szilajcsiko2010-07

7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 1/28

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Tisztelt Olvasó! A Szilaj Csikó legelsõ számának legelsõ fõszerkesz-tõi jegyzetében – üzenetében – azt írtam Önnek,hogy „Minden ésszerûségnek ellentmond, hogy Ön most ezt az újságot olvassa”. Pedig akkor mégcsak a világhálón voltunk jelen, azóta pedig min-

den elkészült számunkat ki is nyomtattuk. „Ki vanmögötte?” „Ki pénzeli?” – kérdezik sûrûn a hitet-lenkedõk a Magyarok Szövetsége ilyen-olyan meg-mozdulásai, közéleti szereplései, országot átfogószervezései és rendezvényei láttán. S ugyaneztkérdik tõlem egyre többen a Szilaj Csikó láttán: „Ki

van mögötte? Ki pénzeli?” „Hagyományos” ésszel,bizony, ez fel nem fogható: egy mozgalom, egy szervezet, egy újság nem a máséból, hanem sajáterejébõl tartja fenn magát. Pontosabban: a vele tar-tók hitébõl, áldozatkészségébõl. Még pontosab-ban… Még pontosabban?

No, ezt már nem is olyan könnyû megfogalmazni.Hisz az nagyon világos látható, hogy a

„túloldalon” társadalom és a gazdaság „hivatalos”irányításában mindent a politikai, anyagi, egyénihaszonlesés mozgat. Vagy fogalmazzunk árnyaltabban: az egyéni boldogulás vá-gya vezérel. S végeredményben ez: a közös erõfeszítés, közös boldogulás hátra-sorolása vezetett bele minket egy közös csapdába. A pártok kijárták maguknak,hogy más – az adófizetõk – pénzébõl létezhessenek; az ország ilyen-olyan irányí-tói kijárták maguknak, hogy kényükre-kedvükre szakíthassanak a közvagyonból;

vagy legalábbis költségelszámolás nélkül szakíthassanak a közösbõl; a média uraikijárták maguknak, hogy a politika és a gazdaság urai tartsák el õket – mibõl más-ból, persze, mint ebül szerzett, erre-arra forgatott, dugdosott közjavakból. De alegalsóbb szintekig folyt szinte ugyanez: ki tud nyerõ pályázatokhoz, zsíros meg-rendelésekhez, jól fizetõ látszatállásokhoz – vagy egyáltalán: munkához, megél-hetéshez jutni. S mára bekövetkezett, aminek be kellett következnie. A társada-lom, a „hivatalos” közélet teljes szétesésben. Olyasféle hatékonysággal mûködik,

mint az MDF-SZDSZ pártszövetség: szereplõi minden erkölcsi tartalékukat felél-ték. Bármit tesznek, abból a köz javára már semmi jó nem sülhet ki. Ám nem eza lényeg. Hanem az, hogy most már a maguk javára sem. Vége…!

Egyetlen út vezet innen elfelé, felfelé. Az, amelyik éles kanyarral visszafordulaz egyéni boldogulás sikeresnek hitt, annál kátyúsabb, szakadékosabb terepérõla közös boldogulás, közös áldozathozatal örömei és – kétségtelen – veszõdségeifelé. A Magyarok Szövetségének bõvülõ helyi közösségei egymásért, „a köz” -ért

végzik önkéntes tevékenységüket. Ma még nagyon sok családban kapja itt meg acsaládfõ vagy az asszony az élete párjától, hogy miért megint a Magyarok Szövet-ségével, miért megint a Szilaj Csikóval foglalkozol, miért nem a saját családodügyes-bajos dolgaival?!

Miért is? Máskor csakugyan nehéz pontosan megfogalmazni. Most, húsvétkor,szerencsére sokkal könnyebb. Elég lopva, csak úgy magunkban, a keresztrepillantani…

Varga Domokos György

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

Fõszerkesztõ

Varga Domokos Gyö[email protected]

Fõszerkesztõ-helyettesAntal [email protected]

Lapterv Tóth Zoltán

Grafikai elõkészítés, tördelésFentor Katalin, Juhász Anna

Fotók Bogdándy György (Bogdy),Bognár Csengele, F. Szabó Katalin,Gyulai Péter, Szamosvári Zsolt,Németh Zoltán

KarikatúraGomba

Rajz Kozma Ildikó

Hirdetési melléklet Juhász Anna, Kucsara Pál

OlvasószerkesztésBartos Csilla, Buvári Márta,Dienesné Ablonczy Anna,Koczeth László tövis, Maleczki József,Román János, Szentandrási Erzsébet,Verzár Éva

KorrektúraHajdú Éva, Megyeriné Nagy Magdolna

InformatikaFüzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás

A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33.

Szerkesztõségi titkárságBures Éva, Muzsnay Teré[email protected]

Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.e-cím: [email protected]

Nyomda: Innova-Print Kft.

1047 Budapest, Baross u. 92-96.Tel.: 201-7083

ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)ISSN 2061-702X (világhálós változat)

Elõfizetésa szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hóvilághálós változat: 750 Ft/hó

Kaphatóaz Anima könyvkereskedés boltjaiban.

Megjelenik hetente

I . évfolyam 7. szám 2010. ápri l is 1. 3

KözleményA Szilaj Csikó hetilap helyi terjesztõk jelentkezését várja

ezen az e-címen: [email protected], illetve

ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51.

Megrendeléseket ezen az e-címen fogadunk: [email protected], illetve

ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51.

A Szilaj Csikó számlaszáma: Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.

A Szilaj Csikó régi és új számait (kivéve az 1–3. számot) keresse szerkesztõségicímünkön (a Magyarok Szövetsége székházában) vagy kizárólagos országos

terjesztõnk: az Anima boltjaiban!

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Ünnepi készülõdés

4

Dr. Bige Szabolcs Csaba

Mintha minden fényben játszana

szemforgatók kik gyermekként fejedet simogatták most a gyilkost is többre tartják

eszme mit kétkedõk hatalmasok hada meg nem állíthat mint követ repesztõ virág bújik az ige – s világosul milliók mosolyától

ennek a zsidónak bûne ugyan nincs de stigmát képzelünk reá hisz hatalmát nem ingatag örvendõktõl nyerte – s ki döntené meg önnön nagyságát

feszítsd meg kiált a vérszagon hízott tömeg

látványért csõdül

együtt ordítani jó te is te is te is

gyilkolni ugyan félsz ha más teszi helyetted kéjjel élvezed

Istenfia szúr-e még töviskoronád hullajtod-e véred ezekért kik kívánják halálod

asszonyok sírnak minden megszületendõ fiúért ki magában hordja szellemed s keresi hogy lábad nyomába lépjen

megroggyansz nem az ácsolt fa terhe nagy – az mit vállaltál

Emberért

kik földi csodákat keresnek holott az bennük lapul tettekre várva

a Fény az Út a Remény

korpuszod keresztté olvadt – fehér galamb szárnyal az Új Golgotán

Különös fény vonta be reggel a falut. Mint-ha a házakból jött volna a fény. Vagy fent-rõl? A tavaszi ég izzani látszott, s rongyosszélû felhõk úsztak tova rajta. A nap kikan-dikált közülük, és ezüstös csillogással von-ta be szélüket. Csend volt a falu felett. El-mélázva, szinte félálomban bandukoltam areggeli fényben, s néztem az égre törõ tor-nyot, mely jelezni látszott valami ígéretes,jó hír érkezését…

A megkonduló harang szava egyszerremegtörte a csendet.

Megelevenedett a falu. Ünneplõbe öltö-zött emberek özönlöttek ki a kapukon a ha-rangszóra. Férfiak és nõk, öregek és fiata-

lok meg gyerekek. A gyerekek közül né-hány legénykén posztóharisnya feszült, sügyes kicsi lajbi, lábukon csizma, fényesresuvikszolva. A leányocskák között voltakszékelyruhába öltözöttek – csíkos szövésûlerakott szoknyában, ugyanilyen karcsúmellénykében s hozzá kötényke. Az idõ-sebb emberek közt is látok egy-két haris-nyás férfiembert, s az asszonyok sötét öltö-

zéke is mintha fényben játszana ezen a tavaszi reggelen.

A templom elõtt legtöbben megállnakegy kis tereferére, amíg várják a papot. Mi-kor harmadikat harangoznak, meg is jele-nik a tiszteletes úr fekete reverendájában,méltóságosan lépegetve. De a komolysá-got hiába erõlteti, mert ebben a fénybencsak vidámnak szabad lennie az ember fi-ának. Az emberek szépen félrehúzódvautat engednek neki, s illõ „békesség Isten-tõl” szóval köszöntik, melyre õ is hason-lóval válaszol.

A pap után a hívõk bevonulnak mind atemplomba. Külön kapun a férfiak, külön

kapun a nõk. A helyüket is így külön-kü-lön foglalják el: a szószéktõl jobbra az asz-szonyok, balra a férfiak. A halkan zsibon-gó gyermeksereg pedig a karzaton. Csaka székelyruhába öltözött legénykék, s le-ányocskák ülnek az elsõ padokba a szó-székkel szemben, ahol máris megjelenik atiszteletes úr zsoltáros könyvvel a kezé-ben.

A pap végigtekint a hívein. Sokan eljöt-tek, megtelt a kicsiny templom. De sokanhiányoznak is. Szomorúság szállta meg aszívét, mikor arra gondolt, hányat kísért

végsõ útjára, s milyen keveset keresztelt. Azablakon beszökõ napsugár azonban nemengedte sokáig búslakodni. Észrevette,ahogy megpihent szeme a híveken, elõbbaz asszonyok sorai között (huncut ez a pap,elõbb az asszonyokra figyelmez), majd aférfiak között is azokat, akiket rég látott,mert sorsuk idegenbe vetette õket.

Most mind eljöttek az ünnepre feltölte-kezni bizodalommal, reménységgel, hittel

– feloldódni a szülõföld semmivel sem pó-

tolható szeretetében. Áhítatos alázat töltöt-te el a pap szívét is, hisz’ ha fogyatkozva is,de a gyökerekbõl mégis új élet, új remény serked.

Csend ülte meg a templomot, várako-zással teli csend, még a gyermekek pusmo-gása is elhalt, s a pap rátalált a megfelelõigére és érces, zengõ hangon megszólalt:

– Krisztus feltámadott!

Koczeth László tövis

Testetlen kereszt

Xantus Géza: Réz korpusz

7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 5/28I . évfolyam 7. szám 2010. ápri l is 1. 5

Választásra készülünk ott kint

a nagyvilágban, de lelkünk mélyén ki az úr?

Választásra készülünk ott kint a nagyvilág- ban, de lelkünk mélyén ki az úr? Vajon ott bent nem kellene-e elkezdõdjön egy nagyon komoly kampány? Vajon a bennünket belülrõl irányí- tó hatalmakat, erõket nem kellene alázattal,bölcs nyugalommal felülvizsgálni? Nézzük meg, hogy egyáltalán van kormánya, saját magam számára elfogadott elvekkel az életem- nek? Vagy csak simán sodródok, játékszere vagyok a kinti világ pillanatnyi benyomásainak,kusza ösztöneinek?

Szerintem sem a politikai, sem a gazdaságireform nem fogja megoldani sem népünk, semaz emberiség, még kevésbé a magam gondja-it, egy komoly belsõ lelki reform nélkül. Az

ember önmagát, belülrõl kellene megreformál-ja! Választásra készülve jó lenne elgondolkoz-ni, hogy ott belül, lelkünk mélyén ki van a kor-mányon, milyen pártok, hatalmak...? A dölyfös,mindenkit leócsárló, letaposó, hatalom utáni

vágyam? Az anyagelvû bírvágy? A kapitalizmus fo-

gyasztásösztöne? Vagy az alkohol, a különfé-le élvezeti cikkek iránti olthatatlan szomjam?Mi vezet, lényem hajójában ki van kormányon?Bennem, ott legbelül a döntéseket ki hozzameg?

Az ember hajlamos másokkal szemben na-gyon kritikus lenni, és ez jól is van, de ebbõla szigorúságból nem ártana, ha egy rész önma-gunk felé fordulna.

Az általunk befogadott közel kétezer gyer-mek közül egy sem került hozzánk csak azért,mert a románok, cigányok, magyarok szétver-ték volna a családjaikat. Minden alkalommal acsaládot szétverõ erõ belülrõl jött: figyelmet-lenség, naivság, alkohol, lustaság, bûnös kilen-gés és folytathatnám a sort. Sajnos a családja-inkat szétverõ döntések ott bent, a lélek mé-lyén születtek... Persze jólesik hárítani, a fele-lõsséget mások nyakába varrni, az iskola, a TV,stb. Tudom, hogy jó lenne a fáradságos belsõkemény munkát kiszervezni, másokra bízni,egy vasárnap délelõtti szavazással mindentmegoldani. Ne csapjuk be magunkat: sohanem volt ennél nagyobb szabadság a Kárpát-

medencében, de talán soha nem volt ilyen ke- vés befelé fordulás, ilyen kevés önuralmuk azembereknek, mint most. Önmagát kellene fé-ken tartsa az ember! Szomorú szívvel mondha-tom, hogy a bennünk lévõ bûnös vágyak, kap-zsi ösztönök okozták az elmúlt húsz évben alegtöbb kárt saját magunknak és népünknek.

Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikorIsten felmutatja azt az embert, aki te lehettél

volna. Nagy szelíden, csak annyit mond: „nézdez lettél volna, ha reggelente szépen, idejébenfelkelsz és a mindennapi munkádat szépen el-

végzed, ezek lettek volna a te drága gyerme-keid, unokáid, ha te bennem bízó lélekkel, vi-dáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitart-

va éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett vol-na a családod, néped, a közösség melybõl vé-tettél..., de sajnos, benned nem a józan ész, aszeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralko-dott, hanem a bûnös vágyaid, kapzsi ösztöne-id, melyek aláásták önbizalmadat, életkedve-

det, mely elnyelte életed megannyi drága per-cét, óráját”.

Isten nem fog senkit elítélni, egyszerûen mimondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal,hogy mindennapi döntéseinkben milyen erõ-ket engedünk életünk kormányához... Ott be-lül mi választunk, döntünk, és ott bent is csakmi dönthetjük le a lelkünkre telepedett bûnöszsarnokot.

Milyen szép lenne, ha az elmúlt évek hibá-jából tanulva, egy hatalmas tavaszi nagytakarí-

tásban, minden szinten a selejtes, önzõ, kap-zsi, bûnös erõket le tudnánk cserélni alázatos,becsületes, tiszta, dolgos családjainkra, Istenrefigyelõ vezetõre...

Isten adja, hogy mindannyian, ott legbelül ismegtartsuk szabad választásainkat...

Én a szeretetre, Istenre szavazok!

Kisebb testvéri szeretettel,Csaba t.

Déva, 2010. január 28 .

Választási készülõdés

Morvai Krisztina nyílt levele dr. Tarjányi Zoltánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Erkölcsteológia Tanszékének vezetõjének

Tisztelt Professzor Úr! Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Morvai Krisztina vagyok, a Jobbik európai parlamenti kép-

viselõje és államfõjelöltje. Tanár úr talán emlékszik rám, hiszen néhány évvel ezelõtt az Ön intézmé-nyében, a Pázmány Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szereztem katolikus hitoktatói diplomát,a négyéves levelezõ tagozatos képzésen. Ezúton is hálásan köszönöm Önnek és professzor társai-nak azt a sok kiváló elõadást és szép élményt, amit az egyetemi évek alatt nyújtottak nekem és év-folyamtársaimnak. Noha háromgyerekes édesanyaként és egyetemi docensként furcsa volt újra is-kolapadban ülni és vizsgákon izgulni, soha egy percre sem bántam meg, hogy ebbe a „nagy fába

vágtam a fejszémet”. Úgy érzem, hogy mind jogászi, mind politikusi munkám során komoly hasz-nát vettem a hitrõl, vallásról, kereszténységrõl a „Pázmány-teológián” tanult ismereteimnek.

Most azonban olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok e nyílt levélben Professzor Úr-nak mint a Katolikus Egyház morális tanításának egyik legavatottabb ismerõjének tanácsát kérni,a következõ ügyben. A Magyar Hírlap címû napilap mai számának címlapján Osztie Zoltán kato-likus pap fényképe látható, a háttérben a feszülettel. A cikk címében Zoltán atya így nyilatkozik:„Keresztény ember nem szavaz a Jobbikra”. Az interjú szövegében pedig -egyebek mellett - ez ol-

vasható: „…a Vona Gábor által vezetett politikai erõ nem európai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, ezért keresztény embernek nem elfogadható – jelentette ki lapunknak adott inter-jújában” (t.i. Osztie atya).

Tisztelettel kérdezem Professzor Urat: összhangban van-e az Egyház tanításával és a papságra vonatkozó morális kötelmekkel, hogy valaki így nyilatkozzon egy olyan párttal kapcsolatban, amely-nek egyébként 15%-os támogatottsága volt az európai parlamenti választáson, s háromfõs delegá-ciónk van az EP-ben? Összeegyeztethetõ-e a papi hivatásra vonatkozó etikai normákkal, hogy va-laki – papi ruhában, a feszület elõtt – ilyenfajta kvázi tilalmat fogalmaz meg a keresztény hívek szá-mára, mintegy rájuk kényszerítve saját, személyes politikai meggyõzõdését? Ebbõl adódik követke-zõ kérdésem: bûnös és gyarló ember vagyok, de kereszténynek vallom magam. S igenis a Jobbik-ra, az új erõre fogok szavazni. Mi lesz a sorsom? Elkárhozok? Nem fogom ugyanis meggyónni ezta döntésemet, sõt, egyenesen büszke vagyok rá. S diplomás hitoktatóként – a legnagyobb tiszteletmellett – ellentmondok Osztie atyának, s azt mondom keresztény testvéreimnek: olvassák el a Job-bik Radikális változás címû programját (www.jobbik.hu/program), gyõzõdjenek meg róla, hogy azminden vonatkozásban összhangban van a keresztény elvekkel, s szavazzanak a Jobbikra!

