Upload
szentendre-net
View
215
Download
2
Embed Size (px)
DESCRIPTION
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványa
Citation preview
Vonatos mindennapokMegint Skanzen Vonat? Újra, újra és
újra? Joggal kérdezheti kedves olva-
sónk, hogy nem unjuk még a témát?
Álmodtunk, pályáztunk, nyertünk,
terveztünk, megvalósítottunk, sínt
fektettünk, vonatot restauráltunk,
szállítottunk, sínre helyeztünk, átad-
tunk, megnyitottunk. Most jönnek
a szürke hétköznapok, vagy mégsem
olyan szürkék?
A sötétzöld, fehérsapkás, szívünknek
oly kedves motorvonat sikeresen vette
birtokba saját pályáját. Az április 8-i
nyitás után rögtön a mélyvíz követke-
zett. Húsvét hétvégéjén közel 20 000
látogató érkezett a Skanzenbe, hogy
az ünnepi programok és forgatag mel-
lett megcsodálja, kipróbálja Őt is. Ezt
a nagy terhelést a 80 fős befogadóké-
pességével egyedül nehezen bírta volna,
ezért egy kis segítség érkezett Szentes-
ről, egy ugyanolyan típusú BcMot vo-
nat formájában. A barátság azóta is tart:
hétvégéken, fesztiválos napokon együtt
robognak a múzeumban. Érzékeltetve a
nagy érdeklődést, lapszámunk nyom-
dába indulásáig összesen több mint
25.500 látogató váltott jegyet a Skan-
zen Vonatra.
Vajon milyen élményben lehetett ré-
szük? Induljunk mi is együtt egy kis
vonatozásra. A pénztárnál, vagy a kala-
uzánál lehet megváltani jegyünket, ami
egész napra szól, annyiszor szállhatunk
fel-le a vonatról, ahányszor kedvünk
tarja, azzal az egyetlen feltétellel, hogy
a végállomáson mindenkinek le kell
szállnia.
Az első járat 9:30-kor indul, aztán min-
den órában negyedkor, egészen 16:15-ig
.Naponta így összesen 8 alkalommal in-
dul a Skanzen Vonat a Mezőhegyesi ál-
lomásról, azaz a főbejárattól. Elrobogva
a Jászárokszállási Fogadó mögött jut el
az első megállóhelyre, a Kovácsműhely-
hez. Bár a Kisalföld és a Dél-Dunántúl
megközelítéséhez ez az ideális állomás,
itt még általában kevesen döntenek a
leszállás mellett, így hamar indulhat
tovább. Az állattartó tanya mellett Lola
és a csacsik érdeklődő szemei előtt ér-
kezik meg a következő fordulóponthoz
és állomáshoz, a Sztaravoda patak meg-
állóhoz, ahonnan a Nyugat-Dunántúl
tájegység érhető el. Innen visszafelé
indulunk tovább, hogy a váltó átállítása
után természethez közeli pályán, a pa-
tak medre mellett jussunk el a Vízima-
lom megállóhoz. Ehhez a megállóhoz a
Skanzen Amfi teátrum és a Villa Rustica
is közel van, de a Bakony, Balaton-fel-
vidék tájegység megközelítéséhez is ez a
megfelelő állomás. Az enyhén kanyaro-
dó pálya következő megállója a Felső-
Tiszavidék jellegzetes Haranglábjáról
kapta a nevét. Korábbi években oly tá-
volinak tűnő Felföldi mezőváros innen
már csak néhány méter gyalogosan. Uta-
saink nagy része itt száll le, illetve vis-
szafelé fel a vonatra, hiszen itt elhagyjuk
a látogatható tájegységeket, csak a most
épülő Észak-Magyarország tájegységbe
kukucskálhatunk be, míg a vonat eléri
utolsó megállóját, a Látványtárat. Itt is
van azért érdekesség, hiszen a Skanzen
irodaépülete ad itt otthont a Néprajzi
Látványtárnak és a Skanzen Galériának.
Minden megállónál lift segíti a mozgás-
sérült vagy babakocsis látogatóink fel-
és leszállását, de természetesen kalauz
kollégáink is készséggel állnak utasaink
szolgálatára.
Egyszeri oda-vissza úttal 4,4 km-t tesz
meg a vonat, ami nagyjából napi 35
km-t jelent. Így az áprilisi nyitástól
Pünkösdig több mint 1.700 km-t járt,
Hírlapunk következő számának terve-
zett szeptemberi megjelenéséig pedig
már a 4.500 km megtett út közelében
jár majd. Részletesebb technikai adatok
helyett egy meglepő apróság az emberi
oldalról: egy oda-vissza út alatt kalauz
kollégánknak összesen 17-szer kell fel-
le szállnia, beleszámolva a megállókat,
váltók átállítását és a sorompózásokat.
Bátrabb olvasóinkra bízzuk a napi ös-
szesítést. Mi csak hálás szívvel gondo-
lunk a kitartó, kedves, segítőkész, az
utolsó járaton már picikét fáradtan mo-
solygó vonatvezetőre és kalauzra, akik-
nek vonat iránti gondoskodó szeretete,
jókedve szinte már összeforrt a vonatról
kialakult képpel.
Csengeri Zsuzsa
E Z + A Z
IMPRESSZUMSkanzen Hírlap – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja.
Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgató
Főszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadó
Szabadtéri Néprajzi Múzeum2001 Szentendre, Pf. 63.Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502Email: [email protected]
Készült: E-press Nyomda, Szeged
Fejtörõ
Régi olvasókönyvben lapozva…
Immár hagyományosan, a Betűország negyedik virágos-
kertje című 1925-ös kiadású olvasókönyvet böngészve
Deák Ferenc tanácsai között akadtam a következő so-
rokra:
A régi olvasókönyv lapjain a fogaskerekű vasútról így
ír Pósa Lajos:
„Könnyű a gőzösnek, amelyik ott áll meg naponta az
állomáson. Egyet füttyent, aztán illa berek, nádak, erek
sebesen forogni kezdenek a kerekek, dübörögve szalad
az egyenes síneken. Nehezebb a dolga, ha hegynek
megy. Több gőz, több erő kell hozzá. Bezzeg a fogaske-
rekű vígan halad pályáján, mert jól kitalálták a módját.
Aki még nem látott volna ilyet, nézze meg a budapesti
Svábhegyen……. Mikor a vonat elér az állomásra s az
utasok már kiszálltak, akkor más vágányra igazítják a
gépet és viszik etetni.”
Kisebbeknek
Intelem:
Ha egy úttal elvégezheted, ne hagyd kettőre!
Mindenünnen visz út a pokolba.
Jó tanács: Legjobb az egyenes út.
A bölcsesség a legjobb útiköltség.
