CS

AK

A G

AM

ES

TAR

-BAN

!C

SAK

A G

AM

ES

TAR

-BAN

!

Csak egy perc. Szeretném, ha

minden tökéletes lenne.

Doireann?Mi történik...

Ott vagyunk

már?

Most márigen.

Akkorlevehetem

végre?

Az lesz.Higgy nekem, szerelmem.

2

Doireann?

Lebiodaszakállára...

Ne!Könyörgöm,

ne! Segítség!

odara...

3

„Witchertkeresünkazonnal.”

Valami azt súgja nekem, Keszeg, hogy nem hiába jöttünk

fel a hegyekbe.

Creigiau a Malleore fejedelemség-

ben, egy hónappal később...

CrCrCrCrCrCrCrCrCrCrCCrCrCrCCCCCrrCrrrCrCrCrCrrrCrCCrrCCCCCrCCCrrCCCrCrrCCCreeeeeeeeeeee4

Mélyen tisztelt hölgyek, és ti, nemes urak,

elérkezett a végső megmérettetés ideje!

A küzdőtérre a ne-mes születésű

lovag, Povissi Owain lép.

Ó! Micsoda balszerencse!

Mit mondhatnánk...A povissi lovag

pajzsán tér vissza sátrába.

De ne csüggedjetek, Creigiau lakosai és

messziről jött vendégek! A tornánk ezzel még nem ért

véget.

Örök Tűz,végy oltalmadba!

5

Melyik volna a kastellán?

Lazare?Az ott,

az asztal mögött.

Maga a kastellán?A felhívásügyében...

Nem látja,hogy fogadást

veszek fel?

És az arénábaCreigiau várának

ura,a nemes születésű Bryton báró lép.

Hallgasson ide, uram... Hogy is

hívják?

Hallgasson ide, Geralt uram.

A griff a torna győztesére vár.

És nem félnek, hogy a báró úr is kitöri a nyakár, mint az elődje?

A fogadás lezárult,úgyhogy azt az egyet megmondhatom, hogy én nem tettem volna

arra.

Kastellán uram, mire szól a megbízás?

Arra a griffmadárra?

Geralt.

A Sodden-hegység hős védelmezője, több-

szörösen kitüntetett, az apja, a Szakállas Anton tiszteletére rendezett

torna szervezője.

A griffre? Meg-őrült? Tudja, mennyi

fáradságomba került élve befogni azt a jószágot?

Hogy hány emberünket verte le, míg ideszál-lítottuk a Sárkány-

hegységből?

Vagyis hát a felettünk uralkodó kegyelmes Bryton

báróra.

6

Még jó, hogy a ló nem látja,

merre fut.

Mit beszél itt össze? Az a ló,

ahogy a lovasa is, nem egy csatát megjárt már.

És megindult! Lehetetlen, hogy a szörnyeteg túlélje

ezt a csapást!

Ó!Óvatosan,báró uram!

Talált.

Az ördögbe!

7

A büdös francba! Marcas! Hová

tűntél?

Na végre.

Creigiau bárója rendkívüli bátorságról tesz tanúbizonyságot, amint gyalogszerrel

indul a harcba.

Ismét bebizonyítot-ta, hogy nincs hozzá fogható egész Malle-

oreban!

Geralt uram, virradatkor

a családi kápolnában. Ég önnel.

Vezesse kezemet a próféta Lebioda...

Uram...8

Miért vert fel, atyám, ebben az

istentelen órában?

Szeretném, ha megismernél valakit. Várj...

Á, látod, már itt is

van. Witcher, ez itt a fi am -

Marcas. A báró fegyverhor...

Eh, mai fi atalok.Az apja igyekszik, hogy

a gyerek jó modort tanuljon, ismerkedjen, kapcsolatokat

építsen ki.Ennek meg csak a sörön meg

Megtisztel.Most mármehetek?

a fehérnépenjár az esze.

Hol szálltmeg?

Az ÉrettFürtben.

Kellő óvatossággal, ha jól sejtem?

Természetesen. Sok itt az idegen

a torna miatt, senki sem kérde-

zősködött.

Jobb is így.Akkor hát,

kerüljön beljebb!

„Hiszem, ha látom”, ahogy a próféta

mondta.

9

A Creigiau-nemzetség

családi kriptájában

járunk.

