A századunk elsõ felébe vetített fiktívinterjúk megírásakor páratlan élvezettelajándékozhatta meg Láng Zsolt maga-magát, még akkor is, ha tisztában volt –már hogyne lett volna! – ennek iszonyúkockázataival. Gondolom, egyszer-más-szor delejes borzongás tölthette el, hiper-bolizálván mai fennforgó ismerõseinekszellemi arcát (profilját – mondhatnóknetfertõzve), irodalmi befutottakét és üdvöskékét; kedvére beskatulyázhattaegy imaginárius kultúrtörténetbe, amit sakiket, ugyancsak vizionált folyamatoksodrában, maradandókként pécézett ki.Életpályákat kreált, mások esetében meg-engedte magának a teljes elhallgatást, pároldalon kanonizálást és kanalizálást –értsd: elsüllyesztést – „eszközölt” játszilezserséggel.

Irodai nyomtatóalkalmatossággal sok-szorosított, nyomdailag fedõlapozott éskötött, mutatós, számozott – hiszen csu-pán száz példányban készített –, magán-kiadású könyvecske A jövõ emberei. Deazért (biztos, ami biztos) nemzetköziszabványkódszámmal van ellátva, hiszenörökkévalóság is van a világon. Hogy(vulgo) miként szökkent szárba aBookarttal fenntartott jó viszony (értsd:mit és mikor ígért az egyébként kiadói ta-nácstag Láng, mit kapott ehelyett HajdúÁron kiadóigazgató, ki mit gondol a Szé-kelyföldrõl és milyen politikai konstellá-ciókban érdemes úgy lát(tat)ni a jövõt,ahogy épp), az legfeljebb tejszínhabként

szolgálhat ahhoz az élvezkedéshez – im-már az olvasó oldalán –, amellyel a tizen-egy kváziinterjú elfogyasztása jár. Perszeazt is el tudom képzelni, hogy a kimarad-tak közül többeket – már azokat, akikLáng Zsolt erdélyi irodalomtörténendé-sében nem jutnak jelentõsebb szerephez– inkább a sikítófrász hat át, de hát aprognózisok már csak ilyenek, kivált hamerõ játékból esnek – igaz, nem „tétle-nül”, sõt nagyon is téttel.

De tényleg: mi a tétje efféle jövõembe-reket megcsinálni?! A felszínen ugyanisleginkább az látszik, hogy Láng – vagyisaz általa konstituált kérdezõ – többé vagykevésbé világló aurákat rajzol a kiválasz-tottak köré (rögtön a kiválasztás tényé-vel!), hiúságokat, allûröket, különc szo-kásokat nevez meg szeretõ megbocsátás-sal, a kérdezõben olykor naivat és jól in-formált stréberkét is egybegyúrva piszkálki a kérdezettbõl óvatlanul árulkodó re-akciókat. S mi van a felszín alatt? Hogy ajövõ embereinek hol élhetõ, hol meg elvi-selhetetlenül szûkös a szellemi léttér Er-délyben; hogy nem elképzelhetetlen aköldöknézõ, minden nagyvonalúságtólment újtranszszilvanizmus tarolása; hogyaz elit-migráció nem is olyan nyomasztó,hiszen a két- vagy többlakiság közönségesés semleges életvalósággá válik; hogy aközépszer dominanciája maga alá teperiaz értelmiséget, ennek dacára elképzelhe-tõ a kulturális párbeszéd, igaz, beszûkültmezõben. Az van a felszín alatt továbbá,

80

2012/2

Erre nézve egy 2061-es keletû beszélgetésben Szabó Róbert Csaba szájába adja Láng az alkalmasintlegdehonesztálóbb (?) választ: „Ott meg mindegyik város falu maradt, még Udvarhely is, ahol voltszínház és filharmónia is, sõt mozgásszínház is mûködött, pénz is volt, hála a vállalkozóknak, a szén-égetõknek és a fakitermelõknek, no meg a turizmusnak. De hát olyasmi ez, mint az orosz foci. Nézzemeg, odavihetik a nagy angol edzõket, a legnagyobb angol focistákat vagy brazilokat, argentinokat,bárkiket, a foci orosz foci marad, az orosz foci szelleme uralja a játékot. A székely városokban egy fa-lu szelleme lakik, és még az új negyedeiben sem tud ettõl a szellemtõl szabadulni.” (E „Kovács ÁbelJunior” által kezdeményezett beszélgetés a legkésõbbi a könyvben, azonos évben jegyzik a Balázs Im-re József-interjúval.)

JAKABFFY TAMÁS

SMINKELÉS VÉSÕVEL, AVAGY MI LETT VOLNA, HA A JÖVÕ MÉGSEM ÍGY FOG JÖNNI

hogy fölösleges dolog nyomasztó értékíté-letekkel megpakolni a jövõvízióinkat,mert a levésünk kulturális értelmezhetõ-ségéhez (ez is egyféle létszükséglet!) to-vábbra is adatnak eszközök, például éselsõként maga a nyelv, a mondatok, ame-lyek – bármilyen valóságtól elrugaszko-dottnak tûnik is – léttételezõ erõt képvi-selnek. Ahogy azt a százéves (mindenttúlélõ?) Markó Béla ennunciálja a 2051-ben jegyzett beszélgetésben.

De ha már Markónál tartunk: talán avele folytatott „Szabó Viktor Máriusz”-interjú árulkodik leginkább arról a kul-túrpolitikai diagnózisról, amely nemhordhatja más, mint Láng névbélyegzõ-jét. Hogy a 2010-es éveket a „retrográdgiccs” túltermelése, a hömpölygõ „pro-vinciális dagonya” jellemzi leginkább –ez jószerével csupán ártalmatlanul általá-nos jellemzés a következõ kérdés(be búj-tatott vélekedés)hez képest: „SZVM: […]Miért nem számoltak le a feudális magyarszokásokkal, a romantikus nemzetfelfo-gással, a dzsentroid kultúraellenességgel?Az Ön idejében [ti. a Markóéban] az isko-lákban, a magyar iskolákban is a hátsóbejáraton közlekedtek a diákok, és a diák-önkormányzatoknak tanárok voltak a ve-zetõi. Másfelõl meg a nyári táborokbanharci indulókat, sõt revizionista magyardalokat zengtek a gyermekek. Nem kellettvolna ezen változtatni?” De ne csügged-jünk! Láng szerint a fenti borzalmak te-tézhetõk (amúgy „még csak” a tízes évekderekán vagyunk!) A százéves Markóugyanis így válaszol arra a kérdésre, mi-ért nem hatott oda, amikor tehette, hogy amûvészeteket és a kultúrát általában ki-emeljék a provincializmusból: „Ha én let-tem volna a felemelkedés kerékkötõje, ak-kor utánam nem önti el a kultúrát az, amielöntötte. Rovásírás-oktatás az iskolák-ban, magyar–sumér szak a SapientiaEgyetemen, Wass Albert szavalóverse-nyek az iskolákban, Árpád sólymai azóvodákban, Megéneklünk Pannónia aKárpát-medencében.” De!: „Természete-sen az igazsághoz tartozik, ha maradok[ti. „funkcióban”], akkor sem biztos, hogymindez elkerülhetõ lett volna. A kultúr-politikát a korszellem irányítja.”

Ez utóbbi öt szó pedig, sajnos, kínzóigazságot hirdet ki.

Nem véletlenül került elsõ bekezdé-sembe a hiperbola, egy retorikai-stiliszti-

kai alakzatra utaló szakkifejezés, amelyalapvetõen (romantikus) túlzást jelent.Igaz, nem elsõdleges jelentésében hasz-nálom – s egy szálat se „romantikusul”.De végsõ soron úgy mûködnek ezek a jövõbe projektált beszélgetések, mintahogyan az élet sûrûjében megérett, java-korabeli ember szemléli ifjonti fényképét,s ezek után tükörbe nézvén megállapítja,mennyivel markánsabbak mai vonásai,erõteljesebbek, fokozottabbak egyénisé-gének, kifejezéseinek, érzelmeinek arc-görbéi. Láng is ennek jegyében hiperboli-zál: a jövõbe vetített kérdés-feleletek oly-kor erõsre markírozott személyiségjegye-ket mutatnak; de nem tekinthetünk el tõle, hogy ezek a lendületes vonalak vég-sõ soron egy-egy mai arcra mutatnakvissza, mégpedig szinte ujjal, vagyis ajómodor normái szerint illetlenül. Ámezen az áron nem bárdolatlanság (még hakockázatos is) kimondani merni. Egysze-rûbben: ami mondjuk Demény Péterbõl2048-ra, Selyem Zsuzsából 2055-re, Már-ton Evelinbõl 2058-ra vagy Balázs ImreJózsefbõl 2061-re lesz, az a mostanibólalakul – formálódik vagy deformálódik –azzá. Ekként nem nagyon értem, miértmerülhetett fel egyáltalán annak az ötle-te, hogy A jövõ emberei paródiakötet len-ne (mert effélét is mondtak már, sõt az Ígyírtok ti-rokoníthatóságra is rákérdeztek).Ez a hiperbolizálás ugyanis a legkevésbésem karikaturisztikus, hiszen Láng játé-kának „humora” valójában sokkal áttéte-lesebb, amennyiben a maga fantáziájáraés a maga által kiméricskélt idõre – azaznem „szinkrón” ceruzájára, hanem az el-kerülhetetlen, „diakrón” változásokra –bízza a vonások megkeményítését.

