Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Történelem MA

Szathmáry Király Pál fényképalbuma

(1861–1870 k.)

Szerző: Harsányiová Szcsuka Katalin

Témavezető: Dr. Gyulai Éva egyetemi docens

Miskolc, 2016

2

Ezúton szeretném megköszönni konzulensemnek, dr. Gyulai Évának

szakdolgozatomhoz nyújtott segítségét, értékes tanácsait és türelmét.

3

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ...................................................................................................................... 4

2. Magyarország politikai helyzete az 1848 és 1867 közötti időszakban ......................... 7

2.1 Országgyűlési képviselő-választások és az 1861. évi országgyűlés ..................... 10

3. Szathmáry Király Pál és családja ................................................................................ 14

3.1 Borsod vármegye képviselő-választási kerületbeosztása ..................................... 17

4. A fotográfia rövid története ........................................................................................ 19

4.1 A fotográfia története Európában .......................................................................... 19

4.2 A fotográfia története Magyarországon ................................................................ 21

4.3 A vizitkártyák ........................................................................................................ 23

5. A korszak ismert fotográfusai ..................................................................................... 26

5.1 Simonyi Antal ....................................................................................................... 26

5.2 Mayer György ....................................................................................................... 28

5.3 Barabás Miklós...................................................................................................... 30

5.4 Schrecker Ignác ..................................................................................................... 31

4.5 Ludwig Angerer .................................................................................................... 33

6. Szathmáry Király Pál albuma ..................................................................................... 35

7. Összegzés .................................................................................................................... 51

Resume ............................................................................................................................ 52

Rövidítések jegyzéke ...................................................................................................... 55

Források .......................................................................................................................... 55

Bibliográfia ..................................................................................................................... 56

Képek jegyzéke ............................................................................................................... 59

Függelék .......................................................................................................................... 60

4

1. Bevezetés

A szakdolgozatomban vizsgált fotóalbum a kassai kerületi Nagymihályi Zemp-

léni Múzeum tulajdona (Zemplínske Múzeum v Michalovciach,

Michalovce/Nagymihály, Szlovákia). A múzeum ZM 1997/00063-as leltári számmal

ellátott „A 19. század kiemelkedő egyéniségeinek albuma” elnevezésű műtárgyával a

miskolci Hermann Ottó Múzeum „Egy miskolci nemes az országos politikában –

Szemere Bertalan pályaképe és pályatársai” (2013) c. állandó kiállításán találkoztam

először, és rögtön felkeltette figyelmemet és érdeklődésemet. Az album a reformkori

vármegyei politikus és országgyűlési követ, majd ’48-as miniszter és ’49-es miniszter-

elnök, Szemere Bertalan munkásságát bemutató kiállításon kapott helyet, mint a sza-

badságharcot követő történeti korszak fontos dokumentuma, az albumban az 1860–70-

es évek jeles magyar és külföldi politikai tevékenységet folytató személyiségeinek

fényképes portréi találhatóak.

Az album provenienciájáról keveset tudunk, a múzeum nyilvántartása kevés in-

formációval rendelkezik a műtárggyal kapcsolatban: az ún. gyarapodási (szerzeménye-

zési) napló bejegyzése szerint a fotóalbumot a Tusa (Tušice, Szlovákia) községbe való

Ján Kovalík ajándékozta a múzeumnak 1997 decemberében. Mivel a portrégyűjtemény

a nagymihályi/michalovcei Zempléni Múzeum tulajdonát képezi, így vizsgálata csupán

korlátozott ideig állt rendelkezésemre, a kutatást az album fényképeiről készült digitális

másolatok alapján végeztem, ami némileg megnehezítette munkámat.

A vizitkártyákat tartalmazó gyűjtemény egykor Szathmáry Király Pál Borsod

vármegyei alispán, később Torna vármegyei főispán tulajdonát képezte, az album fedő-

lapjának belső oldalán olvasható bejegyzés szerint (Szathmáry K. Pál). A portrékról

maga az album igen keveset árul el, a vizitkártya-fényképek az adott személyek nevé-

nek feltüntetésén kívül más információt nem nyújtanak a kutatónak, de több esetben

előfordul, hogy a portré alatt még a név sem szerepel, ezért az arcképek vizsgálatánál

már a kiindulópont is problémát jelent. Kutatásom során igyekeztem meghatározni az

adott portrék készítőit, azaz a fotográfusokat, a készítés idejét és helyét, helyszínét,

ugyanakkor igyekeztem a portrékon szereplő névtelen személyek közül minél többet

beazonosítani.

A kutatás során fő forrásként magát a vizitkártya-albumot használtam, az elem-

zésnél elsősorban a benne szereplő portrékat, a képaláírásokat vettem alapul. Jelentős

forrásként szolgáltak az 1861. és 1865. évi országgyűlések képviselőházának naplói,

5

amelyekből megtudhatjuk, hogy az albumban szereplő személyeknek milyen szerep

jutott az országgyűléseken, olvashatjuk felszólalásaikat. Segítségemre szolgált a mis-

kolci naplóíró, Szűcs Sámuel (1819–1889) nyomtatásban is megjelent naplója, amely

fontos adatokat közöl mind az országos, mind a Borsod megyei politikai élet alakulásá-

ról. Ezen kívül hasznos információkkal szolgálnak a fotótörténettel foglalkozó művek

is. Egy ilyen kutatás során elengedhetetlen az internet használata, hiszen manapság

számos múzeumban őrzött fotó elérhető elektronikus úton, ezzel megkönnyítik a kuta-

tók munkáját. Ugyanakkor a régi fotóknak több internetes weboldala van, a gyűjtők és

érdeklődők saját gyűjteményükből, a tulajdonukban lévő 19. századi fényképekből szá-

mos példányt feltöltenek az internetes közösségi vagy szakmai oldalakra, egyrészt, hogy

más gyűjtők is megismerhessék, másrészt, hogy saját gyűjteményükről minél többet

megtudjanak az internetes információcsere folytán. Ugyancsak fontos forrás az internet

a fényképrégiségeket áruló on-line antikváriumok eladásra szánt fényképei tekintetében

is. Az internetes forrásoknál azonban nem egyszer nehézséget jelent a pontos hivatko-

zás, ill. a copyright, ezeknél próbáltam a jelenleg elfogadott hivatkozási protokollt kö-

vetni. Több névtelen portrét éppen a közgyűjtemények és a magángyűjtők által az inter-

netre feltöltött fotóknak köszönhetően sikerült beazonosítanom. További információkat

volt lehetőségem beszerezni a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában

végzett kutatás során, ahol a nagymihályi album portréit az 1861. évi országgyűlési al-

bum1 és a híres Deák-album

2 arcképeivel hasonlítottam össze. A vizsgált gyűjtemény

fényképeit összevetettem a Herman Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjteményében őrzött

Pilta Erzsébet-féle albummal. Kutatásaim során felhasználtam Az Ország Tükre c. kora-

beli képes újság Országgyűlési arcképcsarnok c. litografált portrésorozatát is.

A fényképek vizsgálatánál fontos, hogy találunk-e rajtuk valamilyen azonosító

jelet, így évszámot vagy monogramot, de ennek jelét a nagymihályi albumban, sajnos,

csak néhány esetben találtam. Az összevetéshez szükséges fényképek keresésénél nagy

segítséget jelent az internetes adatbázisok használata, ahol a képkereső programok, a

múzeumok, a könyvtárak digitális képarchívumai nagyon sokat segíthetnek. A fotókat

többféleképpen vizsgálhatjuk, egyrészt a vizitkártyán szereplő személy neve alapján,

másrészt a fotográfus, a fotóműhely vagy akár az évszám szerint is. Az összegyűjtött

adatok áttekinthetősége érdekében célszerű egy táblázatot készíteni, amely segít az ada-

tok összehasonlításában. Például, ha egy adott fényképész több portréját összehasonlít-

1 MNM TF ltsz. 5983‒6270/1957.

2 MNM TF ltsz. 43997‒44278 és 530-862/1957.

6

juk, a név nélküli vizitkártyák esetében segít a fényképész műhelyének dekorációja, ill.

a modell beállítása, de ezeknél tanácsos átnézni más korabeli fotográfusok (pl. Borsos

József, Schrecker Ignác, Simonyi Antal stb.) fényképeit is.

Mivel az album egykor Szathmáry Király Pál tulajdona volt, ezért fontosnak tar-

tottam, hogy megismerjem személyét és családja történetét. A családról szóló tanulmá-

nyok olvasásán kívül, levéltári kutatásokat is végeztem (MNL Országos Levéltára és

BAZ Megyei Levéltára). A levéltári kutatások során magáról Szathmáry Király Pálról

nem sok minden derült ki, a levéltári iratok inkább a család korábbi gazdasági ügyeiről

szólnak.

Az album vizsgálatának érdekében szakdolgozatomat több fejezetre osztom. El-

sőként a gyűjteményben előforduló személyek és az album keletkezésének korszakát

vázolom fel. Ahhoz, hogy megértsük, miért is tartották értékesnek egyes országos jelen-

tőségű személyek fényképét, fontos megismernünk a 19. század politikai helyzetét. A

következő fejezet az album egykori tulajdonosáról, Szathmáry Király Pálról és tevé-

kenységéről, illetve családjáról szól. Az ezt követő néhány oldal a fényképezés történe-

tével és a fotográfia megjelenésével foglalkozik. Ez a rész külön foglalja össze a foto-

gráfia európai terjedését, és külön alfejezetben említi a fénykép magyarországi hódítá-

sát. Egy teljes fejezetet szentelek a korszakban jelentős magyarországi fényképészek-

nek. Olyan fotográfusok életét és pályáját mutatom be – Simonyi Antal, Mayer György,

Barabás Miklós, Schrecker Ignác és Angerer Lajos –, akiknek fényképei megtalálhatóak

a nagymihályi Zempléni Múzeumban őrzött vizitkártya-albumban is. A fényképészek

bemutatása után a gyűjtemény vizsgálata során elért eredményeket közlöm. A vizitkár-

tyákon látható személyek nevét és a fotográfusok személyére, műtermük helyére és a

fényképek készítésének idejére vonatkozó információkat egy táblázatba helyezem, ame-

lyet a Függelékben közlök.

A fényképalbumban országszerte ismert személyek kapnak helyet, ezért a fotó-

gyűjtemény a nemzeti történelem szempontjából is igen értékesnek minősül. Értékét

fokozza a hasonló albumok ritkasága is, az ismert korabeli privát – legtöbbször családi

– fényképalbumokban csupán néhány politikus portréja látható, ebben az esetben vi-

szont, az uralkodón kívül, a Magyar Királyság újkori történetében igen fontos 1861. és

1865. évi országgyűlés képviselőinek nagy része megtalálható, így a korszak politika-

és társadalomtörténészeinek fontos forrásul szolgálhat.

7

2. Magyarország politikai helyzete az 1848 és 1867 közötti időszakban

A nagymihályi albumot az 1860-as években állították össze, és többségében a

korszak neves politikai személyiségeit találjuk benne, ezért érdemes felvázolni a sza-

badságharc és a kiegyezés közötti időszak politikai jellemzőit, ami segíthet a fényképe-

ken szereplő politikai és közéleti személyek szerepének és jelentőségének meghatározá-

sához.

Az 1848-as forradalom kirobbanása után pár héttel Pozsonyban az uralkodó, V.

Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, és népképviseleten, valamint köztehervi-

selésen, törvény előtti egyenlőségen alapuló államhatalom jött létre. Az ország ügyeibe

már nem szólhattak bele a birodalmi szervek, ugyanis az ország irányítása a felelős

kormány kezébe került, az első miniszterelnök Batthyány Lajos lett. Az áprilisi törvé-

nyek alapján új alkotmány jött létre, amelynek törvényei három csoportba oszthatók:

társadalmi átalakulást biztosító, politikai jogokat biztosító és államjogi törvények. Az

államjogi törvények biztosították Magyarország teljes körű önállóságát, amelynek ér-

telmében Magyarország és a Habsburg Birodalom perszonálunióként működött tovább.

A forradalom politikai elitjének sikere nem tartott sokáig, 1848 szeptemberében

ugyanis a bécsi kormány által kibocsátott, Wessenberg-féle emlékiratként is ismert ál-

lamirat jogilag érvénytelenítette az áprilisi törvényeket. Ebben arra szólították fel a ma-

gyar kormányt, hogy adja fel az ország áprilisi törvényekben biztosított különállását. A

válság miatt 1848. szeptember 11-én a kormány benyújtotta lemondását. Josip Jellačič

horvát bán ugyanezen a napon kezdte meg hadjáratát a forradalmi Magyarország ellen.

Megkezdődött a szabadságharc, és az önvédelmi háborúban az ország katonai vereséget

szenvedett. A világosi fegyverletétel után megszűnt az alkotmányos berendezkedés, a

nemzeti önrendelkezés, megsemmisült az ország egysége és függetlensége. Az 1849.

évi megtorlásokat a császár Julius von Haynaura, a császári haderők főparancsnokára

bízta. Feladatának eleget téve, hadbírósági eljárás elé vonatta a tiszteket, politikusokat,

majd számos kivégzésre adott parancsot, közel száz személy kivégzését végre is hajtot-

ták, köztük volt Batthyány Lajos miniszterelnök, illetve a honvédsereg tábornokai, akik

kivégzésére Aradon került sor.3

Az önkényuralom időszakában Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök Magyar-

ország közigazgatásán is változtatni kívánt, ezért Erdélyt, Horvátországot, Szlavóniát és

3 GERGELY 2005. 233‒276.

8

a Határőrvidéket önálló koronatartományként leválasztották Magyarországról. Ezen

kívül kialakítottak egy újabb tartományt is Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven. Az

öt kerületet a központi Helytartóság irányította Budáról, és a kerület közigazgatását

közvetlenül a kerületi főispán irányította, neki tartoztak felelősséggel a városok polgár-

mesterei és a megyefőnökök, nekik feleltek a szolgabírák, a járási elöljárók, és nekik

tartoztak felelősséggel a mezővárosok és falvak bírái. Az önkényuralom korában meg-

erősödött a rendőri szervezet, a vidék felügyeletéért pedig az újonnan fölállított csend-

őrség felelt. A hatalom részéről nem volt ritka a nyílt erőszak és a csöndes nyomásgya-

korlás eszközeinek alkalmazása, besúgórendszer, ügynökhálózat épült ki, amelynek

célja a magyar politikai emigráció tevékenységének figyelése volt. Néhány év alatt több

ezer „hazaárulási” perre került sor.4

Nehéz időszak volt ez a ’48-as magyar politikai elit számára, amelynek jó része

még mindig nem mondott le az 1848-ban kitűzött céljairól. Az enyhülést az 1860-as év

hozta, amikor az uralkodó új állami alaptörvény kibocsátása mellett döntött. Az Októbe-

ri Diploma kimondta, hogy az uralkodó ettől kezdve alkotmányos intézmények közben-

járásával gyakorolja majd a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat. Ennek következtében

a magyar kormány nagyon korlátozottan ugyan, de visszakapta törvényhozói hatalmát,

de a had- és a külügy ekkor még uralkodói felségjog maradt, és a végrehajtó hatalom

még mindig a birodalmi kormány kezében volt. 1861 februárjában Ferenc József kiadta

a Februári Pátenst, amely értelmében átalakította a birodalmi tanács, a Reichsrat szerve-

zetét és funkcióját. Létrejött a kétkamarás birodalmi parlament, amelynek működése az

uralkodó akaratától függött. A rendelet kimondta, hogy a birodalmi képviselőházban a

tartományok 343 küldöttének Magyarország 85-öt, Erdély 26-ot, Horvát-Szlavónország

9-et delegálhat. A magyar közvélemény, természetesen, sem az Októberi Diplomát, sem

a Februári Pátenst nem fogadta el.5

A változás akkor következett be, amikor 1861 márciusában engedélyezték az or-

szággyűlési választásokat. Ekkor a két legfőbb politikus Deák Ferenc és Kossuth Lajos

volt, Deák maga vezette táborát, míg „Kossuth csoportjának” élén az emigrációból ha-

zatért Teleki László állt. Deák csoportja később a Felirati Párt nevet kezdte használni,

mert még országgyűlési feliratot is hajlandó lett volna intézni az uralkodóhoz, annak

érdekében, hogy a ’48-as törvények alapján létrejöjjön a birodalom és a magyar kor-

mány közötti megegyezés. Teleki csoportját Határozati Pártként kezdték emlegetni, és a

4 GERGELY 2005. 279‒284.

5 GERGELY 2005. 285‒316.

9

választások során többséget szerzett a képviselőházban. Teleki mindvégig kitartott az

emigráns politika eszméi mellett, ezért a csoportból többen is ellene fordultak. A gyen-

ge idegzetű politikus mindezt nehezen viselte, és közvetlenül a Deákkal szembeni be-

szédének megtartása előtti estén öngyilkosságot követett el. A váratlan tragédia meg-

könnyítette Deák feliratának elfogadását. A Schmerling által vezetett alkotmányos cent-

ralista kormányzat katonai beavatkozással 1861. augusztus 22-én feloszlatta az ország-

gyűlést. Schmerling kormányának rendszerét provizóriumnak nevezték, hiszen csupán

addig lett volna érvényben, amíg a magyarok el nem küldik képviselőiket a birodalmi

tanácsba, de kormánya mégis négy évig állt fenn. Ezt követően Augusz Antal báró és

Danielik János egri kanonok közvetítette az uralkodó és Deák Ferenc közötti első, 1864

és 1865 fordulóján zajló titkos tárgyalásokat, amelynek összegzése Deák tollából ké-

sőbb Húsvéti cikk címmel jelent meg. Deák belátta, ahhoz, hogy létrejöjjön a kiegyezés,

engednie kell az 1848-as követelésekből.

