Összegyûjtik az olajat - Biharország kicsi.pdf · 2018-02-27 · Akárcsak a vízben, az olaj a talajban is réteget képez, elzárva az oxigéntõl és minden táp-anyagtól a

www.biharmegye.ro

Közéleti folyóirat Nagyvárad, 2015. május VII. évfolyam 29. (209.) szám Ára 4,5 lej (300 Ft)

Átléphetünk a buckákon– Huszár István | 6.

Nyolc évszázad õrzõje –Fugyi | 10.

Érköbölkúton a nagyságosfejedelem |16.

Újdonságok az uniós agrár-támogatások körül | 46.

4.

Összegyûjtikaz olajatÖsszegyûjtikaz olajat

|hirdetés

2|Biharország|2015. május

19., kedd 21 óra: Szigligeti Stúdió: 7/7 – temesváriCsiky Gergely Állami Magyar Színház;20., szerda 11 és 14 óra, Szigligeti Színház terme: Ha-mupipõke – Miskolci Balett;20., szerda 19 óra, Szigligeti Stúdió: Parallel – kolozs-vári Groundfloor Group;21., csütörtök 19 óra, Szigligeti Színház terme: Generá-ciók – Gyõri Balett;22., péntek 19 óra, Szigligeti Színház terme: Horda –budapesti Közép-Európa Táncszínház;22., péntek 20.30 óra, Szigligeti Stúdió: A lecke – ma-rosvásárhelyi András Lóránt Társulat;23., szombat 19 óra, Szigligeti Színház terme: Fõisko-lák gálája;24., vasárnap 19 óra, Szigligeti Színház terme: StabatMater/Tavaszi áldozat – Szegedi Kortárs Balett.

Nagyváradi Állami Filharmónia14., 19 óra: szimfonikus hangverseny. Mûsoron: W. A.Mozart: 17., G-dúr zongoraverseny, K. 453; G. Sviridov:A hóvihar. Vezényel Romeo Rîmbu, közremûködik Gior-gosz Konsztantinou (zongora – Görögország).21. és 22., 19 óra: operakoncert. Mûsoron: G. Verdi:Rigoletto. Fõszereplõk: Oleg Ionese (Rigoletto), PatakiAdorján (A mantuai herceg), Rõser Orsolya Hajnalka(Gilda – Magyarország), Köpeczi Sándor (Sparafucile),Veress Orsolya (Maddalena). Vezényel: Jankó Zsolt, köz-remûködik a filharmónia férfikara, karigazgató Lász-lóffy Zsolt.28., 19 óra: szimfonikus hangverseny. Mûsoron: V.Munteanu: Putna hangjai; H. Wieniawski: 1., fisz-mollhegedûverseny, op. 14.; P. Dukas: C-dúr szimfónia. Ve-zényel Cistian Oroºanu, közremûködik Cãlin Mircea (he-gedû – Hollandia) és a filharmónia férfikara, karigazga-tó Lászlóffy Zsolt.

Szigligeti Társulat15., péntek 19 óra, Szigligeti Stúdió: Ibusár;23., szombat 17 óra, Szigligeti Stúdió: Ibusár – PappMagda-bérlet (A);27., szerda 19 óra, Árkádia Bábszínház, öltözõ: F. E.-val-lomások;28., csütörtök 19 óra, Árkádia színpad: A hetedik lép-csõfok;30., szombat 17 óra, Szigligeti Stúdió: Ibusár – PappMagda-bérlet (A);31., vasárnap 17 óra, Szigligeti Stúdió: Ibusár – Besse-nyei György-bérlet (A);

Nagyvárad Táncegyüttes16., szombat 17 óra, Szigligeti Színház terme: Betyárvi-lág;17., vasárnap 19 óra, Szigligeti Színház terme: Betyár-világ;27., szerda 19 óra, Szigligeti Színház terme: Betyárvi-lág;

IDF19., kedd 19 óra, Szigligeti Színház terme: Szarvas-ének – Magyar Állami Népi Együttes;

Programajánló májusraA nagyváradi Szigligeti Színház,a Nagyvárad Táncegyüttes és a filharmóniaebben a hónapban is színvonalaselõadásokra várja a közönséget. A váraditeátrumban elõször rendezik mega mozgásszínházi palettát bemutató InfinitDance Fesztivált (végtelen tánc – IDF).

Fizessen elõ lapjainkra!A Biharország folyóirat elõfizetési díja: 1

hónapra 4,5 lej, 3 hónapra 12 lej, 6 hónap-ra 20 lej, 1 évre 35 lej.

A Várad folyóirat elõfizetési díja: 1 hónap-ra 5 lej, 3 hónapra 15 lej, 6 hónapra 25 lej,1 évre 50 lej.

Mindkét kiadvány elõfizetési díja: 1 hó-napra 7 lej, 3 hónapra 20 lej, 6 hónapra 35lej, 1 évre 65 lej.

Ha a Reggeli Újságnál fizet elõ lapjainkra,nem garantáljuk a kézbesítést.

A Biharország (és/vagy a Várad) elõfi-zethetõ a szerkesztõségben készpénzzelvagy postán pénzesutalvánnyal (mandatpoºtal), az elõfizetõ nevének és pontos lak-címének, valamint az Abonament Bi-harország (és/vagy Várad) megjegyzésnek afeltüntetésével: Revista culturalã VáradOradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12., jud.Bihor; CUI 18415639; Cod IBAN RO81TREZ 0762 1G33 5000 XXXX, TrezoreriaOradea.

tartalom|

Biharország – közéleti havilap. Kiadja a Várad kulturális folyóirat, Nagyvárad. Szerkesztõség és kiadó: Nagyvárad, December 1.tér 12., I. em. Postacím: 410068 Oradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12, et. I. Telefon: 0259/447-060, 0725/944-956, 0725/ 944-958. Lapterjesztés: 0752/189-764. E-mail: [email protected]. Interneten: www.biharmegye.ro. Fõszerkesztõ: MátéZsófia. Munkatársak: Balázs Anita, Both Abigél, D. Mészáros Elek, Kocsis Csaba (Berettyóújfalu), Péter I. Zoltán, Szilágyi Aladár,Szõke Ferenc. Felelõs kiadó: Szûcs László. Készült a nagyváradi Europrint Kft. nyomdájában. ISSN 2066-4166

2015. május|Biharország|3

| Zöldövezet4. Összegyûjtik az olajat – Az EKE ’91

Nagyvárad – Bihar környezetvédõakciója

| Önkormányzat6. Átléphetünk a buckákon – Interjú

Huszár István nagyváradialpolgármesterrel

| Közélet8. Szezonkezdés Margitta városi

strandján

| Faluról falura10. Nyolc évszázad õrzõje – Riport Fugyiról13. Több gyerek is elférne – Apátkeresztúri

riport

| Hagyomány16. Érköbölkúton a nagyságos fejedelem –

Szobrot állítottak II. Rákóczi Ferencnek

| Portré18. Mint fenyõ az Érmelléken –

Megismerhetik Bíró Márianyugalmazott tanítónõt

| Hitvilág21. Telegdinek érzi magát – Szoboszlai-

Gáspár István református lelkipásztor

| Portré24. Tisztességes munka csak örömmel

végezhetõ – Beszélgetés dr. BudaházyIstván fõgyógyszerésszel

| História26. Négyszer mondott le Báthory

Zsigmond (1.) – Szilágyi Aladárösszeállítása az erdélyi fejedelemrõl

| A régi Várad28. Százéves a Park Hotel – Péter I. Zoltán

helytörténeti írása

| Literatúra30. „Vigyázzban álló költõ is gondolkozik

néha” – Irodalmi divatkergetõsorozatunk folytatása

| Tanúságtétel32. Háború szülte barátság (2.) – Vasadi

Sándor II. világháborús veteránvisszaemlékezéseinek befejezõ része

| Lektûr34. A szalamander vár bukása (2.) –

Szilágyi Perjési Katalin történelmifikciójának folytatása

| Kultúra36. Hajdu Kata hazatért egy kiállítás

erejéig – Nagyszalontai beszélgetés azAbigail Galéria tulajdonosával

38. Neki találták ki a szavalóversenyt –Bemutatjuk az Arany János-díjas TakóBeátát

39. Mûvelõdjünk anyanyelvünkön! – Ismétnyelvõrségen Dánielisz Endre

| Gyereksarok40. Mákvirág jelentkezik pályázattal

és vetélkedõrõl, kalandokról szólóbeszámolóval

| Oktatás – kultúra42. Versközelben a diákok –

Szavalóversenyeken is jól szerepelteka szalontai magyar iskolások

| Sport44. Nemzetközi szintre lép a nagyváradi

úszósport – Az ifjúsági Balkán-bajnokság hozadéka

45. Vége a balszerencséskosárlabdaszezonnak

| Agrárvilág46. Újdonságok az uniós

agrártámogatások körül

| Kultúra47. Termõre fordított élet – Kenéz Ferenc

író, költõ ötvenéves írói jubileumaalkalmából látogatott haza

| Fûben-fában48. Gyógynövény-ábécé (110., 111.) –

Odvas keltike, orbáncfû

| Ínyenceknek49. Kora nyári ízek

| Üdítõ50. Tavaszi ujjongás – Keresztrejtvény

nyereménnyel

| Közélet51. Hegyközi süteménymustra – Házi

sütemények készítõi versengtekjótékony céllal

|zöldövezet

dig vannak olyanok, akik elõször találkoznakvelünk, így magyaráznunk kell, miért is va-gyunk itt” – mondta lapunknak az egyik ön-kéntes a rogériuszi piac melletti gyûjtõpontnál.

Szennyezi a vizet és a földet

A hirdetõtáblán románul és magyarul ez áll:egy liter olaj akár egymillió liter ivóvizet isszennyezhet, ez egy ember 14 évi fogyasztá-sa. Tiponuþ Tibor ennél óvatosabban fogal-maz: szerinte körülbelül 300 ezer liter víz be-szennyezése reálisabb adat. Az ökológiát vég-zett EKE-elnök elmondta, ha egyszerûen aföldre öntjük az olajat, annak is katasztrofáliskövetkezményei vannak, hiszen a talajba szi-várog, s ott már semmi nem terem meg.

A legtöbb városi háziasszony, miután meg-sütötte a vasárnapi rántott húst, a serpenyõ-ben maradt használt étolajat egyenesen a lefo-lyóba önti. A mosogatószer feloldja – gondol-juk, s aztán nem értjük, mitõl dugul el a lefo-lyó, a csatorna, pedig mi mindent megteszünk,hogy tisztán tartsuk. A használt étolaj a csator-nában kihûl, reakcióba lép a szennyvíz más ösz-szetevõivel, és kemény, szappanszerû lerakó-dást képez, ami idõvel eldugítja a csövet. Emel-lett biológiai folyamat következtében kénessavkeletkezik, az pedig korrodálja a csöveket.

Ne öntsük ki tehát az elhasznált étolajat, in-kább gyûjtsük össze. Nem kell szennyeznünk akörnyezetünket, mert nálunk már van megol-dás: az EKE ’91 Nagyvárad – Bihar önkénteseiimmár négy éve minden negyedévben átvesziktõlünk az addig gyûjtögetett zsiradékot. Leg-utóbb áprilisban szerveztek olajgyûjtést, Nagy-váradon ez volt a tizenhatodik, Élesden pedig aharmadik alkalom.

Várad több pontján bannerek mellett nyug-díjasok álltak, várva a környezettudatos állam-polgárokat. Bár szörnyen hideg volt és a szél isfújt rendesen, az önkéntesek mosolyogva kö-szönték meg, amikor valaki leadta a használtolajat. „Nagyon sokat kell beszélni, még min-


A váradigyûjtõpontokérthelyfoglalási díjatfizetteka városkasszábaa természetvédõk

Nagyváradon és Élesden szervezett az EKE’91 Nagyvárad – Bihar használtolaj-gyûjtést április közepén. TIPONUÞ TIBORelnök elégedett az összegyûltmennyiséggel, de nem érti, miért nemcsatlakoznak hozzájuk fiatalok, s miértnem támogatja õket az önkormányzat.

Összegyûjtik az olajat

Tiponuþ Tibor Bihar megyei EKE-elnök

Az EKE-s önkéntesek elmagyarázzák, mennyire károskiönteni az olajat

Akárcsak a vízben, az olaj a talajban is rétegetképez, elzárva az oxigéntõl és minden táp-anyagtól a földet. Olyan, mint egy totálisgyomirtószer, csak sokkal hosszabb idõre ölmeg mindent. Ha pedig a sütõolaj gondatlan-ságból vagy szándékosan az élõvizekbe jut, azmég veszélyesebb: tavakban, folyókban a vízfelszínén úszva meggátolja az oxigénfelvételt,így elpusztítja a vízi élõlényeket.

Lapelõfizetést nyerhetnek

Tiponuþ Tibor elmondta lapunknak, hogyegy kolozsvári cég veszi át tõlük az összegyûj-tött olajat, majd a kevésbé szennyezettet Auszt-riába viszi, és biodízel lesz belõle, ami pedig er-re alkalmatlan, abból aszfaltadalék. Az EKE’91 Nagyvárad – Bihar nem kap pénzt a be-gyûjtésért, teljesen önkéntes alapon végzik ezta munkát. Ennek ellenére azok között, akik azakciók során olajat adnak le, tombolajegyeketosztanak ki; az átvevõ cég jóvoltából egyebekmellett étolajat, valamint elsõ ízben a Váradkulturális folyóirat felajánlásából három-háromVárad- és Biharország-elõfizetést meg könyv-csomagokat is kisorsolnak mind a váradi, mindaz élesdi résztvevõk között. A Biharország ilymódon is bekapcsolódik a környezettudatos-ságra való nevelésbe.

Helybér az önkéntesektõl

Tiponuþ arról is beszélt, hogy az elsõ évek-ben még tudtak pályázni az olajgyûjtés támo-gatására a váradi önkormányzatnál, viszontmost már jó ideje semmilyen pályázati lehetõ-ség nincs. Ezért is terjesztették ki a megye többtelepülésére az akciót, így a megyei tanácsnálpályázhatnak. Élesd és Nagyszalonta sikeres

átvevõhelynek bizonyult, viszont az Érmellékenkevésbé környezettudatosak az emberek.Érmihályfalván épp ezért már nem is gyûjte-nek, hiszen az oda-vissza utazás sokba kerül,eredményt pedig nem tudnak felmutatni.

A nagyváradi önkormányzat nemcsak hogynem segíti az akciót, hanem közterület-foglalá-si bért fizettet velük azokért a helyekért, ahol agyûjtõpontokat felállítják. „Egy ilyen kis szerve-zetnek, mint a miénk, az az öt-hatszáz lej isnagy pénz” – mondta Tiponuþ, hozzátéve,hogy a kolozsvári cég átvállalta a helybér kifi-zetését. „Pedig tulajdonképpen mi az önkor-mányzat helyett végezzük ezt a munkát. Kö-szönetet nem várunk cserébe, de a tény, hogymég nekünk kell fizetnünk, megalázó.”

Nyugdíjasok és gyerekek

Míg Váradon minden gyûjtõponton az idõ-sebb korosztály vette át az olajat, Élesden aConstantin ªerban Elméleti Líceum VIII. F osz-tályosai teljesítettek szolgálatot. Az ottani szer-vezõk, Bucsiás Levente aligazgató és CiavoinéLétai Andrea tanítónõ ügyesen nevelik önkén-tességre, környezettudatosságra a gyerekeket.

Tiponuþ Tibor elmondta, hogy a megye-székhelyen is megkeresett több gimnáziumot,de nagyrészt válaszra sem méltatták. A 11.Számú Általános Iskola diákjai viszont most isaktívan kapcsolódtak be a gyûjtésbe. Segítsé-gükkel 35 literrel kevesebb olaj szennyezi akörnyezetünket.

„Sajnos, a fiatalok, valamint a 30-40 éveskorosztály nem igazán veszi ki a részét az álta-lunk szervezett akciókból. Pedig számukra isfontos kellene hogy legyen a környezetvéde-lem. Nálunk az önkéntesség sem megszokottdolog” – mondta végezetül az EKE-elnök. Hoz-zátette, hogy legközelebb júliusban, valószínû-leg 11-én, szombaton lesz újabb olajgyûjtés,akkor remélhetõleg a mostani 560 liternéltöbb használt zsiradékot gyûjtenek össze.

Both Abigél

Az idõsebbekszívesenbekapcsolódnak

zöldövezet|

Jól zárható palackban tárolható az olaj Élesden is gyûjtik


|önkormányzat

– Milyen területekért felel?– Sorba venném: a Gazdasági Igazgatósá-

gért és az Ingatlankezelõségért. Utóbbihoz tar-toznak a város tulajdonában lévõ földterüle-tek, ingatlanok, intézmények, az iskolák, óvo-dák, a kereskedelmi egységek, valamint az ut-cák és az alattuk lévõ terület. Szintén hatáskö-römbe tartozik a Közterület-fenntartó Vállalat,ehhez tartoznak a temetõk, a strandok, a pia-cok és az állatkert is. A személyzeti osztály egyrésze is hozzám tartozik, továbbá a Helyi Köz-szállítási Vállalat és a Szociális és KözösségiÜgyek Hivatala.

– Mit talált ezeknek az átvételekor? Vol-tak-e jelentõsebb problémák, hol lehet javí-tani a rendszeren?

– Javítani mindig lehet, és úgy gondolom,tökéletes rendszer nincs, nemcsak nálunk, se-hol a világon. Tudjuk, hogy más, fejlettebb or-szágokban a rendszerfejlesztés elsõdleges fel-adat, mi sem várhatjuk el, hogy rólunk aztmondják, a mi rendszerünk tökéletesen mûkö-dik. Igazából menet közben vettem át min-dent, tehát nem jártam be az összes intéz-ményt, és nem töltöttem bemutatkozásokkalaz idõt. Ismerem az intézmények vezetõit, õkis ismernek engem, viszont az operatív osztá-lyokon dolgozókkal, akik, hogy úgy mondjam,a kézi munkát végzik, velük ismerkedem. Ezolyan, mint a mély víz: úszni tudok, de egy he-gyi patak gyorsaságával zúdul most ez az ár.

– Nagyobb problémák voltak-e? Melyekvoltak a legsürgõsebben megoldandó fel-adatok?

– Vehetjük országos problémának is, hogymárcius 6. volt a vallásoktatást igénylõk kérvé-nyének a benyújtási határideje. Sokan hajla-mosak voltak átsiklani efölött, köszönöm is amédiának, hogy ezt kellõképpen hirdette. Vá-radon a tanulók több mint kilencven százaléka

kérte a vallásoktatásban való részvételt. Mintmindenütt, ahol dolgoznak, adódnak gondok,változtatásokra van szükség, ezeket részben si-kerül napi operativitással megoldani. Ahogymindig is mondtam, a helyi problémák a leg-fontosabbak, például a határidõk betartatása.A városszerte most zajló projektek rövid ha-táridõsök, tehát év végéig kilencven százalék-ban be kell fejezni õket, a maradékot pedigfebruár-márciusig. A kerékpárutak építésénekhatárideje még rövidebb: nyár közepe. Minttudjuk, a Berettyóújfalu–Várad bicikliút HU-RO projektre elnyert EU-s támogatásból sike-rült több mint háromszázezer eurót megtaka-rítani a kivitelezésnél, ebbõl olyan 42 ezereurónyit a magyarországi város kapott meg, atöbbit pedig nekünk kell elkölteni új kerékpár-utak megépítésére. Ezeket az új nyomvonala-kat kellett azonosítani, jómagam az Ingatlan-kezelõség vezetõivel és topográfussal kimen-tem a helyszínre, hogy megállapítsuk, hol len-ne a legmegfelelõbb. Szerintem a most meg-lévõ kerékpárutak a Körös-parton, a Pecepartján és Berettyóújfalu felé inkább turisztikaicélt szolgálnak, nem oldják meg a város napiközlekedési gondjait, ezért fõleg arra próbál-tam összpontosítani, hogy kerékpáron meglehessen közelíteni a város központját, azegyetemet, az iskoláinkat. Nyilván a nyomvo-nalakat össze kell hangolni a felfestésekkel, fi-gyelembe kell venni, mely utcákat fognak fel-törni például csõfektetés miatt. Lehetõleg nekövessük el azt a hibát, hogy ma megcsiná-

HUSZÁR ISTVÁN személyében 2015.február 16. óta van ismét magyaralpolgármestere Nagyváradnak.A gépészmérnöki végzettségû RMDSZ-estisztségviselõ 2004 óta a városi tanácsválasztott tagja. Alpolgármesterkéntszerzett eddigi tapasztalatairól s terveirõlkérdeztük.


Átléphetünk a buckákon

önkormányzat|

lunk egy bicikliutat, és egy hónap múlva a víz-mû vagy a távfûtési mûvek feltöri…

– A kerékpárutak mellett mik a fõ tervei,mit szeretne megvalósítani alpolgármester-sége idején?

– Feladat sok van. Úgy gondolom, hogy amagyar kisebbségnek azokat a jogait, amiketaz elmúlt két és fél évben gyengítettek azért,mert ellenzékben voltunk, erõsítenünk kell;beszélek itt oktatásról, kultúráról vagy egysze-rû napi teendõkrõl, adminisztratív tevékeny-ségrõl. Teljesen más a dolgokat kívülrõl, taná-csosként látni, és más belülrõl, a végrehajtótestület tagjaként. Most látom, mit jelent az,ha valamit szeretnénk megoldani, és nem aztmondom, hogy a kezünk meg van kötve, deegyéb hatóságok intézkedéseibe vagy törvé-nyeibe ütközünk. Ám úgy gondolom, hogy ki-tartással és egy kis odafigyeléssel meg jóindu-lattal ezeken a buckákon át lehet lépni. Úgygondolom, hogy legelsõ az oktatás, amiérttennünk kell, hiszen tudjuk jól, hogy összevo-nások folytak, folynak, és el kell ismernünk,hogy sajnos egyre kevesebb a gyermek. Eznemcsak ránk érvényes, hanem a románanyanyelvû váradiakra is. Rengeteg a szociálisbaj, sokan küszködnek. A fogadóórák tapasz-talatai szerint a legfõbb gond a lakás; tegnappéldául kétgyermekes család volt nálam, õkegy 18 négyzetméteres lakásban élnek, és na-gyobbat igényelnének. Persze, hogy szeret-nénk megoldani ezt, de a lehetõségeink elég-gé korlátozottak. Aztán vannak mûszaki prob-lémák, zöldövezeti kérdések… elég, ha kiné-zek az ablakon, és látom a fõtéri munkálato-kat. A határidõket még tartják, de vannakmindennapi, szinte apróságnak tûnõ dolgok.Ha a kivitelezõ be akarja tartani a törvényt,akkor, ha teszem azt, talál egy csontvázat vagycsontot, rögtön értesítenie kell rendõrséget,egyéb hatóságokat. Képzeljük el, ha ilyenkorkijönnének a régészek, és lezárnák három hó-

napra a munkatelepet, ameddig feltárják…Meg kell találni azt a legális, ugyanakkor rea-lista megoldást, hogy a munka mehessen to-vább.

– Ez azért sürgõs, mert uniós támogatás-sal valósul meg a térátrendezés?

– A városban nyitott szinte mindegyik mun-katelepen európai uniós finanszírozásból dol-goznak. Talán az aquapark a legnagyobb, an-nak az önrésze 45 százalék, a többi projekt 2,3, 5 százalékos önrészt von maga után, amimég így is nagy erõfeszítés a helyi költségve-tésnek. Most képzeljük el, hogy ha ezeket amunkálatokat nem tudjuk határidõre befejez-ni, akkor ebbõl a 3, 4, 5 százalékból esetleg30 százalék lesz. Ha nem adják át határidõrea beruházást, akkor a határidõ lejárta utánvégzett minden munkát a városkasszából kellfizetni. Ez külön tárgyalást von maga után akivitelezõkkel, megértést feltételez, finanszíro-zást esetleg, bele sem merek gondolni, mertez hazavágná a jövõ évi költségvetésünket.