Tudáspróba:
Melyik út nem porzik soha? ( a Tejút)
Nagyobbaknak - Találósdi
A megfejtéseket kérjük az alábbi címre beküldeni: kh-
A helyes megfejtők közül kisorsolt 3 családi belépőt
nyer a Szüreti Sokadalom fesztiválos rendezvényünkre.
Beérkezési határidő: 2009. augusztus 14.
1.Mit jelent a „jánoskaeresztés” szokása?
a; a János névre keresztelt ifj ak legényavató szokása
b; a János napi borszenteléskor megivott bor neve
c; Nepomuki Szent János névünnepén kivilágított csó-
nakok vízre eresztése
2. Hogyan nevezik másképpen a pünkösdi rózsát?
a; csipkerózsa
b; bazsarózsa
c; labdarózsa
3. A pünkösdi kiskirályné-járás alkalmával a végén
háromszor fölemelik a királynét is ezt kiáltják: „ekko-
ra legyen a kentek…!” – egészítsd ki az ere
deti szóval!
a; kenyere
b; kendere
c; kecskéje
4. Mit jelent a gölöncsér vagy másként gelencsér elne-
vezés?
a; egy vízimadár neve
b; egy reszelt krumpliból készített étel
c; a fazekas mester tájnyelvi neve
5. Mit emlegetnek „Szent Lőrinc könnyei” néven?
a, Szent Lőrinctől fennmaradt írásos emlékek
b; a dinnyében Lőrinc napja idején felgyülemlett vizet
c; az augusztus elején hulló csillagokat
6. Melyik az a magyar népmesehős, aki szintén augusz-
tus 18-án ünnepelné a névnapját?
a, Cerceruska
b, Tündér Ilona
c, Malac Julcsa
7. Miért pont augusztus 20. István király névünnepe?
a; mert István osztott először új kenyeret hivatalosan
b; mert e napon avatták szentté István királyt
(I. Szent László király rendelkezésére)
c, mert 1083. augusztus 20-án Nagyboldogasszony
nyolcadába eső vasárnap nyitották meg István király
sírját
4
„Ne gúnyolj senkit hiányai vagy sajátságos külsőségei miatt! Hiány minden-kiben van s gyakran tapasztaltam, hogy némely embernél egyes hiányokat a sors más jeles tulajdonságokkal gazdagon kipótol.” Deák Ferenc
Beszámoló az Alkotónapról
Ez a gondolat többszörösen is beigazolódott május
1-jén, a 11. alkalommal megrendezett Alkotóna-
pon, melynek címe Úton, útfélen volt, utalva ezzel
a Skanzen Vasút megépülésére és ez által útjaink
szerteágazóságára is. Ezen a címen hirdettük meg
a képzőművészeti pályázatunkat is, melyre idén
559 pályamunka érkezett 642 gyerek és fi atal al-
kotásaként. Örömmel láttuk, hogy a középiskolás
korosztály új erőre kapott, mert közülük 42-en is
ceruzát, ecsetet ragadtak.
Még a szakavatott zsűri (Vincze Ottó Munkác-
sy-díjas képzőművész vezényletével) sem jött rá a
műveket csodálva-értékelve, hogy melyeket készí-
tették valamilyen fogyatékkal élő fi atalok. Sajátos
belső világukat érdekes technikákkal vetették pa-
pírra, öntötték szoborba, sok esetben túlszárnyalva
köznapi szóhasználattal élve „ép” társaikat. Az ada-
tok rögzítésekor tudatosodott csak, hogy kik is ők
valójában. A kiállítás megnyitójára sajnos csak kés-
ve érkeztek – viszontagságos utazás után Egerből
-, de a díjakat mégis tapsviharban tudtuk átadni
nekik is. Aki részese volt e megható pillanatnak,
abban bizonyára maradandó nyomot hagyott az az
önfeledt öröm, amit tapasztaltunk részükről.
A 89 díjazott művet 130-an készítették, mivel töb-
ben csoportokba tömörültek.
37 pályázó intézmény tanulói küldték be alkotá-
saikat 67 pedagógus és szülő odafi gyelésének kö-
szönhetően. A szentendrei iskolákból és óvodákból
272 gyerek pályázott.
Mindannyiuknak gratulálunk!
A múzeum Felső-Tiszavidék tájegységében októ-
ber 31-ig tekinthetik meg az Úton, útfélen című
kiállítást.
Kustánné Hegyi Füstös Ilona
skanzen_hirlapA3_4.indd 2skanzen_hirlapA3_4.indd 2 2009.05.26. 21:52:102009.05.26. 21:52:10
Közösségi értékmentés Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság a múzeumban
2009. július 7-én este 21 órakor lép fel az ExperiDance a Skanzen Amfi -teátrumban. Ennek apropóján volt szerkesztőségünk vendége Román Sándor, a társulat alapítója és koreog-ráfusa.
- Az önéletrajzában olvasható, hogy taná-rával Tímár Sándorral már növendékként gyűjtőutakon vett részt, mi pedig jelen lapszámunkban éppen tárgygyűjtésről szá-molunk be az épülő Észak-magyarországi tájegység kapcsán. Hogy néz ki valójában egy táncgyűjtés? Milyen élményekkel gaz-dagodott a táncgyűjtések során?
- Általában lakodalmak, bálok, ünnepek alkalmából előre leszervezett adatközlő táncosokon, zenészeken, valamint a falu közösségén keresztül történik a gyűjtő-munka. A közösség tagjai még a hagyo-mányoknak megfelelően vesznek részt az események ünnepi megtartásában. A gyűjtő előre felkért, s a legjobb adat-közlők legjobb produkcióit választja ki, mely felvételek másolata a Zenetudomá-nyi Intézet Archívumába is bekerül. An-nak idején még 8 mm-es kézi kamerával rögzítettem táncokat, később került a kezembe videokamera. Fontos volt az adatközlők adatait, azon belül születési idejét, múltját is felírni, mert ez alap-ján látható volt az anyag eredete. Ebből derült ki ugyanis, hogy vajon az apjától vagy még a nagyapjától, archaikus úton
tanulta-e a mozdulatokat.
- Mi volt az, ami eddigi pályafutása során a legmélyebben megihlette a népi hagyo-mányok, motívumok közül, amit aztán be is épített valamelyik produkcióba?
- Legfontosabb élményem, hogy belül-ről tapasztaltam meg a paraszti kultú-ra „arany középút” megfogalmazását,
ahol mindennek megvan a maga helye. Itt érezhetők a tájegységek közötti kü-lönbségek. Legmélyebb benyomást a szülőfalumban, Cigándon éreztem, ahol a „cigány botoló” hagyomány – amely-ben férfi ak botokkal „vívtak” egymással
– nagy hatással volt rám.
- Hogyan alakult ki Önben a néptánc és a balett kapcsolata?
