
Laryngaphone nevu berendezés - gégemikrofon - segítségé
vel tudtak egymással kommunikálni. A berendezést úgy ter
vezték, hogy kiszurje a zajt, de az emberi hangot sajnos ért
hetetlen károgássá változtatta. A személyzet tagjai emiatt
nem tudtak összehangoltan cselekedni. A vezeto alig látottelore és jobbra, balra pedig semmit, mivel a vezetoállás az el
so torony mellett kapott helyet. Mindezeket figyelembe véve
egyáltalán nem meglepo, hogy miután 1926-ban átadták értékelésre a TTTEE-nek, többé nem lehetett hallani az A3Elesrol.
Két év múlva követték el a következo ballépést a Carden
Loyd Mk VII-es Carrier, az A4El-es formájában. Az értéke
lésre átadott jármu ígéretesnek tunt, bár Carden túlságosanalacsopyra építette. A mindössze 1,2 m magas jármuben a ve
zetoállás és a torony igen zsúfolt lett. A vezeto és a géppuskás (a személyzet két fobol állt) az A4El-est egyaránt lehe
tetlen megoldásnak tartotta. A gyártásra történo elokészítés
során a küzdoteret jelentosen kimélyítették, ami mindkét ke
zelo helyzetét megkönnyítette. 1928-ban a hadügyminisztérium négy I-es típusú könnyÜ harckocsit rendelt, és azokat a
Királyi Harckocsihadtest rendelkezésére bocsátotta kipróbálásra. A harckocsik soha nem álltak szolgálatba, de további
megrendeléseket biztosítottak a Carden-Loydot megszerzo
Vickers-Armstrong cég számára.
A BRIT KÖNNYU HARCKOCSIK
1930 végén került sor 16 Mk lA típusú könnyu harckocsi
megrendelésére, és azok a következo évben II-es könnyu
harckocsiként kerültek a csapatokhoz. A személyzet felszere
lése, a rádiókészülékek, a hozzájuk tartozó akkumulátorok
miatt a jármu tömege meghaladta az eredetileg tervezett 3,5
t-t. A harckocsi megjelenése szerencsére egybeesett az új tí
pusú páncéllemez kifejlesztésévei, mely ugyanolyan szintu
védelem mellett 20%-kal könnyebb, mint a régi tömör páncélzat. Ezt a fajta CMT-páncélzatot (Cemented Tank Ar
mom) azonnal eloírták a többi brit könnyu harckocsi számára is, egészen a Vickers VI-os 1936-os megjelenéséig.
Az Mk I-III-as könnyu harckocsik egyetlen változat fej
lesztési fokozatai: az utolsó egyértelmuen az elso továbbfej-
LENT: Hadgyakorlaton. Mk VI-os könnyu és II-es közepes
harckocsikból álló brit harckocsiegység gyakorlata a
salisburyi síkságon 1939 végén.
26 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Char-Leger R-3S-ös (Renault ZM)
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,5 mm-es géppuskaKezelök: 2 fö
Hossz: 4,3 m
Szélesség: 2 mMagasság: 2,25 mPáncélzat: 40 mmMotor: 82 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 140 kmSebesség: 20 km/hSzármazás: Franciaország
lesztett változata. A IV-es rövidebb volt, de muszaki értelem
ben legfontosabb jellemzoje a héjszerkezet.
Az V-ös kétfos tornyában a parancsnok és a géppuskás kapott helyet, ez utóbbi kezelte a korábbi jármuveken is alkal
mazott .303-as 4B kiegészítéseként az .5-ös Vickers löveget.
Mire 1936-ban hozzákezdtek a VI-os gyártásához, a könnyu
harckocsi koncepciója elavult. 1939 szeptemberében, a II. vi
lágháború kitörésekor a britek csaknem 1000 könnyu harcko
csival rendelkeztek. Sajnálatos módon ekkorra a máshol vég
zett fejlesztések tükrében ezek a kisméretu, 4,5 t tömegu, 15mm-es páncélzattal ellátott könnyufegyverzetu harckocsik
teljesen elavultak, és bárhol is vetették be oket a következo
hat évben Európában, Észak-Afrikában vagy a Közel-Kele
ten, mindenütt súlyos veszteségeket szenvedtek. Még két további brit könnyu harckocsiról, a VII-es Tetrarchról és a
VIlI-as Harry Hopkinsról - az elobbit 1938-ban, az utóbbit
1941-ben gyártották - kell említést tenni. Egyikbol sem készült sok példány, és nem kerültek sokszor bevetésre sem.
Annak érdekében, hogy a kisebb akadályokat leküzdhessék,
lánctalpukat meg lehetett hajtani, míg az élesebb kanyarokhoz a szabványos tengelykapcsolót kiold-fékez és oldalra
csúsztat manovert alkalmazták. Bár a korábbi könnyu harc
kocsiknállényegesen erosebb páncélzatot kaptak, a korabeliközepes harckocsikban alkalmazotthoz hasonló kétfontos lö
veggel fel szerelt VII-es és VIlI-as némi újítást jelentett.
Mindezek ellenére olyan kis páncélvédettséggel rendelkez
tek, hogy még anémet Panzerbüsche páncéltöro puskához
hasonló, másodiagos páncéltöro fegyverekkel szemben is
védtelennek bizonyultak.
A NEHÉZ HARCKOCSIK
A Carden-Loyd terveit felhasználva a Vickers-Armstrong két
további könnyu harckocsit gyártott exportra. A ketto közül a
6 t tömegu E változat bizonyult sikeresebbnek, melyet két
alváltozatban gyártottak. Az egyiknek páros, egymás mellett
elhelyezett tornyai voltak, melyek mindegyikében egy gép
puska kapott helyet. A másik változatot egy toronnyal látták
el, és azt egy 47 mm-es háromfontos QF löveggel és párhuzamosított géppuskával fegyverezték fel. A 6 t-st több tucat
országba exportálták, és Lengyelországban, az USA-ban, il
letve a Szovjetunióban is befolyást gyakorolt a könnyu harc
kocsik fejlesztésére. Változatait, a 7TP-t, a TI-est és aT -26
ost részben licenc ben fejlesztették és gyártották. A másik em
lített exportra készített harckocsi a brit IV-es változata, mely
re 1933 és 1936 között több megrendelés érkezett a tengerentúlról.
John Carden, mielott 1935 decemberében repülobaleset
ben életét vesztette, elgondolásaival hozzáj árult egy nehéz
harckocsi kifejlesztéséhez is. 1934-ben Sir Hugh Elles tábor
nok, a harckocsihadtest korábbi vezénylo tábornoka, aki ak
koriban foszállásmesteri beosztásban szolgált, utasítást adott,
hogy fejlesszenek ki egy új, a rohamozó gyalogság számára
közeltámogatást biztosító harckocsit. A típusnak megfelelovédettséggel kellett rendelkezni az akkori idok leghatéko
nyabb páncéltöro fegyvereivel szemben, valamint jó terepjá
ró képességgel. Carden 1935 októberében már közel járt ah
hoz, hogy az éppen tervezés alatt álló jármuvet az AlI-es jel
zéssel kiadott követelményeknek megfelelové tegye, ekkorazonban döntés született arra vonatkozóan, hogya harckocsi-
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 27
nak csak géppuskákkal fel szerelt, eros páncélzatú jármunek
kell lennie. Cardent ennek megfeleloen tájékoztatták, és a
harckocsit Matilda néven fejlesztették tovább. Az Mk I-es
nehéz harckocsi fejlesztésére megszabott összeg állt rendel
kezésre. Alapjában véve megfelelt az Elles által kialakított
követelményeknek, és 66 mm-es homlokpáncélzatát legfel
jebb egy nehézlöveg közelrol leadott lövése törhette át. Az
anyagi megszorítások miatt azonban a Vickers-gyárból kigördülo példány kétszemélyes lett, sebessége II km/h, és a
lánctalp, valamint a felfüggesztés egyáltalán nem felelt meg
a célnak. Tornyában mindössze egy .303-as Vickers géppuska kapott helyet. A harckocsi képességeivel tisztában levo
kevesek kezdettol fogva megkérdojelezték hatékonyságát, és
mindent elkövettek, hogy az új jármuvet ne állítsák rendszer
be. Az Mk I-es nehéz harckocsiból végül 139 példányt ren
deltek, az A12-es követelményeit tartalmazó pályázatot pe
dig a Vulcan Foundry és Tsa nyerte el, így jött létre aMatiida
Senior változat. Az eredmény legalább annyira sikeres lett,mint amennyire kudarc ot vallott az eredeti Matilda. Abban az
idoben az adott feladatkörben valószínuleg ez volt a legjobbharckocsi.
AMATILDA
Az A12-es követelményeinek meghatározásánál figyelembe
vették az A7-essei történteket. A harckocsit ugyanakkor
ugyanazzal a motorral - egy 85 LE teljesítményu, iker AEC
dízelmotor - és futómuvel, valamint hasonló fegyverzettel és
az A 7E3-aséhoz hasonló toronnyal fejlesztették ki. Hogy
négyfos személyzetét a közelrol kilott páncéltöro lövedékek
kel szemben megvédjék, az Al2-es homlokpáncélzatát 78
mm vastagra készítették, a többi helyeken a páncélzat 13 mm
maradt. A harckocsi össztömege így elérte a 27 t-t - a kudar
cot vallott Mk VIII-as óta ez volt a Nagy-Britanniában épített
legnehezebb harckocsi. Összesen mintegy 2000 Matilda II-esnehéz harckocsi készült több formában és változatban, me
lyek között még az aknaszedo változat is helyet kapott. Az
újonnan kifejlesztett dízelmotorok javították ugyan a fajlagos
teljesítményt, de a Matilda II-es még végso formájában, a 95
LE teljesítményu Leyland ikermotorokkal sem tudott országúton 24 km/h sebességnél gyorsabban haladni. Hatótávolsá
ga azonban elérte a figyelemre méltó 260 km-t.
Franciaország brit szövetségeséhez hasonló problémával
került szembe, nevezetesen azzal, hogy a háború után milyen
irányban fejlesszék tovább az új fegyvert. Egy 1921-es fej-
lesztési programban a már tábornoki rangban szolgáló Jean
Baptiste Estienne vezetésével két típust választottak ki, egyáttöro harckocsit (char de rupture) és egy közelharcra alkal
mas harckocsit (char de bataille ). Az áttöro harckocsi elképzelése 1916-ra vezetheto vissza, mikor nyilvánvalóvá vált,
hogy az akkor gyártásra kerülo Schneider és a St-Chamondharckocsik nem alkalmasak a nekik szánt feladatra. A
Toulonban székelo Forges et Chantier de la Mediterranée
(FCM) üzem kapta feladatul, hogy fejlesszen ki egy nehézharckocsit. A 40 t tömegu Char lA-nak két változata is elké
szült. A rombusz alakú harckocsi egyik változata mechani
kus, a másik pedig elektromechanikus váltómuvel készült.
Az FCM épített egy az elobb említetthez hasonló Char 1B-t,
melyet a könnyu 75 mm-es helyett 105 mm-es löveggel fegy
vereztek fel. A nehézfegyverzet a harckocsi tetején elhelyezett, 270o-ban forgatható toronyban kapott helyet. Egyik sem
került gyártásra, de a Jammy és Sabatier-féle változat képezte az elektromechanikus muködtetésu, hatalmas 2C típusú
harckocsi alapját. Ez a valaha épített legnagyobb, legsúlyo
sabb harckocsi, hossza 10,5 m, magassága 4 m, tömege pe
dig elérte a 70 t-1. Személyzete 12-13 fo, és mindössze egy
75 mm-es löveggel, valamint négy 8 mm-es géppuskávalfegyverezték fel. A 45 mm-es homlok-, illetve a 13 mm-es
többi páncélzat minden a harcmezon eloforduló fegyverrel
szemben védetté tette, mindössze a nehézlövegekbolleadott
közvetlen páncéltöro-találat árthatott neki. Az 1919-re terve
zett támadáshoz 300 C2-est kívántak igénybe venni, de a
fegyverszünetig mindössze tíz építését kezdték el, és egyet
szállítottak le. Ezt követoen a többi egységre vonatkozó megrendelést törölték. A megkezdett többi harckocsit 1922-ben
szállították le, és a típus egészen 1940 júniusáig állt szolgá
latban, amikor is a megmaradt 6 C2-est még a pore kocsikonkilotték a német támadás során.
A CHAR 81-ES
A támadó harckocsik esetében az 1921-es programból öt ter
vezet született, de a késobbi Char Bl-es elso mintapéldányait csak 1927-ben rendelték meg a FAMH, az FCM és a
Renault-Schneider cégektol. A követelmények értelmébenegy 15 t tömegu, négy fo személyzetu harckocsit kellett ké
szíteni, melynek fegyverzetét egy toronyban elhelyezett 47vagy 75 mm-es löveg alkotja. Az 1929-1931 között elkészült
mintapéldányok tömege elérte a 25 t-1. Ezt elfogadhatónaktalálták, és a próbák után utasítást adtak a teljesen körbefor
gatható toronyban elhelyezett 37 mm-es löveggel kiegészítettfegyverzetu harckocsi gyártására. 36 B l-es változat készült
el, mire megváltoztatták a kiírást, és meg születtek a B 1-bisre
vonatkozó követelmények: páncélzata 40 mm, fegyverzeteegy 47 mm-es löveg és a korábbi 180 LE-s motort is 250 LE
teljesítményure cserélték. Franciaország 1940-es lerohanásá-
BALRA:Brit Mk II-es könnyu harckocsik orjárata az
egyiptomi sivatagban a 30-as évek végén. A Vickers
könnyu harckocsit 1931-ben rendszeresítették, és
különbözo változatai egészen 1940-ig szolgáltak.
/
28 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M2A4·es könnyuharckocsi
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg,3 db .3-as géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz: 4,8 m
Szélesség: 2,6 mMagasság: 2,45 mPáncélzat: 15-25 mm
Motor: 250 LE-sbenzinüzemü
Hatótávolság: 80 kmSebesség: 55 km/hSzármazás: USA
-
ig 365 példány készült el. Ekkor jelent meg a még erosebb
B1-ter jelu változat. Ennek páncélvastagsága már 70 mm, és
a többlettömeget egy 310 LE teljesítményu motor beépítésé
vei kompenzálták.1926-ra már sürgosen szükség volt az elavult Renault FT
harckocsi felváltására. A tervezoknek kevés pénzbol kellett
gazdálkodniuk, így az eredmény nem egy új harckocsi, ha
nem egy továbbfejlesztett FT lett Char NC 1/NC27 -es és CharNC2/NC31-es jelzéssel. A francia hadsereg egyiket sem alkalmazta, de külfóldre eladtak néhányat. 1931-ben az FCM,
a Hotchkiss és a Renault megbízást kapott könnyu harckocsi
építésére, ekkor kezdték gyártani az FCM-36-os, a H-38-asés R-35-ös harckocsit. Az elsoként megje1eno Renault válto
zat lOt tömegu, két fo kezelo személyzetu, tornyában rövid
csövu 37 mm-es löveggel és géppuskával felszerelt harcko
csi. Hajtómuve 82 LE-s benzinüzemu motor, páncélzata pe
dig 45 mm volt. A fo fegyverzet soha nem volt megfelelo, éslecserélték a hosszabb L/33-as változatra. A francia hadsereg
számára mintegy 300 db készült, és megrendelések érkeztek
Lengyelországból, Romániából, Törökországból és Jugoszláviából is. Az R-35-ös fo gyengéje kis sebessége volt. Amindössze 20 kmJh nem volt elegendo egy olyan harckocsi
számára, melyet áttörésre és lovassági támogatásra terveztek.
A következo évben megjelent FCM-36-os gyakorlatilag ha-
sonlóan nézett ki, csak ebben egy Ricardo tervezte Berliet ál
tal épített dízelmotor kapott helyet. Ennek a hatósugara lé
nyegesen nagyobb volt, mint a benzinüzemu Renault-féleváltozatnak - 320 km annak 140 km-es hatósugarával szem
ben, és maximális sebessége is 25%-kal nagyobb volt. Az
FCM-36-os ugyanakkor azonban mindvégig háttérbe szorult
az R-35/R-40-sel szemben, nagyrészt azért, mert mindössze100 darab készült belole. Mindezeken túl ez a harckocsi so
ha nem kapta meg az erosebb SA 38-as löveget az eredetileg
beépített SA 18 helyett.
A HOTCHKISS H-38-AS
A Hotchkiss H-35-öst ugyanazzal a fegyverzettel szerelték
fel, mint az R-35-öst, de páncélzata lényegesen vékonyabb.Röviddel ezelott adták ki a harckocsikra vonatkozó követel
ményeket, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy ennek a
jármunek is ugyanolyan páncélvastagsággal kell rendelkeznie, mint a másik kettonek. Ez volt a H-38-as változat. 120
LE teljesítményu benzinmotorjának köszönhetoen a H-38-as
36 km!h sebességévei felülmúlta vetélytársait. Az elkövetke
zo két évben a H-38-as fegyverzetét tovább erosítették, és
megkapta a hosszú csövu SA 38-as löveget. Széles körben el
fogadott vélemény szerint az elobb emlitett három típusegyenrangú volt 1940-es német ellenfeleivel. Kudarcukat fo-
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 29
BALRA: A II. világháborúkitörésekor a Hotchkiss H-38-as
volt a francia hadseregben
rendszeresített könnyuharckocsi. A németek a
zsákmányolt H-38-asok közül
sokat rendszerbe állítottak,különösen a keleti fronton
elszenvedett nagy veszteségeketkövetoen.
leg az okozta, hogy csak kis számban álltak rendelkezésre, és
emiatt alkalmazásuk sem nagy kötelékekben, hanem kisebb
csoportokban történt.A britek számára az, hogy a fent említett típusokat könnyu
harckocsinak sorolták be, furcsa volt. A franciák is rendel
keztek olyan típusokkal, melyeket a britek könnyunek tartot
tak. Ezeket "auto-mitrailleuse"-nek (AM), azaz önjáró gép
puskának nevezték. A lánctalpas AM-ek kétféle, felderíto
(auto-mitrailleuse de reconnaissance) és harci (auto-mitra
illeuse de combat) változatban léteztek. Az 1933 és 1935 kö
zött megjelent négy AM-típust (legalábbis kezdetben) a Re
nault tervezte és gyártotta. A cég által épített VM és ZI az
AMR 33R és 35R, az YR és ACG 1-es pedig az AMC 34R és
35R jelzést kapta.
EGYRE NEHEZEBB HARCKOCSIK
A VM 5 t-s harckocsi volt, 13 mm-es páncélzattal és 85 LE
teljesítményu motorral. Maximális sebessége úton 60 km/h.
Kétfos személyzet kezelte, és tornyában egy 7,5 mm-es gép
puska kapott helyet. A bonyolultabb ZI kissé nehezebb 6,5 t
tömegével, és bár 85 LE-s motorja nagyobb teljesítményu,
sebessége az elozo típusénál valamivel kisebb. A ZI a futó
muvében jelentett tényleges újítást elodjéhez képest, melymár elég eros ahhoz, hogy nehezebb jármuveket is elbírjon,
és a késobbiekben könnyu és közepes harckocsiknál is alkal
mazásra került. A ZI vastagabb páncélzatot is kapott, és egy
Hotchkiss 25 mm-es páncéltöro löveggel és egy 13,2 mm-es
nehéz vagy egy 7,5 mm-es géppuskával szerelték fel. Az ak
koriban szolgálatban levo 125 AMR 33R pótlásaként 200 ZItípusú harckocsit gyártottak.
FRANCIA KÖNNYU HARCKOCSIK
A géppuskával felszerelt könnyu harckocsikat (AMC) a csapásmérés majd eltunés lovassági harcmodor alkalmazására
fejlesztették ki, ígyelsosorban a harc követelményeinek fi
gyelembevételével tervezték, nem pedig védo géppuskával
felszerelt felderíto harckocsiknak szánták azokat. Az AMC
34R az AMR 33R egyszeru "átvétele", a kétfos toronyban
egy 25 mm-es löveg és egy párhuzamosított 7,5 mm-es géppuska kapott helyet. Bár harci tömege majdnem II t, az AMC
34R 120 LE teljesítményu motorjának köszönhetoen 40 km/h
maximális sebességre képes. Az ezt követo AMC 35R az
AMR 35R-nek az erosebb páncélzattal (maximum 25 mm) és
egy 47 mm-es löveggel, valamint egy párhuzamosított gép
puskával felszerelt változata. A 180 LE teljesítményu motor
ja 40 km/h sebesség elérését tette lehetové, pedig tömege14,5 t-ra növekedett.
Mindeközben a könnyuharckocsi-program eredménye
kezdett beérni, a francia hadsereg a páncélozott jármuvek újosztályát állíthatta rendszerbe. A chars moyen a char lourds
és a char légers között helyezkedett el. Ehhez két típus, aChar Renault D1-es és a Char SOMUA S-35-ös tartozott.
Jellemzoikben alapvetoen különböztek egymástól. Az elobbit
nehéz harckocsinak, az utóbbit pedig, bár 50%-kal nehezebb
és jobban védett, könnyu harckocsinak tartották. A Renault
D1-es 1931-ben jelent meg. Muszakilag az NC1INC27-es
könnyu harckocsi egyszeru változata, melyet egy 37 mm-es
löveggel, illetve párhuzamosított géppuskával felfegyverzett,kétfos toronnyal láttak el. Futómuvét páncéllemezekkel véd
ték. A 12 t tömegu D1-es 65 LE-s motorja miatt nehézkessé
vált, és csak 18 km/h sebességet ért el. Bár felépítése megfe
lelo, a jármuvet csupán a "kezdo lépésnek" tekintették, és ha
marosan fel is váltotta az erosebb löveggel és motorral felszerelt DlB. 1932 és 1935 között összesen 160 Dl-es válto
zat készült. 1934-ben jelent meg az új, továbbfejlesztett változat, a D2-es, melyet erosebb, 150 LE-s motorral és 20 mm
es másodlagos páncélzattal, illetve egy 47 mm-es löveggel
szereltek fel. A tervek szerint 100 D2-est kellett volna gyár
tani, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a harckocsi tel
jesítménye csak fele a SOMUA S-35-ösének, és a rendelt
mennyiség felét visszamondták.
30
T-37-es
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo
Hossz: 3,75 m
Szélesség: 2,0 mMagasság: 1,7 mPáncélzat: 4-9 mmMotor: 40 LE-s benzin üzemu
Hatótávolság: 180 km
Sebesség: 32 km/hSzármazás: Szovjetunió
A KiVÁLÓ SOMUA S-35-ÖS
A SOMUA S-35-ös kiváló konstrukciónak bizonyult. Ez az
elso harckocsi, melyet öntöttacélból készítettek és nem lemezekbol alakítottak ki. A páncéltest alsó része, a hátsó felso és
a mellso alsó öntvény vastagsága 20 és 56 mm között váltakozott. Ezt a három részegységet szegecsekkel rögzítették
egymáshoz.Az S-35-ös futómuve is eltért a Renault által alkalmazott
rugós forgózsámolyoktól: oldalanként négy pár és egy külön
álló futógörgot alkalmaztak, melyeket páncéllemezzei takar
tak el. Az öntvény tornyot villamos motor forgatta, és egy 47
mm-es SA 35-ös löveggel és egy párhuzamosítottan beépített, kismértékben kitérítheto géppuskával fegyverezték fel.
A harckocsi gyengesége a szegecselésen túl, hogy mindössze
18 db loszert tudott magával vinni. 20 t tömege ellenére az
S-35-ös 190 LE-s benzinüzemu motorja 40 km/h sebesség
elérését tette lehetové. 410 l-es üzemanyagtartálya révén ha
tótávolsága 260 km volt. A jármu sikerét abból is meg lehet
ítélni, hogy négy év alatt ötszázat gyártottak belole. 1940-ben
kezdték meg a módosított felfüggesztéssel és 220 LE-s motorral ellátott továbbfejlesztett változatok gyártását, de a ke
vés elkészült S--40-esbol egy sem került a harcoló egységekhez.
AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
1918 utolsó hónapjaiban az amerikai hadsereg teljes erovel
vetette magát az európai háborúba. Az amerikaiak nagy
mennyiségben rendeltek harckocsikat a gyártóktóI. Azután
jött a fegyverszünet, törölték a harckocsik tervezésére és
gyártására vonatkozó programokat, és többmilliónyi katonátleszereltek. Az amerikai hadsereg nagyon rövid ido alatt is
mét békelétszámra olvadt, és InO-ban harckocsihadteste
megszunt létezni. A páncélos-hadmuveletek végrehajtását át
adták a gyalogságnak. Nagy volt a veszélye annak, hogy tel
jesen leáll apáncélosjármuvek fejlesztése. Ennek hatására
1922-ben létrejött az úgynevezett harckocsibizottság, melyeta hadászati és harcászati kérdések vizsgálatával és az erre a
célra alkalmas jármuvek kiválasztásával bíztak meg. A bi
zottság a közepes és könnyu harckocsik kombinációja mellett
foglalt állást. A könnyu harckocsikat csak géppuskákkal
fegyverezték fel, és nagy távolságra közúton, tehergépkocsi
kon szállították azokat. A közepes harckocsikat 37 mm-es lö
veggel és géppuskávallátták el, maximális tömegüket pedig15 t-ban korlátozták, hogy a korabeli hadihídelemeken át
tudjanak kelni. Ez utóbbiak sebességét 20 km/h-ban állapí
tották meg.Az amerikai hadero a háborúban sikerrel alkalmazta a
francia Renault FT-ket, és a fegyverszünet elott 4500 db-ot
rendeltek amerikai gyártóktóI. Nem meglepo, hogy a könnyu
harckocsira vonatkozó követelmények nagyban emlékeztet
nek a francia típusra, bár a szerkezetet a gyártás egyszerusí
tése miatt némileg módosították. Ahogy azt a neve is mutat
ja, a 6 t-s, 1917-es mintájú harckocsi kicsit felette volt a tö
meghatárnak, de egyébként megfelelt az eloírásoknak. 42
LE-s Buda típusú motorja azonban nem volt elég eros. Az új
jármuvekbe már 100 LE-s léghutéses Franklin motort építet-
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 31
tek, míg végül 1929-ben egy radikális döntés nyomán az
egész fejlesztési programot leállították egy teljesen új típuskedvéért.
A ROCK ISLAND-I HARCKOCSIK
Az M 1917 -est felváltó harckocsi elso mintapéldánya, a
TIEl-es kétszemélyes, 7 t tömegu, 37 mm-es löveggel és
.30-as géppuskával felfegyverzett jármu. 105 LE-s motorjarévén maximális sebessége elérte a 32 km/h-t, viszont vé
kony, mindössze 9,5 mm-es páncélzata még a könnyu páncéltöro eszközökkel szemben is sebezhetové tette. A TIE6-os
jelu végso változat már jobb, erosebb páncélzattal és motor
rallátták el. 1933-ban a Rock Island Arsenal vette át a projektet, és a következo évben elkészítették a T2E l-es és T2E2
es jelu mintapéldányokat. A Vickers-féle felfüggesztéssel ké
szült jármuveket .5-ös és .3-as géppuskákkal fegyverezték
fel, melyeket henger alakban kiképzett, lejtos teteju torony
ban helyeztek el. A meghajtást egy módosított, 250 LE teljesítményu, Continental típusú repülogép-csillagmotor biztosí
totta. A 8,5 t-s, 72 km/h maximális sebesség elérésére képesM2Al-es és M2A2-es jelzésu harckocsikból keveset rendel
tek. Az M2A2-esen jelentos módosításokat hajtottak végre,több motorral kipróbálták, nehezebb páncélzattal és különfé
le tornyokkal látták el. Az 1938-ban kifejlesztett, hosszabb
tengely távolságú változat kapta az M2A3-as jelzést. A követ
kezo évben a gyártás alatt álló típus ikertornyait egy váltottafel, ebben helyezték el a 37 mm-es löveget, valamint kétol
dalt egy-egy géppuskát. Az M2A4-es homlokpáncélzatát 25
mm-re megnövelték, és a harckocsi tömege 10,5 t lett. Mind
ezek ellenére az eredetileg beépített motor még mindig jelentos, 55 km/h sebesség elérését tette lehetové. Összesen 375
M2A4-es készült el, és 1940--4l-ben fontos szerepet játszott
a páncéloskiképzo iskolákban, még akkor is, ha akkorra tech
nikailag már elavult. Néhányat közülük a háborúban is beve
tettek a japánok ellen a csendes-óceáni hadszíntéren. Ugyanez a típus került az amerikai lovasság állományába is, miután
1932-ben Douglas MacArthur vezérkari fonök parancsára
megkezdték annak gépesítését. Az eredetileg Ml-es jelzésuharckocsi jelzését 1940-ben MlA2-esre változtatták.
AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK
Az USA-ban az 1. világháborút követoen a közepes harcko
csik fejlesztése két irányban haladt. Egyrészt ott voltak az
amerikai hadsereg által fejlesztett változatok, másrészt létez
tek "magánkezdeményezések" - ezek többsége Walter
Christie nevéhez fuzodik. A "hivatalos" tervek nagy része az
urmérettel foglalkozó bizottságtól érkezett, mely kidolgoztaegy 18 t tömegu, 4-5 fos harckocsi terveit. Ezt 57 vagy 76
mm-es löveggel szerelték volna fel, és páncélzata megvédte
volna anémet 12,7 mm-es T-Gew elnevezésu páncéltöro lövedékkel szemben. Az eredmény az 1922-ben megjelent A tí
pusú vagy M192l-es közepes harckocsi, mely már akkor el
avult, mielott legyártották volna. A típus kifejlesztése ugyan
akkor értékes tapasztalatot jelentett az új feladattal megbirkózni igyekvo tervezok és mérnökök számára. A Rock Island
FENT:A francia harckocsizók gyakran adtak nevet
jármüveiknek. Figyeljük meg az 1937-ben rendszeresített
Char 81-bisen látható szokatlan elrendezésü búvónyílást.
Arsenal Ml922-es jelzéssel elkészítette a típus módosított
változatát, mely alapjaiban hasonlított elodjéhez, csak rugal
mas lánctalppal és a brit D típusú közepes harckocsihoz ha
sonló felfüggesztéssel látták el. Az M1922-es hátsó részét je
lentosen meghosszabbították, melynek célja az volt, hogy az
akadályok leküzdésénél, vagy az árokból történo kijövetelnél
csökkentse a páncélos terhelését. Bár elodjénél 4 t-val nehe
zebb, az Ml922-es sebessége 50%-kal nagyobb: elérte a 24
km/h-t. Fegyverzete megegyezett az elodjéével - egy 56
mm-es löveg és egy párhuzamosított géppuska a fo torony
ban, valamint egy második géppuska az azon elhelyezett,
önállóan mozgatható másik toronyban. Bár ez a megoldás a
harckocsit magassá és nehezen álcázhatóvá tette, fejlesztése
mégis tovább folyt, és 1925-ben megépítették a TI-es közepes harckocsit.
WALTER CHRISTIE HARCKOCSIJAI
A TI-esnél az MI92l-es hagyományosabb lánctalpát és futó
muvét alkalmazták, és az egyetlen megépített példánnyal hajtották végre a próbákat. A TI-est az elkövetkezo évtizedben
több példány követte, míg 1939 júniusában a T5-öst M2-es
jelzéssel közepes harckocsiként elfogadták. A jármuvet egy
37 mm-es löveggel és nem kevesebb mint nyolc .30-as gép
puskával fegyverezték fel, mivel fo feladatként a gyalogság
közeltámogatását kapta. Mindezek mellett azonban teljesítménye nem felelt meg a gyalogsági harckocsikkal szemben
támasztott követelményeknek. A 350 LE-s Wright csillagmo
tor az M2-esnek 40 km/h maximális sebességet biztosított
32
T-28-as
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 6 to
Hossz: 7,4 mSzélesség: 2,8 m
Magasság: 2,8 mPáncélzat: 10-30 mmMotor: 500 LE-s benzin üzemu
Hatótávolság: 220 kmSebesség: 37 km/hSzármazás: Szovjetunió
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
annak ellenére, hogy a hatfos harckocsi össztömege elérte a
17 t-t. Szokatlan az is, hogy a jármu páncélzata mindössze 25
mm vastag. Komoly aggodalmak merultek fel az M2-es vé
dettségével kapcsolatosan, és az 1940-ben megjeleno M2Al
es páncélzatát 25%-kal megnövelték. A hasonló osztályú
harckocsikkal összevetve azonban még ennek a védettsége is
csekélynek mondható.
Ez ido alatt Walter Christie a polgári jármuvek és önjáró
lövegek tervezésén át jutott el a harckocsikig. Az angol J. F.
C. Fullerhez és másokhoz hasonlóan o is úgy vélte, a harcko
csik a jövoben a harctereken nem a gyalogság támogató fegy
vernemeként fognak szerepelni, hanem a lovasság által végzett feladatok végrehajtása hárul majd rájuk. Véleménye sze
rint a harckocsik nagy mélységu behatolásokat végeznek,
ahol a sebesség, a harcászati rugalmasság és a meglepetés ve
szi át a vastag páncélzat jelentette védettség szerepét.Christie 1919-ben megkezdte egy olyan harckocsi terveinek
kidolgozását, mely nyílt terepen nagy sebesség elérésére ké
pes, és amelynek nem a szögesdrótokkal és bunkerekkel
szabdalt terepen megvívandó harc a feladata.
AZ M1919-ESTOL AZ M1921-ESIG
Egy efféle harckocsi tervezésekor két fo dolgot kellett figye
lembe venni: a jármu fajlagos teljesítményét és a felfüggesz
tését. Christie már az M1919-es elso harckocsijánál egyutte
sen alkalmazta a kerekeket és a lánctalpakat. A kerekeket az
utakon történo nagy sebességu szállításnál vették igénybe, a
lánctalpakra pedig a nyílt terepen végzett harcászati manovereknél volt szükség. A jármuvet négy gumiperemes kerékkel
látták el, és a felszerelt lánctalpak ezeken futottak. A lánctal
pak feszítését és a jármuvet a nehéz terepen terhelo igénybevétel csökkentését párosan alkalmazott, tekercsrugókkal alá
támasztott görgok és a felettük elhelyezett visszafutó görgok
végezték. Ez utóbbiakat kerekes üzemmódban behúzhatták.
Az M1919-es tervezésekor Christie-nek egy minden terepen
alkalmazható jármu megalkotása volt a célja. Az elöl elhelyezett vezetoállás és a hátsó motor és váltómu között levo do
bozszeru térség et szállítási célra, vagy a másodiagos fegyver
zetet hordozó torony elhelyezésére lehetett igénybe venni. A
harcjármuként felszerelt M1919-est egy (abban az idoben)
nagy toronnyal látták el, abban kapott helyet az 57 mm-es lö
veg. E felett helyezkedett el egy kisebb torony, melybe egygéppuskát építettek. A harckocsi elsodleges páncélzata 25
mm vastag, a másodiagos védelmet pedig a 7 mm-es páncél
zat jelentette. A négy fo személyzetu harckocsi teljes harci
tömege 12,25 t. A jármu motorja gyenge, 120 LE teljesítmé
nyével mindössze 11 km/h sebességet lehetett elérni.Az M1919-es terveit a következo évben átdolgozták, és az
így létrejött harckocsi csak motorjában és a lánctalp/felfüg
gesztés rendszerében hasonlított elodjére. A küzdoteret elöl
helyezték el, míg a vezeto és a parancsnok a jármu közepén
kapott helyet. A tornyokat elhagyták, helyukre egy gömbbe
fogású, 57 mm-es löveget, illetve azzal párhuzamosan két
.30-as géppuskát helyeztek el a homlokpáncélzat mögött. A
kisebb össztömeg miatt az Ml921-es sebessége kétszeresére
nott, a futómu továbbfejlesztése - nagyobb átméroju kerekeket alkalmaztak - szintén javított a teljesítményen és a futás
tulajdonságain. Bárkinek, aki félt a páncélozott jármuvekben
vívott harctól, az M1921-es visszalépést jelenthetett.
Nemcsak páncélzata lett vékonyabb, de a fegyverzet elhelye
zése is hátrányt jelentett harc közben. Christie számára azon
ban mindez csak másodiagos fontossággal bírt. Az M 1921-es
nem harctérre tervezett harckocsi alapját jelentette, csupántervezési kísérletként tartották számon, mely csekély érdeklodést váltott ki.
A CHRISTIE-FÉLE M1928-AS
Christie hat évre eltunt a nyilvánosság elol, és 1928-ban
megjelent új cégévei, a US Wheel and Track Layer Corpora
tionnel, valamint egy új harckocsi terveivel. A párosan fel-
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 33
függesztett kis átméroju kerekeket és avisszafutó görgoket
elhagyták, helyükre oldalanként négy, nagy átméroju, gumi
bevonatú görgo került. A lánctalp ezeken, valamint az elöl éshátul felfüggesztett láncfeszíto kerekeken át futott. A futó
görgoket rövid, könyökszeruen meghajlított karok tartották,
melyeket a jármu dupla oldalfala között elhelyezett tekercs
rugók támasztottak alá. Az M1928-as 385 LE teljesítményumotorját 1930 októberében fejlesztette ki az amerikai száraz
fóldi hadero; a harckocsi ennek segítségével országúton kerekes üzemmódban elérhette a jelentos 115 km/h-t is. Sebes
sége lánctalpas üzemmódban, rossz terepen meghaladta a 48km/h-t. A harckocsi a korabeli társai által le nem küzdheto
akadályokkal is megbirkózott. A jármu bírálói, közöttük egybizonyos George Patton ornagy és Adna Chaffee alezredes
egyhangúan elfogadásra javasolták a típust, és Christie öt da
rabra szóló megrendelést kapott, melybol az elso jármuvet1931 szeptemberében kellett leszáUítania.
Az M1928-ast a harckocsikért felelos gyalogság T3-as, a
lovasság pedig TI-es jelzéssel próbálta ki. Mikor azonban
Christie megtagadta, hogyaharckocsin a követelményeknek
megfeleloen további változtatásokat hajtson végre, elesett a
megrendelésektol. Az amerikai hadero közepes harckocsijá
nak kifejlesztésévei a Rock Island Arsenalt bízták meg, me lyterveiben a hagyományosabb futómu mellett maradt. A T5-ös
és T2-es [gyalogsági és lovassági típusjelzés - a ford.] jármuvekre Vickers-féle kisebb görgoket szereltek, melyeket le
mezrugókkal támasztottak alá. A késobbiekben függolegesen
elhelyezett tekercsrugókat alkalmaztak, mely változatnál
T-40-es könnyü úszó harckocsiFegyverzet: 1 db 12,7 vagy 20 mm-es löveg,
1 db 7,62 mm-es géppUSkaKezelök: 2 tö
Hossz: 4,3 m
Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,0 mPáncélzat: 10-14 mm
meghagyták a kerékzsámolyonkénti két görgot, de annak
rögzítésénél a lemezrugó helyére tekercsrugó került, ahogyazt az M2Al-es könnyu harckocsinál is eredetileg tervezték.
Christie is tovább folytatta a harckocsik tervezését és építé
sét, de semmit nem ért el egészen addig, míg a britek számá
ra meg nem tervezte az M1937-est. A britek jelentos mérték
ben átvették annak részegységeit, különösen a futómuvet,
cirkálóharckocsi-programjuk számára, melynek csúcsát azA27-es Mk VIlI-as "Cromwell" jelentette.
A SZOVJETUNIÓ
A szovjet harckocsigyártás 1919-ben kezdodött a Renault FT
7 t-s változatával. A Kraszno-Szormova, ahogya kisharcko
csit nevezték, gyakorlatilag teljesen megegyezett francia társával, két dolgot leszámítva: 45 LE teljesítményu FIAT motorját és amerikai futómuvét. A versailles-i béke ebben az év
ben vett elégtételt Németországon a háborúért. Annak egyik
cikkelye megtiltotta a németeknek a harckocsik gyártását. A
németek a tiltást megkerülendo két helyrol remélhettek segít
séget. Svédország 1921-ben kezdte gyártani a németek által
tervezett LK II-es könnyu harckocsit. Eközben a Szovjetunióban a Moszkvától 600 km-re keletre fekvo Kazany közelé
ben titkos harckocsifejleszto központot és kísérleti loteret lé
tesítettek. Ez lehetové tette a németek számára, hogy folytassák páncélosfejleszto programjukat, melyért cserébe a Szov
jetunió lehetoséget kapott arra, hogy betekintsen a modern
harckocsitervezés titkaiba, bár még jó idobe tellett, hogy annak hasznából részesüljenek.
Motor: 85 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 350 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: Szovjetunió
34 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: A szovjet T-27-es (a 7TP-hez hasonlóan)
a Vickers 6 t-s könnyu harckocsi licencben gyártott
változata, bár a késoi modelleken jelentos mértékben
javítottak a fegyverzeten és a páncélvédettségen.
A SZOVJET MÁSOLATOK
A KSZ harckocsit alapul véve a szovjet hadügyminisztérium
harckocsifejleszto részlege kidolgozta az elso orosz tervezé
su lánctalpas harcjármuvet, a Malij Szoprovozsgyenyiját
(MSZ), vagy kis támogató harckocsi sorozatot. Ezek nem
meglepo módon a francia NCl/NC27-es típu st vették alapul.
Az MSZ-l-es gyártása 1928-ban vette kezdetét, majd T-18asként állították rendszerbe. Az elkövetkezo három évben a
három változatból mintegy 1000 példány készült. A T-18-as
könnyebb és erosebb a KSZ-nél, és nagy hatást gyakorolt az
akkoriban formálódó szovjet harckocsi-fejlesztési politikára.
1929-ben indult az elso szovjet ötéves terv, melynek egyik
,Járulékos" célja a Vörös Hadsereg gépesítése volt. Ezzel
párhuzamosan több harckocsi tervét is kidolgozták.A T-12-es nehéz harckocsi tervét, mint megbízhatatlant,
1930-ban elvetették, és ezt több más konstrukció is követte.
Ide sorolható a T-17 -es és T-23-as egy- és kétszemélyes
kisharckocsik, a T-24-es háromszemélyes közepes harcko
csi, valamint a TG nehéz harckocsi. Ezek egyike sem futott
be fényesebb karriert, mint a T-12-es. A saját fejlesztésekkel
párhuzamosan a szovjetek több brit harckocsit is vásároltak,
többek között a Vickers 6 t-st és a közepes Mk II-es harckocsit, valamint a Carden-Loyd kisharckocsi és szállító jármu
több változatát. Egyáltalán nem meglepo, hogy az ezen a jár
muveken alkalmazott megoldások egy része feltunik a szov
jet harckocsi-technológiában is. Néhány jármuvet mindenfé
le változtatás nélkül kezdtek el gyártani. A 6 t-s harckocsi
például T-26-os néven került gyártásra, a Carden-Loyd VI-
os T-27-es kisharckocsi lett, illetve az A4Ell-es T-37 /38-as
könnyu harckocsi néven vált ismertté. Ezek közül többet a
késobbiek során továbbfejlesztettek. AT -26-ost például iker
tornyokkal szerelték fel, melyekbe egy-egy 7,62 mm-es gép
puskát építettek, a szólótoronyba pedig egy 27 vagy 45 mm
es löveget helyeztek, párhuzamosított géppuskával. A módo
sított T-26-os össztömege az eredeti alig 7 t-val szembenmeghaladta a 10 t-t. Mivel a fejlesztés során nem kapott ero
sebb motort, teljesítménye jelentos mértékben romlott. Nemmeglepo, hogy az oroszok által vásárolt brit harckocsik is el
jutottak a németekhez, akik szintén lemásolták azokat. Az
orosz tervezok a briteken kívül más nemzetek eredményeit is
igyekeztek átvenni. 1931 végén két Christie-féle M1928-as
harckocsi mellett megvették az amerikai futómurendszer
gyártási jogát, és ezzel látták el a csak kis példányszámbangyártott elso Bisztrohodnij harckocsikat [orosz rövidítésük
BT - a ford.]. A jármu sebessége a korabeli szabványokhozképest nagynak mondható. Lánctalppal szerelve 65, míg gu
mikerekein 110 km/h legnagyobb sebességet értek el vele. A
Christie-féle megoldás ismételten bizonyított.A BT-l-es és BT-2-es harckocsik élenjárónak számítot
tak, bár inkább tervezési kísérletnek tekinthetoek, mintsem
egy új jármu kifejlesztésére irányuló komoly próbálkozás
nak. Az utóbbi változatot 37 mm-es M1930-as löveggellát
ták el, és össztömege meghaladta a II t-t, de a szovjetek ál
tal módosított Liberty motornak köszönhetoen teljesítménye
nem maradt el könnyebb és régebbi változata mögött. Az el
so nagy tömegben gyártott BT az 1935-ben kifejlesztettBT-5-ös. Megnagyobbított tornyában egy M1935-ös 45 mm
es, L/46-os löveg kapott helyet, a meghajtást pedig egy
Hispano-Suiza tervbol kifejlesztett új motor biztosította. A
BT-5-öst a szegecselés helyett foleg hegesztett, vékonyabb
(7-22 mm) páncélzattal ellátott BT-7-es követte. Ezt a harc
kocsit egy 450 LE-s motorral látták el, de létezett egy 500 LE
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
7TP könnyu harckocsi
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 3 to
Hossz: 4,6 m
Szélesség: 2,4 mMagasság: 2,16 mPáncélzat: 7-40 mmMotor: 110 LE-s dízel
Hatótávolság: 160 kmSebesség: 32 km/hSzármazás: Lengyelország
35
teljesítményu dízelmotorral, kis példányszámban készítettváltozata is. A Christie-féle futómu - a kerekes üzemre törté
no átváltás lehetosége nélkül-látható az 1940-ben tervezett
T-34-esen is, mely korának legfontosabb harckocsijává vált.
A T-28-AS
Míg az elso BT harckocsikat próbálták 1931-ben, egy a le
ningrádi Kirov gyárban muködo tervezocsoport kidolgozta
egy hatszemélyes nehéz harckocsi terveit, mely 29 t tömegével az akkori szabványok szerint nehéznek számitott. A harc
kocsit futómuve és egyéb részei, úgy mint a több torony, igenhasonlóvá tették a még mindig titkosnak minosülo brit A6-os
változathoz. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a szovjetekmegszerezték a terveket. Az így kifejlesztett, 1934-ben szol
gálatba állított T-28-as jelzésu harckocsi megbízható konst
rukció volt. Bár 37 km/h sebességévei kissé lassú, a 30 mm
es homlok- és a 10 mm-es többi páncélzat jól védetté tette.
Mindezeken túl a T-28-as jó terepjáró képességgel és fejlett
rendszerekkel rendelkezett, mint például a 76 mm-es lövegstabilizáló rendszere, mely Európában egyedülállónak számí
tott. Ugyanakkor azonban, mire 1939-ben a finnek és a japá
nok ellen bevetették, a T-28-as páncélzata már nem nyújtott
kello védelmet, és kifejlesztették a 80, illetve 40 mm-es pót-
páncéllemezekkel védett T-28C jelzésu továbbfejlesztett változatot.
AT -28-ast hamarosan követte a még nehezebb, 45 t töme
gu T-32-es és az 50 t-s T-35-ös, melyek kialakításukat te
kintve láthatóan szoros kapcsolatban álltak a brit Independent harckocsival. Az A1El-eshez hasonlóan a 76 mm-es lö
veggel felszerelt fotorony mellett mindkét harckocsit négy
kiegészíto toronnyal is ellátták. Ezek közül kettobe nagy torkolati sebességu páncéltöro löveget (a T-32-esnél 37, a
T-35-ösné145 mm), a másik kettobe pedig 7,62 mm-es gép
puskát építettek. A három nehézfegyverzetu toronyba mégtovábbi párhuzamosítottan tüzelo géppuskákat helyeztek el,
valamint még egy mozgatható géppuskát a homlokpáncélzaton is. A megnövelt teljesítményu Liberty motorok révén
(350 LE a korábbi, 500 LE a késobbi változatban) ezek a
monstrumok kello teljesítménnyel rendelkeztek ahhoz, hogygyalo gsági szerepkörben alkalmazhassák oket. Rendszerbeállításukat követte az 57 t-s T-1 OO-as és a 46 t-s SZMK is.
Mindkét típusnál a másodlagos torony a fotorony tetején ka
pott helyet. Az elsonél a 76 mm-es löveggel felszerelt torony
teljesen körbeforgatható, míg a második típus 45 mm-es löveggel felszerelt tornya csak 300o-ban forgatható. Mindkét
harckocsi rendelkezett további, géppuskákkal felszerelt tor-
36 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
CA.ii-es közepes harckocsi
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 2 db 8 mm-es géppuskaKezelok: 3 fo
Hossz: 4,73 m
Szélesség: 2,18 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: 6-30 mmMotor: 105 LE-s dízel
Hatótávolság: 200 kmSebesség: 33,8 km/hSzármazás: Olaszország
nyokkal is. Ez az elrendezés a jármuvek magasságát 3 m fólé növelte, ami különös en sebezhetové tette. I939-ben a
Finnország elleni háborúban keriiltek bevetésre, de a T-32eshez és T-35-öshöz hasonlóan hamarosan ezeket is kivon
ták. Az említett szovjet harckocsik többtornyos elrendezése
tekintheto a legszélsoségesebb példának, de hamarosan meg
gyozodtek ennek hatástalanságáról. Sebezheto volt, mivel a
becsapódó lövedékeket nem engedte lepattanni a páncélzatról, és nem volt hatékony sem, mivel a tornyok muködtetésé
hez további kezelokre volt szükség. Mindez azonban egyál
talán nem jelentette azt, hogy eltuntek az egynél több lövegállással rendelkezo harckocsik.
LENGYELORSZÁG
A lengyel hadsereg I920-ban néhány zsákmányolt német
A 7V harckocsival és a szövetséges Franciaországtól vásárolt
Renault FT-vel rendelkezett. Mindkét típus jelentos szerepet
játszott az 1. világháború utáni szovjet-lengyel háborúban
aratott lengyel gyozelem kivívásában. A lengyel foparancs
nokság nem hagyta figyelmen kívül a harckocsik szerepét, és
amint gazdaságilag lehetségesnek látszott, Lengyelország
hozzálátott saját harckocsi-fejlesztési programjának megvalósításához. Az elso szakaszban, mely célja eredetileg egy
könnyu és egy "áttöro" közepes harckocsi terveinek kidolgo
zása volt, a 12 t tömegu WB-I0-esre összpontosítottak. A 47
mm-es löveggel felszerelt harckocsi maximális sebessége 25
km/h, hatótávolsága több mint 200 km. A WB-lO-es fejlesz
tését végül törölték. A lengyel hadsereg I928-ban a
Vickerstol beszerzett egy Carden-Loyd VI-os kisharckocsit,
és ez jelentette a saját fejlesztésu kisharckocsik alapját, mely
nek elso példánya a TK.3-as. A 8 mm-es elsodleges páncél
zattal védett 2,5 t tömegu, két fo személyzetu harcjármuvet
egy 7,92 mm-es géppuskával szerelték fel (melyet késobb 20
mm-es lövegre cseréltek), és egy 40 LE teljesítményu Ford Amotorral látták el. I930-tól kezdodoen mintegy 300 TK.3-as
sal szerelték fel a lengyel hadsereg kialakulóban levo páncé
losalakulatait. A TK. 3-as tervezoi új módszert dolgoztak ki a
lánctalp igénybevételének csökkentésére arra az esetre, ha
nagy távolságot kellene megtenni közúton. A harckocsi után
futót vontatott maga mögött, melyre rá tudott állni. Miután az
utánfutóra felhajtott, a lánctalpakat levették, és a meghaj
tókerékre láncot helyeztek, melyet az utánfutó hátsó részénlevo kerékagyhoz rögzítettek. Az utánfutót ezt követoen a
harckocsi vezetoje a tengelykapcsoló segítségével hagyományos módon vezethette.
A LENGYEL TKS
A TKS a TK.3-as továbbfejlesztett változata. Fegyverzete
még mindig egy 7,92 mm-es géppuska, de páncélzatát 10
mm vastagra növelték. A TKS lánctalpai szélesebbek, futó
muve nagyobb igénybevételt tudott elviselni, és hazai gyártá
sú FIAT motorral szerelték fel. Az I933-ban kezdodo gyártássorán 390 példányt készítettek. A következo évben a TKW ti
pusnak már megépítették a mintapéldányát. A TKW a TKS
módosított változata, kis tornyába~ a parancsnok és a géppuska kapott helyet. Ezt a változatot törölték a fejlesztésbol,
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 37
JOBBRA: A PzKpfw I-es parancsnoki változata vezeti a
páncélosok felvonulását Berlinben. A Hitler, Göring
birodalmi marsall és Dönitz tengernagy társaságában álló
Mussolini lelkesen figyeli az eseményeket.
és 1936-ban újabb kísérletet tettek arra, hogya TKS-t 20
mm-es Bofors löveggel és megerosített homlokpáncélzattal
lássák el. A TKS harmadik és egyben utolsó sikertelen válto
zata a TKF, melyet erosebb motorral és egy második, valószí
nuleg 9 mm-es légvédelmi célra alkalmazható géppuskávalláttak el.
LENGYEL HARCKOCSITERVEK
A lengyelek is beszereztek még egy Vickers-gyártmányt, a
6 t tömegu E típust. Az eredeti A változathoz nagyon hason
ló, ikertoronnyal felszerelt jármuvet gyártottak 7 TP néven,
melynek elsodleges páncélzata 17 mm volt, és egy 110 LE
teljesítményu Sauer dízelmotorral látták el. Ez az elso eset,mikor egy sorozatban gyártott harckocsiba surítéses gyújtású
motort építettek. Az 1934-ben szolgálatba állított, három fo
kezelo személyzetu, két 7,92 mm-es géppuskával felszerelt,
közel 10 t össztömegu harckocsi jelentosen jobb lett, mint az,
me ly fejlesztését ösztönözte. 1937-ben egy módosított, 7 TP
jw jelzésu változat követte, melynek tornyába egy 37 mm-es
Bofors páncéltöro löveget és egy párhuzamosított géppuskát
szereltek. A harckocsi páncélzatát 40 mm-re megvastagították és a futómuvét is megerosítették, hogy elbírja a megnö
vekedett tömeget.
A lengyelek a 30-as években hozzáláttak egy kétéltu harc
kocsi kifejlesztéséhez. A négy fo kezeloszemélyzetu, 10 TP
jelzésu harckocsi emlékeztet a Christie által tervezett
M1928-asra, haladhatott kerekes és lánctalpas üzemmódban,
és tornyában egy 37 mm-es löveget helyeztek el. A másodla
gos fegyverzetét jelento géppuska a homlokpáncélon kapott
helyet. Továbbfejlesztett változata, a nagyjából hasonló, deerosebb páncélzattal rendelkezo 14 TP az orosz gyakorlatotkövetve már nem volt alkalmas kerekes üzemmódban törté
no alkalmazásra. A nehezebb 20/25 TP egy több toronnyal és
"hagyományos" futózsámolyokkal felszerelt nehéz harcko
csi, a 4 TP viszont egy foleg kétéltu változatáról ismert köny
nyu harckocsi. Lengyelország 1939. szeptemberi lerohanásakor a négy típus még fejlesztés alatt állt.
Több más országhoz hasonlóan Csehszlovákia kezdetben
Franciaországból importált Renault FT harckocsikat, majd
szintén más országok példáját követve - az így nyert tapasz
talatokat felhasználva kialakította saját irányelveit, valamint
a fejlesztés alapjait. A 20-as évek elején JosefVollmer, a né
met hadügyminisztérium gépjármurészlegének egykori foter-
JOBBRA: A Franciaországban elonyomuló PzKpfw I-es és
II-es harckocsik oszlopa elhalad egy felrobbantott híd
romjai mellett. A gyors és jó manoverezoképességü
PzKpfw I-es ideális fegyvernek bizonyult a lengyelországi
villámháborúban. A Führer páncélosai Franciaországbanazonban már erosebb ellenállással kerültek szembe.
vezoje Prágába érkezett. A Skoda-fegyvergyárban helyezkedett el, és a KR.50-es kerekes/lánctalpas harckocsi munkála
taiba kapcsolódott be. Az itt alkalmazott rendszer annyiban
tért el a Christie-féle megoldástól, hogy a KR.50-esnél a
meghajtókeréknél futógörgoket helyeztek el, és a lánctalpat a
mögötte elhelyezett feszíto görgo emelte fel a fóldrol. Ked
vezo tulajdonságai ellenére - 13 mm-es páncélzat, 37 mm-es,
toronyban elhelyezett löveg, 50 LE teljesítményu motor, ke
réken 35, lánctalpon 12 km/h sebesség - a cseh hadero nem
állította rendszerbe a KR.50-est. A hadsereg a Kolohousen
ka-féle hibrid, kerekes/lánctalpas elrendezéshez ragaszko
dott, és az ebbe az irányba mutató további fejlesztéseket tá
mogatta. Eloször a vastagabb páncélzattal és 60 LE-s motor
ral fel szerelt KR.60-as, majd a 70 LE-s motorral és jobb ke
rekes/lánctalpas üzemmód közötti váltórendszerrel ellátott
KR.70-es került megépítésre.
A csehek képzeletét is megragadta a kisharckocsikra vo
natkozó elképzelés, és a Vickers-gyártól több Carden-Loyd
szállító jármuvet szereztek be. A Skoda-Tatra és a
CKD/Praga gyárak egyaránt végeztek tanulmányokat S-I-es
38 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
és P-I-es jelzéssel. A CKD/Praga által készített példány ve
télytársa elott állt készen a próbákra, és korlátozott példányszámban meg is rendelték Tancik (kis harckocsi) T 33 néven,
annak ellenére, hogy elmaradt az S-l-es mögött. A P-I-es tí
pusú, 2,5 t tömegu, két fo kezelo személyzetu fegyverszállító
nagyban emlékeztetett az eredeti Carden-Loyd VI-osra, illet
ve a lengyel TK.3-asra. Nehezebb páncélzattal rendelkezett,
mint lengyel változata, és a homlokpáncélzaton egy helyett
ketto géppuskát helyeztek el. 31 LE teljesítményu motorjával
mindössze 35 krn/h maximális sebességre volt képes, ésrossz terepjáró képessége, valamint az utakon történo haladá
sának nehézkességei miatt széles körben bírálták. A vetélytárs S-l-es (melyet T-l/MU--4-esnek is neveztek) 40 LE-s
motorjának köszönhetoen kedvezobb teljesítménymutatókkal rendelkezett, egyébként hasonló volt a P-I-eshez.
A TNHB
Az S-l-est egy 50%-kal erosebb motor beépítését követoen
S-ld néven nehéz harckocsiként fejlesztették tovább. Bár a
vastagabb - 15 mm-es - páncélzat és a 47 mm-es löveg mi
att tömege majdnem kétszer akkorára nott, mint az S-l-esé,
az S-ld még mindig jelentos, 45 krn/h maximális sebesség
95-ös Ha-Go
FENT: A japán 95-ös Ha-Go harc kocsit 1933 és 1942 között
nagy példányszámban gyártották. A jármuvet az 1937-es
kínai háborúban, majd a II. világháborúban is bevetették.
elérésére volt képes. Jugoszlávia, majd Románia számára
gyártották. A P-I-est is továbbfejlesztették P-II-es könnyuharckocsiként, ismertebb nevén LT-34-esként. Ez a Cseh
szlovákiában gyártott elso igazi harckocsi, melyet a cseh
hadero részére készítettek. A TNHB jelzésu, négy fo kezelo-
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg, 2 db 7,7 mm-es géppuskaKezelok: 3 fo
Hossz: 4,38 m
Szélesség: 2,06 mMagasság: 2,2 mPáncélzat: 6-12 mm
Motor: 120 LE-s dízel
Hatótávolság: 245 kmSebesség: 45 km/h
Származás: Japán
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 39
személyzetu harckocsiba egy 37 mm-es löveget és két gép
puskát építettek. Legnagyobb páncélvastagsága 15 mm volt.
