I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 3

Tisztelt Olvasó!A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

honlap: http://szi lajcsiko.hu

FõszerkesztõVarga Domokos Györgydombi52@t-online.hu

Fõszerkesztõ-helyettesVerzár Évaverzar.alfa@gmail.com

LaptervTóth Zoltán

Grafikai elõkészítés, tördelésFentor Katalin, Juhász Anna

RajzDezsõ Ili, Kovács Mária, Tar Ildikó

FotóBogdándy György (Bogdy),F. Szabó Kata, Herner Adrienn,Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa Szamosvári Zsolt

KarikatúraGomba

Hirdetési mellékletKucsara Pál, Szikla Krisztina

OlvasószerkesztésBartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata,Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet,H. Tóth Tibor, Verzár Éva

KorrektúraBódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin,Megyeriné Nagy Magdolna,Zsengellér Annamária

InformatikaFüzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás

A szerkesztõség címe1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33.

Szerkesztõségi titkárságMuzsnay Terézia Telefon: 06-1-359-9155msz.szilaj@gmail.com

Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.e-cím: msz.sajto@gmail.com

Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06-1-201-7083

SajtókapcsolatMSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.comA Magyarok Szövetsége honlapja:http://www.magyarokszovetsege.huSzövetség Televízió:http://www.szovetsegtv.huISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)ISSN 2061-702X (világhálós változat)

Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hóvilághálós változat: 750 Ft/hó

Kapható az Óceán Invest újságkereskedésés az Anima könyvkereskedés boltjaiban.

Megjelenik hetente

Mit mondjak, érdekes helyzetnek mentem neki, olyannyira, hogy nem is tudom ma-gamban tartani.

Ülök a buszon, a legnagyobb kánikulában kisfiammal tartunk éppen hazafelé, ami-kor arra leszek figyelmes, hogy egy hetvenes forma nõ kissé rikácsolós hangon aBKV-t szidja. „Ha hideg van, az a baj, ha meleg van, az a baj!” Mint kiderült, leszál-lították a villamosról, mondván, mûszaki okokból nem megy tovább, már kettõ isácsorgott ott, kénytelen volt buszra átszállni, és most õ el fog késni. Különben semtudja, hogy a buszról hogyan tudja elérni a Remízt. Egy még idõsebb asszony – mintkiderült, õ már a 81. évét taposta, kezében botot szorongatott – megnyugtatta, hogynincs semmi baj, a Remíznél meg fog állni a busz, csak – tette hozzá halkan – arrakéri, ne szidja a BKV-t. Mert most divat a BKV-t ócsárolni. Márpedig a BKV-ban tör-téntek semmi ahhoz képest, ami most fog itt bekövetkezni ebben az országban.

Nos, a hetvenes forma hölgynek mégsem akaródzott hajlani a jó szóra. Fennhan-gon ecsetelte, milyen kellemetlen helyzetbe került, át kellett sietnie a buszhoz, vá-rakoznia kellett ebben a borzalmas melegben, ahelyett, hogy mûszaki felújításra for-dították volna azt a rengeteg pénzt, amit a fejesek bezsebeltek. A már-már élemedettkorú hölgy, pár üléssel odább, egy darabig a fejét csóválta, aztán segítõtársat kere-sett. Szemével rögtön meglelni vélte magával szemben, egy jóképû fiatalember sze-mélyében. Sajnos – súgta oda –, az ilyenek miatt tart ott az ország, ahol tart.

Ebben a pillanatban a busz befutott a szóban forgó megállóba, s a BKV-ban meg-csalatkozott hölgy lekászálódott. Élemedett hölgyünk ettõl felbátorodott, s már han-gosan folytatta: „Ilyen hülyékkel van teli az ország! Ilyenek miatt nem lett nagyko-alíció! Pedig akkor végre béke lehetne ebben az országban!”

A fiatalember most elõször szólalt meg. „Hogyan is lehetne koalícióra lépni olya-nokkal, akit szétlopták az országot?!” „Ugyan!”, legyintett erre az idõs hölgy. „Minde-nütt lopnak! Csak van, ahol többet, van ahol kevesebbet.”

– Ennyit még soha, sehol nem loptak. Csak a szocialisták! – szögezte le erre a má-sik. – A liberálisokkal – tette hozzá. – Különben egykutya.

– Én már sokat tapasztaltam, fiatalember! Vissza fogja még sírni ezeket az idõket!Majd amikor megint viszik a zsidókat. Majd amikor jön az újabb holokauszt!

A történeti hûség kedvéért itt közbe kell vetnem, hogy erre már az esemény har-madik szereplõje – csendes szemlélõje, azaz e sorok írója – ugyancsak gondolt va-lamit. Méghozzá ezt: helyben vagyunk. A bedöglött villamostól is sikerült egy szem-villanásra ide kilyukadni.

Ám még nem voltunk helyben. Mert az amúgy jóképû, szinte megnyerõ fiatalem-ber olyat talált fennhangon, mindenki füle hallatára kijelenteni, hogy az élemedettasszonyban szó szerint megállt a levegõ, és hosszú másodpercekig se ki, se be.

– Nem volt holokauszt!– Hát ez borzalmas! Ez borzalmas! – préselte ki valahogy a száján a másik. Megint

nézett körül, újabb segítséget keresve. – Ez borzalmas! – nyöszörögte. – Mi lesz it-ten?

„Nem mi lesz”, jegyezte meg ekkor a csendes szemlélõ, csak úgy magában. „Ha-nem: mi lett!”

S ezt már csak most teszi hozzá: Van teendõnk bõven! Egy nagy-nagy szövetségre való!

Varga Domokos György

KözleményMindent megfontolva, mindent meggondolva, a Szilaj Csikó szerkesztõsége úgydöntött, hogy erényt kovácsol nehezen oldódó gondjából: a Magyarok OrszágosGyûléséig már bizonyosan nem tesszük fizetõssé világhálós hetilapunkat.Ha a világhálón kíván olvasni bennünket, látogasson el honlapunkra: www.szilajcsiko.hu.A nyomtatott változatra nézvést továbbra is igaz, hogy megrendeléseket ezen a villany-posta címen fogadunk: msz.szilaj@gmail.com, illetve ezen a postacímen:Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. A Szilaj Csikó számlaszáma:Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.

Magyar idõ

Tájékoztatást sürget az MSZFaz IMF-el folyó tárgyalásról

4

Szeretnénk, ha a kormány tájékoztatná a magyar embereket aNemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott budapesti tárgyalá-sairól, nevezetesen arról, hogy az IMF milyen feltételekhez kö-ti stabilizációs hitelét, mit hajlandó ezek közül teljesíteni a kor-mány, és ezek milyen hatással lesznek az olyan alapvetõ társa-dalmi szükségletek kielégítésére, mint amilyen a foglalkozta-tás, a megélhetés, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és az ok-tatás – mondta a Magyar Szociális Fórum (MSZF) szervezõje asajtónak.

Simó Endre szerint olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a kor-mány nevében tárgyaló delegáció engedményekre készül meg-hirdetett társadalompolitikai céljaiból, és ezzel elnapolná a leg-alapvetõbb társadalmi problémák enyhítésére tett ígéreteinekteljesítését. Bízunk benne, hogy a kormány nem enged az IMF

Elismeréssel méltatták az IMF és az EU küldöttségei az új kormánylépéseit, amelyeket a korábbi hibák kiigazítása érekében tett – kö-zölte szombaton késõ este a nemzetgazdasági miniszter, miután akét szervezet delegációi elutaztak Budapestrõl. Matolcsy György köz-leménye szerint a kormány tovább folytatja a reformokat a tárgya-lópartnerek által fontosnak tartott területeken. Egyben azt is leszö-gezte, hogy a kormány folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi szer-vezetekkel, köztük az IMF-fel és az Európai Unióval is.

A kormány a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió küldöttségévelfolytatott tárgyalásokon „õszintén és nyíltan feltárta az elsõ félévi elhibázott költ-ségvetési gazdálkodásból fakadó súlyos problémákat” - közölte Matolcsy György.Közleménye szerint a két szervezet küldöttségei ezek után elismeréssel méltat-ták a kormány lépéseit, amelyeket a korábbi hibák kiigazításáért tett. A bank-adó, a végkielégítéseket terhelõ különadó és a költségvetési szférában érvényesfizetési korlátozás bevezetésével növelték az állam bevételeit, a 120 milliárd fo-rintos minisztériumi zárolásokkal és a közpénzekkel való takarékos bánásmódbetartatását szolgáló költségvetési felügyelõk kiküldésével pedig nagy mérték-ben csökkentették az állami kiadásokat. Ezek az intézkedések jelentõsen mér-séklik a költségvetés hiányát.

A kormány folytatja a strukturális reformok politikáját a tárgyalópartnerek ál-tal fontosnak tartott területeken – így az adórendszer, az egészségügy és a kö-zösségi közlekedés területén is. Matolcsy György megfogalmazása szerint a kor-mány elkötelezett, hogy Magyarország minél elõbb Közép-Európa legversenyké-

A Jobbik reagálása az IMFés az EU delegációjának hazautazásáraés a tárgyalások megszakadásáraAz IMF és az EU tárgyalódelegációjának teátrális hazautazása ésannak tálalása nyilvánvalóan a nyomásgyakorlást szolgálja. Isméta Pál utcai fiúkból ismert jelenettel állunk szemben: vagy odaad-juk önként a Nemzetközi Valutaalapnak és az Uniónak azt, amitkérnek, vagy „jól megvernek” minket és – szándékuk szerint –úgy kényszerítik ki tõlünk. A hétfõtõl várható koreográfia lépéseiborítékolhatóak: a globális pénzügyi hatalmak iránt elkötelezettpolitikusok, elemzõk és sajtómunkások falkában esnek majd ne-ki a kormánynak azért, mert nem hódolt be a külföldrõl érkezõnyomásnak. A Jobbik ebben nem lesz tettestárs. Fontos kiemelnünk: a nemzeti szuverenitás visszaszerzése mégnem történt meg, de az IMF és EU delegációjával folytatott tárgya-lások a gazdasági szabadságharc fontos frontvonalát jelentik. AJobbiknak – ellenzéki pártként – sok vitája van a kormányzó több-séggel, de ameddig a kormány a tárgyalásokon a nemzeti érde-ket védi, és Magyarország szuverenitásának bõvítéséért küzd, ad-dig ebben támogatni fogjuk. Ugyanakkor felhívjuk arra a figyel-met: radikális, azaz gyökeres változásra, a szuverenitás ténylegesvisszaszerzésére csak akkor számíthatunk, ha nem állunk meg fél-úton, és kitörünk az elmúlt húsz év zsákutcát jelentõ gazdaságimodelljébõl, valódi paradigmaváltást hajtva végre a gazdaságpo-litikában.

Hegedûs Tamása Jobbik frakcióvezetõ-helyettese

ilyen feltétel szabásainak – fûzte hozzá. „A hitelezõk nyilvánabban érdekeltek, hogy a pénzüket kamatostul viszontlássák,a magyar társadalomnak viszont ahhoz fûzõdik elsõdleges ér-deke, hogy legyen mibõl megélnie, legyen hol laknia, és meg-felelõ orvosi ellátásban részesülhessen. Választási programjá-ban a kormány azt ígérte, hogy az utóbbiakra helyezi a fõ hang-súlyt. Az érdekellentétet a társadalom számára hasznos terme-lés és szolgáltatások élénkítésével, pl. bérlakás-építési prog-rammal, a mezõgazdaság és a vízgazdálkodás fellendítésével,a magyar feldolgozóipar multikkal szembeni megerõsítésévelkell feloldani, máskülönben sem a társadalmi bajokon, sem azadósságproblémán nem lehet enyhíteni” – szögezte le Simó.

Az MSZF szervezõ szerint a magyar társadalom igényt tart azegyenes beszédre és a kulisszák mögött folyó alkudozások át-láthatóságára. Világosan szeretnénk látni, hogy az új kormánykivel akarja biztosítani a költségvetési egyensúlyt: a Nemzet-közi Valutaalappal-e, vagy a magyar társadalommal – tette fela kérdést az MSZF szervezõje.

(forrás: Nemzeti Hírháló)

Matolcsy: Az IMF és az EU méltatta a kormány lépéseitpesebb, legmegbízhatóbb és legkiszámíthatóbb országa legyen. A kormány ter-mészetesen tovább folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi szervezetekkel, köztükaz IMF-fel és az Európai Unióval is - írja közleményében a miniszter.

Oli Rehn gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelõs biztos bejelentet-te, hogy elhalasztotta a Magyarország számára nyújtott pénzügyi segítség felül-vizsgálatának lezárását az Európai Bizottság. A testület Magyarországon tárgya-ló küldöttsége megállapította, hogy a kormánynak több idõre van szüksége, hogyegyes kérdésekben pontosítással szolgáljon, így arról határoztak, hogy késõbbiidõpontban folytatják a tárgyalásokat. A delegáció szerint újra kellene gondolnia bankadó néhány jellemzõjét és arra kérték a kormányt, hogy tartsa tisztelet-ben a központi bank, illetve annak mûködésének függetlenségét.

(forrás: FH)

Magyar idõ

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 5

Magyar idõCsodák

Ha pénz, vállalkozó szellemés önzetlenség találkozik...Elképzelhetetlen? Én három példát láttam, illetve hallottam. Igaz, egyi-ket sem belsõ Magyarországon, hanem a külhoni magyarok körében.

Kató Béla református lelkész (azóta már másodpüspök) eredetileg fa-luja erõdtemplomát szerette volna rendbe hozatni. Svájciaktól kért se-gítséget.

Svájc gazdag ország, és a svájciak, akárcsak a hollandok, igazi pol-gárok, tudják, hogy a gazdagság kötelezettséggel jár: ha nekik van, ad-nak belõle. Azonban a svájciak gyakorlatias emberek, csak akkor ad-nak, ha az épülõ létesítmény hasznosítható lesz valamire. Az erõdfal-ban Kató Béla turistaszállót hozott létre, és kezdett ifjúsági táborokatszervezni. Az adakozók látták, hogy jól hasznosította a pénzt, adtak fej-lesztésre: egy vadonatúj konferenciaközpontra a domb tövében. Adtákvolna az építõanyagot is, de Kató Béla a közelben bányászott kõbõl,helyi fából, töredék áron, sok helybelinek munkát adva építtette mega gyönyörû, Finnországot idézõ épületet. A berendezést is helyi fenyõ-fából készítették. Így jött létre a fafeldolgozó üzem.

A következõ lépés egy árvaház volt. Olyan, amilyet még sehol semcsináltak, a nemzetközi SOS-gyermekfalu elbújhat mellette: gyermek-telen házaspárok évenként egymás után kapnak négy gyermeket, ésfelnõtt korukig nevelik õket, mint egy igazi családban. A családfõ kaphelyben munkát.

A termények felvásárlása ott is olyan rosszul ment, mint nálunk, agazdák kiszolgáltatottak voltak. A tiszteletes szerzett svájci használt tej-ipari berendezéseket és pénzt, és kiadta kölcsönbe, alkalmas emberek-nek. Létrejött a sajtüzem. Miután visszatérült a pénz, húsfeldolgozót hoz-tak létre hasonlóképpen. És így tovább, a megtérülõ pénzt mindig új-ba fektették. Termékeiket már messze földre hordják, más helységek-ben is teremtettek munkaalkalmakat. Új orvosi rendelõt építettek, csa-tornáztatták a falut, végül már múzeumra is telt. Az eldugott, szegény,jelentéktelen falu felvirágzott.

Böjte Csaba szerzetes szintén külföldi segítségre támaszkodva hozottlétre Déván és Szászvárosban otthont és iskolát elhagyott, nyomorúsá-gos körülmények közül kimentett gyermekeknek gyönyörûen rendbehozott kolostorokban. Az állami intézményekhez képest töredék támo-gatást kap, és sorozatosan támadások érik. Nem nézi, milyen szárma-zású a rászoruló gyermek. Ha nézné, diszkrimináció lenne a vád, ígyaz, hogy elmagyarosítja a román gyermekeket. Dacol a támadásokkal,segítségért házal, és egyre újabb intézményeket nyit.

Kárpátalján, Nagydobronyban Katkó László létesített gyermekotthontholland segítséggel. A hollandok is mindig készek segíteni, ahol kell.Az idõsebbek emlékeznek rá, milyen sok magyar családot támogattakaz elsõ világháború után – a személyes kapcsolatok sokáig tovább él-tek –, majd ötvenhat után ismét. Az otthon mintagazdaság keretébenmûködik: a gyerekeket gazdálkodni tanítják. Csak egy példa arra, ho-gyan sokszorozta meg a segítséget az igazgató: említette holland isme-rõseinek, hogy szükség volna trágyára a kerthez. A hollandok adtakpénzt trágyára. Legközelebbi látogatásukkor érdeklõdtek, hol a trágya.Katkó bevezette õket az istállóba, és rámutatott a tehenekre, amelyeketaz adományból vett.

– Majd ezek készítenek trágyát is, tejet is. Az intézmény semmi támogatást nem kap az államtól, de az általuk

megtermelt gyümölcsbõl, zöldségbõl juttatnak az állami árvaháznak is.Ha a pénz nem csak vállalkozó szellemmel, hanem önzet-

lenséggel is találkozik, ilyen csodák születnek belõle.Nálunk sorra levágják a teheneket, a disznókat, a libatenyésztõk tönk-

rementek, a Balaton-felvidéken kivágják a szõlõt, Szabolcsban az alma-fákat, a Börzsönyben abbahagyták a málna- és ribizlitermesztést, mertnincs felvásárló. A pálinka hungarikum, de olyan helyen, ahol még atemetõben is szilvafa nõ, nincs hol kifõzetni a pálinkát.

Hol tarthatna Magyarország, ha gazdagjaink nem külföldre vinnéka pénzt, hanem a gabonatermõ vidékeken raktárakat, a gyümölcs-termõ vidékeken gyümölcslé-üzemeket és pálinkafõzdét, a legelõ-nek alkalmas helyeken tejfeldolgozót építtetnének, külföldi kapcso-lataikat arra használnák, hogy a magyar árunak piacot keressenek?Ha a polgármesterek – mert nálunk a papok nem szoktak ilyesmi-vel foglalkozni – valamilyen módon: pályázattal, épület rendelke-zésre bocsátásával odavonzanák helységükbe a megfelelõ vállalko-zókat? Ha, ahol semmi más lehetõség nincs, kézmûipari üzemet lé-tesítenének, amelyhez nem kell nagy beruházás? Ha az utcatakarí-táshoz nem drága gépeket vásárolnának, hanem minél több embertalkalmaznának? S ha az állami és uniós támogatást, az adókedvez-ményeket ilyen új kisvállalkozások kapnák? Ha a gazdák összefog-nának, hogy együtt elszállítsák terményeiket? Miként a régiek mond-ták: Segíts magadon, s az Isten is megsegít.

Buvári Márta

Készpénzsegítségüket a Merkúr és Szuper üzletekben A székelyek segítenek!feliratú dobozokba tehetik.

Csatlakozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, valamint az Ugron Alapítvány is a NemzetiÖsszetartozás Napján létrejött szervezetközi együttmûködéshez, amit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács(EMNT), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Gondviselés Segélyszervezetmûködtet. A sajtótájékoztató idején fekete felhõk borultak fölénk, és sûrû esõ figyelmeztetett: haelszabadulnak az ég csatornái, álljunk szorosan egymás mellé – „ernyõink” így védenek jobban.

