3

Tartalom

Szabó Zsolt: Mezôségi néprajzi összeállításunk elé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Keszeg Vilmos: A Mezôség felfedezése (részletek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Barabás László: A Mezôség néprajzi körvonalai és belsô tagolódásának kérdései . . . . . 26Nagy-Tóth Ferenc: Az erdélyi Mezôség növénytani kutatásainak

Kárpát-medencei jelentôsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Poenar Rus Éva: Magyarborzási népszokások stratégiái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34Zsigmond Gyôzô: Magyar népi gombaismeret a Mezôségen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Rüsz-Fogarasi Enikô: A Mezôség és Mezôség-széli középkori vásárok . . . . . . . . . . . . . . 45Dimény Erika: Temetkezési szokások Magyarszováton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Keszeg Vilmos: Magyarszovát népi gyógyászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Virág Magdolna: Az elitkultúra szerepe egy életpálya alakulásában . . . . . . . . . . . . . . . . 61Tánczos Vilmos: Archaikus népi imák a Mezôségrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70Carlile-Kovács Flóra – Puskás Katalin: „Emelj fel helyzetembôl,

míg kegyelmed le nem jár...” Egy széki, adventista asszony vallásos élete . . . . . . . . . . 74Sas Péter: Palotay Gertrúd, a mezôségi hímzések kutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81Szentimrei Judit: Felsô-Maros menti magyar népviselet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84Vajda András: „Akkor is magyar cigány vagyok!

Kísérlet egy roma identitásért folyó harcának elemzésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Tatár Erzsébet Tímea: A rikoltozás társadalmi funkciói két mezôségi faluban . . . . . . . 106Szikszai Katalin: Mezôsámsond társadalmi változása a 20. század tükrében . . . . . . . . 110Berekméri Mária Erzsébet: Városodás – városiasítás a Mezôségen. (Nagysármás.Esetelmezés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117Varga Sándor: Néptánckutatás az erdélyi Mezôségen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122Hoffmann Siglinda: Vajdakamarás monográfiája (1958?) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Tatár Erzsébet Tímea:Vallomás a mindennapokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129Szabóné Tatár Erzsébet: Egy nô, kinek a boldogság csak vendégként jelenik meg . . . . 130

A lapszámot Debreczeni László mezôségi mûemlékeket megörökítô grafikáivalillusztráltuk.

5

Hatvanadik évfolyamunk nyári összevont lap-számának tervezésekor sokat töprengtünk, hogy mi-lyen témát is válasszunk. Annál is inkább, mert olva-sóink körében külön is népszerûek voltak ezek azösszeállításaink. Nagyon hamar elfogyott a romániaimagyar képzômûvészeti életünket bemutató antoló-giánk, a Mûvelôdés Galéria (2000), az amatôr színját-szó csoportok repertoár-gondjain próbáltunk enyhí-teni Mûvelôdés Játékszín (2006) kötetünkkel, felbuz-dulva elôzô évi Kórustárunk (2004) és Gitáriskolánk(2005) sikerén.

Lapunk fennállásának hat évtizede alatt – talánnem túlzás megállapítani, hogy – elsôsorban nép- éshonismereti közleményeink maradtak fenn az idôrostáján. Csakhogy néprajzi tárgyú írásaink túlnyo-mó többsége a megváltozott viszonyok között különkiadvánnyá érett, a szûk szakmának szóló évköny-veivel, kiadványsorozatával a kolozsvári Kriza JánosNéprajzi Társaság jószerével levette vállunkról ezekgondját. Másrészt viszont végre megjelent a Kriteri-on Könyvkiadó gondozásában az a néprajzi monog-ráfia Aranyos-vidék: Aranyosszék, Torda és Torockómagyarságáról, amelynek anyaga elhangzott az Er-délyi Múzeum-Egyesület egy korábbi szakosztályikonferenciáján, elsô változata három Mûvelôdés lap-számban 2005-ben már napvilágot látott. Ebbôl azötletbôl kiindulva kerestük meg a 2006-os EME Me-zôség Konferencia szervezôjét, Keszeg Vilmost, a ko-lozsvári néprajzi tanszék tanszékvezetô professzo-rát, hogy próbáljuk megismételni két évvel ezelôttisikeres kísérletünket, csokorba szedve kínáljuk aMûvelôdés hûséges olvasóinak a Mezôségrôl szólóelôadások elsô írott változatát, hellyel-közzel kiegé-szítve immár néhány más közleménnyel.

Külön érdekessége a dolognak, hogy egyidejûlegVásárhelyre is hirdettek a mezôségi régióról egy ta-pasztalatcserét, amely elsôsorban népesedési, tele-pülésfejlesztési, környezetföldrajzi célokat tûzöttmaga elé. Így kerültek be ezzel a témával foglalkozóírásokból is kötetünkbe.

Annak is örvendünk, hogy egy sereg fiatal kutatójelentkezett elôadással, s csemegeként kínáljuk a maijeles néprajzosok negyedszázaddal ezelôtti mezôségikutatásának eddig közöletlen anyagát hiedelmekrôl,archaikus imádságokról, népviseletrôl. De helyet ad-tunk fél századdal ezelôtt összeállított falumonográ-fiának nevezett történeti-néprajzi összeállításnakVajdakamarásról, vagy népi önéletírásnak Szentmá-téról.

Minthogy szokásunkhoz híven olvasóinkat,munkatársainkat további munkára ösztökélnénk,Keszeg Vilmos általános áttekintô nagyobb tanulmá-nyának részlete után Mezôség-bibliográfiát állítot-tunk össze, amely egyúttal a kötetben közölt írásokjegyzeteinek közös könyvészete is.

A szerkesztô(k)nek illik mentegetôzni a kötetbeliegyenetlenségek miatt. Több tucatnyi nagyon külön-bözô felkészültségû, iskolázottságú és korú szerzôírásainak összefésülésekor óhatatlanul maradnakborzasságok. Viszont összeköti a szerzôket, szer-kesztôket a mûvekbôl áradó Mezôség-szeretet, ra-gaszkodás a szülôföldhöz, a kutatási területhez, ahagyományos mûveltség értékeinek felmutatásához

kapcsolódó ügybuzgóság.Mintegy dokumentumképpen álljon itt annak a

felhívásnak a szövege is, amely az elsô lépést jelen-tette e kötet összeállításában.

SZABÓ ZSOLT

FelhívásA Mezôség-kutatás eredményei címmel inter-

diszciplináris konferenciát szervez az Erdélyi Múze-um-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudo-mányi Szakosztálya.

A régióra a 19. században irányult rá a figyelem.Az elsô feljegyzések a mezôségi magyar társadalomfogyatkozását, nyelvi és kulturális erózióját tettékszóvá. Ezt követôen a szépirodalom (Petelei István,Makkai Sándor, Wass Albert, Sütô András) és az et-nológia a mentalitás, az életforma, a társadalmi vi-szonyok archaikus jellegét emelte be a köztudatba.Az 1970-es évektôl kezdve a Mezôség a táncházmoz-galom jelszavává alakult. Az összefoglaló nagy mû,a „Mezôség leírása” hiányában a régióról élô képbena tudás a mítoszokkal keveredik. Az ismeretek terü-leteit hiátusok választják el egymástól.

A konferenciára 2006. október 20–22-én kerültsor, Kolozsvárt. A szervezôk saját kutatási ered-ménnyel rendelkezô elôadók jelentkezését várták.Lehetséges témakörök: a Mezôség múltja, társadal-ma, demográfiai, migrációs, természeti, földrajzi,nyelvhasználati, oktatási, felekezeti viszonyai, népikultúrája, szépirodalmi, mûvészeti, zsurnalisztikaireprezentációi, intézmények története. A konferen-cia idején kiállítás nyílt a Mezôséggel kapcsolatos ki-adványokból.

Jelentkezni 2006. szeptember 30-ig lehetett azEME, str. Napoca nr. 2–4., Cluj-Napoca postacímen(Mezôség felirattal), vagy amezosegkonferencia@yahoo.com elektronikus címen.

Elôszó mezôségi antológiánkhoz

6

Mezôség felfedezésének korszakai

(1) A Mezôség felfedezésének történetében elsôkorszakként a 19. századot lehet elkülöníteni. A hal-mozódó szórványos és sokszínû ismeretek, impresszi-ók a megyemonográfiákban álltak össze elôször, a19–20. századok fordulóján (Tagányi–Réthy–Pokoly–Kádár 1901–1905, Balázs 1939, összefoglaló: Kristó1988). Ebben a megközelítésben a régió települései a11. században megalakult Kolozs, valamint az 1876-ban létrehozott Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód,Maros-Torda és Torda-Aranyos vármegyék terüle-tén helyezkedtek el. Ezzel egy idôben kezdôdött el avidék turisztikai leírása (Hangay 1895, 1898, 1901).

(2) A táj erózióját, a magyarság megfogyatkozásátpusztulásként beállító irodalom hangvétele az 1930-asévektôl változott meg. Ekkor következik be kultúrájaarchaikus értékeinek (szelekív) felfedezése, leírása(Palotay Gertrúd, Lajtha László, Kelemen Lajos, EntzGéza), amely folyamat az 1970–1980-as évek intézmé-nyi keretek közötti kutatásokon keresztül folytatódik(Faragó József, Kós Károly, Nagy Olga).

(3) Az 1970-es években Erdélyben és Magyaror-szágon kibontakozó táncház-, szélesebb folk-mozga-lom (Kallós Zoltán) újabb fordulatot hoz a Mezôsé-grôl szóló diskurzus történetében. A Mezôség emozgalom egyik szimbóluma lesz, ezáltal a mezôsé-

gi kulturális elemek (öltözet, népzene, néptánc, nar-ratívumok) expanzióját (hanglemezek, folkloriszti-kai kiadványok, táncházak repertóriuma), a régiórairányuló folk-turizmust és -piacot indítva el. (A folk-lorizmus új hullámának leírása: Martin 1982)

(4) A Mezôséggel kapcsolatos szakkutatások kétidôintervallumban csoportosulnak. Az 1930–1940-esévekben mûvelôdéstörténeti és társadalom-néprajzikeretben készülnek tanulmányok és összefoglalómunkák (Vajkai 1943, Palotay 1944b, Lajtha 1954).Az 1980-as évektôl kezdve folyamatosan készülnekel a kultúrát és társadalmat tájökológiai, történelmiis tipológiai perspektívában láttató szakmunkák(Nagy 1975, Martin 1990, Kós 2000, Pávai 2005).

Mezôség népszerûsítésében jelentôs szerepet ját-szott a szépirodalom, a sajtóirodalom és a szépiroda-lom eszköztárát használó, formálódó társadalomtu-dományok (szociológia, etnológia).

A költô, filozófus és természettudós MentovichFerenc (1819–1879) a reformkorban divatossá válólevélformában örökítette meg mezôségi impresszió-it: „A Mezôség falvai rendetlenek, a lakások valósá-gos sárfészkek – úgy tetszik, mintha mindenik félig aföldbe volna süllyedve, mintha a követ nem ismerôtalaj mindent gyomrába akarna nyelni; népe szurtosés szennyes kinézésû. A földön alig létezik pont, holaz utazó aesthetikai érzése kevésbé volna kielégítve,mint a Mezôségen. És ezt mi természetesnek találjuk.A Mezôség, rendetlen völgyeivel, agyagtól sárgállóhalmaival, feneketlen sártengerével, szennyes vizûmocsáros tavaival nem lehet emelôje, nemesítôje azaesthetikai ízlésnek. Az ember, ki gyermek korátólfogva az év nagyobb részén keresztül sártengerbenúszik, ganéjjal tüzel, mocsáros tavak vizével él: haj-landó elhinni, miképp a szurtosság a természet rend-jéhez tartozik, külsején sem sokat csinál belôle. Hatudná, hogy az, apránként, belsejére is átlopódzik?!”(Mentovich 1867.5) A vidékkel való szembesülésmély nyomokat hagy a szépíró Petelei István (1852–1910) lelkében és életmûvében is. Mezôségi út címû1884-es úti jegyzete a Székelykövesd, Mezôsámsond,Pagocsa, Bergenye, Mezôbánd útvonal lesújtó élmé-nyeit és tapasztalatait foglalja össze, gyakran szán-dékosan megdöbbentô túlzásokkal. Émile Zola ter-jedô miliô-elmélete elháríthatatlanul elhatalmasodika szerzôn. A tájat kopárnak, az útviszonyokat, a la-kásviszonyokat primitívnek, a lakosságot elállatiaso-dottnak, alkoholistának, az intelligenciát és a közép-nemességet deklasszálódottnak, az erkölcsöket zül-löttnek, az asszonyokat véznáknak és csúnyáknaklátja. Nehéz kiválasztani azt a néhány szövegtöredé-ket, amelybôl az író kiábrándultsága leginkább kiol-vasható – annyira egységes a Mezôség-kép. Egy pa-gocsai gazdagparaszt portájának leírása: „Ahol la-kik: szörnyû! Alig két öl széles szoba. Nehéz a leve-gôje... Ablaka egy tenyérnyi. A fal mellett egy lóca.Keskeny, piszkos. Egy rossz asztal. Évtizedes piszok.Ágya egy láda. Egy kemence szörnyû tele ragaszték-kal. Ha a liba költ, ha a bárány fiadzik – ebbe a szo-bába. A nap nem süt be.” A szegényparaszti környe-zet még kiábrándítóbb: „Egy szegény emberhez vit-

A Mezôség felfedezése(Részletek egy hosszabb tanulmányból)

7

tek. Mindenki szegény, pedig nagy a határ és jótermô. Dumnitz Andrásnak hívják, s régi nemesfa-mília sarja. Az a kosz, amiben lakik, undorító. Nincsegy tenyérnyi hely, ami arra valljon, hogy valahatiszta lehetett. Óságos, szürke, sáros és fekete min-den. Csak az ablakán néztünk be. Az beragasztott,de egy üveghelyre nem jutott papiros. Hát egy kékrongy ujjassal volt bedugva. Az ujjast kihúztuk. Va-lami olyan kesernyés, csípôs, nehéz, fojtós szag öm-lött ki, hogy elszédültem belé. Micsoda tüdô állja ki?Öregember a lakója. Mibôl él? Ha a tél megesi, ha hó,fagy elválasztja embersegítségtôl: mit tesz e féreg?”A szerzô a következôképpen örökíti meg átfogóan adekadens mezôségi társadalmat: „Ez állat inkább.Küzdô, szegény állat. Kinek elfáradnia nem szabad,mert elvész. Fáradó félben lévô lény pedig. Ez iszo-nyú dekadencia itt, nemcsak ahhoz képest, amit aváros fényben nyújt, de ahhoz fogva is rút egy falu!Itt nincs nyoma fényûzésnek vagy vágynak kénye-lem után. A lehetetlenségig nyomorult. Ökrévelegyütt lakik némelyik, csirkéivel mindegyik. […]Papja is van. Kadarcsának hívják. Szalmás a háza snem nádas, és a fedelén omlik is ki a füst, de négydeszkából rótt kéménye is van. Ha betegség éri: tánadnak neki könyörületes szomszédok száraz ganéttüzelni. A gané pedig füstöl. Rémletes a szaga. El-árad a szobában. A konyha boglyas fedelû kemencé-jén senyved, s csillándol. Egy fazekat fôz. A melegeátjárja a kegyetlen szobát is azonban. No, meg a hó aházoldalon és a gombás fedelen – hiszen melegítszintén. És az állatok leheletje, ami Krisztust melegí-tette. A nyomorúság Golgotáját járja e szegény népis.” Késôbb pedig: „Verekedô és iszákos, amellett,hogy szegény. Halálos kimenetelû verekedések. Haaz ôsz eljön, lomhán végzi a kikerülhetetlen dolgo-kat. Máskor meg néz maga elé, s hallgat, vagy alszika büdös kemence lábánál. Ha megvan a máléja, nemdolgozik, s ha elfogy: elmegy kérni gabonát, de nempénzt. Egy vékáért kamatban egynapi-kétnapi mun-kát ad. Az úrnak be van adósodva szolga, birtokosparaszt... Egy olyan ház, amilyenben lakik, elkészülaz udvaráról. Mert annyi a sár és a nád. A pitvarbanmég plafon sincs, mert a fa drága anyag... Földje ma-ga az áldás. De csak annyit vet belôle, amennyi enni-valót ad. Az asszonya tunya és nem szép. Nem is ha-sonlít a havasi asszonyokhoz.” Mezôbándon hason-lóképpen kiábrándul a szerzô: „Iszik, korcsomázik.Igénye nincs. Nincs a szobájában egy tisztességesbútor. Földháza van törpe, kevés fával. Betapasztják,hogy ki ne menjen a meleg. Nehéz, szörnyû levegô.”Az erkölcsi viszonyok: „Vadházasság sok van. A ci-gány jár kivált jó példával elöl. Tizennyolc esztendôslegény már szerez fehérnépet magának. A legutóbbiesztendôbôl csak a református pap […] harmincötesetet jelentett be, s egy évrôl a törvénytelen szülöt-tek száma csak reformátusoknál nyolc. Nem bûn itta házasságtörés. Hogy az emberek elszeretik egymásfeleségét – az nem hiba. Jó példával elöl járt a pap, arégi. Rendre járta a házakat tekerni. Demoralizálóhatása volt… Arra is van eset, hogy k...jával együtthál felesége elôtt a házasember. Nem csinál belôlenagy dolgot. Ebben a kis közösségben nyilvánosházis van.” A járásbíró szerint: „Gaz ez a nép. Hogymindegyik nem ült tömlöcben, csak az én kegyel-mem. Verekedô, civódó, erkölcstelen. Nyakamon azegész nyáj mindennap. Összek...zzák egymást, sfeljônek bizonyítani, védekezni. »Mind azok vagy-

tok, takarodjatok!« Mert mind azok. Legveszettebb abergenyei legény. Az verekszik untalanul. Nem gyil-kol, de nyomorékká ver. Egyformán gaz mindenik.Tolvaj a cigány, a legperlekedôbb” (Petelei 1986.61–81.)

A Mezôségrôl készült negatív reprezentációknagymértékben a tömbmagyar, szabad, nagy vagyo-ni különbségeket nem mutató, „törvényhozó”, ko-rábban polgárosodott székely társadalom perspektí-vájából termelôdtek. Monumentális munkája ötödikkötetében a Mezôség felé Székelyföld felôl közeledôliberális tudós monográfus, Orbán Balázs is kiábrán-dultan tör ki a Mezôség láttán: Marosludas környé-kén „csak itt-ott füstölög egyes szánalmat gerjesztôkunyhó, melynek föld alá mélyedô sötét üregeibôlkísértetszerûen halvány alakok emelkednek ki, gya-nús szemekkel kémlelve az utast, kit a kutyáknakszemtelenül merész serege vesz körül, ugatásukkalvisszhangoztatva az elhagyatott kopárságukban bal-jóslatú hegyeket. A földmívelésnek itt csekély nyo-mai tûnnek fel; az ember még csak a kényelmeseb-ben megközelíthetô helyeket szántja fel, a többit leg-elônek hagyja vad beduinok szokása szerint. S pedigezen elhagyatottságában oly visszariasztó völgy, aMezôség legtekintélyesebb s leghosszabb völgyüle-te, mely Budatelkénél kezdôdve, 7 mfd hosszan dél-nyugat irányban szeli át a Mezôséget s mindenfeléelágazó számos mellékvölgyületeivel annak egészközepét elfoglalja. E völgyek tetszôleges kopárságukmellett hazánk legterméketlenebb talaját adják, hol aföld trágyázás nélkül, könnyû mívelés mellett is dú-san terem… Az ott lakó nép nyomorban, szegény-ségben tengôdik, a falukat – szórványosan levô ud-varházak kivételével – nyomorult viskók alkotják;

8

dolgozni rest népe, terjedelmes birtokai mellett,éhezve tölti el életét. A faluk közt semmi fa, semmikerítés, semmi gyümölcs vagy vetemény; a hegyek-rôl a dús tenyészetû, hamar növô erdôket már régkiirtották, a hegyoldalakon, bár – mint kísérletek bi-zonyítják – a legjobb minôségû bort adó szôlô meg-terem, ily ültetvényeket hiába keresünk; a zápornakmegeredô özöne ott szabadon vés magának sötét ár-kokat, s ez teszi aztán, hogy e vidék, mely hazánkKanaánja lehetne, most nyomor fészke; ez okozza,hogy annak tekintete visszariasztóan kopár és kiet-len. A természet e helyeket mindennel megáldá, deaz ember azt, élhetetlen voltánál fogva, hasznosítaninem tudja.

Ha a talaj míveletlensége és elhagyatottságáról anépélet mezejére visszük vizsgálódó tekintetünket,ott még nagyobb elhagyatottságot és dudvát talá-lunk a míveltség arany kalászai helyett. A papságrendszerint családi örökség, ezek és a mellettök levôdaszkalok (tanítók), kiknek a népnevelést vezetniökkellene, magok se sokkal bírnak több míveltséggel; atemplomi hokuszpókusz s a liturgiák tudása tökéle-tesen elégséges a papi és tanítói tiszt elnyerésére. Anépnevelés ily neveletlenek kezében lévén, az csak-nem a semmivel határos; innen van az, hogy nemcsak egész faluk, hanem egész vidékek vannak, holírni-olvasni s azt is nagyon rosszul, csak a papoktudnak, homályban van tehát e szegény nép nemcsak földalatti viskóiban, melynek lantornás kis abla-kán soha egy napsugár sem hat be, hanem homály-és sötétben van szellemileg is, lakjaikban hallatlanpiszok, ott állat és ember együtt tengôdik, s az embe-rek mosakodni nem szoktak, azok mind víziszony-ban szenvednek; de annál inkább szeretik a pálinkát,mi erkölcsi életüket tartja homályban, mi leginkábboka e nép közt felmerülô sok kihágás és bûnnek, s emellett elszegényesedésének is. Minden faluban vanpár zsidó korcsmáros, az oláh többnyire ott dôzsöl,elôbb elfecsérli földje termékét, s azután földjét issza

be, úgy hogy néhány évtized múlva a Mezôség oláhkézen levô birtokainak igen jelentékeny része zsidókezekben lesz” (Orbán 1871.61).

A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy-két évtized múltán, a Mezôség-kép átértékelôdésétkövetôen ezek a sztereotípiák a régió román lakossá-gára tevôdnek át. 1895-ben készült néprajzi jegyzeté-ben Bartha Miklós a „mezôségi oláh” típusánakjellemzôiként sorolja fel a civilizálatlanságot, a mun-kakerülést, a lakótér elhanyagoltságát, az állatokkalvaló szoros kapcsolatot. „Úgy észleltem – írja a szer-zô –, hogy a Kárpát-vidéki oláh más néptípus, mint amezôségi oláh” (Bartha 1895.100). A civilizálatlan vi-lág leírását egyetlen részlettel szemléltetjük: „Holkezdôdik, hol végzôdik ez a belsôség? Azt ô se tudja,más se tudja. A mezô összefoly a kerttel, a kert azudvarral, az udvar az utzával… Ezen a telken nin-csen egy gyümölcsfa, nincsen egy virágszál, nincsenegy melegágy, nincsen egy vetemény-ágyás. De mi-vel a termôerô nagy, ennélfogva a szamártövisnek, aszerbtövisnek, az ördögszôrnek (liceum), bogáncs-nak és beléndeknek olyan hatalmas példányai dísze-legnek ott, mintha fajkiválasztás útján lennének fej-lesztve.

Örömtelen hajlék, elhanyagolt telek, egykedvû éstunya lakóval: ilyen a mezôségi paraszt otthona”(Bartha 1895.102).

Makkai Sándor figurája, dr. Katona László, a teo-lógiai tanulmányai befejezte után, egy, a háború mi-att átmenetileg megtört filozófus-pálya kezdetén,dacból, egy éven át missziós munkát vállal a holtten-gernek nevezett Mezôségen. Az epikai hitelességetnélkülözô történet azt bizonyítja, hogy háborúsidôben minden lelkésznek halmozottan mostoha kö-rülmények között is magasabb ideálokat kell magaelé tûznie. A regény fôszereplôje, a fiatal lelkész amaga elôítéleteivel áll állandó küzdelemben. Egy ér-zelmi hullámvölgyében híveit hazug állatoknak, fa-luját gyötrelmes, utolsó falunak nevezi. Tapasztalt, alelkészi munkára berendezkedô kollegái, sorstársaiszámára lelkesedése, tettrekészsége, a szociális élet-be való beavatkozása tekintetében ô a kedves, lelke-sítô példa. Karriertörténete hamarabb zárul, mint-semhogy e küzdelemnek végére érne. S így bizonyí-tatlan marad, hogy a kórház, a szanatórium, a Han-gya szövetkezet, a villanytelep, a posta, a gazdakör,a buszjárat, a gazdasági iskola létesítése, fenntartásavalóban a lelkész hatáskörébe tartozik-e, vagy olyanillúzió, amelyet nem kötelezô megvalósítani. A falu-ból való visszavonulás közben azon töpreng, hogy„az ifjú nemzedék nevelése, az elkallódásra ítélt fia-tal paraszttehetségek kiemelése, taníttatása, segélye-zése, az egyházközségek történetének, állapotánakszámbavétele, a gyülekezetek között rendezendô lá-togatások, a lelkipásztorok életének elmélyítése, abaráti találkozások, az egymáson való anyagi és lelkisegítség módjai” mind megoldatlanul maradnak. Afaluban való tartózkodása idején társadalmi kapcso-latai elhatárolják híveitôl, nem tudja vállalni életfor-májukat. Tanulmányainak városát, akárcsak a paró-kián berendezett könyvtárát mentsvárként, ellenvi-lágként mûködteti. A szolgálat egy éve kényszerûkitérô, amelyet erôfeszítések és szenvedések árán si-kerül átvészelnie. Bár a regényíró a falu életében va-ló jelenlétét hasznosnak tartja, a lelkésznek híveivelvaló sorsközösségét hitvallásként, programként fo-galmazza meg, igyekszik megóvni ôt következmé-

9

nyeitôl. Társadalmi hovatartozásánál fogva a szerzôsem a gyülekezet tagjait, sem az iskola két tanítónô-jét nem tudja hitelesen ábrázolni...

A Mezôség. A régió megnevezése a 19. század-ban ismeretlen volt. A névadás történetét Kós Károlytekinti át: „A Mezôség tájelnevezés nem olyan régi snem is olyan egyértelmû, mint sokan gondolják. So-sem volt ilyen nevû (állami vagy egyházi) közigaz-gatási terület (igaz, valamiféle természetes központjasem volt). Nem tudunk az itt élôk hagyományosmezôségi tudatáról, mi több sokan valamiféle pejora-tív értelmet éreztek ki a mezôségi jelzôbôl... A Mezôségelnevezést általában egyszerûen az erdôknek juh-legelôk nyerése céljából való kipusztításával hozzákkapcsolatba, noha a tölgy-övezetbe tartozó, tavas-mocsaras és csuszamlásos talajú vidéken összefüggônagy erdôségek alig voltak, inkább a ligetek voltakjellemzôek, s ugyanakkor az erdôirtások épp annyi-ra a földmûvelés érdekében is történtek, mint az ál-lattartáséban. Egyébként a dombvidék vegetációjasztyeppei jellegével tûnt ki, és azzal, hogy Erdély fôéléstára volt” (Kós 2000. I.10).

Térképen elôször a katonai földrajzi intézet szere-peltette, 1863-ban, ezt követôen egy 1881-es részletestérképen, valamint az 1890. évi hegy- és vízrajzi tér-képen tûnt fel. Az elnevezés történetét összefoglalóOrnstein József 1905-ben állapította meg, hogy aköztudatban élô és a szaktudományos használatbanlévô Mezôség terminus eltérô jelentéssel rendelke-zett. A geológia a palás képzôdményekben bôvelke-dô, kvarcandezitet tartalmazó, homokkôben és kôsó-ban gazdag, a geográfia a völgyekbôl és széles hátúdombokból álló, vízgyûjtôkkel rendelkezô, csuszam-lásos területet illeti ezzel a megnevezéssel. Tehát atársadalomtudományok terminusa által megneve-zett régiónál jóval szélesett területet ért alatta (Orn-stein 1905). 1908-ban Erôdi Kálmán vállalkozik be-mutatására: „A geológiai szerkezet szerint a Mezôsé-get keleten Nisztrája községtôl kezdve, úgyszinténdélen az Aranyos betorkolásáig a Maros, Tordáig azAranyos határolják. Nyugaton Tordától csipkézettfélkör alakban a Kis-Szamos bal oldalán Désig, azAlmás-hegysor keleti ágai mentén követhetjük a ha-tárt. Északon Dés, Gáncs, Borgóprund közt tört vo-nalban az Ilosvai-hegység déli lejtôjéig húzódik. Bor-góprundtól Nisztrájáig a keleti határ befelé dombo-rú, s ezért a Mezôség kör alakú terjedését megzavar-ja. A Kelemen-havasok nyúlványai érnek eddig.

A közepe körülbelül Feketelak, Szentgothárdtóldélre. Északi–déli átmérôje Gáncs és az Aranyos tor-kolata között 95,5 km. Az Oláhbudát és Nisztrájátösszekötô W–E átfogó hossza 98,5 km. A két legtávo-labb esô pontja Borgóprund és az Aranyos torkolata,amelyek 105 km-nyire vannak egymástól. Területe5247 km²” (Erôdi 1908.371–372). Makkai Gergely atáji specifikumok alapján a következôképpen hatá-rolja körül és jellemzi a 4500 km² régiót: „Az önállótájegységként megjelenô hullámos térfelszín nagy-vonalakban a Maros és a Szamosok által közrefogotttérséget foglalja magába. Déli határaként a Marosvölgyének, Marosvásárhely és az Aranyos folyó be-ömlése közötti szakaszát tekintjük, amely tekintélyesmorfometriai méreteivel és az erre a történelmi idôkfolyamán rátelepült antropogén felépítményeivel jólszembeötlô határvonalat képez a Küküllôk fennsíkjafelé. Nyugaton az Aranyos völgye Aranyosgyéresig,majd a virágosvölgyi patak, a kolozskarai patak

Apahidáig és innen Désig a Kis-Szamos határolja.Északon a Nagy-Szamos, míg keleten a Sajó, majd aLúc-patak, és végül újra a Maros képezi a határt”(Makkai 2003:62). A szakirodalom nyomán a szerzô15 völgyben 270 mezôségi települést azonosít be(Makkai 2003: 97–100).

A „magyarság néprajzi csoportjait” bemutatóGunda Béla számol az erdélyi nagyrégió részekénttartja számon és jeleníti meg. „Erdély közepén a me-zôségi magyarok élnek, akiknek Uzdiszentpéter ésSzék a központjuk” (Gunda 1943.105). Az erdélyi ré-gió elsô árnyalt tagolását Kós Károly végezte el,1957-ben. Felosztásában a 2. pont alatt szerepelnek anyugat-erdélyi (vármegyei) néprajzi tájak, közöttüka Lápos mente, a Nagy-Szamos mente, a Borsa völ-gye, Szék, Sajó mente, Felsô-Maros mente, Mezôség.(Kós 1957). 1998-as munkájában Kósa László elhatá-rolja a Mezôséget és az észak-erdélyi szórványokat,hangsúlyozva, hogy a Felsô-Maros menti települé-sek (Szászrégen környékén) nem tartoznak Maros-székhez (Kósa 1998.155–9., 319–44). A népzene és anéptánc eredményeit figyelembe véve, a népzene ésnéptánc strukturális-funkcionális sajátosságai alap-ján Pávai István Észak-, Belsô-, Dél- és Kelet-Mezô-séget különít el. Ugyanakkor megenged egy „Kalo-taszeg–Mezôség átmeneti területet” (Pávai 2005.38).Észak-Mezôség településeit Kallós Zoltán a Borsavölgyére (Kide, Válaszút, Kolozsborsa, Kolozsgyula,Bonchida, Kendilóna), az erdôháti falvakra (a Kis-Szamos baloldali mellékfolyóinak medre, Bábolná-ig), a Széktôl keletre és délkeletre elterülô falvakra(Ördöngösfüzes, Szépkenyerûszentmárton, Vice,Bálványosváralja, Várkudú, Buza, Feketelak) osztot-ta (Kallós 1979).

A magyar nép táji-történeti tagolódása címû néprajzikiadvány a régiót Erdélyi Mezôség néven tartja szá-mon. A Kis- és a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és azAranyos közötti erdôtlen dombság. Mintegy 300,magyar, román és (hajdan) szász nyelvû lakosság la-

10

kóterülete. A magyarok a 10–11. században szálltákmeg. Sûrûn lakott régió. A román lakosság a közép-kor végén kezdett betelepedni. A járványok, majd a16–17. század háborúi által megritkított lakosság ro-mán ajkúakkal töltôdött fel. A régió kisebb, kompaktegységei a Sajó mente (Zselyk és Sajómagyarós), aFelsô-Maros mente, a Borsa-völgye (Kósa–Filep1980.605., 1983. 145–6., Járdányi 1943, K. Kovács1945, Szabó T.–Gergely 1945, Kallós 1979) a Láposmente (Gunda 1941), Lozsárd völgye (Könczei 2002).A „határainkon túli magyarok néprajzi” szintézise aBorsa völgyét leválasztja a régióról, s a régión belülhét település szerepét emeli ki (Balassa 1989.107–33).A Mezôség a Magyar néprajzi lexikonban a Mezôség,mezôségi hímzések, mezôségi öltés szócikkekben kerültbemutatásra (NL III. 1980.605–609.)

A kutatás elmúlt egy évszázada során Szék domi-nálta a figyelmet (Kádár 1904, Csenki 1960, GazdánéOlosz 1980, 1996, Gráfik , Gyôri 1975, Kós 1972,196–204., 1979, 444–71., Lajtha 1954, Martin 1980–1981, 1982). Az ifjú kutatók közös kutatási programjarévén Bálványosváraljáról árnyalt tudás termelôdöttki (Kispál 1944, K. Kovács 1947, Tárkány-Szûcs 1944,Vincze 1943/1947). További, kutatott településekMagyarszovát, Pusztakamarás (Faragó 1946, 1947),Magyardécse (Balla 1996, Faragó –Balla 1970, Faragó1973, 1976), Magyarózd (Horváth 1971), Detrehemte-lep (Keszeg 1981, 1983, 2004, Keszeg (szerk.) 2004),Magyaró (Zsigmond 1978, 1980, 1994, 1995, 1999),Mezôfele (Nagy 1994), Havad (Nagy 1992).

Tájökológia. A régió arculatát, a gazdálkodás fel-tételeit, a lakosság életkörülményeit, valamint a kul-túrát meghatározó földrajzi és természeti táj koránmagára vonta a figyelmet. Az 1896–1955 közöttiidôszak átlaghômérséklete a Mezôség déli részén9–10 Co, középsô és északi részén pedig 8–9 Co volt.Az évi abszolút hômérséklet ingadozás 70 Co körülvan. Az évi csapadékmennyiség átlaga az említettidôszakban nem érte el a 600 mm-t (Csûrös 1974.-17–19). A régiót az ôshonos sztyeppnövényzet jel-lemzi. A természeti-földrajzi tájbeosztás szerint azErdélyi-medence, ezen belül a Mezôség és Székások vi-

déke mikrorégió részét képezi. Éghajlata mérsékeltkontinentális. Növényzete az utóbbi 18–20 évezredidején alakult ki, s az utóbbi két évezred, majd külö-nösen az utóbbi évszázadok során erôsen módosult.A növénytársulás jellegzetes elemei az árvalányhaj,a törpesás, a zsálya, a mezei üröm, a szárazságtûrôvadkörte, vadrózsa, kökény, galagonya (Csûrös1974.29–32).

Adottságait az erdélyi hagyományokat (történetinarratívumokat) patrimonizáló Kôváry László neve-zi meg, és írja le. „Erdély földe ritkaságainak” sorábailleszti bele a széki sóbánya aknáját, a mezôfelei ta-vakat, a kissármási Bolygó köszvény, rüh, süly gyó-gyítására alkalmas vizét, valamint a gyomorhajtó ha-tású czégi (cegei) vizet (Kôváry 1853.157, 230–1,214–5, 213–214). Bemutatásában Erôdi Kálmán Her-man Ottót idézi: „Dombjai sajátságos összevissza-ságban, láncolat nélkül feküsznek. Általában domb-tömbök az uralkodók, fejletlen völgyekkel, laposhegyhátakkal és lejtôs oldalakkal. A meredek részeknem állandóak. A dombok közt széles völgyeket,nagy terjedelmû síkságokat nem találunk. Legala-csonyabb völgyszalagjai is 230–310 m magasan fe-küsznek. Dombjai az 500 m-t több helyt megközelí-tik” (Erôdi 1908.375). A táj jellemzôi az omlások, acsuszamlások, a vízmosások. A természet szépségei-nek bemutatására vállalkozó Balogh Ernô maga ishangot ad idegenkedésének: „A »Mezôség« név bi-zony nem valami elônyös ajánlólevél tájképi szem-pontból. Az alacsony, nagyon széles, lapos tetejûdombok unalmas egyhangúságába csak itt-ott visz-nek valami változatosságot a csúnya, mély vízmo-sások, az oldalak megrogyásából származó meredekagyagfalak. A táj unalmasságát még növelik a lomhaszéles völgyek, melyek kicsi lejtésüknél fogva többhelyen el is mocsarasodnak Mindezek meglehetôsrossz hírbe hozzák ezt a vidéket azok elôtt, akiknektájszépségi igényüket Erdély más helyeinek gyönyö-rûségei ugyancsak elkapatták” (Balogh 1944.8).

A folyóvizek hiánya, a halastavak jelenléte, azerdôktôl megfosztott dombok eróziója folyamatosanjelen volt a vidékrôl szóló diskurzusban. A tavak ke-letkezése, elhelyezkedése az 1830-as évektôl élénkenfoglalkoztatta minden korszak tudósait (Hodor Ká-roly, Wass Samu, Kôváry László, Hunfalvi János,Koch Antal, Mártonfi Lajos, Ornstein József, ProdánGyula) (Orosz 1909). A 19. század második felébenHerman Ottó, kolozsvári tartózkodásának évei alatt(1864–1872) ismételten vissza-visszatért a tavak nö-vény- és állatpopulációjának (madarak, halak, rova-rok), valamint a tavi halászat technikáinak, eszközei-nek megfigyelése végett (Herman 1871, 1873). A ma-gyar halászat könyve ismételten hivatkozza a mezôsé-gi tavakra vonatkozó adatokat (a halászat története,eszközkészlete, a halászélet, a halfajok) (Herman1887). Sztripszky Hiador, Erôdi Kálmán hasonló ér-deklôdéssel látogatta a mezôségi tavakat (Sztripszky1903, 1908, Erôdi 1908, 1910, Orosz 1913). A kutatáso-kat összefoglalva Erôdi Kálmán elkülöníti a tavaknyugati (Katonai-tó, a cegei Hódos-tó, a széki, a ma-gyarlégeni tó), középsô (méhesi, a vámi tó, a mezôzá-hi, a marosszentgyörgyi tó), a keleti (mezôsámsondi,a bándi, a mezôkapusi tó) sorát, valamint a különállótavakat (barátfalvi tó) (Erôdi 1908). Balogh Ernôösszefoglaló munkájában is a tavak a sótelepek, a palamellett a mezôségi táj sajátosságaiként jelennek meg(Balogh 1944). A halastavak kihasználásának virágko-

11

ra a 15. század, majd a 16. századtól a vízi világ pusz-tulása kezdôdik el. A földmûvelésre használatos terü-letek növekedésének a 19. és a 20. század során továb-bi tavak estek áldozatul.

A Mezôség „kopárai” szintén huzamosan foglal-koztatták a közvéleményt. „Megdöbbenünk a fasze-génység láttán” – írja Erôdi Kálmán 1908-ban (Erôdi1908.376, Fekete 1876, Nagy 1913). A 15–17. századsorán a halastavak sorsa vár a mezôségi erdôkre, akét természeti erôforrás együtt pusztul. A 16–18. szá-zadban kezdôdött el az erdôirtás, a területeknek a le-geltetés és a földmûvelés céljára való átengedése vé-gett. A kopáran maradt dombok talaját az esôzéseklemosták, s a völgyekbe sodródott föld feltöltötte atavak medrét. Ilyen módon rendre tûntek el a tavak,átengedve a helyet a szárazságtûrô fûnemû növény-zetnek. A fák pusztulása a 19. század végére márfenyegetô veszélyt jelentett, s erdôsítési akciókat in-dított el. A kolozsvári Erdélyi Gazdasági Egylet1873-ban pályázatot írt ki a Mezôség befásításánaktervére. A kiírás szerint a pályázónak a légköri és atalaji viszonyokat figyelembe véve kellett javaslatottennie a megfelelô fanemekre, ki kellett térnie a mag-vak begyûjtésére, vetésére, a csemete nevelésére, ki-ültetésére és ápolására. Továbbá a szükséges eszkö-zöket is be kellett mutatnia. A pályadíjat Fekete La-jos, a Selmeci Bányász- és Erdész Akadémia tanáranyerte el. Pályamunkája 1876-ban látott napvilágot.A vegetáció rehabilitálására tíz fafajtát mutatott be.Ezek az erdei fenyô, a gyertyán, a tölgy, a bükk, aszíl, a kôris, a hárs, a juhar, a bálványfa és az akác(Fekete 1876). Levéltári kutatások bizonyára kiderít-hetnék a mentôakció méreteit. A korabeli sajtóbanNagy Zoltán 1913-ban számolt be a római katolikusegyház radnóti és maroslekencei birtokain megtetterôfeszítésekrôl. E birtokon az erdôhivatal 1888–1912 között a következô mennyiségben szerzett bevagy állított elô facsemetét: akác 238100, feketefenyô73600, erdei fenyô 28500, tölgy 17037, amerikai kôris17625, virágos kôris 10000, banksfenyô 3000, zöldju-har 1200, bálványfa 1000, hárs 430, vadgesztenye 200,törpefenyô 50, virginiai boróka 10, pinus ponderosa10, összesen tehát 390762 zsenge fát. „A mezôségikopárok befásításának kérdése ez idô szerint meg-oldva még nincs és úgy az állam, mint az egyes birto-kosok... által eszközölt fásítások csak kísérleteknektekinthetôk” (Nagy 1913.721). A gyakori sós talajmegnehezítette, a legeltetô pásztorok pedig veszé-lyeztették a fásítást.

E régió természeti eróziója láttán több tájrehabili-tációs terv született meg (Makkai 2003.101–117). Az1894. évi V. sz. törvénycikk egy idôben célozta megaz elhanyagolt vidékek természeti, gazdálkodási ésdemográfiai viszonyainak feljavítását. (Az erdélyi te-lepítések áttekintése: Keszeg 2006.)

A földgáztartalékok meglétét 1909-ben azonosí-tották Kissármáson. 1915-ben Budapesten alakultmeg az Ungarische Erdgas-Gesellschaft AG, a föld-gáz kitermelése, szállítása és értékesítése végett. Agazdasági élet számára ígéretes nyersanyag elragad-tatott mondatokra ösztönözte Herrmann Antalt: „Er-dély! Csodaország! Tündér Ilona bûvös kertje! Mon-dák világa! Regék hona! Hagyomány szentelte föld!Történelmi emlékek dicsô ereklyetartója! Szabadsághazája! Magyarság bástyája! Drága szülôföldem!...De a nemzet nem értékeli kellôen Erdélyt, s a kormá-nyok elhanyagolták. A nemzeti ügy sorvasztó harcot

vív a létért. A közlekedési hálózat tökéletlen, az ipar-fejlesztési eszközök gyarlók. Kiváló fiai is másholkénytelenek érvényesülni. Pedig a mai korban fôlegaz ipar állapota, a nemzetek sorsa.

Ebben a válságos idôben tör elô, gondviseléssze-rûen, a kissármási földgáz… új, dús hozománytadott az anyatermészet az ország mostoha lányának,Erdélynek” (Herrmann 1911).

A földgáz felfedezésének hatásai máig érzékel-hetôek a régió arculatán. A dombokon vastag vezeté-kek futnak végig, a földgázat a mezôségi települése-ken évtizedek óta használják a lakások fûtésére. Gaz-dasági jelentôsége azonban alig épült be a köztudat-ba. Molter Károly 1930-ban jelentette meg a mezôsé-gi földgáz felfedezése ihlette regényét, Metánia Rt.címmel (Bp., Athenaeum, 1930). Az esemény motí-vumként beépül Bágyoni Szabó István A lovak estérehazaérnek (Bp., Kráter Mûhely Egyesület, 1995) címûregényébe.

Településrendszer. A néprajzi-kulturális régió na-gyobb része az egykori Szolnok-Doboka vármegyehatárai között terült el. E vármegye Kolozs, Szilágy,Szatmár, Máramaros és Beszterce-Naszód várme-gyék között húzódott. Hét járása közül a dési, a sza-mosújvári, a bethleni és a kékesi járás területén fe-küdtek mezôségi falvak. A vármegyét monumentálismunkában Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly Jó-zsef és Kádár József mutatta be. Az 1880–1900 között,Bánffy Dezsô fôispán ösztönzésére végzett adatgyûj-tés 2 várost, 1 nagyközséget, 313 kisközséget és 123pusztát és telepet tart számon. A vármegye általánosismertetését, a történelmi, archeológiai emlékek átte-kintése Réthy László, a vármegye története TagányiKároly, a települések ismertetése Kádár József mun-kája. Domborzati szempontból a Mezôséget öt egy-ségre osztják. Ezek a Budaki ág (a keleti határ), a Sa-jói ág (a Sajó- és a Medgyes-patakok között), a Do-bond-ág, a Bethleni hegyág, a Széki hegyág (Tagá-nyi–Réthy–Pokoly–Kádár 1901–1905. I. /1901/.12–3). A vármegye monografikus bemutatására1944-ben kerül újra sor. Ez alkalommal Balogh Ernôtermészeti szépségeit, László Gyula, Makkai László

12

és Jakó Zsigmond történelmét, Bíró Sándor Szamos-újvár, Szabó T. Attila Dés történelmét, Entz Gézamûemlékeit, Bíró Sándor oktatási viszonyait, PalotayGertrúd magyar hímzéseit ismertette (Szabó T. A.1944).

Még ha futó pillantást vetünk is a térképre, szem-betûnô a városok hiánya a régióban. Kolozsvár, Tor-da, Aranyosgyéres, Marosludas, Marosvásárhely,Szászrégen, Dés, Szamosújvár gyûrût alkotnak a fal-vak körül. Mindenik város a mezôségi falvakból ki-alakította a maga holdudvarát. Évszázadokon ke-resztül ezek a városok voltak, s napjainkban is ezek avásáros központok. Az 1900-as évektôl fellendülôipar városra csábította a falvak lakosságát. A földekkollektivizálása után a munkaerô elôbb a napi ingá-zást választotta, majd lassan végleg megállapodott avárosokban.

A Marosvásárhely közelében található Mezôbán-don 1956-ban 9953 lakos élt (4637 román, 4642 ma-gyar), számuk 1977-ben 8450-re apadt (3832:4348),majd 1992-ben 7587-re (3034:3751). A Szászrégenszomszédságában elterülô Faragó község falvainak1966-ban 2918 lakója volt (1867:1002). Számuk 1977-ben 2264-re (1464:595), 1992-ben pedig 1774-re(1053:256) csökkent. Ördöngösfüzes község falvaiSzamosújvár vonzáskörzetében fekszenek. A köz-ségben az 1956-os népszámlálás 3889 személyt muta-tott ki (2653:954). Ez 1966-ban 3716-ra (2742:926),1977-ben 3482-re (2326:889), 1992-ben 2619-re (1562:-704) esett vissza. Magyarfráta község lakóinak száma1956-ban 6249 (5540:387) volt, 1966-ban 6506(5890:336), majd 1992-ben 4594 (4387:145). Mocs köz-ségben 1956-ban 5758-an éltek (4122:1368), számuk1966-ban 5346-ra csökkent (4140:1188), 1977-ben4914-re (3892:984), 1992-ben 3728-ra (2896:701). AzAranyosgyéreshez közel fekvô Mezôcsán lakóinakszáma 1956-ban 6925 (6608:260), 1966-ban 7291(7064:213), 1992-ben már csupán 4472 (4376:96). Me-zôszengyel (Marosludas melletti) községben 1956-ban 4735 lakos élt (4215:433), 1966-ban 4415 (4047:-337), 1977-ben 3434 (3050:239), 1992-ben pedig 2319(2020:181).

Mezôség lakosságának a peremen elhelyezkedôvárosokba való koncentrálását jelzi a városok lakos-ságának felduzzadása:

Település Év Összlakosság Román Magyar

Marosludas 1956 8216 4791 31481966 11794 7656 39541977 14978 10160 44531992 18789 13819 4818

Szászrégen 1956 18091 7011 96351966 23295 11217 109201977 29903 16131 122871992 39240 24601 12471

Szamosújvár 1956 8499 5556 26151966 13329 9799 33081977 17599 13670 36801992 26277 21346 4668

Aranyosgyéres 1956 11514 9168 21351966 17457 14515 26431977 22409 19163 28701992 29307 25220 2836

(A demográfiai adatok forrása Varga E. Árpád 1998–2002.)

Történelem. A régió múltját feltáró irodalom anemzeti történelem kudarcaként jeleníti meg a ma-gyar elem visszavonulását, szórványossá válását, va-lamint a polgárosodásban való lemaradást.

A Nagy-Szamostól délre esô területet a 12. szá-zadtól dokumentáltan magyar lakosság vette birtok-ba. Keleten, Beszterce irányából a szászok szivárog-tak be, majd a 14. században néhány településen ro-mán lakosság telepedett le. A régió magyar lakossá-gát több történelmi esemény érintette hátrányosan.Ilyenek voltak az 1241-es tatárjárás, az 1437-es bábol-nai megmozdulás utáni megtorlások, Mihály vajdaés Basta generális 1601-es támadása, a török és tatárseregek 1957–61 közötti büntetôhadjárata, a kurucharcok idején elkövetett dúlások (Tonk 1994.30).Makkai László 1942-ben tette közzé Szolnok-Dobokamegye magyarságának 17. századi hanyatlástörténe-tét. A 17. század elsô felében néhány év alatt (a pusz-títások, az éhínség, a drágaság, a járványok követ-keztében) összeomlik egy 500 éven át stabil etnikaifölény, a következô négy évszázadra meghatározvaa mezôségi magyarok sorsát. „A magyarság szám-arányának katasztrofális csökkenése, középkorvégitöbbségi helyzetének elvesztése elsôsorban a XVII.század népirtó háborúinak rovására írandó”(Makkai 1942.3).

1601. augusztus 3-án a Goroszlón aratott gyôze-lem után Mihály vajda szabad prédára bocsátotta amezôségi településeket. Szamosújvár eleste miatt aSzamos teljes völgye védtelenné vált. 1602. február24-én Beszterce is Szamosújvár sorsára jutott. Az1600–1604 közötti események következményét a ko-lozsvári országgyûlés a következôképpen összegez-te: „annyira megromlottunk, hogy szegény jobbá-gyaink úgy elpusztultanak, hogy igen kevés helyenlakik falun egy vagy két ember; az hul pedig laknakis valami kevesen, éjjel-nappal rajtok vagyon az vi-tézlô rend, magok mindennapi életekkel sem szaba-dok” (idézi Makkai 1942:17). A szerzô számításaiszerint a 16. század derekán a megyében 17500 ma-gyar, 13200 román, 2000 szász lakos élt. A 17. századeleji pusztítások kiirtották a magyarság 85, a szász-ság 88, a románság 45%-át (Makkai 1942:34).

Mezôség kultúrája. A közelmúltig konzerváló-dott életformának (a jeles napok, az emberi élet át-meneti rítusai) és mentalitásnak tulajdoníthatóan a

13

Mezôségen fennmaradtak a szájhagyomány szüzséiés szövegtípusai. Faragó József tette közzé a Ma-gyardécsén elôször Jagamas János által lejegyzett AVitéz és a Kegyes (A tolvajjá lett testvér) balladatípust.A Vargyas Lajos feltételezése szerint a francia-vallontelepeseknek tulajdoníthatóan az elsô hullámbanMagyarországra került klasszikus balladák egyike,amely a magyar nyelvterületen egyedül az említetttelepülésen ismert. További változatait Faragó József1970-ben gyûjtette össze (Faragó 1973). Olosz Kata-lin a 19. században a marosvásárhelyi reformátuskollégium diákjait terepre küldô tanár, Szabó Sámu-el gyûjteményébôl emel ki egy 1863-ban Mezôbán-don lejegyzett, mindeddig ismeretlen balladát. AGyulafiné címet viselô ballada egyedül képviseli Azördögnek eladott leány típust (Olosz 2005). A szülô-faluja szövegfolklórját megörökítô Horváth István Anagy hegyi tolvaj, A háromszoros magzatgyilkos és A ha-lálra táncoltatott leány régi stílusú ballada mellett be-tyárballadát és több gyilkosságtörténetet tett közzé.(Horváth 1971.341–348). Kallós Zoltán a Balladákkönyvében félszáznál több balladát közölt a régióból.Ezek fele régi stílusú típusba tartozik (A halálra tán-coltatott leány, A halálra ítélt húga, Egymástól elválasz-tott szerelmesek, Három árva, Kômûves Kelemenné, Anagy hegyi tolvaj, A hajdúkkal útnak induló leány, Agyermekgyilkos anya, Bagoly asszonyka, Idegenbe eladottleány, A megszólaló halott), másik részük pedig új stí-lusú (A meggyilkolt fonólány, A cséplôgépbe esett leány,A gyilkos feladja magát, A bárókisasszony és a gulyás),betyár-, börtön-, kórházi ballada, ponyvaballada (Ameggyilkolt szeretô), gyilkosságtörténet, tragédia el-mesélése (Leégett gyufagyár) (Kallós 1971). JagamasJános Magyaró népzenei monográfiájában öt régi stí-lusú, két új stílusú népballadát tesz közzé (Fehér An-na, A megszólaló halott, A meggyilkolt fonólány, A nagyhegyi tolvaj, A Szégyenbe esett lány, A gyilkos feladja ma-gát) (Jagamas, 1984). Demény Piroska az aranyosszé-ki népzene repertóriumában szerepeltet négy új stí-lusú mezôségi balladát Aranyosgerendrôl, Gerend-keresztúrról, Aranyosegerbegyrôl és Aranyosgyé-resrôl (A gunaras leány, Bajka Sándor balladája, Betyár-ballada, A meggyilkolt szeretô) (Demény 1998. 68, 80,82, 90). Mindmáig homályban maradtak azok a hely-zetek, amelyekben a népballadák elôadásra kerültek.A mezôségi balladaéneklésrôl egyedül Horváth Ist-ván feljegyzésével rendelkezünk: „Valaki dúdolnikezdi a Szekszárdi Mariska balladáját. Mások is be-kapcsolódnak az énekbe... A balladának Magyaróz-don a népmeséhez hasonló a funkciója, fôként a fo-nóban énekelték a nôk. A dal, a drámai vagy éppentragikus esemény a balladában elhessenti az álmos-ságot a hosszú fonóestéken. A Szekszárdi Mariskakét karikagyûrûje például arra tanít, hogy vigyázz,leány, ne kösd el kétfelé a szíved, mert Mariskátazért a két karikagyûrûért táncoltatták halálra. Ami-kor Rózsa Sándor párnát kér börtönében, anyja aztválaszolja neki, hogy tegye (miatta) hullatott kön-nyét fejealjának. A népdalokhoz viszonyítva a balla-dákat sokkal ritkábban éneklik. Hogy ki nem vesz-tek még egészen, az azon múlott, hogy a dallam éstörténet egymást ôrizte” (Horváth 1968.1802).

Bár kimerítô gyûjtés, sem összesítô repertóriumnem készült a mágikus-vallásos szövegekrôl, gyanít-hatóan máig használatban vannak. 1938-ból Szépke-nyerûszentmártonból öt karácsonyi kántálóénekszövegét ismerjük, közülük négy legendaballada

(Paradicsom közepibe, Csordapásztorok, Háromkirályoknapján, Betlehem kis falucskában, Kis karácsony, nagy ka-rácsony) (Vass 1938). Az 1930-as években Széken ap-rószentek, karácsony és újév napján a gyermekekverssel mentek ünnepet köszönteni (Orosz 1938).Lajtha László egy passióéneket közöl, amelyet Szép-kenyerûszentmártonban a cigánygyermekek a kará-csonyt és az újévet köszöntötték (Lajtha 1947). Fara-gó József 1945-ben Pusztakamaráson négy kántálóé-nek szövegét rögzítette, feltüntetve ezek eredetét is(Faragó 1947). Horváth István Magyarózdon az1960-as években Három karácsonyi kántálóéneket,egy beköszöntôt, két újévköszöntôt közöl (Horváth1971.110–112, 115). Egy alkalmi közlemény külön-bözô mezôségi településekrôl öt kántálóéneket (Bet-lehemnek városába, Elindult Szent József, Felköttem énkarácson estélin, Karácsonyi szombat estélibe, Paradicsomkôkertjibe), egy beköszöntôt ismertet (Keszeg 1994).

A 19. század során irányult a figyelem az eredet-történetekre, lokális narratívumokra. Kôváry László,nyomán Orbán Balázs, Benedek Elek, majd a kalen-dáriumok, a ponyvanyomtatványok és az olvasó-könyvek széles körben terjesztették ezeket a történe-teket. A köztudatba ez a populáris történelem épültbe, ismertté téve olyan természeti objektumokat,mint a Szent Anna tava, a Maros és az Olt. A Mezô-ség szintén rendelkezik ilyen narratívumokkal, ezekazonban alig kerültek-jutottak el a populáris regisz-terig. Benedek Elek a Mezôségrôl két történetet épí-tett be a „magyar mese- és mondavilágba”. Az egyikszerint Mezôzáh határában állt Záhkô vára, amely-nek ura kegyetlenül meggyilkolta egyetlen gyerme-két jobbágy kedvesével. A másik a Mezôménes hatá-rában állt Backa vára tündér lakóinak visszavonulá-sát meséli el (Benedek 1989. III. 85–7, 124–5).

A népmese a mezôségi népköltészet leggazda-gabban adatolt területe. Bár kutatása megkésve in-dult, de rövid idôn belül – fôként Nagy Olgának tu-lajdoníthatóan – látványos eredményeket mutatottfel. Egyik irányban az archaikus mesetípusok meg-lepô változatait, gazdag tárházát vonultatta fel (Hu-nyadi 1956, Faragó–Balla 1970, Horváth 1971, Nagy1953, 1958, 1969, 1972, 1973, 1973a, 1975a, 1996, Kós2000. 370–406), másik irányban a mesemondás 20.századi funkcióit, a mesemondásnak a mesemondóbiográfiájába való beépülését (Faragó–Balla 1970, Fa-

14

ragó 1969), harmadik irányban a narratívumoknak avarázsmesétôl a hétköznapi történetekig, az igaztör-ténetekig megtett útját dokumentálta (Nagy 1975,1976a,b,c, 1995).

Több, helyi és regionális szinten népszerûvé váltmesemondó biográfiája, repertóriuma áll rendelke-zésünkre. Kurcsi Minya 1897-ben született Magya-rón. Apja erdei munkás, anyja parasztasszony. 10éves korától apjával a havasra járt. Hat osztályt vég-zett. Késôbb is szívesen olvasott, klasszikus és pony-vairodalmat. 1915–1918 között katona volt, majdrészt vett a második világháborúban is. Családjamegélhetését a fakitermelés biztosította. A Keleti-Kárpátok mindkét felén dolgozott. Hetente, havontalátogatott haza, tisztálkodni, ünnepelni. A havasongyakorolta a mesemondást is. Hallgatói között vol-tak román–magyar kétnyelvûek, tiszta románok,máramarosi szlovákok, bukovinai németek, dél-tiro-li olaszok. A mesélés annyira beépült életébe, hogymikor nyugdíjba vonult, engedélyt szerzett, hogyvándor mesemondóként iskolákban, kultúrházak-ban lépjen közönség elé (Faragó 1969).

A havason mesélve a körülményekhez alkalmaz-kodva alakította ki a mesemondás során alkalmazotttesttechnikát. „Minya bácsi általában nem világos-ban, hanem félhomályban, sötétben mesélt. Ez a ma-gyarázata egyik azonnal szembeötlô, furcsán hatóelôadói sajátosságának: nem gesztikulál, és nincs mi-mikája. Három és fél évtized alatt megszokta, hogykihúzott felsôtesttel, mozdulatlanul, szinte merevenüljön, hisz kézmozgása, arcjátéka a félhomálybannem érvényesülhetett; a rossz világítástól függetle-nül, a fekvôhelyükön heverô, el-elgyökintô hallga-tók az elôadómûvészet ilyesféle eszközeit amúgy senagyon méltányolták volna... Kézenfekvô, hogy nemgesztussal, hanem hanggal dolgozik. Suttogást, halksóhajt nem ismert; elejétôl végig emelt és erôs han-gon ad elô. Érthetô ez, hisz egy-egy nagy kalibábanhúsz-harminc hallgatóhoz kellett szólnia, s hang-erôvel is ébren tartotta figyelmüket, hogy az álommezsgyéjén át ne lépjenek. Szónokolva mesél, hang-ját változatosan használja; amikor elemében van, amesét végiglelkesedi és végigkiabálja. Ha a hôst bá-nat vagy öröm éri, hangja patetikusan még maga-sabbra szárnyal, majd érzelmileg telítve elfátyoloso-dik, megcsuklik, szemébe könny szökik. A tisztára

leíró, elbeszélô részek is patetikus, szónokias színe-zetet kapnak elôadásban”(Faragó 1969.54).

Balla Tamás a magyardécsei mesemondó, BallaJános mesetudását, 26 mesetörténetét jegyezte le. Akötet elôszava egy klasszikus mesemondó bemutatá-sát tartalmazza. A magyardécsei mesemondáshoz ahalottvirrasztók és a téli esték nyújtottak alkalmat.„A halottvirrasztás két éjszakán át, álomûzô kártyá-zással és az elhunytat emlegetô poharazgatással gaz-dagítva, Magyardécsén a hagyományos mesemon-dásnak az év bármelyik szakaszában vissza-vissza-térô, jó alkalma. Ha János bácsi késik, a meseváróksürgetôen utána küldenek. A virrasztóban meséit ta-lán még a szokottnál is dévajabbul megfûszerezi ésmegcifrázza; a profán hahota újra meg újra elragadjamindazokat, akik illendô gyászba merülve, biztonsá-gosan félre nem húzódnak” (Faragó–Balla 1970.236).A zömében varázsmesét tartalmazó repertórium tör-téneteinek szerkezete hibátlan, bôvelkednek az ar-chaikus motívumokban (állatanyától születô hôsök,emberként viselkedô sárkány, tudós gyermek, tekin-tetével gyilkoló egyszemû ember, vasfogú emberevôleány, kacsalábon forgó vár). A mesemondó stílusá-nak sajátossága a történetek lokalizálása. A mesehô-sök Rettegen vásárolnak maguknak ruhát, Szamos-újváron ökröt, szekeret, Bethlenbe mennek búzátôröltetni, egyik mese hôsét pedig a Szamoson enge-dik útjára, csónakban (Faragó–Balla 1970). [...]

Az élôben tetten ért mezôségi mesemondás vizs-gálata releváns következtetéseket kínált. A szájha-gyomány elôadása olyan szociális aktus volt, amelya generációk együttlétére, a hagyományos világkép(mágikus tudat) kommunikálására, homogenizálá-sára (Nagy 1975), a mesélôi kompetenciák kibonta-kozására, a mesemondók rivalizálására nyújtott le-hetôséget (Faragó 1969). A paraszti társadalmat értmodernizációs hatások radikálisan átformálták amesélôi gyakorlatot, a mindennapok életvilágához,individuális szándékokhoz közelítették, és perifériá-ra tolták a népmesét. A mesélésben az esztétikaiminôségek közül a fantasztikum, a komikum és a re-alizmus, a formák közül az anekdota, a biografikusnarráció (élménytörténet, igaztörténet, pletyka, me-moár) uralkodott el (Nagy 1960, 1975, 1976a,b,c).

A kuriózumokat kedvelô olvasók számára OroszEndre rövid, tömör tudósításokat tett közzé amezôségi népszokásokról. A tejhaszon befolyásolá-sát, a gazdag tavaszi csapadékot hivatott biztosítania zöld ember felöltöztetése áldozócsütörtökön, a falubejárása, a vízzel történô locsolkodás (Orosz 1911, K.1913). 1912-ben ostorokkal, vastárgyak ütögetésével,turkával köszöntötték az újévet a mezôségi falvak-ban (Orosz 1912). Az elsô szisztematikus szokásle-írást Faragó József készítette el Betlehemezôk és kántá-lók Pusztakamaráson címmel. A bemutatott betlehe-mezés a faluba 1924-ben került, a nagyenyedi kollé-giumban nevelôdött tanító honosította meg. A játékNagyenyedrôl kért forgatókönyve már maga kompi-láció eredménye volt. Az évek során ebbe a keretbekülönbözô eredetû betétek épültek be. A rítus meg-szervezésében, lebonyolításában részt vállalt a temp-lom, az iskola, a „palota” (a Kemény-kastély helyimegnevezése), s lehetôvé tette az ünnep vallásos tar-talmainak kiemelését és élményszerû átélését, azadománygyûjtést, a társadalmi státusok kinyilvání-tását, a szórakoztatást, a zárt közösség életének szer-tartásos szervezését, irányítását. Hasonló szerepet

15

játszott a faluban a hagyományos karácsony estikántálás (Faragó 1947).

A mezôségi települések jeles napi szokásainakleggazdagabb repertóriumát Makkai Endre és NagyÖdön állította össze 1939-ben, fôiskolások, középis-kolások, tanítók és lelkészek segítségével. Az Adatoktéli néphagyományaink ismeretéhez vállalkozás 59 erdé-lyi településre terjedt ki, közülük mintegy 10 telepü-lés mezôségi (Bonchida, Csittszentivány, Magyar-décse, Almásmálom, Mezôveresegyháza, Nagysár-más, Mezôsámsond, Mezôkölpény, Szabéd, Mezô-panit, Mezôfele). S bár a szokásleírások nélkülözikaz egységes szempontrendszert, a teljességre törek-vést, számtalan szokáselem és szokásfunkció meg-létét igazolják. Megtaláljuk a karácsonyi kántálás, akarácsonyfa-állítás, ajándékozás, betlehemezés, azistvánozás, a jánosozás, a Gáspár napozás, az apró-szenteknapi mustármagkérés, az óévbúcsúztatás, azújévköszöntés, az újévi gulyahajtás, a szilveszter éj-szakai mulatás, aranyosvízgyûjtés, jóslás, az ôszibortöltés, a Katalin és az András napi jóslás, a télvégifarsang és fonó, a Mikulás napi ajándékosztás leírá-sát. A bemutatások bôvelkednek a rituális és mági-kus funkciójú szövegekben. (Az eredeti, 1939-es ki-adás 1993-ban kibôvítve, mutatókkal ellátva látottnapvilágot. Makkai–Nagy 1993) Rövid tudósítás szá-molt a Malozsa völgye három falujának (Magyar-ózd, Magyarbükkös, Istvánháza) népszokásairól(nyári tánc, kántálás, újévköszöntés, lakodalombahívogatás, halottbúcsúztatás) (Kristóf 1944). HorváthIstván szülôfalujából írta össze és közölte a jelentôskalendáris szokások (karácsony, aprószentek, újesz-tendô, farsang, húshagyókedd, hamvazószerda,nagypéntek, húsvét, Szent György napja, május else-je és pünkösd) szokáselemeit és -funkcióit, valaminta párválasztás és a lakodalom, a temetés forgató-könyvét. A lakodalom archaikus elemeként emeli kia rikoltozást, a temetés esetében pedig a siratózást(Horváth 1971.109–52). Zsigmond József és Palkó At-tila szintén a bennszülöttek tájékozottságával soroljafel a marosmagyarói átmeneti és kalendáris rítusokelemeit és funkcióit (Zsigmond–Palkó 1996. 131–-325). Kós Károly Katalin napjával kezdôdôen tekintiát az „évkör szokásait” (év végi házasság-jóslások,karácsony, aprószenteki, szilveszteri, újévi, SzentGyörgy napi, május 1-jei, pünkösdi, péter-páli,mindszentek napi) jósló, terményvarázslási, vallási,vásártartási rítusokat (Kós 2000. II. 240–52). Össze-foglaló áttekintést készített az „életkor szokásaihoz”,a gyermek- és ifjúkor, a házasságkötés, a temetés rí-tusaihoz. Részletes elemzés szól a fonóbeli életrôl, amezôköbölkúti „lakodalmas napról” (Kós 2000.II.286–303). Nagy Anna a széki fogadalmi nap, Ta-kács András a sorozás szokáselemeit és társadalmijelentéseit tekintette át (Nagy 1999, Takács 1992). Azutóbbi évtizedekben Barabás László végzett mezôsé-gi falvakra is átterjeszkedô monografikus szokásku-tatást Marosszéken. A télvégi farsangolás és fonó, atavaszi határkerülés, a pünkösdi virágozás, a télkö-zépi rituális ünnepköszöntés szokáselemekre és szo-kásfunkciókra árnyaltan kitérô elemzései villantjákfel a hagyományos társadalom ritualizált kapcsolata-inak rendszerét, a kalendáris rítusok komplex (öko-lógiai, vallásos, jogi és törvénykezési, szociális) funk-cióit (Barabás 2000). Az utóbbi években tanulmánykészült a magyardécsei és a beresztelki farsangi for-gatókönyvrôl (Balla 1996, Borbély Bartis 1996), vala-

mint két további rítus, a magyarborzási juhösszemé-rés (Poenar Rus 2004, Szabó 2004) és a bátonyi ta-vaszköszöntô román népszokás, az ökörhordozás(Szabó 2004) jelképrendszerérôl. Zsigmond Gyôzôtöbb alkalommal vizsgálta meg egy-egy mezôséginépszokás társadalmi funkcióit (a hegybekiáltás és aSzent György napi mezôségi rítusok. Zsigmond1994, 2004). A kalendáris és átmeneti rítusokról ké-szült szintézisében Pozsony Ferenc több mezôségigyûjtôpontot szerepeltet (Pozsony 2006).

Az 1990-es évek elején Nagy Ödön, a reformátuslelkészek bevonásával 32 Maros megyei településenvégzett felmérést a – „legkonzervatívabb szokáscso-port” – temetési szertartás – strukturális elemeinekazonosítására. A kutatásban érintett mezôségi tele-pülések Csittszentiván, Kissármás, Magyardellô,Magyarózd, Marosszentanna, Mezôkölpény, Mezô-bergenye, Mezôbodon, Mezôbánd, Mezôméhes, Me-zôpanit, Nagyercse, Uzdiszentpéter. Az archaikus-nak bizonyult szokáselemek, szokásgyakorlatok anyitott koporsónál, a halottas háznál végzett temeté-si szertartás, a halott pénzzel, egyéb kellékekkel valóellátása, ruhájának megnyitása, a szemfedél elszakí-tása a koporsó lezárása elôtt, a halott egyes számelsô személyben történô búcsúztatása, a koporsóravaló rögdobás, a jelenlevôk megkínálása (Nagy1992). A széki lakodalom szerkezetét és szövegre-pertóriumát monográfia elemzi (Gráfik 1992, Grá-fik–Turbéky 2000).

Kodály Zoltán és Bartók Béla készítette el a ma-gyar népzene tipológiai és történeti áttekintését(Bartók–Kodály 1923, Bartók 1924, Kodály 1937). Erendszerezésen belül, a továbbiakban árnyalódtak aromániai magyar népzenére vonatkozó megállapítá-sok (Jagamas–Faragó 1974, Vargyas 1981/2002).

Járdányi Pál 1943-ban tette közzé Kide magyar la-kosságának zenei életével kapcsolatos – ma is példa-mutatóan körültekintô – kutatásait. A „zenei életkülsô formái” között tekinti át az éneklésre, a hang-szeres zenére alkalmat teremtô helyzeteket. Évente4-5 alkalommal került sor bálra, amikor a fiatalokhangszeres zenére táncolhattak. Újévben a tánc aszíndarab bemutatását követte, nyáron az aratókalá-kát zárta, s a sorozás napján a tánc hívta fel a figyel-met a legénysorba került fiatalokra. Nyaranta hetirendszerességgel zajlott a fiatalok szórakozása, a va-sárnapi tánc. Továbbá a lakodalmak és kalákák szol-

16

gáltattak alkalmat a cigánybandák fellépésére. Kö-zös éneklésre a vasárnap délutáni gyülekezéseken, akocsmai mulatásokon és a fonóban került sor. Ezekaz alkalmak általában életkor (fiatalok – öregek),gazdasági tehetôsség (gazdagok – szegények), nem-zetiség szerint (magyarok – románok) differenciáltáka falu társadalmát (Járdányi 1943.7–14).

A szerzô a település világi zenéjében 963 dallam-típust azonosít, a típusokat a pentatóniától az idegenhatások felé mutató tengelyen 13 kategóriában he-lyezi el. A dalok és a dallamok eredetét kutatva akövetkezô forrásokra vezeti vissza: a helyi hagyo-mányból származó dalok, tanított/tanult dalok (is-kolában, biblia körön, színdarab próbán, levente fog-lalkozáson), idegenek által hozott dalok (falura láto-gató városiak, zenészek, vándorszínészek, keres-kedôk, honvédek, gramofon, rádió hatása), a kideiekáltal importált dalok (szomszéd faluból, román is-merôsöktôl, más településen folytatott szolgálat, ka-tonaság alatt tanult dalok, a falusi iparosság, a ko-lozsvári színház hatása, utazás közben elsajátítotténekek). A kidei zene változását 73 személy énekre-pertóriumának mennyiségi, eredet és funkció szerin-ti vizsgálata szemlélteti.

A szerzô néhány általános következtetés megfo-galmazásával zárja le a kutatást. Megfigyelése sze-rint a 20. században a dalok élettartama lerövidül,egy-egy dallam hamarabb kikerül a közösség reper-tóriumából. A szöveg és a zene kapcsolatában a zene(a forma) bizonyul hosszabb életûnek, lehetôségetnyújtva a tartalom aktualizálódásának, modernizá-lódásának. A zenei repertórium nyitott rendszerkéntfolytonosan receptív az idegen (különösen a városi)hatásokra (Járdányi 1943.87). Hasonló igényességgelgyûjtötte és rendszerezte Jagamas János Magyaróénekes népzenéjét. A 238 dallamot a gyermekdalok,siratók, népdalok, régi táncdallamok, régi mûzenenépi változatai, alkalomhoz kötött dalok csoportok-ban helyezte el (Jagamas 1984). 1963–1968 közöttHorváth István gyûjtötte össze szülôfaluja népdal-repertóriumát. Gyûjtôi feljegyzésben örökítette meg

a népdaléneklés 20. századi helyzeteit és motivációit(halál, szerelem, tánc, sorozás, fonó, sorozás, kaláka)(Horváth 1968). Kallós Zoltán szerint a legjellem-zôbb mezôségi dallamok a 16 szótagos jaj-nóták. Fal-vanként alakultak ki az eltérô katonakísérô nóták, va-lamint a lakodalmi hajnali nóták. Bonchidán a nászna-gyot erre az alkalomra használt nótával kísérték a la-kodalomba. Akárcsak a Gyimesek és a Küküllôk vidé-kén, a Mezôségen is ismert volt a halottkísérô ének(Kallós 1979). A Bartók Béla által kezdeményezettnépzene-dialektus kutatások megállapítása szerint amezôségi népzene az erdélyi régió dialektusa. Meg-határozó sajátossága a jaj-nóta jelenléte, valamint ahangszeres tánczene aszimmetrikus kíséretritmusa(Kallós 1970, Jagamas 1977, Paksa 1977, Vargyas 1990,Pávai 2005). Több, a zenészbandák felállását, techni-káját, szakmai karrierjét bemutató tanulmány (Avasi1954, Halmos 1980, 1981, 1982, Sepsi 1980–81, Szalay1992, Virágvölgyi 1981), lokális és regionális repertó-rium készült el (Lajtha 1954, 1954a, Csenki 1960,Demény 1998, Halmos–Virágvölgyi 1995, Virágvöl-gyi–Felföldi 2000, Kallós 2006). Faragó József egy tele-pülés bölcsôdalait tekintette át (Faragó 1976).

A mezôségi néptánc a kultúra legkutatottabb te-rületének bizonyult. Az erdélyi néptánc sajátosságaitfeltáró Martin György állapította meg, hogy közép-kori és reneszánszkori európai táncdivatok megérin-tették ezt a régiót. A további elszigeteltség következ-tében ebbôl a hatásból sajátos és településenként,kisrégiónként eltérô, változatos táncmûvészet és -szokásrend alakult ki. Az erdélyi táncdialektus egy-ségei Kalotaszeg, Mezôség, Székelyföld, a hétfalusiés a gyimesi csángók, a bukovinai székelyek, a mold-vai csángók. A Mezôség táncélete régies és általános-nak nevezhetô, a Kárpát-medence férfitáncokbanleggazdagabb vidéke. A tánc szervezésérôl a legé-nyek gondoskodtak, a hangszeres zenét bandákszolgáltatták. A táncalkalmat az ünnepek, a munka-szünetek, a közös munkák szolgáltatták (Martin1974.62–65). A mezôségi táncdialektuson belül elkü-lönül 1. a Borsa- és Kis-Szamos-völgyi falvak kalota-szegihez és szilágyságihoz hasonló táncgyakorlata, sezen belül a szigetet képezô széki tánckultúra, 2. azészak-mezôségi, Nagy-Szamos- és Sajó-völgyi, Lá-pos-völgyi polgárosultabb táncrend, 3. a Mezôségnyugati részének gazdag férfi- és párostánc-kultúrá-ja (Buza, Vice, Keszü, Magyarszovát), 4. Torda vidé-ke, Aranyosszék, valamint 5. a keleti Mezôség tánc-gyakorlata. Típusai a férfitánc, a nôi körtánc, a párostánc (Martin 1990.434–437. Továbbá: Martin 1970–1972). Egyik jellegzetes típusa az egyéni, a kettes és anagycsoportos formában is ismert sûrû legényes(Martin 1985). A mezôségi táncok tipológiai leírásá-hoz, a mezôségi dialektus árnyalásához járult hozzáPávai István (Pávai 1993, 2005, 2006) és Könczei Csil-la (Könczei 2002), Halmos Béla és Sebô Ferenc a szé-ki táncrendet örökítette meg (Halmos–Sebô 1975).

Faragó József monografikus leírásban örökítettemeg Pusztakamarás táncszokásait. A táncalkalmak avasárnap és ünnepnap délutáni tánc, a kalákatánc, abál, a húshagyókeddi házi mulatság. Az ismert tánctí-pusok a csárdás, a korcsos, a gólya, a magyar kettôs, aszirba, a pálányec, a gyá lungu. A zenét a cigánybandaszolgáltatta, s a táncot 2-3 fiatal legény, a kezesekszervezték meg (Faragó 1946). Kallós Zoltán a ma-gyar táncot, a négyest, a széki lassút, a szászkát emelte kia vidék jellegzetes táncai közül (Kallós 1979). Zsig-

17

mond József a magyarói táncokat, táncszokások éstáncszókat mutatta be (Zsigmond 1995). KönczeiÁdám és Könczei Csongor pedig a Mezôségrôl kiin-duló táncházmozgalom jellemzésére, értelmezéséretett kísérletet (Könczei–Könczei 2004).

A mezôségi kultúra archaikus jellegét a szakiro-dalom a világértelmezés hagyományos sztereotípiái-val példázza. Vajkai Aurél a Borsa völgyének telepü-lésein (Bádok, Csomafája, Kide, Kolozsborsa) a népigyógyászat rendszerét rekonstruálta, az 1941-es év-ben. A betegség, a beteg ember, a beteg test bemuta-tása árnyalt tudásról és adekvát népi nyelvezetrôlárulkodik. A betegség oka lehet az isteni büntetés,mitikus lények ártó beavatkozása, csinálmány, érin-téses mágia, átok, ráböjtölés, parazita, testi megerôl-tetés, lelki ok. Ennek megfelelôen a gyógymódok isváltozatosak. Nagyobb csoportjaik a ráolvasás, a val-lásos gyógyítás, a mágikus eljárások, a mechanikusbeavatkozás, a váladékok, vegyi anyagok, gyógynö-vények, gyógyszerek, a hideg-meleg hatás alkalma-zása (Vajkai 1943). Hasonlóan kiterjedt kutatás tártafel Detrehemtelep és Magyarszovát gyógyítási gya-korlatát (Keszeg 1981. A magyarszováti gyûjtéseredményei a jelen összeállításban jelennek meg.) Azégitestekrôl, a természeti jelenségek eredetérôl valótudás a betegségmagyarázatokban, az egészségva-rázslásban, a paraszti munkák megtervezésében, apásztorkodásban mindmáig szerepet játszik, a Me-zôség falvaiban is (Zsigmond 1999). A téli népha-gyományok bemutatása számtalan mágikus eljárást,hiedelemcselekvést említ (Makkai–Nagy 1993). Ajuhtartást vizsgáló K. Kovács László a tejvarázslásgyakoriságára figyelt fel (K. Kovács 1945). Monográ-fiájában Horváth István is közli a mitikus lényekrevonatkozó narratívumokat, a jeles napokkal, a min-dennapi élettel, az állattenyésztéssel és földmûvelés-sel, a házasélettel kapcsolatos mágikus cselekvése-ket, valamint a népi gyógymódokat (Horváth 1971.-43–88). Gyûjtôútjai során Hoppál Mihály és Kós Ká-roly is feljegyezte a mitikus lényekre és a mágikuserôt birtokló emberekre vonatkozó ismereteket (bo-szorkány, lidérc, forgószél, fehérember, kisasszony,kedd asszonya), a rontó és a preventív eljárásokat(Hoppál 1976, Kós 2000. II. 357–70.)

Több évtizedes, 23 gyûjtôponton végzett terep-munka után készült el a mezôségi jóslások elemzésé-re. Az elemzés kitér a jóslás technikáira, specialistái-ra és funkcióira. A 20. század során a jóslás a gazdál-kodás (földmûvelés, állattartás, vásárra járás), a nôisors, a házasélet, az egészség alakulásának megtuda-kolásában játszott szerepet (Keszeg 1992, 1997). Atöbb résztanulmány után (Keszeg 1992, 1993, 1998,1999) napvilágot látott Mezôségi hiedelmek a mezôségihiedelmek rendszerûségének bizonyítására vállalko-zott. A tanulmány kitér a hiedelem nyelvi megjelení-tésére, a hiedelemtörténetek narratív szabályaira, ahiedelmek verbalizálásának helyzeteire és funkcióira(Keszeg 1999). Ezt követôen több tanulmány tért ki ahiedelemnek életpályát modelláló szerepére (Keszeg1991, 2003), valamint az események narratív repre-zentálásának eljárásaira (2001, 2001a, 2005).

Tôkés Béla 1938-ban publikált leíró tanulmánytegy település, Magyarpalatka viseletérôl. Rendre te-kinti át a férfi és a nôi viselet strukturális darabjait,anyagjukat, elkészítési és díszítési módjukat. A vise-letdarabok férfiak esetében a bakancs és a bocskor, agatya, az ing, a bôröv, a nyakkendô, a kalap, a mejj-

revaló, a kabát, a kozsok és a bunda, nôk esetén acsizma, a fûzôs cipô, az ing, a pendely, a köntös, alékri, az ujjas, a kurta bunda, a kozsok. A leírásmindkét nemnél utalást tesz a hajviseletre. A korabe-li viselet állapotának jellemzése végett idézzük aszerzô megállapítását, miszerint a viseletet Mezôség-szerte, hagyományt követve a családban állítják elô.Az európai divat ezért nem érinthette meg a mezôsé-gi viseletet. Magyarpalatka lélekszáma a kutatás ide-jén 1000 körül volt, magyarok és románok azonosarányban éltek a faluban. Tôkés Béla szerint visele-tük lényegesen nem különbözött: „Szerintem enneknincs nemzeti jellege. Ez a földmûvelô és pásztorko-dással foglalkozó ember ôsi viselete” (Tôkés 1938.192). A mezôségi viselet elmaradhatatlan kelléke azátalvetô volt, amit az asszony viselt. A magyar la-kosság a kockás mintázatú anyagot használta elké-szítésére, a románok csíkos mintázatú, sárga színt istartalmazó anyagot (Szilády 1936.24. Korábban:Szilády 1922). Kós Károly a széki „ismeretlen”, nôiés férfi népviselet darabjait mutatta be (Kós 1972a).Egy viseletmonográfia pilléreit elhelyezô tanul-mányban a Belsô-Mezôség román és magyar öltöze-tének összehasonlító vizsgálatát, Szépkenyerûszent-márton öltözetének 1870–1956 közötti korszakolását,a széki viselet tipologizálását, Ördöngösfüzes régiviseletének és a 19. század végi kolozsi viselet re-konstruálását végzi el (Kós 2000. I. 196–239). TakácsAndrás a széki öltözködés sajátosságait foglaltaössze (Takács 1995).

Palotay Gertrúd és Szabó T. Attila 1941-ben aMezôség északi felének településeiben írta le a hím-zéstechnikákat. A hímzés gyakori volt a párna- éslepedôvégeken, az abroszokon és a kendôkön, rituá-lis használatú textíliákon (jegy- és lakodalmi kendô,koporsóterítô, betegasszonyos szervéta, úrasztal-terítô) . A hímzôfonal a pamut, a szôr, a bolti gyapjú-szál és a kendercérna volt. Általában egy színnel (pi-ros, bordó, fekete, sárga), de változatos öltésformá-val dolgoztak (szálánvarrott öltés, keresztöltés, vag-dalásos-laposöltés, száröltés, margit-öltés, láncöltés)

18

(Palotay–Szabó T. 1941). A szerzôk a következôévekben gazdagították a mezôségi textíliák irodal-mát (Palotay 1944, 1944a, 1949, Palotay–Szabó T.1942, 1942–1943). E leírások alapján a mezôségi öltésszócikk helyet kapott a MNL-ban (Fél E. 1980.609).Ezt követôen a Felsô-Maros mente (Szászrégen kör-nyéke) tizenhat falujának varrottasairól (Palkó –Por-tik –Zsigmond 1985), valamint a széki iratosokról(Szentimrei 1976, 1982, Gazdáné Olosz 1980) látottnapvilágot terjedelmes népmûvészeti gyûjtés. (To-vábbi, a mezôségi textildíszítéssel kapcsolatos közlé-sek: Gönyei 1941, Kerékgyártó 1936a-b, Kövessi1934, 1944b, Sárkány 1934, Szentimrei 1980, Undié.n.). Kelemen Lajos 1929-ben hívta fel a figyelmet adobokai református egyházközség 1736-ban készült,valamint az ajtoni egyház úrasztali abroszára (Kele-men 1929) [...]

A Mezôség építészetében egy idôben érvényesültaz európai irányzatokhoz, áramlatokhoz és divatok-hoz való felzárkózás, valamint a táji adottságokhozés hagyományokhoz való igazodás (Balogh 1935,Tombor 1968, Biró 1943, Murádin, B. 1994, Nagy1970, Herepei–Szabó T. 1939).

Szádeczky Lajos egy 18. századi festômûhelyrôlkészít tudósítást. A bodonkúti református templo-mot 1908-ban építették újjá. A korábbi templommennyezetének kazettái az EKE múzeumába kerül-tek át, Mátyás király szülôházába. A többnyire virág,madár, szôlô és csillag motívumot tartalmazó fest-mények a kolozsvári Asztalos Lôrinc mester mûhe-lyében készültek (Szádeczky 1909). Kelemen Lajos1925-ben a magyarszováti templom renoválása so-rán elôbukkant freskókat népszerûsítette. A 13–14.század során épült (a 16. században unitáriussá lett)templom egyik freskója (Pieta) a 14. században, má-sik, a feltámadást, a szentek karát és a tizenkét apos-tolt megjelenítô festménye a 15. század elején ké-szült. A mester ismeretlen, stílusa alapján nem tarto-zott egyik ismert erdélyi festôiskolához sem (Kele-

men 1925). A mûvészettörténész vette számba a re-neszánsz stílusban épült válaszúti Bánffy-kastélyépületeit, mûvészi értékû berendezését, faragott bú-torait, falburkolatát, festményeit, edényeit (Kelemen1926/1982) Kelemen Lajostól származik a dobokai,1744-bôl származó, késôbb átalakított Gidófalvy-kú-ria bemutatása (Kelemen 1925/1982). Entz Géza Ko-lozsvár környékén elôbukkant középkori épületele-mek (kolozsi oszlopfô, magyarszentpáli oszlopfô,szentpáli oltár-elôlap, szamosfalvi keresztelôme-dence) építészeti stílusának hasonlóságát fedezte fel.Következtetése szerint mindenik faragás a 13. szá-zad közepén készült, egy Kolozsvár környéki kôfa-ragó mûhelyben (Entz 1946). 1943-ban Szolnok-Do-boka megye korai román stílusú középkori mûvé-szeti emlékeit tekintette át, mintegy 75 egyházi épü-letet (közöttük a mezôségi Sajóudvarhely, Cege,Ördöngösfüzes, Felsô- és Alsótôk, Szék, Magyarbor-zás, Dés, Mezôveresegyháza, Almásmálom, Szépke-nyerûszentmárton, Apanagyfalu templomát) (Entz1943). Kevéssel ezt követôen jelent meg a reneszánszés a barokk hatást tükrözô épületekkel kibôvített át-tekintés (Entz 1944). Benkô Elek a késô román kor ésa gótika jegyeit ôrzô botházai templom feliratait te-kintette át (Benkô 1994) Balogh Jolán rövid tudósí-tásban az 1762-ben Kidében elhunyt kôfaragó mes-ter, a dési, bonchidai, drági, köblösi templomok„prédikáló széke” faragója, Sipos Dávid frissen felfe-dezett munkájára, a bonchidai Bánffy-kastély fara-gott ajtóira, a kolozsvári Újhelyi Gábor ötvösmesterházának ablakára hívta fel a figyelmet. Idézzük amûvészettörténész értékelô szavait: „Elragadóangyengéd vonalú virághímek finomkezû faragója”(Balogh 1935). Az erdélyi építészetet felfedezô és res-tauráló Debreczeni László képeslapokon (is) népsze-rûsítette a Mezôség építészeti emlékeit. 1928-ban azördöngösfüzesi és a mezôcsávási fatoronyról készí-tett metszetet (Kelemen 1928). Mûemlékeket bemu-tató albumában a sajóudvarhelyi, a mezôveresegy-házi, a tancsi, a mezôújlaki, a vicei, a galambodi, azördöngösfüzesi, a nagyfülpösi, a pókai, a mezôköl-pényi, a mezôcsávási templom (harangláb) rajzát te-szi közzé (Debreczeni 1929). Egy rövid áttekintéshívta fel a figyelmet az erdélyi kertekre. A 16. szá-zadtól kezdôdôen a török birodalmat és az európaiállamokat bejáró követek és kereskedôk, a nyugatiakadémiákon tanuló diákok, a fônemesi családoksarjai közvetítésével a mezôségi parkokba, parókiákudvarára eljutnak a vetemény- és virágújdonságok,dísznövények (Csérer 1929). A közelmúltban fotóal-bum népszerûsítette Mezôcsávás, Galambod építé-szeti emlékeit (Szabóky 1987).

A régió „településnéprajzi vázlatát” Kós Károlykészítette el. Rendszerezése a határ és település, a fa-lu és a tanya, a telek és az udvar, a telek és a lakóházdualisztikus elkülönítést alkalmazza. A falu határá-nak megjelölését, felújítását és megtanulását a mezô-ségi települések tavaszi szertartásos körülményekközött végezték. Az erdôk, legelôk, rétek, nádasok éstavak közösségi használatban voltak, a megmûvelés-re alkalmas területek a 17–18. század óta magántu-lajdont képeztek, s a vetésforduló elve alapján voltakhasználatban. A települések képét a szertelenség,szabálytalanság és rendezetlenség jellemzi („kusza-halmaz települések”). A telek beosztása több sza-bályhoz igazodhatott. Az egy-telek típus mellettközismert volt a szülôk és leszármazottaik konszen-

19

zusán alapuló (osztódással létrejött) kijárós összetetttelek, valamint a (bizonyos épületek közös használa-tát lehetôvé tevô) bôtelek. A telek szerkezetének mó-dosulását a kerítések állítása és megszüntetése jelez-te. A 19. században a gazdaságok minden épületekerteléssel, sövényfallal készült el. A 19. századbankezdôdött el a talpas-favázas házak, majd a századvége fele a földházak építése. Az építést a kalákábaösszehívott rokonok és szomszédok, valamint amunkát irányító mester (ács) végezte. Az épületekrendeltetésük szerint az elkertelt épületek (juhakol,kifutó disznók számára, méheskert), a pajtafélék, a ter-ménytárolók, az emberi hajlékok (nyári konyha, aházból és az elôtte lévô pitvarból, valamint a kamrá-ból álló lakóház) és a közösségi épületek (közkutak,iskola, rektori lakás, cinterem, harangláb, templom)voltak. A lakóház morfológiai elemei a pince, a sütô, agabonás, a nyári konyha, a ház a pitvarral, a kicsiházzalés tisztaszobával. A bútordarabok a fából eszkabáltpolcok, továbbá a karossszék, a karospad, a hosszúpad, anagyágy, a kiságy, a láda, az asztal, a tálas, a fogas, a ka-napé, a kaszten (Kós 2000.9–163). A belsô tûzhelyekfüstmentesítése különbözô morfológiai elemekkelvolt megoldva (román eljárás volt a kôlapokból épí-tett alacsony füstfogó, a kemence elszakad a kandal-lótól és kikerül a pitvarba, a régi csonkakúp alakúkemence fölcserélése a lapos hasáb alakú kemencére,a kandalló csempével való burkolása). A polgári(tisztasági és esztétikai) igényeket kielégítô csempéta Mezôségen 1715-tôl Nagysajón, 1835-tôl Széken,1836-tól Magyardécsén készítették (Kós 1972c. 163–-64. Továbbá: Szilády 1909, Gunda 1941, Szabó T.1941, valamint a gazdag illusztrációval ellátott Gi-lyén 1999, 2005, Furu 2004, Wagner 2004).

KESZEG VILMOS

Könyvészeti kalauz a Mezôség-kutatáshoz

Avasi Béla1954 A széki banda harmonizálása. Néprajzi ÉrtesítôXXXVII. 25–45.Balassa Iván1989 A határainkon túli magyarok néprajza. Bp., Gon-dolatBalázs Éva1939 Kolozs megye kialakulása. (Település- és népiség-történeti értelezések 3.) Bp.Balla Tamás1996 Magyardécsei farsang. KJNT Évkönyve 4. Kolozs-vár, KJNT. 241–243.Balogh Ernô1944 Szolnok-Doboka természeti értékei és szépségei.In Szabó T. Attila (szerk.): Szolnok-Doboka magyarsága.Dés-Kolozsvár [Minerva]. 5–19.2002 Régi erdélyi fotográfiák. Bev. Magyari Gábor.Kolozsvár, MûvelôdésBalogh Ilona1935 Magyar fatornyok. Budapest, Pázmány Péter Tudo-mányegyetem Néprajzi Intézete (Néprajzi füzetek 1.)Balogh Jolán 1935 Sipos Dávid nehány ismeretlen mûve. Pásztor-tûz. XXI. 21. 481–482.Barabás László1996 A farsangi dramatikus játékok marosszéki válto-zatai. In Erdélyi és partiumi farsangok. A KJNT Év-könyve 4., Kolozsvár, 44–96.2000 Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyardramatikus népszokások. Marosvásárhely, MentorBartha Miklós1895 A mezôségi oláh. Néprajzi vázlat. Erdély IV. 5.100–109.Bartók Béla1924 A magyar népdal. Bp.Bartók Béla–Kodály Zoltán1923 Erdélyi magyarság. Népdalok. Bp.Benedek Elek1989 Magyar mese- és mondavilág I–III. A szöveget gon-dozta Kovács Ágnes. Bp., Móra (III. Bod, 85–7, Backavára, 124–5.) Benkô Elek1994 A botházai református templom építési feliratai.Erdélyi Múzeum LVI. 3–4. 56–61.Benkô József1990 Transsilvania specialis I–II. Ford. Szabó György.Kriterion, BukarestBiró József1943 Erdélyi kastélyok. Bp., Új IdôkBorbély Bartis Éva1996 Farsangolás Beresztelkén. KJNT Évkönyve 4. Ko-lozsvár, KJNT. 190–198.Borbély Éva 2001 A Korunk társadalomnéprajzi körének története.In Keszeg Vilmos (szerk.): A KJNT Évkönyve 9. Kolozs-vár, KJNT. 216–223.Bödör András2000 Székrôl indultam. Önéletrajzi vallomás. Székely-udvarhely, Erdélyi GondolatButurã, Valer1989 Zonele etnografice din Transilvania. In Strãvechimãrturii de civilizaøie româneascã. Ed. Štiintificã šiEnciclopedicã. Bucurešti Csenki Imre1960 Széki nóták. Bp.

20

Csérer Lajos1929 Régi erdélyi kertek. Pásztortûz XV. 9. 199–200.Csûrös István1973 Az erdélyi Mezôség élôvilágáról. Kolozsvár, Dacia Dan, Pavel1969 Virrasztó. Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó (ford.Varró János)Debreczeni László1929 Erdélyi refomátus templomok és tornyok. Kolozsvár,Erdélyi Református Egyházkerület 2005 Szép Erdélyországból, fatornyos hazámból.Szerk. Szatmári László. Kolozsvár, MûvelôdésDemény Piroska1998 Aranyosszék népzenéje. Sajtó alá rendezte, jegyze-tekkel ellátta, a CD-mellékletet szerkesztette PávaiIstván. Bp., Néprajzi MúzeumDunãre, Nicolae1956 Specificul etnografic al Câmpiei Ardealului. SibiuEgyed Ákos1981 Falu, város, civilizáció. Bukarest, KriterionEntz Géza1946 Kolozsvár környéki kôfaragó mûhely a XIII. század-ban. Kolozsvár, Minerva (Erdélyi Tudományos Inté-zet)1943 Szolnok-Doboka középkori mûemlékei. Kolozsvár,Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Fü-zetek 150.)1944 Szolnok-Doboka mûemlékei. In Szabó T. Attila(szerk.): Szolnok-Doboka magyarsága. Dés–Kolozsvár[Minerva] 190–230. Erdély1989 Erdély rövid története. Bp. Akadémiai Kiadó Erôdi Kálmán1908 A Mezôség és tavai. Földrajzi Közlemények 36. 9.371–390.Faragó József1946 Tánc a mezôségi Pusztakamaráson. Erdélyi Múze-um. Kolozsvár. 1947 Betlehemezôk és kántálók Pusztamaráson. Kolozs-vár. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem ErdélyiTudományos Intézete (Erdélyi Néprajzi Tanulmá-nyok 8.)1969 Kurcsi Minya havasi mesemondó. Bukarest, Irodal-mi Könykiadó1973 „A Vitéz és Kegyes” magyardécsei népballadája.Népi Kultúra–Népi Társadalom VII. 41–52.1976 Magyardécsei bölcsôdalok. In Népismereti Dolgo-zatok 1976. Bukarest, Kriterion. 133–107.Faragó József–Balla Tamás1970 Fehér Virág és Fehér Virágszál. Magyardécsei nép-mesék. Bukarest, KriterionFeischmidt Margit1994 Etnicitás és helyi intézmények. Jegyzetek egymezôségi faluról. In Régió. Kisebbségi szemle. V.3.119–128.Fekete Albert (szerk.)2004 Az erdélyi táj kérdései. Kolozsvár, MûvelôdésFekete Lajos1876 Mezôség kopárainak befásítása. Kolozsvár, ErdélyiGazdasági EgyletFél Edit1980 mezôségi öltés. MNL III. Bp., Akadémiai Kiadó.609.Földes Károly1934 Szórványmisszió. Jaj-szó a pusztuló szórványokból.NagyenyedFuru Árpád

2004 Fekete-piros képek. Széki népi építészeti felmé-rés. Mûvelôdés LVII. 4. 14–16.Gazda József1980 Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete.Bukarest, KriterionGazdáné Olosz Ella1980 A széki öltésmódok. In Népismereti Dolgozatok1980. Bukarest, Kriterion. 131–146.1996 Farsangolók sajátos öltözésmódja Széken. InKJNT Évkönyve 4. Kolozsvár, KJNT. 238–240.Gilyén Nándor1999 Szék népi építészete. In Balassa M. Iván–CseriMiklós (szerk.): Népi építészet Erdélyben. Szentendre.119–146. /2005/ Az Erdélyi Mezôség népi építészete. Bp., TercGönyey Sándor 1941 A „felvetett nagyágy” Széken. Muskátli X. 13–18.,23–27.Gráfik Imre1992 Vers- és szövegváltozatok a széki lakodalomból.In Viga Gyula (szerk.): Kultúra és Tradíció. Tanulmá-nyok Ujváry Zoltán tiszteletére. I. HOM. Miskolc, 1992.73–78. Gráfik Imre–Turbéky Dénes2000 Széki lakodalom. Marosvásárhely, MentorGunda Béla1941 Telekformák, települések és a gazdálkodás kap-csolata a Lápos felsô völgyében. Földrajzi Közlemények69. 230–246.1943 Magyar hatás az erdélyi román népi mûveltség-re. Néprajzi Értesítô XXXV. 1. 1–32.1943a A magyarság néprajzi csoportjai. In Bartucz La-jos (szerk.): A magyar nép. Bp., Singer és Wolfner Iro-dalmi Intézet (A mûvelôdés könyvtára 9.) 91–113.Györffy György1963–1998 Az Árpád-kori Magyarország történetiföldrajza I–IV. Bp. AkadémiaiGyörffy István1925 Kolozs vármegye néprajzi térképe a Hunyadiakkorában. Föld és Ember V. 105–106. 1942 Magyar nép – magyar föld. Bp.György Zsuzsa1997 Egy küzdelmes élet. Egy parasztasszony vallomá-sa. Székelyudvarhely, Erdélyi GondolatGyôri Klára1975 Kiszáradt az én örömem zöld fája. Bukarest, Kriteri-onHalmos Béla1980 Ádám István széki prímás. In Zenetudományi dol-gozatok 1980. Bp., 398–425.1981 Közjátékok egy széki vonósbanda tánczenéjé-ben. In Zenetudományi dolgozatok 1981. 191–220.1982 Tizenkét széki csárdás. (Egy tánczenei folyamatvizsgálata) Népzene és zenetörténet IV. 157–224.Halmos Béla – Sebô Ferenc1975 A széki tánc rendje-módja… Síppal, dobbal 5.17–27.Halmos Béla – Virágvölgyi Márta1995 A széki férfitáncok zenéje. Széki hangszeres népze-ne I. Bp., Magyar Mûvelôdési IntézetHangay Oktáv1895 Adatok Kolozsvármegye turistai feldolgozásá-hoz. II. Erdély IV. 10–12. 292–298.1898 Kolozsvármegye turista-kalauzához. Erdély VII.1–3. 18–20.1901 Apróságok Kolozsmegyébôl. Erdély X. 2. 28.Herepei János – Szabó T. Attila

21

1939 Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. I. Fa-templomok és haranglábak. Kolozsvár, Erdélyi Múze-um-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füzetek 107.)Herman Ottó1869 A Mezôség I. A Hódos- vagy Szarvas-tó és kör-nyéke természetrajz, jelesen állattani szempontbóltárgyalva. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei.Ötödik kötet. Kolozsvár1873 A Mezôség II. A Mezô-Záh-Tóháti, továbbá Mé-hesi, Báldi és Mezô-Sályi tósorozat; természetrajzi, je-lesen állattani szempontból tárgyalva. Az ErdélyiMúzeum-Egylet Évkönyvei. Hatodik kötet. Kolozs-vár. 42–67.1887 A magyar halászat könyve I–II. Bp., A K. M. Termé-szettudományi TársulatHerrmann Antal1911 Kissármás. Erdély XX. 4. 49–50.Hermán János1944 Magyar hatás a nagysármási románság életében.Ethnographia LV. 1. 34–38.Hints Miklós1991 Az erdélyi Sajó völgye nyolc településének helynevei.[Bp.], ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 92.)1992 Közép-Mezôség hét településének helynevei. [Bp.],ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 110.)1993 Mezôségi magyar falvak helynevei. [Bp.], ELTE (Ma-gyar Névtani Dolgozatok 121.)1995 A mezôségi Luc völgye helynevei. [Bp.], ELTE (Ma-gyar Névtani Dolgozatok 141.)1996 Hét mezôségi falu család- és helynevei. [Bp.], ELTE(Magyar Névtani Dolgozatok 145.)2002 Marosvécs és környéke család- és helynevei. [Bp.],ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 173.)Hints Miklós–Janitsek Jenô1990 Magyarpalatka és Visa helynevei. Nyelv- és Iroda-lomtudományi Közlemények XXXIV. 2. 182–187.Hoppál Mihály (gyûjt.)1976 Széki hiedelemtörténetek. Folklór Archívum 5.63–91.Horger Antal1934 A magyar nyelvjárások. Bp., KókayHorváth István1968 Kései dalgyûjtés Magyarózdon. Korunk XXVII.12. 1800–1805.1971 Ózdi emlékeimbôl. Korunk XXX. 7. 1048–1056. 1971a Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz. Kolozsvár,DaciaHunyadi András1956 Erôvel is, ésszel is. Zselyki és décsei népmesék.BukarestImreh Barna1942 Mezôbánd helynevei. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füzetek 138.)Imre Lajos (szerk.)1940 A szórványmunka elvi és gyakorlati kérdései. Ko-lozsvárImreh István1967 A bálványosváraljai falukutatás. Korunk XXV.I 9.1190–1197.Istvánffi (Scharschmidt) Gyula1882 Addimenta ad ficologiam Dacicam I–IV. MagyarNövénytani Lapok 1879–1882. 4–6. Jagamas János1977 Adatok a romániai magyar népzenei dialektusokkérdéshez. In Szabó Csaba (szerk): Zenetudományi Írá-sok. Bukarest, Kriterion. 25–52.1984 Magyaró énekes népzenéje. Egy Felsô-Maros menti

falu magyar néphagyományaiból. Palkó Attila kiegé-szítô gyûjtését és Zsigmond József szövegkiegészíté-seit felhasználva közzéteszi Jagamas János. Bukarest,KriterionJagamas János–Faragó József1974 Romániai magyar népdalok. Budapest, KriterionJárdányi Pál1943 A kidei magyarság világi zenéje. Kolozsvár, Miner-va (Erdélyi Tudományos Intézet)K.1913 Az apahidai „Papaluger”. Erdély XXII. 7. 126–127.Kádár József1904 Szék város-nagyközség története. DésKallós Zoltán1963–64 Tánchagyományok egy mezôségi faluban. InTánctudományi Tanulmányok 1964. Bp. 235–252.1971 Balladák könyve. Élô hazai magyar népballadák.Bukarest, Kriterion1979 Adalékok az észak-mezôségi magyarság népraj-zához. Mûvelôdés XXXII. 1. 33–34.2006 Válaszúti hegy aljába. Mezôségi magyar népdalok.Kallós Zoltán gyûjtéseibôl. VálaszútKálmán Béla1953 A mai magyar nyelvjárások. Bp., TankönyvkiadóKántor Lajos1935 Kölcsönhatás a magyar és román népköltészetben. Ko-lozsvár, Minerva (Erdélyi Tudományos Füzetek 56.)Kelemen Lajos1925 A szováti falfestmények. Pásztortûz XI. 21.449–452.1925a/1982 A dobokai kúria. In Uô: Mûvészettörténetitanulmányok II. Bukarest, Kriterion. 241–242. (Eredeti:Pásztortûz 1925. 155.)1926/1982 A válaszúti kastély. In Uô: Mûvészettörténe-ti tanulmányok II. Bukarest, Kriterion. 236–240. (Erede-ti: Mûvészti Szalon 1926. I. 5–8.)1928 Fatornyok – képeslapokon. Pásztortûz XIV. 19.433–436.1929 Régi egyházi varrottasok. Pásztortûz XV. 5.118–119.Kerékgyártó Adrienne1936a Mezôségi lepedôszél dísze. Muskátli V. 1. 4.1936b Mezôségi vôfélykendô széldísze. Muskátli V. 3.36, 46.Keszeg Vilmos1981 A mezôségi Detrehemtelep népi gyógyászata. InNépismereti Dolgozatok 1981. Bukarest, Kriterion.97–117.1983 Nemszóbeli kommunikáció a mezôségi Detre-hemtelepen. In Népismereti Dolgozatok 1983. Bukarest,Kriterion. 133–140.1991 A hiedelemtudás szerkezete. Erdélyi Múzeum LI-II. 1–4. 122–124.1991a A kéziratos füzetek költészetérôl. Jelenlét II. 6.16–17.; 7. 55–57.1992 A cseberbenézés. Egy mezôségi hiedelemelemeredete és szemantikája. Néprajzi Látóhatár I. 1–2.70–80.1992 A kincs hiedelemköre a Mezôségen. In KJNT Év-könyve 1. Kolozsvár, KJNT. 199–218.1993 Egy hiedelemkör sorsa. A garabonciás egymezôségi falu hiedelemkészletében. In Liszka József(szerk.): Néprajzi Tanulmányok 14. Komarno, Szlováki-ai Néprajzi Társaság1994 Régi karácsonyok. Kelet–Nyugat V. 12. 24–28.1996 Kelt levelem... Egy mezôségi parasztasszony levelezé-

22

se. Debrecen, Györffy István Néprajzi Egyesület1996a A román pap és hiedelemköre a mezôségi folk-lórban. Ethnographia CVII. 1–2. 335–369.1996b A román mitológia hatása a mezôségi magyar hiede-lemrendszerre. In Katona J.–Viga Gyula (szerk.): Az in-teretnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Mis-kolc. 145–153.1997 Jóslások a Mezôségen. Sepsiszentgyörgy, Bon Ami1998 A táplálkozás hiedelmei. Honismeret XXVI. 4.1998. 57–62.1998a Állatok a mezôségi hiedelemrendszerben. InFüvessy Anikó (szerk.): Állatábrázolás a magyar népha-gyományban. Debrecen. 266–280.1999 Mezôségi hiedelmek. Marosvásárhely, Mentor (II.kiadás 2006)2001 Egy látomás. Az esemény, a reprezentáció és azítélkezés. Kalligram 1–2. 132–148.2001a Az írás és a beszéd konfliktusa: egy írástudóasszony „pere”. Néprajzi Látóhatár X. 1–4. 135–148.2003 Tájban élô ember: hiedelem és biográfia. In VigaGyula (szerk.): Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanul-mányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapjaalkalmából. Bp., Archaeolingua. 133-150.2005 Egy rontáseset. Esemény és interpretációk. InBárth Dániel (szerk.): Ünneplô. Írások Verebélyi Kin-csô születésnapjára. ELTE Folklore Tanszék. Bp. 2005.165–188.Kis Béla1958 Ortopterele din jurul Clujului. Studia UBB. 3. 7.Kiss Jenô2000 Magyar dialektológia, Bp. 296–302.KJNT – Kriza János Néprajzi Társaság, KolozsvárKocsis Károly–Kocsisné Hodosi Eszter1992 Magyarok a határainkon túl – a Kárpát-medencében.Második, javított kiadás. Bp., TankönyvkiadóKocsis Rózsi1988 Megszépült szegénység. Vallomás a gyermekkor-ról. Bukarest, Kriterion1997 Remények és kétségek között. Egy asszony életútja.Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat2000 Nyitott könyv a lelkem. Egy anya vallomása. Bp.,Európai Folklór Intézet–L’HarmattanKodály Zoltán1937 A magyar népzene. (Klny A magyarság néprajzaIV. kötetébôl) Bp.Kós Károly1949 Méhészkedés a Mezôségen. Ethnographia LX.1–4. 158–164.1957 Magyar néprajzi tájak hazánk területén. Mûvelô-dés X. 2. 32–34.1972 Népélet és néphagyomány. Tíz tanulmány. Buka-rest, Kriterion1972a Ismeretlen magyar népviseletekrôl. Szék. InKós 1972. 196–204.1972b Népi kandallók és kályhacsempék az erdélyimagyarság körében. In Uô: Eszköz, munka, néphagyo-mány. Bukarest, Kriterion. 134–190.1976 Vásárok és vidékek. Régi alparéti nagyvásárok.In Uô: Tájak, falvak, hagyományok. Bukarest, Kriterion,371–375.1978 Lápos vidéki szénégetôk és szénégetés. In Népis-mereti Dolgozatok 1978. Bukarest, Kriterion. 64–72. 1979 Mezôségi adatok a népi szûcsmesterséghez. InKós 1980. 332–365.1979a A régi Szék községi rendjérôl. In Kós 1980.444–471.