A 7,5 t tömegu jármu a 62 LE-s Praga motorral jelentos, 40
km/h sebességet ért el, és jó volt a terepjáró képessége is. ATNHB futómuve négy pár, laprugókkal alátámasztott forgó
zsámolyra rögzített kis görgobol állt. Ezt az elrendezést a ké
sobbiekben hajlított tengelyre rögzített négy nagy átméroju
kerék váltotta fel, melyeknél mindegyik párt lemezrugóval
látták el. A meghajtókerék elöl, a láncfeszíto kerék pedig há
tul helyezkedett el, és kezdetben négy vezetogörgot is alkal
maztak. A nagy kereku változatnál csak a hátsó görgo volt
kétfeladatos. A CKD exportra is gyártotta a harckocsit és egy
fél tucat országba adott el belole, ahol különbözo megjelölé
sekkel állt szolgálatba. Az exportváltozat legfontosabb vásár
lója Svédország volt, ahol a harckocsit a Scania- Vabis gyárlicencben is készítette, és AH-IV-es Sv/Strv rn/37-es jelzés
sel kétszemélyes, csökkentett méretu változatát is gyártották.
A CSEH KIVÁLÓSÁG
A P-II/LT -34-es exportprogram egyik legfontosabb eredmé
nye annak felismerése volt, hogy a jármu alkalmas a tovább
fejlesztésre. 1937 októberében bizottságot hoztak létre a cseh
harckocsigyártás vizsgálatára, mely azzal a javaslattal állt
elo, hogy el kell készíteni a könnyu harckocsira vonatkozó újkövetelményeket. A pályázat elnyerésére a legesélyesebb je
lölt a TNHB továbbfejlesztett és módosított változata volt. A
9 t tömegu TNHP vagy LT-38-as jelu új változat korának
legfontosabb könnyu harckocsija és egyben a típus alapjármuve lett.
Kortársainak többségéveI ellentétben az LT-38-as eseté
ben a tervezoknek sikerült biztosítani a három legfontosabb
összetevo, nevezetesen a teljesítmény, a védettség és a tuzero
összhangját. Természetesen a harckocsiba épített 37 mm-es
L/48-as A-7-es löveg nem a világ legerosebb fegyvere, de ha
tékonynak bizonyult. A 7,92 mm-es vz37-es géppuska melybol a harckocsi kettovel is rendelkezett - viszont korá
nak legjobbja, a Besa elodje, melyet a brit hadsereg alkalma
zott ugyanilyen célra. A TNHP 125 LE teljesítményu EPA
benzinüzemu motorjával úton 55 km/h sebesség elérésére
volt képes, és 225 l-es üzemanyagtartályának köszönhetoen
hatósugara meghaladta a 250 km-t. A harckocsi fo gyengesé-
ge szegecselt építési módjában rejlett. A szegecseket lágyabb
fémbol készítik, és találat esetén halálos lövedékként repkednek a küzdotérben. Ugyanakkor azonban a költségeket és a
rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve nem nagyonvolt más lehetoség.
A PZKPFW 38(t)A cseh hadsereg eredetileg 150 db TNHP-t rendelt. A szállí
tásra csak 1939 márciusában került sor, és csak nagyon kevés
jutott el az egységekig, mikor a németek megszállták Cseh
és Morvaországot, illetve a hónap közepén Szlovákiát pro
tektorátussá nyilvánították. A most már PzKpfw 38(t) jelzéstkapott TNHP-t anémet haderonek szállították le, és az év vé
ge elott további 325-öt rendeltek meg. Ezek egymástól kisebb részletekben különböztek, azokat Ausf. B, C és D jel
zéssel látták el. A cseh harckocsik fontos szerepet játszottak
a Franciaországért vívott harcokban 1940 nyarán, és az ott
szerzett tapasztalatok alapján további változtatásokat hajtot
tak végre rajtuk. A homlokpáncél vastagságát 30 mm-rol 40
mm-re növelték, és az oldalsó páncélzatot is megvastagítot
ták, ugyanakkor a vezeto és a géppuskás számára jobb kilátást biztosító kémlelonyílásokat szereltek fel. 1940 novembe
re és 1941 októbere között 525 db épült az Ausf. E és F vál
tozatokból, majd sor került még 90 Ausf. G megrendelésére
is. Ennek a homlokpáncélzatát továbbnövelték 50 mm-re, és
a törzset is áttervezték, hogy szegecselés helyett hegesztésieljárássallegyen eloállítható. Az Ausf. E, F és G változatok
motorja már 150 LE teljesítményu, de a megerosített páncélzat miatt sebessége még mindig 20%-kal elmaradt a korábbi
változatokétóI. A svéd kormány által rendelt 320 példányt
szintén lefoglalták a németek, és Ausf. S jelzéssel állították
rendszerbe, a svéd Scania gyár pedig megkapta a licenc ben
történo gyártás jogát. Összesen mintegy 1600 TNHP/
PzKpfw 38(t) készült, melyek nagy része a német hadero
páncéloshadosztályaiban teljesített szolgálatot.
OLASZORSZÁG ELKÉPZELÉSE A HARCKOCSIKALKALMAZÁSÁRÓL
Az olasz hadsereg egészen 1940-ig nem gondolt a 14 t-nálnehezebb harckocsik alkalmazására, mikor is Mussolini hó
dító ambíciói következtében az egész elgondolást radikálisan
átértékelték. Alapvetoen szükséges lett a meglevoknél nehe
zebb harckocsik rendszerbe állítása, és megbízást adtak egy
25 t körüli tömegu, 40 mm-es homlokpáncélzattal és 75 mm
es löveggel felszerelt harckocsi gyártására. A P harckocsi
(P, azaz "pesante", tehát nehéz) meglehetosen lassúnak és ne-
BALRA: Ahogy közeledett a II. világháború kitörésének ideje,
egyre nyilvánvalóbbá vált, hogya - képen látható PzKpfw
II-esekkel is fémjelzett - német harckocsi-technológia
jelentosen meghaladja a világ többi országában
alkalmazottat. Ennek egyik oka az, hogy egy négy jármubol
álló szakaszban legalább egy harc kocsit rádióval is
felszereltek, ami jelentosen megkönnyítette a feladatok
összehangolt végrehajtását.
40 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
PzKpfw IB (Sd.Kfz. 265-ös) parancsnoki harckocsi
Fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 3 to
Hossz: 4,45 m
Szélesség: 2,1 mMagasság: 1,99 mPáncélzat: 7-13 mm
Motor: 100 LE-s benzinüzemü
hézkesnek bizonyult. A késobbi P.75/40-es (vagy P.26/40-es)
típusjelu páncélos négy tervét mutatták be Di Feroletto tábor
noknak, a gépesített erok fofelügyelojének, melyek közül
kettot a hadsereg saját gépesített részlege, kettot pedig azAnsaldo cég fejlesztett ki. 1940 vége elott az Ansaldo által
benyújtott egyik tervezetet fogadták el és kezdték meg gyártását. A prototípus a következo év októbere elott állt készen a
tesztelésre. A harckocsi homlokpáncélzata 50 mm, és ala
csony torkolati sebességu 75 mm-es L/l8-as löveggel, illetve
egy 20 mm-es, párhuzamosított Breda géppuskával fegyverezték fel. Futómuvét és 330 LE-s motorját közvetlenül a kö
zepes harckocsiból vették. Az elkövetkezo hat hónap során a
löveget elobb egy L/32-esre, majd a sokkal hatékonyabb
L/34-esre cserélték, a meglevo helyére pedig egy 8 mm-esModello 38 géppuska került. A harckocsi gyártása 1942 májusában vette kezdetét. Ezt követoen döntés született arra vo
natkozóan, hogy a motort egy 420 LE teljesítményu benzin
üzemure cseréljék, ami további késéseket okozott. A gyártástvégul 1943-ban kezdték meg, és Olaszország szeptemberi
kapitulációja és a szövetséges ekkel történt különbéke megkötésének idejére mindössze 21 készült el.
A P.26/40-es már azelott elavult, hogy eljutott volna az ala
kulatokig, bár ekkor nem számított szokatlannak, hogy ennyi
ido telik el a tervek elfogadása és a gyártás megindulása kö
zött. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Olaszország korláto
zott nyersanyagforrásokkal rendelkezett, és a harckocsiprog
rarnnak, illetve ennek a fejlesztésnek nem tulajdonítottak
nagy fontosságot. Mindenesetre a gyártás megindulása idejé
re már készen álltak a P.43-as jelzésu "utód" tervei. Ezt ked-
Hatótávolság: 155 kmSebesség: 40 km/h
Származás: Németország
vezobb ballisztikai kialakítású, nagyobb és alacsonyabb toronnyal és parancsnoki kupolával terveztek ellátni. A P.26/40
bis jelzésu átmeneti változatot kupola nélküli új toronnyal
látták el. Egyik terv sem váltotta be a hozzá ruzött reményeket.
Az '1919. június 28-án aláírt versailles-i béke Németor
szágnak megtiltotta, hogy harckocsikat gyártson és alkalmaz
zon. A német kormány a 20-as években mindezek ellenére
felkérte a fobb fegyvergyártókat arra, hogy készítsenek terve
ket, sot gyártsanak kísérleti lánctalpas jármuveket.1934-ben egy új közepes harckocsi tervei készültek el Pan
zerKampfwagen Neubaufahrzeug (PzKpfw NbFz.) jelzéssel.
A hat fo személyzetu harckocsiba egy nagy urméretu, ala
csony torkolati sebességu löveget szereltek. A mintapéldány
ból két változat készült; az A jelu Krupp toronnyal és 105
mm-es, valamint e felett egy párhuzamosan beépített 37 mmes löveggel. A B változat tornyát a Rheinmetall gyártotta, és
egy 75 mm-es, valamint egy 37 mm-es löveget helyeztek eltornyában egymással párhuzamosan. Jobboldalt elöl és balol
dalt hátul mindkét változatot kiegészíto tornyokkal is felsze
relték, melyekbe 7,92 mm-es MG 13-as géppuskákat építettek. A harckocsikba 500 LE teljesítményu benzinüzemu mo
tort építettek, és maximális sebességük elérte a 35 km/h-t.
Futómuvüket a Rheinmetall által gyártott Grosstraktortói
vették át, és öt, párosan rögzített, kis átméroju kerékbol állt,
melyeket rugós tengelyre rögzítettek. Végul azonban ezt a
tervezetet elvetették, de az elkészült 6-8 jármuvet kiképzési
célokra alkalmazták, illetve részt vettek Norvégia 1940-esnémet megszállásában.
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
PzKpfw IB (Sd.Kfz. 101-es)
41
Fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo
Hossz: 4,45 m
Szélesség: 2,1 mMagasság: 1,72 mPáncélzat: 7-13 mmMotor: 100 LE-s benzinüzemu
A PZKPFW I-ES
Ezek a középnehéz harckocsik egy harckocsicsalád részét al
kották, melyek közül mindegyik meghatározott szerepet ját
szott a "Blitzkrieg", azaz a villámháború feladatainak végre
hajtásában. A villámháború stratégiáját a Wehrmacht vezér
kari tisztjei alakították ki, akik közül a leginkább ígéretesnek
Heinz Guderian tábornok tunt. A villámháború legfontosabb
alkotóeleme a gépesített gyalogság és az alacsony támadó re
pülogépek által támogatott gyorsan mozgó könnyupáncélo
sokból álló támadóék. Kezdetben a legalapvetobb és a legnagyobb számban rendelkezésre álló harckocsi a két fo sze
mélyzetu, géppuskával felszerelt PzKpfw I-es volt, melynek
terveit öt majdani gyártó dolgozta ki. Végul a Krupp által
megtervezett 6 t tömegu, 7-13 mm-es páncélzatú harckocsitválasztották ki.
NEHEZEBB HARCKOCSIK
Mire az elso PzKpfw I-es elhagyta a szerelocsarnokot, egy
értelmuvé vált, hogy azoknak a közepes harckocsiknak
(PzKpfw Ill-as és IV-es) a kifejlesztése és gyártása, melyek
nek a könnyu harckocsikkal együtt kellene harcolni, a terve
zettnél tovább fog tartani. Emiatt úgy döntöttek, hogy addig
is ki kell fejleszteni egy a PzKpfw I-esnél hatékonyabb
könnyu harckocsit. AlOt tömegu PzKpfw II-es gyártására a
MAN (Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg) kapott megbí
zást. A 14,5 mm-es páncélzatú harckocsit 130 LE teljesítmé
nyu motorral szerelték fel, és a PzKpfw I-esen alkalmazott
géppuskák helyett egy 20 mm-es gépágyút kapott fegyverzet
ként. Mire 1939 késo nyarán Hitler parancsot adott a Len
gyelország elleni támadásra, már 1000-nél több PzKpfw II-es
Hatótávolság: 155 kmSebesség: 40 km/hSzármazás: Németország
állt rendelkezésre, és hamarosan világossá vált, hogy jól el
tudják látni a számukra kijelölt feladatokat. A Daimler-Benz
motorral felszerelt Ausf. D és E változatok gyártására is
ebben az évben került sor, és ezek sebessége országúton
meghaladta elodeikét. A harckocsit igazi Christie-féle futó
muvel szerelték fel, ahol a korábban alkalmazott félelliptikus
rugókat torziós rugókra cserélték. Az új változatok terepenmutatott teljesítménye ugyanakkor elmaradt a korábbiakétóI.
Azokat hamarosan kivonták az arcvonalszolgálatból, és
Flammpanzer II-es néven lángszórós harckocsivá vagy önjá
ró löveggé alakították át. 1940-re az is bebizonyosodott,
hogy még a legjobb könnyu harckocsik számára is veszélye
ket rejt a harci bevetés. A PzKpfw I-eseket és II-eseket ettol
kezdve a második vonalban alkalmazták, ahol viszont jószolgálatot tettek a Wehrmacht egységeinek.
A PANZER IV-ES
A PzKpfw IV-es támogató harckocsi terveit a PzKpfw III
aséval egyszerre készítették el, és fo fegyverzetüket tekintveis nagyjából hasonlóak. A PzKpfw IV-est az L/24-es csohosz
szúságú 75 mm-es löveggel fegyverezték fel, melynél jóval
többféle lövedéket lehetett alkalmazni, beleértve a repesz
romboló, nagy feszítoereju páncéltöro lövedékeket, ködgránátokat és repeszgránátokat. A PzKpfw IV-es Ausf. A harcko
csit 250 LE teljesítményu Maybach motorral látták el, sebes
sége elérte a 38 km/h-t. A jármu futómuve hasonló a PzKpfw
III -as Ausf. C/D változatnál alkalmazotthoz. A PzKpfw IV-es
minden valószínuség szerint a Harmadik Birodalom legsike
resebb harckocsija, melybol nyolcezerötszáznál is többetgyártottak.
HARMADIK FEJEZET
A VillÁMHÁBORÚ ÉS
AZ AZT KÖVETO IDOSZAK
- A II. VilÁGHÁBORÚ
HARCKOCSIJAI
1939 szeptemberében a német páncélosok
végigsöpörtek lengyelországon, és új fejezetet
nyitottak a páncéloshadviselés történetében.
A harckocsitervezés 1945-re drámai fejlodésen
ment keresztül, és a harckocsikkal felszereli
egységek az amerikai és európai hadseregek
szerves részévé váltak.
/
Ezerkilencszázharminckilenc szeptemberére, ami~orkitört a II. világháború, a harckocsik tervezésének
koncepciója jelentos mértékben megváltozott a két
évtizeddel korábbi elgondolásokhoz képest. Az 1930-as évek
végén szolgálatot teljesíto harckocsik teljesítménye megha
ladta elodeikét, és a változatok száma is megnott. A világ ipa
rosodott országainak többsége rendelkezett egy- vagy többfé
le harckocsival, de csak nagyon kevés országnak voltak egy
séges elképzelései azok alkalmazását illetoen. Németországtekintheto a legmarkánsabb kivételnek e tekintetben. Az el
következo hat évben mindezt drámai változások kísérték,
ugyanis a harckocsi lett a szárazföldi harcok -legyen szó vá
rosi vagy terepen vívott harcról - alapveto eszköze. A harc
kocsi vált korának legerosebb harcászati fegyverévé, me lygyakran döntötte el a csaták kimenetelét.
KÖNNYU ÉS KÖZEPES HARCKOCSIK
A korabeli könnyu és közepes harckocsik könnyen felülkerekedtek minden haderon, amely nem volt felkészülve az ellen
állásra. Páncélzatuk, mely a homlokfelületeken 30, a ve-
BALRA: Az 1944/45 telén az Ardennekben készített felvételen
a félelmetes PzKpfw V-ös Panther harckocsi látható.
A Panther még a háború e szakaszában is félelmetes
ellenfélnek számított, 75 mm-es lövegévei nagy távolságból
képes volt bármely szövetséges harckocsi kilövésére.
44 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: 1940 tavasza. A PzKpfw III-asok személyzete rövid
pihenot tart az észak-franciaországi harcok idején.
A PzKpfw lll-as a lengyelországi harcokban jó teljesítményt
nyújtott, de 1940-ben nem bizonyult megfelelonek a francia
és brit páncéltöro lövegek ellen.
szélynek kevésbé kitett helyeken pedig 7 mm, megvédte a
kezeloket a "közönséges" puska- és géppuskalövedékektol, a
bombák és lövedékek repeszeitol egyaránt. A védettség lehe
tové tette e páncélosoknak, hogy felülkerekedjenek a gyalogság egysége in, és szabadon áttörhessenek a védelmi vonala
kon. A viszonylag kis urméretu fegyverekkel fel szerelt harc
kocsik megvalósították a gyorsan mozgó harcra vonatkozó
elképzeléseket. Mivel a meglepetés ereje oket szolgálta
hogy ne említsük a hatékony légi fedezetet és támogatást -, a
viszonylag könnyu fegyverzettel ellátott német páncéloshad
osztályok 1939 szeptemberében úgy hatoltak át a lengyel vé
delmi vonalakon, mint kés a vajon. A harckocsik ugyanakkor
kevésbé bizonyultak hatékonynak kilenc hónappal késobb,
mikor Hitler meg akarta ismételni sikerét Franciaországban.A német páncélosok még a Lengyelország elleni támadás so
rán is szenvedtek veszteségeket. A 4. páncéloshadosztály például csak 1939. szeptember 4-én 120 harckocsijából ötven
hetet veszített. A könnyupáncélosok 1940-re még az alapve
to gyalogsági fegyverekkel, mint a brit .55-ös Boys, a finn 20
mm-es Lahti Modell 39, anémet 7,92/13 mm-es Panzerbusch
pzB 38-as és pzB 39-es, valamint a japán 20 mm-es Model
97-tel szemben is sebezhetonek bizonyultak. Mindezeken túl
a páncéltöro lövegek, a fóldi célok ellen alkalmazott légvé
delmi lövegek és a nehezebb harckocsik lövegei is komoly
pusztítást vittek végbe soraikban. A "könnyu" harckocsik
majd csak a háború vége felé térnek vissza, de akkorra pán
célzatuk jelentosen megnövekedett, és könnyunek is csak ajelentos súlynövekedésen átment közepes harckocsikhoz képest számítottak.
A NÉMET KÖZEPES HARCKOCSIK
1939 szeptemberében a PzKpfw Ill-as és IV-es akkori válto
zatai a világ legjobb közepes harckocsijainak számítottak, de
már ezek is kezdtek sebezhetové válni. A brit kétfontos lövegmár 500 m-rol ki tudta loni azokat, és a francia SA 35-ös tel
jesítménye sem sokban maradt el ettol. Egyértelmuvé vált,
hogy növeini kell a német közepes harckocsik páncélvédett
ségét, ha továbbra is meg kívánják orizni vezeto szerepüket.
Bár a PzKpfw Ill-ast és IV-est már 1939 szeptemberében
bevetették Lengyelországban, még egy évnek kellett eltelnie
ahhoz, hogy kello számban rendelkezésre álljanak. Még1940-ben, a Franciaország elleni német támadáskor is a rendszerben álló 2500 harckocsi közül csak kevéssel több mint
600 a közepes harckocsi, a többi PzKpfw I-es és cseh gyártmányú PzKpfw 35(t) és 38(t). Ezek a típusok, amint arról
már esett szó, korszerutlennek számítottak. Egy év múlva,mikor Hitler a Szovjetunió ellen megindította a Barbarossafedonevu hadmuveletet, a Wehrmacht és a Waffen-SS állo
mányába 3200 harckocsi, többségében PzKpfw Ill-as és IVes tartozott.
A PZKPFW lll-AS
A PzKpfw III Ausf. H-t 1940 osze és 1941 vége között gyár
tották. Ez a korábbi változatok újfajta láncfeszíto és meghaj
tókerékkel felszerelt továbbfejlesztése, melynél hagyomá
nyos, hatsebességes váltómuvet szereltek az eredetileg alkalmazott eloválasztó rendszer helyére. A változtatásokra nem
gazdasági érdekbol kerult sor: az volt a cél, hogy a páncéloskönnyebb és egyszerubben gyártható legyen. Az Ausf. H-t a
törzstol bizonyos távolságban rögzített kiegészíto páncélzat
tal szerelték fel, mely további védelmet nyújtott a gránátokkal és az akkor elso ízben alkalmazott urméret alatti lövedé
kekkel szemben. A harckocsit a korábbi 360 helyett 400 mm
széles lánctalpakkal látták el, ami csökkentette a talajnyo
mást, bár a harckocsi tömegét kissé megnövelte. Míg néhány
Ausf. E változatba a 37 mm-es KwK helyett a hatékonyabb50 mm-es L/42-es löveget szerelték, addig az Ausf. H 1941
tavaszán a löveg hatékonyabb, L/60-as csohosszúságú válto
zatát kapta. A korábban gyártott példányokba a nagyjavítások
során utólag szerelték be ezt a löveget. Ugyanakkor a szovjet
T-34-es számára, mellyel a németek azon a nyáron csaptakössze, a 60-as csohosszúságú löveg sem jelentett veszélyt,
legfeljebb ha közelrol lottek rá. A PzKpfw III-asba nem épít
hettek nagyobb, nagy torkolati sebess'égu löveget, és ez is
PzKpfw 38(1)
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg,
2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelök: 4 fö
Hossz: 4,62 m
Szélesség: 2,05 mMagasság: 2,36 mPáncélzat: 15-50 mm
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
Motor: 125 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 200 km
Sebesség: 42 km/hSzármazás: Németország
45
egyik olyan tényezo volt, melynek következtében a PzKpfw
IV-es továbbfejlesztése mellett döntöttek.Hogya PzKpfw Ill-asnak esélye legyen megközelíteni a
T-34-est, a következo változat, az Ausf. J páncélzatát 50
mm-re növelték, mely további 700 kg súlynövekedést jelen
tett, igy a harckocsi tömege elérte a 22,5 t-t. Az ezt követo
Ausf. L változat ballisztikailag hasonló, de apáncéltest pán
célzatát további 20 mm-rel vastagították meg. Mindezeken
túl a PzKpfw III-asokat - melyekbol 1942-ben nem kevesebbmint 2600-at gyártottak - az arcvonalban harcoló csapatok
tovább módosították, hogy erosítsék védettségét. A legáltalá
nosabb a testtol adott távolságra rögzített kiegészíto páncél
lemezek felerosítése, illetve a kötényezés, melyet elég maga
san helyeztek el ahhoz, hogy védje a törzs és a torony csatla
kozását, a felfüggesztést és a futómuvet is.
AZ AUSF. M
Ahogy az Ausf. Haz F-nek, úgy az Ausf. M az L-nek volt az
egyszerusített változata. A gyártás megkönnyítése érdekébena törzsön levo - és már az Ausf. J-nél csökkentett méretu
kémlelonyílásokat, valamint búvónyílás okat elhagyták, az
utóbbit a kötényezés amúgy is feleslegessé tette. Ezzel egy
idejuleg a loszertartót megnövelték, hogy elférjen benne az50 db loszer, ami azzal járt, hogy a harckocsi az eredeti
7,92 mm-es géppuskaloszer felét, 2500 db-ot tudott magávalvinni. Az Ausf. M gázlóképességét a korábbi változatok
0,8 m-ével szemben 1,5 m-re növelték. Az Ausf. Mgyártása
1942 közepén az Ausf. N-nek nevezett utolsó változatéval
egyszerre folyt. Az 50 mm-es L/60-as löveg helyett ez utób-
bi változatot a PzKpfw IV-eseken eredetileg alkalmazott, már
jó ideje elavult 75 mm-es L/24-es löveggel szerelték fel. Ez
utóbbihoz jóval nagyobb számban állt rendelkezésre lo
szerválaszték, és megfelelt a közeltámogató alkalmazás által
támasztott követelményeknek. Az utolsó 200 példánya gyá
rakat már a szabványnak számító kötényezéssel és a mágneses aknák ellen kifejlesztett zimmeritborítással hagyta el. Ez
LENT: A PzKpfw 38(t) vezetoje óvatosan hajt rá anémet
utászok által készített pontonhídra az 1940-es
franciaországi hadjárat során. A 38-as harckocsi csehkonstrukció volt.
46 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
PzKpfw lll-as (Sd.Kfz. 141-es) Ausf. H
Fegyverzet: 1 db 50 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 5,58 mSzélesség: 2,95 mMagasság: 2,44 mPáncélzat: 18-30 mmMotor: 300 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 180 kmSebesség: 40 km/hSzármazás: Németország
a borítá.s ebben az idoben vált általánossá anémet harckocsikon.
MERÜlOKÉPES HARCKOCSIK
A németek 5500 PzKpfw Ill-as típusú harckocsit gyártottak,
de más célra még számos alvázat készítettek. Több mint
10 000 a Sturmgeschützök (rohamlövegek) alvázául szolgált.
Ezek torony nélküli kivitelben készültek, és egy 75 vagy 105
mm-es különbözo csohosszúságú löveget építhettek be a fel
építményükbe, jóval nagyobbat, mint amit a harckocsi változatba. Más PzKpfw Ill-as alvázakat Flammpanzer lángszórós
harckocsik építéséhez használtak fel, de készültek parancs
noki és a tüzérség számára páncélozott megfigyelo változa
tok is. A legnagyobb átalakítást az úgynevezett Tauchfáhig,azaz víz alatti változat jelentette, melyet az Oroszlánfóka
hadmuvelethez, a Nagy-Britannia ellen tervezett támadáshoz
fejlesztettek ki. A merüloképes harckocsik minden nyílását és
búvónyílását leszigetelték, a kipufogórendszerre egyirányúszelepet szereltek, és egy hajlékony úszócso biztosította a le
vegoellátást. A jármuvek 7,5 m mély vízben saját erobol tud
tak a mederben haladni, hogy azután a vízbol kijove teljes
meglepetést érjenek el. Néhányat ezek közül a Barbarossa
hadmuvelet korai szakaszában végrehajtott folyóátkeléseknélalkalmaztak.
A PzKpfw III-asokat harc közben eredetileg a kiváló 75
mm-es löveggel felszerelt, kissé nehezebb PzKpfw IV-esek
támogatták. Egy négy századból álló harckocsizászlóaljhoz
tehát három század PzKpfw Ill-as és egy század PzKpfw IV
es tartozott. A háború elorehaladtával, és ahogy a szövetségesharckocsik védettsége egyre nott, világossá vált, hogya tá
mogató harckocsik (a PzKpfw IV-esek) megnövelt toronyátméroje nagyobb jelentoséggel bír, mint ahogy azt korábban
feltételezték. A nagyobb átméro lehetové tette, hogy nagyobb
urméretu, hosszabb löveget szereijenek rá, mely páncéltöro
lövedékkel, normál szög alatt és távolságon belül képes volt
átütni a 92 mm-es páncélzatot, ugyanakkor repeszromboló,
füst- és repeszgránátokkal továbbra is el tudta látni támogatófeladatát.
A TOVÁBBFEJLESZTETT PANZER IV-ESEK
Az új löveggel elsoként az Ausf. F változatú PzKpfw IV-ese
ket szerelték fel, de mire az új változatot gyártani kezdték, alöveg még nem állt rendelkezésre, és ahelyett a régi L/24-es
csohosszúságú löveget kellett beépíteni. Mire 1942 február
jában elkészült az L/43-as löveg, az eredetileg rendelt 650
Ausf. F közül 460-ba már a régi löveget építették be. Az új
löveggel felszereltek az Ausf. F2-es, míg a régi löveg gel ren
delkezok az Ausf. Fl-es jelzést kapták. Az új löveg kissé ne
hezebb lett az L/24-esnél, és a megnövekedett hossz a páncé
lost "fej nehézzé" tette. A probléma tovább súlyosbodott, mi
kor megjelent a 375 mm-es csohosszúságú L/48-as löveggelfelszerelt Ausf. H változat. Ekkor módosították a mellso fu
tómuvet, és kiegészíto tekercsrugókat szereltek fel.
Az Ausf. G 1943 májusában követte az Ausf. F2-est. A két
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 47
JOBBRA: Késoi változat ú PzKpfw lll-as a Das Reich SS
páncéloshadosztály kötelékében a kurszki csata idején.
A lll-as nem volt egyenrangú ellenfele a 76 mm-es löveggel
felszerelt szovjet T-34-eseknek, és a németek súlyos
veszteségeket szenvedtek .
. változat között csak nagyon kis eltérések voltak. Az elkövet
kezo 10 hónapban 1700 Ausf. G épült, majd ezt 1943 márci
usában az Ausf. H váltotta fel. Akkoriban úgy tervezték, hogy
a PzKpfw IV-esek gyártását csökkentik a PzKpfw V-ös
Panther és a PzKpfw VI-os Tiger javára. A PzKpfw IV-es al
kalmazásának idejét azonban meghosszabbította az a tény,
hogy az új harckocsikból nem tudtak a szükségesnek megfe
lelo mennyiséget eloállítani. Az L/48-as löveg mellett azAusf. H páncélzatát 80 mm-re növelték, valamint a fronton
használt régebbi változatokat helyben fel szerelt kötényzettelis ellátták, mely a futómuvet védte az amerikai Bazooka és a
brit PlAT (Projector Infantry Anti-Tank) urméret alatti löve
dékekk(;JIés az oroszok által alkalmazott harckocsi elleni grá
nátokkal szemben. 1944 júliusáig 3775 Ausf. H változat
épült. Ezt a némileg leegyszerusített és vastagabb torony-, il
letve homlokpáncélzattal ellátott Ausf. J követte. Ennél a ko
rábbi köténylemezeket könnyebb, de ugyanolyan hatékony
dróthálóra cserélték. Az Ausf. J-t egészen a háború 14 hónap
pal késobb történt befejezéséig gyártották, és összesen 1750készült ebbol a változatból.
Korának többi harckocsijához hasonlóan a PzKpfw IV-es
alvázát (bár technikai értelemben az héjszerkezetunek tekint
heto) is számos egyéb lánctalpas jármuhöz használták fel.
Ezek közül a legismertebb és a leghatásosabb a 150 mm-es
löveggel felszerelt Sturmpanzer IV-es, a 75 mm-es KwK 40-
PzKpfw lll-as (Sd.Kfz. 141-es) Ausf. J
Fegyverzet: 1 db 50 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 6,5 mSzélesség: 2,95 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 18-50 mm
Motor: 300 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 180 kmSebesség: 38 km/h
Származás: Németország
48 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
es L/48-as löveggel felszerelt Jagdpanzer IV-es páncélvadász
és a négycsövu 20 mm-es légvédelmi gépágyúval felszerelt
Flakpanzer IV-es légvédelmi páncélos. A PzKpfw IV-es szá
mos önjáró löveg alapjául is szolgált.Bár mindketto jó harckocsinak számított, de technikai ér
telemben 1940-re a PzKpfw !II -as és IV-es is elavult. A harc
kocsi ettol még szakérto kezekben halálos fegyvernek számított egészen a Berlinért vívott utolsó csatákig. Szögletes tör
zse és tornya, a torony elején levo levágott részek jelentettehátrányokat csak egyre vastagabb páncélzattal lehetett orvo
solni, ami viszont elkerülhetetlenül a harci tömeg növekedéséveI járt. Mivel a motor teljesítményét nem lehetett tovább
növelni, és hely sem volt egy nagyobb eroforrás beépítésére,az ido múlásával egyre lassabbá és nehézkesebbé váltak. A
PzKpfw IV-es utolsó változata az 5 t súlynövekedés követ
keztében már 5 km/h-vallassúbb az Ausf. D-nél. Az, hogya
futómu ilyen jól bírta a megnövekedett tömeg jelentette terhelést, az eredeti tervet dicséri.
ANAGYMACSKÁK
Már a PzKpfw II! -as elso változata tökéletesítésének és aPzKpfw IV-es tervezésének kezdeti szakaszában anémet
hadero gépesített egységeinek felügyeloje egy új, nehezebb
harckocsi terveinek elbírálásával foglalkozott, melynek ter
vezett tömege meghaladta a 30 t-1. A PzKpfw !II-as és IV-es
megjelenése elott is érdeklodtek egy nehezebb harckocsi
iránt, de az a PzKpfw Neubaufahrzeug kudarcával meghiú-
PzKpfw IV-es (Sd.Kfz. 161-es) Ausf. H
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 7,02 mSzélesség: 2,88 mMagasság: 2,68 mPáncélzat: 10-80 mmMotor: 300 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 320 kmSebesség: 38 km/h
Származás: Németország
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 49
BALRA:A PzKpfw IV-es volt a II. világháború alatt
legnagyobb példányszámban gyártott német harckocsi.
Befolyását mind a mai napig alábecsülik. A felvételen egy
PzKpfw IV-es Ausf. A látható, mely az 1941-es Barbarossa
hadmuvelet idején nagy sebességgel halad el a lángoló
szovjet épületek elott.
sult. 1941. november 21-én azután egy ép T-34/76-ost sike
tÜlt anémeteknek zsákmányolniuk (a típusjel melletti szám a
beépített 76,2 mm-es löveget jelöli, megkülönböztetve azt az
erosebb löveggel felszerelt T-34/85-östol). A harckocsi meg
vizsgálásakor egyértelmuvé vált, hogy egy nagyon költségesnehéz harckocsi kifejlesztése, gyártása és alkalmazása most
már nem luxus, hanem létszükséglet. A hónap vége elott aDaimler-Benz és a MAN utasítást kapott, hogy kezdjék el
egy 75 mm-es löveggel felfegyverzett és 60 mm-es homlok-,
illetve toronypáncélzattal (bár ez utóbbit késobb 100 mm-re
növelték) ellátott és 55 km/h legnagyobb sebesség elérésére
alkalmas nehéz harckocsi kifejlesztését. Mindkét gyár 1942
áprilisában mutatta be a terveket. A Daimler-Benz-féle változat a VK3002-es külsore nagyjából
hasonlított a T-34-esre, csak a tornyot
annyira elöl helyezték el, hogya lö
vegpajzs gyakorlatilag a homlokpáncélzat folytatásának tunt. A meghaj
tást dizelmotor biztosította (ami fon
tos szempont volt aklmr, mikor az
üzemanyag-eloállítás gondot jelentett
Németország számára). A jármu futó
muve hét közepes méretu, egyszeru
lemezrugóra rögzített átlapolt kerék.
A tervet elemzo hatóságok egyetértet
tek abban, hogy jelentos erot képvi
sel, és mindössze az új KwK 42-es 75
mm-es löveg L/48-as Krupp-féle változata beépítését találták hibás elkép
zelésnek. Helyette a Rheinmetall által
kifejlesztett L/7O-es változatot java
solták. Hitler utasítása alapján a min
tapéldány készítésétol eltekintettek,
és 200 darabra adtak megrendelést.
A PANTHER SZíNRE LÉP
A vetélytárs MAN jármuve sokkal ha
gyományosabbnak tunt. Kivitelezésé
ben a sikeres PzKpfw IV-esre emlé
keztetett, de a hegesztett páncélleme
zekbol álló törzs oldalait megdöntöt
ték, hogy a becsapódó lövedékek le
pattanjanak a felületrol. A MAN-vál
tozatba a Maybach HL 210-es jelzésu,
600 LE teljesítményu benzinüzemu
motort építették be. A nyolc tengelyre
rögzitett nagyméretu, gumiperemmel
ellátott, páronként elhelyezett, átla-
polt kerekeket torziós rugózás támasztotta alá, a lánctalp pe
dig 500 mm széles volt. A Rheinmetall által tervezett és ké
szített toronyban elég hely akadt az L/70-es KwK 42-es lö
veg számára. A tornyot kelloen hátul helyezték el, hogya jár
mu mindig elorefordított toronnyal legyen használható, aminem mondható el a Daimler-Benz-féle változatról, különö
sen az L/7O-es löveg beépítését követoen. Az Albert Speer
féle Fegyverkezési Minisztérium támogatásával ez a változatlett a PzKpfw V-ös Panther harckocsi. A Daimler-Benz-féle
változat gyártását leállították, és 1942 májusában a MAN-tól
megrendelték a mintapéldányokat, melyeket a következo év
szeptemberében szállítottak le. A Wehrmacht és a Waffen-SS
olyan súlyos gondokkal küzdött a keleti fronton, hogy az új
harckocsik sorozatgyártását azonnal megkezdték - ami álta
lában mindig nehézségekkel jár -, és az elso példányok no-
LENT: Hogy szembeszáll hassanak az eros 76 mm-es
löveggel felszerelt T-34-esek jelentette fenyegetéssel, a
PzKpfw IV-es késobbi változatait már hosszú csövu,
75 mm-es löveggel szerelték fel.
50 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
PzKpfw Y-ös Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. A
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 8,66 mSzélesség: 3,42 mMagasság: 2,85 mPáncélzat: 16-100 mmMotor: 650 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 200 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Németország
vemberre el is készültek. A tervezés során nagy gondot fordí
tottak a gyártás elokészítésére, és ennek meg is lett az ered
ménye. Két és fél év alatt mintegy 5500 Panther készült el,további 700 törzset másként hasznosítottak. Minderre akkor
került sor, mikor Németország tartalékai egyre fogytak.
Már a tervezés elso szakaszában felismerték, hogya har
cászati követelmények miatt a harckocsi tömege meg fogja
haladni az eredetileg tervezett 30-35 t-t. A Panther harci tö
mege 45 t lett, és még a 700 LE-re növelt teljesítményu mo
torokkal is jelentosen csökkent a teljesítménye. Maximális
sebessége mindössze 45 km/h, azonban a gázló-, mászó- és
lépcsomászó képessége igen jónak mondható.
BEMUTATKOZÁS A KURSZKI CSATÁBAN
Mindössze 20 Ausf. A változatú Panther készült el, melyek
homlokpáncélzata 60 mm, fo fegyverzetük az L/70-es löveg
korai változata volt. A meghajtást egy 650 LE teljesítményu
motor biztosította. A harckocsi kezdettol fogva problémákkal
küszködött, és ezek megoldása nem volt egyszeru, ugyanis aFegyverkezési Minisztérium nem engedte, hogy a programot
leállítsák, vagy akár lassítsák, így a javításokat menet közben
kellett elvégezni. A hibák nagy többsége a felfüggesztésnél, afutómunél és a hutorendszernél jelentkezett. A futógörgokrol
rendszeresen lejött a gumiperem, és cseréjük során öt kereket
BALRA: Az oroszországi hadjárat idején megtett hatalmas
távolságok az embereket és a gépeket egyaránt igénybe
vették. Az 1942 elején készült felvételen látható PzKpfw
IV-es Ausf. O Maybach motorját éppen javítják.
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 51
kellett leszerelni. Az Ausf. B és Ausf. C változatok gyakorla
tilag az Ausf. A más váltómuvekkel felszerelt variánsai. Az
Ausf. D az elso, valóban nagy mennyiségben gyártott válto
zat, mely 1943 januárjában hagyta el a gyártást végzo négy
üzem területét. Az összes Ausf. D-t áprilisban visszahívták,
hogy módosításokat hajtsanak végre rajtuk, bár az elso egy
ségek csak májusban kapták meg az új harckocsikat. A
Pantherek elso bevetésére 1943 júliusában, a kurszki csatában került sor. Ez a II. világháború, de talán a történelem leg
nagyobb harckocsiütközete, melyben 6000 harckocsi vettrészt. A Pantherekbol még akkor sem sikerült volna annyit
bevetni, hogy ellensúlyozni tudják a T-34-esek fölényét a
PzKpfw III -asokkal és IV-esekkel szemben, ha a tipus mármegérett volna a harcbavetésre. A kipróbálatlan és tökéletlen
Panther kis számban, gyakorlatlan kezelokkel történt harcba
vetése komoly taktikai hibának bizonyult. A Vörös Hadse
regnek lehetosége volt arra, hogy korán megismerkedhessen
a harckocsival, és kidolgozhassa a legyozésére irányuló harcászatot, még mielott a Pantherek nagy számban megjelentekvolna az arcvonalban.
A Panther következo változata a kurszki csata idején jelent
meg. Ez a változat az Ausf. Ajelzést kapta, míg az eredetileg
így jelölt változat lett a D l-es, az Ausf. D-k pedig a D2-esek.Az Ausf. A-t kör alakú, nem pedig hengeres parancsnoki ku
polával szerelték fel, a homlokpáncélzaton gömbbefogású
7,62 mm-es géppuskát helyeztek el (ez a korábbi változatok
ból hiányzott), valamint további egyéb módosításokat eszközöltek. Az A-t 1944. február végén az Ausf. G váltotta fel. Az
Ausf. G lényegében szükségmegoldás, melynél igyekeztekfelhasználni a halva született Panther II-es leheto legtöbb ele
mét, ugyanakkor azonban igen hatásos fegyvernek számított.
A Panther II-es konstrukciójának nagy része a kipróbált
PzKpfw VI-os Tigertol származott, és e német harckocsik
legnagyobbikának egyik alkotóeleme, nevezetesen a fémsze
gélyes futógörgok, felhasználásra kerültek az Ausf. G-nél.Ezzel egyszer és mindenkorra sikerült megoldani a gumipe
remek lekopásának problémáját. Az Ausf. G jobb ködveto
berendezést is kapott, melyekkor már a harckocsik védelmé
nek alapveto részét képezte. Mindezeken túl gránátvetokkel
is felfegyverezték, és homlokpáncélzatát is tovább erosítet
ték, melynek vastagsága ekkor elérte a 120 mm-t, és gyakor
latilag mindenféle, a harctéren található fegyvernek ellenállt.
A szövetségesek, akiknek 1944 közepén Normandiában ésmáshol is sok gondot okoztak a Pantherek, úgy számoltak,
hogy egy Panther Ausf. A vagy G reális eséllyel történo le
küzdéséhez 4-5 M4-es Sherman, vagy ezzel egyenértéku kö
zepes harckocsi összehangolt támadására van szükség. A
Pantherrel való összecsapás még ebben az esetben is kocká
zatosnak számított, ugyanis a 75 mm-es L/70-es lövegés a
harckocsi vastag páncélzata együtt igen hatékonynak bizo
nyult.
A LÉTSZÁMHÁTRÁNYBAN LEVO PANTHER
Ha a II. világháború harckocsijait értékelni akarjuk, a Panther
megfelelo alapnak kínálkozik ahhoz, hogy ezzel hasonlítsuk
össze a többit. Sokan tartják úgy, hogya Panther a II. világ
háború legjobb harckocsija. Túlságosan korán vetették harc
ba, a gyártás elotti próbák és módosítások elvégzése elott.
Mindezek ellenére a Panther alapveto szerkezeti felépítése
teljes mértékben megfelelt. A 75 mm-es KwK L/70-es löveg
és a harckocsi vastag páncélzata jól mutatja, hogy az adott
idoszak technológiája által biztosított keretek között mi volt
lehetséges. A löveg kétségtelenül nagyobb teljesítményu,
mint a legtöbb harckocsié, melyekkel a Panther szembekerül
hetett. Torkolati sebessége meghaladta az 1000 mis-ot, és egy
6,75 kg tömegu páncéltöro lövedék kilövésére volt alkalmas.A 75 mm-es L/70-es csohosszúságú löveg átlagos távolságról
átüthette a 140 mm-nél vastagabb páncélzatot, és a Shermant
2000 m-rol ki tudta loni. A Sherman csak 1944-ben kapott
hasonló teljesítményu löveget, de még ez sem bizonyult al
kalmasnak a Panther tornyának vagy homlokpáncélzatának
áttörésére. A Panther páncélzata szögben döntött, hogy le
csússzanak róla a páncéltöro lövedékek, és elég vastag ah
hoz, hogyellenálljon az urméret alatti lövedékeknek a harc
kocsi hatásos lotávolságán belül (azon a távolságon belül,
mikor a harckocsi nagy valószínuséggel képes leküzdeni az
ellenséges célpontot, ugyanakkor o maga sértetlen marad). A
Panther ellen mindössze egy dolog szólt: a rendelkezésre ál
ló mennyiség. A 6000 Pantherrel szemben 50 000 Shermant
gyártottak. A fentiek tükrében látható, hogya szövetségesek
"öt az egy ellen" szabályát is nyugodtan lehetett érvényesül
ni engedni anélkül, hogy számításba vették volna a Sherman
nel egyenértéku brit és szovjet harckocsikat, pedig azok is ki
lotték a maguk Panthereit.
A FÉLELMETES TIGER
A halva született Panther II-es, melynek gyártását 1945 nya
rán kellett volna megkezdeni, egyértelmuen jobb lett volna
elodjénél. Ahogy azt már említettük, ennél a harckocsinál a
Tiger több részegységét - a vastagabb törzspáncélzatot, tér
hatású távmérovel felszerelt kisebb tornyot, a félelmetes, 88
mm-es KwK 36-os löveget, a továbbfejlesztett HL 230-as
motort és az AK 7-4000 típusú váltómuvet - felhasználták.Csak találgatni lehet a harckocsi valószínu teljesítményét, de
a plusz 200 LE-nek köszönhetoen a Panther II-es bár nehe
zebb, de valamivel gyorsabb lett volna elodjénél. Azon vi
szont már lehet vitatkozni, hogy megbízhatósága nem szen
vedett volna csorbát a változtatások eredményeképpen.
A késobb PzKpfw VI -os Tiger néven ismertté vált harcko
csi mintapéldányai elso alkalommal 1942. április 20-án
Hitler születésnapján - mutatkoztak be. Anémet nehézharc
kocsi-program eredete egészen 1937-ig nyúlik vissza, mikor
a 30/35 t tömegu harckocsi megépítése elso alkalommal került szóba. A Henschel-cég két harckocsi kifejlesztésére ka
pott megbízást a Durchbruchswagen DW.l., azaz "áttöro
harckocsira" vonatkozó kiírás formájában. A prototípus már
futáspróbán volt, mikor a cég egy még nehezebb harckocsi
kifejlesztésére kapott megbízást, VK650 l-es jelzéssel. A 65 t
tömegu jármuvet egy 75 mm-es löveggel és több toronyban
elhelyezett géppuskával kívánták felfegyverezni, gyári jelzé-
52 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
se a tervek szerint PzKpfw VII -es lett volna. A programot
1940-ben törölték, bár ekkor már két mintapéldány állt kipróbálás alatt.
A HENSCHEL-FÉLE MINTAPÉLDÁNYOK
Eközben a Henschel-cég folytatta a "könnyebb" nehéz harc
kocsin végzett munkálatokat, és elkészítették a 32 t tömegu,ötfos személyzetu, egy a PzKpfw IV-esen alkalmazotthoz ha
sonló 75 mm-es L/24-es löveggel felszerelt DW.2. jelu min
tapéldányt. Mikor anémet fegyverzetügyi minisztérium1940-ben felkérte a Daimler-Benz-, a Henschel-, a MAN cé
get és dr. Ferdinand Porschét, anémet harckocsibizottság elnökét, hogy dolgozzák ki egy 30 t tömegu harckocsi terveit,
a Henschel-féle javaslat a DW.2.-n alapult. A céget felkérték,
hogy Volketten Kraftfahrzeug, azaz lánctalpas gépjármu,
VK3001(H) jelzéssel készítsen négy mintapéldányt. Porsche
is megbízást kapott mintapéldány építésére VK3001(P) jelzéssel. A Henschel-cég a következo év márciusára készítette
el a két prototípust, a következo kettot pedig hat hónappal késobb. A konstrukció hasonlított a PzKpfw IV-eséhez, de olda
lanként hét, torziós rugókra rögzített átlapolt görgovel és három visszafutó görgovel rendelkezett. Aharckocsit 75 mm-es
L/48-as löveggel tervezték felszerelni, de mikor november
ben megvizsgálták a zsákmányolt T-34/76-ost, a harckocsit
még azelott elavultnak nyilvánították, hogya törzzsel végzett
próbák befejezodtek volna. A VK3001-es projektet mint
harckocsitervet elvetették, és a VK3001(H) mintapéldányo
kat ahelyett önjáró lövegekké építették át. Hasonló 36 t-s prototípust rendeltek a Henschel-cégtol VK3006(H) jelzéssel,
melybe a 75 mm-es kúpos furatú löveget építettek. Ezt a tervezetet is törölték, de ennek inkább gazdasági okai voltak,
mint az, hogy nem felelt volna meg.
A 88 mm-ES LÖVEG ALKALMAZÁSA
Az akkoriban rendelkezésre álló 75 mm-es löveg alkalmat
lansága az 1940-es kora nyári, brit és francia harckocsik elle
ni harcokban nyilvánvalóvá vált, a brit MatiIda II-esek páncélzatát például az arras-i harc ok idején nem tudta átütni.
Mindezek hatására Hitler parancsot adott arra, módosítsák a
88 mm-es Fliegerabwehrkanone FiaK 36-ost, hogy beszerel-
hessék az új harckocsiba. Így bármely szövetséges harckocsitki tudott loni 1500 m-rol, miközben benne nem tudnak kárt
tenni. A FiaK 36-os légvédelmi löveg, melyet vontatott pán
céltöro lövegként is alkalmaztak, és mindkét szerepkörbenjól bevált. A Fegyverkezési Minisztérium urméret alatti löve
get akart, mely az ugyanakkora rombolást a jóval nagyobb
sebesség révén érte el. Az ilyen fegyvereket vontatott páncél
töroként már kipróbálták, és nagyon hatásosnak bizonyultak,de a lövedékekhez volfrámra volt szükség, amibol nem állt
rendelkezésre elég. Amennyiben ezt a fegyvert választják,
annak lényeges következményei lettek volna a jármure néz
ve: kisebb és emiatt könnyebb lett volna. Végul azonban avolfrámhiány vetett véget a tervnek.
1941 májusában a Henschel és a Porsche muvektol egy
aránt megrendelték az átalakított FiaK 36-os löveggel feIszereit prototípusokat VK4501(H) és (P) elnevezéssel. Nem
meglepo módon mindkét cég a korábban a 30 t tömegu harc
kocsikon végzett munkálatokat vette alapul. A Porsche-féleváltozat benzin-elektromos meghajtással és hosszanti torziós
rugókkal, valamint egyéb újításokkal készült. A próbák során
azonban a hagyományosabb Henschel-féle konstrukció nyert
annak ellenére, hogy lOt-val haladta meg az eloírt tömeget.
A VK4501(H)-t 1942 augusztusában PzKpfw VI-os Tiger
Ausf. H néven kezdték gyártani, ugyanakkor elovigyázatosságképpen Porschétól is rendeltek 90 db-ot arra az esetre, ha
a Henschel által gyártott harckocsival elore nem látott problémák adódnának.
A LOMHA ELEFÁNT
Végül, mivel a Henschel-féle harckocsikkal nem volt probléma, a Porsche által gyártott törzseket a 88 mm-es Panzerab
wehrkanone PaK 43/2-es L/7l-es felhasználásával páncél va
dásszá építették át. A löveg a rögzített, páncélozott felépít
ményben csak korlátozott oldalirányú mozgással rendelkezett. Ajármu elnevezése Panzerjiiger Tiger (P) Ferdinand lett,utalva annak tervezojére. A Ferdinand elnevezést késobb Ele
fántra változtatták, és a kezeloi is így nevezték a páncélvadászt. Ezek a hatalmas, 8 m hosszú, 3,5 m széles és 65 t tö
megu harcjármuvek elso alkalommal a Citadella hadmuve
letben, a Kurszknál vívott páncéloscsatában vettek részt. 200
mm-es homlokpáncélja ellenére, me ly mindenféle szovjet löveggel szemben védelmet nyújtott, az Elefánt sebezhetonek
bizonyult a szovjet rohamutászok (robbanóanyaggal feIszereit gyalogosok) elleni harcban, ugyanis nem rendelkezett
védo géppuskával. Muszakilag sem voltak megbízhatóak, ésnem rendelkeztek kello mennyiségu loszerrel sem. A harcbanegyik sem felelt meg az elvárásoknak.
Mindeközben a Henschel által gyártott Tiger egyre eroseb
bé vált. Bár számozása szerint a Panther után következett, a
PzKpfw VI-os Tiger egyértelmuen egy korábbi idoszak ter-
BALRA: A Viking SS-páncélgránátos-hadosztály a keleti
arcvonalon 1941/42-ben. A képen látható PzKptw IV-es
Ausf. G-t kötényzettel is ellátták, de ez sem sokat segítettaz igazi ellenség, a kegyetlen orosz hideg ellen.
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
méke. Nem rendelkezett az elobbire jellemzo dolt páncélzat
tal, sokkal inkább a PzKpfw IV-esre emlékeztetett, és védett
ségét a páncélzat vastagsága adta. A Tiger homlokpáncélja110, a törzs oldalának felso része 60, alsó része pedig 82 mm
vastag páncélborítást kapott. A páncéllemezeket hegesztéssei
rögzítették, és a leheto legnagyobb lemezmérettel dolgoztakannak érdekében, hogy javítsák a törzs merevségét, mely a
mintapéldánynál jelentos mértékben elhajlott, ha a fo fegyverzettel nem közvetlenül elore tüzeltek. A torony oldalait és
hátsó részét például egy patkó alakúra hajlított 80 mm-es le
mezbol alakították ki, ehhez rögzítették az egyenes, 100 mm
JOBBRA: A Das Reich SS-páncélos hadosztály 1943
júliusában kapta meg az új PzKptw V-ös Panther
harckocsikat. Kétségtelenül ez volt a II. világháborúban
alkalmazott legjobb német típuso
PzKpfw V-ÖS Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. A
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 8,66 m
Szélesség: 3,42 mMagasság: 2,98 mPáncélzat: 16-110 mmMotor: 700 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 200 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Németország
53
54 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
PzKpfw V-ÖS Panther (Sd.Kfz. 171-es) Ausf. GSzármazás: Németország
1. 75 mm-es Lf70-es löveg
2.7,92 mm-es MG 34-es géppuska3.7,92 mm-es MG 34-es géppuska4. ventilátor
5. parancsnoki kupola6. löveg bölcso7. TZF 12a típusú távméro8. hátsó búvónyílás9. parancsnoki mikrofon és fülhallgató tartója
10. rádiós búvónyílása
11. toronyforgató berendezés12. löveg függoleges irányzására szolgáló kerék13. motor hutoventilátora14. szellozo15. 75 mm-es loszer
16. lövegegyensúlyozó és -emelo berendezés17. lövegellensúly18. tartó az üres 75 mm-es lövedékhüvelyek számára19. Maybach motor
20. lövegtisztítókészlet
21. tartalék
lánctagok22. loszer a
7,92 mm-es
géppuskához23. tüzér ülése
24. rádiós ülése25. muszerfal
26. tartó az üres 7,92 mm-es
hüvelyek számára27. hidraulikus toronyforgató
berendezés
28. kompresszor29. fékberendezés
30. sebességváltó31. vezeto ülése
32. a 7,92 mm-es géppuska vezérlopedálja33. fék hutovezetéke
34. fogaskerékház35. fék
36. olajszivattyú37. akkumulátorok
38. differenciálmu
39. meghajtókerék
40. visszaterelo görgo41. felfüggesztés mozgáshatárolója42. lengéscsillapító43. lengo csapágy kar44. felfüggesztés45. átlapolt futógörgok46. láncfeszíto kerék
47. torziós rugózású felfüggesztés
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 55
56 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
vastag homloklemezt, melyen áttörések révén rögzítették a110 mm-es lövegpajzsot.
Az elso 250 Tigert a 645 LE teljesítményu HL 210-es motorrallátták el, de a késobbi változatokba a 700 LE-s HL 230
as került. A gyakorlatban csak nagyon csekély eltérés volt a
kétféle motorral szerelt változatok teljesítményében, azok
mindössze 37 km/h maximális sebességet érhettek el. A Tigerek 567 l-es üzemanyagtartályuk ellenére is mindössze 120
km hatótávolsággal rendelkeztek országúton, mely érték terepen nagyjából a felére csökkent.
ÁTLAPOLT FUTÓMU
A Henschel számára igen hasznosnak bizonyult a VK3001essel és VK3601-essel tapasztaltak, mikor hozzáláttak a Ti
ger tervezéséhez, melynek oldalanként nyolc tengelye volt,
melyekre nagy, átlapolt futógörgoket helyeztek. A tengelyektorziós rugózással rendelkeztek, és a görgok mérete szükség
telenné tette avisszafutó görgok alkalmazását. A korai gyár
tású Tigerek gumiperemu görgokkel rendelkeztek, melyeket1944 februárjától kezdodoen tiszta fémbol készült, belso ru
gózású görgokre cseréltek. Bár a Tiger Ausf. H, melyet viszszamenoleg Ausf. E-ként neveztek el, soha nem küszködött a
Pantherekre jellemzo gumiperem-leválás sal, de a Tigerek kezeloinek is megvolt a maguk baja a futómu karbantartásával.
A TIGER AUSF. H
A Tiger Ausf. H-t kétfajta lánctalppallátták el: a 725 mm szé
les harci és az 520 mm-es szállításhoz használt lánctalpakkal.
Ez utóbbi felhelyezéséhez a négy külso futógörgot el kelletttávolítani. Azokat igen aprólékos és nehéz munkával a harci
lánctalp visszahelyezésekor szerelték a helyükre. Az átlapolt
görgok minden terepen kiváló, stabil futást eredményeztek,
de rendelkeztek egy komoly hátránnyal is. A sár lágy állapotában beragadt a két kerék közé, majd kokeménnyé száradt,
ha a harckocsi bizonyos ideig mozdulatlan maradt. Amennyi
ben például a Tigerek ilyen körülmények között a napi mene
tet követoen megálltak éjjelre, lehet, hogy reggelre mozgásképtelenné váltak. A Vörös Hadsereg parancsnokai hamar
felismerték ezt, és támadásaikat úgy idozÍtették, hogy kiak
názzák az ellenség hátrányos helyzetét. A Tiger 1942 szep-
BALRA: A baloldalon látható PzKpfw V-ös Panther Ausf. G-n
alkalmazott vastagabb páncélzat sem óvta meg a
harckocsit attól, hogyaroncstelepre kerüljön.
(A jobb oldalon egy Jagdpanther látható.)
temberében mutatkozott be harci körülmények között a le
ningrádi ostrom során olyan terepen, mely alkalmatlan a pán
célosok számára. A Tigerek a jól elhelyezett ellenséges páncéltöro lövegekkel szemben kevés fedezéket nyújtó, nyílt te
repen kerültek bevetésre. Mindezek miatt jelentos vesztesé
geket szenvedtek. A normandiai partraszállást követo nagy
ütközetek idejére a Tigerek személyzete felismerte, hogy jármuveiket fedett terepen, lesállásból támadva tudják hatéko
nyan alkalmazni, ahol kiaknázhatják eros fegyverzetüket éspáncélzatukat, ugyanakkor a mozgékonyság hiánya, kis se
bességük és kis hatótávolságuk nem jelent hátrányt. Mind
ezek eredményeként 1944 folyamán a szövetségesek ellen a
normandiai sövényekkel szabdalt terepen, ahol a szuk utak,
magas, vastag sövényekjellemzoek, a Tigerek kiváló teljesít
ményt nyújtottak. A brit 7. páncéloshadosztály (a SivatagiPatkányok) egy alkalommal legalább 25 jármuvet veszítettekegy Tiger harckocsival vívott harcukban. Természetesen nem
mindegyik elveszített jármu volt harckocsi, bár más jelentések magasabbra teszik a veszteségeket.
MICHAEL WITTMANN
A fent említett összecsapásra 1944. június 13-án került sor
Villers-Bocage közelében a Caenért vívott harc ok idején, az
Epsom hadmuvelet keretében. A harckocsi parancsnoka a
101. SS-nehézharckocsi-osztálynál szolgálatot teljesíto Michael Wittmann SS-Obersturmbannführer volt. Wittmann
harckocsiparancsnokként két év alatt mintegy 119 (más for
rások szerint 138) ellenséges harci eszközt semmisített meg.Azon a télen, az ardenneki csatában, a suru erdokkel borított
hegyek között a Tigerek ismét megmutatták, mire képesek.Az itt, valamint a Caen térségében vívott harcok során kelt a
Tigemek olyan híre, hogy gyakorlatilag minden ellenségesharckocsival szemben sebezhetetlen.
