Sportközgazdaságtan Szöveggyűjtemény

Szerkesztette: Dénes Ferenc

Szerző: Dénes Ferenc

Lektorálta:

Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen

Kézirat lezárva: 2015. november 20.

ISBN

A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

3

Az idézett szöveg eredeti megjelenése:

• Nemzetközi sportfinanszírozás, 2007 január

• A magyar sportfinanszírozás helyzete, 2007 június

• Jelentés a magyar sportfinanszírozásról, 2009 június

• Sikerre ítélve. A Kanadai Magyar Hokiklub EBEL szereplésének társadalmi-gazdasági hatásainak előzetes becslése, 2013. március

A hivatkozások jegyzéke az eredeti tanulmányokban olvashatóak.

4

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 4

I. rész Elméleti keretek ............................................................................................................... 6

A sport tevékenységek finanszírozása .................................................................................... 7

A sport szervezet- és intézményrendszerének finanszírozása .............................................. 14

Magán vagy közösségi finanszírozás ................................................................................... 18

A sport és sportfinanszírozás elvei az Európa Unióban ....................................................... 20

Professzionális, elit, amatőr sport......................................................................................... 23

A sporttermelés hozzáadott értéke ....................................................................................... 28

II. rész Magyar sportfinanszírozása a XXI. század első évtizedében ........................................ 33

A sport közösségi finanszírozása .............................................................................................. 34

Kormányzati sporttámogatások ............................................................................................ 35

A kormányzati sporttámogatások dinamikája .................................................................. 37 A sporttámogatások szerkezete ........................................................................................ 39

Önkormányzati sporttámogatások ........................................................................................ 44

Az önkormányzati sportcélú kiadások dinamikája ........................................................... 44 Települési sajátosságok a sportkiadásokban .................................................................... 46 Az önkormányzatok költései a sport egyes területein ...................................................... 50

A közoktatási rendszer sport és testnevelés célú ráfordításai ............................................... 52

A sport finanszírozása magánforrásokból ................................................................................ 57

A háztartások sportköltése .................................................................................................... 57

Módszertani kérdések ....................................................................................................... 57 A háztartások sportkiadásainak dinamikája és szerkezete ............................................... 60

Sportkiadások és teljes sportköltés a háztartások költési szerkezetében .......................... 62

A vállalatok sportcélú kiadásai............................................................................................. 64

A magyar sport finanszírozása ................................................................................................. 66

Szervezeti rendszer és a támogatások a sporttevékenységek jellege szerint 2004-2007 között .................................................................................................................................... 71

Szervezet .......................................................................................................................... 71

5

Szabadidős sport ............................................................................................................... 75 Hivatásos sport ................................................................................................................. 76

Elit sport ........................................................................................................................... 79

Utánpótlás-nevelés ........................................................................................................... 82 Sportlétesítmények ........................................................................................................... 85

III. rész A sportfinanszírozás gyakorlati problémái .................................................................. 89

A 2009. évi állami sportköltségvetés értékelése ...................................................................... 90

Módszertani problémák ........................................................................................................ 90

Az ÖM sportköltségvetésének belső szerkezetének változása ............................................. 91

A versenysport közvetlen költségvetési támogatása ............................................................ 97

A versenysport közvetett költségvetési támogatása ........................................................... 100

Tendenciák ......................................................................................................................... 103

Támogatások rendje ........................................................................................................... 104

Sportfinanszírozás a szövetségek szintjén ............................................................................. 106

Sportszövetségek 2007. évi bevételei és kiadásai .............................................................. 106

Igények és jövőképek ......................................................................................................... 112

IV. rész A sportfinanszírozás változtatásának lehetséges irányai a század második dekádjában

................................................................................................................................................ 130

Feltételrendszer ..................................................................................................................... 131

Javasolt sportfinanszírozási modell ........................................................................................ 135

A költségvetési sportkiadások nagysága ............................................................................ 135

A költségvetési sportkiadások megoszlása......................................................................... 137

A költségvetési sportfinanszírozás rendje .......................................................................... 140

6

I. RÉSZ

ELMÉLETI KERETEK

7

A SPORT TEVÉKENYSÉGEK FINANSZÍROZÁSA

• Sportfinanszírozás alatt a következőkben a sporttevékenységek létrehozásához

szükséges (pénzügyi) erőforrások biztosítását értjük.

• A fejlett országok sportfinanszírozási gyakorlatát a következő dimenziókban elemzi a

sportgazdasági szakirodalom:

- Az egyéni sportolás és fizikai aktivitás finanszírozása

- A sport szervezetrendszerének finanszírozása

- A sport intézményrendszerének finanszírozása

• Sporttevékenységen – az Európai Sport Charta 2 cikke alapján – olyan fizikai

tevékenységet érünk, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi

erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű

versenyeken való eredmények elérése céljából. A modern társadalmakban ezt a

sporttevékenységet előállítják, azaz a sporttevékenység létrejöttéshez külső segítségre,

cserekapcsolatra van szükség (formális sport). Amennyiben a sporttevékenység

létrejöttéhez külső segítségre, cserekapcsolat kapcsolatra nincs szükség (informális

sport) – vízparti baráti fejelő mérkőzés, otthoni szobagimnasztika, egészségmegőrzés

célú séta, stb. –, ott finanszírozási probléma sem merül fel, ezért a továbbiakban nem

foglalkozunk részletesen vele.

• A sporttevékenység végzése olyan széles értelemben vett szolgáltatásként

értelmezendő, amelyben a szolgáltatás igénybevevői pénzt adnak azért, hogy a

sportolás létrejöjjön. A csere tárgya célja szerint a sportszolgáltatás lehet:

- Részvételi sport, ahol a csere tárgya a sportolás lehetősége, a sportban való

részvétel, azaz a fogyasztó azért ad pénzt, hogy a sporttevékenységet maga

végezhesse. A szakirodalom számos fogalommal írja le a jelenséget, amelyek

közül a leggyakrabban használtak: sport-for-all, szabadidős sport, rekreációs sport,

amatőr sport, mass (tömeg)sport.

8

- Látványsport, ahol a csere tárgya mások sportolásának megtekintése, azaz a

fogyasztó azért ad pénzt, hogy mások sportolásának látványát élvezhesse. A

fogalomhasználat erősen kötődik a sportgazdasági megközelítéshez, fontos, hogy

világos legyen: a látványsport fogalma a csere tárgyára utal, nem a látványosságra,

azaz akkor is lehet a csere tárgya mások sportolása iránti érdeklődés, ha az adott

esetben a látványosság elemeit akár nagyban is nélkülözi. A szakirodalomban a

jelenséget közönség vagy szórakoztatóipari sportként is szokás emlegetni.

• A sporttevékenység – legyen az részvételi vagy látvány – végzése erőforrásokat

igényel. Az erőforrások összegyűjtését, azaz a sporttevékenység finanszírozását a

következő egyenlet írja le:

Y=Ra+Rs+Rm+Rf+Rg+Rp, és Y≥∑Ci, ahol

- Y a sporttevékenység tulajdonosának a sporttevékenység előállításából származó

összes közvetlen bevétele

- Ra a sportolótól származó bevétel

- Rs a mások sportolását a sporttevékenység helyszínén megtekintő fogyasztóktól

származó bevétel

- Rm a sporttevékenység médiumokban való közvetítési díj

- Rf a vállalatok által az adott sporttevékenység marketingeszközként használatáért

fizetett díj

- Rg a sporttevékenység által generált járulékos bevételek

- Rp a sporttevékenység előállításának közösségi támogatása

- Ci a sporttevékenység előállításához szükséges egyik (i) költségtényező.

• Az informális sport esetében Y=0. A korábbi meghatározások alapján egyértelmű,

hogy az informális keretek között végzett sportolás esetében nincs cserekapcsolat, a

sportolók nem kerülnek kapcsolatba a sportpiaccal. Ebben az esetben a sportolásnak

gyakorlatilag nincsenek költségei, értelemszerűen erőforrásokra sincs szükség. Sok

9

esetben az informális sporttevékenységek végzéséhez is szükség van valamiféle térre,

eszközre – strand, park, fürdőnadrág, futócipő, fitness videokazetta, stb. –, és mint

látni fogjuk, ez egyáltalán nem elhanyagolható része a sport egészének, de ebben az

esetben a sporttevékenység végzéséhez közvetlen külső segítségre (szolgáltatásra)

nincs szükség.

• A sporttevékenység előállítását szolgáló bevételek alapján a következőképpen tudjuk

csoportosítani a sporttevékenységek finanszírozását

1. Informális sport

2. Magánfinanszírozású sport

2.1. Részvételi finanszírozás

2.2. Külső finanszírozású

2.2.1. Közönség

2.2.2. Vállalati

2.2.3. Média

2.2.4. Vegyes külső finanszírozás

2.3. Vegyes magánfinanszírozás

3. Közösségi finanszírozású sport

3.1. Állami

3.2. Önkormányzati

• Az informális sport esetében Y=0. A korábbi meghatározások alapján egyértelmű,

hogy az informális keretek között végzett sportolás esetében nincs cserekapcsolat, a

sportolók nem kerülnek kapcsolatba a sportpiaccal. Ebben az esetben a sportolásnak

gyakorlatilag nincsenek költségei, értelemszerűen erőforrásokra sincs szükség. Sok

esetben az informális sporttevékenységek végzéséhez is szükség van valamiféle térre,

eszközre – strand, park, fürdőnadrág, futócipő, fitness videokazetta, stb. –, és mint

10

látni fogjuk, ez egyáltalán nem elhanyagolható része a sport egészének, de ebben az

esetben a sporttevékenység végzéséhez közvetlen külső segítségre (szolgáltatásra)

nincs szükség.

• A magánfinanszírozású (Rprv=Ra+Rs+Rm+Rf+Rg) sport esetében Rprv>Rp., azaz a

sporttevékenység finanszírozásában a piaci szereplők által vállalt rész meghaladja a

közösségi támogatások mértékét.

- A magánfinanszírozás egyik alapesete a részvételi finanszírozás, ahol

Ra>Rs+Rm+Rf+Rg+Rp. Ebben az esetben a sportolók saját maguk finanszírozzák a

sportolásukat, a sporttevékenység tulajdonosának a sportolótól származó

jövedelme meghaladja az összes többi szereplőtől származó bevételek összességét.

A sportoló a sportszolgáltatást vásárolhatja belépőjegy, bérlet, egyesületi vagy

klub tagsági díj, stb. formájában. A részvételi sport klasszikus esete: Y=Ra, amikor

a sportszolgáltatónak kizárólag a sportolótól származik bevétele.

– A magánfinanszírozás másik alapesete a külső finanszírozás

Rs+Rm+Rf+Rg>Ra+Rp, amikor nem a sporttevékenységet végzők és nem is a

közösség finanszírozza a sportolást, hanem külső piaci szereplők: a közönségtől,

szponzoroktól és médiumoktól származó összbevétel meghaladja a sportoló által

fizetett és a közösségi támogatás együttes összegét. A magánfinanszírozású sport

sokféle lehet.

1. A klasszikus (korai) látványsportok közönség sportként értelmezhetők, ahol

Rs> Rm+Rf+Rg+Ra+Rp, azaz a közönségtől származó bevételek meghaladják a

minden más szereplőtől származó bevételek összességét.

2. Vállalati vagy marketingsportként határozhatjuk meg, amikor alapvetően a

vállalatok finanszírozzák a sporttevékenységét, Rf>Rs+Rm+Rg+Ra+Rp. Ezt

vagy belső (vállalati sportnapok, munkahelyi sport, stb.) vagy külső marketing

célokból teszik (adidas streetball, Predator Kupa, Nike streetfutball, stb.). Az

utóbbi időben terjed a kapcsolati tőke illetve a vállalati tulajdonosok egyéni

imázs-építési céllal való sportfinanszírozása (Abramovics-jelenség), amelynek

11

előterébe formálisan többnyire valamilyen vállalati szerződéses

kapcsolatrendszer áll. Hasonló okokból soroljuk ide a külső mecenatúra jellegű

sportfinanszírozást is.

3. Médiasportként értelmezzük azt a sportfinanszírozást, amikor a médiumoktól

származó bevételek (jogdíjak) meghaladják a minden más szereplőtől

származó bevételek összességét: Rm>Rs+Rf+Rg+Ra+Rp. Ebben az esetben a

sporttevékenysége immár kevéssé a sporthoz, mintsem a televíziós

műsorkészítéshez kötődik.

4. A modern sportban nem ritka, hogy bár a külső finanszírozás meghaladja a

részvételi magán- és a közösségi finanszírozás összességét, egyik külső

magánfinanszírozási forma sem dominál.

5. Vegyes magánfinanszírozásról akkor beszélünk, ha Rprv>Rp, de

Rs+Rm+Rf+Rg≤Ra+Rp, azaz a sportolók által a sporttevékenység előállításért

fizetett díjának összességében van súlya a közösségi finanszírozással

összevetve, csak ennek beszámításával haladják meg a magánfinanszírozó

befizetések a közösségi finanszírozást.

• A sporttevékenység közösségi finanszírozása esetében a közösségtől származó

bevételek meghaladják a magánfinanszírozást: Rprv<Rp. A közösség támogathatja a

sportolást a központi (állami) vagy a helyi (önkormányzati) keresztül. A

sporttevékenységek magán és közösségi finanszírozása helyes arányának,

egyensúlyának a megtalálása központi probléma nemcsak Magyarországon, hanem

számos európai országban.

• A sporttevékenység finanszírozásának főbb tendenciái, gyakorlati problémái és

elméleti dilemmái következőképen foglalhatók össze:

• A modern polgári sport kialakulásakor viszonylag egyszerű és áttekinthetőek voltak a

finanszírozási viszonyok. A részvételi sport kezdetben kölcsönösen egyértelműen

12

megfelelt a sportoló által finanszírozott sporttevékenységeknek, és tulajdonképpen a

mai napig is ez az alapja a szabadidős sportnak. A probléma kettős:

- A szabadidős-szórakozató ipar robbanás-szerű fejlődésével, különösen az a 70-es

években az Amerikai Egyesült Államokból elindult fitness mozgalom

térhódításával átalakult a részvételi sport – ennek szervezeti következményeit a

következőkben tárgyaljuk –, megjelent és fokozatosan teret nyert a külső

finanszírozás. A nagy tömegeket vonzó szabadidős sporttevékenységek környékén

megjelentek a reklámozók (utcai kosárlabda, futball, testépítés, kerékpározás, stb.),

a legnagyobb eseményeket pedig már a televízió is közvetíti (pl. városi

futóversenyek).

- A klasszikus neoliberális piacfelfogással szemben teret nyerő jóléti társadalom

felfogások egyre több kifogást emeltek, az ellen, hogy a sporttevékenység

szolgáltatásként való megszervezése és piactisztító árakon való áruba bocsátása

adott esetben jelentős tömegeket szorít ki a sportolásból. Egyes célcsoportok –

gyermekek, munkanélküliek és más hátrányos helyzetűek, stb. –

sporttevékenységek piacáról való kiszorulása számos társadalmi problémával

jár(hat), ezért erőteljesen vetődött fel a közösségi finanszírozás igénye.

• A látványsport körébe tartozó sporttevékenysége finanszírozása is jelentős változáson

ment keresztül a modern, polgári sport kialakulása óta. Nemcsak elméletben, de a

gyakorlatban is korábban a sportlátványosságra fogékony közönség szolgáltatta az

erőforrásokat a látványsporteseményekre (bemutatók, profi ökölvívó mérkőzések,

stb.). A sportesemények attrakciói igen gyorsan népszerűséget szereztek, ami korán

megmozgatta a reklámozni kívánó vállalatok fantáziáját. Az áttörést azonban a

televíziózás elterjedése – majd a napjainkban a kommunikáció forradalma – jelentette.

Manapság a kiemelkedő marketingmédiaértékkel bíró sporttevékenységek

finanszírozásában a médiumok és a szponzorok átvették a közönségtől a

főfinanszírozó szerepét, de egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a

szórakoztatási céllal megszervezett, de a kiemelkedő médiaértékkel nem rendelkező

13

látványsport-tevékenységek esetében továbbra is a közönségtől származó bevételek a

meghatározóak.

• A látványsportoknak alapvetően szórakoztatási céllal szerveződnek, tevékenységük

sokban hasonlít a más szolgáltató ágazatok működésére. Ezért például az Európai

Unió szabályozása az általános gazdasági tevékenységekkel azonos elbírálásban

részesítik azokat, és ahogy más gazdasági tevékenységek esetében is, így a

sportvállalkozások esetében is ellenzi a közösségi támogatást. Ugyanakkor a

látványsportoknak számos olyan nem szándékolt pozitív gazdasági hatásuk

(externália) van, amely növeli egy adott társadalom jólétét: példát mutatnak az

ifjúságnak, közösséget építenek, erősítik a nemzettudatot, a nagy események ösztönzik

a gazdasági növekedést, stb. amelyek ráadásul kevéssé piacosíthatóak.

• A sportolók szemszögéből is vizsgálhatók a sporttevékenységek és ezek

finanszírozása. Ha a sportoló a sportolásáért valamilyen jövedelemhez jut (bér,

jutalmak, pénzdíjak, stb.) illetve a sportoláshoz köthető bevételek (reklám-,

szponzorációs, médiabevételek, stb.) a jövedelemportfoliójában döntő, meghatározó

részt képviselnek, akkor hivatásos sportolóról beszélünk. Ha ezek a bevételek nem

meghatározóak (költségtérítések, nem pénzbeli díjak, stb.), vagy éppen a

sporttevékenység végzése pénzügyileg „negatív egyenlegűek” (és ez a tipikus), akkor

szabadidős sportolóról beszélünk. A sportolóhoz kapcsolódó fontos érték a

sportteljesítmény. A sportteljesítménynek vannak abszolút mértékei (rekordok), de

számít a relatív teljesítmény, például egy adott versenyen, versenyrendszerben elért

helyezés is. A kiugró sportteljesítményekre képes sportolókat elit (minőségi)

sportolóknak, az erre nem igazán képeseket amatőr sportolóknak nevezi a köznyelv.

• Vállalva a fogalom meghatározás bizonytalanságait, a sporttevékenység finanszírozása

– kiugró sportteljesítmény – sportolói jövedelem viszonyban három karakterisztikus

sporttípust különítünk el. Hivatásos (professzionális) sportnak hívjuk a külső

magánfinanszírozással, üzleti módon létrehozott látványsport tevékenységet. Elit

sportról beszélünk, ha a kiugró sportteljesítményt létrehozó sportoláshoz nem áll

14

elegendő külső magánfinanszírozás rendelkezésre. Ekkor vagy a sportolók maguk

fedezik a sportolásukat (klasszikus szabadidős sport) vagy mindez közfinanszírozásból

történik. Jelentőségét az adja, hogy a hagyományos olimpiai sportok esetén egyre

kevésbé lehetséges szabadidős státuszban kiugró sportteljesítményt elérni, ezért egyre

inkább hivatásos sportolók vannak jelen – többnyire közfinanszírozásból. Az amatőr

sport esetében a teljesítmények nem kiugróak, a finanszírozás alapja túlnyomóan a

részvételi finanszírozásból származik.

• A magyar sportban uralkodó közgondolkodás és az erre alapozott, a sportról szóló

2004. évi I. törvény azonban csak részben épít a sportgazdasági fogalomkörre, és

kevéssé konzekvens a sportteljesítmények leírásában. A törvény szövege a

szabadidősport mellet a versenysport fogalmát használja, amit azonban pontosan nem

definiál. Mivel a verseny többnyire a sport szerves része (egyes fogalom

meghatározások szerint lényegi eleme), így összemossa az alapvetően a sportolási

lehetőségeket biztosító üzleti és egyesületi szolgáltatásokat (szabadidős sport,

részvételi sport, sport for all), ahol a sportolók fizetnek a szolgáltatásokért, és a

látvány élvezetéért szervezett sportszolgáltatásokat (látványsport, szórakoztató sport),

ahol a sportolót, mint munkaerőt alkalmazzák és fizetik. A sporton belüli vitákban

aszerint változik a versenysportfogalmának tartalma, hogy a tevékenységi körök

szélesítéséről (a versenysport tágabb értelmezése) vagy a kiemelkedő eredmények

fontosságáról (szűk értelmezés) beszélnek.

A SPORT SZERVEZET- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK

FINANSZÍROZÁSA

• Az európai sportgyakorlat, annak szabályozása és finanszírozása a sport szervezeti

rendszerére is tekintettel van. A finanszírozást befolyásoló meghatározó tényező a

sportszolgáltatások előállítási módja és az ehhez rendelt sport működési (verseny-)

rendszerének felépítése.

15

• A modern sportban a sporttevékenységet külső segítséggel, szolgáltatásként szervezik

meg. Nagyon fontos annak vizsgálata, hogy maga a sporttevékenység milyen célból

történik. A célok alapján két fontos sportszolgáltatási típust lehet elkülöníteni.

- Egyesületi sport: A sportolás megszervezésének egyik fontos célja lehet a

sportolók hasznának a maximalizálása. A sportolás pénzügyi vonatkozásai itt

másodlagosak, ami a sportolásból származó profit érdekek elmaradását vagy

legfeljebb másodlagossá válását jelenti, de ez korántsem a „pénz nem számít” elvet

követi, hanem kiegyensúlyozott költségvetésre való törekvést.

– Üzleti sport: A sportolás megszervezése történhet kifejezetten a sporttevékenység,

a -rendezvény, -esemény tulajdonosának hasznának, leginkább pénzügyi

hasznának maximalizálása céljából. Ebben az esetben a sportolás pénzügyi

vonatkozásai az elsődlegesek, a sporttevékenység megszervezésének alapküldetése

a tulajdonosok profitszerzése. Természetesen versenygazdaságban ez csak

fogyasztói érték termelésével mehet végbe, azaz az üzleti sportban is kitüntetett

figyelmet kap a fogyasztó – mint sportoló, de úgy is mint közönség, szponzor,

televíziós társaság –, mert tőle származik a bevétel.

• A sporttevékenység előállítási módjából azonban közvetlenül nem következtethetünk a

sport szervezeti kereteire. A polgári sport kezdetén a részvételi sport tipikus formája

az azonos érdeklődésű sportolók sportegyesületbe szerveződése, a klubélet volt,

azonban az elmúlt másfél-két évtized fontos fejleménye, hogy a korábbi egyesületi

szerveződésű szabadidős sportot jelentős mértékben váltották fel az üzleti típusú

sportszolgáltatások. Szemléletes példája ennek a folyamatnak a tornaklubokból az

egyesületi testedzőket szinte teljesen kiszorító fitness klubok. Hasonlóképpen a

látványsportok esetében sem volt mindig egyértelmű a szervezeti forma, hiszen a

Bayern München labdarúgó csapata egyesületi formában is Európa egyik

legnépszerűbb, legeredményesebb, pénzügyileg kiegyensúlyozott, nyereséges

alakulata volt, míg a 90-es években számos tőzsdére bevonuló labdarúgó gazdasági

társaságnak egyáltalán nem sikerült visszaigazolni sem a sportbeli sikerre vonatkozó,

16

sem a hozamelvárásokat. Általánosságban – az előzőek figyelembevételével is –

elmondható, a sporttevékenységek előállítása mind a részvételi, mind a látványsportok

részpiacán az üzleti típusú sportszolgáltatások felé mozdult el, ma már felelős

sportpolitikusok és EU-tisztségviselők a sport egyesületi szerveződésének válságáról

beszélnek.

• A sporttevékenység megszervezésének egyszerű modelljében a sportolási lehetőséget

vagy látványosságot kínál az ez iránt érdeklődőknek. A modern sport fejlődése

azonban nagyon gyorsan elmozdult ettől a modelltől és létrehozta a versenyek,

bajnokságok rendszerét, amely egyrészt hatalmas lökést adott a sport fejlődésének,

népszerűségének és elterjedésének, másrészt az idők folyamán egyre inkább

megdrágította a sporttevékenységét végzését. A szervezetrendszer kiépülése, a

költségek és társadalmi hasznok megjelenése erőteljesen vetette fel a sport

magánfinanszírozásának részbeni kiváltását közösségi erőforrásokkal. A dilemmát a

következő tényezők okozzák

- A sportolásban és a sport versenyrendszerében rejlő társadalmi értékek

- A gyermekek sportolása és a tehetséggondozás társadalmi hatásai

- A sportlétesítmények mint infrastrukturális beruházások korlátozott megtérülése

• A sportrendszer kiépülésével nemcsak a sportolás közvetlen költségei nőttek (utazás,

bírók alkalmazása, szabályoknak való megfelelés, stb.), de a versenyrendszer

kiépítéséhez és működtetéséhez létrejövő nemzetközi, országos, területi

szövetségekhez kapcsolódó közvetett költségek is, amelyet kezdetben alapvetően a

sportolók álltak. A költségek növekedése egyrészt az üzleti elemek előtérbe kerülését

hozta magával az egyesületi típusú sporttevékenységek esetében, a sportban a korábbi

„egydimenziós” bevételszerkezet egyre inkább a vegyes finanszírozású rendszerek felé

mozdult el. Ugyanakkor a modern sport szervezeti rendszerének kiépülése értékeket

hordoz a társadalmak számára, elsősorban a civil társadalmak megszerveződése, a

„demokrácia kis köreinek” kialakítása révén. Ennek felismerése újra felvette annak a

17

lehetőségét, hogy ezen, nem piacosítható pozitív társadalmi értékek erősítése

érdekében a közösség részben vállalja át a sportolás költségeinek finanszírozását.

• Nemcsak az egyesületi-részvételi sportban bekövetkező változások, hanem a

látványsport működése is dilemma elé állította a közösségi erőforrásokról határozókat.

A problémát a kiugró teljesítményre képes sportolók megtalálása és a szórakoztatóipar

számára szakmunkások képzése okozza. Miközben társadalmilag teljes mértékben

elfogadott, hogy az oktatási rendszerekben komoly közösségi források

igénybevételével képezik a szakembereket (fodrászt épp úgy mint könyvelőt, ácsot,

mint bankárt), addig ez a sportszórakoztatásban korántsem egyértelmű. Márpedig a

hivatásos sportoló, hivatását tekintve nem különbözik a moziszínésztől, a kőfaragó

művésztől vagy balett táncostól. Ráadásul a sport korábban érvényes kiválasztási

rendszerében („piramis-elv”) a legtehetségesebb sportolók megtalálásához és

képességeik fejlesztéséhez rengeteg kevésbé tehetséges fiatallal is kellett foglalkozni,

aminek pozitív társadalmi hatásai érveket szolgáltattak és szolgáltatnak ma is, a

közösségi finanszírozás igénybevételéhez.

• A formális sport megszervezéséhez többnyire elengedhetetlenül szükség van

létesítményekre. A sportlétesítmények építésének és működtetésének problematikája

többrétű. Egy részük olyan közjószág (elsősorban sportolásra és fizikai mozgásra

alkalmas közparkok), amelyekből kiszorítani senkit sem lehet. Másrészt a

létesítmények egy jó része olyan (egészségügyi) infrastrukturális beruházásnak

tekinthető, amelynek megtérülése hosszú távú és kockázatos. Ráadásul a használat

költségalapú árazása sokak számára ugyancsak ellehetetleníteni a sportszolgáltatások

igénybevételét. Ezért főleg a nagy kapacitású és drágán üzemeltethető létesítmények

esetében merül fel a magánberuházások közösségi erőforrásokból való támogatása,

illetve tisztán közösségi sportlétesítmények megvalósítása és üzemeltetése.

18

MAGÁN VAGY KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS

• A sport és intézményrendszerének fejlődése erőteljesen vetette fel a korábban jobbára

tisztán magánfinanszírozású sport közösségek támogatása iránti igényét. A sportszféra

működésének vannak olyan nem szándékolt gazdasági hatásai (externáliák), amelyek

előnyeiből kizárni az ország polgárai közül senkit sem lehet, és a sikerből való

részesedés nem is piacosítható, úgy mint egészségmegőrzés, nemzetközi sikerek,

rekreációs javak.

• Számos vizsgálati eredmény igazolja, hogy pozitív összefüggés van a rendszeres

sportolás és az egészségi állapot között. Az egyén számára az egészség önmagában

hatalmas érték. A gyógyításra fordított összegek csökkentése, a betegség okozta

jövedelemcsökkenés elkerülése, a jó kondíció közvetett jövedelemnövelő hatása

gazdaságilag is megfoghatóvá válnak az egészség előnyei. A központi kormányzat

számára közvetlen haszonként az egészségügyi kiadások (támogatások) csökkenése

jelentkezik kézzelfogható előnyként, származékos hatásai közül pedig a népesség jobb

fizikai állapotát, a versenyképesség növelését érdemes kiemelni. Az emberek

bizonytalanok a testedzés hosszú távú hatásainak megítélésében, ezért igen gyakran

kevéssé hatékony fogyasztói döntéseket hoznak, és sportszolgáltatásokból

"alulfogyasztanak". Hasonlóképpen bizonytalanok a vállalkozók is a jóléti kiadásaik

megtérülésében. E nem hatékony fogyasztói döntések korrigálása érdekében avatkozik

a sportszférába a központi kormányzat.

• A látványsport területén elért nemzetközi sikerek szintén tiszta közjószágok:

előnyeiből kizárni a polgárok közül senkit sem lehet, a sikerből való részesedés

viszont nem piacosítható. A sportsikerek növelik a társadalom azonosságtudatát. A

magyar sportolók nemzetközi – különösen az olimpiákon elért sikerek – javítják az

országról kialakult képet, aminek pozitív hatásai megjelenhetnek az ország politikai és

gazdasági kapcsolatépítésében. Elsősorban a fejletlen országok használják ország

marketingként a sportot, ugyanakkor az utóbbi két évtizedben a nyugati

19

demokráciákban is megjelent a sportnak a sajátos politikai eszközként való

felhasználása.

• A széles értelemben vett rekreációs javak jó része közjószág, amit három nagy

csoportba szokás sorolni: a nemzeti parkok, vizekhez kötődő rekreációs erőforrások és

a helyi parkok. Ezen erőforrások kezelése a tulajdonképpeni klasszikus közjószág

problémákat vetik fel, amelyekkel – a környezetvédelemi programmal egyeztetve – a

központi kormánynak foglalkoznia kell. Ha valamilyen védettséget nem biztosítnak a

döntéshozók, akkor igen nagy a kockázata annak, a sportlétesítmények

kihasználatlanságának illetve alternatív felhasználásuk következtében lecsökken az

amúgy is elégtelen és rossz szerkezetű sportlétesítmények száma.

• Azért is célszerű beavatkozni a sport és rekreációs piac működésébe, hogy a központi

kormányzat az aktív sportolásból származó hasznok méltányosabb elosztását biztosítsa

a társadalom tagjai között. A méltányossági érv azok sportban való részvételére

koncentrál, akik nem tudnak fizetőképes kereslettel megjelenni a sportpiacon. A

kormányzati beavatkozás ésszerűségét a támogatni kívánt rétegek sportolásából

származó jólétnövekedés jelenti.

