ROMA GYEREKEK A SZEGREGÁLT OKTATÁSBAN SZÜLŐK ÉS GYEREKEK BESZÁMOLÓI

A Romani CRISS, romániai jogvédő szervezet, partnerségben a Harvard Egyetem Emberi és Egészségügyi Jogokért FXB Központjával, az Antigoné Egyesülettel, az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC), az Élet Együtt Civil Társulással és a Bulgáriai Integro Egyesülettel kidolgozta és megvalósította a Deszegregáció és Akció a Romákért az Oktatásban Hálózat elnevezésű projektet (DARE-Net projekt). A projektet az Európai Bizottság támogatta (Az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) az „Egész életen át tartó tanulás” („Lifelong Learning”) programján keresztül). A kiadvány a szerző álláspontját tükrözi, a Bizottság nem felelős az itt közölt információk bárminemű felhasználásáért.

BEVEZETŐ

A Deszegregáció és Akció a Romákért az Oktatásban Hálózat (Desegregation and Action for Roma in Education Network, DARE Net1) azért jött létre, hogy a különböz� országok roma civil társadalmát összekapcsolja, ezáltal lehet�vé téve számukra a roma gyerekek iskolai integrációját szolgáló jó gyakorlatok és sikeres kezdeményezések megismerését és átvételét az oktatásban. A DARE Net másik célja, hogy az oktatásért felel�s intézményeket rábírja arra, hogy teljesen elkötelez�djenek a roma gyerekek integrációja mellett deszegregációs lépések és a min�ségi oktatás biztosítása révén.

A projektben partnerek voltak: az Integro Egyesület (Bulgária), az Antigoné Egyesület (Görögország), az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány (Magyarország és Horvátország), Élet Együtt Civil Társulás (Civic Association Life Together - Csehország), és a Harvard Egyetemen FXB Központja az Emberi és Egészségügyi Jogokért (az Amerikai Egyesült Államok).

Az iskolai szegregáció gyakori jelenség Bulgáriában, Horvátországban, Görögországban, Romániában és Magyarországon, amelynek számos formája létezik. Lehet úgy szegregálni a roma gyerekeket, hogy külön osztályokba járnak, vagy külön épületbe, illetve külön iskolába, de a szegregált oktatáshoz tartozik az is, amikor cigány gyerekeket indokolatlanul, el�ítéletekt�l vezérelve sajátos nevelési igény�nek vagy enyhe fokban értelmi fogyatékosnak nyilvánítanak, és ennek következtében történik meg az elkülönítésük speciális iskolákban.

Azon túl, hogy az iskolai szegregáció fizikai, térbeli elkülönítés, amely önmagában is hátrányos megkülönböztetést jelent, hiszen a roma gyerekek önértékelését negatívan befolyásolja, az iskolai szegregáció majdnem mindig rossz min�ség� oktatással jár együtt. Ahhoz, hogy egyenl� esélyek legyenek elérhet�ek az oktatásban, szükséges, hogy az er�forrásokhoz egyenl� módon férjenek hozzá a gyerekek, ami nem áll fenn abban az esetben, amikor a roma gyerekek nem roma társaiktól elkülönítve tanulnak.

Az iskolai szegregáció nemcsak a gyerekekre hat, hanem a családra is, amint ezt majd látni fogjuk a következ�kben.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága már elítélte Csehországot, Magyarországot, Horvátországot és Görögországot az Emberi Jogok Európai Egyezményének az iskolai szegregációval történ� megsértéséért. Sajnos, rendszerszint� változásokra az iskolai szegregáció tekintetében ez idáig nem került sor ezen és hasonló ítéletek ellenére.

                                                                                                                         1 A “DARE” rövidítés az angol „dare” szót is felidézi, amelynek magyar jelentései: „mer”, „bátorságot vesz”, „szembeszáll”, „kihív (vmire)”.

A KIADVÁNYRÓL

Jelen kiadvány a DARE-Hálózat projekt részeként azzal a céllal készült, hogy tájékoztassa a közvéleményt a roma gyerekek iskolai szegregációjáról valamint a min�ségi és egyenl� esélyeket teremt� oktatás fontosságáról.

A következ� oldalakon jó néhány beszámolót találnak majd Bulgáriából, Csehországból, Horvátországból, Görögországból, Romániából és Magyarországról. Diákok, szüleik vagy olyan feln�ttek vallanak magukról, akiknek tapasztalatuk van a szegregált oktatásról. Néhány eset ezek közül bíróság, s�t, nemzetközi bíróság elé is került.

Jelen kiadvány célja, hogy bemutassa az iskolai szegregáció mérhetetlenül káros hatását úgy, hogy saját szavaikkal beszélnek err�l azok, akik személyesen megtapasztalták a szegregált oktatást. Jelenlegi és korábban végzett roma diákok és szüleik, akik vállalták, hogy megosztják tapasztalataikat, arról beszélnek, hogy miként látták a szegregációt, miként látják most, miként hatott az életükre az, hogy szegregált környezetben tanultak.

Néhány esetben a meghallgatottak azt is elmondják, hogy hogyan élték mega deszegregációt, és hogy milyen mértékben fogadta ezt el a nem roma környezet (nem roma tanárok és szül�k) valamint a roma közösség.

A partnerszervezetek szeretnék megköszönni és elismerésüket kifejezni mindazoknak, akik vállalták, hogy nyilvánosan beszámolnak az iskolai szegregációval kapcsolatos élményeikr�l.

GÖRÖGORSZÁG

Rövid áttekintés az iskolai szegregációról Görögországban

Görögországban jogi keretek biztosítják, hogy minden gyermek - görögországi születés� vagy külföldi - iskolai oktatásban részesüljön 6 éves korától 15 éves koráig. Ez a 6 osztályos általános iskolát és 3 évfolyamos “alsó szint�” középiskolát jelenti. A kötelez�en elvégzend� iskola után, az 1997-es oktatási reform szerint, kétfajta középfokú oktatási intézményben folytathatják tanulmányaikat a diákok: az “Eniaia Lykeia”-ban, ami az ún. egyesített, általános ismereteket nyújtó “fels� szint�” középiskola (kb. a magyar gimnázium megfelel�je) vagy a “TEE”-ben, amely szakképzést nyújt (kb. a magyar szakiskolának - korábban szakmunkásképz� - illetve

szakközépiskolának felel meg); és a két iskola átjárható, vagyis a diákok válthatnak iskolát a két típus között. Az Eniaia Lykeia 3 évig tart, és miután elvégezték, a diákok központi felvételi vizsgát tesznek, amely alapján fels�fokú tanulmányokba kezdhetnek. A második típusú középiskola (“TEE”) kett� (“A szint”) vagy három évig (“B szint”) tart2.

Görögországban az oktatáshoz joga van minden gyereknek, függetlenül attól, hogy a szülei

milyen jogi (rendezett vagy rendezetlen) státuszban élnek az országban. Ugyanakkor az EU Alapvet� Jogok Ügynöksége kutatásában kimutatta, hogy az általános iskoláknak kb. 35%-a szegregált Görögországban3.

Annak ellenére, hogy a szegregáció tiltott Görögországban is, a valóságban sok iskolában létezik. Számos próbálkozás volt arra, hogy a roma gyerekeket bevonzzák és megtartsák az iskolákban, de ezek csak korlátozott mértékben voltak sikeresek (azokon a területeken, ahol m�ködtek ezek a programok és csak arra az id�re, ameddig a program tartott)4. Számos

                                                                                                                         2 I. Dimitrakopoulos, (2004), Analytical Report on Education in Greece (A görög oktatási rendszer elemz� vizsgálata, 2003), Görögország Országos Koordinátora (National Contact Point for Greece) – ANTIGONE, Információs és Dokumentációs Központ, Athén. 3 FRA, Oktatás: Education: The situation of Roma in 11 EU Member States. Roma Survey - Data in Focus (A romák helyzete 11 EU tagállamban. Roma kutatás – Adatok a fókuszban, 2014). 4 A. Triandafyllidou and R. Gropas (2011), “Migrants and Political Life in Greece: Between Political Patronage and the Search for Inclusion” (Bevándorlók és politikai élet Görögországban: a politikai támogatás és a társadalmi befogadás keresése között) South European Society and Politics, megjelent: I-First 2011. szeptember 23-án.

deszegregációs kezdeményezésnek csak korlátozott mérték� (helyi) sikere volt vagy egyszer�en sikertelen volt.

A többségi görög szül�k és a helyi önkormányzatok deszegregációs törekvésekkel szembeni ellenállása számos görögországi településen észlelhet� volt. Szül�k és tanárok informálisan szövetkeztek (néha a helyi hatóságok támogatásával) és megakadályozták a deszegregáció irányában tett vagy tervezett lépéseket (pl. iskolabuszok biztosítása). A roma gyerekek iskolai szegregációja létez� probléma5. Ebben az összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számos esetben elítélte Görögországot, mert megsértette az oktatáshoz való jogot és a roma gyerekek hátrányos megkülönböztetésének tilalmát6.

Roma gyerekek és szülők vallomásai a szegregációról

A következ� interjúkban, amelyeket görögországi roma közösségekben készítettünk, a roma gyerekek és szül�k szabadon kifejezhették saját tapasztalataikon alapuló véleményüket arról, hogy milyen a romák helyzete az oktatásban.

Különös hangsúlyt fektettünk azokra az interjúkra, amelyekben a szegregált oktatás áldozataival beszélgettünk, attól függetlenül, hogy �k tudatában voltak-e annak, hogy a szegregált oktatás hátrányos megkülönböztetés és sérti jogaikat. Ugyanakkor az interjúk között szerepelnek olyan beszámolók is, amelyek integrált körülményekr�l szólnak. Az interjú el�tt nem tudtuk, hogy melyik esettel

találkozunk. Integrált környezetben is el�fordulhat, hogy hátrányosan megkülönböztetik a roma diákokat.

Ezen túlmen�en, az integrációról szóló beszámolók azért is fontosak, mert bemutatják a deszegregációs intézkedések pozitív hatásait. Azt mutatják, hogy a hatékony, több ágazatban,

                                                                                                                         5 Lásd “ANTIGONE” Éves Beszámoló 2011, 2012 és 2013; Görögországi ombudsman, Gyermekjogi osztály, Árnyékjelentés az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához (2012 április), elérhet�: < http://www.synigoros.gr/resources/parallel-report-un--3.pdf >; Gyermekjogi Bizottság, A jelentést tev� államok beszámolóinak elemzése az Egyezmény 44. cikke alapján, Görögország, (2012 augusztus), elérhet�: < http://www2.ohchr.org/english/bodies/crc/docs/co/CRC_C_GRC_CO_2-3.pdf >. Lásd még: az Emberi Jogok Görög Nemzeti Bizottsága (GNCHR): GNCHR, “Comments on the draft Second periodic Report of Greek Republic on the International Covenant on Civil and Political Rights”, 2013, <http://www.nchr.gr/images/pdf/apofaseis/ellinikes_ektheseis_en_ell_org/OHE/Parathrhseis_EEDA_prosYPEKS_DSAPD.pdf>; GNCHR, “Report and Proposals on the Roma rights”, Éves Beszámoló 2009, 100. oldaltól kezd�d�en; GNCHR, “Proposals for the Protection of Roma in Greece”, Éves Beszámoló 2001, 179. oldaltól kezd�d�en 6 Sampanis és társai kontra Görögország (2008), Sampanis és társai kontra Görögország (2012), Lavida és társai kontra Görögország (2013).

egymással összehangoltan hozott intézkedések révén van esély arra, hogy alapvet�en javítsunk a roma gyerekek oktatási színvonalán, szemben a szegregációval. Ezt világosan kifejezik azok a roma szül�k, akik felismerték az integrált oktatás fontosságát.

Azért, hogy tiszteletben tartsuk a megkérdezettek kívánságát és személyes adatainak védelmét, neveiknek csupán a kezd�bet�jét használjuk. Egyedül Sampanis úr engedélyezte, hogy a teljes neve megjelenjen. Sampanis a Sampanis és társai kontra Görögország ügy egyik felperese volt – az eljárás azzal zárult, hogy az EJEB elítélte Görögországot, mert az megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkét (diszkrimináció tilalma) és az 1. számú Kiegészít� Jegyz�könyv 2. cikkét (oktatáshoz való jog).

DENDROPOTAMOS - THESSZALONIKI

Dendropotamos Thesszaloniki legnagyobb romák által lakott városrésze. Ez az elszigetelt városrész a település peremén 5 km-re található a városközponttól. 5000 ember él itt, akiknek több mint kétharmada valamelyik roma csoportba tartozik. A városrész iskoláiba többnyire a környéken lakó roma gyerekek járnak. Az ott található három általános iskola közül az egyikben a roma gyerekek aránya eléri a 97%-ot.

E. M. E. M. asszonynak négy gyermeke van: két tizenhat éves ikerfiú, akik els�s középiskolások, egy tízéves fiú, aki az általános iskola ötödik osztályába jár és egy nyolcéves gyermek, aki második osztályos.

Mindegyik gyermek a környéken található iskolákba jár, amelyek a roma gyerekek arányát tekintve gyakorlatilag szegregált intézmények.

- Amikor az ikrek kezdték az általánost, ez a 2005-2006-os iskolaévben volt, körülbelül 400 gyerek járt oda és annak majdnem a fele nem volt cigány.

A legnagyobb probléma ezzel az iskolával az volt, hogy az épület szörnyű rossz és veszélyes állapotban volt.

Amiatt, hogy az épület ilyen borzalmas állapotban volt, évr�l évre…

… szinte valamennyi nem cigány szülő elvitte a gyerekét egy másik iskolába, egy másik környékre.

Sok roma szül� is el akarta vinni a gyerekét biztonságosabb iskolába és megpróbálták beíratni �ket abba az általános iskolába, amely a legközelebbi városrészben van, egy másik önkormányzat irányítása alatt és ahová a nem roma szül�k legtöbbje beíratta a gyerekét.

Adminisztratív trükközés miatt sajnos egyik cigány gyereket sem sikerült átíratni vagy beíratni másik iskolába. Az iskola igazgatója, ahová megpróbálták beíratni �ket, arról kért igazolást, hogy abba a körzetbe vannak bejelentve lakóhely szerint, ahol az iskola van7, de persze, tudta, hogy ez lehetetlen.

Akkor tettek csak kivételt, ha a gyereknek volt valami rokona vagy közeli családi barátja a körzetben, aki hajlandó volt nyilatkozni hivatalos papíron, aláírással, hogy a gyerek

                                                                                                                         7 Görögországban törvényi el�írás, hogy a tanulók a lakóhelyühöz tartozó iskolába járnak.

náluk lakik. Ha ezt meg tudták oldani, akkor a gyereket felvették az iskolába.

Amikor az ikrek befejezték az általánost, hét nem roma osztálytársuk átment abba a középiskolába, amelyik ebben a másik

kerületben van, annak ellenére, hogy nekik sem volt olyan papírjuk, amivel igazolták volna, hogy ott laknak. Ugyanakkor az unokaöcsémt�l kérték ezt a papírt, így nem is tudott átiratkozni.

Így ugye, érthet�, hogy a romáknak az egyetlen lehet�sége az maradt, hogy saját körzetük iskolájába járjanak, ami aztán így hamarosan szegregált iskola lett.

Annak ellenére, hogy itt szegregáció van, semelyik illetékes hatóság, sem az önkormányzat nem tett lépéseket, például iskolabusz indítással, hogy a mi gyerekeink is valamelyik másik kerület iskolájába járhassanak.

Ellenkez�leg, az történt, hogy a más kerületekben él� cigány gyerekeket is ide, ebbe a szegregált iskolába kezdték el

buszoztatni, mert azok az iskolák, amelyekhez közel laktak, nem vették fel �ket.

Az én személyes tapasztalatomból kiindulva azt tudom mondani, hogy nagyon fontos az, hogy ne szegregált iskolába járjanak a

gyerekeink, és nemcsak amiatt, hogy együtt lehessenek a többi gyerekkel, hogy befogadják �ket, hanem amiatt is, hogy magasabb szint� tudást érjenek el. Amikor az én ikergyerekeim jártak az általános iskolába, ahol akkor még a tanulók 50%-a nem roma volt, akkor láttam, hogy a két kisebbik fiamhoz képest sokkal több energiát fektettek a tanulásba, a házi feladat elkészítésébe, azért, hogy ne tartsák �ket butábbnak.

A diszkrimináció, amit átélünk, sokszor nem áll meg a szegregációnál. A tanárok sokszor durván bánnak a gyerekeinkkel.

Amíg néhány tanár kiteszi a lelkét, hogy a gyerekeket motiválja, hogy minél inkább részt vegyenek a tanórai munkában, és így minél többet tanuljanak, vannak tanárok, akiket az egész nem érdekel.

Azt a sztereotípiát terjesztik, hogy a romák szegények és tudatlanok, és a tanulás nem érték náluk, számukra nem fontos, hogy iskolába járjon a gyerekük.

És pont ez a sztereotípia, ez a hozzáállás, no meg az, hogy néhány szül� tényleg nem tör�dik azzal, hogy tanul-e a gyereke, olyan légkört teremt, ami nem motiváló és alacsony

iskolai teljesítményt eredményez. Mindez nem sok reményt kelt arra, hogy a romák

életkörülményei javulni fognak és hogy a roma közösségek integrálódnak a társadalomba.

I. Z. I. Z. asszonynak van egy tizenhárom éves lánya és egy tizenkét éves ikerpár gyermeke. Az ikrek koraszülöttek voltak, 22 hétre születtek, ezért mindkett�nek egészségügyi problémái vannak. Egyiküknek mozgászavara van, másikuknak szervi problémái vannak, mindkett�nek agykárosodása is volt.

A helyzetüket nehezíti, hogy a férje börtönben van és így a gyerekekr�l egyedül kell gondoskodnia.

Lányáról ezt mondja I. Z:

- Sok nehézséggel fejezte be az általános iskolát, mert a tanárja, aki az utolsó 3 évben tanította, nem volt jó tanár. Igazat megvallva, az egész osztálynak problémái és nehézségei voltak. Amikor a lányom elkezdte a középiskolát, majdnem rögtön abba is hagyta az iskolát.

Azért, hogy mégis járjon valahova iskolába, azt tanácsoltam neki, hogy járjon még egy-két évet az általánosba, azért hogy meglegyen az alapja a következ� iskolai szinthez. Sajnos, ezzel a lehet�séggel sem szeretne élni most.

Könny� belátni, hogy nemcsak az a baj, hogy szegregált iskolába járnak a gyerekeink, hanem ezen túlmen�en az is, hogy ez milyen színvonalú oktatást jelent. Mert amíg néhány tanár jól végzi a munkáját és tényleg motiválja is a gyereket a tanulásban és abban, hogy folytassa az iskolát, néhányuk egyáltalán nem tör�dik azzal, hogy milyen sajátos igényeik lehetnek a tanulóknak.

Amikor a lányom elkezdte az általános iskolát, a férjem és én azt akartuk, hogy egy olyan iskolába járjon a szomszédos kerületben, ahová romák és nem romák vegyesen járnak. Abban a kerületben élnek rokonaink, akiknek ugyanilyen idős gyerekeik vannak és jó lett volna, ha velük együtt kezdi ott az iskolát.

Sajnos, ez nem sikerült, mert a beiratkozáshoz olyan hivatalos papírt kért az iskola, hogy a gyerek az iskola körzetébe van bejelentve.

Az ikrek sajátos helyzetére vonatkozóan ezt mondta I. Z.:

- Amikor hatévesek lettek, megpróbáltam beíratni �ket olyan iskolába, ahol sajátos

nevelési igény� gyerekeket tanítanak,8 mert �k betegek, fogyatékaik vannak, de mivel nem tudtam a szállításukról gondoskodni, el sem tudták kezdeni az iskolát.

Néhány évvel kés�bb, amikor kilenc évesek lettek, a “Roma gyerekek oktatásáért” nev� programnak és a programért felel�s szociális munkás óriási támogatásának köszönhet�en, sikerült �ket beíratni a körzetünkben található normál általános iskolába. Jelenleg egyikük hatodikos, a másik pedig negyedikes.

Ez a program gondoskodik arról, hogy egy pedagógus-asszisztens segítse az értelmileg vagy testileg sérült gyerekeket, vagy akiknek tanulási nehézségeik vannak. Mivel azonban a program néhány hónap múlva befejez�dik és nem biztos, hogy a hosszabbítás iránti kérelmet jóváhagyják, nem tudom, hogy továbbra is megkapják-e ezt a segítséget az ikreim.

Abban reménykedve, hogy a gyerekeimnek sikerül beilleszkedniük a társadalomba és elfogadják őket, azt szeretném, hogy a lakókörzetünkön kívüli integrált iskolába járjanak.

Ez az egyik ok, ami miatt abban reménykedek, hogy ha kijön a férjem, akkor lesz arra lehet�ségünk, hogy a város egy másik részébe költözzünk és akkor a gyerekek jobb iskolába járhatnak, nekünk meg jobb munkalehet�ségünk lesz és így az életszínvonalunk is javulhat.

D. T.

                                                                                                                         8A görög oktatási rendszerben külön oktatási intézmények léteznek a sajátos nevelés� igény�, fogyatékkal él� gyermekek számára, amelyek a normal iskolák (általános és középiskolák) mellett m�ködnek.  

D. T. asszony negyvenöt éves és két gyermeke van, egy tizenhat éves és egy tízéves. Mivel elvált, egyedül kellett gyermekeir�l gondoskodnia.

- A fiatalabbik fiam most negyedikes itt a körzeti iskolában – mondja az asszony. - Mindegyik osztálytársa roma, de ez nem okozott sose gondot. Én úgy gondolom, hogy a tanároknak kulcsszerepük van abban, hogy motiválják a gyerekeket abban, hogy elmenjenek az iskolába és jó eredményeik legyenek. Ha képesek lennének lekötni a gyerekek figyelmét az órán és bevonni �ket az órai munkába, akkor kevesebb gyerek hagyná abba az iskolát.

Konkrétan az én gyerekemmel kapcsolatban elmondhatom, hogy szerencsés volt, mert neki végig jó tanárai voltak, akik odafigyeltek a gyerekekre és segítettek nekik.

Ha valamilyen probléma adódik, akkor azonnal jelzik azt a szül�knek és így, a mi esetünkben, az iskola és köztem nagyon jó az együttm�ködés.

Általában véve az oktatás színvonala alacsonyabb a mi iskolánkban, mint más körzetek, városrészek iskoláiban. Véleményem szerint ez az egész oktatási rendszer hibája, nem annyira a tanároké, akik a legtöbb esetben mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeinket jól oktassák.

Abban az általános iskolában, ahová a fiam jár, van egy összevont osztály azoknak a tizenéveseknek, akik még nem fejezték be az általánost, de ez, bár nagyon fontos, nem oldja meg a problémát.

Ezzel a tanévvel kezd�d�en az általános iskola átköltözött egy másik épületbe. Ezt megel�z�en, egy régi, kényelmetlen és abszolút veszélyes épületben volt az iskola. Bár már 2003-ban alkalmatlanná nyilvánították az épületet, csak tíz évvel kés�bb értük el, hogy a gyerekeink egy biztonságos, új épületben tanulhassanak.

Úgy gondolom, hogy bár ez az iskola, ami a körzetünkben van, gyakorlatilag szegregált, az a megoldás, hogy bezárják és a gyerekeket más környez� városrészek, kerületek iskoláiba írassuk, hogy így vegyes osztályokba kerüljenek, több problémát fog szülni, mint hasznot.

Anyaként nekem nagyon fontos, hogy közel legyek az iskolához, el�ször is azért, mert így lehet�ségem van rendszeres kapcsolatban lenni az iskolával, másodszor pedig azért, mert ha bármi baj van, például a gyerekem nem érzi jól magát, akkor néhány perc alatt az iskolában tudok lenni. Ezen túl, így, hogy közel vagyunk az iskolához, részt tudunk venni az iskolai rendezvényeken, például színházi el�adásokon, ünnepségeken, meg egyéb programokon, amit az iskola szervez.

A. T. A. T. tizenhét éves és Dendropotamos-ban az édesanyjával, édesapjával és két testvérével él együtt.

Saját élményét meséli el:

- A harmadik év végéig abba az általánosba jártam, ami a mi körzetünkben van. Aztán amikor befejeztem a harmadikat, a családommal el kellett költöznünk máshová, mert itt elkezdtük építeni az új házunkat és nem volt hol lakjunk. Ezért a negyedik és ötödik osztályt nem itt jártam, hanem abban

a körzetben, ahol ideiglenesen laktunk, miel�tt visszajöttünk volna Dendropotamos-ba.

Abba az osztályba, ahová els�t�l harmadikig jártam és ahová visszajöttem, amikor beköltözhettünk az új házunkba, roma és nem roma gyerekek is jártak; a többség roma volt, kevesebben voltak a nem romák, f�ként oroszok és albánok. Néha volt veszekedés a roma és nem roma gyerekek között, de ez nem fordult sose komolyabbra, csak ami szokásos gyerekek között.

Ezzel szemben, abba az iskolába, ahol a negyediket és az ötödiket végeztem, csak négy roma tanuló volt az egész iskolában, és ebbe már magamat és a testvéremet is beleszámoltam.

Néhány osztálytársam csúfolt amiatt, hogy cigány vagyok, néhányan meg nem szerettek, mert számukra az valami nagyon rosszat jelentett, hogy valaki cigány.

Szerencsére én nagyon er�s vagyok és türelmes, és soha nem reagáltam, amikor így beszéltek az osztálytársaim. Az ilyen magatartás engem soha nem bántott és soha nem vette el a kedvem. Én mindig is büszke voltam arra, hogy cigány vagyok és az ilyen rasszista megnyilvánulások csak növelték a büszkeségem.

Annak ellenére, hogy sok előítélettel találkoztam már nem romák részéről, én soha nem lettem rasszista, mert azt gondolom, hogy senki se ítélje meg a másikat anélkül, hogy ismereteket szerezne a világról, hogy megismerné mások kultúráját és hagyományait. Emlékszem, sokszor volt, hogy megpróbáltam megmagyarázni a

barátaimnak, hogy nem minden roma bűnöző vagy koldus, amit a tévé meg az újságok mutatnak.

Eddig az iskolában a tanárokkal soha nem volt semmi bajom. A tanárok általában tisztában vannak a romák nehézségeivel, és így a legtöbbször próbálják megérteni és segíteni a roma gyerekeket.

Néha az inkább el�fordul, hogy a diákoknak van baja a tanárokkal. Igazából sok fiatal csak azért megy iskolába, hogy ne legyen otthon egész nap, nem pedig azért, hogy a jöv�jük szempontjából valami fontosat megtanuljanak.

A másik dolog az, hogy sok fiatalt a barátai befolyásolnak, és ha a barátai abbahagyják az iskolát, akkor �k is ezt teszik.

Szerencsére az én szüleim engem mindig arra biztattak, hogy tanuljak tovább – most a középiskola utolsó évében vagyok. Gyerekkorom óta arra tanítanak a szüleim, hogy milyen fontos az iskola és a tanulás ahhoz, hogy az ember javítson az

életkörülményein, a jöv�je szempontjából, hogy széles látókör� legyen és be tudjon illeszkedni a társadalomba.

Ami a roma közösségek felkarolását illeti, tudom, hogy az elmúlt néhány évben az Európai Unió sok támogatást adott azért, hogy javuljon a romák helyzete és a társadalomba integrálódjanak, de amennyire én tudom, ez a pénz sose jutott el a romákhoz. A romákat csak eszközül használják a politikusok és a különféle pártok a saját érdekeikhez, és ez az egyik oka annak, hogy az emberek többsége kiábrándult a politikából.

Az is igaz, hogy vannak romák, akik még mindig nagyon ragaszkodnak bizonyos régi hagyományokhoz és szokásokhoz, és ez nekem azt mutatja, hogy �k nem igazán

akarnak integrálódni. Nem azt mondom, hogy el kell felejtenünk a hagyományainkat és a kultúránkat, de van egy pont, amikor el�re kell lépnünk.

A romák integrációja nemcsak a gádzsókról szól és az ő elkülönülésükről a romáktól, hanem mindkét oldalon egy megoldandó feladat.

A valóság az, hogy sok roma inkább elszigetelten és a peremre szorítottan él, mert attól fél, hogy visszautasítják. Még akkor is, ha a nem roma emberek 90%-a

elfogadja �ket, attól a maradék 10%-tól fognak félni.

ASPROPYRGOS - ATHÉN

Az Athén közelében fekv� Aspropyrgos teljes területén 5000 roma él, közülük 1500 f� (230 család) Sofos területén – a Psari telepen vagy a környékbeli kis lakásokban. A környék jól ismert az iskolai szegregációs problémákról. A Psari telepen él� romák 2004 óta próbálkoznak azzal, hogy beírassák a gyerekeiket a 10-es vagy a 11-es számú helyi általános iskolákba, de hiába. A görög kormány 2002 óta tisztában van azzal, hogy a telepr�l a gyerekek nincsenek egyik iskolába se beíratva. Az Egészségügyi Minisztérium képvisel�i meglátogatták a romatelepet és megállapították, hogy a roma gyerekek nem részesülnek általános iskolai oktatásban, és megállapították azt is, hogy semmilyen er�feszítés nem történt, hogy ezeket a gyerekeket beírassák a helyi általános iskolákba.

2012. december 11-én, a Sampanis és társai kontra Görögország ügyben másodszor ítélt úgy az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy Görögország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkét (diszkrimináció tilalma) és az 1. számú Kiegészít� Jegyz�könyv 2. cikkét (oktatáshoz való jog). A bíróság megállapította, hogy a 2008-as bírósági döntés óta (amelyet szintén Sampanis és társai kontra Görögország néven neveznek), a romák helyzete nem változott Görögországban és továbbra is hátrányos megkülönböztetést szenvednek el az oktatás területén. A roma gyerekeket továbbra is szegregálják az iskolákban: speciális osztályokba teszik �ket vagy olyan iskolákba, ahová csak roma gyerekek járnak és ahol alacsonyabb színvonalú az oktatás, mint a többi iskolában.

SPYROS SAMPANIS

Spyros Sampanis az egyik felperes volt a Legfels�bb Bíróság el�tt folyó ügyben. Két gyermeke van, akik még iskolába járnak: lánya, a 17 éves Paraskevoula és 15 éves fia, Christos.

Mindkét gyermek, a köztük lév� korkülönbség ellenére a középiskola els� osztályába jár. Ez amiatt lehetséges, hogy a környéken él� roma szül�k gyakran halogatják a beiratkozást, mert körülményeik demotiválják �ket (pl. konfliktus nem roma szül�kkel, pénzügyi nehézségek a családban, stb.).

A gyerekek Aspropyrgos város 12-es számú iskolájába járnak, ahol negyven roma diák tanul.

- Sok éven keresztül próbáltam �ket átíratni a 11-es számú iskolába, amely egy integrált

iskola, de a hatóságok nem engedték. - mondja Sampanis.

Az átiratkozás kalandos volt: 2005 októberében, amikor civilek végre meggyőzték az Oktatási Minisztériumot, hogy rendelje el, hogy a roma gyerekeket átvegyék az integrált iskolába, a nem roma szülők fizikailag megakadályozták, hogy a gyerekek bejussanak az iskola épületébe, sértegették és lökdösték a gyerekeket és az őket kísérő civileket.

Ezenfelül, a nem roma szül�k egyesületének elnöke videóinterjúban a roma gyerekek oltási igazolásait mutatta meg kamerában, azt állítva, hogy a gyerekek nem kapták meg a szükséges véd�oltásokat. Az oltási igazolásokhoz megkérd�jelezhet� módon jutott hozzá, valószín�leg az iskolától. A Görög Adatvédelmi Hatóság ugyanakkor

17/2003 döntésében megállapította, hogy az ilyen jelleg� adatok “különleges adatoknak” min�sülnek és az iskolaorvosnak szigorúan bizalmasan kell ezeket kezelnie.

Ezután a civilek meger�sítést kértek a rend�rségt�l és kérték a garázdálkodó nem roma szül�k letartóztatását. Körülbelül egy óra múlva további rend�ri egységek érkeztek a helyszínre és a roma gyerekek így bejutottak az iskolába. A roma gyerekekért fellép� civil szervezet, a Görög Helsinki Monitor ügyvédje ez után a rend�rségre ment, hogy feljelentést tegyen a nem roma szül�k ellen. A rend�rségen jogtalanul fogva tartották, mindaddig, amíg a rend�rök meg nem gy�zték a nem roma szül�k egyesületének elnökét, hogy � is tegyen feljelentést az ügyvéd ellen.

A civilek támogatása ellenére, a nem roma szülőknek sikerült fenntartani a szegregáló gyakorlatot a városban.

Ezekb�l az okokból kifolyólag, más roma szül�kkel együtt, úgy döntöttem, hogy a Görög Helsinki Monitor segítségével beadom a keresetet az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ebb�l lett a híres Sampanis per.

Az a szegregált iskola, ahová a gyerekeim most járnak, konténerekből van összetéve és ott minden gyerek egy csoportban tanul. Ez az elszigeteltség érzését kelti, mert ez a hely egy kis erdőben van, a várostól távol.

Ugyanakkor a nem szegregált 11-es számú iskolába több mint 600 gyerek jár – mind nem roma származású két gyerek kivételével – és ez nyilvánvalóan teljesen más lehet�ségeket teremt a kapcsolatokra és az

egymástól való tanulásra. Fontos megemlíteni, hogy az én házamtól a 11-es és 12-es számú iskolák nagyjából ugyanolyan távolságra vannak, vagyis a mi esetünkben az iskolától való távolság nem kéne, hogy akadályt jelentsen a beiratkozásnál.

Természetesen nem vagyok elégedett az oktatás színvonalával a 12-es iskolában. �szintén úgy gondolom, hogy a szegregált iskola nem teremt jó feltételeket a tanuláshoz.

Az, hogy nincsenek az iskolában nem roma tanulók, megfosztja a gyerekeket az egészséges versenytől, ami ösztönözné őket arra, hogy fejlődjenek. Én úgy gondolom, hogy ez a szegregáció rossz hatással lesz a gyerekeim jövőbeli tanulmányira, mert nem fognak tudni beilleszkedni a görög oktatási rendszerbe és a görög többségi társadalomba.

A szegregáció mellett egy másik probléma ezzel az iskolával kapcsolatban, hogy van, amikor csak 10 gyerek van órán, mert a többiek, akik néhány kilométerrel arrébb laknak, egy külön busszal tudnak csak eljutni az iskolába, amit az önkormányzat üzemeltet. Ez a buszjárat nem tölti be a célját megfelel�en, mert amikor az id�járási viszonyok rosszak, a buszvezet� nem várja be a gyerekeket, így aztán nekik meg elmegy a kedvük az iskolába járástól.

Úgy gondolom, hogy csak az iskolát megel�z� vagy kiegészít� oktatás, az óvoda vagy a tanodás foglalkozások, amelyek segítenek abban, hogy egyenl�bb esélyekkel induljanak a gyerekeink az integrált iskolában, csak

azoknak lenne szabad, hogy a romák lakóhelyéhez közel, a telepeken legyenek.

Még akkor is, ha a 12-es iskola tanárai jó szándékúak, mind szakmailag, mind emberileg, és rendesen bánnak a roma gyerekekkel, nem elég az, hogy elkötelezettek ahhoz, hogy jó színvonalú oktatást biztosítsanak. Néha az iskola általános állapota olyan, hogy megakadályozza őket abban, hogy tanári kötelességüknek eleget tegyenek.

Egy másik ok, ami miatt azt gondolom, hogy az integrált oktatás jobb, az az, hogy a roma gyerekek verekszenek és bántják egymást, amikor nem figyelik �ket nemromák.

Ez az jelenti, hogy ha van nem roma az iskolában, akkor a roma gyerekek valószínűleg félénkebbek, udvariasabbak és nem keverednek olyan könnyen konfliktusba.

A mi közösségünkben van egy roma mediátor, aki maga is roma. Én úgy látom, hogy nagyon fontos az � munkája, mert � tudja, hogy hogyan kell bánni a gyerekeinkkel és, beszéli a nyelvünket, és megvan a tekintélye is, hogy iskolai fegyelemre buzdítsa �ket. Ez a mediátor segíti a tanárokat is, hogy hatékonyabban tudják ellátni a feladatukat.

Amikor más roma szül�kkel együtt úgy döntöttem, hogy eljárást indítok a bíróságon a szegregáció miatt, a Görög Helsinki Monitor segített. �k nagyon aggódtak a szegregált osztályok miatt Aspropyrgos-ban és egy próbapert szerettek volna indítani.

Sajnos nem történt változás a gyerekek oktatásában az ügyet követ�en, és egyel�re a bírói döntés sem hozott változást. A 11-es és 12-es iskola tanárai nem reagáltak különösebben az ügyre, úgy gondolják, hogy a görög kormányzatnak kell megoldást találnia a problémára.