Ugyanakkor ezek az alakok – értsükakár irodalmiasan, akár utcai pejoráció-val –, amikor megengedik maguknak anagyotmondásokat (mert ugyebár meg-van hozzá a koruk, tapasztalatuk, elis-mertségük stb.), voltaképpen mégiscsakLáng Zsoltot nyilatkoztatják ki. És idõn-ként olyan szentenciák formájában, ame-lyek összemosó elvonatkoztatásuk tömör-sége okán az „esszéítéletek” sznobériájátis eszünkbe juttatják. Az utolsó könyvol-dalon például – márpedig az utolsó olda-lakat, úgy tanultam az elemiben, komo-lyan kell venni – Zsigmond Andrea szájá-ba a következõ van adva: „Tudja, mire tanít minket az anyag? Hogy a világ alap-

mû és világa

81

szerkezete a dráma. A rezgõ korpuszkulákközötti kölcsönhatás. Nincs benne semmitörténetiség, pláne linearitás. A jövõ mintolyan nem létezik. Egyetlen drámai jelenvan.” (kiemelések Láng Zsolttól, illetve akérdezõ „Kelemen Attila Róberttõl”). Hátez, illetve ilyen az a bölcsesség, amelynehezen szervesül bele majd (!) másvala-ki (!) világképébe. Ha komolyan vesszük– csak Lángból lehet. Ha Zsigmond And-rea veszi komolyan ma, ugyan mit foggondolni róla 2050-ben? Ha meg egyálta-lán nem vesszük komolyan, akkor ez aszöveg merõben (k)irályi ujjgyakorlat.

Egyáltalán nem állítanám, hogy sze-rénytelen gesztus volna Láng részérõl ek-ként megírni magát. Ez minden író szívejoga. Az, hogy a maga szórakoztató misz-tifikációjával jól elvan, az kétségtelen. Dea legkevésbé sem tolakodó! A maga halá-lát minimum három változatban képzeliel (mért ne tehetné?), a dátumok nemvágnak egybe. Szereti „harmadik sze-méllyel” bemutattatni magát, ez a Dánielfiával folytatott 2050-es beszélgetésbõllátszik leginkább (kérdezett „Máhig MajaVeronika”); itt persze mindannyian za-varba jöhetünk kissé a többszörös áttéte-lek miatt.

A kritikusok persze fel fogják majd ten-ni a kérdést: merre vezethet az a csapás,amelyen Láng Zsolt megtett egy útsza-kaszt. És persze ugyancsak a kritikusokfognak válaszolni a kérdésre, mert másnemigen illetékes az ügyben. Mi marad-junk meg „csupán” annál az örömnél, hogyismét egy értelmes játék került a kezünkközé. Jó okunk lehet feltételezni, hogyLáng is gyakran átadta magát a ludikussodrásnak, meg nyilván az idõtengely, azidõsíkok és -tartományok bonyodalmaivalis boldogan elmatatott. Ha nem így volna,bizonyára nem olvasnánk a 8. oldalon egyismeretlenül is ismerõs mottót.

Az úgy fog történni, hogy Balázs ImreJózsef 2031-ben megírja A Romániai Ma-gyar Irodalom Történetét, ebben merészkijelentést fog majd tenni, azt tudniillik,hogy a század második évtizedének dere-kától az erdélyi irodalom csillaga mere-deken felível, olyasmi történik, „mintamikor a csillagközi porból létrejönnek a csillagrendszerek. Gravitáció, forgás,mozgás, sugárzás, robbanások és össze-források. […] Ez az erdélyi irodalom vi-rágkora, az az idõpont, amikor az erdélyi

irodalom megjelent a világirodalom ég-boltján.” Lángoló mondatok ezek egy iro-dalomtörténész szájából. Csakhogy Ba-lázs Imre József 2031-es szintézise hatal-mas viharokat fog kavarni, a kolozsváriegyetem udvarán nyilvános könyvégetéstrendeznek majd, s az irodalomtörténetután tíz évvel a szerzõ közreadja A zátonycímû munkáját, amelyben deklarálja azerdélyi irodalom összeomlását és masszívelérdektelenedését. És íme, ihol a sokatsejtetõ alcím, A zátony alcíme, amely,mert épp egy hasonló tanulságú könyvetlapozunk, kilógó lólábra emlékeztet:

„A jelenünk nem múltja annak a jövõ-nek, amit elképzelünk.”

* * *

Az erdélyi és magyar kultúra krono-lógiája Láng Zsolt szerint (2010-tõl a2060-as évekig)

A kronológia természetesen csak olyanadatokat tartalmaz, amelyek A jövõ embe-rei címû kötetbõl idõrendbe állíthatók.

2010-es évek elsõ feleErdély irodalmi/kulturális „szupre-

máciája” Magyarországgal szemben.

2010-es évekMegjelenik Markó Béla szonettköny-

vének olasz fordítása. * Kiderül, hogy az erdélyiek magyar állampolgársághoz jut-tatása a magyarországi munkaerõ-politikamanipulációja. A közhangulatot legin-kább az jellemzi, hogy „Erdélybõl el kellmenni”. * Az értelmiség ellehetetlenítéseErdélyben. „Szellemélvezeti luxusadó”kivetése az irodalmi alkotásokra. * LángZsolt és Márton Evelin megírják az ún.„tekerõkönyveket”. A hangos útikönyvekötletét késõbb a telefonszolgáltatók is át-veszik. * Az erdélyi magyar oktatásbanaddig ismeretlen fórumok, jelenségek, te-vékenységi formák: iskolai rovásírás-ok-tatás, magyar–sumér szak az egyetemen,Wass Albert iskolai szavalóversenyek,„Árpád sólymai” szervezet az óvodákban,„Megéneklünk, Pannónia” fesztiválokKárpát-medence-szerte.

2012Megjelenik Ungvári Zrínyi Imre Vita-

irat c. könyve, Markó Béla politikai mû-82

2012/2

ködésének kritikája. * Megalakul a LátóOlvasóköre.

2015Új könyvek: Mihálycsa Erika: Levél-

váltás, Vida Gábor: Királylesen, ViskyZsolt: Molekula, Ursula Flamme: Versze-ne, Molnár Vilmos: Kirgiztánc, SelyemZsuzsa: Anyakönyv, Mihály Emõke: Ha-mujel, Márton Evelin: Felhõjáték, SalatLevente: Topázzápor, Csutak Gabriella ésZoltán: Párhuzamos szamoskönyv, JánkKároly: [?] (dráma), Bogdán László: Kata-lin-nap (eposz).

2010-es évek második fele(Tõkés László Magyarország államel-

nöke)

2016Új könyvek: Szilágyi István: Vérvirág

(regény), Kovács András Ferenc: Cafféd’or, Demény Péter: Próbababa (regény),Egyed Péter: Japánõsz, Szabó Róbert Csa-ba: Bogáncsszív.

2019A nagy erdélyi árvíz – Kolozsvár víz

alá kerül (ez az esemény a tárgya SalatLevente Türkizzápor c. könyvének).

2020-as évek elejeSzinte teljesen felszámolják az iskolá-

kat. * A kolozsvári Korunk Akadémiamegalapítása.

2020-as évekírók/értelmiségiek bebörtönzése hi-

vatásuk, értelmiségi életvitelük miatt (pl. Demény Péter, Szabó Róbert Csaba).* Hatházi András színmûvész eltûnik. *Kelemen Attila Ármint átképzõ lágerbedeportálják. Ott megalapítja a lágerrádiót,amely késõbb országos sugárzást is kap. *Láng Zsolt egy Indiai-óceánban levõ szigetet vásárol. * Visky András visszatéra költészethez. * Kovács András Ferencdrámaírói munkásságáért irodalmi No-bel-díjat kap. * Kovács András FerencBálványos c. színmûvét egy idõben héteurópai színház játssza.

2020-as évek közepeZsigmond Andrea tíz évre külföldi

katedrát vállal.

2026A nagy genetikai katasztrófa. * Megje-

lenik Demény Péter A hal utasa c. regénye.