– Ezekkel a munkálatokkal december 31-ig kell elkészülni?

– Nem feltétlenül; van olyan, amelyiknekdecember 12. a határideje, van, amelyiké no-vember vége, másiké február 16., és van sza-kaszolt is. Például az aquapark egy részéneknovemberre kell elkészülnie, majd december11-re, a külsõ medencék befejezése pedig jö-võ év februárjára-márciusára van tervezve.

– Akkor ez folyamatos versenyfutás azidõvel?

– Persze, hiszen közbeszólhat az idõjárás is.Ha a Jóatya úgy akarja, akkor nyáron beállegyhavi záporos idõszak, s ez nagyon megne-hezítené a haladást. Számolni kell azzal is,hogy például a Kossuth utcai zsinagóga határ-idõre, május végére el fog készülni, de a reno-válást nem sikerült teljesen összehangolni aKörös-parti mélygarázs építésével. Hogy a zsi-nagógát ne veszélyeztesse az ásás, a rezgések,emiatt az a döntés született, hogy a mélyga-rázs nyomvonalát két méterrel errébb hozzukaz Eminescu-szobor felé. A zsinagóga amúgyis eléggé meg van dõlve a Körös felé, ez sza-bad szemmel is látható, de a fundamentumátsikerült megerõsíteni. A módosítás a folyópartrendezését is befolyásolja, de ezt eddig mégmindenki megértéssel fogadta, a vízügyiek ésa többi hatóság is.

– Mi az, amit még fontosnak tart elmon-dani?

– Számomra minden fontos, legyen az egyembernek a problémája vagy egy közösségé.

Fried Noémi Lujza


|közélet

Elõször 2012-ben nyitotta meg kapuit amargittai városi strand, és a mûködtetõ önkor-mányzat azt remélte, ez lesz a város elsõ szá-mú nyári kikapcsolódási helye, de sajnos nemígy történt. A frissen telepített, elég gyengeminõségû pázsit, a kevés árnyékot adó fa, amedence vizének algásodása, a szállás- és ét-kezési lehetõség, valamint a gyerekmedencehiánya miatt a látogatók száma elmaradt avárttól, emiatt a létesítmény jelentõs vesztesé-get produkált. A másik nagy hiányosság, hogynincs hideg vizes úszómedence és élmény-csúszda. Manapság ezek nélkül már nem vár-ható el egy strandon látogatottság. Ezeketmeg kellene építeni ahhoz, hogy a strand nye-reséges legyen. A medencék egyszeri feltölté-se 3000 lej költséget jelent, függetlenül attól,hogy hány belépõjegyet sikerül eladniuk, ma-gyarázta Koppányi Zsolt ügyintézõ.

A város költségvetése eddig nem engedtemeg a nagyobb befektetést a strandra, de mi-vel idén jóval nagyobb összegbõl gazdálkod-

hatnak, mint korábban, úgy döntöttek, pótol-nak néhány hiányosságot. Erre azért is szük-ség van, mert különben a magánkézben lévõrégi strand elszipkázza a klienseket. Az ügyin-tézõt kérdeztük, mit tettek annak érdekében,hogy a fürdõzõk kedvence legyen a VárosiStrand.

Koppányi Zsolt elmondta, hogy elsõsorbannagy területen új, jó minõségû fûmagot vetet-tek el. Ezt szerencsésebb lett volna õsszelmegtenni, tette hozzá, de csak most került rá

Bár nyitáskor nemvolt kánikula,mégis sokana vízbemerészkedtek


Koppányi Zsolt ügyintézõ

Tujafák és asztalos-lócás pihenõhelyek a sétányokmentén, egy részen friss gyepszõnyeg

Szezonkezdés Margittavárosi strandjánBár nehezen akarta megmutatni magátaz igazi tavasz, a margittaiszabadidõközpont legnagyobb részétkitöltõ Városi Strandon készültek a május1-jei nyitásra. Igyekeztek vonzóbbá tenni,több vendéget odacsalogatni, kellemes,tartalmas kikapcsolódást kínálniaz odalátogatóknak.

kerítések és a sétányok mentén, s önmûködõlocsolórendszert szereltek be. A sétányok mel-lé elég sok rózsabokrot is telepítettek. Ezáltalkellemes és hangulatos környezetet akarnakkialakítani azoknak is, akik esetleg nem csak afürdõzés kedvéért látogatnak el a strandra.

A játszótereken megjavították a játékeszkö-zöket, ahol kellett, pótolták a talajon elhelye-zett finomhomokot. Koppányi Zsolt örömmelújságolta, hogy az igen sok betegségre jóté-kony hatású termálvíz idén már kinézetre is„szimpatikusabb” lesz, mivel hosszú tesztelésután megtalálták az Európai Unió által is tá-mogatott, színtelen, szagtalan, klórmentesbaktérium- és algamentesítõ anyagot. Ez nembefolyásolja a víz jótékony hatásait. Mini-pagodákat helyeztek el, ahol elüldögélhetnek,beszélgethetnek, társasjátékozhatnak, illetveétkezhetnek a strandolók. Idén már nem kellotthonról vinni az uzsonnacsomagot, mivel fa-házakban lacikonyhások fogják kínálni porté-káikat. Természetesen lesz üdítõ és fagylalt is.Ebben a szezonban is lesz egészségügyi ellá-tás, ezzel a szolgáltatással a környéken csak eza strand büszkélkedhet. Biztonsági kamerákatszereltek fel a strandolók és értékeik védelmeérdekében.

Sajnos szálláslehetõség továbbra sincs. Aszabadidõközpontban ugyanis épülõben vanegy szálloda, de bármennyire sürgetik is a be-fektetõket, idén nyáron még nem tud vendé-geket fogadni. A szabadidõközpont elég nagyterületét kiparcellázták és bérbe adták külön-bözõ szolgáltatásokra, de a parcellák parlagonhevernek. Az ügyintézõ kérte a polgármesterihivatalt, hogy mondja fel velük a bérleti szer-zõdést, és adják olyanoknak a területet, akikvalóban szolgáltatásokat nyújtanának.

Szeretnék a szabadidõközpontba csábítania sportok kedvelõit, mivel kerékpár- és gör-korcsolyaút, valamint foci- és lábteniszpályamegépítése is szerepel a távlati terveik között.Ezenkívül fitnesz-, testépítõterem és szabadté-ri edzõhely létrehozásáról is gondolkodnak.

A városi strand idén is különbözõ fesztivá-lok, városnapi rendezvények helyszíne lesz.Folytatják a focimeccsek szélesvásznú kivetíté-sét, ez nagy sikernek örvendett. Reményeikszerint a közeljövõben elkezdõdik a hideg vi-zes úszómedence, a gyermekmedence és egyvízi csúszda megépítése. Utóbbi újdonságnakszámítana a környéken, és sok látogatót von-zana. Áraik megfizethetõk. A felnõtt jegy 8,nyugdíjasoknak és gyermekeknek 4 lejbe ke-rül, a 30 napos bérlet ára 100, illetve 50 lej.

Szõke Ferenc

sor. Így a nyitás után néhány hónapig nemlesz használható, de a kivitelezõ cég szerint azaugusztusi kánikulában már birtokba vehetik afürdõzõk. Az elöljáróság reméli, hogy ténylegígy lesz. A májusi nyitáskor egy kisebb terüle-ten meghagyott régi pázsiton és egy valamivelnagyobb területre telepített gyepszõnyegen te-ríthetik le plédjeiket, helyezhetik el nyugágya-ikat a napozók.

Százötven nyugágyat lehet kibérelni, egynapra 5 lej a tarifa, 100-at idén vásároltak –folytatta a sort az ügyintézõ. A másik fontosberuházásuk az árnyat adó fák telepítése, saj-nos még ezek sem fogják jótékony hatásukatéreztetni idén. Elültettek még 1750 tujafát a

közélet|


A szálloda mégépül

A fûmagotelvetették,a díszfák nem sokárnyékot vetnek

A kiparcellázotttelkekre nem

építkezneka vállalkozók

sok látszik Fugyiból. Elõször az ortodox temp-lom tornyát veszi észre az ember, de mi a Se-bes-Körös partján elhelyezkedõ református is-tenházát kerestük. Zsigmond Attila lelkipász-tor fogadott. A rendkívül szépen rendben tar-tott udvar, a templomot és a parókiát körbeöle-lõ szõlõs és gyümölcsös üdítõ látványt nyújt. Atiszteletes tizenhárom éve szolgál Fugyiban, jólismeri múltját és jelenét. Arra kértem, arról isbeszéljen, milyen jövõképet nyújt a falu az ittélõknek.

„Fugyi régebbi település, mint a községköz-pont, Fugyivásárhely – hangsúlyozta a lelkipász-tor. – Temploma az egyik legrégebbi a megyé-ben, a XIII. századból származik, kicsi is. Külön-legessége, hogy építõanyaga faragott kõ, ez a

Az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben afalu neve a „Nycolas sacerdos de v. Fugi” alak-ban fordul elõ, Miklós nevû papja ebben az idõ-ben évente 5 garas pápai tizedet fizetett. Okle-velekben a Zoárd nembelieket említik õsi birto-kosként, kiknek egyik ága Fudiaknak írja ma-gát. 1403-ban vámszedõ hely és az albisi Zó-lyomi család birtoka volt. A XIX. század elsõ fe-lében Garapich Illés és Novák Gergely volt aföldesúr. Az 1880-ban végzett népszámlálásszerint Fugyinak 374 lakosa volt, közülük 204magyar, 153 román, 183 református. Az1992-es népszámlálás 897 lakost jegyzett fel,kik közül 427 román, 423 magyar. Felekezetimegoszlás szerint: 329 ortodox, 297 reformá-tus, 36 római katolikus. A legutóbbi, 2011-benvégzett népszámláláskor Fugyinak 960 lakosavolt, ezek közül 525 román, 410 magyar; orto-dox 341, református 246, római katolikus 85,baptista 48, pünkösdista 169.

Nyolcszáz éves kõtemplom

Szép áprilisi napsütéses, de szeles idõben ér-keztem a faluba. Aki nem járatos ezen a vidé-ken, az kocsival könnyen elmegy a Várad–Ko-lozsvár országúton a Fugyivásárhely utáni bekö-tõutat jelzõ tábla mellett, hiszen az útról nem

A Nagyváradtól mintegy 12 kilométerrefekvõ Fugyit az elsõ írásos dokumentum1236-ban Fudy néven említi mint részbenkirályi, részben püspöki és káptalanibirtokot. Temploma a XIII. században márállt, tornyát késõbb építették.A Sebes-Körös menti falu közigazgatásilagFugyivásárhelyhez tartozik.

Nyolc évszázad õrzõje|faluról falura


A Sebes-Körösés a mellettekiépített csatorna

A mai református templom már állt Fugyiban a XIII.században

Zsigmond Attila református lelkipásztor

felett volt a reformátusok száma. Lassú apadásez, általában több a temetés, mint az újszülöttekszáma.”

A lelkipásztor arról is beszélt, hogy az elsõévben, amikor ide került, 11 temetés volt. „Ak-kor mondtam fekete humorral, hogy néhányév, és feltehetjük a lakatot a templomra. Azutóbbi években általában három-négy-öt teme-tés van, keresztelõ egy-kettõ, házasságkötés isugyanennyi. Az idén nem lesznek konfirman-dusok, jövõre lesz két gyerek, ez nagyon válto-zó, átlagban 4-5 gyerek szokott konfirmálni.”

Vasárnap délelõtt tartják a fõ istentiszteletet,és délután is van egyházi szertartás. Ezeken azalkalmakon átlagban a hívek harmada veszrészt, de volt olyan idõszak, amikor 40-45 szá-zalékos volt a részvétel. Az egyázfenntartási já-rulékot a hívek nagy többsége rendszeresen fi-zeti, sõt vannak olyan idõs emberek, 75 év fe-lettiek, akiknek már nem kellene fizetniük, demégis megteszik.

Öt templom és imaház van Fugyiban. Van-nak még magyar baptisták, adventisták, románpünkösdisták, görög katolikusok. Az ortodoxokés a római katolikusok Fugyivásárhelyre járnaktemplomba.

Eladó porták

Várad közelsége mindig is sokat jelentettFugyi számára. A falusiak nagy része ott dolgo-zik, az ingázás nem jelent gondot, hiszen „párlépésre” vannak a megyeszékhelytõl. Aváradiaknak is vannak kötõdéseik Fugyihoz,többeknek van itt földjük, egyesek megmunkál-ják, mások már nem, mivel idegenek rendsze-resen megdézsmálják a termést. Nem tolonga-nak az emberek, hogy Váradról Fugyiba költöz-zenek; sok az eladó ház, telek.

A helybeliek általában két pilléren teremtikelõ a család megélhetését: dolgoznak a város-ban vagy a községhez tartozó Váradalpáron, ésotthon megmûvelik a földjüket. Sokan hordjáka váradi piacra az árut, régebben fõleg retket,ma inkább virágokat termesztenek, sok fóliasá-tor épült az utóbbi években a faluban.

A virágkertész

Kovács Csaba virágkertész birodalma aszülõi ház és a saját háza kertjében álló fóliasát-rakból áll. Ottjártunkkor néhányan virágokat ül-tettek kicsi mûanyag dobozkákba. A fiatal vál-lalkozó éppen Nagyváradon tartózkodott, a

legrégebbi fennmaradt, kváderkõbõl készültépítmény, ez igényes kivitelezésre utal. A temp-lombelsõt 2009-ben renováltattuk, a munkála-tok ideje alatt Emõdi Tamás építészmérnök jöttki hozzánk egy magyarországi restaurátorral, õfedezett fel egy feliratot, amirõl mi nem tudtunk.Ezt sikerült kibontani, s megállapították, hogy1730-ból származik, egy nagy templomfelújításemlékére készült, s a protestáns egyház jelenlé-tét igazolja, Ambrus Mihály akkori lelkész készít-tette. A református vallás már az 1550-es évek-ben elterjedt a faluban.”

Apadt a gyülekezet

A Fugyi Református Egyházközségben jelen-leg 230 nyilvántartott hívõ van. „Voltak itt töb-ben is – fûzi hozzá Zsigmond Attila –, beiktatá-somkor, 2002 tavaszán hallottam Bódis Bélaegykori református lelkipásztortól, hogy amikorõ itt szolgált, az ’50-es években 400 körül volta lélekszám. Az 1900-as évek elején még 500

faluról falura|


A falutemetõkápolnája

Ágostonék kerítésetermészetesen

kovácsoltvas

Ágoston Sándortanácsos, helyiRMDSZ-elnök

|faluról falura

nagypiacon árult. Ott beszélgettünk késõbb. Vi-rággal 7-8 éve foglalkozik, elõtte zöldséget ter-mesztett szüleivel együtt, már 11 éves korábanbeletanult. „Sokan termelnek virágot, már itt ismegtelik a piac” – mondja.

Az õ vállalkozásában 1200 négyzetméteresfóliasátorban nõnek a virágok, ez ebben a ter-melési folyamatban nagy területnek számít.Összesen 21 fajtát nevelnek, „amire van keres-let” – mondja a fiatal gazdálkodó. A családbanegyedül „viszi a munkát”, édesapja sokat segí-tett, de sajnos meghalt. „Ez a hobbim is, mivelnagyon szeretem a virágokat. Mindennap ittvagyok a piacon, nagyon sokan már ismernek,visszatérõ klienseim vannak. Csak erkélyi éskiskerti virágokat termelünk, vágottat nem” –zárjuk beszélgetésünket Kovács Csabával.

Nincs magyar oktatás

Amikor Zsigmond Attila Fugyiba került, mégvolt elemiben magyar nyelvû oktatás, de jó né-hány éve megszûnt. A magyar gyerekekFugyivásárhelyen, sokan Nagyváradon tanul-nak. Az utolsó magyar osztály, egy összevontelemi a régi parókián mûködött, egy tanítóval.

Az óvodában is csak román nyelvû foglalkozászajlik. Néhány évvel ezelõtt Fugyivásárhelyenpróbáltak magyar óvodai csoportot indítani, deaz egész községben nem tudtak 12 magyargyereket összeszedni.

Nincs kivételezés

A falufejlesztéssel, az infrastruktúrával a hely-beliek általában meg vannak elégedve, hiszenaz ivóvízhálózat ki van építve, a csatornázásmost készül a teljes községet magában foglalóprogramba illeszkedve. A fõbb utak aszfaltosak,ha a csatornahálózat elkészül, az eddig kima-radt utcák is kapnak aszfaltréteget. Ezt márÁgoston Sándor, a községi tanács tagja, he-lyi RMDSZ-elnök jelentette ki. Õ úgy látja, aközség vezetõi nem kivételeznek aszerint, hogymelyik faluban kik élnek, minden falut egyfor-mán kezelnek, s ezek általában egyformán fej-lõdnek. Azt is megemlítette, hogy Fugyiban ha-gyományuk van a kulturális rendezvényeknek,ezek közül is kiemelkedik a szüreti bál. Mindenévben megtartják, és nagy sikere van az egészközségben, hiszen a fiatalok elmennek hívogat-ni a román falvakba is. „Tulipán Kalákákat isszoktunk rendezni, fõleg az egyházközség körültevékenykedünk, ezeken sokan részt vesznek”– teszi hozzá az elöljáró.

A tanácsos arról is beszélt, hogy a szakmájahegesztõ, s egy kovácsoltvas termékeket gyártócégnél dolgozott, õ is elsajátította ezt a mester-séget, és egyéni vállalkozásba vágott. „Ott ta-nultam meg rajzot készíteni – emlékszik vissza–, maga a kohózás is megtetszett, hogy mikéntlehet ennek a mûveletnek köszönhetõen for-málni a vasat.” Ma már csak ezzel foglalkozik,nemcsak a környékbõl, de más megyékbõl iskap megrendelést. Kerítés, csillár, de akár gyer-tyatartó és egyéb lakberendezési tárgy is kikerüla keze alól. Mûhelyében a kohó már nem szén-nel, hanem gázzal mûködik, nem kell már fújta-tó, hogy gerjessze a tüzet.

Deák F. József


Kovács Csabaa nagyváradi

piacon

A virágkertészegyik fóliaházában

Falfestmény-maradéka templomban

lást egykori birtokosaira. Többségében ma-gyarlakta település volt, és bár változtak azarányok, az maradt mind a mai napig. A leg-utóbbi népszámlálás adatai szerint 465 lakosá-

Aszfaltos úton mehetünk be a faluba aMargitta–Székelyhíd útról és a községközpontfelõl egyaránt. Utóbbi irányból elsõkéntApátkeresztúr két legimpozánsabb épülete tá-rul az utazó szeme elé: a református és a gö-rög katolikus templom. Mindkettõn látszik,hogy jó gazdája van. Nem messze tõlük a fel-újított iskola vonzza magára a tekintetet, majdvele majdnem átellenben a korszerûsített és ki-bõvített multifunkcionális mûvelõdési központ.Arra jártunkkor egy munkás éppen az elõttelévõ pázsitot kaszálta. Az épület akár egy vá-rosban is megállná a helyét.

Apátkeresztúr Margittától nyugatra, Ved-resábrány és Albis között helyezkedik el. Elsõírásos említése, Kereztur néven, 1311-bõl va-ló; késõbb Apáti-Kereszturnak, 1913-tólApátkeresztúrnak nevezik, megtartva az uta-

Több gyerek is elférneApátkeresztúr közigazgatásilagVedresábrány községhez tartozik, s elsõránézésre látszik, hogy nem kezelikmostohagyerekként. Szép, tiszta, rendezettházai és karbantartott, leaszfaltozott utcáiszorgalmas, dolgos kezekrõl árulkodnak.

Apátkeresztúrlegimpozánsabbkét épületea reformátusés a görögkatolikus templom

Barcui Barnapolgármester

szerint isVedresábrány

község legszebbfaluja Keresztúr


faluról falura|

rójaként növekedtek a faluban az ingatlan-árak. A település szép fekvése és tiszta levegõ-je miatt sokan vettek itt hétvégi házat, s arendbe hozott épületekkel tovább szépült a fa-lu. Ma már szinte azonosak az ingatlanárak alegnagyobb településen, Monospetriben ésApátkeresztúron. A felzárkózás megtörtént. Acsatornahálózat kiépítésén egyelõre nem gon-dolkodnak, mert kevés a lakos, de az önkor-mányzat vásárolt egy szippantókocsit, mellyelkérésre jutányos áron szállítják el a szennyvíz-tárolók tartalmát.

Az iskolában a helyi igényeknek megfelelõ-en csak magyar tagozat van. Gõdér Tündeóvónõ, valamint Szabó Edit Zsófia és Dor-mány Andrea tanítónõk mutatták be az okta-tási intézményt. Aránylag kevés gyerekkel dol-goznak: 24 óvodás és 27 elemi iskolás jár oda.Az óvodások vegyes csoportban vannak – ki-csik és nagyok együtt –, az iskolások pedig kétösszevont osztályt alkotnak: 0–II. és III–IV. osz-tályosok. A kis létszám ellenére a pedagógusokhelyzete nem könnyû, mivel sok a hátrányoshelyzetû roma gyermek. Oktatásukat a tanítókkihívásnak tekintik, és meggyõzõdéssel állítják,hogy kellõ empátiával és türelemmel velük islehet látható eredményeket elérni.

Folyamatosan, szinte havonta szerveznekiskolán kívüli tevékenységeket: megemléke-zést Petõfirõl, Eminescuról, március 15-rõl,anyák napjáról, október 6-ról, valamint Miku-lás- és karácsonyi ünnepséget, betlehemes já-tékot. Ezenkívül szerveznek nõnapi, õszt kö-szöntõ programot, Halloween-partit és mé-zeskalácssütést. Ezekre szívesen jelentkezneka gyerekek, velük együtt szüleik is részeseilesznek a programoknak. A rendezvények egyrészét a református egyházzal közösen szerve-zik. A tavaly szintén önerõbõl felújított iskolaépülete és felszereltsége megfelel a követel-ményeknek. Több gyereket is tudna fogadni,

ból 254 magyar ajkú. Elég tekintélyes létszá-mú a roma közösség – 117 fõ –, a románság86 fõs.

Utamra elkísért Barcui Barna polgármes-ter, aki szerényen, de boldogan mutatta megApátkeresztúr mai arculatát. Elmondta, hogyelégedett a községben történt megvalósítások-kal. Elsõ helyen említette az ivóvízhálózat tel-jes kiépítését, majd az utcák leaszfaltozásáról,a közvilágítás teljes felújításáról és a ravatalo-zó kápolna felépítésérõl számolt be. Sokak ál-lítása szerint ez a falu Vedresábrány községlegszebb fekvésû települése, s õ is osztja ezt avéleményt. Elmondta továbbá, hogy különösgondot fordítanak a temetõ karbantartásárais, felújították a kerítéseket, lekövezték az oda-vezetõ bekötõutakat.

A multifunkcionális központ építését 2008-ban kezdték el, és 2011-ben adták át a kultú-ra és különbözõ rendezvények szolgálatára.Elégedetten tette hozzá az elöljáró, hogy teljesegészében saját költségvetésbõl finanszíroz-ták. Az ingatlan felszereltsége megfelel a leg-modernebb elvárásoknak. Barcui Barnaörömmel újságolta, hogy a felújítások velejá-

|faluról falura

Remélik, egyszerteljes kapacitással

mûködheta szépen rendbe

tett iskola

A multifunkcionálismûvelõdésiközpont


likus és ennél is kevesebb baptista, ortodox, il-letve római katolikus lakik még ott. Utóbbi kétfelekezetnek temploma sincs, a hívek a kör-nyezõ településekre járnak istentiszteletre na-gyobb ünnepekkor.