1979b Népi eszközvilágunk ôsrétegérôl. In Kós 1980.13–107.1979c Erdélyi guzsalyok. In Kós 1980. 108–130.1980 Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest, Kriterion1993 Néprajzi tájainkról. Mûvelôdés XLIII. 5–6, 58–61.1993a Mezôségi néprajzi gyûjtések 5. Mûvelôdés XLII.10. 26–29.1994 Népi földmûvelés a Mezôségen. In NépismeretiDolgozatok 1994. Bukarest, Kriterion. 88–119.1994a A népi ikonkészítés mûhelyei a Mezôségen. InKJNT Évkönyve 2. Kolozsvár, KJNT. 198–210.1994b Kirándulások a Mezôségre. Mûvelôdés XLVI. 1.27–29.2000 A Mezôség néprajza I–II. Marosvásárhely, MentorKósa László1998 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlá-sa Magyarországon (1880–1920). Harmadik, bôvített ki-adás. Bp.Kósa László–Filep Antal1980 Mezôség. In Magyar Néprajzi Lexikon III. Bp.,Akadémiai Kiadó. 605.1983 A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp., Akadé-miai KiadóKovács László, K.1945 Tejvarázslás a Borsa völgyében. Ethnographia56. 1–4. 52–59.1947 A bálványosváraljai fejôs juhászat. Néprajzi Tanul-mányok. Bp.1947 Adatok a bálványosváraljai fejôs juhászathoz.Ethnographia LVIII. 1–2. 45–54.; 3–4. sz. 191–210.Könczei Ádám–Könczei Csongor2004 Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköré-bôl. Kolozsvár, KJNTKönczei Csilla2002 Jegyzetek a Lábán-táncjelírásról. Kolozsvár–Bp.,Kriza János Néprajzi Társaság–Hagyományok HázaKönczei Csongor2002 A regionális identitástudat határ(talanság)kép-zetei. Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Ko-lozsvár, KJNT. 7–28. Kôváry László1853 Erdély földe ritkaságai. Kilencz fa-metszvény-nyel. Kolozsvártt. Tilsch János tulajdona1984 Tájképek utazási rajzokban. Szerk. Bálint József.Bukarest, KriterionKövesdi Kiss Ferenc1995 Még szólnak a harangok! Bp., Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség (Második kiadás: Riadóra szól aharang. A Mezôség településeinek helyzetképe 1891–1991. Bp., Kráter Mûhely 2006) Kövessi Edit1934 A mezôségi széki hímzések öltései és kidolgozá-sa. Muskátli III. 9.11.Kristó Gyula1988 A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp.,MagvetôKristóf György1944 Malozsa völgye. Gazda Naptára LXXIV. 153–157. Lajtha László1947 Egy magyar ráolvasó énekelt töredéke. Ethnogra-phia LVIII. 1–2. 98–101. 1954 Széki gyûjtés. Népzenei Monográfiák II. Bp.1954a Szépkenyerûszentmártoni gyûjtés. Bp.Linder Gusztáv1895 Kolozs város levéltárából, 1564–1663. TörténelmiTárLovas Geréd András

23

1938 Asszimiláció Erdélyben. Bp., Bartha Miklós Társa-ságMakkai Endre–Nagy Ödön (összeáll.)1993 Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Bp., Ma-gyar Néprajzi Társaság–Magyar Tudományos Akadé-mia Néprajzi Kutatóintézete (Magyar NépköltésiGyûjtemény XX.) Makkai Gergely2003 Az Erdélyi Mezôség tájökológiája. Mentor, Maros-vásárhelyMakkai László1942 Szolnok-Doboka megye pusztulása a XVII. századelején. Kolozsvár, Minerva (Erdélyi Tudományos Inté-zet)Makkai Sándor1936 Holttenger. Bp.Mályusz Elemér–Borsa Iván1951–1999 Zsigmondkori okmánytár I–VI. Bp.Marosi Péter1940–1941 Falukutatás Bálványosváralján. Hitel 5–6.3–4. 285–306.Martin György1970 Mezôségi férfitáncok. Táncmûvészeti Értesítô.1970. 2. sz. 20–34.1970–1972 Magyar tánctípusok és táncdialektusok. I–III.Bp.1973 Legényes, verbunk, lassú magyar. Szempontokaz erdélyi férfitáncok összehasonlító kutatásához. Né-pi Kultúra–Népi Társadalom VII 251–290.[1974] A magyar nép táncai. [Bp.], Corvin1980 Magyar táncdialektusok. In Lelkes Lajos (szerk.):Magyar néptánchagyományok. Bp. 17–43. 1980–1981 Szék felfedezése és tánchagyományai.Tánctudományi Tanulmányok. 239–281.1982 A széki hagyományok felfedezése és szerepe amagyarországi folklorizmusban. Ethnographia XCIII.1. 73–83.1985 A mezôségi sûrû legényes. Bp., Népmûvelési Intézet1990 Magyar táncdialektusok. In Magyar néprajz VINépzene Néptánc Népi játék. Bp., 390–452.Márton Gyula1944 Az újoncok bevonulása Széken. Erdélyi MúzeumXLIX 1–2. 134–135.1945 A szolnokdobokai Árpástó helynevei. Kolozsvár, Er-délyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füze-tek 197.)Márton Gyula–Péntek János–Vöô István1977 A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Buka-rest, Kriterion Mentovich Ferenc1867 Természetes levelek. I. Ismerkedés. Székely Köz-löny I. 1. 5–6.Mikó Imre1932 Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Cluj–Kolozs-vár (Az Erdélyi Fiatalok falu-füzetei 4.)Murádin Katalin, B.1994 Faragott kôszószékek Erdélyben. Bp.–Kolozsvár,METEMMurádin László1989 A mezôségi a-zás. Nyelv- és IrodalomtudományiKözlemények XXXIII 1. 23–48. Nagy Anna1999 „Aztán fogadást tett a széki nép…” Birtalan nap-ja és jelentései. In Küllôs Imola (szerk.): Vallási néprajz10. Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Bp., Reformá-tus Teológiai Doktorok Kollégiuma Egyházi NéprajziSzekciója. 107–120.

Nagy Margit, B.1970 Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, Kriteri-on KönyvkiadóNagy Olga1953 Elôbb a tánc, azután a lakoma. Mezôségi népmesék.Szerk. és bevezette: Faragó József. Bukarest, ÁllamiIrodalmi és Mûvészeti Kiadó1958 A három táltos varjú. Mezôségi népmesék. Buka-rest, Ifjúsági Kiadó1960 Széki anekdoták vallásról, papról, istenrôl. Ko-runk XX.11.1070–1081.1969 Lüdérc sógor. Erdélyi magyar népmesék. Buka-rest, Irodalmi Könyvkiadó1972 A mitikus hôs. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-mények XVI 2. 287–302.1973 A nap húga meg a pakulár. Marosmenti, kalotasze-gi és mezôségi népmesék. Kolozsvár1973a A varázserejû hôs egy archaikus mesereperto-árban. Ethnographia LXXXIV. 3. 307–325.1975 Mesék és „igaz” történetek Széken. Szempontoka népi próza kutatásához egy erdélyi magyar faluban.Népi Kultúra–Népi Társadalom VIII. 303–337.1975a Archaikus világkép és mesehagyományozódás.Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen. 619–644.1976 Széki népmesék. Bukarest, Kriterion1976a Realista törekvések a népi prózában. MûvelôdésXXIX. 1. 27–29.1976b Élményelbeszélések a népi prózában. Mûvelô-dés XXIX. 4. 24–26.1976c A mindennapok valósága. Mûvelôdés XXIX. 7.32–34.1985 Egy széki parasztasszony emlékeibôl. ValóságXXVII. 3. 74–84.1985a Egy széki parasztasszony emlékeibôl. KorunkXLV. 11. 862–863.1988 Asszonyok könyve. Bp., Magvetô Kiadó1994 Változó magyar–román szokások Árpástón. InKJNT Évkönyve 2. Kolozsvár, KJNT. 59–80.1995 Pályakép fénnyel és árnyékkal. Székelyudvarhely,Erdélyi Gondolat1996 Villási, a táltosfiú. Mezôbándi, szucsági és méraicigány népmesék. Bp., MTA Néprajzi Kutatóintézete.(Ciganisztikai tanulmányok 9.)Nagy Ödön1938 Szórvány és beolvadás. Hitel 4. 271–275.1992 Temetési szokások a Maros megyei reformátusgyülekezetekben. Néprajzi Látóhatár I. 3–4.53–63.1992a A havadi juhtenyésztés. In KJNT Évkönyve 1.Kolozsvár, KJNT. 24–36.1994 A mezôfelei gyékényfeldolgozó háziipar. InKJNT Évkönyve 2. Kolozsvár, KJNT. 128–146.Nagy Ödön–Hermán János–Nyitrai Mózes2001 Palástban. Lelkészek a szórványban. Kiadásra elô-készítette Keszeg Vilmos. Marosvásárhely, MentorNagy Zoltán1913 Az erdélyrészi Mezôség kopárainak befásítása.Erdészeti Lapok LII. 16. füzet. 721–726.Nagy-Tóth Ferenc1994 Az Erdélyi Mezôség környezet- és tájvédelmi je-lentôsége. Kárpát-medencei Környezetvédelmi Kon-ferencia 94. Debrecen. Elôadások. Kiadja a TiszántúliKörnyezetvédelmi Koordinációs Bizottság. 1–15. NL1980 Magyar Néprajzi Lexikon III. K–Né. Bp., Akadémi-ai KiadóOlosz Katalin2005 Ismeretlen magyar népballada Szabó Sámuel di-

24

ákgyûjtôinek hagyatékában (Az ördögnek eladott le-ány). In KJNT Évkönyve 13. Kolozsvár, KJNT. 48–60.Orbán Balázs1870 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természet-rajzi s népismei szempontból. IV. Pest1871 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természet-rajzi s népismei szempontból. V. Pest, Tettey Nándor ésTársa BizományaOrnstein József1905 A Mezôség. Erdély XIV. 3–4. 53–56.Orosz Endre1909 A mezôségi tavak keletkezésérôl. Erdély XVIII.1–2. 13–17.1909 Egy régen elfeledett tósorozatról. Erdély XVIII.12. 178–181.1911 Az apahidai „Papaluger”. Erdély XX. 2. 25–26.1912 Újévi népszokások Apahidán. Erdély XXI 2.27–29.1913 A régi Bozos-tó Szent-Miklós (Kolozs m.) hatá-rán. Erdély XXII 8. 156–159.1938 Karácsonyi és újévi mondókák. Erdély XXXV.5–6. 80–82.Paksa Katalin1977 A „jaj-nóták” zenei világa. (A négysoros izomet-rikus szerkezet lazulása és továbbfejlesztése régi dala-inkban) Népi Kultúra–Népi Társadalom IX. 277–305.Palkó Attila1995 Magyaró. Egy felsômarosmenti falu évszázadati.Kriterion. BukarestPalkó Attila–Portik Irén–Zsigmond József1985 Felsô-Maros vidéki varrottasok. Bukarest, KriterionPalotay Gertrúd1944 A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései. Kolozsvár,Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Fü-zetek 179)1944a Szolnok-Doboka magyar hímzései. In Szabó T.Attila (szerk.): Szolnok-Doboka magyarsága. Dés–Ko-lozsvár. 248–286.1947 Magyar hatások a románok ruházatában Kalota-szegen és vidékén. Ethnographia 19–40, 173–186.Palotay Gertrúd – Szabó T. Attila 1941 Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok.Néprajzi Értesítô. XXXIII 1. 1–35.1942 Mezôségi magyar hímzések. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Cluj–Kolozsvár, 1942 (Erdélyi Tudomá-nyos Füzetek 159.)1942–1943 Adatok a mezôségi magyar hímzés ismere-téhez. Erdélyi Múzeum XLVII. 3. 398–406.; 4. 516–529.;XLVIII. 1. 78–91., 3–4. 428–449.Pávai István1993 Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje.Bp., Teleki László Alapítvány2000 Interetnikus kapcsolatok az erdélyi népi táncze-nében. In Virágvölgyi Márta–Pávai István (szerk.): Amagyar népi tánczene. Tanulmányok. Bp., Planétás Ki-adó. 363–378.2005 Az erdélyi nagytáj a néprajz-, népzene- és nép-tánckutatás szemléletében. In KJNT Évkönyve 13. Ko-lozsvár, KJNT. 15–47.2006 Erdély a magyar néprajz-, népzene- és néptánck-utatás tájszemléletében. Zenetudományi Dolgozatok2004–2005. Bp., MTA ZTI.193–216.Petelei István1884 Mezôségi út. Útijegyzetek, 1884. aug. Új kiadás-ban: In Szigetek a holttengerben. Mezôségi antológia.Marosvásárhely, Mentor 1998. 72–73.1986 A jutalom. Novellák. Válogatta, az elôszót írta és

a függeléket összeállította Kozma Dezsô. Kolozsvár-Napoca, DaciaPéterfi István–Róbert Endre–Nagy-Tóth Ferenc1960 Flora algologica a unor lacuri din Câmpia Tran-silvaniei. Studia UBB Ser.II.Fasc. 2 Biol. 23–46.Poenar Rus Éva2004 A magyarborzási „összemérés”. Egy tavaszinépszokás szimbólumai. In Tánczos Vilmos (szerk.):Képek a folklórban. Tanulmányok az archetipikus szim-bolizáció körébôl. Kolozsvár, KJNT. 103–108.Pozsony Ferenc1997 Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda,Pro-Print Könyvkiadó2006 Erdélyi népszokások. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár,KJNT–BBTERMNYA1995 A Romániai Magyar Nyelvjárások Atlasza I., Bp. Sárkány Loránd1934 Széki ornamentika. Muskátli III. 9. 9–10.Sárkány-Kiss Endre–Hamar József (szerk.)1999 The Someš/Szamos River Valley- Szolnok, Sze-ged. Tg. Mureš. Tisza Klub kiadása 5–349.Schneller Károly1943 Szórványok és szigetek sorsa Kolozs vármegyében.Kolozsvár (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Köz-gazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályánakértekezései. 3.)Sepsi Dezsô1980–81 Hangszertechnikai kérdések a széki bandakíséretében. Mûvelôdés XXXIII. 12. 25–27.; XXXIV. 1.26–29.; 2. 25–28.; 3. 18–20.; 4. 26–27.; 5. 26–27.Soó Rezsô1944 Adatok a Mezôség növényzetének ismeretéhez.Scripta Bot. Muz. Transilvanici 3. kötetSütô András1970 Anyám könnyû álmot ígér. Naplójegyzetek. Bu-karest, Kriterion KönyvkiadóSzabó Annamária2004 A bátonyi ökörhordozás. Egy mezôségi népszo-kás archetipikus jelképei. In Tánczos Vilmos (szerk.):Képek a folklórban. Tanulmányok az archetipikus szim-bolizáció körébôl. Kolozsvár, KJNT. 109–118.Szabó T. Attila1941 Erdélyi kemence-adatok a XVII–XIX. századból.Ethnographia LII. 1. 71–72. Szabó T. Attila (szerk.)1944 Szolnok-Doboka magyarsága. Dés–Kolozsvár Szabó T. Attila–Gergely Béla1945 A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei. KolozsvárSzabóky Zsolt1987 Nézd elméjöket az ács embereknek. Bp., ArtunionSzádeczky Lajos1909 Bodonkúti mennyezet-képek. Erdély XVIII. 7–8.10–14.Szalay Zoltán1992 A palatkai népi vonószenekarok kísérete. InKJNT Évkönyve 1. Kolozsvár, KJNT. 164–175.Szász Ferenc1944 A Mezôség és gazdasági élete. Gazda NaptáraLXXIV. 101–111.Szathmáry Lajos1937 Gyakorlati hozzászólás a magyar szórványügy-höz. Magyar Kisebbség XVI. 12. 305–326.Szatmári László2005 Debreczeni László. Erdély vándorgrafikusa.Debreczeni László itineráriuma 1928–1944. Kolozs-vár, Mûvelôdés

25

Szemmáry József1885 A parasztbirtok állapota Szolnok-Doboka megyében.DeésSzent György napja2004 Válogatás a Kriza János Néprajzi Társaság archí-vumából. In Zsigmond Gyôzô (szerk.): Szent Györgyés napja a magyar néphagyományban. Sepsiszentgyörgy,Medium Kiadó. 96–109.Szentimrei Judit 1976 Széki iratos és varrottas munkák. In NépismeretiDolgozatok 1976. Bukarest, Kriterion. 116–121.1980 A vetettágy Vajdakamaráson. In: NépismeretiDolgozatok 1980. Bukarest, Kriterion. 115–121.1982 Széki iratosok. Bukarest, KriterionSzilády Zoltán1909 Erdély régi tûzhelyei. Néprajzi Értesítô X.1. 1–20.;3–4. sz. 207.1922 A mi Erdélyünk. Történeti és néprajzi vázlatok.Budafok1936 Erdély magyar népe. (Klny. a Történeti Erdély-bôl). Bp. 11–18.Sztripszky Hiador1903 Adatok Erdély ôshalászatához. II. A mezôségitavak ôshalászata. Néprajzi Értesítô IV. 158–196.1908 Az erdélyi halászat ismeretéhez. Régi és mai halas-tavak. Kolozsvár Tagányi Károly–Réthy László–Pokoly József–KádárJózsef1901–1905 Szolnok-Doboka vármegye MonographiájaI–VII. A vármegye általános leírása, múltja és megala-kulásának ismertetése. Deésen, Kiadja Szolnok-Do-bokavármegye közönsége. Demeter és Kiss Könyv-nyomdája.Takács András1992 Military enlisting at the village named Szék. Ananalysis of an intermediary ritual. Ethnologica et Fol-cloristica Carpathica. II 7–8. 745–759.1995 Egy viselet alternatívái – Szék. Néprajzi LátóhatárIV 3–4. 37–60.Tárkány-Szûcs Ernô1944 A juhtartás népi jogszabályai Bálványosváralján. Ko-lozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudo-mányos Füzetek 189.)1981 Magyar jogi népszokások. Bp., GondolatTombor Ilona1968 Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékeka XV–XIX. századból. Bp., Akadémiai KiadóTonk Sándor1994 Táj és ember az erdélyi Mezôségen a középkor-ban. Korunk V. 9. 23–32. (kötetben: Táj és történelem.Szerk. R. Várkonyi Ágnes, Osiris, Bp., 2000. 142-156. Tóth Pál Péter1999 Szórványban. A magyar és a vegyes (magyar–román,román–magyar) családok helyzete Észak-Erdélyben 1942–1944 között. Bp., PüskiTôkés Béla1935 A mezôségi magyar viselet. Néprajzi ÉrtesítôXXVII. 68–76.1938 Magyarpalatkai viselet. Ethnographia XLIX. 1–2.192–198.Undi Mariska[é.n.] Mezôségi írásos hímzés. Magyar Kincsesláda V. Bp.Vajkai Aurél1943 Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár, ErdélyiTudományos IntézetVarga E. Árpád1998–2002 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I–VI.Bp.–Csíkszereda, Teleki László Alapítvány–Pro-PrintKönyvkiadó

Vargyas Lajos1990 magyar népzene. In Magyar néprajz VI. NépzeneNéptánc Népi játék. Bp., Akadémiai. 5–1842002 A magyarság népzenéje. Bp., Planétás Kiadó. (Ere-deti kiadás: 1981)Vass Erzsébet1938 Karácsonyi népszokásainkból. Erdély XXXV. 3–4.53–54.Vetési László2001 Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, pe-remvilág. Sorskérdések a nyelvhatáron. Kolozsvár,Komp-Press. Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár2002 Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kalota Könykiadó,KolozsvárVincze Lajos1943 A kender termelése és feldolgozása Bálványos-váralján. Néprajzi Értesítô XXXV. 3–4. sz. 150–172.Virágvölgyi Márta1981 Egy magyar parasztprímás Széken. Zenetudomá-nyi Dolgozatok 1981. 221–232.Virágvölgyi Márta–Felföldi László (szerk.)2000 A széki hangszeres népzene. Tanulmányok. Bp.Viski Károly1938 Etnikai csoportok, vidékek. Bp., Magyar Tudomá-nyos AkadémiaWagner Péter2004 Feneketlen mélység kútja. Szék népi építésze-térôl. Mûvelôdés LVII 4. 16–18. Wass Albert1944 Udvarház a dombon. Gazda Naptára LXXIV.121–124.2001 Kard és kasza. Krónikás írás. Marosvásárhely,MentorZimmermann, Franz–Werner, Carl– Gündisch, Gustav1892–1991 Urkundenbuch zur Geschichte derDeutschen in Siebenbürgen I–VII. Hermannstadt Zsigmond Gyôzô1994 Egy népszokás, a kiabálás a hegybe (strigareapeste sat) és interetnikai vonatkozásai a Mezôségen.Mûvelôdés XLVI 12. 39–41.1999 Égitest és néphagyomány. Égitest-magyarázás a ro-mániai magyaroknál. Csíkszereda, Pallas-Akadémia2004 Szent György-napi szokások és erkölcsi normák.In Szent György napja 2004. 73–82.Zsigmond József1978 Disznóölés Magyarón. In Népismereti Dolgozatok1978. Bukarest, Kriterion. 107–118.1980 Régi halászat a Felsô-Maros menti Magyarón. InNépismereti Dolgozatok 1980. Bukarest, Kriterion.37–46.1993 Ôs-Marosszéki Havasok Közbirtokossága. InKJNT Évkönyve 1. Kolozsvár, KJNT. 37–46.1994 A népi vadfogás emlékei a Felsô-Maros mentén.In Népismereti Dolgozatok 1994. Bukarest, Kriterion.48–58.1995 Népi táncok, táncbéli szokások és táncszók aFelsô-Maros menti Magyarón. In KJNT Évkönyve 3.Kolozsvár, KJNT. 165–182.1999 Adatok a népi kultúra emlékeirôl a Felsô-Marosmenti Magyarón. In KJNT Évkönyve 7. Kolozsvár,KJNT. 64–69.2001 Kutatói és gyûjtôi tevékenységem leírása. InKJNT Évkönyve 9. Kolozsvár, KJNT. 264–278.Zsigmond József–Palkó Attila1996 Magyaró néphagyományaiból. Marosvásárhely,Mentor

26

1. Bevezetô kérdéseink megválaszolásához, már-mint ahhoz, hogy hol van és meddig terjed az erdé-lyi Mezôség, hívjuk segítségül e vidék két jeles szü-löttjét, íróját: Wass Albertet és Sütô Andrást.

Wass Albert a Kard és kasza címû regényének el-sô része, a Krónikás írás szerint a család ôse ezen atájon telepedett meg, és épített házat az Úrnak 1050.esztendejében. A regény elsô lapjain az író körülírjaés egyben megeleveníti az akkori tájat: „Mert úttalanvadon volt akkoriban a Tóvidék, vagy ahogy akkornevezték: a Mezôség. Északon a Szamos völgyét ôr-zô királyi sóbánya, nyugaton a kolozsi barátok gye-pûje, keleten a Kendék Maros-parti szállásai, s délenpedig az aranyosi és tordai hegyek határolták ezt abölény lakta vidéket, ahol egyéb sem volt, csak tó,nádas, mocsár, kopasz domboldalak s kis bozótoserdôk. Négynapi lójárás széltiben, hatnapi lójáráshosszában. Tó, tó után, nádas nádas megett. Széleshatár, alacsony dombok, bozontos cserefaerdôk,hosszú, füves lankák, mint egy végtelenbe nyúlótenger megmerevedett hullámai: lakatlan Puszta-ság” (Wass 2001.11).

Témánk szempontjából különösen érdekes, hogya táj neve eredetileg Tóvidék lehetett, csak késôbbnevezték Mezôségnek. A Tóvidék viszont akkorigen nagy kiterjedésû, megközelítôleg akkora, minta késôbbi Mezôség. A mezôségi, közelebbrôl tóvidé-ki Wass Albert pontosan körülhatárolja – északról,nyugatról, keletrôl és délrôl – ezt „a széltiben négy-napi, hosszában hatnapi lójárásnyi földet”. Ennél tö-mörebb, szemléletesebb, ugyanakkor valósághûbb,egy vidék sajátosságait meghatározó természeti,földrajzi és történelmi tényezôket is figyelembe vevôleírás aligha született a Mezôségrôl.

Sütô András a mai Tóvidék déli szélén, Cegétôl„egy napi lójárásnyira” Pusztakamaráson született.Az Anyám könnyû álmot ígér címû emlékezetes líraidokumentumregényében elhelyezi szülôfaluját ésnépét a mezôségi tájban és az erdélyi földrajzi tér-ben. „Hol vagyunk hát? A Mezôségnek hívott erdé-lyi dombvidék kellôs közepében, Kolozsvártól negy-ven, Marosvásárhelytôl hatvan kilométernyire, távola vasúti és szellemi közlekedés ütôereitôl, hajdani lá-pok, tavak, nádasok kiszikkadt völgyében” (Sütô1970. 14). Egyetlen mondatban érzékelteti, hogy szü-lôfaluja egy erdélyi vidék közepében fekszik, de eznem elônyt, hanem hátrányt, távolságot jelent, s ezta távolságot nem „lójárásban”, hanem kilométerek-ben mérik.

2. A Wass Albert körülírta területen, történelmi-leg éppen az idô tájt, amikor említett regénybeli ôseiezen a tájon megtelepedtek, négy királyi vármegyealakult: Belsô-Szolnok, Doboka, Kolozs és Torda.Ezek akkor határmegyék voltak, hosszan elnyúltakkelet felé, az Erdélyi-medence belsejébôl a hegyekig,a gyepükig. A megyeközpontok, az ispán várak a te-rület nyugati felében épültek: Désakna illetve Bálvá-nyos vára, Doboka vára, Kolozs vára, és Torda vára.Éppen a korai területi szervezôdéssel összefüggés-

ben szögezik le a történészek, hogy a magyarságegyik jelentôs csoportja 895, a honfoglalás óta folya-matosan jelen van az Erdélyi-medencében (Erdély1989. 156–157).

A késôbbiekben, a 12–13. században a székelyekés szászok letelepítésével változott a négy megye te-lepülési és etnikai képe. A terület délkeleti részénTorda vármegyébe ékelôdött a marosi székelység,kialakult a székely jogállású Marosszék; Torda vár-megye délnyugati részén, a tatárjárás után Aranyos-szék. Belsô-Szolnok vármegye keleti részében létre-jött a szász népességû és jogállású Beszterce vidéke.Kolozs vármegyében a szász lakosságú Teke és kör-nyéke nem részesült a szász autonómiából, megma-radtak a vármegyei közigazgatásban. A Mezôség ke-leti határait ettôl az idôtôl a székelyek és a szászokzárták le.

Nagyot ugorva a történelmi idôben, az újabb tar-tós területi-közigazgatási átszervezés 1876–77-benmegszûntette a székely és szász székek autonómiáját,vármegyékké alakította a Székelyföldet és a Királyföl-det. Átszervezte a négy klasszikus vármegyét is.

Az eddigi területi egységek hagyományait, jelleg-zetességeit megôrizve, így jött létre akkor a mezôsé-gi településeket is magába foglaló Szolnok-Doboka,Kolozs, Torda-Aranyos, Maros-Torda és Beszterce-Naszód vármegye. A történelmi és néprajzi iroda-lomban, a hagyományos magyar köztudatban a te-lepüléseket e megyebeosztás szerint veszik számba.

Napjaink közigazgatási beosztása újból átszab-dalta a megyéket, határokat: az öt helyett csak há-rom maradt. Az 1968 óta érvényes megyei beosztásszerint Kolozs megye keleti-délkeleti, Maros megyenyugati-északnyugati és Beszterce-Naszód megyedéli-délnyugati részének településeit sorolhatjuk aMezôséghez.

3. A fentiek szerint a Mezôség néprajzi körvona-lainak megjelölésére az egykori és napjaink beli me-gyei határok, a közigazgatási-területi beosztás nemnyújt biztos fogódzókat. Ha határokat keresünk, ak-kor két tényezôt kell figyelembe vennünk. Egyrészta földrajzi–táji–ökológiai adottságokat, másrészt azezekkel összefüggô életmódbeli, kulturális és menta-litásbeli sajátosságokat.

Ezeket a különbségeket azok az utazók, történé-szek, írók vették észre elôször, akik más vidékek is-meretében, tapasztalatával, más kultúrából indultaka Mezôségre: a 19. század második felében példáulOrbán Balázs és Petelei István a székelységbôl. Or-bán így kezdi a Mezôség bemutatását: „A vidékkelismeretlen a Mezôség elnevezést hallva, valami tér-séget vagy lapályos vidéket feltételez: pedig a miMezôségünk a neve által feltételezett tulajdonokkaléppen nem bír, mert Mezôségnek neveztetik az Er-dély közepén levô azon 50-60 négyszög mfd kiterje-désû vidék, mely a Szamos, Sajó, Aranyos és Marosközött fekszik; egy hegyektôl, s ezek közé bemélyülôszûk völgyektôl keresztül-kasul szelt kopár terület,hol a faluk, melyeket ronda viskók alkotnak, messze

A Mezôség néprajzi körvonalaiés belsô tagolódásának kérdései

27

vannak egymástól szétszórva, hol nincsen város,nincsen út. Olyan vidék ez, hol az utas anélkül, hogytudná, miért, nyomva érzi lelkületét, hol kedélye el-borul, hol ha esô lepi meg, akkor elmerülve a fene-ketlen sártengerben, elátkozza a percet is, melybenidetévedt” (Orbán 1870. IV.192–93).

Petelei István a Mezôség konkrét, érzékelhetô ha-tárvonalait is megjelöli a Marosszéki Mezôségen:„látható határai vannak a Mezôségnek. Ahol meg-kopárodnak a hegyek, az ormok, hol sárgák azagyagtól, dombok hol vetés nélkül, bokor nélkül.Szakadékok tátongva, szép teknyôk, oldalak, drágaföldek vetés nélkül – az utas azt mondja: ez a Mezô-ség, itt kezdôdik!

Bergenye. Ez is a Mezôséghez tartozik – aztmondják. Nem az! Székelyek lakják, akik adnak acsínra, kényelemre. Szabályos udvarai vannak, tisztaházai, fehérre meszelt, szeglettel bíró falakkal. Mint-ha a szalmazsúp is mosott volna. Az udvarokon elre-kesztett hely állatnak, terménynek. Határának min-den ízén látszik a dolgos kéz...

A mívelt oldalakon végignézve, túl rajtuk, egynagy fekete hegy zárja el a határt. A teteje sárgaagyagföld, valami hitvány ciher olyanná teszi, mint-ha mocskos volna: ez a Mezôség!” (Petelei 1884/1998. 72–73).

Ezek és a hasonló írások nyomán kialakult a Me-zôség negatív képe. A köztudatban egyenlôvé vált atermészeti és lelki kopársággal, életmódbeli rende-zetlenséggel és elmaradottsággal, ellentétben a nép-rajzilag korán felfedezett, sokat látogatott, rajongottKalotaszeggel vagy Székelyfölddel.

Ezt a folyamatot mintegy betetôzte Makkai Sán-dor híres regényével, a címéül választott metaforá-val, amely szerint a Mezôség „holt tenger”. „Megé-rezte, mintha ajtót csaptak volna be a háta mögött,hogy mikor lépték át ennek a külön mezôségi tájnakküszöbét. Alig futottak néhány kilométert az állo-mástól, az országút nagy kanyarodókkal kígyózottföl egy hosszan elnyúló dombsor tetejére, amely el-választotta egymástól a tágas folyóvölgy, dús erdôkés hócsíkos kék hegyek mozgalmas élettel teli zóná-ját, attól a tájéktól, amelynek elsô kitárulása pillana-tában fölszakadt lelkébôl ez a szó: holttenger...Csend, álom, halál lebegett láthatatlanul, fanyar-éde-sen illatozva mindenen” (Makkai 1936.53).

4. Ezzel a negatív képpel is magyarázható, hogyKalotaszeggel és Székelyfölddel párhuzamosanvagy közvetlenül utánuk miért nem kutatták a Me-zôséget a néprajzosok. Tény, hogy a Mezôség nép-rajzi felfedezése csak az 1930–1940-es években kez-dôdött. Igaz, azóta mindmáig tart. A felfedezés sza-vunk itt igen helyénvaló, mert Gunda Béla, LajthaLászló, Járdányi Pál, Szabó T. Attila, Vajkai Aurél,Nagy Ödön, majd késôbb Faragó József, MartinGyörgy, Kallós Zoltán, Nagy Olga, dr. Kós Károlynemzedéke valóban a felfedezés örömével vallotta,hogy kincsekre lelt a holttengerben: egy archaikus,különösen régies és más vidékekhez viszonyítvagazdagabb formáiban megôrzött paraszti kultúrára.(A Mezôség legteljesebb néprajzi bibliográfiáját dr.Kós Károly tette közzé: Kós 2000.II.419–31.) A soro-zatos felfedezés rendjén a „holttengerbôl” kezdtekkiemelkedni a „szigetek”, mindenekelôtt Szék ésmellette Szépkenyerûszentmárton, Magyarpalatka,Bálványosváralja, Válaszút, Pusztakamarás, Ma-gyarszovát és a többiek.

Az egy-egy településre és a népi kultúra egy-egyterületére (népzene, néptánc, hímzések, viselet, gaz-daság, népi gyógyászat, népszokások) koncentrálógyûjtésekbôl alakult ki a Mezôség néprajzi képe. Eza kép viszont eléggé hézagos, mozaikszerû, tartal-mát tekintve is, de különösen a Mezôség néprajzi ta-golódását illetôen.

A 20. század második felének Mezôség képétKósa László rajzolta meg összefoglaló igénnyel: „AzErdélyi Mezôség a Kis- és a Nagy-Szamos, a Sajó, aMaros és az Aranyos közötti erdôtlen dombság Er-dély középsô részén. A Mezôségen mintegy 300 ma-gyar, román és német (szász) lakta község található.Nevezetes vásáros helyei: Nagysármás, Mocs, Buza,Uzdiszentpéter, Mezôbánd. Jellegzetes magyarlaktahelysége Szamosújvár közelében Szék, mely jelentôssóbányái révén a 13–18. század között kiváltságosmezôváros volt. A Mezôség Erdély legkorábban ma-gyarok által benépesített területei közé tartozik(10–11. sz.). A középkorban viszonylag sûrûn ma-gyarlakta vidék volt. A románok a középkor végénkezdtek nagyobb számmal beköltözni a Mezôségre,különösen akkor, amikor a 16–17. század háborúi-ban a magyar lakosság száma nagyon megfogyott.

Jellegzetes mezôségi vidék az egykori Besztercekörnyéki szász falvak szomszédságában a Sajó men-te nyolc magyarlakta faluja (a legnevezetesebbekZselyk és Sajómagyarós). Külön egységet alkot aSzászrégentôl északra fekvô hat magyar falu, a Fel-sô-Maros mente is” (Kósa –Filep 1975.145–46).

A Mezôség körvonalai tekintetében ez az ösz-szegzés az Orbán Balázs hagyományos meghatáro-zására támaszkodik. A belsô tagolódás szempontjá-ból az említett hézagosságra és mozaikszerûségrevall, hogy a vásáros helyeken kívül jellegzetes mezô-ségi településként csak Széket említi, jellegzetes me-zôségi vidékként a Sajó mentét és a Mezôséghez tar-tozó, de külön egységként a Felsô-Maros mente fal-vait.

Idôben némileg megelôzi ezt az összegzést a dr.Kós Károly romániai (erdélyi) magyar néprajzi tájbe-osztása, amely a fentinél szûkebben értelmezi amezôségi néprajzi tájat. A vármegyei néprajzi tájak-nál felsorolja, röviden jellemzi és térképre vetíti kü-lön a Mezôséget és külön a vele szomszédos Nagy-Szamos mentét, Sajó mentét, Felsô-Maros mentét,Erdôalját és Borsa völgyét, valamint Széket, mintönálló néprajzi szigetet a Mezôség nyugati szélén(Kós 1957, Kós 1993). E tájbeosztás szerint a fenti vi-dékek – Szék nagyközség kivételével – nem tartoz-nak a Mezôséghez.

A szintén ez idôben végzett nyelvjárási vizsgála-tok viszont azt bizonyították, hogy a mezôséginyelvjárás legfôbb jellegzetessége, az a-zás (barazda,barnyú, majam) jóval nagyobb területre kiterjed,mint a hagyományos földrajzi Mezôség: a Marostóldélre esô területeken és az Alsó-Nyárádmentén ishasználják (Kiss 2000. 296–302, továbbá RMNyA1995).

A fentiek alapján tehát számolnunk kell egy szû-kebb és egy tágabb Mezôség-értelmezéssel. Miben ésmennyire érvényes az egyik, miben és mennyire amásik?

5. Az utóbbi évtizedek árnyaltabb, a népi kultúravalamely területén az egész tájegységre kiterjedôgyûjtések azt bizonyítják, hogy mind a szûkebb,mind a tágabb Mezôség-fogalom érvényes lehet. A

28

néprajzi szakmunkák közül elsôsorban dr. Kós Ká-roly települési, gazdálkodási, népi építészeti és a vi-seletek terén végzett kutatásaira (Kós 2000) és Ke-szeg Vilmosnak a mezôségi népi mitológiát összeg-zô-bemutató monográfiájára (Keszeg 1999) hívjukfel a figyelmet, de olyan, szélesebb tematikájú mû-vekre is, mint Vetési László mezôségi szórványkuta-tásai (Vetési 2002), vagy Kövesdi Kiss Ferenc frissenmegjelent enciklopédikus Mezôség monográfiája(Kövesdi Kiss 2006).

Ez utóbbi gyûjtések és vizsgálatok szerint a Me-zôség magyar népi kultúrájában elkülöníthetô az„igazi Mezôség”, más megfogalmazásban: a Belsô-Mezôség. Ez a nagyjából kör alakú Mezôségnek aközponti magja, középsô falucsoportja: Katona, Me-legföldvár, Buza, Gyeke, Feketelak, Mezôszentmi-hály, Mezôköbölkút, Mezôkeszû, Budatelke, Ma-gyarpalatka, Vajdakamarás, Pusztakamarás. Ezek-ben a mezôségi kulturális és életmódbeli sajátossá-gok máig jobban kimutathatók mind a telkek, mindaz épületek elrendezésében, vagy a mezôségi jármoscsûr meglétében, a viseletek régiesebb, egyszerûbbés egyszínûbb formáiban stb.

A Belsô-Mezôség nagyjában-egészében megegye-zik az egykori Tóvidékkel, illetve azt is magába fog-lalja. A Tóvidék név napjainkra elhalványult, a ma-gyarság fogyásának következményeként is. Ettôl aközponti Tóvidéktôl jóval délebbre elterülô települé-sek megnevezésére (Mezôzáh, Mezôszengyel és kör-nyéke) fel-felbukkan az Alsó-Tóvidék név is.

A Belsô-Mezôséget körülvevô közelebbi-távolabbividékeket, településeket a kutatók egyrészt a „mezôsé-gi égtájak” szerint különböztetik meg, így beszélnek aMezôség északi, nyugati, déli és keleti felérôl, részérôl:Észak-Mezôségrôl, Nyugat-Mezôségrôl, Kelet-Mezô-ségrôl, Dél-Mezôségrôl vagy ezek kombinációiról, hi-szen a magyarok többségükben a Mezôség észak-nyu-gati és dél-keleti részén élnek. E tájbeosztás szerintSzék nagyközség a Mezôség nyugati szélén; Visa,Szépkenyerûszentmárton Észak-Mezôségen, Csávás aMezôség keleti felében fekszik stb.

Másrészt a Belsô-Mezôséghez viszonyítva, azt

valamiféle központnak tartva, a széleken húzódó te-rületekre-településekre gyakran használják a Mezô-ség pereme, a Mezôség perifériája megnevezést. ABelsô-Mezôség elzártabb falvaihoz viszonyítva a pe-remterületek szorosabb kapcsolatot tartottak a kör-nyezô néprajzi vidékekkel, több az átmeneti jelenség,a székelység kultúrája vagy Kalotaszeg felé, kultúrá-juk polgárosultabb, minden tekintetben színesebb.

Ha a Mezôség körvonalait és belsô tagolódásátkoncentrikus körök formájában próbáljuk megjele-níteni, akkor az elsô körben a Belsô-Mezôség kapnahelyet, a másodikban a peremterületek (nyugati,északi, keleti, déli részek), a harmadikban a Mezôségszéli vagy vele határos vidékek. Az óra járásávalazonos irányba haladva, ezek: a Nagy-Szamos men-te, Lápos mente, Sajó mente, Beszterce vidéke,Szászrégen környéke, Felsô-Maros mente, Marosmente, Marosszéki Mezôség, Ludas környéke, Tordavidéke, Erdôalja, Borsa völgye, Kis-Szamos mente.

6. Kérdés viszont, hogy ezek a néprajzi irodalom-ban fel-felbukkanó tájnevek, tájak egy tágabb Mezô-ség régió mikrozónái-e, vagy már önálló néprajzi vi-dékek, netán egy másik nagyobb régió mikrozónái.

Nézzünk néhány példát a népi kultúra expresz-szív területeirôl. A kolozsvári Folklór Intézet nép-dalgyûjteményének vizsgálata alapján Jagamas Já-nos megkülönböztetett külön mezôségi, különSzászrégen környéki és külön Ludas–Enyed környé-ki népzenei dialektust. A mezôségi dialektusrólmegállapítja, hogy kiterjedésének határai és az azonbelül gyanítható eltérések még nem tisztázódtak (Ja-gamas 1977. 25–52). Az erdélyi néptáncok terén vég-zett hatalmas gyûjtômunkája alapján Martin Györgymegállapítja, hogy a Mezôség nem egységes táncdia-lektus, több kisebb, bizonytalanul körvonalazhatóterülete különböztethetô meg (Martin 1990. 434–37).A Borsa- és Kis-Szamos völgyi falvak a hasonló csár-dásuk révén a kalotaszegi és szilágysági magyarság-hoz kapcsolódnak. A Mezôség nyugati része igengazdag férfitáncokban és páros táncokban, a forga-tós csárdást magyarok és románok egyaránt saját-jukként táncolják. A dél-nyugati Torda vidékét egy-

29

szerû csárdása a Maros–Küküllô közti dialektussalrokonítja, a keleti Mezôségen hiányzik a régi lassúpáros tánc, és a többféle férfi tánc helyét a székelyverbunk foglalja el.

Az erdélyi táncdialektusok sorában MartinGyörgy külön dialektusként tárgyalja a marosszékit,elkülönítve mind a mezôségi, mind a székelyes tánc-dialektustól (Martin 1990. 440–44). Marosszéket a vár-megyei, mezôségi magyarság és a székelység sajátosátmeneti területének s egyben a Székelyföld legfejlet-tebb tánckultúrájú részének tartja. A székely verbunkgazdagabb, fejlett változatai mellett ez a marosszékiforgatós hazája, kisugárzó központja, amelyet két vál-tozatban is táncolnak, egyrészt a Székely Mezôségen,Maros mentén és Szászrégen környékén, másrészt aNyárád- és a Kis-Küküllô mentén.

A kalendáris népszokások, különösen a karácso-nyi és a farsangi szokások körében végzett gyûjtésünkalapján szintén körvonalazódik a néprajzi Marosszéktáj, amely jóval kiterjedtebb a történelmi Marosszék-nél (Barabás 1996.44–96). Önálló néprajzi táj a Maros,a Nyárád és Kis-Küküllô mentén és a táncdialektus-hoz hasonlóan átmenetet alkot a Mezôség és a Szé-kelyföld népi kultúrája között. Az építkezésben, vise-letben, kalendáris szokásokban, a népi tájszemlélet-ben, a nyelvjárásban, a sajátos mi tudatban a mezôsé-gies sajátosságok nyugatról keletre haladva fokozato-san székelyesbe váltanak. Ebbôl a szempontból jólkörvonalazódik Marosszéken egy nyugati – mezôsé-gies és egy keleti – székelyes kultúrájú terület.

A székelyesbe váltó keleti-délkeleti szélekhez ha-sonlóan különös figyelmet érdemelnének a Mezôségészaki-északkeleti szélei – határai is. A Lápos mentekét-három települése mennyiben kapcsolódik a Me-zôséghez és mennyiben önálló kulturális sziget? ASajó mentén és Beszterce vidékén a magyar–szászkölcsönhatások, a szembetûnô sajátosságok a telepü-lésszerkezetben, gazdálkodásban, építkezésben, vi-seletben, szokásokban, felekezeti megoszlásban(evangélikus magyarok). Körvonalazódik-e minde-zekbôl a Marosszékhez hasonló Beszterce vidékeönálló erdélyi magyar néprajzi táj? Vagy csak színe-

zi, tagolja a mezôségi sajátosságokat?Mindezekkel összefüggésben jegyezzük meg,

hogy a román néprajzi tájbeosztás is a két Szamos, aMaros, és a Dipse vízválasztója közötti területet, te-lepüléseket sorolja a Mezôség néprajzi zónához (Zo-na Câmpia Transilvaniei). Külön néprajzi zónakénttárgyalja a Lápos mentét (Zona Øara Lãpušului),Beszterce vidékét (Zona Bistriøei), Marosszéket, Ma-rosmentét (Zona Mureš), és Felsô-Maros mentét gör-gényi zónaként (Zona Gurghiu) (Buturã 1989.18–35).

7. A Mezôség néprajzi régió kiterjedése, körvona-lai és belsô tagolódásának tekintetében nem hagyhatófigyelmen kívül az ott lakók táj szemlélete, összetarto-zás-tudata, a társadalmi, kulturális és mentális kü-lönbségek, sajátosságok számon tartása. Innen nézvemeddig terjed és hogyan tagolódik a Mezôség?

Néhány példa talán megvilágítja. Dr. Kós Károlyemlíti (Kós 2000. II. 10.), hogy a székiek, mint az egy-kori mezôváros lakói, a szomszédos jobbágysorsú fa-lusiakat tartották mezôségieknek. A Füzes patakmenti ördöngösfüzesiek a tôlük keletebbre esô, bel-sôbb falvakat tartották Mezôségnek. Ezeket a falvakat(Szépkenyerûszentmárton, Kötke, Vice) Felvidékneknevezték, és nem szívesen adtak oda leányt férjhez,mert ott „paraszt ivadékaik” lettek volna, ellentétbena Kis-Szamos menti polgárosultabb falvakkal, ahovászívesen mentek férjhez. A maguk rendjén a szépke-nyerûszentmártoniak sem tartották magukat mezôsé-gieknek, mert azok viselete olyan – mondották –, minta szentmártoniaké 30-50 évvel ezelôtt. Az ott lakókszemlélete alapján is léteznek határvonalak, tagolódá-sok földrajzi és kulturális tekintetben, a fáziskülönb-ségek érzékelésében egyaránt.

Beszterce vidékén, a Sajó mentén és Észak-Mezô-ségen végzett gyûjtômunkánk tapasztalatai szerintezekben a falvakban is változó a hovatartozás meg-ítélése, a Mezôség határainak kérdése. A zselykiekHavasaljához tartozónak vallják magukat, bárnyelvjárásuk mezôségies, kultúrájuk (felekezetük,viseletük, építkezésük, zenéjük) szászos jellegû. Azselykiek és a Beszterce melletti sófalviak a szent-mátéiakat és a viceieket tartják mezôségieknek. A vi-ceiek és a cegôtelkiek számára a Mezôség tôlük jóvaldélebbre van, ott, ahonnan a gabonát hozták a beth-leni piacra, és ahová a maguk megtermelte gyümöl-csöt vitték eladni. Az újôsiek szerint is tôlük délrekezdôdik a Mezôség, „ahol már nincsenek erdôk adombokon, délre folynak a patakok, ahol hallgatag-gá válnak az emberek, ahol azt se tudják, hogy romá-nok-e vagy magyarok, ahol mezôséginek (de câm-pie) mondják magukat.”

Ezeknek az északi falvaknak (a fentieken kívülmég a szászos magyar Tacsnak, Tekének) Besztercea központja, ennek vonzáskörzetébe tartoznak. Amásik vonzásközpont Bethlen városa a Nagy-Sza-mos és a Sajó összefolyásánál. Vonzáskörzetéhez aszomszédos Várkudu, Árpástó és Magyardécse, va-lamint a háromágú Melles patak völgyének magyarlakosságú falvai – Almásmálom, Apanagyfalu, Vi-ce, Magyarborzás, Mezôveresegyháza, Kékes – kap-csolódnak. A Melles menti falvak tüzetesebb népraj-zi vizsgálatából kirajzolódhat egy néprajzi mikrozó-na, kistáj képe.

Ez valószínû a Sajó mentére vonatkozóan is, báraz ott lakók nem használják ezt a megnevezést.Ezeknek a falvaknak a magyar lakossága erôsen

30

megcsappant (pl. Nagysajó, Sajóudvarhely), népe-sebb magyar közösség csak Somkeréken, Sajószent-andráson és Magyarberétén él. A népi szemlélet itt afalvakat, településeket térségiek és hegyiek szerintkülönbözteti meg egymástól. A térségiek (pl. Sajóud-varhely, Somkerék) inkább gabonatermesztôk ésmaguknak valók, a hegyiek (pl. Magyarberéte) in-kább gyümölcstermesztôk (besztercei szilva) és ven-dégszeretôk voltak.

8. A Mezôség néprajzi körvonalai és belsô tagoló-dása, a mezôségi magyar népi kultúra sajátos voná-sai csak akkor határozhatók meg az eddigieknél ár-nyaltabban és egyértelmûbben, ha a hatalmas területegészére kiterjedôen – mintegy alulról építkezve – amezôségi kistájak, patakmenték, tóvidékek, össze-tartozó falucsoportok néprajzi vizsgálatát elvégez-zük. Ehhez nem egy-két magányos, intézeti háttérrelnem rendelkezô kutató vagy önkéntes megszállottszükséges, hanem tudományos intézet(ek) és/vagycivil szervezetek összefogása.

BARABÁS LÁSZLÓ

I. A tájCselekvésre és tépelôdésre egyaránt ingerlô fon-

tos könyv jelent meg nemrégiben (2004. dec.) a ko-lozsvári Mûvelôdés folyóirat gondozásában: Az er-délyi táj kérdései címmel. A többségében fiatal(22–32 éves) szerzôk változatos tárgykörû tanulmá-nyaikban a már régóta sürgetô természet- és emberiközösségvédelem korszerû helyreállítási és gondo-zási (rehabilitáció) tennivalóit boncolgatják. A von-tatottan elkezdett, de folyamatosan fenntartandó táj-építési és rendezési munka lényeges része kell hogylegyen a növény(élô)világ tanulmányozása, változá-sainak ismerete, fajainak és összetételének ellenôr-zése.

Táj szavunk „az ugor korból származó ôsi örök-ség nyelvünkben. Tartalmában és szóösszetételeibensokféleképpen és nagyon gyakran használt szó […].A Föld felszínét természeti és kultúrtájak borítják”(Molnár Jenô: Táj és társadalom. Székelyudvarhely2004). A tájrendezés lényeges eleme a tájszemlélet,amely változik a feladat szerint, de különbözhet lelkialkat és átélések, események alapján is. Íme a könyv(Fekete 2004) néhány megállapítása: „A táj emberekés természet kapcsolata, társadalmak története”(Szántó Catherine); „A táj tükre egy népcsoport gon-dolkodásmódjának, életvitelének” (Fekete Albert);„Egy táj, egy család. Minden település más neveléstkapott a természettôl és a történelemtôl” (EplényiAnna); „A táj olyan terület, amilyennek az ott élôkvagy az arra látogatók megélik. A táj és a közösségiöntudat egymás tükörképei” (Kolumbán Gábor); „Atájban élô emberi közösség az idôk folyamánmegszüntetett és átalakított bizonyos növényzeti

típusokat; ezzel sokszor visszafordíthatatlan vál-tozásokat okozott” (Szabó Anna, Ruprecht Eszter).

II. A mezôségi táj

A/ FöldrajzilagErdélynek a Maros, az Aranyos, valamint a Kis-

és Nagy-Szamos által határolt központi része. Kár-pát-medencei történelmünk kezdetén „úttalan va-don volt még a Tóvidék. Északon a Szamos völgyétôrzô királyi sóbánya, nyugaton a kolozsi barátokgyepûje, keleten a Kendék Maros parti szállásai, sdélen pedig az aranyosi és tordai hegyek határoltákezt a bölény lakta vidéket, ahol egyéb sem volt, csaktó, nádas, mocsár, kopasz domboldalak és kis bozó-tos erdôk” (Wass 1996). Erdélyi történész meghatá-rozásában „A haza központjában: Kolozsvár, Torda,Vásárhely, Régen, Dés, Szamosújvár városok között50-60 mérföld kopár vidék” (Kôváry 1840/ 1984).

Alapjában véve folyóköz (Mezopotámia), csu-páncsak a vizek elkalandoznak valamelyest, mielôttösszegyûlnének. Talán emiatt nem itt, keletebbrehozza létre a teremtés a Paradicsomkertet.

Az Erdélyi Mezôség nem csak folyóköz, hanemtóköz is. Okkal nevezték eleinte Tóvidéknek. Akko-riban több mint negyed századnyi tiszta tó tulajdon-jogáért viszálykodtak a szállásterületek birtokosai.Késôbb „e tavak ellen irtóháborút indítottak. Lecsa-polás néhány szekér szénáért” (Kôváry 1840/1984).Az irtóháború következményeként Herman Ottó(1835–1914) már csak vagy húsz tóban (Cegei-, Me-zôzáhi-, Széki-, Madarasi-, Szentegyedi-, Mezôtóhá-ti-, Sályi-, Katona-, Mezôménesi-, Bándi-, Báldi-, Me-

Az Erdélyi Mezôség növénytanikutatásainak Kárpát-medencei jelentôsége

31

zôkapusi-tó) halászott, madarászott, az akkoribanmegalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület (1859) búvá-raként. A 20. század elején még megvolt a húsz tó(Erôdi 1906). A Kárpát-medence körüldarabolásaután az új gazdák ezeket sem kímélték. Csak a Ce-gei-, a Katonai- és a széki Csukás-tó maradt meg; ezutóbbi természetvédelmi területté nyilváníttatott.

A tavak létrejöttét elôszeretettel tulajdonítjukMátyás király rendeletének. De lehet, hogy már ôelôtte patakok elzáródása vagy völgytalpak emel-kedése idézte elô keletkezésüket.

B/ FöldtörténetilegAz Erdélyi Mezôség egy kiszáradt tengerfenék.

Feltöltôdése a harmadkor (triász) végén kezdôdött,amikor a Keleti Kárpátok belsô peremén meg azErdélyi-szigethegység övezetében erôs vulkáni kitö-rések voltak. Ekkor rakódtak le az Erdélyi-meden-cére jellemzô dési vulkáni tufa rétegek, majd pedig atenger visszahúzódásával egyidejûleg a mészkô, amárga és a gipsz rétegek. A tenger feltöltôdése éskiszáradása eredményezte a sótömbök keletkezését:Kolozs, Szamosfalva, Szék, Désakna, Szeretfalva,Szováta, Parajd, Udvarhely, Marosújvár és Tordakörnyékén. „Ha az Erdélyi Mezôségen 300 m-nyirelefúrnak, biztosan találnak sót” (Tövissi József szó-beli közlése 1990). Felmérhetetlen értékû a Sármáskörnyékén feltört (1914) földgáz!

Az Erdélyi Mezôség talapzatát puha rétegek (fô-ként agyag, agyagos márga, homokos márga, ho-mokkô, homok) alkotják, melyeket könnyebben ala-kított a víz, létrehozván a jelenlegi suvadásos, dim-bes-dombos, kecskehátas („koporsó”) felszínét. Minttáj „furcsa, hajlott hátú dombok, görbe völgyek, su-hogó nádasok, apró, kék vizû tavacskák, kopár víz-mosásos meredélyek, melyeket esténként rózsaszín-re festett a lenyugvó nap” (Wass 1996).

C/ MûvelôdéstörténetilegAz Erdélyi Mezôség Töhötöm vezér szerzése.

Doboka várát megvéve, a Meszes hegység Ady általis szomorúan megörökített Terbetéjén átkelve sietetta Tisza síkságára. („Vér hullott a Terbetére,/ Régiember régi vére”. Zilahi ember nótája). Az ErdélyiMezôség sorsára emlékeztet és figyelmeztet: Ke-mény Zsigmond zord idôje; Néma falu hívek nélkülmaradt Árpád-kori temploma; Rákosi Viktor elné-mult harangja; Székely Mózes zátonya; Makkai Sán-dor holttengere; Sütô András édesanyjának könnyûálmai; Wass Albert elszaladt vizei után itt maradtkövei (netán kövületei, fossziliái). Kopár ez a táj, delelke van; tele van kísértô árnyakkal.

III. Az Erdélyi Mezôség élôvilágaA földtörténeti események és a földrajzi tényezôk

döntôen határozták meg az Erdélyi Mezôség élôvilá-gát, annak jellemzô sajátosságait. Ezen a tavas tájonkivirult vonzóan változatos élô természet értékeineka feltárását késleltette az évszázadok folyamán több-ször bekövetkezett kedvezôtlen történelmi fordula-tok miatt földrajzi és mûvelôdési központoktól valóviszonylagos elszigetelôdés. „Jámbor kolozsi króni-kások szerint: átkozott föld, melyen csikasznál, bö-lénynél s mindennemû vízi szárnyasok rettentô so-kadalmánál meg egynémely pogány bujkálónálegyéb nem lakik” (Wass 1996).

A természettudományok mûvelése a 19. század

elején kezdett az Erdélyi Mezôségre is kiterjedni.Landoz János (1793–1866) és Brassai Sámuel (1800–1897) Kolozsvár környékérôl (Szénafüvek) közöltekolyan növényeket, amelyek az Erdélyi Mezôségre isjellemzôek (lásd Nyárády Erazmus Gyula 1940–1944; Nagy-Tóth 1994) Brassai Sámuel annyira fél-tette az „orvbotanikusoktól” az itt élô ritka fajokat,hogy évente learatta azokat, nehogy gyökerestôl ki-ássák és kipusztuljanak eredeti élôhelyeikrôl.

A táj élôvilágának rendszeres tanulmányozása azarra hivatott mûvelôdési intézmény, az Erdélyi Mú-zeum-Egyesület megalakulása (1859) után kezdôd-hetett meg. Ez az intézmény „kezdeményezôje, ser-kentôje és támogatója az Anyaországra is kihatómagyar nyelvû tudományosságnak, és része az egyévtized múltán megalakuló erdélyi magyar tudo-mányegyetemnek (1872)” (Szabó T. 1942).

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elsô természetbú-vára, Herman Ottó (1835–1914), fedezte fel az Erdé-lyi Mezôség természettudományos értékét: „a Mezô-ség természeti viszonyai kielégítik akár a legmaga-sabb követelést is, mely jelentékeny része Erdélynek,s melyet éppen ezért és éppen oly joggal illet a szo-rosabb vizsgálat” (Herman 1869, 1873).

A/ NépeAz ember e tájon való megjelenését kb. 3000 évvel

ezelôttre teszik. Régente, csakúgy mint másutt, az Er-délyi Mezôség népe is, csupán része , haszonélvezôjevolt környezete élôvilágának, s a táj sajátosságai az ôéletvitelét, magatartását is meghatározták, annakadottságai az ô jellemén is felismerhetôek voltak.„Emberei, azok a különös, magukba nézô, hallgatagemberek, kik ott éltek meghúzódva a hajlott hátúdombok gödreiben, s kiknek magasba vágyó álmaitújra meg újra gúzsba kötözte a kátyús dûlôutak agya-gos sara” (Wass 1996).

Századok folyamán az eredeti szálláshelyek alapí-tói késôbbi jövevényekkel elkeveredve, ôsi örök-löttségük és örökségük javarészt elveszítették. Sokanmég szavaikat is, bár régi nevük, kissé sodrítva, ön-kéntelenül is megmaradt. „Éppen úgy felületességlenne Basta zsoldosait vádolni egyedül a Mezôségmai sorsáért, mint ahogy hiba lenne a felelôsség teljessúlyát azokra a fôurakra hárítani, akik földjeik meg-mûvelésére Moldvából hozattak jobbágyokat maguk-nak” (Wass 1996). A jelenlegi helyzetet Vetési Lászlótiszteletes tudja. A megsokasodott és megváltozottnépesség az élôvilágot is visszafordíthatatlanul,ösztönei és önös szándékai szerint változtatta meg.

B/ ÁllatvilágaAz Erdélyi Mezôség állatvilágának múltbeli nagy

gazdagságát és rendkívüli változatosságát döntôen adús borítású füves térségek és a tiszta vizû tavakhatározták meg. Ezeknek köszönhetôen a rovarok, ahalak és a madarak voltak a legfajgazdagabbak és alegnépesebbek.

Már a rendszeres kutatások kezdetén HermanOttó (1869–1872) közölt innen 291 bogárfajt, 72 lep-kefajt, 11 poloskafajt és 20 csigafajt. Az itt talált 70pókfaj képezte alapját a maradandóvá vált Magyar-ország pókfaunája monográfiának. Ritka rovarfajokaz utóbbi évtizedek kutatásai nyomán is elôkerültek(Kis 1958).

A halfajok közül a paduc élt túlnyomó többség-ben (60–79%). De elôfordultak különlegesen ritka fa-

jok is. Rettegi György (1718–1784) az 1769–1770. évinevezetes események között említette, hogy „Désnélsok heringet fogtak, melyekbôl ô is ett. Nagy csuda,hogy lehetett a tengerbôl ide származni.” Az 1996.évi erdélyi és magyarországi közös Szamos-kutatásalkalmával „nagy csuda volt halat találni benne;” akolozsvári, a bonchidai, a szamosújvári és a désiszennyvizek miatt (Sárkány – Hamar 1999). Általá-ban ez a helyzet a többi vizekkel is. A 20. századközepén a még meglévô tavakat mesterséges halas-tavakká alakították (Cegei-tó) és tenyésztett halfa-jokat (ponty) telepítettek beléjük.

A 20. század hatvanas éveiben a Kolozsvári Szé-nafüveken még élt a homoki (rákosi) vipera (viperaursini).

Madárvilága is jelentôsen megváltozott. Némelyfajok (túzok, keselyû) eltûntek, mások (halászsas,pásztormadár) nagyon megritkultak. A madárvonu-lás sem olyan mérvû, mint volt száz évvel ezelôtt.

Az emlôs állatfajok szomorú végzetét jelezheti abölény, amely a legelsô Wass-ôs Mezôségre érkez-tekor „az Úrnak 1050-ik esztendejében” még pusztítócsordákban legelt. Mára még az emléke is szintekihalt; az utolsó állatot 1762. október 8-án ejtették el, aMezôséggel szomszédos Ciblesen (Széples).

C/ NövényvilágaSajátos története, érdekes állatvilága mellett az

Erdélyi Mezôség elsôsorban különleges növényeimiatt vált vonzóvá a természet búvárai számára. Avirágos növények vizsgálatát a kiterjedt füves rétekés a velük váltakozó kisebb, de zárt erdôségek (töl-gyesek, gyertyános-tölgyesek), a virágtalanokét pe-dig a halgazdag tavak és a rejtélyes mocsarak ser-kentették.

1. Virágtalan növényekA moszatok (algák) a halak természetes táplálé-

ka. Az erdélyi mezôségi vizek moszatjainak a tanul-mányozását, a kolozsvári tudományegyetem idô-rendben, második professzora, a szenvedélyes mik-roszkopizáló (és kerékpározó) Istvánffi (Schaarsch-midt) Gyula (1860–1930) kezdte el, még 1879-ben.Négy év múltán ekképpen összegezett: „Számokbankifejezve az eddigi enumeratiokban és jelen közle-ményekben együttesen 460 Erdélyre nézve új faj lettfölemlítve” (Istvánffi 1882). Távozása után a mosza-tok kutatása lemaradt (Entz Géza a tordai és szamos-falvi sóstavak ostorosairól közölt 1883; Daday Jenô amezôségi tavak mikroszkópikus állatvilágáról 1892-ben közölt még mellékesen néhány fajt), majd a tri-anoni katasztrófa miatt, hosszú évtizedekre meg-szûnt. Az 1940-ben a Szegedrôl Kolozsvárra rövidnégy évre visszatért tudományegyetem nemzetközi-leg is elismert algológiai kutatásai (Kol Erzsébet:Erdély borvizeinek hidrobiológiája I–II. MúzeumiFüzetek 1943, 1945), sajnos, nem ölelhették fel azErdélyi Mezôséget is. (Halmágyi Anna Kolozs, Tor-da és Marostorda vm. konyhasós vizeinek moszat-jairól készült doktori értekezése kéziratban maradt.)

A volt Bolyai Tudományegyetem 1956 tavaszántartott tanácskozásán a Természettudományi Kardékánja (Nagy Lajos) az idôszerû tudományos tevé-kenységet szorgalmazván mondotta: „minden kuta-tócsoport meg kell találja a maga (Erdélyi) Mezôsé-gét.” A tavak felgyorsult pusztulásának ismeretébens a moszatok kutatása idôszerûségének tudatában(akkoriban jelent meg Burlew J. S.: Algal Culturefrom Laboratory to Pilot Plant, 1953), és a hagyo-

mányok által is serkentve, a Növényélettani Tanszékhárom kutatója elkezdte a terepjárást és a gyûjtést.Összesen 12, kisebb-nagyobb, tipikusan mezôségitóból történt mintavétel.

A meghatározott moszatfajok száma 216 volt;melybôl 24 faj és 7 változat Erdélybôl addig mégnem volt említve, egy szervezet pedig, a Closteriumprolongum Rich. var. maior nov. var. a tudományranézve bizonyult újnak. Ezeken kívül több olyan ritkafaj (Holobryon ramosum) is volt az anyagban, amelya vízminôsítésben (indikátor) fontos (Péterfi–Róbert–Nagy-Tóth 1960). Ezekben az években egy külön-legesen érdekes fecske-moszat faj (Ceratium cornu-tum) tömeges elszaporodása jelent meg a Cegei-tó-ban. Ezek a tanulmányok nyolc évtized múlva is iga-zolták Istvánffi Gyula (1882) megállapítását, melyszerint „Erdély ezen egyszerûbb növényei mit semengednek érdekességben a phanerogam flórának”.

2. A virágos növényekAz élôvilágnak ezt a nagy csoportját az erdélyi

Mezôségben a 19. század elejétôl kezdôdôen tanul-mányozták. A közölt régebbi adatok újraértékeléséts a közben folyton változó természeti táj növényei-nek (flóra) és növényzetének (vegetáció) korszerûkutatását a Debrecenbôl Kolozsvárra hazatért SoóRezsô (1903–1980) és itthon maradt tanítványa, Csû-rös István (1914–1998) foglalta össze.

Kutatásaik eredményeként megállapították, hogyaz Erdélyi Mezôségen élô virágos növényfajok (fló-ra) száma, a keverékfajokkal együtt 1370, azok nél-kül 1287 (Soó 1944; Csûrös 1973). Ez a mennyiség ajelenlegi Románia területén talált növényfajok (3700faj) 37%-val (több mint 1/3-ával) egyenlô (Flora R. P.România 12+1 kötet).

Eredetük és elterjedésük szerint az erdélyi mezô-ségi növényfajok 8 csoportba oszthatók (Csûrös.1973).

Az Erdélyi Mezôség virágos növényeinek földrajzieredete és elterjedése szerinti csoportjai:1. Európai elemcsoport ..: 734 faj, 58 %,a. Eurázsiai elemek (Eua) ..: 320 faj, 29,31 %,b. Európai elemek (Eu) ..: 165 faj, 12,71 %,c. Közép-európai elemek (Ec) …: 108 faj, 8,41 %,d. Cirkumpoláris elemek (Cp) ..: 101 faj, 7,87 %,2. Kontinentális elemcsoport .: 249 faj, 19,40 %,a. Kontinentális elemek (Kt) ..: 131 faj, 10,21 %,b. Pontusi elemek (P) ..: 67 faj, 5,22 %,c. Pontusi mediterrán (PM) …:51 faj, 3,97 %,3. Déli jellegû fajok csoportja ….:112 faj, 8,74 %,a. Mediterrán elemek (M) …: 92 faj, 7,17 %,b.Balkáni elemek (Balk) .: 20 faj, 1,57 %,4. Bennszülött fajok csoportja ..: 38 faj, 2,98 %,a. Endemikus-kárpáti elmek (End) …: 28 faj, 2,18 %,b. Dacikus (Dako-Balkanikus) (D) .: 10 faj, 0,80 %,5. Atlanti elemek (Atl) …: 3 faj, 0,23 %,6. Alpin elemek (Alp) ..: 5 faj, 0,38 %,7. Kozmopolita elemek (Kozm) ….: 89 faj, 6,93 %8. Adventív elemek (behozott, bevándorolt) (Adv)…: 37 faj, 2,80 %

A fajok összetétele alapján az Erdélyi Mezôségnövényvilága közép-európai jellegû, mely kontinen-tális és kelet-európai sztyep-típusú elemcsoportok-kal is keveredett. Különleges természeti értékét(Csûrös István szerint: kincsét) mégis a maradvány(reliktum) és bennszülött (endemikus) fajok képezik.Ilyenek:

Csikófark (Ephedra distachya), harmadkori marad-vány,32

Vékonylevelû bazsarózsa (Paeonia tenuifolia), dél-orosz puszták, illetôleg:

Mezôségi csüdfû (bóka) (Astragalus péterfii),Száratlan csüdfû (Astragalus excapus ssp. transsil-

vanicus),Wolff-féle libatop (Chenopodium Wolfii),Sugaras fejvirág (Cephalaria radiata),Erdélyi hangyabogáncs (Jurinea simonkaiana),Tófonal (Ruppia Rostellata var. transsilvanica),Halovány hagyma (Allium ammophilum),Kányafû (Rorippa kernerii),Erdélyi zsálya (Salvia transsilvanica).Növénytanilag jelentôsek azok a fajok is, amelyek

az erdélyi Mezôségen keletkeztek és innen terjedtekel balkáni tájakra (dacikus fajok), mint pl.:

Kováts-féle tarsóka (Thlaspi kovátsii),Érdes szegfû (Dianthus puberulus),Vékony gurgolya (Seseli gracile),Bánsági borgyökér (Oenanthe banatica).E táj peremén keletkezett a régóta európai hírû

besztercei szilva is!Jellemzôek az Erdélyi Mezôség növényvilágára

azok a növényfajok is, amelyek nyugat felé terjedé-sükben itt megállapodtak. Nevezetesebbek:

Szôrös virágú árvalányhaj (Stipa lessingiana),Macskamenta (Nepeta ucranica),Uráli fejvirág (Cephalaria uraliensis),Tatárlelleg (Statice tatarica),Mezôségi búzavirág (Centaurea trinervia),Rutén búzavirág (Centaurea ruthenica),Sulymos búzavirág (Centaurea iberiva),Pompás zsoltina (Serratula wolfii),Törpe nôszirom (Iris humilis),Keleti kocsord (Peucedanum tauricum),Sós kocsord (Peucedanum latifolium),Szíki útifû (Plantago cornuti).E csoport elemei közül néhány egy kissé tovább

terjedt nyugat felé a Pannon-síkságra is (ezek a „szö-kevények”):

Tavaszi kikerics (Bulbocodium versicolor),Bókoló zsálya (Salvia nutans),Volgamenti hérics (Adonis volgensis = A. transsil-

vanicus),Tátorján (Crambe tataria).A hírneves erdélyi elhivatott növénytudósok

örökre való eltávozása után megszakadtak az ErdélyiMezôség növényvilágának a kutatásai. Közben a táj-rombolás fokozódott. Pedig az utolsó figyelmeztetésszerint „Már most is szinte késônek tûnik a régi, tipi-kus mezôségi táj még meglévô néhány részletét azutókor számára átmenteni” (Csûrös 1973). Ennek tu-datában, az 1989. évi rendszerváltás után újralétesítettErdélyi Múzeum-Egyesület szorgalmazta a kutatásokhaladéktalan megkezdését; a természettudományokmás ágazataiban is, nem csak az élettudományok te-rületén. Különös hangsúllyal a nagyobb térségi (anya-országi, regionális kölcsönös együttmûködéssel). Aközös múlt, mûvelôdéstörténet a jövôben is egységestudománymûvelésre kötelez.

A kezdeményezés eredményeként jött létre az akolozsvári (Szabó Anna, Ruprecht Eszter, Deák Mó-nika) és vácrátóti (Kun András, Bartha Sándor, Vi-rágh Klára) szakemberekbôl összeállt kutatócsoport,amely (Arany János és Illyés Közalapítványi támo-gatással) az Erdélyi Mezôség növényvilágának a ta-nulmányozását újra elkezdte. (Eredeti elgondolásszerint egész élôvilága és népe is belefoglaltatott a

kutatási tervbe.)Kutatásaik (2001–2004. évi) eredményeit 5 szak-

közleményben és 2 tudományos összejöveteli elôa-dásban foglalták össze.

Kutatómunkájuk néhány fontos eredményét akövetkezôkben összegezték: elkészült a növényfa-jokat és növényzeti csoportokat, valamint a környe-zeti tényezôk adatait tartalmazó anyaországi prog-ram szerinti számítógépes adatbázis.

Az Erdélyi Mezôség növényzetét erdôsztyepp,azaz zárt erdôk és gyepek mozaikja képezi. Ezek azerdôsztyeppek kontinentális, míg a Kárpát-meden-ceiek szubmediterrán jellegûek.

Az Erdélyi Mezôség jelenlegi jellemzô gyeptípu-sai:

száraz, árvalányhajas (Stipa) és csenkeszes (Festu-ca) gyepek;

talajcsúszásos gyepek („koporsók);félszáraz, szálkaperjés (Brachionpodium) gyepek.

Ezek a legváltozatosabbak.„Fontos lenne megtalálni és tanulmányozni ezek-

nek a gyeptípusoknak a még létezô maradványait.”Az Erdélyi Mezôség gyepváltozásainak (dinami-

kájának) fôbb tényezôi: avar, felhalmozódás, lemo-sódás (erózió), legeltetés, fokozott legeltetés. A legel-tetéssel járó taposás megrekeszti a szukcessziót. AzErdélyi Mezôségen a szukcesszió, más tájaktól elté-rô, sajátos; amennyiben erdô helyett itt fajgazdagmásodlagos gyepek jönnek létre.

„Az Erdélyi Mezôség kincse: a gyepvegetációegyedüli gazdagsága.” „A gyepek egy része ôsi, sôtminden bizonnyal a hatalmas eurázsiai sztyepp-zóna szélsô helyzetû és már csak töredékesen megje-lenô képviselôje.”

A sztyepplakó endemizmusok, keleti és keletirokonságú növényfajok alapján, növényföldrajzilagaz Erdélyi Mezôség a Praerossicum flóratartományrésze.

Az Erdélyi Mezôség nem csak a fajoknak, hanema sztyepp növénytársulásoknak is egyedülálló gaz-dagságával rendelkezik. Mezôzáh egyetlen kaszá-lófoltján 92 növényfaj élt együtt!

A parlagterületek (felhagyott szántók) kb. egyévtized alatt benépesülnek, záródnak. Uralkodó nö-vényfajok: fakó muhar, fehér libatop, parlagi pipitérstb., s végül megjelenik a barázdált csenkesz és dár-dahere. A benépesülés rendkívüli fontosságát a ked-vezôtlen behatoló (invazív) fajok veszélye jelenti.

Az Erdélyi Mezôség élôvilágának környezet- éstájvédelmi jelentôsége

A bölcsészettudományok vizsgálatai, megállapí-tásai és következtetései, bizonyára maradandóbbakés cselekvésre ingerlôbbek, ha természettudomá-nyos adatokkal egészülnek ki.

Az Erdélyi Mezôség sajátos élôvilága, nemkülön-ben ásványi kincsei és kiváló személyiségeinek szel-lemi alkotásai jelentôsen járultak hozzá az egészKárpát-medence (olykor attól távolabb is) koronkén-ti gazdasági és társadalmi állapotához (haladás, le-maradás).

Az Erdélyi Mezôség virágtalan és virágos-mag-vas növényfajainak földtörténeti, földrajzi-szárma-zási és elterjedési (areálgeográfiai) jellegzetességei,valamint környezetélettani (ökofiziológiai) sajátossá-gai ismeretében nagyon valószínûsíthetô, hogy ezen 33

az éghajlatilag és földfelszínileg (orográfiailag) vál-tozatos tájon géngócok, fajkirajzási központok létez-hettek. Ezek természetes fejlôdési képességnek tulaj-doníthatóak azok a szakadatlan önmegújulási folya-matok (szukcessziók), amelyeknek a természetelle-nes emberi beavatkozások utáni helyreállítási rende-zésekben van különös jelentôségük.

A növényfajok száma, különlegessége, egyedis-ége, ritkasága, változatossága, valamint a növényzetújraképzôdési erélye és sajátossága alapján az Erdé-lyi Mezôség méltán tekinthetô a Kárpát-medenceBotanikus Kertjének!

NAGY-TÓTH FERENC

34

1. BevezetésTöbb egyetemi dolgozatomban foglalkoztam

mezôségi népszokásokkal, hiedelmekkel. Dolgoza-tom témáját is a Mezôségen gyûjtöttem, pontosab-ban e tájegység peremevidékén, Magyarborzáson.Mivel a falu lakossága vegyes etnikumú, nagymér-tékben magyar, illetve román etnikumú, ezért leg-több dolgozatomban azokra a stratégiákra próbál-tam rávilágítani, amelyeket ez az interkulturális ta-lálkozás eredményezett. Dolgozatom a következô al-címeket tartalmazza: a bevezetô után a falu földrajzibehatárolásával folytatom, majd azokat a népszoká-sokat fogom ismertetni, amelyekben a falu lakosságarészt vesz, függetlenül az etnikai hozzátartozástól,ezt követi majd egy olyan rész, amelyben apróléko-sabban szemléltetem egy népszokáson keresztülazokat a stratégiákat, melyeket az interkulturális ta-lálkozás eredményezett és végül az összegzés.

2. A falu földrajzi behatárolása, rövid ismertetéseMagyarborzás neve az idôk folyamán több for-

mában jegyezték fel: 1332–37 közt Buzyas, 1334-benBuzias (Villa), 1406-ban Bozias, 1435-ben Bozzás ésBozzyas, 1610-ben Bozzas, 1614-ben Magyar-Borz-zás, 1678-ban Magyar-Borzás. Oláhul pedig: Bozieš(Kádár 1900. 252.) A régi felosztás szerint Magyar-borzás Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott, pon-tosabban a Dobond-ág egy részét képezte. A mostaniközigazgatási felosztás szerint, a falu Beszterce-Na-szód megye Kékes községéhez tartozik.

Ha végigtekintjük a falu történetét, megfigyelhet-jük, hogy több tulajdonos birtokát képezte. A tulaj-donosok közé tartozik Bethlen Miklós is, akinek mû-vészpártolásával hozzák összefüggésbe a magyar-borzási templom építkezését (Entz 1944.213). Régitemploma mellett Magyarborzás érdekességekéntmég megemlíthetô, hogy II. Rákóczi Ferenc fejede-lem idején itt két salétromfôzô üst volt, lôporgyár-tásra fölállítva (Kádár 1900.260).

A falut a vegyes lakosságú falvak közé sorolhat-juk, az 1992-es népszámlálási adatok szerint a faluösszlakossága 795 személy, ebbôl 372 magyar, 360 ro-mán, 63 egyéb, 62 cigány és 1 szlovák (Varga E.2001.393). A 2002-es népszámláláson a faluban 229család élt, ebbôl 109 magyar, 104 román és 16 cigány.Az összlakossága pedig 720 fô, ebbôl 338 magyar, 321román és 61 cigány. (Ezen adatok nem az anyaköny-vekbôl származnak, hanem kérésemre a faluban élô

nyugdíjas tanítónô készítette, és csak azokat a lakoso-kat számlálta, akik abban az idôben a faluban laktak.)A falu felekezetileg is megoszlik református, görögkeleti (ortodox), valamint neoprotestáns felekezetre, segy római katolikus család van, amelyik a szomszédfalu, Vice egyházához tartozik.

A falu gazdasági helyzetérôl a következôket le-hetne elmondani: a faluban élô lakosok mezôgaz-dasággal, valamint állattartással foglalkoznak és in-kább az önellátó gazdálkodásjellemzô rájuk. A falu-ban csak egy úgynevezett kisvállalkozó van, akinemcsak saját ellátására termel, hanem piacráorien-tált gazdaságot is folytat. Ezen vállalkozó vagy a fa-luhoz legközelebb levô város piacára viszi be termé-keit vagy pedig Besztercére.

A falu többi lakosa saját eszköztárral rendelkezik,nagyon sok esetben traktorral, ha pedig nem, akkorigásállat segítségével folytatja a tulajdonában levô,vagy a bérelt föld megmunkálását. A falu fiatalabblakossága a 21 km-re levô városban, Bethlenben vál-lal munkát. A fiatalok ingáznak, tulajdonképpencsak egy ideiglenes mobilitást figyelhetünk meg. Afiatalok közül egyesek Magyarországon vagy Besz-tercén is vállalnak munkát. A faluban a mezôgaz-dasági kisvállalkozó mellett még egy építészeti kis-vállalkozó is van.

Magyarborzást körülhatároló falvak a követke-zôk: délen Dellôapáti (lakosságának legnagyobb ré-sze román, a magyar lakosság a magyarborzási egy-házközösséghez tartozik), nyugaton Vice (lakosságá-nak legnagyobb része magyar és római katolikus),északon pedig Bôd (lakossága etnikailag majdnemhomogén, román), keleten pedig Kétel, mellyel a2000-es évek elején még egy falut képezett, mivel amagyarborzási faluhatáron levô táblán még a Bozieš-Cheøiu feliratot olvashatta a faluba érkezô, ezzel je-lezve, hogy a két falu egymáshoz tartozik. A két falugazdaságilag is összefonódik, valamint felekezetilegis, mivel a magyarborzási görög keleti egyház akételi egyház leányegyházaként van számon tartva,s emiatt a román görög keleti pap egy anyakönyvetvezet mindkét falu adatainak bejegyzésére. Kétel ok-tatásilag is Magyarborzástól függ, mivel a falubancsak I–IV. osztály van, a kételi gyerekek az elemi is-koláikat Magyarborzáson folytatják. A két falutnemcsak ezen kötelékek kötik össze, hanem mégegyes népszokások is.

Magyarborzási népszokások stratégiái

3. Magyarborzási népszokások rövid ismertetéseAz etnográfusok osztályozni próbálták a népszo-

kásokat, ezáltal megkülönböztetve az emberi életfordulópontjaihoz kapcsolódókat, a hétköznapokszokásait és a naptári év ünnepeihez fûzôdô népszo-kásokat, Honko Lauri, finn folklorista bevezette akrízishelyzetekben élô szokások, illetve a krízisrítu-sok fogalmát. Véleménye szerint amikor az egyénvagy a közösség biztonsága, megszokott világrendjemegrendül, a krízisrítusok levezetik és feloldják szo-rongását, fenyegetettségi érzését, és azt meghatáro-zott cselekvéssel kezelik. (Demény–Gazda–Po-zsony–Tánczos 1999. 178.) Minden falu népszokásaiközött megtalálhatóak a fent felsorolt szokások, dedolgozatomban csak azokat a népszokásokat érin-tem, amelyekben kimutatható a két etnikum által ki-dolgozott stratégia, ahhoz, hogy a falu lakossága kö-zösségként mûködjön.

A továbbiakban ismertetett szokások egy-egy év-szakhoz kapcsolódnak, s eszerint történt a csoporto-sításuk.

3.1. A téli ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásokközül megemlíthetô a karácsony. Naptári ünnep, segy pontos dátumhoz kapcsolódik, december 25.Ezen az ünnepen a magyarborzási közösség etnikai-lag és felekezetileg is külön ünnepel. Az ünnepi han-gulatot a templomba menés biztosítja. Mindkét etni-kum szokásköréhez tartozik a kántálás, de ez egyíratlan törvényen alapszik, mivel a faluban délelôttôldélig a kiskorúak kántálnak. A kiskorúak nemcsak arokonságot kántálják, hanem majdnem minden ház-hoz bekopognak (függetlenül az etnikai hovatarto-zástól), megkérdezve: szabad kántálni?/ slobod cu crã-ciunul în casã? Ha a válasz pozitív, akkor a kiskorúakelkántálják a megfelelô kántát, amit a házigazdakülönbözô termékkel jutalmaz, ritka a pénzbeli jutal-mazás.

Délután, de fôleg este a fiatalok a falu központjá-ban, esetleg kocsmában gyülekeznek, s kisebb-na-gyobb csoportokat alkotva elindulnak egymást meg-kántálni, sokszor ez a szokás az egész ünnepen zaj-lik, mivel a csoport minden tagját végigkántálják. Azérdekessége ennek a szokásnak az, hogy Mag-yarborzáson karácsony estén a Karácsony estéjén kez-detû kántát éneklik, s ezen az estén mindig csak éjfé-lig kántálnak, s általában minden csoport legelôszöra lelkészi családtól kezdi az ünneplést. Az ünnepkövetkezô napjaiban már egy másik, a Hála legyen azIstennek kántát éneklik. Ennek a kántának érdekestörténete van, mivel ritka az a személy, aki a teljesszöveget ismeri, mert ez a szöveg generációról gene-rációra írott változatban terjed, azaz lapon.

A román fiatalok is szoktak kántálni, a szokás amagyarokéhoz hasonló, annyi a különbség, hogy ôkcsak egy szöveget kántálnak. Ugyanakkor a fiatal fi-úk, fôleg azok, akik még nem tartóznak a legényeksorában csillaggal (steaua) járnak, hirdetve Jézus szü-letésének történetét, amiért pénzbeli jutalom jár.

A téli ünnepkörhöz tartozik még az új év is,amely már a szilveszter estéjével kezdôdik. Ezen azestén a falu fiataljai külön-külön szervezik az estmegünneplését. Ennek az ünnepnek nincs egy meg-szokott szokása, mivel ez változik, mert elôfordul,hogy a különbözô etnikumú lakosok közösen ünne-peljenek. Talán azt lehetne elmondani, hogy új évelsô napján a lányoknak tilos a szomszéd vagy a ro-konság látogatása, mivel szerencsétlenséget hoz, vi-

szont a kiskorú fiúk, hasonlóan a kántálási szokás-hoz új évet köszöntenek, csakhogy most már pénz-beli jutalom jár.

Megjegyzem azt is, hogy a román szokás hatásá-ra karácsony illetve szilveszter estéjén már egyesmagyar gyerekek is elsajátították ezen szokást, s azehhez kapcsolódó rítusokat. Ugyancsak ezen az es-tén, szilveszter estéjén az ún. csúnyák (álarcosok) isjárnak, akiknek ugyancsak pénzbeli jutalom járul.Sajnos a faluból kihalt egy szokás, ami újév estéjéhezkapcsolódott, amikor a falu lakosságához tartozó ro-ma közösség bált rendezett, s ezen az ünnepségencsak ôk ünnepeltek.

Ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódó szokások kö-zül még megemlíthetô a vízkereszt. Ez az ünnep in-kább a románoké, mégis a magyarok is belekapcso-lódnak, mivel január 6-án este, vízkereszt estéjén agörög keleti egyház bált rendez, a faluban ezt az ün-nepséget balul bisericiinek nevezik. Amint a neve isjelzi, ez a bált a görög keleti egyház támogatásárarendezik, de függetlenül az etnikai illetve felekezetihovatartozástól a mulatni akarók részt vesznek.

3.2. A közösen megünnepelt népszokások a tava-szi ünnepkörhöz tartozó szokásokkal folytatódnak,ezek közé sorolhatjuk a nônap (március 8.) ünneplé-sét. A kommunizmus idejében ezt az ünnepet sok-szor a határon, mezôn ünnepelték, közösen, nagymulatságokat szervezve. Idôvel az ünnep az iskolakeretein belülre szorult, mivel a diákok ünnepélyét aszülôk által megrendezett asztalozás, illetve chirmãs(mulatság) követett, amelyen többségben a nôk ün-nepeltek, elvétve egy-egy férfi is. A faluból ez a szo-kás is eltûnôfélben van, mivel most már csak a szûkkörû mulatozások, a rokonságon belüliek jellemzik.

Ugyancsak ehhez az ünnepkörhöz sorolható azún. összemérés (bemérés) is, melyre fôleg április 24-e, Szent György napja körül kerül sor. Ez a szokás azállatok elsô kihajtásához kapcsolódik. Ehhez a szo-káshoz kapcsolod rítusokat és szimbólumokat egytanulmányban ismertettem (lásd: Tánczos 2004.103–108.) Ugyancsak a tavaszi ünnepkörhöz sorolhatjuka húsvétot is, melynek idôpontja változik. Mivelnem minden évben esik egybe az ünnepi idôszak, amagyarborzási magyarok magyar húsvétkor a románszomszédoknak kis kóstolót visznek, amit majd a ro-mán húsvétkor visszakapnak. Megjegyzem, hogymegfigyeltem, hogy a szomszédok nemcsak azok-nak a szomszédoknak visznek kóstolót, ahol gyere-kek illetve idôsök laknak, hanem mindenkinek. Ér-dekes módon, ha az ún. román húsvéton a fiatalok bu-lit rendeznek, akkor a magyar fiatalok is részt vesz-nek, s együtt ünnepelnek. Azt kell elmondanom,hogy annak ellenére, hogy a magyarborzási közös-ség etnikailag vegyes, a faluban sosem tört ki bot-rány emiatt, veszélyben a magyarborzási identitás-tudatuk összetartó kapocsként mûködik.

Ezen szokáskör keretébe sorolhatjuk az ún. szom-batnap tartást is, de errôl a szokásról bôvebben akövetkezô részben fogok beszámolni.

3.3. A magyarborzási közösség szokásai közülmegemlíteném még az emberélet fordulóihoz kap-csolódó népszokások közül a lakodalmi, illetve a te-metési szokásokat. Ezen szokásokat nem fogom ap-rólékosan bemutatni, csak az érdekességeket soro-lom fel. Ilyen érdekességnek nevezhetô azon jelen-ség is, amely a reciprocitás elvén alapszik, s mûkö-dik is már hosszú ideje a faluban. Függetlenül attól, 35

hogy magyar vagy román egyén házasodik vagy halmeg, a falu lakosai az öröm, illetve a bánat költségei-ben támogatják a családot. Magyarbozáson ilyenkora családot nem pénzzel segíti a falu közössége, ha-nem inkább termékekkel (liszt, tojás, olaj, cukor, rizs,tyúk). Ezen jelenséget amiatt lehet a reciprocitásnaknevezni, mert ezeket az ajándékviteleket az illetôcsalád följegyzi, s alkalom adtán visszaszolgáltatja.Pontosítanom kell azt is, hogy a lakodalmat rendezôcsaládhoz csak azok a családok visznek ajándékot,akik részt is vesznek az ünnepi vacsorán, míg halál-estkor elsôsorban azok visznek ajándékot, akik adó-sok, de nem utolsósorban azok, akik morális köteles-ségüknek érzik, hogy ilyen esetben támogatástnyújtsanak a gyászoló családnak. Az ajándékvivésnem akárhogy történik, hanem egy íratlan szabályonmûködô rend szerint. Az ünnepi vacsorát megelôzôhét szerda-csütörtök napig, illik ajándékot vinni, míghalálestkor az elsô és legkésôbb a második napon vi-szik az ajándékokat. Egy-egy népszokás estében azilyen íratlan szabályokból, vagy ahogyan a mag-yarborzásiak szokták mondani: illik, nem illikekbôlolvasható ki egy közösség erkölcsi magatartása. Ér-dekességként megjegyzem, hogy annak ellenére,hogy a köztudatban azon nézet uralkodik, hogy ahalottaknak páros virágszálat illik vinni, míg azélôknek páratlant, Magyarborzáson a halottas ház-hoz páratlan számú tojást visznek, míg a lakodalmasházhoz, pedig páros számút.

Megfigyelhetô az, hogy az ilyen vegyes lakossá-gú falvakban milyen megoldásokat kapnak, hogy afalu lakossága közösségként mûködjék, s hogy egy-más népszokásait s ehhez kapcsolódó rítusait tiszte-letben tartják.

4. Szombatnap tartás MagyarborzásonA népszokással a 2002-es gyûjtôutamon szembe-

sültem, az igaz, hogy sem akkor sem most nem tu-dom eldönteni, hogy a krízishelyzethez fûzôdô nép-szokások közé sorolható-e?. A szokás alapja valóbankrízishelyzethez fûzôdik, és egyfajta ciklikusság ismegfigyelhetô, mivel ez a népszokás évrôl évreismétlôdik, ugyanabban az idôpontban, s ugyanazt azidôintervallumot tartalmazza. A szokást s az ehhezkapcsolódó rítusokat inkább csak egy preventív cse-lekvéssorozatnak tekinthetjük, mivel ez által a szokásáltal, amit a magyarborzási közösség szombatnap tar-tásnak nevez, az idôt, a természeti csapásokat próbál-ják befolyásolni. Függetlenül a nemzeti és felekezetihovatartozástól, a falu egész közössége részt veszbenne. A szokás elnevezése a román se þin sâmbetelekifejezés tükörfordítása, arra utal, hogy a közösségnépszokásaiban egyfajta kölcsönzés is megfigyelhetô(mindkét kultúrából való kölcsönzésrôl van szó).

Maga a szokás nagyon réginek tûnik, mivel gyûj-tésem alatt senki sem tudta elmondani, hogy körül-belül mióta tartják. Habár a szokás eredetérôl nemsokat tudtam meg, az viszont kiderült, hogy ezzel aszokással és a hozzá kapcsolódó rítusokkal a termé-szeti csapásokat, értem itt a felhôszakadást, valaminta nagy idôt próbálják elhárítani úgy, hogy a szombatdélutánokat rászentelik. Ha egy pár mondatban ké-ne ismertessem ezen népszokást, akkor a követ-kezôképpen hangzana: ha valaki nyáron betévedMagyarborzásra, akkor megfigyelheti, hogy szom-baton délben 13 órakor a falu templomainak harang-jai (református, illetve görög keleti) megkondulnak.

A harangozás 10-20 percig tart, ez alatt a mezôn, ahatáron dolgozó nép abbahagyja a munkát, s ki-kihazamegy. Kívülállóként csak ennyi figyelhetô meg,de tovább kérdezgetve nagyon sok minden kiderül:az, hogy milyen idôintervallum között zajlik ez azünnep, az hogy mi befolyásolja a hitüket, hogy ez aszokás generációkon keresztül fennmaradjon, mivelezen szokás rítusai íratlan törvényeken alapszanak.

A dolgozatom az adatközlôim által szolgáltatottinformációkra épül: a két felekezet lelkésze, a refor-mátus lelkész, Lukács Dániel (1953. február 3.); a gö-rög keleti lelkész, Istrate Iov (1973. február 1.); vala-mint Tóth Ilona (1918. április 25.–2006. március 25.)és nem utolsó sorban a református harangozó, Ba-logh András. Pontosítom, hogy a gyûjtés során többrövid, futó beszélgetést folytattam a falu többi lako-sával. Az adatközlôk kiválasztásában figyelembevettem, hogy a két lelkész, idegen faluból származik,s akaratuk ellenére aktív részvevôkké váltak, ugyan-akkor saját véleményük is megtudtam ezen népszo-kásról, a harangozó is szintén aktív részvevô, TóthIlonától pedig nagyon sok érdekességet tudhattammeg, sok eseménynek lehetett szemtanúja.

A szombatnap tartás a reformátusok véleményeszerint május elsô szombatjától augusztus 15. , SfântãMãria-ig tart. A szokás pontos dátumát a görög kele-ti lelkésztôl tudtam meg, aki azt mondta, hogy azünnep Tamás vasárnapjától (a görög keleti vallásban ahúsvét utáni elsô vasárnapot nevezik így) augusztus15., Nagyboldogasszony napjáig tart. Kiemeltem az ün-nep szót, mivel a görög keleti lelkész vélemény sze-rint ez a szokás egy ünnepnek nyilvánítható, mert aszokás elsô szombatján a falu közössége felfüggesztia munkát s a napot istentisztelettel szenteli fel. Ezzelazt jelzik, hogy a szombatnap tartás szakrális töltésûa többi hétköznaphoz viszonyítva, mert tulajdon-képpen a rendes vasárnapokhoz hasonló istentiszte-leteket hallgathat a közösség. A beszélgetések soránkiderült, hogy egyik lelkész sem tudott semmit a fa-luról s ennek szokásairól, valamint azt, hogy a szo-kásról a presbiteriumtól értesültek. A református lel-kész a szokást unikumnak véli, úgy mint a temetésivirrasztásokat; véleménye szerint ez egy jó szokás,mivel úgy testileg, mint lelkileg elôkészülhetnek a vasár-napra. Máskülönben a szokásban bibliai alapot vél föl-fedezni, mivel az ószövetség népe a szombati napottisztelte, valamint a szombat szó etimológiai magya-rázatával is kapcsolatba hozza, mivel a szabat szószünnapot jelent. Ezt a szokást még a közösség erôshitének bizonyítékául is tekinti, mivel a szombatnaptartás a nyári idôszakra esik, a falu közössége úgy hi-szi, hogy azáltal, hogy ôk az elsô szombat napján, va-lamint az utána következô szombatok délutánján amezei munkát fölfüggesztik Isten megvédi a termést avíztôl, esôtôl, ami az özönvízre emlékeztetheti ôket. Vallási-lag (református) ennek az ünnepnek, szokásnak nincsalapja, ezt csak az emberek erôs hitének tulajdonítja; ômaga is ehhez igazodott, s kérésükre az elsô szomba-ton istentisztelettel pecsételi, szenteli meg ezt a szo-kást. Ezzel ellentétben a görög keleti vallásban mármegfigyelhetô a szokás alapja, mivel a vallás úgy atermészetfeletti, mint a természeti tényekre, esemé-nyekre alapszik, vagyis az írott és az íratlan törvé-nyekre. Ugyanakkor a görög keletiek bizonyos haran-gokat a nagyidô ellen fölszentelnek.

A magyarborzási templomoknak is föl vannakszentelve a harangjai, ezeket az információkat, a gö-36

rög keleti lelkésztôl tudtam meg, aki az 1743-as föl-jegyzésekre hivatkozva, elmondta, hogy a görög ke-leti templom kisebbik harangja a nagyidô elhárításá-ra van felszentelve. Arról is tudomása van, hogy areformátus templom valamelyik harangja szinténugyanilyen céllal föl van szentelve, de nem tudta,hogy melyik harangról van szó. A pontos választ areformátus harangozótól tudtam meg, aki igazolta,hogy a református egyház nagyharangja is föl vanszentelve, s emiatt, mikor nagyidô van, akkor harango-zok, hogy a felhôk szétoszoljanak. Ezt a választ kiegészí-tette Tóth Ilona, aki még a szentelés pontos idôpon-tjára is emlékezett, mivel ehhez a dátumhoz egy csa-ládi esemény kapcsolódott, azon a napon a fiát ke-resztelték. Ez a nap egy vasárnapra esett, tehát a ha-rangokat 1983-ban szentelték fel, június 23-án születetta fiam, Albert, és rá másfél hétre, július 4-én a lelkész anagyidôre fölszentelte. Mivel a református lelkész arrahivatkozott, hogy a református vallásban csak az újharangok felszentelésére létezik imádság, arra gon-doltam, hogy adatközlôm erre emlékszik, de ezt megis cáfolta, mert a templom új harangjait akkor hozták, sszentelték fel, mikor én még lányka voltam, úgy hét-nyolcéves lányka. Kijelentését a harangon levô évszám isjelzi, mert az egyház tulajdonában levô három ha-rang közül a két nagyobb harangon a következô fel-írás olvasható: Isten Dicsôségére készítették a Magyar-borzási ref. hívek 1925, míg a harangok alján a kétkudzsiri mester neve olvasható. Ugyancsak Ilona né-nitôl tudtam meg, hogy ezek a harangok nem a régi-ek, mert azokat elvitték a háború alatt és csináltak,amit kellett nekiek. A mostani harangok pedig nagy ha-rangok és nagyon sok aranyat tettek bele, emiatt szólnakolyan szépen, hogy egész Nagyfaluig hallszik a hangjuk.A harang anyagának mágikus tulajdonságával ma-gyarázza azt is, hogy most is, mikor nagyidô van,harangaznak, és a fekete felhôk el is szielôdnek.

Ugyancsak megoszlik a vélemény, hogy e szokástmelyik évtôl kezdték el. A faluban úgy tudják, hogyez a szokás csak az 1912-es évtôl van, ugyanis ebbenaz évben egy természeti katasztrófa sújtott. A falunekkor végigsöpört egy orkánhoz hasonló nagy szél,melynek következtében kevés ház maradt épen, sôtmég a két templom is nagyon megrongálódott.