Az ügy egyetlen következménye az lett, hogy a gyerekeim az eljárás ideje alatt bizonytalanok voltak, hogy mi fog történni, mi lesz a végkifejlet, most meg, hogy a szegregáció folytatódik olyan érzésük van, hogy kirekesztették �ket és a görög társadalom elutasítja �ket. Ezeknek az érzéseknek az ellenére, a tanáraikhoz f�z�d� kapcsoltuk nem romlott meg, mert nem hibáztatják �ket a szegregációért és a kirekesztésért.

Annak ellenére, hogy eddig még nem lett jobb a helyzet, bízom abban, hogy valami javulás fog történni, mert a kormány nem söpörheti csak úgy félre az Európai Bíróság határozatát

AGIA VARVARA - ATHÉN

Agia Varvara, Athén kertvárosa, sokak szerint azon kevés görög település közé sorolható, ahol a romák társadalmi befogadása nagymértékben megvalósul.

Az egyetlen népszámlálás, amelyet a görög hatóságok az Agia Varvarai Görög Romák Egyesületével közösen végeztek, 3134 roma személyt számlált9. A teljes lakosság 40.000 f�.

M. BA. M. asszonynak van egy tizenegy éves lánya, aki hatodik osztályos abban a környékbeli

                                                                                                                         9 http://dspace.lib.ntua.gr/bitstream/123456789/5871/1/prattosg_roma.pdf

iskolában, amelyik a legközelebb van hozzájuk, bár van néhány másik iskola is, amely szintén nincs messze t�lük.

- Nagyon elégedett vagyok ezzel az iskolával és nem volt semmiféle nehézségem, amikor beírattam a lányom ide - mondja az asszony. - Az oktatás színvonala teljesen megfelel�, a tanárok mindent megtesznek a gyerekek érdekében, és nem tesznek különbséget a gyerekek között.

A roma és nem roma gyerekek között jó a kapcsolat és a családok és szül�k is jóban vannak egymással, nem érezni semmiféle megkülönböztetést.

Úgy gondolom, hogy az integrált iskola a legjobb oktatási modell arra, hogy mindenféle megkülönböztetést és kirekesztést felszámoljunk.

Ha lehetséges lenne, egyenl� számú roma és nem roma tanulót kéne egy osztályba tenni, és így minden gyerek hozzászokna a sokféleséghez

Ezzel szemben, ha egy gyerek szegregált iskolába jár, pszichés problémái lesznek és nehezen fog alkalmazkodni a gyakorlatban a görög oktatási rendszerhez és később a görög társadalomhoz.

Mindenesetre, amire szükség lenne, az egy olyan támogató szolgálat, ahol az iskolán kívül foglalkoznak és tanulnak azzal a gyerekkel, akinek szüksége van erre,

függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma.

Ugyanakkor ez a szolgálat fontosabb lenne a romáknak, mert a legtöbb roma szül� nem képes arra, hogy segítsen a gyereke házi feladatában, mert maguk is iskolázatlanok.

P. D.

P. D. fia tizennégy éves és els� osztályos egy közeli középiskolában. Az apa ezt meséli:

- Nem ütköztem semmilyen problémába a fiam beíratását illet�en, viszont a fiam lemaradt a tanulásban, ugyanis egy évet ki kellett hagynia amiatt, hogy kénytelenek voltunk átköltözni Krétáról, mert a gazdasági válság miatt be kellett zárnom az üzletemet.

Ha lennének segítő szolgáltatások azoknak a roma gyerekeknek, akik máshonnan érkeznek, a fiamnak könnyebb lett volna beilleszkednie és nem kellett volna évet ismételnie.

Mindenesetre az oktatás színvonala teljesen kielégít� ebben az iskolában és a tanárok minden gyereknek segítenek faji hovatartozásától függetlenül. Általában elmondható, hogy a roma és nem roma diákok között jó a kapcsolat és a nem roma szül�k ritkán mutatnak rasszista magatartást. Az biztos, hogy sokkal jobb a hozzáállásuk, mint a legtöbb nem roma szül�nek.

A szegregált oktatás véleményem szerint falakat emel a diákok közé és hozzájárul ahhoz, hogy egy kettéosztott társadalomban élünk.

Ugyanakkor tudom, hogy a mi körzetünkben is vannak osztályok, s�t iskolák, ahol a tanulók túlnyomó többsége roma, de azt nem tudom, hogy ez probléma-e, mert ez a helyzet közvetetten arra kényszeríti a hatóságokat, hogy odafigyeljenek a roma tanulók igényeire is.

Véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy mivel sok roma szül� tanulatlan, a legtöbb roma tanulónak nagyon szüksége volna iskolán kívüli foglalkozásokra és gyakorlásra. Ennek ellenére a görög kormány két évvel ezel�tt megszüntette az iskolaórák utáni foglalkozások támogatását.

Ez a változás negatívan érintett minden alacsony jövedelm�, szegény családot, akiknek nincs pénzük arra, hogy magántanárt vagy profitorientált szolgáltatást fizessenek meg, de az olyan társadalmilag hátrányos helyzet� csoportot, mint a romák, különösen rosszul érintette, mert, ahogy említettem, a roma szül�k iskolázatlanságuk miatt nem tudnak segíteni a gyerekeiknek.

SPATA - KELET-ATTIKA

Spata egy kisváros 20 km-re Athént�l. A város romatelepén 150 roma lakik, akik Spata városában rendelkeznek lakcímmel. A lakhatási viszonyok min�síthetetlenek: nincs víz és villany a telepen.

A telepen 55 három év feletti, 35 általános iskolás korú, és 15 óvodáskorú gyermek él. Ugyanakkor az elmúlt másfél évben a gyerekek nem jártak iskolába (óvodába sem), mert a körzeti iskola igazgatója nem vette fel �ket.

Nyilvánvaló, hogy szegregációról van szó, hiszen a telepen él� gyerekek teljesen ki vannak zárva a görög oktatási rendszerb�l és nem érintkeznek a többi diákkal. Jelenleg egyeztetések folynak Spata önkormányzata, az Athéni Egyetem és a roma közösség között, hogy megoldást találjanak a problémára.

V. K. V. K. tizenegy éves fiának másfél éve abba kellett hagynia az iskolát. A 3-as számú iskolába járt, amely a romatelephez legközelebb, onnan 7 km-re található.

Míg az iskola el�z� igazgatója pozitívan állt a romákhoz, és minden roma gyerek beiratkozhatott nála, az új igazgató, aki másféle éve van hivatalban, negatív megkülönböztetésben részesíti a roma gyerekeket és még soha nem engedte meg, hogy roma gyereket beírassanak az iskolájukba.

Bár az igazgató tisztában volt azzal, hogy vannak roma gyerekek, akik bizonyos osztályokba jártak és a következ� osztályba kellene lépniük, sikerült elérnie, hogy a gyereket ne írassák be az iskolába.

Ezenfelül forráshiányra hivatkozva megszüntették a korábban a kerületi önkormányzat által m�ködtetett iskolabuszt, amely a környékr�l összeszedte a gyerekeket és elvitte �ket az iskolába.

V. K. így írja le a helyzetet:

- Amikor a fiam abba az iskolába járt, jó volt a kapcsolat a tanárokkal. Az iskola vegyes volt: kb. 20 nem roma diák és 10 roma diák volt egy osztályban. Alapjában véve meg voltunk elégedve az oktatással és az iskola fizikai állapotával is.

Az egyetlen probléma az volt, hogy a roma és nem roma gyerekek nem mindig egyeztek ki és a nem roma szül�k nagyon agresszívak voltak a roma gyerekekkel szemben. A nem roma szül�k gyakran mentek panaszra az új igazgatóhoz, hogy miért írat be roma gyerekeket; azzal érveltek, hogy a roma gyerekek nem kapják meg az oltásokat és így a többi gyerekre veszélyt jelentenek.

Azt el kell mondanunk, hogy az Athéni Egyetem egy projekt keretében minden roma gyereknek beadatta a véd�oltásokat. Ennek a projektnek a keretében minden gyerek Spata körzetében hozzájutott az el�írt véd�oltásokhoz. Ezek után már nem lehetett

arra hivatkozni, hogy amiatt nem írathatjuk be a gyerekeinket, mert nincsenek meg a szükséges véd�oltások. Az igaz, hogy sok roma gyerek nem eléggé tiszta, de ez nem amiatt van, hogy nem akarnak mosakodni, hanem mert nincs vezetékes víz a telepen.

Azért, hogy megindokolják, hogy miért nem vesznek fel roma gyereket az iskolába, most azt mondja az önkormányzat és az Oktatási Minisztérium, hogy mivel megszűnt a buszjárat a telepről, a gyerekek nem tudnak iskolába menni; de amikor én és más roma szülő is felajánlotta, hogy bevisszük a gyerekeket az iskolába a saját autónkon, akkor sem vették föl a gyerekeket. Véleményem szerint ez egyértelműen rasszista magatartás.

Tavaly nyáron (2013) nagyon boldog volt a fiam, mert részt vett az el�készít� órákon, amiket a kis házban tartottak a telepen. Ezeket az órákat egész nyáron tartották; a tananyagot, amely a hivatalos görög tantervre épült, az Athéni Egyetem roma programjába bekapcsolódó önkéntesek dolgozták ki.

A kis házat, ahol az órákat tartották, az önkormányzat építtette abból a célból, hogy iskola utáni foglalkozásoknak és gyakorlóóráknak adjon otthont. Sajnos az önkormányzat személyzetet nem biztosított, így ez a tanoda jelleg� szolgáltatás megsz�nt (ezt a nyári foglalkozást kivéve). Úgy gondolom, hogy ez a szolgáltatás nagyon fontos lenne, mind a mostani diákoknak, mind a szül�knek vagy id�sebb gyerekeknek, fiataloknak, akik soha nem jártak iskolába és szükségük lenne elemi ismeretekre.

A telepen van egy roma iskolai mediátor, de most nem nagyon tud mit csinálni, mert a

gyerekek most egyáltalán nem járhatnak iskolába. Mindazonáltal segít a többi civil szervezetnek és aktivistának, hogy meggy�zze a hatóságokat arról, hogy oldják meg a problémát és a gyerekek járhassanak iskolába.

KOMOTINI - TRÁKIA

Komotini városa Trákia területén helyezkedik el, Görögország északkeleti részén. Ezen a területen él a görögországi muszlim kisebbség, amely három etnikai csoportból, törökökb�l, romákból és pomákokból áll.

A Lausanne-i Egyezmény értelmében, amelyet Görögország és Törökország 1923-ban írt alá, mindkét országnak kötelessége felállítani kisebbségi oktatást nyújtó állami iskolákat azért, hogy a kisebbségek megfelel� oktatáshoz jussanak. Ennek megfelel�en Görögországnak kötelessége állami iskolákat m�ködtetni a muszlim kisebbségnek Trákiában.

Ezekbe az iskolákba csak muszlim vallású családból járhatnak gyerekek, függetlenül etnikai hovatartozásuktól. Ugyanakkor a muszlim családoknak jogukban áll választani a Lausanne-i Egyezmény szerint felállított kisebbségi oktatást nyújtó állami iskolák és a görög oktatási rendszer szerinti normál állami iskolák között (ahová mind keresztény családok, mind muszlim családok beírathatják a gyermekeiket).

O. M. O. M. asszony tízéves lánya harmadik osztályba jár a kisebbségi általános iskolában Komotiniben, vagyis már két évet elvégzett az általános iskolából.

- Nagyon elégedett vagyok az iskolával – mondja az asszony. - Ezt tartják egész Trákiában a legjobb iskolának. Nem tapasztaltam semmilyen hátrányos megkülönböztetést a tanároktól vagy egyéb alkalmazottaktól sem beiratkozáskor, sem el�tte, sem utána.

A gyerekeket nem kategorizálják aszerint, hogy ki milyen népcsoportba tartozik vagy milyen gazdag vagy szegény; a török, pomák és roma gyerekek együtt járnak iskolába, egy osztályba. Ugyanakkor mindegyikük muszlim, ahogy a Lausanne-i Egyezmény szerint felállított kisebbségi iskolákban lenni szokott.

Sajnos abban nem tudok véleményt mondani, hogy milyen az oktatás min�sége, mert én nem jártam iskolába és nem igazán tudom megmondani, hogy jó-e vagy rossz az oktatás színvonala.

Amit meg tudok mondani az az, hogy minden gyerekekkel egyformán bánnak, vagyis a romákkal ugyanúgy bánnak, mint a többiekkel.

Az el�z� évek alatt volt egy konfliktus roma és nem roma gyerekek között, de ett�l a tanévt�l kezd�d�en (2013-14), úgy látszik, javult a helyzet és jobb a kapcsolat a roma és nem roma gyerekek között. Ez amiatt van, hogy minden évben kicsit nagyobbak a gyerekek és kicsit többet értenek meg a másikból, jobban tisztelik a másikat. Az én lányom most már sokkal gyakrabban játszik a nem roma osztálytársaival, mint korábban.

Szerintem a vegyes iskolákban valósul meg leginkább az, hogy mindenféle megkülönböztetés és kirekesztés megszűnik és a roma gyerekeket

befogadják az oktatási rendszerbe, például majd a középiskolába.

Azonban az igaz, hogy van néhány tanár, akik rosszabbul bánnak a roma gyerekekkel, mint a többiekkel, kevesebb figyelmet szentelnek nekik, pedig egyértelm�, hogy a roma gyerekekkel többet kéne foglalkozni, mert sokkal kiszolgáltatottabbak. Például én úgy látom, hogy a tanárok nem akarnak a romák tanulási nehézségeivel foglalkozni, például külön segíteni nekik és elmagyarázni azokat a részeket, amiket nem értenek.

LEFKADA - JÓN-TENGER (NYUGAT-GÖRÖGORSZÁG)

Lefkada egy görög sziget az Jón-tengeren, Nyugat-Görögországban, ahol sok roma él.

Nincsenek hivatalos adatok a romák számáról Lefkadában. Számukat néhány százra becsülik, de ez sosem állandó, mert a szomszédos településekr�l rendszeresen jönnek romák a szigetre. Az Amnesty International önkénteseinek segítségével a romák létrehoztak egy helyi szervezetet, amely több más célkit�zés mellett az oktatáshoz való jog érvényesülését t�zte ki célul. A lakhatási feltételek Lefkadában kifejezetten rosszak.

A következ� történet nem szegregációs eset,

de mivel a lefkadai romák több területen (pl. lakhatás) is diszkrimináció áldozataivá váltak már korábban, érdemes volt megvizsgálni, hogy az oktatás területén érte-e �ket diszkrimináció.

K. L. és G. L. K. L. és G. L. fia els� osztályos az állami általános iskolában Lefkadában, lányuk pedig harmadikos ugyanebben az iskolában, vagyis a fiú els� évét tölti az iskolában, míg a kislány már 2 évet eltöltött az intézményben.

A szül�k így nyilatkoznak:

- Mind a tizenegy gyerek, aki a telepen lakik, rendszeresen jár iskolába és mind vegyes osztályba kerültek. A gyerekeket nem az alapján osztják el az osztályok között, hogy milyen népcsoportba tartoznak, vagy mekkora vagyonuk van.

Elmondhatjuk, hogy mi is, ahogy a többi roma szül� is a telepen, elégedettek vagyunk a tanárok munkájának színvonalával, de azt is mondjuk, hogy ennél még jobb lehetne a helyzet. Mindenesetre a tanárok ugyanúgy bánnak a gyerekeinkkel, mint a nem roma gyerekekkel.

A roma és nem roma gyerekek közötti kapcsolat általában elég semleges, de néha

barátságok is szöv�dnek, és ami minket illet, mi még soha nem tapasztaltunk a gyerekeink irányában rasszista magatartást nem roma szül�kt�l vagy nem roma gyerekekt�l

Hogy mi a legjobb oktatási modell a diszkrimináció és kirekesztés felszámolására? Mindketten azt gondoljuk, hogy a vegyes iskola szolgálja ezt a célt, mert nekünk az integrált

iskola kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyerekeink a társadalom szerves részévé váljanak, hogy befogadják őket és jövőbeni tanulmányaik, szakmájuk, előmenetelük szempontjából is ez a kívánatos.

CHRYSOPIGI - HERAKLION (KRÉTA SZIGETE)

Chrysopigi Herakleion kertvárosa Kréta szigetén. Krétán jó néhány városrész van, ahol nagy számban élnek romák. A legnagyobb romatelep Kréta szigetén Chrysopigi közelében, Új Alikarnassos-ban található.

Nincsenek hivatalos adatok arra vonatkozóan, hogy hány roma él Heraklionban. Ugyanakkor civil szervezetek több mint ezer f�re becsülik a népességet hozzátéve, hogy e népesség nagyon mobil, ami azt jelenti, hogy sok család Görögország más részén is megfordul megélhetési céllal. A legtöbb roma Új Alikarnassos közigazgatási határában él Krétán; Új Alikarnassos egy kisebb

közigazgatási területet jelöl Heraklion nagyobb közigazgatási területéhez kapcsolódva

A romatelep az autópálya és az iparnegyed között húzódik, körülbelül 500 méterre Új Alikarnassos legutolsó házától. A telep, ahol a helyi sajtó szerint legalább hatszázan élnek, már húsz éve fennáll és sikeresen ellenállt az er�szakos kilakoltatásra irányuló er�feszítéseknek és az évek óta tapasztalt rendszerszint� rasszizmusnak  

 

N. M. N. M. tíz éves lánya negyedik osztályos az állami általános iskolában, Chrysopigiben.

- Az iskola, ahová a lányom jár, csak 200 méterre van t�lünk – magyarázza az apuka. - Ez van a legközelebb hozzánk, bár ett�l nem messze vannak még iskolák, ahová sok roma tanuló jár.

A roma gyerekek aránya abban az iskolában, ahová a lányom jár körülbelül 5% a teljes diáksághoz képest. Ez az arány sokkal

magasabb azokban az iskolákban, ahol többnyire a telepi gyerekek tanulnak, ott körülbelül 40-50%. Mindenesetre a gyerekeket nem kategorizálják a származásuk alapján.

Nem vagyok elégedett az iskolával, mert a görög oktatási rendszer évr�l évre egyre rosszabb. Ez nemcsak a romákat érinti, hanem az összes gyereket, származásra való tekintet nélkül.

Mivel az osztályok túlzsúfoltak, az oktatás színvonala nem megfelel�, bár a tanárok minden t�lük telhet�t megtesznek, hogy segítsék a diákokat.

Véleményem szerint az igazi probléma máshol rejlik. Én tudok arról, hogy több roma szül� panaszkodott, hogy nem roma szül�k bántják a roma gyerekeket iskolaid�ben. Az én lányomnak is volt ilyen esete: egy nem roma anyuka tavaly pofonvágta, mert összeszólalkozott a lányommal. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha a lányom nem roma, akkor az anyuka másképp viselkedik vele.

Vannak tanárok, akik máshogy bánnak a roma gyerekekkel, úgy, hogy sokkal szigorúbbak velük szemben, például ha rosszalkodnak. Amikor pedig nem roma társaik keverednek hasonló helyzetekbe, akkor ezek a tanárok kevésbé agresszívak.

Úgy gondolom, hogy az ilyen magatartás, ez a megkülönböztetés néhány tanár részér�l a faji el�ítélet eredménye; nem véletlen, hogy a romák széles körben azt gondolják, hogy a roma gyerekekkel rosszabbul bánnak, mint a többi gyerekkel.

Nagyon gyakran megtörténik, hogy a tanárok nem figyelnek a roma gyerekekre és nem foglalkoznak azzal, hogy milyen tanulási nehézségeik vannak, holott egyértelmű, hogy a roma gyerekek több figyelmet és erőfeszítést igényelnek, ha azt akarjuk, hogy lépést tartsanak társaikkal. Szerintem a tanároknak több időt kéne tölteni a roma gyerekekkel, de úgy tűnik, hogy a ritka kivételtől eltekintve, nincs ilyen szándék.

Ezen túlmen�en ebben az iskolában – ahogyan a többi görög iskolában is –

megsz�nt a külön segítség a tanulóknak, legyen az roma vagy nem roma tanuló, ugyanakkor ez a helyzet kedvez�tlenebbül hat a roma tanulókra, mert �ket nem tudják az iskolázatlan szül�k segíteni.

Azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb oktatási modell a hátrányos megkülönböztetés és a kirekesztés felszámolására, én teljes mértékben támogatom az integrált oktatást, mert hiszem, hogy a vegyes összetételű iskolák és osztályok a legjobb lehetőséget kínálják arra, hogy az előítéleteket legyőzzük és felszámoljuk azt a társadalmi elszigeteltséget, amiben a romák élnek.

BULGÁRIA

Rövid áttekintés az iskolai szegregációról

A szegregációt törvény tiltja Bulgáriában: “Faji alapú szegregáció áll fenn akkor, ha olyan törvény születik vagy olyan cselekedetet hajtanak végre vagy mulasztanak el végrehajtani, amely kötelez� elkülönítéshez vagy megkülönböztetéshez vezet faji vagy etnikai alapon vagy b�rszín alapján”. A bolgár meghatározás ellentétes az európai standardokkal, hiszen kimondottan feltételként szabja meg, hogy az elkülönítés “kötelez�” legyen, vagyis nem spontán, hanem kényszerített – ekkor beszélünk a bolgár törvény szerint szegregációról. Mindennek ellenére a Védelem a Diszkrimináció ellen Törvény kifejezetten kimondja, hogy a szegregáció a diszkrimináció tiltott formája.

Bulgáriában az iskolai szegregáció f� formái a következ�k: 1. “cigányiskolák”, ahol a diákok többsége vagy akár a teljes diákság roma származású; 2. “cigányosztályok” kialakítása az amúgy vegyes összetétel� normál iskolákban; 3. a roma gyerekeknek a rendszer m�ködéséb�l fakadó tömeges elhelyezése az értelmi fogyatékosok számára fenntartott speciális iskolákban.

Bulgáriában egy évtizede próbálkozik a civil társadalom azzal, hogy különféle deszegregációs programokkal felszámolja a szegregációt és a roma gyerekeket integrálja a

többségi iskolákba. Ezek a programok ugyanakkor nem találtak megfelel� támogatásra az oktatási intézmények és helyi vezet�k körében, sem pénzügyi, sem szervezési szempontból. Ahol a helyi vezet�k részt vállaltak a programban, ott gyakran olyan nem szegregált iskolákat ajánlottak a roma gyerekeknek, amelyek a városközponttól távolabb esnek, és ahol tanulóhiánnyal küzdenek. Ezek az iskolák ugyanakkor nem népszer�ek a roma szül�k körében, különösen akkor, ha kisgyerekük is van.

Ezzel szemben azoknak az iskoláknak az igazgatói, amelyek a romatelepekhez közelebb helyezkednek el, nem támogatják a programot és minden eszközzel arra törekednek, hogy a roma tanulók felvételét elkerüljék. Az egyik ok erre az, hogy amint a roma gyerekeket felveszik az iskolába, a nem roma szül�k tiltakozni kezdenek és gyakran el is viszik a gyereküket egy másik

iskolába. A gyakorlat azt mutatja, hogy amint a roma gyerekek aránya elér egy bizonyos szintet (több mint 4-5 f� osztályonként), a bolgár szül�k elviszik a gyereküket másik iskolába. A folyamat végén kevés nem roma diák marad az iskolában és �k ugyanolyan hátrányos helyzet�ek, mint a roma gyerekek. Az ilyen “fehér menekülés” (white flight) azt eredményezte a gyakorlatban, hogy roma többség� iskola jött létre ahelyett, hogy megvalósult volna az integrált oktatás.

Azért, hogy ezt a helyzetet elkerüljék, néhány igazgató a szegregáció más formáját választotta: a roma gyerekeket egy külön osztályba helyezték, és így különítették el �ket a többi gyerekt�l. Ez a “másodlagos szegregáció” néhány esetben nyílt és egyértelm�, más esetekben megpróbálják a szegregáló szándékot leplezni “idegen nyelvi tagozat” vagy “számítástechnikai osztály” kialakításával, ahol plusz befizetés(ek)kel megpróbálják megakadályozni, hogy roma gyerekek, akik általában szegény családokból jönnek, beiratkozzanak ezekbe az osztályokba.

Beszámolók és a színvonaltalan oktatás következményei

A gyakorlatban számos negatív hatása van a szegregációnak, az elkülönítés tényén és annak pszichológiai következményein túl. Általában az oktatás színvonala és ebb�l következ�en az iskolai teljesítmény is rosszabb a szegregált osztályokban, mint az iskola többi osztályában. Ez gyakran a tanárok hozzáállásán múlik: kevésbé figyelnek oda a roma gyerekekre és kevesebbet várnak t�lük. A szegregált osztályok alacsonyabb iskolai eredményét ugyanakkor gyakran használják annak igazolására, hogy a roma gyerekek lerontják az oktatás színvonalát és ennek eredményeképpen a bolgár tanulók is rosszabbul teljesítenek.

A normál, városi iskoláktól sok roma szül� tart, mert tisztában vannak a romákkal kapcsolatos el�ítéletekkel. Attól félnek, hogy a gyerekeiket bántani fogják származásuk miatt és rosszabbul fognak bánni velük, mint más gyerekekkel. Ezek a szül�k inkább választják a biztonságosabb, izolált környezetet a romatelepen, mert azt gondolják, hogy a gyerekük még túl kicsi ahhoz, hogy az el�ítéletekkel, kiközösítéssel és diszkriminációval találkozzon. Ennek a félelemnek a diszkrimináció az oka, de a diszkrimináció ellen fel lehet lépni az iskolákban.

Sok iskolában tapasztaltak diszkriminációs eseteket és roma gyerekeket ért bántalmazást, zaklatást. Ilyenkor vagy a tanár részér�l, vagy bolgár nem roma diáktárs részér�l érte hátrányos megkülönböztetés a roma diákot. El�fordulnak olyan esetek is, amikor nem roma szül� részér�l éri bántalom a roma diákot. Néhány esetben segített, hogy pedagógiai asszisztenst alkalmaztak és � megakadályozta ezeket a helyzeteket. Ugyanakkor az iskolaigazgatók és a tanárok általában nem ismerik a Védelem a Diszkrimináció ellen Törvényt és szemet hunynak a diszkrimináció fölött az iskolában.

CIRILL ÉS METÓD ÁLTALÁNOS ISKOLA, SENOVO (RUSE TARTOMÁNY)

A Cirill és Metód Általános Iskola Senovóban található. Senovó Ruse tartományban egy 1400 lakosú kisváros. Az iskola a városközpontban helyezkedik el, nem messze a romák lakta városrészt�l – körülbelül 1 km-re attól. 10 évvel ezel�tt körülbelül 160 diák járt ebbe az iskolába,

amelynek 40%-a roma, 20%-a török és 40%-a bolgár diák volt. Néhány év múlva a gazdasági válságnak köszönhet�en sokan elvándoroltak a kisvárosból nagyobb városokba vagy külföldre, ahol jobb munkalehet�ségek kínálkoztak – ezek az elvándorlók viszont többnyire bolgárok és törökök voltak. Jelenleg a Cirill és Metód Általános Iskolában 96 diák tanul, akiknek 90%-a roma származású, a török és bolgár diákok aránya alig éri el az 5-5%-ot. Annak ellenére, hogy a roma diákok aránya ilyen magas, a tanári karban nincs roma származású tanár – az egyetlen roma dolgozó az iskolában a takarító.

Az osztálytermek jó állapotban vannak, a diákok számára biztosítják a tankönyveket, de ennek ellenére az oktatás színvonala rosszabb, mint 10 évvel ezel�tt volt. Néhány volt diák elmondta, hogy 10 évvel ezel�tt is, amikor pedig jobb min�ség� volt az oktatás, sokszor meggy�lt a bajuk a bolgár diákokkal. Nemcsak a bolgár gyerekek bántották �ket, hanem a tanárok is. Néhányuk emiatt hagyta abba az iskolát már a kezdet kezdetén. A legtöbben, akik ebben az iskolában végezték el az általános iskolát, nem tudnak rendesen írni és olvasni még a nyolcadik év végén se.

S. R. S. S. R. S. egy 22 éves roma fiatalember, a Ruse tartománybeli Senovó városában él. Beszámolt nekünk arról, hogy milyen megpróbáltatások érték, amikor 9. osztályba járt – de a viszontagságok a Cirill és Metód Általános Iskolában kezd�dtek:

- Gyerekkoromban nagyon sok roma diák tanult itt ebben az iskolában. Mondhatnám, hogy a diákok 50%-a roma volt. Az azért furcsa volt, hogy közöttük, a romák között senkinek sem volt jó jegye, pont ellenkez�leg: az összes rossz tanuló roma volt. Na de erre majd kés�bb visszatérek.

Az anyukám egy kicsit kés�bb íratott be az óvodába, mindössze egy évvel korábban, mint ahogy iskolába kellett mennem. Én nagyon félénk gyerek voltam. Az óvoda alatt azt éreztem, hogy nem tudok annyit, mint a többi gyerek, mert �k korábban kezdték az ovit. Például én bár beszéltem bolgárul, de nem úgy, mint a bolgár gyerekek. Amikor els�be mentem, akkor nagyon örültem, hogy vannak más roma gyerekek is az osztályomban a környékünkr�l.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a roma gyerekek többen voltak, mint a török és bolgár gyerekek.

Ennek ellenére az első naptól kezdve a tanítónő a roma gyerekeket a leghátsó padokba ültette, a többieket pedig előre.

Nem én voltam az egyedüli roma gyerek, akinek nehézséget okozott a bolgár nyelv, és emiatt nagyon nehéz volt az új dolgokat megtanulni, mint például írni, olvasni vagy számolni. Nem tudom, hogy amiatt volt-e hogy roma származású vagyok, de a tanító sose foglalkozott velem kell�képpen: amikor mondtam neki, hogy nehéz megértenem egy új leckét vagy feladatot, akkor kiabált velem, hogy soha nem értek semmit és elege van már bel�lem. Gyerekként ilyenkor csak csöndben maradtam.

Az iskolaév végén a tanárok ott hagytak minket a nyári tanulásra és a vizsgákra. Néhány napig mentünk iskolába napi 1 órára, amikor is a tanárok kiosztották a feladatlapokat, de nem tanítottak minket,

hogy megértsük az anyagot – aztán átengedtek mindenkit a következ� évfolyamba. Én akkor azt gondoltam, hogy milyen rendesek a tanáraink, hogy helyettünk kitöltik a feladatlapokat és megoldják a házi feladatainkat. Így teltek az évek, és egyszer� volt átkerülni a következ� évfolyamba. Igazából nem is kellett igyekeznem, hogy megtanuljak valamit, mert tudtam, hogy “rendesek” a tanárok és átengednek.

A szüleim el voltak foglalva a munkakereséssel, meg azzal, hogy megélhetést biztosítsanak nekünk, így nem vették észre, hogy milyen színvonalú oktatásban részesülök. Amikor 5. osztályba kerültem, az apukám külföldre ment dolgozni és ott is maradt egy jó ideig.

Néha éreztem, hogy nem elégséges a tudásom: amikor 6-os voltam, nem tudtam rendesen olvasni, nem tudtam a szorzótáblát. A bolgár osztálytársaim csúfoltak, és csodálkoztak, hogy hogyan engedhettek engem hatodikba.

Nagyon szégyelltem magam, de azt gondoltam, hogyha ezentúl tanulni fogok, akkor fejl�dhetek, és a tervem az volt, hogy elvégzem a középiskolát. Két év telt el és már a 8. osztályba jártam. Jó érzés volt, azt gondoltam: megcsináltam! Hát, sajnos, nem sok valós tudással.

Az édesanyám úgy döntött, hogy beírat egy közeli településen lév� középiskolába, a Vetovóban található V. Levszki Középiskolába. Itt más volt a légkör és a tanárok hozzáállása. Volt néhány különlegesebb tantárgyunk, és ezeket nagyon nehéz volt követnem. Az új tanáraim máshogy álltak a diákokhoz, mindenkit�l sokat követeltek.

Nem volt meg a megfelelő alaptudásom, így nagyon sok nehézséget éltem meg tanulás közben. A 9. osztály első félévében lemaradtam a többiektől, de ennek ellenére elhatároztam, hogy nem adom fel és megpróbálom folytatni a tanulmányaimat.

Folytattam is, de ugyanazok a problémák megint el�jöttek. Néhány tanár még próbált is segíteni engem és más hozzám hasonló helyzetben lév� diákokat, és az órák után ott maradtak, és próbálták elmagyarázni a tananyagot, és gyakorolni velünk. Mindezek ellenére nem sikerült felzárkóznom, mert nem volt meg a megfelel� alap, amire lehetett volna építeni.

Így aztán néhány próbálkozás és sikertelen vizsga után feladtam és nem fejeztem be a középiskolát.

Most már bánom, hogy az általánosban úgy mentem át az egyik évfolyamból a másikba, hogy nem volt meg a megfelel� tudásom, de ezt már nem lehet pótolni.

Remélem, hogy a mostani roma gyerekek, akik iskolába járnak, időben rájönnek, hogy nem jó az, hogy valódi tudás nélkül mennek a következő évfolyamba, és remélem, hogy nem az lesz a sorsuk, mint nekem.

K. I. K. I. 21 éves, az elnéptelenedett Ruse tartománybeli Senovóban él. K. I. elmondta, hogy nem járt óvodába vagy iskola-el�készít�be. Amikor iskoláskorú lett, akkor a szülei beíratták a helyi általános iskolába.

- Amikor az els� osztályt kezdtem, egyáltalán nem beszéltem bolgárul. Hárman voltunk testvérek és a szüleim azt mondták, hogy két munkanélküli szül� három gyerekkel nem teheti meg, hogy óvodába járatja �ket, mert nincs rá pénzük – mondja K. I.

K. I. elmondta, hogy amikor elkezdte a helyi általános iskolát (Cirill és Metód Általános Iskola), akkor nagyon szorgalmas volt, és nagyon sok energiát fektetett abba, hogy felzárkózzon a bolgár osztálytársaihoz. El�ször nem vette észre, de hamarosan felismerte, hogy a tanárok nem figyelnek rá, ugyanúgy, ahogy a többi roma diáktársára sem.

K. I. azt is elmesélte, hogy a roma gyerekeket mind a leghátsó padsorokba ültették, és nem kaptak elég figyelmet és támogatást a tanároktól. Egyik tanárt sem igazán érdekelte, hogy milyen nehézségeik és szükségleteik lehetnek a roma diákoknak a tanulásban. Ugyanakkor a tanárok rendre átengedték a roma diákokat a következ� évfolyamba, anélkül, hogy megbizonyosodtak volna róla, hogy a gyerekek feltétlenül birtokában vannak a szükséges tudásnak és kompetenciáknak. Krasimir példája jól illusztrálja ezt, hiszen els� osztálytól negyedikig ez volt a tapasztalata. Utoljára a negyedik évfolyamra iratkozott be, de azt már nem volt képes befejezni.

K. I. elmondása szerint a roma és bolgár gyerekek közötti összet�zés mindennapos volt. Nem volt olyan nap, amikor ne lett volna ilyen konfliktus, és ezek gyakran verekedéssé fajultak. Amikor megkérdeztük, hogy hogyan kezd�dtek ezek a verekedések, különösen, amikor kisebb gyerekek kaptak össze, K. I. ezt felelte:

- Az első tanítási naptól kezdve, amikor a diákokat kettesével sorba állították, a roma gyerekeket külön állították, és roma gyerek csak másik roma gyereknek a kezét fogta meg, a gyerekek nem keveredtek. Mi gyerekek ezt nem vettük észre, de a szüleink tudták, hogy ez szegregáció.

Miután kettesével ünnepélyesen bevonultunk az osztályterembe, akkor minket, roma gyerekeket megint megkülönböztettek azzal, hogy mindannyiunknak a hátsó padokba kellett leülnünk. Így viszonyultak hozzánk az els� naptól kezdve.

Amikor elkezd�dött az iskola, K. I-nak felt�nt, hogy a bolgár gyerekek elkerülik a roma gyerekeket vagy csúfolják �ket. Amikor Krasimirt megbántották, � mindig szólt a tanítójának. A tanító viszont mindig �t hibáztatta. Ugyanez történt a roma barátaival is.

Amikor ez a zaklatás egyre gyakrabban fordult el�, a roma gyerekek visszaszóltak, aminek így könnyen verekedés lett a vége. A tanárok kezdtek úgy tekinteni a roma gyerekekre mint “kis b�nöz�kre” ahelyett, hogy tettek volna valamit a konfliktusok enyhítése érdekében, vagy segítettek volna a roma gyerekek tudásbeli hátrányait leküzdeni – ugyanakkor átengedték �ket a

következ� évfolyamba anélkül, hogy gondoskodtak volna arról, hogy a gyerekek elsajátítsák a szükséges ismereteket.