A szabványos csatár változaton kívül a Tigemek volt parancsnoki változata is. Ezeket harcászati parancsnoki aszta
lokkal, valamint külön rádiókkal látták el, melyek közül az
egyik a légierovel, a másik pedig a hadosztállyal történo kap
csolattartást szolgálta. A külön felszerelés beépítése miattcsökkent a löveg és a géppuskák számára berakható loszermennyisége. Néhány Tigert átépítettek muszaki mento válto
zattá, másokat pedig Sturmtiger néven 380 mm-es Raketen
werfer rakétavetokkel szereltek fel a 88 mm-es löveg helyett.
Közhelynek számít, hogy amint egy fegyverrendszer gyártását megkezdik, hozzá kell kezdeni az azt felváltó rendszer
kifejlesztéséhez is. Természetesen alig kezdték meg a Tige
rek építését, a Porsche és a Henschel gyárat utasították, hogy
fejlesszenek ki egy erosebb fegyverzettel és vastagabb pán
célzattal rendelkezo nehéz harckocsit. A lövegnek ugyan
olyan 88 mm-es U71-esnek kellett lenni (mely még maga is
prototípus volt), mint amit az Elefánt páncélvadászon alkal-
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 57
JOBBRA: A legendás PzKpfw VI-os Tiger Michael Wittmann
SS-Obersturmbannführer (bal szélen) parancsnoksága alatt
állt. Figyeljük meg a löveg csövére festett, a kilott
ellenséges harckocsikat jelzo gyuruket.
maztak. Hosszabb cs övével és nagyobb torkolati sebességévei - 840 helyett 1020 mis - a KwK 43-as U7l-es át tudta
ütni a 180 mm-es páncélzatot is. A Porsche által kifejlesztett
típus, a VK4502(P) esetében nem meglepo módon a korábbi
terveknél is alkalmazott benzin/elektromos meghajtást vették
alapul. Ez ismét elhibázott döntésnek bizonyult, ugyanis ha
sonlóan az urméret alatti lövegcsövek esetében hozott dön
téshez, a nagy elektromos motorokhoz szükséges réz hiányamiatt ez utóbbit sem lehetett megvalósítani.
A Henschel által kifejlesztett VK4503(H) változatot vá
lasztották ki, de ez alkalommal arra kényszerültek, hogy a
vetélytárs Porsche-cég által kialakított tornyot építsék be a
páncélosba, mely 150 mm-ig minden löveg befogadására al
kalmasnak tunt. A torony homlokpáncélzatán levo alsó be
mélyedés a becsapódó lövedékeket a törzs felso páncélzata
felé irányította. Beletelt némi idobe, mire a Henschel-cég ki
fejlesztette saját toronyváltozatát, és az elso 50 példányt a
Porsche-féle toronnyal szerelték fel. A már említett hátrány
tói eltekintve a torony igen jó formájúra sikerült. A 100 mm
vastag oldalfalakból rombusz keresztmetszetu tornyot alakí
tottak ki. A torony oldalfalai a törzs oldalának meghosszab
bításának tekintheto ek, ami segített abban, hogy az ide becsa
pódó lövedékek lepattanjanak a felületrol. Ennél a típusnál,elodjétol eltéro módon, fuár tanultak a Panther és aT -34-es
esetében tapasztaltakból. A PzKpfw Tiger II-es Ausf. B való
jában sokkal inkább a Panther, mintsem a Tiger továbbfejlesztésének tekintheto, mivel az elobbivel sokkal több közösvonásuk van.
A TIGER II-ES
A Tiger II-es egy dologban azonos volt a két elobb említett tí
pussal: mindhármat a 700 LE teljesítményu, Maybach V12
es motorral szerelték fel. Míg azonban az a 45 t-s Panther
esetében elfogadhatónak, az 55 t-s Tigernél pedig éppen
megfelelonek bizonyult, aligha lehetett elégséges egy közel
PzKpfw VI-os Tiger (Sd.Kfz. iSi-es) Ausf. E
Fegyverzet: 1 db 88 mm-es löveg, 2 db 7,92 m'm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 8,45 mSzélesség: 3,7 mMagasság: 2,93 mPáncélzat: 25-100 mm
Motor: 700 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 120 kmSebesség: 38 km/hSzármazás: Németország
58 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
JOBBRA: A "Királytigrisek"
88 mm-es lövege alkalmas volt
minden szövetséges harckocsi
kilövésére, de a harckocsiból
soha nem készült annyi, hogysikerrel vehesse fel a harcot a
két irány ból eloretöro ellenségesharckocsikkal szemben. A
felvételen látható példányra nyílt
terepen csaptak le az amerikai
Shermanek, és a lánctalpára
irányított lövésekkel tették
harcképtelenné. (A harckocsi a
Porsche által gyártott toronnyal
van felszerelve - A ford.)
70 t tömegu harckocsi esetében. Mindennek eredményekép
pen a Tiger II-es teljesítménye jelentos mértékben romlott.
Országúton a sebessége elérte a 40 km/h-t, de nagyon nehe
zen gyorsult, és fogyasztása hatalmasra nott. Terepen 60 km
es út megtételéhez 865 1 üzemanyagot fogyasztott, míg
ugyanez ~nnyiség országúton alig kétszer akkora távmegtétéMhez volt elegendo. A helyzetet csak súlyosbította,
hogya motornak állandóan teljes fordulatszámon kellett mu
ködnie, és ez gyakori meghibásodásokhoz és üzemzavarok
hoz vezetett. Nem teljesen világos, miért a Maybach HL230-as motort választották. Erosebb eroforrások is rendelke
zés-re álltak volna, például a Daimler-Benz-féle 1050 LE-s
MB 509-es, melyet a kudarcot vallott Maus harckocsiba épí
tettek, vagy a még erosebb HL 234-es, mely alig nagyobb
üzemanyag-fogyasztás árán megfelelo teljesítményt biztosított volna. Hasonló teljesítményu dízelmotorok is rendelke
zésre álltak, melyek egyrészt csökkentették volna a fogyasz
tást, másfelol a kevésbé finom üzemanyagot könnyebb volt
nagyobb mennyiségben eloállítani.
A két másik német nehéz harckocsihoz hasonlóan, a Tiger
II-es tornyát is hidraulikus erovel mozgatták, és amennyiben
a motor nem járt, vagy - és ez gyakran megesett - elfogyottaz üzemanyag, kézi erovel is el lehetett fordítani. A hidrauli
kus rendszer valójában nem volt eléggé precíz, és a lövegke-
Panzerjager Tiger (PaK 43/2-es) Elefant (Sd.Kfz. 184-es)
Fegyverzet: 1 db 88 mm-es lövegKezelok: 516 to
Hossz (löveggel): 10,27 m
Szélesség: 3,63 mMagasság: 2,97 mPáncélzat: 20-200 mmMotor: 700 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 90 kmSebesség: 38 km/h
Származás: Németország
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
PzKpfw VI-os Königstiger Ausf. B (Sd.Kfz. 182-es)
Fegyverzet: 1 db 88 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 10,43 mSzélesség: 3,76 mMagasság: 3,15 mPáncélzat: 25-150 mmMotor: 700 LE-s benzin üzemu
Hatótávolság: 120 kmSebesség: 35 km/h
Származás: Németország
59
zelok gyakran kényszerültek a manuális megoldás alkalma
zására. A 250 mm átméroju kerék kétszeri elforgatásával a
tornyot 1°-kal sikerült elmozdítani, azaz egy teljes fordulathoz nO-szor kellett elforgatni. A Tiger I-eshez (legalábbis az
elso 300 példányhoz) hasonlóan a Tiger II-est is fel lehetett
szerelni a Schnorkel légzocsovel, és megfelelo, többórányi
elokészítés után 4 m mélységu vízbe is merülhetett, maximum 2,5 óra idotartamra. Szivattyúkat szereltek fel az eset
leg betöro víz eltávolítására. A Tigerek egy nem kívánatos
jellemzojét megszüntették. A futógörgoket már nem átlapol
tan alkalmazták, bár egymást továbbra is átfedték, és ezzel si
került megakadályozni a jármuvek tél folyamán történo megbénulását.
A nem megfelelo erosségu motor alkalmazása következté
ben széles körben fellépo muszaki megbízhatatlanságtól elte
kintve a Tiger II-es nagy népszeruségnek örvendett, mivelmegfelelo alkalmazás esetén nem lehetett kiloni. A kiváló lö
veg és a masszív páncélzat a II. világháború legerosebb harc
kocsijává tette. A Tiger II-est a németek és a szövetségesek
Königstiger (Királytigris) néven is ismerték. 1944 kora nya
ra és a háború vége közötti idoszakban 485 példány készült
belole. Ez alig maradt alatta a Tiger I-es gyártási ütemének,melybol két év alatt 1350 készult.
A PÁNCÉLVADÁSZ KÖNIGSTIGER
A Tiger II-esnek egy változata épült, a 250 mm-es ferde hom
lokpáncélzattal ellátott Panzerjiiger Tiger Ausf. B páncélva
dász. A páncélvadászt 128 mm-es PaK 44-es L/55-ös nagy
torkolati sebességu löveggellátták el, melynek 28,3 kg töme
gu lövedéke adott esetben akár egy csatahajó páncélzatát is
képes volt átütni. A n t-s harcjármube a HL 230-as motort
építették, minek következtében nagyon "alulmotorizált" lett,
és emiatt megbízhatósága még az alapjául szolgáló harckocsiénál is rosszabb. A németek a II. világháború második fe
lében komoly erofeszítéseket tettek olyan fegyverek és jár
muvek kifejlesztésére, melyek alig jutottak túl a mintapéldány-stádiumon, és melyeket egy Hitlernél racionálisabban
gondolkozó személy már korábban elvetett volna. Ez a harc
kocsikra is vonatkozott, és Ferdinand Porsche 1942-ben egy
hatalmas harckocsi ötletévei állt elo. A monstrum tömege elérte a 150 t-t, páncélzatának vastagsága 40 és 350 mm között
váltakozott, és egy 150 vagy 128 mm-es nagy torkolati se
bességu löveggel és egy párhuzamosított géppuskával kívánták felfegyverezni. A meghajtást egy 1200 LE-s motor bizto
sította, mely a lánctalpakat elektromotorok igénybevételévei
hajtotta meg. A jármuvet a Porsche által mindig is kedvelthosszanti torziós rugózás sal látták el, és futómuve oldalan-
60 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
PzKpfw VI-os Tiger (Sd.Kfz. 181-es) Ausf. ESzármazás: Németország
1. 88 mm-es U56-os löveg
2. 7,92 mm-es MG 34-es géppuska
3. 7,92 mm-es MG 34-es géppuska
4. a 7,92 mm-es géppuska loszere5. ködveto berendezés
6. vészkijárat
7. parancsnok ülése
8. parancsnok kézi kereke a torony elforgatásához9. lorés
10. toronyforgató berendezés
11. parancsnok védolemeze
12. a tüzér kézikereke a torony elforgatásához
13. a tüzér kézi kereke a lövegcso emeléséhez14. tüzér ülése
15. pedál a géppuskával történo tüzeléshez16. kettos távméro
17. légszuro berendezés
18. Maybach motor19. rádiókészülék
20. 88 mm-es loszer
21. a hidraulikus toronyforgató berendezés pedálja
22. hidraulikus toronyforgató berendezés23. tárcsafék
24. kormánymu
25. kormánykerék26. eroátviteli rendszer
27. vezeto ülése
28. kézifék
29. gázpedál30. lábfék
31. tengelykapcsoló pedál
32. lengéscsillapító
33. torziós rugózású felfüggesztés
34. átlapolt futógörgok
35. parancsnoki kupola
36. szellozés kapcsolója
37. légszívó szelepek vezérlése
38. üzemanyag-szivattyú
39. üzemanyagcsap
40. géppuskaloszer tartója
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 61
62 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
ként négy zsámolyra rögzített, 24, részben egymást átfedokisméretu görgobol állt.
Mikor a Mamut elso mintapéldánya 1943 decemberében
megjelent, egyértelmu volt, hogy a toronnyal is felszerelt
harckocsi teljes tömege el fogja érni a 190 t-t. A prototípus
azonban az OKW, azaz a német hadsereg foparancsnoksága
nagy meglepetésére mindezek ellenére jól teljesített a tesztek
során. Az eredetileg tervezett 1200 LE-s motor helyett egy1080 LE teljesítményu Daimler-Benz motorral 20 km/h se
bességet ért el úton. A gúnyosan Mausnak (egér) nevezett
harckocsi túl nehéz volt ahhoz, hogy a hagyományos hidak
elbírják, így mereven beépítheto levegoztetocsövekkellátták
el a küzdo- és a motorteret egyaránt, melyek segítségével 8 mmély vízben is haladhatott. Egy szakérto szerint "soha nem
határozták meg, mi lenne a Maus harcászati alkalmazása",
ennek ellenére kilenc prototípusa készült el. A Harmadik Bi
rodalom összeomlása megakadályozta a 150 db-os megrendelés teljesítését.
Anémet fegyveres erok parancsnoksága, az OKH több ok
ból is ellenezte a Porsche-féle Maus fejlesztését. Reakciójuk
hasonlított a francia Service Technique Automobile-éhoz
1916-ban, a Schneider-féle Char d'Assaut esetében. Helyette
az E 100-as jelu verseny társát részesítették elonyben. Ezt a
Henschel fejlesztette, és nem meglepo módon olyan volt,
mint a Königstiger 150 mm-es KwK 44-es L/38-as löveggelés 75 mm-es párhuzamosított géppuskával felszerelt na
gyobb változata. Az E lOO-as némileg könnyebb a Mausnál,
KV-1A
bár ez relatív, hiszen az 50-200 mm páncélvastagságú harc
kocsi össztömege elérte a 140 t-t. A háború végén egy minta
példánya volt készüloben. Soha nem fejezték be.
A Németországban a háború végén gyártott közepes és ne
héz harckocsik kétségtelenül a világ legjobbjainak számítot
tak, melyeket nem a jobb konstrukciójú jármuvek, hatéko
nyabb harcászat vagy a jobb harci képességek, hanem pusztán a túlero gyurte le. Az amerikaiak csak a Shermanbol több
mint kétszer annyit gyártottak, mint amennyi Németország
teljes harckocsitermelése volt. Mindezen túl a II. világhábo
rúban a Szovjetunió 40 000 T-34-est gyártott. A német harckocsik kiválóságának ismeretében, a Rheinmetall és a többi
német cég által alkalmazott technikai megoldások nagy részea háborút követoen is alkalmazásra került.
A VÖRÖS HADSEREG HARCKOCSIJAI
A háború alatti német harckocsigyártást leginkább befolyáso
ló T-34-es kialakítására Walter Christie volt a legnagyobb
hatással. Az általa kifejlesztett Ml928-as alapján gyártott
BT-sorozathoz tartozó harckocsikat alapul véve MihailKoskin szovjet tervezo, együttmuködve a harkovi Komintern
Muvekben dolgozó Alekszandr Morozovval és Nyikolaj
Kucserenkóval, nekilátott egy 20 t-s közepes harckocsi meg
tervezésének. Az A-20-as a Christie-féle lánctalpas/kerekesüzemmódban muködött, a törzs és a torony páncélzata ívben
hajlott, és egy 45 mm-es L/46-os löveggel és eros, megbízha
tó dízelmotorrallátták el, melynek köszönhetoen sebessége
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg, 3 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 6,9 mSzélesség: 3,25 mMagasság: 2,67 mPáncélzat: 30-75 mm
Motor: 600 LE-s dízel
Hatótávolság: 225 km
Sebesség: 35,3 km/hSzármazás: Szovjetunió
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
T-34/76C
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 7,08 m
Szélesség: 2,9 mMagasság: 2,45 mPáncélzat: 14-45 mmMotor: 500 LE-s dízel
Hatótávolság: 450 kmSebesség: 50 kmlhSzármazás: Szovjetunió
63
elérte a 65 km/h-t. Az A-20-as fo fegyverzetétol eltekintve
fölényben volt ellenfeleivel szemben, így azt egy 76,2 mm
es L/26,5-ös lövegre cserélték. Az így már A- 30-asként is
mertté vált harckocsi gyártása 1930-ban vette kezdetét.
A T-34-ES
Koskin nem volt biztos abban, megéri-e lemondani a lánc
talp, különösen annak szélessége által kínált elonyökrol
azért, hogy a harckocsi kerekes üzemmódban is alkalmazha
tó legyen. AT -32-es jelzésu következo konstrukciójánál meg
is szüntette ezt a képességet. Mindennek eredményeképpen
szélesebb lánctalpakat, kisebb talaj nyomást és javított terhe
lést ért el. A T-32-es alapjában véve nagyban hasonlított az
A-20/30-ashoz, leszámítva, hogy oldalanként nem négy, ha
nem öt futógörgovel rendelkezett, melyek elég nagyok ah
hoz, hogy szükségtelenné tegyék avisszafutó görgok alkal
mazását. Kismértékben lassúbb, mint a jobban védett és ero
sebb fegyverzettel ellátott A-20/30-as. Koskin véleménye
szerint a T-32-es jobb és alkalmasabb további fejlesztésekre.
Ez képezte aT -34-es néven ismertté vált típus alapját.A némileg vastagabb páncélzattal (45 mm) és 12 hengeres
V-2-es motorral felszerelt T-34-es mintapéldány 1940-ben
jelent meg, röviddel azelott, hogy Koskin tüdogyulladásban
meghalt. Helyét Morozov vette át fomémökként, és o kezdte
meg a harckocsi gyártását. A harckocsit jóval erosebb, 76,2
mm-es L/30,5-ös csohosszúságú löveggel fegyverezték fel,
melynek torkolati sebessége elérte a 610 mis-ot. Ez elegendo
ahhoz, hogy 6,25 kg-os páncéltöro lövedéke átlagos távol
ságból és becsapódási szögön belül átüsse az 55 mm-es pán
célzatot. Ekképp lehetové vált, hogy kétszer akkora távolság
ból, akár szembol is végezzen a PzKpfw Ill-as és IV-es kora
beli változataival. A harckocsit két 7,62 mm-es Dektarjev
géppuskávallátták el, egyiket párhuzamosítva, a másikat pe
dig a homlokpáncélzatba építették be. A T-34-es lánc talpai
szélesebbek kora bármely harckocsijának lánctalpainál. Ez,valamint az aszimmetrikusan kiképzett, öt nagy futógörgobol
BALRA: A KV-1-es harckocsi elso változatait a szovjet-finn
háborúban próbálták ki harci körülmények között. A képen
látható KV-1 C-t vastagabb homlokpáncélzattal és erosebb
(600 LE-s) motorral szerelték fel.
64 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
T-34/8S-ös
Fegyverzet: 1 db 85 mm-es löveg,
2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (elorefordított löveggel): 7,5 mSzélesség: 2,9 mMagasság: 2,62 mPáncélzat: 18-75 mmMotor: 500 LE-s dízel
Hatótávolság: 300 km
Sebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió
álló futómu, melynek tekercsrugókon nyugvó felfüggesztése
a test belsejében kapott helyet, lehetové tette, hogya T-34-es
ott is haladni tudjon, ahol a többi harckocsi elakad. 615 l-es
üzemanyag-kiszabata révén - melynek negyedét ledobható
külso tartályokban helyezték el - a harckocsi hatótávolságaelérte a 450 km-t. A T-34-es kiváló harckocsi volt eredeti
formájában is, melyet a háború elorehaladtával továbbfejlesztettek. Mindezek ellenére akadtak hibái is. A hátsókerék
meghajtás kudarcnak számított, és a problémát csak átterve
zéssei sikerült kiküszöbölni. A toronnyal is voltak gondok. A
parancsnok búvónyílása túlságosan nagy, rossz irányba nyí
lott, ráadásul a mellso részénél rögzítették. A hegesztett to
rony jellegzetes lövegbölcsojévei maga is túl kicsinek bizo
nyult, és mivel hátsó része jelentosen túlnyúlt, megakadá
lyozta a lövedékek lepattanását.
A T-34-ES VÁLTOZATAI
Az elso sorozatban gyártott T-34-eseket 1940 júniusában ad
ták át a Vörös Hadseregnek a harkovi, leningrádi és sztálin
grádi üzemek, bár az év folyamán mindössze 120 példány ké
szült. 1941 nyarán, Hitler Szovjetunió elleni támadása során
a harkovi és leningrádi üzemeket veszélyben levonek ítélték,
és a szovjet ipar nagy részével együtt áttelepítették az Urál
hegységtol keletre levo területekre. A harckocsi gyártó üze
meket Cseljabinszkba telepítették, ahol a már ott levo trak
torgyárral együtt Tankográd névvel egészen a Szovjetunió
1990-es összeomlásáig a harckocsigyártás összpontosult. A
T-34-es elso - nyugaton T-34/76Ajelzéssel ismert - válto
zatát 1942-ig gyártották. Ekkor jelent meg a Model 1939-es
löveg - a Modell940-es F34-es - erosebb változata. A csohossz a kaliber 41,2-szerese lett, melynek következtében a
torkolati sebesség 680 mis-ra nott. Az új löveg mellett vasta
gabb páncélzatot és öntött tornyot kapott T-34-es lett a
T-34/76B. Abban az évben 5000 ilyen harckocsi készült.
1943-ban jelent meg a vastagabb páncélzattal, áttervezett
toronybúvónyílással és egyéb fejlesztésekkel felszereltT- 34/76C. A gyártás abban az évben elérte a 10 OOO-et,és ez
a szám a háború végéig sem csökkent.
AZ EROS T-34/85-ÖS
1943-ra már jelentos mértékben elorehaladt az eredeti terv
továbbfejlesztése, ami lehetové tette, hogyaharckocsit az
erosebb 85 mm-es D-5T85-ös löveggel fegyverezzék fel.Mindezek mellett döntés született a T-34/76-os változat to-
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 65
vábbfejlesztésérol is. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor
megjelent az új, hatszögletu toronnyal felszerelt T-34/76D.
Ennek tornya nagyobb a többiénél, és nagyobb belso tér állt
rendelkezésre, valamint sikefÜlt megszüntetni a veszélyes,
hátsó irányba történo túllógást is. AT -34/76E is hasonló fel
építésu, csak a parancsnoki kupolát emelték ki, míg a
T-34/76F esetében az öntvény tornyot hegesztettel cseréltékfel.
Hogy helyet biztosítsanak a jóval nagyobb 85 mm-es lö
vegnek, a módosított T-34-esnek más toronyra volt szüksé
ge. Krilov, aki már felváltotta Morozovot a fomérnöki szék
ben, olyan tornyot választott, melyet az eredeti T-34-essel
egyidejuleg gyártani kezdett KV-l-esre is fel lehetett szerel
ni. Az új torony lényegesen nagyobb, és helyet biztosított alegénység ötödik tagjának, aki a parancsnokot mentesítette a
töltés másodlagos feladata alól. A löveg minden tekintetben
egyenrangú ellenfele volt a Tigerekben alkalmazott 88 mm
es KwK lövegnek. Eredeti formájában az urméret 51,5-szö
rösével rendelkezett, és 9,36 kg tömegu lövedéket lott ki 792
mis torkolati sebességgel. Az ezt követo, ZIS-S53-as löveg
csöve 3,1 kaliberrel hosszabb, és 800 mis torkolati sebessé
gével 1000 m-rol át tudta ütni a 100 mm vastag páncélzatot.A javított, T-34/85-ös jelzéssel ismertté vált harckocsi gyár
tása 1943 decemberében kezdodött, és Tankográdban az elso
hónapban mintegy háromszázat készítettek belole. 1944 fo
lyamán 11 000, a háború végéig pedig további 10 000T-34/85-ös készült el. Becslések szerint a háború végétol
1964-ig újabb 10000 ilyen típusú harckocsit szereltek össze.
A SZOVJET NEHÉZ HARCKOCSIK
AT -34/85-ös a Vörös Hadsereg és a Varsói Szerzodés tagál
lamainak hadseregeiben az 50-es évek végéig állt rendszer
ben, ezután kiképzésre használ
ták. Mind a mai napig megtalál
ható a harmadik világ néhány or
szágának haderejében. A II. vi
lágháborúban a T-34-es fobb
változatait lángszórós harckocsivá alakították, másokból muszaki mento harckocsi készült a to
rony egyszeru eltávolításával, denéhány példányra csörlot és da
rukart is szereltek. A II. világháború után a T-34-esekre tolóla
pot és aknarobbantó görgoket
szereltek, néhány, a cseh hadero-
BALRA: Kevés fegyver
gyakorolt olyan nagy hatást
a II. világháború menetére, minta T-34-es. Több mint 40 000
példányt gyártottak belole, és
nagy szerepet játszott a keleti
irányú német eloretörés
megállításában.
r
66 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
ben alkalmazott példányt hídveto harckocsivá építettek át. Aszíriai haderoben szOlgáló néhány T-34-esbol a D-30-as ta
rack felszerelésével önjáró löveg lett, míg az észak-vietnami
hadseregben a módosított toronyba 37 mm-es légvédelmi löveget szereltek.
Ahogy arról az elozo fejezetben már szóltunk, a Szovjetunióban a 30-as években elonyben részesítették a nehéz harc
kocsikra vonatkozó elképzeléseket. Kifejlesztették a T-35
ös, a T-100-as és az SZMK jelzésu harckocsikat, melyek
több toronnyal rendelkeztek. Mivel ezek a tipusok egyáltalán
nem tekinthetoek sikeresnek, az illetékesek örömmel fogad
ták a T-34-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésének gondo
latát. 1939 elején a leningrádi Kirov gyár mérnökei Kotyinvezetésével megkezdték a KV-l-es jelu új harckocsin végzett munkálataikat. A KV-l-est Klement Vorosilov marsall
tiszteletére nevezték el, és aT -IOO/SZMK-hoz hasonló, a ki
egészíto géppuskatornyok nélkül. A hagyományos egyes to
ronyba egy nagy urméretu löveget helyeztek. A mintapéldány
1939 szeptemberére, a T-34-essel egy idoben kezdte meg apróbákat. A KV-l-es össztömege elérte a 47,5 t-t, homlok
páncélja 77 mm-es, de V-2K Vl2-es 600 LE teljesítményudízelmotorjának köszönhetoen sebessége elérte a 35 krn/h-t.Tornya elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne három fo, ol
dalfalai 75, teteje 30 mm vastagok, és a 76,2 mm-es löveghezöntött lövegpajzsot szereltek. A tervet 1943-ban átdolgozták,
és az eredeti törzset a T-34/85-ösön alkalmazott új toronnyal
látták el, melyben elegendo hely maradt a 85 mm-es lövegszámára. Mindeközben a KV-l-es változatainál tovább nö
velték a páncél vastagságát. A KV-lA és B esetében a hom
lokpáncélzaton és az oldalakon pótpáncélzatot alkalmaztak,
míg a KV-IC-t eredendoen vastagabb páncélzattal látták el.
A negyedik változat a KV-lsz (szkorosztnyij, azaz gyors)
jelzést kapta. Ezt az eredetihez képest vékonyabb páncéllallátták el, és a 43 t tömegu jármu 45 krn/h sebességet érhetettel.
SZTÁLIN HARCKOCSIJA
A KV-sorozat kifejlesztését végzo csoport 1943-ban kapta afeladatot, hogy tervezze meg az "utódot". Az új harckocsi fu
tómuvénél a T-100/SZMK-hoz kialakítottat vették alapul.
Mindkét oldalon torziós rugózású tengelyeken hat kis görgot,
BALRA: A II. világháború kitörése ,lott a brit hadseregegységeit a birodalom rendfenntartó szerepben alkalmazta
szerte a világon. A felvételen az egyiptomi sivatagban
orjáratozó Vickers-Armstrong VI-os könnyu harckocsi volt a
britek által a háborúban rendszeresített típuso Fegyverzeteaz 1.világháború óta rendszerben levo .303-as Vickers
nehéz géppuska volt.
valamint három visszafutó görgot alkalmaztak. Az osz folyamán három mintapéldányt készítettek kipróbálásra, és hamar
nyilvánvalóvá vált, hogy a jármu igen jó tulajdonságokkalrendelkezik. Hegesztett törzsének páncélzata elérte a 120
mm-t. A torony ugyanaz, mint amit a KV -85-ösnél (a KV -les továbbfejlesztett változata) és aT -34/85-ösnél használtak.
A harckocsi a JSZ-85-ös típusjelet kapta, Joszif Sztálin neveután. A nyugati szakirodalomban a név átírásából adódóan e
típus ISZ jelzéssel is szerepel. A JSZ és a KV sorozatú harc
kocsik alapveto eltérése abban áll, hogy az utóbbiak futómu
ve lejjebb helyezkedik el, így a lánctalp terepszöge is kisebb,
és csökkent az árokáthidaló képesség. Ugyanakkor ez az el
rendezés lehetové tette, hogy a törzs túlérjen a lánctalpakon,
és ez csökkentette a teljes magasságot, ami viszont nagyobb
toronygyuru-átmérot eredményezett. Ami a harci tömeget il
leti, a JSZ a gondos tervezésnek köszönhetoen 2 t-val köny
nyebb, mint a KV-85-ös, annak ellenére, hogy páncélzata afontosabb helyeken 50 mm-rel vastagabb. A JSZ-85-öst kor
látozott darabszámban JSZ-l-esként gyártották, és a tervezo
csoportot utasították egy erosebb változat kialakítására. Így
eloször a 100, majd a 122 mm-es D-25-ös löveget építették
be. Ez utóbbi 780 mis torkolati sebességgel egy 25 kg tömegu páncéltöro lövedéket lott ki, mely 1000 m-rol képes volt
átütni a 160 mm-es páncélzatot. A D-25-ös löveggel felsze
relt harckocsi lett a JSZ-122-es, és 1943. október végén
JSZ-2-es jelzéssel kezdték meg gyártását. Az év végére 100
db-ot szállítottak le belole, melyet 1944 végéig további 2200
követett. A JSZ-2-es kiváló harckocsinak számított, de a fejlesztés nem állt meg.
A JSZ-2-ES
Petrov, aki a 85 mm-es löveget befogadó, eredeti öntvény to
rony elkészítéséért felelt, a JSZ-2-es számára egy jobb for
májú tornyot készített. Az enyhe ívben hajló torony, melynek
vastagsága 25 és 230 mm között volt, a mai napig felismer
heto a T-80-ashoz hasonló, a 80-as évek végéig gyártott mo
dem szovjet harckocsikon. Ezt a megoldást a Kínai Népköz
társaság is átvette. A JSZ-2-es törzsét is áttervezték és megnövelték páncélzatát, ekkor kapta a jellegzetes, fordított Valakú homlokpáncéllemezt. Mindezek ellenére a harci töme
get sikerült 46 t-n tartani, ami a Tiger I-esnéllO, a Királytig
risnél pedig 20 t-val kevesebb. A JSZ-3-as jelzésu új változattalaj nyomása éppen akkora, mint a T-34/76-osé, és ez dönto
szempontnak számított az egykori Szovjetunió kiterjedt vizesterületein folytatott harcokban. A JSZ-3-as a két rivális né
met harckocsival szemben fölényben volt tuzerejét - bár tuz
gyorsaságát tekintve nem - és védetts'égét tekintve egyaránt.
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
A12-es MaIiida II-es nehéz harckocsi
Fegyverzet: 1 db kétfontos löveg, 1 db .303-as géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz: 6,02 m
Szélesség: 2,59 m
Magasság: 2,36 mPáncélzat: 20-78 mmMotor: 2 db 87 LE-s dízel
Hatótávolság: 260 kmSebesség: 24 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
67
A JSZ-3-as hátránya zsúfolt belso tere, bár a kezelok számát
négyre csökkentették, illetve a szállítható loszer kis mennyi
sége volt - mindössze 28 db a fo fegyverzet számára. A
JSZ-2-es és 3-as hosszú ideig állt szolgálatban a Szovjetunió
és szövetségesei hadseregeiben egészen a 70-es évekig. Szí
ria még az 1973-as Izrael elleni háborúban is alkalmazott né
hányat, melyet az izraeliek szerint még akkor is nehezen lehetett kiloni. Több változata készült, úgy mint önjáró lövegek
és aknavetok egészen 420 mm-ig, valamint taktikai és inter
kontinentális rakétahordozók. E kiváló jármu utolsó fejlesz
tésére a Vörös Hadseregben 1957-ben keriilt sor T-lO-es jelzéssel.
BALRA:A brit vezérkar 1934-es felhívására, mely szerint
"gyalogsági támogató harckocsit" kell kifejleszteni, a
Vickers által szigorú költségvetési korlátozásokkal épített
MatiIda I-es 1940-re már elavult. Bár páncélzata kielégítonek
bizonyult, lánctalpai sebezhetoek voltak, és legnagyobb
sebessége sem haladta meg a 12,8 km/h-t.
BRIT HARCKOCSIK A II. VILÁGHÁBORÚBAN
Bár Nagy-Britannia 1939. szeptember 3-án üzent hadat Né
metországnak, komolyabb szárazföldi hadmuveletekre egé
szen a következo év tavaszáig nem keriilt SOf. Az 1940-es
nyugati hadjáratban, mely Hollandia, Luxemburg, Belgium
és Franciaország kapitulációjához vezetett, egyértelmuvévált, hogy Párizs és London a hosszú ideje nyilvánvaló jelek
ellenére alábecsülte az újjáélesztett német haderot. A kis szá
razföldi brit hadero nagy részét Franciaország védelmére ren
delték, és a nem egészen egy hónapig tartó hadjárat során ez
a hadsereg csaknem teljesen felmorzsolódott. A csodával ha
táros köriilményeknek köszönheto - beleértve Hitler paran
csát, aki május 28-án megállította csapatait, ahelyett hogya
szövetségesek maradványait Dunkerque-nél a tengerbe szorí
totta volna -, hogy 338 000 katonát (a bevetett brit-franciaerok egyharmadát) sikeriilt evakuálni. A szedett-vedett hajó
had, melyhez hasonlót még nein látott a világ, a dunkerque-i
68 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
mólókról és a parti fcivenyrol vette fel a katonákat. A közel
350000 fo jelentos létszám, de ezek az erok nem rendelkez
tek semmiféle nehézfegyverzettel. A harckocsikat nem lehetett felrakni sem a rombolókra, sem a kis vitorlásokra.
GYOZELEM ARRAS-NÁL
A briteknek egy páncéloshadosztályuk - az 1. - volt Európá
ban, a másik, a 7. Egyiptomban állomásozott 1940 elso hó
napjaiban. A hadosztályok VI-os könnyu, I-es és II-es nehéz,valamint I-es, II-es, Ill-as és IV-es cirkáló harckocsikkal vol
tak felszerelve. Ezek közül a leghatékonyabbak a II-es és IV
es cirkáló és a II-es típusú Matilda nehéz harckocsik. Az 1.
páncéloshadosztály nagy része a brit expedíciós hadero kötelékében került Európába, és 23 évelteltévei május 2l-én
Arras-nál - mely név nem keltett különösebb örömet a brit
harckocsizókban - került bevetésre eloször. A hadosztály 58
Matilda I-ese mindössze géppuskákkal volt felfegyverezve,
és rendelkeztek még 16, kétfontos löveggel ellátott Matild?II-essel, valamint ismeretlen mennyiségu (talán egy tucat)
vm változatú könnyu harckocsival.A brit harckocsik 190 km-es, saját lánctalpaikon megtett
lassú menetet követoen érkeztek az arcvonalba, ahol a belgi
umi Waterloo környékén mentek állásba. Az egységek nagy
része a felvonulás alkalmával vásárolt térképeket használta.
Az, hogy a menetet megkezdo harckocsik a Luftwaffe táma
dásai ellenére egy kivételével mind elérték céljukat, magukat
a brit harckocsizókat is meglepte. A gyalogsági harckocsik-"
FENT: A MatiIda II-es változata nagy elorelépést jelentett az
elodhöz képest, és a 8. hadsereg kötelékében jól is
teljesített Észak-Afrikában 1943-ig. Az 1941 januárjában
készült felvételen láthatjuk, amint a kezelok Nagy
Britanniában gyakorolják az álcázást.
ban anémet 37 mm-es páncéltöro lövegek sem tudtak kárt
tenni, és bár szenvedtek némi veszteséget, a brit harckocsik
gyorsan és a szó szoros értelmében lerohanták anémet lövegállásokat. Mikor ezt követoen az Erwin Rommel vezette né
met 7. páncéloshadosztály megtámadta oket, kilottek hat
PzKpfw Ill-ast és három PzKpfw IV-est, valamint ismeretlen
számú PzKpfw II-est. Az öröm nem tartott sokáig, a sikertrontotta a britek által csak "kékek a kékek ellen" elnevezésu
incidens, mikor a francia SOMUA S-35-ösök személyzete
hibásan azonosította a briteket, és tüzet nyitott a Matildákra.
A németeknek végül is a 88 mm-es légvédelmi lövegekbol
melyek gyakorlatilag megegyeztek a késobb a Tigerekbe épí
tett lövegekkel - kilott páncéltöro gránátokkal sikerült harc
képtelenné tenni a Matildákat.
AMATILDÁK ÉS A CIRKÁLÓ HARCKOCSIK
A 78 mm-es páncélzattal védett Matilda II-es jó harckocsinak
számított, de a kedvezotlen fajlagos teljesítmény miatt sebes
sége alacsony maradt. Ugyanakkor a megfelelo teljesítményu
Ill-as és IV-es cirkáló harckocsik kétfontos lövege gyengének számított, és páncélzatuk sem elég eros, bár az utóbbi tí-
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 69
pusra utólag is szereltek fel páncélzatot. A harci tapasztalat
sajnos hamar bebizonyította, hogy ugyanez érvényes a ké
sobbi cirkáló típusokra is. Az AlS VI-os Crusader megjele
nésében és alapveto struktúrájában hasonló az V-ös Covenan
terhez, de a 12 hengeres Meadows helyett a kipróbált (és
meglehetosen régi) 350 LE-s Nuffield Liberty motorral látták
el. A Crusader oldalanként egy további futógörgovel rendel
kezett. Fo fegyverzete ugyanaz maradt, bár egy további géppuskatoronnyallátták el a vezetoállás mellett. Ezt a harcko
csi páncélzatának megvastagításakor - az ide beosztott le
génység nagy megkönnyebbülésére - elhagyták, csakúgy,mint a vezeto által kezelt géppuskát.
A 19 t tömegu Crusadert a Covenanterhez hasonlóan min
tapéldány nélkül, egyenesen a tervezoasztalról rendeltékmeg, és ez súlyos muszaki hibákat okozott. A Crusadert elso
alkalommal a Csatabárd fedonevu, 1941 júniusában Sollum
és a Halfaya-hágó ellen a Nyugati-sivatagban végrehajtott éskudarc ot vallott brit bekeríto hadmuvelet során vetették be.
Több Crusader esett ki a harcból meghibásodások, mint a
jobb PzKpfw III-asok és IV-esek találatai következtében. A
harckocsi kétfontos lövege mutatta, hogy 1934-es tervezése
óta mennyit fejlodött a harckocsik tervezése és építése. A
Crusader késobbi változataiba egy 57 mm-es hatfontos, 42,9
kaliberhosszúságú löveget építettek. A löveg 853 mis torko
lati sebessége megfelelt a lövedéknek, melynek tömege
ugyan meghaladta a hat fontot (2,75 kg), de képes volt nor
mál távolságból és becsapódási szög alatt áttörni a 80 mm
vastag páncélzatot. Ez már felülmúlta a PzKpfw III -as 50
mm-es lövegét, és nem maradt el a PzKpfw IV-esek L/43-as
Valentine II-es nehéz harckocsi
75 mm-es lövege mögött. Ez a löveg maradt a brit harckocsik
szabványos fegyvere a 75, majd a sokkal erosebb 17 fontos
löveg megjelenéséig.
A Crusader 57 mm vastag páncélzattal ellátott végso változata, a Crusader Ill-as az 1942. október-novemberben ví
vott el-alameini csatára állt bevetésre készen, és jól szerepelt.
A szövetségesek következo évi, olaszországi partraszállásá
nak idejére azonban a Crusader Ill-as egyre inkább alulmaradt ellenfeleivel szemben, és azt követoen csak ritkán vetet
ték be. Összességében mintegy 5300 Crusader épült, de alvázát használták páncélozott utászjármuvek, muszaki mento
harckocsik, önjáró légvédelmi lövegek és megfigyelo harc
kocsik gyártásához is. Kivonásával az eredeti "lovassági"
harckocsira vonatkozó elképzelés is elveszett. A könnyu
harckocsikat érinto elgondolás kudarc ot vallott, ahogy azt aCrusader egyre erosebb fegyverzettel és páncélzattal történo
felszerelése is bizonyította. Ettol kezdodoen a brit közepes
harckocsi fejlesztése egyre inkább a német irányvonalat kö
vette, bár az igazat megvallva mindkét nemzet harckocsifej
lesztése, az amerikaihoz és a szovjethez hasonlóan, az egye
düli lehetséges irányba tartott. A páncélzat és a löveg verse
nyében hol az egyik, hol a másik fél jutott elonyhöz, és a
harckocsik esetében a teljesítmény és a megbízhatóság isdönto tényezonek számított.
A BRIT NEHÉZ HARCKOCSI
A könnyu harckocsi csak egy a brit páncélos-hadviselés esz
közei közül. A nehéz harckocsi - ez a nehézkes, eros páncél
zatú és gyenge fegyverzetu harcjármu - még mindig népsze-
Fegyverzet: 1 db kétfontos vagyhatfontos löveg, 1 db 7,92 mm-esgéppuska
Kezelok: 4 to
Hossz: 5,41 m
Szélesség: 2,63 mMagasság: 2,27 mPáncélzat: 8-65 mmMotor: 131 LE-s dízel
Hatótávolság: 190 kmSebesség: 24 km/h
Származás: Nagy-Britannia
70 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
runek számított. A Ill-as Valentine gyalo gsági harckocsi (el
nevezését egyesek szerint John Valentine Carden után kapta)
és a II-es cirkáló harckocsi között látható némi laza kapcsolat, de vettek át az Mk I-es cirkáló harckocsinál és aMatiida
I-esnél alkalmazott részegységeket is. A Valentine ennek
megfeleloen leginkább kompromisszumos megoldásnak tekintheto. Páncélzata 8 és 65 mm között váltakozott, ami kis
sé gyengébb annál, amit egy nehéz harckocsinál szükségesnek tartottak. Kezdetben alkalmazott 135 LE teljesítményu
benzinmotorját hamarosan 131, majd 165 LE-s dízelre cse
rélték. A harckocsi zsúfolt tornyában két kezelo és a kétfon
tos löveg kapott helyet. A toronyban a késobbiekben három
fo, illetve a hatfontos és végül a 75 mm-es löveg került elhe
lyezésre. A Valentine-ban ugyanazt a Carden által tervezett
háromkereku kerékzsámolyt alkalmazták, melyeket az I-es és
II -es változatú cirkáló harckocsikba is építettek. A harckocsitömege elérte a 16 t-t, országúti sebessége pedig 24 km/h
volt, ami fele a vele egy idoben alkalmazott cirkáló harcko
csikénak. Gyalogsági harckocsiként különös módon a
Valentine esetében nem alkalmazták a homlokpáncélzatra
erosített géppuskát, mindössze egy párhuzamosított géppus
kával rendelkezett. Az elso hatfontos lövegek beszerelésével
ezt is elhagyták, de a késobbiek során újból beépítették. A ké
soi Valentine-okon légvédelmi célra a parancsnoki kupolára
egy Bren géppuskát szereltek.A Vickers-cég 1938 februárjában tett ajánlatot a hadügy
minisztériumnak a késobb Valentine-nak nevezett harckocsi
ra, de 16 hónapnak kellett eltelni, mire elfogadták azt. A ké
sedelmes döntés oka állítólag a kétfos torony volt, melynekalkalmazása ellentétben állt a brit harckocsihadtest azon
alapelvévei, mely szerint a parancsnoknak a harci helyzetrekell koncentrálnia, és ennek érdekében nem kell más feladat
tal megterhelni. A Vickers gyártotta a kétfontos löveg öntöl
to változatát is, mely megoldotta volna a problémát, de azt
különös módon soha nem építették be a harckocsiba. Mikor
a jármuvet végül elfogadták, a cégnek a leheto legrövidebb
ido alatt 275 példányt kellett leszállítani belole. Mintapél
dányt nem építettek, mely a súlyosbodó válsághelyzetben in
dokolt lépés, nem beszélve arról, hogy a harckocsi részegy-
BALRA:Tömörsége és vastag páncélzata következtében a
Matilda ideálisnak bizonyult a közeltámogató feladatra,
különösen a Csendes-óceán térségében. A felvételen
ausztrál gyalogosok óvatosan nyomulnak elore egy a
2/4. ausztrál páncélosezred kötelékébe tartozó harckocsi
fedezete alatt, Bougainville térségében.
ségeit más típusoknál már kipróbálták. Az elso Valentine
harckocsi 1940 májusában készült el. Ahhoz már késo volt,
hogy részt vehessenek a franciaországi küzdelmekben, he
lyette sivatagi körülmények között kerültek alkalmazásra.Kis számban bevetették oket a csendes-óceáni hadszíntéren
is, és hat Valentine, valamint hat Tetrarch típusú harckocsi
vett részt a brit harckocsik által végrehajtott elso partra szál
ló hadmuveletben Madagaszkáron. A Ill-as Valentine gyalogsági harckocsiból1940 közepe és 1944 eleje között II válto
zat épült. A gyártást a 827 5. példány elkészülte után állították
le Nagy-Britanniában, de Kanadában még további 1420-at
gyártott a Canadian Pacific Railroad Company. Utóbbiak
nagy részét a Szovjetunióba szállították, ahol a kétfontos lö
veg helyére a jobb teljesítményu 76,2 mm-es került, ami vi
szont még zsúfoltabbá tette az amúgy is szuk tornyot. A
Valentine legjobb tulajdonságát megbízhatósága jelentette. A
Valentine alvázát számos páncélozott jármuhöz felhasznál
ták, így volt hídveto, görgokkel és cséphadaró láncokkal egy
aránt felszerelt aknarobbantó, páncélozott utászvontató és
lángszórós változata is. Ez szolgált a kényszermegoldásként
született Bishop nevu, 25 fontos tarackkal felszerelt önjárólöveg, illetve a 17 fontos löveggel felszerelt, jóval sikeresebb
Archer páncélvadász alapjául. AValentine alvázánál kísérletezték ki a Straussler-féle kettos meghajtást, mely k'iválóan
bevált a partra szálló hadmuveletek végrehajtása során.
A Valentine után következett az a típus, mely a leheto leg
rosszabb kezdetet követoen a II. világháború legjobb brit ne
héz harckocsija lett - az A22-es IV-es Churchill. A típus elod
jéül szolgáló 1939-ben jelent meg, az 1. világháborús nehézharckocsik korszerusített változataként. Arra számítottak,
hogy a bekövetkezo háború is olyan lesz, mint a 20 évvel az
elotti, így olyan harckocsit szerettek volna, mely képes átkelni a mély, széles lövészárkokon és akadályokon, nem sérülé
kenyabombázással és a páncéltöro lövedékekkel szemben,és fegyverzete megfelel a közeltámogatás során a megerosí
tett támpontok elleni támadás követelményeinek. Igazából az
eredetileg megfogalmazott követelmények a rombusz alakú,
az árkokon történo átkeléshez gerendákkal felszerelt, oldalsólövészállásokkal ellátott Mk V-ös harckocsi modernizált vál
tozatára vonatkoztak. A brit hadero gépesítéssei foglalkozó
szerve, illetve a Vickers-Armstrong is készített egy megvaló
síthatósági tanulmányt, mely a még az elozonél is hagyomá
nyosabb A20-as követelményeket átadta aHarland és Wolffgyár részére. A cég egy a Covenanter harckocsikban alkalma
zott Meadows-féle 12 hengeres motort építette a mintapél
dányba, ugyanis aHarland és Wolff által kifejlesztett 300
LE-s dízelmotor nem készült el idore.' illetve a jármuvet aMatilda II-es tornyával látták el. Két, acélból készült minta-
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 71
példányt rendeltek meg, de mire az elso készen állt a próbák
ra, a támogatóik által elképzelt modem háborúra rácáfolt avalóság.
SIETTETETT GYÁRTÁS
Ugyanabban a hónapban, 1940 májusában a Védelmi Bizott
ság jóváhagyta a nehéz harckocsira vonatkozó átdolgozott,
az A22-es jelu követelményeket. A megbízást a Vauxhall/
Bedford kapta, mely az A20-ason is dolgozott, és szinte pil
lanatok alatt elkészítettek egy fekvo, 12 hengeres motort úgy,
hogy két meglevo hathengeres motort egy közös forgattyú
házzal szereltek fel. A Vauxhall/Bedford két hónap alatt ké
szült el az A22-essel, melynél felhasználták aHarland ésWolff által az A20-ashoz készített fobb alkotóelemeket, mint
például az oldalankénti 11 kisméretu görgobol álló futómuvet. A kisméretu kerekek miatt romlott a terepjáró képesség,
de azokat olcsóbb volt eloállítani és könnyebb kicserélni. Jú
lius 1-jén írták alá a megrendelést, és a miniszterelnök - aki
rol a harckocsit elnevezték - a harckocsikért és szállító jár
muvekért felelos igazgató tiltakozása ellenére ragaszkodott
ahhoz, hogy a következo év márciusára ötszázat gyártsanak
belole. Az, hogya megvalósításért felelos mérnökök miként
viszonyultak ehhez a nyilvánvalóan megvalósíthatatlan fel
adathoz, jól példázza egyikük megjegyzése arra a kijelentés
re, hogy nem lesz az új harckocsinak mintapéldánya: "Ellen
kezoleg, ötszáz mintapéldány lesz!"
KEZDETI NEHÉZSÉGEK
A Vauxhall/Bedford minden nehézség ellenére, nem keve
sebb mint hat hónappal a tervezomunka megkezdését köve
toen, 1940 decemberére elkészítette a kipróbálásra szánt elso
harckocsit. Sajnálatos módon a toronyelkészítéséért felelos
harckocsitervezo részleg nem volt ennyire sikeres, és az elso,
egyáltalán nem megfelelo toronyban mindössze a kétfontos
lövegnek maradt hely. A harckocsi második fo fegyverének a
homloklemezbe épített háromfontos tarackot szánták, de ezthamar elvetették. A Churchill II-esen annak helyére egy Besa
által gyártott géppuskát helyeztek el. A Churchill hossza 7,5
m, szélessége 3,25 m volt, és ennek következtében elég tá
gasnak bizonyult. Páncélvastagsága 16 és 122 mm között
mozgott, tömege pedig meghaladta a 39 t-t. Nem meglepo,
hogy 350 LE teljesítményu motorjával csak 24 kmlh sebes
séget ért el, és mivel a motort túlterhelték, egyáltalán nemszámított üzembiztosnak. Mindezen túl a motorbölcso sze
rencsétlen kialakítású volt: még a legkisebb javítások
elvégzés éhez is ki kellett szerelni a teljes motort.Az elso sorozatban gyártott Churchillek 1941 nyarán ke
rültek a csapatokhoz, és bizonyára összetörték sok, elkötele
zett harckocsizó szívét. Összességében a konstrukció a leg
jobb elemekbol épült fel, de a harckocsik annyira hajlamosak
voltak a muszaki meghibásodásra, és lövegük olyan kis telje
sítménnyel rendelkezett, hogy gyakorlatilag használhatatlan
nak bizonyultak. A csalódottságot tovább növelte az, hogya
harckocsi egyes elemei önmagukban kiválóak voltak. AMerritt-Brown rendszeru regeneratív kormányzási rendszer
lehetové tette, hogy a harckocsi lassabb sebességeknél egyre
kisebb ívben fordulhasson, míg álló helyzetben egy helyben
is körbe tudott forogni. Normál körülmények között az ösz
szes problémát még a mintapéldánynál meg lehetett volna
szüntetni, mielott a harckocsi sorozatgyártása beindult volna.
A Vauxhall/Bedford a jármu kézikönyvében rá is mutatott er
re a tényre. A problémákat lassan képesek voltak leküzdeni,de ez azzal járt, hogy az elso 1000 példányon visszamenoleg
nem kevesebb mint hat módosítást kellett elvégezni. Az Mk
A22-es Churchill IV-es nehéz harckocsiFegyverzet: 1 db hatfontos löveg,
1-2 db 7,92 mm-es géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz: 7,67 m
Szélesség: 3,25 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: 16-102 mmMotor: 350 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 170 kmSebesség: 24,9 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
72 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: 1940 júniusában, a franciaországi csata csúcspontján
a brit harckocsigyártó üzemek éjjel-nappal dolgoztak.
A felvételen egy Cruiser IV-es harckocsit szerelnek.
III -as és IV-es tipusok végre megkapták a késve elkészült
hatfontos lövegeket, igaz, hogy az elobbi hegesztett tornyanem volt megfelelo, mig a másik öntvénybol készült tornya
A22-es Churchill lll-as AVRE (szönyegfektetö harckocsi)
Fegyverzet: 1 db 290 mm-es sima csövu mozsárKezelok: 5 fo
Hossz: 7,67 m
Szélesség: 3,25 m
Magasság: 2,48 mPáncélzat: 16-102 mm
Motor: Bedford 350 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 100 kmSebesség: 24,9 km/h
Származás: Nagy-Britannia
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
A22-es Churchill VI-os Crocodile
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 1 db 7,92 mm-es géppuska, lángszóróKezelok: 5 fo
Hossz: 7,67 m, 12,25 m (utánfutóval együtt)Szélesség: 3,25 mMagasság: 2,43 mPáncélzat: 16-102 mm
Motor: 350 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 100 kmSebesség: 24,9 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
73
sem bizonyult annak. 1942 októberére, mikor a Tiger harcko
csi már három hónapja arcvonal szolgálatot teljesített, és
megkezdodött az elso Pantherek leszállítása is, a Churchill
nek olyan rossz híre volt, hogy a további gyártást törölték, és
a harckocsit elavultnak nyilvánították. A harckocsi hírnevé
nek nem tett jót az 1942. augusztus 19-i Dieppe térségében
végrehajtott partraszállás során nyújtott gyenge teljesítménysem.
A CHURCHILL REKORDJA
A Churchill IV-es gyalogsági harckocsi gyártását azonbannem állították le, sot a fokozatos finomításoknak és a vissza
menoleges javításoknak köszönhetoen végül sikeres jármulett. Nem lehet egy lapon említeni a korszak német harcko
csijaival, de érdemes megemlíteni, hogy legalább három
Tigerrel Churchill harckocsi végzett. Egy Tigert pedig majd
nem épségben sikerult zsákmányul ejteni, ez a példány napjainkban a brit harckocsizók múzeumában van kiállítva. Mi
re a típus elérte a hetedik változatát, homlokpáncélzata 150
mm lett, új öntött/hegesztett tornyában egy 75 mm-es löveg
kapott helyet, és futómuvét is megerosítették. Erosebb motort
azonban nem kapott, csupán az eredeti megbízhatóbb válto
zatait építették be. A háború végére a Churchill eket megsze
rették kezeloi és a védelmezett gyalogosok is. A brit hadsereg
1952-ig rendszerben tartotta, de egyes helyeken egészen
1960-ig használták. Összesen 5640 készült belole, melyek
közül néhányat különleges feladat elvégzésére alakítottak át.Volt muszaki mento, aknamentesíto, hídveto és útfekteto vál
tozata is (ennél állványcsövekkel megerosített vászontekercseket alkalmaztak). A Churchillnek Crocodile néven ismert
a lángszórós változata is, mely berendezést más brit harcko
csikon is alkalmazták. 1943-ban dolgozták ki a továbbfej
lesztett Churchill terveit, de az elso hat mintapéldányt csak
1945 januárjában fejezték be. Az A43-as "Fekete Herceg"
melynél eltértek attól a gyakorlattói, ami szerint minden brit
harckocsi neve C betuvel kezdodött - lett volna a brit Tiger.
Az 50 t tömegu jármuvet az A30-as Challengerhez kifejlesz
tett 17 fontos löveggellátták el. A "Fekete Herceg"-et sohanem vetették be.
Az Észak-Afrikában folytatott sivatagi háború jelentos ha
tást gyakorolt a brit harckocsifejlesztésre. Hamar felismerték,
hogy a meglevo könnyu harckocsik gyengén védettek, a ne
héz harckocsik pedig túl nehézkesek ahhoz, hogy megfelelo
en kivehessék részüket a harcból. A megbízhatóság is fontos
kérdés volt, de ez más dolog. 1941 elején írták ki az A27-es
jelu nehéz cirkáló harckocsira vonatkozó pályázatot. Ennél
70 mm-es páncélzatot írtak elo, és a hatfontos löveget 1520
mm átméroju toronyba kellett beépíteni. A harckocsi tömege
25 t lehetett, és a RAF legjobb gépei motorjaként is szolgált
R-R Merlin motorból kifejlesztés alatt álló Rolls
Royce/Leyland Meteor motort kellett beépíteni. A Meteor
hengefUrtartalma hasonló a Liberty motoréhoz, csak éppen
kisebb annál, viszont az utóbbi 400 LE teljesítményéhez ké
pest 600 LE-vel rendelkezett. Az új harckocsi fejlesztését a
Meteor motor késedelme gátolta, és átmeneti megoldásként a
Nuffield Mechanisations and Aero cégnek átadták az A24es
követelményeket. Ez is a Cromwell nevet kapta, bár késobb
VII-es típusú Cavalier cirkáló harckocsi néven lett ismert. Az
így létrejött harckocsi sem volt megfelelo. Sok közös eleme
létezett a Crusaderrel, beleértve a (megfelelonek tartott)
74 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Christie-féle sebességváltót, a Liberty motort (ami viszont
nem volt az) és a törzset (mely határesetnek számított). Az
egyedüli igazi eltérést az A24-es ~zögletes tornya jelentette,mely eléggé nagy volt ahhoz, hogy elférjen benne a hatfon
tos löveg. Az A24-es harckocsiként soha nem került bevetés
re, bár késobb alkalmazták az önjáró tüzérütegek megfigyelo
jármuveként, illetve muszaki mento harckocsiként is. Leg
fobb jelentosége abban állt, hogy ezt követoen soha többénem került sor arra, hogy harckocsikat egyenesen a tervezo
asztalról rendeljenek meg.
ACENTAUROK
1942 elejére a Meteor motor még mindig nem volt készen, és
A27-es jelzéssel egy átmeneti kiírás készult el, melynél az
újonnan tervezett törzset és tornyot ötvözték a Liberty motorral és a Crusader futómuvével. Így épült meg a foleg kiképzofeladatok ellátására alkalmazott A27L VIlI-as Centaur cir
káló harckocsi. A Meteor motor elkészultévei az A27L-ek
nagy részét A27M jelzéssel az új motorral szerelték fel, eb
bol lett a Cromwell. A Centaurok talán legjobban sikerült
változata a 95 mm-es tarackkal fel szerelt IV-es. Ez a lövegsokféle loszerrel tudott tüzelni, beleértve az urméret alatti
gránátot is, mely átlagos távolságból és becsapódási szögalatt a 110 mm-es páncélzatot is átütötte. A Centaur IV-es
változata egyértelmuen sikeres volt az 1944. júniusi norman
diai partraszállás során. A Királyi Tengerészgyalogság támo
gatására kirendelt egység harckocsijai még a partra szálló ha
jóról tüzet nyitottak, és eros tuzzel árasztották el a partot, il-
letve szakították meg az összeköttetést a mögöttes területek
kel. Ezzel jóval felülmúlták a teljesítményükkel kapcsolatosvárakozást és tervezett alkalmazásuk kereteit.
Igazából senki nem várta, hogya Centaur sikeres legyen a
harcban, mivel mindig lassÚllak bizonyult. Az akkorra ren
delkezésre álló motor 395 LE teljesítménye mindössze 44
km/h maximális sebesség elérésére volt elegendo. A Centaur
azonban 20 és 76 mm-es páncélzatával a Crusadernél jóval
nagyobb védelmet nyújtott, és jobb volt a beépített löveg tel
jesítménye is. A Ill-as változat e tekintetben még jobb,
ugyanis azt a még nagyobb teljesítményu 75 mm-es löveggel
fegyverezték fel. Ez gyakorlatilag egy felfúrt hatfontos, me
lyet egyszeruen és gyorsan lehetett beépíteni a meglevo tor
nyokba. A 75 mm-es löveghez fel lehetett használni az amerikai M3-as Grantoknál és M4-es Shermaneknél alkalmazott
loszert is, ami jóval egyszerubbé tette az utánpótlás kérdését.