Ez itt maga az Öreg Anton báró, akit Szakállasnak

neveznek.

Áldozatos szolgálataimért

cserébe kaptam meg az unokahuga, Éanna

Biztosan lesi volt? Nem pedig, teszemazt,

ghoul, vivern vagy fojtólidérc?

Hisz még a gyerek is tudja,

hogy a lesi, azazhogy a vargány...

...hatalmas macska vagy farkas

képében járja az erdőt. Magam is láttam a karmok

És tíz éve senki sem kergette világgá? Nem

hiszem, hogy a

Az én szívbéli jó barátom és a vár

urának atyja.

kezét. Egy lesi által lelte halálát,

épp tíz éve.

nyomát, nem lakik olyasféle állat

mifelénk.

parasztok ne próbál-tak volna ki semmi

népi praktikát.

Ne tévessze meg Lebioda katedráli-sa. Nálunk a népek

Lebiodának gyertyát, a lesinek meg mécsest

Aztán meg, a lesi akár évekig is alussza az álmát.

Csak valamivel Belleteyn után bukkantak fel újabb hullák.

Köztük Doireann

gyújtanak. Végtére is a lesi a Creigiau

nemzetség védelme-zője, az erdő, ahol jár,

megszentelt föld.

- a báró feleségének, Lady Séarlait de

Creigiaunak a bátyja.

Értem már, mire a titkolózás. Csendben kellene a szörnytől megszabadulnunk.

Pontosan. Ezt kívánja

az államérdek. A witcherek pedig

szörnyeket gyilkolnak, nemdebár?

Akkor hát talán ez a szerény kis előleg itt

eloszlatja a kétségeit?

Remek. Erre tessék, Geralt

uram. A falakon keresztültávozunk.Így igaz.

10

Anna halála után a lesinek

nyoma veszett, mi pedig munkához láttunk, hogy a

tragédiából magunk-hoz térjünk.

A gyapjúnk sosem haj-tott különösebb hasznot,

na de a fa! Első osztályú!

A pásztorok kezébe baltát adtunk, és... mint

látja, mostanra lámpással sem lehetne szebb várost találni egész Malleoréban!

És ott a fűrészmalom! Vízhajtású, mára ez lett Creigiau legfőbb

bevételi forrása.A folyó, ami innen

dél felé halad, a Crea, a Braa egyik mellék-

folyója. A legkiválóbb útvonal, ha valaki gyorsan és olcsón

akarja a fát leúsztati a Parakseda-öbölbe és

onnan Kovirba. És ez megéri? Nincsenek talán balták Kovirban?

Hát persze, hogy vannak, de az

gazdag ország. Ott jó háromszor annyit meg-keres egy favágó, mint

nálunk. Szóval

ha mindent összeadunk, a vége az, hogy olcsób-

bak vagyunk. A kereske-dőnek meg ami olcsóbb,

az jobb is.

Szeretném, ha min-dez jobban érdekelné Marcast. De annak a csirkefogónak csupa

komiszságon jár az esze.

Elnézem neki, mert az anyja halála nagyon megviselte, de... nem tudom,

hogyan fogja egy-szer ezt az egész

földet kormá-nyozni...

...úgy érti...kastellánként?

Persze, kastellánként,

természetesen.

11

Két éve lesz,hogy Szakállas

halott.

Míg az idősebbik fi a, Bryton, háborúzni volt Nilfgaarddal, az ifjú Anton

igazgatta a birtokot.

A birtok vezetése pedig nem ment neki a

legjobban, hogy fi noman fogalmazzak. Aztán meg

próbálj neki tanácsot adni! Ha!

Amikor Bryton vissza-tért a kastélyba,

mindent megtett, hogy kihúzza Creigiaut az

adósságból. Nem próbálkoztak áldozattal? Valamiféle

szertartással?

Dehogynem. Amikor viszont a hullák

felbukkantak, a népek azt mondták, ki kell várni, amíg elszáll a lesi haragja. Három hónapja várunk, és semmi.

Azért a felhívás.

Tüntesd el a szemem elől ezt a lóhugyot, te szar-

rágó, vagy szétrúgom a segged!

Hurgan uram, ez az az ember...

...akit a romokhoz

kell... na, tudja.

Nem megyek én

sehová.

És itt van ő! A favágók céhének

mestere...

A fűrészmalom volt az egyetlen reménységünk. És akkor a lesi

újra...