• A kormány sporttal kapcsolatos célrendszerének része a sport támogatásával elért

gazdasági fejlesztés. A sport- és szabadidős ágazat igen dinamikusan fejlődik

Európában és a gazdaság meghatározó ágazatává vált. Ez kedvezően hat a

munkahelyteremtésre, és az érintett iparágak helyzetére. Különösen regionális, helyi

szinten van nagy hatása a sportnak és rekreációs ipar kialakulásának, például a nagy

nemzetközi versenyek jelentősen átalakítják és fejlődésnek indíthatják egy-egy város,

régió fejlődését. A turizmus fejlesztésének is fontos részét képezi – a

telekommunikációs, közlekedési, stb. infrastruktúrához hasonlóan – a rekreációs

„hátország” kiépítettsége.

• A területi és helyi önkormányzatokban a bemutatottakon kívül sajátos érvrendszert

szolgáltat a lokalitás ténye.

20

- A sport sajátos szerepet tölt be a helyi közösségek szerveződésében, a kisebb

közösségek jólétében, a sportolás nyújtotta pszichológiai hasznok (vidámabb,

mentálisan kiegyensúlyozottabb emberek, stb.) közösségi hatásai

kézzelfoghatóbbak. Ezért elméletileg is jobban igazolhatóak a sportszerveződések

közvetlen helyi szintű anyagi támogatása.

- A nemzetállamok szintjén a sportsikerek imázsépítő nem szándékolt gazdasági

hatása közvetetettebb, nehezen megfogható. Helyi szinten ez is sokkal

megfoghatóbb, különösen, ha a sport, a sporteredmény beépül a városmarketingbe,

számos várost ismerünk szinte kizárólag csak sportjáról (Manchester,

Gelsenkirchen, olasz „totó-városok”, stb.). A sportsikerek kisebb települések

számára is kínálnak marketing lehetőséget, ha az erőforrásokat egyedi, különleges

sportra, „piaci résre” koncentrálják.

– A sport mint turisztikai desztináció is fontos szerepet játszhat, mint a látványosság

mind a részvételi sport területén.

A SPORT ÉS SPORTFINANSZÍROZÁS ELVEI AZ EURÓPA UNIÓBAN

• Az Európai Unión belül nincs önálló képviselete, szervezeti rendszere a sportnak, a

sporttal kapcsolatos szabályok önállóan nem jelenek meg az Európai Bizottság

egyezményében sem, a közösségi cselekvések ezen a területen nagyon korlátozottak.

Az Európai Bizottságban a sport az Oktatási és Kulturális Igazgatósághoz tartozik, a

tényleges tevékenységet az Igazgatóságon belül felállított Sportosztály (Sport Unit)

végzi. Feladata a kooperáció a Bizottság és a sporttal kapcsolatban lévő más

intézmények között, valamint a nemzeti és nemzetközi sportintézményekkel,

nemzetközi szövetségekkel, illetve kétoldalú találkozók a sportintézményekkel, -

szervezetekkel, nemzetközi sportszövetségekkel. A sporttal kapcsolatos legfontosabb

EU dokumentumok

21

– Az Európa Tanács (ET) Amszterdami Nyilatkozata (1997. X. 2.). A sport

társadalmi szerepének, és a szabadidős sporttal kapcsolatos kérdések fontossága, a

sportszövetségek bevonása a döntés előkészítésbe.

– ET Bécsi Elnökségi Döntés (1998. XII. 11-12.). Felkérés a Bizottságnak, hogy

készítsen beszámolót a sport társadalmi funkciójának megvalósulásáról a

közösségi kereteken belül.

– Európai Bizottság Helsinki beszámoló a sportról (1999. XII. 10.). A beszámoló

részletesen foglalkozik az Európában a sport jelen irányú fejlődésének a nevelő és

társadalmi funkciót veszélyeztető hatásáról. Éppen ezért javasolja, hogy a

Közösségnek, a tagállamoknak és a sportmozgalomnak meg kell erősíteni a sport

nevelő és társadalmi funkcióját, illetve tisztáznia kell a sport jogi környezetét.

– ET Nizzai Elnökségi Döntés (2000. XII. 7-9.). Nyilatkozat a sport sajátságos

jellemzőiről és társadalmi funkciójáról Európában, amelyet szükséges figyelembe

venni a közpolitikai elvek megvalósításában. A Nyilatkozat foglalkozik az amatőr

és szabadidősporttal, a sportszövetségek szerepével, a sport nevelési irányelveinek

megőrzésével, a fiatal sportolók védelmével, a sport és szolidaritás gazdasági

kapcsolatával illetve az átigazolással.

– Az Európai Unió alapdokumentumai között az Európai Alkotmányban azonban

már jelen van a sport kifejezés, mint a nevelés, és a társadalmi kohézió

megteremtésének kiemelt eszköze.

• A dokumentumok alapján a sporttevékenységek szervezése és szabályozása továbbra

is alapvetően tagállami hatáskörben marad, közösségi szinten csak a tagállamok

tevékenységének kiegészítésére kerülhet sor. Európában nincs egységes sportszerkezet

és az EU egyelőre nem is törekszik ennek kialakítására.

• Az EU figyelembe veszi a sport különleges jellegét, a sport civil szerveződését, de a

sportfinanszírozás tagállami rendszerére vonatkozóan nem léteznek uniós előírások.

Az EU sporttevékenységekre nem biztosít forrásokat, áttételesen, elsősorban oktatási

22

célú infrastrukturális fejlesztésekhez a Strukturális Alapokból nyerhető támogatás. A

sport önállóan nem, esetleg más fejlesztési projektekhez kapcsolódva juthat EU-

forrásokhoz.

• Az európai sport 90-es években megkezdődött radikális átalakulására egyelőre nincs

megfelelő válasza az Európai Uniónak mint intézményrendszernek, ennek

köszönhetők a szabályozási dilemmák és a jól látható intézményi tanácstalanság.

Mivel a sportolást – a kultúra részeként – a civilszféra részeként kezeli az EU

intézményrendszere, nem tud mit kezdeni azzal, hogy a hagyományosan a civil,

önkéntes rendszerhez tartozó sport, piacosodik, egyre inkább a táradalom üzleti

világához tart. Ráadásul bizalmatlan is a sportban megjelent üzleti gondolkodással.

Ezért a sporttal foglalkozó egységek és a mögöttük álló lobbi erők a hagyományos

sportszervezeti rendszer megerősítését várják el az európai sportpolitikától, első

sorban azokon a területeken, ahol a cserekapcsolatok egyáltalán nem vagy rosszul

(drágán, negatív externáliával) működnek:

– az iskolai sportolás megerősítésére (2004 nevelés a sport által éve),

– a gyermekmunkaerő alkalmazásának korlátozására a sportban,

– a nézőtéri erőszak visszaszorítására,

– a túlzott mértékben egészségkárosító doppingszerek részleges korlátozására,

– a környezetvédelem erősítésére

• Az EU azonban nemcsak az Oktatási és Kulturális Igazgatóságon keresztül foglalkozik

sport kérdésekkel, egyre több kérdés sportkérdés – elsősorban a látványsportokban –

kerül mint a gazdasági probléma az EU különböző testületei elé. Elég csak a jól ismert

Bosmann-szabályra vagy a Forma 1 mint monopólium kérdéskörre gondolni. Ezekben

a sport nem különleges „életproblémaként”, hanem közönséges árugazdasági

kérdésként tárgyalódik. (Ebből a szempontból egyébként erősen eltérő az amerikai és

az európai sportszabályozás: míg az USA-ban az ágazat sajátosságait elfogadva a

bizonyos kérdésekben a sporttal kivételt tesznek a monopólium ellenes törvényekben,

23

Európában a liberális, a szabad verseny mindenhatóságát biztosítandó szabályozás

megvalósítására törekszenek.)

PROFESSZIONÁLIS , ELIT , AMAT ŐR SPORT

• Az európai országok másképp viszonyulnak, más-más stratégiával közelítenek a sport

két nagy szférájához a szabadidőben végzett részvételi sport illetve a munkavégzés

jelleggel űzött hivatásos sporthoz. A két szféra illetve a közte lévő átmenet viszonya

Európa minden országában elvi, a legtöbb helyen gyakorlati problémák sokaságát veti

fel, ezért kicsit részletesebben fogalakozunk vele, most is a kiválasztott három ország

példáira koncentrálva.

• A legelső tisztázásra szoruló kérdés, hogy mit is tekintsünk „professzionális

sportnak”? A kérdés nemcsak elméletileg fontos, a tisztázatlan fogalomból adódó

sportpolitikai problémákra mindhárom általunk vizsgált ország szakértői

rávilágítottak. A hivatásos sport fogalma nem rokon értelmű az „üzleti sport”

fogalmával, hiszen, mint láttuk, a részvételi (szabadidős, amatőr) sport iránti igényt is

egyre gyakrabban elégítik ki profittermelési céllal, üzleti alapon. A fogalom

tisztázásához vissza kell térnünk a sporttevékenység létrehozásához, de most nézzük

meg az előállítás folyamatát a sportolási tevékenységet végző, a sportoló

nézőpontjából!

• Elképzelhető, hogy a sportoló a sportolásáért valamilyen jövedelemhez jut, vagy

éppen azért sportol, hogy személyes bevétele legyen. Ha a sportolásból (bér, jutalmak,

pénzdíjak, stb.) illetve a sportoláshoz köthetően (reklám-, médiabevételek, stb.)

bevételek a jövedelemportfoliójában döntő, meghatározó részt képviselnek, akkor

hivatásos sportolóról beszélünk. Ha ezek a bevételek nem meghatározóak

(költségtérítések, nem pénzbeli díjak, stb.), vagy éppen a sporttevékenység végzése

pénzügyileg „negatív egyenlegűek” (és ez a tipikus), akkor szabadidős sportolóról

beszélünk.

24

• A sportoláshoz azonban kapcsolódik egy másik fontos érték, ami közvetetetten

jelentősen befolyásolja a sporttevékenységek finanszírozását, ez az érték a

sporttevékenység által elért sportteljesítmény. A sportteljesítménynek természetesen

adott esetben vannak abszolút mértékei (rekordok), de többnyire többet számít a

relatív teljesítmény, például egy adott versenyen, versenyrendszerben elért helyezés. A

kiugró sportteljesítményekre képes sportolókat elit (minőségi) sportolóknak, az erre

nem igazán képeseket amatőr sportolóknak nevezi a köznyelv.

• A sporttevékenység– sportolói jövedelem – sportszolgáltatás viszonyban három

karakterisztikus sporttípus különíthető el.

– Professzionális sportok. A sporttevékenységet külső magánfinanszírozással üzleti

módon hozzák létre és valósítják meg (lásd 2. fejezet). Két altípusa a

professzionális csapatsportok, amelyeket a nagy amerikai sportligák mintájára

szerveznek (pl. Bajnokok Ligája), túlnyomóan hivatásos sportolók részvételével. A

professzionális egyéni sportok is egyre inkább amerikai típusú ligaként

szerveződnek (pl Grand Prix-k rendszere).

– Elit sportok. A többnyire a versenyrendszerekben végzett sporttevékenységek

végzése kiugró fizikai-szellemi teljesítményt hoz létre, de ennek

megszervezéséhez, a (verseny) rendszer hosszú távon való stabil működtetéséhez

nem áll elegendő külső magánfinanszírozás rendelkezésre. Ekkor vagy a sportolók

maguk fedezik a sporttevékenység megszervezéséhez szükséges plusz kiadásokat

(a XIX-XX század fordulóján klasszikusan ezt nevezték amatőr sportnak) vagy

közfinanszírozásból állják. A hagyományos, olimpiai sportok esetén egyre kevésbé

lehetséges szabadidős státuszban kiugró sportteljesítményt elérni, ezért a

tehetséges sportolók esetében nagy a kényszer teljes „munkaidőben” végzett

sportolásra. Így az elitsportokban egyre inkább hivatásos sportolók vannak jelen –

többnyire közfinanszírozásból. Ez utóbbira a nemzetek identitástudata, a

sportsikerek által feltételezett pozitív externáliák, illetve a politikai szféra saját

önös érdekei adnak ideológiai alapot.

25

– Amatőr sport. Ebben a szférában a teljesítmények nem kiugróak, a finanszírozás

alapja túlnyomóan a részvételi finanszírozásból származik, változó mértékű

közfinanszírozói segédlettel. Az amatőr sportot a múlt század végéig alapvetően

egyesületi alapon szerveződött, de mint azt az európai tendenciák (2. fejezet) és az

ország vizsgálatoknál (3-5. fejezet) láttuk ma már az üzleti típusú, illetve az

informális sport meghatározó súlyt képvisel.

• Európában nem túl magas azon sportágak száma, ahol professzionális versenyrendszer

hosszú távon is működőképes. Csapatsportágak közül a labdarúgás és a rugby

emelkedik ki ezek közül, az egyéni sportágak közül pedig az autóversenyzés, tenisz,

atlétika, golf, kerékpár, boksz, tánc, de majd minden sportág igyekszik országonként,

illetve európai szinten professzionális ágazatát megszervezni. A professzionális

részpiac többnyire az amerikai sportligák mintájára építi ki szervezetét és

menedzsmentjét.

• A professzionális sportok finanszírozását – a meghatározásból következően – a külső

magánfinanszírozási források egymáshoz viszonyított aránya határozza meg.

Szemléletesen mutatja ezt például a labdarúgás – az európai professzionális sportok

prototípusa –, aminek szemléltetésére most nem a mindig idézett és közismert angolt,

hanem francia példát hozzuk.

• Drámai változás ment végbe a a labdarúgásban az elmúlt 30 évben. (Egyedi

sajátosságokkal, de tendenciájában ugyanez a folyamat ment végbe Angliában,

Skóciában, Olaszországban és Spanyolországban.)

– A 70-es – 80-as évekbeli a hivatásos futballt közönség sportként definiálhattuk,

erős közösségi háttérrel.

– A 90-es években vegyes magánfinanszírozási modell élt, aminek első felében a

még mindig meghatározó közönségbevételek mellett a hirdetők játszották a

főszerepet, de már berobbantak a televíziók, és a közösségi finanszírozás sem volt

elhanyagolható. Az évtized második felében a vegyes finanszírozáson belül már a

televízióktól származó jogdíjak lettek az uralkodó bevételi források, nagyjából

26

egyenlő súllyal követve ezt a hirdetőktől és a közönségtől származó jövedelmek.

Visszaszorulóban voltak a közösségi támogatások, de már mérhető módon

megjelent a csecse-becse kereskedelem bevétele.

– A XXI. század professzionális futballjában a televízió játssza a főszerepet,

Franciaországban és Olaszországban egyenesen médiasportról beszélhetünk a

futball esetében. A támogatások szinte teljesen eltűntek, a közönségtől származó

bevétel erőteljesen lecsökkenni látszik, de a valós képhez a jegybevételekhez

érdemes hozzá számítani a merchandisingból származó bevételeket is, amely így

már a második legnagyobb bevételi forrás.

• A professzionális sport lényege szerint távol áll közösségi finanszírozástól, és a

bemutatott országok szabályozásai, valamint az Európa Unió általános gazdasági

szabályozásai is igyekeznek is távol tartani a közfinanszírozást a hivatásos sporttól.

Ugyanakkor a háttérben, csendes közmegegyezés alapján a kormányzatok, de főleg a

területi-helyi közösségek két területen erőteljesen vannak jelen a professzionális

piacon.

– A professzionális sport létesítményeinek építésében és működtetésében zömmel ott

találjuk a közfinanszírozást. Nagyon kevés kivétellel eltekintve nem vagy csak

igen hosszú távon megtérülő beruházás a nagy stadionok és sportarénák építése,

ezért a központi és helyi állam részt vesz a finanszírozásban. Amennyiben

tulajdonos is, és zömmel az, akkor gyakran az üzemeltetésben is támogatást nyújt,

nem ritkán teljes egészében fenntartja a létesítményt, amit a professzionális

sportszolgáltató alacsony díjért, vagy nem ritkán ingyen használ.

– A központi és lokális kormányzatok a hivatásos sportolók képzéséhez is

erőteljesen hozzájárul. Részben vagy egészében az iskolarendszer részeként, vagy

más esetben az önálló képzési rendszerek kialakításában és működtetésében van

jelen. Példaként hozhatjuk a francia labdarúgás mintaként tekintett, mert igen

eredményes képzési központjait, futballakadémiáit, amelyek zömmel helyi

önkormányzati tulajdonban vannak, a közösség segítségével épültek és működnek,

27

cserébe a professzionális klubok „kinyitják” a kapuikat, és a település és a térség

kevésbé tehetséges fiataljaival is foglalkoznak.

• Az elit sport problematikája az, hogy a sportolók egyre inkább csak teljes idejüket a

sportra szentelve képesek kiugró sportteljesítmény elérésére, ugyanakkor a

sportpiacon nincs megfelelő fizetőképes kereslet, hogy ezt magánfinanszírozásból meg

is tegyék. Mint azt a 2. fejezetben bemutattuk, vannak olyan közösségi érdekek és

egyre inkább eminens köz-, párt-, és személyes politikai érdekek, amelyek mégis

fontossá teszik, hogy egy adott ország sportolói kiemelkedő sporteredményeket

érjenek el a nemzetközi versenyeken. Ezt sokrétű eszközrendszerrel próbálják

támogatni a kormányzatok:

– Az iskolai és iskolán kívüli gyermeksport erőteljes támogatása, az érdeklődés és

motiváció felkeltése és megerősítése

– Magas színvonalú, tudományos tehetség kiválasztási rendszer működtetése

– A tehetséges fiatalok képzésének megszervezése, a képzéshez pénzügyi,

létesítményi és humán erőforrások biztosítása

– Koncentrált felkészülési központok építése és működtetése, az ott folyó

sporttevékenység közvetlen támogatása

– A versenyekre való felkészülés és a versenyrendszerek működtetésének anyagi

támogatása

– Sportösztöndíj rendszerek működtetése

– Megállapodások a munkaadókkal, az elit sportolók számára munkaidő

kedvezmények biztosítása

– Életpálya programok megvalósítása

– Kiemelkedő állami jutalmak, díjak biztosítása, elsősorban az olimpiai szerepléshez

kötődően.

– A pályafutás utáni támogatás a munkaerő-piacra való belépésben

28

• Ezeknek az eszközöknek és finanszírozási forrásoknak a hatékony felhasználása

meghatározza egy-egy ország nemzetközi eredményességét a sport világában.

A SPORTTERMELÉS HOZZÁADOTT ÉRTÉKE

• A „klasszikus” sportstatisztika a gazdasági szereplők költéseire fókuszál, azt vizsgálja,

hogy adott időszakban a központi költségvetés, az önkormányzatok, a háztartások és a

vállalatok mennyit fordítanak közvetlenül a sporttevékenységek előállítására, más

megközelítésben sporttermékek és szolgáltatások vásárlására. A sportstatisztikák

azonban csak a közvetlen sportra fordított háztartási, vállalati és közösségi kiadásokat

mérik. Ugyanakkor például a megasportesemények – nyári és téli olimpiák, labdarúgó

Európa-, és világbajnokságok, úszó és vízilabda világbajnokságok, stb. – gazdasági

hatásvizsgálatai egyértelműen azt mutatták, hogy a sport gazdasági tovagyűrűző

hatásai messze túlmutatnak a konkrét sportköltéseken.

• Az előbbi példákból könnyű megérteni, hogy például futballstadiont építeni a sport, a

futball számára kell, bár a nemzeti statisztikák főszabály szerint az építőipar

teljesítménynél veszik számba az építkezést, ehhez az ágazathoz tartozó munkaerő

statisztikába sorolják az egyértelműen a stadionépítkezéshez felvett többlet munkaerőt,

pedig a sport nélkül ezek a teljesítmények nem jelentek volna meg a

nemzetgazdaságban. Hasonlóképpen merül fel problémaként a megasportesemények

turisztikai vonzatának – kifejezetten az eseményre utazó turisták költései – vagy éppen

az ellátásukat szolgáló többlet termelés statisztikai számbavétele. Példaként említve a

2008-as osztrák-svájci rendezésű futball Európa-bajnokságot Ausztria számára 641

millió eurót hozzáadott értéket generált a rendezvény. Ebből a stadion beruházások

111, az esemény maga 57, turizmus 473 millió eurót „hozott a konyhára”. A közvetlen

hatás 457 millió, a multiplikátor hatás 274 millió, az elmaradt turisták „kiszorító

hatása” -90 millió euró volt.

• Nem véletlen, hogy éppen Ausztriából indult az a gondolat, hogy a például a

turisztikában és agráriumban már létező meglévő kiterjesztett statisztikai

29

számbavételekhez hasonlóan a sportban is készüljenek elemzések a sport „valós”

gazdasági jelentőségét kimutatandó. A 2004 decemberében megalakult

SportsEconAustria Institut für Sportökonomie (SpEA) volt a motorja annak a

kezdeményezésnek, ami a sport tényleges gazdasági hatásának kimutatására, mérésére

irányult. A cél az, hogy az Európai Unió egészére készüljön egységes módszertan

alapján kiterjesztett számbavétel.

• Az intézet kezdeményezésére 2006-ban hozta létre az Európai Bizottság a „Sport és

gazdaság” munkacsoportját (EU Working Group "Sport &Economics"), amely a sport

ágazat százalékban kifejezett GDP-hez való hozzájárulásának és a sport a

foglalkoztatásra és vásárló erőre gyakorolt hatásának, a sport szektor hosszú távú

dinamikájának mérését illetve a sport szektor érintő, a jövőbeli döntéshozatalt

megalapozó megbízható adatok gyűjtését tűzte ki célul. A bizottság a sport

makrogazdasági súlyának elméleti kérdéseivel foglalkozott, a sportstatisztikai mérési

és módszertani problémák egységes európai kezelésére tett kísérletet. Munkáját a

2011-ben létrehozott „Sportstatisztika” szakértői csoport folytatja (EU Expert Group

„Sport Statistics”).

• 2007 októberében az „EU Working Group on Sport and Economics” munkabizottság

előkészítő munkái odáig jutottak, hogy a szakértők javaslatot tehettek a sporttermelés

(a sporttal kapcsolatos termékek és szolgáltatások, fizikai aktivitások és szabadidő

eltöltés) hagyományos értelmezésén és számbavételen túllépő tágabb fogalmi

rendszerének egységesen értelmezett kialakítására. Ez a sport „Vilniusi

meghatározása”.

• A meghatározás különbséget tesz a statisztikai, szűk és átfogó definíciója között.

– Statisztikai meghatározás. A sport NACE 92.6 Rev.2 sporttevékenységeket

foglalja magába.

– Szűk meghatározás. Minden a sporttevékenységek létrehozásához kapcsolódó

inputok (azaz minden jószág és szolgáltatás, amely szükséges a sportolás

létrejöttéhez) + Statisztikai meghatározás

30

– Átfogó meghatározás. Minden a sportot inputként megkövetelő tevékenység (azaz

minden jószág és szolgáltatás, amelyek kapcsolódnak a sporttevékenységekhez, de

nem feltétlenül szükségesek a sportoláshoz) + Szűk meghatározás.

• Az egységek gazdasági tevékenységek szerinti osztályozása a hozzáadott érték elvén

alapul. A hozzáadott értéket úgy határozhatjuk meg, mint termelési érték és a folyó

termelő felhasználás különbsége.

Hozzáadott érték = Termelési érték – Folyó termelő felhasználás

• Más szóval a hozzáadott érték a termelési érték, és a felhasznált anyagok, energiák,

félkész termékek, valamint az igénybe vett szolgáltatások (beleértve a számviteli rend

szerinti egyéb szolgáltatásokat) és a termék, szolgáltatás értékesítéséhez kapcsolódó

fogyasztási és jövedéki adók különbsége. Egyszerűbben megfogalmazva, a hozzáadott

érték konkrét vállalkozás esetében az árbevétel és a vásárolt áruk vagy szolgáltatások

értékének különbsége. Egy sportszervezet tevékenységének hozzáadott értéke azt

mutatja, hogy a klub tevékenységrendszerével mennyiben járult hozzá a magyar bruttó

hazai termékhez (GDP).

• A KSH gazdasági tevékenységen azt érti, amikor egy gazdasági szereplő, esetünkben

egy sportszervezet, a rendelkezésére álló erőforrások felhasználásával (játékosok,

csarnok bérlet, kommunikáció, stb.) szolgáltatást nyújt. Más szóval egy adott

gazdasági tevékenységet a felhasznált erőforrásokkal, az alkalmazott technológiával és

a kibocsátott produktumokkal (a klub esetében szolgáltatásokkal) jellemezhetünk.

• Amikor egy sportszervezet tevékenységének teljes hozzáadott értékét vizsgáljuk,

tulajdonképpen arra keressük a választ, hogy az alapszolgáltatás, az egyes mérkőzések

előállításához milyen termékekre és szolgáltatások igénybevételére van szükség,

illetve ezek a mérkőzések milyen más gazdasági tevékenységek számára jelentenek

fontos inputot.

• Minden játékosnak szüksége van például mezre. Ezeket a mezeket azért gyártják (a

példa kedvéért Magyarországon), mert a csapatoknak szüksége van rá, ezért a

31

gyártáshoz használt alapanyagokat, erőforrásokat (energia, munkabér, gyártósor

kopás, stb.), a műhely létrehozása és fenntartása mezre eső részét, a termelési

folyamatot terhelő adókat, stb. a sportszervezet gazdasági tevékenysége által generált

hozzáadott értéknek tekintjük, és igyekszünk számba venni. A mérkőzés megrendezés

fontos például a sportfogadók számára, ezért a sportfogadások megvalósításához

kapcsolódó összes a folyó termelő felhasználással csökkentett adott mérkőzésre eső

termelési értéket is a sportszervezet által generált hozzáadott érték közé lehet

számolni.

• Az Európai Bizottság Oktatási és Sport Igazgatósága megbízásából 2012

novemberében készült el az EU 27 országára szóló jelentés, ami a sport a gazdasági

növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulását vizsgálta.

• A tanulmány megállapítása szerint 2005-ben Magyarországon a sporthoz kapcsolódó

– Statisztikai értelemben vett sport hozzáadott érték: 50 m€

– Szűk értelemben vett sport hozzáadott érték: 600 m€

– Átfogó értelemben vett sport hozzáadott érték: 778 m€

• A becslések szerint Magyarországon a szélesen definiált sport bruttó hozzáadott érték

778 millió euró volt 2005-ben, ez a szám a bruttó hazai termék 1.02%-át adta. 55.577-

en dolgoztak a sportban, sport érintettségben, a sportban dolgozott az összes

foglalkoztatottak 1,43%. A becslések szerint az átfogó értelemben vett sport

hozzáadott érték az arány 15,5-szer nagyobb, mint a hagyományos statisztikában

kimutatott.

– 2005-ben, ha nem is teljesen egyedi ország-specifikus, de a legjobb gyakorlat

szerinti európai trendektől némileg eltért a magyar sport átfogó értelemben vett

hozzáadott érték termelése.

– Az oktatás kiugró jelentőséggel bírt (a sporthoz kapcsolódó teljes hozzáadott érték

34,5%-át adta), amiben az iskolai testnevelés, a gyereksport illetve az edzőképzés

játszhatott elsősorban szerepet.

32

– A szabadidős, kulturális, sportszolgáltatások értéke 109,46 millió euróra volt

becsülhető, ami 14%-os hozzájárulást jelent.

– 5-6%-kal járultak hozzá az utazási, egészségügyi, építkezés és berendezés gyártási

szektorok a teljes sporthoz kapcsolódó hozzáadott értékhez.

33

II. RÉSZ MAGYAR

SPORTFINANSZÍROZÁSA A XXI. SZÁZAD ELSŐ

ÉVTIZEDÉBEN

34

A SPORT KÖZÖSSÉGI

FINANSZÍROZÁSA

• Az adófizető polgárok pénzéből a központi és helyi kormányzatok sokféleképpen

támogatják a sporttevékenységek létrehozását (1. ábra).

1. ábra. A sporttevékenységek létrehozásának főbb állami támogatási csatornái

• Funkcionális területek:

Sportért felelős

minisztérium

sportkiadások

Önkormányzatok

sportcélú kiadásai

Oktatási minisztérium

köz- és felsőoktatás

testnevelési kiadásai

Önkormányzatok

közoktatás testnevelés

célú kiadásai

Spo

rtte

véke

nys

ége

k fi

nan

szír

ozá

sa

Vál

lala

tok

Ház

tart

áso

k

EÜ min. + OEP

népegészségügy,

sportegészségügy

Hadügyminisztérium

kiképzés, egyedi

támogatások

Belügyminisztérium

kiképzés, egyedi

támogatások

Szociális minisztérium

NCA, esélyegyenlőségi

sportkiadások

Kormányzati szféra Önkormányzati szféra

Önkormányzati minisz-

térium sportnormatíva,

céltámogatások

35

– Sporttevékenységek megszervezésének közvetlen támogatása. Állami szinten a

sportügyekért felelős minisztérium, helyi szinten az önkormányzat (testület +

helyi sporthivatal) a gazdája.

– Oktatási rendszer sportcélú kiadásai. Állami szinten oktatási sportnormatívák

valamint a köz- és felsőoktatás testnevelés célú kiadásai, ez utóbbihoz az

önkormányzatok mint iskolafenntartók is jelentősen hozzájárulnak.

– Egészségügy sportcélú kiadásai. Népegészségügyhöz kapcsolódó programok,

az Egészségügyi Minisztérium és az OEP sportegészségügyi kiadásai.

– Fegyveres testületek sportcélú kiadásai. A rendőrség, honvédség, vám- és

pénzügyőrség tagjainak képzésére, kikapcsolódására fordított sportcélú

kiadások, valamint a rendszerváltás előttről megörökölt, részben továbbélő

kapcsolatrendszerben néhány sportegyesületnek nyújtott egyedi támogatás.

– Esélyegyenlőséget célzó sportkiadások. A szociális ügyekért felelős

minisztérium nonprofit szervezetek működéséhez nyújtott közvetlen illetve

közvetett támogatásai.

KORMÁNYZATI SPORTTÁMOGATÁSOK

• Ebben az alfejezetben a zárszámadási törvények alapján kigyűjtött, a központi

költségvetésben szereplő megvalósult és elszámolt tényleges sportcélú kiadásokat

elemezzük. Az adatok összegyűjtésében Somogyi Andrea a Pénzügyminisztérium

szakmai tanácsadója, a Nemzeti Sporttanács Gazdasági Bizottságának tagja volt

segítségünkre, illetve komoly támogatást kaptunk Lukács Zsuzsanna és Lajtár Mónika

főosztályvezető-helyettesektől (Önkormányzati Minisztérium).