Az A27M (az M a Meteor motorra utal) mintapéldánya 1942
januárjában jelent meg. Egy évnek kellett eltelni, mire szol
gálatra alkalmasnak találták. Ennek oka egyrészt az üzem
anyagtartályoknáljelentkezo hibák nagy száma, illetve a Me
teor motor fejlesztésének késedelme, másrészt a hadügymi
nisztérium új törekvése, hogy az új fegyvert tökéletesen
használható állapotban juttassák el a csapatokhoz. Így is történt.
A brit hadero harckocsihadosztályai elso alkalommal ju
tottak olyan hazai gyártású harckocsihoz, mely megbízható
nak bizonyult. Maximális sebessége elérte a 60 km/h-t, és lö
vege azonnal ki tudta loni az ellenséget. Az I-es és II-es
A27M Cromwell V-ös cirkáló harckocsi
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db 7,92 mm-es géppuska, 2 db .303-as légvédelmi géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (löveggel együtt): 6,42 m
Szélesség: 3,1 mMagasság: 2,49 mPáncélzat: 8-76 mmMotor: 600 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 275 kmSebesség: 56 km/h
Származás: Nagy-Britannia
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI
A27M Cromwell Y-ös cirkáló harckocsi
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löv~g,2 db 7,92 mm-es géppuska, 2 db .303-asllégvédelmi géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (löveggel együtt): 6,42
Szélesség: 3,1 mMagasság: 2,49 mPáncélzat: 8-76 mmMotor: 600 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 275 kmSebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
75
Cromwelleket hatfontos löveggel szerelték fel. A I1I-asok és
IV-esek az új motorral ellátott, hatfontos lövegu Centaurok
voltak. A Cromwell V-ös szabványos fegyvere a 75 mm-es
löveg volt, a VI-os pedig 95 mm-es löveggel felszerelt közel
.támogató változatnak épült. Mint a Churchill kivételével aMatilda II-es óta minden brit harckocsi esetében, a Crom
wellek tornyát is hidraulikus erovel forgatták. Ez a megoldásazonban nem lehetett kelloen precíz az irányzók számára,
akik gyakorta inkább kézzel végezték a torony forgatását. A
torony 900-ban történo elforgatásához 10 másodpercre volt
szükség. Ami a védettséget illeti, a Cromwell elso változatá
nak páncélzata elérte a 76 mm vastagságot, és az V-ös változattói kezdve a törzset szegecselés helyett hegesztési eljárás-
sal készítették. A Cromwellnek a különbözo alváltozatokkal
együtt összesen nyolc változata épült. A VII-es és VIlI-as
változatok a 101 mm vastag páncélzattal utólag ellátott ko
rábbi Cromwell ek. Megnövelték lánctalpaík szélességét is,
valamint más egyéb változtatásokat is eszközöltek, például a
nagyobb sebesség elérése érdekében csökkentették az áttételi arányt, ami lehetové tette a nagyjavítások közötti ido megnövelését.
A CHALLENGER
A Cromwellt, gyártása során bekövetkezett késedelem miatt,
az M4-es Sherman háttérbe szorította, mely típus a Cromwell
elso bevetése, a D-nap idején· már nagy számban állt az ame-
76 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
rikai és a brit harckocsizóegységek rendelkezésére. A
Cromwell a háború végéig harcolt, és bár nem lehetett egyen
rangú ellenfele a Tigereknek, jó harckocsinak bizonyult. Ki
fejlesztésének elso szakaszában az a döntés született, hogya
Cromwell alvázát fel kell használni egy 76,2 mm-es 17 fon
tos páncéltöro löveggel- mely minden tekintetben egyenrangú ellenfele anémet 88 mm-es lövegnek - felszerelt harcko
csi kifejlesztéséhez. A 76,2 mm-es löveg 1000 m-rol át tudta
ütni a 130 mm vastag páncélzatot. Miután csohosszúságát
Ll55-ösrol 49-esre csökkentették, ugyanilyen távolságból102 mm-es páncélt is leküzdhetett. Az új harckocsi az A30
as Challenger elnevezést kapta. Tulajdonképpen egy Crom
well harckocsiról van szó, melyet egy futógörgonyivel meg
hosszabbítottak, és egy 1780 mm átméroju toronykoszorúvalláttak el. A nagyobb átméro miatt olyan tornyot lehetett fel
szerelni, melyben nemcsak a nagyobb löveg lövegzárja fértel, hanem egy negyedik kezelo is, aki a loszer adagolásánál
segédkezett. A homlokgéppuska elhagyásával a kezelok számát öt foben sikerült rögzíteni. Összesen 250-nél több Chal
lenger készült, annak ellenére, hogy védelem tekintétében
dönto hátrányban volt az ellenséges, de még az általa támo
gatott harckocsikkal szemben is. A harckocsi páncélvastagsá
gát a súlycsökkentés és a teljesítmény növelése érdekében je
lentos mértékben mérsékelték. Mindössze ennyi volt a Chal
leng er nagy hibája. A lánctalp szélesség-hosszúság aránya
miatt a harckocsi kormányzása is nehézkes volt, az ugyanis a
szokotthoz képest jóval hosszabb felületen érintkezett a talaj
jal. A harckocsi egyszeru meghosszabbítása nem is bizonyult
olyan egyszerunek. Mivel azonban más kielégíto megoldásnem volt, a Challengerekkel a Cromwell harckocsikkal ellá
tott egységeket megerosítették. Veszteségarányuk a háború
utolsó hónapjaiban igen alacsony volt, ami azt mutatja, hogynem harcoltak különösebben nagy lelkesedéssel.
VISSZALÉPÉS
Függetlenül attól, hogy milyen érdemeket szereztek, a Cava
lier, a Centaur, a Cromwell és a Challenger a Crusaderhez és
a Covenanterhez képest tervezési szempontból visszalépéstjelentett, mivel azokat nem döntött páncélzattal készítették. A
védelmet a páncélzat puszta vastagsága jelentette. Ez eltért
az adott idoszak német és szovjet gyakorlatától, és az amerikaiak által az M3-as 1941-ben történt bevezetése óta a köze
pes harckocsik gyártásában követett gyakorlattóI. Ugyanak
kor azonban ellentmondások mutatkoztak a döntött páncélzathatékonyságát illetoen is. Vita folyt a páncélzat 300-ban tör
téno megdöntésének hatástalanságáról, valamint a különbözo
pozícióban levo harckocsik találkozási valószínuségérol és
JOBBRA: Az 1941 elott a brit harckocsik fegyverzetének
alapját képezo kétfontos löveget anémet 50 és 75 mm-es
lövegek hatótávolság és átütoero tekintetében felülmúlták.
Mire 1942-ben kifejlesztették a - képen látható Cruiser VI
osba is beépített - hatfontos löveget, a német harckocsik
fegyverzetét is megerosítették.
ennek következtében a döntött páncélzat hatásának romlásáról.
Az 1943-as A33-as nehéz harckocsi mérnökei óvakodtak a
döntött páncélzat alkalmazásától, az új jármu védelmét a páncélzat megvastagításával kívánták fokozni. A futógörgok ki
vételével a késoi gyártású Cromwelleken alapuló A33-ashomlokpáncélzatának maximális vastagsága elérte a 114
mm-t. Mindez a harckocsi össztömegét 46 t-ra növelte, sebességét pedig 45 kmJh-ra csökkentette, ami a tervezett harcásza
ti alkalmazás szempontjából kielégíto. Mindenesetre az Ex
celsioron végzett munkák már a mintapéldányszakaszban ab
barnaradtak. Az A39-es nehéz harckocsit sem fejlesztették to
vább. Az A39-es gyakorlatilag a Tiger hasonló változataira
emlékezteto páncélvadász, melynek mereven rögzített felépítményébe egy 20° oldalirányzási szögu, 94 mm-es 32 fontoslöveget építettek. A tervezési munkálatok 1942-ben elkezdod
tek, de a mintapéldány csak 1947-re készült el, akkor viszont
már semmi szükség nem volt egy ekkora monstrumra.
ACOMET
Az utolsó brit cirkáló harckocsit, az A34-es Cometet szintén
a Cromwellbol fejlesztették ki, és sokkal inkább megfelelt a
17 fontos löveg beépítésére, mint a szükségmegoldásnak
szánt A30-as. A Cornet a Cromwellnél jóval kedvezobb ki
alakítással rendelkezett, tornyát hidraulika helyett elektromos vezérlés forgatta, és futómuve a módosított Christie-féle
változat, leszámítva, hogy kisebb görgoket és négy visszafu
tó görgot alkalmaztak. Mivel a harckocsi tömege 33,5 t-ranott, a Meteor motor, mely jóval a háború befejezése után is
a brit közepes harckocsik szabványhajtómuve maradt, segítségével csak 52 kmJh maximális sebességet ért el. 527 l-es
üzemanyagtartályának köszönhetoen hatótávolsága 200 kmkörül mozgott, ami megfelelt a többi Meteor motorral felsze
relt brit, illetve kora legtöbb benzinüzemu harckocsija ható
távolságának. A Cornet terepjáró képessége olyan jó volt,hogya széles körben elterjedt nézet szerint annak csak a sze
mélyzet turoképessége szabott határt. A Cornet mintapéldá
nya 1944 februárjában jelent meg, és a sorozatban gyártottpéldányok a következo év elején jutottak el a harcoló alaku-
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 77
latokig, ahol nagy sikert arattak. Ezen nincs mit csodálkozni,
ugyanis a Comet kiváló harckocsinak bizonyult annak ellenére, hogy homlokpáncélja szögletes kivitelben készült. Össze
sen 1200 Cometet gyártottak, néhány egészen 1958-ig a brit
hadsereg alkalmazásában maradt, az eladott példányok pedigmég 20 évelteltévei is üzemben voltak.
Amennyiben a Cromwellt és továbbfejlesztett változatait
jó harckocsinak tekintjük (melyek közül néhány az volt, mások pedig nem), úgy a háború vége elott megjelent, a késob
biek során bemutatásra kerülo A41-es Centurion még jobb
nak számított. Mindent összevetve a korszak elejének brit
harckocsifejlesztésérol készített beszámoló nem bizonyulna
könnyu olvasmánynak.
A britek fegyverzet, védettség vagy teljesítmény tekinteté
ben nem tudták felvenni a versenyt a németekkel, és le vol
tak maradva a szovjetek mögött is. Amennyiben az USA-ból
nem özönlött volna a páncélosok tömege, a britek soha nem
tudtak volna megbirkózni fo ellenségükkel. A 30-as években
a harckocsigyártás és -fejlesztés terén mutatkozó bizonyta
lanság a háború alatt is jellemzo volt, és ez a késlekedés
gyakran azzal járt, hogy a brit katonákat olyan harckocsikon
küldték harcba, melyeknek csak nagyon kevés esélyük volt a
sikerre. A brit hadero kiválóságának és harci szellemének kö
szönheton a helyzet lassan, de biztosan javult.
AZ AMERIKAIAK SZíNRE LÉPNEK
A britek számára nagyon jól jött, hogy Hitler, Pearl Harborelleni meglepetésszeru támadását követoen, hadat üzent az
USA-nak. Churchill a hírt meghallva kijelentette, hogya há
borút megnyerték. Igaza volt, de ehhez még két és fél évet
várni kellett. Németország hadüzenetéig az amerikaiak - azelszigetelodés hívei és a német származásúak ellenkezése da
cára - fegyverekkel és felszereléssel segítették a briteket elo
ször a "cash and carry" (fizess és vidd), majd a "lend lease"
(kölcsönbérleti szerzodés) elve alapján. A szállított eszközökazonban nem a csúcstechnológiát képviselték. Az USA hadba
lépése mindezt megváltoztatta. A brit harckocsihadosztályok
- valamint természetesen a szovjetek - hamarosan nagyszámban jutottak modem amerikai felszereléshez. A Szicilia
és Olaszország elleni támadás idejére a szövetségesek már ta
nultak a tapasztalataikból, az amerikaiak pedig még csak akkor kezdték a harcot.
M3A3-as (Stuart V-ös) könnyu harckocsi
Fegyverzet: 1 db 47 mm-es löveg, 3 db .3-as géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz: 4,53 m
Szélesség: 2,23 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 25-38 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 140 kmSebesség: 54,7 km/hSzármazás: USA
78 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Mikor az amerikai hadero 1939-ben megkapta az M2-es
könnyu harckocsi utolsó változatát, az M2A4-est, nyilvánva
ló volt, hogy a törzs szélessége miatt a típust nem lehet to
vább fejleszteni. Mindazonáltal a következo évben megj ele
no M3-asok az elozo típus továbbfejlesztett változatainak te
kinthetoek. Az M3-as vastagabb páncélzattal rendelkezett,
ami össztömegét 12,5 t-ra növelte, ugyanakkor egyszeru mó
dosításokat végeztek a futómuvén, viszont megtartották a korábbi típus öt géppuskáját. Az elkövetkezo két évben 5800M3-as készült, és a kölcsönbérleti szerzodés keretében sokat
átadtak a briteknek. Ezeket utólag Guiberson 220 LE teljesít
ményu, kilenchengeres dízel-csillagmotorrallátták el az ere
deti Continental típusú 250 LE teljesítményu benzinüzemu
motor helyett. A britek a lánctalpak feletti részekbol elhagy
ták a két mereven elore beépített géppuskát, és az így felsza-
badult helyet tárolásra alakították ki. A harckocsi a General
Stuart I-es és II-es nevet kapta, beceneve pedig a "Honey"lett. A harckocsit eloszeretettel alkalmazták egészen a hábo
rú végéig, pedig akkor már igen sebezhetonek számított.A britek a Stuart I-eseket kezdetben cirkáló harckocsiként
alkalmazták. Közel egyenértékueknek számítottak az A13-as
Crusaderekkel, csak azoknál jóval megbízhatóbbnak bizo
nyultak. Új tulajdonosaik beletörodtek a 37 mm-es löveg
nem megfelelo teljesítményébe, a harckocsi sebessége
egyébként elérte az 55 km/h-t, páncélzata pedig a 65 mm vas
tagságot. A Stuart I-est a legnagyobb jóindulattal sem lehetett
tágasnak nevezni. A négy fo személyzetbol ketten a torony
ban, ketten pedig a küzdotérben foglaltak helyet. A fennma
radó teret a fiiggolegesen álló csillagmotor közepébol a jár
mu elején található meghajtókerekekig vezeto kardántengely
M3-as közepes harckocsi (korai mintapéldánt)
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,1 db 37 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz: 5,64 m
Szélesség: 2,72 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 38-50 mmMotor: 340 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 160 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 79
FENT: Az amerikaiak által M5-ösként, a briteknél pedig
Stuart VI-os jelöléssei ismert harckocsit gyors felderíto
szerepre tervezték. A beépített girostabilizátornak
köszönhetoen 37 mm-es lövegévei menet közben is lehetettcélzott lövést leadni.
foglalta el. A nagy helyigény mellett ez a megoldás azért sem
lehetett megfelelo, mert így a visszafutó lánc feszített maradt.A helyszuke a küzdotérben tovább nott, mikor az M3Al
esnél bevezették a toronykosarat, azaz a padlónak a torony
alatti része a toronnyal együtt fordult,'és mint ilyet, a kardántengely felett kellett elhelyezni. A töltokezelo nem tudta elér
ni a forgatókereket, és a parancsnoknak a motor zaját túlkiabálva kellett utasításokat adnia. Az M3Al-eseket hidrauliku
san forgatott, hegesztett kivitelu tornyokkal látták el. A törzs
egészen az utolsó, M3A3-as változatig nem hegesztett önt
vénybol készült, erre egy továbbfejlesztett tornyot helyeztek.
Mintegy 5300 M3Al-es (a briteknél Stuart III-as és IV-es)
épült és közel 3500 M3A3-as (Stuart V-ös), aminek köszönhetoen a típus a II. világháború legszélesebb körben alkalma
zott könnyu harckocsija lett. Mellesleg M3A2-es jelzésu vál
tozat soha nem készült, azt még a gyártás beindulása elott törölték.
M3-AS ÉS M5-ÖS VÁLTOZATOK
Az M2-es és M3-as könnyu harckocsikat a Rock Island
Arsenal fejlesztette ki, és nehézgépgyártásra specializált cé-
80 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M3-as General Lee I-es
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,
1 db 37 mm-es löveg, 4 db .3-as géppuskaKezelok: 6 fo
Hossz: 5,64 m
Szélesség: 2,72 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 12-57 mm
Motor: 340 LE-s benzinüzemu~Hatótávolság: 195 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA
gek gyártották. 1943-ban azonban a General Motors Cadi1
lac-osztálya az M3-asba egy pár V8-as elrendezésu autómo
tort és Hydra-Matic rendszeru automata váltót épített. Az aszéles körben elterjedt nézet, mely szerint ez nem lesz alkalmas a feladatra, semmivé foszlott, mikor a kezdetben M3E2
esnek nevezett jármu elso példánya megtette a gyártóI a próbaterepig tartó 800 km-es utat. További változtatásokat esz
közöltek, és a következo év februárjában a konstrukciót M5
ös könnyu harckocsiként elfogadták. Az új motor alkalmazá
sán túl az "új" harckocsi törzsének hossza is megnövekedett,magasabbra kerult a hátsó része, és az eredetileg alkalmazottszögletes homloklemezt ferdére cserélték. Az M5A1-est az
M3A3-as számára kifejlesztett toronnyal szerelték fel. Mire
az M5-ös gyártását 1944-ben befejezték, már 8900 példánykészült el belole. Ezt a változatot is széles körben alkalmaz
ták a britek, akiknél Stuart VI -os néven állt rendszerbe. 1944
re egy "könnyu" harckocsi már jelentosen nagyobb és nehezebb volt, mint egy évtizeddel korábban. Az M3A3-as közel
14,5 t-t nyomott, az M5A1-es pedig még 1 t-val volt nehe
zebb. Mindezek ellenére mindkét típus maximális sebességeelérte az 58 km/h-t. Könnyunek mindössze a fegyverzetük
számított, mivel mindkettot csak egy 37 mm-es löveggel szerelték fel. Mivel azonban feladatuk a felderítés és informá
ciószerzés volt, és nem a rájuk nézve veszélyes tuzharc, akönnyufegyverzetet megfelelonek tartották. A háború utolsó
két évében a brit Stuartokról sok esetben leszerelték a tornyo
kat, és azokat felderíto jármuként vagy páncélozott sebesült
és utánpótIás-szállítóként alkalmazták. Torony nélkül gyorsabban haladhattak, és az alacsonyabb jármuveket könnyebbvolt álcázni. Az M5-ösöket M8-as "Howitzer Motor Carri
age" -ként át is alakították, és ez alkalommal a tornyokba egy75 mm-es tarackot építettek. Az M3/M5-ös népszerusége
igazolta további alkalmazását, és az amerikai hadsereg két
további változat kifejlesztésére adott megbízást. Az M7 -es
közepes harckocsi mintapéldánya soha nem kerult gyártásra,az M22-es pedig, melyet kizárólag a britek alkalmaztakLocust néven, egy alkalommal vett részt bevetésen.
A LÉGI SZÁLlÍTÁSRA ALKALMAS M22-Es
Az M22-es a brit Tetrarch harckocsi amerikai megfeleloje,
melyet a légideszanteroknek szántak. A kiírás szerin~ tömege
7,5 t, személyzete három fo, fegyverzete egy 37 mm-es lövegés három .30-as géppuska, páncélvastagsága pedig 25 mm. A
pályázók közül a Marmon-Herrington által tervezett jármu
vet választották ki. A Marmon-Herrington cég mezogazdasá
gi traktorokat gyártott, de exportcélra T-16-os jelzéssel készítettek egy harckocsit, de több páncélgépkocsit is~Az M22
esmintapéldánya T9-esként 1941 oszénjelentmeg. Mivel tö
mege 8 t lett, túl nehéznek ítélték, és a súlycsökkentés érdekében átalakításokat végeztek rajta, mely során a törzset sze-
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 81
gecselés helyett hegesztették, és a harckocsit öntött toronnyallátták el. Az átalakítás érintette a hidraulikus muködtetésu 01
dalirányzó gépet, a löveg pörgettyus csillapítóját és a törzsbe
szerelt géppuskákat is. Az átalakítások után a 162 LE teljesít
ményu, Avco-Lycoming motorral felszerelt jármu maximálissebessége elérte a 65 km/h-t.
Az M22-es számára kifejlesztett célba juttatási módszer
különösnek tunhet. A harckocsit a négymotoros DouglasDC--4-es utasszállító katonai változata, a C-54-es Skymaster
szállította alul felfüggesztve. Ehhez a harckocsi tornyát le
szerelték, és a megnagyobbított teheráruajtón át egy beépített
csörlo segítségével-a raktérbe helyezték. Megleponek tunhet,de a berakodást hat ember fél óra alatt kényelmesen el tudta
végezni. A jármu a rakodóajtó mellé állt, és a csörlot a to
ronyba akasztották, melyet megemeltek és beraktak. Eköz
ben a torony nélküli harckocsival a gép tömegközéppontjaalatt a futómuvek közé álltak és megemelték annyira, hogya
gép alján levo négy rugós kampót beakaszthassák a harckocsin levo fülekbe. Mikor a gép leszállt, a kampók kioldottak,
és a harckocsit 35 cm magasból a földre ejtették. A vezeto ek
kor bemászott a jármube és a rakodóajtóhoz állt, ahol a tor
nyot visszaszerelték. Az egész kirakodás mindössze 10 per
cet vett igénybe.
AZ 1944-45-ÖS HARCOK
A C-54-est azonban nem lehetett egyenetlen talajú le- és fel
szállóhelyen alkalmazni, és a kirakodást ellenséges tuzben
végrehajtani. Ennek az lett a következménye, hogy az M22
eseket a mögöttes teriileteken levo repülotereken tudták csakkirakni, ami viszont csökkentette a rendszer hatékonyságát.
A brit légideszanterok egy lényegesen egyszerubb módszert
dolgoztak ki a könnyu harckocsik célba juttatására. A Gene
ral Aircraft Company megbízást kapott arra, hogy építse meg
az addigi legnagyobb, 33,5 m fesztávolságú és 8 t terhelésu
vitorlázógépet. A gép - aHarnilcar - egész orr-részét fel le
hetett hajtani, így egy M22-es vagy Tetrarch egyszeruen csak
felhajtott a rámpán, majd a célhoz érve kihajtott. A Tetrarch
BALRA: Az 1940-es kölcsönbérleti törvény
értelmében a brit páncéloshadosztályok
hozzájuthattak az eros és hatékony
páncélzattal ellátott M3-as közepes
harckocsihoz, ami nagymértékben
hozzájárult a szövetséges és a
tengely hatalmak harckocsieroi közötti
egyensúly megteremtéséhez. A magasságcsökkentése érdekében a felvételen látható
brit változatról elhagyták a toronykupolát.
az elso harckocsi, melyet a D-nap estéjén lé
gi úton juttattak célba, bár ennek az ese
ménynek nagyobb volt a visszhangja, mint a
tényleges jelentosége. A 6. légideszant-had
osztály Locustjait egy alkalommal, 1945
márciusában vetették be a rajnai átkelés so
rán. Az 1941-es követelményeknek megfeleloen tervezett Locustok ekkor már nagyon sebezhetoek vol
tak. Mindössze 850 példány épült meg, a további 1100 darab
ra szóló megrendelést törölték. A felváltására tervezett Harry
Hopkins VIlI-as könnyu harckocsi 8,5 t tömegével túlságosan nehéz volt a vitorlázógépen történo szállításhoz, és sohanem állították rendszerbe.
A könnyu harckocsik terén az amerikaiak utolsó háborúalatti vállalkozása már sokkal szakszerubbnek bizonyult. Az
amerikai hadsereg hadianyagügyi osztálya és a Cadillac cég
1943 áprilisában hozzákezdett az M5-ös felváltását célzó
program megvalósításához. Az új harckocsiban az elod motorját és váltóját akarták alkalmazni, valamint a Buick, aGeneral Motors másik részlege által gyártott M18-as önjáró
löveg Christie-féle futómuvét. Az Ml8-as az egyetlen ameri
kai önjáró löveg a II. világháborúban, melyet eleve annak ter
veztek és nem egy már létezo harckocsiból alakítottak át. Az
M5-ös utódjának mintapéldányait októberben leszállították,
és az új harckocsit M24-esként 1944 júliusában rendszerbe is
állították, miután gyártása már három hónapja folyamatban
volt. A brit hadsereg a háború utolsó hónapjaiban kapott né
hány M24-est, és az amerikai és brit erok alkalmazták is azo
kat a rajnai átkelés során és az azt követo idoszakban. Az
M24-es szolgált a koreai háborúban, és a franciák is bevetették Indokínában. A britek a harckocsit Chaffee néven ismer
ték, Adna R. Chaffee, az "amerikai páncéloserok atyja" után.
Chaffee, akirol utoljára akkor tettünk említést, mikor George
Pattonnal együtt a Christie M1928-as próbáin vetLrészt,1941-ben rákban halt meg. Az amerikaiak is gyorsan átvettékezt az elnevezést. A szakértok - és akkoriban szárnos har2ko
csizó tartozott közéjük - szerint az új harckocsi kiváló lett.
ACHAFFEE
A 18,5 t tömegu M24-es Chaffee a könnyu harckocsi eredeti
definícióját lényegében érvénytelenítette. 25 mm-es homlok
páncélzata és a torony 38 mm-es páncélja, eros 75 mm-es
M6-os lövege és 55 km/h maximális sebessége révén kiváló
an megfelelt a könnyu harckocsi követelményeinek, bár azok
82 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Az M4-es tankdózerként is tevékenykedett, és ez csak
egyike volt azon feladatoknak, melyet az M4-es Sherman az
1944-es normandiai partraszállás során ellátott.
1944-re már elavultak. Ennek ellenére 5000 példány készült
belole, melyek négyötödét a háború utolsó évében gyártották.
Egyes országokban még 1970-ben és azután is szolgálatbanállt, sok esetben korszeru tuzvezeto rendszerrel ellátva. A
GIAT francia fegyvergyár a norvég Thune-Eureka üzemmel
együttesen széles köru módosításokat végzett a típuson, és
Norvégía 1975-76-ban több példányt is kapott belole. A le
vonható tanulság az, hogy minden esetben szükség lehet egyjó "kis" harckocsira.
AZ AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK
Az európai háború kitörésének idején, 1939 szeptemberében
az amerikai hadero, mely a konfliktus ban még közel két éven
át nem vett közvetlenül részt, két hasonló harckocsival, egy
könnyuvel és egy közepessei rendelkezett. Nem kellett hoz
zá sok ido, hogy felismerjék, az M2-es közepes harckocsi, 32
mm-es páncélzatával, 37 mm-es lövegévei és kis toronyko
szorú-átmérojével elavult az Európában alkalmazott harcko
csikhoz képest, és jelentos fejlesztéseknek sem lehetett az
alapja. 1940-ben kidolgozták az új, 38 mm páncélzattal és 75
mm-es löveggel felszerelt harckocsi követelményeit. Megfe
lelo torony hiányában az a döntés született, hogya Phase III
Medium Tank T5-ös jelzésu harckocsi terveit fogadják el,
melynél a löveget a jobboldalt kiképzett, korlátozott oldal
irányzásra alkalmas lövegállásban helyezik el. A jármuvet
kello páncélzattal látták el, és a törzs felso részére egy telje
sen körbeforgatható tornyot szereltek. A toronyban egy 37
mm-es löveget, a rá rögzített második toronyban pedig egy
géppuskát helyeztek el. A löveg oldalt történo elhelyezésekényszermegoldás volt, és a harckocsi alkalmazói hamarosan
rádöbbentek, hogy más harckocsik ellen vívott harcban tel
jességgel használhatatlannak bizonyult, bár támogató szerep
körben megfelelonek tunt. Mindezek ellenére 1940 nyarán
M4A3-as (76)W HVSS ShermanIVY
Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 2 db .3-asgéppuska, 1 db .5-ös géppuska
Kezelok: 5 to
Hossz (löveggel): 5,9 mSzélesség: 3 mMagasság: 2,97 mPáncélzat: 12-110 mmMotor: 500 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 160 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA
megrendelték 1000 M2AI-es az emlitett leírás alapján törté
no átalakítását M3-as közepes harckocsivá.
AZ M3-AS
Az új M3-as jelentos mértékben eltért az M2Al-estol- mely
szögletes, csúnya harckocsi, sok, a lövedékek lepattanásátakadályozó megoldással -, ugyanakkor azonban szárnos ele
met átvettek. Ilyen a három, ikerkerekes zsámolyból álló fu
tómu, melyet függoleges elrendezésu tekercsrugókkal láttak
el, és amelyek felso rögzítési pontjánál egy-egy visszafutó
görgot is elhelyeztek. A hátul levo 350 LE teljesítményu
Wright Continental csillagmotor - mellyel meglepo módon akorábbi változatokba épített 400 LE-s motort váltották fel
egy a küzdotéren átvezetett kardántengely segítségével hajtotta meg a mellso kerekeket. Ez az elrendezés itt kevesebb
helyet foglalt, mint a kisebb könnyu harckocsiknál, hiszen az
M3-as nagyobb volt. Mindenesetre a harckocsi még a teljeshatfos személyzet esetén is eléggé tágasnak számított. AzM3-as harci tömege kezdetben 27 t, és kettos rendeltetésu
M2-es 75 mm-es lövege, melyet a francia "Soixante quinze"75 mm-es lövegbol fejlesztettek ki, felülmúlta az akkoriban a
németek és a britek által alkalmazott lövegeket. Repesz- éspáncéltöro gránátok kilövésére egyaránt alkalmas volt, ez
utóbbiak esetében a torkolati sebesség elérte az 567 mis-ot,
ami 60 mm vastag páncél áttöréséhez elegendo. Az M2-es
L/38-as löveg valójában átmenetinek számított. M3-as jelu
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 83
utódját L/38-as csovel látták el, és torkolati sebessége elérte
a 700 mis-ot, ami páncéltöro képességét további 10 mm-rel
megnövelte. Az M3-as löveget építették be a késobbi M3asokba, illetve az M4-es Shermanekbe és az M24-es Chaffeebe is.
A BRITEK MEGRENDELIK AZ M3-AST
Az 1000 db-os megrendelés egy idoben történt a harckocsik
kal foglalkozó brit bizottság Washingtonba érkezésével. A bi
zottság három tagból állt: Michael Dewar iparos, L. E. Carr
tervezési specialista és Douglas Pratt vezérornagy, az Arras
nál bevetett brit harckocsik parancsnoka, aki Nagy-Britanniában mindenkinél többet tudott azok harci alkalmazásáról.
BALRA:A "Virgin" (Szuz) névre keresztelt, láthatóan még új
Sherman 1944. június 6-án partot ér a Gold Beachen a
normandiai partraszállás során. A Sherman kétségtelenül a
II. világháború során a brit és amerikai haderok által
alkalmazott legfontosabb harckocsi volt. Egyedül az
amerikai gépkocsigyárak közel 40 000 példányt készítettek.
Ez a három személy fontos szerepet játszott abban, hogyamerikai harckocsikat kerestek a brit hadero számára, de mi
kor Pratt eloször meglátta az M3-ast, megdöbbent. A löveg
ugyan megfelelonek tunt, de elhelyezése nem, még akkor
sem, ha a löveget - a toronyban elhelyezett 37 mm-esselegyütt - girostabilizátor tartotta vízszintesen, ami lehefOvé
tette a pontos célzást még nagyobb sebesség esetén is. A
harckocsi teljes, 3,1 m magassága ijeszto volt, és a felül elhe
lyezett kupolás torony sebezhetonek tunt. Mindezeken túl az
M3-as páncélzata egy ilyen harckocsihoz képest vékonynak
számított. Aszegecselt illesztések nem védtek teljesen a ké
zifegyverek ólommagvának becsapódása ellen, mely probléma már az elso harckocsik bevezetésekor is jelentkezett.
Ugyanakkor azonban nem volt nagy választék: az M3-as
vagy semmi. Dewar engedélyt kapott Londontói, hogy meg
rendeljen 1250 példányt, ha a gyártó hajlandó módosítani a
brit követelményeknek megfeleloen. A rendelést közel két
szeresére, 3000-re növelték, mikor sikerült megállapodni abban, hogy csak 1500-at kell átvenni abban az esetben, ha az
84
Sherman VC FireflySzármazás: USA/Nagy-Britannia
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
1. 17 fontos löveg2.. 30-as M1919-es géppuska3.. 50-es M2-es géppuska4. parancsnoki kupola
5. parancsnok periszkópja6. töltokezelo búvónyílása7. rádiókészülék
8. jelzopisztoly
9. 17 fontos loszerek tartója10. parancsnok ülése11. töltokezelo ülése
12. vészkijárat
13. vezeto periszkópja14. hordozható tuzoltó készülék15. vezeto ülése
16. Chrysler 425 LE-s, több hengersoros, benzinüzemu motor17. távméro
18. 2 db 12 V-os akkumulátor sorba kapcsolva19. fogaskerekek
20. sebességváltó21. kézifék
22. botkormányok23. 5 gallonos víztartály24. felszereléstartó25. ventilátorok26. rádióantenna
27. elsosegélydoboz
28. 3,5 hüvelykes lövegpajzs29. 1,5 hüvelykes védolemez30. távcsövek
31. periszkóp32. légtisztító vezetékek33. tengelykapcsoló34. ventilátor35. huto
36. mellsokerék-meghajtás37. visszafutó görgok38. kerékzsámoly-felfüggesztés39. láncmeghajtó kerék40. láncfeszíto kerék
41. tekercsrugó
42. a torony töltokezelo feloli oldalára szerelt kéthüvelykes gránátveto
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 85
86 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M4-es Sherman Crocodile(Iángszórós harckocsi)
Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg,1 db lángszóró (40 m hatótáv),2 db .3-as géppuska
Kezelok: 5 to
Hossz (utántutóval): 11,35 mSzélesség: 2,66 m
M3-asok gyártása ideje alatt jobb harckocsit kezdenének
gyártani. Dewamak így a dönto pillanatban sikerült biztosíta
ni Nagy-Britannia számára a közepes harckocsik folyamatos
szállítását. Igaz, mindezt azon az áron, hogyaValentine és
egyéb harckocsikhoz szükséges pótalkatrészek és tartalék al
katrészek beszámítását követoen összesen mintegy 240 mil
lió dollárt költöttek. A nagymértéku költekezés okozta prob
léma 1941 márciusában oda vezetett, hogy az eredetileg hirdetett "fizess és vidd" politika helyett a kölcsönbérleti szer
zodés alkalmazására kényszerültek.
Bár 1941 áprilisától mindössze 18 hónapon át, 1942 októ
beréig alkalmazták, az M3-asnak rengeteg változata készült,
különös en ha figyelembe vesszük a Nagy-Britanniában al
kalmazni szánt változatokon végzett módosításokat is. A
harckocsit ilyen vagy olyan formában a Baldwin Locomotives, az American Locomotives, a Pressed Steel és a Pull
man cégek gyártották. A legnagyobb mennyiséget, azaz a le
gyártott 6250 közül 3350-et a Chrysler készítette. Ez az ame
rikai autógyártás elso, de korántsem utolsó hozzájárulása a II.világháborús erofeszítésekhez. Az amerikai és brit változatok
közötti legjelentosebb eltérést a torony jelentette, bár a bri
teknek átadott harckocsik közül nem mind készült a megbe
szélt követelmények figyelembevételével. Ez tükrözodik ab
ban is, hogy a brit szolgálatban álló M3-asoknak két neve is
volt. Az amerikai toronnyal felszereltek a General Lee, míg a
vastagabb homlokpáncélzatú, felso torony nélküli toronnyal
ellátott harckocsik a General Grant nevet kapták.
GENERAL LEE ÉS GRANT
Az M3-ast eredetileg szegecselt törzzsel készítették, és egyWright-féle csillag-, vagy Guiberson által gyártott dízelmo
torral látták el. A négy fo változat (kivéve az M3Al-est,
melybol mindössze 12 készült) az alábbi volt: hasonló motor
ral és az Ako cég (mely egyedül volt képes ekkora méretu al
katrészek öntés útján történo eloállítására) által készített ön
tött törzs felsorésszel készített M3Al-es; a hegesztett törzzselés párosan elhelyezett GMC 6-71-es motorral felszerelt
M3A3-as; a szege cselt törzzsel és a Chrysler-féle A-57-es
több soros motorú M3A4-es, melynél nem kevesebb mint öt
gépkocsikban alkalmazott hengerblokkot kapcsoltak egyet
len forgattyúházra; illetve a szege cselt törzzsel és GMC ikermotorral rendelkezo M3A5-ös. 1942 tavaszától mind az öt
változat megtalálható a briteknél alkalmazott General Lee el
nevezésu, azaz amerikai toronnyal szerelt harckocsik között,de Carr-féle toronnyal csak az M3-ast és az M3A5-öst látták
el, ezek a General Grant I-es és II-es. Az elso M3-as legnagyobb tömege 27 t, ami folyamatosan változott egészen az
M3A4-esig, mely már 29 t-t nyomott. Az utóbbi hossza 350
mm-rel nagyobb lett, hogy alkalmas legyen a motor befogadására. Az M3-ast eloször 1942 májusában Gazalánál vetet-
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 87
Magasság: 2,74 mPáncélzat: 12-51 mmMotor: 400 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 180 kmSebesség: 40,2 km/hSzármazás: USA
FENT: 1944 márciusa. Bár megbízható és kelloen eros
harckocsi, az M4-es Sherman nem lehetett egyenrangú
ellenfele anémet Tiger harckocsiknak, melyekkel a
szövetségesek 1944 elején a dél-olaszországi Anziónál
kialakított hídfoben, Cisterna térségében szembekerültek.
ték be, és az év végén jelentos mértékben hozzáj árult a britek
EI-Alameinnél aratott gyozelméhez. Ekkorra már kezeloik
között is nagy népszeruségre tettek szert, foként mert a
PzKpfw IV-est olyan messzirol ki tudta loni, hogy az nem te
hetett kárt benne. 1944 közepén éppen olyan gyorsan tunt el
az arcvonal szolgálatból, mint ahogy megjelent, helyét azM4-es Sherrnan vette át.
Az alap M3-as érdekes fejlesztését végezték el Kanadá-
M4A2-es Sherman lll-as DD 1-es
Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (utánfutóval): 6,35 m
Szélesség: 2,81 mMagasság: 3,96 mPáncélzat: 12-51 mm
Motor: 410 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 240 kmSebesség: 40,2 km/h vagy 4 csomóSzármazás: USA
88
M24-es Chaffee
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska
Kezelok: 5 to
Hossz (löveggel): 5,5 m
Szélesség: 2,95 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: 12-38 mmMotor: 2 db 110 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 280 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: USA
ban. A Ram nevu harckocsinál az amerikai változat futómu
vét és alvázának alsó részét vették át, míg új, öntött törzs fel
so résszel, valamint egy teljesen körbeforgatható toronnyal
látták el, melybe egy kétfontos löveget építettek. A harckocsi
eloször 1941-ben jelent meg.
A KANADAI RAMOK
A tornyot eredetileg a hatfontos löveg számára készítették, és
az elejére egy nagyméretu, le szerelheto lemezt csavaroztak.
A hatfontos löveget megjelenése után beépítették, így jött lét
re a Ram II-es. A kanadai harckocsi az eredeti továbbfejlesz
tése, bár olyan idejétmúlt megoldásai is vannak, mint az ol
dalt elhelyezett vészkijáratok és egy kis torony a géppuska
számára. A harckocsi soha nem került bevetésre, ugyanis micre elkészült a hatfontos löveg, az az ellenség harckocsijai el
len már nem volt hatékony, a Ramot viszont nem lehetett to
vább módosítani a 75 mm-es lövege beszereléséhez. 1900
Ram II-es készült el, és ezeket kiképzési célokra alkalmaz
ták. A késobbiekben a harckocsi számos speciális jármu alap
jául szolgált, mint például a Ram Kangaroo páncélozott szál
lító jármu és a Sexton önjáró löveg.
A Brit Birodalom kevésbé sikeres harckocsija esetében - a
harcban elért eredményeket, nem pedig az alkalmazott újítá
~okat tekintve - eredetileg szintén az M3-as futómuvét kí
vánták alkalmazni, de az események menete ezt megakadá-
lyozta. Az a hír, hogy Ausztrália, mely teljesen tapasztalatlan
volt a harckocsiépítés terén, arra készül, hogy megépítse az
AC-1-es Sentinel cirkáló harckocsit, meglepetésként hatott.
Az 1941-ben megjelent harckocsi megdöbbenést keltett,
ugyanis a Bradford & Kendall Ltd. mérnökeinek sikerült
megoldani azt, amit a többi országban addig nem: egy darab
ból kiönteni a törzs egyik felét (ráadásul a bonyolultabb fel
so részt). Az amerikai futómu helyett a francia Hotchkiss
H-35-öshöz kifejlesztettet építették be. A Wright csillagmotor és járulékos berendezései nem álltak rendelkezésre, és he
lyette három, keresztbe kapcsolt 115 LE teljesítményu Cadil
lac Model 75-ös motort alkalmaztak, kettot párhuzamosan,
egyet pedig mögöttük, és ezek egy helyben gyártott, ötsebes
séges váltómuvön át hajtották meg a mellso meghajtókerekeket. 1941-ben mindössze a kétfontos löveg állt rendelkezés
re, melyet az egy darabból öntött toronyban helyeztek e~.AzAC-1-esbol három mintapéldány készült. A próbákra 1942
januárjában került sor, és kisebb, javítható hibákra derült
fény. Az igazi gondok akkor kezdodtek, mikor a harckocsi
sorozatgyártását az ország különbözo gyáraiban készült al
katrészek összeszerelésévei kívánták elkezdeni. Végül vilá
gossá vált, hogy csak egy erre a célra épített nagyüzem képes
legyártani a teljes harckocsit, így az Új-Dél- Wales ben levoChullorában építettek egyet, ahol 66 AC-1-es Sentinelt ké
szítettek. Az összes harckocsit kiképzési célra alkalmazták.
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 89
A SHERMAN SZÜLETÉSE
Az M3-ast hamarosan követte az M4-es Sherman. Figyelem
be véve azt a tényt, hogy a harckocsi 1942-es megjelenését
követoen milyen nagy szerepet játszott a szövetségesek nyu
gat-európai hadmuveleteiben, talán nem meglepo, hogy azM4-es Shermanbol sokkal több változat készült, mint az M3
asból. Az itt rendelkezésre álló helyen egyszeruen lehetetlen
BALRA: M4A3-as (Sherman IV-es). A szövetségesek 1944-es
franciaországi elorenyomulásában nagy szerepe volt gyors
és megbízható 500 LE teljesítményu, V12-es Ford
motorjának, melyet kizárólag harckocsik számára terveztek.
kielégíto képet adni a változatokról és alváltozatokról. Ehe
lyett az alaptípusok leírását adjuk közre, valamint bemutat juk
a fegyverzet, a felépítés, a motor és a futómu terén meglevo
eltéréseket, illetve szólunk az olyan kiegészíto felszerelések
rol, mint a Crab aknataposó harckocsi és a kettos meghajtás.
Az M4-es közepes harckocsi tervezése 1940. augusztus vé
gén vette kezdetét, az M3-as sorozatgyártás ának megindulá
sával egy idoben. Ebben az idoszakban Nagy-Britannia egye
dül állt szemben a fenyegeto német támadással, míg Franciaország, Belgium és Hollandia behódolt az idegen uralonmak.
A tervezéssel megbízott embereknek nemigen lehetett fogal
muk arról, hogy az általuk tervezett harckocsi nagy szerepet
fog játszani Európának a náci zsarnokság alól történo felsza
badításában. Egy dolog bizonyos: bármit is tartalmaznak a
követelmények, az új harckocsinak teljesen körbeforgatható
toronnyal és stabilizátorral ellátott kettos funkciójú löveggel
kell elkészülni. A mintapéldányt végül az M2-es, a sorozatgyártott példányokat pedig az M3-as löveggel szerelték fel.
Ez az elrendezés egy csapásra megoldotta az M3-as
Lee/Grant harckocsik muködtetésekor jelentkezo problémá
kat. Ennek felismerése oda vezetett, hogy a tervezok az em
litett harckocsi motorját, futómuvét, felfüggesztését átvették,
RAM II-es cirkáló harckocsi (korai változat)
Fegyverzet: 1 db hatfontos löveg, 2-3 db .3-as géppuskaKezelok: 5 fo
Hossz (utánfutóval): 5,79 m
Szélesség: 2,77 mMagasság: 2,67 mPáncélzat: 12-75 mmMotor: 400 LE-s
Hatótávolság: 200 km
Sebesség: 34 km/hSzármazás: Kanada
90 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
JOBBRA: Egy Sherman Firefly bevetésen az olaszországi
Monte Cassino térségében 1944 márciusában. A Fireflyt az
eros brit 17 fontos löveggel szerelték fel, így ez volt az
egyetlen brit harckocsi, mely alkalmas volt a Tiger és aPanther leküzdésére.
úgy gondolva, azt már úgyis kipróbálták harc közben. A T6
os jelzésu mintapéldánynak két változata ismert: az M4-es
szögletes, hegesztett törzzsel rendelkezett, az M4Al-es önt
vény felso résszel készült, mely sokkal bonyolultabb volt, vi
szont a gyártása kevesebb idot vett igénybe. A két típust
nagyjából egyszerre gyártották, és a gyártásba bevont tíz
üzem saját lehetoségének megfeleloen választotta ki, melyikváltozatot kívánja elkészíteni. Mindkét változat 50 mm-es
homlokpáncélzattal, öntvény toronnyal és egy 400 LE teljesítményu Wright Continental csillagmotorral készült. Töme
gük nagyjából egyforma, 30 t körüli, és 35 km/h maximális
sebességük is megegyezett. Ugyanakkor azonban a harcko
csik között akadtak eltérések is. Attól függo en, hogy mi állt
rendelkezésre, a harckocsit szerelhették elektromos vagy hid
raulikus toronyforgató mechanizmus sal, és néhánynak a parancsnoki búvónyílásához egy .50-es Browning M2-es légvédelmi géppuskát rögzítettek. Mindezen túl az M4-esek
20%-a az M3-as löveg helyett egy 105 mm-es tarackot ka
pott, mellyel közeltámogató feladatokat láttak el. A britek,
akik alig tudták elhinni, hogy végre olyan közepes harckocsihoz jutottak, mely muködik is, az M4-est William Tecumseh
Sherman után nevezték el. Az alapmodell a Sherman I-es lett,
az M4Al-es pedig a Sherman II-es. A közeltámogató szerepben alkalmazott harckocsikjelzéséhez még egy B betut írtak,
és ez a rendszer került alkalmazásra a késobbi változatok jelölésekor is. Az amerikai hadsereg késobb vette át a Shermannevet saját harckocsijaira. Összesen 8400 M4-es ShermanI-es és 9700 M4Al-es Sherman II-es készült. Kétharmadukat
a 75 mm-es M3-as löveggel fegyverezték fel, de ez még min
dig alatta maradt a brit 17 fontos vagy anémet 88 mm-es teljesítményének. Német ellenfeléhez hasonlóan az Ml-es löve
get is légvédelmi fegyverbol fejlesztették ki.
A SHERMAN FIREFL Y
A 7 kg tömegu lövedékkel tüzelo új löveg 1000 m távolságból 100 mm vastag páncélzatot tudott áttörni, ami elegendovolt egy Tiger, sot még a Panther kilövéséhez is. Az Ml-es
nem fért el az eredeti toronyban, így ehelyett a T23-as jellelfejlesztés alatt álló harckocsi tornyát vették át. A T23-asba 90mm-es löveget terveztek, amit módosítások nélkül fel lehe
tett szerelni a Shermanre. A brit 17 fontos löveg egyébként az
eredeti toronyban sem fért el, de beépítették, és így jött létrea Sherman leghatékonyabb változata, a Firefly. A késobbiek
ben a 75 mm-es löveget is számos M4-esbe beépítették, és abrit szolgálatban állók jelzésénél ezeket A betuvel látták el,például Sherman lIA. A Sherman második változatát ikerel
rendezésu GMC dízelmotorok hajtották meg egy közös átvi
teli egységen keresztül. A típus hegesztett törzset kapott, és ahárom löveg bármelyikévei felszerelhették. Az M4A3-as har-
madik változatot is hegesztett törzzsel építették, de a homlokpáncél dolésszögét 470-ra növelték. Az M4A3-asba a
Ford által tervezett és kifejlesztett 500 LE teljesítményu
GAA V8-as motort építették. A motor megbízhatóságával ésjobb teljesítményével jelentosen felülmúlta elodeit. A GAA
V8-asnak köszönhetoen a némileg nehezebb jármu 50 km/h
legnagyobb sebességet ért el. Az új motor talán a legnagyobbszerepet játszotta abban, hogy az M4A3-as Sherman lett a
legfontosabb változat. Közel II 500 épült belole, 5000 a 75
mm-es, 3500 a 76,2 mm-es Ml-es löveggel, a többi pedig a105 mm-es M4-es tarackkal. A legtöbb az amerikai hadero
ben teljesített szolgálatot. 250 harckocsinál a homlokpáncél
zatot további 102, a torony elejét pedig 152 mm-rel vastagították meg. Az M4A3E2-es jelzésu harckocsik a franciaor
szági partraszállás során kerültek alkalmazásra. A kiegészíto
páncélzat jelentette mintegy 7 t súly többlet miatt sebességükaz M4-es eredeti sebességére esett vissza. Néhány Shermant
a függoleges helyett vízszintes elrendezésu rugókkal és a 420mm helyett 585 mm széles lánctalpakkal láttak el. Minden
nek a célja a lebegés elosegítése és a karbantartás megköny
nyítése volt, de a legnagyobb eredményt a jelentosen lecsök
kent fajlagos talajnyomásnak köszönhetoen a lágy talajon
nyújtott teljesítrnényjavulás jelentette. Az így módosított
harckocsikat az amerikaiak M4A3E8-asnak nevezték, a bri
teknél pedig a típusjelzés mögé egy Y-t írtak.
.MEGEROsíTETT FEGYVERZETU SHERMANEK
A briteknél Sherman V-ösként szolgálatot teljesíto M4A4-es
be a Ford motor helyett az M3-asoknál alkalmazott, rosszabb
teljesítményu, több hengerblokkból álló Chrysler motort építették. Ebben az esetben is sor került a harckocsi törzsének
meghosszabbítására 280 mm-rel. 8000 példány készült, majd
A II. VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 91
gyártását a Wright vagy Ford motorral felszereltek javára
megszüntették. 100-nál kevesebbet Caterpillar 500 LE telje
sítményu dízelmotorral szereltek fel, ezek az M4A6-osok.
Ezek többségét, melyek mind az E8-as változathoz tartoztak,
a Szovjetunióba szállították, ahol a dízelmotort szélesköruenalkalmazták.
Mikor a brit k:üldöttségnek 1943 elején bemutatták a 76
mm-es löveget, teljesítményét nem találták megfelelonek.
Amennyiben a Sherrnan ennél többre nem képes, nem vehe
ti fel a versenyt a Tigerekkel és Pantherekkel, melyekkel
ahogy a Hitler elleni háború kilép észak-afrikai keretei közül
és áttevodik Európába - minden bizonnyal nagyobb számban
fognak találkozni. A szakértoknek általánosságban véve íga
zuk volt. A Sherrnan soha nem lehetett egyenrangú ellenfeleanémet harckocsiknak. Ugyanakkor azonban mennyiségi fö
lényének köszönhetoen gyozelmet aratott. A britek mindezek
ellenére 1943-ban nagyobb löveget akartak. A 17 fontos lö
veg - az egyébként alkalmatlan A30-as Challenger típusú
harckocsiba építve - 3000 m-rol ki tudta loni a PzKpfw lVH
50-60 mm vastag homlokpáncélját, ugyanakkor anémet
harckocsi hosszú csövu, 75 mm-es lövegének lövedéke lepat
tant a brit harckocsi egyébként elégtelen páncélzatáról.
FENT: A O-nap elott a szövetséges harckocsikat merülésre
alkalmas felszereléssel látták el, hogyaszállítóhajókat még
a part elérése elott elhagyhassák. A harckocsi tetejére a
légi azonosítást elosegíto felségjelet festettek.
Carro Veloce L.6/40-es
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es löveg,1 db 8 mm-es géppuska
Kezelok: 2 fo
Hossz: 3,84 m
Szélesség: 1,85 mMagasság: 2,03 mPáncélzat: 6-30 mmMotor: 70 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 200 kmSebesség: 42 km/hSzármazás: Olaszország
92 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Mindennek hatására néhány brit harckocsizó arra gondolt,
hogya Sherman tornyába is be kellene építeni ezt a löveget.1943. december 30-án az a döntés született, hogy 2100 ér
tékes Sherman V-öst Firefly néven átépítenek. Ennek során a
homlokgéppuskát is elhagyták, és az így nyert helyre továb
bi 15 loszert helyeztek. Így jött létre az egyetlen olyan amerikai vagy brit harckocsi, me ly az 1944--45 folyamán Fran
ciaországban, a Benelux államokban és Németországban ví
vott küzdelem során egyenlo eséllyel szállhatott szembe a
Pantherekkel és Tigerekkel. Az amerikaiak különös módon
soha nem ismerték el, hogya 17 fontos löveg felülmúlná a 76
mm-es Ml-est, és mindvégig szembehelyezkedtek a Firefly
projekttel. Véleményük szerint saját M4-eseik nem rendel
keztek kello ereju fegyverzettel, és ennek következtében
szükségtelenül sebezhetové váltak. Az amerikaiak által egé
szen 1956-ig alkalmazott M4-esek soha nem kaptak az M1
esnél erosebb löveget, míg a harckocsit alkalmazó többi
nemzet közül néhány a brit 17 fontos löveget épitette be. Az
izraeliek még tovább mentek, és a többi módosítás mellett
francia 105 mm-es löveggel szerelték fel az általuk 1973-igalkalmazott harckocsit.
A Shermanek az EI-Alamein elotti összecsapásoktói kez
dodoen egészen a kapitulációig harcoltak Észak-Afrikában,
jelentos szerepet játszottak a tengely eroinek gyors szicíliai
legyozésében és az Appennini-félszigeten át történo lassúbb
elonyomulásban. AD-napi partraszállásban részt vevo brit,
amerikai és kanadai erok a Shermant nagyobb számban al
kalmazták, mint bármely egyéb harckocsit. Ekkorra a
Sherman lett a különleges feladatokra alkalmazott, széles
körben "mÓkás találmányok" -ként ismert harckocsik alaptí
pusa. A britek egy teljes páncéloshadosztályt, a 79.-et azzal acéllal hozták létre a partraszállás elott, hogy fejlessze ki és al
kalmazza ezeket a jármuveket. A hadosztály Sir Percy Hobartvezérornagy parancsnoksága alatt állt, aki korábban a
páncéloserok fofelügyeloje, illetve az Egyiptomban harcolt7. páncéloshadosztály parancsnoka volt.
A különleges rendeltetésu harckocsik közül talán a legismertebb és a legfontosabb az eredetileg a Valentine harcko
csi részére kifejlesztett, Nicholas Straussler-féle kettos meghajtással felszerelt Sherman DD volt. A rövidítés (duplex
drive, azaz kettos meghajtás) arra utal, hogy a szárazföldi ha
gyományos alkalmazás mellett a Sherman DD a jármu köré,
avisszafutó görgok magasságában rögzített felfújható kö
peny, illetve hajócsavar segítségével "úszni" tudott a vízben.A II. világháború harckocsijait bemutató fejezetet illo vol
na a Shermannel befejezni, hiszen ez a harckocsi nyerte mega háborút nyugaton. Azonban nem a Sherman volt az utolsó
harckocsi, melyet az amerikai hadsereg még a háború 1945
májusában történt befejezése elott bevetett Európában. 1943
áprilisában T25-ös és T26-os jelzéssel hozzákezdtek két to
vábbi közepes harckocsi kifejlesztéséhez. Mindkettot a 90
mm-es M3-as löveggel kívánták felszerelni, mely 10,9 kg tö
megu páncéltöro lövedékét 1020 mis torkolati sebességgel
lotte ki. A két harckocsit egy éven át párhuzamosan fejlesztették, majd egyértelmuvé vált a T26-os elonye. 115 mm vas
tag páncélzatának köszönhetoen harci tömege meghaladta a
Fiat Ansaldo L35/Lf (Iángszórós harckocsi)
Fegyverzet: 1 db lángszóró, 1 db 6,5 vagy 8 mm-es géppuskaKezelok: 2 fo
Hossz: 3,2 m
Szélesség: 1,4 mMagasság: 1,3 mPáncélzat: 6-13,5 mmMotor: 43 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 120 km
Sebesség: 42 km/hSzármazás: Olaszország
~~"'"
A II VILÁGHÁBORÚ HARCKOCSIJAI 93
97-es "Te-Ke"
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg vagy 1 db 7,7 mm-esgéppuska
Kezelok: 2 to
Hossz: 3,7 m
Szélesség: 1,8 mMagasság: 1,8 mPáncélzat: 4-16 mmMotor: 65 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 250 km
Sebesség: 40 km/hSzármazás: Japán
BALRA:1940 augusztusa. Bár az Észak-Afrikában
állomásozó olasz harckocsizóegységek számbelileg
háromszorosan múlták felül a briteket, az olasz harckocsik,
mint ez a zsákmányolt M 13/40-es is gyenge páncélzattal
rendelkeztek. Ennek következtében könnyu prédái voltak a
híres "Sivatagi Patkányoknak", azaz a 7. brit
páncéloshadosztály Matildákkal felszerelt egységeinek.
40 t-t, 470 LE teljesítményu Ford GAF motorjának és Tor
quematic automata sebességváltójának köszönhetoen legna
gyobb sebessége közel 40 km/h volt. A T26-ost hat közepes
méretu futógörgovel látták el, melyek egymástól fuggedentorziós felfuggesztést kaptak. A talajnyomás csökkentése ér
dekében a lánctalpak szélessége 610 mm volt. Ajármu M26-os General Pershing néven korlátozott számban sorozatgyár
tásra került. A háború vége elott az amerikai hadsereg nyu
gat-európai egységeihez mindössze 310 General Pershing jutott el. Az új harckocsi a Tigerekkel, Pantherekkel és
Königstigerekkel vette fel a harcot, és hamar bebizonyoso
dott, hogy egyenrangú ellenfe~k. A típus tuzkeresztségére1945. március 7-én, az Alsó-Rajfl;án át húzódó remageni hídnál vívott ütközetben került sor, ahol jól helytállt a háborúlegjobb harckocsijaival szemben.
NEGYEDIK FEJEZET
A HARCKOCSIK
ÁTALAKULÁSA
POTSDAMTÓL
VIETNAMIG
A harckocsik II. világháborús eredményei
biztosították apáncélosero szerepét a jövo
hadászati terveiben. A hidegháború idoszakában
lezajlott konfliktusok, illetve a technológiai
fejlodés következtében a harckocsi lett a harctér
legnagyobb hatású eszköze.
AlI. világháború befejezésének közvetlen hatása 1945közepén az volt, hogy a nyugati szövetségesek had
seregeinek létszámát lecsökkentették, illetve nagy
számú jármuvet és fegyvert helyeztek raktárba és rendelkezé
si állományba. A német hadsereg és a Waffen-SS megmaradt
fegyvereinek egy része roncstelepre került, de néhányat a
szövetségesek (leülönösen a franciák) használatba vettek, má
sok pedig további felhasználókhoz kerültek. A nagy mennyi
ségben rendelkezésre álló szovjet fegyverzettel a Szovjetuni
ótól függoségben levo országokat fegyverezték fel. Mindez
várható volt. Ugyanezek a hadseregek nagyjából hasonló változásokon mentek keresztül egy negyedszázaddal korábban
is, de van egy nagy különbség az 1945-ös és 1919-es körül
mények között. Ez alkalommal nem került sor kisebb álla
mok nagy, önálló államokba olvasztására, hanem éppen az
ellenkezoje történt. A Vörös Hadsereg nem vonult ki azokból
az országokból, ahova a nácikat üldözve betört, hanem tartósan berendezkedett. Winston Churchill az 1946. március 5-én
a Missouri állambeli Fultonban mondott beszédében figyelmeztetett a szovjet terjeszkedésre: "A Balti-tenger menti
Stettintol az Adriánál levo Triesztig vasfüggöny ereszkedett
alá Európában." A nyugati szövetségesek az USA vezetésé-
BALRA: A vietnami dzsungel nehéz terepnek bizonyult a
harckocsik számára, de az amerikai parancsnokok jól
kihasználták a lángszóróval felszerelt M60-as
megsemmisíto hatását.