A báró megmond-ta, hogy várjuk ki a végét, úgyhogy

én várok.

Hurgan uram, szedje össze magát. Ahogy

mondtam, el kell......kínálják meg

mahakami mézsörrel?

Én meg azt mondom, hogy nem me-gyek, hacsak

nem...

12

Babonás sutye-rákok és vén

nyanyák.

Az ám, az alfelem. Itt, drága uram, jó pár kihágásra egy módszer

Miféle cse-tepaté?

Mint kiderült, egyenesen a halál

markába.

Anton halott? Ki végzett

vele?

Az emberek min-denfélét beszélnek. Szerintem adósság

lett a veszte.

Szörnyű egy csirkefogó volt a mi Antonunk, vagy ne legyen a nevem

Hurgan Bolt.

Az alfeled?

Ha idehívhatnék pár tagot Mahakamból, secperc

alatt elintéznénk ezt az elgyakott majmot. De a pokolba is, egyelőre még

kedves nekem az alfelem.

van. Karó a seggbe. Te meg, Geralt, légy óvatos, mert ha a csőcselék hírét veszi, hogy levágtad a

szent szörnyüket, lehet, hogy nem lesznek oda az örömtől.

Hehehe!

Jó páran köpnének rá. Látszik, hogy be-csületes fi ckó vagy. Meg hát witcher.

A fenébe. Lazare megállás nélkül a titokról

beszélt, a karóról meg egy szót se. A fenének fogad-

tam el előleget...

Igazából nem is cso-dálkozom, hogy a csőcselék

nem akar beleavatkozni. Nemesek dolga ez. Meg aztán valójában, ha úgy nézzük, a lesi főleg a nemes-

séget ritkítja. Az a pletyka járja, hogy épp a

fi vérek csetepa-téja volt az oka, hogy a

lesi, a nemzetség védelme-zője, az a szukafattya,

így feldühödött.

Az ifjabb

Anton és Bryton féltestvérek, más anyától. Gyerek-

koruk óta vesze-kedtek. Amikor

Bryton visszajött a háborúból, alig pár hónapig maradtak

nyugton. Végül aztán

Bryton nem bírta tovább, és elkergette azt a semmirekellőt az

udvarból.

13

Nem csak a nevét örökölte az apjától.

Mindkettőt jól ismertem, úgyhogy tudom.

Szeretett kockázni, na meg ritkán

hagyta másnak a fehérnépet.

Nem őrködnödkéne, szukafi ?

Sikere is volt ennek az Antonnak, az

ám. Azt beszélték, mert különös szemei voltak - az

egyik zöld, a másik barna. A lányoknak úgy lát-szik, kedvükre vannak

az ilyen korcsok.

Hmm... De mivel dühítet-te így fel Anton a

bátyját? Meghágott valakit?

Bryton feleségét?

Igazad van, nem csoda...

Ráhibáztál, Geralt. Bryton sok mindent megbocsátott az öccsének, de ezúttal túllőtt a célon. Mert tudod, Anton fogta magát és felcsinálta Lady Séar-

laitet.

Tudod, felcsinálni, az egy dolog. De Anton

ezzel szörnyen beletaposott a bátyja

önérzetébe.

Az önérzetébe?Az ám, mert az előző

terhességét Lady Séarlait nem tudta kihordani. Bry-tonnak meg talán, érted... gondjai lehetnek azokkal a

dolgokkal.

Eh, ez a megbízás kezdettől fogva

bűzlött a politikától, az a kastellán annyira

igyekezett...

Lazare? Hát... Szegény ördögnek van elég baja. A fi a időről időre fogja magát, és

meglép a várból.

Amennyire tudom, sosem bocsátotta meg, hogy Lazare nem bosszulta meg az anyja halálát, csak felajánlásokat tett a lesinek, hogy az ki-

egyezzen az irtással.

Utoljára Antonnal akart elmenekülni, de Lazare

rájött és feltartotta a szarost. Kész szerencse,

különben biztos, hogy a bácsikájával együtt a

gödörben végzi.

Hurgan uram, heh... Felsorakoztunk és

készen állunk.

Az ördögbe, ha tudtam

volna...

Nem kellett volna az előleget

elfogadni? Hehehe...

Na, hol vannak

azok a romok?

14

15

?! Marcas? Mit csinálsz te...? Mit csináltok ti itt?