• Az elemzés adatok hiányában nem terjed ki a fegyveres testületek „belső”, azaz a

kiképzésben megvalósuló illetve az állomány rekreációs sportolásához nyújtott

sportcélú kiadásaira. Az oktatásban elköltött (köz- és felsőoktatás testnevelés célú

kiadásai) közpénzeket a 2007-es évre külön elemezzük.

36

• A sportegészségügyi kiadások között szerepeltetjük az Önkormányzati és az

Egészségügyi Minisztérium valamint az OEP sportcélú kiadásait. (A sportért felelős

minisztérium fejezete nyújt támogatást a válogatott kerettag sportolók emelt szintű

sportegészségügyi ellátására, illetve a doppingellenes küzdelem állami feladatainak

finanszírozására.) Az egészségügyi rendszerből nyújtott sportcélú támogatások 3

kiadási tételből állnak össze. Az OSEI teljes évi kiadásain felül – aminek csak 50%-át

számítottuk be a sportköltségvetésbe, mivel az intézet általános gyógyítási feladatokat

is ellát – az EüM fejezeti kezelésű előirányzataiból közvetlenül vagy közvetett módon

nyújtott támogatásokat is idesoroltuk. Ezen felül az OEP által nyújtott sportcélú

finanszírozások tartoznak ide, de utóbbi kiadások nem teljes körűek, mert a jelenlegi

TB rendszer ilyen részletezettségű adatbekérést/nyilvántartást nem vezet, ezért az OEP

sportcélú kiadásainál az egyetlen ilyen jellegű – a sportbaleset kóddal jelentett –

finanszírozást tüntettük fel.

• A sporttámogatások nagyságát, de elsősorban szerkezetét meglehetősen nehéz évről-

évre nyomon követni. Ha az évek során sokat is tisztultak a költségvetési sorok, azért

még most sem minden esetben egyértelmű, hogy egy-egy támogatás milyen

funkcionális területeteket érint. Sok esetben változtak a költségvetési sorok is, azok

tartalma, például az utánpótlás-neveléssel szervezet költségvetési sora szinte évről-

évre változott.

• Igen problémás a sportminisztérium igazgatási sorának értelmezése. Mint „önálló”

minisztérium (GyISM) kimutatásában is keveredtek az ifjúsági, drogprevenciós és

sportügyek, de a valós sportigazgatás költsége az átszervezések után nehezen

különválasztható. Nem könnyű a sportminisztérium belső átcsoportosításainak, az

egyes fejezeti előirányzatok igazgatási sorra történő átadásának nyomon követése sem.

Ezért a zárszámadási törvényekből∗ kiolvasható adatokat korrigáltuk. Azt a megoldást

∗ 2004. évi C. törvény a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról, 2005. évi CXVIII.

törvény a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló

törvény végrehajtásáról, 2006. évi XCIX. törvény a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének

végrehajtásáról, 2007. évi CXXVIII. sz. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének

végrehajtásáról, 2008. évi LXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról.

37

választottuk, hogy a minisztérium sportigazgatási költségeit a viszonylag „tisztán”

tervezett 2005-ös igazgatási költségeihez viszonyítottuk, és „visszavezettük” a

beazonosítható, legjelentősebb a belső átcsoportosításokat a funkcionális területekre.

Szintén problémás a sportért felelős minisztériumhoz tartozó, állami tulajdonban lévő

sportingatlanok üzemeltetésével foglalkozó központi költségvetési szerv

előirányzatából nyújtott szolgáltatások piacinál alacsonyabb áron való

igénybevételének számszerűsítése, amelyről jelenleg nem rendelkezünk adatokkal.

• A Wesselényi Sport Közalapítvány 2003-as adatai is korrigálásra kerültek. Az

alapítványtól kapott kimutatások alapján az alapítvány kiadásait szétosztottuk a valós

felhasználás szerinti funkcionális területek között.

• Az igazgatáson és a WSKA-n kívül más esetben nem vizsgáltuk a fejezeti kezelésű

előirányzatok belső tartalmát, modellünk azzal a feltételezéssel él, hogy a

előirányzatok megnevezése összhangban van azok tartalmával, pontosabban a

„keresztfinanszírozások” kiegyenlítik egymást. Elemzésünkben a rendelkezésre álló

adatgyűjtések szerkezetéhez vagyunk kénytelenek alkalmazkodni, de részletekbe

menő elemzések után is vállalhatónak tartjuk a feltételezést, hogy a nyilvántartási

kategóriák elemi szintű újrastrukturálása lényegesen nem befolyásolná az alap

megállapításainkat.

• Ezzel együtt erős becslésekre vagyunk utalva a központi költségvetés

sporttámogatásainak belső szerkezetét vizsgálva, különösen idősoros összevetésben.

Az elmondott módszertani problémák okán az alábbi elemzésekből körültekintően kell

következtetéseket levonni.

A kormányzati sporttámogatások dinamikája

• 2003-2007 között a kormányzat sportcélú kiadásai 23-54 milliárd forint között

alakultak, öt év átlagában 31,2 milliárd forintra tehető az éves támogatás. Kiugró a

volt a 2004-es év, amikor 53 milliárd forintot is meghaladták a sportkiadások. Ennek

hátterében a Rendezvénycsarnok Ingatlanfejlesztő és Kezelő Rt adósságának

átvállalása és hitelei kamatelszámolása történt meg összesen 30,3 milliárd forint

38

értékben. A „mélypont” 2005-ben volt ekkor a támogatások valamivel 23 milliárd

forint alatt maradtak (2. ábra).

• Ha a Rendezvénycsarnok zRt egyedi projektétől eltekintünk, akkor a központi

költségvetés sportcélú kiadásai alapján a vizsgált időszak két részre osztható: a 2003-

2005-ös sporttámogatások nagyságrendje 2006-ban viszonylag nagyobb mértékben

emelkedett, amit kis csökkenéssel tartott is 2007-ben.

• A Rendezvénycsarnok zRt projekt nélkül vizsgált éves sportköltségvetési növekedési

ütemeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a vizsgált öt évben négyszer stagnált-

csökkent egyik évről a másikra a központi sporttámogatások összege, 2006-ban

viszont jelentősen, az előző évhez képest 122%-kal nőtt.

2. ábra. Sportcélú kiadások a központi költségvetésben 2003-2007 (folyó áron, Mft)

• A központi költségvetés mért sportkiadások döntő többségét a sportügyekért felelős

minisztériumon (GyISM, ÖTM, ÖM) keresztül biztosította a költségvetés.

• A tényleges költségvetési kiadásokban a sportcélú kiadások aránya 0,31%-0,84% közé

esett. A sportkiadások nagysága 2003-2004-ben magasabb volt (0,43% illetve 0,86%),

mint a követő három évben (0,33%-0,33%-0,32%), tendenciája – ha eltekintünk a már

emlegetett 2004-es Rendezvénycsarnok zRt projekttől – csökkenő-stagnáló. Ezzel

39

együtt a költségvetés sportcélú kiadások aránya nemzetközi összehasonlításban nem

mondható alacsonynak (3. ábra).

3. ábra. A sportcélú kiadások aránya a központi költségvetésekben 2003-2007 között (Éves

költségvetési kiadás összesen=100%)

• A költségvetés a rendelkezésére álló erőforrásokról szóló döntések egy részét átengedi

a helyi önkormányzatoknak. Így a sporttámogatásokat a központi költségvetés

önkormányzatok nélküli kiadásaihoz is viszonyíthatjuk, amelyek értelemszerűen

magasabb arányokat mutatnak évente. 2003-ban például a bűvős 1%-ot is

meghaladták, 2004-ben pedig elérték a 2%-ot is.

A sporttámogatások szerkezete

• A sporttámogatások belső szerkezetének vizsgálata számos bizonytalansági tényezőt

tartalmaz. Mint a bevezetőben jelöltük, a minisztérium fejezeti előirányzataiban nem

mindenesetben lehet egyértelműen megkülönböztetni a funkcionális kiadásokat,

másrészt, mint látni fogjuk, az alkalmazott, az európai nyilvántartásokkal kompatibilis

kategóriarendszer elfedi a valós megoszlásokat a sporttípusok – professzionális, elit-,

amatőr sport – támogatása között.

40

• Természetesen nagyon sok dimenzió mentén lehet vizsgálni a sporttámogatások

szerkezetét. A hasonló vizsgálatok főirányához alkalmazkodva alapvetően hivatásos –

elit (verseny) – szabadidő (amatőr) sport – létesítmények – intézmények

(sportinfrastruktúra) felosztást alkalmazzuk. Így kimarad a nemek, társadalmi státus,

életkorok valamint az épek-fogyatékosok sportjának, stb. vizsgálati

megkülönböztetése is.

• A tendenciák felméréshez a 2004-es adatoknál eltekintettünk a Rendezvénycsarnok

Ingatlanfejlesztő és Kezelő Rt adósságának átvállalásától és hiteleinek

kamatelszámolásától, így az athéni olimpia éve jobban összemérhető a többi évvel. Az

eszerint számolt sport funkcionális területeinek központi költségvetési támogatását

mutatja a 4.ábra.

4. ábra. A sport funkcionális területeinek központi költségvetési támogatása 2003-2007 között (folyó áron, MFt)

• A vizsgált évekből négyben a sportlétesítmények létesítésére, fenntartására,

működtetésére fordította a legtöbbet a költségvetés. Ennek nagy részét az állami

tulajdonban lévő sportlétesítményekre fordították. A 2004-es év az elitsport

(versenysport) éve volt, aminek főleg az athéni olimpiai játékok voltak az okai. A

41

„szokásos” támogatáson felül extra pénzek jutottak a játékokon való részvételre,

felkészülésre és jutalmakra.

• A professzionális sport támogatását itt a Forma-1-hez kapcsolódó központi

költségvetési kiadásokkal azonosítjuk. A Forma-1 költségvetési támogatása

folyamatos viták tárgya. A hivatásos sport (nyílt) támogatása valóban nem igazán

illeszkedik az Európa Uniós sportajánlások közé, de az esemény komplex pozitív

társadalmi-gazdasági hatásai vitathatatlanok. (Az ország-marketing pozitív,

gazdaságra gyakorolt hatását tényadatok igazolják. Közép-Kelet Európa egyetlen

rendező országaként lehetőség adódik Magyarország regionális szerepkörének

hangsúlyozására, a regionális turizmus erősítésére, és a globális nézettség hatására a

régió országai között ismertségbeli előnyre szert tenni.)

• Érdekesen alakult a szabadidős-amatőr sport támogatása. A sportminisztérium

forráselosztásában nem igazán előresorolt ez a terület, de a vizsgált időszakban két

forrásból jelentős támogatások áramlottak ide. A Wesselényi Sport Közalapítvány a

jogszabály által meghatározott keretek között 2003-ban a szerencsejáték adókból

jelentős mértékű bevételt könyvelhetett el. Ennek egy jelentős része átáramlott az

elitsportba (versenysport) és intézményi finanszírozások is történtek, de így is

viszonylag jelentős összegek maradtak a szabadidős sporttevékenységek támogatására.

• 2004-ben még viszonylag kisebb összeggel, aztán évente közel egymilliárdot juttatott

a Nemzeti Civil Alapprogram a sport területére. A kiosztott pályázati pénzek elit-

szabadidős sport megoszlását nehéz nyomon követni, a szervezet képviselőjétől kapott

szakértői becslés alapján az NCA spottámogatásainak egyharmadát számoltuk az elit-

versenysport és kétharmadát a szabadidősport támogatásokhoz.

• A vizsgált években folytatódott a 2000-es évek elején újra szervezett utánpótlás-

nevelés – 90-es évekhez képest kiemelkedő – támogatása, amelynek fő elosztási

pontja a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet volt.

• Intézményi – később sportinfrastruktúra névvel is jelölve – külön gyűjtöttük a

sportszervezet rendszeréhez kapcsolódó működési jellegű támogatásokat. Ennek nagy

42

részét a sportminisztérium igazgatási kiadásai jelentik – ez nem azonos a sportot

felügyelő minisztériumok teljes igazgatási költségével, becslések alapján igyekeztük

kiszűrni kizárólag a sportigazgatást –, de nem kevés jutott az ernyő- és lobbi

szervezetek működésének támogatására is.

• Ami a funkcionális területek támogatásainak belső arányát illeti, az elmondottak

fényében nem meglepő, hogy a vizsgált öt év átlagában a létesítmény kiadások

képviselték a legnagyobb arányt a központi költségvetés sportcélú kiadásaiban. A

támogatások több mint egynegyede jutott az elitsportra (versenysportra). A

támogatások „dobogós” kedvezményezettje a Forma-1, az utánpótlás-nevelés

támogatási részesedése a 9%-ot, a szabadidős sporté a 8%-ot haladta meg. Az

intézményrendszer működésének megsegítésére a támogatások több mint 6%-a jutott.

• A funkcionális területeken belül az elitsport (versenysport) részesedésénél vesszük

számításba a kiemelkedő sporteredményekhez kapcsolódó járadék-jellegű

kifizetéseket. Az olimpiai járadék mértéke a vizsgált időszakban az egyes jogosulti

kategóriákon belül (érmesek, edzők, özvegyek) 39,7 %-kal emelkedett. Amíg 2003-

ban még 648 millió Ft-tal terhelte a vonatkozó szakmai előirányzatot, addig 2007-re ez

az érték már meghaladta az 1 milliárd Ft-ot. (2006-tól a jutalmazási előirányzat

tartalmazza a Nemzet Sportolója járadék 72 millió Ft/év összeget.) Mindezek mellett a

vizsgált időszak nagy részében a szakmai előirányzatok helyett, évközi extra forrás

rendelkezésre bocsátásával, az igazgatás előirányzatán került utólag biztosításra a

sport-világeseményeken elért eredmények egyszeri jutalmazása (5. ábra).

43

5. ábra. A központi költségvetés sportkiadásainak megoszlása a sport funkcionális területei között a 2003-2007

időszakban (Összes központi sportköltés=100%)

• Ha azt akarjuk megmondani, hogy a sporttevékenység típusok támogatására

ténylegesen mennyit fordított a központi költségvetés, akkor az intézményi,

létesítmény és az utánpótlás-nevelési kiadásokat fel kell osztani a professzionális, elit-

és amatőr sport között. Ha tételesen most le nem is vezetjük, elmondható, hogy az

állami sportlétesítmények túlnyomó többsége az elitsport céljait szolgálja. Az

utánpótlás-nevelés megítélése nehéz, de legszelídebb becslések szerint is ezen

költségek legalább fele szintén az elitsportot gazdagítja. Az intézményi költségek nagy

részét kitevő sportminisztériumi igazgatási költések virtuális felosztásának alapja az

egyéb költések aránya lehet, az igazgatási kiadáson felüli rész túlnyomóan megint az

elitsporthoz ér el. (A professzionális sport Forma-1 kívüli részével itt és most nem

foglalkozunk.)

• Azt gondoljuk, nem tévedünk nagyságrendet, ha úgy becsüljük, hogy a központi

költségvetés a sporttámogatások háromnegyedét a hivatásos-elit sportra költi és csak

egy negyede jut el szabadidős sporttevékenységek elősegítésére.

44

ÖNKORMÁNYZATI SPORTTÁMOGATÁSOK

• Az önkormányzatok sportcélú kiadásainak adatai szintén a Pénzügyminisztériumból

származnak. Az adatok megbízhatóságáért az adatgyűjtés tartalmi kategóriáinak

értelmezhetőségével kell kompromisszumot kötnünk. A következőkben a

„létesítmény” fogalom jelöli az önkormányzatok tulajdonában (fenntartásában),

kezelésében lévő sportlétesítmények létesítésével, működtetésével kapcsolatos

kiadásait. „Versenysport” alatt a szövetségi versenyrendszer különböző osztályaiban

induló csapatok, sportolókra fordított helyi közösségi kiadásokat értjük. „Diáksport”

az óvodai és közoktatási rendszer gyerekeinek kötelező testnevelésen kívüli

sportolását elősegítő helyi forrásokat, míg a „Sportfeladatok” főleg a helyi szabadidős

sport, eseményrendezéssel, sportpályázatok kiadásait jelöljük. A máshova nem sorolt

sportfeladatok finanszírozása az „Egyéb sport”.

• A településtípusok vizsgálatánál a jobb kezelhetőség érdekében egybevontuk a főváros

és a főváros kerületeinek sportkiadásait (Főváros). Szintén egyben kezeljük a megyei

jogú városokat függetlenül attól, hogy megyeszékhelyek vagy sem (MJV), minden

egyéb várost külön kategóriaként kezelünk (Város), külön jelöljük az egyéb

településeket (Község). A megyei önkormányzatok illetve 2005-től a többcélú

kistérségi társulás adatait is összevontuk (Egyéb)

Az önkormányzati sportcélú kiadások dinamikája

• Az önkormányzati sportkiadások 17-21 milliárd forint között mozogtak a vizsgált

időszakban. A sportkiadások nemcsak nominál, de reálértékben is folyamatosan nőttek

2006-ig, 2007-ben azonban jelentősen csökkent az önkormányzatok sportcélú kiadása,

a sportkiadások mértéke reálértékben alig haladta meg a 2003. évi szintet (6. ábra).

45

6. ábra. Az önkormányzatok sportfeladatokat érintő összesített kiadásai 2003-2007 között (

folyó áron, MFt)

• Az önkormányzatok sportcélú kiadásai összességében az önkormányzatok minden

ágazatot tartalmazó összes kiadásában állandó arányt képviseletek a vizsgált

időszakban, fél százalék körül mozogtak (7. ábra). Az időszak átlagában az

önkormányzati szféra teljes költésének 0,53%-át tette ki. Ebből a szempontból a 2004

és 2006-os évek voltak a legjobbak, míg 2003-ban a félszázalékot sem érték el az

önkormányzati sportráfordítások.

46

7. ábra. A sportkiadások aránya az önkormányzati költésekben 2003-2007 között (Összes

önkormányzati éves kiadás=100%)

Települési sajátosságok a sportkiadásokban

• Az egyes települési csoportokban hasonló tendenciák szerint hozták meg a

sportkiadásokról szóló döntéseket. A községek kivételével folyamatosan növekedtek a

sportkiadások, 2007-ben viszont csökkentek. A sportkiadások csökkenése a községek

esetében már 2006-ban megkezdődött (8. ábra).

47

8. ábra. Sportkiadások településtípusok szerint 2003-2007 között (folyó áron MFt)

• Összességében a megyei jogú városok fordították a legtöbbet a sportra, a vizsgált

időszak átlagában 7,8 milliárd forintot évente. Arányuk az összes önkormányzati

sportkiadásokban 35-40% között mozgott a vizsgált 5 évben. A városok voltak a

második legnagyobb finanszírozók 27-30% közötti részaránnyal. A főváros részaránya

2006-ban volt a legmagasabb (18,7%), 2004 és 2007-ben viszont csak 15,5%-ot

képviseltek a településtípusok szerinti bontásban. A főváros sportköltésének közel

kétharmadát képviselték a kerületek. A községek és nagyközségek évente átlagosan

mintegy 2,5 milliárd forintot költöttek sportra, ennek közel 78%-át a községek. 2005-

től a többcélú kistérségi társulások hozzájárulása egyik vizsgált évben sem érte el az

egymilliárd forintot (9. ábra).

48

9. ábra. Az összes sportkiadások településtípusok szerinti megoszlása a 2003-2007

időszakban (Összes önkormányzati sportköltés=100%)

• A településtípusok sportköltésének eddig megismert alapvető jellegzetességei

tükröződnek akkor is vissza, ha az önkormányzatok sportcélú kiadásait az

önkormányzatok minden ágazatot tartalmazó összesített kiadásaihoz mérjük

településtípusonként (10. ábra). A megyei jogú városok nemcsak abszolút értékben,

relatívan is a legtöbbet költik sportra, sportköltéseik 2003 után gyakorlatilag minden

évben meghaladták a bűvös 1%-ot, 2006-ban például az összkiadásuk 1,1%-át

fordították sportra.

49

10. ábra. Sportkiadások aránya az önkormányzati összes kiadásokhoz viszonyítva

településtípusonként 2003-2007 között (Összes éves önkormányzati kiadás az egyes

településtípusban=100%)

• Átlag felett költött a megyei jogú városokon kívül a többi város is. A sportköltéseik

aránya meglehetősen következetesen 0,6% körül mozogtak. Évről-évre erőteljesebben

ingadozott a községek sportköltési aránya. 2003-ban volt a községi sportköltési arány

0,35%, míg 2005-ben volt a legmagasabb arány 0,46%. A települések között relatívan

a fővárosban volt a legkisebb a sportköltési arány, csak 2006-ban haladta meg a 0,4%-

ot. A megyei és kistérségi döntéshozók nem igazán kedvelték a sportot, kiadásuk

mindössze 0,13-0,17%-át fordították sportra.

• Az önkormányzati sportköltések településtípusok szerinti adatai azt mutatják, hogy a

Budapesten kívüli városok, elsősorban a megyei jogú városok a magyar sport

fellegvárai. Mind abszolút összegben, mind a költségvetési lehetőségeik viszonyítva

arányaikban is komoly összegeket fordítanak a sport támogatására. A hétköznapi

tapasztalatokkal összhangban az adatok is azt mutatják, hogy Budapest sportköltései

relatívan alacsonyak, aminek hatásai jól látszanak a magyar sportéletben.

50

Az önkormányzatok költései a sport egyes területein

• A települések elsősorban sportlétesítményeik építésére, fenntartására, működtetésére

fordítják sportköltségvetésüket, öt év átlagában több mint 10 milliárd forintot évente.

Az önkormányzati sportköltésen belüli aránya egyik évről-évre a másikra

meglehetősen ingadozó, 2004-ben 44,2%, 2006-ban 54,6% volt. A sportlétesítményi

költések 2007-ig folyamatosan nőttek, 2005-ben 19%, 2006-ban 26%-kal, de 2007-

ben már 20%-kal csökkentek a sportlétesítmény kiadások.

• Az önkormányzati szabadidős sport, eseménytámogatások és egyéb sportfeladatok

ellátására évente közel négymilliárd forintot fordítottak az önkormányzatok. Aránya

2004-ben volt a legmagasabb 22,9%, 2006-ban a legalacsonyabb 16,2%. Ez a tétel is

meglehetősen hektikusan változott az időben 2004-ben például negyedével nőtt az

előző évhez képest, a következő évben 14%-kal csökkent az előző évhez képest.

• A versenysportot évente átlag 2,3 milliárddal támogatták az önkormányzatok 2003-

2007 között. Időben a támogatások nem mutattak olyan kilengéseket a sportköltésen

belül, mint a létesítmény vagy a sportfeladatok kiadásai: 2003, 2007-ben egyaránt

12,4% volt a versenysport súlya a sportköltésen belül, 2006-ban volt a legkisebb,

9,0%. A versenysport ráfordítások 2006-ban nominálisan csökkentek, de egy év múlva

az előző évi összeg negyedével nőttek az önkormányzati szektorban (11. ábra).

51

11. ábra. Önkormányzati sportköltések megoszlása a sport egyes területei között 2003-2007

között (Összes éves sportköltés=100%)

• Minden településtípusban a létesítményekre fordítják a legtöbb pénzt és – az általunk

használt nem túl szofisztikált kategóriarendszerben – a diáksportra a legkevesebbet.

• A megyei jogú városok sajátossága, hogy a többi településtípushoz viszonyítva

jelentős a versenysport támogatása, éves átlagban a sportköltések 18,6%-át fordítják

erre a célra.

• A főváros sportköltése szinte tükörképe a megyei jogú városoknak. Budapest

alapvetően sportlétesítményekre költött a vizsgált időszakban, költései közel

kétharmadát adja ez a tétel. A főváros alig – a költségvetéséhez képest szinte semmit –

nem költ a versenysportra. Abszolút összegben is a legkevesebbet – még a sportra alig

költő megyei önkormányzatok és többcélú kistérségi társulások is többet –, a fővárosi

spotköltés alig több mint 1%-át. Szintén kicsi a sportfeladatok súlya a

sportkiadásokban, amit úgy is értelmezhetünk, hogy a sporttevékenység

létrehozásának közvetlen támogatása nem célja a fővárosnak. A többi

településtípushoz viszonyítva viszont arányaiban sokat költ Budapest a diáksportra.

52

• A városok és községek sportköltési szerkezete hasonló. Sportkiadásaik mintegy felét

sportlétesítményeikre költik, egyéb sportfeladatokra a többi településtípushoz képest

arányaiban kevesebbet, sportfeladatokra viszont többet. A két településtípus között a

különbség, hogy a városok arányaiban közel dupláját költik versenysportra, mint a

községek. A városok a versenysport másik nagy fellegvárai (12. ábra).

12. ábra. Önkormányzati sportköltések megoszlása a sport egyes területei között az egyes

településtípusokban 2003-2007 között (Településtípus összes éves sportköltése=100%)

A KÖZOKTATÁSI RENDSZER SPORT ÉS TESTNEVELÉS CÉLÚ

RÁFORDÍTÁSAI ∗

• A közoktatási ráfordítások sajátossága, hogy jellemzően az önkormányzati

alrendszerben jelennek meg és oktatási szintenként különülnek el. A – jellemzően –

normatív közoktatási támogatások nagyobbik része nem kötött felhasználású, vagyis a

forrásokkal rendelkező önkormányzatok feladata a feladatellátás biztosítása (oktatási

intézmények működtetésével) a források „szabad” felhasználásával. Megfordítva, a

∗ A részfejezet Dr Kotán Attila résztanulmánya alapján készült.

53

közoktatási ráfordítások elszámolásakor nem vetődik fel olyan kérdés (és erre

vonatkozó adatgyűjtés sincs) hogy az iskolai költségvetés hányad része szolgálta a

nyelvoktatást, a matematikát vagy a testnevelést, a közoktatási intézményrendszer

működési módjából adódóan (iskolarendszerű oktatás komplex pedagógiai program

többszakos pedagógusok) az ilyen kérdésfeltevés közgazdasági tartalma is

megkérdőjelezhető.

• A közoktatási költségvetésből tehát nem képezhető – valós közgazdasági tartalommal

bíró – az előző adatokkal összehasonlítható arra vonatkozó keretszám, hogy adott

szakfeladatra mekkora forrást költött a rendszer. Ettől eltérő az olyan – kötött

felhasználású – támogatások sorsa, ahol éppen a kötöttség miatt van közvetlen

kapcsolat a forrás és a feladat között.

• Az államháztartási szinten aggregát közoktatási ráfordítások elvben feloszthatók

különálló oktatási folyamatokra, de az előzőekben megfogalmazott megszorításokkal

és azzal a kiegészítéssel, hogy ezen „üzemgazdasági” megközelítéssel kinyerhető

adatoknak legfeljebb szimbolikus, prezentációs jelentése lehet, közgazdasági tartalma

kevésbé.

• A közoktatási ráfordításokon belül a testnevelés és sportcélú kiadások arányának

meghatározásához – e korlátozott használhatóságú „arányszám” meghatározásához –

sem rendelkezünk minden adattal. Nincs például információ a közoktatási folyamaton

belül az egyes tevékenységek fajlagos költségigényességéről az általános

rezsiköltségek nagyságáról, felosztásukról az elkülöníthető folyamatok eszköz- és

élőmunka ráfordítás igényéről.

• A leegyszerűsített modellben rendelkezésre áll a közoktatási ráfordítások összege a

pedagógusok létszáma ezen belül a testnevelést tanítók száma. A naturális mutatók

közül ismert továbbá a tornatermek, tornaszobák száma (és aránya az összes

tanteremhez viszonyítva).

54

1. táblázat Közoktatási ráfordítások és pedagóguslétszám (2002-2005)

millió forint

Év Költségve

tés

közoktatá

si

kiadásai

-ebből

önkormán

yzati

kiadás

Személyi

juttatások

'-ebből

önkormán

yzati

kiadás

Személyi

juttatások

és

járulékok

Pedagógu

s-létszám

(fő)

2002 633 660 611 273 280 622 273 654 371 824 154 285

2003 775 615 750 808 371 793 362 773 492 626 155 131

2004 794 743 771 955 376 493 367 991 498 853 151 258

2005 853 391 830 579 411 420 401 135 545 108 149 709

• A kérdés tehát, hogy a fel nem osztott közoktatási ráfordítások mekkora hányada

„számolható el” sport és testnevelés célú ráfordításként, illetve ez a hányad milyen

módszerrel, milyen adatokkal állítható elő. Az arányosítás módjai a közoktatási

bérköltségek megoszlása szerint illetve a szaktárgyi oktatás aránya szerint. Az

általános költségek illetve alsó tagozaton a bérköltségek (itt tanítók és nem szakos

tanárok tartják a testnevelés órákat) a szaktárgyi oktatás arányában osztható fel az első

esetben is.

1. A közoktatási bérköltségek megoszlása szerinti felosztás

• A (köz)oktatási tevékenység alapvető költsége az órákat tartó pedagógusok bére, ez

pedig felosztható tantárgyak, tevékenységek szerint. A pedagóguslétszámon belül

meghatározzuk a testnevelést oktatók arányát és ennek megfelelően arányosítjuk a

bérköltségeket. Az általános költségeknél (fel nem osztható rezsiköltségek) azonos

rezsihányadot tételezünk fel minden tantárgyra és azt a testnevelés órák

(sportfoglalkozások) arányában osztjuk fel. Az önkormányzati intézményrendszerben

55

Pedagógusok száma összesen: (2005), 149.709 fő

Ebből tanító 27.800 fő

Testnevelést tanítók száma 10.100 fő

Testnevelés órák aránya

– alsó tagozaton 17%

– felső, illetve középiskola 13%

Ennek megfelelően a 2005 évi adatok alapján

Alsó tagozat pedagógus részarány: 18,6%

Bérköltség részarány 101.390 millió forint

Testnevelésre elszámolt (17%) 17.236 millió forint

Általános költségből (17%) 16.177 millió forint

Felső tagozat, illetve középfok

Pedagógusok száma 121.909

Testnevelést tanít 10.100

Részarány 8,3%

Bérköltségből testnevelés részarány 36.916 millió forint

Általános költségből (13%) 24.740 millió forint

Számított költségek összesen: 79.096 millió forint

• A kalkuláció korlátai:

– A részarányok pontatlansága (a 17% illetve 13% becsült adat, átlagos

tantárgyfelosztás és tanrend alapján)

– a testnevelés szakosok telje bérköltségét itt számoltuk el ez a többszakosoknál

nem igaz

– az általános költségek felosztása (a fajlagos ráfordítások nagyon szórnak,

közgazdaságilag pedig nagyon kicsi a korreláció az órák részaránya és pl. a

célt szolgáló létesítmény fenntartás költségei kötött. )

56

2. A szaktárgyi oktatás aránya szerinti megoszlás

• Az előzőnél durvább kalkuláció itt a teljes ráfordítást a tevékenység arányában osztjuk

fel (eldöntendő az oktatási szintek közötti megosztás (ezt most nem tesszük meg). Ez

esetben átlagos (számított) oktatási részarány 14.33 % (létszámaránnyal súlyozott)

• Ez alapján 2005-ben a számított költség 119,0 milliárd forint volt.

