Embed Size (px)
Citation preview
Önkormányzati tájékoztató XIV. évf. 135. szám 2015. júliuszovátai S Hírmondó
Egyetlen diófaJúlius, kánikula, hőség-
rekordok és hőségriadók. Tele vele a média. A hír-adók azzal kezdődnek, hogy mennyit emelkedett ismét a hőmérőn a higany-szál. Panasz mindenfelé, hogy meg kell fuladni eb-ben a levegőtlenségben, elviselhetetlen ez a hőség.
– Kezit csókolom! – pró-bálom mondani a panasz-kodóknak. – Nem kellett volna kivágni vagy karóra nyírni annyi fát. Ha meg-hagyták volna úgy, aho-gyan Isten teremtette, ár-nyékukban ezt a hőséget is jobban el lehetne viselni.
Magyarországi útjaimról ilyen árnyas fák emlékét is hoztam magammal. Gyö-nyörű koronájú hársak, gesztenyék, platánok, je-genyék emlékét. Amellett, hogy bármelyik évszakban szépek a szemnek, és na-ponta sétára ösztökélnek, meg is védenek kipufo-gógáztól, portól, esőtől, széltől, égető napsugarak-tól, fulasztó hőtől. Árnyas lombjaik alatt sokkal job-ban érezzük magunkat. A sűrű koronán átszűrődő fény már nem bánt, inkább varázslatos képekkel ámít el. A lombok halk zson-gása megnyugtató, elan-dalító kellemes muzsika a fülnek. És micsoda illatok töltik be a teret minden hársfavirágzáskor!
Kánikula, hőség. Egyetlen terebélyes diófa az udva-ron megfizethetetlen kincs ilyenkor. Alóla szemlélve sokkal elviselhetőbbnek, békésebbnek, barátságo-sabbnak látszik a világ.
Molnos Ferenc
Nyitják, nem nyitják? Elég meleg lesz-e a meg-nyitáskor, s tudja-e tartani kellemes hőmérsék-letét nem csupán napokon, de heteken át? Már első napokban belever a fürdőzésbe egy hideg eső, vagy kegyes lesz a tóban lebegni vágyókkal?
Ezek a kérdések – s még megannyi más – minden szezonkezdés előtt felmerülnek. Bi-zony, fontos kérdések ezek, mert a rájuk kapott válaszok – persze, egyebek mellett – megha-tározzák, hogy a kedves vendég hogyan érzi magát, mennyi ideig marad Szovátán, milyen impressziókkal tér haza, s milyen hírét viszi fürdővárosunknak.
A szovátai szolgáltatás része kell legyen az is, hogy helyesen írt feliratokkal jelöljük – például a bejárati névtáblán egy kötőjellel összekötjük a két szóalakot – büszkeségünket, a Medve-tót.
Igen, a Medve-tót, és nem a Medve-tavatA helyesírási tájékoztató (Irodalmi Könyv-
kiadó, 1967, Bukarest) A kettős szóalakok cím alatt a 66b. pontban tisztázza, hogyan kell hasz-nálnunk a kő és a tó köznévnek toldalékos alak-jait közszói illetve helynévi használatban:
„66b. A kő és a tó köznévnek toldalékos alak-jai közszói használatban ezek: köve, kövön, kövirózsa; tava, tavon, tavirózsa. Helynévi használatban: a Gyergyói havasok Egyeskője, az egyeskői menedékház, az Ünőkön, az ünőkői gerinc; Szováta Medve-tója, a Medve-tón, med-ve-tói (fürdőzés).”
Hát erről van szó: a közszói és helynévi hasz-nálat összekavarásáról, azaz a helynévi szó-alakra a közszói szóalak rákapcsolásáról. Így születnek ilyenek – helytelenül –, hogy „uszik a Medve-tavon”, „Medve-tavi fürdőzés”, vagy „megnyitották a Medve-tavat”. És hasonlók.
A helyesírási tájékoztató, nem sorol fel min-den toldalékos alakot – például a közszói ala-kú tavat illetve a helynévi alakú Medve-tót –, de a megadottak is jól példázzák a helytelen illetve a helyes használatot.
Különben a tő köznévnek az említettekkel (kő és tó) azonos szabályok szerinti haszná-latát sem említi – töve, tövön, tövi, tövet; de Nyárádtő, Nyárádtőn, nyárádtői, Nyárádtőt –, de attól az még az ugyanúgy működik.
Tehát: tó, tava, tavon, tavi, tavat és Medve-tó, Szováta Medve-tója, Medve-tón, medve-tói, Medve-tót.
Persze, ez ugyanígy érvényes az összes tavakra.Manapság számtalanszor az itt említett hely-
telen változatban látom e szép helynevünket a sajtóban, hallom a rádióban, televízióban, az utcán és előadásokon. Már sokak füle meg-szokta, fel sem figyelnek rá.
Világhírű szép tavunkat tiszteljük meg azzal, hogy helyesen mondjuk és írjuk a nevét, hogy toldalékosan is helyesen használjuk! A Medve-tó nem szólhatott, helyette én kérek erre mindenkit!
Molnos Ferenc
Medve-tó kötőjellel
Önkormányzatihatározatok
2 önkormányzat
Nyugodjanak békében!
Városházi anyakönyvi adatokBejelentett újszülöttek: Gábor Katalin (szülei: Gábor János és Gábor Cătălina); Kiss Zsom-bor (szülei: Kiss Ernő és Kiss Emőke); Medvés Nóra (szülei: Medvés Ferenc Zsombor és Med-vés Ibolya); Demeter Alessya Miriam (édesanyja: Demeter Katalin); Toma-Kiss Bence Dávid (szülei: Toma Ionuț Ciprian és Toma-Kiss Hajnal Tímea)
Házasságot kötöttek: Barta Loránd (Petőfi Sándor lakótelep F3/6 szám) – Menyhárt Minodora Sandra (M. Eminescu lakótelep D2/16 szám); Oltyán Albert (Hosszú utca 85 szám) – Kalányos Enikő (Kopac utca 39 szám);
Elhunytak: Majla Dénes (sz. 1943) – Akác utca 31 szám; Józsa András (sz. 1946) – Rózsák útja 51 szám; Ilyés András (sz. 1955) – Farkas utca 1 szám; Nagy Anna (sz. 1930) – Fő út 208 szám;
Boldog házasságot!
Isten éltesse Őket!
45. sz. Határozat – Szováta város 2015. évi költségvetésének módosí-tásáról;
46. sz. Határozat – egy Cseresznyés utca 2A szám alatti telek közvetlen eladá-sáról;
47. sz. Határozat – egy Sas utca 13 szám alatti telek közvetlen eladásáról;
48. sz. Határozat – a helyi adókról és illetékekről szóló H.C.L. nr.72/ 29.12.2014-es számú helyi tanácsi határo-zat módosításáról és kiegé-szítéséről;
49. sz. Határozat – Szováta város polgármes-teri hivatala személyzeti összetétele szabályzatának és a polgármester szakap-parátusának módosításáról;
Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei:
Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám
Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524
E-mail: [email protected]
FogadóórákPéter Ferenc polgármester:
– Kedd 11,00 órától;Hegyi Mihály alpolgármester:
– Szerda 11,00 órától;Domokos András jegyző: – Csütörtök 11,00 órától;
Városgazdálkodás
A makadám utak javítása olyan, mint a gazd-asszony otthoni munkája: ahogy végére jut, már kezdheti is elölről, s akkor látszik valóban, ha nem végzi el, teljesen elhanyagolja.
Az autók kerekei hamar kirúgják a gödrökbe rakott kavicsot, egy-egy kiadós zápor könnyen elmossa, s árkokat váj az útfelületbe, s pár nap után a javítás mintha nem is látszana. De mégis időről időre az útfelületet le kell gyalulni, rá ka-vicsréteget helyezni, s azt jól lehengerelni.
Legutóbb a Csendes, Fülemüle, Patak, Mes-ter, Kisbükk, Vadász és a Kopac utcákban vé-geztek az önkormányzat dolgozói javításokat. Ez utóbbiban az út melletti vízlevezető árkokat kitakarították.
Bőséggel volt eső, így aztán buján nő a növény-zet, s a zöldövezetek karbantartása folyamatos munkát igényel. A gyepek, élősövények nyírá-sa bizonyos rendszerességet kíván, különben a gyorsan növekedő növényzet kusza és elhagyatott külsőt mutatna a városról.
Az épített környezet mellett a parkok és a virággruppok gon-dozása révén teremtődik meg az a kellemes hangulat, amely a fürdőtelep sajátja, amiért itt szí-vesen sétálgatnak az emberek, pihenni kiülnek egy-egy padra, s órákat töltenek el a szabadban.
Ha kellemes impressziók-kal mennek haza a vendégek, egyebek mellett ennek is kö-szönhető.
A Petőfi Sándor lakótelepen a parkoló-felü-letek növelésekor (a fás blokkok előtti járda helyébe készült hosszú térkövezett parkoló) korábban kivágtak több fenyőfát.
A parkoló mellé nemrég új fákat ültettek az önkormányzat dolgozói. Ám nem fenyőket, hanem díszgyümölcsfákat – barackot, szilvát stb. –, amelyek majd nem nőnek zavaróan ma-gasra, de szép koronájukkal díszére lesznek a lakótelepnek.
Ismét beindult a csónakáztatás a Tivoli-tón. Lenyírták a sást, megtakarították a tófelületet, s a tóparti közvilágítást is működésbe hozták.
