Sebkezelésre alkalmas növények Cikkek - Túlélési technikák

Írta: Ronin   

2004. Szeptember 27.

Szélsőséges "túlélő helyzetben" előfordulhat, hogy gyógyszerkészletünk kimerül, vagy már alapvetően

híján vagyunk minden fajta gyógyhatású készítménynek. Ilyen esetben (messze a lakott településektől,

illetve az első legközelebbi patikától, javasasszonytól vagy piócás embertől) a vérző, esetleg már

gennyes szerzett sérülés, égési seb, kelés vagy akár csak egy lábbeli által véresre tört sarok is

megkeserítheti életünket, ronthatja teljesítményünket, elvonhatja figyelmünket olyan dolgokról,

amelyeknek (szélsőséges viszonyok közt) helyzetünkből adódóan prioritást kellene élvezniük.

Ezekben a szituációkban, de akár egy több napos túra során is jól jöhet, ha ismerünk néhány olyan

növényt, amelynek segítségével sérüléseinket gyógyíthatjuk, kezelhetjük, de legalábbis azok

súlyosbodását (a civilizációba való visszatérésig) megakadályozhatjuk, mérsékelhetjük.

Valamennyi, a címben jelölt hatással bíró gyógyhatású növény felsorolása lehetetlen, de ez nem is volt

célom. A Magyarországon fellelhető fajok közül próbáltam meg néhány olyat összegyűjteni, amelyek:

nem mérgezőek,

hatásukat tekintve főként a címben jelölt célra alkalmazhatók,

hazánkban viszonylag gyakoriak,

nem védett növények,

biztonságosan - jelentősebb mellékhatások nélkül - alkalmazhatók külsőleg,

felhasználás előtti elkészítésük nem igényel sem különösebb felkészültséget, előképzettséget,

sem különösebb felszerelést,

felhasználása a népi gyógyászatban is évszázados múltra tekint vissza.

I. A gyűjtés szabályai

Annak ellenére azonban, hogy a következőkben olyan, viszonylag egyszerű növényekről olvashattok,

amelyek nem veszélyesek a tapasztalattal nem bíró felhasználóra nézve, létezik három megszívlelendő

jó tanács a növények gyűjtését illetően:

Csak olyan növényeket gyűjtsünk felhasználási céllal, amelyeket biztosan ismerünk.

Soha ne gyűjtsünk olyan helyen, ahol számítani lehet szennyezésekre, a növények

károsodására. Kerülendő tehát az ipari üzemek, vegyi gyárak, raktárak, benzinkutak, nagyobb

forgalmú utak, vasúti pályák környéke, illetőleg az időszaki mezőgazdasági - vegyi anyagokkal

végzett � munkák kapcsán érintett területek még akkor is, ha az ott található növények

látszólag épek, egészségesek!

Tartósítás, későbbi felhasználás céljából a növényeket mindig száraz állapotban, tehát ne esős

időben vagy harmattól nedvesen szedjük. Kivételt képezhet ez alól az az eset, ha növény

begyűjtésére elsősegély céllal kerül sor (például: Lándzsás útifű).

II. Az alkalmazható növények

Az alább látható növények nevére kattintva minden egyes növényről fényképeket láthattok (kivéve a

fokhagymát, a vöröshagymát és a paradicsomot, mivel nem találtam valószínűnek, hogy ezek

felismerése bárkinek is gondot okozna). Feleslegesnek tartottam a növények "tetőtől-talpig" való

leírását, mert szerintem a képek elég információt tartalmaznak a felismeréshez, a virágzat, a termés

vagy a levél formájának ábrázolásával. Az adott növény hatását, a "felhasználási terület" rovatban

vastagítással és vörös színnel kiemelve jelöltem.