K. I. így emlékszik vissza arra az id�re, amikor negyedik osztályba került anélkül, hogy elsajátította volna a szükséges ismereteket és képességeket – a történet, amit elmesél arról, hogy miért hagyta abba az iskolát, kapcsolódik a fent elmondottakhoz:

- Dolgozatot írtunk matekból, de nem ment, mert még a szorzótáblát sem tudtam. Amikor szóltam a tanárnak, hogy nem megy, elvette a dolgozatomat és ridegen azt mondta, hogy menjek ki az osztályból és ne zavarjam a többieket. Gyerekként örültem, hogy kimehetek az udvarra és focizhatok. Amikor kimentem, egy fels�bb osztálynak volt testnevelés órája és az iskolaudvaron fociztak. El�ször csak néztem, ahogy játszanak, aztán összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem a tanárt, hogy beállhatok-e játszani.

Nem engedte, hogy játsszak, és amikor elfordult, az egyik idősebb diák gúnyosan odaszólt nekem: “Te mocskos fekete cigány, húzzál el a pályánkról!”

El�ször a matektanár volt elutasító, aztán a tornatanár, és akkor itt van ez a gyerek, aki ennyire durván megaláz. Beg�zöltem és nem tudtam uralkodni magamon. Odarohantam ehhez a gyerekhez és megütöttem. Annyira gyenge volt, hogy a földre zuhant és beütötte a fejét. Nagyon megijedtem, rohantam hazáig. Legbelül éreztem, hogy megint mindenki engem fog hibáztatni. Elmondtam a szüleimnek, hogy mi történt, �k meg bementek az iskolába és beszéltek a tanárommal, meg az iskolaigazgatóval. Persze mindenki azt állította, hogy én

vagyok a hibás, és hogy büntetést kell, kapjak a tettemért az iskolától. Még a szüleim is azt gondolták, hogy én vagyok a hibás. Ez után az eset után nekem teljesen elment a kedvem a tanulástól és az iskolától és nem akartam iskolába menni többet.

Máskülönben nem is volt sok értelme ott tanulni, mert még ha el is végzik a romák itt az iskolát, nem tudnak semmit és még egy önéletrajzot vagy kérelmet sem tudnak megírni.

Most 21 éves vagyok, és nagyon sajnálom, hogy nem volt lehetőségem legalább az általános iskolát befejezni.

BRATYA MILADINOVI ÁLTALÁNOS ISKOLA, “ NADEZHDA” (“REMÉNYSÉG”) NEGYED, SLIVEN

Sliven egy nagyváros Bulgáriában, ahol a legnagyobb roma gettó található. A gettó neve "Nadezhda", ami magyarul annyit jelent: “Reménység”. Körülbelül 20.000, különféle csoportba tartozó roma lakik itt. Néhányan igyekeznek átlagos, “normál” életet élni, de a nagy többség széls�séges szegénységben él. Kérdés persze, hogy mennyire lehet “normális” életet élni egy gettóban?

A szocializmus alatt is már m�ködött egy iskola Nadezhda közelében, ahová roma gyerekek jártak. Az iskola neve ma Bratya Miladinovi Általános Iskola és jelenleg több mint 1300 roma tanuló jár ide. Egy teljesen szegregált intézményr�l van szó.

A roma szül�k azért járatják gyereküket szívesen ebbe az iskolába, mert közel van a lakóhelyükhöz. A másik ok az, hogy ha a gyerekek nem mennek iskolába, akkor az iskola nem jegyzi a hiányzást.

Ez azért fontos, mert a rendszeres iskolalátogatás feltétele a szociális juttatásoknak. Az érem másik oldala, hogy Bulgáriában az iskolákat aszerint finanszírozzák, hogy hány diák van az adott iskolába beiratkozva: ezt az összeget fordítják fizetésekre és az iskola fenntartására.

Els� látásra az iskola egy átlagos, “normál” iskolának t�nik. De ez csak a küls�, az iskola épülete, amelyet európai uniós forrásokból hoztak rendbe. A felújítás ugyanakkor semmit sem segített magán az oktatási intézményen.

Az iskola diákjainak 99%-a úgy fejezi be az alapfokú iskolát (az általános iskola nyolc osztályát), hogy nem tanultak meg rendesen írni, olvasni és számolni. Minden tanévben 200-250 tanuló fejezi itt be az általános iskolát, de sehol nem folytatják a tanulmányaikat.

Ezek a diákok csak egy kis részét alkotják azoknak a roma fiataloknak, akik funkcionális analfabétaként képtelenek elhelyezkedni a munkaer�piacon. Ezek a fiatalok még a jogosítványt sem szerzik meg, holott ez sok roma fiatal számára fontos: egyrészt mert motiváció a tanulásra, másrészt mert ez egy lehet�ség arra, hogy olyat tanuljanak, aminek hasznát látják.

Ez az iskola minden évben százával bocsájtja ki a passzív állampolgárokat – Bulgária roma állampolgárait, akik a romák arcát adják Európában, akik a “reménység” - de csak annyira, amennyire a gettó az, ahonnan jönnek. A bolgár kormányzat sajnálatos módon szemet huny efelett.

S. D.

S. D. 28 éves, Slivenben, a Nadezhda-negyedben, a romák lakta városrészben él. Házas, két gyermek édesapja. Elmesélte történetét onnantól kezdve, hogy a Bratya Miladinovi szegregált általános iskolába járt.

A történet az iskoláról kialakult els� benyomásaival kezd�dik:

- Amikor itt tanultam, az iskola nagyon szép volt, az osztálytermek tiszták és rendezettek voltak, de nem voltak más gyerekek, csak roma gyerekek az iskolában.

S. D. nyolc éven keresztül tanult ebben az iskolában, de nem sikerült befejeznie az általános iskolát, mert a hatodik osztályt meg kellett ismételnie:

- A szüleim amiatt írattak ebbe az iskolába, mert ez volt a legközelebb és az összes gyereket a környékr�l ide íratták be – �k mind romák voltak.

Én nagyon szorgalmas voltam a többiekhez képest. Tényleg volt kedvem tanulni és sokat tanultam, de volt egy pont, amikor észrevettem, hogy azok a gyerekek, akik semmit nem tanulnak, de még be se mennek az iskolába, ugyanolyan jegyeket kapnak, mint én, és úgy mennek át a következő évfolyamba, hogy semmit nem tanulnak. Néhányan be se jártak az órákra és a tanár úgy adott nekik jó jegyet.

A negyedik osztályig szorgalmas voltam, de utána elment a kedvem a tanulástól és már nem foglalkoztam az iskolával. A tanárok észre sem vették a változást. Nekik a lényeg az volt, hogy ott vagyok az órán, de hogy értek-e valamit abból, amit el�adnak, az már nem érdekelte �ket. Ebben az id�ben volt, hogy megjelentek a játéktermek, és

kissrácként engem teljesen leny�gözött a játék.

Annyira lekötött a játék, hogy az egész napot a játékteremben töltöttem és nem jártam be órákra. Ennek ellenére a tanárok átengedtek a következ� évfolyamra és így lettem hatodikos, amikor is nem jártam be órákra, amir�l pedig a szüleim nem tudtak. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy felfogjam, hogy mit teszek az életemmel, a jöv�mmel. A tanárok közömbösek voltak irányomban és ezzel rosszat tettek nekem, mert emiatt nem tudtam elvégezni az általános iskolát.

Hatodikban aztán nagyon sok dolgozat volt, amivel felmérték a tudásunkat. Ezeket egyáltalán nem tudtam megoldani, ahogy sok osztálytársam sem. Még ekkor sem fogtam fel, hogy mi is történik. A tanárok viszont ekkor sem tör�dtek velem és nem próbáltak segíteni vagy támogatni, hogy behozzam a lemaradásomat. Az év vége pillanatok alatt elérkezett és hirtelen a tanárok úgy döntöttek, hogy évet kell ismételnem.

Nagyon meglep�dtem és nem értettem, hogy miért döntöttek így, amikor addig mindig jó jegyeket kaptam, akkor is, amikor nem tudtam semmit vagy amikor be se jártam az órákra. Ekkor még jobban elvesztettem a tanulási kedvemet. A következ� iskolaévben újra hatodikos voltam. Továbbra is lógtam és játéktermekbe jártam. Az év végén a tanárok újból úgy döntöttek, hogy járjak újból hatodikba. Ekkor hagytam abba az iskolát. Igazság szerint, még a negyedikes anyagot sem tudtam jól. Nem én voltam az egyetlen diák, aki ebben a cip�ben járt.

Most meg még ennél is rosszabb a helyzet ebben az iskolában. Akik most jönnek ki a nyolcadik osztályból még írni-olvasni sem tudnak.

Most az az álmom, hogy jogosítványt szerzek, de ez csak álom, mert annak az a feltétele, hogy meglegyen a nyolc általános. Most, 28 éves fejjel látom, hogy mit csináltam gyerekkoromban.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a tanárok felel�tlenségér�l, mert nem tanítják a gyerekeket, hanem csak átengedik �ket minden tudás nélkül a következ� évfolyamba, anélkül, hogy a gyerek írni-olvasni tudna, vagy egyszer� számolást tudna elvégezni.

Az autóvezet� tanfolyamhoz meg a jogosítványhoz pedig jól kell tudni írni-olvasni és meg kell lennie a nyolc osztálynak.

Ezért azt tervezem, hogy esti iskolába fogok járni, hogy befejezzem az általánost. El sem tudom mondani, hogy mennyire gyengén teljesítettem az iskolában.

Aztán a tanárok és a szüleim közömbössége nagyon nagy visszahúzó er� volt. Lehet, hogy ha normális iskolába jártam volna, bolgár gyerekekkel, akkor sikeresebb leszek? Az id�sebb fiamat is ide írattam be, amiatt hogy ilyen közel van az iskola. Igazából nem tudtam volna anyagilag megoldani, hogy máshová járjon.

A szomorú az, hogy az én történetemet látom megismétl�dni nála. Most 14 éves, nyolcadikosnak kéne lennie, de a hatodikba jár. A kisebbik fiamat a Jurij Gagarin Iskolába írattam, ami szintén közel van hozzánk, de sajnos rá kellett jönnünk, hogy az az iskola sem különb: oda is csak roma gyerekek járnak és nagyon alacsony az oktatás színvonala.

Azt hiszem, az idősebb fiammal már elkéstünk, de a fiatalabbikat át fogom

íratni egy vegyes iskolába, hogy ne ismételje meg az én sorsomat és hogy több lehetősége legyen az életben.

B. I. B. I. 50 éves, Slivenben él, a roma gettóban, a Nadezhda negyedben. Boyankának négy lánya van, hárman közülük már megházasodtak, a negyedik, Bozhanka, csak hat éves. Az anyuka elmesélte a történetét és a lányai történetét onnan kezdve, hogy a Bratya Miladinovi Iskolában megkezdték a tanulmányaikat.

Én is ebbe az iskolába jártam, de nem sokáig jutottam. Amikor harmadikos voltam, akkor kimaradtam az iskolából. Itt mindig is csak roma gyerekek tanultak. Amikor az édesanyám beíratott az iskolába, nem tudtam egyáltalán írni-olvasni. S�t, még bolgárul sem tudtam igazán, mert otthon mi csak cigány nyelven beszéltünk és óvodába meg nem jártam. Amikor els�s lettem, a tanító írni meg olvasni tanított minket, de én még a nyelvet se tudtam!

Aztán harmadikos lettem úgy, hogy nem tudtam írni-olvasni, de azért örültem, hogy nem kellett emiatt évet ismételnem. Aztán harmadikban már nehéz volt a tananyag és nem tudtam megtanulni. Ezért hagytam abba az iskolát és emiatt nem tanultam meg soha írni-olvasni. Magunknak köszönhetjük, de azért a tanárok is felel�sek valamennyire, mert nem bátorítottak minket és nem igyekeztek, hogy megtanítsák nekünk, amit tudni kell.

Aztán gyorsan felcseperedtem és fiatalon férjhez mentem. Három lányom született. Amikor iskolába kerültek, ide írattuk �ket a Bratya Miladinoviba, ahová én is jártam, mert

ez közel van. A lányaim minden nap elmentek az iskolába, és amikor megjöttek, letették az iskolatáskát és elmentek játszani.

Én kérdezgettem őket, hogy miért nem csinálják a házi feladatot, mire azt felelték, hogy nincs házi feladat vagy, hogy majd “mindjárt” nekiállnak. Azon csodálkoztam, hogy hogy mentek át év végén.

A legid�sebb lányom, Stela, ötödikes korában nem ment többet iskolába. Azt mondta nekem, hogy nem tud se írni, se olvasni és nem tudja befejezni az ötödiket. Két évre rá megházasodott. A két kisebbikkel ugyanez történt: az egyik harmadikos, a másik negyedikes korában hagyta abba az iskolát ugyanezen okból.

A tanárok soha nem szerveztek tájékoztatót a szülőknek, ahol tudtak volna kérdezni a gyerekeikről. Inkább átengedték őket a következő osztályba, anélkül, hogy különösebben foglalkoztak volna azzal, hogy mit is tud a gyerek. Az érdekelte őket, hogy megmaradjon az állásuk meg a fizetésük, és más nem érdekelte őket.

Most a három lányom férjnél van, és nem dolgoznak. Nem tudnak írni-olvasni és így nem találnak semmilyen munkát. Amúgy sincs errefelé munka, de azért jobb helyzetben lennének, ha legalább írni-olvasni tudnának. Vannak még rajtuk kívül sokan ilyen helyzetben, még azok közül is, akik befejezik a nyolc osztályt, sokan nem tudnak írni-olvasni.

A negyedik lányom most 6 éves. Beírattam óvodába, az iskola-el�készít� csoportba ugyanebben az iskolában. Azt mondja, hogy

szereti az iskolát és a tanítók tanítják írni-olvasni, bár nem beszél még folyékonyan bolgárul. Tudom, hogy én nem sokat tehetek érte, mert szegények vagyunk, meg nem tudunk írni-olvasni.

A legtöbb szülő a környékről ebbe az iskolába járatja a gyerekét, mert ez közel van és azért is, mert itt nem jegyzik a hiányzásokat és nem vonják őket felelősségre a hiányzás miatt, amikor a gyerekek nem mennek iskolába.

Egyébként, ha egy gyerek több mint 5 órát igazolatlanul hiányzik, akkor a szociális juttatásokat megvonják. Így a szül�k mindig megkapják a havi 35 levát gyerekenként, a tanárok meg a fizetésüket.

Ez után a beszélgetés után megfigyeltük, hogy ez nem egyedi eset. Általános problémáról van szó, ami már a szocializmus ideje alatt megjelent és tart a mai napig. A Bratya Miladinovi Általános Iskola a mai napig m�ködik és minden évben írni-olvasni nem tudó állampolgárokat bocsát el falai közül. Ez az egész országot érint� probléma – nem csak a romák problémája, hiszen az ország legfontosabb er�forrásáról, az emberi er�forrásról van szó. Általában a romákat hibáztatják ezért a problémáért, mégis meg kell kérdeznünk, hogy hol van ebben az állam felel�ssége?

S. Y. S. Y. 25 éves, a Nadezhda-negyedben lakik, Sliven városában. Házas és három gyermeke van: a nyolcéves Misho, aki második osztályba jár, a hatéves Biser, aki iskola-el�készít�be jár és a kétéves Kremena, aki nem bölcs�dés és még nem óvodás.

Misho és Biser is a Bratya Miladinovi Általános Iskolába jár, amely, ahogy korábban már elmondtuk, egy szegregált intézmény.

Amikor megkérdeztük, hogy miért ebbe az iskolába járnak a gyerekek, Sasho azt válaszolta, hogy “ez van a legközelebb a telephez és a gyerekek barátai meg ismerősei szinte mind ide járnak, ebbe az iskolába”. Azt is elmondta, hogy ebbe az iskolába jár a legtöbb gyerek a városban, mintegy 1400 diák, akik mind roma származásúak.

Amikor az oktatás színvonaláról kérdeztük, S. Y. azt válaszolta, hogy az egész országban nagyon rossz az oktatás színvonala és egy 6-os skálán az “átlagos” 3 pontot adta az iskolának. Elmondta, hogy nagyon sok diák végzi itt el a nyolc osztályt úgy, hogy nem tud utána továbbtanulni.

Nincs meg a szükséges alaptudásuk, hogy folytassák a tanulást, amit meg kellett volna szerezniük az általános iskolában. Ezért aztán feladják. Sasho úgy gondolja, hogy gyermekei, bár szintén ebben az iskolában tanulnak, jobb helyzetben vannak, de nem a tanároknak köszönhet�en, hanem amiatt, hogy otthon a szül�k segítenek nekik és otthon is tanulnak a gyerekek.

- Minden héten találkozom a gyerekeim tanáraival és megkérdezem, hogy miket vettek és hogy megy a gyerekeknek a tanulás. Mondom ilyenkor nekik mindig, hogy csak adjanak nekik otthoni plusz feladatot, én meg az anyjuk majd segítünk nekik megcsinálni.

S. Y. elmondása szerint a gyerekeinek kiváló jegyeik vannak (6-os). Úgy gondolja, hogy ez az osztályzat a gyerekek valódi tudásszintjét

mutatja, mert nagyon sokat tanulnak otthon és � mindig megveszi nekik a könyveket, amik kellenek. Sasho szerint, ha nem kapnának otthon segítséget, akkor nem lenne ilyen jó a tanulmányi eredményük, mert az iskolában nem jó az oktatás.

Úgy gondolja, hogy ez amiatt van, hogy az iskolába csak roma gyerekek járnak és a tanárok nem annyira motiváltak emiatt. Hozzáteszi, hogy az sem szerencsés, hogy nincsenek roma származású tanárok és pedagógusok. Szeretné egy jobb iskolába járatni a gyerekeket, ahol vegyesen vannak roma és nem roma gyerekek és az oktatás magas színvonalú – persze ennek feltétele, hogy anyagilag meg tudja engedni magának a család. A Bratya Miladinovi Általános Iskolának el�nye, hogy közel van. Mindezek ellenére, Sasho mindent megtesz, hogy a gyermekei jó oktatásban részesüljenek és vigyék valamire az életben.

Az a terve, hogy amikor a gyerekek befejezik a harmadik illetve a negyedik osztályt, elviszi �ket egy másik iskolába. Amikor megkérdeztük, hogy hogyan folyik az oktatás ebben a szegregált iskolában, Sasho ezt válaszolta:

- A tanárok azt mondják, hogy rendben zajlanak az órák általában. De az id�sebbik fiam mesélte, hogy mindig van olyan diák, aki az óra alatt kint játszik az udvaron ahelyett, hogy a tanórán lenne. Én úgy látom, hogy itt két probléma van: mind a tanárokkal, mind a szül�kkel – mindkett�nek nagyobb felel�sséget kellene vállalnia a gyerekekért. A roma szül�k többsége azért járatja ide a gyerekét, mert tudják, hogy itt meglesz a nyolc osztályuk, még ha nem járnak be az órákra, akkor is, és hogy a családit nem függesztik föl. A másik oldalról meg a tanárok nem nagyon tör�dnek a gyerekekkel és nem írják be a hiányzásokat.

Az érdekli �ket, hogy meglegyen a munkájuk és megkapják szépen a fizetésüket.

Ha figyelembe vesszük, hogy az iskolák a gyerekek száma után kapják a pénzt, akkor érthető, hogy a tanároknak nem érdeke, hogy kimaradjanak a gyerekek az iskolából vagy túl sok igazolatlan hiányzás legyen. Ezért nem írják be a hiányzásokat.

Vagyis ha nem beszélnék rendszeresen a tanárokkal és nem kérném �ket, hogy figyeljenek oda a gyerekeimre, akkor nem nagyon foglalkoznának velük. És sajnos, nincs olyan sok szül�, akit annyira érdekelne a gyerekeinek az el�rejutása, mint minket. Az alapján, amit a gyerekeim otthon elmondanak, az a benyomásom, hogy a tanárok leginkább azt szeretnék, hogy csöndben menjenek le az órák és ne zavarják �ket a gyerekek. Ez számomra azt jelenti, hogy nem úgy végzik a munkájukat, ahogyan azt kéne, és nem jól tanítanak.

S. B. S. B. 30 éves, Sliven városában, a Nadezhda-negyedben lakik, amely, ahogy már korábban említettük, az egyik legnagyobb roma-gettó az országban. Három gyermek édesanyja, akik mindhárman a Bratya Miladinovi Általános Iskolába járnak. Körülbelül 1400 diák tanul ebben az iskolában, mind roma származású. S. B. elmesélte, hogy mi történt legkisebb fiával:

2006-ban beírattam a fiamat az első osztályba, ugyanabba a szegregált iskolába, ahol a két idősebb fiam

tanult. Az iskola előtt a kisfiam nem járt óvodába vagy iskola-előkészítőre. Azért akartam, hogy ide járjon, mert ez az iskola közel van és korábban mindegyik gyerekemnek sikerült befejeznie a nyolc osztályt, még ha hiányzott is sokat az iskolából vagy az órákról.

Körülbelül négy éven keresztül a legkisebb fiam és a bátyjai itt tanultak ebben az iskolában. Amikor a kicsi fiam 4. osztályba lépett, egy központi felmér�t kellett írnia (az elmúlt 7-8 évben vezették be ezeket a központi méréseket, amelyek a 4. és 7. osztályban tanuló gyerekek tudását mérik küls� vizsgáztatók által, és minden negyedikes és hetedikes diáknak kötelez�). A kisfiamnak jól sikerült ez a felmér� és továbbléphetett az 5. osztályba. Ekkor úgy döntöttem, hogy átíratom ebb�l a szegregált iskolából egy jobb, vegyes iskolába – ez id� tájt ezt nagyon mondogatták is, hogy a szegregált cigányiskolákat megszüntetik, és integrált iskolák lesznek. Meg aztán nagyon jók is voltak a kisfiam eredményei a felmér�n.

2011-ben beírattam egy integrált iskolába a belvárosban. A központi felmér�n elért eredménye alapján vették fel ebbe az iskolába. Meg aztán az iskolák örülnek is az új diákoknak, mert aszerint kapják az államtól a pénzt, hogy hány diák jár oda.

Nem tudtuk, hogy mi vár a fiúnkra az új iskolában, amíg szegény el nem kezdett panaszkodni. Rájöttünk, hogy a tudása messze elmarad egy átlagos ötödikes tudása mögött. Ráadásul még bolgárul sem tudott rendesen. Hiába volt jó eredménye ezen a központi vizsgán, ez nem tükrözött valós tudást és szerintem meg is hamisították.

Sajnos nem volt olyan tanár ebben az iskolában, akinek az lett volna a feladata, hogy foglalkozzon azokkal a diákokkal, akik lemaradnak a tanulásban. Az a szomorú ebben, hogy a fiúnk úgy járt 4 évet ebbe a szegregált iskolába, hogy nem sajátította el azt a tudást, amit a bolgár iskolarendszerben elvárnak egy negyedikestől. Számunkra világos volt a helyzet: a szegregált iskolában analfabéták maradtak a gyerekek.

Így aztán visszavittük a kisfiút a szegregált iskolába, mert ez volt az egyetlen iskola, ahol be tudott kapcsolódni a tanulásba, annak ellenére, hogy tudtuk, hogy itt nem kapta meg a szükséges tudást és ismereteket. Az iskola épülete és felszerelése már régi és lepusztult. A gyerekek nem járnak rendszeresen be az órákra, csak amikor kedvük van. Még amikor ott vannak az iskolában, akkor is a legtöbbjük kint játszik az udvaron tanítási id�ben, néhányuk még cigizik is. A legtöbbjük aztán munkanélküli lesz. Sokszor csak amiatt fejezik be a nyolc osztályt, mert egyébként nem lehetne jogosítványuk, de sokan nem is mennek át az elméleti vizsgán.

IVÁN SZERGEJEVICS TURGENYEV ÁLTALÁNOS ISKOLA, RAZGRAD

Az Iván Szergejevics Turgenyev Általános Iskola az egyike a hat általános iskolának, amelyek Razgrad területén található. Az iskola Orel városrészben, a város keleti szélén helyezkedik el. Razgrad régiós központ, lakossága körülbelül 35.000 f�, amelynek több mint 50%-a valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik: a lakosság kb. 40%-a

török, valamivel több mint 10%-a roma és kb. 40%-a bolgár.

A roma lakosság nagy része az Orel városrészben lakik, ahol az Iván Szergejevics Turgenyev Általános Iskola (ahogy röviden nevezik, a “Turgenyev”) is található. Ez az egyik oka annak, hogy a legtöbb roma gyerek ide jár iskolába. Összesen 300 diák tanul a Turgenyevben, akiknek 30%-a roma, 50%-a török és 20% bolgár.

A szocializmus ideje alatt a kisebbségi diákokat, különösen a roma diákokat, a tanárok hátrányosan megkülönböztették.

Az iskolát felújították és jobb a felszereltsége, mint korábban, de a roma diákok többsége még mindig inkább letagadja etnikai hovatartozását, mert a szülei, akik ebbe az iskolába jártak, ezt tanácsolják nekik. Ugyanakkor ez az iskola van a legközelebb hozzájuk és bíznak abban, hogy az az id� lassan elmúlik, amikor szégyenkezniük kellett etnikai hovatartozásuk miatt.

Y. G. Y. Y. G. Y 35 éves, Razgradban él. Édesapja hegeszt�ként dolgozott, édesanyja takarított. Soha nem tagadta le roma származását. Az els� és második osztályt a Hristo Botev Általános- és Középiskolában végezte, de amikor egy új iskola épült és nyitotta meg kapuit a környékükön, akkor a szülei oda íratták be – ez volt a Turgenyev. A szülei azért íratták át ebbe az iskolába, mert ez az iskola közelebb volt és biztonságosabban tudott Yulka eljutni oda: itt nem kellett több keresztez�désen átmennie, ahogy a másik iskolánál, és mivel a szülei dolgoztak, Yulkának egyedül kellett iskolába járnia. Az

1988-89-es tanévben íratták át Yulkát a Turgenyevbe.

Y. G. Y. elmesélte történetét:

Az els� benyomásom az új iskoláról az volt, hogy minden új volt és nagyon szép. Akkor harmadikos voltam.

Az új iskola nem volt szegregált, új és modern volt, minden előírásnak megfelelt. A diákok többsége török és bolgár volt.

Mindennek ellenére csak 3 évet jártam ebbe az iskolába, a harmadiktól az ötödik osztályig. Az ötödik osztályban olyan rossz élményeim voltak, annyira rosszul éreztem magam az iskolában, hogy az tényleg csak egy rémálomhoz hasonlítható.

Amikor ötödikes voltam, megértettem azt, hogy milyen az, amikor kiközösítenek és megvetnek a származásom miatt. Annak ellenére, hogy az oktatás normál színvonalú volt az új iskolában, volt néhány tanár, aki nyíltan rasszista magatartást tanúsított.

A legrosszabb élményem a történelemtanárral volt, aki az egész osztály előtt megalázott és megszégyenített. Ennek az eseménynek a hatására hagytam abba az iskolát ötödikben, pedig ez a tanár csak amiatt alázott meg ebben a fiatal és érzékeny korban, mert roma vagyok.

Az ülések és a padok aszerint voltak elosztva, hogy ki milyen etnikumhoz tartozott: a bolgár gyerekek az els� sorokban ültek, aztán következtek a törökök, a romák pedig leghátul ültek. Én a legutolsó padban ültem.

A roma és a török diákokat úgy kezelték, mint akik kevesebbet érnek. A történelem óra alatt többször előfordult, hogy odajött a tanár az asztalomhoz és ilyeneket mondott nekem: “Te cigánygyerek, te semmit nem értesz, arra nem vagy képes, hogy egy leckét felmondj!”

Az ilyen megaláztatások az egész osztály el�tt gyakran el�fordultak velem. És ennek ellenére, soha nem mentem panaszkodni az igazgatónak, nem is mondtam el a szüleimnek, mert nagyon kicsi voltam és nem tudtam, hogy mit tegyek és nem akartam “bajt okozni”.

A történelemtanár megalázásai pedig folytatódtak: “... Nézd meg magad! Ilyen rondán felöltözni! A cigányok nem is emberek, semmirekell�k! Alacsonyabb rend� népség!”

Y. G. Y. rémálomszer� megpróbáltatásai az év végéig tartottak, amikor az ötödik osztályt fejezte volna be. Ugyanez a rasszista tanár 2-esre értékelte a tudását történelemb�l (ez már bukásnak számít a hatos értékel� rendszerben).

Y. G. Y. háromszor próbált javítóvizsgát tenni, de nem sikerült neki, lényegében a tanár megalázó magatartása miatt. Még a nyári javítóvizsgák ideje alatt is csak bántotta a Y. G. Y-t: “Semmire nem fogod vinni az életben, te cigány!” Ekkor volt, hogy Y. G. Y. beszámolt a szüleinek arról, hogy mik történtek, de �k sem tudták ekkor, hogy mit tegyenek és semmilyen lépést nem tettek a tanár ellen. Ez a helyzet teljesen elkeserítette és depresszióba kergette a fiatal Y. G. Y-t, aki aztán abba is hagyta az iskolát ilyen fiatalon. Sajnos Y. G. Y. nem az

egyetlen roma gyermek, aki ilyen és hasonló diszkriminációs okokból ott hagyja az iskolát.

Ezek a megalázó élmények negatívan befolyásolták Y. G. Y. személyiségfejl�dését és sorsát: soha nem ment vissza tanulni, így nem is fejezte be az általános iskolát. Ahhoz, hogy el tudjon helyezkedni legalább középfokú végzettségre lenne szüksége.

JURIJ GAGARIN ÁLTALÁNOS ISKOLA, SLIVEN

A Jurij Gagarin Általános Iskola egy szegregált iskola Bulgáriában. Sliven városában található a Nadezhda-negyedben; ez a másik szegregált iskola a korábban többször emlegetett Bratya Miladinovi Általános Iskola mellett. A két iskola nagyon közel fekszik egymáshoz.

Kezdetben, amikor megnyitotta kapuit, ez az iskola “normál” integrált iskola volt, ahová bolgár, török és roma tanulók egyaránt jártak. De ahogy telt az id�, valami megváltozott.

Néhány roma szül�, akiknek a gyermeke a szegregált iskolába járt, felismerte, hogy a szegregált iskolában nagyon alacsony az oktatás színvonala, és elhatározták, hogy integrált, “normál” iskolába íratják át a gyereküket. Ez a céliskola els�sorban a Jurij Gagarin Általános Iskola volt.

Ezeket a roma szül�ket aztán más roma szül�k követték a Nadezhda-negyedb�l. Hirtelen megn�tt a roma gyerekek száma az integrált Jurij Gagarinban. Miel�tt ez a folyamat elindult, a roma gyerekek aránya körülbelül 15% volt, de amint a roma szül�k felismerték, hogy jobb integrált iskolába járatni a gyereküket és ezt meg is tették a

Jurij Gagarinba íratva �ket, a romák aránya az iskolában mintegy 40%-ra ugrott.

A bolgár szülők azon kezdtek aggódni, hogy milyen színvonalú lesz az oktatás ezek után a Jurij Gagarinban, és aggódtak amiatt is, hogy biztonságosan el tudnak-e jutni a gyerekek egy másik iskolába, ha iskolát váltanának.

A “roma invázió” viszont nem állt meg. A roma szül�k folyamatosan vitték át a gyerekeket a Jurij Gagarinba abban a reményben, hogy ott jobb az oktatás színvonala és az majd segíti �ket abban, hogy elfogadottabb emberekké váljanak: iskolázott, tanult, dolgozó állampolgárokká, akiknek feladata, hasznos szerepe van a társadalomban. A roma diákok aránya négy év alatt 40%-ról 90%-ra n�tt (2009 és 2013 között).

Ezt a folyamatot mi Bulgáriában másodlagos szegregációnak nevezzük. A kialakulásának oka a nem roma szül�k aggodalma és félelme volt.

Néhány roma szül�, akik a Jurij Gagarinba íratták a gyermeküket elmondta, hogy korábban, amikor még nem volt szegregált az iskola, jobb színvonalú volt az oktatás, mint most.

A legtöbb roma diák anélkül fejezi be az iskolát a Jurij Gagarinban, hogy a szükséges tudást elsajátítaná. Összesen 500 diák tanul az iskolában, mind roma. A Jurij Gagarin Általános Iskola teljesen szegregált intézménnyé vált.

K. S. H.

K. S. H. 30 éves férfi és két gyermeke van: a 12 éves Tsvetelina és a 8 éves Francheska. Kalin roma származású és a Nadezhda-negyedben él, Slivenben. � azon kevés roma szül�k egyike, akik középiskolát végeztek. Úgy határozott, hogy a gyermekeit “normál” általános iskolába íratja, ahová romák és nem romák (bolgárok) vegyesen járnak (“vegyes iskolába” - ahogy mondják), mert azt remélte, hogy egy ilyen iskolában sokkal magasabb az oktatás színvonala.

- A Jurij Gagarin Általános Iskolába írattam az id�sebbik lányomat, amely körülbelül 1 kilométerre van t�lünk, közel a Bratya Miladinovi Általános Iskolához, ami szegregált iskola. Amikor beírattam a lányom ebbe a vegyes iskolába, akkor a roma gyerekek aránya 40-50% volt.

Vagyis a bolgár és roma gyerekek száma nagyjából egyenlő volt. Ez azt jelenti, hogy nem én voltam az egyetlen szülő, akinek a vegyes iskolára és a magasabb színvonalú oktatásra esett a választása.

Sok más roma szül� is, úgy, mint én beíratta a gyerekét ebbe a vegyes iskolába. Kezdetben nagyon jó benyomásaink voltak az iskoláról: színvonalas oktatás, szép osztálytermek, tiszta mosdók. Aztán a következ� két évben a roma diákok száma megn�tt, 40%-ról 60%-ra ugrott az arányuk.

A bolgár szülők aggódni kezdtek, és már nem íratták ide a gyereküket, mert nem akarták, hogy a gyerekük más roma gyerekekkel tanuljon együtt.

Tsvetelina most 12 éves és 5. osztályba jár. Az iskola ma már teljesen szegregált, 100% a roma tanulók aránya. Az iskola esete jól példázza a “másodlagos szegregációt.” Az

oktatás színvonala mára már olyan, mint a Bratya Miladinovi Általános Iskolában. Az oktatás színvonala már akkor romlott, amikor a kisebbik lányomat beírattam az els� osztályba. � most másodikos.

Látom, hogy a tanárok már nem úgy foglalkoznak a gyerekekkel, és nem tanítják �ket hatékonyan. A legtöbb tanárt nem is érdekli, hogy mi van a gyerekekkel, csak azzal foglalkoznak, hogy meglegyen a fizetésük. Két éve, amikor még voltak az iskolában bolgár gyerekek, a nagyobbik lányomnak mindig volt házi feladata, amit el kellett készíteni másnapra.

Most se a nagyobbik, se a kisebbik lányom nem kap házi feladatot. Gyakran beszélek a tanárokkal és kérdezem �ket, hogy hogy haladnak az iskolában és hogy mit tudunk mi otthon tenni értük, hogy segítsük �ket. Ez engem nagyon aggaszt, hogy nem kapnak házi feladatot és úgy gondolom, hogy ez komoly jele annak, hogy az oktatás színvonala rosszabb, mint két évvel ezel�tt volt.

K. S. H. azt is elmondta, hogy az iskola tanulóinak többsége nem tud írni-olvasni, vagy egyszer� számolást végezni.

- Felel�s szül�ként azt kell mondanom, hogy a kisebbik lányom nem fog tudni megküzdeni komolyabb iskolai feladatokkal és tanulással,

mert egyértelm�en látszik, hogy nem készítették jól fel az els� két osztályban. És ez nem csak az én Francheskámat érinti, hanem az összes többi gyereket

A nagyobbik lányom miatt nem aggódom. Biztos vagyok benne, hogy fel tud majd zárkózni, mert jó alapokat kapott, amikor még bolgár gyerekek is jártak ide és nem volt szegregált az iskola és az oktatás is jobb volt. Sajnos, ezt nem mondhatom el a kisebbik lányomról.

K. S. H. az iskola udvarán dolgozik, abban az iskolában, ahol a lányai is tanulnak. Gyakran lát gyerekeket az udvaron játszani, ahelyett, hogy a tanórán lennének. A lányai elmesélték neki, hogy a tanárok néha kiküldik a gyerekeket az udvarra, anélkül, hogy ezt hiányzásnak írnák be.