- A Balett Intézetben kötelező volt el-sajátítanom ezt a legtökéletesebb tánc-technikát. Az alapja a gesztusok, a fej és a test, a láb és karmozdulatok harmóni-ája. A balett a néptánc alapján, Itáliából indult és a francia udvarban fejlődött ki igazán.
- Hogyan jött létre a “Román-stílus”, és mi is jellemzi valójában?
- A kortárs tánctechnikát és a társas-tánc-technikát összehasonlítottam a néptánccal. A magyar néptáncnak egyedi technikája van, az egyéni lépé-sanyagokat emeltem ki a folklórból. A magyar néptánc hiányosságai például az emelések, így a lendület és erőemelése-ket belementettem a balett, a kortárs és amerikai társastáncokból.
- Eddig összesen 6 önálló produkcióval jelent meg a társulat fennállása óta. Pon-tosan hogyan készül el egy-egy darab és mennyi idő alatt? Milyen alkotói folya-matok zajlanak a háttérben?
- Általában kapunk egy felkérést va-lamilyen eseménynyel, évfordulóval kapcsolatban, mint pl. Reneszánsz Év, a Millennium, a Kulturális Évad. Ezek keretén belül a színházak felkérnek egy darab kiválasztására, majd közösen fel-kérünk egy drámaírót a darab színpadra alkalmazására, a dramaturgia kivitele-zésére. Általában Schwajda Györggyel dolgozom együtt. Ezt követően íratjuk meg a zenét, s ezzel a fázissal párhu-zamban pedig a díszlet és jelmezter-vek készülnek, ami egy hosszadalmas folyamat. Talán a legfontosabb a zene elkészítése a táncpróbákhoz, amely hangulatában illeszkedik a készülő da-rab dramaturgiájához. Premier előtt egy hónappal készül el a darab, majd ezt követi három hete színpadi próba. E három hét során készül el a világítás, a jelenetek erősítése, a jelmezek és dísz-letek esetleges korrigálása. Fontos, hogy már az első próbákon használjuk a kel-
lékeket, amely lehet kard, kanál, zászló vagy ritmushangszer.
- A Skanzen Amfi teátrumban már több-ször lépett színpadra az Experidance. Mi-ért éppen az Ezeregyév-re került a válasz-tás, hiszen hat évvel ezelőtt már egyszer bemutatták a Skanzen közönsége előtt? Történt azóta esetleg valami változás a darabban?
- Az Ezeregyév előadásunkat már több mint 400 alkalommal mutattuk be a nagyközönségnek. A mostani felállás-ban új táncosokat, jelmezeket, díszletet és fényeket láthatnak. A magyar tör-ténelmet aktualizálva magas minőségi színvonalon mutathatjuk be előadásról előadásra a visszatérő és az újonnan ér-kező hazai és külföldi közönségnek.
- Nyáron még milyen hazai és külföldi fellépések várnak a társulatra?
- A felkéréseknek eleget téve az Experi-Dance Társulata nyári turnékörútra in-dul Magyarországon, több mint 30 kü-lönböző helyszínen bemutatva 5 egész estés előadását.
A Szellemi Kulturális Örökség Igaz-
gatósága 2009-től az Oktatási és Kul-
turális Minisztérium megbízásából a
Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mű-
ködik. Az UNESCO 2003-ban nem-
zetközi egyezményt fogadott el a szel-
lemi kultúrális örökség megőrzéséről,
amit a magyar Országgyűlés a 2006.
évi XXXVIII. törvénnyel hirdetett ki.
Az igazgatóság feladata az egyezmény
hazai szakmai megvalósítása és ennek
koordinálása.
Az UNESCO célja felhívni a közössé-
gek fi gyelmét arra, hogy milyen nagy
jelentősége van kulturális, szellemi ér-
tékeinek, melyek nap mint nap körül-
vesznek bennünket; ráébreszteni a helyi
közösségeket a szellemi erőforrások,
kapacitások megtartó erejére, identitás-
erősítő hatására. Ezek azok a kulturális
értékek, amelyek a jövőben segíthetik a
megmaradást, célt, motivációt nyújthat-
nak a fenntartható fejlődés számára, és
biztosíthatják a közösségi összetartozás
érzését.
Az egyezmény létrehozásával az UNES-
CO legfőbb célkitűzése a szellemi kul-
turális örökség megőrzése, az érintett
közösségek szellemi örökségének tiszte-
letben tartása, az örökség jelentőségének
tudatosítása helyi, nemzeti és nemzet-
közi szinten. Erre különböző megőrzési
stratégiákat ajánl az egyezményben ré-
szes államok számára (mint például az
ilyen örökség azonosítása, számbavéte-
le, nyilvántartása, dokumentálása, vagy
az ezzel kapcsolatos jogalkotás, oktatás,
kutatás, archiválás, támogatási rendszer
kialakítása, a terjesztés, megerősítés,
illetve az örökség különféle aspektusa-
inak felélesztése).
A szellemi kulturális örökség (angolul
intangible cultural heritage) fogalma
az épített és természeti örökségtől való
megkülönböztetésként jött létre az in-
tangible szóval kifejezve a megfoghatat-
lan, nem tárgyiasult jellegét, azaz a kul-
túrának a szájhagyomány, a szokások,
az alkotás formájában megnyilvánuló
jelenségeit.
Az egyezmény defi níciója szerint a „szel-
lemi kulturális örökség“ olyan szokás,
ábrázolás, kifejezési forma, tudás, kész-
ség – valamint az ezekkel összefüggő esz-
köz, tárgy, műalkotás és kulturális szín-
hely –, amelyet közösségek, csoportok,
esetenként egyének kulturális örökségük
részeként elismernek. Ez a nemzedékről
nemzedékre hagyományozódó szellemi
kulturális örökség – amelyet a közössé-
gek a környezetükre, a természettel való
kapcsolatukra és a történelmükre adott
válaszként állandóan újrateremtenek
– az identitás és a folytonosság érzését
nyújtja számukra, ily módon segítve elő
a kulturális sokszínűség és az emberi
kreativitás tiszteletét.
A szellemi kulturális örökség többek
között az alábbi területeken nyilvánul
meg:
- szóbeli hagyományok és kifejezési for-
mák, beleértve a nyelvet is, mint a szel-
lemi kulturális örökség hordozóját,
- előadóművészetek,
- társadalmi szokások, rítusok és ünnepi
események,
- a természetre és a világegyetemre vo-natkozó ismeretek és gyakorlatok,
- hagyományos kézművesség.
Az egyes országok feladata ezen szelle-
mi kulturális elemek azonosítása, nyil-
vántartásba vétele, szakértők képzése, a
szellemi kulturális örökséghez való hoz-
záférés biztosítása honlap, média, kiad-
ványok megjelentetése által, fesztiválok,
bemutatók szervezése. Az igazgatóság
feladata ennek értelmében kapcsolatot
kialakítani és tartani a hazai közössé-
gekkel, továbbá a nemzeti jegyzék ös-
szeállítása, karbantartása, nyilvánossá
tétele, konferenciák, továbbképzések
szervezése, a szellemi kulturális örökség-
gel kapcsolatos információk terjesztése,
közvetítése.