„Hiszek az újjáépítés erejében”Nem elég külön-külön jót akarni – együtt többre megyünk! A legszebb történelmi példa a 2005-

ös udvarhelyszéki árvíz nyomán megtapasztalt magyar összefogás. A katasztrófa idén másvidékeken élõ magyar testvéreinket sújtja. Szabó László unitárius lelkész, a GondviselésSegélyszervezet vezetõje ismertette a szervezetközi együttmûködés eddigi tevékenységét. UtánaCsaba testvér visszaemlékezett: 2004-ben leégett a dévai Szent Ferenc Alapítvány majdnem készszovátai háza. Szörnyû volt megállni a romba dõlt álom fölött. Hatalmas élmény volt látni, milyensokan álltak melléjük tudatosan, hogy ma 120 gyermeknek biztosíthassanak otthont és életteret.Katasztrófahelyzetben a kétségbeesés kérdéseket fogalmaztat a bajbajutottal. De ne engedjük,hogy a gonosz padlóra küldjön! Összefogással újra lehet építeni a házat, még szebb lesz!

„Hiszek az újjáépítés erejében” – vallja Csaba atya. Lelki üzenete az árvízkárosultaknak:bízzanak Istenben és a testvérekben! Imádsággal, anyagilag egyaránt tudunk segíteni, hogymindannyian tudják házukat újraépíteni, földjeiket bevetni. Az alapítvány gyermekvédelmiközpontjaiban pihenési, feltöltõdési lehetõséget ajánlott a katasztrófát szenvedett testvéreknek,valamint egy-egy autóbusznyi gyermeknek is nyújthatnak reményt, optimizmust.

Leghamarabb a csíksomlyói ferences szerzetesek ajánlottak és kértek segítséget amagyarországi és felvidéki magyar árvízkárosultaknak a pünkösdi búcsún. Azóta számoskezdeményezés nyomán gyarapszik a segítõ szándék. De egy átfogó erdélyi segítség szép példájalehet a késõbbiekben is, hogy ma rajtam, holnap rajtad – együtt hatékonyabbak vagyunkbármikor – hiszi Csaba atya.

* A víz szalad – a csoda marad. – a szerk. (forrás: Szekelyhon.ro)

Erdélyi öösszefogásaz áárvízkárokat sszenvedõtestvéreinkért*

A Székelyhon.ro, az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap, valaminta Merkúr és Szuper üzletláncok kezdeményezésére kiteljesedik az erdélyi összefogás amagyarországi árvízkárok felszámolásáért. A székelyek segítenek! összefogás fõvédnöke Böjte Csabaferences szerzetes. Csaba testvér részvételével tartottak sajtótájékoztatót az együttmûködõszervezetek képviselõi a székelyszentléleki-malomfalvi útelágazásnál található árvízemlékmûnél.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány két számlát nyitott A székelyek segítenek!céladományainak:

RON: RO49OTPV340000069719RO05 HUF: RO37OTPV340000069719HU02

Magyar idõ

„Sokkal többet ér, mint a felületes emberek véleménye”

Beszélgetés Orosz Mihály Zoltánnal,Érpatak polgármesterévelNemrégen ért véget az elõadása itt, Kisgyõrben, a Borsod megyei Szalán, telt ház elõtt. Az érpataki program céljaa jelenlegi jogszabályok régi erkölcsi rendbe való beillesztése volt.

6

– Hogyan kezdték el a munkát?– Az elõadásban is már említettem, hogy engem mélységesen felhá-borított az a helyzet, ami nálunk uralkodott. Ezeréves településün-kön nem mûködött az élet, s azért nem, mert egyes bûnözõi csopor-tok ellehetetlenítették az életünket. De ez az országos helyzetrõl iselmondható. Van egy bizonyos népcsoport, amelyik azt hiszi, hogyneki mindent szabad, õk törvényen kívüliek, sõt a törvények felettállnak, így megtehetnek bármit. Ez számomra vérlázító volt. Úgygondoltam, hogy itt a puszta beszéd mit sem ér, cselekedni kell.

– Széltében-hosszában azt halljuk, hogy a hatóságok tehetetlenek,mert nem jók a hatályos jogszabályok, megkötik a kezüket…

– Annyi igaz, hogy sok jogszabály rossz, nincsenek összehangol-va az egyes törvények, hányaveti módon történt a törvényalkotás, sebbõl adódnak zavarok. Ám úgy látom, hogy a meglévõ törvényiháttér betartatásával is lehet eredményeket elérni. Hogy miért nemalkalmazzák mégsem õket? Ennek okát abban látom, hogy a ható-ságok, valamint a szankciókat betartatni jogosult szervek kerülik akonfliktushelyzeteket. Ez azért alakulhatott ki, mert a szóban forgóemberek agresszívvá válnak a büntetéstõl, számos esetben terrori-zálják az ellenük eljáró hatósági személyt. Ennek következtében sok-szor meg is menekülnek az eljárás elõl.

– Milyen volt a múlt és milyen most Érpatakon?– Régen a lakosság nem tudott nyugodtan aludni, nem merte õri-

zetlenül hagyni a portáját. Ezzel szemben ma már jó élni Érpatakon.Ebben nagy szerepe volt a közösségi élet újjáélesztésének. Erre jópélda az Érpataki Asszonykórus – azért épp ezt említem, mert állan-dó vendége a Magyarok Szövetsége rendezvényeinek is. A közös-ségépítés, az egymás segítése számomra a jövõ záloga. Így lehethosszútávon berendezkedni a mûködõ életre.

– Nem tartották csodabogárnak azért, hogy megkísérli a lehetet-lent?

– Szomorú, de igaz: eleinte még intelligensnek mondható embe-rek is azt mondták, hogy ez értelmetlenség, hovatovább õrültség,aminek nekifogtam. „Nincs jobb dolgod? Elment az eszed:”, kérdez-ték. Csakhogy engem hajtott a meggyõzõdésem, hogy ezt meg le-het csinálni. Meg maga a kihívás: amikor az ember a maga elé állí-tott feladatot megoldja, az nagyon szép, nagyon jó érzés tud lenni.Ha a munkáját lelkiismerete és az Isten parancsai szerint teszi, ak-kor rengeteg örömöt is lel benne. Ha a szent magyar hagyományok-ból merítek, akkor ezzel olyan szellemiséget követek, amely ha sok-kal többünkben felébredne, akkor olyan szövetség jöhetne létre ma-gyar és magyar ember között, amellyel hegyeket lehetne megmoz-

gatni. Ehhez mindenképpen szükség lenne egy magas szellemiségû,jó értelemben vett elitre, melynek tagjai helyes irányt tudnának mu-tatni. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy település életét semsokan teszik tönkre, csupán egy szûk réteg. Ha van egy másik szûkréteg, amely szembe tud szállni velük és le tudja õket törni, akkorez a szûk elit tudja meghatározni a helyes irányt.

– Igaz ez országos szintre nézvést is?– Igaz. Valóban van egy pénz vezérelte, aljas háttérhatalom, en-

nek a kiszolgálói azok, akik még mindig helyzetben vannak. Azértfontos öntudatra ébredniük és megerõsödniük azoknak a közössé-geknek, amelyek a régi erkölcsi törvények szerint szeretnének élni,hogy elég erejük legyen eltakarítani a becstelen talpnyalókat. Ezszükségszerû ahhoz, hogy Magyarország – hazánk – fennmaradhas-son.

– Visszatérve arra, hogy õrültnek nézték: hogyan lehetett ez kibír-ni?

– Engem soha nem az érdekelt, hogy másnak mi a véleménye, haén meg voltam gyõzõdve elképzeléseim helyességérõl. Legfeljebbannyiban érdekel, hogy a véleménybõl tudok-e valamit tanulni, hasz-nosítani. Elsõdleges célom az igazság keresése, mely szent hivatá-som által adott munkám része. Ha az utamon szembejönnek velemaz eredmények, akkor igazolva látom a munkámat, hogy jó úton já-rok. Akik felületesen ismernek, szélsõségesnek tartanak, gúnyolnak.Akik viszont megismernek, azokkal elszakíthatatlan barátságok szö-võdnek. Ez pedig sokkal többet ér, mint a felületes emberek véle-ménye. Emellett mindenkit igyekszem folyamatosan ébresztgetni.Lehet, hogy abban a pillanatban nem sikerül, de késõbb elgondol-kodik a hallottakon. Volt már erre is példa, amikor egy ügy után oda-jött hozzám egy fiú és elmondta, hogy már kezdi érteni, mi az a lo-vagi harc. Ezek az esetek mindenképpen ösztökélnek.

– Az elsõ sikerei után is érték támadások?– Természetesen, folyamatosan. Amikor megfogadtam magamnak

a legelején, hogy véget vetek az akkori állapotoknak, elsõ körbenkiderült, hogy a rendõrségre nem számíthatok. Akkor már megvolta Magyar Gárda, õket kerestem meg. Úgy gondoltam, ha a rendõr-ség – melynek kötelessége volna az állampolgárok védelme – nemsegít, a gárda pedig elsõ szóra ugrik, akkor õket választom. Mond-hatom, teljesen megdöbbent mindenki, fõként akkor, amikor a tele-vízióban, a nagy nyilvánosság elõtt is mertem ezt vállalni. A TV2 ri-porterének kérdésére válaszolva elmondtam, hogy én hívtam ideõket. A szomszéd szobában várakozó RTL klub stábja ekkor döntöttúgy, hogy már nem is akarnak interjút készíteni velem. Mindenki szá-

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 7

mára világossá vált, hogy az elszántságom töretlen. Folyamatosanpróbáltak és próbálnak lejáratni, még most is folyamatban van egyrágalmazási perem egy cikk miatt. Tudnivaló, hogy december 15-ére el szokott készülni az ellenõrizendõ önkormányzatok listája, sezen mi nem voltunk rajta. Ám a cikk megjelenése után valahogymégis rákerültünk, a hatalom megvillantotta méregfogát: elrendel-ték a vizsgálatot az önkormányzat ellen, de nemcsak az ÁllamiSzámvevõszéknél vagy a Közigazgatási Hivatalnál, hanem min-denféle más hivatalnál is. Természetesen semmi hibát nem talál-tak, viszont arra nagyon jó volt, hogy közelebbrõl megismerhes-sék a valóságot. Elmondhatom, hogy az ellenõrök nyolcvan szá-zaléka azóta a barátom, távozásukkor leszögezték, hogy: „No, ezmár valami!” A háttérhatalom elkezdett aljaskodni, de nem úgy sültel a dolog, ahogyan várta.

– Mert a hivatalokban is jóindulatú emberek ülnek, csak a moz-gatóik szándékai nem tiszták?

– Akik hozzánk eljöttek, valóban nem voltak rossz szándékúak.Elkészítették az ellenõrzéseket, majd megadták a mobilszámukat, ésazóta kialakult közöttünk egy jó tanácsadói kapcsolat. Ha felmerülvalami probléma nálunk, csak felhívom õket, és elmondják, hogy ahatályos jogszabályok közül melyeket alkalmazhatom az adott eset-ben. Valószínû, hogy ezekben a hivatalokban dolgozók is jobbanszeretnének olyan munkahelyen dolgozni, ahol munkájuk valós ér-telmet nyerne. Mi nem öncélúan végezzük a dolgunkat, hanem ren-deltetésszerûen. Érpatak jövõéért dolgozunk, Érpatak érdekében.Amikor ezt egy ügyintézõ megérti, már más a párbeszéd közöttünk.

– Akkor ki akarna kerékkötõje lenni a munkátoknak?– Úgy érzem, hogy az MSZP szemében szálka voltam. Különbö-

zõ pártok próbálták meg kisajátítani eredményeinket, de ez engemkülönösképpen nem zavart – márhogy elismervén eredményeinket,saját reklámcéljaikra fordították. Az MSZP viszont azon mesterkedett,hogy engem valahogy megbuktasson. Hogy úgy nullázzák le azeredményeket, hogy hiteltelenné teszik a polgármestert. Eljárások,jogviták az ügyészéggel, de olyan nevetséges témákban, hogy emlí-tésre sem méltók. Mindig azt szoktam mondani: „Legyen igazunk, ésaz Isten legyen rá a tanú.” Akkor aztán akárhogy gáncsoskodnak,nem tudnak ellehetetleníteni. Ha õk erre születtek, hát csak tegyék.

– Az érpataki minta más településeken is mûködtethetõ lenne.Mégsem látjuk, hogy kapkodnának utána…

– Van azért hatása! A bátrabb polgármesterek nagyon sok mindentbeépítettek belõle. A média azonban – mint tudjuk – nagy hatalom-mal bír, ez pedig azt szuggerálja országszerte, hogy a meglévõ rend-szeren nem lehet változtatni. Ezért sokan beletörõdnek a helyzetük-be. Nem hisznek eléggé a változásban, vagy kényelembõl nem vál-lalják fel a nézeteltéréseket. Pedig az eredmény örömteli. És egyretöbben látják már, hogy van értelme, és úgy vélem, egyre több tele-pülésen lesz foganatja a programunknak.

– Mindenki maga próbálkozik vagy egymást segítik? – Egymást segítve van nagyobb esélye. Szabolcsban a Magyarok

Szövetsége segítségével és támogatásával létre is jött a Polgármeste-rek Szövetsége a Vidék Felemelkedéséért.

– Hány polgármester csatlakozott?– Én magam héttel beszéltem, de a megyei elöljáró jelezte, hogy

még legalább húsz polgármester érdeklõdik. – Nagyvárosok polgármesterei is?– Õk még nem érdeklõdtek. Egy téveszmét szeretnék eloszlat-

ni. Sokan azt gondolják, hogy nálunk, kistelepülésen könnyû voltmegvalósítani ezt a programot. Ezek az elvek és módszerek nemhelyfüggõk. Bárhol alkalmazzák a helyi viszonyokra, kiváló ered-ményeket lehet elérni. Jó miskolci példa erre Szemes István bará-tomnak – a Magyarok Szövetsége tagjának – munkálkodása: kü-lönféle bûnügyekben elkezdte ostromolni az ügyintézõket. Azokeddig csak ültek a babérjaikon, most viszont a kitartó biztatásraelkezdték megtenni a büntetõ feljelentéseiket. Valójában ez egyhatalmas dolog! Ki lett kényszerítve, hogy elvégezzék a munkáju-kat! Ennek folytán pedig, hogy végre intézkednek, eljárásokat in-dítanak el, a város más hatósági területein is kénytelenek eljárni ahivatalok. Ezek pedig már több ezer ember életét, nyugalmát érin-tõ intézkedések! Tehát a település nagyságától függetlenül mûköd-hetnek a dolgok. Szomorú ugyan, hogy ma még így vagy úgykényszeríteni kell a hatóságokat arra, hogy elvégezzék a dolgu-kat, hogy dolgozzanak, de bármilyen nehéz is az elsõ lépés, ér-demes elindulni!

F. Szabó Kata

Elõadások az Érpataki modellmás településeken való alkalmazásának

lehetõségeirõl2010. január 15.: Miskolc (a videóval kiegészített beszámoló itt olvasható:http://www.boon.hu/hirek/BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN/cikk/erpatak-minta-telepules/cn/news-20100118-09202887) 2010. június 15.: Kiskörös2010. június 20.: Kisgyõr (a videóval kiegészített beszámoló itt olvasható:http://www.boon.hu/hirek/BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN/cikk/erpatakon-helyre-allt-a-kozrend/cn/news-20100620-07552798) 2010. július 30., 17 óra: Miskolc2010. augusztus 1.: Sajóbábony2010. augusztus 4.: Jászberény 2010. augusztus 5.: Verõce (Magyar Sziget fesztivál)2010. augusztus 13–15: Kunszentmiklós-Bösztörpuszta(Magyarok Országos Gyûlése) 2010. augusztus 21.: Veszprém(a Nemzeti Vidékfejlesztési Konferencia keretében)2010. szeptember: Szikszó2010. szeptember: Pere

Miért mondják Érpatakotmintatelepülésnek?*Érpatakon a közbiztonság rövid idõ alatt jelentõs mértékben megjavult, s ezzel azországos figyelem középpontjába került. 2007-rõl 2008-ra 2/3-dal csökkentettüka bûncselekmények számát, majd 2008-ról 2009-re a lecsökkentett bûncselek-ményszámot újból drasztikusan 2/3-dal csökkentettük, a korábbi kb. 5%-os felde-rítési arányt közel 70%-ra növeltük.

A mi példánk lényege az, hogy egy település élhetõvé tétele szempontjából min-denképpen és mielõbb a rendet, a közbiztonságot kell megteremteni, mert a ra-dikális közbiztonság-javulás olyan közösségélénkítõ és közösségerõsítõ hatássalvan, hogy ez ismét visszahat a közbiztonság erõsítésére, a bûnözés elsorvasztásá-ra s a bûnözõk eltávolítására. Ez a folyamat ismét és folyamatosan tovább erõsítia közösséget, ami egyre jobban sorvasztja a bûnözést és így tovább. Tehát a kulcs-kérdés a rend, a törvények megszilárdítása, a közösségi együttélés szabályainak vi-lágos definiálása, a helyi szokásjog kialakítása, ezek folyamatos megkövetelése ésa társadalom minden rétegével történõ következetes betartatása. Lehet építenijárdákat, lehet különbözõ beruházások után loholni, de rend és közbiztonság nél-kül a közösség csak folyamatosan beteg, kiszolgáltatott és csak haldoklik. Ezértelõször vissza kell adni a közösség életkedvét, biztonságérzetét és önmagába ve-tett hitét, és ezen mint szilárd alapon kell megvalósítani – a közösség tagjainakkreatív ötletei és kezdeményezõkészsége alapján – a település egyéni arculatát ésaz adottságainak megfelelõ egyedi fejlesztési elképzeléseit.

A rend kialakításához és kialakíthatóságához talán az egyik legfontosabb kérdésa média által kialakított torz gondolkozásmód és a társadalmat megosztani igyek-võ vélekedések s folyamatosan szajkózott közvélemények (magyar-cigány, kisebb-ségi-többségi, kétkezi munkás-értelmiségi, hívõ-nem hívõ, baloldali-jobboldali, ci-vil-politikus, fideszes vagy jobbikos stb. egységromboló szembeállításoknak) meg-tagadása és egy új szemléletmód kialakítása szükséges. A gondolkozásmódot nemezen mesterséges törésvonalak mentén kell meghúzni, hanem a következõ men-tén: ki az, aki építi és ki az, aki rombolja a közösséget, a települést és a hazát, mertaz, aki építi a közösséget, a települést és a hazát, az a szövetségesünk és azokatminden rendelkezésre álló eszközzel segítjük, s velük a kapcsolatot folyamatosanápoljuk és erõsítjük. Aki viszont rombolja a közösséget, a települést és a hazát, azviszont az ellenségünk és õket ebben a romboló tevékenységükben a rendelkezés-re álló eszközökkel folyamatosan akadályozzuk és velük harcot folytatunk egészenaddig, amíg a rombolást abba nem hagyják és meg nem változnak, vagy el nemköltöznek, vagy börtönbe nem kerülnek. Közösségépítõ lehet magyar is cigány is,kétkezi munkás is, értelmiségi is stb., de közösségromboló is lehet magyar is, és ci-gány is, civil is, és politikus is, hívõ is, meg önkormányzati képviselõ is, baloldali is,meg jobboldali is stb. Ma már nem a státus és a pozíció, hanem mindig a konkréttevékenység a döntõ és az, hogy éppen min mesterkedik az illetõ, és ezért mindigerre a konkrét tevékenységére kell hathatós válaszokat adni, ha egy dinamikusanfejlõdõ közösség létrehozásán és továbbépítésén õrködünk.

Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármestere

* (részlet a Szilaj Csikó 1. évf. 5. számából)

Gazdálkodó

A mezõgazdaságról szóló korábbi könyvekben nem írnak az energiá-ról. „Az anyagok egyik alapvetõ tulajdonsága, mely az anyag munka-végzõ képességét jellemzi” – egyértelmû volt a munkát végzõ ember ésigavonó állatainak, mint erõforrásnak számításba vételével. Dietz Hen-rik 1874-ben „egy dolgozó családra esik tehát termõ és terméktelen föld-ben 28 hold” megoszlásról ír. Lábjegyzetben Galgóczi 12 holdat számítegy dolgos emberre. A munkát a gazdán kívül béresek, részes mûve-lõk, szakmányban, napszámban dolgozók végzik. A kedvezõbb mun-kaerõ-felhasználás és jobb kereset eléréséhez a mezõgazdaságban rend-szeres foglalkozást kellene nyújtani, változatosabb termesztéssel és há-ziiparral.

Az igaerõ: „A magyaróvári uradalomban 1854-ben egy pár ökörre29 hold jutott, Kisszállásnak 26 holdra van egy ökörfogata.” A ló más-fél ökörszámba vétetett.

Az 1943-as üzemterv szerint 340 holdra 9 pár ökör, 1 lófogat és 1 db30 LE-s traktor jutott Túrkevén, a fehértói tanyán. Bérmunkában gõzgé-pek végezték a mélyítõ szántást, munkavégzõ készségüket a növényekmellékterméke, a csutkaszár, a szalma szolgáltatta. Az iparszerû mezõ-gazdasági termelés gépesítése, a vásárolt üzemanyag, a mûtrágya elõ-állításához szükséges energia már egyre nagyobb hányadát jelentette aköltségeknek. Energiaforrásként felhasználható nyersanyagok közül amegújuló szén, szénhidrogének helyett a mezõgazdaságban a megúju-ló nap, szél, víz és a növények, állati trágyák adta lehetõségekkel szük-séges élni. A környezetvédelem szempontjából is fontos a hígtrágya, amásra fel nem használható növényi részek hasznosítása. A kertészetek-ben palántanevelésre használt melegágyak hõjét szolgáltató erjedõ trá-gya, a „biofûtés” már – elsõként magyar nyelven – az 1664-ben megje-lent Posoni kertben „ganéjos ágy”-ként szerepel.

A nap növényekben, a növényeket fogyasztók trágyájában megvaló-sult energiájának hasznosítására a zárt térben erjesztett biogáz kínálko-zik. Kissné Quallich Eszter 1983-ban megjelent könyve A biogáz cím-mel foglalta össze számomra az 1963-as kiadású Kertészeti lexikonbanmár szereplõ, biotrágyával egyenlõvé tett fogalmat. A biotrágya az1958-as Mezõgazdasági lexikon szerint egy számos állat napi trágyája1,5-2 m3-biogáz elõállítására alkalmas, s ez 60-75 kg benzinnel egyen-értékû. Az 1989-ben megjelent Mezõgazdasági kislexikon a biotrágya =biogáz értékelése szerint 1 m3 istállótrágyából 50 m3 gáz keletkezik, ésvisszamarad a jó minõségû, ún. biotrágya. Az 1991-ben megjelent Bio-gazdálkodás – Környezetvédelem címû könyv több szerzõ közremûkö-désével csak a biogázról szól. Bartha István az 1993-ban napvilágot lá-tott – Barótfi István szerkesztette – Energiafelhasználói kézikönyvbentovábbra is a biogázzal foglalkozik.

A szarvasmarha hígtrágyára alapozott, akkor megvalósult BIMA-rendszerû berendezés 1 m3 trágyából 28 m3 biogázt és 0,72 m3 biotrágyátállított elõ. A szakosított állattartó telepek hígtrágya-kezelõ berendezé-sei ösztönözték az alkotó kész mûszakiakat, hogy kidolgozzák, szaba-dalmaztassák a biogáz hasznosításáról szóló találmányaikat. 1991-benCsány József juttatta el hozzám az Alba-Régia biogázreaktor jellemzõit.Egy kg alapanyagból – ami lehet szalmás istállótrágya, besûrített hígtrá-gya vagy szennyvíziszap – 0,5 m3 biogázzal számol. Egy köbméter bio-gáz fûtõértékét 0,5 kg fûtõolajéval egyenlõsíti. Az 1990-ben kezdõdõBiogazdálkodás (késõbb Biofórum) felkészítõ foglalkozásain a Kerté-szeti és Élelmiszer-ipari Egyetemen – a Biokultúra Egyesülettel kötöttegyüttmûködés keretében, a környezetkímélõ energiaforrások téma-körében – Barták Ignác gépészmérnök is tartott elõadást a hígtrágyábólelõállítható biogáz találmányáról. 1999-ben jutott el hozzám SzegedrõlKovács Sándor biogáz szabadalmáról szóló írás. Húsz szarvasmarha na-pi 400 kg trágyájából 11,2 m3 biogázzal és 365 kg növényi tápanyaggalszámol. 1994-ben Zvolenszky István elõadásában is elhangzott a közis-mert megállapítás: „mesterséges szarvasmarhabendõk kellenek, ezekbiogáz fermentorok”.

A melléktermék-hozadék hasznosítása dönti el a környezetkímélõenergiagazdálkodást, ez pedig a termõhelyhez legközelebb esõ feldol-gozó helyekkel lehetséges. A Biokultúra Egyesületben találkoztam a

Bio-Genezis környezetvédelmi Kft. ügyvezetõ igazgatójával, Barta Ist-vánnal, aki a németországi élményei alapján a biomassza felhasználá-sára programot indított. A biogázból elõállítható hõenergia és villamosenergia az alapanyagtól függõen változik. Egy tonna kukoricaszárból,csutkából 318 m3 biogáz keletkezik, ez 6996 MJ hõenergiát, illetve 1943kW/h villamos energia egyenértéket jelent. A szarvasmarhatrágya egytonnája 25 m3 biogázt szolgáltat, ez pedig 550 MJ hõenergia-mennyisé-get, 153 kW/h villamos energia egyenértéket szolgáltat. A táblázat mégöt trágyaféleséget és még hét növényi eredetû alapanyagot, valaminthárom hulladékot értékel. Ezen kívül osztályozza a megyéket a bio-massza szempontjából. Bács-Kiskun, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén,Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár és Tolna megyekiemelt, a földhasználati szempontok figyelembevételével, a biomasz-szából nyerhetõ biogáz elõállítására és felhasználására.

Az ÉLITI ’92 Tervezõ-Vállalkozó Mérnökiroda Kft. falufejlesztési prog-ramjában szereplõ biogáz-elõállítás 5 t/nap, 5%-os szárazanyag-tartal-mú hígtrágyára alapozott. A 150 m3-es reaktor napi 50 m3 hasznosítha-tó gázt termel; 1 m3 15%-os szárazanyag-tartalmú biotrágyával és 4 m3

0,2% szárazanyag tartalmú biotrágyalével számol. A szerves anyag 30%-ának elbomlásával keletkezõ 60% metántartalmú biogáz 21 MJ/m3 (5000kcal/m3) fûtõértékû.

Az Energia Központ a kommunálishulladék-lerakodók depóniagázhasznosítási lehetõségeit járja körül ismertetõjében, és úgy vélekedik,hogy: „A gázmotoros blokkok együttes villamos teljesítménye az egy-ségek számának növekedésével egy bizonyos nagyságrend után min-denképpen az integrált rendszer szerves részévé válik.”

A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzora, MarosvölgyiBéla – ügyvezetõ elnöke a Magyar Biomassza Társaságnak – 1997-ben a Biokultúra Napokon tartott elõadásában a biomassza energe-tikai hasznosításáról szólva a bõvítetten újratermelhetõséget, a kör-nyezetbarátságát, a munkahelyteremtés lehetõségét és a térség ener-getikai önellátásának lehetõségét emelte ki. Jelenleg elméleti, szer-vezési, megvalósítási szinten foglalkoznak a biomassza hasznosításá-val. Az eddigi kísérletek sikertelenségét – állította – az ellenérdekelt-ségben és a pénzügyi nehézségekben látja. Mûködõ biogázüze-mekrõl csak külföldön van tudomásuk. Három-öt év múlva megva-lósíthatónak véli a hazai alkalmazást…

Újság is írt már a gátéri tizenegy gyermekes mozdonyvezetõ, LajosIstván és a Celladam révén közismert Kovács Ádám közös munkájáról(Erõmû a pusztán – biomasszából címen). A természet tisztelete, a csa-lád megélhetõsége késztette tanyára, biotermelésre Lajos Istvánt. A ta-nya villamosítása másfél kilométer légvezetékkel hét és félmillió forint-ba került volna. Itt kapcsolódott össze a tanyás gazda és a több mûsza-ki világszabadalom alkotója annak érdekében, hogy mintaként létre-hozza a biogázra alapuló tanyásgazdálkodást, kiegészítve a „háziipari”tevékenységgel. Ez – a svájci óra gyártásához hasonlóan, a kihelyezettszerszámgépekkel, a mezõgazdasági munkák holt idejében – alkatrész-gyártás lenne. Az elektromos energia földalatti hálózattal kapcsolná ösz-sze a tanyákat, módot adva arra, hogy emberi kapcsolatok épüljenek,egyfajta biztonságérzet is kialakuljon, megõrizve a tanyák bensõséges,családi körülményeit és „szennyezõdésmentes” légkörét. A tudományoshátteret a debreceni egyetemek szolgáltatják.

A biomassza–biogáz kérdésével a nyolcvanas évek eleje óta találkoz-gatom, jelenleg az energiaárak alakulásának hatására növekedett megaz érdeklõdés e téma iránt. Az ezzel foglalkozók sok esetben nem vesz-nek tudomást az elõzményekrõl, a jelenlegi fejlesztéseket sem ismerik.Ennek érdekében szeretném „körüljárni” a hazai és a mûködõ külföldibiogázzal foglalkozókat, hogy a magyar tanyák kialakulásának lehetõ-ségét ezzel a lényeges forrással is elõsegítsük.

Kérem azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, keressenek meg aszerkesztõségen keresztül, és amikor érdemesnek látszik, találkozzunk,hogy kicserélhessük tapasztalatainkat.

Dr. Györffy Sándor Pétermg. mérnök

Ökológiai gazdálkodásés vidékfejlesztés: az energia

8

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 9

szõlõkivágások tetõzték be, amelyek rendkívülkedvezõtlen hatással voltak a nemzetgazdaság-ra. Egyrészt egy olyan intenzív ágazat szorultvissza, amely országosan több ezer embermunkalehetõségét és megélhetését biztosíthat-ná, és területegységenként magas jövedelmettermel. Míg egy hektár kukorica mûveléséhez50-70 munkaórára van szükség, egy hektár szõ-lõ legalább 700-800 munkaórát igényel. 100-150 ezer ha szõlõterület kiesése tehát 1,5-2,0millió hektár szántóföldi terület kiesésével azo-nos. A kivágott vagy megszüntetett szõlõültet-vények csak a mûvelésben legalább 50-60 ezerfõ munkahelyének megszûnését jelentették,nem beszélve a kapcsolódó pincészetben és ér-tékesítésben szükséges további munkahelyek-rõl. Másrészt, a szõlõtermesztés hazánkbantöbbnyire olyan területeket foglal el (hegyol-dal, homok), ahol szántóföldi növénytermesz-tés gazdaságosan nem folytatható. Az sem el-hanyagolható szempont, hogy míg a szántóföl-di növénytermesztés termékeibõl többnyireegész Európában felesleg van, addig az észak-európai országok a bor nagy részét importbólszerzik be.

A szocialista idõszakban évente mintegymásfél-kétmillió, sõt, egyes években hárommil-lió hektoliter bort exportáltunk. Legfontosabbfelvevõpiacaink a környezõ szocialista orszá-gok voltak, egyedül az NDK annyit vásárolt,mint jelenleg az összes exportunk. Még a ki-lencvenes évek közepén is 1,0-1,5 millió hl voltaz évi borexportunk, amelynek bevétele 100-120 millió dollárt jelentett. Napjainkra a magyarborexport évente mintegy 500-600 ezer hekto-literre, értéke pedig 50-60 millió dollárra esettvissza, és a hivatalos elemzések az évi 3,5-4,0millió hl bortermésnek közel egyharmadát el-adhatatlannak és feleslegesnek nyilvánítják.Ebben – az exportlehetõségek bezáródása mel-lett – erõsen közrejátszik az országos mérete-ket öltõ borhamisítás és a nem természetes ala-pú borok piaci jelenléte is.

Nem végeztem konkrét felmérést, de forint-ban százmilliárdos nagyságrendûre tehetõ azutóbbi 20-30 évben Nyugat-Európából vásároltborászati gépek és technológiai berendezésekértéke, amelyeket kifejezetten borexportunknövelésének reményében, illetve annak feltéte-leként szereztünk be. Ha bortermelésünk és ex-portunk felére csökken, akkor ezeknek a nagyértékû gépeknek a fele is kihasználatlan marad.Ugyanakkor, miközben a magyar bortermés je-lentõs része évrõl évre eladatlan marad, egyretöbb bort hozunk be a világ olyan országaibólis, amelyeknek a szõlõtermesztésérõl korábbanszinte nem is hallottunk (Ausztrália, Dél-afrikaiKöztársaság, Chile stb.). Borimportunk az utób-bi években meghaladta a százezer hektolitert,és növekvõ tendenciát mutat. Sõt, az utóbbi idõ-ben a magyar piacon szõlõ- és mustfelvásárló-ként megjelentek a szomszédos országok ke-reskedõi, még az olaszok is! Hogyan lehet aztmegmagyarázni, hogy a szintén túltermelésigondokkal küszködõ Olaszország magyar szõ-lõt és mustot vásárol, és azokból olyan „olasz”bort állít elõ, amelyeket a magyar borokhoz vi-szonyítva többszörös áron értékesít?

Tóth Endre

Viharfelhõk a magyarszõlõültetvények felett

hoz, hogy belássuk: ez a nemzetközi borpia-con egyelõre ismeretlen ország, messze nemrendelkezik a mieinkhez hasonló, Közép-Euró-pa-szerte ismert márkanevekkel. Ha pedig Mol-dávia a borainak olcsósága révén tudja felven-ni velünk a versenyt, akkor a magyarországi ár-képzésben vannak súlyos gondok. Pontosab-ban: hogyan lehetséges az, hogy a drága (fran-cia, olasz, spanyol) és az olcsó (moldáviai) bo-rok egyaránt kiszorítanak bennünket a piacról?

Magyar szempontból különösen érzékenyveszteség a lengyel borpiac utolsó szegmense-inek elvesztése (a piac nagy részét a nagy nyu-gati exportõrök már elfoglalták, illetve Bulgáriais beférkõzött, hazánk a lengyel borimportbóllegfeljebb 15-20%-kal részesedik). Ugyanis akét ország külkereskedelmének története – va-lamikor a 15. században vagy még korábban –éppen a magyar borok Lengyelországba valószállításával kezdõdött, ami azután évszázado-kon keresztül sikeresen folytatódott. Úgy lát-szik, ennyi idõ sem volt elég, hogy a lengyelfogyasztók megismerjék és megszeressék bo-rainkat, és vásárlásaiknál elõnyben részesítsékazokat. Vagy talán itt is a magyar, illetve az uni-ós külkereskedelmi politikában kell keresni azokot?

A magyar szõlõtermesztés és bortermelés ha-nyatlása évtizedekkel ezelõtt kezdõdött, arendszerváltás és az EU-csatlakozás után pedigfelgyorsult. A magas élõmunka-igényû növénynehezen volt beilleszthetõ a nagyüzemi gazdál-kodás kereteibe, kezdetben pedig a mûvelésétvállaló egyéni gazdák túlzott meggazdagodásá-nak veszélyét rejtette magában. Így, az 1970.évi, mintegy 220 ezer hektár szõlõültetvénynapjainkig kevesebb, mint a felére, egyes fel-mérések szerint az egyharmadára csökkent.Történt ez annak ellenére, hogy hazánk a tõ-lünk északabbra fekvõ országoknál jóval ked-vezõbb adottságokkal rendelkezik a szõlõter-mesztés és a bortermelés szempontjából, tehátÉszakkelet-Európa természetes felvevõpiacalehetne a magyar boroknak. A területcsökke-nést az utóbbi években az EU által vezényelt

A közelmúltban a lengyel Mezõgazdasági ésVidékfejlesztési Minisztérium honlapján meg-jelent egy rövid híradás, amelynek lényege akövetkezõk szerint foglalható össze.

Ez év június 18–20. között Moldáviai Borna-pokat tartottak Varsóban, ahol 29 vállalkozásmutatta be termékeit. A megnyitó alkalmávalrendezett sajtótájékoztatón Marek Sawicki, mi-niszter többek között a következõket mondta:„Szeretném, ha a lengyel fogyasztók megismer-nék a moldáviai borok minõségi és ízbeli érté-keit, és keresnék ezeket a kiváló minõségûtermékeket… Lengyelország az Európai Uniónbelül már jelenleg is a moldáviai borok legna-gyobb vásárlója”.

Elsõ olvasatra egy átlag magyar olvasó alig-ha tulajdonít jelentõséget egy ilyen hírnek, hi-szen árubemutatókat Európában naponta tucatszámra tartanak, a szóban forgó két ország kö-zött esetleg létrejövõ borforgalom értéke a ke-reskedelmi mérlegben elenyészõ. Alaposab-ban átgondolva azonban, e kis hír mögött na-gyon is lényeges információk, pontosabban lé-nyeges veszélyek húzódnak meg, amelyekenérdemes elgondolkozni.

Elõször is az Európai Unióba való belépé-sünk elsõdleges célja a mezõgazdaság szem-pontjából – amint ezt a csatlakozás elõtt min-den fórumon hangoztattuk – az volt, hogy na-gyobb felvevõpiacot biztosítsunk a magyar ag-rártermékek számára. Ha ez valóban igaz, ak-kor a hazánkkal évszázados kereskedelmi ésbaráti kapcsolatokat ápoló Lengyelország miértaz Unión kívül keres beszerzési forrást, miköz-ben a magyar borok tekintélyes része eladatlanmarad?

Bár termékeink reklámozása és piacra jutá-sának elõsegítése során soha nem szabad másszállítók termékeit negatív fénybe állítani vagyrossz hírét költeni, az viszont tény, hogy Mol-dávia borászata nehezen állja meg a versenytaz évszázados hagyományokkal és világszínvo-nalú technikai felszereltséggel rendelkezõ ma-gyarországival. Nem szükséges a moldáviaibortermelést mélyrehatóan tanulmányozni ah-

10

Új történelem

Egy 60 éve elkövetett, államilag elrendelt gaztettre emlékezünk, mely-nek követekezményei máig elevenek. Akkor a hortobágyi pusztánkényszermunkatáborokat létesítettek, és fokozatosan feltöltötték õketmagyar családokkal. Olyanokkal, akiket valamilyen okból úgy ítéltekmeg, hogy lakóhelyükön akadályozhatják az akkori hatalom politikaielképzeléseit, „természet- és társadalom-átalakító” tevékenységénekmegvalósítását. Ezekrõl az elhurcolásokról jóformán csak azoknak van-nak bõvebb ismereteik, akik részesei voltak a történéseknek, akikkel atragédiák megtörténtek. Jellemzõ, de való igaz, hogy még itt, a Horto-bágy közelében élõk is vajmi keveset tudtak mindezekrõl a szenvedé-sekrõl és megpróbáltatásokról, amelyek 1950–1953 között a közvetlenközelükben zajlottak. De ez a tájékozatlanság nem csak rájuk volt jel-lemzõ. Ezt bizonyítja az 267/2000. (XII. 26.) számú kormányrendelet1 §.1 bek. c) pontja. Így fogalmaz: Csak azok tarthatnak számot kiegé-szítõ juttatásra, akiket Recsken (tehát nem az Alföldön, hanem a Mátrá-ban) tartottak fogva, zárt táborszerû körülmények között, rendõrható-sági õrizetben, 36 hónapot – 3 évet – meghaladó idõn át. Csak különkérvényezésekkel kerülhetett sor ezen méltánytalanság megszüntetésé-re, így végül az Orbán kormány – elfogadva a bizonyításokat és azokhitelességét – módosította az említett kormányrendeletet.

