Szerkesztette

SELMECZI KOVÁCS ATTILA

A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

nka Nemzeti Kulturális Alap

y

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

ISBN 963 7208 93 3

A címlapon: Párnahaj szálánvarrott hímzésének részlete, Bakonyszombathely.

Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

A hátsó borítón: X V I I I . századi úrasztali kendő fémfonatos hímzésű

sarokdíszítő motívuma, Tata. Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápa

A borító Koncz Pál munkája

Az előlapon a leányfalui református templom festett üvegablaka. Gaál János terve, 2000.

Felelős kiadó: V. dr. Fodor Zsuzsa megyei múzeumigazgató Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság

Készült a Faa Produkt Nyomdában, Veszprém Felelős vezető: Faa Zoltán

LÉLEK és ÉLET

ÜNNEPI KÖTET S. LACKÓ VITS EMŐKE

TISZTELETÉRE

VESZPRÉM 2006

SZACSVAY ÉVA

„...Isten ditsősegere adta...." Református egyházművészet - népművészet

A templomban őrzött tárgyak és a parasztság használatából ismert ünnepi tárgyak kö­zötti kapcsolat jól ismert, az erdélyi festett templombelső berendezések és a falusiak festett bútorkészletei között az összefüggésre, mind a művészettörténeti (Tombor Ilona, Marosi Ernő), mind a népművészeti (Fél - Hofer, Hofer - Makkay, K. Csilléry) szakirodalomban olvashattunk. A népi építészeti felmérések első tanulsága volt az asztalosmühelyek és asz­talosfestő mesterek működésének feltárása és kapcsolatba hozása a paraszti festett búto­rokkal. Noha sokszor meglehetősen bonyolultnak látszott a közvetlen összefüggések írott forrásokkal való alátámasztása, stíluskritikai alapon már korán megtörtént a dunántúli , kalotaszegi, erdélyi szász bútorok templomi berendezéshez való kapcsolása. A vita a két művészet között („magas" és „mély" közötti, köztes helyzetben) a művészettörténet döntése alapján a X I X . század utolsó negyedétől a festett templomi berendezéseket a népművészet körébe utalta. Kivételesnek mondhatjuk Kelemen Lajos álláspontját, aki a korai gótikus és reneszánsz példák alapján egy középkori mesterség, a képírók eltűnésének, a festőasztalo­sokkal történő felváltásának következményeként írja le a templomok belső festéseiben be­következő (stílus, majd kvalitásbeli) változást. Általában a bútorkészítésre specializálódott céhek festették a templomi berendezéseket is, mint a „bútorokat", de kivételesen főképpen Erdélyben néhány mester, mint egy, a magasabb szintű tevékenység fenntartása érdekében csak a templomokban festett. A stílusukban készült bútoroknál nincs bizonyosság a festő azonosságáról (tudjuk, hogy a kézjel másolása az utánzók számára nem okozott nehézséget, sőt jellegüknél fogva stílusjegynek is lehetett értelmezni; a követők például „Umling stílus­ban" dolgoztak). Mindenesetre szoros, sokszor iratanyaggal bizonyítható kapcsolat van a népművészet körébe sorolt és a református egyházművészet keretében fellelhető templomi festett berendezések között. Ez utóbbiak valószínűleg megelőzték a festett népi bútorok el­terjedését, hiszen nem maradtak fenn koraújkori parasztbútorok (ha egyáltalán voltak hasz­nálatban „céhes szintű" bútorok, bár a korai inventáriumok alapján valamiféle bútorozottság feltételezhető), miközben a X V I . század elejéről fennmaradt ádámosi templom mennyezete egyértelműen a legkorábbi asztalosfestő munka. A lesüllyedő jobbágyság, parasztság temp­lomaiban valósította meg a berendezés, a bútor stílusdivatjait.

Nincs azonban a kérdés a többi tárgytípusra kiterjesztve, illetve nem vizsgáltuk még meg azokat a lehetséges utakat, amelyek a reformáció dekoratív művészete és a kibonta­kozó népművészet, mint dekoratív művészet között megtalálható a különböző, lehetséges műfajokban, így a textíliák, ötvös-munkák, ón és cserép, majolika tárgyak anyagában. A vizsgálatot a textíliák körében Kalotaszegen érdemes elvégezni, ahonnan a leggazdagabb korai irodalmi forrásaink vannak a paraszthímzések kialakulásáról, ahol egy népművészeti tájban túlsúlyra került a textilművészet, és amelynek viszonylag gazdag szakmai, elméleti irodalma is kibontakozott.