1865-ben Bécsben a Belcredi-kormány került hatalomra, amely egy újabb al-

kotmányos rendszer létrehozásán dolgozott, ezért felfüggesztette a Februári Pátenst és

egy időre beszüntette a birodalmi tanács működését is, majd elrendelte a tartománygyű-

lések összehívását. Ekkor a konzervatív csoport és a Határozati Párt számos tagjából

megalakult ún. balközép ekkor már Deákot támogatta. 1865 decemberében ült össze a

magyar népképviseleti országgyűlés, melyen a Deák-párt volt többségben. Céljuk a ki-

egyezés kérdéseinek kidolgozása volt, a munkálatokban részt vett az emigrációból már

régen hazatért Andrássy Gyula gróf is. A kiegyezési ajánlatot az uralkodó 1866-ban

fogadta el, majd 1867 januárjában a leendő miniszterek Bécsbe mentek. A megállapo-

dás legfőbb pontjai a következőek voltak: az uralkodó korlátlan rendelkezése hadsereg

fölött; előszentesítési jog, miszerint miniszterei a parlamentben csak az ő beleegyezésé-

vel nyújthatnak be törvényjavaslatot. Február 20-án alakult meg a harmadik magyar

felelős kormány, melynek miniszterelnöke gróf Andrássy Gyula, belügyminisztere

Wenkheim Béla báró, pénzügyminisztere Lónyai Menyhért, igazságügy-minisztere Hor-

vát Boldizsár, a király személye körüli miniszter gróf Festetics György, vallás- és köz-

oktatásügyi minisztere Eötvös József báró, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi

minisztere Gorove István, közlekedésügyi minisztere pedig Mikó Imre lett.

10

Az 1867-es kiegyezés következtében a két állam közös uralkodóján kívül voltak

bizonyos közös ügyek is: a külügy, a hadügy és az ezeket fedező pénzügy. A kiegyezés

csúcspontjának számított Ferenc József június 8-án történő megkoronázása a budai Má-

tyás-templomban.6

2.1 Országgyűlési képviselő-választások és az 1861. évi országgyűlés

Ferenc József 1860-ban, tizenkét év után, rendeletet adott ki a magyar országgyűlés

összehívására, a népképviseleten alapuló országgyűlés az 1848. IV. és V. törvénycikken

alapult, amelyeket az önkényuralom időszakában az uralkodó nem fogadott el, és a ma-

gyarországi törvényhozás sem volt megengedett. A magyar politikusok az uralkodóval

létrejövő kiegyezést az 1848. április 11-én szentesített törvények elfogadtatásában lát-

ták. Ferenc József ezt nem volt hajlandó teljes egészében elfogadni, de a magyar politi-

kai vezetőkkel való tárgyalás érdekében némely törvénycikket kisebb módosításokkal

elismert (pl. a vármegyékről szóló 1848: XVI. tc., a városi törvény 1848: XXIII. tc.). A

III. törvénycikket, amely a magyar felelős minisztérium felállításáról rendelkezett,

semmiképpen sem akarta elfogadni, inkább az udvari kancellária és a helytartótanács

intézményét szervezte újjá. Az Októberi Diplomában az országgyűlés összehívásának

céljából egy rendi alaptörvényre ‒ 1608:I. tc. ‒ hivatkozott. Az új képviselőválasztási

törvény kidolgozására az esztergomi érseket, Scitovszky Jánost kérte fel, aki tanácsko-

zást hívott össze, az általa összeállított névsorban a nemeseken kívül már szép számban

találni polgári jogállásúakat is.7

Az uralkodó 1861. január 7-én az országgyűlés megnyitását Budára, április 2-ra

rendelte el. A képviselő-választások lebonyolítására alkalmas 1848-as törvényeket teljes

mértékben nem fogadta el, hanem ezekre vonatkozó ideiglenes szabályzatot adott ki.

Mivel az országgyűlés összehívására vonatkozó rendeletében a magyarországi kisebb-

ségek nem kaptak meghívást, kijelentette, hogy ezt utólagosan meg fogják kapni. „A

helytartótanács 1861. január 21-i üléséből ki is adta a 4264/1861. sz. rendeletet, melyet

46 magyarországi vármegye, 3 erdélyi (partiumi) vármegye (Kraszna, Közép-Szolnok,

Zaránd), a Hajdú kerület, a Jászkun kerület, Kővárvidék (Partium), 42 szabad királyi

város, valamint 26 egyéb város (önálló választókerület, követküldését elvesztő szabad

6 GERGELY 2005. 316‒326.

7 RUSZOLY 1999. 15‒19.

11

királyi város), összesen tehát 120 helyhatóság kapott meg. A rendeletet 1861. január 22-

én nyomtatták ki.”8

A szabályzat és az 1848-as törvények közötti leglényegesebb különbségek közé

tartozik, hogy az uralkodó az országgyűlést Budára hívta össze, miközben az 1848: V.

tc. világosan utal arra, hogy az országgyűlés színhelye Pest. A szabályzat 3. §-a a vá-

laszthatóságról szól, melyből kimaradt egy fontos, a magyar nyelv tudására vonatkozó

követelmény. A szabályzat nem említ egységes elvet a választókerületek kialakítására

vonatkozóan; a 7. § pedig kimondja, hogy a belügyminiszter helyét a magyar királyi

helytartótanács foglalja el. Nagy különbség, hogy az országgyűlésre nem hívták meg

Erdély, Horvátország, Fiume és a Határőrvidék képviselőit.9

Az országgyűlési képviselők kétötöde az 1848/49-es országgyűlésen is követ

volt, sokan közülük 1849 után várfogságban is raboskodtak, illetve a képviselők közül

többet halálra ítéltek, és szimbolikusan fel is akasztottak. Nemzetiségüket tekintve el-

mondható, hogy 90%-ban magyar származásúak voltak, és többségük a birtokos neme-

sek és az értelmiség köréből került ki. Az országgyűlés korelnöke Palóczy László lett,

majd nem sokkal azután, hogy megnyitotta az országgyűlést, még az ülésszak alatt

meghalt. Az első rendes elnöknek Ghyczy Kálmánt, alelnöknek Tisza Kálmánt válasz-

tották meg, másodalelnöknek pedig Podmaniczky Frigyes bárót.10

Az 1861. évi országgyűlés legnagyobb alakja Deák Ferenc (1803‒1876), az egy-

kori Batthyány-kormány igazságügyi minisztere lett, aki politikai pályafutása során

többször járt Bécsben, hogy a tanács tagjaival és az uralkodóval tárgyaljon. Az 1861.

évi országgyűlés legjelentősebb eseménye Deák feliratának ismertetése és annak elfo-

gadtatása volt, a május 13-án előterjesztett javaslatának központi mondanivalója, hogy

Magyarország nem hajlandó részt venni a birodalmi tanácsban, a magyar király csak

koronázás után lesz törvényes királlyá. Hangsúlyozta azt is, hogy a koronázásnak feltét-

elei vannak, amelyeket teljesíteni kell: így felelős minisztérium felállítását, a felfüg-

gesztett közjogi törvények visszaállítását tartotta a legfontosabb intézkedéseknek.11

De-

ák a feliratban a Pragmatica Sanctiora hivatkozott, amely perszonális uniót és nem re-

áluniót biztosít a birodalom és Magyarország között. Ennek értelmében szól az uralkodó

személyének törvényességéről is. Deák feliratának ismertetése után Andrássy Gyula

gróf (1823‒1890), Zemplén megyei képviselő hosszas beszédet tartott, és elmondta,

8 RUSZOLY 1999. 19.

9 RUSZOLY 1999. 19‒20.

10 KÖRMÖCZI 1993. 130.

11 HAJNIK 1861. 104‒114.

12

hogy a felirat előterjesztésével lehetőség nyílik a történeti jog és a törvények szentségé-

nek helyreállítására. Kell, hogy kapocs legyen Ausztria és a birodalom többi állama

között, de nem mindegy, hogy milyen kapocsról van szó. A két lehetőség a föderáció és

a birodalmi összállam, és Andrássy felvázolta a két eszme közötti különbséget is: „A

foederatio a két résznek egész jogi állását és politikai individualitását meghagyja, abból

semmit el nem vesz, s mindenik fél a másik szabadságában találja biztosítékát.” Vi-

szont, „az összállam eszméje folytán minden egyes tartomány jogainak főbbjeit tartozik

feláldozni és pedig nem a többi népek, hanem egy centrális hatalom kedvéért”. Egyér-

telmű, hogy Magyarországnak és a birodalom többi országának melyik típusra kell tö-

rekednie. Beszélt az 1849. március 4-én kiadott olmützi alkotmányról is, amelynek szö-

vege változatlanul szerepelt a Februári Pátensben, de ‒ hozzátette ‒ „a miniszteri fele-

lősségben oly biztosítékokat nyújt, melyeket az újabb törvényekben hiába keresünk.

Ezen alkotmány 5. §-sa minden népfaj egyenjogúságát biztosítja; a 13. §-sa a császárt és

utódait kötelezi az alkotmányi eskületételre; a 17. §-sa minden oly szerződéseknek ér-

vényességét, melyek a birodalomra új terheket rónak, a birodalmi gyűlés beleegyezésé-

től föltételezi; a 18. §-sa minden rendelkezés érvényességére egy felelős miniszter ellen-

jegyzését kívánja.” Beszédében többször hangsúlyozta, hogy Magyarország nem adhat-

ja föl 1848-as törvényeit, és Deák feliratát teljes mértékben támogatta.12

A javaslatot a

képviselők többsége elfogadta ugyan, de a Határozati Párt tagjainak indítványozására a

következő üléseken a felirat szövegében módosításokat hajtottak végre. Június 24-én az

országgyűlés elnöke, Ghyczy Kálmán és Apponyi György királyi biztos vitte Bécsbe a

módosított feliratot.13

A feliratot az uralkodó nem fogadta el, a válaszleiratban foglaltakat azzal indo-

kolta, hogy a magyar országgyűlés nem tartotta tiszteletben a korona jogait. A leiratot

július 22-én olvasták fel először a képviselőházban, majd a felsőházban. A leiratban az

uralkodó kijelentette, hogy a Pragmatica Sanctio nem perszonális uniót, hanem reáluni-

ót hozott létre Magyarország és a birodalom között, közölte azt is, hogy az Októberi

Diploma helyreállította Magyarország alkotmányát, hiszen a 48-as törvények egy részét

is megerősítette. A leiratban felszólította az országgyűlést, tegyen javaslatot e törvények

módosítására, képviseltesse magát a birodalmi tanácsban, az Októberi Diplomának

12

HAJNIK 1861. 208‒212. 13

SZABAD 1967. 559.

13

megfelelően oldja meg a Horvátországgal kialakult rossz kapcsolatot, illetve biztosítsa a

nem magyar népek nemzetiségi jogait.14

A leirat megismerése után a Határozati Párt vezetői (Tisza, Nyáry, Podmanicz-

ky, Bónis, Kállay, Komáromy, Várady, Terényi) és a Felirati Párt vezetői (Deák, Eöt-

vös, Andrássy, Lónyai, Szalay, Klauzál, Gorove, Kazinczy) a következő lépésről külön

tanácskozásba kezdtek, majd előterjesztettek egy felirati és egy határozati javaslatot. A

feliratot ismét Deák fogalmazta meg, és végül ezt is szavazták meg. Deák fejtegetései és

azok hatásos indoklásai a szöveg logikusabb felépítését mutatták, mint az előző felirat-

ban. A tények, amelyeket a szövegben felhozott, védték az előző felirat fejtegetéseit, de

támadták az uralkodó leiratában ellenük felhozott vádakat. Fontosnak tartotta a külügy

kérdését, amellyel kapcsolatban közölte, hogy „fejedelmi jog a magyar királynak azon

joga, miszerint… a külügyeket legmagasabb királyi hatalmával intézi.” Kifejtette, hogy

az országnak az 1848-as törvény alapján ezzel kapcsolatos kívánsága csupán az volt,

hogy magyarok is részt vehessenek a külügyi tárgyalásokon.15

A második feliratot au-

gusztus 12-én ismét Ghyczy és Aponnyi vitte Bécsbe, de célját a magyar országgyűlés e

felirattal sem érte el. Augusztus 22-én Haller Ferenc gróf tábornok, királyi biztos a csá-

szár kéziratával Pestre érkezett. A kézirat nem volt más, mint az országgyűlésre vonat-

kozó feloszlató leirat. Haller elmondta, az utasítás megtagadása esetén katonai erőt al-

kalmazhat. A leirat szövegének ismertetése után Deák kijelentette, hogy a katonai be-

avatkozással való fenyegetőzés „kizár minden további tanácskozást”.16

14

SZABAD 1967. 573‒574. 15

SZABAD 1967. 581‒583. 16

SZABAD 1967. 593. 597.

14

3. Szathmáry Király Pál és családja

A nagymihályi múzeum albuma egykor Szathmáry Király Pál (Adattár: IV/3.) tulajdo-

nában volt, erre az album első lapjának alján feltüntetett Szathmáry K. Pál felirat utal. A

Szathmáry Király család a XVII. század óta Észak-Magyarország – főképp Borsod és

Gömör vármegye – egyik legjelentősebb középnemesi családja volt, amelynek tagjai

közül többen politikai pályát választottak. Az oklevelek először Király György (1527–

1598) váradi kapitányt említik, fia, Albert kiváló hadvezér lett, 1596-ban felszabadította

Szatmár városát a török hadsereg ostroma alól. Ekkor a király hálából adománylevelet

adott neki új nemesi címerrel, és engedélyezte a Szathmáry név használatát. A címer-

használatot az új uralkodó, II. Mátyás király is megerősítette. A XVII. századtól kezdve

a család tagjai között többen betöltötték a Gömör megyei alispáni címet, de találunk

közöttük országgyűlési képviselőt, gömöri főjegyzőt és írót is.17

1. Mayer Gy.: Szathmáry Király Pál (ZMM) 2. Szathmáry Király Pál. Vasárnapi Ujság

1879/15.

Szathmáry Király Pál 1811. szeptember 6-án született a Gömör vármegyei Jánosiban

(ma: Rimavské Janovce, Szlovákia). Apja id. Szathmáry Király Pál, édesanyja Lévai

Koós Anna volt. A jómódú református családból származó Pál tanulmányait Pozsony-

ban kezdte, majd Sárospatakon folytatta, ahol jogot tanult. Itt tanult a későbbi neves

politikus, Szemere Bertalan is. Jurátusi éveit Vay Miklós báró, Borsod vármegye főis-

17

ESZLÁRI 2004. 27‒31.

15

páni adminisztrátora mellett töltötte, majd ügyvédi diplomát szerzett. Apjától Ung vár-

megyei birtokokat kapott. Külföldi útjai során különböző tapasztalatokat szerzett, ame-

lyeket később otthon is hasznosítani tudott, járt Németországban, Franciaországban,

Olaszországban és Angliában is. Ung megyében tiszteletbeli ügyésszé választották,

majd 1843-ban a vármegye alispánja lett. Ugyanebben az évben kötött házasságot

Platthy Idával. Ezután a Borsod megyei Felsőzsolcán alakították ki otthonukat. Jöve-

delmük legnagyobb része a gazdálkodásból származott. Borsodba költözése után, már

nem töltötte be Ung megyei pozícióját. 1861-ig nem vett részt az országos politikai

életben.18

A szabadságharc bukása után, a neoabszolutizmus idején és az ezt követő

provizórium időszakában állandó megfigyelés alatt állt, jelentéseket készítettek róla,

ugyanis a kormányellenes párt híve volt.19

1861-ben a Borsod vármegyei mezőcsáti

kerület országgyűlési képviselővé választotta. E rövid, de annál nevezetesebb ország-

gyűlésen Szathmáry Király Pál Deák Ferenc mellett küzdött a haza sorsáért, de az or-

szággyűlés LVI. ülésén, azaz 1861. július 6-án lemondott országgyűlési képviselői tisz-

téről.20

Ennek oka, hogy május 22-én Borsod vármegyében első alispánná választották,

de két hónapig Okolicsányi Lajos másodalispán helyettesítette. Lemondása után a csáti

kerület Vay Miklós báró kancellárt választotta meg országgyűlési követként.21

Szathmáry Király 1863-ban elfoglalta Borsod megye első alispáni székét, majd

1867-ben az új magyar minisztérium tornai főispánná nevezte ki, tisztségét 1872-ig,

kinevezésének visszaadásáig töltötte be. Ettől kezdve az országos politikától mentes,

visszahúzódó életet élt. Viszont, ez nem azt jelentette, hogy a Miskolc környéki társa-

dalmi élet színtereit is mellőzte volna, éppen ellenkezőleg, feleségével karöltve a kultú-

ra, a népnevelés, az egyház pártfogója volt. 1863-ban az alsóborsodi református egy-

házmegye segédgondnokává választották, mely tisztségről betegsége miatt 1877-ben

kénytelen volt lemondani.22

Felesége, Platthy Ida (1826–1895) Egerlövőn született, a legvagyonosabb

zsolcai birtokos családok egyikéből származott. Felsőzsolca legvagyonosabb családjai

közé tartoztak a Dőryek, az evangélikus Platthyak és a református Szathmáry Király

család. Platthy Ida Dőry Krisztina és Platthy Imre gyermekeként született, felsőzsolcai

lakásukban gyakran megfordultak a kor jelentős politikai egyéniségei, mint például

18

VILÁGHY 2004. 155‒157. 19

KAPUSI 2005. 5. 20

HAJNIK 1861. 233. 21

RUSZOLY 1999. 262. 22

VILÁGHY 2004. 155‒157.

16

Palóczy László. Ida egyetlen gyermekként jelentős vagyont örökölt, melynek legna-

gyobb részét a földbirtok tette ki. Platthy Ida jótékonykodásairól, a közművelődés tá-

mogatásáról híres. Volt kitől példát vennie, hiszen anyja is többször segített a rászoru-

lókon. Egy 1855-ös feljegyzés szerint Platthy Imréné Dőry Krisztina ekkor adományoz

először a református templomnak orgona vásárlása céljából 50 forintot. A felsőzsolcai

szépítőprogramot Platthy Ida kezdeményezte, kastélyt építtetett, parkot alakíttatott ki. A

közművelődés fejlődésében sok minden köszönhető neki, támogatta a nők továbbképzé-

sét, felkarolta a szegényeket, árvákat. Az oktatás területén is újat hozott, Veres Pálnéval

létrehozták a budapesti leánynevelő intézetet.23

1867-ben megalapította a Miskolci Re-

formátus Női Filléregyletet, mely több ezer szegény gyermek iskoláztatását segítette.