Ebbõl is látszik, hogy sok évtizednyi elhallgatás és takargatás utánnem sok minden változott. A 2000-ben hatalmon volt politikai körök-nek még akkor is az elhallgatás volt az érdekük; azt ugyanis nehéz el-képzelni, hogy éppen õk ne lettek volna tisztában az egykori körülmé-nyekkel és a táborok létével, helyzetével. De az elbocsátásunkkor ránkparancsolt tiltás bennünk is élt. Jegyezzük meg: ha nem akarunk visz-szakerülni, akkor „soha, sehol, senkinek, semmit arról, amit itt megél-tünk” – szólt a figyelmeztetés! A tizenkét kényszermunkatábor léte éstörténete homályban maradt, mert mi is hallgattunk róluk. Pedig min-ket játszottak ki és használtak fel a nagy cél elérése érdekében a poli-tikai kártyaasztalon. A mi elhurcolásunkkal lehetett kiteljesíteni a már1948-ban nagy lendülettel megkezdett vidék-megfélemlítõ hadjáratot ésa nagy természet-átalakító terveket. Aligha vitatja bárki is, hogy mind-ezek az intézkedések tudatosan szolgáltak egy olyan politikai eszmét,mely szerint „minden a miénk”, és eléréséhez, megvalósításához min-den megengedett volt. A diktatúrában az emberi jogok nem számíta-nak, így az '50-es években ez a fejezet nem szerepelt a törvénykönyv-ben. Ezért bánhattak el bírói ítélet nélkül teljes létszámú családok szá-zaival ilyen módon. A kirívóan törvénytelen politikai megkülönbözte-tések: a nyomásgyakorlás, a zsarolás, a megfélemlítés a leghatásosabb„rendszertámogató” intézkedésnek bizonyultak. Mindennek hatása mais érzõdik, következményeit továbbra is viseljük, hiszen ezekben azévekben nemcsak jogfosztottságunk volt teljes, hanem kiszolgáltatott-ságunk is.

Az a magatartás, ahogy a meghurcolt és kifosztott családokkal – negy-ven hónapos kényszermunkatáborban ledolgozott idõ után – elbántak,önmagáról árulkodik. Itt megbánásról szó sem esett, sõt úgy tettek,mintha semmi sem történt volna. Véletlenül sem próbálták meg tettei-ket például egy szülõ szemszögébõl nézve és szívével érezve megítél-ni. Pedig nem ártana nekik egyszer kipróbálni, hogy milyen az, amikora pici baba pelenkáját valaki egy fûtetlen barakkban vagy istállóbancsak saját teste melegével képes megszárítani. Hogy milyen érzés lehetegész télen át, folyamatosan hideg helyiségben az éjszakát hideg boro-gatásban tölteni. Egyébként a mai napig nem derült fény arra, hogy pon-tosan hány családot, hány embert tettek így tönkre. Az akkori gyerekekés tizenévesek azóta nagyszülõkké váltak, és ma már a nyugdíjasok éle-tét élik, ha még élnek. De az akkor okozott sebeket a lelkükben továbbviselik, és máig hiába várják, hogy mindazt, amit 60 évvel ezelõtt kény-telenek voltak ártatlanul elviselni és elszenvedni – a megkülönbözte-tést, a jogfosztást, ingó és ingatlan tulajdonuk törvénytelen elvételét, azelhurcoltatást és a kényszermunkát –, egyszer majd igazságosan, azazjogtiprásként és az emberiség ellen elkövetett bûntettként ítélik meg.Hiába reménykednek abban, hogy majd csak megtalálják az õ erkölcsiés anyagi kárpótlásuk lehetõségét és módját is, pedig ez más esetekbenmagától értetõdik.

Idõközben a puszta – mely tájegységünk azóta a világörökség részé-vé lett – hozzáértõk gondoskodásától visszakapta az õt megilletõ he-lyet és szerepet, így ma már, „rehabilitálva”, békés nyugalmat hirdetveés árasztva magából, újra a madarak költésére, természeti értékeink be-mutatására szolgálhat. Megújulhatott, kikerült az árnyékból, és a termé-szet újra érvényesíthette sajátos rendjét, színeit, mechanizmusát. Ám mi

Hatvan éve történt

továbbra is árnyékban maradtunk, és az érintetteken kívül, úgy tûnik,senkit sem érdekel annak a csaknem 10 000 embernek az élete, akikezt a tortúrát végigszenvedték, és annak hite éltette õket, hogy talán el-jön az a kor, melyben nem kiszolgáltatottként kell leélniük életük hát-ralevõ részét. A rendszerváltás után megpróbáltuk sérelmeinket orvo-soltatni, de folyton akadályokba ütköztünk. Rendkívül érdekes reakci-ót váltott ki például rehabilitációs igényünk. A hatóságok szerint csakazt rehabilitálhatják, akit bírói ítélet alapján büntettek. Mivel a horto-bágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakat ítélet nélkül fosztottákmeg jogaiktól és így deportálták õket, nem kell õket rehabilitálni.

Ez a reakció kétséget kizáróan megmutatja, hogy mennyire mélyresüllyedtünk erkölcsileg. Egyben arra is utal, hogy a jelen urai mikéntítélik meg azokat a törvénytelenségeket, amelyeket akkor halmozot-tan, ávós és rendõri közremûködéssel zúdítottak az országra. Ekkorkénytelenek voltunk szembesülni a rideg valósággal, azzal a helyzet-tel, hogy az elõzõ rendszer mûködtetõi, kiszolgálói, káderei a közélet-ben továbbra is kulcsszerepeket töltenek be. Nem véletlen, hogy a se-gítõ és támogató magatartás helyett továbbra is a végtelen idõhúzásés elutasítás maradt a taktika. Miközben az irány változott, a vállalt ésmeghirdetett elvek helyébe saját érdekeik érvényesítése került elõtér-be. Ez a mi helyzetünk megítélésében nem sokat jelentett. A családiés érdekkapcsolatok szövevénye megmaradt, és kihatott további ma-gatartásukra és helyzetmegítélésükre. Az örökségükrõl nem mondtakle, híveik érdekvédelmét már nem vállalták, de teljes erõbedobássalfogtak hozzá saját érdekhálózatuk megerõsítéséhez. Ennek tulajdonít-ható, hogy akik bennünket az '50-es években kisemmiztek és földön-futóvá tettek, õk, illetve családjuk tovább élvezhetik az akkori kor-szakban szerzett elõnyöket. És senki sem kéri számon tõlük tetteiket.Hogy ide jutottunk, az egyenes következménye annak, hogy egyet-len vezetõ kádertõl sem kérdezték meg: kedves elvtárs, ugyan mond-ja már el, mivel töltötte alkotó éveit, és hogyan szolgálta tevékenysé-gével hazája érdekeit azokban az idõkben? Sajnos, ezen kérdések fel-tevése, valamint a valós helyzet felmérése egyaránt elmaradt. Pedigha ezeket a kérdéseket felteszik, az ország helyzete is másként ala-kulhatott volna. De így õk soha semmiért nem tartoztak felelõsséggel.Senki sem számoltatta el õket, érinthetetlenek voltak. Vissza is éltekvele. Ez a csoport a globális hatalmi rendszer hathatós segítségévelüzemeltette azt a mechanizmust, amelyben – a tulajdon- és értékköz-vetítése által – megõrizte helytartói szerepkörét, egyszersmind olyan„elévülhetetlen érdemeket” szerzett gazdáinál, melyeknek következ-ményeként elkerülhette felelõsségre vonását.

A mi meghurcolásunk óta pedig eltelt 60 év, a mai államapparátussem jogi, sem erkölcsi alapon nem kísérelte meg feltárni, kárpótolni éshelyére tenni a hortobágyi kényszermunkára elhurcolt állampolgáraiügyét. De mi még bizakodunk, és reméljük, hogy most végre eljött azideje és lehetõsége is a megoldásnak. Nagyon reméljük, hogy midõnvégre egy letûnt és az ország helyzetét többszörösen is károsító rend-szer leváltásához és számonkéréséhez érkeztünk, nem csak az utolsópár évet fogják a felelõsökön számon kérni.

Az országnak nemcsak arra van szüksége, hogy a régi rendszernekcsupán a felszínét elborító folyondároktól tisztítsuk meg a területét, ha-nem arra, hogy a mélyen beágyazott gyökerek se törhessenek folyama-tosan és újra felszínre. Az ott rejtegetett energiákat is fel kell számolni.A felelõsségre vonást arra az idõre is ki kell terjeszteni, amikor az or-szág népének kirablása beindult. Nem elég csak a mostani vadhajtáso-kat eltávolítani és kordában tartani. Az igazságtétel nem lapozhat át hat-van éven, az akkori törvénytelenségeken, hiszen azok nélkül a hatal-mát átmentõ új nemzedék nem tudott volna megerõsödni és mindentbirtokba venni. Aki egy beteg társadalom gyógyításán, avagy egy egész-séges létrehozásán fáradozik, annak minden egyes fertõzési forrástólmentesítenie kell a környezetet.

Reméljük, elérkezett az ideje annak is, hogy a mi ügyünket is felka-rolják, és elismerjék jogfosztásunk törvénytelenségét, ha már az elmúlt60 esztendõ nem bizonyult elég idõnek arra, hogy érdemben foglalkoz-zanak vele. Bízunk abban is, hogy a média is többet foglalkozik majdezekkel a történésekkel, és így tájékozódhatnak mindazok, akik a ma-gyar szocializmus ezen oldaláról szinte semmit nem hallottak. Talán ezis közelebb visz bennünket ahhoz, hogy jobban figyeljünk egymásra,a körülöttünk zajló eseményekre, ez segíthet elkerülni az olyan kritikushelyzeteket, amelyek napjainkat is nehezítik.

Ma az ország többsége nyomorba taszítva várja a rendet, a biztonsá-got és a kibontakozás lehetõségét. Azt, hogy az eddig vesztes és háttér-be szorított, nyomás alatt tartott – nemzetének elkötelezett – oldal és avidéki emberek is megtalálhassák a kiutat ebbõl a mesterségesen ösz-szezavart helyzetbõl, mely csak azoknak kedvezett, akik a zavarosbanakartak halászni. Itt az alkalom, hogy véget vessünk ennek a vigalom-nak, hogy dolgainkat, ismét a régi kerékvágásban, az ország felemel-kedése érdekében végezzük.

Báldy Béla

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 11

– Az európai kormányokéletében úgy terjed a meg-szorítások bevezetése, mintvalami járvány. Görög, ro-mán, portugál, spanyol,francia, olasz, német és britválságkezelõ intézkedésekhíre járja körbe a világot.A sorozat Görögországgalkezdõdött. Mi váltotta ki azállamcsõd-közeli helyzeteta görögöknél?

– Az elmúlt két év során a világ egy gigantikus pénzhatalmiszemfényvesztés és kifosztás áldozatává vált. 2008-ban a világpénzhatalmi oligarchiái mesterséges hisztériát keltve megzsa-rolták a világ államait: ha nem tesznek „valamit”, akkor glo-bális összeomlás, káosz, permanens polgárháború vár a Földlakóira. A megrettent államok költségvetésükbõl 12 ezer mil-liárd dollárnyi „ajándékot” adtak a cinikusan röhögõ zsarolók-nak, akik ebbõl a tengernyi pénzbõl elõször is bõkezûen meg-jutalmazták magukat, majd a maradék ingyen pénzt betettéka jegybankokba, ahol azóta is kamatozik, de most már nekik.Ezután egy kis hatásszünetet tartottak, majd elkezdték meg-vádolni az egyes kormányokat, hogy túl nagy a deficit, tessékcsökkenteni, mert ettõl mi – a „piac” –, idegesek vagyunk. Ar-ról bölcsen hallgattak, hogy a deficit éppen az õ kizsarolt pén-zük miatt növekszik meredeken, és most fizettetik meg azadófizetõkkel ezt a gigantikus pénzesõt.

Görögországon mutatják be, hogyan bánnak el azzal, akivonakodik kifizetni a „védelmi pénzt”. Nincs és nem is leszsemmiféle államcsõd – sem Görögországban, sem máshol. Er-re a hamis hisztériára csak azért van szükség, hogy – mint Gö-rögország esetében – 2%-ról 12%-ra vigyék fel a kamatot. Eza plusz 10% kizárólag a spekuláns zsarolóknak járó „védelmipénz”. A 110 milliárd eurós segélycsomagból a görög népsemmit se kap, ez csak arra kell, hogy a mesterségesen fel-srófolt kamatokat ki tudják fizetni.

– Az államok rekordösszegû adósságok lefaragásáról be-szélnek. De mi vezetett idáig? Melyek a közös és eltérõ voná-sok az egyes országok válsághelyzetét tekintve?

– A négy legveszélyeztetettebb ország Portugália, Írország,Görögország és Spanyolország. Angol kezdõbetûik is ugyan-ezek, vagyis PIGS, disznók! A globális médiának ez az indu-latkeltõ, uszító véleményhatalma ezzel is a hisztériát kívántafokozni és megüzenni, hogy a pénzhatalmi rendszer „globalo-böllérei” disznókként fogják „levágni” Európa védtelen peri-fériáinak országait. Az államok eladósodása nem polgárainak„túlfogyasztásából” ered, hiszen a reálbérek Európa-szerte fo-lyamatosan csökkennek, és általában a 20 évvel ezelõtti szin-ten vannak. Az eladósodás oka a globális kifosztás, és azértkell a hisztéria és pánikkeltés, hogy a horribilis kockázati fel-árral lehessen indokolttá tenni a kifosztási ráta elképesztõ nö-vekedését. Mindenki tudja, hogy errõl van szó, de cinikusanhallgatnak a döntéshozók.

– Kósa Lajos szerint Magyarországon is süllyed a hajó. Va-lóban itthon is fenyeget a válságjárvány? Milyen gazdaság-politikára lenne szükség hazánkban?

– Az államcsõd emlegetése csak a globális oligarchiákat

szolgálja, hiszen azoknak éppen az a céljuk, hogy a hisztériafokozódjék. És hogy megerõsödjék az a végzetesen hamiskép, hogy az államcsõd a legsúlyosabb dolog, ami csak tör-ténhet. Ám a társadalmi szétrohadás az államcsõdnél sokkalveszélyesebb. A pénzügyi összeomlásból mindig „kijöttek” azegyes országok, de a társadalmi szétrohadás reprodukciós ka-tasztrófájából nincs kijárat. Márpedig Magyarországon éppenez fenyeget, és ezt kellett volna elmondani, csakhogy ahhozki kellett volna lépni az uralkodó beszédmódból, ám ezt egy-elõre nem tudják és/vagy nem akarják megtenni a jelenlegkormányzó erõk.

Pedig nem lesz más választásuk, mert a magyar társadalomtúlnyomó többsége kifosztottsága legvégsõ fizikai határaihozérkezett, és egyszerûen nincs tovább.

Az egy keresõre jutó bérek reálértéke ma az 1978-as, teháta 32 évvel ezelõtti szinten van. Az új kormánynak egy évenbelül új alkut kell kötnie a globális pénzhatalmi rendszer urai-val az adósságainkról és a multiknak nyújtott kedvezmények-rõl, mert az adósságszolgálat és a kivitt profit szintje néhányéven belül Magyarország fizikai megsemmisüléséhez vezet-het. Az elmúlt húsz év megszorításai ugyan látszólag mindigcsökkentették a pénzügyi deficitet, de valójában csak sokkalveszélyesebb társadalmi deficitté alakították át. És most ezeka társadalmi deficitek torlódtak össze végzetes módon.

– Angela Merkel német kancellár szerint az euro és a kö-zösség jövõje forog fenn: „ha az euro elbukik, akkor Európais elbukik”. Mit jelent ez?

– A pénz látszólag a „leganyagibb” dolog a világon, pedigvalójában a „legszellemibb” dologra, a hitre és a bizalomraépül. Ha ez „kimegy” a pénzrendszer alól, az egész konstruk-ció összeomlik. Európa urainak szembe kellene nézniük vég-re az egész integráció történelmi talapzatában meglévõ ha-zugságokkal és illúziókkal. A dolgokat a nevükön kellene ne-vezni! Ez azonban azért nem megy, mert a magyar elitekhezhasonlóan földrészünk urai sem tudnak, mernek, akarnak ki-lépni a „politikailag korrekt” beszédmód hamis biztonságotnyújtó fedezékébõl. Márpedig a helyzet az, hogy a szélsõsé-ges „politikai inkorrektségre” épülõ világban, ebben a hamisvéleményhatalmi ketrecben maradni egyet jelent a biztos bu-kással.

Európa urainak tehát nem lesz más választása, mint kilépnia hazugság és félelem öngerjesztõ bûvös körébõl, különbenföldrészünkre pusztulás vár.

– Mi a véleménye arról, hogy a tagországok költségvetésétuniós ellenõrzés alá akarják vonni, s ezzel a nemzetállamokpénzügyi függetlenségét vonják meg?

– Egy állam költségvetése nem pusztán pénzügytechnikaiegyensúlyok rendezett halmaza, hanem egy társadalom új-ratermelési folyamatainak komplex rendszere. Lehet köz-ponti ellenõrzés alá vonni a tagországok költségvetését, deakkor a társadalmi reprodukció egész rendszerének állapo-táért is a döntéshozónak kell felelni. Akkor azt is mondjameg Európa, hogy mi legyen a népesedési és egészségka-tasztrófánkkal, ami most már lassan fél évszázada mélyül; milegyen az anyagi elszegényedéssel (32 évvel ezelõtti szintûbérek), és mi legyen az általános lelki, erkölcsi, szellemi le-pusztulással. Kíváncsian várjuk a nyilván hatékony és sike-res javaslataikat, hogy ezt a társadalmi csõdöt hogyan tud-ják kisebb anyagi ráfordítással jobban kezelni. És kívánunkhozzá sok szerencsét!

(forrás: barikad.hu)

A járvány neve: VÁLSÁGAz európai kormányok megszorító intézkedéseinek okairól Bogár László közgazdászt kérdeztük

Új történelem

Magyarul, magyarán

A kór súlyossága

12

A lap 20. számában Buvári Márta Angolkór címû írása jelent megitt. Munkatársam nagyon fontos kérdést feszeget benne: a magyarszolgalelkûség nyelvi megnyilvánulását. Mondandója nem csupánnyelvmûvelõi szempontból érdekes: a szolgalelkûségnek ugyanistörténelmi és társadalmi gyökerei vannak, akár nyelvileg nyilvánulmeg, akár másképp (pl. divatmajmolásban vagy a médiahatalom-nak való engedelmességben).