• Ez esetben a részarányok pontossága fontos (jelen modellben az általános iskolai alsó

tagozat arány talán kissé magas). Fentieken túl bármelyik kalkuláció eredménye

mintegy 10%-kal növelhető figyelembe véve a nem állami közoktatás részesedését.

• Megállapítható, hogy – 2005 évi folyóáras ráfordítási adatokkal számolva – a

közoktatási rendszer testnevelés és sport feladaton „elszámolható” költségei 80-120

milliárd forintra tehetők. Hangsúlyozandó hogy az e kalkuláció alapján adódó összeg

közgazdasági értelemben nem vonható össze a (funkcionálisan) beazonosítható

sportcélú támogatásokkal, tekintettel arra, hogy a közoktatási folyamatok egységesek a

finanszírozás során mechanikusan nem különíthetők el a szaktárgyi ráfordítások.

57

A SPORT FINANSZÍROZÁSA

MAGÁNFORRÁSOKBÓL

A HÁZTARTÁSOK SPORTKÖLTÉSE

Módszertani kérdések

• A háztartások sportköltését a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) háztartás

fogyasztási adatai alapján elemezzük. A KSH reprezentatívan kiválasztott családok –

évente mintegy 10.000 család – naplóban rögzített kiadásait gyűjti, mégpedig a

COICOP (Classification of Individual Consumption by Purpose = A lakossági

fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása) a vásárolt fogyasztási javak rendeltetés

szerint felépített, tízes számrendszerű, négyszintű, tartalmában harmonizált

nemzetközi nomenklatúrája alapján.

• Az Önkormányzati Minisztérium és Champions Consulting Kft közös kutatása alapján

háztartási naplókban rögzített vásárolt fogyasztási adataiból egyedileg kerültek

leválogatásra a COICOP osztályozás alapján a háztartások sportköltési adatai. A

háztartások által vásárolt sportjavak és sportszolgáltatások (zárójelben a COICOP

kód):

– Kerékpár (07.1.3.1). Kerékpár, tandem és tricikli. (Továbbiakban: kerékpár)

– Sport-, kemping célú tartós javak (09.2.1.1). Lakókocsi (lakóautó), utánfutó és

ezek berendezése. Hajó, csónak, jacht, motorcsónak, vitorlás hajó, kötélzet és

hajóberendezés stb. Sárkányrepülő, vitorlázó repülő, hőlégballon. Tartós játék

és sporteszközök, mint pl. kajak, kenu, szörfdeszka, búvárfelszerelés, golf-

58

autó. Szórakozás céljára állati erővel (ló, póni) vontatott sportjárművek,

valamint a szükséges felszerelések (hám, kantár, gyeplő, zabla, nyereg stb.).

– Tartós sportszerek, hangszerek alkatrészei, javítása (09.2.3.1). Minden a 09.2

csoportba tartozó sportszer, hangszer, jármű és egyéb szabadidő cikk

javításához vásárolt alkatrész. Az előbb felsoroltak szolgáltatásként vásárolt

karbantartásának és javításának teljes értéke, amely a munkadíjon kívül az

anyagköltséget is tartalmazza. Ide tartozik a hajók, kempingautók, lakókocsik

stb. téli tárolása; hangár-szolgáltatás magánrepülőgépek részére; kikötő-

szolgáltatás hajók részére. (Továbbiakban: tartós sportjavak alatt együtt értjük

sport-, kemping célú tartós javak, valamint a tartós sportszerek, hangszerek

alkatrészeit és javítását)

– Sportszerek, kempingcikkek (09.3.2.1). Szabadtéri játékokhoz, testedzéshez

használt sporteszközök (labda, síléc, vízisí, ütők, hokikorong, vívótőr, -kard,

korcsolya, görkorcsolya, szánkó, gördeszka, diszkosz, gerely, magasugró- és

egyéb rúd, hegymászó kötél, súlyzó, expander és egyéb body-building

eszközök. Bizonyosfajta játékokhoz vagy sportokhoz használható speciális

lábbelik (síbakancs, stoplis futballcipő, futócipő, búvárcipő stb.);

mentőmellény, bokszkesztyű, lábszárvédő, sisak és arcvédő stb. Fegyver és

töltények, vadászathoz, sporthoz és személyes védelmi célokra. Ejtőernyő és

egyéb felszerelések. Horgászbot és más horgászfelszerelések. Strandcikkek,

felfújható matracok és pumpa, felfújható csónakok, tutajok és úszómedencék,

kugli, ugrókötél, strandtenisz. Kempingcikkek, mint pl. sátor és tartozékai,

hálózsák, hátizsák, túlélőkés, kemping-gázfőzők, benzinfőzők és barbecue-k.

Mindezek javítása és alkatrészei is. (Továbbiakban: sportszerek)

– Sportrendezvény, belépődíj (09.4.1.1.1). Sportlétesítmények, stadionok,

motorkerékpár- kerékpár, lóversenypályák stb. belépődíja. Golfpályák,

korcsolyapályák, uszodák, strandok (Balaton parti is), teniszpályák,

59

fallabdapályák, teke (bowling) pályák. Sífelvonók és síliftek igénybevétele. Ide

tartoznak: a fitness centerek. (Továbbiakban: sportrendezvény)

– Sport-, zene-, tánctanfolyam (09.4.1.1.2). Iskolán kívüli, egyéni tanfolyamok

pl. bridzs, sakk, aerobik, tánc, zene, korcsolya, sí, úszás és egyéb órák (leckék).

(Továbbiakban: sporttanfolyam)

– Egyéb szabadidő szolgáltatás (09.4.1.1.3). A játékhoz, illetve sporthoz

szükséges felszerelés, repülőgép, hajó, jetski (vízimotor), helikopter, ló, sí- és

kempingfelszerelések stb. bérlése. Speciális sportcipők bérlése (síbakancs,

futballcipő, golfcipő, korcsolya, görkorcsolya, hegymászó cipő, szörf- és

búvárcipő stb.). Játszótér és szórakoztató parkok; körhinták, mérleghinták,

óriáscsúszda, ugrálóvár és egyéb játszótéri gyermekjátékok; játékgépek

(flipper) és egyéb felnőtteknek való (nem szerencsejáték). Hegyi vezetők,

túravezetők, barlangi útikalauzok stb. szolgáltatásai, hajózáshoz navigációs

segítőszolgáltatások. (Továbbiakban: egyéb sportszolgáltatás)

• Az adatfelvétel meglehetősen szigorú abból a szempontból, hogy a fenti termékeket és

szolgáltatásokat csak akkor sorolja be sportköltésként, ha egyértelműen

beazonosítható, hogy sportcélú kiadásokról van szó. Például egy vásárolt cipő csak

akkor lesz sportszer, ha a kitöltő által rögzítésre kerül, hogy sportcipőről van szó, de

nem kerül be a sportstatisztikába, ha csak egyszerűen cipőként szerepel, legyen szó

akár márkaüzletben vásárolt sportcipőről. Ez részben összhangban azokkal a

megfigyelésekkel, miszerint ebben a példában a sportcipőknek hívott termékek

jelentős része nem sport célra, hanem divatcikként, utcai lábbeliként szolgál, tehát

jogosan nem szerepelnek a sportfogyasztási adatok között, másrészt jelentős –

nagyságrendi eltérést is mutathatnak a KSH adatgyűjtése és az egyes – a KSH

adataival módszertanilag össze nem hasonlítható – egyedi felvételek által becsült

sportpiaci adatok.

• Ugyanakkor, mint láttuk, a kategóriák meglehetősen tágan értelmezik a sportfogalmát

(kemping cikkek), nem is mindig tisztán sportcélú kiadásokat foglalnak magukban

60

(zene-, tánctanfolyam, stb.). Ezzel együtt azt kell mondanunk, hogy az alábbi

elemzésekben szereplő háztartási sportköltési adatok a feltételezett sportfogyasztások

alsó becslését adják.

• A háztartások sportkiadásainak vizsgálatának egyik jól ismert módszertani dilemmája

a fogyasztási kör érvényességi körének meghatározása, például a sporthoz kapcsolódó

fogadásos játékokra költött összegek beszámítása. A sportköltések vizsgálatánál jó

néhány Európa Uniós ország számol ezen szerencsejáték kiadásokkal, így elemzésünk

során mi is kitérünk erre a dimenzióra. Ezért a KSH háztartási statisztikáit a

Szerencsejáték Rt sporthoz kötődő szerencsejáték adataival egészítettük ki, és a

fogadásos játékok (totó, góltotó, tippmix, tippmax) árbevételével azonosítottuk a

háztartások sportfogadási kiadásait. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy ezeket a

játékokat magánszemélyek űzik, egy gazdasági társaság például nem totózik. Mindaz

alapján a későbbiekben megkülönböztetjük a háztartások sportkiadásait (rokon

értelműként használva a sportfogyasztás kifejezést) és a háztartások teljes

sportköltését, amely a sportfogadásos játékok kiadásait is tartalmazza.

A háztartások sportkiadásainak dinamikája és szerkezete

• A 13. ábra mutatja a háztartások sportkiadásait. Az időszak alatt a sportkiadások

nominál értékben folyamatosan növekedtek, reálértékben azonban 2007-ben már

kisebb értéket képviseltek, mint az azt megelőző évben.

61

13. ábra. Háztartások spotkiadásai, sportkapcsolatos fogadásos játékok kiadásai és teljes

sportköltése 2003-2007 között (folyó áron, MFt)

• A háztartások a sporttanfolyamokra költötték öt év átlagában a legtöbbet, az időszak

alatt háztartásonként 3.615 forintot. Második legtöbbet sportrendezvényekre,

belépődíjakra, háztartásonként átlagosan 1.926 forintot. Harmadik tétel az egyéb

sportszolgáltatás (625 forint), és csak negyedik a sportszerköltés, ami felveti azt a

hipotézist, hogy az adatgyűjtések esetleges tendenciózusan alábecsülik ezt a tételt.

• A háztartási sportköltések dinamikusan, évente átlagosan 9,3%-kal nőttek a vizsgált

időszakban. A növekedés mögött a sportszerekre és a sporttanfolyamokra költött

összegek álltak: sportszerekre évente átlagosan 18,8%-kal költöttünk többet, mint az

azt megelőző évben, sporttanfolyamokra (szabadidős sportra) 15,3%-kal.

Sportszórakoztatási kiadások növekedése is jelentős volt (8,6%), míg a kerékpár és

egyéb szolgáltatások háztartási kiadásai nominál értékben évről-évre szinten

maradtak, azaz az időszak egészét tekintve reálértékben jelentősen csökkentek. A

tartós sportjavak költése viszont évente nominál értékben is csökkent, jellemző, hogy

míg a tartós sportszerek javítására 2003-ban a háztartások közel félmilliárd forintot

költöttek, 2007-ben a KSH már egyáltalán nem mért ilyen kiadást a háztartásokban,

ezen tétel 0 forinttal szerepel.

62

• A vizsgált időszakban a sportolásra költött kiadások tették ki a háztartási sportköltések

közel felét, sportszórakoztatási kiadások a költések közel negyedét. Az mondhatjuk,

hogy az egyéb sportszolgáltatásokkal egyetemben a háztartások sportköltéseik közel

80%-át sportszolgáltatások vásárlására fordítják. Ez nemzetközi összehasonlításban

kiugróan magasnak számít, ami erősíti azt a gyanút, hogy mérési probléma (is) lehet a

sportjavak és -szerek alacsony háztartási részaránya mögött (14. ábra).

14. ábra. A háztartások sportkiadásainak szerkezete a 2003-2007 időszakban, fogadásos

játékok nélkül (Fogadásos játékok nélküli összes háztartási sportkiadás=100%)

• A sportot érintő fogadásos játékok háztartási költéséből a tippmix 80,5%-ot képviselt a

vizsgált időszak egészében, míg a totó 19,0%-ot. A góltotó részesedése hibahatáron

belül volt, a tippmax pedig csak 2008-ban indult el. A tippmix népszerűsége

egyébként folyamatosan nőtt, évente átlagosan 15%-kal, 2007-ben közel 70%-kal

többet költöttünk erre a fogadásra, mint 2003-ban.

Sportkiadások és teljes sportköltés a háztartások költési szerkezetében

• A háztartások sportkiadásainak aránya a háztartások egyéni hazai fogyasztási

kiadásaiban meglehetősen stabil, 0,20%-0,22%-os arányt képviselt a vizsgált

időszakban. Ez az arány meglehetősen alacsonynak mondható a legjobb európai

63

gyakorlathoz viszonyítva, amely bőven meghaladja az 1%ot. Ráadásul a tendencia

csökkenő, mert bár 2004-ben 0,02%-kal nőtt a sportkiadás aránya, de rá egy évre már

csökkent, majd stagnált, hogy 2007-ben elérje az időszaki 0,2%-os mélypontot.

• A teljes (fogadásos játékok kiadásával növelt) háztartási sportköltések aránya

valamivel kedvezőbb 0,32%-0,39%, és alapvetően növekvő tendenciájú volt a vizsgált

időszakban, de 2007-ben már ennek a mutatónak az értéke is csökkent az előző évhez

viszonyítva (15. ábra).

15. ábra. A háztartások sportkiadásainak és teljes sportköltésének aránya a háztartások

egyéni hazai fogyasztási kiadásaiban 2003-2007 között (Háztartások éves egyéni hazai

fogyasztási kiadása összesen=100%)

• Még egy adalék a sportkiadások háztartáson belüli hátrasorolásához. A 16. ábra a

háztartások fogyasztási, szabadidő és kultúra valamint sport kiadásainak éves folyó

áras növekedését veti össze a GDP hasonló mutatójával. Azt látjuk, hogy a

sportkiadások a „gyenge láncszem”. 2004-ben még a többi mutatónál erőteljesebben

nőttek a sportkiadások, de 2005-től kezdve már a háztartások a többi mutatóhoz képest

kisebb mértékben bővítették a sportra fordított forrásaikat, sőt 2007-ben már

nominálisan is csökkentek a sportkiadások (16. ábra)

64

16. ábra. GDP, háztartások fogyasztási, háztartások szabadidő és kultúra valamint sport

kiadásainak éves növekedései 2004-2007 (Előző év=100%)

• A szabadidős és kulturális kiadások az utolsó három vizsgált évben jobban nőttek,

mint a sportkiadások, nominál értékben még 2007-ben is nagyobbak voltak, mint

2006-ban. Az is látszik, hogy a háztartások a kulturális – benne a sport – kiadások

visszafogásával reagáltak a 2006-2007-es első megszorító intézkedésre, méghozzá a

többi háztartási fogyasztási kiadási típusnál erőteljesebben.

A VÁLLALATOK SPORTCÉLÚ KIADÁSAI

• A nem sportpiaci vállalatok alapvetően reklám-, marketing és médiajog vásárlással

„gazdagítják” a sportszolgáltatókat, vesznek részt a sporttevékenységek előállításának

finanszírozásában (sportszponzorálás és médiajogok). A harmadik nagy terület a

vállalatok saját dolgozóinak szervezett sporttevékenységek finanszírozása, ami a

vállalaton kívüli sportpiaci szereplők számára bevételeket nem jelentenek (vállalati

sport). Ez utóbbiról, a vállalati sportról semmilyen adattal sem rendelkezünk, ezeket

becsülni sem tudjuk. A vállalati szponzorálásról sem állnak rendelkezésünkre pontos

adatok, erőteljesen becslésekre vagyunk utalva.

65

• A vállalatok sportcélú kiadásainak becsléséhez a következő modell feltételekkel élünk:

– A sportszervezetek szintjén 90%-ra tesszük a csapatsportágak sportgazdasági

súlyát, becsléseink szerint ennek felét a labdarúgás teszi ki. 10%-os súllyal

szerepeltetjük a nem csapatsportok sportszervezeteinek külső

magánfinanszírozását.

– A szövetségi szintű szponzori és médiabevételeket a későbbiekben részletesen

tárgyalt egyedi felmérés alapján becsüljük.

– A vizsgált időszakban folyamatosan növekvőnek gondoljuk a szponzori

tevékenységeket.

– A nyári olimpia szintén hatással van szponzorálási piacra. Az olimpia előtti

évben némileg, az olimpia évében erőteljesebben nőnek a szponzori kiadások,

míg az olimpia utáni két évben visszaesnek.

• Mindezek alapján 2007-re a következő becslést alkalmazzuk.

– Labdarúgás becsült szponzori bevétel: 3.000–4.000 Mft

– Többi csapatsport becsült szponzori bevétel: 3.000–4.000 Mft

– Egyéni sportok becsült szponzori bevétel: 600–1.000 Mft

– Szövetségi becsült szponzori és médiabevételek: 2.500–3.000 Mft

– Korrekciós tényező: 1.000 Mft

• Modellünk alapján 2003-2007 között 7.500–11.000 mFt közé tesszük a vállalatok

sportcélú kiadásait.

66

A MAGYAR SPORT

FINANSZÍROZÁSA

• Bár a sporttevékenységek finanszírozása volt a kiindulópontunk, a rendelkezésre álló

adatbázisok okán nem a termelési adatokat összesítettük, hanem a négy finanszírozási

csatornákon sportba áramló erőforrásokat elemeztük. A korábban részletesen

bemutatott korlátokkal elvi szinten meg tudjuk mondani, hogy a sporttevékenysége

végzéséhez, előállításhoz milyen nagyságú erőforrást használt fel a magyar

sportszféra, amit némi egyszerűsítéssel, a sportpiac nagyságával azonosítunk.

• A közoktatás testnevelési és sportcélú, valamint a háztartások fogadásos játékok

kiadásai nélküli sportpiac nagysága (szűk sportpiac) számításaink szerint 72-111

milliárd forint között mozgott 2003-2007 között, 91 milliárd forintra volt tehető a

vizsgált időszak átlagában (17. ábra). 2003 és 2005 volt átlag alatti év, a 2004-es

kiugró értéket pedig a mát többször emlegetett a Rendezvénycsarnok Ingatlanfejlesztő

és Kezelő Rt adósságának központi adósságának költségvetés általi átvállalása és

hitelei kamatelszámolása, összesen 30,3 milliárd forint generálta.

17. ábra. A közoktatás testnevelési és a háztartások fogadásos játékok kiadásai nélküli

sportkiadások nagysága 2003-2007 (folyó áron, milliárd forint)

67

• A vizsgált időszak átlagában a sporttevékenységeket (a „magyar sportot”)

egyharmadában a központi költségvetés finanszírozta. 2004-ben ez az arány

értelemszerűen majdnem az 50%-ot is elérte, 2005-ben viszont alig haladta meg a

teljes sportkiadások negyedét. Ha a 2004-es egyedi hatástól eltekintünk, akkor a

központi költségvetés átlagban 29%-os részt vállalt a sportfinanszírozásból.

• A háztartások – a fogadásos játékok kiadásai nélkül – szintén egyharmaddal

részesedtek a sportfinanszírozásból. Arányaiban 2005-ben vállalták a legnagyobb részt

(37%), legkevesebbet 2004-ben, illetve az egyedi hatás nélkül 2003-ban (32%). Az

önkormányzatok a spotfinanszírozás közel egynegyedét vállalták magukra, 2005 és

2006-ban meg is haladva a 25%-ot. A vállalatok – vállalati sport nélküli – költései

erős becsléseken alapulnak, arányuk számításaink szerint 10% körül mozogtak, 2007-

ben viszont elérhették talán a 12-13%-os arányt is (18. ábra).

18. ábra. A magyar sportfinanszírozás szerkezete a finanszírozási források 2003-2007

időszak átlagos kiadási alapján (Testnevelési és fogadásos játékok nélküli összes

sportkiadás=100%)

68

• Sok vita folyik arról, hogy vajon a sportszférába bele kell-e érteni a közoktatás

testnevelési és sportcélú kiadásait vagy sem. Állást foglalni nem akarunk a kérdésben,

a nemzetközi példák sem egyértelműek – ebben sem egységesek az Európai Unió

tagországai. Mindesetre nehéz az iskolai testnevelés, pláne a mindennapos testnevelés

kérdéséről úgy beszélni – hogy a magyar sportközbeszéd egyik igen csak előterében

lévő vitatémáját említsük –, ha ennek költségvonzatait nem tekintjük a

sportfinanszírozás szerves részének. Illusztráció jelleggel azonban bemutatjuk a

rendelkezésre adatok alapján megbecsülhető teljes sportpiac nagyságát és szerkezetét

(19. ábra). Az illusztráció a 2007. évi sportkiadási adatok alapján készült, és a

közoktatás testnevelési és sportcélú kiadásait illetve a háztartások fogadásos játékokra

költött kiadásait is tartalmazza.

• A teljes sportpiacba véleményünk szerint a közoktatás testnevelési és sportcélú

kiadásai is beletartoznak, amit konzervatív becsléssel 90 milliárd forint összeggel

számítunk be. Megosztásánál a központi oktatási normatíva és az önkormányzatok

saját hozzájárulási arányát figyelembe véve durván 60-30 milliárd forinttal növeljük

meg a közoktatás két finanszírozójának, a központi költségvetés illetve az

önkormányzatok sportkiadásait. A teljes sportpiac vizsgálatakor a háztartások

69

sportkiadásai közé beszámítjuk a 2007. évben a fogadásos játékokra költött 16,1

milliárd forintot is.

• A számok alapján a teljes sportpiac több mint kétszerese a szűken vett

sportkiadásoknak, és belső arányai is jelentősen eltolódnak. Az adatok alapján 2007-

ben a központi költségvetés 40%-ot meghaladó, míg az önkormányzatok és a

háztartások egynegyeddel finanszírozták a teljes sportpiacot.

19. ábra. A magyar sportfinanszírozás szerkezete a finanszírozási források 2007. évi kiadási

alapján (Folyó áron, testnevelési és fogadásos játékok nélküli és beleszámított milliárd

forintban, illetve összes sportkiadás=100%)

• Végezetül érdemes azt is felmérni, hogy a spotágazat mekkora súlyt képvisel a magyar

gazdaságban, amit a közkeletűen alkalmazott módszer szerint a bruttó hazai termelés

GDP mutatójával mérünk. A szűk sportpiac – a Központi Statisztikai Hivatal által

publikált, folyó, piaci beszerzési áron számolt – GDP adatokhoz viszonyított aránya

0,38%–0,54% között mozgott a vizsgált időszakban, az ismert okok folytán 2004-ben

érve el a maximumot. „Jobb évnek” még a 2006-os számított (0,40%), míg a maradék

három évben az arány 0,37-0,38% volt. A teljes sportpiac nagysága 2007-ben azonban

elérhette a 0,78%-ot.

70

• A sportágazat mért súlya mélyen alatta van a legjobb Európa Uniós gyakorlatnak. Ez

azért van, mert magánemberként és közösségként is keveset költünk a sportra. A

magyar sport közszereplői túlnyomóan – mindenki – ennek okát a központi

költségvetésben látja: „az állam keveset költ a sportra”! Vajon így van-e ez? A kevés

költés véleményünk szerint a rendelkezésre álló lehetőségek között kell értelmezni, és

azt vizsgálni, milyen arányban szerepel a sport a szereplők összes kiadásaiban. A sok

vagy kevés viszonyítási pontjaként pedig javasoljuk a szűk sportpiac GDP-n belüli

arányát megvizsgálni (20. ábra).

• Ebben az összefüggésben a vizsgált időszakban az önkormányzatok húzták a magyar

sportot, lehetőségeikhez képest ők költötték a legtöbbet a sporttevékenységek

finanszírozására. Saját költésükben a sport mindig – többnyire jelentősen – nagyobb

súlyt képviselt, mint a sportágazat a GDP-hez viszonyítva. A központi költségvetés

felemás szerepet játszott, míg 2003-ban átlagos, 2004-ben viszont jelentős húzóerejét

jelentette a sportpiacnak, 2005-től kezdve már alul teljesített, azaz a költségvetés

lehetőségeihez képest keveset költött, ráadásul a tendenciák csökkenők.

• Az elemzésünk talán legfontosabb – negatív – eredménye viszont annak feltárása,

hogy igazából a háztartások fogják vissza a magyar sportot, a polgárok

lehetőségeikhez képest keveset költenek sportra. Figyelem! Fontos hangsúlyozni,

hogy itt nem arról van szó, hogy „az embereknek nincs pénzük”, hiszen azt mérjük,

hogy a háztartások költési szerkezetében hol helyezkedik el a sport. Hátul. Egyszerűen

nem tartjuk fontosnak, alacsonyak a sportcélú kiadásaink. A számokból látható

eredmény összecseng a sokat emlegetett alacsony fizikai aktivitási rátával, és a

sportszórakoztatásban mért alacsony nézőktől származó bevételek szindrómával: Ha

nem sportolunk, nem nézünk sportot, akkor kevés a sportba áramló pénz, és fordítva,

ha nem költünk sportra, akkor üresek a stadionok és a sportlétesítmények.

71

20. ábra. A sportcélú kiadások aránya a finanszírozási forrásokban és a sportkiadások

aránya a GDP-hez viszonyítva (Finanszírozók összes kiadása illetve GDP=100%)

SZERVEZETI RENDSZER ÉS A TÁMOGATÁSOK A

SPORTTEVÉKENYSÉGEK JELLEGE SZERINT 2004-2007 KÖZÖTT

Szervezet

• Az Stv2004 középpontjában a sportoló áll, gondolatmentének fő eleme az egyén

sportolásának kiteljesítése. A versenyzőket a jogszabály hivatásos és amatőr

sportolókra osztja, mégpedig azonos logika alapján, meghatározza a hivatásos

sportolót, majd azt mondja ki, hogy aki nem hivatásos, az amatőr. A hivatásos

sportolót két feltétel együttes fennállásával határozza meg: jövedelemszerzési célt és

foglalkozásszerűen folytatott sporttevékenységet feltételez, de nem részletezi a

foglalkozásszerűen végzett sporttevékenység módját, amit bár eltérő tartalommal a

korábbi sporttörvények megtettek. A jogszabály nem foglalkozik az informális

sportoló problémájával, ugyanakkor látszólag egy új sportolói fogalmat vezetett be a

Nemzet Sportolója fogalmát, ami azonban nem a sporttevékenység végzőjére utal,

hanem egyfajta „Hírességek Csarnokára”.

72

• Az Stv2004 csak azokat a szervezeteket kívánta sportszervezetként meghatározni,

amelynek keretében ténylegesen sporttevékenységet végezhetnek a sportolni vágyók,

így a közös jellemzők széles köre miatt értelmessé és használhatóvá vált a fogalom a

szabályozásban. Az Stv2004 alapvetően az egyesületeket és a gazdasági társaságokat

ismerte el sportszervezetként, az utóbbit kft-re és rt-re szűkítve le (a fogyatékkal élők

illetve a szabadidős sport egyéb területein a közhasznú társaság is engedélyezett

forma). Mindezek mellett sportszervezetként definiálja az adott sportágak nemzeti

válogatottját (pontosabban a működtetésével kapcsolatban a sportszövetségeket)

valamint a szabadidősport és fogyatékkal élők sportja terén a közvetlen sportolói

tagsággal rendelkező sportszövetségeket, a sportiskolákat és az iskolai sportköröket is.

• A sportszövetségi rendszer alakulásában és szabályozásában tetten érhetőek a sporttal

kapcsolatos társadalmi dilemmák. A döntéshozók a sportszövetségek

meghatározásával és szabályozásával tulajdonképpen monopóliumokat hoztak létre az

egyes sportágakban. A sportszövetségi kategóriák tulajdonképpen kapuk a

többletjogosítványok megszerzéséhez és megtartásához. A sportszövetségek

meghatározása - ami a monopoljogok kinyilvánításával tulajdonképpen a sportágak

meghatározása is egyben - csak részben belső ismérvek alapján történik, másrészben

azonban külső ismérvekhez kötött (Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) illetve

Nemzetközi Sportszövetségek Szövetség (AGFIS) elismerése).

73

• A magyar sport 2004-2007 közötti szervezeti rendszerét mutatja a

• 21. ábra. A magyar sport szervezetrendszere 2005

74

21. ábra. A magyar sport szervezetrendszere 2005

• Az Országgyűlés feladata, hogy a sport- és egyéb törvények megalkotásával határozza

meg a sporttal kapcsolatos állami feladatokat, a sportigazgatás elhelyezkedését a

kormányzati rendszerben, illetve ellenőrizze a sportkormányzat tevékenységét,

deklaratív országgyűlési határozatokkal támogassa a sport ügyét.

• Az Országgyűlés javaslattevő, véleményező, valamint ügydöntő és a kormányzati

munka ellenőrzésében közreműködő szervet hozott létre. A Sport és Turisztikai

Bizottság nevet viselő testület kezdeményező, bizottsági tájékoztatót készít a

kormányzati munka ellenőrzésével, vagy a bizottság működési területét érintő bármely

kérdéssel kapcsolatos megállapításairól, illetve társadalmi szervezet, vagy érdek-

képviseleti szerv törvénykezdeményezését javasolja.

• A kormányzati munka főbb feladatai:

75

– Jogszabályi feltételek meghatározása (a sporttörvény végrehajtási rendeletei)

– Sporttevékenység állami támogatása (iskolai és felsőoktatási sport, szabadidős

sport, minőségi sport, sportvállalkozások)

– Sporttal kapcsolatos nemzetközi együttműködések (nemzetközi szerződések,

kormánygaranciák, stb.)

– Sportlétesítmények létrehozásával, fejlesztésével és működtetésével kapcsolatos

feladatok

– Törvényességi felügyelet

– Sportinfrastruktúra kiépítése, benne a sportinformációs rendszer és a

sportegészségügyi hálózat kiépítése

• A kormány alapvető feladata a miniszterek és országos hatáskörű szervek sporttal

kapcsolatos tevékenységének koordinálása, amit a kormányzati szerkezeten belül

önálló szervezeti egységgel old meg a kormány.

Szabadidős sport

• Az amatőr, szabadidős sport működési elvei és finanszírozási tendenciái sokban

hasonlítanak az európai modellekhez. A 2000-es évek elejére arányaiban jelentősen

megnőtt a szervezett kereteken kívüli sporttevékenység végzése és a rendszerváltás

előtti időszakhoz viszonyítva jelenősen visszaesett az igazolt sportolók és

sportszervezetek száma. A folyamat két fő oka egyrészt a sporttevékenység

végzésének tényleges visszaesése, másrészt a sportolási szokások átalakulása. A

sportolási szokások átalakulása illeszkedik az Európa Uniós mintákba. Nőtt az

informális sport szerepe (séta, kocogás, otthoni torna), másrészt Magyarországon is

arányaiban nőtt a sportolást szolgáltatásként igénybe vevő nem egyesületi tagként

sportolók száma. Jelképesnek tartjuk, hogy az elmúlt években már megjelentek a

magyar szabadidős sportot, egészséges életmódot népszerűsítő sztárok, ismert közéleti

szereplők (Schorbert Norbert, Béres Alexandra).

