Barak László

És ha mégis

ringyó?

NAP KIADÓDunaszerdahely

2002

Barak László

És ha mégis

ringyó?

© Barak László, 2002

„Ha az embernek nincs már vesztenivalója, akkorszabadon gondolhat bármit, mert a többség gondolatainak szajkózásától már semmilyen elŒnyre nem számíthat. Az Eredetiség szülŒanyja a Reménytelenség.”

Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb

Alkalmi infernóavagy a létköz mint olyan

alkalom nemzé az igazatakár a felhŒt – szakadatlan

álmodik kincset a nincs okáncsipetnyit kukkol luciferének kulcslyukán

s látá, amint fortyog a mérhetetlen katlan:(ki itt

ki ott masszírozcsöcsörész aggszüzeket

térdre csüngŒ mell-lepénytfonnyadt ágyékot nyüstöl

— — — — — — — — — — — aknapörkölt fŒdögél

meg savanyú húsleveslágerhulláktól fıszeres

— — — — — — — — — — — —

7

hyeronimus patkánnyal hágat hercegasszonytsaját! verset körmöl júdás

kis éji zene a haldokló vajúdásszodoma és gonorrhoea...)

szemhéjadon matat a hajnalmajd fény szaglik

zuhog rádlejár a létköz mocskos poént hegyezve

ébresztŒóra csengetés lekattan

a térenaz égen

dübörgŒ kukásokím hát az átkozott falanszter –

a másnapmost már hogy az igazat megúszd:

az álmot gatyádban bızlŒ múltadat kapard el!

8

majd lélegezz – ha nem is kívánod...

9

A manír évadja

A manír évadja

miként a holdfogy és dagad

akként volt sanyarúhol meg boldogabb

gyermeknek silányszeretve volt bár

természetét mégis sújtotta vashiánymeg mélabú

mígnem(tán túlcsordulónak mondható?)

atyai ukáz utánahogy köllött

tökön rúgott egy kölkötki az utcán fejére húgyozott

reája gúnyverset költött(piros tojás – kék tojás)

13

kemény kamasz lett ment minden mint a vízfolyás

gyújtott rögvest szivarraahogy anetka rózsi dalmamajd private szart kavarvatántorgott a korzón kassán

át az évekenbugrisból így vált hetyke úrfi

(úrhatnám gyerek?)ki petting közben

akárcsak atlasz bátyóvilágnyi terhet cipelnagy franc ha kell

alanyi verset ír ha nŒje elszelelbánatra sör jött

kenyér helyett követ hajítalakít

meg rombol ispusztulva dolgozik magán

14

(urbánus winnetou az indián)kérlel barátot

üldöz csalóka délibábotmegbukik a vizsgáns piedesztálra lel

midŒn mondá a kórus:– ifjú kommunista kell!

belelépett!holott elege volt már akkor

szocibólperverz bikkfanyelvbŒl

onanizáló agg prolitablóbólfirkászra váltott

tudósított – lám nyŒl a búzahogy tíz év múltán egy kora téli esten

mıveit lehúzzaegy redves klozetten

15

nŒsült még elŒttenemze három gyermeket

mint gonosz koboldnŒjét nyıtte volt

pókertsnapszert kevert

öngyırŒn ontott fricskátközben sört nyakalt

meg borovicskátmindebbŒl

(belŒle)épphogy versre telt:

ím a szellem mint könnyı cédavilágnyi lŒreés a sóder!

aztán amint fönnebb írva voltjött a történelmi dózer

kurva jó lett

16

lévén zabot hegyezni vágyottnéptribunra váltott

dolgozni kezdett mint az állat(ejha!)

kurva jó volta zab mint a pelyvahóbort akár a tenger

biznisz? akárhány!

boldogság tündököltnyomult a járvány nyakra-fŒreahogy sok-sok részeg esten

megálmodta ezt elŒremeg azon az ellenzéki partinhol zöldfülın és elesetten

titkon még reszketett:ha lecsukják mi lesz

meleg asszonytest helyettkell-e cibak

17

pilótakekszvagy buzi furkó...