E történetrôl a református egyház leltárában egygépelt dokumentum is található. Az adatközlôm,Ilona néni pedig a szájhagyományra hivatkozott, mi-vel a történetrôl az öregektôl értesült: a nagy szél na-gyon megrongálta a falut, annyira, hogy alig két-háromház maradt épen, a román templom práporait (zászlait)meg elfújta és a körtifára facsarta, hogy újakat kellett hogycsináljanak, mert mind összeakadtak. A nagy szél a ma-gyar templomot is megrongálta úgy, hogy a templom tor-nyát lefújta, emiatt nincs a templomnak tornya, mert ak-kor az emberek csak lefedték a templomot, hogy az esô neessen bele, és mellé haranglábot építettek, azóta sem építet-ték vissza a templom tornyát. Hogy akkortól tartják aszombatokat, azt nem tudom, de azelôtt a nagy szél elôtt acsütertekeket tartatták, de úgy, hogy egész nap nem dol-goztunk semmit, nem úgy mint most. Most mondják – natartjuk a szombatokat, de mégis befogják a marhákat s el-mennek dolgukra. Akkor ríg egész nap tartottuk, csakhogymi huncutak voltunk, mert mentük Nagyfaluba a rokon-aknak segíteni, mert ott nem volt a szokás. Rígebb, mikor acsütertekeket tartották, akkor ahogy kitavaszodott, május1-tôl, de akkor többet tartották, most csak Sfântã Mãriáig.

Ugyanehhez a történethez hasonlót hallottam a

görög keleti lelkésztôl is, aki pontosította, hogy a tör-téneteket az idôs emberektôl hallotta, valamint a ku-rátoroktól. A történet abban különbözött, a fentiadatközlôm által elmondottaktól, hogy a nagy szélmindkét templomot megrongálta, de román temp-lom tornyát fújta le a szél a harangokkal együtt a kö-zeli patakba. A lelkész nem a véletlennek tulajdonít-ja azt, hogy mindkét templom harangjai megrongá-lódtak, hanem égi jelnek tekinti, mivel Isten ígyakarta hírül adni, hogy higgyenek benne, ugyanak-kor lehetségesnek véli, hogy ez a szokás azelôtt ismegvolt, csakhogy a nagy szél után sokkal nagyobbhittel tartották a szombatokat. A lelkész is hivatko-zik arra, hogy haranghúzás esetében a nagyidôt ho-zó felhôk szétoszlanak, ezt a harangok mágikus ere-jének tulajdonítja, mivel a harangok hangja Istenigeljut.

A református lelkész hivatkozik arra, hogy azegyházban semmilyen írott dokumentum nincs ar-ról, hogy a templomnak tornya lett volna. Vélemé-nye szerint a templom régi lehet, errôl tanúskodikmaga az épület, mivel kezdetben katolikus volt, errebizonyíték a templom északi falán található, jelenlegbefalazott lelkészi ajtó, valamint a templomban lát-ható szentségfülke a boltozatindításokkal. Az evan-gélikus korszak jegyei a templom nyugati oldalán,még most is kívülrôl látható befalazott ajtó, míg a re-formátus korról tanúskodik jelenlegi helyzete, vala-mint a déli falán található és most használó ajtó. Atemplom tornyának meglétére a monográfia sem hi-vatkozik (lásd Kádár 1900. 258–259), valamint régi-ségére vonatkozóan Entz Géza egyik tanulmányá-ban olvashatunk (Szabó T. 1944. 191–230.)

A szokás kapcsán mindkét lelkészt megkérdez-tem, ha van-e erre az alkalomra külön istentisztelet, areformátus lelkész válasza az volt, hogy saját magaválasztja ki a bibliából az igét, mivel a reformátusÁgenda nem tartalmaz erre az alkalomra istentisztele-tet. A Református Imádságos Könyvben olvasható háromimádság: Káros és hosszas esôzéskor, Szárazság idején, va-lamint Csapás idején címû imádságok (Gönczy–Imre1997.144–147). Ezzel ellentétben a görög keleti vallás-ban van kilenc kimondottan erre az alkalomra szer-zett imádság, amit a lelkész fel szokott olvasni, az is-tentiszteletet pedig a Lukács evangéliumának ehhezaz eseményhez kapcsolódó szakaszaira építi. A nagyszárazság idején is szokott istentiszteletet végezni, deez nincs rögzített idôhöz kötve.

A falu népének tudatában a nagy idôn kívül mástermészeti katasztrófa nem létezik, ezt a görög keletilelkész az emberek erôs hitével magyarázza, addig areformátus lelkész szavaiból megtudhatom, hogy azemberek azt beszélték, hogy a szombatnap tartásidején dolgozó embereket a másik felekezet lelkészemegszólította , ilyen esetben a megszólított emberrossz példaként áll a falu közössége elôtt, mertdeszakralizálta a felfogadott ünnepet; éppen ezért afalu lakossága igyekszik szigorúan betartani az írat-lan törvényeket.

Ezzel a szokással kapcsolatban még annyit sze-retnék elmondani, hogy amiatt tart csak augusztus15-ig, mert a román néphiedelemben olyan nézeturalkodik, hogy ezután a nap után már semmi semzöldül, hanem már beáll az ôsz.

Befejezésül még annyit szeretnék elmondani,hogy a falu összes lakosát aktív szereplônek nyilvá-níthatjuk, ami pedig a szokás helyét illeti, ez az elsô 37

szombat napján a két felekezet temploma, ahova ahívek Istenhez imádkoznak, hogy termésüket a ter-mészeti csapásoktól megvédje. Tehát az elsô szom-bat az istentisztelet által kilép a profán szférából és aszakrális szférába emelkedik. A többi szombat, au-gusztus 15., már csonka ünnepnek nevezhetô, miveldu. 13 órakor a templomok haragjainak megkondu-lására a falu emberei fölfüggesztik a munkát s ottho-nukba vonulnak. Ezzel a felfogadott ünneppel ma-gyarázták azt is, hogy a falut kikerüli a természetikatasztrófa.

5. ÖsszegzésDolgozatomban egy mezôségi vegyes lakosságú

falu népszokásairól szerettem volna ízelítôt nyújtani,inkább olyan népszokásokat érintettem, amelyekbôlolyan stratégiákat lehetne kimutatni, amelyeket ezaz interkultúrális találkozás eredményezett. Ugyan-ezzel a céllal mutattam be aprólékosabban a szom-batnap tartását, amelyhez még csak annyit szeretnékhozzáfûzni, hogy habár úgy tûnik, hogy a két feleke-zet megegyezik a pontos dátumban, a reformátuslelkész vallomásából megtudtam, hogy tulajdonkép-pen mindig a görög keleti egyház szabja meg a pon-tos dátumot, a református felekezet hozzáigazodik.

Ezt a jelenséget a közösség gondolkodásmódjávallehetne magyarázni, melyre a hiedelem is jellemzô.

Bármilyen esetben, a tény az, hogy ilyen vegyeslakosságú falvakban az egyének mindig valamilyenközös nevezôre jutnak, hogy a falu egy közösségkéntmûködjék.

POENAR RUS ÉVA

IrodalomDemény István Pál–Gazda Klára–Pozsony Ferenc–Tánczos Vilmos (szerk.)1999 Magyar népi kultúra. KolozsvárGönczy Lajos–Imre Lajos1997 Református imádságos könyv. KolozsvárKádár József 1900 Szolnok-Doboka vármegye monográphiája II.DésSzabó T. Attila (szerk.)1944 Szolnok-Doboka magyarsága. Dés–Kolozsvár.Tánczos Vilmos (szerk.) 2004 Képek a folklórban. Kolozsvár.

38

Mintegy húsz éve – 1980–2006 között, hosszabbmegszakításokkal – elsôsorban négy faluban (Bothá-za, Kide, Magyarszovát, Szék) végeztem terepmun-kát. Fôleg ennek alapján, valamint a szakirodalomfelhasználásával igyekszem körvonalazni e vidéketnomikológiai térképét. A szakirodalomban aligesik szó a Mezôség gombás vonatkozásairól, a gyûj-tögetésrôl, az étkezésrôl szólva se említik a gombá-szást (Kós 2000.I. 25–7, II. 167–9).

Mezôség népi gombaismerete átlag közeli és jel-legzetes. Falvai közt viszonylag kevés az olyan,amelyik a változatos, bôséges gombatermés számárakedvezô természeti körülményekkel rendelkezik, éssok az olyan, mely határában erdô nincs, így csak amezôn termô gombák jöhetnek számításba esetük-ben. Mindkét csoport itteni falvaiban a magyar népigombaismeret a magyar átlaghoz közel áll, kissé át-lag alattinak mondható, de ez nem jelenti azt, hogyhíján van sajátos vonásoknak.

A többi erdélyi tájegységhez viszonyítva itt is-mert, pontosabban szinte csak itt ismert a gombánakKrisztus földi vándorútjához kapcsolt eredetmondá-

ja, illetve annak töredéke, maradványa. A gomba ke-letkezésérôl általában nem tudnak a magyar nyelvte-rület nagy részén: az Isten adta – mondják, s esetleg aztis hozzáteszik, hogy nedvességbôl lesz. A Mezôségeneddig csupán Magyarszováton jegyeztem le egy más-

Magyar népigombaismeret a

Mezôségen

Szépasszony kalánya (Ganoderma lucidum)

hol (például Alföldön, Felföldön) közismert etiológiaimonda nyomát: „Ahová lehull a kenyérmorzsa, abbó csi-nálódik a gomba (Zsigmond 1994.32).

Teljes változatnak tekinthetô például a következôalföldi (Pest megye) történet:

A Sinai hegyre ment Krisztus Urunk meg a Péter,mert prédikálni akart a Krisztus Urunk. És meg is tartot-ta. Azt mondta a Szent Péternek:

– Gyere velem, ne menjek magam!Mikor indultak volna:– Uram, Teremtôm – azt mondja Péter –, nem viszünk

ennivalót?– Nem viszünk, Péter, mert máma böjt van, péntek

van, majd ha hazajövünk, eszünk.De Péter tett a zsebébe. Gondolta, hogy majd Krisztus

urunk után megy, és majd megeszi útközben. De Krisztusurunk tudta, hogy Péter eszik a háta mögött, minden falatkenyérnél szót intézett hozzá, kérdést. Egy falatot sem tu-dott lenyelni, mert Krisztus szólt hozzá.

Mikor jöttek hazafelé, már gombák termettek abból akenyérbôl. Mikor Péter meglátta a gombákat, nem tudta,hogy mi az.

– Uram, Teremtôm, mi az? Mikor jöttünk, nem láttam.– Igen – azt mondja –, nem láttuk, mert ez abból a

kenyérbôl lett, amiket kiköpködtél, mikor jöttünk. Abbóllett a gomba (AaTh 774L, Lammel-Nagy 1995.192).

Talán csak a szomszédos Aranyosszéken (tájegy-ségeink közül) ennyire jelentéktelen a gomba áru-ként, pénzforrásként. Inkább csak a cigányok árul-ják, s régebb is a magyarok közül – azt mondják –csak a nagyon szegények vitték a piacra eladni,Szamosújvárra, Kolozsvárra például. Általában mára faluban elkelt az eladó gomba, gyakran nem ispénzért, de más élelemért.

Tájegységeink közül csak a Mokányságban ésMoldva középsô meg északi részein hasonlóképperôs a román nyelvi hatás a gombanevekben is. Né-mely gomba nevét több helységben csak románul is-merik: pizda øigãncii, ? Coprinus atramentarius, C. co-matus (Botháza), csupérka, Agaricus campester (Bot-háza, Magyarszovát).

Több itteni magyar gombanév valószínûleg for-dítás románból, illetve a román név többé-kevésbémagyarosított hangzású változata (kenyérgomba, Rus-sula cyanoxantha, R. virescens – pâinišoare / csípôsgomba, Lactarius piperatus – bureøi iuøi / plopujgom-ba, Armillaria mellea – ? / gebe, Armillaria mellea –ghebe).

Tulajdonképpen nem csupán a gombanevekbenmutatkozik a román hatás, de bizonyos velük kap-csolatos kifejezésekben is. Már-már azt hittem, hogynem jön elô a gombakirály elnevezés e vidékrôl, az-tán mégis bemondták, de nagyon romános, magya-rul visszásan hangzó formában: Kevesen gombásznaka faluban, most annyit se, mint régebb. Nagyapám volt agombáknak az apja. Sokat járt, jól ismerte a gombákat.(HE, Botháza)

Bizonyos itteni felhasználási formái a gombának(tûzgyújtás, gyógyítás, füstölés) kivételesek, ritkák,csak egy-egy faluban vannak meg. Ez más tájegysé-geink esetében is hasonlóképp szokott lenni. Jelleg-zetességnek számít viszont az, hogy csak itt fordulelô a magyar nyelvterületen a pecsétviaszgomba(Ganoderma lucidum) igénybe vétele a népi gyógyí-tásban.

Gunda Béla a gombászás szócikkben a 10–15gombafajtát ismerô falut jó átlagnak (NL) tekinti.

Szerintem a sokféle gombában gazdag falvak átlagaa magyarságnál 25–40 körüli. Síkföldi, erdô nélkülifalvak esetében 4–8 lehet az átlag. Mezôségen össze-sen több mint 30 néven kb. 25 gombafélét (ôk 20-rautalnak, de egyes nevek több esetben nem egy gom-bafélére, hanem 2-3-ra is vonatkoznak) ismernek, alegtöbbet az erdôvel is bíró falvakban (A eset). Azerdôs környezetû falvak átlaga: 10–15 néven mint-egy 15–20 gombafaj megnevezése. A csak mezeigombászással élô falvakban (B eset, közéjük tartozikpéldául Szék, noha van erdeje) általában alig 4 névenmintegy 5–6-féle gombát tartanak számon. A vizs-gált falvak közül Kidének a legjobb az átlaga.

A mezôségiével majdnem azonos a helyzet (nohanevekben például elég sok a különbség) a szomszé-dos Alsó-Fehérben és Aranyosszéken. A Szeben kör-nyéki románoknál 10–13 körülire becsülöm az átla-got. (A pontosabb, megbízhatóbb összehasonlítás-hoz több s alaposabb munkára van szükség!) Aszomszédos Mócvidék meg Mokányság románjaiúgy 15 néven kb. 20-féle gombát tartanak számon.

A továbbiakban vázolom a mezôségi helyzetet,mármint az általában ismert, úgymond közkedvelt(centrális), valamint a kevésbé ismert és használt(perifériális) gombákat illetôen (Kicsi 2005.337).

Centrálisak: A/ keserûgomba (Lactarius piperatus), rókagomba

(Cantharellus cibarius), csiperke (Agaricus sp), har-matgomba (Marasmius oreades), kékhátú (Russulacyanoxantha) R. virescens), tapló (Phellinus, Fomes,Polyporus,...).

B/ csiperke (Agaricus sp), szegfûgomba (Marasmi-us oreades), lófing, lófinggomba (Lycoperdon, Bovista,…), tapló (Polyporus, Fomes, Lentinus).

Perifériálisak: A/ kenyérgomba (Lactarius volemus), gebegomba

(Armillaria mellea), szegfûgomba (Ramaria flava és R.botrytis), hiribe (Boletus edulis, B. reticulatus), ôzlábú(Macrolepiota procera), szilvafagomba (Calocybegambosa), tüvisalj (Entoloma clypeatum), pócgomba(Pleurotus ostreatus), szépasszonykalán (Ganodermalucidum), nyúlfülgomba, Laetiporus sulphureus, piz-da øigãncii, Coprinus atramentarius, C. comatus).

B/ tapló (Phellinus, Fomes, Polyporus,...).A legtöbb centrális gomba a felmért falvak közül

Kidén volt: 12, a legkevesebb Széken: 3, a legtöbb pe-rifériális gomba pedig Magyarszováton: 6. 39

A magyarszováti Balázs József evágásra használt óriáspöfeteggel.

Azonosítatlan gombanevek is adódtak terepmun-kám során: pirosgomba (Magyarszovát), tövisgomba(Botháza). Nem teljes mértékben megbízható azono-sításokkal ugyancsak kellett számolnom: nyúlfülgom-ba, Laetiporus sulphureus, póc (Pleurotas ostreatus),pizda øigãncii, ? Coprinus atramentarius, C. comatus(Botházán). Ugyancsak azonosítatlan a más által jel-zett kisasszonygomba.

A magyarok által is ismert, említett mezôségi ro-mán népi gombaneveket ugyancsak lejegyeztem: be-šicã de cal (Bovista, Lycoperdon), bureøi de rouã, (Ma-rasmius oreades), ciupercã, ciupercã de câmp (Agaricuscampester), gãlbiori (Cantharellus cibarius), ghebe(Armillaria mellea), hiribã (Boletus edulis, B. reticula-tus), pizda øigãncii (Coprinus atramentarius, C. coma-tus), pula calului (Bovista, Lycoperdon).

Legismertebb Mezôségen a csiperke, aláhúzza eztegy kalapféle itteni elnevezése is: csiperkekalap (Ko-csis 1988.102, 103). A magyar nyelvterület legna-gyobb részén, ha gombára gondolnak az emberek,elsôsorban a (réti vagy termesztett) csiperke juteszükbe.

Általában nem ismerik a fán termô ehetô gombákegyikét sem. Kivételesen tudnak a pócról, azaz a ké-sei laskagombáról (Pleurotus ostreatus), meg a szé-passzonykalánról (Ganoderma lucidum), nyúlfül-gombáról (Laetiporus sulphureus). Az a vélekedéssem ritka például Széken s Magyarszováton, hogy:Erdei gombát egyet se ismerek (KS, Magyarszovát)

A földmûvelés, állattartás mellett nincs, illetvealig jut idô a gombászásra, ezért is mondják, hogytöbbnyire a gyermekek és az öregek gombásznak,ritkán mások is, nôk s férfiak egyaránt. Van család,ahol inkább a férfi, van, ahol inkább a nô megy gom-bászni. A foglalkozást illetôen a pásztorokról mond-ják, hogy többet gombásznak, de ha rákérdeztem,hogy ki jár legtöbbször gombászni, a válasz az volt,hogy valamelyik idôs asszony vagy férfi, aki nemvolt pásztor az esetek egyikében sem...

„Kézbeli kosarat” ajánlanak felszerelésnek. Acs-kóba s kézi kosárba szedik a gombát. (NKI, Botháza)

A gomba részeit fôleg a következôképp nevezik:szár (’tönk’), kalap (’kalap’), alj, rece (’lemez’).

Gombatermesztéssel nem szoktak foglalkozni, ki-vételesen azért beszámoltak gombatermesztési kísér-letrôl Magyarszováton (beoltott tuskót használtak).Arra viszont több helyt ügyelnek, hogy hagyják hely-ben a gomba szárát s az elöregedett, férges gombaka-lapokat, remélve, hogy ekképp jobban szaporodik.

Bolondgombának, vadgombának – csakúgy mintAranyosszéken – mindenekelôtt a légyölô galócáttartják (van aki e néven is ismeri), a bolondgombát,az ismeretlent, nem szedik le.

Általában becsülik a gombaételt, kedvenceknekinkább a szegfûgomba, a csiperke és a rókagombaszámítanak. Tokánynak, paprikásnak s tojással, illet-ve egyszerûen megsütve (túróval, szalonnával) ké-szítik el leggyakrabban a gombát. Hagymáva, petre-zselyemme s téfelle szoktam csinálni a gombát. (HE, Bot-háza)

A kenyérgombát (Lactarius volemus) nyersen meg-eszik. (SL, Kide)

Íme néhány itteni gombás recept:Csiperkével (Agaricus campester): A csiperkét rég

csak sóztuk s rá a plattenre, úgy ettük. (HE, Botháza)Mezei szegfûgombával, harmatgombával (Maras-

mius oreades)

A harmatgombát szárisztani szokták, jó paprikásnak.(SP, Kide)

Paprikásnak, töltött káposztának készítjük meg példáula harmatgombát. (BE, Magyarszovát)

A legtöbb gomba jó tokánynak, így a harmatgomba(Marasmius oreades), a rókagomba (Cantharellus ci-barius), a kakastaréjú (Ramaria flava), a csupérka(Agaricus campester): állítják. A csupérkát s a harmat-gombát úgy csinálam, hogy teszek a zsírba petrezselymet,hagymát, paprikát (fûszert, por formájában), s felfôzömvízze, s miko kész, feltöltöm téfelle. (NKI, Botháza)

Rókagombával (Cantharellus cibarius):Van aki szed eladni is. Legjobb a sárgagomba paprikás-

nak vagy zsírba, hagymáva. (MV Kide)Ízletes vargányával, hiribével (Boletus edulis):A hiribét, mint a rántott húst úgy készítettem meg.

(JKM, Kide)Borsos tejelôgombával, keserûgombával (Lactarius

piperatus):Leggyakoribb és legközismertebb elkészítési

módja a Mezôségen (is): A keserûgombát sütik túróva.(SP, Kide) A keserût kisüssük. Minden gombát, eztet is,elôtte megfôzzük jól. (NKI))

Nem indokolatlan a keserûgombát hungarikum-nak tekinteni, ugyanis sehol máshol– fôképp Euró-pában – nincs olyan becsülete, mint a magyarságnál(még tôlünk keletre sem). A magyar nyelvterület ha-gyományôrzôbb vidékein közkedvelt centrális gom-ba a keserûgomba (Erdély, Kárpátalja, Ôrség). Érvé-nyes ez a Mezôség azon falvaira is, melyek határá-ban van erdô.

Tartósítással (savanyúságnak, szárítva, sózva,hûtôben lefagyasztva) kevesen foglalkoznak. Nemszoktunk gombát etenni. (NS, HE Botháza) Szárítják,ha nem is sokan a szegfûgombát és a vargányát: Aharmatgombát szárisztani szokták. (SP, Kide) A hiribétcérnába felfûzve szárisztják. (SL, Kide) Sóba is tették e agombát, a csiperkét. (SP, Kide)

Gombamérgezésrôl majd semmit sem mondtakmezôségi adatközlôim, ez jó jel, azt húzza alá, hogyminden nem ismert gombát bolondgombának tekin-tenek, nem próbálkoznak megevésével. Nem tudakgombamérgezésrôl nálunk. (NS, Botháza) Elterjedt hie-delem itt is, hogy amit a csiga megrág, az jó gomba;de ezt a joggal kifogásolható vélekedést a megkérde-zettek egyike sem veszi készpénznek.

Íme eddigi kutatásaim alapján, mely szerepkör-ben fordulnak elô a gombák általában a néphagyo-

40

Kidei adatközlôk

mányban, dôlttel jelzem a magyarság esetében isérvényesülô funkciókat, félkövérrel pedig a Mezô-ségre vonatkozókat.

1. étel (fûszer; ínyencség) 2. méreg: ember, illetve ál-lat számára (l. a vadászatban való felhasználásáról Új-falvi 1982.233) 3. áru (pénzforrás) 4. nyersanyag a.festék (Jaccottet 1973, Pálfalvi Pál szóbeli közlése2000-ben), b. dísz- meg háztartási használati tárgyak, c.tûzgyújtó valamint d. játék e. fülbevaló (AEÁ, Ore-gon pl.) készítéséhez; 5. (tej)oltószer (Gunda 1979.291), 6. díszítômotívum (Keszeg 1991.203, Sinkó1980.11), 7. jelkép Például: a férfi nemiséget idézô(ikonikus jelként), a halhatatlanságé, a szaporaságé,a termékenységé (Toporov 1988.82), a léleké (Cheva-lier–Gheerbrant 1991), 8. hallucinogén, kábító, bódí-tó szer (Toporov 1988.83; Wasson 1986), 9. gyógyszer10. idôjárásjelzô 11. rovarirtó 12. füstölés (méhek füstö-lése), 13. illatosító (Jaccottet 1973), 14. halászok árvíz-jelzôje (meggyújtott taplót használnak e célra a Dunamentén, például a Tolna megyei Decsen (Andrásfal-vy 1975.209), 15. kenôanyag (Dömötör 1952.4), 16. táb-latörlô (Moldva, Bahána, illetve Göcsej) (Gunda 1990.178), 17. állatriasztóként, a vad (medve, farkas) elûzé-sére használták – jószágôrzés közben – a hosszú rúd-ra kötött, meggyújtott taplót (A gyimesi Fehérme-zôn)( l. Gunda 1989.59), 18. idôzítôként robbantáshozbükkfataplót is használtak (aranybányában Veres-patakon), 19. irányjelzô (Székelyföld, MM): „Mi vadá-szok, gyakran a pöfeteg porából állapítjuk meg aszél irányát.”) 20. trágya (a föld, a talaj feljavítására,Moldva, Klézse) 21. talizmán (Az amerikai indiánokegyik törzsénél olyan talizmánként tartanak számonbizonyos fagombát, mely szerencsét hoz a játékban.Lévi-Strauss 1973.276), 22. szellem(ek) befolyásolása(lásd például: Lévi-Strauss 1973.277), 23. magyaráza-ta (oka, eredete) természeti jelenségeknek. (Egy pél-da: a visszhang okának, eredetének egy gombát lát-nak a szkuamis indiánok. Lásd Lévi-Strauss 1973.276), 24. tömítés (hajópadlóé – Csaplovics 1829.107,Radványi 1912, pajzsé – Thoen 1982.310), 25. aphro-disiacum (Hollós 1911.120, 177., K. Mátyus 1797.II.484., Brillat-Savarin 1845.99), 26. egyféle istenség(Toporov 1988.I.82).

A magyar nyelvterületen a gombáknak tulajdo-nítható mintegy 19 funkció, jelentés közül hét játszikfontosabb szerepet a Mezôségen.

A gomba szót gyakran használják szimbolikus,szaporaság jelentésben, jelképisége korlátozott bár,

de jelen van, gombamód az itt is szaporát jelent.Ételként általában becsülik az ismert ehetô gom-

bákat. Áruként viszonylag ritkán élnek vele, annak elle-

nére, hogy még olasz hatásnak is ki vannak téve azemberek például Magyarszováton. Van egy olasz an-nak szedtünk hiribát s gãlbiorit, s dolgoztunk is nála. Vanbegyûjtôje, feldolgozója. Eladásra szedünk a faluba is, ren-delésre. Pénzé vagy másé. (CF)

Ami a népi gyógyítást illeti (Zsigmond 2005), elsô-sorban a pöfeteget (lófinggombát, fôképp a Langer-mannia giganteát és a Bovista plumbeát) használták, shasználják vágásra, vérzéscsillapításra. Errôl van ada-tunk mezôcsávási (Kós 2000.II.368) meg magyarszo-váti is. Van otthon lófingporam. Miko megberetválkoztams evágtam magam, odatettem az evágásra a megszárítottlófing porát, s herejött hamar. (BJ)

Széken a szépasszonykalánnal kellett egyék-igyékegypár napig az, akinek félre volt menve a szája a szép-asszonyok miatt (Kocsis 1988.138–9). Ez a megkemé-nyedett, kanálhoz hasonló fagomba, valószínûleg apecsétviaszgomba, Ganoderma lucidum. Kocsis Ró-zsi állította, hogy nagyon hatásos volt e gomba guta-ütés esetében is, fôleg az asszonyok lettek jól tôle,amennyiben vele kanalazták az ételt. Apahidai ro-mánoknál ismert a Ganoderma lucidum (lingura mi-lostivirii) gombáról való vízivás fehérfolyás (fluoralbis vagy leukorrhea) elleni ajánlásáról (Kós 2000.II.366).

Tudunk róla, hogy a tapló (palagomba) – csakúgy,mint sokfele másutt – tûzgyújtásra volt használatosmég a közelmúltban is.

Emlékszem, kovakôve szikráztattak, meggyúlt a tapló,s abbó gyújtották a szivart. (AA, Kide)

Régebb palagombáva gyújtották a tüzet, két bikasótösszevertek, szikrázott. (SL, Kide)

Füstölésre a méhészek ma is elôszeretettel hasz-nálják a nem egyszer messzirôl hozott bükkfataplót.Például Magyarszováton csak akkor folyamodnak aszárított lóganéhoz, ha nincs tapló (nyugtassa a méhe-ket mondja KS). Az Új Magyar Szótár III. kötetébenutalás van egy bizonyos kisasszonygombára, melyrôlcsak annyit tudunk, hogy füstöléshez használt gom-bafajta.

A mezôségi népköltészetben, népmûvészetbenugyancsak jelen van a gomba.

A mondákat illetôen, minálunk a gomba keletke-zését többnyire Krisztus és Szent Péter földi vándor-útjával hozzák kapcsolatba. Az útközben kéregetôvándorok élelmet (túrót, lángost, cseresznyét, liba-combot, kenyeret, galuskát) kapnak. Jézus arra kériPétert, hogy várjon még, egyelôre ne egyék. Pétercsak nem tudja megállni, s beleharap a koldult elemó-zsiába. Jézus épp ekkor szól hozzá, és, hogy válaszol-ni tudjon, Péternek ki kell köpnie a szájába vett falal-tot. A kiköpött darabkákból lett eszerint a gomba, azennivaló így – a Jóistennek köszönhetôen – nem mentkárba. Mindebbôl a Mezôségen annyi ismeretes jelen-leg, hogy kenyérmorzsából lett a gomba.

A szólásmondásokban (nem ettem bolondgombát,nô, mit esô után a gomba stb.), a népi táplálkozásban,hiedelmekben, rövid tréfás prózai alkotásokban,falvédôkön, asztalterítôn például ott van, szerepe,helye van a gombának.

Gombás találós kérdés ugyancsak ismert a Mezô-ségrôl: Törpe zsidó mennybe néz (BE, Magyarszovát).Más „találós mesére” is van adatunk: „Fehér egyház 41

Nagyék Botházán

egy lábon áll; mi ez?” (MNy 1899.527) Sajnos csakannyit tüntet fel a gyûjtô, hogy Kolozs megyébentörtént a lejegyzés (tehát nem feltétlenül a Mezôsé-gen). Érdekes, hogy a mezôségi dalok közül épp egybetlehemesben van gombás is (a buzaiban, KallósZoltán szóbeli közlése).

Emlékeznek rá a Mezôségen, hogy falvédôn s te-rítôn is volt gomba, azonban mindeddig még nemtaláltam rá ezekre.

Összegzésképp elmondható, hogy Mezôség etno-mikológiai szempontból is érdekes színfoltja a ma-gyar nyelvterületnek. A népi gombaismeret itt fal-vanként ugyancsak eltérô lehet, de általában átlagalattinak tekinthetô); a gomba folklórja viszont fi-gyelemreméltó. Rendelkezik más magyar tájegysé-gekben meg nem lévô megnevezésekkel, felhaszná-lási formákkal is.

A mezôségi magyarok használta népi gombanevek

bolondgomba, általában a mérgezô gombákramondják, fôleg a légyölô galócára (Amanita mus-caria)

csiperka, Agaricus campestercsiperke(gomba), Agaricus campestercsípôs gomba, Lactarius piperatuscsupérka, csüperke, Agaricus campestercsirkegomba, Cantharellus cibariusgebe, Armillaria melleaharmatgomba, Marasmius oreadeshiriba, hiribe, Boletus edulis, B. reticulatuskakastaréjú, Ramaria flavakékhátú, Russula cyanoxanthakenyérgomba, Lactarius volemuskenyérgomba, Russula cyanoxantha, R. virescenskeserûgomba, Lactarius piperatuskisasszonygomba, ? lófing(gomba, gamba), Lasiosphera gigantea, Ly-

coperdon, Bovista(nyúlfülgomba), Laetiporus sulphureus ôzlábú, Lepiota proceraôzláb(gomba), Macrolepiota procerapalagomba, Fomes, Polyporuspirosgomba, ?pizda øigãncii, ? Coprinus atramentarius, C. co-

matuspóc (Pleurotas ostreatus)plopujgomba, Armillaria mellearókagomba, róukagomba, Cantharellus cibariussárgagomba, Cantharellus cibariusszegfûgomba, Ramaria flavaszegfûgomba, Marasmius oreades (Szék)szépasszonykalán, Ganoderma lucidumszilvafagomba, Calocybe gambosatapló, Fomes, Polyporustüvisgomba, Entoloma clypeatumtövisgomba, ? Calocybe gambosavadgomba, ’mérgezô’

IrodalomAndrásfalvy BertalanA Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és

Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. In Ta-nulmányok Tolna megye történetébôl. Szerk. K. Ba-log János, Szekszárd

Brillat-Savarin1845 Physiologie du goût. Paris

Chevalier, J. – Gheerbrant, A.1991 Dictionnaire des symboles. ParisDömötör Sándor 1952 Dömötör Sándor gyûjtése. Farkasfa, 1952. má-

jus 22–26. Savaria Múzeum, Szombathely, NéprajziOsztály Kézirattára, K-189.IV.

Gunda Béla1979 Gombászás. Magyar Néprajzi Lexikon II.1989 A mágikus jószágôrzés. In A rostaforgató asz-

szony. Múzsák, Bp., 51–70.1990 A természetes növénytakaró és az ember.

Klny az Egri Dobó István Vármúzeum évkönyveAGRIA XXIV. kötetébôl

Hollós László1911 Magyarország földalatti gombái, szarvasgombafé-

léi. Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat, Bp.Jaccottet, J.1973 Les champignons dans la nature. NeuchatelKeszeg Vilmos1991 A folklór határán. Kriterion, Bukarest.Kicsi Sándor András2005 Néhány népi gombanevünkrôl. Magyar

Nyelv CI. évf. 3. sz., 336–351.Kocsis Rózsi1988 Megszépült szegénység. Kriterion, Bukarest.Kós Károly2000 A Mezôség néprajza. I-II. Mentor, Marosvá-

sárhelyLammel Annamária – Nagy Ilona1995 Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek.

Osiris, Bp.Mátyus István1787 A Gombákról. In O és Uj Diaetetica. Füskúti

Landerer Mihály (III. könyv IX. rész 471–88), PosonyToporov, V. Ny.1988 Gombák. In Mitológiai enciklopédia I–II.

Szerk. Sz. A. Tokarev, Bp.Újfalvi Sándor1982 Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és va-

dak. Újfalvi Sándor öreg vadásztól Kolozsvárt 1854ikévben. (I. kiadása 1941-ben), Bp.

Wasson, Robert Gordon mts.1986 Persephone’s Quest : Entheogens and the Ori-

gins of Religion. New Haven and London 17–81.,83–94.

Zsigmond Gyôzô1994–95 A gomba helye népi kultúránkban. Egy

falu (Sepsikôröspatak) etnomikológiai vizsgálata. InKJN T évkönyve 2. Kolozsvár, 22–58.

2005 Mushrooms in Hungarian folk medicine.Sãnãtatea Plantelor / Plant’s Health, Bucurešti, August,2005.32–44.

AdattárRövidítések: *= ehetô; (*) = ehetô megszorítással;

X = nem ehetô, bár nem mérgezô; ! = gyanús; !! =mérgezô; ? = nincs azonosítva (véglegesen, mindenkétséget kizáróan) – Az elôbbi jelek az adatközlôkszerinti megítélésre vonatkoznak!; C = centrális, P =perifériális (utóbbiak a gomba latin neve után!) Nt. =népi terminológia; N. = néprajzi adatok; l. = lásd; sz.= szász; né. = német; ro. = román; v. = vagy.

A (latin) gombanév zárójelbe tétele jelzi, hogy agombát csak kép, emlékezés alapján (nem egészenbizonyosan) ismerték fel.

42

Botháza / BoteniNt.* csípôs gomba, Lactarius piperatus C* csupérka, Agaricus campester C* harmatgomba, Marasmius oreades C* hiribe, Boletus edulis C* kenyérgomba, Russula cyanoxantha, R. vires-

cens PX lófing(gomba), Lycoperdon, Bovista CX pizda øigãncii, Coprinus atramentarius, C.

comatus P * róukagomba, Cantharellus cibarius C* tövisgomba, ? Calocybe gambosa Pro.* ciuperci, Agaricus campesterX pula calului, Lycoperdon, BovistaX pizda øigãncii, (Coprinus atramentarius, C. co-

matus)

Adatközlôk:Horváthné Székely Erzsi, 1944, Nagy Sándor,

1934, Nagy Sándorné K. Ilona, 1936Nem ismerik a fán termô ehetô gombák egyikét

sem.

N. Gombászásról általában (kik, hol, a gombaszedés mód-

ja, ideje, a gomba részei, tudás egyes gombákról)

Kevesen gombásznak a faluban, most annyit semint régebb. Nagyapám volt a gombáknak az apja.Sokat járt, jól ismerte a gombákat. (HE)

Piacra, eladni nem szednek nálunk gombát, csaka cigányak. (NS)

Acskóba s kézi kosárba szedik a gombát.(NKI)Az ízletes vargányáról ezt mondják:Mi nem használjuk a hiribét, csak máshol láttam.

(NS)A tövisgombáról tudok, de nem ismerem. (HE,

NKI, NS) A tövisgomba a legelôken van, Én nem et-tem, olyan fehéres, kicsi és közepesen nagy. (HE)

A csiperkét, rókagombát, harmatgombát, keserû-gombát ismerem csak. S a kenyérgombát, ez olyankékes vagy zôdes is lehet, nyáron terem. (HE)

A pizda øigãncii olyan szürkés, barnás színû, le-het fejéres is, aztán folyik szét, tiszta fekete lesz. (HE)

A lófingot nem esszük. (HE) Nálunk nem hasz-nálják (étkezésre) a lófingot. (NS)

A gomba részei: Szár, kalap, alj, rece. Felhasználás általábanVarrták régebb a gombát terítôre, falvédôre is.

Nincs nekem belôle. (NKI)Táplálékként való felhasználásA csiperkét rég csak sóztuk s rá a plattenre, úgy

ettük. (HE)Hagymáva, petrezselyemme s téfelle szoktam csi-

nálni a gombát. (HE)A keserût kisüssük. Minden gombát, eztet is,

elôtte megfôzzük jól. (NKI))A csupérkát (Agaricus campester) s a harmat-

gombát úgy csinálam, hogy teszek a zsírba petre-zselymet, hagymát, paprikát (fûszert, por formájá-ban), s felfôzöm vízze, s miko kész, feltöltöm téfelle.(NKI)

Mondások, kifejezések / népköltészet, népmûvé-szet / hiedelmek

Bolondgombát ett. Nô mind esô után a gomba.

(NKI)MérgezésNem tudak gombamérgezésrôl nálunk. (NS)Tartósítás: Nem szoktunk gombát etenni. (NS,

HE)

Kide / Chidea

Nt.!!bolondgomba, általában a mérgezô gombákra

mondják, fôleg a légyölô galócára, Amanita muscaria* csiperke, Agaricus campester C* csirkegomba, Cantharellus cibarius C* harmatgomba, Marasmius oreades C* hiribe, Boletus edulis, B. reticulatus C* kakastaréjú, Ramaria flava C* kékhátú, Russula cyanoxantha C* kenyérgomba, Lactarius volemus P* keserûgomba, Lactarius piperatus CX lófing, Lycoperdon, Bovista C* ôzlábú, Lepiota procera CX palagomba, Fomes, Polyporus * plopujgomba, (Armillaria mellea) P* sárgagomba, Cantharellus cibarius* szilvafagomba, Calocybe gambosa CX tapló, Fomes, Polyporus C* tüvisgomba, Entoloma clypeatum C

Adatközlôk: Antal András, 1936 (köblösi származású), Balló

Károly, 1934, Boros Imre, 1926, Horváth József, Ja-kabné Kovács Margit, 1930, Moldovan Viorel, 1950,Sebestyén Lajos, 1947, Sebestyén Pál, 1929 (sólyom-kôi származású)

Nem ismerik a csak fenyôfa alatt termô ehetôgombák egyikét sem, a fán termôk közül is (keve-sen!) csak a kései laskagombát meg a gyûrûs tuskó-gombát.

N. Gombászásról általában (kik, hol, a gombaszedés

módja, ideje, a gomba részei, tudás a gombákról)Ami a fán van, nem jó semmi. (SL)A gomba részei: Szár, kalap, alj. A sárga aljú jó hiribe. (SL)Felhasználás általábanEmlékszem, kovakôve szikráztattak, meggyúlt a

tapló, s abbó gyújtották a szivart. (AA)Régebb palagombáva gyújtották a tüzet, két bika-

sót összevertek, szikrázott. (SL)Táplálékként való felhasználásA hiribét, mint a rántott húst úgy készítettem

meg. (JKM)Van aki szed eladni is. Legjobb a sárgagomba

paprikásnak vagy zsírba, hagymáva. (MV)A gomba olyan, mint a csirkehús. (BK)A harmatgombát szárisztani szokták, jó paprikás-

nak. Sóba is tették e a gombát, a csiperkét. A keserû-gombát sütik túróva. (SP)

A hiribét cérnába felfûzve szárisztják. (SL)A kakastaréjút, a sárgát, sötétebb szálkást eszik.

(SL)A kenyérgombát nyersen megeszik. (SL)Tartósítás: Sóba is tették e a gombát, a csiperkét.

(SP)Mondások, kifejezések / népköltészet, népmûvé-

szet / hiedelmek 43

Amelyiket a csiga eszi, mind jó. (SL)

Kolozsborsakisasszonygomba, ? N. A népi gyógyításban füs-

tölésre használt gombafajta. (ÚMT III. 362)

Magyarszovát / Suatu

Nt.!! bolondgomba ’mérgezô’ * csiperka, Agaricus campester C* csiperke(gomba), Agaricus campester* csupérka, Agaricus campester* gebe, Armillaria mellea P* harmatgomba, Marasmius oreades C* hiriba, Boletus edulis, B. reticulatus PX és * lófing(gomba), Lycoperdon, Bovista C* ôzláb(gomba), Macrolepiota procera P? pirosgomba, ? P* póc(gomba), (Pleurotas ostreatus) P* rókagomba, Cantharellus cibarius C* szegfûgomba, Ramaria flava PX tapló, Fomes, ... C!! vadgomba, ’mérgezô’

roX bešinã de cal, Lycoperdon, ...* bureøi de rouã, Marasmius oreades* ciupercã, Agaricus campester* gãlbiori, Cantharellus cibarius* hiribã, Boletus edulis, B. reticulatus

Nem ismerik a fán termô ehetô gombák egyikétsem. Kivételesen tudnak a pócról, azaz a kései laska-gombáról, s termesztésérôl is hallottak (a csiperkéé-rôl is).

N. Gombászásról általában (kik, hol, a gombaszedés mód-

ja, ideje, a gomba részei, tudás egyes gombákról)Nálunk inkább a cigányak mennek gyakrabban

gombászni. Más amiko úgy adódik, munka közbenvagy utána észreveszem, hogy van. (BJ)

A pirosgomba az erdôn van, rég hallottam róla,nem is tudam má melyik az. (BJ)

Ami épp kézné van abba szedik a gombát, zacs-kóba, kosárba. (BJ)

Erdei gombát egyet se ismerek. (KS)A gomba részei: Szár, kalap, alj. Felhasználás általábanA lófingot, kerek, a sebre tették, nem eszik, vad-

gomba. A legelôben terem. Kipukasztotta az ember,vót benne valami fekete por. Ezt tették a vágásra. Ezts a falat, a meszeset.(BE)

Tüzet gyújtottak a taplóva. (BE)Van otthon lófingporam. Miko megberetválkoz-

tam s evágtam magam, odatettem az evágásra amegszárított lófing porát, s herejött hamar. (BJ)

Füstölünk mindig a méhekné mikor járunk ná-luk, nyugtassa ôket. Taplóva szoktunk, ha van, hanincs, szárított lóganéva. (KS)

Van egy olasz annak szedtünk hiribát s gãlbiorit,s dolgoztunk is nála. Van begyûjtôje, feldolgozója.Eladásra szedünk a faluba is, rendelésre. Pénzé vagymásé. (CF)

Táplálékként való felhasználásPaprikásnak, töltött káposztának készítjük meg

például a harmatgombát. (BE)Mondások, kifejezések / népköltészet, népmûvé-

szet / hiedelmekAhová lehull a kenyérmorzsa, abbó csinálódik

gomba. (AMKE)Régebb mondták, hogy a gomba abbó lett, ke-

nyérmorzsát elültettek. (BE)Törpe zsidó mennybe néz. Mi az? Mondták, hogy

gomba vagy káposzta. (BE)„… fekete csiperkekalapban” (Kocsis 1988.103)TermesztésVan a faluba, aki próbált tuskón gombát termesz-

teni. (BJ)Adatközlôk: Asztalos Mártonné Kis Erzsébet,

1917, Balázs József, 1938, unit. , lovas kocsis volt, Kisu. 345., Bodor (Csete) Erzsébet, 1941, Crišan, Maria,1920, ortodox, földm., Czuli Ferenc, 1950, reformá-tus, roma származású , Kun Sándor, 1967, adv., mé-hész, 431. sz., Maneszes István, 1932

Szék / Sic

Nt.* csiperke (csüperke), Agaricus campester C* szegfûgomba, Marasmius oreades CX. szépasszony kalánya, (Ganoderma lucidum) PX tapló, Polyporus, Lentinus, Fomes C

N.Erdei gombát nem ismernek és nem szednek.Van olyan barnás gomba a legelôn, nem tudom a

nevét, hallottam, s eszik. (SPM)Csak a csiperkét és a szegfûgombát szedjük és

esszük, mártásnak tejfölös eresztékke. (STI)Használták a szépasszonykalánt, avval kellett

egyék-igyék egypár napig az, akinek félre volt men-ve a szája a szépasszonyok miatt. Megkeményedett,kanálhoz hasonló fagomba ez. Jó gutaütésre is, fôlegaz asszonyok lettek jól tôle, amennyiben vele kana-lazták az ételt. (JKR)

„Szépasszonykalánt, avval kellett egyék-igyékegypár napig, amíg elmúlik (félre volt menve a szája,a szépasszonyok miatt)” (Kocsis 1988.138) „egy meg-keményedett fagomba, hasonlít a kalánhoz” (Kocsis1988.139)

„fekete csiperkekalapban” (Kocsis 1988.103)Adatközlôk: Boldizsár Mihályné Ungvári Sári,

Juhosné Kocsis Rozália, Seres T. István, 1955, építô-mester, Sós Pál Márton, 1925

ZSIGMOND GYÔZÔ

44

Jellegzetes mezôségi táj Kötelend mellett

Már maga a Mezôség meghatározása és körülírá-sa is elég nehéz feladat. Ennek a közleménynek nemis az a célja, hogy a különbözô korok Mezôség-meghatározásait nyomon kövessék, és körülírják.Most azokat a vásárokat próbáljuk feltérképezni,ahova a mezôségi ember eljárhatott, vagyis a közép-kori mezôségi és Mezôség-széli vásárok adatait gyûj-töttük össze.

Kutatásunkban a Tonk Sándor Táj és ember az er-délyi Mezôségen a középkorban címmel írt tanulmányá-ban szereplô Mezôség fogalmát használjuk (Tonk1994). Itt a következô meghatározás olvasható: a„Mezôség azt a sajátos erdélyi életkeretet jelenti,amely természeti adottságainál (sztyeppei jelleg , ki-terjedt legeltetésre, földmûvelésre alkalmas terület)fogva alkalmas volt arra, hogy szállást nyújtson ahonfoglaló magyarok nemzetségek számára, majdpedig évszázadokon keresztül Erdély mezôgaz-daságilag legjobban hasznosítható területeként sûrûés túlnyomórészét magyarok lakta telepelülés háló-zatával a középkor évszázadaiban az erdélyi ma-gyarság gerincének teremtett életlehetôségeket. Dejelenti azt a területet is, amely – ugyancsak a termé-szeti adottságainál fogva legjobban ki volt téve a kö-zépkor háborús pusztításainak… és amit az erdélyimagyarság a legnehezebben tudott megvédeni, ésennek, amíg sikerült hatalmas véráldozat volt az ára.A magyarság számbeli fölényének elvesztése aXVII–XVIII. századra tehetô, ekkor a magyarságvisszavonulása a Mezôségrôl egyszersmind egy sajá-tos életforma végét is jelentette.”

Végeredményben tehát, jelen írásunkban a TonkSándor által is használt hagyományos értelmezésbenhasználjuk a Mezôség kifejezést. „Erdélyi Mezôségnéven az Erdélyi-medencének a Maros és Szamos ál-tal közrefogott, mintegy 5247 négyzetkilométernyiterületét szokás nevezni, melyet délkeleten és délen(Szászrégentôl Vajdaszegig) a Maros folyó, délnyu-gatról (Tordáig) az Aranyos, nyugaton(Apahidáig) aVirágosvölgyi és Koloskarai-patak, majd a Kis-Sza-mos, keleten pedig a Sajó pataka határolnak. Napja-inkban a területen közel 300 település található, de arégiségben is sûrûn lakott vidéknek számított (Kósa–Filep 1968.145).

Azt hihetnénk, hogy ez a terület a mezôgazdaságkizárólagos helye, azonban itt is a középkor végéntöbb helység emelkedett ki a falu világából. A közép-kor végi források által használt terminológia vizsgá-lata alapján Németit, Nagyfalut, Tekét, Bátost, Szász-régent, Kolozst, Bonchidát, Széket, Dést, Retteget,Alsóilosvát oppidumként említik (Engel). Ezek amezôségi települések minôségileg többet jelentettek,kiváltak a többiek közül. Azonban nem igazán tud-juk, nincs elegendô információik ahhoz, hogy meg-határozzuk miben áll a másságuk. Így Németi,Nagyfalu, Alsóilosva és Retteg esetén alig vannakadataink, és nem tudjuk mivel érdemelték ki az op-pidum, azaz mezôváros megnevezést. Retteg bizo-nyára a malomkô faragásnak köszönhette fejlôdésétés oppidumként való említését. Errôl a tevékenység-

rôl már a középkor végén több adat is áll rendelkezé-sünkre.

Még ha nincsenek is adataink, feltételezhetjükhogy lehetséges, ezek a helységek vásárokkal ren-delkeztek, azonban mint tudjuk, egyedül az, hogyegy helységet mezôvárosnak neveztek, nem feltétle-nül jelenti azt, hogy vásárral rendelkezett, úgy,ahogy nem minden vásáros helybôl lett mezôváros.Voltak olyan vásáros helyek, amelyek soha nem let-tek mezôvárosok pl. Somkerék, Szovát.

A Mezôség és a só kitermeléssel is összefonódikDés, Désakna, Szék, Kolozs élete. A só kitermelésé-nek és szállításának köszönhették mezôvárosi mivol-tukat. Mezôség és Mezôség-széli vásárok, vásároshe-lyek Bonchidán, Buzán, Désen, Désaknán, Kolozson,Kolozsváron, Szászrégenben, Sáromberkén, Somke-réken, Széken, Szováton, Tekében, Újtordán és Ótor-dán mûködtek.

A vásártartási jogot a fent említett helységek a ki-rálytól kapták, egyedüli kivétel ez alól Teke esete.Ezek a vásáros adatok elég sokféle információ össze-gyûjtésébôl körvonalazódtak, mint a vásáros szaba-dalomtól, a kikiáltó helyek számbavételén át a köz-vetett adatokig.

A fent említett helységekben heti és országos vá-sárokat tartottak. A hetivásár a hét valamelyik napjá-ra vonatkozott. Kolozsvár kivételével, ahol a hét há-rom napján volt hetivásár – és Tordán, ahol két na-pon át tartott a hetivásár, általában a hét egyik nap-ján volt a vásár. Kolozsvárt, mint mezôség széli vá-sáros helyet említettem, mint olyan helyet, amelyet aMezôség nyugati szélén élô emberek látogathatták,áruikkal, vagy mint vásárosok.

Az országos vásárokat, vagy ahogy a források ne-vezik sokadalmakat egyházi ünnepekhez kötve tar-tották. Ezek a vásárok legalább három napon át zajlot-tak, mindig valamely szent ünnep elôtti és utáni na-pon. Kivételes esetekben akár három hétig is eltartha-tott, a nagyon forgalmas helyen, kereskedelmi utakcsomópontján, jelentôs helységekben évente szerve-zett sokadalom. Azonban a mezôségiek által látoga-tott vásárok esetén, csupán a kolozsvári, 16. századközépi vásárok tartottak többet három napnál.

A vásárok jelentôségét az árucsere mennyisége,értéke, valamint a vásározók számaránya szerint le-hetne meghatározni. Sajnos, azonban az erdélyi vá-sárokra ilyenszerû adatokkal nem rendelkezünk.Még abban is problémák adódnak, hogy meghatá-rozzuk az egy évben tartott vásáros napok számát,ami jobb híján legalább annyit elmond az utókor szá-mára, hogy a vásáros települések életében hány for-galmasabb nap volt.

A Doboka vármegyébe fekvô Bonchidán, a ked-den tartott hetivásárról már 1337-bôl tudunk (Jakó2004.347), de a sokadalmáról csupán 1484-ben vanközvetett adatunk (Zimmermann–Werner–Gün-disch 1991.VII.353–4), így nem tudjuk mikor volt éshány napot tartott. Annyit elárulnak a források,hogy a beszterceieket nem volt szabad megvámolnisem az itteni sokadalomkor, sem a heti vásár idején. 45

A Mezôség és Mezôség-széliközépkori vásárok

Abban az esetben, amikor nincsenek adataink a so-kadalom vásáros napjainak számáról, úgy tekintjük,hogy a minimális három napon át folyt a vásározás.Ezek szerint Bonchidán egy év leforgása alatt lega-lább 55 napon át rendeztek vásárt.

Buzán, Doboka vármegye egy másik településénis már 1318-tól kezdôdôen ismerjük a hetivásárát(Zimmermann–Werner–Gündisch 1892.I.333), míg1484-ben sokadalmáról van tudomásunk (Zimmer-mann–Werner–Gündisch 1991.VII.354–5). Itt is leg-alább 55 vásáros napot számíthatunk évente.

Dés Belsô-Szolnok vármegye jelentôs településevolt, és Déswár nevû település fejlôdésébôl alakultki. A helység legfontosabb foglakozása a só szállításavolt. A szerdai napi vásárát 1517-ben szombatra tet-ték át (Rüsz-Fogarasi 1999.III.122–3), míg az 1502-ben kiállított vásártartásról szóló kiváltáslevele kétsokadalom tartására jogosítja fel a település lakóit,Oculi vasárnap és Szent Miklós napja körül (Rüsz-Fogarasi 1999.123–4). Dés esetén, mint láttuk fenn-maradt a vásártartási szabadalom, azonban ennek aszövege nem igazít el bennünket a sokadalom vásá-ros napjainak számával kapcsolatosan. Hiszen úgyfogalmaz, hogy annyi napot tartson a vásár, ameny-nyit a szükség megkövetel. Bizonyára abban az eset-ben, ha három napról lenne szó, akkor az oklevélbena szokásnak megfelelôként említenék. Véleményünkszerint három napnál hosszabb idôrôl van itt szó, desajnos nem tudjuk megállapítani, hogy hányról.Gondolom sokadalomként, négy nappal számolha-tunk, így az év alatti vásáros napok mindképpenmeghaladják a 60 napot.

Dés közvetlen szomszédjában, önálló település-ként létezett a középkorban Désakna. Közelségük el-lenére Désakna vásáros hely volt. A hetivásár keddentartották (Jakó 1997.I.289), az éves vásárt pedig októ-ber 11-én (Tagányi–Réthy–Pokoly–Kádár III.222) Kö-vetkeztetésként Désakna esetén is 55 vásáros napotszámolhatunk.

A sóbányászat másik középkori jelentôs helyén,Kolozson a heti vásárra már 1291-tôl van adat, azon-ban az éves vásár tartására csupán 1564-ben kapottkiváltságot. Húsvét harmadnapján és Imre hercegnapjára szólt a kiváltságlevél (Linder 1895.486–7).Mivel a dokumentumok nem jelzik pontosan a vá-sárnapok számát, ezért három napos vásárral va-gyunk kénytelenek számolni. Így 1564-ig Kolozs me-zôváros esetén 52 nappal, utána 58 vásárnappal vandolgunk.

Kolozsvár Erdély egyik legjelentôsebb településevolt, a középkor és koraújkor folyamán, vásáraimesszi földrôl vonzották az embereket, kereskedôiszámos termékre vámmentességet élveztek. A Mezô-ség nyugati felében lakó emberek könnyûszerrel eltudtak jutni ide, ahol mezôgazdasági termékeiknekfelvevô piacot találtak, és ahol akár igényesebb kéz-mûves terméket is vásárolhattak. Azt gondolnánk,hogy egy ilyen jelentôs város esetén sokkal több adat-tal rendelkezünk, mint némely kisebb településrôl,azonban ha jobban a dolgok mélyére nézünk, bizonymeglepetten állunk a szegényes adatok elôtt.

A heti vásárát, a csütörtökit már 1337-bôl említika források, ezek bôvítésére csupán a 16. század elejénkerül sor, amikor 1514-ben egy év alatt kétszer is szé-lesítik a vásárlehetôségeket, mivel a meglévô vásár-nap mellé még a hétfôi és szombati vásárt is beiktat-ják. De így is szinte hihetetlen, hogy a 15. századon

át végig Kolozsváron, ahol jelentôs kézmûves és ke-reskedô réget élt csupán a hét egyik napján tartottakheti vásárt.

A sokadalom esetén sem állunk sokkal jobban. Asokadalomra vonatkozó kiváltságlevele Kolozsvár-nak csupán 1506-ból való, azonban közvetett adatok-ból tudjuk, hogy éves, országos mérvû vására márkorábban is volt Kolozsvárnak, errôl az elsô adatunka 14. század harmadik harmadából van. Ekkor a kas-sai kereskedôk vámmentességére vonatkozó kivált-ságlevél említi egyértelmûen a Kolozsváron tartottsokadalmat is.

Kolozsvár vásáros napjaival külön közlemény-ben foglalkoztam, amelybôl kiderült, hogy bizony ameglévô adataink alapján Kolozsvár vásáros élete a16. században lendült fel igazán (Rüsz-Fogarasi2006). Míg a 15. század végén Kolozsváron csak 56vásáros nap volt, a 16. század elején ezek száma 162-re emelkedett ahhoz, hogy a 16. század második fe-lében 220 nap rendezzenek vásárt évente. Ezek azadatok nagyon tisztán körvonalazzák a város fellen-dülésének jelentôsebb szakaszait.

A középkori Mezôség keleti részén élô emberszámára a szászrégeni vásárok is elérhetô távolság-ban voltak, és bizonyára látogatták is annak ellenére,vagy éppen azért, mert a részben szászok lakta tele-pülés kézmûves termékeire szükségük volt. Szászré-gen vásárairól csupán közvetett és késôközépkoriadataink vannak, hiszen csupán a Mátyás királybeszterceieknek adományozott vámmenteségrôlszóló oklevélben (1484. március 21.) tesznek említéstaz itt rendezett heti és éves országos vásárokról(Zimmermann–Werner–Gündisch 1991.VII.354–5).

Ugyancsak a Mezôség keleti felének vásáros he-lye lehetett Sáromberke is. Itt azonban kétségeinkvannak, hiszen a Maros túlsó partján fekszik ez a te-lepülés és a Maros még most is elég nagy ahhoz,hogy könnyûszerrel átkelhettek volna, ámbár 1415-bôl az itt szedett vámról vannak adataink (Mályusz–Borsa 1951–1999.V.343). Még ha Sáromberke sokkaljelentéktelenebb település is, mint Szászrégen, mégisaz itt tartott vásárokról sokkal pontosabb adatainkmaradtak, hiszen egy hetivásár és két országos vásármegrendezésére vonatkozó kiváltságunk maradtfenn. A Torda vármegyéhez tartozó Sáromberkénminden szerdára tartandó és minden pünkösd ésSzent Mihály napjára országos vásár tartására kapottjogot földesura Somkereki Antal (Mályusz–Borsa1951–1999.V.343). Ennek a kiváltságlevélnek köszön-hetôen Sáromberkén évente 58 vásáros napon át le-hetett szervezett körülmények között árut cserélni.

Szintén földesúri birtokon nyert vásártartástSomkerék is, ahol annak ellenére, hogy egy heti éskét országos vásárra volt kiváltságlevél, mégsemeredményezett jelentôs, a forrásokba is lecsapódóváltozást a falu szerkezetében, hiszen annak ellené-re, hogy ugyanannyi vásáros napja volt akár Sárom-berkének, mégsem említik a források oppidumként,ahogy ez utóbbinál néhányszor elôfordult (Má-lyusz–Borsa 1951–1999.III.550). Somkerék esetén isegy év alatt 58 vásáros nappal számolhatunk.

A Doboka megyében elhelyezkedô Széken, ahol aközépkorban a sókitermelés jelentôs szerepet ját-szott, csupán egy hetivásár tartásáról vannak adata-ink, ezek eléggé koraiak (1291. július 23. elôtt), hi-szen még az Árpádkorból származnak (Jakó 1997.I.289). Szék esetén nincsenek sokadalomról szóló ada-

46

taink, ezért évente csupán 52 alkalommal tudunk vá-sáros napokról.

A Mezôség két Kolozs vármegyei földesúri vásá-ros helye Magyarszovát és Teke. Mindkettô vásár-vámból származó jövedelme a földesurat illette. ASukyak birtokába lévô Szovát hétfôi napon tartandóheti és Szent Mihály napi sokadalomra kapott kivált-ságot (Mályusz–Borsa 1951–1999.II.439). Szovátonegy év leforgása alatt 55 napon át volt vásár.

Teke hosszú ideig a Zobi család birtokában volt. Atekei vásártartási kiváltsága rendkívül érdekes, hiszennem egy királyi adományról van szó, hanem az okle-vélben a földesúr elôdjének vásártartási kiváltságáterôsíti meg. Ez a vásártartásra vonatkozó oklevél akésô középkor terméke, amelyben Zobi Mihály elôd-je, Péter által adott vásártartást erôsíti meg 1486. októ-ber 29-én. Nem egyszeri vásáralkalomról van szó, ha-nem Szent Fülöp és Jakab valamint Szent László nap-ján tartandó sokadalom tartását erôsíti meg (Zimmer-mann–Werner–Gündisch 1991.VII.460–2).

A Mezôség egyik jelentôs központja Torda, aholszívesen székeltek a vajdák, gyakran országgyûlése-ket szerveztek, és amely a só bányászatának és szál-lításának jelentôs bázisa volt. Torda középkori törté-netérôl sajnos nagyon töredékes információnk van,hiszen a város levéltára megsemmisült, és legtöbb-ször közvetett források alapján körvonalazódik hal-ványan ennek a nemcsak a Mezôségnek, hanemegész Erdélynek is sok szempontból is központi he-lye. Tordán az Árpádkor végétôl kezdôdôen két egy-más után követô napra kaptak vásártartási kiváltsá-got, éspedig péntek reggeltôl szombat estig volt a só-bánya város hetivására (Jakó 1997.288–9). Országos

vásáráról sokkal késôbb értesülünk, és ekkor is köz-vetett formában, a kassai kereskedôk vámmentessé-gére vonatkozó kiváltságban említik az itt tartott so-kadalmat (Vlaicu 2003.14.72–73). KövetkeztetéskéntTorda esetén 107 vásáros nappal számolhatunk.

Ezek a vásáros napok és helyek közül több is egynapi járásra volt a Mezôség bármelyik településérôl,és így az itt élô ember szükségének függvényébenegyiket vagy másikat felkereste, és a számára szük-séges javakat megvásárolhatta, vagy terményfelesle-gét értékesíthette.

Azonban ezek a vásárok nem csupán a termék-cserének helyei, hiszen itt a vidék apraja-nagyjaösszegyûlt, találkozott, beszélgetett, az új törvénye-ket, a levelesített törvényszegôk listáját, közérdekûinformációkat ilyen alkalmak során ismertették, atörvényre való idézés is a vásáros helyek kikiáltó he-lyein történt.

RÜSZ-FOGARASI ENIKÔ

IrodalomEngel Pál: Magyarország a középkor végén, CDJakó Zsigmond1997, 2004 Erdélyi okmánytár I., II. Bp. Rüsz-Fogarasi Enikô1999 Târgurile Dejului Medievalia2006 Kolozsvár vásárai. In Városok és városlakók. Flo-rea, Carmen–Costea, Ionut–Pál Judit–Rüsz-FogarasiEnikô (szerk.), KolozsvárVlaicu, Monica 2003 Comerø ši meštešuguri în Sibiu ši în cele šaptescaune 1224–1579. Nagyszeben

47

Dolgozatomban Magyarszovát temetkezési szo-kásait mutatom be, különös tekintettel vizsgálva ahalottkultusz társadalmi vonatkozásait. (2000-benhasonló címmel írtam szakdolgozatot, Kiss 2000.)Azért tartom ezt fontos kérdésnek, mert szerinteméppen az átmeneti rítusok során rajzolódnak jól ki azigazi, fontos társadalmi kapcsolatok. Ez így van a la-kodalmi szokásoknál is, de míg ott csak azok vesz-nek részt, akiket a család meghív, a temetésen bárkirészt vehet, aki akar, aki fontosnak érzi, hogy a faluôt ott lássa. Azokat meg, akik nem mennek el egy ro-kon temetésére, kibeszélik, megszólják.

A temetési rítusoknak már elég sok erdélyi leírá-sa látott napvilágot. A magyarszováti temetésneknincs jellegzetes, csak erre a falura jellemzô szokás-eleme; szerkezetében, hiedelmeiben nem különbözikmás erdélyi település temetési szokásaitól. Termé-szetesen a felhasznált, igénybe vett tárgyak, pl. textí-liák, ravatal, viselet, lakáskultúra elemei már helyijellegûek. Úgy gondolom, hogy inkább a társadalomstrukturáltsága, a helyi kapcsolatrendszerek külön-böznek, ezek egyediek, a temetési szokások pedigmár csak annyiban, amennyiben ezeket a társadalmikapcsolatokat tükrözik. Dolgozatomban elsôsorbana közösség és a halott, a gyászoló család és a közös-ség viszonyát, a halál és temetés mint a közösség ko-

hézióját, a társadalmi kapcsolatok megerôsítésétszolgáló eseményt vizsgáltam.

Rövid kutatástörténeti áttekintés után a falut mu-tatom be, majd a temetési szokásokat kronológiaisorrendben, a halál beálltától a késôbbi megem-lékezô momentumokig kísérem végig Balázs Lajosszerint ez a kronológiai sorrend a szokás színjáték-szerûségét sugallja (Balázs 1998.15), de én úgy gon-dolom, hogy így jobban megragadhatom azokat amozzanatokat, amelyekben a rokonság fontos szere-pet játszik, ahol a társadalmi kapcsolatok kiemelésé-re, ápolására kerül a hangsúly. Én magam is beisme-rem, hogy néha ez az esemény valóban színjátéksze-rû, de tulajdonképpen reprezentációról, a kapcsola-tok külsô kifejezésérôl van szó, és ez sokszor megkö-vetel egyfajta színpadiasságot. A temetés valameny-nyi mozzanatánál megpróbálom megragadni a tár-sadalmi vonatkozásokat, az élôk és holtak viszonyá-ra vonatkozó utalásokat.

Nem hagyom figyelmen kívül a temetés utániidôszakot sem, mert a temetés korántsem a végsô ha-tár, az emlékezés, az érzelmek révén továbbra is fenn-áll bizonyos kapcsolat az élôk és elhunyt szeretteikközött. Ugyanakkor gyökeresen megváltozhat, átala-kulhat a hátramaradottak kapcsolatrendszere is.

Szakdolgozatomban vizsgálom az egyháznak e

Temetkezési szokások Magyarszováton

jelenségekkel kapcsolatos álláspontját is, ugyanis alegújabb egyházi rendelkezések határozottan ellen-zik például a búcsúztatót, virrasztót, ezek pedig igenérdekes elemei a helyi szokás rendszerének, ugyan-akkor igen fontosak dolgozatom szempontjából.

A temetôk vizsgálata is fontos adatokat szolgál-tathat a falu társadalmi hálójáról, kapcsolatrendsz-erérôl, de ez még további kutatásokat igényel.

A településrôlMagyarszovát (rom. Suatu) Kolozsvártól keletre,

36 kilométerre fekvô község. Északon Mezôgyéres(Ghirišu Român), északkeleten Mocs (Mociu), kele-ten Botháza (Boteni), délkeleten Berkenyes (Berchi-ešu), délen Aranykút (Arancuta), délnyugatonDombfalu (Dîmburi), nyugaton pedig Magyarká-lyán (Cãianu) határolják (1-es számú melléklet). Aközség központja Szovát, közigazgatásilag Dombfa-lu és Aranykút tartozik még hozzá. Azt, hogy a Ko-lozsvár–Mocs–Szászrégen fôúttól távol kezdtek elépítkezni, a szovátiak azzal magyarázzák, hogy elô-deik féltek a tatár és török támadásoktól, de arról,hogy valóban érte volna támadás a falut, nem tud-nak.

Domborzatát (és kultúráját) tekintve Magyarszo-vát jellegzetes mezôségi falu. Régebb a lakosság el-sôsorban állattenyésztéssel foglalkozott (ezt bizo-nyítják a Szénafû, Füvesek közt típusú helynevek is),majd a gabonakereslet növekedésével a termelô gaz-dálkodásra tértek át. A falu határában több mint 70hektáros mocsár volt, amit az 1980-as évek elején ki-tisztítottak és halastóvá alakítottak.

Szovát elsô írásos említése 1213-ból való, ott villaZuat alakban jelenik meg (Suciu 1968.148). A továb-biakban elég gyakran elôfordult Szovát neve, csakazokat sorolom fel, amelyek új alakváltozatot tartal-maznak. (Szovát helytörténeti adatait RomanAlexandru történelemtanár, volt szováti iskolaigaz-gató szövege alapján foglalom össze, aki levéltárikutatások után írta meg dolgozatát. Köszönöm neki,hogy 1980-as kéziratát rendelkezésemre bocsátotta.)1329: villa Zovath, 1332–1339: sacerdos de Zuach/Snach /Suath, 1334: Johannes de Zoat, 1410: Zowath,1467: possesionum Zeuoth, 1733: Szováth Felsö etAlso, 1750: Also Szovat, Felsö Szovat, 1850: Szovatudin zsosz, Szovatu din szusz, 1854: Also-Szováth,Sovatu de Jos; Felsö Szováth, Sovatu de Sus

A név etimológiája még tisztázatlan és vitatott.Kiss Lajos régi magyar személynévbôl eredezteti(Kiss 1988.354). Egy másik lehetséges magyarázatszerint a szláv eredetû suhat ‘legelô’ is lehetne a szóeredete, ezt a település története és domborzati kör-nyezeti feltételei is igazolni látszanak (Roman1980.12). Ezt tartják valószínûnek Magyarszovát la-kosai is (Antal Szongoth 1980.8).

Nagyon érdekes, külön tanulmányt kívánó témaSzovát demográfiai fejlôdése, ezért fontosnak tartomröviden vázolni, mert releváns a tárgyalt téma szem-pontjából (Roman 1980. 17–21., a szerzô a következôforrásokra hivatkozik: Št. Pascu: Voievodatul Tran-silvaniei, 1972., Cluj; Documente privind istoria Ro-mâniei, C. Transilvania; az elsô Magyarországi nép-számlálás. 1784–1787, Bp. 1960., Statistica Transil-vaniei stb.).

A 13–17. századi adatokra csak következtetni le-het. Az elsô biztos számszerû adat az 1795-ös hivata-

los összeírás, amely szerint Felsôszováton 98 ház,120 család, 585 személy volt, Alsószováton pedig 85ház, 106 család, 536 személy. Tehát összesen 1121-enéltek Felsô- és Alsószováton. 1850-ben Alsószovát-nak 699, Felsôszovátnak 578 lakosa volt, összesen1377 személy.

Az 1857-es összeírásban a felekezeti hovatarto-zást is feltüntették:

Felekezet Alsószovát Felsôszovát Összesen (%)unitárius 85 322 407 (30,14%)református 324 45 368 (27,33%)ortodox 204 93 297 (22%)görög kat. 31 219 250 (18,51%)örmény kat. 8 - 8 (0,59%)zsidó, róm. kat. 17 2 19 (1,40%)Összesen 669 681 1350 (100%)

A táblázatból is kitûnik, hogy Felsôszovát, a maiFelszeg falurész magyar lakossága többségben refor-mátus, Alsószováté, a mai Alszegé pedig unitárius.Felszegen kevesebb volt ugyan az unitárius, de ke-veredtek. A nemesek mind az Alszegben laktak, kü-lön utcájuk is volt, ma is Nemes utca néven ismere-tes” – írja dolgozatában Antal Szongoth Erzsébet. AManeszes, Tóth, Szabó, Székely, Csete, Zsigmond,Nagy, Bodor családokat tartják a legrégebbieknek,állítólag ezek közül a Maneszesek, Tóthok, Szabókés Bodorok ôsei nemesek voltak (Antal Szongoth1980.9). A templomok Alszegben vannak. Itt, a refor-mátus templom körül van a református temetô, Fel-szegben, a Bircen pedig az unitárius temetô. Napja-inkban etnikailag és felekezetileg egyik sem homo-gén, temetkeztek reformátusok az unitárius temetô-be is, illetve fordítva. Az egykori görög katolikustemplom ma az ortodoxoké, a templom körüli teme-tô egy része is az övék, a másik felébe viszont ma-gyarok is temetkeznek. A régi román templom kö-rül, a Sóskút utcában csak román sírok vannak.

Tehát a 19. században a lakosság száma 1350 kö-rül mozgott. Utána az 1950-es évekig, a nagy méretûiparosításig folyamatosan nôtt: 1910-ben 2216, 1930-ban 2329, 1948-ban 2867, 1956-ban 2930, 1966-ban2818 lakosa volt Szovátnak. Ez után csak csökkent alakosság száma, mert elsôsorban a fiatalok a köny-nyebb megélhetést biztosító városokba költöztek:Kolozsvárra, Tordára, Marosvásárhelyre. 1992-ben1645 ember lakott Magyarszováton, etnikai összeté-tele megközelítôleg 50% magyar, 35 román és 15 ro-ma (Feischmidt 1994.120).

Mindez óriási változásokat jelentett a falu arcula-tára, a lakosság világképére vonatkozóan. Az aprósárkunyhók helyén 2-3 szobás téglaházak sorakoz-nak rendezetten. A jólét az élet minden területénmegnyilvánul – írja 1982-ben egy magyarszováti ta-nítónô (Tamás 1982.209). A megváltozott életforma avilágkép átalakulását eredményezte. Többé már nemvolt szükség a régi hiedelmekre, szokásokra, babo-naságokra. A fiatalok más elképzeléseket, mintákatkövettek, így mély szakadék jött létre a faluból kilé-pô mobilisabb fiatalok és a szülôföldhöz, pontosab-ban a földhöz ragaszkodó idôsebbek között. Ezzelmagyarázható, hogy a kollektivizálás után a szoká-sok egy része kipusztult, megszûnt, mások megmegmaradtak ugyan, de eredeti jelentésük homály-ba vész. Legkevesebb változáson talán éppen a te-48

metési szokások mentek át, talán azért, mert az em-berek életében ez a legtitokzatosabb, a legfélelmete-sebb, ez az, ami elkerülhetetlen. Nem lehet igazábólmegszokni; egy közeli rokon, jó barát halála mindigfájdalmas, megrázó élmény, amit a hátramaradottakcsak e szokások és a közösség segítségével tudnakfeldolgozni.

A temetkezési szokások kutatásárólA néprajztudomány kezdeteitôl a kutatók igye-

keztek rögzíteni, bemutatni a magyar parasztság te-metési szokásait, a halálra és a túlvilágra vonatkozóhiedelmeit Részletes kutatástörténeti áttekintéstszakdolgozatomban adok, itt most csak az erdélyikutatásokra hívnám fel a figyelmet, a teljesség igé-nye nélkül, csak 2000-ig.

A helyi és regionális monográfiákban általábankülönös figyelmet szentelnek az emberélet fordulói-nak, köztük a halálnak, temetésnek: Horváth Istvána Magyarózdi toronyalja címû szépirodalmi jellegûfalurajzában (1971); Jung Károly Az emberélet for-dulóiban (1978); Nagy Olga A törvény szorításában.Paraszti értékrend és magatartásformák címû köteté-ben (1982); Seres András a Barcasági magyar népköl-tészet és népszokásokban (1984); Ujváry ZoltánSzületéstôl a halálig címû munkájában (1993); VasasSamu – Salamon Anikó Kalotaszegi ünnepek címûmonográfiában (1986).

Napvilágot láttak már olyan munkák is, amelyekkimondottan a temetéssel meg a halállal foglalkoz-nak. Talán a legjelentôsebb közöttük Keszi KovácsLászló A kolozsvári hóstátiak temetkezése (1944) cí-mû monográfiája. Ennek külön érdeme az, hogy szé-les körû összehasonlító anyagot is felhasznált aszomszéd és a rokon népek szokásaiból. Kiemelkedômunka Balázs Lajos Menj ki én lelkem a testbôl... El-múlás és temetkezés Csíkszentdomokoson (1995) cí-mû monográfiája, amely egyediségében is reprezen-tálja az erdélyi halottas szokások modelljét. BalázsLajos van Gennepnek az átmeneti rítusokról kialakí-tott kategóriáit és modelljét használja fel alapos adat-bázis összegyûjtésével, feldolgozásával és rendsze-rezésével.

Kisebb terjedelmû, de jelentôs tanulmányok ismegjelentek az utóbbi években a Kriza János Népraj-zi Társaság 3-as évkönyvében jelent meg, 1995-ben:Gazdáné Olosz Ella: A temetés proxemikája Kovász-nán, Nagy Ödön: Halál és temetés Hariban, Kunt Er-nô: A halál antropológiájához.

Általában az mondható el, hogy a romániai, erdé-lyi szokáskutatás még mindig szegényes, területi-földrajzi szempontból is egyenetlen. Balázs Lajosösszegzésébôl világosan kitûnik, hogy intézményekhiányában a kutatómunka nem egy tudományosstratégia jegyében folyik, hanem véletlenszerû, eset-leges, mert általában csak azoknak a régióknak akultúráját tanulmányozták, amelyeknek van népraj-zos szülötte. (Erdélyi eredmények és tanulságok azemberélet fordulóinak kutatásában. Elhangzott aKJNT megalakulásának 10. évfordulóján rendezettünnepi ülésszakon, Csíkszeredában 2000. március18-án. Köszönöm a szerzônek, hogy rendelkezésem-re bocsátotta a kéziratot.)

Az elmúlt évtizedekben Erdélyben az emberéletfordulóival összesen 122 tanulmány foglalkozik,ezek közül 42 a halállal és a temetéssel kapcsolatos.

(A felmérés adatai tájékoztató jellegûek, kb. 95%-banteljesek. Eszerint a következô helységek, régiók, nép-rajzi tájak halállal, temetéssel foglalkozó írásai láttaknapvilágot: Almásmálom, Barcaság, Csíkmenaság,Csíkszentdomokos, Déva, Erdély, Erdôfüle, Frumó-sza, Gyímes, Hari, Havad, Homoródalmás, Hosdát,Kalotaszeg, Kovászna, Kisküküllô vidéke, Magyaró,Magyarózd, Magyarvalkó, Maros megye, Nyárád-mente, Nyárádszentimre, Székelyföld, Tövishát, Új-szentes, Vadasd.)

Az elmúlt húsz évben a kolozsvári Babeš–BolyaiTudományegyetem Bölcsészettudományi Karán etémával kapcsolatosan mindössze három szakdolgo-zatot nyújtottak be: Virág Magdolna a szilágysági(Tövishát), Deák Ferenc a csernátoni halottkultusztvizsgálta, Sántha Emôke pedig a halottas táncot ele-mezte a magyar szakirodalom alapján.

A Kriza János Néprajzi Társaság adattárában ti-zenhét olyan dolgozat található, amelyeket 1996 és2000 között amatôrök és szakemberek, a KJNT tagjai(Bélteki Emôke, Fazekas Lóránd, Gál Irma, GazdaJózsef, Cs. Gergely Gizella, Heinrich Andrea, IstvánLajos, Kántor Katalin, Kató Andrea, Keszeg Vilmos,Kiss Erika, Mihály Orsolya, Török Albert, TankóGyula, Vasas Samu és Zsigmond József) gyûjtöttek,írtak a témával kapcsolatosan

Külön megemlítem az egyházi tisztséget viselôktemetkezésre vonatkozó tanulmányait. Köztudott,hogy a néprajz, mint társadalomtudományi diszcip-lína teológiai gyökerekbôl nôtt ki, hisz az elsô nép-rajzi jellegû munkák Európa szerte az ôsvallások re-konstruálását célozták. A vallási néprajznak sok kö-ze van az emberélet fordulóihoz, ezek nagy részétugyanis egyházi szertartás teszi még ünnepélyeseb-bé. Erôss Alfréd rendkívül fontosnak tartja azt, hogya jó pásztor ismerje övéit. Ennek elengedhetetlen fel-tétele az, hogy a lelkipásztor alaposan ismerje annaka közösségnek a szokásait, mentalitását, világképét,amelyben éppen szolgál (Erôss 1988). A ReformátusSzemlében megjelent sok írás ezt a népismeretet pró-bálja elôsegíteni. Nagy Ödön munkássága ebben atémában is jelentôs, a Református Szemlén kívül aNéprajzi Látóhatárban, a KJNT évkönyveiben közöl-te írásait (1988, 1992, 1995). Mások meg határozottanellenzik az irracionális, babonás szokásokat, helyte-lenítik az évszázadokon át fennmaradt gyakorlatoksorában a virrasztást és a búcsúztatót.

Temetkezési szertartás és búcsúztatóMagyarszovátonSzakdolgozatomban a magyarszováti temetkezés

alábbi szokáselemeit tárgyaltam kronológiai sor-rendben: a halál elôjelei, halálra vonatkozó jóslások,haldoklás, a halál beállta, a halál hírül adása, a halottelkészítése, sírásás, halottnézés, virrasztás, sirató,halotti ének, temetési szertartás, búcsúztató, a tor, atemetôk, a gyász. Többször hangsúlyoztam, hogyigazából nincsenek olyan szokáselemek, amelyek ki-mondottan csak Magyarszovátra lennének jellem-zôek, én minden esetben a társadalmi vonatkozáso-kat, az élôk és holtak, élôk és élôk viszonyára vonat-kozó utalásokat próbáltam megragadni.

Jelen dolgozatban csak egy momentumot, a leg-látványosabbat a temetési szertartást és búcsúztatótmutatom be

A halottkultusz rendszerében a temetési szertar- 49

tás a legfontosabb, legünnepélyesebb momentum.Ahogy az ôsi hiedelmek egyre inkább elhalványul-nak, feledésbe merülnek, annál kiemelkedôbbé válikaz egyházi temetés, a prédikáció, a halotti beszéd. Ezaz a nyilvános esemény, ahol bárki részt vehet, azidegenek is, mert itt a közösségi gyülekezeti jelleg ahangsúlyosabb. Sok esetben a nagyon öreg emberek,akik egyébként nem tudnak ellátogatni a templomiistentiszteletre, mert messze van, elmennek a köze-lebbi szomszédok temetésére már csak azért is, mertott van a pap és prédikál. Általában minden család-ból elmegy valaki a temetésre, még akkor is, ha nemvoltak szorosabb kapcsolatban a gyászoló családdal,mivel ilyenkor illik végtisztességet tenni.

A temetési szertartásnak tulajdonképpen két ré-sze van, egyik a halottas háznál, másik a temetôben asírnál. A szertartás kezdetét a harangok jelzik,gyûlôt húznak, erre gyülekeznek össze az emberek ahalottas házhoz.

A szertartás Szováton rendszerint délután egyvagy két órakor kezdôdik a halottas háznál. Koráb-ban elkészítik az ételeket, elrendezik az udvaron apadokat, asztalokat. Az udvarra tesznek egy asztaltés székeket a papnak, kántornak és a presbitereknek.Az asztalra három fehér és egy zöld-fekete abroszkerül, egy váza páros számú fehér virággal és együvegkancsóba víz. Az asztaltól pár méterre, középrehelyezik el az egyházi ravatalt, amit mindig ugyan-azzal a fehér-fekete csillagos terítôvel borítanak le.

Amikor a pap megérkezik, a közvetlen hozzátar-tozók a halottas szobában tartózkodnak, síratják ahalottat, búcsúznak tôle, és ott fogadják az érkezô ro-konokat. Azok néhány percig elidôznek a halott mel-lett, majd kimennek az udvarra, hagyják, hogy a csa-lád magára maradjon a halottal, mert a pap érkezé-séig a koporsót le kell zárni. Ez rendszerint egy ko-ma feladata. A koporsó lezárása elôtt Szováton is fel-hasítják a szemfedôt, hogy az elhunyt szuszognitudjon és lásson a túlvilágon.

A tiszteletes bemegy a halottas szobába és az ajtóközelében, a halott lábánál rövid imát mond, majdegyházi temetési éneket énekelnek. (Az unitárius te-metési szertartás teljes szövegét a függelékben köz-löm. Azért ezt, mert unitárius temetésen sikerült azegész szertartást rögzítenem.) Ezután kimennek azudvarra. A halott gyermekei, unokái vagy kereszt-gyermekei és komái kiviszik a koporsót az udvarra,és ráhelyezik a ravatalra. Az egész család kivonul ésjól meghatározott szabályok szerint helyet foglalnaka koporsó körül (Tárkány-Szûcs 1981.187). Ezutánkövetkezik a kb. egyórás prédikáció, istentisztelet.Ez a reformátusoknál mindig a Tebenned bíztunkénekkel kezdôdik, és a 286. ének elsô részével végzô-dik (Nagy 1992.56).

A papok igyekeznek hangsúlyozni, hogy a teme-tési szertartás elsôsorban istentisztelet. A vigasztalásés feltámadásba vetett hit prédikálásának alkalma,tehát az élôkhöz szól és nem a holtakhoz. Nem a si-ratás, a szép beszéd, a halott dicsérete a lényeg, hisza református/unitárius hit szerint az elköltözött márcsak Isten hatalma alatt áll, nem segít rajta a temetésiszolgálat. Az emberi élet méltatása, kiértékelése nema lelkész feladata, bár az elhunyt életét esetleg példa-ként lehet emlegetni a közösség elôtt. Viszont az em-berek soha nem tudnak beletörôdni szerettük halálá-ba, ezért igénylik a búcsúztatót, dicséretet, a leg-

szebb temetést. A temetésen elhangzó ima sem köz-benjárás, hanem felelet az elhangzott prédikációra.Olykor botrányok árán, de az emberek mégis ragasz-kodnak a búcsúztatóhoz, ami érthetô is, hisz végsôsoron arról van szó, hogy az egész közösség elôttmindenkitôl elbúcsúzik a halott – ez pedig a család-ban, a társadalomban betöltött szerepek, helyek ésfeladatok meghatározását is jelenti. A búcsúztató amegszólítások révén a nagy nyilvánosság elôtt ki-nyilvánítja az elhunyt és családja személyes kapcso-latrendszerét. Egy-egy jól megírt, világos szerkezetûbúcsúztató alapján megrajzolható akár az elhunytcsaládfája is. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy aszöveg elkészítôje, jelen esetben azok a közvetlen ro-konok, akik a búcsúztatót megírják, alkalmazkodja-nak e kapcsolatrendszer hagyományok kialakítottaszerkezetéhez, mert az ettôl való eltérések jelentôstársadalmi konfliktusokat okozhatnak.

Igencsak jelentôs a búcsúztatóknak az a szerepe,hogy a siratókhoz hasonlóan erôs érzelmi megnyilvá-nulásokat váltanak ki. Nemcsak a nevükön szólítot-tak, de a gyászoló gyülekezet egésze felfokozott érzel-mi állapotba kerül, azonosul a gyászolók fájdalmával.A búcsúztató egész felépítése az érzelmek kiváltásáramajd azok lecsendesítésére szolgál, ezt a folyamatotszorítja hagyományok szabta keretek közé” – állítjaBartha Elek (Bartha 1995.145), Kunt Ernô pedig pszi-chikai stratégiának” nevezi a búcsúztatót, amellyel aközösség a gyász megélésében segíti tagjait.

A búcsúztatók terjedelmének is társadalmi jelen-tôsége volt, minél elôkelôbb helyen állt valaki a tár-sadalmi ranglétrán, annál hosszabb és szebb búcsúz-tatója volt. Korábban Szováton is verses formájú bú-csúztatókat írtak, viszont az egyháziak annyira bele-szóltak, ellenezték, hogy ma már egyáltalán nem for-dulnak elô ilyen szövegek. Napjainkban egyszerûencsak felsorolják, megnevezik azokat a személyeket,akiktôl a megboldogult elköszön. Álljon itt példánakidôs Zsigmond Márton búcsúztatója, melyet 2000.április 26-án írtak gyermekei és unokái. A szövegetáprilis 27-én másoltam le az unitárius lelkésznél, azeredeti helyesírást és bekezdéseket betartva.

„Már csak néhai Zsigmond Márton született1908, árván nôtt fel 8 éves korátol, aki boldog házaséletet élt 56 évet és özvegyen élt 13 évet.

Bucsuzik gyermekeitöl, lányátol Maritol, anakgyermekeitöl Mariskátol, férjétöl Gerguctol, gyer-mekeitöl Mariskátol, férjétöl Attilátol és Gerguctol.

Bucsuzik Jánostol, anak feleségétöl Rozsitol,gyermekeitöl Jánostol és Robitol, Bucsuzik Ben-cikétöl, anak feleségétöl Erzsitôl, gyermekeitöl Ben-cikétöl és Kingátol. Bucsuzik Pistátol, anak fele-ségétöl Juliskátol, gyermekeitöl Timike és Erzsébet-töl. Bucsuzik Juliskátol, anak férje Pistátol. gyer-mekeitöl Attila és Timeátol.

Bucsuzik Dezsôtöl, feleségétöl Ilonkátol, anakleányátol Ilonkátol. Bucsuzik Zsuzsikátol, anakgyermekétöl, Dezsôkétöl.

Bucsuzik nihai fiának feleségétöl, Anikotol, anakgyermekeitöl Mártontol, felesége Annátol, gyerme-kei Mártonka és Andreátol, Bucsuzik Balázstol, fele-sége Csillátol, gyermekei Balázska és Noémitöl.

Bucsuzik léányátol Zsuzsikátol, anak férje Rezsô-töl, gyermekeitöl Zsuzsikátol, férje Jánostol. Bucsu-zik Rezsôtöl, anak felesége Erzsitöl, gyermekeiIbolyka és Rudolftol. Bucsuzik Jánostol. 50

Bucsuzik fia Jánostol, anak felesége Zsuzsikátol,gyermekei Zsuzsika és Annamáriátol. Bucsuzik Ist-vántol, felesége Gyöngyitöl. Bucsuzik fia Pistátol,anak felesége Anuskátol, gyermekei Pistátol, felesé-ge Gyöngyitöl, gyermeke Gyöngyikétöl. BucsuzikJoskátol, feledége Erikátol, bucsuzik Bencikétöl.

Bucsuzik fiátol Dezsôtöl, anak felesége Mariská-tol, gyermekei Dezsôke, Ferenc, Attila és Marikátol.

Bucsuzik testvérétöl Annustol, anak gyermekei-töl, unokái és dédunokáitol.

Bucsuzik néhai Zsigmond Marci gyermekeitöl,unokái és dédunokáitol, néhai Zsigmond Gyurkagyermekeitöl, unokái és dédunokáitol, néhai VighRebi gyermekeitöl, unokái és dédunokáitol.

Bucsuzik a felesége ágárol néhai Márton Jánosgyermekeitöl, unokái és dédunokáitol.

Bucsuzik Márton Istvántol, felesége Ankucátol,gyermekei, unokái és déunokáitol. Bucsuzik néhaiMarton Marci gyermekeitöl, unokái és dédunokáitol.néhai Bodor Sári gyermekeitöl, unokái és dédunoká-itol, Néhai Maneszes Zsófi gyermekei, unokái ésdédunokáitol néhai Kis Mariska gyermekei, unokáiés dédunokáitol.

Bucsuzik apatársátol, Jozsitol, anyatársai Sári ésMaritol, anak gyermekeitöl és unoáitol.

Bucsuzik kománéitol és keresztgyermekeitöl. Bu-csuzik az összes unokatesvéreitöl, gyermekeik ésunokáiktol, közeli és távoli rokonoktol, szomszédai-tol, munkatársaitol, a sirásoktol, harangozoktol.

Végezetül bucsuzik az egész tisztességet tevôgyülekezettöl.”

Az egyházzal való hosszas ellenkezés eredményeaz lett, hogy Erdélyben Makkai Sándor püspök enge-délyezte a búcsúztatót, mint igei üzenetet, egy ige fel-olvasását, de továbbra is kerülendônek tartja a versesés felsorolt személyekhez intézendô búcsúszavakat.Az egyes parókiák, gyülekezetek gondja, hogy ezt kihogyan oldja meg. Magyarszováton kompromisszumalakult ki: a család megírja a búcsúztatót egyes számelsô személyben, tehát a halott nevében, és elviszik alelkészekhez. Ôk átírják, illetve átfogalmazzák többesszám harmadik személybe, és beépítik a temetési pré-dikációba. Az egyszerû felsorolás szárazságát igye-keznek költôi, retorikai eszközökkel is feloldani. Azál-tal, hogy felismerték és belátták, hogy a közösségnekszüksége van erre a díszes, sôt néha túldíszített elôa-dásmódra, hogy ezáltal valamennyire kompenzáljáka közösséget az egykori verses, rímes, szép búcsúzta-tókért, elnyerték a falu tiszteletét és tetszését. Szemelôtt kellett tartaniuk azt, hogy a nép számára a vallá-sosság egyben mûvészi élményt is kell jelentsen, azegyszerû vallásos emberek a vallást érzelmileg élikmeg (Tánczos 2000.108), és távol áll tôlük a protestánsegyházakra igencsak jellemzô értelmezô, indoklógondolkodásmód.

A prédikáció után a koporsót ugyanazok, akik ki-hozták a házból, felteszik a szekérre vagy utánfutó-ra, ahogy Magyarszováton mondják remorkára,traktorra vagy teherautóra. Régebb rudakon is vittéka koporsót, de ma már nem. Leginkább az ökörsze-kérhez ragaszkodnak. Traktorral, teherautóval csakakkor viszik a koporsót, ha nem tudnak szekeret sze-rezni. Régebb a gyászoló hozzátartozók, fôleg asszo-nyok és gyerekek ültek fel a szekérre, a koporsó kö-ré, és ott siratóztak, amíg a temetôhöz értek. Ma akoszorúkat teszik a szekérre, sôt ha nem férnek, ak-

kor azt a gyerekek, fiatalok kézben viszik a szekérelôtt.

A temetési menet meghatározott sorrendben állössze. Elöl egy fiatal fiú az egyház gyászlobogóját vi-szi. Utána megy a lelkész, a kántor és a presbiterek,ôk általában egész úton egyházi temetési énekeketénekelnek. Közvetlenül a szekér elôtt a koszorútvivô fiatalok mennek. A szekeret az elhunyt közvet-len családtagjai követik, elöl a férfiak (fiúk, vôk, só-gorok, testvérek), utánuk a nôi rokonok és a gyere-kek. Ôket követi a gyászoló gyülekezet.

Az úton mindenki csendesen beszélget, csak azegyház képviselôi énekelnek. Fiatalok temetésén isinkább csak az asszonyok énekelték a Három uccánhárom angyal kezdetû éneket. Ilyenkor annyibankülönbözött a temetési menet, hogy a szekér elôtt il-letve a két oldalán a vôfélyek és nyoszolyólányokmentek, díszes, szalagos vôfipálcákkal, úgy, ahogyhagyományosan a házasulandó ifjút kísérték a temp-lomba. Ha zenészek is voltak, azok is a szekér elôttfoglaltak helyet a menetben.

A temetôhöz érve a koporsóvivô férfiak leveszika koszorúkat a szekérrôl, és a sír mellé teszik. Le-emelik a koporsót is, ezt pedig a sír fölé tett rudakra,a kötelek fölé helyezik. A lelkész mond még egy rö-vid beszédet, imát, majd a koporsót lassan a sírbaeresztik. Az asszonyok ilyenkor is hangosan sírnak,siratóznak, mindaddig, amíg a sírt be nem fedik.Amikor a koporsót leengedték a kötelekkel a gödör-be, egy sírásó lemegy és elrendezi a koporsót, majdráhelyezi arra a padmalyt. Gyakori, hogy letép egydarabot a szemfedôbôl és a sír mellett álló hozzátar-tozónak adja. Ezt a gyermekek, testvérek el szoktákosztani, elteszik emlékbe, illetve abban az esetben,ha valaki a családjukból megirtózott, megijedt a ha-lottól, ezt a szemfedô darabot elégetik, és az illetôtmegfüstölik vele.

Amíg a sírt elhantolják, földdel befedik, megad-ják jellegzetes formáját és ráhelyezik a koszorúkat is,mindenki a sír körül marad. A pap, a kántor és apresbiterek egyházi énekeket énekelnek, ezután las-san, csendesen beszélgetve, aki akar, az visszamegya halottas háznál szervezett torba.

ÖsszegzésA temetkezési szokáskör tehát kollektív érvényû

utasításokat tartalmaz arra nézve, hogy milyen ne-mû, korú, társadalmi rangú személyt hogyan kell el-temetni. Rendelkezik a temetés aktív és passzív rész-vevôirôl, az általuk betöltendô szerepekrôl, tenniva-lókról, a hatékony együttmûködés érdekében. Intéz-kedéseket tartalmaz az elhunyt földi maradványai-nak elôkészítésére, elrendezésére, eltávolítására,majd emlékének tiszteletben tartására vonatkozóan.

Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogybár a halott áll a cselekvések központjában, legalább-is a halál beálltától a temetésig, a szokáskör egybenolyan rendszert is jelent, amely az élô közösség érde-keit szolgálja. Viselkedési parancsokat tartalmaz ar-ra nézve, hogy hogyan kell gondoskodni a halottközvetlen hozzátartozóiról, hogyan lehet visszave-zetni ôket a mindennapi kerékvágásba, a megszo-kott közösségi életbe. Ugyanezek a viselkedési pa-rancsok, normák a közösségben beállt krízishelyze-tet is igyekeznek áthidalni, minél elôbb feloldani aveszteség okozta feszültséget, helyreállítani a meg- 51

bomlott rendet.A halál elôjeleinek, valamint a haldokló körüli

teendôknek megelôzô funkciójuk van. Egyrészt aközelgô halált próbálják elhárítani, másrészt a hal-doklót és a környezetében élôket készítik fel a várhatóeseményre. A halál tényét közvetlenül a halál beálltaután állapítják meg, de a szokás folyamán többszörmeg is erôsítik (halottnézés, virrasztás, temetés, tor).

A halottra elsôsorban az elkülönítô funkciók irá-nyulnak. Öltözete, a ravatal, a „halottközpontú ritu-ális színjáték” (Kunt 1987.240) hajtórugója az azigény, hogy az elhunytat minél inkább megkülön-böztessék és eltávolítsák az élôk körébôl. A népi ha-lálképzet sajátossága az, hogy a halált nem véglegesmegsemmisülésnek, hanem átváltozásnak, átalaku-lásnak tekintik, a halottat is csak egy másik dimenzi-óban tovább élôként tudják elképzelni.

A halál tényét rituális kódok segítségével hozzáka közösség tudomására, hirdetik ki. Ezután a köze-lebbi és távolabbi rokonok, jó szomszédok, barátok,ismerôsök együtt aktiválják azt a tudáshalmazt,amely a krízishelyzetben az együttmûködést, a kö-zös munkát lehetôvé teszi és irányítja. Arról vanugyanis szó, hogy a szoros kapcsolatháló, amely ad-dig mûködött, egy tag halállával meglazult, veszély-be került. Ezt kell közös erôvel valahogy rendbe hoz-ni, újrarendezni az emberi kapcsolatokat és viszo-nyokat. Úgy is mondhatjuk, hogy a halál megingatja,felborítja a létezô rendet, káoszt okoz, majd a hátra-maradók új rendet teremtenek, ami természetesennem azonos a régivel, esetleg hasonló ahhoz.

Rendkívül fontos a temetési szokásoknak az aszerepe, hogy mozgósítja a közösséget a hagyomá-nyos munkamegosztás szerinti feladatok elvégzésé-re. A temetés kitûnô alkalom arra, hogy egyének éscsaládok, nagyobb rokoni csoportok bizonyítsák atágabb közösség elôtt azt, hogy elsajátították a kö-zösség normáit, azt, hogy aktualizálni tudják azegyedi esetre az általános hagyományokat, és legin-kább azt, hogy összetartanak, családként, rokonság-ként, nemzetségként tudnak viselkedni. Természete-sen ez néha csak látszat, de az ilyen kivételes alkal-makkor ezt várja el a közösség tôlük. A hagyomá-nyos paraszti közösségekben ugyanis nem az egyén,hanem a család számított alapegységnek. A halottéletének a faluközösség általi méltatása a családra iskihat, ugyanakkor az, ahogyan a család a temetéstmegszervezi, lebonyolítja, ahogyan ez elhunyt emlé-két ápolja, visszahat a halottra is, olykor képes meg-szépíteni annak emlékét.

A temetés módjával ki tudja fejezni a család aveszteség mértékét. Ez mindig annak függvénye,hogy az elhunyt milyen szerepet töltött be a falukö-zösségben, a rokonságban, a családban. Elsôsorban amunkavégzésre képes, közösségi feladatokat is vál-laló, utódaikról gondoskodni tudó egyének halálanagy veszteség, illetve a természetellenesnek ítélterôszakos halál, a fiatalok halála az. Az idôsek halá-lát belenyugvással, természeti törvényszerûségkéntés Isten akarataként fogadják. Az önrombolást, ön-gyilkosságot szigorúan elítélik, de a hátramaradotta-kat ugyanúgy gondozzák, mint a többi gyászolót.

Maga a temetés gazdasági próbatétel is. Ugyan-akkor jó alkalom a család gazdasági lehetôségeinek ademonstrálására. Szerintem ez nyilvánul meg azajándékvivésben is, mert ez a közösségi viszonyokat

is szimbolizálja, miközben a kölcsönös segítségnyúj-tás révén újrafogalmazni, megerôsíteni és stabilizál-ni is igyekszik e kapcsolatokat.

A halál, temetés révén olyan, egyébként már csakritkán, illetve megváltozott formában tetten érhetôintézmények is mûködésbe lépnek, mint a szom-szédság és a társas munka.

A továbbiakban szeretném folytatni a Magyar-szováton elkezdett kutatásokat. A falu társadalmá-nak szerkezetét, ennek alakulását szeretném vizsgál-ni, valamint tükrözôdését a szokásokban, megnyil-vánulásait mindennapi életben. A halottkultuszszováti jellegzetességeinek feltárását csakis a szom-szédos mezôségi településeken végzett hasonló ku-tatások révén tudom elképzelni.

DIMÉNY ERIKA

IrodalomAntal Szongoth Erzsébet1980 A szokásba való belenevelés és nyelvi as-

pektusai Magyarszováton (szakdolgozat)Balázs Lajos1995 Menj ki én lelkem a testbôl… Elmúlás és te-

metés Csíkszentdomokoson. Monográfia. CsíkszeredaBartha Elek1995 Halotti búcsúztatók a dél-gömöri falvak

folklórjában. I-II. Debrecen.1995 Vallásökológia. DebrecenErôss Alfréd1998 Lelkipásztori néprajz. Gloria. GyulafehérvárKiss Erika2000 Magyarszováti temetkezési szokások. (Szak-

dolgozat)Kiss Lajos1988 Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Bp.Kunt Ernô1987 Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság

halálképe. Bp.Nagy Ödön1988 Halottkultusz gyülekezeteinkben. In Refor-

mátus Szemle. LXXXI évf. 355–360.1991Az egyház szerepe halottas szokásaink alakí-

tásában. In Népi vallásosság a Kárpát- medencében.Veszprém. 179–184.

Roman, Alexandru1980 Valorificarea elementelor de istorie localã în

procesul instructiv-educativ. Lucrare pentru obøine-rea gradului didactic I. Cluj-Napoca

Suciu, Coriolan1967–1968 Dicøionar istoric al localitãøilor din

Transilvania I-II. Ed. Academiei. BucureštiTamás Irén1982 A gyermek családi helyzetének változása

(Szováti néprajzi monográfia) In Korunk Évkönyv.Metamorphosis Transilvaniae. Kolozsvár-Napoca

Tánczos Vilmos2000 Népi vallásosság. In Magyar népi kultúra.

szerk.: Gergely Csilla, Ilniczky Andrea és Papp Lász-ló. Kolozsvár. 104–141.52

Az emberi szervezet egészsé-gének biztosítása két úton törté-nik: a betegség megelôzésével és abetegség gyógyításával. A beteg-ség elôidézése a rontás.

1. Egy közösségben a népi tu-dáshoz tartoznak bizonyos elôírá-sok, tiltások is. Ezek egy része abetegség megelôzésére vonatko-zik. A tapasztalatból elvonatkoz-tatott szabályok vagy általánosanérvényesek, vagy egy bizonyosszituációra vonatkoznak.

2. A gyógyítás folyamat-jelle-gû, meghatározott lépések elvég-zését jelenti. Ezek a következôk:a) a betegség felismerése, b) oká-nak meghatározása, c) a tulajdon-képpeni gyógyítás. a) A betegségfelismerése jelértelmezés. Az em-beri szervezet elváltozása, a tünetjelzi a betegséget. Ezek a jelekszintén a népi tudás részét képe-zik. Amennyiben új, a közösségszámára ismeretlen tünet jelent-kezik, a gyógyítás nem lehetségesa hagyományos közösségi keretekközött. b) A betegség okánakmeghatározása részben a tünet-értelmezéssel jár együtt. Annálazonban jóval több. Sok betegség-nél annak az ismerete is szüksé-ges, hogy a dolgok egy osztályá-nak melyik eleme okozta a beteg-séget (1. kutyaharapás, kígyóma-rás). c) A gyógyítás ellendetermi-náció. Kommunikációs folyamat-ként fogható fel. A népi tudatrajellemzô betegség materializáltformában démonként való elkép-zelése. A gyógyítás kommuniká-ciós folyamatra való átírása akövetkezô: adó: népi orvos; üze-net: a gyógyító erô; kommuniká-ciós csatorna és kód: a gyógyítóerô hordozóközege; vevô: a be-tegségdémon. Amennyiben akommunikációs csatorna és kódmegválasztása helyes, a kommu-nikáció célja (a gyógyulás) meg-valósul. Közösségenként a kom-munikációs csatorna és kód meg-választása és az adó változik,jellemzô. A kommunikációs csa-torna és a kód alapján négy gyó-gyítási eljárás különíthetô el: al-kalmazásos gyógyítás, beavatko-zásos gyógyítás, hideg-meleg ha-tás alkalmazása, összetett eljárás.(A jelen dolgozat szerkezeténekkialakításában Vajkai Aurél mun-kája segített: Vajkai 1943.)