Tavaly hollandiai és helyi önkormányzatisegítséggel új nyílászárókkal látták el a refor-mátus parókiát. A helyi költségvetésbõl min-den évben rendszeresen kap támogatást azegyházközség. Hamarosan átadják a ravatalo-zó kápolnát, ezt a felekezetek közösen fogjákhasználni; a területet a református egyház ad-ta. Terveik között szerepel a templom külsõfelújítása és a parókia tetõcseréje. Mindezt sa-ját költségvetésbõl, mellé holland és önkor-mányzati segítséggel remélik megvalósítani.

Sajnos munkalehetõség helyben nagyonkevés van. Néhányan földmûveléssel és állat-tenyésztéssel foglalkoznak. A legnagyobb gaz-dának Adorján Csaba, Adorján Géza és CsigiLajos számít, de munkát õk is csak keveset, il-letve alkalmanként kínálnak a helybelieknek.A legtöbben Margittára, illetve Székelyhídraingáznak dolgozni. Sajnos ott sem lehet dús-kálni a munkalehetõségekben. Néhány családméhészettel egészíti ki keresetét.

Mivel a falu fekvése vonzóerõt jelent, az ön-kormányzat reméli, hogy megáll a népességcsökkenése, esetleg számbelileg gyarapodnifog a lakosság, és akkor több haszonélvezõjelesz a sok beruházásnak. Ehhez viszont arra isszükség lenne, hogy a két közeli város munká-val tudja ellátni a keresztúriakat. RégebbenMargitta, a jól mûködõ gyáraival, ezt egyedülmegtette. Talán újra sor kerül rá…

Szõke Ferenc

ezért az oktatók remélik, hogy egyszer vissza-fordul még a népességfogyás Keresztúron. Azúj beruházások talán kedvet adnak a fiatalok-nak az otthon maradásra, és ennek eredmé-nyeként a tanintézetek is teljes kapacitássalmûködhetnek majd.

A református parókián Szûcs Zoltán tisz-teletes fogadott. Megtudtuk tõle, hogy 160személy vallja a református hitet, s közülük120 számít egyházfenntartónak. A lelkész2012 óta szolgálja a keresztúri református kö-zösséget, mellette ellátja Margittán a kórház-lelkészi szolgálatot is. A református a falu leg-népesebb felekezete; mintegy 50 görög kato-

faluról falura|


Szûcs Zoltánreformátuslelkipásztora legnépesebbhelyi gyülekezetetszolgálja

Egy óvodai csoportés két összevontosztály van ma

|hagyomány

Tavaszt hozó vasárnap délelõtt a dimbes-dombos tájban virágzó fák látványa, illata,életigenlõ hangulata átragadt a röppenõ, csi-vitelõ madarakon kívül az emberekre is. Azünneplõbe öltözöttek, a toporzékoló paripák,a díszes fegyvereken megvillanó napsugaraktovább emelik az amúgy is fennkölt eseménypompáját.

Érköbölkút földrajzi adottságai miatt is ti-tokzatos mesehõsök, regék, mondák bölcsõjelehetne, de ennél többre lett hivatva, hiszenvalós történések, híres személyiségek kötõd-nek e tájhoz. A sors gondoskodott róla, hogya hajdanvoltak ne ítéltessenek feledésre, ha-nem mindig legyen, aki õrzi az aprócska lán-got nagy-nagy tüzekrõl álmodozva. RákócziLajos helyi magyartanár múltmentõ akcióksorozatába kezdett az évek során, szoborpar-kot hozott létre, s évrõl évre gyarapítja egy-egy alkotással. Szabadságharc emlékezete fe-szült szikár kopjafába, majd annak a VasváriPálnak az alakja formálódott vésõ alatt, akiÉrköbölkút központtal nyolcszáz szabadság-harcost toborzott a környezõ falvakból. Er-délyben egyedülálló ritkaság a csatákban, har-

cokban elesett katonalovaknak emléket állítószobor – ez szintén a településen áll.

Az április eleji eseménysor a II. Rákóczi Fe-rencnek emléket állító alkotás leleplezése körészervezõdött. Az idõpont megválasztása ésmaga a helyszín sem volt véletlenszerû: 280évvel ezelõtt, 1735. április 8-án hunyt el Ro-dostóban a nagyságos fejedelem, aki az 1707-es Székelyhídi Kiáltványban felszólította arácokat, hogy hagyjanak fel a szabadrablással,és álljanak a nemes ügy szolgálatába.

A lepelrántás elõtt elsõként a szobrot állítóötletgazda, Rákóczi Lajos szólt a jelenlévõk-höz vázolva a korabeli eseményeket, majd pe-dig a szobor születésének körülményeirõl ej-tett szót. Eredetileg egy csonkolt, de még élõgesztenyefából készült volna egy egész alakosmû. Mint kiderült, a fa belseje korhadt, ezértszakember segítségével rovartalanították,majd szigetelték. Emiatt változtattak az erede-ti elképzelésen, a gesztenye szolgál a szobortalapzatául, a rá kerülõ büsztöt pedig cserfábólfaragták. Mivel a gesztenye él, ezért új hajtá-sokat is hoz, azok lombkoronát képeznek aszobor köré, ezzel is jelképezve, hogy szabad-ságvágyunk ma is élõ valóság – magyarázta azötletgazda.

Gellért Gyula volt református esperes, ha-gyományõrzõ ezredes örömmel nyugtázta,hogy megyeszerte egyre nagyobb teret kapmúltunk megidézése. „1703-ban Bihart kurucvármegyeként volt szokás emlegetni, ez ismét

Érköbölkútona nagyságos fejedelemII. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobrátavatták fel nemrégiben Érköbölkúton.Érdekesség, hogy az alkotás talapzata élõgesztenyefa.


Az alkotó, Szabó István (baloldalt) és amegrendelõ leplezte le a mellszobrot

Hagyományõrzõk zászlós felvonulásaaz ünnepség színhelyére

Piroska János fegyverismertetõt tart

harci eszközökhöz fûzött aprólékos magyará-zatot, de még a bemutatott tárgyak kézbevé-telét is engedélyezte. Tõle tudtam meg, hogya 4,5 centiméternél mélyebb sebet ejtõ eszkö-zök minõsültek fegyvernek, mivel a létfontos-ságú szervek bennebb helyezkednek el.

Aki fegyverismeretbõl felvértezte magát, aza közelben zajló tavaszi lófuttatás nyújtotta iz-galmakból is kivehette részét, vagy akár a há-zigazda lovardájában szakember irányításamellett gyakorolhatta a nyeregbe szökkenést.A nyeregben vitézkedõk közül a fél kilométer-nél valamivel hosszabb, nehéz terepen abihardiószegi Gulyás László bizonyult a leg-eredményesebbnek.

Miközben a gyõztest ünnepelték, sikerült aszobor készítõjével, Szabó Istvánnal is szót vál-tanunk. A monospetri születésû alkotó elsõszabadtéri munkáját szülõfalujában leplezték le2000-ben. Azóta számtalan településen látha-tók a munkái, kopjafák, szobrok õrzik kezenyomát. Emellett templomi bútorokat is ké-szít, ikonokra is kapott már megbízást. Nemválogatós alapanyag tekintetében, viszont arraügyelni kell, hogy a fát a vegetáció leálltaután, télen vágják ki. Fontos a megfelelõ szá-radás kivárása, valamint a szakszerû konzervá-lás, hogy az elkészülõ mû idõtálló legyen. Er-re az egyik legbeváltabb módszer a lóhúgybanvaló áztatás, mert a benne lévõ ammónia ter-mészetes és hatékony.

II. Rákóczi Ferencrõl a köztudatban aMányoki Ádám festette kép él legélénkebben,az a szalonok kedvencét, a jóságos fejedelmetláttatja. Szabó és a szobor megrendelõje elakart térni ettõl a megközelítéstõl, a vezérlõ fe-jedelmet, az erõs jellemet álmodták formába.

Miközben a szoborteremtõvel beszélget-tünk, hosszú asztaloknál tábori ebédhez készü-lõdtek. A „korabeli” étlap értelmezhetetlen-nek tûnt: kanpapucs görög olvasóval. Fegy-verfogatóknak való étek volt a javából: fõalapanyaga bab és disznócsülök. Korabeliebéd és bor mellé korabeli dal ildomos, hogycsöppet se csorbuljon a virtus.

D. Mészáros Elek

elmondható róla” – mondta Gellért. Majd Ka-rácsony Sándortól idézve – „Ki-ki világítson amaga helyén” – Rákóczi Lajos ténykedésétméltatta.

Czondi István helyi református lelkipász-tor a 25. zsoltárból vett igerész alapján az Is-tentõl nyert kegyelmet világította meg külön-bözõ aspektusokból. Mint mondta, ilyen ke-gyelem a szabadon való ünneplés lehetõsége,az a tény, hogy emlékezhetünk a fejedelemre.

A margittai Vitézi Rend, a Hajdú-Bihar me-gyei és a szentjobbi huszárok, a bihardiószegikurucok és a nemrég alakult hegyközszentim-rei kuruc hagyományõrzõ csoport is képvisel-tette magát az eseményen. Miután az alkalom-hoz illõ verseket szavaltak a fiatalok, abihardiószegi citerások is a húrok közé csap-tak, majd a Székelyhídi Férfikórus zendített rá.Többek között a jól ismert Csínom Palkó, Csí-nom Jankó kezdetû kuruc nóta is elhangzott.

A szobrot Rákóczi Lajos és az alkotó, Sza-bó István leplezte le. Az eseménysor követ-kezõ láncszemeként Piroska János hagyo-mányõrzõ tüzér ezredes hajdú és kuruc fegy-verek bemutatására vállalkozott. Sokan, fõleggyerekek vették körbe az „öreg” vitézt, aki a

hagyomány|

Élõ gesztenyefaa talapzataa fejedelemszobrának

Hagyományõrzõk


Gyermekkori emlékeim szamárfüles lapjaitlapozgatom, már megkopott, elmosódott az„írás”, hisz az idõtávolság sínjein robogó élet-vonatból feleslegesnek vélt kacatok kihulltak,míg mások jelentõsége felértékelõdött. Vajonnem téveszt-e meg az elme, négy évtized táv-latából mi maradt az egykori tanítónõ moso-lyából, és miként változtam én, a külsõt ért ha-tások belsõt formáló vésõje nyomán? Nemcsoda hát, hogy gyorsabban ver a szívem Bi-harvajdához közeledve, kisiskolás drukkal ál-lok meg Bíró Mária háza elõtt. Ráncok mögülpattan a mosoly, a régi tekintet, mint egyko-ron, mikulászsáknyi szeretettel tömködve. Ésén ott állok kissé pironkodva, már szégyellemmagam aggódásom miatt, mert az isteni„anyag”, a lélek épp úgy vibrál ebben a szere-tetteljes, ölelésnyi „néniben”, mint amikormég pennával próbálgattuk formálni a betû-ket. Pillanatok alatt kötélhossznyivá zsugoro-dik az emberöltõnyi idõ, hogy aztán beszélge-tésünk során végtelenné bontsuk a pillanatot.

A gyergyószentmiklósi Bíró családban nagyvolt az öröm 1937. március 10-én, megszüle-tett elsõ gyermekük, Mária. Annak ellenére,

hogy a sovány tanítói fizetésbõl nehéz volt amegélhetés, további gyermekek születtek;elõbb Erzsébet – õ férje után Szõllõsi Erzsébet-ként lett ismert a Székely Népi Együttesbenmint szólóénekes –, majd Zoltán következett –õ építészmérnöki diplomát szerzett.

A két kisebbik testvérnek kétségessé váltvolna a továbbtanulása Mária nagylelkûségenélkül. Történt ugyanis, hogy az akkor mégBolyai nevet viselõ kolozsvári egyetem mate-matika–fizika szakára ösztöndíjjal bejutó fiatalleányzóval egy félév eltelte után közölték,hogy megfosztják ösztöndíjától, mivel kispol-gári családból származik. Az már nem érde-kelt senkit, hogy alig volt mit enniük. Szomo-rúan ment haza, sajnálta magát, de családját,jó képességû testvéreit is. „Édesapám, én el-megyek tanítani, hadd tanuljanak tovább a ki-csik” – mondta.

Érettségivel azonnal kapott tanítói állást, azötvenes években igen nagy érték volt az effé-le papiros. Egy kis hegyi bányászfaluba került,ahol három éven át tanítóskodott. Felfigyeltekaz ügyes fiatal leányzóra a párt emberei is.Egyik nap a securitate autója állt meg a házukelõtt. Rövid társalgást folytattak a kapuban.

|portré

Mint fenyõ az ÉrmellékenA Biharvajdán élõ BÍRÓ MÁRIA nyugdíjastanítónõt a közelmúltban Hûség díjjaljutalmazták. Személyes ismerõskéntkerestük fel otthonábana Gyergyószentmiklóson született,de ízig-vérig partiumivá lett pedagógust.

Bíró Mária


A Hûség díjjal

Arra akarták rávenni, hogy a szülõhelyéhezközel esõ Tekerõpatakon, ahol egyébkéntédesapja tanítóskodott, vállalja el az alakuló-félben lévõ termelõszövetkezet könyvelõi állá-sát. Zsigerbõl elhárította a felkérést, pedigazokban az idõkben sokkal inkább nyílt pa-rancsként lehetett értelmezni az ilyesmit, hiszaz elvtársakkal szemben nem volt apelláta.Nem vették jó néven az elutasítást, meg ismondták neki, hogy Bíró Mária nem fog taní-tani a Magyar Autonóm Tartományban. „Ak-kor segítek édesanyámnak mosogatni” – nyel-velt a valós veszélyt nem érzékelve.

Hírét vette, hogy Székelyudvarhelyen éppabban az évben indul a tanítóképzõ fõiskola.Édesapja javaslatára elment felvételizni. Sike-rült. 1960-ban kézbe vehette a tanítói diplo-mát. Kihelyezéskor nem harcolt azért, hogyközeli településen kapjon állást, jól emlékezettmég a szekusok fenyegetésére. Így végül a Bi-har megyei Dólyára került. Ez sok szempont-ból illett hozzá, hisz az ott lakók is katolikusok,s hozzá hasonlóan „jövevények”, tudniillik amagyarországi Mezõkövesdrõl érkeztek a falualapítói. A körülmények viszont rosszak vol-tak. Egy tantermes iskola várta, hiányzó ab-laküvegekkel, és rozoga tanítói lakás.

Farkas Zoltán, akivel még a tanítóképzõbenösszebarátkoztak, a sorkatonai szolgálat le-telte után felkereste volt évfolyamtársát, ésmegkérte a kezét. Ha kérték, hát ment. Bú-csút intett Biharnak, Mikóújfaluba költözött afiatal pár. Sokak számára hihetetlen dolog tör-tént: a fiatal tanítónõ rövid dólyai tartózkodá-sa idején megszerette a mocsaras, lápos Ér-melléket. Ritkán hallani ilyet egy hegyi ember-

tõl! „A szépség mindenütt ott van, csak megkell látni a csodát” – állítja a tanítónõ. A hat-vanas években még nem csapolták le az Ér-mellék mocsarait, a változatos növényvilág, agazdag madárpopuláció látványa lenyûgözõlehetett. Így talán érthetõ, hogy a hegyek leá-nya e táj szerelmese lett. Egy idõ után „honvá-gya” támadt, munkahely után kutakodtak, ésimmár Zoltán fiukkal gazdagodva visszatértektájainkra.

Kiskerekiben rendezkedett be a család. Azott eltöltött kilenc év alatt további két gyer-mekkel gyarapodott a família, elõbb Gyopár,majd Réka érkezett meg. A közel egy évtize-des ott-tartózkodásuknak e sorok írója is tanú-ja volt, Farkas Zoltán tanító bácsi okított a be-tûvetésre. Még ma is megvan a régi hegedûm,de a tanító bácsi kudarcot vallott ezen a térenvelem, a szép hangokat nem sikerült elõcsalo-gatnom a fadobozból. A gyerek Zolival össze-haverkodtunk, felnõtt fejjel is kerestük egymástársaságát. Sokat bújócskáztunk a pincesorbokrai között. Lelkének lírai hajlékonyságátbecsültem, de irigykedtem is cimborámra,mert nála jobban senki sem tudott asztaliteni-szezni a faluban. Nem csoda, hogy nehéz szív-vel vettem tudomásul elköltözésük hírét.

Biharvajdán tizenöt esztendõt tanított Márianéni, 1990-tõl nyugdíjasként még további ötévet maradt a pályán. Tartalmas másfél évti-zed volt ez az életébõl, többet adott magábólaz ottani közösségnek, mint amennyit hivatá-sa megkövetelt. Színjátszó csoportot hívottéletre, néptáncot tanított, még kórust is alakí-tott. Az asszonykórusról felvétel is készült, akolozsvári rádióban játszották le. A színjátszáselég kényes téma volt, a megyei elvtársaknakkellett jóváhagyniuk a bemutatásra szánt dara-bot. Még maga a tanító néni is írt egy vidámjelenetet Gyere, táncoljunk, Juliska! címmel.Mostanság is felemlegetik, hogy milyen pezs-gõ élet volt Vajdán, amikor az „öreg tanító né-ni” – mert így szólítják a helybéliek – összetar-

portré|


Tanítványai ismegbecsülik

Az édesapjakészítette bútorelõtt

totta, lelkesítette õket. Munkájáért egyszermajdnem ki is tüntették, de még idejében rá-jöttek, hogy sohasem volt párttag, így elma-radt az elismerés. Nemrég viszont az RMDSZBihar megyei szervezetének Hûség díját ve-hette át.

Beszélgetésünk vége felé „bölcsességeket”várok Mária nénitõl, több évtizedes tapasztala-tait lesem. Hasznosnak tartja a technika nyúj-totta lehetõségeket, a fiatalok számára kinyílta világ. A módszerekkel vannak gondok, nema gyerekekkel, hisz azok manapság sem rosz-szabbak, mint régen. Pályája során mindösszeháromszor fenyített, inkább a meggyõzés hívevolt. Nemrég felkereste egyikük, kérdezte is

tõle: „Nem haragszol, hogy elvertem a hát-sód?” Jött a bölcs válasz: „Tudja, tanító néni,a szekér elé fogott lovaim, ha nem úgy húz-nak, ahogyan elvárom, én is rájuk suhintok azostorral.”

A pedagógusokat manapság gyakorta érõkritikákról is határozott véleménye van ven-déglátómnak. Szerinte minden korban kétféletanárember létezett: az, aki szereti és tudja ahivatását, és az, aki nem. Ez utóbbi fajta na-gyon veszélyes, hisz tehetséges gyerekeketegy életre el tud rontani.

A székely és az alföldi emberek közötti kü-lönbözõség mítoszát is romba dõlni látom,hisz Bíró Mária egyszerûsít: a rossz és jó em-ber nem tájfüggõ. Õ pedig eszerint kategori-zálja az embereket.

Nem állom meg, hogy meg ne dicsérjem alakásban fellelhetõ szép kézimunkákat, varrot-tasokat. No meg a népi motívumokat hordo-zó szekrényt, amelyrõl kiderül, hogy mégédesapjától kapta, aki saját kezûleg faragta,festette. Mást is kapott útravalóul: negyvenkötetbõl álló szépirodalmi gyûjteményt; ezt to-vábbadta a szintén pedagógus lányának, Gyo-párnak. Vélhetõen e hagyomány folytatódnifog, és a könyvsorozat következõ állomása Bí-ró Mária unokájánál lesz, aki szintén az okta-tói-nevelõi pályát választotta.

Az olvasás, a kézimunkázás mellett a kertimunka tölti ki minden idejét. Tündérkert ez ajavából! Gyomot itt még nagyítóval sem lehettalálni. A fák törzse fehérre meszelve, a pityó-ka kikelésre készen, növekedésnek indult aföldieper. Tulipánkavalkád gyönyörködteti alátogatót, de a titok mégis kissé arrébb, a kertszögletében található – egy csipetnyi székely-ség. Amint Bíró Mária, úgy ragadt meg e fe-nyõ végérvényesen a tájon. Magját óvón, te-nyérbe rejtve hozta, a nagymama sírján zöldel-lõ tûlevelûrõl. Egyszer majd a biharvajdai fe-nyõ toboza is útra kél valaki által valahová.

D. Mészáros Elek

|portré


Otthont idézõfalikép díszes

rámában

Gondosannevelgeti

a virágokat is

A kert végi fenyõés a székely lányotthonra találtaz Érmelléken

Telegdinek érzi magát

A Szilágy megyei Kémeren látta meg anapvilágot 1973 júliusában, de Margittán nõttfel. Ötéves korában ugyanis ott kapott állástautóbuszvezetõ édesapja és matematikatanárédesanyja. A kolozsvári Protestáns TeológiaiIntézetben diplomázott 1996-ban, elõtte egyévig kihelyezett lelkészként szolgált 13 telepü-lésen Temes megye szórványközösségében.Ennek elõtte pedig egy félévet a debreceni te-ológián tanult cserediákként. Ötödéven az ifjú-sági elnök teendõit is magára vállalta.

Elsõ szolgálati helye Temes megye legna-gyobb falusi gyülekezete, a Végvári Reformá-tus Egyházközség volt, hat évig szolgált ott.Szerette az ottani közösséget, de 2002-benmégis elfogadta a meghívást Mezõtelegdre,mivel így közelebb került szüleihez, testvéré-hez, gyermekkori emlékeinek színhelyéhez.Vonzó volt a bihari megyeszékhely közelségea gyermekei iskoláztatása szempontjából is. Amost 17 esztendõs Boglárka és a 14 éves Ist-ván Nagyváradon tanul, a feleség, Edit atelegdi iskola fizikatanára.

– Miért választotta ezt a felemelõ és széphivatást? Hirtelen jött a hivatástudat, vagyhosszabb folyamat eredménye volt a döntés?

– Gyermekkoromban erdõmérnök akartamlenni. Akkor ilyen irányú tanulmányokat csakBrassóban lehetett folytatni. Felhívták viszontrá a figyelmemet, hogy szép hangzású magyarnevemmel – még a rendszerváltás elõtt vol-tunk – minimálisak az esélyeim a bejutásra. El-játszadoztam azzal a gondolattal is, hogy az in-formatika terén érvényesüljek, de végül – Istenakaratából – a lelkészi hivatást választottam. Ahit és az egyházhoz való kötõdés családunk-ban az élet természetes része volt. Döntésemnem hirtelen elhatározás, hanem hosszabb fo-lyamat eredménye volt, és állítom, soha nembántam meg. A végsõ lökést talán az adta,hogy egyik jó barátom is ezt a pályát választot-ta.

– Majd másfél évtizede szolgál Telegden.Sikerült-e beilleszkednie az itteni közösség-be? Elmenne máshova, ha meghívnák?

– Úgy gondolom, sikerült telegdivé válnom,és szeretek itt lenni. Végváron is jó volt, de ittitthon érzem magamat. Jól megértem magamaz itteni közösséggel, a presbitériummal és apolgári vezetõséggel. Igazából nem vágyomel, de azt sohasem tudhatjuk, hogy milyenszándéka van Istennek velünk. Ha máshol leszrám szükség, ha máshová vezérel, el fogomfogadni akaratát.

– Kérem, mondja el nagy vonalakban,mit sikerült megvalósítania ittléte alatt!