76

• A tapasztalatok szerint a szabadidős sport finanszírozása szintén hasonló a nyugat-

európai országokban megismertekhez, de Magyarországon erről konkrét felmérések,

pénzügyi adatok nem ismertek, különböző becslésekre vagyunk utalva.

• A szabadidősport szervezeti rendszerének alapját a versenyrendszerek legalacsonyabb

osztályában elinduló többnyire egy-két szakosztályos egyesületek, a sajátosan a

szabadidősportra specializált egyesületek, a fogyatékos sport egyesületei és sajátos

szövetségei illetve a részvételi sportban tevékenykedő sportszolgáltatók tartoznak. A

sportági szakszövetségek idejük és energiájuk kisebb, elenyésző részét fordítják a

kifejezetten a szabadidős sporttevékenységek szervezésére. A hiányt a Nyugat-

Európában „multisportként”, nálunk szabadidősport szövetségként ismert szervezetek

töltik be. A sport érdekrendszerében betöltött alacsony súlyuk, gyenge

érdekérvényesítő képességük ösztönözte a sportkormányzatot arra, hogy a 2000. évi

sporttörvényben önálló köztestülettel jelenjen meg a szféra.

• A támogatások alapelve költségvetési eszközökkel lendületbe hozni a sportaktivitást.

A források felosztása nem egy egységes sportstratégia keretében történik, hanem a

több száz kisebb-nagyobb rendezvény közvetlen támogatása regisztrációk, kvázi-

pályázatok és alkuk rendszerén keresztül. A kereslet felkeltését a kommunikációs

költségvetés szolgálja, szolgálná. A szabadidős sport költségvetési keretei közé

„szorult” az önkormányzati sportigazgatás évtizedes hagyományokra tekintő

támogatása is, aminek valóban van részvételi sportot érintő része is.

Hivatásos sport

• A professzionális sport magyarországi helyzetét – az európai országok vizsgálatához

hasonlóan – a labdarúgás 2000-2004 közötti példáján keresztül mutatjuk be.

• Az összes bevétel alapján számolva az első osztályú bajnokság piaci mérete 2000-ben

(12 csapat) némileg meghaladta a négymilliárd forintot, míg 2004-ben (16 csapat) az

5,1 milliárd forintot. A növekedés egyértelműen a bajnoki létszám adminisztratív

megemeléséből adódott, mivel egy átlagos futballvállalat bevétele 5%-kal csökkent

77

2000-hez viszonyítva. (Az első és másod osztály teljes bevétele, azaz a professzionális

labdarúgás bevétele 6-7 Mrd Ft-ra tehető.)

• A labdarúgás bevételében az ú.n. marketingbevétel a meghatározó, amely

szponzorációs bevételt és televíziós közvetítési bevételt jelent. A szponzorációs

bevétel egy-egy labdarúgócsapat legfontosabb finanszírozási forrása. A

labdarúgócsapatok mellett megjelenő szponzorok legtöbb esetben helyi vállalkozók, a

városhoz, vagy a csapathoz valamilyen módon köthető társaságok. A magyar

professzionális sport megerősödésének egyik legfontosabb korláta a helyi

vállalkozások tőkeerejének gyengesége. A multinacionális vállalatok szponzorációs

támogatása minimális. A helyi közösségekhez való kötődésük csekély, ezért gyors és

jelentős változás ezen a területen nem várható.

• A televíziós közvetítési jogokat és más, rögzített megjelenéseket korábban a Magyar

Labdarúgó Liga központilag, csomagban értékesítette. A kereskedelmi televíziós

közvetítések megszűnésével a labdarúgás televíziós bevételei jelentősen csökkentek.

• Az időszak átlagában a kereskedelmi értékesítések mellett az egyéb bevételek

jelentették a fő finanszírozási csatornát. Az egyéb bevételek egy jól működő

futballpiacon többnyire a koncessziókból, a futballszórakoztatáshoz kapcsolódó

kiegészítő szolgáltatásokból származnak. Magyarországon azonban ez általában

elengedett kölcsönökhöz, sajátos támogatásokhoz kapcsolódik, amely összességében

szintén egyfajta szponzorációnak tekinthető.

• Klasszikus, sportgazdasági szempontból talán kevésbé pozitív állapot a támogatások

viszonylag magas értéke, ráadásul növekvő tendenciát mutató aránya. A magyar

professzionális labdarúgás jellemzője, hogy a költségvetés 10 -20 %-át a helyi

önkormányzatok biztosítják. Ezen túlmenően, a helyi politikának néhány csapat

esetén jelentős szerepe van a helyi vállalkozások szponzorációs támogatásának

elnyerésében különböző helyi politikai nyomásgyakorlás útján.

• A professzionális sport ráfordításai közül a játékosokra és edzőkre fordított összegek a

meghatározóak. A személyi jellegű kifizetések értéke a teljes költségvetés 70-80 %-át

78

adja. A személyi jellegű kifizetések formája jelenleg sem szabályozott, a játékosok

jövedelműk nagyobb részét a törvényesség határán mozgó egyéni reklámszerződések

alapján kapják.

• A hivatásos labdarúgás elemzése azt mutatja, hogy a professzionális sport folyamatos

pénzügyi gondokkal küszködik. A veszteségeket kölcsönökből fedezték a klubok, amit

hitelfelvétellel, a klubtulajdonosok tagi kölcsöneivel és szállítói tartozásokkal

igyekeztek rendezni. Sportgazdasági szempontból a magyar hivatásos labdarúgás

legfőbb problémája a klasszikus látványfutball fő forrásainak számító közönség- (jegy,

bérlet, merchandising, vendéglátás, stb.) és tv-jogok eladásából származó bevételek

alacsony aránya. Ennek egyik fő oka a magyar labdarúgás kevéssé szórakozató jellege,

másrészt a szórakoztatás helyszíneinek, a futballarénák még a futballnál is jóval

gyengébb színvonala. Mindkettő hosszú leépülési folyamat eredménye, de míg az első

a futball belső problémája, addig a stadionok hiánya alapvetően a közösségi (központi

és helyi kormányzati) források elmaradásából származik.

• A labdarúgáson kívül professzionális sport leginkább csapatjátékokban van ma

Magyarországon (kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong). Közös jellemzőjük,

hogy bevételeikben a szponzorációnak még a futballnál is magasabb a részaránya.

Televíziós jogdíjakból, játékos transzferből bevételek nincsenek, jegybevétel a teljes

bevétel mindössze 2-4 %-át teszi ki.

• A központi kormányzat összegszerűen, és a sportköltségvetésen belül arányaiban is

komolyan támogatja a professzionális sportot. A számok mögött azonban a

támogatások összesen két formája húzódik meg. Egyik formája a korábban már

részletesen tárgyalt támogatásnyújtás a kiemelt biztonsági kockázatú

sportrendezvények közfeladatként történő rendőri biztosításához, valamint a

Sportrendezvényeket Biztonsági Szempontból Minősítő Szakértői Bizottság

működéséhez. A 2006-ban 285 millió forintos tétel jelentős része a labdarúgáshoz

kötődik. A másik formája a már szintén említett Hungaroring Sport Zrt. által

fizetendő rendezői jogdíjra 3,150 milliárd forint állami kifizetése. Ezen túlmenően

79

központi támogatásnak minősíthető néhány (elsősorban) budapesti sportlétesítmény

fenntartásának támogatása.

Elit sport

• A versenyrendszerekben végzett sporttevékenységek egy része kiugró fizikai-szellemi

teljesítményt hoz létre, de ennek megszervezéséhez, a (verseny) rendszer hosszú távon

való stabil működtetéséhez nem áll elegendő külső magánfinanszírozás rendelkezésre.

Ezt tekintjük elit sportnak. Mivel a hagyományos, olimpiai sportok esetén egyre

kevésbé lehetséges szabadidős státuszban kiugró sportteljesítményt elérni, ezért a

tehetséges sportolók esetében nagy a kényszer teljes „munkaidőben” végzett

sportolásra, így az elit sportokban egyre inkább hivatásos sportolók vannak jelen –

többnyire közfinanszírozásból. Így történik ez Magyarországon is.

Sport XXI Program

Héraklész Bajnok Program

Héraklész Csillag Program

Gerevich ösztöndíj

Bérezés, juttatások, jutalmak

Felkészítés

Felszerelés

Versenyeztetés

Olimpiai járadék 35- év

Háztartás (szülők)

Reklámozók

Befektetések

Díjak, juttatások

Támogatás közpénzekből Elit sportoló (életkor) Magánfinanszírozás

6-14 év

15-18 év

19-23 év

24-34 év

22. ábra. Az elit sportoló támogatása egy életen át

• A 2000-es évek elejére Magyarországon nem tudatos stratégia mentén, de

összességében összeérő, egymásra épülő, árnyalt és egész életre szóló állami

80

támogatásrendszer mentén válhatnak elit sportolóvá a legtehetségesebbek, ahogy azt a

22. ábra is mutatja

• A többnyire az önkormányzatok által fenntartott államilag finanszírozott testnevelési

iskolákban ismerkednek a testkultúrával a gyerekek. A jó mozgású, motivált gyerekek

a Sport XXI Programban, a diákolimpiai versenyek rendszerében, és különböző egyéb

diáksport sportprogramokban vehetnek részt amelyeket jelentős összegekkel támogat

az állam. 2006-ban a támogatás összege meghaladta az egymilliárd forintot. Az

önkormányzatok a sportlétesítmények fenntartásra mellett a sportköltségvetésükből

még nagyságrendben, 1-1,5 milliárd forinttal járulnak hozzá az iskolai sport

fejlesztéséhez. Ezzel együtt az iskolák, az utánpótlás-nevelő egyesületek és

tanfolyamok erőforrás hiányos környezetében a meghatározó forrást a háztartások,

nevezetesen a szülők jelentették.

• Az iskolai és diáksportban illetve különböző gyerek versenyekben, toborzókon feltűnt

tehetséges gyerekek kerülnek be a helyi és szövetségi UPn programokba, a

legtehetségesebbek pedig a Héraklész Bajnokprogramba, aminek felépítését,

működését részletesen tárgyaljuk az erről szóló részfejezetben. A Héraklész

Csillagprogram támogatását már nyugodtan tekinthetjük az elit sport programjának,

hiszen az érintett fiatal sportolók a korral haladva egyre gyakrabban vesznek részt a

felnőttek versenyrendszerében. A 2006-ban indult programot 200 millió forinttal

támogatta a NUPI-n keresztül a magyar költségvetés. A minőségi sport utánpótlás-

nevelését (munkaerő-, szakképzés) a helyi önkormányzatok 2-3 milliárd forint közötti

összegben támogatták évente.

• A minőségi sportba bekerülő sportolók megélhetését és sporttevékenységét sokrétűen

finanszírozza a központi költségvetés.

• A magyar állam illetve a Magyar Olimpiai Bizottság a Wesselényi Miklós

Sportközalapítvány útján az olimpiai és a speciális világjáték-válogatott kerettag

sportolók, továbbá a felkészítésükben közreműködő sportszakemberek részére

Gerevich Aladár-sportösztöndíjat (Gerevich-ösztöndíj) biztosít. 2002-2005 közötti

81

években nyújtott Gerevich-ösztöndíj 42 %-át a játékadó hányad bevételből, 51,5%-át a

években kapott költségvetési támogatásból, 6,5%-át pedig a MOB adományából

biztosította a kuratórium.

• Az ösztöndíj mértékéről, adományozása feltételeiről és odaítéléséről a közalapítvány

kuratóriuma dönt, a javaslatot a kurátorokból álló ösztöndíj előkészítő bizottság

készíti. Az ösztöndíjra javaslattevők: az olimpiai sportágakban a MOB, a paralimpiai

sportágak esetében az Magyar Paralimpiai Bizottság, a többi speciális világjátékon

szereplő sportágak esetében a FONESZ, amely javaslatok minden esetben

sportegyesületi és szakszövetségi javaslatokra épülnek.

• Az állami támogatások legnagyobb része a felkészülést szolgálja. Ennek egyik eleme

az állam tulajdonában lévő, általa finanszírozott edzőtáborok sportolók általi

használata. Kimutatásunkban az ÖTM sportköltségvetésében szereplő központi

létesítmények működési költségektől megtisztított kiadások 75%-a szerepel, mint elit

sportra fordított összeg. 2005-re vonatkozóan van részletes, bár vitatott kimutatás is,

ami szerint a sportszövetségek a létesítményhasználat önköltségének, mindössze 15%-

át fizették, a többihez „nem elszámolt” támogatásként jutottak hozzá 2,8 milliárd

forint értékben. Ráadásul, a kifizetett rész legalább egyharmadát célzott támogatásként

kézhez kapták a szövetségek.

• A felkészülési támogatások másik részét a sportszövetségi szakmai programok alapján

folyó sporttevékenységek finanszírozása teszi ki. Ide tartozó fontosabb feladatok

2007-ben: olimpiai és paralimpiai felkészülés, a Nemzetközi Sportszövetségek

Szövetségének világjátékaira való felkészülés, a stratégiai sportágfejlesztési

programok megvalósítása. Az épek sportjában a Magyar Olimpiai Bizottság a

legfontosabb partner, a fogyatékos sportban a Magyar Paralimpiai Bizottság és a

FONESZ, a Világjátékok esetén a Nemzeti Sportszövetség.

• A támogatások legnagyobb részét (96%) a MOB kezeli. Világosan megfogalmazott

elvekkel és feltételrendszerben, de a gyakorlatban a szövetségekkel folytatott alku

82

folyamatok eredményeképpen teszi meg javaslatát az ÖTM felé, ami gyakorlatilag a

végső döntést is jelenti.

• A különlegesen eredményes sportteljesítmények honorálását szolgálja az aktív

sportpályafutás befejezése után az olimpiai járadék. A járadék élete végéig azt a 35.

élet évét betöltő magyar állampolgár sportolót illeti meg, aki a nemzeti válogatott

tagjaként akár egyénileg, akár csapattagként a nyári és téli olimpiám, sakkolimpián,

illetve 1984 utáni paralimpián arany-, ezüst- vagy bronzérmes volt. Az érmes halála

után élete végéig a járadék az özvegyét illeti meg. Járadékra jogosult az érmes edzője

is a 45. életévének betöltését követő január 1-jétől az edzői jogosultság alapját képező

érmes helyezés alapján.

• A járadék mértéke differenciált. Az első helyezett érmes járadékának mértéke a bérből

és fizetésből élők előző évi, a Központi Statisztikai Hivatal által számított országos

bruttó nominál átlagkeresetének megfelelő összeg, a második helyezetté ennek 60%-a,

a harmadik helyezetté 40%-a. Az első helyezett, aki két-három vagy négy aranyérmet

szerzett érmenként 20%-kal emelt járadékra, az öt vagy annál több első helyezést elért

kétszeres járadékra jogosult. Ez 2006-ban évente 960 M Ft támogatás folyósítását

jelentette. Összehasonlításként megjegyezzük, hogy az aktív sportolók támogatására

vonatkozó Gerevich ösztöndíj éves összege 530 M Ft.

Utánpótlás-nevelés

• Az utánpótlás-nevelés (UPn) tág értelmezése 18, más felfogás szerint 23 éves korig a

fiatalok sportolását, annak megszervezését foglalja magában, amelynek alapfunkciói:

nevelés, egészségmegőrzés, egészséges életmódra szoktatás, a látványsportok

fogyasztói szokások kialakítása, a professzionális munkaerőképzés, a majdani elit

sportolók kiválasztása és felkészítése. Szűk értelmezés az UPn csak az utolsó kettő

(egységes) funkcióját érti, azaz az ifjú sporttehetségek megtalálását, kiválasztását és

kimagasló teljesítmények elérését lehetővé tevő felkészítését. A magyar

sportközbeszédben a kétféle értelmezés összecsúszik, a programok és elvek szintjén a

83

tág szóhasználat a gyakori, a gyakorlat és tényleges tevékenységek tekintetében

azonban a leszűkített jelentés a meghatározó.

• Magyarországon az UPn folyamatot hagyományosan „piramis-elvként” szokás

értelmezni. A piramis-elv abból indul ki, hogy minél nagyobb számban sportolnak a

gyerekek annál nagyobb az esély arra, hogy felszínre kerüljenek a tehetségek, akiket

éles szemű edzők és sportszakemberek – a modern felfogás szerint tudományos

módszerekkel – választ ki, és terel az egyesületi rendszer felé, ahol az edzők

szakszerűen foglalkoznak velük. A valóban tehetségesek kerülnek az elitsport

holdudvarába, a legjobbak és legszerencsésebbek jutnak fel az elit- és hivatásos sport

csúcsára. Alternatív modellekként merülnek fel az iskolákra és toborzásra alapuló

kiválasztó rendszerek, ahol az igen fejlett iskolai sport „termeli” ki a

legtehetségesebbeket, toborzásokon és/vagy széleskörű tudományos mérésekkel szűrik

ki lehető legfiatalabb korban azokat a gyerekeket, akik rendelkeznek azokkal a

nélkülözhetetlen alap sportképességekkel, amelyek nélkül kiugró teljesítményekre

nem lesznek képesek felnőtt korukban.

• A magyar sport UPn szervezeti és finanszírozási rendszere elviekben a piramis-elv

mentén szerveződik, az összehasonlító adatok alapján azonban láthatjuk, hogy a

piramis alapja rendkívül szűk. Az UPn meghatározó elemei:

– Iskolai és diáksport

– Egyesületi UPn

– Vállalkozás jellegű UPn (sportakadémiák)

– Sportszövetségi UPn központi állami rendszeren kívül

– Állami-sportszövetségi UPn

• A magyar utánpótlás-nevelés egészségmegőrző, egészséges életmódra szoktató és

nevelői funkciója alapvetően az iskolai sportban teljesülhet ki. Az iskolai sport

alapvető dilemmája, hogy a kötelező testnevelési órák száma és/vagy a kötelező

iskolai órákon kívüli, de az iskola által biztosított sportolási lehetőségek

84

hatékonyabbak. Az elemzések szerint jelenleg egyik megoldás sem működik

hatékonyan, részben az oktatási rendszer belső feszültségei, részben – és alapvetően –

a forráshiány miatt. A sportszövetségi és az állami programoktól független iskolai

versenyrendszerek kevéssé szolgálják a rendszeres testmozgást, és többnyire az

egyesületi UPn rendszerében foglalkoztatottak önálló, inkább presztízs jellegű

versenyének tekinthető, kevéssé szolgálják az egészséges életmód kialakítását (lásd

például diákolimpiai rendszer).

• A versenyrendszerekben résztvevő egyesületi típusú utánpótlás-nevelés már

viszonylag korán a minőségi és hivatásos sport kiválasztási rendszerét szolgálja, az

állami programokban való részvételtől függetlenül. A nem kiugróan tehetséges, a

„piramis alján” maradó iskolán kívüli sportolása kevéssé megoldott, meglehetősen

korlátozottan érvényesül az UPn sportolóvá nevelés-szoktató funkciója. Az egyesületi

rendszerben széles körben elterjedt gyakorlat az utánpótlás-nevelés költségeinek

elrejtése, a befizetett tanfolyami és tagdíjak könyvelés nélküli közvetlen bérfizetésre

való felhasználása. Jobb a helyzet a szövetségi versenyrendszeren kívüli vagy annak

alacsony fokán résztvevő gyerekek esetében, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb

figyelem fordul a kevésbé tehetségesek felé is. A vállalkozás jellegű gyereksportok

esetében, különösen az üzletszerűen, hatékony piaci árakon végzett körben jól

működik a fogyasztó-orientált szemlélet, a gyerekek és szüleik kiszolgálása. A

gyereksportnak ezt a részét túlnyomóan a háztartások finanszírozzák, mértékére még

becsült adatok sem állnak rendelkezésre.

• Sajátos szerepet tölt be, az utóbbi években elsősorban a labdarúgásban megvalósuló

sportakadémiák rendszere. Céljuk a futballipar utánpótlásának biztosítása,

szakképzése, hivatásos labdarúgó nevelés. Egyszerű üzleti modelljének alapja, hogy

Magyarországon a nyugat-európai árszínvonalhoz képest jóval olcsóbbak a képzés

költségei, ugyanakkor a nemzetközi futballpiac játékos árai a magyar árszinthez képest

kiemelkedően magasak. Becslések szerint az iskolák éves működési költségei 80-130

millió forint közé tehetők, amelyek már egy jól sikerült transzferrel megtermelhetők.

Az agárdi Sándor Károly Akadémia mellett Győrben és Felcsúton is működik

85

futballakadémia, kialakítás alatt van Kispesten is. A nyugat-európai minták alapján

most szerveződő központok nem előzmények nélküliek a magyar és a kelet-európai

sport történetében. Az „NDK-típusú sportiskolák” hasonló elveken – a bentlakásos

rendszer, a közoktatás alárendelése a felkészülésnek, munkaerő-szakképzés –

működtek a tervgazdaság évtizedei alatt hazánkban is. Ennek részbeni maradványa a

Központi Sportiskola–Csanádi Árpád Iskola együttműködés, de létezik a futballon

kívüli új kezdeményezés is, például a Mr Tus Birkózóiskola.

• A sportszövetségek szintjén az utánpótlás-nevelés első számú színtere a korosztályos

válogatottak felkészítése és versenyeztetése. Ugyanakkor a szövetségek jelentős része

ezen túllépve próbál szövetségi (központi) sportág-népszerűsítő, tehetségkiválasztó,

felkészítő UPn rendszereket működtetni. Ez elsősorban azon sportszövetségek

esetében hatékony, amelyek a központi sportkormányzat UPn programjaihoz tudnak

csatlakozni.

Sportlétesítmények

• Magyarországon az európai gyakorlatnak megfelelően az iskolán kívüli

sportlétesítmények többsége, nagyságrendileg 80%-a az önkormányzatok tulajdonában

van. Az önkormányzati sportlétesítmények területileg egyenletes elosztásban, a

lakossági számarányoknak megfelelően vannak, azonban az egyes települések

sportlétesítménnyel való ellátottságát nagymértékben meghatározza a település

mérete. A községekben lévő sportlétesítmények általában csak helyi labdarúgó pályát

jelentenek, amelyek többsége nem rendelkezik megfelelő öltözővel, kiszolgáló

helységgel. Sportcsarnokok, uszodák, egyéb sportlétesítmények általában csak a

nagyobb városokban vannak.

• Az általános és középiskolák jellemzően csak tornateremmel, vagy a sport részére

kialakított tornaszobával rendelkeznek, de összességében az általános és a

középiskolák 10 %-a semmilyen sportcélra alkalmas létesítménnyel nem rendelkezik

és mindössze 2-3 %-a rendelkezik valamilyen tanuszodával.

86

• A sportlétesítményeknek nincs megfelelő nyilvántartási rendszere, ezért a

sportlétesítmények átlagos korára sem állnak rendelkezésre megfelelő információk. Az

elemzésünk készítése során kapott visszajelzésekből azonban megállapítható, hogy

többségük állapota leromlott, elavult, felújításra szorul. Üzemeltetésük, fenntartásuk

drága, sok helyen még a szintentartó beruházásra sincs lehetőség, a fenntartásukhoz,

működtetéséhez szükséges menedzsment képességek hiányoznak. A

sportlétesítmények látogatottságáról nem állnak rendelkezésre információk.

• Az állami sportlétesítmények egy egységes háttérintézmény a Nemzeti Utánpótlás-

nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) keretében kerületek összevonásra 2007.

január 1-től.

• A sportlétesítmények felújítása, bővítése több ütemben történt, amely azonban csak a

meglévő létesítmények kisebb részét érintette. A fejlesztések többnyire egy-egy

kormányzati ciklushoz tartozó programokhoz köthetők, amelyeket azonban egy új

kormány megalakulását követően leállítottak.

– A 90-es első felében indult tornaterem építési program, amelynek segítségével

elsősorban a tornateremmel nem rendelkező kistelepüléseken épültek tornatermek.

Az ezredfordulótól indult a stadionrekonstrukciós program, melynek keretében 15

első és másodosztályú labdarúgócsapat stadionjának rekonstrukciója kezdődött el,

amely közül több nem fejeződött be.

– 2004-től kezdődően indult a tornatermek, tanuszodák, és megye sportközpontok

építése PPP konstrukció keretében. Eddig 35 sportlétesítmény építését kezdték

meg, amelynek fele már be is fejeződött. Az összes létesítményből 17 tanuszoda,

17 tornaterem és 1 megyei csarnok. Információink szerint a rendelkezésre álló

szűkös források miatt a program a következő években érdemben nem bővíthető,

2007-ben mindössze 1 létesítmény építésének elkezdésére áll rendelkezésre

elegendő pénzügyi erőforrás. A konstrukció finanszírozási sajátossága miatt a

létesítmények már elkészültek, de a megvalósításukhoz kapcsolódó

87

szolgáltatásvásárlások miatt a beruházások terhei a következő 22 év

sportköltségvetésében is megjelennek.

– A Sport XXI. Fejlesztési program keretében 42 önkormányzati iskolai

sportlétesítmény fejlesztés támogatása történt, amely a fejlesztéshez kapcsolódó

hitelfelvétel kamattámogatását jelenti. A létesítmények bekerülési költsége 3 – 135

M Ft között volt, és az éves kamattámogatás összes értéke jelenleg 200 M Ft. A

támogatás a PPP programhoz hasonló időbeli konstrukciót jelent, azaz korábban

megvalósított fejlesztések adott évi költségvetési kiadásként jelennek meg a

sportköltségvetésben.

– Az MLSZ 2006. évben indította útjára az OLLÉ programot, melynek keretében

többféle méretű műfüves labdarúgó pálya építése valósul meg. A program indulása

előzetes információk alapján sikeres, több mint 550 jelentkezés érkezett

pályaépítésre. A pályák építése júniusban elkezdődik és várhatóan 1 éven belül

befejeződik. A program tulajdonképpen egy halasztott fizetéssel megvalósuló

fejlesztést jelent, amelyet piaci alapon valósítanak meg a beruházók. A program

előzetes sikere jelzi az önkormányzatok hatalmas igényét a sportlétesítmények

(labdarúgó pályák) fejlesztésre. Az MLSZ szervezésében várhatóan elindítják az

OLLÉ 2 programot is, amelyben a labdarúgópályákhoz kapcsolódó öltözők

építésére, felújítására lehet pályázni.

• A sportlétesítmények fejlesztésére 2006-ban 2,8 Mrd forint állt rendelkezésre, amelyet

részben az önkormányzatok tulajdonában lévő sportlétesítmények, részben az állami

tulajdonban lévő sportlétesítmények fejlesztésére fordítottak. Ez a fejlesztési forrás

2007-re szinte teljesen megszűnt, a rendelkezésre álló keretösszeg 45 M Ft. A 2006-

ban rendelkezésre álló 2,8 Mrd forintból közel 2,1 Mrd Ft-ot egyedi

nagyberuházásokra, 770 MFt-ot pedig kistelepülések önkormányzati

sportlétesítményeinek felújítására fordítottak. A 2,1 Mrd Ft-os egyedi

létesítményfejlesztés nem nyílt, mindenki számára elérhető pályázatokon, hanem

egyedi döntések alapján került felhasználásra. A támogatás mértéke az egyes

88

beruházások esetén 60 – 80 %-ot is elérte. A 770 MFt felhasználása pályázat útján

történt.

89

III. rész

A sportfinanszírozás

gyakorlati problémái

90

A 2009. ÉVI ÁLLAMI

SPORTKÖLTSÉGVETÉS

ÉRTÉKELÉSE

MÓDSZERTANI PROBLÉMÁK

• A támogatottak alapvetően az egy évben ténylegesen rendelkezésre álló források

alapján – pénzáram (cash-flow) megközelítésnek fogjuk hívni – tekintenek

tevékenységük állami támogatásra. Az állami intézmények ezzel szemben

költségvetési szemléletűek, költségvetési törvényekkel, zárolásokkal,

maradványokkal, költségvetési tartalékokból való többlettámogatásokkal, stb. A

kétféle megközelítés mind a bázis évnek tekintett 2008. év – például a 2007. év végén

két ütemben megszavazott, de valójában 2008-ban felhasznált olimpiai felkészülési

többlettámogatás esetében – elszámolásait, mind a 2009-es terveket „zavarossá”

teszik.

• Sok gondot okoz az „állami támogatás” értelmezése is. Részben a pénzáram

szemlélettel magyarázhatóan a civilszféra hajlamos az állami támogatásokat a

gazdálkodó egységhez beérkező forintösszegekre szűkíteni, azon belül is alapvetően

az Önkormányzati Minisztériummal (ÖM) kialakított pénzügyi kapcsolatokra. Ez a

megközelítés nem veszi figyelembe az állami költségvetés nem az ÖM-en keresztül

nyújtott támogatásait (például Egészségügyi Minisztérium sportorvosi hálózat

finanszírozása vagy Honvédelmi Minisztérium sportszervezeti támogatásai) illetve a

sportszférát érintő közvetett támogatásokat (kötelező iskolai sportnormatíva, nem

91

kötött, de nevesített települési sportnormatíva, stb., hogy az iskolai testnevelés

Oktatási Minisztérium általi részfinanszírozásáról már ne is beszéljünk). Pedig ezek

komoly segítséget jelentenek a sportrendszer működésében.

• A sportért felelős minisztérium összetett eszközrendszerrel, de főszabályként a

sportrendszer működtetésének közvetlen állami támogatásával próbálja a sportban

kitűzött állami (közösségi) célokat megvalósítani. Ennek fő csatornái:

– Pénzeszközök átadása sportszervezeteknek, szövetségeknek,

ernyőszervezeteknek (működési támogatások, részvételi és felkészülési

támogatások, eseményrendezésekhez való hozzájárulás, stb.)

– Állami sportlétesítmények építése, fenntartása és a sportolók számára való –

jelenleg erősen kedvezményes – rendelkezésre bocsátása

– Sporttevékenységek közvetlen állami finanszírozása illetve sportolói ösztönzők

biztosítása (utánpótlás-nevelési programok, ösztöndíjak, járadék, jutalmazások,

stb.)

– A sportrendszer működtetésének való közvetett hozzájárulás (létesítmény PPP-

k finanszírozása, sportegészségügyi rendszer működtetése, kiemelt biztonsági

kockázati események biztosítása, sporttudomány támogatása, önkormányzati

létesítménytámogatás, stb.)