Szeretett férje halála után (1879) sem vonult vissza a közéletből, ezt bizonyítja, hogy

1881-ben létrehozta a Vöröskereszt Egylet miskolci fiókját. 1885-ben megalapította a

Borsod Megyei Gyermekóvó Intézeteket Terjesztő Egyesületet. Felsőzsolcán saját tel-

kén, és természetesen saját költségén, óvodát („kisdedóvót”) alapított, és óvónőt is al-

kalmazott. Az óvoda megnyitására 1886-ban került sor. A Szathmáry Király-házaspár

jövedelmének nagy részét a gazdálkodás tette ki. Platthy Ida borászattal és virágkerté-

szettel is foglalkozott, borai és rózsái nagy sikert arattak nem csupán Magyarországon,

hanem külföldön is. Termékeivel és növényeivel részt vett az 1882-ben Triesztben meg-

rendezett terménykiállításon és az 1888-as brüsszeli nemzetközi világkiállításon is.

Természetesen a család nem csak Felsőzsolcán rendelkezett szépen berendezett

otthonnal, hanem Miskolcon, a Hunyadi utcában is állt egy házuk, amely a kultúra szín-

tere volt. Koncerteket, estélyeket, irodalmi esteket szerveztek, olyan neves személyisé-

gekkel álltak kapcsolatban, mint Jókai Mór és első felesége, a színésznő Laborfalvi Ró-

za, Lévay József megyei főjegyző, Horváth Lajos országgyűlési képviselő, dr. Csáthy

Szabó István színházi vezérigazgató és mások.24

A Szathmáry Király–Platthy-házaspár a megyében nagybirtokosnak számított,

amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1872-ben bevezetett virilis-jegyzék. Szathmáry

Király Pál nevét a megye négy legnagyobb földbirtokosa között találjuk. Természetesen

nem csupán miskolci vagy felsőzsolcai birtokaira kell gondolnunk, hanem a megye más

községeihez tartozó birtokokkal együtt tartották nyilván birtokai nagyságát és az ezek

23

Tarr Sándor református lelkész 2003. március 28-án az alsózsolcai református templomban

elmondott emlékbeszéde. Kézirat. 24

KAPUSI 2005. 5‒8.

17

után fizetett adót. Modernizálás céljából jövedelme egy részét a gazdaságba fektette, így

lehetősége nyílt különböző gépek vásárlására. Birtokán malmot is üzemeltetett.25

Házasságukból három gyermek született: első gyermekként Ida (1844–1861),

akihez Tompa Mihály, a család barátja verset írt,26

aki a gyászjelentés szerint tüdő- és

májsorvadásban halt meg 16 éves korában.27

Második gyermekként született Pál

(1849/1850‒1921), akiről anyja, Platthy Ida levelezéséből kiderül, hogy már 1863-ban

Pesten tanult, nevelője pedig Felméry Lajos (1840–1894) volt. Pesten töltött évei felké-

szülést jelentettek a sárospataki kollégiumba való bekerülésre. Itt meg kell említenem,

hogy a vizsgált fotóalbumban megtalálható Felméry (Felméri) Lajos (1840–1894) egye-

temi tanár arcképe is (Adattár: XXIII/2.). Az, hogy a Szathmáry Király-albumba az

egykori pesti magántanító, Felméry/Felméri Lajos arcképe is bekerült, már jelzi, hogy

az eredetileg az országgyűlési követek emlékének megnyitott album később családi em-

lékgyűjtemény lett, ahová a család közeli ismerőseiről készült vizitkártyák is bekerül-

tek.

Szathmáry Király Pál császári és királyi kamarás lett, amely tisztséget valószínű-

leg katonai karrierjének köszönhette, mivel a hadseregtől főhadnagyi címmel vált meg.

A levelekből kiderül, hogy már tizenéves korában érdeklődött a szülei által rendezett

gazdaság iránt.28

Így nem is csoda, hogy felnőttként Borsod megyében mintagazdaságot

vezetett. Apjához hasonlóan, ő is a református egyház pártfogója volt, az alsó-borsodi

református egyházmegye világi tanácsbírájaként.29

Feleségül vette a család bejei ágából

származó Szathmáry Király Vilmát (1859‒1929).

Platthy Ida és Szathmáry Király Pál harmadik gyermekeként egy lány, Anna

született (1862‒1944). Életéről szinte semmi nem derült ki, annyit tudunk, hogy férje,

Patay Gyula volt.

3.1 Borsod vármegye képviselő-választási kerületbeosztása

Borsod vármegyében ugyanúgy, mint 1848-ban, 1861-ben is hat kerületből (Dédes,

Edelény, Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Szirmabesenyő) választottak ország-

gyűlési képviselőket. A megye bizottmánya 1861. január 29-én különbizottságot hozott

létre és küldött ki a 4264/1861. sz. helytartótanácsi rendelet és az 1848: V. tc. összeha-

25

TÓVÁRI 1997. 36‒37. 26

CSÁSZÁR 1924. 130–131. 27

MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. V. Gyászjelentések, 1. Szathmáry Király Ida 28

Levelek: MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. IV. Családi levelezés, 4.; 6. 29

A Pallas Nagy Lexikona XV. (1897) 457‒458.

18

sonlítására. A különbizottság tagjai között találjuk Palóczy Lászlót (Adattár: VIII/1.),

Vadnay Lajost (Adattár: VI/2.) és Kazinczy Gábort is. Ugyanúgy, mint a többi megye,

Borsod is nyilatkozatot készített az országgyűlés teendőiről. Ebben leírják, hogy az

1790:10., 12., 19. és az 1827:3. tc. helyreállítását kívánják, az önkormányzat fenntartá-

sát, felelős minisztériumot, Erdély visszacsatolását. Képviselőik által fenn kívánják tar-

tani törvényhatósági önállóságukat.30

Az 1861. évi országgyűlési képviselőválasztások eredményeként dédesi követ lett Ka-

zinczy Gábor, mezőkeresztesi Prónay József (Adattár: VII/3.). Edelényben Lónyay

Lászlót választották, Szirmabesenyőn Vay Béla bárót (Adattár: VII/2.). Mezőcsátról

Szathmáry Király Pál, Mezőkövesdről pedig Mocsáry Lajos képviselhette a kerület és a

megye érdekeit.31

1861-ben Szathmáry Király Pált országgyűlési képviselővé választották,

távolléte miatt borsodi alispáni tisztségében Okolicsányi Lajos (Adattár: X/4.)

helyettesítette. Mivel Okolicsányi eredetileg a borsodi másodalispáni tisztséget töltötte

be, egyszerre pedig a kettőt a gyakorlatban nem viselhette, ezért őt Vadnay Bertalan

polgári törvényszéki ülnök helyettesítette.32

A Borsod megyei központ, Miskolc városának két választókerülete szintén

megmaradt a ’48-as alakjában. A megyében felállított képviseleti bizottmány ugyanúgy

meghagyta az északi és a déli választókerületet, a két választókerület közötti határt a

Zsolcai kaputól a Győri kapuig nyúló főútvonal alkotta, vagyis a mai Széchenyi utca.

Az utca egyik házsora az északi választókerülethez tartozott, a másik oldalán húzódó

házak pedig a délihez.33

Miskolc város 1861. február 25-én kapta meg meghívóját az

országgyűlésre, és március 4. és 9. között írták össze a választókat. Egyes választópol-

gárok követválasztási igazolvánnyal rendelkeztek, amellyel személyazonosságukat iga-

zolhatták. Az északi választókerület képviselőjének személyére a városháza épületében

voksolhattak. A déli kerületben ennek helyszíne a csizmaszín volt. A választásokra

március 18-án került sor. Az északi választókerület képviselője Vadnay Lajos lett, a déli

választókerület követe pedig Palóczy László.34

30

RUSZOLY 1999. 259‒260. 31

RUSZOLY 1999. 260. 32

DOBROSSY 2003. I. k. 315. 33

RUSZOLY 1992. 8. 34

RUSZOLY 1999. 264‒265.

19

4. A fotográfia rövid története

Fontos szólnunk az albumot alkotó és egy fotótörténeti korszak jellemzőjeként

elismert fotográfia-típusról, a vizitkártyáról, amely roppant elterjedt műfaj volt a XIX.

század közepétől az 1870-es évekig, nemcsak hazánkban, hanem Európa többi államá-

ban és Amerikában is. A vizitkártya feltalálása nagy jelentőséggel bírt, hiszen felváltotta

az addig ismert, 15‒30 percig tartó portrékészítést. Ahhoz, hogy megértsük, miért is

jelentett fordulópontot a vizitportré feltalálása, érdemes megismerkednünk a fotografá-

lás kezdetének történetével. A dagerrotípia feltalálásával jött létre a mai értelemben vett

fényképészet.

4.1 A fotográfia története Európában

Az első fényképtípus egy francia színházi díszletfestő, Louis Jacques Mandé Daguerre

(1787‒1851) kísérleteinek köszönhetően jelent meg. Természetesen, a gondolat, hogy a

fény segítségével képeket készítsenek, nem a XIX. században alakult ki, hanem jóval

korábban. A camera obscurában lezajló jelenség már évszázadok óta ismert volt, műkö-

dési elvét már Arisztotelész is ismerte. Az eljárás lényege, hogy egy sötét helyiségben

vagy dobozban egy kis nyíláson beáramló fény a kint látottakról (pl. egy tárgy) fordított

képet alkot a helyiség vagy a doboz falára. A kép élességének javítása érdekében egy

lencsét helyeztek be, tükrök segítségével pedig a képet már nem csak a nyílással szem-

beni felületre tudták vetíteni, hanem a képeket már bárhol meg lehetett jeleníteni. A

technika fejlődésének köszönhetően megjelentek a hordozható camera obscurák,

amelynek első leírását Johann Zahn (1641‒1707) készítette el.35

Különböző tükrök és

lencsék alkalmazásával a készüléket tovább fejlesztették. A képrögzítés technikája nagy

szakértelmet igényelt. Már a XVIII. században többféle vegyi anyaggal és eljárással

próbálkoztak (pl. az ezüstsó fényérzékenységének felismerése). Ám a képrögzítés tech-

nikáját mégis csupán a XIX. század fényképészei sajátították el.36

A nagy áttörést Nicéphore Niépce (1765‒1833) kísérletei hozták. Eredményeit

viszont nem sikerült elfogadtatnia a Francia Akadémiával. Daguerre folytatta Niépce

kísérleteit, és rájött, hogy hogyan lehet a lefényképezett tárgyat rögzíteni. Ezt vegyi

35

A leírás az Oculus artificialis Telediopticus: seu telescopium (Nürnberg, 1685) c. műben

olvasható. 36

RÓNAY [2015]; A fényképezés története 1. Digitális Fotómagazin, IV. (2004)/2.; Uj

fotolexikon. Főszerk.: BARABÁS János. Budapest, 1963, Akadémiai Kiadó; SZABÓ Tibor–VIDRA József:

Régi fényképezőgépek. Budapest, 1994, Műszaki Könyvkiadó. 11‒12.

20

anyagok segítségével készítette el. A képet egy nem túl vastag, lecsiszolt rézlemezre

készítette. Az eljárás pedig a következő volt: „Jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a

keletkező ezüst-jodidból látens kép alakult ki, melyet Daguerre melegített higanygőzzel

tett láthatóvá. Az ezüst-jodid és a higany egymásra hatásával ezüst-amalgám jött létre,

mely a világos tónusokat, a fényeket adta. A sötétebb ezüstalap jelenítette meg az ár-

nyékokat. Részletgazdag, közvetlen pozitív kép alakult ki.”37

Az ilyen eljárással készült

fényképeket nevezzük dagerrotípiáknak. Daguerre próbálkozásainak megszületett a

gyümölcse, a fénykép készítésének folyamatát 1839-ben mutatták be a Francia Akadé-

mián. A francia kormány szabadalmaztatta, majd augusztus 19-én engedélyezte a fény-

képezést. E napot, mint a fényképészet megszületését tartjuk számon. Ettől a naptól

kezdve bárki foglalkozhatott fényképezéssel. Természetesen a kísérletezések tovább

folytak, egyre jobb minőségű képeket akartak létrehozni. Mivel a dagerrotípiát csak

nagyon nehezen lehetett sokszorosítani, ezért sokan új módszerekkel ennek megoldását

keresték. A fénykép rézlemezre való készítése túl drága eljárásnak bizonyult, ezért so-

kan az üveglemez alkalmazását praktizálták. Abel Niépce de Saint-Victornak

(1805‒1870) köszönhetően az expozíció ideje 5‒15 percre csökkent a korábbi 15‒30

percről. Viszont ez még mindig nem felelt meg portrékészítéshez. A nedves lemezes

eljárás fordulópontot hozott, mivel az expozíció ideje nagymértékben csökkent. A táj és

az épületek fotózásához kb. 10‒90 másodpercre volt szükség, míg egy kisméretű arckép

elkészítéséhez csupán 5‒20 másodpercre. Immár a negatívról több másolatot is képesek

voltak készíteni.38

A dagerrotípia megjelenésével a polgárok körében egyre nagyobb lett az igény

egy jó portré iránt. Mint ahogy az elmúlt századokban a festményeknek szenteltek nagy

jelentőséget, most a fényképész által készített portré iránt nőtt meg az igény. Az új divat

arra késztette a fényképészeket, hogy saját műtermeket hozzanak létre, ahol saját mód-

szereik alapján, különböző kiegészítők segítségével olyan fotográfiákat képesek létre-

hozni, amelyekkel a polgárok teljes mértékben elégedettek lehettek. Európában az első

ilyen műterem Londonban jött létre, amelyet 1841-ben nyitott meg Richard Beard

(1801‒1885). Jól látható, hogy Daguerre találmányának felfedezésétől még teljes két

évet sem kellett várni, hogy módszere elterjedjen Franciaországból az egész Európa,

illetve Amerika területére. A dagerrotípiával szinte egy időben jelent meg a kálotípia

37

Uo. 38

SZILÁGYI 1982. 25-27. 54-55.

21

vagy másképpen talbotípia. Ez sokszorosítható, olcsóbb eljárás volt, mégsem tudta ki-

szorítani a dagerrotípia divatját.

Nagy változást hozott a nedves-kollódiumos eljárás, amely az előző két eljárás

összevonásának eredményeképpen jött létre. Részletes, sokszorosítható, jobb fényérzé-

kenységgel rendelkező fotográfiatípus jelent meg. Az előállítás költségei is csökkentek.

Egyforma minőségű nagyításokat tudtak készíteni. Andrá-Adolphe-Eugene Disdéri

(1819‒1889) felismerte, hogy ennek köszönhetően a fényképezkedés általánosabbá vál-

hat, bárki számára elérhető, illetve így a fényképészet jó megélhetési formát biztosíthat.

Kisebb fényképeket kezdett készíteni 6,3x10,5 cm mérettel. Ezzel megszületett a vizit-

kártya, amely egy hosszabb időre meghatározó fényképtípussá vált. Műterme egyre

népszerűbb lett. Rengeteg ember készíttetett portrét a híres fényképésszel. A vizitkártya

óriási divatot teremtett. Franciaország után minden országban elterjedt.39

4.2 A fotográfia története Magyarországon

A dagerrotípia megjelenésével a fényképészet nemcsak Nyugat-Európa államaiban és

Amerikában terjedt, hanem Közép- és Kelet-Európában is egyre jelentősebb szerepet

kapott. Így a fényképezés technikája Magyarország városaiban is népszerűvé vált. Egy-

re többen kezdtek bele a fotografálás művészetébe. E foglalkozást eleinte csupán a ve-

gyi anyagok használatában jártas személyek űzték, főképp gyógyszerészek, ötvösök,

aranyművesek, viszont érthető módon nagyon sok festő is inkább a korszerű portréké-

szítés mellett döntött, a már oly régóta divatban lévő portréfestészet helyett.

A magyarországi fényképészet történetének jelentős részével Farkas Zsuzsa

(1957) foglalkozik. Nagy mennyiségű fényképet gyűjtött össze, amelyeket saját munká-

iban közöl, tanulmányai nagy része a Fotóművészet című folyóiratban olvasható. Érté-

kes számadatokat ismertet a fényképészet elterjedésével kapcsolatban A fényképész

szakma növekedése a Magyar Korona területén, 1840–1890 c. tanulmányában.40

Egyes

neves fényképészek életével, pályájával is külön foglalkozik. Olvashatunk Barabás

Miklósról, mint fényképészről, Borsos Józsefről, Szathmári Pap Károlyról stb. Magyar-

országon a dagerrotípia készítésének technikáját elsőként Vállas Antal (1809‒1869)

39

RÓNAY [2015]; A portré: TŐRY Klára: A fényképezés története 1–11. Digitális Fotómagazin

IV. (2004)/2–10.; V. (2005)/1–3.; SZILÁGYI Gábor: A Fotóművészet története. Képzőművészeti Alap,

Budapset, 1982 (A portré, 74–119. old.); Hans Michael KOEZTLE: Fotóikonok, Képek és történetük, 1–2.

Budapest, 2003, Vince Kiadó; SZARKA–FEJÉR 1999. 27. 40

FARKAS 2010.