A következ� tanévben (2014-2015) K. S. H. egy másik iskolába szeretné íratni a lányait, ahol jobb az oktatás. De a többi gyereknek, akik ebben az iskolában maradnak, ugyanaz a sors jut, mint a többieknek, akik mostanában itt végeztek: írástudatlan, képzetlen emberekként semmi esélyük munkát találni és hiába próbálnak integrálódni, mindig a társadalom peremére fognak szorulni.

Csehország

Rövid áttekintés az iskolai szegregációról Csehországban

Hat év telt el azóta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy 18 osztravai roma gyermeket hátrányosan megkülönböztettek oktatáshoz való joguk gyakorlásában, amikor roma származásuk miatt speciális (kisegít�) iskolába utalták �ket (D. H. és társai kontra Csehország). A nemzetközi visszhang és kritika ellenére nem sok minden változott Csehországban.

Az egyetlen változás az iskolák elnevezésében volt látható. A korábbi speciális iskolákat ma “gyakorlat-orientált” iskoláknak nevezik. A szegregált általános iskolákban pedig a roma gyerekeket részben az általános oktatási-nevelési terv, részben pedig a sajátos nevelési igény� (SNI) tanterv szerint oktatják. Az alapvet� jogok biztosának adatai szerint a “gyakorlat-orientált” iskolákban tanuló roma gyerekek száma lényegében állandó. A roma gyerekek továbbra is szociális helyzetükb�l fakadó hátrányaik miatt kerülnek ezekbe az iskolákba.

Ami a speciális tanterv� iskolák finanszírozását illeti, az SNI-s gyerekek után 50%-kal magasabb a fejkvóta. A roma gyerekeket oktató tanárok gyakran nélkülözik a gyerekek megértéséhez szükséges kulturális ismereteket és az általuk nyújtott oktatás színvonala sem kielégít�. Ezeknek a hiányosságoknak köszönhet�en a tanárok nem képesek a roma és nem roma gyerekek között adódó konfliktusokat kezelni és a békés együttlétet el�segíteni.

Pozitív társadalmi változásnak tudható be, hogy egyre több szül� felismeri az oktatás jelent�ségét gyermeke életében. Ezek a szül�k annak is tudatában vannak, hogy a szegregáció jogellenes, s�t, hogy joguk és lehet�ségük van fellépni ellene.

Többfajta általános iskola is létezik a csehországi oktatási rendszerben, de az alábbi történetek szempontjából a következ�ket érdemes bemutatni:

Általános iskolák: A normál általános iskolai tanterv szerint tanítanak (a cseh rövidítés: ŠVP), az általános iskolákra kidolgozott kerettantervnek (a cseh rövidítés: RVP ZV) megfelel�en.

Gyakorlat-orientált általános iskolák: az enyhén (RVP ZV-LMP) és középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek számára kidolgozott tantervet követik

Speciális iskolák (SpŠ): a súlyosan értelmi fogyatékos gyermekek (RVP ZŠS) számára kidolgozott tantervet követik. A törvény szerint ezt a fajta iskolát a sajátos nevelési igény� (SVP) gyermekek számára hozták létre, akik valamilyen súlyos értelmi fogyatékkal vagy egyéb zavarral élnek – a gyakorlatban ide járnak pl. az autista, de a szociálisan hátrányos helyzetben él� gyerekek is, ahol a szocio-kulturális hátrányok különféle tanulási nehézségeket eredményeznek, vagy a súlyos pszichés zavarok által veszélyeztetett gyerekek.

Kutatások szerint az Osztravában él� roma gyerekek 40%-a még mindig speciális iskolákba jár, ez az arány országosan 33%. A speciális vagy “gyakorlat-orientált” iskolákban tanuló roma gyerekek száma hivatalos adatok szerint csökkent a D. H. ítélet óta, a valóságban azonban sok roma gyermek, aki bár nem jár speciális iskolába, szegregált általános iskolában tanul, ahol vagy normál, vagy vegyes tanterv szerint oktatnak (SNI és normál tanterv).

Tehát a statisztikákban ezek a gyerekek nem kimutathatóak. Ugyanakkor lehetséges, hogy ezek a gyerekek olyan szegregált iskolákban tanulnak, ahol a diákok több mint 90% roma, vagy olyan iskolákban, ahol osztályok között létezik szegregáció (“cigányosztályok”) és ahol többféle tantervet követ az iskola (normál és SNI). Az iskolák közötti és iskolákon belüli variációk olyan sokfélék, hogy nem csak a szül�ket zavarja össze.

Az úgynevezett “el�készít� osztályok” a szegregált iskolákhoz tartoznak (a roma gyerekek mintegy 97%-a tanul el�készít� osztályban), a „normál” általános iskolákban ezek nagyon ritkán fordulnak el�. Azok a gyerekek vesznek részt az iskola-el�készít� oktatásban, akik nem tudnak óvodába járni vagy az iskolába nem veszik fel �ket. Ennek megfelel�en az el�készít� osztályban tanuló gyerekek általában abban az iskolában folytatják a tanulmányaikat, ahová el�készít� osztályba is jártak, vagyis a szegregált iskolában (így összesen 9 évet tanulnak abban az intézményben).

Beszámolók és az érintett iskolák

PŘEMYSLA PITTRA EGYHÁZI ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS ÓVODA

Az iskola Osztrava–P�ívoz-ban található. Az iskola fenntartója 2007-t�l az Osztrava-Opava egyházközség. 1993-ban alapították. Összesen 270 diák tanul az iskolában 6 és 15 éves kor között. Becslések szerint a tanulók 99%-a roma. Az iskola egy része óvoda illetve iskola-el�készít� évfolyam.

Az iskola célkit�zése, hogy segítse az olyan rászoruló gyerekeket, akik szocio-kulturálisan hátrányos helyzetb�l indulnak. Az iskola oktatási koncepciójához tartozik, hogy egyénre szabott tantervek alapján próbálja tanítani a gyerekeket, így sokkal kisebb csoportokkal dolgozik, mint egy normál általános iskola. Az iskola célja az, hogy az oda járó gyerekek sajátítsanak el egy átlagos általános iskolában szerezhet� tudást és szociális készségeket, multikulturális oktatási módszerek segítségével. Az iskolában normál és SNI tanterv szerinti is oktatnak.

Az iskolaszék tagjai az iskola képvisel�i, az alapító (Moravszka Osztrava a P�ívoz önkormányzata, amely része Osztravának) és szül�k. Egyetlen roma szül� van az iskolaszék tagjai között és az iskola két roma pedagógus-asszisztenst alkalmaz.

Az oktatás színvonala nagyon alacsony. Tanórán kívüli tevékenységek (pl. f�zés) töltik ki az id� nagy részét. Azok a gyerekek, akik innen iskolát váltottak, az új iskolában rendszerint nem bírják felvenni a tanulás ütemét és a követelmények meghaladják képességeiket. Az alacsony színvonal eredménye, hogy amikor 9. évfolyamon végeznek a diákok, nagyon korlátozott lehet�ségeik vannak a továbbtanulásra. A diákok néhány konkrét fizikai munkára felkészít� iskola

közül választhatnak, vagyis els�sorban szakiskolában tudnak továbbtanulni (a legtöbb roma diák szakiskolában tanul tovább Csehországban).

NA VIZINĚ ÁLTALÁNOS ISKOLA

Ez a gyakorlat-orientált iskola Osztrava sziléziai részén található. 330 diák tanul itt, 95%-uk roma. Az iskolában van el�készít� osztály, normál általános iskolai tagozat (1-5. osztályig), gyakorlat-orientált általános iskolai tagozat és speciális osztályok. Az iskola fenntartója a moráviai-sziléziai megyei önkormányzat.

3 különböz� tantervet használnak az iskolában: a) normál tanterv (ŠVP az RVP ZV alapján) az 1-5. osztályig. b) általános iskolai oktatás részben a normál tanterv (ŠVP az RVP ZV alapján), részben az SNI tanterv alapján az 1-9. osztályig. c) speciális tanterv� általános iskolai oktatás középsúlyosan értelmi fogyatékos gyerekek részére.

VRCHLICKÉHO 5 ÁLTALÁNOS ISKOLA, OSZTRAVA-RIDDANCE (KÜLÖNÁLLÓ TAGISKOLÁVAL OSZTRAVA–BARTOVICEBEN 1-5. OSZTÁLY)

A Vrchlického Általános Iskolában 287 diák tanul (1-9. osztályig). Létezik iskola-el�készít� osztály is az iskolában. A roma diákok aránya körülbelül 40%. A normál általános iskolai tanterv szerint történik az oktatás és az iskola együttm�ködik az Osztrava-Porubában található nevelési tanácsadóval. Az iskolaszék tagjai a fenntartó képvisel�i, a tanári kar és egy szül�. Nincs roma képviselet az iskolaszékben. Két évvel ezel�tt az iskola foglalkoztatott egy roma pedagógiai asszisztenst, aki helyett ma már egy nem roma asszisztens dolgozik.

Néhány gyereknek, akiket megvizsgált a szakért�i bizottság, egyéni tanmenetet javasolt fejlesztésükre (ez az egyénre szabott tanterv leírja, hogy miként kell a terv szerint felhasználni a gyerekre es� állami támogatást). E terv megvalósítása kötelez� az iskolák számára, ennek ellenére ez gyakran elmarad. Korábban A és B osztályok voltak és a roma gyerekeket az egyik osztályba helyezték, hogy a többségi szül�k ne vigyék el az iskolából a gyermeküket. Ezeket a szegregált osztályokat mára már megszüntették, mert a roma szül�k felléptek ellene. A szül�k fellépésének eredményeként tárgyalások kezd�dtek az iskola igazgatója, Osztrava-Radvanice polgármestere és a szül�k között, a Life Together (Élet együtt) civil szervezet részvételével. A tárgyalások és a szül�i fellépés eredményeképpen ma már minden osztályba vegyesen járnak roma és nem roma diákok.

Az iskola olyan városrészben található, ahol nem laknak romák. Nem messze, mintegy 1 km-re található viszont Lipina, amely egy lepusztulófélben lév� városrész, ahol sok roma él. A környék itt annyira leromlott, hogy sokan mára már elköltöztek, az épületek rossz állapotban vannak, a háztulajdonosok folyamatosan bontják le az épületeket.

PĚŠÍ ÁLTALÁNOS ISKOLA, OSZTRAVA- MUGLINOV

Az iskolában normál tanterv szerint oktatják a mintegy 350 gyermeket (amelynek körülbelül 20-25%-a roma származású). A roma szül�k véleménye eltér� az iskoláról, vannak, akik pozitívan, és vannak, akik negatívan vélekednek az iskoláról. Nemrégiben 5 roma gyermeket vettek fel az iskolába, de kilenc felvételét elutasították 2014 januárjában (összesen 11 elutasítás volt ekkor). 41 gyermek jelentkezett az iskolába és 30-at vettek föl. Az iskola helyhiányra hivatkozott, amikor indokolta az elutasítást, ugyanakkor az Oktatási, Ifjúságügyi és Sportminisztérium szerint helyhiányra nem hivatkozhat az iskola, ha a felvételt kér� gyermekek az iskola közelében laknak. Az iskola fenntartója felel�s azért, hogy nyomon kövesse a helyi lakosság létszámát, beleértve az iskoláskorú gyermekek számát. Az adott iskolaévet megel�z�en ez alapján kell az iskola fenntartójának felkészülnie annyi els� osztályos fogadására, amennyit a statisztikai adatok mutatnak.

CHRUSTOVA ÁLTALÁNOS ISKOLA, SZILÉZIAI OSZTRAVA

Az iskolában normál tanterv alapján oktatják a körülbelül 200 diákot (akiknek 5-10%-a roma származású). Az iskola megpróbálja a diákok egyéni fejl�déséhez igazítani az oktatást, valamint hangsúlyt fektet a diákok közötti barátságok és kapcsolatok kiépítésére és a kisebbségi és többségi diákok harmonikus együttlétére már a kisiskolás kortól kezdve. Az fenntartó a Sziléziai Osztrava kerület.

PŘÍVOZ GEBAUEROVA (ÉS IBSENOVA) ÁLTALÁNOS ISKOLA, OSZTRAVA-PŘÍVOZ

Az iskola kétféle tantervet követ: normál tanterv a Gebauerovában, 450 diákkal, valamint az Ibsenova „gyakorlat-orientált” iskolában SNI tanterv, körülbelül 170, többségében roma diákkal. Az iskola fenntartója a Moráviai-Sziléziai Megyei Önkormányzat.

KAMENEC ÁLTALÁNOS ISKOLA

700 diák tanul itt. Az fenntartó a Moráviai Osztrava és P�ívoz kerületi önkormányzat. Az iskolában egyrészt normál, másrészt SNI tantervet követnek.

E. R. E. két fiú édesanyja, F. 14 éves, P. 16 éves. Osztrava-Radvanicében élnek (Sziléziai Osztrava). Az alábbiakban róluk és az iskoláról olvashatunk, ahová mindketten jártak. Az iskolában jó eredményeket értek el, nem volt probléma a jegyeikkel vagy a magatartásukkal.

Minden megváltozott az új igazgató megjelenésével. Az új igazgató az ott dolgozók nagy részét elbocsátotta és újakat vett fel, akik többnyire a rokonai és barátai voltak. A két fiú édesanyját gyakran hívták be az iskolába, és a tanárok és az igazgató ilyenkor rendszerint panaszkodtak a gyerekekre. Egyszer az igazgató arra kérte F-t, hogy rajzoljon egy fát.

Mivel a fának nem volt gyökere, az igazgató arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeknek valamilyen pszichológiai zavara van. Amikor az édesanya az igazgató javaslata ellenére nem akarta elvinni a gyermeket a pszichológiai vizsgálatra, akkor azzal fenyegette meg �ket az igazgató, hogy a családot jelenteni fogja a gyerekjóléti szolgálatnál.

- Hiába panaszkodtunk az iskolában, az önkormányzatnál, vagy az iskolák ellenőrzésével foglalkozó hatóságnál, nem segített, mert az igazgató egy politikai párt befolyásos tagja volt. Így az egyetlen lehetőség az volt, hogy egy másik iskolába vigyük a gyereket, el is vittem, ahogy néhány másik szülő is tette.

Kés�bb kiderült, hogy az igazgatót elbocsátották, mert valamilyen pénzügyi botrányba keveredett.

Nekem nincs munkám. Csak a nyolc osztályom van meg. Ami a gyerekeket illeti: P. és F. normális gyerekek voltak, olyanok, mint a többi gyerek. Egészségesek voltak, és elég engedelmesek is. Nem volt velük gondom. Mindketten 6 évesen mentek iskolába. A Trnkovecká Általános Iskolába jártak, mert annak az iskolának a közelében laktunk.

Jó iskola volt, én is oda jártam. A tanárok ismertek minket, az igazgató is nagyszer� volt. A fiúk szerettek iskolába járni és jó jegyeik voltak. P. iskolai eredményei nagyon jók voltak. Arról álmodozott, hogy majd rend�r lesz, ha nagy lesz. A kis F. nem tudta még, hogy mi szeretne lenni, mert minden tantárgyat szeretett.

A gondok akkor kezd�dtek, amikor az új igazgató megjelent. A régebbi, akit mi

igazán szerettünk, és akiben bíztunk, nyugdíjba ment, és ez az új helyettesítette. Nem gondoltuk volna, hogy baj lesz ebb�l. A gyerekeim jól neveltek voltak, vagyis nem számítottam semmi nehézségre. Igazából pont ellenkez�leg, azt reméltem, hogy az új igazgatóval majd valami új és jó veszi kezdetét.

Teljesen ledöbbentünk, amikor láttuk, hogy az új igazgató elküldi a legfontosabb embereket a régi tanári karból, pont azokat, akik a legrégebb óta dolgoztak ott és a legjobban ismerték a gyerekeket.

Minket is ismertek és jól tanították a gyerekeket. Új tanárok kerültek a régiek helyére, csak kett� maradt meg a régi gárdából. Ezek az új tanárok nem ismerték a gyerekeket, nem tudták, hogyan beszéljenek velük, hogyan csitítsák �ket le a szünetben, semmit nem tudtak róluk - arról, hogy hol és milyen körülmények között n�ttek föl.

Az igazgató persze tájékozódott a gyerekekr�l, megnézte az ellen�rz�jüket, a naplót, meg a feljegyzéseket és megkérdezte a régi tanárokat a gyerekek családjáról is. Az egyik nap P. sírva jött haza, mert be volt írva az ellen�rz�jébe, hogy eltört egy lakatot, de azt mondta, hogy nem � csinálta.

Az én gyerekeim sose hazudtak nekem addig, így fogtam magam és bementem az iskolába, hogy megtudjam, mi történt. El�ször a gyerekeket kérdeztem, hogy tudják-e, hogy mi történt vagy látta-e valaki, hogy P. tette tönkre a lakatot. Azt mondták, hogy nem � volt, nem a fiam csinálta. Akkor elmentem az osztályf�nökéhez, aki nem tudott semmir�l, se a beírásról, se a lakatról. Azt mondta, hogy a lakat nem törött el, és

nem is tudott arról, hogy az igazgató beírta ezt a fiamnak.

Akkor fogtam a barátomat, akivel együtt neveljük a gyerekeket már kicsi koruk óta és együtt bementünk az igazgatóhoz. Az igazgató meg elkezdett velünk kiabálni, hogy 700 koronát kell fizetnünk a tönkretett lakatért. A barátom összeszedte a bátorságát és megmondta neki, hogy senki nem tud semmit err�l a lakatról az iskolában. Akkor az igazgató ráordított a barátomra, hogy neki semmi köze az iskolához, mert nem is az apja a gyerekeknek, és vele szóba se áll. Nem lehetett akkor már semmit sem beszélni vele, így aztán hazajöttünk. Annyit azért mondtunk neki, hogy nem fogunk semmit se fizetni a lakatért, mert senki nem hibáztatta a fiamat. Így nem is értettünk egyet a beírással.

Másnap a fiam sírva jött haza az iskolából. Az igazgató bement az osztályába és elkezdett kiabálni vele az egész osztály el�tt. Olyanokat mondott neki, hogy többet ne hozzon az iskolába idegeneket (a barátomra célzott), meg hogy fizet-e az édesapja gyerektartást, és azzal fenyeget�zött, hogy majd jelent minket a gyerekjólétinél.

Én féltem egyedül bemenni az iskolába, így megkértem egy barátomat a Life Together-t�l, hogy kísérjen el. Ketten is eljöttek onnan, és mindannyian elmentünk az igazgatóhoz. Tudta, hogy miért megyünk. Hozzám nem is beszélt, hanem csak a közösségi munkásokhoz. Kinyitotta a kisebbik fiam, F. dossziéját és el�vette azt a rajzot a fáról, amit F. rajzolt a m�vészetórán.

Az igazgató azt mondta, hogy valami nincs rendben a gyerek családjában,

mert F. gyökér nélkül rajzolta le a fát. Azt is mondta, hogy F-nek valamilyen pszichológiai problémája van. Mindenáron azt akarta, hogy vigyem el a gyerekemet pszichológushoz, de én ezt nem akarom.

Megmondtam neki, hogy az én gyerekeim teljesen rendben vannak otthon, és hogy nem fogom kitenni �ket annak a stressznek, hogy pszichológushoz viszem �ket. Erre az igazgató azt mondta, hogy ha nem viszem el �ket, akkor feljelent a gyerekjólétiben és el is küldi a gyerekem aktáit oda. Nem egyeztem bele.

Kés�bb megtudtam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek baja volt ezzel az igazgatóval. Az egyik tanár, aki az igazgató keresztfia volt, vezette a boksz-klubot az iskolában. Pedagógiai tanácsadó is volt egyben. Katonai csizmában jött be az iskolába és abban járkált fel-alá. Ezenkívül behozta a harci kutyáit is az iskolába. Ha valamelyik diák valami rossz fát tett a t�zre, az igazgató máris küldte a boksz-klubba. Ezen túlmen�en volt olyan, hogy a gyerekeknek ki kellett takarítaniuk valamilyen iskolai létesítményt a technika órájuk keretében vagy ennek a boksztanárnak az irányításával lövöldöztek egy légpuskával az udvaron.

Nem akartuk ennyiben hagyni a dolgot, ezért én és több másik szül� létrehoztunk egy csoportot, a Life Together támogatásával. Elkezdtünk rendszeresen találkozni. Meg akartuk oldani ezt az ügyet az igazgatóval. Néhányszor meghívtuk a találkozóinkra, illetve megkérdeztük, hogy elmehetnénk-e mi hozzá az irodájába, de visszautasította a meghívást. Beszélt Kumárral, aki a Life Together vezet�je, és azt mondta neki, hogy mi olyanok vagyunk,

mint a kiskutyák: „a kiskutyát szigorral kell nevelni”. A haragját a mi gyerekeinken töltötte ki. Kinevette �ket, meg olyanokat mondott nekik, hogy járhatnak a szüleik gy�lésekre, úgyis neki lesz igaza.

Ekkor Osztrava-Radvanice polgármesteréhez fordultunk egy kis segítségért. Kértük, hogy bocsássa el az igazgatót. Radvanice azt felelte, hogy nincs bizonyítéka, mert szül�k és gyerekek véleménye nem bizonyíték.

Ezek után az iskolákat ellen�rz� hatósághoz fordultunk. A hatóság nem talált semmi problémát – ellenkez�leg, azt találták, hogy az iskola dokumentációja teljesen rendben van. Az önkormányzatot is megkerestük. Az igazgató viszont egy elég jelent�s pozíciót töltött be a �SSD pártban és mindenhol volt barátja. Az maradt az egyetlen választásunk, hogy elvisszük a gyerekünket egy másik iskolába, amit meg is tettünk, de nem jó szívvel, mert a gyerekeink szerették ezt az iskolát.

12 szül� döntött úgy, hogy átviszi a gyerekét egy másik iskolába. Mi is meg a gyerekeink is megkönnyebbültünk végre. Végre nem örökös idegességb�l állt az életünk. Aztán kés�bb megtudtuk, hogy úgy hat hónappal ezel�tt az igazgatót elbocsátotta az iskolafenntartó csalás miatt.

E. Č. E. háromgyerekes édesanya. 43 éves és Osztrava-Hrušovban, egy f�ként romák által lakott városrészben él. 15 éves lánya a

P�emysla Pittra Általános Iskolába jár. Az anyuka nem elégedett az iskolával. Id�sebbik lányának nehézséget okozott felvételt nyernie középiskolába (gimnáziumba, szakközépiskolába vagy szakiskolába), mert amikor megtudták, hogy a P�emysla Pittra Általános Iskolába jár, akkor azt mondták neki, hogy nem fogja bírni a középiskolai követelményeket.

E-nek az volt a célja, hogy a legkisebb lányát a Kamenec Általános Iskolába írassa be, mert ott többnyire nem roma tanulók tanulnak. A kislány felvételi kérelmét elutasították, ezért most jelenleg a Gebauerova Általános Iskolába jár, amivel nem elégedett az anyuka, mert a diákok 80%-a roma.

Mind a Gebauerova, mind a P�emysla Pittra Általános Iskolában vannak SNI osztályok az enyhe fokban értelmi sérült gyerekek részére. E. határozottan meg van gy�z�dve arról, hogy az � lánya tehetséges és okos, mert jó jegyei vannak az iskolában. E. azt szeretné, ha át tudná íratni a kislányát egy jobb iskolába, ahol megalapozhatja a jöv�jét.

- Én azt szerettem volna, ha a gyerekeim a Kamenec Általános Iskolába járnak. Amikor a kislányomat, E-t be akartam oda íratni, akkor az igazgató elutasította a kérelmemet.

Azzal az indokkal utasította el a kérelmet az igazgató, hogy nincs fér�hely új diákok számára.

Azt mondta, hogy nem vesznek fel roma diákokat ide. Azt is mondta, hogy ebben az iskolában nem tudna jól teljesíteni a kislányom.

Az én kislányom annyira okos és tehetséges. Semmi kétségem nincs, hogy megállná a helyét ott is.

Az igazgató két másik iskolát ajánlott nekem, a P�emysla Pittra és a Gebauerova Általános Iskolát. Az egyik lányom, a 15 éves, a P�emysla Pittrába járt, és egyáltalán nem vagyok megelégedve ezzel az iskolával.

A diákok körülbelül 90%-a roma és rosszul tanítják a gyerekeket. Nagyon alacsony színvonalon. Azért gondolom ezt, mert amikor felvételizni ment a lányom az egyik középiskolába, akkor azt mondták neki, hogy ha a Přemysla Pittra Általános Iskolába járt, akkor nem fog menni neki a középiskola.

Egyáltalán nem tetszett ez nekem, mert úgy gondolom, hogy ugyanúgy kellene

ebben az általános iskolában is tanítani a gyerekeket, mint a többi iskolában.

Ebb�l következ�en a lányomnak nem volt sok választása. El kellett küldenem egy

másik városba tanulni, ahol péknek tanul. Ez egy szakiskola, csak két évig tart, és nem lesz érettségije csak egy szakmai vizsgája. Nem hiszem, hogy ez sok lehet�séggel kecsegtetne egy jó munkához a kés�bbiekben.

A legkisebb lányom, E. a Gebauerova Általános Iskolába jár, és nem hiszem, hogy ez az iskola sokkal jobb lenne, mert 80%-ban roma gyerekek járnak ide, és a többségi cseh gyerekek nem itt tanulnak.

A mi gyerekeinknek is lehetőséget kéne adni, hogy

ugyanabba az iskolába járhassanak, mint a nem roma gyerekek. Azok az iskolák, ahová csak roma gyerekek járnak, nem jók.

A kislányom, E. nagyon jól tanul az iskolában. A legjobb jegyeket kapta eddig. Azt szeretném, ha másodiktól egy másik iskolába járhatna, mert azt szeretném, hogy elérjen valamit az életben. Azt szeretném, ha lenne választási lehet�sége, amikor középiskolát választ majd egyszer. A legnagyobb hátránya annak az iskolának, ahol most tanul, az, ahogyan tanítják �ket: ugyanabból a könyvb�l tanulnak, mint a kisegít� iskolában. Hiányos a tudása matematikából és más tantárgyból is, mert mást tanítanak, mint a Kamenecben vagy a többi iskolában, ahová cseh diákok is járnak.

A kislányom ápolón� szeretne lenni, ha nagy lesz. Segítség kéne ahhoz, hogy a kisebbik lányom, E. ne járjon úgy, ahogy az

id�sebbik, M. Ez az iskola, ahová most jár, nagyon lassan halad a tananyaggal, a többi iskolához képest itt a gyerekek nagyon le vannak maradva tudásban.

E-nek nincs házi feladata minden nap, csak kétszer egy héten, ami szerintem nem elég. Szerintem minden nap kéne, hogy házi feladatot kapjon. Röviden összefoglalva, nem vagyok megelégedve ezzel az iskolával, és azt szeretném, hogy az én gyerekeimnek is ugyanolyan esélyük és lehet�ségeik legyenek, mint a cseh diákoknak vannak.

K. L. K. Osztravában, egy kis lakásban él, két kislánya van, egy 6 és egy 3 éves. Iskoláskorú lányát, N-t nem vették föl a Chrustova Általános Iskolába, annak ellenére, hogy a szakért�i bizottság nem állapított meg nála problémát. Az anyukának azt mondták, hogy nincs több fér�hely az iskolában. Ezek után N-t egy másik iskolába sem vették föl. Az anyukának azt tanácsolták, hogy írassa be a kislányt az Ibsenova Általános Iskolába, ahol speciális tanterv alapján folyik az oktatás. Az anyuka ebbe nem egyezett bele, mert nem volt nyilvánvaló ok arra, hogy a kislányát speciális tanterv szerint oktassák.

- A környéken, ahol én lakom, nekem nagyon jó hírem van. Mindig rendesen be van fizetve a lakbér. Ami az én iskolai végzettségemet illeti, nekem csak a nyolc általános van meg, de a páromnak van szakmája és munkája is. Számomra érték a tanulás, az iskola, és mindent megteszek azért, hogy a gyermekeimet úgy neveljem, hogy jól menjen nekik az iskola, és hogy a

többségi társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

Amikor a nagyobbik lányomat be akartam íratni az iskolába, elvittem a szakért�i bizottsághoz, és ott azt mondták, hogy a kislányom bármely általános iskolában megállná a helyét. Ennek ellenére, amikor a Chrustova Általános iskolába szerettem volna beíratni (ez van a legközelebb hozzánk és ide akartam járatni), akkor azt mondták nekünk, hogy nincs fér�hely új diákok számára.

Úgy éreztem, hogy megnéztek és amiatt bántak velem így, mert látták, hogy roma vagyok, és mert már sok roma gyerek jár oda. Nem tetszett nekem ez a hozzáállás és össze is vesztem velük. Úgy éreztem, hogy azért utasítanak el, mert barna a bőröm.

Ezek után egy másik iskolában próbálkoztam, a Gebauerovában, ahol egyb�l elutasították a kérelmemet. Ugyanazt az indokot mondták, hogy nincs fér�hely új diákok számára. Az igazgató azt javasolta, hogy vigyem a gyereket az Ibsenova Általános Iskolába, amibe nem egyeztem bele, mert az az iskola speciális iskola, fogyatékos gyerekeknek. Vele is összevesztem. Nem értettem, hogy miért kéne az én lányomnak speciális iskolában tanulnia, miért nem tanulhat normál iskolában.

Még a szakért�i bizottság is jó ajánlást adott, semmilyen egyértelm� ok nem volt, ami miatt speciális iskolába kellett volna helyezni. Megkértem akkor az igazgatót, hogy adja írásba, amit indokként felhozott, hogy nincs fér�helyük. Ezt nem volt hajlandó megtenni. A kislányom most tölti

be a hatot és szeptemberben el kell kezdenie valahol az iskolát.

Én személy szerint azt hiszem, hogy ez az iskola nem akar több roma gyereket felvenni. Már most 80%-ban roma gyerekek járnak ide és szerintem nem akarják, hogy teljesen elcigányosodjon az iskola. Szerintem csökkenteni akarják a roma gyerekek számát. Nem tudom, hogy hol fogja kezdeni az els� évet a kislányom, még mindig keresgélek. Azon gondolkodom, hogy Osztrava önkormányzatánál teszek panaszt, mert az az iskolafenntartó.

E. T. E. 48 éves, roma származású, 3 gyermek édesanyja. � neveli az unokahúgát is, S-t. Osztrava-Hrušov területén élnek, ahol nagy többségben romák laknak. Az alábbi történet az unokahúgának a története, akit E. születését�l kezdve nevelt. S. a P�emysla Pittra Általános Iskolába jár, ahol a diákok 99%-a roma.

Ez az iskola jó példája a lakhatási szegregáció miatt kialakult iskolai szegregációnak. Osztrava-P�ívoz területén található, ahol többnyire romák élnek. Bár az iskola nevében nincs benne, hogy “gyakorlat-orientált” vagy “speciális”, az iskolában többféle tanterv szerint oktatnak.

Az igazgató szerint az iskola egy szegregált roma iskola, ahol kiemelt támogatást nyújtanak a diákoknak. E. a fia példáján tudja, hogy az iskola nem képes felkészíteni a gyerekeket az érettségire, ami szükséges lenne a továbbtanuláshoz (fia, F. ugyanebbe az iskolába járt és bár jó jegyei voltak, nem sikerült befejeznie a

szakközépiskolát, ahol tanulmányait az általános iskola után folytatta).

Néhány szül� értékeli az iskola hozzáállását: például, ha egy szül� jelzi az iskola felé, hogy nincs a gyereknek cip�je, akkor elnézik, hogy a gyerek hiányzik az iskolából.

Ugyanakkor az iskolának megvannak a maga hátrányai. Az igazgató elismerte, hogy az itt elballagók közül csak két lány érettségizett le. A gyerekek nagyon kevés házi feladatot kapnak, ha egyáltalán kapnak és a tankönyveket és füzeteket bent hagyják az iskolában, így otthon már nem tudják azokat el�venni és tanulni bel�lük. Itt a szül�k kevesebbet vagy egyáltalán nem költenek az iskolai étkezésekre és az iskolai felszerelésre.

E. nincs megelégedve az oktatás színvonalával és aggódik amiatt is, hogy csak roma diákok járnak az iskolába. Amikor S-t a szakért�i bizottság megvizsgálta, E. úgy tapasztalta, hogy a bizottság el�ítéletes volt és hátrányosan megkülönböztette a kislányt (a szakért�i bizottság elé gyakran kerülnek roma gyerekek – ott döntik el, hogy normál vagy SNI tanterv szerint kell tanulnia a gyereknek).

A szakért�i bizottság el�tt S-t megalázták az anyuka szerint, aki nem lehetett jelen a vizsgálaton. E. szerint a normál iskolák nem szeretnének felvenni roma gyerekeket. E. azt szeretné, hogy S-nek megalapozza a jöv�jét, hogy vigye valamire a kislány az életben, hogy olyan magas színvonalú oktatásban részesüljön, amit nem kap meg a P�emysla Pittra Általános Iskolában.

- Azzal szeretném kezdeni, hogy mi történt, amikor iskolát kerestem az

unokahúgomnak. Akárhová mentem, az els� kérdésük az volt, hogy hol lakom és hogy én és a férjem dolgozunk-e. Mindhárom gyermekem a P�emysla Pittra Általános Iskolába jár.

Nem vagyok elégedett ezzel az iskolával. Nem vagyok elégedett a követelményekkel és azzal, ahogyan a gyerekeket ott tanítják. A speciális iskolák tankönyveit használják – nekem nem tetszik az egész rendszer, ami ott van. A fiaim rendesen járnak iskolába, és mégsem tudnak semmit. Még számolni se tanultak meg.

Engem érdekel a tanulásuk; amikor csak tehetem, elmegyek a szülőire, de semmit nem tudok ott meg. Csak panaszkodnak a fiaim magatartására, hogy miért nem járnak iskolába. Amikor betegek, akkor persze, hogy nem tudnak iskolába menni.

Nem bízom abban, hogy ez az iskola megfelel� oktatást nyújt. Szerintem ez nem elég. Úgy látom, hogy ugyanazt csinálják, mint amikor én jártam oda. Semmi sem javult azóta, hogy én diák voltam ott, s�t inkább csak rosszabb lett.

A kis unokahúgom, akit csecsem�kora óta nevelek, és akinek én vagyok a hivatalos gyámja, szintén a P�emysla Pittra Általános Iskolába jár. A szakért�i bizottság megvizsgálta és egyb�l ezt az iskolát jelölték ki neki.

Elszántan küzdöttem, hogy egy másik iskolát jelöljenek ki neki, de semmi esélyem nem volt. Azt mondták, hogy az az elvárás, hogy a roma gyerekeket speciális iskolákba irányítsák, és nem tudnak mit tenni ez ellen.

A tanárok nem bánnak vele rendesen az iskolában, nem vagyok elégedett az iskolával. A fiaim is oda járnak, és nekem nem tetszik, hogy 100%-ban csak cigány gyerekek járnak oda. Nem jár oda cseh diák, így a roma gyerekeknek nincs lehet�sége, hogy nem roma gyerekekkel kössenek barátságot és együtt n�jenek föl. Az se tetszik, hogy itt olyan tankönyvekb�l tanítanak, amib�l a fogyatékos gyerekek tanulnak. Itt ebben az iskolában a gyerekek durvák, nem engedelmeskednek, és a tanárok sem tisztelik a gyerekeket.

Aggódom a gyerekek biztonsága miatt is, mert sok itt a verekedés. A kis unokahúgom alap dolgokat nem tud, amiket már tudnia kéne. Nem hiszem, hogy jó ez az iskola, annak ellenére, hogy egyházi iskola. Ez nem jó a gyerekeknek, itt nincs jöv�jük. Nincs esélyük arra, hogy majd kés�bb valami jó állást találjanak. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom ezt maguknak, és nagyon örülnék, ha tudnának segíteni vagy valamit tenni lehetne.

I. K. I. három gyermek édesanyja, roma származású. Id�sebb fia és lánya színvonalas általános iskolába járnak Osztrava-Vítkovicében, ahol elégedett az oktatással. Az alábbi történet a kislányáról szól, aki most lesz els� osztályos. I. az egyik színvonalas iskolába, a P�šíbe vagy a Kamenecbe szerette volna íratni a kislányt, de mindkét helyen elutasították a kérelmét. Kétségei vannak azzal az iskolával kapcsolatban, amelyet ajánlottak a lányának.

I. maga is szegregált iskolába járt. I. attól fél, hogy ebben az iskolában a lánya nem

fog annyi mindent megtanulni, mint más iskolában és teljesen besz�külnek a továbbtanulási lehet�ségei. Az ajánlott iskolába f�ként roma diákok járnak és szerinte a tanárok sem jók.

- Én nem vagyok iskolázott. Az anyám nagyon fiatalon meghalt, amikor még csak 37 éves volt. Nekem otthon az apámnak kellett segítenem, mert 3 testvérem van, akik mozgássérültek és rájuk állandóan vigyázni kellett.

