STÍLUSALAKZATOK, SZÓKÉPEK

ALAKZAT (FIGURA): nyelvi egységek – hangok, szavak, szószerkezetek, mondatok – jellegzetes és feltűnő kapcsolódási módjai. Köznyelvi, retorikai és szépirodalmi konvenciók alapján bizonyos altípusokba soroljuk ezeket a kapcsolódási módokat.

SZÓKÉP (TRÓPUS): olyan alakzat, amely nem a nyelvi egységek alakja, elrendezése, hanem jelentése változik. A szóképekben a nyelvi elemek (szavak, szószerkezetek) a köznyelvitől eltérő jelentésben szerepelnek.

A klasszikus stilisztika szerint négy nyelvi szintet érinthet az alakzat: 1. hangalakzat 2. szóalakzat 3. mondatalakzat 4. gondolatalakzat.

Négyféle módon képződhet alakzat (szókép):1. hozzáadás révén (adjekció) 2. elvonás révén (detrakció) 3. felcserélés révén (transzmutáció) 4. helyettesítés révén (inmutáció).

Pl.: a felsorolás alakzata hozzáadás révén keletkezik (több nyelvi elem szerepel egy szövegben, mint amennyit a köznyelv használna) és a mondatok szerkezetét érinti. Vagyis adjekciós mondatalakzatról van szó.

ALAKZATOK

alliteráció „K betűkkel szól keményen / címe: Költőnk és Kora” (József Attila)

anafora„nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallatószobákban” (Illyés Gyula)

felkiáltás„Ó, idők! Ó, erkölcsök!” (Cicero)

felsorolás – halmozás„iszonyú átkot / kiáltva a királyra és udvarára / s az asszonyokra és a palotára / s a színészekre és a mímesekre / s az árusokra és a mívesekre” (Babits Mihály)

fokozás „óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom” (Szilágyi Domokos)

ismétlés„hogy béke, béke! / béke, béke már!” (Babits Mihály)

jelzőcsere„egy kirakatban lila dalra kelt / egy nyakkendő” (Tóth Árpád)

kettős tagadás„nem-szőke fejére / s nem-szőke fejének / göndör hajára” (Petőfi Sándor)

költői kérdés„A csillagok hullása nem csaló? / Távol hegy, erdő kék szine való?” (Arany János)

kötőszó halmozása (poliszindeton)„Most tél van és csend és hó és halál” (Vörösmarty Mihály)

kötőszó hiánya (aszindeton)„Szeretni tehozzád szegődtem, / te sírkövet faragsz belőlem.” (Nagy László)

1

megszólítás„Mit nekem te zordon Kárpátoknak / fenyvesekkel vadregényes tája!” (Petőfi Sándor)

oximoron„Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, / virrasztó álom, sorvasztó öröm” (William Shakespeare)

paradoxon„Szép távolságoddal ittvagy” (Weöres Sándor)

párhuzamos szerkezet (paralellizmus)„Pusztába ment, de a / sziklák is kitagadták, / tengerre szállt, de a / hullámok partra dobták” (Pilinszky János)

szórendcsere (inverzió)„Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / órám tisztességes csak légyen utolsó” (Zrínyi Miklós)

tőismétlés (figura etimologica)„Világ világa, / virágnak virága!” (Ómagyar Mária-siralom)

SZÓKÉPEK

1. METAFORA ÉS A METAFORÁBÓL SZÁRMAZTATOTT STILISZTIKAI ESZKÖZÖK

METAFORA, NÉVÁTVITEL: Olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő hasonlóság alapján kapcsol össze. A köznyelvben is igen gyakori (pl. a düh érzelmi fogalmai és a forrásban lévő folyadék fizikai fogalmai közötti metaforikus kapcsolatok: forrt a dühtől; majd szétrobban mérgében; teljesen begőzölt; kieresztette dühét; plafonon volt mérgében…)

„Ütni készül ökle csontos buzogánya” (Arany János)

SZINESZTÉZIA: Különféle érzéki területekről származó fogalmak együttes használata.„fehérlő illatokkal alkonyul” (Radnóti Miklós)

MEGSZEMÉLYESÍTÉS: elvont dolgok élőként való megjelenítése, élő személy vagy élőlény tulajdonságaival való felruházása.

„jajong ládák léce” (József Attila)

Metaforából szokták származtatni, de attól független stíluseszköz a HASONLAT.„Sétáltam, mint felhő, melyet / szél hajt céltalan, könnyedén” (William Wordsworth)

ALLEGÓRIA ÉS SZIMBÓLUM: – mind az allegória, mind a szimbólum voltaképpen metaforák láncolata, hosszabb és kifejtettebb (akár egész műveken végigvonuló) metaforasor, amelyben egy elvont gondolat konkrétabb képek segítségével jelenik meg – allegória: intellektuális jellegű, konkrét kulturális tudásokon alapul, minden egyes képi elem valamely gondolati elemnek megfeleltethető; barokkra és klasszicizmusra jellemző – szimbólum: inkább megérzésen alapul, mint tudáson; titokzatosabb, elmosódott jellegű; fogalmilag nem fogható meg teljesen; nem egyértelműek a képi megfeleltetések; több értelmezést tesz lehetővé; romantikától kezdve jellemző

Blake: A Tigris (allegória); Hölderlin: Az élet felén (szimbólum) – a két vers allegorikus illetve szimbolikus értelmezése feladat!

2. METONÍMIA ÉS A METONÍMIÁBÓL SZÁRMAZTATOTT STILISZTIKAI ESZKÖZÖK

METONÍMIA: Olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő időbeli, térbeli, anyagbeli vagy ok-okozati érintkezés alapján kapcsol össze.

„a sarkon reszket egy zörgő kabát” (József Attila)

2

SZINDEKDOKHÉ: rész/egész viszonyon alapuló szókép, ahol egy rész megnevezése áll az egész helyett.

„Az nem lehet, hogy annyi szív / hiába onta vért” (Vörösmarty Mihály)

Problematikus dolog az IRÓNIA stíluseszköze, amit az alakzatok közé szoktak sorolni.„Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorult fércmű. Még vagy hatszor elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban felfogjam.” (Petőfi Sándor)

3