– Az itteni szolgálatomnak van egy pozitívés van egy elszomorító oldala is. A rossz az,hogy Telegd a múltban ipari település volt, az

Középkori freskókkerültek elõa telegdireformátustemplom falán

A Szilágyságból indulva, Kolozs és Temesmegyén át érkezett Biharba SZOBOSZLAI-GÁSPÁR ISTVÁN tiszteletes. Mezõtelegdreformátus közösségét szolgáljatizenhárom éve, a helyi néptáncegyüttesmegalakítása is az õ nevéhez fûzõdik.

hitvilág|

Szoboszlai-Gáspár István


|hitvilág

itteniek fõleg kézmûves foglalkozással terem-tették elõ a család mindennapi kenyerét, ter-mõföld aránylag kevés van. A nagyváros kö-zelsége miatt a szocialista években viszontszándékosan fékezték Telegd fejlõdését, in-kább Nagyváradot és Élesdet részesítettékelõnyben. Sajnos a gyárak megszûnése, amunkalehetõség hiánya vagy az ingázást, vagyaz elköltözést vonta maga után. A rendszervál-tás után sokan külföldre távoztak, így a telegdilakosság folyamatosan fogyott, illetve elörege-dett, hiszen elsõsorban a fiatalok vették nya-kukba a világot. Az iparosítás megfékezéséveltulajdonképpen kihúzták a helyiek lába alól atalajt. A gyülekezetbõl is generációk vesztekel, az elköltözöttek és késõbbi gyerekeik na-gyon hiányoznak a közösségbõl. Ha összeha-sonlítjuk a II. világháború utáni 2400-as gyüle-kezeti lélekszámot a 2002-ben regisztrált 850-nel, egyharmados apadás látszik, s ez sajnos,bár kisebb mértékû, de mind a mai napig foly-tatódik. Ma 520 tagot számlálunk. Nagy ré-szük rendszeresen fizetõ egyházfenntartó. Hanem is járnak rendszeresen valamennyientemplomba, azért a járulékot fizetik. Különle-ges helyzet nálunk az is, hogy a templom nema központban van, így a falu másik végérõlelég sokat kell idáig gyalogolni. Az istenházaugyanis eredetileg nem a településé, a közös-ségé, hanem a Telegdi család kápolnája volt.Fenntartásáról akkoriban a nemesi családgondoskodott. Ezt a feladatot késõbb termé-szetesen átvette a gyülekezet. Idõvel atelegdieknek sikerült lelki-szellemi központjuk-ká tenni templomukat. A templom közel 500férõhelyes, de átlagosan 70-80 személy vanjelen egy vasárnapi istentiszteleten. A na-gyobb ünnepeken természetesen többen el-jönnek. Pozitív dolog, hogy igen jó kapcsolat-ban állunk a hollandiai Sassenheim gyülekeze-teivel, amelyek a Pastoraal Fonds alapítvá-

nyon keresztül nagyon sokat segítettek és se-gítenek nekünk mind a mai napig. Ennek kö-szönhetõen tudtuk 1999-ben felépíteni a gyü-lekezeti központot: az anyagiakat teljes egé-szében tõlük kaptuk, gyülekezetünk tagjai pe-dig fizikai munkával járultak hozzá az építke-zéshez. A központban helyet kapott egy gyü-lekezeti terem, a lelkészi hivatal irodája, egykonyha és étkezõ, meg 9 fõ elszállásolására al-kalmas vendégszobák. Karácsony táján a hol-landok pénzadománnyal segítik a legrászorul-tabb idõseket, közösen mûködtetjük a szociá-lis konyhát, ott hetente háromszor 20 sze-mélynek fõznek és szállítanak házhoz melegebédet. Támogatják továbbá a gyermekek va-kációs bibliahetének megszervezését, gyüleke-zetünkben ezek egész napos rendezvények, ésilyetén meleg ételt is adunk a részt vevõ gye-rekeknek. Sikerült az országos mûemléktemplomunkat kívülrõl teljes egészében felújí-tanunk. 2007-ben ünnepeltük mostani formá-jában való fennállásának 500. évfordulóját.Ekkorra sikerült a tetõzetet is felújítanunk, ésvillamosítottuk a harangot. Hátravan még abelsõ felújítás, de ez nem egyszerû, mivel a fa-lakon középkori freskókat kell restaurálni. Eh-hez Magyarországról kell szakembereket ho-


Hollandsegítséggel épült

fel a közösségi ház

Mezõtelegdreformátustemploma

zatnunk. Templomunk eredetileg valamikor aXI. században épült, a freskók pedig a XIV.század végén készültek. Tavaly felújítottuk aparókia födémjét is, s idén egy kis terasszaltoldottuk meg. A rávalót pályázatokkal – kul-turális minisztérium, megyei tanács, magyar-országi lehetõségek – és helyi hozzájárulássalteremtettük elõ. A templomkertben felállítot-tunk Bocskai István feleségének, HagymássyKatának a mellszobrát, mely magyarországi

ajándék volt; a világháborús hõsök emlékérekopjafát állítottunk, valamint egy turulmadarasemlékmûvet RMDSZ-es támogatással. Köröt-tük tudunk ünnepségeket, megemlékezõ mû-sorokat szervezni. Ezeken rendszeresen résztvesznek az iskola magyar tagozatának tanulóiis. Hála Istennek, szinte minden évben sikerülmegvalósítanunk valamit.

– Tudtommal a helyi fiatalság kulturálistevékenységeit is megszervezik. Kérem, be-széljen errõl!

– A mezõtelegdi Pacsirták tánccsoport tulaj-donképpen a református egyházközség égiszealatt mûködik. Természetesen a gyerekek fele-kezeti hovatartozástól függetlenül jelentkez-hetnek. Mi adjuk a próbatermet, és megszer-vezzük az oktatást, valamint a fellépéseiket. Anéptáncegyüttes jelenleg 40 fõt számlál, kétcsoportban (kezdõk és haladók) folyik az okta-tás, a helyieken kívül a környezõ települések-rõl is érkeznek táncosok. Szegedi néptánco-sok és a feleségem tanítja be õket. Mondhat-nánk, hogy a Pacsirták a Sebes-Körös vidéké-nek a tánccsoportja. Számítani lehet rájukegyházi és polgári ünnepeken, megemlékezé-seken egyaránt. Holland testvéreink fúvóshangszereket adományoztak nekünk, és mostazon dolgozunk, hogy kialakítsunk egy rézfú-vós zenekart. Az oktató tanár Nagyváradróljár ide minden héten. Gitáros csoportunk márrégebb óta mûködik. Azok a gyerekek és fel-nõttek, akik részt vesznek ezeken a programo-kon, az istentiszteleteknek is rendszeresebb lá-togatói. Sikeresen mûködtetjük továbbá a va-sárnapi iskolát, ezeken az alkalmakon rend-szeresen 20-22 gyermek vesz részt. Az idõ-sebbeknek megalakítottunk egy kórust, jelen-leg csak nõk énekelnek benne, de természete-sen szeretettel várjuk az új tagokat és a férfia-kat is.

– Mik a tervei?– Mindenképpen megtartani azt, amink

van, folytatni a templombelsõ felújítását, éssegíteni a híveket lelki és anyagi gondjaikbanegyaránt. Utóbbiban a holland alapítvány se-gítségére számítok. Szeretnénk a templombanmegmaradt katolikus sekrestyében egy hely-történeti múzeumot kialakítani. Továbbá fej-leszteni a tánccsoportot, a fúvószenekart és akórust. Legfontosabb pedig közösségünk Is-tenbe vetett hitének ápolása, megtartása. „Ígyti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsol-tak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szol-gák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelessé-günk volt” (Lukács 17,10).

Szõke Ferenc

hitvilág|


Tavaly új tetõ kerülta parókiára

A templomkertbenáll a turulmadaras

emlékmû is

|portré

– Talán dr. Budaházy István is ilyenemlékek miatt lett gyógyszerész? Vagy csalá-di hagyományként örökölte a mesterséget?

– Sem egyik, sem másik, mivel eredetilegorvos szerettem volna lenni. Szüleim kisiparo-sok voltak, ami abban az idõben nem számítottkifejezetten „egészséges” származásnak, s ta-lán ezért tanácsolták az ismerõsök, hogy az or-vosi helyett válasszam a gyógyszerészetet. Megoda könnyebb is bejutni. Nekiláttam hát nyá-ron a kémiának és a növénytannak. Õsszel az-tán a gyógyszerészetin 4,5-en voltunk egyhelyre, az orvosin viszont 2,5-en. De sikerült afelvételim, ám abban az évben rendeztek pót-felvételit is, gondoltam, megpróbálom az orvo-sin. A titkár viszont nem adta ki az irataimat,mondván, hogy a bejutás egyáltalán nem biz-tos, de a gyógyszerészetirõl a kijutás az igen. Asikeres felvételim egyébként nem csupán azegynyári intenzív tanulásnak, hanem a közép-iskolai nagyon intenzív oktatásnak is köszön-hetõ. Nagyvárad akkoriban talán legismertebbkémia–fizika tanára, Schwartz Lajos tanítottengem is, ezért nem volt soha gondom az em-lített tantárgyakkal. A szakmám említett széleskitekintését azzal igazolnám vissza, hogy azegyetemen a legtöbb tanórás szak volt agyógyszerészet.

– Értsem úgy, hogy nem bánta meg, ami-ért nem próbálkozott azon a bizonyospótfelvételin az orvosira?

– Egyáltalán nem bántam meg, bár még ma-napság is gyakran gondolok arra, hogy vajonmilyen orvos lett volna belõlem. Ami nem aztjelenti, hogy nem vettem komolyan a szakmá-mat. Ez az otthoni örökségem, ezt tanultam aszüleimtõl: tisztességes munkát csak örömmellehet végezni. Költõibben, József Attila-i érte-lemben: csak pontosan, szépen, ahogy a csil-lag megy az égen.

– Hogyan is lesz valaki olyan „sok vegyér-tékû” értelmiségi, mint Budaházy István?Akár a reneszánszban: az ellen-szakbarbáriskolapéldája. Színház, hangverseny, könyv– nemcsak olvasás, írás is. Van erre recept?

– Van, legalábbis az én számomra lett: azegyetem befejezése elõtt az a kolozsvári gyógy-szerésznõ „írta fel” egy életre a vényt, akinél agyakorlatot végeztem. Azt mondta, tanuljammeg, hogy csak napi nyolc órát legyek gyógy-szerész, mert az embernek másra, színházra,olvasásra, zenére is szüksége van. Megtanul-tam. És nem pusztán azért, mert nekem mintembernek van szükségem a gyógyszerek vilá-gán kívül egyébre is, de a kulturális látóhatárszélesítése révén úgy érzem, szakmailag is töb-bet tehetek: több empátiám lesz, ami a gyógy-szerészetben elengedhetetlen, hiszen a betegember érzékenyebb, másként kell vele beszél-

Tisztességes munka csak örömmel végezhetõAz egzakt tudományok között számomraa gyógyszerészet a legszélesebbkitekintésû, ugyanakkor a legmisztikusabbis. Talán gyermekkori emlékeim, a kis sarkipatika miatt, ahová hetente eljártama nagyanyám lábfájását csillapítókombinált por receptjével, s nézegettema furcsán szép, vastag üvegbõl készült,zömök tégelyeket, de mindenekelõtta porcelán mozsarat, amibõl a sürgölõdõpatikusok elõvarázsolták a csodaszereket.


gemmel egy értekezést a Teleki Téka gyógynö-vény vonatkozású könyveirõl. Mint a lavina,jött ezután a többi: az elsõ az európai gyógy-szertári múzeumokról szóló tanulmány, majd adisszertációm: Adalékok Nagyvárad gyógy-szerészettörténetéhez, ezt kiadtam románulis, magyarul is. Következett az Aszklépiosz ésHygieia Nagyváradon (Gyógyszerészettörté-neti tanulmányok), majd két nyelven – románulés magyarul – a Gyógyszerészképzési doku-mentumok a Kolozsvári Ferenc József Tudo-mányegyetemrõl (1872–1919), illetve a leg-utóbbi, Halványodó arcképek címmel ötnagyváradi gyógyszerész emlékének megidézé-se. Most készül a legújabb, egy nagyváradigyógyszerész életútjára és a háború alatti szen-vedéseire emlékezõ kötet.

– Közben még egy könyv, az eszperantókongresszusokról szóló, Az „Édentõl” nyu-gatra címû derûs és nagyon érdekes, rendha-gyó útleírás. Az „eszperantózásról” mégnem is beszéltünk…

– Ez is véletlenül kezdõdött: egy kirándulá-son került szóba a barátainkkal, mit is kellenetennünk az esetleges öregkori leépülés ellen.Nyelvet tanulni, jött a gyors válasz, mégpedigeszperantót, javasolta egy barátunk, mivel ab-ban minden világos, logikus, nincs félreértésilehetõség. Vágjunk bele, mondta a feleségem.Én abban az idõben subáztam, faliszõnyegeketkészítettem, õk mellettem tanulgattak, én megszinte észrevétlenül bekapcsolódtam. Járnikezdtünk a kongresszusokra, kinyílt a világ, na-gyon sok barátunk lett. Kár, hogy ma már na-gyon csökkent az érdeklõdés, bár mostanábankezdenek egyre intenzívebben bekapcsolódni akínaiak, a japánok, illetve az afrikaiak. A köny-vemben sok szép élményünk szerepel.

– A beszélgetés elején említett „sok vegy-érték” közül a tanításról sem beszéltünkmég, pedig úgy tudom, nagyon szeretett ta-nítani.

– Igen, az egészségügyi technikumban taní-tottam, de helyesbítek: én is sokat tanultamott. Különösen a gyakorlati órákon, amikor adiákoknak egy-egy mûveletet kellett gyakorol-niuk vagy recepteket elvégezniük, és voltakolyanok, akik nem a hagyományos lépéseketkövették. Ha meg tudták magyarázni, ha tud-tak érvelni az elképzelésük mellett, elfogadtam,vagy akár közösen alkalmaztuk. Tehát a taní-tással is sikerült gazdagítanom az empátiát, adiákokkal együtt örültem a sikerélményüknek,ami végsõ soron tovább erõsítette a tisztessé-ges munkába vetett örök hitemet.

Molnár Judit

ni. Talán épp ez a legnagyobb különbség anyíltköri és a kórházi patika között, hogy azutóbbi személytelen, nem áll szemtõl szembena beteggel. Igaz, az utóbbi 30-40 évben ez issokat változott, a klinikai gyógyszerésznek le-het beleszólása a kezelésbe, részt vehet a vizi-teken.

– Miben változott még a gyógyszerészet?A patikába lépõ nem látja már a tégelyek,mozsarak hadát a polcokon, „illendõségbõl”rejtik el a labort a kíváncsi szemek elõl? Vanmég egyáltalán labor, vagy csak kész gyógy-szerek kaphatók?

– Az ötvenéves szolgálatom alatt valóban so-kat, radikálisan változott a szakma: gyógyszer-készítõkbõl gyógyszerszakértõk lettünk. Ez tük-rözõdik az oktatásban is: manapság minimálisgyógyszertechnikát, preparálást tanítanak, an-nál nagyobb hangsúly kerül a gyógyszerhatás-tan és a gyári technológiák ismeretére. Enneka „mellékhatása” a reklámszövegek szlogenje,a „kérdezze meg orvosát vagy gyógyszeré-szét”. A modern gyógyszerek hatalmas kutatá-sok eredményei, ma már van olyan késlelte-tett, három hatóanyagot is tartalmazó szer,ami lépcsõzetesen bomlik le, az elsõ réteg agyomorban, majd a bélrendszerben, a maxi-mális hatás érdekében. Nagyon sok továbbá acélzott irányú, molekulárisan ható szer, de akutatások alapvetõ célja, hogy minél kevesebblegyen a mellékhatás. Érdekességként mon-dom, hogy a gyógyszerkutatás globálisan azûrkutatás mögött a második helyen áll. Nincsidõnk lemaradni az új eredményekrõl, folyama-tosan utána kell olvasni, megtanulni az újdon-ságokat. Szerencsére ebbe a ritmusba már kez-dõként belerázódtam, a gyakorinak mondhatóvizsgázások miatt – versenyvizsga vidékrõl vá-rosba, fõgyógyszerészi vizsga, 2007-ben pediga doktorátus. Közben állandóan publikáltam,mert voltak olyan kutatásaim, amelyekre a vé-letlen, jobban mondva a már említett empátiavitt rá, és kedvezõ eredményeket szültek. Egyetemlítenék: a húgyúti fertõtlenítõ tablettának azvolt a mellékhatása, hogy izgatta a gyomornyálkahártyáját, fájdalmat és émelygést okoz-va. Egy ismerõsöm kérdezte, nem lehetne-eolyat, hogy a hatást megõrizze, de ne bántsa agyomrot. Megkezdtem a kísérletezést, és sike-rült is kúpformában elõállítanom. Ez csak egypélda, hisz száznál több szakmai közleményemvan, 1990-tõl pedig kezdtem módszeresenfoglalkozni a gyógyszerésztörténettel. Úgy kez-dõdött, hogy meghívtak minket Székesfehér-várra egy konferenciára, és úgy gondoltam,nem mehetünk üres kézzel. Megírtunk a felesé-

portré|


|história

Somlyai Báthory István erdélyi fejedelem éslengyel király unokaöccse 1572-ben Nagyvá-radon született Báthory Kristóf akkori váradikapitány és Bocskai Erzsébet fiaként. Apja1581 májusában a kolozsvári országgyûlésselerdélyi vajdává választatta a kilencéves Zsig-mondot, ezt a fejedelem is jóváhagyta. Apjahalála után nagybátyja gyámokat rendelt kimelléje, akik 1588 végéig – Zsigmond nagy-korúvá nyilvánításáig – helyette kormányoz-ták Erdélyt. Báthory István az ország igazgatá-sát elõbb a 12 tanácsúrból álló ún. kormány-zótanácsra, majd miután nyilvánvalóvá váltak

e vezetési formamûködési gyengéi,1583 márciusábana Kendi Sándorból,Kovacsóczy Farkaskancellárból ésSombori Lászlóbólálló háromszemé-lyes elnökségre bíz-ta. Két év elteltévelfeloszlatta e triumvi-rátust is, és 1585májusában GiczyJános váradi kapi-tányt nevezte ki Er-dély kormányzójá-vá, s Giczy 1588decemberében be-következett lemon-dásáig a lengyel ki-rály „helytartója-ként” irányította afejedelemséget.

A tizenhat éves fejedelem

A medgyesi országgyûlés a csupán 16 esz-tendõs Zsigmondot nagykorúsította, és tényle-gesen fejedelmi jogaiba helyezte, Zsigmondátvette az önálló kormányzást. Uralkodásávalaz erdélyi fejedelemség egyik legválságosabbkorszaka kezdõdött el. Könnyen befolyásolha-tó, ingatag egyénisége és politikája csaknem ateljes pusztulásba sodorta az országot.

1588-ban tehát az ifjú fejedelem végre sa-ját kezébe vehette a kormányzást, egy enged-ményt azonban tennie kellett: ki kellett ûznieErdélybõl a jezsuitákat, akik az ellenreformá-ció derékhadának számítottak, emellett jelen-tõs volt a politikai befolyásuk is. Az országgyû-lés annyi engedményt adott az ifjú fejedelem-nek, hogy közvetlen környezetében megma-radhattak. Zsigmond engedett, hiszen a hata-lom kézzelfoghatósága és a teli kincstár(200 000 magyar forint és számtalan arany-és ezüstedény) bõven kárpótolta õt.

A tizenöt éves háború. Az elsõlemondás

Határ menti kisebb összecsapásokkal már1591-ben elkezdõdött a tizenöt éves háború,ám komolyabb harci cselekmény csak 1593-ban történt, amikor III. Murád szultán, felrúg-va a drinápolyi békét, hadat üzent a Habsbur-goknak. A szultán felszólította Báthory Zsig-mondot, hogy csatlakozzék a török sereghez,õ azonban, nagybátyja, Bocskai István váradikapitány és Carillo Alfonz jezsuita tanácsára atörökellenes ligához való csatlakozás mellettdöntött. Az erdélyi országgyûlés többsége vi-szont attól tartott, hogy még a szövetséges ke-resztény sereg megérkezése elõtt feldúlják atörökök Erdélyt, így a fejedelem tervét nemfogadták el. Báthory Zsigmond emiatt 1594nyarán lemondott a fejedelemségrõl unoka-testvére, Báthory Boldizsár javára, aki atörökpártiakat képviselte.

Közben Bocskai a háttérben a dolgok meg-fordításán kezdett dolgozni. Alig két hónap el-teltével Zsigmond meggondolta magát, ezért

Erdély egyik legválságosabb idõszakában,a 15 éves háborút megelõzõ években kezdteuralkodását Báthory Zsigmond. Országaa két szomszédos nagyhatalom halálosölelésében fuldoklott, s az egyébkénttehetséges, de gyenge jellemû fejedelemaz örökös bizonytalankodásával továbbmélyítette a krízist.

Négyszer mondott leBáthory Zsigmond (1.)

Báthory Zsigmond.Négyszer lépettErdély trónjára,négyszer mondottle róla


Bocskai felkereste a fejede-lem bizalmi embereit, s kato-nákat kérve a maga kezébevette az ügyek irányítását.Elõbb csak egy határozatotfogadtatott el a kolozsvári or-szággyûléssel a török szövet-ség felbontásáról, illetõleg acsászár mellé állásról, ám mi-után a törökpártiak továbbrais ellene voltak, Zsigmond pa-rancsára az ellenzéki fõurakata hivatalban lévõ fejedelem-mel, Báthory Boldizsárralegyütt elfogták és kivégezték,míg másokat bebörtönöztek.

1594. október 5-én Zsig-mond Mihály havasalföldi ésAron Tiranul moldvai vajdák-kal csatlakozott a Keresztény Ligához. Bocs-kai István hosszas alkudozások után kötöttemeg Prágában Zsigmond nevében az 1595.január 28-i szövetségi szerzõdést I. Rudolf csá-szárral. Ezzel a fejedelemség formálisan is el-szakította azokat a szálakat, amelyek akkormár fél évszázada fûzték vazallusként a Portá-hoz, és egyben Erdélynek a 15 éves háborúbavaló 1594. évi belépését is szentesítette.

E szerzõdés fõbb pontjai értelmében mind-két fél folytatja a háborút a török ellen, a szö-vetségbe Moldvát és Havasalföldet is bevon-ják, az Oszmán Birodalom ellen kölcsönösensegítik egymást, a császári udvar pedig elisme-ri Zsigmond fejedelmi címét és örökösödési jo-gát Erdélyre és a Részekre, valamint Habs-burg-házból való feleséget ígér neki. A szerzõ-dés értelmében a császár elismerte, hogy Er-dély független, Zsigmond és utódai birtokol-ják, továbbá hogy az erdélyiek által elfoglaltterület Erdély részévé válik, és vállalta, hogyErdély török megszállása esetén Zsigmondot asziléziai Oppeln és Ratibor hercegségekkelkárpótolja. Zsigmond birodalmi hercegi címetkapott.

Az elhálatlan frigy

A szerzõdés megpecsételéseként BáthoryZsigmond még az év augusztus 6-án feleségülvette Habsburg Károly fõherceg lányát, MáriaKrisztierna Habsburg fõhercegnõt. Az „erdélyimenyasszony”, amint akkoriban nevezték,nyáron anyja kíséretében indult az ismeretlenországba ama férfiúhoz, kinek élettársává ren-delte a politika, s kinek nevét fölvéve, egész

élete a szenvedések megható szomo-rújátéka lett.

Már az úton kezdõdtek bajai; ne-héz betegségbe esett. Megkésve vég-re megérkezett Erdélybe, s Zsigmondaugusztus 6-án oltárhoz vezette.Csakhogy a fejedelem három nappalazelõtt azt a végzetes felfedezést tet-te, hogy nem férfi, s nincs asszonyraszüksége. Az ifjú fejedelemné beletö-rõdött szánalmas s egyszersmind ne-vetséges helyzetébe, s nem mint fele-ség, hanem mint nõvér akart férjemellett maradni. Ez azonban nembírta a szegény asszony közelségételviselni. Valami démoni erõ hajtottael mellõle, s vitte a legképtelenebb el-határozásokba.