Az alkalmazásos gyógyításesetében a gyógyító erô hordozó-közege a tárgyi világ valamelyikeleme, növényi, állati, emberi ere-detû anyagok, táplálék- és vegyianyagok. A beavatkozásos gyó-gyítás kisebb-nagyobb erôkifejtésalapján valósul meg. A testi elvál-tozást ez az erôkifejtés kényszerítinormális állapotba. A hideg-me-leg hatás alkalmazása a hômér-séklet-változás következményénalapul. Az összetett gyógymódleggyakrabban többmozzanatos,összetett kódot alkalmaz. Elemeiaz objektéma, gesztéma, textéma,loréma. Ezek kombinációja kötött,s csak a szintaxis törvényeinek be-tartásával válik teljessé és érthetô-vé az üzenet (lásd Hoppál 1970).

A közösségek népi gyógyásza-ti gyakorlata gazdag tudásonalapszik. Így sok betegség mege-lôzése, gyógyítása egyéni vagycsaládi szinten történik. Vannaknépi orvosok, akik a hagyomá-nyozott ismereteket felhalmoz-zák, kísérletezéssel felduzzaszt-ják, saját eljárásokat dolgoznak ki,ôk egy egész közösség kiszolgálóilehetnek.

A gyógyítás történhet a beteg-ségdémon elpusztításával vagy abetegségnek más alanyra való át-származtatásával. Ez utóbbi arontás.

3. A rontás történhet átszár-maztatással vagy egyéni kezde-ményezésbôl. Ez utóbbi esetbenkizárólagosan az erre a célra ki-képzett személyek végzik.

A gyûjtés Magyarszováton1980 májusában történt, a feldol-gozás ugyanez évben, júniusban.

A betegség megelôzése,tiltásokIgézés. A szemrevaló („szép”,

„fáin”) emberre mondják: Püj, püj,igézet meg ne fogja (5). Miko lásso,hogy mind nézik, köpjen magábo smongya: Kígyófasza szeme közé (1).A férfi vegye fordítva az ingét(10), lájbiját (11), majóját (11), ga-tyáját (11). Tegyen fokhagymát azsebébe (1, 10), kebelébe (12). Mie-lôtt elindulna, mosgyék meg a moslé-kos vederbôl, amiben minden lütyedé-ket összegyût (1), vagy mártsa beleaz ujját és vessen egy (2), három(9) keresztet a homlokára. A kis-gyermek karjára piros gyöngyöt

(2, 9, 10, 11, 12) vagy szalagot (2,11) kötnek.

Fejfájás. Fésülködés elôtt a fé-sût szentelt vízbe kell mártani (1).Miko elösszö dörög, az ember a vasak-ka meg ke dörzsölje a fejit. Akármi-lyen vassa. (4)

Hajhullás. A lánynak a fiú nefogja meg a haját, me ehull (5). A fé-sülködéskor kiszakadt hajszála-kat a borzafának a tövibe vagy a ficfá-nak a jukjába dobták, hogy ne hulljone (1) vagy dugd az eresz ajábo (5).

Tyúkseg. Ne járjon a tyúkak ví-zibe (2).

Égés: Március elsejin a léányokfehúzzák a szoknyájokat, úgy mennekki az ajtón, hogy a fenekeket fogjameg a nap (2).

Beteg újszülött. A terhes asz-szony ne csodáljon meg semmit,mert olyan lesz a gyermeke (10),ne nézzen halottra vagy a sírba,mert néma, vak vagy süket lesz agyermek, mint a halott (1), ne rúg-jon macskába, hogy ne legyenszôrös az újszülött (2, 11), ne ta-passza a cserényt (füstfogó), hogyne legyen fekete (9), ne vigyengazt a kötényében, hogy ne le-gyen sebes (9). Miko állapotosvótam, idedobtak egy békát a kezemre.Lehet, hogy észrevettem s mondtam,hogy – Én istenem, ôrizz meg!, s nemlett jegy a gyermekre” (2).

Tejhiány. Nem szabad a szop-tatós anya ágyára ülni, mert elvi-szik a tejét (2).

Álmatlanság. Mikor a kisgyer-mekes anyának enni vittek, a ko-sárról levették a csomagolópapírt,a gyermek feje alá tették, hogyaludni tudjon (1, 2, 10).

Betegség. A kicsi gyermeket nemszabad a tüker elé tenni, mert meg-csodájjo magát s beteg lesz (10).

Tisztátalan. Tették a bôcsôbe agyermek lábához a kést és a seprûtfeállítatták, hogy ne közeledjen a tisz-tátolan s egy kötôt a feje alá, hogy nevigyék e az álmát (1, 11).

A betegség okaSzent Antal tüze. Ha belélépett

lóheverésbe, megtôtt apró pattanások-ka. S akko monták, hogy Szent Antaltüze (1).

Anyajegy. Ha valaki megüti azállopotos asszonyt, olyan jegy lesz agyermeken (3, 11).

Sümölcs. Ha számoljuk a csilla-gokat, akko lesz a sümölcs az ujjunk- 53

Magyarszovát népi gyógyászata

ra (10, 11). Akárkinek odaadja, hogyolvassa meg a kezin a sümölcset, akkois átszáll (1, 10). Ha valakinek van akezin sümölcs, s a másik mind fogja akezit, neki is lesz (10).

Korpa. A korpát a petroljam csi-náljo (11).

Poloska. A fecske poloskát hoz aházakhoz (1).

Igézés. Az igézés az egy betegség,valaki átnéz valakit. Észrevétlenül (3).

A betegség leírása, tünete.JelekVérnyomás. A vérnyomástul fáj

a kisagya az embernek (3).Giliszta. A gyermek vakarja az

orrát vagy a fenekit (5).Öntés. Vakarózik, ütôdik ki,

mintha sebes lenne. Olyanforma,mind a himlô (3).

Szent Antal tüze. Némelynek ütki a kezire, a lábáro, az arcáro. Olyanmint a himlô (3). Megtôt apró pat-tanásokka. S akko monták, hogySzent Antal tüze (1).

Vaktetû. Viszket a lábo ujja közt.Víz van odagyûlve s az rágjo (1).

A gyermek neme. A terhes ass-zony ha hátul nem olyan széles, fiúlesz (9). Az állapotosnak terítettekzsebkendôt a térgyire, s mondták,hogy fogja meg. Ha a közepitô fogtameg, léány lesz, ha a sarkátú, fiú (2).Miko szûttek, az állapotos a lábo közévette a csípvesszôt, ha férfit lát, fialesz, ha asszonyt, léányo (2).

Halál. A bagolyhuhogás (2,10), kutyavonítás (2), álomban adôlô házfal és a foghúzás (2) jelzia halált.

GyógyításI. Alkalmazásos gyógyítás

Termesztett növényekAllium cepa, hagyma. Teáját

köhögés (1, 3, 10), torokfájás (11),hasfájás (1) ellen használják.Ugyancsak torokfájás ellen készí-tik el a következôképpen: a hagy-ma belét kiveszik, cukrot tesznekbele, két napig vízben hagyják,utána isszák (11). A nyers hagy-mát kelésre (2) és furunkulusra(10) teszik.

Allium satium, fokhagyma.Fokhagymát fogyaszt, akinek ge-lesztája van (2, 4, 8, 9, 10, 11). Fül-fájás esetén a fülbe dugnak egyvagy fél cikket (2, 9, 11), aki csuk-lik, az a tenyerébe szorítja (11).Féregûzésre való más felhasználá-sa: 1. Sambucus nigra (3).

Armoracia lapathifolia, torma.Reszelt tormával borítják be ahomlokot fejfájás (2), szanitárszeszben áztatott tormával a fájórészt reuma (11) esetén.

Avena sativa, zab. Teáját kö-högés gyógyítására használják(11).

Brassica oleracea, káposzta.Sós káposzta levelet borítanak afagyott testrészre (2, 9).

Capsicum annuum, paprika. Acsípôs paprikát fogyasztják féreg-ûzés (10) és a szem erôsítése (10)céljából.

Carum carvi, kömény, köminy,kömin. Teáját köhögés (4, 10), to-rokfájás (10, 11), gyomorfájás (1)gyógyítására használják, oldja ahasgörcsöt (8), tisztítja a gyomrot(10), hasfogó (1, 8), szelelteti az em-bert (2). Májbetegség ellen: 1.Hypericum perforatum (3).

Cucurbita pepo, tök. Tökma-gos tésztával borítják be a kelést: a

beteg a tökmagot összerágja, a te-nyerében liszttel elkeveri, s a ke-lésre helyezi (3).

Linum usitatissimum, len. Tej-ben fôzött magját furunkulusrahelyezik (1). Továbbá: ha valakinekbemegy egy gaz a szemibe, vesz az uj-ja közé magat, a kezive félrehuzza aszempillát, a másik kezive belészórvagy három magat, ráhúzza a szemit,s úgy maradjan vagy egy fél órát. Azkiûzi a gazat is, s a mag is kijön (3).

Lycopersicon esculentum, pa-radicsom. Nyersen (2), tésztávalkeverve (2) kelésre teszik.

Nicotiana tabacum, dohány.Levét sebre csepegtetik (10).

Papaver somniferum, mák. Gu-bójából a gyermekeknek fôznek al-tatót (2, 3, 4, 9, 11). Elalszik örökre(3). Megbutul tölle a gyermek (9).

Petroselinum hortense, petre-zselyem. Levelével a darázscsípéshelyét dörzsölik be (2, 3, 4, 11).Teáját a magas vérnyomásoshasználja (3). (Csak hallotta).

Phaseolus vulgaris, paszuly.Sótalan paszulyt fogyaszt a férgesember (2).

Satureia hortensis, csombord.Teája csökkenti a vérnyomást (3).

Solanum tuberosum, pityóka,krumpli. Furunkulusra (10), égésisebre (11), hegesztéstôl fájó szem-re (11), reszelve a homlokra teszikfejfájás gyógyítására (2). A pire-krumpli vérhast is gyógyít (3).

Zea mays, törôbúza. Csuszájá-ból készült tea köhögést gyógyít(11), a piros csuszából készült teavérnyomáscsökkentô hatású (4).

DísznövényekLilium candidum, fehér liliom.

Levelét zölden vagy szárítva ke-lésre (2, 3), furunkulusra (9, 11),tályogra (2) teszik.

Pelargonium zonale, muskáté.Levelébôl fôzött teával mossák asebet, a kelést (4). Levelét furun-kulusra teszik (1).

Paeonia officinalis, bazsarózsa.Virágjának teáját rendszertelenmenstruáció esetén használják (1).

Termesztett fás növényekCerasus avium, cseresznye.

Termésének szárából (cseresznye-farok) készült teát használnak vese(1, 9), vízhólyagbántalmak (9)gyógyítására.

Cerasus vulgaris, meggy. Atermésének szárából (meggyfarok)készült tea vízhólyag- és vesebán-talmakat gyógyít (9).

Citrus aurantiacum, narancs.Héját szanitár szeszben tartják54

nyolc napig, majd a reumás test-részre helyezik (2).

Laurus nobilis, babérlevél. Alevelébôl készült tea reumát gyó-gyít (11).

Ribes nigrum, feketeribizli. Le-velébôl készült tea vérnyomás-növelô (2, 3, 10).

Prunus domestica, szilvafa.Termésébôl készült ízet kenneksebre (10), kelésre (1).

Vitis vinifera, szôlô. Metszésután a szôlôcsapból folyó levet afájó szemre kenik (11).

Vadon élô fás növényekAesculus hippocastanum,

gesztenye. Termésébôl készülttea, fôzet reumát gyógyít (10).

Cornus mas, som. Virágjábólkészült teát használnak köhögésellen (4).

Crataegus monogyna, galago-nya, mocsies. A virágjából készülttea jó (7), vesebántalmakat enyhít(9), a levelébôl készült teát gyo-mor- (3), szívfájdalmak (2) enyhí-tésére, vérnyomáscsökkentésre (2,11) használják. Termésének héjátvaktetûre teszik (9). Májbetegségellen: 1. Hypericum perforatum(3).

Physalis alkekengi, paptök. Atermésében található port ütésisebre szórják (2).

Pinus silvestris, fenyôfa. Lev-elébôl készült teával kell páráltat-ni a fejet fejfájás esetén, tobozából(csusza) (10, 11), levelébôl (11) ké-szült tea köhögést (10), szamárkö-högést (11) gyógyít.

Quercus sp., tôgyfa. Héjánakteája hasfogó (2).

Robinia pseudoacacia, ákác.Virágjának teája hûlést (2, 8, 9),köhögést (4, 7, 8) gyógyít.

Rosa canina, hecserli, csipke-bokor, seggvakaró. Bogyójábólkészült tea jó (11), gyomorfekélyt(1), vesebántalmakat (3, 9), köhö-gést (4), hûlést (9) gyógyít, szíve-rôsítô (8). Májbetegség ellen: 1.Hypericum perforatum (3).

Sambucus ebolis, fôdi borza. Agyökerébôl készített lábvíz reu-mát gyógyít (4), bogyójának levé-vel vaktetût gyógyítanak (1).

Sambucus nigra, borza. Virág-jából készült teával hûlést (8, 9),köhögést (2, 4, 7, 8, 10), légcsôhu-rutot (2), tüdô- (2), májbántalma-kat (2) gyógyítanak. Más felhasz-nálása féregûzésre: Vágjan egyilyen hosszú borzát (1/2 m), húzza lea szürke haját, alatta van az a szállos,olyant szeggyen egy fél marékka. Te-gye belé egy másfél literes lábosba,

vízbe vagy tejbe, csak a tej nehogy ki-fussan, tegyen hozzá vagy négy cikkfokhagymát, egy marék szekfûvirágot.Akinek gelesztájo van, regge ne reg-gelizzen, ilyen teát igyon, vagy há-rom négy óra múlve mennek a gelesz-ták. Ha nincs mit egyenek, akko mápucolnak (3).

Tilia platyphyllos Scop, hársfa.Virágjának teája erôsítô (8), ideg-nyugtató.

VadnövényekAchillea millefolium, egérfar-

kú fû. Teája májbántalmakat gyó-gyít (3).

Actaea spicata, Szent Antaltólvaló burjány, Szent Antal bur-jányo. Levelének fôztjével a SzentAntal tüzét mossák, a levelét is rá-borogatják (3, 8).

Anchusa officinalis, atlancél.Levelét kelésre teszik (9).

Aristolochia clematitis, farkas-alma. Levelét sebre (4), kelésre (2)teszik.

Capanula sp., vadharangvirág.Levelét sümölcsre kötik (10).

Chrysanthemum balsamita,boldogasszony, calapar. Levelétkelésre teszik (5).

Cichorium intybus, kékcikara,csikaravirág, kotáng. Virágját vá-gási sebre teszik (4, 5).

Datura stramonium, pukkan-tó. Bogyóját (tüvisdisznó) zöldenvagy szárítva, esetleg magjávalegyütt, összetörik, nyolc (2), há-rom (3) napig szanitár szeszbentartják, utána a reumás testrésztkenik be vele.

Dipsacus laciniatus. A levelé-ben összegyûlt vízzel mosakod-nak arcszépítés végett (2) vagy

sümölcsre teszik (11).Eryngium planum, szamár-

tüvis. Teája vagy a tejjel készültfôzet a szamárköhögést gyógyítja(1, 2, 3, 4, 10, 11).

Equissetum arvense, lófarok,lófarak, lófarkú fû. Teája reumát(5), mellfájást (9) gyógyít, gyom-rot hajt (2).

Eugenia caryophyllata, szeg-fûszeg. A fogba dugva szûnteti afájdalmat (1).

Euphorbia cyparissias, kutya-tej. Miután a tyúkszemet kiáztat-ják, a kutyatej levét csepegtetikrája (3). Ugyancsak csepegtetik asümölcsre (9, 10, 11), a szeplôs ar-cot mossák vele (2, 4, 11). Apenisre csepegtetve izgatószer.

Glechoma hederacea, burujende zgajbã. Kelést gyógyít a levele(3). Pe tãtye bubile bun (3).

Helleborus purpurascens,pânz. Dzsökerit a fájó fogba kelldugni (2).

Hypericum perforatum, or-báncfû, sárgo virág. Virágjánakteája tüdôbajt (11), sárgaságot (1),gyomorfekélyt (4) gyógyít, has-fogó (2). Májbetegség gyógyításá-ra a következôképpen készítik:meg kell fôzni vízben. Egy pici kö-ménymagat, egy pár szemet, egy kicsiseggvakarót, vagy tíz darab, ezt megkell fôzni, megint aszt a flori de mo-csiest összefôzni. Miko meg van fôve,vagy három-négy ilyen virágot vesz-nek s belétörik. (3)

Lamium album, árvocsohány.Teája idegnyugtató (2).

Lemnaceae, békanyál. Sütésre(égési seb) teszik (11).

Leonorus cardiaca, gyöngyajak.Virágjának teája szíverôsítô (9). 55

Levisticum officinale, lostyán,leostyán. Egy hétig ecetben tart-ják, majd a reumás testrészt kenikvele (1, 2).

Lycoperdon, lófing. A portsebre (2, 11) és vágásra (2, 9) szór-ják.

Matricaria chamomilla, kamil-la, szegfûvirág, vérenhulló, rumâ-nyeca. Mindenfélének használják(9), kisgyermek fürdôvizébe (2,10), torokfájás esetén öblögetésre(9), isszák torokfájás, köhögés(10), gyomorfekély (9) esetén, has-hajtó (2), fertôtlenítô (3, 10, 11),borogatószer (11), szemfájást (2, 3,4, 7), fogfájást (9, 10) enyhít. Fé-regûzésre való felhasználása: l.Sambucus nigra (3).

Melitis melissophyllum, méh-fû. Méhbetegségeket gyógyít a te-ája (8, 9).

Mentha aquatica convar. cris-pa, fodorminta, fodorménta. Teá-ja köhögést (10, 11), gyomorfájást(3, 7, 9), hasgörcsöt (8) gyógyít,hasfogó (8).

Mentha piperita, borsminta.Gyomor-, máj-, szívbántalmakatenyhít a teája (9).

Muscari comusum, kígyó-hagyma. Teáját reumás betegekhasználják (11).

Papaver rhoeas, pipacs. Mák-jából készült tea altató (10).

Petasites hybridus, keserûla-pú. Levelét sebre (4, 11), kelésre(7, 8), furunkulusra (2, 4, 1) teszik.

Plantago media és P. Lanceola-ta, útilapú, útifû, patladzsina. Le-velét kelésre (3, 9, 11) (miko kifo-kad, akko teszik, kiszíjja (3), furun-kulusra (1), tályogra (2), sebre (4,10) teszik. Szirupja köhögést gyó-gyít (11).

Polygonum aviculare, porcsfû.Fôztje reumát gyógyít (3), teájátvagy fôztjét magzatelhajtásra ishasználják.

Rhinanthus sp., csengôkóré.Teája hasfogó (11), reumát gyó-gyít (3).

Rosa canina, tüvisrózsa. Teájaelhajtja a vesekövet (4).

Rumex sp., lósornya, lusornya.Magjának teája hasfogó (1, 2, 8, 9,10, 11), vérhast is gyógyít (3).

Salvia officinalis, zsálya. Teájagyomorbántalmakat gyógyít (3).

Sanquisorba officinalis, fehér-burjány. Levelét sebre teszik (4).

Silybum marianum, tarkatü-vis. Levelét kelésre (2, 11), furun-kulusra (4, 9), tályogra (9) teszik.

Sonchus oleraceus, nyúlsaláta.Levelét kelésre teszik (5).

Symphytum officinale, fekete

nadály. Tejben fôzve ínrándulás-ra, csontrepedésre teszik (9).

Thymus glabrescens, vad-csombord. Teája májbetegségetgyógyít (10).

Urtica dioica, csohány. A zöldcsalánnal a reumás testrészt dör-zsölik be (2, 3, 10, 11), teáját aszt-ma ellen használják (8).

Állati eredetû anyagok,testrészekDisznógané. Ha tövis ment a

lábba, disznóganét kötöttek rá es-te, reggelre kihúzta (9).

Egérbor. A tályogot dörzsöltékbe vele (5).

Juhfaggyú. Ha a szél kifújta azarcot vagy a kezet (4), ha a bôrmegreped (9), a tyúkszemet (2)juhfaggyúval kenik be.

Kígyóméreg. Ha megmarja azembert a kígyó, meg kell fogni ésa mérgét kivenni. Ezzel kell be-dörzsölni a szúrást, s elmúlik (5).

Kôrisbogár. Szárítva, összetör-ve a fogba dugták, fogfájást eny-hít (1).

Kutyaszar. A fehér kutyaganétszárítják, porrá törik, vízben old-ják és megisszák. Szamárköhö-gést gyógyít (2).

Kutyaszôr. Amelyik kutya azembert megharapta, annak a szô-rébôl (3, 9), szôrének hamujából(2) szórnak a sebre.

Méz. Furunkulusra kenik (2, 8).Nyúlbor. A tályogot dörzsölik

be vele (9). Szalonna. A sebre szalonnát

(10), vágási sebre bôr mellôli sza-lonnát (2), szalonnafelsôt (9) tesz-nek. A sümölcsöt szalonnabôrrelkenik be háromszor-négyszer (7).

Szamártej. Szamárköhögéstgyógyít (1, 2, 3, 10).

Tej. A repedezett bôrt (10), aleforrázott testrészt (3) borogatjákvele. (Az édes tejnél nincs jobb a vi-lágon, hogy az a tüzességit kiszíjja.)Furunkulus, ínrándulás, csontre-pedés gyógyításakor, féregûzés-kor való felhasználása: 1. Linumusitatissimum (1), Symphytumofficinale (9), Sambucus nigra (3),szamárköhögés: 1. Eryngium pla-num (2).

Tejföl (téfel). A hasadt bôrt (3,9, 10), az arcot (2) kenik vele.

Tojás. A berekedt ember nyerstojást iszik (2, 11). A kelést, furun-kulust tojás sárgával kenik (2, 8).Az éhgyomorra megivott tojáshasfogó (1). A borsos rántotta fé-regûzô (2). Gyomorfekély gyógyí-tása: a tojás héját lisztté törik,minden reggel egy kanállal fo-

gyasztanak belôle (1). Túró. Has fogó (11), a sárgasá-

gos betegnek javallott (10).Viasz. Sárgaság gyógyításánál:

1. Állott víz (2), aranygyûrû (9).Zúza. Recés részével a sümöl-

csöt dörzsölik be (7, 11).Zsír. A repedezett bôrt (10, 11),

az égési sebet (9) kenik be vele.Zsíros tésztát kötnek a kelésre (9).

Emberi eredetû anyagokAnyatej. A csipás (9) vagy fájó

(3, 11) szemet mossák vele.Széklet. Kelésre teszik (2, 5).Vizelet. Arcszépítô (2), a fájó

fejet (1), torkot (11), a lázas testet(11), a nyilallásos testrészt (2), atüdôgyulladásos beteget borogat-ják (1, 2). A tüdôgyulladásos be-teg issza is (1, 2), a repedezett bôrtkenik vele (2), a darázsszúrást (9),vágott sebet (2) vizelettel kevertfölddel borítják be (2), s általábanhasználják fertôtlenítôként (10).

Haj felhasználása: 1. Rontás.Szôr felhasználása: 1. Rontás.Vér felhasználása: 1. Rontás.

TáplálékanyagokBor. Ribizli bor ajánlott a vér-

szegényeknek (3, 11), a bor emelia vérnyomást (3); ajánlott a him-lôsnek, hogy a betegség kiüssön(11).

Bors. Féregûzésnél való fel-használása: 1. tojás (2), pálinka (2,9).

Cibre. Ajánlott a himlôs beteg-nek, hogy a betegség kiüssön (11).

Cukor. Berekedt ember kezelé-se: az égetett cukrot vízzel felön-tik, a beteg forrón issza (9). Has-hajtó: 1. víz (11), torokfájás keze-lése: 1. Allium cepa.

Ecet. Ecetet öntenek a fájó fog-ra (10), ha isszák, has fogó (1). Bo-rogatásra használják, tüdôgyul-ladás (10), fejfájás (4, 10) esetén.Akinek a feje fáj, ecetet szagoltat-nak vele (7). Korpa (10, 11), haj-hullás (10) ellen ecettel mosnakhajat. Reuma gyógyítása: 1. Levis-ticum officinale (2), hidegrázás: 1.Dörzsölés (1).

Liszt. Hûlés esetén: Miko nát-hások vagyunk, veszünk ki szenet akemencébôl, málélisztet szórunk rá, sa füstjit bészíjjuk. Az megereszti acsatornát (1, 10). Égési sebre liszt,sütôpor, olaj keverékét teszik (3,4). Kelés gyógyítása: 1. Cucurbitapepo (3).

Mentosan. A gyomorfekélyesembernek ajánlott (1).

Olaj. Égési sebre öntik (9, 10).Ugyanilyen célból: 1. Liszt (3, 4).56

Pálinka. Zsibbasztja a fájó fo-gat (3, 10, 11). A hidegrázást sóspálinkával gyógyítják (9). Féreg-ûzésre is a sós (9) vagy borsos (2,9) pálinkát használják. A vérnyo-más csökkentéséért reggelenteegy kanál rezes pálinkát kell inni,amíg elfogy egy fél liter (3).

Só. Az égési sebre sót szórnak(10). Sós vízzel mossák le a vakte-tût (1), gargarizálnak mandulafá-jás esetén (1, 11). Hidegrázás gyó-gyítása: 1. Pálinka (9), féregûzés:1. Pálinka (9), fagyott testrészgyógyítása: 1. Brassica oleracea (2,3, 9), törés: 1. Dörzsölés (4).

Sör. Magzatelhajtó: a nô egyAlgocalmin injekció megivásaután egy fél liter sört iszik meg.

Sütôpor. Égési seb gyógyítása:l. Liszt (3, 4).

Tészta. Kelés gyógyítása: 1. Ly-copersicon esculentum (2), zsír (9).

Víz. A cukros víz hashajtó (11),orrvérzés esetén a kisagy tájékátkell vízzel mosni (2). Rekedésgyógyítása: 1. Cukor (9), vaktetû;1. Só (1), mandulafájás: 1. Só (1,11).

Vegyi anyagokAlgocalmin injekció: magzat-

elhajtásra való felhasználása: 1.Sör.

Benzin. Benzines földet tesz-nek a reumás testrészre, törésre,vágott sebre (6).

Citromsó. Vízben vegyített cit-romsó has fogó (1).

Mész. A vágott sebet mésszeltapasztották le (5). Cseberben víz-zel kevert mészbôl készült párol-tató víz magzatelhajtásra.

Motorina. Torokfájáskor mo-torinát ittak (11).

Petróleum. Petróleumos ko-csánnyal törölték le a vaktetût (1).A torokfájást petróleummal gyó-gyították (11). Petróleumos föld-del borították be a reumás test-részt, a törést, a vágást (5). Tetû-pusztító szer (11).

Sósborszesz. A fejfájást sósbor-szeszes borogatással gyógyítják(3, 4). A fájó fogat sósborszeszesvattával tömik be (9). A kiütöttcsömört sósborszesszel mossák(3). Más: törés: 1. Dörzsölés (4).

Szalicil. A tyúkszemet kezel-ték vele (2).

Szanitár szesz. A lyukas fograszanitár szeszt öntöttek vagyszanitár szeszes vattával tömtékbe (11). A vágott sebre töltötték(2), tüdôgyulladás esetén boroga-tásra használták (1), a reumátszanitár szeszes tormával kezel-

ték (11). Más felhasználása: reu-ma gyógyítása: 1. Citrus auranti-acum (2), Datura stramonium (2,3), hidegrázás: 1. Dörzsölés (1), tö-rés: 1. Dörzsölés (4).

Szappan. Marjuláskor szap-panlével kenik a fájó részt (11).

Eszközök, tárgyak,a tárgyi világ elemeiAblakról vett víz (harmat). A

reggel az ablakon gyûlt vízzelkenték be az árpát (2, 4, 7, 10, 11).Keresztet csinálnak vele a szemelôtt (9).

Állott víz. Viaszból készítettpohárból ivott állott vizet a sárga-ságos beteg (2).

Aranygyûrû. Sárgaság gyógyí-tása: viaszpohárba aranygyûrûttettek, a beteg errôl itta a vizet (9).

Esôvíz. Arcszépítés céljábólmosakodtak vele (11).

Fürdôvíz. Az anya a csecsemôelsô fürdôvizébôl mosta meg azarcát, hogy tisztuljon az arca (2),hogy a szeplô eltûnjön (1).

Hó. Elsô hóval mosakodtakszépülés céljából (2), tavaszi hóvalmosták le a szeplôt (10), a fagyotttestrészt hóval dörzsölték (2).

Föld. A vágott sebet sárosfölddel, földdel vagy porral töm-ték be (1), a kígyó csípte ember lá-bát földbe ásták, egy (14) napigkellett ott tartózkodnia. Más fel-használás: darázsszúrás gyógyítá-sa: 1. Vizelet (9), vágás; 1. Vizelet(2), reuma, törés, vágás: 1. Benzin,Petróleum (5).

Pókháló. Sebre tapasztották(5).

Szenteltvíz, tömjén, tömény.Kiöli a rossz fogat: dobta ki a rosszfogat (1), az egész fogait kiviszi (2).

Szpojála. (A bánya fenekin vanolyan barna-barna kô) Reszeltünkszpojálát, s azt adtuk a kicsinek ágy-bavizelés ellen (4).

Vályog. Vágott sebre, törésre,daganatra tették (6).

II. Beavatkozásos gyógyításElkötés. A szemölcsöt lófarok-

szôrrel elkötik, míg leszárad (2, 4,10).

Emelés. A nem kívánt terhes-ségtôl a következôképpen próbál-tak szabadulni: a nô cementre ült,hogy felhûljön, utána nehezetemelt.

Dörzsölés. A zabolát zsebken-dô vagy ing élivel dörzsölik (10), acsipát vizes ronggyal (9), a fica-mot szappanos vízzel (10, 11), atörést sós vízzel, szanitár szesszelvagy sósborszesszel (4). Szanitár

szesszel, ecettel szüntetik a hideg-rázást (1).

Mágnes alkalmazása. Ha fém-tárgyat nyel a fiúgyermek, mág-nest tesznek a szájába (11).

Méh felbontása. Terhesség-megszakítás céljából, orsóval.

Pislogás. Ha idegen tárgy ke-rül a szembe, a beteg vízbe pislant(11).

Pofozás. Az ájult beteget felpo-fozzák (11).

Por (cukor, só) befújása aszembe. Ilyen módon sértik fel ahályogot (11).

Törlés. A lány hajával három-szor (1) megtörlik a zabolát (1,10).

Ütögetés. Az ágyba vizelôgyermeket tüzes seprûvel ütöge-tik meg (2, 11).

III. Hideg-meleg hatás alkalmazásaHideg-hatás. A fájó fejet hideg

vízzel borogatják (3), a fagyotttestrészt hideg vízben mossák (3),akinél gyakori az orrvérzés, acsuguláját mossák vele (9). Ugyan-ezt alkalmazzák a terhesség meg-szakítására: l. Emelés.

Meleg-hatás. A rekedtségetmeleg borogatással szüntetik meg(3), hûlés esetén hideg borogatásttesznek az orra (10), láz eseténlangyos borogatást a testre (3).Mandulafájáskor meleg (nem vi-zes) borogatást használnak (3). Atyúkszemet forró vízben áztatjákki (10), rongyba kötött sótalan pu-liszkát tesznek a dagadt arcra,mumpszra (1), meleg sót a fájóderékra (10). A fület meleg kamil-lateával páráltatják (10), a tetûtforrázzák (9). Hidegrázáskor: Abundávo kifeküdt a napra, hogy mele-gedjen ki (1). A reumát (derékfá-jást) ventúza pohárral gyógyítot-ták: 9–20 poharat bekennek szan-itár szesszel, láng fölé tartják, rá-teszik a beteg hátára, hogy kiszív-ja (2, 9).

IV. Összetett gyógymódokA betegség megsemmisítéseIgézés. Gyógyítása szenes víz

vetéssel történik. Gyufaszálat (2,3, 11), könnyû fa tövisét (galago-nya, kökény) (3, 9) égetik, kilen-cet, a szenet vízbe dobják. Texté-ma: – Én Istenem, adhad, hogy job-ban legyek (2). Acsánok, Fiúnak,Szentlélek Istennek neviben. Ámmen.Ha asszony igizte meg, hasadjon mega csicse, ha férfi, hasadjon meg a töke(9).

O pornit (Erzsi) pe cale pe pri- 57

mare.Se tâlnea cu maica precesta.Di še te cânø, še te develešti?Cum nu m-oi cânta, cum nu m-oi

devãli, Câ nu štiu ce boalâ s-o tâmplat.La inima s-s stricat,Pãru ei s-s burzucat,Din picioare s-ontiedicat,Te întoarce-e.Din pišoare sâ porneascã,Pãru ei sã-ntedesascã,Mâncare sã tomneascã, De boalã sã mântuiascã, De vãtet (deocheat) de fatã mare, De bãrbat, de muiere, Sã crãpã øiøele, sã curã boašile, Sã rãmâie (Erzsi) luminatã, bob-

linat, Ca arjintu strecurat, Cã în ceasul še l-o fãcut, Cã în zuva še l-o nãscut, Descântecu de la mine, Leacu, doamne, de la tine, Auzi-mã, doamne, auzi-mã, Amu ni în perøa asta auzi-mã. (3)Közben késsel (3, 11), villával

(3) keresztet csinálnak a pohár fe-lett (11), a pohár fenekén a vízben(3), hármat (11), amíg az imádságtart (3). Az imádságot háromszorkell elmondani, utána háromszorbeleköpni a vízbe (3). A vízbôl in-ni kell, kilenc kortyot (11), majdmegkenik a mellét (3), tenyerét,homlokát (11). A népi orvos a víz-be mártott kezével keresztet vet abeteg gyomorszájára, tenyerére,fejére (3). A maradék vizet a ku-tyára (9, 11), a háztetôre (11), akert tövébe (3) öntik.

Megijedés. Ónt öntenek, vet-nek. Beléteszik egy kalánbo, kicsizsírt hozzájo, ez meggyúl, miko az óneolvad, beléöntik a vízbe, kilenc ver-sen: háromszor a fejire, háromszor ahátáro, háromszor a szivire (4). Azismételt textéma: Én vetek az ónnalAtyánok, Fiúnak, Istennek nevibe,Ámmen (8). Az csinálódik ki, amitômegijedt (2). A vízze megmossák,iszik belölle, az ónt a feje alá teszi. Avizet egy kert sarkábó öntik (4).

Árpa. Learatják, puszta kézzel(4), sarlóval (3), késsel (11). Elôzô-leg keresztet kell vetni a szemre(4). A textéma:

Árpo, árpo learatlak, Kévébe nem kötlek,Hanem a ló seggibe verlek (3).

Árpo, árpo learatlak,A szemétbe doblak (8).

Árpo, árpo learatlak,Marékba szedlek,Kévébe teszlek,

Kalangyábo raklak,Szekérre teszlek,Hazaviszlek,Kicsípellek, megôröllek,A tehén seggibe verlek. (2)

Árpo, árpo learatlak,Kévébe teszlek,Kalangyábo raklak,Szekérre raklak,Onnat is kidoblak,Asztagba raklak,Elcsípellek,Zsákbo teszlek,Malomba viszlek,Megôrellek,Megsütlek,Megeszlek (1).Utána köpni kell (1, 2, 3). Szent Antal tüze. Leköpik és/

vagy leolvassák. Leköpik, olvasnakrá. Mond egy imáccságot. Hogy a sebmujjan el. A Hiszekegyet vagy a Mi-atyánkot. Én eztet elolvasom, hogy aseb múljan el, hogy a fájdolam men-jen e ettô a léánkáto (4). Én köptem.Addig ke köpni, amég megmosakszikbenne. Mondtam én, hogy: – Atyá-nok, Fiúnak, Szentlélek Istennek ne-viben használjon (9). Összekeverte abúzát, kukoricát, árpát, s olvasatt.Minden reggel bekente (11).

Öntés. Vízbe szoktak olvasni, megtettek össze minden búzát, törôbúzát,fuszulykát, ugorkamagat, tökmagat,döblecmagat, összesen nyócat, a kilen-cedik vót a pénz, ötbanis vagy bármi-lyen. Csináltok csomagat belölle, egyzsebkendôbe. Olvastak rájo, késse vagyvillávo vetettek keresztet. Eve megdör-zsölték ott, ahol beteg. A vízze lemos-ták, nem törülköztek meg, hogy úgyszárodjan meg rajta. A vizet olyanhelyre ke önteni, ahol nem jár az em-ber, a kert tövibe, hogy ne ragadjonrájo. Kilenc versen csinálták, kilencnap, csomagot csak egyet csináltok, vi-zet mindig mást (3).

Sümölcs. Keresztvetéssel tûn-tetik el. Amiko emenyen ki az útra skap egy csontat, akkármilyen csontat,feveszi s csinál a sümölcsre három ke-resztet (1). Miko meg vót hevülve akemence, háromszo csináltom keresz-tet a szájáná s mondtam: – Atyánok,Fiúnak, Szentléleknek neviben tûnjene. Ámmen (9).

Sárgaság. Kereszttel. Szoporbanegy asszany keresztet vág a homloká-ra (11).

Igézés. Számolnak kilencig svisszafelé (1). A vízbe belédobják azelsô szenet és ez a kilenc. És a követ-kezôre azt mondják, hogy nyóc. A ki-lencedikre azt, hogy egy. A vizetmegitatják az emberrel. A számolásvégin aki olvas, még mormol valamit.

Utánna háromszo keresztet vet a po-hárro kéztenyérrel és háromszor meg-köpi a vizet. A beteg háromszor iszika vízbôl. Azután ebbôl a vízbôl meg-keni kereszt alakban a homlokát, agyomorszáját és a két tenyerét. Amegmaradt vizet kiöntik a macskára,kutyára, háztetôre vagy az ajtó sarká-ra (13).

Hidegrázás. Rázott a hideg.Anyám evitt egy legelôre. Kecske-bukázni kellett, nem tudom hány gö-dörbe (5).

Tályog. Ráolvasnak (3).Fogpokolvar. Ráolvasnak (3).

A betegség átszármaztatásaHidegrázás, seb. Vettem egy

pappírt, megtöröltem, a szélnek eresz-tettem, hogy mentôdjek. Vót néme-lyik, akinek használt. Azt kellettmondani: „Úgy vigye el a szél a se-bet, ahogy fújja a pappírt” (6).

Falat. Kilencsze ke mondani,hogy:

Falat nôtt a nyelvemre,Dugom a papné seggibe (3).Szeplô. Amiko lásso a legelsô

fecskét, köpjen s mondja:Fecskét látok,Szeplôt hányok,Tî, tî, tî.Háromszo mondja e (1, 2, 11).

Amiko emegy a fecske, a szeplôvisszajön (11).

Tyúksegg. Miko fôzik a pulickát,csinál kilenc ilyen kicsi pulickát s ki-dobja az ablakan, hogy egyék meg atyukak (3), hogy menjen vissza a tyu-kakhaz (2, 9).

Foghúzás. A gyermek kihúzottfogát a padlásra dobták s mond-ták:

Nesze, egér, csontfog,Hozzál nekem vasfogat (3, 9, 10).Himlô. Bekenik pénzzel, s a

pénzt eldobják (11).Bolha. Február utolsó estéjén

(7), március elsején (2, 8) küldtékel a bolhákat. Sepertek, a szemeteta szomszédba dobták (2, 10). Akéménybe kellett kiáltani (9),egyébként mondani:

Mãrøišor în casã,Purecii în treia casã (2, 7, 8, 9,

10).

Átszármaztatásutólagos elpusztítássalSümölcs. Megeszi a szalonnát,

kacagjan, ha akar, de így van, a sza-lonnabôrrel jól-jól-jól megdörzsöli sbéásso oda, ahová csepeg a disznóóleressze. Béásso, s annyit szoktammondani magamba, menjen a sümôcsis velled. Háromszo ke csinálni (3, 10).

58

Egészség átszármaztatásaÁlmatlanság. Amiko gyermekek

vótak, olyan jól aludott az apjak, vág-tom a hajábul, s tettem a fejek alá,hogy úgy aludjanak, mind az apjak.Vagy a disznótól szalmát, hogy úgyaludjanak (9). Ha a gyermek nemtudatt alunni, tettek a disznótól szal-mát a feje alá, hogy tudjan alunni,evették a disznótól (1).

RontásAlkalmazásosA fiúnak a léány véribôl csepeg-

tetnek az italábo, hogy feleségül ve-gye. Vagy a léány szôrit belésütettéka fiú palacsintájábo.

ÁtszármaztatássalA pénzre tesznek reá átkot s edob-

ják, aki feveszi, reájo megy az átok.Száz lejt is edobnak (11). Le van dob-va a pénz vagy zsebkendô. Ha belélé-pik, beteg lesz, mintha rühes lenne,vakarózik. Van a boszkonya, veszi amagat, békeni a betegségit s edobja, sa másik feveszi (2).

ÁtokAz anyai átok megfogja az embert

(2).

MegcsináltatásTudós asszonyok, boszkonyák,

papok végezték. Összeadták,szétválasztották a házastársakat,elpusztították az embert. Szógálo-tat csináltok, bôteltek (1, 2). Vót egyöregasszony, ment ki egy urszîtávo ahatárbo, egy fa tövibe, kapart valamit,csinált valamit. Akko küldte ki, hogyitt s ott van egy nagy béka, s öjje meg.Kiment, vót egy kicsi s egy nagy, anagy vitte a hátán a kicsit. Megölte anagyat, de nem az halt meg, akit megakart ölni, hanem a testvére.

Krisztur mellett lakatt egy asz-szony, az nem tudatt tartani tyúkat,csak egy macskájo vót s az ember.Egy kezen dógozatt evvel a pappal. Aszitánok a véskájábo bészúrta az ollót,az egyik felin tartatta ô, a másikon azasszony, aki hozzá ment. Megkérdezte,hogy ki a haragossa az utcábo, s akkosorba vette. Mondta: Ha ez csináltomeg, ez és ez, akko fordulj meg a tûzfelé, ha nem, felém. Evve szerezte apénzt. Az ember tépte a rongyat, dobtabé a kemencébe, s akko má ement a be-tegség. Ha akarta, hogy menjen visszaa betegség az emberre, aki ráküldte,vágott az asszony hajábó egy tincset,valamit mind mondatt, vett egy pohárvizet, abba mártotta belé. Akko bécso-magolta egy papírba, odaadta, hogydobja bé arra a telekre, s ha belélépett ,belélépett a betegségbe.

1. Szováti adatközlôktôl mind-

össze tíz betegség megelôzésimódját sikerült összeírni. Ismerttovábbá néhány betegség oka.Ezeket figyelemmel tartva azegyén szintén elkerülheti a beteg-séget. Az alacsony számnak jelen-tôs a hírértéke: az egyén kiszol-gáltatott a betegségeknek.

2. A népi orvosok között, asze-rint, hogy milyen betegséget gyó-gyítanak, hierarchia állapíthatómeg. A legsúlyosabb betegséget apap gyógyítja. Az ortodox papokfoglalkoztak és foglalkoznak gyó-gyítással, természetesen nemmindenik. Az adatközlôk mind-össze három papot neveztek meg,kettô közülük, a keresztúri (Cris-tur) és a fenesi (Florešti) már nemél. Ezek szógálotat csináltok a bete-gért. Az információkat az adat-közlôk konkrét történetbe ágyaz-zák. Íme két történet:

Tollúval dógazatt. Kellett vinnityúkat. A fazékba vót egy pár darab to-jás, egésszen tízig, tépte a tollút s hat-ta benne. Ült az ágyon. Amelyik úgy-mondva kurva vót, aztat szidta össze,csapta ki, nem is tudta, mi csináljonidegességibe. Miko bémentem, meg-mondta, hogy sok gyermekem van, léá-nyom csak egy. Mondta, hogy a léány-om szerencsés lesz, tizenöt éves.Mondtam, hogy ebbe tévedett, me csaköt éves. Ekko nagyat nézett, fenézett,csak akko nézett meg. Mondta, hogyösszetévesztettem magát másso. Deaztán hazugságon fogtam.

Kamarást vót még egy léány. Afiú udvarolt még egy légeni léánynok.De az nem ment utánno, s akko evetteezt. A másik megbánto, hogy nemment hozzájo, s megcsináltotta. Azembernek a felesége egy délbe adatt acsirkéknek, hogy egyenek. Jön egynagy fehér kutya, s mind járt, hogyfogja meg. De ô evisítatta magát.Senki nem vót otthan, mind a hatá-ron vót mindenki, nem hallatta senki.Második nap is, harmadik nap is.Akko má tudta, hogy nem tiszta do-lag. Akko is visítatt. A szomszédbaotthan vót egy asszany, s átjött, hogymér visít. – Mi van, te? – Né, ez a ku-tya meg akar marni! – Hol te? – Ittné! A másik nem látto. Nem láttosenki. Emonta az uránok is, s mond-ták neki, hogy menjen haza Kamarás-ra az anyjáékhaz. E is hozták a léán-kávo együtt. Estefelé mondta, hogyna itt megkap, né most készülôdik,most jön. Jött s kínazta. Második estehíttak két szombatistát, hogy imád-kozzanak. Jött a lidérc, nem látto sen-ki, de dühös vót, a szombatistákot isrázto, majd meghaltak. A léánytfekapta s a lámpa körül meghordozta

háromszor a levegôbe. Az anyjáéknem láttok semmit, me a tisztátolanmegmondta, hogy nehogy eárulja, memegöli. De a szüleinek csak meg-mondta, s akko má azak is látták. Na,ke vinni a templomba. Szekérrel vit-ték, az egész Kamarás látto. Mikomegérkeztek, hat férfi akarta vinni, dea tisztátolan olyan eröss vót, hogynem tudták bévinni. Akko vitték ideRomángyéresre a paphaz. Ez a kezibeadta a keresztet, s úgy valahogy-vala-hogy bé tudatt menni. S akko vala-hogy megcsinálták a szógálotat. Alüdérc olyan, hogyha kiûzik valakibôl,visszaszáll abba, aki küldte. S az azelsô léány meg is halt.

Szintén rontást gyógyítottak,tehát a papokkal egy szinten áll-nak a tudós asszonyok, boszkonyák,öregasszonyak.

A faluban és a környéken is-mernek néhány asszonyt, aki egybetegség vagy betegség csoportgyógyításával szerzett tekintélyt.Egy szopori asszony a sárgaságotgyógyítja úgy, hogy keresztet vága beteg homlokára. Valéria nénimost is él, bábasszony volt, nôi be-tegségeket gyógyít, dörzsöl és ke-lést gyógyít. Bíró Gergucáné 72éves adatközlô is ismerte a falu-ban. Hályogra, Szent Antal tüzire,pokolvarra olvasatt rá. 59 gyógymó-dot mondott el, hogy tanulja meg,me jól fog. Megjegyzései érdekesekolyan szempontból is, hogy egynépi orvos hogyan szerzi meg atudását. Az igézés gyógyításánakráolvasásszövegét én egy öreg-asszonytó loptam e... Miko hazajöt-tem, leírtam, s jó fejem vót, nem felej-tettem e. A hypericum perforatumalkalmazását nekem egy öreg orvosmagyarázto, a tej felhasználásátegy öreg mokánytó hallotta kis-gyermekkorában, a pálinkáét egylétai ember mondta a fiamnak, a zsá-lyáét hallotta. Vannak továbbáónöntôk, akik az ijedtséget, meg-irtózást gyógyítják, s vannak, akikköpnek sebek gyógyítására. A tu-dást a népi orvos átveszi valakitôl,általában szabály az, hogy a texté-mát nem szabad hangosan mon-dani, s csak gyógyításkor lehethasználni. Mindössze egy adatkerült felszínre, amely azt bizo-nyítja, hogy valamilyen feltételmellett hogyan válhat valaki or-vossá. Régebben szapultak rézüstbe,s az szikrázott kívül, kormos vót, av-val csókoltatták meg az embert, hogytudjan köpni, hasznos legyen a köpése(9). Néhányan a népi orvosok kö-zül pénzt is elfogadnak. Egyesekszerint az eljárásnak ez is szerves 59

része: Kellett fizessen, nehogy visz-szatérjen arra, aki olvasatt (11). Én istudak Rózsikávo ráolvasni. Öt lejjécsinálunk egyet. Ha nem veszünkpénzt, akko nem használ. (4) És vé-gül vannak azok, akik növények-kel gyógyítanak. Legnépszerûbbközülük Csányi mámi Dombfalu-ból. Legtöbbször a gyógyszer el-készítési módját közli, néha a készorvosságot adják.

A népi orvosok fókuszai a kö-zösség ismeretének. S hogy a népiorvoslás mégsem intézményesültteljesen, az avval magyarázható,hogy ha bizonyos esetekben azorvos igyekszik is titokban tartaniaz eljárást, a közösség tagjai elta-nulják. Ezért a legtöbb betegséget,ha már népi gyógyítási eljárássalgyógyítják, házilag, a családbankezelik.

3. Rontani ugyanazok a papokszoktak, akik gyógyítottak is.Hoztak here és rontattak is. A tudósasszonyok, boszkonyák is foglal-koztak rontással. Rontáshoz so-rolható az igézés is. Csak az tudigizni, aki kétszer volt elválasztva.Úgy megigizte, hogy egybô meg ishalt, ha nem vetettek szenes vizet(15). Egyéni szinten a betegségnektárgyra való átszármaztatásávaltörténik.

4. Az információnak a közös-ségben való elterjedése eredmé-nyezi a változatképzôdést. Ez a je-lenség egyik jellemzôje a szovátiorvoslásnak. Példának hozható felaz árpa gyógyításának ráolvasószövege. Egyéni szinten az eljárásegyszerûsödhet vagy bôvülhet.Továbbra is az árpánál maradvaáltalánosan ismert a szemnek azablakról vett reggeli harmattal va-ló megtörlése. Az 1-es számúadatközlô ezt is összekapcsolja atextémával, a 9-es számú adatkö-zlô pedig a keresztvetéssel. Vagy a3-as számú adatközlô végletekigleegyszerûsített eljárása igézésgyógyítására: Miko útan van, s meg-igizik, a tenyeribe vesz egy kicsi vizet,vagy egy pálinkáspohárbo, egy bicsoklegyen magáná. A bicskávol csinál ke-resztet, iszik egy-két kortyot s jobbanlesz. Szenet nem muszáj. Csinál ke-resztet a homlokáro, az orcájáro két-felôl (3). Az egyéni kezdeményezéstehát megengedett a népi gyógyí-tásban, csupán az orvosnak is, abetegnek is hinnie kell a gyógy-mód helyességében.

5. A gyógyításnak a hittel valóösszekapcsolása nem véletlen.Már az eddigiekbôl is kiderült,hogy a vallásnak mint intézmény-

nek (papok közvetítésével) nagyszerepe van a gyógyításban.

6. Az újítás, gazdagodás tényeragadható meg az új anyagoknakgyógyszerként való felhasználá-sában. Tulajdonképpen a tudo-mánytól vesz át információkat anépi orvoslás, nem számolva máskövetkezményekkel. Ilyen amész, az Algocalmin injekció fel-használása terhesség megszakítá-sára, tojáshéj felhasználása gyo-morfekély gyógyítására (ez utób-bi talán a báriumoldat utánzata).Hasonlóan új eszköz a gyógyá-szatban a mágnes.

7. Érdemes pár adatot megfi-gyelni az alkalmazott eljárásokravonatkozóan. Szováton 79 növé-nyi, 18 állati, 6 emberi eredetûanyagot, 14 táplálék-, 10 vegyianyagot, 12 eszközt, tárgyat hasz-nálnak gyógyításra. Összetett el-járással 19, hideg-meleg hatás al-kalmazásával 13, beavatkozással10 betegséget gyógyítanak. Ha-gyományos gyógymódok tartoz-nak az összetett és beavatkozásoseljárásokhoz, általánosul a hideg-meleg hatás kihasználása, igazigazdagodás az alkalmazásos gyó-gyításnál tapasztalható. Új anya-gok kerülnek be a népi gyógy-ászatba a növények, táplálék- ésvegyi anyagok területérôl. A to-vábbi periódusra is még inkábbezt lehet jósolni. Tehetjük ezt an-nál is inkább, mert a fiatal adatkö-zlôk csak felületesen tudtak be-számolni az összetett gyógymód-okról. A más területrôl származóismereteiket viszont ôk maguk isalkalmazhatják. Evvel a jelenség-gel függ össze egy-egy eljárás kül-sôségeiben való, a hiedelemelemnélküli átvétele. Erre példa azágybavizelésnek tüzes seprûvelvaló gyógyítása. Az ütögetés csu-pán gesztéma, a seprû objektéma,de az adatközlôk nem mindenikegondolt a démonûzésre.

8. Jellemzô egy-egy népigyógyszer eredeti funkciójánakelhomályosulása s felhasználásá-nak általánossá válása. Ilyen,gyakran használt növények amatricaria chamumilla, menta pi-perita, carum carvi, crataegus, ro-sa canina, sambucus nigra, hype-ricum perforatum.

9. Az anyagot az adatközlôkéletkora és tudása szerint csopor-tosítva a következô adatokat kellfeljegyezni: az idôsek 30–60, kö-zépkorúak 50–90, a fiatalok 5–20adatot közöltek. Nem tévedés ta-lán ebbôl azt a következtetést le-

vonni, hogy a középnemzedék ahagyományos és új értékek össze-gezôje, az idôs és fiatal nemzedékpedig a tudásnak egy-egy részétélteti.

10. Olykor, mint metanyelv, aközlés tükrözi az adatközlô hoz-záállását is. Olyan megfogalmazá-sokra gondolunk, mint: anyámmondta, nem igaz, régebb tartatták,kacagjan, ha akar.

11. Alkalom adódik Magyar-szovát népi gyógyászati anyagá-nak egy másik mezôségi faluénak,Detrehemtelepének összevetésé-vel. (A gyûjtés elvégzésekor aszerzô lezárta a detrehemtelepikutatást. Közölve: Keszeg 1981.97–117). A levonható legfonto-sabb következtetés a pragmatiká-ra vonatkozik. Magyarszovátonélô a népi gyógyítás, nem veszí-tette el funkcióját. Az összegyûltanyag az alapja ennek a megálla-pításnak. Magyarszováton van-nak népi orvosok, így a közösségismereteit aktivizálják. Abbanmindkét falu megegyezik, hogy aváltozás iránya az empirikusgyógymódok alkalmazása felémutat.

Adatközlôk1. Bodor Erzsi (Manci) sz.

1941, 2. Csete Anna sz. 1910, 3.Csete Anna sz. 1945, 4. CseteÁgoston sz. 1941, 5. Székely Rózisz. 1932, 6. özv. Bíró GergelynéCsete Erzsébet sz. 1908, 7. DezsôMártonné Nagy Róza sz. 1912, 8.Kis (Csete) Erzsébet sz. 1917, 9.Kis Márton sz. 1917, 10. SzékelyGergelyné Anna sz. 1900, 11. Szé-kely Istvánné Sütô Ágnes sz. 1903,12. Székely Csete Irén sz. 1924, 13.Csete Maneszes Zsuzsa sz. 1901,VII. B osztály, VII. C osztály, 14.Dezsô Daniné Csete Erzsi sz.1940, 15. Dezsô Erzsi (Gyuri Mar-ci) sz. 1924, 16. Bodor Mária Ká-ruly Sándor Mari sz. 1913, 17.Csete Erzsi Fuszulyka sz. 1900,

(1980)

KESZEG VILMOS

Fénykép:1. Gyûjtés közben. Magyar-

szovát, 19802. Csete Erzsi (1980) gyógynö-

vényeket mutat be

IrodalomHoppál Mihály1970 Az „igézés”-hidelemkör

alkotóelemei. In: Népi Kultúra –Népi Társadalom IV. Bp., 259–286.60

1. Geertz, Clifford számomra is fontos megállapí-tásával csak nemrégiben találkoztam: „a kulturáliselemzés lényegéhez tartozik, hogy befejezetlen. Sami ennél is rosszabb, minél mélyebbire hatol, annálkevésbé teljes” (Mohay 1994. 17).

Ebbôl a gondolatból merítek most némi bátorítástahhoz, hogy megközelítsek egy kérdést, de az idé-zett gondolat már a kezdetkor arra indít, hogy tár-gyilagosan nézzek szembe a lehetséges hiányossá-gokkal: az elemzést sem befejezettség, sem teljességnem fogja jellemezni.

2. Húsz éve újra meg újra fogalmazódik bennema kérdés: Visában miért nincs értéke annak a fajta tu-dásnak, amelyre az iskolában lehet szert tenni? Miértnem fontos? Mi az oka annak, hogy annyira kevés azeredménye az iskolában végzett pedagógiai tevé-kenységnek? Melyek azok az erôk, amelyek visszafe-lé húzzák a legjobb képességû gyermekeket is? Ho-gyan lehetséges az, hogy ebbôl a faluból, az iskolás-korúak népes társadalmából a településen beindulóiskolai oktatás kezdetétôl 1980-ig mindössze egyközgazdász és három tanító került ki? És vajon mi azoka annak, hogy 1990 óta – a kitágult lehetôségek el-lenére – a legtehetségesebb diákjaink jó része még azérettségiig sem jutott el, holott az egyetemi diplomamegszerzése természetes vágy és elérhetô cél lehe-tett volna az életükben?

Mindezekre a kérdésekre vajon milyen mérték-ben adhat választ a falu értékrendje? Aztán: az egyescsaládok értékrendjét hogyan befolyásolja annak aközösségnek a világképe, amelynek maguk is tagjai?Továbbá kérdés az is: hol vannak a Jó Péterek? Né-meth László gyermekhôsének mezôségi társai. Azerôs akarat, az ambíció, a kitartás, a tudásszomj.

3. Tanulmányomban egy idôs parasztasszonyéletpályájának alakulását vizsgálom az élettörténettükrében. Még pontosabban: arra figyelek, hogy azéletpálya bonyolult hálójában melyek azok a helyze-tek, amelyekben kisgyermekkorától egészen az öreg-kor jelenéig kapcsolatba került a kultúra azon válto-zatával, illetve változataival, amely más mint a népikultúra. Ez a „más” a különbözô szempontokat érvé-nyesítô kultúratipológiák alapján minôsíthetô elit-kultúrának, más megközelítésben hivatalos kultúrá-nak (Bürke 1991. 1–45).

Ezen túlmenôen: hogyan éli meg ezeket a helyze-teket; „valamint az is kérdés: a hivatalos kultúrávalvaló találkozások milyen hatással voltak (vannak) atovábbi életpálya alakulására?

Az élettörténet-kutatás gazdag irodalmából Nie-dermüller Péter elméleti kérdéseket elemzô tanul-mányát tekintem kiindulópontnak, amelyben aszerzô többek között Kluckhohn, C. több évtizeddelkorábbi módszertani összefoglalására, valamintGeertz, C. kulturális rendszerekre vonatkozó elem-zéseire is támaszkodott (Niedermüller 1988).

ÁZ életpálya objektív tény, élettörténet viszontönmagában nem létezik. Különösen igaz ez a megál-lapítás a verbális élettörténetek esetében, hiszen ezekegy mesterséges szituáció termékei. A szövegek a

kutató és az elbeszélô („bennszülött”) közötti beszél-getés folyamatában keletkeznek, így nyilvánvaló,hogy az ily módon létrejövô élettörténet nem auto-nóm szöveg, hanem nyelvi interakció, pszichológiai,szociológiai szituáció terméke (Niedermüller 1988.380–1).

Más, hasonló jellegû munkákra hivatkozva Mo-hay Tamás néhány tanulságot fogalmaz meg. A te-repmunka módszertanára vonatkozik az a fontosmegállapítás, amely szerint a néprajzkutató illetveantropológus saját tudásrendszerét éppúgy beviszi aterepmunka során történt találkozásokba, mint be-szélgetôtársai, az a szöveg (vagy tudás) pedig, ame-lyet a kutató a saját szakja nyelvére lefordít, a kette-jük folyamatos egymás megértésére irányuló törek-vésébôl származik. Mindez azt is jelenti, hogy az el-beszélô és a kutató személyes adottságaiktól és kap-csolatuk mélységétôl függetlenül törvényszerûen fé-lig-meddig idegenek maradnak egymás számára, el-sôsorban azért, mert ugyanazt a nyelvet másképphasználják (Mohay 1994. 36).

A módszer következménye az is, hogy az emlé-kek felidézése mindkét oldalról csomópontok körérendezôdik. Az etnográfus kérdései az általa fontos-nak tartott életszakaszokra és életfordulókra vonat-koznak, az elbeszélô hangsúlyai ezekkel részbenegybeesnek, részben nem. Másrészt azzal a követ-kezménnyel is együtt jár ez a szituáció, hogy az elbe-szélô szándékosan vagy szándéktalanul elhallgat té-nyeket vagy értékeléseket (Mohay 1994. 36).

Ezek az antropológiai elvek, amelyekre a fentiek-ben utaltam, elgondolkodásra késztethetnek bárkit,aki a népi kultúra kutatásával foglalkozik, és arra isindíthatják a kutatót, hogy az eddigieknél is na-gyobb körültekintéssel fogalmazza meg észrevétele-it. De a módszerben rejlô buktatók ellenére úgy gon-dolom, hogy a Gáspár Ágnessel folytatott három be-szélgetés alkalmával létrejött szöveg fontos lehet atudomány számára, mert talán fölsejlik benne egyközösség képe, másrészt talán egy emberi élet rejtettdimenziói, a kívülrôl láthatatlan szintek a rájuk esôfényben megközelíthetôvé, bizonyos mértékben ér-telmezhetôvé válnak.

4. Özvegy Kiss Mihályné Gáspár Ágnes 1923-banszületett Visában. Édesapja Gáspár István miutánhazakerült az elsô világháborúból, szakított elsô fe-leségével, és új családot alapított, ebben a házasságá-ban született Ágnes nevû lánya, édesanyjának szin-tén a második házassága volt ez; elsô férje hadifo-goly lett, majd – a család így tudja – feleségül vettegy orosz nôt, nem tért haza. Édesanyjának elsô fér-jétôl már született egy lánya, késôbb az új családbana két kislányt nevelték, több gyermek nem született.Szüleinek 9 hold szántója, 2–2 hold rétje illetve ka-szálója volt, ezen gazdálkodtak. 6 éves korábanédesapja beíratta a Visai Állami Elemi Iskolába,amelyben az elsô négy osztályban ekkor még a taní-tási nyelv a magyar volt, az V–VII. osztályban vi-szont már román tanító tanított. Az 1935-1936-ostanévben fejezte be a VII. osztályt, majd az 1942– 61

Az elitkultúra szerepeegy életpálya alakulásában

1943-as tanév végén bizonyítványt kapott a VIII. osz-tály elvégzésérôl is. Ekkor a kolozsvári Malom utcaiPolgári Iskolába szeretett volna beiratkozni magán-tanulónak, a háborús események azonban közbe-szóltak. 1945-ben férjhez ment a szintén visai szüle-tésû Kiss Mihály gazdához. Három fiuk született:Árpád, Zoltán és György. Legkisebb gyermekük 8éves volt, és még éltek az asszony idôs szülei, ami-kor 1967-ben hirtelen meghalt a férje. Késôbb mind-három fia visai lányt vett feleségül, és mindhárman afaluban élnek. Ágnes néninek tizenegy unokája ésegy dédunokája van. A családi házban legkisebbikfiának a családjával lakik együtt, egy fedél alatt kü-lön háztartásban.

A kollektív gazdaság felbomlása után a visszaka-pott földjeit (5,6 hektár) átadta a fiainak, hogy ôkmûveljék meg; magának l0 ár kertet tartott meg egyközeli domboldalon. Ezt még 75 évesen is ô magamûvelte meg. „Lassan kimegyek oda, ha kiérek, egykicsit pihenek, aztán már kapálok.” Két éve nem fog-lalkozik sertéshizlalással, gazdaságában most márcsak tyúkok, csirkék vannak.

5. Kiss Mihályné Gáspár Ágnesnél 1994 február-jában jártam elôször. Akkor már tizennégy éve taní-tottam Visában, ez alatt az idô alatt sok idôs embertmegkerestem, sokakkal beszélgettem, elsôsorban agyermekkorukról. Visszagondolva ezekre az évekre,nem sok emlékem van vele kapcsolatban. Mivel aziskolához egészen közel lakik, sokszor találkoztunkaz utcán, az iskola környékén, többször, beszélget-

tünk is, de csak úgy és annyit, ahogyan az utcán szo-kás. Emlékezetes viszont az, hogy Kiss AndrásnéKiss Erzsébet, aki éveken át igen kedves szomszé-dom és szíves beszélgetôtársam is volt, és akinekÁgnes néni sógorasszonya, nem egyszer úgy emle-gette ôt, mint aki „okos asszony”. Másrészt két me-nyével voltam kapcsolatban: az egyikkel kollégák-ként éveken át együtt dolgoztunk, a másik, menyediákom volt az 1980-as évek elején. Az ô megjegy-zéseikbôl, vélekedéseikbôl azt szûrtem le a magamszámára, hogy a menyei különleges, furcsa termé-szetû embernek tartják.

Elsô beszélgetésünket üzenetváltás elôzte meg.Az volt a kérdésem, hogy van-e kedve, ideje arra,hogy beszélgessünk. Az üzenetbôl az is kiderült,hogy kazettofont is vinnék magammal, a beszélge-tést rögzíteni szeretném, és a „régi dolgokról” kér-dezgetném, elsôsorban a gyermekkoráról. A válaszpozitív volt, így került sor az elsô beszélgetésre.

Niedermüller Péter más kutatók eredményeit isfigyelembe véve megállapítja: az eddigi elemzésekazt bizonyítják, hogy az elbeszélt eseményben, tulaj-donképpen az egész élettörténetben a tényleges ese-ményhez képest „eltolódik” a téma, a tartalom, an-nak kontextusa. Az elbeszélt eseményben megválto-zik a tényleges történés látóhatára, ennek oka elsô-sorban az idôbeli struktúra különbözôsége. Az élet-pálya „objektív” igazságát az idôbeli távolságot áthi-daló emlékezés az élettörténet szubjektív igazságáváváltoztatja át (Niedermüller 1988. 384). A gyermek-korral kapcsolatos kérdéseimet a Gáspár Ágnesselfolytatott beszélgetésben akkor már sokadszorra tet-tem fel. Általában az a tapasztalatom, hogy az idôsemberek szívesen emlékeznek vissza életüknek errea szakaszára; hatvan-hetven év távolából gyermek-kori énjük bukkan fel a gyermekkor játékaival és fel-adataival, csínytevéseivel és örömeivel együtt. Szí-vesen emlékeznek az iskolában töltött idôszakra is.

A gyûjtéssel kapcsolatos addigi tapasztalataimmellett is már az elsô beszélgetés elején felfigyeltemennek az akkor 71 éves asszonynak az élénkségére,amellyel kérdéseimre reagált. Szinte kérdeznem semkellett; mintha már régóta erre az alkalomra várt vol-na, hogy ezt mind elmondja, kimondja. Már az elsôpercekben kiderült az, hogy jelentkezni „akart” apolgári iskolába, nemsokára pedig arról kezdett elbeszélni, hogy az egyik dédnagyapja református lel-kész volt. A második beszélgetésre több mint öt évmúlva, 1999 szeptemberében került sor. Ekkor elsô-sorban arra figyeltem, hogy kinôve az iskoláskorból– paraszti keretek között élve ugyan – életpályájánakmelyek voltak azok a pontjai, amikor kapcsolatbakerült az elitkultúrával, és ezeket a találkozásokathogyan élte meg. Végül két hónap múlva azért men-tem vissza hozzá, mert az addig gyûjtött anyag ki-egészítésre szorult. Ezúttal számba vettem a könyv-tárát is. (Itt szeretnék köszönetet mondani KeszegVilmosnak, aki a megkezdett munka folytatásárabiztatott. Tanácsainak, ötleteinek köszönhetôen akutatómunkában olyan új szempontok fogalmazód-tak meg, amelyekre addig nem gondoltam.)

A gyûjtés idején elsô két alkalommal magneto-font használtam, a szó szerint lejegyzett szöveg 37oldalnyi, ezt egészíti ki az az anyag, amelyet a har-madik beszélgetéskor nem szó szerint jegyeztem le,8 oldal terjedelemben. A beszélgetésekre mindhá-rom alkalommal az Ágnes néni szobájában került62

sor, rajtunk kívül más nem vett részt a beszélgetés-ben. A kazettofon kettônk között volt az asztalon.

6. Ha felületesen szemléljük a Kiss Mihályné élet-pályáját, úgy vélhetjük, hogy ehhez nagyon hasonlószámtalan van a paraszti közösségekben napjaink-ban is.

Szabó László Társadalomnéprajz címû munkájá-ban tömör elemzést készít a paraszti világképrôl, aparaszti tudásról (Szabó 1993. 208–226). Gyûjtô-munkám folyamán azt tapasztalom, hogy a SzabóLászló által sorolt jellemzôk (a paraszti világképet éstudást a lokalitás, a szubjektivitás, a halmazszerûségés az empíria jellemzôi; a lokalitás behatárol hori-zontálisan és vertikálisan, ugyanakkor befelé elmé-lyíti az ismereteket) pontosan felfedezhetôk a visaiemberek életében, gondolkodásmódjában, magatar-tásában, mindenekelôtt a legidôsebb nemzedék ese-tében. De ha röviden kéne jellemeznem Ágnes nénita három beszélgetés alapján, a következôket monda-nám róla: önállóság és határozottság jellemzi; intel-lektuálisan nyitott arra is, ami nem a paraszti kultú-ra része, ennek következtében otthonosan mozogolyan területeken is, amelyek saját falujabeli korosz-tálya számára ismeretlenek, idegenek. Ugyanakkorsok vonatkozásban benne él faluja paraszti hagyo-mányaiban. Ezt jelzi az öltözete és a környezete is. Aház elôszobaként is használt konyhájából két szobanyílik: a felsôházban a fiáék laknak, az ô szobája azalsóház, ablaka az udvarra tekint. A szoba berende-zése egyszerû: ágy (amely ôrzi a hajdani vetett ágynyomait), asztal, mellette a fal felöl padláda, konyha-szekrény, régi típusú vaskályha, ruhásszekrény) va-lamint az édesanyjától örökölt közel száz esztendôsruhásláda tele sok szép szôttessel, varrottassal. A fa-lon néhány bekeretezett fénykép. A bejárattal szem-közti falon középen, központi helyen egy elismerôoklevél, ez is keretben. (Ezt az elismerô okleveletGáspár Ágnes kapta 1943. aug. 15-én, amikor az Er-délyi Magyar Gazdasági Egyesület a faluban gazda-napot szervezett. A rendezvényen tizenkét párnahu-zata és néhány szegikendôje volt kiállítva.)

Élethelyzetek, történések, emberi kapcsolatok,tervek, vágyak, döntések és motivációk, amelyek va-lamilyen módon az elitkultúrával való találkozástjelzik, vagy ennek nyomait tükrözik.

A. Iskola – iskolai teljesítmény – továbbtanulásvágya – csalódások

Az eddigiekben már utaltam arra a tényre, hogyGáspár Ágnes már az elsô beszélgetésünk legelejénigen élénken reagált a kérdéseimre, és jól érzékel-hetôen szívesen emlékezett vissza iskoláskorára,érthetô módon, hiszen az iskolába járás számára si-kert, elismerést jelentett. Elismerést még felnôtt ko-rában is.

(K – kérdés, B – beszélgetôtárs)K – Szeretném, ha a régi iskoláról mesélne Ágnes

néni.B – Hogy hogy volt a régi iskolába? Akkor ami-

kor én jártam? Hát én jártam négy osztályt Bodortanito úrhoz, aki 32 évig vot itten nálunk tanito... ittis lakott az én nagyanyámnál, itt né a szomszédba.Négy osztályt nálla jártam, utána jártom három osz-tályt... mer hetet végeztem elôször... Restesan tanitovot a tanítom. Ott jártam, elvégeztem a hét osztályt.Utánna (meg tudom mutatni az igazolványokat) jár-tam egyet magánúton... szóval elkészültem, akartampolgári iskolát végezni, magyar éra alatt.

K – És aztán az nem sikerült?B – Nem sikerült a vizsga, mer jött a háború... jött

a háború, és nem sikerült a vizsga, úgyhogy azzal el-maradtam... én el votam készülve, de nem sikerült,hogy elvégezzem.

K – Szeretett tanulni Ágnes néni?B – Tanultam, Jo tanuló votam... büszke votam

.rá, s büszke vótak a szüleim! Nagyon… jó tanulóvoltam... és a konfirmáción is elsô votam... akkor atanulás szerint vot... elsô votam a konfirmáción is...Nagyon jol tanultam... jo számtanista votam! A gyer-mekeimet, a két nagyobbat hét évig kísértem... hétosztályig, akarom mondani, me hetet végeztek,kisértem ôket... meg tudtam a leckéjüket csinálni sigazitni... Tudom, hogy Gáspár Béla igazgató ur aztirta az ellenôrzôjibe hátul, hogy „Mondjátok megédesanyátoknak...”, „Ki tanított titeket?” „Édes-anyánk.” „Édesanyád érdemli meg a jo jegyet, nemti! Legyetek alázatosak, mint édesanyátok!” Mindigazt irta oda. Jól tanultam! Nem votam buta asszonyakko sem, és én ugy gondolom, hogy máma sem va-gyok az! Már vénasszony vagyok, de… (nevet)

A továbbtanulás kérdésével kapcsolatban az ed-digi vizsgálódásaim alapján az állapítható meg,hogy Visában a 20. század 40-es éveiben szinte sem-miféle hagyománya nem volt annak, hogy a helyi is-kola elvégzése után a gyermekek egy része városigimnáziumban folytassa tanulmányait. Eddig mind-össze két olyan esetre derült fény, amely kivételt ké-pez. Jakó Zsigmond amikor számba veszi azokat anagyenyedi tógás diákokat, akiknek a származásihelye ismert volt 1662–1848 között, megjelöl egy Vi-sából származó diákot is (Jakó 1979. 67–8). Ebben azesetben azonban azzal a lehetôséggel is számolnunkkell, hogy ez a diák nem a falu paraszti közösségébôlszármazott, hanem esetleg a településen szolgáló re-formátus lelkész gyermeke volt.

A falu szóbeli kultúrájában megôrzôdött egy igenjó tanuló gyereknek az emléke, aki valamikor 1910körül ment el kolozsvári iskolába, végül gazdatisztlett, és a szájhagyomány szerint Magyarországon te-lepedett le. Ugyanakkor a visai egyházközség irattá-rában is találtam olyan adatot, amely ennek akiemelkedô képességû gyereknek a sorsára vonatko-zik. Az egyházközségben a tanköteles gyermekeknyilvántartási könyve a visai ref. egyházban címmelnyilvántartást vezettek 1895-tól 1913-ig. Egy 1909-esbejegyzés arról tanúskodik, hogy Lovász Sándor(Lovász György ref. erdôôr és Lénárt Juliska gyer-meke) 1909. szept. l-jén a nagyenyedi kollégiumbament, miután Visában befejezte az V. osztályt.

Kiss Mihályné Gáspár Ágnes most idôs korábanis gondosan ôrzi a 60–65 évvel ezelôtt kapott iskolaibizonyítványait és mindazokat az iratokat, amelyekszükségesek voltak a polgári iskolába való beiratko-záshoz. Hogy életében mennyire közeli és reális ese-ménynek ígérkezett a polgári iskolába való bejutás,azt az iratokon található keltezés, is jelzi; ezeken átja-vított dátumként 1943. szept. l. szerepel, a felvételivizsgára pedig szeptember 4-én került volna sor. (Aziratokon háromféle dátum szerepel. Az év végiértesítôket 1943. októberében bocsátotta ki az iskolaakkori vezetôje, a többi iraton átjavított keltezés áll,amibôl arra lehet következtetni, hogy eredetileg ta-lán már 1942-ben szeretett volna jelentkezni a Ma-lom utcai iskolában.)

Témaorientált beszédhelyzetben a beszélôkre és 63

a szövegre kétféle erô hat: egy centrifugális és egycentripetális (Keszeg 1993. 29–30). A szöveg nagyterjedelme miatt a teljesség igénye nélkül számba ve-szem azokat a vonzatokat, amelyek az elsô beszélge-tésben a téma (iskola) köré gyûltek; azokat a tartalmielemeket, amelyekbôl a téma asszociációs szférájaszervezôdött, megjelölve azokat a vonzatokat, ame-lyek esetében a centrifugális erô a beszélgetés folya-matában különösen fölerôsödött.

Az elsô téma: az iskola. Az elvégzett osztályokszáma, eredmények, sikerek, a továbbtanulás terveértesítôk. Tanítói, gyermekei irányítása, kisegítése,unokái tananyaga, szülei iskolázottsági foka, apainagyapja és nagyanyja, apai dédnagyapja. Egy isko-lai kudarc emléke, a román nyelv elsajátítása, hasz-nálata, barátsága a román tanító kislányaival.

Milyen is volt az iskolázottsági foka azoknak,akikkel a gyermek Gáspár Ágnes egy fedél alatt élt?Az édesapja két osztályt, az édesanyja négyet, fél-testvére, aki 9 évvel volt idôsebb, szintén hét osztálytvégzett. A téma vonzata apai nagyanyjának az alakjais, akirôl nem derül ki, hogy hány évet töltött iskolá-ba járással, de a megelevenedô emlékek arról tanús-kodnak, hogy jelentôs szerepe volt a gyermek intel-lektuális fejlôdésében.

B – Emlékszem jol... mondom, a nagyapám meg-halt korán, de a nagyanyámra emlékszem, mernagyanyám velünk lakott egy szobába. Édesapám,édesanyám, én és a nagyanyám! És emlékszem,hogy nagyanyám mindig kérdezte, hogy mennyi2x3. Én még olyan kicsike votam, mint a kicsi Babi-kám, né (kis unokájára utal, aki 6 éves)... és én ugyfeleltem... Úgyhogy mindig foglalkozott velem. S na-gyon szeretett!

K – Valamilyen könyve volt a nagymamájának?Nem emlékszik Ágnes néni?

B – Nem emlékszem. 23-ba születtem, 34-be miaztán lekötöztünk ide az én édesapámmal és éde-sanyámmal, megcsináltuk ezt a házat. Nem ezt, meami ezelôtt vot. Úgyhogy nem emlékszem, hogy ol-vasott vona, de nagyanyám... ara emlékszem, hogyén ahogy lefeküdtem este... vot amikor nagyanyám-mal aludtam, vot amikor külön ágyam vot... mindigmegkérdezte, hogy „máma tojt három tyúkom, azegyiket nem kaptam meg... na most te mit szólsz,hogy ha a háromból egyet elveszünk, hány maradtmeg?” Olyan kicsi leányka votam. S akkor hamar azujjaimon összeszámítottam, egyet elvettem... Kettô!”Ugy este... Úgyhogy nem vot buta asszon! S akkoraztán kezdte a tiztöl felfelé, úgyhogy mielôtt én is-kolába mentem, én már tudtam számolni. De mindebbôl kifolyólag, hogy nagyanyám tanított.

Mivel részben az iskolai tevékenységhez kapcsoló-dik, ennél a pontnál tárgyalom az idegen nyelv tanu-lásának, elsajátításának, használatának a kérdését is.

A IV. osztály elvégzése után Gáspár Ágnes hatmás társavai együtt bekerült a román tannyelvû V.osztályba. Hogy kezdetben lehettek nyelvi nehézsé-gei, azt az V. osztály végén kapott értesítôje jelzi –maga ilyesmirôl nemigen beszél, de a szorgalombólés magaviseletbôl kapott 10-es után feltûnôen sok 7-es osztályzat következik.

A korabeli politikai helyzet edzetté tette ennek amezôségi falunak a lakóit. Egy-két év múlva márcsak román tannyelvû osztályok léteztek az iskolá-ban, a tanító megbüntette azt a gyereket, aki szünet-

ben játék közben magyarul szólt a társához? A ma-gyar ábécé betûit az akkori elsôsöknek a reformátuslelkész tanította meg a vallásórákon.

Ágnes néni szívesen és könnyen tanulta az ide-gen nyelvet, mint mondta „levágta” a román osz-tálytársait, többet tudott, mint ôk, különösen a szám-tanórákon. Az elsô beszélgetésben több olyan mon-dat is elhangzott, amelyben a beszélô önmagát, isko-lai teljesítményét, képességeit minôsítette, értékelte.„Jó tanuló voltam... büszke voltam rá. „A számtantnagyon szerettem, s máma is szeretem”; „Bonchidá-ra mentünk a VII. osztály végén... Ott is elsôt nyer-tem...”; „Nem értem a mostani számtant! Nem azérhogy a fejem butult... mer egész másak a számta-nok”; „Nem féltem semmit! Nem féltem én a románnyelvtôl... egyáltalán nem féltem!”

Mintha még most 70 évesen is büszke volna isko-lai eredményeire!

Az emlékezés folyamatában egyetlen olyan em-lék bukkant a felszínre, amely annakidején kudarcvolt, szégyent, keserûséget jelentett, de a tízéves kis-lányból nem ijedtséget vagy elkeseredést váltott ki,hanem kemény dacot, amely még elszántabbá tette.

B – Nem felejtem el soha... mikor elmentem V-be,a négy osztályig mi csak a számtanba összeadást, ki-vonást, szorzást és osztást tanultunk Bodor tanitoúrnál. S amikor elmentem az V-be, Restešan tanitour aszmondja:

– Na, Agneta, aszongya, sa-mi rãspunzi... mond-hatom románul is?

Gyûjtô – Persze!B – ...sã-mi rãspunzi, aszmondja, cum se aflã

suprafaøa pãtratului?Megálltam, mint a bórnyu az új kapunál! Nem

tudtam, hogy mi az. Mert terület számitásokat nemszámítottunk! Mondom:

– Domnu director, nu štiu. Nu štiu, cã nu amînvaøat!

– Proasta – azt mondja nekem. Dar cum nu štii?– N-am învãøat.S akkor a szomszéd leányka, akivel egymás mel-

lett ültünk, azt mondja: „Gyere fel délután hoz-zánk.” Nem volt számtankönyvem, nem tudtam,hogy mit jelent, és akkor az adott nekem egy szám-tankönyvet – igaz, hogy elég ronda könyv vot, denem számított! Másnap mikor vot számtanoránk, je-lentkeztem.

– Suprafaøa dreptunghiului se aflã înmuløindbaza cu înãløimea.

– Dar suprafaøa pãtratului?– Suprafaøa pãtratului, înmuløim baza cu ea

insãši.– Bravó, Agneta!De akkor amikor megkérdezte, nem tudtam... tí-

zet kaptam, így né (mutatja az ujjai begyét)... öt-ötöt!„Na hadd el, mer nem fogsz te engem megverni!” –gondoltam. S nem is vert! Akármikor jött tanfelügye-lô:

– Na, hai Agneta la tablã! Úgyhogy nem féltem.Egyszer se féltem!

Amikor szükséges, most is szívesen használja aromán nyelvet. Saját elmondása szerint nemrég egyfürdôhelyen a beszélgetôtársai nem tudták, hogy ô„magyar asszon”, annyira jól beszél románul. Ter-mészetes a számára az is, hogy ha valamilyen isme-retlen kifejezéssel találkozik, alkalomadtán megkér-dezi a jelentését. A tévében is szokott olyasmit halla-64

ni, amit nem ért, általában egy volt iskolatársátólszokott segítséget kérni.

B – Megkérdezem Madarasántól, ha találkozunk.Például mi az, hogy „principii”. Mert én akaromtudni, mi az, ha nem értek valamit. Mert nem min-dent értek.

B. Családi és rokonsági kapcsolataiKiss Mihályné apai dédapja és ükapja is Visában

református lelkész volt. Sem dédapjához, sem nagy-apjához személyes élmények nem fûzik, a származástudata viszont igen fontos a számára.

Id. Gáspár Mihály ref. lelkész nem hagyott látvá-nyos nagy örökséget Mihály nevû fiára és annak csa-ládjára, ugyanis kitagadta ezt a gyermekét, mert egyvisai parasztlányt vett feleségül. Örökségként a csa-lád emlékeket ôriz.

B – Az én dédnagyapám Gáspár Mihály vot, s anagyapám is Gáspár Mihály volt, s az én nagyapámmegszerette nagyanyámat még iskolás korába. Ésmondta édesapám... magyarázta, hogy mondtanagyanyám... elmentek a templomba, s az én nagy-apám kiállt a templomon alól, mikor hallotta, hogyjöttek a zenészek Palatkáról... nem törôdött, hogymenjen be a templomba, hogy hallgassa az istentisz-teletet, hanem onnan leszaladt, és ment a táncba! Menagyanyámat megszerette! S akkor az én dédnagy-apám nem engedte, hogy összeházasodjanak, és azén nagyapámnak a testvére Szováton vot pap, Ma-gyarszováton, s az jött el, és a családi házba eskettemeg, mer a nagyapám nem engedte, hogy eskessékmeg a templomba! Mér vett falusi lányt! Ez így volt!Összeházasodtak! S akkor az én dédnagyapám nemadott semmit nagyapámnak... s akkoriba a szülôknem adtak a lányoknak földet. Akkoriba! És nagy-apám nagyanyámmal elmentek Mocsra, s beállt bé-resbírónak egy nagy gazdaságba. Béresbíró vot után-na Báréba.

Gáspár Mihály és felesége, Kiss Juliska annyipénzt gyûjtött Mocson és Báréban, hogy amikor haza-tértek Visába, 18 hold földet és telket vásároltak, há-zat építettek és gazdálkodtak. A telek az iskola szom-szédságában van, ezen áll most az Ágnes néni háza.Hat gyermekük született, és amikor az édesapa vi-szonylag fiatalon meghalt, az özvegy gyermekeire tá-maszkodva folytatta az addigi gazdálkodó életet.

B – Kellett dolgozzanak. Mert meghalt a nagy-apám. Meghalt a nagyapám, és nagyanyám elma-radt özvegyen, és az én legnagyobbik nagybátyámakkorácska volt, hogy nagyanyám kicsi széket tett,hogy tudja befogni az ökröket! Itt laktak né, az iskolamellett. Ez volt a mi családi házunk, ahol Misi la-kik... és olyan kicsin maradtak el... Vot egy csomóföldjük... és hogy tudja befogni az ökröket, hogymenjen dolgozni.

A lelkész nagyapa azonban az unokáival sem bé-kélt meg. A családi szájhagyomány ôriz még egy tör-ténetet vele kapcsolatban.

B – Az édesapám mindig mesélte, hogy elmentekoda fel a nagyapjukhoz, a dédnagyapámhoz ... el-mentek oda ... és a pap – aszmondja – pipázott. Pipá-ja vot! Elmentek a gyerekek a kapuhoz, mint hát... azunokák. S pipával fenyegette, s nem engedte be üketaz udvarra! Nem engedte be az udvarra... mér vett afia falusi lányt feleségül! Nagyon szép asszon vot anagyanyám! Gyönyörû szép asszon vot!

Késôbb mind a hat gyermek Visában alapítottcsaládot. „Vot négy fiú és két leány. Aztán itt marad-

tak. Így maradt a Gáspár család Visában”. (GáspárAndrás, 69 éves)

A lelkész család más tagjai – lazán ugyan – de tar-tották a rokonsági kapcsolatot a kitagadott fiúval ésannak családjával. Az, hogy ez az egész családra vo-natkozóan, a Visában maradottak és a falutól távolélôk kapcsolatában konkrétan mit jelentett, kívülesik a vizsgálódás körén, Gáspár Ágnesrôl viszont abeszélgetéseink szövegére támaszkodva elmondha-tó, hogy benne ma is igen erôs a rokonsági tudat.Lánykorában és valamivel késôbb is néhány találko-zás is létrejött, melyekbôl nem hiányoztak az aprórokoni gesztusok, és ha szükséges volt, a komolyabbsegítségnyújtás sem. Késôbb a kapcsolatok lazultak,de ekkor is figyelemmel követte néhány rokon élet-útját, sorsát. E kapcsolatok fô jellemzôje az érzelmitartalom, de kétségtelen az is, hogy az Ágnes néniéletében egyfajta presztízsértéket is jelentenek, ígysorolta a rokonokat:

B – Azoknak az apjuk testvér volt az én nagy-apámmal. Gáspár Zsigmond, annak üzletje volt...könyvkereskedése volt, de mivelhogy elmenekültMagyarországra, itt hagyott mindent... Akkor voltGáspár Lajos, az a nagypostán dolgozott... Na. Ak-kor volt egy Gáspár Endre, az Tordán vot, de amikorvot, hogy átadták fél Erdélyt Magyarországnak, ki-végezték. Endrét kivégezték Tordán. Mit tudom én...nem tudom megmondani az okát, de kivégezték.Úgyhogy ô meghalt... A többiekrôl aztán nem tud-tuk, hogy hol vannak. Vot Széken az egyik, GáspárJózsef, az tanito vot. S akkor vot Gáspár János, azVárkuduba vot pap. Tudtunk rolluk, hogy hol van-nak, de ôk se jöttek, mi se mentünk. Így tudtuk, mermegmondták Lajos bácsiék, hogy hol vannak anagyapám testvérei.

Ismeretei hézagosak, mégis fontosnak tartja el-mondani, hogy az a Gáspár, aki a 90-es évek elején amagyarországi közélet egyik ismert szereplôje volt,neki rokona.

B – Gáspár Zsigmond... Magyarországon... Mi-lyen miniszter az? De nem Zsigmondnak hívják ta-lán. Nem tudom. Mer annyit érdeklôdtem, s annyitmondtam (Kallós) Zoli bácsinak, hogy tudja megpontosan a nevét.

A rokonokkal való találkozásokról több történe-tet is mesélt.

K – A rokonsággal a kapcsolatot tartották Ágnesnéniék?

B – Kapcsolatot? Igen! Ez a Gáspár Lajos bácsi,aki a nagypostán dolgozott, az jött ki a feleségével,Ilikével, s vot egy leánykája, Mária. De nem vot sajátgyerekük... S a leányka kicsi volt... Nekem is kicsimvot. Árpit hányszor felborította Mária itt a bölcsôbe,né! Jött be, hogy rengesse, mi kint votunk a nagyné-némmel s a nagybátyámmal... hallottuk, hogy sir agyerek, jöttünk be, ki vot boritva a földre, mer ...Akartam rengetni, anyukám, s kiborult” (mosolyog-va meséli)

K – Amikor Zsigmond bácsiék elmentek Magyar-országra, a könyvkereskedésükbôl könyvet nem ka-pott Ágnes néni?

B – Nem kaptam. Nem kaptam. (Tudom, hogybementem egyszer édesapámmal s na, akartam ven-ni borítékokat, hogy leveleztem azzal a tanitoval,hogy nem volt itthon... s egy egész hogyhijjákotadott... könyvet nem adott, de egy egész... s nem 65

akart venni fizetést... Ennyire emlékszem. Nagyonkedves volt, széket adott, leültetett, s ment, miko kikellett szogáljon valakit.

A szigorú lelkész ôs csak hagyhatott valami örök-séget a Gáspár Mihály hat gyermekére és leszárma-zottjaikra. Ezt igazolni lehetetlen, de okom van arra,hogy feltételezzem.

A Kiss Mihályné életpályájának elemzésétôl füg-getlenül, már ezt megelôzôen próbáltam számbavenni mindazokat, akik a helybeli elemi illetve álta-lános iskola elvégzése után városi iskolába kerültek,majd középfokú vagy felsôfokú végzettséggel vala-milyen értelmiségi pályát választottak, 1970-ig azeddig említett két eseten kívül (két nagyenyedi diák)más ilyen eset nincsen; 1970-tôl 1999-ig pedig mind-össze tíz ilyen középkorút illetve fiatalt sikerültszámba vennem. Velük kapcsolatban csak nemrég fi-gyeltem fel arra a tényre, hogy közülük nem egyetrokoni szálak fûznek a Gáspár családhoz, még pon-tosabban a tízbôl hatan a néhai Gáspár Mihály lel-kész ükunokái illetve szépunokái. A kései utódoknévsora a következô: (nevük, foglalkozásuk, a tanin-tézmény neve; a diploma megszerzésének idôpontja;lakhely)

1. Duzsárdi Zsuzsa – óvónô; Nagyenyedi Tanító-képzô; 1970-es évek; Vajdakamarás

2. Fodor Kiss Jolánka – tanítónô; TanítóképzôFôiskola, Kolozsvár; 1990-es évek eleje; Budapest

3. Fodor Kiss Piroska – vallástanár; Vallás-tanárképzô, Kolozsvár; 1996, Kolozsvár

4. Gáspár János – közgazdász; Babeš–Bolyai Tu-dományegyetem 1980. Kolozsvár

5. Gáspár Mária – tanítónô; Nagyenyedi Tanító-képzô; 1970-es évek közepe; Kolozsvár

6. Papp Mária – egészségügyi asszisztens; Ko-lozsvári Ref. Diakonisszaképzô; 1995, Kolozsvár

E fiatalok döntésébe, pályaválasztásába és a szü-lôk gyermekeiket anyagilag is támogató magatartá-sába vajon milyen mértékben szólt bele Gáspár Mi-hály? És vajon a Gáspár Ágnes értékrendjei mentali-tása nem rejti-e magában a dédnagyapai örökségnyomait?

C. Kapcsolata a faluban élô intelligenciával (pe-dagógusokkal) és azok családjával

Gáspár Ágnes nemcsak a városon élô rokonok fe-lé volt nyitott, hanem az átlagosnál erôsebb szálakkapcsolták a faluban lakó tanítókhoz és gyermekeik-hez. Ennek a viszonyulási módnak volt egy fajta ha-gyománya; a családban is, egyik meghatározója ép-pen a földrajzi közelség lehetett. Az iskola mellettitelken az idôk folyamán két ház is épült a testvérekszámára. Bodor György kántortanító, aki évtizede-ken át tanított Visában, fiatalemberként majd nyug-díjaztatása elôtt is néhány évig nem az iskolábanlevô szolgálati lakásban, hanem az iskola szomszéd-ságában, az Ágnes néni nagyszüleinél, illetve késôbba nagymamájánál lakott, így a két család között akapcsolat jóval közvetlenebb és szorosabb volt, minta tanítónak más parasztcsaládokkal való kapcsolatai.Valamennyire érvényes ez a megállapítás a romántanító esetében is. Ez a tanító 1940-ig élt a faluban,feleségével, két kislányával a tanítói lakásban lakott;a Gáspár családdal való szomszédsági kapcsolatukigen eleven volt.

B – hogy Restesan tanito ur szomszédunk vot,minden este eljött édesapámhoz beszélgetni. Mindeneste eljött! De durva volt a magyarokkal. Durva.

K – És az I–IV-ben milyen volt?B – Ott is jol ... persze, Bodor tanito úrral. Bodor

tanito úrral jól votunk! Hogy a társadalmi falak vagy a 30-as évek politi-

kai közhangulata okozott-e valamiféle feszültséget ecsaládok felnôtt tagjainak kapcsolatában, erre vonat-kozó adatom nincsen. Az idôs asszony ma is tiszte-lettel és elismeréssel beszél egykori tanítóiról, de abántó emberi hibát sem hagyja szó nélkül. Másrésztezek a gyermekkori emlékek úgy elevenednek meg,hogy közben belôlük kiolvasható az is, hogy a taní-tóékkal való viszonylag szoros kapcsolat a gyermekszámára még rejtett magában valami kincset: játszó-társakat, barátnôket. Idôs emberként most azt fájlal-ja, hogy ezek a régi kapcsolatok megszakadtak.

B – Magyar tanito csak egy vot... Bodor tanito ur,annak idejin. Egy vot, egyedül tanitott négy osztályt.És mikor elkezdtem járni, még itt vot a felesége...volt három gyermeke, Jenô, Olgi és Irénke, de aztánJenô bement iskolába... egyetembe, s utánna mérnöklett. Tésztagyárja lett utánna... igen, Szatmárnémeti-be. Utánna Olgi férhez ment, és Irénke... a legjobbbarátnôm vot. Talán két évvel vot idôsebb, mint én...nagyon jó jácotársok vótunk... Úgyhogy aztán ôk iselmentek, nem találtam aztán többet soha ôket. De jóvot... Restesan tanito urnák két gyereke vot... Lisicaés Rodica.

K – Olyan is volt, hogy három román tanító volt afaluban?

B – Volt...volt. Tudom, hogy én Restesanéknál vo-tam, me nagyon nagy barátnô votam Lizicával. Mégvasárnap jácottunk cici-micist - ahogy mik mondjuk,szoba-konyha fel vot nyitva... s a tanito is, szóval azigazgató, Restesan is s a felesége is s a két leányka sén. S eccer valaki kopogtat!

– Da. Ii voie! – azt mondja a tanár.S jött egy tanito... egy uj tanito! Juj, hogy vette le...

(nevet) az igazgatón vot a... bekötött szemmel...hogy keresse meg a cici-micit.

K – S a kislányok is mentek Ágnes néniékhez ját-szani?

B – Persze! Persze! Mikor bejött, már kérdezték,hogy „Ce-ai fãcut de ciná, azt mondja, lele Agnis?”Édesanyámnak... „Ce-ai fãcut de ciná?” Úgyhogy...együtt votunk... együtt tanultunk.

D. Szerelem – jegyesség – házasságÉn jegyben jártam egy tanítóval – hangzott el az

elsô beszélgetés vége felé. Akkor egy fényképet iselôvett. Életpályájának ehhez a szakaszához a máso-dik beszélgetésben akkor tértem vissza, amikor anagybátyjától ajándékba kapott borítékról és levél-papírról tett említést.

Az addigi találkozásokban határozott, magabiz-tos asszonyt ismertem meg, akinek – életkorát meg-hazudtolóan – jó a memóriája intenzív az érdek-lôdése; mindezt beszédmódjának élénksége, ele-vensége is mindvégig tükrözte. Ennél a pontnálazonban jól érzékelhetôen megváltozott a magatar-tása: a kérdéseimre nem jött azonnal válasz, sûrûnrövid szüneteket tartott, hangja megcsendesedett, el-szomorodott. Mivel az emlékezés ilyen mértékûfájdalommal járt, nemigen mertem kérdezni, így a je-gyesség idejérôl nem sokat tudunk, mégis feltételez-hetô, hogy ennek a kapcsolatnak nagy szerepe voltabban, hogy Gáspár Ágnes be akart iratkozni a pol-gári iskolába.

A 22 éves Gáspár Ágnes, aki egy hadifogollyá lett66

tanítónak volt a menyasszonya, erôsen kiszolgálta-tottá vált. Szigorú volt a több évszázados rend, erôsvolt a szülôi akarat. (Itt köszönöm meg, hogy GáspárÁgnes életének ezeket a fájdalmas eseményeit velemis megosztotta. Megtisztelô az, hogy megbízott ben-nem. A diszkréció szabályait nem szegem meg, ezértjegyességével kapcsolatos további részleteket nemközlök.)

E. Továbbtanulás: gyermekei iskoláztatásaEegyik unokája a Kolozsvári Református Kollégi-

um diákja.A faluban élô 14 éves gyermekek további sorsa

felöl (régen is, ma is) az esetek többségében a szülôkdöntenek. Ennek következtében a gyermekek pályá-jának alakulása hangsúlyozottan magán viseli aszülôk értékrendjének a jegyeit.

A Kiss Mihályék családjában az anya volt az, akia gyermekek sorsában irányt szabott, a lehetôségekfelôl tájékozódott, döntött, hivatalos tennivalókat in-tézett. Ennek a szerepnek a vállalása nemcsak hatá-rozottságának lehetett a következménye, hanem an-nak a szellemi fölénynek is, amely a magasabb isko-lázottsági fokból származott: az ô nyolc osztályávalszemben férjének csak négy osztálya volt.

Visában az 1960-61-es tanévben – hosszú idô utánújra – beindult az V–VII. osztályos oktatás is, majdnemsokára nyolc osztályosra bôvült. Ezáltal meg-nyílt a lehetôsége annak, hogy a 13-14 éves gyerekektovább folytassák tanulmányaikat városon. Ezekbenaz években nemcsak néhányan, hanem a fiatalok va-lóságos áradata indult el a kolozsvári szakiskolákba.

Kiss Mihálynak mindhárom fia szakmát tanultKolozsvárt, de amikor a legkisebbik gyerek taníttatá-sára is sor került, az apa már nem élt. A fiúk iskoláz-tatása jelentôs anyagi teher lehetett a család számára.A szülôk tsz-tagok voltak, kiegészítô jövedelemfor-rás a kis háztáji volt, emellett az állattartás isviszonylag jól jövedelmezett. Általában egy bivalyattartottak, amelyet az asszony férje halála után semadott el, mert a tej nagy érték volt. „Ebbôl taníttat-tam a gyermekemet.” (B)

Ez az egyes szám 1. személyben hozott döntésnemcsak a csonka családban volt természetes, ha-nem már korábban is ez volt a jellemzô.

K – Amikor hivatalos dolgokat kellett intézni, aztÁgnes néni intézte vagy a férje?

B – Én... én. Nem a férjem! A gyerekek is ahogyaz iskolába mentek, nem tett egy lépést értük! Én jár-tam akkor is... mind a két… fiamat egyszerre intéz-tem el, hogy bementek az iskolába, szóval nem hogyelintéztem, hanem én jártam az iskolákat... hogyérdeklôdni. Hogy Árpád bekerült a Február 16-hoz,oda vették fel a 18 éven felülieket. Mer Árpád 4 évignem járt iskolába, hogy elvégezte a négy osztályt,utánna kezdte meg az öt, hat, hetet... Zolti hármatnem járt... Együtt járták ki aztán a hét osztályt ittGáspár Béla igazgató urnál... s mind a kettô eccerrekerült be: Zolti az építkezéshez és Árpád a Február16-hoz. Én jártam, én érdeklôdtem, én mentem a te-lefonhoz akkor is, amikor telefonált egy tanár, hogyna, sikerült a felvételi.

K – Miért éppen ezekbe az iskolákba mentek a fi-úk?

B – Írta az… újság, hogy hová hogy vesznek. Sakkor Árpádot mondom azér, mer a 18 éven felülie-ket nem vették máshová. Csak ide kazánkovácsnakment Árpád. Azután aztán megcsinálta az iskolát

Bukarestben, hogy bekerült géplakatosnak. Akkoraztán Zoltit adtam ide az építkezéshez.

A legkisebbik fiú esete is azt igazolja, hogy szá-mára nagyon fontos lehetett az, hogy gyermekei va-lamilyen szakmát is megtanuljanak. 1967-ben KissMihályné különösen nehéz élethelyzetbe került.Legnagyobbik fia Bukarestben katona volt, a közép-sô parkettezôként Brassó mellett dolgozott. Megvá-sárolták az új ház építéséhez szükséges anyagot, le-bontották a régi házat; ekkor hirtelen meghalt a férje.A legkisebbik gyerek 8 éves volt, és velük laktak azasszony idôs szülei. Ágnes néni nem kevés büszke-séggel mesélte el, hogy a temetés utáni napon elké-szült az új ház alapja, öt hét alatt pedig felépült aház. Egyik rokonuktól és az akkori tanítótól kölcsöntkapott, ebbôl fizette ki a mestereket, az adósságotazonban hamar törlesztette. „Volt kövér disznó, voltbor, tavaszra nem volt semmi adósságom!” Néhányév múlva a fél árva legkisebbik ugyanúgy szakisko-lába került, mint a bátyjai.

Özvegy Kiss Mihályné tizenegy unokája közülmindössze három jutott el az érettségiig, az egye-temre való jelentkezésük azonban sikertelen volt. Vi-szont György fiának az egyik gyermeke jelenleg akolozsvári Református Kollégium X. osztályos tanu-lója. Ez azért fontos tény, mert 1990 óta a falubólmég a legtehetségesebb gyerekek sem kerülnek begimnáziumokba. Az okokat e tanulmány keretébennem áll módomban számba venni és elemezni, KissCsillával kapcsolatban viszont indokoltnak vélemazt a feltételezést, hogy ezt a fontos döntést befolyá-solta a nagymama értékorientációja is.

F. Varrógép – utazás – levelezés A Gáspár Ágnes szobájának leírásához hozzátar-

tozik három olyan tárgy, amelyekrôl eddig nem esettszó. Ezek egyike egy varrógép.

A második beszélgetéskor Ágnes néni a varrógépmellett ült, és amikor errôl kezdett el beszélni, szere-tettel megütögette. Ez ugyanaz a gép, amelyet 1946-ban vásároltak, s amely ezutáni életét több vonatko-zásban is befolyásolta. Abban az idôben a varrógépritkaságszámba ment ezen a településen. Mindösszekettô volt ekkor a faluban, az egyik éppen az Ágnesnéni apai nagynénjének a tulajdonában. Ez a család-ban levô példa is ösztönözhette a szülôket, akik talánvigasztalásnak is szánták ezt az értékes és különle-ges ajándékot, kárpótlásul az elsô vôlegényétôl meg-fosztott lányuknak.

B – 45-be mentem férhez, 46-ba született Árpád...46. március 15-én hozták ezt a gépet. Az a nagybá-tyám, Gáspár Lajos küldött egy levelet. S azt irta,hogy az egyik szomszédasszonynak van egy varró-gépje eladó... De eladták a gépet! Eladták a gépet, deazt mondta a nagybátyám, ne haragudjon, ne bú-suljon édesanyám, me úgyis teszik ki az újságba,olyan sok helyen lehet kapni varrógépet. Hazajöttédesanyám, s másnap már hivatták a telefonhozédesapámat Zsukra. Mer a faluba nem vot telefon.Ment édesapám le, s azt telefonálta bátyám, hogy„Gyertek be minél gyorsabban, mert né, az újság írja,hogy hol van egy nagyon jo karban lévô varogép...votam és megnéztem. Német gyártmányú... Gyur-ko... de azonnal gyertek!” Édesapám hazajött, édes-anyám el is indult. Ô elment. Elment, s megvették agépet. Ez a varrógép egymilio lej vot! Már milios vi-lág vot! Na most! Mibôl csináljunk egymilio lejt? Mehát nagy szo vot! Fizetés nem vot, nyugdij nem vot! 67

Vettünk kölcsön, összeszereztük, ahogy tudtuk... el-ment édesanyám, megvette a gépet, bement egy sze-kér, ez az Arszintya... s elhozták a gépet! Akkor az-tán elment édesanyám... elvitte a staférungomat... alepedôimet, abroszaimat... nagy szo vot akkor, ta-nárnô, me nem vot vászon, me háború után vot, 46-ba! Eladta mind a piacon olyan jol! Vitt olajat eladni,vitt majorságot, amit tudott, a ház körül mindentösszeszedett! Elvitte s eladta, s kifizettük a varrógé-pet! Én nekifogtam varrni!

