Rovarok I.

Védett fajok

• A hazai állatfajok 80, a védett fajok 50 %-a

• A védett fajok 90 %-a 4 rendbe tartozik (a fajok közel 40 %-át képviselve) = egyben a 4 legnépszerűbb, legkutatottabb csoport

• Védett fajok közt jelentős számú nem veszélyeztetett feltűnő állat, csaknem minden védett faj könnyen felismerhető

„Alsórendűek”

• Parainsecta osztály:• Félrovarok – Protura és Lábaspotrohúak –

Diplura: alig kutatott, de 1-2 bennszülött• Ugróvillások – Collembola: viszonylag jól kutatott

(365 hazai faj), 60 potenciális bennszülött (de: „új”, szinonimgyanús is)

• Insecta osztály:• Pikkelykék – Zygentoma és ugró ősrovarok –

Machilidea: alig kutatott, 3 end. Machilis

Kérészek• Rövid imágóélet, lárva vízi szennyezés

kivédhetetlenül veszélyezteti, sok érzékeny faj• Minden víztípusban, sok sztenök faj jó

indikátorcsoport, de szitakötők még jobb• 65 hazaiból 3 védett (legfeltűnőbbek)• Tiszavirág (Palingenia longicauda): legerősebb

európai állomány a Tiszában és mellékfolyóiban, legnagyobb európai faj

• Dunavirág (Ephoron virgo): 2., nagy folyók szennyezés visszaszorítja

• Rajnai denevérszárnyú kérész: ritka

Szitakötők

• Könnyen identifikálható terepen is, de imágó nagy távolságokra repül jól kolonizál, de jelenléte nem bizonyít lárvabőr-határozás

• Népszerű, feltűnő sok szakember sok ismeret (elterjedés, ökológia)

• Minden víztípusban, sok sztenök faj jó indikátorcsoport

• Áttekinthető: 65 faj, ebből 24 védett

Egyenlőszárnyú szitakötők – Zygoptera

• Egyforma szárnyak, pihenésben felül összecsukva, gyengébb repülés, lárva potrohvégen 3 külső tracheakopoltyúval

• Színesszárnyú szitakötők – Calopterygidae: két faj, védett a kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo): patakokban gyakori

• Rabló szitakötők – Lestidae: 7 fajból csak a réti rabló (Lestes dryas) és a nagy foltosrabló (Lestes macrostigma) védett, nem nagyon ritka

Légivadászok – Coenagrionidae

• 14 fajból 5 védett: Lápi légivadász (Ceriagrion tenellum) kipusztult Lándzsás (Coenagrion hastulatum) és Holdkék szitakötő (C. lunulatum) ismert populációi

megszűntek A másik két védett Coenagrion faj elég gyakori

(scitulum és ornatum) Nem védett, XIX. században kipusztult a törpe

légivadász (Nehalennia speciosa)

Egyenlőtlenszárnyú szitakötők – Anisoptera

• Kissé eltérő szárnyak, pihenésben kitárva, kiváló repülés, lárva testes, csak belső tracheakopoltyúval

• Sárkány-szitakötők – Corduliidae, 4 sokszor fémzöld, széles potrohvégű faj, 1 védett:

• Kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata): holtágak, kavicsbánya-tavak

Karcsú acsák – Aeshnidae

• Nagy, hengeres testű fajok (11), a leggyorsabb szitakötők, 2 védett:

Lápi acsa (Anaciaeshna isosceles) nemcsak lápok, hanem lassú folyású vizek mentén is gyakori lehet

Zöld acsa (Aeshna viridis) lárvája a kolokán levélrózsájában él, néhány helyen

Fatörzsvadász acsa (Aeshna juncea) már nem védett, tőzegmohalápi, betévedhet

Folyami szitakötők – Gomphidae

• Lárváik áramló vizekben iszapba fúródva, oxigén- és víztisztaság-igényesek, négy faj, védettek, mind IUCN:

Feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus): leggyakoribb, hegyi patakoktól tiszta folyókig

Sárgás szitakötő (Stylurus flavipes): nagyobb folyók iszapjában, sérülékeny, Bern

Erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia): tiszta hideg gyors folyók, kis egyedszám, Bern

Csermely-szitakötő (Onychogomphus forcipatus): hegyvidéki, erdei patakok aljzatán

Hegyi szitakötők – Cordulegastridae

• Lárva hegyi patakokban aljzatba ásva fejlődik 4-5 évig, mindkét faj védett, IUCN sérülékeny kategória:

Hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus) elterjedtebb

Kétcsíkos hegyi szitakötő (C. heros) Őrség és Mecsek, endemikus (SL, AU, HU)

Laposhasú acsák – Libellulidae• Közepes termetű, gyakran széles potrohú fajok, 19

fajból 6 védett: Mocsári szitakötő (Libellula fulva) lassú vizekben

viszonylag gyakori Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) és tócsa-

szitakötő (L. caudalis) lápok, nem kóborolnak, kavicsbánya-tavak is

Lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum): alföldi mocsarak vagy lassú folyók

Pataki szitakötő (Orthetrum brunneum): főleg ritka növényzetű kisebb patakok

Álkérészek – Plecoptera

• A harmadik vízben fejlődő hemimetabol csoport, szinte csak gyors folyású vizekben

• A háromból legnehezebben identifikálhatók legkevésbé ismertek nem monitorozzák, védett faj nincs

• 90 faja között sok ritka, de nincs bennszülött

Csótányok, fogólábúak, fülbemászók

• Csótányok – Blattodea: 13 faj, védett nincs, röpképtelen Phyllodromica nemből Ph. hungarica endemikus: Tornai-karszt, Bükk