2028Kovács András Ferenc átmenetileg Fi-

renzében telepedik le. * Markó BélaGiorgio Bonaventura felkérésére Rómá-ban vállal katedrát. (Olaszország ekkorújabb virágkorát éli: a Berlusconi-félekorrupciós idõszak, majd az anarchiakorszaka után a harmincas években újraprosperálás, kulturális pezsdülés követ-kezik be.) * Megjelenik Demény Péter vi-tairata, amely döntõ hatással van a vá-lasztásokra, s így – áttételesen – hozzájá-rul egy késõbbi puccs elõkészítéséhez. *Ez évtõl Visky András többnyire az Egye-sült Államokban dolgozik.

2029Markó Béla visszautasítja az Európai

Fõtanácsban való tagságot és közremû-ködést.

2029–2030Kovács András Ferenc a murashuki-

költészet meghonosításával foglalkozik,33 vers (plusz 9 „a hagyaték számára”).

2030-as évekMarkó Béla kibernetikával foglalko-

zik. * Hajdú Farkas-Zoltán hazatelepedikNémetországból, megalapítja a Székely-föld Átírása iskolát. * Tompa Gábort meg-választják az Európai Filmakadémia elnö-kének, a kolozsvári színház igazgatójaVisky András lesz. * Visky késõbb le-mond az igazgatói funkcióról, és BogdánK. Tamásnak adja át helyét.

2031Megjelenik Balázs Imre József szinté-

zise: A Romániai Magyar Irodalom Törté-nete. A könyv késõbb nagy polémiákatkelt, sõt diákok a kolozsvári egyetem ud-varán nyilvánosan elégetik az irodalom-történet-könyv néhány példányát.

2033Homoródalmáson meghal Láng Zsolt,

fejbe hajítják egy kõvel (más helyen: azötvenes években halálra gázolja egy ré-szeg teherautósofõr, ismét más verziószerint a H6N6 vírus végez vele). * Már- mû és világa

83

ton Evelin elkészíti az olaszországi „teke-rõkönyvet”.

2038Angol támogatással létrejön a (kísér-

leti) „D8-as egyetem”.

2040-es évek elsõ feleMegkezdi mûködését a késõbb meg-

szûnõ Kommandó Színikritikusi Társaság.

2040-es évek második feleMegjelenik Horváth Elõd Benjámin

Miért ír ön? c. könyve (ebben az idõbenBorboly Csaba az RMDSZ elnöke).

2041Megjelenik Balázs Imre József A zá-

tony c. irodalomtörténeti kötete, amelyvalamelyest revideálja A Romániai Ma-gyar Irodalom Története néhány tézisét.

2041 utánMarkó Béla ismét szerepet vállal a po-

litikában.

2048Demény Péter három darabjának be-

mutatója a kolozsvári Magyar Színház-ban. * Demény Péter egy darabjának be-mutatója románul Bukarestben (rendezõ:Oti Bãnulescu).

2050Zsigmond Andrea megkapja a színi-

kritikusok díját (laudál Varga Anikó).

2050-es évek elejeBalázs Imre József megalapítja a

maroslónyai öregotthont írók számára.

2050-es évek elsõ feleMihálycsa Erikát megválasztják a

Joyce-társaság egyik alelnökévé. Megjele-nik az Ulysses roma fordítása.

2055Mihálycsa Erika szerkesztésében

megjelenik James Joyce és magyar szerel-me, Anna levelezése.

2055–2056Selyem Zsuzsa kommentárokat ír

Schopenhauer A világ mint akarat és kép-zet címû munkájának harmadik kiadásá-hoz (1859).

2050-es évek második feleMáté Kincsõ kezdeményezésére Ma-

rosvásárhelyen begyûjtik, álcázzák vagyátalakítják a legsikerületlenebb szobro-kat. A Színház téren felavatják KovácsAndrás Ferenc szobrát, a Panov teret Ko-vács András Ferenc térnek nevezik át, a4-es iskola Vida Gábor nevét kapja.

2058Láng Zsolt születésének centenáriu-

ma. A rendezvényekre többek közöttMárton Evelin is hazajön Erdélybe (M. E.egyedül él egy szigeten: Roccán).

2059A Kalligramnál megjelenik Márton

Evelin önéletrajza, amelyet a Minerva ko-rábban megvásárolt, de nem jelentetettmeg.

2060-as évek elejeBalázs Imre József létrehozza a Kán-

tor Lajos Irodalmi Múzeumot a MinervaKiadó és a Tibori Szabó Zoltán Alapít-vány közremûködésével.

2061Balázs Imre József feldolgozza Se-

lyem Zsuzsa hagyatékát. * MegjelenikSzabó Róbert Csaba (Látó-fõszerkesztõ)önéletrajzi regényének (Miért sikolt a hal)II. kötete.

2061 utánBalázs Imre József hozzáfog a ma-

roslónyai „írók öregotthona” bõvítéséhez.

Pontosan nem datált mûvek a 21. szá-zad elsõ felébõl:

– Demény Péter portrékönyve KézdiImoláról

– Demény Péter: A párna íze (színész-nõkrõl)

– Demény Péter: Párbeszéd a szere-lemrõl

– Kovács Aldrovándi Lehel: Átfordu-lás (próza)

– Kovács András Ferenc és Tompa Gá-bor „kétbalkezesei” (ennek nyomán Tom-pa egy kártérítési per miatt végleg azEgyesült Államokba távozik) (2030 után)

– Láng Zsolt: Világnézetünk hajója– Márton Evelin: Dalmata („paródia”,

a negyvenes években)– Márton Evelin: Perkõ84

2012/2

– Mihály Emõke: Gólzápor (2061 elõtt;film készült belõle)

– Parászka Boróka: Antiszínészek(többen Demény A párna íze ellenköny-vének tekintik)

– Sütõ Fanni: Miranda levelei (próza)– Visky András: Kié Erdély? (színmû)

– Visky András: Landart (2038 elõtt)– Zsigmond Andrea monográfiája

György Attiláról– „arisztokrata nõregények” Veréb

Mikolt, Tisza Kata, Apor Hajnalka, TelekiPanna tollából

mû és világa

85

A POLITIKA NEMZETHEZ VALÓ VISZONYA MAGYARORSZÁGON AZ UTÓBBI MÁSFÉL ÉVSZÁZADBANSzabó Ildikó: Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálásábanMagyaroszágon 1867–2006

Egy aktuális könyvrõl

A politikai szocializáció témakörébena kelet-közép-európai térségre vonatkozó,annak társadalomtörténeti, politikatörté-neti sajátosságaiból kiinduló átfogó mun-ka alig jelent meg a rendszerváltás óta. Pe-dig a nemzetközi szakirodalom bõvelke-dik a posztszocialista társadalmakra csakrészben alkalmazható megközelítésekben.Ezért is hiánypótló Szabó Ildikó könyve,amely Nemzet és szocializáció címmel je-lent meg a L’Harmattan Kiadó Posztmo-dern politológiák elnevezésû sorozatában.

A könyvrõl megjelent recenziók, szer-zõik, megjelenési helyük, tartalmuk arróltanúskodnak, hogy a téma kutatói, egyete-mi oktatók, akadémiai szereplõk szinténmegkerülhetetlennek, alapkönyvnek,gondolatébresztõnek, útbaigazítónak tart-ják a mûvet, a szerzõ számos érdemétemelik ki. Ezek közül a legfontosabbak-nak az új és egyben a magyarországi vi-szonyokhoz igazított koncepciók és termi-nusok bevezetését, a másfél évszázadostörténeti kontextusba helyezést és az in-terdiszciplináris megközelítést tartom.

Jelen írás célja, hogy ezt a munkát azerdélyi magyar potenciális olvasóközön-ségek figyelmébe ajánlja. Az „olvasókö-zönség” többes számban való használatát

az indokolja, hogy a recenzens véleményeszerint a könyv – amely Magyarország1867–2006 közötti társadalom- és politi-katörténetében tekinti át a politika identi-tásra gyakorolt hatását – érdeklõdésretarthat számot egyrészt a témával foglal-kozó kutatók, oktatók, diákok részérõl –akik számára a nyugati szakirodalom ke-vés e térségre adaptálható elméleti meg-közelítést kínál –, másrészt határon túlélõ magyarként mindazok haszonnal for-gathatják e könyvet, akik érdeklõdnek aközélet iránt, akik szeretnék kontextusá-ban, történetiségében megérteni az egyesperiódusok nemzetpolitikáját, dominánsnemzetdiskurzusát.

A könyv alcíme – A politika szerepeaz identitások formálásában Magyaror-szágon 1867–2006 – mind térben, mindidõben, nem kevésbé tematikai szem-pontból egyaránt segíti az olvasót az el-igazodásban.