A varrógép életmódbeli változásokat vont magaután, késôbb kitágította a világát földrajzilag, de in-tellektuális értelemben is. AZ ügyes kezû fiatal-asszony hamar magtanult géppel varrni, s elkezdettdolgozni a falubeli lányoknak, legényeknek. Kezdet-ben a másoknak végzett munkáért nem pénzbeli fi-zetséget kért, hanem munkacsere-kapcsolatok ala-kultak ki, következésképpen neki nem kellett többénapokon vagy heteken át részt vennie az igen nehézmunkának tartott kapálásban.

B – És én utánna aztán varrtam, úgyhogy annyitvarrtam télen, hogy tavasszal, miko kimentünk ka-pálni, napszámosokkal mentünk ki, én nem is igenmentem! Mer nyáron is dolgoztam, varrtam. Kimen-tünk, és két-három nap alatt a kapálást megcsinál-tuk… Mondjuk, megvarrtam egy... valamennyi ru-hát, s na, ennyibe került, s akkor jüssz egy nap ka-pálni. Úgyhogy Kispista Erzsi, Jakab Erzsi... Juliska...sok leányka, né, s fiúk... nadrágokat varrtam, inge-ket, férfi ingeket, akko ruhákat...

Férje halála új szakaszt jelentett a varrógép hasz-nálatának tekintetében is. Évekig nem volt idejevarrni, hiszen a tsz-ben, a háztájiban, az állattartássaljáró munkákban továbbra is helyt kellett állnia.Újabb váltás az életében 22 évvel, ezelôtt, 1978-bankövetkezett be, amikor megismerkedett Kallós Zol-tánnal. A kérdés az volt: elvállalja-e azt, hogy rende-lésre nagy mennyiségben varrjon népviseleti dara-bokat? Azonnal döntött. „Elvállalom, mert adom el abivalyt. Akkor hozzáfogtam varrni.”

Azóta szinte folyamatosan van munkája, elsôsor-ban magyarországi táncegyüttesek számára dolgo-zik. Fontos jövedelemforrás, sok új ismerôst, 1990óta pedig az utazás lehetôségét is jelenti a varrás. Akialakult üzleti kapcsolatokban a levelezés illetve aszemélyes találkozás jelentette a kapcsolattartást. Azelôbbirôl elmondható, hogy régebben intenzívebbvolt, mostanában kevesebb a levélíró kedv. Ezeket aleveleket természetesen ô maga írta, a borítékot is ôcímezte meg, és valamelyik családtag tette postáraKolozsvárt. De az írogatások is rendszeresek voltak,ismerôsei közül sokakat nagy szeretettel emleget,valahogy így: „Nyíregyházáról V. K., Szegedrôl T. P.Az aranysarkantyút nyert az együttesével. A rádió-ban hallottam. Veszprémbôl B. K. Az meg kell jöjjöna napokban.”

A visai és a válaszúti nyári tánctáborok meghí-vottjaként a varrás csínyját-bínját tanította pedagó-gusoknak. Második beszélgetésünkben örömmel új-ságolta, hogy milyen szép levelet kapott nemrég kétbudapesti tanárnôtôl, akikkel a visai tánctáborban is-merkedett meg. A varrástanítás volt a feladata akkoris, amikor 1996-ban tíz napot töltött Magyarorszá-gon. A tizenhat visai táncospár különbözô színpado-kon lépett fel, ezzel egy idôben Kiss Mihálynét többiskolába is elkísérték, ahol pedagógusokat tanított.Büszkén emlegeti a turné idején érintett városok ne-

vét: járt Békéscsabán, Gyôrött, Mosonmagyaróvá-ron, Veszprémben, eszébe jut két kisebb településneve is: Halászi és Kimle. Kimlével kapcsolatbanhozzáfûzte: „Pulykatenyésztés van ott. Ebédkor ak-kora pulykacombokat tettek a tányérunkra, hogy le-lógott az abroszra.”

G. Olvasás – könyvtárKi vagy kik, mikor és milyen módon keltették fel

a Gáspár Ágnes érdeklôdését a könyv iránt? Ezekrea kérdésekre most lehetetlen pontos választ adni, detalán nem túlzás Gáspár Ágnest ebben a társadalmikörnyezetben szenvedélyes olvasónak nevezni. Szá-mára az olvasás szórakozás, igen kellemes idôtöltés,amely mindenekelôtt esztétikai élményt nyújt, ke-vésbé jelent információszerzést, információgyûjtést.Szépirodalmat olvas, kedvenc könyveit többször is.Mentalitását jól jellemzi az is, ahogyan évtizedekkelezelôtt is alá tudott rendelni bizonyos értékeket akönyv iránti szeretetének, olvasási igényének.

K – Mikor olvasott Ágnes néni?B – Éjjel! Csak éjjel. Nappal nem volt idöm. De

most már hogy kiöregedtem, ha nincs varrni valom,nappal is olvasok.

K – Ágnes néni, azok a könyvek honnan vannak?B – Vásároltam. Vásároltam. Vagy ha Gyuri

ment, ô is vásárolt.K – Nem sajnálta a pénzt, Ágnes néni, könyvre?B – Nem én, nem én. A könyvre nem!Könyv más úton is került a család tulajdonába:

ajándékozással és lopással. Az évtizedek folyamánvalóságos kis könyvtára alakult ki. Könyvespolcanincsen, az újabbakat zárt helyen, a padládában tart-ja; ezek azok, amelyek nagyobb értéket jelentenek aszámára. A többi könyve három-négy csomóban akonyhaszekrény tetején áll. Szép új könyveit – me-lyekre látható módon igen vigyáz – egyik Magyaror-szágon élô unokájától kapta. Elôvette, megmutattaôket: Szilvási Lajos: Appassionata, Szilvási Lajos: Al-bérlet a Síp utcában, Marie Louise Fischer: Asszonyválaszúton.

A kanapéban tartott 4. könyv Jókai Mór Szegénygazdagok címû regénye. Ezt a tanítónô menyétôlkapta ajándékba. A konyhaszekrény tetejérôl akönyvek a következô sorrendben kerültek le: Nico-lae Filimon: Régi és új urak, Wolfgang Bühne: Létrekárhoztatva, Krocher Jakab: Rejtett áldásutak, Gár-donyi Géza: Láthatatlan ember, Cseke Gábor: A bo-zót, Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban, RomainGary: Lady L., Református imádságos könyv (fedélnélkül), Nagy István: Réz Mihályék kóstolója, Striga-turi, Roy Vickers: Az elszánt vôlegény, MikszáthKálmán: Szent Péter esernyôje, Bibó Lajos: Halottszeretô, Móricz Zsigmond: Rokonok, Jókai Mór: Azarany ember, JA kôszívû ember fiai, Alexandre Du-mas: Monte Cristo grófja, Arany János: Elbeszélôkölteményei és balladái, Berde Mária: Tüzes kemen-ce, Jókai Mór: Fekete gyémántok, Demény Lajos: Aszékelyek és Mihály vajda.

A Gáspár Ágnes teljes könyvtárát nem sikerültszámba venni, mert sok könyvét a fia átvitte a sajátszobájukba, ugyanis ô is szeret olvasni. Könyvtárá-nak összetétele és a tulajdonos ízlése között nem te-remthetô egyértelmû kapcsolat, hiszen könyvgyûjte-ményében több olyan kötet is van, amelyet gyerme-kei kaptak iskolai jutalomként az 50-es, 60-as évek-ben. Ízlésvilágában való eligazodásban némi segítsé-get nyújtanak azok a rövid megjegyzések, amelyek68

elhangzottak a kötetek összeírása közben: „Nemminden könyv értékes” – jegyezte meg az elején. Az-tán A kôszívû ember fiaival kapcsolatban: „az is egydrága jó magyar könyv”, A Monte Cristo grófjáról:„Jaj, milyen jó könyv az! Minden évben elolvasom!Minden évben!”

Az 1940–1944 között létrehozott magyar nyelvûiskolakönyvtár állományának egy kis hányadát Gás-pár Ágnes mentette meg a pusztulástól 1944 augusz-tusában úgy, hogy hazavitte. Beszélgetés közbenÁgnes néni elmondta, hogy régen sok jó könyvevolt, de kölcsönadta a falubelieknek, aztán nem kap-ta vissza, mivel a neve nem volt beleírva, ezekkel a„jó” könyvekkel kapcsolatban még a következôketmesélte: 1944 augusztusában a visszavonuló néme-tek nem zárták be az iskolát. Szürkületkor egy szom-széd lánnyal belopakodott az iskolába, és megtöltöt-ték a kötényüket könyvekkel, Másodszor vissza-menni már nem mertek, este pedig megérkeztek aromán katonák; még aznap minden iratot, könyvetmeggyújtottak, amit az iskolában találtak. Most drá-ga kincsként ôrzi Ágnes néni azt az Arany-kötetet,amelyben ott áll az 1940-es évek elejérôl származókönyvtárpecsét.

A saját tulajdonú könyvein kívül kölcsön kértkönyveket is szokott olvasni. Fiatalabb korábangyakran kölcsönzött az iskola könyvtárából, aztán a80-as években sokszor kért kölcsön a faluban szolgá-ló Visky János lelkésztôl. Mostanában nemigen kérkönyvet kölcsön, a sajátjait olvassa, ugyanazt több-ször is.

1990 elôtt rendszeres elôfizetôje és olvasója volt akolozsvári napilapnak, az Igazságnak, 1990 óta vi-szont nincs újság elôfizetése. Ennek egyik oka az,hogy 1990-tôl nincsen a falunak postása, másrészt ta-lán ijesztôek az új árak is.

Nyitottságát, élénk érdeklôdését, a nyomtatottszöveg iránti tiszteletét jól jelzi egy kedves megjegy-zése: „A menyem tüzet gyújt a könyvekkel... én haelmegyek a vécére (már bocsánatot kérek), s egy új-ságdarabot kapok, azt is elolvasom. Vagy felveszema földrôl, s elolvasom, mi az.”

H. Rádióhallgatás – tévénézésA rádió és a televízió az a másik két tárgy, amely

szorosan hozzátartozik a szoba berendezéséhez ésaz Ágnes néni életéhez, ma is.

A megvásárláskor nemcsak a varrógép volt ritka-ság a faluban, hanem a rádiókészülék is az volt, ami-kor a férje megvásárolta az elsô rádiójukat a helybelivegyesboltban. Ez az 1950-es években történt. AzÁgnes néni emlékezete szerint ilyen, difuzornak ne-vezett vezetékes rádiókészüléke akkor még csak alelkésznek és az iskolaigazgatónak volt. Úgy emlék-szik, hogy három adót lehetett hallgatni: Marosvá-sárhelyt, Kolozsvárt és Bukarestet. „Valami tü voltbenne, amit kellett mozgatni. Az hangosította. Be-szélt jól!”

A 60-as évek végén fiai biztatására vettek egy újkészüléket, most pedig egy kis táskarádiója van.Mindennapjaiban a rádióhallgatás nem tekinthetôszabadidô tevékenységnek, hiszen mindig valami-lyen más tevékenység kísérte. Általában varrás köz-ben hallgat rádiót, Kolozsvár, Bukarest magyar adá-sait vagy a magyar adókat. A rádió hangja társ is amagányosságban.

K – (...) Kossuthot?B – Kossuth is, Petôfi is, akármelyik lehet. Idete-

szem, né, az asztalra, én dolgozok, s ôk ott beszél-nek. Nem vagyok egyedül!

„Né milyen kicsi radiom van! Ez a Monica...” Azidôs asszony nem kevesebb ragaszkodással beszélt atévéjérôl sem. Amikor a tévénézés szokása felôl ér-deklôdtem, örömmel mutatta meg a készüléket,amelyet az egyik Kolozsvárt élô unokája vásároltnemrég egy ismerôs tévészerelôtôl. Nem kis büszke-séget vált ki belôle a tévé nagysága és a hang minô-sége. „Most né mekkora tévét hoztak nekem!” Miu-tán elmesélte a vásárlás történetét, megkérdezte:„Mutassam meg, hogy hogy megy?” Özvegy KissMihályné „kollektív nyugdíja” 184.000 lej, igaz, a ta-karékban ott gyûl a kis vagyonkája azokból a pén-zekbôl, amit a varrásért kap. Most közel egymilliótáldozott arra, hogy hetente megnézze a magyaradást és egy-egy esti filmet.

B – elromlott a másik tévém, nem tudtam néznisemmit! „Na, gyerekek, hozzatok nekem egy tévét!”Egy ennyit ismerjek én is a munkám után! Na, úgy-hogy hozták. Két hete múlt szombaton, hogy hoz-ták... most két hete.

Adatok hiányában nem vizsgálhatom részletesenazt a hatást, amelyet két intézmény és az általuk ter-jesztett ideológiák gyakoroltak életpályájának alaku-lásara, nevezetesen a református egyház, az egyházitanítások, a vallás, másrészt a kommunista párt általterjesztett ideológia hatását.

A beszélgetés természetes folyamatában a vallás-sal, egyházzal templomlátogatással kapcsolatos kér-dések nem kerültek a felszínre, ezzel kapcsolatbancsak annyi hangzott el, amit eddig már idéztem:nemcsak az iskolában, hanem konfirmációkor is elsôvolt, Visky János ref. lelkésztôl könyvet kölcsönzött.Figyelemreméltó, hogy a bibliáról és a bibliaolvasás-ról akkor sem beszélt, amikor a könyvekrôl, az olva-sásról volt szó, holott sok más esetben ez az elsôkönyv, amelyrôl a beszélgetôtársaim vallani kezde-nek.

Párttag nem volt. A varrógéppel kapcsolatban ju-tott eszébe, hogy amikor Visában megalakult a kol-lektív gazdaság, kényszerítették volna, hogy lepjenbe a pártba. Azzal fenyegették meg, hogy „adó aláteszik a gépet”, ha nem lép be. Akkor azt mondta:Tegyék, ha ez törvényes, de o akkor sem lesz párt-tag, mert neki nincs ideje pártgyûlésekbe járni. A fér-je sem lett párttag, késôbb többet nem zaklatták ôket.

7. BefejezésTóth István György Mivelhogy magad írást nem

tudsz... címû munkájában választ keres arra azalapvetô kérdésre is, hogy melyek azok a tényezôk,amelyek befolyásolják az alfabetizáció folyamatát.Kutatásai eredményeként – szemben az eddig ural-kodó állásponttal – azt a következtetést fogalmazzameg, hogy a társadalmi helyzet kijelölte tág határokközött mindig az egyéni mentalitás, a szellemi igényvolt a meghatározó. Hogyha ez a megállapítás vo-natkoztatható más, iskolával kapcsolatos jelenségek-re is – például a továbbtanulás vagy az elitkultúrabefogadásának bonyolult kérdésére –, természetsze-rûen adódik a további kérdés: vajon melyek azok atényezôk, amelyek befolyásolhatják, meghatározzákaz egyéni mentalitást?

A 77 éves Kiss Mihályné élettörténetének elemzé-se egyben az egyéni mentalitás kérdésének a megkö-zelítését is jelenti. A kutató inkább csak kérdezget, 69

A kolozsvári Magyar Tanszék 1980. május 17–31.között a magyar szakos hallgatók számára néprajzigyûjtôutat szervezett. Emlékezetem szerint, a mezô-ségi Magyarszováton végzett terepmunkán fôként aharmadévesek vettek részt, akik egyidejûleg a helyiiskolában pedagógiai gyakorlatot is végeztek, de a„nagyokkal” együtt mehettünk néhányan az elsôé-vesek közül is, de nekünk didaktikai természetû kö-telezettségünk nem volt.

Magyar és idegen nyelv szakos hallgatók lévén,néprajzi elôképzettségünk meglehetôsen soványvolt. Mi, elsôévesek akkor még csak Mitruly Miklósfolklorisztikai elôadásait hallgattuk az egyetem elsôfélévében, a harmadévesek pedig ezen felül már túllehettek Péntek János fakultatív etnológia kurzusánis, ami – úgy emlékszem – a másodév tantervébenszerepelt. A diákcsapat tagjai közül késôbb többen isnéprajzkutatók lettek, így az „idôsebbek” közül Po-zsony Ferenc, Keszeg Vilmos és Zsigmond Gyôzô, a„kisebbek” közül pedig Hajdú-Farkas Zoltán és ma-gam. A tanárok közül velünk volt Mitruly Miklós,Péntek János és talán mások is, akik a didaktikai gya-korlatot irányították. Emlékszem, a gyakorlat idejealatt egyszer kijött gyûjteni Kallós Zoltán is, amikorisnéhányunkat meghívott magával Maneszes Mártonprímáshoz és kántorhoz, aki ajka alatt tartva a hege-dût, nagyon szép mezôségi népdalokat énekelt. Szá-momra igen nagy élmény volt a „Vágják az erdei utat,/ Viszik a magyar fiúkat…” kezdetû katonadal, amitakkoriban, a diktatúra kellôs közepén, csak becsukott

ajtóval lehetett elénekelni. Sokunk életében ez volt azelsô olyan helyzet, amikor valódi néprajzost láttunkvalódi terepen. A gyûjtési helyzetre jellemzô volt,hogy Zoli bácsi a faliórát is kivitette a szobából, mi-közben kifejtette, hogy csak szép régi és ép dallamotés csak teljes szöveget érdemes felvenni, lehetôleg tö-kéletes minôségben.

Az „eszményi” néprajzi gyûjtésnek ezt az alap-elvét mi diákok természetesen nem tudtuk követni,már csak azért sem, mert a mi gyûjtésünk technikaifeltételei rendkívül szerények voltak. Nekem példá-ul akkor még se magnóm, se fényképezôgépem nemvolt, azaz csak papírral és ceruzával „gyûjtöttem”, ajegyzeteim ma is megvannak. Csak valamivel ké-sôbb, a másodév elején, tehát 1980 ôszén sikerült egykis lengyel kazettás magnót és hozzá való mikrofontvásárolnom. Utána az új szerzeményemmel még né-hányszor kimentem Magyarszovátra is, és a májusigyûjtés értékesebbnek tartott részét hangszalagon isrögzítettem. A gond csak az volt, hogy ekkortájt ál-landó kazettahiánnyal küszködtem (közben Csíkmé-naságra, Gyimesbe és már Moldvába is kezdtem já-rogatni), ezért a felvett mezôségi szövegeket a le-jegyzés után egytôl egyig letörültem. Az akkori hely-zet jellemzése végett megemlítem, hogy az üzletbenkapható mûsoros – rendszerint román mûzenét tar-talmazó – kazetták ára egységesen 100 lej volt, a haviösztöndíjunk összege pedig 425 lej. Az, hogy valahola földkerekségen olyan új kazetta is van, amin sem-miféle mûsor nincsen, nekem meg sem fordult akkor

anélkül, hogy egyértelmû választ tudna adni mind-arra, ami nehezen megválaszolható. A Kiss Mihály-né mentalitása mindenképpen egyedi, különleges je-lenség ebben a mezôségi faluban.

(1999)VIRÁG MAGDOLNA

IrodalomBürke Péter1991 Népi kultúra a kora újkori Európában. Bp. Jakó Zsigmond1979 A Bethlen Kollégium diáktársadalma a feu-

dalizmus korában. In Jakó Zsigmond–Juhász István:Nagyenyedi diákok 1662–1848. 41–80. Bukarest

Jávor Kata1978 Kontinuitás és változás a társadalmi és tuda-

ti viszonyokban. In Varsány 295–375. Keszeg Vilmos1993 A tartalom szervezôdése a beszédszokások-

ban. Korunk IV/8. 23–30.Kovács Emese1978 A családi háztartásszervezés átalakulása. In

Varsány. l73–200. Mohay Tamás1994 Egy naplóíró parasztember. Nagy Sándor

élete és gazdálkodása a 20. század elsô felébenIpolynyéken. Bp.

Németh László1980 Kocsik szeptemberben. Bp.

Niedermüller Péter1988 Élettörténet és életrajzi elbeszélés. Klny az

Ethnographia 3–4. számából Pszichológia1976 Szerk. Geréb György. Tanárképzô Fôiskolai

Tankönyvek, Bp.Ortutay Gyula1978 Fedics Mihály mesél. Bp.Sárkány Mihály1978 A gazdaság átalakulása. In Varsány. 63–150. Szabó László1993 Társadalomnéprajz. Debrecen Szabó Piroska1978 Az idôgazdálkodás átalakulása. In Varsány.

277–294. Tóth István György1996 Mivelhogy magad írást nem tudsz… Bp.Varsány1978. Tanulmányok egy Észak-magyarországi fa-

lu társadalomnéprajzához. Szerk. Bodrogi Tibor. Bp.Vetési László1997 „Egy öregember mindent elôidéz...” (Egy

aranyosszéki református férfi világképe) In S. Lacko-vits Emôke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-me-dencében II. 320–344.

Zsigmond Gábor1978 Az 1960–70-es évek fordulójának családtípu-

sa. In Varsány. 151–171.

70

Archaikus népi imák a Mezôségrôl

71

a fejemben. Csak az bosszantott mindvégig, hogy ahangfelvételek rendszerint gyatrán sikerültek, úgy-hogy a néprajzi felvételek alatt néhol még a máso-dik-harmadik törlés után is jól lehetett hallani az ak-kor divatos énekesek – Ion Dolãnescu, Ileana Ciu-culete, Valeriu Sfetcu és mások – slágereit.

A kazetták lejegyzése kapcsán meg szeretnék em-lékezni Murádin László nyelvész segítségérôl is. Ak-koriban olykor be-bejártam hozzá az Erzsébet útiNyelvészeti Intézetbe, ahol ô dialektológiai lejegy-zésre tanítgatott, ami nekem egyáltalán nem mentkönnyen. Amikor már-már elkeseredtem azon, hogynem hallom és következésképpen a betûk köré írtmellékjelekkel jelölni sem tudom a „kicsit labiáli-sabb”, a „kicsit mélyebben ejtett” vagy a „szûkítettejtésû” magánhangzókat, ô azzal vigasztalt, hogy anéprajzi lejegyzésben voltaképpen nincs is minderreszükség, és hogy még a nyelvészeknek sem sikerülmindig megoldani az ilyen feladatokat, lám, példáulSzabó T. Attiláról is köztudott, hogy még a zárt ë ésa nyílt e közötti különbséget sem hallotta.

Azóta huszonhét év telt el, és mindezen idô alattsoha nem gondoltam arra, hogy ez a réges-régi me-zôségi gyûjtés még valaha egyszer elôkerül. Most,ahogy Keszeg Vilmos kollégám kérésére nézegetema sárguló lapokat, a kézírással helyszínen lejegyzettákombákomokat és az otthon letisztázott vagy hang-szalagról lejegyzett változatokat, azon gondolko-dom, hogy megérdemli-e mindez a legépelést, sôt ta-lán a nyomdafestéket is.

A paksaméta lapjain, viszonylag pontosan ada-tolva, halottkultuszra vonatkozó hiedelemszövegek,temetkezési szokások leírásai, népi gyógyászati tech-nikák elbeszélései, román és magyar nyelvû ráolva-sásszövegek, karácsonyi köszöntôk követik egy-mást, és végül van a gyûjtésben néhány archaikusnépi imádságszöveg is, amelyeknek felkutatását a te-repmunka során elsôdleges célomnak tekintettem,de amelyeknek gyûjtésével nem nagyon haladtam.Erdélyi Zsuzsanna pár évvel korábban megjelentnagy magyarországi népi imagyûjteményét (Hegyethágék, lôtôt lépék. Archaikus népi imádságok. Bp.Magvetô 1976/1978) olvasgatva, úgy gondoltamugyanis, hogy itthon Erdélyben is meg lehetne pró-bálkozni az imagyûjtéssel. Csakhogy a kétharmadrészben unitárius és református magyarok, egyhar-mad részben románok által lakott Magyarszovátonnem sok ilyen imádságra találhatott egy elsôéves di-ák, ezért a két hét alatt egyebeket is feljegyeztem.Népi imádságok után nyomozva egy-egy alkalom-mal a szomszédos Mocsra, majd Vajdakamarásra isátgyalogoltam, ahol az imákat illetôen hasonló so-vány eredménnyel jártam, de más vonatkozásokbansokat gazdagodtam. Az idôsebbek itt is elég sok ima-könyvi eredetû imádságot tudtak könyv nélkül is, dea Hegyet hágék... veretes szépségû, archaikus szöve-geihez hasonló kevés akadt közöttük. Így utólag la-pozgatva a gyûjtést, mégis úgy látom, hogy az ak-kortájt feljegyzett archaikus népi imaszövegek – cse-kély számuk ellenére is – megérdemelnek talán némifigyelmet.

Mindenekelôtt azért, mert nem katolikus, hanemprotestáns vidékrôl származnak, és a reformátusok,unitáriusok körében feljegyzett, tucatnyinál alig többerdélyi imaszöveg is fontos bizonyíték amellett,hogy az archaikus népi imádság mûfajának keletke-zése megelôzte a reformációt. Ilyen típusú, középko-

ri katolikus szellemiséget árasztó szövegeket ugyan-is református vagy unitárius lelkipásztorok, licentiá-tusok nem taníthattak. A középkor archaikus ima-szövegei a protestánsok körében is búvópatakszerû-en, a hivatalos egyház tudta nélkül, családi hagyo-mányozódás során maradtak fenn, de korántsemolyan mennyiségben és mûfaji sokszínûségben, mintegy-egy archaikusabb kultúrájú katolikus vidéken.Ennek bizonysága, hogy a Kis-Küküllô menti refor-mátusok körében Ráduly János próbálkozott archai-kus népi imaszövegek gyûjtésével, de ô is csak né-hány imaszöveget talált („Menj el, gonosz sátán”.Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák. He-likon 1992. 4. febr. 14., 4–5). A mezôségi Széken P.Daczó Árpád Lukács kifejezetten kereste ezt a mû-fajt, de csak egyetlen ún. „pénteki imára” bukkantegy füzetlapon (Hosszú utak megszomorodának...Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes éne-kek Erdélybôl és Moldvából. Bp. Magyar Napló,2003. 121). Az Aranyosszék népköltészetérôl szólónagy monografikus gyûjtésében Keszeg Vilmos kü-lön fejezetben közli a kéziratos füzetekben terjedtvagy könyv nélkül ismert – közösségben fennhan-gon, illetôleg egyénileg végzett – imádságokat, deközreadott szövegkorpuszában nem szerepel archai-kus népi imádságszöveg. Az a tény, hogy a kutató atöbb éves alapos terepmunka során az itteni unitári-us és református székelyek között ezzel a mûfajjalegyáltalán nem találkozott, a mûfaj életére, hagyo-mányozódására nézve sokatmondó (Keszeg 2004).

A mezôségi Magyarszováton a „Szól a kakas,Máriát kiált...” kezdetû imatípus valaha bizonyáraismertebb lehetett, hiszen az egymástól alig külön-bözô szövegváltozatokat a faluban három idôs asz-szony is elmondta. Az egyik imát az 1908-ban szüle-tett, unitárius vallású Csete Erzsébettôl jegyeztem le,aki még a hatvan évvel azelôtt meghalt nagyanyjátóltanulta:

Kakas szóla, Máriát kiált.Kelj fel, Szûz Mária,Mert a zsidók elfogták Krisztus urunkat!Hegyes dárddal dárdolják,Tövis koronával koronázzák,Hét csepp vére lecseppent,Az angyalok fölszedték,Áritonba elvitték.Aki ezt az imádságot,Este s reggel elmondja,Hét bûnje megbocsáttatikMost és halála óráján is. Ámen.Az ugyancsak 1908-ban református családban

született, de férje után unitáriussá lett Dezsô Anikónevû idôs asszony így nyilatkozott errôl az imáról:„Még a nagyapám nagyapja is biztos tudta eztet.Reggel és este mondják. Minden bûnje megbocsátó-dik. Ezt imádkozom, amikor egyedül vagyok.”Alább az ô változatát is közlöm, és zárójelben utaloka harmadik szövegváltozatra is, amely az 1904-benszületett Csete Máriától származik, de amely inkábbcsak a nyelvi megfogalmazásokat tekintve tér el né-hány ponton a másik imaszövegtôl:

Szól a kakas, Márját kiált,Kelj fel, kelj fel, Szent Szûzmária, (Ez a sor hiány-

zik.)Krisztus urunkat a zsidók elfogták,Hegyes dárddal dárdolják, (hegyes dárdával dár-

dázzák)

Tövis koronával koronázzák!Hét csepp vér elcseppent, (hét csepp vére lecsep-

pen)Az angyalok fölszedték, (felszedik)Árionban bevitték. (áristomba beviszik)Bizony bizony mondom néktek,Aki ezt az imádságot kétszer napjába elmondja,

(aki hétszer naponta elimádkozza)Minden bûnje megbocsátódik (annak a Jóisten

megbocsássa a bûneit)Most és mindörökké örökkön. Ámen.A kakas általi ébresztés motívuma és a hajnalban

nyugvó Mária-kép kétségkívül a középkor fénykul-tuszának megnyilvánulásai. A magyar archaikus né-pi imaanyagban törvényszerûnek mondható, hogyaz ébresztés motívumát a Grál-motívum (a lecsöp-pent krisztusi vért angyalok viszik az Atya elé) kö-veti. A Silling István által közreadott száz vajdasági„kakasos” ima közül 97-ben(!) ez a kapcsolat megfi-gyelhetô1, és a képi kapcsolódásnak ezt a törvény-szerûségét a gyimesi, a moldvai és a székelyföldiimagyûjtések is megerôsítik.2

Egy másik archaikus népi imádságtípus, az Ó, énuram, teremtôm... kezdetû szöveg noha csak egy-egy változatban, de több faluból is elôkerült. Egyikváltozatát Mocson gyûjtöttem, ahol az 1910-ben szü-letett Jankó Márton nevû idôs férfi reggelente a Hi-szekegyhez hozzácsatolva szokta végezni:

Ó, én uram, teremtôm,Mikor ingem teremtél,Szent lelkeddel szerettél,Szent véreddel megváltál,Fogadj hozzád ÚristenHalálomnak óráján,Most és mindörökkön örökké. Ámen.Ugyanez az imatípus a Magyarszováttól és Mocs-

tól nem messze fekvô Vajdakamaráson is felbuk-kant, adatközlôje azonban – az 1924-ben született,akkor 56 éves Székely Jánosné Lôrincz Erzsébet –szülôfalujában, Mezôkeszûben, írástudatlan édes-anyjától tanulta az imát:

Ó, én Uram Teremtôm,Mikor engem teremtél,Szent lelkeddel szerettél,Szent véreddel megváltottál.Arra kérlek, Úristen,Halálomnak órájánVedd hozzám [így!] az én bûnös lelkemet!Az imatípus azonban Vajdakamaráson is élt.

Egyik változatát ugyanis az itt szolgálatot teljesítôKun Árpád lelkipásztor jegyezte fel, majd tette köz-zé a kolozsvári Református Szemle 1979/2-es számá-ban három másik imádsággal együtt, amelyek közülcsak az „Én Istenem ôrizz meg...” kezdetû fohászelsô fele lehet még népi eredetû. Az adatközlô, a 62éves özv. Kutas Samuné, még 1920 táján, tehát aligkét-három éves korában tanulta az imákat édesany-jától, Orbán Jánosné Juhos Sárától:

Ó, én Uram Teremtôm,Mikor engem teremtettél,Szent Lelkeddel, szeretettel [így!]3

Szent véreddel megváltottál,Kérlek Uram tégedet,Fogadj hozzád engemetHalálomnak óráján.A teremtés–megváltás–üdvözítés hármas egysé-

gét tartalmazó, Mocson, Mezôkeszûben és Vajdaka-

maráson valaha élt fenti imaszöveg azért is figyel-met érdemel, mert énekelt imaként csaknem szó sze-rint ebben a formában hangzott el az északi csángókkörében is: „Én Uram Teremtôm, / mikor ingem te-remtél, / én Uram Teremtôm, / mikor ingem terem-te, / szent lelkedvel szerettél, / szent véredvel meg-vájtál, / szent lelkedvel szerettél, / szent véredvelmegvájtál. / Fogadzs hozzám (!), Urisztenem! /Fogadzs hozzám, Urisztenem!” (Szabófalva).4

A motívum kissé csonkább formában vagy másszövegegyégek részeként más moldvai csángó fal-vakban is elôfordul.5

Továbbá igen fontos körülménynek látszik a hal-doklás idejére való rendkívül következetesen meg-valósuló utalás is („fogadj hozzád Úristen, halálom-nak óráján”, „fogadj hozzád engemet halálomnakóráján”, „halálomnak óráján vedd hozzám [így!] azén bûnös lelkemet”), hiszen az északi csángó énekelthasonló változatokról tudjuk, hogy haldokló mellettvégzett „haló imádságok” voltak, amelyek meg-könnyítették a haldokló szenvedéseit.6

A szövegek szimbolikus képi logikája teljesen vi-lágos: az Úristen, aki megteremtette az embert, sajátlelkét adta neki, majd szent vérével megváltotta, ésmost – a haldoklás pillanatában – végül visszafogad-ja ôt a mennyországba.

A fenti szöveg kapcsán végezetül megemlítem,hogy nem lehet szövegromlás a mezôkeszûi változat„vedd hozzám [így!] az én bûnös lelkemet” szokat-lan személyes névmása sem, inkább a „hozzád” ala-kok tûnnek mai „értelmesítéseknek”. Emellett szól,hogy a moldvai csángó változatokban is – minde-nekelôtt az északi csángó imaszövegekben! – hason-ló nyelvi formákat találunk: „szent vérivel megvál-tott, / fogadzs hozzám, Uriszten!” (Jugán)7; „szentvéredvel megvájtál, / fogadzs hozzám, Uriszte-nem!” (Szabófalva)8

A mai fülnek szokatlan vonzat értelmezése nyelv-történeti tanulmányba kívánkoznék.

Anélkül, hogy a mezôségi és az északi csángóarchikus imák képeinek, sajátos nyelvi formáinakhasonlóságaiból kiindulva merész következtetéseketfogalmaznék meg, megemlítem, hogy Benkô Lorándnyelvész a moldvai csángó népcsoport 14–15. száza-di alaprétegét, így mindenekelôtt az északi csángó-kat – elsôsorban fonetikai jellegû nyelvi azonossá-gokból kiindulva – az erdélyi Mezôségrôl származ-tatja.9

A két tájegység rendelkezésre álló archaikus folk-lóradatainak összevetését mindenképpen célszerûvolna elvégezni.

Az 1980-as mezôségi gyûjtésemben van végül né-hány olyan defenzív célú esti ima is, amelyek erede-tüket tekintve kétségkívül a középkori archaikusimahagyománnyal állnak kapcsolatban. Az Ó, énUram Teremtôm... szövegtípus egyik adatközlôje-ként fentebb már említett mezôkeszûi születésû Szé-kely Jánosné Lôrincz Erzsébet (szül. 1924.) mondta ela következô imát, amit ugyancsak az édesanyjátóltanult:

Én Istenem Uram ôrözz megNagy tûztül, nagy víztül,Hirtelen haláltul,Gyalázattul, kárhozattul,Bûnbe való eséstül,Marháinkat döghaláltul,Gonosz ember szándékátul,72

Vadtul,Édes Jézus Krisztus által. Ámen.Az esti defenzív ima változata Kun Árpád négy

vajdakamarási szövege között is szerepel, de valódiarchaikus népi imának csak az ima elsô fele tekinthe-tô, a második – rímes – rész minden bizonnyal ké-sôbbi, egyházi eredetû betoldás. Adatközlôje özv.Kutas Samuné (szül. 1918), aki az édesanyjától tanul-ta 1920 táján ezt az imaszöveget:

Én Istenem, ôrizz megTûztôl, víztôl, hirtelen haláltól,Kétségbeeséstôl,Gonosz emberek szándékától,Az ördögnek csalárdságától.Nyisd meg uram az egeket,Hajtsd hozzám szent füledet,Hallgasd meg az én könyörgésemet,Hasson fel hozzád az egekbe,Te szent felséged elébe.Az ilyen típusú szövegek fohász-szerûségüknél,

kérô jellegüknél fogva valamilyen megszövegezés-ben, esetleg kibôvítve késôbb bekerülhettek a katoli-kus és protestáns imakönyvekbe vagy kéziratos ima-gyûjteményekbe is, így a terjedés és hagyományozó-dás útját, illetôleg az elsôdleges vagy másodlagosoralitás kérdését ma már nehéz tisztázni. Minden-képpen a szövegtípus régiségére utal az, hogy ilyenimák nagy számban fordulnak elô a moldvai csán-gók orális imahagyományában, és hogy sok igen ar-chaikus motívumot, középkori mentalitásképzetet(pl. a hirtelen haláltól való félelem, a bûntôl valóiszonyodás, a csalárd ördögtôl való rettegés stb.) istartalmaznak. A fentebb közölt – saját gyûjtésû – vaj-dakamarási imaszöveg hagyományozódására vonat-kozó, több generációra visszamenô emlékezet semôriz olyan adatot, ami írásos terjedésre, illetve egy-házi eredetre utalna: „(Kitôl tanulta?) Édesanyámtul.(Mikor?) Gyerekkoromba. Kicsik vótunk és minde-nik testvéremet megtanította. (Az édesanyja tudottolvasni?) Nem tudott olvasni soha. Egy betût nem is-mert! (A faluban még imádkoznak ilyeneket?) Lehet,hogy imádkoznak, de hogy ô honnan tanulta, azédesanyjátul-e vagy kitül, nem tudom, de ô ezeketnekünk mind elmondta. (Milyen vallású volt?) Re-formátus. (...) Ezeket az imákat ô tudta, mert édes-anyjátul tanulta, és ô ezeket megtanította. (Ezt szok-ta maga imádkozni este is?) Ezt. Igen, igen!”

*Az archaikus népi ima nem közösségi folklórmû-

faj, bár valaha, sok-sok évszázaddal ezelôtt bizonyá-ra az volt. A gyermekkorban tanult, csak jól-rosszulértett, nap mint nap mechanikusan mormolt szöve-geket csak néhány személy – rendszerint elfelejtettöregek – emlékezete ôrzi, és legtöbbször az egyénnelegyütt halnak meg. Hûséges ôrizôik, akik használtákôket és akiket cserében ôk megtartottak egy életenát, rendszerint elviszik magukkal a sírba ezt a tu-dást. Így tûnt el apránként az archaikus népi imád-ság mûfajának hajdanvolt fényes gótikus katedráli-sa, hiszen a középkor elmúltával lassanként felosz-lott az idôben, fokról fokra semmisült meg a száza-dok zuhatagában, és végül a fényes, nagyszerû kö-zépkor szellemét hordozó mûfajnak nyoma sem ma-radt. Mindez természetes, hiszen az emberi kultúraáltalában olyan, mint a palimpszeszt, amirôl újra ésújra kivakarják vagy leáztatják az írást, de az újraírt

betûk alatt a régi – vagy csak a régi valamely töredé-ke? – felsejlik még egy ideig, míg aztán végül örökreeltûnik. Vagy olyan mindez, mint a régi középkoritemplomok freskói, amiket lekapartak, lemeszeltek,majd századok vagy csak évtizedek múltán újra ésújra megismételték a rombolásnak és az alkotásnakezt a mûveletét, de nagyritkán elôfordul mégis, hogya mészrétegek alól – épen vagy csonkán – felderengmég az eredeti szépség nyoma.

TÁNCZOS VILMOS

Jegyzetek1 Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiálta-

nak. Tóthfalu, 19972 A két kép kapcsolódásának magyarázására a

Nyiss kaput, angyal! c. könyvemben tettem kísérle-tet (Bp., 2001. 87–90.)

3 A lelkipásztor itt minden bizonnyal „értelmesí-tette” a „szent lelkeddel szerettél” imasort. A „sze-ret” igének ugyanis a régi nyelvben volt egy ’valami-vel ellát’ jelentése. A Történeti Etimológiai Szótáradatai: „5. [valamivel szeret] 1519?: ’valamivel ellát,megajándékoz, valamirôl készségesen gondoskodik’(Jordáky Kódex 226.), 1525: ’ua.’ ” (3. köt.). Így a kér-déses imasor jelentése: ’szent lelkedet adtad nekem’.Lásd még: Tánczos V.: Nyiss kaput..., 93–94.

4 Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyi-mesi és moldvai archaikus népi imádságok. Csíksze-reda, 1995. 245–250.

5 Lásd: Tánczos V.: Nyiss kaput..., 184–185.6 Egy idevágó szabófalvi adat: Tánczos Vilmos:

Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok éséletterük. Csíkszereda, 1999. 21. és 23.

7 Tánczos V.: Csapdosó..., 29. 8 Tánczos V.: Gyöngyökkel..., 246.9 Benkô Loránd: A csángók eredete és települése a

nyelvtudomány szemszögébôl. Magyar Nyelv 1989.LXXXV. 271–287, 385–405. (Megjelent még: A Ma-gyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 188. Bp.,1990.)

73

74

Az egyén vallásossága többféle módon megnyil-vánulhat, a vallási szerep az egyén életének külön-bözô aspektusára lehet hatással, többféleképpen át-hathatja az egyén életét. Megkülönböztetünk szeg-mentált és diffúz vallásosságot aszerint, hogy a val-lásos szerep mennyire hatja át az egyén életét. „Csakaz istentisztelet idejéig (szegmentált vallásosság),vagy csakugyan minden tudatos percében a vallásirányítja a viselkedését (diffúz vallásosság)”(vö. Tö-rök 2004). A vallási igény kielégítése egy adott kö-zösségen belül is több szinten lehetséges. Tanulmá-nyunkban egy olyan asszony életét és vallásgyakor-latát mutatjuk be, aki kreativitásával és alkotásvá-gyával – mint bútorfestô specialista –, kiemelkediklokális közösségébôl, és akinek mindennapjait átszö-vi és meghatározza az intenzív vallási életre törek-vés és a nagyobb vallási tökéletesség keresése, s ezál-tal vallási közösségének is meghatározó tagja. A val-lásszociológiában McGuire által bevezetett kifejezésa vallási virtuóz; amikor az egyént nem elégíti ki atömegek vallásossági szintje, és vallási életében a tö-kéletességre törekszik. A tökéletesség megfogalma-zódhat morális, aszketikus, misztikus vagy testi-emocionális ideálokban (McGuire 1992).

Élettörténet„ezt a kicsi életet miért nem tudjuk úgy élni... hát nem

gyönyörûség, ha az ember szépen él”

Tamás Zsuzsa 1937-ben született Széken (Kolozsmegye), egy szegény, adventista vallású családban.A nagyszülôk is megkeresztelkedett adventisták vol-tak: nagyanyja „már 1908-ban figyelte az adventistá-kat”. (A Kolozsvár környéki falvakba korán eljutottaz adventista misszió. Kolozsvár az adventista misz-szió legerôsebb központja volt Erdélyben. 1902-benitt tartották az elsô alakuló közgyûlést. Az Adventis-ta Egyház Transsylvániai Egyesülete 1910-ben ala-kult meg Nagyszebenben, és akkor 357 tagot szá-molt. Lásd Vöô 1997.) Szimpatizált velük és hamaro-san megkeresztelkedett. Családi körben esténként abibliából olvastak, édesanyja délutánonként gyakrantanított a gyermekeinek vallásos énekeket.

T. Zs. az elemi iskolát Széken végezte, végigkitûnô eredménnyel. Kicsi korában sokat szavalt aziskolában és falusi rendezvényeken egyaránt. Másikkiemelkedô tehetsége a rajzolásban mutatkozottmeg; tanárai kérték az apját, hogy taníttassa továbbfestônek, kollégiumot is, ösztöndíjat is ígértek neki,de a szülôk nem engedték el.

Leánykorában nagy jelentôségû volt számára aszomszédos falvak hasonló vallású fiataljaival valórendszeres kapcsolattartás. Ma is szívesen emlékezika közösen eltöltött idôkre, kirándulásokra, közös is-tentiszteletekre, bibliaórákra. Ma már nem ilyen in-tenzív a Kolozsvár környéki falvak adventista fiatal-jai közötti kapcsolattartás. Inkább az anyaország letta kirándulások, táborok, konferenciák célpontja. Ez-zel párhuzamosan a falubeli adventista gyülekezet

lélekszáma exponenciálisan megnôtt, intenzív, ki-egyensúlyozott közösségi életet nyújtva a fiatalok-nak. Nyitott lett volna lokálisan exogám házasságotkötni. Szék református és katolikus társadalma szá-mára a lokális endogámia szigorúan betartott és be-tartatott íratlan törvénynek számított egészen a kö-zelmúltig. Velük szemben a kisebb lélekszámú ad-ventista közösség a vallási endogámiát részesítetteelônyben. A párválasztás nehéz döntésében Isten se-gítségét kérte:

„Hát én nem azért mentem a férjemhez, mertnem volt kihez menjek. Mehettem volna városra, fa-lura, és lett volna kihez. Én gyermeki hittel böjtöltemés imádkoztam, hogy a jó Isten rendelje. (...) Nemazért mentem az uramhoz, mert nem volt más, de ômindig jött utánam, s ahogy én imádkoztam és böj-töltem... nagyon sarkallt, nagyon járt utánam, ésakárhogy is próbára tettem az Istent, hogyha nem ôtrendelte, akadályozza meg, nem akadályozta meg,hát összeházasodtunk.”

1958-ban ment férjhez, egy Kalotaszegrôl Székreköltözött adventista család fiához. Hamarosan – szé-ki viszonylatban elég korán – elhagyta a széki visele-tet, az anyósa után „tarkult”. (Mivel a viselet elha-gyása széki vonatkozásban nagyon korán követke-zett be, arra következtetünk, hogy ebben a felekezetihovatartozás is szerepet játszhatott.) Férje, vallásávalnem törôdve a széki mulatságok kedvelt szereplôjelett, ebben azonban nem sikerült neki mértéket tarta-ni, és mára alkoholfüggô szenvedélybeteggé vált.Három fiuk született, a két idôsebb Magyarországontelepedett le, a legkisebbik Széken alapított családot,Bálványosváraljáról hozott magának adventista fele-séget.

A férj iszákosságából, hûtlenségébôl és hiteha-gyásából származó konfliktusokra, a meg nem ér-tettségre, és a lelki magányra T. Zs. számára a hitnyújt reményt és kiutat.

A bútorfestést 9–10 éves kislányként kezdte, 3–4.osztályosan már segített asztalos édesapjának bútortfesteni. Ezt a mesterséget senkitôl sem tanulta, csakkitapasztalta, és a falu egyik kedvelt bútorfestôje lett.Kísérletezô kedvének köszönhetôen saját stílust te-remtett a széki bútorfestésben, amit Széken minden-ki felismer: a Juliska Zsuzsié (ezen a „csufondáros”,azaz ragadványnéven emlegetik ôt a faluban). Ô avirágmotívumokat a hagyományosnál természethû-ebben festette meg, jóval több színt és színárnyalatothasználva. A régi stilizált bimbós-tulipános mintáksorát kibôvítette a kertjében található virágok máso-lásával. Indázó motívumfüzérei a korábbi bútorfestôstílussal ellentétben szinte minden felületet beboríta-nak, alig látszik ki itt-ott a fekete alapszín. Stílusárajellemzô a hagyomány és innováció egyaránt. Míg avirágok ábrázolásában a naturalizmusra törekedett,addig a kompozíciói hagyományos felépítésûek: kí-sérletezése során nem tetszett neki, ezért nem alkal-mazza az egy szárból fakadó egyféle virágmintát.Mostanában a legújabb falubeli igények kielégítésé-

„Emelj fel helyzetembôl,míg kegyelmed le nem jár...”

Egy széki, adventista asszony vallásos élete

ben tudja kiélni festôi kreativitását: az új megrende-lések között elôfordulnak olyanok, amikor a hagyo-mányos fekete alapú bútorfestéssel ellentétben natúrfa lambériákra fest a képeslapok virágcsokraihoz ha-sonló tarka, tömött csokrokat.

A falu mindhárom szegébe hívják festeni, na-gyobb munkák esetén távolabbi családoknál alsziknéhány éjszakát. Ez a mesterség folyamatosan jómellékjövedelmet jelentett számára, amivel férjétôlfüggetlenül önállóan gazdálkodhatott. Ebbôl tudtatámogatni három fiának családalapítását, és önálló-an elrendezni a kisebb-nagyobb lakás-átalakításokat:fürdôszoba beépítést, bútorcserét stb. Anyagi javaktekintetében józan gondolkodás jellemzi; szerényen,de szorgalmasan és jól gazdálkodik.

A hit Tamás Zsuzsa életében központi szerepettölt be, vallásossága az átlagnál elmélyültebbnektekinthetô, amelyrôl az egyéni vallásgyakorlásábanmegmutatkozó kreativitása is tanúskodik.

Ez a kreativitás nem kiemelkedô szervezési ké-pességben mutatkozik meg, mint az ún. szentembe-reknél, a vallási élet specialistáinál oly gyakran, nemis a karizmatikus vezetés képességében, hanem azalkotásban; a bútorfestésben és az írásban kiteljesedôönkifejezésben. Nehéz életkörülményei ellenére,vagy éppen azok hatására alakított ki magának egy ahite által vezérelt belsô világot, amelyben az alkotása hétköznapi állapoton kívülre helyezkedés (mentál-higiéniás) technikája. „A mûvészet, mely nem fojtjael, nem tagadja le az érzelmeket, hanem éppen rá hi-vatkozva kimûveli, de nem engedi közvetlenül ki-törni és megjelenni, hanem átteszi egy másik, egymesterkélt világba, jelzéssé, hasonlattá, szimbólum-má alakítva azt. (...) A mûvészet elemi lelki szükség-letek kielégítésére jött létre, nem ráadás, fényûzés, aszabadidô értelmes eltöltésének a módja, hanem azegész társadalom mentálhigiéniás technikája”(Andrásfalvy 2004).

Az adventista vallás nem csak világképét és gon-dolkodását, de írásait is áthatja.

Az írás szerepe Tamás Zsuzsa életében„Olykor elôveszem a füzetemet, aztán megolvasom, s

mintha nem én írtam volna”

1992-ben ült le elôször írni, mikor a férje, aki Ma-gyarországra ment meglátogatni kitelepült gyerme-küket, hazaüzent a legkisebb fiuknak, hogy találtmunkát, és vigye utána a vakolókanalat. A fiú egyiknapról a másikra utazott el, az aggódó, magányosanya nem tudta ilyen gyorsan feldolgozni legkisebbfia kiutazását. A következô szombaton istentiszteletután ott maradt az imaházban, „nem tudom, hogyjött, hogy leírjam a bánatomat”. A hosszú versbefoglalt vallomás megkönnyítette elviselni a sorsát, éssegített mélyebben belekapaszkodni hitébe:

„Úgy érzem magam oly egyedül vagyokMinden lelki tervem zátonyra futot (…)Segíts hogy ismét elölrôl kezdjemDrága Jézusom a tervet veled szôjemMert én egyedûl gyenge vagyok nagyon…” Ez után a vers után öt év szünet következett, ami-

kor ismét egy mély lelki felindulás ihlette az írásra.A következô vers Kaposváron született, középsô fiacsaládjánál tett látogatása alkalmával. Ebben a vers-ben is az anyai féltés kap hangot, s mellette a médiahírei által a lelkében keltett kozmikus szorongás,

amely apokaliptikus jövôkép formájában jelenikmeg írásában. A külvilág nehézségeinek elviseléséreés a belsô, lelki vívódásokra választ és egyben meg-oldást Istenbe vetett hite, mély vallásos meg-gyôzôdése ad.

Az írás indítékai és funkcióiT. Zs. visszaolvasva saját verseit lelki megnyug-

vást és megerôsödést, önigazolást érzett. Küllôs Imo-la négy pontban foglalta össze a paraszti önéletrajz-írók indítékait: 1. idegenek érdeklôdése, 2. példa-adás, tanítás, 3. panasz, 4. lelki kényszer, az írás gyö-nyörûsége, menekülés (Küllôs 1988, lásd még Ke-szeg 1991, 1999, 2003, 2006). Tamás Zsuzsa össze-gyûjtött szövegei között az önéletrajzi jellegû írásokindítékainak elemzésekor a fentiekkel való meg-egyezést tapasztaltuk Ez az érzés még mélyebb volt,ha újraolvasta vagy lemásolta ôket. Négy másolatotkészített verses füzetérôl: egyet magának és egyet-egyet a fiai számára. A másolatok eleinte kézírássalkészültek, az utolsó néhány már fénymásolóval.Legfontosabb célja családjának, elsôsorban fiainak ésunokáinak való iránymutatás. Az útmutatás melletterôs vágy él benne, hogy valami maradandó értéketis hátrahagyjon családtagjainak.

„Valamit adni szeretnék gyermekeimnekValamit, aminek látom, hogy örülnek Amit évek múltával is megôrízhetnek (...) Néha-néha, méla csendbe, jusak eszetekbe!”. Ennek a motivációnak különbözô megnyilvánu-

lási formái – a fent említett kézirat másolása, ésmindhárom fiának nagy pontossággal és hitelesség-gel elkészített, lemásolt miniatûr széki szobabelsô is– azonos (a fent említett) lelki szükségletet elégíte-nek ki.

Néhány verse istentiszteleteken is elhangzott. Azistentiszteletek után alkalmanként felolvasottbelôlük az ott maradó idôs híveknek, akik továbbiírásra bíztatták. Néha kölcsönadta a füzetét hozzáhasonló sorsú asszonyoknak, akiknél szintén hiány-zott a családi béke, hogy nekik is lelki vigasztalástnyújtson. Eljuttatja a verseit az elesettekhez, a gyen-gélkedôkhöz, vagy akik valami miatt nem tudnak is-tentiszteleteken részt venni. Tamás Zsuzsa szociálisés lelki segítség nyújtó tevékenysége alátámasztjaFehér Ágnes megállapítását: „A szabadegyházakmûködésénél ki kell emelni, hogy tagjaik számárabiztonságos mikroközösségi formát jelentenek min-den körülmények között” (Fehér 1987). Nem kizáró-lag adventistáknak mutatja meg jó szívvel: így adomegyiknek is másiknak is, de nem akarok dicsekednivele, csak úgy ajánlom”.

Családján, fiain kívül ez idáig csak nôk olvastákírásait: „Inkább nôszemélyekkel vagyok kapcsolat-ban. Szeretek a Bibliáról embernek is beszélni, akiszereti Jézust, én nem bánom akárki, ha férfi, ha nô,szívesen.”

Az utóbbi években született írásaiban a misszió-zás szándékát is megtaláljuk (lásd Példatár 3–5. Nembizonyos; Felhívás; Jöjjetek Jézushoz). Ez a motiváci-ója annak a vágyának, hogy akár saját költségén is,kiadassa írásait: „Szeretném, hogy megörökítôdjön.Hátha vannak még mások is hozzám hasonló hely-zetben, akik még vigaszt találnának benne. Ha tisz-tán csak egy lélek térne meg, tisztán az is megérnénekem” – írja.

75

Az írás technikája és alkalmaiTamás Zsuzsa szövegei verses formát öltenek, ô

maga is verseknek hívja ôket. „A paraszti irodalomelsô alkotásai gyakran verses formában jelentkez-tek” (Küllôs 1988. 260). Tamás Zsuzsa szövegei(igaztörténet, élettörténet, naplóbejegyzés) mûfajuk-tól függetlenül verses formában íródtak. Elôször fo-galmazódik meg a szövegtörzs, a címeket utólag vá-lasztja hozzájuk.

„Amikor megírtam a verset, utána írok címet énmindig... Nem tudom én olyan pontosan megma-gyarázni, olyan bölcsen kifejteni, de van úgy, amikorúgy gyün belôlem.”

Az írásra elsôsorban az esték és az éjszakák alkal-masak, leginkább téli éjszakákon jut rá ideje, de néhanyáron is tollat ragad. Elmondása szerint gyakran le-fekvés elôtt elôkészíti a papírt és az írószerszámot,hogy álmából felriadva is le tudja írni feltoluló érzé-seit, gondolatait. Az írás gyakori motivációja a belsôlelki felindultság (pl. álombeli látomás), zaklatottság(pl. családi problémák, idegen környezet, honvágy).Túlfûtött lelkiállapotban született szövegeire jellem-zô, hogy következetlen központozással ellátott, ára-dó belsô monológok. Szerkesztésükre jellemzô, hogya versszakszerû tagolás következetesebben van je-len, mint a rímek illeszkedése.

Az adventista közösség elismeri tehetségét, ésünnepi alkalmakra rendeltek is tôle verseket. Felké-résre, megrendelésre azonban csak nagyon ritkánvállal írást. „Én csak arról tudok írni, amit én is át-élek, én is megtapasztalok… Úgy kell, hogy jöjjönvalami.” Ilyen felkérésre írt verse született az öregektalálkozójára, amin ô maga is jelen volt (lásd Példa-tár 6).

Az ünnepi alkalomhoz kötött verseit elôre megír-ta, és verses füzetébe naplóbejegyzés-szerû hozzáfû-zésekkel másolta be. Ilyen alkalomhoz kötött verselegkisebb fiának esküvôjére íródott.

Tamás Zsuzsa verses füzeteA papírlapokra írt verseket többször lemásolta,

füzetbe rendezte és ajánlással, kvázi elôszóval láttael. Az általunk tanulmányozott füzet ajánlásánakkeltezése 2003. január. 3. A füzet több mint hatvanlapból áll; összesen 42 verses írást tartalmaz, ebbôl34 datált. A füzetnek tartalomjegyzéke nincs, a ver-sek címeit a füzetben található sorrend alapján kö-zöljük a Példatárban. Az elsô verset 1992. augusztus29-én, az utolsót 2004. október 8-án írta. Mûfajukattekintve verset, naplóbejegyzést, élettörténetet ésigaztörténetet egyaránt tartalmaz. A verses szövegekutólag rövid magyarázatokkal, adatokkal, kommen-tárokkal egészültek ki: például fontos családi dátu-mokkal (keresztelkedés, házasságkötés idôpontjai),ajánlással, köszönettel, vagy a vers születésének kö-rülményeivel. Ezek a bejegyzések írójuk szándékaszerint kisebb betûkkel – jelezve, hogy csak kiegészí-tésrôl van szó – a lap szélére, a füzet margójára ke-rültek.

Tamás Zsuzsa írásait teljes mértékben meghatá-rozza vallása. Gyakran utal a Szentírásra, ezen belülaz apokaliptikus irodalomra, az adventista hittéte-lekre, és Ellen G. White prófétanô jóslataira. Hangsú-lyozza a szombat jelentôségét, felbukkannak azeszkhatologikus képek. Krisztus második eljövetele,az utolsó ítélet és a kegyelmi idô lejárta valamilyenformában minden írásában jelen van.

T. Zs. írásaiban az adventista, milleniarista jegye-ken túl, erôteljesen megjelenik a lokálpatriotizmus; avallási közösséghez való tarozás mellett hangsúlytkap a faluközösséghez tartozás, a lakóhelyhez valóhûség is. Ugyanez a ragaszkodás szülôfaluja kultú-rájához megfigyelhetô bútorfestészetében, és a kisméretû széki szobák készítésében is. Ez igazolja VöôGabriellának azt a megfigyelését, hogy az erdélyimagyar adventista gyülekezetekben, az adventistafelekezeti élet hatására nem tûnik el a nép kultúrá-hoz való ragaszkodás, az etnikai kultúra nem mini-malizálódik; a vallási élettel kompatibilis kultúraér-tékeket továbbra is magukénak vallják (Vöô 1997.413).

A családja – mint saját nyája – iránt érzett felelôs-ségtudat többször megnyilvánul a vizsgált szöve-gekben: „Mikor ama napon az Úr majd azt mondja /Hol van a nyáj, amely te reád volt bízva Mit fogokfelelni? Nem lesz ott szavam / Vizsgálom életem /Oh hol mullasztotam? Nem tudok semit teni bárme-nyit agodom / Csak egyet, hogy Jézusnak nap mindnap elmondom.”

Írásainak jelentôs része felfogható személyesimaként is. A személyes és rituális ima közti különb-ségrôl ír részletesen Heiler (1932) nyomán LovászIrén (2002): A személyes ima a szív és lélek kiáradásaIsten elôtt; ezzel összefüggésben gondolhatunk neo-protestáns egyházak individuális imáira. Az adven-tista prófétanô Ellen G. White szerint a személyesima lelki fejlôdésünk érdekében elengedhetetlen,nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünketemel fel hozzá (White 1990.59). A családi körben ésnyilvánosan elmondott imák mellett ugyanolyanfontos szerepet kapnak a magányosan elmondottimák, nincs idô és hely mely alkalmatlan volna Isten-hez való fohászkodásra (White 1990.63).

T. Zs. aki a vallásgyakorlatában a tökéletességetkeresi, versei írása révén jut el ahhoz a – Whiteprófétanô által javasolt – vallásgyakorlási metódus-hoz, miszerint: a tisztátalan vágyak és szentségtelengondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, haszívünket bensôséges imában emeljük Isenhez.Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és se-gítsége elôtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mintamely ôket e földön körülveszi; állandóan közössé-gük lesz a mennyel (White 1990.63).

Erre az állapotra való vágyának, törekvéséneknem csak írásban adott hangot, a beszélgetések al-kalmával is többször elmondta, hogy számára meg-nyugvást és boldogságot az ad, ha „lelki magaslatot”sikerül elérnie. „Voltam olyan magaslaton, amikorúgy érzem teli van a szívem.”

Verses füzetének elôszavában szintén fellelhetôez a gondolat: a magaslat eléréséért a lelki üdvössé-gért való vívódás, „tusakodás a hitért”. Az Önvizs-gálat, Ilyen vagyok én még ma és Jézus a példaképcímû verseiben is ezt a kérdéskört járja körül (lásdPéldatár 7).

A vallásosos tapasztalás vizuális élménye láto-másszerû álmokban jelentkezett T. Zs. számára.Ezek az álmok számára annyira fontosak voltak,hogy verses füzetébe is bejegyezte ôket.

A füzetbôl megismert álomnarráció azonban kö-zel sem olyan színes, mint szóbeli álomelbeszélése, alejegyzett szövegnek ez alkalommal az esemény rög-zítése volt a célja (lásd Példatár 8).

Írói, költôi képességeirôl ô maga azt vallja: „Nem76

tudom mindig pontosan leírni azt amit én érzek.Nem tudom miért, csak azt, hogy nincs annyi böl-csességem. Nekem nincs olyan szókincsem, nem tu-dok úgy írni mint egy városi.”

Ellenben nagyon szereti Balázsy Károly és PilisBalázsy Sándor verseit. Balázsy Károly az erdélyi ad-ventista vallásos költészet kiemelkedô alkotója (lásdVöô 1997.412–9). Vezetéknevét – az iránta való tisz-telet jeléül – veje, Pilis Sándor is felvette. Pilis Balá-zsy Sándor közel öt évig mûködött Széken, mint ad-ventista prédikátor, ezalatt apósa megzenésített köl-teményeit gyakran énekelte, és ô maga is írt verse-ket. Úgy véljük, hogy Tamás Zsuzsára is nagy hatás-sal volt az a népies hangvételû adventista költészet,amit a Balázsy-versek nyújtottak.

ÖsszegzésDolgozatunkban a széki adventista közösség egy

meghatározó személyének, Tamás Zsuzsának egyé-niségvizsgálatára tettünk kísérletet, kiemelt figyel-met fordítva a vallási orientációra, ezen belül egyénivallásgyakorlására és ehhez kapcsolódó írásaira. Azegyéniség- és személyiségvizsgálat közötti különb-ségre Gunda Béla hívta fel a figyelmet. Megpróbál-tuk bemutatni, hogy nála az egyén vallásosságábóladódó szerep nem képez külön szerepet, hanem dif-fúz módon az élet minden aspektusára kivetül és tel-jesen áthatja azt. Számára a két legfontosabb önkife-jezési mód az írás, amelyben vallásossága individuá-lis belsô ima formáját ölti, és a bútorfestés, melybensaját stílust teremtett, miközben a „folyamatosanváltozó hagyományhoz, közössége megtartásához,igényéhez alkalmazkodva alkot” (Gunda 1998. 15).

Tamás Zsuzsa mint egyéniség más-más megíté-léssel, más-más funkciót tölt be felekezeti közösségeés a faluközösség életében. A faluközösség elismertés tisztelt tagjává vált míves bútorfestése által.Bútorfestô mivoltában keresték fel ôt a széki kábelté-vé helybeli képviselôi, hogy egy rövid riportfilmetkészítsenek vele munkájáról, amelyet hasonló alkotóegyéniségekrôl készített filmek között vasárnap dél-utánonként és ünnepnapokon bemutatnak. Írásaitazonban kevéssé ismerik, és a más felekezetû hívek a„hivatalos” álláspont szerint elutasítják azokat. Ki-sebb konfliktushelyzet alakult ki például, amikor T.Zs. az írásait a református felekezetben hasonló sze-repet betöltô laikus hitoktató- és íróval akarta legé-peltetni. Kívánságát vallási-világnézeti különbségmiatt durván elutasították. Bár Széken az adventistaegyház már 100 éve, egyre fokozottabb mértékbenjelen van, a helyi reformátusok nagy része mégisszektaként (szombatista elnevezéssel) elutasítja.Mindemellett Széken általánosan tisztelik ôt a nehézkörülményei ellenére is példamutató életéért.

A széki adventista közösségnek fél évszázada hû-séges, megbízható tagja. Tizennégy évesen, 1951-benkeresztelkedett meg. Intenzív vallási életet él azótais, a szombati istentisztelet mellett hétköznaponkéntis rendszeresen jár bibliaórákra, és összejár a buz-góbb gyülekezeti tagokkal. Az adventista tanításokszerint figyel az egészséges, mértékletes életmódra.Étkezésében betartja az ószövetségi elôírásokat, akóser táplálkozást. Néhány évvel ezelôttig gyakranböjtölt, fôleg szombatonként. Évtizedekig tagja voltaz adventista énekkarnak, és a mai napig nagyonszeret énekelni. Otthon az egyéni imák mellett min-dennap énekel és elôfordul, hogy a szombati isten-

tisztelet után is ott marad az imaházban egymagaénekszóval dicsérni az Urat. Egy alkalommal az is-tentisztelet után, az imaházban maradva a kezébekerült egy régi énekeskönyv, amelybôl énekelni kez-dett. Hátulról, a kettôszázadik énektôl haladt elôrefelé, egészen a harmincadikig. Észre sem vette, hogyaz idô múlik, hogy már a százhetvenedik zsoltáronis túl van, berekedt, hangja elment, de határtalanboldogságot érzett.

A hétköznapi idôn és élethelyzeten kívülre he-lyezkedés technikáját gyakorolja akkor is, ha alkot,ha ír, ha másol és újraolvas.

„Nekem olyan jó érzés mikor azokat olvasom,mintha ott lennék, mintha abban a helyzetben len-nék.”

Vallásgyakorlatában feltûnô a tökéletesség morá-lis szintjének elérésére, a tömegek vallásossági szint-je fölé törekvés állandó vágya, ami megegyezik a vir-tuóz vallásosság ismérvével.

Példatár1. Ezen füzetbe rendre megírt verseimet gyüjtö-

tem egybe. Ezen versek közt vanak olyan versek me-lyek az én saját életemrôl szólnak, de mégis bele ír-tam gondolva, hátha el kerül olyanok kezébe, kiknekhasonlo hejzetük van, talán valami vigaszt vagy ta-nulságot találnak bene. Ezen versek arol tanuskod-nak, hogy lelki életem még mindig ingázik. Hol egylelki magaslatot sikerül el érnem, hol egy lelki mélyponton érzem magam. Azon veszem észre magam,hogy a csügedés mocsarába esek gyakran, és ilyen-kor jól esô érzés, hogy e verseket olvasva ujbol fel-rázanak és ujbol felkapaszkodjak és megragadjam azén Istenem karját, Benne vigaszt és erôt találjak.

Így vergôdöm hol a magaslaton, hol a méjben. Ohbárcsak eljöne az a pillanat, hogy soha ne csuszak le!Hanem mindig erôs hittel feljeb és feljeb juthatnék!Ez az én szívem vágya!

Az Úrré legyen hálla a dicsôség és a felmagaszta-lás, minednért, mert ô ad értelmet és bölcseséget.Nálla nélkül semmik vagyunk. Most amidôn ezenfüzetbe, gondolataim, vágyaim, és érzelmeimet pró-báltam kifejezni, hogy másokal is megoszhasam azt,mit nem csupán saját értelmem fejlesztet ki. Istené ahálla!

Isten áldását kérve bocsájtom utjára!Imádkozo szívvel; sok-sok szeretettel küldöm

drága Gyremekeimnek.Szivem vágya az, hogy találjanak benne oly sza-

vakat, mely szivükhöz szoljon és üdvöségük elnye-réséhez segitse ôket.

És ha talán mások kezébe is kerül, Tegye az Úráldásá és gyümölcsözövé.

Ha hozzám hasonlo hejzetben lévôkhöz is el jut.Adja az Ur hogy vigaszt és üzenetet találjanak bene.Ugyanaz a Szent Lélek ki segítet leirni

Segitsen minden egyes olvasonak hogy még töbetés bölcseben meg értse mint ahogy le van irva.

2. Valamit adni, Valamit hagyni szeretnékEgy vágy ébredt szivembe, s nap mint nap küz-

ködekValamit adni szeretnék gyermekeimnekValamit, aminek látom hogy örülnekAmit évek multával is megörizhetnek

Gazdagságom nincsen, aranyom sem pénzem77

Pedig az életben oly sokat küzdötemCsak amenyit tudtam, anyit segíthetemHisz az élet terhét, nehezen cipeltem

De valamit mégis adni szeretnékValamit, ami gazdagsághoz vezetEgy igazi ragyogo, tiszta szép jellemet

Bár hogy szeretném ezt sem adhatok Nekem is csak az van amit én is kapokHisz magamtol nem tudom kifejleszteniS ha lenne is: azt nem lehet ajándékba adni

Hiszen ezt mindenki ömgaga kell éljeSovárogva, tiszta szívbôl, jó Atyánktól kérjeMert kinek élô hite van és tiszta jellemeA meny összes gazdagságát biztos, hogy meg-

nyerte

Tiszta szivbôl valamit adni, hagyni akarokBár érzem testileg, lelkileg, tehetetlen vagyokNem rendelkezek én olyan értékekelCsak a mindennapos nehéz keresztemel

Azt ami .................................................És ahoz még potlásul egy-két jó tanácsotSzívbôl tanácsolom „Istent szeresétek”!Hiszen ô életét áldozta értetek!

A másik tanács; egymást féltve szeresétekLegyetek egymáshoz nagyon jó testvérek!Ezen tanácsokat el ne felejtsétekMert igazi boldogok csak így lehetek

Ez amit adhatok, s ha meg fogadjátokA menyei áldás, böven szál ti rátokMegtapasztaljátok; testileg, lelkileg.A leggazdagabbak e földön ti lesztek

S a szerény valami, mit hagyni tudhatnékA közösen megélt anyi sok jó emlékMi fájjo volt, könyes, azt mind felejtsétekHa nem voltam sokszor türelmes köztetek

El ne felejtsétek a nemest a szépetA gyermek éveket a családi fészketBár sokszor a vihartol megtépászot voltDe anyai szívem csak értetek dobogot

Valamit hagyni akarok szívembôl ti néktekLegyetek bátor, szeretô, és szelíd emberekCsalád megbecsülôk! Én csak ere kérlekHiszen az életem gyorsan tova tünhet

Sohse bánkodjatok, ne keseregjetekHa bármi jön! Örizétek meg az emlékeketHa, sorsotok bár mere visz, sohse feledjétekImádkozom! És a szivem ott van ti veletek

Sohsem várok ajándékra, mi pézbe kerülneCsak szép szora, egy mosolyra; ez mi gyogyír

lenneS olykor-olykor munka után az éj mély csndjébeNéha-néha, méla csendbe, jusak eszetekbe!

Tamás Zsuzsa 2004. október 8.

3. Nem bizonyos

Nem bizonyos, ha elszunyadunk, hogy felébredünkHa elutazunk hogy megérkezünkHogy learatjuk azt amit vetetünkHogy meg találjuk azt amit szerettünk

Nem bizonyos hogy kinyilik a rózsaHogy a kenyérbôl mindig lesz egy morzsaHogy felnô minden fa, virág, gyerekHogy mozdulatlanul állnak a hegyek

Hogy nem lesz soha gazság az igazságbolHogy nem vállik gyász, bánat a vígságbolMiért ma égünk hogy holnap is szeretjükMit ma megigértünk, hogy holnap megtehetjük

Nem bizonyos itt semi semi semMégis építünk, bízunk, remélünkGyüjtünk, mulatunk, égünk, ígérünk

De arra alig-alig gondolunkHogy egy bizonyos! az hogy meghalunk!

4.Felhívás

Testvérem egy éven ujra át haladtunkAz ítélet napjához közeleb jutotunkFut, rohan az idô mi nem veszük észreNem is gondolunk a közelgô jövöre

Az intések is alig lenditenek rajtunkOtt vagyunk még majdnem honan elindultunkTudatába vagy-e hogy folyik az ítélet?

Okos szüzként várod-e közelgô vôlegényed?Megteltél-e testvér igaz szeretettel?Szakítottál-e már gyûlölt teteidel?

Oh, mulnak a napok s az évekÉs te gondtalanul észre sem veszed

Sürün hangzanak el átkok szidalmazásokEmiat jönek ránk az utolso csapásokA gyeremekek is egyre elégedetlenebekDe azt aratják majd le amit most elvetnek

Bár mere is nézünk a bûn özöne látszikÉltünk színpadán e nép utoljára játszikIfjak! Ne kösétek magatok e világhozTi lányok magatokat mindentôl óvjátok

Nehogy bünt kövesetek el szándékosanNehogy a gyehenán égjetek kínosanKérlek még ma! Változtassátok meg életetekAmig az angyalok tartják a négy szelet

Ébredjetek mert a kegyelelm ideje lezárulRövidesen, a szentej ajtaja kitárulAkkor majd elhangozik istennek szozataSzent szavával velünk e szavakat halatja

Aki igaz volt, legyen ezután is igazAki pedig fertelmes, legyen örökre azEz után már hiába lesz minden kérelemMert visza lesz vonva az Isteni kegyelemMily rémes lesz ha az égbolt ropogva el mulik78

A föld inog s tátong, a tenger hulámzikA kitörô tûz siketen dübörögA földbôl jövô láva iszonyuan hörög

A nép majd rémülten ide-oda futkosikA jajj kiáltás el hat a velôkigMindenfelé halatszik a nép jaj veszekléseHa rá jönek hogy végleg el vanak már késve

Egymást ölelve kérnek bocsánatot Le írhatatlan lesz ez az álapot

Szülök mily borzalmas lesz az az álapotHa gyermekeitektöl el kell majd válnatok

Mert nem gátoltátok meg gyermekeitek hibáitMost látnatok kell borzalmas kinjait

Te, ki még ma a bünnek vizét foralodHagyj fellvelle! Talán még aba hagyhatodRendezd lelki ügyed, mert az ajto kitárulS a kegyelem tölled örökre el zárul.Vége

5. Jöjetek Jézushoz

Ez a föld a fájdalomnak hazájaKönytöl ázik enek minden tájaMilioknak jajja száll az égreMikor jön el már egy szeb kor végre

Megprobáltak a bölcsek sok mindentHogy javitsák a hejzetet itt lentDe nem segít az ember tudásaHa nincs rajta Istennek áldása

Nem segít az emberi akaratEz a világ siralom völgy maradMíg az ember a bünnek szolgajaAmig Sátán a szivek királya

El jött Jézus a nagy Isten fiaBûneinekbôl minket megváltaniaô a világ szabadíto hôsseDe jajj! Nem kell az embernek ô se

Sok nép vallja hogy Krisztust követôDe szavait, s példáját el vetikViselik bár a keresztény nevetDe nem élnek Krisztusi életet

Keresztények pogány módra élnekJézushoz csak ajakukkal térnekDe szivüket távol tartják tölleA Megváltot kizárják belöle

Emberek! Kik küzdöttek szenvedtekBoldogok csak Jézussal lehettekSzíveteket ha néki adjátokA jo Isten áldása szál rátok

Ha lelketek ujjá fog születniTudtok hini, remélni szeretniÉgi béke tölti be kebletekTérjetek meg Jézushoz jöjetek.Vége

6. Öregek találkozója

Ünep van ma öröm ünep a meny velünk ünepelEzért száljon hála ének jó Atyánkhoz menybe fellEgy olyan naphoz érkeztünk mely nem közönségesMelynek minden egyes perce szent és gyönyör-

teljes

E napra kettôs ünep dupla áldást rejtegetHa ôszintén sóvárogva kitárjuk sziveinketHiszen az Úr szent napja a teremtés emlékeMely menyei áldásal telt és ô megszentelteMásodsorban találkozo ifjak és öregekA sok szép emlékek ma mind felfrisülnekMár csak mind emlékek már rég tova tüntek.A Biblia szavai mind-mind teljesülnek

Életünk mullando mint mezô virágaMely reggel még virul, de estére elhervadCsak alig születtünk s már meg is öregedtünk.

7. „Sokszor vagyok olyan csüggedt állapotban,mikor én magam sem ismerek magamra, mert nemlenne szabad soha elcsüggedni. Isten nem gyönyör-ködik abban, ha elcsüggedek. Aztán mégiscsak job-ban odagondolok, ha másnak nem is vagyok érték,Istennek talán érték vagyok... mikor aztán már idáiggondolkodom, úgy frissülök fel. Ó nem érdekel en-gem a földi élet, hát ez így volt megírva. Azt mondjaa szentírás, hogy e világon nyomorúságtok lészen,de bízzatok! Mert a Jó Isten tudta elôre, hogy e vilá-gon az ördög mindenfelôl csak mardosssa az em-bert, a Jó Isten elôre látta, hogy állandóan csak tá-madva vagyunk, de ha van egy reménységünk nemhagyhat el Isten engem. Aztán megint csak felka-paszkodom. Olykor elôveszem a füzetemet, aztánmegolvasom, mintha nem én írtam volna. Hát léte-zik, hogy így elcsüggedjek? S voltam olyan lelki ma-gaslaton, mikor úgy érzem, úgy teli van a szívem.”

Jézus a példakép

Ha vizsgálom életemetNem vagyok megelégedetBár vallom, tudom, s hiszemMégis sokszor mást cselekszem

A jellemem még nem tisztaCsorba esik sokszor rajtaMi történik körülötemLenyügözik a figyelmem

Jézusom a példaképemEzt jól tudom, ôt kell néznemHa leveszem a tekintetemMáris a célt eltévesztem

Naponta ôt kell figyeljemAzt ki emberré lett értemGunyt és fájdalmat szenvedetA Golgotán értem vérzett

Ma is közben jár éretemAtyám elé viszi ügyemMegbocsájt, ha szívbôl kéremNaponta letörli könyem

79

Ha ezt nap mint nap szemlélemSzivem nyugalmát meglelemÁt formálja az életemÁt alakul a jellemem

Csak így leszek igazán megtérveBûnöm így lesz eltörölveÍgy át formál a SzentlelkeDicsôségrôl dicsôségre.T. Zs. 2004. IX. 28. írtam

8. a.) írott álomelbeszélés

Álmaim2000. február 7dikén egy álmom volt melyet fon-

tosnak tartom hogy leírjam. Csodálatos álmom voltde hogy mit láttam semit sem tudok minden el su-hant

Csak egy gyözdelmes, meg remegtetô hang hal-latszot, melyet tisztán hallotam, azonal leírtam

Mely így szolt:E három tényezô a meghatározo!1. Hiába Isten ha nincs ki kerese!2. Hiába áldása ha nincs aki kérje!3. Hiába adná ha nincs aki fogadja!Ez volt az üzenet, mely nagyon meggondolkozta-

tot.

Nemsoká a következô álmom mely valoság lesz.2000. április 6dika éjel álmodtam Jézus dicsô jö-

vetelét.Sötét fekete felhôk gyürüzôdtek az égen, ez a vi-

lág vége! Amikor szememet felfelé irányítotam a fel-hôk közt egy kis fényeséget látam. A felhôk gyürü-zödtek de a fényeség mind joban ragyogot mig egyleirhatatlan város ereszkedet lefelé egyre ragyogob-an, A kezeimet az ég felé emelve kiáltotam „Jön Jé-zus!” Mikor ép hogy elértem volna felébredtem.

b.) szóbeli álomelbeszélésOlyan szép álmom volt. Le van írva a füzetembe;

mikor hazaértem a fiamtól Magyarból mit álmod-tam, de az álomból egy szót se tudok, csak egy hatal-mas hangra ébredtem. Mikor a hang azt mondta: Ehárom tényezô a meghatározó – de az úgy csengett afülembe, hogy csodálatosan. Gyönyörû holdvilágoséjszaka volt, az íróeszközöm akkor is az asztalonvolt, mert úgy feküdtem le, hogy írtam. Az emberemakkor is ittas volt, úgy feküdtem le, hogy írtam, s ak-kor hallom;

e három tényezô a meghatározó: hiába Isten hanincs aki kövesse, hiába áldás, ha nincs aki kérje, hiá-ba adná, ha nincs aki fogadja.

Hamar el is kaptam a papiromat, s le is írtam,mert azelôtt is álmodtam valamit, s oly tisztán, mindmontam magamban és reggelre elfelejetettem.

S akkor hamar le is írtam egy papírra, úgy a hold-világnál. Aztán ez eltelt, s akkor megint álmodtam.Gyönyörû volt az az álom.

Nagy idô jött, olyan hatalmas, fekete fellegek, ésén valahol kint voltam a kis utcán, s hamar sietek ha-za, mert mögöttem hömbölögtek a hatalmas feketefellegek. Tudtam, hogy az Úr Jézus jön, mert hatal-mas volt! És én rohanok a kis utcán, és ide öcsémék-hez futottam be. Ez volt a szülôi ház. Az édesapámé-ké. S béfutok, az öcséméknél nyitva volt a kapu, smikor bémenek, mintha a sógornôm lett volna, az

uram testvére ott. S ahogy felnézek a nagy fellegek-ben egy fényességet látok. S mondom: nézzd csakMari, hát meg van írva, hogy lesznek jelek az égen,de Mari eltûnt. Én csak nézek, s látom, hogy a felle-gek mintha ritkultak volna, s a fényes azon felül...Éntorkom szakadtából ordítottam hogy jön az Úr Jézus.Erôsen kiáltoztam. S látom, hogy a fellegek mindoszlottak, s egy gyönyörû város ereszkedett le. Azolyan gyönyörû volt, hogy csak szorítnám a szeme-met, hogy jöjjön megint elém, de csak egy-egy osz-lop jön elém, akárhogy is akarom elôidézni. Egy-egygyönyörû szép, mintha utca-ajtófél vagy kapufél len-ne, valami olyan, de az mind mind rózsával szegé-lyezve fel, fel, de fényes gyönyörûség!

És én torkom szakadtából kiabáltam, s mikor márpont úgy ereszkedett le, hogy szinte fogtam meg, fel-ébredtem. Ez olyan borzasztó volt nekem! Az uramabban a percben, mert észrevette, hogy én kiáltot-tam, gondolta, valamit álmodok, azt mondja: álmod-tál valamit? Mondom: Jaj, miért nyíltak ki a szeme-im. Jaj, miért tudott kinyílni a szemem, miért nemtudtam átélni azt a gyönyört amit láttam! De én az-tán olyan sírásba kezdtem, hogy reggelig... az uram-nak mondhattam akármit. Aztán felsoroltam, hogymilyen gyönyörût láttam, milyen szép volt az! Pedigbiztos, hogy csak egy picurka részletet láttam. Ezt aföldi életünket nem tudjuk úgy élni, hogy eljussunkoda...

9. A füzetben található versek sorrendje:

ElmerengveKaposvári gondolataimEgy küzdelmes vándorútHálaadásÖnvizsgálatEzred forduloHonvágyIlyen vagyok én még ma!ÁlmaimEgy év elmultávalÖregek találkozójaHalotti bucsuztatoSzilveszter éjelénJézus jön!Itélet!Válságos hejzetünkHarc után a jutalomEgy igazi születésnapAz egyedüli boldogság Jézusban vanAz utolso napokA keskeny útCsak kitartva imádkozLaodiciaA sok miért válaszra várKrisztus boldogjaiNem vagy elfeledveAz elhivottak nem mind választottakNem bizonyosAz olvasatlan levélJöjetek JézushozFelhívásEgyszer valora válikTestvér ne csügedj elHûtlenek letünkA Golgota üzeneteEgységre hivattunk el!80

Úgy szeretnék sok gyümölcsöt teremniHolnap talán késô lehetEgyszer üt az ora2003. augusztus 10.Jézus a példaképValamit adni, valamit hagyni szeretnék

CARLILE-KOVÁCS FLÓRAPUSKÁS KATALIN

IrodalomAndrásfalvy Bertalan2004 A népmûvészet és a népismeret „haszna”.

In Uô: Hagyomány és jövendô. Népismereti tanul-mányok. Lakitelek, Antológia Kiadó 97–110.

Fehér Ágnes1987 Szabadegyházi közösségek vizsgálatának

jelentôsége, néhány szempontja. Vallási Néprajz 3.Bp., 139–155.

Gunda Béla1998 Az egyéniség- és személyiségkutatás kibon-

takozása a néprajztudományban. In Barna Gábor(szerk.): Szentemberek. Szeged, 13–25.

KeszegVilmos1991 A kéziratos füzetek költészetérôl. Jelenlét

II.6.16–17.; 7. 55–571999 Kicsiny dalaim. Népi költôk antológiája.

Vál., szerk., az elôszót írta Keszeg Vilmos. Székely-

udvarhely, Erdélyi Gondolat2003 A népi élettörténet mûfajáról Zsigmond Er-

zsébet kézirata ürügyén. In Zsigmond Erzsébet: Sira-tó. Életem könyve. Székelyudvarhely, Erdélyi Gon-dolat. 128–143.

2006 Az írás szerepe egy asszony életében. In Ke-szeg Vilmos (szerk.): Specialisták. Életpályák és élet-történetek I–II. Kolozsvár, Sciencia II. 583–664.

Küllôs Imola 1988: Igaz történet, élettörténet, önéletrajz. In

Vargyas Lajos (fôszerk.) Magyar Néprajz V. Népköl-tészet. Bp. Akadémiai Kiadó 251–259.

Lovász Irén 2002 Szakrális kommunikáció. Bp. Európai Folk-

lór Intézet, ÖrökségMcGuire, M.1992 Religion. The Social Context. Trinity Univer-

sity, San Antonio, Texas.Török Péter2004 Egyházakról, szektákról – körültekintôen.

Új Ember LX. évf. 40.10.03.Vöô Gabriella 1997: Egy adventista lelkész énekköltészetének

forrásai. In S. Laczkovits Emôke (szerk.): Népi vallá-sosság a Kárpát-medencében II. Veszprém – Debre-cen. 412–419.

White, E. G.1990 Jézushoz vezetô út. Bukarest–Kolozsvár

81

Orbán Balázs a Székelyföld leírása címû, klasszi-kussá vált hatkötetes mûvének egyik fejezetébenmegörökítette Marosszék mezôségi részét. A tájegy-ség bevonult az irodalomtörténetbe, Pusztakamaráskét író klasszikust is adott a magyar literatúrának,magyargyerômonostori báró Kemény Zsigmondotés a Marosvásárhelyre beszármazott Sütô Andrást.A tájegység kíméletlenül nyers valósága szolgált ala-pul Makkai Sándor Holttenger és Nyírô József Némaküzdelem címû regényének. Korunkban ismét vanirodalmi keletje annak az erdélyi dombvidéknek,fôképpen czegei gróf Wass Albert írói munkásságá-nak reneszánsza miatt.

A szépirodalmon kívül a tudományos kutatás isfelfigyelt a Mezôség fontosságára, madarait és halaitHerman Ottó írta le, egykori tóvilágáról még Sztrip-szky Hiador, Kelemen Lajos és Orosz Endre is érte-kezett, templomait és tornyait rajzaiban s linóleum-metszeteiben Debreczeni László örökítette meg.

Hagyományai, érintetlen, ôsi világa iránt a nép-rajz is behatóan érdeklôdött. Textíliáiban megôrzô-dött formakincseit, hímzésmintáinak megmaradtemlékeit a szellemi és tárgyi néprajz jeles kutatója ésleírója, Palotay Gertrúd gyûjtötte össze, írta le, örökí-tette meg.

A Budapesten, 1901-ben született etnográfus

szakterülete a viseletek és a hímzések világa volt.Idôben és térben is nagy utat tett meg, amíg elsô ta-nulmánya helyszínétôl, egy Nógrád megyei palóc fa-lu felsô ruházatának kutatásától eljutott az erdélyiMezôség hímzésvilágának megörökítéséig. Az általabejárt út teljességgel érthetô, íve tökéletes szabályos-sággal jellemezhetô. A Néprajzi Múzeum textilgyûj-teményének áttanulmányozása során megismerked-hetett a teljes Kárpát-medencei magyar anyaggal,amely – bárhonnan is kezdôdjék a vizsgálódás – ki-indulópontjában és végkövetkeztetésében ugyanaztaz eredményt nyújthatja. Tegyük hozzá gyorsan –munkamódszerét ismerve – dolgozatiban nem tekin-tette megállapításait lezárt tényeknek és tovább nemfejleszthetô kutatási végeredményeknek. Történetialapú kutatásaiban ráismerhetünk egykori profesz-szora, Viski Károly módszerére, az ô tudományos tö-rekvéseinek folytatása tükrözôdik tanítványa írásai-ban is: néprajz és mûvelôdéstörténet egymástól elvá-laszthatatlan egysége.

A budapesti Néprajzi Múzeumban ôrzött hímzé-sek, öltéstechnikák áttanulmányozásából születettmeg a témában máig nélkülözhetetlen kézikönyv, aFerencz Kornéliával együtt megfogalmazott Hímzô-mesterség (Bp. 1932). Munkájában – más erdélyi táj-egység mellett – természetesen kitért a Mezôség té-

Palotay Gertrúd,a mezôségi hímzések kutatója

ma szerinti ismertetésére is: „Mezôségnek nevezzükErdély középsô, Maros–Szamos közti dombvidékét.Az itteni hímzések is vászon nemûk díszítésére ké-szültek. Durva házi vászonra dolgoznak, régebbengyapjúval, újabban pamuttal, leginkább egy színben.A helyben használatos, jellemzô varrás- és hímzés-technikák közül kiemelte az ingráncolást, a mezôsé-gi- és a fonalöltést, a párosával átvarrt lapos- és a ha-mis lapos öltést, valamint a száröltést.

A két év múlva, 1934-ben megrendezett OrszágosReformátus Kiállítás jó lehetôséget teremtett a to-vábblépésre, az úri hímzések világa megismeréséreés beható tanulmányozására, valamint a már kuta-tott magyar népi hímzések rokonemlékeinek feltárá-sára, amelyeket az oszmán-török hímzésekben véltfelfedezni. A magyar és a török kulturális kölcsönha-tásokat vizsgáló hatéves kutatómunkája eredménye-képpen született meg az Oszmán-török elemek a ma-gyar hímzésben (Bp. 1940) címû értekezése, amely en-nek a témakörnek máig legfontosabb összefoglalása.Az idôszakosan összegyûlt eredményeket összefog-laló, szintetizáló munkájának megszületése elôtt,rendre kisebb tanulmányokban adta közre. Miutánminden fellelhetô, kézügyben lévô úri hímzést meg-vizsgált, a jobb áttekinthetôség miatt közölte ered-ményit, amint egy-egy gyûjteménnyel, kutatási egy-séggel végzett. Így láttak napvilágot az alábbi tanul-mányai: Török hagyaték a kalotaszegi hímzésben (Bp.1932), A gyôri református egyház régi török kendôje s né-mely tanulsága (Bp. 1935), A debreceni református egy-ház régi terítôi (Bp. 1936), A miskolci református egyházrégi hímzései (Bp. 1937), Árva Bethlen Kata fonalas mun-kái (Kolozsvár 1940), Újabb adalékok Árva Bethlen Katafonalas munkáinak ismeretéhez (Kolozsvár 1942, 1946),Régi erdélyi hímzésminta rajzok (Kolozsvár 1941), Amagyar református templomok úrasztali terítôi (Bp. 1942)Kalotaszegi keresztöltéses gallér- és kézelôminták (Ko-lozsvár 1942), A rettegi református egyház régi rececsip-kéi (Kolozsvár 1944).

Munkamódszerében talán meglepônek tûnhet azúri hímzéseknek tulajdonított fontosság. Egyikalapvetô, a Török hagyaték a kalotaszegi hímzésben címûírásában olvasható megállapításának idézése ma-gyarázatul szolgálhat: „Nép hímzéseink török jelle-gû hagyatéka nemcsak a Kalotaszegben, hanem azország több más vidékén, így mindenekelôtt a Szé-kelyföldön is, úri eredetû. Részben az úri osztály bir-tokában lévô eredeti török hímzések szolgálhattakmintaképül, másrészt e magasabb társadalmi réteg-nek a török hímzésektôl megihletett, de már a magaízlésszûrôjén átment munkái.”

A kedvelt témakör tanulmányozása során idôvela keleti (oszmán-török) hatások mellett elôtérbe ke-rültek a nyugati történeti stílusok befolyásának kér-dése is. Hímzéstörténeti kutatásainak bôsége egynagymonográfia összeállítását is lehetôvé tették vol-na, azonban életében errôl csupán egy összefoglalócikk jelent meg: Die historische Schichtung der unga-rischen Volksstickerei (Bp. 1938).

A Szabó T. Attilával együttesen közreadott Isme-retlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok címû tanul-mányban (Bp. 1940) ismételten a budapesti NéprajziMúzeum anyagára támaszkodtak. Ahogyan a beve-zetô mondatokban leírták, „nem áll módunkban e te-rületek hímzésanyagára vonatkozó helyszíni tanul-mányokat végezni, sem az erdélyi köz- és magán-gyûjteményeket ilyen szempontból átnézni”. Az

1930-as évek végén végzett munkájuk történelmi éspolitikai hátterének ismeretében teljességgel érthetômagyarázkodásnak tûnô megjegyzésük. Elôzeteskutatásaik eredményeirôl hármas szerzôségben –Haáz Ferenc–Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila – ANéprajzi Múzeum erdélyi vászonhímzés-anyaga címûösszesítésben számoltak be. A Szabó T. Attilával kö-zösen megfogalmazott tanulmányban az ismeretle-nebb erdélyi magyar hímzéstípusok között Az északiMezôség magyar hímzései alcímmel természetesen is-mertették az erdélyi dombvidékkel kapcsolatosmegállapításaikat is. Már elöljáróban fontosnak tar-tották leszögezni, hogy a „Mezôség északi, Szolnok-Doboka megyébe esô része népiség szempontjábólnagyon kevert terület.” Szorgalmazták a magyar, ro-mán és szász együttélésbôl adódó kölcsönhatásoktárgyi mûvelôdés szempontjából fontos vizsgálatát.Hasonlóan fontos adalékokat nyújtana a helybeli re-formátus templomok úrasztali terítôinek vizsgálata,mely a „magasabb társadalmi osztályok” mûvelôdé-séhez nyújtana háttér-információkat. A rendelkezés-re álló múzeumi anyagok alapján négy község – Fe-ketelak, Pujon, Szépkenyerûszentmárton és Vice –hímzéskincsét írták le, amelyek párna, lepedô és ab-rosz mintájául, díszítéséül szolgáltak. Megállapítot-ták, hogy a vizsgált községek hímzései „nem alkot-nak külön típust. Ehelyütt azért fogtuk össze ôket,mert egy egységes és zárt területrôl valók, s véglegesérvényû megállapításokat csak nagyobb anyag és ahelyszínen végzett újabb kutatás után mondhat-nánk. Feltehetô azonban, hogy e hímzések sokféle-ségének okát az átadó rétegek különbözôségébenkell keresnünk.”

Felmerülhet a kérdés, miért éppen Szabó T. Atillanyelvész lett Palotay Gertrúd szerzôtársa ebben anéprajzi kérdésben és ebben a tájegységben. Együt-tesen megírt tanulmányuk egyik lapalji jegyzete ma-gyarázatul szolgálhat: „Ugyane négy községbôl Sza-bó T. Attila gyûjteményében kb. 40 drb. helyszínengyûjtött hímzés található.” Ez a megjegyzés arra en-ged következtetni, hogy a nyelvész szerzôtárs érdek-lôdést tanúsított nemcsak a szellemi, hanem a tárgyinéprajz iránt is, melyet gyûjtôszenvedélye még job-ban megerôsít.

Palotay Gertrúd és Szabó T. Attila kiteljesítette,befejezte és az Erdélyi Múzeum folyóirat 1942. és1943. számaiban közreadta mezôségi gyûjtését,amely önálló kiadványként Mezôségi magyar hímzésekcímen (Kolozsvár 1943) az Erdélyi Tudományos Fü-zetek 159. számaként jelent meg. Kutatómunkájuksorán Bonchida, Fejérd-Telekfarka, Válaszút, Arany-kút, Keszû, Kolozsborsa, Magyarpalatka, Mezôkö-bölkút, Pusztakamarás, Vajdakamarás, Visa, Szépke-nyerûszentmárton, Vice, Pujon, Buza, Feketelak,Nagydevecser, Szásznyíres, Bálványosváralja, Apa-nagyfalu, Sajóudvarhely és Mezôveresegyháza tele-pülések hímzéseit elemezték és írták le. Az alakulás-történetet megvilágító, vagy legalább a különbözô tí-pusok idôrendi változásait magyarázó adatokat nél-külözve, fejlôdéstani sorrendet nem állíthattak fel.Hozzávetôleges keltezéseket – az évszámos hímzé-seken kívül – idôsebb személyek kelengyéjének tar-talma alapján állapíthattak csak meg. A Szamos ésMaros közötti dombvidék hímzéseink összefoglalójellemzése során a szerzôpáros kiemelte, hogy a vizs-gált darabokon a „legcsekélyebb” nyoma sincs a ro-mán befolyásnak. Aki pedig gazdag hímzô gyakor-82

lattal rendelkezik, megállapíthatja, hogy a mezôségimagyar hímzés egymástól „megjelenésre, mintázat-ra és kivitelre” elütô két csoportra oszlik: kötött tech-nikájú, azaz keresztöltéses munkákra és szabadrajzúhímzésekre. Az elsô csoportba tartozók „csipkesze-rûen finom, túlnyomórészt mértanias mustrák”, míga másodikhoz sorolhatók jellemzôje két öltésmód. Akörvonalaknál (meg a szárak és kacsok esetében)láncöltést, olykor szálöltést, a felületek kitöltésénélmargitöltést, vagy átvarrt laposöltést használnak. Akörvonalak kivarrása különösen hangsúlyozandó,mert olyan egyedi „jellemzôje a mezôségi szabadraj-zú munkáknak”, amelyrôl minden kétséget kizáróanfelismerhetôek. Az ismertetett két csoport – külön-bözôsége ellenére – egyaránt jellemzô, közös voná-sokat is tartalmaz. A mesterkét a középmintától el-választó sáv egyetlen egyenes, vagy zegzugvonal. Amesterkeminta a középmintához hasonul: vagy stí-lusában követi, vagy díszítôelemeiben azonosul ve-le. Általános megfigyeléseként tette közé, hogy amezôségi hímzésen a szegélycsík és a középmintaszélességének egymás közötti aránya „meglepôen”állandó. A hímzéspéldányok származási helyét nemsikerült egyértelmûen tisztázni, de azt igen, hogy aházasságok révén sûrûn elvándoroltak, és aMezôség egész területére eljutottak.

Élete önállóan közreadott fômûve A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései címû munkája, mely Ko-lozsvárt, 1944-ben, az Erdélyi Tudományos Füzetek179. számaként jelent meg. A széki hímzést érintettea Szolnok-Doboka megye magyar hímzései címû tanul-mányában, mely a Szabó T. Attila szerkesztette Szol-nok-Doboka magyarsága c. tanulmánykötetben (Dés–Kolozsvár 1944) jelent meg. A tanulmány témánkszempontjából is nagyon fontos, a szerzô megfogal-mazásában: „Azt a nagy néprajzi egységet, amelyetMezôségnek nevezünk, javarészt Szolnok-Dobokamegye területe teszi, s így az itteni magyarság hím-zései a Mezôség hímzéstípusába tartoznak.” Székközséget, mint önálló „típus-jellegû” hímzéscsopor-tot külön is kiemelte. A szálára varrt régifajta hímzé-sekbôl a „csereleveles”, a „vonós” és a „nagyfenyôá-gas” mintáit, az alakosak közül a „pávást” közölte.Megállapította, hogy Szolnok-Doboka megyének aMezôség „hímzésegységébe” tartozó varrottasai két,egymástól több szempontból is elkülönülô csoportraoszthatók: kötött technikájú és szabadrajzú hímzé-sekre. Fontos megállapítást tett a keresztöltéses hím-zéseknek csak a Mezôségben fellelhetô sajátos mun-kamódjával kapcsolatban: „a nagyobb hímzésfelüle-tek megbontása céljából minden második négyzet(vagyis keresztszem) helyét hímezetlenül hagyják.Az így közbeékelôdô fehérség következtében a hím-zés úgy hat, mintha áttört munka volna.” A szabad-rajzú hímzésekkel kapcsolatban korábbi megállapí-tásait ismételte meg, ezek is a régi úri hímzésekkelállnak rokonságban, s „gyakran ezekre vezethetôkvissza”. Ez a reminiszcencia egyfelôl nyugati rene-szánsz és barokk, másfelôl hódoltságkori török hatáseredménye. Az úri munkákat a templomi hímzésekközvetítették a nép felé, a minták idôvel stilizálód-tak, akár a felismerhetetlenségig átformálódtak, ígyönálló, új életre keltek. Összefoglalásképpen megál-lapította, hogy a mezôségi hímzésnek Szolnok-Do-bokából ismert különleges típusa, gazdag mintakin-cse önálló magyar népi hímzésfajtát képvisel”.

A történetiséget elengedhetetlen kiindulópont-

ként szem elôtt tartva foglalta össze a társadalomtagjaként vizsgált ember viszonyát öltözetéhez. AzErdély népmûvészete címû képeskönyvben (Bp. 1944)fejtette ki az egyik alapvetô felfogását, hogy az em-ber és a környezete egymástól elválaszthatatlan, ab-ból kiemelve nem vizsgálható. „Nem szeretjük a szé-pet anélkül, hogy ne szeretnôk azt, aki létrehozta, smeg ne ismernôk, meg ne értenôk a környezetét,aminek életét köszöni.”

Palotay Gertrúd az erdélyi hímzés formakincsé-nek gyûjtése, tanulmányozása és leírása során szám-talan elméleti s gyakorlati segítséget kapott tudomá-nyos kutatása során kapcsolatba került helybeli sza-kemberektôl. A legtöbbet szerzôtársának, odaadókollégájának, az Erdélyi Múzeum folyóirat szerkesz-tôjének, Szabó T. Attilának köszönhette, aki még ak-kor is publikálási lehetôséget biztosított számára,amikor ô származása miatt ezt magyarországi szak-lapokban már nem tehette meg. Fontos mentora voltKelemen Lajos, aki az Erdélyi Nemzeti Múzeum csa-ládi levéltárainak anyagában fellelhetô hímzésmin-ta-rajzokra hívta fel a figyelmét. Sok becses adatotkapott Herepei János mûvelôdéstörténésztôl, KósKároly fôgondnok mellett a Kalotaszegi Egyházme-gye fôjegyzôjétôl, aki az 1938 és 1945 közötti idôsza-kban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumigazgatója volt. Errôl árulkodnak a Herepei János-nak dedikált füzetes kiadványok, különlenyomatok.

A második világháború után – életének még hátr-lévô, rövid életszakaszában – végre szaktudásánakmegfelelô állásban, néprajzosként dolgozhatott, ésszakterületében való elmélyedését tanúsító tudomá-nyos fokozatát is megszerezhette. Korábban sok-sokéven át önkéntesként, fizetés nélkül dolgozott aNéprajzi Múzeumban. Erdélyi néprajzi kérdésekkelis foglalkozott, a nemzetiségi együttélés szaktudo-mányi emlékeit mutatta be Magyar hatások a románokruházatában Kalotaszegen és vidékén címû tanulmányá-ban (Bp. 1947). Elöljáró mondataiból kitûnik, hogyaz 1940-es évek elsô felében az Erdélyi TudományosIntézet megbízásából a magyar és román kölcsönha-tásokat vizsgálta Borsa, Kide, Bádok és Csomafájamagyar és román lakosainak ruházatán.

A Közgyûjtemények Országos Felügyelôségeszakelôadójaként részt vett a keszthelyi, balassa-gyarmati és pécsi múzeumok kiállításainak megszer-vezésében. 1949-ben kinevezték az Országos Ipar-mûvészeti Múzeum textilosztálya vezetôjének. Utol-só munkája a textiltechnológiai kiállítás megszerve-zése volt, melynek megnyitását már nem érte meg.Budapesten, 1951-ben hunyt el.

Tanulmányai, írásai forrásul szolgálnak mindentovábbi, a tárgyalt erdélyi dombvidékkel kapcsola-tos néprajzi kutatásnak. Több munkáját felhasználtadr. Kós Károly is A Mezôség néprajza címû kétkötetesmonográfiájában. Palotay Gertrúd munkásságánakköszönhetôen az erdélyi magyar hímzésvilág forma-kincse – különös tekintettel a mezôségi öltésformák-ra – nem esett áldozatul a földi lét minden részletérevonatkoztatható és Árva Bethlen Kata által oly gya-korta emlegetett sorsának: „Múlandók ’s hamar el-veszthetôk vóltak, ’s már oda-is vagynak”.

SAS PÉTER 83

„A Maros völgyén fölfelé eltûnik ahegyoldalról a szôlôtôke, a terekrôl adinnyés. Szászrégenen felül pedigmár a havasi éghajlat kezdôdik. Hosz-szú zordon tél, mely a tavaszt átugor-va rendesen nyárba szökken át.” Amagyaróiak ruházata is a havasiéghajlatnak és környezetnek meg-felelôen alakult és ôrzôdött megszinte napjainkig. A havason lege-lô juhok a téli és felsô, a Marospartján termô és hófehérre ázókender biztosította a legrégebbiidôktôl a nyári és az alsó fehérne-mût. A század eleji vasútépítésigjóformán kevés változtatássalôrizték a Székelyföld határánmegmaradt egykori jobbágyvise-letet. Bár fôkormányszéki rende-lettel betiltják a szôrôs bocskor vi-seletét, ennek ellenére még az elsôvilágháború után is hordták, ép-pen úgy, mint a kieresztett ingetvagy a dészût, mely magyarnyelvterületen ilyen sokáig csak acsángó vidékeken maradt fenn.