Négy csónak várja a csónakázásra vágyókat hétköznapokon 12 és 20 óra között, szomba-ton és vasárnap 10 és 20 óra között.
A tóparton működő kalandparkkal együtt elsősorban a gyermekeknek és a fiataloknak nyújt kellemes szórakozást.
Adresa Primăriei Oraşului Sovata:
Sovata, Str. Principală Nr. 155.
Tel: 0265 570 218 Fax: 0265 570 524
E-mail: [email protected]
3administrație publică locală Szovátai Hírmondó, nr.135 iulie 2015
Hotărârea nr. 45 – cu pri-vire la aprobarea rectificării Bugetului local al Oraşului Sovata aprobat pe anul 2015;
Hotărârea nr. 46 – cu pri-vire la aprobarea vânzării directe a unui teren situat în Sovata, Str. Cireşului nr.2A, Judeţul Mureş;
Hotărârea nr. 47 – cu pri-vire la aprobarea vânzării directe a unui teren situat în Sovata, Str. Vulturului nr.13, Judeţul Mureş;
Hotărârea nr. 48 – cu privire la modificarea şi completarea H.C.L. nr.72/ 29.12.2014 privind stabilirea impozitelor şi taxelor locale pentru anul 2015;
Hotărârea nr. 49 – cu privire la modificarea Or-ganigramei şi a Statului de funcţii al aparatului de spe-cialitate al Primarului Ora-şului Sovata;
HotărârileConsiliului Local
E vremea vacanței și a concediilor
Program audienţePrimar: Péter Ferenc:
Marţi – de la ora 11,00;Viceprimar: Hegyi Mihály:Miercuri – de la ora 11,00;Secretar: Domokos András:
Joi – de la ora 11,00;
Luna iulie, la Sovata este cea mai aşteptată. E vremea vacanței şi a concediilor, a scăldărilor în lacul Ursu sau în celelalte lacuri sărate şi nesărate, şi a colindelor în pădurile din împrejurimi. În toiul zilelor caniculare mii de turişti caută răcoare în apă sau sub arborii pădurilor de fagi şi de brazi, ajung până la luciul apei.
Nu doar ofertele de trata-ment şi facilitățile de petre-cere a timpului liber oferite de hoteluri, precum săli de fitness, bazine de înot, sau-na etc. atrag turişti la Sovata, ci şi posibilitățile excelente pentru odihnă şi relaxare, dar şi pentru agrement.
Sovata, prin am-plasarea sa intr-o zona montana prezinta o multi-tudine de opțiuni pentru pasionații de drumeții şi des-coperirea naturii.
Cel mai popu-lar traseu pentru drumeție in Sova-ta este cel care inconjoa-ră lacurile din stațiune, în Rezervația Naturală Lacul
Ursu şi Arboretele pe sără-turi. 79 ha, din care 73,3 de păduri şi 5,7 de lacuri, sunt
cele mai frumoase porțiuni din Sovata, unde o plimba-re este oricând binevenită.
9 obiective sunt cuprinse în acest areal, fiind legate de alei, având la îndemână
coşuri de gunoi, plăcuțe informative, balustrade, băncuțe şi pontoane.
Există însă tra-see mai lungi – de exemplu la 14 cruce sau la vârful Répás – sau şi mai lungi din Munții Ghiur-ghiu la Csencsó ori la vârful Saca Mare.
Pe bordul minitre-nului turul stațiunii
oferă o relaxare cu privelişti plăcute. Vilele cioplite de meşteri populari, clădiri-le impozante ale hotelurilor moderne îş aşteaptă călăto-rul. Mersul cu mocănița până la Câmpul Cetății pentru a savura o cină de păstrăvi ră-mâne o amintire de neuitat.
Lacul Tivoli este un loc po-trivit pentru pescuit şi plim-bări cu barca. Pe malul lacului parcul de aventuri, Andrena-lin Plus compus in total din 42 de elemente, printre ele o linie tiroliană de aproape 400 m peste lacul Tivoli, oferă o distracție palpitantă deopotri-vă pentru copii şi tineri.
4 aktuálisSzovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
A simaszkos emberek
A maszk magyarul álarc. A valódi arcot eltakaró másik arc, ami mást mutat, mint a valódi ábrázat. Ősi rituá-lis szertartások tartozéka, a transzcendens megidézésé-nek eszköze. Aki magára vet-te, nem csupán mást mutatott, mint ami valójában volt, de alatta ebben a szertartásban egy időre akár végbe is mehe-tett a mássá levés folyamata. A színház világa még őrzi, hasz-nálja ezt, hiszen a szereplők mások arcképe alatt mások bőrébe bújva jelenítenek meg egy-egy karaktert, s el tudják hitetni a nézővel, hogy a mű-sor idejére azzá lettek, akinek az arcát magukra vették.
A maszk nem feltétlenül egy másik arc, lehet csupán a saját arcunkat eltakaró réteg, amely annak védelmét szolgálja. Ilyen a símaszk. Sízők hasz-nálják. A sisak alatt viselik, mint ruha alatt az alsóneműt szokták, mintegy elválasztó – de ugyanakkor összekötő elemként is –, hogy annak ér-dességét, durvaságát a maga puhaságával, melegségével az érzékeny bőrtől elválassza.
Tartozéka a bukósisaknak. Védi a arcot, fejet, homlokot, nyakat a hideg, a hó és a szél ellen. Készülhet pamutból, poliészterből, polár anyagból stb. Betakarja a fejet, és az ar-cot is. Csak a szemeknél, s oly-kor a szájnál van kivágás rajta, hogy aki magára ölti, azért lásson ki belőle, és akadályta-lanul levegőt is tudjon venni. Persze a szájnál sem muszáj kivágni, létezik olyan, amely-nek száji résznél vékonyabb, a levegőt könnyen áteresztő an-tibakteriális részt találunk. A szemeknek külön-külön is, de akár egyben is lehet kivágás. Olykor az az egyetlen rés rajta
A sisak alatt jól elfér, nem feltűnő, és a sípályákon sen-kit sem zavar a jelenléte, mint ahogyan hőálló anyagból ké-szült rokonának sem az autó-versenypályákon, ahol a ver-senyzők oltalmára szolgál.
Sisak nélkül viszont fura lát-ványt nyújt benne, aki magára ölti. Főleg, ha fekete a maszk, s ahhoz fekete ruha társul. Aki így tesz, az már bizonyosan nem a fagyos széltől, sem pe-dig az esetleges tűztől akarja
megóvni arcát, hanem mások pillantásától. Ő már tudja, hogy egy oda-vetett pillantás veszélyesebb lehet a der-mesztő jégnél, az égető tűz-nél. Csoda-e, ha óvni akarja arca bársonyos bőrét az ide-gen tekintettől, amelynél in-diszkrétebb do-log nincs is. El-képesztő, hogy hányan szeret-
nének belebámulni az ember képébe, vizslató tekintettel végigpásztázni azt, mintha va-lamit keresnének. Ugyan mi után kutatnának? Mi az, ami a szemöldökívben, merevre feszített száj vonalában látszik? Mi ül ki az arcra árulkodóul arról, ami az ember bensőjé-ben történik? Hát ne turkáljon benne senki! A símaszk haris-nyaszerű vékony rétege meg-óvja viselőjét mindettől.
Ez már rejtőzködés. Itt nem másnak mutatja, más sze-mélynek adja ki magát, ha-nem a fekete védőréteg alatt személytelenné lesz. Mintha nem is ember lenne, hanem valami más, ami meghatároz-hatatlan, beazonosíthatatlan.
Ezt teszi a fejre húzott ha-risnya is. Nem is régen még kedvenc eszköze volt a rejtőz-ködőknek, akik valamilyen okból felismerhetetlenné, be-azonosíthatatlanná akarták tenni magukat. A gengszterek világában volt divatos. Egy-egy bankrablásnak ugyanúgy eszköze volt, mint az elret-tentésre, azaz banki alkalma-zottak együttműködésének
kikényszerítésére használt revolver vagy a bankjegyek el-szállítására vitt hatalmas zsá-kok. Gengszterfilmekből jól ismerjük mindannyian.
Ugyancsak filmekből isme-rős a fekete símaszk. Azokkal a fejükön pattogtak a nindzsák épp úgy, mint a szöcskék.
Az újabb idők bankrablói, de a benzinkutak, üzletek foszto-gatói, a repülőgép eltérítők, a váltságdíjat követelő ember-rablók, a kamerák előtt foglya-ikat kivégző terroristák is min-den pattogás nélkül is szívesen viselik, mert elrejti őket.
Ma már dívat a símaszk. Ha róla hallunk, vagy fejre húzva látjuk, már elsősorban vagy egyáltalán nem a téli sportra gondolunk, hanem a bárme-lyik évszakban gyakran elő-forduló bűnözésre. Rablástól a terrorizmusig. A símaszk ezeknek lett a jelképe. A fé-lelemkeltésnek, a megalázás-nak, a teljes kiszolgáltatottság-nak. A símaszkos alak bármit megtehet velünk. Kifoszthat, megölhet. Maszkja mögé rej-tőzve, személytelenné válik. Dehumanizálódik azaz elem-bertelenedik. Jól példázza azt a gondolatot, hogy arc nélkül elvész, valami mássá lesz az ember. Bizony, az arc nem csupán másoknak mutatott kép magunkról. Több annál. Emberségünk hordozója és bizonyítéka lehet.