• Fogólábúak – Mantodea: egyetlen, védett faj: imádkozó sáska (Mantis religiosa): száraz v. mezofil réteken mindenütt gyakori

• Fülbemászók – Dermaptera: 8 faj, nincs védett

Egyenesszárnyúak – Orthoptera

• Jelentős fajszám (125), közismert, elég népszerű csoport, sok brachypter endemikus fajok jelentős arányban (6-8), 31 védett faj (3 fokozottan)

• Hosszúcsápúak – Ensifera alrend Szöcskealakúak - Tettigonoidea Tücsökalakúak – Grylloidea: nincs védett vagy

endemikus faj, ritka pl. mocsári tücsök• Rövidcsápúak – Caelifera alrend

Szöcskealakúak – Ensifera

• Fitofág, zoofitofág, zoofág is van; minden élőhelyen (rét, erdő, falakó); ~50 faj, 13 védett

• Fűrészlábú szöcske (Saga pedo): legnagyobb, brachypter, szűznemző, ragadozó, kis egyedszám (2-3 imágó/ha), meleg sziklagyepek és Kiskunság; (Bern II. függelék, IUCN, CORINE, NATURA 2000)

Fürge szöcskék – Tettigoniidae

Zömmel röpképes fajok, ~20 faj, 5 védett• Farkos lombszöcske (Tettigonia caudata): röpképes, parlagok, kertek• Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra): röpképes, legelő, sztyeprét,

CORINE• Erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica): brachypter, erdei,

Tornai-karsztig• Bujkáló avarszöcske (Ph. litoralis): védett, erdélyi, Kettős-Körös menti

erdők• Erdélyi virágszöcske (Leptophyes discoidalis): szárnyatlan, Kárpátok a

nyugati rész kivételével, Bükk

Lomha szöcskék – Phaneropteridae

• Általában röpképtelenek (a védettek mind), 17 faj, 8 védett

• Fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda): nagy faj, Dunántúl, megritkult

• Pókszöcskék (Poecilimon spp.): kis, jól ugró fajok, erdei tisztásokon, 65 európai fajból nálunk 4, t-k. bennszülött; keleti psz. (P. intermedius) szűznemző (Sajó-völgy, Mezőföld), P. brunneri, fussi és schmidti mind védett

Tarszák – Isophya spp.• Pohos testű, lassú, röpképtelen növényevők,

koraiak, határozás hang alapján, t.m. 40 európai faj, ált. endemikusak, hétből 5 védett

• Magyar t. (I. costata) alföldi-középhegységi rétek, fokozottan védett

• Erdélyi t. (I. stysi) hegyi réteken, Zemplén, Alföld pereme, fokozottan védett

• Illír, pusztai, kárpáti, pienini t. (I. modestior, modesta, brevipennis, pienini): balkáni, ill. kárpáti fajok, pl. Mecsek, Villányi-hg.

• Erdei t. (I. pyrenea) leggyakoribb, nem bennszülött: nem védett

Rövidcsápúak – Caelifera

• Ásósáskák – Tridactyloidea: szárnyatlan vízparti faj

• Tövishátú sáskák – Tetrigidae: az előhát nyúlványa befedi a potrohot, 5 faj

• Valódi sáskák – Acrididae: normális előhát, cirpelés, 55 faj, védett 13 faj

Valódi sáskák

• Ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides): balkáni, brachypter reliktum, pl. Tornai-karszt, FV

• Barbársáska (Calliptamus barbarus): makropter, homoki gyepek

• Hegyisáskák – Podismini: szárnyatlan, tarka, hegyi gyepekben, 2 védett, pár ritkább nem védett (pl. Pseudopodisma nagyi)

• Vándorsáska (Locusta migratoria): legnagyobb sáska, Nyírség, reliktum

• Sisakos sáska (Acrida ungarica): jellegzetes, homokon gyakori

• Áttelelő sáska (Aiolopus strepens): Mecsek, Villányi-hegység

• Önbeásó sáska (Acrotylus longipes): homoki, melegkedvelő

• Sziki sáska (Epacromius coerulipes pannonicus) (szub)endemikus alfaj

• Eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius): szubmakropter, sziklagyepek, keleti faj

Poloskák - Heteroptera

• 850 fajból 4 védett, nincs endemikus fajunk• Sárgapajzsú hanyattúszó poloska (Notonecta

lutea) és nagy molnárpoloska (Aquarius najas): oligotróf vizek, pár lelőhely, monitorozás

• Lándzsás karimáspoloska (Phyllomorpha laciniata): száraz levél-mimikri, Északi-középhegység néhány meleg andezitgyepe

• Ugyanott nem védett, de szép Bagrada stolida címerespoloska

• Szőrös pajzsospoloska (Odontoscelis hispidula) homoklakó, védett

• Nem védett, dunántúli meleg gyepek: Ancyrosoma albolineatum címerespoloska, Nagusta goedeli rablópoloska

Kabócák – Auchenorhyncha

• 550 faj, 2 védett, néhány endemizmus is van• Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes)

és mannakabóca (Cicada orni): legnagyobbak, mediterrán, nem túl ritka fajok

• Endemikus mezeikabócák: Alföldön nehezen határozható Psammotettix aspersa, kihalt(?) Dorycephalus baeri: Kelenvölgy,150 éve és Kiskunságból Hecalus kuthyi 70 éve

Növényi tetvek – Sternorhyncha

• 700 faj, nehezen határozhatóak, alig ismertek a kártevőkön kívül, védettség értelmetlen, 1 védett faj

• Lengyel bíborpajzstetű (Porphyrophora polonica): valamikor Lengyelországban kármin-alapanyag, nálunk csak pár helyen