Három gyermekem van, mindhárman iskolába járnak, közülük kett� Osztrava-Vítkovicébe. Azzal az iskolával nagyon elégedett vagyok. Korábban Vítkovicében éltünk, volt egy szép kétszobás lakásom konyhával. A ház, ahol laktunk, privatizálva lett, és az új tulajdonos megemelte a bérleti díjat, így el kellett költözzünk. Közben én vigyázok a bátyámra is, aki mozgássérült és a folyamatos felügyeletemre szorul. Mikor elköltöztünk, egy nagyon lepusztult lakásba költöztünk el�ször.

Aztán találtam egy lakást Osztrava-Hrušovban, a Pláni�kova utcában. Ez egy egyszobás lakás, a szoba tágas, de a lakás nem nagy. Szeretnék szebb otthont biztosítani a gyerekeimnek, de az önkormányzatot nem érdekli, hogy a cigányoknak rendes lakhatásuk legyen, a magánlakások bérleti díja pedig nagyon magas, ha egy nagyobbacska lakást akar valaki. De visszatérve az oktatásukra, D. és M. Vítkovicébe járnak iskolába, aminek örülök, mert tudom, hogy így sokkal jobb esélyük lesz arra, hogy egy jó középiskolába menjenek. A tanárok áldoznak rájuk id�t, úgy tanítják �ket, ahogyan kell és olyan tanterv szerint tanulnak, amelyet normál, és nem speciális iskoláknak szántak.

Viszont nagyon aggódom a kisebbik lányom miatt: neki most 2014 szeptemberében kell elkezdenie az első osztályt. Annak ellenére, hogy a szakértői bizottságnál jól ment a vizsgálat (nem találtak okot, ami miatt speciális iskolába kéne mennie vagy várni kéne az iskolakezdéssel), a közelben lévő iskolák (a Pěší és a Kamenec) nem vették fel.

Nem akarom, hogy Vítkovicébe járjon iskolába, az messze van. Amikor ott laktam, akkor rendben volt. De most? Miért? Nem értem, miért kéne minden nap a kislányomnak utazgatni Osztrava-Hrušovból Osztrava-Vítkovicébe. Öt iskola van itt a környékünkön.

Azzal indokolták, hogy nem veszik fel, hogy nem vesznek fel roma gyerekeket és már nincs fér�hely. Nem örültem, amikor anyaként ezt kellett hallanom.

Két másik iskolát ajánlottak, a Gebauerova Általános Iskolát és a Přemysla Pittra Általános Iskolát. Az egyikben 80%, a másikban 100% a roma gyerekek aránya.

Én csak rosszat hallottam ezekr�l az iskolákról: sok a verekedés, és nem tanítják rendesen a gyerekeket. Emiatt féltem a kislányomat oda adni, félek, hogy elvágom a jöv�jét. Nem gondolom, hogy ez a két iskola megfelel� lenne számára.

Szerintem amiatt utasították el S. felvételi kérelmét, mert látták, hogy én roma vagyok, és nem akarnak roma diákot abba az iskolába.

Emiatt találnak ki ilyeneket az igazgatók, hogy nincs fér�hely. Nem szeretném, hogy

a kislányom minden nap oda utazgasson, ahová a másik két gyerekem. Túl messze van, nem értem, miért kéne olyan messzire utaznia. A kislányom rendszeresen jár a közösségi házba itt Osztrava-Hrušovban, ahol foglalkoznak, tanulnak vele, meg játszik is ott, meg táncol, mindenféle szabadid�s programon tud részt venni. Nem látok semmi jelet arra, hogy a kislányom ne bírná a normál általános iskolát. Még a Life Together munkatársai is azt mondják, hogy jó képesség� és szeret tanulni.

Elmondom, mi ez a szakért�i vizsgálat: minden gyereket, aki iskolát kezd, elküldenek oda, hogy megvizsgálják, hogy nincs-e valamilyen baja, beszédzavar, magatartászavar, figyelemzavar vagy az írásával valami gond.

Az iskola, ahová a gyerek megy, elkéri ezt az igazolást. Az a két iskola, ahová próbáltam a kislányt beíratni, nem tanítanak olyan gyerekeket, akikkel nagy baj van. Azt mondják, hogy a roma gyerekek nem maradnak meg ezekben az iskolákban sokáig, amúgy sem. És hogy ezek a gyerekek hazudgálnak és valótlanságokat terjesztenek az iskoláról.

Most kezdek rájönni, hogy mit jelent az, hogy nincs semmilyen iskolai végzettségem. Az én szüleim nem biztattak, hogy tanuljak, emiatt is van, hogy én erre nagyon odafigyelek. Nekem nagyon nehéz munkát találni, nemcsak amiatt, hogy nem tanultam, hanem mert a bátyámra kell vigyáznom, akinek állandó felügyeletre van szüksége.

Szerintem nagyon rossz az oktatás ebben az országban. Nem úgy bánnak a roma gyerekekkel, ahogyan kéne. Se a nem romák, se az iskolák nem akarják, hogy roma gyerekek

egy iskolába járjanak a nem romákkal. Ez szegregáció. Én azt akarom, hogy a gyerekeim jó oktatást kapjanak és hogy könnyebb, jobb életük legyen, mint nekem volt. Azt szeretném, hogy ne szociális segélyből éljenek, mint ahogyan én vagyok kénytelen.

Azt szeretném, hogy lehet�séget kapjanak arra, hogy kiszakadjanak ebb�l a környezetb�l, hogy jó munkájuk legyen, szép helyen lakjanak. Azt szeretném, hogy ugyanolyan esélyeik legyenek, mint a cseh gyerekeknek van, hogy ne kelljen nekik koldulniuk. Azt szeretném, hogy a többségi társadalom elfogadja �ket.

Mivel én nem tudom segíteni a gyerekeimet a tanulásban vagy a házi feladatban, eljárnak a közösségi házba itt Hrušovban. Itt segítik a kislányomat, hogy felkészüljön az els� osztályra, hogy ne maradjon le, ha els�be kerül. Most szeptemberben kezdi az els� évet.

Ha alakult volna olyan civil szervezet, ami az egyenl� esélyekért harcol az oktatásban, felhívva a figyelmet az iskolai szegregációra, akkor én nagyon szívesen csatlakoztam volna.

Én szeretném a gyerekek jogait érvényre juttatni. Ezért vállaltam, hogy részt veszek ebben az interjúban és elmondom az én tapasztalatomat, mert hiszem, hogy egy nap megváltozhatnak a dolgok és a roma gyerekek mindenféle kifogás nélkül ugyanabba az iskolába járhatnak, mint a nem roma gyerekek. Mindegy, hogy milyen a b�rszínük, �k is gyerekek, és ugyanolyan joguk van, mint a fehér gyerekeknek.

Az legid�sebbik lányom Hlu�ínba járt középiskolába és szörny� rasszista

megjegyzéseket tettek rá. Mindig csúfolták és piszkálták a származása miatt. Abba is kellett hagynia azt az iskolát, mert már féltettem a biztonságát. Nem akarom, hogy a többi gyerekemnek is ilyet kelljen átélnie. Örülök, hogy itt vannak és elmondhatom ezeket. Remélem, hogy segít valamit az, hogy elmondom ezeket. Mint anya azt szeretném, ha ez a megkülönböztetés megsz�nne az iskolákban.

D. Č. D. egy 47 éves roma n�. Osztravában született, majd egy gyerekotthonban n�tt fel. Elmesélte nekünk, hogyan tapasztalta meg az el�ítéletes, rasszista magatartást egy olyan iskolában, ahol a diákság többsége nem volt roma származású. Három feln�tt gyermek édesanyja és jelenleg két unokáját neveli. D. arról beszél, hogy mennyire fontos, hogy jó tanárok és igazgató legyen egy iskolában. Annak ellenére, hogy � is, és gyermekei is megtapasztalták az iskolai szegregációt és azt, amikor b�rszínük miatt bántották �ket az iskolában, mégse adná soha a gyermekeit speciális iskolába.

- Roma származású vagyok. A szüleim neveltek, de amikor 6 éves lettem, Opavába, egy gyerekotthonba kerültem a testvéreimmel együtt. Ott jártam általánosba is. Egy gyerekorvos megvizsgált és azt mondta, hogy járhatok általános iskolába, és rendben van az értelmi képességem. Voltak olyan gyerekek az otthonban, akik speciális (ma úgy mondjuk, “gyakorlat-orientált”) iskolába jártak. A testvéreim egy másik otthonba kerültek és �k speciális iskolába jártak.

Soha nem tapasztaltam semmilyen rasszista megnyilvánulást vagy zaklatást

sem az otthonban, sem ebben az általános iskolában. 12 éves koromban kerültem vissza a családomhoz, Osztravába. Így iskolát kellett váltanom, mert Opava 30 km-re van Osztravától, ahová visszaköltöztem. A Kamenecbe kezdtem járni, Osztrava sziléziai részén.

Itt tapasztaltam meg először, hogy bőrszín alapján ítélnek meg. A diákok is és a tanárok is értésemre adták, hogy nem örülnek annak, hogy ott vagyok, és bizonyára azt gondolták, hogy nem vagyok odavaló, a fehér gyerekek közé. Szóval megtapasztaltam, hogy egy gyerek is lehet kegyetlen a másikhoz.

A tanárok például nyíltan kifejezték az ellenérzéseiket velem szemben, a diáktársaim pedig lenégereztek és mutogattak rám. Nem beszéltek velem. Nagyon nehéz volt. Nagyon bántott ez a dolog és kezdtem rossz érzésekkel menni iskolába. Attól is féltem, hogy egyszer valami történik velem, megtámadnak, vagy ilyesmi. Ennek ellenére, sikerült befejeznem az iskolát.

A családomról annyit tudok elmondani, hogy házas vagyok, három feln�tt gyermekem van, és két unokámat nevelem. A gyerekeim a Chrustova Általános Iskolába jártak itt Osztravában. Abban az id�ben egy nagyon jó igazgatója volt az iskolának, aki minden gyerekkel egyformán bánt, senkit sem kezelt másképp. Aztán amikor a két nagyobbik fiam elballagott az iskolából, akkor lett igazgatóváltás.

Nekem sok bajom volt az új igazgatóval. Amikor � lett az igazgató, akkor a lányom járt ide, ebbe az iskolába, és ez az új

igazgató nagyon ellenséges volt hozzá. Számomra egyértelm� volt, hogy ha tudna, megszabadulna t�le. Egyszer�en nem szerette és ezért mindig kiszúrt vele. A lányom sokszor volt beteg, mert vesebetegsége van, és emiatt gyakran kellett otthon maradnia és otthon tanult. Gyakran volt, hogy én mentem be az iskolába, hogy elkérjem a házi feladatot, hogy otthon meg tudja csinálni és ne maradjon le. Mindig írtam az iskolának, hogy miért hiányzik a lányom az iskolából. Az igazgató mindent elkövetett azért, hogy a lányom speciális iskolába kerüljön, amibe én anyaként nem egyeztem bele. Nekem nem volt mindegy, hogy milyen oktatást kap, és milyen iskolába jár a lányom, ezért nem egyeztem bele.

Azt szeretném üzenni minden roma anyukának, hogy ne adja fel, mert nagyon fontos, hogy küzdjünk azért,

hogy a gyerekünk jó minőségű oktatást kapjon.

Ebben az általános iskolában, amir�l beszéltem, nem örülnek a roma gyerekeknek, mert az igazgató meg van

gy�z�dve arról, hogy a roma gyerekek a speciális iskolába valók. Ezt � maga mondta, de én ezzel abszolút nem értek egyet.

Én tudom, hogy nagyon sok roma gyerek van, aki okos, aki könnyedén meg tudja csinálni a leckét, és haladni tud a tananyaggal az általános iskolában. A két unokám, akiket én nevelek, 3 évig jártak óvodába, a Repinovába. A pedagógusok és az orvosok vizsgálata alapján mindkett� a Nádra�ní Általános Iskolában kezdte meg a tanulmányait. Az els� évben nekik voltak a legjobb jegyeik. Soha nem engedném egyik gyerekemet se speciális iskolába.

Csak azért, mert romák, még nem buták. Nagyon is értelmesek.

Persze, azzal egyetértek, hogy van olyan gyerek, aki valamilyen okból kifolyólag alig

bírja elvégezni az általános iskolát és ebben az esetben nem jó dolog �ket ott tartani. Ilyenkor egy speciális iskola megfelel�bb lenne nekik, függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma gyerekr�l beszélünk.

A tanárokat arra képezik, hogy tudjanak az iskolás gyerekekkel bánni, vagyis kellene, hogy legyen türelmük hozzájuk. És nem lenne szabad, hogy rasszisták és el�ítéletesek legyenek, egyáltalán nem lenne szabad ennek megtörténnie.

Ilyen nagyvárosban, mint Osztrava, a rasszista megnyilvánulásokkal lépten-nyomon találkozik az ember, például a buszmegállóban vagy a bevásárlóközpontban. Ennél

rosszabb, hogy néhány nem roma szülő ilyeneket tanít a kicsi gyerekének.

Hálás vagyok azért, hogy vannak olyan emberek is közöttünk, akik segítik a romákat, akik például tanodát vagy közösségi házat vagy játszóházat szerveznek. Ilyen helyeken a gyerekek segítséget kapnak a házi feladat elvégzésében és korrepetálják �ket. Ezeknek a közösségi helyeknek köszönhet�en a mi gyerekeink is kimozdulhatnak ebb�l a piszkos Osztravából egy-egy kirándulás vagy nyári tábor erejéig. Valójában ezekben a központokban abban segítenek, hogy legy�zzük a rasszizmust és annak következményeit.

M. G. M. két gyermek édesanyja, egyik gyermeke, V, 13 éves, másik, K, 6 éves. M. 1972-ben született és 6 éves koráig egy S.O.S gyermekfaluban élt, szül�k nélkül, ami nagyon nehéz volt számára. M. elmeséli, hogy miként tapasztalta meg az általános és középiskolában, hogy bántják, elkülönítik és rosszabbul bánnak vele, mint a többiekkel, mert roma, valamint azt is, hogy ez hogyan változott jó irányban az egyetemen.

M. 10 éve foglalkozik roma gyerekekkel mint pedagógiai asszisztens, oktató és egy speciális osztály osztályf�nöke, ahol hasznát veszi a saját élettapasztalatának és a tudásának is. A tanárképz� karon tanult, a gyógypedagógia szakirányon. M. arról is mesélt, hogy a lányát miként szegregálták az iskolában származása miatt.

- Nem emlékszem sok mindenre a gyerekkoromból. Csak nagyon halvány emlékeim vannak. Chval�ovban, egy S.O.S. gyerekfaluban éltem 6 éves koromig. Végül 7 éves koromban fogadott örökbe a nevel�anyám, M. N. � mindent megtett azért, hogy megóvjon mindenféle el�ítélett�l és bántástól a származásom miatt. Nem akarta, hogy ezt gyerekként megtapasztaljam.

Persze nem tudott a nap 24 órájában velem lenni, így szembesülnöm kellett azzal, hogy én más vagyok, mint a többiek, hogy én cigány vagyok. Az SOS faluban kinevettek a gyerekek. De akkor már a nevelőanyámmal éltem, és így már nem bántott annyira a dolog. Bíztam a nevelőanyámban, neki mindent elmondhattam.

Ami a tanulásomat illeti, 7 éves koromig azt mondták nekem a szakemberek, hogy engem nem lehet megtanítani semmire. Azt mondták, hogy a speciális iskolát nehezen, de talán el tudom végezni. Igen, 7 éves koromban nulla tudásom volt, mert senki nem figyelt rám és nem volt semmilyen alaptudásom vagy készségem – senki nem olvasott nekem, nem beszélgetett velem, igazából csak kint voltunk az udvaron egész nap.

Vagyis, csak amikor 7 éves lettem, akkor kezdtem el teljes életet élni – az anyukám olvasott nekem, sok szót elmagyarázott és megtanított és sokat beszélgetettünk. Sokat segítettem neki a konyhában, vagyis sok id�t töltöttünk együtt és én mindig sokat kérdeztem t�le, és így megtanultam az alapkészségeket, amiket egy hároméves gyerek tud.

Nem hiszem, hogy a származásom miatt kerültem speciális iskolába. Úgy gondolom, a társas készségeim nagyon fejletlenek voltak, valahogy elhanyagolt voltam, és legf�képp mindenféle ismeretem és készségem hiányzott – a szókincsem nagyon szegényes volt, nem értettem meg egyszer� mondatokat és például nem ismertem a színeket.

Ami az iskolában tapasztalt bánásmódot és hozzáállást illeti, arra emlékszem, hogy nagyon megaláztak az általános iskolában. Volt olyan például, hogy a tanár bemutatta a legjobb és a legrosszabb dolgozatot úgy, hogy fel is mutatta �ket. Az enyém volt a legrosszabb dolgozat és nagyon szégyenkeztem emiatt. Soha nem kaptam jó jegyet annak ellenére, hogy minden nap nagyon sokat tanultam és a maximumot nyújtottam.

Nem tudom, amiatt lehetett volna, hogy roma származású vagyok? Régebben, úgy gondolom, nem volt jó az iskolarendszer: még ha a t�le telhet� maximumot is nyújtotta egy gyerek, akkor is könnyen kerülhetett és maradhatott a leggyengébb tanulók között. Én nem szerettem iskolába járni. Féltem, hogy mi fog történni ott. Nagy er�feszítést tettem, hogy lássák, hogy igyekszem, hogy jobban tanuljak, de senki nem vette ezt észre, soha nem dicsértek meg. De nem adtam föl. Kitartóan tanultam továbbra is.

Amikor befejeztem az általános iskolát, Krnovban tanultam tovább egy szakközépiskolában. N�vérnek tanultam. Átlagos diák voltam, már nem voltam a leggyengébbek között. Kórházi gyakorlaton nagyon jó voltam. De ott is volt, hogy betegek megaláztak a származásom miatt.

Ilyeneket mondtak, hogy “hozzám roma ne nyúljon”. Nem kedvetlenedtem el és eldöntöttem, hogy leérettségizek. Az anyukám mindig támogatott, segített, és türelmes volt.

Az általános és a középiskolában is mindig bizonyítanom kellett. Amikor elkezdtem dolgozni, elhatároztam, hogy egyetemre megyek. Ez volt az els� iskola, ahol úgy éreztem, hogy támogatnak. A tanáraim bátorítottak és bíztak bennem. Ez volt az els� alkalom, hogy úgy éreztem, szinte pozitív megkülönböztetésben van részem. Ez nagyon bátorított és önbizalmat adott.

Az államvizsgán az elnök, aki beszédterapeuta volt, megdicsért a többiek el�tt a beszédemért. Nagyon hálás vagyok neki emiatt, nagyon sok bátorítást és er�t jelentett ez nekem. Sikeresen lediplomáztam gyógypedagógia szakon.

Tíz éve dolgozom terepen roma gyerekekkel. Nagyon szeretem a munkámat. Feltölt, és nagyon örülök, hogy tovább tudom adni a tapasztalatomat és a tudásomat a gyerekeknek. Láthatják a példámon, hogy ha nagyon el akarnak érni valamit, akkor lehetséges. A szorgalom és a jó példa nagyon fontos. Én arra tanítom �ket, hogy a tanulás nagyon fontos mindenki életében. Egy tanult embernek sokkal több lehet�sége és választása van, mint egy tanulatlannak.

Nekem két lányom van, V, aki 13 éves és K, aki 6 éves. Én nagyon fontosnak tartom a tanulást és a jó iskolát, a saját gyermekem oktatása is szívügyem. Fontos számomra, hogy milyen iskolát akarnak választani és az is, hogy kik fogják �ket

tanítani. A legjobb iskolát próbálom nekik választani.

Azt akartam, hogy a kisebbik lányom iskola-el�készít�re járjon idén. Kiválasztottam egy iskolát, ahol korábban

mint pedagógiai asszisztens dolgoztam, és tudtam, hogy ki fogja azt az el�készít� osztályt tanítani – egy korábbi kollégám, akit jól ismerek, és akinek a pedagógiai módszereit is ismerem. Nem vették fel a lányomat az el�készít� osztályba; így egy másik iskolába kellett mennie itt Osztravában, amelyet korábban speciális iskolaként tartottak számon.

Ez önmagában nem zavart annyira, de amikor megkérdeztem az iskolát, hogy ki fogja a gyerekeket tanítani az el�készít� osztályban és milyen módszerek szerint, nem tudtak válaszolni, és a további kérdéseimre sem kaptam választ. Ez megriasztott, ez azt jelentette számomra, hogy nem adhatom ide a lányomat, mert nem tudom ezekre a fontos kérdésekre a választ. Így egy másik iskolába, Ibsenovába vittem a kislányt, amely szintén közel volt. Itt szeretettel fogadták a lányomat.

Az bántott, amikor nem vették föl a lányomat a Gebauerovába, mert nagyon fontos nekem a kislányom iskoláztatása, de nemcsak nekem, hanem az egész családnak. Az iskolának nem fontos, talán, mert nem az � gyerekükr�l van szó. Úgy gondolom, K. nagyon ügyes és okos. Rosszul esett ez a dolog, mert úgy éreztem, hogy senki nem tekinti azt, hogy két éven keresztül dolgoztam abban az iskolában mint pedagógiai asszisztens. Összesen tíz évet dolgoztam roma gyerekekkel iskolában.

Sokféle munkakörben dolgoztam eddig: pedagógiai asszisztens, oktató, osztályf�nök SNI osztályban. Úgy gondolom, hogy egy szül�nek joga van információt kapni a tanárokról és az alkalmazott módszerekr�l, ha tudni szeretné ezeket.

Az oktatásban és a roma gyerekekkel szerzett eddigi tapasztalatom szerint sok szülő jobb életet szeretne a gyerekének, mint ami nekik jutott. Felismerik, hogy a tanulás nagyon fontos.

Ugyanakkor nem minden szül� gondolkodik így. Egyre gyakrabban hallom, hogy “minek menjen a gyerek iskolába, úgyse fogja befejezni, nem fog ott maradni és nem lesz munkája”, “úgyse vesznek minket fel, romákat”. Azt hiszem, ez nagymértékben igaz. De nekünk, tanároknak és oktatóknak a feladatunk, hogy megmutassuk, hogy a tanulásra mindenkinek szüksége van.

Sajnos, gyakran látom, hogy néhány tanár nem hisz abban, hogy a roma gyerekek vihetik valamire, és ezt elkönyveli így, miel�tt megpróbálna bármit kihozni a

gyerekekb�l. Sokszor hallottam, amint tanárok azt mondják, hogy a cigányok úgyse fognak bejárni az iskolába és munkanélküliek lesznek.

Úgy látom, hogy az oktatás helyzete rosszabb, mint korábban volt Csehországban. A tanárok nem követelik meg a diákoktól azt, amit korábban igen – néhányan úgy tekintenek a munkájukra, mintha az csak a kötelességük lenne. Elfelejtik, hogy nem tárgyakkal, hanem kicsi emberi lényekkel foglalkoznak.

Úgy vélem, hogy ez javulhat és van remény arra, hogy a gyerekek újból szeressék és várják az iskolát, és felismerjék, hogy a tanulás fontos a jöv�jük szempontjából. Én úgy tanítok, hogy elfogadom a gyerekeket olyannak, amilyenek. Érdekel a sorsuk és elfogadom a visszajelzéseket a gyerekekt�l és a szül�kt�l is. Amikor meglátnak az utcán, köszönnek, és a gyerekek úgy szólítanak, hogy “anyácska” – mintha az anyukájuk lennék. Egy részt adok magamból ezeknek a gyerekeknek – a tapasztalatomat, a képességemet, a tudásomat, az id�met, az érdekl�désemet. Összeköt minket valami. A mi gyerekeinknek barátságos környezet kell, olyan tanár, aki szereti �ket, de mégis tud határt szabni. Ugyanakkor melegszív�nek, kedvesnek, odafigyel�nek is

kell lenni, de szigorúnak is. Ha a gyerekeknek ilyen tanára van, akkor bármit megtesznek érte.

Mondok egy példát saját tapasztalatból: ebben az évben helyettesítettem egy kollégát a harmadik osztályban. Egy matematikai feladatot kellett megoldaniuk a gyerekeknek, számokkal. Egy diák alig tudott hozzákezdeni. Beszéltem vele és a feladatnak csak egy részét adtam neki házi feladatként, hogy azzal gyakoroljon. Másnap az anyukája is bejött az iskolába és elmondta, hogy mennyire meglep�dött, amikor a kislánya önként nekiállt a házi feladatnak TV-nézés helyett. Nagyon elégedett voltam az el�rehaladásával, az anyuka és a kislány szintúgy. Két jegyet adtam neki, 4-est a feladatra, 5-öst a szorgalmára. A kislány annyira örült, én pedig boldog és elégedett voltam, hogy van értelme annak, amit csinálok.

Gyakran hallom, hogy a munkánknak nincs látható eredménye, de én meg vagyok gy�z�dve az ellenkez�jér�l. Arról van szó, hogy az eredmények nem láthatóak azonnal. Nehéz munka, de én értelmét látom, és nagyon szeretem.

ROMÁNIA

Az iskolai szegregáció rövid áttekintése Romániában

A roma gyerekeket érint� iskolai szegregációról szóló diskurzus a 2000-es évek elején kezd�dött Romániában, amikor roma szervezetek ilyen eseteket azonosítottak, dokumentáltak és jelentettek olyan oktatással foglalkozó intézmények felé, mint az Oktatási Minisztérium és a Diszkrimináció-ellenes Nemzeti Tanács10.

Az els� dokumentált szegregációs esetet, a Romani CRISS egy terepmunkása, az Egyenl� Esélyek Egyesülete (Asocia�ia �anse Egale) azonosította be Zal�uban. Mindkét szervezet nyomon követte az esetet, és elindították az els� iskolai szegregációt érint� közigazgatási eljárást Romániában a Diszkrimináció-ellenes Nemzeti Tanács el�tt. A romániai egyenl� bánásmód testület befogadta és helyt adott a panasznak, úgy ítélve, hogy az antidiszkriminációs törvény sérült, amikor a roma gyerekeket egy iskolán belül, a f�épület mellett egy külön épületben különítették el �imleul Silvanieiben, Cehei tartományban. Az iskola figyelmeztetést kapott.

A roma civil társadalom tovább dokumentálta és nyilvánosan elítélte az iskolai szegregációt Romániában, ami ahhoz vezetett, hogy az Oktatási Minisztérium figyelmeztetést adott közre, amelyben megtiltja a szegregációt. Mivel a figyelmeztetés be nem tartása nem vont maga után jogi következményeket, a gyakorlatban nem volt hatása, és a romániai iskolák folytatták a gyakorlatban az iskolai szegregációt.

Az elkövetkez� években a Romani CRISS tovább folytatta a szegregációs ügyek dokumentálását, és közigazgatási eljárásokat, valamint pereket indított a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnál illetve a bíróságokon. A f� cél az volt, hogy meggy�zze a nyilvánosságot és különösen a releváns intézményeket és hatóságokat, hogy az iskolai szegregáció nem elszigetelt jelenség, hanem bevett gyakorlat Romániában.

A romániai antidiszkriminációs jog lehet�vé teszi, hogy a Romani CRISS egyéni felperesek nélkül indítson eljárást olyan esetekben, amelyek nemcsak 1-1 gyereket, hanem egy csoportot érintenek. Ez amiatt szerencsés, mert a roma szül�k, akiknek a gyermekei szegregált iskolákban vagy osztályokban tanulnak, gyakran tartanak a megtorlástól és emiatt nem is indítanak eljárásokat.

A sértettek sok esetben vállalják, hogy név nélkül elmondják a tapasztalataikat, de nem indítanak egyéni hivatalos eljárásokat. Annak a lehet�sége, hogy egy szervezet indítson eljárást, el�segíti az iskolai szegregáció jelenségének feltárását, de a hatékony jogorvoslathoz és a sértettek megfelel� kárpótlásához szükséges az is, hogy közvetlenül bevonjuk �ket a peres eljárásba.

A stratégiai perlés mellett a Romani CRISS tárgyalásos és kommunikációs úton is próbált pozitív változásokat elérni, például nyomást gyakorolt az Oktatási Minisztériumra, hogy az jogszabályi módosításokkal és egyéb, szakpolitikai intézkedésekkel próbálja felszámolni az iskolai szegregációt. 2007-ben az Oktatási Minisztérium rendeletben tiltotta meg az iskolai szegregációt

                                                                                                                         10 A Magyar Egyenlő Bánásmód Hatóságnak nagyjából megfelelő intézmény.

(1540 számú OM rendelet). Sajnos, ez a kötelez� erej� jogszabály sem tudta hatékonyan felszámolni az iskolai szegregációt.

Összefoglalva, az iskolai szegregációt nevesítve tiltó jogszabály megléte el�relépés és sok európai országban ilyen nem létezik. Ugyanakkor a törvénykezés egyedül nem oldja meg a problémát, nem számolja fel a jelenséget. A civil társadalom er�feszítéseire továbbra is szükség van, valamint arra, hogy az Oktatási Minisztérium megmutassa, hogy elkötelezett amellett, hogy a saját programjait és terveit megvalósítsa, a melléjük rendelt intézkedések végrehajtásáról pedig gondoskodjon.

Roma szülők és gyerekek vallomásai az iskolai szegregációról

Ahogy korábban említettük, nem jellemz�, hogy a szegregáció áldozatai vagy szüleik közvetlenül egyéni indítványokat nyújtsanak be a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz vagy a bíróságokhoz; viszont a szegregációval kapcsolatos élményeik megosztása a civilekkel, a nyitottságuk arra, hogy err�l beszéljenek, létfontosságú volt ahhoz, hogy az iskolai szegregáció ténye napvilágra kerüljön.

Sok mindent tudunk már az iskolai szegregáció káros hatásairól, külön tanulmányok ezt már sokszor taglalták. Az iskolai szegregáció áldozatainak vallomásai meger�sítik azt, amit a tanulmányokban is olvashatunk: az iskolai szegregáció mérhetetlenül káros hatással van a roma gyerekekre, jöv�beli kilátásaikra és családjaikra.

Figyelembe véve, hogy Romániában az áldozatokat a fent említett okokból kifolyólag nemigen hallottuk a pereskedések alkalmával, különösen fontos, hogy felleljük azokat a fórumokat, ahol a szegregáció által sújtott roma gyerekek elmondhatják tapasztalataikat.

Némelyik beszámolót roma szül� osztotta meg velünk vagy olyan volt diák, aki megtapasztalta a szegregált oktatást, de kés�bb a deszegregációt is.

IONIŢĂ ASAN NEMZETI KOLLÉGIUM, KARAKAL, OLT MEGYE

A Ionita Asan Nemzeti Kollégiumban kialakult szegregált osztályok 2011 novemberében kerültek a Romani CRISS látókörébe. El�ször az Olt Megyei Prefektúra folytatott le vizsgálatot a 1540/19.07.07 számú rendelet végrehajtásáról, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy az els� évfolyamban külön osztályokban tanulnak a roma és nem roma diákok a Ionita Asan Nemzeti Kollégiumban.

A Romani CRISS tényfeltáró vizsgálatokat végzett és meger�sítette azt, amit a Prefektúra is talált. Két roma szül�, akiknek gyermekei érintettek voltak a szegregációban, vállalta, hogy a Romani CRISS jogvéd� szervezettel eljárást indít a Diszkrimináció-ellenes Nemzeti Tanács el�tt, valamint a Karakali Bíróságon etnikai hovatartozás és vagyoni helyzet alapján megvalósuló jogellenes elkülönítés és a min�ségi oktatáshoz való hozzáférés korlátozása ügyében. Az elkülönítés az 1.B osztály roma tanulói és az 1.A osztály step-by-step programban és hagyományos tanterv szerint haladó nem roma tanulói között valósult meg.

A Tanács úgy ítélte meg, hogy az iskola megsértette az antidiszkriminációs törvényt, és 2000 román lei összeg� pénzbírsággal büntette az iskolát és az Olt Megyei Oktatást Ellen�rz� Hivatalt. A bíróság el�tt az ügy folyamatban van.

S.S. S. S. fia jelenleg a Ionita Asan Nemzeti Kollégiumban tanul, elmondta nekünk tapasztalatát az ottani iskolai szegregációról.

- S. S. a nevem, a fiam, S. R. G jelenleg 3. osztályos a Ionita Asan Nemzeti Kollégiumban. Az els� tanítási napon, amikor a fiam iskolába került, mi is bementünk az iskolába, behívtak minket egy osztályterembe, ahol a korábbi iskolaigazgató elmondta, hogy az els� évfolyamban a harmadik osztályba kerülünk.

Azt is mondták, hogy nem jutott már osztályterem nekünk, mert a többi osztályba már korábban kiválasztották a gyerekeket.

Akik akkor ott voltak az iskola képviseletében, azt mondták, hogy sok felvételi kérelmet elfogadtak, 72-t vagy 73-at. Azért fogadtak el többet, mert arra számítottak, hogy ez még változik és nem mindenki fog majd valóban megjelenni szeptemberben. Mivel végül mindenki megjelent, úgy döntöttek, hogy egy új osztályt alakítanak ki azokból a gyerekekb�l, akik megmaradtak, miután a többi gyereket már szétosztották az osztályokban. Ezek a megmaradt gyerekek a mi gyerekeink voltak.

Így az első tanítási napon semmit sem tudtunk, azt sem, hogy lesz-e egyáltalán tanár az osztályhoz. A többi tanár fogta a diákjait, és elvonultak az osztálytermeikbe, mi meg ott maradtunk. Egymásra

néztünk... velünk mi lesz? Hová megyünk mi?

Aztán elmondták, hogy mi úgy megyünk be a második tanítási napon, mintha az az els� lenne, nem úgy, mint a többi diák. Azt is elmondták, hogy lesz tanárja és osztályterme az osztálynak. Persze csak akkor, ha továbbra is ide akarjuk járatni a gyerekeinket, mert ha nem fogadjuk el ezt a helyzetet, akkor nem kell maradnunk. Mondták, hogy elvihetjük másik iskolába is a gyerekeket. Ezt természetesen nem vállaltuk, mert akkor már elkezd�dött a tanév, már szeptember 15-e volt és akkor már kés� volt másik iskolát keresni.

Akkor az iskolaigazgató azt mondta, hogy ha úgy döntünk, hogy ott tartjuk a gyerekeinket, akkor fél órát várjunk, és akkor jönni fog a “póttanár”. Ezt tettük, mert meg akartuk ünnepelni az els� tanítási napot, úgy ahogyan a többi gyerek és szül�. Szépen elkészítettük reggel a gyerekeinket, szépen fel voltak öltözve, meg virágot is vettünk a tanító néninek. Az els� nap a legünnepélyesebb, abban van a legnagyobb izgalom.

A második nap megmutatták az osztálytermet, ahol a gyerekeink tanulni fognak. Az a terem teljesen le volt pusztulva, a padlóról hiányzott a burkolat, a vakolat lehullott, az ajtót nem lehetett becsukni. A padokon ujjnyi por állt, a padló nem volt feltakarítva és nem volt függöny az ablakokban. A többi osztályterem mind rendesen elő volt készítve és ki volt takarítva. A mi osztálytermünk ezekhez képest kész katasztrófa volt.

Abban az évben 3 els� osztály indult, beleértve a miénket is. A másik két

osztályban 32 illetve 27 diák volt. Abban az osztályban, ahová a mi fiúnk járt, 12 tanuló volt, ebb�l kett� kivételével mind roma. Amikor megtudtuk, hogy az egyik els�s osztályba 32-en járnak, akkor megkérdeztük, hogy miért nem tesznek át diákokat a mi osztályunkba, hogy jobban kiegyenlítsék a létszámokat. Azt kérdezték, hogy ugyan miért akarnánk mi azt, hiszen a mi tanárunk jobban tud tanítani kisebb létszámú csoportot, szemben a másik osztály tanárn�jével, akinek már nagyobb gyakorlata van és tud kezelni egy nagyobb csoportot.

Ez az iskola t�lünk 500 méterre van, míg a következ� iskola 1 km-re. Karakalban nincs olyan tömegközlekedés, amivel eljuthatnánk az iskolákba.

Tavasszal adtuk be R. jelentkezési lapját, valamikor márciusban vagy áprilisban. A titkárságon azt mondták nekem, hogy minden papír rendben van, de ott is hagytam nekik a telefonszámomat. Rá egy-két hónapra fel is hívtak, hogy menjünk be a leend� els� osztályosok szüleinek tartott tájékoztatóra.

Akik ott voltak az iskolától, azt mondták, hogy töltsük ki a papírokat a személyes adatainkkal, beleértve az etnikai hovatartozást. Én beírtam, hogy roma vagyok, de azt nem tudom, hogy a többi roma szül� is beírta-e ezt. Be kellett írni a foglalkozást is és hogy mennyi a jövedelmünk.