Ennek köszönhetjük, hogy jó-formán szemünk láttára alakul átaz egykori jobbágyviselet, a kéz-elô és gallér nélküli bornyúszájúvászoning, a cigánybogra kötöttszöszgatya, a zsinór és zseb nélkü-li harisnya a székelyekével rokon,de a mezôségi és a Kis-Küküllômenti öltözetben még a háborúelôtt is ôrzött darabjai egy sajátosFelsô-Maros menti viseletté.

Adatközlôink emlékezete és azokleveleink tanúsága szerint mégélnek a legegyszerûbb gyapjú ésbôr ruhadarabok, amelyek vala-mikor kisebb-nagyobb eltérésselegész Közép-Kelet-Európában ál-talánosak voltak.

A férfiaknál a bô ujjú, gallérnélküli, elôl kivágott, galanddalösszekötött vászoning, melyet tü-szôvel leszorítva kieresztve visel-tek. A románok ingétôl eltérôen amagyaroké csak egy tenyérnyivellátszhatott ki az ujjas alól. A tüszôtnyáron az ing alatt hordták, s té-len csak az eleje látszott ki az ujjasnyílásánál. Ehhez nyáron mies-napon szöszvászon gatyát vettek.

Az öregek még az 1920-asévekben (az 1860–70-ben születet-tek) körhajat viseltek, s arra nagykarimájú kürtôkalapot tettek. Té-len fekete báránybôr sapkát, a ré-gieké burkusabb volt, a fiatalok-nak már apróbb szôrût készítetteka szûcsök. A régi öregek nyáron

gatyába mentek s mezítláb, ma ahalálos gatyák és ingek ôrzik a ré-gi 60-70 év elôtti ingek, gatyákemlékét.

Magyarón az adatközlôk em-lékezetében még úgy él, hogy arégi öregek jóformán teljes egé-szében a házilag termelt kender éstenyésztett juh gyapjából, bôré-bôl, disznó és bornyú bôrébôl te-tôtôl talpig felöltözhettek.

Úgy tartják, hogy a jobbágyvi-lágban a férfiak fényesre zsírozottmajdnem vállig érô körhajára ré-gen fehér majd fekete bundasap-kát tettek. Télen a hidegtôl, nyá-ron a napsütéstôl, de mindenkép-pen védte a fejet. Házi kender-vagy szöszvászonból szabta a házasszonynépe a férfiak egyenesszabású ingét, gatyáját. Télen a ki-eresztett ingre széles bôrdészûtkötöttek, nyáron az inga alatt vi-selték, úgy szellôsebb volt. Erremég csepûvászon gujbit is vettek.Zsinór nélküli fehér harisnyát isházilag, de többnyire a férfiak ké-szítették. Régen a fehér ujjassalegyütt csak télen s ôsszel-tavasz-szal viselték. Nyáron kender,majd elegyes vászon gatyába jár-tak, erre vették a fehér oldaltgombolós mejrevalót, s nagy hi-degben vagy ünnepnapon a szür-ke vagy fekete ványolatlan posz-tóból szabott, idôvel kék gyapjú-fonallal behányt szokmányt. Lá-bukra nyáron lengetég szöszvá-

szon, télen fehér harisnyaposztó-ból lábujj és borító kapcát csavar-tak, és arra kötötték a házilag ké-szített szôrös, majd timárbôrbocskort. Csizmára vagy éppenbakancsra csak az udvarbírónakfutotta. Az is inkább kommenció-ba kapta (a szentdemeteri „udvar-bírónak... járt esztendôre egy pár ci-pôkje” már 1774-ben). Az itt felso-roltak nem sokban különböznekaz 1723-ból fennmaradt okiratbanolvasható Fazekas Mihály magya-rói örökös jobbágy járandóságá-tól, kinek fizetése az idei ökörbor-jú, 3 véka búzavetés és 2 vékazabvetés mellett „egy szokmány,egy szôrharisnya, egy kucsma, 2 ing,2 lábravaló” volt.

A jobbágyfelszabadulás utánfokozatosan ünnepnapra a módo-sabbak felteszik a vásárolt magastetejû, széles karimájú kürtôkala-pot (lapos tetejûre csak a helybelirománság emlékezik, illetve vise-lik a pásztorok még ma is), és fel-húzzák a csaknem térdig érô,lágyszárú kordován csizmát. Ahétköznapi oldalt gombolós mell-revaló mellett, aki tehette félfül-pösi, elöl nyitott cifra mellrevalótis készíttetett. Az idôsök továbbhordják a körhajat. Így az öregVarga Ferikó, aki hajdan huszárvolt, s még Bécsben is katonásko-dott vagy 12 évig) 1932-ben bekö-vetkezett haláláig hosszú, kemé-nyített ôsz körhajat viselt. „Olyan

84

A magyarói népviselet

1. Palkó Rác György és családja a 19–20. század fordulóján (repr.)

szép tisztán járt mindig” – emléke-zett Palkó Attila öreg szomszédjá-ra. A fiatalabbak, különösen a ka-tonaviseltek áttértek a teljesen le-nyírt hajra.

Így az 1933-ban, 72 éves korá-ban meghalt Molnár István (3.kép) már lenyíratta a haját, de éle-tiben csak fehér ujjasban, félfül-pösi mellrevalóban és hosszú egy-lábas lágyszárú csizmában ünne-pelt. Ingét még körbe kieresztette,de már a nyakára és az ujjáranyak- és kézgallér került. Ehhez aszázadfordulón fekete nyakken-dôt is hordott. Harisnyáját már azöreg Pónya szabta, s otthon azösszevarrásnál kék posztószélt il-lesztettek belé.

A 10-15 évvel fiatalabbak mára 19. század végén kék flaner sza-bad ujjast készítettek a régi fehé-rek mintájára. A kender vagy gya-potvászon ing még a gyermekek-nél is kilátszott egy hüvelykes te-nyérnyire (1. kép). Ennél hosszab-bat csak a románok viseltek (2.).

Az elsô világháborút járt fiata-lok már mejjesinget vettek. A gaz-dagon hímzett ingdarabokat márvarrónéhoz „gépre vitték s az rakottcakkent a mejjibe”. Az ellenzôs, zse-bes kék posztós fehér harisnyát ismár szabó készítette a testhez ál-ló, pitykés kék posztó mellény (9.kép) és ujjassal egyetemben. AMolnár család (3. kép) fiatalabbférfi tagjai, így az 1894-ben szüle-tett Ferenc és az 1897-ben szüle-tett Pista, kortársaikkal egyetem-ben már a harisnya szûkebb szá-rát bakancscipôre eresztette, s az

ingét elöl, akárcsak a mezôségiszékiek, betûrte. Az elsô világhá-ború után a kendervászon ingetmár csak a havasi munkánál visel-ték, otthon gyapottas, ünnepelnimeg éppen házi gyolcs, gazdagonhímzett mejjesingben ünnepeltek,amelyet elöl betûrtek, s hátul far-szélességben összevasalva ráncbaszedtek. Általánossá vált s fényespikkelygombokkal díszített kék lájbiés ujjas, s a harisnyán feltûnik akék vitézkötés, s a piros és kékposztóval díszített egy, majd kétzseb (9. kép).

A század eleji vasútépítés utánmár nemcsak a Maros vize kap-csolta össze a magyaróiakat a tá-volabbi vidékekkel. Állítólag amagyar nótákkal is akkor kezdetta falu népe megismerkedni. Ak-

kor a sor alá kézülô legények márelöl betûrik az inget, s ehhez mér-ten szûkebb ellenzôs harisnyát,részben kemény, bükkfaszárúcsizmába húzták, részben a ba-kancs szárára ráeresztették. Egye-nes szabású, elöl nagy pityke-gombbal záródó kék lájbi és sza-bad ujjasra már az egészfülpösicifra mejrevalót vették. A regutákfô ékessége 1910-ben a gazdagonfeldíszített segesvári kalap (5.).

Magyarón a legrégebbi öltö-zetdarabok a havasoló, erdôlô fér-fiaknál maradtak fönn. Mert mivédhetett jobban a téli fagy, a ta-vaszi, kezet és lábat fagyasztó szélellen a borjú és birka bôrénél s aházi szövésû, jó meleg ványoltposztónál. Így aztán jellegzeteserdôlô, havasoló, tutajozó ruha-darab lett az egykoron általáno-san hordott szôrös bocskor,amelynek viseletét már az 1770-estörvényrendelet eltiltotta. De aznem védte volna meg a lábat a fa-gyástól, ha nem csavarták volnaelôbb a lábujjakat a fél sing fehérposztódarabba, a lábujjkapcába, sarra nem borították volna rá a bo-rítókapcát, melyet régen még a ga-tyaszárra, késôbb a fehér harisnyaszárára térdig feltekertek. (Ezt azegy sing, 60-62 cm hosszú, 40-42cm széles fehér posztódarabot azidôsebbeknek fekete, a fiatalok-nak piros, zöld gyapjúval hánytákbe a szélét, ki hogyan szerette.Úgy csavarták, hogy belül legyenösszetéve, s a szôrös, majd a var-rott bocskor szíját 10-12-szer szé-pen megcsavarták. Ez a borító-kapca éppen olyan volt, mint aharisnya.) Az egyszerû, zseb nél-küli bôvebb fehér harisnyára atüszôvel leszorított kendervászon 85

2. Timar Petru és családja 1910 táján (repr.)

3. Molnár István családi képe 1916-ból. Három nemzedék (repr)

inget vettek. A gallér nélküli, egy-szerû pántba foglalt madzagos in-get itt a havason viselték legto-vább. A hétfalusi csángó zapus-ingtôl csak annyiban különbözött,hogy már nem emlékeznek borjú-szájú, csak kézgallérral befogottujjú ingre. Bár valószínû, hogy afehér posztó karmantyút már anyitott ujjú inghez is viselték,mely a fejszét vagy tutajrúdat tar-tó kezet s az ütôereket egyszerrevédte a hidegtôl és az esetlegessérüléstôl. A fehér karmantyút az-tán fehér, majd színes, kötött kar-mantyú váltotta fel, melyet a legé-nyeknek az otthon fonogató-kötö-getô kedvesük készített, hogy azordon havasi munkában a gyap-jún kívül a kedves emlék is mele-gítse. De éppen ilyen karmantyútkötögetett a Kis-Küküllô menti,kiskendi leány is kedvesének, ez-zel pattogtatott a táncban. Így lettaz erdôlô karmantyúból szívet-szemet gyönyörködtetô, cifra ka-rácsonyi ajándék (9a kép).

A szôrbocskor és a karmantyúmellett jellegzetes erdôlô, havasolóruhadarab a posztókesztyû. Eztházi posztóból zsinórral a nyakbakötve vagy a talpalóhoz hasonlóanposztószéllel viselték, s mikor ahavason vagy a tutajon a kezükmegfázott, belédugták. Dolgozninem lehetett kesztyûvel, csak me-legítették benne a kezüket.

A szöszvászonból készült gujbitis legtovább a havason használ-ták. (Házi, négynyüstös vászon-ból egyenesen szabták, s a nyakátfazék mentén vágták ki, s elölegyenesen bevágták, a nyakátelôbb galanddal, majd gombbalzárták. Hosszú egyenes ujja vala-mivel hosszabb volt az ing s vala-mivel rövidebb az ujjas ujjánál.)Ha baleset történt, ami az erdôlés-nél nem volt ritkaság, hordágy-nak is használták. Két fára ráhúz-ták, s a beteget úgy tették rá. Egy-szerû keleti szabása szerint a leg-régebbi vászon ruhadarabok kö-zül való.

Az ünneplô, gazdagon hímzettingek, amelyekbôl még nem egyetôriznek a mostani idôsök haláluk-ra, házi, majd bóti gyócsból var-rónék állították össze. A szabó ké-szítette mind gazdagabb zsinóro-zású kétzsebes fehér harisnya el-engedhetetlen még a 30-as évekvégén is. Konfirmálásra, aki csaktehette a testhez álló harisnyáhozcsillogó pitykegombokkal ékesí-tett kék lájbit és ujjast csináltatott,zsebérôl nem hiányozhatott vise-86

4. Ördög Miklós és Vajda Gazsi bá fehér posztóharisnyában, ujjasban és magyarszárúcsizmában az elsô háború alatt

5-6. Legények mennek sor alá 1910-ben és az 1930-35-ös években (repr.)

lôjének neve és az évszám sem. Amódosabbja még gazdagon díszí-tett egészfülpösi mejrevalót isvarratott a helybeli szûcsökkel.

A 30-as évek elején hétközna-pon a legények és a fiatal házasem-berek fél ványoltas posztóból vi-tézkötéses egész rend ruhát csinál-tatnak. Ehhez már priccsesnadrág,lájbi, kicsi és nagyujjas talál.

A 30-as évek végén megjelenika zöld kalap és a nagyobb karimá-jú fekete kalapokon jobb oldalt vi-selt bokréta átkerül a baloldalra (6.kép). Az idôsebbek kipödört baju-

szát felváltja a nyírott bajusz, majda teljesen borotvált arc. Ebben azidôben a legények nyáron kihajtottnyakú hímzett ingben hajtókás fe-hér, vagy tejszínbarnás porcolán-nadrágban (7. kép) ünnepeltek.Ehhez a bô pantallóhoz még fel-vették a pitykés kék lajbit, ujjast

esôs, hûvös idôben, de a csizmátvagy bakancsot már bokszcipômajd szandál váltotta föl.

87

7. Porcolánnadrágos lájbis ünneplô fiatalok az 1930-as években (repr.)

8. A 40-es években a legények megintelôvették a segesvári kalapot és a régibokrétát (repr.)

9. Legényke színes karmantyúval

9a. Színes karmantyú

10 Betûrt bundasapka Virginás József(sz. 1914) tulajdona

10a Idôs férfiak a temetési menetben báránybôr sapkában Magyarón az 1970-es évek-ben

A 40-es évek elején rövid idôreújra felveszik a hímzéses mej-jesingeket, a kék zsinóros fehérharisnyát és keményszárú boksz-csizmát. A kék lájbira és kicsi uj-jasra az egészfülpösi mejrevalót

vagy a kékbársony hajtókás nagy-ujjast. A segesvári kalaposokegyenest a Felsô Maros-mente fal-vainak újból készítik a régi seges-vári kalapokat, de a szalagoknakés bokrétáknak már nincs a régijelentôsége. Esetenként teszi azo-kat jobb vagy bal oldalra (8. kép)

A második világháború után,de különösen a 60-as évek után atanuló, majd városba ingázó fiatal-ság természetszerûen áttért akönnyebben kezelhetô és elôállít-ható városi öltözetdarabokra. Aközépkorúak, de különösen azöregek máig (1977) ragaszkodnakaz ô fiatalkorukban viselt háziszôt-tes ruhadarabokhoz. (12. kép)

Hajviselet és fejrevalók„Még a húszas éveke elején is

nagyapámnak és a korabelieknekkörhaja volt” emlékezett Zsig-mond József. A 19. század végénés a 20. század elején jóformán azelsô világháborúig az öregeknagy, csaknem vállig érô körhajatviseltek, amit idônként olajjalvagy juhvajjal kentek, s középenkétfelé választva, körbe lefelé fé-sültek. A századforduló, a vasút-építés után, de különösen az elsôvilágháború alatt, valószínûleg akatonaság hatása alatt a körhajatfelváltotta az idôsebbeknél is ateljesen lenyírt fej (1. és 3. kép).Az 1850-es években születettekmég ôrizték a körhajat halálukig,

a hatvanas-hetvenesbeliek márteljesen lenyíratták. A 20. századelejérôl való férfiak már kefefrizu-rát (1. kép fiataljai), azután a legé-nyek, tehát a háború alatt és utánmár bubifrizurát viseltek. Ezt bal-oldalt elválasztva jobbra fésültéks a jobb szem fölötti csücskét gá-csérfarokhoz hasonlóan visszakon-dorították (3. kép fiataljai). Majd anegyvenes évek óta a legszíveseb-ben hordott hajviselet.

A régi öregeknek hosszú, tö-mött, kétfelé álló vagy lelógó ba-juszuk (1. és 3. kép) volt, a század-forduló táján megjelenik már apödört bajusz (1. kép). A 87 évesÖrdög Samu bácsi még 1973 nya-rán is hegyesre pödörte a baju-szát. Arcuk általában simára bo-rotvált. A fiatalabbak áttértek anyírott bajuszra, majd a teljesenborotvált arcra.

Kürtôkalapot viseltek a férfiakúgy az elsô világháborúig, nagykarimájút s magas tetejût. (Kisgömbölyû tetejû, nagy karimájúkalapot, melyet a Maros menténlejjebb is hordtak a román pászto-rok ôrizték meg.) Ezt a fekete ka-lapot a vásárhelyi kalapos a ma-gyaróiaknak és a péterlakiaknakkészítette. Oválisabb tetejû, széle-sebb karimájú az elsô világháborúelôtt keskeny majd szélesebb sza-lag volt rajta, s benne selymescakkenszerûség. Segesvári magaskalapot tettek a regruták 1910-ben,

88

11. Varga István 77 éves, szalmakalapban(1972)

12. Az öreg kurátor fekete segesvári ka-lapban (1972)

13. Szôcs Pendzsóka pucurkába font haj-jal 1913-ban (repr.)

14a-b. A régi pucurkából már elöl rövid-re nyírt, de hátul még háromágúlag kétcopfban fonja György Sándorné kislá-nya György Ildikó haját (1977)

mikor mentek sor alá (5. kép).„Vót rajta réz, fényes szalag, egy jóujjnyi széles. Az alá tették a sorozócé-dulát, mikor végig a falun énekelték aFalunótáját.” De leszereléskor is,amikor bevitték a ruhákat, a ba-kancsot, a fehér harisnyát és aszép kék flanert, bevitték a magastetejû segesvári kalapot is.

„Mikor behozták a ruhámat, a ka-lapom fel vót téve, feldíszítve, magastetejû vót, segesvári magas kalapnakhívtuk. Vót rajta réz, vót rajta hatbojt. Akkor vót egy fekete pántlika, azis lecsüngött, s a bojtnak a háromféle

szín. Vót rajta még nemzeti szalag is,az vót a bokrétakötô, abba tették abokrétát. Minden pántlika a jobb ol-dalon csüngött le, a lányok az ilyenkalapba, kinek-kinek a szeretôje, tet-tek egy szép tût is, azzal díszítették.Mikor aztán elmentek leánt kérni,mikor jegyet cseréltek, akkor a leány-nál ott maradt a kalap. A legény ka-pott egy jegykendôt, a vôlegény ka-lapja aztán az elsô házba szegre vótakasztva, cifra helyre. Mikor mármegházasodott, leszerelte, azután azasszony díszítette.”

A segesvári kalapnak még ma-gasabb volt a teteje, a fehére sza-lag díszítette. „A háború alatt elé-vettük, s avval tüntettünk” – mond-ta Szász Józsefné (8. kép).

Zöld kalapok is kerültek Ma-gyaróra, a 30-as évek közepe tá-ján. Ezeknek már kisebb volt a ka-rimájuk, s puhább a tetejük, s abokrétát is a bal, nem a jobb olda-lon hordták (6. kép).

Báránybôr sapkát viseltek Ma-gyarón is télvíz idején (10. kép). Arégieké burkusabb volt. A magya-rok betûrve, a románok hegyesenviselték. A fiatalabbnak már ap-róbb szôrût készítettek a szûcsök,a magyarok általában feketét vi-seltek, a régi öregeket fehérrel te-mették. A szomszéd falusi romá-nok, a felsôorosziak és a malom-falviak vagy monosfalviak fehérethordtak. Valószínûleg nálukegyenruha lehetett, mert határôr-vidék volt egykoron. Itt is elvétveegy-egy román tett fehér bárány-bôr sapkát is.

Nyáron nap ellen szalmakala-pot tettek, de esôben is azt visel-ték (12. kép).

A nôk hosszú hajat viseltekgyermekkoruktól kezdve. Egymajd két copfba fonták (14a-bkép). A nagylányok egy ágba (fo-natba vagy copfba) fonták éspántlikát kötöttek bele. Az asszo-nyok két fonatba fonták (15. kép),elôbb keresztbe vették a két fona-tot (16. kép), s azután „teszik a bá-natot a fejükre” (a kontyot). A má-sodik világháború után a kontyotmár fésûre csavarták (18. kép), ré-

89

15. Két fonat vagy copfba font hajjal(1977)

18. A 2. világháború után a kontyot márfésûre csavarták (1977)

17. Öreges konty kontyfával (1977)

16. Elôbb keresztbe veszik a két fonatot,azután teszik a bánatot, a kontyot a fe-jükre (1977)

gen cigányfésûre, alominiumra tet-ték. Az öregek kontyfára csavar-ták (17. kép). Nyáron a mezôreszalmakalapot tettek. Az öreg-asszonyok sima szélût, a fiatal-asszonyok hullámost (19. kép).

„Mikor 1908-ban felkonyoltak,akkor fiketôt tettek a fejemre, szép fe-kete csipkével. (A megesett asszonynem viselhette a fiketôt, fejérecsak egyszerû kontyot tettek, s ar-ra tették a kendôt.) Nekem gyöngy-virágos volt, arra setétkék vagy feketevirágos szôr nagykendôt kötöttek, savval mutattak be mint újasszonyt avendégeknek, s avval mutattak be atemplomba is elsô vasárnap. A fiketôvagy fôkötô kék vagy zöld gyönggyelelöl, az arc mellett ki is volt díszítveszalaggal meg gyönggyel, itt pártátcsak a menyasszonyok tettek” – em-lékezett Kicsi Gazsiné (született1890-ben) (20a-b kép)

„A fiketôt alol tettük, s arra akendôt. Fekete glott volt, s fekete csip-ke a szélin. Bardafagra raktuk fel,hogy ráncos legyen. Csak kétfelül, azarcnál rakták, de körbe volt csipke.Alól összekapcsolták, s arra tették arózsás fiketô kötôt, a kecskeszakállt(21. kép). A fiketôt nemrég dabtuk el.Még dörgöltük vele a tehén tôgyit,mert olyan kemény volt. Bornyúzásután, ha kemény a tehén tôgye, avvaldörgölik. El volt téve, de kivittük apajtába, s csak a fiketô szalag maradtmeg emlékül” – mondta 1977-benözvegy Vajda Jánosné (sz. 1890).

A fekete fikötô vagy fejkötô(22. kép) a mezôségi, széki vagyhétfalusi csángó, illetve barcaúj-

falusi fekete fôkötô édes testvére.Csaknem az elsô világháború vé-géig fennmaradt.

Az áll alatt összekötött vagyösszekapcsolt fôkötôn átdugták akecskeszakállt, akárcsak Barcaúj-faluban, mely fekete alapú csak-nem tenyérnyi szélességû, színesvirághímzéssel díszített nyakken-dôszerûség volt, ami a mellközé-pig lógott le. „Mikor új menyecskevoltam, úgy mentem, kecskeszakállal,1919-ben” – mondta Zsigmondné.

A 84 éves Vajda Gáspárné sze-rint a nagyanyján 1909-ben a ko-porsóban fehér nagykendô volthátrakötve s alatta fekete csipkefikötô, s a csipkén is volt gönyer-intve, és azt kieresztették a ken-dôn. „Fikötônk még nekünk is, me-nyecskéknek volt. Feltettük a fikötôt,s a kendôt hátrakötöttük, hogy a csip-ke és a gyöngy látszodjék. A kezünkretették az olajos kendôt elsô vasárnap,s úgy kellett menjünk a templomba.”Piros volt s nagyrózsás, mint Ka-lotaszegen, de nem volt szôrbôl.

Színes keszkenyô vagy fejkendôa századforduló táján kezdett di-vatba jönni, s fokozatosan átvettea fôkötô szerepét. Téli idôszakbanparkét, nyáron pedig karton kesz-kenyôt kötöttek. Idôvel az idôseksötét, a fiatalok világos színûeketviseltek. Ünnepre lájbisfersinghez,aki tehette szôrkeszkenyôt, magyargyászt kötött. A fekete kendôt ró-zsás széllel, akárcsak Széken, itt isnagyba viselték. A keszkenyôketáltalában az idôseknek elôre kö-tötték, s nyáron hátra. Az öreg-

asszonyok a kendô két csücskétaz áll alatt összehajtották és két-felôl aládugták (22. és 23. kép). Azidôsebbek és a középkorúak az1970-es években is viselték.

Fehér gyapotgyolcs keszke-nyôrôl írnak a régi tanúvallomás-ok is, még 1826-27-ben, amikor„egy szolgálónak adtak 40 rft. 2 újpár csizmát, 1 gyapot gyolcs keszke-nôt, 2 surcot”, de „drága gyolcs fôre-valójáról” ír az 1814-es tanúvallo-más is (1843-ban egy beresztelkitolvajnál találtak – többek között– „1 veres földû, sárga virágos kesz-kenôt, 1 kék földû, sárga virágos kesz-kenôt, 1 olajos virágos keszkenôt és 1kék földû, sárga virágos keszkenôt segy kisebb szegetlen babos kendôt”,melyeket részben „újodan vásároltportékák és a From Sámuel [régenikereskedô] megkerült portékái”.Hogy ezekbôl Magyarón melyiketviselték a 19. század derekán, ne-héz volna eldönteni.

Fehér vászonruhaA fehér vászonruha a fehérnép

és a férfiember legalsó s egyszer-smind nyári öltözete a magyaróiembernek is. Ez kíséri el, jobbanmondva elkísérte születéstôl halá-láig szegényt és gazdagot egy-aránt. Csak a sorrend fordított: aszép gazdagon hímzett, sohavagy legfennebb lakodalomkorviselt pendelyt vagy inget és ga-tyát tették el halni, s az elváslottingek, pendelyek, gatyák hátából,szárából készítették az újszülött-nek a pókaruhát. De házi vászon-90

20a Jegyespár 1914-20 között19. Szalmakalap 20b Kaszarús, pártás leányok 1910-ben

ba fogták, abban nôtt fel, abbandolgozott, abban ünnepelt és ab-ban pihent meg a koporsóban. Azidôk folyamán természetesenanyagában és szabásában fejlô-dött, felsô öltözetbôl alakult alsó-vá, de az öregek a 19. századbanés a 20. század elején születettekközül még ma is sokan vannak,akik nem vettek a testükre csak azasszony által font és szôtt, sokesetben varrt fehér ruhát. A ládá-ban, ha mindketten élnek, szépenegy-egy keszkenôbe bele van köt-ve a gazdagon hímzett halálos ingés gatya, illetve pendely. Ígyôrizte az 1889-ben született VajdaGáspárné Szabó Krisztina leány-kori ünneplô ingét és pendelyét,amelyben 1909-ben esküdött. Azidôs asszonyokat még a 930-asévekben is tiszta fehérben temet-ték. Házi szôtt vászon volt az ing,a pendely és a fersing lájbistól.

Régen az emberek miesnapingben s gatyában mentek nyá-ron, de még vasárnap is. „Akkorhaztuk a gyapattat átalvetôbe, hitelbeés tavasszal mentek az emberek tuta-jozni, s megfizettük. Csak a másodikháború után jártak csepûbe. Régencsak a szegények, akiknek nem jutott”– emlékezik Szabó Krisztina néni.Vagyis még a második háborúután is, mikor „szûk volt a gyapat”,akkor is csepûben jártak, mint ré-gen a szegények. S a gyapot meg-jelenése és általános elterjedéseelôtt viselhették. Mert régen fi-nom kendervászonból szabták

még a vôlegényi és menyasszonyiinget, pendelyt illetve gatyát, s ar-ra csak a kökörcsfekete szakmánytvették, s a derekukon egy törölkö-zôvel átkötve mentek is esküdni.De miesnap a mezôre csepûbenmentek még a második világhá-ború után is. Aztán csepûing vagyingalj javából, a váslottból szakí-tották ki a pókarongyokat, amikor„az asszonynak eljött az ideje”, éscsepûingben nôtt fel fiú, leányegyaránt.

Csecsemôöltözet„Alul tették a nagy rongyot az

ing hátából, arra egy kisebbet a két lá-bának, s egyet a kezinek hosszan. Kü-lön volt a kôdeknek, olyan araszoshosszú, s avval facsarták bé a kôdekit,akkor a két lábát. A rongy egyik felétjobbra, a másikat balra hajtották s akét lábát külön becsavarták. Elôször aburikarongyot, a kôdekrongyot a de-reka alá tették, s jól leszorították a bu-rikáját, aztán a két karját a keze ron-gyával. A lába közé tették sarkosan asegge rongyát. S akkor a lábait ki-

91

21. „A fiketôt alol tettük s arra a kendôt.Fiketôt kecskeszakállal” (1977)

23. Kendôkötés elölrôl, hátulról (1977)

22. Fiketô (1977)

nyújtották s a nagy ronggyal teljesenleszorították, hogy meg se tudjonmozdulni. A fejére rendesen fejérkeszkenyôt tettek, s azt is leszorítot-ták keresztbe a hóna alá. Aztán a pók-ja kötôvel a vállától megkezdték s lá-báig tekerték (mint szegény Barcsai-nénak a balladában). Akinek módjavolt, vette a boltban a szép varratospókakötôt. Akinek nem, az lámpabél-lel, 12-13-assal. Az is leszorította.

Addig tartották a pókjába, amíg kitudta magát tépni, hat hét, két hónap,melyik hogy fejlôdött.” Akkor csi-náltak neki japán inget (1. rajz) sadták rea. A gyermeket párnahaj-ba keresztelték: „ilyen párnába be-csavarták s vitték. Otthon bôcsôbetették, s egy pokrócocskával letakar-ták. A mezôn hintóba rakták, négylécre egy párnahuzatot spárgával rá-kötöttek, s rátették a lábra, s bele agyereket, s rá egy lepedôt, egy kiseb-

bet, hogy ne süsse a nap. Ott a gyereknagyon jól aludt. Aztán volt ülôszé-ke, állószékje. Nem tartották ölbe,mert az anyának is dógozni kellett.

Aztán mikor megindultak, akkor agyerekek hosszú ingben jártak (2.rajz) amíg iskolába kerültek. Akkorkaptak harisnyát és lájbis fersinget ahosszú inghez. Már aki járt, és aki ka-pott. Télen köntöst viseltek leányok,fiúk 6-7 éves korig” – emlékezettDemeter Zsuzsika néni. „Az én ba-

92

24. Mejjesing nyakravalóval

27. Halálos ingbe és gatyába, de ilyet vi-seltek ünnepnap mind 28. Halálos ing

25. A mejjesinget elôl betûrve, hátul ki-eresztve viselték

26. Legénying elôl betûrve, hátul ki-eresztve

póm – mesélte Zsigmond József –1860-ban született. Az ô apja és báty-ja hosszú ingben nôttek fel.” Aztánôrizték nyáron a marhákat, amígkonfirmáltak, 14-15 éves korig.Úgy keltek fel az ágyból, s ôriztékhajdonfôn az állatokat.

A gyermeking szabása ôrizte alegrégebbi típust szinte napjain-kig. Egy szél vásznat összehajtot-tak, a nyakát kivágták, s elôlannyira behasították, hogy a fejebeférjen. Ujjának csak egy fél szélttettek s pájhát. A nyakát s az ujjaszélét kicsit beszegték, s nyáronmezítláb s ingben, egy kis szalma-kalappal mentek.

A gyerekingek mellett a hava-son legtovább használt gujbi

ôrizte a legrégibb formát (3. rajz).A férfiingek, az öregesek (4.

rajz) kendervászonból egyenesszabással készültek. Egy szél voltaz eleje, háta, egy-egy a két ujja.Bôujjú, gallér nélküli elôl nyitottjobbágyinget viseltek még a 19.század végén is. A románok to-vább ôrizték a borjúszájú, kézelônélküli formáját. Ugyanúgy ki-eresztett inget viseltek, mint a ro-mánok (2. fénykép). A magyarokémindössze egy tenyérnyivel lát-szott ki az ujjas alól. A régi öregekkörbe kieresztett inge nyakát csakgalanddal kötötték össze. Vagyzsinórral, mint a hétfalusi csán-gók. Csak késôbb került rá anyaknál egy gomb és gombház.

Ünnepelni a század vége felé márfelvették a gyapattas inget. Az1850 körül született öregek halá-lukig nem vettek mejjesinget.

A mejjesingek (5. rajz) a szá-zadforduló táján kezdtek feltûnni.Ezeket már nyakgallérral szabták(24. kép), és kis kerek négylyukúporcolán gombokkal s cérna-gombházzal gombolták. Viselnigyapattas vászonból, ünnepelniházi gyócsvászonból szabták. „Aderéknak 4 versent vették a hosszát(elônek-hátnak) s 3 szélt a két ujj-nak (1,5-1,5 szél). 15-ösbe szôttük agyócsot, mindig csak fehírrel és sár-gával varrtuk – így magyarázta azöreg Zsigmondné. – Ezt az ingetmár elöl betûrték, de hátul kieresztveviselték (25. kép). Fenn cérnávalhúzták össze, egy oldalra lerakták smeleg kenyérrel lenyomtatták.” Alula két szél között, az ujjánál, azeresztéknél és a mejjén sárga-fe-hér félrózsás vagy más szálvonás.A vállon a ráncokat petrezselyme-sen fogták, s a vállakat vékonyabbvászonnal, hogy jobban álljon éstartson, megbélelték. A nyakgal-lérra késôbb cakkenes varrást istettek, mások csak egyszerûenkétszer letûzdelték. Ennek a bô,de egyenes szabású ingnek ispájha volt a hóna alatt, s picôk avállában.

A legényingeket (26. kép) kü-lönös gonddal varrták. Házigyócsból, majd a 30-as évek dere-kától bóti gyócsból is készítették.Rózsás, fél rózsás vagy vízfolyá-sos szálvarrással, sárgafejéreskézgallérral s két szélén lengyelhímmel varrták. A kézgalléronporcolángomb s cérna gombház.A mejjén a kicsi pánt 5 gombbal.Az inget összeállították teljesen, sakkor a varróné cakkent rakottbele. Mert bô volt az ing, le kellettszorítani.

A vôlegényinget a menyasz-szony készítette nagy gonddal. Aszabása ugyanolyan volt, mint arendes mejjesingnek, de azt a vál-lán is megvarrták, kihímezték.Asztallábas fejéres lengyel hím sszilvamag díszítette az öreg Zsig-mond József ingét 1919-ben. Anyakgalléron is lengyelhím ésszilvamag, meg kivágott lóherle-vél. Az ujjában az ereszték s a szélközött már bóti csipke.

Halálos inget és gatyát (27.kép) szôtt és varrt aztán a fiatal-asszony mihelyt az ura házáhozkerült, s magának inget, pendelyt,hogy legyen halálukra. Ez is mej-jesing volt (28. kép), s ennek is a

93

30. Tászlis ing

29. Öregasszonyos ing

válla, melle, nyaka, kéz- és nyak-gallérja „ki volt kicsit varrva”. Errecsak egy kék flanell lájbit adtak súgy temették.

Halálos gatyát (6. rajz) isszebbnél szebbet láttam a ládák,fiókok fenekén. Ezeket is háziszôtt gyócsból és 12-esbôl szabtáks elôbb egy, majd másfél szélbôlvarrták a szárát. Az egyszéjes ga-tyának a négyszögû ületje, fenekekét sarkában elôl és hátul ereszté-ket s a két lába közé spiccet tettek.A lábszáron a széleket 2-3 ujjnyikötéssel varrták, s lenn lyukasszegôvel szegték meg lengyel-hímmel, s a végét fél szilvamag-gal díszítették. Sárgával, fehérrel,olyan krémszínû sárgával varr-ták, mint az inget. Eredetileg lúg-gal és gálickôvel festett házi cérnalehetett. A 20-as években már bol-ti hímzô pamuttal dolgoztak. A20-as évek közepén már másfélszélbôl szabták a halálos gatyá-kat, de ilyet viseltek ünnepnapmind. A 30-as években már csip-két is tettek az oldalába, s az aljá-ra. Lovász Miklósné Vajda Máriaszéles esses varrással díszítette agatyaszárát a két szél, illetve azegész és fél szél között. Szilva-mag, szálvonás és paráma kerültaz alsó szegésére, s a cikkelyre atrattya vagy targya felé jött a jegy.A párkányba a lapas madzaggalhúzták össze. A varrásokat min-denütt megerôsítették, díszítették.

Esses férfiingMagyarón a szájhagyomány

azt tartja, hogy itt nagyon régenvolt egy vár, s abban egy nagyúrihölgy, Alia Mária. A magyaróitemplomban van eltemetve. Ab-ban lelte minden örömét, hogyesôs napokon összegyûjtötte a fa-lu leányait s asszonyait, és ottmind együtt varrtak. Legalábbisígy mesélte nekem Szász Miklós-né 1973-ban ottjártamkor. A száj-hagyománynak valamelyes alapjacsak kell legyen, mert valóban atemplom régi építményû részé-nek sírboltjába temették a felsôvár úrnôjét, Alia Máriát 1661-ben,s ezért a falu a mai napig is szá-mon tartja.

Szalárdi János Siralmas króni-kája szerint Alia Sámuel halálaután leányát, Máriát a fejedelem-asszony, Lorántffy Zsuzsanna ne-velte Zólyomi Miklósnak „készí-tette vala”. Lorántffy Zsuzsánnamessze földön híres szövô- éshímzômûhelyében, ahol a máigfennmaradt kolozsvári, nagyvára-

di stb. nagy értékû, míves úrasz-talterítôk készültek, több mint va-lószínû, „testvéröccsének, LorántffyKata asszonynak” leányát, a félárvaAlia Máriát is megtanította aszebbnél szebb fejéresek, szálvo-nások, lengyel és német hímek ké-szítésére, s ki tudná még elsorolnivalamennyi hímzésmódot.

Egy bizonyos, hogy a TelekiMihály akkori erdélyi kancellárpatyolatinge mellén levô esses fe-jéres hím (44. kép) erôteljesebb ki-adásban a múlt század végén mára magyarói vôlegényi ing vállátdíszítette. (45. kép)

Így Magyaró elsô kézbôl kap-hatta a fejedelmi udvar közvetíté-sével a külföldi és belföldi must-rákat és hímzésmódokat, melyek-kel a lakodalmas vagy halottasruháin levô egyszerûbb, esetlegkultikus díszeket gazdagította.Mert már az esses, melyet a szere-lem jelének tartanak a háromleve-lû, a szerencse, a vízfolyás az életvize, a gerezdes, a pogácsás,a vil-lás, a rózsás, a letörött szárnyúvagy a sántafejéres mind-mind amaga idejében segítette vagy óvtaviselôjét céljának elérésében a reáleselkedô bajok elhárításában.

A két világháború között a fér-fiak cifra mejjesingben ünnepel-tek. Ezeket a gazdagon hímzettingeket két szél (á 45 cm) házi-szôttes gyapotvászonból szabtákegybe. (2a rajzok). Még be is bélel-ték, hogy a válla (d) szebben áll-jon. Három szélt számítottak a kétujjának (b,c) A széleket kézi kötöttvagy bolti hímzett csíkkal fogtákössze és az ujjakat alul-felül be-ráncolták, úgy erôsítették a váll-hoz, s szép fejéres kézgallérral(3a) fogták össze. A férfiingeketmindig fehérrel és sárgával varr-ták. Az ingeket elöl betûrve és há-tul kieresztve viselték, mint a szé-kiek. Ennek a bô, de egyenes sza-bású ingnek is pájhája volt a hónaalatt. Az inget hátul beráncolták,elöl a mellére a varrónô cakkentrakott, mert bô volt, le kellett szo-rítani. A gombolás alját keskenypánttal fogták le, a menyasszonya vôlegénying vállát is kihímezte.

Ez a szép sántafejéres kézelô(3a) is szokás szerint fehér és sár-ga cérnával varrták. Két szélénsárga lengyelhím van (4a)„egyszermegôtötték végig, aztán színelték”(4a) majd egyenként elkészítettéka cakkokat (4b). Széken ezt a var-rás darázsolt cifrának nevezik.Ingnyakra, kézelôre a szálvonásszélére varrtak. A szálvonás (5a)

két szélén elôbb megvarrták a félparámát vagy prámát (6a), ezzelszámolták ki a szálakat, mindigegy igét, három szálat véve a tûre.Majd kihúzták a szálakat a vá-szonból, és 3-3 szálat összefogtak,így közöttük nyílás képzôdött.

A sántafejéres vonalát megadónémet öltéseket is sárgával varr-ták. 3-3 fél keresztszemet egymásalá, s a megfordulásnál két egé-szet. A fehérest (Kalotaszegenvagdalásost), mint neve is mutatjafehérrel öltötték. Elôzôleg kivág-ták, majd kihúzták a szálakat,mindig 3 kockának megfelelôszálmennyiséget, s azután a szál-végeket beöltötték. Bolti anyagnáljobb, ha elôre varrjuk el a szálakat,és azután vágjuk ki, nehogy kihú-zódjanak. A közbelsô kocka beöl-tésével pók képzôdik, amely na-gyon szépen díszíti a kivagdalt fe-lületet. Az üresen maradt részeketazután szálára varrt laposöltéssel,fogazással és levelekkel töltik ki.

Nôi ingek, ingaljakA leánykák is serdülôkorig,

konfirmálásig hosszú ingben jár-tak, csak az elsô világháború utánkapták a rövid inget és a pendelytvagy ingaljat, késôbb alsószok-nyát, a 30-as évektôl még bugyi-gót is varrtak házi vászonból.

Valószínûleg a hosszú pende-lyes ing ôrizheti a legrégebbi for-mát, éppúgy, mint a Mezôségenvagy a csángóknál. Az adatközlôkaz öregasszonyos inget tartják alegrégebbinek (29. kép) melyetmár 1900 elôtt is csak az öregasz-szonyok viseltek. Ezt vették ünne-pelni még a lájbis fersinghez, s ez-zel mentek a mezôre, a Marosra,csak az elôbbit szép vékony ken-dervászonból, az utóbbit szösz-,majd gyapottas vászonból szabták.

Tászlis inget (30. kép) vettek afiatalok már a századforduló elôtt.Fickón még a 70-es években ishordták. Ezt már házi majd bótigyolcsból szabták. A gárnyérosing csak 1900 után jött divatba, s agalléros mellesinget csak vasár-nap vették s csak huszárlájbihoz.Ezeket különösen a varrógép el-terjedése után kezdték, mert leg-alább a mellét, s ha nem az egészetmár varróasszonyok készítették.

Magyarón érdekes módon abevarrott ujjú ing maradt meg alegutolsó idôig, s mind Palotay isírja, valószínûleg ez a régebbi tí-pus, mely valamikor a férfiinggelegyezô szabással készült, csak másvidéken idôvel kiszorította a mel-94

lévarrott ujjú ún. reneszánsz ing.A legrégebbi asszonyingeknél,

különösen a viselôknél vettekmásfél szélt a derekának, másfeleta két ujjának „nem mérték, csak húz-ták ki: ez a dereka, ez az ujja, ez azereszték, s csípték meg. A derekának avásznat meghajtották miután azeresztéket hozzávarrták, s a nyakát ki-kerekítették, a vállát megbérelték, nya-kát, vállát, ujját megráncolták, bé-gallérozták. Hóna alá tették a pájhát”.

„Anyósom a pájhát is megtódta,mert olyan fösvény volt, hogy egy da-rabkát el nem dobot, azt is odatette –mesélte özv. Zsigmond Józsefné

még 1972 nyarán. – Anyósomék anyakát egyszerûen bégallérozták, sperklivel megkötötték. Az elején mejjenem volt, s késôbb egy gombbal sgombházzal fogták össze.”

Ez az ingtípus a Mezôségen,például Magyardécsén mint két-száz év elôtti ünneplô ing maradtfenn, mikor még ott is finom ken-dervászonból szabták, s pendely-lyel és ruhával együtt menyasszo-nyi dísznek. Csak ott a szakmánytpirossal szegték s piros élôvirágkoszorúval esküdött épp úgy,mint a magyarói leány. Az ün-neplô öregasszonyos ingeket a

századforduló elôtt éppen ígyszabták, és a nyakánál ugyanúgybegallérozták. De azt fekete fej-tôvel beláncolták. Az 5 cm-es kéz-galléron, kézelôn már gárnyérvolt. Az öreg Zsigmond György-né Kocsis Zsuzsánna (1862–1947)ünneplô ingén például az ing ele-je és a válla lapos ráncra van tûz-delve, és három akasztalat kötésaz ujjába. Mert az eresztéket márszép kötéssel, tûcsipkével kötöt-ték össze. Az ujján szarvas esseshúzás. Az elején szimpla kivágás.Ennek sem volt mejje, csak egygombbal s gombházzal fogták

95

31. Ünneplô ing gárnyéros 31a. Gárnyéros gyászos ing

32. Halálos ingben 32a. Inneplô ing, halálos ing

össze. A vállát s a nyakát elöl la-pos ráncra szedte, csak elöl, mertaz jobban látszott. Hátul s az ujjá-ba kerekráncba, mert az nem lát-szott. A vállát felvarrta s megtûz-delte házi cérnával. „Kissé krémszí-nû volt, s olyan jól mutatott. Ez iscsak innen s túl, s meg van színelveelül, így van összekötve a legegysze-rûbb kötéssel. Volt mindenember kö-tése, apádnak az inge is így volt, mertaz erôs volt – figyelmeztette Kiriskanéni Zsigmond Józsefet, miközben azingeket magyarázta. Kétszer volt ôtves urakba, mert az erôs volt. Volt bal-hakötés, de az nem volt erôs.”

Tászlis inget viseltek a leányoks az asszonyok az elsô világhábo-rúig. Ezt már háziszôttes gyócsbólszabták. Az elejének két, a hátá-nak másfél széjjet számítottak úgyegy sing hosszúságban. Ennekmár mejjet tettek elöl s tászlit azujjára.

„Hát olyan széjes mejjet tettemneki, azér csináltam két széjbôl. Elölmindenember kötésével kötöttemössze, s még lyukas szegôvel szegtembe az ajját” – így mutogatta már a

saját több mint hatvanéves ingétKiriska néni. „A mejjét szálvonássalcsináltam, s még kézzel is hajtogat-tam cakkent. Fehér és sárga szálvo-nással az ujját is, s alól-fejül lánco-zás, hogy széjjesebb legyen a varrás.Az ujján széjjes tászli, hímzett gallér(kézgallér) kerekráncba. A vállánvan cikkely, picôk, pedig csak férfiing-be jár, de így erôsebb. A mejjén alól10 cm hosszú pánt szorítja le a ránco-kat, be van húzva kereken, s alattapetrezselymes ránccal megráncolva.Vót rüss kötve reája, csipkerész, de le-vettem. Szígyeltem, hogy kezdtemöregedni, s így fel legyek cifrázva.”

Míg az elôzô típus még a job-bágyingtôl alig tér el egy kevéssé,a tászlis ing, bár még ôrzi keletiszabását, már a rüssölt nôi blúzok19. századbeli divatjának népi vál-tozatát mutatják. Különösen lát-szanak a vett gyolcsból készített, smost már sok esetben halálos in-geken. Mert ezeket már egész ap-ró ráncokba szedték, s piros kék-kel vagy feketével hímezték.

Már az 1910-es években az volta szokás „hogy legyen minden leány-nak majd menyecskének piros-kékinneplô inge, és kellett legyen egy fe-kete is, hogyha valaki meghal, legyen”– így magyarázta az öreg özv. Ko-csis Jánosné Jámbor Anna 1972-ben 78 éves korában. Ezt tette elhalálos ingnek. Volt elegyes ing is,piros-kék varrással. Ô ezt a feke-tét, ezt tette el halálára. Vettgyócsból szabta, egy-egy szél (80cm) széles eleje háta s fél-fél szélegy-egy ujja. Az ujjakon a szélekközé vett csipkét tettek már. Min-denember kötéssel állította össze.Nyakára gallért tettek, vállát meg-ráncolták, aztán feltûzdelték, az

ujját beráncolták. Az ujjakat, atászlit közbül füleházi szálhuzá-sos pánttal fogták le. A két szélénegy-egy sor háromrendes és letö-rött szárú formával. A tászli végénmég rüssel díszítették, erre kéz-gallért nem tettek. A ráncokat egyhímzett pánttal rögzítették köz-bül, s kétoldalt keskenyebb ráncbaszedett farmákkal, vízfolyással,háromlevelûvel, gerezdes, pogá-csás hímekkel. A pántról a fésûs, apogácsás, a szarvas esses, az apróhímecskékkel vetöllôs forma, az-tán a 20-as években átmentek arakattas lepedôkre, párnákra.

Ezek a tászlis ünneplô ingekaz ezerráncúak különösen díszí-tették a fiatalokat mikor vasátnapfelvették s piros lájbisfersinghez a16 cm-es ráncos, piros-kékkelhímzett tászlit, felnyomták a ka-ron. „Mikor mentünk templombaúgy megráztuk az ing ujját, s úgypúposan mentünk” – emlékeznekfiatalságukra az öregasszonyok.Most pedig idôs korban lehúzzákaz ingujjat, hogy a két szabad uj-jasból a feketével hímzett tászligyönyörûen keretezi az összekul-csolt megfáradt kezet majdan aravatalon is (32. a-b fénykép).

Az elsô világháború után a fia-talok kezdték a gárnyéros inget(31a-b fénykép). Lejjebb a Marosmentén, például Lapádon budrésingnek nevezik). Ennek már szélesfodor díszítette a nyakgallért, skeskeny fodor szélesebb hímzés-sel a kézgallér. Itt is a fiatalok a pi-ros kék elegyest viselték, de halnimár fehér-sárgával hímezték. „Eztvettük fel, de csak vasárnap és csaklájbit, huszárlájbit hozzá. Nem men-tünk blúzba, mint most” – mondta96

33. Alsószoknya 34. Bugyigó

33. pendely

az 1909-ben született Kocsis Péter-né. Az ingujjába egy és egy félszélt tettek, a derekába kettô, kettôés fél szél, elöl-hátul betoldva a félszél. Az ujján a fél szél szép kötés-sel vagy szálvarrással toldták ösz-sze s a nyakára cakkenes gárnyérttettek. A mejjét gépre vitték, de acsipkét, a varrásokat még majdminden leány vagy asszony meg-varrta magának.

Ugyanezzel a szabással, degárnyér nélkül készítették a félre-gombolós ingeket a 30-as évek-

ben. A nyakát bepántolták, s akiszerette, kicsi csipkét is tett rá.Petrezselymesen ráncolták meghátul, az egész szélt az ujján.„Mert ott feszül, mikor mozgassa”.Az idôsebbek már kék-feketével, snem egyszer sinórvarrással díszí-tették a kézelôjét. „A kézimunka azenyém, csak gépre vittem, hogynyomja le a cakkeneket”. Mert eze-ket a mejjesingeket, vagyis a mej-jeket már varrónôk készítették.

Különös gonddal készültekminden idôben a halálos ingek

(32b). A 20-as években már halniis mejjesingeket készítettek. Azingujjakon szebbnél szebb köté-sek, ablakos, rózsás, szkimbásvagy letörött szárnyú vagy másmintával. Voltak még szálvoná-sok. „A viselôingekre német ôtéstvarrtak s prámát a szálvonás szélére.Az ünneplô ingekre lengyel hímet srajta bakréta.” A kézgallérokon fe-hér hímzés, csillagos minta, vagypaplanlepedôs forma, éppen minta cifrakendôkön.

Tehát az idôk folyamán az

97

35ab. Hétfalusi fiatalok. csernátfalusi leányok hámos rokolyában fehér és sárga kötéses fôszödött ingben, csipkés surcban, legényekkieresztett ingben, fehér harisnyában, széles bôrdészûvel, fekete csizmával. Legény vásári felvonuláson Hosszúfalu 1969. júl. 27.

36a Fiatal lány nagyanyja leánykori lájbisfersingében. 197236b Fiatal pár a hídnál, leány lájbis fersingben, fekete szôrruhában, tászlis ingben. Legény fehér harisnyában, kék posztó ujjasban1972.

egyszerû szöszvászon asszony-ingtôl a kender- majd gyapottasvászon, a háziszôttes majd boltigyolcsig, az öregasszonyos ingtôla mejjesingekig sokat módosult amagyarói nôi ing. A második vi-lágháború után aztán elkezdôdötta kivetkôzés. Elôbb a félrövid ujjúing, de melles, galléros nyakkal,aztán az egész rövid ujjúak, kivá-gott nyakkal viselôingnek. Demár a 30-as években kezdôdött acsóré nyak. Akkor már kezdték azapacsblúzt s a rövid ujjat, hogy netöröljék a port az ujjakkal.

A pendelyt vagy ingaljatrégen szösz- vagy csepûvá-

szonból szabták. S még az elsô vi-lágháború elôtt is abban dolgoz-tak, arattak. Elöl-hátul egy szél s akét oldalán egy szél aszalasan el-vágva. Sokszor még a derekánpárkányt se hajtottak, csak be-szegték, s „orsóheggyel kilyuggat-ták, s kenderkötôt húztak belé”. Ké-sôbb párkányt hajtottak s abbahúzták a lapis madzagot s azzalkötötték a derekukra.

Még az elsô világháború elôttis dolgozni szöszpendelyt vetteka leányok. „Ezzel leányoskodtam, s

hogy forogtam, hogy mentem – érzé-kenyedett el a leánykori pendelyeláttán László Kiriska néni. De azasszonyok is mikor nagy melegvolt, munkába, aratni viseltesebbfersinget vettek, s ott a föld szélénle is vetették s pendelybe arattak,de azt le is rikoltották:

A felszegi asszanyakPendely nélkül kapálnak,Pendelyeket levetik s Balhájukat úgy ölik.Ünnepelni már házi gyócs in-

neplô pendelyt vettek (7. rajz).„Mennyit sirültem benne (33. kép).A sztrimbás pendelyemet levették –örvendezett Kiriska néni. – Ezenvan az elsô csipkém, oskolás voltam.Addig sohasem tanították a gyermeke-ket kötni. Sztrimbával kötötte az édesössze. Akkor a szaporát járták. A sirü-lôst, nem a csacsacsát. Egész a hasu-kig látszott, nem hordtak bugyigót”.Szabásában azért ez sem különbö-zött. Ennek is eleje, háta egy-egyszél, oldalt az aszaj. Hossza 78 cm,derékbôség 51 cm. De párkányaennek az inneplô pendelynek sin-csen, csak orsóheggyel kilyuggat-va, s belé a kenderkötô. Az aljalyukas szegéssel szegve, s lenn atérdig sztimba kötés.

Nyolcvarrásos pendelyt készí-tettek még a 30-as években is. Lo-vász Miklósné Vajda Mária még4,5 singet szabott bele. 44,5 cmszéles házi gyócsvászonból. En-nek is eleje, háta egy-egy szél, 84cm hosszú, s a harmadik szél kétoldalán aszalósan betoldva. Deennek 8 kötés, 20 cm magasságú.Lóherleveles, s a pendely aljánasztallábas, cakkenes csipke. A 8varrásos pendelyt megtaláljuk aMaros s a Kis-Küküllô menténéppúgy, mint Széken vagy a Ko-lozsvár melletti Györgyfalván, smindenütt, ahol valaha is felag-galóztak, felaggatott fersingbenjártak, mert az a férfiszemet job-ban odababonázta.

Alsószoknyáta székely szôttes vagy a seges-

vári szôttes lájbis fersinghezkezdtek venni Magyarón. Régenkék parkét volt, piras damisszaldíszítve, mert az nagyon jól muta-tott mikor a leányok táncoltak. 3métert vettek egy alsószoknyá-hoz, mert az leért a bokáig.

Házi, majd bóti gyolcs alsó-szoknyát (34. kép) vettek a pen-delyre, máskor a táncba kettôt, az98

38. Varga Sándorné (sz. 1893) régi gyócsingben és ruhában. Ô még ebben ünnepel 1978.

alsó hosszabb volt, a felsô rövi-debb.

Derékba 32-34, 68 centire ösz-szeráncolva s begallérozva. A-hogy aztán rövidült a szoknya,mind több hajtást tettek rá. Mert alájbisfersingrôl miután lebontot-ták a lájbit s huszárlájbit vettek, aszoknya is fokozatosan megrövi-dült lábszárközépig, majd alig érttérd alá.

Bolti gyolcsból két szélt, a 80cm-t számítottak, s az aljára 187cm bô gárnyért, fodrot varrtak.Rajta piros-kék majoránnás sinor-varrással. Míg a pendelynek ma-gából hajtottak párkányt, az alsó-szoknyát elôre beráncolták s de-rékba szabott oldalt gombolódópántba gallérozták

A bugyigót (35. kép) a leányoka 30-as évek derekától a rövidszoknyával kezdték viselni, merta táncba a rövid szoknya igen re-pült. Házi gyolcs vászonból asza-lósan szabták, s derékban éppenolyan párkánya volt, mint a pen-delynek, csak oldalt gombolódott.De alol-felül perklit húztak, s azaljára sinorvarrással rózsás kicsibokrétát varrtak.

LájbisfersingMagyarón az ingre és a pen-

delyre fersinget, méghozzá lájbis-fersinget vettek. A legidôsebbadatközlôk is úgy emlékeznek,hogy „bótakból vették, s vótak sátrak,s onnan”. Volt székely szôttes, se-gesvári szôttes és apró veres „mi-kor leány voltam, mind olyat hord-tam” emlékezett a 84 esztendôs VajdaGáspárné, akkor nem vót külen lájbi,mint most. Az elsô háború utánigmind avval jártunk”. Az egykoricsaládi képek tanúsága szerint„aval jártak”, gyermekek, leányok,asszonyok a század eleji magya-rok, románok egyaránt (1-3. fény-kép), de az egykori levéltári ada-tok, tanúvallomások azt mutatják,hogy a 19. század elején ezt a fer-singet még fehér vászonból készí-tették, akár csak a hétfalusi csán-gók hámos rokolyáit (36a-b kép).Mert Toldi Klára egykori cselédjetöbbek között azt vallotta, hogy„az ellopott vékony vászon lepedôbôlinget csináltam magamnak, a gyolcs-lepedôbôl hasonlólag fersinget” – val-lotta 1826-ban. De a most 80 év fe-letti idôs asszonyok is úgy emlé-keznek, hogy a század elején a ko-porsóba még láttak fehér fersin-

get. „Az én nagyanyámat tiszta fe-hérben temették – emlékszik SzabóKrisztina, aki akkor már 20 éveslehetett – abban, amiben megeskü-dött 1909-ben. Aki megtartotta, fehérházi szôtt vót a fersing, ilyen, mint apendely. Fehér vót a fersing, lájbistól.Azt még mindenki megvarrta magá-nak.”

Hétfaluban sem ismerték a há-mos rokolyát az 50-60 évesek,csak a 70-en felüliek emlékeztekrá, s egyetlen egy darab került elô,a többivel mind eltemették azasszonyokat. Mert ott is a meny-asszonyi ruhát tartották halni. Sazt tartották, aki azt elteszi, hosz-szú életû lesz. A csernátfalusipapné emlékezett, hogy még az50-es évek derekán is temetett 80-90 éves asszonyokat fehér, aprónlerakott hámos rokolyában.

„A piros és sötét lájbisfersingeketmár vótak varrónék, géppel azok csi-nálták. Ezeknek már szabott lájbijavót ugyanabból az anyagból. Megvótak rakva a lájbik cánklival, kicsi si-nór ezüstfarma, s a bársonya ki vótdíszítve, s a fersing aljára kefezsinórttettek. Abban az üdôben Mukáné Ki-kó Kristóf Pendzsi s Jódi Anikó, ôkvótak az elsô varrónék. Amíg nem vót 99

39a Székelyszôttes lájbisfersing, 39b Lájbisfersing bársony virágos ruhával

gépjek, kézzel csinálták. De mindilyen varrónék varrták”.

A székely szôttes lájbisfersing(37. a-b kép) ünnepi ruhadarabvolt a lányok és fiatalasszonyokviseletében. A lányoknál már azelsô világháború után kezdett ki-maradozni. De az asszonyok méga 30-as évek végéig is viselték. Azöregasszonyok fekete szôttes,majd vásárolt anyagokból készí-tettek lájbisfersinget. A most élôöregasszonyok még mindig vise-lik (38. a-b kép). Éppúgy, mint amezôségi magyarok és a romá-noknál a Kolozsvár környéki Ma-gyarlónáig. Az idôsebb románasszonyok az 1970-es években islájbisszoknyában jártak. A lájbis-szoknya a székieknél a gyermek-viseletben maradt fenn legtovább.

A magyarói lájbisfersing fiata-loknál lábszárközépig, idôseknélmajdnem bokáig érô sûrûn rán-colt szoknyarész volt a rövid test-hez álló lájbihoz varrva. A szok-nyarészt 2 cm-es rakásokba szed-ték, s az alján körbe körülbelülhüvelykes tenyér széles fekete-bársony sujtás díszítette. Fölöttekb. 2 ujjnyira 2-3 gárnyérszerû fel-hajtás, s az alját a kopástól sötét-kék kefezsinór védte.

A lájbi és a fersing összevarrá-sán tenyérnyi széles fekete bár-sony sujtás volt, de sujtás díszítet-te a cakkenes nyak és mellrésze-ket éppúgy, mint a karôtôt. Úgy-szintén az elô és hát vonalait tet-szés szerint fehérrel hangsúlyo-zott fekete bársonysujtással cif-rázták. A hátán nyíló tulipánhozhasonló 4-6 szétnyíló sujtás, vagya széles bársonycsíkok mellett egyujjnyi 1-3 karcsúsító vonal tette alájbit díszesebbé. Elöl sûrû kék-piros kis porcelángombok a le-ány- és menyecskeingek piros-kék hímzésével kapcsolta össze azamúgy is harmonikus, elegáns ru-

hadarabot.A fiatal lányok és menyecskék

a segesvári vagy székely szôtteslájbis fersinghez (39a) apró piros-rózsás bársony vagy szôrruhát(39b) és piros-kék hímzésû tászlisinget vettek. A rövidderekú vállatvagy lájbit késôbb lebontották s afersinget, illetve akkor már aszoknyát begallérozva, huszár-lájbival egyesek még ma is viselik.

Kétféle székely szôttest vásá-roltak a magyaróiak. A sötét éskék felhúzóval és pirossal levertetinkább az idôsebb asszonyok vi-selték. A sötét és pirosat pirossalleverve a fiatalasszonyok, leá-nyok vették. Itthon is próbáltakszôni, de keskeny volt s nem jöttki olyan szépen. 1890 táján „mikorvót az ideje” mindenütt lehetettkapni. „A bótakbó vettük Szászré-genbe a piacan vótak sátrak, s abbóvettük. Csak a pénz vót szûk”. A 40-es évek elején Segesváron a ma-gyaróiaknak és a disznajóiaknakismét szôtték rendelésre. A holt-marosiak már nem használták.

„Régen a leányoknak a staférung-ban volt pántlikacsíkú szôttes egycsík kék, egy piros, mint a hüvelykuj-jam”. A segesvári tiszta pirossalvolt felvetve és kékkel és pirossalvolt sujtázva. Az apró veres egy-forma volt „akár fel, akár le”. Ezeka szôttesek mind 80-85 cm-esekvoltak. A fersingnek teljes hosszatvettek. Nem volt megtoldva,mind a székelyeknek a farba tol-dott. Ezért a vonala egészen más,mint a székely háziszôttes roko-lyának. „Ezelôtt lakodalomba ismind ilyennel mentek”.

A 100-150 éves empiros nôi öl-tözet, mely Erdély-szerte az ura-

dalmak környékén ment át a nép-viseletbe, Magyarón nagyon szépvonalú elônyös ruhadarab volt fi-atalnak, idôsnek egyaránt (37a-b).Az elsô világháború után nem le-hetett kapni sem szövetet semszôttest. Akkor inkább szôttek.„Így csíkoztuk, mint a székelyek, csí-koztuk kék pamuttal s pirossal. Abbólkülen lájbit csináltunk s szoknyát.Mind elviseltem abba az üdôbe –mondta az öreg Vajda Gáspárné–, most nem lájbizom”.

Magyarón is jártak háziszôt-tesben. Az asszonyoknak szôttekpipitát, 6 szál fehér és 6 szál fekete,s úgy is verve. Ebbôl már blúzt ésszoknyát csináltak a 20-as évekután az idôsebbeknek. A me-nyecskéknek fehéret vetettek éscsíkosan 4 szál piros és 4 szál fe-hérrel verték. „A leányoknak vót fe-hér, két ujj fehér elszakasztva két szálpirassal. Jól néjzett ki, s pirassal dí-szítették fadrosan. 5 sing vót a szok-nya, s az alsó darabat ketté vágták saz fadrazták. Nagyan soknak vót itt afaluba – Szász Miklósné Minyaszerint. – A szaknyát megvarrták, dea blúzt vitték varrónékho.”

Így a lájbisfersinget felváltottaa lájbi nélküli, amit az öregek mais fersingnek, a fiatalok szoknyá-nak neveznek. A szoknyákatmunkaruhának háziszôttes gyap-júból vagy festett kenderfonalbólis szôtték. Az ünnepi szoknyákata módosabbak különbözô színûés mintájú anyagokból ráncosanbegallérozva készítették.

1921-ben „még mik is mentünkdélután a templomba mezítláb s láj-bisfersingbe. Nekünk mind lájbis vót.A második háború után is az ilyenöregeknek” – emlékezett Szász Jó-100

40. Zöld bársony huszárlájbi fehér gyöng-gyel kivarrva

41. Emlékkép Magyaró 1937. jún. 20-án. Valamennyien huszárlájbiban, szoknyával ésfehér hímzett vagy fodros kötényben

zsefné (sz. 1904). A 30-as évekbena lájbis fersingrôl is lebontják alájbit, azelôtt lájbisfersingnekvagy csak fersingnek nevezték. Smihelyt a lájbiról elbontották skülön begallérozták, szoknya lettbelôle. Ezt már huszárlájbivalvagy lékrivel viselték.

A huszárlájbit (40. kép) a 20-asévek közepétôl kezdték készíteni.Piros vagy zöld bársonylájbi fehérgyönggyel kivarrva. A háta jóvalszélesebb, a dereka hoszszabb, s akivágása kör alakú s világító fehérgyönggyel van kivarrva. A régilájbi az empiros vonalnak megfele-lôen keskeny hátú és rövid derekúvolt. A románok egészen a mellalatt kötötték meg. Ôk huszárlájbitsoha nem viseltek, a magyarok iscsak a fiatalok. Az öregek nem vet-tek ilyesmit magukra.

Fehér kivarrott szoknyát is ké-szítettek a vitézkötések huszár-lájbihoz (41. kép). Szász MiklósnéMinya szerint „mikor vótak kon-ferenciák, ott tanácsolták, hogymilyen szép a magyarói varrottas,s milyen szép volna a ruhán is.Akkor varrták a fehér szoknyát sahhoz a gyöngyös lájbit. Ez volt alegutolsó lájbi, azóta nem csinál-nak lájbit. Ezt csak a fiatalok visel-ték. Ez sûrûn van akármelyik ház-nál, ahol fiatal van (42. kép).

Az idôsök még ma is ragasz-kodnak fiatalkori ruhadarabjaik-hoz, s ha nem egyéb, a ravatalonmég magukra kívánják venni. Az1920–30-as években gazdagonhímzett halottas inget és pen-delyt. De kívánatos volna, hogyaz egykori sajátos magyarói öltö-zetet nem csak halni, de ünnepel-ni is megtartanák.

Mindig elôttem van a finnor-szági népfôiskolások záróünnepé-lye, ahol a polgárosult falusi la-kosság egykori sajátos népviselet-ében ünnepelt. És egymás melletláthattuk az egyes tartományok ésvidékek színpompás viseletét.

Mely szerintük teljesen összhang-ban volt a házi könyvtárral, rádió-val, villanyvilágításos és vízveze-tékes lakásokkal, istállókkal éstyúkászatokkal.

Én nemcsak a felhígult, kül-sôségekben talán tetszetôsebb hu-szárlájbis, párnahímzéses köténytés szoknyát szeretném ünnepi vi-seletként viszont látni (42a), ha-nem a maga nemében hallatlanulelegáns, elsô világháború elôttisegesvári vagy székely szôtteslájbisfersinget kásmir ruhával ésgárnyéros vagy tászlis inggel (30,31. kép), melyet Molnár István bá-csi fehér öltözete vagy fiainak kétlájbis ünneplôje igen szép színnelgazdagítaná a két haza palettájána magyar tájegységek népviselet-ének színskáláját.

(1980)

SZENTIMREI JUDIT

101

42.a-b. Fiatalok ünneplôben 1978. febr. 3.

43. Fiatalok régi ünneplôben, leány láj-bisfersingben, legény fehér harisnyában,kék lájbiban

1-6. rajz. Az ingek szabása és díszítései

44. Vôleg;ny ing válla45. Teleki Mihály kancellár inge

1. Az alábbiakban egy egyén (etnikai) identitásá-nak igazolása érdekében folytatott évtizedes harcá-nak bemutatására teszek kísérletet. (Az etnikai iden-titás meghatározását itt némileg megkerülve inkábba Kende Péter által tett megállapításra támaszko-dunk, mely szerint minden definíció hasztalan pró-bálkozás, amíg van egy olyan intuitív tudásunk errôlaz összetartozási tudatról, amely – éppúgy mint bi-zonyos személyes kötelékek – kitart téren és idôn át.Kende 1994.98. Az etnicitás elemzésének problémá-jához lásd még Barth 1996.3–26).

Az elemzés az etnikai identitás, a személyes in-tegritás megcsorbulása, a kisebbségi sors narratívmegjelenítésének néhány produktumán (Puczi Bélaélettörténetének törzsszövegét a magyarországi Ro-ma Sajtóközpont által készített mintegy tíz órányi in-terjú képezi, melyet még további alkalmakkor készí-tett tíz órányi interjúszöveg egészít ki) és azok me-chanizmusának vizsgálatán keresztül próbálja meg-ragadni Puczi Béla sorstragédiáját. (A sorstragédia afenomenológiában használt fogalom. Olyan sorscsa-pás, amely nemcsak utoléri az egyént, hanem véltönazonosságában sújtja. Lásd Tengelyi 1998.199). Azelemzés hátterében olyan általános és konkrét kérdé-sek húzódnak meg, mint: melyek az etnikus/csoporthovatartozás alapjegyei? Illetve: mitôl lesz valakimagyar? Illetve: meddig lehet magyar egy roma?

Dolgozatomban nem kívánok részletesen kitérnia narratív viselkedés és az ebbôl nyert adatok értelme-zésének elméleti kérdéseire (l. Bíró 1994.55–72.), azegyén által megfogalmazottak hitelességének prob-lematikájára (Bloch 2004.54–59., Gyáni 2000), szá-momra ugyanis nem az a fontos hogy mi van, ha-nem sokkal inkább, hogy az egyén errôl mit gondol(vö. Kende 1994: 176). Keszeg Vilmos meghatározásaszerint „egy kor történetei, narratívumai hasonló te-matikai és strukturális-morfológiai paraméterek kö-zé illeszkednek be, és felhasználásuk, megítélésük is,mint identitásszervezô eljárás hasonló. Ez egy alap-vetô emberi viselkedési stratégiával, a narratív visel-kedéssel magyarázható” (Keszeg 2002.257).

Az elemzés számára kiválasztott elsôdleges tere-pet – a néprajzi elemzésekben némileg szokatlan mó-don – egy könyv képezi: Puczi Béla: Marosvásárhely,1990: három napig magyar, egy roma a barikád magyar ol-dalán (Roma Sajtóközpont. Bp. 2000). A terep, vala-mint a tereprôl alkotott tudás, tehát az olvasás aktu-sán keresztül objektiválódik, és mint ilyen maga az ér-telmezés is inkább a szöveg (egy lehetséges) olvasata-ként fogható fel, számolva az olvasással járó interpre-tációs magatartás minden hátrányával-elônyével.

2. Puczi Béla 1948-ban született Sáromberkén,gróf Teleki Sámuel uradalmán, a család elsô gyerme-keként. Nagyapja a grófnô kocsisa volt, a család töb-bi tagja pedig az uradalom földjein dolgozott. Anyjaparasztasszony volt: „onnantól kezdve, hogy meg tudtafogni a kapanyelet, mezômunkásként dolgozott az urada-lomban”. A grófi bírtok államosítása után pedig Ma-rosvásárhelyre járt be dolgozni. Apját alig ismerte:„kômûves volt, mindig a munkával foglalkozott. Mire ki-csit felnôttem meghalt. Ketten voltunk testvérek, miután a

szüleim elváltak, apám Szászrégenbe költözött, s születettmég hét gyermeke.”

Puczi Bélát anyja egyedül nevelte fel: „Nehezen,keservesen nevelt: reggel ötkor kelt, este hazajött, fôzött,mosott, takarított, engem tanított. De nagyon boldog volt,a tanulásom adta neki a legnagyobb örömet”.

Általános iskolába Sáromberkén járt, ahol a többicigány gyermekkel együtt magyar nyelven tanult.Az elemi iskola elvégzése után az egykori Teleki kas-télyban létesült gazdasági szakközépiskolában foly-tatta tanulmányait. Tanulását anyja mellett nagyapjafelügyelte, irányította: „elmentem játszani egy órát, ket-tôt, aztán értem küldött, menjek tanulni [...] Az egész csa-ládom büszke volt, hogy tanulok. Én, meg egy másik gye-rek lettünk az elsô cigány szakmunkások a faluban.”

Tanulmányai befejeztével Sáromberkén dolgozotta helyi mezôgazdasági géppark alkalmazottjaként, deaz alacsony bérezés miatt a közeli Marosszentgyörgy-re költözött, ahol sofôrként különbözô üzemekbendolgozott. Itt ismerkedett meg feleségével, BarabásMáriával, „egy szegény cigánylánnyal”. Családot alapí-tott, gyermekeket nevelt. Házasságából négy gyerekeszületett: Karcsi, Levente, Mónika és Béla. A gyerekál-dás mellett más szerencse is érte ekkor a családot: avállalat, ahol Puczi Béla dolgozott, a népes család szá-mára egy három szobás panellakást utalt ki. Árát líbi-ai vendégmunkásként kereste ki. Errôl így vall: „Líbiá-ban kerestem meg az árát. Egyszer jött egy olajsejk az inté-zetbe, fel kell tárni egy olajmezôt, kell neki a vállalattólennyi és ennyi ember gépestül. Öt évet dolgoztam kintnyolcvankettôtôl, hat hónapot kint voltunk, hat hónapotodahaza. Kocsin mentünk ki egész Líbiáig, vagy háromszázautó. Mire kiértünk teljesen tönkrementek.

Még bort is csináltunk magunknak: kicsavartuk aszôlôt a kezünkkel, be egy hatvanliteres hordóba, beástuk ahomokba, három nap múlva már ittuk is. Olyan szôlôtnem láttam sehol, öt kilós volt egy fürt. És ott a homokbantermett meg, az oázisban. Az ember mikor meglátott egyoázist, az olyan volt, hogy van egy nagy füzet, s ütsz beleegy pontot egy ceruza hegyével. Annyi volt az egész.

Akik voltunk ott kint, mind betegek vagyunk.” A nyugalom és a béke évei voltak ezek Puczi Béla

számára. A napi munka mellett otthon barkácsolt an-tennával nézte (kollegáival együtt) a magyar tévécsa-tornák által sugárzott mûsorokat, elsôsorban labdarú-gást, de „mikor a magyar tévében kezdett több szó lenniErdélyrôl,” akkor már a politikai mûsorokat is. A ma-rosvásárhelyi rádió magyar nyelvû adásainak be-szüntetése után pedig a Szabad Európát hallgatták.

1989 decemberében családjával Bukarestben tar-tózkodott. Ô is kint volt az utcán, a tömeggel együtttüntetett, örült a változásoknak: „Nyolcvankilenc de-cemberében Bukarestben ért minket a forradalom. A forra-dalom oka szerintem az irtó nagy szegénység volt, és csakazért nem tört ki hamarabb, mert mindenki félt: Jött aTôkés-ügy, mindenki melléállt, már a párttitkárok, a szeku,meg a rendôrség kivételével. Magyar, román, cigány, min-denki. És erre akarta Ceaušescu magához vonni a népet.Úgy rendelkezett, hogy minden nô, aki két gyereknél többetszül, kapjon kétezer lejt a gyerekek után. Bukarestben ezérttört ki az egész balhé. Összegyûltek a parlament elé a nôk, a102

„Akkor is magyar cigány vagyok!”Kísérlet egy roma identitásért folyó harcának elemzésére

férfiak és kiabálták: ezt a pénzt add oda anyádnak. Annyirahitt saját magában, hogy azt hitte ez a kis nép megelégszikazzal, ha kap a gyerek után kétezer lejt.

Huszonkettedikén este kerültünk az utcára, hallottuk apuskaropogást, az emberek jajgatását, és sok helyen azörömkiáltásokat. [...] Ott segédkeztem éjjel egy autón: egykamion karácsonyfát hoztak Brassóból a nincstelen embe-reknek, segítettem szétosztani a fát.” Mindenki jobb sor-sot várt! Ám Puczi Béla számár az 1989-es esemé-nyek nem a jobb életet hozták magukkal. A 1990-esmarosvásárhelyi márciusi események áldozatokatköveteltek. Egyik közülük Puczi Béla volt.

A család 1990 március elején költözött haza Ma-rosszentgyörgyre, 15-én Puczi Béla is ott volt a szé-kely vértanuk szobránál szervezett megemlékezésen,valamint az ezt követô utcai megmozdulásokon. Ele-inte csak mint kívülálló szemlélte az eseményeket, demárcius 19. éjszaka, amikor az események végképpelszabadultak, ô is kiment az utcára: „akkor éjjel mársenki sem aludt. Ôrségben volt cigány és magyar.”

Az események hevében nem lehetett a józan észretámaszkodni, a tetteinek következményeivel senkinem számolt. Puczi Béla is csak 1990. március 28-ándöbbent erre rá, mikor hajnalban a rendôrség csen-getett lakása ajtaján. Szökni próbált, de az ablaknál isrendôr állt: „tíz perc múlva már az autóban ültem [...]Bevittek a rendôrségre, hatunk közül engem utoljára.”

A rutinkihallgatás – amivel feleségét a rendôrségmegnyugtatta – hét napig tartott: „Mindent bevetettek.Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjelordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem voltmás csak verés meg vallatás.” A hetedik napon PucziBélát és társait áthelyezték a marosvásárhelyi bör-tönbe, ahol nyolc hónapot töltött. A börtönben em-berségesebb körülmények fogadták: hetente írhatottlevelet, szombatonként csomagot kapott, és feleségé-vel is beszélhetett. A rendôrök sem verték többet,bár a kihallgatásokra továbbra is napi rendszeres-séggel sor került.

A tárgyalásra Nagybányán került sor. Puczi Bélaés társai számára az RMDSZ biztosított ügyvédeket,de a költségeket a családnak kellett állnia. Feleségeeladta a tévét, ebbôl fizette a perköltséget.

Az elsô tárgyalást követôen szabadlábon véde-kezhetett. A szabadulás öröme azonban nem tartottsokáig: a közel egy éves szabadságvesztés után nemtalálta helyét a társadalomban: „Megpróbáltam a régikollegákkal néha-néha egy sört meginni, ahogy volt azelôttis. De nem sok idô után feladtam. Az utcán utánam kia-báltak a helyi románok, hogy gyilkos, és én már nem bír-tam, inkább bezárkóztam. Le voltunk szegényedve: míg abörtönben voltam, a feleségem eladott tévét, magnót, min-dent, hogy ki tudja fizetni az ügyvédet, meg a szombaticsomagokat. Az RMDSZ-ben kaptunk fejenként 3000 lejt.Munkát nem találtunk: akárhová mentünk, az üzemigaz-gatók mind le voltak cserélve [...] csak ránk néztek, meg-nézték a munkakönyvünket, és máris nem volt hely. Végülelmentem napszámba egy sírköveshez.

1991. január–május között havonta került sor tár-gyalásra. Az utolsón, május 28-án kimondták az íté-letet: egy év hat hónap letöltendô büntetést és600000 lej bírságot róttak ki rá a román állam vagyo-nának megrongálásáért. Ekkor határozta el, hogyMagyarországon kér politikai menedékjogot. Egytáskával, egy újságcikkel, és a marosszentgyörgyi re-formátus lelkész államtitkárhoz címzett ajánló leve-

lével a kezében ült fel az elsô Magyarországra indu-ló autóbuszra. Csupán annyit tudott, hogy az erdé-lyiekkel a Moszkva téren, vagy a Nyugati pályaud-varon találkozhat legkönnyebben.

Magyarországra érve rendôrök igazoltatták, ôkkísérték be a menekültügyi hivatalba. Miután jegy-zôkönyvbe vették vallomását, igazolványt állítottakki számára és kapott egy vonatjegyet Bicskére, a me-nekülttáborba: „A táborban kaptam egy szatyrot, bennesajt, pástétom, kenyér. Panelbarakk, a folyosón zuhanyzó-val, vécével”. Bicskén és Csapliban alkalmi munkátvállalt, ezt követôen a kelenföldi vasútállomásondolgozott. 1992. január elején ismét behívták a mene-kültügyi hivatalba és közölték vele, hogy mivel nemtudja kérelmét kellôképpen indokolni, elutasították,15 napon belül el kell hagynia Magyarországot. Ha-zatért Romániába, összegyûjtött minden iratot, új-ságcikket, az RMDSZ-tôl kapott egy újabb igazolást,és ismét visszatért Magyarországra. Az eljárás újra-kezdôdött: visszahelyezték a bicskei táborba, ésvisszavették a vasúthoz is dolgozni. Május elejénmegkapta a menekültstátuszt, de mivel több alka-lommal is összekülönbözött a tábor néhány alkalma-zottjával, el kellett hagynia a menekülttábort. Pestreutazott, ott váltott albérletet: „Minden reggel a Moszk-va téren voltam. Mikor találtam munkát, mikor nem.”

Elkeseredettségében 1993. január végén útleveletváltott és Franciaországba emigrált, ott próbált me-nekültstátust szerezni, de kiutasították. Ennek elle-nére Párizsban maradt. A metróban és az állomáso-kon aludt, nappal „saliont” tolt, újságot árusított.Nyomorgott. Az illegalitás határát súroló életet élt.Egy ideig a párizsi magyar református gyülekezetnélhúzta meg magát, majd ismét az utcára került. Pá-rizsban utcai lázongásokra került sor, az utcák meg-teltek rendôrökkel. Egy ellenôrzés alkalmával letar-tóztatták, és kiutasították az országból. VisszatértMagyarországra, ahol már a reptéren várta a rend-ôrség. Közölték vele, hogy 30 napon belül el kellhagynia országot.

Mivel helyzete nem tisztázódott, Puczi Béla to-vábbra is bujkálni kényszerült a hivatalos szervekelôl. A sokéves hányadtatás során a rejtôzködést oly-annyira tökélyre vitte, hogy egy váratlan rendôrségiigazoltatás alkalmával le kellett buknia ahhoz, hogymegtudja: már egy éve megkapta a menedékjogot.Ezt követôen, az 1990-es évek végén készítette el a Ro-ma Sajtóközpont azt az interjúsorozatot, melyre elem-zésünk épül. (Az interjúkat Mohácsi Viktória és Sztoj-ka Katalin közremûködésével Bernáth Gábor készítet-te.) Azonban sem ez, sem helyzetének tisztázódásanem hoz vigaszt számára, az elszalasztott tizenöt évetsenki nem tudja visszafizetni: „Öt társamból kettô ha-lott. Ezt a tíz évet nem tudja nekem kifizetni senki. Vagy acsaládomat elfelejtetni. Azért beszélek róluk keveset, mertszavakat nem találok rá. Nincsen olyan szép szó, ami engemmeg tudna nyugtatni, hogy ezt a tíz évet elvesztettem. [...]Nem tudok csinálni semmit. Annyira lealacsonyodtam,hogy nem merem azt mondani, hogy élek.”

Hiába mesélte fásultságig történetét, nem találtmeghallgatásra, nem bírta az anyaországi magyarsá-got szolidaritásra – legalábbis azokat a hivatalnoko-kat, munkaadókat, közembereket, akikkel kapcsolat-ba került. „Másfél évtizedes küzdelemmel és ma-gánnyal, egy Magyarországgal és saját magyarságá-val kapcsolatban szôtt mítosszal a háta mögött ma 103

Budapesten él, munka, hajlék és pénz nélkül” – írjaaz élettörténet elôszavában a kötet szerkesztôje(Bernáth 2000.9).

3. Puczi Béla sorstragédiájának okait a követke-zôkben látjuk: akárcsak számos erdélyi sorstársa ci-gány, magyar cigány és román egyszerre. Bár ô ma-gát inkább magyarnak szeretné látni. Élettörténete,élettörténetének elmondása mögött kitapintható –részben irányított, részben ösztönös – intenciók csakebben a kontextusban értelmezhetôek. Az élettörté-net-kutatásban többen is hangsúlyozzák, hogy azélettörténet-mondásnak tétje van, az egyén jól meg-határozott céllal mondja el életét (vö. Keszeg 2002.105–124). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a bio-gráfiát számtalanszor átitatja a politikum (pl. Hop-pál–Küllôs–Krupa 1974). Puczi Béla élettörténeteszintén nem mentes a politikumtól. Élettörténete egyolyan keretben történik elôadásra (az 1990. márciusiesemények) mely a romániai kisebbségpolitika ku-darcáról tanúskodik. Az élettörténet maga pedig amagyarországi romák integrálásának kudarcáról, aromák jogainak folyamatos megsértésérôl számol be.Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez rész-ben az interjúkészítô munkájának eredményekéntfogható fel. Hiszen mind a rendszerelmélet, mind anarratológiai kutatás egyetért abban, hogy az interjúesetében a gyûjtô második szerzôként fogható fel(vö. Réthey Prikkel 1991), s ez az irányított interjúesetében még hangsúlyosabban igaz.

Puczi Béla magyarságképét a magyar anyanyelv,valamint a magyar környezet mellett leginkábbnagyapja történetei alakították. Ô ültette el benne amagyarságtudat elsô csíráit: „Nagyapám Teleki Sámu-elné nagyságos asszonynak volt a kísérôlovasa, többet tu-dott a magyarságról, mint akármelyik magyar. Közte és amagyarok között soha nem volt különbség. Úgy lett díszlo-vas, hogy nem volt cigány típusú ember, valamelyest ki-vált a többi cigány közül. Voltak cigányok akik még nemakartak beilleszkedni a civilizált életbe, de nagyapámat na-gyon szerették a magyarok. Fehérkés volt, nem volt feketeegyáltalán, és a grófok tudták, hogy kiben van egy kis civi-lizált érzék. Nagyon vitéziesen tudott viselkedni a nagy-apám, magyar stílusban, fejet föl, mellet kihúzni. Nagy,kipödört bajussza volt. Megvannak a képek otthon, mindigmutatta: nézd meg fiam, milyen voltam én, vitézkötésesruha, bekecs meg magas sapka, mint a magyar huszárok-nak. Kísérte a grófnôt, mikor az más faluba ment látogató-ba, vagy ha Pestre jött, itt ült vele egy hónapot, kettôt. So-kat mesélt az Andrássy útról, meg a citadelláról. Mikormesélt, az olyan volt, mintha én is ott lettem volna.

Nagyapámtól tanultam a legtöbbet, a magyar nemessé-get, tôle hallottam elôször az igaz magyar emberek nevét.”

Ezt csak erôsítette az a tény, hogy a környezô fal-vakban (Erdôszentgyel, Sárpatak, Gernyeszeg) lakóroma nyelvet beszélô, de románul is tudó cigányokis magyarnak tartották a sáromberki cigányságot,ugyanúgy bozgorozták, mint a magyarokat: „a falu-ban minden cigány magyarul beszélt, a románok, meg aromán cigányok is magyar cigánynak hívtak minket, megúgy, hogy hazátlan: bozgor. Hiába voltam én cigány, ne-kem is azt mondták: bozgor”. Ezekben a helyzetekbenlegfeljebb az vigasztalhatta, hogy a magyarok egyrésze befogadta, magyarként, sorstársként tartottaszámon: [voltak magyarok] akik azt mondták: ti ma-gyarok vagytok, itt mindenki magyar”. Illetve más he-lyen: „Nálunk magyar és cigány között nem volt válasz-fal. Több cigány esküvôjén magyar volt a tanú, olyan isvolt, hogy cigány gyermeket magyar keresztelt, ha arra

nem is volt példa, hogy cigány keresztelt volna magyar-nak.” Azonban olyanok is akadtak, akik megtagad-ták tôle ezt a közösségvállalást, „akik cigányoztak [...],a magyarnál ez volt az elsô ijesztgetés a gyermekeknek, jöna cigány, zsákba rak s elvisz”.

1990-ben bekövetkezett az a sorsforduló PucziBéla életében, melyre mindig is vágyott. A sok évifrusztráltság után végre alkalma volt magyarságá-nak nyilvános felvállalására, legitimálására: március16–19. között, három napig magyar lehetett. Ünne-pelt hôs, a vásárhelyi magyarok egyik hôse. A ma-gyar–cigány közeledésnek akkor irodalmi példái iselôfordultak. Ekkor született az akkor szállóigévévált kurjantás: „ne féljetek magyarok, itt vannak a cigá-nyok” (Látó 1990.12. sz.)

De ez az állapot nem tartott sokáig, és végképpnem volt sérelmektôl mentes. A román állam bûnba-kokat keresett, s miközben a magyar identitás nyil-vános felvállalása következtében elkövetett tettei mi-att vádolták, vallatói folytonosan arra kényszerítet-ték, mondja már meg cigánynak, vagy magyarnakérzi magát. Végzô elkeseredésében hagyták el a cím-ben szereplô szavak a száját: ha megbaszod a kurvaanyádat, akkor is magyar cigány vagyok.

A tárgyalások alatt szintén magyarnak érezhettemagát. A börtön és a törvényszék elôtt összegyûltemberek a marosvásárhelyi magyarokat éljenezték:„Azon vettük észre magunkat, hogy valakik kiabálnak: él-jenek a marosvásárhelyi magyarok. [...] Az épületet körbe-vette a város magyarsága, meg a marosvásárhelyiek, akikhat busszal érkeztek a tárgyalásra. Éljeneztek minket, élje-nek a marosvásárhelyi magyarok, szabadságot a magya-roknak.” Szabadulását követôen Marosszentgyör-gyön hôsként ünnepelte a magyar közösség. Bár aközömbösség jelei már ekkor mutatkoztak, ugyanisNagybányáról hazatérve a vonatnál senki nem vártrá: „hajnalban értünk Marosvásárhelyre. Senki nem várt,hogy hazavigyen, pedig jöhettek volna a románok, ésagyonverhettek volna az utcán. [...] Gyötört a sírás”.

Puczi Béla, mivel itthon nem remélhetett menekü-lést (az utolsó tárgyaláson egy év hat hónap letöl-tendô büntetést és 600000 lej bírságot róttak ki rá, amitképtelen lett volna kifizetni), azokhoz fordult, akikkelközösséget vállalt. Magyarországra ment menedéketkérni. Ajánló levele ellenére sem fogadták tárt karok-kal. A magyarországi menekültügyi iroda alkalma-zottja szemében nemcsak hogy hôsnek, de magyar-nak sem számított: „És akkor kérdi: magyar vagyok, vagymás nemzetiségû. Mondtam, persze, hogy magyar vagyok,megmutattam a személyi igazolványomat, bele volt írva:magyar. Látja asszonyom, magyarul írtam mindent, ma-gyarul beszélek, persze, hogy magyar vagyok. Erre ô: úgytudja, hogy más nemzetiségû vagyok. Kiparancsolt az iro-dából, várjak kint, és még utánam szólt: maga miért jött ide,magából van itt is elég. Ez nagyon szíven szúrt. Hogy énmint cigány mit keresek itt. [...] Én itt gyôzôdtem meg róla,Magyarországon. Amikor azt mondták, maga minek jöttide, maga cigány, magából van itt elég. De azért azt, amiotthon történt, nem bántam meg.”

A megaláztatások elôl Párizsba menekült, aholromán cigányok vették pártfogásba. Párizsban nem-csak a hatóságok szemében volt román/cigány, ômaga is ilyenként beszél magáról. Az elkövetett tör-vénytelenségeket palástolja, a cigányok összetartá-sát, szorgalmát hangsúlyozza.

Puczi Béla életének e néhány sorsfordulója is jólpéldázza, hogy az identitás, az etnikai identitás semrendelkezik szilárd és állandó tartalommal. Sokkal104

inkább szituációfüggô. Mindig attól függ, hogy kik-kel együtt, és fôleg kik ellenében kell meghatározni.„A nemzet – írja Komoróczi – szociológiai értelem-ben, makro-szociális csoport. Önmeghatározása ésehhez kötôdô öntudata alapjában véve szituatív [...]a konkrét megfogalmazás mindig válasz kívülrôl föl-tett kérdésre (Komoróczi 1995.292).

Ezzel a megállapítással lassan az elemzés határai-hoz értünk. Miként a szerzô története, az értelmezés iskomor hangulatban zárul. Puczi Béla ugyanis nem ér-te el célját. A kritikus pillanatban felvállalt magyaridentitás nem nyert igazolást, azaz csak igen rövididôre engedte meg a magyarokkal való sorsközösségés egységtudat kinyilvánítását. A magyar közösség azesemények megfakulásával visszautasította a közös-ségvállalást, a román hatalmi szervek szemében pediginkább mint stigma jelentkezett a felvállalt magyaridentitás, mely egészen Franciaországig elkísérte.

A többéves harc meddô erôfeszítés maradt: 1997karácsonyán – a történet végén –, a szeretet ünnepénPuczi Bélát nemhogy a „szeretett” erdélyi magyarok,de családja sem ülte körül az ünnepi asztalnál. Egye-düllétében mondja ki a végkövetkeztetést: ezt a tízévet senki nem tudja megfizetni, ezt a tíz évet semminem tudja feledtetni. Még a megnyilatkozás sem hozenyhülést számára. Hiszen már rég senkit sem érde-kel. Az élettörténet elmondása és kiadása, melyet egy-fajta mágikus eljárásként foghatunk fel, és ami arrairányul, hogy vállalt magyar identitása a magyar etni-kum részérôl visszaigazolást nyerjen, éppen a vártvisszaigazolás késlekedése miatt értelmetlen.

A sikertelen beolvadás és az ezzel szoros kapcso-latban álló kiközösítés elméleti szinten a kirekesztésretorikájával van összefüggésben. „Az egyén identi-tása – írja Komoróczi – több és többféle tényezôhözkötôdik. Ezek egy része, eldôl már születéskor, ilyenpéldául, a bôrszín és más genetikus adottságok,vagy testi jegyek, a nem. Másokat a szocializáció so-rán sajátít el (nyelv, hagyományok stb.). Megint má-sokat maga választ” (Komoróczi 1995.292). E ténye-zôk hálójából Puczi Béla estében a vele született sajá-tosságok (bôrszín) bírnak domináns erôvel: magyaranyanyelve ellenére sem lehet magyar, mert a ma-gyar nemzet (sáromberki, marosszentgyörgyi, erdé-lyi, magyarországi magyarok) testi adottságai kü-lönbözôségét kirekesztô sajátosságként kezeli. Ma-gyarországon ehhez még az idegennel, a bevándor-lóval szemben táplált ellenérzések is társulnak. Amigrációval együtt járó idegen vendégmunkásugyanis számos ellenérzést szül a bevándorlókkalszemben. A belépô idegen szörny, mert nem kívána-tos személy, osztályozhatatlan. Olyan korban érke-zett, amikor (a nemzetté válás szempontjából) márminden készen volt (Bodó 2001.277). Emellett riválistényezô a munkaerôpiacon. Egyszóval a sokféleségretorikája csak addig mûködik, amíg az idegen nemkerül be a saját életvilágba, amíg érdekei nem ütköz-nek a befogadó csoport érdekeivel (Bodó 2001.280).

4. Története elmondásával Puczi Bélát elsodortaaz élet szemünk elôl. Miután az interjúk (és a kötet)elkészültek, egy rövid riportot leszámítva, melyet azMTV 2001-ben készített, a nyilvánosságban többénem találkozunk Puczi Bélával. Mégis, ha valaki aNyugati pályaudvar környékén egy öreges, megrok-kant, kék strandpapucsban kéregetô emberrel talál-kozik, lehet, hogy egykori hôsünkkel hozta össze asors. De ez már egy másik történet kezdete. Az ô tör-ténete így egyszerre befejezett és befejezhetetlen. Be-

fejezett, mert minden további kísérlet értelmetlen,Puczi Béla soha nem lesz magyar, és befejezhetetlen,mert ebbe soha nem tud belenyugodni. Ennek okanem a személyi kompetencia hiányosságaiban kere-sendô, nem is az aktuál nemzetpolitikában, hanem aminden politikumtól mentes etnoarchizmusban,amely már nem akar további területeket meghódíta-ni, de nem akar más etnikumokkal együtt élni sem.Ez a fajta magatartás nem kíván többé politizálni,szerinte minden baj okozója a másik, ha az megsem-misül, akkor többé nincs szükség a politikára. Céljaezért nem ezek asszimilálása, hanem eltávolítása. Azidegennek ebben a helyzetben két választása van:vagy elmegy, vagy megsemmisül (vö. Tamás 1998.83–112).

Az értelmezô az olvasás befejezésével visszahe-lyezi a könyvet oda, ahova mindig is tartozott, a fik-ció világába, ahol ismert vagy ismeretlen emberektörténetekben hoznak létre egy értelmezett valósá-got az értelmetlen helyett, számolva/nem számolvaazzal, hogy az írásba öntött történet mindig olvasás-ra, értelmezésre és állásfoglalásra kényszerít.

VAJDA ANDRÁS

IrodalomBarth, Fredrik1996 Régi és új problémák az etnicitás elemzésé-

ben. Régió. 7. évf. 1. sz. 3–26.Bíró Zoltán:1994 A történetmondás mint az antropológiai ku-

tatás tárgya. Antropológiai Mûhely 2. 55–72.Bloch, Marc2004 A történész mestersége. Osiris Kiadó, Bp.Bodó Barna2001 Modernitás, identitás, asszimiláció. In Andó

György–Eperjessy Ernô–Grin Igor–Krupa András(szerk.) A nemzetiségi kultúrák az ezredfordulón. Esélyek,lehetôségek, kihívások. Magyar Néprajzi Társaság,Békéscsaba–Bp. 277–284.

Gyáni Gábor2000 Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése.

Napvilág Kiadó, Budapest. Hoppál Mihály–Küllôs Imola–Manga János (szerk.)1974 „Emlékül hagyom az unokáknak, dédunokáknak,

lássák, hogyan éltünk…” Gondolat Kiadó, Bp.Kende Péter1999 Az etnikai tényezô mint szociológiai problé-

ma. In U.ô. Miért nincs rend Kelet-Közép Európában?Osiris–Századvég, Bp.

Keszeg Vilmos2002 A konfliktuselhárító narratívája. A félreveze-

tô narratívum. In Uô. Homo narrans. Komp-Press, Ko-runk Baráti Társaság, Kolozsvár, 105–124.

Komoróczy Géza1995 Meddig él egy nemzet? In Uô: Bezárkózás a

nemzeti hagyományba. Osiris Kiadó. Bp. 279–312.Réthey Prikkel Miklós:1991 Az igaztörténet. Szöveg, mûfaj módszer és va-

lóság generatív kapcsolata az élô elbeszélésben. Onto-lógiai megközelítés. Folklór és etnográfia 58. KLTE,Debrecen.

Tamás Gáspár Miklós1998 Etnarchia és etnoanarchizmus, Világosság

XXXIX 8-9. 83–112.Tengelyi László1998. Élettörténet és sorsesemény. Atlantisz Könyv-

kiadó, Bp. 105

106

Jelen írás keretében két, egymással szomszédosmezôségi, Beszterce-Naszód megyei faluban, Mezô-veresegyházán és Szentmátéban készített interjúkalapján szeretném megvilágítani a rikoltás (kurjantás,csujogatás) mint szövegtípus – az utóbbi 60 év során –lezajlott használati értékének változását. Azt, hogy azadott közösségekben milyen társadalmi keretek kö-zött, és milyen funkcióval bírt a rikoltozás szokása;hogyan viszonyultak/viszonyulnak a közösség tagjaia rikoltás-repertoárhoz, annak mely elemeit használ-ták/használják a különbözô beszédhelyzetekben, ésmi volt a szelektálás elve, motiválója?

A kaláka, mint beszédhelyzetA mezôgazdasági gépek elterjedése, a munka-

végzés társadalmi szerkezetének megváltozása elôtta rikoltás használatát biztosító beszédhelyzetekegyike a kaláka volt. Lehetôséget nyújtott mind a kö-zös munka, mind a közös szórakozás megszervezé-sére. A kaláka (pl. aratás) konvencionális munkaer-kölcsi szabályok mentén zajlott: a közös munkavég-zés vállalása megkövetelte a dolgozók egyformamunkabírását, az egyforma munkatempó betartását.E beszédforma, elôadásának jellegzetessége (hangos,dinamikus) révén a térben egymástól távol elhe-lyezkedô tagok között is biztosította a kommuniká-ció érvényesülését. Így felhívhatta a teljes csoport fi-gyelmét a munkarend megbomlására, annak okozó-jára, egy adott személyre, ezzel együtt, pedig meg-követelte a szabályokhoz való igazodást, a csoportbavaló visszaintegrálódást.

Az alkalmilag szervezôdött csoport szabályainakmegsértése maga után vonta a csoport narratív ítéle-tét: a szimbolikus nyelvi megszégyenítést. Az ítélke-zés kötött formájú szövegben hangzott el, mindenkiáltal ismert rikoltásként.

Rikotattunk amiko rigebben csináltak kalákákat, úgymondták. A lányak s a leginyek mentek aratni, és akka fi-zettek muzsikást a fiatalságnak, akinek arattunk, az fize-tett muzsikást, hogy mentünk a táncra. Na, s aztán att isrikotattunk. Aztán rikotatták a lyányak égyik a másiknak,hogy:

Térdig érô tarlóba,Büszke lányak farokba.A farkat mondták, hogy má ü hátrébb vót mind a má-

sik, aztat mondták faraknak. Me ahogy arattál, aztánamelyék aratatt sebesebben, az má arább vót. Az má erébbvót, aztán annak rikotatták, hogy:

Térdig érô tarlóba,Büszke lányak farokba. (Mv. / Š. Mária / 1920) Az aratósorból hátramaradó személy nemcsak a

munka egyszerre való befejezését gátolta, de csorbí-totta a társaság kommunikációs lehetôségét is. Ahátramaradónak a társaságba való integrációjátszimbolikus megszégyenítô gesztussal motiválták:csúfondárosan rikoltottak neki, a felfogadott zenész,muzsikás pedig mellette hegedûlt.

E rituális beszédforma a kollektív ítélkezés egyjátékos, szórakoztató formája volt. Egyfajta versen-gési szellemet is generált a csoport tagjai között: az

aratással való gyorsabb haladás jogot adott a hátra-maradó társak sértegetésére, provokálására. A provo-kálás néha válaszra talált. A visszavágás tartalmávalmegfordíthatta a szerepeket: a megszégyenítô sze-mély lett a nyelvileg megszégyenített. E szerepcsereészlelése fokozta a közösség hangulatát – az üzenet-váltás hallgatójaként, tanújaként hol az egyik, hol amásik kommunikációs fél gyôzelmét ünnepelte.

Térdig érô tarlóba,Büszke lány a farokba.Akko mondta a másik vissza nekije, aki rikotatt, hogy:Tehetnéd, hogy hallgassál,Ne csak mindig ugassál,Mind a szar a burján közt,/Mind a tök a málé közt. (Mv. / G. Ilona / 1927)Szentmátéban nemcsak rikoltva, hanem recitatív

formában is csúfolták lemaradó társukat. Bár mind amunkaalkalmak, mind a szórakozási alkalmak etni-kailag elkülönültek, a magyarok mégis románul csú-folták a lassabban dolgozó társukat.

Amika arattak, aztán az egyik viccbül mondta, amelyikúgy hátra vót az aratással, a leány:

Bâc Tudore, bâc Tudore,Ieši din coadã tu putoare.Szóval, hogy gyere ki a sarokból, te lusta. Me úgy égy

kicsit elmaradott, nem vót égy sorba a másikakkal. S aztánannak mingyá ment a muzsikás is, s izéltik, hogy:

Bâc Tudore, bâc Tudore,Ieši din coadã tu putoare. (Szm./Sz. B. Rebeka/

1924)A szimbolikus megszégyenítés egyes esetekben

veszített ártatlan játékosságából. A hátramaradásoka lehetett az aratásban való járatlanság is. A mó-dosabb családból valókat, akik csak kaláka kereté-ben arattak, szimbolikusan kiközösítették. Egy gaz-dag lány szimbolikus marginalizálásának helyzetétírja le a következô rikoltás és szövegkörnyezete:

Ígynini, miko mentünk, mentünk a, izélni, rigebbenkaláka vót. Mentünk aratni, és úgy izéltek. Arattak, s úgymuzsikáltak nekünk. Szóval mük mentünk aratni valaki-nek, mind Kikesre is, mentünk Kikesre, arattunk Prodán-nak, s aztán megfizette nem tudam hány fiú, léány után,fiú, léány után hány vasárnapat jütt a muzsikás, s muzsi-kált. Mük vótunk aratni, aztán sak, ojajajaj, sokat rikotat-tak, sokat izéltek a lányak égyik a másiknak, ojajaj, csú-nyákat is, mindenfélekippen. Me annyiféléket mondtak,olyanakat mondtak att, na att még izéltek, meg na. Vótak,ugyi, akiknek vót szeretôjek, mind vót Léti nénédnek. Az-tán ü gazdag vót, aztán ü nem tudatt nagyon aratni, metán ütet nem vittik. Egyes egyedüli lány vót, 14 hektárfôdje vót az apjának, há ki, az ment aratni, mind mük?Mük kellett, hogy menjünk, me mük kellett, hogy dógaz-zunk. Nem tudatt aratni, aztán kerítettik bé, csináltaktemplomat nekie. Például így aratatt. Kereken mentek,bézárták ada, att hagyták kereken, bézárták. Mentek így nikereken, s elhagyták, s ütet itt hagyták a sarlóval. Bearat-ták kereken mellette, s ütet úgy hagyták – azt mondták,hogy templomba van. Égen, ajajaj. Vaj, aztat rikotattáknekie, hogy:

Három deka köménymag,

A rikoltozás társadalmi funkcióikét mezôségi faluban

Jaj, de büszke leány vagy.Mit ér a nagy büszkeséged,Nincsen egy csepp ügyességed. (Mv. / K. O. Berta /

1927)Az ilyen jellegû provokáció nemcsak a közös

munkavégzés rendjét megsértô egyénekre irányult,hanem a társadalmi hovatartozás okozta feszültséglevezetésének eszközét is képviselte.