Ezért hát a nyelvi szolgalelkûség megkülönböztetett figyelmet ér-demel, hiszen szinte észrevétlen vezet a nyelvi önazonosság el-vesztése felé, szinte öntudatlanul válik mindennapjaink természe-tesnek látszó magatartásává. Az egyén nyelvhasználata nagyobb-részt öntudatlanul igazodik a többségéhez. Ezt pedig ma a mûsor-szórás nyelvezete irányítja. Ez alakítja ki az átlagember nyelvérzé-két, hiszen nem bújja õ a nyelvtankönyveket, nem tanulmányozzaanyanyelve szerkezetét, az iskolai nyelvoktatás rá kifejtett hatása(ha ugyan volt ilyen) már nyomtalanul „begyógyult”. Már nemigenolvas színvonalas nyelvezetû irodalmat, nem hasonlítja össze sajátnyelvezetét a magáénál épebb nyelvi környezetbõl származókéval.Az emberek többsége mégis úgy véli, hogy az õ nyelvérzékük épés csalhatatlan, azon próbálják meg lemérni – ha ilyenbe ütköznek– a nyelvhasználatukat érõ bírálat hitelességét. Még véletlenül semgondolnak arra, hogy a mércének használt eszköz nem hiteles:nem Istentõl kapták, nem is küzdöttek meg a kialakításával, ha-

Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a nyelvhely@gmail.com címre.

adminisztráció (még egyszer): Ennek a szónak ’kormányzat’, ill. ’közigazgatás’ értelem-ben való használata nemcsak azért helytelen, mert amerikanizmus, hanem azért is, mertez az idegen szó nálunk már lefoglalódott a papírmunkára, mégpedig kissé rosszalló(nem pejoratív) értelemben. Az adminisztrátor gépírónõ, titkárnõ vagy hasonló. Aki „jóladminisztrálja magát”, az jól helyezkedik. Ez is rosszalló kifejezés. A leadminisztrál szó-ra viszont keletkezett egy szellemes magyarítás: lepapíroz.becsekkol: Ezt a szót is pellengérre állítottam már magam is, de a minap, amikor éppenrepülõgépre vártam, eszembe jutott egy jó helyettesítõ szó. Ellenõrizték az irataimat, ésbeengedtek egy kapun. Aztán újra ellenõriztek, s beengedtek egy újabb kapun. Innenvisszafelé nem lehet menni. Errõl a zsilip képe jutott eszembe. Tehát: bezsilipeltem.szinoníma: Múlt heti cikkemben helytelenítettem az ilyeneknek minden áron való haj-szolását. Említettem azt is, hogy ez magyarul rokon értelmû szó, nyelvtanórán így ta-nultuk. De milyen nehézkes kifejezés ez: három szóból álló körülírás. Javaslom helyettea váltószót.Lássunk most röviden még néhány „nélkülözhetetlen” idegen szót, leváltó szavaikkal:auditál (például egy vállalat éves mérlegét): hitelesít, jóváhagyakkreditál (iskolát, laboratóriumot): hitelesít, engedélyezautentikus: hitelesbróker: alkuszesztétikus: ízléses, szépinterveniál: felszólal, beavatkozikinvesztál: beruház, befektetironizál: gúnyolódik, tréfál, csipkelõdikirritál: bosszant, ingerel, idegesítknow-how: módszer, tudás, szakértelemkompatibilis: illeszthetõ, illeszkedõ, összeépíthetõ, alkalmazható vmihezkontrollál: ellenõrizlokális: helyiparadigma: ezzel a szóval a nyelvészetben találkoztam elõször ’ragozási sor’ értelem-ben, de ma már sok mindenre használják, és nem is derül ki pontosan, mit értenek raj-ta. Talán: rendszer, minta.analógia: hasonlítás, hasonlóság, minta, párhuzam.

NYELVI JÁTÉKLegutóbbi rejtvényünk megfejtése: Németh László

SZÓ, SZÓ

nem nyelvi környezetük – túlnyomórészt a mûsorszórás – alakítot-ta ki bennük. Ha egy tudatos nyelvhasználatú és a médiahatalomnyelvezetével szembeszegülõ valaki kifejezésmódjuk változtatásá-ra, javítására szólítja fel õket, õk nyelvérzékükre hivatkozva utasít-ják vissza a jobbító szándékot, mondván, hogy nem erõszakolhat-nak önmagukra a nyelvérzékükkel ütközõ nyelvhasználatot. Holott„nyelvérzékük” éppen a rajtuk naponta és sorozatosan elkövetettmédiahatalmi erõszak terméke. Valójában tehát szánalmas kapáló-dzás éppen valamely mûsorszóró intézmény nyelvezetéhez mintnyelvhasználati tekintélyhez igazodni, arra hivatkozni, hogy ott mi-képp írnak vagy mondanak valamit.

A minap újfent megtapasztaltam az effajta, igencsak elszomorító„nyelvi önvédelmet”, mely a többség fejében már régen elfoglalta avalódi nyelvi önvédelemnek – a nyelvi önazonosság védelmének –helyét. Az Egyesült Államokban hosszú idõ óta élõ, politikai érte-kezéseket író, magyar anyanyelvû ismerõsöm írásait rendezgetemkötetbe. Szerzõm nagyon szereti az amerikai angol kifejezéseket: akormányt (avagy kormányzatot) – mint oly sok hazai újságíró is –adminisztrációnak nevezi, a nemzetgyûlést kongresszusnak, a kül-ügyminisztériumot State Department-nek stb. Évek óta javítgatomát e szavait magyar megfelelõjükre, ám teljesen hiába. Újabb írása-iban is teljesen hû maradt megrögzült amerikai kifejezéseihez. Lát-va lankadatlan és állhatatos javítókedvemet, nemrégiben szóba hoz-ta a dolgot. Elõször az adminisztrációt vette védelmébe: „Az töb-bet jelent a kormánynál, nemcsak az elnöki hivatal és a minisztéri-umok összefoglaló neve, hanem a közigazgatási apparátus is bele-tartozik, nekünk erre nincs szavunk, ezért maradjon inkább az ad-minisztráció” – ekképp „érvelve” próbálta meg védeni a már nekiotthonossá vált, magyartalan szóhasználatot. – De van, vágtam rá,a kormányzat szavunk épp annyival jelent többet a kormánynál,mint amennyivel többet tulajdonítasz az adminisztráció szónak, ésén néha erre is javítom. Egyébként mikor a Bush-kormány külpoli-tikájáról írsz, nemigen ésszerû a kormány bõvített értelmû fogalmáthasználni, hiszen azt talán éppen nem határozza meg annyira a köz-igazgatás.

Csend a vonal másik végén, Washington államban, majd egy el-nyújtott, bizonytalan, inkább kérdõ, mint beleegyezõ igen. Ám írá-saiban ezután is megmaradtak a kifogásolt nyelvi eszközök. Néhányhete megint telefonáltunk: „Megkérdeztem a …-t, (õ a Magyar HázKiadó szerkesztõje), és azt mondta, hogy a Demokratában és a He-ti Válaszban is teljesen elfogadott kifejezés az adminisztráció és akongresszus is.” Hát nekem ilyenkor nagyon nehezemre esik hig-gadtan válaszolni, de megpróbáltam. – És te csak azért nem nevez-ted eddig a Patriot Act-ot (a Hazafiúi törvényt) „magyarul” Patrió-ta aktusnak, mert a Demokratában és a Heti Válaszban még nem(?) nevezik így?

Megint csend a vonal végén. – Hát figyelj jól! Én nem csupán nyelvünk védelmére ragaszko-

dom a megfelelõ magyar szavakhoz, hanem azért is, mert nem aka-rok behódolni egy idegen hatalomnak. Nem vagyok hajlandó a szo-kásait átvenni, sem a lelkületét, sem mûveltségének csak rá jellem-zõ vonásait, és téged is éppen erre az ellenállásra ösztökéllek. Mi-nél többször írnak le egy-egy amerikanizmust a Demokratában ésa Heti Válaszban, annál kevésbé tartom elfogadhatónak a haszná-latukat. Az sem rendít meg, ha épp a Szilaj Csikóban bukkan fel va-lamelyik. Én nem használom a „hi” (eredetileg héber), sem a szia(see ya = see you later) köszöntést, és nem „csekkolok be”, ha re-pülni akarok, hanem bejelentkezem, és a számítógépem nem„bútol” elindításakor, hanem pl. szedelõzködik vagy nekifut. Ezzela magatartással tartozom a magyar nyelvnek, a magyar nemzetnekés elõdeim emlékének, akik az életüket áldozták fel azért, hogy eza nemzet fennmaradjon. Neked meg csak az idegen szavakkal be-rendezett, nyomorú, de már megszokott nyelvi otthonosságról kel-lene lemondanod – arról is csak rövid idõre, mígnem az újban isotthonosan éreznéd magad –, de még ezt az áldozatot is sokallod.

Nem, ez már nem is szolgalelkûség – teszem hozzá most már ma-gamban kifakadásomhoz. Talán még annál is sokkal több a szolga-lelkûségnél, mint amennyivel a kormányzat több a kormánynál. Deinkább nem mondom ki, hogy mi.

Maleczki József

1133

Hol volt, hol nem volt, volt egy aprócska falu, valahol a Réz-hegység legeldugottabb zugában. Ott élt egy idõs házaspár,akinek sosem lehetett gyermeke. Kárpótlásul egy fehér pulitvettek magukhoz, és Rigónak keresztelték el. A nevét onnankapta, hogy amikor az öreg Árpád megtalálta, egy rigó gub-basztott mellette és az istennek sem akarta magára hagyni azakkor még alig pár hetes kölyköt. Az öreget a házáig követte,leszállt az ablakpárkányra, és csak akkor ment el, amikor tel-jesen meggyõzõdött arról, hogy a kutyus jó helyen van. Azótais minden reggel visszajár az idõs házaspár ablakára, mint egylelkiismeretes keresztmama, és ott énekeli el hajnali nótáját.Idén, tavasz vége felé, még a párját és a fiókáit is bemutatta a„családnak”.

Rigó mindig a gazdájával ment vadászatra. Terelõkutya lété-re megfogta a fácánt és a nyulat is. Egyik nap a gazdi nem jötta szokott idõpontban. Rigó nem értette, miért nem jön, de tü-relmesen leült és várakozott. Csak várt és várt… Végre nyílt azajtó, de csak a gazdasszony jött ki rajta. A kúthoz igyekezett.Rigó nagy ásítással lefeküdt, de amikor visszajött az asszony,megbökte az orrával a lábát, tudtára adva, hogy nem érti, mitörténik. De õ tudomást sem vett róla, csak szaladt a teli kor-sóval, vissza a házba. Rigó felugrott, és még mielõtt az ajtó be-csukódhatott volna, besurrant a házba. A körmei kopogtak afapadlón. Mikor elérte a házaspár hálószobáját, az ajtó zárvavolt. „Nem értem, miért van zárva. Anya és apa sosem tiltottmeg semmit. Mindenhová beengedtek, hogy megszaglászhas-sak mindent. Ide miért nem szabad bemennem? Ha ugatok, az-zal jót, vagy rosszat csinálok? Nem értem, hogy miért nem me-gyünk vadászni? Máskor olyan mozgalmas itt az élet, mi baj le-het a gazdival? Miért nem jön már?”– gondolta Rigó. Köhögéshallatszott a szobából. A kutya még sosem hallott ilyen hangot,ezért a fejét jobbra-balra forgatta. „Ilyen hangot még sosem hal-lottam. Talán valami új állat hangja lehet.” Annyira türelmetlen

Ajánló

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 1133

Kettõs hûség

Szilaj Csikó-pályázat

Gratulálunk Szabó Rékának (Miskolc, 12 éves)

A nyertes pályamûveket folyamatosan közöljük

volt, hogy az orrával bök-dösni kezdte az ajtót. Az aj-tó kinyílt, õ pedig bement.A gazdi az ágyban feküdt.Keserû illatú, fehér ruhavolt rajta. „Máskor mindigazt a »jó illatú zöldet« veszifel. Azt úgy szeretem.”

– Ó, hát itt vagy, kiskutyám? – erõltetett ki egy mosolyt azöreg Árpád.

„Itt vagyok, igen! Sosem hagylak magadra!” – Bárcsak tud-nám, mi jár most a kis fejedben – mondta Árpád, és megvere-gette a kutyus buksiját.

Rigó megérezte a „jó illatú zöld” szagát. Ment a szag után, ésmegtalálta a ruhát egy széken. Bevette a szájába, és odavitte agazdinak.

– Most nem, Rigó! Nem szabad.„Nem megyünk vadászni? Nem veszed fel a »jó illatú zöldet«?

De miért nem?”Kérdõ pillantásokat vetett a gazdira.– A szívem nagyon fáj kiskutyám. Érted? Itt fáj – rátette a ku-

tya mancsát a „fájós szívére”.„Itt fáj? Nekem is fáj, hogy nem mehetünk vadászni. Délre,

kérlek, gyógyulj meg!”Ekkor fehér ruhás emberek jöttek be a szobába. Nekik is ke-

serû illatú ruhájuk volt. A gazdit egy másik ágyra fektették. „Mitcsinálnak a gazdival? Hová viszik?” Elkezdett torkaszakadtábólugatni a fehérruhásokra.

– Rigó, nem szabad, õk meggyógyítanak, és mehetünk va-dászni!

A „vadászni” varázsszóként hatott Rigóra. Csendben maradtés a kapuig követte a gazdit. „Hát mégsem gyógyulsz meg dél-re, drága gazdi…

Azóta már két hét eltelt, és a gazdi még mindig nem jött ha-za. Rigó egyre zárkózottabb lett, és alig evett. Csak a kapu elõttült, és várt. Hidegebbre fordult az idõ, az esõ is elkezdett es-ni. De õ csak ült, és nem mozdult. Szegény asszony meg nemtudta, mit tegyen. Örült, ha a kutyus egy-két falatot evett kétnap alatt. Eljött a tél, havazni kezdett. A gazdi még mindig nemjött. Rigó vize befagyott, pedig most szívesen ivott volna egykicsit. De már ott is volt a rigó és a családja. Ráültek a tálkaszélére, és kocogtatni kezdték a jeget. Mikor már Rigó nyelvekényelmesen elfért a lékben, lefetyelt egy kis vizet, és a rigó-családnak is engedte, hadd igyanak.

Három nap múlva jött a hír, hogy meghalt az öreg Árpád. Azasszony kihozta a házból a »jó illatú zöldet«, és odaadta egy em-bernek. Arra kérte, ebben temessék el a férjét. „Miért adta odaanya annak az embernek a ’jó illatú zöldet’? Mi történt a gaz-dival?”

Rigó érezte, hogy valami nincs rendjén. Mikor az asszony megemlítette az embernek, hogy „a férjem

már sosem megy többé vadászni”, Rigó megértette mi történt.„A gazdi már soha többé nem jön vissza. Lehet, hogy miattam,amiért vadászni akartam menni?”

Rigó még azon az éjszakán követte a gazdit. Rá két hétre azasszony is meghalt. A rigók sem fütyültek többet. Mindannyianegyütt mentek a „Fényes útra”.

1144

Az országot most eléggé lebénítja az a sok-sok konfliktus, ami az emberek között van.Jó lenne egy kicsit elgondolkodnunk azon,hogy a mi Urunk Jézus Krisztus hogy kezel-te a konfliktusokat. S ennek a fényében, a micsaládi, munkahelyi, de akár nagyobb kö-zösségek közti konfliktusainkat hogyan kel-lene megoldjuk, kezeljük.

Veszekedés, civakodás, feszültségek min-dig is voltak és lesznek. Nem hiszem, hogylenne olyan világ, amikor akár a derült ég-bõl, akár lassú gomolyfelhõkbõl hatalmas vi-harok vagy kisebb záporok ne szakadnánaka nyakunkba. A családokat milyen sokszortorzítja egy-egy feszültség, vita, mennyi vá-lás, széthullás van, barátok fordulnak egy-más ellen, de a társadalmi rétegek is eshet-nek egymás nyakának.

Gondoljuk át, hogy a mi Urunk JézusKrisztus körül vajon voltak gondok, feszült-ségek, s ha voltak, akkor azokat õ hogyanoldotta meg?

Mi mindannyian Isten képére és hasonla-tosságára születtünk. Milyen jó lenne, hogy-ha Jézus Krisztusnak a konfliktusmegoldóképessége, ez a szép vonás feltûnne mind-annyiunk arcán. Mindenekelõtt láttuk, hogyJézus mindenkihez jóhiszemûen közeledik. Sarra tanít bennünket is, hogy úgy köszöntsükegymást: BÉKESSÉG. Az Úr békéje legyen ve-letek! Azt hiszem, nagyon fontos, hogy bár-kivel, akivel találkozunk a nap folyamán, neaz elõítéletek, ne a sértett ösztönök dolgoz-zanak bennünk, hanem a jószándék, a jóin-dulat.

Merjünk a másiknak tiszta szívvel a miUrunk Jézus Krisztus nevében békességetkívánni, köszönni. Ezzel a belsõ békével kö-zeledni hozzá. Én azt tapasztaltam, hogy na-gyon sok probléma, az által, hogy én béké-sen, békességesen közeledek valaki felé,magától megoldódik. A mai világban annyipofont kapunk, olyan sokszor a „sündisz-nyó-effektus” elõjön belõlünk. A „sündisz-nyó” nem azért növeszti a tüskéit, hogy tá-madjon, nem hallottam arról, hogy egy„sündisznyó” lerohant volna valakit a tüské-ivel, hanem inkább védekezik vele. Ugyan-így mi is tele vagyunk ilyen tövisekkel, amiknem mást akarnak bántani, hanem egysze-rûen a bántás ellen nõnek az életünkbe.

Ne ijesszük meg a másikat jelenlétünkkel,ne provokáljuk ki a másikból a rosszat, a ha-ragot, az ellenségeskedést. Ne én kreáljam amásik töviseit, hanem békésen közeledjekfeléje. Persze ennek ellenére, Jézus életébenis voltak feszültségek. Nem õ provokálta kiazokból a férfiakból a haragot, akik le akar-ták õt taszítani egy szikláról. Nem bántottaõket, és mégis azok ellenségesen közeledtekhozzá. Olyan szépen írja a Szentírás – átmentköztük, és végezte a dolgát. Én azt hiszem,ezt is olyan jó lenne megtanulni, hogy – hátigen, lehet, hogy a hullámok körülöttemcsapkodnak, és nyaldossák a hajó oldalát, de

van úgy, hogy az embernek nem az a lénye-ge, hogy a hullámzó tengert lecsillapítsa, ha-nem az az ember célja, hogy célba érjen,hogy megvalósítsa azt, amit Isten tõle elvárt.Közben vannak kisebb-nagyobb hullámokkörülötte, és vannak emberek, akik hõbö-rögnek, vagy akár le akarják taszítani egy-egy szikláról, vagy meg akarják kövezni, hátJézus nem áll le ezekkel az emberekkel vi-tázni, nem küldi õket a jó büdös francba,egyszerûen tovább megy.

Ki vagyok én, hogy olyan nagynak érzemmagam, hogy rólam ne lehessen rosszatmondani, engem ne lehessen megszólni, en-gem ne lehessen kipellengérezni, vagy kifi-gurázni, vagy kikacagni. Én is egy marékporból születtem, totyogok az életben, hala-dok Isten felé. Ha valaki nevetségesnek lát,vagy elítélendõnek valamelyik tettemet, ki-jelentésemet, merjem lenyelni azt. Tudjamlenyelni, és tovább menni. Nagyon sok prob-léma, ha nem viszonoznám, magától meg-szûnne.