Aki elrejti arcát előlünk, az emberségét vonja ki a kapcso-latunkból. Ez nem azt jelenti, hogy velünk szemben semle-gessé, gépiessé válik, hanem magának bármit megengedő-vé. Így már nem foghatja őt vissza erkölcsi kényszer vagy bármilyen belső parancs, asze-rint cselekedhet, ahogyan ösz-tönei vagy mások utasítják. Sőt, ráduplázhat még arra is.
5
biztosan nem segítenek
aktuális Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Persze, léteznek terrorelhá-rító és más állambiztonsági egységek is, amelyek tag-jai hasonlóképpen álcázzák magukat símaszkkal. Ahol feltűnnek, ők is nagy riadal-mat okoznak jelenlétükkel. Ugyanúgy fegyveresek ők is, akár a bűnözők, ugyanúgy fe-kete ördögöknek látszanak.
Szó ami szó, a símaszkos em-ber nem szivet derítő látvány. Akkor sem, ha valamely erőszak szervezet részeként jelennek meg – mert sosem egyedül vannak – csoportosan a környezetünkben. Az ember hátán átfut a borzon-gás ilyenkor, mert azon nyomban nem tudhatja, hogy nem ellené-ben cselekedni jöttek-e.
Ha a gyerek otthon, a családi ház gyerekszobájában hajnal-ban arra ébred, hogy ilyen fe-kete ördögökkel van tele a ház – akik ott mászkálnak az ágya körül, végigturkálnak minden sarkot, minden zugot, s az is-kolatáskát is átnézik, hogy a füzetben a házifeladat mellett nem lapul-e egy rakétaindító tervrajza vagy valami más fon-tos irat, mert ezeknél mai fiata-loknál sosem lehet tudni –, egy életen át emlékezni fog rá. Egy életen át minden hajnalon ezzel a rémülettel fog ébredni.
Márpedig nálunk bevett gyakorlat, hogy akár egy név-telen feljelentésre reagálva, az antikorrupciós ügyész-ség (DNA) símaszkos feke-te ördögei még felkelés előtt otthonában lerohanják, akit megvádoltak. Vele együtt lero-hanják a családját, élete párját, kiskorú gyermekét. Valahogy úgy, ahogyan ugyan símaszk nélkül, fekete bőrkabátban a rettegett szekuritáté emberei tették pár évtizeddel korábban.
Tájainkon először Csíksze-redában, majd Gyergyószent-miklóson, aztán ismét Csíksze-
redában rohantak le ekképpen megválasztott tisztségviselőket nevetséges vádakkal, de annál nagyobb dér-dúrral. És annál nagyobb sérelmeket okozva az ügyben közvetlenül érintetle-nek tisztességében, becsületé-ben, szabad mozgásában, em-beri jogaiban, nyugalmában.
Ezekhez képest Szovátán – mert a dívat eljutott ide is, és itt is akad fölös számban felje-lentő – a símaszkosok kisebb riadalmat okoztak.
Június 19-én a szovátai Vá-rosházát rohanták le a reggeli munkakezdéskor. Bár ezúttal udvariasak voltak, már je-lenlétükkel a megfélemlítés szándékát és gyakorlatát bizo-nyították. Egyelőre nem bizo-nyítottak semmi egyebet – bár azóta is vizsgálgatják az euró-pai uniós finanszírozású Só útja projekt dokumentumait –, csak azt, hogy bele lehet rúgni bárkibe, aki közösségi feladatokat felvállal, és ma sem a feljelentőnek kell bizonyítani
állításai valóságtartalmát, azaz a vádat, hanem hanem a felje-lentettnek kell azok valótlansá-gát többszörösen bizonyítania.
Feljelentések nélkül is, ko-rábban is ellenőriztek min-den beruházást ismételten különböző szervek. Hiszen centralizált államban élünk, s az uniós pályázatok elnyeré-sének és a projektek kivitele-zésének hosszú és bonyolult az útja. Mindez a kormány által létrehozott, irányított és ellenőrzött állami intézmé-nyeken megy keresztül. A Só útja projekt dokumentumai is több helyen megtalálható-ak. Bármelyik intézménytől csak el kellett volna kérniük, ha studírozni akarták őket. Mindehhez semmi szükség nem volt símaszkos fegyvere-sek felvonultatására. Amúgy sem ők vizsgálgatják azokat a fránya iratokat. Ők csupán az elrettentést szolgálták. Hadd tudja meg a halandó, hogy mily kis rész is ő abban a ha-
talmas gépezetben, amelyet román államnak neveznek, amely gépezet vele vagy nél-küle vidáman pöfögve megy tovább, mert ilyen marcona külsejű kemény férfiak védik.
Különben a Só útja egy 80 hektáros területet érintő be-ruházás. A Medve-tó környé-kének értékeit, látványossága-it a turisták számára könnyen elérhetővé tevő és kiemelő be-ruházás. A Nemzetközi Zöld utak hálózatához tartozik, ez Maros megye első zöld útja.
Az infrastrukturális fejleszté-seket 90 százalékban elvégez-ték már. Még egy kilátó építése van hátra, amelyet még ez év-ben fognak kivitelezni.
Ebben azonban egy szemer-nyit sem segítenek – legyenek bár kivétel nélkül mindany-nyian jó kemény legények – a símaszkosok. Azok sem, akik őket irányítják. De azok sem, aki feljelentésekkel az őket ve-zénylőket bombázzák.
– nos –
6
Rovásírás tábor
hírekSzovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Cirkusz„Micsoda hely ez gondolatnak” – jut eszembe Páll Lajos Fe-
nyőkút című versének első sora, amikor arról szerzek tudomást, hogy az unitárius templomnál rovásírás tábor indult, hiszen a rovásírással „élőben” magam is először egy unitárius templom-ban találkoztam. Zsenge gyermekkoromban az énlaki unitá-rius templom kazettás mennyezetén láttam az első így rovott jeleket. És micsoda gondolat, hogy ezen a helyen a rovásírás titkaiba avassanak be egészen kicsi gyermekeket, akik roppant kíváncsiak a világra, s oly természetes könnyedséggel tanulnak új és új dolgokat, mint ahogyan az udvaron nő a fű, és az udvart átszelő patakban csörgedezik a víz.
Ebben az életkorban – hat-nyolc éves gyermekek – azt szívják magukba, amivel találkoznak. Rajtunk, felnőtteken múlik, hogy értéket vagy értéktelen vacakot teszünk elébük. A rovásírás, bár napi használatban más rend szerint „rójuk” okos telefonjainkba vagy számítógépeink képernyőjére – mert klasszikus módon a papírra már egyre ritkábban – a betűket, egy olyan érték, amit érdemes megőrizni és az ifjabb nemzedéknek továbbadni, mert a rovásírás ősi örökségünk.
Őseink pálcára késsel rótták jeleiket mintegy megörökítve fontos információkat. Később kerültek ezek a jelek véső vagy ecset által más hordozókra (gerendára, deszkára, kőre stb.). A rovásjelek viszont még az eredeti formákat őrzik, amelyek a pálca, a farúd ívelt felülete és az egyenes késél ismételt találko-zása révén jött létre.
Varga Sándor lelkes fenntartója és továbbadója ennek az örökségnek. Megragad minden alkalmat, hogy rovásírás-tu-dományát továbbadja. S ez a rovásírás tábor kitűnő alkalom erre, hiszen úgy adhatja át tudományát apró gyermekeknek, hogy nincs lecke, tulajdonképpen csupán játszanak, egymás-sal versengenek, rajzolnak, gyurmáznak s egyéb foglalatossá-gokkal izgalmasan töltik az időt, s közben szinte észrevétlenül magukba szívják, s aztán begyakorolják a betűket. Egy hét alatt író-olvasó tudománnyal rendelkeznek ebben is.
Az már csak ráadás, hogy öröm velük együtt lenni. mol
„Hát nincs elég cirkuszban amúgy is részünk”, mondjuk, ha valaki cirkuszba invitál, s ilyenkor zűrre, hangos felfordulásra gondolunk, ami fárasztó és kellemetlen tud lenni. „Csak semmi cirkusz!”, mondjuk, ha békére, nyugalomra intünk valakit.
Ám ezt csak az mondja, aki a világ forgatagában immár csen-des órákat és nyugalmas helyet keres. A gyermek, a fiatal még vonzódik minden lármához, hangos forgataghoz, ő még kíván-csi, hogy mi lehet ott, s nem ellenkező irányba, hanem arrafelé startol. A cirkusz számára izgalmas hely, ahová belépnie ritkán adódik alkalom, s ahol rendkívüli dolgok történnek.
Amikor végigvonul a cirkusz reklámkaravánja a városon, a bemutatóba vitt állatok tulajdonképpen nekik mutogatják ma-gukat, hogy kedvet csináljanak egy cirkuszi estéhez.
Városunkban van a Colosseum cirkusz. A romjaiban még ma is álló ókori római épület a névadó, amelyben egykor egymás-sal és a kiéheztetett oroszlánokkal gladiátorok küzdöttek.
Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt! Ezt kért, és ezt kapott a római nép a cezarizmus korában. Azóta is e kettővel próbálják csillapítani a lázongásra hajlamos, nyugtalan töme-get. Persze, ma már másféle cirkusszal teszik.
Július 11-től ismét városunkban vert sátrat a Colosseum Cir-kusz. A MOL üzemanyag töltőállomás szomszédságában hétfő és kedd kivételével minden nap este 8 órától láthatnak előadá-sokat az érdeklődők.
A repertoárban állatszámok (teve, láma, bivaly, szürkemarha, póni, oroszlán, tarajos sün, kutya, kígyó), légtorna, hajlékony akrobatika, motorozás drótkötélen, hullahopp, bohócjelenet stb. Tehát nagyjából minden, ami cirkusszá teszi a cirkuszt.