– meg volt ám szenvedve minden! –

most is írsŒt!

nem épp a sittenihlet is jŒ még

versekre hangoló(kudarcra drog

triumfra gyógyír)már nem nagyon morog

bár csábítaná még(enyhébben egyre)

mi kellenemiközben cimboráival mulat

holtbiztos tudjaérzi:

Œ (s még kicsoda) mennyit ér?kinek lett ötven a fele?

18

miként a holdfogy és dagad

akként sanyarú hol meg – boldogabb

19

Iván Gyenyiszovics meg a forradalom

Sohasem is volt mérhetetlen hévvel,förgetegként jött a nép,egyszeriben csak úgy lett,mint kolera a lágerbarakkban...– No, Gyenyiszovicskám, mit izélsz!Fuss még egyszer neki,körtefának a vadkan– szólt egy bŒrzekés komisszár.Ragozták dögivel a szabadságota sápadt képı népek,a vezér plakátján tapodva mind...

Mintha meg sem történt volna a pozsonyi balhé, hol seggében tegnap még finánc nyomult, Œ meg, hogy Bécsbe jusson,

20

inkább nem pofázott, Roxána vodkája járt eszében...

A tömeg, mint a moslék, dŒlt tovább...– De hát én nem csináltam semmit – szólt,midŒn a tér hurrázni kezdett.– Dobozos sört hoztam csak BécsbŒl – aszongya.

– Meg sem kérdezték tŒlem,van-e nálam demokrata bomba.

– Ne félj öreg!A kényuraknak annyi itten!Ne hidd, te balga lélek, hogy ott vagy még a sitten...

– Nem lesz ebbŒl baj, fiúk? – így Ivánunk mégis.– Jelképeink leszarva, ukáz nélkül hŒzöng itt a falka, mintha krumplit osztanának ingyen...

21

Jobb lenne tán pihenni egy nagyot.Láttam én már karón varjút,meg forradalmárokat.Szemét egy átverés ez...!

22

Miért nem lettem lángossütŒ?

kilencvenegy január elsejéneste hatkorfelhívottegy haver– városi ingatlanokat árvereznek holnap – mondtaalanyi forradalmi költŒ voltam akkor nem pedig gazdasági ügyekben dörzsölt akárkiamint azóta sem – nekünk áll most a világ – kapacitált– ha nem akarokirodaházatstrandotvagy könyvesboltot köszörısmıhelytmi többa nyilvános vécé helyén sem kívánok drogériát nyitni

23

megpályázhatom a lángossütŒbódét – elvégre élnie kell valamibŒl egy költŒnek is– így a havergyerekkoromban mindig nagy dolgokra vágytam például

csillagász akartam lennimeg brigádnapló-vezetŒ ismertem egy embertaki brigádnapló-vezetŒkéntaz egyedüli írástudó volta duna menti faluban ahol világra jöttememlékszem rodolfó mesterretöbbször megfordult a fejembenmilyen jó is lenne elkápráztatni az embereketnem jött összekilencvenegy január elsejéneste hatkor épp otthon voltamnyomasztott a társadalmi felelŒsségugyanis!

24

fél nyolckor kellett találkoznom azzal az emberrel akibŒl a forradalom nevében

polgármestert akartunk CSINÁLNIegy FORRADALMÁRRAL mentünk ela koszos kocsmába találkánk megbeszélt helyszínéremegjött a LÓ ismivel akkoriban gyorsan CSINÁLTUK a történelmetnem volt jellemzŒ a lacafacaa lényegre tértünkmegmondtuk a LÓNAKokosfelkészültambíciókkal teli fiatalembernek tartjukCSINÁLUNK belŒle polgármestert a szerencsétlen kerekperec kijelentetteAZ ISTENÉRT SEMmerthogy a kommunista párt tagja