A könyv szerkezete tagolt, világos. Az olvasó három nagyobb fejezet során ismerkedhet meg az alcímben jelzett té-mákkal: az elsõ fejezet a nemzeti temati-kával foglalkozik, ezen belül a politikaiszocializáció és az alaptematikák képezika fõbb pilléreket. A második, legterjedel-mesebb fejezet a nemzeti tematika és a

L’Harmattan Kiadó, Bp., 2009.

politika viszonyát tárgyalja négy politikaikorszakban: 1945 elõtt, a pártállami idõ-szakban, a rendszerváltás után, valamint1998 és 2006 között. Ez utóbbi korszak-ban elsõsorban a Fidesz által felkaroltnemzeti tematikával foglalkozik. Végül aszerzõ a harmadik fejezetet a nemzeti te-matika és a politikai szocializáció közöttikapcsolatnak, az identitások formálódá-sának szenteli. Az egyes politikai kor-szakoknak megfelelõen a politikai szocia-lizáció három modelljét különböztetimeg: a konfliktustagadó, a konfliktuske-rülõ, illetve a fragmentált modellt (18.).Az egyes fejezeteket követõen összegzõrészek segítenek az olvasottak rendszere-zésében.

A könyv egyik érdeme, hogy az utób-bi évtizedek empirikus kutatásainakeredményeivel igyekszik alátámasztaniállításait. Bár elsõsorban Magyarország-gal foglalkozik, megállapításait, ahol erre lehetõség adódik, más posztszo-cialista társadalmakra is kiterjeszti, azokkontextusába is helyezi, illetve a nyuga-ti társadalmak közül elsõsorban franciapéldákkal él.

Tartalmilag jól követhetõ, letisztultírás, amelynek közérthetõségérõl gondos-kodik a szerzõ a fogalmak tisztázásával, amegértéshez szükséges kiegészítõ infor-mációk közlésével.

A bevezetõ elolvasása révén betekin-tést nyerhetünk abba, hogy mi indokoltaa téma körüljárására szánt energiát, mi-lyen alapvetõ különbségek húzódnakmeg a nemzeti identitás kérdését illetõenEurópa nyugati és keleti fele, illetve azegyes politikai korszakok között. Ez utób-biak különbözõ identitásmintákat terjesz-tettek, különbözõ politikai szocializációsmodellek révén, amelyek részeként anemzeti tematika is változott.

A szerzõ feltárja az olvasó elõtt azokata módszertani korlátokat, amelyekkel amunkája megírása során szembesült. Azegyik probléma éppen a téma megfogha-tóságában rejlik, mivel a szocializáció ésaz identitások kapcsolata napjainkbanvált kutatott területté, több tudomány,leginkább a politikai szociológia és a po-litikatudomány illetékességi körét érinti,amelyek szintén különbözõ módszertaniarzenált – megközelítésmódot és adat-gyûjtési eszközt – használnak. A husza-dik század társadalomtudományi szak-

irodalmán kívül a szerzõ szépirodalmi,publicisztikai forrásokban való jártassá-gáról is tanúbizonyságot tesz, ezek pedignemcsak segítik a megértést, hanem szí-nesítik, gazdagítják is az olvasmányt.

A téma aktualitását azok a 20. század-ban kibontakozó jelenségek indokolják,amelyek az identitás és a politikai szocia-lizáció területeit közvetlenül érintik.Minden bizonnyal hozzájárult a szerzõindíttatásához egyes jelenségek rendszer-váltás utáni fokozódása. Ilyenekként em-líthetõk a szélsõjobboldali jelenségek, anagy integratív folyamatok ellenhatásai,az újrafogalmazódó interetnikus ésinterkulturális viszonyok, a nemzetiidentitás problémái. Az említettekkelösszefüggésben a nemzeti tematikával va-ló foglalkozás mellett szól, hogy a szerzõszerint a rendszerváltás után e kérdésmentén húzódnak a politikai törésvona-lak. A nemzeti tematika jelentõsége anemzeti szocializáció diszkontinuitásá-ban rejlik, mondja.

A könyv kulcsfogalmaiA könyv további érdeme a nemzeti

tematika és a politikai szocializáció sajá-tos összekapcsolása. Ezzel új megközelí-tést vezet be a téma szakirodalmába. Aszocializációt egyfelõl mint a nemzeti te-matika egyik arculatát, másrészt mint akollektív identitások formálódásának fo-lyamatát értelmezi. A könyv annak a kér-désnek a megválaszolására törekszik,hogy a nemzeti tematika milyen közvetí-tõ mechanizmusokon keresztül, milyen„tálalásban” jut el az állampolgárokhozaz egyes politikai korszakokban. A szerzõemlékeztet arra, hogy amíg Európa nyu-gati felében a demokratikus alaptematikadominálta a vizsgált idõszakot, addig aposztszocialista országokban a rendszer-váltás után is a nemzeti tematika a meg-határozó identitásformáló erõ.

Az elsõ fejezet a fogalmak tisztázásá-ra fekteti a hangsúlyt. Az egyik kulcsfoga-lom a szocializáció, amely több társada-lomtudomány területén hosszú hagyo-mányokra visszatekintõ, kutatott téma.Megtudhatjuk, hogy milyen különbségekhúzódnak meg a politikai és állampolgáriszocializáció, valamint a szándékolt és atényleges szocializáció között. Minél in-kább közelít egymáshoz a két utóbbi általközvetített és közvetlenül érzékelt való-86

2012/2

ság, annál zökkenõmentesebb az egyéneligazodása a társadalomban, illetve mi-nél távolabb vannak egymástól, annál ke-vésbé funkcionális a rendszer (23, 28.). Aszerzõ foglalkozik az egyes politikai rend-szerek hatásával a szocializációra nézve,illetve a rendszerváltások nyomán bekö-vetkezõ reszocializációval. Ahol erre aszakirodalmi, kutatási elõzmények alkal-mat adnak, ott párhuzamot von a nyugatiés a posztszocialista társadalmak között.Ilyen terület a formális és nem formális1

szocializációs tényezõk eltérõ hatása azidentitások alakításában. Az utóbbiak je-lentõsége kiemelkedõ a posztszocialistatérségben.

A dolgozat másik kulcsfogalma, ame-lyet Szabó Ildikó vezet be, az alap-tematika.2 A szerzõ elkülöníti az alapte-matikákat a témától és a narratívától egy-aránt. Az alaptematikák „átívelnek a tör-ténelmen, tartós integratív hatásuk van,kötõdnek a politika világához és a nyilvá-nossághoz, és a társadalom jelentõs ré-szeit elérõ és a szocializációban továbbélõ hatással vannak a kollektív identitá-sokra” (35.). Az alaptematika a kollektívidentitásokat akarja befolyásolni. Szinténújításnak tekinthetõ, hogy a szerzõ há-rom makroközösségi alaptematika szere-pét különíti el az európai társadalmaktörténetében, amelyek szerepet játszottaka politikai szocializáció folyamatában: akönyvben központi szerepet játszó nem-zeti tematika mellett a vallási és a demok-ratikus tematika képezték a különbözõidõszakokban a fõ identitásformáló té-nyezõket. Megemlíti, hogy kialakulóbanvan egy a demokratikus tematikából le-ágazó, új, európai tematika is.

Az alaptematikákkal való foglalkozásttöbbek között az indokolja, hogy törésvo-nalat képezhetnek az egyes társadalmicsoportok között. Törésvonallá válásuknem egy önjáró folyamat, hanem a politi-kai szereplõk használják eszközként kí-nálatuk megjelenítésére, illetve felségte-rületük megjelölésére.

Nemcsak a tematika fogalmi elhatáro-lását végzi el a könyv, hanem a nemzetitematika nemzeti problematikától, illetvenemzeti identitástól való megkülönbözte-tésére is hangsúlyt fektet. A nemzeti te-matika formálására nem szakosodott kü-lön intézményrendszer, így elsõsorban anem formális szocializációban közvetítõ-

dik, és számos alakban ölt testet: szimbó-lumokban, hitekben, érzelmekben, ame-lyek megjelenhetnek könyvekben, egyhá-zi és politikai beszédekben, kulturálisesemények tartalmában stb. Jelentõségeelsõsorban azokban a társadalmakban kiemelkedõ, ahol egyrészt nem a demok-ratikus hagyományok dominálnak, más-részt nemzeti sérelmek halmozódtak fel (38.).

Nemzeti tematika az egyes politikai korszakokban

A könyv háromnegyedét kitevõ máso-dik fejezet a kiegyezéstõl kezdõdõen négypolitikai korszakban követi végig a nem-zeti tematikát. A szerzõ a kultúrnemzetiés az államnemzeti koncepció egymáshozvaló viszonyát, súlyát, dominanciáját végigköveti a vizsgált korszakokon.