Zsigmond elsietett ifjú felesége kö-rébõl, hogy Szinán pasa ellen készülõdjék, ha-dait összehívja, s hûbérese, Mihály havaselveivajda megsegítésére vezesse.

A második lemondás

Zsigmond elismerte a magyar király felség-jogát a szerzõdésbe foglalt területekre, és azt –mintegy érezve saját férfiúi tehetetlenségét –,hogy a Báthoryak férfiágának kihalásával feje-delemsége visszaszáll a magyar koronára. Bá-thory 1595. május 20-án Mihály havasalföldivajdával, június 3-án pedig ªtefan Rãzvanmoldvai vajdával kötött szerzõdést, melybenezek elismerik Zsigmondot hûbéruruknak, azutóbbi pedig katonai segítséget ígért a törökellenében.

A törökellenes harcok eredményeként a fe-jedelemnek sikerült visszafoglalnia Lippát(aug. 18.) és Jenõt (okt. 22.), 1595. október28-án Giurgiunál pedig Mihály vajda támoga-tásával és Bocskai István fõvezérlete alatt fé-nyes gyõzelmet aratott Szinán nagyvezér ha-dai fölött. Minthogy a következõ évben az er-délyiek Miksa fõherceg seregével együtt Me-zõkeresztesnél csatát vesztettek (1596. okt.26–28.), és a továbbiakban az ígért császárisegítség is elmaradt, Báthory 1598. március23. elõtt újra lemondott a fejedelemségrõl. Azországot átadta I. Rudolfnak Oppeln és Rati-bor sziléziai hercegség, 50 000 tallér évjára-dék, valamint a császár ama ígérete fejében,hogy Rómában javasolni fogja bíborosi kine-vezését, majd elhagyta Erdélyt.

(Folytatjuk)Szilágyi Aladár összeállítása

história|


Báthory Boldizsár.Életútja a trónig,majd két hónap

múlvaa vesztõhelyre

vezetett

rem; két nagyobb olvasószoba, ahol a legújabbbel- és külföldi hír- és szaklapokat lehetett ol-vasni, a magyar és német nyelvûek mellett egyfrancia és egy román lapot is. Ezenkívül voltmég három játékszobája, valamint egy nagy, aszínkör felé nézõ teketerme, amelyben akönyvtár is helyet kapott. A Bihar MegyeiNemzeti Kaszinó 1888-ban a Fõ utca és az Úriutca sarkán levõ új székházába költözött.

A másik képeslap jobb szélén már az átala-kított barokk palota, a Park Szálloda látható,ezt a Weiszlovits Emil és Gyula testvérpár ala-kította ki. A Nagyváradi Napló 1914. június25-i száma szerint: „A Weiszlovits testvérekévek hosszú sora óta nagy energiával, a hala-dó modern idõk szellemének megértéséveltervszerûen arra törekedtek, hogy Nagyváradkereskedelmi, kulturális és társadalmi életénekközpontjává varázsolják ezt a hatalmas terüle-tû házat és udvart. Elõbb a Bethlen- ésWeiszlovits-ház földszintjét alakították át üzlet-helyiségekké, majd gyönyörûen és nagy áldo-zatok árán parkírozták a kavicsos udvart. Azemeleten garzon lakásokat és pensiót rendez-tek be… 1914 tavaszán hozzáláttak az emele-ti helyiségeknek új, modern szállodává való át-alakításához. A közfalakat szétbontva 60 ké-nyelmes, szép, modern hotelszobát rendeztekbe vízvezetékkel, villamos világítással, közpon-ti légfûtéssel és modern kényelemmel.”

A Park Szálloda 1915 márciusában nyíltmeg kora elegáns hoteljeként, fürdõszobákat,minden szobában hideg és meleg vízzel ellá-tott mosdót, központi fûtést kínált a vendé-geknek.

Az agglegény Weiszlovits Emilrõl számtalananekdota ismeretes. Az egyik szerint gálánskalandjairól széltében-hosszában meséltek avárosban, de ettõl õ még a szállodájában alegszigorúbb erénycsõsznek bizonyult. Nálacsak házaspárok szállhattak meg egyazon szo-bában. Egyszer utólag mégis tudomására ju-tott, hogy egy vidéki földbirtokos nem a fele-ségével, hanem barátnõjével szállt meg ott.Ezen nagyon felháborodott, és egy selyem nõibugyogót vásárolt a közeli nõi divatkereske-désben. Szépen becsomagoltatta, majd a kö-vetkezõ kísérõlevéllel küldte el a földbirtokosfeleségének címére: „Tisztelt Asszonyom! Amúltkorában, amikor a férjével együtt megtisz-telte szállodánkat, itt felejtett egy intim nõi fe-hérnemût, amit most elküldök Önnek. A leg-

Az emeletes Park Szálló még a barokk kor-ban épült. Egy korabeli dokumentum szerinthelyén a premontrei rendnek egy kis házavolt, mely 1785-ben a telekkel együtt „SzékiGróf Teleki Sámuel akkori királyi Commissa-rius õexcellenciája által megvételeztetvéntöbbre és nagyobbra építõdött”. A nagy és tá-gas Teleki-palota kisebb változtatásokkalugyan, de fennmaradt a XX. század másodikévtizedéig. Az egyik képeslapon is jól láthatóa boltíves kapualjú, barokk stílusú, egyemele-tes épület.

Teleki fõispán után a palotának több tulaj-donosa is volt. Máig ismert gr. Rhédey Ádám,késõbb gr. Bethlen Gergely, majd özvegyénekneve. Rhédey Ádám gróf idejében, 1833 júli-usában költözött a palota emeletére a BiharMegyei Nemzeti Kaszinó, amely nem sokkalelõtte, 1833. március 6-án alakult meg Fé-nyes Károly táblabíró indítványára. FényesKároly után a kaszinó késõbbi elnökei: Ho-dossy Miklós 1839-tõl, Toperczer Ödön1846-tól, Szlávy László 1847-tõl, BeöthyÖdön 1848–1849-ben. Ezután, 1858-igMasscheh császári rendõrigazgató elnökölt.Br. Gerliczy Félix 1858–1890 között volt el-nök, utána Tisza Kálmánt választották meg.

A kaszinónak az emeleten összesen hét he-lyisége volt: egy tanácskozási és társalgási te-

|a régi Várad

Ez év tavaszán centenáriumát ünnepelnéaz egykori Park Szálloda. De hol van mamár a hajdanán jobb napokat megéltszálló? Zárva van, rozoga épületét egyideje már védõháló borítja.

Százéves a Park Hotel

Az egykori Bethlen-palota a XIX.

század fordulóján


Körösszeg tájékán. Egyénien öltözködnek, an-gol képújságok lordjai után. Egyiptomba és In-diába járnak vadászni. Válogatják és váltogat-ják szeretõiket, de disztingválnak, puritánok,párbajkódexhez igazodó gentlemenek. Bejöt-tek õk is a megyegyûlésre, de nem dörzsölõd-nek, keverednek a mezei hadakhoz.

Hanem most kilovagolnak, át a városon, kia Bóné kúthoz. Este hatkor érnek vissza aBémer térre, mikor kinn ül az egész város ésvármegye. Hadd lássák, milyennek is kellenelenni a rátarti európai magyar úrnak. Õk, aWeiszlovitsok leckét adnak, mint annak aPallay ügyvédnek, akit a Gyula bátyám meg-leckéztetett a Bihar megyei kaszinó elõtt, az-tán párbajban keresztüllõtt, mint egy vásáricéltáblát, pontosan 5 centiméterre a szíve fö-lött, hogy hadd éljen, de tanulja meg, mit nemtûrnek a Weiszlovitsok…”

A harmadik képeslap a szálloda kertjét áb-rázolja. A sûrûn ültetett magas fák árnyéká-ban, láthatóan kényelmesen, csevegésbe me-rült a szálló egyik nõi és két férfi vendége.

Péter I. Zoltán

nagyobb tisztelettel, Weiszlovits Emil.” El lehetképzelni, hogy ezek után mit rendezhetett aföldbirtokossal a felesége. Biztosak lehetünkbenne, hogy ez után az affér után a férj mársoha többé nem tette be a lábát a Park Szálló-ba sem a feleségével, sem más hölgy társasá-gában, de talán még egymagában sem.

A két Weiszlovits testvér egyébként jellegze-tes alakja volt a korabeli Nagyváradnak, mégDutka Ákos is megemlékezett róluk a Váradrólírt könyvében. Apjuk temetkezési vállalkozóvolt, aki munkája során milliomos lett, és a fi-ai közül Gyulát és Emilt gazdasági fõiskolán ta-níttatta. De adjuk át a szót Dutka Ákosnak.

„A Szilágyi Dezsõ utcán a Weiszlovits ko-porsós, temetkezési vállalkozó telepén nyer-geltek. Két pompás angol telivért. Az egyikszurokfekete, a másik lipicai fehér. Elõíráso-san, ahogy az angol sportszertartás követeli.Nemsokára kilép a csendes, rendes úriházbólkét úrlovasnak öltözött, kisportolt, dülledtmellkasú, 30 felé járó fiatalember. Keménykö-tésûek, az egyik szõke bajuszú, a másik feke-te, koromfekete hajjal és bajusszal. A kétWeiszlovits-fiú.

Az apjuk koporsós. Végigsírta az összesváradi temetést. Püspököket, fõispánokat,urakat temetett, bécsi vagy párizsi pompával,hat lipicai lovas óriáshintókon. Minden teme-tésen sírt, és együtt kísérte a koporsót a gyá-szoló családdal. Csak egy félév után adta át aszámlát kíméletesen, tapintatosan. Senki semszámolt utána. Meg is gazdagodott. Most mármilliomos, de az érdemes temetéseken mégsír, szertartásos komolysággal. Ez is vele jár azüzlettel. A fél év után következõ számlán talánez is fel van számítva, láthatatlan írással.

A fiai közül kettõt: Gyulát és Emilt Magyar-óvárra, a gazdasági fõiskolára adott. Ki is ne-velkedtek földesúrnak, dzsentrinél dzsentribb-nek. Most úrlovasok, birtokosok, földbérlõk


A Park szálló képeaz 1920-as

években

A szálloda kertje.Ma helyén egy

valamikor nagyonnépszerû nyárikert

található

a régi Várad|

|literatúra

hálából, hogy az 1741. szeptember 11-i po-zsonyi országgyûlésen, ahol gyászruhában,karján kisfiával, a késõbbi II. Józseffel jelentmeg, „Vitam et sanguinem pro rege!” (Életün-ket és vérünket a királyért!) közfelkiáltással el-ismerték jogát a trónhoz. A köznemesi kitételsem volt hiábavaló, hisz a fõnemességgel el-lentétben nem minden kisnemesi családnakvolt anyagi lehetõsége huzamosabb külfölditanulmányút költségeit állni.

Nem tudom, mennyire helytálló az a többtörténész által is hangoztatott vélemény, hogyMária Terézia megjelenése nyílt utalás voltMagyarország védõszentjére, a Szûzanyára,de az tény, hogy ha egy fiatalember bekerült atestõrök közé, akkor a császárvárosban meg-ismerkedhetett mindazzal, ami a nagyvilágiéletet jelentette, nem utolsósorban a franciafelvilágosodás legújabb természettudományos-filozófiai alkotásaival.

Az egzakt tudományok iránt a XVI–XVII.században megnyilvánuló, lassan növekvõ ér-deklõdés a XVIII. században kilép az elszigeteltkutatómûhelyekbõl, és általánossá válik: a kör-nyezet, az élõvilág és nem utolsósorban azemberi test addig titokként kezelt jellemzõimindenkit érdekelni kezdenek. Egymást érik akülönbözõ felfedezések és azok eredményei-nek magyarázatai, divattá és egyben fegyverréválik a tudásvágy és a gondolkodás. Létrejöt-tek ugyan megmosolyogtató okoskodások is,de Bessenyei György természettudományoselmélkedései kiállják az idõ próbáját.

Meglepõ az a szerénység, ahogy tudását ke-zeli, és ahogy elkerüli a világvárosból a vidékmagányába visszakerült ember esetlegesfrusztráltságának csapdáit. A természet vilá-ga vagy a józan okosság címû írásának beve-zetõjét például a következõ gondolattal zárja:„Ha pedig én is írásommal a közboldogságtemplomának oszlopa alá egy követ letehetek,abból származott vigasztalásom a halálnakörök álmai közt is hevülésbe hozza hideg ham-vaimat.”

A holmi címû értekezésében közérthetõvéigyekszik tenni korának fizikai, kémiai, de ta-

testõrséget már odahagyó, a „bihari re-mete” státusába beleszokó Besse-nyei György alakját idézi megÁprily Lajos egy tömörségévelmindig megdöbbentõen exp-

resszív szonettben Bessenyei címmel: „Torná-con állt s a pusztaságra nézett: / keletre szálltaz elzengett vihar. / Szökött felhõit hívta már afészek, / a sziklából rakott öreg Bihar. // Nyu-gat felé, piros látóhatáron / jelenés támadt,lenge délibáb / (nagyon távolról, túl a délibá-bon / marsot fújtak a testõr-trombiták): // Egypark a vágyak tündér-városából, / gáláns ün-nep, bizalmas öblû páholy, / s egy gárdabál,meleg hullámra ringó: // esték, amikor költõvolt s király – / Künn megszólalt a mélabús ti-linkó / s lassan beballagott az esti nyáj.”

Testõr – ismert szó ma is, igaz, angolos vál-tozatban, bodyguardként. De hogy testõr-író?!

Hát ezt nem, még elképzelni sem lehet atökéletesen kigyúrt testû, majd-

nem kopaszra nyírt, izom-agyúnak is mondott férfiak-

ról, hogy írók volnának.Egy-egy sms még bele-fér a képbe, na de ír-ni?! Nem, ez csak fél-reértés lehet. Pedigegykor nem volt az:Bessenyei Györgyöttekintette csoport-juk legragyogóbbelméjének az a né-hány fiatalember,aki Bécsben élte le-gényéletét. Renge-teget olvastak, vitat-

koztak és írtak. Õkvoltak a testõrírók –

Mária Terézia testõr-ségének tagjai.Az osztrák császár és

magyar király egyáltalánnem személye körüli harcos cél-

zattal alapította a magyar köznemes-ség ifjaiból álló testõrségét, hanem mintegy


IRODALMI DIVATKERGETÕ

„Vigyázzban álló költõis gondolkozik néha”

Bessenyei Györgytestõr-író

A

lán mindenekelõtt biológiaifelfedezéseit. Érdemes össze-vetni a ma már közhelynekszámító „semmi nem vészel, csak átalakul” vagy a„nincsen anyag mozgásnélkül” megállapításokmagyarázatát A holmiMozgás címû fejezeténeknéhány gondolatával: „Va-lamennyi dolog e világonvan, akár élõnek, akár holt-nak gondoljad, egy sincsenszüntelen való mozgás ésmunka nélkül. Van a négynagy éltetõ állat közt valamelymegmagyarázhatatlan erõ, melyvagy oszlat, vagy gyûjt mindenszempillantásba. Ha már az élet egyrészrõl nem egyéb csupa mozgásnál, úgymeg kell engedned, hogy az egész természet-be holt állat nincsen. Minden dolognak meg-van élete a maga tulajdonságai szerint. (…) Élbenne olyan élõ erõ, mely belsõ részeit rágja,emészti. E dolog mozgást jelent, mert mi mó-don lehessen valamit fogyasztani munka nél-kül? Ha pedig munka találtatik ott, tehát moz-gásnak is kell lenni. (…) Elmúlhatik ugyan én-bennem a Bessenyei György élete, de nemszakadhat el azért a természettül az a meleg éstest, mely most életemet csinálja. Ha véremmeghûl, azt a meleget, mely most egésztestembe van, kibocsátja magábul, melyitt marad a földön, és más dolgot fogmelegíteni egy életre. (…) Tedd ki ham-vamat a föld színére rothadása után, kifog zöldülni, és füvet ád a juhoknak,melynek tejével, túrójával, húsávalemberek élnek. (…) Ha a természet-nek azon testét, azaz földet, vizet, tü-zet, levegõ eget mind el kellene vesz-teni kezébõl, melyek emberi testeketformáltak, tápláltak, utoljára elfogy-na, de hová mehet egy csepp víz, ki atermészetbõl? Lásd hát végre, hogy atermészet magába egy test, és egyszüntelen való mozgás, melybe magáranézve nincs halál, sem rothadás, hanemcsak keverés, oszlás és új-új forma.”

Versben is megörökíti a természethez va-ló kötõdését: A Tiszának reggeli gyönyörûsé-ge címû költeménye Petõfi majdani alföldver-seit adja „elõlegbe”: „Az álmos természet vég-tére megindul, / Élõ fiaival munkájára mozdul./ Napunknak sugara terjeszkedik rajta, / Melyholdat, csillagot a tengerbe hajtja. / Erdõ- s

hegytetõket megaranyoz tüze, / Ragyogjátékára az harmatnak vize. / Lesüllyedtaz éjjel már ólom botjával, / A nap kezdragyogni fényes világával. / Földünknekszélirül felszökött egére, / Ûzi a setétetkomor tengerére. (…) Ilyen dolgok kö-zött szemlélvén a Tiszát, / Gyakran jár-tam által örvényes folyását. / Füzeseimellett sétáltam magamba / Fövényeslapályán és gondolatomba / Szüntelenneveltem gyönyörûségemet, / Részegít-vén vele érzékenységemet. / A tavaszi

szagok orromba ütköztek, / Melyeketmagokkal hordoztak a szelek. / Ilyen az a

hely, ahol életre születtem / S e nagy ter-mészetnek férfi tagja lettem.”Megállapításaival természetesen nincs miért

vitatkoznunk, de az utókor nevében, köszö-netként annyival megtoldhatjuk, hogy a hús-vér életét kitöltõ szellemi tevékenysége ugyan-úgy tovább él a sok nemzedék után õt megidé-zõ költõutódok gondolataiban, ahogy õ írta azanyagi világ körforgása kapcsán. Szõcs Kál-mán Bessenyei Mária Terézia udvarában cí-mû költeményében például a következõket ír-ja: „Vigyázzban álló költõ is gondolkozik / né-ha. / Szép ruhában s tompa karddal, / Hogymég gondolatban se sebesítsen. // (…) Hogy

gondolattal sebesítsen. / Odalent messzifolyókon át a téli / pusztákig egészen,

hol gólyára vár februárban is / a ki-hûlt kémény, / ott / emlékeztek-e

rám? / (…) Életem és vérem má-sa úgy világít / e prémes, pásté-tomos Európára, hogy / mégotthon sem értenek meg. /Fáj.” Lászlóffy Aladár pe-dig Az utolsó testõr címûversében egy kétszázhúszéven átívelõ szerepjelmeztölt magára: „Õszi vasárnapreggel Bécsben, / arany,meleg, császártalan. / Egyfél évezred szenvedése / s amai köd is odavan. // Mint

vasaló a tiszta ingen, / sétál apiros villamos, / a fény, a por,

a mámor, minden / puhán Kék-Duna-illatos. // Valami szorítja a

torkom, / pedig ragyog a lelkemen,/ e viszontlátást régen hordom, / el

nem kopik e szerelem. // Miért, miért etiszta mában, / mért álmodom, hogy más ra-

gyog, / hogy kétszázhúsz évvel korábban / ésólomkatona vagyok…”

Molnár Judit

literatúra|


Huszadik századifelidézõje, Szõcs

Kálmán

Lászlóffy Aladár220 év utánBécsben keresteárnyát

|tanúságtétel

Már-már megfeledkeztek arról, hogy hábo-rú van, élték a falusi emberek megszokott éle-tét. Aztán éjszakánként vörös fény gyúlt az égperemén, egyre közelebbinek hatott a fegy-verropogás. Lopakodott a front. A gazda ma-gához intette a legényt: „Sándor fiam, készül-jünk fel illendõen, csináljunk egy bunkerfélerejtekhelyet!” Az udvar hátsó részén alakítot-ták ki a föld alatti menedéket, majd a tornáckövét szedték fel, oda a család értékeit rejtet-ték el. A gazdaasszony a szintén Mariska nevûlányával és Istvánnal a tanyán rejtõztek el, aportán a gazda maradt és az akkor még le-gény Vasadi Sanyi. A két pejt is elmenekítet-ték, csak egy ló maradt az istállóban. Bölcsdöntés volt ez Tari József részérõl, hisz a visz-szavonuló németek elõõrsei elõszeretettel rek-viráltak a portákról, ahogyan késõbb az oro-szok is tették.

Egyik hajnalban hozzájuk is benyitottak a„kutyabilétások”, egyenesen az istállóba men-tek. Mire a legény odaért, a német már vezet-te is kifelé a lovat. Vasadi megpróbált ellen-kezni, de miután géppisztolyt szegeztek a mel-lének, virtusa menten bölcsességre váltott. Ek-kor még bátrak voltak a „friccek”, viszonylagháborítatlanul húzódtak visszafelé. Másnapmár lövöldözés hangzott a falu utcáin, a né-met katonák menekültek a bevonuló oroszokelõl.

Harcot soha nem látott szemek is könnyenmegállapíthatták az orosz fölényt, a németekszervezetlenül még vissza-visszalõttek, kapual-jakba húzódtak, igyekeztek a kertekben meg-bújni, esélytelenül. Egy orosz katona a Tari-portára is betévedt, feje véres ronggyal voltkörbetekerve, szakadt zubbonya sáros, ko-

szos. Láthatóan fáradt volt, sebesülése nemtûnt túl súlyosnak, ahogyan körbejárta a há-zat, belesett az ablakon, németek után kuta-tott. Észrevette a verembõl leskelõdõ Sanyibácsit, intett neki, hogy jöjjön elõ. Elõjött. Akatona mutogatva érdeklõdött, hogy vannak-emég odalent. Nem mert hazudni, visszamuta-tott, hogy rajta kívül még van valaki. Az oroszmegmotozta a gazdát, elvette a lajbija zsebé-bõl elõkerült arany zsebórát, kezérõl lehúzta ajegygyûrût. Nem ellenkezett Tari József, jóltudta, hogy itt nem lehet hõsködni, egy dologa fontos: kerül, amibe kerül, de túl kell élni aháborút. Ha életben maradnak, ismét lesz ve-tés, jó termés, lesznek állatok, visszaáll a gaz-daság, ahogyan régen volt.

Az öreg nemcsak hogy készségesnek mu-tatkozva átadta a nála talált holmikat, de mégrálicitálva a ház felé intette a katonát. Szólt acselédnek, hogy hozzon kenyeret, fél oldalszalonnát a „vendégnek”. Mire visszaért azelemózsiával, már legalább tíz katona volt atisztaszobában. Bor is került az asztalra, a bú-zába rejtett hordóból megtöltött még egy de-mizsont. Jócskán megrészegedtek a fegyvere-sek, ki erre, ki arra feküdt le a házban. Ott töl-tötték az éjszakát.

Éjfél is elmúlt már. Egy kósza lövedék a be-gyûjtött szalmakazlat találta el, hirtelen magas-ra csaptak a lángok. A tanyán rejtõzködõ csa-ládtagok is látták a tüzet, megrémültek, hogyidehaza történt valami baj. Mariska nem bírtaleküzdeni aggodalmát, kiabálva jött végig azutcán: „Apu, apu, merre vannak?” Szerencsé-re a katonák már lerészegedtek ekkorára,Vasadi Sanyi szaladt a leány elé, hogy csend-re intse, és egyúttal megnyugtassa, idehazaminden rendben van. Az egyik katona dülön-gélve épp akkor lépett ki a tornácra, pisilniekellett. Észrevette a cseléddel a lányt, sztojt ki-áltva bukdácsolt feléjük. Majd tapogatni pró-bálta Marist, egyre erõszakosabban fogdosta.Derült égbõl villámcsapás, Sándor jól tarkónlegyintette. Az elvágódott. Nem is annyira azütés volt erõs, a novabor is rásegített. Mariskarögvest visszaindult a tanyára, a cseléddé sze-

SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT

Háború szültebarátság (2.)