25

nem menekül a süllyedŒ hajórólnocsakmint egyes karrierista köpönyegforgató bolsevikok volt már

bennem némi szesz világossá váltpótolni kell mert ekkora ÉRTETLENSÉG hallatánbe kell rúgnimérhetetlen mennyiségı alkoholt elfogyasztottam hát – mennyi alkalmatlan faszkalap – gondoltampedig üstökön lehetett volna ragadni a TÖRTÉNELMETéjfél után vetŒdtem hazafogalmam nincshogyan kerültem ágyba hajnalban ébredtem amint szokás volt ilyenkorhasmenéssel kezdŒdött a másnap ÁM!

26

ami ezen a reggelen ért egyáltalán nem volt szokványoskisebb-nagyobb megszakításokkalórákon keresztül ültem a budinfél tízkor telefonált a haverom hol a fészkes fenében voltamnyolc órától kilencig vártak rámaz árverésselráadásul én lettem volna az egyetlen pályázóa LÁNGOSSÜTÃBÓDÉRAvégül Œa haverom kénytelen volt ELVINNIkikiáltási ár alattún. holland árverésen

én meg lám!ahogy volt

27

az egészetLESZARTAM

28

Reflektorfényben

Négyen voltunk a stúdióban.Jók voltunk,mint Napóleon Œfelsége, a büfés hamisított borpárlata.A folyosón vágóhídi visszhang...

Sminkszoba, púder.Kókler az egyik, mint a másik.Akár a harmadik is...Csakhogy ez én volnék!A riporterrŒl nem beszélve. Ã is ebbŒl él. A képernyŒn is.Meg a férjébŒl, minthogy asszony.Szép asszony volt.Míg Œfelségével nem feküdt, meg kelt.Amíg el nem nyıtte az értelmiségi lét.

29

Az értelmiségrŒl lesz szó. A puszta létrŒl. A lérŒl!Azt mondja a másik: A lényeg a Szent Korona.(A szlovák koronára gondolok...) Az egyik is megkérdi még a felvétel elŒtt: Mennyi lesz és mikor a honor? A gázsi.

A sivalkodó fényben pózolunk.Nincs új a reflektorok alatt.Egyik jó hangosan belegondol a Nemzetbe. Másik a Közösségbe réved.Én sem vagyok képes kiverni a fejembŒl.Sem az egyiket,sem a másikat...Majdnem ugyanazt mondom.FészkelŒdöm, de helyezkedem.Elhiszem, hogy státusom megkérdŒjelezhetŒ.

30

Ha nem vagyok elég hülye.Szóval, pofozzuk a szart, míg idŒben vagyunk.Míg be nem szól egy asszisztens. A mısoridŒnek annyi.Ráadásként még csattan egy-két jelképes pofon.Félhomályban...!

Riporter a büfébe jobbra-balra el.Egyik a Nemzetbe, másik a Közösségbe tart.Elhúzunk a búsba.

Bennünk a vágóhíd....AMI TÖRTÉNT, VALAHOGY NEM TUD VÉGET ÉRNI!

31

Tizenkét közönyös ember

Tizenketten ültünk a tárgyalóban, kukás dübörgött az utcán.Szembe vert a fény!

Fejben az asszonnyal foglalkozom, tizenegyen pedig a politikával.Úgy, mintha egy asszonnyal foglalkoznának...Tizenkét hülye, akik fontos és kéjes pofát vágnak.Azt hiszik, élet-halál kérdésében foglalnak állást. Csak azért, hogy ne legyenek otthon.Ne otthon legyenek!

(Éppen elhúzott fejünk fölött a forradalom, mint egy nikkelszamovár...)

32

Bicskát mutat szomszédjának az egyik,jófajta csontnyelı haláli éles pengével. (Egy órája vette, mert megtetszett neki.)Jól tudom, nem sül majd el,ahogy egy színpadi kelléket elsütnek, ha nem dilettáns a rendezŒ...( – Ugyan hogyan sülhetne el egy kés? – mondaná egy asszony.)