A dualizmus idõszakában a kul-túrnemzet és az államnemzet koncepcióegyre inkább összefonódik egymással. Aszerzõ foglalkozik a magyar nemzeti alap-tematika kialakulásával és kiteljesedésé-vel, a nemzeti kultúra, illetve a nemzetitudományok szerepével. A nemzeti tema-tika a szocializáció direkt és indirekt me-chanizmusai révén közvetítõdik. A csa-lád, iskola, egyház intézményei ebben amegközelítésben egy indirekt, értékát-adással is jellemezhetõk a kifejezetten erre a célra szervezõdõ, szándékolt iden-titásformáláson kívül. A közvetítésben atömegkommunikációs eszközök szerepekorszakonként eltérõ volt.3

A dualizmus korában igen hangsú-lyos volt az oktatás keretében történõ tudatos, szándékolt világképformálás, ér-tékátadás, amely két fõ eszköz révén va-lósult meg: egyrészt az iskolai nyelv, más-részt a nemzeti kánon intézményesítéseés továbbítása által. Ez utóbbi fõként azirodalom, történelem és földrajz tárgyakoktatása során bontakozott ki, a domi-náns modell a politikai nemzet lévén.

A család és az iskola szerepe mellett aszemélyes tapasztalatok, élmények szere-pének tulajdonít jelentõséget a könyv. Kiemeli az 1848-as szabadságharc és amillenniumi ünnepségsorozat identitás-formáló hatását. A nemzet felé fordulásbizonyítékait a képzõmûvészetekben, iro-dalomban, történelmi, néprajzi írásokbanegyaránt fellelhetõ példái révén hozzaközelebb az olvasóhoz a szerzõ, ezzel

mû és világa

87

egyrészt mintegy eligazodást kínál azegyes irányzatok között, másrészt fokozzaa mû olvasmányosságát.

A dualizmus korában a formális ésnem formális szocializációs ágensek általközvetített „valóságok” összhangban vol-tak egymással. „Az igazi törésvonal csaka korszak utolsó két évtizedében kezdettláthatóvá válni, amikor kiderült, hogy amagyar nemzet államnemzeti és kul-túrnemzeti elemekbõl épített politikaikonstrukciója nem bírja el a modernizáci-óval, polgárosodással, állampolgári ön-szervezõdésekkel, a nemzeti kisebbségekalternatív felfogásával járó nyomásokat,és a politikai rendszer nem képes a konf-liktusok kezelését biztosító megújulásra.”(62.) Míg a korszak elsõ részében konflik-tusmentesen megfért egymás mellett atársadalmi gyakorlatban a politikai és akultúrnemzet koncepció, addig 1875 utánmegnõtt azok aránya, akik nem fogadtákel a politikai nemzet definíciót, a kisebb-ségek integrációjára sem volt alkalmas ez a megközelítés. Ahogyan az idézettszövegrészbõl kiderül, a változások hátte-rében polgárosodási, modernizációs fo-lyamatok álltak, amelyek szétfeszítették anemzetrõl való gondolkodás addigi kere-teit. Ezek a változások radikalizálódáshozis vezettek: fokozódó etnikai és társadal-mi konfliktusok, zsidóellenesség jelle-mezte az ezerkilencszázas évek elejét.

Az 1919 és 1945 közötti idõszak iden-titáspolitikája azon a felismerésen ala-pult, hogy a nemzetfogalom és a nemzetiszocializáció rendszere újrafogalmazásraszorul. A trianoni békeszerzõdés nyománkialakuló geopolitikai helyzet a nemzet-tudatra is jelentõs hatást gyakorolt. Az or-szág területének jelentõs csökkenésévelegyrészt a korábbi nemzeti identitástudathelyett egyre inkább egy kisnemzettudatválik dominánssá, másrészt nemzeti sérelmek és más nemzetekkel szembeniellenséges érzület jellemzi a közgondol-kodást. Erre a politikai elit válasza a ke-resztény nemzeti ideológia, amelynekkritikájából kiindulva a kulturális elitmegfogalmazza a népiek ideológiáját(77.).

A továbbiakban megismerkedhetünka domináns keresztény nemzeti ideológiasajátosságaival, különös tekintettel anti-szemitizmusára, illetve képet alkotha-tunk a népi írók ideológiájáról. A szerzõ a

két ideológia közös elemeire – a kultúr-nemzet-koncepcióra és az antiszemitiz-musra – is rávilágít. Ebben az idõszakbana formális szocializáció mellett a hétköz-napi gyakorlatba is igen erõteljesen „be-nyomul” a nemzeti tematika. Az elcsatoltterületek visszaszerzésére társadalmimozgalom szervezõdik. A formális szoci-alizációs keretek kibõvültek a levente intézménnyel, illetve a cserkészmozga-lommal. A közoktatási rendszer deklaráltcélja volt az elcsatolások következtébensérelmeket szenvedett nemzeti önazonos-ság-tudat revíziója. A modernizációs be-ruházásokkal párhuzamosan az iskolábanközvetített tartalom is módosult: a segéd-anyagok a korábbinál nagyobb hangsúlytfektettek az állam és az egyház összekap-csolódására, és kikerült a korábbi idõszakegyik ünnepe, az 1848-as szabadságharc.

A két világháború közötti korszak ko-herens volt a nemzeti tematika szem-pontjából: mind a formális, mind a nemformális szocializációs ágensek intenzívértékátadó funkciót töltöttek be, egymás-sal egybehangzó valóságképeket közvetít-ve. A második világháború azonban„nemcsak a nemzeti kérdésekre keresettpolitikai válasz látványos csõdje volt, ha-nem az újabb nemzeti problémák [...] for-rása is” (103.).

A második világháborút követõ elsõévekben egy rövid idõre felcsillan a de-mokratikus tematika kialakulásának re-ménye, amely iránt mind a politikai,mind a kulturális elitek elkötelezettnektûntek. Már a korszak kezdetétõl a kom-munista párt igyekszik kisajátítani a do-mináns szerepet mind az ideológiai,mind az intézményi síkon történõ azo-nosságtudat-formálásban. Felszámoltákaz ifjúsági szervezeteket, amelyek közülhárom át-, illetve újjáalakuló szervezetidentitásformáló funkcióját tartja kieme-lendõnek a szerzõ: a népi kollégisták, acserkészek, illetve az úttörõk mozgalmát.A társadalmi részvétel minden generációszámára a központosított módon szerve-zett versenyek keretében válik lehetõvé –ahogyan ez más szocialista rezsimekben,így Romániában4 is tapasztalható volt, alakosság tanulmányi, munka-, kultúr- éssportversenyeken ve(hete)tt részt.

A pártállami periódusban több alap-tematika „felfüggesztõdött”, Magyaror-szágon a két világháború közötti nemzeti88

2012/2

tematika jellemzõi hibernálódtak, írja aszerzõ, és az 1989-es rendszerváltás nyo-mán váltak újra aktuálissá.

A pártállami korszak alaptematikájakommunista vagy pártállam-nemzeti tematikaként aposztrofálódik. Ez a teljesmegújulás szükségességének jegyében indul. A kemény diktatúraként jellemez-hetõ Rákosi- és a puhuló rezsimként leír-ható Kádár-rendszer között „az 1956-osforradalom [...] a hatalomgyakorlás mód-szereiben jelentett választóvonalat”(119.). Az említett rezsimeknek megfelelõszocializációs modelleket a szerzõ konf-liktustagadó, illetve konfliktuskerülõ mo-dellekként definiálja. Amíg Romániábanmind a Gheorghiu-Dej-, mind a Ceau-ºescu-korszakban igen erõs volt a politikanemzeti identitást erõsítõ jellege, addigMagyarországon mindkét korszakban azinternacionalizmus képezi a nemzetfelfo-gások közös elemeinek egyikét.

Ezekben a korszakokban is sorra veszia kötet a formális és nem formális szocia-lizációs mechanizmusok, szereplõk, in-tézmények mûködését. A Rákosi-éra határozott, tudatos identitásformálószándékkal lép fel, új ünnepek váltják arégieket a repertoárban, a párt által ellen-õrzött módon, természetesen egybehang-zó tartalmakkal folyik az intézményes ér-tékátadás az iskolában, a szervezetekbenés a médiában. A szerzõ az olvasó elé tárja az egyes ünnepek ismertségét mérõkutatási eredményeket és a tankönyvektartalomelemzésével foglalkozó empiri-kus anyagokat. Ezek az adatok egyfelõlempirikusan alátámasztják az elemzést,másfelõl bizonyítják, hogy a könyvhosszú és alapos gyûjtési, feldolgozási ésérlelõdési folyamat kiforrott eredménye.

A Kádár-érában már a hatvanas évek-tõl lehetõvé vált a politikai oktatási rend-szeren belül a dominánstól eltérõ véle-mények kifejezésre juttatása. Az ifjúságszocialista nevelését célzó intézkedések akorábbi direkt helyett egyre inkább indi-rekt formát öltöttek.5

A Kádár-rendszerben, mint ahogymás szocialista társadalmakban, egyre in-kább eltávolodik egymástól a hivatalosanközvetített domináns ideológiai diskur-zus és a társadalmi gyakorlat. Ezzel az el-távolodással az is együtt jár(hatot)t, hogyaz egyes szocializációs ágensek által köz-vetített valóságértelmezések nem konver-

gáltak. A Kádár-rendszert viszont példáula Ceauºescu-rendszernél sokkal inkábbjellemezte a szocializmus látszatánakfenntartása.