• A sportszféra ezt az összetett, és több szempontból szétforgácsoltnak tekinthető

támogatási rendszert – a minisztérium csak a szövetségeket közvetlenül érintő

pénzbeni támogatási csatornákból 20-at tart nyilván! – hajlamos csak a közvetlen

pénztranszferre szűkíteni, ez azonban már csak kevésbé magyarázható a pénzáramú

megközelítéssel.

AZ ÖM SPORTKÖLTSÉGVETÉSÉNEK BELSŐ SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA

• Az Országgyűlés az Önkormányzati Minisztérium Nemzeti Utánpótlás-nevelési és

Sportszolgáltató Intézet (NUSI) címen, Sporttevékenységek támogatása valamint

Sportlétesítmények fejlesztése és kezelése alcímeken 2008-ban összesen 19.370 mFt

92

kiadási főösszeget határozott meg az, míg 2009-ben az összeg a zárolások után 18.010

mFt. Ez 7%-os csökkenés, tehát a tervek szintjén ennyivel kevesebb pénz jut a

minisztérium költségvetéséből sportra. A csökkenés kisebb mértékű, 5,6% volt az

alapvetően az állami létesítményekért felelős NUSI esetében, míg a

sporttevékenységek támogatásánál a csökkenés 6,2%, a sportlétesítmények

fejlesztésénél arányaiban 17,6%.

• A sportszféra támogatásának fő forrásaként számon tartott ÖM sportköltségvetés tehát

minden szegmensében csökkent, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a 2009-es

évi állami költségevetés erősen „válság” költségvetés, a központi költségvetés kiadási

főösszege is csökkent 0,7%-kal.

• A 23. ábra Az Önkormányzati Minisztérium sportköltségvetésének belső szerkezete

és a fő sporttevékenységek támogatásának változása 2008-2009 (ÖM éves

sportelőirányzatok=100%)mutatja az ÖM sportköltségvetésének belső szerkezetét

2008 és 2009 években, egyedi kormánydöntések, maradványok és áthúzódó

felhasználások nélkül. A csökkenő forrásokban a professzionális sport (Forma-1)

némileg erősödő pozíciója mellett az utánpótlás-nevelés (UP) súlya nőtt meg

jelentősen a rendszerben. Itt csak jelezzük, a későbbiekben részletesen kitérünk arra az

értelmezési problémára, hogy az UP rendszere mennyiben része, mennyiben nem a

versenysport rendszerének, amelynek a súlya – a létesítményekhez kapcsolódó

kiadásokhoz és az iskolai és szabadidősporthoz hasonlóan – a szűkülő források

rendszerében is csökkent.

• A pekingi olimpia értékelések egybehangzó megállapítása volt, hogy az előrelépés

érdekében az államnak – a központi költségvetési támogatásokon keresztül –

jelentősebb szerepet kell vállalnia a létesítmények, az utánpótlás-nevelés és a

sportinfrastruktúra (sportkutatás, -tudomány, sportegészségügy, stb.) terén. Úgy tűnik,

ha a létesítmények építése és korszerűsítése terén nem is sikerült előrelépni, a tervek

szintjén az utánpótlás terén akár áttörés jellegű is lehet a 2009-es év. Növekedtek a

sportegészségügyi kiadások is, valamint relatívan jelentősen több jut a sport

93

tudományos hátterének megerősítésére. Amennyiben sikerül ezeket a tendenciákat

megerősíteni – és helyesek a sporttudományos előrejelzések – akkor van remény a

jövőbeni sikerekre.

23. ábra Az Önkormányzati Minisztérium sportköltségvetésének belső szerkezete és a fő

sporttevékenységek támogatásának változása 2008-2009 (ÖM éves

sportelőirányzatok=100%)

Forrás: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság 2009. évi belső költségvetés –

kézirat

• A következőkben a viták központjában álló versenysport támogatását vesszük

közelebbről szemügyre. Az ÖM sport szakállamtitkársága 2009-ben több mint két

tucat címen nyújt támogatásokat a versenysport számára. Az elemzés érdekében a

94

támogatások célrendszere szempontjából négy támogatási területet, csoportot, irányt

különböztethetünk meg.

• Szakmai-felkészülési. 1. Szövetségi (Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), a

Nemzeti Sportszövetség (NSSZ) által illetve közvetlenül a minisztérium által

eljuttatott), a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) keresztül nyújtott

paralimpiai, a FONESZ-en és a sérülésspecifikus országos sportszövetségeken

keresztül a Speciális Olimpia, a Siketlimpia, a Szervátültetettek Világjátékai, a

Global Games, mint speciális világjátékokat segítő pénzösszegek. 2.

Világversenyeken való részvételi (téli és ifjúsági olimpia, paralimpiai, AGFIS

játékok, speciális világjátékok támogatása) 3. Sportszervezeti

(Sportegyesületek Országos Szövetségén (SOSZ) keresztül való segítése) 4.

Működési (MOB, MSSZ, MPP, SOSZ) 5. Egyéb szakmai (miniszteri keret,

egyéb olimpiai és paralimpiai szakmai)

• Személyi. 1. Olimpiai járadék, Nemzet Sportolója járadék 2. Sportösztöndíj 3.

Eredményességi jutalmak, elismerések 4. Egyéb (idős sportolók támogatása)

• Eseményrendezés. 1. Kiemelt hazai rendezésű sportesemények támogatása 2.

Kiemelt biztonsági kockázatú sportesemények támogatása

• Egyéb versenysport. 1. Stratégiai programok 2. Versenysport emelt szintű

sportegészségügyi támogatása (doppingellenes feladatok, OSEI, sportorvosi

hálózat, válogatott kereteket ellátó szolgálat támogatása)

• Mint a

95

24. ábra A versenysport támogatásának belső szerkezete és a szerkezet változása az

Önkormányzati Minisztérium sportköltségvetésében 2008-2009 (Versenysport éves

sportelőirányzatok=100%) alapján kiolvasható a vizsgált két év mindegyikében a

szakmai-felkészülési és személyi támogatások voltak meghatározóak a versenysport

támogatásában, 2009-ben együttesen 87%.

96

24. ábra A versenysport támogatásának belső szerkezete és a szerkezet változása az

Önkormányzati Minisztérium sportköltségvetésében 2008-2009 (Versenysport éves

sportelőirányzatok=100%)

Forrás: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság 2009. évi belső költségvetés –

kézirat

• Ezen belül a szakmai-felkészülési támogatások súlya némileg csökkent, a személyi

juttatások aránya viszont erőteljesebben nőtt. A magyarországi világesemények

rendezéséhez való ÖM hozzájárulás 2009-re visszaesett, míg az egyéb versenysport

támogatás változatlan maradt.

• Költségvetési szemléletben, a minisztérium belső költségvetését alapul véve

számításaink szerint 2008-ban 5.326 mFt volt a versenysport támogatása, ami 2009-

ben 13%-kal, 4.616 mFt-ra csökkent. A visszaesés mind a négy területet érintette,

97

legjobban az eseményrendezést, amelynek támogatása 44%-kal csökkent, de a

szakmai tevékenységek segítése is jelentősen 14%-kal elmarad a 2008. évitől.

A VERSENYSPORT KÖZVETLEN KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSA

• A minisztérium eredeti (többlettámogatásokat nem tartalmazó) belső költségvetése

szerint 2008-ban a sportszakmai feladatok ellátására 830 mFt állt a MOB

rendelkezésére∗, míg 2009-ben ez az összeg a tervek szerint 970 mFt. Részben az

NSSZ hatásköréhez tartozik a sportszövetségek tavalyival megegyező 500 mFt-os

támogatása. A fogyatékosok versenysportjában a tavalyival megegyező 39 mFt-tal

szerepel a paralimpiai mozgalom szakmai támogatása.

• Új elem az ez évi költségvetésben a 2010-es téli olimpiai játékokra biztosított 98 mFt,

és az Ifjúsági Olimpia támogatása (40 mFt), ugyanakkor „eltűnt” a rendszerből 2008.

évi pekingi olimpián és paralimpián való részvétel, valamint ezzel összefüggésben, a

sportági szakszövetségek (nyári) olimpiai felkészüléssel összefüggő összesen 860

mFt-ja. A fogyatékosok versenysportjában 12 mFt szerepel paralimpiai részvétel

támogatása címén (MPB), de idesorolható a 4 speciális világjátékon való részvétel 50

mFt-tal (FONESZ). Az AGFIS világjátékokra való felkészülés és részvétel 125 mFt,

amely a tervek szintjén 2,5-szer nagyobb, mint 2008-ban.

• A SOSZ-on keresztül a tavalyival megegyező 115 mFt-hoz juthatnak hozzá a

sportszervezetek. Bár elvileg ebből az összegből nem csak a kiemelkedő

teljesítményre képes sportolókat felkészítő szervezetek juthatnak támogatáshoz,

gyakorlatban ez az összeg a versenysportot gazdagítja. Jelentős összeg jut a

versenysport szervezésében résztvevő ernyőszervezetek működési támogatására is. A

MOB működési támogatására 61,7 mFt jut az ez évi költségvetésből. A Magyar

Paralimpiai Bizottság (MPB) szintén a tavalyival meg egyező 16 mFt-ot, az NSSZ

∗ A MOB főtitkára szerint az eredeti előirányzat 1.810 mFt volt. A minisztérium kimutatásai szerint ezt az

összeget csak a többlettámogatások után érte el a módosított előirányzat, mint az a későbbiekben levezetésre

is kerül.

98

31,6 mFt-ot, a SOSZ 2,8 mFt-ot kap. A minisztérium belső költségvetésében 30 mFt-

tal új elemként jelenik meg az ún. versenysport miniszteri kerete, ami az elmúlt évek

tapasztalatai alapján szintén alapvetően a sportszervezetek szakmai, felkészülési,

működési céljait szolgálja, egyéb olimpiai és paralimpiai támogatás 28,5 mFt

összegben ugyancsak ebben az évben megjelenő új elem.

• Ha a folyó fizetéseket tekintjük, akkor a szövetségek és (főleg) az olimpikonokat

felkészítő sportszervezetek számára a sportszakmai-felkészülési támogatások terén a

helyzet még a korábban tárgyaltaknál is rosszabb. A kormányzat döntése értelmében

két ütemben, az eredeti előirányzatokon felül 1.280 mFt többlettámogatás jelent meg a

sportköltségvetésben, amelynek célja a minél eredményesebb olimpiai szereplés

anyagi hátterének biztosítása volt. A többlettámogatást a sportszféra (döntően) 2008-

ban használta fel. Ebből a többletforrásból 980 mFt felhasználására a MOB tett

javaslatot, így összesen 2008-ban a MOB által „felügyelt” összegek összesen 1.810

mFt-ot tettek ki, ebben az értelemben a MOB joggal hivatkozik arra, hogy 2008-ban a

szakmai célok megvalósítására ez az összeg állt rendelkezésre, szemben a 2009-es 970

mFt-tal. Ugyanakkor a 2009-es esztendőben szintén vannak a 2008-as költségvetésből

illetve többlettámogatásból áthúzódó források. A minisztérium kimutatásai szerint az

AGFIS Világjátékokra 2008-ban csak 11,5 mFt-ot költöttek, és 2009-ben is 32,2 mFt

kerül felhasználásra. Ezek alapján a működési támogatások pénzáram szemléletű

egyenlege a következőképpen becsülhető

2008. év

Sportszakmai feladatok éves költségvetési támogatása 2.521 mFt

Szakmai-felkészülési többlettámogatások 1.280 mFt

AGFIS Világjátékok tényleges felhasználás különbözet - 38 mFt

Maradvány (2009-ben felhasználandó, becslés) - 205 mFt

Összesen 3.558 mFt

99

2009. év

Sportszakmai feladatok éves költségvetési támogatása 2.120 mFt

SOSZ többlettámogatása (2008. évről) 90 mFt

SOSZ működési többlettámogatás (2008. évről) 5 mFt

MOB működési többlettámogatás (2008. évről) 50 mFt

Egyéb szövetségi támogatások (2008. évről) 60 mFt

AGFIS Világjátékok tényleges felhasználás különbözet - 93 mFt

Összesen 2.232 mFt

• Így 2008-hoz képest pénzáram szemléletben becsléseink szerint mintegy 1.326 mFt-os

hiányt éreznek a többségükben a magyar minőségi sportot meghatározó olimpiai

sportágak szövetségei és az olimpikonokat felkészítő sportszervezetek. Ráadásul, mint

láttuk, a sportszakmai feladatok éves támogatása is erősen pántlikázott (téli olimpia,

AGFIS világjátékok, fogyatékosok versenysportja, stb.), így a figyelem

középpontjában álló nyári olimpiai sportágaknál még kiélezettebb a helyzet.

• A versenysport támogatásának másik nagy csoportja a sportolók teljesítményének

elismerése és megbecsülése, ami szintén némileg (3,7%-kal) csökkent 2008-hoz

képest. A személyi jellegű támogatások túlnyomórésze az olimpiai járadék, ami a

jogszabályokban foglaltak érvényre juttatásával 12,3%-kal nőtt. A személyi jellegű

támogatások másik nagy csoportja a Gerevich Aladár sportösztöndíj 565 mFt-os éves

kerete változatlan maradt. A Nemzet Sportolója elismerés keretösszege nem változott,

de az eredményességi jutalmak, elismerések összege az 1001/2009. (I. 13.) Korm.

határozat alapján gyakorlatilag eltűnt a rendszerből. 2009-re kiiktatásra került az

Ezüstgerely díj 10 mFt, és a Gerevich Aladár kvalifikációs kiegészítő sportösztöndíj

60 mFt-ja, bekerült viszont az idős sportolók szociális támogatása (16,2 mFt).

• A magyarországi rendezésű világesemények költségvetésben szereplő támogatása 200

mFt-ra csökkent a tavalyi 313 mFt-ról. A minisztérium kimutatásai szerint azonban a

2008. évi keretekből ténylegesen csak 203 mFt került itt felhasználásra, a fennmaradó

összeget idén használhatják fel a rendezők, és a tervek szerint a 2008-as további

100

maradványok beépítésével összességében 417 mFt- lesz a teljes támogatás. 60%-kal

csökkent a kiemelt biztonsági kockázatú sportesemények támogatása is, így az

eseményrendezési támogatások pénzáram jellegű egyenlege mintegy 124 mFt-os

többletet mutat.

• A minisztérium által indított ún. stratégiai programok (Patrónus program, szakember

továbbképzés, sportnagyköveti program) is alapvetően a versenysport céljait

szolgálják. A költségvetés szintjén a csökkenés itt is jelentős, közel 30%, de a

minisztérium a 2008-as és a 2009-es tényleges felhasználások egyenlegét 40 mFt-os

pozitívummal könyveli. A sportegészségügy ÖM általi támogatása elvileg a

sportinfrastruktúra részét képezné, de a doppingellenes feladatok és az OSEI

támogatása egyértelműen a versenysport céljait szolgálja. A költségvetési tervben

2008-ban 196,4 mFt, 2009-ben 275 mFt szerepel ezen a sportegészségügyi soron, de

az utóbbi szám tartalmazza a 2009-ben új elemként megjelenő országos

sportegészségügyi hálózat fejlesztésére fordítandó 60 mFt-ot is, ami azonban

szerintünk nem egyértelműen köthető a versenysporthoz. A tényleges felhasználások

szintjén – a hálózatfejlesztés nélkül – a minisztérium azt tervezi, hogy ebben az évben

122,1 mFt-tal többet fordít a versenysport sportegészségügyi kiszolgálására, mint

tavaly.

• Elfogadva a minisztérium becsléseit, azt mondhatjuk, hogy az ÖM versenysport

szakmai-felkészülési támogatásokon kívüli része a tényleges felhasználások szintjén

174 mFt-os többletet mutat. Ennek beszámításával 2009-ben cca. 1.152 mFt-ra

becsülhető az ÖM által közvetlenül a versenysport számára biztosított felhasználható

támogatások „hiánya”.

A VERSENYSPORT KÖZVETETT KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSA

• A sportrendszer szereplőinek a versenysport – közelebbről a kiugró

sportteljesítmények – versenyrendszerének működtetése, a konkrét versenyek

megrendezése és a versenyeken résztvevő sportolók felkészítésén és motiváló

101

jutalmazásukon kívül számos olyan feladatot kell ellátniuk, amelyek nélkül nem

működtethető a versenysport. Például működtetni kell a kiszolgáló szervezetrendszert,

amelyhez a központi költségvetés is hozzájárul, és amit – összhangban a

közfelfogással – bele is számoltunk a versenysport közvetlen támogatásába.

• A közvetlen támogatásokon kívül legalább három olyan terület szubvencióit is

vizsgálnunk kell, amelyeknek hatásai, ha közvetetten is, de erőteljesen befolyásolják a

versenysport működését.

• Utánpótlás-nevelés. A versenysport működtetésének elemi feltétele a sportban

különleges tehetséggel bíró gyermekek sportba való bevonása, kiválasztása és

képzése, amit szűkebb értelemben utánpótlás-nevelésként (UP) határozunk

meg. Ők lesznek a jövő kiugró teljesítményre képes (hivatásos) sportolói.

• Sportlétesítmények. Versenysport nem működtethető (megfelelő)

sportlétesítmények nélkül. A sportlétesítmények száma, használatuk feltételei

jelentősen befolyásolják a versenysport minőségét.

• Helyi önkormányzatok. Az önkormányzatok mindenütt a világon jelentős

súllyal vesznek részt a sport, azon belül is a versenysport rendszerének

működtetésében. Egy ország sportját erőteljesen befolyásolja, hogy egy

központi kormányzat speciális források rendelkezésre bocsátásával illetve

egyéb eszközökkel mennyiben segíti az önkormányzatokat a helyi sport

megszervezésében

• Az UP területén a sportköltségvetés szintjén 2009-ben jelentős előrelépés történt.

Szűkülő keretek között is a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézethez illetve külön

nevesítve a jégkorong utánpótlás-neveléshez kapcsolódó feladatok ellátáshoz kiemelt

erőforrásokat biztosít az ÖM. Költségvetési szemléletben a növekmény közel

félmilliárdos (45,3%), a minisztériumi kimutatások szerint a tényleges felhasználások

szintjén ez még ennél is több: 555,5 mFt. Bár véleményünk szerint az UP kifizetések

egy része általában segíti a diák és gyermek sportot, de valószínűsíthető, hogy az

összegek túlnyomó része valóban az utánpótlás-nevelésben jelenik meg.

102

• A létesítmények terén a versenysport kétféle módon kap támogatást. A versenyspot

által (is) használt objektumok építése, vagy modernizálása kiteljesíthetik a

tevékenységeket, másrészt, ha a létesítményeket a tényleges piaci árnál olcsóbban

használhatják a szereplők, az jelentős megtakarítást jelent számukra (másképpen:

közvetett támogatáshoz jutnak). Ez utóbbi kimutatására adatok hiányában – hiába

hitegettek hónapok óta az illetékesek – nincs lehetőségünk. (Csak jelezzük, hogy csak

a Papp László Sportaréna „minisztériumi napjai” 92,4 mFt-ba kerülnek mindkét

vizsgált évben, amit nem a felhasználóknak kell kifizetniük.) Ami a létesítmények

építését és felújítását illeti, bár az ÖM sportköltségvetésében 17,6%-kal kevesebb

forrás szerepel, mint az előző évben, a tervek szerint a különböző 2008-as

költségvetési források terhére jelentősen megváltoznak a költések. A minisztérium úgy

számol, hogy ebben 2009. évben a tavalyihoz képest egymilliárddal többet, 2.010 mFt-

ot költ el új, a versenysportot szolgáló létesítmények építésére és felújítására.

• Public-Private-Partnership konstrukcióban idén 12 sportlétesítmény megépítése

várható. A központi költségvetés e konstrukció keretében szolgáltatás-vásárlás

formájában 15 éven keresztül nyújt működtetési támogatást a létesítmények

tulajdonosai számára. A minisztérium szerint – a használat arányát figyelembe véve –

a 2009-ben erre a célra rendelkezésre álló forrás fele, 750 millió Ft a versenysport

támogatását jelenti, ami 50 mFt-tal több mint 2008-ban volt.

• Jelentősen erősödhetnek a sport pozíciói az önkormányzatok számára a sportfeladatok

ellátásához nyújtott költségvetési támogatások terén. A 2009. évi költségvetés vitája

során döntött az Országgyűlés, hogy az önkormányzatok a korábbi évek település-

üzemeltetési, igazgatási és sportfeladatok normatíváját megbontja, és önálló

normatívaként jeleníti meg az önkormányzatok sportcélú feladatainak 500 Ft/fő

támogatását, ami összesen 5.080 mFt. A minisztérium feltételezi, hogy ezt a

támogatást plusz támogatásként, valóban sportcélokra fordítják majd az

önkormányzatok, és ennek fele, 2.500 mFt a versenysport szférába áramlik.

103

• Ugyancsak a 2009. évi költségvetés vitája során döntött az Országgyűlés arról a

250 millió Ft összegű támogatásról, mely a helyi önkormányzatok által fenntartott

sportlétesítmények felújításának támogatására fordítható. A minisztérium erre

pályázatot írt ki. (A döntés során előnyben részesült az a pályázó, aki a pályázati

összeggel megegyező mértékben támogatja a helyi versenysportot, különös

figyelemmel a helyi egyesületekre, egyesületi műhelyekre, illetve a diáksport

támogatására.)

• Ha elfogadjuk a minisztérium érvelését, akkor 2009-ben a közvetett állami

versenysport támogatások 4365,5 mFt-tal haladják meg a tavalyi lehetőségeket.

TENDENCIÁK

• Számításaink szerint – elfogadva de nem auditálva a minisztérium rendelkezésünkre

bocsátott adatait – a tényleges pénzfelhasználásokat tekintve mintegy 41,4%-kal

bővülnek a versenysport lehetséges forrásai. A minisztérium hivatalos számításai és a

mi elemzésünk különbsége abból adódik, hogy a minisztérium nem számol a 2008. évi

Pekingi Olimpián és Paralimpián való részvétel valamint a sportági szakszövetségek

olimpiai felkészüléssel összefüggő támogatás összesen 860 mFt-jával, mondván hogy

2009-ben nincs nyári olimpia, nincsenek ezzel kapcsolatos feladatok. Ha ezt az

összeget – a minisztériumhoz hivatalos álláspontjához hasonlóan figyelmen kívül

hagyjuk –, a növekmény 59%.

• Az aggregát számok mögött azonban markáns, egymásnak ellentmondó tendenciák

húzódnak meg.

– A magyar versenysport jelenleg komoly likviditási gondokkal küzd. A gondok

kiváltó oka kettős. Az állami támogatások tényleges felhasználásait tekintve az

Önkormányzati Minisztériumtól származó közvetlen versenysport támogatások

mintegy 1.152 mFt-tal csökkentek, ugyanakkor a kieső forrásokat még

töredékeiben sem sikerül pótolni a piacról, elsősorban a pénzügyi világválság

104

következményeként. A kialakult helyzet a tavalyi pénzbőség után különösen az

olimpiai sportágakat érinti drámaian.

– Ugyanakkor a versenysport közvetett támogatása valóban jelentősen megnőtt, a

minisztérium adatait figyelembe véve a növekmény 4365,5 mFt. A pekingi

olimpiai után megfogalmazott szakvéleményekkel összhangban különösen

pozitívnak tekintjük az utánpótlás-nevelés jelentősen megemelt forrásait, és a

sportegészségügy területén kifejtett erőfeszítéseket. A létesítmény-fejlesztések

szintén összhangban vannak a megfogalmazott fejlesztési irányokkal. Fontos

lépés lehet az önállóan megjelenő települési sportnormatíva, ugyanakkor

szkeptikusabbak vagyunk a minisztérium hivatalos álláspontjánál: félő, hogy

az új normatíva csak egy része bővíti a jelenlegi önkormányzati

sporttámogatásokat, jelentős része a korábbi támogatásokat „váltja ki”. (A

„legrosszabb forgatókönyv” esetén, tehát ha a települési sportnormatíva nem új

forrásként jelenik meg a gyakorlatban, akkor a versenysport támogatásának

bővülése csak 7%.)

TÁMOGATÁSOK RENDJE ∗

• Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 24.§ (9) bekezdése szerint a

fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználását, kezelési költségeit, a felhasználással

kapcsolatos rendelkezési jogosultságokat, az éven túli kötelezettségvállalást stb. a

költségvetési évre vonatkozóan évente február 15-ig a fejezetet irányító szerv vezetője

az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben, illetőleg a

jogszabály kiadását nem igénylő rendelkezéseket belső normában szabályozza.

• A szövetségek működési támogatása fejezeti kezelésű előirányzatról kerül biztosításra,

ezért első lépésben az állami sportcélú támogatási rendelet elkészítése szükséges,

melyhez a Pénzügyminisztérium egyetértését is be kell szerezni. Annak nincs

∗ Ez a részfejezet Somogyi Andrea feljegyzése alapján készült.

105

akadálya, hogy a költségvetési törvény elfogadását követően már megkezdődjön a

rendelet előkészítése, azonban hatályba, csak január 1-jén léphet. A PM eddig is

együttműködött a sporttárcával, nem okozott problémát a rendelet megalkotása.

• A jelenlegi gyakorlat szerint a sportcélú támogatási rendeleten kívül – szintén az Áht

24.§ (9) bekezdésének felhatalmazása alapján – fejezeti gazdálkodási szabályzatot

(utasítást) is készít a tárca, melyben egységesen szerepel valamennyi az ÖM irányítása

alatti fejezeti kezelésű előirányzattal kapcsolatos kötelezettségvállalási, utalványozási,

technikai lebonyolítással kapcsolatos szabály.

• A fentieken túl a finanszírozáshoz el kell készíteni a fejezeti kezelésű előirányzat

kincstári költségvetését, ennek határideje január 15. (Államháztartás működési

rendjéről szóló 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet 33.§). Elemi költségvetési is kell

készíteni február 28-áig, de elvileg az utaláshoz elégséges a kincstári költségvetés

elkészítése. Támogatás csak akkor folyósítható, ha a támogatottnak nincs köztartozása

(Áht 13/A.§). A szükséges igazolások benyújtását, illetve a korábbi támogatás

elszámolásának jóváhagyását követően készíthető el a támogatási szerződés.

• A szövetségek támogatásának ma a legfőbb akadálya, hogy a szükséges igazolásokat

nem, vagy hiányosan nyújtják be, illetve nem számolnak el a korábbi támogatással.

Álláspontunk szerint nem a jogalkotás „gyorsaságán” múlik a támogatás biztosítása,

hanem a támogatott együttműködésén. A szövetségek év eleji finanszírozásával

kapcsolatban a 2009. január 1-től hatályos az Áht 101/A.§-a értelmében fejezeti

kezelésű előirányzatból működési támogatás fő szabályként időarányosan nyújtható.

Jogszabályban, így a sport támogatási rendeletben ettől – ma még – ugyan el lehet

térni, azonban a törekvés az időarányos támogatás biztosítása, és nem a mai gyakorlat

szerinti előfinanszírozás!

106

SPORTFINANSZÍROZÁS A

SZÖVETSÉGEK SZINTJÉN

SPORTSZÖVETSÉGEK 2007. ÉVI BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI

• Az eddigi elemzésünk makrogazdasági adatokon alapult, és a vizsgálat jellegéből

fakadóan nincs is lehetőségünk mikrogazdasági kutatásokat végezni, a magyar

finanszírozási gyakorlat megismerése és problémáinak feltárása szempontjából

szükségesnek éreztük, hogy a makrogazdasági elemzést legalább egy, a sportrendszer

működésében meghatározó terület finanszírozási leírásával kiegészítsük. Választásunk

a sportszövetségek pénzügyeinek vizsgálatára esett.

• A sportszövetségi rendszer pénzügyi kapcsolatait természetesen nagyon sok

szempontból lehet és kell is elemezni, de a vizsgálat eredeti céljait figyelembe véve és

a Jelentés gondolati egységéhez ragaszkodva a sportszövetségek bevétel-kiadás

szerkezetének alakulására koncentrálunk. Módszeres adatgyűjtések hiányában nem

hogy idősorok összeállítása nem állt módunkban, a szükséges adatokat is egyedileg

kellett összegyűjteni. 2009. március 6-i keltezéssel három ernyőszervezet elnöke

Schmitt Pál (Magyar Olimpiai Bizottság), Gémesi György (Nemzeti Sportszövetség)

és Sárközy Tamás (Nemzeti Sporttanács) közös levélben fordult a spotszövetségek

elnökeihez egy kérdőív kitöltésére kérve fel őket. A kérdések egyik halmaza a

szövetségek 2007. évi bevételi-kiadási számai kérdezett rá, míg másik része a

szövetségek sportfinanszírozás átalakítására tett javaslataira volt kíváncsi.

107

• Összesen 85 sportszövetséghez, fogyatékkal élők sportjával foglalkozó szervezethez és

köztestülethez jutott el a kérdőív, amiből 41 értékelhető érkezett vissza, ami közel

50%-os visszaküldési arány. A minta több mint elégséges ahhoz, hogy releváns

következtetéseket vonjunk le a válaszokból.

• Az átlagos magyar sportszövetség 169,3 millió forint bevételt realizált 2007-ben. A

szövetségek 15%-a nem érte el a 10 millió forintos bevételt, ugyanakkor közel felük

100 millió forint felett gyűjtött forrást. A szövetségek 5%-a több mint félmilliárd

forintból gazdálkodott. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) pénzügyi

szempontból egyedi szereplő a mintában, ezért a torzítások kiszűrése érdekében a

további elemzéseknél kihagyjuk a mintából, és teljes szövetségi adatbázisnak hívjuk,

amikor beleértjük.

• A szövetségi bevételek nagysága statisztikai értelemben is függ a szövetség

nagyságától, amit a tagszervezetek számával mértünk. A kevesebb mint 25

tagszervezettel működő szövetségek átlagos bevétele 43,3 mFt, a több mint 25, de

kevesebb mint 100 tagszervezettel dolgozóké 113,6 mFt, míg az ennél nagyobbaknál .

215,7 mFt. A szövetség nagyságától a saját tevékenységekből szerzett illetve a

nehezen definiálható egyéb bevételek források nagysága függ statisztikai értelemben.

A szövetségi bevételek nagysága statisztikailag releváns összefüggéseket mutat a saját

tevékenységgel szerzett és az egyéb bevételekkel, ezeken felül a teljes szövetségi

bevétel igen szoros kapcsolatban áll a szponzori és költségvetési bevételekkel.

• Az előzőek fényében nem meglepő, hogy a saját tevékenységek, a szponzori és

költségvetési bevételek alapján nagyon jól modellezhető egy szövetség bevételének

nagysága. A lineáris regressziós modell magyarázó ereje (R2) meggyőző, értéke 0,966.

