Szerkesztette: Vágner Mátyás

Itáliai a középkorban

Itália területei a középkorban sem politikailag, sem kulturálisan nem

voltak egységesek. A Német-római Birodalom és az egyház egymással

kibékíthetetlen pártokra tagolták Itáliát.

A középkorban nőtt a lakosság létszáma, virágzott az ipar és a

kereskedelem, létrejöttek egy eleven városi kultúra feltételei. A késő

középkor azonban nagy válságok ideje lesz Itáliában: pestisjárványok,

belharcok, polgárháborúk véres harcokban őrlik fel az erőket.

A nemesi pártok ellentétei megosztották a városi lakosságot és

háborúskodást szítottak egyes városállamok – Siena, Firenze , Piza - között

is.

A középkor végén két különböző államforma állt egymással szemben:

• A nagypolgárságra támaszkodó városköztársaság (Firenze, Velence)

• Fejedelmek és hadvezérek önkényuralma (Ferrara, Mantova)

A itáliai gótika építészete

Franciaország szomszédjai közül Itáliát érintette meg legkevésbé eredeti

formájában a gótika. A többi európai országgal ellentétben olaszföldön

egyetlen 12-13. századi, teljesen francia mintájú székesegyház sem

található. A új stílust a ciszterciek terjesztették el de nem az Îl de France-

ban meghonosodott formájában. Az új stílus ezen formája az olasz

építészet csekély változtatását igényelte, mivel a gótika egyik jellemző

elemét a bordás keresztboltozatot Észak-Itáliában már a 12. század elejétől

használták.

Az antik művészetért rajongó építészek lenézték az északi stílust,

egyesek barbárnak Giorgio Vasari a 16. század reneszánsz mestere

gótnak nevezte, s ezzel egy egész korszakot keresztelt el.

Főbb hasonlóságok és eltérések a francia gótikától

• Bordás keresztboltozat és csúcsív használata•Tágas terek és világos alaprajzok•Az épületek kevésbé égbetörőek, inkább horizontálisan terjeszkednek•A hagyományos, antik térkoncepció figyelembe vétele

San Francesco (Assisi) 1228

Palazzo Pubblico (Siena) 1297

Sienai katedrális 1284

Palazzo Vecchio (Firenze) 1299

Loggia dei Lanzi 1376

Santa Maria del Fiore székesegyház (Firenze) 1357

Santa Croce (Firenze) 1294

Milánói székesegyház 1387

Velencei Dózsepalota (Palazzo Ducale) 1340

Cá d'Oro (Velence) 1421-1436

A németek gótikus építészete

Németországban a gótika a 13. század közepétől terjedt el és a 16. század

elejéig virágzik. Nem a helyi román stílusból fejlődik ki, hanem a már

kiforrott francia gótikát veszi át, részben a burgundiai és ciszterci

példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és

felépítését követve.

A 13. századra kialakulnak a stílus sajátos, helyi vonásai is: így körüljárós,

kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő- és gyakran az oldalhajók végéhez

is sokszögzáródású szentélyeket építettek. A bazilikális felépítésnél

csökken a fő és mellékhajó magasságkülönbsége, és álbazilikális

templomok is épülnek.

A keresztboltozatot háló- és csillagboltozatok váltják fel. Kezdetben a

nyugati homlokzat hangsúlyos eleme francia mintára a kettős torony, utóbb

egyre inkább átveszi a helyét a homlokzat elé, középre elhelyezett egyetlen

nyugati torony.

Kölni székesegyház 1248

Marburg - Szent Erzsébet templom 1235

Marburg - Szent Erzsébet templom 1235

Freiburgi székesegyház 1250

Nürnberg Frauenkirche 1350

. A világiak xsakGótikus építészet angliában

Anglia az elsők között vette át a 12. században az új francia építészeti

stílust. Ennek oka sajátos történelmi és földrajzi helyzete volt. A 12. század

második felében Angliához tartozott Franciaország nyugati fele, sokkal

nagyobb, mint amit a francia király mondhatott a magáénak. A századok

során ezt a területet fokozatosan elvesztette.

Az angol gótikus építészetet három nagy korszakra tagolhatjuk:

• Early English (korai angol) 1170-1240. Kezdete a Canterbury székes-

egyház, amit francia mesterek építenek a korai gótika jegyei alapján.

• Decorated (dekoratív) 1240-1330. A Westminster Apátság újjáépítésétől,

ami a reimsi példát követi.

• Perpendicular (függélyes) 1330-1530. Fejlődése független Francia-

országról

A gótika elterjesztésében Európa többi országához hasonlóan Angliában is

a ciszterci rend működött közre. A bordás keresztboltozat elsőként 1100

körül a Durhami katedrálisnál jelenik meg.

Salisbury székesegyház 1220

Canterbury székesegyház 1174

Lincoln, székesegyház alaprajza 1220

Wellsi székesegyház 1230

Yorki székesegyház

Glouchesteri katedrális 1351

Winchester székesegyház 1360

Cambridge, King's College kápolnája 1466

A gótika elterjedése Európában

A Németalföldnek nevezett terület Franciaország északi részét, Belgiumot

és Hollandiát foglalta magába. Kulturális egység volt, noha sem nyelvileg,

sem politikailag nem tartozott össze. Elsősorban gyapjú és posztó-

kereskedelme alapozta meg a kapitalizmus rendkívül korai formáját. A

városi polgárság felső rétegének hihetetlen gazdagsága magával hozta

reprezentatív önmegjelenítés igényét.

Németalföld egyházi építészetét a francia példa határozta meg. A

épületek díszítésében viszont előszeretettel követik az angol mintát. Ennek

a stíluskeveredésnek a brabanti gótika, ami nem korlátozódik a névadó

Brabant grófságra.

Ausztria területén, a német-római birodalom keleti, a Habsburgok családi

birtokát alkotó tartományaiban a gótika a 13. század második felétől

terjedt el, részben szerzetesrendek közvetítésével, részben a dél-német

építészet hatására.

Antwerpen, székesegyház 1352

Breda, székesegyház 1468

Brugge, posztócsarnok 1486 Brüsszel, városháza 1402

Leuven-i városháza 1448

Bécs, Stephansdom

Prága, Szent Vitus székesegyház

Prága, a Hrádzsin Ulászló-terme 1493

Prága, a Károly-híd

Krakkó, Mária-templom 15. század