Nagyhét van. Mindannyian felidézzük az utolsó vacsora emlékét. Azt is, amikor Jézus Krisztuslehajolt a tanítványokhoz, és megmosta a lábukat. Úgy gondolom, hogy ez nekünk, keresztény politikusoknak mélyen megszívlelendõ üzenet. Legalább két fontos eleme van. Az egyik: az em-bertársaink iránti alázat kötelezettsége. A másik: Jézus, amikor lehajolt és megmosta a gyarló, bû-nös ember lábát, s felnézett rá, nemcsak alázatos volt vele, de „fel is emelte”. Azt üzente gesztu-sával: méltóságod van, értékes vagy, fontos vagy, szeretetre méltó vagy. Küldetésed van ezen aföldön. Jó, hogy vagy.

Nekünk, keresztény politikusoknak az a legfõbb feladatunk, hogy Krisztus tanítványaiként eztéreztessük az emberekkel. Ez az, amiben igen komoly mulasztásaik és tartozásaik vannak a ma-gyar politikusoknak. Különösen azoknak, akik magukat kereszténynek vallják.

Köszönöm, hogy mint egykori tanárommal, megoszthattam Önnel politikusi hitvallásomat. Vá-rom, hogy kérdéseimre választ kapjak Öntõl.

A feltámadás hitében kívánok Önnek kegyelmekben gazdag Húsvétot, keresztényi szeretettel:Morvai Krisztina

a Jobbik államfõjelöltje

(A Szilaj Csikó – akár a Magyarok Szövetsége – nem kampányol egyik párt mellett sem. A nyilt levél közlése a tartalmának szól. A Szilaj Csikónak is, a Magyarok Szövetségének is eltökélt szán- déka viszont, hogy felhívja a köz figyelmét: csak olyan pártjelöltekre adja voksát, akik nyilvá- nos szerzõdésben vállalják, hogy ha nem teljesítenék a programjaikban ígérteket, a köz kinyil- vánított akaratára visszalépnek elnyert képviselõi posztjukról. – a Szerk.)

Böjte Csaba

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Magyar idõ

Választási mozaik

Az MKPK körlevele

az országgyûlési választásokraÖnmagunk, fiatalságunk, nemzetünk jövõjéért felelõsek vagyunk Isten elõtt.

Kedves Testvérek!

Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: or- szággyûlési választások lesznek hazánk- ban. Az Egyház Krisztustól kapott külde-tése, hogy hirdesse az Evangéliumot min-

den embernek. Az Evangélium üzeneteegyaránt érvényes a társadalom, a politika,az egyéni és a közösségi élet minden terü-letére. […] (Az Egyház társadalmi tanításá-nak kompendiuma 70. p.).

2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélbenírtuk: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Sajnos, helyzetünk azóta mégtovább romlott, de a lelki megújulás vá-

gya is erõsödött. Mindnyájan tapasztaljukaz egészségügy, a közoktatás és a neve-lés tragikus helyzetét, az emberek elsze-gényedését, a munkanélküliség növeke-dését, a becsületes munka leértékelõdé-sét, a közbiztonság hiányát, bizonyosnemzetiségi és etnikai kérdések politikaicélú felhasználását, a család értékeinek

lejáratását, a családok gazdasági ellehe-tetlenítését, a vidék és a mezõgazdaságszomorú helyzetét. Mi, katolikus keresz-tények pedig évrõl évre szembesülünkegyházi iskoláink és más intézményeink

hátrányos megkülönböztetésével. Mind-ezeket tetézi az általános korrupció és azintézményekbõl való kiábrándulás. So-kan elvesztették a jövõbe vetett remé-nyüket, és közömbösségbe merültek. So-kan mondják: nem megyek el választani,úgyis minden mindegy.

Mi, keresztények azonban nem oszt-hatjuk ezt a reménytelenséget. Sorskö-zösségben vagyunk egész népünkkel.Önmagunk, fiatalságunk, nemzetünk jö- võjéért felelõsek vagyunk Isten elõtt. Em-lékezzünk csak: egy-egy kórház bezárá-sa vagy vasútvonalak megszüntetése el-leni tüntetés hozott-e eredményt? – Nem. Azt hallottuk: demokratikus országbanerre csak választások hozhatnak megol-dást. Hát most itt a lehetõség! Aki nemmegy el választani, az eleve lemond ar-

ról a jogáról, hogy valamit is számon kér-hessen, lemond gyermekei, szülei, hazá-ja jövõjérõl. Ezért számunkra, hívõk szá- mára a részvétel a választásokon lelkiis- mereti kötelesség.

De milyen pártot válasszunk, kire ad-juk szavazatunkat? Itt két dolgot kellmegfontolni. Az elsõ: nyilván mi, katoli-

kus keresztények csak olyan pártot tá- mogathatunk, amelyik értékeli és támo- gatja a családot, segíti az oktatás-neve- lés helyreállítását, értékeli a becsületes munkát és támogatja a munkahelyeket.

Olyan pártot, amelyik kész felszámolniaz általános korrupciót, megvédi az ártat-lanokat és bünteti a bûnösöket, amely visszaállít ja a közbiztonságot, rendet teszaz egészségügyben, és amelyik nemdiszkriminálja anyagilag azokat a szülõ-ket, akik gyermekeiket egyházi iskolába

járatják. Természetesen a választásokelõtt ezeket mindenki megígéri, de azt ismeg kell nézni, hogy a szép ígéretek hir-detõi mit csináltak eddig.

A másik kérdés: ha úgy gondoljuk, van olyan párt, amelytõl ezeket elvárhat-juk, akkor azt is meg kell fontolni, képes lesz-e arra, hogy kormányra kerülve ígé- reteit végre is tudja hajtani. Szavaza-tunkkal ne támogassunk olyan pártot,amelyik sokak számára tetszetõs ígére-tekkel áll elõ, de azokat megvalósítaninem képes.

Keresztény hitünkkel ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alap- értékeit támadó-kigúnyoló világnézet,amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nõ közötti házasságon alapu- ló családot, és amely – miközben állandó- an hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tõke uralmát állítja a középpontba. XVI.Benedek pápa írta a „Caritas in Veritate ”kezdetû enciklikájában, hogy „az a humanizmus, amely kirekeszti az Istent, ember- telen humanizmus” (78. p.).

Fontosnak tartjuk ugyanakkor magyar voltunkat, nemzeti kultúránkat, melyet akereszténység formált már több mintezer éve, s azt a hazaszeretetet, amelyreSzent István óta minden magyar szent és

boldog, nemzetünk minden nagyja taní-tott minket. Széchenyi Istvánnal valljuk:„egyetlen népnél sem vagyunk alábbva- lóak.” De azt is meg kell jegyezni, hogy mi, katolikus keresztények Krisztus pél-dájára nyitott szívvel közeledünk mindenember felé.

Kedves Testvérek! Mindnyájan érez-zük, hogy mélyponton áll ma nemze-tünk. Ez azonban nem taszít reményte-lenségbe minket. Hazánkban nagy válto-zásra van szükség, és erre most lehetõsé-günk nyílik a választásokkal. Imádkoz-zunk Istenhez bölcs belátásért és bátor-ságért, hogy megfontolt, jó döntést hoz-zunk. Magyarok Nagyasszonya, könyö-

rögj érettünk!

Budapest, 2010. március 28.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Magyar idõ


Hosszabban: A herényire zsugorodott MDF valahogyan csak becserkészte ma-gát a választási küzdelemben elindulók közé. Persze ne csodál-kozzunk ezen, hiszen az álliberálisoknak éppen úgy szükségük

van az álkonzervatívokra, mint fordítva. Az álságosság persze nem áll meg itt. Nem tartozom a naivák

közé, mégis meglepett Lányi András nyilatkozata, amelyet a Ma-

gyar Hírlap munkatársának, Huth Gergelynek adott. Eszerint azEgyesült Államok nagykövetségének munkatársai faggatták arról,hogy miért nem áll be a Lehet Más a Politika nevû álzöld és át-mentési célzatú párt mögé.

Lányi András azon kevesek közé tartozik, aki balliberális, féligkonzervatív voltát soha nem tagadta. Mint humánökológus, írása-iban és beszédeiben is határozott álláspontot képviselt a társada-lom és a természet megóvását illetõen. A globalizáció folyama-ta címû könyvecskéje sokáig a kedvenceim közé tartozott, nohanem értek egyet minden állításával. Néhány idevágó passzust még-is idézek belõle: „A médiumok által nem közvetített vélemény ellenben észrevétlen marad és lassan elnémul, az elhallgatott ese- mény mintha meg sem történt volna. Lenni annyi, mint közvetít- ve lenni.” Mintha a Magyarok Szövetségérõl írta volna ezt a gon-dolatsort, õk ugyanis nem legitimizálják az országgyûlési választá-si tülekedést, nem akarnak további ígérgetéshalmazt zúdítani a la-kosságra, csak nemzetet szeretnének kovácsolni azokból, akikneknemcsak most, hanem évekkel ezelõtt is elegük volt már a hamis

választási ígérgetésbõl, s mivel nem szerepelnek a „közvetítések-ben”, iszonyú erõfeszítéseik ellenére sincsenek benne a köz tuda-tában.

Ám most jött az LMP és nagy hangon (jól kistafírozva valami- lyen háttérerõtõl) beígéri, hogy lehet más a politika. Sajnos sokanfogják elhinni, s bedõlnek a maszlagnak, pedig a pártpolitika nemlehet más. Annak lényege a hatalom megszerzése. Ha a hatalomegy olyan párt kezében összpontosulna, amely nem a pártérdekmentén mûködne, hanem a közjót szolgálná, és a nemzeti érde-ket tekintené mindenekfölött, akkor nem is lenne vele baj. Ám apolitika Magyarországon már régen csak és kizárólag pártpolitikátjelent, nem nemzetpolitikát! Sok kérdésben nem értek egyet Lányi

Andrással, de most meg kell dicsérnem. Kiállt a közvélemény elé

és azt mondta: Vigyázat, átverés! Ne szavazzanak az LMP-re,mert Schiffer András pártja eleven cáfolata annak, hogy lehetnemás a politika, mint puszta marketing.

Még annak idején, az Élõlánc alakulása elõtt, a VédegyletbenLányit elõször ismert balliberális fiatalemberek keresték meg párt-alapítási szándékkal, azután éppen õk voltak a párttá alakulás el-len, megosztották a mozgalmat, s ezzel megakadályozták egy si-keres zöld párt létrejöttét. Akkor össze akarták hozni Lányit FodorGáborral, õ azonban nem akart kilépni az SZDSZ-bõl. Késõbb, Fo-dor Gábor SZDSZ-elnöknek való megválasztása után Schiffer arrapróbálta rávenni Lányit, hogy essenek neki együtt Fodornak. „Ilyen

fokú gátlástalan cinizmus egy pályakezdõnél nem mindennapi:sokra viheti még.” – jegyzi meg Lányi. Mindezek után ugyanezekaz emberek alapítanak pártot Lehet Más a Politika néven.

„Majd egy évvel az LMP megalakulása elõtt felkeresett az Egye- sült Államok nagykövetségének két politikai munkatársa – mesé-

li Lányi – , akik kizárólag arra voltak kíváncsiak, hogy az Élõlánc Magyarországért támogatná-e a Védegyletbõl alakuló újabb zöld-

pártot.” (Íme már nem is titok, hogy honnan a kistafírozás!)

Azon persze ne csodálkozzunk, hogy a követség hallani sem

Lehet-e más a politika? Röviden: a pártpolitika nem lehet más, ám a nemzetpolitika igen!

akar arról, hogy õk valakit is befolyásolnának a magyar politikai élet-ben. (Micsoda képtelenség ilyet gondolni is!)

Az LMP kampánypárt, amely a zöldmozgalmak, s a helyi civilekáltal feltárt ügyeket próbálja a médiában rendszeresen és gátlástala-nul kisajátítani, nagy sikerrel. Arra persze nincsenek tekintettel, hogy azokon mások már hónapok óta dolgoznak. Lányi András sértettsé-

ge érthetõ. Végül, bár sok tekintetben fényévnyi távolságra vagyok Lányi Andrástól, ismét tõle idézek: „Amit a ’saját szemünkkel’ tapaszta- lunk, mindig töredékes, kiegészítésre és értelmezésre szorul. Amit ol- vasunk, képzeleti képek egyidejû megalkotása nélkül felfoghatatlan.A technikai képszekvencia ellenben eleve értelmezett, magában hor- dozza kész és továbbgondolást nem kívánó értelmét. A televízió he- lyettünk álmodik, éspedig mindannyiunk helyett: a legnagyobb többség számára leginkább elfogadható és legvonzóbb álomképeket.”

Ha ebbõl nem döbben rá a kedves olvasó, hogy milyen veszé-lyes, ha helyettünk álmodik a háttérbõl irányított televízió, s nemkapcsolja ki azonnal, s nem kezd helyette az õsi magyar logikávalgondolkodni, a hit és a tisztesség szerint élni, akkor ne csodálkoz-zunk, hogy liberálisok fognak ismét megvezetni minket!

Dr. Bene Gábor S.

Beesett felhívásKedves Partnerünk, Barátunk, Honfitársunk!

Tokaj-Hegyalja is bajban van!Mi, hegyaljai szõlõ- és bortermelõk, befektetõk évek óta tudjuk, érzékeljük ezt, s nem csu-pán a szerencsi erõmûterv kapcsán. Nekem, nekünk fontos, hogy Hegyalja megmaradjonannak, amiért van: a tokaji szõlõnek, bornak és a nagy jövõvel bíró idegenforgalomnak. Eza hely nem az energetikai és bányászati beruházásokról kell, hogy szóljon.

Ma még nincs kellõ törvényi védelme a világörökségi területnek. A gonoszság, a kap-zsiság, a gátlástalan rombolás, az emberi ész hiánya pedig itt munkál körülöttünk. Köte-lességünk tudni a bennünket érintõ folyamatokról, legyünk éberek, és tegyünk is a meg-rontó folyamatok ellen.

Közös a felelõsségünk – a talán legfontosabb márkánk – a tokaji megóvásában!

Kérem, vegye a fáradságot, és segítse a tisztességes tokaj-hegyaljai szõlész- és borászkö-zösséget a tiltakozó levél továbbításával. A nyílt levél elolvasható a www.polgarinfo.hu oldalon.Köszönettel és üdvözlettel: Dr. Béres József

Béres Szõlõbirtok és Pincészet, Erdõbénye, Tokaj-Hegyaljaa Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


A mi zászlónk – A mi zászlónk gyönyörû, piros, fehér, zöld

színû, minden ember csodálja, a Jóisten meg-áldja.

Háborúban – Az én nagymamám az elsõ világháború-

ban lement a pincébe és hallotta a csattogást

és a durrogást. – Az én apukám, mikor katona volt, akkor

tankot vezetett, hogy megvédje a világháborút. – Az én nagypapám, amikor elment a világ-

háborúba, akkora sebeket szerezett, hogy mégszerencse, hogy túlélte.

– Azért tört ki a szabadságharc, mert a csá-szár elvette az embereknek a pénzüket, és azételüket és nekik nem nagyon adott pénzt,meg ételt.

– Amikor a bástyában egy õr megfújta a„körtöt”, minden katona rohant a fegyverei-kért, a falakhoz, vagy ki a kapun, hogy támad-janak lóháton, vagy gyalog.

Huszárok – Az én dédpapám lóháton, mert huszár

volt, harcolt a császár ellen karddal. – Az édesapám, mikor még fiatal volt, ak-

kor még huszárkatona volt, és akkor pedigmég harcolt az ellenségünkért.

– Azok mentek el huszárnak, akik erõsek voltak, meg legények, meg a bátrak.

– A lányok otthon levest fõztek, hogy ami-kor hazajönnek a háborúból, ne haljanak éhena huszárok.

– Ha sebesült huszárok jöttek haza, akkorbekötözték, vagy ha golyó volt bennük, vagy ilyen kard vágta meg õket, vagy tõr, akkor le-fertõtlenítették, és úgy kötözték be.

– Amikor a csatában nem volt harc, és egy

lovat lelõttek, akkor a huszárok kimentek ésazt ették meg.

Óvó néni: Március 15-én, amikor kimen- tünk a Petõfi szoborhoz, mit vittünk a kezünk- ben?

– Kokárdát, zászlót és még láttam, hogy aföldbe volt szúrva egy pálca, és arra ilyen pi-ros, fehér, zöld csíkokat tettek.

Mit ünnepeltünk akkor? – A magyarokat a világháborúba.

Milyen színbõl áll a mi zászlónk? – Piros, fehér, zöld.

Mit jelent ez a piros szín? – A vér, ami csurgott ki a sebesült katonából.

A fehér szín mit jelent? – Tisztaságot.

A zöld szín? – Azt jelenti, milyen füvön harcoltak, és a

patkójukkal lyukat fúrtak a fûbe.

Miért harcoltak az emberek? – Azért, mert õk már kitalálták, hogy nem

akarnak rabok lenni. – Azért, mert magyarul akarnak beszélni.

– Azért, hogy a császár már ne kövessen elrosszabb dolgokat.

Kik harcoltak a szabadságharcban? – Mátyás király. – Kossuth Lajos. – Nekem még az apukám is.