Megszólal a politológus.Beszél, mintha mondani akarna valamit.Világos, hogy könyvbŒl tanulta a forradalmat, mint ahogy a rántottát is csak recept alapján süthetik neki.– Ez a barom még piacra sem jár! – szıkül könnyezŒ szemem.

Fájdalmat pumpál belém a fény. Tudom, hogy ideges leszek.Egyszersmind közönyös.Kinn a kuka dübög, farkasként vonít valami kallantyú,benn meg hallgatunk – bárányok...

33

Provokatíve mondom a bicskás faszinak,hogy mifelénk még a macskát se állhatják fatornyos falujából...Arra gondolok közben,hogy használni kéne a kést.Nyugodt szívvel kiontanám vele a belét.

Megvakulok a pengefénytŒl,az agyam folyik ki a szememen keresztül.Kitartó és kegyetlen a fény, mint egy hisztérikus asszony.

Tizenketten ültünk a tárgyalóban.Arról volt szó, hogy felfalt bennünket a forradalom.Hogy már nem mirólunk szól majd a mese.Nem mi meséljük...!

Gyermetegek voltunk,mint Albert Camus egy diszkóban.

34

Szálkák a szívben

I.– Mit akartok a kommunistákkal? Holnap felakasztunk, te mocskos állat!– ordít a kagylóból az ismeretlen.ValószínısíthetŒen a bikafejı hentes.– Akaszd a kurva anyádat!– recseg a fáradt-szelíd bariton.

II.Apját akarta hívni épp,amikor csördült a frigó,a rajta lévŒ telefonnal.(A frigó tele volt kolbásszal oldalassal; a bikafejı gyártmánya mind.)Nem tudta, mi van az öregekkel,

35

hogyan élték meg a halálhírét.Amikor bemondta a tévé!

III.a hentesek ha elmenneknem tönkremennekújak lépnek elŒrendszerfüggetlen a kocsmáros ismájadon dagadnak mindahányan

IV.a szobában három gyermek alsziksóhajt az asszonymellén tegnapjaid terheszámadásról álmodikvéredet sikálja az álombéli falról

36

V.– Ezek lekurváznak egy lelkész asszonyt is, akár.– Sebaj, ímé a forradalom hordaléka – szóla a szószék...– És ha mégis ringyó volna? – így a kórus.

VI.Tér Nakonxipánban! Mintha a hó áldaná meg a szónokot.Miközben tömeggé testesüla szóról szóra bátrabb üzenet.

VII.Százezren vagyunk.A zsebtolvaj, mi több, a gyávaság is, bennünk matat.Ugyancsak rendszerfüggetlenül.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

37

együtt a család több éve márnéha elmélázolszállást hol találhatnál vajonmiféle szerzet vagy teválladon egy erŒszakkal kreált világ súlya– tömjén és mirha-univerzumhúrjaszakadt hangszered némaakár egy kihalt arénaki viseli gondjukat ha elviszneklángossütŒnekbolhaidomárnakFORRADALMÁNAKtársad ki leszátverekedni miként leszel képes magadata feledés zuhatagánés ha jön a sokadik végzetes óraki fog majd vallatóramicsoda pulpitusfórum

38

intézmény kínáltatik felegyütt lesz-e még a családkiért és kinek hazudnod kellha leleplezŒdnek a mindennapok díszletei