Nekünk azt mondták, hogy mi azért kerültünk külön osztályba, mert kés�n adtuk le a papírt, de azt még mindig nem értettük, hogy miért 27, 32 és 12 f�s osztályokat hoztak létre? Aztán rájöttünk, hogy mir�l volt szó. A 32 f�s osztályba csupa olyan gyerek

járt, akinek az anyja-apja tanár, orvos, mérnök, könyvel� meg ilyenek...

A gyerekeket a szüleik foglalkozása alapján választották szét. Végül is egy péket nem lehet egy biztosítási menedzserhez hasonlítani, nem igaz?

Kés�bb, amikor az Oktatást Ellen�rz� Hivatal vizsgálatot indított és bizonyos dokumentumokat bekért az iskolától, köztük ezeket a nyomtatványokat, amiket kitöltöttünk, akkor azokat már furcsa módon nem találták meg.

Ami az én fiam iskolai eredményeit illeti, � olyan középszint� tanuló az osztályban. Persze az � osztálya a másik két osztályhoz képest alacsonyabb szinten van. Például egy átlagos tanuló a másik osztályból, aki nem is a legjobbak között van, az én fiamnál, de a fiam egész osztályánál többet tud, mert azokban az osztályokban más tempóban haladnak a tananyaggal.

Az az elfogadott dolog ebben az iskolában, hogy mindenki igyekszik jól tanulni, de a fiam osztályában más a tanár mentalitása. Ez azt jelenti, hogy azt gondolják a gyerekeinkr�l, hogy �k kevesebbet fognak megtanulni, mint a többiek, mert nem is képesek többre. R. a saját osztálya szintjén jól teljesít, de lehet, hogyha egy sima osztályba került volna, akkor többet tanult volna. Jó képességei vannak. Mi úgy véljük, hogy jobb lett volna, ha vegyes osztályba kerül.

Az is aggaszt minket, hogy csak 12 gyerek jár az osztályba, mert van olyan nap, hogy csak 7 gyerek van bent egy nap, a másik nap meg csak öt. Emiatt bizonyos tevékenységek nem valósulnak meg, például díjkiosztó a tanulóknak, mert éppen

csak két-három gyerek van bent az osztályból.

Amikor rájöttünk, hogy itt szegregációról van szó, 2011 szeptemberében, el�ször nem tettünk semmit, mert nem volt semmi támogatásunk. Senki nem mondta meg, hogy mit tegyünk, meg nem is volt más szül�, akivel szövetkezni tudtunk volna. Mi voltunk az egyetlen szül�k, akik megpróbáltunk valamit csinálni, akik megpróbáltuk megoldani ezt a problémát a diszkriminációval. Ezt nem lett volna szabad, hogy így szétválasszák a gyerekeket. �k mind egyforma gyerekek, az nem számít, hogy valaki roma vagy nem roma.

Végül úgy döntöttünk, hogy eljárást indítunk az iskola ellen, miután valaki megkeresett minket a Romani CRISS-t�l. Megbeszélte velünk, hogy mit tehetünk azért, hogy megvédjük a gyermekeink jogát. Természetesen vállaltuk, hogy elindítjuk az eljárást azért, hogy ilyen problémái ne legyenek a jöv� nemzedékeinek se. Én úgy tudom, más nem indított eljárást. Valószín�leg elriasztotta �ket a jogi procedúra.

Szerencsére a tanárok nem kritizáltak, nem piszkáltak minket azt követ�en, hogy elindítottuk az eljárást. Ellenkez�leg, a tanárok ezután nagyon óvatosan bántak velünk és annak ellenére, hogy az eljárás elindult, a fiam ebben az iskolában maradt. Kérdeztem a fiamat is, hogy milyenek a tanárok, és azt mondta, hogy minden rendben van. A diákok részér�l sem érzett semmilyen változást. �k még csak gyerekek, nem hiszem, hogy nagyon értették volna, hogy mi történik.

Mi úgy gondoljuk, hogy jól tettük, hogy elindítottuk ezt az eljárást.

Azóta nem hallottunk más szegregációs ügyről. Egy pozitív dolog is történt az eljárás elindulása óta: az osztályterem állapotán sokat javítottak. Azt nem tudom, hogy a fiam oktatásában lesz-e pozitív változás, de úgy gondoljuk, lépésünkkel legalább más szülőknek jó példát mutattunk.

Ami ennek az ügynek a kimenetelét illeti, azt tudjuk, hogy megbüntették �ket 2000 lejre. Ami a jogi eljárást illeti, az véleményünk szerint nagyon lassan halad.

Már harmadik éve folyik, és még mindig nem született ítélet. Már várjuk, hogy véget érjen az ügy. De nem baj, el�bb vagy utóbb... most már nem rajtunk múlik. Mi mindent megtettünk.

Jelenleg a fiam a harmadik vagy a negyedik legjobb tanuló az osztályban, de mi úgy látjuk, hogy a többi osztály magasabb szinten van. Az új igazgatóval még nem beszéltem, de tudom, hogy � tisztában van azzal, hogy én indítottam ezt a szegregációs eljárást.

A LUCIAN BLAGA ÁLTALÁNOS ISKOLA, JIBOU, SĂLAJ MEGYE

A Zal�uban m�köd� Egyenl� Esélyek Egyesülete (Asocia�ia �anse Egale) deszegregációs projektet hajtott végre a Lucian Blaga Általános Iskolában Jibouban. A szül�k és korábbi roma diákok beszámoltak a deszegregáció el�tti és utáni körülményekr�l.

D.V. D. V. jelenleg két iskoláskorú gyermeket nevel. Elégedettnek mondja magát az oktatás színvonalával, amelyben gyermekei részesülnek az iskolában, de jól emlékszik arra az id�re néhány évvel korábbról, amikor egy másik gyermeke járt iskolába, és korántsem volt ennyire elégedett. D. V. elmesélte, hogy milyen volt a szegregált oktatás, és hogy milyen változások történtek a deszegregációs program után11.

- 42 éves vagyok, Jibouban élek, a romatelepen. Három gyermekem van, 9, 12 és 19 évesek. A legid�sebb a Lucian Blaga Általános Iskolában tanult itt Jibouban, a legkisebb harmadikos szintén ebben az iskolában, a 12 éves gyermekem pedig

                                                                                                                         11A deszegregációs programot az Egyenl� Esélyek Egyesülete kezdeményezte.

ugyanitt ötödikes. Jelenleg nincs munkám, mindenféle alkalmi munkát, ami akad, elvállalok.

Ami az én tanulmányaimat illeti, 1990-ben végeztem el a szakmunkásképz�t. Sokat nem kerülünk kapcsolatba a románokkal, mert a romatelepen élünk. Itt nincs bevezetve a vezetékes víz, vagy a csatorna, és az önkormányzat még a szemetet sem szállítja el. Az egész telep egyetlen kutat használ, onnan vesszük mindannyian a vizet. Néhány évvel ezel�tt a románok felgyújtották a romák házát Cuceuban. Cuceu is egy romatelep Jibouban. A polgármester már volt, hogy megvert romákat, nemigen jövünk ki vele. A polgármesterhez nem mehetünk meghallgatásra, mert azt mondta, hogy nem akar cigányt látni a Városházán.

Az iskola most rendben van, a roma gyerekek most együtt vannak a románokkal. A tanárok odafigyelnek a gyerekekre, az osztályok tiszták, a padok újak, az osztálytermeket kifestették és most tiszták. A gyerekek kapnak házi feladatot és tudnak írni-olvasni, a jegyeik is jobbak.

Azzal nem is lehet összehasonlítani, hogy milyen állapotok voltak itt 7-8 évvel ezel�tt! Akkor a gyerekek olyan termekben tanultak, hogy egy disznóól szebb volt. Abban az id�ben a diákok nem tanultak jól, nem tudtak írni-olvasni, pedig már a hatodikba jártak! Embertelen körülmények között kellett tanulniuk. A roma gyerekek osztálytermei borzalmasan néztek ki, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek úgy fejezték be a nyolcadik osztályt, hogy nem tudtak írni-olvasni.

Iskolai eredmények nemigen voltak. Csak roma gyerekek jártak abba az osztályba, 23-an voltak. Hatodikban alig tudtak írni-olvasni. Más tantárgyról meg nem is igen beszélhetünk.

A gyerek mindig mondta, hogy a tanárok

nem maradnak velük bent a teremben az óra alatt, hanem csak meghagyják, hogy másoljanak le valamit a tábláról. Amikor én jártam iskolába, a romák és a románok nem jártak külön osztályba. Manapság a romákat külön osztályba teszik, lepusztult osztálytermekbe, és senki sem tanítja a gyereket. Én a mai napig beszél� viszonyban vagyok egy volt román osztálytársammal, mert minket együtt oktattak.

A fiam mondta, hogy ötödikben a roma gyerekeket külön tették egy alagsori osztályterembe, amely mellett volt egy ajtó ezzel a felirattal: “Robbanásveszély”.

A tanárok nagyon durván bántak a roma gyerekekkel. Nem volt olyan nap, amikor ne panaszkodott volna a fiam, hogy a tanár megütötte valamelyik gyereket vagy durván beszélt velük.

Tényleg nem tudtam, hogy lehet-e egyáltalán valamit tenni azért, hogy a mi gyerekeink egy osztályba járhassanak a román gyerekekkel. Nem tudtuk, hogy kihez fordulhatnánk, ki tudna segíteni, mert bárhova fordultunk, a Városházán, a kórházban vagy az iskolában, senki sem fogadott minket. Például ha szükségem volt

valamilyen igazolásra az iskolából vagy a Városházáról, akkor 2-3 hétig kellett kuncsorognom, hogy megkapjam a papírt. Azt sem tudtuk, hogy mihez van jogunk, ki védené akkor meg a jogainkat, ha azt sem tudtuk, hogy mik azok? Kés�bb, két-három évre rá, hallottunk el�ször a jogainkról, amikor te és még néhány kollégád eljöttetek és beszéltetek nekünk arról, hogy milyen jogaink vannak. Azt tudod, hogy mennyire féltünk eljárást indítani, mert

akkor minden ellenünk fordult, meg a gyerek ellen. Azt nem értem, hogy miért kell nekünk szenvednünk csak azért, mert romák vagyunk?

Amikor mondtátok, hogy segítetek a gyerekek helyzetén az iskolában, azon tanakodtunk, hogy jó lesz-e az nekik, hogy a román gyerekekkel együtt fognak tanulni, mert a mi gyerekeink alig tudtak írni-olvasni. De nem maradhattak olyan körülmények között, abban a koszos osztályteremben, undorító bútorokkal, úgy hogy a tanárok nincsenek is az osztályteremben, úgy hogy senki se néz a gyerekekre.

Milyen jöv�je lesz egy gyereknek, ha semmit nem tanul az iskolában? Olyan lesz, mint mi vagyunk, várjuk a szociális segélyt, mert senki sem ad munkát. Gondold meg, nincs munkánk, nem tudunk szép füzeteket venni a gyerekeknek, meg szép ruhákban járatni �ket, és attól tartottam, hogy majd csúfolják �ket az iskolában, hogy nincs rendes füzetük meg olyan ruhájuk, mint a többieknek.

Nagyon nehéz volt elérni, hogy a roma és román gyerekek egy osztályba járjanak. Emlékszel, hogy hány találkozónk volt a tanárokkal, a román szül�kkel, és mennyi veszekedés! De ami nagyon jó volt, az az volt, hogy elvittétek nyáron táborozni a roma gyerekeket együtt a románokkal és a tanárokkal! (…) Soha nem gondoltam volna, hogy a roma gyerekek együtt, egy asztalnál esznek majd a románokkal, és együtt alszanak! Aminek nagyon örültünk mi, roma szül�k, az a közösségi központ volt. Ott a gyerekek tanultak, ettek, kaptak füzeteket és ruhát. Ez nagy segítség volt.

Így a gyerekeink tiszta ruhában mentek iskolába, megvolt a házi feladatuk, és nem

voltak éhesek. A fiam most fejezte be a középiskolát. (…) Hogy tudna egy gyerek, aki csak az iskolát fejezte be, elhelyezkedni, ha soha nem tanulta meg, hogyan kell megírni egy jelentkezési lapot? Most rendben van a tanulásuk, mert a gyerekek sokat tanulnak, mert a románokkal egy osztályba járnak. Nincs különbség köztük, senki nem veri �ket, senki sem beszél csúnyán. Tényleg jó így!

Először a románok nem akarták, hogy a roma gyerekek a románokkal egy osztályban legyenek. (…) Sok vita volt erről az iskolában. Külön megbeszélésekre hívtak minket, roma szülőket, ahol a román szülők nem voltak jelen.

A tanárok próbáltak meggy�zni minket, hogy a roma gyerekeknek jobb úgy, hogy külön tanulnak, mert akkor nem kell olyan sokat tanulniuk. De a gyerekeink nem tudtak írni-olvasni, így a jöv�jük teljesen kilátástalan volt. (...) A román szül�k és tanárok megijedtek, amikor mondtad nekik, hogy két lehet�ségük van: vagy egy osztályba teszik a gyerekeket és ti közben segítetek a központtal, a táborokkal, füzetekkel, iskolán kívüli tanulással, vagy beperlitek az iskolát és akkor ugyanezt egyedül kell végigcsinálniuk. (…) Ez a központ nagyon sokat segített: a gyerekeknek volt füzetük, elkészítették a házi feladatukat, tiszta ruhában jártak. Ez megváltoztatta a román szül�k és tanárok magatartását. Ha lenne munkánk, akkor magunk tettük volna ezt meg, felruháztuk volna a gyerekünket szép tiszta ruhával, füzeteket vettünk volna... de ez a szegénység... (…)

A tanárok most máshogy viszonyulnak a roma gyerekekhez.

Már nem ütik őket, nem beszélnek velük durván és nem bántják őket.

Büszke vagyok, hogy a fiam elvégezte a középiskolát. Nagyon kevés roma gyerek végzi el a középiskolát itt Jibouban. Ha a fiam végig külön osztályban tanult volna, elkülönítve a román gyerekekt�l, akkor már rég abbahagyta volna a tanulást, a nyolc osztályt is alig végezte volna el, tanulatlan ember lenne. Így most több esélye, több lehet�sége van az életben. Ilyen programot minden iskolában végig kéne csinálni, ahol a roma gyerekeket elkülönítik, és a tanárok bántják a roma gyerekeket.

L.R. L. R. lánya jelenleg középiskolába jár. Elmeséli, milyen volt, amikor a lánya még szegregált osztályba járt a deszegregációs program bevezetése el�tt.

- A lányom a Lucian Blagában végzett, jelenleg középiskolában tanul. A tanárok rendesen bánnak velük, nem különböztetik meg a roma és nem roma gyerekeket.

A roma gyerekek a nem roma gyerekekkel együtt tanulnak, ma már nincs különbségtétel, ahogyan 7-8 évvel ezelőtt volt, amikor a roma diákok külön tantermekben tanultak, piszkos tantermekben, a 70-es, 80-as évekből itt maradt padokban. A gyerekek elkülönítése szörnyű dolog volt.

Tragikus volt, talán túlzásnak hangzik, amit mondok, de tényleg tragikus volt: a lányom alig tudott olvasni, amikor 7. osztályos volt. Nekem akkor is, de most is nagyon nagy er�feszítés, hogy iskoláztassam a

gyerekeimet. Azért dolgozom, hogy jobb életük legyen és a jobb élethez a tanulás az út. El tudja képzelni, hogy milyen szörny� volt látni, hogy a gyerek nem tud írni-olvasni? A lányom hetedikben egy els�s vagy másodikos szintjén volt. Szerintem a tanárok csak azért engedték át a gyerekeket hetedikben, hogy megszabaduljanak t�lük. A szocializmus alatt nem voltak ilyen szörny� állapotú szegregált osztályok. Abban az id�ben minden gyerek ugyanolyan körülmények között tanult.

Nagyon nehéz valamit tenni, amikor más etnikumhoz tartozik az ember, különösen, amikor roma. Nehéz volt. Nagyon nehéz volt változtatni a nem roma szülők mentalitásán, de a tanárokén és az igazgatóén még nehezebb. De a végén sikerült... és ez az, ami számít.

Nagyon nehéz volt, még a romákkal is. Én sokszor beszéltem a roma szül�kkel a Lucian Blagában, hogy valamit kell tennünk, de nem bíztak abban, hogy sikerül, és azt hajtogatták, hogy hiába csinálunk bármit, semmi nem fog megoldódni, senki sem segít nekünk, többet ártunk magunknak, mint használunk, de különösen a gyerekeinknek.

Kilenc éve nagyon nehéz volt küls� segítség nélkül. Tudom, én mindenhol próbálkoztam, elmentem az iskolába, a Városházára, a Prefektúrára, de rám se bagóztak. Beismerem, egy ponton úgy voltam, hogy abbahagyom, mert nagyon csalódott voltam, hogy senki sem figyel ránk. De nem hagyott nyugodni, hogy a lányom úgy fejezi be az iskolát, hogy nem tud írni-olvasni, hogy a tanárok bántják és megalázzák. A lányom adott er�t, hogy folytassam.

El�ször is megváltozott a roma diákokról alkotott kép. Már nem a cigányosztály tanulói voltak! Azt az osztályt, ahol a roma diákok elkülönítve tanultak, megszüntették és a tanárok máshogy kezdtek viselkedni. A gyerekeket elkezdte tisztelni a többi diák és a tanárok is.

L.T. L. T. 19 éves és szegregált osztályban tanult a Lucian Blaga Általános Iskolában. Befejezte az általános iskolát, majd elkezdte a középiskolát, de nem fejezte be. L. T. a saját élményér�l beszél a szegregált osztályban.

- A forradalom után a tanárok lassanként elkezdték a roma gyerekeket külön osztályokba helyezni. Azt mondták azért, mert ha külön osztályokba járunk, akkor könnyebben tudnak minket kezelni. Abban az id�ben nem érdekelt minket, hogy kikkel vagyunk egy osztályban vagy, hogy hogyan bánnak velünk. A 6. és 7. osztályba csak romák jártak.

A szüleink nem tettek azért semmit, hogy ne tegyenek minket külön osztályokba. Elfogadták a helyzetet, de mit is tudtak volna tenni? Senki nem kérdezte �ket, hogy egyetértenek-e azzal, hogy elkülönítenek minket a román diákoktól.

Nem szóltunk semmit, mert szegények voltunk és a ruháink is rosszabbak voltak, és mert nemigen tudtunk füzeteket és könyveket venni. A románok osztályában beszedtek pénzt mindenféle költségekre, amit mi nem tudtunk volna kifizetni, például kirándulásokra, osztálydíszítésre, osztályberendezésre.

Aztán jött egy pillanat, amikor egy osztályba akartam kerülni a románokkal. Nem a romákkal akartam egy osztályba járni. Én jártam óvodába és jól ment. Nem igazságos, hogy néhány rajz alapján azt mondják, hogy butább vagyok, és a romákkal kell egy osztályban lennem.

Az apám találkozott az igazgatóval és megmondta neki, hogy nem akarok a romaosztályban maradni, mire az igazgató azt felelte, hogy mit akar, problémát akar a roma szül�kkel? És azt is mondta, hogy nem vagyok egy szinten a románokkal és ezért jobb, ha a romaosztályban maradok.

Az apám ekkor át akart vinni egy másik iskolába, de ott azt mondták, hogy nincs fér�hely. Azt tudom, hogy az apám sok találkozón volt a tanárokkal az iskolámból és román szül�kkel, és arra is emlékszem, hogy dühösen jött el ezekr�l a találkozókról és azt mondta, hogy az nem lehet, hogy csak a b�rszíne miatt így bánjanak valakivel.

Aztán jött a tábor, és amíg ott voltam, egy szobában aludtam a román gyerekekkel, egy asztalnál ettünk. A táborban voltak sportversenyek is, és nyertem érmet és díjat is. Nagyon jó volt ott.

Lettek román barátaim. Bejártam a központba, ahol megcsináltuk a házi feladatot, ettünk, játszottunk. Azt tudom, hogy az Egyenl� Esélyek munkatársai be akarták perelni az iskolát, mire azok inkább felszámolták a szegregált osztályt.

A tanárok már nem voltak durvák velünk, nem veszekedtek velünk, nem ütöttek meg minket többé, és amikor elkezd�dött a tanév, egy osztályba kerültünk a

románokkal. El�ször nagyon nehéz volt. Lassan sikerült felzárkóznom, de nagyon nehéz volt.

L.C. L. C. gyermeke a Lucian Blaga Általános Iskolában szegregált osztályába járt. Az alábbiakban az édesanyja beszámol gyermeke élményeir�l és a helyi civil szervezet által elindított deszegregációs folyamatról is.

- Bár nagyon szegény család vagyunk, mindent megpróbáltam megtenni azért, hogy a gyerekeinket iskoláztassam, hogy jussanak valamire az életben. Én és a férjem nem sok osztályt végeztünk, és most nagyon nehéz jó munkát találnunk.

Azt tudtuk, hogy a roma gyerekeket külön teszik a nem roma gyerekektől a Lucian Blagában, de azt gondoltuk, ez így rendben van.

Innen a környékr�l mindenki külön osztályba járt, és mivel mi szegények voltunk, mi nem engedhettük meg magunknak, hogy a románokkal járjanak a gyerekeink. Az id�sebb fiam mondogatta, hogy a tanárok nem jól bánnak velük, � például soha nem kapott házi feladatot.

Egyszer bementem a tanárához, hogy egy pár napra elkérjem a gyereket, mert temetésre kellett mennünk Satu Maréba. Az osztályterem valahol lent volt az alagsorban, nagyon kicsi és sötét volt, és a

gyerekek ilyen ócska padokban kucorogtak, a falak piszkosak voltak – szörny� látvány volt.

Amikor megláttam azokat az osztálytermeket, ahol a román gyerekek tanultak, akkor rájöttem, hogy a mi gyerekeinket megkülönböztetik, rosszabbul bánnak velük, mint a románokkal. Megkérdeztem a tanárt, hogy miért van ilyen különbségtétel, nem mondott semmit, vállat vont és fölfelé mutatott – ez azt jelentette, hogy ez az iskolavezetés felelőssége.

Akkor elmentem az igazgatóhoz és

megmondtam neki, hogy ez nem helyénvaló, hogy gyerekek ilyen körülmények között tanulnak, mire csak ennyit felelt: “Ilyenek vagytok, ti cigányok. Az osztálypénzt nem fizetitek be, az iskolapénzt nem fizetitek be, de ötcsillagos szállodai körülményeket akartok. Ha nem tetszik, akkor hozzátok be az osztálypénzt és szép lesz az osztály!”

Körülbelül egy hónap múlva a férjemnek sikerült Zal�uba mennie és ott felkereste a

Robert urat12, aki elmondta, hogy már foglalkozott hasonló esettel és hogy biztosan találunk megoldást.

Megkérte, hogy adjuk írásba, amit tudunk, de a férjem félt ezt megtenni, mert nem akarta, hogy bármelyik gyereknek bántódása legyen emiatt. Még ha nem is tanultak ugyanebben az iskolában, attól féltünk, hogy ha kitudódik, hogy panaszt adunk be, akkor kirúgják a gyerekeket az iskolából vagy valami más módon kiszúrnak velük. Akkoriban nem tudtuk, hogy milyen jogaink vannak. Féltünk!

A fiam nem tudott írni-olvasni, matematikából se tudott semmit – azon kívül, amit otthon megtanult, szinte semmit sem tudott. Mi megpróbáltuk otthon tanítgatni, de az nem ugyanaz, mint amit az iskolában tanulnak. Amikor megkérdeztük a gyereket, hogy mit csinált az iskolában, azt mondta, másolt a tábláról. Igazából senki nem vigyázott rájuk, magukra voltak hagyva egész nap. Így hogyan tudnának tanulni?

El�ször nem akartuk, hogy a gyerekeink a románokkal egy osztályba járjanak, mert féltünk attól, hogy a román gyerekek kicsúfolják és kinevetik �ket, f�leg amiatt, hogy nem tanulnak olyan jól, mint �k, de a szervezet képvisel�i elmondták, hogy még ha javulnak is a körülmények a szegregált osztályban, akkor sem tanulnának annyit, mint az integrált osztályban, mert nem látnak jó példákat.

Először minket a körülmények zavartak a legjobban, és hogy nem tanultak úgy, ahogy kellett volna. De később rájöttem, hogy mindaddig, amíg a romák külön fognak tanulni,

                                                                                                                         12 Az Egyenlő Esélyek Egyesület képviselője.

addig megkülönböztetés lesz. Vállaltuk, hogy együtt tanuljanak a román gyerekekkel, de féltünk, hogy így majd még jobban fognak szenvedni a gyerekeink.

Emlékszem, az id�sebbik fiam mennyire boldog volt, amikor hazaért a központból. Egész nap legszívesebben ott maradt volna. Ott megcsinálták a házi feladatot, korrepetálták �ket írás-olvasásból és matematikából, de játszottak is velük. Néhány hónap elteltével óriási eredményeket láttunk.

Most úgy gondolom, hogy ha nem lett volna ez a deszegregáció, akkor a fiam lehet, hogy analfabéta marad vagy kibukik az iskolából vagy egyszer�en csak id� el�tt abbahagyja az iskolát.

V.L.M. V.L.M. gyermeke szintén szegregált osztályba járt a Lucian Blaga Általános Iskolában. Elmesélte az ezzel kapcsolatos élményeit:

- Csak roma gyerekek jártak az osztályába, és egész nap magukra voltak hagyva. Senki nem felügyelte �ket. Amikor valami miatt kerestük �ket az iskolában, akkor vagy fociztak az udvaron vagy egymást ütötték az osztályteremben.

Mivel senki nem vigyázott a gyerekekre, az osztályterem egy csatatér volt, amikor beléptünk. Kiabálás, megrongált padok, összepiszkolt falak, áporodott szag. Le se tudom írni, hogy milyen szörnyű körülmények uralkodtak ott.

A fiam akkor hetedikes volt és nem tudott írni-olvasni. Beleunt az ember a várakozásba, mire kiolvasott egy mondatot. Az iskola mindenkit anblokk átengedett a következ� osztályba anélkül, hogy a gyerekek valóban azon a szinten lettek volna. A tanárok minden évben változtak, mert senki sem akarta a romaosztályt tanítani. Nekünk ez természetes volt, mert mi úgy szoktuk meg, hogy mi külön vagyunk, t�lünk elkülönülnek a nem romák.

Kezdetben nem csináltunk semmit a szegregált osztállyal kapcsolatban, mert tudtuk, hogy más szinten vannak a gyerekeink, mint a románok és hogy ott magasabbak a követelmények. Például nekünk nem futotta iskolai felszerelésre és rendes ruhára, és attól féltünk, hogy a román gyerekek emiatt majd kinevetik a mi gyerekeinket… Tudja, milyenek a gyerekek! Egyszer-kétszer kinevetik, és már nem akar bemenni az iskolába.

Kezdetben nehéz volt a gyereknek. Le volt maradva a tanulásban és nem volt ahhoz szokva, hogy házi feladatot kap vagy, hogy figyelnek rá és meghallgatják az órán. Ahhoz volt szokva, hogy az órán magára hagyják. De ott a központban minden nap foglalkoztak vele.

A legfontosabb az volt, hogy ott a központban meg tudták csinálni a házi feladatukat, és ha nem értettek valamilyen órai anyagot, akkor ott elmagyarázták nekik, jobban, mint az iskolában. Lassacskán láttam, hogy a fiú fejl�dik, és hogy szeret iskolába járni. A központban csináltak egy cigány együttest, és a fiam nagyon szeret táncolni. Felléptek az iskolában és akkor a fiam nagyon büszke volt magára, mert mindenki elismerte a szép táncért.

3-AS SZÁMÚ ISKOLA, BABADAG

A Constantin Brancoveanu Általános Iskola (3-as számú iskola) a Bendea városnegyedben található, ahol a török romák is élnek. A Veterani Általános Iskola (a korábbi 2-es számú iskola), amelyet beolvasztottak a 3-as iskolába, Babadag küls� övezetében helyezkedik el, 5 km-re a 3-as számú iskolától. Általánosságban elmondható, hogy a túlkoros roma gyerekeket a Veterani iskolába irányítják, attól függetlenül, hogy milyen messze laknak ett�l az iskolától. Hasonlóan azokat a roma gyerekeket is ide irányítják, akik megbuktak az év végén. És harmadik csoportként azokat a roma gyerekeket is ide irányítják, akik kés�n (beiratkozási id�szak után) iratkoztak be az iskolába. Az igazgató azzal érvelt, hogy nincs több fér�hely a 3-as számú iskolában, holott minden gyerek elférne ott. Az iskola közelében él� román gyerekek szintén oda járnak iskolába. A Bendeában él� romák elégedetlenek, hogy gyermekeiknek az otthonuktól hosszú utat kell gyalog megtenni a Veterani iskoláig.

S.A. és S.F. (A.A.B. szülei) S. A. és S.F. el�készít� osztályba szerették volna íratni hatéves gyermeküket a 3-as

számú iskolában, Babadagban. Kérelmüket azzal az indokkal utasították el, hogy nem volt fér�hely az iskolában, és azt tanácsolták a szül�knek, hogy egy másik iskolában próbálkozzanak. A szül�k elégedetlenek voltak és nem íratták be a kislányt a javasolt iskolába, mert az 6 km-re volt az otthonuktól.

Ebb�l kifolyólag a gyermek nem járt iskola-el�készít� osztályba és közvetlenül az els� osztályba fog menni. A szül�knek két gyermeke jár a 3-as számú iskolába, és elégedettek a tanárok és az iskola hozzáállásával, mondván, hogy a roma és román gyerekek egy osztályban tanulnak.

- A kicsit a Veteraniba kellett volna vinnem, de ezt nem akartam, mert nagyon messze van. De miért is vinném a Veteraniba, ha ide tartozik, a 3-as iskolába? Azt mondták, hogy nincs neki hely itt a 3-asban. Egy napot volt csak az iskolában, és hazaküldték. Én minden igazolást odaadtam neki, elkészítettük szépen az iskolába, és akkor azt mondják, hogy nincs fér�hely, át kell vinnünk a Veteraniba. De nem akartam, hogy oda járjon. Messze van. 6 km innen. Ki fogja hozni-vinni? Ide a 3-asba a testvérei elviszik.

Nekem nem t�nik igazságosnak, hogy oda küldik. Messze van. Ha nem vagyunk épp itthon, akkor ki fogja elvinni a Veteraniba? Mi van, ha elüti egy autó?

Az igazgató azt mondta, hogy nem volt több hely a 3-as iskolában, de a Veteraniban van még hely. Nem vittem oda… Elmentem az igazgatóhoz, szépen beszéltem vele, de � csak azt hajtogatta, hogy “ha mondom, hogy nincs hely, akkor nincs hely”. Vettem neki iskolatáskát, füzeteket, elkészítettük a gyereket, elment az iskolába és hazaküldték. Elment és

hazaküldték. Amikor bementem, az igazgatón� azt mondta, “nincs hely”. Én meg megkérdeztem, hogy “ennek nincs hely?” (…)

(…) Sajnálom, mert hogyha elkezdi korábban az iskolát, akkor fel van készülve az els� osztályra. Az igazgatón� a hibás, hogy hazaküldte. Azt kellett volna mondania, hogy “nem veszem föl”, nem pedig hagyni, hogy elmenjen az iskolába és utána hazaküldeni.

A szül�k nem tesznek panaszt sehol, ha valamivel nem elégedettek. Írni tudunk, de hogy hova menjünk, tudjuk azt?

A következ� tanévben nem fogja elutasítani az igazgatón�, azt mondta, beírta már a kisfiút. Én mondtam neki, “ne tegye azt, mint amit tavaly”, mire � “nem, nem, egyb�l az els� osztályba fog menni” (…). Nem járt óvodába, ez lett volna az óvoda, hatévesen.

Vannak itt az el�készít�ben nyolc és fél évesek is. Egy másik gyerek meg 9 éves, és � is az el�készít� osztályban van, ennek a hatévesnek meg nincs helye. Meg is kérdeztem a tanárt: “Miért vette fel a 9 évest, ha fér�hely meg nincs? Ez egy nagy cula és megveri a kisebbeket, neki már a 2. osztályba kéne járnia. Azt válaszolta, hogy nem tudja � sem, az igazgató vette fel, nem az � hibája”.

A romák és románok együtt vannak, ez így jobb. Ha csak a romák vannak egy osztályban, akkor veszekednek, meg összeverekednek. A románok jobban tanulnak, fegyelmezettebbek.

3-as számú iskola, Babadag

A.A., A.B.I. édesanyja A.A., A.B.I. édesanyja a 3-as számú iskolába akarta beíratni a gyermekét Babadagban, de neki is azt mondták, hogy nincs több fér�hely az iskolában és a Veteraniba kéne vinnie a gyereket, ami körülbelül 4-5 km-re van az otthonuktól. A gyermek jelenleg a Veteraniba jár iskolába.

- A 3-as számú iskolába írattam be a gyereket, de nem volt fér�hely, csak a Veteraniban volt hely, messze innen. Normális id�ben írattam be a gyereket, 7 éves korában. Azt mondták nekem, hogy “ha akarja, beírathatja, de itt nincs hely, nem tudjuk ide felvenni”. És akkor bementem és írtam egy kérelmet. A kisfiam minden nap megy iskolába, csak tegnap nem volt. Elindult, de visszafordult… azt mondta, hogy “Ellopják a cuccomat, megvernek az úton”, mert tegnap kétszer is elindult, de elvették a füzeteit és a táskáját.

Beleegyeztem, hogy oda járjon iskolába, mert tanulni akar, iskolába akar járni. Ide akartam, hogy járjon, de nem volt hely. Akartam nekik mondani, hogy biztosítsák az oda-vissza szállítást, mert több gyerek jár innen abba az iskolába. Olyan 4-5 km-re van innen az iskola. Kétszer-háromszor elvittem a gyereket, amíg megtanulta az utat, most meg egyedül jár. De azért féltem az autóktól.

Bementem az iskolába, nem adtam írásban be semmit, csak szóban kértem, hogy “ide szeretném járatni a fiamat 2. osztályban”. “Nincs fér�helyünk, nem tudunk mit csinálni, nincs fér�helyünk” – ezt válaszolta az igazgatón�. Át akarom hozni, de ha nincs fér�helyük, akkor ott marad, ahol most van, mi mást tehetnék? A gyerek nem akar elindulni olyan korán, reggel 6-kor, de mire odaér… mit csináljak? Hagyom, hadd

tanuljon. amíg fel nem n�, 12. vagy 13. osztályos koráig.

3-as számú iskola, Babadag

C.S. C. S. két gyermeke jár a Veterani iskolába. A két gyermek el�ször a 3-as számú iskolába járt, de át kellett menniük a Veteraniba, amikor évet ismételtek. A távolság az otthonuk és az új iskola között 8 km.

- Két gyermekem jár iskolába, és ha reggel kés�n kelnek föl, és fél 10-10-re érnek be, akkor a tanár hazazavarja �ket és akkor hazajönnek. Ez az én problémám. A Veterani t�lünk 8 km-re van, majdnem már a városon túl, és nagy a forgalom az úton, teherautók, autók járnak arra, nekünk autónk nincs, nem tudjuk megoldani az iskolába szállításukat. Az egyik gyerekünk negyedikes, a másik másodikba jár. A többi gyereknek elég 7-kor, fél 8-kor felkelniük, hogy beérjenek az iskolába 8-ra, de nekik másfél-két óra Veteraniba érni.

A gyerekeimnek évet kellett ismételni, és ezért el kellett jönniük a 3-as számú iskolából, és a Veteraniban kellett folytatniuk az iskolát. Ha a Veteraniba akarja �ket küldeni valaki, akkor oda küldik �ket, ha nem viszem �ket oda, akkor csinálok, amit akarok, nem foglalkoznak velem.

Megkérdeztem t�lük, hogy miért nem lehet az, hogy akkor évet ismétel, újból járja az els� vagy második osztályt, itt a 3-asban. Nem, azt nem lehet, át kell vinni �ket a Veteraniba. Itt Babadagban a tanárok úgy csinálják, hogyha látják, hogy egy gyerek nem léphet a következ� évfolyamba, akkor

a Veteraniba irányítják. És akkor itt vagyunk, a gyerekeim felkeltek reggel 6:30-kor és még most sincsenek itthon, fél2-2-kor. Kérvényezni fogom, hogy hadd jöjjenek vissza ide, ebbe az iskolába.

A.A., nagymama

A. A-nak több unokája van, akiket nem írattak be iskolába 7 évesen. Szeretnének iskolába járni, de elutasították a jelentkezésüket, mert túlkorosak és az iskola nem ajánlott alternatívát.