96 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Az M24-es Chaffee harckocsit 1945 óta széles körben
kipróbálták a különféle háborúk során. A pakisztáni
hadsereg az 1971-es India elleni harcokban is alkalmaztaaz M24-eseket.
vel 1949-ben válaszullétrehozták a NATO-t. Az elkövetkezo
40 év alatt folytatott hidegháború során a fegyverek és a had
viselés módszereinek fejlesztése alig lassult.
AZ ELHASZNÁLÓDOTT AMERIKAIAK
Amennyiben a NATO és a Varsói Szerzodés között háború
tör ki, annak kimenetele nem lehetett kétséges. Hogy Belloc
egy korábbi, dönto hatású fegyverre vonatkozó sorait azadott idoszakra vonatkoztatva idézzük: "Bánni történik is ...
nekünk van atombombánk, az oroszoknak pedig nincs." Más
szóval a NATO rendelkezett nukleáris fegyverekkel, az oro
szok pedig nem. Ugyanakkor azonban ez a helyzet nem áll
hatott fenn sokáig, és miután a csúcsfegyverekben sikerült
egyensúlyt elérni, a többi fegyver terén indult meg a verseny.
Sehol máshol nem folyt olyan kíméletlen küzdelem a fölényeléréséért, mint a harckocsik esetében.
Az amerikai hadero harckocsijainak többsége a II. világhá
ború végén az M4-es Shennan valamelyik változatához tar
tozott. A Shennant 1940-ben, a megelozo évtized elveinek fi
gyelembevételével tervezték, így ekkorra már elavult, és
szükséges volt a felváltása. Az utód, legalábbis rövid távon,
a Shennan után kifejlesztett M26-os Pershing lett, melyet
eloször nehéz, majd közepes harckocsiként kategorizáltak. A
könnyu harckocsik terén - mivel az újfajta loszerek megnö
velt hatóerejének köszönhetoen még ez a kategória is fennmaradt - az amerikaiak az M24-es Chaffee-vel rendelkeztek.
Ez a típus is megérett a felváltásra, bár konstrukciója a Sher
manénél jelentosen "modernebb" volt. Ugyanakkor szüksé
gessé vált egy nehéz harckocsi megépítése is, hogy felvehesse a harcot a Vörös Hadsereg JSZ-3-asaival.
AZ AMERIKAI HARCKOCSIK KATEGORIZÁLÁSA
Érdemes néhány szóban összefoglalni, hogy ebben az idoben
mit értettek könnyu, közepes és nehéz harckocsi alatt. 1945-
M24-es Chaffee
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg,
2 db .3-as géppuska,
1 db .5-ös légvédelmi géppuskaKezelok: 5 to
Hossz (löveggel): 5,5 m
Szélesség: 2,95 m
Magasság: 2,5 mPáncélzat: 12-38 mm
Motor: 2 db 110 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 280 km
Sebesség: 42 km/hSzármazás: USA
ben az amerikai hadero szárazföldi csapatainak fegyverzet
vizsgáló bizottsága, a továbbiakbanAGFERB (Anny Ground
Forces Equipment Review Board) 25, 45 és 75 t-ban állapí
totta meg az emlí tett kategóriák súlyhatárait (és beszéltek egy150 t-s szupernehéz osztályról is, bár ezt hamarosan töröl
ték). Az elnöke, "Vinegar Joe" Stilwell után csak Stilwell-bi
zottságnak nevezett testület elfogadta ezt a felosztást, és ja
vasolta, hogyapáncélvadászok és vontatott páncéltöro löve
gek fejlesztését függesszék fel. Stilwell jelentése rávilágított
a négy fo területen folytatott fejlesztés fontosságára. Ezek: új
és erosebb lövegek és loszerek; új páncélzat és annak újfajta
alkalmazása; közvetlenül a harckocsik: részére kifejlesztett
ti
b
h
g
IlIS
1.
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 97
többféle üzemanyag felhasználására alkalmas, illetve gáztur
binás motorok; továbbfejlesztett futómu és felfüggesztés,
hogy a nehezebb harckocsik nagyobb sebesség elérésére le
gyenek képesek.
AZ AMERIKAI KÖNNYU HARCKOCSIK
Az M24-es Chaffee felváltásának elso lépéseként egy T37-es
jelzésu, négy fo kezeloszemélyzetu, az AGFERB által meg
fogalmazott normáknak megfelelo típus fejlesztését kezdték
meg röviddel a háború után. 1949-ben, az akkor T41-esként
ismert típus három fejlesztési szakaszon ment keresztül. Az1. szakaszban stabilizátorral ellátott, 76,2 mm-es, M32-es lö-
veget, a II. szakaszban áttervezett tornyot, új lövegpajzsot,
integrált tuzvezeto rendszert és a löveghez stabilizátort ka
pott. A Ill. fázisban az M32-es löveget automata töltorend
szerrel látták el, és továbbfejlesztett lövegstabilizátort építet
tek be. Ezek egyike sem került beépítésre az 1950-ben "KisBuldog" néven rendszeresített M41-es könnyu harckocsiba.
Mielott a csapatokhoz került volna, a harckocsi nevét a Ko
reában harcoló szárazföldi csapatok parancsnoka, az 1950
karácsonyán balesetben elhunyt Walton H. Walker után,
Walker Bulldogra módosították.
A Walker Bulldog tervezésénél egy dolog különösen fi
gyelemre méltó. A korábbi amerikai harckocsikat a löveghez
98 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Észak-koreai katonák bújnak elo egy amerikai M47-es
90 mm-es lövege által szétrombolt bunkerbol a koreai
háború idején. A harckocsi parancsnoka egy másik
bunkerre hívja fel az amerikai gyalogosok figyelmét.
tervezték, és a megfelelo motort késobb választották ki,
ugyanakkor a Walker Bulldog kiindulópontja az 500 LE tel
jesítményu motor volt. A tervezok, akik a 25 t harci tömeget
tartották szem elott, eloször is meghatározták, mekkora erore
van szükségük ahhoz, hogy meghaladják a 65 km/h országúti
sebességet és az 530 1üzemanyaggal megteheto 160 km ha
tótávolságot. A torziós rendszeru felfüggesztést választották,
és oldalanként öt középnagy görgot, illetve három visszafutó
görgot alkalmaztak. A hátul elhelyezett meghajtókerekek ve
zérlését az Allison kihajtórendszerrel oldották meg. Azt ke
resztirányban, a motor forgattyústengelyévei egy síkban he
lyezték el. Ez a személygépkocsiknál kereszttengelyunek ne
vezett sebességváltó korai változata, bár annál lényegesen
bonyolultabb. A harckocsi általános jellemzoivel összhang
ban annak páncélzata viszonylag vékony - a homloklemez
nél és a torony elején 25, máshol pedig 12-19 mm. A löveg
mellett egy párhuzamosan beépített M1919A4-es géppuská
val és légi célok ellen a parancsnoki búvónyílásnállégvédel
mi állványra rögzített, nehezebb, .50-es Browning M2-esgéppuskával szerelték fel.
A Walker Bulldog gyártása a General Motors Cadillac
részlegéhez tartozó clevelandi harckocsiüzemben indult meg
1950 vége elott, melyekkorra kizárólagos ajánlatot kapott az
USA-ban a könnyu harckocsik gyártására. Itt összesen 5500
Walker Bulldogot gyártottak. Mivel a jármu átmeneti ido
szakban jelent meg, nem meglepo, hogy az M41-est számos
torony és fegyverzet, mint például az M46A1/M47/M48-as
Pattonokban alkalmazott 90 mm-es M36-os löveg kipróbálására alkalmazták.
Az M41-es Walker Bulldog lett az alapja az M42-es Duster
légvédelmi harckocsinak, az M44-es és M52-es önjáró löve
geknek és az M75-ös lövészpáncélosnak. Mintegy kéttucat
nyi szövetséges országba szállították, és a század vége felé,
M41-es Walker Bulldog
Fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg, 1 db .3-asgéppuska, 1 db .5-ös légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 8,2 m
Szélesség: 3,2 mMagasság: 2,7 mPáncélzat: 12-38 mmMotor: 500 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 160 kmSebesség: 72 km/h
SZármaz;t"§: USA': .<.
az M41-es negyvenedik születésnapján még mindig alkal
mazták oket. Akadt olyan, mely még eredeti formájában álltrendszerben, de legtöbbször jelentos változtatásokon ment át,
dízelmotorral, erosebb löveggel, javított tuzvezeto, valamintinfravörös tüzelési és vezetési rendszerrel látták el.
HARCKOCSI ÉS ÖNJÁRÓ LÖVEG
1959 januárjában elozetes megvalósíthatósági tanulmány készült arról, miként lehet egyszerre felváltani az M41-es
Walker Bulldog harckocsit és az M56-os önjáró löveget.1961 decemberére elkészült az eredetivel azonos méretu mo
dell, valamint a General Motors Detroit Diesel Allison Divi
sion legyártotta az önjáró mintapéldányt is. Az az elvi döntés
született, hogy az új jármuvet az akkor fejlesztés alatt álló
152 mm-es M81-es kombinált löveg/rakétavetovel kell felszerelni. A kettos fegyver elhelyezésére szolgáló tornyot le
gyártották, és egy Walker Bulldog törzsére helyezve próbál
ták ki, melynek során 590 MGM-51-es Shillelagh rakétát
lottek ki, mely igazolta a koncepció helytállóságát. 1962-65
között mintegy 12 mintapéldánya készült el az XM551-es új
harckocsinak, és a rendszerbe állított jármuvet M551-es She-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 99
JOBBRA: 1950 decembere. Egy M26-os General Pershing és
amerikai tengerészgyalogosok haladnak a téli pusztaságon
a koreai Csoszan közelében. A nagy hideg igénybe vette a
harckocsik motorjait.
ridan könnyu harckocsi/felderíto jármu jelzéssel korlátozott
számban sorozatban gyártották.
A polgárháborús gyalogosbóllovassági parancsnokká vált"Little Phil" Sheridan tábornok után elnevezett harckocsi
legfontosabb újítása alumínium törzspáncélzata, alumínium
ötvözet motorja és váltóháza volt. A hathengeres turbófeltöl
tovel ellátott, 300 LE teljesítményu dízelmotor révén a 16 t
tömegu jármu országúton 70 km/h sebességet ért el. Úszóköpeny felszerelésével a harckocsit kétéltuvé tehették, és ebben
az üzemmódban lánctalpai segítségével 6,5 km/h sebességet
ért el vízben. A hegesztett acéltoronyban egy párhuzamosított
7,62 mm-es géppuskát és a parancsnoki kupolánállégvédel
mi állványra rögzített nehezebb .50-es Browning géppuskát
helyeztek el. A késobbiekben kifejlesztett lézertávmérovel
utólag látták el az 1970 elott elkészült mintegy 1700 Sheri
dan többségét, melyet a cso fólött helyezték el. Az M551-es-
seI a légi deszant- és könnyuegysé'geket szerelték fel, de
1979-ben a 82. légideszant-hadosztály kivételével minden
honnan, röviddel ezután a típust teljesen kivonták a szolgá
latból, mivel nem váltotta be a hozzá fuzött reményeket.
AZ AMERIKAI KÖZEPES HARCKOCSIK
Az új közepes harckocsi kifejlesztésére az amerikai szervek
döntést hoztak az M26-os Pershing harckocsi továbbfejlesz-
100 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M47-es Patton 1-es
Hatótávolság: 150 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA
Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg, 2 db .3-as géppuska, 1 db .5-ös
légvédelmi géppuskaKezelok: 5 to
Hossz (löveg gel): 8,5 m
Szélesség: 3,51 mMagasság: 2,95 mPáncélzat: 13-115 mmMotor: 810 LE-s benzinüzemu
tésérol. A jármube egy 800 LE teljesítményu Continental
AV-1790-es V12-es motort, az Allison-féle oldalhajtásos
váltó megerosített változatát és a Pershing Ford GAF és Tor
quematic váltó kormányrendszerét építették be. A továbbfej
lesztett harckocsit az M3-as löveg gázelszívóval és csoszáj
fékkel fel szerelt változatával fegyverezték fel. Bár az említett
változtatások nem jártak az elnevezés megváltoztatásával, de
a harckocsit az 1945 karácsonya elott szívelégtelenségben elhunyt George Patton tábornok tiszteletére M46-os GeneralPatton névvel rendszeresítették.
AZ ALLlSON-FÉLE MEGHAJTÁS
Az Allison CD-500/CD-850-es oldalhajtásos rendszer,
mellyel az M41-est és M46-ost is felszerelték, a meghajtást,
a kormányzást és a fékeket egyesítette magában, és a koráb
ban alkalmazott egyszerubb rendszerekhez képest jelentos
elorelépést jelentett. Két eloremeneti és egy hátrameneti se
bességtartománnyal rendelkezett, és mindkettonél a motor
teljesítmény egy része hidraulikus forgatónyomaték-átalakítóvagy folyadékos tengelykapcsoló segítségével, a fennmaradó
pedig hagyományos, mechanikus módon került átalakításra.
Egyenesen haladva mindkét meghajtás mindkét kimenetnél
rendelkezésre állt, de amennyiben a kormányzásra szolgáló
botkormányt elfordították, a mechanikus módon továbbított
energia az egyik lánctalpra irányu It. A botkormány hidrauli
kus kiegyenlítomuként muködött - a harckocsi mozgása köz
ben egyik oldalra kítérítve nagyobb energiát juttatott az egyik
lánctalpra; üresjáratban ugyanezzel a mozdulattal a két lánc
talp ellentétes irányú forgását váltották ki, és a harckocsi
megfordult a tengelye körül. (A II. világháborúban alkalma
zott Merritt-Brown rendszer ugyanígy muködött, de az
Allison alkalmazása egyszerubb volt.) Mindegyik kardánten
gelyre pedállal muködtetett tárcsafékeket szereltek. ACD-850-es késobbi változatainál az eredetileg alkalmazott
hidraulikus/mechanikus tengelykapcsoló helyett kizárólag
hidraulikust alkalmaztak, de a muködési elv ugyanaz maradt.
AZ M47-ES PATTON
A T41-es könnyu harckocsival egyidejuleg két amerikai
harckocsi fejlesztéséhez kezdtek hozzá - az egyik a T42-es
jelzésu új közepes harckocsi, a másik pedig a T43-as nehéz
harckocsi. A T42-est az M26-os Pershing/M46-os Patton to
vábbfejlesztésének tekintették, és különösen a torony átterve
zésére koncentráltak, hogy javítsák ballisztikai jellemzoit.
Mindemellett változtatásokat végeztek a törzsön és a futómu
vön is. A T42-es fejlesztési munkálatai közben 1950 júniusá-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 101
I
SI
ban kitört a koreai háború, és a már szolgálatban levo harc
kocsik pótlására rohammunkában kellett gyártani a közepes
harckocsikat. A T42-es program keretében egyedül a torony
áttervezése volt kész, és az a döntés született, hogy a tornyot
a javított, 90 mm-es M36-os löveggel együtt az addigra már
törölt, T40-es projekt keretében kisebb átalakítás on keresz
tülment M46-os törzsre helyezzék. A törzsön az átalakítás során végzett leglényegesebb módosítás a homloklemez szögé
nek megváltoztatása, a legnagyobb hatású pedig a toronykoszorú átmérojének 1850 mm-re növelése volt. Mindezeken
túl kiszereltek két visszafutó görgot, és a hatodik görgo, va
lamint a meghajtókerék közé feszítogörgot helyeztek. Az új
torony és az átalakított törzs együttes alkalmazásával mini
mális költség- és idoráfordítással egy jelentosen továbbfej
lesztett harckocsihoz jutottak. Ennek harci tömege a Pershin
géhez képest 12%-kal megnott. Az átalakítás révén gyártott
46 t tömegu harckocsi az M46Al-es Patton, míg az újonnan
gyártottak az M47 -es Patton l-es jelölést kapták. Az átmene
tinek szánt harckocsit 1952 közepén rendszeresítette az amerikai hadero.
Az M47-es Patton l-es (melyet Patton 47-esnek is nevez
tek) az amerikai hadero kötelékében töltött rövid szolgálatiideje ellenére is sikernek számít. A gyártás 1953. novemberi
beszüntetéséig 8600 készült belole. A katonai segélyprogram
részeként sok harckocsit szállítottak a szövetséges államokrészére. Nem meglepo módon Dél-Korea az egyik fo felhasz
náló, de Franciaország és az újonnan létrehozott nyugatnémet hadsereg is nagy számban alkalmazta. A külfóldre szál
litott M47-esek közül sok egészen az 1970-es évek közepéigszolgálatban állt, és egyes esetekben kisebb módosításokat is
végrehajtottak rajtuk. A francia GIAT és az olasz Oto-Melara
is megvásárolta a régi harckocsikat, majd francia vagy brit
105 mm-es löveggel szerelte fel azokat. Az M47-es egyikgyengesége kis hatótávolsága - a rendelkezésre álló 885 1
üzemanyag-kapacitással mindössze 150 km -, és számos al
kalmazója, úgymint Ausztria, Irán, Izrael, Pakisztán és Spa
nyolország ezen úgy próbált javítani, hogy az általuk használt példányokba dízelmotort építtetett. Mások az M47
eseket hídveto vagy muszaki mento harckocsivá építették át.
Az amerikai hadero a jármuvet csak ez utóbbi szerepkörbenalkalmazta.
A PATTON UTÓDJA
Mikor az M47-es Patton gyártására történo felkészülés 1950
nyarán megindult, a hadianyagügyi bizottság tervezoi már az
azt felváltó harckocsi tervein dolgoztak. Az eredeti T42-esen
további korlátozott fejlesztéseket végeztek annak reményében, hogy az esetleg egy kisebb tömegu, gazdaságosabb kö
zepes harckocsi kifejlesztéséhez vezethet. A T42-es alapprob
lémája a megfelelo hajtóero hiánya, mivel a sokkal könnyebb
M41-esbe épített 500 LE teljesítményu motor képességét túl
becsülték. A T42-esek mintapéldányai számos nagy jelentosé
gu változtatás kiindulópontjaként szolgáltak, melyek közül
leglényegesebb a lengotorony bevezetése volt, melyet auto
mata töltésu, 18 lövés/perc tuzgyorsaságú löveggel szerehek
rel. Az ilyenKlalákítis1iT42-efek T69-es jelzé"Si:kaptak. A
LENT: Az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban a
pakisztáni hadsereg által alkalmazott korai M24-es
Chaffee harckocsik csak gyenge páncélzattal
rendelkeztek, és az indiai 105 mm-es lövegek könnyenleküzdötték oket.
102 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M48A3-as Patton 2-es
Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg,
1 db .3-as géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 7,44 m
Szélesség: 3,63 mMagasság: 3,12 mPáncélzat: 12,7-120 mmMotor: 750 LE-s dízel
Hatótávolság: 465 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA
T42/T69-es programot csak 1958-ban állították le végleg. Az
1951 februárjában megindított T48-as program létrehozta az
M47-es utódját. A T48-as harckocsit a 90 mm-es löveg új,
gyors csocserére alkalmassá tett változatával kellett felszerel
ni. A harckocsi legkisebb páncélvastagsága 25 mm, homlok
páncélja pedig no mm vastag volt. A torony homloklemeze
120 mm-es páncélból készült. A jármu üres súlya 41 1. Ez a
megadott tömeg kissé irreálisnak bizonyult. Az elso elkészült
harckocsik üzemanyag és ellátmány, illetve a löveghez tarto
zó 60 db loszer, valamint 6000 géppuskaloszer nélkül 42,25
t-t nyomtak. A T48-ast négy fo személyzet kezelte, a homlok
géppuska elhagyása (az amerikai harckocsik történetében
eloször) és az új sebességváltó és kormányrendszer beveze
tése lehetové tette, hogy eltekintsenek a segédvezeto/géppus
kás beosztástóI. Az így felszabadult helyet loszer tárolásáraalkalmazták.
A T48-AS RADIKÁLIS TERVEI
A T48-as alapveto formáját a T43-as nehéz harckocsÍtól kapta, melynek legfontosabb jellemzoje az öntött, elliptikus pán
célzat, melyet Joseph Williams tervezett, aki az M41-es és a
T42-es tornyának tervezésében is jelentos szerepet játszott.
Williams az eredeti rajzokat 1948-ban készítette el, és a szov
jet JSZ-3-as láthatóan eros befolyást gyakorolt rá. Annak ér
dekében, hogy a tervet a T48-ashoz fel lehessen használni, a
közepes harckocsi toronykoszorújának átmérojét tovább nö
velték 2160 mm-re. Ami a harckocsi alakját illeti, a megnö
velt toronykoszorú lehetové tette, hogy a torony oldalfalait atörzs meghosszabbításaként alakítsák ki, ami jelentosen hoz
zájárult a becsapódó lövedékek lepattanásának elosegítésé
hez. A szovjet tervezok munkájának további elismeréseként a
toronykoszorú elore került, az M41-es L/48-as csohosszúsá
gú löveg ellensúlyaként pedig a rádiókat és a szellozorend-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 103
szert magában foglaló "kidudorodás" szolgált. Ezen megol
dásnak köszönhetoen, a torony mellso állása esetén a kidudoc
rodás védte a motortér feletti páncélzatot is, bár szállítás közben, a többi elozo és utána következo amerikai és máshol
gyártott harckocsihoz hasonló módon, a tornyot hátsó állásba
forgatták.
A T48-as fejlesztésére vonatkozó szerzodést a Chrysler
Corporation kapta meg, és az elso mintapéldányok próbáira
1952 elején került sor. Bár a konstrukció még nem volt töké
letes - az új távmérok és tuzvezeto rendszerek fejlesztése las
san haladt -, a harckocsit március folyamán megrendelték.
1953. április 2-ára, mikor 90 mm-es Gun Tank M48 Patton
elnevezéssel vagy Patton 2-esként rendszerbe állították, már
900 példányt le is gyártottak belole. Összesen 11 700 M48-as
készült el, a gyártást 1959-ben sZÜlltették meg. A legyártott
példányok közül sokat három alkalommal is átalakítottak. Az
M48-as az elso modem harckocsi (amerikai megnevezéssei
Main Battle Tank, azaz MBT), bár minden tekintetben az
M26/M46/M47-es továbbfejlesztésének számított.Az M48-ast az eredeti terveknek megfeleloen ugyanaz a
motor hajtotta, mint az M46/M47-est, és nagyobb tömege
(45 t) ellenére kicsit gyorsabb volt, mint elodei. Mindez vi
szont a hatótávolság csökkenését eredményezte: az M48-as
757 l üzemanyaggal mindössze 115 km-t tehetett meg. Az
Allison-féle oldalkihajtásos átviteli egység a korábbiakhoz
képest csak kisebb módosításokon ment keresztül, mely során a botkormányt kormánykerékre cserélték. A kormány
menet kozben hagyományos módon muködött, de a motor
üresjárata esetén a kormány elforgatásával a harckocsi ellen
tétes irányban forgó lánctalpakkal egy helyben forogni kez
dett. A futómu nagyjából megegyezett az M47-esével, az el
térés abban állt, hogy az eredeti M26/M46-osokróllehagyottmásodik és negyedik felso láncterelo görgot visszaszerelték.
AZ M48-AS HIBÁI
Az M48-as legsúlyosabb hibája az AV-1790-5-ös és
AV-1790-7 -es motorok nagy üzemanyag-fogyasztása: közel
9 l/km terepen. A probléma megoldására tett elso kísérlet so
rán a harckocsi hátsó részén kialakított tartóra négy 210 l-es
üzemanyagtartályt erosítettek, melyek kivezetéseit az üzem
anyagtölto csonkba vezették. A tartályok semmiféle védelmet
nem kaptak, de veszély esetén a jármu belsejébol le lehetett
dobni azokat. Jobb megoldást jelentett a motor továbbfejlesz
tése: az API-1790-8-asnál a karburátort az üzemanyag-befecskendezés váltotta fel, illetve XT-1400-as jellel új váltó
muvet is kaptak a harckocsik. Mindezek a módosítások foként az utolsó sebességfokozat áttételi aránya miatt nemcsak
a legnagyobb sebességet növelték 20%-kal egészen 48 krn!h
ra, de a harckocsi hatótávolságát is kétszeresére, egészen 260
km-re növelték. A megnövelt hatótávolság foleg annak kö
vetkezménye, hogy az új motor kisebb helyet foglalt el, az
így felszabadult helyre pedig nagyobb üzemanyagtartályokat
szereltek. Az üzemanyag-kapacitás 1270 l-re nott. Az új mo
tor miatt módosítani kellett a páncéltest hátsó részét is, és aza döntés született, hogy ezzel egyidejuleg csökkentsék a
harckocsi infravörös jelét. Ez volt az elso alkalom, mikor
ilyen óvatossági intézkedést is tettek: a kipufogónyílásokat a
törzs tetejérol a harckocsi hátsó részére szerelték. A futómu
vet is módosították, ismételten elhagyták a második és ne
gyedik visszafutó görgot, és a parancsnoki kupolát is
megváltoztatták úgy, hogy az eredetileg kívül rögzített M2-es
Browning géppuska is belülre került. A harckocsi két kiértékelésen is keresztülment ebben az idoszakban, a változások
nagy része az M48A2-esen jelent meg. A késobbi M48A2C
változatnak módosították a tuzvezeto rendszerét, és néhány
régebbi M48-ast is átalakítottak ily módon.
Ezt követte az M48A2El/M48A3-as, mely az átépített
M48Al-est és M48A2-est jelölte. Ezekbe a 750 LE teljesít
ményu AVDS-1790-es dízelmotor került, ami a teljesítménycsökkenése nélkül jelentos mértékben növelte a hatótávolsá
got (465 km-t tett meg 14201 üzemanyag felhasználásával).
104 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
JOBBRA: Az amerikai tengerészgyalogság
1. harckocsizászlóaljának M48-asa egy dél
vietnami partszakaszon járorözik 1968-ban.Az M48-ast az elod M47-es esetében
tapasztalt hiányosságok kiküszöböléséretervezték.
Az M48-ast ezt követoen az eredeti 90 mm
es M41-es löveg 105 mm-es M68-asra cseré
lésévei fejlesztették tovább. Minderre a 100
mm vastag páncélzattal felszerelt szovjet
T-54/55-ös harckocsik megjelenése miatt
volt szükség. Összesen 1210 M48-ast alakí
tottak át így. A munka a beérkezett jármu át
alakítottságától függo en három-négy hóna
pig tarthatott. Az 1972-75 között végzett át
alakítási programnak köszönhetoen azM48A5-ös harckocsi csak kevéssé maradt el
az M60-assal szemben támasztott követel
ményektol. Az M48-asok összesen 14 nem
zet hadseregében szolgáltak, és amerikai, illetve dél-vietnami kötelékekben harcoltak
Délkelet-Ázsiában, illetve részt vettek a pa
kisztáni és izraeli hadsereg által a 60-as, 70es években a szomszédos államokkal vívott
harcokban is.
INFRAVÖRÖS FÉNYSZÓRÓK
Az M48-asokon sok új találmányt és elképzelést kipróbáltak.
Ez nem meglepo, hiszen a harckocsi alkalmazás ának ido
szakára teheto a világ legnagyobb technológiai fejlodése. A
vezetésben alkalmazott infravörös fényszórók elterjedtnek
számítottak, de alkalmazásuk harci rendszerekben éppen
csak megkezdodött. A rendszerek lehettek passzívak vagy
aktívak "fekete" fényszórók formájában, melyek az emberi
szem számára nem érzékelheto tartományban bocsátanak ki
fényt. Az amerikai hadsereg M41-es és M48-as harckocsik
kal végzett kísérleteket az aktív infravörös rendszer alkalma
zására. A 2,5 W teljesítményu xenonfényszórót a lövegpajzsfelett a löveggel párhuzamosítva építették be, és infravörös,
illetve látható fény kíbocsátására egyaránt alkalmassá tették.
Hatótávolsága 2000 m, ami megegyezett a löveg hatásos lo
távolságával.Új típusú páncéltöro loszerek kifejlesztésére is sor került,
melyek közül a legnagyobb újítást a Nagy-Britanniában ki
fejlesztett lágy csúcsú repeszgránát jelentette (high explosive
squash head, HESH), melyet az amerikai hadseregben csak
HEP, azaz high explosive plastic néven ismertek.
ÚJ PÁNCÉLZAT
A páncélzat terén végzett kutatások kimutatták, hogy az
üveg- vagy kerámiapáncélzat hatásos a páncéltöro robbanó
lövedékek ellen. Hasonló anyagok, a hagyományos acél páncélzattal együttesen alkalmazva egyformán hatásosnak bizo
nyultak a HESH és a tömör páncéltöro lövedékek kinetikus
M60A1-es
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelök: 4 fö
Hossz (löveggel): 9,3 m
Szélesség: 3,63 mMagasság: 3,27 mPáncélzat: 25-127 mmMotor: 750 LE-s dízel
Hatótávolság: 500 kmSebesség: 48 kmlhSzármazás: USA
------------------------------------------------- •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• ""''''''''''' ••• '''''''''''''''''''''''''''''''''''''--_!!!!!!!!!!!'
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 105
energiájával szemben is. A szilícium-dioxid, vagy más néven
homok lett ezen új páncélzat alapja, melyet logikus módon
"szilíciumalapú páncélzatnak" neveztek. Ez ugyanolyan védelmet nyújtott a páncéltöro lövedékek ellen, mint a tömör
páncélzat, csak éppen 40%-kal kisebb tömeg mellett. Az
M48-as elején, igény szerint alkalmazásra kerülo döntött
páncéllemezeket legyártották ugyan, de használatuk nem ter
jedt el. Az M48-as gyártását beszüntették, mielott megvalósí
tották volna a teljes törzs és a torony öntés útján történo elkészítését. A HEAT és HESH lövedékek elleni védelem cél
jából azzal is kísérleteztek, hogy rácsokat helyeztek a törzs ésa torony mellso részére.
AZ M48·AS TORNYOK
Ebben az idoben jelentek meg azok az elektromos balliszti
kai számításokat végzo eszközök, melyek képesek voltak el
so lövésre megsemmisíteni az ellenfelet. Ugyanakkor a szá
mítástechnikai eszközök még nem érték el azt a színvonalat,
hogy megfelelo egységgel szereljék fel a harckocsikat. A
nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek (az angol nuclear,biological and chemical rövidítése az NBC) elleni védelem
szabványkövetelményként a Patton 2-es esetében jelent megeloször. A küzdotér szellozo it szurokkel látták el, valamint
ventilátorokat is felszereltek, melyek biztosították, hogya le
vego mindig belülrol áramoljon kifelé.
Az M48-ason végzett egyik kísérleti eszköz elég nagy hatású volt ahhoz, hogy külön jelzést kapjon. A T54/T54El!
T54E2-es jelzések az M48-asra szerelt új tornyokat jelölték.
A három torony egy darabból készült öntvény, és a Tl40-es,
105 mm-es löveget építették beléjük. Az egyik a T69-esnél
kipróbálthoz hasonló, újnak számító lengo, míg a többi a ha
gyományos merev torony. A lengo tornyok alkalmazása ritka,
de ahogy a harckocsik távirányítás a egyre inkább valóságos
sá válik, minden ok megvan J,tzt feltételezni, hogy egy idomúlva egyre népszerubbé válik.
Jelen mu megírásának idején mindössze két harckocsi ren
delkezik lengo toronnyal, és egyik sem számít klasszikus
harckocsinak (MBT). Ezek a francia AMX-13-as könnyuharckocsi és az osztrák Steyr SK105/AI-es "Kurassier" pán
célvadász. Mindkettot ugyanazzal a francia építésu toronnyal
szerelték fel. A "hagyományos" toronyban a löveget tengely~
csapokon rögzítik, melyeket a torony oldalában a cso tenge
lyévei megfelelo szögben helyeznek el. A tengelycsapokat a
cso tömegközéppontjának két oldalán helyezik el, és a cso ily
módon ruggolegesen a torony szerkezete által megszabott ke
reteken belül szabadon mozgatható. A vízszintes irányzást atorony toronykoszorún történo elforgatásávallehet elérni. A
két mozgás kombinálásával a löveget a pásztázási területen
belül- ami a gyakorlatban -8-100 és +200 között található
bárhova szabadon lehet irányozni.
106 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Az amerikai hadsereg M-911-es harckocsiszállítójaés egy M60A3-as harckocsi
A LENGO TORNYOK
A lengo torony egy dologban alapvetoen eltér: a löveg van
mereven beépítve, és a tornyot rögzítik tengelycsap okkal. A
fentiek miatt a teljes tornyot kell mozgatni a cso felfelé és le
felé történo irányzásához, ami általában a hagyományos to
ronnyal szemben korlátozottabb irányzást tesz lehetové. Alengo torony fo elonye, hogy egyszerubbé teszi az automata
töltoberendezés beépítését, hiszen a löveg csak helyre csú
száskor mozog függetlenül a toronytól. A tuzellenorzo rend
szer beépítése is egyszerubb, hiszen a berendezést a torony
külso részéhez lehet rögzíteni, és nincs szüksége külso viszo
nyítási adatokra. A hagyományos tornyokba épített automatatöltoberendezéseknél·szükséges ellensúlyozni a lövegzár
függoleges elmozdulását, illetve a cso és vele együtt a lövegzár vizszintes elfordulási szögét is. Mivel az automata tölto
berendezés egy kezelo helyét szükségtelenné teszi, a lengotorony kisebb és könnyebb lehet. Azonban nem ez volt a
helyzet a T54EI-es esetében, melynél a teljes, négyfos személyzetet alkalmazták. A T54El-esbol mindössze két pél
dány készült. Az egyik lengo tornyát leszerelték, és helyére
hagyományos tornyot tettek. A másik példányt az. amerikai
hadero Aberdeenben levo gyakorlóterén, a harckocsimú
zeumban állították ki. A többi, hagyományos toronnyal fel
szerelt T54-es sem járt másképpen, míg az ugyanabban az
idoben épített, nehezebb T57-es és Tn-es harckocsik gyártá
sát, melyek-lengo tornyába az erosebb, 120 mm-es lövegetépítették volna, még azelott törölték, hogya próbákra készenálltak volna.
AZ M67-ES LÁNGSZÓRÓS HARCKOCSI
Az M48-asból alakították ki az M67-es lángszórós harcko
csit, melyet az amerikai tengerészgyalogság számára fejlesz
tettek ki, és a vietnami harcok során be is vetették. A lángszó-
ró csöve, melyet álcázási céllal úgy alakítottak ki, hogya 90
mm-es lövegre emlékeztessen, nagy nyomású napalmmal
muködött, melyet 24 000 V feszültségu elektromos szikrával
gyújtottak be. A teljes égésido az alkalmazott fúvókától füg
goen egy perc körüli. 19 és 22 mm-es fúvókák kerültek leg
gyakrabban alkalmazásra. A lángszóró hatótávolsága több
száz méter. A 155 mm-es M53-as önjáró löveget és a 9 hü
velykes önjáró tarackot szintén az M48-as bázisán fejlesztették ki, a Tl62-es, 175 mm-es önjáró löveghez hasonlóan, de
ez utóbbinak annyi közös vonása van az M60-assal, hogy in
kább annak, mint az M48-as változatának tekintheto. A
Tl62-esbol ugyanakkor csak mintapéldány készült, majd amegváltozott körülmények miatt gyártását törölték.
A korai gyártású M48-asok az amerikai haderoben alkalmazott legjobb harckocsiknak számítottak, de ezeknek is vol
tak hiányosságaik. Ahogy arról korábban már említést tet
tünk, üzemanyag-fogyasztásuk komoly aggodalomra adott
okot, mindezen túl a 90 mm-es löveg átütoereje sem volt
megfelelo, különösen az akkor rendszerbe állított, új szovjetharckocsik ellen. 1956-ra egyértelmuvé vált, hogy szükség
van egy új harckocsira. Az új jármu esetében a közepes harc
kocsikra jellemzo terepen mutatott teljesítményt kellett kombinálni a nehéz harckocsik tuzerejével és védettségével. Ez
nehéz feladatnak bizonyult. Bár az 1960-ban rendszeresített
új harckocsi egy késobbi korszak jármuvének tunhet, oly
nagy mértékben alapult a korábbi harckocsi-konstrukciókon,
hogy a késobbi változatai által nyújtott kiemelkedo teljesít
mény ellenére azokkal együtt kell bemutatni.
AZ M48-AS TOVÁBBFEJLESZTÉSE
Az új jármu muszaki követelményei meghatározásának elso
lépéseként el kellett dönteni, megtartják-e eredeti formájában
az M48-as törzsét és futómuvét. A döntés meghozatalát elo-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 107
segítette, hogy a harckocsi toronykoszorú-átmérojét már korábban 2160 mm-re kívánták növelni. Ez akkoriban nem volt
feltétlenül szükséges, de így lehetoség nyílt arra, hogy az
M48-ast az M48A5-ös specifikációnak megfelelo eros löveggellássák el, ami lehetové tette, hogy a régi harckocsi törzsét
egy új típushoz felhasználhassák. Következo lépésként dönteni kellett a beépítendo motorról. Az amerikai hadero külön
bözo jármuveiben alkalmazott üzemanyag- felhasználásra vo
natkozó szabályzat megváltozás a lehetové tette a dízelmotor
beépítését, és a már meglévo AV-1790-es AVDS-1790-es je
lu módosított változatára esett a választás. Ahogy azt már je-
leztük, a motort eloször az M48A2-esbe építették be. A harc
kocsi teljesítménye ennek hatására megnott, és a jármuvet azúj generációs harckocsik kipróbálására is alkalmazhatták.
Harmadik feladatként meg kellett találni a megfelelo löve
get, melynek egyértelmuen 105 mm-esnek vagy annál nagyobbnak kellett lennie. A választás a brit X15E8/L7 Al-esre
vagy az amerikai T254-esre eshetett, mivel mindketto hason
ló loszerrel tüzelt. Végül a brit löveg csövét az amerikai lö
vegzárjával építették egybe. Az így készült löveg T254E3-asnéven vált ismertté, és 105 mm-es M68-asként állt rendszer
be. Volt olyan elképzelés, hogy az M103-as nehéz harckocsiban alkalmazott 120 mm-es M58-as
könnyített változatát használják, de ez alöveg osztott loszerrel tüzelt, emiatt két
töltokezelore volt szükség (ami jelentos
mértékben lelassította a löveg muködé
sét), így ezt az elgondolást elvetették. Az
új harckocsi megörökölte az M48-as .50es légvédelmi géppuskáját, de M58-asjellel módosított formában és módosított
parancsnoki kupolában. Párhuzamosított
géppuskaként a 7,62 mm-es M73-ast al
kalmazták. 1958 végére már csak a to
rony kérdésében kellett dönteni. A hosz
szabb mellso részu, T95E7 -es jelu, erede
tileg a T95"ös "könnyu" közepes harcko
csi programhoz kifejlesztett torony volt
BALRA: Amerikai M60A3-as harckocsi
gyakorlaton a Közép-Keleten 1988
júniusában. Az M60A3-as tuzvezeto és
távolságméro rendszere jóval fejlettebb
volt, mint az eredeti M60-asé.
108 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
egyértelmuen elonyben. Ballisztikai szempontból jelentos
védelmet nyújtott, de 1960 elott nem állt rendelkezésre. A
fentiek következtében a gyártás kezdeti szakaszára az
M48A2-es tornyát választották ki azzal, hogy azt hamarosan
lecserélik. A toronynál és a homlokpáncélzatnál szilíciumala
pú páncélzatot kellett alkalmazni, de a költségek és az eloál
lítására alkalmas üzemek alacsony termelési kapacitása kö
vetkeztében a hagyományos, tömör, öntöttacél páncélzat
mellett foglaltak állást.
AZ M60-AS
A Chrysler Corporation 1958 szeptemberében kapta meg az
új harckocsi fejlesztésére vonatkozó szerzodést, és a megbí
zást négy kísérleti harckocsi megépítésére. A jármu az
XM-60-as jelölést kapta, ahol az X az amerikai fegyveres
M60A3-as
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,
1 db .5-ös géppuska,1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelök: 4 fö
Hossz (löveggel): 9,3 mSzélesség: 3,63 mMagasság: 3,27 mPáncélzat: 25-127 mmMotor: 750 LE-s dízel
Hatótávolság: 480 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: USA
eroknél az "experimental", azaz kísérleti státust jelezte. Aharckocsit 1959. március 16-án 105 mm Gun Full Tracked
Comb at Tank néven rendszeresítették. Törzse és az M48-as
törzse közötti alapveto különbség abban áll, hogy az M60-as
orr-része elliptikus helyett ék alakú. A törzset egyben is önthették, de egymáshoz hegesztett egységekbol is kiképezheto
volt. A tornyot egy darabból öntötték. A futómu hasonló az
M48-ason alkalmazotthoz, azzal a különbséggel, hogya fu
tógörgoket alumíniumból készítették, és a hidraulikus len
géscsillapítókat elhagyták. Az elso és az utolsó futógörgokelmozdulásának korlátozására ütközoket alkalmaztak.
Az M60-as 1960 decemberében állt az amerikai hadero
szolgálatába, és gyártása egészen 1985 közepéig folyt, mely
idopontig mintegy 15 000 példányt bocsátottak az amerikai
szárazfóldi hadero, a tengerészgyalogság és a külfóldi meg-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 109
BALRA: Sok amerikai
harckocsiegység még ma isalkalmazza az M60-asokat. A
felvételen a tengerészgyalogság
állományába tartozó, kiegészíto
toronypáncélzattal és tolólappal is
felszerelt harckocsi látható, amint
éppen iraki állásokat küzd le az
1991-es Öböl-háború idején.
rendelok rendelkezésére. Az M60
as az 1990-es évek végén még min
dig az amerikai hadero legnagyobb
számban alkalmazott harckocsija.
Az alapharckocsit, melyet az
110
M551-es Sheridan
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 152 mm-es löveg/rakétaveto,
1 db .5-ös géppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz: 6,29 m
Szélesség: 2,82 mMagasság: 2,27 mPáncélzat: 40-50 mmMotor: 300 LE-s dízel
Hatótávolság: 575 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: USA
M48A2-es tornyával szereltek fel, 1961 októberében az
M60Al-es követte, és gyártását egy év múlva, 2200 példány
elkészülte után beszüntették. Az új változatnál a meghoszszabbított tornyon kívül változtatásokat eszközöltek a futó
munél, és kormánykerék helyett egy T alakú rudat szereltek
be. A megfelelo ballisztíkai számitógép ek még mindig nem
álltak rendelkezésre, bár egyet az új toronyelkészítésekor át
alakítottak. Az M60Al-es homlokpáncélzatának vastagságát
110 mm-re növelték, és a törzs oldalainak védettségét is megnövelték. A harckocsi össztömege a módosítások következté
ben 46,25 t-ról 49 t-ra nott, de a motoron nem hajtottak végre változtatásokat. A harckocsi sebessége az eredetíjármuhözhasonlóan 48 km/h.
A Maxwell Taylor vezérkari fonök által személyesen veze-
tett bizottság, mely eredetileg 1957-ben döntött az M60-as
specifikációját illetoen, azon fáradozott, hogy az amerikai
haderot 1965-re a hagyományos csöves tüzérség alternatívá
jához juttassa. Az elképzelés szerint infravörös, látás alapján
irányított rakétákkal küzdenék le a harckocsikat, melyek ad
digra már elérnék a fejlettség azon fokát, hogya hagyományos fegyverekkel szemben sebezhetetlenek lennének. A
PhilcoFord MGM-5l-es Shillelagh rakéta 1964 januárjára
rendelkezésre állt, és négy különbözo torony - melyekre a rövid csövu, XM8l-es löveget/rakétavetot fel lehetett szerelni
- állt rendelkezésre a kísérletekhez. Az XM8l-es megneve
zése lövegIrakétaveto, mivel a Shillelagh mellett a hagyományos 152 mm-es loszer kilövésére is alkalmas volt. Az emli
tett tornyok közül kettot távirányítással készítették el, ami le-
JOB!
Shel
sike
feld.
alka
idejE
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 111
hetové tette azt, hogy a tüzér és a töltokezelo a törzsben fog
laljon helyet; a másik két torony hagyományos elrendezésu
volt. Az egyik távvezérlésu toronyra esett a választás, és
megkezdodött a munka, hogy az új fegyvert az M60-asraépítsék. A rakétafegyverzettel felszerelt M60A2-es nem lett
ígazán sikeres. 1972-ben állították rendszerbe, és összesen
525 készült belole. Hamar kívonták a rendszerbol, és hídve
to, illetve tolólappal, valamint 165 mm-es rövid csövu löveggel felszerelt utászjármuvé alakították át.
A Chrysler cég az M60A2-esen alkalmazott toronyhoz ha
sonlóval szerelte fel a K-harckocsi-tanulmány keretében készülo jármuvet, de abba a kudarcot vallott amerikai-nyugat
német fejlesztésu MBT70-es jóval erosebb lövegét/rakétave
tojét építették be. Az XM150-es löveg/rakétaveto minden te
kintetben erosebbnek bizonyult az XM81-esnél és a hagyo
mányos, urméret alatti vezérsík stabilizálású páncéltöro löve
dék (armour-piercing fin-stabilised discarding sabot,
APFSDS), illetve a Shillelagh rakéta kilövésére egyaránt alkalmas volt. Ugyanakkor, mivel a bizottság nem ismerte el az
XM150-es érdemeit, a Chrysler úgy módosította a K harcko
csit, hogy abba a sima csövu, 120 mm-es Delta löveget lehessen beépíteni. Abban az idoben azonban, mikor az amerikai
haderot (és gyakorlatilag teljes költségvetését) lekötötte a vietnami háború, mindez nem sokat számított. A K harckocsi
tervezetének igen kicsi esélye volt a sikerre, bár fegyverzeténtúl más területeken is tartalmazott újításokat. A K harckocsi
nyom nélkül történo eltunésében szerepet játszott az is, hogy
a Shillelagh már három alkalommal is hátrányos helyzetbe
hozta. Az, hogy a fegyvert a kudarc ot vallott M551-es
Sheridanba is beépítették, a negyedik volt a sorban.Az 1960-as évek vége felé az M60-as harckocsi már el
avult. 1970 januárjában a vezérkar elfogadta, hogya harckocsin végrehajtsák a gyártás során kifejlesztett változtatásokat.
Igen rövid ido alatt sok javaslat látott napvilágot. Ezek egy
része viszonylag könnyen megvalósítható volt, mint például
JOBBRA: Bár az M551-es
Sheridan nem bizonyult
sikeresnek, a típust gyors
felderíto szerepkörben sikerrelalkalmazták az Öböl-háború
idején.
1 12 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
a felülrol cserélheto légszuro betétek, melyek több szennye
zodést vontak ki a motorokba kerülo levegobol, és ezáltal
megnövelték a cserék közötti idot, vagy a torony meglevo
hidraulikus rendszerére telepítheto járulékos stabilizáló rendszer.
AZ M60-AS KORSZERUsíTÉSE
További módosítást jelentett az új, nagyobb élettartamú lánc
talp bevezetése, melynek gumitalpai cserélhetoek voltak. A
jármuvet ellátták új, megbízhatóbb párhuzamosított géppus
kával, passzív infravörös érzékelokkel, lézeres távmérovel,
illetve digitális ballisztikai számítógéppel egyaránt. A löveg
cso hoelnyelo bevonatot kapott, hogy csökkentsék a felmelegedés és lehulés okozta igénybevételt.
A RISE (reliability improved selected equipment) elneve
zésu, jóval megbízhatóbb motor kifejlesztése lényegesen na
gyobb erofeszítést igényelt, de az eredmény igazolta a befektetett erofeszítéseket.
Nem az összes javaslat került elfogadásra. A K harckocsi
részére kifejlesztett újítást, a TOB felfüggesztési rendszert
beépítették az M60A1E3-as mintapéldányba, de a sorozatbangyártott modelleken már nem alkalmazták. A rendszerben az
egyszeru torziós rugók helyére cso alakban kiképzettek ke
rültek, melynek köszönhetoen hatásos hosszukat megkétsze
rezték, és ez a futógörgok élettartamát 45%-kal megnövelte.
Mindez jelentos mértékben továbbfejlesztette az eredetilegaz M26-oson alkalmazott futómu vet. A korszerusített harcko
csi gyártásának megkezdése elott két további rendszert mu
tattak be. Az egyik egyszerubb és ennek következtében olcsóbb módszer értelmében a H-ll-es elektrosalakos leol
vasztással készult fémbol öntötték a torziós rugókat. A másik
bonyolultabb, de ennél is jobb megoldás: hidropneumatikus
egységeket alkalmaztak. Egy ideig úgy tunt, hogy a két vál
tozat vegyes alkalmazására kerül sor, de végül a tervezok az
M60-ason alkalmazott eredeti rendszerhez tértek vissza, an
nak ellenére, hogy a módosítások jobb futást és terepen nagyobb teljesítményt jelentettek volna.
AZ M60-AS SZÉRIA
Harcászati szempontból talán a leglényegesebb, hogya me
chanikus, analóg ballisztikai loelemképzo helyére a Hughes
által kifejlesztett új XM21-es elektromos, digitális balliszti
kai számítógép került. A számítógép figyelembe vette a ma
gasságot, a loszerfajtákjellemzoit, az oldalszelet (melyet egy
a torony tetején elhelyezett rúdon levo berendezés mért), a
lejtésszöget, a mozgási irányt, a löveg visszalökését, a löveg
cso kopását, a látószögelhajlást és a célpont mozgását,
ugyanakkor a harckocsiba szerelt lézer-távolságméro 200 és
5000 m között 10m pontossággal szolgáltatott adatokat. Atovábbfejlesztett M60-ast 105 mm-es Gun Full Tracked
JOBBRA: A Centuriont mindenki kedvelte, aki valaha szolgált
rajta. A felvételen látható korai változatba 17 fontos löveget
építettek be, mely a II. világháború során már bizonyított a
Pantherekkel és Tigerekkel vívott harcok során.
M103-as
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 5 to
Hossz (löveggel): 11,4 mSzélesség: 3,76 mMagasság: 3,56 mPáncélzat: 12,7-178 mmMotor: 810 LE-s dízel
Hatótávolság: 128 kmSebesség: 34 km/hSzármazás: USA
Combat Tank M60A3 néven 1979. május lD-én állították
rendszerbe, és a 32. páncélosdandár 1. zászlóalj a volt az elso
egység, mely 16 nap múlva 54 példányt kapott ebbol a típusból.
Az M60-as széria továbbfejlesztése, legalábbis nem hiva
talosan, nem állt meg ezen a ponton. A motort további vizs
gálatoknak vetették alá, és ez alkalommal a teljesítmény nö
velése, nem pedig a megbízhatóság volt a fo szempont. AzAVDS-1790-es motor két változatát javasolták beépítésre; az
AVDS-1790-5A 910 LE, az AVDS-1790-7A pedig 950 LE
teljesítménnyel rendelkezett. A technikai szempontból újítás
nak tekintheto AVCR-1790-es beépítését is számításba vet
ték, mely nagyrészt a szelep ek változtatható nyomásának kö
szönhetoen az eredeti motor teljesítményét 1200 LE-re nö
velte. Az Avco-Lycoming által kifejlesztett gázturbina alkal
mazása is szóba került, és bár az M60-as nem kapta meg, az
lett az új Ml-es Abrams harckocsik motorja, melyekkel az
USA belépett a XXI. századba. Bármelyik motor beépítése
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 113
esetén új eroátviteli egységre is szükség volt, ugyanis aCD-850-es már a szabvány 750 LE teljesítményu motor ese
tében is elérte teljesítoképessége felso határát. Az Allison, az
eredeti szállítók és több más üzem is több, javított teljesítmé
nyu eroátviteli egységet ajánlott. Az amerikai hadero végülnem alkalmazott új motort, bár a Teledyne-Continental a ké
sobbiekben saját vállalkozásában egy M60AX-et AVCR
1790-es motorral, illetve Renk RK-340-es eroátviteli egységgel, valamint a National Waterlift által kifejlesztett hidropneumatikus felfiiggesztéssel szerelt fel. Az M60AX a 4 t tö
megu pluszpáncélzat ellenére közúton 50%-kal gyorsabb
volt, mint a többi változat. Terepen a többi, torziós rugóvalfelszerelt M60-as 14,5 km/h sebességéhez képest 38 km/h
val, azaz több mint háromszor olyan gyorsan tudott haladni.
IZRAELI M60-ASOK
Izrael, mely az M47-es és M48-as Pattonokat és az M4-es
Shermaneket több változatban is rendszerben tartotta, egyikelett az M60-as leglelkesebb alkalmazóinak. A brit Centurion
és a hazai gyártású Merkava harckocsikkal együtt az M60
asok dönto szerepet játszottak az 1973-as jom kippur háború
ban és az 1982-es libanoni harcokban is. A felhasználók jelentéseibol egyértelmuen látható, hogy a harckocsi a várakozásnak megfeleloen teljesített, és az M60A3-as felülmúlta az
egyiptomi és szíriai hadseregek által bevetett szovjet T-62eseket. Az M60-as az újonnan bevetett T-72-esekkel számí
tott egyenrangúnak, bár ez inkább a nem megfelelo kezelés,
mint a T-72-es hiányosságai miatt volt így. Az izraeli
M60AI-esek a T-54/55-ösökkel szemben is jól szerepeltek,bár azok páncélzata vastagabb volt. Az izraeli hadero arról is
mert, hogy továbbfejleszti az általa alkalmazott fegyvereket,
és ez alól az M60-as sem jelent kivételt. A legismertebb izra
eli "tartozék" a Blazer robb?-nó reaktív páncélzat, melynél a
vékony páncéllemezek között robbanóanyagot helyeznek el.
A robbanóanyag a becsapódó páncéltöro lövedékeket a külso
páncélzaton robbantja fel úgy, hogy a robbanóanyag-töltet
berobban, és ez eltéríti a páncéltöro lövedék robbanófej ébol
kicsapódó forró gázsugarat. A reaktív páncélzat (legalábbiselméletben) oly módon küzdheto le, hogya HEAT-Iövedéket
kettos robbanófejjel látják el. A reaktív páncélzat nem véd
meg a páncéltöro lövedékek kinetikus energiája ellen, melyek így át tudnak hatolni rajta. Azonban igen hatékonya mo
dem harckocsik számára komoly veszélyt jelento irányított
páncéltöro fegyverekkel fel szerelt gyalogság ellen.
Az M60-as alvázát felhasználták az M728-as páncélozott
utászjármu kialakításához is (ahogy azt már korábban emlí
tettük, a sikertelen M60A2-esek közül számosat átépítettek),valamint néhány löveggel felszerelt változatra is egyszerusí
tett tolólapot szereltek, melyek így saját maguk részére is képesek voltak tüzeloállást kialakítani. Az M60-asokat rendsze
resen felszerelték a korábbi generációs harckocsikon alkal
mazott - csak azoknál lényegesen hatékonyabb - földgyalu
val, illetve aknarobbantó berendezéssel egyaránt.
UTÁSZVÁLTOZATOK
Az M60-as alvázának felhasználásával több mint 400 páncélozott hídveto harckocsit (Armoured Vehicle Launched
Bridges, AVLB) építettek. Ezek a jármuvek akár 20 m távol
ságot is áthidalhattak, és a hí~pálya elbírta egy teljesen felszerelt harckocsi tömegét. A híd három perc alatt lerakható,
és a körülmények fiiggvényében bármely végüknél kezdik is
meg, 10-20 perc alatt felszedheto. Az M60-as továbbfejle~z-
1 1 4 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
A CENTURION ÉS A CONQUEROR
1943 júliusában vagy augusztusában a brit hadügyminisztéri
um A41-es jelzéssel kiadta egy új nehéz cirkáló harckocsira,
illetve A45-ös jelzéssel egy annál is nehezebb gyalogsági
partra szálló feladatkörét tekintve némileg meglepo, az amerikai tengerészgyalogságnál is. A harckocsit harcban soha
nem próbálták ki, és az USA egyetlen szövetségesének semszállítottak belole. Az M60-as hamarosan felváltotta, és aharckocsit kivonták.
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ösgéppuska, 1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 9,85 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-118 mm
Motor: 750 LE-s dízel
Hatótávolság: 205 kmSebesség: 43 km/hSzármazás: Izrael
Sho't (izraeli Centurion)
tését célzó program keretében eszközölt javítások közül szá
mosat - beleértve az AVDS-1790-es típusú motort is - alkalmaztak az M88-as muszaki mento harckocsinál is. Mire az
M60-as megjelent, már nem volt igazán megvalósítható az a
gyakorlat, hogy a harckocsik alvázán önjáró lövegeket alakít
sanak ki, bár az M48/M60-as harckocsi alváza jelentett ala
pot az M998-as "York ormester" elnevezésu légvédelmiharckocsihoz, melyekkel az M42-es Dustert kívánták felváltani. Az M998-ast az F-16-osban rendszeresített lokátorve
zérlésu tuzvezeto rendszerrel, valamint egy percenként 600
lövedék tuzgyorsaságú 40 mm-es iker Bofors löveggellátták
el. A harckocsi kifejlesztése ho~szú idobe és több millió dollárba kerult. Rendszerbe állítása elott a korábbinál valóság
hubb körulmények között történt próbák kimutatták, hogya
jármu teljesen alkalmatlan feladatának ellátására, és az
M998-ast még azelott kivonták a rendszerbol, hogy szolgálatba állt volna.
AMERIKAI NEHÉZ HARCKOCSIK
Az 1947-ben megkezdett T43-as terv célja egy 55 t tömegu,
127 mm maximális páncélvastagságú és 120 mm-es löveggel
felfegyverzett harckocsi kifejlesztése volt, mely 800 LE tel
jesítményu motorja révén közúton 32 km/h legnagyobb se
bességet ért volna el. A projekt megindításakor kételyek me
rultek fel, hogy egyáltalán szükség lesz-e ilyen harckocsira,
de az 1948--49-es berlini blokád bebizonyította, hogy ki kellfejleszteni egy olyan harckocsit, amely egyenlo esélyekkel
képes felvenni a harcot a JSZ-3-assal. A T43-as mintapél
dány megjelenésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a futómu, me
lyet a nagyobb méretek elérése érdekében megváltoztattak,
sokban az M26-osén alapult. A harckocsi törzse és tornyaazonban formájában jelentosen eltért, és ballisztikai szem
pontból kedvezobb kialakítású. A torony nagyobb, mint amit
valaha harckocsira építettek. Alkalmasnak bizonyult négyszemély, a parancsnok, a tüzér és két töltokezelo elhelyezésé
re. Még egy töltokezelore azért volt szükség, mert a 120 mm
es M58-as löveg osztott loszerrel tüzelt. Mivel a harckocsi
nem rendelkezett homlokgéppuskával, a kezelok számát ötfore csökkenthették. Akész T43-as mindezek ellenére 57 t tö
megu, ugyanis a törzs páncélvastagságát 178 mm-re növel
ték. A tervben szereplo maximális sebességet sikerult ugyan
elérni, de nem bizonyult megbízhatónak, és üzemanyag-fo
gyasztása is kiugró lett. 1015 l teljes feltöltéssei a T43-as
mindössze 130 km-t tudott megtenni, bár ez a jármu szerep
körét tekintve nem jelentett különösebb hátrányt.
Az új nehéz harckocsit 1953-ban 120 mm Gun Tank M103
néven állították rendszerbe. Az új típus azonban még nem ka
pott harckész minosítést, arra csak több kisebb módosítás
végrehajtását követoen kerulhetett sor. Az MI03Al-es végül1957-ben állt rendszerbe, az amerikai haderonél, illetve, ami
JOBBRA: A 8. páncélosezred Centurion 3-as harckocsija a
koreai háború idején átkel az Imjin folyón. A harckocsit az
eros 20 fontos löveggel szerelték fel, hogy sikerrelszállhasson szembe az észak-koreai T-34-esekkel.