39

Átiratok – tíz év múlva

táviratilag állapotjainkról

szótszóalá

szenvedeknem

kérdezekrégnem

szıkölökcsak

vádoloklumpentcsászárt

nácidzsentrit

kik

43

ma a világotjelentik

avíttjelzŒtrangot

csennekhátat

fordítanaka teremtŒcsendnekkevernekezenkívülmérgetádázvihart

markolásszáka szartbiliben

44

és bilinkívülmajd

kiutálnak tégedengem

megveszikeladjáka lelkeda lelkem

STOPsortsor alásört

whiskyfölé

öntök

45

legyenkegyednek

bájameg

a magyarnakszabad a pályamert

kegyedugye

kárpátimagyar

nemholmi

senkiháziki

hátrálna ha

a világ

46

jŒneis

szembeavagy

a vízözönmeg

egyéb teátrális

halálálljonhát

folyvástutcabál

arassunkcsak

babértcsapoljunk

bŒvenhonfivért

47

hurcoljuktovábbvéres

kardunkmert

mindigis

egyetlenegyet

akartunkhass oda

alkosshogy

gyarapodjboruljonlángbaa hazaaz elme

48

hiszbennünket

folyvást üldöz

a jóisten kegyelme

STOP

49

textus

ismét a nagy éjszakában bolyongoknem lesz így örökké

emberszabású lárma vanaz istenszabású ég alatt

jobb lábam már nehezebben követi a baltzsebben a kezem

már nem klappol minden oly fenemódmint valaha

amikor pisla ablakok kulisszái köztháztetŒk

csillagok hivalkodtak fölöttemnagy dolgok helyett már azon töprengek

nyugodtan pumpál-e szívem?tangó dübög-e mellemben?

netán kakofon zörejjel jár a pumpa?élek-e még

avagy csak a világ csinálja velem?

50

enyém-e a városa városnak kellek-e még?

egyre kevesebb dolog jut eszembe csak úgymár a Föld megmentésére sem gondolok

csak önmagamraami folytonosnak tınik:

ég és föld között lebeg még mindig a fénybasszus ugat egy távoli diszkóban

kerékzaj zümmögfék sikolt az utcán

éjfél vannincs jelentŒsége mint egykor

vagy van jelentŒsége? kit érdekel

az idŒnek már rég nincs nyelvtanacsak teste

következésképp súlya vanelmúlt a nap

vagy itt a kezdete?

51

az ember használja önmagát az íróasztalra gondolok

a számítógépremobil is vanmiegymásdögmeleg

cidriarra gondolok

hány mondatot váltottamkivel?

város ez itt?sivatag netán?éjszaka van?vagy nappal?

rég nem bolyongtam az éjszakában úgymint akkor

egyetlenegyszer a Nagy Keleti Metropolisbana magasvasút acél tartóoszlopai alatt

ahogy Allen Ginsberg annyiszor

52

aki bár szintén beleszagolt már Európa köldökébehonnan tudná mi ez?

hacsak nem érzimint én azt a másikat

ki ott bolyongtamNew York-i guide-dal a hónom alatt

ott voltam egyáltalán?verset persze írtam róla

prózát is garmadávalkommunikáltam tükörben

grimaszt is vágtam egyre-másra...

efféle dolgokon ne szŒrözzünk azonbangondoltam a nagy éjszakában

ki tudja hányadszor

53

adalék a költŒi fejlŒdéstörténethez

ha udvari költŒ akarsz lennine menj el a külvárosba

ahol a rozsda önmagáért valóa vulgáris falfirka az elvágyódás árva díszlete

a végrendeletek nem ilyen helyeken íródnakitt egy pár virsli

egy korsó sör fejében a sugalmazott ünnepeket is megülik

konkrét minden plakát a pátosz visszájára fordulhúgytól mállik a cement

kronométer szab napirendeta hivatalosság dönti el az ébredés idejét

olyan közeg ezahol mindenki tudni akar

és tud rólad

54

amit nem fogadhatsz elmert szükséged lenne a körülötted lévŒ ırre

itt soha nem lehetsz magányosmint egy kiszáradt csipkebokormelyrŒl megfeledkezett alkotója