- A tizenegy éves nem jár iskolába, nem veszik fel �ket. Nem akarják �ket felvenni. Elmentem az igazgatón�höz, de nem akarja felvenni �ket. Azért nem, mert id�sebbek, korábban kellett volna beíratnunk �ket, amikor még kicsik voltak. Ezt se veszik föl, meg azt se. A gyerekek már elég nagyok, akarnak is iskolába járni, de nem veszik �ket föl.

Beszéltem az igazgatón�vel és azt kérdezte, hogy miért nem írattam be �ket, amikor kicsik voltak, amikor 7 évesek voltak? Megvolt nekik a bajuk, az, amelyik 2003-ban született, nemigen beszélt, és románul meg egyik se beszélt. De nem is vették föl az iskolába, most meg talált egy okot az igazgatón�, hogy én miért nem írattam be, amikor 7 éves volt.

(…) Legalább 14-15 éves korukig befejezték a 3-4. osztályt, valamit legalább megtanultak. Az, amelyik 2001-ben született, járt iskolába, aztán nem mehetett többet. Egy-két hét alatt megtanulta, hogyan kell leírni a nevét meg az én

nevemet… okos kisgyerek. Egy-két hétig tartották, aztán ennyi volt. Felvettek egy másik gyereket a helyére, egy románt. Nem emlékszem, ez mikor történt, sok unokám van, tizennégy.

A.K., B.I., B.B., A.I. Egy roma diák az 1-es számú iskolába járt, majd ötödik osztályban átkerült a 3-as számú iskolába, ahol nincs megelégedve a bánásmóddal.

- Szeretek egy osztályban lenni a román gyerekekkel. F. néninek az osztályába 4-5 román gyerek járt, a többiek mi, romák voltunk.

Nem szerettem, amikor csak romákkal jártam egy osztályba. Jobb így, hogy románok is vannak, mert így jobban kijövünk egymással és tanulunk egymástól.

12 évfolyamot el akarok végezni. Az 1-es iskola jobb volt, mert ott figyeltek ránk és kihívtak a táblához.

A 3-asban nem figyelnek ránk, lecigányoznak. A román nyelv és irodalom tanárunk azt mondja, hogy nem enged át a következő évfolyamba.

- Nekem meg az angoltanár, az mindig kiküld az osztályból.

- Csak ülünk, írunk meg másolunk a könyvb�l, én meg megmondtam neki, hogy “Miért nem hív ki a tanárn� a táblához? Csak a románokat hívja ki a tanárn� a táblához!“ Mire azt felelte, hogy “Miért akarsz csak úgy kimenni a táblához? Várj a sorodra!”

Én is jó jegyet akarok kapni, mint a románok. Csak nekik magyaráznak, csak �ket tanítják. Amikor az els� 4 évfolyamra jártam, akkor a tanár mindig kihívott a táblához. Az 1-es számú iskolába szeretnék járni, át fogok oda iratkozni.

Ha azt mondja, hogy biztosan nem enged át a következ� évfolyamba… és akkor azt kérdezi, a Veteraniba akarsz járni? Ha nem mész át a következ� évfolyamba, akkor oda kerülsz, ezt mondja. De a románokat miért nem küldi a Veteraniba?

Azt mondja, hogy én sokat verekszem, de ez nem igaz. És nem akar átengedni, de nemcsak engem, hanem mást sem.

Lecigányoz minket. Azt is mondja, hogy nem akarja, hogy továbbra is itt legyünk ebben az iskolában.

Az unokatestvérem se jött ki vele, nem engedte át a következ� osztályba, nem is jár már iskolába.

MAGYARORSZÁG

Rövid áttekintés az iskolai szegregációról Magyarországon

A roma gyerekek ma Magyarországon nagy valószín�séggel kerülnek szegregált osztályba vagy iskolába. Az osztályszint� és iskolaszint� szegregáció elterjedt Magyarországon: becslések szerint a roma gyerekek egyharmada tanul szegregált oktatásban. Elmondható az is, hogy a roma gyerekek nagyobb valószín�séggel kerülnek speciális iskolába, mint nem roma társaik. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a roma tanulók számát illet�en, kutatások 15%-ra becslik arányukat a teljes magyarországi diákságon belül.

Jelenleg az integrációs politikák a halmozottan hátrányos helyzet� (HHH) gyerekeket célozzák meg. Becslések szerint a roma gyerekek 2/3-a halmozottan hátrányos helyzet�, ugyanakkor a HHH nyilvántartásokban nem feltétlenül jelennek meg, mert nem kerülnek regisztrálásra mint halmozottan hátrányos helyzet�ek és így láthatatlanok maradnak a hatóságok szemében. 2013-ban a halmozottan hátrányos helyzet törvényi definíciója megváltozott, ugyanakkor a halmozottan hátrányos helyzet fennállásának megállapítása ugyanúgy történik, mint korábban, ezt a törvénymódosítás nem érintette (1997. évi XXXI. törvény, 67§). A HHH gyerekek nyilvántartásba vételével kapcsolatban nem történt el�relépés, az új rendelkezések nem érintették a nyilvántartásba vétel módját, így a roma gyerekek továbbra is láthatatlanok maradnak ezekben az adatokban.

2013. január 1-t�l a korábban önkormányzati fenntartású iskolákat államosították. Az új intézmény, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) lett az állami tulajdonú általános és középiskolák egyetlen fenntartója. Amikor az iskolákat a Központ átvette, történelmi lehet�ség adódott volna arra, hogy az új iskolafenntartó fellépjen a jogellenes gyakorlatok, köztük a roma gyerekek szegregációja ellen. Sajnálatos módon, a KLIK ezt nem tette meg, és azzal is adós maradt, hogy a roma gyerekek helyzetét megvizsgálja az állami iskolákban.

Az Oktatási Hivatal 2010-es kutatása szerint a roma gyerekek négyszer nagyobb valószín�séggel lesznek magántanulók, mint nem roma társaik. A teljes magyarországi diákság körében 0,4% a magántanulók aránya, míg a roma diákoknak 1,54%-a magántanuló. Az Oktatási Hivatal vizsgálata kimutatta, hogy a magántanulóknak csupán 29%-a fejezi be id�ben tanulmányait, a többi túlkorosan. A vizsgálat idején a 8. osztályos magántanulók 30%-a már betöltötte a 18. életévét.

Az oktatásért felel�s államtitkár nyíltan bírálta az Oktatási Hivatal vizsgálatának eredményeit azt állítva, hogy nincsenek hivatalos adatok a roma gyerekek számára vonatkozóan a közoktatásban, vagyis a kutatás eredményei nem kielégít�ek. A KLIK – az önkormányzatokhoz hasonlóan – nem használja az ombudsman 2009-es ajánlását, amely a romák számának indirekt módon történ� megállapítására egy proxikat alkalmazó módszert ajánlott. Az Egyenl� Bánásmód Hatóság, az Ombudsman és néhány bíróság viszont használja ezt a módszert abból a célból, hogy megállapítsa a roma gyerekek vélelmezett számát.

A közoktatásra vonatkozó hosszú távú tervek nem beszélnek az iskolai szegregációról és annak felszámolásáról. 2013 májusában a kormányhivatalok mint az oktatási intézmények

törvényességi vizsgálatára jogosult szervek minden megyében elkészítették köznevelés-fejlesztési terveiket, amelyben értékelték az közoktatás jelenlegi helyzetét, valamint felvázolták a fejlesztési irányvonalakat és az ehhez szükséges intézkedéseket (229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 21§). Sajnálatos módon, a fejlesztési tervek nem tartalmaznak információt a roma gyerekek becsült arányára vonatkozólag az egyes oktatási intézményekben és ebb�l következ�en az iskolai szegregáció problémájára sincs megoldás felvázolva. Magyarországon az Esélyt a Hátrányos Helyzet� Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) tíz éve stratégiai perlést folytat a szegregáció megszüntetése érdekében és az általa indított eljárásoknak köszönhet�en a Kúria (korábban Legfels�bb Bíróság) jó néhány kulcsfontosságú ügyben tisztázta, hogy a gyakorlatban mikor lesz jogellenes az iskolák, illetve az osztályok közötti elkülönítés.

FÉLREDIAGNOSZTIZÁLÁS NYÍREGYHÁZÁN: HORVÁTH ISTVÁN FELPERES A HORVÁTH ÉS KISS KONTRA MAGYARORSZÁG ÜGYBEN13

Horváth István és Kiss András Nyíregyháza cigánytelepén éltek a keleti országhatár közelében. Mindkett� gyermeket speciális iskolában helyezték el a szakért�i bizottság javaslatára, amely értelmi képességeiket megvizsgálta és enyhe fokú értelmi fogyatékosságot állapított meg mindkét gyermeknél. A felperesek speciális általános iskolában való oktatása azzal járt, hogy nem folytathatták tanulmányaikat normál tanterv� középiskolában. István ezért nem tudott édesapja nyomdokaiba lépni, nem válhatott bel�le tánctanár, helyette a speciális szakiskolában pék-inasnak tanult. András pedig el volt zárva attól, hogy autószerel� lehessen. A felperesek állítása szerint �ket a szakért�i bizottság hátrányosan megkülönböztette, amikor származásukkal, társadalmi és vagyoni helyzetükkel összefüggésben enyhe fokban értelmi fogyatékosnak min�sítette és utána speciális iskolába utalta �ket, holott ép értelm�ek voltak. A felperesek szerint a szakért�i bizottságnak szabad választása volt abban, hogy milyen diagnosztikai teszteket használ és köztudott volt szakmai körökben, hogy vannak kultúra-függ� tesztek, amelyek magukban rejtik a hátrányos helyzet� gyerekek, különösen pedig a roma gyerekek félrediagnosztizálásának veszélyét. Felperesek állítása szerint ez történt az � esetükben is, mert a szakért�k a szakmai elvárásoknak nem megfelel� mérésekb�l és értékelésekb�l nem a nemzetközi szakmai sztenderdek alapján vontak le értelmi képességeikre vonatkozó következtetéseket, és rendszerszint� hiányosság volt, hogy a cigány etnikum nyelvi, szociokulturális hátterét nem vették figyelembe.

Miután a felperesek minden hazai jogorvoslati lehet�séget kimerítettek14, az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) és a CFCF ügyvédjének képviseletében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak 2011-ben. 2013. január 29-én az EJEB meghozta ítéletét a Horváth és Kiss kontra Magyarország ügyben, egyhangúlag megállapítva, hogy Magyarország mindkét kérelmez� vonatkozásában megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. sz. Kiegészít� jegyz�könyvének 2. cikkét (oktatáshoz való jog) az Egyezmény 14. cikkével (diszkrimináció tilalma) együtt olvasatban. A Bíróság kimondta, hogy a roma gyerekek felülreprezentáltak voltak azokban a speciális általános és szakiskolákban, amelyekbe a kérelmez�k is jártak, és hogy a roma gyerekek általában is aránytalan mértékben kerültek speciális iskolákba az elmúlt id�kben Magyarországon, aminek oka, hogy �ket rendszerszinten indokolatlanul nyilvánították értelmi fogyatékosnak. Az ügyben felmerült adatokat nem vitatta a Kormány. A Bíróság 2014-ben prima facie15 közvetett diszkriminációt állapított meg. Jelenleg a Miniszterek Bizottsága az Európa Tanácsban az ítélet végrehajtását ellen�rzi. 2014. március 4-i döntésében a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy szolgáltasson információt a használatban lév� diagnosztikai protokollok hatásáról a roma gyerekek vonatkozásában illetve a roma gyerekek ezzel összefügg� felülreprezentáltságáról a speciális iskolákban. Korábban,

                                                                                                                         13 Horvath és Kiss kontra Magyarország 11146/11 számú kérelem, Második bekezdés (2013) 14 Az ügy 2006-ban került el�ször hazai bíróság elé. A Legfels�bb Bíróság 2010-ben hozott döntésével a hazai jogorvoslati lehet�ségeket kimerítették a felperesek. 15 Prima facie annyit jelent “els� látásra”. Az antidiszkriminációs jogban a prima facie diszkrimináció olyan esetet jelöl, amelynél elégséges bizonyíték áll rendelkezésre (egyértelm�en valószín�síthet� a jogsértés) a bizonyítási teher megfordításához (az alperesnek kell bizonyítania, hogy nem történt jogsértés). Lásd: http://ec.europa.eu/justice/discrimination/files/lawrev4_en.pdf.

részben az ügy folyományaként, az oktatásért felel�s minisztérium elindított egy új projektet, amelynek keretében megvizsgálja a használatban lév� diagnosztikai protokollokat. A CFCF tárgyalásokat folytat a minisztériummal annak érdekében, hogy szocio-kulturálisan semleges diagnosztikai eljárást dolgozzanak ki annak érdekében, hogy a roma gyerekek félrediagnosztizálása elkerülhet� legyen.

HORVÁTH ISTVÁN16

Mikor jártam a guszevi óvodába, akkor járt hozzám egy fiatal pszichológusn�. Csináltak velem tesztet, de akkor még nem tudtam, hogy mi az. � állapította meg, hogy én fogyatékos vagyok. De én még akkor nem tudtam semmit semmir�l. Nem értettem, hogy nekem miért kell speciális iskolába járnom. Úgy éreztem már gyerekként is, hogy én nem oda való vagyok.

Azt mondták nekem azért tettek oda, mert nehezen fogom fel, amit nekem mondanak. Nagyon rosszul esett ez, amikor a pszichológus elmondta ezeket nekem. Én meg kérdeztem t�le, hogy miért mond nekem ilyeneket. De � csak megfogta a táskáját és elment. A szüleim kénytelenek voltak elfogadni ezt a döntést, hogy egyáltalán tudjak valamilyen iskolába járni.

De én azt sem tudtam, hogy mi az a speciális iskola. Aztán kiderült számomra, hogy kisegítő iskola. Azokon segítenek, akiknek nehéz a tudása. Őszintén szólva megmondanám, ha segítettek volna, de ezt nem tudom mondani, mert nem segítettek.

                                                                                                                         16 Horváth István az EJEB el�tt tárgyalt szegregációs ügy egyik felperese volt.

Egy normális általános iskolában nehezebbek a tantárgyak. Az öcséim mind normális általános iskolába járnak. Én is járhattam volna oda. A Göllesz Viktor Speciális Iskolában másképp tanítottak mindent. Folyamatosan csak ismételtünk. Más iskolában a gyerekek haladnak.

Rengeteg cigány jár a Gölesszbe. Sok olyan cipőben van, amiben én voltam. Azaz ők is normálisak, járhatnának normális iskolába. Nekem volt autista osztálytársam is. Csodálkoztam azon, hogy az osztály fele normális volt a másik fele pedig beteg.

Voltak testi és szellemi fogyatékosok is. A beteg gyerekek magyarok voltak, akik meg szerintem normálisak voltak, azok meg egyt�l egyik cigányok voltak. Kés�bb tizenegy éves koromban jogvéd�k által szervezett táborban

csinált velem egy tesztet egy független szakért�. Kiválóan oldottam meg minden feladatot, � azt állapította meg, hogy nem vagyok fogyatékos, s�t okos, értelmes vagyok. Ezután tárgyalásokra jártam. Összesen hat évet. Rossz volt úgy iskolába járnom, hogy közben ment egy bírósági ügy.

Egy olyan ügy, ami arról szólt, hogy én nem abba az iskolába való vagyok. Meghallgatta a bíróság a tanáraimat és az igazgatót is.

Hetedikben lopással vádolt meg az iskola gazdasági vezet�je. Az osztályf�nököm megszégyenített az egész osztály el�tt, tolvajnak nevezett. Azután apu kérd�re vonta a tanárt és ezzel meg is oldotta a problémát.

Azt akartam, hogy a bíróságon kiderüljön, hogy én nem vagyok fogyatékos. Most már tudom, hogy miért állapították meg rólam, hogy fogyatékos vagyok. Mert cigány vagyok.

Most épp Budapestr�l tartok Nyíregyházára. Bemegyek a régi sulimba a bizonyítványomért. A Göllesz Viktor Speciális Szakiskolába. Ahhoz kell a bizonyítványom, hogy fel tudjanak venni munkába. A bizonyítvánnyal igazolom, hogy meddig jártam iskolába, hogyan végeztem. Péknek tanultam, sajnos nem tudtam letenni és így kerültem fel Pestre.

Feljöttem munkát nézni, mert azt gondoltam, hogy ott jobb a munkalehet�ség, többet tudnék keresni. Találtam is munkahelyet. A vámházkörúti csarnokban takarítottam, de egy másik cég átvette a munkát így megsz�nt a munkaviszonyom. Pedig jó volt nagyon, megkaptam ott azt a pénzt, amib�l fenn tudtam magam tartani. Azóta keresek munkát, de mindenhol kérik a bizonyítványt, így most hazautazom. Ma már mindenhez kell a nyolc osztály.

Eddig öt helyen voltam, leadtam az önéletrajzomat is. Azt mondták, hogy értesítenek majd, de azóta sem jelentkeztek. A szüleim nem örülnek neki, hogy nem sikerül munkát találnom. Apu mondta is, hogy még ebben a hónapba’ vagy a

következ� hónapban menjek haza. Hátha ott találok majd valamit.

Azt is mondta, hogy álljak a talpamra. “18 éves vagy már, éld a kis életed”. Megmondom �szintén, szeretnék a pék szakmámban dolgozni, de nem tudtam letenni. Megbuktattak a tizenegyedik osztályban, így abbahagytam a tanulást. Nyíregyházán nem volt munkalehet�ség, ezért mentem fel Pestre. Már több hónapja keresek munkát, csak megyek és megyek, de semmi.

Szerintem az oka, amiért nem találok munkát, az, hogy cigány vagyok. Jó lenne, ha adnának munkát cigányoknak is úgy, mint a többi embernek. Ha lenne érettségim, akkor már másképp gondolkodnának, beszélnének velem. Akkor szerintem lenne lehetőségem dolgozni. De mivel se érettségim, se szakmám, így nagyon nehezen talál az ember magának munkát.

Terveztem, hogy befejezem a tanulmányaimat, de már betöltöttem a tizennyolcat is meg a kedvemet is elvették. Egy hónapot voltam kötelez� gyakorlaton. Egyetlen egy napon hiányoztam, mert nagyon beteg voltam. Másnap vittem a táppénzes papírt magammal. Semmit nem mondtak rá és ezért az egy napért meghúztak.

Iskolakezdésnél derült ki, hogy nem kezdhetem meg a tizenkettedik osztályt és újra tizenegybe kell járnom. Kérdeztem t�lük, hogy maradhatok-e azon a gyakorlati helyen, amelyen voltam. Az igazgató azt mondta, hogy nem, mert ott már eljátszottam a becsületemet. Én meg azt mondtam az igazgatónak meg a tanárnak is, hogyha

maguk úgy gondolják, hogy én bel�lem nem lehet senki, másból meg lehet, akkor nincs mir�l beszélnünk. Elmondtam otthon, hogy mi történt. Apu el

volt keseredve, hogy ez lett a vége. De azt mondta, hogy “fiam, nem baj! Ennél neked jobb lesz!” � mondta, hogy menjek fel Pestre.

Igazából az én vágyam a tánc. Már régóta táncolok. Gyerekkorom óta azt várom, hogy tánctanár legyek, hogy átadhassam a tudásom másnak is. A

hobbim a tánc és a zene. Ezekkel tudom magam feldobni és lefoglalni. A cigánytáncban találom meg önmagam.

Apámtól örököltem, tanultam. Amit én kaptam, tanultam, azt szeretném továbbadni. Volt már lehet�ségem arra, hogy megmutassam tehetségem. Jártam fellépésekre egész Magyarországon és külföldön is. Els� helyezettet is nyertem. Elértem azt, hogy a tánc királya lehessek Kínában. Elértem azt, hogy az egész világnak megmutassam azt, amit én tudok.

   

ISKOLÁK KÖZÖTTI SZEGREGÁCIÓ GYŐRBEN

Gy�r a hatodik legnagyobb város Magyarországon és az egyike a 7 régiós központnak félúton Budapest és Bécs között, egy fontos közép-európai közlekedési útvonal mentén. A Kossuth Lajos Általános Iskola abban a városrészben található, ahol a roma lakosság nagy része lakott az elmúlt évtizedekben. Hivatalos iratok szerint az iskolába járó diákok kétharmada roma származású. További hivatalos iratok állnak rendelkezésre arról, hogy a Kossuth Lajos Általános Iskolában a legmagasabb a HHH gyerekek száma és aránya a gy�ri általános iskolák közül.

Alapos tényfeltáró munkát követ�en, amelynek részét képezték a helyi romákkal folytatott interjúk is, a CFCF2008-ban közérdek� igényérvényesítés keretében17 személyiségi jogi pert indított Gy�r Megyei Jogú Város Önkormányzatával szemben, kérve a bíróságtól annak megállapítását, hogy az önkormányzat a fenntartásában m�köd� Kossuth Lajos Általános Iskolában a cigány és halmozottan hátrányos helyzet� gyermekeket a többi gy�ri, önkormányzati általános iskola tanulóitól jogellenesen elkülöníti. A CFCF azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze az önkormányzatot, hogy ne indítson új els�s osztályt a szegregált iskolában. Az ügy a Kúria elé került, amely jóváhagyta az els�fokú ítéletet, mely szerint az önkormányzat felel�s a társadalmi helyzet (és az etnikai hovatartozás) alapján kialakult iskolai szegregációért, de elutasította a CFCF kérelmét a deszegregáció elrendelésére.

A Kúria megállapítása szerint polgári jogi jogvitában nem rendelhet� el, hogy az alperes ne indítson olyan új els� osztályt, ahol a roma és a halmozottan hátrányos helyzet� gyermekek felülreprezentáltan lennének jelen. A Kúria aggályát fejezte ki, hogy egy ilyen ítélet végs� soron az iskola bezárásához vezetne, ami túlmutat a polgári jog keretein. A CFCF alkotmányjogi panasszal élt a Kúria ítéletével szemben, mondván, hogy az ítélet megszünteti a lehet�ségét a szegregáció elleni hatékony jogorvoslatnak.

Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a CFCF kérelmét érdemben, hanem eljárásjogi okokra hivatkozva elutasította a CFCF beadványát (2013. június 17.). Azzal érvelt, hogy a CFCF mint közérdek� igényérvényesít� szervezet nem terjeszthet panaszt az Alkotmánybíróság elé.18

A CFCF nem értett egyet az Alkotmánybíróság döntésével. 2013 decemberében, miután az összes hazai jogorvoslati lehet�séget kimerítette, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

                                                                                                                         17 A közérdek� igényérvényesítés azt jelenti, hogy egy civil szervezet (mint pl. a CFCF) bírósághoz fordulhat mint jogi személy és saját jogon keresetet adhat be egy csoport érdekét képviselve, amelynek tagjait egyenként beazonosítani nem lehet, de az egyenl� bánásmódhoz való joguk sérült a személyiségük egy lényegi tulajdonságának vonatkozásában. 18 Az Alkotmánybíróság azzal érvelt, hogy a CFCF mint civil szervezet közvetlenül nem érintett a Kúria döntése által, nincs olyan alapvet� joga a CFCF-nek, amely sérült volna a Kúria ítélete miatt. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy csak azon roma gyerekeknek van joguk a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt el�terjeszteni, akiket szegregáltak a gy�ri iskolában. Vagyis az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az Alkotmánybíróság el�tt közérdek� igényérvényesít� szervezet nem terjeszthet el� panaszt, így az ügy érdemében nem is foglalt állást.

M.Z., A KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA VOLT DIÁKJA M. Z. vagyok, 18 éves és a Kossuth Lajos iskolába jártam. Három évvel ezel�tt végeztem. Cigány gyerekekkel jártam együtt. Volt egy-kett� nem roma is. Egy páran. Többségében cigány tanulók jártak. 80%-ban.

Az iskolát szerettem is meg nem is. Egyrészt azért volt jó, mert könny� volt. Nekem ez tetszett, hogy nem kellett otthon sokat tanulni. Szinte nem is volt házi feladat. A tanárok sem voltak szigorúak. Egy átlagos óra laza volt. Beszélgettünk vagy színeztünk. Vagy volt olyan, hogy az osztálytársaimmal vagy a tanárral csak úgy végigbeszélgettük az órát. Ami a magatartásomat illeti, szerintem én nem voltam rossz. Voltak rosszak is, de én nem tartoztam oda.

Volt olyan barátom, aki nem a Kossuthba járt. Ottan szigorúbbak voltak, mert csak egy-két roma volt. Ott más volt. Ott többet tanultak. Mindig mondták, hogy milyen könny� nektek, milyen jó nektek, ide kéne átjönni.

Ezek mind romák voltak. Volt egy-két nem roma is az iskolánkban. Hát én jóba voltam azzal az egy-kett� nem roma osztálytársammal is.

Volt olyan tanár, aki elfogadott minket, de volt olyan, aki mutatta, meg éreztette is. Nem úgy beszélt velünk. Flegma volt, lekezelő. Például, ha kérdeztünk valamit vagy kértünk valamit, akkor nem úgy engedte. Azokkal nem is tartottam a kapcsolatot. Bementem és hozzá sem szóltam. Ő se, meg én se. De a

többségével jól kijöttünk. Mai napig, ha lássuk őket, akkor beszélgetünk. Volt, amelyiket szerettem.

Ami a továbbtanulást illeti, az osztálytársaim tanultak is, szültek is, otthon vannak, gyerekeik vannak. Én a Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskolába járok, és n�i szabót tanulok. Jöv�re fogok végezni, ez most a harmadik évem.

Az osztálytársaim közül csak én járok ide ebbe az iskolába, meg a Sz. testvérem. Volt egy tanárom, aki mondta, hogy “menj gimnáziumba, megvan az eszed”. Nem mentem, mert féltem. Nehéz. Voltak olyanok, akik mondták, hogy milyen nehéz követelmények vannak. Szóval féltem, hogy tudom-e teljesíteni.

Nincs olyan a környezetemben, aki gimibe járt, az általánosból sem ment senki sem gimibe. Néhányan szakiskolába mentek, de van olyan, aki nem ment. Volt, hogy eszembe jutott, hogy másik iskolába kéne mennem. Csak hát én úgy voltam vele, hogy az közel van, nem kell messzire menni. Közben jött egy-két unokatesóm is és a Sz. is oda jelentkezett. Szóval összebeszéltük azt, hogy együtt leszünk, és nem válunk szét.

De más városba nem mentünk volna iskolába, mert a szüleink féltenek annyira, hogy buszozzunk. Ami még visszatartott, az az új környezet, új barátok. Meg ott azért egyedül lettem volna cigány.

És azért más iskolákból én is visszahallottam, hogy cigányoznak. Féltem attól is, hogy ott nem fogadnak el. De ami a legjobban visszatartott, az a tesóim voltak, meg nem akartam én sem messzebbre menni. Itt biztonságban éreztem magam. Féltünk a konfliktustól.

Velem ilyen konfliktusos helyzet nem volt. A Sz-vel volt meg az unokatesómmal volt, a B-vel.

A szakiskolába’ mentek a folyosón, sétálgattak, és kiabáltak nekik a fiúk, hogy cigányok, segélyből éltek, meg ilyeneket. Ők meg az igazgatóhoz fordultak és szóltak neki. Kaptak valamilyen beírást. Azóta nem mondták nekik. Rosszul esett nekik.

Akkor még csak hárman voltunk cigányok az egész szakiskolába’. Ebben az iskolában most sincs sok cigány diák. A cigány gyerekek az Eötvösbe mennek továbbtanulni az általános után, de a szüleim nem engedtek oda.

�k is azt akarták, hogy jobb iskolába menjünk. Nem akarták, hogy cigányiskolába’ menjek. Mert ha lehetett volna, én is az Eötvösbe mentem volna, de hát anyu nem engedte.

Most már jobban megy a barátkozás a szakiskolában, mert harmadik éve vagyunk ott és ugye már vannak barátaink. Ismerjük is �ket, szóval most már jobb. Most már bánom, hogy az általánosban nem próbáltam ki a magyarokkal a barátkozást. Mert mindig mondom, hogy mehettem volna más szakmára is. Szóval utólag már bánom. A legjobban azt bánom, hogy mennyi mindent megtanulhattam volna, ha másik iskolába megyek.

A szegregált iskolában a gyerekek nem tudnak odafigyelni, meg nem tanulnak úgy. Ha a barátok ott vannak, akkor csak beszélgetnek. Szerintem jobb, ha egy tanár szigorúbb, úgy nagyobb az elvárása. Így jobban lehet teljesíteni. Ha nekem lesz gyerekem,

biztos, hogy a legjobb suliba szeretném, hogy járjon. Én is azt szeretném, hogy az én gyerekem is tanuljon. Meg ne olyanba járjon, ahol sok a cigány.

Nem voltam még olyan osztálytársamnál, aki nem cigány, de biztos, hogy jó lenne, megnézném, hogy hogy élnek. De én már hívtam hozzánk egy-kett�t. Ha például füzetet adtam nekik, akkor bejöttek. Ha meglássuk egymást az utcán vagy a városban, akkor alap dolog, hogy köszönünk egymásnak és beszélgetünk.

De aztán... Ha itt végzek a szakiskolában, fogom-e tartani majd valakivel a kapcsolatot… nem tudom. Jó lenne majd. Ahova most költözünk, ott magyarok laknak majd nagyrészt. Szerintem ez fog majd változtatni azon, hogy kikkel fogok ismerkedni. Várom már.

A.B., A KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA VOLT DIÁKJA 2002-t�l jártam a Kossuth Lajos Általános Iskolába és 2011 nyarán ballagtam el. Az els� osztályt ismételnem kellett, mert sokat hiányoztam. Rendszeresen kórházba kellett járnom kezelésekre, mert kiskoromban megharapott a kutya. Ez miatt az óvodából is kimaradtam hat hónapot, az iskolából pedig körülbelül öt és fél hónapot. Pestre kellett feljárnom mindig ez miatt.

Jelenleg a Lukács Sándor Mechatronikai és Gépészeti Szakképz� Iskola tanulója vagyok, járm�ipari fémalkatrész-gyártó tagozaton. Még két évem van hátra. Tavaly nulladikos voltam, el�készít�s, akkor idegen nyelvet tanultunk.

Lehetett választani és én a németet választottam. A Nimaknál szeretnék majd elhelyezkedni. Ezért is választottam a németet. Ez egy autóbeszállító cég, ami hengerfejeket önt. És most ott vagyok gyakorlaton.

Úgy gondolom, hogy nem volt hátrányomra, hogy egy könnyebb, gyengébb iskolából jöttem. Ha odafigyel az ember, akkor meg tudja állni a helyét itt a Lukács Sándorban is. De a Kossuthban tényleg nem voltak nehéz elvárások, úgy, mint például a Kazinczyban vagy nagyobb suliban.

Ez már nyolcadikban tudatosult bennem, mikor pályát választottam. A focis barátaim mind a Radnótiba jártak és ott más elvárások voltak.

Azt nem tudom megmondani, hogy hogyan alakult volna az életem, ha egy másik általánosba járok. Ezt csak akkor tudnám, ha átmentem volna a másik suliba. Gondolkodtam rajta már, hogy milyen lett volna, ha más belvárosi általános iskolába jártam volna, ami nem szegregált.

Én szerettem volna a Jókaiba jelentkezni, de az nem jött össze. Azért akartam volna oda járni, mert közelebb volt. Akkor még a lakótelepen laktunk a Marcalvárosban és ötszáz méterre volt t�lünk a Jókai.

Miután bejeztem a nyolc általánost azért választottam ezt az iskolát, mert odavagyok az autókért. A Kossuthba’ mondták, hogy miért nem a „normális tanulást” választom, miért egy szakmát. Akkor erre én azt mondtam, hogy szeretem az autókat és

szeretnék egy szakmát. Továbbá itt is meglesz az érettségim.

Kevés cigány tanuló van ebben az iskolában. De látok pár ismer�s arcot, akik a Kossuthba jártak. Nem én vagyok az egyetlen cigány itt. Szerintem meg is fognak majd maradni, nem fognak kibukni. Ha összeszedik majd magukat, akkor biztos. Ide is igazodnia kell majd, ahogy a Kossuthba’. De ez emberfügg� szerintem.

A tanulás mellett sportolok, jelenleg a (Egyesület neve) SE igazolt játékosa vagyok, csatár. Szeretnék profi lenni majd, de ahhoz sok év kell még, meg az nem így megy. Nem hiszem, hogy abból meg fogok tudni élni. De egyébként én nem vagyok az a fajta, aki elkönyveli, hogy most profi vagyok. Ifibe járok még, de a feln�tt csapattal alapozok. Most már hét meccse, hogy a nagy csapatnál vagyok.

Már tizenhárom éve focizom és ott „megtanultam, hogyan kell az emberek között viselkedni”. Gyakorlatilag csak a focin keresztül ismertem meg nem cigány gyerekeket. Ha a többi általános iskolás osztálytársam is sportolt volna, akkor �k is tanultak volna fegyelmet, rendszerességet, kötelezettséget.

Sok mindenre rávezet a sport. Az a baj, hogy egy szegregált iskolában tanuló diák nem fog megismerni egy más „stílusú” embert. Én legtöbbször magyar gyerekekkel lógtam, a foci miatt. Nincsenek is már a régi sulimból barátaim, csak néha-néha véletlenül találkozom velük az utcán.

A régi iskolámból még az osztályf�nököm nevére sem emlékszem. Gyakorlatilag nem maradt meg semmilyen kapcsolatom se a

régi sulimból. Én mindig úgy voltam, hogy a jöv�re tekintek és a múltra meg építek.

Volt azért olyan tanárom a Kossuthban, akit

kedveltem. H. P., aki kajakos edz� volt, és a tesit tanította nekem. � mindenkit arra

buzdított, hogy lépjen az életben és ne csak várjuk a dolgokat. �t mindenáron tiszteltem, � volt a kedvenc tanárom. De nem azért, mert jó fej volt, vagy nem kellett futni nála.

Futottunk nála sokat, nem arról van szó. Én úgy fogtam fel, hogy � segített abban, hogy továbblépjek.

Azért nem jó, ha egy gyerek szegregált iskolába jár, mert berögzül a fejébe, hogy ő más, egyszerűbb.

Vannak stílusok, amiket elsajátítanak, vagy éppen nem sajátítanak el, és utána majd nehezebben fognak beilleszkedni.

Szerencsére nekem nem okozott gondot a beilleszkedés ide a szakközépiskolába.

RESZEGREGÁCIÓ NYÍREGYHÁZÁN

A Nyíregyháza szélén található Guszev-, vagy más néven Huszártelep egy nehezen megközelíthet� zárvány terület, ahonnan tömegközlekedéssel nehezen és hosszadalmasan érhet� el a belváros. A 2000-es évek közepén a telepen él� gyerekek a telepen m�köd� iskolába jártak, mert ez volt a legközelebb, és mert az iskola körzete megegyezett a teleppel. A CFCF 2006 nyara óta jár a Huszártelepre. 2006 nyarán arról próbálta meggy�zni a városvezetést, hogy zárja be a szegregált iskolát. El�ször a város nem reagált, ezután a CFCF beperelte az önkormányzatot iskolai szegregáció ügyén19.

2007-ben a bírósági eljárás következtében és a CFCF-fel folytatott megbeszélések eredményeképpen, Nyíregyháza önkormányzata bezárta a szegregált telepi iskolát. A gyerekek 6 másik városi iskolában folytatták tanulmányaikat – a váltást iskolabusz és néhány volt tanár mentori munkája segítette.

2011-ben az új városvezetés kezdeményezésére a Hajdúdorogi Egyházmegye iskolát nyitott a telepen, miután a korábbi iskolaépületet ingyenes használatba kapta és az iskola fenntartásához rendszeres támogatásra is szert tett az önkormányzattól. Ezzel egyidej�leg az ingyenes iskolabusz szolgáltatást megszüntette az önkormányzat, amely segítségével a gyerekek a telepr�l a városi iskolákba eljutottak.

Az új iskola, a Sója Miklós Általános Iskola vallásos oktatást nyújt szegregált körülmények között, hiszen csak a telepen él� roma gyerekek járnak az iskolába. A Roma Oktatási Alappal együtt a CFCF tárgyalásokat folytatott az érintettekkel, és megpróbálta meggy�zni a Hajdúdorogi Egyházmegye püspökét a lépés jogellenességér�l, mindhiába. Az els�fokú bíróság, a Nyíregyházi Törvényszék 2014. február 28-án hozott ítéletet, amelyben megállapította, hogy a roma tanulókat iskolák között jogellenesen különítették el, és hogy az önkormányzatnak az iskolaépület ingyenes használatba adására, illetve az iskolabusz megszüntetésére vonatkozó döntése a roma gyerekek szegregációját eredményezte. A Debreceni Ítél�tábla 2014. november 6-án joger�s ítéletben helybenhagyta az els�fokú ítéletet.