A hetvenes évek végére a kisiskolástankönyvekbõl egyre inkább kivonul apolitika. A médiában megjelenik mind adomináns ideológia, mind a közvéle-mény szolgálatának kettõssége. Az egy-mással divergáló valóságértelmezések, illetve a rendszer felpuhulása oda veze-tett, hogy a nyolcvanas évekre a kommu-nista alaptematika erodálódik, illetvedizol-válódik. Ezzel párhuzamosan anyolcvanas évek második felében meg-történnek a rendszerváltás elõkészületei,megalakulnak a lebonyolításban szerepetvállaló szervezetek. A szerzõ szerint arendszerváltás ambivalens hangulatához,a bársonyos forradalmat követõ csaló-dottsághoz a demokratikus tapasztalatokhiánya is hozzájárult.

Részben az értelmiség közvetítõ sze-repe szempontjából, részben pedig a márjelzett fellazulási és megkettõzõdési fo-lyamatok szempontjából a könyv a Ká-dár-korszak négy szakaszát különböztetimeg, így „a forradalom utáni restaurációidõszakát (1956 és 1958 között), a kádár-izmus konszolidációját (1959 és 1963 kö-zött), a kádári kultúrpolitika kiépülését(1964 és 1972 között) és a leépülését(1973 és 1989 között)” (139.).

A pártállami korszak elsõ szakaszá-ban, az ötvenes években az irodalmi írás-termelést a cenzúra korlátozta. A hatvanasévek elején a nyugati kultúra befogadásá-val sokszínûbbé kezdett válni a kulturálisélet. A hatvanas évek második felétõl márlehetõvé vált a hivatalos, domináns ideo-lógiától eltérõ vélemény jelzése is. Ekkorindult újra a szociológiaoktatás (akárcsakRomániában egy rövid idõre6), és jötteklétre azok a kutatóintézetek, amelyek anemzeti identitást célzó kutatásokat isszép számmal végeztek. Az irodalom és atársadalomtudományok közvetítõ szerepéta szerzõ szavaival élve egyre inkább az ütközõzóna funkció veszi át. Végül a rend-szerváltás elõtti idõszakban a viták már in-kább a második nyilvánosságban zajlottak,de a nemzetrõl való gondolkodás az elsõnyilvánosságban is lehetséges volt. Arendszer dizolválódásában „a nemzetiproblematika alternatív tematizációi sze-repet játszottak” (149.).

mû és világa

89

A rendszerváltás után kezdõdik a har-madik nagy korszak a nemzeti tematikaszempontjából. A változások közepette azállampolgároknak egyrészt újra kellett ta-nulniuk a társadalomban való eligazodástsegítõ mintákat. Másrészt olyan kapasz-kodókra volt szükség, amelyek biztosítjáka folytonosságot a változó környezetben.Újraéled a pártállami idõszakban hiber-nálódott nemzeti tematika, és ahogyan akét világháború között, úgy 1989 után is a folytonosságot biztosító kapaszkodólehet a nemzeti identitás, amely a magasorán szintén újrafogalmazásokon mehetkeresztül. A nyolcvanas években erõsö-dik a kultúrnemzet-koncepció, ennek je-lei a (Kárpát-medencei) társadalomtudo-mányi kutatások finanszírozásában ismegmutatkoztak. A nemzeti érzület sajá-tosságainál fogva könnyedén válhat bizo-nyos társadalmi, politikai intézkedéseketelkendõzõ eszközzé a politikai szereplõkkezében. Erre a huszadik század is szépszámmal szolgáltat példákat.

Szocializációs nézõpontból a rend-szerváltás különbözõképpen érintette azegyes generációkat. A szerzõt foglalkoz-tatják azok a nehézségek, amelyekkelszembe kellett néznie a felnõtt lakosság-nak az új rendszerben való eligazodás so-rán. Ezek között említhetõ az önmeghatá-rozás és a változások percepciójánakösszefüggése.7

A rendszerváltás utáni elsõ idõszakota két világháború közötti nemzeti temati-ka újjáéledése jellemezte, a nyilvános dis-kurzusokban erõsödött a politikai indítta-tású antiszemitizmus, és hangsúlyosabbávált a cigányellenesség. Az elõbbivel kap-csolatban a nyilvánosságban kibontakozóvitákról is képet alkothatunk.

A pártállami rendszerhez való vi-szony átértékelõdik. Arról, hogy milyenméretekben érintette közvetlenül a lakos-ságot az elõzõ rendszer politikai intéz-ményrendszere, hogyan értékelõdött át,nemcsak a nosztalgia tanúskodik, hanempéldául a párttagok arányának „változá-sa” is a visszaemlékezésekben.8

Ahogyan arról már szó volt, a könyva nemzeti dimenziót tekinti a politikai törésvonalnak, a pártok és szavazóik kö-zötti megosztottság fõ választóvonalának.A szerzõ vizsgálja, hogy a negyedik kor-szakban a Fidesz hogyan reagálja le mégliberálisként a rendszerváltás utáni elsõ

idõszakban kormányzó MDF kultúr-nemzet-koncepcióval kapcsolatos meg-nyilvánulásait: kifogásolja mind a 15 mil-lió magyar miniszterelnökségét, mind atrianoni békeszerzõdés emlékére történõegyperces néma megemlékezést a par-lamentben.9

A rendszerváltás utáni idõszak egyikjellemzõje, hogy a nemzeti kérdésekkelvaló foglalkozásnak nem voltak közel-múltbeli hagyományai. A jobboldali pár-tok tudatosan és határozottan kezdemé-nyezték az errõl szóló, nem konfliktus-mentes politizálást, a többi párt pedig lát-ványosan nem rendelkezett ebben a kér-désben kikristályosodott stratégiával. Akultúrnemzeti és államnemzeti koncep-ció versengett egymással.

A negyedik politikai korszak a Fideszkormányra kerülésével veszi kezdetét, ésa 2006-os választásokig tart. Ez a fejezetmaguknak a forrásoknak a természetébenis különbözik az elõzõektõl. Fõként azelektronikus médiában megjelent beszé-dek, nyilatkozatok stb. elemzése révén tá-rul az olvasó elé az 1998 és 2006 közöttinemzeti tematika.

A szerzõ a Fidesz nagy újításának tekinti a tömegrendezvények identitás-formálásban betöltött szerepét. A szocia-lizáció további nem formális eszközei azebben az idõszakban elkészülõ identitástémájú filmek is. Három intézményt emelki Szabó Ildikó mint a térfoglalás példáit:a Nemzeti Színházat, a Millenáris Parkotés a Terror Házát. Ezekrõl az intézmé-nyekrõl, a Fidesz pártrendezvényeirõl, akokárdamozgalomról mint saját politikaiszimbólumok megteremtésének folyama-tairól kaphatunk képet.

A 2002-es választásokig a Fidesz diskurzusai szerint a nemzethez a jobbol-dali érzelmû magyar állampolgárok és ahatáron túli magyarok tartoztak. 2003után orientációváltás kezdõdik: a Fideszbevonja a nemzetbe az addig abból kima-radt részeket is, ezzel párhuzamosan pedig kevésbé lesznek hangsúlyosak azaddig explicitebben használt nemzeti szí-nek. Orbán Viktor beszédei alapján aszerzõ az érzelmekre gyakorolt hatástemeli ki mint identitásformáló eszközt.Szembeállítja a parlamenti politizálást ésa szervezett rendezvényeken történõ po-litizálást. Kimutatja, hogy a Fidesz vezéreaz utóbbit gyakorolja. A 2002-es választá-90

2012/2

sok elvesztése után változások következ-tek be a párt határon túli magyarokhozvaló viszonyában is. Míg 1998 és 2002között a Fidesz nem látta elérkezettnek azidõt a kettõs állampolgársággal való fog-lalkozásra, mintegy ezt helyettesítendõ a státustörvényben biztosított módonpróbálta rendezni a nemzethez tartozásjogi kereteit, addig a 2004-es népszavazáselõtt már határozottan kiállt a kettõs állampolgárságról szóló jogszabályalko-tás mellett. A népszavazást megelõzõkampány kommunikációjából az is kiol-vasható, hogy a párt több értelemben iserõforrásnak tekinti a határon túli magyarpolgárokat.

A szerzõ a kommunikáció és a gya-korlat közötti ellentmondásra is rávilágít:míg a Fidesz kommunikációjában fõkéntaz alulról szervezõdõ mozgalmak jelen-nek meg, addig ezek központosított mó-don, irányítottan jöttek létre („megbeszé-lés”, „nemzeti konzultáció”, „nemzetiösszefogás”).