Tűnjetek el innen!

Az apám küldött? Honnan tudott a titkos

átjá...?

Ez a lesi! A fára,

de azonnal!

Nem futunk el, witcher.

Számíthatsz ránk!

Nem akarok rátok számítani!

A jó életbe! Gyorsan, ide

hozzám!

Witcher!

16

E-e-eza lesi?

Nem rád vadászok,

cicus...

17

...vége is? Ó, Lebioda! Azt

hittem, hogy meghalok,

hogy...

Vigyázzatok!

18

Ne!

Marcas,az ördögbe!

A fára!

Lebiodaszakállára!

Mi ez?!

19

Hívd visszaa macskáidat. Nem veled van dolgom,

likantróp...

Ahogyakarod.

20

21

ANTON?

22

Rrrr... Ki vagy te?

Geralt... vagyok.

Witcher.

Nem vagyok benne biztos, hogy tudja, hogy te itt...

járkálsz...

Ó, tudja ő. Mit gondolsz, ki

sújtott ezzel az átokkal?

...az átkot meg lehet

törni.

Minek? Hogy könnyebben fejezhesse be a művét? Fogadja el

végre a kihívást, és álljon ki velem.

Mondd meg neki, hogy

várok.

És ha megbízástad egy macskafaj-

zatra?Akkor újra találkozunk,

witcher.

De akkor nem hagyod el élve az erdőmet.

Lesire szól a megbízásom. De úgy tűnik,

talán mégsem érvényes. Bryton báró fi vére

vagy, igaz?

Bryton bérgyilkost kért fel? Sejthettem

volna...

23

Remélem, hogy az ügy valóban

fontos, ha már elsza-kítanak a vendége-

imtől. Ez itt Geralt, a witcher, báró uram, akit felbérelt, hogy

szabaduljon meg a lesitől...

És mi itt a különbség? Hiszen Lebioda próféta úgy szólt: „Bi-

Nem lesi az, uram, hanem macskafajzat. Ember, aki

egy átoknak köszönhe-tően likantróppá vált – félig emberré, félig

macskává.

zony mondom néktek, az ördöggel és annak

segítőivel - a mindenféle formájú szörnyekkel, ti

megharcolni fogtok.”

Anton!? Él? Az lehete-

tlen...

Ő a fi vére, báró uram.

Báró uram... Párbaj-ra akarja hívni önt. Képtelenség.

Én nem küzdök meg szörnyetegek-

kel...

Hacsak nem verik őket láncra...

Mit mondott?

Úgy volna? A népem pedig megbocsátja

Antonnak a hullákat, hiszen nem ő a vétkes.

Hanem az átok!

Nem, witcher. Ez már államérdek.

Fivér vagy nem fi vér. A bestiának pusztulnia

kell...

Uram, az átkot meg lehet törni. A sérelmet meg nem torolja, de a

gondját megoldja.

Valóban.

24

Ha nincs a witcher, nekem is rosszul állna a szénám.

Nem tudom elhinni, hogy

meghalt...

Szó sincs lesiről, ez valami... Nagy macska, olyasmi, mint a farka-

sember. Teliholdkor változik

át, de mindent ért, és mindenre emlékezik.

Beszélő lesi, ki gondolta volna?

És tényleg ő a nagybátyád?

Ifjabb Anton?

Az meg hogy lehet?

És most mi lesz? Apád tudja már?

Igen. Nem hallott még a romokhoz vezető alagútról, de csak idő

kérdése. A witcher azt állítja, hogy átok. Bizonyára Brytoné, azért, amit

Lady Séarlait, na, tudja...

De most hogy jutok ki ebből az

átkozott városból?

Gondolod, hogy a báró meg akar majd

szabadulni a fi vérétől? Most, hogy már mindenki

tudja?

Igen, a witchert bízta meg vele.

És elvállalta?

Nem tudom, sarkon fordult,

és elment...

25

Ne settenkedj így az ajtóban.

?!

Lady Séarlait? Hát maga

mit...?

Witcher, meg kell hallgatnia.

Az ügynek nagy jelentősége van...

Azt nem kétlem. De engem nem érdekel sem az ügy, sem a je-lentősége. Nem azért

vagyok, hogy mások szennyesét tisztára mossam.

De witcher, könyörgöm!...

Csak maga tud segíteni.