Az aratással kapcsolatos rikoltások mellett a kalá-kában más, nem konkrét alkalmakhoz kapcsolódórikoltások is elhangzottak. Elôadásukat mindig alegaktuálisabb beszédtémához igazították, metafori-kus, többféleképpen értelmezhetô tartalmuk többszövegkörnyezetben való szereplésüket is releváns-sá tehette.

A táncmulatság, mint beszédhelyzetA nyári munkavégzésekhez kötött mulatságok,

az ünnepek idején megtartott bálok, a házas-bálok,lakodalmak lehetôséget teremtettek a viszonyoknyilvános térben való megszövegezésére. A rikoltá-sok többnyire a zenéhez alkalmazkodva hangoztakel, témában viszont változatosak voltak, nemcsak atáncra reflektáltak. A rikoltás intenciójától függôenaz információk forgalmazását, az érzelmek kifejezé-sét tették lehetôvé. A nyilvános térben értékelhettékaz egyes kapcsolatok kimenetelét, a megnevezettekviselkedését, helyzetét. Gyakori volt az udvarlásravaló reflektálás, az udvarlás kimenetelének megjós-lása vagy annak utólagos értékelése.

Az udvarlásnak egyfajta kimenetelét örökíti mega következô rikoltás:

Borsos Mari járt utána,Mégis Mányi lett a párja. (Mv. / O. Róza / 1933)A legénynek udvarló leány hoppon maradását

örökítette meg ez a rikoltás részlet, rávilágítva az ud-varlási normákat be nem tartó személyek lehetségessorsára.

A rikoltások formájában forgalmazott hírek azesetté avatás egyik narratív eszköze volt. Adott sze-mélyek viselkedésének, viszonyának beszédtémáváemelése az illetô személyeket ideiglenesen esettéavatta: a hírek nyilvánosság terébe kerülése az adottszemélyeket a névtelenségbôl kiemelte, és az emlé-kezetbe beemelte (Ciorant idézi Keszeg Vilmos: Ho-mo narrans. Emberek, történetek és kontextusok. Kolozs-vár, 2002. 76). Egyfajta konvencionálisan nyilvánospletykálásnak is felfogható a rikoltás: a „zavargás”állapotában mûködtetett, a kétes kimenetelû helyze-tek szereplôinek státuszát mérlegelik általa, számontartva a mérleg végsô billenését, amely a közösségáltali végleges elítélést vagy felmentést idézi elô.Ilyen, a viszonyok még lappangó idôszakának szá-mított az udvarlás idôszaka, a házasságkötés általilegitimizálás pedig a beálló rend bizonyítéka. E fo-lyamat tudatos megfogalmazása a következô rikol-tás és annak értelmezése:

Elvitte Sálami nénidet Józsi bácsid. Aztán rikotattak:Fehér fuszujkavirágHazajöttél gyöngyvirágA gyöngyvirág kinyílatt,A hazugság elmaradt,Józsi megházasadatt.Há úgy van, hogy addig pletykálnak, s má elmaradt a

hazugság, má több pletykálás nincsen. Má vige van a ple-tykának… Biri mámid rikotatta. Ezt akkor eszelte ki.(Szm. / Sz. B. Rebeka / 1924)

A visszaemlékezés tükrözi, hogy a spontánul,sztereotip formulákból megalkotott rikoltások nem-csak a falu szájára került személyekre való emléke-zést teszik lehetôvé, hanem a rikoltás szerzôjének anevét is megörökítik. A közismert sztereotípiákraépülô rikoltásnak az adott helyzethez való adaptálá-sa egy személy érdeme.

A közvélemény által elítélt, deviánsnak számítószerelmi viszonyt rögzítô rigmusokban tükrözôdheta közvélemény változása is: egy személy helyes útratérítését a közösség egy idô után elveszett hivatás-nak érezheti. A fiút biztatják a lány kerülésére, aztánbeletörôdnek kettejük kapcsolatába (Huszár a lánycsaládneve).

Gyere János a kenderbe,Lássuk mi van a pendelybe,Palavesszô a gatyába,Tegyük a szôrtarisznyába.

Mehetsz János le is, fel is,Csak Lila felé ne nizz.Szeress János akárkit,Csak Lilának hagyj bikit.Mehetsz, János le is, fel is,A Huszár csûrje felé is. Ijujuj. (Mv. / O. Róza / 1933)A harmadik személy sorsára való reflektálás mel-

lett a rikoltások a rikoltozók személyes helyzeténekkifejezôdései is lehetnek. A közösségi repertoáregyik alkotása által az illetô jelzi saját helyzetéhezvaló viszonyulását: elfogadja vagy változtatni akarrajta, szenvedô vagy küzdô félként lép színre. A ri-koltás mint nyelvi eszköz a féltékenység miatti fe-szültség pillanatnyi enyhítését biztosította:

Na, aztán rikotattam én a bálba! Bálba rikotattam. Azén uram szeretett vóna égy asszanyt, s akko rikotattamannak az asszany urának, hogy szeressen az is engemet,mér csak az enyém az ü felesigit? Aztán rikotattam én ne-ki, hogy:

Piros arc s a fekete szem,Az engem a földbe teszen.Szeress Jancsi engemet,Eszem a két szemedet.Adj egy csókot orcámra,Hallszodjik mennyországba. [nevet][Ezt megmondta! S az az asszony nem felelt visz-

sza magának?]– Nem. nem tudta, hogy én mibe járak. [nevet] Nem

tudta. De én filtettem attul az asszonytul, aztán gondal-tam na, ha te szereted azt az asszonyt, én szeretem a te fér-jedet, úgy ahogy tudam, rikotva és táncolva [nevet].

[S akkor inkább azért rikoltotta, hogy a maga fér-je hallja]

– Mi? Hallotta ott mindenki, az egész tánc, hogy énmit rikotak! Igen.

[S akkor ezt maga találta ki?]– Hát valakitül tanultam, persze, tanultam valakitül.

Aztán, rikotani lakodalomban is rikotattak, hogy haragudtégy léány a másikra, hogy:

Száraz csihány a kert mellett,Más ül az én rózsám mellett.Más öleli kedvesem,Én nézem keservesen.Ne nézz réám horgasan,Száradj el a fogasan. (Mv. / G. Ilona / 1929)A rikoltások felelevenítése a hasonló helyzetekre

való emlékezést is serkenti: az egymással rokonítottrikoltások hasonló kontextuális elemeket, vagy leg- 107

alábbis azokra való utalást tartalmaznak: egy, a pár-kapcsolat bensôségességét fenyegetô harmadik sze-mély színre lépését.

A szomszéd falvak táncalkalmai lehetôséget te-remtettek a kilépô egyének számára a saját falujuk-ban nem ismert rikoltások eltanulására. Ezek hasz-nálata saját közösségükben kuriózumként hatott, ésjelezte elôadójuk fizikai mobilitását. Így például Me-zôveresegyházáról, a szinte teljesen magyar falubóla szomszédos, zömében román lakosságú falvakra,Mányikra és Centébe jártak táncmulatságokba. Azott tanult rikoltásokat elevenítették fel az odajárószemélyek hozzátartozói:

I: Ce hasnã de douã boi,Dacã la gurã-i gurgoiCe hasnã de pana taDacã ešti un tanana.Troapã, troapã, ce-oi mânca,Mãmãligã, brîn cu la. [nevet] Táncoljon, táncoljon.

Mit eszik, puliszkát tével s túróval.Mai bine douã jiøele,Ši cu buze subøirele.I:– Égen, égen:Ce hasnã de pana ta,Dacã ešti un tanana.P: Ce hasnã de šase boi,Dacã la gurã-i gurgoiMai bine douã jiøele,Ši cu buze subøirele.I: Tatuka ment, tatuka ment Mányikra a táncra.P: S Centébe.Égen, égen, azt mondta, hogy ment a táncra Mányik-

ra, s aztán ott, aztán büszkélkedett, hogy mit tud ü, lehet.Tud rikotani [nevet]. (Mv. / G. Ilona és G. Péter /1927, 1929)

A táncalkalmak keretében szervezôdô mulató kö-zösség tagjai nemcsak a viselkedésre, a viszonyokra,de a társadalmi különbségekre is reflektáltak. A mó-dosabb családba tartozó menyecskék néha vonakod-tak attól, hogy szegényebb menyecskék mellett fog-laljanak helyet. A fizikai távolságtartás mellett rikol-tás formájában is kifejezték viszonyulásukat, értéke-lésüket, például kigúnyolták azok öltözetét.

Csepûfonalbul készítettek szôttest, mivelhogy nem voltúgy vászon, meg szövet akkor ruhakészítésre, akkor aztatmegszôtték, megfestették, s abból készítettek ruhát… Ren-desen ruhát készítettek belôle, alsószoknyát, felsôszoknyátmegfestve, le szokták rakni, s akkor úgy használták. Mégvolt egy olyan monda is, hogy:

Csepûköntes megfestve és lerakva,Gyere babám, menjünk el a vásárba.Vagy még szebben is mondták, hogy:Csepûköntes megfestve és lerakva,Gyere seggem, menjünk el a vásárba.”A gazdagak csúfalták a szeginyeket. Persze, most má

nekiek nincsen szövet, csak csepû van, s avval is mennek avásárba. (Mv. / T. Erzsébet / 1958)

A fenti példák tükrözik, hogy a rikoltások reper-toárja egy olyan szimbolikus beszédkészletet jelen-tettek a közösség számára, amely elemeibôl az egyé-nek a saját friss élményeikre, vagy mások helyzeteireutalhattak. E szimbolikus beszédforma alkalmazásamindig közösségi keretekben történt, közös munka-alkalmak vagy táncalkalmak keretében, tehát a rikol-tások a kommunikáció nyilvános módját tettéklehetôvé. Gyakran személyes konfliktusok megoldá-sa céljából hangoztak el, szimbolikus nyelvezetük

pedig épp a konfliktus elmélyülését gátolta meg.A táncalkalmakon, bálokban való rikoltás a szá-

zad második felében fokozatosan visszaszorult, mintszemélyes élmény az idôs emberek emlékezetében éltovább. A helyi társadalom mobilitásának növekedé-se egyben a csoport kohézióját, a közös szórakozásialkalmakon megerôsödô csoportba tartozás érzésétis gyengítette. A közösség tagjai közötti viszonyokértékelése már nem a nyilvános térben, nem kötöttszövegformával, és nem is azonos funkcióval tör-tént. A rikoltás mint beszédforma kiszorult a közös-ség kommunikációs formái közül, illetve a lakoda-lom keretébe húzódott vissza, a lakodalmi eseményegyes mozzanatainak tartozékaként.

A lakodalom, mint beszédhelyzetA rikoltozásnak a lakodalom, mint rituális ese-

mény is keretet adott, napjainkban pedig – a színpa-di fellépésektôl eltekintve – az egyetlen esemény,amely keretében elôfordul. A rikoltások, a vôfély-versekhez hasonlóan, a lakodalmi esemény mozza-nataira, az esemény szereplôire, színtereire reflektál-nak. Mezôveresegyházán és Szentmátéban a helyiértékek változása révén a lakodalom fokozatosan le-rövidült. A szertartás egyes elemeinek kimaradásafeleslegessé tette az adott mozzanathoz kötôdô ritu-ális szövegeket. A lakodalom elôtti vasárnap lezajlóvendégmeghívás módosult: ma csak a vendéghívószöveg hangzik el, az 1950-es évek elôtt a kis vôfélyajándékgyûjtô verset mondott. A lakodalom elôttegy nappal megrendezett sirató szintén kimaradt.

A szekeres kelengyevivés is kimaradt a for-gatókönyvbôl. A 1960-as években a szomszéd falu-ból a férje házához szekéren érkezô menyasszonyt ésa kelengye átadását még a következô rikoltással fo-gadták:

Ide nézzen mindenki,Hogy mit hoztunk ide mi.Nem hoztunk mi csodákat,Csak nagyon szép párnákat.Párnákat, lepedôket,Számoljátok meg ôket.Nem aztán ha hazamentek,Hazamentek, összevesztek,Égyik mondja: ennyi vót,A másik: csak ennyi vót.De akinek nem elég,Menjen haza, s hozzan még. Ijuju. (Mv. / O. Róza /

1933)E rikoltás szerepe a viselkedés szabályozása. Is-

mertet egy normatív viselkedési szabályt, amelynekbetartása hozzásegít a lehetséges utólagos konfliktu-sok elmaradásához. Jelzi, hogy az utólag kifejtett elé-gedetlenséget a közvélemény is elítéli.

A 1970-es évek alatt kimaradt a menyasszony-kontyolás is. Az addig közösségi norma által szabá-lyozott hajviselet megváltozott. Azelôtt éjfélkor fel-kontyolták a menyasszonyt. A kontyolóruhában vis-szatérô újmenyecskét letakart arccal adták át párjá-nak. A vôfély verset mondott ilyenkor, a kontyolónásznagyasszony pedig rikoltás kíséretében hoztavissza a menyasszonyt a vendégseregbe. A rikoltásaz új helyzet normáit ismertette:

Három kupa kendermag,Anyósadnak szót fogadj.Násznagyasszony kontyolta, s amikor hozta vissza

[akkor rikoltotta]. (Szm/Cz. Ilus/1941)108

A menyasszony-búcsúztatás a vôfélyversek el-mondása révén valósul meg: a vôfély a menyasz-szony nevében szól édesanyjához, családtagjaihoz,szomszédaihoz, barátaihoz. Az asszonyok rikoltásahasonló funkcióval bír, a hozzátartozók közül vi-szont csak az anyától való búcsúra reflektál:

Kapufélfám ne mozduljKedves anyám ne búsulj.Nem megyek el örökre,Visszajövök még ide.Visszajövök még ide,Kendnek segítségire. Ijuju. (Szm. / Cz. Ilus / 1941)Fehér galamb szállt a házra,Édesanyám Isten áldja.Isten áldja, jó anyám,Többet nincs itt a hazám.Csak egyszer egy esztendôbeNézhetsz anyám a szemembe. (Mv. / K. O. Berta /

1927)A templom felé vonuló násznép hídon való átha-

ladását a következô rikoltás kísérte:Álljatok meg a híd vigin,Hogy pisiljen a vôleginy.Álljatok meg a hídan,Pisiljen a menyasszany. (Mv. / G. Ilona / 1929)A templom elôtti rikoltás így hangzott:Szentmátéi (Veresházi) templom elôttHárom ágú diófa nôtt.Három ágnak hat leveleSzép a menyasszonynak neve.Szép a neve, szép a híre,Szép a magaviselete. Ijuju. (Szm. / Cz. Ilus / 1941)A templomi esketés után a kultúrotthonhoz érve

az anyós tésztával és pálinkával fogadta menyét, azasszonyok pedig rikoltoztak:

Örömanya jöjjön ki,Itt a menye, vigye bé.Fôzzen neki fuszujkát,Növesztje fel a hasát. (Mv. / G. Ilona / 1929)Örömanya, jöjjön ki,Szép menyasszonyt hozunk mi.Fehérbe van öltözve, kényesen van nevelve.Se nem kapál, se nem arat,Városan tölti a nyarat. Ijuju. (Mv. / O. Margit)Az örömanya nevében is elhangzottak szereprea-

lizáló rikoltások:Engem Rózsika megkért szépen,Hogy a menyét fogadjam be.Befogadom örömmel,És sok-sok szeretettel.Mindenki a tavaszt várta,Hogy a kék ibolyát lássa.Kék ibolya kinyílott,Menyasszony, Isten hozott.Mindenkinek kedvére,Vôlegényünk örömére.Az asszonyok rikoltással biztatták a cigányze-

nészt:Húzzad cigány, hegedûs,A te kezed nem ezüst.Se nem ezüst, se nem réz,Csak égy darab cigánykéz. (Mv. / G. Ilona / 1929)Az esküvô után hazatérô férfiakat a következô ri-

koltással illették:A mátéi leginyekBocskort kötnek szegények,Még aztat is úgy kötik,

Hogy az utat seperik. (Szm. / Sz. B. Rebeka / 1924)Az egymásnak visszarikoltozó szereplôk rigmu-

sait egyéni teljesítményként tartják számon a közös-ségben.

Firjhez ment itt égy Stéfán, tám Itánynak a testvire,aztán a mámija, Alinak a mámija vót a násznagyasszany,aztán kiátotta a másik, hagy:

Násznagyasszony pendelye,Süvinyre van terítve,Násznagyurunk ôrizze,Hogy a szél el ne vigye.”De násznagyasszony visszakiátotta, hogy:Ahány szeg van a csizmámba,Annyi f.. járt a p..ámba, ijuju. Kerüld meg a szalmás házat,B…a meg apád a szádat, ijuju.”Nem hatták magakat égyik a másiknak, tudod, vissza-

vágtak, na. (Szm. / Cz. Ilus / 1941)Az exogám házasságok kötése maga után vonta a

különbözô települések lakóinak találkozását, és ez-úttal, a falucsúfoló jellegû rikoltások hangoztatását:

Elmentünk Ôsbe, s aztán Etus nénéddel att is, aztánakko rikotattak miko mentek a menyasszany után, nemmind most. Aztán att rikotattuk:

Az újôsi hegyeken,Nem terem meg a kender,Mind lerágták a kecskék,Mind kurvák a menyecskék.”Úgy haragudtak az ôsiek, nem törôdtünk, rikotattunk,

hogy menyen. [nevet] (Szm. / Cz. Ilus / 1941)A lakodalmi rigmusok fontos tartozékai voltak a

szertartásnak: rávilágítottak az egyes mozzanatokra,a menyasszony nevében vigasztaló szót üzentek azanyának, az örömanya nevében fogadták a meny-asszonyt, az úton biztosították a jó hangulatot, meg-rajzolták az egyes szereplôk között fennálló kapcso-latot, és tréfásan kigúnyolták a deviáns viselkedést.Metaforikus nyelvezetük lehetôvé tette a haragotnem gerjesztô véleménynyilvánítást.

A rikoltások fokozatosan egy egzotikus világotreprezentáló narratív repertórium elemeivé váltak.Ezt tükrözi az is, hogy az adott rigmusokhoz magya-rázószöveget fûznek. Így például:

Násznagyasszony pendelyeTövisre van terítve.Násznagyuram ügyelje,Hogy a szél el ne vigye.Pendelyt viseltek, loknisan volt kiszabva. Aztán a régi

öregasszonyok, azok a, hogy is fejezzem ki? Kik akartaktetszeni. Aztán azok aggasztották be a ruhájukba kétfelôl.Hogy látszadjik a pendely széle. Me volt egy pendely alul,és egy fejül, az egy szép pendely volt. Még én is értemeztet. Hagy itt fel volt, itt elöl a ruhája, aztán ide kétfelôlfel volt aggatva, hogy látszodjik kétfelôl a pendelye. Igen,az volt a viselet. (Szm. / Sz. B. Rebeka / 1924)

Az információk cseréjéhez, továbbadásáhozszükségesek a közös beszélgetési alkalmak. A közösmunkaalkalmak vagy szórakozási alkalmak felszá-molása maga után vonja a kommunikáció megszûn-tét, vagy legalábbis redukálódását. A visszaemléke-zésekben a televízió-nézést, mint magányos, vagylegalábbis szûkebb körû szórakozási mód gyakorlá-sát nevezik meg a kommunikációs helyzetek felszá-molását elôidézô tényezôként. A televízió-nézés át-vette a közösségi alkalmak kommunikációjánakegyik szerepét: egyfajta szellemi kielégülést nyújt. A 109

szociális kapcsolatok ápolását viszont gátolja, és ahiány tudatosulásának pillanatában a személyek amúltat a jelen ellenében többre értékelik.

S mentünk aratni, s akko olyanko rikotattak egyiklánynak, a másiknak, ha valamit tudtak rula, olyanko riko-tattak, de nem így, hogy írták meg, hanem olyanko aztánmika valamit tudtak, jutatt eszibe, akko ott még rikotattakégyik leginy a másiknak, vagy a lány, égyik lány a másik-nak rikotattak, miko rikotattak, de így, hogy csak megírtáknem írták meg. Rikotattak égyik léány a másiknak. Példáulvolt, hogy szeret, lehet szereted te a szeretôjit, elhagyta aszeretôjit, s az nem szerette a másikat, a másik léányt, sakko úgy feltûnt nekiek, s rikotattak. […] Régebben nemvolt mivel foglalkozzanak. Nem vót televízió, nem vót rá-dió, rigebben ilyesmikkel foglalkoztak, vaj mentek a fonó-ba. Aztán olyasmikkel foglalkoztak. Nem mind most,béülünk a televizor elé, nizzük a televizort. Vagy béülünka rádió elé, nizzük a rádiót. Ennyi az egész, Isten megáld-ja. Egyéb nincs. (Mv. / K. O. Berta / 1932)

Most má nincs semmi, me ez a televízió elrontotta azegész jó régi életet. (Mv. / O. Margit)

A visszaemlékezések alapján körvonalazódik,hogy e szövegtípus a szóbeli kommunikáció érze-lemkifejezô és ismeretközlô szerepét sajátította ki.Az egyéni tulajdonságok, magatartások, a közösségtagjai közötti kapcsolatok jellegének kollektív meg-ítélése a közös munkaalkalmak (kaláka, fonó) éstáncalkalmak keretében sok esetben kötött szöveg-formában került nyilvánosság elé. A rikoltásokategyfelôl narratív kontrollként mûködtették. A nyil-vános térben való elhangzásuk az információk for-galmazását tette lehetôvé, az erkölcsi értékek, maga-tartási módok közvetítését, és ezzel együtt a közös-ségi viszonyok szabályozását. Másfelôl a szórako-zást, jó hangulatot biztosították, a közös élményrereflektáltak általuk.

A kalákához fûzôdô, illetve a konkrét alkalmak-

hoz, személyekhez nem fûzôdô rikoltások csupán ahajdani használójuk emlékezetében élnek tovább.Mára a lakodalom keretében, a szertartás lerövidültforgatókönyve egyes mozzanataiban találkozunk arikoltozás szokásával. Míg a kelengye átadására, amenyasszony kontyolására reflektáló szövegnek in-dokolt a szertartás narratív repertoárjából való kima-radása, a többi rikoltás elmaradását nem a forgató-könyv lerövidülése magyarázza. A 1970-es évek fia-taljai már nem érezték magukénak a lakodalmi rig-musok használatát, számukra nem jelentett egy ritu-ális megnyilatkozási módot. Bár ismerték a rikoltá-sokat, a hozzájuk való viszonyulásuk eltért az elôbbigenerációk viszonyulásától: a tánc közbeni rikolto-zást többnyire csak a színpadi jelenetek táncos része-iben gyakorolták. Ma, az emlékezési beszédhelyze-tekben már hasonló viszonyulást tanúsítanak e rig-musok iránt, mint az ôket használók: egy szebb, szí-nesebb, látványosabb ünneplési mód tartozékánakvallják azokat, illetve a társadalmi kapcsolatok na-gyobb mértékû ápolását tükrözô szövegeknek.

A közösség egyes tagjainak lehetôségük van azegyre nagyobb érdeklôdésre számot tartó adatközlôinépdal- és néptánc fesztiválok meghívottjaiként rep-rezentálni tudásukat. Egyesek füzetbe írják rikoltás-készletüket. Rögzítésük nemcsak a felejtéstôl óvjameg e rigmusokat, de lehetôséget teremt azok for-galmazására is az érdeklôdôk körében. A szövegektudatos megôrzésének gesztusa (rájuk való emléke-zés, írásban való rögzítésük) jelzi azt is, hogy „ma-napság nemcsak a tudós néprajzkutató, hanem a népegyszerû fia is a hagyományra részben tudatosan,mint hagyományra tekint” (Bausinger, Hermann:Népi kultúra a technika korszakában. Bp. 1995.104).

TATÁR ERZSÉBET

110

Dolgozatom célja a Maros megyei Mezôsámsond20. századi társadalmi változásainak bemutatásaanyakönyves vizsgálatok alapján. Elsôsorban arrafordítok figyelmet, hogy a makroszinten végbemenôpolitikai, gazdasági és társadalmi változások milyenmértékben befolyásolták a falu társadalmának válto-zását, valamint arra, hogy a községben milyen népe-sedési tendenciák figyelhetôek meg az elsô világhá-ború idején, a két világháború között, a második vi-lágháború éveiben és a kommunizmus alatt.

Ahhoz, hogy a település társadalmi változásaitelemezni tudjam a családrekonstituciós mádszertválasztottam, ami diakrón jellegû, mert anyaköny-vek alapján, történetiségében vizsgálja egy falu tár-sadalmának változását (Varga 1993.51). A módszertaz 1950-es években Louis Henry dolgozta ki, és se-gítségével egyrészt a születéskorlátozás nélküli ter-mészetes termékenységet akarta kutatni, másrésztpedig a francia népességtörténetében a születéskor-látozás korai elôfordulását akarta kideríteni. A csalá-drekonstituciós módszert hamarosan a CambridgeiNépesség és Társadalmi Szerkezet Kutató Csoportjais átvette és alkalmazta. Magyarországon elôször

1962-ben Kováts Zoltán és Cs. Tóth Péter alkalmaztaa Csurgón kiválasztott családok körében (Andorka1988.15–17). A módszeren belül két vizsgálati módotkülönítenek el, a nominatív és a nem nominatív mó-dot. A nem nominatív mód használatakor tulajdon-képpen számadatokat írunk ki az anyakönyvbôl,melynek segítségével fel tudjuk tárni a település ter-mészetes szaporulatát, vagy a keresztelési anya-könyvek alapján az évenkénti keresztelések és szüle-tések számát összeköthetjük a házasságok szezonali-tásával. A törvénytelen gyerekek számának meg-vizsgálásával pedig következtetni lehet a falu nor-marendszerére.

A házassági anyakönyveknél vizsgálni lehet az es-ketések szezonalitásának változását, ugyanakkor se-gítségükkel nyomon tudjuk követni, hogy a településmilyen külsô kapcsolathálóval rendelkezett és meny-nyire volt nyitott vagy zárt társadalma. A lokálisanexogám házasságok esetén nem lehet teljességgel fel-mérni azt, hogy milyen mértékben alakult a migráció,mert nem tüntetik fel azt, hogy az ifjú pár a lakoda-lom után hol telepedett le. Azonban segítséget nyújt-hat az, hogyha figyelembe vesszük, hogy a fiatalok ál-

Mezôsámsond társadalmi változásaa 20. században

talában a menyasszony falujában házasodtak össze,és ott is tartották az esküvôt, majd rendszerint a vôle-gény falujába költöztek (Andorka 1988.26).

Az elhalálozási anyakönyvek segítenek az elhalá-lozások szezonalitásának és évenkénti változásánakfelvázolásában is. Az átlagéletkort kiszámíthatjuk,az eltemetettek számát pedig korcsoportokra oszt-hatjuk. Kiderül, hogy mikor volt nagyobb a csecse-môhalandóság, és milyen korszakban volt nagyobbaz öngyilkosok, valamint az erôszakos halállal meg-haltak száma (Varga 1993.54–55).

A nomintatív módszer segítségével precízebb ké-pet kaphatunk egy falu társadalmi változásairól. Amódszer lényege az, hogy családlapos felmérésekalapján egy vagy több családot nyomon lehet követ-ni genealógiailag, így megtudhatjuk azt, hogy pon-tosan hány gyerek volt egy családban, hányan laktakegy fedél alatt, mivel foglalkoztak a családtagok, mi-lyen társadalmi státusszal rendelkeztek. Az anya-könyvek alapján kikövetkezhetjük azt is, hogy mi-lyen névadási, illetve öröklôdési szokások voltak. Eza módszer azért is hasznos, mert segítségével pótol-hatók egy adott anyakönyvben észlelhetô hiányossá-gok, hiszen az egyik anyakönyv hiányosságait ki-egészíti a másik.

Az anyakönyvezés gyökerei Magyarországon a16. századra nyúlnak vissza. 1625-ben Pázmány Péterkötelezôvé tette az egyházi anyakönyvek vezetését,melynek elôdleges célja a vérrokonság és a bigámiaelkerülése volt, de ugyanakkor hozzásegített a híveknyilvántartásához és a birtokjog érvényesítéséhez is.Kezdetben a keresztelésre, házasságra és az elhalálo-zásra vonatkozó adatokat egy könyvbe jegyezték be.Késôbb külön könyvekbe kerültek be a bejegyzések,és majd a 19. században már elôrenyomtatott tábláza-tokba írták be az adatokat. 1827-ben kötelezôvé tettéka két példányban történô vezetést is, majd mai formá-jukat 1895-ben nyerték el az állami anyakönyvezésbevezetésével (Örsi 1998.169–170).

Az anyakönyvek egy falu krónikájául is szolgál-hatnak, hiszen nemcsak az egyháztagokról, gyü-lekezetrôl (papok nevei, adományok, templom épí-tésére vonatkozó adatok, vizitációk) tartalmaznakbejegyzéseket, hanem a településrôl is (Örsi 1998.169). A bejegyzések elsôsorban demográfiai téren se-gítenek a kutatásban, mert hiteles képet nyújtanak atelepülés természetes szaporodásáról, egy falu kap-csolathálózatáról, szokás- és normarendszerérôl. Abejegyzett adatok csak bizonyos forráskritikávalhasználhatóak, hiszen az elsô bejegyzések sokszorpontatlanok, különbözô korszakokban mást tekin-tettek fontosnak bejegyezni, így a lelkész több eset-ben a saját belátása szerint jegyzett be adatokat egyeseménnyel kapcsolatosan (Varga 1993.51).

A falu rövid bemutatásaMezôsámsond Marosvásárhelytôl északnyugatra

fekszik, a Székely Mezôség része. A 1900-as évek sta-tisztikai adatai szerint a falu összesen 5561 hold te-rülettel rendelkezett (Recensãmîntul din Transilva-nia 1900.501).

Az elsô feljegyzések a faluról a 14. századból ma-radtak fenn: 1332 Sacendos de Samsud, 1334 Sam-sond és 1335 Samsud, 1597-ben Samson-Samsom,1750-ben pedig Schamsud név alatt jelenik meg(Varga 2002.304). 1839–1863 között a falu hivatalosneve Sámsond, majd 1854-tôl kezdôdôen a Mezô-

elôtaggal jelenik meg. Mezôsámsondon lakott és ta-nult egy ideig Gherorghe Šincai, román történész, fi-lozófus és költô, ezért a kommunizmus ideje alatt afalu a Šincai nevet kapta. Mindaddig az okiratokbanrománul Šamšud név alatt jelenik meg a település(Varga 2002.304). Elsô ismert birtokosa Erdélyi Mi-hály 1534-bôl, az elsô nagybirtokosa pedig a grófRhédei család. A 20. század elején a faluban még állta Rhédeiek kastélya, melyet 1777–1779 között építet-tek, ami késôbb árverezés útján idôs Bethlen Istvánbirtokába jutott. Az újonnan berendezkedett hata-lom viszont kisajátította magának az ingatlanokat,így 1953-ban a kastélyt lerombolták és helyébe a maikultúrotthont építették. Közigazgatási szempontból1839-ben Marosszékhez tartozott, 1850-ben az Ud-varhelyi katonai kerület Marosvásárhelyi körzeté-nek Mezôkövesdi alkörzetéhez, majd 1857-ben a Ma-rosvásárhelyi körzet Mezômadarasi járásához tarto-zott. 1880-ban, mikor az országot vármegyékre osz-tották, Sámsond Maros-Torda vármegye Mezôség já-rásához tartozott, az elsô világháború után Maros-Torda megyéhez, majd 1956-ban a Kolozs tartománySármási rajonhoz csatolták. Ma a falu, mint község-központ magába foglal még három kisebb települést:Pusztát, Feketét és Kislekencét (Varga 2002.304).

A falu társadalma felekezeti és etnikai szempont-ból színes volt és ezt mutatják a hivatalos népszám-lálási adatok is. Az 1850-es népszámlálások alkalmá-val etnikailag a közösség a következôképpen oszlottmeg: 813 román, 572 magyar, 77 egyéb nemzetiségûés 72 roma, tehát összesen 1630 személy élt a telepü-lésben. Az 1880-as években népességszaporodás fi-gyelhetô meg, mikor az összlakosság 1745 fô, amibôl761 román, 947 magyar, 2 német és 100 más nemzeti-ségû. Abban az évben roma nemzetiségû lakosokszámáról nem rögzítettek adatokat (Varga 1998.454).

Az 1900-as év statisztikai adatai részletes képetnyújtanak a falu korabeli társadalmáról, hiszen akkornemcsak az etnikai és felekezeti megoszlást tünttékfel, hanem pontosan megjelenítették a lakosság nem,kor, családi állapot szerinti megoszlását és részletesenkitértek a vagyoni állapotra is. Felmérték azt, hogyMezôsámsondon a házak falai és tetôzete milyenanyagból készült, valamint azt, hogy a lakosok mivelfoglalkoztak. Abban az évben az összlakosság 2034volt, melybôl 1072 román, 893 magyar, 2 német, míg aroma lakosságra vonatkozóan nincs adat (Recen-sãmîntul din 1900 Transilvania 1999.502).

Az elsô világháború utáni években a lakosságszáma növekedésnek indult, hiszen 1920-ban össze-sen már 2394 lakost számoltak össze, melybôl 1445román, 938 magyar, 1 német, 10 zsidó és 10 pedigmás nemzetiségû. Mezôsámsond lakosságának szá-ma a második világháború után csökkenni kezdett,és ez a folyamat ma sem fejezôdött be. 1966-ban azösszlakosság 1630 volt, melybôl 714 román, 916 ma-gyar, ugyanakkor más nemzetiségû személyek jelen-létére nincs adat. Az 1992-es adatok, pedig ezt mu-tatják: a falu lakosságának száma összesen 1142,ebbôl 432 román, 628 magyar és 82 roma (Varga1998.454). 2002-es népszámlás szerint pedig az össz-lakosság 1634 volt, melybôl 931 román, 663 magyarés 40 roma. A roma lakosság a különbözô népszám-lálások alkalmával románnak vagy magyarnak val-lották magukat, így számuk napjainkban nagyobb,mint 40. Saját becslésem szerint, napjainkban szá-muk körülbelül 150-re tehetô. Felekezeti szempont- 111

ból a települést reformátusok, római katolikusok,görög katolikusok és ortodoxok lakják. Az utóbbiévekben a neoprotestáns egyházak is teret próbáltakhódítani a faluban, de kevés sikerrel.

A mezôsámsondi római katolikus templom 1757-ben épült fából. Mivel az idô folyamán az épület ál-lapota rosszabbodott, ezért 1770-ben a hívek egy újtemplomot építettek melléképületekkel együtt. Ma-napság már kevés római katolikus él a településen,1981-tôl pedig az egyháznak nincs állandó plébáno-sa, hanem lányegyházként mûködik, és a marosvá-sárhelyi plébániához tartozik. Az egyháznál a legré-gebbi adatok az 1730–1760-as évekbôl találhatóakmeg, ezek inkább egyházi rendelkezéseket és birtok-leveleket tartalmaznak. A Sámsondon szolgáló plé-bánosok neveit 1751-tôl lehet megtalálni, a DomusHistoriát pedig csak 1868-tól vezetik rendszeresen(Mezôsámsondi r. kat. E.H.D 1868–1981).

A reformáció teret hódított a faluban is, hiszenazok, akik az új hitre tértek már a 17. század végéngyülekezetté szervezôdtek. Az új gyülekezet hama-rosan templomot is épített melynek pontos idejétnem lehet tudni, hanem a parókián levô egyházi le-véltárban talált papi rendelkezések utalnak rá. Azt atemplomot, ami napjainkban is áll 1845-ben kezdtékel építeni, és 1847-ben fejezték be.

A sámsondi görög-katolikus egyház történetérôlkevés adat marad fenn. 1948-ban a kommunista ha-talom betiltotta e vallás gyakorlását, az egyház birto-kában lévô anyakönyveket, egyházi leveleket mindelégették, templomukat elvették, amit manapság azortodoxok használnak. Habár a hívek nagy részét azortodox vallás felvevésére kényszeríttették, egy párcsalád mégis megmaradt a régi hitben, és a kommu-nista évek alatt is titokban istentiszteleteket tartottakegy család lakásában.

A településen levô ortodox egyházról sajnos sem-mi adatom sincs, mert a lelkész nem volt hajlandóadatokat közölni vagy az anyakönyveket rendelke-zésemre bocsátani. Azt, hogy Mezôsámsond arculatafelekezeti szempontból az évek során hogyan válto-zott, a következô táblázat jól ábrázolja (Varga 1998.576):

A 2002-es népszámlálás alkalmával a falu lakos-sága felekezeti szempontból a következôképpen osz-lott meg: 902 ortodox, 47 görög-katolikus, 100 rómaikatolikus, 571 református, 4 pünkösdista, 4 hetedna-pot ünneplô adventista és 6 más vallású személy élta településben (Etnokulturális Kisebbségek Központja).

Mezôsámsond természeti viszonyai a földmûve-lésre és állattenyésztésre alkalmasak, ezeknek a vi-szonyoknak megfelelôen a faluban inkább zsellér ésjobbágycsaládok laktak a 17-18. század folyamán.

A településen 1614-ben 12 jobbágy és 6 zsellércsaládot írtak össze, 1750-ben 18 jobbágy és 49 zsel-lér, majd 1848-ban 36 jobbágy és 95 zsellércsaládotszámoltak össze (Egyed 1981.110).

1910-ben a népszámlálás adatai foglalkozás sze-rint a következôk helyzetet mutatják (A MagyarSzent Korona országainak 1910. évi népszámlálása1912.595): mezôgazdaság és kertészet 1937, ipar 55,kereskedelem és hitel 26, közlekedés 5, közszolgálatés szabad foglalkozás 29, házi cselédek 22, napszá-mos-egyéb 5, birtokos (100 holdon felül) 1, kisbirto-kos vagy bérlô (10–100 holdig) 73.

Napjainkban a lakosság egy része még mindigföldmûveléssel foglalkozik. Vállalkozó szellemû sze-mélyek megpróbálnak állattenyésztésbôl és nagyobbmennyiségû gabonatermesztésbôl megélni a helyipiacon. Többen állami munkából és mezôgazdál-kodásból próbálnak megélni. Az ifjabb generáció kö-rében migrációs folyamat figyelhetô meg. Nagyonsokan nagyvárosokban vagy külföldön próbálnakszerencsét, így a település a lassan elöregedô falvakközé sorolható.

A református egyház anyakönyveiA mezôsámondi református egyház anyaegyház-

ként mûködött, ezért az anyakönyvekben a bejegy-zett adatok nemcsak Sámsondra vonatkoznak, ha-nem Szabédra, Kölpényre, Bándra, Kislekencére,Pusztára és Feketére is. Csak a Sámsondra vonatko-zó adatokat elemzem.

A település református anyakönyvei a Maros me-gyei levéltárban találhatóak. Az elsô anyakönyvet1762-tôl 1834-ig vezették, a második anyakönyvetpedig 1834-tôl 1897-ig. Az elsô anyakönyvet háromrészre osztották, az elsô részben a kereszteléseket ve-zették, a másodikban a házasságokat, a harmadik-ban pedig az elhalálozásokat. Az elsô feljegyzések akeresztelésekre vonatkozóan nagyon hiányosak, hi-szen 1762 és 1763-ban csak a gyerek neve jelenik megés keresztelésének dátuma. 1764-tôl kezdôdôen agyerek neve mellett az apa neve is megjelenik. 1772-ben az akkori lelkész elhagyja a sámsondi parókiát,így április 4-tôl nincsenek bejegyzések egészen szep-tember 25-ig. 1801-ben újból lelkészcserére kerül sor.1807-tôl kezdôdôen a lelkész már bejegyzi a gyerekés apa neve mellett az anya nevét, valamint a ke-resztszülôk nevét is. Ettôl az évtôl kezdôdôen azanyakönyv vezetése folytonos. A gyerek neve mel-lett csak a keresztelési dátumot tüntetik fel és a szü-letési idôpont elmarad. 1810-ben található az elsô fel-jegyzés a törvénytelen gyerekeket illetôen. 1834-tôl akeresztelési anyakönyvek fejlécében a következôadatokat lehet megtalálni: hónap, a születés és ke-resztelés napja, a szülôk, bizonyságok és bába neveivalamint a született neve. 1872-tôl már elôre nyom-tatott táblázatokba jegyzik be az adatokat. Ekkormár számba veszik a gyerek születésének évét ésnapját, keresztelésének évét és napját, azt, hogy há-zasságból vagy házasságon kívül született a gyerek,a gyerek nemét, a keresztszülôk lakhelyét, nemét ésrangját valamint külön rovatba bevezetik a lelkész ésa bába nevét ( Reg. de Starea Civilã fond 1, nr.847–9). A református parókián a keresztelési anya-könyvek 1900-tól találhatóak meg. Manapság is ebbeaz anyakönyvbe jegyzik be a kereszteltek neveit.(Ref. E. Lev. 1900–2004).

A házassági anyakönyvek esetében az adatokat112

1762-tôl kezdôdôen vezetik. Az elsô bejegyzések na-gyon hiányosak, hiszen ezekben az években csak aházasságkötés éve, napja és a házasságra lépô fiata-lok neve jelenik meg. 1788-tól kezdôdôen pedig mára tanúk nevei is megjelennek. 1808-ig az anyaköny-vek nem folytonosak, sok esetben pedig több infor-máció hiányzik, míg az 1768, 1777, 1808-as évekrevonatkozóan egyáltalán nincs adat. 1872-tôl viszontmár rovatokba jegyzik be az adatokat, és több infor-mációt jegyeznek be. Itt sor kerül az esketés événekés napjának, a vôlegény és menyasszony nevének ésrangjának, a születés és lakhely házszámának a be-jegyzésére, valamint a vallás, az életkor, nôtlen vagyözvegy, a tanuk rangja és neve, akik elôtt állnak, ki-kérdezettek vagy összeeskettek, az esketô lelkész ne-ve, hirdetés vagy mentvény mellett és más jegyzetekbejegyzésére (Registrul de Starea civilã fond 1. nr.849). A mostani házassági anyakönyveket 1908-tólvezetik és ugyanezeket az információkat tartalmaz-zák (Ref. E. Lev. 1908–2004).

Az elhalálozási anyakönyveknél a bejegyzett ada-tok rendszertelenebbek kezdetben, mert csak az el-hunyt neve és temetésének dátumát jegyezték be.Habár az anyakönyvben meglévô rovatok kérik aholt életkorára és betegségére vonatkozó adatokat,ezt legtöbb esetben a lelkész nem jegyzi be. 1872-tôlpedig az adatok megtalálhatóak és folytonosak. Be-jegyzésre kerül az is, hogy egy személy természetesvagy erôszakos halállal halt meg vagy öngyilkos lett(Registrul de starea civilã fond 1. nr. 847). A paróki-án megtalálható elhalálozási anyakönyvet 1908-tólvezetik.

A polgármesteri hivatal anyakönyveiA polgármesteri hivatalnál megtalált anyaköny-

vek a legteljesebbek. A keresztelési anyakönyveket1900-tól vezetik. 1970-ig a bejegyzések folytonosak.1971-tôl viszont nagyon kevés a bejegyzés, mert ettôlaz évtôl kezdôdôen az anyáknak nem volt szabadotthon szülniük, így az újszülöttet már a kórházbanjegyezték be, nem pedig a polgármesteri hivatalnál.Az esketési anyakönyvek esetében 1940-tôl kez-dôdôen a házastársak felekezeti hovatartozását nemtüntették fel. Az elhalálozási anyakönyveket pedig1908-tól vezetik.

1919-ig az anyakönyveket magyarul vezették. Amásodik világháború idejében, mikor Erdély egy ré-sze újból Magyarországhoz került az anyakönyvek-ben levô adatokat újból magyarul jegyezték le. Az or-szághatárt Mezôsámsond határában húzták meg,ezért Fekete, ami akkor Romániához tartozott, különszületési, házassági és elhalálozási anyakönyvvel ren-delkezett (Mezôsámsond Pog. Hiv. Lev. 1900–2004).

Népesedési tendenciák a 20. századbanA keresztelési és elhalálozási anyakönyveket a

természetes szaporulat vizsgálata érdekében hasz-náltam fel. Inkább arra fordítok figyelmet, hogy a 20.század eseményei milyen hatással voltak a településnépesedésére. Elôször az elsô világháború elôttiidôszakot vizsgálom meg. 1902–1913 között a termé-szetes szaporulat a következô volt:

Év Születések Elhalálozások Természetesszaporulat

1902 72 71 11903 80 53 27

1904 90 45 451905 79 51 281906 73 52 211907 168 113 551908 134 76 581909 146 115 311910 154 83 711911 114 85 291912 170 100 701913 147 110 37

A táblázatból kiderül az, hogy a vizsgált 11 évalatt a falu lakosságának természetes szaporulata na-gyon ingadozó. Ezekben az években viszont nagy agyermekhalandóság 0-12 év között, hiszen 1902-benaz elhalálozottak 46,47% gyerek, 1903-ban 54,71%. Akövetkezô két évben az eltemetett gyerekek száma40% alá csökken. 1906-ban pedig 55,76%, a legmaga-sabb ráta, viszont 1912 és 1913-ban mutatható ki, mi-kor az elhalálozottak közül 66%, valamint 63,63%gyerek. Az anyakönyvekben a halál okát illetôen a 0-12 hónap közötti gyerekeknél a következôket olvas-hatjuk: szamárkereszt, tüdôvész, vízbetegség vagyvele született gyengeség. Természetellenes vagy erô-szakos halálra nagyon kevés példa van. Öngyilkos-ságot viszont többen követtek el, és e személyek ko-ra változó, hiszen 1908-ban két öngyilkosságot je-gyeztek be, 60 éves nô és 40 éves férfi, 1909-ben hár-man lettek öngyilkosok 19 éves fiú, 37 éves nô és 49éves férfi. 1910-ben bejegyzett adatok szerint 13 évesgyerek és 45 éves férfi, valamint 1912-ben 76 és 38éves férfi vette el saját életét. 1913-ban mindösszeegy öngyilkosságot vezettek be, 35 éves férfi.

Ebben az idôszakban a születések száma össze-sen 1427, az elhalálozottak száma pedig 954, tehátMezôsámsond lakossága 473 fôvel gyarapodott.

Az elsô világháború idején Sámsond lakosságacsökkent. Ebben az idôszakban a születések számamegcsappan és megnô az elhalálozások száma.

Év Születések Elhalálozás Természetesszaporulat

1914 149 96 531915 115 103 121916 81 89 -81917 60 94 -341918 63 120 -571919 140 85 551920 120 71 49

A gyerekhalandóság száma nagyon nagy, hiszentöbb járvány pusztított végig a településen, ésugyanakkor megnô a törvénytelen gyerekek számais. 1914-ben a református anyakönyvek 6, 1915-ben3, 1917-ben 2, 1918-ban 3, 1919-ben 4 és 1920-ban 6törvénytelen gyereket jegyeztek be. Véleményemszerint mindezen számadatok, inkább a háborúszámlájára írhatók, hiszen ebben az idôszakbanmakroszinten nemcsak gazdasági válság következettbe, hanem társadalmi is, ami ugyancsak tükrözôdötta településen is. 1916–1918-as éveket leszámítva in-kább növekedésrôl beszélhetünk. Ebben az idôszak-ban a természetes szaporulat jóval kisebb, hiszenszülettek 728-an, meghaltak 658-an, tehát a termé-szetes szaporulat 70.

A két világháború közötti idôszakban Sámsondonújból népességnövekedési tendencia figyelgetô meg.

113

Év Születések Elhalálozás Természetesszaporulat

1921 186 95 911922 141 83 581923 127 56 711924 122 74 481925 161 81 801926 112 62 501927 77 59 181928 89 65 241929 89 58 311930 74 32 421931 80 32 481932 91 46 451933 81 54 271934 97 52 451935 87 82 51936 63 41 221937 60 45 151938 75 33 421939 71 46 251940 64 41 23

Az 1920-as évek elején a számadatok nagyobbak.Ezekben az években a gyerekhalandóság szemláto-mást csökken, amiben elôsegített az egészségügyi el-látás javulása is. A törvénytelen gyerekek száma az1930-as évek elejétôl kezd csökkeni. A reformátusparókián 1921-ben összesen 7 törvénytelen gyereketjegyeztek be. 1931–1940 között pedig összesen 26gyerek született házasságon kívül. Az anyakönyvek-ben a fejlécnél megnézhetjük azt is, hogy a szülôkmilyen társadalmi réteghez tartóztak, így az adatok-ból kiderül az, hogy az esetek több mint 90%-nál aföldmûves réteghez tartozó családban született tör-vénytelen gyerek.

Ebben az idôszakban a legnagyobb a természetesszaporulat, hiszen összesen 2010 születést jegyeztekbe, 1182 elhalálozást, tehát Mezôsámsond lakosságamindössze 828 fôvel gyarapodott.

A második világháború eseményei sem tizedel-ték meg a lakosságot, a természetes szaporulat meg-haladja a százat.

Év Születések Elhalálozás Természetesszaporulat

1941 54 28 261942 64 26 381943 54 29 251944 53 28 25

A második világháború alatt a törvénytelen gye-rekek száma újra megnô, hiszen 1941–1944 között areformátus és római katolikus egyház összesen 31házasságon kívül született gyereket jegyzett be.Ugyanakkor megnô azoknak a száma is, akik öngyil-kosságot követtek el. Férfiak lettek öngyilkosok, akét egyházban ebben az idôszakban összesen 8 ilyenhalált jegyeztek be. Évszámokban nézve viszont 22és 74 év között mozognak a számok.

Az adatokat nézve ebben az idôszakban stabilnakmondható a természetes szaporulat. Összesen 225születést jegyeztek be a polgármesteri hivatalnál, 111elhalálozást, tehát a falu lakossága mindössze 114személlyel gyarapodott.

A kommunizmus beállta gazdasági szempontbólnagyon megviselte a falu lakosait, hiszen sokan elve-szítették a földbirtokukat, a településen tartózkodókisnemes család ingatlanjait kisajátították, és a csa-

ládtagokat elhurcolták. 1945–1962 között több voltföldbirtokos rákényszerült arra, hogy a termelôszö-vetkezetben dolgozzon. Mindezen tényezôk ellenérea természetes szaporulat az utóbbi idôszakokhoz vi-szonyítva nem csökkent, hiszen ebben a periódus-ban összesen 1331 születést jegyeztek be, 573 elhalá-lozást, tehát a természetes szaporulat ebben azidôben 758. 1945–1947 között a lakosság mindössze54 fôvel gyarapodott. A következô években viszontegy enyhe növekvés figyelhetô meg, hiszen 1952-ben69 volt a természetes szaporulat. Ebben az idôinter-vallumban a legmagasabb népességnövekedést1955-ben lehet megfigyelni, mikor a település lakos-sága 89 személlyel gyarapodott.

A házasságon kívül született gyerekek száma vi-szont nem változik ezekben az években sem, hiszena református és római katolikus parókián mindössze62 törvénytelen gyereket jegyeztek be a keresztelésianyakönyvekbe. Fontosnak tarom megjegyezni azt,hogy a törvénytelen gyerekként bejegyzett kereszte-léseknél több mint 80% a roma etnikumhoz tartozik.

Az elhalálozottak közül ebben az idôszakban ke-vesen követtek el öngyilkosságot, a két parókiánezeknek a száma összesen 4.

1963–1989 között a református és római katolikusanyakönyvek, valamint a népszámlálási adatok se-gítségével próbáltam rekonstruálni a népesedési ten-denciákat. Ebben az idôszakban a népesség nagy-mértékben csökken, a számadatok szerint inkább anegatív, mint a pozitív fele tartanak, hiszen 1966-bana természetes szaporulat –4, 1968-ban pedig már –13.1970-es években egy újabb népességgyarapodásitendencia figyelhetô meg, habár a számadatok közelsem annyira magasak, mint az elôzô idôszakokban.1974-ben az egyházak anyakönyveiben bejegyzettadatok alapján 21, míg 1975-ben 19 a természetesszaporulat. Ugyanakkor megcsappan a törvénytelengyerek száma is. Az 1980-as években újból népesség-csökkenés állt be, ami napjainkig tart. 1990–2004 kö-zött a gyerekhalálra vonatkozó adatok elenyészôk.

Andorka Rudolf szerint az 1960-as évektôl megfi-gyelhetô népességfogyatkozás okai a következôk le-hetnek: a hagyományos vallási tekintélyek meg-gyengülnek, nyugati példára az individualizmusmegerôsödött, a nôk függetlenebbé váltak (itt a fo-gamzásgátlást és abortuszt említi), és elkezdôdöttegy nagyobb fokú urbanizáció is. Továbbá a közgon-dolkozásban elterjedtek azok a nézetek, amelyek anépességnövekedés következményeit taglalják, mi-szerint a népességnövekedés azokban a társadalmirétegekben, ahol a gazdasági fejlôdés és terjeszkedéslehetôségei lezárultak, ott az elszegényedés folyama-tával járhat együtt, ami egy új okot adhat a szaporu-lat korlátozására (Andorka 2001.138).

A 20. század végén és 21. század elején bekövet-kezett nagyobb népességcsökkenés nem mindenáron a természetes fogyásnak tudható be, hiszen1989 után Erdély szinten megnôtt a kivándorlók szá-ma (Varga 2002.3).

Az 1989-es hatalomváltás után Mezôsámsondonis megnôtt a migrációs folyamat is, és sok család amegfelelô anyagi háttér nélkül nem vállal egy gye-reknél többet. Amint már említettem dolgozatomelsô részében a fiatalabb generáció inkább külföldönvagy nagyvárosokban keres munkahelyet. Vélemé-nyük szerint mezôgazdaságból nem tudnak megél-ni, és ezért máshol próbálnak szerencsét. 114

Hogy a 20. század folyamán Sámsondon milyennépesedési tendenciák voltak jelen a népszámlálásiadatok tükrében, megfigyelhetô a következô táblá-zatban (Varga 1998.454):

a – anyanyelv, n – nemzetiség, – nincs adat

A 2002-es népszámlálási adatok szerint az összla-kosság 1634, ebbôl 931 román, 663 magyar és 40 ro-ma etnikumhoz tartózik.

Házassági anyakönyvekA házassági anyakönyvek vezetésének elsôdle-

ges célja a házasságkötés törvényességének betartásaés a szertartások nyilvántartása volt, de ugyanakkorsegítettek a hívek nyilvántartásához is és a birtokjogérvényesítéséhez, mert csak törvényes házasságbólszületett gyerek örökölhetett (Örsi 1998.168).

Társadalom-néprajzi szempontból az endogámés exogám házasságok elemzése anyakönyvek alap-ján segít a társadalmi rétegzôdés megállapításáhozis, mert a házasulandó felek társadalmi rétegzôdé-séhez való tartozását is bejegyezték, és ugyanakkorhozzásegít ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogyegy település társadalma mennyire volt nyitott vagyzárt. Általában minden település körül kialakul egyházassági körzet és ennek kialakulásában fontos sze-repet játszott az azonos vallás, társadalmi státus,nemzetiség és nem utolsó sorban a távolság. Többesetben exogám házasságot gazdasági okokból kö-töttek, de ha egy településen belül nagy az exogá-mia, akkor fenyegetheti ennek stabil arculatát (Örsi1998.181–182.)

Andorka Rudolf szerint pedig annál nyitottabbegy társadalom, minél kisebb a különbözô rétegek-bôl származók mobilitási esélyei és zártabb egy kö-zösség, ha a különbözô rétegekbôl származók mobi-litási esélyei nagyobbak (Andorka 2003.220).

Ebben a részben felekezeti és etnikai endogám ésexogám házasságok vizsgálata segítségével arra akérdésre szeretnék választ találni, hogy Mezôsám-sond milyen házassági körzettel rendelkezett, meny-nyire volt nyitott vagy zárt társadalma, valamint mi-lyen társadalmi és politikai tényezôk okozhatták alokális, felekezeti és etnikai exogám házasságok nö-vekedését. A polgármesteri hivatal anyakönyveit ré-szesítettem elônybe, mert ezek a legteljesebbek.

Lokálisan exogám házasságokAz elôzô fejezetben használt idôintervallum fel-

osztást követem itt is, tehát megvizsgálom azt, hogyhányan kötöttek lokálisan exogám házasságot a 20.század elsô évtizedében, az elsô világháború alatt, akét világháború közötti idôszakban, a második vi-lágháború éveiben, a kommunizmus alatt, valamintaz 1989-es hatalomváltás után.

A következô felsorolás jól mutatja a lokálisan

exogám házasságok arányát 1900–1914 között (azévszám után az elsô az összest, a második a lokáli-san exogámokat jelzi): 1900 17, 6, 1901 20, 8, 1902 12,7, 1903 20, 6, 1904 14, 6, 1905 20, 9, 1906 27, 15, 190728, 6, 1908 20, 6, 1909 57, 13, 1910 24, 11, 1911 24, 7,1912 29, 9, 1913 19, 9.

Ebben az idôben a házasságok száma 12 és 29 kö-zött mozog. Kivételt képez az 1909, amikor összesen57-en esküdtek össze. 1906-tól kezdôdôen a házassá-gok száma növekedni kezd, a lokálisan exogám há-zasságkötések száma viszont stabil marad.

1900–1913 között Sámsond házasodási körzete akövetkezô volt (a településnév után az elsô a férfiak,a második a nôk számát jelölik):Bazéd 2, 3, Bergenye2, – Déva 1, –, Dicsôszentmárton 1, –, Gerebenes 1, –,Gernyeszeg 1, –, Kislekence 7, 3, Kolozsvár 1, –, Ma-rosludas 1, –, Marosvásárhely 5, –, Mezôbodon 1, 1,Mezôcsávás 1, –, Mezôfele 2, –, Mezôkölpény 8, –,Mezômadaras 23, –, Mezôrücs 4, –, Ménes 1, –, Me-zôpanit 1, –, Nagyernye 2, –, Ölyves 3, –, Pagocsa 14,1, Póka 1, –, Szabad 2, –, Szabéd 2, –, Szentpéter –, 1.

A települések számát nézve Sámsond házasodásikörzete, ebben az idôszakban nagy volt. A számada-tokat közelebbrôl megvizsgálva kitûnik az, hogy afiatalok inkább a környezô falvakból választottakpárt maguknak, hiszen Kislekence, Mezôkölpény,Mezômadaras és Pagocsánál találhatók a legmaga-sabb számadatok. Társadalmi rétegzôdés szempont-jából ezekben a falvakban a házasulandó felek aföldmûves réteghez tartoztak. Azok, aki messzebbvidékekrôl választottak párt maguknak, kisnemesicsaládból vagy az értelmiségi rétegbôl kerültek ki.Habár a házasságot a fiatal párok Sámsondon kötöt-ték, az anyakönyvekbôl nem derül ki, hogy az új pármelyik településen lakott.

Az elsô világháború alatti években a faluban kö-tött házasságok száma csökken: 1914 9, 3 1915 4, –,1916 1, –, 1917 16, 6, 1918 13, 4, 1919 43, 20, 1920 27, 12.

1914–1916 között a házasságkötések száma meg-csappan, hiszen ebben az idôszakban mindössze 14párt jegyeztek be. 1917-tôl viszont egy enyhe növe-kedés észlelhetô, a legtöbb házasságot pedig 1919-ben kötöttek. A lokálisan exogám házasságok számaebben az idôszakban is stabilnak mondható.

Ebben az idôintervallumban a falu a következôházasodási körzettel rendelkezett: Bala 2, –, Bazéd 2,1, Bánd 3, –, Dicsôszentmárton 1, –, Kislekence 2, –,Nagydevecser 1, –, Maroskeresztúr 1, –, Marosszent-király 1, –, Marosvásárhely 1, –, Mezômadaras 5, 1,Mezôrücs 4, 1, Pagocsa 4, –, Ölyves 1, –, Szabéd 4, 3,Szászrégen 1, –, Székelyvaja 1, –.

Ebben az anyakönyvben külön megjelölték a há-zasulandó felek születési helyét és lakhelyét és elô-fordulnak olyan házasságok, melyek a születés helyeszerint exogámok, de lakhely szerint endogámok.Ezeket a házasságokat endogámnak vettem.

Ebben az idôszakban a település házasodási kör-zete tágul, ami szerintem az elsô világháborúnaktudható be, hiszen az addigi rend felborul és a hatá-rok kitágulnak, de ennek ellenére a fiatalok inkább akörnyezô falvakból választanak párt maguknak. Alegtöbb házasságot Mezômadarasról és Szabédróljövô fiatalok kötöttek, mivel mindkét település ad-minisztratív szempontból Sámsondhoz tartozott,ezért jegyezték be azokat a házasságokat is, melyek-nél a menyasszony más településen lakott és a vôle-gény volt sámsondi. 115

A két világháború közötti idôszakban a települé-sen kötött házasságok száma nagyon ingadozó. Eztmutatja a következô felsorolás is: 1921 60, 17, 192230, 14, 1923 7, 2, 1924 33, 12,1925 24, 10, 1926 26, 10 ,1927 27, 11, 1928 24, 9, 1929 23, 11, 1930 37, 9, 1931 36,9, 1932 20, 11, 1933 13, 3, 1934 30, 14, 1935 13, 6, 193615, 6, 1937 14, 6, 1938 19, 2, 1939 15, 5, 1940 14, 2.

A táblázatból látható, hogy 1921–1940 között aházasságok száma inkább a 13–37 között mozognak.Kivételt képez az 1921-ben kötött házasságok, mikormindössze 60 párt jegyeztek be az anyakönyvbe. Azelôzô idôszakhoz képest a lokálisan exogám házas-ságok száma nem változott, hanem az össz házassá-gokhoz képest, stabil maradt.

Ebben az idôszakban Sámsondon a következôtelepülésekrôl házasodtak: Bala 1, –, Barbos 1, –, Ba-zéd 1, – Bánd 5, 1, Fekete 5, –, Gerebenes 5, 4, Kisle-kence 5, –, Marosludas 1, –, Mezôcsávás 2, –, Maros-vásárhely 13, –, Mezôkölpény 6, 2, Mezômadaras 35,2, Mezôpanit 3, –, Mezôrücs 10, –, Ménes 1, –, Pago-csa 17, –, Ölyves 1, –, Szabéd 1 , 7, Szentmárton 2, –.

Ebben az idôintervallumban a falu házasodásikörzete újból leszûkül, hiszen a legtöbben a környe-zô falvakból választottak párt maguknak. A legtöbbházasság Kölpény, Madaras, Pagocsa és Rücs tele-pülésrôl voltak. Véleményem szerint ezeknek a há-zasságoknak inkább gazdasági, vallási, etnikai ésnem utolsó sorban távolság okai lehettek, mertmindezen falvak Sámsond határában találhatóak, ésa települések termôföldjei közel vannak egymáshoz.A környezô falvak közül Sámsondon és Madarasontalálható a legnagyobb református közösség, vala-mint Rücs lakosságának nagy része a román etni-kumhoz tartózik, ennek függvényében a madarasi ésmezôsámsondi fiatalok között kötött házasságok98% magyar etnikumhoz tartoznak, míg rücsi éssámsondi házastársak 90%-a román nemzetiségû.Ezen településeken kívül az anyakönyvekben mégÁdámos, Backamadaras és Braila településeket je-gyezték be. Mindhárom alkalommal a menyasszonyvolt sámsondi.

A második világháború alatti években a Sámson-don kötött házasságok száma újból megcsappan:1941 15, 5, 1942 7, 2, 1943 17, 5, 1944 12, 4. Ebben azidôszakban nemcsak az összes házasságok számacsökken, hanem a lokálisa exogám házasságok is.

Település valamint a férfiak és nôk aránya a loká-lisan exogám házasságok esetében, a második világ-háború alatt a következôképpen oszlott meg (a tele-pülésnév után az elsô a férfiak, a második a nôk szá-mát jelölik): Bánd 1, 1 Kide 1, –ª Kisnyulas –,1, Nagy-iklód 1, –, Marosvásárhely 1, –, Mezôcsávás 1, 1, Me-zôfele1,, –, Mezôkölpény 1, 1, Mezôpanit 1, –, Szabad1, –, Udvarfalva 1,–.

A vizsgált idôintervallumban megfigyelhetô az,hogy a határok újból kitágulnak és inkább messzibbtelepülésekrôl választanak párt maguknak.

A hatalomváltás után, 1945–1955 között Mezô-sámsondon mindössze 251 házasságot kötöttek. Eb-ben az idôintervallumban, a házasságra lépôk számaa két világháború közötti idôszakhoz képest nemcsökken, hiszen 1945-ben 24 és 1946-ban pedig 20 há-zasságot jegyeztek be. 1947-1948-ban viszont egyenyhe csökkenés észlelhetô, mert a két évben össze-sen 25 párt írtak be az anyakönyvekbe. Az 1950-esévek elején viszont újra nônek a számadatok, hiszen1950-ben összesen 34 párt eskettek és 1950-ben pedig

30-at. A lokális exogámia e tíz év alatt összesen 103.1945-1949 között kevés a lokálisan exogám házassá-gok száma, a négy év alatt összesen 19 ilyen házassá-got jegyeztek be. 1950-tôl kezdôdôen, viszont újranövekedést lehet megfigyelni. Ebben az idôinterval-lumban kötött házasságok 50%-a lokálisan exogám.

A házassági körzet sem változik nagyon ebben azidôszakban sem. Nagyon sokan Bazédról, Bándról,Gerebenesrôl, Mezôkölpénybôl, Mezômadarasról,Pagocsáról, Rücsrôl és Szabédról választanak part-nert maguknak. 1956 után Sámsond közigazgatási-lag Kolozs tartomány, Sármás rajonhoz tartozott(Varga 2002.304). Ettôl az idôponttól kezdôdôenmegfigyelhetô, hogy többen Kissármásról választa-nak férjet maguknak.

1956–1965 közötti idôszakban a Sámsondon kö-tött házasságok száma enyhe csökkenést mutat, hi-szen összesen 210 párt jegyeztek be az anyakönyvek-be. Az 1956–1959 között a házasságok száma 20–26között mozog. Az 1960-as évektôl kezdôdôen vi-szont a számok csökkenek, hiszen 1960–1965 közöttiévekben a házasságok száma 15–20 között van.

A lokálisan exogám házasságok száma viszontmegnô, hiszen mindössze 119 személy választottmás településrôl partnert magának. 1956–1959 kö-zött más faluból jövô személyekkel kötött házassá-gok száma, abban az évben az összházasságok többmint 50%-át jelentik, ezt mutatják az adatok is, hi-szen 1956-ban 26, 1957-ben 22, 1958-ban 20 és 1959-ben 26 házasságból 13,15,13 valamint 17 lokálisanexogám. A következô években, viszont enyhe csök-kenést lehet észlelni.

Ebben az idôszakban a falu házassági körzete na-gyobbodik és ennek oka a népesség foglalkozásszer-kezetének megváltozása, a városra való áttelepülésés nem utolsó sorban az akkori hatalom azon politi-kája, mely szerint Erdély területére több román nem-zetiségû személyt telepítettek be. Ebben az idôszak-ban a nagyon sokan más megyébôl, településrôl vá-lasztottak párt maguknak, ugyanakkor megfigyel-hetô az is, hogy a magyar etnikumhoz tartozó sze-mélyek a megszokott körzetbôl, tehát Mezôkölpény-bôl, Mezômadarasról vagy Bándról választottakpartnert maguknak, míg a román nemzetiségû sze-mélyek, távolabbi vidékekrôl házasodtak.

1966–1975 közötti idôszakban a házasságok szá-ma újból csökkeni kezd. E tíz év alatt mindössze 101.A legtöbb házasságot 1969-ben kötötték, mindössze15 új párt eskettek össze. A számok fôleg az 1970-esévek elején kezdenek el csökkeni, hiszen 1971-benösszesen csak 3 házasságot kötöttek, 1973-ban pedig8-at. Ebben az intervallumban a mezôsámsondi pol-gármesteri hivatal állami anyakönyveiben bejegyzettházasságok száma 10–15 között mozog.

A házasságok számának csökkenésével egy idô-ben viszont nô a lokálisan exogám házasságok szá-ma az arányokhoz képest, hiszen összesen 54 ilyenpárt jegyeztek be. A legtöbb lokálisan exogám házas-ságot 1975-ben kötöttek, mikor ennek az aránya azösszházasságokhoz képest 80%.

Új munkahelyek megteremtésével és az urbani-záció hatására a fiatalok nemcsak a közelebbi telepü-lésekrôl választanak partnert maguknak, hanem tá-volabbi falvakból is. Az anyakönyvekben bejegyzettházasulandó felek társadalmi státuszát is beírták.Ezekbôl a bejegyzésekbôl az derül ki, hogy a legtöbbesetben az azonos réteghez való tartozás volt az116

egyik fô ok a párválasztásban és nem minden áron atávolság.

1976–1989 közötti idôszakban a bejegyzett házas-ságok száma nagyon megcsappan, mert a 13 év alattösszesen 138 új párt jegyeztek be. Az 1980-as évek-ben a számarányok nagyon alacsonyak, hiszen 1980–1989 idôintervallumban az összházasságok száma6–12 között mozog. A legkevesebb házasságot 1989-ben kötötté, mikor mindössze az anyakönyvbe 3 pártírtak be. Az elôzô idôszakokhoz hasonlóan itt ismegnô a lokálisan exogám házasságok száma, mind-össze 90. A mobilitási lehetôségekkel együtt ebbenaz idôszakban is sokan választanak messzibbvidékekrôl házastársat. Ebben az idôszakban a fiata-lok megszakítják a kapcsolatokat az elôbbi évekbenfelvázolt házassági körzettel, hiszen Mezômadaras-ról csak egyetlen egy sámsondi férfi választott fele-séget magának.

1990–2004 között bejegyzett házasságok esetébenaz adatok nagyon alacsonyak, a népesedés csökke-nésével a házasságok száma is csökken. Ebben azidôintervallumban beírt párok száma összesen 126.A 14 év alatt 1994-ben jegyezték be a legtöbb házas-ságot, hiszen ekkor összesen 16 párt írtak be, 2004-ben pedig mindössze 3-at.

A lokális exogámia viszont növekszik, hiszen eb-ben az idôszakban 107 olyan párt jegyeztek be, ahola vôlegény vagy a menyasszony más településrôlszármazott. 89 után Mezôsámsond házasodási kör-zete túlnövi Maros megye határait is, és ezt bizonyít-ja az, hogy Hargita, Temes, Brassó vagy éppen Vâl-cea megyébôl választottak párt maguknak.

Azt, hogy Sámsondon 1945–2004 között hogyanváltoztak a házasságok számai, azt a következô táb-lázat jól mutatja:

Év Összesen Lokálisan exogám 1945–1955 251 1031956–1965 210 1191966–1975 101 541976–1989 138 901990–2004 126 107

Amint a fenti adatokból is kitûnik, a falu arculatasokat változott a múlt század során. A második vi-lágháborút követôen a határok megnyíltak, a kom-munizmus évei után pedig a vendégmunkások szá-ma is megnôtt, ami nagyon sok esetben egybeesett amigrációval is. Ugyanakkor a település társadalmamégsem volt annyira zárt, hiszen területileg közel

volt egy adminisztratív központhoz, Mezôrücshözés egy kulturális központhoz, Marosvásárhelyhez.

SZIKSZAI KATALIN

IrodalomAndorka Rudolf1997 Bevezetés a szociológiába. Bp., Osiris Kiadó1988 A családrekonstitució módszerei. Bp., KSH Né-

pességtudományi Kutató IntézetA gyermekszám alakulásának társadalmi tényezôi pa-

raszti közösségekben. Etnográphia, XCII. 1. 94–110.2001 Gyermek, család történelem – történeti, demográ-

fiai tanulmányok. Bp., Andorka Rudolf Társadalomtudo-mányi Társaság

Benda GyulaA halálozás és halandóság Keszthelyen 1747–1849. In

Történeti Demográfiai évkönyv, 122–166.Egyed Ákos2002 Falu, város, civilizáció. Kolozsvár, Kriterion Faragó TamásNemek, nemzedék, rokonság, család. In Paládi Kovács

Attila (szerk.) Magyar Néprajz VIII. Társadalom, Bp., 393–469.

Pál Antal-Sándor2000 Marosszék az 1848–1849-es forradalom és szabad-

ságharc idején. SzékelyudvarhelyÖrsi Juliánna1998 Emberszôtte háló, TúrkeveVarga E. Árpád2002 A romániai magyarság népességcsökkenésének

okairól. Néhány demográfiai szempont 2002. népszámlá-lás elôzetes közleményének értékeléséhez. In Magyar Ki-sebbség, VIII. 4. szám, 3–16

1998 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Csíksze-reda, Pro Print Kiadó

2001 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. 1850– 1992Helységnévtár, Csíkszereda, Pro-Print Kiadó

Varga GyulaAz anyakönyvek, mint társadalomnéprajz forrásai. In

A társadalom-néprajzi vizsgálatok eredményei és lehetô-ségei az Alföldön. Csongrád, 51–70.

ForrásokRecensãmîntul din 1900 din Transilvania 1996Recesmîntul din 1910 din Transilvania 1999A Magyar Szent Korona Országainak 1910 évi népszámlá-lása. 1912A Mezôsámsondi Polgármesteri Hivatal LevéltáraA Mezôsámsondi Református Egyház LevéltáraA Mezôsámsondi Római Katolikus Egyház Levéltára

117

A Szamosok és a Maros határolta Erdélyi Mezô-ség településhálózatát vizsgálva talán az a legszem-betûnôbb, hogy míg a periférián, a határvidékentöbb várost is találunk a folyóvölgyek árterületénmegtelepedve (Marosvásárhely, Marosludas, Ara-nyosgyéres, Kolozsvár, Szamosújvár, Beszterce –hogy csak a fontosabbakat említsük) a terület belsejé-ben nemigen találunk városokat. Mondhatni nincs isvárosa a Mezôségnek – legalábbis a 20. század végénmég nem volt. Az elsô település, amely ezt a kitûnte-tett szerepet magáénak mondhatta, több évtized el-teltével, Nagysármás. A nagy kiterjedésû mezôségi

vidéken ez az egyetlen település, amely 2003-bannyerte el a városi rangot, a 2003/382 számú törvényértelmében, a hozzátartozó falusi települések pedigKissármás, Báld, Lárgatanya, Marócháza, Titiána ésCsehtelke. A jövôben még bôvülhet a térség városál-lománya: Mezôbánd szintén pályázik a városi státusmegszerzésére.

A Mezôség településhálózatán belül a kis- és ap-rófalvak (500 fô alatti lakossal) dominálnak, amelyekmeglehetôsen szórt településszerkezettel rendelkez-nek. Ezekre a településekre a demográfiai elörege-dés, a lakosság erôteljes fogyása jellemzô, amely a 20.

Városodás – városiasítás a Mezôségen(Nagysármás. Esetelmezés)

században folyamatos volt, de a szocializmus kor-szakától érvényesült hangsúlyosabban. Az okokattermészetesen az ország iparosítási programjában ésaz ennek következtében meginduló emigrációbankell keresnünk. Ezek a települések ugyanis a befek-tetésekbôl rendszerint kimaradtak, hanyagolták azilyen területeken az infrastruktúra és a gazdaság fej-lesztését, ezzel mintegy elvándorlásra buzdítva azott élô – fôként fiatal – lakosságot.

A 2001-ben megszavazott 351-es számú törvény(PATN negyedik, településekre vonatkozó szekciója)viszont az ilyen, városhiányos, zónákra elôírja anagyközségek várossá nevezését, amivel a vidékitérség revitalizációját szeretné elérni. Az ErdélyiMezôség is szerepel a kiemelt zónák között, magábafoglalva Maros – Kolozs – Beszterce-Naszód megyékterületén levô földrajzi egységet.

Jelen dolgozat a fent említett törvényt véve ala-pul, a Mezôség „elsô” városát veszi nagyító alá. Arrakeressük a választ, hogy mennyire város (elôírás sze-rint) Nagysármás, milyen esélyei (erôsségei vs.gyengeségei) vannak a városok közötti versenyben.(A városok versenyképességérôl lásd Lengyel–Rech-nitzer 2000). Illetôleg a városodást megelôzte/kö-vette valamelyest a városiasodás ezen a területen?Városodás (mennyiségi, demográfiai értelemben): avárosi népesség számszerû emelkedése, a városoknövekedése, terjeszkedése, a városok számának gya-rapodása. Városiasodás (minôségi, szociológiai érte-lemben): a városi szervezôdés formáinak, életmód-nak területi elterjedése, a települések kiépítettségé-nek tömörebbé, funkció szempontjából differenciál-tabbá válása (lásd Cséfalvay 1994).

Az elemzés elsôsorban a statisztikai adatokonalapszik (2002-es népszámlálási adatok, éves telepü-lési adatok, helyi Polgármesteri Hivatal nyilvántar-tásai), de kiegészül empirikus vizsgálattal is (a várospolgármesterével készített interjú, 2005.04.25.). Szer-kezetileg a dolgozat elsô, bevezetô részében a me-gyei adminisztratív keretrôl szólunk, illetve az urba-nizációs folyamatról, majd a statisztikai adatokatvetjük össze a törvény feltételeivel, azután követke-zik a város versenyképességének leírása néhány mu-tató mentén.

A megyei adminisztratív keretMaros megye adminisztratív felosztása 1968-ban

(1968/2-es törvény) alakult ki, mikor tulajdonkép-pen országszerte új rendszerre tért át a közigazgatás:ekkor vezették be a rajonok helyett újra a megye-rendszert). Az utólagos módosítások egyes települé-sek státusának váltásakor következtek be, így többközség várossá való nevezése, esetleg városokmunicípiumokká való átminôsítése történt meg akövetkezô évtizedekben. A rendszerváltás elôttiutolsó módosítás 1989-ben zajlott le, mikor Radnótközség megszerezte a városi rangot.

Az 1990-es években Maros megyét összesen 7 vá-rossal találjuk, melybôl három megyei jogú volt (Ma-rosvásárhely, Szászrégen, Segesvár). A városi lakos-ság aránya ennek megfelelôen 52% volt, ami az orszá-gos átlaghoz közel álló érték, az urbanizációs ranglis-tán a megye a 12. helyet foglalta el, Kovászna és Má-ramaros megyék után, azonos szinten Fehér, Argeš ésPrahova megyékkel. A községek száma 90 volt, ezekösszesen 449 települést csoportosítottak, ide számítvaa községközpontokat is. Az egy községre jutó átlagos

lakosszám 3313 volt, ezen érték jóval az országos át-lag (7000 fölött) alatt helyezkedett el. A népességszámszerinti legkisebb község, Kozmatelke (630 lakos) és alegnagyobb, Marosszentgyörgy (8026 lakos) közti kü-lönbség tizenkétszeres. Az egy községre jutó falvakszáma (4,9), ezzel viszont az országos szinten találha-tó. Legnagyobb tömörülést Bánd község mondhattamagáénak, összesen 13 település tartozott a közigaz-gatási területéhez, míg ellenkezô oldalon a két telepü-lésbôl összetevôdô községek álltak (Marosbogát, Bala,Maroskeresztúr stb.).

Az átmeneti idôszak elsô tíz évében nem történt atelepülések jogállását befolyásoló beavatkozás, a2002-vel kezdôdô új városfejlesztési program (lásdBenedek 2006) keretében eszközölt módosítások vi-szont Maros megyében is látványos változásokateredményeztek: 2002–2004 között 1 új megyei jogúváros, 4 új városi jogállású település, valamint 5 újközség jelent meg.

A változtatások terve nem újkeletû, ugyanis mégaz 1970-es években szerepelt néhány község várossáfejlesztése a szocialista településtervezésben (Feren-czi 1980, Nicolae 2002). A tervek teljes megvalósítá-sára azonban nem került sor, 1989-ben, a kommunis-ta hatalom utolsó évében csupán a fent említett Rad-nótot emelték városi rangra. Errôl a kérdésrôl a Me-gyei Tanács Urbanisztikai és területrendezési iro-davezetôje így nyilatkozott: „Ami a Maros megyeitelepüléshálózatot illeti, volt egy régebben elindítottprogram. Volt néhány nagyközség, mint ezek, ame-lyeket várossá nyilvánítottunk, melyek polarizálószereppel rendelkeztek. Tehát a szolgáltatások, élet-színvonal révén figyelemkeltôk voltak, népességetvonzottak a környékükrôl. Tehát az ötlet nem új. Amegvalósítás feltételei azonban nem voltak mindigadottak. Most is csak részben teljesítettek. E négyközségen kívül volt még Mezôbánd és Görgényszen-timre. Feltételesen szerepelt még Déda is (Ianoš–Tã-lângã 1994).

A fejlesztések motiváló tényezôje a központi sze-repkörû települések (amelyek történelmi fejlôdésüksorán polarizáló erôvel voltak jelen a környezetük-ben) kiemelése volt. Ezek a települések kivétel nél-kül régi települések, melyek járásközpontként is mû-ködtek az 1960-as évekig, polarizáló hatásuk érzôdik15–20 km-es körzetben. Idôvel ezek a falusi térség új-jáélesztésének gócpontjai lehetnek, befektetésekvonzópontjai. A megyében ilyen településkategórialenne Nagysármás, valamint Mezôbánd, Mezôrücs,Erdôszentgyörgy, Nyárádszereda, Görgényszentim-re és Marosfelfalu.

A törvény feltételeinek jelenléte NagysármásonAz alábbiakban áttekintjük azokat a 2001/351-es

törvényben szereplô keretfeltételeket, melynek függ-vényében településeket várossá lehet nyilvánítani,valamint azt, hogy ezek mennyire teljesülnek Nagy-sármás esetében. Az elsô, fontos feltétel a népesség-számra vonatkozik. Az alsó határt 5000-nél szabtákmeg és ezt a küszöböt a vizsgált település teljesíti, hi-szen a legnépesebb az új városok közül (7493 lakos)Maros megyében. Ha eltekintünk azonban a város-hoz tartozó falvak népességétôl, akkor a tulajdon-képpeni városi lakosság nem éri el a törvény általelôírt küszöböt: 3877 fô él az egykori községköz-pontban. A következô szempont a foglalkoztatottnépesség gazdasági szerkezet szerinti megoszlása. A118

törvény értelmében dominánsan ipari-tercier struk-túrájú települések kell legyenek az új városok, ahol anépesség csekély hányada (25% alatt) foglalkoztatotta primer, mezôgazdasági szektorban. Ha ennekmegítélésében a megyei statisztikai adatokra hagyat-kozunk Nagysármáson 95% fölött képviselt a nemmezôgazdasági jellegû tevékenység, viszont a 2002-es népszámlálás szerint jóval alacsonyabb ennek ará-nya (76%), vagyis mindenképp teljesíti a gazdaságiszerkezetre vonatkozó feltételeket.

A lakások ellátottsága, felszereltsége az életmód,igényszint fokát fejezi ki. A teljes adminisztratív te-rületet vizsgálva Nagysármás e téren elmaradottnakmondható, kiemelkedik az alacsony mutatókkal:38,6%-os a lakások ellátottsága vízellátási berende-zésekkel, illetve 35,5%-os a lakások ellátottsága für-dôszobával és belsô WC-vel.

Az egészségügy helyzetére vonatkozó feltételekés mutatók (orvosok száma, kórházi ágyak száma la-kosokra vetítve) megközelítôen jók Nagysármáson.Jelentôsebb egészségügyi központ mûködik a tele-pülésen, amely nemcsak a város, hanem a tágabbkörnyék lakói számára is ellátást biztosít. Vonzás-körzete túllép tehát a közigazgatási határokon, ha-bár csak kisebb egészségügyi problémák kezelésérealkalmas.

A törvény következô feltétele az oktatásra vonat-kozik. A törvény elôír legkevesebb másodfokú kép-zést, vagyis gimnázium, líceum vagy szakközépis-kola meglétét. A vizsgált településen ez jelen van, azelemi-középfokú oktatásban 10 diák jut egy tanerô-re. A különbözô kulturális (könyvtárak, elôadóte-rem) és sporttevékenységre (sportpálya, tornaterem)alkalmas épületek is megtalálhatók.

A feltételek között emíthetô a turisztikai tevékeny-séget biztosító épületek megléte (hotelek, motelek,panziók). Ez Nagysármáson hiányzik, nincs biztosít-va a turisták számára a szálláshely; a turizmus, mintgazdasági tevékenység sem elterjedt. Turisztikai po-tenciál van, azonban befektetô(k)re még várni kell.

A települési infrastruktúra terén találjuk a legna-gyobb ellentmondásokat a törvénybe foglalt feltéte-lek és valóság között. A közmû jellegû szolgáltatá-sok közül kritériumként szerepel az ivóvízzel és csa-tornázással ellátott utcák 60 illetve 50%-a az össz-hosszból, ami viszont itt eléggé kezdetleges és elég-telen. Ennek kiépítése és modernizálása az önkor-mányzat elsôdleges projektjei között szerepel, az eh-hez szükséges pénzalapok azonban hiányosak. Azúthálózat sem felel meg az elvárásoknak, a korszerû-sített utak részaránya alacsony.

A környezet minôségének mutatóin is sok a javí-tanivaló. Elsôként a szabályozott szemétlerakás-éselszállítás problémáját kell megoldani. A zöldterüle-tek, parkok egy fôre esô mérete kevesebb, mint aszabályozott, viszont javít a helyzeten, hogy a gaz-daságok nagy része úgynevezett kertes ház, így azöldövezet nagyobbnak tekinthetô a valóságban, bárnem összefüggô jellegû.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az Orszá-gos Területfejlesztési Tervben szereplô törvényerejûkritériumok csak részben teljesülnek Nagysármásesetében. Ez az állapot nemcsak mezôségi jellegze-tesség, az ország többi új városában is hasonlóan ala-kulnak a mutatók – Ioan Oltean, a Közigazgatási Bi-zottság elnöke szerint csak ¾ részük felel meg egé-szében a törvényes kereteknek.

1. táblázat. Nagysármási mutatók

Forrás: 2002-es népszámlálás, Megyei Statisztikai Hi-vatal, Polgármesteri Hivatal alapján saját számítás

Az új jogállás elônyei és hátrányaiA törvény feltételeinek teljesítése, betartása mel-

lett a dolgozatban igyekszünk nyomon követni ajogállás változtatásából fakadó remélt elônyöket, il-letve eddig tapasztalt hátrányokat. A várossá nyilvá-nítás óta eltelt rövid idô (maximum másfél–két év)azonban nem igazolt még minden félelmet/re-ményt.

Vélhetôen elônyôs lesz a település életében az újstátussal járó intézményi ellátottság fejlôdése, a szol-gáltatások megjelenése és könnyebb elérhetôsége. Eza hozzátartozó falvaknak is elônyös helyzetet jelent,sôt a kisváros vonzáskörzete is bôvülhet ezáltal.

Az önkormányzat a pénzalapok megnövekedésétreméli az új státustól, mind a helyi, mind a központialapok leosztását tekintve. Azonban, ahogy a Me-gyei Tanács Urbanizációs és Területrendezési irodafôépítésze nyilatkozott: a központi költségvetési ré-szesedés nem fog jelentôsen növekedni, hanem loká-lis szinten kell megtalálni a forrásokat, azokat pedigracionálisan kell felhasználni.

A munkapiac javulása elônyként jelent meg a la-kosság elôtt, remélték, hogy a városi rang megszer-zésével a települések gazdaságilag nagyobb növeke-dést, fejlôdést tudnak majd felmutatni. A munka-helyteremtés viszont nem jár automatikusan együttaz új státus szerzésével, ennek érdekében erôfeszíté-seket kell tenni, úgy az önkormányzatnak, mint a he-lyi vállalkozói szférának, a lakosságnak együttvéve.

Az intézmények közül várhatóan a banki-pénz-ügyi szektor megtelepedése is megtörténik e kisvá-rosokban, ugyanakkor indokolt lenne közjegyzôségbeindítása, hiszen rengeteg az elintézetlen földügy, aföldek tisztázása, átírása, telekkönyvelése.

Mocean Ioan nagysármási polgármester szerintaz elônyöket a település regionális fejlesztési progra-mokban való részvétele, bevonása jelentené. Ennekérdekében a helyi tanács, az önkormányzat több pro-jektet indított el, ezekbe nemcsak az adminisztratívhatárokon belül levô falvakat vonták be, de együtt-mûködnek a Mezôség több községével is.

Az elônyök között találjuk tehát az infrastruktúrafejlesztésének lehetôségét, ezzel pedig a magasabbszintû szolgáltatások kiépülését, a lakosság remé-nyét, hogy talán városias körülmények fognak majduralkodni a településeken. Vagyis a népesség polgá-rosodásának útját látták, várták el a városi rangtól.

Van azonban hátrányos oldala is a jogállás meg- 119

változásának. Itt elsôként a lakosok elégedetlenségétkiváltó adónövekedést említeném. A 2001/351-estörvény keretében ugyanis a települések rangsorolá-sát is elvégezték, az ország településállományát 5 hi-erarchiaszintbe sorolták, amely értelmében megha-tározták az adókulcsot. Különbség van így a helyiadók (terület- és épületadó) szintjén, annak függvé-nyében, hogy városi vagy falusi rangú a település. Atelepülésen belül is differenciálódhat az adó (értéke),ennek megszabása a Helyi Tanácsok jogkörébe tarto-zik. Az adók megemelését az is indokolta, hogy na-gyobb költségek (például megemelkedett a Polgár-mesteri Hivatalok személyzeti száma) mellett na-gyobb bevételekre is szükség van. A lakástulajdono-sok nagyobb kiadást könyvelhettek az ingatlanokadózásából, az új adózási rendszer pedig a települé-sen elégedetlenséget váltott ki a a lakosságból. Apolgármester véleményét idézem, aki a problémafeloldását a szolgáltatások szintjének, minôségénekjavításával valósítaná meg.

Ha egyensúlyban lenne a helyi adók és illetékeknövelése a más, magasabb fokú szolgáltatásokkal,amit nyújtanánk, valószínû, hogy az elégedetlenségnem lenne ilyen nagy. De egyelôre sok vitához veze-tett, mivel nem nyújt a vidéki környezetnél többet eza státus sem.

Azonban a legnagyobb veszteséget bizonyos EU-támogatások elveszítésével könyvelhetik el az új vá-rosok. A városi rang megszerzése után a helyi ön-kormányzatok nem jogosultak a támogatásokra,melyre azonban nagy szükségük lenne, elsôsorban atelepülések vízkészlet-gazdálkodásának megoldása(csatornahálózat-kiépítése), de egyéb mezôgazdasá-gi tevékenységek szempontjából is.

A városi státus megszerzésébôl eredô hátrányokközött találunk akkomodációbeli, a lakosság mentali-tásából fakadó problémákat is: például Nagysármásvárosközpontját (civic centre) mentesíteni szerettékvolna a mezôgazdasági gépezetek, állatok átvonulá-sától, erre tanácsi határozat is született. A döntés vi-szont az állattartó, földmûvelô népesség felháborodá-sához, tiltakozásához vezetett. A lakosság tehát nehe-zen tud alkalmazkodni az új polgárosult életvitelhez;lévén, hogy ha nem is fôállásban, de kiegészítô kere-setként földmûvelést folytatókról van szó.

A település versenyképességéneknéhány tényezôje

1. A természeti feltételekA természeti feltételek közül a legerôsebben a

fekvés határozza meg az adott település verseny-elônyét. Nem mindegy ugyanis, hogy a megye köz-ponti részén fekszik, vagy esetleg a periférián, nagytávolságra a megyeszékhelytôl, nagyvárosoktól.Nagysármás a megye északnyugati részén, tulajdon-képpen Kolozs és Beszterce-Naszód megye szom-szédságában található. Hátránya az, hogy távol vana megyék centrumaitól, a közlekedési infrastruktúrajellege, fejlett(len)sége is nehezíti a város elérhetését.Bár az adminisztratív határának szélén keresztülha-lad a Kolozsvárt Szászrégennel összekötô országút,a Mezôség geomorfológiai jellegzetességeibôl (hepe-hupás táj, csuszamlásos, suvadásos területek)eredôen ennek járhatósága, így fontossága veszítettértékébôl. A többi (nagy)várossal – Marosvásárhely,Marosludas, Beszterce – való összeköttetése is ha-

sonlóan rossz állapotban van, így az elônytelen fek-vést nem tudják ellensúlyozni.

2. Népességi és a gazdasági feltételeA humán alapok szempontjából a település nem

mutat kiemelkedô értékeket. A népesség az 1956-osnépszámlálás óta fokozatosan csökkenôben van, atermészetes szaporulat negatív értékei miatt, de amigrációs mérleg vesztesége miatt is. A 2002-es cen-sus viszont enyhe népességnövekedést mutat: 3,8százalékponttal 1992-höz viszonyítva.

1. ábra. A népességszám alakulása 1930-tól

A népesség korstruktúráját vizsgálva (l. 2. ábra)szembetûnô, hogy az idôs korosztály (60 év fölötti-ek) nagy számban van jelen: a lakosság 24%-a idôs.Mindezt az öregedési index segítségével is kifejez-hetjük: 81,4, így a tuladonképpeni aktív korú (18–59)népesség részaránya is alacsony.

2. ábra. A népesség korszerkezete 2002-ben

Iskolázottság szempontjából a népesség jórésze,több mint fele csak elemi (I–IV. osztály) és általánosiskolai (V–VIII. osztály) végzettségû. Az érettségivelrendelkezôk aránya a 18 éves és idôsebb korú össz-népességbôl 25,7%-ot tesz ki, a nôi dominanciájával.A felsôfokú végezettséggel rendelkezôk esetében ahelyzett fordított, itt enyhén a férfiak dominálnak, amutató értéke 3,3% a 24 és annál idôsebb össznépes-ségbôl.

A következôkben a gazdasági ágazatokban fog-lalkoztatottak számát vesszük szemügyre. A mezô-gazdaság mellett a lakosság nagyrésze a különbözôiparágakban dolgozik, a szolgáltató szektor a szállí-120

tások, kereskedelem, tanügy, egészségügy és köz-igazgatás révén képviselt a legerôsebben. A pénzügyiszektorban, vendéglátóiparban, ingatlanpiacon, táv-közlésben meglehetôsen kevesen foglalkoztatottak. Amunkanélküliségi ráta alakulásában növekvô tenden-cia figyelhetô meg 1992-höz viszonyítva: 10,7-rôl14,2%-ra (a megyei által 7,3%). A település gazdaságipotenciálját tekintve elmondható, hogy a rendszervál-tozás új viszonyaihoz nem alkalmazkodott túl gyor-san és dinamikusan, mai napig egyes ágazatok válsá-ga figyelhetô meg. A szolgáltatói szektor erôsödésenem látványos, a befektetések nem nagy méretûek, ésfôként az iparban (fafeldolgozás, mezôgazdasági ter-mékek ipari feldolgozása stb.) koncentrálódnak. Akülföldi mûködô tôke áramlása a zónába nem igazánjellemzô. A polgármester véleménye szerint a húzó-ágazat a mezôgazdaság lehetne.

Diszfunkciók az új városokbanA városi területfejlesztési projekt (PUG) alapján a

legnagyobb problámák a települési infrastruktúra éskörnyezetvédelem területén vannak. Így az útháló-zat fejletlensége, rendezetlensége, emellett a parko-lók, átjárók, útszéli sáncok hiánya. Az épített kör-nyezetre vonatkozó problémák, hiányok közül: laká-sok felszereletlensége, elöregedése, beépíthetô bel-telkek hiánya. A környezet leromlása, a környezet-védelem hiánya ugyancsak általános jelenség; eztelsôsorban a szeméttelepek állapota, a lakott terüle-tekhez való közelsége váltja ki. Helyenként jellemzôa földcsuszamlások, eróziós jelenségek jelenléte a te-lepülésen belül is. A problémák orvoslására a ter-vekben különbözô javítási stratégiákat javasolnak,mindezek alkalmazása azonban az adott településanyagi körülményeitôl függenek.

2. táblázat. Nagysármás néhány fejlettségi mutatójaForrás: 2002-es népszámlálás, Megyei statisztikai Hi-

vataladatai alapján saját számítás

KövetkeztetésekA poszt-szocialista átmenet idején a társadalmi-

gazdasági-politikai körülmények megváltozásávalaz urbanizációs folyamat is nagy változásokon mentát: Romániában a 2002-es népszámlálás idejére a vá-rosi népesség aránya visszaesett az elôzô népszámlá-lás adataihoz képest. 2002 után azonban a fentrôl irá-nyított, mesterséges beavatkozás (városiasítás) ered-

ményeként a városi népesség száma/aránya növek-vôben van. Az országos szintû mozgásokkal analóghelyezt áll fenn Maros megye viszonylatában is, aMezôségen, ahol a már említett beavatkozások kö-vetkeztében megjelent az elsô városi rangú telepü-lés. Nagysármás a történelem során regionális köz-ponti funkcióval rendelkezett, mely polarizáló erôt aföldrajzi helyzet eredményeként is értelmezhetjük.

Bár az Országos Területfejlesztési Terv negyedik,a településhálózatra vonatkozó szekciójában (2001/351 számú törvény) leszögezték a várossá nyilvání-tás kritériumait, a vizsgálat során arra a következte-tésre jutottunk, hogy ezt nem – vagy legalábbis nemminden esetben – tartották be, a fejlesztési terv köve-telményeit tulajdonképpen megkerülve adtak bizo-nyos településeknek városjogot.

A mezôgazdasági tevékenységek ma is fontosszerepet töltenek be a település gazasági életében. Avárosi életmóddal együtt járó polgárosodás folyama-ta nehezen indulhat el, ugyanis a lakosság nem ren-delkezik ilyen életvitelre vonatkozó tér- és gaz-daságszervezô életmodellel. Így újra felhozható pél-daként a városi tanács városrendezési terve, amely aváros fôterét mentesítette volna a mezôgazdasági gé-pek, lovasfogatok forgalmától, de amelyet nehezentudott a valóságba ültetni. A városiasodás tehát fe-lülrôl nehezen irányítható, a helyi életetstratégiákat,gazdasági-társadalmi mozgásokat erôsen meghatá-rozzák a mentális tényezôk (lakosok adaptációskészsége, a városi élet jövôbeni megszervezését biz-tosító egyéni és kollektív életviteli/élet(tér) szervezôforgatókönyvek kidolgozása).

A település városi rangra emelése nem feltétlenüljár együtt a fejlettségbeli növekedéssel, így a telepü-léseknek az infrastruktúra, környezetvédelem, szol-gáltatások terén még sokat kell fejleszteni.

BEREKMÉRI MÁRIA ERZSÉBET

IrodalomBenedek József 2006 Urban Policies and Urbanization in the Transi-

tion Romania, Romanian Revue of Regional Studies 2,51–64.

Cséfalvay Zoltán 1994 A modern társadalomföldrajz kézikönyve, IKVA

Könyvkiadó, Bp.Ferenczi I. 1980 Városfejlôdés térben és idôben, Korunk Év-

könyv. Ember, város, környezet. Kolozsvár 11–23Ianoš, I. – Tãlângã, C.1994 Orašul ši sistemul urban românesc în condiøiile

economiei de piaøã, Academia Româna, BucureštiLengyel I. – Rechnitzer J. 2000 A városok versenyképességérôl. In Horváth Gy.,

Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerke-zete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Pécs,130–152.

Nicolae, I. 2002 Suburbanismul ca fenomen geografic în Româ-

nia, Editura Meronia, Bucurešti. 121

BevezetésA magyar néptánckutatás a hatvanas években fe-

dezte fel az erdélyi Mezôséget. A mezôségi tánckul-túra, a kutatás és a hetvenes években induló tánc-házmozgalom közvetlen kapcsolata révén gyorsanismerté, a virtuóz és látványos páros és férfitáncaimiatt közkedveltté is vált az egész országban. Éveksorán magyarországi és külföldi érdeklôdôk százaisajátították el a magyar táncházakban a mezôségi ésa széki táncokat. A rendszerváltás után megindulóerdélyi néptánctáborok között elsô volt a Kallós Zol-tán által szervezett mezôségi, amit 2007 nyarán mártizenhatodik alkalommal rendeznek meg Válaszú-ton. Idôközben Széken és Szépkenyerûszentmárton-ban is elindultak hasonló táborok.

1990-óta Magyarországon és külföldön megren-dezett, tánc- és zenei fesztiválok rendszeres vendé-gei mezôségi hagyományôrzô táncosok, zenészek ésénekesek, magyarok, cigányok és románok egyaránt.

Tánckultúrája révén tehát a Mezôség kitüntetetthelyet foglal el a magyar táncos köztudatban, ez te-rület már évtizedek óta nagy számú hivatásos ésamatôr tánc- és zenekutatót vonz. E nagyfokú érdek-lôdéssel ellentétben áll az a tény, hogy gyakran méga szakemberek körében is meglehetôsen pontatlankép él az itteni tánckultúráról. Kivételt képez az egy-kor Szolnok-Doboka megyéhez tartozó Szék. A falukutatástörténetét Martin György dolgozta fel (lásdMartin 2000, ill. 1980), hangszeres népzenéjérôl ösz-szefoglaló tanulmánykötet jelent meg (Virágvölgyi–Felföldi 2000), amelyben a széki tánckultúráról szólóelsô összegzés is megtalálható (Novák 2000), a régtervezett táncos monográfia azonban még nem ké-szült el (vö. Felföldi 2000.5–7., Halmos 2000.8).

A következôkben szeretnék a Mezôség táncairaés táncéletére vonatkozó kutatásokról pontosabb ké-pet adni.

KutatástörténetMivel Martin György több ízben is áttekintette a

Székre vonatkozó adatokat, ezért ezek közül itt csaka fontosabbakat említem. (Mezôség tánckultúrájárólírt rövidebb kutatástörténeti összefoglaló olvasható:Martin 1997.256–7. ill. 1995.110–1.)

Az elsô, Mezôségre vonatkozó táncos adat az1800-as évek végérôl származik, Szolnok-Dobokavármegye monográfiájában említik elôször a követ-kezô széki táncokat: magyar, lassú és csárdás (Tagá-nyi–Réthy–Pokoly–Kádár 1898–1905, Kádár 1904).Kocsis Lajos az 1910-es években egy Borsa-völgyi fa-lu magyar és román tánczenéjét és táncait jellemezte(Almási 1980), Kodály és Bartók kutatásai éppencsak érintik a Mezôséget. A Mezôség északi részéntalálható Maros-völgyi románság tánczenéjének ma-gyar kapcsolatairól ír Bartók (Bartók 1934. ill. 1967),Kodály pedig 1943-ban gyûjt Széken (Martin 2000.16). Kodály korábbi bíztatása nyomán, 1940-benLajtha kutatóútra indul, munkájának eredményeit,Széki gyûjtés és Szépkenyerûszentmártoni gyûjtéscímmel közre is adja (Lajtha 1954a; 1954b). Mindkétkiadvány tartalmaz táncra vonatkozó adatokat,csakúgy, mint a Borsa-völgyi kutatásokban részt

vevô Járdányi Pál Kide népzenéjérôl írt monográfiá-ja (Járdányi 1943). A negyvenes évek kutatásai kö-zött kell megemlíteni Keszi-Kovács László Mezôsé-gen végzett táncfilmezéseit. Ezek a filmek, a kapcso-lódó hang- és fénykép-dokumentációval, illetve afeljegyzésekkel együtt Budapest ostromakor meg-semmisültek, a kutatás számára használhatatlannáváltak (K. Kovács 1956). Sümeghy Vera a széki tán-cokról írt rövid ismertetését kell itt még megemlíte-nünk, amelyben a magyarról, a csárdásról és a lassúróltalálunk leírást (Sümeghy 1944. 63–68). Az elsô jelen-tôs összefoglalást egy falu táncéletérôl Faragó Józseftollából ismerjük. Tanulmánya helyszíni megfigyelé-sekre és interjúkra alapozva pontos leírást ad Pusz-takamarás táncéletérôl (Faragó 1946). Elekes Déneskéziratos széki gyûjtésébôl néhány fontos táncot,mint például a fonóbeli szarkatáncot, a lakodalmibomlótáncot, a csárdás cigányos változatait, valamintaz eszközös kecsketáncra vonatkozó adatokat ismer-hetjük meg (Martin 2000. 19). Ez utóbbi, a juhait ke-resô pásztor történetét megelevenítô táncpantomimrészletes leírását adja. Az adatot részletesen közliPesovár Ferenc , valamint Faragó József (Pesovár F.1970; Faragó 1977). Jagamas János és Faragó Józsefaz ötvenes évektôl kezdi meg Mezôség népdalkin-csének, táncdalainak összegyûjtésé, errôl összefogla-ló kötetet is adnak ki (Jagamas 1977; Jagamas–Fara-gó 1974).