Közönséges dió

Közönséges mogyoró

Közönséges nyír

Kocsányos tölgy

Fekete fenyő

Bükk

Közönséges cickafark

Közönséges pásztortáska

Lándzsás utifű

Martilapu

Közönséges bojtorján

Fekete nadálytő

Körömvirág

Mezei zsurló

Párlófű vagy apróbojtorján

Vöröshagyma

Fokhagyma

Paradicsom

A vöröshagyma, a fokhagyma és a paradicsom - főként túra során - könnyen a kezünk ügyében lehet

ha szükség van rá, hiszen sok szabad tűzön készült étel alkotói vagy kísérői, s éppen ezért

előfordulásuk a hátizsákokban is gyakori. Alkalmazás előtti előkészítésük egyszerű és nem

eszközigényes. Hasznukat inkább a túrák során fejthetik ki, mivel túlélő körülmények között kis

valószínűséggel fogunk hagyma-, illetve paradicsomföldekbe botlani, másrészt, ha találunk is ilyen

növényeket - helyzetünktől és a nélkülözés idejének hosszától függően - elsősorban, mint élelmet

gyűjtjük be őket, harmadrészt pedig, ha mégis művelt ültetvényekbe botlanánk az azt jelentené, hogy

a közelben emberek élnek s ilyenkor elsősorban nem sebeink borogatásával törődnénk valószínűleg,

hanem azzal, hogy megtaláljuk a földműveseket és segítségükkel véget vessünk

megpróbáltatásainknak.

III. Különleges felhasználási formák elkészítése

Minden növénynél megjelöltem annak felhasználási módját és formáját. Fontos azonban, hogy a

növényből a kellő módon oldjuk ki a hatóanyagokat, majd ezt követően helyesen alkalmazzuk az

oldatokat, mert ellenkező esetben kárbavész minden energiánk és időnk, melyet erre fordítottunk.

Forróvíz - infúzum (Növényi részek leforrázásával előállított kivonat)

A növényi részeket a főzőedénybe tesszük, majd forró vizet öntünk rájuk.

3 - 10 percig (extrahálási idő) lefedve állni hagyjuk. (Minél vékonyabb és puhább a felhasznált

növényi rész annál rövidebb ideig szükséges állni hagyni a főzetet, minél vastagabb,

keményebb annál hosszabb extrahálási idő szükséges a tökéletes kioldódáshoz.)

Az extrahálási idő leteltét követően az infúzumot átszűrve és testhőmérsékletűre hűtve

alkalmazzuk (borogatás, lemosás).

Hidegvíz - infúzum (Növényi részek hideg vízben való áztatásával előállított kivonat)

A hidegvíz infúzum "terepen" való alkalmazása nem ajánlatos, tekintve, hogy a fertőtlenítés (forrázás)

hiánya miatt az ázalékban a baktériumok, gombák oly mértékben elszaporodhatnak, hogy a kezelésben

több kárunk lesz, mint hasznunk. (Csak a teljesség kedvéért említettem.)

Amennyiben mód van rá, a kezelések előtt minden tapaszként, pépes borogatásként

használatos növényi részt érdemes leforrázni, vagy legalább hideg vízzel alaposan lemosni.

IV. Borogatás, lemosás

Mivel az egyes növények ismertetésénél arra nem tértem ki részletesen, itt leírom, hogy az általam

áttanulmányozott szakirodalom szerint hogyan kell helyesen eljárni, amikor sebgyógyító céllal

alkalmazunk borogatást, illetve lemosást.

Borogatás (sebek, bőrkárosodások)

Egy tiszta szövetdarabot átitatunk a használt főzettel vagy az egyéb módon előállított növényi

borogatószerrel.

A sebre helyezzük - amennyiben növényből készült pépet használunk, azt a kezelendő felületre

felhordjuk - befedjük egy száraz szövetdarabbal, és az egészet átkötjük.

Amennyiben lehetőség van rá, előbbieket fél óra elmúltával megismételjük.

Újabb fél óra elteltével - amennyiben arra lehetőségünk van - a sebet, de különösen a

sebszéleket körömvirágkenőccsel bekenjük és újra átkötjük.

Borogatás (csont-, ín-, izomsérülések, ficam, rándulás, zúzódás) - Lásd: Fekete nadálytő

Lemosás

A felhasználni kívánt infúzumot testhőmérsékletűre hűtjük.

Lassan, vékony sugárban a sebre, bőrkárosodásra csorgatjuk.

Ř A sebet, a sebszéleket, illetve az egyéb bőrkárosodásokat körömvirágból készült kenőccsel

bekenjük vagy kenőccsel bekent tiszta szövetet helyezünk rá. (A seb bekenése elhagyható, de

a sebszéleket mindenképp be kell kenni.)

A sebet újra bekötözzük.