A kalotaszegi népművészet forrásainál Gyarmathy Zsigáné, a gyerőmonostori refor­mátus lelkész leánya áll, aki hímzésismereteit nagynénjétől, a gyerőmonostori tanító fele­ségétől, Nyilas Miksáné született Aumüller Jozefától (1827-1887) szerezte, aki az iskolában

hímzést tanított. A vizitációs iratokban 1851-ből származik az első adat, de feltehetően hos­szú időn keresztül tanított hímzést a leánygyermekeknek, így unokahúgának is.' Ez a késő reformkor idejére esett, az irodalmi népiesség kibontakozásának idejére, amelynek azért is van jelentősége, mert Hory Farkas költőként, leánya az első női írók között szerepelt, vált

ismertté. 2

A gyerőmonostori templomi tárgyak

A gyerőmonostori templomnál hat textíliát őriznek a X V I I I . századból: 1.) Törökös kendő, gyolcs, piros pamut, skófiumhímzéssel, tulipános, gránátalmás. Mérete 70 x 73 cm, régi ltsz.: 51/4. - 2.) Törökös kendő, gyolcs, zöld pamut, skófium, hímzett, gránátalmás. Mérete 78 x 78 cm, régi ltsz.: 51/3. - 3.) Török kendő, aranyhímzéses, paprikamintás. Mérete 87 x 81 cm, régi ltsz.: 51/1. - 4.) Úrihímzés, gyolcs, selyemmel, tűfestéses, applikált, arany rojttal, feliratos kendő: „M:Gy:M: KÁLOS ISTVÁNTÜRI KLÁRA CSINÁLTATTAK: 1790 IK ESZTENDŐBEN SZENT JAKAB HAVÁBAN" Mérete 98 x 98 cm, régi ltsz.: 51/5. - 5.) Török­kendő, gyolcs, piros, arany hímzéses, gránátalmás. Mérete 83 x 83 cm, régi ltsz.: 52/4. - 6.) Törökkendő, piros pamut, skófium, gránátalmás. Mérete 74 x 74 cm, régi ltsz.: 51/2.

A textíliák között egyetlen van, amelynek feliratozása és jellege meghatározza az ado­mányozást, a többit valószínűleg szintén nemes ajándékozók adták templomi használatra otthoni, profán használatból, vagy kimondottan a templom számra varratták. A munkák jellegéből nem tudjuk kikövetkeztetni a készítés körülményeit, műhelyből, kereskedőtől, hagyatékból származnak-e, de ajándékozásuk célja funkcionális, a liturgiái előírások sze­rinti , az úrvacsora és keresztség edényeinek letakarására, illetve az úrasztalra, vagy az úrasztal takaróra (szőnyeg) való kendők lehettek. 1790-ben azonban feliratban megörökí­tette nevét és az adományozás idejét Kálos István és Türi Klára, kiemelve kegyes életüket a közösségéből, megnevezve és megemlékezésre alkalmassá téve. Ez a kendő valószínűleg az úrasztalára készült. A szent asztalon (oltár) tehát megjelenik minden liturgiái alkalomkor és akár más ünnepi alkalmakkor is a nemes adományozók neve, a „dicsőség", amelyet kegyes adományuk alapján elnyertek, amivel kiemelkedtek társaik sorából. A feliratból megtud­juk, hogy nem Türi Klára varrta, megrendelték és megvarratták arra alkalmas személlyel, és megfizették a munka árát. Pénzzel történt tehát az adományozás, pénzről mondott le a házaspár temploma javára. Ha tudjuk, hogy a feliratozás már a X V I I . , sőt a X V I . századtól szokásos, meglehetősen későn, a X V I I I . század végén „jön divatba" a kalotaszegi nemes falu közösségében az egyéni ajándékozás „offeráló" gesztusa, az áldozat, a felajánlás és a hálaadás személyi, individuális kegyesség formájában.

Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, illetve nagynénje Nyilas Miksáné Aumüller Jozefa nem a gyerőmonostori templomi textíliák anyagából merítette a hímzéstechnika és minta­kincs anyagot, amelyről az 1869-es vizitációs jegyzőkönyv részletesen beszámolt: „.. a t a n í -tóné a leányokat női munkára, tanítja a népnek szükséges csinos munkáknak, u.m. reczék-nek, csipkéknek, foglalóknak" kötéseknek, párnacsuppoknak, főkötőknek csinos példányait mutatták be a leánygyermekek." 3

1 Sebestyén 1998. 45. 2 Gyarmathy Zsigáné írói munkásságát Hála József állította össze a legteljesebben: Hála 1998. 3 Sebestyén 1998. 45.