Az évad revelációja, hogy szovátai fellépője is van a cirkusz-nak Fülöp Melinda Éva kígyóbűvölő, motorosakrobata szemé-lyében, aki a Colosseum cirkusz tavalyi látogatása alkalmával csatlakozott az artistákhoz.
A Colosseum cirkusz csaknem kéthónaposra – augusztus 23-ig tervezte szovátai tartózkodását. A belépőjegyek 25 és 40 lej között az ülőhelyektől függően változnak. mol
7beszámoló Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Alig ért véget az események-ben gazdag iskolai tanév, vál-lalkozó szellemű kisiskolás gyerekek táborozni indultak a Küsmöd-patak völgyében elterülő, csendes kis falu, Kő-rispatak határába. A Szovátai Népi Játszóház a kőrispataki Szalmakalap Vendégházban szervezte meg hagyományos néptánc és kézműves táborát, június 22-26 között.
A táncos lábú tábo-ri lakók Szovátáról és Csíkszentdomokosról érkez-tek, hogy az idei tábor idején küküllőmenti néptáncokat ta-nuljanak, közösen játszanak, kézműveskedjenek, elmélyít-sék a tavaly nyáron kötött ba-rátságokat.
A kezdeti ismerkedő, kö-zösségformáló játékokat követően fiúk, lányok kö-zösen próbálkoztak elsajátí-tani a magyarlapádi, illetve szentbenedeki szegényes, las-sú pontozó táncmotívumait, hogy így érzékelve a dallam jellegzetes lüktetését, a tánc rit-musát és hangulatát, majd bát-rabban tanulják, járják a forgó karakterű, régi stílusú páros táncot, csárdást. A tánctanulás élményszerű, ám fáradságos percei után a gyerekek közös-ségi játékokkal, ritmusjáté-kokkal, népdalénekléssel la-zíthattak, majd délutánonként kézműves tevékenységeken és különböző falunéző, hagyo-mánymegismerő foglalkozá-son vettek részt.
Meglátogattuk a Szalmakalap Múzeumot, ahol megismertük az országban készült és viselt szebbnél-szebb szalmakalap típusokat, megfigyelhettük a szalmakalap készítésének technológiáját, a szalma feldol-gozásához szükséges munka-gépeket régen és napjainkban. A múzeum udvarán egy egye-
di kőgyűjte-ményt néz-tünk meg.
M i n d -a n n y i u n k s z á m á r a emlékezetes marad az a délután, amikor el-látogattunk egy adat-közlő bá-csihoz, aki a régmúlt s z o k á s a i -ról, hagyo-mányairól, közösségi munkáról és ünnepi alkalmakról mesélt nekünk. Arról, hogy milyen volt gye-reknek lenni a múlt század de-rekán, hogyan tanulták meg, lesték el a családban nemzedék-ről-nemzedékre a mesterséget, a viselkedési mintákat, a táncot.
A mindennapos esti tánchá-zak alkalmával vidám muzsi-kaszó és jó hangulat töltötte be a kertet, a tábori résztvevőkön
kívül más táborozó csoport gyerekei is táncra perdültek. Itt nemcsak tánctanítás volt, hanem elmélyíthettük, szó-rakozhattunk a már ismert felcsíki, moldvai, sóvidéki, nyárádmenti táncokkal. Az utolsó esti táncházra eljöttek
a szovátai gyerekek szülei is, ahol ízelítőt kaptak a tábori hangulatból, a gyerekek által elsajátított táncokból, néhá-nyan bekapcsolódtak a táncba.
Feledhetetlen élmény volt a hazafele vezető út, amelynek során egy kis kitérővel ellá-togattunk Énlakára. A kevés lélekszámú, ám számos mű-velődéstörténeti és építészeti értéket viselő kis székely falu-
ban megcsodáltuk a XV. szá-zadban, késő gótikus stílusban épült templomot, annak virág-díszes, festett kazettás meny-nyezetét, az Orbán Balázs által felfedezett ősi székely rovásírá-sú feliratot. A helyi, szívélyes fogadásban részesítő lelkésznő
mesélt a település, a templom múltjáról és jelenéről, azokról a kezdeményezésekről, ame-lyek a világörökség részesévé nyilvánított kis falu kulturális örökségének megőrzését szol-gálják. Ezt követően a már „la-katlan” iskolában berendezett múzeumot tekintettük meg. A település története, jelen küzdelme a megmaradásért, ugyanúgy, mint a kőrispataki emberek szorgos, dolgos min-dennapjai a megélhetés biz-tosításáért pozitív példaként szolgálhatnak gyereknek, fel-nőttnek egyaránt.
Így a tábor néptánc és népi kézművességen túl őseink tisz-teletére, a hagyományok meg-élésére, szorgalomra, kitar-tásra buzdította a szerencsés résztvevőket.
A tábor sikerének megvaló-sításáért köszönetet mondunk főtámogatónknak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, akinek anyagi támogatása nélkül nem részesülhettünk volna e csodá-latos élményekben.
Kiss Enikő
„Tiszta forrásból” néptánc és kézműves tábor
8 beszámoló
10 éve résen
Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
2015. június 26-27. között jubilált a szovátai 128. számú P. Domokos Mihály Kázmér cserkészcsapat. E rendkívüli alkalomra csapat-születésnapi programot szervezett régi és jelenlegi tagjai számára.
A cserkészet csupa játék, élmény, természetjárás (ki-rándulás), táborok, sport és vagányság egybegyúrva egy életformává. A szovátai cser-készcsapat pedig már 10 éves múltra tekint vissza, melynek ötlete még Madarász Attila (Madi) akkori katolikus lel-készhez vezethető vissza, ki 2004 nyarán cserkészcsapat toborzásba kezdett. Egy évnyi próbaidős tevékenység után sikerült bejegyezni a Romá-niai Magyar Cserkészszövet-ségnél a szovátai csapatot 128. számú P. Domokos Mihály Kázmér néven. Gyakorlatilag tehát tíz év után a csapat ve-zetősége elérkezettnek látta az időt a csapat születésnapjának méltó megünneplésére: a ju-bilálásra.
A rendezvény megnyitója péntek du. 18 órától kezdő-dött a szovátai Művelődési Ház kistermében, ami a csa-patról és a csapatnak szólt: a
köszöntő után felelevenítet-tük a régi emlékeket az 500 fotós képválogatás vetítése alatt, s miután a csapat ala-pítója (Madi) is nyugtázta az elmúlt 10 évet, a kézműves foglalkozáson minden részt-vevő rányomta festett tenyerét a kéznyomat-tervre, s a finom zsíros kenyér és zöldhagyma állófogadás után megnéztük az Utánam fiúk! című cser-készfilmet, melyen mindenki jól szórakozott.
Csapatunk e jubileumra még egy 44 oldalas emlékfüzetet is kiadott a résztvevő cserké-szeknek, mely többek közt a csapattörténetet, az elmúlt évek érdekes eseményeit, él-ménybeszámolóit és visszapil-lantóit foglalja magába.
Az előzetesen esős napokat fi-gyelembe véve, B. terve is volt a szervező csapatnak. Kidolgoz-tunk egy olyan programtervet is, ami automatikusan érvény-be lépett a rossz időjárás miatt.
Igaz, ha tartósan szép lett volna az idő, akkor a prog-ram egy csapat-születésnapi tanyázásban teljesedett volna ki, Iszujkán, s annak meg lett volna a tábori feelingje. De a Jóisten is úgy akarta, hogy ezen az ünnepen több kiscser-kész is részt vehessen, így a csapat-születésnapi rendez-vény helyszíne és központja a Művelődési Ház kisterme maradt. Éjszakára tehát nem a szabad ég alatti sátorban, hanem otthon aludtunk, így a szülők könnyebben elen-gedhették a cserkészet iránt érdeklődő gyerkőceiket.
Szombat reggel, a cserkész-indulót énekelve, ünnepé-lyesen felhúztuk új csapat-zászlónkat a kultúrotthon kistermében, ezt követően pe-dig a különleges társaság leg-nagyobb része a tavak túrájára ment, mialatt a csapat három tagja elkészítette a cserkész-gulyást.
Meghozta az étvágyát min-denkinek a cserkészjátékokkal fűszerezett fürdőtelepi portya, így sokan még repetáztak is
(csapat-születésnapi összefoglaló)
9beszámoló Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
az ízletesnek mondott ünne-pi gulyásból. A kiadós ebéd után kézműves foglalkozások következtek: üvegfestés, bati-kolás, nyakkendőgyűrű készí-tés zsinegből vagy bőrből. Ezt követően egy jó kis luficsata vette kezdetét, ami már-már véget nem érőnek tűnt (hiszen az ellenfelek nagyon kitartóak voltak, s a harc addig tartott, amíg csak egyetlen lufis pár-harcos maradt a pályán). Ezek után a csapatot közösségépítő játékokkal rázta össze csapat-vezetőnk (Jancsi), amit szend-vicses vacsora követett.
A szombati program fény-pontja természetesen a tá-bortűz volt, ami gyertyákkal és mécsesekkel volt megold-
va, s melyre keretmeseként A dzsungel könyve volt kiadva. Bár a csúszások miatt, a tá-bortűzi jelenetekre ténylege-sen kevés idő maradt, a részt-vevők arcán mégis a mókás kedvet vehettük észre, a játé-kok és énekek alatt meg sokak szemében a vidámság és az öröm szikráját láthattuk. Ez pedig a szervezőknek többet ér minden szónál.