Az emberek rosszkedvûek, dühösek, fe-szültek, és akarva-akaratlanul nekünk ronta-nak, és akkor, hogyha mi azt nem provokál-juk, nem irritáljuk a környezetünket, hanemnyugodtan továbbmegyünk, akkor annyibamarad...

A télen egy kislány jött hozzám, hogy õtmeghógolyózták. Mondtam finoman, hogyvalamilyen módon biztos a fiúk felé jeleztedaz igényedet, hogy téged jó lenne megmos-datni. Hát, hogy tudok ilyeneket mondani?Mondom: nézd az osztályban vagytok vagyhúszan lányok, kimentetek szünetre, és té-ged mosdattak meg egyedül, olyan nagyon.Tehát valamivel – mosolyoddal, incselkedõtekinteteddel – jelezted a fiúknak, hogy tekész vagy arra, hogy legyen egy ilyen nagyhócsata belõle. Hát persze utólag beismerte,hogy ez így van, és igazából látszott is, hogyaz neki jólesik.

A nagy vitákhoz mindig két partner kell.Ha a másik nekem áll, nekem ront, és én rá-hagyom, és nyugodtan továbbmegyek, ak-kor nem lesz vita. Valahol olvastam az idõsszerzetesek életében, hogy a fiatal szerzetesnem érti, a világban miért van annyi vita, ve-szekedés. Gyerekkorától ott nõtt fel a reme-te-telepen, és megkérdezi az idõs szerzetest,hogy hát azt hogy csinálják, hogy ennyit vi-tatkoznak? Hát tudod mit? Nézd meg, itt vanez a kõ. Én azt mondom, hogy az az enyém,te jössz, el akarod venni, és akkor vitatko-zunk egyet felette. Nagyon kedves a törté-net, mert másnap tényleg jön a fiatal szerze-tes, kijelenti: az a kõ az övé, az öreg megfe-ledkezett szegény a tegnapi bölcs tanácsai-ról, hogy hogy kell veszekedni, és odaadja,hogy hát akkor tessék, vigyed. Szegény fia-tal szerzetes nem tudta megtanulni, hogy miaz az igazi veszekedés.

Milyen jó lenne, ha bennünk is meglenneez a közvetlenség: ne provokáljuk, ne igé-

nyeljük a fürdetést, a veszekedést, a civó-dást. Mostan persze azt is tudom, hogy Jézusis tudta, hogy nem minden konfliktus ilyenegyszerûen megoldható, tehát õ maga is aztmondja, hogy ha bementek egy városba, kö-szönjetek mindenkinek békességgel, deahol nem szeretettel fogadnak titeket, ellen-ségesen viszonyulnak hozzátok, akkor ráz-zátok le a cipõtökrõl a port is vádként elle-nük, és menjetek tovább.

Ez is egy bölcs dolog. Biztos, hogy nemvagyunk mindenkinek egyformán szimpati-kusak, mi magunk sem tudunk mindenkitegyformán szeretni. Ha úgy érezzük, hogyvalahol talán útban vagyunk, nem tudnakolyan nagyon rajongani érettünk, olyan nagya Föld, a Kárpát-medence, merjek tovább áll-ni. Én azt hiszem, az áldott béke sokkal ér-tékesebb, mint egy négyzetméter földterület,vagy az igazságnak egy-egy darabja, amimindennél fontosabb.

Az emberek igénylik – sokszor úgy érzem– a vitát, mintha szeretnének vitatkozni, ve-szekedni. És akkor oda vannak, s vissza,hogy hát kaptak valakit, akivel jól össze tud-nak veszni. Én nem szeretek veszekedni, azfárasztó. Olyan a harag, a gyûlölet, a vesze-kedés, mint egy nagy-nagy bõröndöt cipel-ni. A kirándulás, az élet, szép az Isten általteremtett világ szemlélése sokkal eredmé-nyesebb és szebb ilyen bõröndök nélkül,ilyen civakodás nélkül. Tudom, mennyire letudja fárasztani az embert egy-egy ilyen in-dulatos kitörés, veszekedés, aztán napokonkeresztül belülrõl rágja magát. Miért lenne ezszükséges? Miért lenne jó?

A mi Urunk Jézus Krisztus példájára mi is,ha úgy adódik, álljunk tovább.

A Szent Ferenc alapítvánnyal csak ott in-dítunk gyermekvédelmi házat, ahol hívnak,ahol kérik, hogy jöjjünk. Ha a helyi polgár-mester, plébános, iskolaigazgató kéri, hogycsináljunk egy új házat, akkor megtesszük.Ha valahol meg úgy érezzük, hogy útban va-gyunk, vagy talán nem igénylik a mi segít-ségünket, vagy féltik a presztízsüket, vagynem is tudom, hogy micsodát tõlünk, akkorén alázatosan tovább tudok menni. Nincsenbennem az, hogy itt is muszáj, meg ott is mu-száj, vagy egyáltalán muszáj bizonyítani. Azember, ferences „kisebb testvéri” alázattal,szeretettel, ott, ahol igénylik a segítségét, amunkáját, – mint a jó pincér – a lehetõ leg-kisebb zaj és feltûnés nélkül elvégzi a mun-káját, mosolyog, és tovább megy.

Adná az Isten, hogy Jézusnak ezt a szépvonását megtapasztaljuk, mert olyan jó,olyan édes és gyönyörûséges békességbenélni. Olyan jó ellenséges érzetû emberektõlis békében, szeretetben elválni.

Akik szeretnének a Szent Ferenc Alapít-vány munkájáról többet megtudni, látogas-sák meg a www.magnificat.ro vagy awww.devaigyerekek.hu oldalt.

Iránytû

Jézus a vitás helyzeteket hogyan kezelte?Csaba testvér elmélkedése a Mária Rádióban – szerkesztett változat – 1. rész

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 1155

tetben már eltávolodtam, viszont itt mégmindig idegen vagyok. Ennek ellenére ta-gadhatatlan, hogy Magyarország több lehe-tõséget kínál az egyéni boldogulásra. Nemlátom mihez is kezdenék odahaza. De ter-mészetesen nem szakadtam el a szülõföl-demtõl, hiszen íróként, vagy újságíróként isrésztveszek a kárpátaljai közéletben. Leg-utóbbi kötetem központi témája is Kárpát-alja.

– Otthon és itthon, furcsa fogalmak ezekegy szétdarabolt ország esetében. Hogy ha-tároznád meg, mit jelentenek számodra?

– Mint már említettem, egyfajta kétlakiéletet élek. Az otthon Kárpátalja, az itthonpedig éppen Budapest. Bár megesik, hogyegyik helyen sem érzem magam igazán ott-hon. Legutóbbi hazautazásom alkalmával ishiába kerestem azt a valamit, ami egykorolyan egyértelmû volt. Már az is sajnálatos,hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet.

– Magyarországi tartózkodásod alatttöbb kötetet jelentettél meg. Milyen volt ezek-nek a fogadtatása a szakma és az olvasókrészérõl? Melyik volt az a könyved, amit va-lami miatt kiemelnél a többi közül?

– Többnyire pozitív fogadtatása voltmindegyik kötetemnek. Már amennyire ezhozzám eljutott. Inkább az olvasók részérõlérkezett több visszajelzés. Talán a Fallal azarcnak címût emelném ki, ami szociográfi-ai jellegû. A magyar iparban eltöltött tíz évtörténéseibõl merítettem.

– Mi az oka annak, hogy a köteteid job-bára magánkiadásban jelennek meg?

– Csak az említett könyvemet jelentettemmeg magánkiadásban, a Strassburgban élõHunyadi család anyagi segítségével. Az el-sõt a lakiteleki Antológia Kiadó, hármat pe-dig az ungvári Intermix Kiadó adott ki.Utóbbinál fog kijönni a következõ is,Mitracsek úr elfuserált életének hiteles tör-ténete címmel. Remélem, hogy még idénmegjelenhet.

– Az utóbbi idõben mintha erõsödne akárpátaljai irodalom jelenléte az anyaor-szágon belül, ami örvendetes, hiszen soká-ig mintha nem is létezett volna. Minek kö-szönhetõ ez?

– Meglátásom szerint a magyarországimédiában a korábbról már jól ismert szer-zõket szólaltatják meg. Elvétve ugyan anya-országi kiadók is megjelentetnek kárpátal-jai könyveket, de az igazi áttörés még váratmagára. A hazai írók mûveinek továbbra isaz ungvári Intermix a legfõbb kiadója. Saj-nos a Szülõföld Alap támogatásának beszû-külése miatt évrõl-évre egyre kevesebbkönyv jelenhet meg. Az Irodalmi Karaván-hoz hasonló programoknak hála, szûkebbhazám irodalma egyre szélesebb körbenválhat ismertté, de az önmenedzselés terénmég sok a tennivaló. Egyes szerzõk pedigegyenesen „önkéntes számûzetésbe” vo-nulnak.

– Lyukkal bélelt zsebem, avagy hogyan ír-junk angolokat? címû könyvedet már úgyjelentetted meg, hogy a neved elé került egykis toldalék. Mi ennek a magyarázata?

– A „keresztapa” Vári Fábián László. Né-hány éve a kárpátaljai magyar irodalomrólbeszélgettünk, amikor többek között meg-említettem, hogy szûkebb hazánk irodalmá-rai elõszeretettel használnak hármas nevet,mint Nagy Zoltán Mihály, Bakos Kiss Kár-oly, Becske József Lajos, vagy éppen magaVári Fábián László. Ekkor vetette fel, hogylegyen nekem is hármas nevem, én pedigelhatároztam, hogy egy humoros hangvite-lû kötetemet e toldalékkal jelentetem meg.És lõn.

– Valahol keserûen jegyezted meg, hogyKárpátalján, az elcsatolt, ma ukrán olda-lon magyarként kezelnek, Magyarországonpedig ukránként. Ezek után megkérdezem:hogy éled meg a magyarságodat?

– Ezt szûkebb hazám minden magyarjamegtapasztalhatta. Azt hiszem, ez a megkü-lönböztetés magyar és magyar között talánsosem fog megszûnni. Az okai összetettek.Kárpátalján magyarnak lenni egyértelmûenhátrányt jelent. Fõleg, ha nem beszéled atöbbségi nyelvet. A továbbtanulási lehetõ-ségek is korlátozottak, a megélhetésrõl márnem is beszélve. A közelmúltban a teljesmagyar nyelvû oktatásrendszer került ve-szélybe. A világgazdasági válság is jelentõséletszínvonal romlást eredményezett, amiaddig sem volt valami magas.

A magyarságom megélésérõl egy újabbkötetet tudnék írni. Röviden csak annyit,hogy magyarnak lenni semmivel sem jelentkevesebbet, mint franciának, amerikainak,angolnak, osztráknak, svédnek, zsidónak,vagy éppen románnak, szlováknak, szerb-nek, ukránnak. Az pedig vitathatatlan, hogya magyarság mindmáig kultúrfölénnyel ren-delkezik a Kárpát-medencében.

– Jelenleg az ELTE történelem szakos hall-gatója vagy. Mik a további terveid az egye-tem befejezése után? Visszatérsz Bereg-szászra, vagy inkább itt maradnál Magyar-országon?

– Nehéz kérdés. Négy évvel ezelõtt egy-értelmûen a hazatérés mellett érveltem, deaz otthoni állapotok nem javulnak. 1994 ótakisebb-nagyobb megszakításokkal Magyar-országon élek, ennek pedig negatív velejá-rói is vannak. Néha úgy érzem magam, mintegy denevér, Kárpátaljától bizonyos tekin-

– Ukrajnába is betette a lábát az IMF.Érezhetõ-e már ennek a hatása, mit jelentez az egyébként sem jóléti társadalom szá-mára?

– Köztudott, hogy Ukrajna gazdaságaévek óta a csõd szélén táncol. Úgy hiszem,az IMF jelentõs kölcsöne nélkül már csõd-be is ment volna. Ugyanakkor ez által Uk-rajna méginkább kiszolgáltatottá vált. Soktekintetben már régen nem Kijevben dön-tenek az ország sorsáról.

– Miután évek óta az anyaországon be-lül élsz, milyennek látod hazánk jelenét,van-e még remény a nemzet feltámadásá-ra, az ország rendbetételére?

– Remény mindig van, csak a helyreállításidõtartama hosszabbodhat. Bizonyos érte-lemben az ébredés elkezdõdött, de ehheznemcsak megfelelõ kormányzati intézkedé-sekre van szükség. A hozzáállással is bajvan. Jó lenne, ha a társadalom többsége nemcsupán lakosa, de felelõsen gondolkodó ál-lampolgára lenne ennek az országnak. Aminem csak jogokkal, hanem kötelességekkelis jár. Az embereknek nagyobb hangsúlytkellene fordítaniuk az önszervezõdésre.Összefogva több esély van a hathatós érdek-érvényesítésre. A civileknek nagyobb bele-szólást kell kapniuk az ország irányításába.

– Véleményed szerint melyek lennének alegsürgõsebb kormányzati feladatok, –mondjuk úgy, hogy – a tûzoltáshoz?

– Az általánosítások: a gazdaság rendbe-tétele és átszervezése az ország érdekei sze-rint, jogbiztonság, a közrend helyreállítása,az ország nemzetközi megítélésének javítá-sa, átgondoltabb és arányos adórendszerstb. Szakítás a liberális gazdaságpolitikával,ami magába foglalja az átgondoltabb priva-tizációt. A stratégiai ágazatokat újra a ma-gyar államnak kell a kezében tartania, ak-kor is, ha esetleg veszteségesek. A közéle-tet záros határidõn belül meg kell tisztítani.Szigorú elszámoltatás mind a politikai, minda gazdasági bûnûzõkkel szemben, pártál-lástól függetlenül. Az elmúlt években „tör-vényerõre emelt” kormányzati korrupciófelszámolása. A bûnösök büntetõjogi elma-rasztalása mellett teljes vagyonelkobzás. Akormányzatnak arra kell törekednie, hogy atársadalom visszanyerje az államba vetettbizalmát. Az olasz Dalla Chiese tábornok je-lentette ki egykor, hogy ha létezik igaz ha-talom, az az állam, és semmilyen gazember,nyerészkedõ, csaló nem kaparinthatja megazt. A felsoroltak mellett szükség lenne egyvalóban nemzeti alapokon nyugvó oktatásiés kulturális politikára, ahol mindenképpenelõnyt élveznek a magyar értékek.

– Végezetül pedig miben látod a nemzetés ezen belül a kisemberek boldogulásánakaz útját?

– Erre a kérdésre egy Teleki Pál idézettelválaszolnék: „Morál, etika, hit nélkül anemzetnek nincs jövõje.”

Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban

Vendégünk: „Korhely” Lengyel János író Kárpátaljáról

Messzelátó

1166

Költõköszöntõ

Az e héten született költõk közül Bede Anna az ünnepeltLatin, görög, bolgár, cseh, lett, olasz, orosz, ukrán, török, vogul, kirgiz nyelvek és a magyar nyelv. Kedves Anna nõ-vérünk, ennyi sok nyelven kellene megköszönni munkáidat: a vogul regéket, a kirgiz Manaszt és a mordvin Szijazsart,a csuvas eposzokat. Érteni vélem, miért utaztál a költészet nyelvén a testvérnépek költészetébe. A történelem dátumsorozata, ami mindannyiunk életét igazította, Téged odavetett, ahol a szó másként zeng. Mi maradtunk ott-honainkban. Éneklõ szavakat fordítottál, köszönöm.

Bede Anna

FohászKöszönöm azt, Uram, hogy élek,Köszönöm azt, hogy ép hitem,S hogy e világban ím, a lélekGyönyörû házát építem.

Köszönöm azt, hogy sok bajombana Te Igéd vigasztalás,s hogy ahol ennyi fájdalom van,Tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít,valaki mindig megsegít,rövid utunk kálváriáit –járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,s hívogató szód rám talál.A sugaras, kék végtelenbenköszönöm azt, hogy nincs halál.

Bede Anna született Bede Opika (az Opika keresztnév az Apor férfinév Opor alakváltozatábólszármazó újabb névalkotás) tanulmányait az Iparmûvészeti Fõiskolán (grafika) és az ELTE BTK ma-gyar–mûvelõdéstörténet szakán végezte. 1948–1950-ig a Fiatal Magyarország címû diáklap ol-vasószerkesztõje. 1950–1951-ig a Múzeumok és Mûemlékek Országos Központjának munkatár-sa. 1951–1959-ig tanító, védõnõ, könyvtáros és újságíró. 1959–1960-ig a szegedi egyetemi könyv-tár munkatársa. Verseiben az antik formák köznapi tartalmakkal párosulnak. „Az antik metru-moknak ilyen természetes, az élõbeszéd szintjére leszállított kezelésének Bede Annáé elõtt aligvan példája irodalmunkban; talán Devecseri Gábor próbálkozott hasonlóval, de õ sem ilyen me-rész közvetlenséggel. Bede Anna hexametere és disztichonja mögött falusi környezet vibrál, ahagyomány szinte kötelezõ érvénye folytán a »nagyszabású« formákat a paraszti élet józan, vas-kos realitására próbálta alkalmazni.” (A magyar irodalom története 1945–1975). Horatius összesmûvét átültette magyarra. A latin és görög mellett bolgár, cseh, lett, orosz, ukrán, török, vogulstb. nyelvekbõl is fordított. 2009. március 30-án reggel, álmában érte a halál.

1975-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben – sokoldalú, magas színvonalú mûfordítói mun-kásságáért, a nõi sors sajátosságait megéneklõ, emberközpontú költészetéért – a Magyar Köz-társasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Verseskötetei: Reggeli napsütés, 1956; Szigorú tavasz, 1963; Fölösleges virágok, 1966; Kelj fel és járj!, 1971; Ötven erdõ, 1977; A kivetett hal imája, 1984; Ezüstfohász, 1990; Bozótból csillag parázslik, fest-mények (Koszta Rozáliával), 1990; Harang a körtefán, 1999; Jelek a jégen, 2003.

Mûfordításai:Horatius: Válogatott versek, 1959; „Sámándobok” – szibériai költészet, 1973; Sztyelmah: Rád gon-dolok, 1976; Ivanov: Narszpi – csuvas eposz, 1977; Manasz – kirgiz eposz, 1979; Ovidius: A szerelem mûvészete, 1982; Aranylile mondja – lapp költészet, 1983; Szijazsar – mordvin eposz,1984; Sesztalov: Julianus rám talált, 1985; Medveünnep közeledik, 1985; Horatius összes mûvei,1989; Hadihajón Kínában – regény és Ne félj sógor – cigányballadák, 1993; Sesztalov: Torum tu-data, 1998; Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nõ?, 2004.

Bede Anna Budapest, 1926. július 14.Budapest, 2009. március 30.

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 1177

– Cili! Cili! Kukac Cili!Merre vagy?

– Kiki! Kiki! KukacKiki! Merre vagy?

– Cili! Cilike! Szólj,kérlek! Teljesen sötét lett, és

nem látok semmit!– Itt vagyok! Itt vagyok! Csak azt nem tu-

dom, hol és merre járok – jött a halk válaszKukac Kiki segélykiáltó keresésére.

– Szilajka! Szilajka! Hallod? – Semmi különöset nem hallok, Janika!