A textíliáknál a feliratozások többet őriznek meg az adományozás szokásának válto­zásairól, mint a templomoknak ajándékozott ötvösmunkák feliratai. Az adományozás k i ­alakulásának sora a templommal, mint építménnyel kezdődik, 4 annak felújításával, belső kifestésével folytatódik. A nemes adományozók, patrónusok elsősorban az ezüst kelyhek, kannák, kenyérosztó tálakat adományozták, ezeket ugyanis, mint a szakrális cselekvések­nek nélkülözhetetlen eszközeit kellett először előteremteni a templomok használatbavétele után. Ha nincs patrónus, nemes adományozó, a gyülekezetek összeadják az edények költsé­geit. Gyerőmonostoron az adományozókról, többnyire a X V I I I . században inkább a klenó-diumok tudósítanak. Felirataik sokkal kifejezőbbek a tárgyak tágabb konnotációit illetően is. A fémtárgyak többsége a nemesi adományozás eredménye. Hogy Gyerőmonostornak a X V I I I . században jelentős kisnemesi lakossága volt, a templomi tárgyi világ is megerősíti. 5

Négy ötvösmunka szolgál a templomban: 1.) Aranyozott ezüst barokk kehely, mester­jeggyel, feliratos: „A.M.GYERŐ MONOSTORI REFORMATA ECCLESIA ÚRASZTALÁRA VALÓ POHÁR TSINÁLTATOTT ANNO 1765". Magassága 20 cm, átmérője 9 cm, régi ltsz.: 29. - 2.) Aranyozott ezüst kanna, fedeles, feliratos: „EZEN KANÁT TSINÁLTOTTA A MAGA KÖLTSÉGÉVEL TKTS SOMBORI DRUSIANNA ÚR ASSZONY A M: GY: MONOSTORI REF:S: ECCLANAK 1797 DIK ESZTENDŐBEN". Magassága 25 cm, átmérője 10 cm, régi ltsz.: 33. -3.) Fedeles ezüst kehely, domborított, csiszolt, vésett, szecessziós ízü, feliratos: „ÉDESANY­JA HORY FARKASNÉ AUMÜLLER RÓZA (SZ.1823 JULIUS 16. MH. 1869.MÁJ.1.) ÁLDOTT EMLÉKÉRE A M:GY. MONOSTORI EV.REF. NŐK HASZNÁLATÁRA ADTA HORY BÉLA KO­LOZSVÁRMEGYE ÁRVASZÉKI ELNÖKE ÉS EGYHÁZM. ALGONDNOK 1891. OKT.l". Ma­gassága 29 cm, átmérője 12 cm, ltsz.: 28. - 4.) Ezüst kehely, szecessziós díszítéssel, felira­tos: „GYÓGYULJATOK!" KEDVES SZÜLŐFALVAM BETEGEINEK NYÚJTOM E POHARAT. GYARMATHY ZSIGÁNÉ, HORY ETELKA 1902." Magassága 17 cm, átmérője 8,5 cm.

Úgy tűnik, hogy a három, Kalotaszeg-Felszeg peremén háromszögben elhelyezkedő te­lepülés, egyben a Gyeröfi nemzetséggel kapcsolatban a X V - X V I . századtól jelentős jogok­kal és társadalmi súllyal rendelkezett (Bánffyhunyad mezőváros, Monostor, a nemzetség egyházi központja, valamint Vásárhely ebben az időben kiemelkedő vásárok helye), egymás közelében, házasodási és más kapcsolatok szorosabb hálójában, nemesi és jobbágy, illetve mezővárosi parasztlakossággal, ennek megfeleltethető korai, a tárgyak nyelvén „elbeszélt" református egyháztörténetük is.6 E három helység közül a gyerővásárhelyi gyülekezet őrzi a legkorábbi főnemesi adományozással a legjellegzetesebb templomi tárgyegyüttest, Bánf­fyhunyad anyaga szerényebb, gyülekezete ugyan nagyobb, de mezővárosi jellege látható a templomi tárgyak anyagában is. Korai polgárosodásának nyomait is mutatja e leltár, amely­ben Gyarmathy Zsigánénak stílusformáló és az életmód szempontjából is mintaadó szerepe lehetett.7 Főleg mennyiségében tér el a monostori tárgyak anyagától, jellege szintén kevés

4 Az egyik legkorábbi lehet egy latin nyelvű építési tábla a kolozsvári Szt. Mihály plébánia lépcsőfordu­lójában 1450-ből: „Ezt az épületet építette Szent Mihály főangyal tiszteletére / Tisztelendő Slevnig Ger­gely, a törvénytudomány és a szabad / művészetek koszorúsa, ez időben a város plébánosa, különösen előrelátó Veres Tamás és Slevnig György városi bíró / urak, az ő nagyatyja és szülői, és más jóemberek javaiból, / akiknek jutalma el van téve az egekben..". Jakab Albert 2003. 140.