Vasárnap reggel újra össze-gyűlve, s magunk után rendet teremtve a kultúrotthonban éneket tanultunk (Áldásod-dal megyünk), s felvonulva a
római katolikus templomba, részt vettünk a hálaadó szentmisén, ahol megköszöntük a Jóistennek, hogy az elmúlt évti-zedben résen volt mellettünk. Csa-patunk jubileumá-ra a hálaadás utáni születésnapi zsúr rakta fel a pontot, melyre szeretettel
fogadtuk a cserkészek szüleit, barátait illetve a csapat támo-gatóit és partnereit is. A torta nagyszerűen sikerült, min-denkinek jutott és fincsi volt.
A csapat életében egy olyan nagyszabású rendezvényt zár-hattunk, ami végeredmény-ben sikeresnek mondható. Persze voltak hiányosságok, bakik is, de csak olyanok, ami minden rendezvényen ugyan-úgy előfordulhat és elő is for-dul. Ebből viszont nagyon-na-gyon sokat tanultunk, s ezért a következő rendezvényünk már csak jobb és színvonala-
sabb lehet. Munkaügy miatt, sajnos nem minden régi cser-kész tudott megjelenni (de az ajándék emlékfüzetet eljut-tatjuk mindenkinek), de így is sikerült 52 személyt meg-mozgatni összben. A program minden mozzanatára azon-ban sikerült 25-30 főt ak-tívan lekötni.
Tehát egy csavaros-bra-vó mindenki-nek! Főképp a szülőknek, támogatók-nak és part-n e r e k n e k , akik nélkül mindez nem jöhetett vol-na létre vagy kissé szür-kébb lenne. Külön köszö-net Szováta Városi Taná-csának, aki a rendezvény fő támogató-
ja volt. Köszönöm, köszönjük, hogy vagytok nekünk!
Kívánok tehát további jó és eredményes munkát, s azt, hogy legyetek továbbra is résen!
Jakec (Jakab István),a csapat kommunikáció-felelőse
10 kitekintőSzovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
„Szabadpiaci demokráciá-nak” mondják, de valójában semmi köze a demokráciához – amely, ugye, néphatalmat je-lent –, hanem a pénz mögött álló világelit teljhatalmát min-denek felett. A globalizáció tu-lajdonképpen erről szól. Ezért erőltetik ránk a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségnek (TTIP) titulált kereskedelmi egyezményt, amely állami szuverénítás fö-löttiséget biztosít a multikon keresztül a rejtőzködő pénz-hatalomnak.
Éppen most szabadítják rá a maga mindent elnyomó elfojtó tömegével e tehetetlen, védtelen államkonglomerátumra, amit mi még mindig büszkén Euró-pának nevezünk, mert ez a szó nemrég még értéket jelentett. Az európaiság egy mérce volt szellemben, erkölcsben, a világ dolgaihoz való emberi viszo-nyulásban, államszervezésben, keresztény irgalmasságban. Ma már csupán egy eszményeiben csalódott, anyagiakban függővé tett, értéket veszített heterogén embertömeget jelent, amelyet elárultak legfőbb vezetői, akik a pénzhatalom eszközeiként sorra csapdába viszik azokat, akiket úgymond magas tisztsé-gükből képviselnek.
Lássuk, mi is az a kereske-delmi megállapodás, mi fő
a fazekakban! Azt mondják, hogy az áruk vámliberali-zációja, a szolgáltatások és közbeszerzések piacra jutta-tásának javítása, a kereskedel-met és beruházásokat érintő szabályozási akadályok mér-séklése és a szabályalkotási koherencia erősítése. Tehát „vámliberizáció”, akadályok mérséklése, törvénykezés mó-dosítása, hogy az áru köny-nyen és ingyen juthasson el a piacokra. Az amerikai áru az európai piacokra. Mert hiába beszélnek kölcsönösségről, itt egyírányú forgalomról van szó. Az Egyesült Államok pressziót gyakorol az európai közösségre, hogy ha szabad kereskedelmi tárgyalások ke-retében felmerülő viták szü-letnek az EU, az Egyesült Ál-lamok, valamint a nagy cégek között, akkor a vitarendezésre nem csak a nemzeti jogható-ságoknál, hanem úgynevezett nemzetközi választott bírósá-gok előtt is legyen lehetőség. Ezzel gyakorlatilag kivinnék a nemzetközi vitákat az érintett országok nemzeti joghatósá-gai köréből.
Miért ragaszkodik ehhez Amerika annak ellenére, hogy az uniós államokban már ko-rábban jogharmonizáció tör-tént? Mert ura akar lenni a helyzetnek. Biztos akar lenni
abban, hogy az általa képvi-selt cégek akarata érvénye-süljön mindig és mindenben, s még véletlenül se tudjon annak ellenállni az így már eszköztelenné, erőtlenné tett nemzetállamok egyike sem. Mert ahol a pénz, ott a jog és ott a hatalom. Az igazság meg számukra ismeretlen foga-lom, arról nincs mit beszélni. Mit ahogyan a méltányosság-ról sem. Legyűrnek minden akadályt, kiiktatnak minden okvetlenkedőt. Az unió dön-téshozóit a maguk céljára sor-ra igába fogják. Az Európai Bizottság nevében tárgyaló Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa egyértel-műen az amerikai szemponto-kat reprezentálja. A kérdésben a franciák, olaszok, spanyolok a korábbinál liberálisabb poli-tikát mutatnak, s a németek is az amerikai állásponttal szem-ben engedékenyebbek lettek az utóbbi időben.
Még szerencse, hogy a gén-kezelt növényekből és hor-monkezelt állatokból szár-mazó élelmiszerek az európai piacokra való szabad bejutását oly sokan ellenzik, hogy azt visszautalják nemzeti hatás-körbe. Tehát mindenik uniós tagállam maga dönthet róla.
Valami félelmetes dolog zaj-lik a világban. Szabadságról, demokráciáról beszélnek, de már láthatjuk, hogy nem az. Megint csak illúziókkal ma-radunk. Megint diktálnak ne-künk. Világhatalmi érdekek játszószerei vagyunk ma is.
1912-ben elkészült egy ta-nulmány, amely tulajdon-képpen egy faji program a huszadik század számára (Racial Program For the 20th Century). Szerzője a Nagy-Britanniában élő Israel Co-hen. Ő akkor még a kommu-
nista utat látta a világhatalom megszerzésére. Tőle idézek:
„Észre kell vennünk, hogy pár-tunk legerősebb fegyvere a faji feszültségek. A sötét fajok tuda-tába hívjuk, hogy őket évszáza-dokon keresztül elnyomták a fehérek, és ezzel beadjuk nekik programunkat. A gyarmatosí-tás és imperializmus kifejezések hasznos eszközei propagan-dánknak. Amerikában kör-mönfont módon fölhecceljük a négereket a fehérek ellen, a fehé-rekbe bűntudatot nevelünk bele a négerek kizsákmányolása mi-att. Segíteni fogjuk a négereket hogy sikereket érjenek el az élet minden területén, a szakmájuk-ban, sportban és szórakoztatás-nál. Ilyen tekintély birtokában a fehérek keveredni fognak a fehérekkel amely kiszolgáltatja Amerikát (és Nagy-Britanniát) céljainknak.”
Ezt a programot tagadták – mert egyrészt faji dolgokról beszélni nem ildomos (azzal könnyen magára húzza bárki a rasszista bélyeget), másrészt a rejtőzködés része a tagadás –, de jórészt megvalósították. Akkor még az USA lakossá-gának 90 %-a fehér volt, ak-kor még Európa a maga tel-jességében fehér és keresztény volt. Ma már egyik sem az, és ma már mindkettő kiszolgál-tatottja az arcát elkendőző, de azért folyamatos tevékeny-sége miatt lépten-nyomon felfedezhető háttérhatalom-nak, amely nem csupán az egyes államok irányításába folyt bele, de létrehozta a tel-jességében általa irányított nemzetközi szervezeteket (ENSZ, UNESCO, Európai Unió, NATO), intézménye-ket (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank), amelyek révén érvé-nyesíti hatalmi politikáját.
Valami félelmetes dolog
11kitekintő Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Mintegy egymilliárd ember mozdult meg a világban. Ez aféle modernkori népvándor-lás. Ha ennyi ember útra kel, nehéz annak ellenállni. Főleg jelképessé változott ország-határokkal. A térképre húzott vonal immár bizonyítottan semmiféle akadályt nem je-lent a zöldhatáron belépők-nek. De álnok propaganda is segíti azt, amely megannyi fórumon keresztül a keresz-tény szolidarításra hivatkozik. Arra ösztönöz, hogy legyünk könyörületesek, befogadóak, segítőkészek, toleránsak, vi-seljük el a másságot. Áldoz-zunk pénzt, időt, energiát rájuk. Segítsük őket akár bé-kénk, nyugalmunk, civilizáci-ós körülményeink, közbizton-ságunk feláldozása árán is. De ugyanazon szócsöveken áradó propaganda a minap még elle-ne nyilatkozott – sajnos, ered-ménnyel – Európa keresztény gyökereinek, mint uniós alap-nak a megfogalmazásának az alapvető dokumentumokban.