55

inzultusok kora

ülünk mostmost csak ülünk

ülünk kancelláriákbanhelyezkedünk

analóg helyzetbenami analóg helyzeteket idéz

patetikus testtartásbanbíbelŒdünk privát álmainkkal

nem kevésbé konkrét államainkkalamit megérintünk

piszkos lesz minden egy rakáson

nincsen válasz – ami perdöntŒ lenne

56

az utca

...összemocskolták hányadékkalegyéb emberi csapadékkal

hólepel bújtattaáztatta esŒ

árulkodó nyomokat hagyva

bár emberek is söpörték egyre-másraa békebeli macskakövek fugáiban

megrekedt némi történelemméghozzá megideologizálható

szavaksemmit- és sokatmondó pillantások

jajveszékelés meg hahotatankcsordazaj

szárny- és zászlósuhogás

57

óriásplakátok idézika megsebzett bikaként küszködŒ Napot

58

a dirigens

zakatol a meghirdetett álmokszimfóniája

nem fordítasz hátat márhiszen a mıvet

választott vezéred komponáljaígy mıködik a világ – rabszolgamód

ezzel keresed a kenyeretjóllakik belŒle az isten is

a nagyérdemı nem keres összefüggésekethiszen kap

eszményképekethajlékony dallamotdanát sokadíziglen

minden szenvedés a népés egyre inkább úgy tınik

mintha megérné

59

az emlékezet tanulságai

nyugodtan hazamegyekmiért ne volna merszem?

konstans otthonom asztalánugyanaz a teríték

miként a mindennapi szertartások isaz asztal is ugyanaz

álmaimról nem beszélvemintha még mindig élne

ki felnŒtté lettévek sorát összeguberálva

a zajos háborúk a kertek alatt?épphogy nem voltak képzelet-koholtak

nap mint nap haza kell mennedfélelmetes

60

hajnalonta

hajnalonta jellemzŒenképes vagy azonosulni önmagaddal

evidens – ki vagymígnem fordul

a széthulló éjszakarád omlik a nappal

arcod kisimul a feledéstŒla felismeréstŒl –

EZ NEM ÉN VAGYOKNEM ÉN

aztán elindulszcsak úgy

mintha TE volnál

61

a remény mítosza

egyre inkább közhellyé válik a múltmintha mind többet tudnék

a teremtésrŒlhangzavar lüktet elméleteimben

súlyosabbmint a csend

egyre elvontabbaz alattam tátongó magasság

hová néha leereszkedema befogadó idŒhöz

amely halottnak hitt csillagok derengŒ fénye

megadnék bármitha úgy bánna velem a világ

hogy csak önmagamért létezem –még jobban tudná az ember szeretni...

62

menekülŒálom

megkörnyékeztek megint

megvédett a feledéstŒlminek múltját egyszer már kitörölted

majdnem meghaltmert képtelen volt átalakulni

ismerŒs volt mégisholott a feledés vászna mögött

egy egész világ tınt el:akik hazátlanul tántorogtak át

államhatárokontesteden keresztül

mutatványos késdobálók elŒl menekültekképzelt és valóságos arcok

megjátszott sóhajokmegfélemlítŒ acsarkodás

vérebek

63

szemed tágra nyitva a ragtapasz alattmég nem érzed

de újra s újra kilép medrébŒlminek múltját kitörölted egykor

64

guillevic után szabadon

ha újra születeknem olyan helyet akarok

ahol csak az idŒjárásról beszélgetünkújra politizálni fogunk

ha visszajövökcsak írok majd

hiszen védekeznem kell folyvástelindulok az igazság iránt

hogy felfedezzemmegismerjem azt

ha mindennek vége vanaz ugyanaz a táj

bizonyosan megint olyan leszmely végignézi önmaga elmúlását

65

Déja vu

kiront a peronravan gondja

elégjó orral szaglászholtbiztos legyen

a múltja:a viccet

a prognózist betéve tudjaeléri mindig

a csatlakozástnapra napkoncentrál

ismétel nemegyszerkéznél van mindigaz aktuális felcser

s amint

66

'

mozdul a légmeg a massza

jól sejti:lesz valami!

el ne mulasszale ne késse

komfortra szomjasannyomul a szerelvényrehol méltó színvonalon

várja Œtegy kis mámorító hatalom

67

hazaképegyre kevesebbszer riaszt fel

a csendamit hangzavar teremts növeszti lombját...