Köszönöm, nem. Lesinek kellett

volna lennie, erre a báró elátkozott

fi vére. Találjanak maguknak egy bér gyil-kost, nem szándéko-zom belekevered ni a

politikába.

De...

Asszonyom, tudom, hogy a bátyja halott. Tudom, hogy

a macskafajzat Anton keze által halt.

De én nem kívánom

Anton halálát!

Azt akarom, hogy visszaváltoztassa.

Együtt érzek önnel, de a witcherek nem bosszúállók. Díjsza-bástól függetlenül.

26

Szegény nemesi családból származom.

A Creigiau urával kötött házasság lehetőség volt a családom számára, hogy

kilábaljon az adósságokból. Amikor teherbe

estem, mind annyira boldogok voltak.

Viszont öt hónappal később... Elvetéltem.

Az apám nem akart látni, Bryton eltávolodott

tőlem.

Sok éjszakát átzokogtam,

gondolatoktól gyötörten.

Talán Bryton már nem szeret? Minek

neki feleség, ha nem adhat neki gyereket?

Mi lesz velem, ha elkerget?

És akkor vissza-tért az udvarba

Anton.

Egy szempillantás alatt meghódítot-

ta a szívem.Harcolt ezzel az érzéssel... Nem

akarta becsapni a fi vérét. De hiába.

Azt az éjszakát sosem feledem. Mindent me-gadott nekem, ami oly

nagyon hiányzott.

Önbizalmat, szenvedélyt, erőt.

És a vágyott gyerme-ket is.

Asszonyom... ismerem a

történet foly-tatását.

A titokra fény derült, a báró elátkozta fi vérét és elűzte az udvarból. De az visszatért, és

gyilkolni kezdett.

Az államérdek arra kény-szeríti Brytont, ezeknek a földeknek az urát, hogy megbüntesse a fi vérét. Ezt még meg is értem.

Megértem, de nem támogatom. Ezért utazom el. Még ma.

De Bryton nem űzte el Antont az udvar-

ból... Parancsot adott arra, hogy megöljék...

27

Ne gúnyolja a hitünket, witcher. Lazare kastellán

bevallotta nekem az igazságot. Képtelen volt végrehajtani a báró parancsát, szabadon

engedte Antont, de megeskette, hogy

sosem tér vissza Creigiauba.

Anton nem jutott messzire.

A kastellán a segítségére akart

sietni, amikor váratlan dolog történt.

Az átok, amit Bryton vetett rá dühében,

működésbe lépett.

Rémületükben elmenekültek, titokban

azt remélve, hogy a történet ezzel

véget ért.

Tévedtek.Még mindig azt gondolja, hogy

Anton megérdemli a halált?

Kérem, törje meg az átkot. A gyermekünk Creigiau egyet-len örököse. A fi vérek végül

megbékélnek.

Valóban hisz ebben,

asszonyom?

...

Mit mond-jak, most már legalább egy

biztos.

Hogy nem vettem észre... Sosem volt lesi, ahogy átok sem

volt soha.

Hogyhogy?! Nem volt?

Hiszen Lazare azt mondta...

Hát épp ez az, Lazare.

28 Bryton? És mit szólt

ehhez Lebioda próféta?

..Mit keresel itt, te csirkefogó?

A kastellán alszik.

Mi ez? Hát ti mit?...

Ugh!

t, 29

Witcher? Hát maga

meg?...Beszélnünk kell, Lazare.

Van valami, amit nagyon, de nagyon

nem szeretek. Tudod, mi az?

Amikor az olyan söpredék, mint te, bérbakónak

néz.

D-d-de én nem tudom, hogy

miről... Családi kripta? Mi-mi-mi-nek hozott engem

ide?...

Arra számítottál, hogy jön egy witcher és megöli a szörnyet, anélkül, hogy bár-mit is kérdezne. Csakhogy a witcher sem egy akarat nélküli gólem, és időnként

gondolkodik is.

De mi-mi-mit akar?...

Vége a játéknak, Lazare. Tudom, hogy ez egy macskafajzat. Min-den bizonnyal Bryton és

Anton egyik őse.

És sosem volt semmi-féle átok. Egészen

biztosan tudom, mert ma nincs telihold.

Ki garázdálko-dott itt korábban

macskafajzatként? A fi úk nagyapja? ...Ne-ne-nem.