Mivel harcoltak? – Lovacskával, volt, aki nem lovon, és volt

még lándzsájuk is.

Mit gondoltok, féltek a lovak a harcban? – Nem, mert tudták, hogy velük van a katona. – Amikor a ló hátranézett és látta, hogy ott

a gonosz, akkor jól fel tudta rúgni a lábával. – Attól fél a ló, hogy beleesik egy gödörbe,

és nem tud kiszabadulni, és ott lesznek a gi-liszták, meg a csigák, meg a véres hangyák ésbelemásznak a szájukba….

– A katonák meg azért nem féltek, mert tud-ták, hogy ott van velük Jézuska.

Ha megsebesült egy huszár, mi történt vele? – Kivitték oldalra, és a lányok bekenték a

sebüket, de elõször még lefertõtlenítették. – Elment haza és tovább már nem volt ked-

ve ott lenni.

Mit jelent nektek az, hogy magyar gyermekek vagytok?

– Azt, hogy nem beszélsz teli szájjal. – Azt, hogy nem más nyelven beszélek. – Azt, hogy nem német vagy orosz zászlót

csinálok, hanem magyart.

Meséltek nektek szüleitek, nagyszüleitek a március 15-i ünneprõl?

– Nekem egyik sem. – Nagypapám mondta, hogy amikor még

nagyon fiatal volt, 800 éves, akkor még harcoltés volt huszársapkája, és meg is mutatta a lo- vát, amelyiken harcolt.

Mit gondoltok, érdemes volt harcolni ezeknek a magyaroknak?

– Igen.

Ma kell valamiért harcolni? Harcolnak ma a szüleitek?

– Nem.

Mindenhol béke van? – Igen… Vagy inkább nem, mert Amerika

harcol a magyarok ellen. – Nem, mert Hollandia szokott harcolni.

Ki szeretne huszár lenni? – Én, mert nekem van egy huszársapkám. – De mondták a huszárnak, hogy: meg

fogsz a harcban halni. De õ mondta, hogy:nem, nem és nem akarok meghalni, mondta,mondta és csak szépen feláldozva meghalt.

Mit jelent az, hogy megemlékezünk a régi huszárokról?

– Hogy ne felejtsük el, és vigyünk nekik ko-szorút.

Kinek a szobrához mentünk ki a zászlók- kal?

– Petõfi Sándor.

Ki volt õ? – Akinek volt a fején a Szent Korona.

– Nem úgy van, õ költõ volt. – Énekelte a lépcsõn a dallamát: „A jó lovaskatonának…” Ezt mondta, vagy inkább énekelte.

– Harcolt õ is karddal, meg lándzsával, meglovacskával.

– Meg még pisztollyal is harcolt. – Nem is, mert akkor még csak puska volt,

meg lándzsa.

Hol laktak ezek a huszárok, ki tudja? – Asszonyoknál. – Sátrakban.

Mit gondoltok, ezek a huszárok erõsek voltak, sportoltak?

– Igen, mert sokat kellett le-fel rohangálni amezõn és kardozni is kellett, meg úszni, hogy ha beleesik a vízbe, akkor kiússzon a cápák elõl.

– Súlyzózni is kellett, hogy elbírják a pán-célos ruhát.

(szilaj)

Ünnepi gyerekszáj Március idusát a Liliomkert Katolikus Óvodában (Budapest, XVIII. ker.)

ünnepi emlékezéssel, jókedvû huszárkodással – no és a témához illõ beszélgetéssel töltötték. Alább a gyerekek önkéntelen megjegyzéseibõl, vagy épp az óvónõk kérdéseire adott keresetlen válaszaiból gyûjtöttünk össze egy nagyobb csokorravalót.

7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 9/28I . évfolyam 7. szám 2010. ápri l is 1. 9

Gazdálkodó

12 éve Ausztriában élek családommal. Egy idõben, mint hírfigyelõ, napi szinten küld-tem a Magyarok Szövetségének a Magyar-országra vonatkozó itt megjelent cikkeket,híreket. A következõkben viszont egy kisösszefoglalást szeretnék adni arról, hogyanlátom az osztrák megoldásokat a minden-napi életben, legyenek azok használható

példák, vagy figyelmeztetõként kezelendõfolyamatok.

Ausztria 1995 óta tagja az EU-nak, demégis sajátosabb módon értelmezik az EUrendelkezéseit és elõírásait, megpróbáljáka nekik elõnyös, kivitelezhetõ, embereketszolgáló megoldásokat keresztülvinni. Per-sze ez nem jelenti azt, hogy ne lennénekmegszorítások és komformizálás. Az eurobevezetésével minden 30-40%-kal drágult

– az ellenkezõ híresztelések ellenére –, mivel a hivatalos árfolyam 13,76 schilling pereuro volt. Ez annyit jelentett, hogy minden,ami 10 schilling volt, 1 euro lett az átállás-kor. Sokan még így 9 év távlatában is schil-lingben számolnak, és elszörnyülködnekaz árak és értékek eltorzulásán. (Persze eztaz osztrákok szemszögébõl írom, mert saj-nos a hazai árak a forint erõs leértékelõdé-se és ingadozása miatt még jobban meg-nõttek.)

Egy kis faluban lakunk, ami tradicionáli-san bortermelõ vidék. Még a Mária Teréziahozta rendeletnek köszönhetõen, meghatá-rozott tõkeszám felett minden gazda boro-zót, „Buschenschank”-ot üzemeltethet. Ezannyit tesz, hogy azok a családok, amelyekrendelkeznek az adott szõlõterülettel, hathetente, szerdától a második vasárnapig, te-hát másfél hétig lehetnek nyitva. A saját bormellett szerepel az étlapon a saját vágású

húsból készült étel, „borkorcsolyaként” sa-ját készítésû hideg pástétomok, sütemé-nyek és a saját készítésû szörpök, mustok,gyümölcslevek. Itt a kedves olvasó ne gon-doljon hiper-szuper, iparilag felszerelt kony-hákra, amiket elvileg az EU elõír és az

ÁNTSZ ellenõriz… A múlt század elején a mi kicsi kis fa-

lunkban 118 ilyen családi borozó üzemelt,az 1950/60-as években még mindig 60 fö-lött volt a számuk. Mára már csak 10-enmaradtak, viszont nagyon jól szervezettenmûködnek, egymást segítve. Egyszerre ál-talában ketten-hárman vannak nyitva, kü-lönbözõ kínálatokkal, így nincs konkuren-cia, mindenkinek más az erõssége. A kör-nyékünket egész bicikliút-hálózat szövi át,minden falu határában táblával jelezve azelfáradt, megéhezett-megszomjazott ván-dornak a helyi gazdák éppen nyitva levõborozóit.

Ausztria nem mondható hangsúlyosanmezõgazdasági országnak, de itt a keleti tar-tományokban – gondolok itt Burgenlandraés Alsó-Ausztriára –, megvannak a hagyo-mányai és éghajlati lehetõségei is a földmû-

velésnek. Az iparosodással, urbanizációvalés a koncentrációval a termõterületek össze-zsugorodtak. Sok osztrák nagygazda Ma-gyarországra jár le gazdálkodni, több száz,több ezer hektáros területeket megmûvelni.Nyugat-Dunántúlon hatalmas, összefüggõszántóföldek kerültek így osztrák kézre,ahol fõleg gabonaféléket: búzát, repcét ter-melnek. Ausztriában megkapják a támoga-tásokat, biztosabb banki háttérrel – korrek-tebb feltételek mellett –, finanszírozzákgépvásárlásaikat, és ugyanitt értékesítik ter-ményeiket. Ezáltal számukra kiszámítha-tóbb, tervezhetõbb a gazdálkodás.

A kisebb gazdaságok megpróbálnak kör-nyezetbarát technológiákra átállni, bioter-mékeket elõállítani. A faluba is szállít egy biogazda hetente egyszer úgynevezett „sze-zonrekeszt”, ami az évszaknak megfelelõ

zöldségeket-gyümölcsöket tartalmazza ve-gyesen, mindig ugyanazon az áron. Mennyi-ségét tekintve annyit, amennyire egy átlagoscsaládnak egy hétre szüksége van.

Havonta egyszer érkezik gyermekeim is-kolájának udvarára az „almás asszony”, akifurgonjából 5-10 kg-ként árulja a szép, za-matos almát és saját készítésû palackozott

almalevet. De akármerre járok, egyre gyak-rabban látok kapukban kiírást, ami „AbHofverkauf”-ot, közvetlen háztól való el-adást hirdet. Az utak mellett egész évbenállnak a kis fa pavilonok, ahol szezonnakmegfelelõen gusztusos venyige kosárkák-ban epret, spárgát, barackot, palackozottmustot… árulnak. Mindez azért is mûköd-

het, mert, saját tapasztalatom szerint, a la-kosság arányát tekintve az osztrákok lokál-patrióták, tudatosabb fogyasztók. Az elmúlt50 év „elgyökértelenítõ” politikája itt nemtette tönkre a generációkra épülõ folytonos-ságot. Elõnyben részesítik a helyit, a haza-it! Ennek köszönhetõen megmaradtak, ésmûködnek a belvárosi boltok, hiába épül-tek itt is szinte minden település köré mul-tinacionális láncolatok üzletei, amik azon-ban volumenükben nem hasonlíthatóak aMagyarországra épült megaépítményekhez.

Kialakítottak regionális márkákat, amihelyi specialitásként a hagyományokra épít.Ilyen pl. a marchfeldi spárga, a Hohe Tau-ern Nemzeti Parkból származó tej, a steier-országi alma és tökmagolaj, vagy kisiparitermékként a waldvierteli cipõ… A nagy üz-letláncok is megpróbálnak a vásárlók igé-nyeivel lépést tartani, és a termékek erede-tét nyilvánossá teszik. Ez pár éve a húster-mékekkel kezdõdött. Az elõre csomagolthúsokon megtalálható a gazda elérhetõsé-ge, akinél az állat nevelkedett. Most már otttartunk, hogy a legtöbb cég inter-netes ol-dalán a termékek csomagolásán találhatókód beadásával elolvashatjuk a származásiadatokat. Mivel mezõgazdasági termékek-bõl importra szorul az osztrák piac, érdek-lõdéssel nézem én is a boltok polcán talál-ható portékák származási helyeit. Szomorú-

an summázom, hogy a földrajzi közelség el-lenére egyáltalán nem, vagy csak nagyon rit-kán találok magyar gombát vagy paprikát akínálatban. Kínai a fokhagyma, holland apaprika, olasz a saláta, spanyol a paradi-csom, francia a karfiol… a méz pedig jobbhíján egyszerûen csak EU-s.

Magyarországon viszont még a mosto-ha keretfeltételek ellenére is mezõgazda-sági túltermelés van. Nagyon örültem aMSz által újra megszervezett és életre hí-

vott vásároknak, piacoknak. Én a jó minõ-ségû, friss, lehetõleg biotermékek elõállí-tásában látom a magyar termelõk piaci le-hetõségeit. Egy következõ lépés lehetne atermékeknek az osztrák piacra szervezet-ten történõ juttatása, aminél ki lehetnehasználni az osztrákok régi jó beidegzõdé-seit, a magyar termékekkel kapcsolatosszemélyes jó tapasztalataikat.

Cs. Zs.

Körkép az osztrák mezõgazdaságról A teljesség igénye nélkül…

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Apja Pázmány Miklós bihari alispán, anyjaMassai Margit (a korábban Tisza–Maros közé-ben a protestantizmust erõteljesen támogatóMassai Imre fõnemes lánya), mindketten hit- valló protestánsok.

1582-ben megözvegyült apja elvette a ka-tolikus Toldy Borbálát. Mostohaanyja és Szán-tó István, az elsõ magyar jezsuita hatására1583-ban katolizált.

Pázmány 1585-ben a kolozsvári jezsuitagimnáziumba, majd 1587-ben a rend tagjai kö-zé lépett. Novicius éveit Krakkóban töltötte.

1589-ben a bécsi jezsuita rendházba került há-roméves filozófia kurzus hallgatására, majd1593 és 1597 között Rómában végezte a teoló-giát. A kora barokk Róma – akkoriban a „szen-tek” városa volt (Gonzaga Alajos, Néri Fülöp,Kalazanci József, Szalézi Ferenc) – harcos ka-tolikus közszelleme nagy hatással volt rá.

A jezsuiták merész keleti missziói a világhó-dító egyház képzetét sugallták. Ebben a barokkRómában rendszerezte Pázmány páratlanulgazdag teológiai ismereteit, itt sajátította el az új-skolasztika szigorú módszerét és dialektikáját.

Tanulmányai végeztével teológiai doktorráavatták és pappá szentelték.

1597–1600-ban Grazban filozófiát tanított,öt latin nyelvû disszertációs tézisfüzetet állítottössze.

1598-ban megbízták az egyetem bölcsé-szettudományi tanszékének vezetésével. Aquinói Szent Tamásnak Arisztotelészre épü-lõ rendszerét (dialektikát, fizikát, metafizikát)tanította.

Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól c. könyvére írt Fele- letével (Nagyszombat, 1603) megnyitotta hitvi-táinak sorát.

Mûvei:Prédikációk:! Felelet Magyari Istvánnak! Öt szép levél Alvinci Péterhez

! Keresztény imádságoskönyv (az elsõ ma-gyar katolikus imakönyv)! Az isteni igazságra vezérlõ kalauz (Kalauz)

(A kor legjelentõsebb teológiai összefogla-lója

! Kempis Tamás: Krisztus követése (fordítás)(A kor legjelentõsebb aszketikus mûve)

Pázmány írásaiban stílusmûvész volt, a nyelvmestere.Közmondássá vált gondolatai mély életbölcsességet tanúsítanak:! Könnyû a borból ecetet csinálni, de nehéz

ecetbõl bort.! Kövér hasnak nincs éles elmélkedése.! Bagolynak nincsenek sólyom fiai.! Kérkedékenyben jó vitézt, sokat kodácsoló

tyúkban szaporán tojót nem láttam.! Amely orca bocskorbõrré lett, nem tud szé-

gyent.Mind beszédei, mind egyházszervezõi és

egyházpolitikai tevékenysége segítették a re-

Eleink

10

Magyar gondolkodók

„A mûvelt nemzet a jövõ biztosítéka” Pázmány Péter (Várad – ma Nagyvárad), 1570. október 4.– Pozsony, 1637. március 19.)Esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezetõ alakja, író.

katolizációt, a magyar katolikus megújulást.Mûvei a magyar nyelv végleges diadalát jelen-tik; az egyházi prózában számos elvont fogal-mat õ fejezett ki elõször magyarul. Nyelvénekfeszes szerkezete, skolasztikán iskolázott vilá-gossága, árnyalt, sokszínû stílusa századokrakövetendõ hagyományt teremtett, így vált íróimunkássága az egész magyar irodalom szá-mára gazdag örökséggé.

Kosztolányi így írt róla:„Õ a magyar próza atyja és törvényhozó-

ja. Ha õt olvasom, nem érzem a nyelvújítás

szükségességét, nem látom azt a hiányt, melyre egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá. De bizonyos, hogy elõtte gyöke- resebb, velõsebb volt a prózánk.”

Tarnóc Márton méltató sorai:„Ismerte a magyar nyelv minden titkát. Az

õ prózája gyengéd és erõteljes, hajlékony és ke- mény, bonyolult körmondatai szilárd nyelvi- logikai építmények: építõkövei az élõbeszéd.”

Egyéniségében, törekvéseiben kezdettõlfogva van egy látszólagos ellentmondás,amely nála egységben, összhangban oldódottfel: egyrészt nem is lát más megoldást sok ve-szély közt élõ népe számára, mint a Habsburg-uralmat, és feltételek nélkül szolgálja a nem-zetek fölötti egyházat, másrészt oly mértékbenörökli a Hunyadiak reneszánsza óta egyre erõ-teljesebb nemzettudatot, úgy hangoztatja amagyar nemzet és vele a magyar nyelv méltó-ságát, mint senki abban a korban.

1606. november 4-én teológiai doktor lett.1607 novemberében végleg visszatért Ma-

gyarországra, s Forgách Ferenc esztergomi ér-sek mellett a kibontakozó katolikus megúju-lás irányítója lett. 1608-ban a pozsonyi ország-gyûlésen tiltakozott a jezsuiták számûzetésétkimondó határozat ellen. Számos nemesi csa-ládot térített vissza a katolicizmushoz

1614. december 15.–1615. január 24. kö-zött Pázmány Rómában tisztázta magát állító-lagos szabados életmódjának és protestáns

kapcsolatainak vádja alól. Aquaviva rendi ge-nerális lebeszélte arról, hogy átlépjen a kar-thauzi rendbe.

Forgách érsek halála (1615. október 16.)után mind a bécsi udvar, mind a magyar kato-likus egyház benne látta az egyedüli lehetsé-ges utódot. A pápa föloldotta jezsuita fogadal-ma alól, s turóci préposttá, 1616-ban esztergo-mi érsekké nevezték ki. Ezzel az ország fõkan-cellárjává is vált, s a királyi tanácsban jelentõsszerephez jutott. II. Ferdinánd magyar királlyá választása mellett érvelt, s 1618. július 1-jén õkoronázta meg. Bethlen hadjáratai alatt több-nyire Bécsben tartózkodott, a béketárgyalásokrészese volt.

1623-ban Bécsben, magyar papnevelõ sze-mináriumot alapított (Pázmáneum).

1629. november 19-én, VIII. Orbán pápabíborossá nevezte ki.

1632 tavaszán, Rómában II. Ferdinánd kö- vete. Feladatát nem tudta teljesíteni, a pápát

nem sikerült megnyernie a Habsburg-dinasz-tia érdekeinek felkarolására.