5 Balogh-Fülemile 2004. 143-164. 6 Balogh - Fülemile 2004. 11. sz. térkép, 159-163. 7 Hunyadon a vagdalásos hímzést kedvelték inkább, amely a régi récék hatását kelti és egy polgárosodott

kisnemesi életmódot azonosít a XIX. század nyolcvanas éveiben. A ma hímző hunyadiak is szíveseb­ben varrják a vagdalásost, mint az írásost. Tudatosan igyekeznek megőrizni hímzéskultúrájuknak ezt a vonását, amelynek kialakításában Gyarmathy Zsigánénak volt jelentős szerepe, de például a két háború

nemesi, főnemesi adományozót mutat. Az ismertté vált nevek közül a Bánfi, Gyulay Matias nemesi; Németi, Mátyás, Ilona, Kelemen, Csőregi, Búzás, Csorna, Böndi kisnemesi, elöljá­rói, presbiteri, kiemelkedő gazda családok.

A bánffyhunyadi templomi tárgyak

A bánffyhunyadi anyagban a textíliák tűnnek k i , mint ahol a hímzés és textilhaszná­lat jelentősebb lehetett a korai X V I I - X V I I I . században is. A legkorábbi textília 1681-ben készült, kék selyem és arany hímzéssel, valószínűleg hímző műhelyben, nagy gyakorlatra valló finom hímzés, a mintaválasztás is sajátos, párhuzama talán felvidékről ismert, gotizá-ló mintasorból szerkesztett reneszánsz terítő, felirata igazolja, hogy megrendelésre, templo­

mi célra készült. Felirata: ANNO 1681, EN CSOMA GYÖRGY CSI­NÁLTATTAM EZT AZ ABRASZT I . STEN TISZTESSÉGÉRE - ez a szélen körbefutó felirat, középen pedig a következő szöveg olvas­ható: JÉZUS EDES EMLÉKÉRE / TE SZERELMED KIT MEG / ELE­GIT AZ K I A / IOIZET BOLDOG AZ KIT / MEGRÉSZEGÍT EDES BORA / VAL VIDÁMÍT. Mérete 166 x 160 cm, régi ltsz.: 64. Az abrosz szerkezete meghatározott, az ige az asztal közepére került, a donátor megörökítése az abrosz szélére. Eredeti leltári száma 64, az 1910-es összeírás idejéből. A

minta szerkezete szegő (szél) minta, az abrosz szélét dekorálja, középen kör alakú mezőben olvasható az ige szövege. A tárgy megnevezése is az adományozó szövegben található: „ab-rasz" névalakban (1. kép).

A X V I I I . századi legkorábbi abrosz, azaz kendő 1743-ból datált, törökös kendő, de széle csipkével szegélyezett. Felirata középen körben: „AZ BANFI HUNYADI REFORMATA EK-LESABAN ISTEN ASZTALAHOZ CSINALTATA BÖNDI ADRÁS ANNO 1743 DIE 20 JULIUS ÉS JUHASZ ILONA". Mérete 89 x 80 cm, régi leltári száma: 65.

1761-ben varratták a másik törökös kendőt a középen körben elhelyezett felirat szerint: „A B.HUNYADI SZENT EKKLESIANAK KÉSZÍTETTE B.HUNYADI NAGY FERENCZ 1761. ESZTENDŐBEN ST. IVAN HAV: 5. NAP". Mérete 83 x 93 cm, régi ltsz.: 72.

A X V I I I . századból a datált kendők közül egy korai abrosz díszítése fehér finom lenvá­szonra nyersselyem fonallal hímzett, törökös mintaelemekből szerkesztett virágág, a hímzé­sek a sarkokba rendezve, csipkével szegett, török kendőhatású darab, felirata: „1764 ISTEN /

között Kónya Gyuláné, református lelkész felesége, aki a hímzés támogatását, piacra juttatását Gyar­mathy Zsigáné halála (1910) után folytatta, az 1920-30-as években szintén inkább a vagdalásos hímzést varratta, mint a városi vevőknek jobban eladható árut. Ez egybeesik Fülemile-Balogh felismerésével: Bánffyhunyad polgárosodása, városiasodása messze meghaladta az erről kialakult korábbi képet. Vö. Balogh - Fülemile 2004. 108-112.

1. kép. Úrasztal terítő, 1681. Csorna György ajándéka. Küllős Imre felvétele

DITSÖSÉGÉRE / ADTA SZABÓ SÁMUEL / FELESÉGÉVEL SZABÓ ZSÓFIÁVAL". Mérete 71 x 71 cm, régi ltsz.: 73.

Egy másik korai datált abrosz kék selyemből és színes récéből összeállított kazettás szerkezetű abrosz, a selymet arany csipke szegélyezi, ötször öt kazettából áll. A felirat egé­sze a középső kazettákon: „B(?)L BÁNFI KRISTINA A B.HUNYADI REF ECLESIANAK IS­TEN DITSŐSEGERE ADTA 1768 MIT ADJAK AZ URNÁK / JO TETIÉRT? / AZ HÁLAADO-POHÁRT / ÉN FELVESZEM: / ÉS AZ ÚR JÓTÉTEMÉNYIT / HIRDETEM / SZENT NEVÉT ÁLDOM SE- / GÉDSÉGIÉRT". Mérete 149 x 153 cm, régi ltsz.: 74 (2. kép).