22

mérnök, matematikus mutatta be 1840. augusztus 29-én. Az első két dagerrotípia a Du-

náról és a királyi várról készült, igaz nem túl jó minőségben.41

Ettől kezdve a vizitkár-

tyák elterjedéséig ez a fényképészeti eljárás terjedt el az ország egész területén. Az

egyik leghíresebb fényképész, aki dagerrotípiák készítésével foglalkozott, Marastoni

Jakab (1804‒1860) volt. 1841-ben Pesten műtermet nyitott. Népszerűvé vált a Kossuth-

ról és társairól – Ruttkay Józsefről és Both Pálról – készített dagerrotípiája, mivel ez

volt az egyetlen hiteles felvétel róla, amely még Magyarországon készült. E felvétel

azért is jelentős, mert bizonyítja elkészítésének időtartamát. Marastoni a paszpartu szé-

lére feljegyezte, hogy a felvétel nyolc másodperc alatt készült el.42

Ez nagyon jó telje-

sítménynek számított, hiszen egy arckép elkészítése akkoriban még 20 másodpercig is

eltarthatott. 1846-ban festőakadémiát hozott létre, ami nagy jelentőséggel bírt, hiszen

eddig csupán néhány magán rajziskola működött. Marastoni a képzést velencei mintára

hozta létre. Az akadémia kilenc tanteremmel működött, ahol a fiatal művészek képzése

elsősorban különböző művek másolásával történt. Az akadémia hiába lett egyre népsze-

rűbb, sajnos nem élte túl alapítóját. Marastonin kívül Magyarországon híres

dagerrotípista volt az aranyműves, Sterlisky Lipót, Heller József és Kawalky Lajos is.43

A vegyszerek ismerete mellett előnyt jelentett, ha valaki a fényképezés előtt fes-

tészettel foglalkozott. Több olyan festőről tudunk, akik egy bizonyos ideig, vagy telje-

sen áttértek a fényképészeti pályára. Köztük találjuk Barabás Miklóst, Borsos Józsefet,

Munkácsy Mihályt is.

A fent említett Disdéri találmányának elterjedése után, az egész Magyarország

területén rohamosan nőtt a fényképészműtermek száma. Farkas Zsuzsa kutatásai alapján

láthatjuk, hogy csupán Pesten 1859-ben tizenöt „dagerrotípozó és fényképész” hirdette

szolgáltatásait, 1860-ban húsz fotográfus, 1862-ben harmincegy, 1863-ban pedig már

negyvenketten adtak fel hirdetést. A következő évben a fényképészhirdetések száma

huszonnyolcra, majd egy évvel később huszonhétre csökkent.44

Ebből is jól látható,

mennyire volt népszerű az új szakma. Természetesen, nem mindenkinek sikerült érvé-

nyesülnie ezen a pályán, ezért sokan visszatértek a festészethez, vagy más megélhetési

formát választottak. A számadatok jól tükrözik a visszavonulást. A pest-budai műter-

mek legkorábbi tulajdonosa Simonyi Antal, Heller József, Strelisky Lipót és Tiedge

János volt. Az 1860-as években az új műtermet nyitók közé tartozott Fajth János,

41

SZILÁGYI 1996. 14. 42

L. BAJI 2002/5‒6. 43

FARKAS 2005/3‒4. 44

FARKAS 2005/3‒4.

23

Mayerhoffer Károly, Mayer György, Pollak József, Beniczky Lajos. Évről évre újabb

nevek jelentek meg a fényképész szakmában. Meg kell említenünk, hogy a legtöbb fo-

tográfus műterem létesítése előtt vándorfényképészként működött. Ez azt jelentette,

hogy városról városra jártak, amelyekben bizonyos időt töltöttek, hogy a lakosok igé-

nyeit kielégítsék. Főképp vásárok, búcsúk idején állomásoztak az egyes városokban.

Ilyen volt Borsos és Doctor ideiglenes fotográfiai műhelye az aradi Fő téren.45

A fényképek másolásához albuminpapírt használtak, amely olyan népszerű volt,

hogy csupán az 1880-as években kezdtek újabb papírtípust alkalmazni. Ekkor jelent

meg az aristopapír a fényképészek körében. Viszont sokan csak néhány alkalommal

használták, mivel nem volt olyan tartós, mint az albuminpapír és drágább is volt. Pesten

Hofmeier Gyula működtetett albumin-gyárat, amelynek a magyarországi fényképészek

nagy hasznát vették. A fotográfusok néhány eszközön kívül nagyon kevés dolgot tudtak

beszerezni a magyar fővárosban, ezért sok mindent külföldről szállíttattak. Így jutottak

hozzá a különböző vegyszerekhez, paszpartukhoz, simítógépekhez, kartonokhoz, a kü-

lönböző dekorációkhoz szükséges eszközökhöz, statívákhoz stb.46

Mint ahogy fentebb említettem, a fényképezés az 1860-as években egyre általá-

nosabbá vált, ezért a fényképészek újabb és újabb technikával próbálkoztak, hogy mes-

terségük még népszerűbbé váljon a lakosság körében. A vizitkártyák előállításával pár-

huzamosan jelentek meg a színezett portréfelvételek. Mivel sokak számára szokatlannak

és drágának bizonyult, ezért inkább csak a tehetősebbek körében terjedt. Minden híre-

sebb magyarországi műteremben próbálkoztak a fényképek színezésével. Így az 1860-

as években pl. Pesten Borsos József és Doctor Albert, Bülch Ágoston, Szentkuthy Ist-

ván, Pozsonyban Abrachamovits Ferenc, Kolozsvárott Veress Ferenc, Szegeden Landau

Alajos műtermében.47

4.3 A vizitkártyák

A műtermi portréfényképezés sablonrendszerét E. Disdéri szabadalmaztatta, olyan

fényképezőgépet használt, amely segítségével egy lemezre egyszerre négy vizitportrét

tudott készíteni.48

A vizitkártyák (6,3x10,5 cm) használatáról elterjedt, hogy a polgárok

névjegyként cserélték egymás között, különböző találkozások alkalmával látogatójegy-

45

SZILÁGYI 1996. 204. 46

SZILÁGYI 1996. 41‒42., 203., 207. 47

SZILÁGYI 1996. 170. 48

TARCZAI 2010. 337‒338.

24

ként nyújtották át egymásnak. Egyes szakemberek ezzel nem értenek egyet, szerintük a

szakirodalmakban tovább öröklődik a tévhit, viszont a források nem bizonyítják. Ezt

azzal magyarázzák, hogy a látogatójegy olyan információkat tartalmazott, amelyeket

egy fényképpel nem lehetett volna helyettesíteni.49

Ezt igazolja, hogy elhunyt neves

emberekről is készült vizitkártya, sokszor nem is fénykép, hanem grafika alapján (a

Szathmáry Király-albumban ilyen Palóczy László portréja). A vizitkép, vizitkártya ko-

rabeli neve azonban valóban „látogatójegy” volt, így hirdeti 1861-ben a Vasárnapi

Ujság is a Deák Ferencről készült vizitkártyát.50

A vizitkártyák gyors terjedésének titka

a fényképek sokszorosíthatóságában rejlett, áruk nem volt magas, így bárkinek elérhe-

tővé vált. Már nem csupán a főurak engedhették meg maguknak, hogy egy elismert

fényképész elé álljanak, hanem a polgári családok is előszeretettel látogatták a fényké-

pészeti műtermeket. A családtagok, barátok, ismerősök körében divatossá vált a vizit-

portrék cseréje. Társasági események alkalmával szívesen ajándékozták egymásnak

saját, illetve gyermekeik portréját. Aki kapta, szívesen fogadta, ezáltal újabb divathul-

lám következett, az összegyűjtött vizitkártyákat albumokban helyezték el, és ezeknek

egyre nagyobb szerep jutott a családi emlékek között.

A legelső fényképalbum Fox Talbot nevéhez köthető, 1844-ben adta ki A termé-

szet ceruzája címmel (The Pencil of Nature), amelybe táj- és természetfotókat helyezett

el. Divathullámot John Mayallnak az angol királyi családról készített Royal Albuma

indított el, amely tizennégy darab vizitkártyát tartalmazott Viktória királynőről, Albert

hercegről és a család többi tagjáról.

A polgári családokban divatos fotóalbumként ne a maihoz hasonló albumot kép-

zeljünk el, hanem igényes kivitelű, ornamentikával és kivágásokkal díszített vastag kar-

tonlapokból álló, sokszor művészi könyvkötészeti kivitelű fedőlappal ellátott vastag

könyvszerű, egyedi tervezésű albumot, amely a képek méreteihez igazodott. Fedőlapjuk

kemény, sarkait többször díszes fémveretekkel látták el, a fedőlap közepén általában a

család címere vagy a tulajdonos névbetűi szerepeltek, az albumot általában bőrrel vagy

bársonnyal vonták be. A belsejébe vastag kartonlapokat kötöttek, melyekbe a fotók mé-

reteinek megfelelő ablakokat metszettek, így tudták behelyezni és cserélni az adott

fényképeket.51

49

STEMLERNÉ BALOG 2009. 36. 50

Vasárnapi Ujság 8. (1861)/33. (1961. aug. 18.). Vö.: GYULAI 2015. 51

TARCZAI 2010. 338.

25

Családi, baráti és egyéb társasági összejövetelek esetén egyfajta szórakozást je-

lentett az albumok lapozgatása, és ez a divat nem csupán a felsőbb körökben terjedt,

hanem szinte minden polgári családban fontosnak tartották a vizitkártyák gyűjtését. A

XIX. századi polgári lakások díszes elemeként szolgáltak a vaskos családi albumok.

Ezekbe a család tagjainak portréit, különböző családi események fotóit ragasztották.

Gyakran találkozunk olyan albumokkal, amelyekről könnyen megállapítható, hogy a

fotókat a tulajdonos milyen elgondolás alapján gyűjtötte egy helyre. Az 1860-as évektől

elterjedt a híres emberek portréinak gyűjtése is, a kisméretű fényképek ugyanis lehetővé

tették, hogy bárki hozzájuthasson kedvenc politikusa, színésze stb. fényképéhez, és en-

nek megfelelően rendezte el albumát.

3. L. Angerer vizitkártyájának verzója.

Fotóművészet 2011/3. alapján

Mivel az albuminpapír túl vékony volt, és ezért könnyen sérült, a portrékat kartonlapra

ragasztották, ennek verzója (hátlapja) pedig a fényképészek és a műtermek reklámjaként

szolgált, így a fotográfusok nagy figyelmet szenteltek a hátlap elkészítésének is. Külön-

böző adatokat tüntettek fel rajta, voltak díszesebb és kevésbé díszes hátlapok; az alap-

adatok között szerepelt a fényképész neve, műterme, címe. Ezen kívül gyakran talál-

kozhatunk a fotográfusok képzettségének igazolásával, a különböző díjak, kitüntetések

feltüntetésével. Ilyen hátlapja van például Angerer Lajos (1827‒1879) néhány vizitkár-

tyájának.

A vizitkártya az 1880-as évekre elveszíti népszerűségét, ekkor már csak nagyon keve-

sen, főképp parasztlányok és katonák készíttetnek maguknak. Új fényképtípusok jelen-

tek meg: a vizitkártyától kisebb mignonok, a vizitkártyától nagyobb méretű kabinetké-

pek és az ettől nagyobb boudoirok.52

52

TARCZAI 2010. 338.

26

5. A korszak ismert fotográfusai

A nagymihályi múzeumban őrzött albumban lévő portrékat nem csupán egy fényképész

készítette, hanem több neves fotográfus munkáját tekinthetjük meg. Ezért úgy vélem,

érdemes néhány szót szólni a szakemberekről, hogy megismerjük tevékenységüket, azt,

hogy hol fényképeztek, mennyire voltak népszerűek.

5.1 Simonyi Antal

Az albumban lévő portrék többségét Simonyi Antal (1821‒1892) készítette, aki az elsők

között létesített fényképészműtermet a magyar fővárosban. A fotótörténeti tanulmá-

nyokban a fényképészet úttörőjeként jelenik meg. Pályafutását festőként kezdte, majd

ezt teljesen elhagyva a fényképezéssel kezdett foglalkozni.

1821-ben született Kecskeméten. Apja városi tanácsnokként ismert, az 1848-as

országgyűlésen képviselőként volt jelen. Simonyi Antal középiskolái befejeztével Pes-

ten, a mérnöki karon folytatta tanulmányait. Közben olaszul, franciául és németül tanult.

1842-ben Bécsbe ment, ahol az akadémia antik rajzosztályán képezte magát. Az itt töl-

tött idő alatt rajzolt és festett. Tanulmányait Velencében, Firenzében, Rómában folytat-

ta. Nem sokkal ezután Párizsban szerzett tapasztalatot. Nemcsak tanult, hanem dolgo-

zott is. A francia fővárosban kezdett foglalkozni a fényképészettel. Az itt megismert

utópista szocialista eszmék és Fourier tanainak terjesztése miatt 1851 őszén bebörtönöz-

ték, ugyanis írásaiban többször is állást foglalt a szocialista eszmék mellett. A börtön-

ben több rabtársának arcképét is megfestette.

Az 1850-es évek első felében a festészettel foglalkozott mindaddig, amíg 1856-

ban meg nem nyitotta saját fényképészműtermét. A festői tevékenységgel végleg fel-

hagy, ezután már csak a fényképészetnek szenteli tehetségét. Nemcsak egyszerű fény-

képész, hanem a fotografálás elméletének kidolgozója is. Tanulmányokat jelentet meg,

amelyekben a fotográfia történetével is foglalkozik. Az 1860-as években a Pesti Műegy-

let egyik szervezője, többször részt vesz a Képzőművészeti Társulat zsűri tagjaként,

illetve elnökeként. Nevét a Nemzeti Képcsarnok alapító tagjai között találjuk.53

1870-

ben létrehozták a Magyar Fényképészek Egyesületét, melynek első elnöke Simonyi

lett.54

53

SÜMEGI 1989. 43‒58. 54

SZARKA – FEJÉR 1999. 30.

27

Simonyi Antal volt az első fotográfus Pesten, aki saját műtermet építtetett. A

Váci u. 1. számú (ma Váci u. 28.) épület udvarában hozta létre favázas műtermét, ame-

lyet az évek során több helyiséggel bővített. Itt készítette az 1861-es országgyűlési em-

lékalbumot, amely mellképeket tartalmaz. Az album ma a Magyar Nemzeti Múzeum

tulajdonában van. Simonyi műterme 1864. január 12-én leégett. A neves fotográfust ez

sem tántorította el munkájától, az épületet újjáépítette, közben pedig az Al-Dunasoron

álló saját házában alakított ki egy új műtermet (ma Belgrád rkp. 3‒4.). Itt működött

mindaddig, amíg el nem kezdték a Duna-part beépítését. Az építkezések miatt eladta

telkét, és az ebből kapott pénzből egy kétemeletes sarokházat vásárolt a Sebestyén tér és

a Zöldfa utca sarkán. Az épületet átalakíttatta, és egy több helyiségből álló, háromeme-

letes ház lett belőle. Különböző okoknál fogva az itt lévő műtermét 1880-ig használta,

amikor is az épületet elárverezte. Ezt ezután Kozmata Ferenc fotográfus vásárolta meg,

és használta saját műtermeként.55

4–5. Simonyi A.: Deák Ferenc és Vadnay Lajos, 1861 (ZMM)

Simonyi Antal azon kevés fényképészek közé tartozott, akik saját telkükön tud-

tak műtermet nyitni. Az első pest‒budai fényképészek között tartják számon. Az ismert

fényképei alapján elmondható, hogy nagyon pontos, látványos portrékat készített. A

Nagymihályi Zempléni Múzeumban őrzött fényképalbumban több portréról megállapít-

ható, hogy a népszerű Simonyi Antal munkája.

55

CS. PLANK 1997/1. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00013/plank.htm (2015.10.15.)

28

5.2 Mayer György

A neves fotográfus, Mayer György (1817‒1885 után) portréival is találkozhatunk a

vizsgált albumban. Fotográfiáin jól látszik a kifinomultság, elegancia. Ezen a néhány

felvételen is megfigyelhető a sztereotip beállítás. Ez nem meglepő, hiszen, minden fo-

tográfusnak megvoltak a maga kellékei, beállításai, csak ritkán fordult elő, hogy a port-

réalanyt a szokásostól eltérően örökítették meg.

Mayer György életéről keveset tudunk. 1836‒1840 között a rajzolást, festést és a

kártyagyártást egyszerre tanulta meg, majd kártyafestő segédként bejárta Európa orszá-

gait.56

Talpraesettségét bizonyítja, hogy nevéhez fűződik az első pesti kártyagyár meg-

alapítása. Miután a fotografálással kezdett foglalkozni, az első műterem alapítók között

találjuk.57

Népszerűségét minden bizonnyal egy szerencsétlen tragédiának, Teleki Lász-

ló halálának is köszönheti. Teleki László (1811‒1861) Kossuth-párti politikus volt.

Kossuth Lajossal és Klapka Györggyel létrehozták az emigrációs kormány szerepére

vállalkozó Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Teleki feladata a hazai titkos szervezettel

való kapcsolattartás volt. Számukra az Októberi Diploma és a Februári Pátens kibocsá-

tása elfogadhatatlan volt, ezért céljuk a Béccsel kötendő alku megakadályozása. Közvet-

lenül Teleki halála után került volna sor a várva várt felszólalására Deákkal szemben,

aki az 1848-as törvények alapján szeretett volna Ausztriával kompromisszumra jutni.58

Hogy minderre miért utalok ismét, illetve vázolom fel egy fényképalbum vizsgá-

lata során? Azért említettem meg, mert Mayer György volt az a fotográfus, aki Magyar-

országon először fényképezett bűnügyi vizsgálat során, mégpedig nem más, mint a híres

politikus, Teleki László tragikus halála kapcsán. A fényképezés történetében új szakasz

kezdődött, ettől kezdve a bűnügyi fényképezés egyre jobban terjedt, és a vizsgálat ré-

szévé vált. A neves fotográfust Thaisz Elek rendőrkapitány kérte fel a holttest lefényké-

pezésére. Az, hogy miért pont Mayert kérte fel a fotózásra, több okkal magyarázható. A

Telekiek közül már többen is jártak műtermében, maga Teleki László is portrét állt a

neves fényképésznek 1861-ben. A rendőrkapitány is járt már a műteremben. Ezen kívül

technikai okai is voltak annak, hogy pont Mayert kérték fel. A kollódiumos eljárás mi-

att, ahhoz, hogy jó minőségű fényképet tudjanak előállítani, közeli, jól felszerelt műte-

remre volt szükség. A szervita téri Teleki palotához Mayer műterme, amely a Nagyhíd

56

FARKAS 2005/3‒4. 57

GÁTINÉ PÁSZTOR 1963. 3. 58

GÖDÖLLE–CS. LENGYEL 2011. 14‒16.

29

u. 4. sz. ház (a mai Váci utca és a Vörösmarty tér sarkán) legfelső szintjén működött,

közelinek bizonyult.59

6‒7. Mayer Gy.: Teleki László holtteste, 1. és 2. sztereofelvétel.