A Nagy Háború kitörésének centenáriumiesztendejében elindított sorozatunkbana II. világháborúra emlékeznek Bihar megyeiegykori katonák vagy leszármazottaik.A 90. esztendejében járó csokalyi VASADISÁNDOR elbeszélését folytatjuk.


gõdött leventeszökevény pedig bevonszolta akonyhába az eszméletét vesztett muszkát.Reggel igencsak tapogatta tarkóját a pórul jártliliomtipró, de szerencsére semmire sem em-lékezett az éjszaka történtekbõl.

November 19-én, Erzsébet-napkor búcsútvettek a legények a családtól. Az oroszok ek-korra már továbbálltak a faluból. Mariska nénisopánkodott, hogy nem tud elemózsiát adniútravalóul, a „felszabadítók” mindenükbõl ki-fosztották a családot. Ekkor úgy gondolták,örökre búcsút vesznek Tariéktól és a falutól,Visznektõl.

A Tisza elõtt egy lakatlan faluba értek, ne-vét is kiszûrte magából az emlékezet. Az em-berek talán elbujdostak vagy elhurcolták õket,még kóbor kutya sem vakkantott rájuk, verébnem csicsergett az ágon. A kísértetfalu teljha-talmú ura, a négy csokalyi legény házról ház-ra járva kutatott élelem után. Az egyik padlá-son találtak némi lisztet, azt vízzel, sóval össze-gyúrták, s életük legízletesebb galuskáját fõz-ték meg a csirizmasszából. Teli hassal márszebbnek tûnt az élet, nekivágtak a folyónak.

A keresett hídnak már csak a nyomait leltékmeg: felrobbantották a németek. Végül komp-pal sikerült átjutniuk az innensõ oldalra. Ami-kor éppen biztonságban kezdték érezni magu-kat, orosz katonák gyûrûjébe kerültek; többed-magukkal egy pincébe terelték be õket. Havasesõ esett, kellemetlen, nyirkos idõ volt. A pin-ceajtóban strázsáló orosz megelégelte az õrkö-

dést, a közeli házba húzódott. A fiúk észrevet-ték, hogy õrizetlenül maradtak, nem sokat té-továztak, nekiindultak a vaksötétnek. UtólagVasadi Sanyi bácsi úgy saccolta, hogy Tiszafü-red közelében lehettek.

Botorkáltak, bukdácsoltak úttalan utakon,szántásokon, maradék kukoricásokon át.Csak egy cél lebegett elõttük, minél távolabb-ra jutni az oroszoktól. Meg-megálltak hallga-tózni, nem jönnek-e utánuk, de valószínû,hogy észre sem vették az eltûnésüket. Átázva,kimerülten vonszolták magukat, minden to-vábbi lépés égetõ fájdalommal járt. Egy falu-széli házban világot láttak, bekopogtak. Kétidõs nõ ült a csikóspór mellett, melegedtek.Vasadi volt a fiúk szószólója. Szállást kért éj-szakára. „Gyertek, gyermekeim, de tudnotokkell, hogy a tisztaházba két orosz tiszt kvárté-lyozta be magát.” A kimerültség veszélyes„gyilkos”, megöli az óvatosságot. A legényeknem számoltak a várható következményekkel,végre aludni akartak. Szerencséjükre a tiszteknem neszelték meg érkezésüket, s õk, mégmielõtt hajnalodott, továbbálltak.

Debrecenben ekkor már bent voltak a ro-mán katonák. A fiúk igyekezetek elkerülniõket. A front már átvonult, az emberek, mégha bizonytalanságban voltak is, de némiképpfellélegeztek. A csokalyi négyes sem bujkáltmár rejtõzködve, a házakhoz bekopogtak egykis ennivalót kunyerálni. Egy helyütt éppen ér-kezésük elõtti napon disznót vágtak; az elrej-tett kis süldõt megmenekítették az oroszokelõl. Teli tál tepertõt, egész cipót tettek eléjük.„Isten áldja meg õket” – emlékezik most Sanyibácsi, aki azt sajnálja, hogy nem jegyezte mega jószívû család nevét.

Diószeg határában jártak a legények, ami-kor meghallották a csokalyi harang szavát.Egymásra néztek, könny szökött a szemükbe– hazaértek. Áll még a falu, a szülõi ház, a csa-ládot megõrizte az Isten.

Vasadi Sanyi bácsiban sokáig élénken élt azõket segítõk arca, mozdulata, az érzés, hogy aháború borzalmai között is lehet tisztességes-nek, emberségesnek maradni. Különösen erõsnyomot hagyott benne a Tari József családjá-nál eltöltött idõ, ott szinte családtagként kezel-ték. Egyszer csak nagyot gondolt, papírt, ce-ruzát vett elõ, levelet írt Visznekre. A válasznem maradt el, az egykori leventét felkerestékcsokalyi otthonában. Jóska fiának lakodalmá-ra is eljöttek. A háború borzalmainak közepet-te is születhetnek barátságok, mert a szeretethalhatatlan.

D. Mészáros Elek


tanúságtétel|

|lektûr

Nagyot pattant a tûz, és megroskadt a pa-rázs. Szelíd tücsökszó muzsikált, és a vár felõl vi-gyázók hangját hozta a szél.

– Ammondó vónék, adjunk hálát Istennek amai napért, és tegyük el magunkat hónapra –törölte kését Sebes apó. – Vadkertnek kerülünkmég egyet hónap, aztán visszük a fiveket a vá-sárba.

Kutyaugatás hallatszott, s valahol dobbantottegy ló. Lágy férfihang énekelt epedve, majdlánykacagás gyöngyözött s halt el. Jula kibontot-ta a haját, párat fésült rajta csontfésûjével, és el-fújta a mécsest.

– Hónap kapok-e én is gyócstarisznyát, mintöregapám? Gyûjtök belé árnikát meg székfût –suttogta késõbb álmos hangon Lackó, míg any-jához vackolódott a sötétben.

– Kapsz, fiadom, ézös egyetlenöm, hogynekapnál – ölelte Jula, és aztán már nem hallat-szott más, csak békés lélegzésük és a fák zúgásaa szélben.

Szent Péter hegyén nagy volt a sürgés más-nap déltájt. Vonuló török elõhadak hírét hoztáka vigyázók. Présházakat gyújtatott fel sebtébenBalogh Máté alkapitány, s megparancsolta ahegybéliek és mindennemû váradi polgár azon-nali bevonulását a várkapuk mögé. Kisírt szemûasszonyok rakosgatták kordéra az ennivalófélét,ágybéli holmit, öltözetet keveset, mert a Jóistenigen meleg napokkal áldotta meg teremtménye-it azon a nyáron. Ki-ki cserépkorsókat töltetettmeg borral – a legjobb orvosság ostrom idején–; akadt, aki kevéske ékszerszámát dugta korsó-ba rejtve a pincébe, vagy aranydénárjait ásta aház küszöbe alá.

Lovasok keringtek idegesen a külváros utcáitjárva, és várták, hogy eltakarodjon a nép Pén-

tekhely módos házaiból. Csak Szalárdi Jánosuram, a hiteles hely jegyzõje s némely városi ta-nácsnok ismerte a helyzet komoly voltát.Boldvai Márton várkapitány a fejsebébe váratla-nul elhalálozott Rákóczi fejedelem tetemit kísér-te Ecsedre, amint illõ, a várõrség jelentékeny ré-szének kíséretében.

– Kérem a Teremtõt, ki ne derülhessen, hogyalig maréknyi hû katonámmal, vitéz deákokkal shárom pappal veszem fel a harcot a közelgõ tö-rökkel – nézett végig komor arccal a vár palánk-járól az alkapitány. – Jegyzõ uram, jelentse azembereim számát s a várható polgárokét!

– Nyolc tagból álló vezérkar s védelmi tanácssegíti nagyuram munkáját, meg a vármegye kétalispánja – sorolta Szalárdi János –, valamintnyolc kapitány ügyel a bástyákra, egyenkéntszázötven emberrel. Ezenkívül majd negyven de-ák áll szógálatodra, uram.

– Ezekbõl hány a vitéz s mennyi a tüzér azágyukhoz? Van-e orvos közöttünk? – sorolta tü-relmetlenül a várkapitány a felszálló füstöt figyel-ve Péntekhely égõ házai felõl.

– Jó uram, nincs több pár száz gyakorlott vi-téznél, s ebbõl is mindössze néhány fõ, ki tüzériteendõkben járatos. A városbéli polgárok hõsi-ességére számítva, úgy gondolom, majd kilenc-száz lélek az, ki a várat megvédeni hivatott. Or-vos nincs közöttük, uram, de két borbély márisjelentkezett szógálatodra. Mindösszesen talán ki-lencszáz lélek, ki sorsát a kezeidbe helyezi, jóuram.

– Kilencszáz fõ – suttogta a kapitány kardjamarkolatát szorítva. – Uram segíts, Jézus irgal-mazz! Fújasd meg a kürtöket! Mindenki azonnalmeneküljön a várba! A kapukat vecsernyekor le-záratom – szólt, és a látóhatárt kémlelte, ahon-nan porfelhõ szállt, sípok és düdükök hangjáthozta a szél.

Az erdõ mélyén rigó szólt, és amint a kis pa-tak páfrányos partján megpihentek, Sebes apókölescipót és hagymát rakott a tarisznyára. Fa-latoztak, majd Lackó hanyatt dõlve a felhõketnézegette.

– Ott egy sárkány, apó, az meg egy menekü-lõ lovas. Vajh hogyan lehet ennyi csudálatos dol-got a felhõkben meglátni? Ki lakik a felhõk fe-lett?

A szalamander várbukása (2.)

A felvidéki Historium Kiadó Fegyverts vitézt éneklek címmel 2014-benmeghirdetett pályázatára íródott az alábbfolytatódó történet, s a legjobbnak ítélttizennégy munkát magában foglaló,azonos címû kötetben látott napvilágota múlt év végén Dunaszerdahelyen.


Sebes a füveket válogatta, és Lackót okítgatta.– Ez gyûszûvirág, jó orvosság a fáradt szívre,

az meg taplógomba, sebre ád gyógyulást. Telvea rét meg az erdõ gyógyító fivekkel. Ott meg há-rom kis nyírfa, ládd-e, Lackó, mint három szép-séges leányzó. Eleink azt tartották, elvarázsoltleánkák ûk, s csak a bátor vitézt várják, akimegszabadéjtja ûköt a gonosz varázslástól. Al-szol-e, gyermök, vagy figyelmezel?

– Figyelmezek, apó, csak nem tudom, mi eza dübörgés. Hallga csak! – hajtotta fülét a föld-höz Lackó, és meredt szemmel figyelt.

Az erdõ széle felõl dob és síp hangját hallot-ták. Fekete füst szállt a város irányából. A ma-darak elnémultak, és ágak recsegése hallatszott.Sebes figyelt, majd némán felállt, tarisznyábakapkodta a füveket, és kézen fogta Lackót.

– Csendesen járjunk, hogy ne ijesszük meg azerdei vadakat. Innentõl egy szót se! – hajolt kö-zel a gyermekhez, aki némán bólintott, majd el-kerekedett szemmel nézett az öreg mögé.

A patak partján három tatár lovas léptetett kiaz ösvényrõl. Még megijedni sem volt idejük,suhogás hallatszott, és máris a pányva foglyaivoltak.

– Nyelvet hoztam, felséges úr! – járult abölükbasi az aga elé három fertályóra múlva. –Füves ember az öreg, a gyerek az unokája. Avártól délre fogtuk el õket, az erdõszélen. Allahvilágosítsa meg az elmédet, hogy dönthess asorsuk felõl!

– Szedj ki belõle, amit lehet, aztán öld meg –hajolt az aga a térkép fölé.

– És a gyermek, felséges úr?– Mehet a foglyok közé – intett az aga, és el-

nyomott egy ásítást.A vár körül füst gomolygott, s pár elkésett

menekülõ könyörgött hangos szóval bebocsátá-sért. Talán az északi kapunál, integetett egy vi-téz, és valamit hátrakiáltott az õrségnek.

Váradot bekerítették. Nem volt menekülés.Az Aranyos- és az Ablakos-hegy völgyébõl do-bok hangja hallatszott, a Kis-Körös és Velence

gyümölcsfáinak takarásából ágyúcsövek mered-tek elõ. Ameddig a szem ellátott, színes sátrakemelkedtek a felégetett házak üszkös romjai kö-zött. Sípok szóltak, és jajgattak a düdükök.

– Urak s vitézek, Várad szabad királyi várospolgárai! – emelte kezét esküre Szent Lászlóarany szobránál Alpestesi Balogh Máté kapi-tány. – Mikor szent kerálunk angyali bíztatássalmegalapítá városunkat, esküvel fogadá, hogyaz igazság, a kereszténység és a böcsület szik-laszilárd bástyájává építi. S lám, városunk agazdagodás és gyarapodás útjára lépett. Csi-nos házainak, jámbor, szorgos lakóinak hírét,külországoknak is dicsõségére váló tudósainakmûveltségét messzi földön is ösmerik. Megiri-gyelék a mi boldogságunkat, tiszta élötünket,atyámfiai, s esmég támadnak kelet ördöngei.Sokszor és sokakat ûztek, égettek és gyilkoltakellenségei azkinek e falak közt menedéket lel-tek, s most én sem ígérhetek mást, csak vért éskönnyeket. A fertelmes török had, lám, már avárosunkat égeti, vagyonotokat dúlja. Ne csüg-gedjünk! Fogadjuk meg szent esküvéssel, hogya várat a legjobb tudásunk szerint megótalmaz-zuk, mindennemû csalárdságot, árulást elve-tünk, és utolsó vérünkig hûek leszünk kerá-lunkhoz és hazánkhoz! Nézz le reánk, vitézkerál, emeld meg felséges jobboddal arany csa-tabárdod, és sújts le haragodban ellenségeink-re! Segíts, Szent László kerál! – dörögte, és anép éljenzett.

A lenyugvó nap fényében felragyogtak a szo-bor drágakõ szemei, csatabárdja kigyúlt, s lová-nak pompás sörénye szinte égni látszott. SzentIstván és Szent Imre herceg pompázatos szobrais életre kelt a napsugarakban, s a várnép egyemberként borult térdre.

– Légy velünk, Urunk! Könyörülj, Boldogasz-szony!

– Ámen – suttogta Jula a tömegben, és köny-nyes arcát az ég felé fordította.

(Folytatjuk)Szilágyi Perjési Katalin


lektûr|

|kultúra

– Nagyszalontán születtem, tanulmányaimata helyi Arany János Líceumban végeztem,édesapám, Hajdu Gyula volt az osztályfõnö-köm. Érettségi után Budapesten tanultam to-vább. Mivel nagyon szerettem a matematikát,és mindig reál beállítottságú voltam, progra-mozó mérnöki végzettséget szereztem. Már afõiskolai évek alatt rájöttem, hogy bár nagyonalapos matematikai képzést kaptam Szalontánolyan kiváló tanároktól, mint Kis Zoltán, Varga

István és Bagdi Oszkár, más irányba fordítomaz életemet, és a mûvészetekkel szeretnék fog-lalkozni. Elvégeztem egy mûvészettörténeti to-vábbképzõt, és 2001-ben létrehoztam azAbigail Galéria és Aukciós Házat. A képzõmû-vészet, festészet iránti rajongást családi indítta-tásból, Székelyhidy Zoltán nagyapámtól kap-tam, aki ügyvéd létére nagy rajongója volt amûvészeteknek, õ maga is festett, verseket írt.Érdekesség, hogy életemben elõször Nagysza-lontán vásároltam mûtárgyat. 1990-ben a vi-lághírû Victor Vasarely tartott kiállítást azArany Palotában, és 11 szitanyomatát tudtammegvásárolni. Családomról annyit, hogy édes-anyám, Hajdu Katalin haláláig, 1998-ig óvónõvolt Szalontán, édesapám pedig tanár azArany János Líceumban. Õ nyugdíjasként Bu-dapesten él, és sokat segít nekem a galériában.Bátyám, Zoltán, külkereskedõ. Gyulán lakik afeleségével és 11 éves kislányával. Én férjem-mel, aki diplomata, nemzetközi jogász, és öthónapos kisfiammal Budapesten élek.

– Hogyan lett önbõl galériatulajdonos?– A galériát egy hirtelen jött ötlettel hoztam

létre. Az akkori budapesti mûkereskedelmi pi-acról hiányzott egy olyan értékesítési forma,amely egyszerre magában foglalta volna a ki-állítótermet és az árverést, és amely elsõsor-ban a kortárs alkotásokra koncentrál. Nagyszerencsémre Budapest legszebb helyén, abelvárosban, a Váci utcában akkor épült felegy új központ, ennek alsó szintjére költözöttbe a galéria. Azóta 33 festményárverést, 12grafikai árverést és több mint 50 egyéni éscsoportos kiállítást tartottam. Egyik alapvetõfeladatomnak tekintem a magyar származású,külföldön élõ és ott nevessé vált, de Magyar-országon még nem ismert mûvészek bemuta-tását a hazai közönségnek. 2005-ben indítot-tam a Próféták hazatérnek címû kiállításso-rozatot. Eddig több mint 40 olyan magyarszármazású mûvész munkásságát mutattambe, akik a világ különbözõ részein (Franciaor-szág, Németország, Románia, Ausztrália stb.)magyarként alkottak/alkotnak, és szülõhazá-jukban az Abigail Galéria tette ismertté õket.Így vált „Abigail-prófétává” Joseph Kadar, Fe-hér György, Jakobovits Miklós, Nem’s Judith,

Hajdu Kata hazatértegy kiállítás erejéig

Nemrégiben különleges kiállítás nyílt ahajdúvárosi Arany Palota nagygalériájában.A város szülötte, a Budapest-díjas HAJDUKATA, az Abigail Galéria tulajdonosaérkezett haza egy színvonalasképzõmûvészeti kiállítással.A galériatulajdonossal a megnyitó utánbeszélgettünk.


Hajdu Kataés férje,

Faller Jenõa nagyszalontai

kiállításon

Orbán Dezsõ, Vajtó Ágota, Stein Anna, KilárIstván, Neuhaus Ervin, Liptay Mátyás,Sárközy Pál és sokan mások. Hasonlóképpenfontosnak tartom a magyar kortárs képzõmû-vészek nemzetközi bemutatását. A galéria kul-turális missziójának részeként kiállításokat ren-deztem számukra Szöulban, Kairóban, Moszk-

vában, Szófiában, Pekingben. Tevékenysé-gem része a méltatlanul elfeledett életmûvek,hagyatékok felkutatása és bemutatása is. Többtucat, korábban kallódó, a magyar mûvészet-történet számára fontos alkotást, mûvészt ku-tattam fel és állítottam ki. 2011-ben új kiállí-tássorozatot indítottam nemzetközi élõ klasszi-kus mûvészek alkotásainak bemutatására Ma-gyarországon. Ezzel a hazai mûkedvelõ kö-zönség újabb lehetõséget kap a nemzetközi vi-zuális kultúrába való bekapcsolódásra. A geo-metrikus absztrakció nemzetközi nagymeste-reinek mûveit összegyûjtõ Párizsi kocka címûtárlatot Budapesten és a Bozsó János Múze-ummal együttmûködve Kecskeméten mutat-tam be, valamint a moszkvai Modern Tretya-kov Képtárban. A sorozat következõ állomásaa Holland kocka volt. A társadalmi kötele-zettségvállalás részeként lehetõségeimhez ké-pest jótékonysági célú árveréseket, értékesíté-seket is tartok.

– Mivel foglalkozik szívesen a szabadide-jében?

– A kevés szabadidõmben szeretek utazni, újhelyeket, kultúrákat, embereket megismerni.Életem során sok szép élményben volt részem.Ezek többsége külföldi utazásokhoz kapcsoló-dik. Egy tavalyi élményem, hogy édesapámmalLondonban, a Royal Albert Hallban egy ferge-teges Pink Martini-koncerten vehettünk részt.Lenyûgözött a terem szépsége és egyik ked-venc zenekarom elõadása.

– Milyen érzés volt Nagyszalontán, a szü-lõvárosában kiállítani?

– Nagy öröm és megtiszteltetés volt szá-momra, hogy eleget tehettem Török Lászlópolgármester úr meghívásának, és bemutat-hattam az Életöröm és nosztalgia a 20. szá-zadi magyar festészetben címû kiállítást szü-lõvárosomban. Természetesen nagyon meg-hatódtam az Arany Palotában viszontlátva asok kedves arcot, gyerekkorom ismerõseit,barátait. Különösen örültem annak, hogy újratalálkozhattam egykori tanáraimmal, osztály-társaimmal, szüleim barátaival, kollégáival.

– Lesz-e folytatása a megkezdett munká-nak? Érkezik-e még tárlat a hajdúvárosba?

– Úgy gondolom, hogy ez a kiállítás egyhosszabb együttmûködés elsõ állomása volt. Apolgármester úrral és Darvasi Zoltán igazgatóúrral már elkezdtük tervezni a következõ kiál-lítást és az ahhoz kapcsolódó egyéb kulturálisrendezvényt. Terveim szerint legközelebb kor-társ magyar mûvészeket szeretnék bemutatnia kedves szalontai közönségnek.

Balázs Anita

kultúra|


A tárlatnyitón

A galériatulajdonosBocskai-emlékplakettetvehetett átTörök Lászlópolgármestertõl

– Mivel foglalkozik, ha éppen nem szaval?– Hírszerkesztõként dolgozom a Csaba Rádi-

ónál, hétvégente pedig a Szegedi Tudomány-egyetem Bölcsészkarán történelmet hallgatok.

– Mikor vett részt elõször az Arany JánosSzavalóversenyen?

– Az 2004-ben volt, de mai napig emlék-szem, mennyire izgultam. Bár akkor „csak” kü-löndíjat kaptam, nem keseredtem el, sõt máralig vártam a következõ megmérettetést, tud-tam, hogy ezt a versenyt nekem találták ki. Ak-koriban nagyon erõs mezõny volt, élmény volt„ringbe szállni”.

– Számított-e rá, hogy most is gyõzelmetarat, vagy meglepetésként érte?

– A mostani gyõzelmen nem lepõdtem meg.Lehet, ez kissé nagyképûen hangzik, de olyanfelkészülést és biztató szavakat kaptam, hogynem hagyhattam magam legyõzni. Hozzáte-szem, most is izgultam. Közel másfél hónaponát készültem a versenyre, mögöttem két Arany-

díjjal, szóval lejjebb nemadhattam, no meg hároma magyar igazság!

– Miért tartja fontos-nak egy ilyen versenyenvaló részvételt?

– Manapság sok fiataltartja cikinek a versmon-dást, pedig általa megta-nulható a precizitás: pon-tosan tudni kell a szöve-get, hol van a vesszõ, apont, hol vegyünk leve-gõt, mikor tartsunk hatás-szünetet, ne billegjünkelõre-hátra, ne játsszuktúl, mégis legyen mûvészi,amit átadunk, szóval eznagyon összetett dolog.

Számomra mindig is fontos volt, hogy amitmondok, azt a közönség ne csak hallja, hanemmeg is értse. Ezekre a dolgokra természetesennem magamtól jöttem rá. A középiskolában dr.Ile Erzsébet magyartanárnõ egyengette az uta-mat, otthon pedig anya „húzott” mindig elõre,õ tanítónõ. Nagyon fontos, hogy valaki biztas-son, mert az ember hajlamos ellustulni, elbi-zonytalanodni. Otthon mindig volt kivel gyako-rolni: néha anya volt a zsûri, néha a húgom, denagyszüleimet is leültettem, és kénytelenek vol-tak végighallgatni a harmincszakaszos balladá-kat.