Az igazgatóság munkatársai dr. Csonka-
Takács Eszter néprajzkutató és Havay
Viktória, végzős néprajz szakos egyete-
mi hallgató.
Minden, ami erről a programról tud-
ható, illetve Hiller István oktatási és
kulturális miniszter felhívása olvasható
a szellemiorokseg.hu és a skanzen.hu
weboldalakon.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
megalakult igazgatóság megtestesíti az
UNESCO által is szorgalmazott álta-
lános törekvést, a kulturális örökség
különböző területeinek együttes szem-
léletét és védelmét. A szellemi örökség
program jól illeszkedik a Skanzen tu-
dásközpont-építő törekvéséhez, amire
jó példa a múzeum égisze alatt működő
Tájház Szövetség és a Múzeumok Min-
denkinek Program is.
Páljános Ervin szobrászművész kiállításaa Skanzen Galériában
A nagy érdeklődést kiváltott S.O.S.
– Save Our Sources (Mentsétek meg
forrásainkat!) címet viselő kiállítás
után 2009. július 4-től Páljános Er-
vin szobrászművész alkotásainak ad
otthont a Skanzen Galéria. Páljá-
nos Ervin 1973–78 között végzett a
Képzõ- és Iparművészeti Szakközép-
iskola ötvös, majd szobrász szakán. A
főiskola befejezése után tanulmányait
a Magyar Képzőművészeti Főiskola
szobrász szakán folytatta, majd 1988-
tól a Szentendrei Grafi kai Műhely tag-
jaként tevékenykedik.
Korai műveit áthatja a realista kifeje-
zésmód; meditatív, költõi hangulatot
árasztó portrék, érmek kerültek ki ke-
zei alól. Művészi hangnemében a 90-es
évek derekán következett be egy nagy
váltás, mikoris szakít a régi forma- és
témavilággal. Munkáihoz mitológiai
témákból merít, másrészt visszanyúlik
a folklórhoz, a szimbolikus tartalma-
kat hordozó formakombinációk érdek-
lik. Nem annyira maga a fi gurativitás,
mint inkább az organikus absztrakt
kifejezésmód foglalkoztatja. A művész
eddigi élettörténetét magába sűrítő
tárlat keretében akvarellek, kisplaszti-
kák, kőszobrok, bronzszobrok, és fa-
szobrok kerülnek bemutatásra.
A kiállítás megtekinthető 2009. július
4-től augusztus 30-ig a Skanzen Galé-
riában.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványa HU ISSN 0209-5939 2009. ÁPRILIS II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. JÚNIUS II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
ExperiDance a Skanzen Amfiteátrum színpadánInterjú Román Sándorral
Folttisztítási praktikák a
2. oldalon
2009-ben is állandó hétvégi progra-
mok a Skanzenben: Szombati Szösz-
mötölés és Régimódi Vasárnap
2. oldal
Vajon hogyan zajlik a múzeumi
tárgygyűjtés – Batári Zsuzsanna
néprajzkutató mesél
3. oldal
Napi 35 km és 17 fel- s leszál-
lás, 8-szor emelkedőnek fel és
völgynek le. A Skanzen Vonat
hétköznapjai a 4. oldalon
skanzen_hirlapA3_4.indd 3skanzen_hirlapA3_4.indd 3 2009.05.26. 21:52:162009.05.26. 21:52:16
Május 1-től újra elindultak a Skan-zenben a hétvégi programok. Szom-baton szöszmötölhetünk, vasárnap pedig a jól megérdemelt pihenéssel koronázhatjuk meg a hetet egy Régi-módi Vasárnap keretében.
A korábbi évekből megszokott progra-mokat most számos új érdekesség egészí-ti ki, melyek túllépnek a kézművesség-ben jól megszokott alkotó tevékenységek keretein. Javítunk, újrahasznosítunk, átalakítunk, hiszen a tartósság, értékek megőrzése fontos szempont volt régen is, de napjaink gazdaságilag érzékeny környezetében egyre jobban a fi gyelem középpontjába kerül a mai emberek szá-mára is. A szombati programok közül a folttisztításról kérdeztük Vargáné Éva interpretátort, aki a Nyirádi lakóház mosókonyhájában mutat be különböző mosási eljárásokat.
Skanzen Hírlap: Idén indult a folttisz-títás program a Szombati Szöszmötölés keretében. Milyenek az eddigi tapaszta-latok?
Vargáné Éva: Tapasztalataim szerint a program nagyon sikeres, jó ötlet volt. Főleg a gyerekek élvezik. Családjaikkal együtt sok kisgyerek érkezik hozzánk, akik imádnak koszolni. A gyerekek ezt örömmel fogadják, hoznak kintről fü-vet, bedörgölik vele a kiválasztott anya-got, és aztán együtt szedjük ki a foltot. A szülőknek is nagyon tetszik. Egyrészt jó végignézni, ahogy a gyerekek masza-tolnak, jól szórakoznak, aztán kiszedik a foltokat, másrészt csodálkoznak, hogy mikkel tisztítjuk ki. Komolyan fel kell készülnöm, hogy ne létezzen olyan folt, aminek tisztítására ne tudnék tanácsot adni.
- Mai, mosóporokkal, folttisztítókkal túl-reklámozott világunkban miért van értel-me visszanyúlni a régi technikákhoz?
- Az biztos, hogy ezek az új szerek ret-tentő kényelmesek. Azért van értelme mégis visszatérni a régi technikákhoz, mert ugyanezt a hatást, sőt még jobbat el tudunk érni természetes dolgokkal. A gazdasági válságból kiindulva vissza-
térhetünk a természetes anyagokhoz, természetes életmódhoz, ami szorosan a múzeumhoz tartozik. De most ez különös aktualitását nyert, mindenkit sokkal jobban érdekel, hogy hogyan ta-karékoskodjon, és hogyan védje a termé-szetet. Ezekkel az anyagokkal olcsóbban, a környezet szennyezése nélkül dolgoz-hatunk. Itt van például az ecet, vagy a mosószóda, ami nem kemikália, lebont-ja a környezet. A mosószóda körülbelül a felébe, negyedébe kerül a mosószernek. Mosógépes mosásnál a mosópor 50%-t ki lehet váltani vele, így már a mosószer árán is spórolunk, plusz elhagyhatók a vízkőmentesítő szerek, hiszen ilyen ha-tása is van. De a felhasználási kör nem áll meg itt, mosogatószernek is ideális ez az univerzális tisztítószer, hiszen ha 5l forró vízhez egyetlen evőkanálnyit te-szünk, akkor ezzel mosogatni lehet, sőt fali csempére, padlócsempére is kiváló mivel, teljesen bontja a zsiradékot. Ezen felül a felhasznált víz mennyiségének fontosságára is igyekszek felhívni a lá-togatók fi gyelmét, hogy a mosogatásnál ne folyassák a forró vizet feleslegesen. Az öblítésnél persze már fontos, hogy ren-desen le legyenek öblítve az edények, de az már az olcsóbb hideg vízzel történik.