1635-ben Nagyszombatban egyetemet ala-pított, egyelõre csak teológiai karral, vezetésétjezsuitákra bízta.

Megalapítja a gyöngyösi, a homonnai, agyõri és a szatmári jezsuita nevelõintézetet.Kulturális célokra egymillió forintot költött.

Európai látókörû államférfi, a király után amásodik ember az országban. Élete utolsóéveire kiérlelt politikai meggyõzõdése és cél-ja egyensúlyt teremteni Erdély és a királyi Ma-

gyarország között.1636-ban az erdélyi fejedelmi trónért folyóküzdelemben sikeresen közvetített I. RákócziGyörgy és Bethlen István között.

A Habsburgoktól független, önálló, erõs Er-dély szükségességét már korábban hangoztatta.

Pozsonyban megjelent kb. száz prédikáci-óját tartalmazó gyûjteménye, negyvenévi hit-szónoki tevékenységének eredménye.

1636 karácsonyán prédikált utoljára.1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban.

Temetési szertartását Telegdi János kalocsaiérsek végezte.

A gyászszertartáson jelen volt a teljes ma-gyar klérus. Végakarata szerint a pozsonyiSzent Márton-székesegyház kriptájában, az Alamizsnás Szent János ereklyéi alatti sírbolt-ban helyezték örök nyugalomra.

2010. január 25-én, a Szlovák Püspökka- ri Konferencia bejelentette, hogy megtalálták Pázmány sírját a pozsonyi Szent Márton-dóm szentélye alatt.

A régészeti felfedezés részleteirõl a közle- mény szerint késõbb adnak tájékoztatást, mi- után az összes leletet, amely között nagy való- színûséggel Pázmány földi maradványai is ott vannak, alapos szakvizsgálatoknak és kiérté- kelésnek vetik alá. A Felvidék.ma – szlovákiai magyar hírportál – úgy tudja, hogy Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek a múlt hét végén,egyik szentmiséje után mondta el a híveknek,

hogy Pázmány Péter földi maradványait a Szent Márton-dóm szentélye alatt találták meg.Kétségtelen, hogy századának nagyjai kö-

zé tartozik. Olyan utat járt, amelynek követ-kezményei végzetesek voltak hazájára, nem-zetére. De õ ennek a hazának és nemzetnekaz érdekét vélte szolgálni, és mint a stílus mû- vésze, a nyelv gazdagítója, az erkölcsi esz-mény kifejezõje, vagyis mint írómûvész nagy hatással szolgálta is. Az államférfit megbíráltaa múló idõ, az író azonban kétségtelen klasz-szikusaink közt foglalja el a helyét.

Szobra Budapesten, a Horváth Mihály té-ren, valamint az esztergomi Bazilikában áll.

„A pr ot es tán s Er d ély bi zt osí té ka a m ag y ar sza-

badsá gn ak, a kat olikus Ma gyar or szá g p edig biz tosít éka annak , h o g y Mag yar or szág s zíve kat olikus m ar ad.” (Pázmány Péter)


7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Új történelem

Honvédelem – ellenünk?!


Vasakarattal gyakoroltak az EUFOR-ban

Március fõ feladata az MH EUFOR Kontingens lövészszázada részérea 15-i héten végrehajtott Iron Will (Vasakarat) elnevezésû gyakorlat volt. A gyakorlat célja a Többnemzetiségû Zászlóalj (MNBN) nemzeti századai, valamint a Többnemzetiségû Rendõr Egység (IPU) való- ságos helyzetet megközelítõ körülmények közötti együttmûködése volt.

A szimulált helyzet szerint az országban a választások közeledté- vel a radikális nemzeti pártok vezetõi által felszított tartományokban elharapództak az etnikai villongások és erõszakos összetûzések. Mi- vel a helyi rendfenntartó erõk nem voltak képesek kezelni a helyzetet, az EUFOR erõket hívták segítségül. A kialakult helyzet ismereté-ben a zászlóalj alapvetõen járõr, ellenõrzõ, áteresztõ pontok üzemel-tetése, tömegkezelõ, konvoj, rajtaütés valamint baráti erõk evakuálá-

sa feladatokra készült fel. Hétfõn az ALPHA (magyar) század aBUTMIR táborban CRC (tömegkezelõ) felkészülõ foglalkozást, majdkedd hajnali indulással, átcsoportosítást hajtott végre a mintegy 160km-re délre található Capljina város laktanyájába, ahol elõretolt mû- veleti bázist (FOB) foglaltak.

A századdal szemben támasztott speciális képességnek megfele-lõen – 48 órán át önellátónak kell lenni, valamint éjjellátó képesség-gel rendelkezni –, a század ellátópontot telepített tábori konyhával. Az érkezést követõen végrehajtott lõelõkészítõ foglalkozás után éjsza-kai lövészet került levezetésre a rendelkezésre álló éjjellátó berende-zések valamint éjszakai irányzótávcsövek alkalmazásával. A mediter-rán éghajlatú város lõterén az éjjellátók mellett igazi tavaszi csillagfé-nyes éjszaka is segítette az állományt a feladat végrehajtásában.

Szerdán ismét a lövészeté volt a fõszerep. Ezúttal békefenntartói1-es és 2-es különleges lõgyakorlatokat hajtottak végre a rendszere-sített lõfegyverekkel. Az állományra komoly moráljavító hatással volt

a hosszú és hideg téli idõszakot követõen a tavaszi napsütésben, fes-tõi környezetben végrehajtott egész napos lövészet, melynek szüne-tében a hazai kosztot és ízvilágot idézõ babgulyás csak fokozta az ál-talános elégedettséget. Délután megérkezett a harcparancs, amely azéjszakai visszacsoportosítást követõen biztosító mûveleti tartalék fel-

Beesett humor Az öreg arab már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, deegyedül van, öreg és gyenge. A fia Párizsban tanul. Ír hát neki egy e-mailt.

Kedves Fiam, Ahmed!Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyokbenne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni felásni a kertet. Szeretlek.

Atyád.

Másnap az öreg e-mailt kap a fiától:

Kedves Apám!Ne nyúlj a kerthez! Ott rejtettem el a „cuccot”. Én is szeretlek.

Ahmed.

Másnap hajnali 4-kor lerohanja az öreg arab házát a hadsereg, az FBI, CIA, a Ranger-ek ésa Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják a házat és felássák az egész kertet, mindenmillimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Aztán reggel csalódottan távoznak.

Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától:Kedves Apám!Remélem, mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit. Sajnos csakennyit tudtam innen tenni érted. Szeretlek.

Ahmed

adatot osztott ki a századra. Az éjszakai menetet követõen a század akora hajnali órákban visszaérkezett a BUTMIR táborba.

Reggel a század az összes lehetséges feladathoz szükséges felsze-reléssel és technikával felsorakozott, és Csányi Henrik százados jelen-tette a készenlétet a zászlóalj parancsnoknak. Nem is kellett sokat vá- rakozni, szinte azonnal megkapták a várható feladatok listáját,amelyben háborús bûnös szállításán, valamint légi szállítású evaku- áló csoport biztosításán túl, tömegkezelési feladatra is fel kellett ké- szülni. A század a kirótt feladatokat sikeresen végrehajtotta, ezzel isöregbítve a magyar EUFOR katonák hírnevét.

Az alanti katonai tudósítás forrása egy világhálós honlap, a www.honvedelem.hu. Az impresszumából ez tudható meg:

A domainnév tulajdonosa: Honvédelmi MinisztériumÜzemeltetõ: HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelõsségû TársaságMagyarán szólva: a szóbanforgó honlap a Honvédelmi Minisztériumé, csak épp jó szokásuk szerint kiadták

– ahogy régen mondtuk – „gebinbe”, kacskaringós haszonszerzésre. A cikk itt található: http://www.honvedelem.hu/cikk/0/19032/eufor_iron_will.html. A tudósításból egyetlen szót el nem vettünk, hozzá sem tettünk. Csupán néhány mondatot dõlt betûvel szed-

tünk „a gyengébbek kedvéért” (– a Szerk.).

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


I. *A macska fel van mászva a fára példamondaton olykor jóízût ne- vetünk. Akkor hivatkozunk rá, amikor szemléltetni akarjuk, hogy nemmindig ajánlatos a létige és a határozói igenév kapcsolatát az ál-lítmány kifejezésére használni. Sokan gondolják úgy, hogy ez aszerkezet minden esetben helytelen, magyartalan – pedig ez nem igaz.

A vélekedés nem más, mint meggyökeresedett nyelvi, nyelvhelyessé-gi babonáink egyike.

A létige határozói igeneves szerkezetének használata igen régrenyúlik vissza a magyar nyelv történetében. Népdalainkban gyakranelõfordul (pl.Balaton közepe náddal van kerítve; zsebkendõm négy sarka simára van vasalva), megtaláljuk régi szövegekben, bibliafor-dításainkban (pl.meg van/vagyon írva), de a mindennapi nyelvhasz- nálatban is felbukkan anélkül, hogy észrevennénk (pl. tárva-nyitva volt az ajtó/kapu).

A határozói igeneves szerkezetnek az a legfontosabb szerepe, hogy cselekvõ igékkel történést, állapotot, eredményt is ki tudjunk fe-

jezni (pl. a szomszéd b ecsu kt a /b ezárta az ajtót, de: az ajtó be van csukva /zár va , az ajtó zárva van /vo lt). Ilyenkor az ige tárgya (ajtót) az alany szerepébe kerül (ajtó), a cselekvõ alany pedig (szomszéd) mint megjelölni nem kívánt elem – elmarad. Ez a szerepe a határozat-lan alanynak is (a magyarban leginkább a többes szám harmadik sze-mélyû igealakot használjuk ebben a szerepben, pl. har angoznak ; Deszépen megnyírtak, kisfiam!). Ugyanez a helyzet az -ódik /-õ dik kép-zõnkkel, melynek fõ feladata szintén az igével való ábrázolás lehetõ-ségeinek kiszélesítése; pl. az ajtót be csukt a valaki, az ajtót becsapta

Magyarul, magyarán

Fel van mászvaa szél – de: az ajtó b ecsu kó d ott (az ajtót becsukták), az ajtó becsapó-dott. A határozói igeneves alakra igen sokszor van szükségünk: gya-kori eset ugyanis, hogy csupán a végeredményt látjuk, de nem tud-juk megnevezni a kiváltó okot, nem ismerjük a cselekvés végzõjét, afolyamat elõidézõjét. A másik fontos szerep, melyet a határozói ige-neves forma betölt, a cselekvés névvé alakítása: ilyenkor a tárgyasigének nem csupán az alanya válik mellékessé, hanem a tárgya (ha-tározója), a folyamat végpontja is: az igei tartalomból az idõ-, a mód-és a személyvonatkozás is törlõdik, s a fõnévi igenévhez vagy az - ás/- és képzõs cselekvésnévhez hasonló igenévi forma jön létre. Ezekaz esetek azonban többnyire nem jelennek meg a választékos nyelv-használatban: népnyelvi, nyelvjárási ízük miatt a kevésbé igényes, kö-tetlen beszédben, a családi nyelvhasználatban van helyük (alább pél-dákat is mutatunk).

II. A) MIKOR ÉRDEMES HASZNÁLNUNK a határozói igeneves szerkezetet? – Amint láttuk, a határozói igeneves szerkezet jó eszköz lehet ál-

lapot jelölésére, ha nincs az adott helyzetre külön szavunk; ilyen-kor az állapotra, történésre utaló cselekvõ igéket is bátran használhat-juk -va/-ve képzõs alakjukban. Gyakori hiba, hogy épp a fent említetttévhit miatt, vagyis a határozói igenév vélt helytelenségétõl tartva be-fejezett melléknévi igenévvel szerkesztik a mondatot, noha ez több-nyire valóban magyartalan. Az éppen erre hivatott, õ ebbõl kirekesz- tett, a terület hálóval elkerített típusú szerkesztés helyett határozói ige-neves alakulatot vagy igei állítmányt érdemes használnunk: a bizott- ság err e v an hiv atv a, õ ebbõl ki van rekesztve, a terület el van ke-rítve; illetõleg: a film gyerekeknek nem ajánlott, ez itt nem megen- gedett helyett a filmet gyermekeknek nem aj ánlju k; ez tilos, nem en-gedhetõ meg , ezt nem engedik / nem engedjük meg stb.

– Hasonlóképpen helyesek és magyarosak a keze teljesen el v olt z si b - bad va, át volt ázva, meg voltunk fázva stb. típusú kifejezések is.

– Olykor maga a határozói igeneves szerkezet hordoz egyedi, ál-landósult jelentést, így nem is helyettesíthetõ mással, pl. el v o lt ragad-

tatv a. – Kifogástalan a határozói igeneves szerkezet, ha idõviszonyítás-

kor a befejezettség állapotának kiemelésére szolgál: pl. a munka már rég be v ol t fej ez v e, mire nagy nehezen odaértek.

– Használhatjuk árnyalatnyi jelentéskülönbségek, fokozatok érzé-keltetésére: pl. amit õ megcsinál/megmond, az meg v an csin ál- va /mon dva; vagy: – Sietek, nehogy elk éssek vele, jó? – Persze, de ugyetudod, hogy már így is el vagy késve?

B) MIKOR KELL KERÜLNÜNK a határozói igeneves szerkezetet? – Tárgyatlan cselekvõ igék szokványos használatakor, pl. az *a

macska fe l van más zva a fá r a, *a fõnök el van utazva helyett mond-juk így: a macska felmászot t a fára vagy a macska f enn van a fán;a fõnök elutazott, távol/vidéken/külföldön van, nincs bent/itt/itthon stb. – A mászik vagy az utazik jellemzõen azok kö-zé a cselekvõ igék közé tartozik, melyeket nem szoktunk a cselekvõ

állapotának jelölésére használni (vö. *el van menve), mivel aktív, moz-gásra utaló jelentésük miatt nem alkalmasak erre. – Sokszor a l esz /l ett /van mellett is határozói igenév jelenik meg ha-

tározatlan alany esetén. Ezek azok az esetek, melyekben az igeitartalomnak a fentebb már említett fõnevesülését, cselekvésnévként

való megjelenését figyelhetjük meg: pl. Fénymáso lva l esz?, L esz mafõzve?; írva lesz, boronálva lesz, mindjárt köpülve/fejve lesz;lesz telefonálva, beszélve lesz vele. Ezeknek az igenévi alakoknaka köznyelvben az adott igébõl képzett fõnevek (Fénymásolás lesz /

fénymásolást kér?) vagy ragozott igealakok (Fõzünk/fõznek ma?; ír- ni, boronálni, köpülni, fejni fogunk/fognak, illetve a telefonálunk/te- lefonálnak, beszélünk/beszélnek vele) felelnek meg.

III. A választékos közlésben az árnyalatok minél pontosabb kife-jezésére törekszünk, de tipikus nyelvi eszközök felhasználásával. Haa nyelv adta lehetõségekkel hanyagság vagy hiányos nyelvtudás mi-att nem élünk, pongyolává, igénytelenné válik nyelvhasználatunk.

Alapos mérlegelés szükséges tehát a határozói igeneves szerkezetekmegfelelõ használatához is. Ez a mérlegelés azonban öntudatlanul,minden nehézség nélkül zajlik, ha kellõképpen ismerjük és gyakorol-juk anyanyelvünket.

H. Tóth Tibor

Szó, szó

Kivégez – kivégzésNapjainkban az erõszakos bûncselekmények között mind több az olyan eset, ahol kímé-letlen és elborzasztó módon oltanak ki emberi életeket. Az indíték általában a bosszú vagya haszonszerzés. Az ilyen gyilkosságokat a híradókban egyre gyakrabban minõsítik kivég-

zésnek; pl. megdöbbentõ kegyetlenséggel, kivégzésszerûen gyilkoltak meg egy roma nõt;a tettes szabályosan kivégezte áldozatát.

A kivégzés alapjelentése: ’halálra ítélt emberen az ítéletet végrehajtja’. Ez általábantörvényes cselekmény, és a büntetés-végrehajtás szervezete végzi ott, ahol a halálbünte-tés a közösség védelme érdekében része a törvénykezésnek. Ezt a kifejezést általábanmindenfajta halálos ítélet végrehajtására alkalmazzuk, idõnként tehát beszélhetünk –utólag vagy bizonyos s zemszögbõl nézve – bûnös, törvénytelen kivégzésekrõl is.

A bûnbandák tagjai tudatos döntés és tervezés után számolnak le egymással, ezértszokták ezeket az esteket a bûnüldözõk alvilági kivégzéseknek tekinteni, és így is nevezni.A média azonban nem csupán a leszámolásokra használja a kivégez igét vagy a kivégzésfõnevet, hanem mindenféle kegyetlen módon elkövetett gyilkosságra. Ez nemcsak helyte-

len, de visszatetszõ és veszélyes is, mivel a bûnelkövetõ nézõpontját szólaltatja meg, s olyanhatást is kelthet, mintha a hír közlõje a bûnösök és az alvilág oldalán állna. Innen már csakegyetlen lépés kell odáig, hogy szimpátiát keltsünk a hallgatóban a bûnözõk iránt.