Szövetségi bevétel = 15.479 +1,1*saját tevékenység + 0,96*szponzori +1,1 költségvetési

• A labdarúgás nélküli szövetségi adatbázis alapján vizsgáltuk egy átlagos magyar

sportszövetség bevételszerkezetét (25. ábra Egy átlagos – labdarúgáson kívüli –

magyar sportszövetség bevételszerkezete 2007-ben (40 sportszövetség átlagos összes

bevétele=100%)).

108

25. ábra Egy átlagos – labdarúgáson kívüli – magyar sportszövetség bevételszerkezete 2007-

ben (40 sportszövetség átlagos összes bevétele=100%)

• Bár a sportszövetségek nemcsak jogszabályilag, de társadalmi beágyazódásukat

tekintve is az egyesületi rendszerhez tartoznak, annak tipikus megjelenítői, ennek

ellenére a klasszikus egyesületi bevétel, a tagdíj aránya igen csekély, mindössze 3%.

Ugyanakkor a XXI. századi üzleti sport nagy bevételi forrása nemcsak egyszerűen

alacsony, hanem nincs: a labdarúgáson kívül gyakorlatilag nincs médiabevétele a

szövetségeknek.

• A sportszövetségek meghatározó bevétele a központi költségvetésből származik

(40%), ennek átlagos mértéke 50 mFt. A versenyrendszer működtetéséből,

válogatottakból és egyéb saját tevékenységekből származik az összes bevétel

valamivel több mint ötöde, ugyanennyi a szponzoroktól.

• Finanszírozási oldalról nem egyesületek, de nem is üzleti szolgáltatók a magyar

sportszövetségek – akkor miféle képződmények? A bevételszerkezet alapján nem lehet

sértő, ha azt mondjuk: a központi költségvetés filiáléi. A kérdés már csak az: a magyar

sportszövetségek állami megrendelésre dolgozó úri szabók – azaz a költségvetés

illetve a mögötte álló politikai szféra sajátos keresletére kínálnak szolgáltatást – vagy

109

független művészek, amelyeket nagyvonalú mecénásként támogat a

költségvetés/politika?

• A szövetségi kiadásokat tekintve a kiadások nagysága, a válogatottak felkészítése és a

hazai versenyrendszer működtetése statisztikailag is érvényesen megkülönbözteti a

kis, a közép és a nagy szövetségeket, a többi kiadási tétel alapján azonban a

különbségek statisztikailag nem relevánsak. Ez utóbbi a működési költségek esetében

figyelemre méltó, mivel a szervezet mérete nem befolyásolja lényegesen a költés

arányát, mikéntjét, hiába költenek összegszerűen hatszor annyit a nagy szövetségek.

• A szövetségi összes kiadások a működéssel, a sportszervezetek támogatásával, az

utánpótlás-nevelési feladatok ellátásával, a válogatottak felkészítésével és a hazai

versenyrendszer működtetésével mutatnak szoros összefüggést. E két utóbbi

tényező lehet az oka annak is, hogy a kiadások statisztikailag érvényesen korrelálnak a

szponzori és sajáttevékenységből származó bevételekkel. Az összefüggés világos:

komoly hazai és nemzetközi versenyélet összefüggésben van a szponzori és

sajáttevékenységi bevétellel, valamint korántsem meglepő módon a költségvetési és –

némileg meglepő módon – az önkormányzati támogatásokkal.

• A szövetségi kiadások szintén jól modellezhetőek, ahol R2= 0,915

Szövetségi kiadások = 18.742 + 1,1*működési kiadás + 1,7 válogatottak felkészítése + 1,4

hazai versenyrendszer működtetése

• Egy átlagos magyar sportszövetség kiadásszerkezetét mutatja a

110

26. ábra Egy átlagos – labdarúgáson kívüli – magyar sportszövetség

kiadásszerkezete 2007-ben (40 sportszövetség átlagos összes kiadása =100%).

111

26. ábra Egy átlagos – labdarúgáson kívüli – magyar sportszövetség kiadásszerkezete 2007-

ben (40 sportszövetség átlagos összes kiadása =100%)

• A szövetségük kiadásaik több mint negyedét működésükre költik. A megnevezés

azonban csalóka, a szövetségek nem feltétlenül és nem minden esetben „felélik” ezt a

pénzt, hiszen a szövetségek gyakran infrastruktúrát is biztosítanak a sportáguk

számára, ezzel együtt például az alkalmazottak száma szorosan összefügg a működési

kiadásokkal.

• A kiadások közel negyedét adják a válogatottak felkészítése. A még „dobogós” hazai

versenyrendszer működtetése már jóval kisebb arányban szerepel a kiadások között.

Az utánpótlás-nevelésre szánt pénzek viszonylag magas aránya összefüggésben lehet

azzal, hogy a költségvetési támogatások egy része „pántlikázva”, célzottan erre a

területre koncentrálva érkezik a szövetségekhez. Némileg meglepő és talán kicsit

szokatlan a sportolók közvetlen támogatásának viszonylag magas aránya.

• Elgondolkoztató, hogy a sportszervezetek támogatására alig költenek a szövetségek.

Egy finanszírozási reformnak ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell vennie, ez

vagy koncepcióváltást vagy szabályozásváltoztatást igényel.

112

• A szövetségek bevétel-kiadás szerkezete azt sugallja, hogy a szövetségek nem tagjaik

(„tulajdonosaik”) szolgáltatójaként, inkább egy – vélelmezett vagy valós? –

költségvetési célrendszer megvalósítójaként (ki-szolgáltatóként) működnek: hazai és

nemzetközi versenyeket szerveznek, sportolókat készítenek fel, erőteljesen vannak

jelen a sportági képzési rendszerben.

IGÉNYEK ÉS JÖVŐKÉPEK

• A már korábban említett szövetségi felmérésben a köztestületek vezetői abban is

kérték a szövetségi vezetők segítségét, hogy fogalmazzák meg elképzeléseiket,

javaslataikat egy általuk optimálisnak tekintett sportfinanszírozási rendszerről.

Összesen 28 szövetség válaszolt a sportfinanszírozás jövőjére vonatkozó kérdésekre.

• A visszaérkezett válaszok alapján a szövetségek – mint a magyar sport reprezentánsai

– a jelenlegi sportfinanszírozási rendszer „felturbózott” változatát tartják optimálisnak.

• A válaszadók átlagosan 132 millió forinttal több bevételt tartanának optimálisnak a

2007. évi bevételi szinttel összevetve, ami 225%-os növekedést jelentene. Van olyan

szövetség – feltehetően az általa kívánatosnak tartott európai mintát magáénak vallva

– amelyik a 2007-es átlag feletti bevételénél tízszer nagyobb szövetségi

költségvetésben gondolkodik. Ezt a szélsőértéket leszámítva is 87 millió forinttal

nagyobb lenne az áhított szövetségi bevétel.

• A válaszadó 28 szövetség egyébként nagyjából 2007-es szinten tartaná a központi

költségvetés súlyát az optimális bevételszerkezetben, egy árnyalattal 45,6%-ról

46,9%-ra növelve azt. Jelentősen csökkentenék viszont a saját bevételek arányát, a

szponzoroktól származó pénzeket viszont jelentősen növelnék, így a szövetségek

összességében a saját munkájukhoz kapcsolódó bevételek arányát is erősítenék a 2007.

évi szinthez képest. Szintén növelni – méghozzá erőteljesen – kívánják az

önkormányzatok finanszírozási szerepét a szövetségi tevékenységek életében, az

egyéb bevételek arányát viszont jelentősen szűkítenék (27. ábra).

113

27. ábra A 2007. évi tény és az optimálisnak tekintett átlagos sportszövetségi bevételszerkezet

(28 szövetség=100%)

• Az optimálisnak tekintett bevételek mellett sem vállalnának túl sok kockázatot a

szövetségek. Vállalásaik alapján a következő olimpián 5 arany-, 5 ezüst- és 9

bronzérmet szereznénk. A világbajnokságokon sokkal jobban szerepelnénk: 48-49-57

lenne az érmek száma.

• A pénzügyi kondíciókon túl elsősorban a létesítmény feltételrendszer javításában

várnak előrelépést a szövetségek.

„Központi edzőtáborozási feltételek javítása. Nagy szükség lenne

"magaslati"(Mátraháza) edzőtábori lehetőségre. Ugyanilyen szükséges, egy

modern, jól felszerelt központú edzőterem (kiegészítő erősítő teremmel,

szaunával). A megfelelő egészségügyi háttér (keretorvos, masszőr,

pszichológus, fizikoterapeuta) biztosítása.”

„Tornatermek minőségének és mennyiségének fejlesztése és/vagy

szabadidőközpontok létrehozása a kistérségekben.”

„Több vízfelület- uszodakapacitás,…”

114

„Szinte a nevetségesség határát súrolja, hogy mióta a szörf olimpiai sportág,

nem sikerült a Balaton egy kis szegletében sem a szövetségnek területet kapnia,

ahol nyugodt körülmények között dolgozhatna. Szükséges lenne még 1 db

versenyrendező motorcsónak, illetve évente junior (10 db) és olimpiai

felszerelések (5 db) beszerzése.”

„Szükséges lenne központi edzőtábor és létesítmény, továbbá a NUSI

tulajdonában lévő sportfelszerelések és technikai eszközök használatának

állami támogatása (voucher). A NUSI árainál ma már a piacon lehet

kedvezőbb feltételeket és árakat is találni. A szűkülő szövetségi források mellett

nem csak az a félő, hogy csökkeni fog a központi felkészülésre fordított

erőforrás mennyiség, hanem az is, hogy ezeket a forrásokat szövetségek nem a

háttérintézményekben fogják elkölteni! Akkor meg minek a központi intézményi

rendszer? Szükséges lenne megoldani a központi vívóterem felújítását, illetve a

speciális vívó technikai eszközök (pást, találatjelző gépek, dobok,

eredménykijelző eszközök stb.) beszerzését. Annál is inkább indokolt ennek

sürgős megoldása, mert ezeket az eszközöket használjuk a Tatai

edzőtáborozások illetve a hazai versenyek megrendezéséhez.”

„Megfelelő sportlétesítményekre: Az elmúlt 20 évben a sportlétesítmények

száma meglehetősen lecsökkent, illetve állapotuk jelentősen romlott. A bérleti

díjak sokszorosára emelkedtek.”

„Vízi létesítmények, klubházak, felújítás, fejlesztés, építés.”

„Szükség lenne külön judo létesítményekre egyrészt az edzés, másrészt a

versenyrendezés szempontjából is.”

„Az intézmények sportegyesületeik, sportklubjaik működéséhez a létesítmények

kedvezményes használatával és évenként meghatározott összegű támogatással

járuljanak hozzá. Budapest felsőoktatási intézményeinek sportlétesítmény

helyzete, különös tekintettel a három nagy egyetemre, messze elmarad a

115

minimálistól. Fejlesztése rövidebb távon is nagyságrendekkel növelné a

rendszeresen sportoló hallgatók számát.”

„A Gyakorló Jégcsarnok kizárólag Szövetségi használata 4 szakág

(műkorcsolya, jégtánc, short track, szinkron korcsolya) részére, valamint a

műjégpálya rekonstrukciója, ahol az ötödik szakágunk, a gyorskorcsolya tud

rendszeresen támogatott jégidő mellett edzeni. Magyarországon az egy főre

jutó jégpálya a nemzetközi helyzethez viszonyítva kiugróan alacsony! Több

vidéki városban (Szombathely, Kazincbarcika, Pécs, Jászberény, Tatabánya)

szükség van fedett új jégpálya létesítésére vagy a régi jégpályák befedésére

és/vagy korszerűsítésére, hiszen a nyitott pályák csak igen limitált ideig

használhatók. Ezen vidéki pályákon lehetőség biztosítása Szövetségünk részére

államilag támogatott jégidő használatára. Budapesten szintén bővíteni

szükséges a jelenlegi jégpályák számát, hiszen a főváros és környékének

lakosságának arányához képest a jelenleg korcsolyázásra használatos pályák

száma kritikán aluli. Az egészen kiskorú gyermekek (óvoda, iskola) korcsolya

oktatása szinte teljesen megoldatlan a jéghiány miatt. Korszerű jégkészítő

gépek a Gyakorló Jégcsarnokba és a vidéki pályákra Külföldi felkészülési

táborokon való részvétel lehetősége magasabb színvonalú ország korcsolyázói

és edzői körében. Short track védőrendszerek a jégpályákon.”

„Hazánkban egy curling pálya üzemel. Legalább 1-1 hasonló létesítményre

lenne szükség az ország valamelyik keleti városában (Debrecen, Miskolc vagy

Nyíregyháza) illetve a Dunántúlon (Kaposvár, Győr vagy Zalaegerszegen).”

„A lovassportok eredményességének növeléséhez elengedhetetlen feltétel egy

Budapest központú, illetve régiónkénti Lovas centrumok létesítése és

működtetése. Pályázatok kiírása a Magyar Lovassport Szövetség által javasolt,

már meglévő létesítmények fejlesztésére, modernizálására.”

116

„A sportág népszerűsítése érdekében 1-2 mobil squash pálya, amellyel

tervezhető rendszerességgel az iskolákban és hétvégi rendezvényeken

megjelennénk országos szinten.”

„Szükséges egy edzőtábori, versenyeztetési központot létrehozása.”

• A létesítményeken kívül az edzőképzés, az utánpótlás-nevelés, a válogatottak

felkészítése, a jogszabályok, a pályázatok és a médiatámogatás terén lehetne előre

lépni – mondják a szövetségek.

„Az állam garantálja a nemzeti válogatottak felkészülési és versenyeztetési

programjainak finanszírozását, a diák-és szabadidősport egy szervezet

irányítása alatt hatékonyabban működhetne.”

„Sportindikátor rendszer felállítása, ahol mérhetővé tehetjük a sport pozitív

hatását. Központi komplex sporttáboroztatási rendszer pályázati

lehetőségekkel. Szabadidősport fejlesztéséhez pályázati lehetőségek.”

„Olyan jogi-, adójogi szabályzó és társadalmi kommunikációs rendszerekre

lenne szükség, amelyek hatékonyan támogatják, ösztönzik a lakosság

szabadidős, preventív ill. rekreációs célú sportolását. A „sportoló nemzet” jó

célkitűzés, amennyiben nem marad üres frázis és a lakosság akár a

pénztárcáján is megérezné a mozgásgazdag, egészséges életmód előnyeit

(illetve ellenkező esetben hátrányait). Többségében jónak tartottuk az elmúlt

időszak szakmai konferenciáinak, továbbképzéseinek sorozatát.

Tisztségviselőink kivétel nélkül mindegyiken részt is vettek. A hasonló szakmai

képzési háttér biztosítása (nem utolsó sorban központi finanszírozása) fontos a

minőségi munkánkhoz. A részvétel akár kötelezővé tehető is lehetne (az

oktatási, egészségügyi kredit rendszerhez hasonlóan).”

„Több szabadidős rendezvény, nemzetközi kapcsolatok, szabadvizi úszóbarát

jogszabályok, életmódprogramokban komolyabb hely és pozíció, markánsabb

médiajelenlét,… A szövetség sportág szabadidősport rendezvényeire való

117

hatásterületének kiterjesztése. Az egészséges életmódprogramokban,

prevencióban való részvétel finanszírozása, partnerként való tekintése.”

„Folytatni kell a NUSI-UPI által irányított utánpótlás-nevelési programokat.

Ezek nagy segítséget jelentenek a sportágaknak. Javasolom, hogy az elmúlt 8-

10 év tapasztalatai alapján kerüljön elemzésre különböző programok

sportágankénti hatékonysága, eredményessége. Ez alapján lehetne tovább

finomítani az egyes sportágaknak biztosított támogatási lehetőségeket.

Szükséges lenne a továbbiakban is működtetni a Gerevich ösztöndíj rendszert.

A 2008. évi sportágunknak biztosított kerethez hasonló nagyságrendű

összeggel, minimális szinten működtethető a vívás ösztöndíj rendszere.”

„Edzői életpálya vonzóvá tétele (korszerű képzési és továbbképzési rendszer,

rendezett és stabil egzisztenciális körülmények a klubokban, eredmény

orientált elismerési rendszer az edzői legfelső régiókban, utánpótlás-

nevelésben dolgozók megbecsülése) Tervezhető, kiszámítható, szakmai

feladatok időbeni ütemezéséhez igazodó differenciált állami támogatási

rendszerre lenne szükség.”

„Még nagyobb hangsúlyt fektetnénk a pályázatok adta lehetőségek

kihasználására. Ezen módon tudnánk jobban támogatni a különböző

nemzetközi versenyeken való részvételt. Nagyobb lehetőség nyílna arra, hogy

gond nélkül tudjuk teljesíteni a négy nemzetközi modellező szervezet felé

fizetendő éves tagdíjakat.”

„Helyi szinten (egyesületek), szükséges volna az aktívabb önkormányzati

szerepvállalás, amely megnyilvánulhatna anyagi támogatásban, de sokszor

létesítmény használat, vagy kedvező bérlet formájában is. Megfelelő promóció

és reklám lehetőségre – ha valóban fontosnak tartja az állam a sportot - amely

a sportágakat népszerűsíti a polgárok előtt, egyenlő esélyekkel.”

„Nemzetközi szakmai segítségre az élsport szakmailag megalapozott

továbbfejlesztésére. Egyéni és rendszeres támogatást kell nyújtsunk felnőtt

118

élsportolóink részére, hogy a zavartalan felkészülésük biztosítható legyen. Az

utánpótlás és a felnőtt versenyzők szakmai felkészítésének szorosabb

kapcsolatát megteremteni.”

„Szakemberképzés magasabb szinten is. (Edző) A mentálhigiénés ellátás

megszervezése! (Sportpszichológusok jelenleg elérhetetlenek!) A zöldsportok

részére a terephasználati engedélyek megszerzésének megkönnyítése! A

sportorvosi vizsgálatok újraszabályozása! Jelenleg ezen a téren elég nagy a

káosz! Az utánpótlás területén rendkívül fontos lenne a rendszeres sportorvosi

vizsgálatoknak.”

„Szakemberek hazai és nemzetközi alap- és posztgraduális képzése. Sportbarát

iskolai oktatás. Sportbarát adó és jogszabályi környezet. Világszínvonalú

sportegészségügy.”

„Az oktatási intézmények, illetve tanárok, oktatók pozitív hozzáállása.”

„Tervezhetőség, azaz 5 évre előre meghatározott feltételrendszer az állami

támogatásról. Edzőképzés.”

„A helyi és országos médiákban való megjelenése programjainknak,

rendezvényeinknek.”

„A legfontosabb külső feltétel az edzők minimális egzisztenciájának

biztosítása. Egy jól szervezett szövetségi irányítás révén, az edzők

követelményrendszerének kialakítása és betartatása után, a szabad-diák- és

versenysport fejlesztési célkitűzések elérhetők.”

• Az elmúlt évtizedek sportfinanszírozási vitái jórészt arról szóltak, hogy a sportvezetők

szerint kevés a központi (és önkormányzati) költségvetés sportcélú kiadása. Mint

láttuk, ez az állítás erősen vitatható. (Az más kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben,

különösen a 70-es évek 90-es évek vége között eltelt húsz évben elmaradtak a

sportfejlesztések, elsősorban a szellemi és tárgyi sportinfrastruktúra terén.)

Ugyanakkor szinte soha nem esik szó arról, hogy milyen garancia-, biztosíték rendszer

119

illeszthető a Nemzeti Sportstratégiában megfogalmazott kettős cél – növekvő

sportaktivitás (sportoló nemzet), megőrzött-bővülő sportsikerek (sportnemzet) –

eléréséhez biztosított közpénzekért cserében. Magyarán, mi a biztosíték arra, hogy ha

a közösség több pénzt szán a sportra, akkor a sportvezetők hatékonyan használják fel a

közpénzeket.

• Sokan nem is válaszoltak erre a kérdésre. Akik igen, azok közül is volt, aki világosan

megmondta:

„Garanciát az eredményesség területén nem tudunk vállalni, a szabadidő és

diák sportolók létszámának növekedése a világtendenciához igazodik.”

„A nemzetközi eredmények elérésére garanciát nem tudnánk vállalni, az

élmezőnyben nagyon szoros verseny van mindegyik szakágunknál, a biatlon és

sífutás legalább olyan széles alapokon nyugszik egyes északi országokban,

mint az alpesi sí az alpesi országokban.”

• Az érdemi válaszadók az elnökség valamiféle szankciót elfogadhatónak tartanak, a

döntéshozók felelősségét illetve a támogatások (egy részének) visszafizetésében látnak

garanciális elemeket.

„Visszafizetési garancia!”

„A vállalt eredmények (eredményesség és/vagy társadalmi értékek)

elmaradása esetén meghatározott időre (pl. 2 év, vagy a feltételek pótlólagos

teljesítése) a támogatás megvonásával, vagy minimalizálásával „büntetni”.”

„Reális programot készítünk, ami mellett a kitűzött eredménycél elérhető, és az

ütemezés alapján folyamatosan számon kérhető. A 2. évet követően nem

teljesülés esetén, részünkről akár szankció is elfogadható a további évek

támogatási összegének tekintetében.”

„Ami a versenyeken, olimpián remélt érmek színét és számát illeti, ott 100%-os

garanciát nem lehet várni, mivel más nemzetek, a sportfinanszírozás kérdését

kicsit előbb megoldották. A tömeg, diák, szabadidő és versenysportolói létszám

120

területén a tervek teljesíthetők, ha a személyi és tárgyi feltételek adottak. Ez

utóbbira akár pénz-visszafizetési garanciát is el tudunk képzelni.”

„A szövetség elnöksége lemond, ha nem teljesít a sportág. Csak akkor kapjon

meg a sportág bónusz támogatást ha teljesít. 50%-os támogatásmegvonás az

eredményességi pénzben ha jelentősen elmarad az elvárásoktól.”

„Abban az esetben, ha nem sikerülne elérni a tervezett eredményeket, a

vezetőség leváltásra kerülne.”

„Egyetemleges felelősséget és jóteljesítési garanciát vállalunk, ennek nem

teljesülése esetén mind az elnök, az elnökség és a főtitkár benyújtja

lemondását. Az optimálisnak tekintett állami és önkormányzati támogatásból a

kitűzött sikerek részbeni vagy teljes elmaradása esetén is a

létesítményfejlesztés az eszközállomány-fejlesztés stb. továbbra is a nemzeti

vagyon részét fogja képezni. Ezen fejlesztések munkahelymegtartó és

munkahelyteremtő képessége minimum 300 fő Siker az is, hogy a fiatalok nem

lődörögnek céltalanul az utcán, nem keverednek erőszakos cselekményekbe és

nem drogoznak.”

• Többen az elmúlt időszak sikereiben illetve az utánpótlás-nevelésben önmagában

látnak garanciát a további sikerekre.

„Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt években végzett szövetségi munka

bebizonyította, hogy jó úton haladunk, elképzeléseink reálisak. Eredményeink

évről évre javulnak, az olimpiai osztálytól kezdve az utánpótlásig bezárólag

(U21-es Európa Bajnokságon harmadik hely 2008).”

Az optimális pénzügy háttér mellett a szakma magasabb színvonalú munkát

lenne képes elvégezni. Több edzőtáborban - külföldi és hazai- és nagyobb

létszámmal vehetnének részt versenyzőink, ami azért, fontos mert a birkózás

edzőpartner igényes sportág. Több nemzetközi versenyre utazhatnának

versenyzőink, ami szintén fontos az eredményesség elérésében. A modern

egészségügyi háttér nélkül kimagasló eredményeket lehetetlen elérni. A

121

sportágfejlesztési programunk – mely alapján 8 regionális (KSI mintájú)

sportiskolát kívánunk létrehozni – folyamatosan biztosítaná az utánpótlást. A

birkózóműhelyek folyamatos támogatása pedig biztosítaná a válogatottak és

edzőpartnerek központi felkészülés kívüli foglalkoztatást. Amennyiben

mindezek rendelkezésünkre állnának a még jobb eredményesség-tekintettel a

magyar birkózásban lévő szakmai potenciálra- joggal elvárható lenne.”

„A Magyar Vívó Szövetség 95 éves sportszervezet, az eddigi sikeres

tevékenysége megítélésünk szerint magában hordja a jövő fejlődésének

garanciális elemeit is. Ma is a vívás a legeredményesebb magyar olimpiai

sportág. Kiváló szakember, vívó mester garnitúra dolgozik az országban, a

több évtizede kialakult sportági know-how, felkészülés metodika, a tehetséges

fiatalok garantálhatják a jövő eredményességét. A sportág évről évre a

világversenyeken elért eredményességével bizonyítja jelentőségét. 2005-2008.

között lebonyolított összesen 25 EB+VB 80 érmet (köztük 22 arany) szereztek a

magyar vívók. Valamennyi eseményen a nemzetek rangsorában a magyar

csapat az első 6 nemzet között foglalt helyet. A pekingi kudarc ellenére EZ

TÉNY! Kiválóan és a sportágak között az egyik legeredményesebb módon

működnek a NUSI által irányított utánpótlás-nevelési programok. A szövetség

az elmúlt 2 évben sikeresen működtetett sportágfejlesztési programokat. Ezen

belül támogatta a sportági új beiskolázásokat 5000 Ft/fő, figyelemmel követte

és emelt szinten támogatta a beiskolázottak megtartását 7000 FT/fő, az

újonnan alakult szakosztályoknak kezdő felszerelés csomagot biztosított,

anyagi eszközökkel és pástok térítés mente kölcsönadásával segíti a

szakosztályok versenyrendezési törekvéseit, a műhely támogatási rendszer

keretében a támogatás valóban eljutott a szakosztályokhoz, nem a válogatott

utaztatását finanszírozta ezekből a szövetség! Elismerte és támogatta a hazai

versenyrendszerben az alsó 3 korosztályban (serdülő-újonc-gyermek)

eredményesen tevékenykedő szakosztályok munkáját. Az 1. pontban feltüntetett

optimális és nem túlzó bevéli szint megvalósulása esetén ezeket a megkezdett

122

programokat lesz lehetőségünk folytatni és továbbfejleszteni. A fenti pontokban

felsorolt programok mérhetőek, számokkal az eredmények és a fejlődés

nyomon követhető. A fegyvernemi szövetségi kapitányok 2+2 éves szerződéssel

kerültek kinevezésre. Az olimpiai ciklus félidejében kötelező értékelésre kell,

hogy sor kerüljön . A szövetség ügyvezető igazgatója határozatlan idejű munka

szerződéssel rendelkezik., ebből adódóan a tervezett céloktól való tartós

elmaradásnak lehetnek személyi konzekvenciái is. A garanciális elemek

kialakításánál persze figyelembe kell venni azt is, hogy a szövetségek

döntéshozatali rendszere autonóm, mint ahogy az állami támogatás biztosítása

is.”

„Megfelelő anyagi háttér esetén lehetőség nyílna az utánpótlás nevelés

megszervezésére. Amennyiben az létrejönne, akkor a nemzetközi szövetségtől is

jelentősebb támogatást kaphatnánk erre a célra! Mind a hazai, mind a

nemzetközi támogatás megítélésének feltétele lehetne az előző évi utánpótlás

nevelés fejlesztése! (Persze, az elinduláshoz is források kellenek!)”

„Minden szakosztály érdeke, hogy utánpótlást biztosítson saját magának.

Amennyiben ehhez állami támogatást illetve a külső segítségeket megkapják,

plusz szakemberek bevonásával eredményesebben valósíthatók meg a kitűzött

célok.”

„A Magyar Szervátültetettek Szövetségének a válogatottja több, mint egy

évtizede a Szervátültetettek Világjátékán mindig az élvonalban végez a

nemzetek összesített pontversenyében. A résztvevő 56-60 ország közül az elmúlt

időszakban mindig az előkelő 3-5. helyet szereztük meg! A kétévente

megrendezésre kerülő Európa Játékokon pedig a nemzetek összesített

pontversenyében a kezdetek – 2000 óta – mind az 5 alkalommal Magyarország

végzett az első helyen a résztvevő 20-22 ország közül. Az eddig elért

eredményeink garanciát adnak arra, hogy jobb körülmények között végzett

munkával még eredményesebbek lehetünk.”

123

„A megcélzott nagy nemzetközi versenyekre szánt támogatást csak az

események megléte esetén használjuk fel célzottan.”

„Minden lehetőséget megpróbálunk kihasználni arra, hogy eredményesen

megteremtsük a kapcsolatot az Oktatási Minisztériummal, annak érdekében,

hogy az általános iskolákban újból bevezessék a „Műhely foglalkozást”, vagy

ehhez hasonló foglalkozást. Erre azért lenne szükség, mert ezen a

foglalkozásokon is a szabadidő hasznos és egészséges eltöltésére lehetne

nevelni a fiatalokat, akik az utánpótlás alapját képezhetnék. Ugyancsak ezeken

a foglalkozásokon fejlődne a kézügyességük, a kreativitásuk, megtanulnák a

műszaki rajzot olvasni, megismerkednének az aerodiamika törvényeivel,

megismernék a különböző anyagok tulajdonságait és alkalmazási lehetőségét.”

„Az eddigi támogatás mentes időszakot is megoldotta a szövetség, és tudott

eredményeket elérni önerőből. De támogatás esetén az alábbi a fejlődést

bizonyító adatok sokkal jobbak lehetnek. A klubok száma növekedhetne, a

sportolói szám szintén, és az eredményesség is sokkal jobban alakulna.

Bizonyíték erre a Magyar Sárkányhajó Szövetség eddigi jelentősebb

nemzetközi eredményei, önerőből.”

„A szabadidő sport területén csak nagyobb szervezés és összefogás lenne

szükséges ahhoz, hogy az egyébként népszerű tömegsportot szervezett

keretekbe fogjuk, s számos eseményt szervezzünk részükre. A sportágaink iránt

érdeklődő 6-14 éves gyerekek részére pedig edzéslehetőséget biztosítanánk az

országon belül, valamint a környező országok sportolásra alkalmas

síterepeire.”

„A több éves népszerűsítési munka biztosan meghozza az utánpótlás létszám

növekedését, amely garancia az eredmények javulásához is.”

„A MEFS akkor lát lehetőséget tervezett programja és feladatainak

maradéktalan ellátására, ha az állami támogatások tervezhetően és időben

állnak szervezetünk rendelkezésére, ha az oktatási tárca biztosítani tudja az

124

intézmények sportfeladatainak ellátásához szükséges anyagi és tárgyi

eszközöket.”

„Az állami és önkormányzati támogatásokból származó bevételeket a sportág

elsősorban a szakemberképzésre és az utánpótlás (póni klubok) fejlesztésére

kívánja fordítani. A póni klubok teremtik meg a lehetőséget a fiatalokból álló

tömegbázisnak a sportág alapjainak elsajátításához. Közösségi, „klubélet”

kialakítására való törekvés. Póni kategóriákban a fiataloknak a sportág négy

szakágában van versenyzési lehetősége, ebből három (díjugratás, díjlovaglás,

lovastusa) olimpia szakág és ide tartozik a legeredményesebb szakág a

fogathajtás is.”