- Milyen folttisztításokat mutatnak be a
Szombati Szöszmötölés alkalmából?
- Kitaláltunk 6-7 foltot, amihez termé-szetesen ellenanyagunk is van. Első-sorban azokra koncentráltunk, amik nagyon gyakoriak: kávé, rozsdafolt, ka-kaófolt, ketchup, paprikás olajos zsírfolt, korom, fűfolt. A gyerekekkel először ezt
az utóbbit próbáljuk kitisztítani, hadd tudják meg, hogy milyen azt kiszedni. Aztán jön szép sorban a többi is, ami-ket a gyerekek tisztítanak ki a tanácsaim szerint. Örömmel válaszolok a látogatók kérdéseire is.
- Milyen más technikák lehetnek még érde-kesek, amiket ugyan nem mutatnak be, de a látogató mindennapi életében fontosak lehetnek?
- Vannak nagyon izgalmas, érdekes prak-tikák. Akinek például szőrmekabátja van és annak ujjánál, gallérnál bezsí-rosodik, nem muszáj a tisztítóba vinni. Elég egy kis búzakorpát, vagy zabkorpát felmelegíteni, azzal beszórni a problé-más részeket, és egy napig állni hagyni. Aztán már csak le kell porolni, és máris gyönyörű szép lesz. Korábban emlí-tettük már a mosószódát is univerzális tisztítószerként, nézzünk erre egy másik példát. Száraztisztítással szőnyegeket, padlószőnyeget lehet széppé varázsolni a következő módon: este beszórjuk a szőnyeget, kézzel szépen egyenletesre elsimítjuk, reggel pedig szépen össze-porszívózzuk, és már kész is. Ez az anyag úgy hat, hogy a levegőből vizet, párát old ki, ezért nem árt, ha egy nedves tö-rölközőt odateszünk a radiátorra, hogy párásabb legyen a levegő. Hatékonyabb így a tisztítás, a szőnyeg gyönyörű szép,
tiszta és friss lesz.
A látogatás végén minden felnőtt kap egy kis ajándékot tőlem. Egy szórólapot állítottuk össze, amin közel 20 folttípus tisztítási módját írjuk le. Ezek között
szerepel a rúzsfolt, viaszfolt, gyümölcs, penészfolt, amit néha képtelenség ki-szedni.
- Folt a zsákját ... De milyen anyagból is van a zsák? Mennyire mások a mai és a régi textilek, amikkel a foltok találkozhat-nak. Ezek miatt kell-e módosítani a folt-tisztítási technikákat, vagy univerzálisak, bármilyen anyagra jók?
- Van egy aranyszabály: a lúgos szennye-ződéseket savassal tisztítjuk és fordítva, a savasakat lúgossal. Hadd mondjak egy példát. A gyümölcsfolt savas ezért ráme-gyek tejjel, ami lugos, vagy szappannal. A főzött házi szappanok szinte mindent kiszednek. Mi is készítünk itt szappano-kat, ezeket is használjuk a bemutatókon.
És még egy aranyszabály: egyetlen foltot sem szabad forró vízzel kezelni, csak a zsírfoltot. Az összes többit csak langyos, vagy hideg vízbe kell beáztatni, lehető-leg minél hamarabb. Áztatás után picit, megdörzsölöm szintén langyos, vagy hideg vízzel, utána kezdem el kezelni.
A folt keletkezése és tisztítása közötti időtartam meghatározó, amit tudom mondani könnyű, betartani már körül-ményesebb. Ez pedig azt javasolja, hogy a folt keletkezése után azonnal öblíteni kell. Ha nincs is arra mód, hogy leve-gyék a foltos ruhadarabot, de a mosdó-ban akkor is ki lehet öblíteni. Már az is segít abban, hogy ne száradjon be a folt. Sokkal nagyobb lesz az esélye annak, hogy 100 %-ig ki lehessen tisztítani, ne menjen tönkre az anyag közben.
A múlt praktikáihasznos, olcsó ötletek foltok ellen
Nagypapa, te hányat tudtál lépni, mert
én már sokat! – robban ki a diadalit-
tas kiáltás az óvodát éppen csak most
befejező Daniból, miközben már újra
fenn ágaskodik a gólyalábon, s még
nyelve hegyét is kidugja roppant igye-
kezetében. Nagyapja mellette lépeget
a gólyalábon bölcs csendességben,
büszkén mosolyog feleségére, hiszen
unokája is megtanulta azt, amit ő már
hatvan éve, s amit máig sem felejt.
A Skanzen Játékudvarában vagyunk,
ahol egybeérnek a generációk a játék
bűvöletében. Nagyszülők, szülők és gyer-
mekek játszanak felhőtlen boldogságban
a régmúlt játékaival, újra felfedezve a
természet nyújtotta lehetőségeket és
gyönyörűségeket. Ebben a hatalmas
udvarban minden játékszer természetes
anyagból készült, a teremtő ember ke-
zének munkájával úgy, mint évszázadok
óta minden korban. S mégis, a mai kor
számítógépen felnövekvő gyermekei
nem tudnak betelni a gólyalábazás, a
karikahajtás, a rongylabdázás, a métázás,
a bigézés, a fakardozás izgalmas kihívá-
sával. Sokat segít persze, hogy a szülők,
nagyszülők is örömmel vesznek részt a
játékban, gyermekkoruk emlékei kelnek
életre ebben az udvarban.
Rejtett zúg a babaszoba, ahol a nap min-
den percében élénk a sürgés-forgás. A
tűzhelyen fi nom ebéd készül, a fonal-,
rongy-, csuhé-, csutkababák egy-egy
pöttöm „anyuka” kezében pihennek. A
nagyobbacska szülők is beülnek gyerme-
keik közé, s tanítgatják a mérleg haszná-
latát, a pólyázást, a kiságy bevetését, az
öltöztetést. Lám, itt nincs vita, senki
nem veszi ki a másik kezéből a játékot.
Békésen építgetnek a fi úk fakockából
várat az egyik sarokban, s a kis házias-
szonyok kedvesen kínálják nekik is az
elkészült fi nom „ebédet”. Legnépsze-
rűbb a bableves és a kukoricakása. Ez
utóbbi ínyenc sóhajtást fakaszt az egyik
apukából, s már meséli is gyermekének
az ő édesanyja által készített fi nomságok
sorát.
Egy másik apuka nem a hasával, hanem
logikai játékok megoldásával foglalkozik.