HTT

– Az ölés általánosabb szó az élet kioltására. Jézust megölték ellenségei, de mivel ítél-kezés után ölték meg, úgy is lehet mondani, hogy kivégezték. A bûnözõ gyilkol. Ha pe-dig a gyilkosság különösen kegyetlen, véres, esetleg tömeges voltát akarják kiemelni, a mé-

szárlás szót is lehet használni, utalva az állatok levágására. A vád tanúja címû filmben a gyilkos felesége hamis tanúskodással kieszközli a fel-

mentõ ítéletet, mikor azonban megjelenik a férfi szeretõje, az asszony leszúrja férjét. –Megölte! – kiált valaki. – Nem, kivégezte – szól az ügyvéd. Arra utalt, hogy az elmaradtítéletet hajtotta végre az asszony. buv

NYELVI JÁTÉKOK1. Ha a lírai mûfajok egyikének nevét és a szó megfordítását egymáshoz illesztjük, a

kezdõ magánhangzó hosszától eltekintve egy magyar melléknevet kapunk.2. Két huszadik századi költõnk között érdekes kapcsolat van: családnevük hangjai és

betûi – egyetlen magánhangzó-hosszbeli eltéréssel – megegyeznek. Múlt heti rejtvényeink megfejtése: 1. Zabos; 2. Antal Imre.

HTT

7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 13/28I . évfolyam 7. szám 2010. ápr i l is 1 . 13

Ajánló

Ahogy ott ültem a tuskón a felbukkanó hal- vány nap simogatásában, és halálomon gondol- kodtam, észrevettem, hogy az egyik tyúkunk ká- rálva, billegetve magát közelít felém. Félretartott fejével, kotyogásával mintha vigasztalni próbált volna valamivel.

– Milyen reményt adhatsz nekem, te nyomo- rult, perzselt szárnyú tyúkocska, ebben a gyûlö- letes, gyilkos világban? – gondoltam magamban.

Kopogott a szemem az éhségtõl, de átvillant az agyamon a felismerés.

– Hú, hát a tojás! Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

Végigkutattam minden létezõ zugot, mígnem a leégett pajta sarkában három tojást pillantot-

tam meg.Ahol tojás van, ott élet van.A tojás maga az élet, hiszen belõle is új élet ke-

letkezik, mikor a pelyhes kiscsibe feltörve kimá- szik belõle, és meglátja a fénylõ napot!

Reszketõ kézzel törtem föl a tojásokat. Éreztem,ahogy csorog le az éltetõ sárgája a torkomon.Tudtam, hogy most már életben maradok.

Életben kell maradnom.Az ágyúzások hangja már egyre közelebbrõl

szólt. A tehenünk is elõkerült szerencsére, így már tejet is ihattam.

Nem tudom, mennyi idõ telt el, de sok tojást megettem, mikor nagynéném hangját egy reggel felébredve, meghallottam.

A városba vittek, kórházba kerültem, majd lassan felépültem.

Megtanultam, hogyan kell túlélni a veszedel- met, és hogy a legnagyobb bajból is van kiút, ha akarunk élni, és ehhez lélekben erõsek vagyunk – mondta a papa és kimerülve a sok beszédtõl,lassan elaludt. Sanyika betakargatta dunyhával, éseltöprengve a hallottakon, a sámlit kezébe fogva,kióvatoskodott a konyhába.

Nemsokára meg kell jönni a mamának, addigolvasok egy kicsit, biztatta magát, de nem nagyonhagyták nyugodni a történtek. Alig telt el néhány perc, hogy belefogott a könyvbe, erõs köhögés-re, hörgõ hangokra, és egy tompa puffanásra lettfigyelmes a szoba felõl.

Beszaladt, hogy segítsen.

A papa az ágy mellett feküdt, rángatózva. Szá-ja két oldalán fehér, habos váladék csorgott. A fáj-dalomtól eltorzult arc megijesztette a kisfiút. Szó-longatta, de az öreg nem felelt.

Sanyikának hirtelen eszébe jutott valami.Kiszaladt az udvarba a tyúkólhoz, és félrelök-

ve a fészekben ülõ jércét, egy tojást vett ki alóla.Lélekszakadva rohant vissza a szobába.

Eszébe jutottak, fülébe csengtek a nemrég hal-lott szavak:

– A tojás élet. A legnagyobb bajból is van ki-út...

Felemelte nagyapját és a sután eltört tojást csor-gatni kezdte a reszketõ ajkak közé.

A papa mohón nyelni kezdte, s az arcán átsu-hant egy halvány, alig látható mosoly. Sanyikamár nem bírta tovább tartani, gyengéden leen-gedte az elernyedõ, nehéz testet a padlóra.

Az öregember a lehulló tojáshéj után nyúlva,ösztönösen markába szorította azt.

Senki sem tudta tõle elvenni többé.

vább. Felkapta a letámasztott vasvillát, és hirtelen a hozzá közel álló lovainkat ostorral csapko- dó katonába döfte. A német eldõlt, mint egy zsák,mellében a villával, mire a parancsnok odalépett,és pisztolyával közelrõl fejbe lõtte apámat, aki arccal a sárba hullott, s nem mozdult.

Édesanyám sikoltozva kiszaladt a konyhából,neki a tisztnek. Õt egy másik rohamsisakos gép-

fegyversorozattal azonnal lekaszálta.Odaesett élettelenül édesapám mellé.Reszkettem, mint a nyárfalevél, nem mertem

megmozdulni sem, nehogy észrevegyenek. Az öreg ekkor hangosan felsírt, zsebkendõjé-

vel a szemét törölgette. Nagyon felizgatta magát.Eltelt egy kis idõ mire lecsendesedett.

Sanyika arcát két tenyere párnácskáira téve, ér-deklõdve figyelt, várva a folytatást.

Két éve hagyta itt az anyja, aki kis idõ múlvalevelet írt Nápolyból, hogy dolgozik egy mulató-ban, jól van, küld majd pénzt is, nemsokára értejön, és magával viszi.

Azóta semmi hír felõle... A papa erõt véve gyengeségén folytatta: – A katonák felgyújtották a tanyát, majd siet-

ve elmentek.Úgy menekültem meg, hogy a konyhából nyí- ló kamrán keresztül fölmásztam a padlásra, és onnan leugrottam a kert felõli oldalon.

Percek alatt minden semmivé vált.A disznók, libák egy darabig még sivalkodtak,

rikácsoltak a fellobbanó tûzben, majd idõvel el- némultak.

Megmaradt tehenünk világnak szaladt elsza- kított kötelével. Két tyúkunk futkorázott még az udvaron, felberzelt tollakkal.

Majd csönd lett. Füstszagú, reménytelen csönd.Kifújta orrát a zsebkendõjébe, majd kipirulva

az izgalomtól mondta tovább: – Piszkosan, sárosan leültem a favágó tuskó-

ra, majd zokogni kezdtem.Egyedül maradtam.Nem mertem elindulni a városba. Nagyon fél-

tem. Végignéztem a tanyán. Semmi nem maradt,csak füstölgõ, parázsló romok. Nagyon fáztam.Szegény apámról levettem a bekecsét, és a kert- ben talált ásóval gödröt ástam. Szalmával bélel- tem ki.

A fájdalomtól elgyengülve odahúztam, és lassan beleeresztettem õket.

Csak feküdtek ott békésen, egymás mellett...Szerettem volna betakarni mindkettejüket va-

lamivel, de egy félig elégett lepedõt tudtam csak rájuk teríteni. Utoljára jól megnéztem arcukat,hogy soha ne felejtsem el õket. Minden egyes rá- juk dobott földnél feljajdultam a fájdalomtól.

Mikor végeztem, két Miatyánkot mondtam el,majd összeroskadtam a kimerültségtõl.Köhögési roham fogta el az öreget, de kisvár-

tatva ismét folytatta tovább a történetet: – Szörnyen éhes és szomjas voltam.A kútból nem merhettem vizet, mert az egyik

bolond német, a bágyadt tavasz eleji napsütés- ben a kútkáván meleg helyet találó, nyújtózkodó macskánkat röhögve belelõtte a kútba.

Találtam egy pléhbögrét és a csorgó eresz alá tettem.

Így tudtam inni.Élelem nem maradt a házban, minden a tûz

martalékává vált.Néhány hagymaszárat rágtam el a kertbõl,

melyek már hosszan kéredzkedtek kifelé a felen-

gedett földbõl. Éjszaka a boglyában aludtam, de így is nagyon fáztam. Éreztem, hogy láztól forró a testem, de csak reszkettem.

Reggel gõzölgött a leheletem, és a pocsolyákon is fagyos hártya feszült.

A kisfiú megigazította a vánkost az öregember há-ta mögött, aki hálásan mosolygott rá, s reszketõkezével próbálta megsimogatni a gyerek fejét.

A mozdulat azonban jócskán elcsúszott, és agörcsös, erõtlen kéz a dunyhára hullott.

Az öreg meggyötört szemmel bámulta a fehér-re festett gerendán szárnyát igazgató, markát dör-zsölõ legyet, amint az felrepülve köröket róva

szálldogál, majd halkan, erõtlenül megszólalt: – Sanyikám, hozd ide a kis sámlit! A gyerek kirobogott a konyhába, behozta és

leült.Tudta, hogy a papa mesélni fog, ehhez a szer-

tartáshoz kellett a sámli. Ahogy egykor a háború elõtt, mikor apja be-

szélte el neki csodás, álomszerû történeteit híres vitézekrõl, mesebeli hõsökrõl, akik mindig a be-csületért, igazságért harcoltak, és persze mindiggyõztek.

Kettesben maradtak otthon. A papa nagyon beteg. A mama a városba ment kiváltani a recepteket. Az öreg szárazon köhintett egyet-kettõt, s el-

kezdett mesélni:

– Sanyika, kis unokám, most egy igaz történe- tet mesélek el neked, mikor még én is kisfiú voltam, kicsit idõsebb, mint te, lehettem vagy tizen- két éves.

Háború volt akkor. A várostól nem messze lak- tam szüleimmel egy tanyán.

Március vége volt. Hólé csorgott az ereszcsator- nából, és mély sár volt mindenütt a tanyaudva- ron.

Néhány német katona befészkelte magát ná- lunk. Emlékszem rá, állandóan zabáltak, minden ihatót megittak, amit találtak, ezért édes- anyám folyton zsörtölõdött, veszekedett velük.

Egy ágyút õriztek.Távolból, a robbanásokból, ágyúzásokból egy-

re gyakrabban lehetett hallani, hogy közelednek már az oroszok.

Ezek egyik nap idegesen kezdték összerakni holmijukat.

Anyámmal a konyhaablakból figyeltük a ké- szülõdést:

– Bárcsak elenné már õket a fene! – sóhajtott föl anyám, ledobva a tésztát a deszkára, s ujjai- ról mintegy gyûrût húzta le a rátapadt, nyúlós maradékot.

Apám az istállóban volt a lovainál, azokat csu- takolta a törekkel.

A kapunál egy teherautó állt meg.Egy szakasznyi katona ugrált le róla, bele a

térdig érõ sárba. A tiszt keményen beszélt az itt- levõkkel, amibõl egy kukkot nem értettem, aztán

körbemutogattak a tanyán és lehúzták a ponyvát a letakart ágyúról.Két fegyveres kilökdöste apámat az istállóból. Õ

hevesen ellenkezett, mire puskatussal a bordái kö- zé döftek, erre kissé megbékélt, de láttuk minden- re elszánt szemein a megaláztatás keserûségét.

Közben kivezették két szép lovunkat, a Babát és a Szellõt.

Gyönyörû volt mind a kettõ.Baba homlokán fehér csillag, Szellõ lábain fe-

hér harisnya...Szóval szépek voltak.Itt megállt egy kicsit a beszédben, sóhajtott egy

nagyot, majd folytatta:Anyámmal láttuk, hogy ezek el akarják vinni

a lovainkat.

Apámat arra kényszerítették, hogy szerszá- mozza fel õket, amit vonakodva meg is tett, de mikor rákötötték mindkettõt az ágyúra, és azok húzni kezdték a nagy dagonyában bukdácsolva,kínlódva, alig haladva, õ ezt már nem bírta to-


A tojás

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Iránytû

14

Talán soha nem volt olyan nehéz eligazodni a világban, mint manapság.Nem mintha ne lettek volna korábbi évezredekben is világfelfordulások.De talán nem voltak olyan gyorsak, mint e vágtázó világban. Alig pár év-

tizeddel ezelõtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy úgy készüljön egy hetilap, mint most a Szilaj Csikó: a munkatársak zöme még nem is láttaegymást. De még a fõszerkesztõ sem mindenkit. Egyikünk Németország-ból segít be, másikunk Szegedrõl, van, aki Miskolcról, megint más valakia Balaton déli partjáról, vagy épp Csömörrõl, ha nem Budapest Budájá-nak Rózsadombjáról vagy Pestjének egyik külsõ kerületébõl –, hogy csakkapásból soroljak fel néhányat a világháló összekapcsolta településekrõl.

No, persze, nem annyira a láthatatlan digitális jelek kötnek össze ben-nünket, mint a közös megvilágosodás: ebbõl a rombolásból, leépülés-bõl, élettérpusztulásból, ami Magyarországon immár idõtlennek tûnõidõk óta zajlik: elég volt. Többet nem kérünk belõle.

De hogy mibõl kérünk?Ezt már nem is olyan könnyû megmondani.

„Mûparaszt”

Szívemhez közel álló szerzõ írta le az alábbi míves mondatokat Falu és természetrajza címû eszmefuttatásában:

Historia naturalis – valami megfoghatatlanul kusza hálózata a lüktetõ életnek,mely a szó valódi értelmében már sehol sem létezik. Vannak pillanatok, amikor jóvisszacsöppenni emlékeink tehénszar illatú falusiasságába – abba a gyermekienõszinte korba, ahol mindenhez félreérthetetlen meghatározás tartozott:

Legelõ, nyírjes, garád, pagony, dagonya, grandli, zsiger, pincegádor, nyáj, csor-da, konda, falka, rudli, parittya, csúzli, kocsma, mángorló, csûr, karám, lõcs, guzsaly,lábtó, cefre, téli fagyi, górékerítés, fényeskereszt…

Ezek a szavak mára kifakultak, illatukat vesztve halott csöndben alusszák örök álmukat, miközben fölöttük tornyosul az idegen világ hazug szlengje, hordaléka.

Bizseregtetõen életteli szavak, mondatok, gondolatok. Jól illenek gazdá-jukhoz: õ már akkor hangoztatta, hogy a magyar nemzet léte végveszély-ben van, s hogy önvédelmi képességét haladéktalanul erõsíteni kell,amikor én még a balliberális elit jó szándékú megszólításának lehetõsé-geit kutattam. Szerzõnk tehát nemzetépítés tekintetében hitelesnekmondható ember. Írása azonban néhány munkatársamnál mégis kicsap-ta a biztosítékot. Ilyesféle passzusaival:

Bentebb, a nyirkos paneldzsungel félhomályában hajléktalan hiénák, véres fo-gú aligátorok, fészekrabló cápák, hímnõs puhatestûek, csúszómászó krupiék, ki-hullott szõrû farkasok élik napjaikat – õk alkotják az új világrend népét: a polgár-ságot. Bereteszelt szokásrend feszíti sápadt keblüket, lelküket. (…) És lám, jönnek,kitalálják, megteremtik az új embertípust – a mûparasztokat: Igazi övveretes,bundaföveges, dombormûvelt tarisznyás, tarsolylemezeseket. Sarjasztja magából az anyaföld százával, sõt ezrével az elfeledettnek hitt szakállnövekményes, fehér sportcipõn díszmagyaros, graffiti nyûtte rovásírót, az enyhén fafaragó markert. Aturáni öntudatra ébredés nyiladozásai a vályogtapasztalás, árnyékszékrekedés, bio-kulturális kitelepülések és minden, ami lóháton, szõrmentén, piacon, fogyasztói tár-

sadalmi úton, infrastrukturálisan megközelíthetõ, megragadható, felhalmozható.

Na, akkor most kinek van igaza? Annak, aki beszélni akar, aki monda-ni akarná, ami a szívén, vagy annak, aki elhallgattatni óhajtja õt? Merremutasson az iránytû? A mi iránytûnk?

Én magam nem félek a más – az enyémtõl elütõ – véleménytõl. Deaz olvasót féltem. A Szilaj Csikót féltem. A Magyarok Szövetségét féltem. A nemzetet féltem. Nem attól, mert más az a vélemény, hanem mert célttéveszt: olyan célba talál, amelyet a szerzõ sem akarhat.

A Szilaj Csikót mintegy hetven ember önkéntes, áldozatos munkájatartja életben. Egyik legfõbb segítõtársam (aki a fórumokra való eljutá-somat, az olvasóközönséggel való találkozásomat könnyíti meg) szer-zõnk fogalmai szerint egy igazi városi mûparaszt. Tarsolyos. De még sza-kálla is van a paraszti „kosztümhöz”. Szabad elkezdenünk már akkor azosztódást, mielõtt még egyesültünk volna a tennivalóra: a nemzettalpraállítására?

„A fiam elso Hollywood videoja”

Amerikában élõ magyar büszkélkedett az egyik terjedelmes levelezõlis-tán, hogy elkészült fia elsõ hollywoodi videofilmje. Meg is adta az elér-

A mi iránytûnk

hetõségét. Meg is kapta érte a magáét. Az egyik levél szerzõje még csakgúnyolódik:

Tisztelt (keresztnév)!Apaként megértem a lelkesedést, mely alapján ennyi embernek elküldted a

szépen sikerült videót.Sajnos nem ismerek senkit a videóról, de örömmel látom, hogy milyen szépen

elsajátították az amerikai kultúrát, amihez szerencsére a címzettek közül sokunk-

nak semmi közünk, sõt nagy ívben elkerüljük Magam részérõl mindent meg is teszek, hogy lassítsam az amerikai„kultur-nyomulást”.Hogy kerültünk erre a címlistára, és mi közünk van a gyermekek ez irányú fej-

lõdéséhez?Magyar nyelvû, hazai alapokon nyugvó felvétele nincs véletlenül a szereplõk-

nek?Baráti üdvözlettel! (aláírás)

A másik levél írója viszont már nyomatékosan felszólít!