Az apjuk...

30

Igen, a lesi kultusza álcaként... Szellemes.

Mit adott neked Szakál-las a hallgatásodért?

Sza-sza-szabad kezet. Creigiau... É-é-én építettem fel ezt a várost.

Csak ennyi? Ezért tényleg ér-

demes volt?

Szakállas... Azt ígérte, hogy ha a fi ai nem nemzenek

utódot, a Creigiau feletti uralmat a legközelebbi rokon

örökli - az unokahúga fi a.

Marcas.

És már-már sikerült. Anton nem akart nősülni, Bryton pedig háborúzni ment. De amikor meny-asszonnyal tért vissza...

Közbe kellett avat koz nom. Anton egy

szörnyeteg, Bryton pedig testvérgyilkos. Átkozott nemzetség ez. Elég halált

okoztak, witcher.

Halált? Hiszen az Áldo-zatok csupán Belleteyn után jelentek meg... Ah, hát nem a lesi ölte meg a feleséged... Hanem

Szakállas?

Baleset volt... Rátalált, amikor átváltozott.

Szörnyen megnyomo-rította, meg kellett... Mérget adtam neki...

Hiszen nem hívhat-tunk gyógyítót... Mindenre fény derült volna...

És még te mersz államérdekről beszélni, te

gazember? Szakállas neked ígérte a várat félelmében. Te meg aljas módon kihasznál-tad, és még a fi véreket is

egymásnak uszítottad!

De egyvalamire nem gondoltál. Hogy a buta, fi atal kis Séarlait a sze-relmét védve elmondja

nekem az igazat.

Geralt uram, hi-hi-hiszen

maga tán... Senki sem fog hinni

magának...

Meglátjuk.

31

Van merszed ide visszajönni, kivont kard nélkül? Miféle szakember vagy te?

Úgy tűnik, sem-miféle. Nem a munka ügyében

jöttem.

Nem? Hát akkor mi hozott

ide? Bosszú, kíváncsi-ság, vagy csak

valami zavaros etikai kódex?

Ez nem átok, Anton. A szokványos likantrópok átvál-tozásai a Hold fázisait követik.

A tiéd viszont nem, ami azt jelenti, hogy úgy születtél.

...micsoda? ...Ostobaság!...

Hiszen...

Nem a lesi a Creigiau

nemzetség védel-mezője.

Az őseid macskafajzatok vol-tak. Többek között

az apád is.

Lehetetlen... hiszen én...

de miért mon-dod el...

Szeretném elejét venni a véron-

tásnak. Ha a likantrópia örökletes, a fi véred

nem vétkes.És az, hogy

fel akart engem zabáltatni egy óriás

százlábúval?

Tudom, hogy egyikőtöknek sincsen oka

szeretettel viseltetni a má-sik irányába. De mégis csak a fi véred. Csodálkozol, hogy

bosszúra szomjazik? Elcsábítottad a feleségét.

Nem én... Hanem ő...

Anton, kérlek. Maga mászott az ágyadba?

...Valójában úgy tör-tént. De tudom, ki

adott neki kulcsot a szobámhoz. Ez azt

jelenti, hogy?...

Igen.

Ó, higgy nekem, witcher, ha elkapom, pont olyan lesz, mint

a Jó Könyvben – szemet szemért.

32

Lazare... Ó, olyan egy-

értelmű.

Hűséges barátom volt és szolgám. De amikor

Bryton hazatért, a leg-rosszabb ellenségemmé vált.

Beszéljétek hát meg. Az

államérdek ezt kívánja.

Annál is inkább,

mert Lady Séarlait a te gyerekeddel

viselős.

Séarlait? Az az ördögi, ledér nőszemély, az a nimfomán?

Az én gyerekemmel? A fél udvar lehetne az apja! De mindegy. Köszönöm, witcher,

hogy felnyitottad a szemem. Nem Bryton az, aki rászolgál

a halálra.

És ki az, aki meg-érdemli? Mi vezetett téged, amikor meg-ölted azt a fi út az

éjjel?

A bosszú, vagy talán a kíváncsiság? Nem, várj... minden bizonnyal valami zavaros etikai kódex.

Én... én képes vagyok rájuk kénysze-ríteni az akaratom, de néha... Az övék vért

kíván, és ez mindkét ol-dalra érvényes...