mert mindig ugyanaz vagy:egy haza lakója

ám hogy ez a kézenfekvŒ helyzetmajd elkülönít a hazától

megszabadítegyre valószínıbb

nem hajolsz már a papír fölémert nem hiszed hogy megrezdül a víz

egy kútban...nem keresed többé az igazságot

csak a szépségetpersze az igazság okán

68

amely kinek hogyan:hatalom

atomhasadásbankókötegek

egy-egy használható maca...ám néha kételkedsz

hogy másképp kéne élnedhogy az igazsághoz

a megtalálni vélt szépség vezetsŒt!

az a más ami a szépség ami szenvedésbŒl vans gyönyörben teljesül ki– épphogy fölösleges

otthon vagy hát egy nem létezŒ hazában

hazádban

69

amit egyre inkábbsaját képedre teremtesz:

lám az egészre szabott felhámbınösebb

mint egy gyilkos szerszám...

egyre kevesebbszer riadsz fels a csend

amit hangzavar teremtnöveszti lombját...

70

Egyes-egyedül

Sancho veszte

a nagyságos úrralnem tudom mi van

nem mormol már imát reggelentemintha nem Œ lenneott csüng tekintete

a tévénnem hívja már epedve

Dulcineáthideg báránysült helyett

egyszer zabpelyhet fogyaszt– nem jófajta bort csúsztat elŒtte –

narancslevet szivornyázmásszor meg pálinkát kutat

az ágy alatt ishı szolgáját

engem szidalmaz nyakra-fŒre

73

tŒzsdehírtpártállást tesztel

káromkodik mint egy kanászfogkrém-

borotvahab-szárnyasbetét-reklámról édeleg

hogy orvosával négyszemközt lehessekel nem ereszt kimenŒre:

– ne hagyj el Sanchoaggódom értedféltelek nagyon!

– így az én kaján urampedig nagy baj van nyilván

ha vele már nincs is mód beszélniróla mindenképpen

konzultálni kéneazt gondolja egyre többször:

meglopomellesem titokban tartott lóversenytippjeit

74

vagy épp lovára fáj fogampedig ha Rocinante

gondolkodni lenne képeselhagyta volna régen

boldoganhiszen uram egy lókupeccel tárgyalt róla:– mennyi lenne – úgymond – kilója ára

mert ám azt is be kéne kalkulálni hogy egy lovag

többé majd nem ülhet fel lovára...volt hogy cédákért esengett:

– hitelbe hozzál kurvátha megloptál te szolga!

– sziszegtemáskor meg azt akarta:

hágjam meg szamaram elŒtte...oh!

dicsŒ idŒnkben ki gondolta volnami válik majd belŒle

75

az utolsó lovagbólki ha bolond volt is egy cseppet

nemes lelkétŒl reszketett minden gonosz

fŒhadnagy úr!nem bírom továbbmint hamis szirén

csábít a bınös gondolat: ha nem végeztek vele a malmok egykor

fojtottam volna vízbe én...

76

II.

látom fiamkomoly a helyzet

mi több: közveszélyes is lehet! a lovagnak tetteit

– minthogy ellenség válhat belŒle –ildomos lenne jobban szemügyre venni hát

szokásait körültekintŒn rendszereznikartotékba szedni minden valós és vélt hibát

hogy kellŒ alkalommalérdemben számon kérhetŒ legyen a lista

jegyezz meg minden bolondériáttalálkozzunk aztán újra majd

amíg üzenni nem lesz okod – okunk tırj és jól figyelj

légy azonban óvatos akár az éji vadkezes mint kirŒl fantáziál a kéjenc:

77

a csábos szamárszolgálj csak úgy mint máskor

keresd habókos kegyétkóros kénye-kedvének vesd alá magad

még ha lóhúst etetne is velednem lehetsz most már finnyás...jegyezd meg jól amirŒl kántál

kivel vált szót?mirŒl beszél az illetŒvel?