Az lehetetlen, hogy egy apuka ne tudja
megoldani a csalafi nta ördöglakat rej-
télyét, hogy ne tudja kivezetni a golyót
abból a tekergős, fránya labirintusból.
Apró csöppségek ülnek daliás tartásban
a hintalovakon, mások pilledten szun-
dikálnak a rongyszőnyegeken a fák ár-
nyékának hűvösében. Míg a pici pihen,
szülei társasjátékot játszanak a nagyob-
bakkal, majd rövidesen ismét jöhet az
önfeledt szaladgálás.
A Játékudvarban a régmúlt játékszerei-
vel, játékaival a gyakorlatban ismerked-
hetnek meg a látogatók, a múzeumpeda-
gógusok értő irányítása mellett. Minden
szombaton és vasárnap gyermekzsivajtól
hangos ez az udvar. Több mint ötven
játékfajta, számtalan ügyességi játék és
logikai próbatétel vár a kikapcsolódni
vágyókra. Megelevenedik a magyar népi
játék hagyomány, s bizonyítja, hogy a
nem elveszett, csak elfeledett játékok ma
is ugyanúgy lázba hozzák a gyermekeket,
mint régen, csak meg kell mutatni ne-
kik, hogy mit tudnak alkotni egy-egy
kukoricacsőből, fadarabkából. A többi
pedig már megy magától…
Megy ez, mint a karikacsapás! – kurjant-
ja Dani nagypapája, s már csapkodja is
a küllőitől megfosztott kerékpárkereket,
hajtva végig az udvaron unokája vidám
szurkolásától kísérve.
Szeredi Mária
H Í R E KA K T U Á L I S2
NYÁRI SKANZEN TÁBOROK - NEM CSAK GYEREKEKNEK
Első gondolatunk a nyári szünidőt
megelőzően az, hol találunk helyet a
gyermekeknek a nyári szünidőre? Va-
jon jól fogja-e érezni magát, vagy csak
szenved? Hol fogadják szeretettel, hol
juthat maradandó élményekhez, vagy
szerezhet barátokat már az első napon?
Vagy talán együtt is nyaralhat felnőtt
és gyerek! „- Amíg én festek, vagy az
agyagot formálom, a csemetém itt ba-
rangol Heted7 határon.”
A múzeumban mindenre gondoltunk.Idén ötödik alkalommal kínálunk
élményekben gazdag szünidei progra-
mokat a nyár rekkenő vagy hűvösebb
napjaira. A gyerekek természetes, csa-
ládias környezetben, hagyományos
eszközök társaságában otthonosan
mozognak. Sok-sok mese és játék
közepette megélik a falusi közösségek
ünnepeit és hétköznapjait. Ugyanak-
kor minden évben tartogatunk valami
újdonságot azoknak is, akik évről-évre
visszatérő vendégeink és a házakat, a
tanyán élő állatokat már ismerősként
üdvözlik.
Nem csupán a kisdiákokra gondol-
tunk, amikor megfogalmazódott
bennünk a fazekas vagy a festő tábor
gondolata, hiszen a mű elkészítése
mindenki számára örömet okoz, az
egyéni alkotások pedig felejthetetlen
emlékként idézik vissza a múzeumban
eltöltött napokat. A kézművesség titka
az anyag mesteri formázásában rejlik.
A múzeum festői természeti vagy épí-
tett környezete, tárgyai sok fi atal és
idősebb alkotót megihlettek már. Itt
az idő és lehetőség, hogy mindenki
próbára tegye képességeit.
Csesznák Éva
HETED7 NAPKÖZIS TÁBOR 6-12 ÉVES KORIG
- MINDEN NAPRA EGY MESE
Turnusok: Táborvezetők:
Június 29 – július 3. Papp Tibor és Németh Katalin
Július 6-10. B. Tódor András, Tódor Enikő
Július 13-17. Kertész József és Papp Kornélia
Július 20-24. Csiki Lóránt és Sári Adél
Július 27-31. Papp Tibor és Csikós Anna
Naponta 8.00-17.00 óráig.
A SKANZEN NYÁRI TÁBORAI 2009-BEN
A bűvös Heted7 táborban idén napról-napra, a népmesékből ismert fordulatokban bő-
velkedünk, érdekes, játékos, izgalmas programokkal, természetes praktikákkal várjuk
a 6-12 év közötti „rózsátnevető királykisasszonyokat” és a „hétpróbás betyárokat”.
A régi-új Skanzen Vonattal „visszavonatozunk” dédanyáik korába, pitymallatkor bevet-
jük az ágyat, fellocsoljuk a padlót, megetetjük az állatokat, cipót sütünk, vajat köpülünk,
egy szóval ÉLÜNK. Olykor segítségül hívjuk a népmesékből jól ismert varázsszavakat
is, hogy minden nap kerüljön valami a „terülj, terülj asztalkámra. ”
FAZEKAS TÁBOR - 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK
A táborban az edénykészítés alapvető technikai elemeit tanítjuk meg a formázástól a
díszítésen át az égetésig. A várjuk azokat az alkotó kedvű fiatalokat, felnőtteket, akik ér-
deklődnek ezen ősi mesterség iránt, kikapcsolódásra vágynak, valami újat szeretnének
kipróbálni, esetleg már meglévő fazekas tudásukat szeretnék fejleszteni.
A tábor időpontja: Június 29. – július 3.
Naponta 9.00-17.00 óráig
Táborvezető: Csikós Anna keramikus iparművész
FESTŐ TÁBOR - 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK
Várjuk azokat a fiatalokat, felnőtteket és nyugdíjasokat, akik még nem felejtettek el raj-
zolni, vagy akik régóta dédelgetett álmukat szeretnék megvalósítani, vagy csak szíve-
sen kipróbálnák belső világuk és kezük összhang-játékát. E „múzeumi” festőtábornak
egyik különlegessége, hogy a művészjelöltek rajzolás közbe ismerkedhetnek a nemzeti
kulturális örökségünk elemeivel, formáival.
Táborvezető: Sáfár Pál festőművész
Turnusok:
Július 27-31. 12 évesektől, felnőtt, nyugdíjas
Augusztus 3-7. 12 évesektől, felnőtt, nyugdíjas
Naponta 9.00-17.00 óráig
Előzetes jelentkezés: Pintérné Herczeg Andrea, Tel.: 26/502-524 Mobil: 30/870-6934 e-mail: [email protected]
Megy, mint a karikacsapásJátékudvar a Felső-Tiszavidék
tájegység Uszkai udvarán
skanzen_hirlapA3_4.indd 4skanzen_hirlapA3_4.indd 4 2009.05.26. 21:52:172009.05.26. 21:52:17
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kö-
zelmúltban elhunyt főmuzeológus
munkatársára, Sabján Tiborra emlé-
kezve közlünk a Skanzen Hírlapban
egy rövid részt kollégánk 2008. végén
megjelent utolsó könyvéből. Sabján
Tibor több mint 30 évig dolgozott
a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.