Mit kellene hallanom?– Ezt a két vékony hangot! Innen az in-

gem alól.– Cili! Cili!– Hallod? Ismét megszólalt valaki az in-

gem alatt.– Hallom, most már én is hallom, mert tu-

dom, mire kell figyeljek. Janika, menyit et-tél a varázsfûbõl, amit reggel adtam neked?

– Miért kérded, Szilajka?– Elõbb válaszolj, aztán megmondom.– Hát… hát… nemrég megettem a mara-

dékot, hogyha kijövünk a lugasba cseresz-nyézni, halljam a madarak beszédét.

– Jól sejtettem. Mit is eszünk ebbõl a szép,kerek tálból?

– Ropogós cseresznyét, Szilajka. Édes-apám hozta a piacról egy kedves, öreg né-nitõl, akitõl minden szombaton megvesz-szük a friss zöldséget és a gyümölcsöt.

– S megnézted, hogy kukacos-e a cseresz-nyéd?

– Nem néztem meg, minek néztem volna?Egy néni azt mondta az apukámnak, hogyami a kertben terem, amirõl tudjuk, hogy nemvolt permetezve, esetleg csak egy kis por le-het rajta, azt egy gyermek nyugodtan meg-eheti, mert kell annyi kosz emésztõnek, ami-tõl erõs, egészséges lesz egy Janika. Mármintén. Csak el ne áruld senkinek, mert a szabályszerint meleg vízzel és szappannal kell evéselõtt kezet mosni, és a gyümölcsöt is mosnikell, mégpedig alaposan, folyó víz alatt.

– Édesapádnak igaza lehet, én nem vitat-kozom vele, Janika. De az, amit hallasz azinged alól, az bizony kukacbeszéd.

– Kukac! Kukac az ingem alatt?– Nem az inged alatt, Janika! A hasadban

beszélgetnek.– A hasamban! És beszélgetnek! Õket hal-

lom, Szilajka? Jaj! Jaj! Fussunk! Mondjuk megédesanyámnak, hátha doktorhoz kell men-ni! Jaj! Jaj! Úgy félek!

– Hinnye! De bátor legény vagy, kispajtá-som! Inkább hallgasd, hogy mit beszélnek,ne rohanj ki a világból két ártatlan kukac mi-att, ha már lenyelted õket. Halljuk, mi törté-nik velük, ha már mohón fölettél minden va-rázsfüvet, amitõl még estig biztosan értenifogod az állatok beszédét.

– De nem lesz semmi bajom tõlük?– Két ártatlan kukactól? Nem hiszem! Az

elõbb mondtad, hogy kell az emésztõ.Mondjuk, hogy emésztõnek nyelted le a ku-kacokat. Figyelj, megszólalt az egyik:

– Cilike! – Kiki! Jaj, de jó, hogy egymásra találtunk

ebben a nagy sötét lyukban! Még azt a kisfényt sem látom magam körül, ahol majd kikell bújjunk, ha végre már nem ringat a széla fán, és a földre pottyantunk. De inkább aringatás, mint ez a nagy sötét! – hallatszott anagy öröm és kétségbeesés a gyomromból,mert bármilyen furcsa is, ott beszélgetnek

azok a kukacok. „Most, mi lesz?” – jutotteszembe ismét.

– Cilike! Cilikém! Ne félj, sejtem, hogy hollehetünk, és ha szerencsénk van, hamaro-san kijutunk innen. Gyere, Cilike, játsszunk!Mekkora hely van itt benn! Jó nagy csete-patét rendezhetünk ezekben az alagutak-ban! – félve néztem Szilajkára Cili kukac ésKiki kukac szavait hallva. Szilajka csodacsi-kós nevetõsre húzta el a száját, s láttam, na-gyon jól szórakozik, de csak arra buzdított,hogy egyem tovább a ropogós cseresznyét,hisz ebben az évben már nem ehetek töb-bet, ha csak nem abból a kompótból, amitAnna néni tett el télire. Nem kellett nagybiztatás, mert nagyon szeretem a cseresz-nyét. Addig ettem, míg tele nem lett a ha-sam. Nyugodtan ültünk tovább a lugasbanSzilajkával, aki ismét betûfalással foglalko-zott, s nekem mesélt az õ rovásos könyvé-bõl, míg egyszer azt nem éreztem, hogy csi-kar a pocakom.

– Szilajka! Szilajka! Baj van, be kell men-nem, lehet, hogy mégiscsak beteg vagyok! –s Szilajka együtt érzõn, de foga között csikósmosollyal annyit mondott, hogy siessek,mert megvár. Meg is várt.

– Janika! Hogy vagy?– Jól, Szilajka, a hasam már nem fáj, de még

mindig félek, hogy mi lesz kukacbarátaim-mal, biztosan õk is betegek… szegények…

– Hallgassuk meg õket, Janika!– De én nem hallok semmit Szilajka! Jaj!

Jaj! Csakugyan betegek lehetnek, és mégszólni sem tudnak!

– Vagy világgá mentek! – jegyezte meg Szi-lajka, s azzal eltûnt búcsú nélkül, pedig eddigsoha nem ment úgy el, hogy ne adta volnapatáját a viszontlátásra, s mert még mindig jóvolt a hallásom, úgy hallottam, valahonnanmesszirõl, tán a hegyek háta mögül, szilajosjókedvében valaki hangosan felnevet. Szilaj-ka lett volna? Holnap megkérdezem.

F. Szabó Kata

A kucori pókNyúlfarok

Világgá

ment kukacok

Szilajka Verzár Éva

Abban az idõben, amikor édesanyám még kis elemista lány volt, órarend szerint tartották a hittanórákat, egyszer az egyik, máskor a másik felekezethez tartozó gyermekek számára. Akinek éppennem volt órája tétlenül lõdörgött az iskola folyosóin vagy az udvaron. Babi néni – akit aszottá szik-kasztott a vénkisasszonyság, s fekete gyér haját mindig szigorú, sima kontyba búbozta a feje tetejé-re –, parancsba adta, hogy kislányokhoz méltón viselkedjenek, amíg szorgos diáktársaik az osztály-teremben biflázzák a kiskátét, majd határozottan becsukta maga mögött a teremajtót.

– Ki kellene valamit találni lányok, megöl így bennünket az unalom – súgta oda a többieknek Katica.– De mit? – kérdezte Erzsi.– Menjünk ki a Berettyó-partra! – csillant fel Katica szeme.– Menjünk! De csitt, halkan! – suttogták kórusban a lányok, s már osontak is végig a csendes me-

zõvárosi utcácskákon, ropogósra keményített kék iskolai kötényruhájukban, amihez patyolatfehér ke-ménygallér járt. Csak a vak nem látta, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk iskolaidõben.

– Csak ismerõssel ne találkozzunk – szólt lihegve Panni, s lopva körbesandított, de akkor már be-fordultak a bozótos felé vezetõ mezsgyére – megmenekültek.

A folyó igen változatos vízhozammal rendelkezett, volt, amikor alig csordogált a medrében némivíz, s volt, hogy szenvedélyes rohanással igyekezett a Körös felé. A békák lomhán sütkéreztek a ra-gyogó napsütésben a parton. A megérkezõ lányok gyors menekülésre kényszerítették a hõségbeneltunyult kövér brekkencseket. Ahogy a kánonban belép az egyik szólam a másik után, úgy ugráltakriadtan egymás után a vízbe. A kislányok lekapták a cipõjüket, harisnyájukat – nehogy otthon nyo-ma legyen a csínytevésnek – és önfeledt ugrándozásba kezdtek a sekéllyé szelídült vízben.

– Nézzétek csak! – torpant meg Katica. – Lyukak vannak a partfalban. Vajon mi lehet az?Abbahagyták az ugrabugrálást, és odamentek a lyukakhoz. – Itt is van egy! – kiáltott fel Panni.– Itt is, meg ott is! – kiabáltak a többiek. – Vajon ki lakhat bennük? – gondolkodott hangosan Katica, majd letört egy ágacskát a közeli bo-

dzabokorról, és a résbe mélyesztette. Nem történt semmi. Még határozottabban belekotort, de mostsem történt semmi.

– Várj, támadt egy ötletem! – szólt Panni és megmerítette a parton heverõ rozsdás konzerves do-bozt vízzel. – Öntsük bele!

Mindannyian odakucorodtak a lyuk közelébe, és belezuttyantották a vizet, majd lélegzet-visszafojtva vártak. Egyszer csak megjelent egy nagy, fekete, szõrös láb a lyuk peremén, majd mégegy és még egy, egészen addig jöttek a lábak, míg nyolc nem lett belõlük. Ott terpeszkedett a lyukbejáratánál egy felháborodott és felettébb mérges, háromcentis, fekete bundás kövér pók.

– Ááááá! – sikoltottak hatalmasat a lányok és úgy ugrottak fel, hogy megdönthették volna a hely-bõl ugrás világrekordját. Majd egymásra néztek, és olyan jóízûen kezdtek kacagni, hogy visszhang-zott belé a partoldal.

– Még egyszer? – kérdezte Katica.– Még egyszer! – kacsintottak össze a többiek, mert bár félelmetes volt az a hatalmas szõrös pók,

mégis oly jó és izgalmas volt egy kicsit iszonykodni. S ez így ment, míg ki nem öntötték az összespókot: öntés, ugrás, visítás, futás – öntés, ugrás, visítás, futás, hogy a feszesre font copfocskájuk vé-gén csak úgy röpültek a szalagok.

Megfogadták, hogy ezentúl minden lyukasórában kijönnek az odujuk mélyén kucorgó „kucori” pó-kokhoz, hogy legközelebb is farkasszemet nézhessenek egymással.

1188

A Magyarok Szövetsége Dunaújvárosi JárásiKözössége sorrendben a negyedik, a Fejérmegyei Kulcs községben pedig már a máso-dik Magyarok Vásárát rendezte július 10-én,szombaton. Izgalommal készülõdtünk azeseményre, ami egy nagy múltú helyi ren-dezvénysorozat idei zárónapjának kapcsoló-dó rendezvénye is volt.

A kulcsi Császár-tanyán és a szomszédossportpályán július 3. és 10. között folytak aII. Aranykulcs Fesztivál és a X. MesterségekBölcsõje Alkotónapok programjai, s ez utób-bi zárónapi rendezvényeként, a Kulcsi Ke-mencés Kézmûves Egyesület felkérését elfo-gadva, szerveztük a Magyarok Vására hagyo-mányos programelemeit: a kézmûves kira-kodóvásárt, a színpadi kulturális mûsort éskiállításokat, a gyógyítókat, az ételek és ita-lok utcáját. Ötszáz plakát készült, újságcik-kek, valamint interneten szétküldött meghí-vók százai vitték a vásár hírét szerte a kör-nyéken, az ország távoli pontjaira is. Már jóelõre kértük az égieket, hogy jó idõnk legyena szabadtéri vásárhoz, mert az elsõ, a Ven-del-napi kulcsi Magyarok Vásárát a hidegidõjárás miatt az iskola épületeiben és udva-rán kellett megrendeznünk.

Amikor elérkezett a várva várt nap, és fel-ragyogott az égen a Nap, már tudtuk, semesõ, sem hideg nem lesz, már csak a kániku-lától kellett tartanunk. Nem is volt alaptalanaz aggodalmunk, mert a 35 Celsius fokos hõ-séget beharangozó elõrejelzések sok vásá-rozónak elvették a kedvét, s így csak sok-kal kevesebb árus kínálta portékáját, mintamennyien bejelentkeztek, és bizony a vásár-lók, érdeklõdõk is csak nagyon módjával jöt-tek ki a Császár-tanyára a délelõtti órákban.Bár bíztunk benne, hogy majd ebéd után töb-ben lesznek, de sajnos, délután is messze el-maradt a rendezvény látogatottsága a várako-zásoktól. Ha ma még kissé fanyar is a szánk,annak ez az oka, de a jól végzett munka örö-me hamarosan végleg elzavarja a csalódott-ság felhõit emlékeink egérõl, abban biztosvagyok. Mert bizony mi, szervezõk – ne tûn-jön szerénytelenségnek -, jól megfeleltünk amagunkkal szemben támasztott elvárások-nak, s a rendezvény gördülékenyen, a fel-fel-merült technikai-szervezési jellegû gondo-kon gyorsan felülkerekedve – kiváló elõadó-inknak hála –, magas színvonalon folyt.

Bár nem volt nagy számú közönsége agyógyító sátorban folyó elõadásoknak, akik

részesei voltak Deva és dobosai elõadásá-nak, akiknek izmait, izületeit Liditt Margitvagy fia, Filó Dániel, avagy Kereki Zsoltmozgatta át, akik hallhatták Sóspataki Ferenctermészetgyógyász étkezési és életvezetésitanácsait, vagy akik megtudhatták NyolcasMártától, mit mutat a biorezonancia vizsgá-lat az egészségi állapotukról, nem csalódtak.Ugyancsak nagy figyelem övezte dr. MátéÁgnes orvosnak, a dunaújvárosi SzentPantaleon Kórház Sürgõsségi BetegellátóOsztálya vezetõjének gyakorlati bemutató-val egybekötött elõadását az újraélesztésrõl,amivel nagyon hasznos tudást adott át hall-gatóságának. Külön köszönet illeti mind azelõadókat, mind a hozzájuk fordulókat, hogya rendezvénysátorban uralkodó trópusi idõ-járás ellenére kitartottak, és tettek saját ma-guk vagy embertársaik egészségéért!

A színpadon Losonci Ildikó és ifj. AranyosGyörgy vezette a mûsort. Az ünnepélyesmegnyitón Posch János, Kulcs község alpol-gármestere, Molnárné Lukács Anita, a társ-szervezõ Kulcsi Kemencés Kézmûves Egye-sület elnöke, valamint Kásás Margit, a Ma-gyarok Szövetsége Dunaújvárosi Járási Kö-zösségének elöljárója, Fejér megyei elöljáróköszöntötte a résztvevõket, majd Oláh Jánosimádságát követõen Losonci Ildikó szavala-ta következett. A folytatásban a helyi Nyug-díjas Klub énekkara elõbb a Himnuszt éne-kelte el a közönséggel, majd népdalcsokrotadott elõ. Õket követte egy kitartó trió: BereRóza, Tóth Krisztina és Borsos József, akiktréfás népmesékkel szórakoztatták a nézõté-ren, a tûzõ napon ülve õket hallgató pár fõs,illetve a sátrak árnyékában figyelõ közönsé-get.

Az ebédszünet után érkezett meg Besnyõ-rõl a Szironta Csengettyû- és Citerazenekar –a nyárra való tekintettel átmenetileg négyfõs-re fogyatkozott – csapata, akik népdalokkal,

citera- és harmonikajátékkal szórakoztattáka résztvevõket. Õket a rácalmási Szabó An-na követte a mikrofonnál, aki tisztán csengõhangján a magyar népdalkincs néhány vi-dám gyöngyszemét szólaltatta meg, majd akisapostagi Nõegylet Baráti Kör énekkar lé-pett színpadra és népdalokat adott elõ.

A színpadon a rendezvény vége felé a Ma-gyarok Szövetsége Tehetségkutató Verse-nyének országos döntõjébe jutott Fejér me-gyei ifjú tehetségek közül a dunaújvárosiMóricz Zsigmond Általános Iskola 2. a osz-tályosai mûsorát: Deák Viktória népdal szó-lóját és a Feketerigók énekegyüttes népdal-csokrát élvezhette a közönség. Németh Irmatanárnõ tanítványaival Bösztörpusztán is ta-lálkozunk majd! Záró számként lépett szín-padra a két éve alakult dégi Bokréta Nép-tánccsoport, amely táncházat is rittyentett aközönségnek.

A Császár-tanya eredeti tárgyakkal beren-dezett tisztaszobája és a tanya udvarán, a fel-újítás alatt álló kemence szomszédságában,a szabadegyházi Juhász Imre juhász kiállítá-sa egész nap várta a látogatókat.

Az MSZ információs sátorában Szilaj Csikópéldányokat és elõfizetést, hölgytagjaink há-zi süteményeit és MSZ-pólókat, sokféle tájé-koztató anyagot kínáltak a járási közösségtagjai a vendégeknek egész nap, dacolva akánikulai hõséggel. Jól esett a huszárgulyás,amit Herdicsné Kertész Viktória receptjealapján Gódány Mihály fõzött két gulyás-ágyúban, tagjaink elõkészítõ munkáit köve-tõen, és Molnár József (Dodi) egész álló nap,hõsiesen sütött, friss kemencés lángosa iscsillapíthatta az éhséget.

Köszönet illet mindenkit, aki kitartott a hõ-ségben!

Kásás Margit megyei elöljáró térdsérülésé-vel küszködve talpalta végig a rendezvényt.Párás szemmel, mosolyogva mondta el kér-désemre: úgy érzi, hogy bár az elmúlt hóna-pok rossz emlékû Fejér megyei történései ki-csit meg is tépázták a tagságot, akik megma-radtak és még jobban elkötelezték magukata Magyarok Szövetsége és a 21 pont iránt,mostanra igazi csapattá értek, akik õseinkpéldájából okulva, egymásnak vetett háttalbirkóznak meg minden rájuk váró feladattal,s lesznek úrrá a nehéz helyzeteken.

A közös célok mellett az azok érdekébenvégzett közös munka az egyetlen értelmeslehetõség arra, hogy tagjaink együtt éljék átaz értékteremtés, a tettek örömét, sikerélmé-nyét, ami szükséges közösségeink újraépü-léséhez. Ennek jegyében dunaújvárosi kö-zösségünk már dolgozik a Magyarok Orszá-gos Gyûlése szervezésében vállalt feladata-inkon, szervezi az augusztus 20-ai perkátaiMagyarok Vásárát és a szeptemberi dunaúj-városi megyeszert.

Magyarok Vására Kulcson

SzövetségbenKoczka Kata

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 1199

Herner Adrienn

Egerági sikereinkA Keleti Népek Fesztiválja évrõl-évre Egerág község szervezésében zajlik. A Pécstõl délre fekvõ település a rendezvény színesebbé tételéhez a MSzbaranyai szervezetét kérte fel. A programkínálat kibõvült a Magyarok Vá-sára árusaival, színpadi elõadókkal és a megyenap keretében zajló esemé-nyekkel. A több ezres látogatói létszámot nem könnyû elérnünk, de a terv-szerûen átgondolt szervezési munka és a nagy hírkeltés mindig beválik.

A terület idén is két részre tagolódott: azegerágiak külsõ és az MSz belsõ területére.Nálunk a lényegi munka már csütörtökönelkezdõdött. Akiket nem hívott el a munka-helyi kötelesség, segédkeztek a sátrak és jur-ták felállításában. A három jurta közül egyeta gyógyítók, csontkovácsok, egyet az infor-mációs anyagok és a Szilaj Csikó hetilap,egyet pedig az elõadók kaptak. Utóbbibanhelyezték el késõbb a Szent Korona máso-latát, megtekintésre.

Másnap délelõtt folyamatosan érkeztek azárusok, hogy elfoglalják kijelölt helyüket. Miis igyekeztünk elrendezni magunk körül adolgokat, hogy utána már csak a vendégek-kel és a programokkal tudjunk foglalkozni.Estére annyi látogató érkezett a helyszínre,amin magunk is elcsodálkoztunk! Dr. SimonPéternek az észak- amerikai indiánokrólszóló elõadására is annyian voltak kíváncsi-ak, hogy még el kellett mennünk székekért.Közben a szertüzet is meggyújtottuk, hogyéjszaka megtarthassuk a parázson járást.Ahogy telt az idõ, úgy gyûlt a tömeg a tûzkörül. Mindenki csöndben hallgatta a dobo-sok játékát és énekét. Egyfajta felkészülésvolt ez a lelki elmélyülésre, s az esetlegesparázson járásra. A tûzön járás megyei elöl-járónk, Hegedûs Attila iránymutatásai alap-ján zajlott le. Legalább húszan vállalták az„átkelést”, volt, aki kétszer is átment! Leve-zetésképpen - finom borok társaságában -még sokáig beszélgettünk.