A bevándorlással kapcsolatos hírekkel van tele a média. Na-ponta halljuk, hogy hány be-vándorló fulladt a túlzsúfoltság miatt elmerülő hevenyészett vízi alkalmatosságokkal az olasz partok előtt a Földközi tengerbe, és hányat sikerült kimenekíteni az utolsó percek-ben érkező segítségnek, s hogy hányan érkeznek a zöldhatá-ron Magyarországra. Nálunk visszafogottabb az erről szóló híradás, itt a DNA vitézkedése tölti be a hírműsorokat. Álar-cosaink fáradhatatlanul har-colnak a korrupcióval, és Don Quijote módra a szélmalmok-kal. Persze, nem válogatás nél-kül. Nagyon is megválasztva a célpontokat. Valakik nekik jól megválogatják a pillanatnyi széljárás szerint, mert – főleg a
szélmalmoknál – figyelni kell a széljárásra.
Itt úgy tesznek, mintha a vi-lág távoli részén levő érdekes eseményről lenne szó, mintha minket nem érintene a befe-lé irányuló népvándorlás, s átjáró házként sem használ-nák a Balkánról vagy még távolabbról érkezők Nyugat-Európa felé mentükben ezt az országot. Pedig témában vannak itt is a vándorlással, hiszen néhány millióan ebből az országból indultak el jobb megélhetést keresni szerte a
világba. De a határokon belül is volt az utóbbi évszázadban is, s tán ma is van egy be nem vallott, ám jól érzékelhető népvándorlás a Kárpátokon túlról Erdély felé. Már a ko-rábbi idők Erdély felé történt népvándorlásairól is jól tud-
juk, hogy mivel járt, hiszen a bőrünkön érezzük. Mi jól tudjuk, hogy az egykor olcsó munkaerő megszerzésének tűnő behívás, befogadás árát nekünk kell megfizetnünk. Ami akkor némelyeknek jó húzásnak, könnyen kifize-tődőnek tűnt, az idővel vég-telenül drágának bizonyult. Néhányak pillanatnyi érdeke mára sokak keservévé lett.
Az elmúlt évszázad népván-dorlása Erdély felé legalább nem a közreműködésünkkel történt. Kész tények elé állí-
tottak amikor a hegyeken túlról hoztak a nya-kunkba minket közigazgató ad-minisztrációt. A hallgatást bizto-sító rend őre, a tanító, posta- és á l lomásfőnök,
valamennyi intézmény és ter-melő vállalatvezetője csakis közülük kerülhetett ki.
Ez is népvándorlás volt. Ipa-rosítással, panelházépítéssel megsegített népvándorlás. Lakás és munkahely várta őket, iskolákat hoztak létre,
hagymakupolás templomokat emeltek nekik, hogy jól érez-zék magukat, hogy azt mond-hassák, mióta a világ világ, ők itt voltak, és ez az ők földjük, és mi ezt vegyük tudomásul.
Európa vezető testületein keresztül normatívákat akar szabni, hogy melyik állam hány bevándorlót fogadjon. A túlbuzgó bukaresti hatalom máris közel kettőezer beván-dorló befogadását vállalta. Kíváncsiság és félelem tölt el, hogy ebből mennyi jut Szé-kelyföldre. Netán az egész? Ezt is ellenünk fogják kihasz-nálni?
Ha ez a trend folytatódik a világban és az országban – márpedig úgy tűnik, ez megy tovább –, mi lesz a még álta-lunk belakott szülőfölddel, mi lesz a még magunkénak tu-dott és érzett Székelyfölddel, mi lesz a szeretett Erdéllyel, és mi lesz a vágyott és etalon-nak hitt Európával? Mi lesz az értékeinkkel, a kötődése-inkkel, a bennünk kialakult, életünknek irányt és határt szabó mértékkel? És mi lesz az álmainkkal? Emlékké válna minden? molnos
zajlik a világban
12 élő emlékezetSzovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Legalább tudjunk róla
„Rémálom, vagy valóság volt? 1989 júniusának és jú-liusának történetei, annak a tizennégy szovátai családnak a kálváriája, akik szenvedő alanyai voltak a falurombolás szovátai részének, minek ne-vezhetők?
Azóta felnőtt egy fiatal nem-zedék, amelynek tagjai egyál-talán nem, vagy alig hallhattak a borzalmakról, ha családjaik nem voltak közvetlenül érin-tettek abban. Az idősebbek, akikkel megtörtént, immár sosem láthatják szülőházukat, gyermekkori élményeik hely-színeit, hiszen a jó állapotban lévő, új típusú kertes házaikat ledózerolták, helyükön ma tömbházak sorakoznak.
Miért történt így? Ma is szid-ják érte Ceausescut.” – idézem Bíró Magdolna levelét, aki e sorokkal az oly sok szovátai embernek fájdalmas időszak-ra emlékezik, és emlékeztet.
Manapság, amikor némelyek nosztalgiával beszélnek arról a korról, arra gondolok, hogy mily rövid is az emberi emléke-zet, s mennyire hajlamos meg-szépíteni a múltat. Magam, ha a régi időkre gondolok, nem tudok elfeledkezni mindarról a hazugságról, ami körülvett, arról a kiszolgáltatottságról, félelemről, amely ott volt a mindennapokban, a suttogva mondott viccekben, az óvatos körülkémlelésekben, abban a túlélést segítő kétszínűségben, hogy egyet gondolni és mást mondani életszükséglet, hogy másságunkban alig megtűrtek tán igen, de soha elfogadottak nem lehetünk.
Manapság félig viccesen, fé-lig komolyan mondogatom, hogy egyetlen dolog volt ak-kor sokkal jobb: az, hogy ak-koriban a mainál pár évtized-del fiatalabbak voltunk.
„Már 1987-ben megkezdték a méréseket, a zaklatásokat, a meghurcolásokat.”
Gondoljunk csak bele, ho-gyan fogadná bárki ma, ha felszólítanák, hogy lakásából el kell költöznie, mert azt le-bontják, helyébe egyebet épí-tenek! Gondoljunk csak bele, ha méltatlankodásunkra a teljhatalmú állambiztonsá-gi szervekkel, a csak röviden mondott „szervekkel” fenye-getnének, akik ha elviszik az embert, tán sosem lát többé napvilágot!
„Még a kisgyermekeket is megfélemlítették, iskolás gyer-mekeket a tanácshoz hívattak. A szülőket estére is behívatták. Minden családot más eszköz-zel próbáltak rávenni, hogy írjunk alá egy kérvényt, misze-rint a kornak nem megfelelő a fürdőszobás, központi fűtéses új családi házunk. Mi sohasem írtuk alá, és legutoljára költöz-tünk.” – folytatódik a levél.
Hát igen, a kommunista rendszer pimaszságaihoz tar-tozott, hogy a legnagyobb disznóságokat is úgy próbál-ta az emberekkel megtenni, mintha az ők kérésükre, óha-jukra történne az. Emlékez-zünk csak, a hatvanas évek elején a kollektív gazdaságba is „kérésre” léptették be a gaz-dákat! Az értetlenkedőket, vi-tatkozókat „ankétolták” (aho-gyan a vicc mondja, olyan két pofont kaptak, hogy be kellett állniuk). De korábban, még az ötvenes években a poli-tikai tisztogatás áldozatai a koncepciós perek során bűn-bánatot kellett gyakoroljanak. Meg volt a pribékeknek a ha-tásos módszerük ahhoz, hogy az áldozatok az el nem köve-tett vétkeket is nyilvánosan bevallják. Szerencsés az, aki nem a saját bőrén tapasztalta, csak filmeken látta, könyvek-ben olvasta, hogy azt miként tették.
A kiürített házakat lebontot-ták, az épületanyagot némelyek széthordták, felhasználták a sa-ját épületeiknél. Mindig akadt, aki a diktatúrára jellemző, szo-morú következményekkel járó, embertelen utasításokat is vég-rehajtsa, s olyan is, aki a mások tragikus helyzetéből profitáljon.
„Negyed évszázad távlatá-ból visszagondolva csak azon elmélkedhetünk, hogy mi volt a borzalmasabb, a több mint két évi zaklatás, a megengedett szabad rablás, hogy mindent minél hamarabb eltüntessenek a piszkos munkából, hogy rá-foghassák, romos házak voltak, vagy pedig az, hogy a végrehaj-tók közülünk valók voltak...”
Ezek az emberek kárpót-lást azóta sem kaptak. Egy tömbházlakással „szúrták ki a szemüket”. Akiknek „csupán” a kertjüket vették el, még eny-nyit sem kaptak. Hát legalább tudjunk róla, hogy mi történt!
– molnos –
13élő emlékezet
Sorra mennek el
Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Tudjuk, és mégis ahányszor csak tapasztaljuk, mindannyiszor megrendülünk attól, hogy valójában csupán látszat az emberi élet, a legkisebb fuvallat mily könnyen eloltja gyertyánkat, s nyomain-kat is hamar eltünteti az idő. Semmi sem marad belőlünk, csak, amit létrehoztunk húsban, lélekben, szel-lemben. Ez még fennmaradhat egy ideig az utódokban, tanítványokban, szellemi tár-sakban. Minden mást gyorsan elemészt az enyészet. Persze, nem szűnünk meg azon-nal. Addig vagyunk, amíg valaki emlékszik ránk, vagy tovább gondol egy általunk el-kezdett gondolatot, netán akár tudatlanul is tovább visz belőlünk egy mozdulatot. Aztán nyomainkat is eltemeti a homok.
Mi mégis oly intenzíven akarunk élni, mi mégis úgy teszünk-veszünk napról napra, mintha az örök életet céloztuk volna meg. Úgy szövünk terveket, mintha azt ígérték volna meg nekünk, hogy sosem halunk meg, hiszen dolgunk van a világon, sze-mélyre szabott dolgunk, amit ránk mért a sors, vagy önként vettük a vállunkra, mert tudtuk, hogy kitérni előle önmagunkkal szemben is árulás volna, s amit nem pasz-szolhatunk valakinek tovább, mert senki más nem végezheti el helyettünk.