Takáts Béla a X V I - X V I I . századból több leltárban talált recebetétes abroszokat, ablakos, táblás, fiókos jelzőkkel jelölték a betétes tipust. Dunántúli leltárakból 2 helyről, dunamelléki leltárakból 2 helyről, tiszáninneni leltárakból 14, tiszántúli leltárakban 12 helységben talál­ható. Úgy tűnik, hogy a felvidéki és erdélyi területek kisugárzásaiban nagyobb számban találhatók, mint Nyugat-Magyarországon. 1809-ben 161 református gyülekezetben 1375 db különféle terítő volt, ebből 20-25 volt recetáblás. 8

X V I I I . századi datálatlan „törökös" ken­dő tíz darab van az egyház tulajdonában. Eze­ket Takács Béla skófiumos térítőkként foglalja össze, a török eredetű arany, illetve ezüstfonal alapján. Mivel az úrasztalterítők zömét ez a típus foglalta el a X V I I I . században, érthető, hogy a bánffyhunyadi egyháznál is nagyobb számban fordul elő. Ajándékozói nem mindig tettek feliratot e kendőkre, de feltételezhető, hogy eredetük, mint templomi terítő-aján-dék a nemességhez, vagy a jómódú presbiter" családokhoz köthető. Ezek a X V I I I . század hímző-műhelyeinek, illetve egyéni nemes vagy polgári hímző-asszonyainak munkái.

Korábbiak és későbbiek, szerényebben vagy gazdagabban hímzettek is találhatók közöttük. A hímzések technikai színvonala inkább arra utal, hogy ezeket családi kisnemesi, nemesi műhelyekben varrhatták, de van közöttük néhány igen színvonalas, műhelyhez, udvarház­hoz köthető darab is. A mintaszerkezet szerint a csigavonalas és a virágtöves kompozíció is előfordul, nehéz ezeket biztonsággal keleties vagy nyugatias mintakincshez kapcsolni, ahogyan ezt Takáts Béla megkíséreli. Mindenesetre ez a kendőtípus kivételes és templomi ajádékként illendően gazdag. Használatukat a leltárak és leírások többféle megnevezéssel jelölik, a X V I - X V I I I . századig abrosz, keszkenő, terítő néven nevezik meg. A méretek alap­ján a keszkenő méretűeket jól el lehet különíteni a nagyobb abrosz vagy terítő mérettől, úgy tűnik ez a 80 x 80 körüli méretű kendő kedves viselet és használati tárgy lehetett, ame­lyet ajándékként is adtak, mindenesetre felhalmozhatták tezaurálás vagy kelengye céljából. Hogy profán használatban is voltak, az valószínű, templomi használatukat elsősorban az úrasztalhoz kötődő rítusok tették lehetővé. Abrosz helyett vagy a templomi edények taka-

2. kép. Abrosz, 1768. Bánfi Krisztina ajándéka. Küllős Imre felvétele

8 Takács 1983. 93-94. 9 Nem a presbiteri rendszerre, mint a magyarországi törvénybeiktatással legalizált egyházvezetési rendre,

hanem az egyház vezetésében mindig résztvevő, vezető családokra, gondolok: „A református egyházak szervezete alapjában véve mindenütt ugyanaz, t . i . Presbyter, vagy zsinat presbyteri, mely kizár minden hierárkhiát, a gyülekezeti jogot helyezi előtérbe mindenütt." Dr. Bartók 1904. Bevezető.

rása, illetve egyszerűen a templom gazdagítása, vagyonának gyarapítása céljából ajándé­kozták. Méreteik 76 x 76 és 96 x 96 cm között, leltári számok: 70, 66, 71, 67, 76, 75, 69, 68, 58, 77.

A X I X . század első felének textíliái külön figyelmet érdemelnek. Bánffyhunyadon is ez a legszegényesebb korszak a textíliák tekintetében. A törökös kendők divatját gyári nyomtatott kelmék váltják fel, vagy a csipkével szegélyezett egyszerű selyemabroszok. El­tűnik tehát egy időre a kézimunka a templomi textíliákról, és megkezdődik a gyári kelmék felhasználása. 1 0 A bánffyhunyadi textíliák között van azonban egy darab, amely a törökös kendők stílusában és szerkezetében készült, de pamuttal, pirossal, egy színnel, durvább öltésekkel, paraszti munkaként jelenik meg a terítők között. Nehéz a korát megállapítani, de tény, hogy talán ez lehet a legkorábbi paraszt hímzés a textíliák sorában. Lenvászonra készült, a mintákat a sarkokba helyezték, hajló virágágas változatú, gránátalmás, tulipános akantuszos elemekkel. Mérete 87 x 83 cm, régi ltsz: 59 (3. kép).