Nem túl sok alvással a hátunk mögött, ha-

mar eljött a szombat reggel. A csapatból min-denki nekilátott saját vállalt feladatának. Volt,aki az árusok között cirkált és útbaigazítottaaz érkezõket, volt, aki pedig az ebédfõzés-nél jeleskedett. Mások a gyógyító jurtábanvagy a gyermekfoglalkoztatóban serényked-tek. Az én feladatom a Szilaj Csikó hetilapreklámozása és árusítása volt. A nagy sürgés-forgás közepette azért néha „elszöktünk”körbenézni a kínálatot, beszélgetni az áru-sokkal. Én is úgy gondoltam, összekötöm akellemest a hasznossal, és eladok nekik párújságot, hiszen õk nem hagyhatják ott a por-tékájukat csak azért, hogy eljöjjenek „lapné-zõbe”. És sikerrel jártam! Így történt, hogy azegyik borértékesítõ észrevette az újságíróigazolványt a nyakamban. Rögtön tanácsot iskért, miként hirdethetne az újságban. Kezde-ti meglepettségem után – mivel ilyen jellegûérdeklõdésre nem számítottam – nagy örö-mömre, tudtam is neki segíteni.

Ha már ott voltam, egy-két borkóstoló vé-geztével megnéztem a lovas gyorsasági ver-senyt is. Hagyományõrzõ fiatalok, csodásparipákon vágtatva próbálták kelevézüket apolifoam karikákba dobni! A kurjongatásokés a lovak vágtatása nyomán képzõdött por-felhõ láttán olyan érzésem támadt, minthamár Bösztörön lennék! Felemelõ és vágya-kozással teli érzés kerített hatalmába. Az ér-zés tovább mélyült, amikor a Koronaõrök ésa lovas huszárok díszes kíséretében megér-kezett a Szent Korona másolata. Elõször –gondos õrzõk felügyelete mellett – a megye-halmon helyezték el, késõbb a központi jur-tába vitték megtekintésre.

Délután ötkor az egerágiak nagyszínpa-dán Vukics Ferenc is beszédet mondott, ösz-szefogásra és közös munkára buzdítva azembereket. Az est egyik különlegessége, asolymász bemutató is ekkor kezdõdött. Anap zárásaként a CS.Í.T. koncert adta meg a

buli hangulatot – sok fiatal is kíváncsi volt rá.A vasárnap többnyire színpadi elõadók fel-lépésével telt, továbbá a gyerekek tehetség-kutató versenyének döntõje zajlott.

Összességében véve elég színes és válto-zatos programok fogadták a rendezvényrelátogató kicsiket és nagyokat egyaránt. Re-méljük, jövõre a már hagyományosnakmondható eseményeken túl, még gazda-gabb programkínálat várja majd az érdeklõ-dõket.

Somogyi „képregény”Képriport Bogdytól, a Szilaj Csikó fotósától a Somogyi Szaláról, azaz megyevásárról és megyegyûlésrõl

Az elõkészítés hetekkel korábban elkezdõdött – mondhatni, jó kis bemelegítésvolt Bösztörpusztára, augusztus 13–15-re, a Magyarok Országos Gyûlésére…

2200

A megnyító napján.

Elsõ lépés a tervek szerinti kitûzés,a több mint száz bejelentkezett

vásározó helyének kijelölése, számítógéppel való

megtervezése.

Elsõ nap még nem tolongott a tömeg, de a vásározók „felsorakoztak” fogadásukra.

A konyha még nyugodt, de aztán nagyüzembenkészül a finom ebéd, kilószám csíp a hagyma,kondérszám fõ a babgulyás, a halászlé, tárcsánsül a hús. Jut mindenkinek: kicsinek, nagynak,asszonynak, embernek, harcosnak, csikósnak,énekesnek, vásárosnak, vendégnek…

Szövetségben

Csikós-csikós, bocsánat, asszony háton, lovonágy helyett, és a jó munka után...

Szól a nóta... Somogyországi települések bemutatkozása: Zselicszentpáli Népdalkör, a Kaposvári Horvát Nemzetiségi énekkar, Somodor Népdalkör. Fergetegesen pördül a szoknya...Hasát fogja a közönség...

I . évfo lyam 22 . szám 2010. jú l ius 22 . 2211

A jövõ nemzedéke jól érzi magát: lóháton és ostorral, Nomád (Onogur)családban... Tánc, játék, bio hinta, szórakozás...

Régi fegyver, harci bemutató, Onogur hagyományõrzõ egyesület bemutatója, de még a kovács is élõben üti a vasat...

Déli harangszóra érkezik a Szent Korona máso-lata. Népes kísérettel viszik fel a dombtetõre.

Jövõre ugyanitt: velük, a jelképeinkkel, hagyo-mányainkkal, hozott földbõl „megyedombot”hordunk össze, egyre nagyobbat… A Magya-rok Szövetsége Egyesület az értékeiben gazdagmúltat átmenti – a jövõ nemzedékének.

Szombat tíz óra, az alkotás kezdete. Alakul amû… Négy órakor már a finom munkákhoz al-kalmi segítség is akad Demeter Enikõ személyé-ben. A befejezõ esti munkálatok után kész, azOrszágalma.

2222

Szilaj arckép

kálom, mert nem az anyagiakért csinálom,bár fent van a weblapon. Anyukám magyarbankszámlaszámára ugyan érkezett a 8 évalatt némi pénz, de ez összesen sem éri el azötvenezer forintot.

– Törököt fogtál és nem enged? Szívesencsinálod, vagy a lelkiismereted kényszerít?Esetleg anyagi haszonból? Valamilyen rejtettérdekbõl?

– Mint már korábban mondtam, olyanmunkát kerestem magamnak, amit szívesencsinálok. Soha nem voltam olyan ember, aki10 percnél tovább megvan tétlenül. Egysze-rûen csinálnom kell valamit, mert megölneaz unalom. Akkor már miért ne olyasmit csi-náljak, ami más embernek is jó, nem csaknekem.

– Ha rengeteg pénzed lenne, mibe fektet-néd?

– Elõször is újjáépíteném a szülõi házat Ba-dacsonytomajon, utána a gyermekeimnekrendezném az anyagi helyzetét. Ha még ma-radna annyi, hogy el tudjak tartani egykisfogyasztású kocsit, akkor azt vennék,mert 66 éves fejjel elég macerás a 35 kilóscuccot cipelni tömegközlekedéssel.

– Ha segítséget kérnél, mit kérnél?– Hááát... nem is tudom. Le kéne már cse-

rélnem a gépeimet, mert bizony mostanábansokszor cserbenhagynak. Csak az utóbbi kéthónapban cseréltem három merevlemezt. Azegyik gépem videokártyája is kezd döglõd-ni, de most gondolni sem merek rá, mert ajövõ hónapban lesz a fiam esküvõje. És tu-dod mit irigylek nagyon? Amikor együtt ka-merázok a profikkal, és a végén õk a 3-4 sa-meszukkal, sec-perc összecsomagolnak, énmeg még 15-20 perc után is rakosgatom amotyómat.

– Néhány nevezetes, feledhetetlen pilla-nat?

– A már említett rosszindulatú telefon-kampány elég emlékezetes volt. Aztán megamikor Dávid Ibolya beperelt, mert össze-foglaltam a weblapon, 2006-ban, az inter-neten terjedõ dolgokat a fiacskájáról, ámnem tudtam bizonyítani. Az az ausztrál né-zõm, aki jó kapcsolatban van az ottani rend-õrséggel, közölte, hogy a nyomozó barátjanem mer kiadni errõl információt: az állásá-ba kerülne, ugyanis védett az anyag... Ígyaztán két évig nagyon meg kellett lapulnom,nehogy az ügy feléledjen.

Vendégünk: Teddykori viszonyokat –, úgy döntöttem, hogy ne-kem múltam van a cégnél, jövõm nincs, je-lentkeztem a korengedményes nyugdíjra,amit meg is adtak. Ezután – még nem akar-tam szögre akasztani a “boxkesztyûket” –,elkezdtem állásinterjúkra járni, de mindigbeleütköztem az 5-ös követelményrend-szerbe:

1. legyél 30 évnél fiatalabb2. legyen 40 év szakmai tapasztalatod3. beszélj 7 nyelven4. dolgozz napi 26 órát5. és elégedj meg a minimálbérrel.Öt hónap után meguntam, és kerestem

magamnak valami olyan elfoglaltságot, ahola szakmában is maradhatok, és szívesen iscsinálom. Felfigyeltem abban az idõben,hogy vannak színvonalas TV-adások, csakmindig hajnali 2 és 4 között, amikor mindentisztességes dolgozó ember alszik. Jól mutata statisztikai kimutatásokban, hogy ez a ré-teg is megkapta a mûsorát. Jött az ötlet, fel-vettem ezeket a mûsorokat és feltettem a vi-lághálóra. Én lepõdtem meg a legjobban,hogy milyen sikere lett. Akkoriban még aTV-csatornák sem tettek fel mûsort, csak énegyedül. Aztán jöttek a levelek a világ min-den tájáról, amiben üdvözlik a kezdeménye-zésemet; de jó lenne olyasmit is bemutatni,amit az akkoriban csak balliberális tv-k ki-cenzúráznak, elhallgatnak. Ekkor vettemegy kis turista kamerát, és elkezdtem járniaz eseményeket. Voltaképpen így alakult kiaz egész.

– Mibõl tartod ezt fenn? És magadat?– A nyugdíjamból. Pont a rezsire meg az

alkatrész-utánpótlásra futja belõle. Élni mega 102 éves anyukám nyugdíjából élünk; õtén gondozom.

– Mennyire tudsz beleszólni a nagyok dol-gába? Tudod-e a legkevésbé is ellensúlyoznia média fõsodrának ilyen-olyan irányultsá-gait?

– Szinte semennyire, inkább a saját készí-tésû filmjeimmel vagyok kényszerítõ hely-zetben. Azt már nem érdemes elhallgatni.Fõleg amióta a HírTV és az Echo TV elkezd-tek sugározni. Tulajdonképpen nem vesz-nek komolyan a “nagyok”, igaz nem is pub-likálom a nézettségemet, mert kezdetbenpublikussá tettem, de amikor átléptem a na-pi ezret, elkezdtek jönni a fenyegetõ telefo-nok. Öt hónapig bírták, aztán õk unták megelõbb, mert szerencsétlenek azt hitték, hahajnali 2-3 körül felhívnak valami alpári fe-nyegetõ szöveggel, akkor a legjobb álmom-ból riasztanak fel. A korlátoltak el sem tud-ják képzelni, hogy én akkor még javábandolgozom. Most is hajnali 4 elmúlt, amikorválaszolok a kérdéseidre.

– Kit és mit szolgálsz?– Azokat az igaz magyarokat, akiket még

érdekel az országunk sorsa, a történelmünkés a kultúránk.

– Kapsz-e, kaptál-e érte megbecsülést?– Bár a nézõim Németországban nyitottak

egy bankszámlát, de a 8 év alatt még egyet-len fillér sem érkezett rá. Igaz, nem is publi-

– A „becsületes” neved Beck György. Hon-nan jött a Teddy?

– Ez még a gyerekkori becenevem, az is-kolatársaim ragasztották rám a mackós járá-som miatt. Amikor elkezdtem a világhálóradolgozni, kellett választanom egy nicknevet,hát ez lett az. Ennek a megcsonkított válto-zata az e-mail címem is.

– Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamáskampányt indított a politikai foglyok szaba-donbocsátásáért. A Te filmes tudósításodalapján készítettünk róla beszámolót a Szi-laj Csikóban. Mi ragadott meg a témában?

– Tamást régrõl ismerem, még onnan,amikor a Kvassay hídi embereket védte aGrespik Lászlóval együtt 2003-ban. Mivel ak-kor a mentorom és tanítómesterem, Kõsze-gi M. László is õrizetben volt, így az õ kame-rájával én forgattam a tárgyaláson. Késõbb agesztenyéskerti porszívózási ügyben aztánengem is védett. Kaptam tõle egy sms-t, hátelmentem a sajtótájékoztatóra.

– Te voltaképp egy önálló médiaintéz-mény vagy. Mibõl, kibõl áll ez az intéz-mény? Hogyan sikerült kialakítani?

– Ez nem mindennapi módon alakult,még 2002-ben.

2001 végén volt a Malév elsõ nagyobb le-építési hulláma, és a kevesebb fájdalom je-gyében, akiknek megvolt a szolgálati idejükés a kellõ életkoruk, azoknak felajánlották,hogy korengedménnyel elmehetnek nyug-díjba. Addigra már 31 éve dolgoztam aMalévnél…

– Mit csináltál? Mit végeztél? – 1963-ban kezdtem a szakmát a KSH-

ban, az akkori számítástechnikai fellegvár-ban. A KSH-nak hatósági jogköre volt a té-mában. Érettségi utáni 2 éves speciális kép-zésen vettem részt, mert abban az idõben ki-mondott számítástechnikai képzés még nemlétezett Magyarországon. Heti 2 napot jár-tunk a MüM 14-es ipari tanuló intézetbe,ahol végigvittek bennünket a finommecha-nikai témától a villanyszerelésen át az elekt-ronikai szakmáig. Itt jártam együtt SzélesGáborral, a jelenlegi nagyvállalkozóval… AMalévnél elõször mûszakiként dolgoztam1975-ig, majd látva azt, hogy a számítástech-nika hova fejlõdik – panelesedik –, átnyer-geltem a szoftverre, és mint a programozásés szoftverfejlesztés ostora tevékenykedtem.Aztán a megszokott struktúra szét lett verve– ott is –, és közvetlenül a nyugdíjazásomelõtt projectmenedzserként dolgoztam…

– Tehát felajánlották a korkedvezményesnyugdíjazásod…

– Rövid töprengés után – ismerve az ak-

HIRDETÉSI MELLÉKLET I

Fikner Piroska festményeinek megvásárolásával támogathatja a Szövetség Televízióeszközkészletének bővítését, kamerák, vágógépek stb. vásárlását.

Márika – 2008. 36.000 Ft30×40 olaj, farost

Bözöd – 2004. 47.500 Ft30×40 olaj, vászon

Liliomos csendélet – 2002. 60.000 Ft 50×40 olaj, vászon Zsűrizett

Őszi táj - A káposztás kertek alatt/Nagyigmándon/ – 2002. 85.000 Ft60×80 olaj, vászon Zsűrizett

A Tiszán – 2000. 45.000 Ft31×41 olaj, farost Zsűrizett

Segélykoncertet ad a világhírű

karmester és zongoraművészés az általa vezetett

Kodály Zoltán Ifj úsági Világzenekar2010. július 28. 20.00 óra

Városmajori Szabadtéri Színpad

A koncert teljes bevételét az árvízkárosultak számára ajánlja fel a szervező Szabad Tér Színház. Az adományt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet fordítja a bajbaju-tottak megsegítésére.

Műsor: Erkel Ferenc: Hunyadi László - nyitány Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek Kodály Zoltán: Háry János - énekes részletek Liszt Ferenc: Les Preludes Georges Bizet: Carmen - suite

Vezényel: Vásáry Tamás

Jegyinformáció és pénztár:06-1-3755-922/123 • 06-30-699-2732

Vásáry Tamás

A 20 db felajánlott kép megtalálható az MSz honlapján: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/festmenyek-szoevetseg-tv-ertTovábbi információ: 06 70 251 80 50 E-mail: szovetsegpipacs@gmail.com Honlap: www.fi knerpiroska.hu

Egy szabad és erényes társadalom felé…Pályázati felhívás fi ataloknak2010. szeptember 16–19. között az Acton Instituteés az Europa Institut konferenciát szervez fi atalok számáraa személyes és a gazdasági szabadság erkölcsi alapjairól.

Helyszín:Sonntagberg, Ausztria.

A konferencia előadói:Samuel Gregg, Michael Miller, Alexander Trachta és mások.

A részvételi szándékotjúlius 25-ig kell jelezni.

Minden további információ megtalálható az Europa Institut weboldalán:http://www.europainstitut.at/

22.hirdetési melléklet.indd I 7/19/2010 4:30:59 PM

I I

Kézi szedésű, „Aranycsillag" fajtájú magvaváló,sárga húsú őszibarackra veszünk fel előrendelést.Ára: 350 Ft/kg, 6 kg-os csomagban 2.100 Ft/6 kgAz ár legfeljebb lefelé módosulhat!

Várjuk megrendelésüket újburgonyára is! Red Scarlet fajtájú 150 Ft/kg,30 kg-os zsákokban 4.500 Ft/zsák

Továbbra is várjuk a kézi szedésű meggyreaz előrendeléseket. Ára: 280 Ft/kg, 10 kg-os csomagban 2.800 Ft/10 kg

Nagy mennyiségű vásárlás esetén (50-100 kg) házhoz szállítást vállalunk megbeszélés szerint.

Most kedvezményesen vásárolhat papírtermékeket is!

24 tekercses WC papír, 2 rétegű,kamilla illatban 950 Ft/csomag100 darabos papírzsebkendő 100 Ft/csomagKéztörlő 2 rétegű, 350 lapos,22 x 20 cm lapméretű 600 Ft/csomagKéztörlő 3 rétegű, 100 lapos 2 tekercses,23 x 24 cm lapméretű 330 Ft/csomag

Rendeléseiket várjuk az akszov@gmail.com levélcímen,

valamint a +36 30 330 8622 telefonon.

Az Arany Korona Szövetkezet termékeinek megvásárlásával saját jövőnket építjük!

22.hirdetési melléklet.indd II 7/19/2010 4:31:12 PM

HIRDETÉSI MELLÉKLET I I I

22.hirdetési melléklet.indd III 7/19/2010 4:31:14 PM

IV

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége működését és a Szilaj Csikó megjelenését.

www.magyarokszovetsege.hu/content/tudas-es-kellektar-1Szkíta napsólyom

Tönköly zenekar CD MSz póló

Bölcsõ Bronz pajzs

Tatárlakai korong MOGY DVD

Főbb szakipari tevékenységeink:

Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolásKőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok

Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatokVíz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése

Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás

Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akikaz Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta

munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosanés nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük.

Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

1172 Budapest, Liget sor 21. Tel./ Fax: (1) 253 09 72E-mail: info@ligetsorbau.hu www.ligetsorbau.hu

1/1 – egész oldal 182 x 256 mm 30 000 Ft

1/2 – fél oldal 182 x 126 mm 18 000 Ft

1/4 – negyed oldal 89 x 126 mm 10 000 Ft

1/8 – nyolcad oldal 89 x 61 mm 6 000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4 000 Ft

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:

Hirdetések felvétele:Kucsara Pál +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

Füzesgyarmaton központhoz, fürdőhöz közeli, csöndes utcában 2800 m2 gazdálkodásra alkalmas melléképülettel eladó egy 220 nm-es, összkomfortos családi ház, vadonat-új amerikai konyhával, áron alul, sürgősen. Érdeklődni lehet: +36 30 431 0637Irányár: 17 millió forint

22.hirdetési melléklet.indd IV 7/19/2010 4:31:15 PM