GÖDÖLLE–CS. LENGYEL 2011. 36‒37. alapján (MNM TF)

A helyszíni fotózás során két sztereo (térhatású) felvétel készült, amelyeket már

több tanulmányban vizsgáltak, nem csak történészek, hanem bűnügyi szakemberek is. A

tanulmányokban különböző tényekről, a halál okának elméleteiről olvashatunk, viszont

kevés a bizonyíték ahhoz, hogy a rejtélyes halál okát bárki egyértelműen megállapítsa.

A nagymihályi fényképalbumban számos felvétel Mayer György munkája. Az

országgyűlési képviselők többsége ugyanúgy, mint Simonyi Antalhoz, Mayer György-

höz is ellátogatott. Teleki Lászlóról, váratlan halála miatt Simonyi már nem készített

vizitkártyát. A felvételeket jótékonysági akciók során is árusították.

59

GÖDÖLLE–CS. LENGYEL 2011. 28‒31.

30

8–9. Mayer Gy.: Podmaniczky Frigyes és Tisza Kálmán, 1861

(ZMM) 10. Mayer Gy.: Teleki László,

1861. GÖDÖLLE–CS. LENGYEL

2011. 28. alapján (MNM TF)

5.3 Barabás Miklós

Mint már említettem, a divatossá vált fényképezkedés miatt több festő úgy döntött,

hogy inkább a modernebb technikának megfelelve keresi kenyerét. Ez történt korának

legelismertebb arcképfestőjével, Barabás Miklóssal (1810‒1898) is. Barabás a fényké-

pezéssel és a festészettel párhuzamosan szeretett volna foglalkozni. 1862 októberében

Fajth Jánossal társulva műtermet nyitott. Barabás Miklós festőként, esztétikai érzékkel

rendelkezve vágott bele a fotográfusok munkájába, míg Fajth János optikusként, a mű-

szereket jól ismerve kezdett a fényképészszakmával foglalkozni. A két férfi szakértel-

mét tekintve, a közönség nagyon jó minőségű portrékra számíthatott. Műtermük az Úri

utca és a Korona utca sarkán (a mai Petőfi Sándor utca 20. és a Régiposta utca 16. szám

alatt) működött. Közös munkájuk csupán egy évig tartott, ezután Fajth egy másik fény-

képésszel, Christ Annával társult, Barabás pedig ezt követően műtermét egyedül mű-

ködtette. Műtermi helyisége a tetőtérben volt. Jól felszerelt, dekorációkkal ellátott

fényírda volt, munkája során tájat ábrázoló háttereket, a korban divatos drapériákat és

bútorokat használt.

Barabás műterme csupán két évig működött, 1865-ben Kon Izsó operatőr vette

át. Barabás Miklós azok közé a festő-fényképészek közé tartozott, akik hosszútávon

nem tudtak megélni a fényképezésből. Műterme csődbe ment, túltett veszteséges vállal-

kozásán, és visszatért eredeti szakmájához, a festészethez. Ezután lakását és műtermét a

31

József tér 5. szám alá helyezte át, ahol a fényképészettel már nem foglalkozott, csupán

festészeti és grafikai tevékenységet folytatott.

11. Barabás M.: Dessewffy Dénes,

1861 (ZMM)

12. Barabás M. felvétele, az albumban

név nélkül feltüntetett férfi (ZMM)

A csupán két évig tartó munkája során rengeteg vizitkártya‒portré készült. Tevékenysé-

géről naplót vezetett, amelybe bekerült minden elkészült portré egy példánya és a meg-

rendelő neve. Ez a napló nagyon értékes az utókor számára, hiszen betekintést nyerhe-

tünk az akkori fotográfusok világába. Nagyon jelentős forrásanyag, mivel kevés fény-

képész hagyott hátra ilyen típusú naplót.60

5.4 Schrecker Ignác

Az album több portréja Schrecker Ignác (1834‒1888) munkája. Életéről keveset tudunk.

Schrecker a morva- és csehországi határon elterülő Golčův Jeníkov községben született.

Apja Schrecker Salomon Noë kesztyűs mester volt, anyja Berger Maria néven ismert.61

1854-ben a Marastoni által létrehozott akadémián egy félévet töltött, ahol a legjelentő-

sebb alkotásai a fej- és díszítményrajzai voltak. Ez a rövid képzés is elég volt számára

ahhoz, hogy Komáromban rajztanárként dolgozzon.62

1862 és 1890 között Pesten, a

Bálványos u. 3. sz. alatt saját műtermében dolgozott. 1865 és 1870 között Ekl Pállal egy

másik műtermet is vezetett. 1876-ban az egyiket átadta első házasságából született fiá-

60

FARKAS 2006/5‒6. 61

Österreichisches Biographisches Lexikon, 1815–1950 Bd. XI. (Schrecker, Ignaz-Franz) 62

FARKAS 2005/3-4.

32

nak, Maximiliánnak, és Bécsbe ment, ahol további tapasztalatokat szerzett. Itt szintén

műtermet működtetett 1877 és 1882 között.

Schrecker második felesége Clossmann Eleonóra lett, házasságukból öt gyermek szüle-

tett. Családjával sokat utazott. Több helyen megpróbálkozott a fotografálással (Spa,

Brüsszel, Monaco, Cilli, Pula). Végül, 1881-ben Linzben telepedtek le. A fotográfus

tuberkulózisban, a felső-ausztriai Ungenach községében halt meg 1888 januárjában.63

13–14. Schrecker I.: Lónyai Menyhért és Gorove István, 1861 (MNM TF)

Műtermeiben jó minőségű portrékat készített. Pesten egyike lehetett azon kevés fényké-

pésznek, aki megörökíthette a híres politikust, Deák Ferencet (1865). A haza bölcse

először 1861-ben állt Simonyi Antal fényképezőgépe elé, ezt is csupán jótékony céllal

tette. Ezután sem hagyta magát bárkinek lefényképezni, így Schrecker Ignácnak ez nagy

megtiszteltetést jelenthetett. 1865-ben készítette el a Magyar Tudományos Akadémia

tagjainak albumát, melyet szintén szeretett volna Ferenc Józsefnek ajándékozni. A

Helytartótanács vizsgálatot indított, hogy kiderítsék, milyen minőségű képeket készített

Schrecker. A fotókat nem találták megfelelőnek, ezért az albumát nem fogadták el.

1868-ban megörökíthette magát a császárt, I. Ferenc Józsefet. Nem volt könnyű

elérnie, hogy ezt megtehesse. Több kérelmet nyújtott be, mire engedélyezték a császár

lefényképezését. 1865-ben lefényképezhette az országgyűlés képviselőit, és egy ország-

gyűlési albumot készített. Ezt szerette volna a királynak ajándékozni, de ő nem fogadta

el, mivel előtte már kapott egy hasonló, Borsos József által összeállított fényképalbu-

mot. A császárról készített portré több európai uralkodóhoz is eljutott, amiért Schrecker

különböző kitüntetéseket és rendjeleket kapott. A fotográfus éveken keresztül próbálta

63

Österreichisches Biographisches Lexikon, 1815–1950 Bd. XI. (Schrecker, Ignaz-Franz)

33

elnyerni az udvari fényképész címet, de kérvényeit egészen 1871-ig visszautasították.

1871 márciusában viszont sikerült megszereznie e jelentős rangot.

1872-ben egy újabb album összeállítására szánta el magát, melynek a Magyar

hölgykoszorú album címet adta. Különböző városokban (pl. Miskolc64

) felállított ideig-

lenes műtermekben fényképezte a szebbnél szebb hölgyeket. Az elkészült művel újra

próbálkozott, de ajándékát ismét visszautasították.65

A nagyszerű fotográfus az 1870-es években új divatot teremtett, a temetők sír-

emlékeire az elhunytak arcképeit másolatban készítette el. Erre Magyarországon az el-

következő években az elhunytak hozzátartozói egyre nagyobb igényt tartottak.66

4.5 Ludwig Angerer

A vizsgált albumban fellelhetőek további híres fényképészek által készített portrék is.

Néhány darab Ludwig Angerer (1827‒1879) fotográfus munkája, aki udvari fényké-

pészként működött Bécsben.

15/a. Angerer L.:

I. Ferenc József, 1861(?)

(ZMM)

15/b. Ludwig Angerer: A császári pár, 1861(?)

https://hu.pinterest.com/pin/503840277033220061/

64

TARCZAI 2010. 346. 65

FARKAS 2010/3. 66

SZARKA ‒FEJÉR 1999. 30.

34

A fényképész Malackából származott, gyógyszerészeti tanulmányait Bécsben végezte.

A vegyszerek ismerete kapcsán fényképezéssel kezdett foglalkozni. 1854-ben műtermet

nyitott az osztrák fővárosban. Először nagyméretű képeket készített (42,1x34,2 cm), de

a vizitkártya Franciaországból való terjedése nagy hatással volt rá. Bécsben a vizitkár-

tya-készítés meghonosítása Angerer nevéhez fűződik. Elérte, amit e korban egy fényké-

pész elérhetett: császári-királyi udvari fényképész lett. Számos portrét készített a császá-

ri család tagjairól. 1873-tól testvérével, Viktorral együtt dolgozott.67

A nagymihályi

albumba bekerült, a császárról az 1860-as évek elején készült vizitképnek van olyan

változata is, amely feleségével, Erzsébet császárnéval ábrázolja, a két fénykép, jól látha-

tóan egyidejűleg készült. A bécsi Angerer-műteremből egy másik, ismeretlen férfit áb-

rázoló vizitkártya is bekerült a nagymihályi albumba.

16. Ludwig Angerer:

Az albumban név nélkül szereplő férfi

(ZMM)

67

HLAVÁČ 1987. 124.

35

6. Szathmáry Király Pál albuma

A nagymihályi Zempléni Múzeumban őrzött vizitkártya-album külső tulajdon-

ságait tekintve elmondható, hogy a több mint száz éves gyűjtemény kiváló állapotban

maradt fenn. A vizitkártyák többsége sértetlen. Az album fedőlapja, amely vastag bőr-

kötésű, nem túl díszes. A vastag bőrkötést réz keret veszi körül, ezen kívül még egy

címer alakú rézveret díszíti a fedőlap közepét. Mérete egy mai A4-es formátumnak felel

meg, mivel 30x22 cm nagyságú.

Az album a XIX. század divatja szerinti felépítést követi, lapjait vastag kartonla-

pok alkotják, amelyekre jól rögzíthetőek a vizitkártya-méretű portrék. Nem családi al-

bumról van szó, hanem a tulajdonos gyűjteményéről, amely a XIX. század jeles szemé-

lyiségeinek portréit tartalmazza. Az album minden oldalán négy szabályosan elhelyezett

felvétel található, így eredetileg összesen 96 vizitkártyát tartalmazott. Sajnos nem tud-

juk, milyen oknál fogva, de két vizitkártya hiányzik az albumból (Hajnik Pál, Bittó Ist-

ván), illetve két személy portréja kétszer szerepel az albumban, így összesen 91 férfi és

egy nő fotója tekinthető meg a gyűjteményben. Meg kell jegyeznünk, hogy a 92 portré

közül négyről megállapítható, hogy nem eredeti fénykép, van közöttük metszet és lito-

gráfia is. A négy személy közül, az egyik, akit nem fotográfia ábrázol az albumban,

Palóczy László (Adattár: VIII/1.), Borsod vármegyei politikus, az albumba ugyanis egy

róla készült litográfia fényképmásolatát helyezték el. A gyűjtő valószínűleg nem akarta

kihagyni a neves politikusok közül az 1861. évi országgyűlés korelnökét, az országgyű-

lés halottját, mivel Palóczyról, feltehetően, nem készült fénykép.68

Gróf Batthyány Lajosról (Adattár: XIV/3.) Barabás Miklós egyik rajzát találjuk

a gyűjteményben, korai halála miatt (1849) nem készült róla fénykép. Pető János (Adat-

tár: XXII/2.) a harmadik személy, akiről nem fotográfia található az albumban, hanem

szintén litográfia másolata, de a vizitkártyák között találunk egy metszetet is, melyen

Lee tábornok (Adattár: XVI/2.) szerepel.

68

GYULAI 2015.

36

A fotóalbumban több hibát is felfedezhetünk, a kutatás során kiderült, hogy há-

rom esetben az adott portré alján helytelenül egy másik személy nevét tüntették fel

(Gladstone, valójában John Russell ‒ Adattár: XV/3.; Elek Mihály, valójában Návay

Tamás ‒ Adattár: IV/4.; Umbertó olasz király, valójában Langiewicz lengyel tábornok ‒

Adattár: XV/4.), azaz a képen lévő férfi és a kép alján szereplő név nem egyezik. Ez

arra utal, hogy a gyűjtő nem minden esetben ismerte a hozzá került vizitkártyán szerep-

lő politikus nevét.

Sajnos, nem minden név nélküli személyt sikerült beazonosítanom, leginkább a

név nélküli mellképek jelentettek problémát, hiszen esetükben, a műterem és berende-

zésének hiányában, még a fényképész személyét is nehéz volt megállapítani. A név nél-

küli egészalakos portrék esetében ugyanis sokat segít a berendezés, a beállítás, amelyek

alapján már utalhatunk a fotográfusra.

A Szathmáry Király Pálhoz köthető albumot ma a szlovákiai nagymihályi Zemp-

léni Múzeum őrzi (Zemplínske múzeum v Michalovciach). Tudjuk, hogy az 1860-as

évek során felsőbb körökben előszeretettel ajándékoztak egymásnak vizitkártyákat,

vagy nagyobb ünnepségek esetén egy egész albumot. Szathmáry Király Pál gyűjtemé-

nyében az 1861. évi országgyűlés résztvevői mellett a korabeli politikai élet jelentős

személyei – Ferenc József (Adattár: I/1.), Abraham Lincoln (Adattár: XVI/3.) stb. – is

helyet kapnak, de maga Szathmáry Király Pál (Adattár: IV/3.) is megtalálható az ismert

politikusok között.

17/a. Langievitz lengyel tábornok szárnysegédje,

1860-as évek eleje (ZMM)

17/b. Moritz Ludwig Winter: Anna Henryka

Pustowojtówna–Loewenhardt, Prága, 1863

(ANK)

37

A vizsgált gyűjteményt ezért nem tekinthetjük valódi családi fotóalbumnak, csa-

ládi portrékat ugyanis nem találunk benne, sőt egyetlen katonaruhában ábrázolt nő sze-

mélynév nélküli portréján kívül más női portrét nem tartalmaz. Az egyetlen, igaz, férfi-

viseletben lefényképezett nő Anna Henryka Pustowojtówna (1838–1881), aki ismert

lengyel tábornokok adjutásaként férfinéven, mint Michał Smok vagy Michałek lett híres

lengyel katonanő (az album felirata szerint: Langievitz lengyel tábornok szárnysegédje,

Adattár XXI/4.), Párizsban halt meg emigrációban. A nagymihályi vizitkártya párja

megtalálható a Krakkói Nemzeti Levéltár egyik albumában is, a gyűjtemény nyilvántar-

tása szerint a kép 1863-ban készült Prágában Moritz Ludwig Winter fotográfus

műtermében.69

Szathmáry Király Pál rokonai közül csupán Szathmáry Király József

(1825‒1894) szerepel benne (Adattár: X/2.), akiről tudjuk, hogy szintén jelentős politi-

kus volt ebben az időben, így nyilvánvaló, hogy nem rokoni szálak kapcsán, hanem a

politikai tevékenysége miatt kapott helyet a vizitkártya-albumban.

Az album vizsgálatánál felületes áttekintés alapján úgy gondolhatnánk, hogy az

adott személyek portréit rangok szerint, egyfajta hierarchikus sorrendben állították fel,

hiszen az első vizitkártyán Ferenc József látható, őt pedig ifj. József főherceg, majd az

Andrássy-kormány miniszterei követik. Ezt követően viszont ez a tézis már nem bizo-

nyítható, ugyanis a sort különböző megyei képviselők, főispánok, alispánok folytatják,

azaz különböző rangú és státusú személyek portréi következnek. Vannak közöttük gró-

fok, bárók, tábornokok, de a képeken az Amerikai Egyesült Államok két elnökét, ma-

gyar országgyűlési képviselőket, vármegyei alispánokat, főispánokat és a Szathmáry

Király család számára fontos személyeket (református lelkészeket, nevelőket) is talá-

lunk. Megfigyelhető, hogy sokan közülük részt vettek az 1861. és 1865. évi országgyű-

léseken, ezen kívül néhányan az 1848‒1849-es események kapcsán szereztek hírnevet

maguknak. Az albumban külföldi személyek is helyet kaptak. Pl.: Langiewicz lengyel

tábornok adjutánsa (Adattár: XV/4.), Jefferson Davis (Adattár: XVI/1.) és mások.

69

ANK Fotografie powstańców, Zbiór albumów, sygn. Alb. 5. (Henryka, Anna Henryka

Pustowojtówna (Pustowójtówna), zamężna Loewenhardt; pseud. Michał Smok, Michałek (1838–1881) W

powstaniu adiutantka D. Czachowskiego i M. Langiewicza. Aresztowana z Langiewiczem, osadzona w

więzieniu w Krakowie; następnie na emigracji w Paryżu. fot. Moritz Ludwig Winter, Praga; 1863.)

http://www.ank.gov.pl/powstaniestyczniowe/original/026.html (2016.04.15.)

38

18. Az album első oldala (ZMM) 19. Az Andrássy‒kormány miniszterei (ZMM)

Érdekes az album elrendezése is, hiszen a gyűjtemény négy részre osztható fel, amelyek

közül az első (Adattár: I‒VII.) rendszeres, tudatos gyűjtésre utal, hiszen az album a csá-

szár és a miniszterek portréjával kezdődik, megfelelő csoportosításban. Megfigyelhető,

hogy a gyűjtő egy oldalra hasonló jellegű portrékat próbált elhelyezni, vagyis egy olda-

lon vagy négy darab teljes alakos portré, vagy pedig négy darab arckép található. Sőt az

első részben megfigyelhető, hogy a gyűjtő még az egészalakos fotókat is csoportosította

állóképek vagy ülőképek alapján.