A hatvanas években veszi kezdetét a szisztemati-kus néptánckutatás a Mezôségen. Andrásfalvy Ber-talan, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferencés segítôik neve fémjelzik ezt a periódust, amely egé-szen a hetvenes évekig tart. Az MTA ZTI Táncosztá-lyának archívumában rengeteg összegyûjtött adat,táncfilm, hangzóanyag és egyéb dokumentáció elle-nére sajnos nagyon kevés publikáció, amely össze-foglalná a kutatási eredményeket. Mindezek közülkiemelkednek: Kallós Zoltán leíró jellegû tanulmá-nya Válaszút táncéletérôl (Kallós 1964), Novák Fe-renc széki tanulmányai (Novák 1960; 2000), MartinGyörgy túlnyomórészt strukturális jellegû dolgoza-tai a mezôségi férfitáncokról (Martin 1970; 1973), va-lamint a táncciklusokról szóló történeti-összehason-lító tanulmány szintén Martin György tollából (Mar-tin 1978). Martin György és Pesovár Ernô nagyobblélegzetû mûveiben számos fontos összefoglaló le-írást találunk Mezôség tánckultúrájára vonatkozóan(Martin 1974; 1980a,b; 1981; 1995; 1996; Martin–Pe-sovár 1980; Pesovár E. 1980). Ebben az idôszakbanfelkutatott eredmények alapján ismerteti MartinGyörgy a Mezôségre vonatkozó tánctípusokat (Mar-tin 1995. 28–55.), és határozza meg Mezôség helyét amagyar táncdialektusok között, és jellemzi is azt(Martin 1995. 110–113. ill. 1996. 256–259). Erre azidôszakra esik az egyik legfontosabb táncfolklorisz-tikai felfedezés kidolgozása és részletes ismertetése.A juhait keresô pásztor történetét bemutató prog-ramzenével és táncpantomimmal kapcsolatosan Me-zôségrôl is találnak adatokat (Faragó 1977, PesovárF. 1970; 1981). Ezzel párhuzamosan román részrôlnem zajlik kutatás, csupán néhány tanulmányt isme-rünk, amely a vizsgált területre vonatkozik (Domby122

Néptánckutatás az erdélyi Mezôségen

1967. Petruøiu 1970, ill. vö. Kós. 2000. 15–24).A hetvenes és a nyolcvanas években, a hivatásos

néptánc- és zenekutatók mellett már több érdeklôdôis megfordul Mezôségen, legtöbbjük a magyarorszá-gi, illetve az erdélyi táncházas közönségbôl kerül ki.Film-, majd késôbb videofelvételek, helyszíni jegyze-tek, fotók készültek, ezek egy része megtalálható azMTA ZTI archívumában, nagy részük azonban minda mai napig magánkézben van. Adatolásuk legtöbbesetben hiányos, a kutatás számára nem mindenesetben hasznosíthatók, mégis fontos lenne ezek fel-mérése. Álljon itt egy névsor az amatôr és a hivatá-sos kutatókról, valamint a gyûjtôpontokról a teljes-ség igénye nélkül: Ifj. Csoóri Sándor (Magyarpalat-ka, Szék), Demény Piroska (Szék, Visa), Fekete Antal(Magyarpalatka, Mezôkeszû), Fodor Béla, JánosiAndrás (Gyulatelke, Magyarpalatka), Juhász Zoltán(Magyarszovát, Szék, Visa), Konkoly Elemér (Erdô-szombattelke, Szamosújvár, Szék), Könczei Árpád ésCsilla (Magyarszovát, Visa), Pálfy Gyula (Magyarpa-latka, Szék, Vajdakamarás), Pávai István (Magyar-szovát, Mezôkeszû, Magyarpalatka, Visa), RatkóLujza (Visa), Tímár Sándor (Báré, Visa), TôtszegiAndrás (Magyarszovát, Visa), Zsuráfszky Zoltán ésFarkas Zoltán (Visa). Ebben a korszakban születiknéhány fontos publikáció, melyek közül kiemelked-nek alaposságukkal és módszerességükkel PálfyGyula leíró és strukturalista jellegû tanulmányai(Pálfy, lásd még Martin 1981, Könczei 2004). Itt kellmegemlíteni, hogy japán amatôr tánckutatók megje-lenése Erdélyben is erre az idôszakra datálható. Az ôtudományos indíttatásukról, munkásságukról, ered-ményeikrôl sajnos nagyon keveset tudunk. Magasfokú technikai felkészültségüknek és szerencsésanyagi helyzetüknek köszönhetôen számos film- éshangfelvételt készítettek Mezôségen, ezekrôl azon-ban nincsenek pontos információink.

Az 1990-es években, a táncházmozgalom hatásá-ra egyre növekvô érdeklôdés fordul Mezôség felé,táncosok, zenészek és érdeklôdô folkturisták töme-gei látogatják a területet, lakodalmak, bálok éskülönbözô tánctáborok vendégeiként. Tömegévelkészülnek videofelvételek, fotók, elszórtan jegyzetekis, ezek nagy része szintén magánkézben, illetve egy-egy néptánccsoport videoarchívumában található,kisebb részük az MTA ZTI Táncosztályának videotá-rában, illetve a Hagyományok Háza Lajtha LászlóFolklórdokumentációs Központjában. Hozzávetôle-ges jegyzék azokról, akik a 90-es években táncos gyûj-téseket végeztek a Mezôségen: Antal Áron (Gyeke,Légen, Magyarpalatka, Magyarpete, Szék), Bodo-BánJános (Báré, Kolozskorpád, Mezôgyéres, Visa), BusaiNorbert (Botháza, Budatelke, Légen, Magyarpalatka,Visa), Császár Attila (Buza), Fantoly Gyula és BaloghIldikó (Kapor, Melegföldvár), György Károly(Bonchida, Visa), Lajkó Levente (Magyarpalatka,Visa), Megyeri István (Légen, Magyarpalatka,Mezôkeszû, Szék, Vajdakamarás, Visa) Misi Gábor(Almásmálom, Boncnyíres, Csabaújfalu, Erdôszom-battelke, Kérô, Légen, Ördöngösfüzes, Szép-kenyerûszentmárton), Nagy Albert (Szék), Nagy Zol-tán József (Magyarpalatka), Palenik József (Szék,Visa), Radák János (Szék, Visa), Szabó Szilárd(Mezôkeszû, Szék). Ezen kutatásokra vonatkozó pub-likációt nem ismerünk, csupán néhány leíró jellegûegyetemi és fôiskolai szakdolgozatot (Árendás 1992;Aladics 2000; Balogh 1996; Redô 1997; Varga 2003).

Szisztematikus gyûjtéseket végeztek az UtolsóÓra keretében Pávai István vezetésével a Fonó BudaiZeneház munkatársai, amely kutatás kiterjedt mezô-ségi falvak zene és táncfolklórjára is. Errôl a kutatás-ról nem jelent meg tudományos összefoglaló, csupáncsak ismertetô, illetve válogatott hangzóanyag (lásdUtolsó Óra honlapja). Közvetve kapcsolódik ehhez amunkához Pávai István áttekintése az erdélyi táncdi-alektusokról, amelyben árnyalja a Martin korábbimegállapításait (Pávai 2006).

Az erdélyi, és benne Mezôség tánckultúrájára vo-natkozó román kutatásainak eredményeit ZamfirDejeu foglalta össze leíró munkájában (Dejeu 2000).

Végezetül meg kell említeni, hogy sok táncra éstáncéletre vonatkozó adatot találunk az 1970-esévektôl sorban megjelenô paraszti önéletírásokban.Értéküket növeli, hogy belsô megfigyelésbôl szár-maznak, sokszor funkcionálisan, más néprajzi, társa-dalmi, gazdasági jelenséggel összefüggésben tárul-nak elénk (Csorba 2001; Gyôri 1975; Kiss 1998; Ko-csis 1988; 1997).

Újabb eredmények, feladatokSaját és munkatársaim kutatásai, melyeket 1994-

ben kezdtünk Mezôségen leginkább két falura Visá-ra és Székre vonatkoznak. Békési Tímeával, BíróBoglárkával, Géber Józseffel, Lucskai Ágnessel, Mol-nár Péterrel, Mondok Ágnessel, Radák Jánossal ésVirág Ritával, a Pécsi Egyetem néprajz szakos hall-gatóival dolgoztam együtt terepen. Célunk kettôsvolt, mélyfúrásszerû kutatás során szerettem volnaminél több funkcionális megfigyelést végezni, más-részt szerettük volna az eddigi strukturális-leíró jel-legû kutatási eredményeket pontosítani. Fôbb kuta-tási témák a következôk voltak: táncos térhasználat,táncos és a zenész kapcsolata, táncszók és használa-tuk, átmenet a hagyományos és a modern táncéletközött, játékok és a hagyományos tánctanulás, a tán-cok formai, strukturális megjelenésének, illetve azegyéni táncalkotás folyamatának változásai funkció-ban illetve megrendezett táncfelvételek során. Leg-fontosabb eredményünk egy eddig nem kutatottfolklór mûfaj, a kiáltott rigmusok bemutatása volt. Agyûjtött adatok feldolgozása folyamatban van, né-hány publikáció már megszületett, illetve megjele-nés alatt áll. (Megjelent: Békési–Varga. 2006, megje-lenés elôtt: Varga 2007a, b.). 1999-tôl bôvítettem akutatási területet, összehasonlító adatokat keresvemás falvakban is kutattam. (Ezek a falvak: Bálvá-nyosváralja, Báré, Boncnyíres, Botháza, Buza, Cente,Csabaújfalu, Gyulatelke, Kispulyon, Kisszék, Légen,Magyarfráta, Magyarpalatka, Magyarszovát, Marok-háza, Mezôgyéres, Mezôkeszû, Mezôpanit, Mezô-szava, Mocs, Ormány, Ördöngösfüzes, Szépkenye-rûszentmárton, Vajdakamarás.) Ennek eredményeiszintén feldolgozás alatt állnak, fôbb témái: a mezô-ségi táncdialektus pontosabb behatárolása és felosz-tása, a magyar és a román táncdialektusok egybeve-tése, a botos táncok használata Mezôségen, tánctípu-sok jellemzôinek és területi elterjedésüknek pontosí-tása, valamint etnikus jegyek meghatározása a me-zôségi tánckultúrában.

A rengeteg összegyûlt ismeret alapján idôszerûvévált néhány táncos falumonográfia (Szék, Visa) ésegy átfogó mezôségi monográfia elkészítése. Az ada-tok szétszórtsága miatt ez utóbbihoz elengedhetet-lennek tûnik egy nemzetközi összefogás megszerve- 123

zése, ennek keretein belül, pedig egy központi adat-bázis létrehozása. Egész Erdélyre vonatkozóanmeglehetôsen kevés tánctörténeti adat áll rendelke-zésünkre, ezért a levéltári források felkutatása éselemzése is várat még magára. A mezôségi tánckul-túra eddigi statikus, változatlan állapotban történôbemutatása helyett szükség lenne a tánckultúránakfolyamatában való ismertetésére, a változások és azazokat elôidézô gazdasági, társadalmi eseményekösszefüggéseinek ismertetésére. A hagyományostáncélet átalakulását, illetve a magyarországi és er-délyi táncházmozgalom, a magyar és román, illetvea nyugati populáris zenei és tánckultúra összefonó-dását feltérképezni izgalmas antropológiai-folklo-risztikai feladatnak tûnik.

VARGA SÁNDORIrodalom

Aladics LászlóA szépkenyerûszentmártoni magyarság táncélete. Szak-dolgozat a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tan-székén. Szeged (MTA ZTI Akt 1544)Almási István1980 Kocsis Lajos századeleji népzenegyûjtése. In Benkô(szerk.) 1980. 271–297.Árendás PéterA magyarpalatkai banda. Tanulmány egy mezôségifalusi bandáról. Szakdolgozat.Balogh IldikóMelegföldvár táncélete és táncai. Szakdolgozat a Ma-gyar Táncmûvészeti Fôiskolán. Bp.Bartók BélaNépzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Bp.1967 Rumanian Folk Music. Vol. I–III. The Hague.Békési Tímea–Varga Sándor2006 Táncszók használata egy mezôségi faluban. In EklerA.–Mikos É.–Vargyas G. (szerk.) Teremtés. Szöveg-folklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteltére.291–310. L’Harmattan. Bp.Benkô András (szerk.)1980 Zenetudományi írások. Bukarest.Csorba János2001 Bár emlékezete maradjon meg… Magyar Könyv-klub. Bp.Dejeu, Zamfir2000 Dansuri tradiøionale din Transilvania. Clusium.Cluj Napoca.Domby, Emeric1967 Dansuri populare din regiunea Cluj. I. KolozsvárFaragó József1946 A tánc a mezôségi Pusztakamaráson. Erdélyi Mú-zeum. KolozsvárA juhait keresô pásztor a magyar folklórban. In Balladákföldjén. 452–476. BukarestFelföldi László2000 Elôszó. In Virágvölgyi–Felföldi (szerk.) 2000.5–7.Felföldi László–Pesovár Ernô (szerk.)1997 A magyar nép és nemzetiségeinek néprajza. Plané-tás Kiadó. Bp.Halmos István2000 Bevezetô. In Virágvölgyi–Felföldi (szerk.) 2000.8–12.Josif, CorinaInterjú magyarfrátai táncosokkal. Szöveges gyûjtés azMTA ZTI Archívumában. (MTA ZTI Akt 1452)Kallós Zoltán1972 Tánc- és lakodalmi kiáltások. Utunk Évkönyv.106–109.Karácsony Zoltán (szerk.)

2004 Magyar táncfolklorisztikai szöveggyûjtemény I.Gondolat–EFI Bp.Kiss István1998 Vizek sodrásában. CsíkszeredaK. Kovács László1956 Néprajzi filmezések Magyarországon. NéprajziÉrtesítô XXXVIII. 314–326. Bp.Könczei Ádám1982 Magyarpalatkai tánchagyományok. In Köncei Á.–Könczei Cs. 2004 49–53.Martin GyörgyA táncciklus – a néptánc legnagyobb formai egysége. Akörtánc és európai rokonsága. Bp.1980a Körtáncok, lánctáncok. In Lelkes (szerk.) 1980.45–105.1980b Fegyvertánc, mutatványos szólótánc, hajdútánc.In Lelkes (szerk.) 1980. 107–183.1997 Magyar táncdialektusok. In Felföldi–Pesovár(szerk.) 1997. 209–274.2000 A széki hagyományok felfedezése és szerepe a ma-gyarországi folklorizmusban. In Virágvölgyi–Felföldi.2000. 13–28.Martin György–Pesovár Ernô1980 Legényes, verbunk. In Lelkes (szerk.) 1980.185–263.Novák Ferenc1960 Széki útinapló. Néptáncos 6. sz. 14-18.2000 Szék táncai és táncélete a XX. század elsô felében. InVirágvölgyi–Felföldi 2000. 29–78. (Elsô változataszakdolgozat az ELTE Folklór Tanszékén, 1965-ben)Pálfy GyulaMezôségi magyar népzene. Magyarpalatka. Ismertetôegy népzenei kiadványhoz. Hungaroton ClassicLTD. Bp.Pesovár Ernô1980 Páros táncok. In Lelkes (szerk.) 1980. 265–339.Pesovár Ferenc1970 A juhait keresô pásztor tánca. Táncmûvészeti Ér-tesítô. 3. Sz. 91–108.1980 Az elveszett juhait keresô pásztor története. In. Lel-kes (szerk.) 1980.342–349.Petruøiu, Emil1970 O ceatã de calušeri din Câmpia Transilvaniei. [Er-délyi Néprajzi Múzeum Évkönyve]. 1968–1970.409–418.Redô JúliaSzék táncélete és tánccal kapcsolatos szokásai. Szakdol-gozat a Magyar Táncmûvészeti Fôiskolán. Bp. (MTAZTI Akt 1373)Sümeghy VeraSzéki táncok. Éneklô Ifjúság. 6. 63-68. Újabb kiadás:Karácsony Z. (szerk.) 2004. 296–302.Szabó Csaba (szerk.)1977 Zenetudományi írások. BukarestUtolsó Óra Honlaphttp://www.fono.hu//utolsoora/utolsoora.htmlVarga Sándor2003 Táncos-zenész kapcsolat Visában. Szakdolgozat aPTE Néprajz Szakán.2007 Etnikus jegyek az erdélyi Mezôség tánckultúrájában.(Megjelenés elôtt)2007 Kiáltott rigmusok egy erdélyi mezôségi faluban.(Megjelenés elôtt)Virág RitaVisai játékok. A játék szerepe az elsôdleges és a másodla-gos szocializációban. Szakdolgozat a Magyar Táncmû-vészeti Fôiskolán. Bp.124

A monográfia megírásánál közremûködtek: aRNK Akadémiájának Kolozsvári fiókja, az EgyetemiKönyvtár, az Állami Levéltár, a községi Néptanács, ahelyi beteggondozó, az iskola tanszemélyzete, köz-ségbeli idôsebb földmûvesek.

A Kolozsvár rajon- és tartománybeli Vajdakama-rás község a rajonközponttól nyugati irányban 35km-re fekszik. Erdôtlen mezôség, melyet egy kis pa-tak szel át – a helyiek, mint egyetlen patakot, Nagy-pataknak neveznek. Vajdakamarástól, mindösszekét km-nyire van a fôútvonal, amelyen a mezôgaz-dasági áruk elszállíthatók és a távolabbi piacokon isértékesíthetôk. Ameddig ez a mûút nem készült el, afalu fölmûves dolgozói a Mezôséget jellemzô sár mi-att – különösképpen ôsszel és tavasszal – még aszomszédos községekig sem juthattak el.

Ez a helyzet bizonyos szempontból elôidézte aközség elmaradását, de megmutatkozott az elônyeis, amikor lehetetlenné vált az ellenséges csapatokkártevô átvonulása, és a nyomukban fellépô járvá-nyok behatolása.

Ma a község kiterjedése 22 hektár. A lakosságszáma 1618. A népszámláláskor számba vett 1618fônyi lakosságból román 285, magyar 1250, cigány83, egyéb nemzetiség nincs. Férfi 830, nô 788, össze-sen 1618. A házak száma: 402.

Amíg községünk a mai szintre került, hosszú tör-téneti utat kellett megtennie. Nagy vonalakban be-mutatjuk a megtett utat.

Az emberi történet elôtti korszakból Vajdakama-rás helyzetét nem ismerjük. A környezô községeknem egyikébôl a középsô kôkorszakra utaló kôesz-közök, csonttöredékek és állati csontmaradványokkerültek elô. Községünk területén hasonló ôstörténetianyag még nem vált a tanulmányozás tárgyává.

A község és környékének legrégibb mûemléke areformátus templom. Vajdakamarás alapítása ezred-évet meghaladó történeti alapokon történt. Ismere-tes, hogy Erdélynek a magyarok általi elfoglalása kétkörzetben történt: a meszesi dombvidéken, a Marosvölgyében fel Enyed vidékéig. Ennek a két terület-nek az elfoglalása azzal a céllal történt, hogy lehetô-vé váljék Erdély gazdag ásványkincseinek kiakná-zása.

Erdély elfoglalása északnyugatról Töhötöm veze-tése alatt ment végbe. Közvetlenül Töhötöm foglaltael Almást, a Kapus völgyét és a Kis-Szamos részeit. Afennmaradt forrásokból megállapítható, hogy ezeketa részeket az Agmándok foglalták el. Arra is követ-keztethetünk, hogy ôk alapítják Szent István idejébenKolozsvár városát és Kolozs vármegyét. Ebben azidôben a város Miklus nevet kapta, amelyet késôbbKlus névre rövidítettek, amelybôl a magyar nyelvfej-lôdés szerint alakult ki a Kolozs megnevezés.

Miklus vezér neve után kapta Kolozs vármegyenevét.

Ajton és Bozs határában feküdt Nagy- és Kis-Ôr-hegy(?). A hegyek között, Kolozs szomszédságában,Vajdakamrástól néhány kilométerre található Ma-rokháza, amelynek 1330-ban Ôrhalom a neve.

Bonchida közelében, a Kapus völgy környékénalakultak ki az elsô magyar települések a 11. század

végén és a 12. század elején. Erre az idôszakratehetôk Vajdakamarás község településének kezde-tei is.

Napoca városának a dákok idejébôl fennmaradtromjait anyagként felhasználva, a 13. században fel-építik a régi városból azt a várost, amelyet Kolozs-várnak neveznek. A vártól keletre, a Kis-Szamos völ-gyében voltak Miklus uradalmai. Ugyancsak neveután kapta nevét a sóvidék, így Kosokna. Ezeket, ahelyneveket késôbb a románok Cluj és Cojocna for-mában veszik át.

A sóaknák minden jövedelme, az elsô magyar ki-rályok idejétôl kezdve, a királyi kincstárba folyt be. Asólelôhelyek gondviselésére települések keletkeztek,melyek a 15. században elôjogokat kaptak. Lehet,hogy a sóbányák egyes vajdái (felelôsei) a tárnátólmesszebb fekvô részeken olyan telepeket létesítettek,amelyeknek népe mezôgazdasággal foglalkozott. Ígylétesült és fejlôdött Vajdakamarás község. Az elsôévekben csak pásztorok élnek itt, akik Kolozshoz tar-toznak. Fatemplomuk volt és római katolikusok. Ak-kor épült a református egyház gondozásában lévômai templom. A templom legrégibb része a félkörûszentély. A 18. századi javítások után egyes új része-ket toldottak hozzá, ekkor épült a torony és a temp-lom mai ámbitusa. A templom legrégibb részét1241–42 körül építették, a tatárdúlás idején.

Vajdakamarásról a legrégibb adatok 1312 körüliidôkbôl valók. Akkor Terra Kamarás, vagyis Kama-rás-föld (birtok) a neve. Ebbôl arra lehet következtet-ni, hogy az 1241–42 évi tatárdúlás okozta károkatnem egykönnyen tudta kiheverni. Valószínûleg aközség megújulása Károly Róbert uralma alatt1308–42 között, az ország általános helyreállításarendjén történt.

Újabb adat másfél századon át, 1467-ig nem for-dul elô, amikor is tévedésbôl Doboka vármegyéheztartozónak tüntetik fel. Ebben az idôben Mátyás ki-rály Vajdakamarást a csicsói váruradalomhoz sorol-tatja és Štefan cel Mare erdélyi birtokai közé tartózik.Ez a történeti fordulat semmi nyomot sem hagyott aközség életében. Ugyancsak Mátyás uralma alattVajdakamarás a kolozsi uradalomhoz került. A köz-ség életérôl és sorsáról azonban semmit sem tudunk,akkor sem, amikor a sótárnák Kolozsvár gondozásaalá kerülnek a 16. század elején. (Amikor is Magyar-ország háborúban állt.)

Akkorra, amikor Vajdakamarás nevével újból ta-lálkozunk, Erdély területén éppúgy, mint egész Eu-rópában nagy váltózások mentek végbe. Európa dél-keleti részén feltûnik és négy évtized (1356–96) alattnagyhatalommá lesz a török, a balkáni népekkelfolytatott harcok után.

1339-ben elesik Szerbia, és 1396-ban Nikápolynálvereséget szenvednek a törököktôl a balkáni népek vé-delmére szövetkezett nyugat-európai hadak. Ez a ve-reség sorsdöntô a balkáni kisállamokra, mert ezek ön-magukban védekezni képtelenek és török vazallusoklettek. Így történt ez Munténiában is, amely Mircea celBãtrân uralmának végén lett török vazallus.

Mircea cel Bãtrân halála után azonban a harcokfelújultak és a lakosság egy része Erdélybe kénytelen 125

Vajdakamarás község monográfiája

átköltözni, mert itt megnyugtatóbb a helyzet. Ezek-nek a menekülteknek a letelepülése két módon mentvégbe. Többnyire ott, ahol a földet kapták, a mármeglevô községhez kapcsolódó telepeket hoztak lét-re. Így keletkeztek a két (román és magyar) nevûközségek: Magyar- és Oláh-Fráta (1413), Magyar ésOláh-Dezmér (1446), Magyar- és Oláh Kályán (1468),Magyar-és Oláh-Bozs (1499).

Vajdakamarásról nem említik, hogy a 15. század-ban ilyen hozzátelepülés történt volna. A 16. század-ból, mikor járvány pusztítja el a népesség többségét,nincsenek adataink. E járvány után azonban a mun-kaerô nagyon megdrágult, és bármilyen nemzetisé-gû ember kapott munkát, így románok és rutének is.

Vajdakamarás a 16. század közepéig Kolozshoztartózott és semmi adatunk sincs a falu életérôl ésnépmozgalmáról. A környékre jellemzô és általánosérvényû ismeretek alapján mondhatjuk, hogy Vajda-kamaráson is változások álltak be a népesedésben ésa románság fontos helyet foglal el. A 17. századi elsôadatokból megtudjuk, hogy Vajdakamarás SzenyeiSándor birtoka, azonban a földesúr nem lakott a köz-ségben. Halála után felesége elcseréli a birtokot Bo-csai Sándorral. Ez 1644-ben, mikor is Magyarországháborúban áll, a fejedelem tudta nélkül Erdélybemenekül, és ezért bíróság elé állítják, ami fô- és bir-tokvesztés veszélyével jár. Bocsai félvén a bírói ítéletkövetkezményeitôl, vajdakamarái birtokát ajándék-képpen a fejedelemnek felajánlja. A fejedelem ezt új-ból Kolozshoz csatolja.

1659-ben a fejedelem Vajdakamarást Bethlen Já-nos grófnak ajándékozza, a gróf azonban nem lakotta községben, más birtokain tartózkodott, elsôsorbanKecseden. Leszármazottai egy ideig Vajdakamará-son laktak, és ezzel függ össze a templom megszer-zése a református parókia részére a kis számú unitá-riusoktól. A 19. században ezen a birtokán lakott anevezetes diplomata és politikus Bethlen János, akiintenzív politikai tevékenységet vitt az erdélyi akko-ri közéletben. Unokája Bethlen István, 1920-tól Ma-gyarország miniszterelnöke két évtizeden át. Az ôkezén van majdnem az egész ôsi birtok, 1400 hold.Az 1922. évi földreformmal a birtokot kiosztják a la-kosság között. Ilyenformán az uradalom megszûnt.

Kevés adat van a lakosság mûvelôdési életérôl is.A középkorban a mûvelôdés központi, irányító ésterjesztô intézménye a római katolikus egyház. A re-formáció feltûnéséig az egész mûvelôdési életet akolozsi római katolikus egyház papsága irányítja. Demivel a két község között a távolság nagy (10 km-t ismeghaladja), magától értetôdik, hogy a vajdakama-rási mûvelôdés gyenge lábakon állt.

1566 körül Vajdakamarás az unitárius valláshozszegôdik, elhagyja a római katolikus hitet, és önállóegyházközséggé szervezôdik.

A 16. és 17. századból az egyházközség egy pap-ját sem ismerjük. Bethlen gróf elsô leszármazottaiezen a valláson vannak keresztelve, azonban ô maganem rokonszenvezett az unitáriusokkal és át is tértreformátusnak, akárcsak az egész falu, magukkalvivén a templomot is. Késôbb jószágot is ad és házatépíttet a parókiának.

A község lakosságaVajdakamarás község lakosságának többsége ma-

gyar, kisebb számban vannak románok és cigányok.Összesen 402 ház van; ezek közül 310 magyar család,

77-ben román család, és 15-ben cigány család lakik.Mind a múltban, mind a jelenben a lakosság alap-

foglalkozása a földmûvelés. Így a gazdaság közül 28gazdaság 23,90 hektár kiterjedéssel az 1956. májushó 1-én alapított és a szolidaritás napjáról Május 1-nek nevezett társulásban tömörült.

A község lakosságának száma 1618. Ebbôl férfi830 és nô 788.

NépmûvészetEz a terjedelmes fejezet sok alcím alatt részletez-

hetô. Kezdhetnénk a fiatal lányokkal, akik kora ifjú-ságuktól fogva megtanulják, hogy kezük alól valósá-gos remekmûvek kerüljenek ki, és végezhetnénk alegöregebb asszonyokkal, akiknek téli estéken átszorgalmas kezük meg nem áll, fonják a finom ken-der- és gyapjúfonalat a különféle takarók, asztalterí-tôk, lepedônek és ágynemûnek való vásznak szövé-séhez.

„Most van az ideje a szövésnek, mert ha eltelik ahúsvét, kezdôdik a munka a határban s akkor márnincs rávaló idô” – ezt feleli bármelyik asszony, hamegkérdezik. És valóban. Mihelyt a napok kimele-gednek s megnyúlnak, egyik se látható otthon. Amezei munka egész napjukat igénybe veszi.

Ekkor azonban láthatjuk a télen át folyt munkaeredményét. Az erôsen bô, közvetlenül a mell alattösszehúzott szoknyába és csizmába öltözött, illetvenyáron mezítlábas asszonyok – mivelhogy nincse-nek otthon és így nem mocskolódnak össze – kidíszí-tik házukat szôttesekkel és a sokféle csodás kézi-munkával. Különösképp ott láthatsz ritka szép dol-gokat, ahol a házban nagylányok is vannak, lányok,akik hátrafésült hajukat hosszú fonatban szalaggalhordják, hogy megkülönbözzenek a házas asszo-nyoktól, akiknek befont haja kontyba van kötve.

Ha belépsz a házba, a szembe lévô fal mellett ta-lálod a szokatlanul magas ágyat. A minél széleseb-ben otthon készült csipkével szegélyezett lepedôkrétegesen váltakoznak a színesen rojtozott terítôkkel:rajtuk három sorban kilenc, az ágy szélességénekmegfelelô nagyságú párna, a legkülönbözôbb min-ták szerint hímzett és kivarrt bütüvel. A keresztölté-ses és töltött hímzésû minták mind szálán varrottak.

Az asztalt váltakozva csipkés vagy szôttes terítôdíszíti s ez, akárcsak az ágyterítô, vörös és zöld fo-nálból készült. Az asztal közepén legtöbbször mégvan egy kis csipke vagy négy sarkában hímzett terítôs ezen vizes kancsó vagy virágváza.

Egy ilyen szobában nincs csak két szék az ágyelôtt. Ellenben ott van a fakanapé az asztal mögött.Ez nincs letakarva semmivel, ugyanis – a férfiak mû-veként – változatos gyönyörû minták szerint festettés faragott. Valóságos virágos mezô díszlik rajtuk alegkülönbözôbb keretezéssel, csigás vagy kacskarin-gós vonalak alkalmazásával. Hasonló megmunkálá-sú az ággyal szembeni falnál, a kanapé mellett elhe-lyezett láda. Ez a nevezetes láda nem hiányozhat egyházból sem, mivel ebben vannak, sok gonddal össze-fogva, a minél több nyüsttel felvetett gyapjú és gya-pot szôttesek és a már említett varrottasok. Nem egyezek közül csak nagy késôre lát napvilágot. Az el-adósorba kerülô lányoknak ôrzik azokat. Nem cso-dálhatni, ha azt hallja az ember, hogy „ez a terítômég nagyanyámtól való”. Ami a ház homlokzatát il-leti, ritkán díszített. Legtöbb helyt agyaggal tapasz-tott földes padló van, ami sok munkát ad az asszo-126

nyoknak, mivel arra törekszenek, hogy a tapasztás-kor használt agyag pora a lehetô legfinomabb le-gyen. Egész vékony vesszôseprûvel sepernek, amicsak a szemetet gyûjti össze. A mennyezetet nemmeszelik be. A gondosan tisztogatott, kellemesensárgás színû gerendák és deszkapadlás mintha mégjobban kitöltenék a szobát.

A szépen kifestett tányérok körben a falakra van-nak akasztva, a szentképnél (szentképek csak a ro-mán családoknál voltak a falra akasztva!) pedig min-dig van egy szép csipkés-varrottas vagy szôtteskendô.

Az ablakok sem maradnak dísztelenül. Drapériákés fehér, rendszerint csipkés kisfüggönyök ékesítik.

Ezek a lakások, amelyek hûsen és bazsalikom illa-tukkal mintegy bíztatnak, hogy lépd át küszöbüket.

A férfiak házimunkájuk során, különösképp télen,találnak idôt arra, hogy egy-egy remekmûvet alkossa-nak. A kanapék és a ládák szépítése mellett elkészülaz asszonynak szóló ajándék, a sok gonddal meg-munkált szövôszék (a helyiek isztovátának nevezik),amelyet ugyancsak nem restellnek metszett vonalak-kal és virágmotívumokkal díszíteni. Az erdôbôl ho-zott fából maguk vájják ki a deszkát, hogy felépítsékszép kapuikat, csigavonalas, leveles, virágos díszítéstvésve azok oszlopaiba. Ôk fonják meg nagy hozzáér-téssel a kerteket és udvarokat övezô vesszôkerítése-ket. A pásztorkodó kisgyermekek a juhokkal vannaknaphosszat, furulyaszó mellett, zeneszerszámukatnagy kézügyességgel maguk faragva.

Az egymást követô munkanapok között jönnekaz ünnepnapok. A legények, leányok, férfiak ésasszonyok mind „rendbe szedik magukat”, hogymehessenek a táncba. Három rend csipkés szoknya-alj, arra a bô és fodros szoknya, valamint a hímzettvagy fodros blúz – így a lányok és asszonyok mehet-nek a tánchelyre, hol a cigány hegedûje vidítja azegybegyûlteket. A férfiak fehér ingben, napon fénylôcsizmában – ami aznapi munkájuk mûve – ugyan-oda igyekeznek.

Kezdôdik a tánc. A felhangzó hosszú dallam idôtad, hogy mindenki megtalálja a párját. Aztán egy-szerre nem láthatni csak repülô szoknyákat, mivel atáncukat jellemzô sok körbeforgás és kézbeforgatásmiatt egy idô után már azt hiszed, hogy nincs márhely egy tûnek sem a sok szoknya között. Aztán szü-net következik. A lányok elválnak táncosaiktól, ésegy helyen gyülekeznek. A fiúk hasonlóképp. A ze-nészek, akik eddig sem álltak le, egyszerre hangotváltoztatnak.

De mi történt? Ez alkalommal csak a legények áll-nak fel. Mit akarnak? Megharagudtak a lányokra?Dehogy. Most magukban táncolnak. Ütemes legény-tánc fürge lépésekkel, a lábszár és a csizma csapko-dásával. Mennyi lelkesedés ül ki az arcukra. Mind-egyik azon van, hogy magára hívja a figyelmet. Ez averbunkos legénytánc. Úgy egy negyedóra múlvaállnak le. Csodálatos volt. A leányok is büszkék tán-cosaikra. Most hosszabb szünet következik, de nemazért, mintha a legények elismernék, hogy kifárad-tak. A zenészek fulladtak ki. Mindenesetre ôk enge-dékenyen megvárják, míg amazok kifújják magukat,hogy aztán újra kezdjék a táncot, most már a lányok-kal, vidáman kurjongatva.

A kurjongatások azok, amelyek rendszerint min-den tevékenységükben elôfordulnak, hangulatossátéve azokat; minden lépésre felhangzanak, a mezei

munka rendjén ép úgy, mint a kalákában, a keresz-telô és lakodalmas mulatságon, vagy egyéb ünnepimegnyilvánulásokon.

A mezôgazdaságLáttuk Vajdakamarás történetébôl, hogy a község

határának nagyobb része a Bethlen István tulajdonátképezô, volt grófi birtokhoz tartozott. Az 1945-éviföldreform azonban lehetôvé tette a terület kisajátí-tását és a községbeliek között való kiosztását, úgyhogy mindenki kapott szükség szerint szántót, ker-tet, kaszálót, erdôt, legelôt vagy szôlôt.

Mûvelési ágak szerint:1. szántó 1516 ha2. kaszáló 170 ha3. legelô 300 ha4. szôlô 8 ha5. gyümölcsôs 18 ha6. erdô 344 ha7. terméketlen 50 haMagánszektorban van 1491 hektár szántóterület.Termelési ágak szerint: ôszi búza 1005 ha, tavaszi

búza 15 ha, rozs 5 ha, árpa 10 ha, kukorica 400 ha,zab 1 ha, napraforgó 7 ha, cukorrépa 35 ha. Ezekenkívül van még dohány 10 ha, kender 10 ha, lóhere 30ha, bükköny 7 ha, zöldségfélék 10 ha. Ezen kívül vanmég dohány 10 ha, kender 10 ha, lóhere 30 ha, bük-köny 7 ha, zöldségfélék 10 ha.

Az állattenyésztô alapnak van 9,12 hektárja, ame-lyen az apaállat-tenyésztés céljaira lóherét, árpát, za-bot, szemes kukoricát, csalamádét stb. termelnek.Hektáronkénti termésátlag: búza 2000 kg, árpa 1400kg, zab 700 kg, kukorica 1000 kg.

Iskolai helyzetképMegvannak az 1908–9. évi régi nyilvántartások,

amikor a tanszemélyzet tagjai: Sárdi Olga tanítónôés Gál Ödön igazgató-tanító.

Az 1944. augusztus 23. utáni iskolai adatok akövetkezôk:

1944–45. tanévtôl kezdve az 1951–52 tanévig a ta-nulók száma 1010.

1952–53 tanévben beindult a II. ciklus. Az I. ciklus-ra beiratkozott tanulók száma 120. A II ciklusra beírttanulók száma 41, de csak 34 látogatta az iskolát.

Az 1953–55. tanévben a beírt tanulók száma az I.cikluson 215, a II cikluson 101.

Az 1955–57 tanévben a beírt tanulók száma az I.cikluson 203, a második cikluson 74.

Az 1944 utáni tanszemélyzet néhány tagja: Ben-cze Stefánia, Kovács Károly, Csergô Bálintné, KovácsKárolyné, Kertész László, Mihály Ilona, SzékelyGyörgy

Az 1956–57. tanévben Vajdakamaráson a tansze-mélyzet száma 10; Dénes Edit, Bali Julianna, KabánIbolya, Marchiš Márta, Mesaroš Elvira, a románszekción Kocsis Róbert, Kabán József, Czondi Jolán,Ungvári Sándor és Hoffmann Siglinda iskola-igaz-gatónô.

Az iparVajdakamarás iparának a múltban sincsenek mé-

lyebb gyökerei. Ma sincs a faluban fejlettebb ipar.Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a legrégibb idôk-bôl fogva voltak emberek, akik a mezôgazdaság mel-lett pl. az asztalos vagy csizmadia mesterséget is ûz-ték. Nem beszélhetünk olyan iparosokról, akik csak 127

mûhelymunkájukkal biztosították létfenntartásukat.Az idôsebb emberektôl szerzett adatok szerint az1900–25. évek között volt egy asztalosmûhely, a Per-gô Kálmán tulajdona, amelynek híre volt a szomszé-dos községekben is.

1914 körül a mai beteggondozó helyén volt egykétköves falusi malom, amely Bethlen gróf tulajdo-naként 1920-ig mûködött, amikor is elromolván le-bontották.

1947-ig nem volt malom Vajdakamaráson. Ebbenaz évben Vermešan Vasile tulajdonaként felépültegy egyköves falusi malom. A malom ma is mûkö-dik. A malom napi munkateljesítménye 40 mázsa. 24lóerôs.

1930-ban Szentgyörgyi Ferenc tulajdonaként aközség területén festöde nyílik meg.

Ténylegesen olyan iparosok, akik csak iparukkalfoglalkoztak volna, 1941–42 elôtt nincsenek a falu-ban. Akkor létesülnek csizmadia- és asztalosmûhe-lyek. Mûködési engedéllyel csizmadiamûhelyt nyitFarkas György (Mikó) és Szakács János. Asztalos-mûhelyt nyitnak a Király-testvérek, István és László.Dezsô István és Nagy István, majd fia, Miklós ko-vácsmûhelyt létesít.

1950-ben megindul az elsô géplakatos javítómû-hely Szentgyörgyi József tulajdonaként, de ugyanak-kor folytatja az édesapjától tanult kelmefestést is.

Helyi fejlesztô anyagforrás a község szélén fekvôkôbánya (tengeri tufa!), amelyet Vajdakamarás dol-gozói a legrégibb idôk óta használnak. A követ hely-ben és a szomszédos községekben építkezéseknélhasználják fel.

Vajdakamarás nem villamosított és nincs is kilá-tása a villamosításra, tekintetbe véve, hogy távol fek-szik a várostól, helyi erôforrásai pedig nincsenek.Több szabó-, asztalos-, csizmadia-, kovács- és egy ál-talános javítómûhely az említett Szentgyörgyi Józseftulajdonában, aki a fiával dolgozik.

Zöldség és gyümölcstermelés, méhészet, tudo-mányos alapon folytatott háziállat tenyésztés, ba-romfitenyésztés és szôlészet.

A múltban Vajdakamarás dolgozó parasztságanem sokat törôdött a fenti terelési ágakkal. A köz-ségben termelnek: káposztát 1,5 hektáron, burgo-nyát 4,0 hektáron, murkot 0,5 hektáron, paradicso-mot 1,0 hektáron.

A zöldségféléken kívül még termelik a háztartá-sok igényelte egyéb zöldségféléket is.

Vajdakamarás község területén kb. 3900 gyü-mölcsfa van, amelyek közül 1100 szilva, 800 alma,650 körte, 100 barack, 320 cseresznye, 930 dió ésegyéb.

A gyümölcsfák többsége nem nemesített; az ég-hajlat nem alkalmas mindenféle gyümölcsfajta ter-melésére.

A vajdakamarási földmûves dolgozók a legré-gibb idôk óta foglalkoznak méhészettel, mindeneset-re sokkal elmaradottabb feltételek között, mint ma.A méz kiszedése idején a méheket elpusztították,ami számottevô kárt jelentett ebben a termelési ág-ban. A községben 44 földmûves dolgozó foglalkozikintenzív módon méhészettel.

A faluban a következô szárnyasokat nevelik: tyú-kok, rucák, libák, pulykák stb. – összesen 15000 darab.

A szôlészetet a múltban nagyon elhanyagolták.Jelenleg a dolgozó földmûvesek intenzíven foglal-koznak a szôlôtermeléssel, azonban a minôség (noha

szôlô!) sok kívánnivalót hagy maga után. Összesen 8hektár szôlô van.

A háziállatok száma a következô: ökör 84, tehén381, bivaly 100, ló 56, disznó 370, juh 1760.

SzövetkezésVajdakamaráson van egy fogyasztási szövetkeze-

ti egység, italmérô osztállyal. A múltban a Hangyaszövetkezet mellett még volt két bolt (Gantz Mózesés Portik István) és két korcsma különbözô magán-személyek tulajdonában, a dolgozó parasztság ki-zsákmányolására építve.

Az utóbbi években a szövetkezet kielégítette a la-kosság igényeit, az 1956-ban kiárusított árukészletértéke 950000 lej, viszont a felvásárolt termények ér-téke 300000 lej. A dolgozó földmûvesek különbözôtermelvényeket értékesítenek a szövetkezeti felvá-sárlás útján: így tojást, kukoricát, búzát, kenderma-got, babot, szárnyasokat stb. Az utóbbi idôben nagylendülettel megindult a termelvények szövetkezetiértékesítése.

Az áruk szövetkezeti értékesítése mellett a pa-rasztok a mocsi és a kolozsvári piacon is értékesítikmezôgazdasági termelvényeiket.

Egy másik egység, amely Vajdakamaráson mû-ködik, a tejcsarnok, ahol a dolgozó földmûveseknagy mennyiségben eladják tejtermékeiket.

Az 1967. évi önkéntes hozzájárulásból volt elôi-rányozva a községi út megépítése, a Mûvelôdési Ott-hon és az összes intézmények kijavítása.

Az utóbbi években 31 magánház épült.

KözegészségügyA megbetegedés a múltban 16,5%, jelenleg 13,9%,

a halálozás a múltban 6,3, jelenleg 4,1%. Az orvosiszolgálatot egy kerületi orvos látja el, a beteggondo-zó szülôotthonnal és bábával mûködik.

Külön kezelést igénylô betegségek Vajdakamará-son: 4 vérbajos és 9 tbc-s eset. Gyógyfürdôhely a köz-ségben nincs.

1944. augusztus 23. elôtt a halálozások és a meg-betegedések száma nagyobb, jelenleg a halálozásarányszáma érezhetôen csökkent, mert a kormány ésa párt öntudatos orvosokat állított szolgálatba ésszülôotthonokat építtetett.

A jelenlegi születési arányszám: 11,3%.

Közlekedési utakA 12. században községünk néhány települési

egységbôl állt. A falunak egyetlen utcája volt, azon-ban a falu fejlôdése következtében megindult a faluszétágazása fô- és mellékutcák szerint.

Bethlen gróf idején a közlekedési utak sok kíván-ni valót hagytak maguk után, így esôs idôszakokbannem lehetett csak 2-3 pár ökörrel húzatott szekérrelközlekedni. Ez okból fedezték fel az ún. gólyalába-kat, gyalogosok számára készült falábakat, amelyszokás ma is megvan községünkben.

Más községekkel és városokkal való közlekedéscsak szép idôben volt lehetséges. A községi utat1944-ben építették meg 3,5 km hosszúságban, beköt-vén a Kolozsvár-Marosvásárhely tartományi útvo-nalba, a város és a falu közötti közlekedés meg-könnyítése végett.

A mûút mai állapota nem éppen kielégítô. Vajda-kamarásnak közlekedési útjai vannak a szomszédosközségek: Palatka (Magyarpalatka), Pete (Magyarpe-128

te), Keszû (Mezôkeszû), Mezôgyéres (Oláhgyéres),Marokháza, Mezôszava, Kályán stb. felé. Legköze-lebbi vasútállomás Apahida (Kolozskara), 18 km tá-volságra.

Kolozsvár felé a közlekedés eszközei: szekerek,személy- és teherautók, a RATA-járat és nyáron a ke-rékpárok is.

Helyi szállítási eszközök az ökör- és lóvontatásúszekerek.

Legközelebbi postahivatal a mocsi, Vajdakama-rástól 12 km távolságra. Postahivatallal a helybeliekközül választott és a mocsi postahivataltól elfogadottkézbesítôk tartják fenn a kapcsolatot.

1941–1944 között Vajdakamráson is volt postahi-vatal (telefon is), ezt azonban leépítették, a községetMocshoz kapcsolván (csak posta szempontjából),ahova ma is tartozik.

Telefonösszeköttetés a mocsi központon keresz-tül lehetséges. Vajdakamaráson két telefonkészülékvan: a néptanácsnál és a milícián.

Az életszínvonalA népesség múltbeli életszínvonalát a történe-

lembôl ismerjük. A feudális rendszerben a jobbá-gyok Bethlen gróf földjein és birtokain dolgoztak ésa legkegyetlenebb kizsákmányolás volt az osztály-részük.

A jobbágyság megszüntetését követelô elsô moz-galmak 1848 körül bontakoztak ki, de siker nélkül,mert Bethlen gróf eltüntette a parasztok felszabadí-tását, elrendelô iratokat. A dolgozó parasztok felsza-badítása 1944-ben ment végbe azzal, hogy sajátjuk-nak mondhatták a földet, melyet megmunkáltak.

A község dolgozó parasztságának életszínvonalamegjavult és állandóan javul ma is.

Különösképpen a társulásba lépett parasztok éle-te eleven, követésre méltó példa az egyéni gazdálko-dást továbbfolytató földmûvesek felé.

Vajdakamarás Néptanácsának Végrehajtó Bizott-sága a község vezetô szerve a következôkbôl áll:Bungãrdean Gheorghe, a Néptanács elnöke, CsomósImre, a Néptanács titkára, Nagy Mária, alelnöke,elôadók: Costin Ioan, Marchiš Cornel, Marchiš Jus-tinian, Miron Liviu, Petean Ieremie, Crišan Iacob ésmás tisztviselôk.

A Végrehajtó Bizottság tagjai a következô képvi-selôk: Bungãrdean Gheorghe, Csomós Imre, NagyMária, Hoffmann Siglinda, Dezsô János, Orbán Zsu-zsanna, Mândrusca Ioan, Petean Ioan és CâmpeanIoan.

Crišan Samuilã elvtárs Vajdakamarás község ra-joni képviselôje.

A község jelenlegi mûvelôdési és társadalmi életebizonyítja, hogy kormányunk és pártunk gonddalvezet a szocializmus útján, mely a boldogabb és bô-ségesebb életet ígérô egyetlen út a városi és falusimunkásosztály és a dolgozó parasztság számára.

A jelen monográfia bizonyító anyagát a RNKAkadémiája, az Egyetemi Könyvtár, az Állami Le-véltár, a Községi Néptanács, a helyi Beteggondozó, aközség folklórkincse és Vajdakamarás hétosztályosmagyar tannyelvû iskolájának tanszemélyzete szol-gáltatta.

Központi igazgatóHOFFMANN SIGLINDA

(1958?)*

Dezsô István sebész fôorvos, Vajdakamarás szü-löttje juttatta el hozzánk a minden valószínûség sze-rint 1958-ból való faluismertetôjét az akkori igaz-gatónônek, Hoffmann Siglindának. Akkoriban min-den településen kötelezô volt elkészíteni a falumo-nográfiának nevezett tájékoztatót, s minthogy többmegbízhatónak látszó adatot és viszonylag kevéspártos lelkendezést tartalmaz, érdemesnek láttuk be-illeszteni a mezôségi összeállításunkba. (A szerk.)

129

Szabóné Tatár Erzsébet 1932. március 25-én szü-letett Szentmátéban, földmûveléssel és állattenyész-téssel foglalkozó középkorú szülôk ötödik, legkisebbgyermekeként. 1941-ben, az apa halála következté-ben megbomlott a család munkavégzési egyensúlya,és a legkisebb gyereknek is részt kellett vállalnia amezei munkából. Gyerekkori vágya, a továbbtanulása második világháború kitörése miatt beteljesületlenmaradt. A háborús években a beteges anyja egyedülitámasza maradt, vállalva a megélhetést biztosító nôiés férfi munkát egyaránt. Aztán én lettem a rudasló ismeg a hátasló is – jellemzi helyzetét.

Nôvére férjhez ment, és elköltözött a háztól, na-gyobbik bátyja soha nem tért vissza a fogságból, kö-zépsô bátyja háborús bûnösség vádja alatt rótta le egyévtizednyi fegyházbüntetését, kisebbik bátyja pedig anégy évi orosz fogságból alig szabadulva katonaszö-kevényként hónapokig ült börtönben. A minimális jö-vedelem megszerzése mellett az otthon maradt anyaés lánya a kötelezô ruhanemû- és ételcsomagokat iselôteremtette a két elzárt báty számára.

Szabóné Tatár Erzsébet a szülôi házat csupán párhónapra hagyta el, mivel 1950-ben kényszer- és egy-ben érdekházasságot kötött egy testi fogyatékos agg-legénnyel. A sikertelen házasság törvényes felfüg-gesztése után beteljesedett a nôvére jóslata: a kiseb-bik leány maradt anyja gondozója a szülôi házban.

1952-ben ismét férjhez ment. Második férjével ötgyereket neveltek fel. A család termôföldjeinek gon-dozása mellett az állami gazdaságban, illetve a kol-lektív gazdaságban dolgoztak, valamint a katolikustemplomnál harangoztak. 1962-ben a családi telekkörüli viták miatt a férj falujába (Buzába) költöztek,de egy év múlva ismét Szentmátéban folytatták min-dennapjaikat, az újonnan felépített házban. A megfe-szített munka (házépítés) következtében SzabónéTatár Erzsébet egészségi állapota megromlott, a kór-házakból hazakerülve sokszor csak az ágyban kéz-imunkálhatott. A háztartásban, a gyereknevelésbenleélt évekre utalva fogalmazta meg állapotáról: vise-lem, mint a ruhát, a betegséget. 1997-ben elveszítetteegyik leányát és férjét. Jelenleg fiával, kisebbik lá-

Vallomások a mindennapokról

nyával és ennek gyermekével él egy háztartásban, ésmindennapjait a faluban élô többi unokája és déd-unokája jelenléte teszi teljessé.

Életének egyes fordulópontjain versben fogal-mazta meg élményeit: én mindenáran írónak akartamlenni, versírónak – vallja. 1988-ban füzetbe írta emlé-keit. Írásos vallomását valószínûleg ugyanazon mo-tiváció vezérelte, mint amellyel átadta nemrég a falulelkészének önéletírása egy példányát – a hitelesmegörökítés igénye. Sejteti e nyilatkozat is: hagy írjaátal az ilettörténetemet, hagy legyen mivel eltemessen,elprédikáljan, me nincsen ki megmondja neki, milyen sor-sam vót.

A szerkesztô javaslatára az írásban nem túlságo-san gyakorlott szerzô önéletírásának helyesírását amai helyesíráshoz közelítettük, de mindvégig megô-riztük a nyelvi sajátosságokat. Íme egy részlet az ere-detibôl: „1932 március 25-ikét irtak amikor én szûlettemitt szent Mátéba. Nevezetes nap, mert katolikus ünnep.Ezen a napon jelent meg az angyal szûz Máriának, hogytudassa vele Jézus szûletését. Gyûmölcs oltónak is neve-

zik. Én mint nem kellet gyermek szûlettem mert szûleimközépkoruak voltak. Édesapám 47 éves, és édesanyám 45éves volt. Édesapám Szent Mátéi születésü. 1885-benszûletet katolikus valásu férfi volt. Édesanyám 1887-benszûletet Almás Málomba református családban. Édesapá-mék 5-ön voltak testvérek, Édesanyámék meg 9-en voltaktestvérek. Édesanyám volt a legkisebb, 7 éves korában ár-ván maradt az édesanyátol. Töle tanultam meg hogy kellegy árvának türni. 1908-ban kôtôttek házasságot mármint vegyes házasságot. 6-on voltunk testvérek, négy fiúés két leány. A nagyobbik fiú testvérem meghalt három ésféléves korában torokgyik betegségben, igy aztán marad-tunk 5-ön testvérek.”

A részlet mutatja a Szabóné Tatár Erzsébet bi-zonytalan írásgyakorlatát, de az olvasót is tájékoztat-ja szöveggondozásunk mélységérôl, ha elolvassa arészben átírt másfél tucat mondatot.

TATÁR ERZSÉBET TÍMEA

130

„Napról napra hervadoz a piros rózsa levele,Napról napra nehezebb az életemnek keresztje.Ez az élet keserûség, búbánat és fájdalom,Húzd rá cigány, úgy is csak a boldogságom síratom.”

1932. március 25-ikét írtak amikor én születtem ittSzentmátéba. Nevezetes nap, mert katolikus ünnep.Ezen a napon jelent meg az angyal Szûz Máriának,hogy tudassa vele Jézus születését. Gyümölcsoltónakis nevezik. Én mint nem kellett gyermek születtemmert szüleim középkorúak voltak. Édesapám 47éves, és édesanyám 45 éves volt. Édesapám szent-mátéi születésû. 1885-ben született katolikus vallásúférfi volt. Édesanyám 1887-ben született Almásmá-lomban, református családban. Édesapámék 5-önvoltak testvérek, Édesanyámék meg 9-en voltak test-vérek. Édesanyám volt a legkisebb, 7 éves korábanárván maradt az édesanyától. Tôle tanultam meg,hogy kell egy árvának tûrni. 1908-ban kötöttek há-zasságot, mármint vegyes házasságot. 6-on voltunktestvérek, négy fiú és két leány. A nagyobbik fiútest-vérem meghalt három és féléves korában, torokgyíkbetegségben, így aztán maradtunk 5-ön testvérek. Éntíz évre születtem a kisebbik bátyám után, anyámszégyenére, mert nagyon szégyellte, hogy kell legyenidôs korban gyermeke. Nem akarta, hogy legyek, desokszor Isten bele szól a sors döntésébe. Nem kellet-tem, mert nagy beteg volt édesanyám, vízi kórságbanszenvedett, az akkori idôben nem igen volt gyógy-szer, és az orvosi vizsgálat nagyon sokban került, ésnem is akart a szegény emberekhez menni, úgy hogyengem Isten mint gyógyírt adott édesanyámnak,mert ha megszülettem aztán, kihozatta a szomszé-dunk, a jegyzô az orvost, mert barátok voltak, mivel-hogy mind a ketten zsidók voltak.

Eljött és megvizsgálta édesanyámat, és azt mond-ta édesapámnak: na Tatár bácsi, így hívták édesapá-mat, Tatár István, édesanyámat Erzsi, mint engemet.Na, ha mind a két tehenét eladta volna, az sem lettvolna elég, hogy a felesége meggyógyuljon, de mostvan reménység, mert a kicsi orvosságként jött. Úgy isvolt. Mert édesanyám aztán idôre felgyógyult, de en-gem nagyon sokat átkozott, mert gyenge volt és nemtudott szoptatni, egy hétig míg a bába jött, nem voltbaj, de aztán egyszer azt mondta édesapám, csináldki a pólyából és add ide, hogy végezzek vele. Ésédesanyám oda adott, hogy csavarja ki a nyakamat.És akkor én nem tudtam, milyen jól megpihentemvolna. Jelen volt a nôvérem és kikapott apámnak akezébôl, magához szorított és sírt, szidta mint a kétszülômet: vén bolondok, nem félnek az Istentôl hogymegöljenek, nem gondolják, hogy lehet én legyeköregségükben gondozójuk.

Aztán múltak az évek, én mint nagyobb lettem,míg végre nagykorú lettem. Nagyon sokat szenved-tem az élettôl. Úgy nevekedtem, mint egy mezeinyúl, mindegyiktôl féltem, a szüleimtôl is és a testvé-reimtôl is. Nekem semmi sem volt megengedve, méga beszéd sem. Emlékszem egyszer egy vasárnap reg-gel elküldött édesapám, hogy vegyek a boltból egypak dohányt, mert akkor dohány volt, nem cigaretta.Mikor jöttem haza volt a bírónak egy nagy sárga ku-tyája, az utcán volt és rám ugrott, volt egy szép pirosszoknyám, lehasította rólam, nagyon megijedtem, ésféltem nagyon, hogy megver édesanyám. Akkor ki-vátott édesapám, nem engedte, máskor úgy vert el,mint a kétfenekû dobot. Mindig rajtam töltötte abosszúját mindenik, apám kivételével, ôkeme nembántott soha szegény.

Egyszer meg búzát terített le édesanyám, arra kel-

Szabóné Tatár Erzsébet

Egy nô, kinek a boldogság csak vendégkéntjelent meg

(Részlet)

lett hogy vigyázzak, hogy ne egyék meg a tyúkok,vagy a madarak ne hordják széjjel. A templom udva-rán volt, mer édesapám harangozó meg egyházfi isvolt. A szomszédomban volt egy nagyobb leánka, ná-lamnál idôsebb. Voltak szép babái meg sok babaron-gya, oda jött játszani. Hát én úgy belevegyültem a já-tékba, mint egy gyermek, nekem csak egy rosszrongybabát csináltak, de ezek csontbabák voltak, énaddig sose láttam olyant. Nem mint most. Hát egy-szer csak érzem, hogy hátulról megfogja valaki a ha-jamat, és felemel, visz magával. Hát édesanyám egyjó egészséges virgánccsal úgy elvert, mert a tyúkokettík a búzát. Sosem tudom elfeledni ezeket a nagyveréseket. Egyszer egy kútba akartam beleölni ma-gam, de akkor már nagyobb voltam, iskolába jártam,akkor is nagyon kikaptam kétszer egymás után, gon-doltam, hogy minek mind verjenek, mert engem úgysem szeretnek.

Aztán egy öreg bácsi észrevett, és elkergetett akúttól. Elmentem a nôvéremhez, nénémhez, mert ígyszólítottam: néném. Eljött édesanyám, keresett nála,de nem adott ki. Édesapám a malomba volt, márkésôre járt, vagy éjfél lehetett amikor eljött értem né-némhez, hogy hazamentem, de úgy féltem, egész éj-jel nem tudtam aludni. A nagyobbik bátyám tudta,hogy ott vagyok, ô küldte apámat értem.

Aztán megszûnt a sok büntetés, mert kitört a há-ború. Két kisebbik bátyám katona volt. Én már ötö-dik osztályos voltam. Az iskolába elsô tanuló voltam,ezt nem dicsekvésképp mondom, továbbtanuló akar-tam lenni, Dunántúlra akart vinni a tanítónôm Fejérmegyébe, mert ô odavalósi volt, Kisari Erzsébetnekhívták. De ez a háború visszamarasztalt, füstbe menta tervem.

Elárvultam. 1943. dec. 26-án, karácsony másod-napján meghalt édesapám. Az ô temetésével eltemet-ték az én boldogságom is. Ma is megtelik a szememkönnyel mikor eszembe jut, hogy karácsony utánelsô nap, mikor elmentem az iskolába, reggel ha egy-szer imádkoztunk, mert akkor kellett az iskolábaimádkozni. Azt mondta a tanító néni: kedves gyere-kek, Erzsi árva lett, szeressétek mint egy testvérete-ket, mert szegénynek nincsen édesapja. Olyan jólesôérzés töltötte be a szívemet. Mindenki sírt. Akkormég nem tudtam, mit jelent az árvaság. De hamaro-san megtudtam. A nagyobbik bátyám részeges volt,Istvánnak hívták. 39 ôszén vitték román katonának,akkor három évet voltak katonák. 40-ben bejöttek amagyarok Erdélybe, hogy visszacsatoltak Magyaror-szághoz. Ôtet is hazaküldték; gatyába és mezítláb jöttOlténiából. Aztán elment magyar csendôrnek, de hamind részegeskedett, kitették és hazajött. Mikorapánk meghalt, már itthon volt. Emlékszem, hogyvolt egy barátnôje a diakonissza egyletnél, mert ná-lunk az is volt a magyar impérium alatt. Tudom, ottvolt vele Imre bátyám eljegyzésén újévben. Édes-apám halála után egy hétre volt a középsô bátyámjegyváltása Moriczi Etelkával. Én is ott voltam édes-anyámmal, és éjfélkor hazamentem édesanyámmal,milyen hátborzongó eseményt éltünk át édessel.Egyik bátyám sem jött, hogy hazakísérjen. Régen ahalottnak hazajárt a lelke hat hétig, így mondták. Hátahogy a templomtúl elhaladunk, mi a templom mel-lett lakunk, halljuk édesanyámmal, hogy valaki úgymegrázta a pitvarajtót, hogy lehullt a retesz. Megáll-tunk és hallgatóztunk egy ideig. Úgy meg voltunkijedve mind a ketten, fáztunk is, és nem volt mit csi-náljunk, továbbmentünk. Hát amikor hogy a kapu-hoz közeledjünk látjuk, hogy édesapám megy be a

csûrajtón a csûrbe. Holdvilág volt, tisztán láttuk fe-hér harisnyába, szürke ujjassal. Minálunk így nevez-ték a viseletet, és egy fekete báránybôr sapkával,mint amikor még élt.

Kedves olvasóm elképzelheti, mit éltünk át, imád-koztunk tovább és bementünk, mert nagyon fáztunk,de a lámpát nem oltottuk le reggelig. Nem is tudtunkaludni. Aztán az eljegyzésbôl nem lett semmi, mertazt mondják, hol két pap van, ott nincsen szerencse.Így is lett, mert kitört a nagy háború, bátyám zupásôrmester lett, és odalett a boldogsága, mert a meny-asszonyát máshoz adták férjhez. Aztán lassan eltelt atél. Tavasz is eljött. A nagyobbik bátyám hozott asz-szonyt a házhoz, egy megesett lányt, kinek volt egyhárom éves kislánya. Azért nem volt baj, mert a bajott kezdôdött, hogy bátyám amit csak ellophatott, el-hordta italért. A gabonát, mindent, még a répamagotis. Mikor kellett tavasszal vetni, nem volt. Édes-anyámtól nem félt. Amikor egyszer édesanyám meg-kérdezte, hová vitte, úgy a földhöz vágta édesanyá-mat, hogy mind összecsinálta magát. Aztán különtette, édesanyám elosztott mindent, gabonát, disznóázalékot, mindent. Igaz, mind egy szobába laktunk,mert régebb nem voltak olyan nagy házak, annyi szo-ba. Na meg aztán már meleg volt tavasszal, mindenbokor szállást ád.

Bátyám nagy ellenségünké vált, mert édesanyámreformátus volt, ôk meg katolikusok voltak. Elvette aharangozást is tôlünk, és ki akart tétetni a házból is,ami nem sikerült. Mert küldött a püspökséghez jelen-tést, és onnan visszajött a válasz, hogy nem baj, hogyreformátus, mert katolikusnak az özvegye, és mivel-hogy öreg szolga, árvákkal van elmaradva, senki kinem teheti. Nagyon összeveszett édesanyámmal is ésa pappal is. A feleségét elvitte a nôvére a feleségénekmérgébe, hogy nem tehetnek ki a házból. Mind békí-tette a plébános úr, hogy István béküljen ki az édes-anyjával, de nem akarta hallani. Ha elment a pap,mert hozzánk szokott szállni, a harangozóhoz.

Meg akarta ölni édesanyámat. Anyám elment acsendôrségre és jelentette. Felhívták az ôrsre mind akettejüket a feleségével, és aztán visszajött estére a fe-lesége.

Kedves olvasó, nincs kéz a világon, ki leírhatná,milyen félcséget éltem át anyámmal együtt. Nemmertünk bemenni a házba még enni sem. Lefeküd-tünk az istállóba a szalmára éjjel; egy hétig ott vol-tunk az állatokkal, mert azt az ajtót be tudtuk belül-rôl zárni. Soha életébe nem tudott megbocsátni nekianyám.

Eljött az aratás ideje is nehezen. Édesanyám nagybeteg lett a sok bánattól, halálos beteg volt, de nemvolt ki orvost hívjon, senki nem törôdött vele, én megtehetetlen voltam érte. Tizenkét éves voltam már,imádkoztam érte, hogy gyógyítsa meg az Isten. Elvittbátyám aratni. Anyám hat hétig feküdt betegen. Én isgyenge voltam, mert nem tudtam fôzni, enni, án-gyomnak nem volt szabad hogy fôzzön nekünk is.Elmentünk aratni. Beállított bátyám a szélére a pász-mának, mert úgy mondták, hogy egy nagy pászmátveszünk. Hát amikor kivittük a pászmát, bátyámkezdte kévébe kötni a markokat. Hát látom, hogy azén markaim mind külön köti kévébe, s azt mongya,hogy ha nem lesz 7 kévém minden pászmába, nemkapok enni délre. Nem volt csak hat kévém, nemkaptam ebédet uzsonnáig. Már olyan éhes voltam ésszomjas is, és nem mertem semmit szólni, mert fél-tem. Alig vártam hogy legyen este, fájt mindenem,még a lelkem is. Eltelt egy nap, jött a második, gon- 131

doltam, másnap jobban lesz, de mind úgy volt, mintelôzô nap. Mikor oda érkeztünk, ki is jelentette bá-tyám, ha nem lesz 7 kévém minden pászmába, nemkapok enni. Iparkodtam, a második pászmába sike-rült learatni a kijelölt mennyiséget. Akkor kaptamebédet, egy kis kenyeret és egy kis szalonnát, de nembírtam enni, úgy szorította valami a torkomat, ésolyan keserûnek éreztem még a vizet is.

Este mikor hazamentünk mondtam édesanyám-nak. Édesanyám, én csak úgy kapok enni, ha learatokminden pászmába hét kévét. Megbúsult anyám na-gyon, mondja más reggel ángyómnak: te Ilona, mi-lyen lelketek van nektek, hogy azzal a szerencsétlenárvával úgy bánjatok. Na, nem mond ángyom sem-mit. Nem féltek az Istentôl, nem jut eszetekbe, hogynektek is lesz és juthat árva sorsra. Na elmegyünkaratni, aratunk bátyám újra kezdi kötni külön az énmarkaim. Hát úgy dél felé kérdi ángyom bátyámtól,hogy István, mit csinálsz. Megszámolom, hány kévé-je van a kisasszonynak, mondja, hogy lássuk megér-demli az ételt. Akkor aztán összevesztek ketten csú-nyán. Jön ángyom, megfogja a kezemet, ledobja a sar-lót, s azt mondja: gyere, megyünk haza, én nem aka-rom, hogy kacagjon a világ, hadd hogy arasson egye-dül.

Elmentünk haza, édesanyám már nagyon rosszulvolt, úgyhogy nem hagyhattuk egyedül, és így elha-ladtam az aratástúl, de soha el nem tudom feledni,mikor eszembe jut mindig könnyes lesz a szemem.Bátyámat aztán behívták katonának augusztusba,nem érte el a cséplést, úgy elvitték szegényt, hogymég hírt sem hallottunk róla. Ki tudja, hol halt megszegény. Ángyom nálunk maradt áldott állapotbavolt, novemberben meg is szülte a kis Annuskát.Anyám lassan felgyógyult testileg úgy ahogy, csak alelke mélyén maradt betegnek haláláig. Mert háromfia volt a háborúba.

Aztán én lettem a rudasló is meg a hátasló is, mertángyomnak volt a kicsije, anyám már nem tudott úgymeggyógyulni, hogy munkabíró legyen. Éltünk ne-hezen, ahogy lehetett. Bejöttek az oroszok, a középsôbátyám januárba hazajött. Hozott aztán egy kis tüz-ifát, hideg tél volt. Hazajött volt, neki itthon maradvaegy pár cipôje. Mikor bejöttek az oroszok, anyámmind dugdosta, hogy el ne vigyék az oroszok, mertazok úgy szerették még a nôi cipôt is. Azt mondjaegyszer anyám: te Erzsi, húzd fel a bátyád cipôit,hogy ne fázzon a lábad. Csinálok reá posztóból védô-ket, hogy ne kopjanak. Jól van, én fel is húztam, haza-jött bátyám, és nem még jártam velük. Hát egy napeszébe jutott bátyámnak, hogy neki volt itthon cipôje.Én nagyon beteg voltam, valami járvány volt, minde-nem fájt, édesanyám a szomszédba volt a guzsallyal.Aszongya bátyám, hogy hol vannak a cipôi? Mon-dom neki, hol vannak. Elôveszi, kérdi: ki járt vélek.Mondom én. Miért? Hogy ne vigyék el az oroszok!Elveszi és kezdi a fejemhez verni, hogy hogy mertemén velük járni? Mondom, édesanyám mondta. Me-nyen ángyom, hívja édesanyámat haza. Hát már énjól el voltam verve. Fel kellett keljek betegen, ki kel-lett pucoljam tükör tisztára. Hazajött édesanyám, lát-ja, hogy mi van. El kezdett ô is sírni, mert nem va-gyok katona, hogy engem csúfságoljan.

Ilyenek voltak az én testvéreim. Egy csepp vízbefojtottak volna. Na, de aztán egyszer csak rám fognakszorulni. Jól fog a köröm segget vakarni! Bátyámataztán kezdték nyomozni a mánisták, mivel ô románhatárátkelô helyen katonáskodott mint határvadász.Megtudta, hogy el akarják fogni, és ô elbujdosott. De

nem tudott úgy elbujdosni, hogy ne kapják meg,mert volt a falunkba egy besúgó zsidó, kinek haragjavolt édesapámra, valami csizmáért vesztek össze,mert suszter volt a zsidó annak elôtte, és ez elárulta.Pünködt másodnapján tartóztatták le a templombaDésen, mert ott tartózkodott egy unokabátyánknál.Letartóztatták, mint háborús bûnöst 15 évi fegyházraítélték. Hiába volt huszonegy tanúja, mert a zsidónaknagyobb hatalma volt, nagyobb szava. Hiába kérvé-nyeztünk, üdvégyet fogadtunk, nem menthettük ki.

Elvitték Fogarasra 52 napi éhhalálra. Alul rácsvolt, mert folyt a víz, fentrôl meg állandóan csepegetta víz. Egy nap kapott egy kis sós korpát, másnap megegy kis vizet. És kibírta, de mindezt az édesanyámimájának köszönhette volna, ha megszabadult, denem tette, hogy megköszönje. Onnan azután elhoz-ták Enyedre, ott egy idô után jobban volt, mert bejártdolgozni a kerekes gyárba meg a bútorgyárba, addigott is verték minden nap. 10 évet és 5 hónapot töltötta börtönbe. Szegény voltam, a börtön keresztjét iskellett hordjam, mert minden évben kétszer kellettruhanemût, csomagot küldeni. Azt, ahogy a leveletmegkaptuk, három nap alatt elô kellett állítani. Plánemikor téli ruhát kellett küldeni, gyapjú zokni, gyapjúszfeter, kesztyû, az éjjelt is nappalnak csináltam, mígelvégezhettem. Báránybôr sapkát, mit nem csekélyáron kellett hogy megvegyek. Ennyi elég ebbôl. Mertnem tudta megköszönni, mit érte áldoztam, sohanem állhatott.

Nekem nem volt szabad, ha már nagylány vol-tam, vigadni, mint másoknak, én mindig mintha gyá-szoltam volna, úgy kellett viselkedjek. Ángyom az-tán férjhez ment, elment tôlünk, édesanyám munka-képtelen lett. Egyedül kellett hogy gazdálkodjam.Rossz idôk voltak: a gabonát be kellett szolgáltatni,az adó nagy volt, húskotta, földünk 2 hekt 75 ár volt.Szegény világ volt régen, fatalpú cipôt viseltünk,mert nem lehetett jó lábbelit találni, minden mûros-tos volt.

Szegény édesapámnak még a szemfedele is papí-ros mûrost volt, ilyen volt minden. Mikor konfirmál-tam kétszer mentem el Besztercére míg vehettem egyszoknyának való anyagot, vagdalásos inget konfir-málásra az édesapám gyolcsgatyájából csinált édes-anyám. Csak a szoknya meg az ing volt az enyém, acipô, a kötény meg a mellény (vagy a lájbi) az ángyo-mé volt. Volt, akinek volt az anyja féle ruhája, nekemnem volt, én kölcsön kellett kérjek. Azért nem néztükle egymást, mindenki úgy öltözött, ahogy lehetett,vászon szoknya meg mejes kötény szépen kivarrva,meg gyapjú lerakott szoknya.

Mentek a leányok a táncra mezítláb táncoltak, a fi-úk is mezítláb, nem fájt, ha letaposta valamelyik a lá-bát. Mindenki kakukk cipôt viselt nyárba. Olyan vas-tag volt a talpunkan a bôr, mint a bocskor. És mégisegészségesebbek voltak az emberek, mint most. Nemhallottunk annyiféle betegségrôl. A mai emberek na-gyon kényesek, mindjárt megbetegszenek.

Mikor konfirmálásra jártam tanulni, tavasz volt.Engem külön kellett hogy kikérdezzen a pap a leckéteste, mert reggel korán fel kellett keljek, kellett hogymenjek az ekéhez idegeny férfiakkal, mert nekünkvolt két tehenünk, ekénk, szekerünk, boronák, ésolyan cimborásokat kaptunk, kiknek csak egy-egy te-henük volt. Össze kellett hogy fogjunk velük, mertcsak négy marhával lehetett szántani. Míg nem vé-geztük mind a három gazdáét, én nem voltam sza-bad, kellett menjek, hogy hajtsam a teheneket. Sok-szor még egy-egy gallyat is dobtak a hátamba, ha ki-132

bújt valamelyik tehén a barazdábúl. Nagyon nehézvolt nekem. A leckémet este tanultam meg, addignem feküdtem le, míg meg nem tanultam a kérdése-ket. Ha valaki álmomból felébresztett volna, akkor isel tudtam volna mondani mindent. Mind csodálko-zott a pap, hogy mikor tanultam, hogy mindig tud-tam, nem mint a többi konfirmándus, otthon volt ésmégsem tanult. Könnyû felfogásom volt. Nagyonszerettem tanulni. A könyv volt a legjobb barátom,most is szeretek olvasni; csak már öreg vagyok, nemlátok. Abban az idôben félt a fiatalság a paptól, nemmint most. Nem félnek még az Istentôl sem. Nem-hogy a szülôktôl féljenek. Én már nagylány voltam,de ha vasárnap este nyárba mikorra jött a csorda ha-za a legelôrôl, ha elkéstem, úgy szidott édesanyám,és én úgy szégyelltem magam, és abba esekedtem,hogy többet ne késsek el hazamenni. Ha tánc volt,csak az anyám engedelmével mehettem, még ha férj-hez is mentem. Ha anyám nem engedett, gátá, nemmentem este a táncra. Én tudtam, hogy anyám sajnáltsokszor, és azért nem enged, hogy pihenjek, mertreggel újult erôvel kellett hogy felvegyem a harcot amunkából. A sok nehéz munka úgy megedzett, hogytizenhét éves koromba férfi erôvel áldott meg az Úr.Kellett is, mert aztán önálló lettem, magam rendel-keztem egyedül mindennel. Szántást, vetést egyedülvégeztem. Megtanultam a férfi munkát is úgy, mint anôi munkát. Egyedül mentem a malomba. A kilenc-venkét kilós teli zsákokat egyedül raktam a szekérbe,egyedül vettem le. Egyszer kijött édesanyám, le akar-ta húzni a zsák lisztet a hátamról, mondom álljon fél-re, mert ha nem, magát is a hátamra kapom. Ha eljötta tél, kellett menni az erdôre. Én nem féltem, hogynem vesznek be a csoportba az emberek fát vágnivagy rakást csinálni tüzifának. Még birokra is keltemsokszor az erdôn a férfiakkal. Úgy vágtam a földhözûket, hogy nyekkentek. A többiek kacagták, hogyegy fiatal lány a földhöz mosta.

Nem féltem semmiféle munkától, sem favágástól,sem gané hordástól, sem semmiféle mezei vagy másmunkától. Tudtam én fonni is, szôni is. Tudtam énmég az adószedôt is megverni, pedig nem volt gyá-va, valami 90 kg-ja volt. Elmondom én, hogy volt. Ta-vasz volt, szövôszékünk volt a házba, szûkölköd-tünk, mert kicsi volt a ház. Hát égyszer csak jönnekaz adószedôk. Akit odavágtam éppen a rajontól voltBethlenbôl, mert oda tartoztunk. Mondtam édes-anyámnak, hogy jaj, jönnek az adószedôk. Ott volt abíró, a strázsa, aki a néptanácsnál volt, egy esküdt ésa két adószedô. Pénzünk nem volt, tudtuk, hogy zá-logalni fognak valamit, na nem baj. Nekem volt egyszép rakott szoknyám gyapjúból szôve, még édes-anyám szôtte. Azzal mentem a faluba, mert hát nemmehettem azzal a ruhával, mit otthon hordtam. Voltegy varrógépünk, és keresztül volt téve a fedelére,hogy ne rakodjon ki. Kéri a pénzt, mondjuk, hogynincs míg ki nem megy a munka, hogy mehesseknapszámba. De ô nem, mert akkor zálogol. Hát tes-sék. Gondoltam, hogy valami értékesebb dolgot viszel. Elveszi a szoknyámat, és uzsgyé, megy vele. Mon-dom, ne vigye, mert az enyém, és nekem nincs, nemadom. Én az esztavátába voltam, nem tudtam kiszök-ni utána. Mondom, menjen édesanyám, kérje vissza,mert kell hogy menjek este a dalárdába, és nincs mitfelvegyek. Megy is édesanyám, kéri szépen, nem ad-ja. Na hagyja, mert megyek én. Megyek mérgesen,kérem, hogy adja ide. Megfogom én, húzom a strá-zsától, elveszi ô, én húzom egyfelé, ô másfelé ki aszomszéd házából. Mikor a tornácajtóba vagyunk,

egyik kezemmel úgy meglódítottam, hogy mindjárt atelek közepén volt a hátán. Aztán volt neki dolga,mert a többiek kacagták. Többet nem is jött hozzánk,akárhányszor jött a faluba. Kacagtak engem is, mertnem igen tudtam románul, s ahogy szidtam románul,ki tudja miket mondtam.

Na de nem tudtam szôni, mind szakítottam összea szálakat. De ô sem felejtett el soha, mert késôbbcsak rászorultam egy szegény bizonyítványért, mertválóperben voltam az elsô férjemmel, ô ismert meg,akkor meg én szégyelltem magam mikor mondta amunkatársainak, hogy járt pórul velem. Este aztáncsak visszakaptam a szoknyám a mátéi adószedôtôl,mert a szomszédba volt kiriába, ott lakott.

A kisebbik bátyám négy évig volt orosz fogságba.Mikor hazajött beteg volt; olyan nagy hasa volt! Miazt hittük, hogy kövér, de vízzel volt tele. Úgy ör-vendtem mikor hazajött, gondoltam, hogy most meg-jött a megváltóm. De tévedtem, mert még több dol-gom lett. Valamennyi ideig itthon volt, és aztán be-hívták újra román katonának mint ténylegest, nemszámított a fogság nekik. Hát ôsszel vitték el ôtet, smég egy korbeliét, Veres Györgyet, mind egy helyrevitték ôket, Hunyadra. Nem volt baj, mert én mármeg tudtam lenni nála nélkül is. Tudtam, hogy kell aháztartást kormányozni. De eljött a karácsony este.Egyszer csak kopogtat valaki az ajtón, hát ki volt, abátyám megszökött a katonáéktól a barátjával,Györggyel, hogy menjenek kántálni, mert négy évignem volt itthon. Alig vacsorázott már a csendôrök leis tartóztatták, nem engedték, hogy menjenek kántál-ni, mert akkor még a mánista csendôrek voltak. Azôrsön aludtak, ha aludtak, és reggel visszakísértékôket az alakulathoz. Még egy keresztnek a súlya ne-hezedett rám, mert ôket bebörtönözték, mint szöke-vényeket.

Gondolhatja a kedves olvasó, milyen karácso-nyunk volt! Édesanyám egybe mind sírt, mert márkét fia volt a börtönbe, a harmadikról semmi hír afogságból. Hiába volt karácsonyba tánc, mert én ki-sírt szemmel mentem el még a templomba is. Nemvigadhattam, mint a barátnéim. Én mindig szomorúkellett hogy legyek a bátyáimért. Na aztán megtud-tuk, hogy hány hónapra ítélték el ôket, és hol vannak,de nem mehettünk hozzájuk, mert nem volt ki. Ottvoltak egész télen a börtönbe. A barátjának volt egytestvérbátyja, aki aztán elment hozzájak, az is egy ré-szeges volt, vitt hazulról ételt, italt, ott kapott magá-nak barátokat, mert az evéshez, italhoz kerül barát is,nem engedték, hogy adjon a fiúinknak semmit.

Aztán minden második héten ment, hogy van ne-ki egy jó barátja, aki kiváltja ôket a börtönbôl; vittbort, vitt szalonnát, addig mind ment, míg mind el-hordta a borunkat és a szalonnánkat, de kellett hogykísérjem is az állomáshoz, mert nehéz volt hogyegyedül annyit vigyen. Tavasz felé rosszak voltak azutak, lábbeli nem igen volt, mert papírtalpú cipô volt,ha megvizült még három nap sem tartott. Egyszer 10liter bort, szalonnát, kenyeret még lisztet is kellett vi-gyek vele az állomáshoz Lekencére. Nem volt mit alábamra húzzak, felhúztam az édesanyám bôrcsiz-máját, azzal mentem 8 kilométert nagy sárba. Úgyfeltörte a lábam, hogy három hétig nem tudtam sem-mit húzni a lábamra. Vittem Lekencéig. Ott volt egyfél szemû barátja az embernek, addig nem jött haza,míg el nem mulatták ketten. Egész télen hazudott,míg mindent kicsalt, és még egyszer sem ment el abörtönhöz az öccséhez.

Mikor letelt a büntetés aztán kiszabadultak. Nem 133

felejthetem, milyen nehezek voltak azok a csomagok.Még most is érzem a fájást a vállaimba, mikor eszem-be jutnak. Mikor a nagyobbik bátyám letartóztatták,Besztercére hozták egy darabig. Tizenhárom évesvoltam, elküldött édesanyám, hogy vigyek csomagotbátyámnak. Csinált egy nagy hátizsákot, azt megtöl-tötte élelemmel. Ôsz volt, még gyümölcsöt is tett, egynagy házikenyeret stb. Besztercéig gyalog mentemmég két asszonnyal. Mondták, hogy ôk majd fognaksegíteni, de nem segítettek, azt hittem belehalok,olyan nehéz volt, hogy három hétig voltak megda-gadva a vállaim. 32 kilométer milyen hosszú út gya-log oly fiatal kislánynak.

Így teltek az éveim nyomorúságban és bánatban.Nem tudta megköszönni a fáradságom, mit értek ál-doztam, egyik bátyám sem soha. Hamar teltek azévek, eljött az idô a férjhez menetelnek is. Voltak ba-rátaim, akiket szerettem, de egyé sem lehettem, mertnéném anyámmal voltak a sorsdöntôim. Volt egytacsi fiú, Fazakas Mihály, két évig levelezôdtem veleamíg katona volt, tôle tanultam azt az emlékverset ishogy: A virágnak megtiltani nem lehet… most máréneklik is. Míg katona volt, férjhez adott néném egyagglegényhez. 19 évvel volt öregebb nálamnál, éssánta is volt, vak is volt, és én még vakabb voltam,hogy hozzá mentem, de nekem szót kellett hogy fo-gadjak anyámnak. Néném megvert, mert nem vol-tam hajlandó egy olyanhoz férjhez menni, mikor voltnekem a falumban egy olyan kedvesem, akit úgy sze-rettem, hogy azt mondtam, hogy ha mást fog felesé-gül venni, mikor neki lesz az esküvôje, nekem akkorlesz a temetésem. Mégis másképp lett, mert én két-szer is férjhez mentem, és ô azután nôsült meg, még-pedig az egyik ángyomat vette feleségül egy gyer-mekkel. Én pedig férjhez mentem a gazdag aggle-gényhez, hogy legyek gazdag asszony, de aztán ha-mar meg is untam a gazdaságot, mert én csak azt agazdagságot szeretem, amelyet én a két kezem mun-kájával tudok megszerezni, nem a más vagyonát.Mert amíg ott voltam hat hétig, rosszabbul voltam,mint egy béres leány, mert azt is megfizetik, de ne-kem csak mind sértegetés meg féltékenység volt a bé-rem. És így egykettôre kereket oldtam, és hazamen-tem özvegy édesanyámhoz.

Jaj de bajos a szerelmet viselni, aki egymást nemigazán szereti, én jól tudom, mert én régen próbál-tam, még az ellenségemnek sem kívánom. Mikor aférjem uram jött be a házba én úgy láttam, hogy apadlásgerendáról egy nagy fátyol mint egy lepedôereszkedik le elôttem. Mikor odamentem 83 kg vol-tam, hat hét alatt 61 kg-ra fogytam. De azért nemmentem volna haza, ha anyám ne mondta volna.Nem bántam én már, ha jött volna a halál is. Mertcsak azt tudtam mondani, látod anyám, teljesedett ate kívánságod, szép lányodnak gyöngyvirágból ké-szítettél menyasszonyi fátyolt. Két hétig vadházas-ságban éltünk, csak két hét után esküdtünk meg. Ar-ra is a néném kötelezett, hogy legyen kitôl elváljakaztán.

Volt nekem vôlegényem is, egy nagyon jóra valólegény Magyarborzásról, oda meg bátyám nem enge-dett, mert félt, hogy édesanyám reá marad, hogygondozza. Még meg is álmodtam azt a legényt egySzent András napja éjjelén, hogy az van nekem ren-delve az Istentôl, de a sok száj nem fogja hagyni,hogy egymásé legyünk. És úgy is történt, ô is böjtöltés engem álmodott, és ô is így álmodta, és az álomvalóra vált. Nekem le kellett mondani a boldogság-ról. Férjhez mentem, egy év után elváltam a férjemtôl

törvényesen, visszajött a volt vôlegényem. FazakasTamásnak hívták, zenész volt, és szerettem, de csaknem lettünk egymásé. A virág is egyet nyílik, hervad-ni kezd azután, szeretni is egyet lehet tiszta szívbôligazán. Két évig özvegyeskedtem, nem volt nehe-zebb a sorsom, mint addig, még könnyebb volt, mertnem voltam senkihez, semmihez kötve, gyermekemnem volt, újra szabad voltam, mint a madár, énekel-tem, fütyörésztem munka közbe, így vigasztaltammagamat. Olyan egészséges voltam, hogy még a fej-fájást sem ismertem. Újra meghíztam, megerôsöd-tem, nem féltem én senkitôl, csak az Istentôl, újra fér-fiúi erôvel voltam telítôdve. Egyedül jártam ôsszel,tavasszal szántani két tehénnel, mint két ökör olya-nok voltak. A farkuk megmosva kibontva szépenrendbe téve, sokan irigykedtek reám, hogy olyanmunkabíró nô vagyok. Még a testvéreim is, mindendolgukat velem végeztették volna, hogy nekik legyenkönnyebb. Én nekem mindig a munka nehezebb vé-gét kellett hogy megfogjam, mint egy elátkozott,mert te erôs vagy mindenki ezt mondta. De egyszervége lett az erônek is örökre.

Úgy jártam, mint az egyszeri asszony, aki kétszeris megverte Szent Pétert, és elvétetett tôle az erô.1950. év. III. hon. mentem férjhez elôször, 1952-benmentem férjhez másodszor jún. 27-én. Ezt a férjemetis édesanyám választotta. Sehogy sem engedett, hogyaz után menjek férjhez, kit a szívem szeretett, mertszegény legény volt. Aztán kaptam még szegényeb-bet, és még hozzá betegest is. Elváltam az ördögtôl,elmentem az apjához. Ezt a férjemet is megálmod-tam, mert nem ismertem, mivelhogy nem volt mátéi,mert buzai születésû volt. Álmomba ketten ettünk azasztalnál és édesanyám hozott egy veder vizet, hogyigyunk. Az úgy történt, hogy a Gyuri bátyám is elváltaz elsô feleségétôl, és maradt egy gyermek, aki azasszonyánál maradt. Hát az úgy történt, hogy a fele-ségének született két gyereke. Az elsô szülöttje leányvolt, és ô vérfolyást kapott, egy évig nem volt szabaddolgoznia. A leányka hat hetûs korában hirtelen ha-lállal meghalt. Nem laktak nálunk bátyámék, az apó-sánál laktak, amíg csinált magának házat. A feleségeegy idô után újra terhes lett, és akkor született egyfia, István. Ô újra elvérzett, újra beteg lett. Bátyámszolgálatba volt a lekencei állami gazdaságnál mintbrigádos. Az anyósa féltékeny lett, ha a leánya beteglett, nem tudta, hogy hogy válassza el, azt híresztelte,hogy van szeretôje, mert ugyebár sok felôlnôl jöttekmunkások, mert nagy gazdaság volt, szôlômunka ésmindenféle mezei munka. Este mikor bátyám jött ha-za mind veszekedett vele, mind rágalmazta az anyó-sa. Pedig úgy szerette bátyám a feleségét, hogy ölbehordozta, ölbe tartotta, mert szerelembôl vette el.Édesanyám nem engedte, hogy elvegye, és csak el-vette, hiába intette jó szóval, hogy nem neki való,mert kifestett gyenge fehérnép. Azt mondta bátyám,ha ezt a lányt nem veszi el, soha nem fog megnôsül-ni, ami jobb is lett volna. Az anyósa addig törte a fe-jét, hogy beadta titkon a válópert, a leányát beutaltáka kórházba, és ô beadta a válópert.

Most olyan dolgot fogok elmondani, ami nagyonhátborzongó. Az anyósa azt mondta esténként neki,hogy gyáva, nem hoz kerítésnek való vesszôt, pedigtudta, hogy ô onnan nem jöhet amikor akar, de mérnem ment az ô nagy legény fia meg a férje, mert volt,mivel bátyám csak a hátán hordhatott fát, mert nemvolt mivel. A fizetését ôk élték el, kártélát, mert egyidôben a ruházatot is csak jegyre lehetett kapni, ésélelmet mindent, azt mind ôk használták el. És egy134

vasárnap délután tavasz volt. A felesége a kórházbavolt, a gyermeket elvitte az anyósa, de elvitt mindenruhanemût, mindent, csak a csupasz szalmát hagytaaz ágyakon. Ez történt szombaton. Én hogy csináljakjót, ha elvitte, elvitte, vittem hazulról az enyéimet:ágynemût, takarót, abroszt. Szóval mindent, hogy hahazajön este, ne legyen hiánya, hogy megbúsuljon.És mégis megromlott. Ahogy mondom, gyûlésenvolt vasárnap Lekencén. Mire hazajött volt úgy 5 óralehet. Jön hozzánk és kezd búcsúzkodni. Szedi összea fénykepeit amik nálunk voltak. Kérdi édesanyám,hogy mit csinál, hát azt mondja bátyám, hogy ki kellhogy szökjön az országból. Én már vettem észre,hogy nincs jól vele, és én is megyek vele, kísérem ha-za, mert nem messze lakott tôlünk. Ahogy megyünkazt mondja nekem, Erzsi, látod azt az erdôt ott, mertvagy két km-re volt, mondom, látom. Aszondja, lá-tod azt a vadalmafát a szélibe? Én az alatt a fa alattkell hogy jelentkezzek ma éjjel 12 órakor.

Hopp, gondolom, ez nem tréfa. Kezdem vigasz-talni, ahogy tudtam, mert már kezdtem félni. Hazaé-rünk, kinyitja az ajtót, bemegyünk, de már édes-anyám is megjött, kezdi ôkeme is vigasztalni. Hozzá-fog fütyörészni, de nem normálisan, teszen puliszkavizet, hogy fôzzön magának vacsorát, hiába vittemén neki. Egyszer csak hozzáfog keresgélni a bölcsôbea szalmába, az ágyszalmába, és akkor nekiszökik azanyámnak, hogy hol van a gyermek. Elébe állok éstakarom anyámat, hátra intek, hogy menjen el. Sze-gény édesanyám úgy megijedt, el is ment haza, töb-bet soha életébe nem nyitotta ki annak a háznak az aj-tóját. Na én mit tudjak egy bolonddal csinálni? Ô az-tán ott maradt egyedül. Megyek a bíróhoz, mondom,hogy ni mi van a Gyuri bátyámmal, és mit akar, ad-jon vagy két embert, hogy ôrizzék! Te, aszongya a bí-ró, ilyen helyre nem megy senki, nem adhatok segít-séget. De menjél le a nôvéredhez, jöjjön fel a sógarad,mert ô már idôs ember, és tudja mit kel vele csinálni.Szaladok is le, azonnal jô is sógorom és néném. Be-megyünk, leülünk, ô akkor is fütyörészett, és kevertea puliszkáját, hideg vízben mert tüzet nem gyújtottsenki. Na sógorom, kezd beszélgetni néném, egy ide-ig ô is beszélt normálisan. Egyszer csak ránk kiált,hogy ti kik vagytok, mik vagytok, ki innen. Int sógo-rom, hogy hallgassunk és menjünk ki. Kimegyünk,néném megy a csendôrségre, és jelenti, de féltek tôle,nem jött egy sem, a szomszédok odajöttek, de csaksuttogva, elbújva álltak. Az egyik szomszédja bementhozzá, ô már borotfálkozott, már készült az útra azerdôre, és ha idejében nem fogja le a férfi, bátyám ke-zét elvágja a szomszédja nyakát a borotfával. De azhirtelen megszorította a csuklóját, és elvette tôle aborotfát, és kijött tôle. Senki sem mert vele szembe-szállni, mindenki bujkálva nézte, mit csinál. Hát egy-szer csak veszi a fejszét és jön ki, mindenki elszaladt,csak én nem, meghúzódtam a ház fala mellé, ô el-ment egy pár lépést és visszajött, hogy vegyen köte-let, hogy vigyen, s hát olyat vágatt a fejszével a falbaa fejem fölé, csak az Isten angyala nem engedte, hogynem ütött fejbe. Vett kötelet, fejszét, bezárta az ajtótés elment, már este 11 óra is el volt telve. Én meg isijedtem, meg is sajnáltam nagyon, milyen állapotbavolt. Úgy remeget egész testében, a szemei vérpiro-sak voltak.

Kedves olvasóm gondolhatja, milyen éjszakánkvolt, senki nem ment vele. Valahogy hazavánszorog-tam, édesanyám sírt és imádkozott. Én is letérdeltemmellé a földre, reggelig imádkoztunk térden, könyö-rögve könyörögtünk az Istennek, hogy ne engedje,

hogy kárt tegyen magának, fordítsa jóra Isten a gon-dolatát, és vezérelje vissza az életre, nem a halálra. Is-ten megtekintette a mi könnyeinket és meghallgattaimánkat, az Isten nem hagyja el a benne bízókat, erôshittel kel kérni, ki kell tárni a szívet az Úrnak. Reggel-re meg is vigasztalt. Csodálatosak az Úrnak útjai.

Kinézek az ablakon, hát látom hogy jön bátyám alegelôn haza. Én Istenem, milyen boldog voltam,hogy él. Kis idô múlva megyek, hogy lássam, nemkérdeztem, hol volt, csak annyit, hogy mit csinál, ak-kor is még úgy remegett egész testében, és olyan csú-nyán nézett szegény. Tarisznyált, hogy menjen szol-gálatba. Eljött néném, semmi, kell vinni egy ingét apaphoz, hogy imádkozzan reá, és este ha haza jön,ráadni, hogy forduljanak jóra a gondolatai. Hát drágaanyósa nem akart adni egy inget sem. Háromszorment néném s kérte, harmadszor az mondta, ha nemad, viszi a milíciát, aztán adott egy inget nehezen,mert ôk megbabonázták, hogy haljon meg. Az anyó-sának egy testvére mind járt azokban, mert késôbbmielôtt meghalt volna az öregasszony, mindent meg-vallott nekem. Ebbôl aztán elváltak. Bátyám, ha menta kórházba, hogy keresse fel a feleségét, elfordult tôlea felesége, hogy ne menjen többet hozzá, mert fáj aháta mikor lássa.

Törvényesen elváltak, de volt a gyermek, bátyámújranôsült, hozott Buzából égy leányt. Aztán folyt aper egy ideig a gyermektartásért. Sok baj volt velükamíg kibékültek. A felesége is férjhez ment újra, hafelgyógyult, az én szeretôm után ment férjhez. Na-gyon sok rosszat csináltak, az elválásuk után is mindjártak a kuruzslóknál. Egyszer tél volt már nagy hóvolt, bátyám jött Lekencérôl a szolgálatból. Utolérteegy cigányasszony, ismerte bátyám, mert dolgozott akeze alatt napszámba. Kérdi, hová igyekszik? Estevolt, de még nem volt sötét. Mondja a nô, hát csak idea Szálvinkába – ez egy tanyaféle. Elment egy darabig,valamit csinált, és visszatért mindjárt. Csodálkozottbátyám, hogy olyan hamar vissza is tért. Hát bátyámmikor arra a helyre ért elsötétedett elôtte, és össze-esett, nem tudja mennyi ideig volt a hóba, mert arranem igen jártak télen. Valami emberek jöttek a ma-lomból, és azok szedtík fel, hogy elvitték a tanyáig,mert ôk ott laktak. A házat a gyermeknek hagyta ésaz elsô feleségének. Nagyon rosszul volt, minthameglett volna halva. Aztán az egyik béres beszaladtlóháton Lekencére az orvosért. Nekem is megüzen-ték, hogy azonnal menjek hozzájuk. Éjjel 12 órakorérkeztünk meg nénémmel és sógorommal, még ak-kor sem volt eszméletnél, pedig má másodszor jöttvissza az orvos. Másnap kivettem a gyógyszereit, éshazavitettem hozzánk, mert nagy beteg lett, két hétignem tudott felkelni az ágyból. Akkor is csak imád-sággal haladt el. Elmentem Buzába az apósához,hogy menjen Devecserbe a paphoz. A férjem akkorvolt leszerelve, január volt, egy vasárnap mentem azángyom egyik testvérével. Anyósom mind dicsérte,hogy milyen ügyes fia van, én nem ismertem, mertkatona volt. A többi testvéreit ismertem, mert voltaknálunk. Mikor megérkeztünk még nem voltak kijôvea templomból. Néhány perc múlva megjöttek atemplomból, mikor az ajtón bejött, egy olyan érzésfutott végig rajtam, mintha valaki leforrázott volna.Eszembe jutott az álmom, én ezt a barna fiút láttam.Pedig nekem azelôtt egy héttel volt kérôm, egy szôkefiú. Nagyon ügyes fiú volt, árva volt, de nem kedvel-tem, csak hogy minél több kérôm legyen, beszéltemvele. A férjemmel nem sok szót szaporítottam, mertmindjárt megtudta a fiú, hogy ott vagyok, mert tud- 135

ta, hogy megyek, de hogy miért, nem volt biztos.Nem voltam én büszke tôle, sem senkitôl, akárkivelis tisztességesen beszéltem Elvitt a fiú egy nagynénjé-hez, de én csak úgy akartam menni, ha jön Dávid is,aki aztán a férjem lett.

Nem beszéltem vele komolyan szerelemrôl énsenkinek, nem szerettem szerelmet ígérni. Valahogyúgy néztem, mind egy jó rokont, ha a húga ángyomlett. Az a fiú, kitôl meg voltam kérve, észrevette,hogy nincs tiszta dolog. Oda voltam Buzába vagy há-rom napig. Jött a fiú minden este, nem volt az sembuta, mert magyar csendôr volt az oroszok elôtt. Jöt-tek más fiúk is, mert ismerték bátyámat, jöttek dol-gozni a Szálvinkába, ahol bátyám lakott. Na meg az-tán a felesége is buzai volt, jöttek, hogy lássák a Gyu-ri bácsi testvérét, mert híres ember volt a bátyám, azegész farmon csak egyedül volt brigádvezetô. Na-gyon jól fizetett ez a farm, kantin is volt, úgyhogymesszirôl jöttek ide dolgozni. Mikor hazamentemDávid is eljött, a jó rokon, hogy keresse fel a húgát,ha már leszerelt, mert két esztendeig és három hóna-pig volt katona szabadság nélkül.

Nálunk voltak még bátyámék, eljött anyósom egynagynénje, hogy keressék fel a beteget. Míg nálunkvoltak, nekem is jobban volt, mert nem kellett hogyvágjak fát, még az istállóba is rendet tartott. Édes-anyámnak nagyon megtetszett a fiú. Mind azt mond-ta, hogy ez a rokon neked való. Nem részeges, ôszin-te, szorgalmas, na mindenképp csak dicsérte. Én nemharagudtam azért, mert nagyon sokat tudott beszél-ni. Nem volt dicsekvô, de vicces volt, egész nap hall-gattam volna, mint a mesét. Nem szerettem szere-lemmel, csak szeretettel, ami a sírig megmaradt köz-tünk. Nem voltunk féltékenyek egyik a másikra. Me-hettünk bálokba vagy lakodalmakba, mert nem voltsoha egy rossz szava hozzám. Szerette a férjem is amulatságot, én is, nagyon szépen tudott a férjem isénekelni.

De nem lehet mind víg napokat élni, mert jön anyomorúság is. Ahogy összeházasodtunk többetnem volt szerencsénk. Nagyon sok kár ért. Június 27-én jött hozzám, mint földmíves, mint én is voltam.Dolgoztunk, iparkodtunk, de nem volt elômenete-lünk, mint aki átok alatt van. Ôsszel elment a férjemaz erdôre tüzifát szerezni, hát elvágta a lábát a fer-szével, elvágta a bokáját. Nagyon el volt vágva. Ô azágyba került, megint nekem kellett minden munkátelvégezni amíg felgyógyult. Alig telt el egy hét, voltegy tehenünk még és egy kis borjú, hát este nem voltsemmi baj és reggel kimegy édesanyám, benéz az is-tállóba, hát a tehén meg volt dögölve, elmaradt a bor-ja. Még megmaradt egy juhonk, egy hétre az is meg-döglött, ármarár vagy ántrász betegségben. Na édes-anyám sírt, búsult, nem volt már mivel egy kis fáthozni, egy malomba menni. Dávidnak, a férjemneknehezen gyógyult a lába, orvos sem volt a faluba,sem szanitéz. Pálinkás hagymával kötöztük a lábát,és azzal is gyógyult meg, mert az fertôtlenítette is ésgyógyította is. Régebb nem volt annyi orvos meg or-vosság, s ami volt, az nagyon drága volt. Télire hoz-zánk költöztek Gyuri bátyámék. Tavasszal eladtuk aszénát, és vettünk egy másik tehenet. Bátyámék az-tán csináltak maguknak egy kis konyhát, és elmentektôlünk.

Beállt a szegénység, mert nagy fagy volt tavasz-szal, nem volt gabona, akinek volt, borsos árat kértérte. Vettük a zsemlekását kenyérnek, azt sem igenlehetet kapni. Vásárhelyre mentek a férfiak, Beszter-cére és amerre lehetett, míg eljött az új búza, hogy el-

kergettük a szegénységet. Mert megettük volna a má-lékenyeret is, de az se volt. Jöttek a gyerekek, kellettnekik a kenyér, azok nem értették meg, hogy nincs.Mentünk dolgozni a férmához, ebédre íródtunk akantinhoz. A kenyér részünket nem ettük meg, csaka levest meg a második fogást, a kenyeret hazahoz-tuk a gyerekeknek. Nehéz volt az élet. Ôsszel meg-döglött a hízó disznónk is. Újabb nehézség. Így mentez az élet sok ideig, hiába törekedtünk, igyekeztünk,mert semmi elômenetelünk nem volt. Egyik csapás amásikat érte.

Négy évi házasságunk után elveszítettem azegészségemet, ami a legfontosabb és legdrágább azéletben. Annyi nehéz munka miatt idegkimerültségetkaptam, amibôl soha ki nem tudtam gyógyulni. Egyszilveszter estéjén elmentünk a házos bálba, nekemmegfájult a fejem. Még a nap folyamán nem volt ne-kem kedvem menni sehova, de bátyáim mind un-szoltak, hát elmentem én is, a férjem is. Szép mulat-ság volt, de nekem mind jobban kezdett fájni a fejem.Mintha a gyomrom is émelygett volna, de mégis reg-gelig maradtam a bálba. Reggel, ha hazamentünk elkellett hogy lássam ami a ház körül volt, marhákat,juhakat. S hát ahogy a vizet betettem a juhakolba,egyszeribe elfeketedett elôttem és összeestem. Töb-bet nem tudom mi történt velem. Amikor eszméle-tem visszatért, már bent voltam az ágyban, úgy re-megtem, mint a nyárfalevél. Azt hittem, hogy nemmaradnak fogaim a számba, úgy vertem össze ôket.A férjem egy kicsit gajdos volt, de mindjárt kijózano-dott. Na fogadott egy lovas szekeret, és bevitt Leken-cére az orvoshoz. Az orvos mikor rám nézett, meg ismondta, hogy ki vannak merülve az idegeim. Nem ishallottunk addig idegekrôl, nem tudtuk, mit jelent aza betegség. Édesanyám mind csodálkozott, mert mármegöregedet, de még ilyen betegségrôl nem hallott.Aztán volt ideje megismerni mindeniknek, mert énmind rosszabbul lettem, megkaptam a vakbélgyulla-dást, de amíg megmûtöttek nagyon sokat szenved-tem. Megoperáltak február 27-én, márciusba haza-küldtek a kórházból. A mûtésem lassan gyógyult,mert tél volt, még hideg volt. Otthon kaptam egy al-testi vérzést, a mûtés után öt hétre elfolyt a vérem.Orvos sem senki nem volt, aki segélyt nyújthatottvolna. Olyan voltam, mint egy élô halott. Többet nembírtam fel sem ülni az ágyban, édesanyám ápolt sze-gény, mennyi bánata lett értem. Mind félt, hogy meg-halok és elmaradnak a gyermekeim árvákul. Na deIsten csodálatos dolgokat tud. Teherbe estem a har-madik gyerekemmel. Nagyon gyenge voltam, nagybeteg, mûtve is, nem lett volna szabad hogy legyenmég gyermekem, de a férjem nem volt olyan ember,hogy engem megértsen és megkíméljen. Olyan gyen-ge voltam, hogy édesanyám minden reggel meg-masszírozott, a két gyerek felállt az ágyam két szélé-re, fogták a két kezemet, húztak fel a párnáról, édes-anyám meg emelt a fejemtôl meg a hátamtól, mertôkeme is gyenge volt. A férjem nem sokat törôdöttvelem, még mintha haragudt volna rám, nem is igenakart beszélni, mintha én hibás lettem volna, hogybeteg lettem, de meg kellett hogy betegedjem az ôgyávasága miatt. Mert ha dolgozni kellett hogy men-jünk, úgy dolgoztam, mint kettô, hogy ne vegye ész-re a világ, hogy ô képtelen a munkára. És ezzel tet-tem tönkre az egészségemet. Egyik felôl kellett tûrjekédesanyámnak, hogy elégedetlen volt a munkájával,másik felôl kellett hogy tûrjek tôle.

Mindent magamba kellett hogy zárjak.136