Kedves (keresztnév)! Elismerve azt, hogy egykor a Kossuth téren – ha törted is egy kicsit a magyart,

de – igaz hazafihoz méltó módon kiálltál a nemzet ügye mellett…Most viszont, teljesen elképedve csatlakozom (név)-hoz, sõt azt is megkockáz-

tatom, hogy nyomatékosan megkérjelek arra: ne terjeszd az amerikanizmust to-vább!

Ha már nem sikerült a gyermekeidet a magyar kultúrkör részévé nevelni, ak-kor legalább ne mutass rossz példát azoknak, akik még nincsenek megfertõzve.

Vegyél példát azokról az amerikai magyarokról, akik a gyermekeik számára nép-dalköröket, táncházat hoztak létre. (Pl. több dél amerikai városban, még a nemmagyarok is odajárnak magyar néptáncot tanulni)…

Honfiúi szeretettel: (aláírás)

Elképzelem most a büszke apát, az eredeti híradás íróját. Az iméntiekszerint igaz, bátor hazafi, ám jó ideje kint élhet már (töri a magyart), afia is természetesen kint tanult és ott ért el szép szakmai sikert. Ugyannem a magyar népdaléneklés vagy a magyar néptánc filmezése terén,de biztosak lehetünk abban, hogy – büszke édesapja nyomdokain ha-ladva, ha úgy hozza a sorsa – ott fog segíteni a magyar nemzet talpraállításán, ahol csak tud. S mivel erre nem csak néptáncosként nyílik le-

hetõsége külhoni hazánkfiának, van is esélye erre. Hacsak el nem ri-asztjuk, el nem vadítjuk addig…Szerencsére, úgy tûnik, ezúttal nem „sikerült”. Ezt válaszolta ugyanis

a nyomatékos levélre:

Kedves (név)! A Kossuth-teri forradalom eletem legszebb napjai voltak. Utolso beszedem 2006

oktober 22-diken mondtam a Kossuth teren es kovetkezo nap virradora, az 56-os forradalom 50. evfordulojan a magyar “demokracia” hirtelen atvaltozott kommunista rendor allama. Ami volt 16 evvel azelott. Sajnos nem sokat ertunk el a demokracia es szabadsag utjan 16 eve alatt. Az egesz csak szemfenyvesztes volt.

Ahogy Antall mondta: “tetszettek volna igazi forradalmat csinalni.” A fiam Magyarorszagon es Erdelyben fog filmezni a nyaron. Ha van konkret

nepdal/tanc project terve Neked vagy masoknak legyel / legyenek szivesek ertesiteni. O csak a video reszet csinalja (kamera, zene es video egyesitese, esszerkesztes). Tehat a zenenek keszen kell lenni studioi felvevesben a filmezes

elkezdese elott.

Udvozlettel,Kossuth-teri harcos tarsad (név), New York

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


A magyar jövõ feketekönyve

Peter Sheldon vaskos jóslókönyve (talán: aktuálpolitikai sci-fi regénye)mindenképpen figyelmet érdemel. A Szilaj Csikó alkotói és olvasói szá-mára kiváltképpen, hiszen a könyv ajánlásában nem kisebb horderejûprófécia szerepel, mint ez: „Vukics Ferenc majdani köztársasági elnök-nek, akit már a visszaállított történelmi alkotmánnyal és a Felsõ Házzalegyütt a nép választ meg”.

Aki egy eladni szánt könyv 5. oldalán ilyet ma, Magyarországon le

mer írni, annak van szíve és van esze. Utóbbi azért valószínû, mert vi-szonylag rövid mondatába minden lényegeset belesûrített a MagyarokSzövetsége törekvéseibõl, méghozzá olyankor, amikor a jónép java – amédia fõáramának „köszönhetõen” – semmit sem hallott még a Magya-rok Szövetségérõl és elnökérõl. S hogy szíve van, arra pedig az ajánlásegy másik részlete mutat rá leginkább:

„…és ajánlom minden magyarnak, aki egy kicsit is aggódik e szép ország jövõjé-ért, és kész hovatartozástól, színtõl, pártoktól függetlenül kiállni a megmaradásért,belsõ békéje megteremtéséért.”

Olyannak tûnik tehát ez a könyv, amely nagyon megfelel a mi irá-nyunknak, ezért aztán „orrba-szájba” reklámozni kéne. Lehet is találnibenne szépen olyan részeket, ahol Vukics Ferenc megfelelõje, Vikucstábornok, „a nagy tiszteletnek örvendõ zseniális forradalomszervezõ”, vagy épp Toroczkai László ügyködik halált megvetõ bátorsággal a nem-

zetrontók legyõzésén, s habár széles körû összefogás és éber önvéde-lem híján a magyar nemzet végül is elbukik, az egész magyarság másokszolgájává züllik, kell-e nekünk ennél biztatóbb dolog, mint hogy lesz-nek, akik mernek…

Az egész könyvet olyasfajta éleslátás jellemzi, amely a regényesszép- és rémálmok szövedékébe hajszálpontosan beilleszti az idõsze-rû végzeteinket. Hogy csak egyetlen idevágó részt idézzek (Toroczkaihasonmásától):

„Tûrhetetlen, hogy továbbra is ránk hárul a sok ezermilliárdos magyar tartozásmegfizetése. Reméljük, ez ügyben is elõbb-utóbb tárgyalásra tudjuk kényszeríteni el-lenfeleinket. A világ egy része már velünk együtt küzd az uzsoraadósság elengedésé-ért, az anyagi függetlenségünk visszanyeréséért.”

Mondom, a könyv szinte kínálja magát, hogy e lap oldalain hosszanbeszéljünk róla, s hogy minden olvasónkat azonnal („nyomatékosan”) fel-szólítsam arra, hogy szaladjon, s a föld alól is kerítsen magának egyet be-lõle. Amúgy a szóban forgó kötetet a könyvesboltokból csakugyan kitil-tották. Alighanem azért, mert hemzseg a világot uralni s a magyarságotmagyartalanítani törekvõ ilyen-olyan zsidóktól. Ez azonban – iránytûnkjelzése szerint – nekünk még nem elégséges ok arra, hogy a könyvet el- vessük. Hirtelenjében három érvet is elõ tudok kapni ez mellett. Az elsõ:nincs még egy ország közel s távol, Oroszországtól Németországig, Izra-eltõl Romániáig, amelyik megtagadta volna saját véreinek befogadását – Magyarországon kívül. A második: józan ésszel felfoghatatlan, hogy Izra-el államelnöke Magyarország felvásárlásáról beszél, ám nem akad egyet-len magyar közjogi méltóság sem, aki tiltakozna ez ellen. A harmadik: arendszerváltozásnak nevezett valami kezdete óta annyian annyit loptak,annyi közpénzt elsikkasztottak, hogy egy vastag könyvet meg lehetne töl-teni az esetekkel, ám igazán súlyos börtönbüntetést csak egy valaki ka-pott, épp a minap: az, aki nyilvánosan Auschwitz zsidóin viccelõdött. Fel

lehet tenni a kérdést: melyik látásmód a torzabb, a kártékonyabb, a ke- vésbé kívánatos nemzetünk jövõje tekintetében? Nem szólva arról, hogy A magyar jövõ feketekönyvében a világuralomra törekvõ zsidók és nemzsidók legfõbb ellenfele egy olyan zsidó, aki örök hálát érez Horthy Mik-lós iránt, mivel hajdanában megmentette volt az õseit…

Szóval, ha mindez mellette szól, mi szól ellene? Az, hogy taszítóan kéjes. Az, hogy jóval többet és kimerítõbben fog-

lalkozik az emberi altájakkal (románok esetén – példának okáért – a dá-kókkal), mint a magasságos szellemekkel és lelkekkel. Persze, nem tel-jesen lehetetlen: néhány olvasónknál ez döntötte el végleg, hogy uccuneki, nyomába ered a könyvnek. De hát legyen ez már kinek-kinek asaját baja – ha baj egyáltalán a saját iránytûje szerint.

Karinthy intelme

Ha már „témánál” vagyunk, azért meg nem állom, hogy ide ne idézzem

Karinthy Frigyes okos intelmét.„A zsidók csalnak – üldözzük a zsidókat! Ostobák! Üldözzétek a csa-

lást –, s ha igazatok van, annál rosszabb a zsidókra!” Errõl ennyit most. Esetleg még annyit: ha a másikból – bárki másról

– az érdekel, hogy zsidó-e, és nem az, hogy tisztességes-e, csaló-e, ak-

kor te elveszett ember vagy. Sõt: nemzetveszejtõ ember vagy. Észre sem veszed, és futni hagyod a csalókat, az országrontókat, ugyanakkor ma-gad ellen fordítod a tisztességeseket. Ha zsidó, ha nem zsidó.

Tõkés püspök intelme

Tõkés László a napokban jelentette ki, hogy „Jogunk van tudni, ki kitsúgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgál-

ták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is.” S még hozzátette: „A besúgók védelme erkölcstelen bûnpártolás.” Vajon a mi iránytûnk ugyanerre mutat-e?Nem volna miért éppen most feszegetnem a kérdést, ha 1) korábbi

számunkban nem írtunk volna arról, hogy a Magyarok Szövetsége el-nöksége foglalkozott az ügynöki múlttal megvádolt elöljárója (SzarvasBéla) ügyével; 2) ha a Magyarok Szövetsége tagjait, rokonszenvezõitnem érdekelné a kérdés. De hát úgy tapasztaltuk, hogy érdekli. Ha pe-dig érdekli, akkor nem csinálhatunk úgy, ahogy általában a magyar mé-dia teszi: ha gazdáinak haszna van belõle, akkor beszél róla, ha nincs,akkor hallgat róla. A Szilaj Csikó név, ugyebár, kötelez: nem eladó, nemis zsandár alá való.

Szerencsére egyáltalán nem vagyunk nehéz helyzetben, mert a Magya-rok Szövetsége név is kötelez, de még elöljáróinak, tagságának hirdetett világlátása is: a cselekedetei alapján ítéljük meg a másik embert. Mintegyik elöljárónktól megtudtam, Szarvas Béla hozzájárult, hogy egy, a szö-

vetség által kijelölt személy átnézze a rá vonatkozó anyagokat, s meggyõ-zõdjön arról, hogy semmitmondó jelentései senkinek sem árthattak. Állí-tása szerint annak idején éppen ezért püfölték el egyszer alaposan, mertúgy ítélték meg, a bolondját járatja beszervezõivel, megbízóival.

Mindenesetre – mint megtudtam – Szarvas Béla keményen dolgozotta Korona Hitelszövetkezet talpraállításán, megerõsítésén. Vajon bûnpár-tolás-e olyasmit gondolni, hogy a Magyarok Szövetsége szeretetet árasz-tó közegében Szarvas Béla esetleg megtért? Tartván a súlyos hiszékeny-ség vádjától, nem is nagyon mernék elõhozakodni ilyesmivel, ha nemépp az iránytûnk lenne terítéken: hogyan is kellene gondolkodnunk a világról? S ha nem épp az imént idézett Peter Sheldon mutatott volna – hazánkban amúgy elég ritka – példát rá: (volt) titkos ügynök is szolgál-hatja szíve szerint a nemzetét. Peter Sheldon – Tõke Péter – ugyanis maezt teszi. Nem feltétlen az én ízlésem szerint, de ettõl még igaz módon.

Mint ahogy az is igaznak látszik: csak az érzékeny iránytû szolgálhatjavunkra. Az, amelyik a finom eltérésekre is reagál. Az, amelyet nemnyers ösztönök és kényelmes tévhitek terelnek irányba, hanem emelke-dett lelkek s kiérlelt megfontolások.

Varga Domokos György

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Az e héten született költõk közül Farkas Árpád

az ünnepelt

Költõköszöntõ

Siménfalva, 1944. április 3.Már versesköteteinek címébõl is verset alakíthatunk, olvashatunk :

„Másnapos ének jegenyekörben. Alagutak a hóban. Befalazott szószék a szivárgásban.”

Ez a kis három sor öt verses kötet címe. Hívogat alagutat ásni a hóba magyaroktól-magyarokig a fagyos világban,ahonnan elszivárog a nemzet. Õrzi verseiben hazánkat. Sütõ András írta róla: „A kisebbségi fagyból így üzen költészeti világtájak felé, egyetemes esztétikai érték szintjén a didergõ lélek.” Üdvözlöm szeretteidet és a minden rendszerváltást túlélõ kerti törpéket. Végül is mindenkinek van édesanyja, még a kerti törpéknek is. Szép jövõt, boldogságot!

Farkas Árpád

Egyszerû

Költõ, mûfordító, lapszerkesztõ, a Nyikó mentén született, Siménfalván1944. április 3-án. Az 1966/67-es tanévben Kovászna felett, Vajnafalvántanított az ottani általános iskolában, majd a Megyei Tükör munkatár-sa lett. 1972-tõl az Igaz Szó szerkesztõje volt, Marosvárárhelyen. 1992-tõl a Háromszék fõszerkesztõje. Elsõ kötetével 1968-ban jelentkezett,az úgynevezett második Forrás-nemzedék meghatározó egyénisége.Román versfordításai is vannak. Az utóbbi években ritkán közöl, eddi-gi versei közül sok antologikus darab. 2005-ben Farkas Árpád vissza-utasította a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitünte-tést, miután megtudta, hogy eme érdemrendet a kormány hozzájáru-lásával a miniszterelnök terjeszti elõ, s Magyarország államfõje csak adományozza.

Farkas Árpád arra hivatkozott, hogy nem tekinthet el a magyar mi-

niszterelnök szerepétõl, aki a december 5-ei népszavazás elõtt a hatá-ron túli magyarság ellen hangolta nemzettársait.

Farkas Árpád Sepsiszentgyörgy. 1992. január 4.

16

Mert kebledre betegen mentem,s találtalak még betegebben,megvirradt lázban égõ orcád,óvlak hát, kicsiny Magyarország.

Mennyi bigottság; s mennyi átkot

ont abroszodra külkocsmátok,hol lumpol, rabol, vagy csak szájt tát csökött néped, kis Magyarország.

A nagy Söntésben sokan állnak,s tán szíved sorsán muzsikálnak,de ginre, koncra les a zsebrák,szánlak, ó, kicsiny Magyarország.

S kik éldelnek csak csirkelábon,azok lesik, fönn merre álom- kószál a jövõ-menõ jószág.Gyötörlek, árva Magyarország.

Ha éhes voltam, ennem adtál,

ha fáztam, kínnal betakartál,de takarómat elloptátok,s majdnem e kis Magyarországot.

Erdélyi volnék, malomkõ van nyakamban, úszni így tanultam s világtengeren vérem átráng véled, te tutaj-Magyarország.

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


„Szûz Anyám s Õrangyal,Legyetek énvelem,

Ha Ti rám vigyáztok,Nyugodt lesz éjjelem. Ámen.” *

Amikor kisgyerek voltam, nem tudtam, hogy léteznek. Nagymamám volt az, aki sokat mesélt az angyalokról, de az én fantáziámat egyedülazok az égi segítõk foglalkoztatták, akik karácsonykor hatalmas nagy ajándékcsomagokkal a kezükben röpködnek házról házra. Igazából saj-náltam is õket, hogy mennyire unatkozhatnak az év legnagyobb részé-ben, hiszen csak decemberben sokasodnak meg a feladataik.

Kicsit nagyobbacska voltam, amikor esténként megpróbáltam kitalál-ni, milyen is lehet az az õrangyal, akit én kaptam születésemkor. Arragondoltam, vajon most is itt ül az ágyam szélén, figyel engem? Hogyannézhet ki? Milyen az arca, van-e egyáltalán arca? Tényleg olyan gyönyö-rû? Hófehér szárnyai vannak? Nem szeretne-e néha más gyerekre vi-gyázni? Amikor még nem voltam, õ ilyen védencet képzelt magának,mint amilyen én vagyok? Elõfordulhat, hogy szép öregkort élek meg,

nem lesz neki egyhangú és unalmas, hogy hosszú éveken keresztül mel-lettem kell lennie? Ilyen kérdések suhantak át idõnként a fejemen, bár választ nem kaptam rájuk, csak egyszerûen jó volt tudni, hogy nem al-szom el egyedül. De valahol legbelül, vártam valami bizonyosságra, amimegmutatja nekem: tényleg mindenkinek van egy angyala.

Elsöprõ gyorsasággal eljutottam kamasz éveimhez. Akkor nem foglal-koztattak az elõbb említett kérdések, egy cseppet sem. Évek teltek el

Tombor Orsolya

Védõ szárnyak árnyékában

Tapsifüles nyuszikának igen sok a dolga, piros tojást, fehér tojást ide, oda hordja.Hordjad, hordjad, kisnyuszikám,vigyél minden házba,kisházba is, nagyházba is,szívrepesve várnak.

Szép a tavasz,

de a legszebb húsvét másodnapja,szálljon áldás húsvét napján minden magyar házra!

– Mit motyogsz, s miért állsz vigyázzállásba, Janika?

– Szervusz, Szilajka! Ez a locsolóversem, amitNagyapa tanított nekem, amikor még egészenkicsi voltam.

– Már nagylegény vagy? – Bizony, Szilajka. Nem látszik? Ekkorát nõt-

tem, ni! Pontosan mutatom, mert az ajtófélfá-ra édesapám centiméterrel felrajzolta. Ezt a verset még akkor mondta apukám helyettem,amikor elõször mentünk a rokonokhoz locsol-

kodni. – Édesapád mondta helyetted a verset? – Igen, mert nagyon kicsi voltam, Szilajka. A

kicsi gyermek nem tud elmondani egy egész verset!