„A Short track szisztémáját kívánjuk implementálni a műkorcsolyába is, sőt

javítani. A short track példája és eredménye a garancia, hogy a rendszer

működőképes.”

• … és vannak a garancia nélküli ígéretek.

„Amennyiben sporteredmények esetén garanciákat lehet vállalni, mi vállaljuk,

hogy a lehető legtöbbet megtesszük – a teljes jogi szabályok betartása mellett –

annak érdekében, hogy a vállaltakat teljesítsük. Célunk a VB-re és téli

olimpiára való kijutás. Tettük eddig is, döntően önerőből. Szövetségünk

vállalja, hogy a lehető legoptimálisabban, a vállalt feltételeknek megfelelően

használná fel a támogatást.”

• Érdekes elgondolások jelennek meg a költségvetési sportkiadások nem számszaki,

hanem célirányos és sportszakmailag hatékony (minőség-ellenőrzés) kontrolljára.

„Amennyiben a célok mérhetőek, akkor azokat fel lehet vállalni és egy

mérőrendszerbe foglalva monitorozni. Ehhez kell egy Sport Indikátor

Rendszer, amely méri az adott sportág teljesítményét. Nem csak a

végeredményt, hanem a folyamatot is, ami a siker feltételeit biztosítja. Például

a szabadidő sportolók létszámgyarapodásához nem csak végeredményt kell

125

elszámoltatni és mérni, hanem, hogy az általa vállalt célcsoportokat (pl. x

középiskolát, vagy kistérségi sportvezetőt) megkereste tárgyalt velük,

programot ajánlott fel. Ezek bár bonyolult mechanizmus lehet egy központi

állami rendszernek, de amennyiben ez objektív számokra és kategóriákra

vannak számszerűsítve akkor egy Indikátor rendszerben jól ellenőrizhető

térképet ad a megtett erőfeszítésről is! Amennyiben az erőfeszítés sem volt ott,

és a sikertelenség megoldására sincs válasza a szövetségnek, az egyszerűen

nem piacképes és ne foglalkozzon a szabadidő sport piacával! Akkor csak

kapjon arra forrást, amiben eredményes tud lenni!”

„A szövetség évi költségvetésében szereplő célzott állami támogatások

felhasználásának ellenőrzésére a legjobb módszer, hogy az összegarányos

támogatás valóban arra lett-e fordítva, amire megigényelték. Ennek

ellenőrzése gyors és könnyű művelet.”

„Csak képzett szakemberek vesznek részt a programok lebonyolításában. A

szövetség részt vesz a FIBA Europe szakmai és menedzsment-programjaiban,

amivel a legjobb gyakorlat meghonosítását biztosítja. Programjainkat képzett

sportmenedzserek és edzők irányítják.”

„Sportreferensi rendszer működtetése, ahol sportszakemberek ellenőrzik és ha

kell tanácsot adnak a szakmai munkához.”

„A kapacitás bővítését követően szorosabb együttműködést a

szakállamtitkárság (legyen bármi is a neve) sportági referenseivel, és/vagy az

NSSz munkatársaival. Ennek kereteinek kialakításában konstruktív

együttműködésben a civil és sportszakmai értékek maximális

figyelembevételével.”

„A foglalkoztatott sportcsoportok edzésmunkájának szúrópróbaszerű

ellenőrzése, Demonstrációs és alap rendezvények-versenyek-próbák résztvevői

számának ellenőrzése. Regisztrált aktív levelezőpartnerek számának

126

ellenőrzése. Események számának-azokon résztvevők száma és minőségének

mutatói.”

„Politikai döntéseket és megfontolásokat nélkülöző sportági mérőrendszer

felállítása és működtetése (lásd Sportstratégia szűrőrendszer). Ehhez igazodó

állami szerepvállalás és finanszírozás. Sportágfejlesztési programok,

felkészülési tervek, költségvetés, eredmény célkitűzések (világversenyeken

elérendő érmek, végrehajtandó programok, igazolt versenyzői és

foglalkoztatott létszám növekedések, szabadidős sport aktivitás növekedés,

saját bevételek növelése stb.) létének megkövetelése, ezen célrendszer

definiálása, megtárgyalása, nyomon követése, megvalósulás ellenőrzése és

értékelése. A nagy kérdés ki tegye mindezt?”

„Az igénynek megfelelő mértékű anyagi támogatás esetén megfelelő és egyben

nagyobb döntési jogot kell biztosítani a Szakszövetségnek. A tartalmi

ellenőrzéshez nagyobb döntési jog kell. A sportág egészét a Szakszövetségnek

kell átlátnia, finanszíroznia és az egyes területeken felmerülő igényeket

súlyoznia, mérlegelnie és támogatnia. Ha több csatornás rendszeren jutnak a

sportág különböző területeire a pénzek, akkor azok elkallódnak, legalább is

elkallódhatnak részben vagy egészben, és a sportágnak, a Szakszövetségnek

megfelelő rálátása nem lesz a pénzek elköltésére. Az más kérdés, hogy

megfelelő garanciákat kell biztosítani ahhoz, hogy színvonalas minőség

biztosítási rendszer keretében ezeknek a pénzeknek az útvonala követhető

legyen. Nem csak számszaki, hanem tartalmi hatékonyságot is biztosítanánk.

Eddig pántlikázott pénzeket kaptunk és csak számszaki könyvelést végeztünk,

de a tartalmi felhasználásba jobban be akarunk szólni mint eddig. Erre

garancia az Elnökség működése, minden elnökségi ülésnek lesz majd olyan

napirendi pontja, amely az elmúlt elnökségi ülés óta eltelt (általában egy

hónap) idő alatt elhasznált, illetve felhasznált költségekről beszámol, és az

Elnökséget tájékoztatja. Sportág specifikusan is ki lehet dolgozni olyan

monitoringhoz szükséges módszertani szempont rendszert az egyes területek

127

pénzügyi felhasználói számára, amely szerint minden hónapban a jelentés

elkészíthető. Ez a módszer arra irányulna, hogy a pénz felhasználás

folyamatát számszakilag és tartalmilag követné és értékelné. Hatékonysági

mutatókat dolgoznánk ki a folyamatba beépítve, folyamatos visszajelzést

biztosítanánk a pénzeszközök felhasználásánál hatékonyságáról, és az elvégzett

munka minőségéről. Az ilyen sportág specifikus minőség biztosítási rendszer

kidolgozására lehet megbízást adni, a magam részéről személyesen ismerek

olyan csapatot, akik ezzel foglalkoznak és az igényelt szempontrendszert

megfelelően ki tudnák dolgozni.”

„A világesemények megléte turisztikai és egyéb bevételi forrás áttételesen az

ország számára. Ezek szervezését az sportért felelős állami szervek „kiemelt

események koordinációs irodája” létrehozásával lehetne segíteni.”

„Úgy, mint eddig, folyamatosan ellenőrzés alatt tartanánk a

tagszervezetekben, a modellező tevékenységre fordított tevékenységet. A

versenyekre való felkészülés minőségét. A modellezőanyagok célszerű és

ésszerű felhasználását. Továbbra is megköveteljük, hogy évvégén készítsenek

összefoglaló jelentést a végzett tevékenységről, az elért minősítési szintekről. A

meghatározott határidőkre adják le a nemzetközi és hazai versenyek tervezet

időpontját.”

„Nehéz a feladat, de biztosan egy a sport valódi szakmai válogatottjából

verbuvált ellenőrző szervvel, ellenőrizni kellene a felhasználást. Ez

hasonlítana, még régen az oktatásban működő szakfelügyeletre, amely

alkalmanként, de rendszeresen kiegészülve a pénzügyi szervekkel átvilágít egy-

egy sportszervezetet. Ennek demokratikus alapon kell megalakulnia és az

összetételnek alkalmanként sorsolásos úton kell eldőlnie, egy a sportágakból

delegált szakmailag hiteles nagy létszámú testületből. Az állami támogatások

felhasználásának pedig, szigorúan az alapszabály szerinti célfelhasználásúnak

128

kell lennie, összhangban, a vállat feladatokkal és eredményekkel. Ellenkező

esetben a további támogatás megvonható lenne.”

„Ehhez valószínűleg mélyebb szakértelemmel rendelkező tanácsadókat kellene

megkérdezni, de nyilván a könyvvizsgálat elkerülhetetlen lenne. Továbbá a

szakmai munkára koncentráló beszámolók készítése fontos áttekintést adhat a

szakmai munka irányáról.”

„A többlettámogatás fejében vállalt tevékenységek folyamatos és következetes

ellenőrzése, monitorozása. Ezt a támogatási célok figyelembe vételével lehet

csak kidolgozni az ernyőszervezetekkel és a sportszövetségekkel, azaz

mindhárom szint együttműködésével.”

„Ezt mi találjuk ki? Minél kevesebb közbenső szervezet, mert sok bába között

elvész a gyerek, közvetlen segítségnyújtás. A megfelelő felmenő

versenyrendszer minden sportágban a legjobb mérési lehetőség!”

„ISO minőségbiztosítási rendszer alkalmazása biztosítja az állami források

tartalmi felhasználásának hatékony ellenőrzését. Szükségesnek tartunk továbbá

pénzügyi és szakmai monitoring rendszer felállítását és működtetését.”

„Szakfelügyelő státusz vagy hasonló kialakításával lehet ellenőrizni,

kontrollálni az elvégzett munkát és a támogatás felhasználását.”

„ISO”

„Megfelelő hatósági ellenőrzés és a források felhasználóinak együttműködése

segítségével lehetne csak biztosítani, hogy az állami források megfelelő helyre

kerülnek.”

„A MEFS közhasznú szervezetként évenkénti közgyűlésen számol be programja

végrehajtásáról, melyet az elmúlt években – köszönhető az állami támogatás

mértékének – maradéktalanul meg tudott valósítani. Az állami támogatásokkal

időben és rendre elszámolt.”

„Felmérők, tesztek, szakmai elemzések és nemzetközi összehasonlítások.”

129

„A Magyar Súlyemelő Szövetség 2008. év végén egyéni teljesítményértékelő

rendszert vezetett be, amely biztosítéka a hatékony szakmai munkának.

Véleményünk szerint a rendszerünk pontosítása révén, valamint egy szakmai

felügyelői (referensi) státus létrehozásával lehetne biztosítani a szakszerű

felhasználást. Itt nélkülözhetetlen a szakmai hozzáértés.”

130

IV. RÉSZ A SPORTFINANSZÍROZÁS

VÁLTOZTATÁSÁNAK LEHETSÉGES IRÁNYAI A

SZÁZAD MÁSODIK DEKÁDJÁBAN

131

FELTÉTELRENDSZER

• A modell érvényességi köre

– Mint bemutattuk a sporttevékenységek finanszírozása sokszereplős, egymást

erősítő-gyengítő folyamatok végeredménye. Azonban a Nemzeti Sporttanács

felhatalmazása javaslatok megfogalmazására csak a központi költségvetés

számára szól, a magánszféra számára legfeljebb ajánlásokat tehet. Ezért bár a

modell figyelembe veszi a háztartások és vállalatok sporttevékenység

finanszírozási gyakorlatát és várható mozgásait, de ténylegesen csak a

költségvetés által sportra fordított források nagyságára, belső arányaira és

elosztási mechanizmusaira koncentrál. (A következőkben a sportfinanszírozási

modell kifejezést csak ebben a szűkített értelemben használjuk, és SFM

jelöljük.)

– Egy új sportfinanszírozási modell bevezetése nyilván nem mehet egyik-napról

a másikra, ráadásul a magyar társadalmi-gazdasági környezet sem kedvez a

váltásnak. Éppen ezért a javasolt modell időhorizontja 2011-2012. Azzal a

feltételezéssel élünk, hogy egy, de két év alatt mindenképpen kidolgozhatóak

és finomíthatóak a részletek, bevezethetővé válnak a javasolt változások.

– Ugyanakkor az átmeneti időben is működnie kell a költségvetés

sportfinanszírozási funkciójának, ezért a modellnek részét kell képeznie az

átmeneti év sporttámogatási rendjére tett javaslatnak. A 2010. év

sportköltségvetésével szemben az az elvárás, hogy bár összegében és

arányaiban még nem jelenítheti meg az ideálisnak tekintet új

132

sportfinanszírozási modellt, 2009-hez képest a változások irányának

összhangban kell lennie a célállapottal.

– A sportfinanszírozási modell számos ponton túl mutat a finanszírozási

kérdéseken, szükség van a sportfinanszírozási modellnek megfelelő szervezeti

keretek, illetve a jogszabályi háttér kidolgozásra és elfogadásra.

• Az SFM alapelvei

– A sportközpénzek elosztásának és elköltésének tiszteletben kell tartaniuk,

összhangban kell lenniük az Európai Unió sportra vonatkozó irányelveit, az

EU-s és magyar jogszabályokat, a Sport XXI Nemzeti Sportstratégia (2007 –

2020) 65/2007. (VI.27.) OGY. határozatot, illetve Egyesült Nemzetek

Szervezete Egyezmény a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól.

– Növelni kell a civilszféra befolyását és felelősségét a sporttal kapcsolatos

folyamatok kialakításánál és a döntéseknél, a sportra fordítandó közpénzek

nagyságának, szerkezetének és felhasználásnak kialakításában, azok

ellenőrzésében.

– Radikálisan szakítani kell a közpénzek sportbeli célszerű felhasználásának

eddigi ellenőrzési gyakorlatával. A költségvetésben célzott és megfelelő

nagyságrendű erőforrásokat kell biztosítani a sportközpénzek szabályszerű,

pénzügyi és szakmai szakszerű és hatékony felhasználásának kontrolljára.

Ennek ki kell építeni a hatékony ellenőrzési rendszerét.

• Az SFM célrendszere

– A költségvetésből sportra költött pénzeknek elsőrendű célja, hogy a sportjavak

és -szolgáltatások kereslet-kínálati viszonyaiban felmerülő zavarokat kezelje,

elsősorban a sportot érintő externáliák – népegészségügy, köznevelés, nemzeti

azonosságtudat, kedvező országkép kialakítása, rekreációs természeti közjavak

– terén.

133

– A sportban elköltött közpénzeknek segíteni és ösztönözniük a piac többi

szereplőjét a sportfogyasztásra, katalizátor és akcelerációs szerepet kell

betölteniük a sportfinanszírozás terén. Kedvező hatásainak mérhetőnek kell

lennie a sportolási aktvitásban, a nemzetközi versenyeken elért

sporteredményekben, a közönségszórakoztatásban és gazdáság élénkítésben

például a munkahelyteremtés terén.

– A sportfinanszírozásnak hozzá kell járulnia az aktív sportolásból származó

hasznok méltányosabb elosztásához. A méltányossági elv azok sportban való

részvételére koncentrál, akik nem tudnak fizetőképes kereslettel megjelenni a

sportpiacon. A kormányzati beavatkozás ésszerűségét a támogatni kívánt

rétegek sportolásából származó jólétnövekedés jelenti.

• Az SFM prioritásai

– Az Európai Sport Charta alapelveivel összhangban az SFM a fiatalok számára

biztosítani kívánja az „alapvető sportképességek megszerzését”, a társadalom

széles rétegei számára hozzáférhetővé kívánja tenni „a sportolási és rekreációs

lehetőségeket”, ugyanakkor az átlagosnál tehetségesebb sportolók számára

megadja „az egyéni sportteljesítmények javításának lehetőségét”.

– Az SFM elsőrendűen a szabadidős sportot kívánja előtérbe helyezni, ezért

radikálisan változtatni kíván a sport funkcionális területei közötti elosztási

arányokon. A szabadidős sporton belül a diáksport és testnevelés területek

élveznek prioritást, kiemelten kezelve a gyermek labdarúgást, mint a

korosztály számára legvonzóbb sportágat.

– Az elitsport területén az SFM a történelmi hagyományok és a nemzeti

azonosságtudat erősítése szempontjából az olimpiai játékokon elért

sportsikereket kezeli kiemelt területként, ezen belül is az eredményesség

szempontjából meghatározó sportágakat. A kiemelten támogatandó sportágak

körét az eddigi gyakorlathoz képest ennek megfelelően jelentősen szűkíteni

kívánja. Minden más sportág számára a költségvetés alaptámogatást nyújt.

134

– Az SFM – a Forma-1 mint sportturisztikai befektetés kivételével – közvetlenül

nem támogatja a külső magánfinanszírozással, üzleti módon létrehozott

látványsport tevékenységet, a hivatásos sportot. Sportlétesítmények építésével

és az általános utánpótlás-nevelési rendszer közvetetten azonban kedvező

környezetet kíván teremteni annak gazdaságos működtetéséhez.

• Az SFM eszközrendszere

– A modell a költségvetés sportkiadási rendszerének egészét átfogja, nem szűkül

le a sportminisztérium költségvetésére. Világos és jól szervezett megállapodás

rendszer mentén a sportban érintett minisztériumok (egészségügyi, oktatási,

hadügyi, rendészeti, szociális) össze tudják hangolni a sportminisztériummal a

sportcélú kiadásaikat.

– A modell a költségvetés sportkiadási és elosztási rendszerét átláthatóbbá és a

jelenleginél jóval egyszerűbbé kívánja tenni, ehhez az SFM a költségvetés

sportkiadásainak nyilvántartásában az eddiginél jóval világosabban kívánja

elkülöníteni és megjeleníteni a funkcionális területek – szabadidős, elit,

hivatásos – szerinti támogatásokat. Másodlagos adatgyűjtési rendszerben tartja

nyilván a sportolás típusa szerinti támogatásokat: épek-fogyatékosok sportja,

korosztályok szerinti támogatások, stb.

– Egy a mostani sportfinanszírozásnál hatékonyabban működő sportintézmény

kialakításához jól működő monitoring és kontrolling rendszert kiépíteni,

aminek pillérei a kialakítandó sportinformatikai és minőségbiztosítási

intézmény együttes lehet.

– A sportfinanszírozási rendszer továbbfejlesztésének egyik kulcsa a

létesítménykoncepció kialakítása. Egyelőre részdokumentumok állnak

rendelkezésre ebben a tárgyban, de átfogó javaslat nem, így a modellben csak a

legfontosabb alapelveket rögzítjük.

– Javaslatunk szerint egyértelmű felelősségrendszert kell kijelölni a pénzek

elosztásában és felhasználásában. Minden területnek területgazdát, azon belül

135

– ha szükséges – feladatgazdát javaslunk definiálni és, ezen a lineáris

csatornán eljuttatni a sporttevékenységek támogatására szánt pénzt. A csatorna

„súrlódási együtthatóját”, azaz a támogatások intézményi rendszer

működtetésére való felhasználásának mértékét a szükséges és elégséges szintre

kell szorítani. Ebben az értelemben a modell egycsatornás finanszírozást

valósít meg.

– A modell nem számol az Európai Uniós források felhasználásával. Jelenleg a

sport közvetlen támogatására nem igazán állnak rendelkezésre jól definiált EU-

s alapok, a létesítményfejlesztéseknél is csak széles társadalmi környezetbe

ágyazva vehető igénybe ilyen támogatás, ha egyáltalán...

JAVASOLT

SPORTFINANSZÍROZÁSI

MODELL

A KÖLTSÉGVETÉSI SPORTKIADÁSOK NAGYSÁGA

• A javasolt sportfinanszírozási modell axiómái:

– A modell támaszkodik az ötpárti konszenzussal elfogadott Nemzeti

Sportstratégia azon – tételesen bele nem fogalmazott, de hallgatólagosan

beleértett – gondolatára, amely költségvetés kiadási főösszegének 1%-ban

javasolja az állami, azaz a költségvetési és önkormányzati sportkiadások

együttes összegét meghatározni. A 2008. évi CII. A Magyar Köztársaság 2009.

136

évi költségvetéséről szóló törvény 8 960 963,4 millió forintban állapítja meg a

központi költségvetés 2009. évi kiadási főösszegét, aminek az 1%-a 89,6

kerekítve 90 milliárd forint.

– A legjobb Európa Uniós gyakorlathoz hasonlóan az lenne kívánatos, ha a

háztartások vállalnák a legnagyobb, 45-50%-os részt a sport finanszírozásából.

– Szintén a legjobb európai gyakorlatot illetve a magyar sajátosságokat is

figyelembe véve azt tartjuk kívánatosnak, ha a központi költségvetésnek

valamivel nagyobb mértékben vállal szerepet a sport finanszírozásában, mint

az önkormányzati szféra.

– A kimagasló professzionális sportsikerek hiányában (labdarúgás, autó-motor

sport, golf, tenisz, kosárlabda) illetve a potenciális televíziónézők száma miatt

nem feltételezhető, hogy vállaltok a mostaninál nagyobb súllyal vennének részt

a magyar sport finanszírozásában, inkább csökkenés valószínűsíthető.

• Mindezek figyelembe vételével az általunk javasolt sportfinanszírozási modell a

következőképpen alakult (volna):

137

2. táblázat A 2007-es sportkiadások és a javasolt sportfinanszírozási modell kiadásai (2007-

es illetve 2009-es folyó árakon, millió forint)

Finanszírozók 2007 tény

(2007-es

árakon)

% Javasolt

modell

(2009-es

árakon)

% Modell-2007

tény

Háztartások 33 471 36% 86 000 45% + 52 529

Központi

költségvetés

26 411 29% 48 000 25% + 21 589

Önkormányzatok 21 699 23% 42 000 22% + 20 301

Vállalatok 11 000 12% 15 000 8% + 4 000

Összesen 92 581 100

%

191 000 100

%

+ 98 419

• Mivel a magyar sportpiac méretében alaposan elmarad a legjobb európai gyakorlattal,

azt is mondhatjuk, hogy nálunk a sportágazat fejletlen iparág. Amennyiben a politikai

döntéshozók úgy döntenek, hogy a központi költségvetés legyen a sportfejlesztés

motorja – ami elvi közgazdasági megfontolások alapján is elfogadható – akkor a

piackonform módon ezt úgy teheti meg, hogy a 2007-es sportkiadási szinten felül úgy

költsön el 21 milliárd forinttal többet, hogy minden a költségvetés által elköltött 100

forint további 243 forint háztartási, 94 forint önkormányzati és 19 forint vállalati

többlet sportkiadást generáljon a 2007-es szinten felül.

A KÖLTSÉGVETÉSI SPORTKIADÁSOK MEGOSZLÁSA

• Továbbra is javasoljuk a Forma-1 központi költségvetési támogatását, mint turisztikai

befektetést. Nemcsak szélesen értelmezett gazdasági, nemcsak a növekvő országimázs

mint pozitív externália, de sportszakmai érvek – a legnagyobb világfigyelmet keltő

magyar sportesemény – is indokolják a versenyrendezés jogának megtartását.

138

• A Forma-1-en felüli rész központi költségvetési sportcélú kiadásait javasoljuk egyenlő

arányban megosztani az amatőr-szabadidős és elitsportok között. Az egyenlő

megosztás a közvetlen sporttámogatásokra, az állami tulajdonú sportlétesítményekre, a

működésekre, az utánpótlás-nevelésre illetve a sportegészségügyi kiadásokra fordított

költségvetési összegek együttesére vonatkozik.

• Ezek az arányok véleményünk szerint a szabadidős sport feltételrendszerében

teremtenének radikális változásokat, ugrásszerű javulást, mivel becsléseink szerint a

jelenlegi nyilvántartási rendben „fel nem osztott” létesítmény, utánpótlás-nevelés és

működési költségek túlnyomó része az elitsport feladatrendszerében költődik el.

• A felhasználási területek szerint – elvi megfontolások és szintén nemzetközi példák

alapján – azt javasoljuk, hogy a sportfinanszírozási modellben a működési kiadások ne

haladják meg az 4%-ot (ez az arány nagyjából a 2007-es kiadási szinten fagyasztaná

be a működési kiadásokat), de egészüljön ki a pénzfelhasználások szabályszerűségét

és szakmai hatékonyságának ellenőrzésére, folyamatos figyelemmel kísérésére szánt

összegekkel, amelynek mértéke javaslatunk szerint a teljes költségvetés mintegy 6%-a.

A közvetlen sporttámogatások 34-36%, a létesítményi kiadások 54-56% körül

alakuljanak. Így a közvetlen sporttámogatások mintegy megduplázódhatnának a 2007-

hez képest, míg a létesítménykiadások akár másfélszeresére is nőhetnének. (

139

3. táblázat A javasolt sportfinanszírozási modell funkciók és kiadási típusok szerinti

megoszlása (Összes központi költségvetési sportkiadás=100%)). Ezen elvek alapján

2009-es árakon mintegy 16 milliárd forint közvetlen pénzügyi támogatás jutna az elit

(„verseny”) illetve szabadidős (amatőr) sportokra egyaránt.

140

3. táblázat A javasolt sportfinanszírozási modell funkciók és kiadási típusok szerinti

megoszlása (Összes központi költségvetési sportkiadás=100%)

Funkciók Arán

y

Kiadások Arán

y

Hivatásos-

Forma-1*

4% Működési-ellenőrzési 10%

Elit-„verseny” 48% Közvetlen

sporttámogatások

35%

Szabadidős-

amatőr

48% Létesítmény 55%

Összesen 100% Összesen 100%

*A mindenkori jogdíjjal megegyező összeg.

A KÖLTSÉGVETÉSI SPORTFINANSZÍROZÁS RENDJE

• A sportfinanszírozás modelljének fő területei

– Sporttevékenységek támogatása

– Létesítmény fenntartás és fejlesztési programok

– Az állami pénzforrások elköltésének pénzügyi és sportszakmai ellenőrzése

• Az olimpiai játékokon elért sportsikereket kiemelt területként kezeli a modell, ezen

belül is az eredményesség szempontjából meghatározó sportágakat, számuk 12-15-re

tehető. Ezen sportágak kiemelten részesülnek az állami erőforrásokból.

• A kiemelt támogatásban részesülőknél külön pénzügyi keret meghatározását

javasoljuk a

– nyári olimpiai egyéni sportágakra

– nyári olimpia labdajátékokra, mint csapatsportokra

141

– téli sportokra.

• A kiemelt támogatások kidolgozott szabályrendszer alapján kerülnek továbbosztásra a

szövetségek felé. Lehetséges szempontok

– Eredményesség

– Sportági

– Szakmai fejlesztések

– Utánpótlás-nevelési feladatok

– Éves feladatok.

– Korrekció. A szélsőséges helyzetek kiküszöbölésére

– Működési költség. Egységesen elvek alapján megállapított normatív rendszer.

• A költségvetés normatív alapon hozzájárul a kiemelt elitsport támogatásban nem

részesülő sportágak és multisport szövetségek alapműködéséhez

• A fogyatékkal élők sportjában a kimagasló sportteljesítményt (fogyatékos elitsport) –

főszabályként – a paralimpiai eredményekkel azonosítja a modell, és kiemelt

területként javasolja kezelni. A Speciális Olimpia, a Siketlimpia, a Szervátültetettek

Világjátékai, a Global Games világjátékokon való sikeres szerepléshez való

hozzájárulást az Elitsport Támogatási Kereten belül javasoljuk kiemelt területként

kezelni.

• A szabadidős sport esetében – a környezeti feltételek reális felmérésével – az egységes

(és egycsatornás) költségvetési finanszírozás lehetősége korlátozott, azonban a

többszereplős támogatási rendszer is lehet hatékony.

• A szabadidős sport költségvetési támogatásának fő irányai:

– Általános egészségmegőrző sporttevékenységek támogatása. Ezen belül

kiemelten javasoljuk kezelni azokat a szabadidős programokat, amelyek a nők

rendszeres sportaktivitását növelik.

142

– A sporttevékenységek esélyegyenlőségét biztosító támogatások, amelyek közül

kiemelten javasoljuk kezelni a fogyatékkal élők sportját. Erre a területre

elkülönítetten és nevesítve kell a terület fontosságát visszatükröző mértékű

támogatásokat eljuttatni.

– Iskolai és diáksport támogatása

• Szükségesnek tartjuk a szabadidős sportvállalkozások korábban létezett Széchényi-

tervhez hasonló pályázati támogatását. A sporttevékenységek esélyegyenlőségét

biztosító támogatások közül a fogyatékkal élők szabadidős sportjának, az

alacsonyjövedelműek illetve a kisebbségek sportolásának elősegítését tartjuk

kiemelten fontosnak.

• A közoktatásban részesülő tanulók sportjának szervezését, finanszírozásának technikai

lebonyolítását az élsport területéhez hasonlóan egy csatornássá javasolt tenni, és

területgazdát javasolt kijelölni.

• Az iskolán belüli, önkéntes részvételen alapuló, tanórán kívüli rendszeres

sportfoglalkozások jelentsék a diáksport tevékenység legfontosabb elemét. Ehhez

fokozatosan növelni szükséges a célhoz kötött diáksport normatívát, amely összeg

felhasználása kizárólag a következő célokra történhet: testnevelők honorálása, a

körzeti- kistérségi versenyekre történő nevezési díjak, utazási költségek. A diáksport

megyei-országos (elődöntők, döntők) versenyeinek (diákolimpia) megfelelő

színvonalú, egyúttal elismerést, élményt is nyújtó lebonyolításához a tényleges

költségeket kell biztosítani.

• Az iskolai és diáksport támogatásokon belül kiemelt területként javasoljuk kezelni a

gyermek labdarúgást – mint a korosztály számára jelenleg legvonzóbb sportágat –,

mind a kötelező testnevelés, mind az iskolai sport és testnevelés keretében, mind a

Magyar Labdarúgó Szövetséggel együttműködve az iskolán kívüli sportolásban.

• A központi és önkormányzatok sportcélú kiadásokban meghatározó részt képviselnek

a létesítmények építésére, fenntartására és működtetésére szánt erőforrások.

143

Javaslatunk szerint ennek aránya a jövőben sem csökkenne, sőt erre további források

koncentrálását tartjuk szükségesnek.

• Az önkormányzatok pályázati úton juthatnak állami támogatáshoz. A pályázati kiírás

tartalmazza alkalmanként a szükséges önerőt és a hozzá tartozó költségvetési

támogatást. Az ilyen célra felhasználható állami támogatás mértékét az éves

költségvetési törvény tartalmazza. Ennek típusai

– Szabadtéri pályaépítése kistérségekben típustervek alapján

– Iskolai tornacsarnok építése típustervek alapján

– Egész évben működőképes, multifunkcionális, a lakosság által használatba

vehető iskolai szabadtéri sportlétesítmények típustervek alapján

– A Sportlétesítmény Standardok alapján indokolt körzetekben közösségi fedett

uszoda és sportcsarnok létesítése típustervek alapján

– Multifunkcionális sportlétesítmények építése egyedi elbírálás alapján.