20. Férfiak karosszékben,

Simonyi Antal műtermében,

1861 (ZMM)

39

A második rész (Adattár: VIII‒XIII.) már nem tűnik ilyen rendezettnek. Az ülő-,

álló- és arcképek egyaránt megtalálhatóak ugyanazon a lapon, így nem egyértelmű,

hogy milyen rendező elv szerint rendezte sorba tulajdonosuk a fényképeket. A politiku-

sok között találjuk például egy fiatal katona, Kérészy István vizitképét, akinek egyéb-

ként a vizitkártyája kétszer szerepel az albumban, és egy gyermek, Szepessy Kálmán

portréját. Az előző minden valószínűség szerint azonos Kérészy István református

lelkésszel (1802–1809 között a borsodi Cserépfalun szolgált), később sárospataki

professzorral, akihez személyes, esetleg családi nexus kötötte a Szathmáry Királyokat,

1860/61-ben éppen ő volt a kis Ida nevelője, egyébként a 16 éves korában elhunyt

Szathmáry Király Ida verses albumát is Kérészy István őrizte meg.70

Az album 6 vagy 7 éves fehér ruhás, csizmás kisfiúja minden bizonnyal azonos

Négyesi Szepessy Kálmán (Hoporty, 1864–Boldva, 1942. aug. 1.) később magyar

királyi honvédezredessel, boldvai birtokossal, vagyis a kép 1870 körül készülhetett. A

Szepessyek és a Szathmáry Király család többszörös rokonságban állt, a kisfú minden

bizonnyal rokoni kapcsolata miatt került be az albumba és a politikusok közé.

21. Az 1848/1849-es események és Kossuth fiai 22. Az album utolsó oldala

A következő rész (Adattár: XIV‒XVI.) ismét jól elhatárolható a többitől. Néhány olda-

lon keresztül az 1848/1849-es események szereplőit fedezhetjük fel, illetve az idős Kos-

suth mellett fiai (Kossuth Ferenc és ifj. Kossuth Lajos) is helyet kaptak. A vizsgált al-

bumban Kossuth Lajos legismertebb fényképe látható (Adattár: XIV/2.). Kossuthot Le

70

CSÁSZÁR 1924. 131.

40

Lieur fényképezte Torinóban 1867-ben, és a portréról számos reprodukciót készítettek.

Az albumnak ebben a részében külföldi politikusok is láthatóak, akik népszerűségük

miatt kerülhettek be a gyűjteménybe.

A negyedik rész (Adattár: XVII‒XXIII.) ismét rendezettebb csoportosításra vall.

Ha a személyek közötti kapcsolat alapján nem is tudjuk a rendszerezés elvét megismer-

ni, a portrék ismét egészalakos és arcképek alapján sorakoznak fel. Az album utolsó

oldalának (Adattár: XXIV.) elrendezése viszont nem illik az azt megelőző szépen cso-

portosított lapok közé, ezen az oldalon láthatunk ülő-, álló- és arcképet is. A jelentős

politikus, Fáy András mellett találjuk a fentebb már említett Kérészy István második

portréját, Szalay László (szintén második) fényképét és a jeles költő, író, Vörösmarty

Mihály fiatalkori arcképét. Az utolsó oldal olyan benyomást kelt, mintha a kimaradt,

illetve a megmaradt vizitportrékat szerették volna valahová elhelyezni.

Az album összeállításának vagy ajándékozásának dátumát sajnos nem ismerjük,

ezért csupán következtethetünk a gyűjtemény létrehozásának időpontjára. A portrék

vizsgálata során kiderült, hogy a legtöbb felvétel az 1860-as években készült, ami bizo-

nyítja a vizitkártyák népszerűségét is. Sajnos, csak néhány portrénak ismerjük a készítés

pontos idejét. Több fénykép készítési ideje csak megközelítő pontossággal állapítható

meg. Találunk közöttük olyanokat, amelyek 1861-ben, 1865-ben, 1867-ben, sőt olyat is,

amely 1870 körül készült.

A fényképek készítésének ideje és az album első részének felépítése alapján el-

mondható, hogy az albumot 1867-ben, vagy pedig 1867 után állították össze. Valószí-

nűleg azért találunk benne portrékat a ‘60-as évek első éveiből, mert a gyűjtő nem egy-

szerre, hanem folyamatosan szerezte be fényképeit. Az országgyűlési követek portréi-

nak többsége 1861-ből, illetve az 1861 és 1865 közötti időszakból származik. Így a vi-

zitkártya-albumot tekinthetnénk az 1861-es és az 1865-ös országgyűlés emlékalbumá-

nak, hiszen e két országgyűlés képviselőiről több emlékalbum is készült. Ezek közül a

leghíresebb az ún. Deák-album, amelyben Simonyi Antal felvételei láthatóak. Az albu-

mot Deák Ferencnek ajándékozták, elnevezése is ebből ered. Ma a MNM tulajdonát

képezi. Egy másik jelentős gyűjtemény, melyet szintén a MNM őriz, az 1861-es ország-

gyűlési album. A benne található portrékat szintén Simonyi Antal készítette.

Az 1860-as években divat volt a híres emberek vizitkártyáinak gyűjtése, mégis

kevesen állítottak össze olyan albumot, amely a képviselők többségének portréját őrzi.

Ezért is jelentős a Zempléni Múzeumban őrzött gyűjtemény, amelyben ugyan politiku-

sokon kívül kis mennyiségben másokat is találunk, az albumban mégis az Oszt-

41

rák‒Magyar Monarchia uralkodóját és az ország neves politikusainak többségét tekint-

hetjük meg egy helyen. A rövid, de annál jelentősebb 1861 áprilisában megnyitott or-

szággyűlésen résztvevők közül a vizsgált portrégyűjteményben megtalálható:

Gróf Andrássy Gyula (1823‒1890): az országgyűlésen Zemplén vármegye, sátoraljaúj-

helyi kerületének követeként volt jelen. Az albumban található portré egy ismert

mellkép Andrássyról, melyet Borsos József készített. Régebbi kutatások szerint a

fénykép Schrecker Ignác munkája. A gyűjteményben feltüntetett mellkép

1865‒1867 között készült. Ugyanakkor készülhetett egy derékkép is róla, amely

portrét ma a FSZEK Budapest Képarchívumában tekinthetünk meg. Mindkét fo-

tón ugyanabban az öltözékben és ugyanolyan arcvonásokkal, hajviselettel talál-

juk.

Deák Ferenc (1803‒1876): a neves politikus ezen az országgyűlésen Pest szabad királyi

város követeként vett részt. A vizsgált albumban egy teljes alakos ülőkép látható

róla. A kutatás során kiderült, hogy a fényképet Simonyi Antal készítette. Deák

Ferenc 1842 óta egészen 1861-ig nem hagyta magát lefényképezni. 1861-ben vi-

szont engedett Rottenbiller Lipót polgármester kérésének, és fényképész elé állt,

igaz, ezt is csupán jótékony céllal tette. Azt kérte, hogy a fényképek árusításából

befolyó pénz a pesti árvaház javára menjen.71

Az Országgyűlési albumban talál-

ható Deák‒mellképről a ruházat és a hajviselet alapján megállapítható, hogy

ugyanakkor készült, amikor az egészalakos ülőkép. Így a vizsgált albumban sze-

replő ülőképről elmondható, hogy az első fényképek közül való, amelyek Deák-

ról készültek.

Wenkheim Béla báró (1811‒1879): a felsőház politikusa volt. Az albumban található

portré egy példányát megtekinthetjük a MFM-ban. A fotó 1870-ben készült, de

sajnos, a fényképész személye ismeretlen.

Gróf Lónyay Menyhért (1822‒1884): az 1861-es országgyűlésen a Bereg vármegyei

Beregszászot képviselte. Mellképe egyike azon kevés fényképnek, amelyek az

albumban valamilyen adatot tartalmaznak. A fényképen jól olvasható a politikus

neve és a fényképész vezetékneve. A fotót 1865-ben Schrecker Ignác készítette.

A mellkép egy példányát megtaláljuk a FSZEK Budapest Képarchívumában. A

portré az MTA díszalbumának összeállítása céljából készült.

71

FARKAS 2007/4.

42

Eötvös József báró (1813‒1871): az országgyűlésen Buda szabad királyi város követe-

ként vett részt. Az albumban elhelyezett felvételről kiderült, hogy Canzi és Hel-

ler budapesti műtermében készült valamikor 1867 körül.

Horváth Boldizsár (1822‒1898): az országgyűlésen Vas vármegye szombathelyi köve-

teként jelent meg. Az albumban látható felvételt 1865-ben Schrecker Ignác ké-

szítette. A mellkép egy példányát megtaláljuk a FSZEK Budapest Képarchívu-

mában. A portré az MTA díszalbumának összeállítása céljából készült.

Gorove István (1819‒1881): Pest szabad királyi város követeként vett részt az 1861-es

országgyűlésen. A gyűjteményben látható mellképét szintén az MTA díszalbu-

mának összeállítása céljából készítette Schrecker Ignác 1865-ben.

Szaplonczay József (1813‒1879): Máramaros vármegye Máramarossziget kerületi kép-

viselőjeként jelent meg az országgyűlésen. A vizsgált fényképalbumban portréja

név nélkül szerepel. Az Országgyűlési album fényképeinek és a FSZEK Buda-

pest Képarchívumában fellelhető Borsos József fényképeinek megtekintése és

összehasonlítása után sikerült megállapítanom a képviselő személyét. A vizsgált

albumban található portréját Simonyi Antal készítette.

Szathmáry Király Pál (1811‒1879): az országgyűlésen Borsod vármegye csáti követe-

ként jelent meg. Az április 2-án megnyitott országgyűlésen július 6-ig vett részt,

ekkor ugyanis benyújtotta lemondását. A vizsgált album egykor Szathmáry Ki-

rály Pál tulajdonát képezte. A benne lévő egészalakos portréját Mayer György

készítette. A készítés idejét nem ismerjük.

Návay Tamás (1815‒1879): a Csanád vármegyei Makó kerület képviselőjeként vett

részt az országgyűlésen. A név alapján a vizsgált albumban Návay Tamás nem

szerepel. Kutatásaim során viszont rájöttem, hogy az albumban Elek Mihályként

feltüntetett személy nem ő, hanem Návay Tamás. A felvételt Simonyi Antal ké-

szítette. Valószínűnek tartom, hogy a vizitkártya 1861-ben készült, amikor az

Országgyűlési album mellképei.

Dellimanics István (1822‒1904): Baranya vármegye Bükkösd kerületének követe. A

vizsgált albumban a vizitkártyája név nélkül szerepel. Összehasonlítva az Or-

szággyűlési album felvételeivel, sikerült beazonosítanom. A portrét Simonyi An-

tal készítette. Az is kiderült, hogy a fénykép 1861-ben, ugyanakkor készült.

Csanády Sándor (1814‒1892): az országgyűlésen a Bihar vármegyei Berettyóújfalu

követeként jelent meg. Vizitkártyáját Mayer György készítette. A felvétel idejét

nem sikerült megállapítanom.

43

Luzsénszky József báró: az 1861-es országgyűlésen a Zemplén vármegyében található

nagymihályi kerület követeként vett részt. A róla készült egészalakos felvétel az

albumban név nélkül szerepel. A vizitkártya Simonyi Antal munkája. Összeha-

sonlítva az Országgyűlési album mellképeivel, sikerült beazonosítani és megál-

lapítani, hogy a két portré ugyanakkor készült.

Nikolits Feodor báró (1836‒1903): az országgyűlésen Torontál vármegye párdányi ke-

rületét képviselte. Egészalakos portréja név nélkül szerepel a vizsgált gyűjte-

ményben. Személyének beazonosításán kívül, sajnos az adott vizitkártyáról nem

sikerült egyéb adatot összegyűjtenem.

Inkey Ádám (1830‒1889): Zala megye csáktornyai követeként vett részt az országgyű-

lésen. Az albumban név nélküli ülőképet találunk róla. Az Országgyűlési al-

bumban lévő mellképe alapján sikerült beazonosítanom. A fénykép 1861-ben,

ugyanakkor, Simonyi Antal műtermében készült.

Vadnay Lajos (1805‒1888): az 1861-es országgyűlésen a Borsod vármegyei Miskolc

északi kerületének képviselőjeként jelent meg. Az albumban található fényképet

Simonyi Antal készítette. A felvétel ideje ismeretlen.

Gróf Török Napóleon (1810‒1898): az országgyűlésen az Ung vármegyében található

Szobránc kerületet képviselte. Az albumban Simonyi Antal által készített ülőké-

pet tekinthetünk meg róla. Az Országgyűlési albumban szereplő mellképpel egy

időben készült, tehát 1861-ben.

Kandó Kálmán (1811–1888): Ung vármegye ungvári kerületének követeként volt jelen

az országgyűlésen. Az albumban található vizitkártyájáról csupán a fényképész

személyét sikerült felfedni. A felvételt Simonyi Antal készítette.

Vay Béla báró (1829‒1910): az 1861-es országgyűlésen a Borsod megyei Szirmabese-

nyőt képviselte. A vizsgált gyűjteményben egészalakos vizitkártyát találunk róla.

A fényképet Mayer György készítette. A felvétel ideje sajnos ismeretlen.

Prónay József (1821‒1884): az országgyűlésen a Borsod vármegyei Szirmabesenyő

képviselőjeként jelent meg. Az albumban álló alakos vizitkártyán található. A

felvételt Mayer György készítette.

Podmaniczky Frigyes báró (1824‒1907): az 1861-es országgyűlésen Békés vármegyei

Szarvas követeként vett részt. Az albumban egy ülőképet láthatunk róla, amelyet

Mayer György fényképezett az 1860-as években. Ugyanakkor készíthetett Pod-

maniczkyről egy állóképet is, amely ismertebb felvétel, több helyen látható, mint

az ülőkép.

44

Palóczy László (1783‒1861): az 1861-es országgyűlésen a Borsod vármegyei Miskolc

déli kerületének követeként és haláláig a diéta korelnökeként volt jelen. Az al-

bumban nem fényképet, hanem litográfiát találunk e neves politikusról. E lito-

gráfia Grimm Rezső munkája, melyet 1861-ben készített.

Ghyczy Kálmán (1808‒1888): Komárom vármegye, udvardi kerületének képviselője

volt. Palóczy László korelnöksége után elfoglalhatta az elnöki széket. A vizitkár-

tya-gyűjteményben megtekinthető ülőképét Mayer György készítette. Egyéb

adattal sajnos nem rendelkezünk a felvételről.

Hunkár Antal (1783‒1862): a Veszprém vármegyei Zirc kerület követeként jelent meg

az országgyűlésen. A ZMM-ban őrzött albumban portréja név nélkül szerepel.

Az Országgyűlési album fényképeinek átnézése után sikerült beazonosítanom.

Szintén Simonyi Antal készítette, viszont, hogy mikor, az nem derült ki. Az bi-

zonyos, hogy a két felvétel nem ugyanakkor jött létre.

Erős Lajos (1806‒1870): az említett országgyűlésen a Szabolcs vármegyei Kisvárdát

képviselte. Az albumban Mayer György által készített ülőképe látható, de név

nélkül. Személyének kilétét a FSZEK Budapest Képarchívumában Borsos József

fényképész felvételeit átnézve sikerült megállapítanom.

Tisza Kálmán (1830‒1902): Debrecen követeként találjuk az 1861-es országgyűlésen.

A képviselőház alelnöke volt. A gyűjteményben ülőképét tekinthetjük meg. A

felvételt Mayer György készítette 1861-ben. Az évszám a neve mellett szerepel.

Nyáry Pál (1806‒1871): a diétán Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ráckevei kerületének

képviselőjeként jelent meg. A vizsgált albumban egészalakos állóképe látható,

mely Mayer György műtermében készült. Sajnos a fotográfus személyén kívül

egyéb információval nem rendelkezünk az adott felvételről.

Szalay László (1813‒1864): Pest városát képviselte az országgyűlésen. Szalay fényképe

az albumban kétszer szerepel. Egy ülőképről van szó, melyet Canzi Ágost rajza

után Büki Fejér R. készített.

Hajnik Pál (1808‒1864): az országgyűlésen a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei váci

kerületet képviselte. Fényképe hiányzik a gyűjteményből, csupán a nevét olvas-

hatjuk.

Somssich Pál (1811‒1888): a Somogy vármegyében található kaposvári kerület követe-

ként jelent meg az 1861-es országgyűlésen. Az albumban lévő vizitkártyán egész

alakban tekinthetjük meg. A felvételt Simonyi Antal készítette. Összevetve az

45

Országgyűlési albumban található mellképpel, elmondható, hogy a két felvétel

ugyanakkor készült.

Szathmáry Király József (1825‒1894): Palóczy halála után, Miskolc város déli

kerületének új képviselőjeként vett részt az országgyűlésen. Mayer György fel-

vételeit megismerve elmondható, hogy az albumban található vizitkártyát is ő

készítette a borsodi képviselőről.

Bittó István (1822‒1903): az országgyűlésen a Somogy megyei Szigetvárt képviselte.

Az albumból hiányzik a róla készült fénykép, csupán a nevét olvashatjuk.

Vay Alajos báró (1817‒1889): a vizsgált gyűjteményben egy ülőképet találunk róla,

amelyet Simonyi Antal készített.

Fáy András (1786‒1864): az országgyűlésen Borsod vármegyét képviselte. Vizitkártyá-

ja az album utolsó fényképe. A felvételt Heller József készítette 1860 körül. Fáy

a fotón ülő helyzetben látható.