                                                                                                                         19 Az etnikai alapú (és egyéb, az Egyenl� Bánásmódról szóló törvényben felsorolt, védett tulajdonságok alapján megvalósuló) jogellenes elkülönítést (szegregációt) törvény tiltja Magyarországon.

P.M., ROMA ANYUKA A HUSZÁRTELEPRŐL A gyerekem most a Móriczba jár, el�tte a bezárt iskolába’ tanult, mert az volt a körzeti. De most nem tudom megmondani, hogy a gyereknek melyik a körzeti iskolája.

Innen a lakótelepr�l még járnak páran cigányok a Móriczba. A másik lakótelepr�l is járnak, mert ott is bezárták a Benczúr iskolát és a Móriczba meg a Vécseybe rakták át a gyerekeket.

Régebben kevesebb roma gyerek járt a Móriczba. A kisfiam osztályában összesen 5-en vannak cigányok, a 29-b�l. Több évfolyam is van, de a roma tanulók arányosan vannak elosztva. A gyerekem osztályában a cigány gyerekek jól viselkednek, nincs velük probléma.

A Móricz elit iskolának számít. Az én kisfiam nem érzi magát kiközösítve és ez a legfontosabb. Szerintem többen járnának innen a telepr�l gyerekek a Móriczba, ha nem lenne ilyen közel a Sója Miklós Görögkatolikus Iskola. Meg itten kell osztálypénzt is fizetni.

Az osztálypénz havonta 800 Ft. Ebb�l veszi meg az egyik anyuka a folyékony szappant, zsebkend�t az iskolába. Én úgy látom, hogy néhány családnak ez gondot okoz kifizetni. Velem is volt úgy, hogy hónapokig kimaradoztam, szóltak is érte. De más gyereknek a szülei jól keresnek, mi meg nem.

Volt olyan is, hogy a gyerek nem tudott menni osztálykirándulásra, mert nem volt 2500 Ft-om. Most képzeljék el, ahol 4-5 gyerek van egy családban.

Akik most jöttek át gyerekek, azoknak nehezebb ez az iskola. Hallottam, mikor mondta az egyik szül�, hogy nem bírja a gyereke, ezért ha átveszi egy gyengébb iskola, akkor odaviszi majd.

Nagyon sok roma szülő nem tudja fizetni az iskolát, ezért viszik a Sójába. A Sójában nem kell fizetni semmit sem.

Itt hiába adják ingyen a könyvet, de meg kell venni például a füzeteket satöbbi. Nekem is benne szokott lenni 6-10.000 forintba. Mindjárt iskolakezdés, és nagyon sok gyereknek nincs még semmije sem. Itt van a telepen a Humán-Net alapítvány, �k segítenek az adósságkezelésben, szoktak ruhát osztogatni. �k azóta vannak itt, mióta az iskolát bezárták.

B.C., bejárta a telepet és gy�zködte a szül�ket, hogy a görögkatolikus iskolába írassák be a gyerekeiket. Az egyik nyomós érve az volt, hogy nem lesz iskolabusz, így fizetni kell majd a bérletért.

Az én gyerekem nem kap bérlettámogatást, mert körülbelül 15 percre van az iskola gyalog.

Amikor megszűnt az iskolabusz, akkor tizenhány gyereket be is írattak a Sójába. Én úgy tudom, hogy akkor kaptak a gyerekek vásárlási utalványt is ruházatra.

Amúgy nekem nincs bajom az egyházzal, nem is ismerem �ket, azt sem tudom, hogy ki kicsoda.

Csak nem kell ide az iskola. Nem kell, mert ide csak cigány gyerekek járnak. El vannak zárva a külvilágtól. Nem értem, hogy miért kellett újra megnyitni.

Szerintem a szül�k azért nem akarják ugyanezt elmondani, mert tartanak Z-t�l. Akik

beszélnének err�l, azok nem fognak, mert el�tte már Z. segített nekik, és akkor megromlana a kapcsolatuk.

Hogy Z. miért támogatja a görögkatolikus iskolát? Fogalmam sincs. Valószín�leg „neki is leesik valami”. Annak idején � is ellenezte a bezárt szegregált iskolát. Mindenki ellenezte, és ezt nem értem, hogy most miért van annyira oda érte. Nem tudom, hogy miért segít nekik ennyit.

ISKOLÁK KÖZÖTTI SZEGREGÁCIÓ JÁSZLADÁNYON

2003 szeptemberéig Jászladányon mindössze egy általános iskola m�ködött. Jászladány polgármesterének kezdeményezésére egy magániskolát hoztak létre, amelynek fenntartója egy olyan alapítvány volt, amelynek kuratóriumában a polgármester is tagsággal rendelkezett. Az új, alapítványi iskolát azoknak a tanulóknak hozták létre, akik „tanulni akartak”.

Az új iskola létrehozása azzal az eredménnyel járt, hogy a település roma és halmozottan hátrányos helyzet� tanulói, akiknek szülei nem engedhették meg maguknak az alapítványi iskola tandíjának megfizetését, az önkormányzat által fenntartott iskolában maradtak, a tehet�sebb, s f�ként nem roma tanulók az alapítványi iskolába iratkoztak át. A CFCF és egy helyi civil szervezet, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet közérdek� pert indított Jászladány önkormányzata és az iskolafenntartó alapítvány ellen.

2011. június 29-én a Legfels�bb Bíróság helyt adott a felperesek keresetének. A döntés szerint az önkormányzati fenntartású iskola tanulóit etnikumuk és vagyoni helyzetük alapján különítették el az alapítványi iskola tanulóitól. A Legfels�bb Bíróság szerint az önkormányzati és az alapítványi iskola összehasonlítható helyzetben voltak, és kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására.

A jogsértés megszüntetésének módját illet�en a bíróság nem hozott döntést, de új eljárásra utasította az els�fokú bíróságot a jogsértés megszüntetésének meghatározása tárgyában. Miután az iskola 2013. január 1-t�l a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK)20 fenntartása alá került, a CFCF úgy módosította keresetét, hogy az új fenntartó is alperes lett. Közben az alapítványi iskola helyére egy katolikus egyházi iskola lépett és a szegregáció továbbra is fennáll.

                                                                                                                         20 2013. január 1-t�l ez az új állami intézmény az összes állami közoktatási intézmény fenntartója.

EGY ROMA ANYUKA VALLOMÁSA

- Ma volt az évnyitó a Móra Ferenc Általános Iskolában, ahol megjelent a polgármester és azt mondta, hogy jogunk van bárhová beíratni a gyerekeinket, de ha bármi problémája lesz a gyereknek vagy a szül�knek, akkor hozzá ne forduljanak segítségért.

Cigány szül�ként azt gondolom, hogy ez miatt nem iratkoztak be cigány gyerekek az új iskolába. Volt olyan év, hogy a polgármester alapítványon keresztül tornafelszerelést osztogatott, és ett�l ijedtek meg a szül�k, hogy ha beíratják az új iskolába, akkor ott nem fognak ilyen juttatásokat kapni. A polgármester azt is megemlítette, hogy nem érti miért kellett a helyi romáknak jogi képvisel�khöz fordulni. Miért nem vele beszélték meg a problémákat.

Hozzáteszem, hogy romaként be se engedik az embert a polgármesteri hivatalba. Sosem tudom elérni őt. Mióta itt lakom, egyszer sem tudtam vele találkozni.

A polgármestern� gyerekei Szászberekre járnak iskolába. Elvitte �ket Jászladányról. De az igazgató is elvitte a gyerekeit, neki is van öt. Kérdem én, hogy az � gyerekei miért nem járnak cigány gyerekekkel együtt, miért viszi el �ket magániskolába?

Beszéltem már az új igazgatóval és azt mondta, hogy ott hittannal fogják nevelni a gyerekeket. A reggelt közös imával kezdik majd. Megpróbálják majd egyház szerint nevelni �ket úgy, hogy szeressék egymást a gyerekek, ne bántsák egymást.

Azért választottam ezt az új iskolát a gyermekeimnek, mert a többi iskolából ki kellett vennem őket bántalmazás miatt. Az úton és bent az iskolában is egyfolytában bántalmazták a gyereket. Az igazgató hozzáállása is olyan volt, hogy nem érdekelte.

Azt gondolom, hogy az új iskola igazgatója egy jó ember. Korábban a szászbereki iskola igazgatója volt, és sok jót hallottam róla. Jászladányról is körülbelül a gyerekek 70%-a oda jár. Járnak oda cigány gyerekek is, külön iskolabusszal. Minden szül� meg van vele elégedve. Én is szerettem volna beíratni oda a gyerekeket, de valahogy a létszám miatt sosem sikerült.

EGY ROMA LÁNY VALLOMÁSA - E. Sz. vagyok, 14 éves és a Baross-ba járok. Ez az iskola nagyon rossz. Olyanok mennek ott, hogy a WC-re nem lehet menni, Nem lehet bemenni, mert olyan büdös van.

Nem is takarítanak abba’ az iskolába’. Bent cigiznek a WC-ben. Durvák a tanárok, ütik-verik a gyerekeket. Mindent csinálnak. Nincs olyan nap, hogy ne idegeskednék egy tanár végett.

Ezt a tanárt nem szeretem, utálom. Azért, mert szemtelen. Ha nem csinálok semmit, az is baj, mindig durváskodik meg minden. Fenyeget minket, hogy feljelent minket a rend�rségen, hogy elvitet engemet. Azt hajtsa mindig, hogy elveszi a családi pótlékot. Nem tudom, miért mondja ezt, nem csináltam semmit. De nemcsak velem csinálja ezt, a többi gyerekkel is ezt csinálja. Ha megkérdezzük, hogy miért csinálja ezt,

akkor egyb�l kiabál, hangoskodik. Nem enged szóhoz jutni.

Huszonhatan vagyunk egy osztályban, mind cigányok. Szerintem nincs is magyar tanuló az iskolánkban. Csak cigány.

B-s vagyok, de nincs különbség az osztályok között. A tanárokon kívül még azért rossz ez az iskola, mert mindig verekedés van. Mindig rend�r van ott. Valamikor ment� is. Meg a tanár is szokta ütni a gyerekeket. Úgy megverte a tanár az egyik kisebbik fiút, hogy az orra eltört neki. Ez egy fejleszt� pedagógus volt. Mert vannak az iskolában kisegít� osztályok is. De én nem ilyenbe járok. �k külön épületbe’ vannak.

Engem a számítástechnika-órán ért atrocitás. A számítástechnika-tanárnak az órán szóltam, hogy tessék már idefáradni, mert nem értek a géphez. � meg mondta, hogy nem fárad, “miért nem értesz hozzá?”. Utána megfogta a hajamat és a földig lehúzta, utána meg kilökött az ajtón. Nem szóltam emiatt senkinek.

Hiába szóltam volna, úgyse csináltak volna semmit. A tanárnak adtak volna igazat, nem nekem. Ez a tanár bánt másokat is. Ilyen hosszú botjuk van, azzal ütik a gyerekeket. De nem úgy, hogy körmöst ad, hanem ide hátba csap mindenkinek.

Nem tudom, hogy miért csinálják. Az osztályf�nökök sem csinálnak semmit. Az osztályomban az egyik fiút és az egyik lányt rendszeresen üti-vágja. Olyanokat vág a fejükre, amit nem szabad.

Az osztályf�nököm rám csak kiabál mindig. Másoknak rendszeresen kiborítja a táskáját meg belerugdos. Ez a tanár elvárja, hogy a

gyerekek csúnyán szóljanak vissza neki, akkor békén hagyja �ket. Van olyan osztálytársam itt a szomszédban, aki csúnyán beszél az osztályf�nökünkkel, de az nem szól semmit. Én nem szólok neki vissza, fogja, ledobja a táskámat a földre.

Szóltam neki, hogy tanár néni, miért csinál ilyet? Énrám rámszól, nem csinálok semmit, de arra meg nem szól, akik csúnyán beszélnek, meg leköpdösik meg minden. Ez után elkezdett kiabálni. Mindig azzal fenyeget�zik, hogy bemegy a családsegít�be és elveteti a családit, meg ha behívom a mamát, akkor rend�rt fog hívni.

Most nem jut eszembe más, de a húgommal igen. Egybe’ voltak a kicsik a nagyokkal a napköziben. És ott megverte egy nagyobb fiú, 16-18 éves. Mindenki látta, a napközis tanár is, de nem csinált semmit sem. Több mint fél órát ütötték.

Hagyta, hogy a gyerek a földön rugdossa a testvéremet. A kabátja elszakadt, a fülbevalóját kiszakították a füléb�l. Az egész teste tele volt zúzódásokkal. Azt mondta, azért nem avatkozott bele, mert � is félt. Ez a napközis tanár férfi volt. Tudjuk, hogy a húgomat a Z. családból bántotta valamelyik, de nem mertünk szólni nekik. Sokan vannak, meg ilyen rossz életvitelt végeznek sajnos.

Kint voltak a rend�rök is, beszéltek a tanárral, de nem történt semmi. Voltunk vele orvosnál is, de nem tudta kiadni a zártlevelet. Azt mondta, hogy menjünk Berénybe, majd ott kiadják. Az út 10.000 forintba került volna, azt nem engedhettük meg magunknak.

Ez az iskola nem volt mindig ilyen. Ez azóta van, mióta ötödikes lettem. El�tte a tanárok nem ütötték a gyerekeket.

Szívesen átmennék egy másik iskolába. Az egyháziba mondjuk. De a tanár nem engedi.

De van, hogy azt mondja, hogy kirúg, ha át akarok menni egy másik iskolába. Tovább

szeretnék tanulni és massz�r szeretnék lenni.

EGY CIGÁNYISKOLA ÚJRANYITÁSA PILISCSABÁN

2013 augusztusában a CFCF arról értesült, hogy egy korábban bezárt cigányiskolát, a Jókai Mór Általános Iskolát újranyitották Piliscsabán, kevesebb mint 35 diákkal. Az állam mint új iskolafenntartó ismeretlen okokból a deszegregációs törekvéseknek véget vetett.

A CFCF többször járt a településen és tárgyalt az iskolafenntartóval és az iskolaigazgatóval is. Az alapvet� jogok biztosa vizsgálatot indított az ügyben. A CFCF elmondta érveit a biztosnak és bizonyítékokkal szolgált az üggyel kapcsolatban. A további jogi lépések a biztos vizsgálatának eredményeit�l függnek.

Két édesanya, akiknek gyermekei a szegregált iskolába járnak, beszámolt az iskolával kapcsolatos élményeikr�l.

ANYUKA (1) - A fiamat állandóan bántalmazták a gyerekek. Rendszeresen. Nagyon sokat jártam be ezért el�z�leg az iskolába. Három évig rendszeresen, de semmi sem történt. Semmilyen változás.

És a gyerek nem akart iskolába járni, mert félt a gyerekektől. Mindig és mindenért csúfolták a gyereket. A tanítással sem voltam megelégedve.

Az év elején voltak olyan problémák, hogy egy kisfiút vettek ki a suliból, mert majdnem egy öngyújtóval felgyújtották a gyerekemen a pulóvert. És akkor bementem, és a szül� nekem akart menni. Sok ilyen dolog volt.

Bementem az igazgatóhoz tavaly, mikor nagyon bántalmazták �t, és akkor még a szül�k jöttek ide a házra, hogy majd iskolán kívül ezt elintézik velünk. Aztán mondtam, hogy nehogy már úgy legyen, hogy még az én gyerekemet verték meg, és akkor én hogy mertem az igazgatónak szólni, hogy figyeljenek a gyerekekre. Ezért akartam átíratni.

Harmadikban át akartam íratni S-t a német iskolába, de nem sikerült. A német nyelv

miatt nem vették át. Az igazgató azt mondta, hogy mivel S. nem tanult el�z�leg németet, így képtelenség bepótolni a lemaradást. Vizsgáznia kellett volna, de � abszolút nem tud németül.

Abba’ a német iskolába’ jó, ha osztályonként van 3 roma gyerek. Nem veszik fel �ket… De szerencsére már nem bántják ezek a gyerekek. Mióta jött az új igazgató, azóta változtak ezek. Gondolom, most már oda vannak figyelve a gyerekekre. Találkoztam is már az új igazgatóval. Én azt vettem észre, hogy határozott, szigorú, de azért engedékeny is.

Amikor vége a tanításnak utána kint az udvaron szoktak játszani. Uzsonnáznak, és mikor letelik a négy óra, jön haza. Napköziben nem szoktak tanulni. Általában játszanak. A táskáját hazahordja. De itthon nem szokott tanulni. Azt mondja olyankor, hogy most nem kell tanulni.

Beszéltem az osztályf�nökével, D. nénivel, és általában az iskolában van a padban bent a felszerelése. Mondta D. néni, hogy ott mindent megcsinálnak. Van egy napközis gyakorlója, de délután abba nem szoktak írni. Kett� óra után már nincs egyáltalán tanulás. A gyerek színezik meg játszik.

Majdnem mindig A. nénivel vannak a napköziben. Akiknek van ilyen lapjuk, azok már háromkor hazamehetnek. A többiek maradnak négyig.

Eddig nem akart járni a tanodába21, de most már akar. Biztos azért, mert az unokatestvérei mondják neki az iskolában, hogy milyen jó a tanoda.

Amúgy szeret a gyerek iskolába járni. Azt mondja, hogy jó oda járni. Kilencen vagy nyolcan vannak egy osztályban, nincsenek sokan. Az els� osztályba is csak öten vagy hatan vannak.

A tesiórájuk az els�sökkel van. Amikor tesiznek, akkor együtt vannak. Úszni még nem volt, de az nem is kötelez�. De most senki nem jár oda, mert lefedik az uszodát. Korábban taekwondóra járt, de abbahagyta. Rossz volt, az apja nem engedte már. Volt, hogy ez miatt nem volt kész a lecke.

ANYUKA (2) - Korábban át akartam íratni mindkét gyereket, mert se az igazgató nem volt olyan, amilyennek lenni kellett volna, se a tanári kar, kivétel pár tanár. Meg a tanulmányaikon sem vettem észre semmit.

A tanulmányi szintük, f�leg a J-é... negyedik osztályos volt, de olyan másodikosnak felelt meg. Írni-olvasni tudott rendesen. De se

                                                                                                                         21 “A tanoda nem kormányzati szervezet által m�ködtetett, helyi sajátosságokra, a gyermekek, fiatalok önkéntes részvételére és egyéni szükségleteire épít�, független infrastruktúrával rendelkez� közösségi színtér. A személyiségfejl�dés egészét szem el�tt tartó komplex szolgáltatást nyújt, melyet az oktatási rendszerben nem megfelel�en elismert, a társadalmi perifériára szoruló gyermekek és fiatalok nem érhetnek el.” Idézet a Tanodaplatform honlapjáról: http://tanodaplatform.hu/?page_id=19. A tanodák tanórán kívüli ingyenes foglalkozásokat biztosítanak hátrányos helyzet� gyerekeknek (szerk.)

szorzótábla, se óra. És a gyerekek is panaszkodtak a többi gyerekekre. Nagyon sok rossz gyerek volt, meg még mindig van. Ezek voltak a problémák.

Most én látok egy kis javulást, észrevettem. Ez az új igazgató, aki van, az eléggé erélyes. Szigor van. De hallottam az igazgatóról rossz híreket. Hogy most az igaz, vagy nem... Bízni nem bízok benne, mert csak kétszer beszéltem vele. Akkor hallok róla, amikor a gyerekek jönnek haza és beszélnek róla, hogy az igazgató milyen szigorú, meg kihívatta a rend�röket.

Egy héten kétszer is kint vannak a rend�rök az iskolában. Most voltam szül�in, és ott mondta, ha egy gyerekkel nem bír, akkor kihívja a rend�rt. De tavaly meg tavalyel�tt, pár évig, itt akkor jártak be a gyerekek az iskolába, amikor akartak. Hiába nyolckor órakezdés volt. Fél kilenckor még l�dörögtek az utcán. Bementek és nem történt semmi.

Még mindig vannak rossz gyerekek, de már csökkentek. Pár gyerek magántanuló lett. Ez az igazgatónak köszönhet�, hogy a rossz gyerekeket kivette. Mondta nekik, hogy legyenek magántanulók.

A legrosszabbak tavaly még mind idejártak és abból a családból most már csak a fele jár ide. A legfajinabbak.

A tet� miatt akartam még kivenni a gyerekeket. Minden héten nekem kétezer forintomba kerül, hogy nehogy tetvesek legyenek. Annak ellenére egyszer csak elkapták. Most is minden vasárnap bekenem nekik a fejüket. Még mindig, minden ebéd után

Most van tánc szakkör. Járnak úszni Pestre uszodába. Lehet bokszolni, focizni.

Z. úszásra jár. Van lovaglás a lovardában, de még csak az els�sök járnak, de most indítják majd a többi gyereket is. Eddig nem volt semmi. Ezt mind az új igazgató csinálta.

Minden nap négykor jönnek, leteszik a táskát és mennek vissza a tanodába. Z. is jár, de � még alsós így � csak négykor mehet. Z. ma azért jött hamarabb haza, mert sportnap van az iskolában. Már délben itthon volt.

Még amikor a Z. másodikos volt, a J. negyedikes, akkor próbálkoztunk Jászfalun. . Kett� szül�r�l tudok, akik át akarták íratni a gyereküket Újfaluba, de ugyanúgy jártak, mint mi. Mi személyesen mentünk be az igazgatón�höz nyári szünetbe’ és mondta, hogy meg fogja kérdezni a tanárn�t, hogy hányan vannak az osztályba’.

Másnap reggel hívott is, hogy beszélt a tanárn�vel és mondta, hogy a Z. semmiképp sem fér be, mert két helyet mindenképp hagyni kell az új beköltöz�knek, akik Pilisjászfalura költöztek. Azt mondta, hogy azokat kutya kötelessége felvennie.

Tizennyolcan voltak az osztályban. De azt is mondta, hogy a J-t vihetem. Én meg mondtam, hogy kérek egy kis gondolkodási id�t. De nem akartam külön járatni �ket, így maradtak itt a Jókaiba’.

Meg amikor a J. még óvodás volt, és indultunk els� osztályba, akkor én a német iskolába akartam íratni. De jött egy levél, hogy nem nyert felvételt a kislány helyhiány miatt. Én meg úgy voltam vele, hogy els� osztályos kislánnyal nem fogok másik faluba szaladgálni.

Tudtam, hogy a másik iskolába a Wardba nem fogják felvenni, mert oda semmilyen piliscsabait nem vesznek fel. Klotildligetiek járnak oda meg Vörösvárról a milliomosok.

Elit iskola, katolikus. Oda egy roma gyerek sem jár. Vállalkozók gyerekei járnak oda.

Jászfaluba’ azóta nem próbálkoztunk. De azért nem, mert R. néni J-nek az alsós tanára azt mondta, hogy új igazgató lesz itt a Jókaiba’ és biztos, hogy változás fog történni. Várjak még, várjak még, hagyjam itt a kislányt, ne vigyem el innen.

Ha bárhová írathatnám a gyerekeket, akkor Jászfaluba íratnám �ket. Azt mondják, hogy az nagyon jó iskola. Jár oda egy pár piliscsabai gyerek. Tinnyén is gondolkodtunk, de ott az utazás nem megfelel�. Téli viszonyban lehetetlen. Ott nagyon sok baleset van, járhatatlan az út. Garancsnál van egy halálkanyar, ott sokan meghaltak már. Télen jeges, havas. Vezetni nem tudok, a párom dolgozik, busszal kellene menniük, jönniük. Így az utazás miatt nem. Pedig dicsérik, hogy nagyon jó az az iskola.

Nekem ez így zavaró, hogy csak cigány gyerekkel jár egy iskolába... Olyan mintha a gyerekek ki lennének rekesztve.

A jászfalui iskolába vegyesen járnak a gyerekek. Ott több a magyar. Ezel�tt tíz-tizenöt évvel ezel�tt, s�t több... amikor iskolába mentek a gyerekek, akkor az els�sök voltak negyvenen-ötvenen. Most meg nincsen csak három gyerek. Az én gyerekeim nem problémásak, de van itt épp elég problémás gyerek. De természetesen az ember nem lehet elégedett ezzel az iskolával, ha csak három tanuló van. Ha normális iskola lenne, ugyanúgy, mikor én gyerek voltam, akkor többen járnának ide.

Már akkor is úgy volt, hogy én cigány voltam, a másik is cigány volt, de voltak magyarok is, és együtt jártunk.

Ő se más tanult, meg én sem. Az a baj, hogy ennek az iskolának nagyon rossz híre van évek óta.

És a szül�k nem íratják be ide a gyerekeiket. J. tanulásban sokat javult, de a tanoda miatt.

De hova írassam �ket? Ez az iskola meg van bélyegezve, hogy ez a cigányiskola már jó pár éve. Régen ám még a Ligetb�l is lejöttek a gyerekek ebbe az iskolába. Mind egybe’ voltunk.

EGY ROMA KISLÁNYT ÉRT ZAKLATÁS ÉS MEGTORLÁS EGY EVANGÉLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN

2013 elején egy cigány apuka kereste fel a CFCF-et, mert a kislányát egy kisvárosi evangélikus általános iskola igazgatója zaklatta és hátrányosan megkülönböztette. Az osztály, ahová a kislány járt, két tanulócsoportra lett bontva, egy gyengébb és egy er�sebb (haladó) csoportra.

A kislány a gyengébb tanulócsoportba került, holott nagyon jó jegyei voltak. Az apuka hivatalos úton panaszt tett az igazgató ellen. Az apuka úgy vélte, hogy a gyermeke cigány származása miatt került a gyengébb csoportba. Miután hivatalosan panaszt tett, az igazgató zaklatni kezdte a kislányt.

El�ször a CFCF megpróbált közvetíteni az iskola és az apuka között, de hamarosan kiderült, hogy az igazgató nem nyitott a tárgyalásokra. Közben a CFCF tudomására jutott, hogy más, nem roma szül�k is panaszkodtak az igazgatóra. A CFCF 2013 áprilisában ellátogatott a településre és begy�jtötte a szül�k panaszait. Az iskolafenntartóval és a püspökkel folytatott további egyeztetések és levelezés után az apuka úgy döntött, hogy másik iskolába íratja a kislányát, mert az egyeztetések és a hivatalos levelek nem eredményeztek pozitív változást. A család úgy döntött, hogy nem kezdeményez további jogi lépéseket.

EGY APUKA BESZÁMOLÓJA Az interjú az apukával az el�tt készült, hogy átvitték volna a kislányt az állami iskolába.

- A lányom az evangélikus iskolába jár, most ötödikes. A gyerekemet nem azért írattam ide, hogy a kosz meg a piszok ragadjon rá.

Azért írattam oda a lányomat, mert azt gondoltam, hogy ott rend és fegyelem van. Normális tanítás van. De nem, abszolút nem.

Ahogy szépen lassan teltek az évek, kiderült, hogy mi zajlik itt az iskolában. P. osztálya ketté van bontva. Gyengébb és jobb képesség� csoportra.

P. a gyengébb csoportba tartozik, 4,5 tizedes átlaggal.

Els�t�l negyedikig négyes-ötös tanuló volt. Ahogy elkezdte szeptemberben az ötödik osztályt, úgy lett kettébontva az osztály. De

ezt nekünk senki sem mondta. Nem mondta az osztályf�nök, de még az igazgató sem. Február 19-én egy roma származású szül�t�l tudtam meg.

Akkor én bementem az igazgatóhoz egy másik szül�vel. Ez a szül� kérdéseket tett fel az igazgatónak, mire az igazgató elkezdett velem kiabálni. Akkor már tudtam, hogy ezt nem lehet vele kulturált módon megbeszélni.

Másnap átnyújtottam azt a papírt, amin az szerepelt, hogy szeretném a lányom matek dolgozatait megtekinteni, és miért jár a gyengébb csoportba.

Erre ő így reagált: „Nem tudtam, hogy önöknek ennyire gyenge a szellemi képességük, hogy most jutott el a tudatáig ez az információ”. Megköszöntem neki a megtisztelő szavakat. Elmondtam neki, hogy válaszoljon erre a papírra, van rá 14 napja.

Ez alatt az id� alatt a lányomat hátrányosan megkülönböztették. A 14 nap alatt P. kapott két osztályf�nöki int�t. Keddi napokon a gyereknek 7 órája van. A hatodik óra üres, az utolsóban pedig tornaórája van. Ebben a hatodik üres órában szoktak a gyerekek ebédelni. P. nincs befizetve. Én ilyenkor be szoktam vinni neki valami müzlit.

Aznap nem csomagoltam be neki semmit, kiszaladtam a kislánnyal a boltba, hogy vegyek neki valamit. Hozzáteszem, hogy a gyerekek rendszeresen átszaladgálnak a boltba az ötödik óra után. Az én gyerekem szül�i felügyelettel hagyta el az iskolát, mivel velem volt. Majd visszavittem az osztályba P-t.

Erre kapott egy osztályfőnökit. Aznap nemcsak az én lányom hagyta el az iskolát az ötödik óra után, de csak az én lányom kapott intőt.

Ez az egyik eset, ami történt a 14 nap alatt. A másik, a rákövetkez� kedden történt, a hatodik órában, ami lukas. Bent maradtak a teremben 12-en. Öten voltak a táblánál, öten írogattak fel a táblára. A többi gyerek meg bent rohangált a teremben. Következ� nap jön haza a gyerek, osztályf�nöki int�t kapott.

Be szeretnék menni az igazgatón�höz. Err�l van nagyjából egy hangfelvétel. Akkor szó szerint lezavart az igazgatón�. Meg szerettem volna kérdezni, hogy miért kapott a gyerekem két int�t. Mint kiderült a második int�t nem azért kapta, mert írogatott a táblára, hanem azért mert a tábla mellett keletkezett egy folt.

Azt a foltot tüntessük el és fizessük ki az anyagi kárt. Mert hogy a gyerekem okozta. Be akartam menni az igazgatóhoz megkérdezni, hogy miért csak az én lányom kapott int�t, mikor 12-en voltak bent az

osztályban. Vagy kap mind a 12, vagy nem kap egy sem! A jó Isten tudja csak, hogy mikor keletkezett az a folt.

A lényeg a lényeg, hogy összesen két darab gyerek kapott osztályf�nöki int�t. Az én gyerekem meg egy másik roma származású szül� gyereke. Senki több, csak �k ketten. A két int�t egyszerre írta be a tanár. A két dolog nem is egy nap történt, pedig egy dátummal van beírva. Ez agyrém.

Ez az osztályf�nök, aki most van Z., � és az igazgatón� együtt tanítottak P-en. �k hosszú éveken keresztül kollégan�k voltak az ottani cigányiskolában, aminek nagyon rossz híre volt.

Abban az iskolában és ez tényleg igaz, mert másoktól is hallottam, hogy abban az iskolában a roma származású gyerekek pénzt szednek azért, hogy �k most elmenjenek WC-re. És állítólag ott ez bennük maradt az ottani tanárokban. (…) Ezek a dolgok biztos megmaradtak ebben a tanárokban. Abszolút érezhet� valamilyen szinten, hogy az onnan jött tanárok cigánygy�löl�k. Miért csak az én gyerekem meg egy másik gyerek kapott osztályf�nöki int�t? Miért nem mind a 12 az osztályban?

Szül�k a fejemhez vágták, hogy te mindig bemész mindenért. Az igazgatón� azt élvezi, hogyha valaki nála hülyébb, mert azt meg tudja vezetni. És neki rettenetesen piszkálja a cs�rét az, hogyha valaki tisztában van a jogaival.

P-i apuka felhívott engem, akinek a gyereke az én gyerekemmel jár egy osztályba. Az � gyereke a jó csoportban van. Egy óra tizenöt percet beszélgettünk telefonon, és azt mondta, hogy teljesen tökéletesen egyetért azzal, hogy én a nemtetszésemet nyilvánítottam ki az iskola felé, ezért a dolgok miatt. De azt is elmondta, hogy nem

fog mellé állni, mert � örült, hogy a gyerekét áthozhatta ide, ebbe az iskolába.

Valami megoldást szeretnék szeptemberig. Az lenne a legjobb, megmondom �szintén, annak örülnék a legjobban, ha minél el�bb le tudnánk zongorázni. Hogy tudjam, hogy a gyerekem hol fog szeptemberben kezdeni. Én ezen vagyok.

OSZTÁLYSZINTŰ SZEGREGÁCIÓ EGY VÁROSI ISKOLÁBAN ÉS ELŐÍTÉLETEK A JOGI EGYETEMEN

V. K. VALLOMÁSA - V. K. vagyok, egy bács-kiskun megyei városból jöttem. Ott jártam óvodába, általános iskolába és ugyanott végeztem a gimnáziumot is. Jelenleg a f�városban élek és tanulok. Az egyik budapesti egyetem jogi karának végz�s hallgatója vagyok. Az általános iskolánkban sima A, B, C osztályok voltak, de itt is szerencsés voltam, mert abban az évben, amikor én kezdtem az általános iskolát, abban az évben egy kísérleti programnak mi voltunk a „pilot” csapat, akiken kipróbálták, hogy milyen is az integratív oktatás.

És az volt a lényeg, hogy nem padokban, nem katedra-diák kapcsolatban tanultunk, hanem két éven keresztül egy olyan csoportban tanultunk, amiben vegyesen fiúk és lányok voltunk, 8-an romák és 8-an nem romák. Abszolút meg volt szervezve és az volt a lényeg, hogy együtt tanultunk meg írni-olvasni, s�t önképz�körbe jártunk.

Két év múlva befejezték a programot. S�t, egy évig finanszírozták – utólag, a tanítón�mt�l megkérdeztem, és � azt mondta, hogy nagyon jó eredményeket értek el, abszolút pozitív volt a hatása a programnak. A második évet már csak azért vitték végbe, mert a két tanár, aki elkezdte velünk az oktatást, �k önmaguktól vállalták, hogy ezt még egy évig csinálják velünk, de aztán mivel nem volt anyagi keret, ráadásul elfáradtak, így aztán átraktak minket egy rendes közoktatási osztályba.

A diákok be voltak osztva A, B, C osztályokba. Nyilván a C osztály volt a cigányosztály és úgymond a „nehezen

kezelhető”, a túlkoros hallgatókat rakták oda. És nyilván egy olyan pedagógust is raktak oda, aki nagyon keményen bánt a srácokkal és nem igazán humános módszereket alkalmazott akkor, hogyha valaki valamilyen csínyt elkövetett.

Az igazat megvallva, valahogy úgy volt, hogy negyedikig egy nagyon pici, városszéli iskolában voltunk – ott volt az a két év, majd az a rendes két év –, és utána el kellett menni a belvárosba ött�l nyolcig. Na, ez egy kicsit már húzósabb volt, mert akkor egy teljesen idegen környezetbe csöppentünk bele. Talán három cigány származású osztálytársam volt.

A többi srácot, akik más iskolából jöttek, betették a C osztályba és én sem az A-ba kerültem. Hiába kérték anyáék, nyilván anyámékba is bele volt rögzülve, hogy A, B, C mit jelent, ennek ellenére én is csak a B osztályba kerülhettem. És az A-ban egyáltalán nem volt cigány származású diák.

A gimnáziumban én voltam az egyetlen roma diák. Nagyon fura volt és akkor is helyszínváltás, új emberek.

Nekem voltak anyagi problémáim: nehezebben vettem meg a könyveket, nekem nem voltak olyan ruháim, mint a többieknek, nem volt olyan tanfelszerelésem és mindenből a legolcsóbb volt. Aztán sikerült egy olyan pici közösséget találnom, akik így életem végéig elkísérnek barátokként, és azért a

kellemetlenségek mellett szerintem ez nagyon sok pluszként ért.

Volt olyan tanárom, aki említést tett társadalom- és etikatanóra kapcsán, hogy akkor vállaljon valaki kisel�adást a cigányságból mint kisebbségb�l; és hát én vállaltam el lelkesen, elmondtam a cigányok eredettörténetét, meg hasonló dolgokat. Utána pedig olyan kérdéseket szegezett nekem, egy 17 éves gyereknek, amik teli voltak el�ítéletekkel.

Jogi tanulmányaim alatt ért néhány atrocitás a származásom miatt.

Az els� egyetemi évben az els� kollégiumban, ahol éltem, nap mint nap arra mentem haza, hogy amikor így ittak a többiek a folyosón, akkor azt ordibálták, hogy dögöljetek meg cigányok, és innent�l kezdve olyan frusztráció volt, hogy ki se mertem este lépni a folyosóra, amikor �k este ittak.

És nyilván vannak olyanok, amikor előadáskor, néha-néha a tanárok egy ilyen implicit megjegyzést tesznek, mint a „tudjátok kik”kategória.