A szerzõ idézetekkel gazdagon doku-mentálja a Fidesz által forgalmazott ellen-ségképrõl szóló kommunikációt. A ma-gyar nemzet koncepciójának 2003 utánikiterjesztésével párhuzamosan a párt re-torikájában, a szolidaritás ösztönzésébena baloldali politikai szereplõk „nemzetel-lenessége”, az országot „kiárusító” szán-déka, a rendszerváltás elõtti bûnök „örök-sége” szolgálnak az ellenségkép megfor-málásának alapvetõ mozzanataiként.Szintén a nemzet kiterjesztésének perió-dusában a párt által közvetített ideológiahangsúlyosan nyitott a baloldali értékekirányába. Ehhez szükséges volt a „balol-dali állampolgárok” és a „baloldali kor-mány” szétválasztása. A baloldali értékekbevonására és használatára példaként aFidesz által kezdeményezett nemzeti pe-tíció szolgál a könyvben.

A státustörvény és a kettõs állampol-gárságról szóló népszavazás révén a vá-lasztásokon kívül is felerõsödött a nemze-ti tematika választóvonal funkciója.10 Akettõs állampolgárságról szóló népszava-zás kampánya tehát a baloldalt is arrakésztette, hogy tematizálja a nemzeti te-matikát, a népszavazást követõen pedigmintegy kárpótlásként a határon túli ma-gyarokat érintõ új kormányzati intézkedé-seket hozzon.

A szerzõ összehasonlítja a népszava-zási kampányban a baloldali és jobbolda-li diskurzusokat. A baloldali politikai sze-replõk megnyilvánulásait rövidnek, köz-vetettnek és racionálisabbnak írja le, míga Fidesz közvetlenül szólította meg az állampolgárokat, és inkább „az érzelmielemek domináltak” (258.). A racionálisérvre példaként a határon túli magyarokáttelepedésével való riogatás szolgált, mi-közben kutatási eredmények azt mutat-ták, hogy az áttelepedni szándékozók ará-nya például Erdélybõl 7%, akik fõleg azaktív korúak közül kerülnek ki. Az érzel-mekre apelláló érvekre példa, hogy ajobboldali diskurzusban az igennel sza-vazás „nem egyszerûen hazafias köteles-ség”, „erkölcsi döntés” (260.). A kétfélediskurzust Orbán Viktor szembe állítottaegymással a kampányfinisben, mozgósítóeszközként.

A baloldal nemzethez való viszonyá-nak megváltozása Medgyessy Péterig ve-zethetõ vissza, de határozott tematizálásaGyurcsány Ferenchez köthetõ. „A nép-szavazással a nemzeti tematika kapcsánelõtérbe került egy másik alaptematika: ademokratikus alaptematika is.” (263.) Aszerzõ elemzi Gyurcsány és Orbánországértékelõ beszédeit, hogy a nemzet-fogalmakban meghúzódó különbségekrerávilágíthasson.

A rendszerváltás után tehát a nemze-ti tematika igen fontos választóvonal sze-repét töltötte be. A Fidesz kormányzásaután 2003 számít fordulópontnak: addiga jobboldali emberek, azután minden állampolgár beletartozott a nemzetbe. Az1998 utáni idõszak gazdagnak számít anemzeti identitást formáló tényezõk, in-tézmények, rendezvények, szimbólumokszempontjából.

„A nemzeti tematika rendszerváltásutáni történetében a népszavazással elõ-ször lett egy nemzeti tematizáció – a ket-tõs állampolgárság kérdése – nyíltan ésönállóan a pártok közötti versengés tár-gya [...] A politikai tét olyan nagy volt,hogy a jobboldal nemzeti tematikája el-lenében formálódni kezdett a másik pó-luson is a nemzeti tematika.” (269.) Ez-zel párhuzamosan a népszavazást köve-tõen a kormányoldalon a demokratikusalaptematika tudatos forgalmazása vettekezdetét. mû és világa

91

A politikai szocializáció modelljeirõl

A könyv harmadik nagy fejezete anemzeti tematika és a politikai szocializá-ció összekapcsolásáról szól. A nyugatidemokráciák szocializációs modelljeievolutívként, a közép-európaiakéirevolutívként definiálódnak. Az összeha-sonlító elemzések bizonyítják, hogy arendszerek hasonlósága a szocializációtis befolyásolta. „A modellek sajátosságaiközött találunk olyanokat, amelyek mé-lyen gyökereznek a pártállami korszakotmegelõzõ idõszakokban. Ilyen több or-szágban az alattvalói politikai kultúra hagyománya, a politikához való aszim-metrikus viszony, a politikai konverzió, apolitikai autarchia hagyománya és a ki-sebbségi identitás kifejezésének politikaikorlátozása. Emellett találunk olyat is,amely egyértelmûen a pártállami idõ-szakhoz kötõdik. Ilyen a kettõs politikaiszocializáció, amelyet a formális és az in-formális politikai szocializáció kettõsségeés a közöttük levõ törés jellemez.” (275.)A fejezet elsõ része ezeket a közös eleme-ket veszi számba.

A közös elemek mellett vannak olyansajátosságok, amelyek kifejezetten a ma-gyarországi viszonyokra jellemzõek:ilyenként említhetõ, hogy az 1956-os for-radalom elõtt a konfliktustagadó, azt kö-vetõen pedig a konfliktuskerülõ politikaiszocializáció volt domináns. Magyar sajá-tosság a korszak vége felé egyre inkábbfellazuló, látszatszocializmusként aposzt-rofálható késõ kádári rendszer.

A rendszerváltás nyomán került fel-színre, hogy a nemzeti és állampolgáriidentitás fölött, illetve a szocializációs in-tézmények szerepérõl nincs konszenzus.„Így az elsõ években szocializációs vá-kuum jött létre.” (283.) A rendszerváltásután szocializálódott generációknak bizo-nyára szerteágazó tapasztalataik vannakpéldául arról, hogyan próbált a természe-ténél fogva rugalmatlan oktatási rendszeralkalmazkodni a változásokhoz, illetve aszemélyi kontinuitással jellemezhetõ is-kolák hogyan tettek kísérletet olyan min-ták közvetítésére, amelyekrõl nem voltsaját gyakorlati tapasztalatuk. A lehetsé-ges forgatókönyvek egyike az, hogy a csa-lád az iskolára hárítja a politikai szociali-záció feladatát, amely a maga során mint-egy elkerülendõ az esetleges bizonytalan-

sági tényezõket, potenciális kudarcokat,konfliktusokat, szintén kihátrál a nemproblémamentes teendõ elõl. Megnõ arendszerváltás után kibontakozó civil tár-sadalmi intézmények szerepe, amelyekszintén igen szerény mértékben töltik beezt a funkciót.

A szerzõ szerint a nemzeti tematikadirekt szocializációban való forgalmazá-sára a jobboldali pártok bizonyultak aleginkább hatékonynak. A Fidesz volt alegsikeresebb a fiatal nemzedékek meg-szólításában. Ez utóbbi kulcsa egyrészt apárt kommunikációjában, másrészt a fia-talok elvárásaiban keresendõ.

Míg a nyugati demokráciák konfliktus-kihordó szocializációval jellemezhetõk,addig a rendszerváltás utáni magyarorszá-gi modellt fragmentáltként definiálja aszerzõ. Az elõbbi modellben nem válik elegymástól a nemzeti és az állampolgári tematika, nem képezik egymás konkuren-ciáját, ugyanakkor fontos szerepet kap azifjúságpolitika és az ifjúságkutatás. „Amodell legfontosabb diszkurzív tényezõjea demokratikus, illetve az európai alapte-matika.” (292.) A fragmentált modellbena fenti jellemzõk nem vagy csak korláto-zottan érvényesek. A szocializáló intéz-mények nem állnak össze egy modellé. Afragmentáltság értelmezésében a szerzõaz individualizációs folyamatokat, a fo-gyasztás megváltozását is említi.

Minden idõszakban különös jelentõ-ségû az irodalom, a földrajz és a történe-lem oktatása a nemzeti identitás formálá-sa szempontjából. A rendszerváltás utána történelem közvetítésének fontosságamegváltozik, a tanárok mozgásterének kiszélesedésével, illetve az identitásfor-málásra alkalmat biztosító megemlékezé-sek átalakulásával párhuzamosan.

A nemzeti és állampolgári szocializá-ció egymástól független voltát az átadás-ban szerepet játszó intézmények külön-bözõsége is érzékelteti. Az elõbbi döntõ-en iskolán kívüli, az utóbbi dominánsaniskolán belüli mintaközvetítéssel jelle-mezhetõ a szerzõ szerint. Kutatási ered-mények támasztják alá, hogy a különbözõnemzetkoncepciók elfogadásával másnemzetekkel kapcsolatban más-más atti-tûdök járnak együtt: így az államnemzet-koncepció toleránsabb attitûddel, akultúrnemzet-koncepció intoleránsabb at-titûddel társul. Mivel a nemzeti tematikát92

2012/2

Magyarországon „egy politikai párt vezeti,amelynek identitáspolitikája támogatói táborának növelését szolgálja, a nem for-mális szocializációban szerepet játszónemzeti tematika szükségszerûen vezet akonfliktusok élezõdéséhez” (307.).