Verzár Éva

Janika elsõ húsvétjáról mesél Szilajkának

I . évfolyam 7. szám 2010. ápr i l is 1 . 17

Szilajka

Nyúlfarok

anélkül, hogy azt mondtam volna: köszönöm. Filozofálgatásaimnak egé-szen más volt a tárgyuk, más kérdésekre igyekeztem választ találni. Utó-lag úgy érzem, jó, hogy akkor is mindig ott „lépdelt” mögöttem a vigyá-zóm, ha kellett felemelt, visszatartott, megvigasztalt, átölelt.

Újabb évek szaladtak el. Megtaláltam azt az embert, akivel kiegészül- ve teljesnek érzem magam. Család lettünk, három gyönyörû gyermeketkaptunk ajándékba. Bizonytalan kérdéseimre õk lettek a bizonyosság.Most már jó ideje – években lehet mérni –, porontyaim nevelgetése, te-relgetése, a róluk való gondoskodás tölti ki napjaimat. Amikor még csaka lányom volt, talán mindig ott voltam, ahol szükség volt rám, vigyáztamrá, megvédtem õt, segítettem a jó döntés meghozatalában. Aztán egymásután megszülettek a fiúk, és sok vívódást okozott nekem, hogy nem tu-dok mindig, mindenhol ott lenni. Aztán megtapasztaltam: õk sosincse-nek egyedül, nagyon jó õrzõket kaptak, vigyáznak rájuk. Annyi veszély,szeleburdiság, meggondolatlanság, figyelmetlenség, kíváncsiság, tapasz-talatlanság veszi õket körül, hogy biztos vagyok benne, ha csak maguklennének, nagyon nehéz lenne „túlélni” a gyermekéveket.

A három közül a legnagyobbal már komolyabb dolgokról is szok-tunk beszélgetni. Egyszer fel is vetettem neki, milyen jó dolog az, hogy mindenki kap egy õrangyalt, aki aztán az élete végéig vigyázza mindenlépését.

– De anya, hol volt akkor az õrangyalom, amikor az uszodában el-csúsztam a csúszdán, és letörött a fogam sarka?

– Õ akkor is ott volt, hiszen csak a fogad sarka törött le, nem az egész

fogad, vagy a fogsorod.Elfogadta a válaszomat, még tovább is fûzte azt. Kifejtette, hogy a na-gyobbik öccsére is jól vigyázott az angyala, amikor elesett és a teraszkövének az élében felrepedt az álla, hiszen nem kellett összevarrni, csakberagasztani. És ezzel, mintha egy gombot kapcsoltam volna be, a lá-nyom csak sorolta, sorolta a hajmeresztõ történeteket, amikor komoly munkát adtak az õrangyaloknak.

* In.: Isten gyermeke vagyok – Ima- és énekeskönyv gyermekeknek p. 46.

– S minek a vers, Janika? – Mert húsvétban minden gyerek mondókát

mond, hogy piros vagy hímes tojást kapjon. – Mi az, hogy húsvét, Janika? – Nem tudod, Szilajka? Felétek, ott, a Csoda-

szarvas-réten nincs is húsvét? – Nincs, nem tudok róla. Tavasz ünnep van,

a tûz, a Nap ünnepe. Az új élet ünnepe. – Új élet? Ez az! Ez a húsvét! Amikor Jézus

feltámadt és új élet kezdõdik – akkor felétek is

van húsvét, csak nem olyan fényes és vidám,mint itt nálunk. – Fényes? – Igen, mert édesapa olyankor fényesbe öl-

tözik. Nyakkendõt tesz, és ünneplõt vesz ma-gára.

– Akkor nem is fényes, hanem ünnepi. – Igen, és vidám. De elmesélem neked, amit

minden évben elismétel anyukám: az én elsõhúsvéti ünnepemet. Tudod, nagyon kicsi vol-tam, még pelenkás…

– Pelenkás? – Igen, de ezt nem részletezem neked, mert

már nagy vagyok. Inkább figyelj, és amit nemértesz, elmesélem máskor, amikor nem olvassáka gyerekek. Akkor folytatom: Ünnepi ruhát vett

fel édesapám, édesanyám engem is felöltözte-tett a legszebb ruhámba, s úgy indultunk a ro-konokhoz kellemes ünnepeket kívánni. Sokórát maradtunk el, édesanyám aggódva figyelte,mikor jövünk haza. Az ablakból leskelõdött, s

egyszer meglátott bennünket. Édesapám a ke-zemet fogta, nagy fekete szakálla, fekete ünnep-lõje volt, s olyan magasra emelte a fejét, hogy nem vette észre, hogy én csak tipegek mellette,mert a pelenkám lehúzta az ünneplõmet egé-szen a bokámig. Édesanyám pedig hiába inte-getett neki, õ annál magasabbra emelte a fejét…

– Ez volt a te vidám ünneped, Janika? – Hát nem érted, Szilajka? Pucér voltam tel-

jesen. – S erre ilyen jókedvûen emlékezel, Janika?

– Igen, mert édesapa elmesélte, hogy ez csakazért történt így, mert nagyon büszke volt a fi-ára. Rám, Szilajka! Azért emelte olyan magasraa fejét, hogy mindenki lássa… Janikával, a fiá- val volt locsolkodni…

Kozma Ildikó: A tojás – Élet

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Ima a magyar lelkekért,áldás kérése a nemzetért

A Kárpát-medencében élõ minden honfitársunknak szólt a Magyarok Szövet-sége és a Kárpát-haza Nemzetõrség, illetve Papp Lajos és Jelenczki István meg-hívása, 2009. március 29-én, déli 12 órára, a Hõsök terére. A felhívásban aszervezõk kérték, hogy aki nem tud jelen lenni fizikai valójában, lélekben, imá-val csatlakozzon az imalánchoz. A rendezvényen közremûködtek: MaczkóMária, a Credo együttes, az Egri Kurul Dobosok, a Bodrogközi Regõlõsök, aPilisi Aranykapu együttes, Takács Bence, Kolti Helga, Benkó Dóra Martina.

Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége vezetõje, a rá jellemzõ katonás határozott-sággal fejtette ki a teremtésre hivatott em-ber feladatát elfajult világunkban. A Magya-

rok Szövetsége egyik legfontosabb felada-ta felismertetni az emberekkel, hogy azért vannak a világon, hogy munkájukkal a te-remtés részei legyenek, hiszen ez az emberigazi küldetése. Csak az önállóan gondol-kodó, és ennek alapján cselekvõ ember ké-pes méltósággal élni életét – volt beszédé-nek üzenete.

Szövetségben

A 80. születésnapját nemrég ünneplõ Mol-nár V. József ismét óriási szellemi feltöltõ-dést adó beszédében fejtette ki a magyarságszellemiségét meghatározó hunor–magyar

testvéri összetartozás jelentõségét. A nemzetTrianonban keresztre feszíttetett, azóta meg-járta a pokol mélységeit, de a történet végea feltámadás lesz! Ebbéli hitünkben erõsítettmeg népünk lelkének avatott ismerõje,mindezt olyan szeretetteljes, magától érte-tõdõ elõadással, hogy nem maradt kétség,így fog történni!

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Papp Lajos szívsebész professzor sokad-szor hívta fel figyelmünket az egyén fele-lõsségére abban, hogy elõször mindig sa-ját magunkban kell rendet teremteni, hogy

a teremtõ isten által ránk szabott feladatotteljesíteni tudjuk. A Kárpát-medencében amagyarság megmaradása a tét, és csak ön-magunkat okolhatjuk, hogy a népességfo-gyás folyamatos, hiszen az elmúlt évtize-dekben 7 millió abortuszt követtünk el! Azistentõl való eltávolodás, a súlyos erkölcsileépülés a lelkekben elkövetett romboláseredménye. Vissza kell szereznünk hitün-ket, erkölcsi tartásunkat. Helyre kell állíta-ni kapcsolatunkat a teremtõvel, és akkorismét gyarapodó, erõs nemzetté válik amagyarság. Hangsúlyozta, hogy nevesköltõink már régóta a nemzethalál képét

vetítik elénk, de eddig mindig gyõzött azélni akarás, és így lesz most is.

A továbbiakban Dr. Papp Lajost idézzük:

A magyar nemzet volt, van, lesz! Õsi magyar, õsi szkíta mondás: egy gondo-lat, egy szó, egy tett. Ha a gondolat meg-születik, szóvá formáljuk. A kimondott szóttett kell, hogy kövesse. Tett nélkül a gon-dolat elszáll, a szó üres fecsegéssé válikelég volt az okoskodásból (látszólagos gon-dolkodás), elég volt a fecsegésbõl.

Különösen elég volt abból, hogy a ma-gyar nemzet jelenlegi értelmisége herderigondolatokon búsong és követi koszorúsköltõink váteszi jóslatait, akik már száza-dok óta nemzetpusztulásról, nemzethalál-

ról beszélnek. Az egyes ember önálló individumként,akarva-akaratlanul életprogramot határozmeg magában. Amit gondol, amit érez,amit leír, aszerint cselekszik. Akiben egy-általán felmerül a nemzethalál lehetõsége,az a tudatalatti program szerinti nemzetha-lálért tesz.

A magyar nemzet sok tízezer éves múltra tekint vissza.

A magyar nyelv õrzi sok tízezer éves em-lékeinket. Szent anyaföldünk a Kárpát-medence féltve õrzi azokat a tárgyi emlé-keket, amelyek nyelvünkön kívül bizo-nyítják õsi kultúránkat és helybenlevõsé-

günket. (…)Tekintetünket nyugatról keletre fordít-

suk! A nap keleten kél. Keletrõl jön a fény.Ezer éve nyugat felé fordulunk, onnét vár-juk a segítséget. Ezer éve a napnyugta, a

lenyugvó nap, az elmúlás ivódott lelkünk-be és vágyainkba. Testvéreink, segítõink akeletre távozottak. Megerõsítést csak on-nan kaphatunk. A japán tudósoktól, a kí-

nai tudósoktól. A magyar tenger vidékénélõktõl (Fekete-tenger). (…)

Áldozat nélkül nincs haladás! Áldozhatunk a sátánnak, ahogy a 7 milliómagzatot feláldoztuk azért, hogy a pilla-natnyi anyagi helyzetünk jobb legyen.„elõször a kocsi, aztán a kicsi”, elõször abiztos egzisztencia, a kényelmes élet, azanyagi biztonság, aztán… esetleg kifutunkaz idõbõl. Akkor meg arra hivatkozunk,hogy idõsebb szülõknél mennyivel maga-sabb a sérüléssel világra jövõ gyermekekszáma.

Áldozhatunk az Istennek, amikor én ál-dozom fel a kényelmemet, a megszületen-dõ gyermekért, a családért, a nemzetért.

A magyar nemzet azért létezik, mert ma-gyar emberek milliói képesek voltak a leg-nagyobb áldozatot meghozni a nemzetért,életüket adni a hazáért.

Ma nem életáldozatot kell hozni meg- maradásunkért, hanem munkaáldozatot!

Ünnepelni, emlékezni a temetõkbe já-runk. Nemzetünk elfelejtette az élõ hõsö-ket, mert az életünkben nincsenek ideák,példaképek. Magunkban az emberben, alegnagyobb csodában nem merünk hin-ni.

A magyar nemzetnek fel kell ismernie,hogy nem csak a hõsi halálhoz kell bá-

torság, hanem a hõsi áldozatot adó élet-hez is.Mindenünk megvan a Kárpát-medencé-

ben ahhoz, hogy földi világunkat is bol-doggá tegyük. 100 millió embernek képesegészséges táplálékot adni. Egymilliárdembernek biztosít édesvíz készletet.

A Kárpátok és az Alpok ölelése földraj-zi túlélési lehetõséget biztosít számunkraa globális felmelegedés, a globális világ-romlás esetén is.

Gyönyörû a nyelvünk, gyönyörû a tör-ténelmünk, gyönyörûek a magyar embe-rek. (…)

Mindig voltak, vannak, lesznek áldozat-ra kész fiai, lányai ennek a szent magyarföldnek. Ezért Magyarország volt, van éslesz! Mindörökké. Ámen.

S. Varga László Fotó: Bogdy

Õsmagyar himnusz Országok országa, törvénytudás népe,

napkelet s nyugat közt a világnak fénye,nagy a te nemzeted, nagy a te végzeted,oly messze magasztos, hogy fel sem érheted. Mint a magas menny s ég, szíved mérhetetlen,életed gyökere szent és sérthetetlen,hegyek, árnyas erdõk, hõs föld büszke népe,ez a te végzeted õsi öröksége! Erõs, gazdag vár vagy, de az örök törvényt,amit isten rád rótt, vállalnod kell önként,hogy beteljesüljön gyõzedelmes végzeted:az úr oltára te vagy, emeld fel a fejed!

(a verset sumér eredetibõl Bobula Ida fordította.)

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


A választókkal szerzõdtek

Szövetségben

20

Történelmet írt öt, Fejér megyei országgyûlési képviselõjelölt, amikor 2010. március 28-án vasárnap, Székesfehérvárott, a Régiók Há- zában rendezett ünnepségen polgárjogi szerzõdést kötött Õfelségével, a Magyar Néppel, a választópolgárokkal, majd a magyar SzentKorona másolata és tanúk jelenlétében ünnepélyesen esküt tett, hogy megválasztása esetén a Képviselõjelölti szerzõdésben leírtak sze-rint cselekszik, egyben kötelezettséget vállalt, hogy esküszegése esetén önként lemond, a jelenlegi választójogi törvény által a képvi-

selõknek biztosított szabad mandátumáról.Árgyelán János (Jobbik – 6. körzet), Krausz Attila (Jobbik – 5. körzet), Péteri Cecília (Civil Mozgalom – 5. körzet), dr. Rozgonyi Er-

nõ (Jobbik – 4. körzet), Szaksz Ferenc (Civil Mozgalom – 3. körzet) megtartotta a Magyarok Szövetsége Fejér megyei szervezete ál-tal rendezett, „Mondd, te kit választanál” lakossági fórumok valamelyikén tett ígéretét, és részt vett a virágvasárnapi eskütételen,míg Pintér Tamás (Jobbik – 3. körzet) visszalépett korábbi elhatározásától.

Mire esküdtek? Idézet a Képviselõjelölti szerzõdés 2. pontjából:

„Képviselõjelölt

a . egyértelmûen képviseli, hogy 2010. december 31-ig Magyarország állítsa helyre az 1944. március 19-ig érvényben volt és a „Szent Korona eszmére” alapozott történeti alkotmányának jogfolytonosságát,

b. határozottan követeli az alkotmányos alaptörvény kialakítására – a társadalom széles körû képviseletének bevonásával – alkotmá- nyozó nemzetgyûlés összehívását, és az alaptörvény elfogadására népszavazás kiírását

c. és köztisztviselõi feladatot ellátó személyek közvagyont érintõ cselekedeteinek és saját vagyongyarapodásának elszámoltatását.

Képviselõjelölt egyúttal kijelenti, hogy kizárólag olyan alaptörvényt támogat, amely lehetõvé teszi kétkamarás országgyûlés létreho- zását, Magyarország földterületének, vízkészletének és energiakincseinek nemzeti tulajdonba helyezését és a külhoni nemzetrészek tagjai állampolgárságának helyreállítását és a nemzet stratégiai döntéseiben közvetlen részvételét.”

Ennek értelmében a Magyarok Szövetsége csak azt a majdani országgyûlési képviselõt ismeri el legitimnek, aki – a nemzetközi jogszerinti törvényes alkotmány hiányában – szerzõdést köt a néppel, és programjában vállalja a történeti alkotmány jogfolytonosságá-nak helyreállítását.

Magyarok Szövetsége Fejér megyei Sajtószolgálat

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Képviselõjelölti aláírással zárulta Magyarok Szövetsége szentendrei lakossági fóruma

A Magyarok Szövetsége Szentendrei járási csoportja 2010. március 27-én lakossági fórumot rendezett a Pest megyei 11. számú választóke-rületben induló országgyûlési képviselõ jelöltek számára. A fórumonminden választáson induló jelölt részt vett: Szabó Imre, az MSZP (je-lenlegi környezetvédelmi miniszter); Hadházy Sándor a FIDESZ/KDNP;dr. Filó András, a Jobbik Magyarországért; Kukorelly Endre, az LMP, ésdr. Dragon Pál, az MDF/SZDSZ színeiben. A rendezvényen dr. Filó And-rás, a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelöltje aláírta a MagyarokSzövetsége által megfogalmazott Képviselõjelölti szerzõdést.

A képviselõjelöltek fórumára minden választáson induló jelölt meghívást kapottés részükre a szervezõk egyenlõ esélyt biztosítottak. A megjelenteknek alkalmukvolt megismertetni választóikkal az eddigi tevékenységüket, a jelenlegi választá-si programjukat, azt, hogy hogyan szeretnék képviselni megválasztásuk után vá-

lasztókörzetük érdekeit, mennyire értenek egyet a Magyarok Szövetsége és mástársadalmi szervezetek által szorgalmazott alkotmányügyi reformmal, és támogat-

ják-e a majdani visszahívhatósággal kapcsolatos helyi népszavazás lehetõségét.A fórumon részt vevõ jelöltek beszédeikben – dr. Filó András kivételével –

egyaránt fontosnak tartották az önkormányzatok és az önkormányzati testületeklétszámának a csökkentését. Egyetértettek ezen kívül az ügynöklisták nyilvános-ságra hozatala és az alkotmányreform szükségességében is. A Szent Korona esz-meiségén helyreállított alkotmány elfogadásáig azonban csak dr. Filó András ésdr. Dragon Pál jutott el.