Az országgyűlési képviselőkről nem csak fotóalbumok készültek, hanem a követek

fényképei és festményei alapján rajzokat is készítettek, amelyekből szintén gyűjteményt

állítottak össze. Ilyen rajzokat közölt Az Ország Tükre c. képes újság, amely öt éven

keresztül jelent meg. A lap első oldalán többnyire Marastoni József (1834‒1895) lito-

gráfus kőrajzolatú portréi kaptak helyet. A lap hasábjain, az önkényuralom időszakát

követően, 1862-ben és 1863-ban Országgyűlési arcképcsarnokot adtak ki, melyben ösz-

szesen 198 jeles politikus portréját mutatták be. Egy lapon hat személy arcképét közöl-

ték. Ezen kívül viszont nem közöltek egyéb képeket az ország politikusairól. Népszerű-

ségük miatt inkább a közszereplő személyek, vagyis az irodalom nagyhírű alakjai, kép-

zőművészek, zenészek és színészek képei kaptak helyet az illusztrált lapban.72

Az Országgyűlési arcképcsarnok képei között több olyan rajzot találunk, amely

az Országgyűlési albumban megtalálható felvételek alapján készült. Több esetben elő-

fordul, hogy a rajz a fénykép fordított mása. Például, míg a fotográfia az adott személyt

baloldalról mutatja, addig a rajz a jobb oldalról ábrázolja (pl. Hunkár Antal). Ez azt bi-

zonyítja, hogy a rajzok fényképek alapján készültek. Több rajzról megállapítható, hogy

az emlékalbum felvételei alapján készült, de észrevehető rajta néhány apró módosítás

(így pl. br. Podmaniczky Frigyesnél is.).

72

RÉVÉSZ 2009. 113‒114., 16. lbj.

46

A nagymihályi fényképalbumban szereplő személyek és a gyűjtemény tulajdonosa te-

vékenységének megismerése miatt tartom fontosnak, hogy említést tegyek a miskolci

Szűcs Sámuel naplójáról. Naplójában nem csupán magáról és családjáról írt, hanem

jegyzeteiben Miskolcról, a megye eseményeiről és az országos politikai élet alakulásá-

ról is olvashatunk. Részt vett Miskolc politikai, társadalmi életében, ezért a feljegyzése-

iben szereplő ilyen jellegű adatok nagy része úgymond első kézből származik. A közölt

tények másik részét a korabeli sajtó alapján ismertette (pl. Vasárnapi Ujság, Pesti

Hírlap, Borsod-Miskolczi Értesítő). Naplójában több olyan személyről ír, aki a vizsgált

23–24–25–26. Hunkár Antal és Podmaniczky Frigyes az Országgyűlési (fénykép) albumban (MNM TF,

1861) és Az Ország Tükre litográfia-sorozatában (1862/63)

47

vizitkártya-albumban is megtalálható. Mivel a gyűjtemény tulajdonosa Borsod megyei

volt, így nem csoda, hogy az országos politikában ismert embereken kívül, az albumba

olyanok is bekerültek, akik országos hírnevet ugyan nem szereztek, de Miskolc város

vagy a megye életében meghatározó szerepet töltöttek be.

Szűcs Sámuel 1819. április 2-án született Miskolcon. Apja, id. Szűcs Sámuel

1819-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Több uradalomnál vállalt ügyészi állást.

Első felesége Paksy Szathmáry Zsuzsanna lett, akivel négy gyermeket neveltek, Sámu-

elt, Miklóst, Imrét és Györgyöt. Felesége 1826-ban meghalt. A négygyermekes apa

nemsokára újra megnősült. Egy özvegyasszonyt vett nőül, Barkassy Klárát, akitől öt

gyermeke született. Id. Szűcs Sámuel Miskolcon és a megyében ismert személynek

számított. Több éven át tagja volt az iskolatanácsnak és egyháztanácsnak. A naplóíró

tanulmányait Miskolcon kezdte, majd Eperjesre ment, de egy év után visszatért Mis-

kolcra és 1839-ben öccsével, Miklóssal Késmárkon jogot hallgatott. A radikális nézetű

Sámuel a pozsonyi országgyűlés idején Palóczy László mellett szerzett gyakorlatot.

Ügyvédi vizsgáját 1841-ben tette le. Már 1842-ben Borsod megye tiszteletbeli alügyé-

sze lett, de e tisztségről egy év múlva lemondott. 1845-ben viszont elvállalta a neki fel-

ajánlott táblabírói állást. Később helyettesítette az aljegyzőt is. A szabadságharc bukása

után inkább visszavonult, minden tisztségéről lemondott. Az önkényuralom idején föld-

birtokaiból élt. 1864-ben megalakult a Magyar Földhitelintézet, amely intézmény Bor-

sod megyei bizottmányának jegyzői hivatalát töltötte be. Állami tisztséget csupán a ki-

egyezés után, 1869-ben vállalt. Később, 1871-ben megyei árvaszéki ülnökké választot-

ták. Ezt a hivatalt egészen nyugdíjba vonulásáig töltötte be, azaz 1881-ig. Ezeken kívül

egyéb funkciókat is viselt: az egyháztanács jegyzője, az egyháztanács teljes jogú tagja, a

Pálóczy úti leányiskola világi felügyelője, megyei tanítóegylet tiszteletbeli tagja, a mis-

kolci takarékpénztár választmányi tagja volt. 1852-ben feleségül vette Hermann Ottó

nővérét, Henreiettet. Házasságukból három gyermek született: Emma Róza, Béla Ká-

roly és Lujza. Szűcs Sámuelnek több kötetnyi jegyzete lehetett, amelyből kb. a fele ma-

radhatott az utókorra. Naplójegyzeteinek fennmaradása Leszih Andornak, a miskolci

múzeum egykori igazgatójának és Megay Géza helytörténésznek köszönhető.73

A naplóíró feljegyzéseit 2003-ban Miskolcon adták ki, két kötetben az első kötet

az 1835‒1864-es időszakot tárgyalja, a második kötet feljegyzései 1865-től Szűcs Sá-

muel haláláig, 1889-ig olvashatók. Szűcs Sámuel az 1860-as évekre vonatkozó

73

KILIÁN 1993. 293‒299.

48

naplójegyzeteiben olvashatunk az Októberi Diploma miskolci fogadtatásáról, br. Vay

Lajos (Adattár: IV/1.) főispán Miskolcra való bevonulásáról és munkálataik

megkezdéséről. Részletes leírást ad az 1861-es eseményekről, így Miskolc két

kerületének választásáról is. Több oldalt szentelt Palóczy László emlékének, amelyből

érdekes információkat tudhatunk meg a neves miskolci születésű, több országgyűlés

elnökéről. Az is kiderül, hogy Palóczy halála után Szathmáry Király Józsefet, a megye

egykori első alispánját, később főispáni helyettest választották meg Miskolc déli

kerületének követeként. Az országgyűlés eseményeit nem hagyta figyelmen kívül. Írt

Teleki haláláról és Deák felszólalásairól is. A naplóban többször említi Szathmáry

Király Pált és feleségét Platthy Idát. Szűcs a borsodi első alispánt, majd később tornai

főispánt főképp politikai tevékenysége miatt hozza szóba, de utal egyébb jellegű

információkra is vele kapcsolatban. Például, a jegyzetei között olvashatjuk, hogy

Szathmáry Király Pál mekkora károkat szenvedett a szabadságharc idején. Platthy

Idának leginkább közérdekű cselekedeteiről olvashatunk.

Szűcs Sámuel naplója nagy segítséget nyújt a vizsgált fényképalbumban

szereplő néhány személy beazonosításához. Több olyan vizitkártya található az

albumban, amely ugyan névvel együtt szerepel, mégis nagy problémát jelent a

lefényképezett férfi azonosítása, különösen azoké, akik kisebb hírnévvel rendelkeztek.

A naplónak köszönhetően legalább néhány adatot sikerült összegyűjtenem ezekről a

személyekről. A vizsgált albumban Pető Jánosról (Adattár: XXII/2.) egy litográfia

látható. Szűcs feljegyzéseiből kiderül, hogy Miskolcon az 1861. május 22-én összegyűlt

bizottmányi ülésen Pető Jánost alszámvevőül választották.74

A vizitkártya-albumban

látható az említett kb. 7–8 éves Szepessy Kálmán nevezetű fiú fényképe (Adattár:

XIII/2.), a Szűcs-naplóban pedig olvashatunk egy bizonyos Szepessi Kálmánról, aki

alszolgabíró volt a miskolci járásban 1848-ban,75

és nagybátyja lehetett a kisfúnak.

Szűcs Sámuel többször említi Jekelfalussy Lajost (Adattár: XIX/4.), aki 1848-tól

jelentős katonai és politikai pályát futott be. Az egykori 48-as honvéd százados Miskolc

polgármestere lett, majd részt vett az 1865-ös országgyűlésen.

A fotógyűjteményben látható egy vizitkártya Lakatos Miklós tornai képviselő

felirattal (Adattár: XXII/1.). Lakatos Miklós (1823‒1913) rozsnyói származású ügyvéd

volt, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, ahol 1844-ben ügyvédi oklevelet szerzett.

Ezt követően a Gömör megyei alispán, Szentmiklóssy Antal titkára lett. Aktívan részt

74

DOBROSSY 2003. I. 315. 75

DOBROSSY 2003. I. 235.

49

vett az 1848/1849-es szabadságharcban, majd az 1867-es kiegyezés után Abaúj-Torna

vármegye szinai járásának főszolgabírája lett. Tisztségét 25 éven keresztül töltötte be. A

fővárosi politikai élet egyik jelentős szereplője volt.76

A naplóból kiderül, hogy az

említett személy Szűcs Sámuel késmárki tartózkodása idején öt hónapon keresztül a

lakótársa volt.77

Szathmáry Király-album fényképeit összeegyeztettem Pilta Erzsébetnek a HOM

Fotó- és Negatívtárában őrzött családi albumával.78

A neves miskolci görög családból

származó Erzsébet 1846. augusztus 6-án született Miskolcon. Apja, Pilta János a borso-

di város egyik leggazdagabb ura volt. A család 1794-ben kapott I. Ferenc királytól cí-

meres levelet, rokoni kapcsolatban álltak a Sinai családdal. Sina György (1783‒1856)

Széchenyi reformtörekvéseinek pártfogója volt, a Lánchíd építését magas összegekkel

segítette, támogatta a folyószabályozási és a vasútépítési munkálatokat. Fia, Sina Simon

(1810‒1876) Erzsébet keresztapja lett, aki apjától örökölt hatalmas vagyonának egy

részét szintén közérdekű tevékenységekre fordította.79

Pilta Erzsébet a balkáni görög származású Xivkovich Emillel kötött házasságot,

aki szintén jelentős birtokokkal rendelkezett. Xivkovich már házassága előtt is megje-

lent a miskolciakra vonatkozó virilis-jegyzékben, de Erzsébet örökségével házasságuk

után több éven keresztül az elsők között szerepelt, földbirtoka összesen 4317 kat. hold

területre terjedt ki.80

A miskolci Herman Ottó Múzeumban áttanulmányozott Pilta-

album családi fényképeket tartalmaz, a legtöbb vizitkártya a lefényképezett személyre

vonatkozóan semmilyen adatot nem tartalmaz. A fényképek alsó részén vagy a verzón

több esetben olvasható a fényképész neve és műterme, ezért a Szathmáry Király-album

néhány felvételéről is sikerült megállapítanom a fényképész személyét és a készítés

helyét (pl. Berecz Eduárd, Adattár: XII/2.).

A vizitkártyák és gyűjtésének népszerűségét bizonyítja, hogy a híres emberekről

mindkét albumban találunk egy-egy példányt (pl. Deák Ferenc, Adattár: I/4.). Az is elő-

fordult, hogy az adott személyről mindkét albumba ugyanaz a felvétel került be (pl. Fáy

Antal, Adattár: XI/3.) A Pilta Erzsébet‒album és a ZMM-ban őrzött vizitkártya-album

képeinek összehasonlítása után sem sikerült a szakdolgozatomban vizsgált album név

nélküli mellképeit beazonosítanom.

76

TÖKÖLY 1999. 197. 77

DOBROSSY 2003. I. 48. 78

HOM FGY Ltsz. 90.3.1. 79

TARCZAI 2010. 339‒340. 80

TÓVÁRI 1997. 34‒36.

50

27–28. Simonyi A.: Szathmáry Király Pál; 29–30. Letzter J.: Fáy Antal. Vizitkártyák a

Pilta-albumban, HOM FGY. ltsz. 90.3.1.

51

7. Összegzés

Szathmáry Király Pál fényképalbuma nagy jelentőségű, mivel általa olyan személyek

fotográfiái kerültek elő, akikről eddig nem ismertünk vagy csak kis mennyiségben tar-

tottunk számon fényképeket. A gyűjtemény nem csak a család számára volt értékes,

hanem a történelem iránt érdeklődőknek is egy fontos tárgyi anyagát képezi. A vizitkár-

tya-album országos jelentőségű személyek portréit tartalmazza. Ezért tartottam fontos-

nak, hogy minél több információt összegyűjtsek az adott albumról.

A fényképalbum vizsgálata arra késztetett, hogy ne csak magukkal a fotográfi-

ákkal foglalkozzam, hanem közelebbről felvázoljam a fénykép létrejöttét és terjedését,

ennek jelentőségét a XIX. századi társadalomban. Foglalkoztam az albumban szereplő

személyek politikai korszakával. Ezáltal lehetőségem nyílott az egész országban és a

Borsod megyében közismert férfiak szerepének megismerésére. Kutatásokat végeztem

az album tulajdonosának, Szathmáry Király Pálnak és családjának életéről és tevékeny-

ségéről.

Az album feldolgozása során a XIX. század jelentős fényképészeivel ismerked-

tem meg. Szerencsések lehetünk, hogy ma az egész országban ismert fotográfusok

munkáit tekinthetjük meg egy nagyon jó állapotú portrégyűjteményben.

Az albumban a legtöbb fénykép alatt név is szerepel. Viszont a férfiak nevein

kívül az albumban egyéb információk nem találhatóak. Ahhoz, hogy megtudjam, ki, hol

és mikor készítette az adott portrét, elengedhetetlen volt számomra az egyes fotográfu-

sok különböző fényképeinek megismerése. A díszlet és a férfiak beállítása, illetve a

fényképek összehasonlítása nagyon sokat segített abban, hogy kiderüljön, kinek a mun-

kájáról van szó.

A kutatás eredményesnek mondható, mivel az album fényképeinek háromne-

gyedéről sikerült megállapítanom a fényképész személyét, a készítés helyét és kisebb

mennyiségben a készítés idejét is. A név nélküli képek egy részét sikerült beazonosíta-

nom. Viszont az is előfordult, hogy a személy kilétét nem tudtam megállapítani, de több

vizitkártya összehasonlítása után, a fényképészt sikerült meghatároznom. A legnagyobb

problémát az arcképek okozták. A nevet feltüntető mellképek fényképészeinek megálla-

pítására csak abban az esetben került sor, amikor az adott fénykép egy példányát megta-

láltam egy már feldolgozott forrásanyagban (pl. Országgyűlési album). A név nélküli

arcképek beazonosítására sajnos egy esetben sem került sor. A névtelen mellképekre

vonatkozó adatatok összegyűjtéséhez további kutatásokra lenne szükség.

52

Resume

Spracovanie albumu fotiek Pála Szathmáryho Királyiho

Album fotiek Pála Szathmáryho Királyiho je umiestnený v Zemplínskom múzeu

v Michalovciach.81

Zbierka obsahuje fotografie typu vizitiek z 19. storočia. V albume

nájdeme portréty známych politikov Uhorska z 19. storočia od významných fotografov.

Zbierka je veľmi vzácnym historickým prameňom, a to nielen preto, lebo sú v nej

zachované fotografie známych ľudí, ale aj preto, lebo na rozdiel od iných súkromných

zbierok, kde len sem‒tam nájdeme fotografie známych osobností, tu môžeme vidieť

mnohých významných ľudí na jednom mieste.

Na základe albumu vizitiek v mojej diplomovej práci sa zaoberám obdobím,

v ktorom žili a pôsobili osobnosti zbierky. Na prvej vizitke albumu vidíme cisára

Františka Jozefa I. a po ňom nasleduje rakúsky arcivojvoda Jozef mladší. V prvej časti

albumu sú umiestnené portréty najvýznamnejších politikov šesťdesiatych rokov 19.

storočia, z ktorých sa mnohí stali známymi už v roku 1848. Mnohí z nich boli

poslancami parlamentu v roku 1861 a 1865, preto je možné tento album chápať ako

zbierku poslancov parlamentu.

Okrem uhorských politikov nájdeme v albume aj zahraničné osobnosti (napr. A.

Lincoln, M. Langiewicz atď.). Majiteľ zbierky pochádzal z Boršodskej župy a preto

môžeme vidieť aj významných a menej významných osobností z tohto regiónu.

Cieľom mojej práce bolo, aby som pozbierala čo najviac informácií o vizitkách

albumu. Skúmala som portréty a zisťovala som, koho na jednotlivých fotografiách

vidíme, kto bol ich fotografom, kde a kedy vznikli fotografie. Počas skúmania bolo

nutné sa hlbšie zaoberať obdobím druhej polovice 19. storočia. Preto som sa zaoberala

v prvej kapitole politikou tohto obdobia. Druhú kapitolu som venovala majiteľovi

albumu a jeho rodine, ktorí boli známymi osobnosťami v celej Boršodskej župe a aj v

Uhorsku. V nasledujúcej časti som predstavila vznik a rozvoj fotografie v Európe a

Uhorsku. Vo štvrtej kapitole som písala o známych fotografoch vizitiek danej zbierky

(Antal Simonyi, György Mayer, Miklós Barabás, Ignác Schrecker, Ludwig Angerer).

Posledná kapitola je ohniskom mojej diplomovej práce, kde uvádzam všetky informácie

a výsledky skúmania zbierky fotografií.

81

Názov zbierky: Album významných osobností 19. storočia. Prírastkové číslo: ZM 1997/00063

53

Všetky získané informácie o portrétoch som umiestnila v tabuľke, ktorá je

v prílohe diplomovej práce. Počas skúmania som čelila problémom so získaním údajov

fotografií bez uvedeného mena a priezviska.

An analysis of the photo album of Pál Szathmáry Király

The photo album of Pál Szathmáry Király is placed in the Museum of Zemplín in

Michalovce (Zemplínske Múzeum v Michalovciach).82

The compilation consists of

cartes de visite, which is a type of photograph. In the album we find portraits of famous

politicians from Hungary from the 19th

century. The collection is a very valued histori-

cal source material, not only because of the fact that it contains photographs of famous

people well preserved, but also because of the fact that in comparison with other private

albums, where we can only find few carte de visite, here we can see many notable

characteristics at one place.