A X I X . század vége, és a X X . század eleje egy átalakult textilkultúra meghonoso­dását mutatja. E korszak textíliái pontosan tükrözik Gyarmathy Zsigáné tevékenységét, részvételét a hímzéskultúra újjáalakításá­ban, házi ipar rá fejlesztésében. Egy 1890-ben készült nagyméretű, vagdalásos abrosz pi­ros pamuttal varrt, a háziipari hímzés nagy­üzemmé váló korszakában jellegzetes darab, nemesi család leányának munkája. A polgári ebédlők jellegzetes méretében készült, tehát a megrendelések szerinti méretben, felirata: „ÁLDOZZÁL AZ ISTENNEK DICSÉRETTEL ÉS ADD MEG A MAGASSÁGBAN LAKÓ IS­TENNEK A TE FOGADÁSODAT.L.Zsolt.14. v." és „AZ ÉV.REF. EGYHÁZ URASZTALÁ-RA KÉSZÍTETTE KONFIRMÁLÁSA EMLÉ­KÉRE GYULAY GIZELLA B.-HUNYADON

1890.MÁJUS 18-ÁN". Ez egyben az első konfirmációi ajándékhímzés a templom számára, amelynek divatja a X X . század közepén felvirágzik, különösen Kalotaszegen. Mérete 203 x 221 cm, régi ltsz.: 60 (4. kép).

Az 1896-os datálású kendő, nemcsak a legkorábbi datált paraszthímzés, hanem kon­firmációi ajándék is. Méretével beilleszkedik a törökös kendők sorába, gyári barna pamut­vászonból készült, szálvonásos és keresztszemes hímzéssel, a polgári divat szerint szélén rojttal. Szerkezete újszerű, két mesterkével osztott díszpárna forma, tulipános, közepén a következő felirattal: „BÁNFFYHUNYADI REF.EGYHÁZ/ URASZTALÁRA KÉSZÍTETTE/ KOVÁCS KATA KONFIRMÁLÁSA EMLÉKÉRE 1896" (5. kép). A kendő választott alapanya­gával, színével és varrásának technikájával is a Gyarmathy Zsigáné által szorgalmazott polgári vásárlók számára jól eladható típus, amelynek tömeges varrása talán 1885-től az Országos Kiállítás kalotaszegi sikerének következtében erre az időre tehető. Ez az év egy-

3. kép. Az első paraszthímzés, terítő, XIX. század első fele, Küllős Imre felvétele

10 Ld. például a leltárban bordó bársony szószéktakaró, felirata: „Édesanyám emlékére Both P.István". Mérete 189 x 66 cm.

4* * W

4. £ep. Úrasztalteritö, konfirmációs emlék, Gyulay Gizella, 1890. Küllős Imre felvétele

O "Ö~í ben a millennium éve, amelyet a millen-4 niumi kiállításra való készülődés miatt

nagyméretű h ímző munka előzött meg a háziipari bemutató és vásár érdekében. Mérete 80 x 88 cm, régi ltsz.: 57.

Az 1905-ben készült kisebb abrosz vászonból, piros pamuttal varrt, vagda­lásos hímzéssel, sarkaiban elhelyezett csillagmintával. Szélét rojtozás is díszí­t i . Felirata: „1-BE, JUNIUS 2 ÁN BÚZÁS ZSÓFI PÜSPÖK KÉSZÍTETTE KONFIR­MÁCIÓ ALKALMÁVAL". Mérete 96 x 90 cm, ltsz.: 224 (6. kép).

1907-ben Gyulay Margit kisebb méretű terítőt ajándékozott az egyház­nak. A fehér vagdalásos, ekrü színű selyemmel hímzett terítő mérete megfe­lel a X V I I I . századi kendőknek, tehát a hímzők és ajándékozók ismerték a régi méreteket. Felirata: „GYULAY MARGIT 1907 július 19." Mérete: 82 x 87 cm, régi ltsz.: 225.

1911-ben ajándékozták az úrasztalához a ka­zettás szerkezetű, barnult vászonból, piros és fehér pamuttal hímzett, vagdalásos nagyterítőt, ame­lyet felirat is díszít: „A BÁNFFYHUNYADI REF. EGYHÁZNAK AZ ÉKESSZÓLÓ IGNÁCZ KÁROLY ÖTVEN ÉVES LELKÉSZI ÉVFRODULÓJA A L K A L ­MÁBÓL 1911 MÁJ. 28. AJÁNDÉKOZTA DR. ALB­RECHT LAJOSNÉ BÓNIS IRÉN". A bánffyhunyadi polgárság számára ekkor már nagy értéket jelentett a kézimunka, és lehetséges, hogy néhányan maguk is törekedtek magas színvonalú munkák készítésére. Valószínűbb azonban, hogy megrendelték, megvá­sárolták a terítőt a helyi varróasszonyoktól. Mérete: 193 x 198 cm, ltsz.: 226.