A határainkon túl élõ magyarok magyar állampolgárságának megadásáról isazonos módon nyilatkoztak a résztvevõk, annak hangsúlyozásával, hogy az állam-polgárság megkapása után minden magyar állampolgár kizárólag abban az or-szágban szavazhat, ahol adózik.

Dr. Filó András kiemelte, hogy a magyar termõföld nem tartozhat a tõke sza-bad áramlásának a céljai közé, és beszélt a közbiztonság helyreállításának fon-tosságáról, valamint a bûnüldözésben tapasztalható pozitív diszkrimináció meg-szüntetésének sürgetõ kényszerérõl.

Dr. Dragon Pál és Szabó István a gazdaság stabilizációjának és a munkahelyte-remtés növelésének a szükségességét emelte ki, ám az ebben vállalt állami rész-vétel nagyságában különbözött a véleményük. AZ MDF/SZDSZ képviselõjelöltje amagánszféra munkahely-teremtési lehetõségeit, az MSZP jelöltje pedig a Bajnai-kormány intézkedéseinek a folytatásaként, egy új közmunkaprogram beindításáttartotta fontosnak.

Az adott választókörzet, a Dunakanyar térségének megoldásra váró feladatai-ban szinte teljesen azonos programmal indultak a jelöltek: ezek az M0-ás kör-gyûrû mielõbbi befejezése, a szigetmonostori Duna-híd megépítése, és egy, a du-nakanyari országgyûlési képviselõkbõl álló lobbi megszervezése.

Hadházi Sándor ezen kívül fontosnak tartotta még a Duna-projekt keretébenlehívható uniós támogatásokra történõ felkészülés elindítását, Szabó Imre pediga már futó beruházások és egy, állami irányítással befejezett Dunakanyar-kerék-párút befejezését.

„Kitapintható legyen a képviselõk felelõssége!” – mondta Kukorelly Endre, éshasonlóképpen nyilatkoztak képviselõjelölt-társai a képviselõi mentelmi jogokfelfüggesztésének szükségességében.

Az öt jelölt közül a Magyarok Szövetsége Képviselõjelölti nyilatkozatát, amely-ben az induló országgyûlési képviselõjelölt „kifejezetten és visszavonhatatlanulhozzájárul ahhoz, hogy megbízatása során választói értékelik munkáját, ígyamennyiben a választási programjában vállaltakkal ellentétesen cselekszik, abbanaz esetben az 1990. évi LXV. törvény 47.§ (1) c pontja alapján választói helyi nép-szavazást kezdeményezhetnek”… egyedül dr. Filó Pál, a Jobbik Magyarországért

Mozgalom jelöltje írta alá.A fórumról több televízió is felvételt készített. A Szövetség Televízióban(http://www.szovetsegtv.hu) április negyedikétõl látható a helyszínen készült ri-portfilm.

Magyarok Szövetsége Sajtószolgálat

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Szövetségben

22

Az Arany KoronaSzövetkezet

helyzete éshaladási irányaSokszor elgondolkodik az ember egy élet során arról, hogy amit ép-pen tesz, mennyire válik valósággá és mennyire tölti ki az életét, mi-lyen hatása lesz tettének a többiekre és egyáltalán bármilyen tekintet-ben megéri-e az idõ és a fáradtság az egészet.

A szövetkezetünk megalapításakor látszott, hogy nem lesz egysze-rû a munkánk, hisz egy már sokszor „lejáratott” szó (a szövetkezet)egy másmilyen értelmezését szeretnénk meghonosítani egy olyangondolat és gondolkodás formájában,ahol a szereplõk (a tagok) te-

vékenyen részt vesznek a munkában.Több mint 50 helyszínen mutattuk be az Arany Korona Szövetke-

zetet és az alakulófélben lévõ hitelszövetkezetet. Ezeken a bemutatá-sokon átlagban 20-30 érdeklõdõ vett részt.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan könnyedén megértikés lelkesen támogatják céljainkat. Ugyanakkor vannak, akik nem lát-ják át rögtön ennek a lehetõségnek az egész országra kiterjedõ ha-tását.

Ez természetesen nem az õ hibájuk, hiszen évtizedeken keresztülegy másik rendszerben, világlátásban gondolkodtak.

A szövetkezetünk céljai egyre világosabbá válnak, ha arra gondo-lunk, milyen kedvezõ lehetõséget ad ez a termelõknek, feldolgozók-nak, szolgáltatóknak és a fuvarozóknak egyaránt.

A már kialakult gazdaudvarok, értékesítési pontok és boltok mûkö- dése azt mutatja, hogy egyre több embernek van igénye a hazai ter-

mékekre és ez gondolkodásukban, vásárlásaikban is megmutatkozik. A miénkhez hasonló szervezõdések már voltak, vannak és lesznek,ezek nagyon jó kezdeményezések, hisz a létrehozásuk szükségessé-ge azonos gyökerekbõl fakad.

Az Arany Korona Szövetkezet esetében azonban egy olyan célt ha-tároztunk meg, ami országos összefogásra buzdít, egy kicsit háttérbeszorítva a saját hasznot annak érdekében, hogy a közösség egyes tag-jai közt ki tudjon alakulni egy olyan kapcsolat, ami a kereskedelem-re eddig nem volt jellemzõ.

Olyan kereskedelmet szeretnénk, ahol a minõségért tisztességesárat kérve és megadva tud mûködni a szövetkezet, elõre kiszámítha-tó jövedelemmel és ráfordítási költséggel.

Ehhez a tagok egy olyan rendszerére van szükség, ahol mindenkia legjobb tudása szerint termeli, készíti a termékeit, annak minõségé-re folyamatosan figyelve. Értéket teremt és ez az érték képezi a csere- alapot a közösségben, melyet biztonsággal mindenki elfogad, hisz õ

maga is ilyenre törekszik.Ez egy elfogadható és mûködtethetõ minta lehet arra, hogy kivon- juk magunkat a multik bénító hatása alól és ugyanakkor a magyar emberek számára munkahelyeket teremtsünk.

Ez természetesen csakis akkor mûködhet jól, ha gondolkodásunk-bana „majd megcsinálják”-ot felváltja a „megcsináljuk”.

A megtermelt, elõállított termékek piacát igyekszünk bõvíteni a ha-tárainkon túlra is, illetve onnan is várjuk a csatlakozókat az Arany Ko-rona szövetkezethez.

Ubornyák László

További információk és csatlakozási lehetõség:http://www.magyarokszovetsege.hu/content/az-arany-korona- szoevetkezet-is...

Mit vehetünk az Arany Korona Szövetkezettõl?http://www.magyarokszovetsege.hu/content/aranykorona-szoevetkezet

További cikkek az Arany Korona Szövetkezetrõl itt olvashatók:http://www.magyarokszovetsege.hu/category/koezoessegek/szoevetkezet

Pedagógusfórum Egerben a Szövetség oktatási programjáról A Magyarok Szövetségének Oktatási-nevelési Tagozata március 17-én, az egri Szent Hed-vig Kollégiumban megtartott pedagógusfórumon mutatta be oktatási-nevelési prog-ramját. A Szövetség Heves megyei szervezete és a tagozat közös rendezvényét DávidEmese, a program szervezõje nyitotta meg, majd Szûcs Lajos, a Szövetség megyei elöl- járója köszöntötte a fórum résztvevõit.

Ezután Tóth Sándor történész és mûgyûjtõ, az Egri Történeti Tárház értékes gyûj-teményének tulajdonosa, vetítéssel kísért elõadásában ismertette legújabb történelmikutatásainak eredményeit. Úgy tûnik, Anonymus krónikája nyomán, megtalálta Árpádhalálának és egyben síremlékének pontos helyét. Meggyõzõdése szerint a fejedelmetnem messze a számára végzetes csata színhelyétõl, a mai Ausztria területén temettékel az õt megilletõ méltó végtisztességgel. A sírja fölé emelt kurgánhalom ott láthatóma is a gyógyvizérõl nevezetes határ menti osztrák kisváros, Bad Deutsch-Altenburg(magyarul: Németóvár) mellett. A történésztõl azt is megtudtuk, hogy a nagy jelentõ-ségû felfedezésérõl és kutatási eredményeirõl írt könyve hamarosan megjelenik.

A Magyarok Szövetsége oktatási tagozatának képviseletében Gárdián Gábor csellóta-nár mutatta be a fórum vendégeinek a tagozat eddig elkészült alapprogramját. A vita-anyag a bölcsõdei, óvodai neveléstõl az egyetemi oktatással záródóan behatóan elemzia különbözõ iskolatípusok és nevelõ intézmények mûködésének gondjait, problémáit,és sorra veszi a szükséges változtatásokat is. Az elõadó a program egyik legfõbb célja-ként kiemelte a nemzeti sajátosságokra épített magyar nevelési-oktatási rendszer meg-teremtését. Ennek keretében kívánják megvalósítani a nemzeti és erkölcsi elveket kö-vetõ tudásalapú oktatást, s ezen belül a hatékony testi-lelki-szellemi egészségfejlesztést.

Ezt követõen dr. Boór Ferenc, a Budapesti Mûszaki Egyetem tudományos munkatár-sa beszélt elsõsorban a felsõoktatás súlyos problémáiról. Nyíltan kritizálta a mára túl-

zottan tömegessé vált egyetemi képzés és a bolognai rendszer káros következményeit.Az utóbbiról szólva hangsúlyozta: az elsõ Bolognai nyilatkozat még világosan kimond-ta, hogy az egyetem autonóm intézmény, amelynek minden politikai, gazdasági befo-lyástól függetlennek kell lennie. A második Bolognai nyilatkozat viszont már ezzel teljesen ellentétes irányban határozott a felsõoktatás átalakításáról.

Végül a fórumra meghívott pedagógusok mondták el véleményüket a Szövetségprogramjáról, illetve sorolták panaszaikat a kötelezõ óraszámuk felemelésérõl és a túl-terheltségükrõl, a tanárképzés hiányosságairól és egyéb gondjaikról. Egy szakközépis-kolai magyartanárnõ megjegyezte: õ áttanulmányozta a tagozat programját, ennek sokmegállapításával egyet is ért, csak azt nem tudja, hogyan valósíthatja meg ezt a Ma-gyarok Szövetsége mint civil szervezet és mozgalom. Dr. Boór Ferenc rövid válaszábanhitet tett amellett, hogy hamarosan e program valóra váltásának is eljön az ideje.

Vass László

Megkezdte mûködését a Társadalmi Tájékoztató Iroda

A Magyarok Szövetsége Társadalmi Tájékoztató Irodáját azért hoztuk létre, hogy szak-mai elemzésekkel, oktatási segédanyagokkal, tudományos ismertetõkkel, valamint a Ma-gyarok Szövetsége által készített hivatalos dokumentumokkal tájékoztassuk tagjainkat,és segítsük mindazok munkáját, akik lakossági fórumokat szerveznek, pártok választá-si fórumán vesznek részt, mûködtetik a Magyarok Szövetsége gazdasági társaságait ésmédiafelületeit, valamint aktív közéleti szerepvállalásra készülnek az õszi önkormány-zati választásokon.

A megjelenõ dokumentumok, elemzések, felhívások, szórólap- és plakáttervezeteka Magyarok Szövetsége hivatalos irányvonalát képviselik. Az õszi önkormányzati válasz-tásokra való felkészítést szintén az Iroda bonyolítja le, az ezzel kapcsolatos felhívás és jelentkezési lehetõség már olvasható az oldalán:

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/tarsadalmi-tajekoztato-irodaA már elérhetõ tartalmak mellett hamarosan elindul a sajtófigyelés és hírelemzés, az

új „Bölcsek Tanácsa” tagjainak bemutatása, a felsõházi szövetség létrehozására velünkkész szervezetek fóruma, valamint a Polgármesterek Klubja.

A Társadalmi Tájékoztató Iroda közérthetõ módon ismerteti Szakmai Tagozataink mun-káját, bemutatja kulturális és szellemi eredményeinket, valamint cselekvõ módon részt veszaz idei Magyarok Országos Gyûlésének megszervezésében és lebonyolításában is.

Örömmel vesszük az Iroda munkáját kísérõ segítõ szándékú hozzászólásokat, javas-latokat, kérdéseket az e-mail címen. Az irodában személyes megbeszélésre minden szer-dán 16 és 18 óra között nyílik lehetõség az MSz központjában: Budapest, XV. kerület,Pázmány Péter út 29–33. Dr. Páli Jenõ

Szakmai Tagozatok felelõse

április 16. – Salgótarjánáprilis 19. – Szentes

április 26. – Szentkirályáprilis 28. – Sárospatak

május 10. – Gádorosmájus 14. – Nagyatádmájus 15. – Szabadszállás június 7. – Bátonyterenye

július 7. – Kiskunhalas

Vukics Ferenc lakossági fórumainak legfrissebb listája:

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


7/29/2019 szilajcsiko2010-07


7/29/2019 szilajcsiko2010-07


7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 26/28I I

Tát és Tokod között, a Gerecse keleti nyúlványánál, Budapesttõl 45 km-re, egy domb oldalában fekszik az Õsforrás Központ, mely a magyar õs-hagyomány, s az azt követõk által tartott szerek (szertartások) egyik bás-tyája. Gyönyörû kilátással Tátra, Tokodra, Esztergomra, Párkányra, aDunára, a Börzsönyre, a Pilisre, a Gerecsére, a Nagy-Getére és a Hegyes-Kõre (s a Vértes sincs messze...).

Jelenleg 6 636 nm tartozik hozzá, de szeretnénk megnövelni a terüle-tet, amelynek fele erdõ. A sok kis terasz rejtelmes, meghitt hangulatotáraszt, tele elvonulási, elcsendesülési lehetõségekkel. Az egyik, termõgyümölcsfákkal szegélyezett teraszon (Lél Mezõ) már áll a mongol jurt,s hamarosan újabbat állítunk fel. Egy másikon (Róka Rét) az IzzasztóKunyhó. Egy kis erdõ, gyümölcsfák, gyógynövényes kert, sziklakert isrésze a területnek, ahol sok munka vár még ránk: tisztítani, ültetni, par-kosítani... Hamarosan felállításra kerül az Áldás Kapu, az Õsök Kopja-fája és a Boldogasszony Oltár.

A Nyári Napforduló õsi hagyományú ünnepét – melyet tizenegyedik

alkalommal szervezünk meg –, a „Kök Tengri Szer”-t is ez évtõl itt tart-juk meg. A tánctér kialakítása megkezdõdött, készen van a 25 méter át-mérõjû szertartás tér, közepén a beültetett élõ nyírfával. Apróbb mun-kák vannak még elõttünk, hogy még szebb, illõbb legyen ehhez a nagy elmélyedést és odaadást kívánó ünnephez.

A teljes terület közepén nagy ház áll, melynek felsõ szintje az Õsfor-rás Iskola tanításainak egyik helyszíne. A nagyterem (Nimród Terem) 6x 9,5 méteres, padlószõnyeggel borított, körpanorámás, fényes, roman-tikus hangulatú. Két kis szoba és egy hamarosan kialakítandó fürdõ, wc,konyha van még az emeleten, ahol már eddig is sok szép esemény volt. Az Õsforrás Iskola – a tanításai mellett – nyílt napokat, koncerteket, elõ-adásokat is rendez. Hamarosan Kovács Imre Barna gyönyörû rovásírá-sos kalligráfiái teszik a házat még lelkesebbé.

Az Õsforrás Központ elsõ sorban a ma is élõ magyar õshagyomány tanító és elvonulást, elmélyedést segítõ központja kíván lenni. Megtart-juk eredendõ ünnepeinket idegen hatástól mentes, régi magyar rend sze-

rint, nem csak szavak szintjén, de a személyes megélés, tapasztalatszer-zés igaz élményt adó módján.Terveink között szerepel egy kör alakú tanító ház és hét kis fûthetõ

elvonuló házikó felépítése, a terület további rendezése, õshonos fák ésmás növények telepítése, a kerítés rendbe hozása.

Ha bármiben segíteni tudsz, kérlek jelezd nékem. Az adományokonkívül szükségünk van kétkezi munkára (tereprendezés, kertészeti mun-kák, ácsmunka, vízszerelés, villanyszerelés, fahordás, kemenceépítés,tárgyi adományok, növények... stb.), de ötleteket, jó tanácsokat is szíve-sen fogadunk.

A saját eseményeken, rendezvényeken kívül lehetõség van hasonlószellemiségû programokra igénybe venni, elõzetes egyeztetés alapján.

Legyen ez a hely õsi, természetközeli magyar hagyományunk igazi,méltó központja. Egy “Ashram”, ahol lépéseket tehetünk az önmegis-merés, felébredés, szeretetteli lét felé...

Áldás

Sólyomfi-Nagy Zoltán

Jurta az Õsforrás Központban

Nimród terem, 2009 õsz

Kovács Imre Barna, egy buddhista szerzetes és Sólyomfi-Nagy Zoltán

Indiában, nemzetközi konferencián képviselte a magyar hagyományt

2008 Kurultáj,Sólyomfi-Nagy Zoltán

a dobosokat vezeti

További tudnivalók és részletek:

06-20-363-4076 [email protected] www.tengri.hu

Támogatást szeretettel fogadunk az alábbi számlaszámon, „Õsforrás” megjelöléssel:Sólyomfi-Nagy Zoltán 10103881-43720600-01000001

Õsforrás Központ

7/29/2019 szilajcsiko2010-07

http://slidepdf.com/reader/full/szilajcsiko2010-07 27/28I I I

7/29/2019 szilajcsiko2010-07


Documents

szilajcsiko2010-07