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 115
harckocsira vonatkozó követelményeket. Mindkét jármuvet
Rolls-Royce Meteor motorral kellett felszerelni. A gyalogsá
gi nem, de a cirkáló harckocsi jelentos sikert könyvelhetett
el. A harckocsit a fejlesztésért felelos osztály "házon belül"tervezte, és ezzel elso ízben sikerült megvalósítani azt, hogy
a szervezet kezdettol fogva egyedül felelt egy jármuért, és azt
nem kellett megosztani semmiféle fovállalkozóval. A kifejlesztéssei az AEC céget bízták meg, mely a brit hadero leg
jobb nehéz tehergépkocsijait gyártotta, ugyanakkor azonban
a páncélozott jármuvek terén szerzett tapasztalatai mindössze
páncélgépkocsikra, illetve parancsnoki harckocsik elkészítésére, valamint a Sherman és Valentine harckocsik aknarob
bantó szerkezetének elkészítésére korlátozódott. A viszony
lag csekély tapasztalat ellenére az A41-es mintapéldányának
elkészítése az év végén már folyamatban volt, és a követke
zo év májusára be is fejezték. Ezt követoen került sor a fegyverzet feletti, elkerülhetetlenül bekövetkezo vitára.
A Sherman Fireflynál és az A30-as Challengernél alkalma
zott 17 fontos löveg kétségtelenül a rendelkezésre álló leg
jobb nagy torkolati sebességu fegyver volt, de kizárólag pán
céltöro lövedékekkel tüzelhetett. A nagy feszítoereju loszer
rel tüzelo 95 mm-es tarack hasonlóan kiváló fegyvernek szá
mított, de ez a lövedék nem tudta leküzdeni az ellenséges
páncélosokat biztonságos távolságból. Ezt követte a Cornet
számára kifejlesztett, rövidebb csövu 17 fontos, más néven a
77 mm-es löveg, me ly ugyan nem a legkiválóbb teljesít-
ményt nyújtotta, de legalább mindkét szerepkörben megbíz
hatóan muködött. A döntés végül kompromisszum eredmé
nyeképpen jött létre: a 20 A4l-es mintapéldányból15-be a 17
fontos, ötbe pedig a 77 mm-es löveget építették. Volt még szó
arról is, hogya 93 mm-es tarackot is felhasználják, és a ter
vek el is készültek erre vonatkozóan, de végül a projekt nem
valósult meg.
LÖVEG VAGY GÉPPUSKA?
A másodiagos fegyverzettel kapcsolatosan is vitákra került
sor. Egyfelol ott volt a Polsten 20 mm-es löveg, másfelol pe
dig a kipróbált és bevált 7,92 mm-es Besa géppuska. A vita
középpontjában az elobbi nagyobb rombolóereje és az utób
bi nagyobb rugalmassága, jobb tuzcsapásméro képessége, il
letve a loszer kisebb helyigénye állt. Még arról is vita folyt,
hogy a torony hátsó részébe kerüljön-e egy további géppus
ka. Az A4l-es nem rendelkezett törzsbe épített géppuskával,
mivel sem a fegyvernek, sem az azt kezelo ötödik kezelonek
nem volt helye. Mivel a 17 fontos löveg nagy csohosszúsága
miatt a harckocsinak a tervek szerint hátrafordított toronnyalkellett közlekedni, a torony hátsó részébe szerelt géppuska
legalábbis némi korlátozott védelmet jelentett volna. A vitát
csak az döntötte el, hogy rámutattak: a Besa géppuska besze
relésével nem maradt volna hely a lényegesen fontosabbnak
tartott ködveto berendezés beépítésére. Ahogy azt a fo fegy
verzet esetében is láthattuk, a géppuska és a löveg közötti vi-
116 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Sho't(részletes adatok az elozo ábrán)
tát kompromisszumos megoldás zárta le. Az elso öt, 17 fon
tos löveggel felszerelt harckocsiba párhuzamositott Besa
géppuska került. A többi tíz példányra a torony baloldalán el
helyezett mozgatható állványon egy Besa géppuskát vagy
egy Polsten löveget helyeztek el. A Polsten löveg azonban a
mintapéldányokat próba alá vetok körében nem örvendett
nagy népszerüségnek, és az állványzattal együtt hamarosan
elhagyták. A Besa helyére végül is a .30-as Browning került,
melyet légvédelmi fegyverzetként is alkalmaztak.
A CHRISTIE-FÉLE RENDSZER
Az elmúlt évtizedben a brit harckocsiknak csak egyetlen al
kotóeleme, a Christie-féle futómu volt az, mely egyformán
megfelelt a tervezok, a gyártók és a felhasználók igényeinek.
Némileg ironikus, hogy most ennek elhagyása mellett dön
töttek, de komoly kétségek merültek fel, alkalmas lesz-e egy
olyan harckocsihoz, melynek tömege közel 45 t, és a fejlesz
tés során ezt elkerülhetetlenül meg is fogja haladni. Az emli
tett megoldás helyett az AEC felelos tervezoje az 1929-ben
kifejlesztett, Mk I-es Vickers könnyu harckocsinál alkalmazott Horstmann rendszeru felfiiggesztést választotta. Ennél a
párosan rögzÍtett, középnagy futógörgoket vÍzszintesen elhe
lyezett koncentrikus spirálrugók kötötték össze, valamint hat
visszafutó görgot is alkalmaztak. A Christie-féle rendszer el
hagyása azzal járt, hogy elveszett a futómu nagy részét védomásodik páncélzat, melynek pótlására azt javasolták, hogy az
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 117
új harckocsit könnyen leveheto kötény lemezekkel lássák el,
melyek védelmet nyújtanak a gyalogság által alkalmazott ur
méret alatti páncéltöro lövedékekkel szemben.
Miután az elkészült modellt bemutatták a Királyi Harcko
csihadtest parancsnokának és a harckocsik építéséért felelos
bizottság elnökének, lenyugözve fogadták, és csak kisebb
módosításokat eszközöltek rajta. A 43 t tömegu és elorefordí
tott lövegcso esetén 9,75 m hosszú harckocsi mellett a
Cromwell és a többi cirkáló harckocsi eltörpült, még a Chur
chill is meglehetosen törékenynek tunt. Mindezeken túl a
harckocsi megfeleloen döntött homlokpáncélzatával és csó
nak alakú törzsévei jól is nézett ki. A Centurion névre keresz
telt harckocsi mintapéldányainak gyártását a Woolwichban
és Nottinghamben levo fegyvergyárak kezdték meg, bár a so
rozatgyártás jogát a Vickers-Armstrong, a Leyland Motors és
a Leedsben levo Királyi Hadianyaggyár kapta meg. 1945 áprilisára négy mintapéldányt szállítottak le, és további ketto
állt szállításra készen. Ahelyett, hogy a jármuveket a hagyo
mányos hosszú próbának vetették volna alá a gyakorlótere
ken, azt a döntést hozták, hogya Berlin felé haladó gárda
páncéloshadosztály vegyes alakulatához irányítják, hogy mó
dot adjanak a harc közbeni kipróbálásra. A Sentry hadmuve
let, ahogy a harckocsik ido elotti harcbavetésére irányuló kísérletet nevezték, nem járt eredménnyel, mivel mire a hat
Centurion 1945. május l4-én kihajózott Belgiumból, a hábo
rú már majdnem két hete véget ért.
A hat új harckocsi elso feladata hat nap múlva, mikor el
hagyták Antwerpent, az volt, hogy hajtsanak végre egy 650
km hosszú menetet a 7. páncéloshadosztály Gribbohmban le
vo fohadiszállásáig. A harckocsik július végéig gyakorlatilagaz összes Németországban és a Benelux államokban levo brit
páncélosegységnél megfordultak. Meleg fogadtatásban volt
részük, és a szövetséges harckocsik között univerzálisnak
FENT: A Centuriont a brit hadsereg 1949-ben
rendszeresítette. A felvételen látható, 105 mm-es L7-es
löveggel felszerelt 1O-es változatot Áden közelében
fényképezték le a 60-as években.
számítottak. Gyakorlatilag mindenki, akinek módjában állt
kipróbálni, egyetértett abban, hogy a legjobb harckocsik, me
lyekkel valaha találkoztak. Panasz, amennyiben volt, mind
össze a vezetok irányából érkezhetett, mivel a Centurion ne
héz harckocsi, és a kormányzást, valamint a sebességváltást
semmiféle rásegítoberendezés nem könnyítette meg, ami ígykemény munkának számított.
A KiVÁLÓ CENTURION
Mikor 1949-ben, négy év múlva végre szolgálatba állították,
a Centurion joggal szállhatott versenybe a világ legjobb harckocsija címért. Azonban, ha tervezoi azt állították volna,
hogy a Centurion, igaz lényegesen módosított formában, öt
venedik születésnapja után is szolgálatban áll majd, bizonyára kinevették volna oket. Az 1990-es években Dánia, Jordá
nia, Szingapúr és Svédország még mindig alkalmazza ezt a
típust, Izraelben pedig mintegy 1000 módosított Centurionáll rendszerben. Az 1973-ban vívott harcokban az izraeli
Centurionok a Golán-fennsíkon lényegesen modernebb harc
kocsikkal szemben arattak sikert. Az eredeti koncepció mino
ségét jelzi, hogy a harckocsi a folyamatos páncélzatnövelés
és fegyvermegerosítés ellenére még mindig állja a versenyt atöbbi típussal. Nem meglepo, hogy a Centurion több külön
bözo formában is megtalálható, melyek közül néhányat a
gyártók, másokat pedig a felhasználók fejlesztési programjai
eredményeztek. A harckocsinak természetesen voltak gyenge
pontjai, de ezek nagy része a mozgékonysággal függtek ösz
sze. 650 LE teljesítményu motor:ja és 460 1kapacitású üzem-
1 18 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Centurion AVRE 10S·ös
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db .5-ös légvédelmi géppuska,1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 9,85 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-118 mmMotor: 650 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 105 kmSebesség: 35 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
anyagtartálya miatt legnagyobb sebessége 35 km/h, hatótá
volsága pedig mindössze 160 km. Mivel ez a két tényezo változatlan maradt, a harckocsi össztömege pedig növekedett, a
sebesség és a hatótávolság csak romlott. Végül, kényszer
szülte megoldásként, egy 910 I urtartalmú egykerekes utánfutót kapcsoltak a harckocsi mögé.
A Centurion 13 sorozatban készült, melyeket az ötödiktol
kezdve kétféle változatban gyártottak. A Centurion fejleszté
se során két alkalommal változtatták meg a löveget. A 17 fon
to st a 83 mm-es Ll64-es 20 fontos követte, majd a 105 mm
es L7-es következett. A harckocsi páncélzatát két alkalommalvastagították és infravörös vezeto- és tüzelorendszerrellátták
el, beleértve a "fekete"/fehér keresofényt is. A harckocsit .50
es géppuskával is ellátták, mely ballisztikai tulajdonságait te
kintve megegyezett a löveggel, melyet végüllézeres távmé
rovei is elláttak. A többi módosítás közé tartozott egyebek
között a parancsnoki kupola áttervezése, további üzemanyag
tartályok beépítése és külso rakodási lehetoségek kialakítása.
A Centurion utolsó, 13. változatának harci tömege a 610 mmszéles lánctalpakon elérte az 52 tot. Ennél a változatnál a bel
so üzemanyagtartály mérete meghaladta az 1000 I-t, de a tel
jes hatótávolságot mégsem sikerült 190 km fölé emelni. A dí
zelmotor beépítése jelentos változást hozott, és javította a
harckocsi általános alkalmazhatóságát. Az izraeli hadsereg
egységei a 750 LE teljesítményu Continental dízelmotort építették be a "Sho't" névre átkeresztelt jármube, míg aVickersnél átépített harckocsikba a General Motors Vl2-es
dízelmotorja került.
VÉGTELEN SZÁMÚ CENTURION VÁLTOZAT
Ahogy azt már korábban is említettük, a Centuriont számos
kisegíto jármu alvázaként is felhasználták. Volt kétféle
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 119
Centurion hídveto harckocsi, valamint tolólappal és 105 mmes löveggel felszerelt muszaki harckocsik. A Centurionokból
kialakítottak muszaki mento változatokat is, melyek szintén
képesek voltak hídvetésre 23 m fesztávolságig egyedül, de
kettesével is. A Centurionokból kialakított lángszórós harc
kocsikat is kipróbálták, és az alvázát önjáró lövegek, illetve
páncélvadászok kialakítására is igénybe vették. Bár alkalma
zói között nagy népszeruségnek örvendett, a Centurion soha
nem érte el az USA-ban vagy a Szovjetunióban gyártott harc
kocsik darabszámát. Összesen 4000 készült belole, melyekközül l500-at a brit hadsereg alkalmazott. A Centurion ele
gendo ideig szolgált a brit haderoben ahhoz, hogy két meg
nevezé si rendszerbe is beillesszék. Kezdetben a régi megne
vezés keretében "A" jelzést kapott, majd az 1948-tól alkal
mazott jelzésnek megfeleloen "FV", azaz fighting vehicle(harcjármu) lett.
FENT: A Centurion 3-as 1960 óta áll rendszerben az izraeli
hadsereg egységeinél. A Sho't névre kereszteltharckocsikon számos változtatást is eszközöltek.
A JOBB SORSRA ÉRDEMES CONQUEROR
A Centurionnal párhuzamosan fejlesztett A45-ös nehéz harc
kocsi mintapéldánya 1948-ban látott napvilágot. Futómuvének kialakítása hasonló társáéhoz, de átalakították, és olda
lauként négy pár kisebb futógörgot kapott. Az A45-öst
ugyanolyan Meteor motorral és 17 fontos löveggel szerelték
fel és az elektromos úton vezérelt, stabilizált torony is megegyezett a könnyebb harckocsin alkalmazottal. Hamarosan
kiderült azonban, hogy az A45-ös semmiféle tekintetben nem
tudja felülmúlni a Centuriont, és a fejlesztéstol hamarosan elis tekintettek. Alvázát azonban az amerikai MlO3-ashoz ha
sonlóan igénybe vették egy másik, a szovjet JSZ-3-assal
szembeszállni képes harckocsi kialakításához. Az FV2l4-es
harckocsi szintén Conqueror néven vált ismertté, bár a kísér
leti példány még FV22l-es Caemarvon néven volt ismert. A
Conquerort 1950-ben rendszeresítették, de csak kis számban
gyártották, és kizárólag a brit hadero alkalmazta. 1959-ig
mindössze 180 készült ezekbol a 66 t tömegu szörnyetegek
bol. Homlokpáncélzatuk vastagsága elérte a 178 mm-t, és
egy 120 mm-es Lll-es löveggel fegyverezték fel oket. A lö
veget tágas, öntött toronyban helyezték el, ahol kello hely álltrendelkezésre a három kezelo számára is. 810 LE teljesítmé
nyu, továbbfejlesztett Meteor motorjának köszönhetoen a ne
hezebb Conqueror lépést tarthatott a Centurionokkal. Mind
ezek ellenére azonban a Conqueror harcászatilag elavult, és
muszakilag sem volt megbízható, így 1966-ban, mihelyt aChieftain kello számban állt rendelkezésre, kivonták a szol
gálatból.
A Franciaországban a háború után tervezett elso harckocsi
még egy az 1940-es német támadást megelozo idoszakbankészített terven alapult. Az eredeti tervben egy Char B l-es
harckocsi törzsét teljesen körbeforgatható toronnyal látták el,
és ebben helyezték el az l898:as mintájú, 75 mm-es löveget.
120 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: A svájci Pz68-as emlékeztet az amerikai M60-asra, bár
a brit 105 mm-es L7-es lövegtol eltekintve minden eleme
hazai gyártmány.
A terven a náci megszállás alatt titokban dolgoztak tovább,
de jelentos lényegi változtatásra nem került sor.
FRANCIA HARCKOCSIK
Az új koncepció megtartotta aBI futómuvét és lánctalpait,
de a 90 mm-es löveg befogadására alkalmas toronnyal szerel
ték fel. A munka Franciaország felszabadítását követoengyorsan beindult, és az Ateliers de Construction de Rueil
üzem után ARL-44-es típusjelzésu harckocsi 1946-ban
hagyta el a gyártósort. A 120 mm-es homlokpáncélzatú harc
kocsi össztömege elérte a 48 t-t, 700 LE teljesítményu,
Maybach benzinmotorjával pedig 37 km/h maximális sebes
séget ért el. A tervek szerint mintegy 200 példányt kellett vol
na legyártani, de a francia harcászati elképzelések megválto
zása miatt a 60. elkészült harckocsi után a gyártást felfüg
gesztették. Egy nehéz harckocsira volt szükség, mellyel fel
válthatták az ARL-44-eseket és a nagy számban alkalmazott,zsákmányolt PzKpfw V-ös Panthereket. Az Ateliers de Cons
truction d'Issy-Ies-Moulineaux üzemben gyártott AMX-50
es lengotornyába eloször 90, majd 100, végüll20 mm-es lö
veget építettek. Az 56 t tömegu harckocsit egy 1000 LE-s
benzinmotor hajtotta, de a harckocsi gyártását végül törölték,
mivel az amerikai katonai segélyprogram keretében ingyenjuthattak M46-os Patton l-es harckocsikhoz.
A teljes egészében a II. világháború után tervezett és gyár
tott elso francia harckocsi a 13 t tömegu AMX-13-as, me ly
jelentos sikert ért el. Nagy számban adták el külföldre annak
ellenére, hogy különbözött a többi harckocsitói, mivel ez volt
a világ elso, sorozatban gyártott, lengo toronnyal felszerelt
harckocsija. A mindössze 4,9 m hosszú törzs maximális pán
célzata elérte a 25 mm-t, és 250 LE teljesítményu benzinmo
torjával60 km/h legnagyobb sebességet ért el. Az AMX-13
as egyértelmuen a könnyu harckocsi szerepét játszotta az
újonnan alakult francia légideszantegységeknél. Ez utóbbiak
igényeltek egy légi úton szállítható harckocsit, mely a tuztá
mogatáson túl páncélvadászként is alkalmazható.
Az AMX-13-as abban is különbözött a többi, háború után
gyártott harckocsitói, hogy motorját elöl, a tornyot pedig hátul helyezték el. Ajármu igen alacsony, legnagyobb magassá
ga a tornyon levo búvónyílásig (parancsnoki kupolával nem
rendelkezett) mindössze 2,3 m. Mindez az álcázást lényege
sen megkönnyítette. A mintapéldány 1948-as megépítésétkövetoen többféle löveggel is felszerelték a harckocsit. A vál
tozatok között szerepelt az FL-ll-es toronyba épített, manu
ális töltésu 75 mm-es löveg, az FL-lO-es toronyba helyezett
automata töltésu 75 vagy 90 mm-es löveg és az FL-12-es to
ronyba épített automata töltésu, 105 mm-es löveg. Az automata töltoberendezés segítségével a toronyban helyet foglaló
személyzetet a parancsnokra és az irányzóra lehetett csök
kenteni. A 75 mm-es löveggel felszerelt változatokat kábel
vezérlésu, késobb HOT (High subsonic Optically guidedTube launched, azaz csobol kiloheto, optikai vezérlésu szub
szonikus) páncéltöro rakétákkal is felszerelték. Az FL-12-es
tornyot és a GIAT 105 mm-es löveget Ausztria is alkalmazta
a Steyr Kurassier páncélvadászban. A nagy sebesség és a kis
tömeg, valamint a jelentos tuzero és az alacsony költségek
miatt az AMX-13-as 1953-as rendszerbe állítása óta igen
népszeru a kisebb országok között. Több mint 20 országrendszeresítette, és sok helyen a mai napig alkalmazzák. Az
1967-es hatnapos háborúban bebizonyosodott, hogya 75
FV214-es Conqueror 2-es
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,2 db .3-as géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 11,58 mSzélesség: 3,96 mMagasság: 3,35 mPáncélzat: 17-178 mm
Motor: 810 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 153 kmSebesség: 34 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 121
mm-es páncélelhárító robbanólövedék ugyan oldalról köny
nyedén áttöri aT -54/55-ös harckocsi páncélzatát, de szembol
nem képes sikert elérni. Mindezek eredményeképpen számos
AMX-13-ast, melyek a 70-es és 80-as években is szolgálat
ban maradtak, nagyobb urrÍléretu löveggel láttak el. Leg
gyakrabban a 90 mm-es löveget alkalmazták, melynek 8,9 kg
tömegu robbanólövedéke 320 mm-es fuggoleges, vagy 120mm-es 650-ban megdöntött páncélzaton is áthatolt. A páncél
töro lövedékek kinetikus energiájával szemben a páncéltöro
robbanólövedék páncéltöro képessége a távolság növekedé
séveI nem csökken. Valójában az AMX-13-asban alkalma
zott háromféle löveghez kinetikus energiájú páncéltöro lövedéket nem alkalmaznak, helyette mindössze repeszrobbanó
és páncéltöro robbanólövedékeket, valamint ködgránátokathasználnak.
Az AMX-13-as törzsét az eredetileg kialakított könnyu
harckocsi/páncélvadász szerepkör mellett más célokra is
igénybe vették. A harckocsik mellett a típust felhasználtákhídveto és muszaki mento harckocsik, valamint 105 és 155
mm-es örtjáró lövegek, illetve a 30 mm-es Hispa~o-Suizaikergépágyúval felfegyverzett légvédelmi harckocsik alapjá
ul is. Mindezeken túl számos lövészpáncélost és páncélozott
gyalogsági harcjármuvet, beleértve a rakétaveto, szállító,
egészségügyi, aknarakó, valamint utászváltozatot is kialakí-
tottak a típusból. Összesen mintegy 4000 AMX-13-as ké
szült el, melynek körülbelül a fele támogató feladatkörben alkalmazott jármu.
A SVÁJCI KíSÉRLETEK
Az egyetlen, nem a vasfuggönyön túli ország, mely a 40-esés 50-es években harckocsigyártással foglalkozott, Svájc
volt. A Csehszlovákiából be szerzett Jagdpanzer 38(t) Hetzereken, a francia AMX-13-asokon és a brit Mk V-ös és VII-es
változatú Centurionokon szerzett tapasztalatokat figyelembe
véve Svájc saját fejlesztési programba kezdett, melynek
eredményeképpen 1958-ban megjelent a hazai fejlesztésu, 90
mm-es löveggel felfegyverzett KW 30-as mintapéldánya. A
Pz58-as néven ismertté vált típus 40 eloszériában gyártott
példányát brit 20 fontos löveggel láttak el, míg a végleges,Pz6l-es változatba a jól bevált brit 105 mm-es L7-es löveg
került. A Pz6l-est 1965-ben rendszeresítették. A vékony pán
célzat miatt - a tornyon és a homlokpáncélzaton mindössze
60 mm - a jármu harci tömege 37 t lett. 630 LE-s dízelmo
torjának köszönhetoen sebessége 50 km/h, 750 1 egyszeri
üzemanyag-feltöltéssel pedig 300 km megtételére alkalmas.
Mintegy 150 Pz6l-est gyártottak, majd a továbbfejlesztett
Pz68-as következett, melyet lövegstabilizátorral és erosebbmotorral láttak el. Az alváltozatokon további finomításokat
122
AMX-13-as
Fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg,
1 db 7,62 mm-es géppuskaKezelök: 3 fö
Hossz (löveggel): 6,36 m
Szélesség: 2,3 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: 10-40 mmMotor: 250 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 400 kmSebesség: 60 km/hSzármazás: Franciaország
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
végeztek. Összesen 400 Pz68-as készült el, és ugyanezt a törzset felhasználták hídveto és muszaki mento harckocsik
gyártásához is.
A SZOVJET KÖZEPES HARCKOCSIK
A Szovjetunió által a II. világháború végén alkalmazott harc
kocsik, a T- 34/85-ös és a JSZ- 3-as talán nem tartoztak a leg
jobbak közé, de nagy számuk és megfelelo harcászati alkal
mazásuk miatt nem akadt ellenfelük. Mire a Szovjetunió ki
nyilvánitotta, hogy a nyugati szövetségesekkel csupán a Hit
ler elleni harc idejére muködött együtt, az említett harckocsik, különösen a T-34/85-ös kissé már elavult. A felváltásá
ra kifejlesztett T--44-est 1945--46-ban kis számban gyártot
ták. A jármuvet a T-34-es alapján építették. Felhasználták
annak 85 mm-es lövegét és szögletes tornyát, de számos újí
tást is bevezettek, többek között a keresztben elhelyezett mo
tort. A T--44-es nem bizonyult megbízhatónak, és folyamat
ban volt a jóval fejlettebb JSZ-3-as harckocsival szerzett ta
pasztalatok alapján egy továbbfejlesztett változat kialakítása.
Az új harckocsi mintapéldánya 1946-ban jelent meg, majd a
következo évtol Harkovban kezdték meg gyártását, és a Vö
rös Hadsereg elit páncéloshadosztályait 1949-50-ben szerel
ték fel vele. Az új harckocsi a T-54-es jelzést kapta, és a
T-55-ös változattal együtt az egész ez után következo kor
szak legfontosabb harckocsijának tekintheto, nemcsak azért,
mert nagy számban készítették, hanem mert bevezetésekor és
sok évvel azután is a harckocsigyártás élvonalát képviselte. A
T-54/55-öst 1949-tol egészen 1981-ig folyamatosan gyártot
ták, és becslések szerint mintegy 50 000 készült belole. A
Varsói Szerzodés tagországai, illetve más kommunista orszá
gok és szövetségeseik által használt harckocsit kezdetben
Harkovban és Omszkban, majd Lengyelországban, Cseh
szlovákiában és a Kínai Népköztársaságban gyártották.
Utóbbiak az 59-es tipusok.A legszembetunobb jellegzetesség, melyet az új típus a
JSZ-3-astól örökölt, a "serpenyo" kialakítású torony, mely
nek felfordított lábasra emlékezteto alakja eltérítette a becsa
pódó páncéltöro gránátokat a II. világháború idején. A 46 t
tömegu JSZ-3-assal szemben mindössze 36 t tömegu harcko
csit nem elodje kiváló 122 mm-es lövegéveI, hanem a 100mm-es L/54-es D-10T-vel fegyverezték fel. A tengerészeti
lövegbol kifejlesztett típus 16 kg-os lövedékét 1000 mis tor
kolati sebességgel lotte ki, és az 1000 m távolságból átütötte
a 185 mm vastag függoleges páncélzatot is. A löveghez ké
sobb kifejlesztett páncéltöro robbanógránát már alkalmas
volt 380 mm vastag páncélzat 2500 m-rol történo kilövésére
is. Ezt követoen kifejlesztettek egy urméret alatti páncéltöro
lövedéket is, mely 1420 mis torkolati sebességgel kilove
2500 m-rol áttörte a 200 mm-es függoleges páncélzatot, és a
reaktív páncélzat sem jelentett ellene vede1met.
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 123
A T-54-ES TUZVEZETO RENDSZERE
A korai változatok tuzvezeto rendszere egyszeru optikai
irányzékból és célkeresztbol állt, ami megfelelt ugyan 1948ban, de hamar elavult. Az 1950-es évek közepéig alkalmaz
ták. A tuzvezeto rendszer a T-54-es egyik gyengéje volt, a
zsúfolt toronnyal, a kis loszer
kapacitással együtt (mindössze
34 loszert tudtak elhelyezni a
löveg számára). További hát
rányt jelentett, hogy a löveget
függoleges en nem lehetett --40alá kitéríteni. Ez utóbbi hiá
nyosság az elore elkészített állásokból történo alkalmazás
gyakoribbá válásával egyre ko
molyabb gondot jelentett. Az
ilyen állásban a harckocsi egy
JOBBRA: A francia hadero a
70-es évek közepén kivonta az
AMX-13-asokat, de azok még
szolgálatban állnak Délkelet
Ázsia országaiban, ahol fontos
az alacsony karbantartási
költség.
buldózer által kialakított földkupacon áll, és a törzsét maga a
föld védi. A hatásos alkalmazás érdekében a lövegnek nega
tív irányban legalább annyira kitéríthetonek kell lenni, mint a
földbol kialakított rámpa emeikedési szöge, 40 pedig nem bi
zonyult elegendonek.
A T-54-ESBOL T-55-ÖS LESZ
Ami a páncélzatot illeti, aT -54-es védelme megfelelonek te
kintheto, a törzs homlokpáncélja és a torony eleje 100 mm, a
lövegpajzs pedig 170 mm vastag páncéllemezbol készült. Ki
próbált Christie-rendszeru futómuvét öt nagyméretu, torziósrugózású, egyenlotlenül elhelyezett futógörgo alkotta, me
lyek a visszafutó görgo szerepét is betöltötték. A rendszer
megfelelt a harckocsi 52 km/h legnagyobb sebességének,
melyet - némi meglepetésre - 570 LE teljesítményu, V-2
54-es dízelmotorjának köszönhetoen elért. A belso üzem
anyagtartályok 8121 kapacitása 400 km hatótávolságot bizto
sított, melyet átmeneti jelleggel, ledobható, külso tartályokkal tovább növe Ihettek.
Az évek során bevezetett módosításokról szólva említést
kell tenni a töltokezelo számára kialakított kupoláról és a
12,7 mm-es légvédelmi géppuska beépítésérol, de ezeket ké
sobb elhagyták. A harckocsi D-10TG vagy D-IOT2S típusú
lövegét csoelszívással is ellátták, illetve elobb egy egytengelyu, majd kéttengelyes stabilizáló és emeloberendezéssel sze
relték fel. A harckocsi infravörös vezetolámpákat és fényszó
rókat is kapott, valamint nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek elleni védelmet, illetve víz alatti átkelést elosegíto felsze
relést is beépítettek. Az ily módon átépített T-54-es nagyobb
teljesítményu motorral és üzemanyagtartályokkkal rendelke
zett, és T-55-ösként szolgált tovább. A vezeto által kezelt
homlokgéppuskát eleinte megtartották, de végül elhagyták,
és helyére további kilenc lövedék befogadására alkalmas tartót helyeztek.
A T-55-ös elso alkalommal az 1961-es moszkvai novem-
124 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
ber 7-i dÍszszemlén mutatkozott be. AT -54/55-ös alkalmazá
sa során soha nem erosítették meg páncélzatát, és a 100 mm
es lövegen túl egyéb fegyvert nem kapott, igaz azt folyama-
T-54-es
Fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 9 m
Szélesség: 3,27 mMagasság: 2,4 mPáncélzat: 20-100 mmMotor: 520 LE-s dízel
Hatótávolság: 400 kmSebesség: 48 km/hSzármazás: Szovjetunió
tosan korszerusÍtették. Az a tény, hogya T-54/55-ös méltó
ellenfele volt a nála egy évtizeddel késobb kifejlesztett M60as és M60AI-esnek is, egyértelmuen dicséri a tervek minosé-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 125
BALRA: A T-54-es a háború utáni kelet-európai szovjet
terjeszkedés szimbólumává vált. A típusból több 10000
épült, és 55 országban rendszeresítették.
gét és a szovjetek által a harckocsi-hadviselés terén alkalmazott "egyszeruség" filozófiáját. AT -54/55-ös az eltelt évtizedek során a föld szinte minden részén - az 1960-as, 70-es
években lezajlott közel-keleti konfliktusban, az afganisztániharcokban, a kínai határ mentén (ahol a szovjetek és a kínai
ak egyaránt bevetették), az iraki-iráni háborúban, valamint a
Sivatagi vihar hadmuveletben, Angolában és az afrikai kontinensen a Xx. század második felében lezajlott szárnos ösz
szecsapásban - részt vett a harcokban.
AKITARTÓ T-55-ÖS
A harckocsik részt vettek az 1956-os magyarországi forrada
lom leverésében, a Jugoszlávia és a Szovjetunió felbomlását
követo összecsapásokban, és a lista még így sem teljes. 1996
ban mintegy 30 helyi háború zajlott, és tekintve alkalmazásuk körét, aT -54/55-ösök minden bizonnyal azok többségében is aktívan részt vettek.
AT -54/55-ös a hagyományos harckocsi szerepkörtol elte-
kintve támogató fegyverként is alkalmazásra keriilt. Felsze
relték lángszóróval, tolólappal, hóekével ugyanúgy, mint ak
narobbantó felszereléssel. A T-54/55-ös alapján mindezen
túl négyfajta muszaki mentot és háromfajta hídveto harckocsit is kialakítottak. A harckocsin a felhasználók is különféle
módosításokat hajtottak végre. Indiában például a harckocsi
kat a késobbi fejlesztésu szovjet 115 mm-es vagy brit 105
mm-es L7-es löveggel fegyverezték fel, míg az Izrael által
zsákmányolt példányokba L7-es löveget, a régóta szükséges
új tuzvezeto rendszert, valamint légkondicionálást építettek.
A SZOVJET NEHÉZ HARCKOCSIK
A JSZ sorozatú harckocsikat a II. világháborút követoen a
fegyverzetüket, páncélzatukat, valamint motorjukat érinto kisebb változtatásokkal tovább gyártották. Sztálin 1953-ban
bekövetkezett halála után a szovjet vezetés nem kívánta megtartani a harckocsi elnevezését, és a Harkovban gyártott kö
vetkezo széria típusjelét T-lO-esre változtatták. A jármu ha
sonlított a JSZ-3-ashoz, bár némileg hosszabb lett, és futó
muvét egy hetedik görgovel is kibovítették. Az 50 t tömegu
harckocsi némileg nehezebb lett a JSZ-3-asnál. A T-I0-es a
nagyközönség elott elso alkalommal az októberi forradalom
126 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
T-SS-ös(részletes adatok a következo ábrán)
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 127
FENT: Az egyiptomi hadsereg aknamentesíto felszereléssel
ellátott T-55-öse a Golán-fennsíkon a jom kippur háború
idején. AT -55-ös alkalmazhatóságát csökkenti, hogy
menetben nem lehet vele pontosan tüzelni.
"
128 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
T-SS-ös
Motor: 580 LE-s dízel
Hatótávolság: 500 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió
Fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg,
1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz: 6,45 m
Szélesség: 3,27 m
Magasság: 2,4 mPáncélzat: 20-203 mm
kitörésének 40. évfordulója alkalmából az 1957. november7-én Moszkvában rendezett díszszemlén mutatkozott be.
Ahogy az MI03-as az M48-asnak, illetve a brit Conqueror a
Centurionnak nyújtott tuztámogatást, úgy szolgált a T-IO-es
aT -54/55-ös harckocsik támogatására. AT -1O-es módosított
122 mm-es D-74-es lövege 25 kg tömegu páncéltöro lövedé
két 885 mis torkolati sebességgel lotte ki, és 1000 m távol
ságból képes volt áttörni a 185 mm vastag függoleges páncélzatot. Mint minden olyan löveg, melynél a lövedéket és a lo
portöltetet elkülönítve kezelik, a D-74-es töltése is viszonylag lassú volt. AT -1 O-es gyakorlatilag percenként két-három
lövést tudott leadni. Mint ahogy arról aT -54/55-ös esetében
is szóltunk, a löveg mindössze -30-os függoleges irányú ki
téríthetosége gondot jelentett a fedezékbol történo alkalma
zás esetén. A lövegcso negatív irányú további kitérítésére a
torony alacsony alakja miatt nem volt lehetoség, a lövegzárat
nem lehetett feljebb emelni. A harckocsira leselkedo veszé
lyeket azonban annak eros szögben döntött 120 mm-es homlokpáncélzata és a torony, valamint a törzs ballisztikai szem
pontból kedvezo kialakítása jelentosen csökkentette. AT -10es nagy tömege ellenére 700 LE teljesítményu, V-2-IS V12
es dízelmotorja miatt - melyet a 30-as években eredetileg az
A-20-as harckocsihoz fejlesztettek ki - legnagyobb sebessé
ge elérte a 42 km/h-t. A jármu 900 I üzemanyag-feltöltéssel
mindössze 250 km hatótávolságot ért el, me ly szovjet vi
szonylatban alacsonynak számított, de a harckocsi feladatköréhez mérve megfelelo volt. A T-1 O-est 710 mm széles
lánctalpakkal szerelték fel, hogy a talaj nyomást elviselhetoszinten tartsák.
A T-IO-es korszerusítésére a 60-as években került sor.
Páncélzatát megerosítették, és a löveget kéttengelyu stabili
zátorraIlátták el, valamint kifejlesztettek egy új, 14 kg töme
gu, vezérsíkokkal stabilizált páncéltöro robbanólövedéket is,
mely a hatásos lotávolságon belül képes volt az 500 mm vas
tag páncélzat áttörésére. A T-IO-es DSK 12,7 mm-es párhu
zamosított, illetve légvédelmi géppuskái helyére 14,5 mm-es
KPV géppuskát szereltek, valamint a harckocsira a T-54-es
késoi változataihoz hasonló módon párhuzamosított és moz
gathatóan beépített infravörös fényszórókat helyeztek, illetve
légperiszkóppal, valamint nukleáris, bakteriológiai és vegyifegyver elleni védelemmel is ellátták a harckocsit. A tovább
fejlesztett változat aT-10M jelzést kapta. Bár a T-1 O-eseket
a 70-es évek végén kivonták a hadrendbol, de sokat lekonzer
váltak, illetve még egy évtizedig megtalálhatóak voltak az
egykori Szovjetunió szövetségeseinek hadseregeiben, beleértve Szíriát is.
A SZOVJET KÖNNYU HARCKOCSIK
A II. világháború után a szovjet harckocsitervezok egy köny
nyu harckocsit is kialakítottak, a "Pingvin" nevu terepjáró
alapján, mely során figyelembe vették az elmúlt évtizedben
kis számban gyártott könnyu harckocsikkal szerzett tapaszta
latokat is. Már a tervezés kezdetén eldöntött tény volt, hogy
a harckocsinak úszóképesnek kell lenni. A vízen történo
t"'O
}r.
li-
e-
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG
JOBBRA: Az egykori Varsói Szerzodés harckocsiszakértoi
nagy hangsúlyt fektettek a víz alatti átkelésre. Az NDK
hadseregének összes T-55-öse szabványfelszerelésként
légzocsovel is rendelkezett.
129
lS,
lS-
u
es
es
'z
ve
Yl
b
:et
:r
az
e-
y- "Itró
en
I
:a- gyI1O
mozgáshoz egy kettos vízfúvó rendszert fejlesztettek ki, va
lamint a jármu belso térfogata is úgy került kialakításra, hogy
a szükséges felhajtóero úszópárnák alkalmazása nélkül ren
delkezésre álljon, bár egy kiegyenlítolapot felszereltek. Mi
vel a jármunek úszóképesnek kellett lennie, így annak mére
te nagyobb volt, mint ami a felderítés követelményeihez fel
tétlenül szükséges volt. Ugyanakkor azonban ez a hátrány az
eredeti típusból kifejlesztett számos támogató jármu esetébenelonynek számított.
AZ ÚSZÓKÉPES PT-76-OS
A PT-76-os jelzésu harckocsi elso alkalommal1952-ben mu
tatkozott be. Hegesztett törzsének vastagsága oldalt 14, a
homloklemeznél és a lövegpajzsnál pedig 11 mm volt, ami
azt jelentette, hogy a harckocsi a könnyulövegek és a nehéz
géppuskák tüzében is sebezhetonek bizonyult. A harckocsi
személyzete három fobol állt, és kezdetben a T-34/76-osban
alkalmazott 76,2 mm-es D-56-os löveggel fegyverezték fel.A PT-76-os legnagyobb sebessége szárazföldön 44, vízen
pedig 10 kmlh. Ahogya francia AMX-13-as népszeru volt a
kisebb nemzetek haderejében, melyek nem engedhették meg
maguknak a nagyobb és költségesebb harckocsikból álló
páncélos fegyvernem fenntartását, úgy a PT-76-os a kisebb
szovjet csatlós államok körében örvendett nagy népszeruségnek. Ez volt az egyetlen harckocsi, mellyel az amerikai csa
patok szembekerültek Vietnamban, és meglehetosen sebez
hetonek bizonyult nemcsak az erosebb harckocsik, de a gya
logsági páncélelhárító fegyverek tüzével szemben is.A PT-76-ost az AMX-13-ashoz hasonlóan a harctéren és
támogató szerepkörben is sokféle feladatra alkalmazták. Ez
volt az alapja a BTR-50-es lövészpáncélosnak és a BMP
gyalogsági harcjármUllek; alkalmazták az ASZU-85-ös légi
szállítású páncéltöro löveg jármuveként, valamint a széles
körben elismert ZSU-23--4-es, 23 mm-es négycsövu löveg
gel felfegyverzett önjáró légvédelmi rendszer alapjaként is.Ez a jármu volt a szállítóeszköze/kilövoállomása a Béka
föld-föld és a Kapzsi föld-levego rakétarendszereknek, vala"mint a 122 mm-es önjáró lövegnek és számos szállító jármu
nek. Az évek során kialakított módosítások a PT-76-os fegy
verzetét érintették. A Vörös Hadseregben és a Varsói Szerzo
dés tagállamaiban szolgáló összes PT-76-ost a továbbfej
lesztett, és vízszintes, valamint függoleges stabilizátorral és
csoelszívóval felszerelt DT-56TM löveggellátták el.
130
PT-76-os
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg,
1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 3 fo
Hossz (löveggel): 7,63 m
Szélesség: 3,14 mMagasság: 2,26 mPáncélzat: 5-17 mmMotor: 240 LE-s dízel
Hatótávolság: 450 kmSebesség: 44 km/hSzármazás: Szovjetunió
BALRA: Az 1991-es Öböl-háború
idejére a T-55-ös teljesen elavult.
A képen látható iraki harCkocsit
március 2-án lötte ki a francia
6. könnyupáncélos-hadosztály.
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL VIETNAMIG 131
ÖTÖDIK FEJEZET
A MODERN HARCKOCSI
A modern harckocsik kifinomult harceszközök,
melyeket eros löveggel és modern tuzvezeto
rendszerekkel szereltek fel. Az amerikai
Abramshez és a brit Challengerhez hasonló
harckocsik a fejlodés csúcsát jelentik.
Ezerkilencszázhatvanhatbanvolt az 50. évfordulója aharckocsik megjelenésének. Az ezt megelozo fél év
században több technikai újításra került sor, mint az
összes megelozo korban, és mindez tükrözodött a harckocsi
fejlodésében is. Az 1916-os nehézkes fémdoboz 1966-ra ki
finomult fegyverrendszerré vált. A harckocsi nappal és éjjelegyaránt bevetheto, a 2000 m-re levo célpontot elso lövésre
képes megsemmisíteni, és a legerosebb és legkifinomultabb
fegyverrendszerek kivételével védelmet nyújt minden ellen.
A harckocsik puszta védelmi képessége minden esetleges
majdani ellenfél számára szükségess é tette, hogy értékes idotés forrásokat fektessenek be annak leküzdése érdekében.
A 60-as évekre a harckocsik tervezésénél a kipróbálás és
hibajavítás módszere már régen a múlté volt, és ezzel együtt
elmúlt annak az ideje is, hogy úgy gyártsanak le egy harcko
csit, hogy bíznak benne, muködni fog. Mostanra a mindenfé
le terep- és éghajlati adottságok közepette vívott harcokban
szerzett tapasztalatokat figyelembe véve, illetve ügyelve a
technikai korlátok és az elképzelések, valamint a valóság kö
zötti eltérésekre, a helyzet teljesen megváltozott. A harckocsitervezok a tuzero, a védettség, a mozgékonyság, illetve a
lehetséges ellenfél általános felkészültségét figyelembe véve
képesek arra, hogy olyan jármuveket hozzanak létre, melyekmegfelelo alkalmazás esetén biztosítják a sikert.
HARCKOCSIK A KÖZÉP-KELETEN
A 60-as és 70-es évek harckocsi-hadviselésének középpontja
kétségkívül a Közép-Kelet, ahol a II. világháborút követoen
a szomszédos országok akarata ellenére létrehozott Izrael ál
lam a puszta létéért küzdött erosebb, jobban felszerelt és kérlelhetetlen ellenfeleivel szemben. A háborút követo idoszak-
BALRA: A páncélzat terén végzett jelentos fejlesztéseknek
köszönhetoen a harckocsik, mint a felvételen látható
General Dynamics M1A1-es Abr~ms, még a XXI. században
is szolgálatban maradhatnak.
134 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Izrael valószínuleg több tapasztalattal rendelkezik a
páncélos-hadviselés terén, mint a többi nemzet. A hazai
gyártású Merkavánál jól hasznosították a megszerzett
tapasztalatokat.
ban Szíria és Egyiptom felszabadult a francia és angol befo
lyás alól, és a szovjet befolyási övezetbe sodródott. A Szov
jetunió ezen országok fontosságát felismerve a legmoder
nebb hadianyagot - különösen repülogépeket és harckocsikat
- vetette be, hogy az USA számára geopolitikai katasztrófát
okozó harcot vívjon. Washington Izrael állam fegyverzet te
rén mutatkozó igényeit kezelte kiemelten. Az eredmény egy
miniatur USA-Szovjetunió háború lett, melyet a két szuper
hatalom helyett csatlósaik vívtak meg. Az izraeli hadero
M47-es, M48-as (majd M60-as) harckocsikat, illetve francia
AMX-13-asokat, illetve nagyszámú brit Centurion harcko
csit vetett be a számbeli fölényben levo, T-54/55-ös, T-62es és T-72-es harckocsikkal felszerelt arab egységek ellen.
Az izraeliek általában egyszerre két fronton harcoltak, de
mindig gyozni tudtak, bár nemegyszer súlyos veszteségeketszenvedtek. 1979-ben hosszas vajúdást követoen megszüle
tett az Izrael által tervezett és gyártott Merkava, vagy "harciszekér" elnevezésu harckocsi.
Számos tényezo ösztönözte az izraeli harckocsi létrehozá
sát. Legnagyobb hatást a hagyományos forrásokból érkezo
folyamatos utánpótlás fenntartása jelentette, de a döntésben
szerepet kapott a külföldi harckocsik alkalmassága, hiszen a
NATO és Izrael stratégiája eltéronek bizonyult. 1967-ben, rö
viddel a hatnapos háború után Izrael hozzákezdett egy saját
gyártású harckocsi kifejlesztéséhez, bár további három évnek
kellett eltelnie ahhoz, hogy a tervezok kidolgozhassák a rész
leteket. Már a munka elején az a döntés született, hogya le
heto legtöbb elemet fel kell használni az M48-as, M60-as és
Centurion típusú harckocsikból, így esett a választás az
AVDS-1790-es motorra és az Allison- féle oldalhajtásos eroátviteli rendszerre. A Merkava esetében a motort és az eroát
viteli egységet szokatlan módon a harckocsi elejére helyez
ték, ahol további védelmet nyújtott a szembol érkezo tuz el
len. A futómu többi része vegyes, a Centurionnál alkalmazott
oldalankénti hat futógörgot páronként spirálrugókkal támasz
tották alá, felül pedig négy visszafutó görgot helyeztek el.
Mivel a motort és az eroátviteli egységet elöl helyezték el, a
Merkava tornya hátul kapott helyet, ami szintén szokatlan el
rendezésnek számít. Mindezek eredményeképpen a késoi ge-
nerációjú harckocsik közül a Merkava az egyetlen, mely
rendszeresen, még szállítás közben is eloreforgatott torony
nyal kerül alkalmazásra.
AZ IZRAELI MERKAVA
A 60 t tömegu Merkava 8 t-val nehezebb, mint az ugyanolyanmotorral felszerelt M60Al-es, és mindent megtettek annak
érdekében, hogy az amerikai harckocsihoz hasonló teljesítményt érjenek el vele. A harckocsi tervezoinek részérol ész
szeru volt az, hogy a védelmet a teljesítménynél fontosabb
nak ítélték. A tényleges adatokat soha nem tették közzé, de a
homlokpáncél vastagsága nem lehetett 150 mm-nél keve
sebb, és a páncélzatot a törzsnél és a toronynál is elég lapos
szögben alakították ki. A harckocsi 400 km-es hatótávolsága
megfelelt az Izrael által kidolgozott mélybetörés elvéhez. AMerkava loszerkiszabata is azt tükrözte, hogyaharckocsinak
a szokásosnál hosszabb ideig kell önállóan tevékenykednie.
Ajármube akár 92 db loszert is be lehetett rakni, és egy kizá
rólag kívülrol elérheto, hátul elhelyezett tartóban további 45
db számára biztosítottak helyet. Itt szükség esetén rövidebb
távolságokra egy teljes, 10 fos rajt is el lehetett szállítani, de
Merkava
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,
2-3 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös
légvédelmigéppuska,1 db 60 mm-es aknaveto
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 8,63 mSzélesség: 3,7 mMagasság: 2,64 mPáncélzat: nincs adatMotor: 900 LE-s dízel
Hatótávolság: 400 kmSebesség: 46 km/hSzármazás: Izrael
A MODERN HARCKOCSI 135
normális helyzetben az emlí tett helyre egy 60 mm-es aknave
tot és 30 db loszert raktak be. A löveget is úgy választottákki, hogy illeszkedjen a többi izraeli harckocsi által alkalma
zotthoz, bár itt nem volt túl nagy választék, hiszen aCenturionok, az M48A5-ösök és az M60-asok mind az L7-es
vagy M68-as 105 mm-es löveggel voltak felfegyverezve.
Tuzvezeto rendszerként a szintén helyi készítésu Elbit Mata
dort építették be, melyet lézertávmérovel és digitális számítógéppel, valamint az M60A3-as bevezetése óta a többi harc
kocsin is alkalmazott érzékelokkel egészítettek ki.
A MERKAVA 2-ES
1983-ban jelent meg a továbbfejlesztett 2-es Merkava. Tuz
vezeto rendszerét modemizálták, a törzs elejére, valamint a
torony elejére és oldalaira kiegészíto páncélzatot szereltek,
az aknavetot pedig a torony baloldalán helyezték el oly mó
don, hogy azt belülrol is használni lehetett. Az összes megle
vo, l-es Merkavát is eszerint módosították. Néhány 2-es, illetve az 1987 -ben megjelent 3-as Merkavát korszerusített
motorral és eroátviteli egységgel láttak el, ugyanakkor a
Merkava 3-as új, 120 mm-es sima csövu löveget és azzal
együtt új tuzvezeto rendszert is kapott. A 120 mm-es sima
csövu löveg a legtöbb második generációs harckocsinál megtalálható, ez alól a brit Chieftain és Challenger harckocsik ké
peznek kivételt, mivel azokban huzagolt löveg van.
VELE SZÜLETETT ELONY
A Merkava kiegészíto fegyvereit a 3-as változatnál sem vál
toztatták meg. Ezek közé tartozott egy párhuzamosított, 7,62
mm-es géppuska, valamint a torony tetején elhelyezett egykét hasonló fegyver, melyeket távvezérléssel muködtettek.
Ezek egyikének helyére esetenként egy .50-es Browning M2es került. A Merkava 3-as hidropneumatikus felfiiggesztést is
kapott, hasonlóan az M60AX-hez, mely jelentos mértékben
javította terepjáró képességét. A harckocsinál szükség esetén
lehetoség volt további, modulrendszeru kiegészíto páncélzatelhelyezésére, különösen a torony elején és oldalain. Ezt a
rendszert nagy valószínuséggel a jövoben a többi harckocsinál is átveszik.
Mindent egybevetve a Merkava, különösen végso formájá
ban, jelentosen jobb volt, mint az M60-as - legalábbis Izrael
céljaira. A Merkava tervezoinek két tényezo játszott kezére:
136 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
egyrészt tisztában voltak azzal, milyen terepen kerii! majd a
harckocsi alkalmazásra, valamint jól ismerték a hozzá kapcsolódó harcászati doktrínát is. Mindez nem állt fenn azokra,akik az Izraellel szemben álló harckocsikat tervezték. A szov
jetek által szállított harckocsik - NATO-beli ellenfeleikhezhasonló módon - a földön bárhol bevethetoek az Északi
sarktói az egyenlítoi dzsungelekig, valamint meg kellett felelniük a különféle harcászati eloírásoknak is.
A szíriai és egyiptomi T-54-esek gyenge szereplése az
1967-es hatnapos háborúban nagy döbbenetet keltett Moszk
vában, Damaszkuszban és Kairóban egyaránt. Egyértelmuvé
vált, hogy amennyiben az arab rezsimeket továbbra is támo
gatják, azoknak jobb felszerelést kell adni - nem beszélve a
magasabb szintu kiképzésrol. A jobb felszerelés a T-62-es
képében hamarosan rendelkezésre is állt.
T-62-es
Fegyverzet: 1 db 115 mm-es löveg,
1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 9,33 m
Szélesség: 3,3 mMagasság: 2,4 mPáncélzat: 15-242 mmMotor: 580 LE-s dízel
Hatótávolság: 450 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Szovjetunió
BALRA: A jom kippur háborúban az izraeli harckocsik fo
ellenfele a szovjet gyártmányú T-62-es volt. A harckocsi
115 mm-es lövege és pótpáncéllemezei ellenére nem
teljesített megfeleloen.
A SZOVJET HARCKOCSIK
A T-62-es program az 50-es évek végén kezdodött. A harc
kocsi gyártása 1961-ben vette kezdetét, és elso alkalommal
az 1965-ös gyozelem napi díszszemlén mutatkoztak be, ami
azt jelenti, hogyafrontalakulatok 1963-64-ben kaphatták
meg azokat. A harckocsi megjelenésében egyértelmuen a
T-54/55-ösre emlékeztetett. Ugyanolyan zömök, alacsony,
gömb alakú, lövegpajzs nélküli toronnyal látták el, Christie
féle futómuvel rendelkezett, bár a görgoket a korábbi válto
zatoktói eltéro en rendezték el. Az új harckocsi némileg vas
tagabb homlokpáncélzattal rendelkezett - a torony elején
vastagsága elérte a 240 mm-t -, ami tömegét 4 t-val növelte
meg. A súlynövekedés ellenére aT -62-es teljesítménye a né
mileg korszerusített V-2-62-es motor hatására a T-54-esé-
A MODERN HARCKOCSI 137
hez hasonló lett, és a harckocsi, elodeihez hasonló módon, a
hatótávolság megnövelése érdekében külso felfüggesztésu
üzemanyagtartályokkal is rendelkezett. A T-62-es súlynöve
kedését nem kizárólag a páncélzat megvastagítása okozta,
abban jelentos szerepe volt a teljesen új és lényegesen ero
sebb lövegnek is.
A T-62-ES
A T-62-es az elso harckocsi, melyet sima csövu - adott eset
ben 115 mm-es V-5TS típusú - löveggel fegyvereztek fel,
melyhez vezérsík-stabilizálású lövedékeket is kifejlesztettek.
Ezek között volt éloero elleni, repesz, harckocsi -elhárító robbanólövedék, valamint urméret alatti vezérsík stabilizálású
páncéltöro lövedék egyaránt. A harckocsi-elhárító robbanólö
vedék robbanófeje hatótávolságán belül bárhol hatékonynak
bizonyult 430 mm vastag páncélzat ellen is, míg az urméret
alatti lövedék 1680 mis becsapódási energiája következtében
1000 m-rol áttörte a 330 mm vastag páncélzatot is. Az új lö
veg hosszabb volt a régi 100 mm-esnél, és ennek következté
ben a toronyban levo zsúfoltság tovább növekedett. A löveg
mérete miatt a készültségi loszer mennyisége négy db-ra
csökkent, míg további 36-ot a törzsben tároltak. A nagyobb
hossz miatt a T-65-öshöz hasonlóan az új típus sem tudott
függoleges síkban negatív szögtartománybanjobban kitéríte
ni, és ennek megvoltak a harcászati téren jelentkezo hátrá
nyai is. A harckocsi harcászati alkalmazhatóságát tovább korlátozta a tuzvezeto rendszer is, mely megbízhatóságban kö
zelébe sem ért amerikai ellenfelének, bár ezt a hiányosságot
hamarosan kiküszöbölték a lézeres távméro és a digitális számítógép bevezetésével. AT -62-est felszerelték nukleáris, ve
gyi és biológiai fegyverek elleni védelemmel, valamint lég
periszkóppal is, melynek köszönhetoen még 5,5 m mély víz
ben is haladhatott. A harckocsit ellátták aktív és passzív infravörös rendszerekkel is.
A T-62-ES KORSZERUsíTÉSEA T-62-es több alkalommal ment át korszerusítésen. A
T-62A jobb tuzvezeto és infrarendszereket kapott, valamint
megváltoztatták a torony alakját is, ami javította a benti kö
rülményeket. A T-62M-et nagyobb élettartamú lánctalppal
138 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
látták el. A változatok között szerepelt még korszerusített hír
adó- és navigációs rendszerekkel felszerelt parancsnoki vál
tozat is. A lángszórós kivitelnél a lángszóró nem a löveg, ha
nem a párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska helyére kerult.
A típusnak muszaki mento változata is készült. A T-54/55
öshöz hasonló módon aT -62-est is hosszú idon át gyártották,
a Szovjetunióban 1975-ig, mely ido alatt mintegy 20 000 pél
dány készült belole; Csehszlovákiában 1973-78 között to
vábbi 1500 készült. A harckocsit Észak-Korea is gyártotta,
ahol ismeretlen mennyiség készült belole saját használatra és
a befolyási övezetében található kommunista bábállamok
számára egyaránt. Mintegy negyedszázaddal bevezetését kö
vetoen, a T-62-es a Szovjetunióban és szövetségesei nél is
szolgálatban állt.
BALRA:Bár a merüloképesség
elonyt jelent, hiszen így nincs
szükség különleges hídveto
jármuvekre, a T-64-eseknek
közel nyolc órába telik, mire
felkészülnek egy folyó medréntörténo átkelesre.
A MODERN HARCKOCSI
T-72M
Fegyverzet: 1 db 125 mm-es löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 3 to
Hossz (löveggel): 9,24 mSzélesség: 4,75 mMagasság: 2,37 mPáncélzat: 35-280 mm
Motor: 780 LE-s dízel
Hatótávolság: 480 kmSebesség: 60 km/hSzármazás: Szovjetunió
139
Alig kezdték meg a T-62-es gyártását, a szovjet tervezokmár hozzá is láttak utódja kifejlesztéséhez. Ráérezve arra,
hogy az U-5TS lövegnek köszönhetoen lélegzetvételnyi
elonyhöz jutottak, a tervezoknek több ido állt rendelkezésre
ahhoz, hogy egy teljesen más tervet dolgozzanak ki. A gya
korlatban számos változat készült, melyek közül kísérletek
során választották ki a legjobbat. Az USA már egy ideje használta ezt a módszert, de ez volt az elso alkalom, hogya Szov
jetunióban is alkalmazták.
AT -64-es jelu harckocsi és elodei között a leglényegesebbeltérés a futómuben mutatkozott. A harckocsi hat kisebb mé
rem futógörgot kapott, melyek mindegyikét saját hidropneu
matikus felfuggesztéssel látták el, valamint négy visszafutó
görgot is alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy a 30-as évek óta
elso alkalommal szovjet közepes harckocsin a Christie-féle
rendszertol eltéro futómuvet alkalmaztak. A torony ugyanakkor csak kevéssé tért el a Petrov által a JSZ-3-ashoz tervezet
tol, melyet változatlan formában alkalmaztak a T-54-esnél és
aT -62-esnél is. A torony belsejében ugyanakkor jelentos vál-
tozások mentek végbe, az új harckocsi nemcsak egyszeruen
egy kissé nagyobb, 125 mm-es D-8l TM löveget kapott, de a
toronyban szolgálatot teljesítok számát kettore csökkentet
ték, és a negyedik kezelo helyett automata töltoberendezést
alkalmaztak. Az alacsony toronyhoz történo ragaszkodás kö
vetkeztében a löveg negatív szögben történo kitérítése még
mindig nem volt megfelelo, de a korábbi változatokhoz ké
pest 50-kal sikerült megnövelni.