Tehetségét és szakmai felkészültségét,
hitelességét építészként és népraj-
zos muzeológusként is sokoldalúan
hasznosította. A tüzelőberendezések
kutatatása terén nemzetközi téren is
elismert szaktekintélyként tartották
számon, akinek segítségét a néprajzo-
sok mellett, a régészek, művészettör-
ténészek és restaurátorok is rendsze-
resen igénybe vették kutatásaik során.
A kenyérsütő kemencékről írt kötete
a nyolcadik volt a téma különböző
elemeit tárgyaló általa írt sorozatban.
Az alábbi rövid közlés a vasúti állo-
másépületekben, őrházakban lakók
életét szolgáló tüzelő berendezéseket
mutatja be, Sabján Tibor „Kenyér-
sütő kemencék” című könyvének
(Sabján Tibor: Kenyérsütő kemencék.
Terc Kiadó – Népi kultúra sorozat.
Budapest, 2008.) vonatkozó fejeze-
te alapján. Munkásságának emlékét
könyvei és írásai mellett, a múzeum
számos lakóházának – műhelyének
épülete, berendezése, míg színes és
értékes személyiségét kollégái, ba-
rátai emlékezete őrzi. - dr. Kemecsi
Lajos
„A szabadtéri kemencék legújabb nem-
zedékét a vasúti kemencék képviselik.
Megnevezésükre használják még a bak-
terkemence (Erdély), tábori kemence
(Alföld), nyári kemence (alföldi ta-
nyák, Dél-Alföld) kifejezéseket, maga
a vasúti kemence szó is széles körben
ismert, általánosan használt például a
Székelyföld több területén. Az idézett
kifejezések egyben magyarázatot adnak
a kemence eredetére is. Ezek a cseréppel
fedett, kis házra emlékeztető kéményes
kemencék a vasúti állomások udvarain
és az őrházak szomszédságában jelentek
meg először. A falusi lakosság itt cso-
dálkozhatott rá a számára ismeretlen
kemencefélére, amely néhány évtized
eltelte után hódító útra indult és elju-
tott a leginkább eldugott falvakba is.
Terjesztésében a kőművesek jártak az
élen, hiszen ezt a téglakemencét már
a falazásban jártas szakemberek építet-
ték… A kemencékre vonatkozó első
ismert típustervek az 1880-as évekből
maradtak fenn. Az évtized első felében
a típustervek új sorozata látott napvilá-
got, amelyet az újonnan kiépülő helyi
érdekű vasútvonalak tettek szükségessé.
A típustervek között a kemencék két
változata szerepelt, a kisebb méretű őr-
házi kemence és a nagyobb állomási sü-
tőkemence… Ezek a típustervek szinte
változatlan formában kerültek be a
szociális lakásépítési programokba, így
a 20. század elején kiadott és a földmű-
velésügyi minisztérium által támogatott
ajánlott tervekbe is. A nagybirtokokra
szánt cselédlakások, munkáslakások
udvarába vagy kisebb vidéki birtokokra,
gazdaságokba ajánlották ezeket a ke-
mencéket még a két világháború közöt-
ti időszakban is. A parasztság körében
a 20. században terjedtek el szélesebb
körben a vasúti kemencék, ekkor a
történeti Magyarország szinte minden
vidékén, a Székelyföldtől a Dunántú-
lig építeni kezdik ezeket az udvari ke-
mencéket. Azokon a vidékeken, ahol
a parasztházban külön kenyérsütő ke-
mence volt, azok építettek szabadtéri
kemencét, akik modernizálták házai-
kat és felszámolták a lakásokon belüli
hagyományos tüzelőberendezéseket és
füstelvezetési módokat… Érdekes meg-
fi gyelni, hogy a parasztság külalakra
változatlan formában veszi át a vasúti
kemencéket, de a füstkivezetés módjá-
ban már saját gyakorlata szerint inkább
a kemenceszájon át történő kivezetést
részesíti előnyben. Néhány vidéken a
típusterveknek megfelelően építenek
hátsó kivezetésű kemencéket is, mint
a Dunántúlon vagy Észak-Magyaror-
szágon, de sok vidéken ismeretlen ez a
megoldás… A vasúti kemencéket min-
dig téglából építették. A téglalap alakú
alapra ovális formájú boltozatot építet-
tek. Ezt a sarkai és szélei mellé falazott
köpenyfallal szögletesre formálták. A
boltozat és a fal közötti réseket agyag-
gal, téglatörmelékkel töltötték fel. A
kemencére nyereg alakú tetőt építettek,
általában hódfarkú cserépből, de néha
hornyolt cserép, pala vagy hullámpala
volt a fedőanyag. A cserepet a ferde ol-
dalakra fektetett keskeny szarufákra és
az ezekre szegezett lécekre rakták, de az
is előfordult, hogy habarccsal kenték
le a tetősíkot és ebbe nyomták bele a
cserépfedést. A típustervek cement-
szigetelést is ajánlottak, de a paraszti
kemencéknél nem ismerünk ilyen meg-
oldást. A kémény fedése lehetett cserép,
összetámasztott tégla, de sokszor csak
kiugratott téglasorral díszített fejrészt
falaztak a lezárására.”
A kötet Sabján Tibor korábbi műveivel
egyetemben megvásárolható a múzeum
bejárati épületében működő boltban.
A Skanzen Örökség program keretében épül az
Észak-magyarországi falu tájegység – de mit is
takar ez a folyamat tulajdonképpen? Épül – a
szó szoros értelmében házak, istállók, csűrök
nőnek ki a földből, hogy aztán megszülessen
egy egész múzeumi tájegység. De „épülnek”
az enteriőrök is: az összegyűjtött berendezési
tárgyakat a raktárakban lakásbelsőkké rendez-
zük, majd darabonként elcsomagoljuk, hogy a
tárgyegyüttesek készen várhassák a lakóházak
felépítését. Ez így egyszerű folyamatnak tűn-
het, de a valóság sok-sok munkamozzanatot
takar.
A tájegységben 10 lakóház és a kiválasztott cse-
lédház mindegyike egy-egy konkrét időmetszetet
mutat be: tervek szerint a látogatók előtt a no-
vaji házba belépve az 1897-es állapotok fognak
feltárulni, de a domaházi lakóépület az 1963-as
évet kelti életre. De mit is jelentenek ezek a dá-
tumok a múzeumi munkát tekintve? Az 1897-es
berendezésbe nem kerülhetnek olyan tárgyak,
amelyek 1897 után készültek, és természetesen
az 1963-at reprezentáló enteriőrben sem lehet
olyan tárgyakat elhelyezni, amelyek az adott idő-
pont után készültek. A néprajzkutatónak meg
kell tudnia, hogy milyen tárgyakat választhat ki
az adott lakóház berendezéséhez, ezért a szakiro-
dalomhoz, levéltári forrásokhoz és az emberekhez
fordul. Olyan idős személyeket keresünk fel, akik
ugyanarról a településről származnak, ahonnan a
ház. Interjúk sokaságát vesszük fel és jegyezzük
le arról, milyen is volt az életük kisgyermekként
– milyen tárgyakat használtak, hogyan volt beren-
dezve a szülői házuk, hogyan éltek –, hogy minél
több adalék derüljön ki a múlttal kapcsolatban.