És egyre rosszabb lesz. Ezt aka-rod? Az emberek végül

visszatérnek az erdőbe. És elpusztítják a szörnyeteget,

ami megfosztja őket a keresetüktől.

Tudom... de nem kell neked magya-

rázkodnom.

Menj innen és felejts, witcher.

Széltében-hosszában azt hirdette, hogy Creigiau eladósodott.

Az én hibámból. Átvette a fűrészmal-mot, a koviri szerződést. Bryton meg,

mit lehet tenni, hitt neki. Elvégre megesk üdött a próféta

Lebiodára...

33

?!Maga volna

a Ríviai Geralt? Őrizetbe veszem Lazare kastellán megveréséért.

Őrizetbe veszel, mi?

Te, meg vala-mi hadsereg?

Nemes uram, tisztelettel kérem,

tegye le a fegyverét.

A kastellánnak még várnia kell, méltóságos he-

rold uram.

Előbb maga Bryton de Creigiau báró

kívánja látni a witchert.

34

Akkor hát összeesküvés!

Így van, witcher? Úgy van,

összeesküvés. Meg sem lepődsz,

uram?

Nem különöseb-ben. De csak most ismertem meg a

teljes képet. Nem csodálom, hogy a fele-ségem gyűlöl. Lazare szerint Anton halálát

kívántam.

Pedig nem?

Nem adtam ki ilyen parancsot. A vér nem válik vízzé. „Bizony mondom néktek, szeretni fogjátok

a hozzátok közel állókat.” Szeretni,

mindenek ellenére?

Ó, igen, akkor hát tudsz

az apámról...

Lazare pedig tíz éven keresztül élt

együtt ezzel a titokkal. Megértem a hűséget,

de hogy a saját feleségét megmér-

gezze?...

Tudnod kell, hogy Creigiauban mindig gondot okozott a ter-

mékenység. Hogy nekem mennyi disznóságot kellett

meginnom, mire végre... Mindhiába. Tudod, hogy

érzi magát az az ember, aki elvesztette az utolsó

esélyét, nemcsak arra, hogy gyereke legyen, hanem arra is,

hogy megőrizze a családi birtokot?

Azt hittem, apám sokévi jó barátja

a törvény embere. Ha pedig megérem, hogy utódom születik, akkor elhallgat, és elfogadja az istenek akaratát. Nem becsül-

tem fel jól a becsvágyát.

Az ármányko-dása eredménye

felülmúlta a legmerészebb várakozásokat.

Elhiszed nekem, hogy csak azelőtt

vallotta be az igazat, hogy elindultam volna

a háborúba?

35

Meg kell értenie, mindenki tudja, kivé... Mivé

vált Anton.

Lebioda próféta azt parancsolja, hogy óvd

a családod és annak jó hírét.

Akkor hát mi akadályozza meg abban,

hogy nehézfegyvereseket küldj az erdőbe? Miféle csomót kellett volna, úgy

őszin tén, átvágnia a witcher kardjának?

Elég lesz, witcher. Köszönöm a vívólec-két. És a beszélge-

tést.

Lady Séarlait.

Igen, az én kis

Séarlaitom...Gyűlöli magát.

Ő... téved. Azt hiszi, hogy

én...

Nem szeretem, hogy ez érdekházas-ság. De ez nem igaz.

Amikor elvetélt, szégyelltem magam... Mert tudtam, hogy miattam történt. És most

attól félek, ha Anton vissza-térne...

Őt választaná...

...Hiszek benne, hogy mindez tisztázható.

Ha beleegyezel, uram, közvetítenék a párbe-

szédben.

...Nem igaz, amit a witcherekről mondanak. Lebioda próféta megjutal-

maz halálod után...

Jobban örülnék, ha talán kicsit

elő...

Creigiau vagyok. Az alattvalóim, a birto-kaim... a családom nem

pusztán a fi vérem.

Tudják, hogy ő ölte meg azokat az embereket. Miféle

választásom maradt?

36

Meneküljön, aki csak bír! Anton de Creigiau a pokolbéli démonokat hozta el

nekünk!

Hurgan uram, még ha nem is ember,

jöjjön be velünk a szobába.

Miért, pogrom ez, vagy mi? Én

aztán, drága uram, nem szoktam a bujkáláshoz.

Intézzük csak el mi, nemesek egymás közt. Ne-künk ehhez semmi

közünk.