Következtetések helyettAz egyes fejezeteket lezáró következte-

téseket kiegészítendõ, az olvasottak elhe-lyezésében az utolsó összegzõ fejezet iga-zítja útba az olvasót. A könyv végigköve-ti a nemzeti tematika újrafogalmazásait avizsgált 139 év során. A viharos esemé-nyekben gazdag huszadik században anemzeti tematika biztosíthatta a folyto-nosságot, a kapaszkodót a közösségheztartozásban, ezért stabilizáló funkcióttölthetett be. A nemzeti tematikának igenfontos szerepe volt bizonyos társadalmicsoportok választóvonalaként, illetve pár-tok politikai tõkekovácsoló eszközeként,fõként az 1989-es rendszerváltás után, vé-li Szabó Ildikó. A pártok között meghúzó-dó alapvetõ különbségeket a nemzeti te-matika szempontjából a következõk képe-zik: a határon túli magyarok státusánakjogi szabályozása, a nemzet fogalmánakmeghatározása és a hozzá tartozó csopor-tok definiálása, a nemzeti és parlamentilegitimáció egymáshoz való viszonya. Anemzeti szocializációt mint identitásfor-máló eszközt leginkább hatékonyan a Fi-desznek sikerült használnia. A formálisintézmények közül a legszembetûnõbbszocializációs deficittel az iskola jelle-mezhetõ. A nemzeti és a demokratikus te-matika egymástól függetlenné váltak.

A könyv mind szerkezeti, mind tartal-mi szempontból követhetõ, közérthetõ,nyelvezete világos. Tehát ajánlott olvas-mány a téma iránt érdeklõdõknek. Szép-irodalmi, társadalomtörténeti, politika-történeti kiegészítések, empirikus ered-mények teszik olvasmányossá, dokumen-tálttá. Szabó Ildikó sikeresen ötvözi többtársadalomtudomány elméleti és mód-

szertani apparátusát. A könyv hasznosolvasmányként szolgál a közélet iránt ér-deklõdõ határon túl élõ magyarok számá-ra is, ugyanis 139 évre visszatekintve ér-telmezi az egyes periódusok kormányza-tainak nemzetpolitikáját, illetve nemzet-diskurzusát. Mégis úgy gondolom, hogy aszerzõ leginkább a társadalomtudomány-ok mûvelõinek szánja ezt a könyvét, aki-ket további gondolkodásra invitál.

A szerzõ nehéz fába vágta a fejszéjét.Egyrészt azáltal, hogy olyan témával fog-lalkozik, amely ebben a megközelítésbennem kutatott: az alaptematika fogalom-körének bevezetése, a nemzeti tematikaés a politikai szocializáció összekapcsolá-sa újításnak számít. Másrészt azáltal,hogy a közelmúlt eseményeinek tágabbkontextusba helyezésével is foglalkozik,politikailag érzékenységeket sérthet. Akönyv kiindulópontul szolgálhat a kuta-tók számára ahhoz, hogy elemezzék, ér-telmezzék, milyen például határon túlimagyar szemszögbõl a nemzetpolitikapercepciója. Különösen aktuális a politi-ka és identitás kapcsolatának témaköreabban a periódusban, amikor könnyítetteljárással megszerezhetõ a magyar állam-polgárság, illetve amikor a határon túlimagyarok anyaországi szavazati jogárólszóló politikai viták folyamatban vannak.

A felhasznált irodalomban felsoroltrecenziók tartalmából arra a következte-tésre juthatunk, hogy a témával foglalkozókutatók körében beindulni látszik több, aszerzõ definícióit, értelmezéseit konstruk-tívan vitató szakmai párbeszéd. Ide sorol-hatók az alaptematikák egymáshoz valóviszonyáról szóló kérdések, illetve azegyes társadalmakra és korszakokra jel-lemzõ szocializációtípusok közötti kap-csolat továbbgondolásának lehetõségei(Sík 2010). Bízom benne, hogy az erdélyimagyar szakmai, illetve közéletben szin-tén generál vitákat a könyv.

Sólyom Andrea

mû és világa

93

JEGYZETEK1. Ide tartoznak a nem intézményes szemtõl szembeni kapcsolatok, kulturális tényezõk, diszkurzívtényezõk, tapasztalatok, élmények, amelyek tudáselemeket és mentalitáselemeket kínálnak (24–26.).2. „Alaptematikáknak azokat a történelmileg építkezõ és a nyilvános kommunikációban kidolgozódó,nagy integratív erõvel rendelkezõ témaegyütteseket nevezem, amelyek (a) folyamatosan értelmezik amakroközösségek tagjainak egymáshoz való viszonyát, és (b) identitásukon keresztül próbálják õketbevonni a közösségi, illetve a politikai színtérre. Az alaptematikák a politikai közbeszéd jól elkülö-níthetõ, strukturált témaegyüttesei.” (31.)

3. „E hosszan elnyúló folyamat elsõ szakasza az írott sajtó tömegessé válása volt. A másodi szakaszta két világháború közötti idõszakra tehetjük, amikor a rádió elterjedt. A harmadik szakasz a televízióáltalánossá válásával kezdõdött a második világháború után.” (57.)4. Errõl lásd például Gagyi József A krízis éve a Székelyföldön – 1949 címû könyvét, Hunya Gábor etal. Románia 1944–1990 címû munkáját.5. A gyerekek „politikai személyiségük alapjainak kiépülése során tanultak meg úgy azonosulni arendszerrel, hogy közben ne azonosuljanak (vagy ne teljesen azonosuljanak) vele.” (133.)6. Errõl bõvebben lásd például Maria Larionescu tanulmányát a romániai szociológia történetérõl ,valamint Kiss Tamás és a recenzens hasonló témájú munkáját.7. Azaz a nyertesek és a vesztesek különbözõképpen ítélik meg a társadalmi változások igazságosvagy igazságtalan voltát.8. „A Medián 1992 és 1994 közötti felmérései szerint a megkérdezettek 13%-a volt valamikor tagja akommunista pártnak. Érdekes módon ez az arány 1997-ben (amikor már az MSZP és az SZDSZ voltkormányon) 17 %-ra nõtt. (Az MDP-nek fénykorában is csak a felnõtt lakosság 11 %-a volt a tagja; azMSZMP-nek pedig 1988-ban csak a felnõttek 9 %-a fizetett tagdíjat.)” (192.)9. „A Trianon-fóbia vagy az olyan kijelentések, hogy a miniszterelnökünk lélekben 15 millió magyarminiszterelnöke akar lenni, vagy hogy a magyar kisebbségekhez való viszony szerint fogjuk alakíta-ni kapcsolatainkat külföldi partnereinkkel, mind-mind olyan szimbolikus gesztus, amely semmilyengyakorlati haszonnal nem jár, ellenben annál több kárt okoz.” (Rockenbauer – Vágvölgyi 1991, idéziSzabó 2009, 196.)10. „Nem a nemzettel kapcsolatos kérdések nyitottsága, hanem a politikai tét nagysága vezetett vé-gül oda, hogy a kettõs állampolgárság ügye kapcsán a nemzeti tematika – a rendszerváltás óta elõször– kétpólusúvá lett. Ugyancsak a politikai tét nagyságával magyarázhatjuk, hogy erõsödött az MSZPnemzeti diskurzusa is.” (250.).

IRODALOMCsákó Mihály: Kutatásfejlesztés a politikai szocializációban. Szociológiai Szemle 2009. 2.Donáth Péter: A nemzeti tematika a magyarországi szocializációban. Iskolakultúra 2009. 10.Gagyi József: A krízis éve a Székelyföldön – 1949. Pro-Print, Csíkszereda, 2004.Hunya Gábor et al.: Románia 1944–1990. Gazdaság- és politikatörténet. Atlantisz, Bp., 1990.Kiss Tamás – Sólyom Andrea: A román szociológia a kilencvenes években. In: Kovács Éva (szerk.):Mi újság a kelet-közép-európai szociológiában? Regio Könyvek. Kalligram, 2002.Larionescu, Maria: The State of the Romanian Sociology since 1989. draft, Collegium Budapest, 2001. Larionescu, Maria: Observaþii asupra sociologiei româneºti din perioada de tranziþie. Romanian Jo-urnal of Political Science PolSci, 2003. 3. 1.Nagy Péter Tibor: Szocializáció és nemzet (Szabó Ildikó: Nemzet és szocializáció. A politika szerepeaz identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006. L’Harmattan Kiadó, Bp., 2009). Politika-tudományi Szemle 2009. 4Sík Domonkos: Recenzió „Szabó Ildikó: Nemzet és szocializáció – A politika szerepe az identitásokformálásában Magyarországon 1867–2006” címû könyvérõl. BUKSZ 2010. 2.Szabó Tibor: A nemzeti identitás dilemmái. Kritika 2011. 1–2.

94

2012/2