ha sétára indul merre tart?cserkészd be féltett álmait is

kutasd híven bıneit fiamkit utál leginkább?

kinek nyújthatna védŒ kart?hogy beszámolhass majd idŒvel arrólmely bomlasztó cél vezérli emberedha meg éppen egy ringyóra vágyna

nekünk kell idŒben jeleznedküldhessünk neki az ágyba

78

akár kincstári szüzet isvagy hétpróbás kurvával látjuk elki – ha a vén kujon úgy akarja –

akár a szájába vizel...

hatalmunkról beszéltem szolga!gŒgös sasból idŒvel így lesz rab madár kalitkája kulcsa meg nálunk lesz örökre

ha már így megkerestélcsak veled közöltem e titkot

– mocskos csicskás! –rajtad kívül senki mássalfŒvesztés terhe mellett

jó lesz hát megjegyezned:kinek tartozol végleg számadással

79

mostanában

mostanában egyre világosabbmilyen hatalom költŒnek lenniforradalmak vérpad és egyéb szent díszletek közöttmicsoda szentséges ügyekben fáradozik a költŒmiközben általa forog a Földnem csak úgy bele a nagyvilágbajól tudja persze mit gondolnak róla valójábanfel- és lemenŒiivó- és más cimborái

költŒ vagyok – ez betonvilágnyi terheim bizonyítjákállhatatosan vagy erŒszakosan – mindegy(jóformán már ennem sem kell)magabiztosan fürkészem nŒmetvilágos mire gondolmiként válhat

80

egy látszólag semmirekellŒ vadállatKÖLTÃVÉs ha már azzá lesz valami génhiba folytánmiért választott társatmiért szaporodik az ilyennagyanyámra egyre ritkábban gondoloknem érdekel már mit gondolt a költŒkrŒlszégyent hoznom rá majdnem lehetetlenmeghalt szegénykamaszkölök koromban a partibólcsak én voltam benne biztos hogy költŒ leszeknem pedig senkiházi forradalmárbarátaim közül többen azok lettekrakásra emésztŒdnek azótaa korcsmában a Marseillaise-t éneklikamíg össze nem hugyozzák magukatcsak a farkuk ihlete érdekli ŒketVOILAilyenkor akar bennem leereszteni

81

'

a lenniakarásszégyenérzetembenképtelen vagyok kitalálni bármi értelmes dolgotmíg rá nem ébredek újfentmilyen felemelŒ és férfias dolog a költŒséghogy valakit le se baszhatnak – abból élKÖLTÉSBÃL isegyre világosabb hátmégis milyen hatalom költŒnek lenniforradalmakvérpad szent díszletek között – egyes-egyedül

82

83

***

És ha én is ringyó voltam?De legalább volt Stílusom.

Tartalom

Alkalmi infernó avagy a létköz mint olyan 7

A manír évadja

A manír évadja 13Iván Gyenyiszovics meg a forradalom 20Miért nem lettem lángossütŒ? 23Reflektorfényben 29Tizenkét közönyös ember 32Szálkák a szívben 35

Átiratok – tíz év múlva

táviratilag állapotjainkról 43textus 50adalék a költŒi fejlŒdéstörténethez 54

inzultusok kora 56az utca 57a dirigens 59az emlékezet tanulságai 60hajnalonta 61a remény mítosza 62menekülŒálom 63guillevic után szabadon 65Déja vu 66hazakép 68

Egyes-egyedül

Sancho veszte 73mostanában 80*** 83

'

Barak László

És ha mégis

ringyó?Kiadta: NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2002P. O. Box 72. 929 01 Dunajská StredaFelelŒs kiadó: Barak LászlóSzerkesztette: Csanda GáborBorító: GRAFIS Kft.Nyomdai elŒkészítés: NAP Kiadó – Mészáros AngelikaNyomta: Valeur Kft., Dunaszerdahely (Dunajská Streda)

ISBN 80-89032-24-9

89