– Sikerei elismeréseként kapott egy külön-leges fametszetet is. Mit szólt a meglepetés-hez?

– Az eredményhirdetés elõtt a szervezõk kö-szönetet mondtak azoknak, akik az elmúlt húszévben valamilyen módon bekapcsolódtak ebbea rendezvénybe. Sorolták a támogatókat, segí-tõket, majd a végén az én nevem is elhangzott:„Takó Beátának, az eddigi legeredményesebbversenyzõnek”. Nagyon büszke voltam magam-ra, számomra egy kicsit olyan volt, mint a„szalontai Oscar-gála”.

– Tervezi, hogy indul majd hasonló verse-nyeken?

– Mindent a csúcson kell abbahagyni… Kételsõ hely, három Arany-díj, megannyi különdíj,

|kultúra

Neki találták kia szavalóversenyt

A nagyszalontai Arany János MûvelõdésiEgyesület idei Arany János Szavalóversenyénújra TAKÓ BEÁTA lett a legeredményesebbinduló, és immár harmadjára érdemelte kiaz Arany János-díjat.

Beáta kishúga, Dorka is indult a versenyen

Takó Beátadíjainakgyûrûjében


azt hiszem, ennél többet már nem is kívánha-tok. De a labda fel van dobva.

– Szeretne a késõbbiekben is irodalommalfoglalkozni? Vállalná-e például, hogy felké-szít diákokat szavalóversenyre?

– Szívesen felkészítenék bárkit, úgy érzem,van már annyi tapasztalatom, hogy amit tudok,átadjam. De az az igazság, hogy erre egy kicsitszületni is kell. És legyen bármilyen rutinos isvalaki, azért mindig elkel a segítség; én ezért amagyartanárnõmhöz, anyához vagy a beszéd-tanáromhoz fordulok.

– Miért érdemes elindulni egy ilyen verse-nyen?

– Szomorúan tapasztaltam a mostani meg-mérettetésen, hogy egyre kevesebb szalontaidiák vesz részt. Az egyik nyugdíjas magyarta-nárnõ meg is kérdezte tõlem a szünetben, hogyszerintem mi az oka annak, hogy „elkopnak” agyerekek. Erre azt válaszoltam: „Az, hogy a jómagyartanárok is elkopnak.” A tanárnak nagyfelelõssége kell(ene) hogy legyen ebben: noszo-gatni a bizonytalant, rábeszélni a tehetségest,mert biztos vagyok benne, hogy sok remek sza-való van Nagyszalontán. És végül gondoljunkcsak bele: van-e szebb dolog, mint magyar ver-set szavalni?

Balázs Anita

kultúra|


Jó néhány hallgatóm – e felelõsséget átérezve– nem egyszer szögezte nekem a kérdést: Óha-jod megértem. De mit tanácsolsz? Hogyan fej-

leszthetem fogalmazókészsége-met? Miként gyarapítsam anya-nyelvi mûveltségemet?

Elsõ lépésünk pallérozottsá-gunk bizonyítása. Ezt miként ér-hetjük el? Ha értékes könyveketolvasunk, szépen szóló társakkalbeszélgetünk, szavalóversenyekhallgatóivá válunk, az internet kí-nálata s a tévé mûsorai közül azigényeseket választjuk. Következõ

ajánlatom: klasszikus íróink alkotása-it ne csak a fordulatos cselekménye-

kért, a példás jellemek megismerése ér-dekében vegyük kezünkbe, hanem azon is

töprengjünk el, hogy a szerzõk milyen nyelvi,mûvészi eszközökkel érték el a bennünket meg-ragadó érzelmi hatást. Üdvös lenne, ha egy-egy

mondatukat, kifejezésüket az e célt szolgáló füze-tünkbe jegyeznénk.

Ismereteinket tovább bõvíthetjük népköltésze-tünk hervadhatatlannak bizonyuló virágaival. Kü-lönösen a szólások (fogához veri a garast; sze-gény, mint a templom egere; fehér, mint a fal; ki-vágja a rezet) és a közmondások (jobb ma egy ve-réb, mint holnap egy túzok; ki mint veti ágyát,úgy alussza álmát; a rest kétszer fárad; nehézláncban táncot járni) teszik élvezetessé stílusun-kat.

Haszonnal jár, ha olykor emlékezetünkbeidézzük a nyelvtanárainktól hallottakat, ha bete-kintünk gyermekünk nyelvtankönyvébe, és veleegyütt küzdünk a botlások ellen. Ilyen például a-ban, -ben ragok fölcserélése és a -suk, -sük ige-végzõdés helytelen használata. Egy baráti társal-gás során ütötte meg fülem e mondat: „Gyertek,megmutassuk, miként festettük ki a gyermekszo-bát, utána megetessük Évikét.” Bevallom, az el-követett vétek erõsen felbosszantott. Barátom-nak ezt így kellett volna mondania: „Gyertek!Megmutatjuk a gyerekszoba kifestését, majdmegetetjük Évikét.” A kárhoztatott ragokat csu-pán a felszólító mondatokban használjuk!

Anyanyelvünk mûvelésével, tisztaságánakmegõrzésével jellemünket is erõsítjük. Önfegye-lemre, a kimondott szó felelõsségvállalására inte-nek. E törõdés egyéniségünk értékes vonásaitgyarapítja, állandósítja. Ha erõfeszítésünk ered-ménye csupán ennyi lenne, már az is gyõzelem!

Dánielisz Endre

Édes anyanyelvünkkel nem bánhatunkmostohán vagy a tékozló fiú módján! Többezer éves örökségünket még a csillogóaranynál is figyelmesebben, gondosabbankell õriznünk! Ezt a kincset kinek-kinekkötelessége a maga fényében fölragyogtatni,megtartani, sõt gazdagítani.

Mûvelõdjünkanyanyelvünkön!

Ciavoiné Létai Andrea élesdi tanítónõ az el-sõ évtõl kezdve a fõszervezõje a vetélkedõnek.Az idén mottóul Vekerdy Tamás szavait vá-lasztotta: „A jó olvasó az, akinek az olvasásörömöt, élvezetet okoz, aki képes átélni a hõ-sök sorsát, azonosulni tud velük, és ebben az

érzelmileg megmozgatott állapotban tágul avilágról és önmagáról való tudása.”

A szépen olvasó kisdiákok idén Bihar ésSzilágy megyébõl – Érmihályfalva, Székelyhíd,Nagyvárad, Paptamási, Bors, Mezõtelegd,Rév, Biharszentjános, Magyargoroszló, Mo-csolya, Sarmaság, Szilágysomlyó, Zilah, Szi-lágycseh iskoláiból –, illetve a magyarországiNyíradonyból és Dévaványáról érkeztek, éstermészetesen az élesdi iskolából, összesen 31harmadikos és 46 negyedikes. A jelentkezõkegy szépirodalmi szöveggel készültek a ver-senyre, majd egy ismeretlen szöveg felolvasá-sával bizonyították, értik is, amit olvasnak.

A megnyitón a felszólalók az anyanyelv ün-nepének nevezték a versenyt, és hangsúlyoz-ták: mindenki nyertes, aki kézbe vesz egykönyvet. Senki sem távozott üres kézzel, hi-szen dicsérõ oklevelek, könyvek, plüssjátékokvárták kis gazdáikat, és nem maradt el az ün-nepi ebéd és a kézmûves ajándék sem.

|gyereksarok

Mákvirág jelentkezikSzervusztok, kis barátaim! Immár megszokhattá-

tok, hogy itt vagyok. Mostani találkozásunk egykicsit rendhagyó, de szerintem tetszeni fognektek. Annyi mindent kell megmutat-nom!

Tudom, a tavaszi vakáció elõtt, az Isko-la másképpen program egy hete alatt alegtöbben közületek jobbnál jobb foglal-kozásokon vettetek részt, s néhányan úgygondolták, ezt megmutatják nekem is. Per-sze, ehhez a tanító nénik segítségére is szük-ség volt, köszönet érte. Úgyhogy itt láthatjátok, ho-gyan is töltötték a társaitok azt a pár napot.

Lassan elkezdõdik a visszaszámlálás, hiszen egyhónap múlva már itt a nagyvakáció. Várjátok? Pályá-

zatot hirdetek Álmaim vakációja címmel! Rajzoljátokle vagy írjatok fogalmazást arról, hová szeretné-

tek menni a vakációban. Engedjétek szaba-don a fantáziátokat, itt most nincs akadá-lya, hogy bárhova elmenjetek, bármit te-gyetek! A legjobb munkákért meglepetés-díjat kaptok tõlem, és még a vakációelõtt meg is mutatom õket nektek. Addig

is találkozzunk a Facebookon.A leveleket várom a már ismert postacím-

re: Biharország (Mákvirágnak), 410068Oradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12, vagy ha így köny-nyebb, a www.facebook.com/makvirag.jelentkezikcímre is küldhetitek a leveleket.

Mákvirág

Szépolvasók ÉlesdenA Constantin ªerban Elméleti Líceumkezdeményezésére, a Castrum Egyesülettelközösen, idén immár a hetedik Lugosi MihálySzépolvasó Versenyt rendezték meg ÉlesdenIII. és IV. osztályos kisdiákoknak. A fõvédnökdr. Petõ Csilla szaktanfelügyelõ volt.

Minden jó, ha jóa vége! Csoportképa negyedikesekkel

Harmadikosok díjkiosztója


Az Iskola másképpen programhoz kapcso-lódva a váradi 16-os iskola III. F-esei egy na-pot a Gyermekvárosban töltöttek. Itt minden-kinek alkalma nyílt különbözõ kézmûves fog-lalkozásokon részt venni. Tojásfestés, gipszfi-gurák öntése és festés – mind a gyerekek szó-rakoztatására szolgált. Jól is érezték magukata harmadikosok, és annak külön örültek, hogyaz ott készített dolgokat haza is vihették.

Na de másnap mekkora volt az öröm, ami-kor az egyik vezetõ életbiztosító jóvoltából há-tizsákokat kaptak ajándékba, s hozzá olyan ér-dekes filctollakat, amelyekkel a hátizsákra le-het rajzolni, és mosás után is megmarad arajz. A feladat nem is volt olyan egyszerû, hi-szen azt kellett a hátizsákra rajzolniuk, hogymajd felnõttként ki mi szeretne lenni. Volt, akirendõrt rajzolt meg autóversenyzõt, de éne-kesnõnek is készül az egyik kislány.

Bizton állíthatom, hogy a legjobban a Cruxsportegyesületnél érezték magukat Tünde ta-nító néni gyerekei. Képzeljétek, falat másztak!Az egyesület felnõtt tagjai megmutatták a ki-csiknek, hogyan kell felkapaszkodni a falra,ezután mindenki kipróbálhatta, milyen is füg-gõlegesen mászni a falra vagy éppen a meny-nyezetre.

Volt, akinek segítséggel, de a képeken ti isláthatjátok, többeknek egyedül is sikerült. Jó

móka volt, s a gyerekek a végén már nem isbánták, hogy a rossz idõ miatt nem mentek azállatkertbe. Oda máskor is kisétálhatnak.

Falmászás és színeshátizsák

gyereksarok|


A nagyváradi 16-os iskola III. F osztályosaiCalapis Tünde tanító nénivel igazánmókásan, ugyanakkor hasznosan istöltötték a vakáció elõtti pár napot.

|oktatás – kultúra

A húsvéti vakációt megelõzõ Iskola más-ként héten általában a tantermen kívül, rend-hagyó tanórákon, érdekes elõadásokkal, szó-rakoztató tevékenységekkel s a diákok javasla-tainak figyelembevételével megszervezett kü-lönleges programok szerint zajlik az oktatás. Anagyszalontai magyar iskolában volt példáulbiciklitúra, orvosi elõadás, látogatás egy cuk-rászdába és a tûzoltóságra, kézmûves foglalko-zás, egészséges életmódra nevelés, múzeum-látogatás, közös fõzés, anyák napi készülõdés,kirándulás. A költészet napja alkalmából azirodalmi versengések sem maradhattak ki asorból.

Kányádi Sándor Szavalóverseny

A neves megmérettetés megyei szakaszátimmár hatodik alkalommal rendezték meg ahajdúvárosban. A gyermekek Kányádi Sán-dor, László Noémi vagy Kovács András Fe-renc egy-egy költeményével jelentkezhettek.

A több száz indulóból kikerült legügyesebbharminc szavaló Bihar megye különbözõ tele-püléseirõl érkezett: Nagyszalonta mellettNagyváradról, Margittáról, Élesdrõl, Belényes-bõl, Árpádról, Köröstárkányból. A dr. PetõCsilla tanfelügyelõ, Mikló Ferenc esperes ésKiss Mária aligazgató alkotta zsûri értékelte aszavalatokat. A szünetben az Arany János El-méleti Líceum kreatív tanítói kézmûves foglal-kozásokat tartottak az alkotni vágyó kisdiá-koknak. A nap fénypontja természetesen adíjkiosztó ünnepség volt.

Iskolába járni jó – elmondhatják ezta nagyszalontai Arany János ElméletiLíceum tanulói, ugyanis a hajdúvárosimagyar alma mater pedagógusaia kötelezõ tanrendet idõrõl idõre változatosprogramokkal színesítik. Az Iskola máskénthetében is számos szórakoztató vetélkedõ,kirándulás, verseny gazdagítottaa mindennapokat.


A versmaraton résztvevõinek egy része

Díjátadása Kányádiszavalóversenyen

Versközelben a diákok

A Kányádi Sándor nevét viselõ megmérettetésversenyzõi

oktatás – kultúra|

Minden korosztályból a legjobbak jutottak aSzilágy megyei Varsolcon megtartott országosdöntõbe. A továbbjutók: elõkészítõsök – I.osztályosok: I. Kocsis József, Nagyszalonta(tanítója Szallós Ildikó) és Tölcsér Dávid, Mar-gitta (Almási Judit), II. Szatmári Alexandra,Nagyszalonta (Kenéz Ilona), III. Szabó Doroty-tya, Margitta (Coznici Gabriella); II–III. osztá-lyosok: I. Coroianu Dávid, Nagyvárad (RuszCsilla) és Fehér Jázmin, Margitta (Pop Móni-ka), II. Takó Dorottya Csilla, Nagyszalonta(Bereczki Magdolna), III. Krilek Tamara, Nagy-szalonta (Kornya Tünde); IV. osztályosok: I.Guba Áron Máté, Nagyvárad (Zahu Valéria) ésPapp Csenge, Élesd (Ciavoiné Létai Andrea),II. Varga Bence Dominik, Nagyszalonta (TóthÉva Juliánna), III. Adorján Johanna, Margitta(Kovács Katalin).

Vidáman verseltek a kisdiákok

Hasonlóan nagy érdeklõdés övezte azArany János Elméleti Líceumban a VidámVersek Szavalóversenyt, ezen 60 tanuló vettrészt. Külön korcsoportban az elõkészítõsök,az elsõsök és másodikosok, illetve a III–IV.osztályosok. A gyerekek egy-egy szabadon vá-

lasztott vidám verset adtak elõ; a kicsik zsûri-zését Boros Irén nyugalmazott tanító, Traier Il-dikó tanító, Lozsádi Ibolya és Bényei-CsákySzabolcs magyartanárok vállalták, a nagyob-bak produkcióját pedig Szabó Erzsébet nyu-galmazott tanító, Ilyés Judit könyvtáros ésZsirka Sándor fejlesztõ pedagógus zsûrizte.Korcsoportonként a 2-2 legügyesebb szavalójutott tovább a verseny megyei fordulójába: alegkisebbek közül Takó Dorottya és SzabóSándor, a III–IV. osztályból pedig Kornya Zsó-fia és Lengyel Bernadett.

Versmaraton

A versek iránti szeretet kiemelkedõ a nagy-szalontai magyar iskolában, így a RomániaiMagyar Könyvtárosok Egyesülete és a Hargi-ta Megyei Könyvtár felhívásának eleget téve ahajdúvárosi iskolások is örömmel kapcsolód-tak be a versmaratonba, és 4 órán át, megsza-kítás nélkül Kányádi Sándor költeményeibõlolvastak fel a tanintézet könyvtárában. Aprogram helyi felelõse, Ilyés Judit könyvtároselmondta, hogy a versmaratonon az összesharmadik és negyedik osztály képviseltettemagát, valamint az V. B és a VI. B osztályok-ból is érkeztek diákok a felolvasásra. A részt-vevõk megismerhették Kányádi Sándor költé-szetét, miközben lelkiekben is nagyszerû él-ménnyel gazdagodtak.

„Aranyos” vetélkedõ

Arany Napokat is tartottak a szalontai isko-lában. Ennek részeként rendezték meg azArany János Irodalmi Vetélkedõt a vállalkozókedvû diákok részére. Kicsik és nagyok szá-mos kreatív, játékos és szórakoztató próbábanmérték össze a tudásukat, s mindenki igyeke-zett kiváló teljesítményt nyújtani.

Az általános iskolások 6, a középiskolásokpedig 4 csapatot állítottak ki. A bemutatkozá-sok után minden csapatnak egy önálló, krea-tív produkcióban kellett megjelenítenie a meg-adott témát, vagyis Arany János kései költé-szetét. Voltak kvízkérdések, memoriterek, szárásként a rímfaragó képességüket is próbá-ra tették.

A vetélkedõkön minden résztvevõ remekülérezte magát, és természetesen helyezéstõlfüggetlenül egy versenyzõ sem távozott üreskézzel.

Balázs Anita


Megyei szakaszbajutottak továbba legjobbak

Vidám versekettanultak és adtakelõ a kisdiákok

A Criºul Sportklub fiatal úszói már több orszá-gos és nemzetközi versenyen is bizonyították te-hetségüket, a Ioan Alexandrescu Uszoda révénpedig rangos nemzetközi ifjúsági verseny házi-gazdája lett a Pece-parti Párizs. Április 25-én és26-án Nagyvárad adott otthon az idei ifjúságiBalkán-bajnokságnak. Kilenc ország (Bulgária,Moldovai Köztársaság, Montenegró, Görögor-szág, Ciprus, Törökország, Bosznia-Hercegovi-na, Szerbia és Románia) 143 úszója állt rajkõrea kétnapos megmérettetésen. A 27 fõs románcsapat (15 fiú és 12 lány) négy aranyérmet szer-zett. Váradi úszó nem állt rajthoz, mivel IoanaBuzlea, a Criºul SK versenyzõje sérülés miattnem tudott részt venni a viadalon.

Rászolgáltak a bizalomra

Az esemény szervezõje, a Román Úszó- ésModern Pentatlon Szövetség Bukarest helyettszavazott bizalmat házigazdaként Váradnak, aVárosi Sportklubnak (VSK) és a helyi önkor-mányzatnak, s e döntés jónak bizonyult. A lehe-tõséggel remekül élt mind a helyhatóság (HuszárIstván alpolgármester nemcsak sportbarát, ha-nem szülõként az úszás egyik elkötelezett támo-gatója is), mind a VSK (elnök Florin Birta), így aközeljövõen újabb rangos nemzetközi versenye-ket rendeznek majd a váradi olimpiai uszodában.

Vissza az élvonalba

„Célunk, hogy felvirágoztassuk a váradi úszó-sportot, hiszen a bihari megyeszékhely a ’80-asévekben Románia egyik legelismertebb központ-ja volt. Vízilabdában már számos nemzetközi tor-nát tartottak a Ioan Alexandrescu Uszodában,most az úszók is birtokba vehették a létesít-ményt” – értékelte a Balkán-bajnokságot HuszárIstván. Az alpolgármester arról számolt be, hogytovábbi két medencét építenek majd a jelenlegimellé, így az úszóversenyeken kívül mûugrómegmérettetésekre is sor kerülhet Váradon. Azelöljáró egyébként szülõként is elkötelezett híveaz úszásnak, leánya, Ingrid már több versenyenis bizonyította tehetségét.

Az olimpiai bajnok úszó, Camelia Potec elis-merõen nyilatkozott a váradi versenyrõl. „A vá-rakozásokat felülmúlta a bajnokság, ezért dicsé-ret illeti a szervezõket. Minden küldöttség reme-kül érezte magát, a román csapat tagjai is hoztáka kötelezõt, a tavalyinál jobb eredménnyel, négy

|sport

A vízilabda után úszásban is a hazai sportegyik meghatározó központjává válhatNagyvárad. A feltételek adottak, s bára helyi versenyzõk egyelõre még fiatalok,pár éven belül akár nemzetközi szintûeredményeket is elérhetnek majd.

Camelia Potecolimpiai bajnok isnagyra értékeltea váradi rendezéstés a verseny-körülményeket

Nemzetközi szintre lépa nagyváradi úszósport


A Balkán-bajnokság után további nemzetközi úszó-versenyek helyszíne lehet a váradi Ioan AlexandrescuUszoda

Emlékplakettet vettek át a szervezésben segítõönkormányzat és VSK képviselõi

aranyéremmel zártuk a bajnokságot. A szervezéssikerén felbuzdulva mondhatom, lesz még ha-sonló nemzetközi verseny Váradon, fõként mertsegítõkész partnerre találtunk az itteni önkor-mányzatban. Már most is kiváló körülményeketteremtett a váradi uszoda, s ez csak javulni fog aszabadtéri és az ugrómedence megépülésével” –

összegezte Potec, aki az esemény végén emlék-plakettet adott át a szervezésben segítõ önkor-mányzatnak és VSK-nak. Az elismeréseket Hu-szár István mellett Ovidiu Clonda (az uszodát mû-ködtetõ Ingatlankezelõség képviselõje), illetvePetre Gepian, a VSK egyik edzõje vette át.

Hajdu Attila

sport|

A váradiak dolgát eddig példátlan balszeren-cse-sorozat nehezítette az idény során, az alap-szakaszban nem volt olyan edzés és mérkõzés,amelyen minden játékosára számíthatott volnaCristian Achim edzõ. Elõször a román váloga-tott két alapembere, Bogdan Þibârnã és AdrianGuþoaia szenvedett komoly sérülést, majd azirányító Marcus Hatten és Daniel Popescu dõltki a sorból. Krapics, Szubotics, Pantics, Nuha-novics, Pop, Lupusavei vagy Hora sérülésenem volt olyan komoly, mint csapattársaiké, dea szakvezetõ dolgát igencsak megnehezítette,hogy sohasem tudott teljes létszámú keretteledzést tartani. Két játékos maradt, aki mindigbevethetõ volt: Radovan Markovics és DanielDillon. Azt is lehet mondani, nem volt olyanmeccs, amelyen ne kellett volna improvizálniaAchim mesternek.

A tavaszi idény vége felé úgy tûnt, már a rá-játszásba kerülés is nagy falat lesz aváradiaknak, ám végül a VSK hetedikként zár-ta az alapszakaszt, így negyeddöntõt játszha-tott. Az elsõ és a második meccsen az utolsódobás döntött, mindkét alkalommal a Steauahagyta el gyõztesen a pályát, habár az utolsó kí-sérlet a váradiaké volt. A váradi Antonio AlexeSportcsarnokban lejátszott harmadik meccsenremekül kezdett a VSK, a félidõben még elõny-ben volt, ám a hajrában nem tudta tartani a lé-pést fõvárosi ellenfelével. Remekül játszott ott a

váradi származású Titus Nicoarã, aki tavalynyáron igazolt a bukaresti gárdához. Bár aváradi közönség kifütyülte a román válogatottalapemberének számító kosárlabdázót, õt ezmég inkább arra ösztökélte, hogy csapatánaklegjobbja legyen.

A Steaua 3–0-s összesítéssel jutott tovább, azelõdöntõben pedig a Marosvásárhelyi KK leszaz ellenfele. A másik ágon a címvédõ Ploieºti-iAsesoft az Eurochallenge Kupában remeklõ ésvégül harmadik helyen záró Târgu Jiu-i Energi-ával mérkõzik meg.