In my thesis I am dealing with people from the album, the period in which they

lived and worked. On the first photo of the album we can see the emperor Francis Jo-

seph I. and he is followed by the archduke Joseph younger. In the first part of the collec-

tion are portraits of the most significant politicians in the sixties of the 19th

century.

Most of them became already famous in 1848. Many of them became a member of the

parliament in 1861 and 1865. Therefore we can realize that this album is a collection of

the members of the parliament.

Beyond the famous people of Hungary the album features people from other

countries as well (A. Lincoln, M. Langiewicz etc.). The owner of the photo album lived

in Borsod county, therefore it contains cartes de visite of people from this region.

The objective of my thesis was to collect as much information as possible related

to information the cartes de visite in the album. I checked the portraits and was trying to

investigate who is on the photographs, who was the photographer, where and when was

the portrait made. During the research work I was more deeply dealing with the period

of the second half of the 19th

century. Therefore, in the first chapter of my thesis I was

dealing with the political situation of this era.

82

Name of the collection: Album of famous persons of the 19. century. Accession number: ZM

1997/00063

54

I devoted the second chapter to the owner of the album and his family, who

were famous in Borsod county and thorough Hungary. On the following pages

I described the invention and spreading of photographs in Europe and Hungary. In the

fourth chapter I wrote about the popular photographers of the cartes de visite of this

collection (Antal Simonyi, György Mayer, Miklós Barabás, Ignác Schrecker, Ludwig

Angerer). The last chapter is the focus of my thesis in which I included all the collected

information and results of the examination of the photo album. I tabulated all informa-

tion about the portraits, which I attached to the thesis. During my research I was facing

issues when it came to obtaining data about the photos without names and surnames.

55

Rövidítések jegyzéke

HOM = Hermann Ottó Múzeum, Miskolc

FGY = Fotótörténeti Gyűjtemény

MNL BAZML = Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltára,

Miskolc

MNM = Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

TF = Történeti Fényképtár

MFM = Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest

FSZEK = Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest

ZMM ‒ Zemplínske múzeum v Michalovciach (Zempléni Múzeum,

Nagymihály/Michalovce, Szlovákia)

AMK = Archiwum Narodowe w Krakowie

Források

HOM FGY Ltsz. 90.3.1. = Pilta Erzsébet családi albuma.

MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. IV. Családi levelezés, 4. = Platthy Ida levele fiá-

nak Szathmáry Király Pálnak 1863

MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. IV. Családi levelezés, 6. = Platthy Ida levele fiá-

nak Szathmáry Király Pálnak 1865

MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. IV. Családi levelezés, 7.= Platthy Ida levele fiának

Szathmáry Király Pálnak 1866

MNL BAZML XIII. 23, 1. doboz Fs. V. Gyászjelentések 1. = Szathmáry Király Ida

MNM TF Ltsz. 5983-6270/1957 TK = Országgyűlési album, 1861

ZMM ZM Ltsz. 1997/00063 = Szathmáry Király Pál vizitkártya-albuma

56

Bibliográfia

A Pallas Nagy Lexikona

1883–1897 I–XV. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest

CS. PLANK Ibolya

1997 Fényképészműtermek Budapesten. Budapesti Negyed 15. (1997)/1.

DOBROSSY István (szerk.)

2003 Szűcs Sámuel naplói I. (1835‒1864), II. (1865‒1889). Miskolc, 2003, BAZ

m. Lvt.

CSÁSZÁR Elemér

1924 Ismeretlen Tompa-versek. Irodalomtörténeti Közlemények 34. (1924)/3–4.

130–131.

FARKAS Zsuzsa

2005 Festő-fényképészek, 1840–1880. Fotóművészet. 2005/3–4.

FARKAS Zsuzsa

2006 Barabás Miklós. Fotóművészet. 2006/5-6.

FARKAS Zsuzsa

2007 Fotográfiák a hon oltárán. Jótékonyság és fotográfia az 1860-as években.

Fotóművészet. 2007/4 L.

FARKAS Zsuzsa

2010/a Hány fényképészt ismerünk? A fényképész szakma növekedése a Ma-

gyar Korona területén, 1840-1890. Fotóművészet. 2010/2 LIII. 2.

FARKAS Zsuzsa

2010/b Ki fényképezhette a királyt? A hatalom jelképei. In: Fotóművészet.

2010/3 LIII. 3.

GÁTINÉ PÁSZTOR Mária

1964 Arcképalbumok, városképek, „fényirdai” emlékek a Budapest gyűjte-

ményben (Mozaikok a fővárosi fotográfia első 50 esztendejéből 1850–1900). A

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve XI. (1963) [1964]. 219–232.

GERGELY András (szerk.)

2005 Magyarország története a 19. században. Budapest, 2005, Osiris.

GÖDÖLLE MÁTYÁS–CS. LENGYEL Beatrix

2011 Teleki László ábrázolásai. In: DEBRECZENI-DROPPÁN Béla (szerk.): Teleki

László, az országgyűlés halottja – Pesti helyszínelők, 1861. [Kiállítási kataló-

gus]. Budapest, 2011, Magyar Nemzeti Múzeum

GYULAI Éva

2015 Palóczy László ábrázolásai – A népképviseleti országgyűlések

korelnökének (1848/1861) ikonográfiája. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve

LIV. (2015) (Megjelenés alatt)

57

HLAVÁČ, Ľudovít

1987 Dejiny fotografie. Martin, 1987, Osveta.

HAJNIK Károly (szerk.)

1861 Az 1861-ik év ápril 2-án Pesten egybegyűlt országgyűlés képviselőházának

naplója. I‒II. kötet. 1861, Landerer és Heckenast.

KAPUSI Krisztián

2005 Órák, percek, pillanatok Platthy Ida életében. Örökség. Általános

Művelődési Központ és az Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány honismereti

kiadványa IV. (2005)/2. 4‒9.

KILIÁN István

1993 Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója. In: A

Hermann Ottó Múzeum évkönyve 30–31. (1993) 293‒328.

KÖRMÖCZI Katalin

1993 A magyar országgyűlés 1861-ben. Folia historica 1993/18. 123‒143.

L. BAJI Etelka

2002 Marastoni-dagerrotípia a Magyar Nemzeti Múzeumban. Fotóművészet

XLV. (2002)/5–6.

MIKLÓSI-SIKES Csaba

2001 Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839‒1916. Székelyudvarhely,

2001, Haáz Rezső Alapítvány.

Österreichisches Biographisches Lexikon

1815–1950 Österreichisches Biographisches Lexikon I–XIV. Österreichische

Akademie der Wissenschaften, Wien

RÉVÉSZ Emese

2009 Virtuális panteonok. Grafiakai arcképcsarnokok a 19. századi hazai

populáris grafikában. In: Tanulmányok Budapest múltjából 2009/34. 109‒134.

RÓNAY Gabriella

[2015] Száz év – a festői pózoktól a tiszta fényképig. Ismeretterjesztő CD-ROM.

Gábor Dénes Főiskola, diplomamunka. http://w3.externet.hu/~ronay/ (2015.9.3.)

RUSZOLY József

1992 Három borsodi örökhagyó. Miskolc, 1992, Felsőmagyarország Kiadó

RUSZOLY József

1999 Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861‒1868. Buda-

pest, 1999, Püski

STEMLERNÉ BALOG Ilona

2009 A nedveslemez és az albuminkép kora (1855–1880-as évek közepe). In:

Történelem és fotográfia. Budapest, 2009, Osiris, 35‒67.

58

SÜMEGI György

1989 A képíró, Simonyi Antal. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve. 1989/27,

43‒60.

SZABAD György

1967 Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860‒1861). Budapest, 1867, Aka-

démia Kiadó

SZILÁGYI Gábor

1982 A Fotóművészet története. Budapest, 1982, Képzőművészeti Alap

Kiadóvállalata

SZILÁGYI Gábor

1996 A magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig. Budapest,

1996, Magyar Filmintézet

TARCZAI Béla

2010 Fotográfia és társadalom. Fényképalbumok a Herman Ottó Múzeum Fotó-

történeti Gyűjteményében. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2010/49.

337‒348.

TÓVÁRI Judit

1997 Az elit Miskolc város társadalmában 1872‒1917. Nyíregyháza, 1997, Stú-

dium Kiadó

TÖKÖLY Gábor

1999 Ki kicsoda Rozsnyón? Somorja, 1999, Méry Ratio.

VILÁGHY Andrásné SZATHMÁRY KIRÁLY Erzsébet

2004 A Szathmáry Király család története. Pápa, 2004, Jókai Mór Városi

Könyvtár

59

Képek jegyzéke

1. Mayer György: Szathmáry Király Pál, Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM

1997/00063

2. Szathmáry Király Pál. Vasárnapi Ujság 26. (1879)/15.

3. FEJÉR Zoltán: Ruprecht Mihály, az első magyar fotóművész. Fotóművészet LIV.

(2011)/3.

4‒5. Simonyi Antal: Deák Ferenc, Vadnay Lajos, Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM

1997/00063

6‒7. Mayer György: Teleki László holteste. GÖDÖLLE–CS. LENGYEL 2011. 36‒37.

(MNM TF)

8‒9. Mayer György: Podmaniczky Frigyes br., Tisza Kálmán. Vizitkártya-album.

ZMM ltsz. ZM 1997/00063

10. Mayer György: Teleki László. In: GÖDÖLLE–CS. LENGYEL 2011. 28. (MNM TF)

11‒12. Barabás Miklós: Dessewffy Dénes, név nélkül, Vizitkártya-album. ZMM ltsz.

ZM 1997/00063

13‒14. Schrecker Ignác: Lónyai Menyhért, Gorove István, Vizitkártya-album. ZMM

ltsz. ZM 1997/00063

15/a. Angerer Lajos: I. Ferenc József, Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM 1997/00063

15/b. Ludwig Angerer: A császári pár, 1861(?)

https://hu.pinterest.com/pin/503840277033220061

16. Angerer Lajos: Név nélkül. Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM 1997/00063

17/a. [Moritz Ludwig Winter ]: Langievitz lengyel tábornok szárnysegédje, 1860-as

évek eleje. Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM 1997/00063

17/b. Moritz Ludwig Winter: Anna Henryka Pustowojtówna–Loewenhardt, Prága,

1863 ANK Fotografie powstańców, Zbiór albumów, sygn. Alb. 5.

18‒19‒20. Csoportosított portrék. Vizitkártya-album. ZMM ltsz. ZM 1997/00063

21‒22. Portrék az albumból. Vizitkártya-album. ltsz. ZMM ZM 1997/00063

23–24–25–26. Hunkár Antal és Podmaniczky Frigyes az Országgyűlési albumban

(MNM TF, ltsz. 5983-6270/1957 TK.) és Az Ország Tükre litográfia-

sorozatában (1862/63)

27–28. Simonyi Antal: Szathmáry Király Pál vizitkártyája a Pilta‒albumban. HOM

FGY ltsz. 90.3.1.

29–30. Letzter Junior: Fáy Antal vizitkártyája a Pilta‒albumban. HOM FGY ltsz.

90.3.1.

60

Függelék

Adattár:

Szathmáry Király Pál vizitkártya-albumának fényképei

* Dőlt betű: kiegészítve, a Név nélkül portré beazonosítva.

Oldal-

szám/

kép

Név Fényképész Készítés

ideje

Megjelenés

helye

A portré megtalálható az

Országgyű-

lési album-

ban

Ország Tükre

arcképcsarnoká-

ban

I/1. I. Ferenc József Ludwig Angerer 1862-1863 Bécs

I/2. ifj. József fhg.

I/3. Beust minister (Friedrich Ferdinand von Beust)

I/4. Deák Ferenc Simonyi Antal 1861 Pest Igen Igen, de nem

ugyanaz a kép

II/1. Andrássy Gyula

Borsos József

(régebbi kutatások

szerint: Schrecker

Ignác)

1865-1867 Pest

Igen Igen

II/2. Gf. Festetich

(György) Borsos és Doctor 1880 körül Budapest

II/3. Mikó Imre Schrecker Ignác 1865 Pest

II/4. Br. Wenkheim Béla Ismeretlen 1870 Igen Igen

III/1. Gf. Lónyai Meny-

hért Schrecker Ignác 1865 Pest

Igen Igen

III/2. Br. Eötvös József Canzi és Heller 1867 körül Pest Igen Igen

III/3. Horváth Boldizsár Schrecker Ignác 1865 Pest Igen Igen

III/4. Gorove (István) Schrecker Ignác 1865 Pest Igen Igen

IV/1. Br. Vay Lajos Mayer György Pest

IV/2. Szaplonczay József Simonyi Antal Pest

IV/3. Szathmáry Király

Pál Mayer György Pest

IV/4.

Elek Mihály (való-

jában Návay Ta-

más)

Simonyi Antal 1861 Pest

Igen Igen, de nem

ugyanaz

V/1. Dellimanics István Simonyi Antal 1861 Pest Igen Igen

V/2. Csanády Sándor Mayer György Pest Igen Igen

V/3. Luzsénszky József

br. Simonyi Antal 1861 Pest

V/4. Br. Nikolits Fedor Igen Igen

VI/1. Inkey Ádám Simonyi Antal 1861 Pest Igen Igen

VI/2. Vadnay Lajos Simonyi Antal Pest Nincs Igen, de nem

ugyanaz

VI/3. Gf. Török Napóle-

on Simonyi Antal 1861 Pest

VI/4. Kandó Kálmán Simonyi Antal Pest Igen Igen

VII/1. Hertelendy Károly Simonyi Antal Pest

VII/2. Br. Vay Béla Mayer György Pest

VII/3. Br. Prónay József Mayer György Pest Igen Igen

VII/4. Br. Podmaniczky

Frigyes Mayer György

1860-as

évek Pest

Igen Igen

VIII/1. Palóczy László

(litográfia) Grimm Rezső 1861 Pest

VIII/2. Ghiczy Kálmán Mayer György Pest Igen Igen

VIII/3. Hunkár Antal Simonyi Antal Pest Igen Igen

VIII/4. Erős Lajos Mayer György Pest

IX/1. Tisza Kálmán Mayer György 1861 Pest Igen Igen, de nem

ugyanaz a kép

61

IX/2. Nyáry Pál Mayer György Pest Igen Igen

IX/3. Szalay László Canzi Ágost rajza

után Büki Fejér R.

IX/4. Hajnik Pál (hiányzik)

X/1. Somssich Pál Simonyi Antal 1861 Pest Igen Igen

X/2. Szathmáry Király

József Mayer György Pest

X/3. Bittó István (hiány-

zik)

X/4. Okolicsányi Lajos

XI/1. Orosz Mihály

XI/2. Név nélkül Ludwig Angerer Bécs, Auszt-

ria

XI/3. Fáy Antal Letzter Junior Kassa

XI/4. Br. Vay Alajos Simonyi Antal Pest

XII/1. Kun István Götz Károly Miskolc

XII/2. Berecz Eduárd Simonyi Antal Pest

XII/3. Zsóry Flórián

XII/4. Zsóry Menyhért Simonyi Antal Pest

XIII/1. Kérészy István

XIII/2. Szepessy Kálmán Simonyi Antal Pest

XIII/3. Török Pál

XIII/4. Ottlyk

XIV/1. Kossuth Ferenc

XIV/2. ,,A Kormányzó,,‒

Kossuth Lajos Le Lieur 1867

Torino,

Olaszország

XIV/3. Grf. Batthyány

Lajos (rajz) Barabás Miklós 1848 Pest

XIV/4. Ifj. Kossuth Lajos

XV/1. Klapka György

tábornok H. Möllendorf 1866 körül

Leobschütz

(Głubczyce),

Lengyel-

ország

XV/2.

Lord Palmerston

(III. Viscount

Palmerston)

John Jabez Edwin

Mayall

1862. márc.

1. London, UK

XV/3.

Gladstone (William

Ewart) Valójában

John Russell

John Jabez Edwin

Mayall 1861. aug. 1.

London,

Regent street

224., UK

XV/4.

Umbertó olasz

király (valójában

Marian Antoni

Melchior

Langiewicz

tábornok)

Antoni

Bogdanowicz

Lviv

(Lwów),

Ukrajna

XVI/1. Jefferson Davis Ismeretlen 1860-1869

XVI/2.

General (Robert

Edward) Léé

(metszet)

Minnis és Cowell 1862

XVI/3. (Abraham) Lincoln 1863. aug. 9.

XVI/4. (Ulysses)

Grant tábornok 1861-1865

XVII/1. Dessewffy Dénes Barabás Miklós Pest

XVII/2. Szontagh Albert Simonyi Antal Pest

XVII/3. Név nélkül Schrecker Ignác

XVII/4. Giczey Sámuel

XVIII/1. Zajzon nevelő

XVIII/2. Vajda Ferdinánd

62

XVIII/3. Br. Bokor József

XVIII/4. Név nélkül Barabás Miklós Pest

XIX/1. Hosszufalusy János Ludwig Angerer Bécs, Auszt-

ria

XIX/2. Név nélkül Simonyi Antal

XIX/3. Név nélkül Simonyi Antal

XIX/4. Jekelfalussy Lajos

XX/1. Id. Stern

XX/2. Ifj. Stern

XX/3. Név nélkül

XX/4. Név nélkül

XXI/1. Szathmáry Andor

XXI/2. Horváth László

XXI/3. Név nélkül

XXI/4.

Langievitz lengyel

tábornok szárnyse-

gédje (Anna

Henryka

Pustowojtówna)

Moritz Ludwig

Winter 1863

Prága,

Csehország

XXII/1. Lakatos Miklós

XXII/2. Pető János (litográ-

fia)

XXII/3. Név nélkül

XXII/4. Pető Muki

XXIII/1. prágai református

pap

XXIII/2. Felméry Lajos

XXIII/3. Név nélkül

XXIII/4. Név nélkül

XXIV/1. Vörösmarty Mihály

XXIV/2.

Szalay László

(ugyanaz a kép

másodszor)

Canzi Ágost rajza

után Büki Fejér R.

XXIV/3. Kérészy István (ugyanaz a kép másodszor)

XXIV/4. Fáy András Heller József 1860 körül Pest