5. kép. Úrasztalteritö, konfirmációs emlék, Kovács Kata, 1896. Küllős Imre felvétele

6. kép. Úrasztalteritö, konfirmációs emlék, Búzás Zsófi, Püspök, 1905. Küllős Imre felvétele

1915-ben készült egy falvédő, előnyomott mintájú, piros pamuttal szár- és laposöltéssel, az Utolsó Vacsorát ábrázolja. Felirata: „TELEGDI ERZSIKE 1915 JAN. BIZON MONDOM NEKTEK, VAN KÖZÖTTÜNK VALAKI A K I ENGEM EL FOG ÁRULNI". Mérete 113 x 35 cm, ltsz.: 227.

A konyhai falvédők elterjedésének korszaka ez, mégis szokatlan a református kalotaszegiek használatában vallásos feliratú és alakos falvé­dők megjelenése, amely szintén a polgárosodás kelléke. A templomi falvédők elsősorban konfir­mációs emlékként vagy más megemlékezés cél­jára készültek, nagyobb számban a X X . század közepétől. A falvédők egy csoportja a padelőket takarja átalakítva a templom piacterének eredeti,

padra festett ornamentikáját és feliratát. Ezek többnyire feliratosak, míg a falra tett falvédő­kön esetleg csak monogram, évszám van. A templomdekorációban történt változtatásoknak társadalmi és másodlagosan kegyességi üzenetei lehetnek. A lakásokban is elterjedt már az 1910-es évektől a falvédő, a „kalotaszegi szobák"-ban részben a karospadok fölé tették, részben, ha volt a szobában hálóágy is, azok mellett használták. Hímzésük azonban díszes volt, írásos, vagy inkább vagdalásos, feliratot nem készítettek. A szálánvarrottas falvédők a konyhákban kerültek használatba, ahogyan az országban máshol is. Az evangélikus-refor­mátus lakások berendezését díszítő Úrvacsora témájú falvédők kerülhettek a konyhákba és az ebédlőkbe, ez utóbbiak a polgárosodott házak központi helyiségei voltak Bánffyhunya-don, már az első világháború körüli időkben. A vallásos minta megjelenésének egy másik formája, hogy a bánffyhunyadi lakások ablakait az 1910-20-as évektől fehér lukashímzéses, angyalos függönyök díszítették, a minta rákerült a templomi textíliákra is, fehér horgolásos változata is ismert volt.

1926-ból való egy fehér damasztabroszból készített vagdalásos abrosz, szegfűs, hor­golt csipkeszéllel, keresztszemes, fehér felirattal: „KÉSZÍTETTE MAKFALVI FERENCNÉ LŐRINC BÚZÁS ERZSÉBET FÉRJE HALÁLÁNAK EMLÉKÉRE ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1926-BA". A damaszt és a vagdalásos fehér hímzés a polgárias abroszokhoz illeszkedik, itt még fokozottan is, hiszen a damasztabrosz felhasználása, kézimunkával történő továbbdíszítése felfokozott hatásra való törekvés jele, az ajándék értékének növelése. A templomi ajándé­kozás szempontjából új típus az egyház-tagra, annak halálára való megemlékezés feliratos úrasztali abroszon. Mérete 194 x 108 cm, ltsz.: 228.

Ugyanebben az évben ajándékoztak egy hagyományos méretű úrasztalterítőt, amely fehér vagdalásos hímzésű, felirata: „AJÁNDÉKOZTA ALBRECHT LAJOSNÉ BONIS IIRÉN B.H. 1926." Mérete 80 x 83 cm, ltsz.: 229.

1940-ben készült nagyméretű kerek, horgolt terítő, közepén datálással: K.E. 1940. A stílus és a méret a polgári lakásdíszítésre vall, a horgolás ebben a formájában nem vált áruvá a kalotaszegi háziiparban. Átmérője 189 cm, ltsz. hiányzik.

1947-ben adományozták az első datált szószékdrapériát. A templomi textíliák sorában a szószékek feldíszítése a bordó vagy barna, arannyal hímzett bársonytakarók divatba jöt­tével terjedt el, amikor a polgári háztartás ebédlő és hálószoba garnitúrái is ismertté váltak, tehát a „garnitúra", mint díszítés homogenizálta, a népművészeti dialektusokból egy időre kivonta a templomok berendezését.

1993-ban készült kisebb fehér vagdalásos abrosz egykor a polgári megrendelések meg­szokott fehér hímzése, a jelenben a viszonylag kevesebb munkával előállítható, de még esz­tétikus, igényes típus, felirata a szélen körbefut: „ÚJVÁRI CSILLA HAJNAL, 1986 KONFIR­MÁLT, 1993 MELINDA 1986." Mérete 116 x 110 cm.