„Rémálom volt számomra ez az idény. Sen-kinek sem kívánom, hogy hasonlóban legyenrésze. Fõként azért nem tudtunk jól teljesíteni,mert az edzéseken nem tudtunk teljes erõbedo-bással készülni, ráadásul amikor valamit begya-koroltunk, mindig jött egy újabb sérülés, így amérkõzéseken rögtönözni kellett” – értékelte abajnoki idényt a váradi csapat edzõje.

Az elõzõ évben bajnoki ezüstérmes váradicsapat számára visszalépés a hetedik hely, de apechsorozatot elnézve, mégsem lebecsülendõ arájátszásba kerülés s az ott elért hetedik hely.

H. A.

Vége a balszerencséskosárlabdaszezonnak


Hetedik helyen zárta a román férfikosárlabda élvonal 2014–2015-ös idényéta Nagyváradi VSK-ESK férfi kosárlabda-csapata, amely a negyeddöntõben az egyikbajnokesélyes gárdától, a BukarestiSteauától szenvedett vereséget.

Több mint 45 ezer Bihar megyei mezõgaz-da jogosult idén valamiféle európai uniós tá-mogatásra, amelyet egységes kérvényezéssellehet megszerezni – tájékoztatott az igénylé-sek beszedéséért és elbírálásáért felelõs ügy-nökség helyi vezetõje. Florian Pavel azt ta-nácsolja az érdekelteknek, hogy mielõbb ke-ressék fel a területileg illetékes polgármesterihivatalokat, és kérjék ki az agrárnyilvántartásibejegyzésük másolatát, illetve tisztázzák a föld-területek azonosítását. A parcellák hibás be-jegyzése miatt eleshet a gazda a támogatástól– figyelmeztetett a tisztségviselõ.

Románia uniós tagállamként többféle direktmezõgazdasági támogatásban is részesül2015–2020 között (például területalapú tá-mogatás, egyszerûsített támogatás a kisgaz-dálkodóknak, támogatás a biogazdáknak stb.),ezeket egyszerre kell kérvényezniük a jogosul-taknak. Azok a gazdák, akik az elmúlt évben5000 eurónál kevesebb támogatást kaptak,de legalább egyfajta mezõgazdasági tevékeny-séget végeztek, aktív gazdának számítanak, ésjogosultak a támogatásra. Az érintettek azzal

igazolhatják aktív gazdai minõségüket, hogyakár egyéni vállalkozóként, akár családi vállal-kozásként stb. felvétetik magukat az országoscégnyilvántartásba. Ha ezt nem teszik, igazol-niuk kell, hogy: a) a támogatások a nem me-zõgazdasági tevékenységbõl származó jövedel-mük legalább öt százalékát jelentették; b) me-zõgazdasági tevékenységbõl származott teljesjövedelmük legalább egyharmada.

Az 50 hektárnál nagyobb területre a támo-gatási kérelmet az ügynökség Bihar megyeiszékhelyén, az ennél kisebb birtokra a területi-leg illetékes kirendeltségen kell benyújtani. Eb-ben az évben a területek nagyságáról szólónyilatkozatot elektronikus úton kell kitölteni azügynökség azon munkatársa jelenlétében, akia kérelem átvételéért felelõs, a nyomtatvány ahttp://lpis.apia.org.ro/ oldalon található.

Azok, akik 2014-ben is kérelmeztek támo-gatást, értesítést kapnak az ügynökségtõl,hogy mikor jelenjenek meg ott, s hogy milyeniratokat vigyenek magukkal eredetiben és má-solatban is – magyarázta Florian Pavel. Azok-nak a gazdáknak, akik még nem kértek terü-letalapú támogatást, elõször az ügynökségenkell magukat nyilvántartásba vétetniük. Azigazgató arra kérte a gazdákat, hogy a meg-adott idõpontban jelenjenek meg, hogy elke-rüljék a zsúfoltságot. Ezért is vezették be aszombati ügyfélfogadást a kérvények leadásá-nak július 15-i határidejéig.

F. N. L.

|agrárvilág

Július 15-ig meghosszabbított nyitvatartással, azaz szombatonként is fogadjáka területalapú támogatások igényléséta Mezõgazdasági Kifizetési és IntervenciósÜgynökség (APIA) Bihar megyei központi ésvidéki kirendeltségein.

Újdonságok az uniósagrártámogatások körül

Az ügynökségPüspöki útiszékhelye


Florian Pavel, a Mezõgazdasági Kifizetésiés Intervenciós Ügynökség Bihar megyei vezetõje

Termõre fordított élet

Egykoriosztálytársak,barátok is jelenvoltak az irodalmiesten

Az Arany János Irodalmi Kör és az RMDSZnagyszalontai szervezetének közös rendezvé-nyére megtelt a Magyar Ház kisterme, eljöttekKenéz Ferenc egykori osztálytársai, barátai,volt tanára is megjelent, és természetesen ottvoltak szép számmal a hajdúvárosi irodalomba-rátok. A házigazdák nevében Török László pol-gármester üdvözölte a város hazalátogató fiát,majd az ünnepelt vette át a szót.

Papírra vetett ünnepi gondolatait, gyermek-kori emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. „ATenkei utcából csak ki kellett lépni a házak kö-zül, s már szaladhattunk is neki az égnek. Ittnincsenek hegyek, ormok, fenyvesek. Az alföldemberei, ha körültekintettek, csak a földet vagyaz eget figyelték. A földet, hogy kikel-e az elve-tett mag, s az eget, hogy szárnyra kap-e a kikeltgondolat. Így kellett termõre fordítani mindany-nyiunknak az életünket is. … Az élet vagy a kö-rülmények úgy hozták, hogy én ezt a terméstnem szülõföldemrõl, hanem, mondjam úgy,»szülõegemrõl« takarítottam be. S az élet vagy akörülmények azt is úgy hozták, hogy pályám-mal – azaz termésemmel – tulajdonképpenmost elõször állok szülõvárosom színe elõtt. Aszülõváros elõtt, amely akár ott élünk, akárnem, legfontosabb azonosító jegyünk.”

Kenéz Ferenc 1944. március 24-én születettNagyszalontán, iskoláit itt és Nagyváradon vé-gezte, majd Kolozsváron tanult tovább ro-mán–magyar nyelv szakon. Egyetemi éveit fél-beszakította, inkább az írásra koncentrált. Dol-gozott a bukaresti Munkásélet kolozsvári szer-kesztõjeként, élt Amszterdamban nyelvet tanu-ló ösztöndíjasként, majd 1989 márciusábancsaládjával áttelepült Magyarországra. A Ma-gyar Nemzetnél dolgozott, majd az Esti Hír-lap kulturális rovatát szerkesztette, 12 évig volta Duna Televízió munkatársa. Több versesköte-te jelent meg, 2012-ben József Attila-díjjal tün-tették ki. 71 éves, nõs, két leánygyermek apja,és 7 unoka büszke nagyapja.

Az irodalmi esten Kenéz Ferenc lépésrõl lé-pésre felidézte gazdag életútja jelentõs szaka-szait, pályája legfontosabb állomásait. Az AranyJános Elméleti Líceum tanulóinak jóvoltából ajelenlévõk ízelítõt kaphattak költészetébõl is. Azérdeklõdõk hozzászólhattak, például DánieliszEndre helytörténész, a szerzõ egykori tanára el-mondta, hogy Kenéz Ferencnek dicséret jár azáltala alkotott új versformáért és gondolatisá-gért, gazdag szókincséért.

Balázs Anita

kultúra|

Különleges esemény helyszíne volt áprilisvégén a nagyszalontai Magyar Ház. A városszülötte, a Magyarországon élõ és alkotóKENÉZ FERENC író, költõ ötvenéves íróijubileuma alkalmából látogatott haza egyíró-olvasó találkozóra.


Kenéz Ferenc felidézte a Nagyszalontához fûzõdõemlékeit

|fûben-fában

zik, a virágzó szár felsõ, 20-30 cm-es részét(Hypericin herba) gyûjtik a virágzás kezdetén.

Háromféle hatóanyagot tartalmaz, melyekegyüttesen adják gyógyhatását: illóolajat; sár-ga flavonoidfestékeket, fõleg hiperozidot, to-vábbá a hipericin nevû vörös festékanyagot.

A virágos hajtásokat a gyógyászatban epe-hólyag- és gyomorfekély kezelésére használ-ják. Elõbbi esetben a fõzetet 2 kávéskanálnyidrogból készítik 2,5 dl vízzel, 3 perces fõzés-sel, felét reggel, másik felét délután fogyaszt-ják. Gyomorfekélyes betegek a teát kortyon-ként isszák, langyosan, minél gyakrabban. Agyomorfekélyt kivédõ hatása igazolt. A teakú-ra 6 hetes szakaszokban, közöttük 6 hét szü-nettel javallott, mert a túlzott fogyasztás töb-bek között fényérzékenységet okozhat.

Néhány hetes kúra után érzékelhetõ jóté-kony hatása a levert lelkiállapotú, depressziósbetegeknél. Segíthet a nikotin-, illetve az alko-holfüggõség leküzdésében. Mivel igen erõsimmunerõsítõ hatása van, AIDS-es betegekterápiájának is része. Vírusölõ tulajdonságamiatt HIV-vírusnál, herpeszvírusnál, hepatitiszB és C vírusnál bizonyul hatásosnak. Használ-ható még epehajtóként, görcsoldóként, víz-hajtóként és nyálkaoldásra. Emésztésjavító,savcsökkentõ hatása is van.

Készíthetõ olajos kivonat is belõle, ezt gyo-mor- és patkóbélfekély esetében ajánlják be-vonószerként, és enyhe görcsoldó. Külsõlegnyugtatja, hámosítja a bõrt, segíti a sebgyó-gyulást.

Gyógynövény-ábécé

Orbáncfû

Odvas keltike

110. Odvas keltike(Corydalis cava)

A boglárkavirágúak rendjébe, a mákfélékcsaládjába tartozik. Népies elnevezése: szû-gomba, kakasvirág, kecskeláb, Lehel kürtje.Románul a növény corydalis, a gumója viszontciupercã de inimã.

Évelõ növény, gumója belül üreges, odvas.Lombhullató erdõkben nõ, tavasszal virágzik.Levelei karéjosan szeldeltek, a kétoldali rész-arányosságú (zigomorf) virágok végálló fürtvi-rágzatot képeznek, bíborpirosak, lilák vagy fe-hérek, illatosak.

A gumót (Corydalis tubef) áprilisban gyûjtik.Erõs hatású alkaloidtartalmának fõ összetevõ-je a bulbokapnin, ezt kb. 50 társalkaloid kísé-ri, fontos a koridalin nevû, berberin típusú ve-gyület. A központi idegrendszert bénítja,nyugtató hatású, gyógyszeripari készítmé-nyekben rendszerint más növényi kivonatok-kal társítják.

Régen fõként a Székelyföldön szívgyógy-szerként használták. Megszárították a gumó-ját, majd porrá törték. A port kb. egy órán átáztatták vízben vagy borban, az oldatból napiháromszor egy-egy pálinkáspohárral fogyasz-tottak.

111. Orbáncfû (Hypericumperforatum L.)

Gyakori évelõ növény szárazabb kaszáló-kon, bokros helyeken, erdõk szélén. Románneve sunãtoare. Júniustól augusztusig virág-


Citromos-narancsos bodzaszörp

Hozzávalók: 4 citrom, 4 narancs, 15-20bodzavirág, 1 evõkanál citromsó, víz a felöntés-hez; a sziruphoz: 5 dl víz, 25 dkg kristálycukorés 25 dkg barnacukor.

Elkészítés: A bodzavi-rágokat leöblítjük, és na-gyobb lábosba vagy fazék-ba tesszük. A jól megmo-sott citromot és narancsotfelszeleteljük, kicsorgó le-vét a bodzára öntjük,majd a citrom- és na-rancskarikákat is hozzá-adjuk. Annyi vízzel öntjük

fel, hogy kissé ellepje, és állni hagyjuk 24 órát,idõnként megkeverjük. Másnap leszûrjük aszörpalapot, az ízesítõket jól kipréseljük. Köz-ben megfõzzük a szirupot: a vízhez hozzáadjuka cukrot, lassan felforraljuk, majd sûrûsödésighagyjuk forrni. A barnacukortól színesebb éskaramelles ízû lesz. Langyosra hûtve összeke-verjük a szörpalappal.

Megjegyzés: A szörpöt ízesíthetjük citrom-ananász, menta-citrom stb. hozzáadásával is.Hígíthatjuk vízzel, habzóborral, pezsgõvel, teá-val stb. Hígítás nélkül ételek, sütemények, fagy-laltok ízesíthetõk vele, fagyaszthatjuk is.

Borsóleves csirkeaprólékkal

Hozzávalók: 60 dkg zsenge zöldborsó, 2-3friss sárgarépa, egy petrezselyemgyökér, egyhagyma, egy csokor petrezselyemzöld, csirke-aprólék (szárny, far-hát, zúza), egy tojás, háromkanál gríz, két kanál liszt, egy pici olaj, só, bors.

Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk, meg-dinszteljük, hozzáadjuk a felkarikázott sárgaré-pát, petrezselymet, majd a borsót, egy kicsit pá-roljuk együtt a zöldségeket. Felöntjük vízzel, be-lerakjuk a csirkedarabokat, sózzuk, borsozzuk,megfõzzük. Amikor a hús és a borsó megpu-

ínyenceknek|

hult, egy gyenge rántást rakunk bele, majd a to-jásból és a grízbõl grízgaluskát készítünk, és kis-kanállal beleszaggatjuk a levesbe.

Tavaszi csirkemell

Hozzávalók: 50 dkg csirkemellfilé, szeleteltsonka, só, bors, 1 kis pohár tejföl, 2-3 kanálliszt, 2 egész tojás, 2 gerezd fokhagyma, 1 kisszelet kenyér, 20 dkg reszelt sajt, 1 közepes sár-garépa, 3-4 szál petrezselyemzöld.

Elkészítés: A megmosott húst kisebb koc-kákra vágjuk. A sárgarépát megpároljuk, és ap-ró kockákra vágjuk. A kenyeret vízbe áztatjuk.A tejfölt, a tojást, a sót, borsot, az apróra vágott(vagy zúzott) fokhagymát és a sajt háromne-gyed részét kikeverjük. Egy õzgerincformát ki-zsírozunk és morzsával meghintünk. A sonka-szeleteket egymás mellé elhelyezzük a formábaúgy, hogy a széleik kilógjanak belõle, és majdvissza lehessen hajtani. A kenyeret kinyomkod-juk, a tejfölös keverékhez adjuk, végül hozzáad-juk a párolt sárgarépát, az apróra vágott petre-zselymet és a csirkemellet is. A masszát a for-mába öntjük, elsimítjuk, a tetejét a sonka lelógórészeivel befedjük, megkenjük 1 dl tejföl és 1tojássárgája keverékével, és meghintjük a mara-dék reszelt sajttal. 180-200 fokra elõmelegítettsütõben szép pirosra sütjük. Várunk kicsit, hogyhûljön, kifordítjuk a formából, és szeletelve, tet-szõleges körettel tálaljuk.


Kora nyári ízekA piacokon már nem ritka a borsó,a bodza, a friss zöldség. Kísérletezhetünkkedvünkre, hiszen szervezetünk igencsakkívánja már a hazai kertekben nõttalapanyagokból készült ételeket.

VÍZSZINTES: 13. … áll – elfoglalja a ve-zetõ helyet. 14. Patak, amelyben halálát lelteII. Lajos király 1526-ban. 15. Lábfej része.16. Fiatal ló. 18. Magyarországi énekesnõ.20. Zavaros tej! 21. Mi több. 22. Jó ered-mény. 24. Kerék jelzõje is lehet. 26. Rostá-ban van! 27. Afelõl. 28. A … – a Pink Floydegyüttes albuma. 29. Éneklõ szócska. 30.Szappanmárka. 31. Ford-modell. 32. Közúti

villamosvasút (ang.). 34. Elviselõ. 36. Új-ezüst. 38. Rendben van (ang.). 42. Búcsú vé-ge! 44. Magyar város a Duna bal partján. 45.Be nem ismerõ. 47. Színházi alkalmazott.49. Vés. 51. Iskolai bútor. 52. Igeképzõ. 53.… gratia – Isten kegyelmébõl (való). 55.Hegység a Dunántúli-középhegységben. 57.Az asztácium vegyjele. 58. A Földhöz legkö-zelebb levõ csillag. 59. Egyenruhás testületek-ben magasabb rang. 60. Lamartine híres ver-se. 61. Fekhely. 63. Háztetõ része. 65. Kö-zépérték. 67. A neon és az einsteinium vegy-jele. 69. A külvilág ingereinek érzékelése.71. Spanyol származású francia zeneszerzõ(1823–1892).

FÜGGÕLEGES: 1. Faipari termék. 2.Kisiskolás. 3. Európai nép. 4. Labdarúgóku-pa volt. 5. Láncszemek! 6. Egyes állatok sor-

vadásos betegsége (ASZKÓR). 7.Titkon figyelsz. 8. Idõben odajut. 9.Peru és Németország gépkocsijele.10. Klasszikus kötõszó. 11. Ver-seny kezdete. 12. Magára vesz.17. Kisbéres (rég.). 19. Szabó Ist-ván filmje (1966). 23. Vitában áll!25. Növényt nemesít. 27. Angolíró, költõ (Kingsley, 1922–1995).28. Egy harapás. 29. Kis ház. 30.Le vele! (német eredetû). 31. Vízle-lõhely. 33. Személyedrõl. 35. Na-gyon régi. 36. Hajó része. 37.Létesíté (pl. intézményt). 40. Tarló-rész! 41. Edénytartó rúd. 43. Ke-mence melletti szûk hely. 46. Bu-dapesti tér. 48. Arra a helyre. 50.Ékes. 54. Emésztõnedv. 55. Orrjelzõje. 56. Latinovits Zoltán szí-nész névbetûi. 57. Chateaubriandkisregénye (ék. f.). 58. Szerencséjevan. 59. Elgondolás. 60. Forma.62. Elõtag, a földdel való kapcso-latra utal. 64. Vissza: csapadék.66. Páratlan talaj! 68. Saját kezû-leg. 70. … meg én – Paul Géraldyverseskötete.

Barabás Zsuzsa

|üdítõ

Dsida Jenõ (1907–1938) költõ, mûfordító,hírlapíró fenti versének kezdõ soraitidézzük. „Tarka virágnak / Illata kábít, – /Édes a méz mit / Kelyhe kinál; …”Folytatása a rejtvényben a vízszintes 1.,függõleges 21. és a vízszintes 39. alatt.

Áprilisi rejtvényünk (Kisfaludy Károly) helyes megfejté-se: „Csak akarni kell, és minden sikerül, / Akarni ésbízni rendületlenül”. Könyvjutalmat nyert: Orosz Irén(Ottomány), Czirják T. Zsolt (Hegyközkovácsi).


Tavaszi ujjongás

A helyes megfejtést szerkesztõségünkbe eljuttatókközött könyvjutalmat sorsolunk ki. Beküldési határ-idõ: május 31. Postacím: Biharország, 410068 –Oradea, Piaþa 1 Decembrie nr. 12.; e-mail:[email protected].

2 3 4 5 7 8 9 10 11 12

13 14 15

16 17 18 19 20

21 22 23 24 25

26 27 28 29

30 31 32 33

35 36 37 38

39 40 41

42 43 44 45 46

47 48 49 50 51

52 53 54 55 56 57

58 59 60

61 62 63 64 65 66

67 68 69 70 71

E AD

V

I H

K

E K P

N

6

34

1

közélet|

A család kedvenc sütije címmel hívta ver-sengésre a siteri és felsõ-hegyközi háziasszo-nyokat a magyar érdekvédelmi szervezet siterinõszövetsége április harmadik szombatján. Ka-rácsony Éva, a nõszervezet elnöke szerintnem is a verseny volt a lényeg, hanem „hogyegyütt legyünk, elbeszélgessünk, véleményt cse-réljünk, egyszóval hogy jól érezzük magunkat, sbevezessük a gyerekeket is a sütés fortélyaiba”.A legkisebbek ugyanis mézeskalácsot színezhet-tek az egész családot megmozgató rendezvényhelyszínén, a helyi kultúrházban.

A hagyományápolás ilyen formájának fon-tosságát emelte ki köszöntõbeszédében Vitá-lyos Barna, Hegyközcsatár község polgármes-tere is, és gratulált a kezdeményezéshez. Azsûrielnöki tisztséget elvállaló Cseke Attila par-lamenti képviselõ engedélyt is kért az ötletgaz-dáktól, hogy a megmérettetést népszerûsítsemás bihari, illetve megyén kívüli településeken.

Tizenöt házi süteményt kóstolt végig az ötta-gú zsûri, melyben helyet foglalt még Oros Eri-ka siteri iskolaigazgató, Gavrucza NagyEmese helyi református lelkipásztor, TóthGyula alpolgármester és Sütõ Tibor, azRMDSZ Bihar megyei szervezetének reprezen-tánsa. Értékelték a formát, az ízt, a krém s atészta állagát is. A mustrára benevezett tésztákolyan finomak voltak, hogy mind nyertek, hi-szen volt itt legdiósabb, legmeggyesebb, legha-

Hegyközisüteménymustra

gyományosabb, leggyümölcsösebb, legkréme-sebb stb. A háziasszonyok büszkék voltak alko-tásaikra, s azok pillanatok alatt elfogytak.

Az érdeklõdõ egybegyûlteknek elõbb a tehet-séges fiatal hegyközcsatári Mészáros Eszterénekelt népdalokat, majd a Horváth Sándor,Koppányi Zsolt, Demian Zsolt, Kocsis Le-vente, Szabó Péter és Demeter Tibor al-kotta margittai Tiszta Kabaré Társulat szórakoz-tatta a nagyérdemût. Utána reggelig mulattak aSláger Boys zenéjére. Az együttes vezetõje,Mészáros Zoltán az egész báli bevételt, a ren-dezvény szervezõi pedig a sütemények eladásá-ból befolyt összeget felajánlották a Siteri Refor-mátus Egyházközségnek. Gavrucza Nagy Eme-se lelkipásztor tudatta, hogy a templomzsindelytetõjének felújítására fordítják a pénzt.

Tóth Zsigmond


Az RMDSZ Siteri Nõszervezete másodjáraszervezte meg a Hegyköz háziasszonyainaksüteményfesztiválját. Mind a tizenöt indulóés a közönség is nyert; a bevételttemplomfelújításra költik.

Értékel a zsûria polgármesterfigyelõtekintetétõlkövetve

Gavrucza Nagy Emese lelkipásztor (állva) meghatottanmondott köszönetet az adományért

A gyerekek mézeskaláccsal cukrászkodtak

Berettyóújfalu a trianoni döntés után a határ menti településekkel ellentétben dinamikus fejlõdés útjára lépett. Jelentõsépítkezések zajlottak a két világháború között csonka Bihar vármegye székhelyén. A képen látható Leventeházat CsanakJózsef tervei alapján emelték. Horthy Miklós is jelen volt a különlegesen szép középület 1927-es felavatásán. Mindig is aközmûvelõdés céljait szolgálta az épület, ma mûvelõdési központ, és Nadányi Zoltán költõ, levéltáros nevét viseli

Valaha így nézett ki a révi Zichy-barlang melletti turistaszálló, amelyet egy évszázada, amikor még az Erdélyi Kárpát Egye-sület tulajdonában volt, Lujza-laknak hívtak. Ma már rá sem lehet ismerni… A múlt század negyvenes éveinek legelejénegyébként az érdeklõdõket a barlangban diákként Dánielisz Endre vezette

Documents

Összegyûjtik az olajat - Biharország kicsi.pdf · 2018-02-27 · Akárcsak a vízben, az olaj a talajban is réteget képez, elzárva az oxigéntõl és minden táp-anyagtól a