Nem csoda, ha az elérhetetlent, ha a mindent akarjuk, mert annál kevesebbel be nem érhetjük.
Sorra mennek el kiválóságaink, s az általuk elkezdett pászma immár örökre befejezetlenül marad. Senki sem állhat be helyet-tük, senki sem fejezheti be éppen azt, amit ők elkezdtek, mert mindenkinek a maga útját kell járnia, a maga terhét kell cipelnie, a maga pászmáját művelnie. Így aztán felhagyott parcellák töme-ge van körülöttünk, mindenikből kidőlt valaki, mindenikben ott maradt egy álomfoszlány, maradéka annak a valaminek, amivel egy embernek betelt a szíve, a lelke, ami egy életen át cselekvésre ösztönözte, megszállottként hajtotta.
Bizony, álmaink sosem tudnak a maguk teljességükben valóra válni, mert többre szabottak, mint maga az életünk, s így nem férhetnek bele a szűkös keretbe. Életünk után valami mindig ki-csordul belőlük, és szétfolyik utódaink között, mint zöldellő fák alatt halkan csörgedező csermely, amely csak annyi hangot ad, hogy meghallhassuk, hogy észrevegyük, éppen itt van, itt megy el mellettünk, s ihatunk hűs vizéből, ha éppen megszomjaznánk.
Tudjuk, hogy minden csermely sok-sok társával valahol összefolyik, eggyé lesz, naggyá dagad, s a végtelen óceánból egy esőfelhő részeként majdan visszatér. Aláhullva majd újra megtermékenyíti a földet.
Amikor sorra mennek el kiválóságaink, azt nézzük, mit végez-tek, mivel gazdagították ezt a földet, és mondjunk értük egy imát!
Lehet-e vigaszunk, hogy sorra születnek újabb álmokkal újab-bak mindig, akikért majdan más mond egy imát.
Molnos Ferenc
Tisztelt gyászoló család! Tisztelt végső tiszteletet adó felebarátaim!
Engedjék meg, hogy ezen a szomorú napon végső búcsút ve-hessek barátomtól.
Kedves András barátom!Ravatalodnál állunk meg-
rendülten. Búcsúzni jöttünk tőled, a család, barátok, kollégák és ismerősök. Itt állva önkéntelenül eszembe jutnak megismerkedésünk, az együtt töltött alkalmak, éjszakába nyúló beszélgeté-seink. Nagy megtiszteltetés-nek éreztem, hogy önzetlen igaz barátom voltál.
Megrendített hirtelen tá-vozásod, hiszen még na-gyon sokáig együtt lehettél volna velünk. Hiszen még egy sor megvalósításra váró közös terv várt rád is. Csak a minap beszéltük, hogy még mivel szándékszol ki-egészíteni a Bernády élet-rajzra vonatkozó írásod.
Tanári pályát választottál, és a gyerekek oktatására fordítottad életed jelentős
részét. De sosem elégedtél meg csak az oktatással. Habár re-álszakos tanár voltál, inkább a történelmi ismeretek felé von-zódtál. Így is ismerkedtünk meg, amikor Szováta történetének a megírásához adatokat gyűjteni a vásárhelyi levéltárba kezdtél járni. Mint a múltunk iránt érdeklődőt, minden érdekelt, amit elődeink vidékünkkel kapcsolatosan papírra vetettek.
Kutatásaid eredményeit pedig megosztottad mindnyájunkkal, tudományos ülésszakokon, tanulmányokban és a napisajtóban. Távozásod nagy veszteség mindannyiunk számára. De az, ami maradandóan tanúskodik e földön végzett munkád értékéről, ami fenntartja emléked, csak részben a szellemi alkotás.
Példakép voltál számunkra, emberként, családapaként. Szem-beszálltál a szűnni nem akaró gondokkal, aggódó apaként és nagyapaként gondoskodtál gyerekeidről. Önzetlenül segítetted a hozzád fordulókat. Optimizmusod számunkra is hatékony hatással volt, minket is hozzásegített gondjaink leküzdéséhez.
András barátom, földi küldetésedet, munkádat becsülettel elvégezted. Akik itt állunk ravatalodnál, család, munkatársak, barátok, megőrizzük emléked, míg életünk fonala meg nem szakad. Adjon neked békés nyugodalmat a drága anyaföld!
Örökké hű barátod!Marosvásárhely, 2015. július 3-án.
Pál-Antal Sándor
Józsa András sírjánál
művelődés14
Első kiállítás a Kakasülő Galériában
Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Szeretettel köszöntöm mindannyiukat Atyhában!Mint láthatják, sajátos hangulata van ennek a hegyre épült
falunak. Az itt élők elei tán azzal a szándékkal telepedtek erre a hegygerincre, hogy közelebb legyenek az éghez, mert sejtették, hogy az nem csupán több oltalmat jelenthet nekik, de ez a kö-zelség magasztosabb gondolatokkal is tölti el őket, s nem csupán szabadabb, de Istennek tetszőbb életet élhetnek itt.
Valóban, ha egy pillanatra saját gondolataival marad itt fenn az ember, szükségét érzi, hogy azokat megossza az égiekkel, hogy kom-munikáljon velük, hogy kapcsolatra lépjen természetfölötti erőkkel.
A transzcendenssel való kommunikáció egyik útja pedig a művészet.Házigazdánk, Vinczeffy László ezt az utat követi. Ha rajzol, ha
képet fest, ha szobrot farag, vagy csak kiül pár percre, Firtos felé nézelődni, kertjének legmagasabban fekvő sarkába, a diófa alá, tulajdonképpen Istennel diskurál.
Bizonyára ez az Istennel való diskurálás hozta létre ezt a szo-borparkká alakított Vinczeffy telket és a Kakasülő Galériát is, amelynek első kiállítására most ily sokan összegyűltünk.
Ezeket a sorokat írtam a kiállítás-megnyitó felkonferáló szö-vegébe, ezeket olvasta fel Magyari Izabella színművész június 28-án Atyhában, a Kakasülő Galéria első kiállításának megnyi-tója alkalmával.
Tele volt emberrel akkor a Vinczeffy birtok udvara, s bár nem az elmélyülés, a meditáció idejét jelentik egy népes kiállítás-megnyitó szónoklatokkal és zsongással teli pillanatai, mégis érezhető volt Isten jelenléte. Bizony ott volt Ő, hogy immár ve-lünk is folytassa azt a diskurálást, amelyet Vinczeffy Lászlóval már korábban elkezdett.
Isten, persze, hozzánk más-más nyelven szól, hogy mindenki Őt megérthesse. Egyként diskurál az alkotóval, másként a be-fogadó érdeklődéssel közelítő nézővel. S nem csupán közvetlen kommun ikáció jön létre velük, de valamiképpen közvetít is kö-zöttük, hiszen, ha Ő ott van, alkotó és néző a művön keresztül szót érthet egymással.
Majd háromszáz néző és huszonhét alkotó személyiség dis-kurált Atyhában Isten közvetítésével. Nem mindenik művész tudott eljönni, de művén keresztül ott volt szellemisége.
Mindannyian jeles alkotók. Többen Munkácsy-díjas festőmű-vészek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai.
Vinczeffy László atyhai telkén, ahol már az elmúlt években saját alkotásaiból egy vidám szoborparkot hozott létre, egy galéria született. Az átalakított gazdasági épület Kakasülő Ga-léria néven új funkciót kapott. Szoborparkjával és galériájával Vinczeffy László az amúgy megannyi más értékkel bíró Atyhát immár figyelmet érdemlő kulturális értékeivel is felhelyezte a a számottevő művészeti események térképére, de a székelyföldi turisztikai térképre is. A szépre szomjazónak ezután még in-kább érdemes a hegygerincre épült faluba felmenni.
Vinczeffy László egy kiöregedőben lévő faluba pezsgést vitt. Adja az ég, hogy hozzon ez mélyreható változást majdan a falu életében!
Egy hónapon keresztül tíz magyarországi és tizenhét székely-földi művész egy-egy munkájának adott helyet az atyhai Kakas-ülő Galéria:
- Aknay János (Szentendre), Csáji Attila (Budapest), Elekes Károly (Budapest), Farkas Ádám (Szentendre), Fekete György (Budapest), Gyulai Líviusz (Budapest), Kubinyi Anna (Buda-pest), Somogyi Győző (Salföld), Stefanovits Péter (Budapest), Szemadám György (Budapest);
- Albert Levente (Sepsiszentgyörgy), Berze Imre Székelyudvar-hely), Bocskay Vince (Szováta), Ferencz S. Apor (Csíkszereda), Gyarmathy János (Marosvásárhely), Hunyadi László (Maros-vásárhely), Hunyadi Mária (Marosvásárhely), Kákonyi Csilla (Marosvásárhely), Kuti Botond (Kolozsvár), Kuti Dé-nes (Szováta), Kusztos Endre (Szováta), Léstyán Csaba (Csík-szereda), Sánta Csaba (Szováta), Siklódi Zsolt (Szováta), Vargha Mihály (Sepsiszentgyörgy), Vinczeffy László (Atyha), Zsig-mond Márton (Csíkszereda).