AZ AT-8-AS RAKÉTA
A T-64-es teljesen új motort is kapott. A két fotengellyel el
látott öthengeres dízelmotor mindegyik hengere két, egymás
sal szemben elhelyezett dugattyúval rendelkezett. A motor
eredeti formájában 750 LE teljesítménnyel rendelkezett, és
ezt fokozatosan növeini tudták. Az új motor nem volt teljesen
üzembiztos, de ha megfeleloen muködött, nagyon jónak bi
zonyult, és a 42 t tömegu harckocsi legnagyobb sebessége elérte a 72 km/h-t. Az új felfuggesztési rendszer sem volt men
tes a hibáktói, de lehetové tette, hogy ezt a sebességet hosszú
140
T-80-as
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 125 mm-es löveg, 1 db 7,62 mm-esgéppuska, 1 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 3 to
Hossz (löveggel): 9,9 m
Szélesség: 3,4 mMagasság: 2,3 mPáncélzat: összetett
Motor: 985 LE-s gázturbina
Hatótávolság: 400 kmSebesség: 75 kmlhSzármazás: Szovjetunió
idon keresztül tartani lehessen, emellett a terepen elérheto se
bességet is fokozni lehetett. AT -64-esbe lézeres távméron és
rögzített optikai távolságmérokön alapuló, teljesen új tuzve
zeto rendszert építettek. A harckocsit felszerelték a mostanra
már szabványnak számító infravörös kereso- és vezetofé
nyekkel, nukleáris, vegyi és biológiai fegyver elleni véde
lemmel, valamint légperiszkóppal is. Egy változatot leveheto
kötényezéssel, egy másikat pedig - me ly az USA-ban a
T-64B jelzést kapta - a késobbi T-80-asba szerelt 125 mm
es löveggel láttak el. Ez a löveg a hagyományos loszerek
mellett alkalmas volt az AT-8-as páncéltöro/helikopter elleni
lövedék alkalmazására is. Az AT-8-as rakéta, melyet kétlép-
csos, tömör tüzeloanyagú rakétamotorral és üreges töltetu
páncélelhárító robbanólövedékfejjel szereltek fel, 4000 m tá
volságból képes volt áttörni a 600 mm vastag hagyományos
harckocsipáncélzatot is. A fegyvert félaktív lézervezérlés irá
nyította, a jeladót a harckocsi tornyának mellso részén he
lyezték el. A helikopterek elleni hatásos lotávolság kétszere
se a harckocsi elleninek, de mivel a rakéta sebessége mindössze 500 mis volt, melyet nem rögtön a kilövé st követoen
ért el, a hatásos lotávolság függött a helikopter típusától és
annak a harckocsihoz képest történo pályájától. AT-MB,
melyet kizárólag a Vörös Hadsereg egységei alkalmaztak,
rendelkezett reaktív páncélzattal is - mintegy 111 lemezt rög-
A MODERN HARCKOCSI 141
zítettek a toronyra, a törzs mellso részére, valamint az olda
lakra a motorbölcsoig. Összesen mintegy 8000 T-64-es készült el, de azt, hogy ezek közül mennyi volt az erosebb
T-64B, illetve hogy utólag hány harckocsit alakítottak át en
nek megfeleloen, csak találgatni lehet.Néhány szakérto úgy gondolja, aT -64-esek viszonylag kis
száma arra utal, hogy gondok voltak a típussal, és az is igaz,hogy egy egyszerusített változatot gyártottak. Ezt kevésbé
bonyolult, hagyományosabb Vl2-es motorral szerelték fel, és
nem tudott rakétával tüzelni, viszont megtartották az új futó
muvet, és a torony, valamint a törzs is nagyon hasonlított az
eredeti jármuhöz. Az azonban, hogy mindez csupán az erede
ti T-64-essei felmerülo problémák miatt bekövetkezett ter
meléslassulást hivatott leplezni, vagy egy kísérleti jellegu, át
meneti típusról van-e szó, csupán feltételezés tárgya lehet. Az
új harckocsi aT -72-es típusjelet kapta. 197I-ben jelent meg,
és ezt követoen ez a harckocsi lett a Varsói Szerzodés tagál
lamai és a kommunista szövetséges államok általleggyakrab
ban alkalmazott típus, és ezt a helyét a rendszerváltás után
már csak gazdasági szempontok miatt is megorizte.
A T-72-ES
A T-72-es sokkal inkább megérte a befektetést, mint a T-64
es, még akkor is, ha ez utóbbi korszerubbnek tekintheto. A
T-72-es muszakilag jóval egyszerubb, ami mindig lényeges
szempont volt a szovjetek, szövetségeseik és csatlósaik szá
mára. Fajlagos teljesítménye fölötte volt a T-64-esének, hi
szen motorjának teljesítménye nagyobb, harci tömege pedigkisebb, mint elodjéé. A T-72-es 80 km/h legnagyobb sebes
ségévei felülmúlta a T-64-est, ugyanakkor a hidropneumati
kus felfüggesztés további alkalmazása azt is jelentette, hogy
BALRA: T-72-esek gyakorlaton.A harckocsiban alkalmazott
125 mm-es löveg automata
töltöberendezését élesen
bírálták, mivel nem teszi
lehetövé a manuális tüzelést,
és bonyolult az újratöltése.
a sebességet tartósan fenn is le
hetett tartani. Az a tény, hogyaharckocsi hosszát a T-64-esé
hez képest 500 mm-rel csök
kentették, ugyanakkor szélessé
gét megnövelték, azzal járt,
hogy javult a stabilitás, és köny
nyebbé vált a harckocsi irányí
tása. A 125 mm-es löveg auto
mata töltoberendezése és a javí
tott tuzvezeto rendszer megnö
velte annak esélyét, hogy máraz elso lövéssel telitalálatot ér
jenek el. A T-72-es hamarosan
eros és népszeru fegyverré vált.Több változatban készítették, és
ezeket kötényezéssellátták el, hogy növeljék a lánctalp és amotortér védelmét. Az elso jelentos korszerusítésen átesett
példányok a T-74/T-74M jelzést kapták, mely során kiegészíto páncélzattal növelték a törzs mellso részének és egyéb
helyeknek védelmét, valamint sugárzás elleni bevonatot iskapott. AT -72-es alvázát felhasználták muszaki mento harc
kocsi, valamint utászjármu, illetve ZSU-30-2-es jelzéssel és
két lokátorvezérlésu, 30 mm-es gépágyúval felszerelve légvédelmi páncélos kialakításához is. Az összes T-72-est ellát
ták lehajtható tolólappal is, melynek köszönhetoen a harcko
csik saját maguknak is képesek voltak tüzelo állást kialakítalll.
A T-72-ES HARC KÖZBEN
197I-es bevezetésétol a Szovjetunió 90-es évek elején történt
felbomlásáig a T-72-est folyamatosan gyártották. Sot még
utána is - bár nagy nehézségek árán és kis mennyiségben -,
mivel a Finnországhoz hasonló, egykori vásárlók megengedhették maguknak a szolgálatban levo T-72-esek számának
növelését. A Csehországban, Lengyelországban, Szerbiábanlevo üzemekben a gyártást azonban beszüntették. Mindezek
ellenére a 90-es évek közepén a T-72-es nagy számban volt
jelen a világon. Mivel ez a típus jelentette a legtöbb hadero
ben a legmagasabb színvonalat, így azokat, ahol csak lehe
tett, viszonylag jó állapotban orizték meg. A T-72-es harcolt
a Közép-Keleten, mikor Izrael 1982-ben lerohanta Libanont,
bevetették Afganisztánban, a Perzsa-öbölben és az egykori
Jugoszlávia területén folyó harcokban, valamint az egykori
Szovjetunió területén is. Ki kell jelenteni, hogya típus igazából soha nem volt méltó ellenfele a "korszerusített" M60
asnak, a Merkavának, az Ml-es Abramsnek, a Chieftainnek,
142 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
BALRA: Néhány T-80-ast olyan
löveggel szereltek fel, mely
alkalmas a hagyományosloszerek és az AT-8-as Cobra
lézervezérlésu harckocsik és
helikopterek elleni rakétakilövésére is.
a Challengemek, sot még azAMX-30-asnak sem. Tudni kell
ugyanakkor azt is, hogya típu st inkább másodiagos színvo
nalú haderok kötelékében vetették be az emlitett típusok el
len, így találgatásokra adhat okot az általuk nyújtott gyengeteljesítmény igazi oka.
A T-80-AS
A Szovjetunióban gyártott utolsó harckocsi is aT -64-es vál
tozata, de ez alkalommal egy igen bonyolult harceszközrol
van szó, melyet nem egyszerusítettek, és motorjának teljesítményét jelentos mértékben megnövelték. 985 LE-s gázturbinájának és új futómuvének köszönhetoen a harckocsi sebes
sége országúton 75 kmJh, hatótávolsága pedig 10001 üzem
anyag felhasználásával elérte a 400 km-t. A löveg a T-72
esnél alkalmazott 125 mm-es löveg/rakétaveto, melynek tuz
vezetését digitális számítógép végzi. Ez az optikai távmérok
tol és a lézeres távolságmérotol kapja az alapadatokat, rossz
látási viszonyok között pedig alacsony megvilágítási szintu
tv, illetve infravörös aktív/passzív hokamerás képalkotás segíti az éles látást. A három fo személyzet számára további vé
delmet jelent a többrétegu homlokpáncélzat és az a lehetoség, hogya harckocsi-elhárító robbanólövedékek elleni véde
kezésül máshol is lehetoség van reaktív páncélzat felszerelé
sére. Némileg különös, hogy bár a hidropneumatikus futómu
az elozo típusoknál jól bevált, aT -80-as esetében mégis visz
szatértek a torziós rugózáshoz. A harckocsi futógörgoi más
formát kaptak, de egyébként a futómu megegyezik a T-72
esével, és a lánctalp visszafutó részét itt is kötényezéssel bo
rították. A T-80-as 1984-ben mutatkozott be, de a gyártott
darabszámot illetoen csak találgatni lehet. A Szovjetunió fel
bomlásáig mintegy 4000-8000-et állítottak szolgálatba. A
harckocsiból még a Szovjetunió legközelebbi szövetségesei
sem kaptak. A T-80-as egyértelmuen alkalmas a továbbfej-
lesztésre, de az, hogy ez hova vezet, ha vezet-e valahova egyáltalán, már csak feltételezés tárgya lehet.
Az 1949-es kínai forradalmat követoen, mikor is a kom-
EE-Ti-es Osorio
Fegyverzet: 1 db 120 vagy 105 mm-es löpeg,2 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 9,36 mSzélesség: 3,26 mMagasság: 2,37 mPáncélzat: nincs adat
Motor: 1024 LE-s dízel
Hatótávolság: 550 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: Brazília
A MODERN HARCKOCSI 143
munisták kerültek hatalomra, a Szovjetunió keleti szomszéd
jának nagy mennyiségben szállított elavult harckocsikat, va
lamint mindenféle egyéb jármuvet és fegyvert is. Mikor a Kí
nai Népköztársaság ipara elért egy adott színvonalat, melynél
már lehetové vált a harckocsik gyártása, a kínai kormányzat
azzal fordult a Szovjetunióhoz, hogy engedélyezzék a T-54
es harckocsi licencben történo gyártását.
KíNAI MÁSOLATOK
Az 59-es típusú harckocsi még az eredetihez képest is kez
detlegesnek számított, nem rendelkezett nukleáris, vegyi ésbiológiai fegyverek elleni védelemmel és infravörös rendsze
rekkel sem. Mindezek ellenére az 59-est nagy számban gyártották a kínai népi felszabadító hadsereg és a csatlós államok
számára. Az ido teltéveI, ahogy az eredeti modell hiányossá
gai egyre inkább szembetunové váltak, szárnos "feljavító
készletet" alkalmaztak. Ezek a harckocsi új motorral és új löveggel való felszerelését célozták - az eljárást az izraeliek al
kalmazták a Szíriától és Egyiptomtól zsákmányolt T-54/55
ösök esetében. A kínai NORINCO fegyvergyártó által kidol
gozott feljavításkor az eredeti 525 LE teljesítményu motor
helyére egy 730 LE-st szereltek, mely jelentos mértékben javította a jármu teljesítményét. Egy másik feljavításnál a brit
105 mm-es L7-es löveggel helyettesítették az eredeti 100
mm-es löveget, valamint a jármuvet ellátták egy lézeres táv
méron és infravörös hokamerás rendszeren alapuló tuzvezetorendszerrel is. Ennek köszönhetoen a harckocsi harcászati al
kalmazhatósága jelentos mértékben megnott.
Az 59-es és eredeti szovjet változatai elavultságuk ellené
re még a 90-es évek közepén is rendszerben álltak a világ kisebb országainak páncéloserejében. A harckocsik szárnos
esetben addig folytatták szolgálatukat, míg a szó szoros értel
mében szét nem estek. Vitatható, hogy ezek fenntartása meg
érte-e a beléjük fektetett energiát, de azt is ki kell jelenteni
ennek megcáfolására, hogy egyáltalán nem valószínu, hogy
egyenrangú ellenféllel kerüljenek szembe, és jobb harckocsi
híányában még egy T-54-es vagy egy 59-es is nagyon hatékonynak számított.
Nem meglepo módon, mikor a Kínai Népköztársaságban
megjelent egy saját fejlesztésu harckocsi, az nagymértékben
emlékeztetett egy korábbi szovjet típusra. Némi zavarra ad
hat okot, hogy az 1980-ban megjelent 69-es két változatban
készült. 69-I-es jelzéssel sima csövu 100 mm-es löveggel,míg 69-II-esként huzagolt 100 mm-es löveggel szerelték fel.
Mindkét harckocsi lényegesen jobbnak bizonyult, mint közös
elodjük. A jármuveket felszerelték csoelszívóval, a löveg jel
lemzoinek megfelelo tuzvezeto berendezésekkel. A lövegekvízszintes és függoleges irányban egyaránt stabilizáltak vol-
144 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Stridsdvagn (Strv) 103·as
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,3 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 3 to
Hossz (löveggel): 7,04 mSzélesség: 3,63 mMagasság: 2,14 mPáncélzat: 90-100 mm
Motor: 240 vagy 490 LE-s
Hatótávolság: 390 kmSebesség: 50 km/hSzármazás: Svédország
tak. Mindezek mellett a harckocsik külso megjelenésükben
igen emlékeztettek az eredetire, csak éppen köténypáncélzat
tal és infravörös fényszóróval is rendelkeztek. A 69-es típustaz 59-es motorjának némileg finomított változatával szerel
ték fel, melynek teljesítménye 50 LE-vel nagyobb, ennek kö
vetkeztében a harckocsi teljesítménye hasonló elodjééhez.
A 69-Ill-AS
1985-ben jelent meg a 69-III-as új kínai harckocsi. Ez átter
vezett törzsévei és az eredeti torziós rugózással alkalmazott
hat kisebb futógörgobol, valamint három visszafutó görgobol
álló új futómuvével egyértelmuen eltért a többi 69-es jármu
tol. A harckocsi páncélzatát is megvastagították, beleértve a
többrétegu páncélból készült lövegpajzsot, illetve egy sokkal
jobb, digitális számítógéppel vezérelt 105 mm-es löveggel
szerelték fel. Az új harckocsi késobb a 80-as típusszámot
kapta. A 38 t-s harckocsi össztömege némileg nagyobb elodjeiénél, de a 69-esnél alkalmazott motor turbófeltöltovel fel
szerelt 725 LE teljesítményu változata jelentos teljesítmény
növekedést hozott, és ennek következtében a legnagyobb sebesség is 20%-kal nagyobb, mintegy 60 km/h lett. Automata
töltoberendezése nincs, így a kezelok létszáma négy fo, ahol
a vezeto a törzs ben, a parancsnok, a töltokezelo, valamint a
tüzér a toronyban kapott helyet. A 80-as típusnál a 69-eshez
hasonló módon másodiagos fegyverzetként párhuzamosított
7,62 mm-es géppuskát, valamint a parancsnoki kupolára he
lyezett 12,7 mm-es légvédelmi géppuskát alkalmaztak. A 69
esnél meglevo távirányítású 7,62 mm-es géppuskát azonbana 80-asnál elhagyták, és helyére további loszertartókat he
lyeztek. A típus megjelenése után egy évtizeddel sem rendel
kezünk még pontos adatokkal a rendszerben álló példányok
számát illetoen. Egyes jelentések szerint 1990-92-ben a saját
hadseregük igényeinek kielégítésére Pakisztánban is gyártották a kínai T-80-asokat.
KíNAI ÚSZÓKÉPES HARCKOCSIK
Ahogy azt már korábban is említettük, a Kínai Népköztársaságban a PT-76-os könnyu úszó harckocsikat licencben
gyártották. A viszonylag olcsó harckocsi sikerén felbuzdulva,
mely a hagyományos harckocsik számára járhatatlan terepenis jól boldogult, a késobbiekben a kínaiak 62-es és 63-as jel
zéssel két könnyu harckocsit is gyártottak. A 18 t tömegu 63
as típus hegesztett törzsénél a 77-es lövészpáncélost vették
alapul, a torony pedig az 59-es harckocsi tomyára emlékez
tetett, de méretét csökkentették, és egy 85 mm-es löveggelszerelték fel. A PT-76-oshoz hasonló módon a 63-as is úszó
képes, ugyanakkor 400 LE teljesítményu motorjának köszön
hetoen szárazfóldön és vízen sebessége némileg meghaladtaa szovjet változatét. Egyes állítások szerint Észak-Koreában
is gyártottak hasonló harckocsikat. A 62~es típus ugyanakkor
A MODERN HARCKOCSI 145
hagyományos könnyu harckocsiként készült, és csak víz alatti haladásra volt alkalmas. A 21 t tömegu harckocsi némileg
nehezebb a 63-asnál, de ugyanazzal a toronnyal és löveggelszerelték fel.
ÁZSIAI HARCKOCSIGYÁRTÁS
Mint már említettük, Észak-Koreában gyártották a szovjetT-62-es harckocsikat. A késobbiekben a 38. szélességi körtol
délre, a dél-koreai Hyundai cég, melynek érdeklodése a sze
mélygépkocsi-gyártástól a hajógyártásig minden területre kiterjed, szintén megpróbálkozott a harckocsik gyártás ával.
Ebben az esetben azonban a megközelítés eltért az észak-ko
reai módszertol. A dél-koreai cég nem egy már meglevo típus
gyártására kötött licencszerzodést, hanem részletes követel
ményrendszert juttatott el a világ egyik legjobb harckocsiter
vezo cégének, a General Dynamics Land System Division
nak, az egykori Chryslemek, és egy teljesen új harckocsi
megépítésére adott megbízást. A K-1-es jelzésu új harckocsi
nál összetett páncélzatot alkalmaztak, hogy a legkisebb tö
meg mellett a legnagyobb lehetséges védelmet biztosítsák. A
Hyundai által gyártott 1200 LE teljesítményu MercedesBenz 871-es dízelmotorral az 52 t-s harckocsi 65 km/h leg
nagyobb sebességet ért el, hatótávolsága 500 km. A típus lö
vege nem meglepo módon a több sikeres modem harckocsinál is alkalmazott 105 mm-es huzagolt csövu M68/L7-es lett.
A Hughes által tervezett tuzvezeto rendszer minden tekintet
ben megfelelt a fegyverhez. A harckocsi futómuvénél újsze
ru megoldást találunk - a vegyes rendszernél hat közepes fu
tógörgot és visszafutó görgoket alkalmaztak, oly módon,
hogy a középso négy görgo mindkét oldalt torziós rugózással
LENT:Svájc a modernebb Leopard 2-esek mellett még
mintegy 372 Pz68-as harckocsit tart rendszerben. A típus
igen alkalmazhatónak bizonyult a hegyi terepen.
J 46
Leopard 1A4-es
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelök: 4 fö
Hossz (löveggel): 9,54 mSzélesség: 3,37 mMagasság: 2,76 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 830 LE-s
Hatótávolság: 600 km
Sebesség: 65 km/hSzármazás: Németország
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
lett felfüggesztve, mig a mellso és hátsó görgok hidropneumatikus rugózást kaptak. A mellso és hátsó görgok futási ma
gasságát kézzel lehetett beállitani, igy a harckocsi 30-kal elo
re, illetve hátrafelé megdöntheto. Ez közel 50%-ban megnö
veli a löveg függoleges irányú kitérithetoségét, melynek kö
szönhetoen a harckocsi beásva is alkalmazható, ugyanakkorpedig rendelkezik a lapos torony jelentette minden harcászati elonnyel.
Japán a 6O::asévek elejétol gyárt harckocsikat saját hadere
je, az úgynevezett önvédelmi erok számára (a II. vílágháborút lezáró békeszerzodés értelmében az ország nem tarthat
fenn támadó fegyvereket). A 61-es néven ismert, elso II. vi
lágháború utáni japán harckocsi fejlesztési munkálatait 1954
ben kezdték meg. Az évtized végéig négy mintapéldány és
tucatnyi eloszériás harckocsi készült, majd a tipust 1961-bep
rendszeresítették. A gyártást 1970-ben fejezték be, me ly ido
pontig mintegy 550 db 61-es készült el. A tipus minden tekin-
tetben az ugyanebben az idoben kifejlesztett amerikai harc
kocsira emlékeztetett. A 65 mm vastag páncélzattal ellátott
harckocsiba egy 90 mm-es stabilizálás nélküli löveget építettek, melyet egyszeru, mechanikus tuzvezeto rendszerrel és
optikai irányzékokkalláttak el. Futómuve hat középnagy tor
ziós rugózású kerékbol, valamint három visszafutó görgobol
állt. A 61-es teljes tömege 35 t, a harckocsi 600 LE teljesít
ményu Mitsubishi dizelmotorjával45 km/h maximális sebességet érhetett el.
A MITSUBISHI 74-ES
Ahogy a 61-es tipus sorozatgyártása megkezdodött, a Mitsu
bishi tervezocsapata a katonai szakértokkel közösen hozzálá
tott az utódharckocsi kifejlesztéséhez. Hosszú fejlesztési ido
szákot követoen elfogadták az STB-3-as konstrukciót, me
lyet 74-es jelzéssel kezdtek gyártani. A harckocsi hagyományos, a homlokpáncél a torony mellso reszében folytatódik.
A MODERN HARCKOCSI 147
a futómu esetében figyelheto meg. Az öt pár nagyméretu fu
tógörgot darabonként szabályozható hidropneumatikus fel
függesztéssel látták el, és a görgok függoleges síkban nem
kevesebb mint 451 mm-re tudtak elmozdulni. A futógörgoket
különbözo magasságra állítva a harckocsit 60-ban lehetett
elore vagy hátra, az egyik oldalon elhelyezkedo görgok magasságának megváltoztatásával pedig oldalirányban 90-ban
megdönteni. Az összes görgot a terep jellegétol függoen le
hetett mozgatni úgy, hogyahasmagasság 200 és 650 mm közé esett. 1974 és 1988 között mintegy 850 db 74-es készült
el, és az 1990-es évek elejére a típus kiszorította a 61-eseket,
bár néhány régebbi példányt kiképzési célokra megtartottak.
A 74-es típus felváltására egy sokkal nagyobb méretu harc
kocsit terveztek. A többrétegu, kerámiaerosítésu páncéllal
felszerelt harckocsi tömege elérte az 50 t-t, a meghajtásról
egy 1500 LE teljesítményu motor gondoskodott. A harckocsit
ugyanazzal a 120 mm-es sima csövu, a Rheinmetall által ki
fejlesztett löveggel fegyverezték fel, mint az MlA1-es
Abramset, melynél a létszám csökkentése érdekében még automata töltoberendezést is alkalmaztak. Az amerikai harc ko
csiba a legmodernebb tuzvezeto rendszert építették. A Mitsu
bishi és a japán hadero által 12 év alatt kifejlesztett TK-X
prototípus 1986-ban jelent meg, és 90-es jelzéssel1990-ben
kezdték meg korlátozott sorozatgyártását. A harckocsi kifej
lesztésévei Japán tanúbizonyságát adta azon képességének,
hogy képes olyan harcjármuvet megalkotni, mely bármely el
lenféllel szemben megállja a helyét. Tette mindezt úgy, hogy
LENT:Egy szép felvétel a német hadseregnek a Fekete
erdoben végrehajtott hadgyakorlaton részt vevo Leopard
1-eseirol. Az elso Leopardokba a kiváló brit L7A3-as
105 mm-es löveget szerelték.
A toronyban helyezték el a 105
mm-es L 7A l-es löveget, melyet
áttervezett helyre toló mechanizmussalláttak el. Emiatt a to
rony mellso részének szélessége
megegyezett a lövegpajzséval.
A mindkét tengely mentén sta
bilizált löveget lézertávmérovelés minden irányban elhelyezett
környezeti érzékelokkel felszerelt modem tuzvezeto rendszer
vezérelte. A 61-esnél mindössze
3 t-val nehezebb 74-esbe egy
750 LE teljesítményu motort
építettek, melynek köszönheto
en a harckocsi sebessége meg
nott. Talán a legfontosabb újítás
148
Leopard 2-es
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,
2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 9,67 m
Szélesség: 3,7 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 1500 LE-s dízel
Hatótávolság: 550 kmSebesség: 72 km/h
Származás: Németország
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
nem léphetett ki a nemzetközi piacra, hogy így csökkentse a
fejlesztési költségeket, vagy hasznot húzzon a harckocsiból,
mivel a japán alkotmány nemcsak a támadó fegyverek tartá
sát tiltja, de nem teszi lehetové a fegyverek eladását sem, bárez még változhat a jövoben.
KISEBB SZÖVETSÉGEK
A kisebb harckocsigyártó országok általában arra kényszerül
nek, hogya fejlesztési költségek ellentételezéseként piacra
dobják a létrehozott jármuveket. Bár Nagy-Britannia, Fran
ciaország és Németország esetében nincs így, van olyan nem
zet, mely csak eladási céllal gyárt harckocsikat. Brazíliának
például nincs szüksége harckocsira, hiszen hadereje nem is
rendelkezik nehézfegyverekkel felszerelt egységekkel.
Mindezek ellenére nem is egy, hanem kétharckocsit is gyár
tottak, az Engesa EE- TI-es Osoriót és a valamivel kisebb és
könnyebb Bernardini MB-3-as Tamoyót. Valóban azonban a
44 t tömegu, 1000 LE-s dízelmotor révén 70 km/h maximá
lis sebesség elérésére képes Osoriónak csak a törzse és a fu-
tómuve helyi fejlesztésu. A torony a löveggel és a harcászati
felszerelésekkel együtt a brit Vickers gyártmánya. Két eltéro
egység állt rendelkezésre, a 105 mm-es L7A3-as huzagolt
csövu, vagy a GIAT 120 mm-es sima csövu löveg. Különbö
zo célköveto és irányzórendszerek közül lehetett választani:
az egyszerubb, stabilizálás nélküli optikai célzóberendezés
seI és lézertávmérovel felszerelt, vagy a bonyolultabb, stabi
lizált optikával, hokamerával és környezeti érzékelokkel ellátott változat.
A Bernardini Tamoyo, mely egyesek szerint visszatérést
jelent a régi közepes harckocsi koncepcióhoz, jóval egysze
rubb jármu, de elég hatékony, és többrétegu páncélzata révén
kello védelmet nyújt, ám össztömege alatta marad a 30 t-nak.
A Tamoyo abban számít különlegesnek, hogy Saab-Scania
motorját polgári célra fejlesztették ki, bár 500 LE teljesítmé
nyének köszönhetoen a harckocsi jelentos, 65 km/h sebes
ségre lett képes, és hatótávolsága 700 l üzemanyag esetén el
érte az 500 km-t. Mikor 1983-ban megjelent, a Tamoyót 90mm-es löveggel szerelték fel, de négy évvel késobb a harc-
A MODERN HARCKOCSI 149
kocsi korszerusített változatát 740 LE-s dízelmotorral és egy105 mm-es L7-es löveggellátták el. Sem az Osorio, sem a
Tamoyo sorozatgyártására nem került sor, bár otthon és kül
fóldön is jelentos volt az érdeklodés irányukban. A Bernardi
ni és az Engesa cégek arra kényszerültek, hogy visszatérje
nek addigi üzleteikhez. Az elobbi esetében ez abból állt, hogyX1A1-es és X1A2-es néven az M3-as Stuartok újragyártásá
val foglalkozott, míg az Engesa a könnyu harcjármuvek igenhasznos és nagy népszeruséget kivívott sorozatát gyártotta,
melyekhez például a Cascaval páncélosfelderíto és az Urutu
lövészpáncélos is tartozott.
A TAM
Délebben, Argentínában nagy szükség volt egy közepes harc
kocsira, de ahelyett, hogy helyben fejlesztették volna ki, az
argentinok felkérték anémet Thyssen és Henschel cégekbol
álló konzorciumot. Így jött létre aMarder lövészpáncéloson
alapuló TAM elnevezésu 30 t tömegu harckocsi, melyet különlegesen kialakított tornyában 105 mm-es löveggel fegyve
reztek fel. A 720 LE-s Mercedes dízelmotor - ugyanaz, melylyel a Mardert és szárnos változatát is felszerelték - a mellso
kerekeket hajtotta meg, és országúton 75 km/h legnagyobb
sebesség elérését tette lehetové, az egyszeru, lengokaros/tor
ziós rugózású felfüggesztésnek köszönhetoen pedig a harc
kocsi igen jó mutatókkal rendelkezett terepen haladáskor. Az
argentin hadero 250 TAM-ot állított szolgálatba, ahol a II. vi
lágháborús veterán Sherman M4-esekkel együtt került beo sztásra a két páncélosdandárnál. A Thyssen-Henschel cég is el
készítette a maga exportváltozatát TH 30 l-es jelzéssel, mely
be a TAM-oknál alkalmazott helyi gyártmányú lövegnél jó
val hatékonyabb Rheinmetall Rh-105-30-as löveget építet
ték be. A fegyvert jóval fejlettebb rendszerek vezérelték, be
leértve a kis megvilágítású tv-t, az infravörös képalkotást, va
lamint a digitális loelemképzonek adatokat szolgáltató külsoszenzorokat is.
tott sikeres, 105 mm-es huzagolt csövu löveggel fegyverez
ték fel. A harckocsi személyzete négy fo volt. Az OF--40-es
hagyományos, második generációs harckocsi, melynek pán
célzata védelmet nyújt a hasonló fegyverrel felszerelt harcko
csik ellen, és digitális loelemképzo számítógépének, illetve a
lézeres távméronek, valamint a stabilizált optikai irányzékoknak és szenzoroknak köszönhetoen igen jó az elso lövés
telitalálat valószínusége. A késobbiekben egy toronystabilizáló rendszert is kifejlesztettek, melyet a harckocsi 2-es vál
tozatánál szabványosítottak. A 60 km/h legnagyobb sebesség
elérésére képes OF--40-es nem különösebben gyors, de ezt
legalábbis részben - ellensúlyozza 600 km hatótávolsága,
melyet a belso tartályokban tárolt 1000 l üzemanyaggal ért el.
Az OF--40-est nem sikerült nagyobb számban exportálni, az
Egyesült Arab Emírségekbe szállított 36 db volt a legnagyobb megrendelés.
A RADIKÁLIS S-HARCKOCSI
Ami az üzleti szempontokat illeti, még ennél is sikertele
nebbnek számított a svéd Sven Berge 1956-57-ben tervezett
és a Bofors cég által 1966 és 1971 között gyártott különleges,torony nélküli harckocsi. Mindössze 300 db készült belole, és
a világ többi hadereje csak csekély érdeklodést tanúsított
iránta. Egyedül a brit hadero bérelt néhány példányt kipróbá
lásra. Mindazonáltal a Stridsvagn (Strv) 103B, vagy S-harc
kocsi újszeru, különös elrendezése miatt lényeges szerepet
játszik a harckocsi történetében, bár egyesek úgy vélik,mindössze egy brit 105 mm-es L7 L/62-es löveggel felszerelt
páncélvadászról van szó, melynek lövegét mereven építették
a törzsbe, így az csak hátrasiklásra volt képes. A vízszintes
LENT:A NATO irányelveinek megfeleloen a Leopard 2-esben
alkalmazott 120 mm-es Rheinmetalllöveghez alkalmazottloszer csereszabatos az amerikai M1-es Abramséval.
AZ OLASZ OF-40-ES
A 70-es évek elején az olasz OTO
Melara nehézfegyvereket gyártó
cég és a FIAT állami tulajdonú gép
kocsigyártó vállalat (az IVECO ne
vu haszonjármugyártó ágazatán ke
resztül) korlátozott licencjogot ka
pott arra, hogy az olasz hadero szá
mára mintegy 1000 Leopard 1-es
harckocsit gyárthasson. A meg
egyezés megtiltotta, hogya harckocsikat harmadik fél számára is
gyártsák, így egy hasonló - bár jóval nehezebb - harckocsi terveit
dolgozták ki exportcélokra. AzOF--40-es harckocsi 1977-ben je
lent meg. A 45 t tömegu jármuvet
egy 830 LE-s dízelmotor hajtotta
meg, és az OTO Melara által gyár-
150 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
irányzást a jármu elforgatásával végezték, a pontos célzáshoz
a lánctalpakat lassan vezérelték. Függoleges irányzásra a
hidropneumatikus felfüggesztés segítségével volt lehetoség,
melynek köszönhetoen -100 foktói +12° fokig lehetett a lö
veg csövét elmozdítani, ami alig rosszabb, mint ~mit a hagyományos toronnyal ellátott harckocsiknál tapasztalhatunk,
de jóval kevesebb, mint a lengo toronnyal felszerelt AMXharckocsiké, melyek az S-harckocsi tervezését elsosorban
ösztönözték. A torony hiánya miatt a jármu magassága ter
mészetesen igen alacsony - 2,1 m - volt, ami az álcázást
megkönnyítette.
A BOEING-FÉLE EROFORRÁS
Az S-harckocsi különlegessége azonban nem merült ki az
említettekben. A meghajtást két különbözo motor biztosítot
ta: egy 240 LE-s, többféle üzemanyaghoz alkalmas dugattyúsRolls-Royce és a motorgyártóként soha számba nem vett
Boeing által készített 490 LE-s gázturbina. A két motort kö
zös tengelyre kapcsolták, és a lánctalpak meghajtását a mell
so meghajtókerekeken keresztül egy Volvo-féle forgatónyo
maték-átalakító biztosította. A gázturbinát csak abban az
esetben alkalmazták, ha többletenergiára volt szükség. A két
motor együttes muködésével a 39 t tömegu harckocsi 50
kmlh országúti legnagyobb sebességet ért el, és a kisebb mo
tor hatótávolsága is 400 km volt. Oldalanként négy futógör
got és két visszafutó görgot alkalmaztak. A felfüggesztés
egyedi hidropneumatikus egységeken alapult, melyek a lö
veg alkalmazásakor kimerevítésre kerültek, ezáltal jóval szi
lárdabb alapot biztosítottak a lövegnek.
A harckocsi általános kialakítása is meglehetosen szokat
lannak számít, mivel a motort és az eroátviteli egységeket a
harckocsi elején helyezték el. A vezeto középen baloldalt ka
pott helyet. Egyben o volt a tüzér is, ami nem jelentett sze
repköri zavart, ugyanis a löveg alkalmazását kizárólag állóhelyzetben tervezték. A vezeto túloldalán, arccal hátrafelé ült
a rádiós. Szükség esetén hátramenetben o vezette a harcko
csit, valamint veszélyesetén a töltést is végezhette. A pa
rancsnok, aki szintén tölthetett és tüzelhetett a löveggel, a rá
diós mögött, a stabilizált, forgatható kupola alatt foglalt he-
Leopard 2-es
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,
2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 9,67 m
Szélesség: 3,7 mMagasság: 2,48 mPáncélzat: többrétegu összetettMotor: 1500 LE-s dízel
Hatótávolság: 550 kmSebesség: 72 km/hSzármazás: Németország
lyet. A hidraulikus muködtetésu, automata töltoberendezés
percenként 15 db loszer betöltésére volt alkalmas.Az Strv 103-as mintapéldányánál nem kevesebb mint öt
7,62 mm-es távirányítású géppuskát alkalmaztak, kettot-ket
tot a törzs két oldalán kialakított páncélozott tartókban, egyet
pedig a teton, melyet a benn levo parancsnok vezérelt. Ez
utóbbi légvédelmi célra is megfelelt. A sorozatban gyártott
példányok esetében elhagyták a jobb oldali géppuskákat, és
helyükre egy 12,7 mm-es került, majd a késobbiekben ezt is
elhagyták, és a helyére építették be a lézeres távolságmérot.
A korai modelleknél hiányzott az úszópáma is, melynél a
meghajtást a lánctalpak biztosították, és ami igen lényeges a
sok tóval rendelkezo Svédország esetében. A korai példá-
JOBBRA: A Leopard legutóbbiváltozata a 2A5-ös. A korábbi
változatokhoz képest a
legnagyobb eltérést a torony
elején alkalmazott megnövelt . ~ Ipáncélzat jelenti. LI ~~ ~ ~ ~------
A MODERN HARCKOCSI 151
nyok felemelheto tolólapja hiányzott, de az úszópárnával
együtt azt is felszerelték utólag. Infravörös lámpákkal erede
tileg is fel szerelték a harckocsit, de kereso fényszóróval nem.
A jármu nem rendelkezett vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek elleni védelemmel sem, szükség esetén a legénység
tagjai egyéni védoöltözetben harcolhattak.
A KORSZERUsíTETT STRV 103-AS
A 80-as évek végére az Strv 103-asok egy kissé már elavul
tak. A felújítás keretében a Rolls-Royce motorok helyére 290LE-s Detroit dízelmotorok kerültek, korszerusítették a
tuzvezeto rendszert, beleértve az infravörös hokamerát, vala
mint a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek elleni védelmetis kialakították. Az, hogy a svédek milyen tapasztalatokat sze
reztek a harckocsival, soha nem került nyilvánosságra. Mivel
azonban egy harckocsi harcászati alkalmazhatósága nagyban
fugg a mozgékonyságtói, az Strv 103-as korlátai bizonyára
hátrányt jelentettek. A harckocsiba mereven elore építették a
löveget, melyen a hidropneumatikus rendszer alkalmazása
sem sokat segített, és gyakorlatilag nem tudott menet közben
harcolni. Svédország gyártott még egy úszóképes könnyu
harckocsitJpáncélvadászt Infanterikanonvagn (Ikv) 91-es elnevezéssel, mely hagyományos harckocsi, középen elhelye
zett tornyában egy 90 mm-es löveggel. A 15,5 t tömegu jár
muvet egy 295 LE-s, hathengeres Volvo dízelmotor hajtotta,
és a hagyományos Christie-féle felfuggesztést alkalmazták.Az Ikv 91-est 1975-ben rendszeresítették a svéd haderonél.
Eredetileg azt tervezték, hogy az évszázad vége felé egy új
harckocsit gyártanak, de errol késobb mégis lemondtak.
AZ OSZTRÁK KURASSIER
A francia AMX-13-as a svéd haderore olyan jelentos befo
lyást gyakorolt, hogy az még a hadászati tervezésre is kihatott. Ausztria Svédországnál továbbment. A Steyr-Daim
ler-Puch jármugyártó megbízást kapott, hogy másolja le azAMX-13-ast és az eredeti FL-12-es tornyot, illetve a GIAT
105 mm-es löveget építse rá a Saurer által készített lövész
páncélosra. Az így kialakított könnyu harckocsi/páncélvadász hasonlít az AMX-13-asra, de könnyebb páncélzatú. A
Panzerjiiger K nevu jármuvet Kurassierként is ismerik. A
harckocsi legkülönlegesebb jellemzoje talán a felfuggesztés,ahol a britek és az amerikaiak által a két világháború közti,
átmeneti idoszakban alkalmazott hidraulikus meghajtáshoz
folyamodtak. A Kurassier harcászati teljesítménye gyakorla
tilag megegyezik az AMX-13-aséval, és mintegy 120 pél
dány került belole az osztrák hadero kötelékébe.
NÉMET ÚJJÁSZÜLETÉS
Bizonyos értelemben Németország a II. világháborút követo
idoszakban még reménytelenebb helyzetben volt, mint 1919
ben. Az ország keleti fészét a Szovjetunió, a nyugatit a nyu
gati szövetségesek tartották meg szállva. A németeknek újra
magukra kellett találniuk, és kiheverni azt a megrázkódtatást,
melyet a háború elvesztése jelentett. Az NSZK mint a VarsóiSzerzodéssei szembeni ütközoállam fontossága nem kerülte
el a NATO-hatalmak figyelmét, és 1955-ben létrehozták az
NSZK haderejét, melyet foként az USA látott el fegyverek
kel, így az elso M47-es és M48-as harckocsikkal. Ugyaneb
ben az évben, az addig az idopontig az amerikai harckocsi-
152 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
szállításoktói függo nyugat-európai országok úgy tervezték,
közösen készítenek egy 30 t-s osztályhoz tartozó harckocsit,
melynél a hangsúly inkább a mozgékonyságon mint a védel
men volt. A tervet hamarosan elvetették, és a két ország rövi
desen a saját útján indult el. Nyugat-Németországban az el
múlt 25 évben a harckocsigyártás terén tapasztalatot szerzett
gyártók két egymással versengo konzorciumot hoztak létre,
és egymással versenyben levo konstrukciókat, melyek minta
példányait a 60-as években készítették el. A "B csoport" hamarosan visszalépett, ennek oka foleg az, hogy az általuk ki
dolgozott terv modernebb volt, és így jóval több ido kellett
volna a megvalósításhoz. Mindezek következtében a poron
don már csak a Porsche vezette konzorcium maradt, mely
nem kevesebb mint 26 prototípust és 50 eloszériás jármuvetkészített. A gyártást ezt követoen a müncheni Krauss-Maffei
vette át, és a La Speziában levo OTO Melara megkapta alicencnek a jogát, hogy az olasz hadsereg számára harckocsit
építhessen. Az elso Leopardok, ahogy az új harckocsit nevez
ték, 1965 szeptemberében hagyták el a gyártósort. A követ
kezo 10 évben 4200 Leopard harckocsit gyártottak, további1000 alvázat használtak fel muszaki mento és hídveto harc
kocsik kialakításához. Ezen idoszakban anémet Leopardharckocsik számos átalakításon és fejlesztésen mentek át, és
azokat a NATO-partnerek és Ausztrália részére is eladták.
AMX-30-as
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db 20 mm-eslöveg vagy .5 hüvelykes géppuska,1 db 7,62 mm-es légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 9,48 mSzélesség: 3,1 mMagasság: 2,29 mPáncélzat: 15-80 mm
Motor: 700 LE-s többféle üzemanyaghoz isalkalmas
Hatótávolság: 600 kmSebesség: 65 km/hSzármazás: Franciaország
ANÉMET LEOPARD HARCKOCSI
A Leopard 1-es változata az eredetihez képest nagyobb tö
meggel rendelkezett, a jármu harci tömege 40 t, annak elle
nére, hogy homlokpáncélzata mindössze 70, a torony mellso
részén és oldalain pedig 60 mm. A harckocsi törzse hegesz
tett konstrukció, a Rheinmetall által gyártott tornyot pedig
egy darabból öntötték. A futómu hat közepes méretu görgo-
bol állt, a tengelyeket eltolva alakították ki annak érdekében,
hogy helyet biztosítsanak a könyökemeloknek, melyekkel a
torziós rugókhoz kapcsolódtak. Négy visszafutó görgot alkalmaztak, és a hátsó meghajtókerekeket a 10 hengeres, 830
BALRA: A modern harckocsik
motorja nagyon sok
üzemanyagot fagyaszt.A Renault szakemberei ezen
úgy igyekeztek segíteni, hogyaz AMX-30-as HS-110-es
motorját alkalmassá tették olaj,
benzin, illetve petróleum
felhasználására egyaránt.
A MODERN HARCKOCSI 153
LE teljesítményu Mercedes által kifejlesztett, többféle üzem
anyaggal muködtetheto motor egy ZF hidraulikus forgató
nyomaték-átalakító segítségével hajtotta meg. A harckocsi
legnagyobb sebessége 65 km/h. A teljes motor/eroátviteli
egységet úgy alakították ki, hogy 30 perc alatt kicserélheto
legyen, akár terepen is, amennyiben a megfelelo eszközökrendelkezésre állnak. A harckocsiba a brit 105 mm-es L7A3
as huzagolt löveget építették be, melyet az eredeti Leopar
dokban némiképpen meglepo módon sem stabilizátorral, sem
precíz irányzékkal nem látták el, bár a két tengely menténtörténo stabilizálás és a tuzvezeto számítógép már a Leopard
lAl változattól kezdodoen rendelkezésre állt. A harckocsit
felszerelték párhuzamosított és légvédelmi géppuskákkal is,7,62 mm-es MG 3-as típusokkal. Az alap-loszerkiszabat 60
loszerbol állt a löveghez (három a toronyban és 57 a törzs
ben), a géppuskákhoz pedig 5500 loszer állt rendelkezésre. A
löveg loszerének típusát a helyi parancsnokok dönthették el.
Vegyi, bakteriológiai és sugárzás elleni védelemmel, vala
mint tuzoltórendszerrel a harckocsit gyárilag felszerelték. A
parancsnoki kupolára szerelt légperiszkóp segítségével a jármu maximum 4 m mély vízben haladhatott. A légperiszkóp
üzembe helyezésekor a harckocsi nyílásait, különösen a to
ronykoszorút, felfújható gumigyurukkel gyorsan szigetelnitudták.
A Leopard l-esek korszerusítése jellegzetes módon ment
végbe. A harckocsiba nemcsak stabilizátort és tuzvezeto számítógépet építettek, de a löveg csövét hoelnyelo burkolattal
látták el, és áttervezték a lánctalpat, valamint átalakították a
búvónyílásokat és a merülofelszerelést, illetve megerosítet
ték a gumikötényeket. A Leopard lA2-es tornya jobb mino
ségu acélból készült, javították a vegyi, biológiai és sugárvé
delmet, valamint a parancsnok és a vezeto számára képerosítoket szereltek be. A Leopard lA3-as új, többrétegu páncél
ból készült, jobb ballisztikai jellemzoju tornyot kapott, és az
eredeti gömb alakú lövegpajzsot is ék alakúra cserélték. A
Leopard lA4-es törzsének mellso részét is többrétegu páncélzattal látták el. A Leopard lA2-es tömege 2 t-val több az
eredeti harckocsinál, de teljesítményromlás nem volt észlelheto.
A LEOPARD 2-ES
Mielott a Leopard l-es mintapéldányának értékelése elké
szült volna, már kezdetét vette az utód kialakítása, bár ez
visszalépést jelentett a nyugatnémet-amerikai MBT -70-es
közös projekt terén. Miután azt 1970 januárjában törölték, a
figyelem a Leopard 2-esre irányult, és az elkövetkezo öt évben 16 különbözo prototípust készítettek. Az 55 t tömegu
Leopard 2-es jelentosen nehezebb elodjénél, de nem sokkal
nagyobb. A többletsúly a harckocsi védettségét növelte, és
egy szintre emelte az export terén fo riválisnak számító britChieftainnel. A Leopard 2-es páncélzatának pontos leírását
egy ideig titokban tartották, és mindössze annyit árultak el,
hogy többrétegu. Végül azonban napvilágot látott, hogy a brit
Chobham páncélzat acélkeretre épített változatáról van szó,
\
154
AMX-40-es
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,1 db 20 mm-es löveg vagy
1 db 7,62 mm-es légvédelmi géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz (löveg gel): 10,1 m
Szélesség: 3,36 mMagasság: 2,38 m
Páncélzat: többrétegu
Motor: 1300 LE-s dízel
Hatótávolság: 600 kmSebesség: 70 km/hSzármazás: Franciaország
ami némileg megmagyarázza a harckocsi meglehetosen
szögletes formáját. A Leopard l-eshez képest végzett másik
jelentos elorelépés a fo fegyverzet terén következett be. ARheinmetall által kifejlesztett 120 mm-es sima csövu löveg
re esett a választás, mivel a vezérsík-stabilizálású, urméret
alatti páncéltöro lövedékek, valamint a nagy feszítoereju
páncéltöro lövedékek is jobban muködnek abban az esetben,ha nem végeznek tengely körüli forgó mozgást. Az amerika
iak is erre a következtetésre jutottak, mikor az új harckocsi
jukba kellett löveget választaniuk, és a franciák is ezen az ál
lásponton voltak az AMX-30-as felváltásakor. A britek
ugyanakkor, akik saját harckocsijaik fegyverzetét szintén 120mm-esre növelték, a huzagolt csövu megoldás mellett foglaltak állást.
Szárnos Leopard 2-es mintapéldányt hidropneumatikus
felfüggesztéssel láttak el, de végül a sorozatgyártásra kerülo
példányoknál lengéscsillapítóval felszerelt torziós rugózásúmegoldást alkalmaztak. A futómu többi része a Leopard l-es
nél alkalmazott maradt. A harckocsiba az eredetileg az
MBT -70-esbe tervezett, továbbfejlesztett, több üzemanyag
felhasználására alkalmas motort építették be, 1500 LE telje
sítményének köszönhetoen a harckocsi 70 kmJh legnagyobb
sebességet ért el, ami meghaladta elodje teljesítményét. A
nyugatnémet hadsereg 1977 -ben 1800 Leopard 2-esre adott
megrendelést, és az elso példányok már a következo évbenmegérkeztek. Hollandia, Svédország és Svájc is rendelt a
harckocsiból, mely utóbbi országban Pz87-es elnevezéssel
licencben gyártották. A 90-es évek vége elott Spanyolország
is érdeklod ést mutatott a harckocsi továbbfejlesztett változa
tának beszerzésével kapcsolatosan.
A LEOPARD FEJLESZTÉSE
A Leopard 2-est az l-eshez hasonlóan továbbfejlesztették.
1995-ben több módosítást is bevezettek, beleértve a löveg
csövének cseréjét, további páncélzat beépítését, valamintkorszerubb tuzvezeto rendszer alkalmazását. Ekkorra azon
ban már rendelkezésre állt egy sokkal nagyobb jelentoségu
újítás, mely során egy automata töltoberendezéssei felszerelt
sima csövu, 140 mm-es löveget építettek a harckocsiba. Ennek köszönhetoen a kezelok számát háromra sikerült csök
kenteni, valamint a torony méretét is némileg csökkenthették,
ugyanakkor a loszermennyiséget növeini lehetett, és a harc
kocsi tuzereje is jelentosen megnott. Egy programot dolgoz
tak ki az emlí tett újítás alkalmazása érdekében, de az elso jár
muvek megjelenése csak a XXI. század elso évtizedének vé
ge felé várható. Még ennél is radikálisabb javaslat volt az,
melynek értelmében a hagyományos torony helyére egy tel
jesen automatizált, távvezérelt torony kerülne, a tüzér és a
parancsnok pedig a vezeto mellett, a törzsben kapna helyet.
Bár a módosítás végrehajtásához szükséges technológia már1995-ben rendelkezésre állt - hiszen a harckocsiban alkalma
zandóhoz meglehetosen hasonló, távvezérelt tornyokat a ha
ditengerészet már évek óta alkalmazott -, a javaslat túlzottan
radikálisnak számított, és 2010 elott nem várható megjelené
se még prototípus formájában sem. Mindez ugyanakkor azt is
jelenti, hogya Leopard 2-es kétségtelenül az e,gyik alapvetoharckocsi lesz a XXI. század elso negyedében.
A KÖNNYU ÉS GYORS FRANCIA HARCKOCSIMiután az 50-es években kudarcot vallott a németekkel kö
zösen kifejlesztendo 30 t-s harckocsi tervezete, Franciaqr
szág önmaga kezdett hozzá egy hasonló projekt megvalósítá
sához. Az AMX-30-as mintapéldánya 1960-ban készült el, és
a sorozatgyártás hat év múlva indult meg. Az új harckocsi,
mely az elso, Franciaországban gyártott "univerzális" harckocsinak számított, kezdettol fogva könnyunek és gyorsnak
készült, összhangban a hadsereg doktrínájával, mely a pán
célzat jelentette védettséggel szemben a mozgékonyságra he-
A MODERN HARCKOCSI 155
lyezte a hangsúlyt. Mindezek eredményeképpen az AMX
30-as a korabeli amerikai, de különös en a brit, német és szov
jet harckocsikhoz képest nem kelloen védettnek és sebezhe
tonek számított. A fentiek miatt, legalábbis e tekintetben azAMX-30-as már bevezetésekor elavultnak számított, ráadá
sul stabilizálás nélküli löveggel és igen egyszeru tuzvezetorendszerrel rendelkezett. Mindezek ellenére az AMX-30-as
még a 90-es évek végén is rendszerben állt, és számos kisebb
ország a beszerzési árat és a fenntartási, valamint a javítási
költségeket figyelembe véve megfelelonek tartotta, minek
következtében jelentos számban adták el külfóldre is. Szaúd
Arábia volt a legfontosabb vásárló, ide 300, homokvédovel
és alacsonyabb áttétellel felszerelt sivatagi harcra alkalmassá
tett példányt adtak el.Mikor az AMX-30-as készen állt a sorozatgyártásra, 7 t
val haladta meg az eredeti 30 t tömeget. Mindemellett a His
pano-Suiza HS-ll O-es többféle üzemanyag felhasználására
alkalmas, 700 LE teljesítményu motorjának köszönhetoen a
tervezett 65 km/h legnagyobb sebességet különösebb nehéz
ségek nélkül tartani tudta. A hátsó görgokön keresztül meg
hajtott futómu öt torziós rugózású középnagy görgobol (me
lyek közül az elso négyet páronként zsámolyra rögzítették) és
öt visszafutó görgobol állt. Abban az idoben a 105 mm-es lö
veg majdhogynem kötelezonek számított, de a franciák
számításba véve a NATO-n belül elfoglalt helyüket - a saját
fejlesztésu GIAT CN-105-Fl-es löveget választották, mely
nek loszere nem kompatíbilis az amerikai M68-as változatának számító brit L7-es, illetve a késobbi Rheinmetall által ki-
FENT: Az AMX-40-est úgy tervezték, hogy akár 50 oC-os
hoségben is alkalmazható legyen. Ezzel a Közép-Kelet
piacát igyekeztek meghódítani. A harckocsi gyártása soha
nem folyt teljes erovel.
fejlesztett Rh-l 05-ös löveggel sem. A löveghez számos löve
dékfajtát, köztük világítólövedéket is rendszeresítettek.
A FRANCIA LOSZEREK
Franciaországban a páncéltöro lövedékek közül a nagy feszí
toereju, urméret alattit részesítették elonyben (bár a GIAT lö
veghez 1981-ig nem állt rendelkezésre páncéltöro loszer), de
a GIAT löveg huzagolt csovel rendelkezett. Ahogy azt már
korábban említettük, a páncéltöro lövedékek teljesítmén~ejobb, ha nem forognak repülés közben, így a huzagolás okoz
ta spirálmozgás ellensúlyozása érdekében egy bonyolult,
csapágygyurus szerkezetet terveztek. Az ily módon megter
'heit, 11 kg tömegu loszer még mindig alkalmas volt a 400
mm vastag páncélzat 3000 m távolságról történo áttörésére.
Mikor végül kifejlesztették az urméret alatti, becsapódási
energiát használó lövedéket, annak 26 mm átméroju, 3,8 kg
tömegu, 1525 mis torkolati sebességgel kilott magja 1000 m
távolságból, 600-os becsapódási szög es etén képes volt áttörni a 150 mm-es páncélt. Az eredeti AMX-30-a,snál másodla
gos fegyverzetként hagyományos, párhuzamosított 12,7 mm
es géppuskát alkalmaztak, de ezt a késobbiek során kettos
loszeradagolású, 20 mm-es GIAT M693-as lövegre cserélték,
melyet az AMX--40-esekbe is beépítettek. A löveg alkalmas
156
~.",,» ~
Centurion< >
165-ös FV 4003-a~
Fegyverzet: 1 db 165 mm-es löveg,2 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelok: 5 fo
Hossz (löveggel): 7,55 mSzélesség: 3,4 mMagasság: 2,94 mPáncélzat: 17-152 mm
Motor: 650 LE-s benzinüzemu
Hatótávolság: 102 kmSebesség: 35 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
volt a nagy feszítoereju gyújtó-, valamint a páncéltöro gyúj
tólövedékek kilövésére, és a kétféle hevedert a 'lövegzár két
oldaláról lehetett betölteni a szükségnek megfeleloen. A heli
kopterek és egyéb légi célok jelentette fenyegetéssel szem
ben a löveget leválaszthatták a fo fegyverzettol, és 400-osszögben eme Ihették
Az AMX-30-ast az évek során továbbfejlesztett tuzvezeto
rendszerrel, lézeres távmérovel és alacsony fénytartományban üzemelo tv-vel is felszerelték A törzset páncélozott
kötényzettel, a tornyot pedig a páncéltöro lövedékek ellenivédekezésként reaktív páncélzattal látták el. A harckocsi al
vázát a harctéren alkalmazott szokásos jármuvek kifejlesztéséhez is felhasználták, valamint ebbol alakították ki a a Ro
land és Shahine légvédelmi rakétatendszerek, illetve aPluton
harcászati nukleáris fegyverek, az ACRA páncéltöro rakéta
és a Javelot légvédelmi rakétarendszerek hordozó jármuvét.
Ez volt az alapja a GCT 155 mm-es önjáró taracknak és a ra
darvezérlésu iker 30 mm-es légvédelmi lövegnek is. Hogyaharckocsi exportálását elosegítsék, AMX-32-es elnevezéssel
egy jobb védettségu és erosebb, 120 mm-es GIAT sima csö
vu löveggel felszerelt harckocsit építettek, de ez csak minta
példány formájában létezett. A 43 t tömegu jármu olyan ne
héz volt, mint az új (de alapjaiban hasonló), és lényegesen
jobb megoldásnak számító AMX-40-es, melyet rétegelt
homlokpáncélzattal és 1300 LE teljesítményu dízelmoto~alszereltek fel. A tervezéstol eltekintve egyik harckocsival sem
értek el említésre méltó sikert. Az AMX-30B2-esek (össze
sen 44) aktívan részt vettek a Daguet hadmuveletben, azaz
A MODERN HARCKOCSI 157
Kuvait 1991-es felszabadításában. Bár a gya10gságon kívül
egyéb ellenféllel nem kerültek szembe, teljesítményüket bírálták.
A LECLERC
Lényegesen jobb és modernebb volt az a harckocsi, melynek
tervezését 1983-ban kezdték meg, miután a második fran
cia-német közös fejlesztésu harckocsi terve is kudarcot val
lott. A némiképp nagyratöroen elso harmadik generációs
harckocsinak nevezett jármuvet a 80-as évek végén mutattákbe, és a Leclerc - a francia tábornokról elnevezve, aki 1944
ben Párizst felszabadította - gyártása 1990-ben vette kezde
tét. Az elso jármuveket 1992-ben adták át a francia hadsereg
egységeinek. A harckocsi tervezoi egy nagyon fontos tekin-
FENT:A Leclerc harckocsit a francia GIAT cég gyártja.
Franciaország ezzel a típussal végre olyan harckocsi hoz
jutott, mely teljesítményét tekintve hasonló a NATO többi
tagja által alkalmazottakhoz.
tetben ragaszkodtak ahhoz a doktrínához, mely az AMX-30as kialakításához vezetett. A harckocsi egy turbófeltöltovel
ellátott, 1500 LE teljesítményu motort kapott a jobb fajlagos
teljesítmény elérése érdekében, és hidraulikus forgatónyomaték-átalakítóval, valamint olyan felfüggesztéssel látták el,
melynek köszönhetoen a legjobban képes volt kiaknázni a
motor jelentette lehetoségeket. Az 54 t tömegu Leclerc legna
gyobb sebessége meghaladta a 70 kmJh-t, és a gyártó szerint
álló helyzetbol 5,4 s alatt gyorsul fel 32 kmlh sebességre. A
Leclerc viszonylag kicsi, törzse 1 m-rel rövidebb a Leopard
2-esnél, és 2 m-rel a brit Challengernél, bár mind a három
nagyjából ugyanolyan széles. A Leclerc szélesség-hosszúság
arányának köszönhetoen jóval stabilabb és manoverezoképe
sebb, bár kicsisége hátrány a kezelok számára, hiszen csak
nagyon kevés belso raktérrel rendelkezik, ugyanakkor kívül
nem képes semmit szállítani.