Bár a ma élő legidősebbek csak a két világhábo-
rú közötti időkre emlékeznek vissza, nagyon sok
értékes adat kerül felszínre a korábbi életmódot
tekintve is. Ahol az emberi emlékezet nem tud
segíteni, ott a szakirodalomhoz, múzeumok
tárgykartonjainak információihoz, archív fotók
elemzéséhez, levéltárban fellelhető hagyatéki
leltárakhoz, múzeumi adattárak honismereti pá-
lyázatokra benyújtott dokumentumaihoz, egye-
temek adattárához fordulunk. Így alakul ki az az
információhalmaz, ami alapján a néprajzkutató
elindul, hogy összegyűjtse a tárgyakat.
A tárgygyűjtés folyamata – hangosbemondó-
val a faluban
Általában ilyenkor azt kérdezik, hogy akkor „Be-
kopogunk a házakhoz?” A válasz igen. De nem
mindegy, hogy hol keresünk: elsődlegesen onnan
gyűjtjük a tárgyakat, ahonnan a lakóépület szár-
mazik. Ez azt jelenti, hogy a lebontott ház eredeti
berendezésébe tartozó tárgyakat keressük meg,
de ha ez már nem működik, akkor ugyanazon a
településen végzünk gyűjtést. Amennyiben ez is
nehézségekbe ütközik, a szomszédos települések-
re is gyűjtőutakat szervezünk, a legfontosabb az,
hogy korszak alapján, tárgytörténeti, gazdasági és
társadalmi szempontból a tárgy illeszkedjen a ter-
vezett berendezésbe. A polgármesteri hivatalok
segítségével, a polgármesterek közbenjárásával
hirdetéseket jelentetünk meg a helyi lapban vagy
televízióban arról, hogy mit keresünk a faluban,
de előfordult már az is, hogy a hivatal szóróla-
pokkal segítette a munkánkat vagy a hangosbe-
mondó rendszeren keresztül tájékoztatta a lako-
sokat arról, milyen célból járjuk a falut. Bárkinek,
akit megkeresünk, rögtön elmeséljük, hogy amit
összegyűjtünk, az a múzeumba betelepített épü-
let berendezéséhez szükséges: majd felmászunk
a padlásra, lemegyünk a pincébe, és néha olyan
régiségekre lelünk, amiről maga a tulajdonos sem
tudott.
És a következő kulcsszó a régiség: általában a
szó hallatán az emberek olyan díszesebb tárgyak-
ra gondolnak, amelyeket múzeumok vitrinjeiben
lehet felfedezni: cifraszűrre, festett ládára, fara-
gott pásztorbotra, cserépedényre, szövőszékre.
De a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításaihoz
egészen másféle tárgyakra is szükség van: a min-
dennapok eszközkészlete: szerszámok, konyha-
eszközök, egyszerű bútorok, hétköznapi tárgyak
megvásárlására. Nincs olyan padlás, ahol nem
található valamilyen, múzeumban megőrzendő
tárgy! Önök tudnának említeni egyet a saját pad-
lásukról?
Arra is érdemes odafi gyelni, hogy ha valamilyen
jellemző, vagy jól dokumentálható szokás él vagy
a közelmúltig élt a faluban, annak a tárgyi anya-
gát is be kell gyűjteni. Így sikerült a domaházi
lakóházhoz egy olyan textilegyüttest megvásárol-
ni, amellyel a domaházi menyasszonyi ágyvitel a
látogatók számára teljes komplexitásában bemu-
tatható. Külön tárgyakat kell vásárolnunk ak-
kor, ha azokat a látogatók kezébe szeretnénk adni
– ezek az un. demonstrációs eszközök, amelyeket
nem vegyszerrel kezelünk, hogy ne legyenek
veszélyesek a látogatók egészségére. Természete-
sen még így is előfordulhat, hogy egy szükséges
tárgyat már nem sikerül a terepen megszerezni,
ilyenkor más múzeumok gyűjteményeihez for-
dulunk, ahonnan tartós letétként kölcsönözzük a
tárgyakat, más esetben pedig hiteles másolatot ké-
szítünk róluk. A tárgy útja azonban csak a gyűjtés
után kezdődik: a nyilvántartás kollégái beszállít-
ják őket a múzeumba – ez egyes esetekben, mint
például egy prés, nem is mindig könnyű feladat…
–, itt aztán elkészítjük a leltárt, majd a restaurátor
műhelybe átvisszük a kiválasztott darabokat.
Kalandos út a kiállításokba
Ebből is látszik, milyen kalandos utat jár be a
tárgy, míg elkerül a múzeum kiállításaiba és rak-
táraiba. A legfontosabb azonban az, hogy a helyi
lakosok segítsége nélkül egyetlen tárgy története
sem látna napvilágot. Az egyik kiállítás előké-
szítése során felvett interjúból derült ki például,
hogy miért áll az egyik régi felvételen háromlábú
szék a kemence mellett: az utolsó háztulajdonos
édesapja az első világháborúban megsérült, majd
az egri invalidusokhoz került kezelésre, ahol kita-
nulta a cipészmesterséget, és hazatérve ebből ke-
reste meg a kenyerét. Később kecskebőr is került
a székre, mivel az egyik unokája a téli hidegben
a közeli nagyvárosból hazagyalogolva megfázott,
és kecsketejet ajánlottak neki az orvosok, így a
nagyapa elkezdett kecskét tartani, hogy az uno-
kája mihamarabb meggyógyuljon.
A tárgyak megszólaltatásával egy egész élet/világ
nyílik meg az érdeklődők előtt, amit itt, a Sza-
badtéri Néprajzi Múzeum minden egyes beren-
dezésében a látogatók elé tárunk, és különösen
igaz lesz ez a most még épülő tájegység interpre-
tációs koncepciójára.
Batári Zsuzsanna
Tárgygyűjtés az Észak-magyarországi falu tájegységhez
T U D Á S T Á R 3
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regi-onális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
S K A N Z E N Ö R Ö K S É G P R O G R A M - H Í R E K
Vasúti kemencék - Sabján Tiborra emlékezve
skanzen_hirlapA3_4.indd 5skanzen_hirlapA3_4.indd 5 2009.05.26. 21:52:192009.05.26. 21:52:19