Molnos Ferenc
15sport Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
Évtizedek óta kérdezetlenül is mondom, hogy nem érde-kel a magyar futball. Oly rég óta tette próbára az idegeim, hogy elszakadt nálam a fonal, nem merek már érte lelkesed-ni. Érzem, hogy gyenge már a szívem, a legjobb, ha nem teszem ki újabb és újabb csa-lódásoknak. Ha nézem is a televíziós közvetítéseket, pró-bálom azt az érzelmek kikap-csolásával, hideg fővel tenni.
A bajnokság mérkőzéseit iramtalanoknak, elviselhetet-lenül unalmasoknak találom. Mintha kényes kisasszonyok tűsarkú cipellőikben sétálgat-nának a puha gyepen, akik gonddal vigyáznak, hogy azok a tűsarkok bele ne süllyedje-nek a földbe, s ők maguk az istenért el ne fáradjanak, halo-vány arcukra ki ne üljön a pír.
De én ennél többet várok. Férfias küzdelmet, hajtást, szép gólokat, amelyeket be is kellene lőni.
Persze, esik egy-két gól ilyen kisasszonyjátékkal is, ha mindkét oldalon ilyen játéko-sok állnak. Mondom, állnak, két rövid séta közt hosszan állnak. Ilyenkor elgurul lá-bukról a labda – tán mert ő is menekülni szeretne tőlük –, s ha nem vigyáz, megesik, hogy a hálóban köt ki.
Na de nemzetközi meccse-ken sem a klubcsapatoknak, sem a válogatottnak nincs módjuk ilyen ellenfelet kapni. Más szellemben nőttek játé-kossá ők. Az elguruló labda után szaladnak. Nem csak úgy tessék-lássék módon, hogy ne mondja senki, ők meg sem moccantak, hanem azzal a szándékkal, hogy utol-érjék, megszelídítsék, aztán erős lövéssel odavarázsolják a pókhálóba, mert annak ott a helye.
Ez a varázslat viszont nem sikerül bárkinek. A bűvészmu-tatványhoz nem csupán tehet-ségre, de sok-sok gyakorlásra van szükség. Na ez a sok-sok gyakorlás tűnik hiánycikknek a magyar fociból. No meg a küzdőszellem. Ahogy monda-ni szokták, hogy „meg tudja-nak halni a pályán”.
Egy idegen csapat hajtós játékával könnyen megaláz-za az ilyen társaságot, s a meccs után a nézőnek nem marad más, mint egy kese-rű íz a szájában, s a szívében megülő szégyen. Már az ősi dicsőségre sem mer gondol-ni – beszélni róla meg pláné nem –, mert az nem csupán fájdalmas, de olyan ciki is, hiszen szólni a mostról kelle-ne, arról meg nem igazán van mit. Illetve volna mit, és szól-tak is néhányan, de hát volt-e bármi foganatja! Hány évtized telt el azóta, hogy Végh Antal megkérdezte könyvével, hogy Miért beteg a magyar futball. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, megmentő tervek születtek és meghaltak, de máig csak any-nyit alakult a helyzetfelmérő kérdés, hogy „miért lett még betegebb a magyar futball?”
A lanyha játéknál is jobban zavarnak a mérkőzések tele-víziós szpícserei, akik bizo-nyosan más világon élnek. No nem magukban, hisz velük vannak a játékosok, edzők, s bizony-bizony még a meg-maradt, a máig kitartó nézők egy kis része is, akik egy-egy biztos vereséggel járó masza-tolás előtt, alatt és után úgy beszélnek, mintha bármi esély lett volna a győzelemre. Meg-vallom, némi csodálat is van bennem, hiszen a pályán látot-takról nem akárki tud lelkesen beszélni. De úgy tűnik, mintha az etalonként emlegetett Sze-
pesi elfajzott leszármazottai lennének, akiről tudjuk, hogy a látott játékhoz bőséggel hoz-zátette a magáét, így aztán so-kan szívesebben hallgatták az ő száján a rádióban a meccse-ket, minthogy a televízióban unalmas meccseket unalmas kommentárokkal nézzenek.
Szepesi a rádióban megte-hette, hogy gyorsabban gu-rítsa azt a fránya vánszorgó labdát, és nagyobb erővel vágja be az alsó sarokba, ha már odapattant, mert a nézők csak azt „láthatták”, amit ő ve-lük láttatott. De a maiak, akik a tévében nyomják a szószt az „izgalmas mérkőzésről”, miért feledkeznek meg arról, hogy a kedves nézőnek is van szeme. Az még van neki, ha türelme fogytán is van.
Az az érzésem, nekik ját-szanak ezek a mai focisták. Kizárólag nekik. Mert nekik még érdemes, ők még tudnak ennyiért is lelkesedni, ők még ezt is izgalmasnak találják, ők még elhiszik, hogy van sansz, hogy igazából nem rajtuk múlt, ha csaknem függőleges-be „felborult a pálya”, hát cso-da-e, ha magától is a kapujuk felé, azaz inkább a kapujukba gurult mindegyre a labda.
Hát ezért mondom, hogy nem érdekel a magyar futball. Mert mindezek ellenére nem tudok az ellenfélnek szurkolni, pedig ott kellene állnom a túl-oldalon, ha nem akarom a saját súlyommal a fiúkra billenteni a pályát. Bizony, billen az magá-tól is. Billen az akkor is, ha ott sem vagyok. És különben is, minek kellene nekem a jelen-létemmel is igazolnom őket, hogy futball lenne az, amit ők játszanak, hogy ezért bár-mi jutalom illetné őket. Nem, uraim, ez nem küzdelem, sőt, játéknak sem mondható, mert
a játék is végtelenül komoly elfoglaltság. A játszó gyermek hittel és lelkesedéssel cselek-szik, az eljátszott szerepet ko-molyan veszi. Teljes szívvel, minden tudásával oda teszi magát. Róla még lehetne lelke-sen szpícselni, lehetne latolgat-ni az ő esélyeit.
Régóta hallom, hogy az alapjaitól újjá kell építeni a magyar futballt. Egy idő óta hallom, hogy ennek neki is láttak. Futball akadémiákat emlegetnek, ahol már nagy kondérokban fő a jövő ma-gyar focija. Érdeklődéssel vá-rom, mi lesz belőle.
Már régóta nem érdekel a magyar futball. Ezért csak azt nézem belőle, amihez hoz-zájutok. Régi harcos vagyok, tele huncutsággal és önzéssel. Ilyenkor is elsősorban ma-gamra gondolok. Azt hiszem, ami nekem jó, az jó másnak is: a mieink győzelme. De mert a már említett gyenge szívem is óvnom kell, a meccs előtt el-döntöm, hogy kikapnak a mi-eink. Ha ez bejön, könnyebben viselem az eredményt, mintha győzelemmel hitegettem volna magam, ha meg olykor-olykor nem jön be a jóslatom, annál nagyobb az örömöm. Megval-lom szégyellem magam a túl-élő stratégiámért.
Mindezek ellenére hiszek a magyar futballban. Csak az istenért figyeljenek oda, hogy kit küldenek a pályára!
A minap az MTK-Vojvodina Európa Liga-mérkőzésen hal-lom a lelkes szöveget emel-kedő hangsúlyban az aktuá-lis szpícsertől: „Bese viszi a labdát... Bese lő... mellé”. Hát persze, hogy kikaptak. Hát le-het-e gól akkor, lehet-e győz-ni, ha a magyar játékos a ka-puba egyáltalán be se lő?
Molnos Ferenc
Bese lő... be se lő!
szabadidő16
Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármesterSzerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt
Lapszámunk munkatársai: Fülöp Edmund, Jakab István, Kiss Enikő, Pál-Antal Sándor
Lajos és felesége külföldre utaznak. A határhoz érve Lajos megkérdi a vámostól:
– Mondja uram, aranyat lehet átvinni?
– Igen.– És 110 kilót?– Azt nem.Ekkor Lajos odafordul a
feleségéhez: – (folytatás a rejtvényben)
Készítette:Molnos Ferenc
Eredmé-nyes Talján
Magyar könyvki-
adó
Angol gázszol-gáltató
MagunkOlasz-ország
betűjele
Korgó gyomrú
Kőhalom román neve
Poén 2
Ménes jelzője
Lovas népEgyfajta
sportolók
... Lászlóíró, hu-morista
Papi adóSzlovén hírközlő
Poén1
Kozák főnök
Kerti szersz.Vulkán az Andokban
SemmikorMacska farka!
Ország Dél-Ázsi-
ában
Berbécs
DONTRIC
Arany János
Bulgária
Diago-nális
RészIdőben
kijut
Az a másikAKII
(intézmény)
Rövid lábú
kutya
... QeshlagAssociated
Press
Nagyi (ang.)
Hettita istennév
Er
Kics.képzőNemi
kisugárzás
Ezt a baba is tudja oroszul
GyepféleSzobor-csoport
Országos Lakásügy-
nökség
Romain Rolland
... de France
AdagSellők(ang.)
ErOsztrák, olasz aut.Csecse-...
Kis suliIdegen hülye
ZorróEleitől fogva
Pertörlés...
BellringerBór
SzámodraSugár
Kelvin
A közepébeBejegyzés
nemz. száll.
YCO... Casillas,focikapusTiltószó
Vissza takar!
Se párja
SurranóÚjasszír főváros
Liter
Fuvar-követő aktám
< < < < < < < <
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
<
< << <
<
<
<<
Szovátai Hírmondó, 135. szám 2015. július
<
<
<
<
<
<
<
< <
<<
<<
<
<
< <<<
<<
< <
< <<
<
<
<
<
<
<<
<
<<
<
<
<
<
<
<<
<