A 120 mm-ES AUTOMATA TÖLTOBERENDEZÉS
Az új francia harckocsi legnagyobb újítása fegyverzetébentalálható. Ez volt az elso alkalom, hogy egy 120 mm-es löve
get automata töltoberendezéssei lássanak el, melynek kö
szönhetoen a toronyban helyet foglaló legénység létszámátkét fore sikerült csökkenteni. Az automata töltoberendezést,
valamint 22 db loszert a torony ívében helyezték el egy pán
célozott panel mögött, és felette egy lerobbantható panel van
a torony teton annak érdekében; hogy egy esetleges találat
esetén megvédje a kezeloket és a motort. A löveg sima csöVU, hasonlóan az AMX-32-esbe és 40-esbe építettekhez, a
módosításoknak köszönhetoen pedig hat különbözo loszer
kilövésére alkalmas. A loszerek típusát a harckocsi feltöltése
kor a tüzér választja meg, és az automata töltoberendezés 22
helyének tartaimát számítógépbe viszik a töltéskor. A rendszer percenkénti 10 lövés leadására alkalmas, és a törzs ben
158 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
BALRA: A Chieftain alváza
számos kisegíto típushoz
szolgált alapul, ezek egyike afelvételen is látható 6-os
típus páncélozott hídveto
(jobbra), mely 12 m
távolságot is képes áthidaini.
további loszerek elhelyezésére van lehetoség. A tornyot úgy
tervezték, hogy majdan a 140 mm-es lövegre történo átállást
is lehetové tegye, bár ez az amúgy is korlátozott belso terettovább csökkentené.
A LECLERC sZÁMíTÓGÉPEI
A harckocsi másik olyan jellemzoje, mely alapján harmadik
generációsnak tekintheto, az adatfeldolgozó rendszerében
van. Még a vezeto által használt kezeloelemek is számítógép
segítségével üzemelnek, a modem harci repülogépeken alkalmazott "fly by wire" elvnek megfeleloen. Minden olyan
adat, mely a harckocsi muködtetéséhez szükséges, a számító
gépben található, mely elérheto a három fo kezelolegénységszámára, és a választást a képernyo szélein elhelyezett billen
tyuk teszik lehetové. A jelentos számú (három) szint ellené
re, manuális támogatórendszereket is beépítettek. Jóval ha
gyományosabb a harckocsi páncélzata, bár ahogy az a modem harckocsiknál lenni szokott, összetételét títokban tart
ják. A páncélzat feltehetoen réteges összetett páncélzat, nagy
valószínuséggel lehetoség van ERA páncéllapok felhelyezé
sére is. A Merkava 3-ashoz hasonlóan itt is lehetoség van hagyományos páncélzatkiegészítok felrakására is, és a motor
nagy valószínuséggel elegendo tartalékkal rendelkezik ah
hoz, hogy ez a súlynövekedés ne hasson negatívan a teljesít
ményre. A roanne-i francia, állami tulajdonú GIAT fegyver
gyár, mely a Leclerc harckocsi gyártója, nagy reményeket tu
lajdonít a harckocsi export jának. Bár a harckocsi a brítek új
harckocsijával szemben a Leopard 2-eshez és az MIA2-es
hez hasonlóan alulmaradt, de a GIAT várakozásai úgy tunik,
beigazolódtak, mikor a francia hadsereg 765 db-ra szóló ren
delése mellett az Egyesült Arab Emírségek 435 példányt ren
delt a típusból. Ugyanakkor legalábbis jelen mu megírásakor
nem valószínu, hogy a bonyolult tipus rövid távon fel tudná
váltani az AMX-30-as alapján kialakított harctéri kiszolgáló
jármuveket. Amennyiben erre sor kerülne, az AMX- 30D mu
szaki mento harckocsit át kellene alakítani, hogy meg tudjon
birkózni a Leclerc nagyobb tömegével.
A BRIT CHIEFTAIN
Az elso brit, háború utáni harckocsi a hadügyminisztérium
nak a Centurion felváltására alkalmas harckocsival kapcsolatos "valószínuleg" szükséges jellemzoit figyelembe véve ké
szült el. A kiírás 1958-ban látott napvilágot, és a koreai hábo
rú tapasztalatait vette figyelembe. A követelmények élén egy
nagyobb tuzereju, erosebb löveg állt, melynél azt tartották Il
A MODERN HARCKOCSI 159
ideálisnak, hogy a tüzelés elso percében 10, majd ezt követo
en percenként hat lövés leadására legyen alkalmas. A következo követelmény a javított tuzvezeto rendszer volt, hogy
növeljék az elso lövéssel történo megsemmisítés esélyét. A
lista harmadik helyén a megnövelt páncélvédettség állt - kü
lönösen ami a mellso részt illette. A negyedik követelmény
szerint a harckocsi üres tömege nem haladhatta meg az 52 t-t,
és legnagyobb sebessége felül kellett múlja a 42 kmIh-t. A
Leyland-muvek a követelmények ismeretében még abban az
évben megkezdte a törzs tervezési munkálatait, míg a Vickersa toronyhoz látott hozzá, melybe a Royal Ordnance Factory
által kifejlesztett 120 mm-es Lll-es huzagolt csövu löveg ke
rült. Az erofeszítések eredményeképpen a harckocsi 1961
ben készült el, és a brit hadsereg 1962-ben rendelte meg. Aharckocsit öt évvel késobb, FV420l-es Chieftainként rendszeresítették.
Már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy az új harckocsi igenellenálló, és a szembol vívott harcra lett tervezve, törzsének
elejét egy darabból öntötték, és a tornyon sem volt löveg
pajzs. A homlokpáncél és a torony mellso részének dolése
úgy lett beállítva, hogy a becsapódó lövedékeket eltérítse, és
az egész harckocsin csak igen kevés olyan hely volt, ahonnan
a becsapódó lövedék ne tudott volna lepattanni. A Centurionokon alkalmazotthoz hasonló, Horstmann-féle futómu há
rom pár futógörgobol és három visszafutó görgobol állt, és a
futómuvet a szokásosnál mélyebben lelógó kötény védel
mezte. A hajtómu a Leyland-féle többféle üzemanyag alkal
mazására megfelelo L60-as, melyet félautomata sebességvál
tóvalláttak el. Az egységet hagyományosan hátul helyezték
el, és a hátsó görgok voltak meghajtva. A kormányzást a
Merritt-Brown-féle regeneratív rendszer biztosította. A tény
leges teljesítmény némiképpen felülmúlta az eloírtat, a ké
sobbi modellek legnagyobb sebessége elérte az 50 kmIh-t. A
harckocsi teljes, 955 1 feltöltéssel országúton mintegy 500
km megtételére volt képes.
A CHIEFTAIN EXPORTJAA harckocsi korai változatait a késoi Centurionokhoz hason
lóan belövo géppuskákkal szerelték fel, de a késobbi változa
tokba már lézeres távméro és digitális tuzvezeto rendszer ke
rült. A harckocsinak jó néhány változata készült, de a legna
gyobb eltérések a hajtómuben és a tuzvezeto mechanizmus
ban voltak megfigyelhetoek. A brit hadsereg mintegy 900
példányt rendelt, és a harckocsit megfelelo mennyiségben
tudták értékesíteni is. A forradalom elott Irán mintegy 1000példányt vásárolt, melyek közül szárnos elveszett (és sokat
zsákmányoltak) az Irak ellen vívott hosszú háború során. Jor
dánia, Kuvait és Ornán is vásárolt a típusból. A brit hadsereg
szárnos szolgálatban álló vagy zárolt Chieftain harc kocsiját a
90-es évek közepén a Stillbrew nevu rétegelt, összetett pán-
Chieftain 3-as, FV4201-es
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 10,8 m
Szélesség: 3,5 mMagasság: 2,9 mPáncélzat: öntött, hegesztett, valamint kiegészíto páncélzatMotor: 750 LE-s többféle üzemanyaghoz alkalmasHatótávolság: 500 kmSebesség: 50 km/h
Származás: Nagy-Britannia
160 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Challenger 1-es, FV4030-as
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg,
2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 to
Hossz (löveggel): 11,55 mSzélesség: 3,52 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: Chobham összetett páncélzatMotor: 1200 LE-s dízel
Hatótávolság: 500 kmSebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia~
J-célzattal és a Challenger részére kifejlesztett Barr & Stroud
féle Thermal Observation and Gunnery Sight (hokamerás
megfigyelo és tuzvezeto) rendszerrel látták el. A régi,
Centurion típusú harckocsikon alapuló jármuvek lecserélésé
re a Chieftainbol egész sor páncélozott muszaki mento és
hídveto harckocsit fejlesztettek ki a brit hadsereg számára.
A SHIR 1-ES
A sah korabeli nyugatbarát Irán által a Chieftain irányában
tanúsított lelkesedés jelentette azt a nagyon is szükséges haj
tóerot, melynek következtében a brit ipar hozzákezdett a Shir
nevu új harckocsi kifejlesztéséhez. A Shir l-es az FV 4030/2
es jelzést kapta, és gyakorlatilag egy jóval jobb Perkins/
Rolls-Royce Condor l-es 200 LE teljesítményu motorral és
teljesen automata sebességváltóval ellátott késoi változatúChieftain volt. Irán a sah uralma alatt rendelte meg a Shirt, de
miután 1979-ben kitört a forradalom és eluzték, a megrende-
lést is törölték. Mintegy 275 db Shir l-est Khalid elnevezéssel a késobbiek során Jordániának adtak el. A Shir 2-esre,
melybol a forradalom elotti Irán mintegy 1225-öt rendelt
meg, más jövo várt. Az 1977-es angol-német közös fejlesz
tés kudarca és az MBT -80-as projekt elvetését követoen ez
lett FV 4030/3-as Challenger néven az új brit harckocsi.
A CHIEFTAINTOL A CHALLENGERIG
A két harckocsi közötti alapveto eltérés abban állt, hogy az új
típus jóval szögletesebb volt. Ez egyértelmuen arra utal, hogy
a Challenger Chobham páncéllemezekbol készült. Ezt a
többféle fémbol, kerámiából és egyéb anyagokból álló
összetett páncélzatot a Leopard 2-esnél alkalmazott módszer
hez hasonlóan kereten rögzítették. A Horstmann-féle felfiig
gesztést új, hidropneumatikus rendszerrel váltották fel, melynek köszönhetoen a harckocsi terepen mutatott teljesítménye
sokkal jobb lett. A meghajtást ugyanaz a Perkins/Rolls-
I1
I
A MODERN HARCKOCSI 161
Royce motor biztosította, mint amit a Khalid esetében is al
kalmaztak, és ez a Challengemek annak ellenére 57 km/h
maximális sebességet biztosított, hogy tömege 62 t-ra nott. A
Chieftainnél rendszeresített L ll-es löveget megtartották, va
lamint két géppuskát is alkalmaztak, az egyiket párhuzamo
sítva, a másikat pedig a parancsnoki kupolán. A Challenger aChieftain mellett a brit hadsereg Nagy-Britanniában és Né
metországban állomásozó egységeinél1983-ban lett rendsze
resítve, és az évtized végére mintegy 450 példányt használ
tak. A brit hadsereg 4. és 7. páncéloshadosztályaiban szolgá
ló példányok 1991-ben (43 és 114) részt vettek a Granby fedonevu hadmuveletben, azaz Kuvait felszabadításában. A
harckocsik a háború elotti fenntartások ellenére jól teljesítettek.
A CHALLENGER 2-ES
A 80-as évek végére világossá vált, hogya Chieftaineket le
FENT: 1962-tol a 80-as évek közepéig a Chieftain volt a
NATO leghatékonyabb harckocsija. 120 mm-es lövege
komoly fenyegetést jelentett a Varsói Szerzodés
páncélosalakulatai számára.
kell cserélni. Bár a Challengerek tuzero és védettség szem
pontjából megfeleloek voltak, tuzvezeto rendszeriiket szá
mos bírálat érte, és kétség sem férhetett ahhoz, hogy teljesít
ményük nem volt megfelelo. A brit hadsereg egy könnyebb
harckocsit akart - ami a páncélzat terén végbement fejlodés
nek köszönhetoen nem jelentett gyengébb védelmet -, mely
be korszerubb rendszereket és nagyobb teljesítményu motort
szántak. A hadsereg valójában az amerikai MlAl-es Abrams
harckocsit akarta, és aggályait is kifejezte ezzel kapcsolato
san. Az eredmény egy tiszta fejlesztési verseny volt azAbrams, a Leopard 2-es, a Leclerc és a korszerusített (de nem
továbbfejlesztett) Vickers-féle Challenger között. Az már
kezdettol fogva egyértelmu volt, hogy a brit hadseregnek
csak nagyon kis esélye van, hogy megszerezze az óhajtott tí
pust, és sokáig nem várhatott a döntésre. 1991 közepén hiva
talosan is bejelentették, hogy a hadsereg a Challenger 2-est
választotta, mely lövegétol és újonnan kifejlesztett tuzvezeto
berendezésétol eltekintve nem sokban tért el elodjétol. Az új
fegyver az XL30-as, nagy nyomású 120 mm-es huzagolt csö
vu löveg volt, melyet eredetileg az MBT -80-ashoz fejlesztettek ki. Az XL30-asnak nagyobJ:>volt a várható élettartama,
mint az Lll-esnek, és ugyanazzal a loszerrel nagyobb telje
sítményre volt képes. A lövegnek a csöve ugyanakkor jelen
tosen rövidebb volt, ami megkönnyítette a városokban, fal
vakban és a kanyargó vidéki utakon történo manoverezést.
Bejelentették, hogya Challenger l-eseken továbbfejlesztése
ket fognak végrehajtani annak érdekében, hogy megközelítsék, de el ne érjék a Challenger 2-esre kiírt feltételeket.
162 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
BALRA: A Challenger
alkalmas a lágy
robbanófeju
repeszromboló
lövedékkel (HESH)
történo tüzelésre,
mely egyike annak a
hatféle loszernek,
mely felhasználható aharckocsihoz.
A MODERN HARCKOCSI 163
AZ INDIAI CHIEFTAINEK
Azt a döntést, melynek értelmében a továbbfejlesztett Chal
lengert választották, annak fényében kell vizsgálni, hogy
amennyiben mást rendeltek volna meg, a Vickers-gyárat bi
zonyára be kellett volna zárni. Amennyiben ez bekövetkezik,
az a Nagy-Britanniában folyó harckocsigyártás befejezését
jelentette volna. Mindez a felhalmozott tapasztalat és gyakorlat elvesztését is jelentette volna, melyet sem Nagy-Britan
nia, sem a NATO (sem egyéb jövobeni helyettesítoje) nem
engedhette meg magának. Miután a kormányzat döntést ho
zott a folytatásról, a Vickers tovább folytathatta a magánjel
legu fejlesztéseket, melyek a 60-as években megjelentCenturionhoz hasonlóan az MBT l-est eredményezték. Az
MBT l-est számosan használták, és Indiában ez a típus lett a
Vijayanta alapja, melybol mintegy 1500 készült, nagy részüklicenc ben, Indiában. A Vickers ezt követoen továbbfejlesztett
könnyu és közepes harckocsi-prototípusokat készített, és a
cég továbbra is fontos, önálló eleme maradt a harckocsigyártásnak, és számos fontos üzleti partnerrel rendelkezik Euró
pában és az USA-ban. Hogy a mérleg másik serpenyojét isbemutassuk, el kell mondani, hogy a brit Védelmi Miniszté-
rium a 60-as évek elején pályázatot írt ki egy könnyu harcko
csira/felderíto jármure. Ennek eredményeképpen jött létre az
FVlOl-es Scorpion lánctalpas könnyu harckocsi. A Scor
piontól eltekintve hat változat volt: a Strikert Swingfire irá
nyított páncéltöro rakétákkal szerelték fel, a Spartan egy kü
lönleges célú lövészpáncélos, a Samaritan páncélozott egész
ségügyi, a Sultan parancsnoki vezetési pont, a Sampson muszaki mento változat volt. A Scimitar egyfajta könnyu harc
kocsi volt, melynél a Scorpionon alkalmazott 76 mm-es lö
veg helyett ugyanabban a teljesen körbe forgatható toronyban
egy 30 mm-es Rarden löveget helyeztek el. Az FVI00-as jármucsalád a 70-es évek közepén állt szolgálatba a brit hadse
reg egységeinél, és egyes tagjait nagy számban exportálták.
Mindegyik futómuve öt torziós rugózású görgobol állt, és a
4,2 l-es 195 LE teljesítményu Jaguar XK motorral volt fel
szerelve. Ugyanezzel a motorral szerelték fel a cég által ko
rábban gyártott sportkocsikat és limuzinokat is. A motort a
jármu elején a vezeto mellett helyezték el, és oldalkihajtás ré
vén a mellso kerekeket hajtották meg, a Chieftainnél alkal
mazotthoz hasonlóan. A Scorpion és változatai országúton 90
km!h legnagyobb sebességre voltak képesek, és 8 t tömegük-
Challenger 2-es, FV4034-es
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 2 db 7,62 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz (Iövegg~I):10,8 m
Szélesség: 3,52 mMagasság: 2,5 mPáncélzat: Chobham összetett páncélzatMotor: 1200 LE-s dízel
Hatótávolság: 500 km
Sebesség: 56 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
164
,
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
nek köszönhetoen igen könnyedén haladhattak mindenütt,
ami nagymértékben megkönnyítette alkalmazásukat a Falk
land-szigeteken. A Scorpion, a Scimitar, valamint a Sampson
muszaki mento elso alkalommal a Falkland-szigeteken végrehajtott Corporate hadmuvelet során mutatkozott be, ahol
jelentos tuztámogatást nyújtottak a brit gyalogságnak. A
könnyu harckocsikat a Challengerekkel együtt vetették beIrakban és a Balkánon végzett békefenntartó hadmuveletek
során. Az FVIOO-as sorozathoz tartozó jármuvek szabványosfelszereléséhez tartozik a nukleáris, biológiai és vegyi fegy-
Scimitar, FV107-es
Fegyverzet: 1 db 30 mm-es Rarden löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska
Kezelök: 3 fö
Hossz: 4,8 m
Szélesség: 2,1 m
Magasság: 2,1 mPáncélzat: 12,7 mmMotor: 190 LE-s benzinüzemü
Hatótávolság: 644 km
Sebesség: 90 km/hSzármazás: Nagy-Britannia
verek elleni védelem, a Közel-Keletre és Afrikába exportált
típusokat pedig légkondicionálással is ellátták. Ajármuvekre
lehajtható úszóköpeny is felszerelheto. A vízben a meghajtásta lánctalpak biztosítják, bár azoknál a vásárlóknál, ahol a két
éltu alkalmazás rendszeres követelménynek számít, egy ha
jócsavart is felszerel tek. Természetesen az, hogy egy harcjármucsaládot egy alvázon alakítsanak ki - mint azt a francia
AMX-13-as esetében is láthattuk -, jelentos hatással volt a
vezetoképzésre, akarbantartásra és az alkatrész-utánpótlásraegyaránt.
A MODERN HARCKOCSI 165
AZ ÚJ AMERIKAI HARCKOCSI
Némileg nehéz elhinni, hogy az USA úgy
lépett be a 80-as évekbe, hogy harckocsijaaz M60-as, egy II. világháborús típus to
vábbfejlesztése volt, de mégis igaz. 1963
ban elvi döntést hoztak arra vonatkozóan,
hogy kifejlesztenek egy új harckocsit,
mely az akkor már három éve szolgálatbanálló M60-ast volt hivatott felváltani. Az
USA ugyanazon év augusztus l-jén szer-
FENT: Az elso Vijayanta harckocsikat 1965-ben
rendszeresítették az indiai hadseregben. Az 1971-es
indiai-pakisztáni háború idején hat ezredet szereltek fel
ezzel a típussal. Napjainkban mintegy 1700 példány állbelole rendszerben.
zodést írt alá az NSZK-val egy ilyen értelmu projekt végre
hajtására. Az MBT -70-es projekt a németek visszalépése mi
att soha nem valósult meg, az USA egyedül folytatta az
XM803-as kísérleti jármu fejlesztését. Mivel túlságosan bo
nyolultnak és költségesnek bizonyult, a projektet 1971 végénleállították. Erre az idore az amerikai katonai körök szárnos
személyisége kellemetlen helyzetbe került, mivel nem sike
rült igazi elorelépést tenniük. A két leállított projekt ugyanak
kor jelentos mértéku elorehaladást jelentett, és szárnos pozi
tív és negatívadatot gyujtöttek arra vonatkozóan, hogy egy
ilyen jármuvet miként lehet elfogadható költségek mellett ki
fejleszteni és üzemben tartani. Amennyiben nem vesszük
tekintetbe a harckocsi védelmét, összességében 12 lehetségesmegoldás volt a fegyverzet, a tuzvezetés, a motor, a futómu
és a lánctalp típusa jelentette öt fo szempont figyelembevételével. Ezt a számot jelentosen csökkentette, mikor két löve
get, a 110 mm-es huzagolt brit és a Rheinmetall gyártotta 120mm-es sima csövut, illetve az Avco-Lycoming gyártotta 1500
LE teljesítményu motort elhagytak a listából. Kezdetben szá
moltak a gyártás során továbbfejlesztett M60Al-esekkel is,
de hamarosan ezek is kiestek a versenybol.
A CHRYSLER ÉS GM ÁLTAL KÉszíTETT TERVEK
Abban az idoben az amerikai magánszektorban két központ
is volt, ahol nehéz harckocsik tervezésével és gyártásával
foglalkoztak. Az egyik a Chrysler, mely az M3-as közepesharckocsi révén került az üzletbe, és akkoriban az M60-as to
vábbfejlesztésével foglalkozott. A másik a Detroit Diesel, a
rivális General Motors Corporation leányvállalata volt, mely
166 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: A NATO Boszniában állomásozó eroi is számos
Scimitart alkalmaznak. A képen látható példánya brithadsereg Queen's Dragoon gárdaezredében teljesít
szolgálatot.
a balsikeru M551-es Sheridan könnyu harckocsit gyártotta,
és részt vett az MBT -70/XM803-as programban. Mindkét
céget felkérték, hogy tegyenek javaslatokat az XM1-es név
re keresztelt projektre. Mindkét cég egy-egy 50 t tömegu, torziós rugózású, 105 mm-es M68-as löveggel és Bushmaster
20 mm-es párhuzamosított löveggel felfegyverzett harckocsi
tervét dolgozta ki. A GM által javasolt változatot egy vagy
két dízelmotor hajtotta volna, a Chrysler-féle harckocsinál a
motor kérdését nyitva hagyták, dízel vagy gázturbinás hajtó
mu egyaránt szóba jöhetett, bár ez utóbbit elonyösebbnek tar
tották. A benyújtott tervekbol világossá vált, hogy az adottsúlyhatárok között maradva nem lehetett kialakítani az igé
nyelt védettséget.
NÖVEKVO KÖLTSÉGEK
Eközben az amerikai hadsereg harckocsi-parancsnokságának
mérnökei igyekeztek megoldani a védettség és a tömegnöve
kedés közötti összefüggés jelentette problémát. 1973 márciu
sára egyértelmuvé vált, hogy a legjobb lehetoséget a megfe
lelo szögben alkalmazott, rétegelt páncélzat jelenti. Mind
ezek ellenére szükséges volt növeini a harckocsik tömegha-
tárát is. Szembetuno volt az is, hogy az eredetileg megszabott
egységenkénti 400 ezer dollár összeget 500 ezer dollár fölé
kell emelni. Ezzel összehasonlítva a megszüntetett XM803
as egységenkénti költsége elérte a 611 ezer dollárt. 1973. jú
nius 28-án a Chrysler és a General Motors cégekkel aláírták
az XM1-es harckocsi tervezésérol, kifejlesztésérol, építésérolés a prototípus elkészítésérol szóló szerzodést. Az elobbinek
68 999 000, míg az utóbbinak 87 969 000 dollár volt a bevé
tele költség és jutalék alapon.
GÁZTURBINA
Mikor a két cég befejezte a tervek elkészítését, nagy megle
petésben volt részük. Bár a hadsereg harckocsizóeroi egyértelmuen a gázturbina alkalmazása ellen foglaltak állást, dr.
Philip Lett, a Chrysler tervezo csoport jának vezetoje ezt is aválasztható lehetoségek közé sorolta. Lett szerint mindez na
gyobb teljesítménnyel, kisebb mérettel és kisebb energiaveszteséggel járt volna, ugyanakkor a turbinának kisebb a
zajszint je, füstképzodés nélkül muködik; és könnyebben in
dítható alacsony homérsékleti viszonyok esetében. A turbina
melletti döntés fontos tényezo volt, és végül az Avco-Lyco
ming AG-1500-as kiváló eroforrásnak bizonyult, bár gyártá
sa költségesebb volt, mint a General Motors által javasoltváltoztatható kompressziójú AVCR-1360-asnak. Ez utóbbi
az M60A3-ashoz javasolt motor továbbfejlesztett változata
volt, melyet a magánkezdeményezésként épülo M60AX-be
------- --------------------------- 1
A MODERN HARCKOCSI 167
is beépítettek. A gázturbina üzemeltetése ugyanakkor 01
csóbbnak bizonyult. Valójában a hajtómu tervezett élettarta
mát is figyelembe véve csak csekély eltérés volt a két javas
lat költségei között. Mindkét prototípust érinto új tényezonek
számított a Chobham páncél - a Nagy-Britanniában kifej
lesztett újfajta rétegelt páncélzat - megjelenése, valamint
azon döntés, melynek értelmében az 1973-as arab-izraeli há
ború elemzése it figyelembe véve a Bushmaster löveg elha
gyása mellett döntöttek. A löveget amiatt választották, mert
képes volt a vékonyabb páncélzatú és páncélozatlan jármu
vek leküzdésére, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogya harc
kocsik személyzete ezek ellen is a fo löveget alkalmazza. A
Bushmaster elhagyásával további hely szabadult fel a lövegloszerkészletének tárolására.
AZ ABRAMS GVÁRTÁSÁNAK BEINDULÁSA
A két prototípust, a futás tesztelésére alkalmazott elemekkel
együtt 1975 végén szállították át az Aberdeenben levo harc
kocsi próbaterepre. A fejlesztéssel egybekötött harci tesztek a
következo év január 31-étol egészen május 7-éig tartottak, és
mindkét harckocsi megfelelt az eloírt követelményeknek.
Ebben a késoi szakaszban egy harmadik versenyzo, anémet
Leopard 2-es - melyet az amerikai követelményeknek meg
feleloen módosítottak és 105 mm-es löveggel is elláttak - je
lent meg a színen. Ez utóbbit a két hazai típussal azonos mó
don tesztelték, bár költségei jóval magasabbak voltak. Végül
a német harckocsi éppen magasabb ára miatt maradt alul a
versenyben, hiszen egyébként minden követelménynek meg
felelt. A kétfajta XM l-es között 1976 júliusában választottak,
de ezt soha nem tették hivatalosan közzé. Ajelentések ugyan
akkor azt támasztják alá, hogy a General Motorstói 208, aChryslertol pedig 221 millió dollár értékben rendeltek harc
kocsikat oly módon, hogy 1979-ben 110, majd 1980-ban to
vábbi 352 példányt kellett leszállítaniuk. Az amerikai hadsereg ekkorra meghozta döntését, melynek értelmében a gáz
turbinát részesítették elonyben, de azt a General Motors-féle
harckocsiba kívánták beszerelni, és azt javasolták, hogy a
motorokat mindenféle újból sorra kerülo kiválasztási proce
dúra helyett egyszeruen cseréljék meg. A nemzetvédelmi mi
niszter ezt nem fogadta volna el, de volt egy további gond is.
Döntés született arra vonatkozóan is, hogyaharckocsit a kö
zeljövoben nagyobb löveggel kell ellátni, és ez együtt járt atorony áttervezéséveI. Mindezek következtében egészen
1976 novemberéig nem döntöttek arról, melyik mintapél
dányt fogadják el. Mindkét pályázó arra használta fel az idot,
hogy bovítse a motorválasztékot, és a terveket mindkét mo
torfajtára vonatkozóan elkészítette. A november 12-én tartott
sajtókonferencián bejelentették, hogyapályázatot a 196 mil
lió dollár értéku tervet benyújtó Chrysler nyerte, a General
LENT: A Challenger hátuljára két 200 I-es üzemanyaghordó
rögzítheto, illetve a tornyon található számos "doboz"
helyet biztosít a loszernek, az álcahálónak, valamint a
kezelok személyes felszerelésének egyaránt.
168
Abrams M1A1·es
A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es löveg, 1 db 12,7 mm-es géppuskaKezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 8,48 mSzélesség: 3,65 mMagasság: 2,43 mPáncélzat: hengerelt tömör páncélzat összetett elrendezésbenMotor: 1200 LE-s gázturbinaHatótávolság: 465 km
Sebesség: 67 km/hSzármazás: USA
A MODERN HARCKOCSI 169
170 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
FENT: Az Abrams kielégíto védelemmel rendelkezik. Az
1991-es Öböl-háború idején egy Abrams ellen 500 m-rol két
páncéltöro lövedéket is kilottek, de azok egyszeruen
lepattantak apáncélzatról.
Motors ajánlata ugyanakkor 232 millió dollárra emelkedett,
mivel a gázturbina beépítési költségei magasabbak voltak. A
Chryslernek a pontosabb elozetes becslésekbol adódó költ
ségcsökkenésnek köszönhetoen sikerült alacsonyabb árat el
érni. Az elso harckocsi 1978 februárjában hagyta el a szere
locsarnokot. Az elso 110 példány gyártására a Limában levo
harckocsi gyárban került sor, és az amerikai hadsereg 1980.február 28-án állította rendszerbe az elso két példányt. A
harckocsit Creighton Abrams tábornok, egykori harckocsipa
rancsnok, majd vezérkari fonök tiszteletére nevezték el. Két
évvel késobb, a detroiti harckocsiüzemben egy másik gyártó
sort helyeztek üzembe, és nagyjából ezzel egyidejuleg a
Chrysler eladta harckocsigyártó üzemét a General Dynamics
Corporation részére, és ezzel kilépett abból az üzletágból,
melyre 40 éven át komoly befolyást gyakorolt. A 80-as évek
vége elott összesen mintegy 7500 Ml-es Abramset rendeltek
meg, és 1983 végén a gyártás elérte a havi 70 darabot. 10 év
eltelte és 400 millió dollár (1972-es árfolyamon) elköltéseután igazából megindult a fejlesztés, és az amerikai hadsereg
egy új harckocsihoz jutott.
A KiVÁlÓ ABRAMS
Az Ml-es Abrams négyszernélyes harckocsi, harci tömege
valamivel 55 t alatt van. Ajármuben a löveghez 55 db loszert,
a párhuzamosított és a töltokezelo búvónyílásának fedeléhez
rögzített 7,62 mm-es géppuskához 12400 db, a 12,7 mm-es
légvédelmi géppuskához pedig 1000 loszert lehet elhelyezni.
A löveghez tartozó loszer legnagyobb részét a torony hátsó
részében helyezték el, melyet a küzdotértol páncélozott re
keszfal választott el, és a tetején lerobbantható elemek kap
tak helyet. A harckocsiba egy 1500 LE teljesítményu
AGT -1500-as motort építettek, melyhez dízelolajat, kerozint
vagy benzint is alkalmazhatnak. Az Abrams legnagyobb sebessége eléri a 72 km/h-t, de nagy fogyasztása miatt hatótá
volsága teljes, 19081 tankolással mindössze 500 km. A meg-
Commando Stingray
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg,1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös légvédelmi géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 9,35 mSzélesség: 2,71 mMagasság: 2,55 m
hajtást a hátsó görgok biztosítják az X-llOO-as oldalkihajtá
sos egységen keresztül, melyet eredetileg a hidrosztatikus/re
generatív kormányzás sal ellátott M60-as részére terveztek. A
harckocsi hét, ikerfutógörgoje "megerosített" titánium torziós rugókon nyugodott, melyeknek köszönhetoen mindegyik
kerék pár fuggoleges síkban 380' mm-re volt képes elmozdul
ni. A tuzvezeto rendszer összetettségében hasonló volt az
M60-asnál alkalmazotthoz, ugyanakkor a löveg és a környe
zet állapotát figyelo szenzorok megnövelték az elso lövés telitalálatának valószínuségét.
AZ M1A2-ES
Az Ml-es Abramset nem meglepo módon, megjelenésekor avilág legjobb harckocsijának nyilvánították, azzal, hogy ez
rendelkezik a tömegéhez képest leghatékonyabb páncélzat
tal, ennek van a legfejlettebb tuzvezeto rendszere és a többi.
Mindezek ellenére a harckocsi röviddel m'egjelenését követo
en egy tekintetben - a fegyverzetet illetoen - elavultnak szá
mított. A löveget a korábbi elorelátásnak köszönhetoen vi
szonylag egyszeruen a Németországban gyártott sima csövu
120 mm-es lövegre lehetett cserélni. Az MIAl-es Abrams
jelzésu továbbfejlesztett harckocsi 1985 nyarán állt szolgálat
ba, majd 1992-ben ezt követte a parancsnoki és vezeto állá
sokban fejlettebb hoképalkotó berendezéssel, valamint GPS
A MODERN HARCKOCSI
Páncélzat: hegesztett acélMotor: 535 LE-s dízel
Hatótávolság: 483 kmSebesség: 67 km/hSzármazás: USA
1 71
muholdas navigációs rendszerrel felszerelt MIA2-es. A 90-es
évek vége elott Block nr-as névvel további fejlesztésekre ke
rül sor, mely során egy javított 120 mm-es vagy egy 140 mmes löveget építenek be a harckocsiba, és automata töltoberen
dezéssei is ellátják annak érdekében, hogy a kezelok létszámát háromra csökkenthessék. A Block nr-as keretében a bel
so helykihasználás javítása érdekében szándékozzák a motort
is keresztirányban elhelyezni. Az így nyert nagyobb helyretovábbi loszert, vagy ami valószínubb, kiegészíto üzem
anyagtartályt és egy az elektromos berendezéseket és a harcászati rendszereket üzemelteto belso dízelmotort fognak be
építeni. Ebben az esetben a turbinákat le lehetne állítani, miközben a harckocsi "pihen", ugyanakkor azonban a jármu
harcképessége és túlélési esélye sem szenved csorbát.
Egy ilyen hosszas és költséges fejlesztési programot követoen kissé meglepetést kelthet, hogy a létrehozott harckocsi
mennyire "hagyományos". A korai MBT -70/XM803-as pro
jektek végrehajtása során számos esetben javaslatot tettek ahagyományos módszerektol való eltérésre, de ezek mind-
JOBBRA: Az 1982-es falklandi háborúban bevetett brit
Scorpion harckocsik megfeleloen teljesítettek a mocsaras
terepen. Az egyik még egy argentin akna robbanását isátvészelte.
egyikét elvetették, mivel túl költségesnek, vagy nem eléggé
hatékonynak bizonyultak. Gyakran mindkét eset fennállt.
Mindezek eredményeképpen az Ml-esen a motortói eltekint
ve csekély igazi újítás található, és a gázturbinát sem ennél aharckocsinál alkalmazták elso alkalommal. Akkor tehát mi
jelenti az Abrams elonyét?Az Abrams ugyanazzal a páncélzattal van felszerelve, mint
a brit Challenger vagy anémet Leopard 2-es, és védettsége is
nagyjából ezekével egyenértéku. Az Abrams gyorsabb és
172 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
mozgékonyabb a Challengemél, de anémet vetélytársát nem
múlja felül, és alatta marad a francia Leclerc harckocsinak is.
A VERSENYZOK FELSORAKOZNAK
Az MIAI-es csökkentett meghajtási arányának köszönheto
en némileg jobban gyorsul, mint a francia harckocsi, de vég
sebessége emiatt mintegy 6,5 km/h-val alatta marad veté Iy
társának. A gázturbina tulajdonságainak köszönhetoen az
Abrams jól gyorsul, de a turbina magas üzemi homérsékleté
nek következtében hoképe lényegesen nagyobb, ez pedig amodem páncélosharcászatban éppen olyan lényeges, mint
bármely más felismerést elosegíto tényezo. Az Abrams ma
gassága megegyezik a Challengerével, és mindkét típus 400
mm-rel magasabb, mint a Leopard 2-es vagy a Leclerc. Ez
újabb lényeges tulajdonság, mivel a harckocsikat általábannem beásva alkalmazzák. Az MIA2-es tuzvezeto rendszere a
leheto legjobb, de a 90-es évek közepén a legjobb és a máso
dik legjobb rendszer közötti eltérés kisebb volt, mint a leg
jobb és a második legjobb tüzér közötti eltérés. Tuzero tekin
tetében a német, az amerikai és a francia harckocsi nagyjából
egyenértéku, és a Challenger lövege is csak kissé bizonyul
Vickers/FMC 5-ös
gyengébbnek. Mindennek oka a huzagolt, illetve a sima csö
vu lövegek eltéro jellemzoibol adódik. A löveg/rakétavetovel
felszerelt orosz T-80-as megsemmisíto képességétol elte
kintve nem igazán mérheto össze az emlitett négy harckocsi
val, és volt egy még nagyobb "ha" is, nevezetesen, hogya
harckocsit az eloírásoknak megfeleloen alkalmazzák-e. Mi
vel a NATO által alkalmazott harckocsiknál jóval kisebb tö
megu, így minden ok megvan azt feltételezni, hogya T-80as védettsége egyetlenegy, a túléléshez nélkülözhetetlen terü
leten sem éri el a korábban emlitett típusokét. Mindezen túl
komoly kétségek merültek fel a szovjet hadsereg után létre
jött orosz hadero, valamint a korábbi szovjet tagállamok azon
képességévei szemben, hogy harckocsijaikat képesek-e a
megfelelo színvonal on tartani. A Szovjetunió egykori szövet
ségesei, melyek a T-72-es utolsó változatainál soha nem kap
tak jobb típusokat, természetesen nem rendelkeznek olyanharckocsival, melyet az Abramssel vagy a NATO egyéb harc
kocsijaival- a franciaAMX-30-as kivételével- hatékonyság
tekintetében szembe tudnának állítani. Ezt a helyzetet a Ku
va it felszabadítására 1991-ben indított Sivatagi vihar fedone
vu hadmuvelet is egyértelmuen bebizonyította. Február vé-
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg, 1 db 7,62 mm-es géppuska,1 db .5-ös géppuska
Kezelok: 4 fo
Hossz (löveggel): 8,61 m
Szélesség: 2,7 mMagasság: 2,62 mPáncélzat: nincs adatMotor: 552 LE-s dízel
Hatótávolság: 480 km
Sebesség: 70 kmlhSzármazás: USA/Nagy-Britannia
\
A MODERN HARCKOCSI 173
gén mintegy 1000 MIAl-est vetettek be, melyek 7-800 iraki harckocsival, zömében T-80-asokkal és T-72-esekkel, il
letve néhány T-54/55-össel kerültek szembe. Az eredmény
önmagáért beszélt. Az Abramsek az összes iraki harckocsit
megsemmisítették, míg ok alig szenvedtek veszteségeket.
EGYRENAGYOBBKÜLÖNBS~GEK
A harckocsik rövid története során egyre nagyobb eltérések
tapasztalhatóak az egymást követo generációk között, és ez a
xx. század végén éppen úgy igaz, mint az 1 világháború során, mikor a nyugati arcvonal on elso ízben kerültek bevetés
re. Ez az általános tendencia, azonban a tényleges eltérések
különös módon igen kicsik. A páncélvastagság kis eltérése,
vagy a lövedék némileg nagyobb teljesítménye elegendo ahhoz, hogy egy harckocsi megsemmisíthesse a másikat anél
kül, hogy a kiképzést és az alkalmazott harcászatot akár szá
mításba vennénk, melyet a tervezok messzemenokig figyelembe vesznek.
Az is egyértelmu, hogy az emberi tényezo ebbol a szem
pontból háttérbe szorul, hiszen a harckocsi fejlodését a tech
nika határozta meg, s ez igaz a jövore nézve is. A harckocsik
FENT:A Vickers/FMC 5-öst angol-amerikai együttmuködés
keretében gyártják. Az exportcélokra készített könnyu
harckocsi alkalmas a nagyobb szállítógépekbol ejtoernyo
segítségével történo ledobásra.
alkalmazásának alapveto célja mindig is az volt, hogy csök
kentse a harcmezon az emberi veszteségeket, és elképzelhe
to, hogy a robot vezérelte harckocsik végül is kiszorítják az
embert a harctérrol. (Itt figyelembe kell venni azt a régi böl
csességet is, mely szerint a csata akkor van végleg megnyer
ve, mikor csak egy gyalogos marad élve a célpont közelében.) Bár az ember nélküli harckocsik lehetnek a tervezok
végso céljai, a közvetlen cél változatlan maradt: javítani a
mai harckocsik személyzetét alkotó katonák túlélési esélye it,hogy megnyerhessék az ütközetet. Ennek elérése érdekében
a hatékonyabb páncélzat kifejlesztését és a harc viszonylagos
biztonságos helyrol történo megvívását (pl. beásva, sötétben)
célzó törekvések tovább folynak. Mindemellett egyre ero
sebb lövegeket igyekeznek kifejleszteni, melyek egyre ero
sebb lövedékek kilövésére alkalmasak. A lövedékeket folya
matosan fejlesztett számítógépek irányítják, így növelve an
nak esélyét, hogy a célpontot már a nagy fontosságú elso lö
véssel sikerüljön leküzdeni. A jobb megbízhatóság és na
gyobb teljesítmény elérését célzó kutatások mellett igyekez
nek a méreteket a lehetoségekhez képest csökkenteni, de ez
zel együtt a személyzetnek kello méreru belso tér kell hogya
rendelkezésére álljon. A harckocsiban elegendo üzemanyagot
és loszert kell tárolni ahhoz, hogy lehetové tegye a harc gyoz
tes megvívását; röviden ezek azok a szempontok, melyekre a
modern harckocsik megtervezésekor ügyelni kell. Ezek azok
a szempontok, melyek egy "kiváló" harckocsit meghatároz
nak. Az emlitett tényezok egyikének gyengesége relatíve márrontja a harckocsi megítélését.
A TÖRT~NELEM LEGSIKERESEBBHARCKOCSIJAI
Mindezeket a kritériumokat figyelembe véve csak kevés iga
zán nagyszeru harckocsiról lehet beszélni. A Panther és a
Tiger megfelelnek az emlitett elvárásoknak, bár az utóbbi
korlátozott hatótávolsága ellene szól. A Sherman löveggel
174 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
felszerelt Firefly változata anémet harckocsikkal szembeni
viszonylagos sebezhetosége és benzinüzemu motorja okozta
tuzveszélyessége ellenére is ide sorolható. Itt kell megemlíteni a szovjet T-34-est és a Joszif Sztálin-harckocsikat, külö
nösen a 3. változatot, mely korának legerosebb harckocsijavolt. A II. világháborúban voltak kiváló brit harckocsik? A
Cornet áll legközelebb a felállított mércéhez, de azt is figyelembe kell venni, hogy a harckocsik tervezésében a britek
gyengék voltak. Mindezek ellenére a Centurion volt olyanjó,mint korának bármely harckocsija, és jelentosen felülmúlta
az 50-es években alkalmazott típusokat.
MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉS
A II. világháborút követo idoszakban a harckocsik erejének
és gyengeségének megítélése jóval bonyolultabb kérdés. Vi
szonylag kevés gyenge harckocsit gyártottak, és a legtöbbteljesítménye és alkalmazhatósága megfelelt a harctéren tör
téno sikeres alkalmazás alapveto feltételeinek, legalábbis az
FENT: A képen látható T-62-es csak egyike az 1991-es Öböl
háború során elvesztett 3500 iraki harckocsinak. Mindez a
modern nyugati harckocsik és a páncélelhárító fegyverek
fejlettségét bizonyítja.
adott generációhoz tartozó többi harckocsit figyelembe véve.Amennyiben egy új típust vetünk be a 20-30 éves harcko
csikkal szemben, az eredmény egyértelmu lesz (még akkor
is, ha az izraeli harckocsiknak néha sikerült fölényben levo
típusokat is legyozniük) - ám mindez igaz a katonai haditechnika egészére is.
A XX. sz. végén a harckocsikat egész sor páncéltöro fegy
ver fenyegeti. Idorol idore felmerül a kérdés, hogya harcko
csik képesek lesznek-e túlélni a preciziós irányítású rakéták,
a különleges bombák, a tüzérségi lövedékek és az egyre
"okosabb" aknák jelentette fenyegetést. Ugyanez a kérdésmár az 1916-os stratégák körében is felmerült, és a válaszmég mindig nem látható elore. (~
Index
Megjegyzés: a dolt betuvelszedett számok az illusztrációkatjelölik
l-es Lincoln Machine 96 t-s harckocsi (Ml917-es) 316 t-s harckocsi E 26-7,376-os hídveto harckocsi 1587 TP 26,34-5,3710 TP 3759-es harckocsi (Kína) 143-461-es harckocsi (Japán) 14662-es harckocsi (Kína) 144-563-as harckocsi (Kína) 144-569-es harckocsi (Kína) 143-474-es harckocsi (Japán) 146-877-es lövészpáncélos (Kína) 14480-as harckocsi (Kína) 14490-es harckocsi (Japán) 147
1. világháború 7-19II. világháború 43-93, 95I-es cirkáló harckocsi 22-3I-es könnyu harckocsi 22,25-6I-es Matilda nehéz harckocsi 27,
67
II. világháború 10-12II-es cirkáló harckocsi 23-4II-es könnyu harckocsi 25-6, 27II-es közepes harckocsi 20-1,
22-3, 34II-es Matilda nehéz harckocsi
27,67Ill-as AVRE (szonyegfekteto
jármu) 72Ill-as cirkáló harckocsi 24-5,
68-9Ill-as Valentine nehéz harckocsi
69-71,69IV-es cirkáló harckocsi 68-9, 72IV-es könnyu harckocsi 26V-ös A24-es Cromwell 74, 75VI-os Churchill Crocodile 72-3VI-os könnyu harckocsi 25-6,
25, 68VII-es Cavalier cirkáló harckocsi
73VII -es Tetrarch könnyu
harckocsi 22,26,70,81VIlI -as Harry Hopkins könnyu
harckocsi 26, 81VIlI-as Liberty 21
A1El-es (Independent) 22A3E1-es Carrier 25A4E1-es Carrier 25A4E11-es 34A6-os 35A7E3-as 27A7V 36A12-es lásd MatildaAl5-ös VI-os Crnsader 69, 76A20-as 71A22-es Churchill nehéz
harckocsi 71,71-3,72-3,117
A27-es Cromwell 33,74, 74,75-6, 75, 117
A27-es VIlI-as Centaur cirkálóharckocsi 33, 74
A30-as Challenger lásdChallenger
A33-as nehéz harckocsi 76A34-es Cornet 76A39-es nehéz harckocsi 76
A41-es projekt (Centurion)114-6
A43-as "Fekete Herceg" 73A45-ös 119A-20/30-as 63Abrams Ml-es 112,133-4, 147,
161, 167-72AC-I-es Sentinel cirkáló
harckocsi 88AEC 115-16AH-lV-es Sv/Strv m/37-es 39AMC 34R/35R 29AMR 34R/35R (VM) 29AMX-13-as 105, 120-21,
122-23,134,151AMX-30-as 152-53, 154-58,AMX-32-es 156AMX-40-es 154-55,155-6AMX-50-es 120Argentína 149ARL-44-es 120Ateliers de Constrnction d'Issy
les-Moulineaux 120Ateliers de Constrnction de Rueil
120Ausztrália II. világháború 88Ausztria, modern harckocsik
151automata töltoberendezés 157Avco-Lycoming 112
Berge, Sven 149Bernardini MB-3 Tamoyo
148-149Bisztrohodnij Tank (BT) 34-5Blazer reaktív páncélzat 113Block III program 171Boeing 150Bofors 149Brazília 148Bren Gun Carrier 25Breton, Jules-Louis 11Brillié, Eugene 10BT-sorozat 34-5BTR-50-es lövészpáncélos 129
CA. ll-es közepes harckocsi(M1l!39-es) 36
Carden, Sir John 23,25,26-7,69-70
Carden-Loyd 25, 26, 34, 36-8Carro Veloce L/6/40 91Centaur sorozat 33, 74Centurion 112, 113, 114-9,
134-135, 174Chaffee lásd M24-wa ChaffeeChallenger 75-76, 135, 160-3,
162-3, 167Char 1A1B 27Char 2C 27CharB1-es 27-8,31,119Char-Leger (Hotchkiss) H-39
24
Char-Leger R-35-ös (RenaultZM) 26
Chaser (A közepes harckocsi)18-9
Chieftain 135,153,158-9,159-61, 161
Chobham páncélzat 153, 160,167
Christie, Walter 24,31-3,62Chrys1er 86,103, 108, lll,
165-6Churchill 71, 71-3, 72-3, 117Churchill, Winston 8, 95CKD 38-9Cornet 76-7Commando Stingray 170-1
Compagnie des Forges etAcieries de la Marine etHomecourt (FAMH) 12,
27-8Conqueror 119,120-21Covenanter 24, 69Croc odile, lángszórós harckocsi
73, 72-73, 86-7Cromwell 33, 74, 74, 75-6, 75,
117Crnsader 69, 76
Csehszlovákia 37-39
Daimler-Benz 17,41,49Dewar, Michael 83-6Durchbrnchswagen 1/2 (DW.l!2)
51
EE-TI-es Osorio 142-43,148Egyesült Arab Emírségek 149,
158Elefant 52-3, 58Elles, Sir Hugh tábornok 26-7Estienne, Jean-Baptiste ll, 19,
25,27 'Észak-Korea 145
FCM-,-36-os 28Fekete Herceg 73FIAT Ansaldo L35/If
(Iángszórós) 92-93FIAT Tipo 2000-es 19Finnország 36, 141FiaK 36-os 52Flakpanzer IV-es, légvédelmi
harckocsi 48Flammpanzer 41, 46Forges et Chantier de la
Mediterranée (FCM) 27-8Franciaország
háború közti idoszak 21,27-30
modern harckocsik 154-8német támadás 44, 67-8
FV101-es Scorpion 163-4,171FV104-es Scimitar 164,164-5,
166FV 214-es Conqueror 119,
120-1FV221-es Caernarvon 119FV4030/3-as Challenger lásd
ChallengerFV4201-es Chieftain 159-61
General Grant 86-8General Lee 86-8GIAT 82,101, 156, 158globális helymeghatározó
rendszer (GPS) 170Grosskampfwagen 18
gyorsharckocsi, Szovjetunió34-5
háború utáni idoszak 120-22,151
Haig, Sir Douglas 12, 14, 15, 16Hamilcar 81Hankey, Maurice ezredes 8harckocsi-tervezési osztály 71,
114Harry Hopkins 26, 81hatnapos háború, T-54-esek 136Henschel 52,56-7,62hidropneumatikus futómu 142hídveto harckocsi (AVLB) 113,
119Holt lánctalp 7-8,10,12
homokalapú páncélzat 104-5,108
Honey lásd M3-as közepesharckocsi
Horstmann futómu 159Hotchkiss H-38/H-39-es 28-9,
29
Ikv 91-es 151Independent 22India 125, 163Infanterikanonvagn (Ikv) 91 151infravörös rendszerek 104-105,
137, 142Irán 160irányított rakéták II O-ll
JSZ-1-es (JSZ-85-ös) 66JSZ-2-es (JSZ-122-es) 66-7JSZ-3-as 66-7,102, 122,
125-8, 139Jagdpanzer IV-es páncélvadász
48Japán 145-8
K harckocsi 111K-1-es 145K-Wagen 38Kanada, II. világháború 87-8kétéltu harckocsik 37,46,59,
87, 129-31, 144-45, 150-51KR.50-es 37Khalid (Shir 1-es) 161Királyi Hadianyaggyár 117, 159Koskin, Mihail 63-4könnyu harckocsik 18-9,23,29,
120Kraszno-Szormova (KSZ) 33-5Kucserenko, Nyikolaj 62Kurassier 120,151KV-1-es sorozat 62,63,65,66KW 30-as (Pz58-as) 121
lángszórók 41,46,73, 72-73,86-7, 106, 119
Laryngaphone 25Leclerc harckocsi 156-8, 157
161légiszállítású egységek 80-1Leopard 1-es 146-7, 149, 152-3Leopard 2-es 145,148,149,
150-1, 153-4, 167Leyland Motors 117, 159Liberty harckocsik 21Lincoln Machine 9Lloyd-George, David 10LLTV lásd alacsony fényu tvLocust 80-1LT-34-es (TNHB) 38-9LT-38-as lásd PzKpfw 38(t)
MI-esAbrams 112,133-4,147,161, 167-72
MIA2-es könnyu harckocsi 31M2-es könnyu harckocsi sorozat
78,79M2-es közepes harckocsi sorozat
82
M2A könnyu harckocsi sorozat28,31, 32, 33
M3-as könnyu harckocsi sorozat(Stuart III és IV) 77, 79-80
M3-as közepes harckocsi sorozat80,81, 82-9
M4-es Sherman sorozat 82-93,82-3,86-87,89,96,113
M4A6-os Sherman VC FirefIy84-5, 90, 90, 92
176 A VILÁG HíRES HARCKOCSIJAI
M5-ös könnyu harckocsi 79-80,79, 80, 81, 90, 92
M22-es könnyu harckocsi(Locust) 80-1
M24-es Chaffee 81-2,88,96,96-7,101
M26-os General Pershing 93,96, 99-10 1, 99,
M4l-es Walker Bulldog 97-8,98-9, 100-2, 104
M42-es Duster légvédelmiharckocsi 98
M46-os General Patton sorozat99-101, 103
M47-es Patton 1-es 98, 100-1,100-1, 103, 134, 151
M48-as Patton 2-es 103-8,102-3, f04, 134, 151
M60-as 95, 108-13,109,124,135, 165-6
M60A sorozat f04-5,106-7,108-9, 108-11, lll, 112
M67-es lángszórós harckocsi106
M68-as 135M75-ös APC 98M88-as muszaki mento
harckocsi 114M103-as 1I2-3, 114M551-es Sheridan 98, lIO-lIM998-as Sergeant York 114M 1917-es könnyu harckocsi 31M1919-es közepes harckocsi 32Ml921-es közepes harckocsi
31-2M1922-es közepes harckocsi 31M1928-as közepes harckocsi
(D) 32-3M-911-es páncélvadász 106-7Malij Szoprovozsgyenyija
(MSZ) 34Matilda 27, 67, 68, 70Matilda II-es 52, 67, 68, 68Maus 58-62MB-3-as Tamoyo 148, 149MBT 1-es 163MBT-70-es 153--4, 165-6Merkava 113, 134-6, 134-5merüloképes (Tauchfahig)
harckocsi 46Mk I-es harckocsi 10, ll, 13,
14, 15Mk II-es harckocsi 14, 15Mk II-es könnyu harckocsi 34Mk IH-as harckocsi 14Mk IV-es harckocsi 6-7, fO-lI,
14-16, 16-8Mk V-ös harckocsi 8modem kínai harckocsik 143--46
Nagy-Britannia1. világháború 7-10,12-17II. világháború 67-77,82-6,
90-1háború közti idoszak 21-7háború utáni idoszak 114-19modern harckocsik 158-66
NC11NC27-es 28,34Németország
1. világháború 17-18II. világháború 44-63, 67-8háború közti idoszak 34,
39--41háború utáni idoszak 95,
151-54NORINCO 143normandiai partraszállás (1944)
74
nukleáris, biológiai, vegyifegyverek elleni védelem 105
Nyugat-Németország 151--4
OF--40-es 149Osorio (EE-TI-es) 142-43,148OTO Melara 101, 149, 152
önjáró lövegek 81,98, 106, 114,119
összetett rétegelt páncélzat159-160
P.26/40-es 40
P harckocsik (Olaszország) 38-9Pakisztán 144páncélzat
Blazer rendszeru 113Chobham 153, 160, 167döntött 76összetett rétegelt 166szilikonmagvas 104-5, 108
Panther lásd PzKpfw V-ösPanzerKamprwagen
Neubaufahrzeug (PzKprwNbFz) 40
Panzerjiiger-K (Kurassier) 151Panzerjiiger Tiger (P) Ferdinand
(Elefant) 52-3, 58Patton lásd M46-osPatton l-es lásd M47-esPatton 2-es lásd M48-asPatton, George tábornok 33Pershing lásd M26-os PershingPT-76-os 129, 130-31, 144,Pz58-as 121Pz61-es 121Pz68-as 120, 121-2PzKprw 35(t) 44PzKpfw 38(t) 39, 44, 45PzKpfw I-es 37,40,41,41,44PzKpfw II-es 39,41,44PzKprw IH-as 41,44-6,44,46,
47,48-50PzKpfw IV-es 41,44,45,46-9,
48,49, 52,87,91PzKpfw V-ös Panther 42-3,47,
49-51,50,53,54-5,56,91,173
PzKpfw VI-os Tiger 47,51-2,53-9, 57, 73, 174
PzKpfw Tiger II-es Ausf. B 57,58-9,58,60-1
PzKpfw VII-es (VK6501-es) 52
ragasztott harckocsipáncélzat(CMT) 25
Ram 88RAM II-es cirkáló harckocsi 89Renault
Auto-mitrailleuses 29Dl-es 29FT-17-es 12,14-5,19,19,22, 28, 30, 33--4, 36, 37R-35-ös 28
Renault Schneider, Char Bl 23,27-8
Rheinmetall 40,49, 147, 149,152, 154
Rock Island Arsenal 31,33,79Románia 38Rommell, Erwin 68
S-l-es (T-l/MU--4-es) 38S-harckocsi 149-51St-Chamond 12, 13,27Szaúd-Arábia 155Saurer 151
Scania 39Schneider 11-12,27Scimitar 164,164-5,166Scorpion 163--4, 171Sheridan 98-9, 1I{}--1Sherman lásd M4-es ShermanSho't 114-5, 1I6, 118SK 1051A Kurassier 105Skoda 37SMK 36SOMUA S-35-ös 29-30, 68Straussler- féle kettos meghajtás
70, 92Stridsdvagn (Strv) l03-as
144-5, 149-51Stuart IH/IVN-ös lásd M3-as
könnyu harckocsiStuart VI-os lásd M5-ös könnyu
harckocsiSturmgeschütz önjáró lövegek
46
SturmpanzerIV-es 47Sturmpanzerwagen A7V 16-7,
17-8
TI-es (amerikai könnyuharckocsi) 26-7
TI-es közepes harckocsi 31TIEl-es 31T2-es harcjármu 33T2El-es 31T5-ös közepes harckocsi 33T25-ös (USA) 92D7-es (M24-es Chaffee) 96T41-es (M41-es Walker Bulldog)
97-8, 100T42-es közepes harckocsi 100-2T43-as 114T48-as (M48-as) 102-3T69-es 101, 105T-1 /MU--4-es (S-l-es) 38T-I0-es 67, 128T-18-as 34T-26-os 26-7,34,T-27-es 34T-28-as 32,35T-32-es 35-6,63T-34-es 35,44-5,49,63,63-6,
64-5, 122T-35-ös 35-6T-37-es 30,34T--40-es 33T--44-es 122T-54-es 104, 105, 106, 122-3,
124-5,136-7, 139, 143T-54-es tuzvezeto rendszere
123T-55-ös 104, 121, 122, 123-5,
126-7,128-9,130T-62-es 113,134,136-7,
137-9,174T-64-es 138,139--41,142T-72-es 113,134,138-9,
141-2,141T-80-as 140,142,142,172T-I00-as (SMK) 35,66TAM 149Tamoyo MB-3-as 148, 149Tancik T-33-as 38Tankográd 64, 65Tetrarch 22,26,70,81Thyssen-Henschel 148Tiger lásd PzKpfw VI-osTipo 2000-es 19TK.3-as (lengyel kisharckocsi)
36, 38TK-X (Japán) 147TKF 37
TKS/TKW (Lengyelország)36-7
TNHB (LT-34-es) 38-9TNHP LT-38-as lásd PzKpfw
38(t)Tritton, Sir William 9, 18-9
USA 165-1721. világháború 21háború közti idoszak 30-3háború utáni idoszak 95-114harckocsik tömeg szerinti
osztályozása 96-7Közép-Kelet 133
Universal Carrier (Bren GunCarrier) 25
Va1entine 69-71Vickers-Armstrong 159, 163--4
6 t-s harckocsi 34, 37AIEl-es 22Carden-Loyd 25Centurion 117-8Churchill 71Cruiser 22könnyu harckocsik 25-7,66közepes harckocsik 21-2nehéz harckocsik 27-8Valentine 70
Vickers/FMC 5-ös 172-3Vijayanta 163VK3001-es (H)/(P) 52VK3002-es lásd PzKpfw V-ösVK4501-es (H)/(P) 52VK4503-as (H) lásd PzKprw
Tiger II-es Ausf. BVK6501-es (PzKpfw VII-es) 51
Walker Bulldog 97-8WB-I0-es 36Whippet 16,18, 19Wittman, Michael 56-57Williams, Joseph 102Wilson, Walter 9
XM551-es 98XM-60-as lásd M60
Ypres 15-16