A X X . század közepétől válik gyakorlattá a falvédők ajándékozása konfirmáció alkal­mával. Ezek között már nagyobb számban piros pamutos írásos változatok is előfordulnak. A hatvanas évektől a templomnak ajándékozott falvédők divatja egész Kalotaszegen elter­jedt, de Bánffyhunyadon még inkább a fehér vagdalásos, vagy a piros vagdalásos maradt többségben. Ezek lassan a hunyadi templombelső falát végig beborították. Valamennyi igét és a készítő nevét tartalmazó feliratos darab, dokumentálva, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a konfirmációban a családok részvételének. A legkorábbi konfirmációi em­léktextília bánffyhunyadi, ezzel egyidejűleg megjelent a halott, és később a megkeresztelt emlékére történő ajándékozás is. A szokás gyökereit itt láthatjuk, ugyanakkor a szokás tö-

megessé válásakor, a hatvanas évektől már lehetséges, hogy falusias szokásként, a beköltö­zőkkel terjedt el újra felfokozott divatja Bánffyhunyadon.

A bánffyhunyadi templom falára felerősített falvédőket nem tudtuk leltárba venni. Fényképfelvételeken láthatjuk és azonosíthatjuk ezeket, évről-évre történő gyarapodásuk a közelmúltban szakadt meg, amióta pénzösszeget ajándékoznak a konfirmandusok a temp­lom különböző javításai, restaurálás, stb. céljára." Ezzel lezáródik egy prezentációs folyamat is, amely kibontakozott az 1950-es évektől, az állam ateista fordulatától, amellyel szemben felerősödött egyházi identitásuk, ugyanekkor vallásos életük egyedi, személyes jellege is erősödött a nevesített ajándékokkal. Regisztrálásukat pótolni fogjuk, hiszen a textíliákra tett bibliai idézetek tükrözik a bibliaismeretet és a citálás „divatját" ebben az új dekoráció­ban, amelyet az egyéni kegyesség prezentációjaként értelmezhetünk. Ekkortól átalakul a régi közösségi prezentáció, és lassan többségbe kerül az individuális vallásosság. A tárgyak bizonysága szerint személyes részvételre cserélődik fel a régi homogén közösségi vallásos­ság és részvétel. A feliratos falvédők elhelyezése a szakrális szövegekkel a teret is átszer­keszti, újjászerkeszti, ebben megjelölve a személyeket, és azok kegyességét, megszüntetve az örökölt templomi ülésrend régi társadalmi-háló jelentését. A közelmúltban és a jelenben beköltözők elhelyezik magukat a térben az általuk ajándékozott textíliákkal. Ez is magya­rázza, hogy az ajándékozott textíliákat nem i l l ik (a papnak, takarító asszonynak) levenni a falakról, úrasztaláról, padelőkről, ahova eredetileg elhelyezték. Kisebb kalotaszegi templo­mokban nagyszámú úrasztalterítőt láthatunk egymásra helyezve, amelyet az ajándékozók életében nem szívesen vesznek le az úrasztalról, mintha ez baljóslatú cselekedet volna.

IRODALOM

Balogh Balázs - Fülemile Ágnes 2004 Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Néprajzi Tanulmányok. Buda­

pest, Akadémia Kiadó

Dr. Bartók György 1904 A református egyházak presbyteriális szervezete. Kolozsvár, Nyomtatta Gámán

János örökösei Könyvnyomdája

Gyarmathy Zsigáné 1896 Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából. Részlet Mária Valéria Főherczeg-

asszony O cs. És kir. Fenségének kelengyéjéből. Reprint kiadás, Közdok Kft . Pro Kalotaszeg (Budapest, 2000.)

Hála József 1998 Gyarmathy Zsigáné és Jegenyefürdő jelentősége a szerveződő magyar néprajztu­

dományban. Néprajzi Értesítő L X X X . 13-43.

11 Szacsvay 1998. LXXX.

Jakab Albert Zsolt 2003 Emléktábla-állítás Kolozsváron In: Lenyomatok, Fiatal kutatók a népi kultúráról.

135-158. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár

Sebestyén Kálmán 1998 Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka élete és munkássága. Néprajzi Értesítő L X X X .

43-63.

Szacsvay Éva 1998 Konfirmáció Kalotaszegen Egy szokás értelmezéseinek lehetőségei. Néprajzi Ér­

tesítő L X X X . 173-193. 2004 Tér, emlékezet, identitás. A kalotaszegi konfirmáció tere és szimbólumai. (Kézirat,

előadásként elhangzott a Bálint Sándor emlékülésen, Kolozsváron 2004-ben.)

Takács Béla

1983 Református templomaink úrasztali térítői. Református Zsinat, Budapest, 1983.

F. Tombor Ilona 1947 Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái. Bölcsészetkari értekezések.

Pázmány Péter Tud. Egy. Bölcsészettudományi Kara. Budapest