37

Adok én neked! Aaa!

Te meg mit remegsz úgy,

asszony? Eh, em-berek...

Az ördögbe! Az ezüst-

kard...

Mi történik ott?

Ez ő... Ez Anton! Gyil-

kolnak!

De hogy került ide?

Nem a kapun jöttek keresz-

tül! Alagút...

Leereszteni a rácsot! Gyorsan!

Aaargh!

Eh, fenébe az ilyen ráccsal...

38

Anton... Te vagy az? Hal-

lasz engem?

Tudom, hogy mindez Lazare műve. Meg fogja

kapni méltó büntetését. Én sosem lettem volna...

Micsoda? Én...

Igen, tudom... Mindenről

tudok.

Anton, nem ő volt az... Ne

kényszeríts...

Nem érted. Félre az utamból. Én csak

egyvalaki halálát akarom.

?!

Az övét!

39

Megőrültél? Mit ártott ő

neked?

Az ereinkben át-kozott vér folyik,

fi vérem. Ő hordozza a kö-vetkező Creigiaut, a következő ször-

nyeteget.

Witcher, ne avatkozz

bele.

A likantrópia génje lappangó. Nem tudhatod...

Séarlait! Rejtőzz el!

Anton! A te gyermeked!

Az ördögit, egész kis

alom...

Hurgan, vigyázz. Mindjárt kezdődik...

Uraim, beszéljük meg. Biztosan találunk valami-

féle kom...

Eredj az utamból, te féreg. Téged megkímél-

telek, de a macskáim nem mindig engedel-

mesek.

Ne! Megígérted!

40

Marcas? Fiam, mit csi-nálsz itt?...

Én engedtem be! A romoknál

levő alagúton ke-resztül.

És te, fi vérem, tudtál apánkról, és mit se szóltál? Kit akartál megvédeni?

Az emlékét?

Fiam, de én ezt... hiszen csak ér-

ted...

Miért?! Én nem akarom ezt a várat! Semmit sem akarok

tőled! Gyűlöllek!

A fejét ígérted, bácsikám!

Megkapod!Witcher...

Vigyázzon az én Séarlaitomra.

A falakra, menjen a falakra... Biztos benne,

uram? Nem bol-dogulnak vele...

De meg kell próbálnom,

igaz?

Hurgan!

Ennyi áldozat árán? Méltók vagytok egy-máshoz, gazemberek.

Tudom, mit vallottál be a witchernek.

41

Marcas, fi am...

Hiszen én az anyá-dat annyira... Uh!

Torkig vagyok az államérdekkel, ami

szökni hagyja a gyil-kosokat

Értsd meg, az államérdek...

Gyorsan, a tetőre!

De hiszen ő nem... Anton!...

Nem engedem neked, hogy...

Én őt...

Tudom.

!

42

Az ördögbe...

43

Sok mindent meg tudtam volna bocsá-tani neked, de azt

soha, hogy megmér-gezted anyát!

Likantróp!

44

?! De...

Ne! Ne! Marcas! Fiam, kérlek...

Nem, az nem le-het... Hiszen én...

Marcas...

45

És most elégedett? Győzött az igazság? Az államérdek-

nek... vajmi ritkán van köze az igaz-

sághoz.

Átkozott államérdek. „Óvd családod és

annak jó hírét”, igaz?

Én... mindig az ő aka-ratát, az ő parancsait követtem. De amikor anyám meghalt, és ő

talált magának egy fél-tünde nőt...

Őt és Antont az életénél is jobban

szerette, én pedig már örökre megmaradtam...

Hittem benne, hogy az én Séarlaitom viszo nozza ezt

De én csak azt akartam, hogy... Hogy büszke legyen rám.

Szeretni akartam, aho-gyan ő szerette Anton anyját.

az érzést. Talán túl sokat

akartam?

46

De én... Hiszen én téged...

...Sosem lehetnek biztosak benne.

Akkor talán el kellene vetetnem? Elvégre le-

hetséges, hogy?...

Úgy van. Mit tanácsolsz,

witcher?

Lehetséges, de nem szükségszerű. A szü-

lőktől is függ.

VÉGE

De nem azért vagyok, hogy taná-csokat adjak. Én witcher vagyok.

A likantrópia génjei megjelenhetnek, de rejtettek is marad-

hatnak.

47