V. Begyűjtött növények tartósítása

A cikk elején már említett - polgári, illetve katonai túlélő helyzetbe - kerülve megeshet, hogy több

társunkkal együtt vagy egymagunk hosszabb időt vagyunk kénytelenek eltölteni távol a megszokott

környezettől és annak minden áldásos velejárójától. Ahogy ez az idegenben töltött idő növekszik, úgy

vagyunk egyre inkább kénytelenek hosszabb tartózkodásra berendezkedni, s ilyenkor - relatíve jó

esetben - az élelem és víz megszerzésén, a menedékünk megépítésén, tüzünk meggyújtásán kívül

nincs más elsődleges teendőnk (Persze nem mintha ez nem lenne épp elég.). Megtörténhet azonban,

hogy már sebesülten kerülünk a szóban forgó helyzetbe, illetve az előbb említett elsődleges teendők

végzése során sebesülünk meg, vagy szerez sérülést társunk. Ilyen esetekben az élelem- és

vízutánpótlás hosszabb távú biztosítása (megszerzett növényi vagy állati eredetű eleség tartósítása, víz

felhalmozása vagy bőséges vízlelőhely felkutatása) mellett szükség lehet a begyűjtött gyógyító

növények tartósítására a magunk vagy társaink sérülésének későbbiekben való ellátása céljából.

A növények vonatkozásában alkalmazható legkíméletesebb konzerválási eljárás a szárítás, melynek

révén a növényből kivonjuk a vizet, ám az értékes hatóanyagok többségét mégis megőrizzük.

Természetesen ezen - nem is olyan egyszerű - eljárás viszonyában is léteznek "aranyszabályok":

A szárítás árnyékban, levegős, szellős helyen, 40OC-nál alacsonyabb hőmérsékleten történjen.

(A közvetlen napsugárzás a növényeket kifakítja, a hatóanyagokat szétroncsolja, ezért a

szárítási eljárás alatt és az azt követő tárolás során is óvni kell a növényeket a napfénytől.)

A szárítás megkezdésekor a növényről távolítsunk el minden, felhasználni nem szándékozott

növényrészt, mert ezek esetleg megszárítva már nem ismerhetők fel.

A növények legjobban fából készült rostán vagy rácson száradnak.

Növényeinket e rácsozatra lazán teregessük fel, s a szárítás során legalább kétnaponta

forgassuk át őket azért, hogy ne következzen be befülledés, ami a felhasználás során

fertőzéseket okozhat.

A száradás mértékét megítélhetjük a növények fizikai jellegéből, azaz, jól száradt a növény, ha

tapintáskor, csavaráskor nem húzós, nyúlós, hanem inkább ropogós, törékeny.

A már megszáradt növényt, növényrészt kézzel vagy késsel aprítsuk fel kb. 1 centis darabokra;

szellősen tároljuk, óvjuk a nedvességtől, nagyon nedves levegőtől, szennyező forrásoktól.

A szárított növények rendszerint két évig tarthatók el!

Természetesen az előbbiekben írtak főként a természet biztosította növényi eszközökkel - saját

magunk vagy társunk részére - szükség esetén nyújtható elsősegély módszerek ismertetését

szolgálják. A szakszerű orvosi ellátást azonban - amint arra lehetőség nyílik - indokolt esetben mindig

célszerű igénybe venni.

Remélhetőleg a cikkben találtatok olyan új információkat is, amelyek ez idáig nem voltak ismertek

előttetek és esetleg a későbbiekben hasznotokra válik majd. Mindenesetre őszintén kívánom, hogy

soha ne legyen szükségetek a fent leírtak alkalmazására.

Felhasznált irodalom:

A Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft., valamint Dr. Babulka Péter (a

felhasznált anyagok szerzője) engedélyével a Patikamagazin egészségügyi ismeretterjesztő on-

line magazin, "Gyógymódok � Gyógynövények" szekciójának képi és írásos anyagai.

A Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára, Németh Imre Úr engedélyével a MTSZ

honlapján található - "Zöld kalandra fel" című könyvre vonatkozó ismertetőben elérhető -

gyógyító növényekről szóló anyagok.

A cikket szakmai szempontból felülvizsgálta: Dr. Babulka Péter (A névre kattintva elérhetitek a

doktor úr honlapját, ahol a gyógynövényekkel, népi orvoslással és növényismerettel kapcsolatos

ismeretbővítő és fejlesztő írott és elektronikus anyagokról szerezhettek további információkat.)